Túrabeszámolók


túra éve: 2010
KincsesbányaTúra éve: 20102010.02.01 16:53:46
Kincsesbánya - 20

Reggel van. Édesanyám éppen most hozta meg a szendvicsnek való zsemlét a boltból. Meg is jegyzi, hogy nincs túl jó idõ... nem mondja (már nem mondja), de látom az arcán a ''Te bolond vagy, hogy elmész ilyen idõben túrázni'' kifejezést.
A reggelivel, meg a sok szüttyögéssel elment az idõ, és 8 órát beszéltünk meg a barátaimmal indulásnak. Gyors öltözködés, pakolás és irány a megbeszélt parkoló. Némi késéssel sikerült útnak indulni Kincsesbánya felé.
Az útakat mindenhol vastag hó lepte, és csak havazott és havazott.
Biztonságosan megérkeztünk az általános iskolához, ahol a rajt/cél volt. A helyet látva, felelevenedtek az egy évvel ezelõtti tt. emlékei, ahol hasonlóan szeszélyes volt az idõjárás.
Számomra ez az újév elsõ teljesítménytúrája, ahol sok ismerõssel is összefutottam. A 30-as távon szerettem volna indulni, de a barátaimnak most sok lett volna, így a 20-as távot választottuk. A nevezés profin megoldott volt, az itinert gyorsan megkaptuk, bár a szervezõk mindent elkövettek azért, hogy az útvonal jól követhetõ legyen, így nem volt nagy szükség rá.
Indulás elõtt, még utoljára igazítottunk a szerelékünkön, és 9-kor neki vágtunk a hóval borított tájnak. Az iskolát elhagyva a mûútról szalagozott út vezetett be az erdõbe. Erõs emelkedõn kapaszkodtunk fel a P jelzésig. Itt szép kilátás nyílik a környezõ tájra, de a havazástól most nem láttunk messzire.
Egy éles kanyarral rátértünk a P jelzésre, ami egészen a tározó partjáig kísért minket. A tempónk dicséretes volt az adott útviszonyok mellett, így nem egész egy óra alatt elértük az 1. ep-ét, ami a K és P jelzések találkozása után volt. Itt tartottuk elsõ rövid pihenõnket, ittam egy pohár meleg teát és már mentünk is tovább.
Az út hamar ereszkedõbe váltott a Vontató-hegy oldalában, majd így érkeztünk meg a tározó partjára. Itt letértünk az útról, és kis szünetet tartva kimentünk a tározó partjára. A hó olyan nagy pelyhekben és olyan sûrûn esett, hogy nem láttuk a part másik oldalát. A hólepte parton nem láttuk meddig tart a part, csak amikor a havat elkotortuk, akkor vettük észre, hogy már a jégen taposunk. Vicces megjegyzésként elhangzott, hogy rövidíthetnénk a jégen át...
Visszatértünk az útra és a gányási kertek között haladva értük el a Guttamásiba vezetõ mûutat. Minden lépésünk kétszer annyi energiánkba került, ahogy a hó kifordult a lábunk alól és kicsit megcsúszott hátrafelé. Közeledve a Galya-szurdok bejáratához már éreztük, nem lesz ez így jó...
A parkerdõ bejáratánál a sorban állók tömege jelezte, elértük a 2. ep-ét. A matrica mellé egy müzliszelet is járt. Itt megálltunk és tartottunk egy hosszabb pihenõt. A legnagyobb ellenségünk a sûrû havazás volt, mely mindenünket belepte, sok helyen beáztunk, eláztunk. A hõmérséklet sem kedvezett, mivel fagypont fölött volt a hõmérséklet, így a hó latyakos volt és a bakancsom nem bírta ezt a tortúrát. A táv másik felét már cuppogva tettem meg.
Némi energia pótlás után útnak indultunk, és a Pisztrángos-tavat megkerülve a piros háromszögön hagytuk el a parkerdõ területét. A létránál összetorlódott a tömeg. A létra fokain a jegesre taposott hó különös elõvigyázatosságot igényelt, ennek ellenére sikerült egy esést produkálnom a létráról leszállva.
Az újév elsõ tanyálása meg is volt, gondoltam magamban...
Egy keskeny ösvényen kapaszkodtunk felfelé, mely sok helyen csúszós volt, így gyakran kellett kapaszkodó után nézni, de hamar felértünk a K jelzésre. Innen jól járható úton haladtunk a szõlõskertek között. A hóban nehéz volt haladni, és ezt egyre inkább éreztük. Fáradtunk, melyet az is jelzett, hogy kevesebbet beszéltünk, mint a túra elején.
Kiérve a mûútra, a K jelzés a mûút mellett, fent megy a szõlõskertek elõtt. Ezt mutattam a társaimnak is, de fáradtabbak voltak annál, hogy most ilyeneken lelkizzenek, így maradtunk a mûúton... de csak rövid ideig, mert aztán a jelzés a tározó partja felé vezetett minket.
A gátat elérve a havazás alább hagyott, így beláttuk a teljes tározót, mely szép látványt nyújtott. Ez a látvány aztán sokáig elkísért minket.
A barátom egyre többször kérdezte meg, hogy még mennyi van hátra... egyre többször mondtam neki, hogy már nem sok.
A Becsali büfét elérve megörültem, hogy a nyomóskút mûködik, nagyon jól esett a hideg víz, nagyon ki voltam melegedve. Összeszedtük az itinereket és bementem a matricákért, itt volt a 3. ep.
Innen a K jelzést követtük tovább, mely szorosan a tározó partján haladt, egészen a gátig. Itt egy utolsó pillantást vetettünk a tározóra, majd a K jelzést elhagyva a szalagozást követtük tovább. Ez már a levezetõ szakasz volt, így ütemesen lépkedtünk, szerettünk volna már beérni. A mûútról egy ösvényen keresztül értük el Kincsesbányát és a célt.
Beérve, a kézfogás mellé megkaptuk a jól megérdemelt emléklapot és a kitûzõt.

A túra ár/érték aránya 5, szervezés 5.
 
 
túra éve: 2009
Vértes IVV túranapTúra éve: 20092009.07.13 23:16:40
IVV-20 Csákberény (A seprû szemével...)

Néhány nap múlva lesz egy éve, hogy elkezdtem teljesítménytúrázni. Azóta kb. 15 tt-n vettem részt, melyek között volt 20-30, de 50-100 km hosszú is.

A túranaptárban már régóta felfigyeltem erre a kiírásra, így mindenképpen szerettem volna részt venni rajta, melynek több oka is volt:

- a túra útvonalának egyes szakaszai a Vértes olyan pontjain haladt, melyek számomra még ismeretlenek voltak
- Csákberény elérhetõ közelségben van lakóhelyemhez
- egy kb. 20 km-es túra vasárnap mindig jól esik
- a Vértes nem túl magas dombjaival, zárt erdõivel és árnyas völgyeivel kellemes, vadregényes túrát ígér mindig
- az út egy szakaszát ismerve tudtam, gyönyörû kilátásban lesz részem

A túra megrendezése elõtt kaptam egy felkérést, hogy segítsek annak lebonyolításában. Mivel mindenképpen szerettem volna végigmenni a túrán, így a seprû szerepét vállaltam.

Reggel kb. 6:30-kor érkeztünk kocsival a mûvelõdési ház elé. Mások elmondása szerint a mûvelõdési ház melletti parkos részen ilyenkor falu nap szokott lenni. Állítólag anyagilag nem érte meg a helyi önkormányzatnak megrendezni, de õszintén, csak ezért (vagy fõképp ezért) egy teljesítménytúrára elmenni nem vall sok sportszeretetre.
Kiderült, hogy a kiírásban szereplõ 7 óra helyett, csak 8 órakor rajtolhatnak el a túrázók, mert vadászat miatt nem adták meg a korábbi idõpontra az engedélyt. Láthatóan ez nem okozott nagy bajt, mert még nagyon kevesen voltak ekkor a rajtban. 8 után probléma nélkül rajtolhattak a résztvevõk, ahogy láttam senkinek nem kellett sokat bibelõdnie a nevezéssel, mely annak is köszönhetõ, hogy a résztvevõk egymás után érkeztek és sohasem alakult ki nagy tumultus.
Magam is meglepõdtem, hogy már a rajtban odaadják a teljesítésért járó kitûzõt, de én magam (és talán még jó páran) megelõlegezett bizalomként fogták fel és sokak megnyilvánulása, mint pl. hogy: - ezek után gyerekek ezt mindenképpen teljesíteni kell nincs mese, pozitívan hatott.
Amíg a rajt nem zárt, addig a bizonytalankodó túratársaknak segítettem az indulási irányt belõni, ill. amire éppen szükség volt. Örömmel láttam, hogy minden korosztály képviselte magát a túrán.
A rajt zárása elõtt nem sokkal jött egy ismerõs, akivel aztán az útvonal nagy részét közösen tettük meg.

Pontban 11 órakor zártuk a rajtot (ahogy az a kiírásban szerepelt) és elindultam az itinerrel a kezemben. A térképrõl jól kivehetõ volt, hogy merre kell menni a faluban, ebben a templomok sokat segítettek. Éppen egy megemlékezés volt a parkos terület utáni utcában. Igyekeztem diszkréten, kevés feltûnéssel kikerülni a rendezvényt. Ezután a zöld + jelzést követtem a festések és a térkép alapján. A fontosabb helyeken, mint az elágazások vagy kanyarok, a jelzések jól tájékoztattak. A faluból egy keskeny ösvény vezetett ki a házak között, melyet el lehetett téveszteni, ha az ember nem figyelt oda eléggé. Így járt ismerõsöm és barátnõje is, akik elmondásuk alapján elbeszélgették az utat, így utolértem õket ezen a helyen és innen együtt mentünk tovább. Az út az Úgró-völgyben vezetett, mely számomra ismeretlen része volt a Vértesnek. A völgyben néha kisebb tisztások szakították meg az árnyas és jól járható utat. A látványt tovább fokozta a szebbnél szebb sziklaalakzatok sokasága és a fák lombjai között beszûrõdõ fénysugarak játéka. Az itiner alapján egyértelmû volt, hogy sokáig kisebb kanyarokkal ebben a völgyben megy az út, a jelzések egy darabig jól követhetõek voltak, majd ott ahol a térkép szerint venni kellett egy nagy kanyart, fehér szalag segítette a tájékozódást, mert sajnos a fára festett jelek fölött már eljárt az idõ. A völgybõl a kanyar utáni kaptató vitt fel minket a Vértes "lapos fennsíkjára", ahol nemsokára következett az 1. ep, a vadetetõ, mely az út mellett, a fák takarásában megbúvó vadetetõrõl lett elnevezve. A pontellenõrök (egyikük a hugom volt) számára megváltás volt a pont bezárása. Elmondásuk szerint (mi is tapasztaltuk) egyre nehezebben viselték az agresszív szúnyoghadak támadásait.

Bezártuk a pontot és együtt tovább indultunk a 2. ep felé. A zöld + jelzést a kék + váltotta fel, mely az OKT
útvonalára csatlakozott. Útközben találkoztunk egy több fõs társasággal, akik éppen a fûben árnyékos helyen pihentek. Tájékoztattam õket, hogy én vagyok a seprû és utánam zárnak a pontok, így jó lenne legalább velem tartani a tempót.
Jogos volt a megjegyzés, miszerint hivatalosan nem volt szintidõ, de azért azt senki nem várhatja el, hogy a pontokon tartozkodó ellenõrök éjszakába nyúlóan teljesítsenek szolgálatot egy kb. 20 km-es távolságú tt-n. Aki már 8-kor elrajtolt, volt több mint 9 órája, hogy teljesítse a távot. Egy kb. 20 km-es távot 5-6 óra alatt illik ütemesen haladva legyalogolni. Mindemellett a Vértesben este felé megindul a vadászat is.
Hamar elértük a 2. ep-t, a Kocsmáros-dombot, ahol frissítõként vizet adtak, aki gondolta a saját üvegét is
megtölthette. Itt egy kicsit elidõztünk az ismerõssel, addig a több fõs társaság elindult és eltûnt az erdõben.

Késõbb búcsút intettünk a vadetetõ óta velünk tartó pontellenõröknek és a 2. ep-on lévõ társaknak és bezárva az ep-t az ismerõssel tovább indultunk a zöld jelzésen, mely egy erdõgazdálkodási mûúton vezetett az elsõ kanyarig. Ott hirtelen bevágott az út az erdõbe, a frissen felfestett zöld jelzésen haladtunk el a Török sánc mellett, majd onnan az út ereszkedõbe váltott és így értük el a 3. ep-ot, a Mélyútat. Itt átvettem az ellenõrzõpont papírjait, a bólyát, stb. és egy darabig beszélgettem a pontellenõrrel, aki egyébként az innen közeli Móron lakik. Egyébként itt volt a táv kb. fele, tehát még ugyanennyi hátra volt, így idultam is tovább.

A Török sánc óta nagyon sokat vesztettünk a szintbõl, amit a Csóka-hegyre felfelé vissza kellett mászni. A piros L jelzésen haladt tovább az út. A völgyben értem utól ismerõsöméket. Az erõs kaptatón néha meg kellett állnunk fújni egyet-egyet, de hamar felértünk. Régen a piros L jelzés a Csóka-hegy tetején, bent az erdõben ment egészen az antenna állomásig, majd onnan ereszkedett le a Vár-völgybe. A friss jelek is jól jelzik, hogy néhány éve vezethették ki a hegy "peremére" az utat, mely kitûnõ kilátást nyújt az errejáró túristáknak. Vannak szakaszai melyek nehezen járhatóak, néha szükség van mind a két kézre, de a jól kijárt ösvényen még jelzések nélkül is végig lehetne menni annyira egyértelmû az út menete (ellentétben egy korábbi hozzászólással). A csóka-hegyi szakaszt közel egy óra alatt jártuk meg, majd a hegy "peremérõl" egy hirtelen kanyarral lejutottunk a Vár-völgybe, melyen leereszkedve a vár tövében található parkban volt a 4. ep. Az itineren 3 jel is oda volt téve (parkoló, esõbeálló, pihenõhely), így az ep. jelét csak melléjük lehetett odabiggyeszteni (gondolom), ezért nem értem az egyik hozzászóló idevonatkozó kritikáját. A 4. ep-on frissítõnek két féle pogácsát, bort, ásványvizet, üdítõt kaptunk. ill. volt nyomóskút is. Az 1 dl fehér bor jól esett és rögtön beleszerettem az ízébe, így nem volt kérdéses, hogy szereznem kell majd valahonnét. Türelmesen megvártam, amíg mindenki elhagyja a 4. ep-ot, elbúcsúztam az ismerõsöktõl akik siettek, és ekkor bezártuk, majd én is tovább indultam.

Az ep-tól szallagozás mutatta az utat, mely a szõlõskertek között ment. Ahogy távolodtam egyre szebben látszott a Csóka-hegy és a Csókakõi vár, ill. végig elkísért a panoráma látványa. Seprûként leszedtem a szalagokat, az útbaigazító táblákat. Útközben az egyik háznál gyümölcs volt kitéve azzal az üzenettel, hogy: vándor vigyél magaddal néhány darabot szomjoltónak (legalábbis valami hasonló volt), így elraktam 2 db-ot a táskámba. A szalagozás egészen a kék háromszögig mutatta az utat, mely jól festett jelzés volt. A túra utolsó erõs kaptatóján kellett felmászni, mely egy széles úton haladt, majd hirtelen kanyarral kivitt a domb szélére és ott kanyargott végig. Innen még utoljára lehetett gyönyörködni a tájban, mely magában foglalta a Bakonyt, a Móri-árkot, az Orondi-szõlõhegyet. A kanyargós út aztán gyorsan visszatért a széles útra, mely egészen a zöld és zöld + jelzésekig vitt. Ez egy cseles szakasz volt, mert ha megnézzük az itinert, akkor a két út találkozása elõtt nem sokkal van egy nyiladék. Ebben a nyiladékban már észre lehetett venni a kék háromszögrõl a zöld, zöld + jelzéseket és ott át lehetett vágni, valójában még jócskán tovább kellett volna menni, ahol aztán egy hajtûkanyart véve rá lehetett térni erre az útra. Kellemes erdei út vezetett a zöld és zöld + elágazásáig, ahol az 5. ep. volt. Szegény pontellenõrök szintén küzdöttek az agresszív szúnyogok ellen, mikor odértem akkor is fel-alá mászkáltak, így számukra is megváltás volt a pont bezárása. Leszedtük
a bólyát, téjékoztató táblát, szemetes zacskót, elraktuk a papírokat, majd együtt megindultunk a zöld + jelzésen lefelé Csákberénynek.

Az 5. ep. után tisztások és erdõfoltok váltogatták egymást, a szint enyhén csökkent. Pontosan annyira volt ellátva jelzésekkel ez a szakasz amennyire kellett. Miután nem volt leágazás, így egyértelmû volt merre kell menni, ahol kanyarodni kellett vagy kétértelmû volt az irány, a jelzés mindig tájékoztatott. A tisztások után beértünk az erdõbe, ahonnan a szint is erõsebben csökkent, így lendületesen érkeztünk meg az utolsó 6. ep-hoz, a Piroska emlékoszlophoz.

Az utolsó ep-ot is bezárva folytattuk utunkat immár aszfaltozott úton a falu felé, a templom tornya irányjelzõként mutatta, hol van a mûvelõdési ház, a cél.

A távolság valóban több lehetett, mint 20 km, de néhány kilóméter ide vagy oda már nem számít, ha 20 km-t megy az ember.

Kritikaként fogalmazható meg, hogy az itiner nem tartalmaz pontos távolság és szint adatokat. Bár ezt enyhíti, hogy az útvonal egy részén táblák tájékoztattak a távolságokról.
Az útvonalhoz tartozó leírás hiánya nem nagy hiba, hiszen több tt-n nincsen, de jó ha van.
Az itiner alapján és némi odafigyeléssel nem lehetett eltévedni, fõleg hogy szalagozás is volt egyes helyeken.

Véleményem szerint az ár/érték arány rendben volt, a hangulat jó volt. Az útvonal vezetése a kellemes erdei utak, a csodás panoráma és a kevés aszfalt miatt nagyon jó volt. A pontellenõrök is nagyon kedvesek voltak és minden elismerésem az övéké a szúnyogok miatt.

Jövõre is eljövök, (akár újra segítõként) és másnak is csak ajánlani tudom ezt a túrát, aki egy kellemes 10 vagy 20 km-t akar gyalogolni hétvégén a Vértes egyik legszebb felén.



 
 
Hadak ÚtjaTúra éve: 20092009.06.28 16:33:51
Hadak útja 55

A beszámolónak azt a címet is adhatnám, hogy ''Harc a természeti elemekkel''.

Tavaly figyeltem fel a túrakiírásra, de akkor még nem voltam felkészült egy 55 km-es túrára. Mostanra több 30 km-es túrán és két hosszútávú túrán voltam már túl, így nagyjából tudtam mi vár rám.

A rajt/cél Móron volt, ahonnan pontban nyitáskor indultam, azaz este 8-kor (20:00). Elhagyva a rajtot még Móron elkezdett esni az esõ. Ekkor már tudtam, hogy ez nem lesz olyan könnyû, mint korábbi túráim során. Magamra rántottam az esõkabátot és haladtam elõre a piros jelzést követve. Eközben több túratárs jött szembe, akik éppen a 11 km-es távot fejezték be.
Beérve az erdõbe, az út emelkedõbe váltott, melyen a haladás nagyon nehézkes volt a felázott, agyagos talaj miatt. Egy örökkévalóságnak tûnt, mire kiértem a köves és vízszintes útra, melyrõl gyorsan letért az út a Lipa-kúti-völgybe. Még világos volt, de a völgyben olyan kevés fény volt, hogy elõ kellett vegyem a zseblámpámat.
A rajttól a Gerencsérvárig tartó szakasz ismeretlen volt számomra. A völgyet még szürkületben láthattam, de késõbb már nem sok mindent láttam a tájból, melyet sajnálok egy picit.
A völgybõl kiérve egy ház mellett elhaladva léptem rá a mûútra, mely az 1. ep-ig vitt. Ekkor az esõ már elállt, és az ég kitisztult. Csodálatos látványt nyújtott a sok-sok csillag által kirajzolt Tejút, ill. a Holdsarló.
Az 1. ep.-on megkaptam a pecsétemet és mellé egy csokis cerbona szeletet. Az 1. ep.-hez 21:25-kor érkeztem meg, ezen a szakaszon 4.7-es átlagot mentem a zord idõjárási körülmények és nehéz terepviszonyok ellenére.

A következõ szakaszon jól járható, jól jelzett utakon és kevés szintemelkedõvel jutottam el Gerencsérvárig. Gerencsérvár elõtt a piros + jel eltûnt, melyet egy túratárssal próbáltunk megkeresni, de nem találtuk. Kiderült, hogy elkerítették azt a területet, melyen a piros + jel áthaladt, így a területet megkerülve, a mûúton jutottunk el Gerencsérvárhoz. A 2. ep.-hez 22:51-kor érkeztem meg, ahol frissítõként ásványvizet kaptunk. A pontellenõr pecsételéskor megjegyezte, hogy "kicsit elázott a lap széle", ekkor irónikusan visszakérdezhettem volna, hogy "csak a lap széle?", ui. az esõ miatt és a vizes aljnövényzet miatt mindenem vizes volt, hiába volt esõkabátom, bár ekkor még a bakancsom tartotta magát belülrõl. Ezen a szakaszon 3.8-as átlagot mentem.

A 2. ep.-ot elhagyva Szentgyörgyvár, majd Mindszentpuszta következett. Útközben továbbra is sokat csodáltam az eget. Ez a szakasz nyugis volt, az út jól járható volt. Mindszentpusztán megálltam enni, levettem az esõkabátomat, amit a Csáki várromig el sem raktam, hogy száradjon a belseje. A kis szünet után tovább indultam. Közeledve a 3. ep.-hez, egyre nagyobb volt a köd, mely az elején még nem okozott problémát, mivel nem volt annyira sûrû. A 3. ep. a Csáki várrom tetején volt, ahová 0:55-kor érkeztem meg, így 4.4-es átlagot mentem ezen a szakaszon.

A 3. ep. után jöttek a problémák... a várrom utáni emelkedõ a sötétben nagyon nehezen járható volt. Az esõzések miatti gödrök és hordalék kúpok közti botorkálás felfelé menetben megviselt, de valószínûleg itt már az alvás hiánya is elõjött. A köd egyre sûrûbb volt, a lámpámat akár el is dobhattam volna, mert néhány méternél távolabb nem láttam. A belátható térrész a lábam elõtti akadályokra szûkült, így fordulhatott elõ, hogy felérve az emelkedõn nem vettem észre, hogy az út elkanyarodik. A jelzéseket nem láttam, az utat nem találtam, nem láttam messzebb a mellettem lévõ fáknál, borzasztó volt... Nem estem kétségbe, hanem számításba vettem a lehetséges alternatívákat: 1. nem mozdulok, majd világosban megkeresem az utat (kajám, innivalóm volt, 3 óra múlva világosodott), 2. várok, hátha valaki erre jön és a hangját meghallom, vagy a zseblámpájának fényét észreveszem, 3. kis területen bolyongok fától fáig hátha belefutok egy jelzéssel ellátott fába. Végül a 3. alternatívát választva rá is találtam egy kék jelellel ellátott fára, és így sikerült tovább haladnom. Valószínûleg nem tévedtem el nagyon, de ilyen sûrû ködben a kicsi is sok. Innentõl kezdve fokozottan figyeltem az utat, a látási viszonyok nem javultak. Zseblámpámmal végéig az erdei út két szélét és az út melletti fákat pásztáztam. A nehéz körülményeknek köszönhetõen 2:05-kor értem Kõhányásra. Ezen a szakaszon csak 3,3-as átlagot tudtam menni.
Kõhányáson pihentem, ettem zsíros kenyeret és megittam egy energia italt, hogy ne aludjak el út közben.

A 4. ep után egy kellemes szakasz következett a kék + jelzésen. A köd továbbra sem csillapodott, ennek ellenére jó tempóban haladtam Gánt felé. Kiérve a mezõhöz a villanypásztorra rögzített lapok és a fûszálakra kötözött három szalag próbálta jelezni a haladási irányt. Elméletileg a falu fényei mutatták volna innen az utat, de akkora köd volt, hogy semmit nem lehetett látni. Mivel nem volt semmi, amihez viszonyíthattam volna az irányomat, a mezõn jól eltévedtem és egy domb mellett lyukadtam ki. Felkapaszkodva a dombra kiláttam a sûrû ködbõl és elõtüntek Gánt fényei. Visszamentem a köddel borított mezõre és minden idegszálammal azon voltam, hogy ne tévesszem el az irányt. A fû annyira vizes volt, hogy a bakancsom átázott, cuppogott benne a víz, a nadrágom is térdig átázott, a talpamon levõ tapaszok leáztak és éreztem, ahogy mozognak, fáradt voltam, egyszóval elegem volt mindenbõl.
Nehezen, de megérkeztem Gántra, ahol a Kisvendéglõben felállított 5. ep. várt. Az ep.-on ismerõsök fogadtak, akikkel jól esett kicsit beszélgetni. Leültem és zoknit cseréltem. Nem láttam sok értelmét újra tapaszolni a lábamat, mert féltem, hogy csak ártok vele. Sajnos a csere zoknim is nyirkos volt, de legalább nem folyott belõle a víz. Így indultam tovább...

Elhagyva Gántot érezhetõen fáradtabb voltam, mint más túráimon 30 km után. Már világosodott, az út a kéken, majd a kék + jelzésen, a Juh-völgyben kapaszkodott fel a Géza-pihenõhöz. A túra során a Juh-völgy volt a másik szakasz, mely még ismeretlen volt számomra. A világosban kiélvezhettem volna a völgy nyújtotta látványt, ha nem lettem volna annyira elcsigázott már. A Géza-pihenõhöz 6:00 elõtt érkeztem meg, az itiner szerint csak ezután helyezõdött át a Pátrácosból a 6. ep. ide, így számítottam rá, hogy útközben találkozok a pontellenõrökkel. A pihenõnél leültem, ettem, ittam, készítettem néhány fotót, melynek nem sok értelme volt, mivel masszív ködbe burkolózott a táj. A Géza-pihenõ utáni szakasz nem tartalmazott jelentõs szintemelkedõket, melyet mély megnyugvással könyveltem el magamban.

Tovább indultam, majd a kéken haladva találkoztam a pontellenõrökkel, akik éppen siettek a Géza-pihenõhöz. Megálltak, lepecsételték a lapomat és a kezembe nyomtak egy gyümölcsös valamit és elbúcsúztunk egymástól.

Az út egy erdõgazdálkodási mûúton haladt tovább. Elmajszoltam a gyümölcsös valamimet, melynek az íze nem gyõzött meg arról, hogy máskor is ilyet kell ennem, de biztos tele volt vitaminnal meg szénhidráttal. A mûútról hamar bekanyarodott az erdõbe az útvonal, mely szintemelkedõk nélkül kanyargott jobbra-balra. Igazából itt nem érdekelt már semmi, annyira fáradt voltam, de azért készítettem egy-egy képet. Következett a Vár-völgy, mely meredek lejtésével és köves ösvényével nem tetszett annyira. A kék vár jelzésen kapaszkodtam fel a Csókakõi-várhoz. A vár majdnem legmagasabb pontján volt a pontõr a 7. ep.-tal. Itt kaptam egy cseresznyés ízû sport italt, melyet helyben megittam. Közben beszélgettem a pontõrrel, aki többször mondta, hogy "már csak pár lépés a cél". Sajnos tudtam, hogy mi vár még rám, mivel jártam a piros vár jelzésen egy korábbi túrámon.

A pihenõ után búcsút vettem és visszaereszkedtem a Vár-völgybe a lépcsõn lefelé. Borzasztó volt a lépcsõzés... A piros vár jelzés erõs kaptatóval vitt fel a Csóka-hegy gerincére, ahonnét szép kilátás nyílik, ha éppen nincsen köd.
A piros vár jelzésrõl tudni kell, hogy nagyon nehezen járható még száraz idõben is, mert sok az ösvényen keresztbe dölt fa, számos helyen kiálló sziklákon kell ugrálni és sok helyen az ösvény meredek dölésszögû, mindemellett egy rosz lépés és az ember volt-nincs. A körülményeket nehezítette, hogy az ösvény rendesen felázott az esõnek hála.
A lábam már nem mozgott olyan könnyen, képes lettem volna álló helyzetben elaludni, így nagyon óvatosan haladtam. Lépésrõl-lépésre haladva értem el a csóka-hegyi 8. ep.-ot, ahol megkaptam utolsó pecsétemet.

Innen már csak az itiner szerint 3.5 km volt hátra. A 8. ep.-tól végig ereszkedett az út Mórig. A jól járható lejtõs szakaszokon kocogtam, így nem nem kellett ellentartanom a lábaimmal. Többször meg kellett állnom pihenni, mert alig tudtam tartani magam, annyira álmos voltam. Beérve Mórra jólesett járható útakon haladni. Valószínûleg érdekesen nézhettem ki, mivel egyfolytában azon voltam, hogy ne aludjak el menet közben, a lábaim fájtak, a mozgásom meglehetõsen kötött volt már.
Pontban 11:00-kor értem be a célba, ahol átvettem az oklevelet, kitûzõt, magamhoz vettem a kínált péksütiket, joghurtot, megköszöntem a túrát és igyekeztem a buszra.

Az 55 km hosszú távot 15 óra alatt sikerült teljesítenem, mely 3.6-os átlagot jelent.

Az ár/érték arány 5*, a szervezés 5*, jövõre is eljövök.

Mindezek után 1 évem van, hogy eldöntsem, akarok-e a 88 km-es távon indulni...

 
 
túra éve: 2008
Bakony szurdokvölgyei/Bakony FélmaratonTúra éve: 20082008.09.21 18:33:18
Bakony szurdokvölgyei 50 (ami 55 km)

Eddig három teljesítménytúrán vettem részt, amelyek hossza mindig 25 km körül volt. Ezenkívül privátban mentem 35-40 km-t is. Elhatároztam, hogy megmérettetem magam az 50 km-es távon és majd eldõl, hogy feladom vagy végig tudok rajta menni.

Mivel bõ két hete nem voltam már túrázni, ezért elvonási tüneteim voltak, nagyon vártam ezt a napot. Éreztem, hogy mentálisan és fizikálisan is fel vagyok készülve erre a túrára. Elõzõ nap este bevásároltam, elkészítettem a szendvicseket, kikészítettem a ruháimat, mivel korán kellett kellni a busz induláshoz.
Megtapasztaltam, hogy 35 km után a hagyományos alsó gatya kidörzsöli a hajlatokat, így hosszúszárú gatyát vettem fel. Tudtam, hogy melyek azok a kritikus pontjai a lábamnak, ahol hólyag szokott képzõdni, így azt már indulás elõtt leukoplasttal leragasztottam. Ezeken kívûl betartottam a réteges öltözködés szabályait. Hideg volt és a szél is fújt, ezért egy tréning nadrágot és egy vékony farmert viseltem, továbbá egy poló, flannel ing és egy mellénnyé átalakítható vastag pulóver volt még rajtam.

Reggel a busz a rajt helyen tett le, gyors nevezés, majd indulás. Ezen elõzmények után 7:55-kor indultam el Zircrõl Csõszpuszta felé, amely a cél állomás volt. Az útvonalnak kevés ismeretlen szakasza volt számomra, mert privát túráimon, már jártam rajtuk. Tudtam, hogy a tempóm vissza fog esni az Alsó-Cuha völgyben és az Ördög-árokban, így ennek megfelelõen próbáltam idõt megtakarítani azzal, hogy ahol lehetett ott nagy tempót diktáltam.
Zirc templomtornya gyorsan távolodott, ahogy közeledtem a Cuha-völgy bejárata felé. A völgyben jól járható úton haladtam a patak mellett, amíg meg nem láttam az elsõ ep.-t. Megkaptam a matricámat és készségesen ráírták az idõmet is a lapra, ami 9:21 volt. Gyors fejszámolás, 5.9-es átlagot mentem, nagyon jó.

Ugyanezzel a lendülettel haladtam tovább Vinye felé. Néha meg-megálltam fényképezni. A felsõ Cuha-völgy most is olyan szép volt, mint mindig. Vinye elõtt némi bizonytalanság volt, mert eltûnt a jelzés, amin be kellett menni Vinyére, de hála a helyismeretnek nem volt probléma és odaértem a Vinye.hu büfébe, ahol a 2. ep volt. A büfében járt meleg tea és sport szelet. A hideg, nyírkos idõ miatt nagyon jól esett a meleg tea, illetve a csokival pótolni tudtam az elvesztett kalóriák egy részét. Némi pihenõ után indultam is tovább, mert tudtam, hogy az Alsó Cuha-völgy terepviszonyai be fognak lassítani. 5.8-as átlagot sikerült menni ezen a szakaszon.

Vinyét mûúton hagytam el, majd egy jól járható dózerútra tértem rá. Itt láttam egy õzet, ami nagyon megijedt tõlem és iszkolt, amilyen gyorsan csak tudott. Viszonylag hamar odaértem a Pakuts-pihenõhöz, majd az Alsó-Cuha szurdok bejáratához. A nyírkos idõ miatt nagyon csúszott a talaj, így észnél kellett lenni. Most nem volt annyira megduzzadva, mint nyáron a Cuha 25 tt-n. Megláttam a Remete barlangot és most is szomorúan konstatáltam, hogy nincs idõm közelebbrõl megnézni, különben sok idõt veszítek. Ennek megfelelõen felkapaszkodtam a csúszós és meredek part falon, majd kiértem az Ördög-rétre, ahol a 3. ep volt. Éppen egy futó ért oda, így elõre engedtem, hogy megkaphassa matricáját. 11:16 volt, ez 4.4-es átlagot jelent. Itt leültem az egyik padhoz és gyorsan generálozást hajtottam végre a lábaimon. Ahol kellett, ott leszedtem a tapaszt és kicseréltem, illetve ahol éreztem, hogy kell tapasz oda tettem. Így indultam tovább Csesznek felé.

Egy darabig földúton haladt a jelzés, majd kiért egy mûútra, megkezdtem hosszú és monoton menetelésemet Bakonyszentkirály és Csesznek felé. Nem vagyok kényes, ha túrázásról van szó, de a mûutakat nagyon nem szeretem. A lábaim ilyenkor használódnak a legjobban, arról nem is beszélve, hogy kényelmetlen a haladás rajta. Út közben elõbukkant Csesznek vára és a Bakony dimbes-dombos táj jellege is próbálta feledtetni a mûút okozta kellemetlenségeket. Eközben futók süvítettek el mellettem. 12:33-kor értem Csesznek Várkert Sörözõbe a 4.ep-ra. Itt ért véget a 20-as táv. Kicsivel kevesebb, mint a felén voltam túl a távnak és az Ördög-árok még szintén hátra volt. Ezért erõt gyûjtöttem. Kicsit pihentem, ettem zsíroskenyeret, ittam meleg teát, egyszóval az ellátás tökéletes volt. Az ördög-réti pihenõ, az aszfalt és hogy kezdtem fáradni, eredményezte, hogy az átlagsebességem csak 4.6-os volt ezen a szakaszon.

A "kényeztetés" után összeszedtem magam és elindultam az Ördög-árok felé. Cseszneket elhagyva a távolban feltûntek a szélerõmûvek, visszatekintve pedig Csesznek vára látszott. Egy könnyen járható úton jutottam el az Ördög-árok bejáratához, ahol talán az útvonal rövidítés miatt szalagozással vezettek le minket az árokba. Talán ezen a meredek úton csúsztam meg elõszõr a túra során. Az árok elején nem volt sok víz, csak mutatóban itt-ott gyûlt össze a mélyebb gödrökben. Ahogy haladtam tovább egyre több vízzel találkoztam. Sajnos többször is megcsúsztam útközben és a vízbe is bele léptem. Szerencsére a bakancsom vízálló volt, így megúsztam beázás nélkül. Többször is megálltam és a szebb szikla alakzatokat, mélyedéseket megörökítettem fényképezõgépemmel. Sokkal nehezebben haldtam, mint az Alsó-Cuha szurdokban és a vizes talpú bakancsom úgy csúszkált a sima felületû sziklákon, mint ha jégre léptem volna. Ez az árok két kritikusabb pontján okozott csak komolyabb problémát, illetve nagyobb odafigyelésre ösztönzött. Találkoztam egy 4-5 fõs csoporttal akik tanácstalanul áltak az egyik szorosnál (a létrás utáninál) és kérdezték tõlem, hogy szerintem merre kéne menni. Nem értettem a kérdést, így vissza is kérdeztem, hogy hogy merre kell menni, aztán elindultam tovább a szikla szoros felé ezzel utat mutatva a csoportnak.
Miután átküzdöttem a nehezebb részeken magamat, kiértem az árokból és feltûnt az 5.ep. 14:34 volt, úr isten, rengeteg idõ elment. Nem baj, megérte...
3.45-ös átlagot mentem. A ep.-on kaptam a futóknak szánt csokiból és szõlõcukorból, ami jól jött. Egy kicsit talán több energiám lett tõle.

Tovább indultam Nagyesztergár felé. Egy darabig jól járható úton haladtam, de aztán ami utána jött az nem volt semmi. Frissen festett jelzés a fákon, de ösvény gyakorlatilag nem volt. A helyzet az ipari vágány után csak romlott. Nagyon sokat segített a szalagozás, ami nélkül szerintem többször is eltévedtem volna. Ez a szakasz sokat kivett belõlem. 15:42-kor értem Nagyesztergárra, ezzel 4.5-ös átlagot mentem. Nagyesztergáron megkaptam a matricámat, itt sokan jöttek egyszerre, itt volt vége a 30-as távnak. Magamhoz vettem néhány pogácsát, almát és leültem pihenni, mert már 36.6 km volt a lábamban, amit igazán éreztem. Miközben a pogácsát majszoltam, hallottam, hogy sokan feladták a túrát. Bevallom õszintén egy pillanatra nekem is megfordult a fejemben, hogy feladjam, de abban a pillanatban felálltam és mentem tovább.

A Nagyesztergár és Bakonynána közti útszakaszon másodszor jártam, mivel kék túrás vagyok, de most is ugyanolyan jellegtelen volt, mint 2002-ben. A haladás nehéz volt a marasztaló sártenger miatt, vagy a bokatörõs talaj miatt. Volt egy hely, ahol majdnem lejött a bakancs a lábamról, annyira belesüppedtem a sárba. Valahogy túléltem ezt a szakaszt és beértem Bakonynánára, melynek nagyon örültem. Itt vizet vételeztem és irány a Malom melletti 7.ep. 17:47 volt, 3.5-ös átlagot mentem. Fáradt voltam, és ismét megfordult a fejemben, hogy feladom. De nem, mert kiderült, hogy 2-en vagyunk csak az 50-es távon, a buszt lekéstem, ami Bakonynánáról indult, gulyást osztanak a célban és különben is, már csak 10.5 km volt hátra, általam jól ismert utakon. Pihentem, ettem csokit, banánt, ittam, az utolsó 10 km-re újra tapaszoltam a lábamat, beszélgettem a pontõrrel és tovább indultam.

Még világosban jutottam túl a Római fürdõn és értem Szentkútra. Már nem érdekelt a táj, azért még készítettem két fotót útközben, de leginkább arra koncentráltam, hogy tartsam a tempót, és egyik lábamat a másik után tegyem, bármennyire is elnehezültek és fáradt vagyok, és hogy a teljes sötétség elõtt Szentkútra érjek. Itt megkaptam a matricát, ettem banánt, csokit és nagyon finom szõlõcukrot. Ezek kellettek az utolsó 5 km-re, amely végig emelkedett. 4.1-es átlagot mentem ezen a szakaszon.

Elbúcsúztam a pontõrtõl és elõvettem zseblámpámat, így folytattam utamat Tésnek. Nem volt valami baratságos a sötét erdõ, fõleg, hogy a szél meglehetõsen erõs volt. Egészen Tésig már nem érdekelt semmi, tényleg csak a lépteimre figyeltem és az útra. Mivel már jártam erre többször is, így tudtam, hogy mikor és hol járok. Szerencsére hamar felértem Tésre. A tési aszfalton már nagyon nehezen mentem, a hideg szél a csontomig hatolt, a lábaim beálltak, ugyanakkor tudtam, mindjár vége. A mûútról letérve még egy kis darabon földúton haladtam, mikor feltûnt az Alba-Regia Barlangkutató állomás épületének fénye. Célba értem 20:12-kor. Megkaptam az emléklapot, a házban meleg gulyás levessel és teával kínáltak, amiért érdemes volt idáig eljönni. A komoly szintemelkedõvel rendelkezõ utolsó 5 km-en 4.6-os átlagot sikerült mennem.

Összegezve, jól éreztem magamat a túrán. A lábaim még mindig sajognak, és még mindig nehezen járok, de megérte, mert a Bakony talán legszebb helyein vezetett keresztül az útvonal. Szerintem ennek a tt.-nak a nehézségét a szurdokok beli nehéz terepviszonyok adják és nem elsõsorban a leküzdendõ távolság.

A lépésszámlálóm alapján hozzávetõlegesen 55000 lépést tettem meg.

A szervezés 5*, az ár/érték arány 5*, másoknak is csak ajánlani tudom.



 
 
Vértesi barangolások / Vértesi kerekezésTúra éve: 20082008.08.18 17:33:39
Vértesi Barangolások 25

Egy az országon végigvonuló hidegfrontnak köszönhetõen kitûnõ túra idõ volt. Eredetileg az 50 km-es távon akartam indulni, de két nappal ezelõtt jöttem haza egy 4 napos kék túráról. A lábaimnak több pihenésre lett volna szüksége, hogy ezen végig tudjak menni, ui még nem gyógyultak be a vízhólyagjaim. 20 km-nél rövidebb távot pedig elvbõl nem választok. Ezért a három táv közül a 25 km-eset választottam.(tuk)

9 után nem sokkal ért be a buszom Gántra, majd negyed 10-kor elrajtoltunk, pontosabban csak késõbb, mert szüttyögtünk egy kicsit hugommal mire elindultunk. Végül 9:30 környékén el is indultunk.
Az elsõ néhány kilométert a Széles-földek szélén tettük meg a kék jelzésen és gyönyörködtünk a mezõt körül ölelõ domborzatban. Elég erõs tempót diktáltunk, így sokakat leelõztünk már az erdõbe érés elõtt. Az út néhol süppedõs, néhol kavicsos volt, szóval kellemetlen volt rajta haladni, de mentünk. Beérve az erdõbe egyre több embert elõztünk meg és egyre több ember jött velünk szembe, akik a 10 km-es távon voltak. Az elsõ komoly szintemelkedés az Anatal-árokban volt, de hamar leküzdöttük és az erdészház mellett elhaladva felbukkant az 1. ep., melyet a 10 km-en indulók nagy tömege miatt nehéz lett volna nem észrevenni. Megkaptuk a pecsétet az órám 10:34-et mutatott, tehát kb. 6 km/h-ás tempót jöhettünk idáig.

Ittam, megettem a rajtnál osztott müzliszeletet és már mentünk is tovább. Az út a zöld jelzésen haladt tovább Szentgyörgyvár felé. Hirtelen eltûntek a sportársak, sem elõttünk, sem utánunk nem volt senki. Elõször egy gyönyörû bükkösön haladtunk keresztül, majd ebbõl kiérve szép kilátás nyílt a szemközti dombokra és településekre. Ezt követõen megkezdtük ereszkedésünket Szentgyörgyvár felé. Hamar el is értük azt. Egy mezõn két vagy három szépen ápolt ház állt. Elhaladva mellettük rákanyarodtunk a kék négyzet jelzésre. Néha megálltunk, hogy együnk néhány szem szedret. Az út enyhén emelkedett, mielõtt elkanyarodott volna Mindszentpuszának megálltunk és visszatekintettünk az elénk táruló kilátásra. A Vértesben minden ilyet meg kell becsülni és ki kell élvezni, mert nincsenek magas, csúcsos dombok, mint más tájakon, erdõkben. Ezután elértük Mindszentpusztát, ahol a 2. ep volt. Megkaptuk a pecsétünket az órám 11:42-õt mutatott, azaz visszaesett a tempónk 4,8 km/h-ra.

Mindszentpusztán egy farönk kupacon megettük az ebédünket és 12:00 környékén folytattuk utunk Kõhányás felé. Ezen a szakaszon hirtelen megnõtt a túratársak száma. Az út során több helyen is jó kilátás nyílik Oroszlány felé, a Várgesztes felé lévõ dombokra, illetve szép látványt nyújt még a Som-hegy és környéke is. A Csáki várrom után egy hosszan elnyújtott emelkedõvel kellett megküzdeni, aztán jött egy kis hullámvasutazás, végül gyors ereszkedéssel értünk be Kõhányáspusztára 13:29-kor(3. ep). 5 km/h-ás átlagot sikerült menni ezen a szakaszon. Itt volt az elsõ olyan pont, ahol frissítõt lehetett kapni. Volt zsíros kenyér nagyon finom hagymával, két féle lekváros kenyér, nuttelás kenyér. Pénzért adtak sört, illetve ingyen buborékos és buborékmentes ásványvizet. Itt feltankoltuk üres vízkészleteinket, magamba gyúrtam jó sok zsíroskenyeret aztán elindultunk az utolsó kb. 7 kilóméterünkre. (Jaj, de nehezen indultunk el...)

A pusztából kifelé szépen felújított házak mellett haladtunk el a kék + jelzésen. Az utolsó etap kellemes levezetése volt az eddig megtett útnak. Nem voltak jelentõs szintemelkedõk. Láthattunk öreg és méltóságteljes tölgyeket, az út menti erdõt pedig apró rétek szakították meg, ezzel is változatossá téve ezt a részt. Kiérve a Gánt melletti Réti-földekre a tt. útvonala letért a K+ jelzésrõl és innen piros szalagok mutatták az utat. Az út a rét szélén haladt végig, majd Gánt határába érve beérkezett a faluba. 15:10-kor értünk be a célba. Jó kis túra volt ez...

Egy kicsit hiányoltam, hogy nem kaptunk emléklapot, csak jelvényt. A jelvény pedig nem teszi egyértelmûvé, melyik távon is indultam, ami azt jelenti, hogy az is ugyanezt kap(hat)ta, aki csak a 10 km-en indult.
Szerintem a frissítõpontot Mindszentpusztára kellett volna helyezni és Kõhányáson már csak vizet kellett volna osztani (illetve az 50 km-es táv többi ep. pontján valamilyen gyümölcsöt és csokit még).
Kiemelendõ viszont, hogy nagyon igényes térképet adtak itinerként és végig jól követhetõ volt az út (bár aki eltéved a Vértesben térképpel a kezében, az ne menjen erdõbe!).
Hozzávetõlegesen 27000 lépést tettünk meg a tt. során a lépésszámlálóm szerint.

A szervezés az apró kifogásaim miatt csak 5 (és hiányzik róla a *). Egy kicsit sokaltam a résztvételi díjat azért, amit kaptunk szolgáltatásként (gondolok a frissítõre, jelvényre, emléklapra), ezért az ár/érték arány 4, ettõl eltekintve legközelebb is résztveszek ezen a tt.-n és másnak is csak ajánlani tudom.
 
 
Cuha 25/35/50/ Bakonyalja 25/45 / (Erdőalja 25) / BakonyerdőTúra éve: 20082008.07.21 16:25:53
Elsõ teljesítménytúrám a Cuha-völgyben

Ez a ttt minden tekintetben az elsõ volt. Most vettem részt elõször ttt-n és a Cuha 25-ön.
A túra távja nem volt hosszú számomra, hiszen kék túrázóként és egyéb alkalmakkor átlagban ennyit szoktunk menni, de nem olyan tempóban, amilyet magamnak diktáltam a túra során. Ugyanis szerettem volna elérni a 15:55-ös vonatomat....

Vonattal érkeztem Bakonyszentlászlóra sok túratársammal együtt, majd 3 km gyaloglás után elértem a falu végén álló Õsfenyves Kulcsosházat. Zárás elõtt nem sokkal tudtam elrajtolni. Az adminisztráció gyors volt és zökkenõ mentes. Az elsõ ep-ig elég nagy tempót diktáltam magamnak, sokakat elõztem meg. Egy kicsit féltem, hogy ez az erõs tempó meg fogja bosszulni önmagát a túra második felében. Az õsfenyves illatán és a madarak csicsergésétõl eltekintve(amit elnyomott a motorfûrészek hangja) nem volt különösebb dolog. Talán ezért is tempóztam annyira. Az 1. ep-n matrica, Jó reggelt keksz, buborékos víz és már mentem is tovább. Sajnos az idõmet nem írták fel a lapomra én meg nem figyeltem, ezért nem tudom mikor értem el a pontot.

Az ep után Pápalátó-kõ következett, melyett majdnem végig jelzett túrista úton értem el. Útközben felfaltam a kekszet...
A szervezõket csak dicsérni tudom, amiért úgy döntöttek, hogy a Bodzás-árokban vezetik az utat, nagyon szép sziklaalakzatokat lehetett látni. 11:07-kor már fennt voltam Pápalátó-kövön. Matrica ragasztás(a kódot is felírtam, biztos ami biztos), kiélveztem a látványt és már mentem is tovább. Itt megint sokakat elõztem le, mivel megálltak pihenni, enni, stb. Éreztem, hogy ha sokáig ezt a tempót tartom(5,45 km/h-ás átlag), akkor az könnyen a vesztemet okozhatja.

Így hát vissza vettem a tempóból... az út az erdõ sûrûjében vezetett jelzett úton, majd elértem Alízházát a már szalagozott úton. Alízházán újabb pihegõ emberekkel találkoztam, majd egy éles kanyart követõen egy vízmosásos völgyben vezetett az út. Nagyon oda kellett figyelni hova lépek, mert egy rossz lépés és idõ elõtt befejezhetem a túrát.
A völgyet követõen egy jó minõségû dózerútra értem, ami a Hódos-ér mellett futott. Mivel esõ után voltunk, így a Hódos-érben sok víz volt. Nagyon szép volt ez az útszakasz a néha elõforduló tisztásokkal. Hamar elértem(11:53) a 3. ep-t, ahol matrica, bodza szörp, kis pihegés. Ezen a szakaszon a visszafogott tempómnak köszönhetõen 4.9 km/h-ás átlagot mentem. A bal lábamon egyre erõsebben éreztem a vízhólyag jelenlétét, melyhez elkezdtem imádkozni, hogy bírja ki a túra végéig.

A 3. ep után a patakon átkelve egy tisztáson haladtam a patak mellett, majd egy derékszögû kanyar után a túra talán legdurvább emelkedõjén küzdöttem fel magam. Ezután egy kellemes szakasz következett a sûrû erdõben Porva-Csesznek vasútállomásig. Itt az egyik árnyékban levõ padra leültem és magamba nyomtam annyi szénhidrátot, ill. folyadékot amennyi jól esett. Közben levettem a bakancsomat, megszárítottam a lábam, megnéztem a hólyagomat és zoknit cseréltem a túra második felére(kb. fél távnál tartottam). Az elsõ hosszú pihenõm volt a táv során... a pihenõ után vissza a bakancsot és mentem tovább. Az út a Felsõ-Cuha-völgyben folytatódott, ahol már jártam régebben, így ismerõs volt a terep. A gázlók nem okoztak különösebb problémát... de a hólyagom eldurrant, szerencsére gyorsan normalizálódott a helyzet és tartani tudtam a tempót. A völgy most is szép volt, mint mindig. Egyenletes tempóval elértem a 4. ep-t, ahol a matrica mellé kaptam egy Sport szeletet. Itt már nagyon éreztem a lábaimat, így pihenés képpen leültem az erdei iskola egyik padján és elmajszoltam a csokit. Az átlag tempóm 4,73 km/h óra volt.

A 4. ep után kicsit fáradtabban tovább haladtam Vinye felé. Hamar elértem a Vinyére vezetõ hidat, melyet elhagyva egy technikásabb terep következett. A Kõpince-forrásnál felfrissítettem magam, a víz finom és hideg volt. Itt kaptam egy kis útbaigazítást a túra társaktól, majd haladtam tovább. Számomra a túra legkritikusabb része eltévedés szempontjából a mezõn való átkelés volt. Egy pillanatra torpantam csak meg, de miután elõvillant az egyik mezõ széli fán a jelzés, már nem volt bennem kérdõjel a helyest irányt illetõen. A mezõn nagyon melegem volt és kellemetlen volt a haladás is. Gyorsan bevetettem magam az erdõbe, ahol az aljnövényzet akart megkostólni, de nem volt vészes. Sokkal inkább az Alsó-Cuha-völgye volt a kihívás. A lábaim már nem mozogtak olyan könnyen, mint a túra elején. Egyik szikláról a másikra egyensúlyozva kellett haladjak, mely a tempómból is visszavett. Bár azért valjuk be, a látvány is visszatartó erõ volt. Mikor megláttam a Zsivány-barlangot, akkor már tudtam, hogy mindjárt itt van Ördög-rét és tényleg.
Az 5. ep-n matrica, keksz, sós mogyoró, buborékos víz és pihegés. A pontellenõr elmagyarázta merre menjek, nehogy eltévesszem az utat, amit el lehetett volna, ezért utólag is köszönet érte. Az átlag tempóm 4,05 km/h volt ezen a szakaszon.

Elhagyva az utolsó ep-t, már éreztem, hogy beérhetek 15:00 körül, és akkor elérem a korábbi vonatot. Ezért összeszedtem magam és próbáltam egy egyenletes tempót diktálni a célig. Nagyon nem volt kellemes a dózerút abban a melegben, mert alig volt árnyék, de valahogy túl éltem. A lábam fájt, a derekam fájt és már szerettem volna odaérni. A célba vezetõ út nem volt olyan szép, hogy elvonja figyelmemet az idõközben jelentkezõ problémáimról, de amikor elértem Bakonyszentlászló határát, minden bajom elmúlt és könnyedén tettem meg a hátralevõ métereket. 15:02-kor értem be a célba. Megkaptam az emléklapot és a kitûzõt, mellé a gratulációt. Ezen a szakaszon 4,68 km/h-ás tempót mentem.

Ettem zsíros kenyeret, ittam buborékos vizet és kis pihenõ után irány a vasútállomás, mely 3 km-re volt. El kellett érni a 15:55-ös vonatot. Elértem, így emberi idõben sikerült hazajutnom.

A lépésszámlálóm alapján, hozzávetõlegesen 26900 lépést tettem meg a túra alatt, mely átlagosan 95 cm-es lépéshosszal számolva 25,5 km-nek felel meg.

A szervezés 5*, az ár/érték arány 5*, jövõre is résztveszek ezen a ttt-n, az már biztos!
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár