Túrabeszámolók


túra éve: 2017
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20172017.10.11 15:10:57

 Bakonyi Barangolás 70



2017.10.07.


Kipihenten,motiváltan,elszántan autózom le Bakonybélbe,kedvem van ma 70-et menni.Szeretem a Bakonyt,ismerős a terep,várható több kedves túratárs megjelenése is a rajtban,úgyhogy minden adott egy remek túranaphoz.Az utóbbi 3 évem nem éppen a hosszú távokról szólt úgyhogy a rajtban meg is egyezünk Tamással(Heyjoe),hogy a mai cél a lehetőleg szintidőn belüli beérkezés.


Nincsenek valami sokan ami köszönhető talán annak is,hogy a mai napra vagy 20 lehetőség közül választhatott az,aki teljesítménytúrázni kívánt.Ennek megfelelően a rajtprocedúra pillanatok alatt lezajlik és a hivatalos legkorábbi indulási idővel,ami 6:30-at jelent neki is vágunk a mára elrendelt távnak.


A Szentkút felé vesszük az irányt,talán 8-10 fok lehet a hőmérséklet,egy nyári technikai póló és egy még a kocogásaimhoz vásárolt hidegebb időkre való hosszú ujjú felső megfelelő öltözetnek tűnik mára.Napközben max 15-16 fok várható erős széllel,úgyhogy a biztonság kedvéért bekerül a zsákba egy pillekönnyű,vékony polár mellény és ennek a mellénynek a pulóver változata is.


Szentkútnál egy fénykép és elkezdünk bemelegíteni a P+ emelkedőjén.A szélnek hála semmi nedvesség nincs a növényzeten így elkerüljük a hajnali bakancs és gatyaszár vizesedést.Ma a kamásli is felesleges viselet.A Csúcs-hegyen Z sávra váltunk és leereszkedünk a Szömörke-völgybe,majd hamarosan meg is érkezünk a Kerteskői-szurdokba.Próbálozom néhány fényképpel,de látom,hogy reménytelen,nagyon kevés a fény.Az már csak hab a tortán,hogy valahol a túra vége felé(mikor újra kellene a villanófény)veszem észre,hogy nem automatára van állítva a vaku,így a gyengébb fényviszonyok között készült képeim(a ma készültek 70%-a)mehet a kukába.


A Kerteskői-szurdok ma nem jelent kihívást,kevés a víz,minden probléma nélkül érkezünk meg a sziklavölgy túlsó végénél székelő ellenőrzőpontra.Két féle édesség közül választhatunk,én be is dobok egy Sport szeletet.Itt még szinte együtt a korán indult mezőny,Andrisék Karcsival robognak el mellettünk,Norbiék épp a szívüket erősítik amott.


Nem időzünk sokat,gyerünk tovább,követendő a Z3szög.Néhány helyen nem ismerős a nyomvonal,ez a dózerút is mintha új lenne,legalábbis azóta,mióta utoljára itt jártam.Könnyen elképzelhető,mert az már vagy 4 éve volt.


Átkelünk a műúton és ráállunk a Nagy-Som-hegy aljában futó P+ jelzésre,ami eleinte jól járható,aztán egyre több a kivágott,bedőlt fa,főleg a sűrű,földön fekvő vékonyabb ágakból álló akadályon át kellemetlen a haladás.Úgyhogy ki is váltunk az erdő szélén-a jelzéssel párhuzamosan futó-földútra,innen a kilátás is szebb amúgy.Tamásnak viszont gondjai vannak,új a bakancsa amit ráadásul a műanyag fűző állandó kilazulása miatt nem is tud rendesen bekötni,baj lesz a sarka környékén,mondja.Mivel én is jártam már így azonnali sarok leragasztást javasolok.Tamás vonakodik kicsit,de rááll a dologra,mikor leveszi a zoknit én(lehet,hogy titkon ő is)a sarkán levő termetes felpuhulás láttán már látom,ebből nem lesz ma 70.Azért ragaszt és megyünk tovább.


Visszatérünk közben a fák közé,egy helyen aztán olyan szintet ér el a földön fekvő fa törmelék,hulladék ágak tömege,hogy kénytelenek vagyunk a gps-re hagyatkozni és egy mezőre kitúrázva kikerülni a kérdéses szakaszt.A tisztás túlsó sarkánál,újra a fák közé érve aztán ismét ráállunk a jelzésre.


Itt a Zoltay-forrás,lefényképezem(nem sikerüt),alig csörgedezik,szomjas nem vagyok úgyhogy most nem iszunk.Keresztezzük a Pálihálás felé vezető utat,szép időnk van,szépen süt a Nap,az erdő is kezd ősziesre színeződni,de azért az igazi színkavalkád még várat magára.A cseles letérőt a murváról nem vétjük el,mondjuk van vagy 6 mindenféle technikával fákra,bokrokra applikált letérést jelző Z sáv,aki csak minimálisan figyel annak nem jelenthet gondot.Átkelünk a bozótoson,megcélozzuk a szemközti erdőt,egy fán hatalmas nyilazott Z sáv jövetelünk irányába mutatva.Mi meg be az erdőbe,ha már itt ez az ösvény.Aztán gyanúsan nincs jel.Szóval mégis az erdő mellett kell menni.Vissza tehát a betérőig,igen,ott a következő jel,nem messze,jól láthatóan egy fán.


Zircig többen megelőznek,főleg futók,aztán a város feletti erdősáv vonalában,kint a tisztáson kis csapat vágtat mellettünk,amit egy Kiss Pistire feltűnően hasonlító fürge lábú túrázó vezet.A hasonlóság oly mértékű,hogy tulajdonképpen ő az,pár méteren át lelassul a tempónkra így tudunk váltani pár szót.Itt van ám Robi is,mondja,csak kicsit lemaradtak Balázzsal.Vajon hogy történhetett?,nem is értem!:)


Zircre érve balra kell tartani a szélső utcán,meg is van a jel újra.Átaszfaltozunk a városon,közben a központban K sávra cseréljük az eddig követett jelet.Egy lottózónak is álcázott kis helyen némi koffeint veszünk magunkhoz,majd elgyalogolunk(felgyalogolunk)a Parkerdő szélénél található frissítőpontra.


Itt ejtjük meg a tízórait,az előző helyen mindketten úgy éreztük,hogy nem lenne illendő,főleg,ha ott is kapható volt étel-ez nem látszott egyértelműnek,ezért nem kockáztattunk.Finom,barna buciból készültek a mai szendvicseim,van szalámis meg roppanós virslis is,most egy szalámisat kívánok,desszertnek meg fogyasztok a pont kínálta készletből.Most még a sósat nem tesztelem,több féle édes keksz viszont a bendőmbe kerül a teám mellé.Megjönnek közben Robiék is Balázzsal,sőt a női szakasz is befut Vera és Réka képében,kiegészülve Kiscsibésszel.


Falatozás után nekivágunk a Pintér-hegynek,jókat beszélgetve emelkedünk a nem túl megerőltető magaslatra,majd azon átbukva elénk tárul Borzavár.Borzavárra Minyon-nak,Shrek-nek öltözött körbálák mentén gyalogolunk be,néhányan almát csennek,mondjuk van elég,talán nem hiányzik a helyieknek az a pár szem.Őrült tempóban száguld el mellettünk egy traktorista,valami versenyen érzi magát,vagy csak élvezi,hogy húz a vadiúj gép teli vontatmánnyal is,Norbi fényképein aztán látszik,hogy valami nem jött össze neki,talán leszakadt a pótkocsi,mert a krumpli egy része bizony az útra került.


Termplom mellett kis ösvényen emelkedünk ki a faluból,egy ideig a csak a térképeken létező jelzést követjük.Kedves macska áll utunkba,elképesztő módon hízeleg,szinte lefényképezni se tudom,annyira bújik.


Leérünk a Szépalmára vezető műútra,itt már jelzés is van.Gyönyörű a táj,a messzeségben ott a Papod,tetején az általam közelről még nem látott kilátóval,előttünk a fák mögött már ott bújik a ma szállodaként működő egykori nemesi birtok Kisszépalmapuszta.


Már potyog a gesztenye ehető fajtája a birtok előtt,begyalogolunk az arborétumba,ott szembe az a fa melynek fele levele zöld,fele meg citromsárga különösen jól mutat.Előttünk a hotel épülete,mi jobbra tartunk a tó mellett,fel a dombra,ott találjuk ugyanis a következő ellenőrzőpontot,ahol a pecsét mellé hatalmas (szép)almát is kapunk.Előttünk a Kőris-hegy tömbje,mi viszont még nem egyenesen oda tartunk,a S sávon megcélozzuk a Tekeres-kút árok alját,ahol bizony egy kód feljegyzésével kell igazolnunk ott jártunkat.Itt köszön el tőlünk Tamás,sajnos,ahogy ez várható volt a sérülése nem teszi lehetővé a teljes táv megtételét,begyalogol hát Bakonybélbe a Száraz-Gerence-völgyön át.


Tekeres-kút-árok majd a Z sávon irány az egykori Kisszépalmapuszta.A hegy lábánál az esőháznál vár ránk az újabb frissítő állomás.Különböző szörpökkel,zsíros,lekváros kenyerekkel kínálnak a pont őrei,és bár előzőleg azon a véleményen voltam,hogy közvetlenül a legdurvább emelkedés előtt nem a legmegfelelőbb helyen van az etetőpont,most jóízűen harapdálom be egymás után a baracklekváros kenyereket.JMegvárjuk míg mindenki jóllakik,megnézzük az itinerben mi is vár ránk(minha nem tudnánkJ),majd Vera vezetésével megindulunk közelebbről megnézni azt a túlméretezett golflabdát.


Köszönhetően a kiváló túraidőnek,hőmérsékletnek,a kipihentségnek,a lekváros kenyereknek,meg még ki tudja minek,megállás nélkül egyenletes tempóban kúszunk fel a hegyre Verával,a többiek egy idő után már a hátunkat se látják,hiába nagyok vagyunk,na!:)Az utolsó legmeredekebb pár méteren azért úgy rémlik becsúszik némi megállás,ha máshol nem,az egyik Nemzeti Irányító Táblánál,ami,hasonlóan a Szent György-hegyen két hete látotthoz megint csak át akar verni minket,a hegytetőt ugyanis 90 méterre és két percre jelzi,szemben a valós kb. 8-12 méterrel és 10 másodperccel.Hiába,ilyenek ezek a nemzeti szót lejárató dolgok,aki nem figyel eléggé,úgy átverik mint a pinty.


Na,de mi nem ma jöttünk le a falvédőről,nem hiszünk el minden maszlagot,így nem gyalogolunk két percig,se 90 métert mert akkor bizony túlfutnánk a kilátón,túlfutnánk az ellenőrzőponton,és nem tudom,kinek és főleg miért lenne érdeke ez,de mint mondtam nem hagyjuk magunkat és beszerezzük a pecsétet a kilátó alatt egy padnál tanyát vert pontőrségtől.Vízzel kínálnak,ez,mármint a vízvételi lehetőség egy kivétellel a túra összes ellenőrzőpontján adott volt amúgy.


Itt nem időzünk sokat,most a kilátózást is kihagyjuk,nekiindulunk a meredek lejtőnek,irány a kék barlang jelzés.Mint említettem már,ma minden összejön,kiváló a talaj lefelé menet,se nem ragad,se nem csúszik,épp ideális a nedvességtartalma ahhoz,hogy különösebb megcsúszások,balett mozdulatok,cigánykerekezések nélkül lejussunk az amúgy meglehetősen meredek hegyoldalban.Az alján még átmászunk,átbújunk néhány fa alatt,mellett és már ki is értünk a műútra.


Műúton balra,majd irány a kelta halomsírmezőn átvezető Barátok útja.Kurtábbnál kurtább,kisebbnél kisebb völgyek mellett haladunk el(Kis,-Nagy,-Középső-kurta-völgy,Kis-völgy,Mély-völgy),majd a tisztásra érve annak végénél jobbra tartunk,nem egyenesen le a Száraz-Gerence-völgybe,mint ahogy én tettem hosszú évekkel ezelőtt a Rómer Flóris emlékúton,amikor elvesztettem a jelet és leérve az aszfaltra nem igazán azt láttam magam előtt,amit Annamariék a kis füzetükben a mozgalom teljesítőinek segítségképp leírtak.Akkor annyira összekeveredtem,hogy a végén már azt sem tudtam,honnan jöttem,az irányérzékem teljesen felmondta a szolgálatot,és ahelyett,hogy a várt Bakonybélben kötöttem volna ki,visszajutottam Kisszépalmapusztára-ahonnan pár órával a kavargás előtt elindultam.Na,de mindenki elhiheti,egy életre megtanultam ezt a szakaszt!:)


No,a kis off-ért elnézést kérek,tehát tisztás,tisztásnál,fakupacok mellett követjük a jelzést.Mielőtt beérek az erdőbe újra,hátranézek,hát az ég elég haragos kék,de a felhőzet szakadozott,nem is ígértek mára,úgyhogy reményeim szerint nem is kapunk esőt a nyakunkba.Annyira nem hiányozna most!:)


Újabb ellenőrzőpontra érünk,a Barátok útja nevűre,itt vagyunk durván féltávnál,problémám egy szál se,ennek örülök.Ide amúgy jövünk még ma,mikor másodszor ereszkedünk alá a Kőris-hegyről.


Innen rövid kis szakaszon szalagozás segít átjutni a Bakonybéli-Szarvad-árok aljába,az ott futó Z+ jelzésre.Lejutunk a Száraz-Gerence-völgybe,annak aszfaltján gyalogolunk el Bakonybél északi végébe a buszfordulóhoz.Itt Balázs zoknicserét vezényel,miért is ne,ha már külön erre a túrára megleptem a lábamat két vadiúj F900-as zoknival a Decathlonból.Pihengetünk,lábat napoztatunk,eszegetünk,közben elugrok a pár tíz méterre a főúton található kisboltba is némi koffeinért,szénsavért,cukorért.


A Bomba le is gurul mindjárt,a kólát a Kőris-hegy tetejére gondoltam elfogyasztani.Az energiaital biztosította lökettel a gyomromban indulunk neki a túra második részének.


Megkerüljük a Gerence fogadót meg a Hotel Bakonyt mellettünk a domboldalban épp valami tökgurító rendezvény zajlik.Átkelünk a Gerencén és elkezdünk gyalogolni a sunyi módon emelkedő aszfaltúton a Hideg-völgy irányába.Elhaladunk az egykori mészégető mellett,közben csodás kilátásokat rögzíthetünk a hegyek ölelte Bakonybélről.


Hideg-völgy aljában újabb ellenőrzőpont,sajtos pogácsával,mézes puszedlivel,hát kell az embernek az édes,a sós meg főleg ilyenkor,úgyhogy mindegyikből fogyasztunk.Mint megtudjuk úgy 50 körüli indulóval fut ma a 70-es táv és mi a középmezőnyben vagyunk valahol.


Nekivágunk a Hideg-völgy hosszan elnyúló emelkedőjének,de ma ez sem tud kifogni rajtam,igaz nem is olyan a talaj,mint az egyik korábbi BB70-en,mikor egyet léptél előre,kettőt meg csúsztál vissza.Balázs és Robi meg még azt is állítja,hogy az út is kiszélesedett valamiképpen,emlékeik szerint a völgy alsó szakasza csak egy szűk sáros ösvény volt egykoron.


Egyenletes tempót tartva,sehova se rohanva érünk fel a Királykapuhoz,közben elhaladunk a felhagyott nyíltszíni bánya mellett is,amit már lassan kezd visszahódítani a természet magának.Királykapunál töltött piskóta szelet a jutalom,választani két féle ízűből lehet.


Irány az egykori kisvasút nyomvonala,tehát a P sáv!Pihentatő szakasz ez,politizálunk kicsit,majd a Hídpillérnél befordulunk az Öreg-Kecskeakol-árokba.Úgy 1 km után erős visszafordító után veszi kezdetét az emelkedés a Witt-kilátóhelyhez,itt kezdem érezni,hogy odafent ideje lesz egy újabb szendvics elfogyasztásának,mert ma az édességeken kívül csak egy ilyet ettem eddig.Meglesz amúgy a tető még naplemente előtt,aminek külön örülök,legutóbb Zsuzskával már sötétben érkeztünk ide,ami a kilátás szempontjából nem a legideálisabb körülmény.Úgy is van,felérünk,kódot írunk majd a padokon elnyúlva szendvicset majszolva gyönyörködünk a szemben napfényben fürdő hegyvonulatban-ahova egyébként épp mi is tartunk.


Pihenő után irány lefelé először az erdőgazdasági murvás úton,majd szalagozás térít le erről,hamarosan újra a P sávon haladunk,amit csak ezért a kitérőért hagytunk el egy időre.


A Suttonyi-tó után örömködünk,hogy ide nem tök sötétben érkeztünk,ugyanis itt is dolgoztak a favágók rendesen,a hulladék meg itt maradt még,az ösvényt sok helyen beterítve.Még épp fejlámpa nélkül is tudunk haladni,azért a félhomályban néha keresni kell az újabb jelzett fát,mint említettem,az ösvény néhol rejtve marad.Aztán jön az az embermagasságú gazzal benőtt szakasz,az irány szerencsére egyértelmű,ha meg valaki itt végképp bajba kerül felmegy a murvás útra,az is elviszi a pihenőhöz.


Mivel jártunk itt már párszor a tájékozódással nincs probléma meg is érkezünk a Gerence-pihenőbe,ahol az újabb pecsét mellé újabb frissítőpont is vár ránk.Itt már bővebben fogyasztok a sós mogyoróból,az édeset már nem is kívánom.Kapunk viszont finom főtt birsalmát,ami mindenkinek nagyon ízlik.Jólesik a tűz melege is bár fázni még nem fázom.


Vágjunk neki az utolsó feladatnak,500 méter szintemelkedés mintegy 7 kilométerre elosztva,irány másodszor is a Kőris-hegy!Az Odvaskő-barlanghoz vezető lépcsősort akkor lássuk,mikor a hátunk közepét,mivel se szintet,se távot nem rövidítünk ezzel vesszük a bátorságot ahhoz,hogy kikerülve ezt a kellemetlen szakaszt végig a P sávon maradva közelítsük a hegytetőt.Az elején így is jut a tereplépcsőből egy rövidebb szakasz,majd jön pár húzósabb kaptató,aztán a barlangtól befutó ösvény után normalizálódik a helyzet,gyalogolhatóvá válik az emelkedő.


A jelzés néha elhagyja az utat,néha visszatér rá,hárman vagyunk,valaki azért mindig figyel,így nincs gond a sötétben sem.Nem mondom,hogy nem fáradok,fáradunk,azért másfél óra alatt így is felérünk,szerintem frissen se lenne lényegesen kevesebb.A radar előtti autóban üzemelő ellenőrzőpont pontőre viccel,hogy a pecsét csak a kilátó tetjén jár,Robival és Balázzsal emberére akad,hát akkor menjünk,mondják.Én leülök enni.


Fúj a szél idefent,na meg nincs is túl meleg,főleg izzadt háttal kellemetlen a klíma.Eszem mindenfélét amit a zsákomban találok,előkerül a kóla is,aztán sorra a polár mellény,majd a pulóver is,majd megvesz az isten hidege,marhára elkezdek fázni.Robiék meg sehol,remélem nem rám várnak.Vacogok,jöhetnének már,végre befutnak,mondom mehetnénk mert itt van vagy 7-8 fok.Ja,annyi volt napközben közli a pontőr,már a kezem is fázik,mennyi lehet akkor most 4-5 fok?Több biztos nincs.


Elindulunk végre,a botokat is csak úgy fogom,hogy a pulóver ujját ráhúzom a kézfejemre,nem véletlen úgy látom,hogy az előbb szembe jövő kolléga épp kesztyűt és télies sapkát húzott.


Beérve a fák közé,lejjebb aztán már sokkal jobb a közérzetem,vissza is kerül két réteg a zsákba.


Figyelünk nagyon,nehogy letérjünk a kékről,tudjuk,hogy ez is el fogja hagyni az utat,majd visszatér rá később,maradjunk a jelen,az a biztos.Itt van már az elágazó,ahol egyszer már jártunk ma,most viszont már nem üzemel itt ellenőrzőpont.Tovább a kéken,sőt itt már becsatlakozik a Barátok útja felől érkező zöld sáv is.Leérünk a völgybe.


Pár méter aszfalt majd az utolsó,de tényleg a legutolsó pár méteres szintemelkedés,átkelünk egy dombon,itt is van Bakonybél,Viktor utcája-zöld négyzet,Robi mondja,hogy tovább egyenesen a temető felé,most látom,hogy nem az volt a kijelölt út,sebaj,a végére úgy nézem így becsúszik egy kis kispista.


Célba értünk,sehol se jegyzik,de az időm 15:40,a szintidő mínusz 1 másodperc bőven túlteljesítve.


BB70 2010,11,12,után nem kis szünettel,negyedszer is kipipálva.


Köszönöm a lehetőséget!


dnvzoli



Fotók itt:


https://photos.app.goo.gl/sUkVdtVCCt3tSD303


 



 
 
Kőről-kőre a Balaton-felvidékenTúra éve: 20172017.09.27 14:11:49

 Kőről-kőre a Balaton-felvidéken



2017.09.24.


Munkából indulok reggel 6-kor,saját idő terhére elvileg még 9-kor is lehet nevezni a 42-re,én azért úgy számolom,hogy 8 előtt Tördemicen leszek.Nem is fogom vissza nagyon magam így a terv beválik,3/4 8 körül begurulok az ezüst Suzuki mellé a vasútállomás mögött.


Nincs 2 perce,hogy emlegettünk,rég jártál felénk-ezzel fogad Imre és Viktor,megvallom jólesik,hogy valahol számon tartják az embert,főleg úgy,hogy nem is neveztem elő.


Nem tolok ki veletek nagyon,ha csak most indulok a 42-re?-kérdezem,nemleges válasz érkezik,úgyhogy benevezek arra.Érzem,vagy inkább tudom,hogy lehet,ez nagy merészség,de nekivágok a maratoni hegymászásoknak.


Az aggodalom onnan jön,hogy jó 3 éve kimaradtam a hosszabb túrákból,a szintesekből,tegnap meg már gyalogoltam egy 30(37)-ast a Kőszegi-hegységben.Szándékos viszont a túlterhelés,70-es túrával kacérkodom,fel kellene mérni,mi maradt a régi szép időkből.Ha a mai nap sikerül,matematikailag megy a 70,mert azt mindenki tudja,hogy 30+40 az 70.:)))


Akkor hajrá!


Át a síneken,aztán irány Szigliget,no most nem a vár,hanem a Hálás-tető alatt található Kamon-kő.Szép időnk lesz ma,az látszik,Pápa előtt még szemerkélt az eső is,itt viszont ragyogó napsütés bontakozik ki éppen,le is veszem a polármellényt,a Kamon-kőre elég húzós kaptatóval lehet feljutni ugyanis.Bekanyarodok az Avasi templomromhoz és fényképezés után nyugodt szívvel haladok tovább délnek.Előttem is mennek,utánam is jönnek,igaz,volt aki a kereszteződésnél ment tovább,de ők valamit nem tudnak,vagy nem is a túrán vannak.


Aztán egyre gyanúsabb a helyzet,a Tanúhegyeken jöttem erre utoljára ellenkező irányból,de nem rémlik,hogy a romtól ilyen messze értünk volna le a hegyről.Térkép elő!Hát persze,hogy nem jó helyen vagyok,egy utcával feljebb kellene mennem,amúgy ugyanebbe az irányba.Vissza a romhoz!


Meg is van a kék T jelzés,elkezdődhet a kapaszkodás.Jó meredek,néhol törmelékes,de legalább nem csúszik.Felérek a tetőre,kigyalogolok a peremre,más túrákon Kamon-kő névvel itt az ellenőrzőpont.Kódot keresek,nem találok,csinálok egy fotót,megy az idő,nem lehet töketlenkedni.Visszamegyek az elágazóig,innen a T másik ágán lefelé irány Szigliget.Egy elágazóban népes csapattal futok össze,kiderül(a térképen amúgy látszik tisztán)hogy a T-nek itt is van egy kiágazása,és tulajdonképpen itt van a Kamon-kő,kigyalogolok hát és valóban,itt vannak a kövek és itt van a kód is.


Leereszkedünk a faluba,illetve a falu alatti völgybe,mert innen a faluba ismét csak felfelé gyalogolva jutunk be,a jelzés ugyanis,amit követnünk kell a vár alatt fut.Ráállok tehát a kékre,a vár alatt a Kéktúra-bélyegzővel igazolom itt jártamat.A többiek benéznek fagyizni,kívánni én is kívánom,csak nem merek enni,túl korai még az én gyenge gyomromnak.


Kerékpárúton folytatódik a menet,majd bekanyarodunk a Szent György-hegy irányába-kerékpárút,járda hiányában az aszfalton.Szabályosan a bal oldalon megyünk páran libasorban,mégis van néhány eszement aki még véletlenül sem lassít,mikor kikerül,sőt meg mernék esküdni,hogy az a kalapos papa még ránk is húzta kicsit a kormányt,hogy a ménkű csapjon bele a hülye fejébe!


A balos kanyar jobb oldalán aztán elhagyjuk az aszfaltot,itt vág be ugyanis a fonódott KP sáv a hegy felé.Sokszor jártam már ezen a környéken,de úgy rémlik,ezen a kis szakaszon még sosem.Finom viszont a szőlő,lopok egy fürtöt,tudom nem szép dolog.


Egyik éven Tihany mellett a fél túrán hallgattam a durrogatást,amivel a seregélyeket kívánták elűzni a szőlősből,itt nekem új módszer dívik,valami ragadozó madár hangját sikítja kis szünetekkel több irányból a hangszóró,ezt is kellemes lehet hallgatni,ha mondjuk valahol a közelben pihennél.


Felérek az aszfaltra,elgyalogolok a Lengyel-kápolna mellett,itt is van az Oroszlánfejes-kút,többen palackokat töltenek belőle és határozottan állítják,hogy már nem fertőzött a víz,úgyhogy bátorkodom én is venni egy fél literrel belőle.


Kezdődik a hegymászás!Először fogok a P sávon(na meg a K3szögön)feljutni a csúcsra,lefelé jöttem már erre párszor ezért tudom,hogy nem egy leányálom.Meredek is,köves is,lehet bosszankodni,de minek?


Azért morgok néha,mikor elfogy a kakaó,nehéz igaz,de még bírom azért.Elérünk egy elágazót,ismerős a hely,igaz,hogy le van fehérrel kenve a valamikori jel,de szerintem ez lesz a K3szög,ami a csúcsra visz,a velem ballagó leányzó telefonos gps-e is ezt mutatja.Fel is érünk a platóra.


Hát akkor szusszanjunk kicsit,előkerül az energiaital,a kilátás szép de a levegő elég párás,nem is nagyon fotózok,nincs nagyon értelme.Jönnek szemből is a K sáv felől,egyikük állítja,hogy ő a K3szögön jött fel,ami az esőháztól indul,leérve látjuk mi is,hogy igaza van,mi a régi nyomvonalon jöttünk fel,ő meg az újon.


Szóval leereszkedem az esőházig,itt a K sáv jobbra ill. balra is tart,előveszem a térképet,a balos a jó a bazaltorgonák felé.Be is futnak hamarosan,jó meredek,veszélyes terep,de legalább most nem csúszik.Lejjebb még korlát is van,el vagyunk kényeztetve!


Befut a Kaán Károly kulcsosház,itt is pecsételünk magunknak.Innen elvileg a Z sáv a követendő Kisapáti irányába,a hegyen újonnan kihelyezett Nemzeti Irányító Táblák erről tudomást sem vesznek,Kisapáti felé S sávot jeleznek nekünk.Z sávnak se híre,se hamva.Térkép ismét elő:pár méteren belül szétválik a két jelzés,a Z sáv megy egészen a Gulácsig,a S sáv visszavisz a Lengyel-kápolna felé.No tehát nem hagytuk átverni magunkat a Nemzeti Irányító Tábláknak,mi átlátunk a szitán,nem most jöttünk le a falvédőről,több forrásból tájékozódunk,és csak kiderült,hogy van Z sáv is,és az a jó irány!:)


Fiatal sráccal beszélgetve ereszkedek a hegyről,egy elágazóban még látom is a két irányba nyilazott végű Z jelzést a kőfalon,mégis elhiszem a fiúnak,hogy arra kell menni,amerre ő halad határozottan.Aztán csak gyanút fogok,eltűnt ugyanis az eddig példásan felfestett jelzés,megállok.Érkezik az előbbi gps-es lány és állítja,hogy jó helyen vagyunk,a műszer mutatja.Irány tovább!Aztán állj,nekem ez már nagyon-nagyon gyanús,térkép elő,ma már sokadszor.Hát persze,hogy ahol az utolsó jelet láttam,ott tévesztettük el az utat.Korholom magam az amatőrségem okán,miért nem hiszek a szememnek,ha egyszer látom a jelzést,de már mindegy,néhány tíz plusz méter árán visszakocogok a jó útra.


Kisapáti megvan sőt nyitva a kisbót,irány be valami frissítőért,csoki kóla,minden ami ilyenkor kell.A vasútállomás után találok abból az igazán ízletes,lédús almából is,amit általában csak külterületeken lehet találni,igazi ősi fajta lehet,nem ez a ma divatos nemesített ízetlen,száraz franc.Olyan érdekes rajzolatos héja van,biztos tudjátok,miről beszélek.Állomás mellett amúgy kódot is jegyzünk.


Jön a Gulács!Egyre magasodik az óriás,már most látom,hogy nem lesz egyszerű a meghódítása.Csak nő,csak nő,ahogy közeledünk,még egy utolsó mosakodás a közkifolyónál és nincs menekvés,magához szippant a rettenetes.Felfelé,mindig csak felfelé,elérkezik a kőfolyásos rész,ez ismerős a Tanúhegyek Nyomában túráról,egy helyen kicsúszik a lábam,dobok egy kisebb spárgát,de a botoknak hála se sérülés,se esés.Csak káromkodás.Halkan.


Ahogy egyre meredekebb részek jönnek,úgy fogy az erőm rohamosan,hol van már a tető?!Körbe megyünk a hegy oldalában,úgy érzem már megkerültük,és sehol a tető.Még egy emelkedő,és még egy,nem bírom tovább,le kell ülnöm.Inni kell,enni is kellene,de azt majd csak fent.Pihenek pár percet,aztán csak felérek valahogy.Fent már többen vannak,és jönnek is folyamatosan,de valahogy senki arcán nem látom az őszinte mosolyt.Mindenki utálja most a Gulácsot.


Eszem,iszom egy túratárs úgy dönt,hogy lenevez a 30-ra,13 óra van,féltávnál vagyunk,ennél már csak fáradtabbak leszünk és még ott a Tóti-hegy,Ábrahámhegy után is van még emelkedő bőven,na meg a végére a Badacsony se kutya.Ha lenevezünk,akkor meg már „csak” a Badacsony van előttünk.Vele tartok,én is lenevezek,se erővel se idővel nem rendelkezem ma annyival,hogy ezt a menetet végig csináljam.Lekerül a teher egy része a vállamról,megkönnyebbülve indulok tovább,már csak a Badacsony van hátra.


Már a lefelé sem esik jól,hiába a szívem vitt volna ma a 40-re,persze emlékeztem én arra,hogy a tanúhegyek világa még fénykoromban sem volt könnyű menet,nem tudom mire számítottam ennyi kihagyás után….


Lezúdulok a hegyről,átkelek a főúton,előttem a Badacsony.Szinte a tetőig kísér a K sáv,hétvégi házak között,aszfaltos úton kaptatunk felfelé,aztán befut egy túratárs a Klastrom-kút felől a hosszútávról,váltunk pár szót,én épp pihenek úgyis.Fél kilométer a kilátóig,de tudom,ma ez nem lesz egyszerű menet.Eszek szőlőcukrot,iszom is eleget majd nekivágok a Kőkapunál a hegy meredekebb részeinek.Elfogytam.Teljesen.Tízlépésenként meg kell állnom,nagyon szenvedek,a határaimat feszegetem éppen.Ez van.Azért mindig összeszedem,átlököm magam a holtponton és már itt is az a gyökeres rész,már nem fordulnak ki a bazaltdarabok a lábam alól,ez már mennyivel jobb,azért néhány fának még nekidőlök,de már itt a betérő a kilátóhoz,megjöttem,lerogyok a padra.


Pihenek.Szép gomolyfelhős az idő,úgyhogy a kilátót ki nem hagynám semmi pénzért,fel is lépcsőzök a tetejére és megállapítom,hogy megérte.Készül pár fotó.


Lefelé a közös KP3szögön indulunk meg,útba esik a Hertelendy-emlék és a Páholy nevű kilátópont,innen is csodás a kilátás,tényleg!


Leérek a P sávra Rózsa-kőnél kódot jegyzek,és gyerünk tovább.Hullámvasutazom a jelzett úton,szemben Fonyód,felettem bazaltorgona sípok meredeznek a hegy oldalában,nyugat felé a felhők közül földbe csapódó napsugarak csíkozzák az eget.


Egy ideje nincs viszont jelzés,az előbb alulról előkerült egy család,csak nem ott kellett volna leváltani a kékre?Visszakocogok,nem,ez a S sáv becsatlakozása,legalább be tudom azonosítani a helyzetemet a térképen.Tovább tehát előre.Aztán egyszer csak a pirosból kék sáv lesz,nem tudom most sem,hol cserélődött le,de mindegy is most,nekem a kék kell és a kék itt van.


Jó ideje haladok már és nem ismerős a vidék,ennyit számít,hogy csak ellenkező irányban jártam erre eddig,ugyanis nincs semmi baj,jó helyen vagyok,ezt bizonyítandó meg is érkezem Badacsonytördemicre,bevallom már azon agyaltam,mennyit kell pluszban mennem majd,ha a kék elvisz valami másik településre.


Tördemicre érek tehát,már csak párszáz méter a célig,Imre és Viktor beköltöztek a váróba,ott kapom meg a díjazást,még jelvény is jut aminek külön örülök.


Nem sietek haza,beszélgetünk,sztorizgatunk pletykálkodunk kicsit aztán összeszedem magam és elautózok a családért.


Köszönöm a lehetőséget!


dnvzoli



Fotók itt: 


https://photos.app.goo.gl/B72UPqOSkjNwkiZ53


 



 
 
Őrvidék - VárvidékTúra éve: 20172017.09.27 10:12:03

 Őrvidék túrák 2017.



30-as táv.


2017.09.23.


Hajnali 3-kor kelek,4 előtt már az autóban ülök,5:20 körül már Velemben vagyok,bőven van időm a rajtig,ami 8-kor esedékes-Kőszegen.Parkolásra alkalmas helyet keresek,az alkalmas itt azt jelenti,hogy ne legyek senkinek útban,lehetőség ugyanis van bőven.Alszik még a falu,egy lélek sincs az utcán,a Hősök kapuja mellett állítom le az autót.Átvedlek túrázóvá,előkerül a fejlámpa is,6 körül várható csak a világosság.


A sárga Alpannonia jelzést néztem ki Kőszegig,jártam is már rajta,igaz ellenkező irányban,de úgy gondolom nem lehet baj.Kikapaszkodok az álmos kis falucskából,1 km múlva már Cák határában járok.Egy helyen A4-es lap hirdeti,hogy a jelzés nyomvonala megváltozott a 2010-es(!) térképhez képest,ez engem azért nem zavar,mert az enyém 2016-os.Cákon aztán el is vesztem a jelet,a pincesor túlsó végén találok rá újra.Kiérve a faluból aztán annál a pihenőnél végleg elvesztem,találok azonban leszürkézettet,sebaj,nekem ez is megfelel,elmegyek én ezen is.Gondoltam ekkor.


Valami pincészethez,vagy borászathoz érek,emlékszem rá,a Gesztenyekék egyesület egyik túráján itt volt ell.pont.Nincs viszont már szürkézett jel sem sehol,cserében van 5-6 nagytestű kutya a kerítésen belül,farkasölők és társaik ugatnak veszettül rám,én meg azért imádkozom,hogy nehogy kitörjenek valahol,mert az egyenlő a biztos halállal.A kutyariasztó persze otthon a fiókban….


Jel sehol,most már csak a térkép és a hegyvonulat az útmutató,ha elindulok a hegy alatt északnak,észak-keletnek előbb-utóbb beérek a városba,szerencsésebb esetben belefutok a P sáv jelzésbe is,amit amúgy is el kellett volna érnem a Pogányoknál.


A kutyák szerencsére birtokon belül maradtak,szerencsém van,a Pogány-völgyben rátalálok a P sávra,sőt az arra fonódott S Alpannonia jelzésre is.Szóval valószínű az lehet,hogy Cák felett a Kőbányai-patakon átkelve a térképen szőlősként jelzett durván négyzet alakú területet eddig jobbról,most meg balról kerüli meg az Alpannonia jelzés,párszáz méterrel nyugatabbra csatlakozva be a Pogány-völgyben futó P sávba.Az itt is kihelyezett,jelzés nyomvonal változást hirdető táblán már kisatírozták a 2010-es kitételt,magyarul a legfrissebb,2016-os térkép sem a jó nyomvonalat mutatja még Cák és a Pogányok között.


7:20 van és én már Kőszegen vagyok,időzök kicsit a Szénsavas-kútnál,ami sajnos most nem ad vizet.Lassan elgyalogolok a várba és 8 előtt 10-15 perccel neki is vágok a túrának.


Térképkivonat,útvonalvázlat nincs,amit azért kicsit furcsállok,főleg a túráról eddig olvasottak tükrében,itiner(szöveges útvonalleírás)van,jelzések felsorolva,tulajdonképpen nem lehet baj.Valami fesztivál van készülőben Kőszegen,nagy a nyüzsgés,a város határában aztán már visszatér a nyugalom.Elhaladok a Koronaőrző bunker mellett,közvetlen utána itt a Kálvária-domb alja,alattunk meg a Csónakázó-tó.Hamarosan már az Andalgón talpalok,éjjel még eshetett,vagy ez csak a hajnali pára,minden csupa víz,szerencsére elég széles az ösvény,így nem ázik át a mackónadrág térdig.


Talán 2 kilométer,és itt is Rőtfalva(Rattersdorf),szépen kisütött a Nap,a templom előtt,ahova odasüt,egy padon meg is ejtem a tízórait.Rőtfalva után Rendek(Liebing),a két kis falu gyakorlatilag összenőtt.Szép rendezett porták mindenütt,tisztaság,mindenhol újszerű autók,szinte árad a nyugalom,ennyit jelent az a ma már csak elméletben,a térképeken futó vastag piros vonal,amit mi valahol a Szt.Hubertus kápolnánál léptünk át….


Rendek után aztán megváltozik a túra,sajnos.Nincs mit szépíteni,dögunalmas rész jön Hochstraß-ig,keményre hengerezett murván,bent az erdőben,kilátás nincs,kanyar jobbra,kanyar balra,Y-nál erre,Y-nál arra,tiszta agyhalál.Elméletileg a Mária-úton járunk,a terepen ennek semmi jele,szerencsére a szervezők minden elágazó után mázoltak egy zöld M-et valamelyik fára,így ha figyel az ember eltévedni azért nem lehet.Azért az jó,hogy mindezt a rajtban elmondták,mert azért azok az M-ek,hát nem ütöttek el túlzottan a környezetüktől.Az itiner amúgy tökéletes,azt jegyezzük fel.


Hallelúja,kiáltok fel,mikor végre kiérek ebből az idegölő szakaszból,szemben mindjárt ott is Hochstraß,ahol a STOP táblánál balra megyünk Léka felé,a zöld kukánál meg igazoljuk ittjártunkat.Szép az idő amúgy,ma mi jártunk jól,itt a nyugati végeken,az ország nagyobbik részére,szinte az egészre csapadékot ígértek.


Túratársakkal beszélgetve érünk be Lékára(Lockenhaus),a városka fölé,innen belátni szinte az egészet,balra a dombtetőn ott a vár,középen termetes templom,valami egyházi központ lehet,hatalmas épület,uralja a tájat.


Ellenőrzőpont a vár előtt,vízzel,nápolyival,almával kínálnak.A várudvarra belépő váltása nélkül be lehet menni,körbe is járom a szép építményt.


Az itiner szépen átvezet a kisvároson,itt is ugyanaz a nyugalom árad,mint a falvakban,rend,tisztaság mindenütt.Átvágunk a központon,el a templom alatt,majd kiemelkedünk a városkának helyet adó völgyből.Újra az erdőben!


Ha a központot vesszük kiindulásnak gyenge 10 km folyamatos,hol durvább,hol gyengébb emelkedés vár most rám,ami ebben a melegben nem is olyan vidám dolog.Mert bizony meleg van,keresem az árnyékot,ahol tudom.Jelzés az inkább nincs,mint van,nem az a szisztéma mint nálunk,jelet maximum az elágazókban találni ami csak akkor lehet vicces dolog,ha valaki csupán csak tréfából levakarja egyiket másikat,aztán akkor lehet agyalni,hogy merre is az arra.Mert a következő jel csak a következő elágazóban várható és ha az 2 kilométerre  van,akkor ott.Az itiner viszont jó és segít.


Néhol küzdök rendesen,marha hosszú ez a felfelé,Lékát 359 méterre írja az itiner,az Írott-kő meg ugye 884.


13 óra van,itt az Írott-kő,piknikhangulat a kilátó előtti réten,pontőrök a kilátó alatti padnál.Teával kínálnak,elfogadom,majd én is leheveredek egyet pihenni a kilátózás előtt.Sajnos elég párás a levegő,nem is időzök sokat a nézelődéssel,elindulok lefelé Velembe.Az itiner figyelmeztet,hogy a jó K sávot válasszuk,ha csak nem akarunk Velem előtt ellátogatni a Hörmann-forráshoz is.


Jó meredeken ereszkedek a fonódott KP sávon,majd leérve az elágazóhoz maradok a pirosnál.Hatalmas szélvihar pusztított itt valamikor nem is olyan rég,gyanítom,hogy az,ami augusztus 20 előtt csapott le az országra.Óriási bükkök fekszenek egymáson,kettétörve,megcsavarodva,tövestől a földből kitépve.Félelmetes ítéletidő lehetett.


Az Asztal-kő utáni kanyarban aztán letérek a murváról,ezt a letérőt sokan nem veszik észre,nincs nyilazott jel,kicsit elbámészkodsz és simán elmész mellette.Másik irányba,Velemből felfelé is ez a helyzet,felérsz a murvára és gondolkodhatsz,hogy merre tovább,valaki ma is belekarcolta egy bottal az útba az Írott-kő feliratot egy nyíllal balra,segítendő az utána érkezőknek.Pedig szemben ott a sziklafal,azon elférne egy balra nyilazott piros sáv.


Ismerve a helyet engem itt nem fenyeget az eltévedés veszélye,elkezdem a szintvesztést a Hosszú-völgyben tehát.Itt-ott ide is betalált a szélvihar,néhány helyen öles,kidőlt bükkök felett vagy alatt kell átmászni.


Leérek Velembe,mellettem a Szerdahelyi-patak folyik,itt a törpe vízmű,a Boróka villa,állítólag Kádár szeretett itt lenni,most elég lepusztult,elhanyagolt pedig hirdetik,hogy van szoba kiadó.


Cél a Pittyes kocsmában,nagy bánatomra a túra egyetlen forrást sem érintett és mivel sietek haza(dolgozni) azt sem kockáztathatom meg,hogy időt vesztve felkeresem Velemben azt a jó vasas ízű Vasa-kutat.Begyalogolok hát a faluba és lejelentkezem a célban.Itt kiderül,hogy csak tévedésből nem kaptam meg az Igazoló füzet betétlapját,ami a térképet tartalmazta,de megnyugtatom az elnézést kérő fiatalembert,hogy nélküle is remekül boldogultam.Kárpótlásul,emlékképp elkérem és meg is kapom tőle a nála levőt.


Beülök az autóba,munka előtt még arra is lesz időm,hogy hazamenjek kicsit és ha nem lesz brutál az éjszakai műszak holnap ellátogatok Imre túrájára is a tanúhegyek világába.Na,de ez már egy másik történet….


Köszönöm a lehetőséget!


dnvzoli


Fotók az útról: 



https://photos.app.goo.gl/lzHCSCvMiWbPLKZI3



 



 


 

 
 
Somlói Barangolások/BORangolásokTúra éve: 20172017.08.07 15:00:54

 Somlói BORangolás 15,éjszakai túra


2017.08.05-06.


Majd egy hete tart a hőhullám,szerdán még dolgoztam,most viszont már 3. napja szinte ki se mozdulok a lakásból és már nagyon mehetnékem van.Annyira azért nem,hogy bármilyen nappali túrára látogassak el a közel 40 fokban,de nézd,itt van Enikőéknek ez az éjjeli 15-ös,hát ezt azért megnézném magamnak!Már régebben kinéztük a gyerekekkel amúgy,ők aztán lebetegedtek a héten,én viszont ebéd után eldöntöm:megyek!


Nem tervezek korai indulást,ha már éjszakai túra és csak 15 km a táv nehogy már világosban járjam le,úgyhogy úgy időzítem az utazást,hogy fél 9 körül tudjak rajtolni.Negyed 8 körül indulok Győrből,kényelmesen autózok,hideg most sincs amúgy bőven megvan még a 30 fok.Bő 1 óra múlva le is parkolok Somlóvásárhelyen.


A Joó kocsma előtt nincs nagy tolongás,nem is számítottam erre ismerve a dátumot és a hozzá kapcsolódó hőmérséklet adatokat.Mindenki vízparton van,ezen nincs mit csodálkozni.Na,de nem mi!


Benevezek,megkérdezem milyen állapotban vannak az útvonalon a turistajelek-kitűnőek,kapom a választ,és a túra során valóban ezt tapasztalom majd.Na,de ne szaladjunk ennyire előre.


Sárgán indul a menet,a Vásártéri-kút sajnos csak nevében kút,vizet nem ad,eléggé leharcolt kinézete van.Nem tudom mikor folyhatott utoljára.Menjünk tovább!Na,de állj!Itt két,egymással párhuzamos út tart a hegy felé,biztos,hogy jón talpalok most?Hát persze,hogy nem,át kell menni a másikra,át is megyek.Fiatal párral és ikerlánykáikkal becélozzuk hát a Somlói Spirit Pálinkaházat,na nem azért,amiért általában ezt az emberek tenni szokták,csak hát nekünk most az előtt kellene elgyalogolnunk.


Meg is van a közös SP sáv,elkezdünk emelkedni.Nem vészesen,de emelkedünk.Hamarosan előkerül a fejlámpa is,ha másért nem a szembe jövő autók miatt,nehogy már elüssenek itt.


Szépen ránk esteledik,mellőzöm a Taposó-kutat,aztán erős balos,erős jobbos és már itt is a fényviszaverős szalaggal megerősített SL-jelzéses letérés a Szent Ilona-kápolnához.Begyalogolok,kódot írok(a figyelmes rendezők még tollat is hagytak nekünk),megpróbálok néhány fotót a telefonnal,fényképezőgép híján-nem sok sikerrel.


Vissza a S+-re,most már ugyanis ezen haladok.Baktatok a sötétben szép kilátásokkal a balomon,gondoltam igaz,hogy a túránkon nem ellenőrzőpont,de azért én megnézném azt a Sédfő-forrást is.Ha másért nem lemosakodni,ha még nem említettem volna nincs hideg:)


Aztán ez elmaradt.Mármint a forrásnézés.Megtréfált a Somló.A Somló ugye nem túl terebélyes,simán elférne egy 5x5 kilométers telken.Így azt,hogy kimaradt a forrás akkor vettem észre,mikor kiértem az aszfaltra.Ami sokkal,de sokkal hamarabb bekövetkezett,mint gondoltam.:)


Na,mindegy,haladjunk,a következő kód már vár rám a Három diófánál,a hegy É-K-i végénél.Addig aszfalt,ill. egy rövid ideig van letérés róla,de tényleg csak pár lépés erejéig.Haladok az aszfalton,épp emelkedik,szemből kivilágítatlan biciklis érkezik,bekapcsolom a fejlámpát ismét(az autók miatt eddig is párszor,különben a majdnem telehold és a közvilágítás nem indokolná),partizán közeledik,mozgása imbolygó,na szépen vagyunk!:)


Na,mia,na,mia,na mi van,na mia-csak úgy ömlenek az összetett mondatok a ránézésre mata részeg öreg fejéből,miközben dorkócipőjével fékezve elsuhan mellettem,nem is válaszolok a láthatóan nekem címzett hangokra,még összezavarnám szegényt,azt meg nem akarom.


Megvan a kód,egyre erősödő kisebbségi zene tudatja az arra járóval,hogy kb. Dobán lakodalom,de legalább bál van.Nem zavar amúgy,sokkal mindenevőbb vagyok zeneileg már huszonéves mivoltomnál,nem mondom hogy ott lennék egy akár ingyenes Kadlott Károly,vagy Kaczor Ferenc koncerten(miket tudok mi?:),de nem is zavar,ha ilyet hallok.Megfelelő mennyiségű pálinka elfogyasztása valószínűleg még lejjebb vinné az ingerküszöböt.


Na,de oké,hogy szól a muzsika,de merre is tovább?Lassan emelkedőnek kellene jönni,ha ma éjjel még a kilátóhoz is fel szeretnék jutni...


Jön is!Irány a S3szög!Megkezdem hát ismét az emelkedést a hegy lankáin.Egy telken vad kutya szaggatja a kerítést,a kutyariasztó persze,hogy otthon maradt,pedig gondoltam rá,hogy elhozom.Na,mindegy,szerencsére a drótfonat ép,a kutya bent marad.


Egy-két perc,és itt is a szalagozással megerősített letérés a S pötty jelzésre.Elgyalogolok a Szent Márton-kápolnához,felfrissítem magam a nitrites/nitrátos Szent Márton-forrás vizéből majd kódot keresek.Jelentem,nem találom!Közben fiatal páros érkezik,egyből megtalálják a kódot egy cöveken.:)Én a forrásnál,meg a kápolnánál vártam.


Vissza a S3szögre,ami mellé a P sáv is betársul.


Most jön a java!Mármint a szintemelkedésnek.Először aszfalton,majd tereplépcsőn hódítom a hegyet,nem mondom,hogy ekkora páratartalom mellett marhára jólesik.


Megvan a tető,keressünk egy pontőrt!A kilátónál igaz,hogy világos van,de pontőrnek nyoma nincs,arra lejjebb egy pihenőnél népestársaság,talán ott találom.Így is van,fény derül a pontőr személyére,vissza is ballagunk együtt a kilátóba egy pecsételés erejéig.


Voltam már a Somlón párszor,dereng is,hogy merre tovább a Somlóvárhoz,de azért biztonság kedvéért a pontőrt is megkérdezem a hovatovábbról.Az attól függ,hova szeretnék menni,jön a válasz,ami csak azért megmosolyogtató kicsit,mert egy táv van,és az a vár felé tart.:)


Szóval arra lefelé,mutatja az utat a fiatalember,és valóban beérve a fák közé előjön a keresett fonódott PS sáv.


Ami aztán lecserélésre kerül a SL jelzés kedvéért,ezen gyalogolva jutok el Enikőék pontjára.


Itt vert tanyát az ellátó szakasz,babatáv ide,vagy oda zsíros kenyér,házi(!) lekváros kenyér,alma,bor,üdítők várják a túrázót a várrom tövében.Eszek is három szelet baracklekvárosat,szívesen adják nekem meg jólesik.Jó kis társaság verődött itt pont össze,nem is sietek,beszélgetünk vagy 20 percet mire aztán indulást vezényelek magamnak.Benézek a várba is,a gyerekekkel el kell jönni majd ide világosban.Lehet,hogy a napokban lehjárjuk majd a nappali 15-ös távot.Meglátjuk.


Vissza az elágazóba aztán innen egy darabig a hegy platóján futó Kitaibel tanösvény sárga T jelzése az irányadó.Fent a mezőn jól jönnek a foszforeszkálós szalagok,minden gond nélkül tudok így a jelzésen maradni.Itt fent az idő is jobb kicsit,lengedezik a szél és hűvösebb is van,mint a hegy alatt.Egy padnál aztán szalagok terelnek egy alagútszerű vízmosásba,ami levisz a magaslatról.Köves lejtőn vesztem a szinteket,közben lépésről lépésre emelkedik a hőmérséklet és a páratartalom.


Közeledik a Szent Margit-kápolna,valaki olyan ügyesen állította be mellette azt a refletort,hogy majd kiviszi a szememet.Leérve látom,hogy a kápolna feletti présházakat tették éjjel láthatóvá vele,hát én meg pont szemből érkeztem.


Kápolnánál nincs kód,itt van a 250,vagy 300 éves hárs,keressük meg a Kőkonyhát,ott kell majd igazolni ottjártunkat.Szemből érkező túratársak igazítanak útba,amúgy a S sávról van a letérő,szépen kiszalagozva.Emelkedünk.Jó köves az ösvény,tulajdonképpen nem is köves,hanem egyenesen kő.Fejnagyságú,szögletes formájú bazaltdarabokból álló kőösvény.


Bokatörés nélkül fel-,ill. lejutok,ennek örülök.A Kőkonyhát amúgy valahogy úgy kell elképzelni,minha a hegy oldalában sorakozó bazaltorgonák közül valaki kiemelt volna párat,egyet meg még bejáratnak is.Na,ez a Kőkonyha.Legalábbis a sötétben én így emlékszem.Érdekes hely,sajnos az emberi igénytelenség ront az élvezeti értéken,és itt a szemetelésre gondolok elsősorban.


Vissza a S+-es letéréshez!Innen már csak le kell csorogni a célba.Na,de mi ez a zene a távolban?Ez bizony más stílus,Bunyós Pityuék a dobai oldalt uralják ma éjjel,ez viszont rockosabb!Közelebb érve fiatal társaságot látok egy présház mögött,akik félmeztelenül,fűben táncolva üvöltik a strófákat,jókat nevetek magamban,még nem hallottam ezt a zenekart,itthon azonosítom be:Blues Company.Aki tudja mi ez,az tudja miről beszélek,aki meg nem,keressen rá.nekem az "...addig voltam boldog nagyon,három napig állt a... "-szövegrészletet tartalmazó percek jutottak....:)))


Na,itt is az étterem,már bezárt,úgy látszik éjjel 1 körül itt nincs rá kereslet.


Átvágok a mezőn,át a 8-ason,újra a S sávon,át a vasúton,itt a cél.


Lejelentkezés,Emléklap,kitűző átvétel,gratuláció a teljesítésért egyik oldalról,köszönet a rendezésért részemről.


Köszönöm a lehetőséget!


dnvzoli


Jövőre remélem a gyerekeket is el tudom már hozni!

 
 
Őrség (- Vendvidék) 75/50/30Túra éve: 20172017.05.09 20:44:24

 Vendvidék 25



2017.05.07.


Agitálom a gyerekeket a babatávra,más programjuk van,nem megyünk.Sajnálom,régen egy 30-as túráért nem szívesen autóztam 50 kilométert,most egy 12-esért elmennék az ország messzi csücskébe.Változom,módosulnak a hangsúlyok.


Éjjel dolgozom,de annyira vágyom az Őrséget,a Vendvidéket,hogy reggel hazaértemkor adok még egy esélyt magamnak.Meddig lehet vajon indulni a 25-ön…?Hurrá,9-11-ig!!Egy pillanat alatt döntök,igaz,hogy nem vagyok valami friss,de a vágy mindent legyőz,csinálok két szendvicset,beszórok némi ruhát a zsákba-a rutin azért még nem vészett el-20 perc és már indulok is.Beugrok tankolni,még meglepem magam némi étellel és már suhanok is az M1-en,majd az M85-ön a nyugati végek felé…..


Esik.Nem zavar.Van esőkabátom,olyan lepelszerű,úgy sem próbáltam még ki.Jézuska hozta.


M86.Itt is esik.Azért elég a legalacsonyabb fokozat az ablaktörlőn,az indulási sűrüségen kell csak néha módosítanom.Répcelaknál sima 86-ra váltok,eddig érvényes a Gy-M-S-megyei jogosultság.Kicsit lassulok ezáltal de a megengedett plusz 10 km/órával haladva így is két és fél órán belül lent vagyok az Őrségben.Illetve azon is túl,ma ugyanis a Vendvidék mesés tájain lesz a menet.


Szentgotthárd-Alsószölnök-Felsőszölnök,itt is vagyok.Kocsma az út szélén,mintha valami botos ember menne be épp.Az autó viszont gyanúsan kevés.Nem is nyert,bent a falu közepén gyülekeznek a népek-kapom a felvilágosítást.Akkor gyerünk tovább!


Faluközpont,itt már többen vannak.Egy mellékutcában parkolok le,bakancs,kamásli fel,irány nevezni!


9:50,el is indulok.Tavaly őrségi nyaralásunk alkalmával ellátogattunk ide is,így a Hármashatárig ismerős az út.Szép helyen van ez a falu,errefelé nem a 600m2-es telek a megszokott,egy-egy házhoz hatalmas terület tartozik.Mi persze csak azt látjuk milyen szép ez,a mögötte törvényszerűen megjelenő munkamennyiségről csak halvány fogalmaink lehetnek.Errefelé nem könnyű a megélhetés.


Szóval kifelé Felsőszölnökről,a birtokok egyre ritkulnak aztán el is maradnak.Marad az erdő,a mező,a madarak éneke.Egy pocsolyában békák ülik nászukat,a kis tócsa tele van fekete gyöngysorra hasonlító békapete-lánccal.Nagyon sok van,tényleg.Mellettük megfér egy kisebb gőte is.


A Hampó-völgy piros 3szögén haladok a Szölnöki-patak mellett.Egyszer csak elkezd emelkedni az út,nem rég eshetett,jó sáros a talaj,itt is-ott is hosszú csúszásnyomok árulkodnak az előttem haladók nehézségeiről.Én a botokkal egész jól elvagyok,nélkülük jóval nehezebb lenne a dolgom.


Nem hosszú a kaptató ,hamarosan már a tereplépcső aljánál vagyok ami felvisz a Hármashatárra.


A gyerekek gyűjtik a söröskupakokat,így összeguberálom amit találni lehet,közben igazolják nekem itt jártamat egy három nyelvű,az emlékművet ábrázoló pecsétlenyomattal.Kis csokikorong az ellátmány,veszek párat,fotózok párat majd megindulok az osztrák oldalra.


Leereszkedek a 384 méteren levő magaslatról majd egy mély völgy peremén ráállok a határsávra.Kiérek egy kilátópontra,sajnos a levegő páratartalma rendkívül magas így a kilátás is elég korlátozott.Beváltunk az erdőbe.Itt is a határsávon haladunk,ezt az ilyen helyeken megszokott kis,fehérre festett kőhasábok jelzik.Méhkaptárak mellett gyalogolok(vajon milyen mézet készítenek itt fent a hegytetőn a méhek?),majd egy katonai őrtorony tűnik fel előttem.Valószínű mementóként hagyták itt,a szögesdrót egy kisebb szakaszát is megtekinthetjük alatta.


Tovább a jelzésen!Ismét egy kilátópontra érek,szép ez a kis hegytetei rét,ideális hely az ebédhez.Eszegetek,fotózgatok,közben elkezdik húzni a levesnótát,ezt jól kiszámoltam.elég éhes vagyok,a sült kolbászos szendvicsre még ráküldök egy óriás Túró Rudolfot is.Jólesik a kóla is.


Emberlakta környékre érek ismét,ez Jánoshegy,előbb a Felső-,majd az Alsójánoshegy,utóbbinál kilátó,kilátó tövében pontőrség.Szép kis házak mindenfelé,szegényesebbek,gazdagabbak,előbbiben őslakosok,utóbbiakban gyaníthatóan városi létet feladó jobbmódúak,hétvégente idelátogató nyaralók tölthetik idejüket.


Pecsét mellé itt finom friss nápolyi jár,valamint szörp,ill szóda-kinek mi tetszik.


Kis pihenés,sztorizgatás után irány tovább,hamarosan egy szép feszületnél kettéválik a két táv,a 12-esek beballagnak a célba,nekünk még van hátra pár kilométer.Egy meredek ereszkedést követően kiérek az erdőből,attól ,tartok ennek a szintvesztésnek még meglesz a böjtje.Egy régi vízimalom mellett kőhídon kelek át a Szölnöki-patakon,pár méterig aszfaltot koptatok.Piros sáv a követendő,egy helyen egy ház udvarába mutat a nyilazott jelzés.Hát akkor arra!Épp otthon a gazda,nem tiltakozik,ezek szerint nem tévedés a nyomvonal,egyedül az aggaszt,hogy ha az a melléképület ajtaját hevesen döntögető vadul ugató pitbullra,staffordshire-terrierre hajazó eb kiszabadulna(mikor épp nincs itthon senki) mennyi esélyem lenne a túlélésre….Érdekes helyzet mindenesetre.


Kétvölgybe tartok,gyanítottam,hogy egy hegygerinc minimum utamat állja addig.Gyanúm beigazolódik,ahogy halkul a kutya csaholása úgy erősödik a kaptató.Botozok rendületlenül,közben erősen tekintgetek jobbra,egy helyen ugyanis szalagozás fog letéríteni a jelzésről.Remélem észreveszem.


Komoly útelágazódásban jön a váltás,a szalagozás példás,ráállok az erdészeti nehézgépek által rendesen nyomvályúsított dózerútra.Hamarosan ki kell érnem a régebbi térképeken még csak földútként jelzett,de azóta szépen leaszfaltozott hegyen átívelő útra.Így is van,itt kicsit figyelni kell,a térkép és a szalagozás azonban egyértelműen jelzi,a piros melyik ágán folytatódik a menet.Elértem ugyanis újra a P sávot.


Szép helyen fut ez az aszfaltcsík,arról nem is beszélve,mennyire megkönnyíti a környéken élők,sőt a turisták dolgát is közlekedés ügyileg.Nyáron mi is örömmel vettük igénybe.


Befut Kétvölgy.Ha van település ebben az országban,ami lélegzetelállítóan szép vidéken terül el,hát az Kétvölgy!Sajnálom is kicsit,hogy elérve az első házakat rögtön levisz a jelzés az aszfaltútról,ugyanis tudom,hogy tovább gyalogolva ezen milyen szép kilátásokban lenne részünk.Erre viszont még nem jártam,úgyhogy nem is búslakodom tovább.Mindjárt itt is a település szoknyás haranglábja,az Őrség,a Vendvidék építészetének helyi jellgzetessége.Szép ez is!


Gyönyörű réten át visz utam majd leereszkedek a völgybe.Újra kersztezem az itt oly kacskaringós aszfaltcsíkot,majd érdekes,lápos területen,néhol lefektetett pallósor segítségével kelek át a vizenyős szakaszon.Emelkedő után ismét a szórvány világába csöppenek,egymástól viszonylag távol levő lakóépületek,melléképületek,körülöttük meg a végtelen,virágzó rétek,mezők,mezőgazdasági területek….ez megunhatatlanul szép!


Kétvölgy túlsó végén érek ki újra a burkolt útra egy míves feszületnél,innen már látható a kilátó ahol újabb pecsétlenyomat beszerzésére van remény.A táj varázslatos,dimbek-dombok,erdők-mezők mindenfelé,a látóhatárt Ausztria magaslatai zárják.Felgyalogolok a Katinbregre a kilátóhoz.


Kedves pontőr páros fogad itt is,mint mindenhol eddig,innivalóval kínálnak,elfogadom,finom.Felmegyek nézelődni,sajnos a kontúrok nem élesedtek.Egy távcső most jól jönne azért.Nyáron valami várat is láttunk ott a távolban.


Beszélgetünk kicsit-két túrázó mindig tud beszélgetni még ha vadidegen is,mi valahogy egy hullámhosszon mozgunk.Gyanítom,hogy bármely más érdeklődési kör megszállottjai is hasonló cipőben járnak amúgy.:)


Bő 6 kilométer és 100 méter szint a célig-kapjuk az útravalót,meg jó sok féle jelzés piros,zöld,3szög,kereszt-jó lesz figyelni!


Én aztán figyelek-csak tudnám mire….


Kiérek az aszfaltra,és magabiztos léptekkel követem a piros sávot be az erdőbe.:)Még szerencse,hogy ott élesen visszafordul a jelzés-ez felkelti a gyanúm,hogy valami nem stimmel.az előbb a kilátó tövében,nézegetve a térképet semmi ilyen markáns visszafordulóra nem emlékszem.Hát nincs is-mármint a túrában.Nem is értem,mit keresek én a piroson?:)Na gyorsan vissza az aszfaltra,valahol ott kell lennie a Z3szögnek,majd hamarosan be kell futnia a Z sávnak.


És láss csodát,minden így történik!:)


(Rossz belegondolni,hogy mi van,ha a P sáv sem fordul vissza,csak mondjuk pár fokkal tér el a zöldtől…..ki tudja meddig sétáltam volna rajta halál nyugalommal…?!:)   )


Na de kiderült a tévedés,ez a lényeg.Hát ez meg mi?-kérdezem magamtól a jól ismert hangsúllyal a gyógyszerreklámok ikreit utánozva-egy elhagyott határárőr épülethez közeledek ugyanis.Ezek szerint átmegyünk Szlovéniába is?A Z sávon?Újra előveszem a térképet.


Átmegyünk,igen.Nem hatolunk be túl mélyen a szomszéd országba,de kicsit megkarcoljuk.Annyi azért jut belőle,hogy ismét szép kilátásokkal gazdagodom,mielőtt visszatérek az erdő takarásába.Nyáron Magyarszombatfánál léptük át  a határt egy fürdőbe tartva,tanusíthatom,hogy Szlovénia ezen része gyönyörű!A Vendvidék az is!Sőt,e tájegység nagyobb része ma Szlovéniában terül el.


Szóval vissza az erdőbe,hamarosan ismét a határsávot koptatom-és megint erősen figyelek jobbra nehogy elmenjek a Z+-es leágazás mellett.Kicsit fáradok amúgy,az utolsó 3 évben teljesítménytúráztam vagy 150 kilométert összesen,a leghosszabb menet volt 16.:)Nem szégyen,régen egy 50-es volt az ujjgyakorlat,ment a 100 is,most meg 25 körül fáradok.:)


Megvan amúgy a jelzésváltás,még egy V25-feliratú jelzést is látok a fán.Vetek egy utolsó pillantást a Vendvidék Szlovéniába szakadt részére majd befordulok az erdőbe.Nyúlfarknyi csak ez a Z+,pár lépés és befut a piros sáv…és befut egy rémült túratársnő,akinek fogalma sincs hol van,miért nem ért még a Katinbregre,épp a rendezőkkel beszél telefonon,akik már majdnem engem is meggyőznek(nem ám!:),hogy én is eltévedtem,de aztán megbeszéljük,hogy én jó helyen vagyok.És most már a túratársnő is.:)


Az is kiderül,hol tévedett,kevés még a túrarutin,sebaj,majd belejön-és majd ha lesz túrarutin is eltéved párszor,ezt azt hiszem leszögezhetjük.:)Azok a menetek lesznek a legemlékezetesebbek!:)


Együtt ballagunk hát be a célba,követve az itt már szalagozással is megerősített P sávot.


Nagy szintvesztéssel jutunk le a faluba,újra egy ház udvarán kelünk át,itt visz a jelzés,ilyet még nem láttam,komolyan,itt meg már másodszor fordul elő!:)


Célba érés 16:10-kor,jólesett a menet ezen a gyönyörű vidéken.


Átöltözöm,majd körülnézek kicsit Felsőszölnökön,valahogy nem akaródzik hazamennem innen…..


Aztán csak ráveszem magam az indulásra,hazaautózom.


Köszönöm a lehetőséget!


Köszönöm a rendezést!


dnvzoli


U.i.:


Szombathely határában aztán rákeveredek az M86-ra(fáradtság?)az első kihajtónál elhagyom,és ha nem készült az autómról felvétel nem romlik le lavinaszerűen a napom ár-érték aránya…JHa meg igen,és magyarázkodásnak,könyörgésnek,sírásnak helye nincs-a tőlem beszedett összeget költsék gyógyszerre…


Képek: 


https://goo.gl/photos/UD3R5TSZSfXmCpBz9



 
 
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20172017.03.26 20:17:41

 Magyarországi Forrástúrák-Vértes



2017.03.25.


Szárliget


Petivel autózunk el Szárligetre ma reggel,6-ig dolgoztam,úgyhogy a korai rajt kilőve,amit talán Peti nem is bán annyira.Én sem amúgy,volt olyan hely hajnalban,ahol az autók szélvédője kifehéredett.Nekem 5-6 fokot jelez a műszer pluszban.Napok óta riogatnak amúgy a magukat meteorológusnak nevező,az időjárás-előrejelzés áltudományát művelő egyének mindenféle rettenetesebbnél rettenetesebb lehűlésekkel,csapadékkal,ennek eljövetelét hol szombatra,hol vasárnapra vizionálva.Szombat nem nyert szerencsére,ma mikor írom a beszámolót kiderül,hogy vasárnap sem.Jó,van egy kis lehűlés,de a végítélet napja még odább van….


Rajtot érzésre,de azonnal megtaláljuk,sok az autó,ennek ellenére közel meg tudok állni.Voltam amúgy én már ebben a cukrászdában,akkor egy vészesen év-,és túraszezon-eleji 70-es túra céljaként funkcionált.Talán sosem szenvedtem annyira mint akkor,konkrétan pipilépésben vánszorogtam be ide és vagy fél órát gondolkoztam a kanapén magam elé meredve,hogy haza merjek-e vezetni ilyen állapotban vagy ne.:)Úgy rémlik,az is forrástúra volt….na majd megnézem a jelvényeimet.


Most ilyen veszély talán nem fenyeget,egy amúgy elég szintes 11 km áll előttünk,vágjunk is talán bele.


A vasútvonalat is átfelüljárózva a kéken hagyjuk el a falut,épp csak beérünk az erdőbe máris brutál kaptató veszi kezdetét a Hajagos-hegy oldalában.Ez úgy látszik forrástúrás hagyomány,nem először fordul elő,az biztos.:)Lásd pl. Pilisszentkereszt.:)Szuszogunk rendesen,mire felérünk.A 410 méter szintemelkedésből 110 letudva.


Lefelé indulunk,a jelzést elhagyjuk,nem sokára egy olyan meredeken lefelé tartó nyiladék áll előttünk,hogy csak na!Figyelmeztetem Petit,hogy futkosás nincs,ha itt megindul lefelé,megállni biztosan nem tud,max a lejtő alján összeszedhetjük ami marad belőle addigra.Okosan leóvatoskodunk a virágos hegyoldalon ahol már szirmait bontotta az ibolya és még a hóvirág is kiváló formában pompázik.


Az autópálya zaja itt már nagyon erős,eddig is zavaró volt,itt különösen.


Elérjük a túránk során érintendő egyetlen forrást(Kőrösi-Csoma Sándor-forrás),szomorúan vesszük tudomásul,hogy ez bizony elapadt.Szerencsére hoztunk elég folyadékot.


Pár méter után újra nekiindulunk egy hegynek,az autópálya zaja is csökken ezáltal ami nem hátrány.Ez az emelkedés nem annyira meredek,hosszabb,de könnyebben járható.Szépen kizöldült aljú erdőben emelkedünk,elérve egy vadkerítést aztán leülünk egy kidöntött fatörzsre tízóraizni.Közben jellgzetes hangjukat hallatva köröz felettünk egy holló páros,termetes fészküket épp egy felettünk álló hatalmas bükk ágvillájában fedezzük fel.


Tovább indulunk a vadkerítés mellett,egy kereszteződés után-ahogy az itiner is írja-néhány 10 méterrel a K3szög bevált az erdőbe a széles dózerútról.Na,Peti,akkor mégis oda fel tartunk!Az lesz a Zuppa-tető!


Peti kicsit nyüsszög-milyen forrástúra ez-mondja,ez nem forrástúra,ez hegymászótúra,már a második kaptató közeledik,és még egy legalább hátra van!!:)))


Fiatal családdal kerülgetjük egymást,hol ők,hol mi megyünk elöl,attól függően,hogy épp ki támaszkodik a botjára,vagy egy fának,levegő után kapkodva.Mint mindenhol ebben a magasságban,itt is mindent elborít az odvas keltike lilás és fehér virágaival.Felérünk aztán.280 méter szint a 410-ből lefaragva.


Ide mindenképp érdemes volt feltúrázni.A levegő nem kicsit párás,de azért szép a kilátás.Ennél szebb viszont maga a hegytető.Fehér,sárga,kék virágok mindenfelé.A tavaszi hérics teljes pompájában,nagy csoportokban virágzik,mészkőtömbök sokasága színesíti a tájat.Az ég kékje adta háttérben a még levéltelen fák is kiválóan mutatnak.Egyedül az élénk szél van ellenünk,ez az,ami végülis megrövidíti ittlétünket.Kis útbaigazítás a pontőrtől-a K3szögön kerülve a hegyet lényegében visszajutunk a négyes kereszteződéshez- elindulunk lefelé.


Így is lesz,elérjük az útelágazódást,hogy ezt a legendás szót használjam,majd a Mária úton haladva betúrázunk egy mélyútba.Felettünk vakító fehéren pompáznak a mészkőszirtek egy névtelen hegy oldalában,valahonnan sütögetés illata száll,csicseregnek a madarak,így érjük el újra Szárligetet.


Szalagozás térít le a Mária útról,felüljárón kelünk át a vasút felett majd az Akác utcán gyalogolva közeledünk az utolsó megpróbáltatás-a Hosszú-hegy-felé.Az ott szemben,oda még fel kell mennünk-mondom Petinek,nem lelkesedik túlzottan.Ez van Peti,ez nem a Sokoró,itt 10 km alatt többet megyünk felfelé,mint ott akár a duplája esetében.Nincs amúgy baj,csak a Gaja-völgyi Mikuláson túráztunk utoljára,az meg nem tegnap volt…..


Elhagyjuk a falu szélső házait,Peti kincset talál(neki kincsJ),ennek annyira megörül,hogy mint egy zerge kaptat a hegy oldalában felfelé,meg is jegyzi,hogy saját magát is meglepte ezzel a feltámadással.A kincsre gondolt közben,hogy mit fog szólni hozzá Tomi(az ikertestvére-a szerk.) és fel sem tűnt neki milyen tempóban gyűri az amúgy rendesen meredek,kiszalagozott csapástJ


Közeledve a gerinchez már tökön-babon át törünk,volt lejjebb egy szalag,amit még látok,felfelé azonban semmi.Legalábbis én nem látok,az ösvény meg megszűnt-vagy letértünk róla.Nagy baj nincs amúgy,a gerincút elég egyértelmű,az irány látszik az itinerhez mellékelt térképen,szembe(!) meg jön egy kolléga,aki jelzi,hogy arra(jobbra tartva a gerincen) lesz a kód.


Szép hely ez is,alattunk fut az M1,itt fent magasan a zaja nem annyira zavaró.Kis tisztásra érünk,a kódot keressük de nem itt van,mint kiderült,egy pár méterrel még arrébb.


Kód lefotózva,megindulunk lefelé.Elhaladunk egy hegyoldalba süllyesztett víztározó mellett,majd hamarosan újra a szélső házak hátuljánál futó utcában talpalunk.Egy-két kanyar(itiner segít) és bent is vagyunk a célban.


A kézfogás mellé szép fém jelvény,hasonlóan igényes és szép Emléklap valamint egy alma a jutalom.


Köszönjük a lehetőséget!


Peti,dnvzoli


 Képek az utunkról:


https://goo.gl/photos/3y9HFdakS6i7VwkY8



 
 
Mozdulj a síneken! / sínekért!Túra éve: 20172017.02.27 11:17:06

 Mozdulj a síneken!


2017.02.25.


El sem hisszük,ezen a szalagozáson nem fogunk elázni.Nem leszünk derékig sárosak,max a szél fújja le a fejünket,de az ellen meg véd a kapucni meg a sapka.Szép időnk van,a Nap is előbújik néha.Sokszor,sok helyen megállunk,egyeztetünk,tárgyalunk,Nagyesztergár előtt már ránk is sötétedik szinte.Fotózni legalábbis már nem érdemes.Sebaj,holnapra még jobb időt jósolnak,és ez a lényeg!Be is jön a jóslat,nem túl meleg de annál naposabb a túranap,szép számmal érkeznek a gyalogolni vágyók is.


Aztán becsúszik néhány hiba,nagyobb is,kisebb is,orvosolható is.Kezdődik azzal,hogy valami tökfilkó egy terepjáróból leszedi egy szakaszon a szalagokat szombat reggel.Mégis mire számított azzal a kis eszével?Akkor,ha leszedi,nem jön túrázó az erdőbe?De bizony jön,sőt ha nem talál szalagot nem csak az engedélyezett útvonalon fog kóvályogni,hanem másfelé is.Előjött az ősi probléma:néhány vadász szerint az erdő az övé és senki másé....szerencsére időben érkezik tőletek a jelzés és a szalagok amilyen gyorsan csak lehet újra felköttetnek.


Aztán valami nagyon elcsúszott a rajtban,miután bejött az a vonat.Nincsenek még konkrét információim róla mi történt,de azt azt hiszem a rendezőség nevében is megígérhetem,hogy a héten tartandó értekezleten ki lesz elemezve a dolog és le lesznek vonva a konzekvenciák.Mindenesetre ha lehet ilyet:elnézést kérünk a hibáért.


Ezek után már csak azt tudom(juk) remélni,hogy a kezdeti megpróbáltatások után egy kellemes túrán vettetek részt,nekünk ez volt a célunk,ezért dolgoztunk.


 


Képek a szalagozásról,ill. a túra napján Alsóperéről.


(Alsóperétől valakinek egy citromsárga dnvzoli-feliratú túrabögrével több volt a zsákjában.:)Kérném vissza,régi bútordarab,sokszáz kilométer óta a társam.)Nincs harag,nyilván tévedésből lett elrakva.


Cserébe(és anélkül is:) a képek:


https://goo.gl/photos/hhegRBRdigVZuZcf9


dnvzoli
 
 
túra éve: 2016
LővérekTúra éve: 20162016.12.07 10:36:00

 


Lővérek 15


2016.11.19.


Jó kis menet volt,a Soproni-hegység nagy kedvenc,szép színek,kiváló túraidő,friss levegő,kell ennél több?


Köszönjük a rendezést,köszönjük a lehetőséget!


Peti,Tomi,dnvzoli


Idei Lővérek 15 teljesítménytúránk képekben:


https://goo.gl/photos/BHU7amiAPgJirxvc7



 

 
 
Bodajk-Gaja-völgyi MikulásTúra éve: 20162016.12.06 20:41:54

 Gaja-völgyi Mikulás 10.



Bodajk


2016.12.03.


Péntek este összeállítunk egy kisebb csomagot a gyerekekkel a,szervezők ajándék cserebere-akciót is hirdettek a túrára,magyarán amelyik gyerek hoz otthonról a megunt játékai,könyvei egyéb kincsei közül valamit,az a túra végén választhat helyette a mások által leadottakból.Így kerül bele a csomagba a két pecabot halakkal,kisautó,jó pár mekis figura.Peti már most kitörő izgalommal várja a túrát,de úgy érzem,annak is inkább a végét,vajon milyen ajándékkal gazdagodhat majd a gyaloglatot követően…:)Valahogy azt érzékelem,hogy a 10 éves gyereket még nem a Gaja-völgy várható szépségei tartják lázban..:)


8-ra szeretnék azért ott lenni,közlöm velük este,úgyhogy 6-kor kelés!Nem mondom,hogy örömmel,de tudomásul veszik.Én meg tudom,hogy ha 6-kor ébresztőt vezényelek,akkor max fél 7-kor jutunk el a fogmosásig,de mivel ők ilyen korán nem esznek,ez elég a 7-es induláshoz.Az út 1 óra,8-ra ott vagyunk.


Van itt kérem rutin,a napfelkelte Mezőörs előtt ér minket,a bodajki lehajtót 7:55-kor érjük el,kis segítség a helyiektől a Mozit illetően és már húzhatjuk is a túrabakancsot ezen a meglehetősen hideg reggelen.Remegnek,mint a kocsonya mialatt rájuk kerül a túraöltözet,elég sokkoló a meleg autó után a csomagtartóból kilógva zoknit húzni,de mint tavaly Sopronban kiderült otthon nem szabad bakancsba,túrazokniba bújni,mert mire odaérünk valahova beizzad a láb,aztán 1 kilométeren belül jön a vízhólyag-veszély….


A nevezést hamar letudjuk,kirakjuk az ajándékokat az akkor még  üres asztalra (a gyerekek aggódnak…:),majd megindulunk.Szembe mindjárt ott is a megmászandó kálváriadomb!Próbálom lefotózni a templomot,a meghódítandó dombot de normális fénykép elkészítését szinte lehetetlenné teszik a hihetetlen sűrűségben a szélrózsa minden irányába futó légvezetékek.Ez egyébként nem helyi sajátosság,mindenhol így van.Elindulunk.


A templom után irány jobbra fel,jön a bemelegítés.Jól is jön ez a szintemelkedés,mint említettem nincs túl meleg,még én is elállom a kesztyűt.Jönnek szép sorban a stációk,Peti megjegyzi,hogy itt ezekből több van,egy-egy nem ismerős,a legutóbb megmászott kőszegi kálváriadombon kevesebb volt.Valószínű téved,tévedésének oka pedig az lehet,hogy az már az Alpannonia-túra 12.-13.kilométere környékén volt,(valahol 400 m szintemelkedésen túl) kisebb gondja is nagyobb volt annál,mint a stációk számbavétele,lehajtott fejjel,hősiesen gyűrte a szinteket és örült,hogy él.


Na,de itt még az elején vagyunk,szembesül szegény pl.a megfeszítés borzalmaival,barbár világ volt az,magyarázom neki.Ahhoz még kicsinek vélem,hogy felvilágosítsam:a világ bizonyos részein a barbárság még ma is dívik,és lehet,hogy magasabb szinten,mint a régi szép időkben.


Felérve a dombtetőre aztán feledjük a kínokat,amikből nekünk ma csak egy hangyányi jutott és gyönyörködünk a panorámában.Persze csak módjával,a metsző,fagyos szél a dombtető mielőbbi elhagyására készteti a kimelegedett vándort.Búcsút intünk hát a Vértes vonulatainak,Bodajk városkának,Csókakő várának és belevetjük magunkat a Bakony keleti végeibe.


Lezúdulunk hát a dombról a túloldalon és ahogy a nagyon korrekt itinerünk utasít,balra tartunk a szalagozás mentén.Na,de hol a szalagozás?Leng itt valami fehér nejlondarab a kerítésen,ez lenne az?Újra előveszem az itinert,térképünk is van ám kérem benne(sőt még szintmetszet is,profi munka!),az irány az,tehát a szalagforma is nekünk szól valószínűleg.


A település egy szélső utcáján gyalogolunk,magasan a városközpont felett,majd hamarosan kiérünk a természetbe.Túratársaink barátságos lovat simogatnak,Tomiék is szednek neki némi elemózsiát,de túl hirtelen a mozdulat amivel közelebb lépnek hozzá,a paripa ettől megijed és nem is jön többé túl közel hozzánk.


Átkelünk egy erdősávon,aztán lefelé visz utunk az erdő peremén,bevillan egy régi emlék,jót szenvedtünk itt valamikor egy havas Kincsesbánya-túrán.Most hó nincs,befagyott pocsolya annál inkább,és persze,hogy az utolsó centiig fel kell törni a jeget,mert az úgy nem maradhat.A szintidő meg ketyeg….:)


Elérjük a vadkerítést,most már létrázni nem kell,kényelmesen egy kapun jutunk be a dróthálón belülre.Vagy kívülre.Nézőpont kérdése.


Eddig a P sávot koptattuk,most megint csak szalagozást követünk,nem túl markánsak ezek a nejloncsíkok,olyan régről itt felejtett-hatást érzek ahogy rájuk nézek,fene tudja….:)Simán ellátják feladatukat,ott vannak ahol kell,de azért a piros-fehér csíkozású,na az az igazi….:)


Jól van nem szekálódok tovább:)


Haladunk az erdőben,megint találunk olyan pirosas gubacsot,mint a múltkor Sopronban,de most már itt hagyjuk,mert tudjuk,hogy egy darázs fejlődik benne éppen és ezt nem akarjuk megzavarni.


Elérjük a K+és a K3szög találkozási pontját,tovább előre a K3szögön,keressük az én térképemen még nem szereplő Károlyi-kilátót.Felérünk a tetőre,az infós tábla már itt van,előttünk/alattunk a Gaja völgye,kilátó meg sehol!?Már azt hiszem,hogy kilátó nincs,max egy jó kilátást biztosító kilátópont de aztán mégis.Sziklaperemen ül a többszintes acél építmény.Modern forma,funcióját tökéletesen ellátja ahogy benyúlik a völgy fölé.Viharban,főleg ha csapkodnak a villámok azért kerülendő.Erre azért felhívják a figyelmünket.


Na,kinézelődtük magunkat,irány vissza a K+-ig,sőt a kereszteződésig nem is,szalag térít a derékszög lenyesésére.Nyessük hát le azt a csücsköt.K+ a forrásig!,utasít a leírás,egy elágazóban mégis szalag késztetne le róla,térkép elő,maradunk a jelzésen.Egy mélyedésben,egy völgyecske öblében aztán itt is az Alba regia-forrás.


A forrásnál Antónia a jutalom,azonban még mielőtt valaki piszkos fantáziával rosszra(?) gondolna elárulom,hogy Antónia egy kakaós krémmel(40%) töltött kakaós/vaníliás keksz,amit bizony minden a ponton pecsétet begyűjtő túratárs jutalmul kap a kis barkács-tűzhelyén épp pecsenyéjét sütögető pontőrtől.


Eszünk,iszunk,feltöltődünk Antóniával,forrásvízzel,akár indulhatnánk is.Pár perc és le is érünk a Gaja völgyébe.Szépen süt a Nap,felfedezzük az Ádám-Éva fát,megcsodáljuk a csobogót,a szép fahídat,elolvassuk az információkat,fényképezgetünk.A Gaja bal partján aztán elindulunk a Pisztrángos-tó irányába.Ez a Gaja-völgy vadregényesebb része,sok kis vízesés,csobogók,bedőlt fák,sziklafal,vadul szaladó patak.Kérdezgetjük a szembe jövőket,ott-e már a Mikulás,mondják ott bizony,éneklésért,verselésért még ajándékot is ad.Na,nem kell több a gyerekeimnek,olyanok,mint az apjuk,marhára nem szeretnek szerepelni,ezután minden kanyart óvatosan cserkésznek be,nem lapul-e amögött a Mikulás,akinek,mint hallották,produkálniuk kellene majd magukat:)


Hatalmas sziklafal után aztán átkelünk a jobb partra,előttünk a tó,mellette két nagyobb fedett építmény,azt gyanítom egyikben találjuk majd a nagyszakállút.Úgy is van igazi ho-ho-ho-hóóóó-val fogad a Mikulás,énekelni azért illik neki,le is nyomjuk a Télapó itt van című örökbecsű első versszakát,aminek Mikulás nagyon örül,segítőjével meg is ajándékoz bennünket finom mézeskaláccsal(tényleg nagyon finomra sikerült!),többféle szaloncukorral,mandarinnal.Elkészül a közös fotó is.


Közben újabb társaságok érkeznek,Mikulás őket is nagy ho-ho-ho-hóóóó-val fogadja,mi pedig folytatjuk a túrát.Én megkerülöm a tavat,csinálok pár fotót,a gyerekek közben mászókáznak kicsit.Újra a Gaja partján talpalunk,mikor Peti felkiált:anyának is vihettünk volna ebből a mézeskalácsból!Hát igen,azt a pár darabot,amit vettünk már megettük.Fuss vissza,kérjél a Mikulástól,mondd el miért jöttél,biztos kapsz még belőle-mondom neki.


Peti tehát beletesz a túrába még plusz pár száz métert,Tomi közben megmássza ezt a hatalmas sziklát itt felettünk.


Lihegve visszaérkezik Peti,kaptam mézeskalácsot!-újságolja,végig futottam érte!Közben Tomi is visszamászik a túrába,irány tovább!Ja nem!Először mindenképpen le kell menni a patakhoz,beugrani arra a kis hordalékszigetre és köveket dobálni a vízbe!Csak ezután indulhatunk tovább!


Újra az Ádám-Éva fánál vagyunk,a gyerekek a botjaikkal mérik a vízmélységet,nekem meg a hajam égnek áll(na,ha lenne),hogy mikor csúsznak meg és fejelnek bele a patakba.


Megyünk a Gaja bal partján felfelé,itt csendesebb a patak,a környezete meg már néhol olyan parkszerű,mintha mesterségesen alakították volna ki,pedig biztos nem.Valószínű inkább a rendszereses áradások gyalulták olyan simára a homokos partot.Errefelé a patak mentén nincs,vagy csak kevés a szikla.A meder is inkább homokos,mint sziklás.Szép ez az avarszőnyeg is amin épp lépdelünk.A pataktól távolabb viszont hatalmasak a sziklafalak mindkét oldalon,ahogy a Cuha-völgyben,itt is megfigyelhetőek lombhullás után az érdekesen egymáson elcsúszó kőzetrétegek.Ez nyáron rejtve marad.Hiába,a természet minden évszakban másmiért szép.Természetesen itt is át kell alakítani valamennyire a tájat,egy-két kisebb-nagyobb szikladarabnak a mederben,a hatalmas csobbanást követően sokkal jobb helye lesz!:)


Eltelt a túra kb. ¾-e,itt a Varjúvár ellenőrzőpont.3 féle Balaton szelettel kínálnak a pont őrzői,hárman vagyunk,veszünk is mindegyikből.Rumosat még nem is ettem,kicsit szkeptikus voltam a finomságát illetően,de kellemes csalódást okoz.


Kis pihenő után a túra legkeményebb emelkedőjének vágunk aztán neki,na azért senkinek nem kell megijedni,mindössze úgy 70 méter szintemelkedés következik,igaz a lehető legrövidebb úton.Szóval meredek,mint a fene!:)De legalább sziklás és most nem is csúszik.


Tomira azért sokkolóan hat a majd függőleges mászás,Peti frissebben szökell felfelé.Egy-két perc,és fenn is vagyunk.Tegnap hatalmas szél tombolt az egész országban,ma napos az idő úgyhogy jól írja az itiner,hogy innen tiszta időben a Kőris-hegy is látható.Valóban,ha nem is tűélesen,de kivehető a 35-40 km-re emelkedő Kőris-hegy sziluettje.A radart azért nem látom.Valószínű ott nincs napsütés,akkor azért a napfény megcsillanna rajta.Másik irányban ott a Fehérvárcsurgói víztározó,alattunk a Gaja vize csillog a fák takarásában.


Innen aztán már tényleg csak egy kicsit megyünk felfelé és itt is vagyunk az egykori sípálya,vagy pontosabban fogalmazva az egykoron itt üzemelő sípálya felső végénél.Utolsó ittjártam óta itt is történt változás,nem kell létrázni,a jelzés nyomvonala módosult kissé,picit lejjebb,faragott kapun át hagyjuk el a Gaja-völgyi Tájcentrumot,hogy aztán a sípálya szélére taposott ösvényen lezúduljunk Bodajkra.


A lezúdulással azért óvatosan,hiába van már lassan déli 12 óra,ahol a napsütés nem érte a talajt,ott még a fagy az úr.Ennek megfelelően a keményre taposott ösvény csúszik rendesen.


Pár száz méter aszfaltozás után aztán újra itt a Mozi,3:52-es idővel érünk célba,általában ezt hozzuk,ezt a 2,5km/órát.Ahol ennél szigorúbban állapítják meg a teljesítésre felhasználható időt,oda még nem tudunk elmenni.10-esre nekünk kell a min. négy óra 15-ösre meg a hat.


Hirtelen nagyon sokan érünk be,egy hölgy összeszedi az itinereket,hogy ne kelljen sorban állnunk,és főleg,hogy legyen helyük a folyamatosan érkezőknek.Jó ötlet,közben el tudunk menni levetkőzni,a gyerekek ajándékot vadászni,enni.Finom teát iszom,először zsíros,majd repcemézes kenyérrel,Petiéket hiába agitálom,nem éhesek,nem szomjasak.Megvan viszont az ajándék,ez a lényeg!A ma itt túrázó gyerekek szépen telepakolták az erre rendszeresített asztalt megunt játékaikkal.Így válik új családtaggá Zsombor a csirke,vagy Zsombor csirkéje.Attól függ,kié volt a név a címkéjén:)Új neve amúgy:Csirke.:)


Tomi választ egy nagyon profi Volvo rakodógépet(olyan Bobcat mintájút,mindene mozgatható és minden működik is,szuper!),valamint visszaveszi az asztalról a maradék műanyag halakat,amikhez valamiért ezek szerint nagyon ragaszkodik…


Megemlíteném még,hogy üzemelt egy kisebb fajta alkotóház is a célban,ahol főleg a kisebb gyerekek tölthették el tartalmasan az időt felnőtt segítséggel.


Köszönjük a lehetőséget:Peti,Tomi,dnvzoli



Fotók itt: 



https://goo.gl/photos/66urw6joZH2VvDu19


 


 
 
Alpannonia teljesítménytúraTúra éve: 20162016.09.08 18:34:06

 Alpannonia 15.



2016.09.03.


Hihetetlenül szép és látványos,ködös napfelkeltével hagyjuk el Győrt valamikor 6 óra után pár perccel.Eddig minden a terv szerint halad,sikerült időben felkeltenem a csapatot és 1 óra múlva már az M85-ön suhanunk a hegyek irányába.Csorna előtt aztán sajnos véget is ér a 120-as tempó,le kell jönnünk a gyorsforgalmiról,mivel az innentől délnek tart.Csornán a mindig kint levő traffi persze most sem pihen(a csornai rendőrség fenntartja jó hírét),azon azért elcsodálkozom,hogy a fehér Seat hazajövetelünkkor is ugyanott áll.Bakker,ezek itt dekkoltak egész nap?


Lövőnél a benzinkúton szokásomhoz híven megállunk reggelizni,jól jönnek majd a bevitt kalóriák a túra első 4 kilométerén.8 óra körül aztán Kőszegen is vagyunk,itt is követem az előző évek gyakorlatát és az Írottkő túrák indítási bázisául szolgáló gimnázium előtt parkolom le az autót.


Miután vagy 12-szer zárom be,majd nyitom ki újra az autót (valami mindig bent/nálunk maradt…) akár el is indulhatnánk megkeresni azt a Borok Házát…..


Rékával futunk össze aki már nagy lendülettel tart a hegyek felé(Niki babázik,távolmaradása így igazolt:),majd pár lépés múlva naféval váltunk pár szót,ami most különösen hasznosnak bizonyul:elárulja ugyanis,hogy nem a ttt-n meghirdetett helyen,hanem a várban van a rajt.A piros krepp szalagok amúgy oda is vezetnek.Hát akkor hajrá!


A Diák-közön át támadjuk hát a várat,majd az egykori vizesárokból kilépcsőzve jutunk a belső udvarra.


Benevezünk.Két helyen kell majd pecsétet szereznünk,az egyiket az Óház-tetőn,a másikat Rőtfalván.Kapunk itinert is,meg egy fekete-fehér térképmásolatot,amin viszont nincs bejelölve az útvonal.Ez érdekes.Az útvonalleírás viszont korrektnek tűnik,a saját térképemet 2 hete vettem,a legfrissebb verzió,úgyhogy gondjaink nem lehetnek.


Nem jó viszont a ruházatunk összetétele.A hosszú nadrág,de főleg a pulóver már most sok,mire visszaérünk az autónk vonalába minden meleg holmi lekívánkozik rólunk.Strandidőt jósoltak mára,nem hazudtak.


A kijelölt úton haladunk,nem vágunk át a temető mellett,így láthatjuk a Természetvédelmi Látogatóközpontot(egyszer már be is kellene menni…) meg egy szépen felújított missziós házat is mielőtt elérjük a Szénsavas-forrást.Természetesen megkóstoljuk a vizét,tényleg szénsavas és meglehetősen vasas.Nálunk a Kisalföldön is szinte mindenhol vasas a víz,de azok vastartalma ennek csak töredéke lehet.Ez sima ízleléssel is nyugodtan kijelenthető.


No ittunk,akár neki is vághatnánk az emelkedésnek.Mert ami eddig volt az még csak előfutárának sem nevezhető az ez után következőknek.Keskeny,vízmosta,beton elemekkel megerősített utcán közeledik a természet,majd egy mély árok peremén hullámvasutazunk a hegyoldalban.Meredek lépcsősor juttat fel a szerpentinútra,a következő kanyarban ismét lépcsőzünk egyet.Mindezeket a Z sáv jelzést követve tesszük.Az utunkba eső közkifolyónál amúgy már mosakodunk is,még nincs 9 óra de már elég meleg van.


Balunkon örökpanorámás birtokokkal szegélyezett úton haladunk felfelé az elnyújtott emelkedőn.A gesztenye tüskés gubacsai már szép nagyok és élénk zöldek,később hullott szilva visz változatosságot az utunkba,a kilátás is szép néhol.


Egy baj van csak:ilyen panoráma nekem nem rémlik a korábbi útjaimról,melyeken az Óházra tartottam a Z sávon…na meg jelzést sem láttam már egy ideje….letértünk a kijelölt útról,ez egyre biztosabb,csak azt tudnám,hogy hol……!?


Kicsit(nem kicsit)mérgelődök,az út közben beszűkül,a házak elfogynak,most már biztos,hogy rossz helyen vagyunk.Igénybe veszem a helyiek segítségét,bár a megkérdezett úriember emlékei halványak,azt mondja,kiérve a burkolt útra jobbra és balra tartva is fel lehet jutni a tetőre.


Valóban kiérünk egy aszfaltútra.Szerencsémre épp ott figyel egy fán egy Z+ jelzés,így be tudom azonosítani a helyet,ahol épp most állunk.A megkérdezett polgártárs is jól emlékezett amúgy.Ha balra megyünk a Z+-en is elérjük a Z sávot,ha jobbra,akkor is(itt a Z sáv lényegében egy kört tesz meg a hegyen Kőszegről indulva az Óház-tetőt érintve).Jobbost vezényelek,a térkép szerint egy-két percen belül el kell érnünk a zöld sáv azon ágát,amin a kiírás szerint kell felkapaszkodnunk az Óház-tetőre.Elkeverésünk óta szerencsére nem távolodtunk el tőle nagyon,lényegében párhuzamosan haladtunk vele.


Így is lesz,megvan a Z sáv,újra a túrában!Itthon aztán,mivel nem emlékeztem az utcanévre  kiderítem,hogy a Napsugár utcán haladtunk a Szabó-hegy oldalában.Legközelebb majd felderítjük,hol vesztettük el a jelzést.


Jönnek az igazi meredekségek!Mondom a gyerekeknek,ha már előre-felfelé nézve egyre többet látunk az égből közel a tető.Ritkulnak is a fák,már én is megtévedek és várom a kő tornyot,de ez még nem az a hely,csak kiértünk a felső aszfaltútra és ezzel a hegy oldalába.Innen még egy etap felfelé….


Átkelünk tehát az úton(innen jobbra 1km a Kincs pihenő,balra másfél a Vörös kereszt)felkapatunk az erdőbe.Néhány húzós perc és Peti vezetésével befut az Óház-tető.


Letelepszünk a pontőrség mellé,ételt-italt veszünk magunkhoz és felmegyünk körülnézni.Szerencsére most nincs nagy szél ami az izzadt hátunk miatt lezavarna innen,a hőmérséklet is kellemes,nézelődünk jó pár percet.Lefelé menet aztán ismerős botot látunk felfelé caplatni,a botba ismerősnek tűnő arcot kapaszkodni.


Hát tényleg,Viktor érkezik éppen,ha nem is egyenesen Bakonybélből,de majdnem.Egy-két ausztriai hegycsúcs éppenséggel útjába került idefelé jövet,és miután a túrázóféle emberek az útjukba eső csúcsokat nem kikerülik,hanem megmásszák,ő is így tett Imrével.Hazafelé menet meg ez a túra esett útba,hát ha útba esik már csak nem megy el mellette…..


A Hét(vezér)-forrásig aztán együtt ereszkedünk,mi be is nézünk a forráshoz,Viktor-mivel ideje korlátozott-elindul Rőtfalvára.


Szépen kicsinosították a forrás környezetét,utakat burkoltak,padokat,asztalokat helyeztek ki,fedett hely is van,bár lehet,hogy korábban is volt-nem emlékszem.Ennek oldalára került áthelyezésre a Kéktúra-bélyegző is.Forrásvízből készítek egy palack Isostar italt,jól jönnek a sók,vitaminok meg a nyomelemek-kár,hogy a gyerekeknek nem ízlik.Felderítjük aztán a lerobbant határőr laktanyát is,még a kutyák egykori kenneljeit is megtaláljuk.Mindent benőtt a gaz,minden omladozik.Lebontására gondolom senkinek nincs pénze,a hasznosítására meg mégúgy sincs.


Na akkor most mi legyen?Vissza az aszfalton vagy irány a meredek hegyoldal?-teszem fel a kérdést.Az aszfaltot választjuk,visszaemelkedünk a túrába és elindulunk a sárga Alpannonia jelzésen.Lehet,hogy már itt mellénk szegődik a K+ jelzés is,de lehet,hogy az csak a letérőtől van,nem tudom.


Az viszont biztos,hogy mellénk szegődik Zsuzska és Edit,velük fordulunk le tehát az aszfaltról Rőtfalva irányába.Mivel mi elég lassan haladunk az ötös fogat hamarosan fel is bomlik,újra hárman maradunk.


Légvédelmi sziréna(?) hangja hasít bele a csendbe,később a híradókból megtudom,hogy az ipari létesítmények közelében található veszélyt jelző berendezéseket próbálták ki ezen a napon.Pár perc múlva aztán harangzúgást hoz a szél,jelezvén,hogy a szintidőt(5 óra) nem kicsit fogjuk túllépni ma.Negyed kilenc után indultunk,most dél van és jöttünk vagy 7-8 kilométert…..


No,de semmi baj ám,már a rajtban megnyugtattak,hogy az elvárás a 16 óráig való beérkezés.Tisztában voltam vele amúgy,hogy közel 500 méteres szintemelkedés mellett az 5 órás szintidő nekünk a lehetetlen kategória.


Átlépjük közben a határt amit a határkövek mellett a nyírfasáv is jelez.


Leérünk Rőtfalvára amit a nagypolitika játékai miatt ma Rattersdorfnak hívnak és ahol az emberek ma jobbára németül beszélgetnek.Nem túl szép falu amúgy,iszonyú sok a giccs,a lakók nagy része valamiért legyőzhetetlen késztetést érez arra,hogy az előkertjét elárassza kerti törpével,kerti manóval,mindenféle olcsó műanyag állattal,növénnyel.Borzalom a köbön.Igazán szép házat itt lent nem is látni,feljebb azért eljöttünk pár szép porta mellett,kerti tavakkal,parkosított udvarral.Úgy néztem a hegyről érkező források,patakok vizét fogják be az élelmes helyiek.Ügyesen csinálják.A falu felső része tényleg szép.


Pontőrség a templom előtt.Lyukaszt nekünk a pontőr,majd mivel Viktor ellátott minket némi euróval irány a kocsma/étterem Almdudlert inni.A gyerekeknek még szerencséjük is van,gyűjtik a kupakokat és mivel itt sem egyből a szemétbe kerülnek kapnak egy kisebb zacskóval.Van jó pár olyan,amilyen még nem volt eddig.


Már épp indulnánk tovább mikor ismét ismerős alakok közelednek:Unci Laciék érkeznek egy népesebb csapattal.Mondják,hogy hiányoltak bennünket a Magas Bakonyon,hát sajnos oda tényleg nem jutottunk el idén.Beszélgetünk pár percet majd mi elköszönünk,úgyis utolérnek majd hamarosan.


Innentől kezdve aztán iszonyúan belassulunk.Az eddigi szinemelkedés,a meleg meg a pihenő a lehető legmélyebb mélypontba taszítja Tomit.Totálisan elfáradt,alig bír lépni,haladunk is vagy 1 km/órával.Talán.Á,nem,kit akarok átverni,annyival sem....:)



Közben utolérnek Unciék,Laci jó fej,látva gondjainkat a gyerekek felélesztése céljából még futóversenyre is vállalkozik.Peti kötélnek is áll,fut egy rövidet Lacival,Tomin ez sem segít.


Az Andalgó amúgy itt a Gyöngyös-patak felett igazán nem megerőltető szakasz,szintemelkedés nulla,árnyékban is vagyunk,lehetne menni,de állandóan meg kell állnunk bevárni Tomit.Én már elkönyvelem,hogy innen aztán soha az életben vissza nem térünk a civilizációba,el is magyarázom a gyerekeknek,hogy ha nem lépünk akkor nem jutunk vissza Kőszegre,ránk esteledik,itt alszunk:))Kitűző sem lesz.De akkor ez lesz a legkisebb bajunk:))


Nagy nehezen azért megérkezünk a Csónakázó-tó fölé,beazonosítjuk a letérő helyét,ott állunk a kálváriadomb aljában.Itt az itiner nem pontos,a Korona bunkerig nem kell elmenni,a K sáv előbb befut szemből.Kerestem én is a bunkert(eddig még nem találkoztam vele)-ezért nem láttam most sem.


Lenne mód a domb kihagyására/megkerülésére de engem nem ilyen fából faragtak-a gyerekek meg így jártak:).Lassan,nagyon lassan elindulunk felfelé.Kézen fogom Tomit,igazából ez csak lelki segítség,mert nem vontatom,de használ.Peti szerencsére bírja egyedül is.Nem gyenge amúgy ez a szakasz,úgy 500 méterre saccolom jó 100 méter szinttel.Megismerkedünk közben Jézus utolsó útjának stációival is.


Fent a Kálvária templom előtt tűz a Nap,jó meleg van,úgyhogy nem is időzünk sokat.Megvan merre kell tovább menni,elindulunk.Térkép nélkül itt aztán meg lettünk volna lőve,ugyanis ha a Szulejmán- kilátót szeretnénk útba ejteni hamarosan le kell térni a K sávról.Az itiner sajnos itt is pontatlan,az igaz,hogy a kék elkanyarodik jobbra(a Pintér-tető felé),a sárga Alpannonia jelzés viszont nem egyenesen tart tovább,hanem élesen letér balra.Ráadásul a jelzés letérését a kereszteződésben semmi nem jelzi,az első alig-alig észrevehető,borostyán mögé elrejtőzött jelzés jóval később jön csak elő.


De előjön és ez a lényeg,a térkép segített.Később,ahol már jobban láthatóak a jelzések még táblák is megerősítik az irányt a kilátó felé.


Egy kanyarban vadkörtét találok,szedek pár szemet a földről,a frissebbek finomak,a többi elég kásás.


Tomi közben némileg magára talál(lehet,hogy hatott a szőlőcukor?),viszont Peti belassul.Őt most kapta el a holtpont.Most rá kell várni néha.A nemtudomhányadik mikor érünk már oda kérdésnél aztán magam is meglapődök:itt van előttünk a kilátó.


Nem az a klasszikus magas építmény ugye,inkább csak ráül a domboldalra felülről érkezve azért nem venni észre távolabbról.Na itt aztán marha meleg van,gyorsan nézünk körbe,a hulla fáradt gyerekek szerintem sehogy.Amúgy is iszonyú az a távvezeték pont a panoráma kellős közepén,minden innen készített fényképet tönkretéve.Igazán jó kép a kilátó alattról készíthető,ott már nem lógnak keresztbe a drótok.


Fáradtan nehezen megy a lefelé lépcsőzés,szegény gyerekek szenvednek rendesen.Elkészültek az erejükkel,ez tisztán látszik.A városba érve én az első kék kútnál lefürdök,őket nem tudom rávenni,hiába bizonygatom,hogy jót tenne a hűs víz.


A várat most a főkapun támadjuk,7 órára volt szükségünk a kicsit több,mint 15 kilométer leküzdéséhez.Ehhez a 15 kilométerhez amúgy papíron 460 méter szint társult,mi ezt a Hét-forrásos kitérőnkkel bőven 500 körülre tornáztuk.A menetidő 7 órásra bővüléséhez azért jócskán hozzájárult az Óháznál eltöltött fél óra,a Hét-forrásnál közel ugyanennyi,na meg a rőtfalvai Almdudlerezés is.A tiszta menetidőnk úgy 5,5 óra lehetett.


Lerogyunk a célban,egy kedves hölgy még a gyerekek lábának masszírozásával is próbálkozik.Átvesszük a kitűzőket,már csak két fajtából lehet választani,egyiken a Látogatóközpont,másikon a Hörmann-forrás látszik.Mivel a Hörmann-forrást a túránk nem is érintette én a másikat választom,a gyerekek a hörmannosat-nekik az tetszik jobban.Ismerik amúgy az építményt,jártunk már ott korábban.


Eszünk,pihenünk majd feltesszük a pontot az i-re,elgyalogolunk a Hunyadi utcába az autóhoz.Ott már vár ránk Zsuzska és Edit,ötösben autózunk haza Győrbe.Itthon aztán a Mekiben a kalóriapótlás után a játszóházban nyomát sem látni fáradtságnak.....


Komoly 15-ös meneten vagyunk túl,a nyár azért még meglátszik a gyerekeken,tudtam,hogy nehéz lesz,de azt,hogy ennyire,azt nem.De végigjárták,büszkék lehetnek magukra.Legközelebb majd megpróbálunk faragni a menetidőből is.Már van hasonlítási alap.Különben is ismert a mondás:ami nem öl meg az megerősít.


A túrarendezésről: igazi minimál sítílusú,itinert,fekete-fehér térképet és kitűzőt kaptunk,a túrán semmi ellátás nincs.Ezt tudtuk előre,nem is bírálatként mondom.A nevdíj is ennek megfelelően alacsony.Valahogy mégsem tudom összerakni magamban,hogy nagyszüleim-korabeli rendezőgárda ellátás nélküli túrát rendez.Egy kis apróság,egy szelet csoki legalább a célban,kedvességből,vendégszeretetből.....szerintem mindenkinek jólesne.


Off,de talán nem is teljesen:Ezen a túrán is probléma de ettől a túrától függetlenül is gondot jelent a Cartographia új gyakorlata,miszerint a jelzéseket nem az eddig megszokott módon (Z,P,K+,stb)tüntetik fel a térképeken,hanem magát a jelzésképet illesztik az útvonalra.Ez amellett,hogy néha fontos részeket takar ki az útvonalból felvet egy másik gondot is:innentől kezdve a fekete-fehér térképkivonatok teljességgel használhatatlanok mivel nem látható rajtuk a jelzés színe.Ilyen fekete-fehér térképet adni teljesen felesleges,nagyrészt használhatatlan.On.


Mindent figyelembe véve viszont köszönjük a rendezést,köszönjük a túrát!Szép helyeken jártunk,jól elfáradtunk,a foglalkozás elérte célját.


 


Köszönjük a lehetőséget!


Peti,Tomi,dnvzoli


Fotók az utunkról:


https://goo.gl/photos/FEibJwwkgc8Qvwpu7


Régen a picasás időkben ha valaki rákattintott a linkre talált egy olyan lehetőséget is,hogy "xy galériája".Így egyszerűen belenézhetett a korábbi nyilvános túraképekbe is.Ez a lehetőség megszűnt?



 


 
 
Ősfenyves teljesítménytúrákTúra éve: 20162016.08.17 15:29:35

 Ősfenyves 10


2016.08.13.


Igazi túraidőre ébredtünk ma,25 fok körüli maximumokat ígértek a jósok.Tudom,nyár van,sokan örülnének a 30 fok feletti hőmérsékleteknek,én azt ki nem állhatom,úgyhogy a mai időjárást nekem találták ki.A héten már megfűztem a gyerekeket is(nem kellett különösen küzdenem),a kérésnek megfelelően elő is neveztünk.Irány a Bakony!


Fél 9 körül érkezünk Fenyőfőre,az úton mindjárt ismerős arcok mellett lassítok,Unci,Tamás és társaik vágnak neki épp a 20-asnak.Rég találkoztunk,örülünk egymásnak.A beszélgetés hevében észre sem veszem az út mellett a sok autót,én a Faluházat a kocsma környékére vártam,ott is keresem.Hát nem ott van,túlfutottunk!:)Kihasználjuk a közönség segítségét és visszagurulunk.


Benevezünk,a lapra rajtidő nem kerül,jelezve ezzel,hogy a szintidő nincs kőbe vésve.Több helyen is leítram már,15 km-ig biztos nem foglalkoznék vele én sem.


Alig hagyjuk el a falut,25.-ször is felteszem a kérdést,hogy nem ennétek-e végre valamit?Ennének.Persze,itt az út szélén az igazi,nem volt jó a rajtban,de legalább esznek.:)


Szalagok az út mentén,bal oldalon,ezek még nem nekünk lengedeznek-mi jobbra térünk majd be az erdőbe maradva a Z sávon.A balos szalagok a Z+-re visznek.Népes csapat vág be jobbra egy széles útra,én nem ilyen letérésre emlékszem,utánuk is szólok,hogy biztos arra tart-e a Z sáv.Határozott válasz jön,hogy igen.Én inkább előveszem a térképet.A fán levő két irányba mutató Z sáv jelzés is az aszfalton tovább haladást jelzi amúgy.A csapatot közben elnyelte az erdő,visszahívni így már nincs módom őket.


Jól emlékeztem,gyalogolni kell még pár 10 métert Vinye irányába és ott a betérő.A szervezőktől kapott térkép,mivel fekete-fehér sokat itt nem segít(nem azonosíthatók be az amúgy látható jelzések színei),a leírás is félrevezető lehet:"a zöld sáv jelzést megpillantva jobbra térünk..."-pont ezt tették az eltévedők,az első jelnél letértek.Segítenek viszont az aszfaltra festett neon narancs nyilak és számok-amiket viszont nem említ az itiner.


Azért megoldható volt ám a feladat,úgy gondolom-sokadik rendezésű túránál is adódnak hibák,hát még első rendezésűnél.


Off:a legújabb turistatérképeken a jelzések már nem betűvel vannak kiírva az út mellé,hanem maga a jelzéskép van rábiggyesztve magára az útra,ami szerintem nem jó megoldás(tökéletesen jó volt a régi formátum)mivel a jelzésképek sokat kitakarnak a térképből,ez nagyon bosszantó egy sűrű úthálózattal ellátott terepen mint pl. a Tihanyi-félsziget.Meg lehet nézni a legújabb Balaton turistatérképet.Ott a szép színes jelzéskép,csak épp azt nem látod milyen ívben kanyarodik alatta az út...arról nem beszélve,hogy pl.a kéket és a zöldet mennyire könnyű összekeverni.Míg a K és a Z betűt azért nehezebb.Bocsánat a kitérőért.Talán illetékes is olvassa,és hátha nem csak nekem nem tetszik az újítás.On.


No,tehát megvan a letérés,bevetjük magunkat az erdőbe.A gyerekek határozottan állítják,hogy már jártak itt,pedig nem,a Vinye feletti,Zörögre tartó fonódott ZS-sávval keverik a helyet,mint kiderítjük.Tényleg hasonló a környezet,a kanyargó ösvény.


Érik már a szeder,jelentem!Igaz,még csak az ágak végein található szép fekete beérett példány,de már van és ez a lényeg.Az úton később több helyen van módunk megízlelni.


Itt valahol az ösvényen lesz egy kiálló vasdarab-figyelmeztetem a gyerekeket.Na ezt nem kellett volna!:)10 másodpercenként jön ezután a kérdés,hogy mikor,meg hogy hol is pontosan....:)Meg,hogy mikor érünk már oda,meg hogy milyen az a vasdarab?...ki tette oda?....miért...?...mikor...?


Aztán a vasdarab nincs sehol.Valaki kiszedte,miután lerúgta a cipője orrát benne,vagy átesett rajta,vagy kivágta a bicaj gumiját,vagy mittudomén....:)Vagy már elhagytuk,csak nem vettem észre...:)


Elérjük a piros sávot,balra tartunk rajta.Itt egy kicsit megkeveredek,mondom Tomiéknak,hogy ha ezen tovább mennénk pár kilométert a Csárda-tetőre érnénk,ahol már pontőrködtünk párszor.Pedig dehogy,az épp a másik irányba van,így a Pápalátó-kőhöz a letérés sem balra-ahogy én éreztem-lesz,hanem jobbra.


Úgy is van,a vadkerítés mellett dobunk egy jobbost.Kitisztul nálam is a merre is az arra.


Hamarosan itt is állunk a Z3szög aljánál.Két lehetőséget ízlelgetek,vagy felcaplatunk a meredek Z3szögön,vagy irány a Bodzás-árok aztán a végén be a Pápalátóhoz.A 3szög mellett az útvonalkövetés áll,a Bodzás-árok szép sziklaalakzataival csábít,amit a fiúk még nem láttak.Végül a kaptató mellett döntök,menjünk a kiírás szerinti úton.


Szuszognak rendesen a nyári szünetben kissé elpuhult gyerekek,meg is állunk párszor,míg felérünk a Pápalátóra.Fent somot találunk,de szerintem még éretlen.Kigyalogolunk a peremre.


Egész szép a kilátás ma,bár a távoli tájakat a párásság elrejti,a közelebb eső települések láthatóak.Fenyőfő is például.


Felderítjük aztán a helyet.Nem tudom hányszor jártam már itt,de eddig ez valamiért kimaradt.(Azért maradt ki mert egy hosszabb teljesítménytúrán rohan az ember.)Észre se vettem eddig,hogy fut egy ösvény a kőalakzat alatt.Na,de most!


Megérte a kitérő,látványos a hely alulnézetből,mindenféle likak,üregek tarkítják a mészkő tömböt.Nézelődés után aztán visszatérünk a túrába.


Kigyalogolunk a Z sávra.


Az út mellett több kisebb-nagyobb kődarabot találunk,ami telis-teli van mindenféle csiga,ill. kagyló lenyomattal,növények lenyomataival-utalva a víz valamikori jelenlétére.Ilyen magasságban!


A rétnél balra visz a jelzés,mellettünk hatalmas árok fut-beérünk egy bükkösbe.


Szemből érkeznek folyamatosan a 30-as távot teljesítők,többüknél látunk szatyorban gombát,egy páros mindkét tagja óriáspöfeteget cipel,egyikük hatalmas példányt.Átmérője szerintem 30 cm körüli is lehetett.Az erdő alján,kis csoportokban sok látható még egy piros,lapos kalapú gombából is,nem tudom miféle de a színe semmi jót nem ígér.Nem a légyölő mesegalóca,azt azért megismerem.:)Kiegészítés:kis utánaolvasás után piros galambgombára tippelek.Íze miatt ehetetlen.


Megérkezünk a Likas-kőhöz,a gyerekek lecsesznek,hogy miért nem azon a "hullámos úton" jöttünk be.Majd kifelé azon megyünk,nyugtatom meg őket.Eddig mindig alulról jöttünk ide,és úgy látszik emlékeztek az útra.


Mosonmagyaróvári túratárssal futunk itt össze,váltunk pár szót Józsival aztán már sokadszor,de körbejárjuk ezt a sziklát is.Lámpa valamiért most nincs nálam,ki is osztok magamnak egy letolást,milyen túrázó már az,akinél nincs mindig lámpa.Amatőr.Ez van.:)És mivel a gyerekek nem szeretik a sötétet,akármennyire is tudják,hogy a túloldalon ott a kijárat,nem mernek bemeni a likba.Igaz,itt esett meg velünk,hogy Tomi vállára denevér szállt-ki tudja most miféle bakonyi vadak fészkelték be magukat a sziklaüregbe....:)


Lezúdulunk a hegyről,a hegy lábánál ellenőrzőpont,zsíros kenyérrel,hagymakarikával,nápolyival,almával,vízzel.Na meg pecsételéssel.Eszegetünk pár falatot(a Likas-kőnél is ettek a gyerekek,úgyhogy nem tesznek nagy kárt a készletekben:)majd körülnézünk kicsit,van némi változás utolsó itt jártunkhoz képest.Például idevontattak egy érdekes fa borítású több emeletes,kerekeken álló lakókocsit.Érdekes.Na meg épült egy kisebb fitness-park egyszerű gépekkel,aki nem fáradt el eléggé az erdőjárásban itt testének különböző izomcsoportjait még átmozgathatja,vagy akár erősítheti is.A gyerekek erőlködnek én most inkább fotózok.


Ettünk,nézelődtünk,kondiztunk,akkor talán irány a Z sáv továbbra is,mégiscsak teljesítménytúrán vagyunk vagy mi.Eltesszük Tomi 4 cm átmérőjű pöfetegét is,nem tudom minek,de eltesszük.Megcsináltatja a mamával,mondja.:)


Átkelünk a Hódos-éren,egész sok víz van a mederben,már fent a hegyen is lehetett hallani a patak zúgását.Csapadékos időszakban vagyunk,nagy melegekben ez a patak teljesen ki szokott száradni.


Off:Eltűnt a hinta!


Volt itt hátul,az utolsó nyaralóház mögött egy olyan igazi retro hinta,benne volt az anyag rendesen.Még a lánc helyett is vékony köracél szolgált felfüggesztésül.Mindig csodálkoztam is,hogy erre nem élnek színes fémgyűjtő állampolgárok?Hát mostanra eltűnt.(Nem állítom,hogy ellopták.)Emlékszem egyszer Peti,úgy 4-5 éves lehetett eléállt,meglökte és leeresztett kezekkel továbbra is csak állt.A hinta kilendült,majd megindult visszafelé.Konkrétan egy jól irányzott pofonnal tudtam csak megakadályozni,hogy a jó pár kilónyi,lendületben levő,neki akkor épp fejmagasságban érkező vas szörnyeteg egy ütéssel az intenzívre vagy még nyugalmasabb helyre repítse szegényt.Félelmetes volt.On.


Elcaplatunk hát a hétvégi házak mellett,odébb találunk egy hasonló hintát játékra alkalmatlan állapotban.Alatta Peti hatalmas szarvasbogár tetemet fedez fel,akkorát kiált nem éppen szalonképes szavak mondatba illesztésével,hogy le is kell kicsit tolnom érte.De,hát nézzem meg mekkora-mondja,és igaza van,tényleg nem kicsi.


Kiérünk az aszfaltra.


Pár percet ezen gyalogolunk aztán a szalagozás és az itiner(lehet,hogy felfestett neon narancs nyilazás is,nem emlékszem)jobbra térít le róla.Vadkerítéssel jobbunkon gyalogolunk az erdőben,bent valami vadászház lehet,látni néhány autót,előttünk is pont behajt abba az irányba egy Felícia.


Pirosas talaj jelzi,hogy megérkeztünk a bauxit szállító útra,innentől egy darabig aszfaltot koptatunk vegyes erdőben.


A gyerekek viszont egyre többet nyafognak,hiába,hosszú volt ez a nyár ilyen szempontból,a 15-öt is bírják már épeszű szintemelkedés mellett,most meg már 8 km körül megy a lázadás.Le is kell ülni kicsit,a lábára panaszkodik mindegyik,itt fáj,ott nyom....:)


Azért az evés-ivás segít,itt is egy elágazó,ahol a szervezők kis táblákkal jelzik a tovább haladás irányát.Nekiünk pl. most balra kell tartanunk.Aha,most értük el a Z+-et,mostantól a régi fenyőfői úton talpalunk.Ez a legrövidebb út Bakonyszentlászló és Fenyőfő között.A régi korok emberei az aszfaltutak megjelenése előtt valószínű erre közlekedtek,ha a két említett faluban volt dolguk.Akinek szabad és van erre alkalmas járműve,gondolom ma is jár erre.Az út mellett kökényt találunk,persze még éretlen.Azért megkóstoljuk,savanyú mint a fene,és olyan érdekes bevonatot képez az emberfia fogára.Éretten is amúgy.Távolabb apró szemű őszibarackot termő fa akad utunkba,meg is beszéljük,ha eljön az ideje megnézzük magunknak újra!


De hol lehet az "Iszonyatos nagy fa"?!A térkép jobbunkra jelöli és bár fenyvesben haladunk én mégis úgy gondolom,hogy egy iszonyatosan nagy fa valószínűleg egy óriási ősi tölgy vagy legalább egy bükk lesz,még ha a bükkre elég kis esélyt is látok.Tölgy lesz az.


Aztán nem.Fenyő.Igaz,hogy tényleg hatalmas lehetett fénykorában.Mára már eléggé megrogyott,koronája meghaljott,száradásnak indult,de még így,megtörve is fenséges.Oldalán megkopott,leszürkézett jelzés mutatja,hogy valaha erre vitt a Z sáv nyomvonala.Sok túrázót láthatott már a nagy öreg.


Visza a túrába!Innen már tényleg közel a cél,örülnek a gyerekek.Kiérünk az aszfaltra újra,pár lépés és itt is a falu.


A Faluház udvarán lejelentkezünk,átvesszük a díjazást ami mellé egy szelet csoki is jár még.


Első rendezésű túrán vettünk részt,látszik,hogy sok energiát fektettek bele,és tulajdonképpen minden a helyén is volt.Még jobbá tételéhez én egy jobb minőségű,több információt tartalmazó(esetleg színes) térképkivonatot tartanék alkalmasnak.Ilyen rövid távon amúgy elég nehéz látványos útvonalat kijelölni,a két "kő" és főleg egy gyerek számára már a nevével misztikusan ható "Iszonyatos nagy fa" beiktatásával itt ez is sikerült.Jól éreztük magunkat!


Köszönjük a lehetőséget!


Tomi,Peti,dnvzoli


A túrán készült fotók metekinthetők itt:


https://goo.gl/photos/EDueWRkbNRY1x6a36


Elnézést a szerintem marha béna Google fotótárért,valamiért megszüntették a Picasát ezek a bénák ott a Google-nél.Már a régi picasás linkek is ide visznek.Sajnos.


Most megnéztem,nem is olyan béna.De azért a Picasa jobb volt....:)


De hol vannak a régebbi albumok?Régebben volt valami olyasmi,hogy"xy galériája",ahol a nyilvános albumokat mindenki megnézhette újra,vagy épp először,ha akarta.














 

 
 
Sokorói KalandokTúra éve: 20162016.05.31 12:29:16

 Sokorói kalandok 15.



2016.05.15.


Gyorsan átvonuló,nagy csapadéktartalmú front érte el az országot észak-nyugat felől az éjjel.Ez a vasárnap túrázni készülőkre nézve nem túl hízelgő információ,kivéve talán,ha azok a túrázók  az ország észak-nyugati végein kívánnak randevúzni a természettel.Előre láthatólag itt nyílik ugyanis lehetőség arra,hogy bőrig ázás nélküli legyen a séta.


Reggel,felkelés után első a met.hu.Bejött amit ígértek,a radarképen látszik,hogy pár órája Győr környékén még esett,mostanra meg már szinte az egész Dunántúl felhővel borított.A front ahogy jött,el is vonult,ma mi nem ázunk el,úgy nézem.


Közel a rajthely,ritka az ilyen,meg kell becsülni.A Ravazdi Rókáról idén betegség miatt lemaradtunk,Leviék túráját is beterveztem már rég,ma minden egyben van,ki is autózunk Nyúlra.


Az ajtóban a főrendező fogad,4-kor,mikor kijöttem még szakadt az eső-mondja.Hát igen,nincs is rémisztőbb egy túrarendezőnek,mint mikor reggel felkel és komolyan esik az eső.Sajnos sokszor az is elég,ha szitál,már az is megrostálja az indulók számát erősen.Na,de itt ESETT,és nem esik,ez a lényeg,jó sok autó parkol mindenfelé,jó sokan kívánnak ma sétálgatni egyet a Győr környéki dombokon.


Belépve az étterembe Viktor asztalába botlunk,nála aztán kapható minden térképtől-hűtőmágnesig,bögrétől-pólóig és még ki tudja mi minden.Mindjárt meg is növeljük vagy néggyel az amúgy sem kis számú túrabögre-arzenálunkat,a gyerekek még kis ajándékot is kapnak bakonybéli barátunktól.


A nevezés vérprofi,vonalkódos rajtidő-matrica,nyilvántartásba vétel,egyebek,09:06-os rajtidővel neki is vágunk a távnak.


Ismerős helyen haladunk a magaslatok felé,elvégre a fél család nyúli vagy nyúli kötődésű,na meg azért régebben,kamaszkori bicajozásaim alatt jártam azért néha a Győr környéki falvakat…


Szóval elhaladunk az általános iskola majd a focipálya mellett és máris a Szurdik alsó bejáratánál vagyunk.Megkezdődik a szingyűjtés.


Az elején vagyunk még így nem okoz gondot a felfelé haladás,a fotók kedvéért azért meg-megállunk néha.Na meg a gyerekek még nem látták ezt a hasadékot,így nézelődünk is a gyaloglás közben.Visszanézve azért látszik,hogy mennyit jöttünk felfelé,a templomtorony már jó messze és jól alattunk kandikál.


Felérünk a Szurdik tetejéhez,innen egy darabig szintben haladunk.A Szent Donát kápolnát mellőzzük,majd be is fut az első ellenőrzőpont a Bedők-pincészetnél.Besétálunk a míves,faragott kapu alatt,ahol pecsételnek nekünk,mellette csokiparánnyal,üdítő itallal,sőt pálinkával kínálnak!


Hát újabban kialakult egy rossz(?) szokásom,én bizony így a túra elején elfogadom a szíves kínálást,míg a gyerekek a nápolyit(Győr környékén:speciált)kerülgetik és fogyasztják én legurítok egy pálinkát.Finom!


Nos,ettünk,ittunk,akár tovább is haladhatnánk…..


A Z sávon gyalogolunk a falu felső,hétvégi házas/pincesoros övezetbe váltó utcáján,majd mielőtt elérnénk a Szél Fiai fogadót balra térünk-felfelé.Tombol a természet,mostanra aztán már minden kizöldült,virágba borult,akác,bodza roskadozik-az allergiások nem kis bánatára.Peti nálunk is az sajnos,de úgy látszik a gyógyszer hatásos,semmi szipogás,tüsszögés.


Újabb kanyar,elhagyjuk a burkolt utat,egyre magasabbra törünk a Nyúli Havasokba!Szép kis parasztházak kísérik utunkat,fiatal,olyan gyerekeimmel egykorú kislánnyal és apukájával hódítjuk a hegyet.Aztán itt egy balos!


Na,itt aztán van sár,kifeszített kötél segít azokon,akik igénylik.Mi jól elvagyunk a botokkal,viszont hosszú csúszásnyomok árulkodnak arról,hogy voltak itt nehézségek azért az előttünk haladóknál.


Nem hosszú amúgy ez a szakasz,hamar fel is érünk rajta.Ez után sokáig haladunk szintben a Szent Márton gyalogos vándorút fonódott PZ-jén.Szintemelkedés itt nincs,sár,mély keréknyomok annál inkább,annál több,sok helyen inkább kerülünk a már kitaposott alternatív-ösvényen,még ha ott embermagasságú is a növényzet.A gyerekek néhol ki sem látszanak belőle.Egy szerencsénk van,hogy viszonylag meleg az idő és fúj némi szél is,ha nem így lenne,az éjjeli eső után itt a fejünk tetejéig eláztunk volna.


Befut a második ellenőrzőpont:Nyúl-hegy leágazás.Itt szétválnak a távok,mi maradunk a Z sávon,ami hamarosan Z+-be vált majd át.Végre lefelé!Durván a hatodik kilométernél járunk és lényegében eddig csak felfelé jöttünk,ráfér a gyerekekre egy kis lazítás.Petivel van csak valami gond,a ponton kapott szőlőcukor ellentétes hatást vált ki nála,mint ami elvárható-egyre lassul.


Kilátópontra érünk-ritka az ilyen ezen a távon.A szemközti,miénkkel párhuzamosan futó vonulatot láthatjuk a völgyben megbújó településrészletekkel,amúgy erdő,ameddig a szem ellát.A Sokoró térkép szerint mi a Csanak vonulaton vagyunk,amit szembe látunk pedig a Szemere vonulat.


Mélyútba érünk,az aljában megállást vezényelek,ideje lenne harapni valamit.Megtízóraizunk tehát,ami akár nevezhető ebédnek is,időben már ahhoz közelebbi.


Az evés sajnos még lassít Petin pár fokozatot.Perelek vele,de miután kiderül mi a baja elszégyellem magam-fáj a hasa szegénynek.Hát fájó hassal elhiszem,hogy semmi kedve jönni,szerencsére közel a segítség így a gyermektábor pontőreire bízhatom arra az időre,míg megjön érte a mentés Nyúlról.


Tomival kettesben vágunk hát neki az utolsó ötösnek,meg a még hátralevő 150 méter szintnek.


Tomi nagyon friss ma,szinte végig a túrán ő megy elöl,most is tempósan botozva halad felfelé.


Szép helyen járunk,régen-ahogy mesélik-a kutyának nem kellettek a telkek ezen a részen,na mára ez a trend megváltozott,kacsalábon forgó villák,szépen,igényesen felújított,karban tartott régi épületek,parasztházak,pincészetek jellemzik a hegyet.


Elfogy a lábunk alól az aszfalt,murvát érünk,majd egy rövid mélyút utána balunkon a túra második kilátópontja.Aztán itt is van az adótorony.


Innen már tényleg csak lefelé,nyugtatom Tomit,azért ez az emelkedés húzós volt!


Leérünk a pléh-Krisztushoz,Mamáék kertje innen pár száz méter,ez a hely ismerős Tominak is,mászkáltunk már erre párszor.


Haladunk lefelé,veszítjük a szinteket,pincesorra érünk,kimondottan szépre,igényesre.Melettünk itt a fogadó,majd visszaérünk az elágazóba,ahol reggel felváltottunk a hegynek.


Tomi is fárad,15-16 kilométerre vannak hitelesítve a gyerekeim,már amikor a körülmények ideálisak.Pont ez az a táv,aminek a végére elfáradnak,ez az a táv amikor érzik,hogy csináltak valamit,amiért meg kellett küzdeniük.


Ballagunk lefelé,talán még az 5 órás szintidőbe is beleférünk-mondom Tominak,van még jó 25 percünk,annyi talán elég lesz a célig.A reggeli pont már csendes,elsétálunk a kápolna mellett,majd le a Szurdikon.


Kicsit meggyorsítom a lépteimet,gyanítom,hogy Leventéék nem tekintenek vasszigorral a családi táv szintidejére,de ha van rá mód miért ne érjünk be azalatt?


Úgy is lett!


Kihasználjuk a rendelkezésre álló időt,talán ha 2-3 percet hagyunk bent.(Most nézem,az Oklevél szerint kilencet.)


Beérkezésünket üdvrivalgás fogadja,csakúgy mint a többiekét,ez a Kalandoroknál már hagyományosnak mondható és jól is esik!


Pecsét a lapra,kézfogás,gratuláció.Szép Oklevél,szép kitűző.Virsli a bendőbe.Még Peti is kap emléket a túráról,ezt külön köszönöm.Csak megtett ő is 11 kilométert,ha ránéz majd a kitűzőjére,Oklevelére(amikre természetesen ráírtam a ténylegesen megtett távot) később,lesz mire emlékeznie.


Köszönjük a lehetőséget!


Tomi,Peti,dnvzoli


Mindenképp meg kell említenem még,hogy az útvonalon végig példás szalagozással találkoztunk-ahogy látszott minden távnak külön színű szalag jutott,nekünk a piros-sárga sráfozású.Emellett azért ahogy hallottam néhányaknak sikerült az eltévedés,ha a mi távunkat vesszük alapul és a többi távon is ilyen szintű volt az útvonal kijelölése ők valami különdíjra mindenképp felterjesztendők.:)


Képek az utunkról:



 https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/6287777255302691393?authuser=0&feat=directlink



 


 


 

 
 
ÓbudavárTúra éve: 20162016.05.12 18:33:23

 Óbudavár teljesítménytúrák



10-es,1-es,0,1-es táv


2016.05.08.


Vasárnap hajnalban hazaérek a munkából és elkezdem ébresztgetni a családot.Úgy volt,hogy mindenki jön,így az 5-1-0,1 trió van betervezve.Az hamar kiderül,hogy négyen biztos nem leszünk,így a terv módosul a 10-1-0,1-es hármasra esetleg a 10 után még becsúszhat az 5-ös is,de erről majd beszéljünk inkább a 10-es céljában.:)


Na tehát anya kiesett.Tovább próbálkozom a keltegetéssel.Egy ideig úgy áll a dolog,hogy ketten megyünk,az utolsó pillanatban aztán Peti is feléled.


Hármasban autózunk le tehát Óbudavárra.


A rajthoz közel sikerül leparkolni,a távol itt már azt jelentené amúgy,hogy a falun kívül:):)


Benevezünk a 10-esre,elfogadom az indító pálinkát is,kimondottan finom.Átbeszélem az útvonalat a szervezőkkel aztán megindulunk délnek.


Elhaladunk a templom mellett,majd lekanyarodunk balra a Szent Márton pihenőparkba.Felderítjük a helyet,különös figyelemmel a Mosóház-kútra.A 60-as években még itt mostak a falusi asszonyok az itiner tanúsága szerint,most fedett kerti tóként üzemel az amúgy meglehetősen bővízű forrás,béka,ebihal,aranyhal úszkál benne és a medence nem túl tiszta sajnos.


Nézelődés után a „Kábosztáskerti úton” folytatódik a menet,hűsöt adó ősi fák árnyékában,fergeteges madárcsicsergés közepette.


Kiérünk az aszfaltra,a katonasírig ezt koptatjuk.A fájdalmasan fiatalon elesett katona emlékhelyénél aztán felkanyarodunk a hegynek.


Nem túl hosszú az emelkedő,a hegy inkább egy jól megtermett domb.A tetejéről megpillantjuk a Balatont.


Újra aszfaltra érünk,majd egy kőkereszt után pincesorra jutunk.Jobbunkon gyönyörű a kilátás,hegyek,völgyek,szőlősök,szóval olyan igazi Balaton-felvidéki a panoráma.


Durván félúton járhatunk,mikor feltűnik a Szent Balázs templomrom.


Pontőrség székel a rom tövében,zsíros kenyérrel,vízzel kínálják a vándort.Az egykori építményből amúgy elég nagy rész maradt fenn,főleg ha azt vesszük alapul,hogy a Balaton-felvidék amúgy számos templomromából sokszor csak egy-egy faldarab,vagy épp csak a lábazat egy része maradt az utókorra.


Körbejárjuk a helyet,még egy megtermett kékfejű gyíkot is látunk a gyerekek nagy örömére.


Pecsét a lapra aztán irány vissza a kőkeresztig,utána szalagozást követünk.


Kiérünk egy rétre.A sarkánál még látunk egy halovány piros-fehér nejloncsíkot és megyünk az előttünk haladók után.Szép ez a rét,csak éppen a szalagok tűntek el...:)Később sem látni egyet sem.Előveszem a turistatérképet.


Nem mai gyerek a Balaton térképem,többször kiderült már,hogy a jelzések már mások a terepen,mint ezen,de az tisztán látszik,hogy nem jó az irányunk.Ott a hátunk mögött meg épp megy egy nagyobb csapat a rét sarkánál a másik irányba.Visszagyalogolunk mi is oda.


Az a jó irány,a bokrokon ott is van az a fakó kis szalag.Nem nagy probléma ez a kis elkeverés,az „igazi”,boltban tekercsben kapható piros-fehér sávos szalagnál azonban nincs jobb,az minden körülmény között a legláthatóbb az összes színvariáció közül.


Megvan tehát a jó irány,a templomrom itt lesz valahol a jobbunkon.Itt a rét szélén már amúgy jelzésen kellene lennünk,szerintem a Z+-on,ilyet azonban én nem látok sehol.Elérkezünk viszont a villanypásztorokhoz,akkor ezek azok,amit a főrendező úr a rajtban említett,amit ő kikerült szalagozással.Mi most egy nagyobb csapathoz csatlakozva úgy döntünk,hogy átbújunk alatta és így folytatjuk utunkat egyenesen előre.A balunkon körülbelül látom,hogy merre kerülhetett a szalagozás.


Hát,ha nem jön épp kifelé a romtól egy csapat tuti elmegyünk mellette így viszont begyalogolunk pecsételni a kis facsoportban megbújó falmaradványhoz,ami a Herendi-templomrom névre hallgat.Na ez aztán tényleg csak egy darab fal,ami az egykoron itt álló Herend községnek állít emléket,ami a törökdúlás alatt semmisült meg.Az ismertetőnk azt írja,az egykor itt élő emberek hozták létre aztán a mai Herendet.


Előjön közben az Országos Kék,azon haladunk pár száz métert.A domboldalból nagyszerű kilátás nyílik az alattunk elterülő völgyekre,a messzi hegyekre,a Halom-hegy Kossuth-kilátójára.Valamint arra a Bádi-hegyre amin nekünk még át kell kelnünk,mögötte van ugyanis Óbudavár.


Elkezdünk emelkedni,valahol itt dől el,hogy ma az 5-ös táv már kimarad,sőt Peti még az 1-re sem akar jönni:)Pedig milyen nagy hanggal mondta úgy az 5. kilométer környékén a Szent Balázs templomromnál,hogy csak ennyi volt?Visszamegyünk és kész?Hát ez semmi nem volt!:)Én már akkor mondtam neki,hogy majd 10 körül újra elővesszük a témát.


Szóval emelkedő a végére.Beérünk a fák közé,a madarak elképesztő koncertet adnak,egy odúból fiókák csiripelése hallható.Tornapályára érünk ez a Línia az itiner szerint,a helyi tanösvény.A táblákon különböző tornagyakorlatokra van felhívás,már aki vevő rá-mi inkább kihagyjuk.:)


Agitálom a csapatot az 5-re,de látom,hogy halott 5let,amennyit most épp ereszkedünk a Mosóház-kútig,annyit kellene indulásképp emelkednünk,a gyerekeknek ehhez már nincs kedvük.Ha megszakítás nélkül kellett volna mennünk ma egy 15-öst ennyi szinttel valószínű nem lett volna gond,így viszont az újra indulás már nem megy.


Újra benézünk a forráshoz majd felcaplatunk a faluba.Megvan a 10!:)


Jöhet akkor a 0,1!


Megkapjuk az instrukciókat:a templomban kell bélyegezni,majd visszajönni a rajtba.


Nekivágunk az ország legrövidebb teljesítménytúra-távjának,mintegy fél perc alatt a templomnál vagyunk,bélyegezünk majd körbejárjuk az építményt.Az udvaron leülünk pár percre és elmélkedünk a háborúk szörnyűségén,olvasva az áldozatok névsorát.Az utolsó név valószínűleg egy kisgyermeké…..:((


Újra a rajtban!


Szóban kapjuk az itinert:menjünk el a Mosókútig,ott lesz egy földút,azon megkerülhetjük a falut,aztán ide kell visszajönni!


Így is teszünk,nekiveselkedünk mai harmadik túránknak.Noszogatom a gyerekeket,hogy szedjük a lábunkat,mára lokális zivatar sem kizárt és észak-nyugat felé az ég cudarul néz ki!:)


Mosókút harmadszor,majd megvan a dűlőút,felgyalogolunk a falu fölé.A templom mögött kisebb gazdaság szarvasmarhával,kecskével,szamárral.A szamarat megpróbáljuk megetetni,de nem jön elég közel.Hiába ez nem cirkuszi állat,azok,mikor idejönnek Győrbe nincs az a fűmennyiség amit meg nem ennének.Hozzászoktak,hogy idegenek etetik őket.Ez a csacsi úgy látszik nem.


Haladunk tovább,Magánterület,átjárás tilos!-adja tudtunkra egy tábla,akkor arra ne tovább,befordulunk balra a falu felé.Kápolnát találunk szép környezetben.A házak felett látszik a Balaton.


Jön a célegyenes,ma harmadszor.


Átvesszük a díjazást,hűtőmágnesek és kitűzők közül lehet választani.Sajnos itthon veszem észre,hogy 1-es díjazásból csak kettő van,nincs 1-es hűtőmágnesem,pedig úgy emlékszem volt olyan és én azt szerettem volna.:(Így viszont van egy plusz 0,1-es hűtődísz…annyi baj legyen,ha mód van rá majd legközelebb becseréljük.


Elfogyasztjuk a cél-babgulyást(5-östől felfelé a túra szolgáltatása),a gyerekeim még egy-egy szelet finom sütit is kapnak,nagyon finom-mondják és köszönik szépen!


Elbúcsúzunk,hazaautózunk.Veszprém felé tartunk,közben mögöttünk haragos kék az ég,a színekből ítélve valahol a Balaton közepe felé tombolnak az égiek....


Nagyon szép helyen jártunk,kellemesen elfáradtunk,a szenvedős véghajrá az 5-ös táv kihagyásával ma elmaradt,de talán ez nem is olyan nagy baj.


Köszönjük a lehetőséget!


Peti,Tomi,dnvzoli


Merre jártunk?Mit láttunk?Ha érdekel katt a linkre!


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/6283764802157084385?authuser=0&feat=directlink




 



 



 




 







 




 




























 
 
Márciusi emléktúra - PilisTúra éve: 20162016.03.29 19:50:39

 Márciusi emléktúra a cserkészek szervezésében


2016.március 19.


Táv:közel 16 km


Az útvonaltervező két órát számol Győrtől,nem hazudik,Pomázon tíz percünk van átvedleni túrázóvá és már itt is a kinézett HÉV.Az automatában vett vonaljegy ide nem jó-közli a jegyvizsgáló-,győri gyerek ezt nem tudta,most már tudja,vesz ide való jegyet is hát.Az út hamar eltelik,egy megálló csupán és itt is Pannóniatelep.Időben odajutunk a nevezést elintézni,azonban a startszemélyzet precíz és kérlelhetetlen,fél ,9 előtt egy tizedmásodperccel sincs indulás!:)


Eljő aztán a bűvös időpont,megkapjuk az itinert.Gyártelepek mellett visz utunk,sok a gyerek,az első látványosság egy rosszvastelep,ott aztán csoda dolgokat látni ám!:)


Gyalogolunk tovább,újabb érdekesség,egy telephely jobbnál jobb terepjárókkal,katonai autókkal,még egy rozoga Londonbusz is van,na az mindent visz!


Letérünk az aszfaltról,irány a sárga sáv,jobbunkon dombtető elképesztően tájidegen és randa házakkal,panelokkal.A tervezőiknek minimum helyszíni főbelövés,de lehet,hogy ez még enyhe ítélet.


Lovastanya mellett el,Tomi mintha citromba harapott volna,nagy nehezen kiszedem belőle mi a baj.Fáj a lába.A trambulinban az unokatesója alágurított egy labdát,ő meg arra rá,boka kifordul,egyebek...


Ez nem lehet igaz,nincs az az isten,hogy visszafordulunk és hazamegyünk,ugye azért nem annyira vészes,ugye tudsz azért jönni?-kérdezem.Szerencsére tud.


Dombra fel,előttünk már a Kő-hegy,jobbunkon szép tanyák,birtokok,a távolban hegyvonulat.Az idő is szép,szerencsénk van.Tominak is megjön a kedve.


Mindenki megy amúgy mindenfelé,teljesítménytúrákon edződött szememnek ez furcsa,valószínű ezek a gyerekek még nem is tudják,hogy ez nem illik,persze ez nem az ő hibájuk.Amúgy meg ez egy emléktúra,nem kimondottan teljesítménytúra(a szintidők is barátságosak),lehet,hogy egy ilyen túrán ez megengedett....ne legyünk vaskalaposak!


Odaérünk a hegy lábához,jönnek a komolyabb emelkedések!


Először kiskertek között gyűjtjük a szinteket,szépen virágzó gyümölcsfák között,majd szembeállunk a heggyel és egy szerpentinúton meghódítjuk.Virágzik már az odvas keltike is,érdekes,hogy itt csak a kékes-lilás szín van jelen,máshol fele-fele arányban a fehéret is látni.


A platón nagy élet van,túrázók,turisták mindenfelé.Itt a két éve már látott macska is,igaz kissé megviselt állapotban,bicegősen,de a simogatást továbbra is szereti.Voltam ám én ezen a túrán már,csak a 48-as távon,akkor is lefényképeztem a macskát,ezért tudom összehesonlítani az állapotát.Ha lesz időm,majd azokat a képeket is feltöltöm.


Szóval plató,pontőröktől csokikockákat,szőlőcukrot kapunk a pecsét mellé.Nézelődünk aztán továbbállunk.


Érdekes hegytetei tó mellett visz utunk amit valószínű a csapadékvíz tart életben.Csapadék meg volt mostanában elég,így azt gyanítom,hogy megtelhetett a tó és már túlcsordult,a következő néhány száz méteren ugyanis az út lényegében egy bokáig érő sártenger.Kerülgetjük ahogy tudjuk az erdőben már kialakult alternatív ösvényen.


Megpihenünk egy vadles alatt,elengedünk magunk mellett pár hangos cserkészcsapatot.Elképesztő hanggal vannak a gyerekek,túrázó énemet ez nyilván zavarja,de ha belegondolunk gyerekekről beszélünk,ráérnek ők még csendben lenni életük során elégszer.Biztos vagyok benne,ha az én két gyerekem mellett itt lennének az osztálytársaik,nem lenne az a felügyelő tanár aki csendben tudná őket tartani.


No,gyerkőcök a távolban,újra hallhatók az erdő neszei:)


Vízmosáson kelünk át,nem egyszerő,csúszik rendesen,a bakancs már sárosabb nem lehet,Tomi előbb boka felettig merült,de azért leesni nem lenne jó.


Aztán újra felfelé,kapok is ezért-én is azt hittem,hogy a forrásig már csak lefelé lesz.Ugye nézni kellene az itinert:Kő-hegy 350 méter környékén van a Lajos-forrás meg jó 100 méterrel feljebb:)


Kiérünk az aszfaltra,mindenki azon megy a forrásig,mi útvonalkövetők vagyunk,maradunk a jelen.Csend van egy pár percig!:)


Lajos-forrás,szőlőcukor a pecsét mellé.Jó bővízű,sokan 100 literszámra viszik,tényleg folyik emberesen,a fél literes palack 2 másodperc alatt megtelik.


Pihenés után irány a kék/sárga kereszt majd marad a kék.


Az út jól szétgyúrva,ösvény visz vele párhuzamosan a fák között,azon hullámvasutazunk.


Mély völgy jelenik meg mellettünk,később le is ereszkedünk bele.Túránk egyik legszebb szakasza következik.


A gyerekek már nagyon fáradtak mire beérünk a településre,talán még 2 km/óra is lehet a sebességünk....:)


Tomit a nyakamba veszem,tudom,hogy ha viszem pár száz métert visszatér bele az erő és a kedve is jobb lesz egyből.Így is lesz.


Aztán papírlap jelzi előre a célt,hamarosan be is érünk.


"Ilyen finomat még életemben nem ettem"-jellemzi Peti a hagymás zsíros kenyeret,be is töm belőle vagy ötöt amíg én elmegyek az autóért a buszpályaudvarra.A tea is nagyon finom amúgy.


 


Jó ki menet volt,köszönjük a cserkészeknek a szervezést!


Köszönjük a lehetőséget!


dnvzoli


Ha van időtök és érdekel benneteket,nézegessetek képeket az utunkról!


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/MarciusiEmlektura1620160319?authuser=0&feat=directlink

 
 
Mozdulj a síneken! / sínekért!Túra éve: 20162016.02.27 14:51:06

 Mozdulj a síneken 25



Szalagozás/pontőrködés


2016.02.19-20.


Pénteken Schofi,Robi,Unci,Tibi és jómagam átvonatozunk Zircről Eplénybe majd két csapatot alkotva kiszalagozásra kerül a túra két távja.Tibi és Unci megy a rövidre,mi hárman legyalogoljuk a nagyobb távot.Ahogy mondani szokták,a kutyát nem csapnák ki ilyen időben:hideg van,kesztyűt senki nem hozott,a kezünk majd lefagy,viharos a szél,hol eső,hol hó,hol fagyott eső esik.Sebaj,holnapra már jobb időt mondanak és az a lényeg.A mogorva időjárás persze nem szegi kedvünket,kiszalagozásra kerül az útvonal.Másnapra tényleg szép idő kerekedik,Alsóperére a várakozásaimtól messze elmaradó mértékben sáros emberkék futnak be.


Nézegessetek képeket a szalagozásról,valamint a szombati napról Alsóperéről.


dnvzoli


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/MozduljASineken2016?authuser=0&feat=directlink

 
 
túra éve: 2015
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20152015.12.25 18:51:15

 Téli Forrástúra a Visegrádi-hegységben



2015.12.23.


Igen,tudom,a dátum.Hát,csakúgy mint a Lõvérek,ez sem jött össze elsõre.Felkeltünk mi a túra vasárnap reggelén hajnali fél 5-kor,ki is derült hamarosan,hogy Tominak fáj a torka és nem kicsit,vissza is feküdtünk gyorsan.Estére mindkét gyerek magas lázzal küzd,még szerencse,hogy nem autóztunk el feleslegesen Dömösre.Ez nem jött össze,a gyerekek viszont szeretnek túrázni és ez a forrástúrás jelvény bizony nagyon csábító!:)Új túranapot kell tehát kijelölni.


Kedden szép napsütés van Gyõrben és szerdára is ilyet ígérnek még a Dunántúl szerencsésebb részére.Hideg sincs és nem is lesz,ha már hóra semmi esély,az esõ sem esik,kellemes az idõ,a szerda lesz a legjobb alakalom a túra pótlására!


Induláskor Gyõrben süt a Nap.Aztán elhagyva a várost változik a kép,egyre sûrûbb a köd.Semmi pánik,szépek a ködös túrák,csak ez a fránya tartálykamion ne kanyarodott volna be épp elénk a 10-es úton Almásfüzitõ után,lehetne azért gyorsabban is menni,mint ahogy a kamionsofõr teszi.Kanyargós az út,elõzni nem merek,szerencsére pár kilométer után a monstrum letér,visszaállhatok a saját tempómra.A Duna mellett haladunk,de még a folyót sem látni,annyira sûrû a tejföl.Hamarosan(a fenét hamarosan!:)) itt a 117-es út,balra be Esztergomba,át a városon a 11-esen,itt van Basaharc,itt jöttünk a Bazilika 55 túrán,Pilismarót jön és már itt is van Dömös.110 kilométer majd két óra alatt és nem a köd miatt.


Megkeressük a Ka-Rám-ba sörözõt,csak hogy tudjuk merre van,aztán visszaautózunk a piros sáv faluból kivezetõ azon ágához,ami közelebb esik Esztergomhoz.Itt a parkolásért sem kérnek pénzt(lehet,hogy ma a hivatalos parkolókban sem,elég nagy a nyugi),körtúrán vagyunk,teljesen mindegy hogy 200 méterrel errébbrõl,vagy arrébbról indulunk.Egyébként a fizetõs parkolás és a sok megállni tilos tábla teljesen érthetõ,el lehet képzelni a Rám-szakadék közelsége miatt mi lehet itt túraszezonban.


A meleg autóból kiszállva bizony fáznak a gyerekek,vacog a foguk míg felhúzzuk a bakancsokat,eldöntjük a túrán használt öltözetet.Hamarosan nem fogtok fázni!,bíztatom õket,jó elõre beharangoztam már amúgy,hogy ezen a túrán fele felfelé,fele lefelé,és a felfelé van elõbb.:)


Elindulunk hát felfelé.


A túranapon szalagozás(és lehet,hogy itiner is) segítette a résztvevõket,nekünk ilyen most nincs.A Mária-forrás közel esik a faluhoz,viszont pont ez az amelyikhez nem vezet turistajelzés,de úgy gondoltam azért megtalálom.Aztán miután a helyi közönség kikérdezése nem vezet eredményre inkább kihasználtam a telefonos segítséget,felhívom a Fõrendezõ urat.:)A térképen a Mária-f.felirat felett és mellett is jelölve van forrás,én úgy gondoltam,hogy a felette levõrõl beszélünk,de mint kiderült a mellette levõt kell keresni,maradunk tehát a piroson.El a temetõ és a Prépostság romjai mellett,át a létrán(de jól csúszik!) a vadkerítésen majd balra be egy szekérúton és itt is van!Legalábbis van itt egy jókora csõ,amibõl nagy vízhozammal dõl a lé,de forrásház,felirat sehol.No meg ez lényegében csak egy átvezetés ugyanis felette patakként és nem a föld alatt folyik a víz.Mondom a gyerekeknek várjanak meg itt,elnézek feljebb,hátha ott lesz a forrás.


Elindulok felfelé az árok peremén,a völgy véget ér,szerintem már valaki hétvégi házának a kertjében gyuródok,van itt egy házikó,ott alul már nem látszik víz az árok alján,valahol félúton bukkan ki a felszínre.Forrásházat itt sem találok,úgyhogy kinevezzük Mária-forrásnak ezt,amit látunk,lehet,hogy nem is tévedünk.


Visszagyalogolunk a piros sávra és egy tanya mellett újra elkezdünk emelkedni.Varázslatosan szép a ködös erdõ,a szintemelkedés sem vészes,azért a gyerekek küzdenek rendesen.Ma Petinek megy könnyebben amúgy,Tomit néha noszogatni kell,hogy jöjjön már.Aztán köves,sziklás lesz az út,üres az erdõ,lehet követ gurítgatni a domboldalból,ez mindegyikük kedvét egybõl jobbá teszi.:)


Sokszor elhangzik a mikor érünk már fel az úthoz?-kérdés és én sokszor válaszolok,hogy fogalmam sincs,én is most járok itt elõször.Aztán valami fennsíkfélére érünk,elõ is veszem a térképet,hogy jelöl-e erdõmentes területet a piroson errefelé,miután látom,hogy igen,megnyugszom.Miután megnyugodtam tízóraizunk egyet.


Eltüntettük a szendvicseket,indulhatnánk is,annyira azért nincs jó idõ,hogy sokáig ácsorogjunk izzadtan.Elindulunk,egy helyen aztán hasznunkra válik az elõttünk elhaladt embertömeg,ugyanis ha nem látjuk meg a kigyúrt árokpartot a balunkon,tuti elmegyünk a letérés mellett.Ami-ahogy nézem a térképet-nem lett volna akkora baj,ez az út is kivisz az aszfaltra.De azért jobb a jelzésen!


Pihenõhely mellett haladunk,majd megpillantjuk a várt utat.Na végre!-mondják a gyerekek,viszont itt balra bent van valami kopjafa,ezt azért nézzük meg!


A piros megy tovább egyenesen a Szakó-nyereg felé,nekem úgy rémlik itt balra kell fordulnunk a Fényes-forráshoz az aszfalton.Elõveszem a térképet,balra kell menni.Sõt hamarosan el kell érnünk a forrásjelet is.Néhány tíz lépés és itt is van a forrást elõrejelzõ tábla.


400 méter,ennyire van a forrás az úttól a tábla tanúsága szerint,számoljuk a lépéseinket és valóban kb 450 lépés után itt is vagyunk egy erdei pihenõnél,ott lenn az árok alján meg van egy terméskõbõl épített forrásház.A forrás felett fába vésve arany betûkkel,címerrel ez áll:Árpád vezér–forrás.Megkóstoljuk a vizet,finom,az elõbbi forrásból inkább nem ittunk,pedig az jóval bõvízûbb volt.Feltöltjük a vizespalackokat és elindulunk tovább.


Megkockáztatom,hogy egy jelzetlen ösvényen jussunk vissza az útra,nincs kedvem az oda-vissza játékhoz.A térképen elég jól beazonosíthatóak az utak,rövid idõn belül el kell érni az aszfaltot.Rosszabb esetben belefutunk a Z sávba,ha nagyon elkavarunk akkor a sárgába.:)


Elég jó emelkedõ van a forrás után,a gyerekek csesztetnek is,hogy azt mondtam,az utat elérve már csak lefelé megyünk.Viszont jó ösvényt válsztottam(nem volt nehéz,más nem is volt:)),hamarosan itt is a burkolt erdészeti út,pár kanyar azon és be is fut a fentrõl érkezõ Z sáv.Álljunk hát át arra.


Idefent a Nap is szépen sütöget,jólesik.Azt gyanítom,ha felmennénk mondjuk Dobogó-kõre csodás napsütésben gyönyörködhetnénk az alattunk elterülõ ködpaplanba burkolózó tájban meg a belõle kikandikáló hegytetõkben.Az viszont ide elég messze van(a gyerekeknek)nem beszélve a szintemelkedésrõl.Most lehetünk úgy 430 méteren,Dobogó-kõ meg 699-en van.Nekik az még sok.


Irány tehát a zöld-lefelé.


Furcsa egy hely ez,össze-vissza van gyûrõdve a környék,kis területen megannyi árok,domb, források,ha körbenézek itt felettünk az Árpád-vár-hegy,a Jász-hegy,a Hegedûs-bérc.


Lemegyünk tehát az árokba a zöldön,és már látjuk a lépcsõsort,amin meg majd kilépcsõzünk belõle.Persze a gyerekektõl egybõl megkapom a fejmosást a plusz szint miatt,mondom nekik,hogy ezt éppen ki is hagyhattuk volna,ha maradunk az úton,de akkor kimarad a szép látvány,ez a szép völgyecske,kár lett volna érte.Nem mondom biztosra,hogy elfogadják a magyarázatot.:)


Felérve az út szintjére Peti panaszkodik,hogy fáj a sarka.Lehet,hogy egy hangyányit nagy a bakancsa és a két utolsó meredekebb lépdelésnél kicsit megdolgozta a sarkát.Innen már remélhetõleg tényleg csak lefelé megyünk,lejtmenetben már nem lesz gond,nem lesz sarokfájdalom.Belefutunk közben a S sávba.


Jöhet a Lukács-árok!


Ahogy egyre lejjebb ereszkedünk annál nagyobb lesz ismét a köd.


Volt egy olyan gondolatom is,hogy ha már eljöttünk ide valami módon be kellene járni a Rám-szakadékot is.Talán úgy,hogy lemegyünk a Lukács-árokban,vissza a Rám-szakadékon,majd újra vissza a sárgán.Ez ma több okból is elmarad.Egyrészt köd van,minden csúszik,meg nem is látnánk túl sokat.Másrészt a gyerekek már elfáradtak és az általam eltervezett plusz kör igaz,hogy csak kb 2,5 kilométerrel növelné meg a túránkat de a szintemelkedésünket lényegében megduplázná!Az meg sok.Igazából ahogy egyre lejjebb jutunk bennem is tudatosul,hogy rövid távon belül menyit kellene visszakapaszkodnunk,ehhez most nekem sincs semmi kedvem.


Szép hely amúgy ez a Lukács-árok is,fõleg mikor már leérünk a patak szintjére,bár a fentebbi részek is látványosak-még így ködben is.A gyerekek élvezik a mély (csupa víz)levélszõnyegben gázolást,én meg azon aggódok,hogy bár papíron vízálló a bakancs,a betét azért nem Gorte-tex,felázik a lábuk aztán jön a nyávogás.A csúszós köveken a patakátkelések sem egyszerûek,de azért a botok segítségével megoldjuk.


Kiérünk az árokból.


Balra az aszfalton másfél kilométer Dömös,viszont mi útvonalkövetõk vagyunk így irány a közös S-Z-P sáv a Malom-patak túlpartján.Ez az átkelés bizonyul a legnehezebbnek,elég mély a víz,szerencsére senki nem lép bele.Haladunk a partoldalon,romos épületeket mellõzünk aztán kicsit késõbb megjön a P 3szög a hegyrõl ,újabb pihenõhelyhez érünk,itt is a Kaincz(Kaintz)-forrás.


Szétnézünk ezen a szép helyen,benézünk a Szentfa kápolnához is.A forrás épp hogy csak csörgedezik,azért utántöltjük a palackokat.Aztán felkapatunk a kápolna mögött az ösvényen,majd hamarosan be is érünk Dömösre.Faluba be,autóhoz el,csupa sár bakancsok le,autó indít,irány Gyõr!Félúton beesteledik,újra leszáll a köd,néhol még 70-nel is merek menni,öröm így az autózás.Egy-két nagyobb prémium kategóriás autó elõz csak le,nyilván ezekhez a kereskedésben jobb szemet is adnak.Szerencsésen hazaérünk.


Szép túra volt,kellemesen elfáradtunk,szép helyeken jártunk,a foglalkozás elérte célját.


Köszönöm(jük) a lehetõséget!


dnvzoli


A túrán készült képeink:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/TeliForrasturaAVisegradiHgBen20151223?authuser=0&feat=directlink



 


 



 


 

 
 
Bakonyi MikulásTúra éve: 20152015.12.09 11:14:51

 Bakonyi Mikulás 10.


2015.12.05.


Bakonyi Mikuláson jártunk,gyönyörû napsütéses,késõ õszi idõben.Kõ-árok hozta a formáját,Mikulásnál jó hangulat,szép árnyékok,lenyûgözõ bükkösök,hatalmas sziklafalak,szóval a Bakony a lehetõ legszebb arcával örvendeztetett meg bennünket e napon.Köszönjük a rendezést!


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli


Nézegessetek képeket a babatávról,a végén meg még van 22 kép a várról is.


 


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BakonyiMikulas1020151205?authuser=0&feat=directlink

 
 
LővérekTúra éve: 20152015.11.24 13:36:05

 Lõvérek 15,2.0


2015.11.22.


 Igen,nem elírás,november 22.Voltunk mi Sopronban 14-én is,be is neveztünk a babatávra,el is indultunk rajta,majd még a Sövény köz elõtt Peti panaszkodik,hogy fáj a kisujja,szerinte kidörzsölte a bakancs.Az nem létezik,morgok magamban,ez a könnyû kis bakancs a vízálló béléssel puha mint a vaj,a túrazokni elég vastag,nem mentünk még másfél kilométert,szóval az nem lehet.Megállunk,lehúzom a lábáról a bakancsot,bakker,tényleg elég vörös a kisujja,a zokni meg szinte nedves.Sõt,nem csak szinte.Megizzadt szegénynek a lába az autóúton és a túrázásban még nem eléggé megedzõdött,gyenge kis gyerekláb azt mondta,ez így nem megy!


 Sebaj,van itt azért kérem szépen rutin,elõ a ragtapassszal,a cserezoknival,aztán irány tovább!Szóval kisujjak leragasztva,új ropogós,száraz zokni felhúzva…..így is fáj,nem megy!


 Apa teljesítménytúrázó.Apa ideges.Feladni egy túrát 1 kilométer után…..hát ilyen eddig még nem volt.De nem megy,nagyon fáj,mondja Peti.Meg aztán azt is bevallja,hogy hiába okította eddig a teljesítménytúrázó apja,hogy egy túrán a lábára kell a legjobban vigyázni,nem ugrálunk,nem rugdalunk,nem szökdécselünk feleslegesen,neki bizony az elõbb abban a vízelvezetõben megcsúszott a lába és azóta fáj ennyire.Szóval a nedves zokni már csak a ráadás volt…


 Szóval nem megy,hát nem megy,szomorúan visszafordulunk.Tomi is bosszús,hogy Peti miatt megyünk haza,mikor lenyugszom elmagyarázom neki,hogy ilyen bárkivel elõfordulhat,én is adtam már fel túrát,mikor annyira fájt a térdem,hogy nem bírtam tovább menni.Jelentjük Enikõnek,hogy kiszálltunk,majd hazaautózunk.Se kitûzõ,se Oklevél,se kilátók,se halomsír,nincs virsli sem…..na ez így nem maradhat!


 Így jön el 22-e,mikor is újra autóba ülünk,hogy pótoljuk az elmaradt túrát.


 Szép idõnk van,bár azért jó pár fokkal hidegebb,mint múlt hétvégén.A Lõvérek napján általában ködös a reggel ezért furcsa,hogy már valahol Kapuvár után megpillantjuk a Soproni-hegységet,és ha nem tévedek ott a távolban balra a Kõszegi-hegység is elõbukkan a horizonton.Ugyanúgy,mint múlt szombaton.A városhoz közeledvén meg már meg tudom mutatni a gyerekeknek több úti célunkat is,ott a tetõn a Dalos-hegyi adótorony,mellette jobbra a Károly-kilátó teteje is látható.Beérünk a városba,egy benzinkúton elintézzük az elintézendõket,felvesszük a túrabakancsot majd elautózunk az iskolához.


 Hát jó hideg van!Lehet vagy 4-5 fok pluszban.Én is felveszek még egy kapucnis pulcsit,azt hittem erre nem lesz szükség de igen.A gyerekeket is jól beöltöztetem,igazából még nincs tapasztalat,mennyi ruhára van szükség náluk ilyen idõben,úgyhogy plusz öltözetet is elpakolok,nehogy baj legyen.Sapka,kesztyû,plusz pulóver,megizzadás esetére plusz póló,ilyenkor szokták mondani a régi öregek,ha a medve megenne egy hétig csak ruhát ürítene.Az ürítene helyett ha jól rémlik más kifejezést szoktak használni.:)


 Valamikor 9 után,a fénykép tanúsága szerint 9:20-kor aztán elkészül a startfotó,megindulunk.


 Hát hideg van,kellemetlen,metszõ szél tetézi mindezt,hamar lecserélõdnek a baseball sapkák kötöttre,felkerülnek a kesztyûk is a gyerekkezekre.Amúgy ezen kívül jól vagyunk,szép az idõ nagy a látótávolság,a hidegtõl amúgy sem kell megijedni,sokkal rosszabb a nagy meleg az ellen nehezebb védekezni.Haladunk a kijelölt úton,hamarosan Bánfalván is vagyunk.Néhány kutya a szívbajt hozza ránk,ahogy nekiront a kerítésnek,mások kedvesen nekidõlnek a drótnak némi símogatás után kuncsorogva.Mellénk szegõdik a Bánfalvi-patak,persze nem maradhat el a kõdobálás.Elérkezünk a Sövény közhöz.Ez már rekord,múlt szombaton eddig se jutottunk el.:)


 A közben finom almát gyûjtünk a földrõl,Peti csillogósra fényesíti a kabátján(hejj,de örül majd anya a mosásnál..:),olyan kívánatossá válik ezáltal,hogy majdnem nincs is szíve megenni(hazaviszem,megmutatom anyának-mondja)de miután Tomi közli,hogy milyen finom az övé Peti is betermeli.


 Elérünk a távok szétválásához,eddig,-ha jól emlékszem hatszor- én mindig mentem jobbra a malom mellett,most irány a zöld híd,egyenesen,a Brennbergbányára vezetõ úton.A hídon persze megállunk patakot nézelõdni.


 Elõször az úton talpalunk,de hiába a vasárnap délelõtt,van forgalom,úgyhogy inkább átmegyünk a járdára.Ahogy haladunk kifelé a városból közelednek a hegyek,szebbnél szebb õszi színekben pompázik velünk szemben a Várhelyi erdõ.A térkép mellé szöveges leírást is kaptunk,amelybõl megtudhatjuk,hogy az aszfaltot a Várhely utca érintésével hagyhatjuk majd magunk mögött.Itt is vagyunk,elkezdünk emelkedni tehát a sárga 3szög,a ciklámen és a sárga kör jelzést hátán hordozó szûk utcácskában.


 Szebbnél szebb porták mellett emelkedünk,majd elérünk az itinerben említett parkolóhoz.Megvan a Downhill-pálya lenti vége,megvan a sárga 3szög tovább vezetõ ága is csak a ciklámen tanösvény és a sárga forrásjel,ill. az említett „Várhely kilátó”-tábla nincs sehol.Baj azonban egy szál se.Rajtunk a Soproni-hegység nem fog ki,a legújabb térképpel érkeztünk,és ha az amúgy rendkívül tevékeny jelzésszínváltó,nyomvonaláthelyezõ,jelzésmegszüntetõ-csapat azóta nem „garázdálkodott” a hegységben,akkor a térképen világosan látszik,hogy a keresett jelzések az elõbbi kettõ közti irányban lesznek,úgyhogy irány itt a tisztás mellett a szemközti erdõség!


 Megindulunk tehát felfelé(a túrán itt valószínûleg szalagozás segített)és láss csodát,ott a távolban már jelek látszanak a fákon,közelebb érve az is kiderül,hogy a keresett ciklámen ill. sárga forrás jelek azok.


 Végre beérünk az erdõbe,csodálatosan szép avarszõnyegen keresztezzük a szintvonalakat,az emelkedõ itt még simán gyalogolható.Aztán kis tábla forrást jelez jobbra,megnézzük?-kérdezik a gyerekek,hát ha nincs messze,mindenképp,válaszolom.Annyira nincs messze,hogy pár lépés és itt is vagyunk a Szent György-forrásnál,a forrás aktív,kis pihenõhelyet is alakítottak ki mellette,itt a szél sem fúj,ideális hely a reggeli(tízórai) elköltésére!


 Kipakolom az elemózsiát,Peti közben a víz útját egyengeti,tisztítja a medert.Betermeljük a rántott húst(magyarok vagyunk vagy mi?:),megbolondítjuk egy pár Pilóta keksszel(gyõriek lennénk vagy mi:)…bár a kekszgyárból mára nem sok maradt…természetesen ez a süti sem Gyõrben készül már nagyon rég…),mindezt finom meleg teával majd forrásvízzel öblítjük le.Töltök az útra is forrásvizet majd indulást vezényelek,nem kellene megfázni.


 Forrás után még van egy rövid viszonylag könnyen gyalogolható szakasz aztán az emelkedõ bedurvul,nem hosszú ez a résztáv,de akkor is vagy 60-70 métert emelkedünk 1-2száz méteren,ami ha belegondolunk több,mint két 10 emeletes panel magassága.Könnyítettünk a ruházatunkon már az erdõbe érve,de így is kimelegszünk,mire felérünk a pontra,ahol a sárga 3szög jelzés becsatlakozik hozzánk balról.


 Jobbra térünk tehát,a gyerekek-fõleg Tomi eléggé kifulladtak,azzal dobom fel a kedvüket,hogy veresenyt hirdetek,az a gyõztes aki elõbb látja meg a Várhely-kilátót.Tomi hajlamos a szomorkodásra ha alul marad valamiben,Peti erre nem annyira érzékeny,így megpróbálok csalni kicsit.Mikor meglátom a kilátó tetejét kikandikálni a fák fölött próbálok jelezni Tominak,de Peti mindenre figyel,észreveszi,hogy böködöm Tomit a túrabottal,hamar rájön,hogy miért tehetem,elkezd nagyon figyelni elõre és meg is látja a kilátó csúcsos tetejét.Szerencsére Tominak is épp abban a pillanatban esik le,miért piszkálom,így szinte egyszerre kiáltanak fel-ott van!


 A „mikor érünk már fel”-kérdések ezután elmaradnak,hamarosan itt is a jobbos letérõ,innen már csak be kell gyalogolni a fatoronyhoz.


 Mint említettem jó nagy a szél ma,mászás elõtt visszaöltözünk.A látótávolság elég tetemes,nem tûélesek azért a kontúrok,de simán átlátni Ausztriába,ott vannak a behavazott tetejû hegyláncok,ott a Schneeberg tömbje,másik irányba ott az adótorony,Sopron egy része,háttérben a Fertõ.Nézelõdünk pár percet,Peti,akárcsak a Badacsony tetején,most sem érzi jól magát a kilátóban,a szél is fúj rendesen,úgyhogy hamarosan le is lépcsõzünk az építményrõl.Lent még megmásszuk a csúcsgúlát,majd felvesszük zsákjainkat és irány tovább!


 Visszatérünk a keresztezõdéshez,kérdezem,melyikük tudja,merrõl jöttünk,Tomi határozottan mutat balra,Peti kicsit bizonytalan-hiába,anyja fia!:)Jobbra térünk tehát,ráállunk a kék sávra.Meglátogatjuk a Bella-emlékhelyet,a mögötte található esõház,bevallom jobban érdekli a fiúkat.Viszont az innen nem messze található halomsírmezõ és fõleg a feltárt,bemutatott halomsír már több,jóval több érdeklõdésre talál.Meséltem is nekik elõre róla,hoztunk is lámpát,hátha nem mûködik a beépített világítás(nem mûködött).Elovassuk az információs tábla szövegét,beazonosítunk pár ott látható és a halomsírban is kiállított tárgyat,megmászunk pár közeli dombocskát.Eltöltünk itt egy jó negyed órát.Aztán hajrá!


 Tovább a kék sávon!


 Elérjük a hidat,átkelünk rajra,persze abban nincs semmi érdekes.Sokkal jobb átkelni a masszív híd alatt az árkon kereszbte tett ingatag pallón!És ha Peti átkel,Tomi sem maradhat ki.Nem is marad,kimászáskor át is esik a botjain,rá a csuklójára.Remek!Jön a sírás,szerencsére nem a lába fáj,a csuklójának sincs különösebb baja,haladhatunk tovább.Hiába,ha rám nem hallgatnak(miért hallgatnának ilyen esetben,gyerekek,mindent ki akarnak próbálni,és próbáljanak is!)majd saját kárukon tanulnak.A harmadik opciót,az árkon átfektetett kerek fenyõtörzsön való átkelést azért nem engedem meg.:)


 Szeretem a most következõ szakaszt,kellemes kis gyalogút vezet a hegyoldalban.A Hármas-forrást most sem derítjük fel,olyan meredeken szalad le a kék forrásjel a kék sávról,hogy a visszamászás gondolata mindhármunk kedvét szegi.Lépdelük tehát tovább a ciklámen tanösvény jellel összefonódott kék sávon,hatalmas a csend,szép az erdõ,néhány futón,kocogón kívül nem is találkozunk senkivel.Mikor a fáradtság miatt kezd monotonná válni a séta különbözõ növények,falevelek,tobozok begyûjtésével,makrózásával tesszük színesebbé utunkat.Egy padnál pihenésképp megesszük a nutellás gofrit(finom!),iszunk rá egy kis forrásvizet.Kell ennél több?:)


 Itt is a Hétbükkfa!Ugye,ami nem is 7 csak 6,meg nem is az eredeti,egy tõrõl fakadó csoda,mert annak utolsó ága valamikor a 2. világháború idején száradt ki,de akkor is Hétbükkfa,és az is marad mindörökké.


 Innen egyenesen tovább,a kék sáv elmegy jobbra!Off:Végre,mivel van legújabb Soproni-hegység térképem be tudtam azonosítani,hogy merre jártam azon a bizonyos ködös eltévedésemen a pár évvel ezelõtti túrán.Most kiderült,hogy nem balról,hanem jobbról kerültem a Károly-magaslatot az Iker-árok peremén,majd a közös kék/zöld sávon a Spartacus-emlék felé,majd a Hotel Fagusnál a városba érve.Ez jó 3-4 kilométer plusz az eredeti nyomvonalhoz képest.On.


 Szóval elõre egyenesen a sárga sávon!A gyerekek már kicsit fáradnak,nem lesznek vidámabbak,mikor megemlítem,hogy a kilátóhoz felfelé kell menni:)Közel nem olyan durván,mint a túra elején de felfelé.Kiérünk a Muckra vezetõ aszfaltútra,balra fordulunk rajta,ahogy az itinerünk is utasít.Nem vallom be,hogy az Ágfalvi csata emlékmû meglátogatása nem kimondottan része a hivatalos útnak,kicsit nagypistázva tehát megtekintjük azt is.Legalább a mellette levõ pihenõhelynél szusszannak a gyereke egy kicsit az utolsó emelkedõ elõtt.Azután elindulunk.


 Az irányjelzõ tábla szerint innen 1 kilométer a kilátó.Kellemesen,kényelmesen gyalogolható aszfaltos úton emelkedünk a Károly-magaslat tetrejére,jobbunkon megcsodáljuk az adótornyot,késõbb a lehullott és besárgult fenyõtüskék puhaságát teszteljük,még feljebb a felettébb vicces kinézetû fõerdész mellszobra visz vidámságot az útba.Aztán már itt is a kõépítmény!


 Nyitva is találjuk,megváltjuk a belépõnket és a szintenként elhelyezett kiállítások megtekintése után egy vasajtón kilépünk a tetõre.Csigalépcsõ visz fel a legfelsõ szintre,hát itt aztán van szél rendesen,de a kilátás pazar.Innen,mivel ugye közelebb vagyunk,jobb kilátás nyílik a városra és a mögötte elterülõ Fertõre.Azért az ausztriai hegyek is láthatóak.A szél viszont hatalmas,érdekes,lökésszerû,van mikor egyáltalán nem érezni,vagy csak épp hogy,a következõ pillanatban meg le akar lökni a tetõrõl.


 Kilátózás után irány a kék 3szög jelzés!


 Már-már elkezdek aggódni,hogy túlmentünk a letérõn de aztán eszembe jut,hogy az új nyomvonal tesz egy kitérõt a sípálya körül.Így is van,meglátogatunk néhány pihenõhelyet majd lejjebb újra keresztezzük a sípályát.Hamarosan a Hotel Lõvér mellett leérünk a városba.Elhaladunk a szépen felújított(legalábbis kívülrõl)Szívszanatórium mellett,majd átkelve egy forgalmas úton máris a Villasor aszfaltját koptatjuk.Tomi itt már eléggé szenved(a szebbnél szebb villák már nem nagyon lépik át az ingerküszöbét),az egész lába fáj,mondja,fõleg a talpa.Lúdtalpas szegény,ez is közrejátszik benne,valószínû,Peti fárdtság miatt sosem nyafog a lábára.


 Lassan,szenvedõsen haladunk,ha visszagondolok teljesítménytúrázó-mivoltom kezdeti éveire,bizony a túravégi aszfaltok,városi szakaszok már elég demoralizálóak,fájdalmasak tudtak lenni.Úgyhogy egyáltalán nem csodálkozom a nyafogáson.


 Még egy keresztezõdés,aztán még egy,már itt az Alsõlõvér utca,szerencsére minden harmadik autó törött,van látnivaló,ott a reggel látott Chevy Blazer pick up,jól néz ki,ezen a házon meg emléktábla,nem állunk meg,fél szemmel olvasom,talán itt élt valaha a  Károly-kilátó tervezõje,aztán még egy balos….és ott az autó!!


 Megjöttünk!


 A célfotó 14:52-kor készül,tehát 5 és fél óra alatt jártuk le a távot,ami,ha nafe legújabb gps-mérését vesszük alapul 15 kilométer körül van valahol.Ez durván 2,5 km/órás átlagsebességet feltételez.Nem túlzás tehát ekkora távra 6 órás szintidõt adni.Arra kell gondolni,hogy ezt a távot idõsek,gyerekesek választják,és tudjuk milyen egy gyerek,minden érdekli,minden fánál,bokornál,virágnál,bogárnál megáll,egy hídon ötször kel át,a patakba percekig dobálja a követ,egy forrásnál fél órát simán elvan.


 A Lõvérek eddig is egyik kedvencem volt,maradt is.Szerencsére ugyanolyan örömet okoz a gyerekeimmel lejárni a 15-ös távot,mint egyedül a 40-et.


 Köszönjük a lehetõséget,köszönjük a szervezést!


 dnvzoli


A túrán készített fotók:


 


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Loverek1520151122?authuser=0&feat=directlink


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 

 
 
Barangolás a Tihanyi-félszigetenTúra éve: 20152015.10.20 14:15:55

 Tihanyi Barangolás


2015.10.18.


 Elõnevezem a gyerekeket a túrára,a héten aztán naponta változik a hozzáállás,hol jönnének,hol nem,még várok a lemondó mail küldésével,bízom benne,hogy mégis a túra mellett döntenek.Szombatunkat javarészt a Csárda-tetõn(Bakony) töltjük pontõrként,el is fáradnak rendesen,egyáltalán nem csodálkozom,hogy vasárnap hajnali 5-kor nem akaródzik felkelni egyikük sem!:)Végül aztán Tomi összeszedi magát,van kedve jönni,Petin látom,hogy ez nem az õ napja,lekapcsolom neki a lámpát,mire egy perc múlva utolsó esélyként ránézek már újra alszik.


 Tomival autózunk le tehát a Balaton partjára.Veszprém kicsit megijeszt,elég emberes köddel fogad,idáig tiszta idõben jöttünk,néztem is,milyen országos ködöket emleget a rádió idõjósa félóránként.Elkezdem menteni a menthetõt,mondom Tominak,hogy a ködös túra is szép,a Balatont valószínû ma nem látjuk a hegytetõkrõl,talán majd ha leérünk a tihanyi kikötõbe…


 Aztán Csopakra érve visszaáll a rend,köd sehol!Hurrá!Azért ez így mindjárt más.


 Füreden a benzinkúton megejtünk egy kétbetûs kitérõt,Imre valami parkolóból indítja ma a túrát,ott nem biztos,hogy lesz erre lehetõség.Ezután átautózunk Tihanyba.Jól számoltam ki a menetidõt,8 óra elõtt pár perccel parkolunk le a Levendula Ház parkolójában,közvetlen a Belsõ-tó partján.


 Még csak pár autó érkezett,jön néhány ismerõs túratárs,fehérváriak neveznek éppen,az indító autó tetején pálinkás üveg kínálja tartalmát,láthatóan szinte mindenki ismer mindenkit,családias a hangulat.Tomi majd megfagy,biztatom,hogy ha elindulunk hamarosan bemelegszik majd.Szívesen elfogadnám én is az indító italt,de nem merek kockáztatni,ki tudja mikor kell autóba ülnöm.


 Megindulunk.


 Tomi botjait egyelõre én viszem,a keze majd lefagy szegénynek,nincs túl meleg az tény,lehet,hogy még 10 fok sincs.A Belsõ-tó mellett haladunk (eddig úgy látszik kevertem a kettõt…)a sárga kereszten,néha fényképezek,a falu felett még jó párás a levegõ,viszont a Csúcs-hegy felett már napsütés látható,talán lesz egy kis jó idõnk is ma!


 Hamarosan itt is a letérõ,elkezdünk emelkedni a Gejzírmezõhöz.


 Elérjük az elsõ nagyobb gejzírkúpot,fel is mászunk rá,már innen is szép a kilátás,na meg maga a földtani jelenség is látványos.Tovább haladva hamarosan megérkezünk az Aranyház nevû gejzírkúphoz,itt egy kód felírásával igazoljuk az ittjártunkat.Aztán kerekedik egy kisebb kupaktanács,térképet nézegetve tanakodunk vagy tízen,hogy akkor merre tovább?


Két lehetõség van ugyanis:elõre,vagy balra lefelé.Az itiner szerint innen az S+,ZC,Z+,Z a követendõ jelzéssor a Újlaki templomromig.Ki erre-ki arra indul,mi elõször megyünk a sárga kereszten lefelé,aztán tovább sasolva a térképet látom,hogy ez sehogy se lesz jó,mert ez a jelzés sehogy se találkozik így a zöld kereszttel,na meg nekünk a térkép szerint el kellene haladni az Átjáró-barlang mellett is,így meg az tuti kimarad.Van aki úgy dönt,így is jó lesz nekik,majd becsatlakoznak úgyis a túrába délebbre,én viszont ha lehet mindig is ragaszkodtam az útvonalkövetéshez,így visszamászunk a kúpra.Tomi morog is ezért.:)


 Újra az Aranyháznál tehát.


 


Igen,ez a balos a jó irány,elõ is jön a zöld körtúra jel,kicsit az zavart be,hogy az itineren ez a majdnem teljes kört leíró nyíl formájú jelzés ZC néven szerepel,ilyen meg ugye itt a terepen nincs.(Azért rá lehetett ám jönni a megfejtésre:)Mikor elérünk egy táblát,ami az Átjáró-barlangot jelzi elõre végképp megnyugszom.Távot nem növeltünk sokat,idõt viszont pazaroltunk rendesen mindjárt itt az elején.


 Megvan a barlang,Tomi át is járja,tetszik neki,én meg örülök,hisz egy ekkora gyereknek valljuk be nem a monoton menetelés az álma,ha van látvány,ha van történés,akkor éled fel,az lendíti tovább.Barlang után még egy érdekességgel találkozunk,egy jókora gomba alakú kõképzõdménnyel,az infós táblán aztán látjuk,hogy a világban ennek a tipusnak egészen elképesztõ példányai is léteznek.Tovább haladva meglesz a zöld kereszt jelzés is,jó helyen vagyunk!


 Kilátópontot jelez egy tábla jobbra,uccu neki,ezt ki nem hagynánk,nézelõdünk hát egyet északi irányba.Nézelõdés után elkezdünk átvágni egy fennsíkon,követve az ösvényt és a  többieket.Egy baj van csak:eltûnt a jelzés.No,meg néhányan már jönnek szembe!:)Újabb gebac!:)


 Nézzük hát a térképet!Valóban,nem jó az irány,a jelzésnek úgy 50-60 fokkal balra kellene lennie ettõl a most gyalogolt ösvénytõl.Meg is van,az elõttünk bóklászók kiáltják is,hogy van jel,menjünk nyugodtan arra!Mi továbbadjuk az infót a fennsík többi bolyongójának,mindenki rááll a jó útra.A fák közé érve felleljük a zöld sávot is,jobbra térünk rajta,mindenki megnyugszik.Már aki egyáltalán ideges volt eddig.


 Haladunk a Cser-hegy zöld sávján,az erdõben itt is-ott is kõrakások,kõfal maradványok bukkannak elõ jelezvén,hogy valamikor valakik éltek errefelé.Lakott részre érünk,aszfalt kerül a lábunk alá,és bakker,megint jön két túratárs szembõl!:)


 Arrafelé nincs zöld sáv,mondják,pedig jó messze elsétáltak már.Nézem a térképet,a lányok által lejárt út balra lefelé kanyarodok,a mi kijelölt utunk a sárga sáv becsatlakozásáig inkább enyhén jobbra tart,tehát ez biztos nem jó irány.Mit lehet ilyenkor tenni?Hát a legokosabb amit ilyenkor tehet az ember,hogy visszasétál az utolsó jelig,és körülnéz.Igy teszünk mi is.


 Megvan a jel!Sõt,ott bent a fák között egyikünk felfedez egy újabbat!Tehát itt le kell térni.Ha az út melletti jel nyilazott lett volna,ahogy illik,kimarad ez a kevergés.(A célban Imre mondja,õ ugyanígy járt a bejárás alatt..:)).


 Letérünk hát.Lefelé megyünk,a fák között már látni a Balatont.Tomi örül a lefelének,viszont mikor szembõl is jönnek rájövünk,hogy ez egy oda-vissza szakasz,az elõbb elkerült sárga sávos becsatlakozásig bizony vissza kell majd másznunk….


 Kicsi kis rom ez az Újlaki templomrom,lényegében egy fala áll,azon kívül az alaprajz vehetõ ki a megmaradt lábazati kõsorból.Beiktatunk egy pihenõt,eszegetünk kicsit,valaki megkeresi a kódot,közzé teszi,felírjuk.Aztán irány vissza a sárga sávra!


 Elhaladunk egy újabb gejzirit tömb mellett(a gejzírkúpok anyagát hívják gejziritnek),most nézem a térképen,ennek is van neve,ez a Félbevágott kúp.Az ösvény mellett amúgy mindenfelé gejzirit darabkák vannak szerteszét.


 A Hálóeresztõ nevû helyen talpalunk,balunkon a Balaton,néha szólok Tominak,hogy figyeljen a lépéseire,a szakadék mellettünk néhol nem kicsi,és leesni nem lenne túl nehéz mutatvány.Elég lenne egy rossz lépés.Tényleg veszélyes néhol.


 A kilátás viszont szép,igaz az északi part ködbe vész,de a félsziget melletti részek jól láthatóak.A hegyoldal pedig az õsz szebbnél szebb színeiben pompázik.Délre nézelõdvén Tomi még valami „kerítésfélét” is felfedez,tényleg van ott valami a párás messzeségben,ami nem más mint a Kõrös-hegyi völgyhíd.


 Leérünk az Erdei iskolához,innen újra csak felfelé visz az út.Tiszta hullámvasút ez a túra,Tomi bár nyüsszög néha,azért még bírja.Egy korhadt fatörzsön korallgombát fényképezek,érdekes egy növény,láttam már régebben,ha jól rémlik a Kõ-árokban(Bakony)csak az akkori fényképek nem sikerültek.Itt sem a legideálisabbak a fényviszonyok a makrózáshoz,de azért a képek elfogadhatóak lettek.


 Egy kersztezõdésben eltûnik a sárga sáv,se jobbra se balra nem látható,mondom Tominak várjon meg itt,kipróbálom az irányokat,ne kelljen neki is feleslegesen szintet növelni.Kemény túra ez amúgy,a babatávosok között!Elindulok felfelé,komoly kaptató,jelet nem találok.Vissza.Nézzük a balost.Jel itt sincs,viszont kiérek a hegy peremére,egy esõházhoz,út tovább nem vezet.Akkor mégis a lépcsõsor felé kell menni.Elkezdünk kaptatni,megjön a jelzés is,jó helyen járunk.A belünket kiköpjük,de jó helyen járunk!:)


 Sziklaperemen nézelõdõ lánykákat érünk utol,kérdezem,ez ugye már a Csúcs-hegy?Ez az,de a csúcs még feljebb van,mondják.Sebaj,leülünk,Tomiba tömök egy kis elemózsiát,nem kívánja túlzottan,de muszáj.Iszunk is pár kortyot aztán szétfényképezzük a tájat.Felmászunk a csúcskõhöz.


 Itt is igazoljuk ittjártunkat,és mivel az elõbb jól kinézelõdtük magunkat,innen meg nincs kimondottan körpanoráma,haladunk tovább.Színesebbnél színesebb bokrok között át a következõ magaslatra,a Nyereg-hegyre!


 Innen is fenséges a panoráma,készül is jó pár fotó az utókornak.


 Lefelé tartunk,hogy aztán ismét emelkedhessünk,a következõ áldozat az Apáti-hegy,annak is a kilátópontja a keleti oldalán.Haladunk felfelé,Tomi érdekes kis piros potrohú pókot fedez fel az ösvényen.Még a makrózással sem próbálkozom,annyira apró ez a teremtés,itthon beazonosítjuk,bikapókot láttunk,annak is egy hím példányát.A könyv szerint is apró,pár milliméteres állatkáról van szó,ami a sziklás részeket kimondottan kedveli.Védett amúgy eszmei értéke 5000 ft.


 Felérünk a kilátópontra.Egyszer már jártam itt,a szépemlékû Tihanyi Gejzirit 33 túrán.A Külsõ-tó szépsége azóta mit sem változott!Nagyon szép ez a tó ezzel a zöldes színû vízfelületekkel teletûzdelt nádrengeteggel,igazi gyöngyszem itt a félsziget belsejében.Fúj viszont a szél,a hátunk egy merõ víz,úgyhogy nem idõzünk túl sokat,keressük meg a kódot!


 


Nincs meg,sebaj,én nem keresgélem tovább,fogy az idõ.Elindulunk vissza oda,ahova én gondolom,hogy vissza kell mennünk.Aztán nem.Újra vissza,fel a kilátóponthoz.Közben a lányok megtalálják a kódot.Lefényképezem,majd késõbb beírjuk.Térképnézegetés,helyzetmeghatározás.Aha,valószínû,ez a másik,lefelé vezetõ ösvény lesz a jó,bár jelzés nem látható,ez lesz az.Ez az!Megjön a jelzés is,újra a sárga 3szögön.


 Lefelé tartunk,közben meglepõen sivár lesz a fák köze,a lábnyomok és a szag hamar elárulja a pusztítás tetteseit:birkák járnak fel ide legelészni.Leérünk a hegyrõl.Itt át kell állni a zöld 3szögre,meg is örülök,mikor azonnal meg is látom a keresett jelet,sõt ott még egy,egy nyilazott balra.Követjük.


 Gyanútlanul haladunk majd egyszer csak jön szembe az elõbb a hegyrõl lefutó lányka.:)))


 Kérdi,hogy utána jöttünk,vagy tudjuk,hogy erre kell jönni,ott elõbbre(mutatja)ugyanis elfogy az út,konkrétan belemegy a tóba!:))Mondom,hogy mi biza a jelet követtük,bár az igaz,hogy egy ideje nem láttunk zöld 3szöget….


 Térképnézés,helymeghatározás.Tényleg rossz helyen vagyunk,illetve rossz az irány,mi most lényegében a hegy lábánál kerüljük a hegyet,azt meg nem kellene.Irány vissza a tó mellett!


 Elérjük a szõlõst.Namármost nekünk a szõlõsorok közti földúton kellene lennünk,tehát ezen a szõlõsön most át kell vágnunk(most ugyanis egyik oldalunkon még a tó van),hogy aztán elfordulhassunk balra a Szélmarta-sziklákat hátán hordozó Kis-Erdõ-tetõ irányába.


 Átvágunk a szõlõsön.A talaj jó mély,a bakancsunk kilósra növekszik,mire kiérünk az útra.Makacs a sár,alig akar lejönni.Tomi kifullad.A többszöri úttévesztés morálisan,a szintemelkedés fizikálisan viseli meg,látom,hogy ki kell szállnunk a túrából.Megnézem a térképet,hogy tudunk a legrövidebb úton visszatérni az autóhoz.


 A Szélmarta-sziklákat már kihagyjuk,hátra lenne még az a hegy,aztán fel a Barátlakásokhoz,le a Balaton szintjére,onnan újra fel az Apátsághoz,ez még jó 250 méter szintemelkedés,Tominak ez még sok.Lenne még két óránk az 5,5 kilométerre,csak a szintemelkedés sok.


 A Kiserdõtelepi úton szépen begyalogolunk a faluba,és durván 12 kilométert és a keverésekkel együtt bõ 400 méter szintet teljesítve 13 óra körül,5 órával a rajtot követõen lejelentkezünk Imrénél.


 "Jaj,de el van fáradva ez a kisgyerek!"-fogad minket Imre,majd a feladás ellenére,gratulálva mindkettõnknek átadja a díjazást.Respect! A kitûzõ hátuljára természetesen ráírom a valós teljesítést,ez így korrekt.


 A Badacsonyi Barangolás után ismét egy nagyon szép,nagyon látványos túrán vagyunk túl.A 15,6 kilométernek 628 méter lett volna a szintemelkedése,ez kifejezetten nehéznek számít,szorozzuk csak fel mondjuk egy 45-ös szintig és rájöhetünk,hogy nem beszélek zöldeket.Tominak ez még sok,a kiszállás volt a legjobb döntés,így szép emlék marad neki a túra,nem arra fog visszaemlékezni,hogy a kuka apja végighajszolta a túrán és büszkén mutogatta a gyerekét,hogy mekkora hõs.Igaz,hogy sírva,igaz,hogy szétment lábbal,de hõs.Persze.Sajnos épp a hétvégén találkoztam egy ilyen szülõvel,aki ezt ráadásul egy kislánnyal játszotta el.Hiba volt szerintem.Nagyon haragudtam rá.Hõs helyett inkább áldozat a gyerek ilyenkor szerintem.


 No,tehát:Imre,köszönjük ezt az újabb rendezést,szép volt,jó volt,nehéz volt,pár év múlva végigmegyünk!A rajtban kapott térképmásolat kimondottan kellett ma,az én ezer éves Balaton turistatérképemmel bizony meg lettünk volna lõve rendesen,számos nyomvonal,jelzés nem úgy van ma már a terepen,mint azon.


 Köszönjük a lehetõséget!


 dnvzoli


Fotók itt:


 


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/TihanyiBarangolas20151018?authuser=0&feat=directlink


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 

 
 
Badacsonyi Barangolás / Ranolder János emléktúraTúra éve: 20152015.09.23 08:50:50

 Badacsonyi barangolás 11


 2015.09.19.


 Bár a különbözõ Híradók mindenféle lehûléssel és esõvel riogattak e napra,áttekintve a met.hu elõrejelzéseit tisztán látszott,hogy kiváló túraidõ ígérkezik mára,záporesõ nem teljesen kizárt de tanult és sokat tapasztalt eleink erre találták fel az esõkabátot meg az esernyõt.Szóval semmi pánik,no para,ahogy mostanság mondani szokás.Nem a középkorban vagyunk,ha a hírek esõrõl szólnak megnézzük hol fog esni és annak mennyi a valószínûsége és kész.


 Szombat reggel,Gyõrben esik.:))


 Essen csak engem aztán nem riaszt vissza az ágyba,elkezdek készülõdni.Felkeltem a gyerekeket is.Tegnap este mindent elõkészítettünk,reggeli,egyebek aztán irány az autó.


Pápáig esõben autózunk,de ahogy világosodni kezd látszik,hogy a felhõzet vékonyodik,közeledvén a Balatonhoz már a Nap is elõbukkan egyszer-egyszer.Szuper!


 Megérkezünk Zalahaláp fölé,egy pontról nagyszerûen belátható a táj,ott az összes tanúhegy,egyszer majd megállok lefényképezni,rég készülök rá,de majd egyszer…:)


 Átautózunk Tapolcán aztán Kisapáti,Nemesgulács és már itt is vagyunk Tomajban.A vasútállomás parkolójában csupa ismerõs arc,nafe pakolászik épp mellettünk,kicsit arrébb Imre a szervezõ szöszmötöl,ott meg Tomki közeleg….sok jó ember kis helyen:)


 Benevezünk,elindulunk.


 Kiváló az idõ,napsütés,20 fok körüli hõmérséklet(reggel még azért alatta pár fokkal)a szél az jó erõsen fúj,de sebaj.Besétálunk a település központjába,a bazalttemplom mellett ráállunk a sárga sávra.Megtekintjük a világháborús emlékmûvet,egy katonai temetõt majd elkezdünk emelkedni.Szép kis házak mellett gyalogolunk ki Tomajból.


 A falu határában szörnyülködünk az úgy látszik mindenhol kötelezõen elõforduló,valószínûleg hungarikumként is említhetõ zugszemét mennyiségén,szerencsére a szemetelõk lusta emberek,feljebb érve kitisztul a környezet.Elkezdjük mászni a hegyet.


 Többször keresztezünk valami aszfaltutat,aztán tábla jelzi,közeleg a forrás.Az ösvény kövessé válik,lényegében egy kõtengeren lépcsõzünk felfelé,szép vidék.Az út mellett jobbra egy vascsõbõl forrásvíz csörgedezik,gyaníthatóan a Klastrom-kút egy mellékága,iszunk belõle,finom!


 Bejön balról egy piros forrás jelzés,elõveszem a térképet,hátha van még a közelben egy forrás amirõl eddig nem tudtam,de hamar kiderül,hogy a Klastrom-kutat jelzi.Pár lépés és itt is van!


 Itt pihenünk egy nagyobbat,itt is iszunk,feltünõen hidegebb ez a víz,mint az elõzõ.Valószínû az a csõben melegszik fel,míg ez közvetlenül a hegybõl folyik ki.Van itt egy János Pál pápa emlékhely is,azt is szemrevételezzük,majd lassan indulást vezényelek.


 Egy darabig még a sárgán haladunk,majd megérkezünk a Kõkapuhoz,ahonnan már a kék sáv a követendõ-felfelé.Egy lányka jön velünk szembe,hogy merre most az arra,mert a kék lefelé is visz,õ meg elindult felfelé,de jelet nem talált.Megnyugtatom,hogy felfelé kell menni.Az elsõ kék sáv jel különben valóban jóval feljebb jön csak elõ,viszont az út eltéveszthetetlen.A bizonytalanságot az okozta,hogy az Igazoló lapon csak a jelzésváltás van feltüntetve,térképkivonat,útvonalvázlat nincs,így ha a jelzés kétfelé is megy,aki nem ismeri a helyet bizony agyalhat a hovatovábbról.Mondjuk így,hogy a következõ pont egy kilátó,gyanús lehet,hogy felfelé kell menni.:)


 Kõkapunál Peti felfedez egy kõlapokból emelt kis tornyocskát,õ is nekiáll építeni,tetszik neki.Elkészül a mû,haladjunk tovább!


 Kanyar balra,na itt aztán bedurvul az emelkedés,a gyerekek elkezdik kérdezgetni,hogy én tudtam-e hogy ilyen szintemelkedés vár ránk ma.:)Tudtam,persze ,vallom be férfiasan,de nyugtatom õket,hogy a hegytetõn ránk váró panoráma megéri a fáradozást.Na meg sportolunk,jó levegõn vagyunk,csend van,az idõ is kiváló,úgyhogy panaszkodást befejezni,irány a tetõ!:)


 Felértünk.


 A kilátó formája tetszik a gyerekeknek,el is keresztelik egybõl Homokóra-kilátónak.Lepakolunk,felmegyünk.Hát ezért tényleg megérte!,mondja Tomi,tényleg lenyûgözõ ez a körpanoráma.A tanúhegyek,a Balaton….tényleg szép vidék ez!


 Peti úgy látszik kicsit tériszonyos,valamiért nem érzi itt jól magát,folyamatosan mondja,hogy menjünk már le,csinálok jó pár fényképet aztán leindulunk,a szél már úgyis kifújta belõlünk a meleget.A kilátó alatt elköltjük a turista-ebédünket majd elindulunk.


 Jó sok szintet elveszejtünk mire leérünk a Hertelendy-emlék nevû kilátóponra.Érdekes kõtengerek mellett visz az út,felfedezünk egy részt ahol a kemény bazalttörmelék között porózus,tufás darabok is vannak szép számmal,persze egy gyereknek mindent ki kell próbálni,itt épp azt élvezik,hogy elbírják a ránézésre nehéz,hatalmas sziklákat.:)


 Hertelendy-emlék után aztán ismét felfelé megyünk,jön is a morgás:)


 Szerencsére itt is van olyan ami eltereli a figyelmet a nehézségekrõl,egy valamilyen bokor érdekes termése az,az a puffancs,amire ha rálépsz kipukkan.Puffogtatunk egy ideig.


 Következõ megálló az Egry József-kilátóhely.Szemben ott van Fonyód,alattunk a Balaton,a szépen,katonásan mûvelt szõlõsbirtokok,ott egy Csörgõ húzza éppen pár kocsiból álló szerelvényét…..szóval van látnivaló bõven.


 Megérkezünk a Ranolder-kereszthez,innen már Szigliget is látszik.Itt is tartunk egy rövid pihenõt,a fiúk a napozó gyíkok életét keserítik meg picit,persze csak annyira,hogy közeledtükre a kis állatkák kénytelenek fedezékbe vonulni.Folyamatosan okítom õket,hogy hogy kell viselkedni a természetben,de a vadászösztön úgy látszik bennük is ott van.:)


 Nézem a térképet,és látom,hogy a Bujdosók lépcsõje mellett nem sokkal van egy kilátópont,amit eddig még nem érintettem soha,így most elgyalogolunk oda is.Népes gyerekcsapatba botlunk a Tördemici kilátóhelynél,egészen kicsi gyerekek is felkapaszkodtak ma ide.Szép a kilátás innen is,a Szent György-hegy a fõ fotótéma,de látszik még a Somló is,bár azért annyira nem élesen,kicsit párás a levegõ.


 Elindulunk lefelé a lépcsõn.Épp akkor mozdul indulásra a jó százfõs csapat is,de szerencsére õk ellenkezõ irányba haladnak,úgy látszik ide a lépcsõkön jöttek fel.Már idejövet meséltem a gyerekeknek a lépcsõsorról,na meg arról milyen isteni volt itt lemenni,mikor tükörjég volt nem csak a lépcsõ de még a korlát is.Hitték is meg nem is,hogy nem volt egyszerû,fõleg azért hitetlenkedtek,mert hát még korlát is van,mi lehet akkor olyan nehéz….?:)


 Aztán már elhiszik!Annyira meredek a lépcsõ néhol,hogy még így,szárazon sem lehet csak úgy leszaladni rajta,a „lépcsõfokok” sem egyformák,szóval csak óvatosan!


 Egy helyen kitérünk balra,ösvény vezet a bazaltoszlopokhoz,túl veszélyesnek tartom aztán,így visszatérünk a túrába.Lejjebb kõfolyás mellett haladunk el,Peti itt sem hagyja ki az oszlopépítést,Tomi közben lesétál a következõ pihenõhelyig és ráfekszik az asztalra.Holtponton van szegény,elfáradt.A kõfolyás amúgy a természet mûve,a bazaltoszlopokat a jég,a szél támadja,majd idõvel ledõlnek és apró darabokra hullanak.A hegy lényegében folymatosan pusztul.


 Leérünk a piros sávra.Ha nem tudnám merre kell menni,itt is bajban lehetnénk,ugyanis a piros sáv jobbra és balra is vezet,pánikra persze nincs ok,táblák is mutatják,merre induljunk a Rózsa-kõ felé,na meg a túra távja is sejtetheti a bizonytalankodóval,hogy innen már visszafelé kellene menni,nem még távolodni a kiindulási ponttól.Szóval balra indulunk.


 A hegy oldalában fut a jelzés,présházak,szõlõsök között gyalogolunk kellemesen meleg idõben.A gyerekek már fáradnak,azzal nyugtatom õket,hogy ma már biztos nem kell felfelé menni egy centit sem.Az út természetesen azonnal emelkedni kezd!:))


 Szembe jön egy hófehér nyitott BMW,rendszáma OOOO-01,hát igen,ha ezt a szegmenst vesszük csak alapul,õ lehet a Nr.1.,szép autó,szó se róla,késõbb is összefutunk velük,ekkor már ismerõsként integetünk egymásnak.


 Elérjük a Rózsa-követ,vagy legalábbis valahol itt kell lennie,a megjelenõ,part felé futó sárga sávból ítélve.Járkálok kicsit fel s alá,majd kérdést intézek egy itt pihengetõ turistacsoporthoz,hogy ugyan árulják már el,ha tudják,merre van az a Rózsa-kõ.Uram,hát ott van,az az amelyiken az a pár turbékol éppen!,fakad ki az egyik öregúr,körülbelül olyan hangsúllyal,hogy már-már kezdjem hülyének érezni magam,hogy ezen az amúgy szerintem baromi giccses helyen nem ismertem fel az említett páros feneke alatt megbújó lapos szikladarabot…:))


 Odasomfordálok hát a külvilágról már-már elfeledkezett pároshoz és óvatosan megkérem õket,függesszék már fel egy pár pillanatra az enyelgést,mert nekünk biza fel kell jegyeznünk az úti okmányunkra,hogy ki fia faragta ezt a követ és az Úrnak melyik esztendejében tette mindezt.Kérésem nyitott fülekre talál így már hármasban fejtjük meg a talányt,én már írnám a rossz választ,de õk figyelnek jobban,és szólnak,hogy nem õ faragta,hanem õ,akinek a neve itt van a kõ jobb alsó sarkában ni!És tényleg,igazuk van!Felírom tehát a jó választ.


 Elindulunk lefelé,vissza a civilizációba.


 Igazi balatoni hangulatba csöppenünk,vendéglátóhelyek mellett közelítjük a partot,turisták mindenfelé,pörög az üzlet.A fáradt vagy csak szimplán lusta turistát orosz katonai terepjárók viszik fel a hegyre-ja kérem,a vendégért mindent!A gyalogosan közlekedõk néha nemtetszésüket hallatják a percenként elszáguldó UAZ-ok miatt.Haladunk lefelé.


 Beérünk Badacsony központjába,na itt aztán van minden mi szem-szájnak ingere,szép az idõ,sok a turista,egy közkifolyónál vizet töltünk aztán irány a kikötõ.


 Megtekintjük Egry József szobrát,utolsó ellenõrzõ-kérdésünk vele kapcsolatos majd lesétálunk a mólóra.Szeretem a Balatont,most is jó érzés ücsörögni kicsit a partján,hallgatni a szél zúgását,a hulámverést,magamba szívni a jó kis balatoni levegõt,nézni a vitorlásokat….


 Jön az utolsó etap,bõ 2 kilométer a 71-es út mentén futó kék sávon.Tomi nagyon odavan,fáj a talpa.A mólón ellenõriztük,vízhólyag nincs,egyszerûen csak elfáradt a lába,van egy kis lúdtalpa is,a bakancs is új,ezért a fájdalom.Nehezen lépked,kézenfogva haladunk,máshogy nem megy.Peti is fáradtságra panaszkodik,ennek ellenére a következõ pillanatban ide-oda ugrál.Mondtam már,ilyen egy ekkorus gyerek:a monotonitást nem bírja,nyafog,hogy fáradt,ha van esemény feléled,a fáradtság egy szempillantás alatt elillan.:)


 Tényleg lassan haladunk,de nincs baj,Imre annyit kért reggel,hogy 17 óráig érjünk azért be.Ez megsüvegelendõ,pozitív hozzáállás,véleményem szerint egy gyereknél szintidõvel foglalkozni senkinek nem kellene,õvelük most lehet megszerettetni a természetjárást!Képzeljük el,hogy közlöd vele,hogy nincs kitûzõ,mert fél órát kicsúsztunk a szintidõbõl!Nem szabad ennyire merevnek lenni,persze aztán mindenki olyan szabályrendszert állít fel a túráján amilyet õ jónak lát,amit itt leírtam az én véleményem,amit szerencsére sokan osztanak azért.


 Szóval az utolsó méterek,na még itt egy felüljáró a vasút felett,apa megint nem mondott igazat,felfelé megyünk,mentségemre legyen mondva,ezt én sem tudtam.:)A felüljáróról viszont megpillantjuk a tomaji állomást,elérhetõ,belátható közelségbe kerül így a cél!Megjöttünk!


 8 után indultunk úgy 10 perccel,most úgy 3/4 2 körül jár az idõ,majd 6 órát tartott a 11 kilométer legyûrése.Ezen persze nincs mit csodálkozni,rengeteg látnivaló volt az úton,a szintemelkedés sem volt kicsi,na meg a gyerekek csak 8 és fél évesek.Petinek ez volt a 4.,Tominak a 3. teljesítménytúrája.Annyira azért már átlátják a dolgot,hogy megállapítják,ez nehezebb volt az eddigi leghosszabb menetüknél a jó 5 kilométerrel hosszabb Ravazdi Róka 15-nél.Hát igen,egy túra lejellemzõbb mutatója nem a táv,hanem a szint!


 Besétálunk hát az állomásra,ahol Imre türelmesen õrzi a rajtasztalt.Tomi annyira elfáradt,hogy a díjazásáért sincs ereje felállni,Peti odakucorodik Imre elé és fogadja a gratulációt.


 Jó kis túra volt ez,lényegében amit a Badacsonyon látni lehet azt érintette az útvonal,pluszként még a végére bejött a Balaton meglátogatása is,szuper!Az idõjárás is velünk volt ma,tartalmas meneten vagyunk túl,sok látnivaló,szép kilátások kísérték utunkat.A babatávos túrák között azt hiszem dobogós helyre pályázhat ez a menet mindenképp.Gyerekeknek,családoknak kiváló lehetõség egy jó kis elfáradásra,tartalmas idõtöltésre.Imre túráin amúgy 14 év alattiaknak,fogyatékkal élõknek és kísérõiknek ingyenes az indulás.Ez is egy szép gesztus,mondhatni küldetés.


 Szóval ma minden egyben volt,köszönjük a lehetõséget!


 dnvzoli


Fotók az útról:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BadacsonyiBarangolas11150919?authuser=0&feat=directlink


 


 


 

 
 
Magas-Bakony (Bakonyi Kalandorok TE)Túra éve: 20152015.09.22 13:07:25

 












Magas-Bakony teljesítménytúrák


10km-es táv


2015.08.29.


Peti 3.,Tomi 2. teljesítménytúrája


8-tól lehet indulni,Bakonybél Gyõrtõl bõ egyórás autóút.Fél 6-ra állítom a mobilt,úgy tervezem fél óra keltegetéssel lelket tudok verni a nyári szünet miatt jóval késõbbi keléshez szokott gyerekekbe.Hát,úgy lesz ahogy számítottam,marha nehéz legyõzni az ágy vonzását,van egy pillanat amikor már lemondok a Bakonyról,de aztán átbillen valami a fejekben,Peti még reggelizni is hajlandó,aztán mosakodás,fogmosás,irány az autó.Még nincs 7 óra,jók vagyunk.Már csak egyszer kell visszamenni a lakásba,Peti anyja fia és megfagyni készül(20 fok körül lehet),hozok nekik egy vékony pulóvert,hátha a Bakony vicces kedvében van ma.


Az út meglepõen simán megy,csak valahol Pénzesgyõr környékén hangzik el az elsõ „mikor érünk már oda?”-kérdés.Pénzesgyõr falu neve amúgy nagyon tetszik a gyerekeknek,megállapítják,hogy itt is olyan gyõri-féle emberek élhetnek,csak az itteniek tele vannak pénzzel.:)


Bakonybél,3/4 8,megérkeztünk.


Autók mindenfelé.


Sokan vagyunk.Ez jó.


A nevezést okosan a Pikoló udvarába telepítették,Viktor indítja az elõnevezetteket,a többi asztal vár a helyszíni nevezõkre.Levivel üdvözöljük egymást,láthatóan örülnek nekünk,ez meg nekünk esik baromira jól.


Békésen töltögetjük a Nevlapot,majd egy riport kellõs közepébe csöppenünk.A gyermekeink nem kicsit szégyenlõsek,a szituáció meg aztán végképp teljesen új és ismeretlen számukra,így jobbára én válaszolok a feltett kérdésekre.Peti még csak-csak próbál valamit alkotni halk,vékonyka hangon(bezzeg máskor….!:),Tomi konkrétan elfut a felé nyújtott mikrofon elõl….:))


Beneveztünk(10 év alatt a gyerekeknek ingyenes a túrán való részvétel!),megindulunk.


Jön az elsõ élmény,”apa,ott jön egy olyan autó,amivel a Trokán Péter jár a Szomszédokban!”,igen,egy jó formájú Niva suhan el mellettünk,a jármûvekkel amúgy jó lesz ma vigyázni,valami útépítés mehet a közelben,a hatalmas billencsek eszement tempóban(ahogy szokták)száguldoznak fel-alá a faluban,meg is célozzuk a járdát.


Kismacskát is ígértem mára(most van itt az idejük),a faluközpontban össze is futunk egy barátságos feketével,igaz nem kölyökmacska,de kedves,egy gyereknek ennél nem kell több.


Nagy nehezen elbúcsúzunk a kormostól,átszeljük a falut,a gyerekek még nyilván nem veszik észre de gyönyörû helyen élhetnek az itteniek,ez a fõutca háttérben azokkal a hegyekkel valami varázslatos.Lényegében a legtöbb bakonybéli mikor reggel kimegy és nyújtózik egy jó nagyot valamelyik hegyet látja magával szemben….jó lehet.


Közben a sárga sávot kék keresztre cseréljük,bevetjük magunkat a Gerence völgyébe.A pulóverek végre bekerülnek a zsákba,szerintem már most közel járunk a 30 fokhoz,igazi kánikulát jósoltak mára,úgy tûnik nem tévedtek.Sokan leelõznek bennünket,a szépkorú korosztályt meg mi hagyjuk magunk mögött,egynyomos az ösvény de semmi probléma nincs ebbõl.A gyerekek jó kedvvel haladnak,nekem zsong a fejem az ezernyi kérdéstõl,”ez miért van így,az miért van úgy,ez a fa mikor dõlt ide,ez milyen növény,az egyiket bogarak támadják,a másikat megcsípi a csalán,Peti felnyársalja Tomi vádliját a túrabottal…..szóval zajlik az élet a Gerence bal partján.:))


Megérkezünk Gerencepusztára.


A pontot régi harcostárs,András üzemelteti kollégájával(ival),minden érkezõnek gratulál,többen kérdezik,hogy mihez,András a tõle megszokott természetességgel közli,hogy az eddig megtett mintegy 5 kilométehez.Ez egy gyermeki léleknek mennyit,de mennyit számít,nem is gondolnánk!!Mindig örülök,mikor találkozom Andrással,ejj,azok a régi szép idõk,a Túrázz a vonatért-mozgalom,a szalagozások,a régi sztorik,a közös menetek.Mikor az elsõ éjszakai még vezetett(!) vonatos túrára készülõdött a tömeg a Vinye.hu udvarán,én kis kezdõ túrázóként ámulva figyeltem a nagyokat ahogy felvázolják az utat,fejbõl vágva a jelzéseket……


Na,szóval Gerencepuszta,pihenõhely,mindenféle édességek,pecsét a lapra,evés-ivás,pihengetés.Riport itt is készül,András a válaszadó.A túrázók meg csak jönnek,csak jönnek nagy csapatokban,sokan vagyunk és ez jó.


Még idejövet feldobtam a kérdést,hogy egy kicsi de annál nehezebb kitérõ árán meglátogatjuk-e az Odvas-kõ barlangot.Pozitív válasz érkezett,így elindulunk,át a Gerencén,túléljük a pár méter közutat,csak egy eszement sóderszállító húz el mellettünk vagy százzal,végre itt a letérõ,irány a Bakonybéli-Szarvad-árok.


Evés és a nyilván leeresztéssel járó pihenés után bizony nehezen megy a járás,jó meleg is van,és ha ez még nem lenne elég a páratartalom sem kicsi.Azért haladunk,itt még jobbára emelkedés nélkül,aztán egyszer csak ott állunk a lépcsõsor elõtt.Mit mondjak,kevés dolgot utálok a túrázásban,de ez a lépcsõsor az egyik közülük.:)Persze errõl most bölcsen hallgatok,inkább a barlang elõnyeit ecsetelem lépkedés közben,az emelkedõ ugyanis brutálisan meredek,a páratartalom,mint mondtam magas,légmozgás nulla,szóval nagyon finom az egész.:)


Nagy nehezen azért felérünk,Tomi bírja jobban,Peti eléggé elcsoffadt.Így jár akinek teljesítménytúrázó az apja,nem elég a majd 12 kilométerebben a melegben,még egy majd 100 méteres mászás is befigyel extraként….:))


A fejlámpát elnyelte a zsák.Az összes cuccot kipakolom mire meglesz az a nyavalyás lámpa,de megvan.Irány a barlang!


Hû,itt aztán jó hûvös van,a gyerekeknek tetszik.Igaz,denevér az nincs(a Likas-kõ odvában egyszer Tomi vállára szállt egy)van viszont lepke,pók,gomba,elidõzünk idebent pár percet.Érdekes a plafonról csepegõ víz is,a gyerekek dínócsontot keresnének,de az nincs.Felkapaszkodunk a barlang tetejére is,nem veszélytelen a mutatvány,azért azt hozzátenném,csak olyan gyerekkel ajánlom,aki már hallgat a szóra,nem jó 50 métert zuhanni a sziklaperemrõl,úgy gondolom.


Barlang letudva,irány lefelé.


Újra lent vagyunk a Szarvad-árokban,innentõl nincs kegyelem,emelkedõ jön,nem túl durva,de hosszú,nagyon hosszú.A gyerekek holtponton vannak,a mászás azért sokat kivett belõlük,elég szenvedõs a menet,a mozgás szétesett,Petitõl a túrabotot is el kell venni,egy laza suhintással ismét megszúrja Tomit,az én szememet csak a csoda menti meg.Kicsit összekapunk,Peti duzzog,lemarad,ha megállunk,hogy bevárjuk õ is leáll,nem tárgyal velünk,összehaverkodik inkább egy border collie-val.Ez csak elõnyére válhat,köztudott,hogy ez a világ legokosabb kutyája.:))


A collie érdeme,vagy valami más,ki tudja,egyszer csak elszáll Peti haragja,egy méretes taplógombát ölelgetve szalad hozzánk,végül aztán leteszi az útra,túl nehéznek ítéli.Az emelkedõ közben nem akar elfogyni.Sõt,ha az eddigiek nem lettek volna elegek,kiérünk az erdõ takarásából,ezerrel tûz a Nap.Viszont van szeder!Csipegetünk is belõle,így tesz a többi túratárs is,nagyon finom,Petinek mondom,hogy a feketét szedje,a piros az még zöld!:)


Hurrá,újra árnyék,lerogyunk a vadlesre,ill. annak tövébe és iszunk.Sokat kell inni,nagyon meleg van.Nehezen megy az elindulás,a gyerekek már nagyon várják a következõ ellenõrzõpontot,ami valószínûleg a zöld 3szöges letérõnél érünk majd el.Érdekes,semmit nem tudnak a pontról,mégis azt várják.Valahol ez kódolva lehet az emberben,mi,hosszabbakat gyaloglók is tudjuk,hogy mikor már állat fáradt vagy,akkor már csak ellenõrzõponttól ellenõrzõpontig gondolkodsz.Érdekes,tényleg.


Az emelkedõ a végén még odavág egy nagyot,de már látszik a pont,hurrá,megjöttünk,lehet pihenni.Pihen is mindenki,a 10-es távot nyilván olyanok válsztják,akiknek ez fér bele,nos akinek ez fér bele azt ez a mai meleg igencsak kicsinálja.Idõsek,gyerekek pihegnek az árnyékban,ülnek a farakások tövében.Sokszor elhangzik a kérdés:”mennyi van még hátra?”-a pontõr 3km-t vizionál és nem téved,tényleg annyi a kiírás szerint.


Indulást vezényelek.Nehezen megy,aztán a fáradtság egy szempillantás alatt elillan,miután a fiúk felfedezik a számos,favágók által motoros fûrésszel megalkotott erdei széket,fotelt,majd egytõl-egyig ki is próbálják mindegyiket.Ilyen a gyerek,nincs mese,ha van cél,ha van motiváció,ha van történés,valami érdekesség,feléled,és mint akiben elemet cseréltek rohan,szalad jó kedvvel.A szintidõ viszont ketyeg,véget kell vetnem az ülõalkalmatosság-tesztelésnek,irány elõre továbbra is a zöld+-en,viszont végre lefelé!


Vízmosással tarkított erdei úton ereszkedünk,Peti folyamatosan azt lesi,hogy a fenébe tudott itt elmenni az a jármû,aminek nyomai végig kísérik a szintvesztésünket.Jó magas építésû lehetett,az biztos.Leérünk a murvára.


A fene tudja miért,én azt hittem,hogy itt balra fogunk menni,ahogy pl. a Nemszázason,aztán elérjük a Barátok útját,ott dobunk egy jobbost,a fonódott KZ-ön le a Száraz-Gerence-völgybe,azon jobbra,aztán hamarosan be balra a zöldön Bakonybélbe.Nem így lett.A murván jobbra tértünk,lényegében maradtunk a Z+ jelzésen,még ha ez a helyszínen nem is volt egyértelmû,jelzés ugyanis itt nincs.(Én nem láttam)Van viszont szalag,a szalagozás egyébként az egész útvonalon példás.Szóval lefelé a murván.Tûz a Nap,ereszkedünk.Nem hagy nyugodni a kétség,hogy rossz felé megyünk,elõveszem a térképet,megnézendõ,hova visz a murva ezen ága.Jártam már itt,nem rémlik melyik túrán,sejtem,hogy az aszfaltra érünk(Száraz-Gerence),de nem szeretnék tévedni,a gyerekekkel nem fér bele egy elkeverés.Úgy van ahogy sejtettem,oda ér,eltervezem,hogy akármi lesz,mi ott balra fordulunk,kis aszfaltkoptatás,aztán a zöldön be a faluba.És láss csodát,a Rendezõség ezt pontosan ugyanígy gondolta!!:))


Ha nincsenek az elõzetes gondolatok,a régi túrák tapasztalatai nincs agyalás,megyünk a szalagozott úton és kész.Magamnak nehezítettem meg a dolgot,viszont talán itt volt fellelhetõ a kapott térképmásolat azon hibája,hogy az összes táv(50,30,20,10) rákerült egy A4-es lapra,ennek eredményeképpen minden elég pici,az említett murvát,a balra tartó ágát,hát bizony csak sasszemmel lehet fellelni.De mondom,ez egyéni probléma,100-ból 99 ember valószínû egy percet nem agyalt ezen a szituáción,ott a szalag jobbra,megyünk arra és kész.(Nekem amúgy régi veszõparipám az,hogy ha a térképen berajzolt útvonal eltakarja az alatta futó út jellegét(földút,burkolt út,ösvény,stb.)az engem zavar,fõleg idegen helyen ugyanis szerintem ez az infó nagyon lényeges tud lenni.)


Szóval haladunk az aszfalton,balra szalagok mentén.Jó meleg van.Egyre többször hangzik el a „mennyi van még hátra?”-kérdés.:)Nincs már messze a letérõ,ott még egy kis dombon át,és ott is a falu.A kis domb említése se emeli a hangulatot.:)


Itt a letérõ,zöldre váltunk,megkezdõdik az utolsó méterek begyûjtése a mára rendelt szintbõl.Többeket elõzünk,lassan araszolnak felfelé,és azt mondják,errõl aztán nem volt szó….!:))Nyugtatom õket,hogy már nincs sok hátra,mindjárt itt van Bakonybél.És láss csodát,már itt is az elsõ épület a balunkon,itt vannak a téglarakások,a mindenféle építõanyagok,vége a szenvedésnek,ma aztán már egy méter sincs felfelé!!


Viktorunk utcáján(Z4zet)ereszkedünk le a célba,szembe velünk szép a táj,hegyek mindenfelé.


Itt a célegyenes,ott a Pikoló!Belépdelünk az udvarra,olyan üdvrivalgással fogadnak,mintha legalább egy 100-as túrát nyomtunk volna le,jólesik fiúk/lányok,komolyan,a gyerekeknek meg fõleg nagy élmény.Pecsét kerül a lapra,aki szeretné,maga készítheti el,hatalmas kézfogás és gratuláció a túrázó jutalma.Jelvény(!) jár mindenkinek,mindenféle kuponokat kapunk,plusz egy bónt amit a Pikolóban mákos tésztára cserélhetünk!


Így is teszünk,Peti elõször idegenkedik a máktól,kap kakaósat,viszont a tészta annyira jólesik,hogy vásárolok még egy nagy adag mákosat,amit aztán már hármasban fogyasztunk el.


Hát,kérem mit is mondjak?Minden elismerésem a Rendezõségé,profi módon felépítették ezt a túrát.Ki gondolná,hogy ez „csak”a 3. rendezés volt?Biztos vagyok benne,hogy a résztvevõk száma évrõl évre megtöbbszörözõdik,rengetegen voltunk ma,a strandidõ(!) ellenére is,idõsek,gyerekek,minden korosztály,az erdõ szerelmesei.


Mi,a fiúk nevében is mondhatom,nagyon jól éreztük magunkat,igaz,hogy elfáradtunk rendesen,de akkor is.Próbálom okítani a gyerekeket,hogy mindenki elfárad,és ez nem baj,sõt!Aki 10-et tud,az 10-en fárad el,aki 100-at az 100-on.És magam is meglepõdtem,akármennyire elfáradtak,hazafelé azért azt kérdezgették,hova megyünk legközelebb?Nagy dolog ám ez!


Köszönjük a lehetõséget,köszönjük a rendezést,jó szívvel ajánlom minden érdeklõdõnek ezt a távot is.


dnvzoli


A túrán készült fotók megtekinthetõk itt:



https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/MagasBakonyTeljesitmenyturak10kmEsTav20150829?authuser=0&feat=directlink


 Készült szuper video is a túráról,hosszabb ill. rövidebb verzió is megtekinthetõ a Bakonyi Kalandorok oldalán:



 


http:/www.bakonyikalandorok.info/node/39


 


 


 




 



 

 
 
túra éve: 2014
Vándorbottal a VasparipáértTúra éve: 20142014.07.27 14:48:36

Csillagporos Vasparipa


2014.07.19-20.


Az éjszakai túráknak megvan a maga speciális hangulata.Érdekes dolog vaksötétben gyalogolni,hallgatni az erdõ neszeit,találgatni,hogy vajon mi mozdult ott mellettünk,nézni a csillagos ég szépségét,mégis aki sosem járt errefelé világosban,igazából nem is tudja merre is járt valójában.


Nos nekik szeretnék segíteni kicsit az alább kattintható fotósorozattal.Mivel én a 15-ös távot szalagoztam elõzõ nap(elnézést a leszedett szalagokért Porva után,nem tehetünk róla...szerencsére azért mindenki feltalált a Csárda-tetõre)a két nagyobb táv bemutatásához régi képeimbõl válogattam.


Tehát a képek:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/CsillagporosVasparipa2014?authuser=0&feat=directlink


dnvzoli


 

 
 
Kőris körülTúra éve: 20142014.07.04 15:11:11
KÕRIS-KÖRÜL EXTRÉM

2014.06.28.

Évek óta van hosszabb változata a túrának,sosem tudtam eljönni pedig mindig szerettem volna.Most végre megtört a jég,egy héttel a 107 kilométeres menet után is érzek magamban annyi erõt,hogy nekivágjak az extrémnek.

Leautózok Bakonybélbe,a rajtban mindjárt összefutok widivel,Andrissal,Zsoltival és Marikával.Összecihelõdünk,elindulunk.

A túra az iskolából indul,átgyalogolunk a falun és a Z 4zeten kikapaszkodunk belõle.A Köves-hegy oldalában átkelünk a Száraz-Gerence-völgybe majd onnan a Barátok-útján megkezdõdik a komolyabb szintgyûjtés.Az a terv ugyanis mára,hogy háromszor gyalogolunk fel a Kõris-hegy 709 méteres csúcsára,elõször Bakonybélbõl aztán Bakonykoppányból,a végén meg még Porváról is.És,hogy ha ez még nem lenne elég,megfejeljük az eddigieket egy Bakonybéli-Szarvad árokkal,majd a pontot az i-re a Tönkölös-hegy 515 méteren leledzõ csúcsának érintésével tesszük fel.

Szóval haladunk a Barátok-útján,az eleje elég meredek,de még frissek vagyunk,nem jelent problémát.Szerencsére az évekkel ezelõtt az ösvényre dõlt komoly bükköket is feldarabolta végre valaki,megspórolva nekünk a bújkálást.Feljebb aztán már könnyû a terep,az ösvényt döngölt útra cseréljük,a zöldet elküldjük a halomsírok felé,mi folytatjuk a kéken,a Lipka-úton.A turistajel kétszer elhagyja a murvát,kétszer keresztezi azt,az elsõ jobbos letérõ alig észrevehezõ,de mi észleljük,le is térünk,a második alkalommal viszont maradunk az úton,nincs kedvünk a bozótharchoz.Elosonunk a Parajos-tetõ alatt,elérjük a hegyre futó aszfaltot,jó másfél kilométer és itt is a csúcs.

Elég szeles az idõ,a hátam meg csupa víz így a kilátózást mellõzöm.A többiek hosszabb pihenõt tartanak és elköszönök és elindulok lefelé a meredek piroson.Úgyis utolérnek majd.Jó tempóban szaladok lefelé,a Bécsi-árokba letérõ zöld keresztet keresem,már-már elkezdek aggódni,hogy elmentem mellette,de aztán megvan.Közelebbre rémlett,majd egy kilométerre van a tetõtõl.

Lekanyarodok rajta balra,a jelzéssûrûség több mint elegendõ,ami nem is baj,mert itt lényegében ösvény nincs,a jelek vezetnek szinte fától-fáig.Az irány persze egyértelmû,maradj az árokban és akkor nem lesz baj!:)

Lejjebb buja aljnövényzet fogad.Kétféle növény uralkodik itt,az egyik-számomra ismeretlen-fajjal nincs is baj,viszont a mellig érõ csalán kimondottan csípõs kedvében van!:)

Aztán fakitermeléses,fatörmelékes szakasz jön,meg egy kis köves,végül az árok alján konszolidálódik a helyzet,kiszélesedik az út,könnyûvé válik a haladás.Szép hely amúgy ez a Bécsi-árok,ha még nem említettem volna.

Utolérnek Andrisék,kiérünk az erdõbõl,ráállunk a Bakonykoppányba vezetõ szakaszra.Jókedvûen talpalunk,a táj szép,a gabona ringatózik,ott a távolban már látszik a koppányi templomtorony.

Koppányban ismerõs pápai túratárs a pontõr,a kocsmában legurítok fél liter kólát a szendvics mellé,és megnapoztatom a lábam,megszárítom a zoknim.A meleg szélben ez pár perc alatt sikerül.

Pihenõ után elindulunk arra,ahonnan jöttünk,egészen az erdõ széléig visszagyalogolunk a Z sávon.Onnan viszont más úton haladunk,szalagozás mentén vesszük célba a hegyet,jön az egykoron itt futó kisvasút nyomvonala,irány a valamikori végállomás,Pálháza!

Szép helyeken kanyarog az út,jókat beszélgetve haladunk Marikával,Zsoltival,Andris és Peti begyújtották a rakétákat,valahol elõttünk járnak.

Pálháza vonalában a gyûrûskutat vizslatom,meg is látom a bozótban,utolsó ittjártam óta eléggé lerobbant szegény.Azért itt fent kutat ásni nem lehetett gyenge mutatvány.Igaz akkoriban idõ volt mindenre…

A Keskeny-cseri-nyiladékot keresztezzük,majd el is érjük a pirosat,balra fordulunk rajta.

Az aszfalton a kevéske szamócát eszegetem,fiatal lányka csodálkozik,hogy „ez ehetõ?”,idefele már látták-mondja,csak nem merték leszedni.Sebaj,így legalább több maradt nekem!:)Haladunk felfelé….

12:55,újra a Vajda Péter-kilátó tövében.

Most felmegyek körülnézni,a kilátót némileg felújították,a lépcsõt kicserélték,korlátokat kijavították és szerintem egy festést is kapott.A kilátás sajnos nem az igazi,elég párás a levegõ,a Somlóig azért ellátni.

Most kicsit hosszabbra nyúlik a pihenõ,de aztán összeszedjük magunkat és elindulunk lefelé,megint csak a fonódott P/K sávon.Elérjük a Bécsi-árkos letérõt,most viszont a Z+ jelzés másik ágát választva a Levél-kúti-árok felé vesszük az irányt.

Ez az árok aztán kimondottan a vadságáról híres,nem túl sûrûn járt útvonal,alsóbb szakaszain a bakonyi vadcsalán csal nem túl õszinte mosolyt az ide betévedõk orcájára.:)Úgy haladunk,mint az amerikai akcióhõsök a mocsárban,csak mi fegyver helyett a túrabotjainkat tartjuk a fejünk fölé,és ügyelünk,hogy minél kevesebb csípést szenvedjünk el…:))

Némi reumakezelést követõen aztán leérünk az aszfaltra.

Ménesjáráspuszta felé vesszük az irányt,majd begyalogolunk Porvára.A kocsmában Viktor õrzi a pontot,pecsét mellé italbónt ad,feljavítva az összeget megint lecsúszik egy nagyobb pohár kóla.Jó negyedórás pihenõt tartunk,majd elindulunk a harmadik csúcstámadásra.

Porvát a Középsõ-dûlõre futó sárga sávon hagyjuk el,délután 3 óra körül jár az idõ és marha meleg van.A faluban feltöltöttem a vízkészletemet,úgyhogy van rá módom,hogy pár decit a sapkám bevizezésére és némi mosakodásra használjak fel.Kiérve a Szépalmára futó aszfaltra kimondottan jólesik a fák nyújtotta árnyék!

A többiek elõrehúztak,mikor én elmentem vizet tölteni,fotózok is elég sokat,úgyhogy egyedül baktatok az aszfalt szélén.Elhaladok Szépalmapuszta mellett,szemben újra ott a hegy,nem mondom,hogy nem fáradok,nem lesz egyszerû az utolsó mászás.

Petiéket az egykori Kisszépalmánál érem utol,fújunk egy nagyot aztán hajrá!

Hát igen,ez már nem megy olyan egyszerûen,7 napon belül negyedszer gyalogolok fel a Kõrisre,és 7 napon belül már a 150. kilométeremnél járok,ma meg még jó meleg is lett,lassan haladunk.A fák között aztán már szerencsére nem ér bennünket a Nap,azért ez nagy könnyebbség.Lassan,többször megállva,de csak felérünk azért.

A csokiból most többet is kapunk,jól is jön a kalória,iszom jó sokat,pihenünk egyet aztán elindulunk most is a piroson,csak most az Odvas-kõ barlang irányába.Mondom a többieknek,hogy azért még ne eresszenek le véglegesen,mert vár még ránk a Bakonybéli-Szarvad-árok elnyújtott emelkedõje,no meg a Tönkölös-hegyet is útba ejtjük még.Ettõl többen nem lesznek boldogabbak.:)

Most azonban még semmi vész,jó 6 kilométer lefelé következik,lehet lazítani.Elérjük a barlanghoz való betérést,kódot fényképezek majd begyalogolunk az Odvas-kõ barlanghoz.Innen fentrõl talán még sosem jöttem be ide,a barlang felett el is vétem a jelzést,meredek sziklaperemen találunk rá vissza újra,majd szerencsésen,leesés nélkül jutunk le a barlang szájához.Elõveszem a fejlámpát,kicsit körülnézek odabent,denevért nem találok,a plafonról csöpög a víz,elég hûvös van idebent.Marika és Zsolti még nem jártak itt,érdemes felmenni a barlang fölé is,szép a kilátás-mondom nekik,de a lehetõséget inkább passzolják.Zsolti bokája már nagyon odavan,Marika is elég fáradt,majd máskor!

Épp elõttünk indul le egy népes kirándulócsapat a lépcsõn,azonban ha szükséges készségesen elengednek,amúgy sem õk,sem mi nem sietünk annyira sehova.

Leérünk a Bakonybéli-Szarvad-árok bejáratához,elindulunk felfelé.

Az emelkedõ cirka 2 és fél kilométeres és vagy 150 méterrel jutunk feljebb általa,csak az utolsó pár tíz méter igazán húzós,megszakadni felesleges,meg is állunk pihenni és inni pár kortyot.Aztán ráfordulunk a Z3szögre,még egy kis emelkedés és begyalogolunk a Tönkölös-hegy csúcsához.Kódot írunk,majd a kék 3szög jól kiszalagozott ágán majd a kék barlang jelzésen eljutunk a helyi Likas-kõhöz.

Aztán most merre tovább??Marikával keressük az ösvény,a jelzés folytatását de nem találjuk sehol,szerencsénkre befut Zsolti és megmutatja.Aha,szóval a barlangig be se kellett volna jönni.Sebaj,legalább ezt is láttuk,én nem is tudtam eddig errõl a kis likról.

Megvan tehát a jelzés,a kék barlang,ezen ereszkedünk jó meredeken a Cser-árokban,mígnem leérünk az Öreg-séd völgyében futó aszfaltútra.Jobbra már ott a sorompó,megérkeztünk Bakonybélbe!

Legyalogoljuk az utolsó kilométert,itt is az iskola,megjöttünk!

7:10-kor indultunk,most 19:25 van,túl vagyunk 55 kilométeren és 1600 méter szintemelkedésen.

Lecsúszik egy-két lekváros kenyér,kicsit felfrissítjük magunkat aztán irány hazafelé!

Jó kis menet volt,kellemesen elfáradtunk,szép helyeken jártunk,a foglalkozás elérte célját.

Képek az útról:

 

 https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/KorisKorulExtrem55Kilometer?authuser=0&feat=directlink

Köszönöm a lehetõséget!

 

dnvzoli
 
 
Nemszázas/KincskeresőTúra éve: 20142014.07.03 16:35:21

 Nemszázas teljesítménytúra


Bakony


2014.06.21-22.



 Hol is kezdjem?Mert ehhez a menethez bizony elég kacskaringós út vezetett.Sok töprengés,naponta módosuló elképzelések,kételyek,félelmek mentén folyt a felkészülés és bizony a döntés csak a túrát megelõzõ este született meg.Makacs hátfájással küzdök a Lepke 40 óta,azért nem a pontos dátumot írom,mert az már oly rég volt,oly aggasztóan rég,hogy már szinte a hónap sem rémlik.Nem is tudtam annyi rávezetõ túrát teljesíteni amennyi szerintem szükséges lett volna,lényegében egy Négyszögletes kerekerdõ 55 és egy Oroszlány 60 tapasztalataiból vonhattam le következtetést.Azok viszont elkeserítõek voltak.Megállapítottam,hogy a 100 most sok.


 Aztán eltelt 1 hét…


Majd még pár nap…..hátfájás nincs(fõleg ha bemagyarázom magamnak..:))….közeleg a Nemszázas….szerda…csütörtök…dönteni kellene..:)Sok a 100(107),de a túrát mindenképp meglátogatom,megyek a 70-re.Levélváltások Bazsival,elõnevezek a 70-re,örülnek nekem,nagyon jólesik!Aztán átnevezési tervek jönnek szóba,elvileg erre Bakonybélben a 45. kilométer környékén van mód.Megy az agyalás….:))


 Majd eljõ a túra napja:Leautózom Vinyére,barátsággal fogadnak-No mi lesz?-kérdezi Bazsi.-Megyek a 100-ra,ha beledöglök,beledöglök,lesz ami lesz,majd kiderül!-mondom én.-Ugye megmondtam,veti oda Zoli Bazsinak,mármint hogy úgyis a 100-on fogok indulni.Megint nagyon jólesik a bizalom…kösz fiúk!:)Nevezek tehát a 100-ra,átfutjuk az útvonalat,Kerteskõi-szurdok idén is kimarad,egyáltalán nem bánom,a táv így is 107,szurdokkal meglenne a 110 is.Nekivágok.Hosszú nadrágban tolom,Az Oroszlány 60-on az idegösszeroppanás határára jutottam amiatt,hogy vagy 65ször kellett levennem a bakancsot a belejutó kavicskák miatt.Nem szeretem melegben a hosszú nadrágot,de az elõbb említettek miatt elviselem.Az aláöltözet póló fölé még felveszek egy vékony polármellényt.Öltözetrõl ennyit.


 Kisétálok tehát Vinyérõl,a Kõpince-forrás(ok) felé veszem az irányt.A Cuhában víz alig mutatkozik,simán átkelek a túloldalra.Töltök egy palack forrásvizet majd elindulok a jobb parton.Kisebb emelkedõ mindjárt itt az elején,a fonódott sárga/zöld sávon hagyom el a völgyet majd a zöld nemsokára felkanyarodik a Zörög-tetõ irányába én viszont maradok a sárgán.Jobb ez így nehogy már mindjárt hegymászással indítsunk,szépen átóvatoskodunk Csesznekre itt a hegy lábánál.Egy szakaszon a sárga eltûnik-kivágták a jelzett fákat-az irány viszont egyértelmû,no meg ismerõs terepen járok.Szántóföld szélén jobbra,majd hamarosan ismét be az erdõbe,gyönyörû bükkösben folytatódik a menet,közben szép kilátások rögzíthetõek a bakonyaljai lankákról.


 Sárgáról letérek,átváltok a S+-re,ezen az átkötõ jelzésen érem el a Zörögrõl(jobbomról)befutó zöldet,ami aztán a Suttonyi aluljárón keresztül szépen bevezet Csesznekre.


 Szép arcát mutatja a falu,az idõjárásra sem lehet egy rossz szavunk sem,az égen gyönyörû gomolyfelhõpamacsok úsznak,a hõmérséklet ideális 20 fok körüli,esõ sem várható.Bánhatja aki otthon maradt!:)Szóval Csesznek.Kõmosó-szurdok bejáratánál 7:55-kor pecsételek(pecsételnek nekem),majd a szurdokvölgyet végigjárva érek ki a falu tulsó végére.Szurdokban nem fotózok,kevés a fény.Falu szélén elköltöm a szokásos reggelimet,a változás annyi a korábbiakhoz képest,hogy a közkifolyót lezárták.Sebaj,az 5. kilométernél azért ez még nem jelent különösebb problémát.Innen a piros sáv a követendõ,azon haladok a Töbör-hegy irányába,közben néha vissza-visszafordulok fotózni,érdemes!Tényleg gyönyörû idõt fogtunk ki!Töbör-hegy oldalában hullámvasutazok,egy futó leelõz,ezen kívül eseménytelen a szakasz.Itt is van az Ördög-árok bejárata,betérek,mint szinte mindig,az árok csont száraz.Viszont nagyon látványos,nem is kapkodok,egy 70-en induló sporttárs elõz le,majd egy csinos futó lányka,ezután ismét egyedül maradok a gondolataimmal….


 Azért a szárazságnak elõnye is van,lényegesen könnyebb így az árok átjárása.Annyira semmi víz nincs,hogy még a Gizella-átjáró(Ördög-gát)medencéje is porzik(kis túlzással:).Egy csepp víz,annyi sincs benne.A gátat most is a tereplépcsõn kerülöm ki,nézegettem a sodronyt de aztán mégsem.Haladok tovább,átkelek a kisebbik gáton,majd fellépek azon az érdekes letörésen,innen kezdve lényegesen szelídebb a terep.Jó párszor keresztezem a patakot mindenféle nehézség nélkül,itt a fentebbi szakaszon is alig-alig van víz a mederben.A zöld sáv megérkezésénél aztán újabb pecsét kerül a lapra,egy csoki meg a bendõbe.


 Zöld sávra váltok tehát,ezen haladok a Kõ-árok bejáratáig,onnan a piros kereszt vezet fel Gézaházáig.Kiérve az erdõbõl megint csak elámulok a természet szépségén amit a látványos felhõzet csak fokoz,készül is jó pár fotó,késõbb a galéria elkészítésekor nehéz szívvel törölök egyet-egyet-ha ez nem így lenne a fotósorozat állna vagy 200 képbõl,azt meg ki nézné végig…?:)Átkelek a 82-esen,a Zsellérek-földjét taposom,valami növény állandóan rátekeredik a lábamra,lépéskor meg néha valami pukkanásfélét hallok-hát nézd már ez meg itt borsó!Borsót még úgysem ettem egy túrán sem,örömmel bontogatom egymás után a hüvelyeket:)))Elérem a piros 4zetet,átállok arra,ezen ereszkedem le az Aranyos-völgybe,azon meg a Cuha völgyébe.Az Aranyos-völgy egy szakaszán szemben feltûnik a Kõris-hegy vakítóan fénylõ radargömbje,de marha messze van az még,gondolom.:)Porva-Csesznekre ha jól rémlik valamikor 11 óra környékén érkezem.


 Nincs nyitva a turistaház.Ajjaj,ez semmi jót nem jelent,mármint az ebédemre nézve.:)Bemegyek pecsételni a büfébe,Anita majd csak késõbb jön,tudom meg a büfés sráctól.Hát ez van,a tojásos nokedli ma nem lesz megmikrózva.Sebaj,így is finom.Békésen falatozok,közben több túratárs is érkezik.Te szoktál beszámolókat írni?-kérdezi egyikük.Szoktam,így én.Aha,akkor te vagy a „nokedlis”!Én bizony,válaszolok nevetve,mondjuk még midig jobb,ha valaki nokedlis,mint ha nokedli lenne…:))Másik srác kérdezi melyik távon vagyok,elárulom,ja õ is-mondja,csak az a baj,hogy a sarkán már most vízhólyag van.Elkeseríteni nem akarom,lebeszélni se semmirõl,így csak annyit mondok,hogy az bizony elég nagy baj…Aztán szép lassan mindenki elszállingózik errõl a szép vasúti megállóról,én is visszahúzom a bakancsomat és elindulok Borzavárra.


 A zöld sáv a turistaház mögött hamar felkanyarodik Porva felé,mi maradunk a jelzetlen murván,ezen jutunk át Borzavárra.Az erdõ sem csúnya de mikor kiérek belõle a Keskeny-dûlõre szinte eláll a lélegzetem annyira szép a táj.A vetemények arany és ezer árnyalatban játszó zöld színe,a homokút barnája,az ég kékje rajta a gomolyfelhõzet fehérjével valami olyan színkavalkádot alkotott ide,hogy csak kapkodom a fejem és a fotómasinát csúcsra járatva haladok elõre.A túra egyik legszebb része ez a máskor oly jellegtelen vidék szerintem.Készül itt is vagy 30 kép,fájó szívvel törölöm a többségét a már említett okok miatt.


 Beérek Borzavárra.A közkifolyó,ahol az itt szokásos mosakodást szoktam megejteni,nem hogy el van zárva,de nincs is.Eltûnt.Elvitte a rezsicsökkentés.Bár nincs kánikula a sót azért már lemosnám az arcomról,bízom benne,hogy a lentebbi kék kút nem jutott az elõzõ sorsára.Mert ha igen,mehetek vissza a temetõhöz,ott láttam mûködõ csapot.Szerencsére ez még áll,ki is használom,lecserélem a felmelegedett vizemet és beteszem az éjjel lefagyasztott mellé,több palack együtt tovább tartja magát hidegen.Jól lemosakszom aztán a templom mögött a templom renoválása miatti káoszban alig észrevehetõ meredek ösvényen kikapaszkodok a faluból.Hát mit mondjak,a látvány itt sem csúnya,a távolban a Kõris-hegy zárja a látóhatárt,elõtte szépen megmûvelt mezõgazdasági területek,és ez a gyönyörû égkép….!


 Aszfalt szélén baktatok el Szépalmapusztáig,onnan a lovak melletti köves úton haladok tovább.Ahol a kerítés véget ér(a sarkánál)lekanyarodok az útról(itt jó lenne valami ebbõl az irányból is látható nyilazott kék sáv jelzés)majd kisebb mezõ mellett az erdõ szélén haladva követem az itt csak a térképeken létezõ jelzést.Erdõ sarkánál aztán már van újra,csak az a baj,hogy aki itt nem ismerõs idáig talál el nehezen szerintem.Kis erdei szakasz után újra burkolt útra érek,nevezetesen a Száraz-Gerence-völgy aszfaltjára,azon jobbra fordulva elgyalogolok az egykori Kisszépalmapusztára.Emlékszem,mikor úgy 7 éve elkezdtem teljesítménytúrázni még állt itt egy lerobbant épület az egykori település mementójaként,mára már az is eltûnt,helyette van néhány pad asztallal meg esõbeállót is ácsoltak dolgos kezek,nagyban megkönnyítve ezzel mondjuk egy pontõrcsapat életét.Találok is pontõrpárost a padoknál,a felkínált ételt most kihagyom,tart még a nokedli ereje,iszom pár kortyot,majd nekivágok a túra legdurvább kaptatójának.


 Hát igen,ez a kék sáv-szakasz nem piskóta,vagy 240 métert emelkedsz 2 kilométeren belül,a turistautak közül ez a hegy meghódításának egyik leggyorsabb ám de legnehezebb változata is.Valamikor délután kettõ körül vagyok fent a tetõn,sok turista múlatja itt az idõt,többek elhûlve hallgatják a pontõrök beszámolóját a mai túra távválasztékáról…:)Kõrisrõl lefelé a piros sávon,elõször aszfalton kanyarog a szerpentin majd letérek róla és szép bükkösben vesztem tovább az elõbb keservesen összekapart szinteket.Negyed négykor pecsételek az Odvaskõ Hotel parkolójában.


 Bakonybélt a Gerence bal partján futó néha elég technikás fel-le szakaszokkal tûzdelt kék kereszt jelzésen közelítem,közben utolér egy páros akik még valahol Porva-Csesznek környékén elõztek le…(???)Kiderül,hogy Attila és Tamás bizony elindultak a kék kereszten,csak épp rossz irányba,még szerencse,hogy ezt viszonylag hamar észlelték,nem mondjuk Hubertlaknál tudatosult bennük a hiba.Újra leelõznek,gondolom szeretnék behozni az 1-2 kilométeres hátrányt,megint csak egyedül maradtam.Jön Bakonybél,közeleg a 70-re való átnevezés lehetõsége.Ez a legnehezebb,mikor van ilyen lehetõség és lenne ok is a rövidítésre.A derekam bizony nem tünetmentes.Menni viszont van kedvem,bakker ez mégiscsak a Nemszázas,én ezzel a túrával már a születésétõl fogva szinte együtt élek,mára már négyszeres indulóként,eddig kétszeres teljesítõként nehogy már átnevezzek egy rövidebb távra!!:))


 Beérek a faluba,a buszvárónál lemosakszom és bekenem a derekam a doktornéni által felírt krémmel.Pár perc és mintha kicseréltek volna!A friss hideg víz és a derekamat kellemesen égetõ krém meghozta a várt hatást,kérdés egyszer és mindenkorra eldöntve,én még látni akarom a Pisztrángos-tavat,látni akarom Németbányát is,úgyhogy semmi átnevezés irány a 107!!Átgyalogolok Bakonybélen,ezen a gyönyörû környezetben felépült településen,közben veszek egy jéghideg kólát,ma már a másodikat.Megiszom a felét,a többit elteszem késõbbre.Mint említettem nincs ma kánikula,viszonylag sokáig iható hõmérsékletû marad a folyadék a zsákban.A központban érem utol az épp frissítõ Attilát és Tamást,hármasban indulunk el Szentkút irányába.Innentõl lényegében a trió együtt is marad.


 Szent-kútnál számba vesszük a lehetõségeket és úgy döntünk,hogy ma kihagyjuk a Fehér-kõ-árok dzsindzsáját,otthagyott fatörmelékét és a kicsit hosszabb,de kényelmesebben gyalogolható murvás úton jutunk el az amúgy is a murvás út végén ránk váró pontõrséghez.Hát ez a murva bizony jó hosszú,nagy megkönnyebbülést érzek mikor végre feltûnik a pont.Pecsét mellé energiaital jár,igaz,hogy taurin már nincs benne,de azért a koffein jól jön,le is burítok egyet gyorsan.Pár percet elidõzünk itt,zoknit,lábat szárogatok,a pihenés sem esik nehezünkre,pár falat ennivaló is lecsúszik.Felkerekedünk aztán,a pilóta emlékmû mellett elhaladva ráállunk a piros sávra.Ezen haladva jutunk le a Hajag lábához.


 Hurrá,a kaszálón nincs embermagasságú növényzet!!Ez több okból is üdvözlendõ,egyrészt jóval szebb így a táj,másrészt talán megúszunk jó pár kullancscsípést,tavaly Zsuzskával ezen a szakaszon fejenként begyûjtöttünk vagy hatot.Hát igen,a jelzés itt ritka mint a fehér holló,néha azért én észreveszek egyet-egyet,de aki nem ismerõs errefelé bizony agyalhat,hogy akkor most merre is az arra.Az itiner egyébként segít.Elérjük Öreghálást,balunkon nem messze vaddisznócsaládot ugrasztunk ki a dagonyából,ráállunk a piros keresztre.Piros kereszt jól követhetõ aztán kiérünk a murvára.Elvileg a piros kereszt itt keresztezi az utat és fut tovább Csehbányára.Legalábbis tavaly még így volt,a térképen is így van.Most viszont a szembeni ösvényen nem látunk jelet,a fák nagy részét itt kivágták.Ez az a keresztezõdés ahol jobbra kell mennünk Németbányára?Elbizonytalanodom,jelet keresek.Találok is egyet a murva balos ágán,elég frissnek tûnik.Akkor lehet,hogy még tovább arra.Viszont arra lejt az út,az itiner meg emelkedésrõl ír.Tamásék beizzítanak egy helyzetmeghatározást,abból kiderül,hogy most kell jobbra térnünk.Az itiner is ír egy nagy fatörzset,az is van itt,menjünk jobbra!A látottak szerint a jelzés nyomvonala itt módosult tavaly óta.Megyünk tehát jobbra,késõbb aztán ismerõs a vidék,még azt az ösvényt is megtalálom,ahol annak idején letértem,mikor még itt fordított volt a túra útiránya.Megnyugszom.


 Pár kilométer kanyargás a murván majd jó fél óra az erdõben és már itt is vagyunk a Pisztrángos-tó mellett.A út melletti forrás mûködik,a felmelegedett vizet lecserélem,társaimnak is folyadékpótlást javasolok,mert ha Németbányán esetleg elzárták a köztéri csapot a Hubertlaki-tóig,de lehet hogy Kisszépalmáig nem lesz erre módunk.Azután elsétálunk a pontra.Itt aztán hatalmas vidám társaság székel,emelkedett a hangulat!Jó arcok amúgy,kiderül,hogy 3 éve õk mentettek le a Hajagról,a viszontlátás okán közösen örülünk egymásnak.A bogrács épp most ürült ki-mondják,ha fél órával elõbb érünk ide még abból is megkínáltak volna!Ehelyett sörrel,borral kínálnak,a pálinka már elfogyott,ezeket azonban különbözõ okokból kénytelenek vagyunk visszautasítani,a kólát viszont szívesen elfogadjuk.Közben ellenõrzöm a talpam állapotát,idejövet már enyhén elkezdett égni,megelõzve a bajt a kritikus helyeken leragasztom.Ez késõbb kiváló döntésnek bizonyul,egyetlen vízhólyag nélkül letudom a túrát.


 No,de ne rohanjunk ennyire elõre,búcsút intünk a csapatnak és belevetjük magunkat a nagy bakonyi éjszakába!


 Németbánya jön tehát,gondolkodunk,hogy a sárga hal jelzésen vagy a kiírás szerinti el-eltünedezõ sárga kereszten ereszkedjünk-e le a faluba,én utóbbit javasolom a korrektség kedvéért,az a követendõ hát menjünk arra.A jobbos letérõ simán megvan,viszont a meredek balos ösvény nincs seholElkezdek izgulni,hogy hogy fognak engem szidni Tamásék,ha kénytelenek leszünk visszamenni a hal jelzéshez….Aztán megtalálom az ösvényt,fentebbre emlékeztem,hát kicsit lejjebb lett meg.Lecsorgunk rajta a faluba.A községházában valami rendezvény folyik,szerencsére a csapból is folyik valami,ami nem más mint víz,ennek azért örülök különösképp,mert így újra tudom krémezni a derekam és a kezemrõl le tudom mosni a csípõs maradékot.Véglegesen beesteledett közben,igaz már a falu feletti ösvényen is elkelt a fejlámpa.Most viszont már tényleg sötét van.Az Üvegtigris már rég bezárt,a mindig mattrészeg partizán sincs sehol….


Kigyalogolunk a faluból a Gesztenyés utcán(az itiner itt valami Z jelzésrõ ír,ilyen sem a helyszínen sem a turistatérképen nincs)innentõl jó darabon az itinerre vagyunk utalva,pár kilométer jelzetlen szakasz következik.Az itiner viszont jó.Igaz egy helyen kis félreértés áldozatául esünk,Tamás egy sorral eltéved az olvasás közben és 100 méteren belül várjuk ezért a jobbos letérõt,500 méter után már én is aggódok,aztán kiderül a hiba,egy kilométer múlva be is fut a várva-várt jobbos.Na ezt a jobbost aztán várta a fene!!:)


Vagy 100 méter szintet veszítünk el egy rendkívül nehéz talajú,fatörmelékes,köves lejtõn,miközben a Hosszú-hegyról lezúdulunk a Csollányos-völgybe.Marhára nem esik jól ennyi gyaloglás után már az ilyen meredek,bokatörõ lejtõ.Leérve aztán még kicsit bizonytalankodunk is az embermagasságú csalánosban de végül kitalálunk az aszfaltra,ahol balra fordulunk:irány a Bakonyi Gyilkos-tó!


A legóvatosabb becslésem szerint is minimum 6-7 kilométer aszfaltozás jön most,ugye nem kell különösebben ecsetelnem,hogy a 70. kilométer tájékán tök sötétben nem ez a legvágyottabb programja a turistának!:)Baktatunk hát,ahol lehet természetesen az út szélén nem az aszfalton,minden lépésért amit puhább részen követünk el hálás a talpunk!Attila GPS-e kilométerenként jelez,itt azonban valami történt a készülékkel,vagy rosszul kezdett mérni,vagy átállítódott két/három kilométerenkénti jelzésre,de hogy ritkábban szólalt meg mint eddig az tuti!:)Társaim minden kanyar után a letérõt várják már,én tudom,hogy odébb van az még így nem is aggódok,majd csak odaérünk egyszer.Tavaly ilyenkor már a kínok-kínját éltem át a rossz zokniválasztás miatt,a talpam fele már egy nagy vízhólyag volt lényegében,na ahhoz képest az égvilágon semmi bajom,úgyhogy nem aggódom,igaz,hogy monoton a szakasz de rakom a lábaimat,egyiket a másik után,egyszer csak odaérünk!!:))


 Persze,hogy odaérünk,itt is van a letérést jelzõ lap,a pontig meg még valami világító izékkel is megerõsítették a pontõrök az utat,simán megvan a tópart.Hát megjöttünk!Finom paprikás krumplival kínálnak a pont õrei,amit asztalunkhoz is szervíroznak,elsõrangú kiszolgálás,már-már zavarban érzem miatta magam.Kiderül,hogy Zoli is itt van,aki azon az ominózus túrán egészen Vinyéig fuvarozott az autójával.A pont egyébként nagyon hangulatos,fáklyákkal,tûzzel….


 Mivel tök sötét van azért muszáj megkérdeznem,hogy merre is tovább,majd elindulunk a mutatott irányba.Kék kereszt a keresendõ.Attila mozgása elég robotszerû,hatodik túrája ez életében,nehezen megy már az újraindulás.Azt mondja õ a túra további részében már hosszabb idõre nem tervezi a megállást.Õ tudja,én tuti eldõlök Kisszépalmán is,na meg Porva-Cseszneken is pihenni szoktam egy nagyobbat az utolsó ötös elõtt.Cél a szintidõ mínusz 1 másodperc.:)Elhaladunk a tó mellett,látszik milyen,látszanak a facsonkok,fényképet azonban sajnos nem sikerül készíteni.Ahhoz már túl sötét van,a téma meg nem túl közeli.Megvan a kék kereszt,elindulunk rajta felfelé,egy-két cseles kanyar rövid idõn belül(leírás tökéletes) és máris a Molnár-kút-árokban ereszkedünk lefelé.Leérünk a Gerence-pihenõhöz,a fahídon átkelünk a patakon,egy-két méter aszfalt aztán jön a Bakonybéli-Szarvad-árok!!


Jó 3-4 kilométer felfelé,igaz az utolsó pár tíz méteren kívül nem olyan meredek,mint ami tavalyról rémlett de azért nem bánkódunk mikor felérünk.Annál többet a lefelé tartó lejtõn!Ez is jó bokatörõ,mindenféle kövekkel,fatörmelékkel,vízmosással,így a 85.kilométer környékén,fáradtan már elég bosszantó.Szerencsére hamar vége van,a murván jobbra elküldjük a jelet(Z+)Bakonybélbe,mi meg elindulunk balra a Z sávot megkeresni.Meg is van a fonódott K/Z sáv jelzés,társaim már mennének arrafelé,de inkább lebeszélem errõl õket,ha csak nem akarnak ellátogatni Bakonybélbe.Nem akarnak,úgyhogy még egy kicsit tovább,aztán jobbra be,erre visz a Z sáv,a K sáv meg fut fel a Kõris-hegyre.Hullámvasutazunk a Barátok útján,hosszú ez a szakasz,sosem lesz vége,hol van már az a jó dagonyás rész!!??Már-már attól félek rossz irányba tartunk(tudom hogy nem,de mégis:)aztán csak eljön a várt szakasz,ráadásul feljavították valamelyest az utat,a mély,vízzel telt keréknyomok nagy része eltûnt,nem kis örömömre.Elérjük újra Kisszépalmát.


 Egy 100-as túrán nem alkalmazkodunk senkihez(na jó egy bizonyos fokig talán)úgyhogy én leheveredek a tûz mellé,Tamás követi a példát,Attila menne de aztán inkább marad.Elmagyarázom nekik a hátralevõ szakaszt,nyugodtan elindulhattok,mondom nekik,én sehova nem sietek,nem sértõdöm meg,ha itt hagynak.Mégis úgy döntenek,hogy mindketten maradnak.Jó 20 percet elidõzünk aztán nekivágunk az utolsó 15-nek.Attila zombimozgása tanítani való!:)Na jó,bocs a poénkodásért,nem kis fájdalmai lehetnek szegénynek.Az én talpaimnak is kell azért párszáz méter,mire elmúlik a kellemetlen,égetõ érzés.


 Ménesjáráspusztánál lekanyarodunk Porvára,a faluba még sötétben érünk be.Átgyalogolunk Porván,a egy lélek nem mozdul sehol,aztán a Z sávon felcaplatunk a Nyolckaszásnál a dombtetõre.Pirkad.


 Megkeressük a betérést az erdõbe majd a Hosszú-Nagy-hegyen átkelve jutunk le ismét a Cuha völgyébe,pontosabban a Porva-Csesznek vasúti megállóba.Mire ideérünk szépen kivilágosodik.Két útitársam már eléggé odavan,ilyen-olyan fájdalmakkal küszködnek,de nem panaszkodnak,viszont már szeretnék letudni a túrát úgyhogy el is indulnak Vinyére.


 Én még ücsörgök kicsit,bár a két évvel ezelõtti hangulat így világosban már elmarad.Igaz,hogy most is csicseregnek a madarak,igaz,hogy hatalmas a nyugalom,de már világos van és ez így már nem ugyanaz.Kezdek azonban fázni úgyhogy elõveszem az utolsó friss zoknimat,felhúzom és megindulok az utolsó ötösre.Most nem annyira szenvedõs,kicsit több,mint egy óra alatt át is érek,a célban Bazsi,Zoli,Tamás és Attila fogad,mindenki gratulál mindenkinek,örömködünk.:))


 Hát ez is megvan!Háromszoros Nemszázas teljesítõ lettem a meccsem a túrával tehát 3:1-re áll.Az elsõt ugye 65-nél elmosta a zivatar,a második volt talán a legsimább,tavaly még beszámoló sem készült akkorát szenvedtem a rossz zokni miatt( a szenvedést meg felesleges ragozni)az ideitõl féltem a legjobban,de meglett,büszke vagyok magamra!Gyõzött az akarat a fájdalom felett!



 Köszönöm a lehetõséget,köszönöm a rendezést,útitársaimnak a társaságot,Endrének és nejének(Vinye.hu team) a finom lángost a célban!Jövõre remélem ugyanitt!


 Fotók az utamról itt:


 https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BakonyiNemszazas107?authuser=0&feat=directlink


 dnvzoli

 
 
Oroszlány 40/30/10Túra éve: 20142014.06.10 09:29:35
Oroszlány 60.

Túra a város 60. születésnapjának tiszteletére.

2014.06.07.

Oroszlány közel van,valamivel 6 elõtt indulunk Sanyival,60:20-kor már Kisbér fõútján suhanunk.Vissza is veszek kicsit a tempón,bár nem lesz rossz azért a tömegrajt elõtt negyed órával megérkezni.Megérkezünk,leparkolok,hely van bõven,bekapok egy szendvicset,nevezünk aztán szervezõi visszaszámlálás után megindulunk.

Érdekesen felemelõ dolog a tömegrajt(pesze csak egy elviselhetõ lélekszámig),ahogy mindenki egyszerre megindul a mára maga elé kitûzött cél felé,és itt teljesen mindegy,hogy egy 20-as,egy 50-es vagy egy 100-as túráról beszélünk.

Szóval a túra:Négyszáz  méter múlva,20 méter szintemelkedést leküzdve máris a Haraszt-hegy tetején találjuk magunkat,itt is van ez a jellegzetes alakú víztorony.Fotózgatok,Zoliékkal cseréljük az eszmét,tervezgetjük a jövõt.Leosonunk a hupliról,rövid városi szakasz,aztán már nincs mentség,itt a természet,hamarosan fák között haladunk.

Majki remeteség is feltûnik hamar,a ponton csokit nyomnak a túrázó kezébe,ha a kisebb ló méretû kutya ezt el nem cseni a csoki késõbb elfogyasztható.Kamalduli remeték mellett el,horgásztónál újabb fotók készülnek,szép az idõ,a víztükör sima,szépen tükrözõdik rajta a háttér.

Nyílt mezõn haladunk,szemben a Vértessomló feletti vonulatok,a Nagy-Somló-hegy tetején kilátó figyel..Beérünk a faluba,jönnek szembõl is,szóval oda-vissza szakasz következik,valamiért marhára nem szeretem az ilyet,akármilyen rövid is ez itt,de hát ez van.Pecsét begyûjtve,vissza-szakasz is letudva,kikapaszkodunk a településrõl.

Emlékszem,tavaly év elején valami 70-es forrástúrán de szenvedtem itt,most nincs gond,lépdelünk a jó szétgyúrt erdei úton.Eljön az ismerõs keresztezõdés,Mátyás-kúthoz persze nem szintben jutunk el,K+ helyett irány a K sáv,tehát felfelé!:)Visszagondolva legalább kimaradt legalább 1 km murva,úgyis volt ezen a túrán bõven a kemény talajból,a szintemelkedés meg kiváló módszer a lemerevedés ellen.

Mátyás-kút felett önellenõrzõ a pont,a forráshoz le sem kell menni,megállót terveztem ide,úgyhogy leülök egy kidõlt fatörzsre,eszem-iszom.

Következõ megálló a Zsigmond-kõ,a pontõrség fázik,épp tûzgyújtással van elfoglalva.:)Szalonnasütést terveznek,hát mit mondjak….ilyen melegben a fene sütögetne,inkább rendelnék két pizzát Várgesztesrõl….:)A kilátás egyébiránt fenséges,a levegõ tiszta,szinte páramentes a látótávolság jó nagy.Arra gondolok,hány gesztesi lehet,aki még sosem látta a faluját innen,így nem is tudja igazán,milyen szép helyen élhet.

Lezúdulunk az elõbb még felülrõl csodált Várgesztesre,majd falun át,várba fel.Ez a várféleség sosem volt szép,most meg még renoválják is,fémkerítés,egyebek,fotó nem is készül itt.Pecsételés közben motorzajra leszünk figyelmesek,van aki motorfûrészre gyanakszik,de nem,3 simsonos fiatal próbál feljutni a várhoz,de a motorok ereje ehhez kevés,vagy a sofõrök bénák,nem tudni,az a lényeg,hogy visszafordulnak és kikapcsolt motorral legurulnak.Mi is így teszünk,mármint visszaereszkedünk,vissza a kék-sárgára majd befordulunk a S 4zetre.Amíg a völgyben haladunk fák árnyékában az aprószemû,homokos zúzott kavics-talajon kívül nincs más kínunk,de amint kiérünk nyílt terepre arcul csap a mára beharangozott kánikula.Nem semmi meleg lett itt,az emberfia szinte csak vánszorog és más sem lebeg a szeme elõtt mint a reménybeli fürdõzés Vérteskozmán.Véget nem érõnek tûnik ez a szakasz,aztán csak befut a várva-várt falu,a közkifolyó ontja a vizet(már ha lenyomjuk a kart)én meg kisebb fürdõzést hajtok végre,közben egy palack víz egy húzásra tûnik el az arcomban is.Ezután felcaplatok a templom dombjára pecsétlenyomatért.

Itt aztán még lecsúszik legalább ugyanannyi folyadék szörp formájában,a finom joghurtos müzliszelet sem éri meg a holnapot jelen alakjában.A kék kútnál aztán újabb fürdés,majd elõkerül a fotómasina,testhõmérsékletem lecsökkenésével a fotózási kedvem emelkedését értem el.Szép falu ez,rendezett közterületekkel,takaros portákkal,szomorú múlttal itt a Vértes rengetegében.

Hurrá,hát újra itt aszalódunk a napon az itteni vissza-szakaszon,tapossuk a hófehér zúzottköves utat,ami csak úgy ontja a meleget,mire újra fák közé jutunk a pár perce még  csuromvizes fejkendõ is szinte száraz.Állat meleg van,ha még nem említettem volna.Jobbomon valami emlékhely,láttam már idefelé is,csak akkor még nem volt hangulatom benézni,most útba ejtem,egykor kápolna állt itt Szent Vendelnek tisztelegve,ennek állít emléket a kis pihenõhely.

Vissza az erdõbe,Kõhányásig szerencsére hûsen tartanak a Német-völgy fái.Aztán távvezetékek alatt majd az oroszlányi(gánti) aszfalton át,dobunk egy balost,itt is van Kõhányáspuszta.

Ezen az ellenõrzõponton általában nagyon finom és friss pogácsa a menü,ez most sincs másként,inni szörptõl kezdve a fröccsig bezárólag sok mindent lehet,Edunak hála még egy plusz pogácsához is hozzájutok.Mindezekre legurul vagy egy liter folyadék.Mert a hõmérõ higanyszála(már amelyikben még e veszélyes anyag folydogál)nem hajlandó lefelé kúszni,sõt!!:)

Néhányan Kék túra-pecsétlenyomatot gyûjtögetnek,én fotózom a szép kápolnát,az itt jellegzetes házakat aztán elindulunk Gántnak.Hát mindenki készült rá,hogy itt aztán felforr ma az agyvíz,a falu elõtti nyílt terep hozza is a formáját.A kocsmában le is gurul egy jó nagy pohár barackfröccs majd lekanyarodva a fõútról ismét fürdés veszi kezdetét a közkifolyónál.

Gánt után sem javul a helyzet,állat a meleg és megint ez a rendkívül idegesítõ talaj ezzel a francos aprószemû kaviccsal és homokkal.Borzasztóan utálatos dolog ezen lépkedni,hát még 20 percenként bakancsot levenni a kis aljas,alattomos kavicsszemek miatt!:))Amik persze vagy a sarkad,vagy a nagylábujj mögötti párnácska alá fészkelik be magukat és az istenért nem lenne jó nekik mondjuk a talpboltozat alatti holttér!:))Mindegy,haladjunk.Hátulról nézve úgy tûnhet,hogy ittas vagyok,mint aki részeg,folyamatosan váltom az oldalt annak megfelelõen,hogy épp hol keményebb a talaj.Esküszöm,egy korty szeszt sem ittam!:))

Aztán a kék letér balra,itt a Juh-völgy,elkezdünk emelkedni.

Alap helyzetben(értsd:nem ilyen melegben,nem havi 1 túrás átlaggal,nem hátfájósan) ezt a gyenge emelkedést meg sem érzi az ember,de ma,ennyi napon aszalódás után nehezen megy.Lassan lépdelek,nem esik jól az erõlködés.Néhányan leelõznek,de az õ arcukon sem látszik a határtalan lelkesedés,inkább valami beletörõdõ elcsigázottság.Ez van,így jártunk,vállaltuk a 60-at,menni kell.Az élet nem habos torta,ezt már nálunk avatottabb emberek is tudták.Arról nem is beszélve,hogy még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat,hiszen a nemzetközi helyzet nyilvánvalóan ezekben a pillanatokban is fokozódik,de ez a folyamat jelen helyzetünket semmilyen módon nem befolyásolja.

Közben elfogynak a keresztezendõ szintvonalak(egy idõre),nehezen,de ideértünk,itt ez a kilátópont ezzel a rendkívül randa kõtömbbel:a Géza-pihenõ.Nem vagyok valami fényesen de nem állok meg,közben három a VérKört teljesítõ futó kocog el mellettem.Õrültek.

Egykedvûen,lassan ballagok,cirka egy kilométer után aztán le kell ülnöm,elfogyott az erõ,a derekam is fáj….Bedobok egy kakaós csigát,iszom,pihengetek.Egy túratárs hogylétem iránt érdeklõdik,általában én is rákérdezek az út szélén ülõre,ugyanígy jólesik most nekem is a kérdés.Pár perc alatt aztán összeszedem magam,megindulok.

Áthaladok Szengyörgyváron,a lélek sem mozdul,mondjuk épeszû ember ilyenkor ha teheti árnyékban pihenget.Mi meg teljesítménytúrázunk,épp egy 60 feletti távon.Most mit mondjak….?Amúgy a  kút fölül azt a tornyot mikor bonthatták el…?Bár,mintha úgy rémlene,legutóbb sem volt már meg….mindegy is….Szetgyörgyvár után hosszú nagyköves forró szakasz,ez is finom…szembõl már jönnek a rövidebb távokon indulók….hõség nekik is tetszik…nem ezek a túra legszebb,legvidámabb percei…:))

Mindszentpusztára érek,túrázók a fûben,én is leheveredek.Van kóla,meg is dobom a szervezetemet ezzel az amarikai csodával,egy finom alma is legurul,indulás után egész összeszedettnek érzem magam.

”Márpedig elöl fogsz ülni és beszélgetsz!KEDÉLYESEN!!”-ripakodik egy fiatal lányka egy még fiatalabb fiúra,gyanítom az a téma,hogy ki tartsa ébren a sofõrt hazafelé.Bájos jelenet,mosolyogva indulok utánuk,lekanyarodunk a kékre,ismerõs a hely,ez a hirtelen szintvesztés,emlékszem egyszer csináltam itt fotót,de mégsem lehet az,mert az a Pap-völgy volt,az meg Gántra visz.Én meg nem oda tartok.Tehát ez nem lehet a Pap-völgy.

Túrázók jönnek szembõl,megbeszéljük ki melyik távon halad épp,aztán befut az a bizonyos ácsi túratárs.Kérdi,hogy valami maszek túrán veszek-e részt?Mondom dehogy,én biza az Oroszlány 60-on nyomulok éppen.Hát akkor bizony a kék sáv rossz ágán hagytam el a Mindszentpusztai környéket-mondja õ.Térkép elõ.Húazannya,igaza van!!!:)Én most valóban a Pap-völgyben vagyok,a szembejövõ 50-esek sem véletlenül voltak gyanúsak!!:))

Megköszönöm a segítséget,közben az elõttem haladó trió is lelassít(elõttünk is mentek gyorsabbak,lehet,hogy õk Gántig jutottak…)),közlöm velük,hogy rossz helyen vagyunk,de visszafordulni már nem érdemes,mindjárt itt lesz keresztben egy sárga sáv,azon a Disznó-sarok érintésével eljuthatunk Kõhányásra.

Így is lett aztán.

Két-három kilométer plusszal megúsztuk a kalandot,a sárga ezen szakaszán úgy sem járt még egyikünk sem,így felkerekítettük a mai távot 65-re.Közben az is kiderül,hogy földikkel hozott össze a jószerencse,túratársaim a Gyõr melletti Abdáról érkeztek.

Kõhányás azért elég nehezen jön el,,az eltévedés(el nem tévedtünk éppen,csak rossz utat választottunk)elég demoralizáló tud lenni,és ha ez még nem lenne elég,közben elszenvedünk egy kisebb szúnyoginváziót is.Aztán persze csak odaérünk,megint csak lecsúszik legalább fél liter folyadék,plusz még pogácsa is van bõven,azt is eszem egyet.Aztán hajrá,jön a befutó,az utolsó 8 kilométer,követendõ jelzés a S 4zet.

Ezzel már nincs gond,jobbára abdai túratársaimmal bandukolunk.Beérek Oroszlányra,már egyedül,a városi szakasz már nem esik jól,fáj a talpam,a derekam,tiszta katasztrófa az egész ember,hiába 40 felett már ez van.Megmondták hogy ez lesz,nem hittem,aztán tessék,itt van….:))

Ezt a túrát,meg a múlt hetit a Nemszázas teszt-túráinak szántam,sajnos a kapott eredmény lehangoló.Most nem vagyok alkalmas egy 100-as túrára.Legalábbis most így érzem,de addig még van két hét….:)

Beérek a célba,Sanyi(õ az 50-en indult ma) nevet,gondolta,hogy elkevertem valahol,bár csak jó fél órát,de ismerjük már annyira egymás képességeit,hogy ez is feltûnik.

A rendezõk asztalunkhoz hozzák a finom virslit,megint legurul jópár deci szörp is.

Elköszönünk,haza autózunk.

Kemény nap volt ez a mai.

 

Köszönöm a lehetõséget,kiválóan szervezett,elsõrangú ellátással bíró túrát hozott össze ismét Kószák,gratula érte!

Az eltévedésért is egyedül magunkat okolhatjuk,hiszen a térképen világosan látszik hogy a kék itt csalóka,nem beszélve arról,hogy az itiner is külön felhívja a figyelmet a veszélyre.Legközelebb majd jobban figyel a kuka turista.Azért a túra elsõ felében gyakran alkalmazott festés és táblázás sem lenne haszontalan ezen a helyen.:)

 

Még egyszer köszönöm!

dnvzoli

 

Képek a túráról ide kattintva:

https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Oroszlany606520140607?authuser=0&feat=directlink

 

 

 

 
 
 
Négyszögletes Kerekerdő 55/40/25Túra éve: 20142014.06.05 01:33:35

Négyszögletes Kerekerdõ 55


2014.


Ajka környéki dimbeken-dombokon sétálgattunk vagy 50 kilométert,nézegessetek képeket a túránkról:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/NegyszogletesKerekerdo50?authuser=0&feat=directlink


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli

 
 
Őrség (- Vendvidék) 75/50/30Túra éve: 20142014.05.08 13:48:20

 Õrség 50.


2014.05.03.


Sziasztok!


A "szerek" világában jártunk szombaton.Azon kiválasztottakkal akiket nem rémít el a hidegfront érkezése,egy kis esõ ígérete,akik hajlandók akár többszáz kilométeres utazásra,csak hogy hazánk eme kivételes,máig szinte érintetlen helyén sétálgathassanak kedvük,teherbírásuk korlátai által engedélyezett kilométereken át.


Õrség 50 tehát.


Kiváló szervezés,szép útvonal(kivétel a 22-30.kilométerig,azt át lehetne tervezni),bõséges ellátmány,ideális túraidõ,(Gyõrben reggel 4-kor,és fél napig szakadt az esõ,itt Szlovéniában szikrázó napsütés,mindösszesen 20 perc ázás Farkasfa elõtt),nagyon igényes Igazoló Füzet-pecsétlenyomatok......szóval minden egyben volt.Köszönjük!


Nézegessetek képeket az utunkról!


 


 https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Orseg502014?authuser=0&feat=directlink


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli

 
 
Lepke (Vasas nagy 8-as)Túra éve: 20142014.04.01 11:15:36

Lepke 40.


2014.03.22.


Keszthelyi-hegységben jártunk,nézegessetek képeket az utunkról:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Lepke402014?authuser=0&feat=directlink


Köszönjük a lehetõséget!


dnvzoli

 
 
Vándorbottal a VasparipáértTúra éve: 20142014.02.26 14:43:39

Ha-Vas-Paripa 2014.


Pénteken Robival és Lacival leugrottunk a Bakonyba elvégezni a szokásos hosszútáv-szalagozásunkat.Eddig mindig szép idõt fogtunk ki,hát most megszakadt a folyamat,egésznapos áztató esõben gyalogoltunk.Ezt mi különösebben nem bántuk,inkább abban reménykedtünk,hogy a túra napjára remélhetõleg kissé alábbhagy a csapadék intenzitása,neadjisten meg is szûnik esni.A met.hu sajnos semmi jóval nem bíztatott.Bár a várható csapadék szombatra minimálisnak ígérkezett,tudjuk,hogy a legkisebb esõ ígérete is elég ahhoz,hogy az alkalmi kirándulók zömét teljesen indokolatlanul otthon tartsa.Egy helyi,viszonylag rövidtávos túránál viszont õk alkotják(nák)az indulók minimum felét.Tehát szalagoztunk.


A pénteki nap néhány tanulsága:


A Bakonyban sétálni esõben is felemelõ érzés.A Dekás vízálló bakancs nem bírja a huzamosabb esõt.Egyszer már megjegyezhetnénk mennyi idõt vesz igénybe a szalagozás.Ideje lenne beszerezni valami lélegzõ vízálló nadrágot.Jó,ha tudod mikor jön a vonat,amivel vissza szeretnél jutni az autódhoz,akkor talán nem nézed végig zokniban állva ahogy befut az állomásra majd egy perc múlva elhúz Varsány felé.(A következõ úgy 4 óra múlva jön...:)))Ha gyalogolnod kell,mert lekésted a vonatot és ezt a mûveletet a magas vízállás miatt a síneken hajtod végre és tudod,hogy hamarosan várható egy vonat szembõl akkor bizony nem célszerû bemenni az alagútba.(Egyenesen felelõtlen elmebetegség:)


Képek a szalagozásról:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Havasparipa14Szalagozas?authuser=0&feat=directlink


Szombaton keléskor az elsõ dolgom volt ránézni a met.hu-ra,ami eddig teljesen megbízhatónak bizonyult.A radar ami elvileg az aktuális állapotot mutatja nulla esõt jelzett.Csapadékfelhõk sehol.A térképes elõrejelzõ modellekbõl kettõ nem riogatott esõvel a túranapra,egy minimálisat jósolt.Ezért is csodálkoztam rá a Varsány határában elég intenzíven hulló csapadékra.Gyirótra átautózva se lett jobb a kedvünk,az elsõ dolgunk a ponyva felszerelése volt.Aztán elállt!:)A legrosszabb forgatókönyv jött tehát be:esett egy kicsi.Késõbb nap közben volt némi szitálás,hosszabb-rövidebb ideig,bánhatja aki csak ezért otthon maradt.A gyiróti ponton mintegy 125 vidám túrázó haladt át,köszönjük a részvételt,jövõre újra várunk mindenkit,mi itt leszünk!:)


Képek a bakonygyiróti Sváb Pincesorról:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Havasparipa14Pontorkodes?authuser=0&feat=directlink


A nap néhány gyiróti tanulsága:


Ha a met.hu radarképén épp nincs esõfelhõ,az még nem biztos hogy a valóságban tényleg nincs.Ha a met.hu minimális esõt ígér,az be is jöhet,fõleg a Bakonyban.A minimális esõ ígéret miatt nem érdemes otthon maradni.Minimális esõ az nagy eséllyel maximum szitálás,ami nem halálos.:)Ha-Vas-Paripán különös dolgok történhetnek veled:Ha házasodni szottyan kedved itt megteheted.Kisebb mûtét sem probléma,személyzet adott.Még ha rendõr is vagy Popeye-jel nem érdemes kötekedni.A szerencsések minimum nyuszifiúnak vagy cicafiúnak születnek.Varázslók,boszorkányok márpedig léteznek.A gyiróti pincesor-különösen túranapon-jó kis hely.Jövõre neked is ott a helyed!

 
 
KitörésTúra éve: 20142014.02.11 12:40:38
Kitörés 60.

2014.02.8-9.

 

Esni fog vajon az esõ?Ez volt a legfõbb kérdés a hét közepétõl,miután kiderült,hogy ez a Kitörés formabontó módon se nem lesz havas se nem lesz fagyos,éjjel sem számíthatunk mínuszokra az esõ viszont erõsen kinéz a nyakunkba.

Péntek este aztán már az összes térképes elõrejelzési modell megnyugtató adatokkal szolgált-mármint az esõre nézve.Ezek szerint a túra idõpontja pont két átvonuló esõzóna közé ékelõdik be,tehát esni fog elõtte(ez a lényegesebb,a késõbbiekben majd meglátjuk….hát megláttuk:)majd utána is,de a túrát megússzuk szárazon.

 Szombat délelõtt aztán Gyõrben esik is de nem ijedek meg,a met.hu-nak lehet hinni,ahogy illik a rövid esõ alábbhagy majd továbbáll keletnek-ahova mi is igyekezünk majd pár óra múlva…

 Reggel bejelentkezik a csapatba Pisti is,így már vele indulunk begyûjteni a többieket,elautózunk Andrisért majd Robit vesszük fel az ilyenkor szokásos helyen,már csak Zsuzska van hátra,lassan neki is letelik a mûszak,bezuttyan az autóba,egy rövid szentiváni megálló és már suhanunk is Szomor irányába.A tavalyi tapasztalatot felhasználva a sebességhatárokat betartva,kényelmes tempóban érünk az említett faluba,lerakjuk az autót majd következik a hagyományos kocsmai ráhangolódás a túrára.A busz pontosan érkezik,körülbelül 78 megállót beiktatva de lassan azért csak megérkezünk Budára.

 A Széll Kálmán téren rögtön nagy kiabálásra leszünk figyelmesek,már azt hisszük a mára várt balhé részletébe csöppentünk de hamar kiderül,hogy egy családi performance utolsó jeleneteit élvezhetjük:egy totál részeg aszonyság üvölt különbözõ szitkokat teli torokból miközben egy hasonlóan ittas férfiember épp agyoncsapni készül színésztársát.Elhagyjuk a teret,inkább felcaplatunk a Várba.

 Idén jól taktikáztunk már ami a nevezést illeti,mi négyen elõneveztünk,egy perc alatt kezünkben az Igazoló füzet,nem elõnevezettként Pisti is hasonló gyorsasággal jut úti okmányához,lévén a tömeg már elhagyta a helyszínt.Épp indulásunkkor dönti el a szépszámú rendõrsereg parancsnoka is,hogy a korábbiakhoz hasonlóan itt bizony semmilyen balhé nem lesz és utasítja a kamerás mikrobuszt a várudvar elhagyására.Azért biztos ami biztos pár emberrel megrakott rendõrjármû ottmarad.

 Elindulunk hát,a Bécsi kapun törünk ki a Várból,egy ideig ismerõsek az utcák,igen,itt van az a furcsa,jól kivilágított tornyú templom,aztán állj,ez az utca már gyanús.Elhasználjuk a közönség segítségét,a fogaskerekû végállomása felõl érdeklõdünk,a néni megmutatja az irányt de felhívja a figyelmünket,hogy az innen jó messze van.:).Beérünk a Városmajorba(ott álltunk mellette:),megvan a kocsiszín,ott a János kórház,helyben vagyunk.Jöhet a Diós-árok.

 A Diós-árok hozza a formáját bár nagyságrendekkel könnyebb emelkedni az aszfalton ha az se nem havas,se nem jeges.Az öltözékemet is jól lõttem be,felül egy téli aláöltözeten és egy polárpulcsin kívül nem viselek mást és totál jó a komfortérzetem.Melegem sincs és nem is fázom.6-7 fok lehet amúgy pluszban.Az árok tetejénél belefutunk a ködbe én szeretem a ködöt,vidáman fényképezgetem is,már amennyire a kis gépem lehetõvé teszi ezt a sárgafényû lámpákkal bevilágított,amúgy nagyon hangulatosan ködös,sötét utcában.(Nem nagyon.:)

 Elhagyjuk az árkot,átkelünk a fogaskerekû vágánya felett,itt már elvileg a zöld sáv a követendõ,viszont a jelzés sûrûsége errefelé nem a legmegfelelõbb azért valahogy csak eljutunk a keresett lépcsõsorig amin felgyalogolunk az elsõ ellenõrzõpontnak helyet adó Széchenyi-emlékhez.Itt megerõsítést nyer az amit eddig is tudtam: a ködöt én csak világosban szeretem.:)Sajnos a fényképezõgép tök sötétben és ködben használhatatlan,ha vakuzol a képen nem lesz más csak jól megvilágított,lebegõ vízcseppek,ha nem vakuzol állvány híján és a mozgó fotótéma miatt a kép elmosódik.Elteszem a gépet,ma úgy látszik nincs több fotó.A M.Kir.1.Honvéd Gyalogezred „Budapest Õrzászlóalj”pecsétjének lenyomatával gazdagodva folytatjuk a túrát.

 Kezdõdnek a gondok.A zöld sáv itt aztán már tényleg ritkás,a köd marha sûrû,azért valahogy mindig jó helyen járunk,nekünk is vannak emlékeink,Pisti meg viszonylag sokat jár erre,no meg a túratársak is segítenek ha kell.Ma nincs gps nálunk,muszáj megoldanunk e nélkül a dolgot.Az itiner itt kevés,persze írja a zöld sávot de azt meg is kellene találni.A köd egyre aggasztóbb.Aztán beérünk az erdõbe én konkrétan megijedek,de rendesen.

 A látótávolság úgy 2-3 méter,ha felteszed a fejlámpát ugyanazt látod,mint mikor vakuzol:a ködöt.:)Tényleg megijedek,mi lesz,ha ez végig így lesz a túrán?Így kell botorkálnunk addig míg kivilágosodik?Egy olyan helyen,ahol eddig életemben kétszer jártam,és ahol mivel rendkívül sûrû a turistautak hálózata pillanatok alatt el lehet tévedni….szép kilátások mondhatom.:)

 Összekiabáljuk egymást és megbeszéljük,hogy most aztán tényleg együtt kell maradnunk.

 Hamar rájövünk,hogy a fejlámpa hagyományos módon használhatatlan,kézben fogva a lábunk elé világítva van legnagyobb hasznunkra.Így viszont kiesik az egyik bot…ez nem lesz egyszerû menet.:)

 A körülményeknek megfelelõen a második ellenõrzõpontra,a Csacsi-rétre a lehetséges variációk mindegyike felõl érkeznek túrázók,mondja a pont õre,a látottak alapján ezt mi is megerõsíthetjük.:)

 Csacsi-rét után aztán bedurvul a túra.Az elõttünk elhaladó tömeg ami jelenthet akár kétezer embert is úgy szétgyúrta a megázott talajt,hogy csak na.Lehet,hogy az elõzõ szakaszokon is volt sár de ott a világítással,a navigációval voltunk elfoglalva így ezirányú emlékeim megtréfálhatnak,de itt már határozottan állítom,hogy van sár és nagy sár van.A sár mint tudjuk érdekes egy jelenség, egyszerre ragad és csúszik.Na ez aztán sár a javából!Borzasztó nehezen haladunk,sokan állnak félre túrabot híján valamiféle támasztékot keresve maguknak,a legbénább bot is több mit a semmi ilyen körülmények között.Néhányan hatalmasat esnek,majd csúnyán beszélnek.Csúszkálunk az egynyomos ösvényen,viszont a lassúakat muszáj megelõzni,messze még Szomor.Az a legszebb a dologban,hogy a vízszintes szakaszokon a legnehezebb a járás,mivel ott a sár között megáll a víz,miközben a lejtõs/emelkedõs részen a lefolyás hatására csak szikkad valamelyest a talaj..Ráérünk a János-hegyre vivõ pirosra,a sár nem kisebb,de legalább az ösvény kiszélesedett úttá,könnyebb az elõzés.

 János-hegy 12.kilométer,szintemelkedés 657 méter.Csokit osztanak a szovjetkatonák,és katonanõk az egyik lányka szájában valami pipaszerû lóg.:)Rákerül az Igazoló füzetre a sarló-kalapácsos pecsétlenyomat.Próbálok fotózni,itt nincs köd csak a gépem sz@rakodik,az istenért nem akar ma dolgozni,marha ideges vagyok,most vettem vadiúj eneloop akkukat,eddig a köd miatt,most meg a gép miatt nem megy a fotózás.Feladom,elteszem,errõl a túráról sajnos nem lesznek képek.

 Elindulunk felfelé a kilátó mellett-nem is emlékeztem,hogy ilyen emelkedés van itt-aztán beváltunk újra az erdõbe.A józan ész is azt diktája,a szervezõk is megkértek mindenkit(igaz nem konkrétan erre a helyre fókuszálva)hogy ne hagyjuk el a turistaösvényt,mégis sok az agyhalott,akik fától fáig csúszkálva rövidítenek(maximum távot,idõt semmiképp…)a meredek kispistás-útvonalakon,saját testi épségüket és az esetleges sérüléseik miatt a mentésükre igyekvõk idejét,energiáját nem kímélve.Akkor is elítélendõ ez a hozzáállás,ha elõbbre jutnak vele,de itt ez sem áll fenn,a kijelölt úton haladva sorra elõzzük le a sok rövidítõt….

 Beleérünk amúgy újra a ködbe.Úgy látszik csak egy bizonyos magasságtartományban helyezkedik el és mi hol alatta,hol fölötte vagyunk.Hát most benne.Vidám dolog amúgy szétgyúrt,sáros-köves,meredek,kanyargós ösvényen lefelé haladni ködben.Aki még nem próbálta nem tudja mit szalasztott el eddig.:)

 Leérünk a Budakeszi útra.A Diós-árkot leszámítva az eddigi legkomolyabb emelkedés vár ránk a sárga sávon.Bizony nem egyszerû a jó 100 méter szintemelkedés 1 kilométeren belüli összegyûjtése ezen a szétgyúrt,sáros emelkedõn,de azért persze szép lassan feljutunk.A Kaán Károly-kilátó tövében nagy a tömeg,mi is rendezzük sorainkat majd elindulunk lefelé.

 Hûvösvölgy,lángos bodega,állítólag itt forró teához juthatnánk de nagy a sor,meg az eddig megelõzöttökön sincs kedvünk újra áthámozni magunkat,kihagyjuk hát ezt a lehetõséget.Megyünk tovább a sárgán,persze felfelé.

 Nem ismerem a helyet,így csak azt tudom mondani,hogy egyszer csak pontõrökbe botlunk akik ellátnak bennünket a M.Kir.11.Honvéd-Kerékpáros Zászlóalj Parancsnokság feliratú pecsétlenyomattal majd közlik,hogy az elõzetes várakozásoknak megfelelõen az Újlaki-hegy ma kimarad de még a Szépvölgyi út végéhez sem kell felküzdenünk magunkat,hanem irány tovább-és itt idézném-a sárga úton!

 Kerüljük tehát a hegyet,távot sokat nem spórolunk,szintemelkedést annál inkább(úgy 150 méterre saccolom)és valóban sárga sávra emlékszem az út ezen szakaszáról,viszont ha az én 2009-es térképemet nézem,szerintem az ezen kék kerékpáros jellel ellátott úton haladhattunk,ami egy idõ után valóban becsatlakozik a hegy felõl érkezõ(és az elõzõ években bejárt)sárga sávba.Ez a szakasz is nehezen járható amúgy a sár miatt,jobbára egynyomos az ösvény,megyünk lefelé és felfelé egyaránt,sok viszont a vélhetõen rövidtávos túrázó-õk értehetõen itt már nem sietnek túlzottan.Nekünk viszont drága az idõ,elõzünk is folyamatosan.Aztán itt a Virágos-nyereg.

 Virágos.nyereg,Boróka büfé,a 25 kilométeren indulóknak itt a vége,nekünk jó esetben egy rövid pihenõ fasírozottas szendviccsel még jobb esetben teával is.

 Hát most rossz lapot húztunk.A sátor felé irányít minket a katona,nem is állnak elõtte sokan,talán 25-en.A sor viszont nem fogy.Megígértem magamnak,hogy nem idegeskedem,egy idõ után azonban csak elkezd érdekelni a lassú haladás oka.Bejutunk végre a sátorba,legalább a menetrendszerûen(a met.hu megmondta)megérkezõ szél elõl védve vagyunk.A sor nem fogy.Kiderül,hogy fasírozottak úgy negyed óránként érkeznek,akkor is csak úgy 20 darab,közben a tea is elfogy néha,arra is várni kell.(Tudom,hogy ez a tea nem a rendezõk sara,ez a hely extra szolgáltatása)Jó 40 percünbe telik,míg mindannyian hozzájutunk az ellátmányhoz,most modhatja bárki,hogy várt volna ennyit a fene egy pohár teára meg egy szendvicsre,de tudtuk mindannyian,hogy jól fog esni,hát kivártuk.És jól is esett.A személyzet egyébként mindenkitõl elnézést kért a várakozás miatt.

 Itt lenne egy zárójeles javaslatom,tényleg a jó szándék vezérlete alatt.Véleményem szerint ha elõre megsütnék a fasírozottat(mondjuk délelõtt) és a kínálás elõtt mivel tényleg jó a gyomornak a meleg étel az érkezõk számának függvényében megmikróznák sokkal gördülékenyebbé lehetne tenni a kiszolgálást.A fasírozott úgy is meleg lenne,az élvezeti értékét meg semmivel nem rontaná le a mikró.Egy katonai sátorban vagyunk egy emléktúrán,nem a Gundelban,én itthon 3 naposan is megeszem a fasírozottat(késõbb is de addigra elfogy),szerintem a túrázók se fanyalognának.Örülnének,hogy 10 percet állnak nem egy órát a hidegben.A teánál meg egyszerûen több edényre van szükség.Elhagyását semmiképp nem javasolnám,hihetetlenül jólesik ilyenkor.Zárójel bezárva.

 Ettünk-ittunk,kihûltünk,lassan akár el is indulhatnánk.:)Kérdezem a katonát,hogy akkor most merre is az arra(itt is volt rendezõi javaslat az útvonal módosítására a csúszásveszély miatt)kék vagy sárga de mint mondja már tök mindegy!:)Menjünk hát az ismert sárgán!

 Hát csúszik,ahogy kell!:)És ugye ez az a szakasz,ahol az ösvény egynyomos,néha csak félnyomos,a hegy oldalában fut és lejt-persze kifelé.Jelen esetben meg még szét is van gyúrva,jó sáros,öröm rajta a haladás.Az alternatív javasolt út a kék lett volna a Kötõk padjánál található extra-leesésveszély miatt,én csak azért nem értettem ezt mikor itthon olvastam a kiírásban mert a kék csak egy darabig fut párhuzamosan a sárgával(felette),majd keresztezi azt(még bõven a Kötõk padja elõtt) és elmegy durván északnak,semmiképp nem tart az Alsó-Jegenye-völgyig,ahova pedig mi igyekezünk.Legalábbis az én térképemen.Nálam(a 2009-es térképemen) a sárga alternatívái a következõk a völgyig,kikerülendõ a Kötõk padját:Z-P kerékpáros út(nem tudom fel van-e festve)-S vagy K-P kerékpáros(nem tudom,hogy fel van-e festve-S.Van még egy K-KZ-Z-Z+ útvonal is,de az 6-700 méterrel hosszabb az eddigieknél.

 Haladunk a sárgán tehát.Megjön a kék balról.Ettõl kezdve sokkal rosszabb az út,tisztán látszik,hogy sokan itt csatlakoztak vissza a klasszikus útvonalba.Nagy a sár,csúszik-ragad ahogy kell.:)A völgy felett közvetlenül már nem lehetne talpon maradni,minden lépéssel együtt jár egy 20-30 centis csúszás,csoda,hogy esés nélkül leérek.Átkelek a patakon és bevárom a többieket,közben egy német pecsétlenyomattal gazdagodom.Befut a csapat,kis cihelõdés és irány a völgy.

 Itt nem olyan mély a talaj,könnyebben haladunk mint eddig de azért megbeszéljük,hogy ezen szakasz után pihenünk egy nagyobbat.Hát persze,jön a Muflon,de hol van az még!!

Kiérünk a benzinkúthoz,itt mindig látunk autót ami túrát feladóért jön,most sincs ez másképp.A benzinkút zárva,tudtuk elõre nem meglepetés.Felkanyarodunk a sárgán a Kerek-hegy felé.Hosszú,monoton emelkedés jön most,nem lesz egyszerû.Hát nem az.A sár alattomosan szívja ki az erõnket,még szerencse,hogy néha az ösvény szélén lehet haladni,ahol van némi lehullott levél,ezáltal nem olyan mély a csapás és nem csúszik annyira a bakancs talpa.Szótlanul bandukolunk,néha magam elé mormogok valami cifrát,a központi téma persze a talaj.:)Elérjük a helyet,ahol a sárga élesen elkanyarodik jobbra nekünk viszont egyenesen elõre kell tartani,150 méter után itt az országos kék,arra állunk át.Persze az itiner említi,hogy ez a Kerek-hegyi tisztásnál lesz(van) de aki sose járt erre nem tudja,hogy most van itt.Régebben úgy rémlik volt itt szalag,most nincs,vissza is kell kiabálni 5-6 embert a jó útra.(Egy nyilazott tábla lenne a tökéletes megoldás.)Bár a sárga egy kis kerülõ után szintén becsatlakozik a kékbe,de minek kerülni,ha nem muszáj,szívunk ma épp eleget e nélkül is.:))

 Itt a Muflon!Sorállás nincs,meleg tea van.Még szabad hely is akad,nincs túl hideg,simán le lehet ülni enni és inni egyet.Eltöltünk itt egy jó negyed órát,a kulacsokat is sikerül feltöltenünk vízzel a mosdóban,a folyadékra szükség is van,Perbálig a pótlásra nincs lehetõség.Viszont egyre többször nyúlunk a flakonokhoz,egyre többször követeli a szervezet az italt.Felhasználom a régóta cipelt vésztartalék-Isostar poromat.

 Pihenés után a kék a követendõ,a település szélén egyszer benézzük de hamar visszatalálunk rá.Feltûnik a Nagy-Szénás,innen nézve marha magasan vannak azok a fénypontok!:)Elérjük a hegy lábát,a kis fényvisszaverõ cetlik nagyban segítik a jó irány fellelését,ezek nélkül lehetne keresgélni a helyes utat.Felfelé még hagyján,a hegytetõt csak elérnénk nélkülük is valahogy,viszont az már nagyon nem mindegy milyen irányba indulunk lefelé.

Felfelé szerencsére hátszelet kapunk,ami persze a csúcsról hamar lekerget bennünket pedig el lehetne itt nézelõdni sokáig,szép az éjjeli panoráma.Lefutunk hát gyorsan a tetõrõl,a szél keményen csap az arcunkba,kapucninkba bújva sietünk a fák árnyéka felé.Az erdõben elérjük a kék sáv-kék kereszt csomópontot,bevárjuk Zsuzskát és átállunk a kereszt jelzésre.

 Innen hamar a Fehér-úti ellenõrzõpontra érünk,itt nem idõzünk,megyünk is tovább.Pihentetõ szakasz következik,talán túlságosan is.Jobbára lefelé vagy szintben haladunk,elég monoton és mivel a lábunk alá se kell annyira koncentrálni elég álmosító.Komolyan mondom jólesik a mászás mikor elérjük a vadvédelmi kerítést,legalább felébredünk kicsit.A következõ etaptól sokan tartottak,ahogy hallottam,féltek a nyílt terepen való dagonyázástól.Félelmük alaptalannak bizonyul,a szél most segítségünkre volt,a körülményekhez képest szépen felszárította az utat aminek követését egyébként szalagozás segíti.Átkelünk egy kisebb patakon is,beleesni nem tanácsos,szerintem ez tömény szennyvíz,valami állattartó telep lehet a közelben,a szaga kísértetiesen hasonlít a Csárda-völgyi patakéra(Bakony),azt egy tehenészet szennyezi büntetlenül.Elérjük a 10. ellenõrzõpontot a Malom-földeknél.

 A katona közli,teapont üzemel Perbálon a Kis Kaiserban,ismerõs hely,mi is oda szoktunk beülni ilyenkor.Begyalogolunk a faluba Robival,6 óra lesz mindjárt,betérünk az említett helyre ahol Pisti és Andris már berendezkedett.Pár perc és befut Zsuzska is,jó beszélõkéjû újdonsült túratársát úgy látszik út közben elhagyta valahol.:)

 Pihenünk egy jó fél órát,igazából nem sietünk sehova,a szintidõ is engedi a lazítást.Aztán felkeltjük Andrist és Pistit,nekiindulunk a maradék gyenge 12-nek.A fejlámpára szerencsére már nincs szükség.

 Kikapaszkodunk a faluból.Egy darabig úgy látszik,hogy a viszonylag homokosabb talaj elnyelte a vizet és nem képzõdött akkora sár,de ez az állapot hamar elmúlik visszatér az eddig megszokott csúszkálás.Elég lassan de újra felvesszük az utazósebességet.Felcaplatunk egy dombhátra,majd leereszkedünk róla,de csak azért,hogy párszáz méter után újra elérhessük az elõbbi magasságunkat.Szántóföld szélére érünk,ez aztán mindent visz,szerencsére nem hosszú a szántásos szakasz.Ezután jön még egy kis emelkedés a Nyakas-tetõre,aztán újra lefelé visz az út.Hullámvasutazás vége,elgyalogolunk Anyácsapusztára.Közben szépen kitavaszodik,süt a Nap,gyönyörû a kilátás minden irányba,most sajnálom igazán,hogy a fotómasina bemondta az unalmast.

 Tehát Anyácsapuszta.A pontot idén is német alakulat uralja,idén is szépen berendezkedtek.Pecsétlenyomat a lapra és már indulunk is tovább,felmérjük az elõttünk álló szakaszt,ilyen szép idõben a Kakukk-hegy sem tûnik olyan ijesztõnek.:)Anyácsai-tó most kimarad,egy ideig aszfalton haladunk majd szántóföldi úton közeledik a hegy.Szalagozás mentén kezdjük meg az emelkedést,lassú,apró léptekkel gyûjtjük a szintet aztán a hegy bekeményít,de csak rövid ideig,nem is tud kifogni rajtunk.Az akácos elõtt érdemes visszafordulni kicsit nézelõdni,lenyûgözõ a panoráma,meg hát nem is sietünk sehová.Aztán egy utolsó erõpróba,felgyalogolunk az akácosba majd hamarosan meg is érkezünk a csúcsgúla tövébe beásott utolsó ellenõrzõpontra.

Itt is németek táboroznak,a pecsét begyûjtése után a kálváriadomb irányába hagyjuk el a hegyet.A fák között semmi gond,nem csúszik annyira,hamar le is érünk a faluba.Kb. 1 kilométer és benn is vagyunk a célban.18:20-kor indultunk,most 9 óra 10 perc van.

 Átvesszük az Oklevelet,a kitûzõt,a felvarrót majd elfogysztjuk a nagyon finom virslit teával,akinek úgy esik jobban forralt borral.Indulás elõtt,mivel derékig sáros mindenki átöltözünk,majd hazaautózunk.

 Hát igen,a Kitörés.Eddig volt egy nagyon hideg Kitörésünk,mikor hajnalban Perbál határában mínusz 15 fokban gyúrtuk a havat.Aztán tavaly nem volt annyira hideg,éjjel is csak úgy mínusz 5-6,de tükörjég volt az útvonal nagyobbik része.Aztán idén itt volt ez a sár,olyan volt,mintha az ember valami ragasztóban lépkedne,azt vártam sokszor mikor reped le a bakancsom talpa.Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem hogy az eddigi három Kitörés jelenti a teljesítménytúrázó múltam 3 legextrémebb túráját.

 Igen,minden évben megfogadjuk a Virágos-nyeregben,éhesen,szomjasan,fáradtan a sorban állva,hogy ide aztán többet nem jövünk,de valahogy azért mégis itt vagyunk újra és újra,és én már most borítékolom,hogy jövõre sem lesz ez másképp!:))

 Köszönöm a lehetõséget!

 dnvzoli

U.i.:Minden elismerésem azon résztvevõké,akik nem rendszeres túrázóként teljesítették bármelyik távot,mi viszonylag gyakran teljesítménytúrázók is elfáradtunk rendesen,az alkalmi túrázóknak részemrõl kétszeresen is kijár a vállveregetés!

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 
túra éve: 2013
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20132013.12.07 19:08:29

Tanúhegyek nyomában 40.


Már Tapolca felett láttuk,hogy ez más lesz mint az eddigiek.A kelõ Nap fényénél gyönyörû sárgás-vöröses fényben úsznak a tanúhegyek,innen a dombtetõrõl belátni az összeset,komolyabb fotógéppel érdemes volna megállni és kattogatni párat,enélkül mást nem tehetünk,mint hiszünk a krónikásnak:hihetetlenül szép a látvány.


Az iskolához 7 után érkezünk,épp elõttünk fut be egy népes csoport,jó tíz perces sorállás ennek eredménye,nem gond amúgy.Repkény és Droid kellemes sétát kíván,az ajtóban megkapjuk a rajtidõt-hajrá!


Kilépve az iskolából szokatlan a látvány,látni a Badacsonyt,mármint a hegyet.Megkezdõdik hát a móka,a levegõ kicsit sem párás(na jó,lehet,hogy egy picit mégis...)a megszokott köd viszont nincs sehol.Érdekes így haladni.Forrásnál kis pihenõ,iszunk is egyet aztán irány a hegy teteje!Hamarosan itt is a Kõkapu,felosonunk mellette,a bazaltfolyosónál még koránt sincs vége a megpróbáltatásoknak,van még pár kertesztezendõ szintvonal mire megpillantjuk a Kisfaludy-kilátót.


Matrica a lapra,kilátóba fel,végre megérte a lépcsõzés,a Balaton felett káprázatosak a fények,a többi irányba is éredmes nézelõdni.Egy baj van csak,totál víz a hátam,kezdek fázni így visszatérek a túrába.Vicces dolog a Badacsony oldalában túrázni amúgy a kéken,jó kis hullámvasút,lehet gyûjteni a szinteket.Több kilátópont mellett haladunk el,mindenhol megállunk nézelõdni,meg kell becsülni hogy tiszta az idõ.Aztán Badacsonyról le,átaszfaltozunk Szigligetre.


A várat épp renoválják úgyhogy a marticáért és a nápolyiért kevesebb szintet kell legyûrni,a pont a Várhegy tövében székel.


Elhagyjuk Szigligetet,jön a kerékpárút majd a bekötõút a Szent-György-hegy irányába,egy pincénél újabb matrica kerül az Igazoló lapra majd szõlõsök mentén közeledik a hegy.Lengyel-kápolnát mellõzzük majd az Oroszlánfejes-kút mellett haladunk el.Kezd valamiféle napsütés lenni ennek eredményeképp javul a kilátás és sárosodik az eddig lefagyott ösvény.


A hegyen igazoljuk ottjártunkat majd a bazaltorgonák tövében leereszkedünk a kulcsosházhoz némi ellátmányért.A felhozatalra szavunk nem lehet!


Jön a Csobánc!Fenséges látvány ez a hegy ahogy egyre közeledik,már itt tornyosul felettünk,a szerpentinen már látszanak a hangyaként felfelé araszoló túratársak,a szerencsésebbek már a tetején tartanak....


Aztán már mi vagyunk a hegy oldalában,mit mondjak a kilátás innen is pazar,hamarosan a tetõn találjuk magunkat,nem kicsi ez a kõtömb,nem is túl alacsony de azért így szerpentinezve nem halálos a meghódítása.


Bokatörõ ösvény visz le a túloldalon,valaki aktiválja a napelemes kutat-csatlakozunk hozzá és feltöltekezünk vízzel.Átgyalogolunk Káptalantótin,jön a Tóti-hegy.


Nagyobb sárra számítottam,nem lett igazam,viszonylag könnyû a hegy meghódítása.A kilátás innen aztán mindent visz,ez mondjuk nem meglepõ.El is töltünk itt pár percet.


No,már "csak" a Gulács van hátra,itt elõbújik amúgy sem túl mélyen rejtõzõ udvarias-énem,szinte minden lefelé haladónak félreállok így mindenféle halálközeli élmény nélkül van meg az utolsó hegy ma.


Világosban történik még a leereszkedés is,sõt a fejlámpa elõ sem kerül ma,mire szükség lenne rá bent vagyunk Tomajban,ott meg már bekapcsolt a közvilágítás.


Beérve a suliba átvesszük a díjazást,vacsorázunk egyet majd hazasuhanunk Gyõrbe.


Újabb tartalmas napon,újabb szép túrán vagyunk túl,köszönjük az ez ügyben tett fáradozást mindenkinek!


Köszönöm a lehetõséget,a túratársaimnak a társaságot!


dnvzoli


Néhány kép az útvonalról itt:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/TanuhegyekNyomaban2013?authuser=0&feat=directlink


Jó nézegetést!


 

 
 
LővérekTúra éve: 20132013.11.21 09:48:07

Lõvérek 40.


2013.11.16.


Lõvérek 40 hatodszor.Ez a Lõvérek 40 aztán olyan volt,amilyen egy Lõvérek 40-nek illik lennie.Reggel kellemes hideg(az autó szélvédõje Gyõrben lefagyva),a túra elsõ felében szép ködös a táj(mondjuk Sopronba elautózni egy rémálom volt,hát még a hazaút...:)),aztán késõbb a Napocska is megmutatta magát,viszont ezután is lehetett látni ködös völgyeket,néha a köd alatt meneteltünk,néha benne,néha meg felette-ahogy ez egy Lõvérek 40-en illik:)Az ellátás a szokásos-ami itt a kimondottan jót jelenti,a célvirsli finom,a házilekvár mennyei,a müzliszelet pont a túrára való.De hogy ne tûnjek fizetett dícsérõnek:a sárga-fekete szalagot(bár sûrûségük terén nem érheti a szervezõket panasz,sõt!) nem kimondottan késõ õszre fejlesztették ki:))


Viccet félretéve:szeretem ezt a túrát,köszönöm a lehetõséget,a túratársaknak a társaságot,és egye fene,Niki is megnézheti a képeket!:)


Amiket itt találtok:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Loverek4020131116?authuser=0&feat=directlink


dnvzoli

 
 
ÍrottkőTúra éve: 20132013.10.31 09:51:07

Privát Írottkõ 50.2013.10.29.


 Történt,hogy ismét egy napra esett a Vasparipa-túra az Írottkõvel.A tudomány mai állása szerint egyszerre két helyen nem lehetek,így valami megoldást kellett találni.Kifundáltam hát:a Vasparipán szokás szerint szalagozunk,majd másnap pontõrködünk egy jót a Csárda-tetõn,az Írottkõ 50-et meg teljesítem privátban.Így is lett.

 Egy szép õszi,majdhogynem nyárias idõt ígérõ keddre esett a választás,igaz koraestére,késõdélutánra már bekúszó esõgócokat vizionált a met.hu,de a nap nagy részén kiváló túraidõre számíthattam.

 Mindent úgy csináltam,mintha a hivatalos túranapon lennék.Kelés 3-kor,indulás Gyõrbõl négykor.Szokásos reggelizõ megállás a szokásos benzinkúton,érkezés Kõszegre fél 6 után pár perccel.Átöltözöm túrázónak,a nyári technikai póló fölé csak egy vékonyka polármellény kerül,húzós emelkedõvel nyit a túra,lehet,hogy még ez is sok lesz.Amúgy kb.10-15 fok lehet.És sötét.

 Átgyalogolok a temetõ mellett,mellõzöm a szénsavas-kutat,egyre meredekebb utcákon gyûjtöm a szintet.Tudom,hogy hamarosan egy vízmosás peremén kell evickélnem ezért felteszem a fejlámpát,a döntés jónak bizonyul.Kis aszfaltozás,majd végleg elhagyom az álmos városkát,bevetem magam az erdõbe.Komolyan,itt még melegebb van mint lent a völgyben,meg is szabadulok a polártól,mivel erõteljesen világosodik a fejlámpa is visszakerül a zsákba.Hihetetlen,mindjárt itt a november és én egy szál pólóban nyomom a túrát hajnalok hajnalán.:)A szokásos 50 perces idõn javítva 45 perc alatt tudom le az elsõ 3,7 kilométert a maga 320 méteres szintemelkedésével.

 Felnézek az Óház-tetõ kilátójába,épp elkapom a napfelkeltét,készül pár fotó.A korai idõpontot tekintve is kimondottan jók a látási viszonyok ahhoz képest amennyire „jók” szoktak lenni általában a kilátó-látogatások során.Kilátóból le,irány a kék sáv a Vöröskeresztig.Még 60 méter szintet szedek össze az Irány-hegy tetejéig majd leereszkedem a közepén egy vörös kereszttel díszített pihenõhelyig.Itt találkozom az elsõ emberekkel egy mikrobusznyi favágó képében.

 Vöröskereszt után a piros kereszt a követendõ,az út többnyire lejt,könnyedén haladok a gyönyörû erdõben.Bár a lombozat már lehullott,így nem színesíti a képet,az avarréteg a barna ezernyi árnyalatában káprázatosan szép.Elhaladok a Borha-forrás mellett,csodálkozom hogy még csak nem is csörgedezik.Velem felett aztán átállok a piros sávra,ezen ereszkedek le a faluba.

 Már a hegyen éhes voltam,úgy gondoltam majd a játszótéren eszem,hát ez rossz döntésnek bizonyult.Ugyanis míg fenn kimondottan kellemes volt a hõmérséklet,leérve a falu völgyébe ez már nem volt elmondható.Egy-egy ponton azért betalál a napfény,kiválasztok hát egy ilyet és egy kocsibejáró betonján újabb adag élelmet viszek be a szervezetembe.Mivel nincs ellenõrzõpont így nincs ellátmány sem,a folyadékpótlást is magamnak kell megoldanom.Szerencsére épp a múltkor ittjártamkor(ittjártunkkor a családdal) derítettem fel a falu közepén található Vasa-kút nevû forrást(a térképen nincs nevesítve,pedig megérdemelné),most ennek vizében van minden bizodalmam.Ki kell tehát hagynom az Írottkõ-túrák kiváló teáját,a Vasa-kút szerencsére vízadó kedvében van,ott töltekezem fel az enyhén vasas ízû forrásvízbõl.A korrektség kedvéért azért begyalogolok az Alkotóház udvarára,egy fotó igazolásképp aztán hajrá elõre a kék kereszt mentén.

 Felkaptatok tehát a falu fölé,az említett jelzésen el is hagyom azt.Innen is kiváló a kilátás,talán még egy Írottkõ 50-en sem láttam el ilyen messzire a kilátópontokról.A kék kereszt egészen Bozsok határáig vezet,majd ott,ahol a virágkertészetes furgonból szoktuk kapni a pecsétet elfordulok jobbra.Itt annyi változást észlelek,hogy a kék 3szög jelzés átváltozott kék sávvá,a nyomvonal maradt ugyanaz,csak 3szögbõl sáv lett.A régi jelzést még nem tüntették el véglegesen,csak szürkével áthúzták,így aki esetleg nem ismeri a helyet sem rémül meg,hogy úristen,hova keveredtem,az én térképem szerint itt 3szögnek kellene lennie.Bozsok felett is szép kilátásokat rögzítek,sõt egy szál fehér ibolyát is sikerül lencsevégre kapni.A Felsõ-erdõnél behúzom a nemszeretem kaptatót majd begyalogolok a Kalapos-kõhöz.(Ha van idõtök mikor erre jártok érdemes lemenni a kövek alá,onnan látni igazán,mekkorák ezek az óriások,valamint érdemes átnézni az innen nem messze található Széles-kõhöz is,az is nagyon látványos)A Holler-barlangot(ami lényegében csak egy nagyobbacska üreg) most nem nézem meg közelebbrõl,kiérek a határsávra.Jobbra fordulok,immáron a fonódott kék-zöld sávot koptatom.

 Kedvenc részemen haladok,gyönyörûek a színek,alattam néhol 120 méteres mélységben fut a Sötét-völgy én meg itt talpalok a peremén….szeretem ezt a környéket.Aztán a zöld elválik tõlem,megkezdõdik a komolyabb szintgyûjtés,most balomon van egy völgy,hatalmas faóriások fekszenek mindenfelé a barnás-vöröses avarban,holtukban is megkapó látványt nyújtva.A völgyben patak csörgedezik,a csend végtelen,a szintemelkedéssel együtt is jókedvvel haladok gondolataimba mélyedve.Balra több lehetõség(jelzés az Írott-kõhöz-rövidebb,de lényegesen meredekebb megközelítést felkínálva) is kísértésbe viheti azt,akit kísértésbe lehet vinni kispistázás terén,én haladok a kijelölt irányba.Hamarosan mellém szegõdik a piros sáv majd ha jól rémlik a kék kereszt is,ezek nyomvonalán jutok fel nem kis kaptatókat érintve az Írott-kõre.

 Az Árpád-kilátót megpillantani mindig örömteli érzés és nagy megkönnyebbülés!:)Egyedül az a két kék mûanyag wc…..azokat aki odabiggyesztette a kilátó jobbjára….hát szépérzéke nulla az tuti.Borzalom!:)Bedobok egy kis csokit majd fellépcsõzöm a tetõre,azt nem mondom,hogy késél erõsségûek a kontúrok,de egész jó a kilátás.A táblácskák tanúsága szerint többek közt elvileg innen pl.még a Gerecse is látható,na azt azért nem látom,viszont felfedezem a Szent-Vid-kápolna piros csúcsát,én már ennek is örülök.:)Az osztrák oldalon is több hegy beazonosítható,a magyar oldal színpompás erdei is szépek.

 Kilátózás után gyors szintvesztés majd ráállok a Velemig futó piros sávra.Az Asztal-kõ utáni kanyarban a piros elhagyja a széles utat,bevált egy szûk ösvényre,itt tapasztalható a túra jelzéseinek egyetlen hibája,nincs nyilazott piros sáv,aki nem ismeri a helyet simán megy tovább balra az úton.A piros sáv amúgy nagyon sûrûen fel van festve,csak nyilazott nincs a kanyarban,azt gondolom a festõk Velemtõl dolgozhattak felfelé,ellenkezõ irányba,azért kerülte el a figyelmüket ez az apróság.

 Lezúdulok tehát Velembe,a Hosszú-völgyben már több túrázóval is összefutok,hát nem cserélnék velük,ez a völgy(sok szakaszon lényegében egy szûk vízmosás,jó köves talajjal) ellenkezõ irányba tiszta szívás!:)Tulajdonképpen 3-4 kilométer kaptató nem a legideálisabb körülmények közepette.

 Velemben újra meglátogatom az Alkotóházat,tea most sincs,ismét felkeresem a Vasa-kutat.Aztán irány a Szent-Vid!

 Ez a kapaszkodás sokat kivesz belõlem,igaz eddig szinte nem is álltam meg pihenni néhány percnél hosszabb idõre,talán ennek a levét iszom most.A kápolnához nagy nehézségek árán érek fel,le is rogyok az elõtte álló padra.Csokit eszem,iszom is rendesen és pihenek,kicsit hosszabbat.Jót tesz a megállás,újult erõvel vágok neki a továbbiaknak.Tudom,hogy ez sem lesz sétagalopp,a Hörmann-forrásig is van szint bõven.

 Elõször bükkösben aztán a magasabb régiókban jobbára fenyvesben taposom a kék karika jelzést egészen a Hármashatár-hegyi parkolóig,végig várom a légyölõ galócákat amiket itt szoktam fotózni de csalódnom kell,most valahogy egyet se találok.A parkolóban azért van némi élet a hétköznap dacára is,hiába,idáig lehet feljönni autóval és innen az Írott-kõ csak 2,5 kilométer mindösszesen 150 méter szintemelkedéssel.

 A Hörmann-forrást sem hagyom ki majd visszakapatok az aszfaltra,irány a Stájerházak!Végre lejtõs szakasz következik,mit mondjak úgy érzem már rám fér,eddig úgy 28-29 kilométernél tarthatok és vagy 1500 méter szintnél,azért az nem kevés.Ereszkedés közben,mielõtt elérem az erdészeti utat szép kilátásokban gyönyörködhetek az ausztriai hegyek felé,eddig ilyenre itt sem emlékszem.A kék sáv kunkorában favágók sziesztáznak éppen,egyikük felriad a lépteimre,társai nyugtatgatják,hogy semmi vész!..:)Míg elhaladok mellettük nagy a csend,aztán a hallótávolság határán nevetgélés,gondolom rajtam élcelõdnek.

 Stájerházaknál tudjuk mi a szokás,elõbányászom a zsák mélyérõl az almát és elmajszolom.Innen a túra saját jelzése,a fehét pötty a követendõ,hát követem.Elõször erdei úton haladok,majd a pöttyök letérítenek róla.Abszolút jelzetlen,vadregényes helyen törtetek,szerencse,hogy reggel nem volt köd,most aligha maradna száraz a bakancsom és a lábszáram.Szembe velem ott magasodnak a hegyek,de nem eszik olyan forrón a kását,itt van alattam ez a jó mély völgy,ugorjunk hát le oda is,had legyen még nehezebb az a hegymászás!:)

 Leóvatoskodok hát a Hármas-patak völgyébe majd átkelvén rajta rögtön meg is kezdem az elpocsékolt szintek újbóli begyûjtését.:)Hatalmas robajjal elõttem zúdul le valami a hegyoldalból,kicsit megszaporázom a lépteimet,hátha még megláthatom mi volt,sikerül is a távolban,a szemközti hegyoldalban megpillantanom három muflont.Szinte hihetetlen mire képesek ezek az állatok,ilyen rövid idõ alatt,pár másodperc leforgása alatt ekkora távot és fõleg ekkora szintemelkedést produkálni!Nincs az az ember által épített masina,ami képes lenne erre!

 Nem messze a Szikla-forrástól aztán beállok a Zeiger-nyeregig tartó kaptatóra.Egész túrán új módszerrel kísérletezek és úgy látszik nem hülyeség amit már többen tanácsoltak nekem:ne kapkodjak felfelé,komótosan,megfontoltan,a testemet aerob(jól mondom nafe?)tartományban tartva,a komolyabb emelkedések is szinte kifulladás nélkül teljesíthetõk,nincs szükség 10 méterenkénti megállókra,nincs halálközeli élmény.Mûködik,komolyan mondom.Hiába,mindig tanul az ember,persze ma nem kellett alkalmazkodnom senkihez,a kísérletezés szempontjából ez nem elhanyagolható körülmény.

 Zeiger-nyeregben még nincs vége a mókának,itt még csak 588 méteren vagyunk,még átugrom ide a fél kilométerre található Tábor-hegyre is 645 méteren csak jobb érzés lenni,mint 588-on.:)Errefelé sok a szeder,el is eszek jó pár szemet a medvék elõl,na meg így azért a kaptató is kellemesebb!:)A csúcs-gúlánál aztán fellélegezhetek,most már tényleg csak a Hétforrás-Óház 183 métere van hátra,mint komolyabb megmérettetés.

 Bekerül a bendõbe a csúcs-csoki,aztán irány tovább a fehér pöttyön.Leérve a hegyrõl gesztenyefába botlok,alatta a terméssel,úgy döntök az épp elkezdõdött esõszitálás ellenére is engedélyezek magamnak 10 percet gesztenyeszedésre.Szedek is egy sütésre valót,most már,hogy írom a beszámolót elmondhatom,megérte a megálló,igaz,hogy nem volt valami nagy szemû a termés,de finom édesre érlelte a természet,mindenkinek nagyon ízlett idehaza.

 Szitáló esõben folytatódik a menet,maradok pólóban,tényleg csak szitál,semmi vész.Egy gerincúton talpalok,balomon még egy csúcsgúlát is megpillantok,a térképet nézegetve valószínû a Stölzer nevû hely 528-as gúlája lehetett az.Aztán jön a térdfájósok kedvence,kb. 100 méter szint rohamos gyorsaságú elvesztése,bizony én is próbálok néha ide-oda kanyarogni ezen a lejtõn mert egyenesen lefelé szinte lehetetlen néhol talpon maradni,hála a mély avarnak és az alatta megbúvó faágaknak,hatalmas köveknek.Azért csak leérek esés nélkül,tartok pár perc szünetet,eszem édeset és sósat is majd megkezdem a monoton menetet a Hét-forrásig.

 Hát,így egyedül ez tényleg monoton,ha azt írnám,hogy elejétõl végéig élveztem ezt az etapot,hát nem mondanék igazat.Persze szépségek itt is adódnak,az erdõ színei,a kilátás az alattam elterülõ,vagy épp a távolabbi oszták területekre,hegyekre mind emelik az élvezeti értéket,de azért a 40. kilométer környékén a 4-5 kilométer aszfalt az 4-5 kilométer aszfalt.A végén már nagyon-nagyon várom,hogy a következõ kanyar után ott legyen a Hét-forrás völgye!:)

 Bár úgy emlékszem,hogy legutóbb már a fehér pöttyök meredeken letérítették a vándort a forrás irányába az útról,most ezeket a pöttyöket én nem találom.Sebaj én meredeken letérek,kihagyva így azt az oda-vissza aszfaltot,ha megint nem ez a túra hivatalos útja,elnézést kérek.

 A forrásnál nem vagyok egyedül,ez is egy közkedvelt helyszíne a hegységnek,megmosolyogtató jelenetnek lehetek tanúja épp:kisebb csoport érkezik több 10 év körüli gyemekkel,az egyikük elõrefut és visszakiáltja a felnõtteknek:jó-jó van itt hét név,meg folyik a víz,mi ebben a nagy szám?:)

 Az utolsó kaptató elõtt többet pihenek,a szintidõbõl van még két órám,feltöltekezek forrásvízzel,túl könnyû még a zsákom.:)Aztán nekivágok.

 Itt is alkalmazom az új kaptatási technikámat,megállás nélkül-és ami lényeges,kifulladás nélkül-jutok fel a vízszintes útra.Valami nincs renben egyébként az itt található irányító táblákkal,a forrásnál az osztrákok Mária-utas infós oszlopa is pont az ellenkezõ irányba mutatta az úticélokat.Most vagy valaki „tréfás kedvében” volt,vagy az oszlop állítói nem voltak a helyzet magaslatán.:)

 Kis vízszintezés aztán jön az utolsó 10-20 méter emelkedés,és újra itt is vagyok az Óház-tetõn.A kilátózást most már kihagyom,elindulok lefelé a reggel már bejárt zöld sávon.A lefelé már nem esik jól se a térdemnek se a talpamnak ill. inkább a lábujjaim panaszkodnak,fõleg a bal nagyujj,amivel ma is sikerült legalább két kiálló objektumba úgy igazán,erõbõl belerúgnom.:)A lefelébe egy megtermett nyúl visz színt-mi a frászt keres egy nyúl ilyen magasságban?:)Bár láttam már nyulat ennél magasabban is errefelé,ha jól emlékszem az Asztal-kõ mellett,hát az is van vagy 725 méteren….

 Még világosban visszaérek az iskolához(11 órás menetidõvel),ahol a hagyományt követve reggel leraktam az autót,majd meglátogatom a belvárosban azt a hamburgerest,ahol a sonkás-gombás melegszendvicset nem gombakrémmel,hanem szeletelt gombával csinálják.Megkérik az árát,szó se róla,de nagyon finom.Itt kezd el aztán szakadni az esõ,a szendvicset a csomagtartófedél árnyékában költöm el,és arra gondolok milyen szerencsém van,hogy még az esõ elõtt beértem.

 Intenzív esõben vezetek egészen hazáig,mikor nem tudok reflektorra kapcsolni szinte alig látok,fõleg,ha jönnek szembe.Nem is hajtok,nem is elõzgetek különösebben,csak az igazán mazsolákat.

 Tartalmas napon vagyok túl,örülök,hogy itt lehettem.A Kõszegi-hegység nem könnyû terep,de nagy kedvencem,mindig öröm,ha eljutok ide.Ezt mindenkinek csak ajánlani tudom akár az Írottkõ túra keretében,akár úgy,mint most én,teljesen egyéni szervezésben.

 Köszönöm a lehetõséget!

 dnvzoli

A túrán készült képeim megtekinthetõek itt:

 

 https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/PrivatIrottko5020131029?authuser=0&feat=directlink
 
 
Magas-Bakony (Bakonyi Kalandorok TE)Túra éve: 20132013.09.04 14:36:01
Magas-Bakony Teljesítménytúrák,50-es táv.

 2013.08.31.

 Több mint két hónapja nem voltam teljesítménytúrán,ekkora kihagyás talán még sosem volt.A Nemszázas jó 107 kilométere egy buta hiba miatt(rossz zokniválasztás)eléggé leamortizálta a talpamat-ez mindjárt jó egy hónapig elvette a kedvemet a gyaloglástól,az utána jövõ állat melegek és a viszonylag sok munka pedig gondoskodtak a másik,jó hónapos távolmaradásról.Na de minden sorozat megszakad egyszer,a Bakonyi Kalandorok Turista Egyesület szombatra gyaloglásra hívta a hegység szerelmeseit,nem volt kérdés hogy ezen a napon Bakonybél felé veszem az irányt.

 Nem kell túl korán kelni,Gyõr-Bakonybél egyórás autóút,7 után pár perccel parkolok le a Pikoló elõtt.Rögtön összefutok T.Petivel,megbeszéljük,hogy mehetünk akár együtt is mivel mindketten egyedül érkeztünk.Benevezek,közben befut M.Viktor is(aki ma a 30-as táv seprûjeként lesz bevetve) így gazdagabb leszek egy szép hûtõmágnessel.Megérkezik aztán Andris is egy pápai barátjával,négyesben vágunk neki hát a ma elrendelt kicsit több mint 50 kilométerünknek.

 Átgyalogolunk a falun(hihetetlen,de már itt találkozunk kispistás futóval aki a falu végénél tõlünk jobbról csatlakozik be a túrába egy mellékutcából….)a falu végénél szalagozás is segít ráállni a kék keresztre,rá is állunk,elkezdjük a hullámvasutazást a Gerence bal partján.Sztorizgatva haladunk majd egy meglehetõsen csinos túratársnõ valami „kígyóra” hívja fel a figyelmünket.Peti meg is leli a reggeli hûvös miatt még eléggé lelassult 30-40 centi körüli siklót az ösvény szélén amit aztán botja segítségével biztonságos helyre tessékel.Folytatódik a menet,a beszerzett információk hatására én most valamiért szívesebben mennék a 10-es távra,de nem lehet,marad az 50.:)Gerence-pihenõ hamar megvan,eszegetünk kicsit aztán irány a Kõris-hegy!

 Az Odvas-kõ barlang most kimarad,a piros sávon támadjuk a magaslatot,bizony az elején van egy-két húzósabb kaptató de aztán szelídül az emelkedés.Nincs persze szinte egy centi vízszintes sem,de azért bõven gyalogolható-fõleg így a túra elején.Andrisék lemaradnak,a társának ez az elsõ 50-ese,az emelkedõ még eléggé visszafogja õket.Kõris-hegyen 9:39-kor pecsételünk,11 kilométert jöttünk eddig 2 óra 20 perc alatt.Nem kapkodtunk,eszegettünk is-bõven jó.

 A menet a piros sávon folytatódik,átgyalogolunk a Kék-hegyre,az út most lejt,jó tempóban haladunk.A Zabola erdõn átkelve hamarosan már a Csárda-tetõn vagyunk,innen leereszkedve a Hálóvetõ-árokban követjük a jó szalagozást,a piros sáv ugyanis errefelé inkább nincs mint van.Van egy pár kanyar az útban,bizony jól jön a szalagozás,annyira sokszor nem jártam erre,hogy mindig egyértelmû lenne az irány.

 Kiérünk a Fenyõfõ-Vinye aszfaltra,dobunk egy jobbost.Elég meleg van,keressük is az árnyékot.Kicsit bágyadtan de gyenge fél óra alatt Vinyén vagyunk,a Vinye.hu udvarán újabb pecsét,zsíros kenyér,víz vár ránk,dobunk hát némi abrakot a lovaknak.A 23.kilométernél járunk ekkor.

 Evés és némi pihenés után megcélozzuk a Cuhát,a meder szinte üres csak a gödrökben van némi pangó víz,száraz lábbal kelünk át a túlpartra.A Kõpince-forrásra szerencsére még ilyenkor is számíthat az erdõjáró,le is mosakszom és töltök a friss forrásvízbõl.Aztán nics más hátra mint elõre:kezdõdjék hát a Zörög-hegy megmászása,túránk második nagyobb emelkedése!

A zöld sáv a követendõ végig a tetõig,az igazán szuszogtatós résznél utolsó ittjártam óta kitisztították,kiszélesítették az utat,véleményem szerint lelkileg is sokkal könnyebb így a mászás mint a nyomasztó,szûk,bedõlt fákkal tarkított ösvényen.Meg is van a tetõ megállás nélkül.Zörögön újabb pecsét majd leszaladunk Csesznekre.A faluba a Suttonyi aluljárón át érünk be aztán felkeressük a Várvölgy Vendéglõ elõtt üzemelõ ellenõrzõ pontot.Én valamiért mennék a Várkertbe de most nem oda kell menni,illene néha túra közben is alaposabban beleolvasni az igazoló füzetbe.:)Szóval nem Várkert hanem Várvölgy,pecsét begyûjtve,majd irány vissza az aluljáróhoz.Aluljáró elõtt kiránduló párosba botlunk,elsõ kérdésük:ez melyik falu?:)Visszakérdezünk,melyik lenne jó,aztán kiegyezünk Csesznekben:))Vinyérõl jöttek át a hegyen,oda is szeretnének visszajutni.Miután a páros férfi tagját teljes letargiába döntjük azzal,hogy meggyõzzük róla,az õ általa érzett 20(!)kilométer helyett eddig mindösszesen bõ 5-öt gyalogoltak alternatívákat kínálunk a visszaúttal kapcsolatban majd elbúcsúzunk tõlük.(Ismét beigazolódot a tétel miszerint az alkalmi gyaloglók 3szor vagy akár 4szer többnek érzik a legyalogolt távot a valósnál:)

 Ráállunk a sárga sávra,irány az Aranyos-völgy.A jelzés bizony itt sem egyszerûen követhetõ,viszont a kitaposott ösvény(és a völgyben futó távvezeték) elég egyértelmû,a szalagozás kiváló szóval azért eltévedni elég nehéz.Hatalmas viszont a gaz,néhol a fejünk búbja sem látszik ki belõle,az ösvény szûk,van csalán is bõven,az elõbb elhagyott páros is ezt az utat választotta végül,hogy szidnak majd bennünket ha ideérnek…:))

 Emlékeim megcsaltak,nekem az rémlett,hogy a völgy a Cuháig végig lejt de nem,Károlyházáig ha nem is markánsan de emelkedik,utána aztán már valóban csak lefelé.Cuhához leérve balos a jó irány,néhány perc és itt is van Porva-Csesznek vasúti megálló és Turistaház.Itt is pihenünk jó 10 percet majd a Hosszú-Nagy-hegy zöld sávján átkelve,újabb 150 méter szintemelkedést leküzdve jutunk Porvára.Van aki itt sem tartja követendõnek a jelzést és a Nyolckaszás kunkorát a szántón keresztül egyszerûen átvágja.Ejnye!

 Porván a kocsma elõtt pecsét majd a sárga sávon elhagyjuk a falut,felgyalogolunk a szépalmai mûúthoz.A szárazság ezen a szakaszon segítségünkre van,meglehetõsen vizenyõs szokott lenni a falu határában ez a rész,most teljesen száraz lábbal jutunk túl rajta.Aztán ráfordulunk az aszfaltra,árnyék nincs,meleg az van,kellemetlen!:)

 Nem kell ám az aszfalttól annyira félni,egy centit sem kell rajta haladni,ha nem akarsz,a szélén a füvön vagy a finom zúzott kövön simán tudsz baktatni,sõt így még a túrabot is használható tehát semmi pánik,arról nem is beszélve,ha esne és a sár és az aszfalt között kellene választani azt hiszem nem kétséges a választás végeredménye.

 Begyalogolunk hát Szépalmára,az ellenõrzõpont a birtok feletti dombon székel a fa alatt a kis pihenõhelynél,stílusos rendezõ itt almát ad még pedig szépet,ízleteset-a Bakonyi Kalandorok stílusosak,almát adnak szépet és ízleteset.:)Leheveredünk a fûbe,megnapoztatjuk kicsit a lábunkat,elmajszoljuk az almát aztán irány az utolsó etap.

 Egy darabig szalagozás váltja ki a leharcolt és ritkán járt sárga sávot majd ráállunk az említett jelzésre,kiérünk a Száraz-Gerence völgy aszfaltútjára.Aki kívánja halad a burkolt részen,nekem nem vágyik rá a talpam úgyhogy most is a szélét használom,sok helyen még fû is van,lényegében olyan mintha erdei ösvényen haladnék.A völgy amúgy szép,néhol hatalmas sziklafalak határolják,szûk egy óra alatt már a Pörgöl-barlangot rejtõ alatt osonunk,majd pár perc és itt is van a letérõ Bakonybél felé.Átkaptatunk a falut itt határoló dombtetõn,leküzdve ezzel a túra utolsó emelkedõjét majd Viktorunk utcájában lecsorgunk a célba.

 Átvesszük a díjazást,elfogysztjuk a cél-paprikás krumplit,hazaautózunk.

 Minden elismerésem a Bakonyi Kalandorok Turista Egyesületnek!Elsõ rendezésû túrán vehettünk részt de véleményem szerint ez nekünk semmiben nem jelentett hátrányt.Szépen megszerkesztett minden lényeges adatot tartalmazó,minden elemében használható Igazoló Füzetet kaptunk,az útvonal a 90%-ban jó jelzettség mellett is végig szalagozva volt,eltévedni csak az igazán nagy mûvészeknek volt esélyük.(Voltak azért páran ahogy hallottam…:)Minden pontnak külön a helyre szóló pecsétje volt,szinte mindenhol kaptunk valamit az ellátmányra nem lehet panasz,az Oklevél szép,a hûtõmágnes szintén.Az idõjárást is jól intézték,kiváló túraidõben teljesíthettük az elsõ Magas-Bakony 50-et,szóval gratula,reméljük lesz folytatás!

 Köszönöm a lehetõséget!

 dnvzoli

 

 

 

 
 
 
Bazilika / BurdaTúra éve: 20132013.04.25 19:04:59
Bazilika 55.

2013.04.20.

 

Már majdnem G50 lett a dologból de aztán Zsuzska mondja itt ez a Bazilika 55,szép táj,nem tömegtúra,nézzünk már el inkább ide.Nem kell sok rábeszélés,szombat reggel Párkánynak vesszük az irányt,Komáromban becsatlakozik T.Peti is,hárman gurulunk át Szlovákiába a Mária Valéria-hídon.Rajthely hamar megvan,nincs még 7 óra,körülnézünk,fényképezgetünk kicsit aztán harangszóra el is rajtolunk.

Hûvös a reggel de úgy döntök cipeli a fene késõbb a hosszúgatyát,rövidben indulok egy vékonyabb pulóvert azért még eláll az ember.Duna töltésén indul a menet,a folyó medrébõl épp csak egy kicsit kilépve hömpölyög a jobbunkon,balra uszoda,furábbnál furább hétvégi lakok(mindenki abból építkezett amit haza tudott menteni,egy helyen kibelezett kamionfülke a telek dísze!:)),vagy épp épülõ szennyvíztisztító esetleg lezuhant repülõgép okán emlékmû.

Balra térünk a töltésen,ez már a Garam jobbparti gátja,Tinca kocog el mellettünk,nemsokára itt is az elsõ ellenõrzõpont a híd elõtt.Megkapjuk a Pestkörnyéki Kárpát Egyesület Vasúti-híd feliratú pecsétlenyomatát.

Híd alatt át majd újra a gáton,gátõrház mellett el,haladunk a kivirágzott töltésen,éhes vagyok,elmajszolok egy kakaós csigát.

Közúti hídhoz érünk,átkelünk a Garam felett,befut Garamkövesd falu,a háttérben már feltûnnek a szintemelkedést hozó magaslatok.Eddig,mármint szintemelkedésbõl nem volt sok.Átszeljük a falucskát,közben a presszó teraszán újabb lenyomat kerül az Igazoló füzet hátoldalára.Hát akkor kezdjünk emelkedni!

Szegényes lakok közt hagyjuk el a falut,az emelkedõ durva de még az elején vagyunk,jó tempóban haladunk.Ráállunk a piros sávra és csak felfelé,csak felfelé…bele a ködbe.Szusszanásnyi idõre megállunk körülnézni,rövid idõ alatt sokat emelkedtünk,jó magasan vagyunk a falu felett amibõl ma sajnos nem sok látszik innen.Aztán tovább,az út csak emelkedik,sunyin,de emelkedik.Jobbunkon infós táblák hirdetik az itt általában látható fenséges panorámát,hát ma errõl mi lemaradunk,sebaj,nagyon hangulatos a ködös erdõ is.Közben lassan ráérünk a Börzsöny turistatérképre is.:)

Még mindig felfelé,aztán itt is van a Sziklák nevû hely,két pontõrkisasszony õrzi a sziklapárkányt,innen az igazi a kilátás,mondják-no már amikor van!:))

Tovább állunk,Dilen és két társa ér utol,innentõl egy darabon együtt haladunk.

A Burda,vagy ha úgy tetszik a Helembai-hegység kék sávját gyúrjuk,közel 400 méteres magasságban a köd az úr,de ahogy ereszkedünk egyre lejjebb elõbukkan a Nap.Az aszfaltútra már napsütésben érkezünk,vissza kellene menni a sziklákhoz,hátha már van panoráma-persze nem megyünk.:)

Úgy másfél,két kilométer aszfaltozás után betérünk az Ipoly kulcsosházhoz,a pecsét mellé müzliszelet és fél literes ásványvíz jár házi szörppel,valamint egy meglepetés ami a pontõr szerint a házikó mögött vár ránk.

Hát azt semmi pénzért ki nem hagynánk,meg is kerüljük a házikót.Tûz ropog a padok mellett,az asztalnak támasztva elõre elkészített nyársak,az asztalon kenyér,héjában sült krumpli,szalonna,házi süti,bor,pálinka és még ki tudja mi nem,fenséges kínálat!Be is falok két szelet kenyeret azzal a valami istenien finom szalonnával,leöblítem házi szörppel,desszertnek küldök a hasamba egy szelet sütit.Azt hiszem ez jólesett!:))

Indulni kellene viszont,hát megköszönjük a szíveslátást és talpalunk tovább.Visszakpaszkodunk a kék sávra,aztán egy erdõirtásos területen vagy 100 métert ereszkedünk,meredeken,le a Dona-patak árkába.A térképen Vel’ká dolina néven szereplõ völgyben gyalogolva érjük el Helemba falut.

A faluba zeneszóra érkezünk,kellemes zongora-muzsika árad a hanszórókból,tiszta idõutazás ez így,s bár tudom,hogy az Csehország volt inkább(akkor még Csehszlovákia)komolyan mondom azt várom,mikor fordul be a sarkon Pavek úr és Otik a kék Prágával!:)(Lsd.:Az én kis falum,csehszlovák film Jirí Menzeltõl,Bán Jánossal-kortörténeti dokumentum,kihagyhatatlan!!)

Hát Otikék nem jönnek,Prága teherautót sem látni már minden nap,a zene azért megállíthatatlanul és kellemes hangerõvel szól,mi meg lépdelünk.Elérjük a Kultúrházat,pecsételünk és mivel kiderül,hogy a következõ komp Szobnál egy óra múlva indul,addig meg még van úgy 4 kilométerünk megindulunk.(A zene egyébként nem szól minden ebédidõben-bár ez számomra nem volt teljesen elképzelhetetlen-csak karbantartás miatt volt most hallható.)

Újra töltésen gyûrjük a kilométereket,most épp az Ipolyén,balunkon a messzeségben a Börzsöny vonulatai,jobbunkon a Visegrádi-hegység magaslatai.Elérjük a vasúti hidat,átkelünk Magyarországra.A szobi vasútállomáson régi mozdonyokat fényképezek,a restiben pecsétet gyûjtünk majd elgyalogolunk a komphoz.

Jó negyed óránk van az indulásig,heverészéssel,fényképezéssel töltjük,aztán jön a révész,lehull a lánc,túrázók lepik el a fedélzetet.Pár perc alatt átérünk a Dunán,közvetlen a folyó mellett halad a piros kereszt majd Basaharcnál keresztezzük a 11-es utat,újabb szintgyûjtés veszi kezdetét.Jó 200 métert emelkedünk a Savó-kúti-tisztásig,nem az az igazi kaptató de azért húzós.A 40-esek itt a piros kereszten folytatják a Dobogó-csúcs felé,az 55-ösök átváltanak a piros sávra Pilismarót irányába.Irány tehát a Kopaszok,irány Pilismarót!

Lefelé megyünk,jól haladunk,3 kilométer és itt az aszfaltút,dobunk egy jobbost,begyalogolunk a faluba.Marha jólesne egy baracklé fröccs,jó meleg lett ugyanis,egy kocsmát látunk csak,az nem túl bizalomgerjesztõ,úgyhogy mellõzzük.Aztán az épp hogy észrevehetõ szalagok felfelé terelnek minket(nem mindenki vette õket észre,akinek tudtunk kiabáltunk)egészen a református templomig lépcsõzünk,kocsma errefelé már nincs,a fröccsömet buktam,kapunk helyette ásványvizet.:)Pihegünk kicsit majd szalagozás mentén visszaereszkedünk a piros sávra-ezen hagyjuk el a falut.

Itinert olvasgatunk,majd elõkerül a turistatérkép is,a kapott fekete-fehét szürkeárnyalatos térképkivonaton ugyanis az látszik,hogy két sáv jelzés hagyja el a falut de mivel nem színes nem látjuk,hogy az a piros egy-egy ága,vagy esetleg más színû az egyik.Kiderül,hogy jó úton járunk,a másik sáv zöld.

A Miklós deák-völgy aszfaltját koptatjuk,itt ránk tör egy kisebb holtpont,aszfalt is van,meleg is van,szenvedünk kicsit.Az itiner által említett Kádár-kút nekünk kimarad(a térkép szerint az nem a piros sávon,hanem a piros forrás-jelen taláható),az Aranka-forrás már megvan,de merítõs és a medencéje nem túl tiszta így kihagyjuk.Aranka után ránk tör az eddig várt emelkedés,azt a szintadatokból láttuk,hogy a pilismaróti templom után következõ közel 5 kilométerre jut vagy 350 méter szintemelkedés,csak azt nem tudtuk,hogy ebbõl 250 az utolsó másfélre esik!:))Hát ide esett.Felkapaszkodunk tehát az Alsó-Ecset-hegyre a Hirsch-oromhoz.

Nem mondom ez aztán kaptató volt a javából,pihengetünk is pár percet a tetõn,aztán áthullámvasutazunk a Börzsöny turistatérképérõl a Pilis-Visegrádi-hegységére,nevezetesen a Felsõ-Ecset-hegyre.Itt ellenõrzõpont vár ránk,félliteres ásványvízzel.

Piros sávot zöldre cseréljük,egy nem túl izgalmas etap jön a következõ ellenõrzõpontig,6 kilométer gyaloglás erdészeti utakon,a fakitermelés,bár nyilván az erdõgazdálkodás része sem teszi izgalmasabbá a szakaszt.A Képesfánál(legközelebb felderítjük,mi a fene ez a képesfa:),újabb pecsét,majd lezúdulunk egy szûk vízmosásba.

Legalább 20 szintvonalat keresztezve jutunk le a Csenke-patak völgyébe,kerítést mászunk ingatag létrán majd jelzést és utat keresünk egy bodzásban.Kicsit mászkálunk fel s alá,kijutunk egy útra,a búbánat-völgyire,szembe az itiner szerint a Fári-kúthoz vezetõ utat kellene látnunk,hát ez nem jött be,szembe szántó van,út sehol.:)Akkor most balra vagy jobbra,ki erre,ki arra menne,a jobbos a jó,hamarosan rálelünk a keresett piros sávra,a Fári-kút is itt van mindjárt.

Ez a forrás szerencsére foglalt és nem merítõs,a vize finom és hideg,feltöltekezünk a hátra levõ szakaszra,szokásomhoz híven a gyerekeknek is töltök egy palackkal.Legalább így most másfél kilóval nehezebb a zsákom az utolsó emelkedésre!:)

A Vaskapu nevû helyen emelkedünk a zöld sávon a Vaskapu csúcs(403m) irányába a Vaskapu turistaházhoz,ez az emelkedõ sem szelíd,de sokkal könnyebben vesszük az akadályt,mint a Hirsch-oromhoz mászva.Babakocsit toló anyukát és családját elõzzük,ebbõl vaslogikával arra következtetünk,hogy emberlakta helyhez de legalábbis autóval megközelíthetõhöz érünk hamarosan,és így legyen ötösünk a lottón,keresztezünk egy aszfaltutat és máris itt a Vaskapu turistaház.

Elhaladunk a térképen Brilli Gyula menedékházként szereplõ objektum elõtt,a mi ellenõrzõpontunk ott mögötte található,meg is van,pecsételnek nekünk és étellel kínálnak.Gulyásleves vagy a gulyásleves húsosabb része tésztakörettel a két választható opció,ki ezt ki azt eszik,elköltjük az uzsonnát az ellenõrzõpont melletti egyik jurtában.

Közben viszont mindenki az eget kémleli,mi is felfelé irányítjuk tekintetünket,hát amit látunk az nem túl bíztató,sötétkékké vált az égbolt keleti irányban,olyan zivatarfelhõnek néz ki,és lehet,hogy az is!:)Gyors léptekkel megindulunk lefelé….:)

Szûk 5 kilométer van hátra,mindez lefelé,elkezd cseperegni,talán megússzuk.Zsuzskáék elõremennek,én fényképezgetek és amint egyre jobban rázendít az esõ felveszem az esõkabátot.Hol jobban,hol kevésbé esik,sebaj,most már marad a kabát.Beérünk Esztergomba,a helyi Rózsadombon,piszok meredek utcákon jutunk le a városba,a belvárosban aztán lecsap ránk az esõ,itt már nincs kegyelem zuhog rendesen,Zsuzska és Peti bõrig áznak,amúgy jó a kedvünk.Nekem kimondottan,az esõ esküszöm még jól is esik,hideg nem jött a záporral,a hátam nem ázik,minden oké.Kikérjük a közönség segítségét a híd megtalálásának okán,épp jókor,már kezdtünk nagyon rossz irányba menni,elfordulunk hát a helyi piac utcájába,átkelünk egy gyalogátkelõn és már ott is szemben a Mária Valária-híd!

Átkelünk Párkányba,pár perc és itt a cél,mire lerendezzük a célprocedúrát az esõ is szépen alábbhagy.:)Száraz ruhát öltünk és túlélve a katasztrófálisan kátyús utakat hazaautózunk Gyõrbe.

 

Jó kis túra volt kedves rendezõkkel,néhol már-már extra ellátással(az Ipoly kulcsosháznál az ásványvízen és a müzlin felüli terülj-terülj asztalkámból lehet,hogy nem mindenkinek jutott,ez tényleg a ráadás volt a szerencsésebbeknek(gyorsabbaknak),a kenyér és a süti pl. pont nálunk fogyott el,pedig mi a rajtidõ elején indultunk),jó itinerrel viszont sajnos használhatatlan térképkivonattal(ezen lehetne javítani majd a jövõben).A kilátásokról ma lemaradtunk de sebaj,max megnézzük a plecs.hu-n Sanyi fotóit tavalyról,vagy visszajövünk jövõre is bízva a tisztább idõben.Mindent összevetve jól tettük,hogy eljöttünk,találkozunk még szerintem.

 

Köszönöm a lehetõséget!

 

dnvzoli

 

A túrán készült képeim itt láthatóak:

 

 

 https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Bazilika5520130420?authuser=0&feat=directlink

 

 
 
 
Vándorbottal a VasparipáértTúra éve: 20132013.02.25 16:42:32

Ha-Vas-Paripa 2013.


2013.02.23.


Pénteken összeáll a szokásos hosszútáv-szalagozó csapat,Uncival és Robival autózunk le Veszprémvarsányba.A rövid távot Anita jelöli ki ma.Hideg nincs 1-2 fok lehet talán mínuszban,szél nulla,mindent hó borít,jókedvvel "dolgozunk".Aztán rákezd a hóesés is,mesésen szép az idõ,megint kifogtuk.


Varsány után kicsit küzdünk a keréknyomban,aztán a pincesoron Lajos bácsinál pihenünk egyet.Pincesor után dombot hódítunk,a nem túl mély,de fagyott tetejû hóban(ami persze minden lépésnél beszakad)elég fárasztó.Felérünk Bakonyszentlászló fölé,amerre ellátunk mindenfelé csak a hómezõ,tiszta Szibéria-feeling:)A tanyánál megkérjük a gazdát,holnap tartsa elzárva az ebeket-megígéri úgy lesz.


Szentlászló szélénél hókásás út fogad,beváltunk az erdõbe,a szántó után ráállunk a pirosra.Bár minden második fán ott a jelzés,az elágazót atombiztosra szalagozzuk.Hóval fedett murván irány Vinye,leszedjük a gondatlan túraszervezõk kint hagyott szalagjait a vasúti átjárónál és kiszalagozzuk az utat a vasúton innen Vinyéig.Vinye.hu nincs nyitva de az ismeretség most elõnyünkre van,viszonylagos melegben eszegetünk kicsit.


Elhagyjuk a számunkra oly kedves kis falucskát,irány a Cuha-völgy.Zöld hídon kelünk át(a gázlók valószínû nem járhatóak száraz lábbal)a piros sávot átszalagozzuk a domboldalba a Kõpince-forrás irányába.Kõpince-forrás jó bõvízû,utántöltök belõle majd irány a Zörög-oldal.Hát itt aztán nem egyszerû a menet,van azért szerencsére egy nyom,de annak gazdája lefelé jött-sebaj,így is nagy segítség,hogy nem a szûz havat kell törni.Ugyanis itt is fagyott a felsõ pár centi,minden lépésnél(ha nem a nyomba lépünk) beszakad-izzasztó a haladás.Felfelé a sebességünk talán még 1 km/ órás is lehet,örömmel tölti el a csapatot,mikor elérjük a zöld-sárga elágazót.Kiteszünk egy táblát aztán irány tovább a sárgán.Bíztam benne és bejött a számításom:itt már van keréknyom,nem egyszerû benne egyensúlyozni,de vagy 4szer gyorsabban haladunk így,mint ha a hóban törtetnénk.Suttony elõtt aztrán a traktor elkanyarodott....:))Újra jön az úttörés:))


Sárga kereszten érjük el a zöldet,majd a sárga sávot,elfordulunk jobbra rajta.Fatelep után a hó letolva,nagy a megkönnyebbülés.Gyönyörû hóesésben kanyargunk a havas murván Károlyháza-vadászházig.Aztán irány az Aranyos-völgy,jó mély a hó,de lefelé megyünk,így azért könnyebb.Cuha-völgyben balos,fél kilométer és itt is Porva-Csesznek vasúti megálló,célba értünk.Fél négy elõtt besuhan a BéZé Zirc felõl,hihetetlen hogy a hó mennyire elnyeli a hangot,mintha mágnesvasút lenne,annyira hangtalanul közelít.Visszavonatozunk Varsányba,majd hazaautózunk egyet aludni Gyõrbe.


Szombat:


Reggel 4-re "húztam" a mobilt,de már fél 3-tól fent vagyok,azon jár az eszem,okos döntés-e elvinnem Tomit pontõrnek ilyen hidegben.Megígértem neki,õ is nagyon lelkes,de vajon nem nagy megpróbáltatás-e egy 6 éves városi gyereknek 4-5 órát egy helyben tölteni ilyen idõben...?Ha hideg lesz beülünk az autóba,jó lesz-e úgy?De akkor ugrik a "produkció" amit elterveztem mára.....na meg õ sem viselné valószínûleg könnyen a kényszerbezártságot.......jár az agyam rendesen.4-kor felkelek,kinézek az ablakon......és nem tölt el mérhetetlen boldogsággal amit látok.Ömlik a hó,láthatóan van már jópár centi friss lepel.Mi lehet a Bakonyban?Mennyi ideje eshet?Mi van,ha a pincesorra be sem tudok menni autóval?Én egyedül megoldanám a helyzetet úgy is,de hova rakom Tomit?....Nehéz döntést hozok:Tomi nem jön.Nagyon sajnálom szegényt,biztos sírni fog,mikor felébred,és rájön(õ úgy fogja értékelni),hogy átverte az apja.......


Szakadó hóesésben autózunk le Mártival és Robival Varsányba.Kevesen leszünk ma,sajnos ezt már most látjuk.Ilyen idõben csak a legelszántabbak indulnak útnak,és ha belegondolunk az otthon maradottak is megérthetõek.Feláll a rajt,kimegyek,teszek fel még pár szalagot az indulás megkönnyítésére és átautózom a pincesorra.


Itt is feláll a pont,míg feltesszük Lajos bácsival a ponyvát a pince elé(néhány perc)a kabátom egy merõ víz.Sajnos ami most esik az havas esõ a vizesebb fajtából.


Aztán jönnek az elsõ fecskék-bõrig ázva,nagyon sajnálom õket,bár legtöbbjük vidáman kezeli a helyzetet.Nincs ma nehéz dolgom,sajnos kevesen vagyunk,a gyõri vonat azért hoz egy nagyobb csoportot,amúgy kettesével-hármasával halad át nálam az a kb. 55-60 túrázó,aki áthalad.


Ma az járt jól,aki nem a rajtidõ elején indult,az irgalmatlan havas esõ valamikor 9-10 óra körül eláll.A hó összeesett,nem könnyû benne a haladás,de legalább fentrõl nem ömlik a víz.Aki eljött,azért remélem nem bánta meg,nálam speciel csupa vidám emberke jelent meg.:)


11 óra után egy szovjet harckocsizó szigorú kíséretében befut Piroska Nagyanyóval seprûként,bezárjuk a pontot.Késõbb megtudjuk,hogy valamiképp jött még két túrázó utánuk is(azt tudtuk,hogy kellene még jönni két résztvevõnek,de a seprûk érkezéséig nem jöttek,a seprûk a hivatalos úton szedték a jelzéseket,rejtély hol kerülhették el egymást)akik már hiába keresték a pince-ellenõrzõpontot.Szerencsére azért el nem tévedtek,sõt még a szalagokat is beszedték a következõ pontig,amit innen is megköszönünk!:)


Köszönöm minden résztvevõnek,hogy megtisztelte az ellenõrzõpontomat és a túrát,remélem jövõre is találkozunk!


Hazafelé beugrok a Müllerebe,valahogy ki akarom engesztelni Tomit,komolyan tartok a találkozástól.Veszek Lego-t,persze egy doboz nem elég,ha Tomi kap Petit sem hagyhatom ki.Hálisten Tomi nem haragszik annyira,az éjszakaira mindenképp eljöttök-ígérem meg nekik,tavaly is nagyon jól sült el a Csárda-tetõs pontõrködés.Kedves Túratársak,ha az égiek is úgy akarják,ott találkozhattok velünk!Gyertek mindenképp!!:)


dnvzoli


Képek a szalagozásról és a túranapról itt:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/HaVasParipa2013SzalagozasPontorkodesABakonygyirotiSvabPincesoron?authuser=0&feat=directlink


 

 
 
KitörésTúra éve: 20132013.02.12 15:12:13

 


Kitörés 60.

2013.02.09-10.

 

 Szabadságon vagyok,gyerekek,asszony a nagyszülõknél,teljes a nyugalom,fél kilencig ki sem kelek az ágyból.A délelõtt is jobbára pihengetéssel telik,dél után már marhára mehetnékem van,alig bírom kivárni az indulás idejét.Aztán az is eljön,befut widi,elautózunk Andrisért majd Robit is felvesszük,már csak Zsuzska van hátra,õt is begyûjtjük.Teljes a csapat.

 A 16:49-es járattal tervezzük az utazást Budára,idén is idõben érkezünk Szomorra,lerakjuk az autót a tornacsarnoknál és lesétálunk a tavalyi célkocsmához.Az elõzõ busz még itt áll,kitörõk várakoznak a felszállásra,mi úgy döntünk nem sietünk,maradunk az eredeti tervnél,beülünk kicsit hangolódni a kricsmibe.Eszegetünk,iszogatunk,hamar eltelik az egy óra,közben szépen, intenzíven elkezd havazni….Nem mondom,szép a havazás,csak nem erre készültem,ha ez így folytatódik a pamut mackóalsó hamar átázik…kicsit elkezdek aggódni.:)

 Megjön a mi buszunk is,átzötykölõdünk a Széll Kálmán térre.Közben havazik.:)

 Buszról le,irány a Vár,szemben kevesen jönnek,talán beválik a tervünk:arra gondoltunk,hogy idén 17 órától lehet nevezni,mi 18 órakor érkezünk,addigra a tömeg java elrajtol és nekünk nem kell sokat várnunk.A Magdolna toronyhoz érve valóban nem látunk tumultust,150-200 ember lehet talán,indító autóból is van bõven.Viszont rossz hír fogad:a sor nem fogy,akik itt állnak azok az elõre nem nevezõk,az Igazoló füzet viszont elfogyott.Csapatunk 3/5-öde sem nevezett elõre a tavalyi bibi okán,rosszul taktikáztunk.:)Az elõnevezettek idén minden gond nélkül elrajtoltak:)Hát akkor várunk,hideg nincs,a lapokat negyed órán belülre ígérik,semmi pánik.

 Popeye-t nyugtatjuk(kölcsön kenyér visszajár,tavaly õ öntött belénk lelket sorbanállás közben:)),õ már egy órája szobrozik itt,bíztatjuk,ha már eddig várt,most már csak nem megy haza,ugyanis erre készül.Aztán felpezsdül az élet a téren,megérkeznek a lapok(még idõben,Popeye marad:),több helyen osztják,a sorok gyorsan apadnak.Az a megtiszteltetés ér,hogy Kenyeres Oszkártól vehetem át az Igazoló füzetemet,minden egyes indulótól elnézést kér a malõrért,én gratulálok neki a Hazajáróhoz(gratulációmat kérem átadni a sorozat többi készítõjének is-köszönöm) majd megindulunk.

 A hó rendíthetetlenül esik,a Várból kilépve a járda már jégpályává változott,ekkor még nem sejtjük,hogy ez csak ízelítõ a továbbiakra.:)Követjük a többieket így a városi szakaszon tájékozódásra nem kell energiát pazarolnunk,a Városmajorba érve aztán már ismerõs a terep.Átvágunk a parkon,elvétjük azonban az irányt és a keresett fogaskerekû-végállomás hátuljánál lyukadunk ki-tavaly tényleg nem erre jöttünk,állapítom meg.Visszafordulni nincs kedvünk,szerencsére az utunkba kerülõ kapukat mind nyitva találjuk,elhaladunk valami kollégium épülete elõtt,itt a János Kórház,újra jó helyen vagyunk.Kezdõdhet a móka!

 A Diós-árok aszfaltja megdobogtatja a szívet,na nem a szépségével,inkább a meredekségével.:)A legtetején már szerintem 45 foknál is nagyobb a dõlésszög,be is lassulunk rendesen,ugyanígy tesznek az autósok is,ha ez a havazás így folytatódik fél órán belül járhatatlanok lesznek ezek a meredek utcák.Koptatjuk az aszfaltot,a legtöbb helyen az úttest már jobban járható a járdánál a sózás hatására.Elérünk a lépcsõsorhoz,felcaplatunk a Széchenyi-emlékmûhöz.Nem jöttünk még 6 kilométert,de már leküzdöttünk 325 méter szintet.Szép kis bemelegítés!:)A ponton sorállás nincs,hamar pecséthez jutunk,irány tovább!

 Hallgatagon baktatok,iszonyúan fáj a hasam,nincs túl jó kedvem.Érdekes,hogy tavaly is fájt ezen a túrán és csak a János-hegyen múlt el.Tavaly a Szomoron szervezetembe bevitt pálinkára fogtam(tapasztaltabbak ezt hülyeségnek tartották:),idén a kólát teszem meg elsõszámú gyanusítottnak.Egyiket sem fogyasztom túl sûrûn,a gyomrom viszont irtóra érzékeny az idegen dolgokra.Talán a túl fûszeres ebéd sem volt a legjobb ötlet épp ezért.Próbálom elterelni figyelmemet a fájdalomról,nem mindig sikerül.

 Számomra ismeretlen helyeken haladunk(zöld sáv majd zöld kereszt jelzésen),így az útvonal részletes bemutatására nem is vagyok alkalmas,lényeg az,hogy számos vasúti objektum érintése és sok-sok aszfalt elkoptatása után egyszer csak ott állunk az erdõben.És sötét van.:)Elõkerülnek a fejlámpák.

 Az erdõben hó van.Sok hó.Ez azért furcsa mert Gyõrben már egy deka sincs,pedig aztán itt is volt rendesen.Igaz,hogy a hét közepén az a hír járta,hogy a Pilisben és a Visegrádi-hegységben havazott,majd pénteken már bekerült a sorba a Budai-hegység is,de ennyire nem számítottam.A hó nem baj,félreértés ne essék,nagyon is örülök neki,a Kitörés hóban igazán autentikus.

 Második ellenõrzõpont a Csacsi-réten vár minket,nem messze az elsõ utunkba esõ katonasírtól.Ápolónõknek öltözött lányoktól kapjuk az igazolást amibõl több féle is választható,kapható itt német pecsét,magyar pecsét,kinek ízlése szerint.

 Haladunk tovább,a terep egyre durvább,a letaposott hó alatt sunyin ott bújik mindenhol egy jeges réteg,ahol felszínre kerül nincs menekvés.Alap helyzetben,ha a hó alól kikandikál valami feketeség az azt jelenti,hogy oda lépj,ott támasztékot talál a láb.De nem itt!Itt a sötét folt beszennyezõdött jeget jelent,amit tanácsos messze kikerülni.Ezten a túrán ezt hamar megtanulja mindenki.:)

 János-hegy,12. kilométer,657 méter szintemelkedés.Vannak akik kihagyták az elõzõ pontot.Hát ez szívás.A csoki elfogyott.Elvitte az elõzõ ezer ember,mondja a katona.Van aki bosszús ezért,fõleg a bocsánatkérést hiányolja.A csoki pótlása valóban nem megoldhatatlan feladat ismerve az indulók létszámát,ebben igazuk van.Abban a reményben indulunk tovább,hogy ez a malõr nem ismétlõdik meg a fasírtos szendviccsel,a levessel,teával és fõleg a cél-virslivel.Na meg a díjazással,bár az pótolható utólag is.

 János-hegy után technikás a terep,veszettül kell figyelni,az ösvény annyira csúszik hogy csak na!Elég egy pillanatnyi figyelmetlenség,egy pillanatnyi kiengedés és már borulsz is.És aki azt hiszi,hogy ez,amit az elõbb írtam túlzás….hát az téved.Lefelé megyünk pedig,konkrétan emlékszem,hogy tavaly itt futottunk,hát most nem.Sokan össze-vissza rövidítenek,levágják a kanyarokat,seggen csúsznak ott is ahol nem lenne indokolt-van még mit tanulni.Bár valószínû bele sem gondolnak,hogy az indokolatlan szánkázással az utánuk jövõkkel tolnak ki,a levágásokkal meg az amúgy is túlterhelt hegységet amortizálják.

 Szépjuhászné után Nagy-Hárs-hegy jön a sárgán,néhol iszonyú nehéz a haladás,egy jég az ösvény,de azért felérünk.A hegyrõl lefelé sem egyszerû a közlekedés,van egy rész,ahol valami szakadék peremén kell leóvatoskodni(a Bátori barlangnál talán?),a túrázók egymást segítik le a sziklapárkányon,ez a hely száraz idõben is balesetveszélyes lehet,most nem túlzás,életveszélyes.Ha itt megcsúszol,leesel neked véged.Nem gyerekjáték.

 Megússzuk,leérünk,a Hûvösvölgy elõtt újabb katonasírnál gyújtunk mécsest.Hûvösvölgyben pihenünk pár percet,összevárjuk egymást majd irány a Vadaskerti-hegy jobbára a sárgán.Az emelkedõ elég megerõltetõ 150 méter szint jut két kilométerre,a pontot az i-re mégis a felkapaszkodás a Szépvölgyi út végéhez teszi fel,minimum 8 szintvonal rövid idejû keresztezésével.Itt a túrabot hatalmas segítség,sokan négykézláb küzdenek,helyenként csont jég a kaptató és kegyetlenül meredek.

 Felérve szusszanunk párat aztán irány tovább,az Újlaki-hegy ellenõrzõpontja még vagy 500 méter innen és arra is jut azért még vagy 50 méter szint.A ponton kisebb káosz fogad bennünket,jó kis sor van elõttünk,a pontõrnek nincs mivel igazolni-kifogyott a tinta,vagy a tintapárnából vagy a tollból,valaki ad egy tollat,végre megindul a sor.Ha eddig lett volna bármi esélyünk a Virágos-nyeregben a sorállást elkerülni,hát arról most már biztosan lemondhatunk.Addigra ez a tömeg nem oszlik szét.Innen az ösvény egynyomos,nem is nagyon elõzget senki,a 25-ösök már marhára ráérnek,mi is bandukolunk velük komótosan-szerencsére itt lefelé.

 Virágos-nyereg,Boróka büfé,22.kilométer 1042 szint.

 A sorok nem kicsik.:)Pedig a szervezõk próbáltak javítani a helyzeten,ketté van osztva a jónép.Van egy sor a 60-asoknak,ami egy katonai sátor felé kígyózik és van egy másik ami a büfé felé tart.Katonaember osztja az utasítást illetve a tanácsot:25-ösök és azok a 60-asok,akiknek jó az aláírás a pecsét helyett irány a Boróka,a pecsétre vágyó 60-asoknak pedig cél a katonai sátor.Mivel a sátor elõtt rengeteg az ember inkább a büfé felé tendálunk,ott sincsenek kevesen,de kevesebben mint a sátornál.Lassan fogy a sor,kezdek ideges lenni,már lemondanék a szendvicsrõl is,csak adjon már valaki igazolást és mehessek innen.Ezt valószínû sokan ugyanígy gondolhatták,mert egyszer csak elkezdik kihirdetni,hogy aki nem akar várni az ellátmányra megkapja a pecsétet és mehet.Ekkorra azonban már csak vagy 15-en állnak elõttünk,a meleg tea nagyon jólesne,maradunk.A tavalyi bõ fél órás sorállást után idén negyed óra alatt ellátmányhoz jutunk.Nem is volt olyan vészes,mint amilyennek elsõre látszott.Ilyenkor mindig korholom magam a lázadozásért,ezen változtatnom kellene a jövõben.Mármint nem kellene olyan gyorsan felkapnom a vizet.:)

 A meleg tea és a meleg-fasírtos szendvics tényleg csodát mûvel a gyomrommal,pillanatok alatt múlik el a fájdalom.Ezért mindenképp megérte maradnunk.Lassan aztán befutnak a többiek is,Zsuzska érkezik utolsónak,megvárjuk míg õ is hozzájut az ennivalójához,amit,ha velünk akar maradni,út közben kell hogy megegye,mi ugyanis már kezdünk idefagyni a büfé elé.:)

 Elindulunk hát,lefelé a sárgán,a következõ 5 kilométer az Alsó-Jegenye-völgyig maga a rémálom.A hegyoldalban futó keskeny ösvény valami elképesztõen csúszik,és haladási irányunkra merõlegesen dõl a mélység irányába.Eddig sem lehetett kiengedni egy pillanatra sem,na ez a szabály itt most hatványozottan érvényes!Borzasztó lassan haladunk pedig jobbára lefelé megyünk.Egy helyen majdnem hanyatt esek,sikerül talpon maradnom,de az amúgy is fájdogáló derekam hatalmas rándulást kap,a hasfájás helyébe elõrelép a derékfájás,ami elkísér ez egész túrán.Szuper!:)Aztán a sor hirtelen megáll.Sziklás peremen kell leereszkedni,mondanom sem kell minden csupa jég vagy jegesre taposott hó,esély sincs talpon maradni.Abba kapaszkodunk amibe tudunk,a legkisebb kiálló ág is hatalmas segítség.Nem kell nagy szintkülönbséget leküzdenünk,mindössze pár méterrel kerülünk lejjebb ezeken a helyeken.A dolog veszélyessége abban áll,hogy ha nem tudjuk magunkat az ösvényen tartani,a szintvesztés hirtelen sokkal több és sokkal gyorsabb is lehet,mivel mint már említettem a turistaút a hegyoldalban vezet-alattunk a mélységgel!:)

 Ez a móka nem sokkal elõrébb-bár már nem annyira életveszélyes körülmények közt-megismétlõdik még párszor,az ösvény szelídül kicsit,ki is szélesedik,leérünk az Alsó-Jegenye-völgy bejáratához.

 Idén brit haderõ kisebb egysége vert tanyát itt,a pecsét azért az amerikai hadseregé.Itt nem idõzünk sokat,irány a völgy.Keresztezzük párszor a Paprikás-patakot csinos kis fahidakon átkelve,egy helyen komoly zubogás-hang jön a meder felõl,én azt hiszem a feltorlódott hordalékon bukik át ily zajosan a patak,de most nézem a térképet,vízesést jelöl arra a részre.

 Kiérve a völgybõl jön a hidegzuhany:nincs nyitva a benzinkút.(22 óráig üzemel csak,a jövõben erre figyeljetek!)Eléggé magunkba roskadunk,a melegre és a pihenésre,valamint folyadékpótlásra nagyon számítottunk.Megállunk azért,felkészülünk az újabb emelkedõkre.Zsuzska munkából jött ide,Andris és widi már Gyõrben ásítozott,most kemény holtpontot jelent nekik ez a kimaradt meleg pihenõ.Én sem örülök a bezárt kútnak,de nem vagyok annyira rosszul,el is indulok egyedül,megbeszéljük,hogy a Muflonban majd találkozunk.

 Elkezdek emelkedni,ránézek azért az Igazoló lapra,hogy mi a követendõ jelzés,100 méter eltévedést sem élnék túl ép idegrendszerrel.:)Elõttem is mennek,mögöttem is jönnek,jó a sárga sáv.Az emelkedõ viszont nagyon alattomos,hosszan elnyúló.Morcos vagyok és fáradt,és a Muflon csak nincs sehol.Egy keresztezõdésnél úgy érzem letértünk a jelzésrõl,de mindenki erre jön,nem aggódok.Illetve csak egy kicsit.Jönnek szembe(?),kérdezem jó-e az irány,erre van-e a keresett intézmény,megnyugtatnak,hogy onnan jönnek,menjek csak nyugodtan elõre.Egyébként a jelzett turistaúttal párhuzamosan haladunk,tõle mintegy 10 méterre.És nem jön a Muflon.Egyre jobban fáradok,hol a francban van már ez a Muflon!?:)Újra beváltunk az erdõbe(eddig annak szélén haladtunk),ráállunk a fonódott kék-sárgára,elõttünk világosság,itt a Muflon!!!:)

 Az ajtó elõtt sor kígyózik!Na neeee!Már itt is?Kapu elõtt pecsétel a német tiszt,az udvaron hatalmas tömeg.Beállok levesért,elõttem kettõvel fogy el a tészta,és a pincébe sem lehet lemenni!Megkapom a meleg levest(levesnek csúfolni ezt az izét egyesek szerint fõbenjáró bûn)leülök egy hideg székre az udvaron.Igaz,hogy tök üres a lé,igaz,hogy épp csak meleg de nekem jólesik.Lassan megérkeznek a többiek is,valami innivaló után kellene nézni,Perbál még messze van,addig ilyenre semmi esély.

 Jön a következõ meglepetés:a kocsma teljesen kifosztva,van csapolt sör meg csapvíz.Ennek persze senki nem örül túlzottan,azért sorbaállunk vízért.A kislány egyedül tartja a frontot az idegöszeroppanás határán,néha nevet,mosolyog de ez a mosoly nem tûnik túl õszintének.Kapunk vizet,kitartást kívánok a lánykának,összecihelõdünk és a meleg pihenést ismét kihagyva útra kelünk.Ha Perbálon sem tudunk lepihenni…..bele sem merünk gondolni!:)És még az is milyen messze van…..Sokan feladják itt egyébként,az udvaron körülöttem ülõk közül szinte mindenki a kiszállás mellett dönt.

 Nagy kaptatók már nem várnak ránk,ezzel a tudattal indulunk a „maradék” 25-nek.Nagyon fáradtak vagyunk,az életben nem gondolkoztam még túrán azon a 30. kilométernél,hogy hogy megyek én még 25-öt.Igaz sosem túráztam még ennyire extrém talajviszonyok közepette ekkora távon.Elhagyjuk a település szélét újra emelkedünk,marha nehezen megy,kínlódás minden lépés.Ennem kell,nincs mese különben felborulok.Félre is állok,bedobok egy kakaós csigát és iszom rá.Néhány perc múlva sokkal jobban érzem magam,azért a Nagy-Szénásra is betervezek még egy evést-már ha nem lesz állat szél a csúcson.Megyünk felfelé.

 Nagy-Szénás teteje,36.kilométer,1636 méter szinttel.Az éjjeli panoráma fenséges.A szél fúj rendesen,úgyhogy az evést elhalasztom a következõ ellenõrzõpontig.Lezúdulunk a kopasz hegytetõrõl,be a fák közé.Widi nincs valami fényesen,konkrétan az összeesés határán áll,neki is evést-ivást javasolunk.

 39.kilométer,Fehér út,ellenõrzõpont.Újra összevárjuk egymást,próbálunk kicsit melegedni a tûznél,nem sok sikerrel,inkább elindulunk.Zsuzska és widi még marad,megbeszéljük,ha máshol nem,Perbálon a kocsmában mindenképp találkozunk.Még itt a ponton a zsák felvételénél szomorúan veszem észre,hogy a fényvisszaverõ karszalagjaim közül minimum kettõt,a fénnyel feltölthetõ fluoreszkálóból egyet elvesztettem a zsákról,mivel kioldódott a csomó ami tartotta õket.Ez pech.Induljunk hát!

 A következõ 6 kilométerre alig 30 méter szint jut,gyúrjuk a jobbára mély homokhoz hasonlítható havat.Mindenki csendes,bár eddig sem volt harsány a menetoszlop.Senki nem kapkod,elõzgetés is csak elvétve akad.Egyetlen izgalom ezen a szakaszon egy vadkerítés átmászása a jegeces létrafokokon.Úgy érzem,figyelmem nem 100%-os,de azért a bealvás még messze van.Néha kicsit megtántorodom.:)

 44.kilométer,1826.méter szint,Malom-földek ellenõrzõpont.A lámpákat végre el lehet tenni.Begyalogolunk Perbálra,hármasban haladunk Andrissal és Robival.Próbálom lefényképezni a templom tornyát az óra miatt,nem sikerül,messze van,a hó is esik,kevés a fény.7 óra lesz amúgy 10 perc múlva.Ha jól rémlik tavaly is valamikor ilyenkor értünk ide.Megvan a kocsma.És nyitva van!

 Jó 40 percet idõzünk itt,negyed órával utánunk befut Zsuzska is widivel.Fél 8 után aztán indulást vezényelünk,mivel úgy érezzük,ha tovább maradunk bealszunk.:)Andris és widi is állítja,õk az elõzõ szakaszon menet közben elaludtak!:))

 Elhagyjuk Perbált,dimbeken-dombokon gyúrjuk a havat,a hosszabb pihenõ,az evés,az ivás,a meleg azért mindenképp jó hatással volt a teljesítményünkre.Jó kedvvel törünk elõre.Egy helyen a dombtetõn fiatal srác fekszik keresztben az ösvényen,már épp azt tervezem,hogy lépem majd át a botokkal,mikor látom,hogy útjelzõként funkcionál,átlépése helyett jobbra tanácsos térni elõtte.Segítségét innen is köszönjük,biztos elmentünk volna egyenesen.

 52.kilométer,Anyácsapuszta.Német egység uralja a helyszínt,jól berendezkedtek,sokan vannak,motorkerékpárral,fegyverekkel-nagyon hangulatos.

 54.kilométer,2000 méter szint felett.Elhagyjuk az Anyácsai-tavat,a sûrû hóesésben,a távolban feltûnik az utolsó megmérettetés,a Kakukk-hegy kétágú sziluettje.Közeledünk utolsó kaptatónkhoz,most már semmi nem állhat utunkba,meglesz a túra!

 Már az útról sem egyszerû felugrani a domboldalba,aztán jön a hegy meghódítása.Hosszú,monoton emelkedéssel indul a támadás,majd keményebb kaptató jön néhány tíz méter erejéig.Jobbra fordulunk kicsit pihenni majd akácosban ismét kicsit meredekebb az út.Akácos leküzdve,begyalogolunk a csúcsgúlához.

 Itt is német alakulat ásta be magát,tõlük kapjuk a pecsétet.A faluba jutásnak két módját vázolják fel:van a klasszikus ösvény,és a fától-fáig való csúszkálás,valamint a másik oldalon egy lépcsõsor.A lépcsõsor mellett döntünk,persze ez is tiszta élvezet a jegesre taposott hóval és a lépcsõfokokat megtámasztó,felfelé meredezõ vasrudakkal.:)Szép óvatosan azért lejutunk.

 A faluba egy csíki-székely,határvadásznak öltözött sporttárssal beszélgetve jutok be,aminek én nagyon örülök.Nem látok nála semmi csomagot egy flakonon kívül,elárulja,hogy egy tányér levessel és egy darab csokoládával jött végig….

 A cél aztán kellemes meglepetés,a tornacsarnok alkalmas a túrán betöltött szerepére,kényelmesen,melegben,ülve fogyaszthatjuk el a nagyon finom virslit,nagyon finom teával(aki azt szereti,forralt borral),amibõl szerencsére repetát is van alkalmam vásárolni.A díjazás hasonló a tavalyihoz,a különbség annyi,hogy a felvarrón most német nyelvû a szöveg.Nagyon szép mind a kitûzõ,mind a felvarró és az Oklevél is.

 Nagy élmény volt ismét a Kitörés,a tömegtúrák minden elõnyével és hátrányával.1500 körül volt az indulók száma,bár a túra folyamán mi is elégedetlenkedtünk néhányszor,ha belegondolunk a hatalmas tömeghez képest minimális volt a hátrány amit el kellett viselnünk.Úgy látszik még több rendezõ kell,valamint az ellátmányból is jobban be kell tankolni,mert ha valamiért fizetsz,az úgy illik,hogy meg is kapod.Ezzel együtt is gratulálok a szervezõknek,biztos vagyok benne,hogy jövõre még jobban felkészülnek.Ehhez kívánok kitartást és sok sikert!

Kis statisztika a végére,adatok a túra honlapjáról:

 

2009-ben 150-en indultak összesen,ebbõl 60-on 69-en,teljesítette 82%.

2010-ben már 433 volt az össz létszám,ebbõl 60-on 191-en startoltak,teljesítette 58%

2011-ben 780-an álltak rajthoz,60-on 356-an,sikeresen végigment 80%

2012-ben is rekord született 1054 nevezõvel,ebbõl 60-as 536,72%-os sikeres teljesítési aránnyal.

Idén az elsõ hírek már 1500 körüli indulóról szóltak!Kíváncsian várom a sikeres teljesítõk arányát.....

Köszönöm a lehetõséget!

dnvzoli

A túrán készített felvételeimet megtekinthetitek erre e linkre kattintva:

 

 https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Kitores602013020910?authuser=0&feat=directlink
 
 
túra éve: 2012
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20122012.12.12 17:42:51

 


Magyarországi Forrástúrák,Pilis-Visegrádi-hg,Tél,Hosszútáv(22 km)


2012.12.09.


Mielõtt valakinek mosoly fakadna az orcájára a hosszú táv/22 km-kettõs miatt gyorsan szögezzük le,hogy babatáv mellé ezúttal majd ezer méter szintemelkedés is társul.Ugye így már más a leányzó fekvése?Bizony más,fel kellett tehát készülni rendes kapaszkodásokra.


Egyedül autózom el Pilisszentkeresztre,bevethetõ túratársaim mindenféle alibivel mondanak nemet,ki kupaátadóra és vele együtt egy nulla szintes 15-ös túrára képes lerongyolni 100 kilométert ,ki családi programra hivatkozik,elõkerül kibúvóként az idõjárás is,szóval a magyarázatok tárháza végtelen:)Elõször sajnálkozva én is lemondok az utazásról de aztán egyszer élünk alapon mégis elindulok.Két dolog motivál igazán:nem voltam még Dobogókõn,no és szép,zománcozott fém jelvény a díjazás.Harmadikként bejön még,hogy talán havas lesz ez a téli túra.


Esztergom széléig semmi gond de itt eltévesztem az utat,megindulok Budapest felé,szerencsére befut Kesztölc,aminek nem kellene befutnia,térkép újra elõ,mégis csak el kellett volna fordulni arra,ahol Dobogókõ volt kiírva.Hátra arc,elfordulok,innentõl nincs probléma.Rátérek a pilisi szerpentinútra,rögtön átlépem a hóhatárt,meglesz tehát az elsõ havas túrám idén!Az útvonaltervezõ 2 órára saccolta a 110 kilométeres utat,eltévedéssel is hozom a kicsit több mint másfelet,igaz folyamatos gyorshajtással.


Pilisszentkereszre érve a rajthelyet keresem,épp Norbiékat szólítom meg az út szélén,vissza 100 méter,ott lesz a kocsma,kisebb kavargás még parkolóhely-keresés ügyileg,megérkeztem.


Kereken 8 óra kerül rajtidõnek a lapra,átnézem az igazolólapot,elég minimál a stílus,térkép nincs de még egy útvonalvázlat sem,van viszont itiner(szöveges útvonalleírás) meg szint és távadatok.A hátlapon meg a négyzetek a pecséteknek.


"A rajt után kilépve a sörözõbõl a S+ jelzést követve jutsz el az 1. ep.-ig,Szent-kútig"-emígyen szól az 5. sor a lapon.Igen ám,de merre van az a sárga kereszt?:)Kisebb keresgélés után meglesz azért,fiatalabb túratárssal próbálok beszédbe elegyedni,kérdezvén,hogy erre van-e a sága kereszt amerre épp megyünk,de a mogorva"fogalmam sincs"-válasz után nem firtatom tovább az ismerkedést.Tegnap otthon megnéztem,a Szent-kút a falutól erre van,haladok tovább,a jelzés is elõkerül aztán.Szent-kútig nincs nagy szint,1,6 kilométerre mindössze 60 méter,a szépen behavazott,mindenféle szentképekkel övezett úton hamar oda is érek.Elsõ ellponton megkapom a Magyarországi Forrástúrák 7. ep. feliratú pecsétet:),fényképezek párat,majd a hovatovábbról érdeklõdöm."Arra felfelé a szalagozáson"-jön a válasz a már most kellemesen szétfagyott pontõr-párostól,ha még nem említettem volna ugyanis baromi hideg van,és ahogy szokták mondani sz@r a hideg szél nélkül,hát most az is fúj,az erdõ takarása pedig csak kicsit enyhít a kínokon.


Hát ha felfelé,akkor felfelé,valahogy össze kell jönni annak az ezresnek.No de így??


Olyan brutál emelkedés tör ránk a túra második kilométerét még el sem érve,hogy csak na!Milyen ember lehet,aki ilyen útvonalat szalagoz ki-ezen morfondírozom,miközben próbálok feljebb és feljebb jutni a kegyetlen kaptatón:)Biztos jókat somolyog magában,hogy ezt aztán megemlegetik a túrázók!:)Ilyen és ehhez hasonló gondolatok közepette gyûröm tehát a hegyoldalt,folyik a hátamon a víz,egyre többször meg is állok,mégis csak enni kellett volna valamit út közben is.Jó 250 métert emelkedünk kb. 1 kilométer alatt,mire elérjük az erdészeti mûutat.


Az út minõségét/milyenségét a hótakaró miatt nem érzékelem,de ott a szalag jobbra,elég széles is az út,ez lesz az,amirõl az itiner ír.Megindulok rajta,egy ideig még van néhány szalag aztán semmi.Kanyrog az út jobbra,balra,felettünk a hegyoldal,jobbra szép kilátás a behavazott hegyvonulatokra.Szalag viszont nincs,igaz letérési lehetõség is csak néhány volt,letérésrõl meg nem is ír az úti okmány.Bízom benne,hogy jó helyen járok,aztán jobbra lent valami építmény bújik meg,ez lesz valószínû a keresett Király-kúti kunyhó.Az úton itt is átfagyott pontõr vár-miért nem raksz tüzet,kérdezem tõle,erre a kis idõre nem érdemes-mondja.Leballagok a kunyhóhoz,a forrást nincs kedvem megkeresni,nem tudom mennyire van innen a turistatérképet meg nincs kedvem elõvenni.


Visszatérek a mûútra,pontõr felfelé irányít,a kék sáv illetve a piros 3szög a követendõ.Miután az elõzõ vízszintes szakaszon bevittem némi energiát a szervezetembe nagyságrendekkel könnyebb a kapaszkodás,igaz ez a szakasz azért nem olyan brutál,de emelkedik emberesen az Öreg-vágás-hegy 654 méteres csúcsáig.Onnan már a Dobogó-kõ egy híján 700 métere már könnyedén megvan.Szépen behavazott erdõben haladunk,aztán felérve a sípályák felvonójához arcunkra fagy a mosoly,valami elképesztõ hideg van itt,a szél ezerrel vág az arcomba,ami mindjárt lefagy,legalábbis úgy érzem.Ilyen körülmények között keresem az ellenõrzõpontot,valami turistaháznál lesz,segít ki egy túratárs-az jó lesz,gondolom én naívan,jó lesz elérni azt a turistaházat,ott vár ugyanis a frissítõpont is.Nem mintha túl nagy frissítésre szorulnék a túra 7. kilométerénél,de valami meleg hely pár percre azért jól jönne:))


Elhaladok a fotókon már látott kilátóhely mellett,olyan hideg van,hogy nincs kedvem nézelõdni,mellettem többemeletes épület,arrébb egy kisebb,az ereszen méteres jégcsapok,csak azért nem nagyobbak,mert azok már a tömegük miatt letörtek-cudar egy világ van idefenn!:)Hol van már az az ellenõrzõpont!?:)


Aztán megvan,de a szabad ég alatt(!?!?),a pontõrségnek itt sincs melege,úgy is mondhatnám,hogy már megfagyott,csakúgy mint az ételek,ahogy hallom:))Nyitogassátok a dobozokat,egyetek amit találtok-jön a kedves invitálás,az elõbb abban a dobozban kolbászdarabkákat láttam,kinyitom,felkapok kettõt,veszek mellé egy szelet kenyeret aztán odébbsétálok a bográcsok közé.A helyi egység ugyanis épp többféle bográcsételt készít az udvaron,a bográcsok közelében,a tûz melegénél lényegesen elviselhetõbb a zimankó.Gyors evés után aztán továbbállok,elõtte azért,bár nem érzem kényszerét iszom is pár kortyot,már amennyit ki tudok sajtolni a befagyott palackból:)A jeges ital okoz is majd némi torokfájdalmat az elkövetkezõ napokban.


Erõt veszek magamon és visszamegyek a kilátópontra,csinálok pár fényképet gyorsan,elsõ találkozásom Dobogó-kõvel viharos gyorsaságúra sikeredik.Aztán itinert olvasok:P sávon indulj el a Szakó-nyereg irányába,ott a Z+-t választva a tábla útmutatását követve érhetsz el a Hoffman-kúthoz.Turistatérkép nélkül ez vajmi kevés lenne,mivel mint említettem se térképünk,se útvonalvázlatunk.Szerencsére a pontõr segít,ellenkezõ esetben ilyen kérdéseim lennének:Merre van innen a piros sáv?Merre van innen a Szakó-nyereg?Mennyire van innen a Szakó-nyereg,ahol majd a Z+-et kell keresnem.A Z+-en merre kell fordulnom(ha lehet 2 felé is)ha nem találom az útbaigazító táblát,mert mondjuk valami jó arc kidöntötte.


De mint említettem a pontõr eligazít,megindulok a piros sávon a hegy peremén,a szél valami elképesztõen fúj,baromi hideg van,az orrom,az arcom szétfagy:)Találok egy térképet az út mentén még itt fenn a tetõn,átnézem az utat a Szakó-nyeregig,mégis megzavar a túl korán befutó Z+ a bal oldalamon,rá is kérdezek egy sorstársamnál,hogy nem kell-e már itt átváltani a zöldre,de megnyugtat,hogy nem.Újabb kilátóponthoz érek,a Rezsõhöz,itt is gyorsan körülnézek és csinálok pár fotót.


Aztán vissza a P sávra,lassan elhagyjuk a tetõt,megszûnik az állat szél,lefelé megyünk.Szakó-nyeregnél gyors szintvesztés,majd rövid idõre jelzésvesztés is,egy túratárs szól,hogy azon a fán,mintha nyilazott lenne a Z 4zet jelzés a lefelé menõ,jobbos ösvény irányába.Elõször nem vesszük figyelembe az intelmet mert az itinerünk szerint nekünk felfelé kell menni,azon az ösvényen meg nem látok jelet,csak egy fehér jelzésalapot,vagy átfestett jelet.Megyünk tehát felfelé a széles úton,aztán nincs jel,turistatérkép elõvesz.Azon tisztán látszik,hogy mégis le kell térni,visszereszkedünk,letérünk,beljebb elõkerül a jel is.


Egy patakátkelés után megjön aztán az itiner elõjelezte emelkedés is,kanyargunk az egynyomos ösvényen,a jelzés szerencsére végig követhetõ.Elérjük a Z sávot,balra fordulunk rajta,a mûutat elérve ismét egy balos,majd szalagozás mentén jutunk el a Bund-forrás nevû pontra,ami valamiféle Saolin-központnál vert tanyát.Kislány pecsétel,apuka igazít útba-szalagozás mentén a Pözsóig,ott balra,aztán majd befut a Z sáv,azon egészen a Klastrom-kútig.Kiérünk a mûútra,itt már jártam reggel,itt ágazik el az út Dobogó-kõ felé.Nagy élet van itt,sok az autó,gyerekek szánkóznak a hegyoldalban,többen kutyát sétáltatnak.Mûútról letérve szép bükkösben futó völgyekben visz utunk,majd hétvégi házas övezetbe érek,jobbra felettem a Pilis magasodik,balra,ha lenézek Pilisszentkeresztet látom.Nem messze az ellenõrzõpontként is szolgáló Klastrom-kúttól,egy útelágazásban futok össze Darabos Zoliék népes csapatával,akik épp visszafelé jönnek egy tévútról a falu felõl.Körbenézünk,aztán egy fiatal fa vékonyka szárán felleljük ismét a keresett Z sávot.Együtt érjük el a pontot,felírjuk a kódot majd utolsó forrásunk a Trézsi-kút felé vesszük az irányt.


A hálózsák állva is használható,többek közt ezzel a tapasztalattal leszünk gazdagabbak ennél a forrásnál,kicsit körülnézünk,közben pecsételnek nekünk.Két kilométer van még hátra a mára elrendelt távból,szintemelkedés már nincs,hamar vissza is érünk Szentkeresztre.5 óra 10 percre volt szükségem a 22 kilométer leküzdésére,az elejét leszámítva azért nem volt olyan vészes a szint sem.Szép,havas túrán vagyok túl,ahol kellemesen elfáradtam,ahogy mondani szokták ilyenkor.


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli


Képek a túráról itt:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/TeliForrasturaAPilisben2012?authuser=0&feat=directlink

 
 
Bakonyi MikulásTúra éve: 20122012.12.07 15:11:21

Bakonyi Mikulás 50. 2012.


Rajt idén Csesznekrõl,aki korán érkezik megússza a tömeget.A cseszneki rajtnak köszönhetõen az eddig már többször lejárt útvonal egyes részeit az eddigiektõl eltérõen más és más idõpontban érintjük,érdekes változás.Ahova eddig sötétben érkeztünk,oda most délben,ahol 10-11 óra körül szoktunk járni,ott sötétedik ránk.Az idõjárással most nem volt nagy szerencsénk,borongós,olyan semmilyen idõt fogtunk ki a túra nagy részén,viszont sötétedés elõtt elkezdett havazni,leszállt a köd,a hó a Zörögön meg is maradt,úgyhogy a vége nagyon hangulatosra sikeredett!Új rendezõk,az ellátmány is kibõvült,a Mikulás is lecserélõdött,pontõrök helye és személye változott szóval a túra átalakulóban van:))Az útvonal viszont a régi:)


 


Néhány kép az útról:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Bakonyimiki2012?authuser=0&feat=directlink


Köszönöm a lehetõséget,a rendezést,társaimnak a társaságot!


 


dnvzoli

 
 
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20122012.11.26 12:18:22

Tanúhegyek nyomában jubileumi 5. rendezés,jubileumi 50-es táv.


2012.11.24.


Nem vagyok valami friss a héten,Tomi fiam beteg,én vagyok vele itthon,így az éjjeles mûszakok utáni délelõtti alvás sajnos kimarad.Csütörtök tájékán már alig élek,pedig még akkor is vár rám egy mûszak és péntek reggel sem fekhetek le aludni.Sebaj,legalább jobban alszom majd este,a túra elõtt.Gondolom én.:)A kényszeres alvás most sem jön be,pedig már 8 körül ágyban vagyok,azért pár órát sikerül szundítani.Kelés négykor,ilyenkor általában csak valami gyerekkaját tudok enni(kakaóscsiga,lekváros táska,vagy valami keksz)de most öszeszedem magam és virslit fõzök,út közben meg majd eszem egy péksüteményt.A túra elsõ pár kilométere ugyanis nagyon ütõs tud lenni,nem tanácsos éhesen nekivágni.


Fél 6 elõtt felveszem Zsuzskát majd elautózunk widiért,aztán tovább Pápára Andrisért és barátjáért,7 után nem sokkal aztán le is parkolom az autót Tomajban,centire a szokásos helyemen az iskola elõtt.


Néhány ismerõs már útnak indult,Csuka Sanyi Stalkerékkel húz éppen ki a pizzéria felé,mögénk is ismerõs autó áll be éppen,Popeye érkezik fiával Istvánnal,a hátsó ülésrõl meg Tonnakilométer Misi kászálódik ki.Jó nap lesz ez a mai,már most látszik!:)


Bemegyünk nevezni,az ajtóban Meretei Janival és Tresz Petivel futunk össze(hajrá!),bent is sok az ismerõs arc,Darabos Zoliék is leutaztak Tatabányáról,amott meg Ottorino szedelõdzködik éppen,a rajtasztal mögött többek társaságában Repkény és Droid nevesíti az Igazolólapokat,ahogy ezt már megszokhattuk egy Tanúhegyek nyomában túrán.


Elintézzük az elintéznivalókat majd mi is nevezünk,az 50-eseket Brigi és Vagdalthús látja el Igazoló füzettel,aztán irány az ajtó ahol rákerül a lapra a rajtidõ is.Precíz munka.


Nincs ma hideg,akár még 10 fok is lehet nap közben,szokásos piros pulcsimban és egy polár mellényben nyomulok,tudom,hogy pár perc és szakad rólam a víz így is.:)Hamarosan kiérünk Tomajról,megkezdõdik a móka a Badacsony lábánál.Az emelkedõ eleinte még kezelhetõ,bedõlt ágak között egyensúlyozunk,kõtengeren vágunk át,épp csak csörgedezõ forrást mellõzünk aztán a Kõkapuhoz érve fokozódik a helyzet.Brutális tud lenni ez a szintemelkedés így korán reggel,pár perce még az autóban ültél,most meg csak úgy szeled át a szintvonalakat,nagyon húzós.Köd üli a hegyet,ezt már lassan megszokhatjuk itt ilyenkor.Lassan,komótosan lépdelünk felfelé,egy helyen kicsit meg is szédülök,errõl beszéltem,mikor az evés fontosságát ecseteltem.Lassítok kicsit,úgy látszik a kívülrõl nézve valószínûleg lassú(szerintem nem az!:) tempóból is vissza kell venni egy hangyányit.Néhány megállót beiktatva azért felérek a kilátós letérõhöz,én szalagot nem látok jelzendõ a letérést,de lehet,hogy csak én nem veszem észre.


Begyalogolunk begyûjteni az elsõ színes matricánkat,olyan impozáns építmény ez az új kilátó de most sincs értelme felmenni rá így nem is megyünk fel.Inkább tovább indulunk a piros 3szögön hullámvasutazni a hegy oldalába.Érintjük a Hertelendy-emléket majd az Egry József kilátót és útba ejtjük a Ranolder keresztet is.Kilátni sehol sincs esélyünk,a látótávolság pontosan nulla.Aztán jön a Bujdosók lépcsõje.


Se hó,se jég de azért csúszik rendesen,a többiek Ottorinót szekálják tavalyi seggreesése okán,szép óvatosan és nagyon vidáman araszolunk lefelé.Leérve két leányzó határozottan indul jobbra,mi utánuk,de hamar rájövünk,hogy nem ez a jó irány,visszahívjuk a lányokat is.


Begyalogolunk Tördemicre,majd áthaladunk rajta,a falu határában Teiszler Zoliékkal futok össze,Szigligetig együtt koptatjuk az aszfaltot.Benézünk az Avasi templomromhoz,itt érem utol újra Zsuzskáékat.Feltételes ellenõrzõpont itt idén sincs,de vigyázzunk,ez nem jelenti azt,hogy jövõre sem lesz!:)


Kis pihenõ,fényképezés után elindulunk a vár felé,de most nem egyenesen oda tartunk,megkezdjük a jubileumi 50-es táv elsõ kitérõjét az Óvár felé.Elõször aszfaltozunk majd beváltunk az erdõbe,jó húzós emelkedõ visz fel a Hálás-tetõre.Teszünk egy kitérõt a Fekete-kereszthez(látni kellett volna valami keresztet?) majd a Kamon-kõhöz is,gyaníthatóan ismét kimarad pár szép kilátás a Balatonra a köd miatt.


Ezek után lesétálunk a hegyrõl,egy elhanyagolt kertbõl valami istenien finom sárga almát "szerzünk",majd meglátogatjuk az Óvár alatt tanyát vert ellenõrzõpontot.Pontõri invitálásra plusz szintemelkedést vállalva magát az Óvárat is szemügyre vesszük,laikus szememnek nem okoz túl nagy élvezetet a látvány,a várból mára a lábazat néhány csonkján kívül nem sok maradt.


Óvár után ismét lefelé,majd felfelé a Vár-hegy alatt a katonai temetõ mellett csatlakozunk vissza a klassszikus (40-es) távba.Felcaplatunk a várba,a pontõrség ismét jó magasan leledzik.Janiék már lefelé jönnek vidáman,mi is feérünk aztán,nápolyizás,evés-ivás közben pedig szépen összegyûlik a mezõny azon része,akikkel a rajtban már összefutottunk.


Nézelõdésre itt sincs sok esély,nagyon párás a levegõ,na meg így megállva azért túl meleg sincs,meg is noszogatom kicsit a csapatot,hogy indulni kellene.Lezúdulunk a vár hegyérõl,ráállunk a kerékpárútra,majd befordulunk a Szent György-hegy felé.A hegyet csak sejteni lehet merre van.Szõlõsök mellett talpalunk,betonkeményre gyúrt murván,aztán elérünk a Horváth pincéhez.Matricát ragasztunk majd nem tudunk ellenállni a gyönyörû szõlõnek,ez aztán azzal jár,hogy keményen beégünk mivel a gazda végignézi a szüretet,majd meglepõ nyugodtsággal szól oda,hogy ezt azért nem kellene,fiúk.Ég az arcom rendesen,elnézést is kérek,a többiek szintén.


E kellemetlen epizód után tovább indulunk,elgyalogolunk a Lengyel-kápolna mellett,Popeye a kólikás kúttal kapcsolatos rossz élményeirõl beszél,ennek ellenére oda érve Õ és Misi is bátran kortyolgatnak a vízbõl.:)


Én kihagyom,inkább haladjunk tovább,befordulunk,neki a hegynek!Valamicskét tisztult az idõ,legalábbis a köd oszladozóban van,látszik a hegy teteje.Erre a hegyre kellemesen járható szerpentinút visz fel,néhány méter csak a kellemetlen kaptató,viszonylag könnyen megy a csúcstámadás.Matrica a szokásos sátras pontból,szõlõcukor Janitól aztán irány lefelé.A bazaltorgonák elõtti rész is hozza a megszokottakat,meredek és csúszik megveszekedettül,a korlátos részhez érve aztán már könnyebb az erszkedés.Egész jól látszanak az orgonasípok is,készülnek a fényképek.Leérve a kulcsosházhoz meglepõ a nyugalom,hamar kiderül az oka, idén a frissítõpont kicsit lejjebb található.Legyalogolunk hát oda és belakmározunk zsíros és lekváros kenyerekbõl amiket finom teával öblítünk le.Kerül tea a kulacsokba is.


Jelzett,majd szalagozott utakon sétálunk át Gyulakeszibe,átkelünk a falun,a többiek útba ejtik a fõutca egyik kocsmáját,én nem érzem kényszerét a megállásnak,inkább gyalogolok tovább.Egyedül maradtam.Kisétálok a faluból,a hegy egyre csak magasodik fölém,hatalmas egy kõdarab ez a Csobánc!Jó tempóban érek fel a tetejére,ahol a szeles idõnek köszönhetõen nem is idõzök sokat,veszek pár szem aszalt sárgabarackot,eszem egy csokit,iszom,majd elindulok lefelé.Teszek egy kört a platón,ahogy a szalagok vezetnek majd egy meredeken ereszkedõ ösvényen érem el a kék jelzést ahol most nem jobbra,hanem balra fordulok,megkezdve ezzel az 50-es táv másik betétszakaszát.


Tipikus Balaton-felvidéki tájon haladok,mindenfelé szõlõsök és tanúhegyek.Utam a Köves-hegyet kerüli,elhagyott présházak,omladozó épületek mellett baktatok és egyre merülök.Egy emelkedõ után sok szintet vesztek,arra gondolok milyen mérges leszek,ha ez után meg fel kell kaptatnom a tõlem jobbra fekvõ tetõre.Elõveszem az igazolólapot,a szinteket skubizom.Ezek szerint nem kell felmennem,a következõ emelkedõ a Tóti-hegy.Megnyugszom,ez az emelkedõ most nem hiányzik.:)Viszont továbbra sem vagyok valami fényesen ezért megállok enni.Bedobok egy életmentõ kakaós csigát és iszom rendesen.Pár perc és sokkal jobban érzem magam.Eléárek a Bács-hegyi kápolnához ahol Brigiék almával és Sport szelettel kínálnak.Pár percet elidõzök náluk majd tovább indulok.


Példás szalagozás mentén kigyalogolok az országútig,ott jobbra fordulok,majd hamarosan be balra a Sabar-hegyi templomromhoz.Itt ér a naplemente.Ez is valami,ha máskor nem is,de legalább lementekor láttam a Napot.:)Begyalogolok a faluba.


Újra a klasszikus(40) távban vagyok,elkezdem az emelkedést a Tóti-hegy felé.Elhaladok a disznók ma különösen büdös völgye mellett,a szaghatást csak fokozza az útra kifolyt hígtrágyalé:)Egyre jobban sötétedik de még odázom a lámpakapcsolást,azért a fejemre már felteszem,ne tök sötétben kelljen kutatnom.Lassan de biztosan fogynak a legyûrendõ méterek aztán már itt is állok a hegy lábánál.Lámpát kapcsolok,itt már kell és az összes lefelé igyekvõnek udvariasan félreállva,a pár másodperces pihenõknek köszönhetõen könnyedén jutok fel a tetõre.


Még soha nem voltam sötétben a Tóti-hegyen,lenyûgözõ ez az éjszakai körpanoráma!Összeismerkedem a pontõrökkel,diskurálunk pár percet,aztán a hideg szél lekésztet a hegytetõrõl.Lefelé menet futok össze a többiekkel.


A Tóti-hegy és a Gulács között elvileg a zöld sáv a követendõ jelzés,én tudom merre kell menni,aki viszont sosem járt erre lehetnek gondjai,hiszen a jelzés ezen a szakaszon elég kopottas.Remélem Zsuzskáéknak nem lesznek gondjaik,bár nem lehetnek,widinél ott a gps a nyomvonallal.


Kiérek a mûútra,balra fordulok,majd úgy 100 méter után jobbra be az erdõbe.Elõttem az utolsó emelkedés.Bõ 1 kilométer alatt jó 220 méter.Nem kevés,de nem is olyan rémisztõ.Persze egészen más lenne frissen,de most már túl vagyunk 45 kilométeren és 1731 méter szintemelkedésen.Induljunk hát.


A hegy lábáig kb 500 méter alatt elfogy jó 130 méter a szintbõl,marad egy gyenge százas a szerpentinútra.A szerpentin már könnyebben megy,az ide vezetõ kaptatón nekidõltem néhányszor egy-egy fának pihenni.:)Ezen a szûk szerpentinúton is felettébb udvarias formámat hozom azért,mindenkinek félreállok,az így lopott pihenõidõkkel aztán nehézség nélkül érem el a csúcsot,bár a vége felé azért már kérdezgetem a társakat,hogy mennyi van még hátra.:)Tûz mellett melegedõ pontõrtõl kapom a mai utolsó színes matricámat,majd lejjebb húzódok szélvédettebb helyre és beviszem a szervezetembe a második kakaóscsigát.Iszom is jó sokat,majd egy tetõn bolyongó túratársat igazítok útba a lefelé vezetõ ösvényt illtõen.Aztán én is megindulok lefelé.


Lezúdulok a Gulácsról,az aljában található kõfolyásról megállapítom,hogy könnyebb rajta a haladás lefelé mint felfelé.Gyorsan vesztem a keservesen összekapart szinteket,kiérek az országútra,átkelek rajta.Begyûjtöm az utolsó matricát az utolsó feltételes ellenõrzõpontról,végiggyalogolom a Petõfi sugárutat,jobbra térek,már ott a kéttornyú templom!Még egy balos aztán itt is az iskola.Leteszem a túrabotot meg a zsákot a kocsiba és bemegyek.7:25-kor rajtoltam,célidõnek 19:00 kerül az Igazolólapra.


Hátramegyek az ebédlõbe,öntök magamnak egy pohár teát és várom a többieket.Jó 20 percen belül mindenki befut.Eszegetünk,iszogatunk,sztorizgatunk vagy fél órát aztán érzékeny búcsút veszünk az ott maradottaktól majd hazaautózunk.


Nagyon jól éreztem magam,kellõen el is fáradtam,a túra elérte célját!


Köszönöm a lehetõséget,a túratársaknak a társaságot,a Rendezõségnek a rendezést!


dnvzoli


A túrán készített képeimet megtekinthetitek itt:


https://plus.google.com/photos/108946185154098013811/albums/5814724328984619697

 
 
LővérekTúra éve: 20122012.11.21 18:15:46

Lõvérek 40.


2012.11.17.


Ötödik Lõvérek 40-em,nagyon tetszett,továbbra is marad egyik kedvencem.A szervezés elsõrangú,az ellátás kiváló(csoki 2szer,zsíros-vajas-lekváros kenyér a forrásnál,nagyon finom virsli a célban),az útvonal jelölése,a szalagozás hibátlan.A térkép hibáját idén itiner(szöveges útvonalleírás) hivatott korrigálni-a feladatát maximálisan megoldotta,látszik,hogy aki írta ismeri a túrát.Csak ott vettem elõ,ahol a térkép adata nem egyezik a valósággal(puszta kíváncsiságból) és minden esetben helyes volt a korrekció.Jó látni,hogy a szervezõk figyelembe veszik a túrázóik észrevételeit.


Ez egy nagyon jó túra,ha jól hallottam közel 300 induló volt az összes távon,ha a Soproni-hegység mondjuk a Gerecse helyén lenne,biztos vagyok benne hogy az indulók száma verné az ezret.De talán nem is vágyunk annyira erre.....


Néhány kép az elsõ napsütéses Lõvérek 40-emrõl:


https://plus.google.com/photos/108946185154098013811/albums/5812445607552968225


Köszönöm a lehetõséget,a szervezõknek a túrát,túratársaimnak a társaságot!


dnvzoli


 

 
 
ÍrottkőTúra éve: 20122012.10.22 12:36:25

Írottkõ 50.


2012.10.20.


Nagyszerû túra gyönyörû õszi idõben,köddel,napsütéssel,hegyekkel,völgyekkel,patakokkal,kiváló ellátással.Aki kihagyta bánhatja de az én szemszögembõl,a fotóimon keresztül azért részesülhet valamennyire az élménybõl.Hát akkor nézegetésre fel!


A fotók itt találhatók:


https://plus.google.com/photos/108946185154098013811/albums/5802026392764387009


Köszömöm a lehetõséget!


dnvzoli

 
 
Vándorbottal a VasparipáértTúra éve: 20122012.08.03 15:34:39

Csillagporos Vasparipa túra-szalagozás.


Képek a túra útvonal egy részének szalagozásáról.Ha nappal jártatok volna erre ezt láttátok volna:)


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/CsillagporosVasparipaSzalagozas2012?authuser=0&feat=directlink


Köszönjük az eddigi beszámolókat,akinek vannak képei a túráról,netán túrabeszámoló írásán töri a fejét ne fogja vissza magát!:)Szívesen nézegetnénk a képeket ill.olvasnánk mások élményeirõl is!


dnvzoli

 
 
Cuha 25/35/50/ Bakonyalja 25/45 / (Erdőalja 25) / BakonyerdőTúra éve: 20122012.07.24 20:22:00

Cuha 50.


2012.07.21.


Az útvonalon készített képeim:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/2012Julius24?authuser=0&feat=directlink


Ez valamiért nem mûködik,most(2015.09)vettem észre,bocs!


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Cuha502012Julius24?authuser=0&feat=directlink


Ez meg valamiért nem kattintható,de legalább megnézhetõ.....!:)


 

 
 
Nemszázas/KincskeresőTúra éve: 20122012.06.06 13:48:13

Bakonyi Nemszázas 99


2012.06.02-03.


Péntek.Óránként nézem az idõjárási elõrejelzéseket,természetesen nem más érdekel,mint hogy lesz-e esõ,vagy nem.Az egyik számítás szerint egy csepp sem,a másik délutánra jósol beúszó esõgócokat,a harmadik éjjelre.Levonom a végkövetkeztetést:vagy elázom,vagy nem,de ha igen,akkor sem nagyon:)Az esetleges esõ a ruhatár összeállításában játszik ugye kulcsfontosságú szerepet,az információk birtokában úgy határozok,hogy egy extra könnyû egyszer használatos esõkabátot azért viszek,az esetleges bõrig ázás esetére pedig teszek egy váltás ruhát,ami nem áll másból,mint egy komplett téli aláöltözet ruhából,plusz egy rövidnadrágból.Az egész így nincs egy kiló.Viszek még négy szendvicset,6-7 szelet csokit,hántolt,sózott szotyimagot,1,2 liter folyadékot,Isostar port,túlélõcsomagot(ragtapasz,szõlõcukor,Ca,Mg-tabletta,kés egyebek).A zsákom így 6-7 kiló körül mozog.A tavalyi 10-hez képest ez jelentõs javulás!:)Hõmérséklet ügyileg egyébként több mint ideális helyzet várható,20 fok körüli maximummal.Tökéletes túraidõ ígérkezik.


7-kor lehet rajtolni,így nem kell korán kelnem,reggel le tudok menni friss pékáruért,ami apróságnak tûnik,pedig nem az:mennyivel jobban esik majd az úton egy friss buciból elkészített szendvics,mint egy másnaposból!6 után elindulok,Écs után megállok reggelizni,ébredés után ugyanis csak egy kis keksz megy belém általában.Bedobok egy túrós batyut,iszom rá jó sokat,így nem kell majd korgó gyomorral kaptatnom a Zörög oldalában.Közvetlen indulás elõtt nem célszerû enni,általában a fizikai igénybevételek elõtt egy-két órával szokták javasolni az evést,közvetlenül elõtte semmiképp.3/4 7 körül Vinyén vagyok.Vannak már páran,tolongás azért nincs.Hûvös a reggel,úgy 12-14 fokra tippelnék,elállom a pulóvert.Benevezek.Épp az autónál teszek-veszek mikor befordul mellém az ismerõs Mondeo,megérkezik Tonnakilométer Misi.Misi a 70-esre nevez,a két táv elválásáig úgy terveztük együtt haladunk.Miután õ is benevez,indulhatunk.


Kilépve a Vinye.hu kapuján én mennék a zöld híd felé,de Misi szerint ma a sárga sáv visz bennünket ki Vinyérõl,legalábbis a szervezõk által küldött track szerint.Hallgatok rá,akkor irány a Kõpince-barlang,csak át tudjunk kelni a Cuhán.Ha sok a víz kerülhetünk vissza a hídhoz.Aggodalmam feleslegesnek bizonyul,a patakon mindenféle attrakciók nélkül,száraz lábbal kelünk át.Dobunk egy balost,a közös sárga és zöld sávon kezdünk emelkedni a Zörög oldalában.Hamar lekerül a pulóver.Az erõsebb emelkedõk után aztán a zöld jobbra leválik tõlünk,innentõl kellemesen járható szakasz következik lényegében Csesznekig.Jókat beszélgetünk.


Csesznek elõtt a sárga sáv kivinne a 82-es szerpentinútra,van itt viszont egy sárga kereszt jelzés ami átvezet a zöld sávra,kikerülendõ a forgalmas utat.Az itiner is a kereszt jelzést javasolja,mi is ezt használjuk.Hamarosan befut a Zörög felõl a zöld sáv,balra tartunk rajta,a Suttonyi aluljárón át érünk be a faluba.Átkelünk a Vasút utca végén található fahídon,pár lépés után meg is érkezünk az elsõ ellenõrzõpontra ami a Kõmosó-szurdok bejáratánál lett felállítva.Pontõr kisasszony a zsidó temetõ felé irányít bennünket,én a szurdokban mennék,mint tavaly,az itinert már eltettem,nincs kedvem elõbányászni.Misi szerint is a falu felé kell menni.Arra megyünk.Késõbb,ránézve az itinerre,rájövünk,hogy bizony a völgyben kellett volna maradnunk,távot nem rövidítettünk,csak túratársam bánkódik,hogy még nem járt a szurdokban,igazán megnézte volna.Sebaj,majd legközelebb!:)



A falut a piros sávon hagyjuk el.Kiváló idõ van,bejött amit jósoltak,20 fok körüli hõmérséklet,borult idõ.Esõ szerencsére nem mutatkozik.Jókedvvel haladunk,hamarosan beérünk az erdõbe.A Töbör-hegyet kerülgetjük,Misi még csak télen járt errefelé,egyetértek vele,miszerint szép az erdõ.Ide-oda kanyarog a piros sáv,gyenge fél óra és máris az Ördög-árok bejáratánál vagyunk.Szárazság van,víz egy csepp sincs a mederben,legalább ez nem nehezíti a járást.Mert ez a szurdokvölgy bizony technikás terep,nem lehet rohanni,bár itt nem is akarunk rohanni.Nézelõdünk inkább,van mit.A Gizella-átjárót Misi drótkötelek segítségével "járja át",én inkább megkerülöm az egészet egy tavaly ilyenkor épített tereplépcsõn.Jó meredek ez a lépcsõsor!De hová lettek az átjáráshoz eddig használt,a rozoga vaslétrát kiváltó hágcsóvasak?A vasak tûntek el,vagy az õket tartó szikla is?Rejtély.


Az Ördög-gát kistestvérén már könnyebben átkelünk,néhány perc múlva véget is ér a technikás terep,nem sokára be is fut a következõ ellenõrzõpont.Bedobok egy szendvicset,iszom és elfogyasztom a ponton kapott Sport szeletet is.Irány Gézaháza!


Gézaházát már a piros kereszt jelzésen érjük el,átkelünk a 82-esen,a Kastély úton haladunk.Illetve mellette,a Kastély út gyaníthatóan a gesztenyesorban vezetett valaha,mára már nagyon elgazosodott sajnos.Arról beszélgetünk,milyen jó lenne kitisztítani,akkor a turistaút mehetne ott bent,nem úgy mint most,a szántóföld szélén.Fõleg most vagyunk bajban,muszáj gyúrnunk a frissen kikelt vetést,hiszen még egy fél méteres sávot sem hagytak a közlekedésre.


Elérjük a piros kereszt-piros 4zet elágazást.Itt érdekes az igazolófüzet:a térképén a Vadas-árok van bejelölve követendõként,a szöveges leírás viszont továbbra is a Kastély úton tartana minket,tovább tehát egyenesen a piros 4zeten.Én már otthon eldöntöttem,hogy a Vadas-árkot mindenképp kihagyom,semmi kedvem a fejem tetejéig elázni a dzsindzsában(mint tavaly:)),így örömmel veszem,hogy a rendezõk is felkínálják alternatívaként az általam is kinézett utat.Egyébként tavaly is felkínálták:)Irány tehát Károlyháza,irány a piros 4zet!


A piros 4zeten érünk le az Aranyos-völgybe,annak sárga sávja visz le bennünket a Cuha-völgybe.Gyenge egy kilométer és már itt is van Porva-Csesznek vasúti megálló és turistaház.


Hahózok egyet,hiszen sehol senki,a hahózásra Anita jelenik meg a büfé ajtajában.Örülünk egymásnak,majd Anita a turistaház elõterébe invitál bennünket,ahol én elköltöm szokásos százas-ebédemet:az idáig cipelt tojásos nokedlit csemege uborkával.A nokedlit most meg is tudom melegíteni,ami jócskán megemeli az ebéd színvonalát!:)A felkínált szíverõsítõt visszautasítjuk,Misi kévézik egyet,én legurítok egy jéghideg kólát,ebéd letudva.Nehezen,de tovább indulunk.Hiszen még csak a 20. kilométernél vagyunk!


Kiss Pistiékkel együtt hagyjuk el a völgyet,ami úgy lehetséges,hogy õk Gézaháza után a piros 4zet rossz ágát választották,így kerültek kb. 2 kilométert Porva-Csesznekig.Így legalább tudunk telefonszámot cserélni,õk valószínûleg(ha nem tévednek el túl sokszor:),elõbb érkeznek a már sötétben teljesítendõ részekhez,adott esetben hátha jól jön a segítségük.Egy jelzetlen úton haladunk Borzavár felé,kb 3 kilométer és be is érünk a faluba.Bár most nincs kánikula,azért a közkifolyónál lemossuk a sót az arcunkról.A templom után aztán a kék sávon kikapaszkodunk a faluból.


Szépalmapusztáig aszfaltot koptatunk,közben a vészjóslóan sötét fellegeket sasoljuk.Lehet,hogy nem ússzuk meg esõ nélkül.A lovak karámja után befordulunk az erdõbe,majd meglátogatjuk a Bödön-kutat is.Nem kellett volna:)Idén az ellenõrzõpont valóban Kisszépalmapusztánál üzemel,olvasni kellene az itinert:)A Kõris-hegy elõtt amúgy is terveztünk egy hosszabb pihenõt,ezen a ponton meg még zsíros kenyér is van,úgyhogy eszegetünk.Vízvételre is van lehetõség,kihasználjuk.Túl azért nem töltekezünk,fent a hegyen is lesz rá lehetõség,minek cipelni.Aztán nekivágunk!


A kék sáv az egyik legdurvább lehetõség a hegy meghódítására,viszont most kellemes az idõ,nem tûzi a fejünket a Nap,így meglepõen könnyen jutok egyre feljebb és feljebb.Néhány megálló azért becsúszik,de az itt megszokott ájulásközeli állapotnak nyoma simcs,ezt örömmel veszem.Hamar megvan a durván 230 méteres emelkedés,néhány perc és Misi is felér.Begyûjtjük a pecsétlenyomatot,lecsúszik az újabb csoki,pótoljuk a vízkészletünket.Felmegyek a kilátóba szétnézni,majd elindulunk lefelé a hegyrõl.


Tavaly ilyenkor már vígan szamócázgattam itt,idén még nyoma sincs a gyümölcsnek,sõt néhol még a virágját vélem felfedezni.Érdekes.Az amúgy szép környezetben futó aszfaltszerpentin hamar véget ér,letérünk róla és a piros sávon ereszkedünk tovább bükkerdõben.Az Odvas-kõ barlangot,mint felkínált rövidítési lehetõséget az utána jövõ meredek lépcsõsor miatt idén is kihagyjuk.Leérünk a Gerence-völgybe,balra fordulva pár méter után itt a következõ ellenõrzõpont a hotel elõtti réten.Pecsételés után irány a kék kerszt.Idefelé jövet azon tanakodtunk,hogy vajon melyik irányba folyik a Gerence,én valamiért úgy gondoltam,hogy Bakonybél mélyebben fekszik,tehát arra,de tévedtem.A Gerence északnak tart.


Elérjük Bakonybél határát.Felteszem a kérdést útitársamnak,hogy nem nevez-e át a százra,persze ez merõ udvariaskodás,hiszen ritkán fordulhat az elõ,hogy fejben 70-re készülsz,és úgy 43-nál gondolsz egyet és felkiáltasz:megyek tovább,ide nekem a százat!Ez most sem következik be,Misi letér a faluba,nagyon szép teljesítmény a 70 is,fõleg,hogy neki ez lesz élete leghosszabb menete!Egyedül maradtam.


A kék sávon haladok Bakonybél felett,aszfalton.Eddig el voltunk kényezteteve talajügyileg,most jön egy pár kilométer aszfalt.Azért ezt is lehet finomítani,lehet menni a szélén is,a lényegesen puhább finom kõzúzalékon.Csak váltogatni kell az oldalt,annak megfelelõen,hogy épp melyik oldalra dõl az út.Oda,ahova lejt ugyanis lefolyik a víz,lemosva az aszfaltot szegélyezõ finom szemcséket,a magasabb oldalon viszont ezek megmaradnak,kellemesebb rajtuk a járás.Minden részlet számít egy százason!:)Messzirõl úgy tûnhet,hogy be vagy rúgva,de kit érdekel?:))


Az egykori mészégetõnél vannak padok és asztal is,így itt ülök le ismét kalóriát pótolni.Szép a kilátás Bakonybél és a Nagy-Som-hegy felé.Evés után irány tovább,figyelek,mert valahol itt a Hideg-völgy becsatlakozásánál ellenõrzõpontra lehet számítani.Az út balra kanyarodik,a külsõ íven nem látok senkit,aztán a belsõ íven feltûnik egy Renault.Ablakában felirat:Hideg-völgy,ellenõrzõpont.


A pontot egy végtelenül kedves és aranyos lányka üzemelteti.Jót beszélgetünk,majd továbbállok.Még 4 kilométer aszfalt jön,de hamar eltelik...Aztán a jelzés letérít róla,kellemes erdei ösvényeken hullámvasutazva érek le Németbánya határába.


Elgyalogolok a Németbányai Üvegtigrishez,itt újabb pihenést terveztem.Le is ülök eszegetni,kérek egy szõlõs Márkát is.A tavalyi csapatból most is itt van az egyik tag,hogy minden menjen rendes kerékvágásban most is részeg:)Hihetetlen gyaloglási teljesítményeivel fáraszt,ha lehet adni a szavára,jövõre ott lesz a százas rajtjában Vinyén.A lakókocsi személyzete ezt kétli:))Pihi után kikapaszkodok a faluból egy érdekes jelzésen,nevezetesen a sárga kereszten.A jelzés érdekessége abban rejlik,hogy felérve a falu fölé se szó,se beszéd,eltûnik.Az itiner szerencsére segít.Jobbos a jó irány.A Pisztrángos-tavat idén is már a sárga hal jelzésen érem el.A fákon fehér alapon sárga halak vannak festve.


Tónál újabb ellenõrzõpont,sült hagymával kínálnak,megköszönöm a kínálást,de most kihagyom.Az épp csak csörgedezõ forrásnál lemosakszom,és vésztartaléknak vizet töltök a Márkás flakonba,majd a piros kereszten haladok Csehbánya irányába.A Kõ-domb vonalában aztán balra letérek a jelzésrõl,nem megyek be a faluba,kb. két kilométer jelzetlen murván haladok tovább.Valahol este 7 körül járhat az idõ,és kisüt a Nap!A hõmérséklet jó pár fokot ugrik azonnal.Vicces.Egész nap borongós idõ,estére meg melegem lesz.


A tavalyi letérõ ösvényt csak azért találom meg ismét,mert felismerem azt a tuskót,amin a jelzés van.Itt fekszik az út mellett,persze jelzéssel a föld felé nézve.Felállítom,sõt az útra faágakból készítek pár balra-nyilat az utánam jövõk megsegítésére.Elvileg itt jön fel a piros kereszt Csehbányáról,az itiner azt írja,egy fán látható is a jelzés.Valami itt nem stimmel.Egyrészt jobbról semmilyen ösvény nem érkezik a murvára,másrészt jelzés sem látható egyetlen fán sem.Azért én letérek a murváról,emlékszem az útra tavalyról.Hamarosan el is érem a piros sávot,kiérek az erdõbõl,szemben ott a Hajag.


(Kiegészítés,rendezõi infó:tavaly a letérés rossz helyen lett kijelölve,a jó letérõ-és a Csehbányáról feljövõ jelzés-innen 1-200 méterrel távolabb van.)


Egy vadles alatt lepihenek,bekapok pár falatot a Hajag elõtt.Leragasztom a talpamat is a megfelelõ helyeken.Tavaly itt kapott el a zivatar,most süt a Nap,kellemes az idõ.Egy perce sem fekszem a fûben,máris észreveszek egy,a kezemen csalinkázó kullancsot.Hamar rám mászott-hamar véget ért az élete.Pihenek még néhány percet,aztán összepakolom a zsákomat és nekivágok a hegynek.


Elõször durván emelkedik a piros,majd az Õsbükk vonalától kellemesebbé válik a hódítás.Sokkal jobb az idõm,mint tavaly,akkor itt már korom sötét volt,most meg vígan megyek világosban.Még arra is látok reményt,hogy a részemrõl kritikusnak ítélt Hajag-Kerteskõi-szurdok szakasz nagy részén sem kell lámpát kapcsolnom.A "halálfejes" fánál erõs lejtõ jön,aztán egy komoly emelkedés.Rendesen megszuszogtat.Aztán már csak szintben el kell gyalogolni a pontig.


A fák árnyékában azért már sötét van.Vizet kérek a pontõrtõl,egy húzásra legurul vagy fél liter,a felkínált energiaitalt is elfogadom.Jó hideg,2,4 másodperc alatt borul belém.Ráküldök még egy csokit is.Kiváló a túrán az ellátás,szavunk nem lehet!Zoli,a fõrendezõ már javasolta az eltévedésveszély miatt a Kerteskõi-szurdok kihagyását,ezen a ponton is Bakonybél-Szentkút murván való megközelítését javasolják.Én azonban makacs vagyok,a rövidítés legalább mínusz 5 kilométert jelentene-na azt már nem!:)Megindulok hát a sárgán Augusztin-tanya irányába.


Kiérve a fák takarásából meglepve tapasztalom,hogy mennyire világos van még.Most jön az a szakasza a túrának,amin még nem,vagy csak részleteiben jártam,ezért meghúzom a lépteimet-ki kell használni a világosságot!Ahol lehet,még bele is kocogok.A sárga jól követhetõ.Egy keresztezõdésben aztán mindenfelé mennek mindenféle jelek,de egy fára szegezett nyilazott és feliratozott táblácska kisegít,pont a keresett tanyához vezetõ irányba mutat.Odébb elõkerül aztán a sárga sáv is.


Elérem Augusztin-tanyát,az itinert folyamatosan kezemben tartva haladok,hiszen a leírás nagyon korrekt,sokat segít.Még mindig világos van,könnyen rátalálok a piros keresztre.Jó magasra nõtt gazban törtetek,szerencsére nem vizes annyira.Kanyargok a jelzésen,Zoliék felújították,símán követhetõ.Aztán kiérek az erdõbõl,balra térek,itt is van Rák-tanya.Ez a tanya sem néptelen,autók állnak mindenfelé,úgy látszik mûködnek ezek a turistaházak.Elhaladok az épületek mellett,kb. 100 méter után útelágazódáshoz érek,egy jelet látok pont a kanyarban a belsõ íven,viszont a két választható lehetõség irányába semmi.Mehetnék elõre,vagy derékszögben jobbra.Mindkettõt tesztelem,aztán elõveszem a turistatérképet.Ha jól azonosítom be a helyet akkor a jobbos a jó irány,a vadkerítés és az erdõ között.(Elõrefelé a sárga sáv fut elvileg,gyakorlatilag semmi)Jól azonosítottam,távolabb elõkerül újra a piros kereszt.Megnyugszom.


Újra az erdõbe érve aztán már elõ kell venni a fejlámpát,elég halovány a fénye,lehet,hogy a Kinizsi után illett volna feltölteni az akkukat.Hoztam tartalék lámpát is,abban bízhatok talán,ha ez bemondja az unalmast.


A jelzés errefelé is kiválóan követhetõ,aztán kiérek az erdõbõl.Megismerem a helyet,jártam már itt a Sumi 50-en,ott ez volt a túra végsõ szakasza,erre mentünk vissza Pénzesgyõrbe.Ott van szemben az a kisebb "hegy",aminek az oldalában visz a jelzés.Bizony,az Iharos-tetõ,meg is célozom.Átvágok a réten,elérem az erdõ alját,és ahogy az itiner is írja fellelem újra a jelzést is.Elkezdem kerülni a hegyet.Most már aztán igazán sötét van,(telihold van,de felhõs az ég)jelzést nem is találok sehol.Ettõl a szakasztól féltett minket Zoli,mikor a kihagyásást javallotta.Most talán csak egy dolog ad okot a nyugalomra:látom Pénzesgyõr fényeit.Olvasom az itinert,de nem tudom értelmezni,merre kellene lejutnom a zöld sávra.Zoli biztos jól fogalmazott,de nem tudom értelmezni,nem tudom itt a sötétben eldönteni,melyik az az erdõsáv amit nekem célba kellene vennem.Elõveszem a turistatérképet,úgy ítélem meg,hogy már többet mentem a hegy körül,mint kellett volna.Teljesen tanácstalan vagyok,így úgy döntök irány toronyiránt Pénzesgyõr,aztán át a falun,és hátulról a zöld 3szögön be a szurdokba.Nagy kerülõ,de legalább azt az utat ismerem.


Elindulok hát a fények irányába.A mezõn jó magas a fû,térdig elázok,de most nem érdekel.Dolgozik az adrenalin.Aztán valami fényesség tûnik fel a falu elõtt,azt célozom meg.Közelebb érve látom,hogy egy ház nappalija árasztja a fényt.Célba veszem.Egyszer csak villanypásztor keresztezi utam,átlépem.Már egész közel vagyok a házhoz,mikor irgalmatlan kutyaugatás hasít bele a nagy bakonyi éjszakába!A hangokból ítélve lehetnek vagy hatan,és nem tacskók,vagy spánielek:)Elkezdek én is kiabálni,köszöngetni,szerencsére a háziak is észlelik,hogy valamit fognak a kutyák és kijönnek.Szerencsére!


A házinéni elõször letol,hogy mi a fenét keresek a lovak kifutójában,utána meg arról érdeklõdik,hogy mi a frászt kevergünk mi éjjelek-éjjelén errefelé?Elmondom neki,hogy a kifutóban azért állok ily szerencsétlenül,mert eltévedtem,amúgy meg teljesítménytúrán veszek részt,ezért mászkálok ebben a kései órában errefelé:)Beszámol róla,hogy nemrég járt itt három fiatalember-gyaníthatóan Kiss Pistiék-õk is a Kerteskõi-szurdokot keresték.Õk aztán elmentek abba az irányba-mutat balra.Én a zöld sáv turistajelzést keresem-mondom neki,de azzal tudna a legnagyobbat segíteni,ha megmutatja merre jutok le a faluba.Ott én már jó helyen lennék.A falu arra van-mutat jobbra,de inkább ne induljak el gyalog,levisz autóval,nehogy a kutyák utánam rohanjanak.Mivel a hátam mögött szaglászó kutyák orrát úgy a hónaljam magasságában érzem,végülis hagyom magam meggyõzni és beszállok a Mercibe.Két perc múlva-amúgy a keresett zöld sávon autózva- a faluban vagyok.Megköszönöm az életmentést és elindulok északnak a fõutcán.


Újra elõveszem a turistatérképet biztonságképp.Kicsit bosszankodom,hogy miután kiderült,hogy a ház lényegében a zöld sávon állt,miért nem mentem én is inkább Pistiék után,de aztán elhessegetem a gondolatot.Ki tudja arrébb mi várt volna rám?A térképen arrafelé több tanyát lehet látni.Mi van,ha nincs szerencsém és ott is szabadon kószálnak a kutyák,csak épp a háziak nincsenek otthon?Jobb ez nekem így.


Átvágok a falun,még nyitva tartó korcsma mellett is elmegyek,de annyira izgulok,hogy mikor érek már a szurdokba,hogy nem állok meg.Pedig egy kóla jólesne,de nem.Elhagyom a falut,tök sötét van,a madár sem jár erre ilyenkor.Jobbra felettem a Nagy-Som-hegy,valahol itt az aljában,itt mellettem fut a piros kereszt jelzés.Ahol ez leér az aszfaltra,ott kell nekem bemennem a zöld 3szögön a szurdok felé.Erõsen figyelek,nehogy túlmenjek ezen a ponton,remélem sötétben is felismerem.


Szerencsére felismerem,igaz befelé a zöld 3szög jelzéssûrûsége is kisebb a kívánatosnál,de többször jártam már erre,nincs probléma.Be is találok a szurdokba minden gond nélkül.Ráállok a zöld sávra.


A szurdok átjárása sötétben azért megkövetel némi figyelmet.Ha az Ördög-árok technikás terep,akkor ez extra technikás.Viszont lényegesen rövidebb,talán 150 méter az egész,nem mondom,hogy így a sötétben sokat bánkódnék emiatt:)Megúszom sérülés nélkül,felkapaszkodok az Öreg-Kerülõ-hegy oldalába.Eddig,mikor arról olvastam beszámolókban,hogy éjszaka jól jön egy erõsebb fényû jelzéskeresõ lámpa is,felesleges aggódásnak ítéltem a dolgot.Most rá kell jönnöm,hogy van még mit tanulnom.Erre is jártam már többször,de világosban,a nyomvonal viszont nincs a fejemben.Rendesen oda kell figyelnem,hogy ne veszítsem el a jelet.Aztán fent,annál a szétgyúrt résznél mégis sikerül.


Lejtmenetben haladok,nem emlékszem ilyenre errefelé,a jelzések is eltûntek egy ideje.Na mondom,szépen állunk.Ha én itt eltévedek,az életben nem találok ki az erdõbõl,tájékozódásból ugyanis nulla vagyok,még egy iránytûm sincs.Marad az alapszabály követése:vissza az utolsó jelig!Szerencsére az eltévedéses szakasz nyílegyenes,így nem fordul elõ az eltévedettek rémálma,mikor már azt sem tudod melyik irányból jöttél eredetileg.Visszaérek a szétgyúrt,nyíltabb részhez,hálisten a jelzés is megvan.És az is,hogy hol rontottam el!Újra a jó úton vagyok,hatalmas kõ esik le a szívemrõl!Nem sokára a Szent-kúthoz vezetõ piros keresztes letérõt is elérem.Most nyugszom meg igazán.


A kereszt jelzés mellett feltûnik a Mária-út lila "M"-jele is,a két jelzés együtt bombabiztosan jelöli ki az utat Szent-kúthoz.Aztán hangok és fények tûnnek fel,ideértem!Kalandos úton,de itt vagyok!:)


Kisebb csapat verõdik itt össze,látásból már többeket ismerek.Eszünk.Finom a paprikás krumpli.Úgy hallottam ez a szakács elsõ próbálkozása e téren,ennek fényében még nagyob a dícséret!Mindenki repetázik:)Jó 20 percet elücsörgünk itt,majd elindulunk Bakonybélbe.Egy ötfõs csapatban haladok amit Csornai Edina,Brigi,Vagdalthús,Bubu és jómagam alkotunk.A faluban még javában zajlik az élet,mi mis betérünk egy kólára az egyik kocsmába.Éjfél körül jár az idõ.Bakonybélbõl Viktorunk utcáján emelkedünk ki,átbukunk a dombon és leereszkedünk a Száraz-Gerence-völgy aszfaltjára.Az itinerhez kaptunk egy kiegészítõ lapot,ami a Barátok útja zöldjének kihagyását javasolja bedõlt fák miatt.Kisszépalma megközelítésére a sárga sávos aszfaltozást,vagy a sárga sáv-Tekeres-kút-árok-zöld sáv útvonalat javasolja.Brigiékkel úgy döntünk,hogy nekünk jó lesz az aszfalt,Bubu és Edina terveik szerint benéz a sárga karikára is.


Azt hiszem nem kell különösebben ecsetelnem,hogy ez az 5-6 kilométer aszfaltkoptatás így éjjelek-éjjelén nem tartogat számunkra különösebb érdekességeket,azért jókat sztorizgatva érkezünk újra Kisszépalmára.Krisztáék étellel,itallal kínálnak,én az ennivalót már nem kívánom,két pohár kólát azonban elfogadok.Aztán leheveredek a tûz mellé.Megjön Zoli is,közli a pontõrökkel,hogy elhagyta az utolsó induló is a Hajagot.Azért az még odébb van,mire ideér:))Én fél kilenckor voltam ott,most meg van vagy fél kettõ.Tíz emberke van még mögöttünk amúgy 15-en indultunk a százon.


Bubuék elindulnak,lassan én is összeszedem magam,megint egyedül maradtam.A társaság azért hiányozni fog,eltévedéstõl azonban már nem kell tartani.Be Porvára,át Porva-Csesznekre,aztán a piroson irány Vinye-tiszta sor.Az itiner szerint bõ 14 kilométer.


Elindulok a zöldön,az erdõ nagyon csendes.Úgy látszik azért a madarak is alszanak néha:)Síri csend van,csak a botom kopogása okoz némi zajt.Elhaladok a testvérpár keresztje mellett,majd a Kisszépalma vadászházat mellõzöm.Ménesjáráspuszta vonalában az útvilla jobbos ágán letérek Porva felé.Egyenletlen,durvára taposott homokúton haladok,nappal és kipihenten ez fel sem tûnne,így a sötétben a 90. kilométer tájékán már nagyon zavaró.A bokám állandóan ki akar fordulni a huplikon,nagyon idegesítõ.Porva határában aztán még kövessé is válik az út,marhára nem örülök neki:)


3 óra 20-kor érek be a faluba,átfut a fejemen a kérdés,hogy ez normális dolog-e?:))Utolérem a kvartattet.Biciklis partizán jön szembe,jól megnézzük egymást,õ is arra gondolhat,mint én:mi a frászt mászkál ez itt ilyenkor?:)


A falut elhagyva a Nyolckaszásnál megcsináljuk a mindenki számára érthetetlen kunkort,majd az erdõbe való betérésre szolgáló ösvényt kutatjuk.Többször úgy érezzük,hogy ott kell bemenni,aztán végül rálelünk a helyes útra.Lezúdulunk egy árokba,majd a Hosszú-Nagy-hegyet átmászva érünk be a Cuha völgyébe.4 óra 20,Porva-Csesznek.


Az állomáson irgalmatlan szemétdomb fogad,arra tippelünk,hogy a vadak burogathatták fel a kukákat.Talán senki nem haragszik meg,de nem állunk neki összeszedni.A szemét helyett inkább magunkat próbáljuk összeszedni,én legalábbis úgy érzem,hogy keserves lesz ez az utolsó bõ 5 kilométer.A többiek elindulnak,én még ücsörgök vagy 10 percet.Jó ez a nyugalom.A madarak már felkeltek és valami olyan hatalmas koncertbe kezdtek,hogy csak na.Jó hallgatni!


Ülök az erdõ kellõs közepén egy állomáson,a peront bevilágító lámpák még pislákolnak,a madarak fergeteges koncertjét hallgatom.Egy árva lélek sem mozdul sehol,a turistaházban is horpaszt még mindenki.Hatalmas érzés,leírhatatlanul felemelõ!


Aztán nekiveselkedek az utolsó etapnak.


Úgy van ahogy gondoltam:keserves:)A talpam már nagyon ég,sõt a jobb fáj is.Ez nem vízhólyag,itt a csontnak volt sok a két hét alatt kétszer 100.Nem csodálkozom,hogy tiltakozik a szervezetem,csoda,hogy ennyivel megúszom.A térdem viszont nem fáj,ennek örükök.A Kinizsin ezek szerint a böszme sok kõ nem teteszett neki.


Hosszú ez a völgy.Hosszabb,mint máskor:)Az átkelõk sem akarnak jönni:)Aztán átbújok a vasút alatt,mindjárt itt a viadukt,onnan meg már közel a cél!De ez a nyavalyás viadukt sincs sehol!:)Hol van már?!


Aztán persze eljõ,és jönnek sorban a gázlók is,víz alig mutatkozik a mederben,a hûtés meg kimondottan jólesik a lábamnak,így nem törekszem különösebben a száraz lábbal való átkelésekre.Na még egy,aztán jön az a lapos,itt vannak már az infós táblák,a kis barlang,és nicsak már látom a zöld vashidat is!Megérkeztem!!


Vashidat kihagyom,az utolsó gázlón is átkelek,megfordul a fejemben,hogy felvágok a turistaházak mellett a Vinye.hu hátuljához,de azért sem,nem kispistázok 70 méterrel a cél elõtt!Elcaplatok a Pokol Csárda mellett,itt a játszótér,még pár lépés és már látom Zoliékat!Be a Vinye.hu udvarára,még pár méter és itt a vége!


Megcsináltam!


22:40-es idõvel megvan a második százasom.Két héttel a Kinizsi után.megint büszke vagyok magamra:)


Nagyon jó túra ez a Nemszázas 99,látványos útvonallal,kiváló ellátással(a szervezõk teljesítették a tavalyi kérésünket is:idén már szinte minden ponton volt vízpótlásra lehetõség!),az ellátáshoz képest jelképes nevezési díjjal,fiatal,jópofa rendezõi gárdával.Jó lenne,ha minél többen beírnák a túraterveik közé!A Kinizsin volt 800 körüli teljesítõ,legalább ennyien tehát tudnak 100-at menni!Van élet a Kinizsin kívül is,Kedves Sporttársak,mondjuk például itt ez a Bakonyban lejárható túra!:)Jövõre tessék eljönni!:)


Én köszönöm,hogy újra itt lehettem,köszönöm a rendezést,a túratársaknak a társaságot!


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli


A túrán készült képeim:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BakonyiNemszazas2012060203?authuser=0&feat=directlink


 


U.i.:Rendezõi infó:jövõre a túra egy részén megfordul az útirány,így a Pénzesgyõr feletti gyengébben jelzett részek is még bõven világosban lesznek elérhetõek,és így természetesen az éjjel szabadjára eresztett kutyák is kimaradnak:)Tehát a Kõris-hegy után bemegyünk Bakonybélbe,onnan jön a Kerteskõi-szurdok(így élrtelmet nyer a kiegészítõ itiner ezen mondata is:"a szurdok szép,bejárását ajánljuk"-bocs Zoli:)),majd Ráktanya,Augusztintanya,ezután át a Hajagon,el Németbányára(valahol itt fog sötétedni) és a kiválóan jelzett és követhetõ kéken vissza Bakonybélbe.Úgy legyen!


 


 


 


 



 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 

 
 
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20122012.05.23 14:29:12

KINIZSI 100.




2012.05.19-20.



 Elõzmények:





 Már tavaly is úgy éreztem,hogy neki lehet vágni a száznak,miután a második Bakonyi Barangolás 70 is csont nélkül meglett,de akkor a Bakonyi Nemszázasra esett a választásom-ezt a próbálkozásomat ugye úgy 65 körül derékba törte egy irgalmatlan zivatar a Hajag oldalában.Idénre aztán már kimondottan teljesítendõ célként jelent meg a KINIZSI,el kellene hát kezdeni készülõdni rá.Túrázni kell tehát,lehetõleg hosszúakat,majd két hét rápihenés,óvakodás a betegségektõl,aztán hajrá!Volt tehát egy laza Pannonhalma 50,jött utána egy kis Kevély körüli kevergés és bolyongás,majd a Nyerges 40 hõségben,másnapján a Káli 60,ha lehet még nagyobb melegben.Majd a végére egy Tési-fennsík 50.Miután ezekkel végeztem,jött a két hét nyugalom:)


 A túra elõtt egy héttel nem éreztem semmit.Csodálkoztam is magamon:semmi izgalom?Aztán pár nappal elõtte rákattantam a fórumra,Ottorino kiváló beszámolójával végigjártam az útvonalat(elõtte persze beszereztem a hiányzó Pilis,Visegrádi-hegység térképet).Miután kirajzolódott milyen idõjárásra számíthatunk,fejben összeállítottam a zsákomat is.Pénteken kivettem a 4 óra csúszómat,így már délután kettõkor otthon voltam.Volt idõm beszerezni a megfelelõ ételeket,italokat,este 6 után ez már csak kapkodva ment volna.22 óra körül ágyba kerültem,és ha valamelyik gyerek nem nyafog,talán egy rossz álom miatt valamikor éjjel 1-kor,át is alszom az éjszakát.


 A túra napja:


 Kelés 03:40-kor,szokásos teendõk elvégezve,megy minden rutinból,nincs gond.Widiék pontosan érkeznek értem,ezt nagyra értékelem,én sem szeretek késni sehonnan,és ezt másoktól is elvárom általában.Kisuhanunk az alvó Gyõrbõl,lehet haladni,a lámpák még sárgán villognak.Épp akkor érkezünk a szentiváni lehajtóhoz,mikor Zsuzska,ennél pontosabb idõzítést atomórával sem lehetett volna véghezvinni.Kortrekt.Kollektív csodálkozást hajtunk végre Zsuzska extra kicsi zsákja okán,majd miután magunkhoz térünk a döbbenetbõl elautózunk Budára.


 Budán ízelítõt kapunk widi hajmeresztõ városi-vezetési stílusából,de Forma-1-en nevelkedett a srác,úgyhogy megússzuk ép bõrrel.Marika(widi barátnõje)szerint ez semmi nem volt.:)Kösz,akkor a "valamit" én inkább kihagynám:))A Víziorgona utcában teszünk pár felfedezõ(parkolóhely keresõ) kört,majd beállunk az iskola udvarába.Megérkeztünk.


Widi és annyi baj legyen(akit én ezentúl Tamásként fogok említeni,widit meg Petiként)már rutinos,mondják,ne öltözzünk még be,majd nevezés után,úgyis erre jövünk majd rajtolni.Úgy legyen!Beállunk tehát a nevezõk sorába,épp jókor,valami tömegközlekedési eszköz érhetett be épp,a sor egy perc alatt a kétszeresére duzzad,pedig eddig sem volt kicsi:)6 óra 15 körül jár az idõ,fényképezgetek,ismerõsöket keresgetek.Össze is futok Rudival,Ottorinóval,Kiss Pistivel.Benézek a suliba is,teszek egy kétbetûs kitérõt,amivel meg is alapozom a jó komfortérzetemet.Aztán kimegyek a sorhoz,beállok a helyemre,kitöltöm a közben kiosztott nevezési lapomat.Majd beindul a nevezés,megindul a sor!


 Mondták,de igazából nem akartam elhinni,a sor olyan sebességgel fogy,hogy csak ámulok.Ha százan nem álltak elõttem akkor sehányan,mégis 5 perc alatt bent vagyok az épületben,majd 2 perc alatt kezemben a pecsételõs lapocska meg az Igazoló füzet.Van megfelelõ számú személyzet,ez a titka a dolognak.Ennyi emberrel csak így lehet.Illetve lehet másképp is,csak akkor jön a két órás sorállás,meg a parasztlázadás:)Na itt ez elmaradt.


 Nevezés után beöltözünk túrázónak az autóból,elbúcsúzunk Marikától aki ma Peti depósaként teljesít szolgálatot és nekivágunk.Pár méterrel arrébb beállunk az indító(rajtidõ adó)sorba,ami szintén nem kicsi,közben Peti és Tamás elmegy kocsmázni(kávézni).Megvárni õket esélyünk sincs,meglódul a 70 méteres sor,sodor az ár,rendezõk terelik a népet-gyerünk,gyerünk,ma neveztetek?akkor erre!-két perc és Zsuzskával a túrában találjuk magunkat.


 Elkezdõdött.


 Aszfalton hömpölyög a KINIZSI mezõnye,kiemelkedünk Békásmegyerrõl.Ez a közösségi élmény felemelõ,ugyanúgy,mint a Kitörésen egyáltalán nem zavar a tömeg,sõt!Hatalmas érzés ennyi ember között gyalogolni,akiket mind egy cél vezérel,legyalogolni a távot,teljesíteni a legendás túrát.Hamar kiderül,hogy a pulóver felesleges,pár napja ilyenkor az ország több részén repkedtek a mínuszok,most süt a Nap és van vagy 15 fok.És emelkedünk folyamatosan.Letérünk a murvára,a piros kereszt jelzést hamarosan piros sávra cseréljük.Feltûnnek elõttünk a hegyek.


 Óvatosan átkelünk az ürömi mûúton,elkezdünk komolyabban emelkedni.Az emelkedõ ellenére nekem megfelelõ tempóban halad a sor,csak néha érzem kényszerét az elõzésnek,akkor viszont ezt meg is ejtjük Zsuzskával,leragadni azért nem tanácsos senki mögött,messze még a vége,ha tudunk gyorsabbak lenni akkor menni kell.Elsõ áldozatunk az Ezüst-hegy(Ezüst-Kevély),majd bõ egy kilométer után felérünk a Nagy-Kevély csúcsára.A térkép ide szép kilátást jelez,ezt én is megerõsítem,valóban gyönyörû a kilátás a Budai-hegység felé.Nézelõdünk pár percet,majd a "Csak a 40-eseknek pecsét,100-asok tovább"-ot ismételgetõ pontõrök sorfala mellett elhaladva,bokatörõ ösvényen hagyjuk el a csúcsot.Lefelé menet õrült tempóban ugrál el mellettünk néhány ifjú titán-nem féltik a lábukat,csak nehogy ráfázzanak a virgonckodásra!:)


 Ismerõs helyre érkezünk,ez a Kevély-nyereg,Ösvénytaposóék túráján jártam erre nemrég,csak akkor máshonnan jöttem,és másfelé is hagytam el a helyet.Most a kéken folytatjuk a mókát,kihagyjuk a Mackó-barlangot.Leérünk a csobánkai aszfaltút elõtti egyenesre,a térképen itt is feltûnik a "Szép kilátás"-felirat,itt sem túloz.


 Csobánkai mûút,Peti depózik,na nem azért mert kicsinálta a majdnem 10 kilométer,hanem mert az autóban felejtette a botjait:)Árnyékban talpalunk,ami már most is sokat számít,jó idõnk lesz ma,úgy tûnik.A Szent-kúti elágazásnál zöld sávra váltunk,majd ismét erõs emelkedés veszi kezdetét,irány a Hosszú-hegy.Aztán a sor egyszer csak megáll.Hamar elterjed a híre,hogy a pontõrök késtek,bár lehet,hogy az történt,hogy sokan pontnyitás elõtt érkeztek és kénytelenek voltak várni.Így nyitásra már eleve nagy lett a sor,ami az elsõ ellenõrzõpont esetében minden túrán lehetséges,nem hogy itt.Sebaj,épp összefutottam Levivel,megreggelizünk,eszmét és tapasztalatokat cserélünk,semmi gondot nem okoz a várakozás.Amúgy sajnáltam volna az idõt megállni enni,így legalább ez is megoldódott.


 Pecsét begyûjtve,irány tovább!Pihentetõ szakasz következik nulla szintemelkedést ír az itiner és valóban.Levivel beszélgetünk,közben elviharzik mellettünk Never Feri,még köszönni sem tudok neki annyira gyorsan fut:)De hát futni jó,mint tudjuk a fórumból:)Aki bírja....:)


 Leérünk a pilisszentkereszti mûútra,depóskocsik sora mellett koptatjuk pár méteren az aszfaltot,majd dobunk egy balost.A túra eddigi legkomolyabb emelkedése következik,a szerpentin kezdetéig a Magas-hegyet is megjárva vagy 150-200 métert gyûjtünk be egyhuzamban,nagyon húzós!Aztán itt a szerpentin,ez is emelkedik persze rendületlenül,de véleményem szerint az ide vezetõ két kilométer megerõltetõbb.A kanyrokban fotózok,gondolom akiket a fotók után újra és újra visszaelõzök már a ....-ba kívánnak:)Szerpentin letudva,felérünk egy fennsíkra,átvágunk egy kisebb mezõn,majd újra erdõben gyalogolunk-immáron lefelé.Komárom-Esztergom és Pest megye határán fut a zöld sáv alattunk,bõ fél óra elteltével errõl a határsávról letérve(néhányan úgy láttam ezt a kanyart benézték)dobva egy balost,erõs szintvesztéssel,letarolt erdõ által határolt vízmosásban lezúdulunk a Pilis-nyeregbe.Ellenõrzõpont üzemel itt.


 Mi is keresünk egy alkalmas padot és asztalt,lepihenünk kicsit eszegetni,iszogatni így a 26. kilométer tájékán.Komoly élet van ezen a ponton,vásárolható enni-,és innivaló is,sõt valamiféle túrabolt is kitelepült,a szemem sarkából látom,hogy lehet venni 23ezerért túraszandált.Hurrá.Még jó,hogy lehet kapni,szokta volt mondani ilyenkor egyik barátom.Mi a hazaiból csemegézünk,majd egy tábláról megtudjuk,hogy már csak 99.900 lépés a cél,ezt az információt feldolgozásra agyunkba küldve folytatjuk az utat.


 Most jön egy jó köves rész-nyugtat meg bennünket Peti és Tamás,és valóban be is fut a kicsit sem várt szakasz,bár elmondásuk szerint a tavalyi állapotokhoz képest ez már semmi.Akkor állítólag frissen volt terítve az öklömnyi kõ,kikerülni szinte lehetetlen volt,mindenki legnagyobb örömére.Ehhez képest most tényleg nyugodt a helyzet,kellõképpen belesimultak már a kövek az útba.


 Újabb erõs szintvesztéssel búcsút intünk a Kétágú-hegynek-kösz,hogy eddig megtûrtél magadon,lezuttyanunk Kesztölc határába.Az út mellett idõsebb úr ül kempingszéken-tudod kit vár?-kérdezi Zsuzska.Az apukáját!Eláll a lélegzetem,õ maga is van vagy 60!:)


 Hársfa sörözõ kitelepült pontját kihagyjuk,van még hazai folyadék,meg csak lesz egy közkifolyó valahol!Ilyet nem találunk(pedig van,info -rafter-tõl,a kocsma után valahol bent egy utcában 100 méter kitérõvel,egyébként az igazolófüzet is megemlíti,Eszrergomi u.105-talán nem itthon kellene csak átnézni:)),viszont megismerjük a legendás kútvizes házat,idén is kivezették az utcára a slagot,szerencsére nem hosszú a sor,mi is beállunk.Innen is nagy köszönet!


 Kigyalogolunk a faluból,a mûútnál visszanézek,jól néz ki ez a Kétágú-hegy!Olyan semmilyen szakasz jön Dorogig,amúgy a lábnak pihentetõ a homokos talaj,szint semmi.Elõveszem az ebédemet,hadd melegítse kicsit fel a Nap,ha már mikró nincs:)Ebédemet kezemben lóbálva érek be Dorogra.


 A sorompó elõtt egy parkolóban ülünk le ebédelni,Zsuzska padokat és asztalt vízionált erre a helyre,hát ilyeneket nem találunk,de legalább árnyék az van:)Peti is ide kérte pont a depót,így együtt ebédelgetünk,együtt gyûjtjük az erõt Nagy-Getére.Befalom a tojásos nokedlit uborkával,a többiek jókat derülnek rajtam,Ottorinotól loptam a tészta ötletét,jó ötlet volt,legalább egyszer egy nap egyen rendeset az ember!:)Kihasználom a közönség segítségét,bolt után érdeklõdöm,nem idén barnult asszonyság kislányával még azt is felajánlja,hogy idehozza nekem amit rendelek,én ezt udvariasan visszautasítom,és elsétálok az 50 méterre levõ kisboltig:)Veszek egy jéghideg Cherry-Coke-ot,meg egy hasonló hõmérsékletû másfeles ásványvizet.A kólát még Dorogon beborítom,a víz bekerül súlynak a zsákba,de úgy érzem még szükség lehet rá.Baromira meleg van ugyanis.Nincs kánikula,de meleg van.Többiek jégkrémeznek egyet,így hagyjuk el a települést.


 Temetõ mellett gyalogolunk,skubizom a kutat,de nem látom,mit meg nem adnék pedig már egy mosakodásért!Kiérünk Dorogról,újra emelkedünk.Annyira utálatos ez a túra,minden pihenõ után emelkedõ!:)Aztán NAGYON elkezdünk emelkedni,tûz a Nap ezerrel,mi meg itt szenvedünk felfelé ezen a domboldalon.Nem vagyunk százasak az tuti.:)Mire felérünk az Uradalmi-erdõbe elhagyja a számat néhány cifra mondat.Az árnyékban azért már lényegesen jobb a helyzet,felfelé törtetünk továbbra is,de már nem égeti a fejünket a Nap,ez lényeges különbség.Hamarosan itt is a csúcs.Sokak mumusa meghódítva.Szerintem az elõtte levõ kaptató az igazán durva,a csúcs elõtti 1 km már ahhoz képest gyerekjáték.Nagy-Gete,42,75km.


 Sokan fekszenek sokfelé,sokan vizslatják a talpukat,sarkukat és sokan ki is szállnak itt.Szépen hangzik,hogy lenyomjuk a KINIZSIT,aztán jön a szomorú valóság,a 100 kilométer nem piskóta.Fotózok párat,mi nem pihenünk itt,még odafutok üdvözletemet tenni a rám köszönõ Popeye-hez és fiához Istvánhoz akik épp a sorukra várnak a csúcskereszt árnyékában,aztán Pisti(Popeye) intelmével a zsebünkben óvatosan nekiállunk elhagyni a hegyet.Hát igen.Elég meredek és elég sziklás!:)Ennek ellenére van aki itt sem bírja megállni,hogy elõzgessen,egyikõjüket meg is dícsérem,gondolom mire leér legalább 12 embert megelõz az ösvényen épp óvatoskodó 143-ból,ezért mindenképp megéri a rohanás....


 Jobban aggódom azonban az épp mögöttem jövõ kolléga miatt,aki úgy 5 méterenként csúszik meg,lábbelije talpa teremlabdarúgó-cipõket megszégyenítõen síma lehet,folyamatosan azt a pillanatot várom,mikor rúgja ki alólam a lábaimat:)Ez aztán szerencsére elmarad,halálszakasz túlélve:)


 Közben utolérnek Popeye-ék,innentõl nem lesz semmi durva,tudom meg tõle.Akkor ez a löszfal itt elõttünk mi a frász Pisti!!??:))Á,ez már semmi,és vigyorog:)Még szerencse,hogy összetorlódott a sor,így legalább lassan haladunk és a port is nyelhetjük:))Felkapaszkodunk a homokdomb oldalába(tényleg nem hosszú,csak meredek),majd szétmosott,árkokkal tarkított homokúton hullámvasutazunk.A kék kereszten járunk,mezõgazdasági terület mellett visz utunk,árnyék nuku,nagyon király:)Elosonunk a Hegyes-kõ alatt majd egy platóra érünk,minden irányba szép a kilátás,ellátni Esztergomig,mögöttünk a Gete,látni a Dunát is egyes pontokról-szép.


 Aztán az ezen a túrán már szokásos erõs szintvesztés jön,befutunk Tokodra.Közeledve a pincesorhoz olyat látok amitõl fülig érõ mosoly ül az arcomra:kerekeskút áll az út mellett,és a tokodi asszonyságok folyamatosan húzzák(tekerik)fel a túrázóknak a jéghideg fürdõvizet!Rögtön célba veszem az építményt,ledobom a zsákomat a fûbe és irány mosakodni.Azt elmondani nem lehet mennyire jólesik!!Közel 50 kilométer után ebben a melegben megmosakodhatok,ez többet ér mindennél!Percekig borogatom magamra a jéghideg vizet,benedvesítem a sapkámat és a pólómat is.Majd pecsételek(szerencsére mi észrevettük,hogy itt azt is kell),kapok egy mûanyag bögrét,beállok ivóvízért a sorba majd magamhoz veszek pár kisebb zsíros kenyeret uborkával és eszegetek.Cztamas is épp ekkor ér ide,vele költöm el a megkésett ebédet,õ komolyabb idõt tervez ma menni,hamarosan odébb is áll,kicsit késõbb mi is elindulunk Tamással és Zsuzskával.Nézzük csak,mi is jön most?Tamás szerint emelkedõ,de nem olyan hosszú,talán egy kilométer.És nem is állított valótlant!:))Csak azt felejtette el közölni,hogy 100 méter szint is ránk tör ez alatt az ezer méter alatt:))Na itt,ezen a szakaszon is mondtam szépeket...Evés,pihenés,brutál emelkedés-utálom ezt a túrát:))


 Valahogy azért csak felértem a Kõsziklára(ehhez képest a mumus Gete nálam elbújhat),majd erdõben,árnyékban,mélyútban,hamarjában el is tékozoltam a keservesen összekapargatott szintet.Befut Mogyorósbánya.


 Depóskocsik hada közt érjük el a Kakukk vendéglõt,itt is megengedek magamnak egy jéghideg Coca-Cola terméket,amihez balatoni árakat megszégyenítõ összegért jutok,de most ez másodlagos.Hideg,szénsavas,cukros,ez a lényeg.Elindulok visszafelé,leheveredek Petiék mellé a depóskocsi árnyékába.Ez nem számít depózásnak ugye?Nevetnek rajtam,hogy lehetek ennyire merev,mikor nem fogadok el semmit a kocsiból,sõt oda sem teszek be semmit,pedig már van a zsákomban felesleges dolog.:)


 Heverészünk jó tíz percet,lábat napoztatunk,zoknit szárítgatunk,majd öszeszedjük Zsuzskát a közkifolyó mellõl-neki ez a megszokott pihenõhelye,és ebbõl most sem enged.Elindulunk felfelé(hova máshova ezen a túrán pihenõ után!?:),ki a faluból,a falu szélén újabb közkifolyó,itt nincsenek sokan,frissítek egyet.Már nincs olyan meleg,de még jólesik.


 A faluból kiérve követjük a kék sávot,néhány szusszanást beiktatva felgyalogolunk a bajóti Öreg-kõ pihenõhöz.A Jankovich-barlangot azért most kihagyjuk.:)Innentõl jó darabig ismerõs a terep,sokat számít ez fejben,az eddigi szakaszon az egyik legnagyobb problémám az volt,hogy nem tudtam mi vár rám.Most ez változott.Például tudom,hogy most lejtõ jön Péliföldszentkeresztig!:)


 A forrásnál tényleg csak pár percet idõzünk,készítek fél liter Isostart,bár már egyáltalán nem kívánom,a friss víz jobban esik.De hátha.Van a zsákomban még vagy 1 liter ásványvíz,itt van akkor ez az izoital,meg még fél liter víz az oldalzsebben.Ennyinek elégnek kell lenni Bánya-hegyig.A Bika-völgyes vízvételi lehetõség számomra nem tûnik biztosnak.


 Elhagyjuk a szaléziek birodalmát,kis aszfaltozás jön,eddig csak ellenkezõ irányba mentem itt,most szembesülök azzal,hogy emelkedik.Hát persze,hiszen pihentünk:)Letérünk a burkolt útról,utolérjük Ottorinót,az õ társaságában kaptatunk fel a Kökényes-hegy oldalába.Utolérünk egy párost akik beszámolnak róla,hogy láttak egy strandpapucsos(!) teljesítõt.Most mit mondjak?:)


 Leérünk a Bika-völgybe(bajóti mûút),rácsapok az asztalon levõ pár gerezd almára,inni a sajátból iszom,hadd fogyjon a súly a hátamról.Hamarosan indulunk is tovább,emelkedõ jön,de legalább ezt tudom milyen.


 Tudom a francokat!Erre is csak fordított irányban jártam még,úgy meg lejtõ,és sokkal rövidebb!:)Azért nem vészes ám,folyamatosan lehet haladni.Beérünk a nyiladékba,távvezeték alatt jön egy fel,aztán egy le,majd a végére még egy kicsit fel,itt is van a Vaskapu.Leveszem a zsákomat a hámozott,sós szotyit keresem,de nem találom,pedig már ettem belõle ma.Elnyelte a zsák.Egy szendvics akad a kezembe,megfogom hát azt,és felveszem a zsákot.Elindulok.Elkezdem enni a szendvicset.Illetve elkezdeném.Nem megy.Leharapom a falatot,de lenyelni nem tudom:)Vicces:)Tudom,hogy kellene a táplálék,de nem tudom lenyelni:)Nagy nehézségek árán,sok folyadékkal három apró falat megy le,több egyszerûen nem.Eltenni a maradékot nincs energiám(ahhoz újra le kellene venni a zsákot ,majd újra felvenni)így átadom a természetnek,jó messze hajítom a tüskés bozótba.Örülnek neki majd azok akik lebontják,én meg nem követtem el az esztétikai környezetszennyezés bûnét.


 A vaskapui visszafordító még világosban megvan,amúgy sem lett volna gond talán.Felérve a Maróti-hegyre aztán elõkerülnek a fejlámpák,az erdõ takarásában már hasznukat vesszük.Áthaladunk Pusztamaróton,aszfaltozunk kicsit,majd a Kis-Gerecse oldalában jön a kellemes sziklás ösvény!Megúszom belerúgás nélkül,ami azért sötétben nem kis teljesítmény:)Egyházi üdülõ mellett el,Sandl-hárs mellett el,haladunk a Gerecse oldalában a hamarosan eljövõ Bánya-hegyi pihenés és tea reményében.Sosem érünk oda!Eltalál egy kisebb holtpont,nagyon várom már a pihenõt,miközben abban bízom,hogy a hely nevében igaz hogy ott a "hegy"-szócska,de talán erõsebb emelkedõ nem társul mellé.


 72 kilométer,Bánya-hegy.Pecsét kerül a lapra,tea a bögrébe,túrázó a fûbe.Kicsit nedves ez a fû,magunk alá is terítjük gyorsan amink van,és elterülünk.Finom a tea,sikerül mellé megennem két hazai pogácsát is.Nagy dolog,örülök is neki!Újabb teát kíván a társaság,megsajnálom õket,elviszem megtölteni az õ bögréjüket is.Aztán tovább pihengetünk.Mezítláb fekszem a fûben,nem tudom hány fok lehet,nem fázom,a lábam is meleg.Azért biztos nincs jó idõ:)Negyed óra múlva már érezzük is,hogy nincs túl meleg,elmegyek melegedni kicsit a tûzhöz.Aztán összecihelõdünk és megindulunk.


 Most cseréltem elõször zoknit,aranyat ér,úgy érzem.A lábamnak amúgy sem volt semmi baja,de ez a friss,száraz zokni....ez mindent megér!Jókedvvel haladunk(nekem jó a kedvem:),ez az elsõ pihenõ ma,amit nem kaptató követ:)A vértestolnai mûútig nem is emlékszem semmi különösre,valószínûleg azért mert nem is történt ilyen.Tök sötétben valahogy a mezõn se kispistázik át senki,halad a sor fegyelmezetten,csendben a kijelölt kék sávon.A mûútnál én úgy tudtam frissítõpont lesz,nem volt,de nem bántam,igazából nem is hiányzott.Megyünk tovább.


 Mûút után nem sokkal a kék letér balra,ezt néhányan állítólag mindig benézik,ismerve a helyet velünk ez nem fordul elõ.Újabb monoton rész jön,a Pes-kõ-hegy alatt haladunk,szintemelkedés nincs,esemény nincs,sötét-az van.Itt már ellenõrzõponttól ellenõrzõpontig gondolkozom,és nagyon várom már a következõt ami a koldusszállási elágazásnál vár ránk.Tamás nem rég 10 percre tette a hátralevõ idõt odáig.Utolér Peti,nézi a GPS-t,talán 20 perc és odaérünk,mondja.Nem örülök.Ráadásul az út olyan kövessé vált közben,hogy csak na.Borzasztóan utálom ezt.A Decathlonos bakancsom igaz,hogy Vibram-talpas,de a Decathlon Vibramja közel sem olyan vastag mint mondjuk Scarpáé amihez eddig szoktam.Érzem,hogy a ponton ragasztanom kell a lábujjak mögött,különben gond lesz a hátralevõ 17-18 kilométeren.


 83,74 kilométer,Koldusszállás-elágazás.


 Van leves!Ez az egyik legjobb hír,ami itt fogadhatott.A leves forró,van benne zöldség is.Pohárból-pohárba borogatva elhûtöm iható hõmérsékletûre,aztán leküldöm.Nagyon jólesik,szerintem finom,akinek meg kényes ízlésének nem megfelelõ,hozasson ide taxival másikat a Gundelbõl....


Peti úgy érzi mehetnékje van,elindul,mi itt is pihengetünk jó tíz percet,konkrétan elterülünk egy fáklya árnyékában.A szintidõ nincs veszélyben,a lehetõ legjobban akarjuk magunkat érezni,így pihenünk.Hosszú,nagyon hosszú,monoton,nem nagyon,de folyamatosan emelkedõ szakasz áll elõttünk,van aki tudja mi vár rá,van aki csak sejti.Én csak sejtem.72 kilométer volt az eddigi legtöbb egyben legyalogolt távom,most meg már 84 körül járunk.Azért lassan elindulunk.


 A talpamat leragasztottam,bevetettem egy újabb friss zoknit,vízhólyagom még nincs,de azért már elõjött az a kellemes égetõ érzés,ami fõleg újrainduláskor jön elõ ugyebár:)Most is.És az út továbbra is köves.


 Hát ez aztán nagyon idegõrlõ szakasz!Megyünk bele a semmibe,nem történik semmi,nem látok semmit csak azt a pár métert amit a fejlámpa bevilágít.A csendet csak a túrabotok ütemes kopogása töri meg,eddig sem volt a mezõny túl harsány,mostanra pedig már mindenki elcsendesedett.Kopogunk a köves úton.Néhányszor azt hiszem,hogy most már a Baji-vadászház körüli új sárga sávon járunk,de minduntalan tévedek,mikor meg feltûnnek balunkon a távolban Tatabánya fényei szomorúan állapítom meg,hogy messze van az még:)


 Kilenc kilométer monoton baktatás után elérjük a Szent Péter-templomromot,utolsó ellenõrzõpontunkat.Pecsétlenyomat lapkára rá,túrázó fûbe le!:)Elnyújtózunk egy sátor elõtt,a hangulatunkkal amúgy nincs baj,mindenki vigyorog,bár ez a vigyor nem biztos,hogy annyira õszinte:)Sokan kérdezgetik,mennyi van hátra,pedig nyilván tudják,csak azt remélik,hogy hátha......hátha kevesebb:))7 kilométer.Máskor nevetséges 7 kilométer.Most nem annyira.Meg valami szurdokot emlegetnek itt Zsuzskáék,ami jó meredek,meg jó köves.Meg a jó....:))


 Elindulunk.Talp ég,túrázó halad.Csendben.Elgyötörten.Stációk mellett visz az út,elõször észre sem veszem,hogy azok,de aztán leesik.Aztán hirtelen itt a szurdok!Elkezdek ereszkedni.A talaj jó köves,néhol az ösvény mellett szakadék.Finom.Gyorsan fogy a szint,jól mondták az elõbb,meredek a vízmosás.Balra nézek,Krisztus épp vállára veszi a keresztet.Az jó.Az valahol az elején volt.Hamarosan le is érek.Leülök egy padra,megvárom Tamást és Zsuzskát.


 Pillanatok alatt beérnek,együtt indulunk tovább Bajra.Nejlonzacskós kolléga futkos fel-alá,hogy most merre kell menni,meg ki tudja az utat,nagyon megörül Tamásnak,be is társul mellé gyorsan,mi kicsit lemaradunk Zsuzskával.Aszfalton,meredek aszfaltos úton ereszkedünk le Bajra,nem mondom,hogy jólesik a lábamnak.Úgy a 80.kilométer körül a jobb térdem külsõ fele elkezdett kicsit fájogatni,ezek a meredek ereszkedések azok,amik ilyenkor pont nem kellenének.A baji templom órájáról valamivel hajnali 5 elõtti idõt olvasok le,ahogy elhaladok alatta.Volt egy kis kitérõm így egyedül baktatok.Ég a talpam,elég mereven mozog a lábam,fáradt vagyok,de amúgy semmi gond.Baj és Tata között kerékpárút,a tábla tiltja itt a gyalogos forgalmat,de ez senkit nem hat meg:)Majd biztos átmegyek a másik oldalra,az plusz 10 méter!:)


 Tata,sorompó valahol 5 óra után pár perccel.A térkép a zsákomban van,így inkább bevárom azt a csapatot,akiket az elõbb elõztem le,hátha valamelyikük tudja az utat.Valamelyikük tudja,térkép is van nála.GPS-es kolléga még jobb utat javasol,de most még megyünk a kijelölt második balos utcáig.Valami sárga nyilak is feltûnnek idõnként,és arra mutatnak amerre menni kellene.Befordulunk a második utcán balra,megyünk lefelé.Valaki azt mondja itt jobbra kellene tartani a térkép szerint.Sárgamellényes valaki meg kiabál,hogy menjünk csak tovább lefelé.Elõször azt hiszem egy rendezõ,de aztán kiderül,hogy a postás.:)Így jártam,én már elindultam lefelé,az elõbb ránéztem én is arra a térképre,tudom,hogy arra kellene menni,de már vissza nem fordulok.Így kispistázom vagy 70 métert.Bevallom.Ez van:)


 Leérek a fõútra,balra fordulok,aztán be jobbra az Ifjúsági Táborhoz.Never Feri és Pap Gabi jön szembe,gratulálunk egymásnak,kérdezik hogy ment,mondom nekik 80-ig tetszett,80 felett azért már annyira nem:)Igen az a rész"agyhalál"helyesel Feri:)


 Táborba be,a többiek épp jönnek mosolyogva lepakolni.Lejelentkezem a célban,átveszem az Oklevelet és a jelvényemet.Mindkettõ szép.az Oklevél olyan "régies",nekem valószínû pont ezért tetszik annyira.Az idõm amúgy 22:25 lett.


 Az étteremben elköltöm a gulyást egy kóla társaságában,sõt Zsuzska adagját is elfelezzük még Ottorinóval.Nekem ízlett,nagyon jólesett,ízlések és pofonok....ahogy mondani szokták.A fánkomat átadom Zsuzskának,ebben még lekvár is van,örül is neki!:)


 Összeszedjük magunkat,a híres tojáshéjas járással kiballagunk az autóhoz,út közben még -rafterrel-is kezet rázunk.Marika hazatranszportál bennünket,az elalvástól nem kell félni,annyi a hirtelen ránk zúdult történés,hogy hazáig sztorizgatunk nevetgélve.


Köszönöm mindenki segítségét,aki bármilyen módon hozzájárult a sikeres teljesítéshez!A családnak a türelmet,a túratársaknak a társaságot,a fuvart,a Rendezõségnek a rendezést!


 Köszönöm a lehetõséget!


 dnvzoli


A túrán készült képeimet megtekinthetitek itt:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/KINIZSI1002012051920?authuser=0&feat=directlink


 Néhány infó az elsõ bálozóknak,amik tudatában én is nyugodtabb lettem volna,bár a fórumon azért mindent meg lehet(ett) tudni(meg nyilván a rendezõk is válaszolnak a feltett kérdésekre).De azért mégis:


 Folyadékpótló helyek:Békásmegyeren két nyomós kút,plusz a vendéglátó helyek,Csobánka,temetõ-100 méter kitéréssel,a túra 10. kilométerénél,Pilis-nyereg-kitelepült vendéglátós-26.km,Dorog-boltok,kocsmák,temetõ-36.km,Tokodi pincék-víz,fürdõvíz-48.km,Kesztölc-nyomóskút plusz kivezetett kútvíz-plusz a kitelepült kocsma-33.km,Mogyorósbány,nyomóskút két helyen az útvonalon plusz a kocsma-51.km,Péliföldszentkereszt-forrásvíz-56.km,Bánya-hegy víz hordóból plusz tea-72.km,Baj-nyomóskút97.km,Tehát nem kell megijedni,van lehetõség bõven!1-2 liternél többet cipelni teljesen felesleges.


 Ételhez is hozzájuthat aki megszorul,már a Pilis-nyeregben is(26.km),aztán Dorogon van pár lehetõség,Tokodi pincéknél van zsíros kenyér,idén a Bika-völgyben ott volt a Hot-dogos(ígérte jön jövõre is).Bánya-hegy-gulyásleves-72.km.Egy 50-60-as túrára valónál többet cipelni felesleges,a vége felé már úgysem tudod lenyelni!:)Érdemesebb több csokit vinni inkább!:)


 Még mobil WC-k is vannak:Szántói-nyeregben(17.km),a Pilis elõtt,Bánya-hegyen(72.km),a vértestolnai mûútnál(78.km) és a Koldusszállásnál(83.km).


  



 


 


 


 


 


 


 

 
 
Tési-fennsík 50/25Túra éve: 20122012.05.10 11:08:22

Tési-fennsík 50(46,4)


2012.05.05.


2009 után újra a fennsíkon.


3 éve dög melegben,egyedül,fáradtan,rossz lábbeliben mentem végig,nem is tetszett igazán a dolog.Idén sem volt épp hideg,de jó társaságban,kipihentebben(elõzõ 7végén közel 100 kilométer:)),keményebb talpú bakancsban egészen másképp kezeli/értékeli az õt ért benyomásokat az emberfia:)


Kifogástalan szervezés,kiváló ellátás,néhányaknak azért a két összetalálkozó táv szalagozása miatt kisebb,de aztán megoldható kavarás a Kis-Futóné körül(a késõbbiekben egy darab 50-ESEK ARRA BE,JOBBRA-feliratú tábla vagy az igazolólap térképén a jó nyomvonal berajzolása megoldja a problémát,hiszen az átfestett vonalvezetésû piros négyzet jelzés jó és követhetõ),ezen kívül amúgy minden rendben ment.Nafével ellentétben én kifejezetten örülök,hogy az említett piros sáv-szakasz nem a murvára került.:)


Képek az útvonalról itt:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/TesiFennsik504520120505?authuser=0&feat=directlink


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli

 
 
KáliTúra éve: 20122012.05.07 21:00:45

Káli 60(55)


Itt a dátum szokott következni,de a dátum ennél a túránál mindegy,a lényeg az,hogy mindíg a koranyár legmelegebb napja:)


A tegnapi Nyerges 40 után leautóztam a Balaton partjára is,így elsõ komolyabb duplázásom eredményeképp a hétvégén közel 100 kilométer gyaloglást vittem véghez.Szombaton a Nyergesen sem volt épp hideg,de ez a Káli még erre is rátett egy lapáttal:)Gyanítom,errõl a Káli 60-ról is minden résztvevõnek az fog elõször eszébe jutni a gyönyörû tájon kívül,hogy baromi meleg volt:)


55 kilométer vándorlás a Káli-medence körül,aki ott volt nosztalgiázzon kicsit a képek nézegetése közben,aki nem az megnézheti nagyjából mirõl maradt le.


 


Íme a képek:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Kali60552012?authuser=0&feat=directlink


Köszönöm a lehetõséget,a rendezést,a túratársaknak a társaságot,a fuvart az autómhoz!


dnvzoli

 
 
Nyergesi EmléktúraTúra éve: 20122012.05.04 21:20:08

Nyerges 40.


2012.04.28.


Nyerges 40 harmadszor,és biztos nem utoljára.Példás szervezés,kiváló ellátás(víz az összes ponton,csoki,zsíros kenyér,pizzaszelet....),április végei nyarat idézõ meleg,szép útvonal-jó kis túra na!


Beszámolót már írtam kettõt is,most nézegessetek képeket a túráról!


Mondjuk ide kattintva:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Nyerges402012?authuser=0&feat=directlink


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli

 
 
Kevély körüli kevergés / Kevély alatti bolyongásTúra éve: 20122012.04.28 18:01:01

Kevély túrák.


2012.04.22.


Tökéletes túraidõ,Ösvénytaposóéktól megszokott magas minõségben megrendezett túra.Elõször bolyongtunk kicsit(11 km-t) a Kevély alatt,majd keveregtünk picit többet(26 km-t) ugyanezen hegy körül.Mielõtt valaki lebecsülné a babatávokat elárulom neki,hogy a 11 km-nek 360 méter volt a szinje,míg a 26 kilométenek papíron 1100!.Gyönyörû kilátások,jó hosszú emelkedõk.Ilyen sem volt még,a Csúcs-hegyi ellpont után elkezdett görcsölni mindkét combom!:)Egy 11+26-os túrán!:) Szóval nem volt ez azért olyan gyerekjáték.:)


Nézegessetek képeket az útvonalról!


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/KevelyTurak20120422?authuser=0&feat=directlink


Köszönöm a rendezést,köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli

 
 
Pannonhalma teljesítménytúrákTúra éve: 20122012.04.19 20:05:36

Pannonhalma 50.


2012.04.14.


Nagyszerû túraidõ,elsõrangú rendezés,a pontokon bõséges ellátás(minden ponton víz és többnyire házi sütésû süti vagy édesség),eltéveszthetetlen útvonal,ahol kell megfelelõ szalagozás..Szép Oklevél és kitûzõ,használható itiner,nem annyira használható térképkivonat.Nézegessetek képeket:


 


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Pannonhalma5020120414?authuser=0&feat=directlink


 


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli

 
 
Bakony 50/25/10Túra éve: 20122012.04.03 20:32:35

Bakony 50.


2012.03.31.


Az írással továbbra is hadilábon állok,így nézegessetek inkább fotókat a túráról! :)


Mondjuk itt:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Bakony50?authuser=0&feat=directlink


Amúgy meg köszönöm a lehetõséget,a rendezést,túratársaimnak pedig a társaságot!


 


dnvzoli

 
 
Lepke (Vasas nagy 8-as)Túra éve: 20122012.03.26 11:13:55

Lepke 40.


2012.03.24.


A túra képekben:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Lepke4020120324?authuser=0&feat=directlink


Jó kis gyaloglat volt,szinte nyári melegben,a déli tájolású domboldalokon szerintem volt vagy 30 fok:)


Úgy érzem,mivel legutóbb megfogalmaztam némi bírálatot is kötelességem megjegyezni,hogy a körülmények javulást mutatnak,kiszínesedett és használható minõségû lett a térképkivonat,és már nem kezdõ túrázóként az útvonalvázlat is segítségemre volt:)Azért a Csereze-hegy és a Szent Mihály-domb között most sem sikerült rátalálni a kijelölt útra,bár Kiss Pisti még mondta is,hogy egyenesen le a dzsindzsán át a zöld kereszten,de nekünk szimpatikusabbnak tûnt a jobbos ág....:)De azért meglett-a domb:)


Köszönöm a lehetõséget!


 


dnvzoli

 
 
Vándorbottal a VasparipáértTúra éve: 20122012.02.26 15:11:22

Ha-Vas-Paripa 2012.02.25.


A túra elõtti nap szalagozásának képei.Gyönyörû idõt fogtunk ki,öröm volt a munka.Szép kilátások,sár,jég,hó,jókedv:)


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/HaVasParipa2012Szalagozas?authuser=0&feat=directlink


 


Pontõrködés meseszép helyen,a cseszneki vár tövében.Aki nem járt a túranapon erre megnézheti mirõl maradt le.


Na meg néhány kép seprûként és a célban.


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/HaVasParipaTuranapPontorkodesCsesznekenMegParFotoSeprukent20120225?authuser=0&feat=directlink


Köszönjük az eddigi dícsérõ szavakat,reméljük mindenki legalább annyira jól érezte magát,mint mi,rendezõk!


Amint lesznek pontos infóim közlöm hányan tiszteltetek meg bennünket azal,hogy elindultatok a túrán.


És íme:-26-os távon 90 induló,ketten nem jelentek meg Cseszneken,kiszálltak,vagy átneveztek rövidebb távra.


            -20-as távon 106 induló


            -14-es távon közel 200,197 induló,35(!)-en átneveztek a 7-es távra.Gyanítom,hogy gyerekes családokról van szó zömében,akiket megtréfált a Zörög lefagyott,saras  kaptatója.


             Ismét bebizonyosodott a tétel,miszerint a rövid táv nem biztos,hogy könnyû is:)


            -7-es távon is közel 100,96 induló.


Tehát minegy 500-an voltunk ezen a napon teljesítménytúrázni a Bakonyban,ami nagyon szép szám,váljék mindenki egészségére!


dnvzoli

 
 
KitörésTúra éve: 20122012.02.14 15:34:29

Kitörés 60.


2012.02.11.-12.


Nagyszerû élményen,az állagát tekintve leginkább mély homokhoz hasonlítható porhó miatt marha nehéz meneten vagyunk túl.Viszont épp a behavazott táj különösen emlékezetessé,széppé varázsolta a túrát.A magasabb pontokról gyönyörû kilátás nyílt a kivilágított településekre,a lélegzetelállító panoráma feledtette a kapaszkodások kínjait.


A kemény mínuszok (hajnalban úgy -15) ellenére is rengeteg induló,ami azért okozott némi problémát.Részleteket,javaslatokat,terveket a jövõre nézve már a fórumon kitárgyaltuk,erre külön itt már nem térnék ki.A lényeg,hogy több rendezõre lesz szükség-fõleg a rajtban és az elsõ ell.ponton,valamint,ha megoldható tágasabb helyiségekre(akár fûtött katonai sátrakra) az ellátásos pontokon.


A túrán végig jó kedvvel haladtunk,akadtak persze holtpontok,mikor kicsit elcsendesedett kis csapatunk:)Nagyon hangulatos volt,köszönhetõen a komoly kialakítású ell.pontoknak és a pontokon õrt álló hagyományõrzõknek.Örülök,hogy itt lehettem,szerintem a többiek is hasonlóan vélekednek.Részletes beszámolót már sokan írtak,beszéljenek most helyettem a képek:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Kitores602012021112?authuser=0&feat=directlink


 


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli

 
 
HÓ-Fejérke / Piroska túraTúra éve: 20122012.02.04 13:28:53

A túra képekben:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/PiroskaEmlekturaHoFejerkeTeljesitmenytura2012?authuser=0&feat=directlink

 
 
túra éve: 2011
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20112011.12.19 10:05:43


Magyarországi Forrástúrák a Gerecsében/hosszútáv(33km)



Még az év elején mutatta NeverFeri Szárligeten az épp aktuális forrástúra-jelvényét,már akkor eldöntöttem,hogy ilyen nekem is kell.Nagyon tetszett.Aztán az elsõ beszerzési lehetõséget passzoltam,bár egyáltalán nem bánom,hogy jelvényszerzés helyett aznap épp a Hargita csúcsait hódítottuk:)Jött azán ez a téli 30-as,a "hosszútáv"megállapításánál nyilván közrejátszott,hogy ilyentájt már akár havazásra is számíthatunk,ezzel együtt is:jelvény egy 30-asért,ajándék amit el kell fogadni!:)


Zsuzska,UnciLaci és CsukaSanyi társaságában autózunk el Vértesszõlõsre,az útvonaltervezõ csak a településnevet "engedi beírni",szerencsére ez egy kulturált környék,vannak utcanévtáblák,minden gond nélkül rá is lelek a nekünk kellõre.Az utcában aztán a rajthely már egyértelmûen ki van jelölve:ezer autó áll a sörözõ környékén.Kiszállunk.Hideg van:)Tegnap a Bakonyban lemelegedett rólam a polár,most a pólók fölé síma pulóvert választok,és bár nem így terveztem,a hideg miatt mégis a polármellényt veszem fel a vékony széldzseki helyett.A dzsekit azért rápókozom a kis zsákomra.


 Amilyen gyorsan csak lehet benevezünk,olyan koncentrációban száll a dohányfüst a kricsmiben ami már a tûréshatáromat súrolgatja.Szerencsére pár perc és kiszabadulunk a friss levegõre,mondja valaki,hogy nem sokkal ezelõtt még az utcán állt a nevezni vágyók sora.Jól tettük ezek szerint,hogy nem jöttünk ide nyitásra.8:05-kor meglódulunk.


 Még mindig hideg van.Lefagy a kezem.Belenézek az igazolófüzetbe,szöveges leírás(itiner)az van,nincs viszont semmiféle térkép,de még egy útvonalvázlat sem.Érdekes,remélem megleszünk nélküle.Vannak viszont szint és távadatok,900 méter vár ránk ma 30 kilométer alatt.Nem kevés.


 Bekanyarodunk a tájház mellett,a János-forrásig szalagokat kell követni,a szalagozás jó,követhetõ.Hamarosan emelkedni kezd az aszfalt,nem is baj,végre nem fázik a kezem.Elhagyjuk a falut,présházak mentén talpalunk,szemközt az Öreg-Kovács magasodik fölénk.Elérjük az erdõ alját,jobbra térítenek a szalagok(egyet beljebb egy jó magas fa legfelsõ ágán is látok,azt ki rakhatta oda?:) most már a megmászandó Csúcsos-hegy kerül elénk és egyre közelebb hozzánk,tetején a kilátóval.A Nap épp kelõben van,ekkor még bizakodom,hogy négy napsütésmentes túra után végre megkönyörül rajtunk az idõjárás.Szépen követjük az erdõ vonalát,a végén beállunk az autópálya irányába,de még mielõtt túl közel érnénk hozzá,egy bozótoson átkelve leóvatoskodunk egy völgybe.Meg is érkeztünk.Elsõ ellenõrzõpont,János-forrás.


 Innen a Gerecse-túrákról már ismerõs útvonalat követjük egy ideig elõször a piros karikán,majd a piros 3szögön.Aztán ahol a Gerecse-túra áttér a piros keresztre ott mi maradunk a 3szögön.Izzasztó kapaszkodás veszi kezdetét,meredek a hegyoldal,nem mondom(150 méter 500 méteren belül),de itt a túra elején még vidáman kaptatunk felfelé.Néha persze megállunk,de csak a kilátás kedvéért:)


 Felérve a tetõre az én térképemen még Aknatorony-kilátóként szereplõ Ranzinger Vince-kilátónál leolvassuk a névadó születési dátumát igazolásképp a márványtábláról.Miközben Laciék frissítenek én megmászom a hatalmas fémszörnyet,a kilátás a párásság miatt eléggé korlátozott,de így is lenyûgözõ.Mire leérek a többiek már elszeleltek,egyedül azonban nem érzem magam,még a vaslépcsõn összefutok az épp felfelé igyekvõ Tincá-val,és a rátörõ tériszony miatt épp visszaforduló -Dilen-nel,majd pár lépés után tegnapi utitársaink Kiss Pistiék kerülnek elõ a málnásból,velük együtt érem utol Uncit.


Szalagozott ösvényen távolodunk a toronytól,bár érzésem szerint ide fel sem a térképemen szereplõ piros 3szög nyomvonalon érkeztünk.(Megjött közben -Rafter-tõl az infó:áthelyezték a jelzés említett szakaszát az általunk mászott,amúgy nagyon látványos sziklákkal tarkított ösvényre.) Meg is lódulunk kicsit hiszen lefelé tartunk.Pár perc alatt ott is vagyunk a következõ ellenõrzõponton amit a Szelim-lyuk egyik bejárata elõtt találunk.70-es évekbeli narancssárga mûanyag "puff" kerek fedele szolgál alátétként a pecsételéshez,többek szíve megdobban,feltolulnak az emlékek,a távolodó fiatalság képkockái....:))


 A pecsétlenyomat beszerzése után egy szûk nyíláson át jutunk a barlangba.Nem voltam még itt,úgyhogy mellbevág a látvány,nem számítottam ilyen hatalmas térre a szikla belsejében.Tényleg lenyûgözõek a méretek,fényképez is mindenki ezerrel.Én is engedélyezek magamnak jó pár perc szünetet,amennyire ezt egy teljesítménytúra keretein belül lehetséges bejárom a barlangot,majd elhagyva azt,a hegy peremén futó ösvényen megindulok a már látható Turul irányába.Hamarosan a Gerecse-túrákon oly gyûlölt lépcsõsorhoz érek de most nem lefelé hanem felfelé folytatódik a menet.Uncival nem hagyjuk ki a hatalmas madár meglátogatását sem,végleg leszakadunk ezzel a csapatunktól.


 A Turultól a piros sáv a követendõ,az út lejt,kellemes a haladás a késõ õszi képét mutató erdõben.Áttérve a piros keresztre a folyékony kenyerüket kortyolgató Darabos Zoliékat hagyjuk el,majd újra ismerõs helyre érünk,a Kis-réti vadászháznál ráállunk a sárga sávra.Tovább a sárga sávon,majd áttérés a sárga forrásjelre.Egy halastó elõtt kerítést mászunk,majd elhagyva a halastavat népes csapat jön szembe,õk-Zsuzska,Kisspistiék,Norbiék,Ottorinoék,CsukaSanyi és még néhányan-már az oda-vissza szakasz vissza-részét koptatják.Mint kiderül nem vagyunk azért annyira lemaradva,két percen belül mi is megérkezünk a Bundschu-kúthoz.Kicsit körülnézünk,fényképezgetünk,pecsétet gyûjtünk aztán a többiek után iramodunk.


 Visszatérünk a vadkerítéshez,újra átlétrázunk rajta,majd követjük a szalagozást a halastó partján.Ismét emelkedni kezdünk.Szalagozott úton érjük el a kék sávot,majd amikor az betér a Pes-kõ aljához mi átváltunk a kék kereszt jelzésre.Innen ismét szalagozás térít le a Természetbarás-forrás meglátogatásának okán.Hát ez a forrás nem valami látványos,azt is mondhatnám hogy nagyon lepusztult.Nem is idõzünk sokat itt,Sanyi,Laci és Lévay Béla bácsi társaságában visszatérünk az elhagyott jelzésre.Nem épp az itiner ajánlotta útvonalon,figyelmetlenségünk miatt egy széles úton emelkedünk fel a Pes-kõ aljában futó kék sávra,a végeredmény azonban ugyanaz,nincs lelkiismeret-furdalásunk:)


 Jó túrázóként még mindig nem olvasunk itinert ami világosan leírja,hogy jobbra kell fordulni,tippelgetünk a jobb és a bal között,Sanyi határozottan jobbra menne(megy is),mások balra érzik Vértestolnát,nekem fogalmam sincs így elõkerül a turistatérkép:)A közjátékra a térkép tesz pontot,Sanyi(aki olvasta az itinert:),tudta jól,a kék sáv jobbra tartó ága a helyes.Megindulunk azon.Béla bácsinak is köszönhetõen jó a hangulat,mindig jól jön egy új tag a csapatba,fõleg ha az illetõ színesíti azt,mindenki Béla bácsija pedig ilyen ember.


 Kiérve a Vértestolnára vezetõ aszfaltra aztán hihetetlen sebességre kapcsol 77 éves túratársunk,pár perc múlva már csak botjainak egyre halkuló ütemes csattogását halljuk,és õt csak azért látjuk mert nyílegyenes az út.Begyalogolunk a faluba,a fényképkészítés miatt lemaradok a többiektõl,az ellenõrzõpontként megadott kocsmát semmi(mondjuk egy kiakasztott bója,kocsmanév)sem jelöli,csak Sanyi kint letámasztott túrabotjaiból következtetek arra,hogy itt kellene igazolást szerezni.Bemegyek aztán a pecsét megszerzése után gyorsan ki is hátrálok a helységbõl,meleg is van,büdös is van,inkább az innen pár lépésre található buszmegállóban költöm el az ebédként szolgáló szendvicsemet.A kocsma belterének meglátogatása egyébként nem volt kötelezõ,pecsét helyett az ivó falán elhelyezett reklámtábla szövegének felírása is megfelelt igazolásként.


 Eszegetek majd megvárom Sanyit és Lacit,hármasban hagyjuk el a falut,elõször a központból felfelé,majd a falu határán lefelé visz az út és a piros sáv.Focipálya melletti présházsort mellõzünk,majd ránk zúdul egy elég komoly kaptató.Lihegünk rendesen mire felérünk a tetejére,balunkon most épp a reggel elõttünk tornyosuló Öreg-Kovács magasodik,ha jobbra tekintünk a távolban a Nagy-Gerecse zárja a látóhatárt.Nem ez a túra legérdekesebb része,de hamar túl vagyunk rajta,elérjük a tardosi mûút vonalát,balra tartunk és hamarosan meg is érkezünk a Hideg-kúthoz ahol a túra etetõállomását találjuk.Épp jókat lakmározunk a finom kenõmájasos,lekváros,zsíros kenyerekbõl mikor zaklatott külsõvel befut(szó szerint)Zsuzska,akinek ugye elvileg elõttünk kellene járni pár perccel....Mivel épp indulunk,és látja,hogy hûtlensége miatt egy percet sem várunk rá,felkap egy szendvicset és utánunk ered:)Beszámol a Természetbarát-forrás utáni kalandjaikról(úgy döntöttek,hogy nem nézték meg eléggé a Bundschu-kutat,így megindultak visszafelé a szalagozáson:)) és esküdözik,hogy ezután soha,de soha nem hagy el bennünket:)Hiszi a piszi,aki elhiszi,hogy idézzem már a gyermekmondókát:)


 Kalóriapótlást követõen tehát szalagozás visz rá bennünket a sárga kereszt jelzésre,eseménytelen úton érjük el a sárga sáv befutását.A csomóponttól pár méterre találjuk a Szent-Péter templomromot,meglátogatjuk,már csak azért is mert itt is igazolást kell szereznünk az ittjártunkról.Miközben körbejárjuk a kis romot a pontõr páros férfi tagja igazol bennünket a nõi szakasz tûz mellett melegedik,pár másodpercre betársulok hozzá ami nagyon jólesik.A kis pihenõ után feldarabolt farönkök sorfala között hagyjuk el a pontot,hamarosan újra ráállunk a piros sávra ami végig lejtve lényegében egészen a célig vezet bennünket.


 A Gerecse kupások átveszik a díjazásukat,én is megkapom a szép jelvényemet,pacsi az ismerõsökkel,majd hazaautózunk.


 Jó kis évzáró túra kerekedett ebbõl a gerecsei kiruccanásból.


 Köszönöm a lehetõséget!


 dnvzoli


Képek a túráról itt:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/TeliForrasturaAGerecseben2011?authuser=0&feat=directlink


Béla bácsi,megtaláltam a cikket,amirõl meséltél!Engedelmeddel bemásolom ide:


http://body.builder.hu/old_1971_sv_januar.htm4


Gondoltátok volna?


 


 


 

 
 
Bakonyszentlászlói MikulásTúra éve: 20112011.12.10 20:39:32

Bakonyszentlászlói Mikulás 20.


2011.12.10.


Mikor ezt a túrát utólag beírtam a túranaptáramba egy kellemes kis téli,havas túrát képzeltem el,ropogós hóval,mínusz 5-6 fokkal,szép havas tájjal.....


Aztán nem:)


Tíz fok körüli hõmérséklet,napsütésmentes,komor õszi idõ,nem az a hangulatjavító...


Reggel fél 8-kor már a rajtban vagyunk,3000 feletti a túrakiírás "letöltöttsége",meg is lepõdünk,hogy csak Kiss Pistiék elõztek be,miénk Sanyival a hármas és a négyes rajtszám.Komoly tömegre számítottunk,hát ez nem jött be.Na,mindegy,ezt egyáltalán nem bánjuk,induljunk hát meg!


A kapott igazolófüzet már-már megmosolyogtatóan amatõr,az efemm által már említett kézi rajzolású útvonalvázlat,hát az nagyon egyedi,ezzel szemben van szöveges leírás.Igaz a távmeghatározás "12 perc múlva jobbra,és 3 perc múlva át az úton" stílusa is elég egyedi,sosem találkoztam még ilyennel.Viszont a szalagozás korrekt,leszámítva azt,hogy a fórumon a szalagozókról tuti leszednék a keresztvizet az élõ fába való szegelés okán:)


No tehát felkúszunk Bakonyszentlászló fölé,egészen a Hódos-érig szalagozás vezet,néha feltûnik egy-egy jelzés,de a szalagozás a biztos.Hódos-érig nem történik semmi.Kiss Pistivel és a barátnõjével haladunk négyesben.Beszélgetünk.Hódos-ér egyik hétvégi házánál pecsét,tea.Aztán irány a völgy!


Végre szebb a táj,sok a nyáron láthatatlan sziklaképzõdmény,készülnek a fotók,le is maradok rendszeresen.Üveghutánál kanyar Porva-Csesznek felé,felkaptatunk a nyáron oly kellemetlen mélyúton,mezõ oldalán el,erdõbe be.Erdõben leelõz pár futó,rajtuk kívül a túrán résztvevõvel nem találkozunk.


Porva-Cseszneken Anita és Schoffi fûtött hellyel vár,a tea is finom,megnézzük a Mikulás helyi rezidenciáját aztán irány a Cuha-völgy.


Ezerszer lejárt útvonal-szakasz,mégis mindig van újdonság,most pl. egy népes muflon csapat,ami tõlünk nem messze szalad el a hegyoldalban,sõt a vasúti alagút közelében egész közel jönnek hozzánk.Kiránduló tinicsapat mindjárt kap is az alkalmon,és elkezdik dobálni õket murvával.A kísérõ felnõttek szótlan beleegyezése mellett.Marha mérges leszek,be is szólok,hogy ezt nem kéne már,ezért jöttök ti ide?A felnõttek mormognak valamit a bajszuk alatt,de nem mernek visszaszólni.Érzik,még ha nyers is voltam,igazam van.


Na,meg ha már az újdonságoknál tartunk,találunk egy piros barlang jelzést,amit eddig én speciel nem vettem észre.Azt láttam a térképen,hogy a völgy közepe felé jelöl valami Kõfülkét,meg valami Betyár Pamlagot,de eddig sosem éreztem késztetést a felderítésükre.Most megtesszük,mély avarban mászunk sziklát,meg is lesz a búvóhely a magasban.


Aztán vissza a túrába,Vinyére be,a pont a kiírással ellentétben a Vinye.hu-ban székel,begyûjtjük a pecsétet.


Piros kereszten hagyjuk el Vinyét,hamarosan már párhuzamosan haladunk a Vinye-Bakonyszentlászló aszfalttal.Mély a homok,nem mtúl érdekes a táj.Vegyes fenyves.


Visszaérünk a Szentlászló feletti dombra,legyalogolunk a célba.Oklevélrõl inkább hallgatnék,a kitûzõ tetszik,zsíros kenyér mellé nincs tea,nekem így nem megy,bedobok egy müzlit.Sanyi átveszi a kupáját,hazaautózunk.


Aki nem sokat jár erre láthatott szép dolokat különösen a völgyekben.Mi viszonylag sokat járunk erre,így annyira már nem estünk hanyatt a látványtól,de mint említettem számunkra is tartogatott újdonságokat a túra.


Jövõre viszont kérnénk hidegebb idõt és havat,valahogy nem passzolnak egymásoz a Mikulás,a tél,a plusz 10 fok,és a szürkeség szavak:)


Köszönöm a lehetõséget:)


Fényképek itt:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BakonyszentlaszloiMikulas202011?authuser=0&feat=directlink


dnvzoli

 
 
Bakonyi MikulásTúra éve: 20112011.12.06 10:44:58


Bakonyi Mikulás 50.


 2011.12.03.


Pontosan péntek reggelig gondolhattuk azt,hogy ezúttal egy "száraz" Bakonyi Mikulás vár ránk ugyanis az említett nap délutánján Gyõrben elkezd szitálni a köd.A levegõ meg kezd lehûlni.Rakok is gyorsan a szélvédõre takarást,legalább azt ne kelljen másnap kapirgálni.Bár csak így lenne ötösöm a lottón,reggelre jégpáncél fedi az autót,az ajtó szerencsére nyitható(van úgy,hogy annyira vastag a jégréteg,hogy nem tudod kinyitni az ajtókat!),beindítom a motort,a jég vékonyka,hamar leolvad.Elgurulok Zsuzskáért,felveszem aztán irány a Bakony.Az út nedves de szerencsére nem csúszik,azért a felvezetést másra bízom,beállok egy jó tempót diktáló Audi mögé.


 Kicsit a tervezettnél késõbb érünk Zircre,ennek eredményeképp a sorállásból már kimaradunk,Pisti(Popeye)már vár ránk,összecihelõdünk,nekiindulunk.A járdákat túl jegesnek ítéljük a haladáshoz,így inkább az úttesten talpalva emelkedünk ki a városból.Az erdõben ismét a zúzmarában gyönyörködhetünk,azért a mértéke meg sem közelíti a Balaton partján egy héttel ezelõtt tapasztaltakat de azért szép.Hátteret az egészhez itt is a köd adja.Nem mondom,hogy nem örülnék már egy kis napfénynek,de amúgy én szeretem a ködöt is.Mindegyiknek megvan a maga szépsége.


Átkelünk a Pintér-hegyen,lezúdulunk Borzavár határába,megvan az elsõ pecsét,irány a Csárda-völgy.A patak most kiváltképp büdös,hihetetlen ez a durva környezetszennyezés,ha belegondolok,hogy ez a trágyalé nem sokkal innen egyenesen a Cuhába csorog felmegy bennem a pumpa.Ha valaki tudja,hol lehetne ezt a dolgot bejelenteni,kérem szóljon!Tenni kell valamit,ez nem mehet így tovább!


 Az elsõ Cuha-átkelést megspóroljuk,inkább idén is a vasúti hidat használjuk,ráállunk a piros sávra.Itt érjük utol a gyõri 30-as különítményt,Csuka Sanyiékat akik jó tíz perccel elõttünk rajtoltak.Porva-Csesznek hamar megvan,itt aztán sok az ismerõs,-rafterék-,Leviék,Viktor,a kisbéri duó Laci és Jani,M.András....örömködünk egymásnak:) Közben pecsétet gyûjtünk Anita pirosba öltözött segítõjétõl,eszünk egy péksütit,aztán irány tovább.


 A gázlók idén nem jelentenek akadályt,alig csordogál valami víz a mederben.Nézelõdve haladunk,sziklákat,vonatot,Cuhát fotózunk több-kevesebb sikerrel.Kõpince-forrásnál pecsét Repkénytõl és Droidtól,megállapítom,hogy gyönyörû környezetben dolgozhatnak idén,aztán irány a Zörög!


 Jó tempóban nyomjuk,megállás nélkül feltoljuk magunkat a Zörögre,utána megbeszéljük,hogy mindhárman azt vártuk,álljon már meg valaki kicsit pihenni.:)Mindhármunkat hajtotta a büszkeség,ebbe majdnem belegebedtünk:))A magasabb részeken itt is megjelenik a zúzmara,de már nagyon vékonyka és erõsen olvad.A távok találkozásánál pecsét,majd elindulunk lefelé.Sûrû ködbe érünk,aztán kifutunk belõle-szó szerint,a Suttonyi aluljáróig többet kocogunk,mint gyalogolunk.


 Aluljárón át,Csesznekre be,kis hídon át,Kõmosó-szurdokba be.A pontot a szurdok felõl közelítjük,a láncot valaki lelopta(?),kicsit veszélyesebb így,de megoldjuk.A(majdnem teljes) Stalker-családba botlunk,kedves ismerõsükkel gyûrik a 30-at,többé-kevésbé velük együtt jutunk el a Várkert sörözõbe.Akkora a köd,hogy a felettünk tornyosuló várat csak sejthetjük.Pedig nincs messze.Etetõpontra érve megállapítom,hogy a Várkertben az idén sem adtak alább a minõségbõl,a szendvicset ismét egy nagyon csinos lányka nyújtja:)


Bent hiánycikk az oxigén,na meg elég meleg is van,úgyhogy az elemózsiát az udvaron költjük el.Nafe falatozgat a sarokban,jól nyomja ma,25 perccel indulhatott elõttünk,itt értük utol.Persze most nincsenek vele a gyerekek.Jó a hangulat,sok az ismerõs.Kaja végén Pisti dob egy kávét,mi repetázunk a teából(jó alibi a csinos kislány újbóli meglátogatására:) aztán felkerekedünk.Tele hassal aztán nem épp kellemes felkapatni a falu határába,de csak felérünk,majd hogy még jobb legyen a kedvünk elkezd szemerkélni az esõ.Hurrá.Napsütés nuku,de legalább esik,már csak ez hiányzott:)


 Ráállunk a zöld sávra,Zsuzska fagyöngy begyûjtésére ösztökél bennünket,kevés sikerrel,így õ áll neki a mûveletnek.Vajon kinek a feje fölé akarja tartani?:)Egy kis csenevész példányt sikerül levadásznia,de nem használja fel,így a csók elmarad:)


 A Kõ-árokba csepergõ esõ kíséretében érkezünk.A haladás most egyszerûbb itt,még nincs nagy sár,a bedõlt fákat is eltakarították az útból.Látványos a völgy,mint mindig,sokat fotózok,aztán sok fotót törölök itthon minõségi problémák miatt.Már-már menetrendszerûen érkezik szembõl a 17-es távon Márti,Jani,Kiss Robi,most velük tart Schoffi és a februári Vasparipa túrán kelta harcosként megismert Tibi is.Épp Viktort állják körbe aki-ki hinné-valószínûleg mókás sztorikkal tartja szóval a nagyérdemût:)Örülünk egymásnak.


 Elérkezünk a Mikuláshoz.


 A hangulatra most sem lehet panasz,az éneklést sem szabotáljuk el,kapunk is csokit marékszámra.Itt is ismerõs arcokba botlunk,többek társaságában cztamás és csapata vidámkodik épp a Mikivel.Mi is ezt tesszük aztán indulunk,csatlakozik hozzánk(csatlakozunk hozzájuk) a Káli60-on megismert Szabi és Peti egy barátjukkal,irány a piros kereszt jelzés!Csak egyszer jártam eddig erre,néhány szakaszon nem is ismerõs a táj,arra sem emlékeztem,hogy ennyire köves a talaj néhol.Elérjük a Csesznek felõl érkezõ piros sávot,jobbra térünk rajta.A Mogyoróskerti-árok nevû ellenõrzõ ponton pecsétet gyûjtünk be,majd némi hullámvasutazás után megérkezünk az Ördög-árok bejáratához.


 Az árokban aztán nagyot zuhan a sebességünk(egy fotó elkészítése közben zuhanok én is:),minek is itt rohanni,inkább nézelõdünk,fényképezünk.A Gizella-átjárót többféleképp lehet "átjárni",van már itt tereplépcsõ a kikerüléshez,vaslétra az átmászáshoz valamint kifeszített drótkötél a bátrabbaknak a sziklafalon kapaszkodáshoz.A tereplépcsõ kivételével teszteljük a lehetõségeket.Túloldalon ell.pont,pecsételés,egyebek.


 Aztán folytatódik a lassú haladás,csúszik minden mint a jég,átkelünk a Gizella kistestvérén,majd hamarosan szelídül az árok,gyorsabb tempóra kapcsolunk.Szembõl befut a zöld sáv,lecseréljük a pirosat,ezen jutunk el újra a Mikuláshoz.Újabb adag csokit gyûjtünk be,majd elkövetek egy nagyon amatõr hibát,nekiállok menet közben betermelni egy szendvicset.Kis híján rosszul leszek mire sikerül a gézaházai emelkedõn falatról falatra magamba erõltetni,meg is állapítom,hogy milyen okosan választottam idõpontot és fõleg helyet az evésre:)


 Az aszfaltnak ismét örülünk,aztán hamar elmúlik a jókedv miután átkelünk a 82-esen.A haladás itt elég nehézkes,nem nagy a sár,de csúszik rendesen,szerencsére nafe (akit a Mikulásnál értünk be ismét) talál egy szûk ösvényt a bozótos szélén,amig ez kitart azon emelkedünk.Aztán marad a kukoricatarló,azon jutunk el az idén kicsit elõrébb tanyát vert ell.pontra.


 A személyzet itt nagyon vidám,látszik,hogy legurult már némi alkohol,begyûjtjük a pecsétet aztán elgyalogolunk a piros négyzetig.Útbaigazítunk egy csapatot akik a jelzés rossz ágán indultak meg,majd mi is követjük a jó irányt.Ez már a levezetõ szakasz,különösebb érdekességet nem tartalmaz,a Cuha-hegyet szinte észre se venni,nem egy markáns kiemelkedés a Bakony rengetegébõl az biztos.:)


 A Harmadik-árok sem veszélyes ma,lerohanunk a Cuha-völgy nevû ell.pontra,annyi baj legyen(Heyjoe) és widi túratársak pihengetnek itt többek társaságában,váltunk pár szót,majd begyûjtjük az utolsó pecsétünket.Átkelünk a vasúton,dobunk egy balost,beállunk Zirc irányába.Itt kerülnek elõ a fejlámpák,szerencsére az utat érzésem szerint elgréderezték,nem találkozunk nagyobb dagonyákkal,keréknyomokkal.Ez a vége már elég monoton,sötét is van,nem is történik semmi,szótlanul bandukolunk,vagy nafét hallgatjuk aki lámpaszakmai elõadást tart nekünk.Aztán mégis esemény színesíti az utat nafe kisegít némi lámpafénnyel egy a sötétség rabjává vált családot.Lámpát ad nekik,lelassul a tempójukra,bekíséri õket a városba.Derék dolog.


 Nagy nehezen aztán csak eljõ a híres szennyvíztelep,mellõzzük,bakancsunkról sarat rugdalva,azt pocsolyákban tisztogatva besétálunk a suliba.Díjazás átvétele,teázás,aztán irány haza.Bár szemerkél valami az út most sem csúszik,jó tempóban érünk Gyõrbe.


 Újabb tartalmas napon vagyunk túl,rengeteg ismerõs arccal találkoztunk,ennek a túrának én ezt tartom a legnagyobb erényének.Eshet itt az esõ,lehet fél méteres hó,kinézhet egy jó kis sárdagasztás,akinek élete része a természetjárás az ilyenkor itt van,a barátok,ismerõsök összefutnak,vidáman váltanak pár szót,és ez a lényeg!A többi csak ráadás.


 Köszönöm a lehetõséget!


 Mindenkinek köszönöm a társaságot,a Rendezõknek köszönöm a túrába fektetett munkát!


 dnvzoli


És a túra képekben:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BakonyiMikulas502011?authuser=0&feat=directlink


 


 

 
 
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20112011.11.28 10:23:26

Tanúhegyek nyomában 40.


2011.11.26.


Néhány gondolat,aztán beszéljenek a képek.Hát,hogy is zajlott ez a nap?Hajnalban óvatos leautózás Tomajba,majd 2 órát tart az út,igaz,hogy nem csúszik,de Tapolca térségében nagy a köd.Sokan indulnak a 40-en,de gyors a nevezés,az ajtóban rákerül a lapra az indulási idõ aztán hajrá!07.10 és már úton vagyunk.Nem öltöztem túl,egy polárpulóver meg egy mellény a póló felett bõven elégnek bizonyul az egész túrán.Emelkedõkön még soknak is:)Elsõ áldozat a Badacsony.Elképedek a látványon,erre nem is számítottam:minden tereptárgy,a fák,a levelek vastagon zúzmarásak,a csúcs közelében olyan mértékben amitõl mindenkinek tátva marad a szája.Kattognak(amelyek még kattognak)a fotómasinák ezerrel...A kilátás amúgy nulla,a Balatont még sejteni sem lehet.Nem is teszteljük az amúgy nagyon impozáns új kilátót.Kis hullámvasutazás,jön a Bujdosók lépcsõje.Hozza a formáját,tükörjég,rosszabb mint tavaly,akkor legalább volt hó a fokokon,most csak a jég,életveszély.Néhányan tesztelik,milyen itt hanyattesni.Van amúgy új korlát,végig a lépcsõsor mellett,de az is jeges.Nem mellesleg a tartóoszlopai egy éles peremû laposvassal csatlakoznak a fa kapaszkodóhoz,vigyázni kell,csúnya sebeket tud okozni.Épségben leérünk szerencsére.


Mélyúton ereszkedünk Tördemic felé,szinte be lehetne rajzolni a vonalat a zúzmarás és a anélküli rész közé,nagyon éles a kontraszt.Itt tehát olyan borongós,szürke õszi az idõ,a hegy ködben úszik,hiába nézünk vissza néha semmit sem látni belõle.De legalább nincs hideg,pár fok lehet pluszban szerintem.Napsütést ígértek mára,nem sok esélyét látom ekkor.Na meg szelet,ami kisepri ezt a párát,ez sem mutatkozik,ezt azonban senki nem bánja.


Hosszú aszfaltozás Szigligetig,Avasi romnál körülnézünk,ragasztanivalót idén sem találunk.Szigligeti várba fel,a pont egészen a tetejére költözött,felettük már csak egy szint van.Sebaj,úgyis csak egyszer voltam itt,most legalább jól körülnézek és szétfényképezem a romot.Kilátás innen is elég korlátozott,talán fél kilométerre lehet ellátni.Jöhetne már az a napsütés!


Várból le,kerékpárútra ki,irány a Szent György-hegy!Újabb aszfaltkoptatás,amirõl már más a véleményem,mint megvadult csikótúrázó koromban:)Jól jön ez néha:)Fõleg amikor combig ér a sár,és csúszik minden megveszekedettül.Most nincs sár(több mint egy hónapja nem esett,a mezõgazdaság irdatlan károkat szenved el),de akkor is jó ez a nyugodt vízszintes a kapaszkodások között:)


Horváth pincénél ragasztgatunk,a hegy párában úszik,közeledünk.A Lengyel-kápolna környéke mesébe illõ.Az Oroszlánfejes kutat a colibaktérium miatt hanyagoljuk,ahogy emelkedünk egyre döbbenetesebb a látvány.Újra masszívan a zúzmara szintjén vagyunk és szájat tátunk:)Így lihegni is könnyebb:)Hegytetõn matrica,kilátás nulla a zúzmara elképesztõ.


Megyünk egy kört a hegy oldalában,lecsúszkálunk a Kaán Károly kulcsosházhoz,bõségesen belakmározunk,többek hiányolják a forralt bort,én inkább teázom.Aztán továbbállunk.Hegyrõl le,a zúzmara szint megint bõ két méteren belül búcsúzik,marad a szürkeség.Aztán pontban 12.05-kor kisüt a Nap!Gyorsan a zsebemet túrom a fényképezõgépért akkora eseménynek ítélem ezt a mozzanatot a mai nap,de mire elõveszem,bekapcsolom a Napocska már el is bújik.Nem is látjuk ma többet:)Nem panaszkodhatunk,nem hazudtak az idõjósok,kisütött a Nap:))


Eger-vízen át,Gyulakeszin át,a Csobánc egyre jobban uralja a látóhatárt.Hatalmas ez a hegy!Felszerpentinezünk rá,egy ponton elveszítjük a jó ösvényt,olyan hülyén állt az a kõ a földön,rajta a zöld sávval,iránymutatónak véljük de tévedünk.Hamar észrevesszük,hogy nem jó valami,nem emelkedünk,gyorsan korrigáljuk a hibát.Igazából gyanús volt ez az ösvény eleve,csak nem emelkedett,azért választottam:)Pihenni akartam picit.Így aztán pihengetés helyett kétszer fáradtam:)


Felérünk a csúcsra,a természet a jégbõl itt is csodákat alkotott,aszalt gyümölccsel dobjuk meg a kedélyállapotunkat aztán pár fotó után továbbállunk.Mivel arra van kitaposva körbesétálunk a platón aztán leóvatoskodunk a meredek,csúszós ösvényen.


Átsétálunk Káptalantótiba,a Tóti-hegy következik,mindenki mumusa.Én is elgyengülök a várható kapaszkodás gondolatától pedig nem kellene,hiszen tudom,hogy tényleg meredek,de pár perc az egész,igazán nem vészes.Ma meg még nem is csúszik.Na jó,egy hangyányit talán:)Sokkal energiaölõbb szerintem az aljáig vezetõ sunyi emelkedés.Ha már elérsz az aljáig csak hipp-hopp és már fenn is vagy!


Na akkor hipp-hopp ugorjunk fel rá!A csúcson ismerõsökbe botlunk,akkor jól láttam,Adri volt aki menetszelével szinte lelökött az útról még a hegy aljában:)Mindig ez a rohanás!:)


Tótiról le,a Gulácsot megesszük vacsorára,gondolom.Aztán nem,majdnem õ fog ki rajtunk,rajtam.Szinte lépésrõl lépésre érzem ahogy csökken az energiaszintem,már csak a táskámban rejtõzõ kakaóscsigára tudok gondolni.A mozgásom szétesett,elõzékenyen mindenkinek félreállok,aki szembe jön.Néhányan kitolnak velem és elõbb félreállnak:)Sanyinál szerencsére nagyobb a rutin,most kell a szõlõcukor meg a folyadék,nem akkor mikor már felborultál-mondja,megfogadom a tanácsát,és milyen igaza van.Nem mondom,hogy azonnal,de a csúcson már jobban vagyok.A kakaóscsiga utolsó morzsáját is kieszem azért a zacskóból:)


Még fejlámpa nélkül leérünk a hegyrõl,Tomajba már sötétbe érünk de van közvilágítás(ez nem Esztergom:),így ma nem lámpázunk.A Petõfi sugárút leküzdve,jobbra térünk a templom felé aztán balra,be a suliba.


Ajtóban célbélyegzõ,célidõ,asztalnál oklevél,kitûzõ.Hátul a menzán vacsora."Nagyon jól kitalálták ezt ott,ahol kitalálták",hogy idézzem egy keselyû bank bugyuta reklámszövegét:)Itt azonban ezt nem fizetett statiszta mondja,hanem én.És ha én mondom,az úgy is van,ezt elhiheti mindenki:))


Bõséges zsíroskenyerezés,teázás aztán irány Gyõr,vár a munka:)Hazafelé már szárazak az utak,fél órát hozok is a menetidõn.Visszaállt a rend,Balaton északi part-másfél óra.


Kis ismeretterjesztés a végére:zúzmara:áramló ködös levegõbõl fagypont alá hûlt tárgyakra kicsapódott(kristályos) jég.Forrás:Magyar Értelmezõ Kéziszótár.


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli


És akkor a beígért képek:


 


 https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Tanuhegyek402011?authuser=0&feat=directlink


 


 

 
 
LővérekTúra éve: 20112011.11.25 20:10:02

Lõvérek 40.


2011.11.19.


Újra a Soproni-hegységben,Lõvérek 40-kötelezõ:)Ismerõs arcok,kellemesen fárasztó szép útvonal,bõven elegendõ ellátás,és sajnos a szokásos hibák az útvonal kijelölésében.Kár,hogy a túra osztályzatát ezúttal is erõsen lerontotta ez a dolog,pedig ez már a 9. rendezés volt.Én így is bõven 9-est adok,persze könnyû nekem,négyszer voltam már itt.Elsõ bálozók valszeg nagyot néztek a térképükre miközben az mondjuk a sárga 3szögön akarja levezetni õket a Károly magaslatról.Figyeljünk már egy kicsit oda!Irgum-burgum!:)


 


A túra ezúttal képekben:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Loverek402011?authuser=0&feat=directlink


 


 

 
 
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20112011.10.20 20:14:37

Bakonyi Barangolás 70.


2011.10.08.


Nagyszerû,Ösvénytaposóéktól megszokott minõségben rendezett túrán vagyunk túl,huszia64 minden részletre kiterjedõ beszámolóval örvendeztetett meg minket,úgyhogy én már nem is ragoznám tovább a dolgot.Pedig szerettem volna,a túra is nagyon megérdemelné,csak valahogy most nem jön az ihlet:)Lényegében a mi kis csapatunk is hasonló élményekkel gazdagodott,az eltérés max annyi volt,hogy ránk máshol csapott le az esõ:)Jó tempóban,jó kedvvel haladtunk végig,csapatunk magját Zsuzska és jómagam képeztük,út közben aztán számos túratárs haladt velünk(számos túratárssal haladtunk együtt),ki(vel) hosszabb,ki(vel) rövidebb ideig.Bár egyáltalán nem volt cél,a tavalyi idõeredményen is sikerült javítani,14:35-ös menetidõvel teljesítettük a 70 kilométert.Idén valahogy Pálihálás is elõbb eljött:)Kicsit talán OFF itt,de:nagyon hülye dolog,mikor az embernek két kedvencébõl az egyiket ki kell hagynia,csatlakozom egy mondat erejéig nafe kollégához,az Írottkõ rendezõi kicsit körültekintõbben is választhattak volna új idõpontot!


Köszönet tehát a Rendezõség minden tagjának a tartalmas napért,a túra képekben,legalábbis sötétedésig: https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BakonyiBarangolas702011?authuser=0&feat=directlink


dnvzoli


 

 
 
Hargita 40/25/10Túra éve: 20112011.09.10 22:06:37

 


IX.Hargita teljesítménytúra-2011.09.03.


 Táv papíron 45 km,szint papíron 2000m,rendelkezésre álló szintidõ 13 óra.


 Hol is kezdjem?Történt,hogy az éjszakai Vasparipa túrán szóba elegyedtem Istvánnal(akivel addig még nem találkoztam),majd a nagyteveli tó partján épp mellé parkoltam azon a szombati reggelen.Szó szót követett,lenyomtuk hármasban(fiatalabbik Istvánnal) a Tortúrát,majd a Vértesbe is ellátogattunk egy közös barangolásra.Már az utóbbi túra elõtt érkezett egy mail a postafiókomba,amiben István arról érdeklõdött,velük tartanék-e Erdélybe a Hargita 45-re.Elõször szabadkoztam,hogy az messze van,meg nem is olyan olcsó úgy összességében,de miután "túraügyi-mecénásunk" visszautasíthatatlan ajánlatot tett kételyeim eloszlatására rábólintottam az utazásra.Gondolhatjátok milyen nehezemre esett:))


 Megkezdõdött a felkészülés.Levélváltások tömkelege Tonnakilométer Misivel,Lehellel-a túra fõszervezõjével,Istvánnal,idõjárásügyi kutakodások,medve-ill.viperahelyzet elemzések.


 Csütörtök este nézem a Híradót.Rendesen összekaszabolt fejû ízesen beszélõ ember fekszik egy kórházi ágyon,és valami medvérõl beszél.Gyerekeim irtózatos zajjal vannak,szinte semmit nem hallok a riportból,visszaüvöltök rájuk,persze ettõl nem lesz hallhatóbb az adás:)Újra a számítógép elé ülök,a Duna tv Híradójában megtalálom ugyanezt a riportot.Medve támadta meg a gyanútlan horgászt Csíkdánfalván,ha jól emlékszem.Településnév keresõbe be,elég messze van onnan,ahova holnap megyünk,kissé megnyugszom.Azért egy nappal az utazás elõtt nem szívesen hall az ember leszakított fülekrõl,összekaristolt fejekrõl:)Elteszem magam holnapra,tévézek kicsit,az egyik adón ki hinné,épp medvékrõl van szó,talán mára elég a rossz ómenekbõl,megnyomom a piros gombot a távirányítón....:)


 Marha hamar eljõ a reggel 4,egy óra múlva már a 81-esen suhanok Agárd felé.Nem fogtam vissza magam túlzottan,másfél óra múlva istván háza elõtt állok.Bedobunk egy finom reggelit,felvesszük ifjabbik Istvánt majd nekivágunk a nagy útnak.A hírhedt budapesti (majdnem)körgyûrûn mindjárt a beeszünk egy jó kis araszolást amit így az út elején még higgadtan kezelünk,aztán szakítunk tovább keletre.Püspökladányban egy finom ebéd kíséretében betessékeljük autónkba Ilit is,így a vele teljessé vált csapattal folytatódik az autókázás.


 Nagyváradon mindjárt ízelítõt kapunk a felénk(gyaníthatóan a magyar rendszám felé)áradó szeretetbõl,az egyik kedves autós üvöltését az autója(és a mi autónk) feltekert ablaka ellenére is jól halljuk:)Jót mosolygunk az idiótán,szerencsére hamar kikeveredünk ebbõl a szépnek semmiképp nem mondható városból,és a kaotikus közlekedésébõl.Az út nagy része még hátra van,ezalatt megtapasztaljuk,hogy a záróvonal a "Kit érdekel?"kategóriába tartozik,beláthatatlan kanyarban elõzni szinte kötelezõ,mindenki megy mint az eszement,tiszta Balkán.


 A táj viszont egyre szebb,fõleg a Király-hágó környékén és után.Jönnek szépen a dimbek-dombok,majd a hegyek is,50-60 kilométer erejéig még autópályán is suhanunk,a távolban eközben feltûnik a Tordai-hasadék.Utunk vége felé elérjük az anyaországi fülnek is ismerõsen csengõ nevû falvakat,Szováta,Parajd,Korond,Farkaslaka(sorrendre ne vegyetek mérget:) fõutcáján haladunk,már elég elcsigázottan,nagyon régen ülünk már egyhelyben:)Aztán végre befut Székelyudvarhely is,összetelefonáljuk magunkat Plecs Sanyiékkal,majd elköltjük a csapatépítõ estebédünket jó hangulatban.Sûrû ködben autózunk aztán a Csíkszeredába vezetõ országúton,már azon tanakodunk,hogy elmentünk célállomásunk mellett,mikor feltûnik a félhomályban egy Kalibáskõ feliratú tábla.Megérkeztünk.Valahol este fél 10 körül járhat az idõ.Gyorsan bepakolunk,a szervezõk már itt vannak úgyhogy mindjárt be is nevezünk a túrára majd nyugovóra térünk.A vidám kis csapat bulival hangol a másnapra úgyhogy bedugaszolom a füleimet,és alszom reggelig mint a tej:)


 Ismerõs dallam zökkent ki a nyugalomból,a füldugó miatt nem tudom mióta szólhat a mobil,gyorsan kinyomom,a többiek még alszanak,vagy csak udvariasan úgy tesznek:)Kiosonok a szobából,ami a fapadlónak köszönhetõen azért nem megy olyan csendben,lemegyek reggelizni.Meglepõen csendes a ház,arra számítottam,hogy az indulás elõtt egy órával azért nagyobb lesz a nyüzsi.Jól sikerült a tegnap este úgy néz ki:)Néhányan azért már talpon vannak,"a gyorsabb bírók már el is mentek"-tudom meg."Bírók"-ekkor hallom elõször a pontõr itteni elnevezését.Betolom a reggelit,enélkül öngyilkosság nekivágni ennek a túrának,a szintvonalakat tanulmányozva erre könnyen rájön az ember.Negyed 7 körül aztán kíméletlenül ébresztõt vezényelek a szobában hiszen az udvaron már érkeznek a túrázók,készülõdnek a startbírók.


 Hûvös a reggel,biztos 10 fok alatt vagyunk,a doboldal párában úszik,a fû cafatos.Lehel eligazítást tart a túráról,aztán a résztvevõk zöme elindul,07.15-kor a mi négyesünk is nekivág.Pólóban kezdem,de hamar felkapom a pulóvert,nem kellene megfázni,ha nem muszáj.Köves úton haladunk egyelõre még szolidan emelkedve a kék 3szög jelzés mentén.Vészesen közel a házhoz aztán biztos(és friss:)jelét fedezzük fel annak,hogy ha nem is látjuk,bizony a medve itt van valahol a közelben:)Lehet,hogy most is figyel:)


 Utolérjül Janit,egy helyi túratársat,egy idõre 5 fõsre bõvül a csapat,majd az elsõ komolyabb emelkedõk táján Tonnakilométer Misiéket is begyûjtjük.900 méter környékérõl indultunk,a túra 2. kilométerénél az ezres,a 4. kilométernél már az 1350-es szintvonalat kersztezzük.Komoly kapaszkodások után felérünk egy panoráma útra,teszünk egy fél kört a hegyoldalon vízszintes úton,közben mennyire csak tõlünk telik elesszük a medvék elõl a málnát és közben fényképezünk.A málna finom,az alattunk elterülõ ködben úszó mélyebb részek látványa pedig leírhatatlanul gyönyörû.Nem tart soká azonban a pihenés,újabb kaptató következik kicsit széthúzódik a mezõny,komoly erõt ad,hogy van aki nálam is jobban liheg:)Felérünk aztán túránk elsõ igazi kilátópontjára nevezetesen a Szeles Vésze nevû helyre.1488 méter környékérõl bámulhatjuk a fenséges panorámát,ami nem kör,de így is szép.Alattunk Hargitafürdõ település terül el keleti irányban,elõttünk az elsõ meghódítandó Hargita-csúcs,a Csicsói-Hargita uralja a látóhatárt.


 Törpefenyvesben,borókabokrokkal határolt szûk ösvényeken kanyargunk tovább,elfogyasztjuk elsõ áfonyaszemeinket is,amiket a túrán számos másik is követ majd.Belebotlunk az épp mozgó üzemmódban leledzõ elsõ Bírói Pontba,rajtszám híján neveket vés a bíró a lapra,hát néhányunknál a szám egyszerûbb lett volna az tuti:))Rövid iránymutatást kapunk a következõ etapra,majd némi frissítés,szerelvényigazítás után továbbállunk.Szélesen elterülõ mezõre,fennsíkra érünk,azonban nekünk maradnunk kell a fák közelében,felkanyarodunk a fenyves felé.A mezõn rábukkanunk elsõ hegyi birtokunkra-esztenánkra.Közelebb indulok fényképezési célzattal,de miután észreveszem a nem épp kistermetû pásztorkutyákat inkább amennyire lehet a gép optikai zoomját használom ki:)


 Az erdõ határánál vissza-visszanézegetünk déli irányba,elég párás sajna a levegõ(hol vannak már azok a tegnapi szép bárányfelhõk...) de még így is megéri a hátra arc néha.Aztán bevesszük magunkat a fenyvesbe,talán mondanom sem kell emelkedünk tovább.Helyi indián társaság mellett haladunk el akik meggyötörten kérdezik,messze van-e még a nemtudom mi,ha értettem volna mit keresnek akkor sem lett volna nagyobb esélyem a helyes válaszra,miután én is életemben elõször járok itt:)Pontosan 1679 méteres magasságban aztán feltûnik egy sziklaalakzat nevezetesen a Bagoly-kõ.Lefotózni nehéz,talán helikopterrõl lenne esélyes,a kilátás róla azonban ismét kárpótol a mászással járó nehézségekért.Bámészkodás után haladunk tovább,igazi vendégmarasztaló bokrok között szlalomozva,egyre erõsödõ nyikorgó hangok(?) közepette érünk fel a Csicsói-Hargita oldalában tanyázó Bírói Ponhoz.


 A ködbõl aztán elõbújik az elõzõ magaslatokról már láthatott hegytetõn álló épületkomplexum a maga antennatorony-erdejével,szögesdrót kerítésével.A különös hangokra is itt van mindjárt a magyarázat,épp egy piros kabin érkezik a nyikorgó görgõjû drótkötélpályán némi áruval a minegy 500 méterrel alattunk található Hargitafürdõbõl.


 Megkerüljük az építményt néhányan elindulnak rossz irányba,az út adja magát,mégsem arra kell menni.Maradunk a kerítések mellett,majd folytatjuk tovább durván északnak a hegy platóján.Egy szakaszon vasbeton lapokkal kirakott ösvényen talpalunk ami nagyon tájidegennek tûnik ezen a helyen,gyaníthatóan a járõrözõ katonák dolgát könnyíthette meg anno ez az út.Sokszor morgunk a beton miatt,direkt figyeltem itt viszont senki nem mellette ment:))Jól jön néha az a pár méter burkolat:)


 Egy kilométer után aztán elérjük az 1759 méteres tengerszint feletti magasságon található Csicsói Hargita csúcsot és az itt ránk váró bírói párost.Kb. a 12.kilométernél járunk(Bagoly-kõnél néztük a gps-t,akkor volt 9.9)és már letudtunk 960 szintet!A matrica mellé pár kocka csokoládét kapunk,szétfényképezzük a környéket és elkezdünk ereszkedni!


 Rögtön a csúcskövek alatt csak akrobatikus mutatványokkal megközelíthetõ forrásra bukkanunk,iszunk és feltöltjük a készleteinket a finom és jéghideg vízbõl.Jó iramban ereszkedünk alá,leérünk egy nyeregbe,az itiner szerint a Madéfalviba,mögöttünk jó magasan az elõzõ csúcs,elõttünk legalább olyan magasan a következõ:)


 Gyanítottuk,hogy ennek a közel 200 méteres szintvesztésnek még meglesz a böjtje,hát nem is kellett soká várnunk és már kapaszkodhattunk újra a botokba.Elõször az 1680 méteren található Csompoly nevû magaslatot ejtettük útba.Innen fennséges látványt nyújtott a még mindig ködben úszó Csíki-medence(lehet,hogy nem ez a neve,a Csíkszereda irányába elterülõ mélyebb részek), a már magunk mödött hagyott hegyvonulat valamint következõ uticélunk a Madéfalvi Hargita.Készül néhány csoportkép,majd áthullámvasutazunk(egy gyors le majd egy gyors fel)az innen pár száz méterre levõ 1709 méteres magasságig növõ Madéfalvi Hargita csúcsra.


 A csúcson vidám pontõr,bocsánat bírói páros vár,képet kapunk a túra további szakaszairól,szépen elmutogatásra kerülnek a környezõ hegyek,minõ meglepõ innen is készül néhány fotó,hiszen gyönyörû a kilátás,most épp a Mihályhavas,a Madarasi Hargita,a Rákosi Hargita felé.Az ezen csúcsok ölelésében elterülõ völgy(egykori vulkán kráter)sem utolsó látvány,csak az a fránya párásság ne homályosítaná folyamatosan a kontúrokat.Indulás elõtt még finom célzás érkezik a teljesítményünkre,nem kell sietnünk,de ha lehet ne is lasuljunk,jön a burkolt célzás a csiga tempóra:)


 Megfogadjuk a jótanácsot,gyorsan át is ugrunk a Rákosi Hargitára,sziklaperemen tanyáznak a bírók,a köd lassan felszáll Csíkszereda irányában,a pont személyzete lelkesen mutogatja az alattunk elterülõ medence falvait.Miután kiderül,hogy nem ez a tetõ legmagasabb pontja Ilivel és ifjabbik Istvánnal ledobjuk zsákjainkat és átszaladunk a csúcskõhöz.Így mi tényleg elmondhatjuk magunkról,hogy egy túrán belül érintettük mind a négy Hargita-csúcsot!Mire visszaérünk a csapat már lelépett,Istvánt érjük be az oda-vissza szakaszon,lehet,hogy nem is haszontalanul,az elágazónál ugyanis símán megindulna a már bejárt irányba:)


 Jobbnak látjuk tehát a jobbos kanyart,leereszkedve a hegyrõl nyugisabb szakasz jön,mezõn haladunk,jobbunkon a Madarasi Hargitával,a messzeségben csipkés tetejû hegycsúcsok,a Keleti-Kárpátok párába burkolózó vonulatai zárják a látóhatárt.Kb. 2 kilométer után aztán ráfordulunk egy jó köves útra amin szépen felballagunk a Madarasi Hargitára.A csúcson kopjafa- és zászlóerdõ fogad,megoszlanak a vélemények a jelenségrõl,van akit nagyon meghat,van aki szerint ez már túlzás.Az "állítók" jó szándéka nyilván elvitathatatlan.


 Elkészül a csúcsfotó majd egy meglehetõsen bokatörõ ösvényen hagyjuk el a hegyet.Egy elhagyott erdészháznál aztán újabb bírókra lelünk,rákerül az itinerre a 6. pecsét.Nem messze tõlük ismét forrást találunk,nem is hagyjuk ki a vízcserét!Kellemesen járható szakasz következik,próbálunk emelni a tempón amennyire lehet,nem mentünk valami fényes idõt eddig.Leérve egy szélesebb murvás útra a sántikáló Zsombort érjük utol,felmérve állapotát a menedékháznál történõ azonnali kiszállást javasoljuk neki.Õ is így gondolja.Megkérdezzük azért,hogy odáig(kb 1 km)azért el tud-e jönni,majd az igenlõ válasz után tovasietünk.


 Szépen kiépült a menedékház környéke mióta(kb.10 éve)utoljára itt jártam,számos újabb házikó épült és épül most is.Mi most épp a Súgó Panzió névre hallgatót keressük,ott vár ránk ugyanis a túra etetõállomása.Hamar rá is lelünk a szép épületre,annak is a teraszára ahol elfogyaszthatjuk a finom zsíroskenyeret amit még finomabb,gyógyfüvekbõl készült teával öblíthetünk le.Barátom anyukájánál ittam ilyen ízû teát 10 éve Felsõ-Bencédben,az íz azonnal felszabadítja az emlékeket!Csodás érzés!


Csehül állunk viszont az idõvel,a túra körülbelül felénél járhatunk és már több mint 7 órát elhasználtunk,ami erõs hármas átlagnak felel meg:)Nem aggódtunk ám azért annyira,mivel tudtuk,hogy az elõttünk álló 20-25 kilométerre nem egészen 400 méter szintemelkedés jut már csak.Elbúcsúzunk tehát a menedékházaktól,a kedves bíróktól(majdnem megint pontõrt írtam:),és a Mihályhavas oldalában elkezdünk ereszkedni.Közben gyönyörködünk a balunkon elterülõ marha messzinek tûnõ vonulatokban,ahol még pár órája küzdöttünk a szintekkel.Nem túl látványos ez a szakasz,nem is túl érdekes,jókat beszélgetünk,miközben haladunk.Az erdõ egyre ritkul,jó 400 méter szintet vesztünk,így érünk el egy esztenát,a kutyák mérges csaholás közepette már épp indulnának a levadászásunkra mikor éles hang ripakodik rájuk,szerencsére a jól nevelt négylábúak azonnal felfüggesztik a támadást.


 Két aranyos idõs úr vár ránk az Oltár-kõ alatti elágazásnál bírói minõségben,megpihenünk náluk,lábat napoztatunk,zoknit cserélünk,hallgatjuk a történeteiket.Hallgatnánk még tovább is,csak hát szintidõ meg egyebek,úgyhogy feltápászkodunk és elbúcsúzunk.Talán õk nem is gondolják,egy-egy ilyen pár perces diskurzus mennyivel emeli a mi szemünkben a túra fényét!


 Megint csak lefelé visz utunk,a patakok már csak völgyekben szeretnek folydogálni,mi meg épp a Vargyas névre hallgatót keressük.Keresni persze nem nagyon kell,a szalagozás az egész túrán nagyon korrekt.Átkelünk az épp rekonstrukción átesõ patakmederen,majd felkaptatunk egy domboldalra.Lapos tetõn folytatódik a menet,majd újabb patakét,most épp a Halaság nevû völgyét látogatjuk meg pár száz méter erejéig.A túra szervezõi nincsenek kibékülve a patakvölgyekkel,ebbõl is rövid idõn belül kimászunk:)Elhaladunk egy tanya mellett(végre valami épített fotótéma!!:),lemaradok a többiektõl,szerencsére a tanya után észlelem a domboldalra hívogató szalagokat.(a szöveges leírás egyébként egyértelmû)Megint felfelé tehát a sûrû növényzetben,majd lefelé egy redkívül szétmosott szekérúton.Igazából el sem tudom képzelni milyen jármû tud itt közlekedni,annyira nagyok a kövek.Újabb patakmeder,ez sem jó nekünk,újabb kaptató:))


 Na,itt szakadt el nálam a cérna.Eddig határtalan jókedvvel haladtam,itt a fáradtság,és a viszonylagos meleg ezzel a köves-sziklás emelkedõvel karöltve kiverte nálam a biztosítékot:)Már arra gondoltam,hogy felhívom az udvarhelyi lelki-segélyszolgálatot,hogy beszéljenek le a tervemrõl,miszerint ha rövid idõn belül nem ér véget ez a(z) <önként moderálva>emelkedõ én menten felvágom az ereimet:))


 Aztán persze véget ér,kiérünk egy fennsíkra a Veresbükk oldalába.Haladunk vidáman,majd kissé megzavar bennünket egy az úttól távolabb kihelyezett szalag.Tanakodunk,térképet nézegetünk és már épp elindulnánk feléje,mikor kiáltások törik meg a táj csendjét-hát a keresett bírók hívogatnak minket!Rákerül a lapra az utolsó pecsét,kiderül,hogy a szalag egy forrást jelöl,ki tudja honnan vett erõvel elrohanok vízért.


 Az utolsó 6,5 km jön,ennek tudatában felszabadultan vágunk neki a maradék távnak,sõt elérhetõ közelségbe kerül a 19 órai beérés,ami igazából semmi extrát nem jelentene,mi Ilivel mégis dobunk egy vissza kettõt és otthagyjuk a két Istvánt.Jó nekik az a 20 órai célbaérés,mondják õk.Engem max azért hajt a 7 órás beérés(mondjuk a 7:15-ös)mert úgy látszik megsütött a Nap és büszkén gondolom magamban,hogy a 10 órás teljesítés mekkora nagy szó lenne 13 órás szintidõvel.A baj csak az,hogy a reggel 7 és az este 7 között 10 óránál mintegy 20 százalékkal több a különbség,de ez nekem akkor nem nagyon esik le.Nem röhögni!!:)


 Szóval eléggé el nem ítélhetõ módon,önös érdekbõl ellépünk társainktól,aztán egy jó darabon nincs szalag,nincs jel.Igaz,hogy letérés sincs,legalábbis nem látunk,nem emlékszünk rá,de az eddigi sûrû szalagozás után ez a hosszú jelzetlen szakasz elbizonytalanít mindkettõnket.Hiába,idegen helyen hamarabb pánikol az ember.Aztán persze megjön a szalag,az út is a térkép szerinti kanyarokat produkál,megnyugszunk.


 Favágókat érünk el és feltesszük a kérdést amit nem kellett volna:))


 Kalibáskõ után érdeklõdünk,mondják is segítõkészen,hogy itt a kerítés mellett lefelé.Az irány érzésünk szerint is az.A szalagok viszont felfelé visznek.Aztán megint csak felfelé.Látszik a térképen,hogy van itt pár kunkor még a végére,de érzésem szerint sok már ez a felfelé.Mondom Ilinek nem jó ez így,szerintem ráálltunk a reggeli útra és újra kezdtük a túrát,forduljunk vissza.Visszafordulunk.Jön 3 srác,egy bizonytalan,egy tartózkodik,egy határozottan követné a szalagokat.Elmondjuk a favágók mit mondtak,és hogy a szalagok szerintünk már a reggeli út szalagjai.Õk tovább mennek ennek ellenére,mi még felderítjük azt a kerítést.Aha!Ott egy szalag!Megörülünk,távolabb azonban semmi.Na meg ez a szalag is olyan réginek,fakónak tûnik,nem a miénk.Vissza az eredeti útra.Újabb túratársak érkeznek,megbeszéljük,hogy nincs más választásunk,másfelé szalag nincs,mennünk kell elõre,aztán majd csak lesz valami,ha belátható idõn belül visszafordul az út lefelé,mégis csak a nekünk kijelölt,jó úton járunk.Megyünk.Aztán végre eljön a visszafordító keresztezõdés,ami végre az álatalunk is érzett jó irányba állít minket.Lezúdulunk a kiindulópontunkra,a végén még bele is futunk poénból,hatalmas taps a jutalmunk ezért!Jólesik!


 Hatalmas a lelkiismeret furdalásunk,Istvánékkal ugyanis a lelépésünk óta nem találkoztunk,azon aggódunk merre lehetnek,elsõ kérdésünk a célbírókhoz,beértek-e már Polónyiék?Hálisten már be,mint késõbb elmondták õk is feltették a kérdést az erdei embereknek,a készséges válasz õket is totál megzavarta,õk is futkostak fel-alá azon a szakaszon,mint a mérgezett egerek,mégis megelõztek minket pár perccel:)Hogy csinálták?:))


 Hát az idõnk végül 12:22 lett,amit egyáltalán nem bánok,szintidõ kihasználásos túrát terveztünk úgyis,ha már ilyen messze eljöttünk.Átvettük a díjazást,minden adatunk "gépre" került,majd házigazdánk megvendégelt bennünket finom ám majdnem vega:) babgulyással,amit mi kanállal költhettünk el:)


 Aztán fürdés forró víz alatt,majd lementem a konyhába egy jó beszélgetésre a szervezõkkel.Az udvaron közben beindult az aznapi vígadalom,kedvem lett volna hozzá,erõm viszont már nem annyira,illetve gondolnom kellett a másnapi hosszú autóútra.Így aztán én is felmentem a szobánkba.Kis ideig még hallgattam a jókedvû mulatságot,aztán füldudó be,filmszakadás.


 Másnap reggel búcsúzkodás,néhány közös fotó,aztán indulás haza.


 Hatalmas élmény volt ez a túra,köszönöm Istvánnak a meghívást,az odajutást,a többieknek a jó társaságot,a helyieknek azt a mérhetetlen vendégszeretetet ami áradt felénk,a túra szervezõinek a szervezést!A teljesítésért igazán szép nagyméretû kitûzõ és színes Oklevél jár.Az itiner tartalmaz színes térképkivonatot szöveges leírással,szint-,és távadatokkal,a túra útvonala végig szalagozott,a jelzett szakaszokon a jelzéssûrûség nagyon megnyugtató.Helyenként kemény és nagyrészt látványos útvonal,a nehézséget az egyenletlen szinteloszlás jelenti,a szint java az elsõ 20 sõt az elsõ 10 kilométerre koncentrálódik.Elfáradtunk,de örülünk,hogy itt lehettünk!Magyar embernek a Hargitán túrázni különleges élmény,azt gondolom.


 Ha tudunk,biztos visszajövünk,ahogy beszéltük is,csak tudod Lehel,ne lennétek olyan messze!:)


 Az úton hazafelé azon elmélkedtünk,hogy legalább annyira szeretnénk újra magát a túrát,mint amennyire Veletek a viszontlátást!


 Remélem lesz még rá alkalom.


 Köszönöm a lehetõséget!


 dnvzoli


  "Néhány" kép a túráról:https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Hargita4520110903?authuser=0&feat=directlink


A szállásunkról minden itt:


http://www.erdelyiutazas.hu/magyar/sz/lovete/kalibasko-menedekhaz-2207


A szervezõk honlapja:


http://www.ueke.ro/


Néhány kép régrõl,itt megtekinthetõ többek között milyen volt a kisebbik ház régen:


http://www.trekkingklub.com/huGal/Harghita/2006_06_17_Hargita_50/huPic/1/huF/#pic


 Az egyik szervezõ Maier György képei a túráról és elõzményeirõl.Talán nem haragszik meg,hogy közzéteszem.: https://picasaweb.google.com/111058736256165868953/HargitaTT2011#


 

 
 
Vértesi barangolások / Vértesi kerekezésTúra éve: 20112011.08.15 10:18:12

Vértesi barangolások 50 képekben(remélem már mûködik):


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/VertesiBarangolasok502011?authuser=0&feat=directlink

 
 
Bakonyi/Teveli-tó®túra / Pápai látogatás / OdvaskőTúra éve: 20112011.08.08 18:49:20

Teveli-Tortúra 40 képekben.


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/TeveliTortura2011?authuser=0&feat=directlink

 
 
Négyszögletes Kerekerdő 55/40/25Túra éve: 20112011.07.07 14:20:34










Négyszögletes Kerekerdõ 40


 2011.07.02.


 Ausztriában a hegyekben leesett a hó.Hogy mi köze ennek a Négyszögletes Kerekerdõ teljesítménytúrához?Hát épp csak annyi,hogy így nem indult el a jobbára amatõr és kisebb részben félprofi magashegyi túrázókkal megrakott busz az osztrák hegyek irányába.Menni azonban valahova kell,szerencsére ezt õk is így gondolták,és mivel én amúgy is készültem ide,hamar megtelt az autó,kevéssel fél nyolc elõtt már az Andi presszó udvarán toporgunk Cs.Sanyi,az Unci-család és egy barátnõjük társaságában,nevlapokat töltögetve.A lányok a 25-öt vállalják,ezért mi csak a 40-et,így is várnak majd a végén ránk 1-2 órácskát.A távok szétválása azonban még nagyon messze van innen,úgyhogy együtt indulunk szemerkélõ esõben,kellemes 20 fok körüli hõmérsékletben,pontban 7:30-kor.


 Anditól balra vesszük az irányt,majd a falu fõutcáján megindulunk Öcs felé.Mindenki nagy örömére tele az árokpart meggy-és cseresznyefával,igaz az elérhetõ magasságot már jobbára lelegelték,de azért tudunk szedni mi is pár szemet.Pár száz méterre a falutáblától aztán balra betérünk az erdõbe,immáron a sárga sáv jelzés mentén.Nem is gondoltuk,hogy ilyen hamar,de máris a Padragi-sziklák ell.ponton vagyunk,az egyik jellegzetes szikla alakzatot ábrázoló matrica mellé õszibarack a pont szolgáltatása.-A térkép jelöl itt valami kilátópontot,érdemes lenne talán megnézni,mondom a többieknek,felvetésem befogadó fülekre talál,felkapaszkodunk az elején meglehetõsen meredek domboldalba.Megérte a plusz szintemelkedés,ezt mindannyian megállapítjuk,miközben a meglehetõsen rozoga faépítmény tetejérõl kémleljük a látóhatárt.Persze azért pára az van,ezt már szinte meg sem kellene említeni,ha kilátóról beszélünk:)


 Visszaereszkedünk a túrába,megállapítjuk,hogy minimum 10 százalékkal megemeltük az összes mára elrendelt szintemelkedést ezzel a nézelõdéssel,ami a mai negyvenesen így akár még 550 métert is elérheti!:)


 Kisebb csapat verõdött közben össze a ponton,velük haladunk egy víz nélküli,köves talajú vízmosás aljában,majd ezt mellõzve vegyes erdõben követjük a korrekt szalagozást.Az esõ csöpörgése is kezd megszûnni,leveszem a pulóvert,hosszú nadrág-póló a viselet ezután.Kiérünk egy kaszálóra,balra a Kab-hegy zárja a látóhatárt,haladunk a mezõ jobb szélén.Átkelünk az elõbb elhagyott öcsi-vagy ha úgy tetszik pulai aszfalton,az erdõt egy idõre mellõzve cserjés-füves-vadvirágos dimbeken-dombokon baktatunk.Jobbunkon feltûnik egy árok,a turistatérkép tanúsága szerint egykori bányaterület.Letérünk az ösvényrõl,igazi "toronyiránt"menetre késztetnek a szalagok a néha mellig érõ gazban(nekem gaz,valószínû értékesebbnél értékesebb növények:)),meg is jegyzem,hogy ha nem lenne a szél jótékony szárító hatása,és nem állt volna el az esõ,már derékig vizesek lennénk,aminek valszeg mérhetetlenül örülne mindenki.


 Aztán murvát fogunk,néha már látható egy-egy a túra késõbbi részén követendõ sárga pötty jelzés is.Két újonnan megismert túratársnõ vezeti a menetet,mi valami rejtélyes okból nem elõzünk:)Elérünk az Atibor-hegy aljába,(ami nem mást,mint a Négyszögletes Kerekerdõt viseli a hátán)a hegy meghódítása megint csak toronyiránt történik út hiányában,de szigorúan a szalagok mentén.Érdekes,számomra ismeretlen növényeket lehet megfigyelni a hegyoldalban,nem lennék meglepve,ha védett részen járnánk.Beérünk a fenyvesbe,átkelünk rajta,majd belebotlunk a 2. ell.pontunkba.Balaton szelet,vagy egy másik,többféle ízesítésben elérhetõ csoki a kínálat,választok egy áfonyásat,egész finom a "nóném"csokihoz képest.Alattunk gyönyörû a panoráma.


 Elbúcsúzunk a ponttól és a lányoktól,innentõl gyakorlatilag hármasban nyomjuk,egy kezemen meg tudom számolni,a pontõrökön kívül hány emberrel találkoztunk ezután.Na,de ne rohanjunk ennyire elõre.Lezúdulunk tehát a nagyképûen hegynek nevezett dombról,jó köves az út,ahol lehet inkább a szélén,a füvön lépkedünk.Feltûnik újabb megállónk a Szent-András templomrom,hamarosan oda is érünk.Megreggelizünk és elfogadjuk a pont személyzetének kínálására a "sárga folyadékot"(õk nevezték így,mielõtt sértõdés lenne a dologból:))is.Finom narancsszörp,ha nem tévedek.Aztán begyalogolunk a faluba.


 Taliándörögdöt is nagyfokú meggyezés kíséretében szeljük át,különösen Sanyi dõzsöl,én akkor szeretem a meggyet,ha kicsit édeskés azért,az itteniek sajnos a kiváltképp savanyú fajtából valók.A végére azért jut nekem is egy kis csemege,találunk egy -igaz már kicsit túlérett terméssel bíró-cseresznyefát:)


 Némi emelkedõ árán elhagyjuk a Mûvészetek Völgye-túrákról már jól megismert települést,a sárga pöttyök jól követhetõek,látszik,hogy van köztük egészen friss példány is.Aztán egy útelágazásnál a mélyút a követendõ,majd hamarosan igazi bozótharc veszi kezdetét,ismét csak áldjuk a szerencsénket,hogy már nem esik,na itt aztán a fejünk tetejéig eláznánk az biztos.És akkor ez a beszámoló is sokkal kritikusabb lenne e szakasz tekintetében:)


 Egyensúlyozunk a dzsindzsában,néha víz is kerül a lábunk alá,na meg egy szinte észrevehetetlen alattomos nyiladék-talán vízmosás-ami folyamatosan a lábunk kitörésére készül,de kifogunk rajta.Aztán villanypásztoros vadkerítés állja utunkat.Beleolvasunk az itinerbe,a leírás ezt nem említi-igaz elég frissnek tûnik az akadály.Mindegy,a szemben látható vadászházat balról kell kerülnünk,így elkezdjük ebbõl az irányból kerülni a kerítést is.Sanyiék felkapaszkodnak a domboldalba jelet keresni,én próbálok a kerítésen kívüli gyenge 30 centi széles sávban haladni.Én tettem jó lóra,hamarosan elõjön az itiner által említett murva,azon is a sárga pöttyök,így idehujjogatom a többieket és folytatjuk a menetet.


 Kellemes szintbeni murvakoptatás veszi kezdetét,jobbról is erdõ,balról is erdõ,igazából nem õrülünk bele az izgalmakba,inkább jókat sztorizgatunk.A Csigói-elágazóban Vidám Pontõr Úr és társai osztják a matricát,na meg a fél literes ásványvizet,kérek egy bubisat amit helyhiány miatt le is gurítok mindjárt.


 Folytatódik a murva nulla szinttel,jobbunkon új,nagyon pofás villanypásztoros vadkerítés.Aztán infós tábla mutat a fák közé,miszerint valahol ott bújik a helyi Király-kút.Nézem a térképet,nincs messze,úgyhogy benézek.Szépen kiépített a forrás,pihenõpadokkal,szalonnasütõvel.Tovább haladva újabb és újabb forrásokra hívják fel figyelmünket újabb és újabb nyilazott táblák,a kapott térképen ezek azonban nem szerepelnek,azért meg nincs kedvem elõbányászni a turistatérképet,hogy megnézzem mennyire és merre vannak az úttól.Ösvényt,jelet ugyanis nem látni.(Azt már itthon látom,hogy a turistatérképen sem szerepelnek névvel ezek a források.)Egyhez aztán mégis benézünk,nevezetesen a Csöpögõ-forráshoz,a mellette levõ tábláról megtudjuk,hogy errefelé számtalan ilyen "csöpögõ"forrás létezik,ez közülük a legbõvízûbb.Hát mit mondjak,milyen lehet a többi?:))Ez tényleg csak épp,hogy csöpög.


 Elérjük a Dabosi templomromot,ott bújik jobbra az út mellett,építõanyaga hasonlatos a dörögdi Szent-Andráséhoz,de ez a rom valami beetetés!Hiszen most építik,még ott vannak a kõmûvesek állványai,pallói,méghogy ilyen,meg olyan régi!:))Minket akarnak megetetni,na ahhoz elõbb kell felkelni!:))


 Na,a gyenge viccet félretéve folyik a rom renoválása ezerrel,van itt még munka bõven,lényegében egy csonka torony az ami az itt-ott elõbújó alapokon kívül átvészelte az évszázadok viharait.Felfényképezünk a nyitott toronyba,körbejárjuk a kis romot aztán haladunk tovább,a térkép a közelben újabb romot ígér.Meg is találjuk a Hertelendy kastélyromot,hát ez nem olyan látványos,pár fal,befalazott nyílásokkal,olyan elhagyatott gazdasági épület formája van,kastélyra semmiképp nem emlékeztet,hamar tovább is állunk.


 Hegynek vezetnek a sárga pöttyök,jó meredeken bukdácsolunk a mohás kõtengerben,úgy gyanítjuk,hogy a túra egyetlen és legdurvább emelkedõjén haladunk éppen.Érdekes kõhalmot mellõzünk,Sanyi le is fotózza,mintha valaki egymásra szórta volna a tonnás darabokat,nem tudjuk hogy kerülhettek oda,így gúlába,de nem tûnik természetesnek a rakás.


 Felérünk a nekünk elõírt magasságba,a pontõr már messzirõl számba vesz minket fotómasinájával,megérkezünk a Magházi erdei pihenõhöz.Szépen felújított kis pár négyzetméteres építmény a Magház,reteszelhetõ ajtóval,két paddal,Sanyi meg is állapítja,hogy kéktúrázásai alatt hogy tudott volna örülni egy ilyen alvóhelynek.Matrica mellé itt egy marék apró savanyú cukorka az ellátás,elteszem a gyerekeknek.


 Elbúcsúzunk a pont vidám õrétõl,közlöm a többiekkel,hogy a hátralevõ erõs 20 kilométerre van még kemény 160 méter szintünk,úgyhogy kössék fel a gatyájukat:)Felköt(ik)jük,aztán nekivágunk a túra második felének.


 Az Agár-tetõ oldalában haladunk,ezt a hegyet csak az 50-es táv teljesítõi ejtik útba,mi szépen elosonunk alatta.Ahol õk(az 50-esek)visszatérnek a plusz kunkorukról velük együtt befut a piros sáv is,egy ideig ez vezet bennünket is.Lefutunk a Zsivány-völgybe,közben jobban szemügyre veszünk egy-talán-harckocsilövedék-csonkot,amit a turistaút talajából bányászunk elõ.Talán a harmada lehet a teljes lövedéknek ez a jó 10 centi átmérõjû darab,Lacinak nagyon tetszik,de aztán mégsem hozza magával,túl nehéz még így is.Haladunk a völgyben,a többiek pillangót,virágokat fényképeznek több-kevesebb sikerrel.


 Már azt hittem elmentünk mellette,de aztán megjelenik jobbunkon a piros barlang jelzés,javaslatot teszek az újabb kitérõre.Be is gyalogolunk amíg van jel,de aztán eltûnik.Gyanítjuk,hogy ott fenn,jobbra,ott van a barlang,de a megközelítése elég bozótharcosnak tûnik,így ezt most hanyagoljuk.Visszagyalogolunk a túrába.


 Újra csak murvát kapunk a talpunk alá,egyre több a rozsdás gépkarabély-tölténymaradék a földön,hiába,egykori katonai területen haladunk.Aztán elérünk "Romvároshoz"ami nem más,mint egy katonai gyakorlótel(r)ep,ahol egykoron-de lehet,hogy ma is-az utcai harcot modellezhették a katonák.Tulajdonképpen egy kisebb városka van itt felépítve panel elemekbõl,a nyílászárók,a tetõk,ha voltak is valaha,már mindegyik építményrõl hiányoznak.Azért egy kisebb tetõt csak találunk,és ez nem is haszontalan,ugyanis irgalmatlan zápor csap le ránk,lényegében mire felvesszük az esõruhát el is ázunk,de azért jó az esõ elálltáig fedél alá húzódni.


 Pár perc esõszünet után újra megindulunk,bekanyarunk a "városka fõutcájára".Aztán elõször feltûnik egy német juhászkutya.Nem sokkal mögötte egy biztonsági õr,aki szerencsére megköti a kutyát, komótosan megvárja míg mellé érünk,majd udvariasan az után érdeklõdik,hogy mi mit keresünk itt.Közöljük ittlétünk okát,õ kérdezi nem láttuk-e a táblát,miszerint ez honvédségi terület,ahova Szigorúan Tilos a belépés.Mondjuk,láttuk bizony a táblát,de hát a túra,meg egyebek....Szó szót követ,az õr szigorú,nem enged tovább,megmutatja viszont merre van Nyirád,következõ uticélunk.Elhagyjuk hát a szerintünk teljesen értelmetlenül,ok nélkül õrzött romhalmazt,nekivágunk megkeresni Nyirádot.


 Átbukva a dombon fel is tûnik egy település,gyanúsan Nyirád az,azért elõkerül a térkép,Sanyi még szöget is mér,az lesz Nyirád,hajrá!Alternatív útvonalon jutunk tehát be a faluba,átbaktatunk rajta(Sanyi pusztítja a meggyet rendesen),érdekes nevû kocsmahivatalokat kerülgetünk,az Öntöde mindenképp viszi a pálmát,a boltot is valami Humor Herold nevezte el,de sajna arra már nem emlékszem.Mindenesetre a lepusztult,késõ-szocreál,igazi falusi nagykocsmán is megmosolyogtató a "Dallas"felirat:))Kb. mint a Vértesi Terepmaraton "Royal"-ja:))


 Vigyorral az arcunkon érjük tehát el Erzsébet(Sissi)királyné legrégebbi magyarországi emlékhelyét,szép a szobor,öntött vas,én azon csodálkozom,hogy még nem lopták el.Talán közel van az úthoz,véli a pontõr kolléga,megnyugtatom,hogy ez ma már nem akadály,és elmesélem a Gyõr melletti csata emlékmûvének szomorú történetét.Az a bronzturul kb.5 méter magasan állt a talapzatán 15 méterre a forgalmas 82-es úttól,mégis megoldották az erre szakosodott megélhetési bûnözõk,hogy lekerüljön onnan.


 Kicsit táplálkozunk a ponton,itt is van víz(palackos)és marék cukorka,mindkettõt elfogadjuk.Úgy 13 kilométerre saccoljuk a hátralevõ távot,ennek tudatában indulunk útnak.Szõcig nincs esemény,nézelõdünk,beszélgetünk.Jobbra az Agár-tetõ és kistestvérei zárják a látóhatárt,balra a nagy síkság terül el,a Somló(vagy a Badacsony?:)))az egyedüli ami kicsit változatossá teszi a nagy laposságot.Na,jó,néha a Ság-hegy(vagy az a Tóti talán?De akkor hol a többi?Elnézést a gonoszkodásért:))is megjelenik,de aztán tényleg semmi több.


 Szõc határában krosszmotorosok húznak el mellettünk,õk a kulturáltabb fajtából valók,megköszönik a félreállást.Szõcöt hamar átszeljük,a falu végén kicsit bizonytalankodunk,de aztán csak azon a meredek 20 méteren hagyjuk el a települést.Jutalmunk a túra szerintem legszebb kilátása.Haladunk-haladunk,aztán meg kell állnom,lemerevedett lábaimnak nem tett jót a hirtelen durva emelkedés,a bal térdhajlatom elég fájdalmasan reagál minden lépésre.Kicsit megijedek,nem lesz ez így jó,legurítok egy kalciumot,hátha segít.Leguggolok,akkor a fájdalom múlik,ezt a mûveletet a célig még eljátszom párszor.


 Halimba határában újabb adag motoros porzik el mellettünk,velül sincs probléma.Ezt a falut is átszeljük,Sanyi és Laci meggyeznek.Vesztükre."Na el lehet húzni,de gyorsan!"dörgedezik egy polgártárs az udvarból,és gyorsan még hozzáteszi,hogy"300 forint a meggy,ezek meg zabálják!"Vitának nem látva értelmét(a vita alapját részünkrõl talán a fa közterületen állása adhatná) megköszönve az eddig leszakajtott legalább 2 szem gyümölcsöt gyorsan továbbállunk,elég rossz arcokat lehetett látni ezekben a falvakban eddig is,semmi szükségünk egy esetleges agyonverésre.Sajnos ilyen világot élünk,a legkisebb hibát,legyen az vélt,vagy valós a legnagyobb brutalitással torolnak meg bizonyos emberek,azt hiszem nem kell példákat mondanom.


 Haladunk,és közben azon morfondírozunk,hogy miért fájhatott annyira az a pár szem gyümölcs,hisz a fa csurig volt és az a hatalmas mennyiségû meggy valószínûleg ott fog elrothadni,ha ugyanis el akarták volna adni,már rég le kellett volna szedni.....Felmerült még az is,hogy visszamegyünk,és leteszünk 300,vagy akár 600 forintot az embernek,szedjen már akkor nekünk 1 vagy 2 kilóval,de valszeg ezzel csak a saját sírunkat ástuk volna meg:))


 E kis közjáték után magunk mögött is hagyjuk Halimbát,kis mezei,majd aszfaltos szakaszt legyûrve célba is érünk úgy 16 óra tájékában.Megosztjuk tapasztalatainkat a fõrendezõvel,(azonnal ígéret érkezik a vadászházas és a romvárosi rész átjelölésére,tehát jövõre már ezeken a helyeken sem lesz probléma)majd átvesszük a kitûzõnket,és a nagyon igényes Oklevelünket.Többiek részt vesznek a "Zsíroskenyér Party"-n,nekem most valahogy nem megy,inkább dumálunk kicsit az épp az 50-esrõl befutott bbeledi(Bazsi)kollégával.Aztán összecihelõdünk és jókedvûen hazaautózunk.


 Kellemes,egyáltalán nem megerõltetõ túrán vagyunk túl,az útvonal kijelölése nagyon korrekt,az ellátás megfelelõ,a rendezõk kedvesek,néha szép kilátások,aki szereti a dimbeket-dombokat,az itt megtalálja számítását.


 Köszönöm a lehetõséget.


 dnvzoli



 


 


 


 


 


 


 


 

 
 
Nemszázas/KincskeresőTúra éve: 20112011.06.09 12:35:52
















Nemszázas” 99



 2011.06.04.



 Amint megláttam ennek a túrának a kiírását itt a ttt-n azonnal felvettem a kapcsolatot a fõszervezõvel,Zolival.Minél jobban szerettem volna felkészülni,így kértem-és kaptam is-részletes útvonalleírást,szint- és távadatokat,a frissítõpontok helyeit és egyéb adatokat melyek segítségével tökéletesen ráhangolódhattam a nagy napra.Mert nagy napra ébredtünk ezen a júniusi reggelen,elsõ százas túrám reggelén,ez nem is kétséges.Most jött el az ideje,hogy neki mertem vágni ekkora távnak,akkorának,amekkoráról még egy évvel ezelõtt is azt tartottam,hogy a lehetetlen kategóriába tartozik számomra.Aztán mikor a BB70-et lényegében minden nehézség nélkül behúztam,felcsillant egy kósza reménysugár,hogy talán mégis…..talán neki lehetne menni egy százasnak.100-as körtúra,ráadásul Vinye a bázis!Ott a helyem.


 Úgy éreztem,hogy fizikailag már bírnám.Viszont azt is sejtettem,hogy bakancsban végigmenni nagyon veszélyes lenne a kellõ szellõzés hiánya miatt,ezért vettem gyorsan egy túracipõt,amit erre a napra jól bejárattam.Jó is volt a cipõ,szellõzött rendesen,befülledésnek nyoma sem volt.Gyorsan kiderült viszont,hogy a Vibram-hoz szokott lábamnak még a viszonylag kemény cipõtalp is puha,ezért úgy határoztam,hogy cipõben indulok,haladok benne amíg jónak látom,aztán visszaváltok a maradékra a jól megszokott bakancsra.


 Gondolom sokak voltak így ezzel,az utolsó héten már minden a túra körül forgott.Aztán elõzõ este összepakoltam.Marha nehéz lett a zsák,de semmit nem tudtam kihagyni,úgy láttam,ami benne van,arra mind szükség lehet.Persze lényeges többletsúlyt jelentett a bakancs,a több mint 2 liter folyadék,és a szokásosnál több csoki,szendvics is.Dög meleget ígértek nappalra,de gondolni kellett az éjszakára is,kellett tenni egy pulóvert és egy hosszú nadrágot is.Mivel zivataros napokat élünk az esõkabát sem maradhatott ki,ezt azonban elintéztem egy megfelelõ helyeken kivágott nagyméretû szemeteszsákkal.


 Szombat reggel aztán megindultam Vinyére.


 Június van,és idén még nem voltam Vinyén.Szinte hihetetlen,jó újra látni.7 elõtt érkezem,vannak már páran,jobbára kerékpárosok.Igazából erre számítottam,egy héttel a Kinizsi után,a Mátra 115(124) napján biztos voltam benne,hogy egyedül fogok jelentkezni a Nemszázasra.Benevezek,megkapom az itinert és a beígért fejlámpát.Aprócska kis Energizer,egyledes,gombelemes,olyan kis profi gyereklámpa kinézete van,de a figyelmesség jólesik.Átnézem az itinert,az rögtön látszik,hogy a térképek használhatatlanul lekicsinyítettek,apróbetûsek,viszont van szöveges leírás ami még jól jöhet.Egyik ok,hogy ezen a túrán indultam az volt,hogy a táv 90%-án már jártam,így a térkép hiányosságai okán igazán nem aggódom.Egyedül a Pisztrángos tó-Kerteskõi-szurdok bejárata szakasz volt számomra kérdéses,viszont Zoli említette,hogy pont ezt a szakaszt ítélték õk is kritikusnak,ezért itt felújítják a jeleket.Visszanézek még utoljára a kocsihoz,hogy bezártam-e aztán felkapom az alig 10 kilós zsákomat és megindulok.


 Átkelek a „zöld hídon”és visszavonhatatlanul elkezdõdik a nagy kaland.A Cuha jobb partján haladok a piros sávon,hamarosan a Kõpince-forrást is elhagyom.A bekevert Isostart még nem akarom meghigítani,a vízcsere most elmarad,azért kortyolok párat,amikor lehetõség van rá iszom,ezt mára így terveztem.Haladok tovább nem sokára már a sárga sáv ösvényét koptatom a Zörög oldalában.Marha nehéz a zsák,nagyon zavar,nem is tudok igazából másra figyelni,ezt nagy problémának ítélem.Remélem azonban,hogy idõvel hozzászokom.Nagyon remélem.


 Emelkedõs a szakasz,de még itt az elején nincs vele gond,lendületesen haladok felfelé.Hamar fel is érek a lokális maximumra,innentõl lényegében szintben haladok egészen Csesznekig.Betérek a Kõmosó-szurdokhoz,megkapom elsõ pecsétemet egy lánykától.Átkelek a szurdokon,a végén nem kanyarodok fel a várhoz,bár megfordul a fejemben,a tovább vezetõ ösvényt ugyanis nem ismerem.Bízom azonban az itineremben,nem is kell csalatkoznom,a falu végénél érek ki az aszfaltra,ott ahova számítottam.Leülök a pihenõnél és megreggelizem.A falu szélénél újra iszom,jó darabig nem lehet számítani friss,hideg vízre.


 A piros sávon hagyom el Cseszneket,betérek az erdõbe,kezdetét veszi a hullámvasutazás az Ördög-árok bejáratáig.Az út szinte eseménytelen,az erdõ látványán kívül egy felriasztott szarvastehén és kicsinye visz egy kis színt a napomba.Pont az Ördög-árokban jönne jól a bakancs,de,ha már a cipõt választottam a túra elsõ felére nem variálok.Megállapítom,hogy a nedves köveken nem csak a Vibram csúszik,ráadásul a cipõben még a beázás veszélye is fenyeget,meglepõen sok a víz az árok alján,oda kell figyelni az átkeléseknél.A szurdokvölgy szép,mint mindig,a zsákot is megszoktam már valamelyest,jókedvûen haladok.


 Az Ördög-gátnál embercsoportba botlok,az önkéntesség jegyében jöttek helyreállítani az átkelõt,motorfûrészt,pallókat cipelnek,rendesen rákészültek a munkára.Mivel átkelõ nincs nekem is fel kell kapaszkodnom a hegyoldalba,megkerülendõ a gátat.Nem egyszerû a mutatvány,meredek is a partoldal,na meg csúszik is,ahogy illik,de azért csak felérek.A másik oldalon hasonló körülmények között jutok le újra a mederhez.A nagy gát kistestvérén már könnyebben túljutok,az izgalmakat egy csobogónál való mosakodással feledtetem.Hamarosan megérkezem Zoliékhoz akik a 2.ell.pontot üzemeltetik az árok végénél.Benyomatok pár szelet csokit,majd elfogadom a felajánlást arra vonatkozóan,hogy a csak éjszakára kellõ ruháimat átdepóztatom a Hajag oldalába.Voltak aggályaim a depózással kapcsolatban,de miután megbeszéltük,hogy lényegében az ell.ponton kapott ellátást is vehetjük depózásnak,aggodalmaim elmúlnak.Ejj,mennyivel könnyebbnek érzem mindjárt a zsákot,pedig csak egy hosszú nadrág,és a polárpulcsi került ki belõle!


 Váltunk még pár szót aztán tovább indulok,jól jöhetnek a vége felé még ezek az 5 percek.Ismerõs a terep,semmi esemény,kanyargok az erdõben,hamarosan Gézaházán is vagyok.Átkelek a villanypásztorral lekerített ösvényszakaszon,három ló bambul rám,különösebben nem izgatom fel õket a jelenlétemmel.Átkelek a 82-esen,jön a monoton szakasz a mezõ szélén,nézelõdöm amennyire lehet,nagyon nem lehet,elég párás a levegõ.Betérek a Vadas-árokba,közben sajnálom azokat akik még nem jártak erre,szalagozás nem segíti a betalálást,pedig a kiírásban ígéret volt a nem egyértelmû keresztezõdések ilyenmód való megjelölése.Vadas-árok hozza a nyári formáját,egyes szakaszain tiszta bozótharc,szederindával,mellig érõ csalánnal,ritkás jelzettséggel.Finom,fõleg rövidgatyában:)A reumakezelést még nem is bánom,nagyobb gond,hogy egy perc alatt sz@rrá ázik a cipõm.Úgy döntök,P-CS vasútállomásig csak maradok már cipõben,ott azonban muszáj lesz bakancsra váltani.Késõbbre terveztem,de a víz közbeszólt.


 Tocsogó cipõvel érkezem tehát Anitához,leheveredek egy padra és megnapoztatom a lábaimat,közben dobok egy kis abrakot a lovaknak is.Bicajosok érkeznek a pontra,beszámolnak néhány elkavarásról,majd a Kõris-hegy megtekerését tervezgetik.Szószólójuk váltig állítja,hogy a kék sáv símán tekerhetõ,én erre értetlenül nézek,még gyalogosan is épp elég ott felkapatni,nem hogy nyeregben,de hát õk tudják….


 Begyûjtöm a különösen szép porva-cseszneki pecsétet Anitától,majd immár bakancsban megindulok Borzavár felé.Egy ideig erdõben kanyarog a jelzetlen út,majd kiérek a platóra,szerencsére tudom merre kell menni,szalagozás ugyanis itt sincs.Pedig azért van egy pár elágazás…


 Haladok a fennsíkon,beugranak a téli vonatos túra szalagozásának jelenetei,hát most épp kicsit mások a körülmények,konkrétan felforr az agyam,annyira meleg van.Beérek a faluba,lerohanom az elsõ közkifolyót és lefürdök:)Aztán ugyanígy teszek a második és a harmadik esetében is:)A templom után aztán felkapatok a kék sávon a falu fölé,és megindulok az aszfalton Szépalmára.


 Sajnos itt érzem,hogy az új többezer forintos talpbetét alkalmatlan a feladatára,úgyhogy megállok,és visszateszem a bakancsba a már kissé elnyûtt eredetit.Még ebben az állapotában is jobban csillapítja az ütést,mint az új.Nagyon csillivilli az új,nem is volt olcsó,de úgy látszik bakancsba nem jó.Igazából azon csodálkoztam volna,ha beválik,nagyon sportcipõsnek néz ki,de hát nem találtam jobbat az egész városban.


 Vetek egy pillantást az itinerre,Szépalmára nem kell bemenni,nem is megyek be.Pedig szép hely,de azért sem!:)Elsétálok a lovak birodalma mellett,érdekes,most egyet sem látni.Lehet,hogy több eszük van,és árnyékba húzódtak.Ha még nem említettem volna ugyanis iszonyú meleg van,a legjobban az bosszant,hogy amerre csak nézek a látóhatáron mindenhol szebbnél szebb felhõket látni,csak épp a fejem felett nincs egy nyavalyás sem:)


 Kikanyargok a Kisszépalmára vezetõ aszfaltra,majd jobban átolvasva az itinert megállapítom,hogy az ell.pont nem Kisszépalmán,hanem a Bödön-kútnál van.Besétálok tehát a valamikori forráshoz,majd a helyes kis pontõr lánykának javasolok egy-két szalag elhelyezését az ide vezetõ ösvény bejáratához a többiek dolgának megkönnyítésére.(Mint késõbb kiderült a félelmem nem volt alaptalan,sokan nem lelték ezt a pontot.)Eszem pár szem pogácsát,majd kigyalogolok a zöld sávra,ahol jobbra fordulok,és elgyalogolok az egykori Kisszépalmára.Aztán szembeállok a Kõris-heggyel.


 Elkezdem a túra legdurvább emelkedését,473 méterrõl kell feljutni a 709 méteren található ell.pontra a lehetõ legrövidebb,és így a lehetõ legmeredekebb úton.A megállók az út elõrehaladtával egyre csak sûrüsödnek,húzza a zsák a hátamat rendesen,szintbeni haladáskor igazából nincs is semmi baj a többlettel,ilyenkor viszont piszokul hátráltat.Már azt hiszem soha nem érek fel,de aztán mégis,begyûjtöm a pecsétet,majd lerogyok egyet pihenni,lábat napoztatni.Jót beszélgetek a pont személyzetével,feltöltöm a vízkészletemet,szerencsére itt van bõven a ballonokban.Aztán elindulok a pihentetõ lejtõs szakaszra.


 Elsétálok a radar alatt,ráállok az aszfaltra.Szépen beérett már a szamóca,csemegézek kicsit.Az ismerõs szalagkorlátnál aztán letérek a burkolt útról,jól jön már egy kis könnyebb szakasz,ereszkedek a hegyrõl,kellemes puhaságú erdei utakon,ösvényeken.A felkínált barlangos rövidítési lehetõséget kihagyom,inkább megyek hosszabban,ha ezzel akár 1 méter lépcsõzést is megspórolhatok.Azért a piros sáv végére is jut a lépcsõzésbõl,de ennek hossza elhanyagolható a barlang jelzéseshez képest.Leérek a bakonybéli aszfaltra,majd megindulok jobbra.Aztán beleolvasok az itinerbe és visszafordulok.Ezek szerint a számomra(és összes ismerõsöm számára)ismeretlen Emil-rét(mint fogalom) a Hotel Odvaskõ elõtti füves terület fedõneve:)Bélyeget begyûjtöm,megállapítom,hogy a napozó páros csinálja jól,aztán egy csinos fahídon átkelek a Gerencén.


 3 hete jöttem ezen a szakaszon ellentétes irányban,a medvehagyma azóta már sokat vesztett illatából,de azért még észlelhetõ.Az ösvény esõ nélkül azért sokkal kellemesebb,16 óra körül jár az idõ,mégis jól jön az árnyék,a Nap nem akar engedni az erejébõl.Elérem Bakonybél határát,a kék keresztet kék sávra cserélem.Alattomosan emelkedõ szakasz jön az aszfalton,sunyin veszi ki az ember erejét,kerékpáros kolléga sem lök le az útról a menetszelével,mikor leelõz.Köszönésemet bamba nézéssel viszonozza,nem bírom megállni,félhangosan megjegyzem,hogy máskor majd vissza is én köszönök.Elérem a Hideg-völgy bejáratát,újabb ell.pont,lepihenek.Megiszom egy kalciumos tabit,hátha segít,átveszem a tévedésbõl ide depózott cuccaimat,és folytatom a sunyi aszfaltozást.


 Kilométereken át kanyarog az erdészeti aszfaltút,kellemesen lehet haladni,a pihenõ azért megtette hatását.Szép is a vidék,nézelõdés közben-kihasználva a könnyû terepet-itinert olvasgatok.Aztán a kék sáv elhagyja a burkolt utat,iszonyú vizes dzsindzsába mutat a nyilazott jel,nincs az az isten,hogy én oda bemenjek.Azt írja a papiros,hogy a jel úgyis visszatér az aszfaltra,hát én ezt a bozótharcot most kihagyom.Útvillához érek,úgy érzem ideje elõvenni a turistatérképet,eltûnt minden jelzés,nem akarok lyukra futni.Áldom az eszem,hogy aggodalmaskodtam,a térképrõl kiderül,hogy a kék valóban visszatér az aszfaltra,csak hogy nem erre amin haladok,hanem arra ami épp most érkezett balról mellém.Visszafordulok tehát a befutott új ágra,hamarosan újra mellém szegõdik a követendõ kék sáv.Pár tíz méter után aztán újra letérek az útról,be az erdõbe,kellemes kis erdei ösvényeken száguldok le Németbánya szélére.Beleolvasok az itinerbe,a kék ugyanis balra tart,a falutáblát meg jobbra látom.Jobbos a jó irány,besétálok a településre.Robogós lánykát kérdezek a faluközpont irányát illetõen,megkapom az útbaigazítást,sõt az Istennõ arról is tájékoztat,hogy nyitva tartó vendéglátóipari egységre is számíthatok a körforgalom(!) mellett.Szép porták mellett talpalok,a szembe jövõ Mercin egyáltalán nem meglepõ a bécsi rendszám.Aztán megpillantom a „Németbányai Üvegtigris”-t!Valóban ott áll,a körforgalom mellett.


 Úgy a mata részegséghez vezetõ út negyedénél járó társaság szórakoztatja épp a Tigris-lakókocsi nõi személyzetét,sorra burogatják az arcukba a mézes pálinkákat,a körök sûrûségébõl ítélve a kitûzött ájulás hamarosan eljõ.Én is kérek egy baracklét,de az alkoholmentes fajtából,mellé egy jéghideg bubis ásványvizet,ebbõl készítem el az én speciális barackfröccsömet.El nem lehet mondani mennyire jólesik a hideg ital,az erdõben már olyan hülyeségeken agyaltam,hogy már azt sem bánnám,ha jönne egy jegesmedve és megölelne,csak érezzek már valami hideget:))Idõzöm jó 20 percet Németbánya e kultikus helyén, egy kétfõs társaság(nem a pálinkázók,õk már elmentek)kiegészülve néha a fogadósnéval,mellettük a lakókocsival néha tényleg emlékeztet Rudolf Péter kultfilmjére.


 A sárga kereszt jelzésen emelkedek ki a faluból,van olyan szakasz ahol csak a leírásra támaszkodhatok,a jelzés elég ritkás.Viszont a leírás korrekt.Aztán elõjön valami sárga hal jelzés(tényleg egy sárga hal van a fákra pingálva)az itinerem errõl hallgat,próbálom hívni Zolit,persze nincs térerõ.Sebaj,elképesztõ logikával levezetem,hogy a halas jel sem vezethet máshová,csak a tóhoz,így rábízom magam,és azt követem.És láss csodát,hamarosan elém tárul a Pisztrángos tó látványa!Odasétálok a pontõr kisasszonyokhoz,pogácsával kínálnak,majd aláírják az ellenõrzõ lapomat.Közben hüledeznek,hogy én tényleg 99 kilométert akarok ma gyalogolni.


 „A többiek(azok a bicajosok,közben megtudtam ugyanis,hogy gyalogosan rajtam kívül 1 induló van ezen a távon,mögöttem jön úgy 2 órával)arra indultak a piros jel irányába”kapom az útbaigazítást a hogyan továbbot illetõen,így elkezdem kerülni a tavat,kiérek egy aszfaltútra.Csörgedezés csapja meg a fülem,egy fára piros karika van festve,a tövében meg valami forrásféle pisil,akkor ez a leírásban szereplõ Pisztrángos-tavi vízvételi lehetõség-gondolom.Hát elég necces ebben bízni,hangyányit szárazabb az idõ és már el is apad ez a gyenge forrás.


 Frissen felújított piros kereszt jelzés mentén kanyargok,hát természetesen a jó szándékot mindenképp értékelni kell,de-hogy is mondjam-ezek a jelzések elég messze vannak a szabványos kinézettõl,mérettõl:)De legalább követhetõ az út,és ez a lényeg.Aztán letérek a jelzésrõl ami betér Csehbányára,és késõbb,valahol újra visszatér mellém ,addig egy murvás,jelzetlen úton kanyargok az említett falu felett.Úgy fél óra múlva kezdek aggódni,hogy már eltelt az a kilométer aminek el kell telnie a jelzés visszatéréséig,egy négyes lehetõségnél meg is vizsgálok minden irányt,de jelzést sehol nem lelek,így nincs mit tenni maradok a murván.Aztán egy csenevész kis ágon,meg mellette egy tuskón feltûnik a frisen festett kereszt jelzés,(eltéveszthetetlenül egydiek:))valami kis ösvény is kezdõdik felettük,de nem látok rajta semmi nyomot,ezért nem vagyok biztos benne,hogy arra kell tovább menni.Tuskót közelebb görgetem az úthoz,a mögöttem jövõk megsegítésére.Próbálom hívni a megadott két számot,egyik sem elérhetõ,biztos ahol vannak,nincs térerõ.Marha mérges leszek.Derékig érõ cafatos fûben próbálgatom a lehetõségeket,jelzést ugyanis erre beljebb már nem találok,lehet,hogy tovább kellene menni a murván?Közben folyamatosan próbálom elérni a rendezõket,sikertelenül.Egyre idegesebb vagyok,aztán végre beljebb is találok jelet,az ösvény is kiszélesedik szerencsére.Farakásnál lepihenek,közben Zoli viszahív,mondom neki,hogy erre a szakaszra nem ártott volna némi szalagozás.Közli,hogy az erdészet nem engedte,az elõzõ hetekben valami bicajos rendezvény szervezõi teleszalagozták a Bakonyt,a szalagokat ott hagyták,nem mellesleg az utakat is telefestették nyilakkal,az erdészet besokallt,ennek isszuk mi most a levét.Ezért nem volt tehát sehol(szinte sehol,mert Vinye körül még volt)szalagozás….


 Farakásnál lepihenek tehát,aztán gyorsan átülök egy másikra,sikerült ugyanis beleülnöm egy hangyabolyba.Leveszem a bakancsot,már az eredeti kopott talpbetét sem hozza az elvárhatót saroktájon,megelõzendõ a vízhólyagot újra túracipõre váltok.Mennyivel puhább!Elindulok,folyamatosan kézben tartom az itinert,figyelve a szöveges leírásra,bár a jelzések is követhetõek.Közben nagyokat szentségelek,most,hogy cipõre kellett váltanom,egybõl vizes-sáros rész jön,gazos,szétázott ösvényen haladok,a cipõ egyre jobban átnedvesedik,rossz elõérzetem van.Újra csak szentségelek….


 Befut az ígért piros sáv,de két irányba is lehetne követni,igazából érzésre választom ki a helyes irányt.Választás elõtt szentségelek.Kiérek az ígért rétre,lenyugszom,jó felé tartok,minden úgy jön ahogy a leírás említi.Birkák mellett haladok,átkelek egy vízfolyáson,újabb rétre érek,elõttem tornyosul a Középsõ-Hajag.


 Mögötte iszonyú világ lehet.Az ég sötét kék,dörög,villámlik,semmi jóra nem lehet számítani.De mintha elmenne keletnek….talán megúszom.


 Aztán nem.


 Egy pillanat alatt szélvihar csap le a hegyrõl,hatalmas cseppekben kezd esni,hamar felkapom a szemeteszsák-esõvédõmet,és a hátizsákomra is ráhúzom a védõhuzatot.Elõveszem a fejlámpámat mert közben szépen rám sötétedett,látom,hogy eltörött a tartója,marhára örülök,elõkapom a szigetelõ szalagot és megbarkácsolom.Befutok gyorsan a hegy tövébe a fák árnyékába,fellelem a jelzést is aminek nagyon megörülök.Úgy gondolkodom,hogy itt megvárom míg elmúlik az ítéletidõ,aztán uzsgyi tovább.


 Aztán nem akar múlni.Sõt.Egyre jobban szakad.Anita hív,mi a helyzet,mondom neki,hogy semmi jó,mondja,hogy ott(Porva-Cs)is ömlik.Jó tyúkanyóként átkûldi M.Viktor bakonybéli túratársunk elérhetõségét,hátha…


 20 perc után úgy döntök,hogy itt ácsorogni nincs értelme,és a még mindig szakadó esõben nekivágok a Hajag-oldalnak.Rögtön látom,hogy a túra itt lényegében véget is ért.A cipõm egy másodperc alatt tocsog a víztõl,az út szinte járhatatlan,folyik le a hegy leve,ami jelen esetben nem bor,sokkal inkább hasonlít valami iszonyúan csúszós sáros katymaszra,tulajdonképpen az is.Sûrûn forgatom a fejem,szerencsére a jelzések jól követhetõek,már amennyi látszik belõlük az esõfüggönyön át a fejlámpa fénycsóvájában.Néhány szakaszon szó szerint a botokkal tolom felfelé magam,hatalmasakat káromkodok,miközben magam sem tudom,hogy mi az az erõ,ami hajt felfelé.Talán a túlélési ösztön.Fogalmam sincs hol az ell.pont,és hogy mennyire van még,pásztázom a környéket,attól félek nehogy elmenjek mellette.Minden eshetõséget számba veszek,22 óra körül felcsörgetem Viktort,hogy ha esetleg valaha lejutok Bakonybélbe tudna-e nekem egy vackot adni reggelig,a kocsim ugyanis vagy 30 kilométerre van innen….(Bocs,Viktor,azzal,hogy felvetted,örökre leköteleztél:))Megfordul a fejemben,ha esetleg a pontõrök,mint az eddigiek sátorral vannak,és van egy szabad helyük,nekem van száraz ruhám,reggelig valahogy kihúzom náluk…


 Baromira el tud anyátlanodni a magamfajta ember,ha veszélybe kerül,vagy neadjisten meg is szûnik az addig õt körülvevõ komfort……


 Aztán fények és kiabálások hasítanak az éjszakába,ahogy közeledek feléjük,látom ám,hogy egy furgon rostokol az úton,mellette sátrak.Furgon hátsó ajtaja nyitva,a pont személyzete terel befelé,bent hatalmas a hangulat,sörpadot ül körül a fiatal társaság,mindjárt elém is raknak egy dobozost.Rajtam kívül valószínû nincs ember a világon,aki visszautasítaná a nedût,fõleg ilyen elõzmények után,én viszont mivel nem szeretem a sört így ezt teszem.Összeismerkedünk,majd közlöm velük,hogy itt ebben a szent pillanatban én befejezettnek tekintem a túrát,valahogy értesíteni kellene Zolit,hogy az ezt követõ pontokon engem már ne várjanak,kiszálltam.Fõrendezõ értesítve,sõt kapok egy ajánlatot,miszerint néhány méterre innen parkol egy autó,ami alkalmas arra,hogy engem azzal levigyenek Bakonybélbe,ha gondolom,szívesen megteszik.Hogy gondolom-e?Egekig ugrálok örömömben a kedvességük okán,le is visznek nem csak Bakonybélig,hanem egyenesen Kisszépalmáig,ill.Bödön-kútig.Soha nem tudom ezt meghálálni-mondom nekik,dehogy nem-mondják õk,van az a sör mennyiség,ami alkalmas erre:)Nincs elfelejteve!


 Bödön-kútnál Zoliék várnak ránk,segítek lebontani a sátraikat,az ajándék egyledes meglepõen jól teljesít,majd miután összepakoltunk egy másik kolléga,szintén Zoli,átautózik velem a Csárda-tetõn át,a Hódos-ér mentén Vinyére,fõrendezõ-Zoli újabb túratársak begyûjtésére indul a másik irányba.Nehéz szavakba önteni azt az örömöt,mikor meglátom az autómat.A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna úgy két órával ezelõtt,hogy ilyen hamar itt leszek.


 Elbúcsúzunk,beülök,hazasuhanok.2 óra körül lefürödve ágyban vagyok.Hihetetlen.


 Hát így alakult elsõ százas próbálkozásom,durván 65 kilométerig jutottam,de egyáltalán nem érzek semmi csalódottságot a kudarc miatt.Tudom,hogy ha az idõjárás nem szól közbe sikerült volna,hiszen egészen addig semmi olyan bajom nem volt,ami akkora lett volna,hogy amiatt fel kellett volna adnom.30 kilométert meg akkor sem vállaltam volna be csuromvizes cipõben,ha az útviszonyok épp meg is engedték volna,így meg aztán teljesen esélytelen volt a dolog.Én már kinõttem abból a korból,hogy legyúrjam a lábam,csak azért hogy elmondhassam,hogy megcsináltam,egy pillanatig sem bírálva persze azokat,akik ezt másképp gondolják.Ennyit nekem nem ér meg a dolog.Egy komolyabb sérülés évek múltán is kiújulhat,megéri?Nekem nem.


 A túráról magáról néhány gondolat:Nagyon lelkes,segítõkész szervezõk.Szép,változatos,a környék minden érdekességét felölelõ útvonal.(Csesznek-Kõmosó-szurdok,Ördög-árok,Cuha-völgy-Kõris-hegy,Gerence-völgy,Hajag,Kerteskõi-szurdok,hogy csak a lényegesebbeket említsem)Kisebb(mások véleménye szerint lehet,hogy nagyobb)hibák,amik az elsõ szervezés számlájára írhatóak.Talán jobb minõségû térképkivonat jobb lett volna,a szalagozás-ha engedélyeznék- néhány szakaszon sokat segítene.Szerintem a folydékpótlásra kellene sokkal több hangsúlyt fektetni,fõleg így ha marad ez az útvonal,ugyanis a vízvételi lehetõségek ebben a formában nagyon korlátozottak,viszont szerencsére nekem ezzel sem volt gondom,max. annyi,hogy kétszer annyit cipeltem,mint szoktam,a biztonság kedvéért.Esetleg a túra idõpontját lenne érdemes még felülvizsgálni,távolabb kellene kerülni pl. a Kinizsitõl.Privát probléma:megfelelõ felszerelés elengedhetetlen ekkora távnál,nálam a lábbeli a kritikus pont,gondolom a többségnél szintén.A zoknicsere 20 kilométerenként amúgy nálam mûködött.Hát talán ennyi.


 Köszönet mindenkinek aki valamilyen formában segítségemre volt a túra során,és utána,köszönöm Zoli figyelmességét,hogy pl.még pezsgõvel is készült az esetleges célba érkezésem ürügyén,külön köszönöm Anitának a tippet,és a telfonszámot,Viktornak az SMS-t,a hajagi pontõröknek és Zolinak a fuvart Bödön-kútig ill. Vinyéig!


 Köszönöm a lehetõséget!


 dnvzoli


 Külön elismerésem még annak aki ezt a monstre beszámolót képes volt végigolvasni:)


 


 



 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 

 
 
Tanúhegyek (BTHE)Túra éve: 20112011.05.23 13:47:10


Tanúhegyek 50 teljesítménytúra



2011.05.21.



Piszokul korán,3 óra 15-kor(így írva durvább,mint negyed 4-ként:)) ébreszt a mobil,máskor,ha korán kelek már elõtte fél óránként nézem az idõt,most a csengés kelt,nem tudom melyik a jobb,de ez ütõsebb,az tuti.Eltelik az ilyenkor szokásos egy óra,átautózom Csuka Sanyihoz,majd átülök hozzá.Négyen indulunk a Balaton partjára Tamással és Józsival.Az út szinte eseménytelenül telik,a „szinte” annak szól,hogy Zalahalápon(egész faluban 40 a max.megengedett seb.) egy kanyar után fél 6(!)tájékán szembe vigyorog velünk a 2+3 lábú rendõr.Õt sem szeretik otthon,a fene essen bele,hogy hajnalok hajnalán nincs más dolga….



Tördemicre 6 után pár perccel érkezünk,a nevezés nagyon gördülékeny és profi,az itinerre vonalkódos matrica kerül a nevemmel és az indulási idõmmel,a legközelebbi BHTE-rendezvényen pedig már nevlapot sem kell tölteni,ha megjön a regisztrációs kártyám.



Elindulunk Sanyival a mai ötvenünkre,Józsiék még pihiznek egy gyenge órácskát,a 30 csak 7-kor rajtol.Kigyalogolunk a faluból,szõlõsbirtokok között emelkedik az út,hamar meg kell állni szerelvényt könnyíteni,bõven elég lesz mára a rövidnadrág-póló kombináció.A Bujdosók lépcsõjéig is összejön gyorsan 185 méter szint,erre a lépcsõsor gyorsan rádob még egy bõ százast.Több megállóval,nézelõdve,okosan gyûjtjük a szinteket,elég mellbevágó azért így mindjárt az elején ez a meredekség.Szerencsére szúnyog még csak elvétve akad.



Elsõ pecsét a Ranolder-keresztnél kerül az itinerre,sõt mindjárt a második is,igaz az akkora(a kereszt saját pecsétje),hogy csak az igazolófüzet elején találunk neki helyet.Viszonylag jó a kilátás,elég tisztán látszanak a túloldal vonulatai is,bár azért a kontúrok kissé elmosódnak.



Átballagunk a Hertelendy-emlék nevû kilátópontra,ifjú emberkétõl kapjuk a pecsétet és mellé egy diannás cukorkát,a kisfiú nagyon szorgos,látszik,hogy nagyon élvezi a munkáját anyuval és apuval,mellettük nagyobbacska lány bóbiskol az árnyékban.Továbbállunk,megállapítom,hogy a Badacsony mindig átver,mikor ebbõl az irányból szelem át,a kilátópontokon általában olyan érzésem támad,hogy már nincs több emelkedõ,aztán de.Felérünk a csúcsra,az itiner megtekintésre ajánlja a Kisfaludy-kilátót,de most nem élünk a lehetõséggel,két éve megnéztem már.Lecsorgunk a Kõkapuhoz,eddig nem is tudtam,-Sanyi világosít fel-hogy  két hatalmas bazaltoszlop a hely névadója,egyiküket meg is vizslatom,a lejjebb levõt-ha még áll egyáltalán-takarják a fák.



Klastrom-kútnál újabb ell.pont és az elsõ komolyabb vizes frissítés,jól esik nagyon,már most elég meleg van.Gyõri vizet forrásvízre cserélem,majd megesszük a téli fagyinkat.Gyerekkorunkban sokat ettünk ilyet,de a nevére már nem emlékeztem,vissza is kérdeztem,hogy „micsodát?”mikor a pontõr megkérdezte,hogy kérünk-e.Evés-ivás után irány Tomaj.Sörpatikát majdnem elkerüljük,de aztán betérünk egy jó italra,nálam ez egy 60%-os narancslé jelen esetben.Az ital a túra szolgáltatása egyébként.Sanyi is bedobja a kávéját,haladunk  tovább.Lesétálunk a falu vasútállomásáig majd a kerékpárúton folytatjuk keleti irányba.Átérünk Badacsonyörsre,egy utcával feljebb,párhuzamosan eddigi utunkkal folytatjuk az aszfaltkoptatást egészen a Varga pincészet kóracél tartályrengetegéig.Betérünk a birtokra egy pecsét erejéig,aki szereti kisebb borkóstolón is részt vehet a szervezõk kontójára.



Elhagyva a borkészítõ nagyüzemet újabb magasságokba törünk kellemetlen aszfalton.Mielõtt bevetjük magunkat az erdõbe hátrafordulunk egy körbenézés erejéig.Szép.Fák árnyékában haladunk a néha elõbukkanó piros sáv mentén,majd leszalagozva róla.Bár a szervezõk több helyen plakát formájában kéréssel fordultak az erdõt járókhoz,hogy az ideiglenesen kihelyezett jelzõtáblákat,szalagokat ne bántsák,bõven van szalag a földön-ami még használható azt visszakötjük.A Salföldi kolostorromot aztán kalandos úton érjük el,nem éppen abból az irányból ahogy az ki van jelölve,vagy rossz volt a szalagozás,vagy valami jó arc átrakta nejloncsíkokat egy keresztezõdésben,az a lényeg,hogy a túrázók zöme csinált itt egy oda-vissza szakaszt.Itt jelentkezik egyébként elõször a kapott térkép szerintem nagy hibája:a zöld vonal,amivel az utat rárajzolták nagyon vastag, takarja az alatta található információkat,az amúgy is csak éppen hogy olvasható apróbetûs feliratokat.Fõleg az zavaró,hogy nem látom a követendõ út milyenségét,hogy az most egy szekérút,vagy épp aszfalt.



Kolostorrom elõtt találkozunk Rékával és Nikivel valamint az õket kísérõ fiatalemberrel,örvendezünk egymásnak,hangot adunk abbéli szándékunknak,hogy ma még összefutunk.Aztán csak elõbújik az erdõ sûrûjébõl a rom.A ponton a pecsét mellé már szódavíz is jár az épp kislányukkal perlekedõ pontõröktõl-rejtélyes módon az asztalon minden csupa víz,gyanítom ez lehet a fenyítés oka:))Körülnézést itt is hanyagoljuk,jártunk már itt mindketten,irány a lányok után!:)



Mély homokban gyalogolunk,majd mezõre érünk,átvágva rajta elérjül Salföld határát.A szalagok vinnének a falu hátulja irányába,egy túratárs határozottan állítja,hogy a leírás szerint ki kell ballagni az országútig,ott legalább látjuk az itteni kõtengert.Általában nem szoktam hallgatni az útvonalat módosítókra,de most vele tartunk.A kõtenger itt csak jó néhány magányos szikladarab,jó nagy területen szétszóródva,de legalább ezt is láttuk.Begyalogolunk a faluba,valóban az itinerben említett jobbról érkezõ zöld sávot is látni néha.Aztán eltûnik,mi megyünk tovább a fõutcán,egy balról érkezõ jól kiszalagozott mellékutcából aztán becsatlakozik a túra kijelölt útvonala is.Kicsit morgok magamban.Megérkezünk a következõ pontra a természetvédelmi major bejáratához.Itt két szem kisméretû pogácsa plusz víz az ellátmány.



Az összefonódott kék sáv-zöld sáv jelzéspáron indulunk tovább,majd nemsokára marad csak a zöld,azon csalinkázunk az erdõben,szûk kis ösvényeken.Már –már kezd hosszúra nyúlni ez a szakasz,kicsit aggódok,nehogy elmenjek a Tóti-hegy mellett,de aztán ismerõs helyre érkezem,itt a letérõ,megjön a zöld 3szög.



A tóti-hegy meghódítása a szokásos módon történik:A „nagy lendület-kifulladás-pihenés” hármasának többszöri megismétlésével érem el a csúcsot.A lányokat itt érem utol,begyûjtöm a pecsétet majd leheveredem melléjük,közben nem mulasztom el a gratulációm átadását,amit a tavalyi Balaton-kör gyalogos teljesítésével érdemeltek ki nálam.A tûzõ napsütés aztán bezavar az árnyékba,most még van itt ilyen,bebújok egy kis cserje takarásába energiát pótolni,nézelõdni.Közben felér az idõközben lehagyott Sanyi is,kicsit szusszan és már ott is hagy minket.Mi meg utána!



Most nincs sár,de a meredek kaptató porosan is rendesen csúszik,óvatosan ereszkedek vissza a hegy lábához,majd jobbra fordulok.Kerülöm kicsit a Tótit,közben beérem Sanyit.Felhagyott kõbányát mellõzünk,majd benézünk az Istvándy pincészetbe egyet enni és inni,na meg a soron következõ pecsétünket begyûjteni.Zsíros és lekváros kenyér a kínálat mindenféle feltétekkel,korlátlan szódafogyasztással.Legyûrök egy lekvárosat,iszom rá két jó pohár szódát,a csapnál meg megmosakszom kicsit.Nagyon meleg van.A lányok is ideérnek közben,pár perc múlva azonban mi továbbállunk,nem is látjuk ma egymást többet.Leereszkedünk a Badacsonytomaj-Káptalantóti mûútig ahol megindulunk K.Tóti irányába.ameddig csak lehet inkább az árokparton gyalogolunk a pincészet fáinak árnyékában,de ez a lehetõség hamar megszûnik,marad az aszfalt a tûzõ napon.Átballagunk a falun,majd el is hagyjuk azt,gyanúsan sehol egy kék sáv,elbizonytalanodunk.A térkép sajnos itt is cserbenhagy,az a fránya zöld vonal olyan vastag,hogy nem látni,milyen minõségû az út,amin haladnunk kellene.Az irány jó,az rendben van,a Tanúhegyek Nyomában túra is erre jön,igaz az ellenkezõ irányban,ami jelen esetben lényegtelen,kék sáv viszont nincs.Sebaj,a tapolcai országút ebbe az irányba van,haladunk tovább.Aztán persze megjön a keresett jelzés,jó az út amin vagyunk.



Jön a Csobánc.Szõlõsök között visz utunk,egyre csak emelkedünk,majd rátérünk a kék rom jelzésre.Itt jön a java,még jó,hogy van néha egy-egy vízszintes pár méter ahol lehet kicsit szusszanni.A fák takarásában még elviselhetõ a meleg,amint ez a jótékony ernyõ elmarad a fejünk fölül azonnal érezhetõen nehezebben megy a kapaszkodás.Aztán végleg magunk mögött hagyjuk a fákat,botladozunk még a köves ösvényen,majd felérünk a hegy platójára.Toronyiránt irány a vár,bár még nem látni,a kiválasztott ösvény arra visz.Aztán elõbújik,hátulról támadjuk le,ezen a felén még úgy sem jártam.Pecsételés,vízvételezés,egyebek,nem idõzünk sokat,egyre csúnyább az ég kelet felõl,néha mintha morajlást is lehetne hallani már…



A Csobánc északi lejtõjérõl megint csak csodás a kilátás,az alattunk elterülõ medencében a látási viszonyok is kiválóak,a látóhatár persze itt is párába veszõ.A felhõk egyre sötétebbek,a morajlások is egyre gyakoribbak,Sanyi mondja is,hogy nem ússzuk meg.Bejött,amit a met.hu jósolt,beúszó zivatargócok dél és 14 óra között.Hát itt vannak.



Leérünk a hegyrõl,visszanézve megdöbbentõen magas,azon kesergünk milyen gyorsan elveszítjük ma már nem elõször a nehezen összekapargatott szintjeinket:))A jó poros úton lassítás nélkül húz el mellettünk egy kormányból vizet facsaró nõszemély Suzuki Ignisével,bosszankodunk egy sort miközben nyeljük a port.Suzukis,no comment.:)Szinte látom a kalaptartón a kalapot,amit meg a papa visel,mikor õ vezet:)



Gyulakeszi is eljõ,a helyi tûzoltószertár elõtt csak nem egy csap az?Hát de!Lerohanjuk Sanyival,irgalmatlan mosakodás veszi kezdetét,csak egy bánt,hogy a víz túl nagy nyomással hagyja el a vezetéket,és mivel nyomógombra mûködik nem tudjuk szabályozni a kifolyt mennyiséget.Így is megpróbáljuk a lehetõ legnagyobb hányadát hasznosan felhasználni.A kis falun hamar átrobogunk,azért én még a focipályánál is felfrissítem magamat,épp hogy csak le nem fürdök:)



A következõ szakasz õsszel általában elég nehezen járható,most ilyen probléma nincs,tempósan haladunk.Az Eger-víz gázlóján az õsz óta kicsit elfordult fahídon kelünk át,majd keresztezzük a vasútvonalat is.Épp,hogy átérünk,nagyokat dudálva robog el Tapolca irányába az M41-es két személyvagonnal a háta mögött.Átkelünk a mûúton,újra csak a szokásos hegyoldali szõlõsök között visz az út.Ami aztán egyre jobban elkezd emelkedni persze,de hát itt az orrunk elõtt a Szent-György-hegy,és ha már itt van elõttünk mi aztán ki nem kerüljük.Felkaptatunk a kulcsosházig,lélekben eddig készítettem fel magam ezen a szakaszon,mondom is Sanyinak,hogy setovább,nekem ennem kell.Idõs kéktúrázó házaspár mellé telepszünk a padon,õk továbbállnak,mi még eszegetünk,pihengetünk kicsit.Aztán nekiveselkedünk.Lépcsõzés jön,mi más.Én aki annyira utálom a lépcsõzést ma már annyit lépcsõztem,hogy az már szinte sok.De legalább szépek a bazaltorgonák,nézelõdésnek álcázva pihengetünk is rendesen.Nem kis hátsó szándékkal újabb és újabb fotótémákat és képkivágásokat javasolok Sanyinak,de valószínû már agyonfényképezte régebben ezt a témát,mert nem sok sikerrel:)Visszaköszönnek az õszi túra életveszélyes szakaszai,amik most nem azok CSAK szimplán összeesni készülök éppen,annyira meredek az ösvény:)Aztán normalizálódik a helyzet,megszûnnek a kaptatók,szépen haladunk a hegy platója felé.Közben látjuk,hogy Gyulakeszi már ázik....



Meg is érkezünk,kiérve a fák közül szabályosan arcon vág a meleg,egy méteren belül becslésem szerint úgy 15 fokot emelkedett a hõmérséklet.Ennek ellenére viszonylag hideg ásványvizet kapunk,ügyesek voltak a pontõrök,bent hagyták a készletüket a zsákban,és azt betették a hûsre,így a palackok egymást tartották hidegen.A téli fagyi viszont majdnem megégeti a nyelvemet(enyhe költõi túlzás:),kicsit más állagú,mint a reggel kapott.Sebaj,azért persze elfogy:)A vihargóc közben irányt vált,fordul egyet és dörögve,villámokat szórva elvonul Tapolca felé.Talán megúsztuk....



Nézelõdés után elhagyjuk a hegyet,egy részen általunk még nem járt piros sávos szakaszon gyorsan veszítve a szintet.Aztán újra ismerõs szakasz jön,hamarosan már az Oroszlánfejes-kútnál töltjük a palackjainkat az utolsó etapra.(Közben találtam egy cikket 2010 végérõl,miszerint a kút vize coli baktériummal szennyezett,semmiképp nem alkalmas ivásra,amire állítólag tábla is felhívja a figyelmet,én nem láttam,ez marha jó....Cikk: http://www.esemenyter.hu/?q=node/732)A Lengyel-kápolna utáni kanyarban bizonytalankodunk kicsit,de aztán rátalálunk a jelzett útra.A zavart az okozta,hogy itt eltér az útvonal kicsit az õszitõl,ez a jelen megy,az meg itt letér róla.Itt érünk utol egy már eléggé kimerült szári sporttársat,akinek,mint kiderül ez élete elsõ ötvenese.Hát beleválasztott,a túra amúgy is az egyik legnehezebb,ma meg még itt ez a böszme meleg is.



Közeledünk a 71-es úthoz,a Badacsony mögül erõs villámlás látszik néha,na meg a Keszthelyi-hegység felõl is egyre sötétebb fellegek érkeznek,haladunk a két gócpont között,közben méregetjük Szigliget magasságát.Így a vége felé már ezt is soknak véljük.Meg vagyunk róla gyõzõdve,hogy ma még oda is felmegyünk.Én el is tervezem,hogy összekapom magam,és ma felmegyek a várba is,ami általában elmarad.Ebben a hitben caplatunk az aszfalton.Elérjük a kerékpárutat,kolléga szól,hogy akkor a piros sáv jön,meg valami Kamon-kõ.Elõvesszük az itinert és mi a fene,tényleg a Kamon-kõ jön.Aha,akkor megvan valamennyi szint abból a közel 500-ból amit már a túra elején kerestünk,mármint,hogy itt egy heggyel kevesebb van az õszihez képest,szint viszont vagy félezerrel több.



A kerékpárutat tehát csak keresztezzük,piros sáv jelzés mellett haladva kerüljük Szigligetet.Beérünk a faluba,a Kossuth utcán emelkedünk,majd a körforgalomnál szalagozást követve a házak között elhagyjuk azt.Átvágunk egy jó gazos mezõn,majd beérünk az erdõbe.Innentõl már a Kamon-kõ tanösvény kék T jelzése a követendõ.Elkezdünk meredeken emelkedni,a frissen megismert kolléga halad elöl,de nagyon nehezen,így beelõzök.Innentõl egyedül folytatom.Csípnek a szúnyogok,látnivaló sincs,csak felfelé kell menni,ez a szakasz nem nagyon tetszik.A jelek viszont követhetõek,ez legalább pozitívum.Követem is õket,ahogy kell,itinert nem olvasok,így magát a Kamon-követ nem is látom,megtekintése csak ajánlott,ezt az infót csak a célban tudom meg:)



Pecsételõhelyet azért meglátogatom,iszom a felkínált vízbõl és elviharzok.Visszatérek a faluba,felkészülök a várhegyre.Aztán nem kell oda menni:)Most már aztán végig olvasom a szöveges leírást,innentõl kék sáv,el az Avasi templomrom mellett,ki a faluból,át a 71-esen,át a vasúton aztán már vége is.



Így is lett,nagyjából 10 óra 20 percig tartott a mai menet.Átveszem az Emléklapomat egy nagy méretû kitûzõ társaságában,betermelem a gulyáslevesem(50-eseknek szolgáltatás),közben befutnak Sanyiék is,szári kolléga elég ramatyul néz ki.Megnyugtat,úgy is érzi magát.Eszmét cserélünk Bazsival(bbeledi),közben mindenki jóllalik,elbúcsúzunk,irány haza.Nehéz,de szép túra volt.Külön köszönet a sok vízvételi lehetõségért,köszönet a vizet a hegytetõkre felcipelõknek!



És köszönöm a lehetõséget!



dnvzoli


 
 
Odvas-Kő-risTúra éve: 20112011.05.18 18:25:57


Odvas-Kõ-ris 46



2011.05.15.



Rég volt már ilyen,egyedül indulok Gyõrbõl,száraz idõben,túracipõben.Szeretném kipróbálni,milyen az,mikor menet közben lábbelit vált az ember,és hogy a sorrend,miszerint cipõvel indítok és ha úgy érzem-ha valami úgy indokolja- bakancsra váltok jobb-e,mint az ellentettje.A terv úgy Veszprémvarsányig áll,majd ledõl,kiderül,hogy a Bakonyt  már elérte a mára jósolt, az országon csapadék kíséretében átrobogó hidegfront,minden tiszta víz.Bakonybélbe érve már különösebben nem is zavar,hogy sûrûn szemerkél az esõ,leveszem a túracipõt és bakancsra váltok.



Nincs nagy tolongás a rajthelyen,közvetlen a kricsmi mellé parkolhatok,elintézem a kétbetûst,így lemaradok az egyes rajtszámról.KatasztrófaJÁtfutom a térképkivonatomat,lényegében Ugod váráig jelzett utat kell követni,megjegyezni sem nehéz,jártam is már arra.Bõven ellátom magam csereruhával,az utolsó pillanatban még elrakom az esõkabátot is,nem nagyon szeretem,de hátha jól jön.Fél 8 körül megindulok,átvágni a falun.Épp csak elhagyom az elsõ kanyart ismerõs autó közelít,nafe kolléga lassít mellém.Váltunk pár szót,és mivel õ ma a rövid távot választotta jó túrát kívánunk egymásnak és elbúcsúzunk.Átszelem Bakonybélt a sárga sávon,majd egy kis zöld keresztes betéttel ráállok a Gerence-patak bal partján futó kék keresztre.Véleményem szerint a túra egyik legszebb két kilométere következik ezután.Balomon gyönyörû meredek domboldallal,a tövében már-már elvirágzott és így csak szolid illatot árasztó medvehagymamezõvel,jobbomon csobogó patakkal haladok,azért a lábam alá is sûrûn nézve,néhol elég szûk és ahol szûk ott csúszós is az ösvény.Elérek egy szálló hátuljához,a patakot felduzzasztották és beterelték a hotel kertjébe,meghajtandó egy hatalmas lapátkereket,ami talán egy malomban szolgálhatott valamikor.Ötletes és látványos megoldás.Aztán az ösvény meredeken meglódul felfelé,majd hasonlóan meredeken lefelé,rendesen oda kell figyelni,a kiálló gyökerek és sziklák jeget megszégyenítõen csúszósak.Sikerül megúszni esés nélkül,nem sokára befutok a Gerence-pihenõbe.



Átkelek a vízfolyáson,jobbra fordulok az aszfalton Bakonybél irányába,majd pár méter után átmegyek a túloldalra,ráállok a piros barlang jelzésre.Tudom mi vár rám,jön az általam különösen nemszeretem lépcsõzés.Mit lehet tenni,nekivágok.A barlang úgy 100 méterrel van magasabban a lépcsõ aljánál,fújtatok rendesen mire néhány megállót beiktatva felérek.A Lõvérek túráról ismerõs pontõr fogad,csakúgy mint múlt héten,ma is a mesenyomda a trendi,meg is kapom a mókusomat a neki fenntartott keretbe.Megreggelizem,elbeszélgetünk,bedobom az epres csokit is majd továbbállok.Emelkedem még pár métert a barlang jelzésen,majd kigyalogolok a Kõris-hegy felõl érkezõ piros sávra ahol balra tartok.Visszaereszkedem a Gerence-pihenõhöz,ahol épp ébredeznek a sátorlakók,gyanúsan méregetnek,gondolom az járhat a fejükben,vajon hova megy ez az állat ilyen idõben…Ha nem említettem volna még,az esõ egyre intenzívebben esik…..



Elhagyom a piros sávot,lefordulok Hubertlak irányába a kék kereszten.Tavaly a nagy esõzések után a Teveli Tortúrán jöttem erre ellentétes irányban,várom is a szétmosott utat,de úgy látszik azért van a területnek gondos gazdája,nyoma sincs a pusztításnak.Szép erdõben kanyarog a murvás út,sajna egyre jobban esik így kiérve a fák biztosította menedékbõl kénytelen vagyok felvenni az esõkabátot.Újra erdõt érek,kisebb emelkedõ után ismerõs jobb-bal kanyarkombináción haladok át,emlékszem tavalyról,itt jól jött a szalagozás akkor is,bár most jobbnak ítélem a szakasz jelzettségét turistajel szempontjából.Egészen követhetõ.



Aztán se szalag,se jel.Haladok már vagy 5 perce az utolsó észlelt jelzésen túl,egyre gyanúsabb a dolog,eszembe jut Pap Gabi beszámolója,úgy érzem most az õ cipõjében járok.Nézegetem a térképemet,semmi markáns letérést nem jelez Hubertlakig,hol ronthattam el?Mindegy,nem agyalok,visszafordulok,elhatározom,hogy visszamegyek az utolsó jelig,aztán onnan újra megpróbálom.Egyszer csak egy csapatot látok,jönnek velem szemben,majd a pillanat tört része alatt lezúdulnak az ösvényrõl,merõlegesen,jobbra.Az az elsõ emberke mintha Rudi Pisti lett volna….



Mire odaérek teremtett lélek nincs sehol,de azt sem látom,hogy hol vágtattak le az útrólJ



Aztán csak megtalálom!A bokrok takarásában szerénykedik egy kék kereszt egy fán,és valami ösvény is bújik itt!Hát akkor gyerünk!Akárhogy nézem a kapott térképet,azon nincs ilyen derékszögû letérés,de a turistatérképemen sem találok ilyet.Mindegy,az a fõ,hogy újra megvan a jelzés.Elõtör túrarendezõi énem,az elhagyandó útra két jobbra-nyilat szerkesztek ágakból,hátha segítek az utánam jövõkön.Találok egy piros-fehér szalagcsonkot is,azt is rátûzöm egy kisebb botra,és az útra teszem.Magamban elátkozom a szalag leszedõjét,ezek szerint a Cats kiszalagozta a letérõt,valami jótét lélek meg leszedte.



Haladok a fellelt ösvényen aztán keresztezõdéshez érek hamarosan,jelzés egyik irányban sem látható.Szalag sincs.Kipróbálom mindegyik lehetõséget majd maradok a jobb ágnál,jó döntésnek bizonyul,megjön a jelzés.Éles visszafordulás jön,ekkora flikk-flakkok aztán végképp nincsenek a térképemen,egyre jobban aggódok,hogy ennyi idõ alatt már rég el kellett volna érnem Hubertlakig.Aztán mikor az aggodalmam kezd tetõfokára hágni,balról megpillantom a keresett objektumot.Megnyugszom.Elvharzok mellette,ellenõrzõ kód keresésével nem bajlódom,egyszerûen lefotózom.Kiérek az aszfaltra,majd balra fordulok.



Kis jobbos,majd ahol az út átváltana balosba,jobbra ott lesz a kék keresztes letérés.Ez az elmélet.Gyakorlatban ez egészen máshogy jelentkezik.A letérõ ösvény nincs sehol.Jelzés sehol,szalag sehol.A jobbos kanyar elõtt van egy nyílegyenes frissnek tûnõ homokút,a kapott térképen nem szerepel,így jelzéskeresés szempontjából lényegtelennek ítélem,nem is foglalkozom vele.Elkezdem keresni a letérõ ösvényt,figyelve az kapott térképen a keresendõ út aszfalttal bezárt szögére.Derékig érõ cafatos fûben gázolok a tarvágott domboldalban,hol elõjön egy-egy gazzal benõtt út,hol eltûnik.Nagyokat káromkodok,csípõig csurom víz leszek,a bakancsom is tocsog,bár a Gore-tex még tartja magát.Visszaereszkedek az aszfaltra,majd újra nekivágok a domboldalnak.Most messzebb nyomulok,de a jelzés nincs sehol,végképp feladom,hogy valaha megtalálom,a térképem már kezd szétfolyni,így más megoldás után kell néznem.Újra visszatérek a burkolt útra.Mivel Ugodig nincs ellenõrzõ pont kinézek a térképen egy oda vezetõ erdészeti utat és megcélozom.Látom,hogy úgy féltávnál ezt az utat keresztezi majd a kék kereszt,úgy döntök,hogy majd ott esetleg visszatérek a túrába.



Aszfalton folytatom tehát durván délnek tartva,átkelek a Szalai-séden,majd nyugatnak veszem az irányt a Nagy-förtési-árok mellett futó murván.A murva aztán beáll észak-nyugatnak,Ugod irányába.Épp,hogy letérek az aszfaltról jó fekete vaddisznópárost ugrasztok meg a menetzajommal egy dagonya mellõl,már megérte erre jönniJ



Beérek a Forrószoba-árokba(ilyen hülye egy nevet!),keresztezi utamat a várt kék kereszt,de úgy döntök kínlódtam én ma már eleget,maradok a biztos úton.Ez az út megint csak ismerõs a Tevel Kõris túráról,szép felettem a domboldal,alattam meg az árok,monoton a szakasz,de egyáltalán nem unalmas.Az esõ kicsit alábbhagy,majd el is áll,leveszem az esõkabátot,alatta a pulóver egy merõ víz.Kívül-belül eláztam,ez az esõkabát elõnye.Pólóig vetkõzöm,a mûanyag dekatlonos aláöltözet-póló hamar megszárad majd,de pulóvert cserélnem kell.Felülre felkerül még egy széldzseki is.



Haladok tovább,bedobok egy csokit,majd feltûnik a távolban Ugod.Rápillantok az órára,majd elcsodálkozom!Fél 8 körül indultam,az ugodi pont 16 kilométerre van,most meg fél 12 lesz pár perc múlva!Nem fogok odaérni pontzárásra!



Elkezdek kocogni,szerencsére lejt az út.Elérem Boldizsártanyát,ahol egy vadászház üzemel,visszaállok gyaloglásra,most már van elég idõm.Autók jönnek szembe,kérdezik jó felé mennek-e az általam elõbb látott vadászházhoz.Na,gondolom,jótól kérdeznék,ha épp nem láttam volna rajta a feliratot,így viszont magabiztosan segítem ki õket.Aztán újabb autó érkezik,majd lassít.A volánnál Enikõ ül,mellette egy akkor még ismeretlen fiatalember.Közlik,hogy hatalmas bakit követtek el,amiért elnézést kérnek,de hát a seprû megelõzte a mindössze 8 hosszútávost a Gerence-pihenõnél és beszedte a szalagozást egészen Ugodig.Most keresik az embereket,eddig ugyanis a pontra még csak egy kolléga(plusz valószínû az általam látott csapat)érkezett meg,ami több mint gyanús,figyelembe véve az indulásunktól eltelt idõt.Ellenben az ugodi pont ezennel átkerült ide,ahol meg is kapom a pecsétet(õzike),valamint egy szép nagy narancsot.Ugodtól a szalagozás fenn van,ígérik,majd elbúcsúzunk.Az autó elviharzik az erdõ felé,én pedig begyalogolok a faluba.



Megeszem a finom,lédús gyümölcsöt,vetek pár pillantást az épp renoválás alatt álló,ma inkább templomként funkcionáló egykori várra,majd a már jól kiszalagozott letérõnél megindulok jelzetlen úton a szõlõhegy irányába.Jobbomon a Bakony pereme,széle uralja a látóhatárt,balomon síkság terül el.Látom,hogy a magasabb területeken köd üli a tájat,a hegyek is ködsapkát viselnek.Közben telefon érkezik a Kõris-hegyrõl,M.András barátom érdeklõdik hogylétem felõl,és megerõsíti a látottakat miszerint az említett magaslaton is elég korlátozottak a látási viszonyok.Elmondja még,hogy kisebb „éjszakai Túrázz a vonatért-közönségtalálkozó” bontakozik ki épp a hegyen,kár,hogy nem vagyok ott.Készülök oda én is még ma,mondom,de hát az még odébb vanJ



Szõlõhegy elõtt aztán balra térek,majd présházak között visz utam.Jól megfér itt egymás mellett az autentikus paraszti építészet a kádári idõk szocreál stílusával.Egyik birtokra betérek,leülök a terasz esõtõl védett lépcsõjére,megnézni mi okozhatja a jobb sarkamnál jelentkezõ kellemetlen érzést.Örömmel konstatálom,hogy a zoknim száraz,nem kell cserélni,valószínû csak meggyürõdhetett kicsit.Indulás után a kellemetlen érzés meg is szûnik.



Elhagyom a szõlõhegyet(amit persze még dombnak is csak nagy jóindulattal nevezhetnénk:)),átkelek a bakonykoppányi országúton.Régi téesztelepen mûködõ új alumínium épület  mellett visz az út,bent vadul ugatnak az õrzõkutyák,bízom benne,hogy nem rontanak rám.Simsonos atyafi csigát gyûjt az út mellett,viszek neki én is egy szép példányt,60 forint körül veszik-mondja,hát az nem sok-mondom én.Keserves kenyérkereset ez.Az út átkanyarít a sínen,ell.számot fényképezek,közben mögöttem feltûnik két kolléga.Öten elõttem,ketten mögöttem,meg is van a teljes mezõny.



Tovább az aszfalton,bevallom kezd unalmas lenni.Aztán az út régi istállók felé vinne de a szalagozás elõre mutat.A felázott lefolyástalan földút csúszik mint a jég,szinte a botokkal tolom magam elõre,kerülgetve a pocsolyákat.Aztán járhatóbb,murvával feljavított homokos rész jön,majd újabb présházas szõlõhegyre érek.Mindössze egy birtokon van élet,talán szellõztetni jött ki a tulaj,ilyen ramaty idõben kinek van kedve bármit is csinálni…



Szõlõhegy végénél balra fordulok,autó jön mögöttem,az említett szõlõsgazda az,kérdi elvihet-e egy darabon,vagy gyalogolni akarok- megköszönve a kedvességét mondom neki,hogy talpalnék tovább.Mosolyog,majd továbbhajt,bekanyarodik Bakonyszücsre.Követem.



A templom környékén igénybe veszem a közönség segítségét,útba igazíttatom magam a horgásztóhoz.A térképen ott az irány,de ma már nincs kedvem esetleg elkavarni.Alighogy lefordulok jön szembe a négyes,hát persze,hogy Rudi Pistiék azok,Bazsival(bbeledi),Tincával és -Dilen-nel.Közben beér minket a két kolléga is így a mezõny 7/8-a rögtönzött élménybeszámolót tart az eddigiekrõl.



Elköszönünk,majd meglátogatjuk mi is a horgásztavat,ahol persze rajtunk és a pont személyzetén kívül a kutya sincs.Belakunk zsíroskenyérbõl(újhagymával)majd továbbállunk.Azt azért meg kell említeni,hogy ehettünk volna vagy három féle lekvárosat is,de az valahogy most nem ment.



A két kolléga nagyon siet úgyhogy evés után ismét egyedül folytatom.Átvágok Bakonyszücsön,nem is tudtam eddig,hogy ilyen közel van hozzá Bakonykoppány.Be is azonosítom a hosszú egyenest,ahol a Rómer Flóris jelvényszerzõ mozgalom útvonala beér Koppányra.Mezõgazdasági területek mellett haladok,a falu határában lepusztult épületek mellett visz el az út,majd befordulok a Kõris-hegy felé.Rátérek a Cats-esek térképén még nem szereplõ zöld sávra,majd hamarosan már a Bécsi-árok bejáratánál vagyok.A galériám megtelt,úgyhogy ezt az ell.számot már felírom a papírra majd megkezdem a minegy 350 méteres szintemelkedés legyûrését.Szép ez a Bécsi-árok,olyan rendezett,mintaszerû jelzésekkel.Bámészkodás közben ásítok egyet,mifene,nehogy már elbóbiskoljak,gyorsan legurítok egy energiaitalt.Nagy a páratartalom,talán az a bûnös.Elõször nem is olyan durva az emelkedés,de aztán az utolsó harmadában jelzi,hogy mégiscsak a Bakony legmagasabb pontjára tartunk.Közben utolér Balázs,a túl gyors seprû,megbeszéljük a dolgot,nincs harag.Különben is,a felelõsség a fõrendezõé,õ el lett engedve szalagot szedni,megcsinálta amit rá bíztak.Innentõl együtt haladunk jókat beszélgetve.



Ahogy egyre meredekebb a kapaszkodás egyre nehezebben haladunk a ködben,a talaj csúszik rendesen,a levegõvétel sem egyszerû.Egyre jobban érezzük a szél áldásos hatását,nagy cseppekben hullik ránk a fák lombkoronájáról az esõvíz.Nem zavar,némán tûröm.Az árok közben szétterül-nem olyan egyértelmû,merre is kellene tartani,jól jön a megfelelõ sûrûségû jelzés a fákon.Egyre sûrüsödnek a megállók is,de azért csak felérünk.Kilátó talapzatán üzenet:Pont a parkolóban,a kék Suzukiban.Ponton csoki,kialkudok egy ráadást is,az epres mellett így eszem egy kókuszosat is.Aztán most merre tovább-kérdezem nem túl humorosan,bár a látótávolság nem haladja meg a 30 métert.A focilabda teteje a parkolóból nem látszik.Tovább a kék sávon,kapom az istrukciókat,elindulok tehát lefelé.Balázs utánam.



Az ösvény letér az aszfaltról egy meredek nyaktörõ erszkedés erejéig,majd visszatér rá,hogy aztán nem sokkal ezután újra letérhessen róla,de most már végleg.Letérés után alig észrevehetõ jobb kanyarral kisebb csapásra térünk,még jó,hogy fenn a szalag,emellett tuti elmentem volna.Most aztán már csak ereszkedés jön a Lipka úton,majd az mellett,az út is ugyanoda visz,de a jelzés letér róla.A kapott térképen azek az apróságok nincsenek jelölve.Maga az út sem.



Sebaj,ez aztán már tényleg ismerõs terep,hamarosan befut Kisszépalma felõl a zöld sáv is,így az összefonódott jelzéspáron érünk le,néhol esõerdõt idézõ dzsungelben az Öreg-séd,vagy ha úgy tetszik a Száraz-Gerence völgyébe.Kis jobbos a sárgán,majd át a patakon,kis sárga sáros-homokos emelkedõ még itt a végére,nehogy már tiszta bakanccsal érjünk célba,majd átbukva a dombon feltûnik Bakonybél.A kijelölt aszfaltkanyart többek között balasetmegelõzési okból hanyagoljuk és a zöld négyzet jelzésen erszkedünk le a célhoz vezetõ útra.Célba érünk.A célban az órák 17:35-öt mutatnak.



Kemény menet volt,nem is emlékszem mikor volt utoljára izomlázam túrától,most már féltávnál valami hasonló volt a combomban.Keverésekkel együtt szerintem közel jártam az 50 kilométerhez.Az útvonal jól ki volt jelölve,a seprûs baki,bár nagy baki volt,azt mondom a legjobb családban is elõfordulhat.Azt viszont meg kell jegyeznem,hogy a Lõvérek túrához hasonlóan ezen a túrán is egy eléggé idejemúlt térképkivonatot kaptunk,ha jól megnézzük a legfrissebb Bakony térképet,hát nem kevés eltérést figyelhetünk meg rajta.Ez szerintem a nagyobb hiba.(Kérdeztem bbeledit a célban,hogy õk hogy vették pl. észre a Hubertlak elõtti letérõt-emlékeztek rá tavalyról,ja így könnyû:) Az utánam jövõk is elviharzottak mellette egyébként,és ha én nem látom az épp letérõ négyest,tuti meg nem találom a bokrok takarásában az ösvényt)Ezektõl eltekintve jó kis túra ez,jó ellátással,változatos tájjal.Az idõjárás idén nem velünk volt,elõtte is,utána is szép napos idõ lett volna,de majd jövõre.Így legalább emlékezetes volt nyolcunknak.Bár a rövidtávosok is tudnának mesélni azt hiszem például a Kõris-hegy kék barlang jelzésen való elhagyásárólJ



Köszönöm a lehetõséget!



dnvzoli


 
 
Út az ismeretlenbe - A Kőszegi-hegység rejtettebb értékeiTúra éve: 20112011.05.12 15:18:27


KHT1-a 2011-es Kõszegi Hegység Túrázója túramozgalom elsõ megállója,nevezetesen „Út az ismeretlenbe- Kõszegi-hegység rejtett(ebb) értékei teljesítménytúra 32 kilométeren át.



2011.05.07.



Kalandos volt már az is,hogy egyáltalán ideértünk.Elõzetesen telefonok Lacival,e-mailek Brigivel,megyünk,persze,meglesz a csapat,többeket érdekel a sorozat.Aztán kiderül,hogy mégsem….Szomorkodás,megoldáskeresés.Telefonok ismét.Lehet,hogy mégis Káli 60 lesz a dologból?András és Jani talán oda készülnek.Vagy a Tési-fennsíkra….Tiszta káosz:)))



Aztán beáll a rend!András megnézi mi újság a Bakony szélfútta platóján,Jani betársul hozzánk majd csatlakozik még Laci felesége Erzsi,és barátnõje is,így elkészül a telekocsi,irány nyugat!



Reggel 6-kor befut tehát M.János kisbéri lakos,átszáll hozzánk és elindulunk Kõszegre.Hurrá.Az út eseménytelenül telik,jópárszor megtettük már,Kapuvár után aztán örömmel konstatáljuk,hogy rendünk éber õrei ma korán keltek,hogy begyûjtsék az aznapi üzemanyagpénzüket-bõszen kamerázzák Vitnyéd bevezetõ szakaszát.Hátha valaki késõn kezdi a lassítást,mindjárt csurran-cseppen 20-30 ezer forint a zsebbeJNa,abból nem esztek barátaim,a fehér Astra az út szélén gyõri szemnek már messzirõl gyanús,na meg villogtatnak is a kollégák jó elõre rendesenJ)



Negyed 8 körül parkolunk le szokott helyünkön a Hunyadi utcában,nem Írottkõ-nap van,így a suli elõtt van hely bõven.Nincs gatyarohasztó meleg így reggel,azt is mondhatnám,hogy hideg van.Sebaj,jó idõt ígértek,úgyhogy rövidnadrágban maradok,azért a pulóvert még nem lehet elhagyni.Legyalogolunk a Várkörig majd a felújítás alatt álló,meglehetõsen feltúrt Diák közön át védõsereg hiányában könnyedén bevesszük a várat.Gyors nevezés egy a várudvarról nyíló helységben,az asszonynépek nekivágnak egy 10-es távnak,mi hárman pedig megpróbálkozunk egy 970 szintemelkedésû 32-essel.



Kanyargunk kicsit(tényleg kicsit)a városban,elsõ rejtett értékünket a Kincs Villát és a rajta levõ õsi turistajelzést keresve,meg is leljük mindkettõt,bár kicsit nyugtalanít bennünket,hogy túlmentünk jópár métert a szervezõk által kihelyezett „balra-nyilakon”.Megszemléljük a villát(elég leromlott állagú),felleljük a halvány-talán kék sáv jelet,majd visszaballagunk a nyilakig,hogy bevegyük magunkat a dzsumbujba,ahova a kis hídon átkelve a kitaposott ösvény vezet.Szerencsénkre épp ekkor érkezik fentrõl egy kolléga,javasolja,hogy ne kövessük a példáját,õ most jön visszafelé,ez az ösvény nem vezet sehová.Visszasétálunk tehát a villáig,balra tartva elhaladunk elõtte,majd beérünk egy árokba,ami már inkább lehet a keresett Ördögárok.És valóban.Az itinerünkbõl megtudjuk,hogy ez a városszéli árok a hegység leghosszabb,de fõleg legmélyebb sziklás szurdoka,ahol évtizedekkel ezelõtt még szekérút vezetett.Nem véletlen a régi turistajel sem,akkoriban a hegyek irányába erre lehetett elhagyni a várost.Nos,a várost most is el lehet hagyni errefelé,bár már csak gyalogszerrel,az árok még így is meglehetõsen nehezen járható,elég technikás terep.Felérve a lokális maximumra aztán nem hagy nyugodni a dolog,felhívom a szervezõket a nyilak ügyében,köszönettel veszik a telefont,és azonnali áthelyezést ígérnek.



Balra fordulunk,majd egy betonos mélyúton elveszítjük az eddig összeszedett szintünket,csak azért,hogy újra megpróbálkozzunk elszakadni a civilizációtól-ezúttal a Király-völgyön át.Rögtön a völgy elején megtekintjük az Óriás gesztenyefát ill.ami megmaradt belõle.Kis képzelõerõvel magunk elõtt láthatjuk a gyenge 10 méter kerületû faóriást,amibõl mára csak a törzs alsó 2 méterének abronccsal körbefogott üreges csonkja maradt fenn.Gondos kezek tetõt emeltek fölé,információs táblát helyeztek mellé,így õrizve az utókornak a maradványt.



Szerény hajlékok mellett emelkedünk újra,majd végleg magunk mögött hagyjuk a várost.Tombol a természet,minden kizöldült már,Laci azért a virágokat hiányoljaJSzínes virágok helyett vannak mindenféle páfrányok,meg sok-sok számomra ismeretlen más erdõlakó növény.



Hamarosan elérünk a Szálasi bunker elõtt tanyázó elsõ ell.pontra.A bunker sajnos nem látogatható(állítólag nagyon leromlott az állapota)kárpótlásul a nyuszis pecsét mellé kapunk egy Kapucíner szeletet.Felkapaszkodunk a Kincs-pihenõhöz,majd pár méter aszfalt után rátérünk a kék karika jelzésre,ahol újra csak emelkedõ vár ránk.Megfáradt fiatal srácokat elõzünk le,majd elosonunk az Óház-tetõ alatt és ráállunk a zöld sávra.Közben Janinak-aki elõször jár erre-magyarázzuk,hogy ott lent jó mélyen van a Hétforrás,itt balra felettünk meg a túra elején a hegytetõn már látott Óház-kilátó….



Haladunk a zöldön,nemsokára jobbra kinyílik a látóhatár,készül is jópár kép,ausztriai tájakat -elõtérben Rõtfalvával(Rattersdorf)-lehet fotózni,az országhatár alattunk fut úgy fél kilométerrel.Csomóponthoz érünk,588 méteren vagyunk éppen.Zöld 3szögre váltunk és kis híján a 645 méteres Tábor-hegyi csúcskõig kapaszkodunk.Mielõtt azonban felérnénk balra letérünk egy ösvényre,itt vert tanyát ugyanis a 2. ell.pont személyzete.Begyûjtjük a kutyás mesenyomda-pecsétünket,majd kiballagunk a kilátópontra kilátni Léka(Lockenhaus),és Háromortó(Hammerteic)irányába.A háttérben ott vannak a hegyek is,sajnos csak halvány körvonalakként,nagyon párás a levegõ.



Visszaereszkedünk 588 méterre,és ha rajtam múlik meglátogatjuk a Stájerházakat,én ugyanis valamiért arra mentem volna.Szerencsénkre két leányzó épp a helyes utat keresi,így mi is több figyelmet szenteltünk a „hovatovábbra”,megindulunk tehát a jelzetlen(de az itinerben megemlített!) széles kavicsúton.Jobbára szintben,esetleg kicsit erszkedve,felettünk néha szép sziklamezõkkel tarkított hegyoldal alatt talpalunk,majd megérkezünk a Vöröskereszt pihenõjéhez.Itt megreggelizünk,majd utunk a kék 3szög jelzésen folytatódik.Felsétálunk a Kendigekre.Az ösvény szép fenyvesben visz,a fiatal kis fákon élénken virítanak a halványzöld friss hajtások,másutt a szinte átláthatatlan öreg vörösfenyõerdõ sötétje nyújt érdekes látványt.A Kendigen szemügyre vesszük a még álló fémtornyot,és bár megmászhatónak ítéljük,egyikünk sem vállalkozik a mutatványra.Ereszkedünk kicsit a szederindák határolta ösvényen,majd újabb kaptató jön,mely egy meteorológiai állomásig tart.Hûvös szél csap az arcunkba ahogy kiérünk az erdõ takarásából.Egy ideig még maradunk a jelzésen,majd az erdõsávnál jobbra letérünk róla és legyalogolunk a „kacsapecsétes” 3. ell.pontra.



Itt újra csak eszegetünk kicsit,zsíros,vajas,három féle lekváros kenyérrel várt ránk a pontõr kolléga,a kenyereket jóféle meggy és málna Márka üdítõvel öblíthetjük le.A hely egyébként a „Titkos Bunkerek”-rõl híres,melyeket a népnyelv a Szálasi-bunkerrendszer részének,más források világháború utáni föld alatti rendszernek tartanak.Valójában a múlt század elején egy üdülõ építésekor vizet kerestek,ezért kútfúrással próbálkoztak.Vizet nem találtak,így kút sem lett,maradtak a 30 méter mély fedetlen életveszélyes lyukak a földben.



Újra csak jelzetlen úton folytatódott a menet,egészen a Hármashatár-hegyi pihenõig,azt elhagyva a kék kereszt jelzésen haladunk tovább.Errõl a jelzésrõl úgy egy km után térítenek le a rendezõk nyilai,leereszkedünk az Asztal-kõ alatt futó piros sávra.Itt a 4. ell.pontba botlunk.Megkapjuk a kiscsibés lenyomatot,aki kívánja mazsolával is feltankolhatja szervezetét.Ezen a túrán nem kell rohanni(a túra célja pont az,hogy ne csak elrohanjunk a látnivalók mellett),szintidõ van bõven,így a piros 3szögön felnézünk az Asztal-kõhöz is.Nem is emlékszem hányszor elmentem már alatta,most végre közelebbrõl is megismerhettük.



Visszatérünk a piros sávra majd el is hagyjuk újra,csak most a másik irányba,és lefelé.A piros kereszt jelzésen leereszkedünk a Bozsoki-patak völgyének felsõ csücskébe,keresve az Apostolok fáját.Elõször egy háromágú villát formázó fa tûnik ki a környezetébõl,de mi 12 törzsût keresünk,úgyhogy keressük tovább.A patak völgyében a jelzés élesen visszafordít bennünket,a kapott térképen a keresett fának csak a felirata látszik,maga a fa nem,így elõveszem a turistatérképet,megelõzendõ a további bolyongást.Azon tisztán látszik,hogy hol a fa.Elindulunk tehát,és láss csodát a jelzésen haladva egyszer csak ott áll elõttünk.Pont ott,ahol a térkép mutatjaJA 12 törzs amúgy mind megvan,de már csak négy él közülük.



Tovább haladva a piros kereszten,mellõzve egy helyen a Bozsoki-patak legfelsõ forrásához tartó pár méteres piros karikával jelzett ösvényt kikapaszkodunk a völgybõl,és balra fordulva folytatjuk utunkat a piros sávon.Nemsokára befut az Írott-kõ felõl jövõ kék sáv,mi ezen haladunk tovább,távolodva a Dunántúl legmagasabb pontjától.



Hamarosan ezt a jelzést is elhagyjuk és jobbra letértünk róla a kék karika jelzésre.Ezt a jelzést a kék 3szög követi,a letérést segítõ tábla itt nagyon jól jön.Átkelünk néhány kisebb forrás táplálta,hegyrõl csordogáló erecskén,majd felkapaszkodunk a Gyilkos-szikla tetejére.Lényegében az országhatárra érünk.



Fehér határkövek mentén hullámvasutazunk a hegy gerincén,a köveken hol „M”,hol „Ö” betût lehet látni az 1922-es évszám mellett a megfelelõ oldalon.A követett jelzés eközben furmányos módon zöld sávra vált.A határvonalat egy erõs ereszkedéssel hagyjuk el,leérünk egy patakmederbe.Mosakodás közben apró,pár centis hengeres testû állatkákat pillantok meg a meder alján,amint épp küzdenek a sodrással,próbálva egy helyben maradni.Fogalmam nincs,mik lehetnek,egyet kiemelek,de láttam én már olyan filmet,ahol ilyen lények egyszer csak se szó-se beszéd befurakodnak az ember bõre alá,és ott rettenetes dolgokat mûvelnek,úgyhogy gyorsan vissza is engedem a vízbe a fura kinézetû valamitJ



Átkelve a patakon jobbra fordulunk és a közös zöld-kék sávon,murvás úton haladunk a Kalapos-kõ irányába.Bevalljuk õszintén,az erre a szakaszra megadott 70 méteres szintemelkedést kicsit kevésnek véljük,ott volt ugye az Apostolok fájától a kikapaszkodás,aztán jött a Gyilkos-szikla megmászása,és ezen a murván is gyûjtögettük a métereket rendesen.



Megfogadva egy elõzõ beszámolóban olvasott jótanácsot, mielõtt elérjük a Kalapos-követ,a kék barlang jelzést meglelve meglátogatjuk a Holler-barlangot is.Barlangnak azért csak nagy jóindulattal nevezném ezt a képzõdményt,de hogy látványos az biztos.Készül néhány fotó itt is.



A Kalapos-kõ sziklacsoportot aztán körbejárjuk alaposan.Az Írottkõ túrákon ugye csak elrohan mellette az ember,legnagyobb részét nem is látja.Mi most lemegyünk,és alulról járjuk körbe ezt a hatalmas sziklaképzõdményt.Mikor a végére érünk belebotlunk az 5. ell.pontba,amit Brigi és egy kollégája(?) üzemeltet.A barikás lenyomat mellé itt finom müzliszelet az ellátmány.



Kis beszélgetést követõen magas csalánossal határolt ösvényen hagyjuk el a pontot,majd ha figyelmetlenek vagyunk megindulunk jobbra le Bozsoknak,de mi  ezt nem tesszük,mert esetleg észlelve a tévedést,visszafordulva nagyon lélekromboló lenne megmászni ezen a napon az Írottkõ-túra talán legrondább kaptatójátJ



Maradunk tehát itt fent,sõt egy infós táblán újabb sziklacsoportra leszünk figyelmesek,nevezetesen a Széles-kõre,ami épp itt elõttünk bújik meg a fák árnyékában!Hányszor elmentem már emellett is!Na,de most megnézzük tövirõl hegyire!Szépen körbejárjuk ezt is,gyûjtögetjük a plusz szinteket.Az egyik peremnél érdekes  látni a szikla és az idõnként,fõleg szeles idõben hozzáérõ faág harcát:mindegyik hagyott nyomot a másikon,de nem kérdés,ki lesz a csata végsõ gyõztese.Leereszkedünk a sziklacsoport alá is,ahonnan ugyanúgy,mint a Kalapos-kõ esetében,igazán felmérhetõ a természeti jelenség nagysága,nagyszerûsége.



Visszakecmergünk az ösvényre ahol a piros 3szög jelzést kell követni.A térkép alapján az irányunk jó,én azonban úgy vagyok vele-és ezt megosztom társaimmal is-hogy majd akkor nyugszom meg igazán,ha az erõs szintvesztés alatt meglátom az elsõ jelet is a fán.Ez is bekövetkezik hamarosan,így már nem fenyegetett bennünket a visszamászás réme.



Leérünk a Sötét-völgybe,ahol egy hajtûkanyarral jobbra fordulunk.Laci és Jani ezerrel fotóznak,a virágra szálló majd az exponálás elõtt fél másodperccel odébbálló lepkepár igaz kicsit borzolja Laci idegeit,de aztán egy épp felmelegedõ és ezáltal mozdulatlan jó 20 centis lábatlan gyík,mint mozdulatlan fotótéma feledteti az izgalmakat.Egyébként a lepkék is „meglettek” azértJ



Más izgalmak vártak ránk aztán néhány perc múlva.Szent-kút környékén mindenki összefogott ellenünkJHaladunk a kijelölt piros 3szögön.Aszfaltra érünk,azon folytatjuk.Aztán útvillához érünk ahol egy szervezõk által használt irányító nyíl van egy táblára tûzve,egyenesen tovább mutatva az irányt.Az aszfalt hamarosan elhajlik jobbra,rajta kerékpáros jelzéssel.Nekünk arra semmi dolgunk(gondoljuk ekkor),így letérünk róla és elkezdünk erõsen emelkedni egy ösvényen.Egyre gyanúsabb lett azonban,hogy sehol egy jel.Mentünk vagy 300 métert,aztán megállunk.A helyzet már több volt,mint gyanúsJ.Újra elõkerül a turistatérkép.Azt biztosan megállapítjuk,hogy rossz az irány,ugyanis ezen a szakaszon nincs ilyen erõs emelkedõ.Visszaereszkedünk tehát az aszfaltig.Nem segítJ.Gondoltuk visszamegyünk az utolsó jelig.El is indulunk.Aztán jön egy a helyet jól ismerõ páros egy kutyával(Pici),akik segítenek,mondják menjünk csak velük a bicajjeles aszfalton,az lesz a jó irány.Nekem még ekkor sem tetszik a dolog,valahogy nem úgy kanyarog az út ahogy a térképen.De aztán bejön jobbról az elveszített piros 3szög,és akkor megnyuszom.



A következõ történt:Egyrészrõl valami jó arcok átrakták az irányító nyilat,ezért „veszítettük el”egy idõre a jelet.A másik fatális dolog meg a térképkészítõk hibája:A „Szentkút”felirat „kút”-része  pont kitakarja azt a kunkort az útból,ami miatt nem tudtuk beazonosítani az út kanyarulatait a helyszínen.Na,de most már megjegyeztük örökreJ



Velemet már a kék kereszten érjük el,errõl letérve érünk le a falu fõutcájára a megismert párossal(plusz Picivel),és valóban ezt a letérést nem jelezte a helyszínen semmi,bár aki jól ismeri a falut,az a kapott térképkivonaton be tudja azonosítani a letérést,azon ugyanis be volt pöttyözve.Janival vízgondjaink adódnak közben,a srác említett egy közkifolyót,amit egy párszáz méteres kitérõvel útbaejthetünk,de mi elbagatelizáljuk a dolgot és maradtunk a kijelölt úton.



Nagy hiba volt!



Jó meleg volt már ekkor.Gondoltam,csak lesz még mûködõ közkifolyó amíg elhagyjuk a falut.Hát nem volt.Még nem mûködõ sem,nemhogy mûködõ.Én a legnagyobb hibát ott követtem el,hogy a hátralevõ szakaszra már mint levezetõ etapra gondoltam,ahol már szintemelkedés szinte nulla lesz,és különben is mindjárt célba érünk.Rá sem néztem az itinerre.Eközben meg hátra volt még durván 9 kilométer és 240 szint,éhesen és kb 1 dl vízzel.És melegben.



Nagyon szenvedtem.Szerinten Jani is(neki sem volt vize)ugyanis egy birtok elõtt egy táblán ezt olvassa:”Verebekkel õrzött terület”.Halkan megjegyeztük,hogy „Vérebekkel”JA szomjúság biztos jele:látásproblémaJ



Szomorúan vesszük tudomásul,hogy az annyira várt Cseke-forrás is inaktív.Megkérdezem azért,hogy teljesen száraz?Teljeen,jön a válasz azoktól akik letértek már elõttünk megnézni.Baktatunk tehát tovább.Amúgy szép helyeken hullámvasutazunk(megkukkantjuk plusz métereket vállalva a 150 éves atlasz cédrust is),de azért a hangulatunkra a körülmények erõsen rányomják a bélyegüket.Aztán újabb piros karika tûnik fel egy fán!Megnézzük Janival,de nem találunk foglalt forrást…



Kiérve az aszfaltra aztán megpillantjuk az Enikõ-forrás jelét is,de oda már nem vándorolunk el…



Lezúdulunk inkább a Pogány-völgybe a Doroszló-patak mentén,majd hétvégi házak közé érünk.Az elsõ alkalmas csapot lerohanjuk.A víz nagyon rossz ízû,klóros,nem is iszomm belõle túl sokat.Ha Kõszegen ilyen a vezetékes víz,csak sajnálni tudom a városlakókat.Az ell.ponton aztán végetérnek a gyötrelmek.A békás lenyomat mellé a bort kedvelõk kétféle nedûbõl választhatnak,én viszont elkövetem azt a szenségtörést,hogy borospince elõtt ásványvizet kérek.Talán ez még egy fokkal mindig jobb,mint az egyik barátom esete,aki állítólag egy villányi pincelátogatáson megkérdezte a gazdát,hogy söre van-e,mert õ speciel azt szeretiJIszom tehát pár pohár ásványvizet,igazából az sem tudott zavarni,hogy miután Pici,a szertelen keverék rájött,hogy nem kap tõlem kaját,megpróbált(lehet,hogy sikerült is neki)belelafatyolni a poharamba.Maradék életmentõ szendvicscsonkomat még hamarjában megfejelem két Balaton szelettel is és elnyújtózom a fûben.Nem vagyok valami fényesen.



Azért a pihenõ, a bevitt táplálék és fõleg a folyadék megteszi hatását,kicsit jobb hangulatban telik el az utolsó erõs 3 kilométer.Ismerõs szakaszon érjük el Kõszeget,iszunk a savanyúvízbõl majd átvágva a temetõ mellett ráállunk a Hunyadi utcára.Reggel Erzsi említette,hogy az iskola udvarán van egy buszbalaset áldozatainak emlékoszlopa.Most útbaesik,megnézzük.



Nem kellett volna.Nekem nem.



Nem voltam felkészülve a látványra,bár lehet,hogy az ilyenre nem is lehet.18 név.18 gyerek neve van belevésve a márványba,akiknek az élete egy pillanat alatt véget ért egy ausztriai buszbalesetben.Az ember önkéntelenül olvasni kezdi…Én addig bírtam,míg két azonos vezetéknevet nem láttam…Ilyenkor ezerrel cikáznak az ember fejében a gondolatok,a saját gyerekeire gondol,aztán azon szülõk fájdalmára gondol,akik talán mindkét gyereküket elvesztették egyszerre,és akkor újra a sajátok….Szinte kábultan rohantam el errõl a helyrõl,és férfiasan bevallom,ha nem veszek magamon nagyon erõt zokogok….



A célba jó 9 órás menetidõvel érkezünk meg,soha nem tartott még eddig egy 30-as túra,viszont soha ennyit nem is nézelõdtem még túrán.Úgy érzem Jani is a legmegfelelõbb túrával kezdte a Kõszegi-hegység megismerését,következõ alkalommal jöhetnek a források,aztán a történelmi emlékek,év vége felé meg egy Írottkõ 50(esetleg 70)és teljes lesz a képJ



Az Emléklap és a kitûzõ átvétele után volt módunk még egyszer letesztelni a Gesztenyekékek lekvároskenyér-kínálatát amit meg is tettünk.Jutott még Márka üdítõ is.



Egyik leglátványosabb túrám volt ez a májusi értékkeresés,leszámítva az eltaktikázott utolsó elõtti szakaszt minden percét maradéktalanul élveztem.Gratula a szervezésért!



Köszönöm a lehetõséget!



dnvzoli


Ui.:A másnapra megerõsödõ torokfájás,és a gyenge láz aztán "megnyugtatott",hogy a végén az a legyengülés az eltaktikázás mellett más okokra is visszavezethetõ.Furcsa volt egy 30-as túrán(még ha ily szintes is)ez a kifulladás,megnyugodtam,hogy talán még sem lettem ennyire puding:)


 
 
GerecseTúra éve: 20112011.04.30 22:23:32


Gerecse 50



2011.04.16.



Bár múlt évi beszámolómat azzal zártam,hogy nem lettem kimondottan Gerecse 50 rajongó,idén újfent Tatabányán találtam magam a túra reggelén.Hogy lehet ez?A dolog sok-sok apróságból tevõdik össze.Az egész talán ott kezdõdik,hogy nagy tervem van június 4-ére(és,ha minden jól megy 5-ére is)a Bakonyban.Úgy hallottam,hogy aki 100-as túrára vállalkozik az NEMSZÁZAS,hát gondoltam nagy bátran,meg kellene ismerni ezt az érzést.Tehát minél gyorsabban el kell kezdeni a felkészülést,és erre véleményem szerint minimum 50 körüli túrák szükségeltetnek.Aztán fél Gyõr nevezett a Gerecse Kupa 2011-mozgalomba,így most szerencsére nem volt nehéz megtölteni az autót.Aztán meg úgy hírlett,jelvény lesz a díjazás.Aztán meg azt tavaly is elmondtam,hogy maga a túra útvonala,rendezése tetszett.Szóval nekivágtunk.



Borzasztó korán keltünk,nálam speciel 03:20 körül csengett a mobil,fél ötös indulást irányoztunk ugyanis elõ,mivel szerettünk volna mindjárt az elején elrajtolni,ha sikerül a tömeg elõtt.Nem szerettem volna átélni a tavalyi 10 kilométeres araszolást annak minden hátulütõjével.Mindent próbáltunk úgy szervezni,hogy ez ne ismétlõdhesen meg.



Bõven 6 elõtt érkeztünk Zsuzskával,U.Lacival,Cs.Sanyival és B.Józsival a rajthelyre,ugyanott le is tudtam parkolni,mint tavaly.A nevezés most is nagyon flottul ment,köszönhetõen az indítóállomás bõven megfelelõ számú személyzetének.Még egy kis megható ünnepi pillanatnak is tanúi lehettünk,egy általam nem ismert idõsebb túratárs egy emberes serleggel köszöntötte a 30. rendezés alkalmából a –gyanítom-fõrendezõ sporttársat.A túra,mint teljesítménytúra most is vesztett kicsit a komolyságából azáltal,hogy a személyes adatokat és az indulás idejét is magunknak kellett rávezetni az itinerre.



Tíz perccel 6 elõtt aztán mindennel végeztünk,és vállalva a megvetést,nyugalmunk érdekében elindultunk.Természetesen a túra végén ezt a 10 percet hozzáadtuk az idõnkhöz,a lapra ugyanis 06.00-ot írtunk indulási idõnek.Úgy gondoltuk,ha az elsõ ell.pont esetleg még nem lesz nyitva,max majd ott várakozunk kicsit.Persze ekkor nem gondoltunk a futókra,akik miatt a pont már rég kinyitott ekkor…



Tervünk maximálisan bevált tehát,úgy járhattuk végig a Gerecse 50 útvonalát,ahogy azt nem sokan tehetik mostanság.Nyoma sem volt az idegeskedésnek,a tömegnek,a hangoskodóknak,a füstölgõknek,a kispistások hadának.Úgy túráztunk,mint bármely általam eddig látogatott túrán.János-forrást hamar elérük.A következõ kanyar most már tiszta:Más van a fákra festve,és más útvonal van bejelölve az itineren,így nem nevezhetjük kispistásnak azokat,akik ott egyenesen mennek tovább,megspórolva a kunkort.Lemaradnak viszont egy szép völgyszakaszról.



A sárgára való letérést idén külön rendezõnéni biztosította,a Baji vadászháznál sem találtunk különösebb tömeget,hisz jobbára csak futók elõztek meg bennünket.



Tardoson egy finom házi rétessel emeltem a túra fényét.



Pusztamarót ell.ponton már mosolyoghattunk magunkban a sok ifjú titánon,akik eddig néha õrült tempót diktálva hagytak le minket,itt meg már mezítelen lábaikat méregették furcsa arckifejezések kíséretében:)



Tavaly nem is vettem észre,idén is Sanyi és Laci szólt,hogy van ott egy forrás,nevezetesen a Király-kút,hát nem is hagytam ki,tettem egy apró kitérõt és feltöltöttem készleteimet az ízletes forrásvízbõl.



Héregre aztán leszaladtunk,vettünk egy nagy levegõt és megindultunk-hát,ha már mindenki így mondja-a Bánya-hegy meghódítására.Közvetlen a kaptató elõtt aztán újra lecövekeltünk,felemeltük tekintetünket,és mivel nem volt más választásunk,nekivágtunk:)Néhány megállót beiktatva,de csak felértünk:)



Etetõponton a kenyér is finomabb volt szerintem,sõt még egy alma is járt a menühöz,amit sajna csak a kenyér elpusztítása után észleltem.Sebaj,utána is jólesett!Itt aztán már kimondottan elcsigázott ifjoncokkal találkoztunk,akik a szélrózsa(a mezõ)minden irányából érkeztek zsíroskenyerezni,igazából inkább sajnáltam õket,minthogy haragudjak rájukJEgyesek mindent megtettek,hogy legyilkolják a lábukat:cipõfûzõ lazán,hosszú túrára teljesen alkalmatlan vékony zoknik,acélbetétes bakancs…és sorolhatnám.Hétfõn Tatabánya vonzáskörzetében az iskolákban sok a hiányzó azt gyanítom:)))És még hátra volt 20 kilométer:)



Ez a 20-as nagyrészt hamar el is telt,bár bevallom a Turulhoz vezetõ aszfalton már én is mondtam cifrákat,az egész túrán jellemzõ volt a betonkemény,sokszor köves talaj,így itt már kifejezetten utáltam az aszfaltot.Turul még mindig hatalmas,a kilátás még mindig csodás,a lépcsõsor még mindig „nagyon kellemes” így a túra végén.



Túránk 05:50-tõl 15:10-ig tartott,mármint Lacinak,Sanyinak és nekem,Zsuzska ránkvert(futott)úgy egy jó órát és Józsi is elõttünk ért be valamivel.Jutalmunk egy helyes kis ovális jelvény lett,nekem nagyon tetszik.Mivel elég éhes voltam,és valami gyors és meleg kajára vágytam vettem egy amerikai hot-dogot 400 forintért,na ezt senkinek nem ajánlom,hogy utánam csinálja.Túratársunk,nafe után szabadon:a hot-dog ár/érték aránya a rosszabbak közé tartozik a maga 3 falatnyi mennyiségével:)



Így zajlott tehát nagyvonalakban ez a túranap,bár nyilván nem biztatok mindenkit az általunk bevetett kis csel lemásolására,mi úgy éreztük,hogy kíváncsiak vagyunk annyira a tömegmentes Gerecse 50-re,hogy ezt bevállaljuk.A szintidõvel úgyis csak magunk felé kell elszámolnunk,nem vagyok pl. biztos abban,hogy a Turultól mindenki gyalog ér célba….



Higgadtabban tudok így nyilatkozni a rendezés körülményeirõl is,ami kifogástalan volt,bár úgy emlékszem ezt tavaly sem firtattam.Mindenhol megfelelõ számú lelkes segítõvel találkoztunk,a túra hátsó szekciójában,-ahol esetleg már megsokasodtunk- sem kellett egy percet sem várni mondjuk a pecsétre.Az,hogy egy túra ennyire népszerû,csak dícséri a lebonyolítóit,és csak elismerés jár azért,hogy kezelni tudják ezt a hatalmas tömeget.


Kiváló túraidõ,kellemes túra,nekünk ez jutott ma.



Köszönöm a lehetõséget!



dnvzoli


 
 
Nyergesi EmléktúraTúra éve: 20112011.04.29 13:30:57

Nyerges 40


2011.04.23.


A túra elõtt levél érkezik a Négy Égtájtól:szeretettel várnak idén is Nyergesújfaluba.A válasz sem várat magára sokáig:ott leszünk! Eljött tehát a szombat reggel,és mi négyen,Adri,Zoli,Zsuzska és jómagam immár a 390 forintos(kis helyzetjelentés-egy éve ez 340 volt)benzinnel az autóban osonunk az 1-es,majd Almásfüzitõ után dobva egy balost a 10-es úton,követve a Duna kanyarait uticélunk felé.Az út nagyon nyögvenyelõs,Komáromnak már talán sose lesz vége…?:)


Itthon kinéztem Nyergesen a legrövidebb utat a tóhoz,de errefelé az utcanévtáblák elég ritka jelenségek,így a vasutat meglátva fordultam be jobbra,ugyanazon az utcán,mint tavaly.Megérkeztünk. Kissé megnõtt a túra látogatottsága,hasonló idõben érkeztünk mint egy éve,de már csak egy külsõ parkolóban tudtunk megállni(ha itt lehet ilyenrõl beszélni),ide irányított bennünket a szigorú sárgamellényes rendezõ:)A nevezést gyorsan letudtuk,a csajok elvonultak egy kétbetûsre,majd Edináék révén még két fõvel megnövelve a gyõri különítményt vágtunk neki a távnak. Egyesek az égre tekintve várható záporokról vizionáltak,én azonban nem hagytam magam befolyásolni,és egyedül a csapatban rövidgatyában indultam.A pulóvert viszont nem tudtam elhagyni,elég hûvös volt.Esõkabátot csak azért sem tettem:)


A faluból a már hagyományosan kiváló szalagozás mentén lépdeltünk ki,koptattuk újra kicsit a Bajótra tartó bicikliutat,majd megindultuk Lábatlan irányába.Mivel a civilizáció egyre feljebb kúszik a domboldalba,és a civilizált ember autón jár,az út vastagon fel volt szórva nagy szemû murvával,ami nekem nem kimondottan tetszett,mivel ezen a túrán mellõztem a Vibram-talp által nyújtott kényelmet,és egy puhább talpú túracipõt húztam tesztelés céljából.A kellemetlen terep aztán szerencsére hamar véget ért,bevetettük magunkat a domboldal sûrûjébe.Kellemes hullámvasutazás vette kezdetét,közben csapatunk 3 részre szakadt:Adri már nem bírta a tötyögésünket,dobott egy vissza kettõt és ellépett tõlünk,Edina és barátja meg lemaradtak.Így Zsuzska és a két Zoli alkottuk a középmezõnyt.Azért olyan lassúak mi sem lehettünk,az itiner által említett 5,8 km-t 50 perc alatt letudtuk. Az ell.ponton finom és elég méretes cukorkát kaptunk,Zsuzska kérdezte,melyik lehet a narancsos?Mondtam is neki,Zsuzska,biztos a zöld,gonoszkodtam kicsit,bár a kék ketchupok idejében már semmi sem vehetõ készpénznek:)


Lábatlant tehát épp hogy csak megcsíptük,majd az egykoron a kõbányát a Dunával összekötõ drótkötélpálya vonalában megindultuk felfelé.Idõszakos vízfolyást kereszteztünk a szántás oldalában,szerencsére sikerült átugrani a meglehetõsen szétterült erecskét,marhára nem akartam volna mindjárt itt az elején beázni.Elhaladtunk a lucernás mellett,majd hamarosan végleg megérkeztünk az ERDÕBE.Egy utolsó visszatekintés a párába veszõ messzeségre,és irány a Gerecse!Itt is megfigyelhettem,hogy általában minden kaptató évrõl-évre szelídül,és valahogy minden domboldal kisebb lesz,már ha kipihenten érkezik az ember a rendes éves randevúra:) Gyönyörûséges erdõben sétálhattunk,kereszteztük a Dunáig lefutó piros sávot,majd balról felettük feltûntek a Pisznice-oldal kõsziklái is.Egy jó meredek,jó köves ereszkedéssel aztán le is értünk a Bikolpusztát Pusztamaróttal összekötõ aszfaltcsíkra,ahol jobbra fordultunk.


Pár perc múlva már a következõ ell.ponton reggeliztünk,én zoknit is váltottam,szintén tesztelési célzattal.Reggeli után belekapaszkodtunk a kapott almánkba,és azt ropogtatva meglódultunk teljesíteni a következõ szakaszt.Hamarosan újra gyakorolhattuk a távolugrást,a Gerecse-patak még épp átugorható szélességben keresztezte utunkat.Kiérve egy tisztásra elvadult gyümölcsfák jelezték,hogy közeledünk Felsõ-Vadács romjaihoz,én úgy emlékszem tavaly itt még állt valami épület is,de lehet,hogy tévedek,mindenesetre most nem láttam ilyet. Egy mezõ jobb oldalán haladtunk,majd balra fordulva emelkedni kezdtünk,közben minden irányban csodás kilátásban volt részünk.Egyik oldalon a dimbes-dombos kizöldült tájon legeltethettük szemünket,másik irányban a Nagy-Pisznice néhol sziklás hegyoldala,valamint a Nagy-Gerecse uralta a látóhatárt.


Ezután újra a fák árnyékában emelkedtünk a Csonkás-háton,valahogy itt is durvább kaptató élt az emlékeimben.Úgy másfél kilométer után befutott jobbról a Tardosról jövõ kék sáv,itt pihentünk pár percet,bevártuk a közben lemarad Zolit.Pihi után újra hármasban értük el a Fica-forrást,soron következõ ell.pontunkat.Közben még a Sandl-hársat is megcsodáltuk újra,ha már a múlt heti Gerecse 50-en(igen újra voltam Gerecse 50-en,de a mezõny elõtt indulva,és így egy teljesen más élményt szerezve.Beszámoló talán,de nem ígérem) sikerült beazonosítanunk:) Forrásnál nosztalgia gyanánt a kínált édességek közül én a Szamba szelet mellett tettem le a voksomat,majd vizet próbáltam vételezni,de nem jártam sikerrel,valaki ugyanis kiszedte a foglalt forrás vascsövét,így a víz sajna közvetlenül egy meglehetõsen zavaros aljú medencébe érkezett,abból meg nem láttam tanácsosnak meríteni.Kihasználtam így a pont nyújtotta szolgáltatást,és töltöttem magamnak a palackosból.Induláskor még õszintén gratuláltunk egy erõsen a tízes éveik elején járó gyerekpárnak a 40-esen való induláshoz,mire õk büszkén közölték,hogy múlt héten az 50-est csinálták!


12 kilométeres ell.pont nélküli szakasz következett,mindjárt indulás után éreztem,hogy túracipõ ide-vagy oda,ha nem ragasztom le a sarkaimat abból nagy gond fog kerekedni,így hamar újabb megállót kellett beiktatnom.Ezt meg is ejtettem a volt hercegprímási kastély kerítésének tövében,majd Zsuzskáék után eredtem,épp egy lejtõs szakasz jött,kocogva hamar be is értem õket.Átkeltünk a bimbós medvehagymamezõ ölelte kõtengeren,majd szelídebb vidékre érve balra fordultunk a közös piros-kék jelzések mentén.Két túratársnak is ezt javasoltuk a piroson való haladás helyett ellenkezõ irányba,ha csak nem akarják látni Héreget.Nem akarták,így megköszönve az útbaigazítást jöttek utánunk.


A Rancs(csak így egyszerûen,érthetõen:))-fogadónál balra tartottunk és pár lépést követõen már Pusztamaróton is voltunk.Itt én kicsit szétnéztem majd elolvastam az információs táblán mit láttam,Zoliék ezt az idõt pihenésre használták fel,kérve,hogy majd számoljak be a megszerzett tudásról:) A települést a még mindig összefonódott jelzéspáron hagytuk el,majd a Maróti-hegy oldalában a pirosat elkûldtük,hadd fusson a Dunának,ha már csak arra szeret futkosni,mi pedig gyalogoltunk tovább néhány kerítést megmászva,néhány kapu alatt áthaladva a kéken.


A Vaskapu környékén ismét csak pazar kilátásokban gyönyörködhettünk,amit csak a meglehetõsen párás levegõ árnyalt kissé.Az tény,hogy a nõk nehezebben tájékozódnak,ezt a tényt Zsuzska is csak erõsítette egy darabig,de aztán mivel annyira állítottam,hogy szerintem erre jön az általa már kétszer lejárt Kinizsi is,csak felismerte a helyet!(Elnézést a gonoszkodásért,az hogy a nõk nehezebben tájékozódnak tényleg tudományos tény,egyszerûen így lettek összerakva.) Na,szóval elhagytuk a vaskapui nagy hajtûkanyart,jött a nyílegyenes le-fel a villanypóznák mellett-alatt.Itt már az árnyék is jólesett,meg is állapították a többiek,hogy öltözködésileg az én számításom jött be leginkább.A bajóti mûútra való leszaladást-megérkezést meg is ünnepeltem egy mosakodással a hegy oldalában csörgedezõ patakból.Nagyon jólesett.


Pár métert haladtunk az országúton,majd újabb emelkedõ várt ránk a Kökényes-hegy oldalában,szerencsére többnyire árnyékban.Itt Zoli megint csak lemaradt,de mondtam Zsuzskának,mindjárt itt a kajapont,majd ott bevárjuk.Így is lett,Péliföldszentkereszten a Szaléziek gyönyörû környezetben elterülõ birtokán elköltöttük az ebédünket,közben befutott pár személyes és néhány látásból imerõs túratárs is-többek között a már bbeledi néven futó Bazsi is.Váltottunk pár szót eddigi túrákról,késõbbi tervekrõl,ahogy ez ilyenkor lenni szokott,elhûlve hallgattam,hogy már túl van idén 800 km-en,igaz ennél vadabb adatok is megcsapják néha az egyszerû túrázó fülét,ha figyel-mondjuk Rudi Pistire,aki már a Vértesi Terepmaratonon valami ezer kilométereket emlegetett,ha jól rémlik:)))


Elhagyva a Szaléziek épületegyüttesét hamarosan két kútból(forrásból,amik gyanítom egy tõrõl fakadnak)is frissíthettük vízkészletünket,közben pedig megcsodálhattunk egy nagyon szépen kiépített szabadtéri imahelyet.Ezt követõen átvágtunk egy hatalmas árokkkal határolt erdõsávon,majd követve a jelzéseket,vadkerítés mentén egy mezõn haladtunk felfelé.Jobbra ismét a túrán már szinte megszokott panoráma tárult elénk,az egyik púp gyaníthatóan a Kinizsisek által sokat emlegetett Nagy-Gete volt,mögötte a Visegrádi-és a Budai-hegység masszív tömbje zárta a párába burkolózó látóhatárt.


Egy kapun aztán betértünk a Múzslai-erdõbe olyan céllal,hogy meglátogassuk az Öreg-kõ aljában tanyát vert ell.pontot.Meg is leltük õket hamarosan,pecsét mellé finom citromos nápolyit választottam,a másik opció a csokis lett volna.És mivel kipihentebb voltam mint tavaly ilyenkor,most beiktattam a programba a Jankovich-barlang megtekintését is.Hát marhára nem szeretem a lépcsõket,de ezért a látványért azt mondom megérte felkapaszkodni.Maga a barlang is lenyûgözõ látvány,a barlang feletti sziklaperemrõl meg a kilátás valami elképesztõ.Aki legközelebb erre jár,és eddig kihagyta,legközelebb ne tegye,megéri a fáradságot!


Mire leértem Zsuzskáéknak már se híre se hamva nem volt sehol,viszont újra lejtõ következett,így kocogásra váltottam egész Bajótig a kék barlang jelzésen.Ezt a jelzést a faluban is követtem,tavaly úgy rémlik nem erre mentem-sõt biztos,mert idén nem érintettem a faluban levõ forrást.Elérve a fõutcát jobbra tartottam-itt már a zöld sávon.Hát nem tudom ennek a falunak van-e fehér lakossága,ilyennel idén sem találkoztam-kicsit politizálva még szerencse,hogy nem volt rossz idõ,és nem jöttünk sokan egyszerre terepszínû nadrágban,mert ha a helyiek közül valaki megijedt volna ezért tõlünk….hát az estét a fogdában töltöttük volna az biztos.


Elnézést az aktuálpolitizálásért,nem tudtam kihagyni. Amúgy semmi probléma nem adódott Bajóton,a helyiek bár furcsán méregettek,minannyian udvariasan visszaköszöntek,majd mentek a dolgukra.


Bajótot elhagyva a túra utolsó emelkedõje várt még ránk a Magyar-hegyre,hát itt már rendesen meleg volt,fújtattam is mire felértem.Viszont mikor körülnéztem mindjárt kárpótlást is kaptam az elszenvedett nehézségekért.Nem elõször pillanthattam meg a Duna víztükrét,Esztergomot,hátranézve meg ott magasodott a Gerecse annak minden szépségével,hegyeivel,völgyeivel. Az utolsó pecsét begyûjtése után újra kocogtam kicsit,a Német-völgy felsõ bejáratánál be is értem Zsuzskáékat.Letudva a pincesort átvágtunk a bajóti országúton,majd a Bajóti–patak folyását követve hamarosan meg is érkeztünk a tórendszerhez,majd a célba.


Az idõm(nk)szinte percre ugyanannyi lett,mint tavaly.(08:40)


Már csak a megérdemelt Oklevél és a kitûzõ átvétele volt hátra,valamint a finom virsli elfogyasztása,ezután szépen hazaautóztunk egy kellemes nap emlékével feltöltõdve.


Ismét egy nagy Gratula a rendezõségnek!


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli


U.i.:Másnap aztán-hogy a család se maradjon ki minden jóból-elautóztunk Péliföldszentkeresztre,kicsit jobban körülnéztünk ezen a szép helyen,majd a mezõn átkispistázva(látva így jópár hatalmasra nõtt tücsköt:))felgyalogoltunk az Öreg-kõhöz,megnéztük a barlangokat,(két 4 év körüli fiúval oda kell azért figyelni rendesen:))valamint a gyerekek fejlámpájának segítségével a barlanglakó "csicsergõ"denevérkolóniát.A pihenõnél eszegettünk kicsit,a gyerekek még fársztották magukat,meg is lett az eredménye,lefelé a mezõn már felváltva ültek a nyakamban:)Aztán persze a fáradtság egy pillanat alatt elmúlt,a kocsiban hazáig be nem állt a szájuk,már zsongott a fejem rendesen.És persze este elalvásnál sem volt semmi nyoma a hegymászásnak:)Gyerekek.Ennyi:)

 
 
túra éve: 2010
Bakonyi MikulásTúra éve: 20102010.12.08 12:23:50
Bakonyi Mikulás 30

2010.12.04.

Úgy kedd magasságában kiderült,hogy a Tanúhegyeken sikerült megfáznom.Csütörtök reggel már nem volt mit tenni,lementem orvoshoz gyógyszerért a múlni nem akaró torokfájás miatt.Aztán irgalmatlan gyors és intenzív öngyógyítás vette kezdetét a felírt antibiotikum,mézes tea,mindenféle szopogatótabletták,Negro és egyebek igénybevételével.Egyeztetni senkivel nem mertem az esetleges közös utazásról péntek estig(senkivel nem akartam kitolni adott esetben),péntek este meg már nem SIKERÜLT senkivel összebeszélni.Ugyanis akkorra eldöntöttem,hogy mindenképp megyek.Tudtam,ha itthon maradok,azt nagyon megbánom már szombat délelõtt….

Pénteken Gyõrben egész nap szakadt a hó,néha akkora pelyhekben amekkorákat csak a legszebb mesékben lát az ember.Csodálatosan szép volt,egész nap vezetnem kellett,de akkor is örültem neki.Tudtam,hogy holnap a gyönyörû behavazott Bakonyban tölthetem a napomat.Aztán eljött a szombat reggel.

Lemegyek az újságért,a nyitó oldalon az egyik cikk címe valami ilyesmi:Sopronban 15 éve nem volt ekkora hó.Na,mondom,ez szép,valószínû a Bakony sem marad le sokkal e téren a nyugati végektõl:)Lemegyek az autóhoz,lekapirgálom,elindulok.Nem mondanám,hogy nagy a tolongás az úton,épeszû ember ha nem muszáj nem kockáztat ilyenkor,inkább otthon marad.Na,de a teljesítménytúrázó nem ilyen,õ kockára teszi az életét,a család 13 éves benzinfalóját,lényegében mindent,ha az évzáró túráról van szó,fõleg akkor mikor ilyen gyönyörû a természet.A megyehatárig a kitaposott keréknyomban haladok,néha emberes ködben,aztán a Veszprém-megyeiek jóvoltából a cseszneki szerpentinen már sónedves úton közeledek Zirc felé.Délután sietnem kell haza,így megpróbálok minél elõbb indulni,de nem bánkódom sokat azon,hogy csak negyed 8 körül érek Magyarország legmagasabban fekvõ városába.Tapossanak csak legalább egy kisebb ösvényt a gyorsabbak,és az erõsebbek nekem abba a 15 éve nem látott nagyságú hóba:)

Belépek az iskolába,szörnyülködve kérdezem magamtól:Ez a sor?Nagyon hosszúnak tûnik,el is kezdünk bosszankodni,aztán rájövünk,hogy nincs értelme,a vártnál jóval gyorsabban haladunk.Az ácsorgás közben legalább jó sok ismerõssel összefutok,akire számítani lehet egy ilyen eseményen,az itt is van.Bõ 5 perc múlva az ezres leperkálása után már kezemben a nevlap,kitöltöm,megkapom az igazolófüzetemet kitérek egy kétbetûset aztán nekivágok.Az útvonalkövetéssel nem lehet probléma,nagyképûen azt mondhatom,hogy ez hazai pálya,különösebb térképnézegetésekre így nem is készülök.

A Fõtér közelében gyanús alakot látok közeledni,csak nem a Mikulás már itt kora reggel?Csak nem,M.András barátom növesztett(nõtt az egyébként magától) álcaként némi szõrzetet az arcára,de nem tud kicselezni,így is felismerem.Váltunk pár szót,aztán megajándékoz egy Mozartkugel-lel.(http://hu.wikipedia.org/wiki/Mozartkugel) Lehet,hogy…..?Á,nem,nem lehetett a Mikulás,a szakálla sem volt fehér,a ruhája sem volt piros,igaz zsákja az volt,ajándékot is adott….Gyanús,mondom én,gyanús:)

Még visszafutok a kocsihoz,elfelejtettem a papírzsebkendõt,így legalább rákiálthatok a maranellovörös Fiatosra,hogy nehogy már nekinyissa az autómnak az ajtóját.Persze mindez csak tréfa,jól láttam már messzirõl,hogy a kisbéri különítmény,Jani és Laci végzi épp a téli túrákon bevett rituáléját,nevezetesen a forraltborozást.Mennék velük is szívesen,de nincs idõm megvárni a nevezésüket,azt hiszem így viszont lemaradok a "Kitörés 60" kifejezés napközbeni néhányszori megemlítésérõl:)

E találkozás után aztán már tényleg nekilódulok,valahol 07:45 körül járhat ekkor az idõ.Hideg van,nem néztem a téren mennyi az annyi,de felkívánkozik a kesztyû,úgyhogy lehet pár fok mínuszban.A parkba betérve nagyobb társaságot elõzök,egyikük épp telefonál,mondja a vonal túlsó végén levõnek,hogy  élete elsõ teljesítménytúrájára indult el épp,és annak is a  30-as távjára.Na,gondolom magamban,ebbe jól beleválasztott,hogy emlékezetes nap elõtt áll az újdonsült kolléga,az biztos:)

Megindulok felfelé,mivel komoly,embertelen mínuszokat ígértek a jósok arra számítottam,hogy a hó ropogni fog a talpam alatt,és mivel ropog meg is támasztja majd a lábat minden lépésnél.Na,ez nem épp így alakult,a 30-40-50 centiméter hónak csak a felsõ 1-2 centimétere volt átfagyva,ebbe volt belegyúrva egy egynyomos ösvény és a legyúrt ösvény alja szépen meg volt olvadva,tehát csúszott.A legnagyobb probléma ott adódott,hogy a néhol térdmagasságú oldalfallal határolt szûk vájatban a túrabotok használata elég nehézkesnek bizonyult,úgy 50%-os hatásfokkal lehettek maximum a segítségemre.Szóval nem volt egy leányálom a haladás,viszont a természet az egyik legszebb arcát mutatta,ami megadta azt a plusz energiát ami kellett a haladáshoz.

Felkúszom tehát a Pintér-hegyre,majd le a Pintér-árokba,ahol nem pontõrökre,hanem az épp frissítõ Mártiékra találok.Újra csak hegymenet következik,majd a Takács-és a Második-árok közti kék sávon lezúdulok Borzavárra.Elég sûrû itt még a mezõny,az elõzések nem a megszokott félreállásos technikával mûködnek ami nem is okoz semmi problémát,hiszen ha úgy mûködnének a lassúbb társak mást sem csinálhatnának mint percenként kiállnának a térdig érõ hóba.Itt és most aki gyorsabb,az szépen kinéz magának egy arra alkalmas helyet és õ ugrik ki az ösvényrõl elõzés céljából,hiszen ezt nyugodtan megteheti,az ösvényen kívül nem szakadék,vagy a világûr van hanem szimplán csak hó.

Borzavár határában pecsét,majd következik a Csárda-völgy.Eddigre már az elõzgetések nagyjából lezajlottak,haladok komótosan,csúszkálva.A helyi tehenészet sajnos még mindig nem hagyott fel azzal a gyakorlatával,hogy a Csárda-völgyi patakot(és ezáltal a Cuhát innen lefelé) hígtrágya-folyássá változtassa,el nem tudom képzelni,hogy lehet ezt megengedni 2010-ben.Szép lassan aztán beérek az erdõbe,a patak trágyaszaga is hígul kicsit,majd el is tûnik,a kedvem is jobb lesz mindjárt.Alföldi társaság jön közvetlen a sarkamban,úgy látszik megfelelõ a tempóm,mert nem elõznek.Épp közli egyikük a nagy beszélgetések közepette,hogy szerinte ez  völgy a túra egyik leghangulatosabb része,mikor a völgynek vége is szakad,kiérünk a sínekhez.Mondom nekik,ha nem akarnak a patakkal kockáztatni jöjjenek utánam,átkelünk inkább a vasúti hídon.Nem akartak,így átsétálunk a hídon,ami így behavazva nem is volt annyira veszélytelen mutatvány,néhol elég rendes réseket lehetett látni ahova egy láb símán le tud csúszni.Átérve látom,hogy ma még más nem járt erre,úgyhogy jön egy kis úttörés.Bal oldalunkra került tehát a Cuha,haladunk Porva-Csesznek vasúti megálló felé.Bíztam benne,hogy a völgy gépjármûvel járható részén legalább lesz valami autónyom,de csalatkoznom kell.Közben lassan a többiek is átkelnek valahol a patakon majd keréknyom híján folytatódik a már jól bevált hódagasztás.

Betérek a kulcsosházhoz,Anita hõsiesen egyedül üzemelteti a pontot,pecsétel teát fõz,rohangál ide-oda,ahova kell.A tea épp elfogy,amíg a háziasszony újat készít hasznossá teszem magam,átvállalom a pecsételést.Az elsõ fejjel lefelé,a második kicsit a neki fenntartott mezõbõl kicsúszva sikerül,de aztán a harmadiktól már megy minden rendben.Közben elkészül a finom ital,kérek egy pohárkával,majd továbbállok-tényleg szívesen maradtam volna segíteni,de most az egyszer sietnem kell,asszonypajtásnak színházjegye van,ha nem érek idõben haza,kitör a családi botrány:)

Ahogy hûl a tea,úgy iszom meg útközben,az Aranyos-völgy bejáratánál utolérem Zsuzskáékat,majd az emelkedõ kezdetén el is lépek tõlük.Sokszor jártam már errefelé,de ezen a szakaszon mindig lefelé,így újdonság lesz a Zörög ez irányból történõ meghódítása.A hegyre a sárga sáv,majd a sárga 3szög jelzés visz fel,az emelkedõ nem túl brutál,de legalább folyamatos,és jó hosszú:)Meg is állok néha levegõt gyûjteni,hova is az a rohanás….Leelõzök egy futót(!),igaz most nem egyedül van,és nem is fut,jobb idõkben b_feri-felirattal a hátán szoktam látni õt,ha nem tévedek.

Hatalmas küzdelem árán felérünk az ell.pontra,épp érkezik szembõl R.Pisti egy társsal(természetesen az 50-en),az elõbb leelõzött srácot az említett néven szólítják,úgyhogy valszeg nem tévedtem.Mondják,hogy a Cuha-völgy nem volt semmi,beázás nélkül képtelenség volt a gázlókon átkelni.(A vasúti sín meg nagyon nyögvenyelõs ugye,fõleg ilyenkor)Az átfagyott pontõrök bárminemû éghetõ anyagot szívesen fogadnának,sajna semmi ilyennel(ami nekünk felesleges lenne)nem szolgálhatunk,így továbbállunk.Pistiék hamar eltûnnek a messzeségbe(belépnek a hipertérbe,ahogy valaki írni szokta ilyen esetekben),egyedül kezdem meg az ereszkedést.Hamar rájövök,hogy kocogni sokkal könnyebb most,lényegében csak teszem a lábam,egyiket a másik után,a többit a gravitáció elvégzi.A puha hó kiválóan csillapítja a földre érkezésnél az ütést,a túrabotokat azért végig ügyeletben tartom,ha esetleg valami egyenletlenségre érkezne a lábam.Szinte csoda,de megúszom esés nélkül,pedig egészen a Suttonyi-aluljáróig lerohantam.Itt megszólal a telefonom,eltart egy ideig míg felveszem,az épp utolért kolléga ölni tudna ezért a szemeivel,még a visszaköszönés is nehezen jön ki a száján.Nagyon sajnállak,kedves barátom,én két apró gyermeket,és egy asszonyt hagyok otthon minden túranapon,nem tehetem meg,és nem is akarom megtenni,hogy elérhetetlen legyek.

Átvágok az alagúton,balra a kutya még minddig nem tudta megszokni a túrázókat,ugat mint állat.Viszont végre síma talaj van a lábam alatt!!!!Hatalmas ajándék ez a nyáron,nagy melegben oly gyûlölt pár méter aszfalt,sajna hamar véget is ér,átkelek a kis hídon,felkapaszkodok(szó szerint)a Kõmosó-völgyi ell.pontra.Rákérdezek a falun belül követendõ útra,ami a szokásos,nem változott.Tehát izraelita temetõhöz fel,vár aljába le,templomkerten át,sörözõbe be.A futásnak köszönhetõen még itt érem R.Pistiéket,sõt beesik K.Pisti is vérzõ fejjel.Nem vészes a seb,csak egy kisebb horzsolás.Lassan összejön a teljesítménytúrázó társadalom elitje,ha azokat vesszük az elitnek,akik valahogyan másképp vannak összerakva,mint az átlag,és mondjuk egy 192 kilométeres menet végét sem négykézláb,lógó nyelvvel,és papért(aki feladja az utolsó kenetet) könyörögve  teszik meg.Az ellátmány hasonló a korábbiakhoz,tehát egy emberes parízeres-káposztás szendvics és egy(két)pohár finom tea mindez egy végtelenül csinos kis lányka prezentálásában.A poharamat tavaly óta feliratoztam,így most nem tûnik el a konyha mélyén,valami emléket hagyhattam a személyzetben,mert egy néni megkérdezi:”Ugye maga tavaly is itt volt?”:)A menü aztán pillanatok alatt tûnik el az arcomban,közben próbálom a hõmérsékletemet is szabályozni oly módon,hogy ki-be járkálok a fûtott kocsma és az udvar között.Az ajtófélfán elhelyzett naptárról eközben folyamatosan egy pár gusztusos szilikoncici vigyorog rám,nem mondom szépek,még mielõtt valaki megkérdezné a naptárhölgy arcára,esetleges ruházatára,szeme színére nem emlékszem:)

Pannonhalmai Pistivel indulunk tovább,a lépést a Kõ-árok bejáratáig tudom vele tartani,aztán újra egyedül maradok.Szép ez a völgy,mint mindig,itt is megdõl aztán egy eddigi téveszmém,miszerint ez a szurdokvölgy szinte vízszintes.Hát nem.A hóban kiderül,hogy nem.A hóban a legkisebb szintemelkedést is azonnal érzékeli az ember,úgyhogy aki még esetleg nem tudta volna annak ideírom,hogy a Kõ-árok Csesznek felé lejt,tehát Gézaháza felé emelkedik.És én most merre csúszkálok,botladozok a hóban?Hát persze,hogy felfelé:)De legalább szép,ez kárpótol minden nehézségért.Jópár bedõlt fán is át kell ügyeskednem,van egy facsoport aminek épp a koronája dõlt az ösvényre,messzirõl úgy látszik,mintha áthatolhatatlan lenne,közelebb érve azonban feltûnki a labirintus bejárata,melybe belépve majd követve a helyes utat átkelhetünk az akadályon,már amennyiben elég vékonyak vagyunk a mutatványhoz.A völgy tehát viszonylag nehezen járható,pár helyen oda kell figyelni,hova lép az ember.De nem megoldhatatlan,azt azért leszögezném.Sáros leszel,havas leszel,kúszol-mászol ahol kell,de nem megoldhatatlan.

Mikuláshoz már dalolva érkezem,hiszen tudom mi illik,meg is lesz a jutalom némi csokoládé formájában.Bedobom az energiaitalom,fényképezkedem egyet,hogy meg tudjam mutatni a gyerekeknek,kivel futottam én össze a nagy Bakony rengetegében,majd továbbállok.Épp akkor érkezik szembõl egy népes csoport,nagy dalolás közepette,ahogy távolodom tõlük még épp hallom,ahogy rázendítenek „Gedeon bácsi”mintájára a „Mikulás bácsi a nõk bálványa”kezdetû örökbecsûre……:))

Kellemetlen szakasz következik emelkedõvel,széllel,viszont visszatekintve a domboldalról megállapítom azért,hogy nagy kár lett volna otthon maradni.A Bakony egyszerûen gyönyörû.Az út viszont nehezen járható,de itt legalább van két  keréknyom,hol az egyikben,hol a másikban haladok,sok különbség sajnos nincs köztük.Átkelek a 82-esen(elõtte imámba foglalom a lovarda tulaját aki a fõútig letolatta a havat a bekötõútról),a szél még erõsebb,a szakasz elég monoton.Az egyhangúság nagyon energiaölõ(vagy,ha úgy tetszik õrlõ),örülök mikor megérkezem az ell.pontra.Innentõl a Cuha-völgyig a piros 4zet a követendõ jelzés,ami elõször hangulatos helyen vezet,majd kiér egy cserjéshez majd egy szántóföld szélére,hogy megkerülje azt.Néha eszembe jut a tévéreklám amiben elhangzik ez a mondat:„NA KI A KIRÁLY?”Hát én megállapítom hogy ma az a KIRÁLY aki belegyúrta a szántó szélébe a sok keréknyomot.Végre nem csúsztam vissza minden egyes lépésnél 10 centit,egész jól lehetett haladni a fagyott csapásokban.Aztán szerencsére a nyomok kitartottak a Cuha-hegyi befordulás után is,így végre tényleg átadhattam magam a havas tájban való gyönyörködésnek anélkül,hogy közben iszonyú küzdelmet folytatok minden egyes méterért.

Felérek a lokális maximumra,majd balra fordulok a Harmadik-árok irányába.Varázslatosan szép a táj,ahogy a hólepte bokrok buckáin megcsillan a Nap fénye.Leírhatatlan.

A Mikulás óta egyedül vagyok,itt megelõz Pap Gabi,majd én is leelõzök két túratársat.Megint kocogásra váltok,bár marhára zavar,hogy a kiürült fémdobozom és a poharam össze-összekoccanva írtózatos zajt csap.Nem bírom tovább ezt a barbár zajszennyezést,leállok és elteszem zsebre az energiaital dobozát.Most már csak a karabíner és a pohár zajong,ez is zavar,úgyhogy sétára váltok.Úgysem bírom már a futást.Merénylet az erdõ ellen ilyenkor bármiféle zajkeltés,ez jó alibi a pihenéshez.

Leérek az utolsó ell.pontra.Felkapaszkodom a töltésre,erre a keresztútra nem emlékszem.Ja,hogy ez a vasút,csak színültig hóval:)Szép síma:)Átkelek a túloldalra,nem sokan jártak ma még errefelé,de azért van pár lábnyom.Itt már nagyon fáradt vagyok,szenvedek rendesen.A lábnyomok újra felvezetnek a sínekre,jelzést nem látok,energiám sincs keresni,az irány jó,úgyhogy követem a nyomokat.Néhány lépés a töltésen,majd vissza a mély hóba.Látványosan merülök,talán az is közrejátszik,hogy tudom,különösebb változatosságra innentõl kezdve már nem számíthatok.Aztán a nyomok ismét csak a sínek felé veszik az irányt,én inkább megyek tovább elõre.Egy nyom marad elõttem,de annak lépéstávolsága nagyobb,mint ami nekem kényelmes,így gyorsan felkészítem magam lelkileg,hogy a célig már marad az úttörés.Gépiesen lépdelek,már a táj sem érdekel,a patak csobogása sem tud lelket önteni belém.Néha káromkodom egyet,hogy hol a francban van már Zirc,de csak nem látom sehol.Aztán a nyomok visszatérnem a vasúttól,de már nincs energiám figyelni hova lépek,pedig néha hasznos lenne.Beleszakadok egy hó alatt megbújó pocsolyába(késõbb többe is)a bakancson rögtön képzõdik egy érdekes jeges réteg.Megpróbálom lerázni,nem sikerül,különben is ez csak elveszi a haladásra szánt emnergia egy részét.Tavaly itt jött szembe a Navara,persze most egy zirci terepjárósnak sem jut eszébe utat gyúrni erre:)Egy cél lebeg a szemem elõtt,a szennyvíztelep,merem remélni,hogy onnantól már el lesz tolva a hó.Na,de hol van az még???

Aztán balról feltûnik Kardosrét,ezzel egy idõben megpillantom a zirci templomtornyokat is.A faluból vad kutyaugatás hallatszik,gyertek csak bátran,én elfekszem,még a nyakamat is szabaddá teszem,hogy gyorsan végezhessetek velem,legalább megszabadítotok a szenvedéstõl!!:))Iszonyú küzdelem minden lépés,a szennyvíztelepig még egy jobb-bal kanyar,éhes vagyok,fáradt vagyok,de küzdök.

Aztán kiérek a telep bejáratához,az út letolva,megmenekültem!!

Benyomok egy Sport szeletet,feltöröm a jeget a palackomban,és finoman,a kortyokat elõször a számban felmelegítve iszom egyet.Aztán beballagok a célba.

Kemény menet volt,nagyon kemény.Ha idõm engedte volna,akkor is max. a 40-es távot választottam volna,mivel tisztában voltam vele,hogy a Cuha-völgy gázlói mostanság száraz lábbal járhatatlanok.Volt is olyan túratárs,aki a hosszútávra nevezett,elment az elsõ gázlóig,majd visszafordult és rátért a 30-asok útvonalára.Adott esetben én ugyanígy döntöttem volna,nekem a többiekkel szemben,hozzá hasonlóan van annyi elõnyöm,hogy van helyismeretem,valamint két hete voltam lent Vinyén,és láttam,hogy már akkor(a csapadékos idõszak elõtt)sem lehetett átkelni a patak gázlóin.Beszállva kicsit a szópárbajba:Épp az elõbb említettek miatt talán a magas vízállás vonatkozásában érzem én is úgy,hogy a rendezõknek erre azért külön fel kell hívni a túrázók figyelmét,felvázolva az esetleges kerülõ útvonalakat.Mert szerencsére ez egy kedvelt túra,viszont így sokan jönnek különösebb tapasztalatok,helyismeret nélkül,erejüket,képességeiket magasan túlbecsülve,nekik a jövõben talán még több információval kell segíteni meghozni a helyes döntést.Azzal viszont nem tudok egyetérteni,ha valaki a bedõlt fák,csúszós utak,sziklaakadályok miatt adódó nehézségei miatt a rendezõket okolja.Fõleg,hogy ezeket az itiner meg is említi.Ha látom,hogy ilyenekre lehet számítani,és ráadásul az erdõben rég nem látott méreteket ölt a hó,és én ezen információk birtokában úgy érzem,hogy ezt én mégsem tudom vállalni,jelzem a rendezõknek,visszavonom az indulási szándékomat a túrán,visszakérem(és biztos vissza is kapom)a pénzem,majd elmegyek egyet sétálni,ha már a TELJESÍTMÉNYTÚRA alatt ezt a mozgásformát nem tudtam gyakorolni.Ja,és még egy nem mellékes gondolat:Ha nekem valakinek a munkájáról ennyire markáns véleményem van és ennek hangot is adok,az a minimum,hogy ezt névvel,de legalább egy elérhetõséggel teszem,hogy annak a másiknak legyen módja-ha akar-reagálni.Odamondogatásoknak semmi értelme.

Na,de vissza a túrába:Szóval beértem,az idõeredményem azt hiszem jól jellemzi a túra körülményeit,32 kilométert 7 óra 30 perc alatt sikerült megtennem.Ekkora hóban nekem ez pont elég volt,sõt mint kiderült még egy kicsit sok is:)Viszont nagyon bántam volna,ha kimaradok a havas Bakonyi Mikulásból.Nagy szerencsénk volt az idõjárással,ma,mikor írom ezeket a sorokat az erkélyünkön 14 fokot mutat a mûszer,és a hónak már csak a nyomait látom a kiserdõ fái alatt.

A célban még beszélgettem kicsit Boglárkával és Andrással,miközben a rendezõi gárda többi tagja folyamatosan azt kérdezgette,hogy „Hol vannak már a túrázóink?”Ez is elég beszédes azt hiszem.Aztán elsétáltam az autóhoz,átvedlettem emberi külsõbe és megindultam Gyõr irányába.Kardosrét határában még láttam pár sorstársat a szennyvíztelep irányába araszolni,a telep elõtt  egy kombi autó  várakozott,gyanítom,valaki fuvart kért a célig.Aztán irány a Bakony,most már motorizálva,Gézaházánál még egy utolsó lassítás,majd suhanás haza.

Kemény nap volt,nagyon kemény.

Köszönöm a lehetõséget.

dnvzoli
 
 
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20102010.12.06 12:37:36
Tanúhegyek nyomában 40

2010.11.27.

Kilépek reggel a lépcsõházból,hideg van,a szél kíméletlenül és folyamatosan  vagdossa az arcomba a jeges havat miközben letisztogatom valamennyire a kocsit az induláshoz.Na mondom ez nagyon király,szép napnak nézünk elébe:)Elgurulok Sanyihoz ahol beszáll még Gyula és Feri majd szép óvatosan megindulunk a Balaton partjára.A havazás aztán alábbhagy,majd meg is szûnik,az utak többé-kevésbé tiszták,de azért nem száguldunk,jó ilyenkor az a 70-es tempó is.Útközben meg-meg fékezgetem az autót,ránézésre néha nehéz eldönteni,hogy most csúszik,vagy nem.Devecser még mindig lezárva,így Ajkának kerülünk,majd a havazás által láthatatlanná váló közlekedési táblák miatt kisebb helyierõs segítséggel térünk vissza a tapolcai útra.8 körül érkezünk Tomajba,majd a nagyon precíz rendezõktõl 08:19-es rajtidõt kapunk az igazolólapunkra.A Repkény-Droid párostól közben megtudom,hogy 11 helyett 12 óra áll rendelkezésünkre a teljesítéshez.Hmm,ez általában úgy tudom jelent valamit,és van egy sanda gyanúm,hogy ránk nézve semmim jót:)

Átfutom az itinert,az útvonal változatlan,úgyhogy a tájékozódással itt nem lehet probléma.Szalagok mentén közelítjük meg a bazalttemplomot,miközben a helyi hülyegyerekek autós ámokfutásán szörnyülködünk.Van mutatványosból több is a meglehetõsen rövid belterületi szakaszon.Aztán megindulunk felfelé,már itt is csúszik,a botok gumisapkájának nem is veszem túl nagy hasznát,meg is szabadulok tõlük hamarosan.Betérünk az erdõbe,gyönyörû a táj,az idõjósok nem lõttek mellé,a Nap is elõbújik hamarosan,ezzel még varázslatosabb lesz a látvány.Akinél rendelkezésre áll a technikai háttér fényképez is szüntelen.A hátamról elkezd folyni a víz ezért még most lejjebb vetkõzöm egy réteggel,a zsákomban lassan több ruha lesz mint rajtam:)A haladás igen nehézkes,utat tapostak már nekünk,azzal nincs is semmi baj,de IRGALMATLANUL csúszik!A túrabot hatalmas segítség,átfut az agyamon hogyha nem lenne azonnal visszafordulnék.Küzdelem minden lépés,csigatempóban haladunk,de a leírhatalanul szép tájnak köszönhetõen perverz módon élvezzük a „suhanást”a csúcs irányába.Az elsõ feltételes pont most sem üzemel,így a Kisfaludy-kilátós színes matrica nyitja a sort az igazolólapon.A ponton vidám a hangulat,sokan vagyunk,megy az igazolás miközben fentrõl néhány vicces túratárs hógolyózáporral örvendezteti a kedves lent levõket.Elhangzik egy „Anyád jól van?”-kérdés is,de úgy láttam ez sem volt komoly,hiszen mind lentrõl,mind fentrõl nevetés követi.

Köd üli a csúcsot ebben haladunk tovább,a Hertelendy-emléknél,majd a fenséges Ranolder-keresztnél is ragasztunk egy-egy ragasztanivalót,majd kinézünk a tóra,de csak a nagy tejfehér masszát látjuk.Aztán pár méter után kilépünk a köd-vagy ha úgy tetszik a felhõtakaróból és elénk tárul a Balaton víztükre.Ekkor látjuk,hogy nem lepi a köd teljesen a tó medencéjét,épp csak egy sáv húzódik felette,ami úgy látszik beleütközött a Badacsonyba,amúgy mindenfelé tiszta az idõ,szépen süt a Nap.

Szájtátás után megindulunk lefelé,lényegesen könnyebb a haladás,de minden lépésre maximálisan oda kell koncentrálni,a hajlított láb nem hártány,a túrabotokat is érdemes folyamatosan készenlétben tartani,az így elkerült esések száma közelít a végtelenhez.

Aztán elérkezünk a Bujdosók lépcsõjéhez.

Itt aztán nagyon oda kell figyelni.Az,hogy nagyon csúszik,az nem kifejezés.Egymáson derülve óvatoskodunk lefelé,többen a lépcsõsor melletti részt próbálgatják,de az olyan mint egy jól bejáratott szánkópálya,én is kilépek rá egyszer,de aztán menekülök vissza a bazaltra.Az életünket az menti meg,hogy az egykori mesterek konyítottak valamelyest a túristautakon való lépcsõépítéshez,és a „vízszintes”elemket ha csak minimális elhajlással is,de „befelé”meglejtették kicsit.Így elérték azt,hogy az ilyen agyament kirándulók mint mi legalább a lépcsõfokok peremén találhattak némi kapaszkodót a haladáshoz.Közben figyelmeztetünk néhány seggen csúszót,hogy ha nem muszáj,ezt ne tegyék,mert ezzel az utánuk érkezõknek nagyon megnehezítik a dolgát.Aztán csak leérünk,mindenki megússza ép bõrrel,egyedül Sanyi túrabotja szenved el némi alakváltozást.

Leérünk a latyakos aszfaltra(erõsen olvad a hó),elfut mellettünk pár terepfutó,van aki még le is fröcsköl,irgum-burgum,még ilyet:)Szigligetig aszfaltkoptatás amit most egyáltalán nem bánunk.Haladás közben megreggelizünk,majd vissza-visszatekintgetve gyönyörködünk az épp átmászott hegyben,és a felhõsapkájában.Betérünk az Avasi romhoz,feltételes pont itt sem üzemel.Egy népes társaság csak egy felderítõt küld be,a fiatalember bõszen számolgatja,hány matricát kell adott esetben magáévá tenni.Kijövet nem tudom megállni,így hangosan megjegyzem,jól járnak ma a rendezõk,jó sok kitûzõjük megmarad.Persze felesleges a buzgóságom,tudom én nagyon jól,ezek a vidám társaságok csak alkalmi túrázók,nekik ez is egy poén,hogy rövidíthetnek.A lényeg valahol mégiscsak ott van,hogy eljöttek,gyalogolnak egy jót,bár a dolog-mármint a teljesítménytúra mint olyan-komolyságát is tartsuk azért szem elõtt ha lehet.

A várhoz felkapaszkodni sem egy leányálom,oda kell figyelni a botokra,gyakran beakadnak a kockakövek fugájába,így nem is erõltetem különösebben itt a használatukat.Az etetõpontnál utolérjük Bazsit és Pistit(satlker)ledolgozva ezzel a jó tíz perces hátrányunkat.Bekapkodjuk a finom nápolyit,iszunk pár kortyot aztán irány lefelé!Na ez sem a legegyszerûbb dolog ezen a napon,a bakancs sítalp nélkül is kiválóan alkalmas siklásra,persze most egy túrabottal poénkodó sem jár errefelé:)A siklást persze csak kipróbáljuk,elég hamar hiteltelenné válnánk ugyanis azután,hogy pont mi szóltunk a Badacsonyon a seggen csúszókra.

Kiérve a faluból jön a bicikliutas rész,majd bekanyarodunk a Szent-György-hegy irányába.Beszélgetéssel oldjuk a szakasz monotonitását,Pisti beszámol az enyémmel hajszál pontosan megegyezõ térdproblémájáról,nem túlzás át tudom érezni a fájdalmát.Aztán szõlõtõkék közé be,pince mellett el.Szomorúan látom,hogy ahol két éve jót legelésztem az ízletes szõlõbõl ott most üresek a tõkék:( Aztán odébb találok némi kék szõlõt épp még az ehetõ határon belüli állapotban:)

Komoly sárdagasztós rész jön,a paraszt felszántotta a parcella szélét is,hiába a „FÕDBEN van a pénz(PÍZ)”,minden centire szükség van.A szakasz szerencsére nem túl hosszú,kiérünk a betonra,majd felkanyargunk az Oroszlánfejes-kúthoz.Iszom belõle,valami nem stimmel a vízzel,aztán rájövünk,hogy a hõmérsékletével vannak problémák,majdhogynem meleg.Nagyobb társaság tanyázik itt épp,látszik,hogy vannak akik olvasták a szervezõk dohányzással kapcsolatos gondolatait,és vannak akik nem.

MÁS GOND IS VAN A VÍZZEL!CIKK ITT:http://www.esemenyter.hu/?q=node/732

Továbbállunk,vékonyka ösvény következik,majd pincék elõtt-között kanyarog a vízfolyásokkal tarkított hegyi út.Visszanézve látjuk,hogy a Badacsony még mindig nem engedte el a csapdába ejtett felhõpamacsot,érdekes látvány,körülötte mindenütt tiszta a levegõ.Aztán nekiindulunk a hegynek,a járás itt sem a legegyszerûbb,futókat hallok,félreállok,nevetve mondják,hogy kicsesztem velük,most nem pihentethetnek:)Ha tudnák,hogy az udvariasság mellett a félreállást nálam is az álcázott pihenés motiválta:)Ezen a túrán egyébként mindenki mérhetetlenül udvarias volt:)

A tetõn egy sátorból megkapjuk az aktuális színes matricánkat,majd nézelõdünk egy nagyon gyorsat a nagyon szeles és nagyon hideg helyen,majd elindulunk lefelé.Egy kanyarban megállunk pár pillanatra,váltunk pár szót a rövidebb távosok pontõrével,nézelõdünk kicsit-egészen a Somlóig ellátni,majd szörnyülködünk azon a meredek ösvényen,amin az említett rövidtávosok kénytelenek felkapaszkodni ide.Aztán továbbállunk,és szörnyülködünk azon az ösvényen,amin nekünk kell lefelé ereszkednünk és amit az itinerünk emígyen említ meg:”helyenként meglehetõsem mocorkás,nehezen járható”

Hát nekem eddig nem sok fogalmam volt arról,hogy milyen az az ösvény ami „meglehetõsen mocorkás”,de ha ilyen,akkor ez aztán nagyon-nagyon ”mocorkás”volt:)Szépen összetorlódtunk itt,próbáltuk egymást figyelmeztetni a megfelelõ követési távolság betartására.A talaj,mint a jég,köves,sáros,nagyon egyenletlen és nagyon meredek,szó szerint fától-fáig,bokortól-bokorig megy a haladás,mindenki tisztában van vele,hogy aki megindul,megcsúszik az mindent(mindenkit)visz.Elérve aztán a bazaltorgonákhoz lépcsõsor és korlát siet segítségünkre,nem mondom hogy nem örültem neki.

Túljutva a túra szerintem legveszélyesebb részén,befutunk az etetõpontra.Az ellátmány nagyon ott van a pályán,én lekváros kenyeret eszegetek és mellé finom teát iszogatok.

Aztán haladunk,messze még a vége,a hegyoldalban nigériai túratárssal beszélgetek kicsit,huszonvalahány éve itt él,úgyhogy nem újdonság neki a hó,fõleg,hogy van belõle nekik is otthon,a magasabb hegyek tetején.

Szántóföldet kerülünk jó hosszan,valahogy egy „Kispistást”sem látni átvágni a mezõn,vaslogikával kikövetkeztetem,hogy ennek egyedüli oka a szántón található combig érõ sár.Persze ahol mi haladunk,az sem gyenge,de azért még járható.Metszõ szél csap az arcunkba,felhúzom a kapucnit.Aztán elérünk az Eger-víz gázlójához,erre nagyon készültünk,kellemes meglepetésként ér minket,hogy  a víz fölé kiváló átjárót ácsoltak szorgos kezek,a pallók állapotából ítélve a nem is olyan távoli múltban.

Átlibbenünk a hídon,ragasztunk egy matricát,majd komoly sárdagasztás veszi kezdetét egészen Gyulakeszi falu focipályájáig.Néhányan azonnal kapnak a lehetõségen és átvágnak a gyepszõnyegen.Gyanúsan malomszerû épületet mellõzünk,majd átvágunk a falun,aztán irány a Csobánc.Két éve valami olyasmit írtam,hogy itt komolyabb meredekségekre nem emlékszem.Hát ez nem egészen így van.Lehet lihegni rendesen.Viszont a panoráma valami elképesztõen gyönyörû,talán az eddigi legszebb,legtökéletesebb a túrán.Néha leolvadt részre érünk,itt mintha extra üzemanyagfröccsöt kapna a motor úgy megindulok,lassítok is gyorsan,jön a kanyar,nehogy lesodródjak már a hegyrõl:)Az említett hajtûkanyarban aztán nézelõdök még egy kicsit,majd felbaktatok a pontra.Embert rég nem sajnáltam már ennyire,mint ezt a két szerencsétlen átfagyott srácot.Mindenféle szélárnyék nélkül üzemeltették a pontot,egyikük arcán a totális elkeseredettséget véltem felfedezni,miközben egy zsebkéssel próbált lefarigcsálni némi faanyagot egy karóról,a reménytelennek tûnõ tûzgyújtáshoz.Legközelebb jobban felkészülnek,azt hiszem.A ponton egyébként finom aszalt fügéjhez jutottunk,majd amilyen gyorsan csak lehet elhagytuk a hegyet.

A hegy platóján hófúvásos részen haladunk,az ösvényt néhol combmagasságú hófal határolja.Minden elismerésem az úttörõké.Kiérve a hegy szélére kis bizonytalankodásra ad okot,hogy jobbra ill. balra is látni szalagozást,a jobb oldali ág tûnik jobban kigyúrtnak,így jól döntve azon kezdünk ereszkedni.Hátam mögött Bazsi hódol új szenvedélyének a hóbaesésnek,nagyon megszerette ezt a sportot,nem is akarja nagyon abbahagyni.Fent éreztem elõször a túrán,hogy komolyabban fázom,így úgy döntöttem,hogy az elsõ alkalmas helyen(havas túrán nem sok ilyen van)átöltözöm és zoknit cserélek,ha már elhoztam a csereruhát.Leérve a hegyrõl találok is egy csak félig behavazott pincebejárót,megállok,végignézek magamon.Azonnal elvetem az öltözködés gondolatát,fõleg a zoknicsere viszonylatában.Már a kamásli levétele is borzasztó feladatnak tûik,így inkább haladok tovább,a hótaposásban közben újra üzemi hõmérsékletet érek el.

Közben azt veszem észre hogy egyedül vagyok,stalkerék lemaradtak,Sanyiék azt hiszem elõttem járnak.Beérek Káptalantótiba és a Csobnc utcán gyûröm a kilométereket.Átkelve egy hídon a kék megy tovább egyenesen,páran bizonytalankodunk,hogy akkor most merre az arra,a térképünkön a letérés kék 3szöges,a valóságban friss kék L jelzés visz balra,a patak partján.Szalag a híd korlátján.Aztán nem várt segítség hallatszik valahonnan,közelebb érve egy helyi leányzót látunk egy ház emeleti ablakában lógva,miközben az „A többiek arra mentek”kifejezést ismételgeti bõszen,és mutogat a helyes irányba:)

Meglett tehát a cseles flikk-flakk,beálltam a rosszhírû Tóti-hegy irányába.Elhaladok a „Malacok-völgye”mellett,a havas sár egyre tetemesebb,rámtör egy holtpont.Meg is állok,megiszom az energiaitalom utolsó cseppjeit,bedobok egy müzliszeletet.Közben utolér Bazsi,Pistinek sajna elõjött a térdfájdalma,nagyon nehezen halad.Gyûjtjük a szinteket,aztán nincs más hátra,befordulunk jobbra és elõttünk a kaptató.(Elõtte eszünk pár szem aszalt fügét,amit a kedves szervezõk tettek ki nekünk.)Tóti-hegy kellemes csalódást hoz,a kaptató „csak”saras,ellentétben az eddigi”havas-jeges-saras”talajtípussal,így meglehetõsen könnyedén,a vártnál sokkal gyorsabban és egyszerûbben jutok fel a csúcsra.Itt derül ki,hogy Sanyi is mögöttem volt,lihegve rohant fel a hegyre,kedvenc témáját a Naplementét szerette volna innen lefotózni.Csak pár perccel maradt le róla.

Aztán vissza a már bejárt ösvényen,fától-fáig,ki talpon,ki nem.Gulácsig Sanyival baktatunk,hegy aljában ránk sötétedik,elõkerülnek a fejlámpák.Felfelé már egyre több a megálló,egyedül is maradok,a szintidõ nincs veszélyben,nem meghalni jöttem én ide.A hegy derekánál már rendesen sötét van,hiába a rendezõi felszólítás,na meg a józan ész,sokan ügyeskednek lámpa nélkül.Közben kilátópontokon haladunk át,ami két dolgot jelent.Egyrészrõl szép az alattunk elterülõ kivilágított utcák fénysora,másrészrõl a nyitottságnak köszönhetõen lefagyott az ösvény.Ez természetesen még izgalmasabbá teszi a haladást,pláne lámpa nélkül.Aztán csak felérek,lefelé egy kivilágítatlan túratárs szegõdik mellém,készségesen levezetem a hegyrõl,sokkal gyorsabb valószínûleg egyedül sem lennék.Nem nagy szó véleményem szerint,itt a lámpafény életmentõ lehet,nem kell túl nagy fantázia ahhoz,hogy elképzeljünk egy balesetet ilyen viszonyok között ezen a hegyen.Ezért borzasztó felelõtlennek tartom az ide lámpa nélkül érkezõket.Igaz,nem vagyunk gyerekek,akiknek a kezét kell fogni,de valószínû ezen felelõtlen túratársak lennének a legjobban felháboroava,ha a sötétség beállta után a rendezõség nem engedné fel õket a Gulácsra.

A levezetett srác és társa azt tervezték,hogy velem jönnek a célig,én ennek nem is láttam semmi akadályát,amennyiben tudják tartani velem a lépést.Hát nem tudták,egy darabig még hallottam pár „AÚÚÚ”-t,vélhetõen akkor érkezhettek el a bokamagasságban,vagy épp fejmagasságban belógó ágakhoz.

Leérve a cicilizációba aztán már eseménytelen az út,aki túléli az átkelést a kétszer két sávon,annak már csak jó húsz perc néhol jegeces aszfaltbetyárkodás van hátra,hogy aztán megpillantva a kivilágított iskolaépületett vehessen egy nagy levegõt,és elmondhassa:Megcsináltam!

A felkínált 12 órából 9 órát és 41 percet hasznltam el a túrára,amivel meg vagyok elégedve.Jutalmam egy szép kitûzõ és egy hasonlóan szép Oklevél lett.Pár perc alatt aztán mindenki beérkezett a csapatunkból,így hátramentünk az ebédlõbe vacsorázni.Összefordítottam egy baracklekváros és egy szilvalakváros kenyeret,ezt látva egy kedves hölgy felajánlott egy-talán-szamócalekvárosat is,így elfogyaszthattam életem eddigi legextrább lekvároskenyerét,amit finom teával kûldtem le a gyomromba.Valaki kifigyelte,hogy van még ezen felül aszalt füge is,így a vacsora lassan lakomává kezdett válni:)Aztán lassan összecihelõdtünk és hazaautóztunk Gyõrbe.

Azt hiszem elmondhatom,hogy túl vagyok eddigi legnehezebb túrámon.Soha egyetlen teljesítéshez nem kellett ennyi energiát befektetnem mint ma.Az útvonalkövetéssel nem volt gond,nekünk lényegében egysoros itiner is elég lett volna,valami ilyen szöveggel:”A nagy fehérségben kövesd a fekete sávot(a fekete ösvényt)”

A szervezõk mindent megtettek,hogy jól érezzük magunkat,az ellátmány bõségesen rendelkezésre állt mindenhol,a hegy tetején fél napokat fagyoskodók elõtt meg külön megemelem a baseballsapkámat.

Köszönöm a lehetõséget.

dnvzoli

 

 
 
 
LővérekTúra éve: 20102010.11.21 11:58:04
Lõvérek 40

2010.11.20.

Nafe polgártárssal egyeztettem a túra elõtti napokban,hogy ha nem ragaszkodik az egyébként mindkettõnk által kedvelt korai induláshoz teljesíthetnénk együtt a szombatra elrendelt távot.Ismét a vonatos megközelítést választottam és a 08:10-es soproni érkezésûvel utaztam mert így a terv szerint pont a kellõ idõmennyiség állt rendelkezésemre a túra elkavarásoktól mentes teljesítésére illetve a kiválasztott esti vonat elérésére.A személyvonat a tõle megszokott csigatempóban és 3 percenkénti megállásokkal,de legalább pontosan érkezett a nyugati végekre,így 08:30-as rajtidõvel neki is vágtunk a távnak.

Indulás elõtt azért vetettem egy pillantást a térképünkre,és meglepve vettem tudomásul,hogy a Tacsi-árok környékén még mindig a tavaly elõtti útvonal-a kék sáv már nem létezõ nyomvonala- van berajzolva.Látva ezt Radó Peti mindjárt oda is lépett hozzánk,és készségesen bejelölte nekem a követendõ utat azon a környéken,valamint megnyugtatott hogy szépen ki van szalagozva az egész táv,(és hogy a szalagozás felülír minden jelzést) tehát nem lehet probléma.Ezek hallatán el is tehettem az itinerem,lényegében csak a pecsételésekkor kellett elõvenni,mégiscsak háromszoros Lõvérek 40 teljesítõ leszek ma vagy mifene:)

Már a városban éreztem,hogy az aláöltözet póló-pamutpóló-pulóver plusz polármellény kombinációból az utoljára említettõl sürgõsen,még az emelkedõk elõtt meg kell szabadulnom így ezt a lépést meg is húztam még a Sövény-köz elõtt.Masszív ködöket ígértek mára ezért öltöztem be ennyire,amely jóslat sajnos,vagy szerencsére nem vált valóra.A közlekedõk valszeg nem bánták a köd elmaradását,a túra hangulatának viszont jót tett volna,nem mintha bármi panaszra lenne okom így is.

A többiek az öltözködés közben aztán jól elhúztak,futhattam utánuk.

Hogy mennyire nem hátrány,hogy tovább látunk 10 méternél már az említett közben kiderült,balra tekintgetve egy domboldalon az eddigi túrákon általam nem észlelt vegyes építészeti stíluselemeket magán hordozó templomépületben gyönyörködhettünk.A térkép alapján talán a Karmelita templom lehetett.Aztán haladás tovább:át a Bánfalvi úton,végig a Turista utcán,majd el a romos malomépület,az Ózon kemping mellett és a kapaszkodó végén már ki is értünk a városból.Sajnos idén szõlõt már nem sikerült csipegetnem a szokott helyemen,a szezonban sem volt sok gyümölcs ebben az évben,nemhogy most.

A héten lehullott csapadéknak köszönhetõen(na meg hogy a talaj az ezévben lehullott extra sok csapadéknak köszönhetõen szinte mindenütt telített már vízzel és egy cseppet sem képes már magába szívni)már itt az út elején ízelítõt kaptunk a ránk váró csúszkálásból.Szerencsénkre a fák levelei jótékony réteget képeztek a sár felett,így ha csúszkáltunk is eleget mégsem lettünk nyakig trutyisak.Az Ágfalvára levezetõ fenyõalagútban sem lehetett nagyon rohanni,így idén jó tíz perccel a megszokott idõn túlira nyúlt az elsõ etap menetideje.Ell.ponton nem idõztünk,a pecsét begyûjtése után folytattuk a túrát.A falut egy hangulatos kis utcán hagytuk el,majd jött az „amúgy is”most meg aztán kimondottan dagonyás szakasz.A szõlõ mellett a már-már szokásos almaszedést is mellõznöm kellett alma hiányában,így csalódottan dagasztottuk tovább a sarat.Szétterült idõszakos patakon próbáltunk átkelni száraz lábbal,nekünk bakancsban ez nem is okozott gondot,a spotcipõsöknek itt a túra elején szinte biztos,hogy el kellett szenvedniük a beázást.Aztán el egy rét mellett,majd felkaptattunk a 25-ös és a 40-es táv szétválását jelentõ keresztezõdéshez.

Mi folytattuk az emelkedést a térképen Felsõ-Tödl néven jelzett domboldalban,majd egy erõs,de szerencsére meredekségének köszönhetõen megfelelõen száraz lejtõt követõen lényegében szintben haladva jutottunk ki a Terv út már kellõképp elhomokosodott murvájára.Most láttam elérkezettnek az idõt a reggelizéshez(kezdtem teljesen lemerülni,de eddig nem mertem enni)napok óta háborgó iszonyú gyatra gyomromat eddig pálinka hiányában étcsokival próbáltam lenyugtatni,illetve mûködését valamennyire beszabályozni:)A felborulást elkerülendõ viszont már nem volt mit tenni,enni kellett:)

Jó két kilométert kanyarogtunk ezen az úton,majd egy éles kanyarral hagytuk elmenni a Liget-erdõ felé,mi meg leszálltunk róla és nyugati,dél-nyugati irányban ráálltunk a határsávra.Sajnos a nyírfák már elhullajtották leveleiket,így az erdõt már „csak”a törzsükkel színezték,az õszi színeket emellett a vörösfenyõk sárguló-barnuló tûlevelei  és a „normál”(értsd:örökzöld) fenyõk erõs zöldje szolgáltatta.Na,meg a mindent vastagon elborító  avar a maga sárgás-barnás szõnyegével.

Ausztria határán átkeltünk néhány huplin,a huplikat a valamikori keresztelõn nemes egyszerûséggel Elsõ-,Második-,Harmadik-,illetve Negydik-halomnak nevezték el a dolgot nem túlságosan megbonyolító névadók.Urak asztalánál visszafordultunk dél-keletnek,majd lényegében eseménytelen út következett a Magasbérci-kilátóig,csak néha egy-egy komolyabb sáros-vizenyõs rész vitt változatosságot a szakaszba.A kilátónál begyûjtöttük második pecsétünket.A kedves pontõröktõl a csokin felül szaloncukrot is kaptunk,elmajszoltuk az édességeket majd indultunk is tovább.A kilátóba felmenni nem volt sok értelme,amúgy sem túl magas,na meg az levegõ sem volt annyira tiszta.

Haladtunk a határsávon,a balról feltûnõ Újhermes épületei jelezték,hogy hamarosan lekanyarodhatunk a piros kereszten Brannbergbánya felé.Így is lett,áthaladtunk a településen,majd a legendás Szent-Borbála templomnál elfordultunk a játszótér felé,majd egy megszeppent kutyaformát leugrasztva a szûk,vízmosott ösvényrõl,azon megindulva felkúsztunk a Havas-bércre.Ez egy kis ízelítõ volt a forrás után ránk váró nehézségekbõl:)

A Görbehalom  melletti Fehér Dániel-forrásnál megebédeltünk.Én nagyon finom csipkebogyó-lekváros kenyérrel csillapítottam az éhségemet,a kenyereket jeges teával csúsztathattam le a gyomromba,hála a minden igényt kielégítõ ellátásnak.A pihenõhely melletti,általam Rák(Bánfalvi)-patakként beazonosított vízfolyás a mostanság szokásoshoz híven meglehetõsen nagy vízhozamot produkált,éppen ezért eléggé meglepett,hogy a forrás meg épp hogy csak csörgedezett.Nem baj,a szokásos vízcsere-rituálét azért most is elvégeztem.Aztán miután mindegyikünk jóllakott majd szomját is oltotta,megelõzendõ a lemerevedést gyorsan elindultunk az utolsó 15 kilométerre.

Most jött a java!A forrástól talpaltunk kicsit felfelé,majd egy szûk,szalagozás nélkül könnyen elkerülhetõ-mivel bejárata turistajelzéssel nem ellátott-bozótoson keresztül leereszkedtünk a Havasi-árokba.Egy meglehetõsen ingatag,korhadt hídon átkeltünk a Kovács-patakon(Feri inkább az átugrást választotta,igaza is volt)majd jobbra fordultunk az árokban és pár méter után a jó sáros,csúszós úton felügyeskedtük magunkat a Poloskás-bérc oldalába.A lokális maximumon visszafordulva szép kilátásunk adódott az alattunk elterülõ tájra.Itt belebotlottunk a Soproni-hegységre oly jellemzõ jelzéskuszaság egy újabb gyöngyszemébe,a semmibõl elõkerült egy friss kék 3szög lelzés.A térképet nézve talán piros 3szög lehetett valamikor,de az is lehet hogy nem.Ezt az új jelzést aztán gyorsan el is hagytuk haladtunk tovább a piroson,majd szalagozás mentén(a kapott térképünkön ez a levágás ugyan a valós útvonalon van jelezve,csak a jelzésváltás nincs említve)a piros 3szögön lezúdultunk a Köves-árokba.A Köves-patakon már egy renovált hídon kelhettünk át,majd az Ultrák egy elég mély avarral borított ösvényén gyûjthettük be az újabb szinteket.Állítanom is kellett újra a túrabot már amúgy is megnövelt  hosszán az itt tapasztalt extrán laza talaj miatt.Az Ultrák oldalának elhagyása után bevetettük magunkat a vadregényes Tolvaj-árokba,ami még mindig a túra egyik legszebb része szerintem,még ha a sok bedõlt fa,és a patakon való számos átkelés nehezen járhatóvá is teszi.Azért nem egy Burok-völgy,ne ijedjen meg senki:)

Az árokból nem kis szintemelkedéssel aztán felballagtunk a Várhely-kilátóhoz,ahol a pecsét mellé Sport szeletet kaptunk.Ennek a kilátónak a megmászását is töröltük a programból,visszaereszkedtünk a Bella-emlékig majd a kék tavaly óta használt új nyomvonalán(kapott térképen nem rajzolták át a szervezõk-EJNYE!)kanyarogtunk egyet egy kellemes épített erdei úton a Tacsi-árok jobb peremén.Az látszott,hogy ezt az utat a hegyoldalba nem csak úgy kitaposták,hanem építették,ha a Bakonyban lennénk azt mondanám,hogy egy régi kisvasút nyomvonala,de a térkép semmi ilyenrõl nem tesz említést.Erdészeti gépeknek szûk,néhol még egy személygépkocsi sem férne el rajta,úgyhogy én arra gondolok,hogy símán csak túrázási lehetõségként hozták létre a valamikori mesterek.Jól tették,ez is egy szép része lett így az útvonalunknak.Ha nem is jelentõsen,de módosult viszont így a túra távja,a Bella-emlék-Hétbükkfa távolság minimum a duplájára nõtt ,véleményünk szerint ez több,mint 2 kilométerrel növeli az össztávot.

Idén aztán már a tavalyi tapasztalatokat felhasználva Hétbükkfánál nem mentünk el jobbra az új kékkel,hanem követtük a szalagokat és a sárga jelzést.Hétbükkfát észre sem vettük,ill. nafe közölte,hogy már elhagytuk,sebaj,semmirõl nem maradtunk le.A Várhelytõl idáig irgalmatlan tempót produkáltunk,lényegében végig lejt az út,símán 6 felettire,7-hez közelire tettük a sebességünket,engem hajtott a vonatom indulási idejének közeledése,Feri és Tamás(ha még nem említettem volna,hármasban haladtunk) meg mit tudott mást csinálni,felvette a tempót:)Az aszfalt elõtt Tamás kért is egy kis lassulást,megnyugtattam,hogy hamarosan be fog következni,a Károly-magaslatra már nem tudunk ilyen sebességgel felrohanni:)

Felaszfaltoztunk tehát a kilátó tövébe,majd most a térképünk által is jelzett és jól kiszalagozott ágán kezdtünk el leereszkedni onnan a zöld 3szögön.Ami nekem még a szürkületet  figyelembe véve is határozottan kéknek tûnt,de lehet hogy csak megfakult,vagy egyszerûen tévedek.Az út ezen szakasza az eddigiekhez hasonlóan szalagokkal is megfelelõ mértékben meg volt erõsítve,nem is volt semmi probléma,szépen leértünk a Lõver szállóhoz,ahol aztán megint elképesztõ jelzésözön fogadott a szivárvány minden színében:)Elhaladtunk a Szívszanatórium mellett,majd átkeltünk a Lõvér körúton és a régen piros,most kék sáv mentén megközelítettük az iskolát.Az utolsó kanyar elõtt elhasználtuk a közönség segítségét,és a kapott infót felhasználva dobtunk egy utolsó balost.Ahogy a lányka mondta,szemben megláttuk az iskolát.A Várhely-kilátótól 15:23-kor indultunk,a célban némi udvari-pocsolyás bakancsmosogatás után én 16:58-kor regisztráltam.Az itinerünk ezt a távolságot 6.8 kiloméresre teszi,szerintünk símán van az új útvonallal 9 felett,úgyhogy szakítottunk rendesen:)

Így viszont kényelmesen lemosakodhattam,átöltözhettem,megvacsorázhattam,majd ugyanilyen kényelmesen kisétáltam a vonatra,amin egy feltûnõen csinos jegyvizsgáló kisasszony és megannyi utazó társaságában hazasuhantam Gyõrbe.

Történelmet írtunk,harmadjára sikerült ugyanis a valódi Lõvérek 40-et lejárnom:)A túrával idén minden rendben volt,az ellátás pazar,a szervezõk kedvesek.A kisméretû emléklap az én ízlésvilágomnak kicsit zsúfolt és nagyon színes,az új virágos(talán ciklámenes,mégiscsak Sopronban vagyunk) kitûzõ viszont kimondottan tetszik.Egy fekete pontot azért ki kell osztanom a térkép miatt,én azért csak átrajzolnám az útvonalat a valóban lejárandóra,és felhívnám a túrázók figyelmét a jelzéseknél elõforduló anomáliákra.

Köszönöm a lehetõséget.

dnvzoli
 
 
Fehér-Vár-PalotaTúra éve: 20102010.11.15 11:07:23
Fehér-Vár-Palota 40

2010.11.06.

Néhány gondolat csak,hiszen már lényegében mindent megtudhattunk errõl a túráról az elõzõ beszámolókból….

-Zsuzska,Sanyi és Laci –és megannyi ismeretlen túratárs-társaságában transzportáltattuk át magunkat Fehérvárra Várpalotáról a reggeli 7:10-es gyorsjárattal.Marha drága mulatság a tömegközlekedés,vagy csak mi keresünk keveset-nézõpont kérdése.

-Út közben a hatalmas belvizeken szörnyülködtünk,20 perc múlva leszállás a buszpályaudvaron,reggeli vételezés,kétbetûs kitérõ,nevezés,indulás.

-Az idõ gyönyörû,egy pulóverben nyomom-Laci egy pólban…Nézelõdünk Fehérvár sétálóutcáján,szépek az épületek.

-A Csitáry-kút(közkeletû nevén a Savanyúvíz-forrás)vize még mindig iszonyú vasas,ráadásul az ismertetõ tábla felhívja a figyelmet,hogy vesekõre hajlamosak inkább kerüljék,így nem is iszom degeszre magamat.Megdöbbent(dehogy döbbent,ebben az országban már semmin sem csodálkozhatunk)hogy egyes barbár kezek képesek a márványtáblát is megrongálni,gondolom nem is kis erõfeszítés árán.

-Malom-patak,Kiserdõ,zöld sáv,vízbõ Gaja-patak,bújócska a 7-es út alatt és már ki is értünk Székesfehérvárról.Aztán tovább a Gaja mentén,néhány horgász,vasúton balra át,kisebb tocsogó,unalmas földút,balról feltûnnek a legyûrendõ domboldalak a távolban,érkezés Moha ell.pontra.

-Ell.ponton a kedvencem:Gyõri Jó Reggelt keksz,ráadásul van gyümölcsös is.Kánaán.A finom teából repetázunk,majd átvágunk a falun.

-Duzzogó ep.-nél pecsételünk(pecsételnek nekünk)majd Zsuzskával elnézünk a romos objektumhoz.Nem lett szebb tavaly óta,maximum gazosabb.D.Zoliék Tatabányáról szintén beiktatják túrájukba a kulturbetétet.

-Sanyiékat Iszkán érjük utol,Zsuzska visszalép a faluba mozgalmi pecsétet beszerezni,hármasban indulunk tovább a piroson.Piramita-„hegy”,Kõasztal,”kilátó”,”havas” táj a kõosztályozó futószalagoknak köszönhetõen,hegyrõl altarnatív útvonalon lezúduló Kispista 40-et teljesítõk hada,aztán dombra fel,apuka nyomja három-és ötéves kisgyermekekkel az Iszka-Csór távot,nem semmi,nekik is ajándékozom a kastélyban kapott csokimat,hogy osszák el testvériesen-aranyosan megköszönik.

-Leányvágó szõlõhegyen elhagyatott kiskertek(ki is az a marha aki manapság bármi értéket tart ennyire elhagyatott helyen?),az egyikben ordítóan tájidegen kocsiszín egy piros-zöld-fehér színösszetételû Match-vagy Smatch áruházas mûanyag ponyvából(tiszta ízlésficam,de hát szegény ember vízzel fõz:) aztán a gyönyörû Szenes-horog,völgybõl kikapaszkodva pólóra vetkõzés-meleg van.Közben megérkezik Zsuzska is.Futva.Példás szalagozás mentén leosonás Csórra."Hát õk meg mit keresnek ott fenn balra a hegyen?"Ell.pont a kocsmateraszon,ellátmány beszerzése után gyors odébbállás,cigaretta témában kéretik elolvasni a "Tanúhegyek nyomában" túra kiírását,és a hallottakat(olvasottakat)megfogadni.Rendezõkre(a példamutatás okán)az íratlan szabályok” tízszeresen,százszorosan” vonatkoznak…Szerintem.

-Csórról irány a Kilátó-hegy,hát ezt "keresték" õk itt fenn a hegyen,jó húzás volt kihagyni az oda-vissza murvát.Aztán Száraz-horog,Meredélyfõ,Túró-horog,Sár-horog-jó kis hullámvasutazás az erdõben,ezen a túrán ez megbecsülendõ.Bagoly-völgy magasságában ell.pont csokival,majd kényelmes egyáltalán nem megerõltetõ Baglyas-hódítás.Kivételesen a szél csak lengedez,így hosszabb nézelõdés,bár a pára miatt a kilátás erõsen korlátozott.Baglyasról idén le a piroson szép útvonalon,majd balra fordulás a Hideg-völgybe.

-Inotai-víztározónál szokásos banános pont,felkapaszkodás a temetõkápolnához,visszanézés a magasból,majd kisebb nagyobb dombokon áttrappolás.Hát ez itt olyan igazi ipari környék,nagyfesz vezetékek keresztül-kasul mindenfelé,a csodálatos erõmû a távolban,mellettünk össze-vissza „harapdált”dombok,valamikori harckocsicsapások,növényzet szinte semmi……nem épp képeslapra való táj…..

-Aztán célbaérkezés,cél idén a Civilház,Emléklap-kitûzõ,gratula,egyebek.

A túra elsõ 15 kilométerét továbbra sem értem,semmivel nem lennénk szegényebbek,ha kihagynánk.Persze jó poén átgyalogolni egyik városból a másikba,ráadásul ezeknek neve szinte ordítva adja magát az egybeolvadáshoz.Lehet,hogy elõbb megszületett maga a név,mint a túra?:)A második 25-ös szakasz már rendben van,a beiktatott változtatások csak növelték az élményt.(Kivétel ez alól a füstös kocsma ep.)A jelzések szépen felújítottak az egész útvonalon,emellett tanári(néhol már túlzottan is) a szalagozás.Rendezõk kedvesek,ellátás kimondottan jó.A rendezés igényességét mutatja,hogy az útvonal csekély mértékû megváltozása miatt is új térképet kaptunk rajta természetesen az új útvonallal.A változásokra külön melléklet is felhívta a figyelmet.Az Emléklap szép,a kitûzõ más mint a tavalyi.A célszendvicsek némelyike még mindig vigyorog.

Köszönöm a lehetõséget

dnvzoli

U.i.:Ha valakit érdekelne a Lõvérek túra autós megközelítéssel Gyõrbõl,van még 4 helyem.Ha nem,megyek vonattal,mint eddig,az otthonmaradottak meg bánhatják!Ugyanezek vonatkoznak valószínûleg a Tanúhegyek túrára is.(06205866654 vagy e-mail,bár azt ritkán nézem meg:))

 
 
ÍrottkőTúra éve: 20102010.10.28 15:20:38
Írott-kõ(kitûzõn,kiírásban,itineren ÍROTTKÕ-így egyben,emléklapon kötõjellel:)teljesítménytúra,50-es táv.Harmadszor.

2010.10.16.

Míg tavaly ennek a túrának egyértelmû és mindennemû elsõbbsége volt az egy héttel elõtte megrendezett Bakonyi Barangolással szemben(azt azért hozzá kell tenni,hogy bizonyos sérülések is közrejátszottak ebben)idén a jelvényszerzõ BB-táv élvezte ugyanezt a megkülönböztetett figyelmet.Semmiképp nem akartam azonban lebecsülni az összegyûjtendõ több mint 2000 méter szintet,így volt bennem egy kis félsz a ráhangolódás elmaradása miatt.Attól már nem tartottam,hogy „kifog”rajtam a túra,viszont nem szerettem volna „végigszenvedni”sem,amit véleményem szerint egy alapos szellemi felkészüléssel lehet megelõzni.Persze,ha már fizikailag minden rendben,ugyanis hiába minden lelki ráhangolódás,ha fáj valamid.Szerintem.

Akkor tehát lássuk,mi is történt ezen a szombaton:

Kisebb kommunikációs hiba renbetétele után 5:45 körül gurultunk el Csuka Sanyival a Kõszeg-tábla mellett és pár perc múlva már az ismerõsök üdvözlése közepette töltögettük a nevezési lapjainkat a hûvös iskolaudvaron.A kétbetûs kitérõ után majdnem végleg a gimnáziumépület foglya lettem(találtam valahol jól a folyosó végén eldugva egy nagyon kulturált mellékhelységet)de aztán több zárt ajtó megrángatása után rájöttem,hogy a „Könyvtár”feliratú visz vissza az udvarra.Feriék(nafe)már aggódtak értem,de megnyugtattam õket,semmi baj,csak szimplán béna vagyok.Ezek után 6:10-es rajtidõvel indultunk bele a nagy kõszegi sötétségbe.

Az utcára kilépve az utat most nem vágtuk le a temetõ mellett mint mindenki,Ferit követtük,aki,mint mondta mindig erre szokott menni.Szerintem tévedett,mindig le szoktuk vágni,hiszen a túra hivatalosan is arra megy.Sebaj,ennél nagyobb gondunk sose legyen,az elõzõ kõszegi(KHT-3)túránkon meg ez volt a kijelölt út,most legalább kijavítottuk az akkori kispistázást:)

Valahogy nem ment a felpörgés,a többiek el is húztak tõlem,igaz többször meg is kellett állnom,mire kialakítottam a megfelelõnek vélt öltözetet az elõttünk álló közel négy kilométer emelkedõre.Fejlámpával baktattunk ki a városból,ha a városi aszfalton el is lehetett volna hagyni,az erdõbe érve mindenképp szükség volt rá elkerülendõ az esetleges orrabukást.E szakasz elsõ 2/3-ában kényelmesen,szerpentinezve szedtük össze a szintet,néha egy-egy rövid lépcsõsort beiktatva,néhány pontról szép kilátásunk volt a kivilágított kisvárosra.Aztán már nem volt kegyelem,beálltunk az Óház irányába és nem egész egy kilométer alatt átszeltünk vagy 12-13 szintvonalat.(Szintvonalak itt 10 méterenként.)A csúcshódítás a szokásos 50 perc altt történt meg,szusszantunk párat,eltettük a fejlámpákat és megindultunk az Irány-hegy irányába a kék sávon.Mint tudjuk ez a szakasz egy ideig enyhén emelkedik,de aztán az említett hegy vonalától kezdve Velemig nincs megállás,igazi idõeredmény-javító végig lejtõs szakasz következik ami a Vöröskereszt pihenõhely után a piros kereszt majd a piros sáv jelzésen halad.Közeledve Velemhez már kezdtük a bendõnket ráhangolni a finom teára mellyel majd a zsíroskenyereket öblítjük le,a falu elõtt még helyet is csináltunk az italnak:)

Aztán pecsételtünk,leakasztottam a poharamat,aztán mentem az üst felé,aztán nem volt benne semmi:(

Aztán kiderült,hogy még nem készült el a tea,így nem is ettem sokat(zsíroskenyér teával az igazi),majd ittam pár korty izo-löttyöt,és indultunk is tovább.(Nem bírom megállni,így leírom:egyik szervezõ bevallotta,hogy elõbb is elkezdhették volna a fõzést,a másik símán letagadta,hogy Írott-kõ elõtt is szokott tea lenni.Azt már végképp csak mérhetetlen gonoszságból árulom el,hogy volt ott tea,mert érkezett egy csapat,aki közül egy emberke”valakinek a fia”-a nõi névre nem emlékszem-volt,és mivel õ „valakinek a fia”volt,mindjárt a kezükbe is nyomták a poharakat a konyha elõtt…..)A kis protekciósok:)))

Kis közjáték után tehát megindultunk Bozsokra a kék kereszten gyönyörû hajlékok között.Hamarosan már a Bozsoki-patak völgyében jártunk én imádok mindent ami víz,itt is nagyon lélekemelõ volt a patak csobogása.Szokás szerint a falut csak épp hogy érintettük,pecsételés után ráálltunk a kék 3szög jelzésre.Kisebb kaptató után hullámvasutas szakasz következett,majd egy majdnem derékszögû jobb kanyar után pontosan 12 szintvonal átszelése várt ránk valami olyasmi célzattal,hogy közelebrõl is láthassuk a Kalapos-kõ nevû sziklaalakzatot.Miután ez megtörtént-miután újra a megfelelõ mennyiségû oxigén állt rendelkezésünkre-gyorsan tovább is indultunk az országhatár irányába.

Az útvonal egyik,ha nem a legszebb része következett.Jobbra alattunk az elképesztõen gyönyörû Sötét-völgy,aljában patakkal,hatalmas szálfákkal….

…majd véget ért a szem legeltetése,és már többnyire csak a lábunk elé néztünk a Dunántúl legmagasabb pontjára tartó kaptatón.Szembõl kisimult arcú,vidám túratársak érkeztek,szinte rohantak lefelé a hegyrõl,„hova ez a kapkodás?”-jegyeztük meg néha zihálva:)

A csúcson kaptunk pár szem diannás cukrot,majd pecsételés után nem is idõztünk sokat a szeles helyen,mi is elkezdtük a jókedvû downhill-szakaszt.Itt kezdtem jobban lenni,eddig valami teltségérzet,ha úgy tetszik hasfájás gyötört,ami szerencsére eddigre elmúlt.

Az oda-vissza szakasz után ráálltunk a piros sávra,majd elõször a Hosszú-völgy peremén,majd kimondottan a völgyben ereszkedtünk vissza Velembe.Idõközben befutott mellénk a Szerdahelyi-patak is,csobogásával tovább fokozva a természet nyújtotta örömöket.A patakban-miután úgy itéltük meg,hogy itt még talán nem szennyezett semmivel-bemosakodtunk a reggeli második felvonásához és újra csak meglátogattuk a híres Alkotóház udvarát.Az ellátmány eddigre teljes egészben elkészült,így pár szót váltva a mily meglepõ,épp szintén falatozó Kerek repkény- Kékdroid duóval mi is elköltöttük a tízórainkat.

A tea ismét nagyon finomra sikeredett,így csak némi repeta után indultunk el a Szent-Vid meghódítására.Az emelkedõ bár nem a legszelídebb fajtából való azért nem okozott megoldhatalan problémát.Bár úgy emlékeztünk,hogy a kápolnánál  nincs ell.pont azért elõvettük az igazolófüzetünket,hogy megállapíthassuk,hogy itt valóban nincs ell.pont.Még bekukkantottunk az épp nyitva levõ épületbe,aztán indultunk is tovább.

A kék karika jelzés nem gyenge emelkedõjén jutottunk fel a Hármashatár-hegy autósparkolójához,majd pár méter aszfaltozás és a Hörmann-forrás meglátogatása után végre újra lejtõs szakasz következett a Stájerházakig.Kiélveztük a lejtõt amennyire csak lehetett,tudtuk,hogy egy ideig megint csak elbúcsúzhatunk az ilyen kellemes szakaszoktól:)A ponton begyûjtöttük a szokásos almánkat,majd azt harapdálva elkezdtük legyûrni a fehér pöttyökkel megjelölt etapot.

Komótosan felbaktattunk a Tábor-hegyre,majd nyugtáztuk,hogy már csak egy ilyen kapaszkodás vár ránk,és az igaz,hogy lényesesen meredekebb,de lényegesen rövidebb is.A Paradicsomos ell.ponthoz óvatosan cikk-cakkban ereszkedtünk le,ahol összefutottunk tavalyi kollégánkkal Péterrel aki épp „soha többet ezt a túrát”hangulatban volt,ráadásul a 70-en,úgyhogy volt még pár km hátra neki:)Próbáltunk lelket önteni bele,láthatóan nem sok sikerrel,aztán megkezdtük a kanyargást a Hét(vezér)-forrás felé.Így sokadjára már ez sem tûnt olyan megterhelõnek,sõt unalmasnak sem,igaz,hogy aszfaltozni kell elég hosszan,de közben lehet nézelõdni,beszélgetni-szóval jó társaságban hamar elfogy az út.

Az én térképemen még nem szerepel,de már jóval a forrás nagy kanyarja elõtt megy le balra egy –ha jól rémlik-valamilyen kék jelzés Hét-forrást elõrejelzõ felirattal(esetleg,ha járható be lehetne iktatni a túrába,kiküszöbölve az itteni oda-vissza szakaszt),mi azonban kiírás szerint haladtunk tovább az aszfalton az említett kunkor felé.Balról aztán a mélységben feltûnik maga a forrás,itt a kispistázók,a lábukat nem kímélõk általában nekivágnak az avarral borított hegy(vagy völgy)oldalnak,mi meg csak úgy öregesen a kapott útvonalvázlatot figyelembe véve leballagunk az aszfaltcsíkon.

Az már a Paradicsomos ell.ponton látható volt,hogy jó fél órával jobb az idõnk,mint tavaly,és ez a helyzet a forráshoz érve csak javult.És,hogy maradjon is minden így,nem is húztuk hosszúra a pihengetést,neki is vágtunk feltenni az „I”-re a pontot.(Az evést-ivást én már elrendeztem jóval a forrás elõtt,arra gondolva,hogy az ott elfogyasztott táplálék már csak felesleges teher,energiát már nincs ideje adni)

Feri vezette a csapatot,elõször úgy tûnt,hogy ez a kaptató az elmúlt évben valahogyan megszelidûlt,de aztán persze megmutatta igazi arcát.Nagy megkönnyebbülés volt felérni a vízszintes szakaszra.Aztán már látótávolságba került a kilátó,még egy kis kapaszkodás,majd újra könnyebb rész,majd egy bal kanyar és már fenn is vagyunk!Ez évrõl évre könnyebben megy,azt azért leszögezhetjük.

Pecsételés után Sanyival elhagytuk Ferit és az épp hozzácsapódott túratársakat,és szó szerint lerohantunk a hegyrõl.Na,ilyet sem csináltam még ilyen hosszúságban,de nem mondom,hogy olyan rossz lett volna.Kicsit féltem,hogy esetleg a térdeimnek késõbb ez nem fog tetszeni(hiába mondják a hozzáértõk,hogy lefelé,ahol a terep engedi jobb a térdnek a kocogás)de szerencsére nem lett baj a dologból.Leérve az aszfaltra aztán visszaváltottunk gyaloglásra,és a kijelölt(temetõ melletti)úton begyalogoltunk a célba.

Ha azt vesszük,hogy elsõ nekifutásra 11:45 lett az idõm,akkor a mostani 10:30 azt hiszem nem lebecsülendõ.Fõleg úgy,hogy most sem szakítottuk meg magunkat,lényegében a saját tempónkban haladtunk végig.Persze könnyû egy olyan csapatban haladni,ahol a három tagnak közel azonos a tempója,senkit sem kell visszafogni,és senkire sem kell várni.

Nos,a kezdeti „gyilkos”majd a folytatásban alkalmazott „nagyon kemény”jelzõt most nagyképûen az „elég kemény”-re cserélném,aztán majd jövõre meglátjuk:)

A sikeres teljesítésért a szokásos Emléklap és sajnos a szintén szokásos kitûzõ jár,ami annak fényében még „bántóbb”hogy pl. a 70-esek öt félébõl választhatnak.Az ellátásra viszont-a kis teás bibin kívül-nem lehet egy rossz szavunk sem,hiszen Velemben kétszer van zsíroskenyér plusz tea(?),Írott-kõnél diannás cukorka,Stájerházaknál alma,a célban pedig idén már két darab nagyon finom,friss szalámis szendvics plusz szörp.

Még egy észrevétel itt a végén:Sokan,úgy tudom azért nem választják a 70-es távot,mert hogy állítólag az utolsó 20 kilométer elég ingerszegény,ráadásul nagyon sok az aszfalt.Ha ezen lehetne változtatni-akár komolyabb szintemelkedés árán is,na azért nem 3500 méterre gondoltam-mindenképp vonzóbbá tenné ezt a távot.Talán még én is belevágnék:)De azért az 50-es kitûzõket ettõl függetlenül is lehet frissíteni!:)

Jövõre remélem jön a negyedik.

Köszönöm a lehetõséget.

dnvzoli

 
 
 
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20102010.10.13 13:10:54
Bakonyi Barangolás 70

2010.10.09.

 

Jó egy hónapja,Kõszegen voltam utoljára teljesítménytúrán.Életem elsõ 70-ese elõtt viszont nem akartam túlzottan leereszteni,így a kondi megtartása érdekében a két túra elõtt félúton-igaz két részletben-lejártam a Rómer Flóris Jelvényszerzõ Túramozgalom útvonalát a maga kicsit több mint 72 kilométerével.Amellett,hogy szép élményekkel gazdagodtam az õsziesre fordult erdõben,(szarvasbõgés,egyebek)bejártam olyan számomra eddig ismeretlen szakaszokat is,melyeknek tapasztalatait kamatoztatni tudtam ezen a teljesítménytúrán.

 

Szép ködös délelõttrõl szóltak az idõjósok hírei,tartva ennek közlekedésre gyakorolt hatásaitól kicsit bõvebb lére eresztettem a Zircre jutáshoz eltervezett idõt.Szerencsére azonban csak kisebb ködfoltokkal kellett megküzdenem,így 6 után pár perccel le is parkoltam az iskola közelében.Épp akkor vágódott ki a kapun a túrázók elsõ nagyobb csoportja.Nem siettem túlzottan,M.”Túrázz a vonatért”András veszprémi lakossal volt egy találkozóm 6:20 körül,így kényelmesen átvedlettem „túrázóvá”,neveztem és elballagtam egy ismerõs pékség boltjához ahol a Rómer Flórison nagyon finom lekváros-pudingos lepényt vásároltam.Csak az épp aktuális gazdasági helyzet megörökítése miatt írom:a két hete 170 forintos pékáru mára már nem aprózta el a dolgot és kerek 200-ért kínálta magát a kedves vevõnek.Reggeli közben a találkozó sikeresen le is zajlott,ezután durván 6:25-ös rajtidõvel kezdtem meg életem eddigi leghosszabb menetét.

 

Még a városon belül összefutottam Cs.Sanyival,vele indultunk meg a Bakony újabb meghódítására.Kíváncsi voltam merre fut ki a zöld sáv Zircrõl,ill. hogy ez az útvonal mennyire kijelzett,ugyanis a Rómer Flóris ellenkezõ irányba való teljesítése alatt kilépve a várost határoló erdõbõl a mezõre bizony elvesztettem a jelzést és szabályosan,toronyiránt,tökön-babon átvágva értem el Zirc szélsõ utcáját.Most letisztázhattam magamban ezt a szakaszt is,amit a rendezõk egyébként ahol kellett ideiglenesen kihelyezett jelzésekkel,szalagozással is megerõsítettek.Várakozásaimmal ellentétben a domboldal füve nem áztatta el mindjárt a túra elején a bakancsomat,ugyanis szép fehér bevonatos és kellemesen ropogós volt.Még bent a városban a szemem láttára billent át a hõmérõ kijelzõje nulláról mínusz egyre,úgyhogy nem volt min csodálkozni.Ha csak nem a ködben úszó zirci laposon ami valóban szemet gyönyörködtetõ látvány volt.

 

Haladtunk tehát a Rómer Flóris Emlékút zöldjén,idõnként meg-megállva egy-egy fénykép erejéig,tényleg egyik ámulatból a másikba estünk annyira szép volt a ködös reggel.Lassan a hátunk mögött aztán felkelt a Nap is,(meg is jegyeztük,hogy figyelmes túraszervezõ ilyenkor nem indít túrát keletnek)így ezután jó darabon a fények különös játékát is élvezhettük.Különleges látvány ilyenkor a harmatcseppekkel vastagon végigfuttatott pókhálók tömege,melyek gyöngysorként feszülnek a bokrok-fák ágai között.Látni kell.

 

A Köves-hegy magasságában aztán átváltottunk a piros keresztre,majd rövidesen meg is érkeztünk az elsõ ell.pontra a Zoltay-forráshoz.Eddig megúsztam az átázást,ivás közben aztán az egyik bakancsom belecsúszott a forrás kis medencéjébe aminek módfelett örültem.Ivás után folytattuk utunkat tovább a piros kereszten,hamarosan már a fokozottan védett és épp ezért nem is látogatható Nagy-Som-hegy oldalában talpaltunk.Még egy utolsót gyönyörködhettünk a ködös pénzesgyõri medencében is.Itt az volt különösen szép,hogy a köd már nem töltötte be teljesen a látóhatárt,hanem szépen megült a laposabb részeken miközben a magasabb pontok,a fák koronája már kikandikáltak belõle.

 

Aztán beváltottunk az erdõbe ahol nagy örömömre Pistit(stalker)és fiát Bazsit értük utol,akik szintén a 70 kilométer legyûrését tûzték ki mára feladatul.Négy fõsre duzzadt tehát a csapat.

 

A Pénzesgyõr-Bakonybél mûutat keresztezve aztán lecseréltük az eddig használt jelzésünket a zöld 3szögre,mivel a Kertes-kõi szurdokot szerettük volna útbaejteni.A szurdokvölgy bejáratánál megkaptuk második pecsétünket egy szelet csoki társaságában majd bevetettük magunkat a Bakony egyik legszebb sziklaalakzatokkal övezett völgyébe.Hatalmas kõfalak között köveken egyensúlyozva,lassan haladtunk,igazából itt nincs is értelme sietni,érdemes jókat nézelõdni.Ahogy az Alsó-Cuha szurdokánál,szerintem itt is felírhatnák a térképre,hogy magas vízállásnál nehezen-vagy egyáltalán nem–járható.Ha csak 30 cm-rel lett volna magasabb a patak szintje,bizony lett volna olyan rész ahol törhettük volna a fejünket a hogyan továbbon:)

 

Amilyen szép olyan rövid ez a szurdok,pár perc alatt ki is jutottunk belõle és a Szömörke-völgy bejáratától pár méterre felkanyarodtunk jobbra az Öreg-kerülõ-hegyre (Ez az a kanyar amit a Sumin tavaly nem vettem észre,pedig-igaz elég takarásban-ott van a nyilazott jelzés egy öreg-talán-vadkörtefán)Meredek de elég rövid kaptató után balra fordultunk a szép bükkösben és áthullámvasutaztunk a Csúcs-hegyre a fakitermelõk által helyenként elképesztõen szétgyúrt utakon.Itt,mivel néha nem úsztuk meg ezen „utak”keresztezését mindkét bakancsom bokáig merült a híg sárba.Az afrikai szavannákon a vadak külön örülnek az ilyen bevonatnak,hiszen távoltartja tõlük az élõsködõket,én már nem tudtam neki határtalanul lelkesedni,mert a bakancsom szellõzése gyakorlatilag megszûnt általa.Csúcs-hegyen aztán visszatértünk a hûtlenül elhagyott piros keresztre,majd ezen a jelzésen egy szép árok peremén leereszkedtünk a Szent-kúthoz.Kissé körbenéztünk,sajnos foglalt forrást nem találtunk,így begyalogoltunk Bakonybélbe,ott is a Pikoló nevû vendéglátó egységbe.Itt a pecsét mellé egy 150 ft-os bónt is kaptunk,amit ki-ki ízlése és igénye szerint beváltott,ettünk pár falatot,majd az útra töltöttünk még az épp elkészült teából is a poharunkba.Visszagyalogoltunk a Szent-kutas leágazóig,majd a falut a sárga sávon hagytuk el.Közben a teánk is kihûlt annyira,hogy szép apránként meg tudtuk inni.

 

Mivel mindannyiunk lábbelije át volt nedvesedve azt a döntést hoztuk,hogy a Gerence-völgyben inkább az amúgy gyûlölt aszfaltot használjuk,hogy az idõközben szép napsütésessé vált idõben száradjanak kicsit a bakancsok,cipõk.Persze ránéztem azért a térképre,mivel kispistázni semmiképp nem szerettem volna,de a két út között nem fedeztem fel különösebb eltérést már ami a hosszukat illeti.Így mi hárman nekivágtunk az aszfaltnak,Sanyi akinek amúgy is volt némi lábfájdalma-és „csak”a 45-ön volt,letért a kiírás szerinti kék keresztre.

 

Túlélve néhány eszement autóst(igaz,most mi voltunk rossz helyen)megérkeztünk a Gerence-pihenõbe,majd pecsételés után a zöld kereszten elkezdtünk kapaszkodni a Táborhely-hegyre.Pistiben erõsen motoszkált a kiszállás gondolata elhúzódó sarokfájdalma miatt,de a döntést mindig késõbbre halasztotta.Küzdött hõsiesen.Nekem is volt azon a tájékon már sérülésem,tudom milyen a minden lépésnél benyilaló fájdalom.

Átkeltünk tehát a szép hegyen,majd egy erõs szintvesztéssel leértünk egy erdészeti mûútra amin jobbra fordultunk a kék sávon.Egy mészégetõ után hamarosan a Hideg-völgy bejáratánál találtuk magunkat ahol a következõ pontõr már várt ránk.Mivel elég komoly szintemelkedés elõtt álltunk újra csak dobtunk pár falatot a lovaknak,majd nekiindultunk.Hamar leesett,hogy én már jártam itt,épp tavaly a BB20-on.Az emelkedõ tavaly óta mit sem enyhült,fújtattam rendesen,mire felértem.Bazsiék szereztek is nem kis elõnyt,de rendesek voltak és bavártak a tetõn.A völgy egyébként nem véletlenül kaphatta a nevét,fiatal kollégánk ingujjra vetkõzve kezdte a meghódítását,aztán kapaszkodó ide vagy oda,vissza kellett öltöznie.

Megkerültünk egy elhagyott kõbányát,majd a Nádajtó-árok peremén haladva értük el a következõ ell.pontunkat a Királykaput.Úgy emlékeztem hogy szebb ez az árok,szép nagy azzal nincs is semmi baj,csak eléggé kaotikus a kinézete.Hogy ez a favágók,vagy a tavalyi viharok mûve azt nem tudom.

 

Királykapunál pogácsát kaptunk szörppel az átfagyott pontõröktõl.Voltak akik elmentek felderíteni a közeli Király-kutat is,mi a falatozás után rögtön el is indultunk a piros sáv irányába.Kiérve tehát a mûútra jobbra fordultunk,majd pár lépés után betértünk az erdõbe és a régi kisvasút töltésén igyekeztünk vissza a Gerence-pihenõhöz.(Pár perce haladhattunk csak a piros sávon,mikor 4-5 fõs csapat ereszkedett le jobbról a hegyoldalból,keresve az említett jelzést-lényegében a pihenõhöz tartó utat.Elmondásuk szerint az ell.pont(Királykapu)után elnéztek egy kanyart,hát én akárhogy nézem a térképet,nem tudom kitalálni,hogy lehetett ennyire elkeverni,és fõleg,hogy hol:)

Pistiéknek ezen a szakaszon idõnként komoly gondjaik akadtak a nagy szemû kövekkel felszórt úttal,ez ellen engem a vibram-talp kiválóan megvédett,akinek érzékeny a talpa az ilyenre a vibramot csak ajánlani tudom.Igaz egy hátránya mindenképp van:a vizes köveken iszonyúan csúszik,de hát valamit valamiért.

 

Eseménytelen gyaloglást követõen újra csak a Gerence-pihenõnél növeltük az igazolólapunkon található pecsétek számát,majd kisebb erõgyûjtõ pihenést és falatozást követõen elindultunk túránk legmagasabb pontja felé.Félve néztem a következõ kilométer elé,ugyanis Ösvénytaposóék beiktatták az útvonalba az Odvas-kõ barlangot is.Ami persze nem baj,hiszen ez egy elég jelentõs képzõdmény a Bakony rengetegében,csak az a lépcsõsor,ami oda felvisz,az ne lenne!:)Nagyon utálom a lépcsõsorokat.Nyilván oda építenek lépcsõsort ahol sok turista fordul meg.Ezzel még nem is lenne semmi probléma.A másik ok a sok turista mellett,hogy valószínûleg jó meredek az az út,hogy ha muszáj lépcsõsort kialakítani.Na ez a nagyobb gond:)És nem elég,hogy meredek,de még emellett olyan hosszú is,hogy csak na:)

Bazsi meg csak szökell felfelé,tudomást sem véve a gravitációról,rólam meg folyik a víz,iszonyúra szenvedek.Hiába,gyík vagyok,nincs mit szépíteni.Aztán felérek a barlang szintjére,elõre nézek,még mindig lépcsõ….

Megváltás volt kijutni a piros sávra…..

 

Komolyan mondom,inkább 5 km plusz,mint egy ilyen kapaszkodás.Volt is aki kihagyta és végig a piros sávon jött fel idáig.

 

A nagyteveli túrán jártam itt utoljára,és még én nyugtatgattam Pistiéket,hogy nem olyan vészes a következõ szakasz a Kõris-hegyig.Igaz,hogy 7 kilométeren durván 500 méter szint,(Gerence pihenõ-Kõris-hegy viszonylatban)de az nem vészes.Egyet nem számoltam:hogy mindezt 38 kilométerrel a hátunk mögött kell megtennünk.Meg én olyanra emlékeztem,hogy hullámvasút-szerû a szakasz,tehát vannak benne néha vízszintes,neadjisten lejtõs részek is.Aztán nincsenek:)Egy centi lejtõ nincs egészen a csúcsig:)El is halkultunk rendesen,a csendet csak Pisti törte meg néha mikor rászólt a fiára,hogy lassítson picit.Az aszfalton már nagyon elcsoffadtam,erõm utolsó szikráival jutottam fel a csúcsra.

 

Nagy szerencsénkre kiváló idõ volt a kilátó lábánál,túrázók heverésztek mindenfelé a fûben,mi is követtük a jó példát.Bõ tíz percet töltöttünk regenerálódással,ettünk,ittunk,heverésztünk.(A ponton nápolyi plusz ásványvíz esetleg szörp volt a szolgáltatás)Meg is lett a hatása,szinte kicserélõdve indultunk neki a számomra még ismeretlen kék barlang jelzésnek.Elképesztõen szép és elképsztõen meredek úton halad az említett jelzés,tényleg nagyon óvatosan lehetett csak haladni,figyelve minden egyes lépésre.Sajnos minden óvatosság ellenére Pisti egy helyen elcsúszott,így a már hozott sarok-és a lépcsõsoron beszerzett térdsérülése mellé még a combja is meghúzódott. Megijedtem mikor láttam,hogy mi történt,egybõl az járt a fejemben,hogy hogy visszük ki innen,ha komoly a baj.Szerencsére tovább tudott jönni.Itt található egyébként az Ördög-Lyuk(térképen Ördög-lik) barlang,és az itiner megemlít egy elhagyott márványbányát is ami pár perces kitérõvel elérhetõ.

 

Az izgalmakkal teli ereszkedést követõen leértünk a hegy körül kanyargó mûútra amin balra fordulva folytattuk a túrát a Márvány-völgyben.Jobbra letértünk az útról,majd párszáz méter után ráfordultunk a Barátok útjára,vagyis a zöld sávval jelzett turistaútra.Bal oldalunkon a halomsírmezõkkel haladtunk,majd számos völgy mellõzésével hatalmas bükkfák árnyékában   már a közös kék-zöld sáv jelzésen ereszkedtünk le a Száraz-Gerence-völgybe.Megkaptuk aktuális pecsétünket és balra fordulva elindultunk aszfaltot koptani az Öreg-Séd kiszáradt medre mellett mintegy 3,5 kilométeren át a sárga sávon.(Közben úgy félúton egy kisebb technikai kiállásunk alatt egy idõsebb túratárs,vállán hanyagul átvetett táskájával valami olyan sebességgel gyalogol el mellettünk,hogy a menetszele szinte belelök a patakmederbe:) Kb ¾ óra múlva balra befordultunk a Tekers-kút árokba a sárga karika jelzésen,majd elérve a zöld sávot jobbra tértünk le egy eléggé vizenyõs erdei útra.A csapásokban szerintem egész évben ott a víz,egész szép növényvilág alakult már ki bennük,komolyan mondom én már a halakat kerestem-hiába:)

 

Durván egy kilométer után aztán a Kuruc-rét túloldalán dobtunk egy jobbost a zöld karika jelzésen,és a fák között hirtelen beállt szürkületben begyalogoltunk a Bödön-kúthoz,ahol a túra legkomolyabb frissítõpontját állították fel a rendezõk.A szabadtûzön fõtt tea mellé,ki-ki ízlése szerint választhatott magának kenyeret különbözõ feltétekkel,én maradtam a lekvárosnál,a többiek ha jól láttam a hagymás-zsírosat választották.Kellemes meleg volt a tûzrakás mellett,nehezünkre is esett az indulás(lehet persze hogy ebben nem kis szerepe volt a ponton tevékenykedõ felettébb csinos lánykának is:),de erõt vettünk magunkon,és fejlámpáinkat üzembe helyezve búcsút intettünk a kedves társaságnak.Sokkoló volt a pár méter alatt bekövetkezett mintegy 15 fokos hõmérséklet esés,kellett pár méter míg újra bemelegedtek a futómûvek.Mellénk szegõdött itt két budapesti srác,akik rövid ideig robotszerû járásukkal szórakoztattak minket,váltig állították,hogy csak a vicc kedvéért teszik mindezt:)Jópofa emberkék voltak amúgy tényleg,ezután végig együtt haladtunk,színt vittek a csapatba,ami nem is jött rosszul az utolsó 15 kilométerre:)

 

Kiérve Bödön-kúttól az aszfaltra tehát balra fordultunk(a régi Szépalma irányába)majd néhány méter után jobbos következett-ráálltunk a kék sávra.Ezen a jelzésen-már sötétben-jutottunk el Szépalmapusztára.Említettem a többieknek-és most látom,ezt az itinerünk is megteszi-hogy milyen szép ez az arborétum ami mellett épp haladunk,õk ezt nagyon köszönték,és mondták,hogy igen,tényleg szép,látják õk is:)Haladtunk tehát Szépalma sárga sávján,majd a hotel épülete elõtt elfordultunk jobbra és a tó mellett felballagtunk a dombra ahol egy autóban ülve már vártak a pontõrök.

(Érdekes hely ez a Hotel Szépalma.Nem hiszem,hogy általános gyakorlat,hogy egy négy csillagos szálloda átengedi a területén az egyszerû bakancsosokat,fõleg éjjelek éjjelén.Kellõen sznob társaságban menõzhetünk is:"Ja,Szépalma,évente párszor megfordulok ott",aztán ha nem kérdeznek tovább,nem kell az orrukra kötni,hogy csak "átutazóban":)

A dombtetõn kisebb riadalmat keltett egyesekben a nagy sötétségbõl egyszer csak felbukkanó néhány ló,persze aki nem számít rá meg is lepõdhet,én elismerem.Pecsét mellé itt hatalmas almák közül választhattunk,majd folytattuk utunkat a sárga sávon.Durván egy kilométer után aztán rátértünk a piros keresztre,amit egy trükkös kanyart nem észrevéve mindjárt el is vesztettünk volna,ha Bazsi nem kiált bele a nagy magyar éjszakába,hogy R.Pisti gyenesdiási lakos-akitõl a GPS-en levõ útvonal valószínûleg származott-itt bizony letért jobbra.És valóban,visszatértünk az elkerült leágazóhoz,majd jobbra fordulva megkezdtünk egy hosszú emelkedést egy térképen meg nem nevezett dombra.(a zavart az okozta,hogy egyrészt nem „nyilazott”volt a letérésnél a jelzés,másrészt a keresztezõdés UTÁN volt felfestve a fára)

 

Felérve a dombra tartottunk egy kis szünetet,megkértem a többieket,hogy kapcsoljuk le a fejlámpákat egy két másodpercre,így gyönyörködjünk az ezer csillaggal borított égboltban.Miután ezt megtettük indultunk tovább.Az eddig itt beszerzett szintemelkedést intenzív ereszkedéssel vesztettük el,a hegyoldalból világító szempárok tûntek fel idõnként.Amúgy hihetetlen csend ült a tájon,csak lépteink zaja zavarta meg a nyugalmat.

 

És Pálihálás nincs sehol:)

 

Már-már azt kezdtük hinni,hogy Pálihálás nem is létezik-és akkor nyilván a valaki által megemlített pálihálási vad kutyák is csak a képzelet szüleményei.Csak nem akartunk ugyanis odaérni.Pisti és Bazsi a tavalyi BB 45 okán már ugyan jártak ott,de emlékeik kicsit megtréfálták õket,mindenféle kanyarokat említettek,a kanyarok után várható mindenféle eseményekkel,de Pálihálás csak nem jött el:)

 

Aztán persze eljött:)

 

Egy messzirõl észrevehetõ kivilágított munkagép és egy balról befutó ember által épített kerítés jelezte,hogy valamiféle lakott terület felé közeledünk,ami a településnév-tábla tanúsága szerint nem volt más mint Pálihálás:)

Nagy volt viszont a csend.Hol vannak a kutyák,amikkel majd meg kell küzdenünk?Épp ennek említésére aztán beindult az ugató kórus,mi megmarkoltuk botjainkat és…..

És nem történt semmi,szépen kiballagtunk az egyutcás „falucskából”,különbözõ történetekkel szórakoztatva magunkat az itt már valóban „nemszeretem”aszfalton.

 

A Kõ-Kuti-erdõ szélénél még meglátogattuk azért az utolsó pontõrt is,már csak azért is mert volt neki jópár tasak Chio ropogtatnivalója.Kis noszogatásra aztán nekiindultunk az utolsó emelkedõnek,ami most kimondottan hasznosnak bizonyult,ugyanis a ponton töltött pár perc is elég volt hozzá,hogy kicsit kihûljünk annak ellenére,hogy ez a pontõr is rakott magának tüzet.Az elsõ métereken még a kezem is fázott kicsit,de aztán a bemelegedés után már nem volt gond.Átkeltünk tehát a Kõ-kuti-erdõn,majd Tündérmajoron(itt néhány szalag azért könnyített volna az útvonal követésén,bár nem volt megoldhatatlan a feladat)(fõleg nekünk GPS-szel:),és a domb tetejére érve már feltûntek Zirc fényei.

 

A város határát elérve,a már reggel megismert úton értünk célba.

 

A célidõm 21:40 lett,ha azt számoljuk,hogy a lapon szereplõ 06:15 ellenére úgy 06:25-30 körül indultam neki ténylegesen a távnak akkor 15 óra 10-15 perces menetidõ jön ki a végére.Azt hiszem ez jónak mondható 70 kilométeren 1845 méter szintemelkedés mellett.

 

Kicsit az ismeretlentõl(az eddigi leghosszabb túrától)való apró félelemmel készültem erre a túrára,valójában a legnagyobb veszélyt abban láttam,hogy 50 kilométer környékén már általában se enni,se inni nem tudok,és akkor mi lesz az utolsó 20 kilométerrel.Ez a gond szerencsére nem jött elõ,a túrán sokszor ettem keveset,sokszor ittam,és az evések végén általában mindig bekaptam egy marék sós mogyorót is.Amikor meg úgy éreztük,hogy pihenni kell,leültünk-hisz ez nem verseny,még ha titkon azért mindenikiben ott  motoszkál a minél jobb idõeredmény elérése is.Megúsztam mindenféle fájdalom nélkül,egyedül az utolsó 5 kilométeren éreztem úgy,hogy méretes vízhólyag van a lábamon,de csak kiázott a bõröm,lehet,hogy egy jó idõben elkövetett zoknicserével ezt az apróságot is ki tudtam volna küszöbölni.Ez a pár sor talán OFF-nak tûnhet,igazából azért vetettem papírra,hogy a magamfajta kis rutinnal rendelkezõ „hosszútávosoknak”esetleg segíthetek néhány tapasztalattal.

 

Ez a túra tûnt a lehetõ legjobb választásnak az elsõ 70-es menetre,és az eredmény minden várakozásomat felülmúlta.A túra nagyon magas színvonalon szervezett,kitûnõ az ellátás,eltévedni szinte lehetetlen-a jelzések szinte az egész útvonalon ropogósan frissek,szükség szerint szalagozással megerõsítettek.A többlapos A3-as igazolófüzet tartalmaz szöveges leírást,útvonalvázlatot,távés szintadatokat(szakaszonként is),szintmetszetet,bakonyi ismeretanyagokat.Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a túrát,akármelyik távot is szeretné megcsinálni.A sikeres teljesítésért egyébként egy szép színes Oklevél,valamint nekünk 70-eseknek egy nagyon szép színes fémjelvény járt.Életem elsõ teljesítménytúrás fémjelvénye!

 

Köszönöm a társaságot Sanyinak,Bazsinak,Pistinek és a két fõvárosi srácnak(neveket sajnos nem tudok,egyikõjük talán Peti?)

 

A rendezõknek pedig:

 

Köszönöm a lehetõséget

 

dnvzoli
 
 
Avar-kortól napjainkig - Történelmi gyaloglás a Kőszegi-hegységbenTúra éve: 20102010.09.09 15:15:59
„Avar-kortól napjainkig”-Történelmi gyaloglás a Kõszegi-hegységben 35 kilométeren át.

2010.09.04.

Egyik kedvencem a Kõszegi-hegység,és bár azt késõn vettem észre,hogy idén akár a "Kõszegi-hegység Túrázója" is lehettem volna,ha teljesítem a rendezõk által indított mozgalom mindhárom túráját,ez a harmadik rendezvényük önmagában is érdekes,szép,tartalmas programnak ígérkezett.Az eddigi beszámolók pozitív hangvétele("Út az ismeretlenbe"-A Kõszegi-hegység rejtett(ebb) értékei,"Vizek nyomában"-Forrástúra a Kõszegi-hegységben),a 35 kilométerre megadott 1100 méter szintemelkedés,na meg az ezen a tájon begyûjtött eddigi tapasztalataim tehát ezen a szombaton egyértelmûen arra sarkaltak,hogy Kõszeg felé vegyem az irányt.Szerencsére tervem befogadó fülekre talált,így Márti,Laci és Sanyi is velem tartott.

Nem számoltam ki percre az idõnket,így kényelmes autózást követõen 7 órakor el is rajtoltunk a várudvarban kijelölt rajthelyrõl.Egy kis problémánk mindjárt az elején adódott:Sanyi egyik már eléggé leharcolt túrabotja végleg megmakacsolta magát és az istenért sem volt hajlandó a megfelelõ méretûre szétcsúszni.Így lett egy hegymeneti és egy lejtmeneti botja,na meg kiválóan tudta alkalmazni ott,ahol az ösvény a menetirányunkra merõlegesen lejtett.Persze nagyon sok ilyen szakasz volt:)

A túra a vár elhagyása után a Hunyadi utcában indult,elhaladtunk az Írottkõ-túrák indítási helyéül szolgáló iskola elõtt,majd a Kereszt utcán át értünk ki a Temetõ utcába,ahol jobbra fordulva haladtunk tovább a Szénsavas-kút irányába.A turistatérképemen ez a zöld sáv nyomvonala,a rendezõktõl kapott térkép szerint ez a jelzés  az iskola után tovább halad egyenesen a Hunyadi utcán,majd annak végén fordul le balra a Szénsavas-kút felé.A szöveges leírás is ez utóbbi verziót támogatja,nem volt célunk a kispistázás,elnézést érte,ha tévedtünk.

Szénsavas-kút sajnos vizet nem adott,így ezt kihagyva számomra ismeretlen szakaszon folytattuk utunkat az Y-nál most balra tartva.(illetve a zöld sáv erdõbe betéréséig már jártam erre,mikor az elsõ Írottkõ 50-emen rossz ágát választottuk ennek a jelzésnek)Haladtunk tehát az aszfalton szebbnél szebb házak mellett.A  levegõ eléggé párás volt,próbálgattuk itt az eljén mi lenne az ideális öltözet négyen négyféleképp,én végülis maradtam egy aláöltözet póló plusz egy vékonyabb pulóver változatnál.Késõbb volt a túrának melegebb szakasza is csak akkor meg már nem mertem lejjebb vetkõzni.

Hamarosan aztán letértünk a burkolt útról,bevetettük magunkat az erdõbe.Rövid ideig haladtunk a fák árnyékában,majd egy kiskertes övezetben talpaltunk tovább,a szilvázgatás közben majdnem el is vétettük az éles balkanyart,amire a jelzés kényszerített bennünket.Ez a rész volt egyébként a Pogányok.A sárga sávot(na meg a frissen festett sárga „alpannonia”-jelzést)követve haladtunk,vadkerítést kerülgetve,Doroszlói-patakon átkelve.A patakátkelés nem okozott különösebb nehézséget,bevallom õszintén nem is rémlik,hogy egyáltalán volt-e benne víz.Annál több víz került a bakancsunkra a következõ rétrõl,kissé meglepett bennünket a cafatos fû,pedig igazán számíthattunk volna rá:)Jobbra tekintve a hegység vonulataiban gyönyörködhettünk,majd egy szûk bozót-folyosón áthaladva fogytak a kilométerek.Újra visszatérve a civilizációba hamarosan meg is érkeztünk a Stefanich Pincészethez,ami az elsõ ell.pontnak adott otthont.Itt a kedves pontõr-Krisztián- hatalmas szilvával kínált bennünket,megvallom én már tartok ettõl a gyümölcstõl,így az úton eddig elcsent példányok után már nem mertem újabb adagot bevinni a szervezetembe:)

A többiek fogyasztottak,majd elbúcsúztunk és indultunk tovább Cák irányába.Pár perc múlva már az említett falu fõutcáján haladtunk,majd másokkal ellentétben és nem mellesleg Sanyi invitálására megnéztük a híres cáki mûemlék pincesort.(Amúgy a sárga sáv is itt halad.)Néhány fotó után visszatértünk az eddig használt útra majd hol a kavicson,hol az ezzel párhuzamosan haladó füves úton szõlõdombok árnyékéban megérkeztünk Velembe.Leereszkedtünk a falu fõutcájára,közben megcsodálhattunk egy kabrió-teherautót.Valahogy úgy kell elképzelni,mint egy jól megtermett lovaskocsit,ami elõtt nincs ló,a bakon ülõ hajtó kezében meg nem ostor meg gyeplõ hanem kormány van:)Kérésünre a kedves „kocsis”egy fotó erejéig meg is állította a jármûvet pedig így elvesztette a lendületét.Viszont így megtudtuk,hogy a teherszállító alkalmatosságot Ford motor hajtja,és hogy amúgy teljesen szabályszerûen van elkészítve,még rendszámmal is rendelkezik:)A fõutcán jobbra fordultunk,majd átgyalogoltunk a falun és a kék rom jelzés mentén megkezdtük túránk elsõ és egyben a legmeredekebb emelkedését.Ez a szakasz már ismerõs volt az Írottkõ-túráról,nem is okozott csalódást most sem:)Mivel azonban most nem diktáltunk magunknak olyan õrült tempót több idõ jutott nézelõdésre.Gyönyörû ez a rész,lényegében egy vízmosásban haladtunk felfelé,a partoldalban álló fák földbõl kikandikáló gyökerei sokszor fejmagaságban vannak,jobbra lent hatalmas árok fut,talpunk alatt víz által barázdált az ösvény…..szép.

Lihegve,kívül belül vízesen értünk fel a Szent-Vid kápolnához ahol a második ell.pont tanyázott.Pecsét mellé Sport szeletet kaptunk,szusszantunk pár percet.A ruházaton nem volt tanácsos könnyíteni,a Sanyi zsebében lapuló hõmérõ is csak 16 fokot mutatott,pár perc után már nem csodálkoztam a pontõr kisasszonyon aki nyakát behúzva,kabátban,kezét a kabátzsebbe rejtve összehúzódva toporgott.A lányok általában amúgy is „fagyosabbak”,mi izzadtunk mint a ló,õ meg szegény majdnem megfagyott:)Változatos hely ez a Kõszegi-hegység,itt az élõ példa rá:)

Szent-Vid után kigyalogoltunk a frissen felújított aszfaltra,közben újabb elképesztõ,levegõben kapaszkodó gyökérzeteket tanulmányozhattunk.A 25-ösök itt egyenesen folytatták útjukat a Hörmann-forrás felé,nem úgy mint mi,akik itt jobbra fordultunk az aszfalton a piros karika jelzést követve.Ismét egy olyan szakasz következett az Óház-tetõig amin még nem jártam-legalábbis gyalog.Egyáltalán nem volt azonban terhes ez az aszfaltkoptatás ugyanis gyönyörû helyeken kanyarog az út,felettünk a hegyekkel,alattunk helyi viszonylatban tényleg hatalmas árkokkal,néha elképesztõ kilátásokkal.Aztán meg nem is volt olyan hosszú ez a burkolt szakasz bõ negyed óra múlva már újra az erdõben találtuk magunkat.Több forrás mellett is elhaladtunk hullámvasutazva,majd a Borha-forrás után egy ideig a piros keresztet is utitársunkká fogadtuk.A gombaszagú erdõben újra leereszkedtünk a mûútra,majd az Enikõ-forrás után rövid jelzetlen szakaszt letudva rátértünk a jobbról becsatlakozó sárga kereszt jelzésre.Ez az aszfaltos rész sem tartott pár percnél tovább,hamarosan azon kaptuk magunkat,hogy erdõben kaptatunk felfelé,bõszen fogyasztva az elrendelt szintemelkedés ide esõ részét.Egy éles kanyarral aztán a leírás szerint rátérünk a közös zöld sáv-zöld 3szög jelzésre,és bár ezt a letérést a szervezõk irányító táblával tökéletesen kijelölték,volt bennünk némi bizonytalankodás,nem láttunk ugyanis egyet sem az említett zöld jelekbõl.Már attól tartottunk,hogy valami vicces kedvû túrázó áldozataivá váltunk,aki áthelyezte a táblát amikor végre egy balos után elõjöttek a keresett,nem túl friss,de még épp látható  jelzések.

Átkeltünk a Kincs-pihenõhöz tartó aszfaltúton,majd szerintem a lehetõ legkíméletesebb jelzett úton felgyalogoltunk a tetõre a kilátóhoz.Elég jó tempót nyomhattunk eddig,a pontõrök ugyanis az után érdeklõdtek,hogy  esetleg nem autóval jöttünk-e.Az tény,hogy elõttünk csak egy induló volt,az úton meg egy pár fõs csapat elõzött csak le bennünket,miközben a Szent-Vidnél majszoltuk a csokit.Itt pogácsát kaptunk tetszõleges itallal,én a kólát választottam,de volt ott meggy-Márka,Fanta,Sprite,ásványvíz,miegymás.Nem hagytuk ki a kilátót sem,egész messze elért a tekintet,bár azért a párásság szokás szerint jelentõsen homályosította a kontúrokat.Kissé megtévedve a Fertõt kerestük egy darabig,de aztán rájöttünk,hogy nem Sopronban vagyunk,bár a szervezõktõl kapott ismertetõ füzet szerint tiszta idõben innen is látszik a tó.Kis nézelõdés után aztán folytattuk a cikk-cakkozást a hegységben,ismét megindultunk dél-nyugatra a Vörös kereszt felé a kéken.Emlékeim szerint ez a szakasz végig lejt,de ez nem így van,kb.az Irány-hegy vonaláig emelkedik,és csak onnan halad lefelé.Vörös keresztnél tartottunk egy kis boxkiállást,bekaptunk pár falatot,majd számomra újból ismeretlen vidékre tévedve a kék 3szögön indultunk el meghódítani a Kendigeket.Nem tudom miféle hely lehetett ez régen,talán valami mûszaki zár vonala,ugyanis egy szakaszon két valamikori szögesdrót-kerítés közti sávon haladtunk,az egykori építménynek már csak a betonoszlopai állnak,de így is tisztán kivehetõ a nyomvonal.Emellett mindkét Kendig tetején antennatartó torony magasodik,és a gazban valamikori építmények alapjai bukkannak néha elõ.

Kendigek után jobbára szintben,vagy épp kicsit lejtve haladtunk,mellettünk jobbról is,balról is éjszakai sötétség uralkodott a sûrû fenyõerdõ alatt.Ez a szakasz különösen gazdag volt szederben is,szedtünk a gyerekeknek is,de rövidesen be kellett látnom,hogy képtelenség hazáig elszállítani úgy,hogy közben ne legyen belõle szederszörp.

A Hármashatár-hegyi autósparkoló után nem sokkal meg is érkeztünk a Hörmann-forráshoz,töltöttem egy fél liter forrásvizet  az útra.A közös kék-zöld jelzésen hatalmas szálfák között ereszkedve folytatuk utunkat,néha-néha már az esõ is egyre jobban rázendített,Mártiék fel is vették az esõkabátokat,én még nem tartottam szükségesnek.Leérve az aszfaltra a kék kunkorát a zöldön a leírást követve levágtuk(Hejj,a sok kispistás,ha ismerné ezt a levágót az Írottkõ túrán,ami itt a kéket követi:)),majd hamarosan meg is érkeztünk a Stájerházakhoz,túránk következõ ell.pontjára.Itt,mivel hosszútávosok voltunk nagyon finom és nagyon friss kakaós csigát vagy túrós batyut fogyaszthattunk amit házi meggyszörppel öblíthettünk le.Mennyei:)A mellettünk levõ asztalnál épp a szombathelyi erdészet egyik vezetõje készítette az ebédet egy valamilyen évfordulót ünneplõ társaságnak.Szóba elegyedtünk,így kaptunk egy mindenre kiterjedõ tájékoztatást a Stájerházakról,ugyanis az épületegyüttest épp ez a társaság(az erdészeti vállalat) újította fel,és beszélgetõtársunknak érezhetõen nagy rálátása volt e folyamatra.Hasonló részletességgel beszél a hely történetérõl egyébként a szervezõktõl kapott ismeretterjesztõ füzetecske is.Ha már itt voltunk megnéztük a Ciklámen-forrást ,meg kicsit közelebbrõl magukat az épületeket is,majd áthaladva egy kisebb arborétumon hatalmas tuják és egyéb érdekes növények között folytattuk utunkat a zöld sávon.Nem lehet túl nagy errefelé már a forgalom,-messze a város-néhol kezdi elnyelni az erdõ az ösvényt.Ilyen körülmények között értük el a nagyon vadregényes helyen található Szikla-forrást,majd egy izzasztó emelkedõvel felkapaszkodtunk a Zeiger-nyeregre.Hát az én turistatérképemen totál más a zöld nyomvonala a Stájerházaktól idáig….

Innen most kivételesen nem a Tábor-hegy felé folytattuk a zöld 3szögön,amit egyáltalán nem bántunk:)Hanem,idézem a leírást:”balra,északnak fordulunk és egy széles úton,követve a térképen Znégyzetként(!)jelzett,ám a valóságban Pc túristajelet a szép kilátást is nyújtó szakaszon elérünk túránk utolsó elõtti,5. ell.pontjához a Kereszt-kúti Erdei Pihenõhöz.”Ezzel szemben nálam erre semmiféle jelzés nem vezet.Lehet,hogy elavult a térképem?:)

A kilátás valóban szép volt minden irányban,lényegében egy hegygerincen haladtunk,majd leereszkedtünk az említett objektumhoz,ami régen határõrlaktanya volt,mint minden építmény errefelé:)Itt a kedves pontõrök zsíroskenyérrel és forró teával vártak bennünket,ilyen jól kevés túrán tartják az emberfiát mint itt,szinte már nem is bírtunk enni,de azért egy kisebb szelet kenyér meg egy valóban finom tea azért lecsúszott.

Aztán olyan történt,amit nem gondoltam volna hogy megtörténik egyszer,otthagytam a botjaimat a ponton….

Szerencsére hamar feltûnt a hiányuk,visszafutotam értük majd megkezdtük az aszfaltozást a Hét(vezér)-forrásig.Közben gyönyörködtünk a tájban,még egy foltos szalamandrával is összehozott a sorsunk,akinek bizony nagy szerencséje volt-már hárman is elhaladtunk tõle pár centire mikor Laci észrevette.Nem beszélve a 4 biciklisrõl akik az ellenkezõ irányból jöttek talán fél perce.Lepiszkáltam szegényt az útról,nagyon le volt lassulva,aztán mentünk tovább.

A forrás felkeresése most csak lehetséges opcióként volt felkínálva,közfelkiáltással eldöntöttük,hogy nem élünk a plusz szintemelkedéssel,mindegyikünk járt itt már párszor:)Fõleg,hogy most kezdett tudatosulni bennünk,hogy bizony le kell térnünk a kényelmesen sík aszfaltról felfelé az Óház irányába!Csak nem az Írottkõs kék sáv jön?-hüledeztem:)Aztán nem,csak az annál sokkal szelídebb kék karika,amely szépen óvatosan halad felfelé,nem olyan durván mint a kék sáv.Na meg nem is megy olyan magasra,majd a kék 3szöget keresztezve le is vezeti az embert a Kincs pihenõhöz.

Itt kissé megsokasodtunk,az említett kék 3szögön ugyanis becsatlakoztak hozzánk a rövidtávosok is.Szerencsénkre a Szálasi-bunkerhez viszonylagos nyugalomban érkeztünk,ami jelen esetben azt jelentette,hogy nem voltak sokan.A pont önkiszolgálóként mûködött,rövidesen rájöttünk,hogy azért mert a pontõr épp lent van egy csoporttal.Nem tudhattuk,hogy ez meddig tarthat,így összeszedve minden bátorságunkat Sanyi fejlámpájával elindultunk a csigalépcsõn,le az ismeretlenbe.Leérve az alsó szintre követtük a járatot több kanyart véve,mivel nálam nem volt lámpa nem láthattam,hogy az ellenkezõ irányokba csak kiöblösödik a járat és nem vezet sehová,így mondtam is Sanyinak,hogy ne menjünk tovább,mert elvesztjük a tájékozódó képességünket aztán sose találunk vissza:)

Szerencsére aztán nemsokára hangokat hallottunk,a csoport jött kifelé,és mivel két vezetõ volt velük,egyikõjük visszajött velünk bemutatni az alagútrendszer feltárt részét,és egy kis történeti elõadást is rögtönzött nekünk,amit egyébként szintén tartalmaz a kapott füzetecske.

Lényegében semmi látványosság nincs odalenn,csak a csupasz falak,néhány méter alagút,a végén az egykori nemzetvezetõ szobaként funkcionáló lyukával,meg a fel nem tárt menekülõfolyosó-darabbal,de mégis ott lent megérinti az embert a múlt,oda tudja képzelni az akkori dolgokat,el tudja képzelni hogy az akkori háborús helyzetben körülbelül milyen lehetett itt lent.

Innen a kék kereszten hamarosan beértünk a Király-völgybe majd kiérve a természetbõl szebbnél szebb nyaralóházaktól övezve,majd a valószínûleg Mátyás király korából való óriás gesztenyefa törzsének abronccsal körbevett  maradékát megtekintve lecsorogtunk  Kõszegre.Csakúgy mint reggel,a városi szakaszt most sem a leírás szerint teljesítettük-elnéztünk egy leágazót,így a reggel már megjárt  Hunyadi utcát használva jutottunk be a célba.

Az idõnk kereken 8 óra lett,ami kimondottan jónak mondható,ha számba vesszük a sok megállót,valamint a tetemes szintemelkedést.

Számomra ez volt az év egyik legszebb túrája,persze a Kõszegi-hegység adja magát,itt az ember szinte akármerre mehet mindenhol csak ábul-bámul azon az elképesztõ változatosságon ami erre a kis helyre felhalmozódott.Hiszen itt vannak tölgyesek,bükkösök,fenyvesek,gesztenyések,hegyek,völgyek,mindenfelé patakok,források,gyönyörû kilátások….

Emellett van egy lelkes rendezõgárda akik-nem tudok más szót-vendégül láttak bennünket,amellett,hogy bemutatták ennek a csodálatos helynek a nagy részét gondoskodtak rólunk,etettek-itattak,mindezt nevetségesen alacsony nevezési díjért.(elõnevezve 500HUF)A sikeres teljesítésért egyébként egy színes emléklap valamint egy kitûzõ jár, melyeken a háttér egy jól megkomponált fénykép másolata az Óház-tetõn található kilátóról.

Minden elismerésem tehát,mi nagyon jól éreztük magunkat!

Köszönöm a lehetõséget.

dnvzoli

 
 
 
Vértesi barangolások / Vértesi kerekezésTúra éve: 20102010.08.21 22:35:11
Vértesi Barangolások 50

2010.aug.14.

Éjjel ,ahogy ígérték átvonult felettünk egy hidegfront záporral-zivatarral,dörgéssel-villámlással.Mivel a hõmérséklet ennek ellenére szinte semmit nem csökkent borítékolható volt,hogy másnap,mikor elkezd felszáradni a lehullott jelentõs mennyiségû csapadék fullasztóan párás lesz a levegõ.Így is lett,de ne rohanjunk ennyire elõre.

A szervezõk az indítási ablakot szerencsére eléggé szélesre tárták,így kényelmesen,6 óra körül indultam el Gyõrbõl.Mezõörs térségében aztán valami elképesztõen sûrû ködmezõbe futottam bele,gondoltam ebbõl még baj lehet,túlzottan nem készültem ugyanis váltóruhával.Márpedig ha ez vár rám a Vértesben is,nem kell hozzá 5 perc és bõrig ázok.Aztán a ködmezõ ahogy jött úgy el is tûnt,egy pillanat(10 méter)alatt ragyogó napsütésbe futott az autó.Ez így már sokkal jobb,gondoltam:)

Nem sokkal 7 óra után Gánton voltam,7:25-ös rajtidõvel vágtam neki a távnak.Kifelé menet a faluból áttanulmányoztam az igazoló füzetet,nyugtáztam,hogy sokat ezentúl nem kell forgatnom,a túrán nincs sok jelzésváltás,könnyen memorizálható az útvonal.

Gántot egy homokos úton hagytam el,aminek az éjjeli esõ még jót is tett,nem porzott legalább.Kb. 2 kilométer vízszintes haladás után befordultam a Hajdúvár irányába,ami egyben azt is jelentette,hogy szép lassan elkezdtem emelkedni.Kellemes kis emelkedõ ez itt a túra elején,a végén aztán van egy rövidke kaptató,de igazán nem vészes.Az elsõ pecsétet hamar begyûjtöttem,ittam egy pohárral a felkínált vízbõl,és indultam is tovább.Nem sokkal a pont elhagyása után szóltam egy épp elõttem a zöldre kanyarodó-talán apa-fia-párosnak,hogy már az elsõ ell.pontot talán nem kellene mindjárt kihagyni:)Aztán haladtunk tovább immár egy veszprémi túratárssal a néha el-eltünedezõ zöld sávon,ami aztán kisvártatva újra elõjött azért.

Szengyörgyvár erdész-ill.vadászháznál jobbra fordultunk a kék 4zetre,csodálkoztam is,hogy az eddig a keresztezõdésekben megszokott A4-es irányító tábla nincs sehol.Aztán megtaláltam egy nagyfesz oszlop alatt egy ragadozó madár  teteme mellett.Nem volt szerencséje szegénynek,ezen az oszlopon még nem alkalmazzák a már sok helyen látott megoldást:az oszlopon található vízszintes tartókonzolokat szigetelik,megelõzve ezzel a madarak áramütését.Az irányító lapot aztán felerõsítettem a szemközti kerítésre,jól látható helyre és indultam tovább.

Kellemesen hûvös bükkösben talpaltam,néha murván,néha homokon Mindszentpuszta ell.pontig.Mivel tavaly voltam már a 25-ösön tudtam,hogy hol lesz az etetõpont,így itt csak némi ivással frissítettem.Épp elõttem indult el egy vidám,sörösdobozokat markoló társaság,azzal a pontõri intelemmel,hogy figyeljék a szalagokat,ami ráviszi õket a következõ jelzésre nevezetesen a kék sávra.Hát ezeket a narancs szalagokat aztán tényleg figyelni kellett,olyanok voltak ugyanis mint a Tanú-ban Gogulák elvtársnõ új szoknyája Virág elvtárs szerint.

Ell.pont után volt egy kis egynyomos susnyás ami aztán átváltott egy kellemes páfrányosba.Kis hullámvasutazás,szedereszegetés majd egy aszfaltos út kétszeri érintése után bekanyarodtunk jobbra,majd egy térképen külön névvel nem illetett  völgyben emelkedtünk lassan,de biztosan.Felérve a lokális tetõre balra vettük az irányt,majd 500 méter után elkezdtük a süllyedést Kõhányáspuszta felé.Ell.ponton bélyegzés,lekvároskenyerezés,iszogatás majd irány Várgesztes.Itt is maradtunk a kéken,a többes szám Icára utal,akivel egy ideje már kerülgettük egymást.Épp húzták a levesnótát mikor a vár kockaköves emelkedõjét gyûrtük kellemes kánikulai melegben,mit mondjak jólesett:)A büfében kértem egy hideg citromos Fantát,megittam,majd gyorsan hamarjában kiizzadtam kb. ugyanannyit:)Majd kicsit jobban körülnéztem-burkoltan pihentem:)Nem nagy látvány ez a vár,körbejártam ejtõztem pár percet a hûsön,majd indultam tovább.

Lefelé menet sem vettem egy bácsika által felkínált gombából,pedig állítólag ha vettem volna,Gánton egy „valamilyen,nem emlékszem a nevére”néni el is készítette volna nekem.Kihagyva tehát egy gombapörköltet folytattam az utam a sárga majd a kék kereszt jelzés mentén.A sárgát elkûldtük tehát a Bodzás.árokba,mi meg lefordultunk balra a kék keresztet követve,nem is sejtve mi vár ránk.Pedig,ha jobban odafigyeltünk volna a kapott szintmetszetre,láthattuk volna,hogy egy kb.130 méteres meglehetõsen rövid táv alatt begyûjtendõ emelkedés következik.Elég durva volt,nem mondom.Kissé megemelkedett pulzussal de azért csak felértem,Ica itt lemaradt kissé,a Sárkánylyuk-völgyben ért aztán utol,ahonnan aztán már végig együtt haladtunk jókat beszélgetve.Volt közben azért még egy ell.pont,ahol bõszen érdeklõdtem a szintmetszetünkön látható csákvári ell. pont elõtti meredek vonalról,hogy ugye az csak sajtóhiba?Elõször még rá is állt a pontõr úr az én verziómra,de aztán csak azon az állásponton maradt,hogy lesz ott még egy kaptató.Mint már említettem,kellemes meleg volt,úgyhogy nem nagyon örültem a hírnek:)

A Sárkánylyuk-völgyet most lényegesen egyszerûbb volt legyûrni,mint legutóbbi ittjártamkor,mivel most lefelé haladtunk benne.Az esõzések,hasonlóan az eddigi útszakaszokhoz itt is megtették a magukét,a lezúduló víz felszabdalta rendesen a völgy alját.Néhány bedõlt fa is útunkat állta néha,lehetett választani a bújkálás és a kikerülés között.Én ilyenkor kerülök általában,frankón be tudja rántani ugyanis a görcs egy-egy bújásnál-mászásnál a combizmaimat.Kiérve a völgybõl aztán ráfordultunk egy aszfaltútra amin egészen Vérteskozma határáig talpaltunk.Itt frissítõpont várt ránk,itallal,különbözõ pezsgõtablettákkal.Jött egy túratárs a faluból is,ami elég furcsának tûnt,de csak az itiner elolvasásáig,van benne itt ugyanis egy klasszikus jobb-bal tévesztéses hiba:”a mûúton haladunk a zöld4zet jelzésig,itt jobbra betérünk az erdõbe”Nos,aki jobbra tér az begyalogol a faluba,aki a helyes irányt választja az az említett jelzés befutásánál balra indul maradva a zöld sávon.Sose legyen nagyobb gondunk,azt mondom.

Elkezdtünk tehát emelkedni a Meszes-völgyben,néhol még kilátásban is volt részünk rövid ideig egy-egy völgyre,eddig lényegében minden ilyet mellõztünk,végig fák árnyékában haladtunk.Ami egyrészrõl áldás,hiszen óv a melegtõl,másrészrõl kicsit egyhangúvá teszi a túrát.Ezen a szakaszon eléggé belassultunk,próbáltunk átjutni a holtponton.Átbukva aztán az e szakasz legmagasasbb pontján lényegesen tudtuk növelni a sebességünket.Éreztem viszont,hogy kezdek teljesen kiürülni kajailag,így bár a túráim ezen szakaszán soha nem szoktam már,megettem a vésztartalék szendvicsemet,amit két darab Icától kapott almával koronáztam meg.Nem kellett sok idõ,és érezhetõ volt,hogy jó döntést hoztam.

Vártuk aztán a beígért kaptatót.De akármennyire is nézegettük a térképünket,a szintvonalak semmi ilyenre nem utaltak.Elérve az aszfaltutat aztán megnyugodhattunk,hogy az a meredek vonal csak valami tévedés.Bélyegeztünk majd átkelve az aszfalton a Kõfejtõ-völgy legyûrésével megkezdtük az utolsó durván 7 kilométert és az ezalatt begyûjtendõ  50-60 méter szintemelkedést.

A zöld sávon még nem is volt olyan vészes a helyzet,rákanyarodva viszont a zöld 3szögre borzasztó meleg helyre érkeztünk.Tûzött a Nap a Gánt fölötti Gém-hegy platóján itt voltak a legszebb kilátásaink,de sajna a meleg miatt ezt már nem tudtuk igazán kélvezni.Áldás volt minden egyes fa,amely mellett elhaladva esetleg pár másodperc árnyékhoz jutottunk.Aztán a  falu már ott volt alattunk,mi meg még hullámvasutaztunk fent a hegyoldalban,azt várva mikor fordulunk már végre jobbra,és kezdünk el leereszkedni.Csak eljött aztán a várva-várt lejtõ,beérve a célhot vezetõ utcába az elsõ közkifolyónál aztán irgalmatlan fürdést hajtottam végre,jópár percig locsoltam magamra a vizet.

Aztán begyalogoltunk a célba,kereken 10 órás idõvel teljesítettem a durván 48 kilométert.Majd a díjazás átvétele után ért a hidegzuhany:idén nincs fánk:(

Teljesen magamba roskadtam:)Meg voltam róla gyõzõdve,hogy ehhez a túrához hozzátartozik a fánk,mint mondjuk a Somló éjszakaihoz a Somlói galuska,vagy mondjuk a várpalotai túrákhoz a kukoricával díszített szendvics.Még mondtam is Icának út közben,hogy én hármat is fogok kérni,kerül amibe kerül,aztán most meg nézzenek oda,egyet sem kapok….:)

És mivel az elõttem szólók által említett vegyeslekváros kenyereket sem láttam már,eszegettem egy kis hazait,majd váltottam pár szót nafe kollégával aztán hazaautóztam.

Kellemesen fárasztó kis menet volt ez a túra.A szervezõk elõtt le a kalappal,tökéletes volt az útvonal kijelölése,minden ponton gondoskodtak a folyadékpótlásról,igényes az itiner,szép az oklevél és a kitûzõ is.Induláskor kaptunk egy müzliszeletet,20 kilométernél zsíros,lekvároskenyereket,a célban én zsíroskenyeret ehettem volna,és kaptam itt is egy csokit.Emellett mint említettem minden ponton volt víz,ezt szerencsére egyre több nyári túránál tapasztalom.

Azért azt a fánkot én valahogy visszacsempészném a végére:)

Köszönöm a lehetõséget

dnvzoli

 
 
 
Túrázz a vonatért!, Túrázz a Cuha-völgyi vasútért!Túra éve: 20102010.08.10 12:31:25
 

Túrázz a Cuha-völgyi vasútért! Szalagozás,pontõrködés,túrázgatás a Bakony rengetegében.

2010.07.31-2010.08.01.

Úgy voltam vele,hogy ha már az emberfiát oly megtiszteltetés éri,hogy egyik kedvenc túráján felkérik pontõrnek,és ez egy belátható hosszúságú túra,az a minimum,hogy a táv minden egyes centiméterével tisztában van.Mivel volt egy hangyányi szakasz,nevezetesen a szépalmai mûúttól a Csárda-völgy bejáratáig tartó kék sáv amin még nem jártam,bejelentkeztem a szalagozó különítménybe is,ami ekkor rögtön két fõsre duzzadt:)

Így szombaton,egy gyors kerékcserét követõen már reggel elindultam a Bakony irányába.Vinye szokás szerint álmosan fogadott,egyedül tettem-vettem az autónál.Késõbb begördültek Janiék is,közeledett a nyitás a Vinye.hu-ban.Szép idõ ígérkezett,a rövidnadrág-póló kombinációt választottam,valamint felhúztam a régebbi,már beázós bakancsomat,a jobbikat megtartottam éjjelre.Kora dálutánra rövid de intenzív esõt ígért a met.hu ezért esõdzseki is került a zsákba.9 óra magasságában befutott a vonat Veszprém irányából,és András vezetésével,idõközben kiegészülve Anitával,Edinával és Schoffival neki is vágtunk a túraútvonal kijelölésének.Az elképzelés az volt,hogy a jelzett szakaszokon egyáltalán nem,vagy csak néha megerõsítésként szalagozunk,nagyobb figyelmet a jelzetlen szakaszokra fordítunk.

Már röviddel indulás után kiderült aztán,hogy dolgozik „a biztonság kedvéért”-hozzáállás,így a Fenyõfõre vezetõ amúgy „tökegyértelmû”aszfaltra is került azért néhány szalag:)A Hódos-ér bejáratára kicsit jobban odafigyeltünk,majd a patak völgyében haladva is felkerült azért néhány irányító csík.Itt a jelzésfrissítés terén is tevékenykedtünk kicsit,elég ritkás,kopottas errefelé a sárga sáv,amúgy a murvás út egyértelmûen mutatja az utat.Üveghuta elõtt jelzés-,de nem útváltásra került sor,így megszabadulva a böglyök vehemens támadásaitól maradtunk a murván,és elkezdtünk emelkedni a Csárda-tetõre immár a piros kereszt jelzés mentén.A néha elõforduló becsatlakozó utak után feltettünk azért néhány szalagot,valamint itt is újítottunk kicsit a turistajelzésen is.Felérve a tetõre jobban szemügyre vettem az elágazót,éjjeli felállítási helyemet,majd elkezdtünk ereszkedni Porva irányába.

Ez egy jelzetlen út,úgyhogy itt már jobban fogyott a szalag a szatyrokból,annak ellenére,hogy mindenféle leágazásoktól,irányváltásoktól mentes ez a szakasz is.A falu határában aztán befut a zöld sáv a Kõris-hegy felõl,azért néhány irányító nyíl itt is felkerült a fákra,mutatva az említett jelzés helyes ágát a folytatáshoz.A településen mellõztük a jelzések kihelyezését,úgy döntöttünk,hogy megteszi majd ezt az ide rendelt pontõr éjjel,minél kevesebb idõt biztosítva így a helyi gyerekeknek az amúgy semmi másra nem használható színes nejloncsíkok begyûjtésére.A majdani kocsma ell.ponton megreggeliztünk-kösz a lányoknak a sok finomságért-majd útrakeltünk Borzavár felé a sárga sávon.

Ez amúgy egy elég dzsindzsás szakasz szokott lenni,most majdnem friss kaszálás segített a haladásban.András kérdéseinkre érkezett szokásos rejtélyes válaszai  sejtették,hogy õ áll a dolog mögött.Mivel az ösvényt minden oldalról mûvelt területek határolják,az itt elterülõ erecskét néhol lehetetlen volt kikerülni,gondoltuk is,hogy ez éjjel mindenkinek nagyon fog tetszeni:)Nemsokára már egy kukoricatábla peremén egyensúlyoztunk,elég kellemetlen úgy haladni a sárban,hogy az út a talpad alatt a menetirányra merõlegesen lejt nem is kis mértékben.

E szakasz végén a derékszögû kanyart egy a mezõn már amúgy is létezõ ösvényre szalagoztuk át,majd elhaladtunk két hatalmas trágyakupac mellett,amit András az itinerben azért nem említett meg mert hogy „a sötétben úgysem veszi senki észre”.Na errõl más volt a véleményünk:)Egy balos emelkedõ után meg is érkeztünk a szépalmai mûúthoz,itt egy amúgy friss nyilazott kék sáv mutatja merre folytatódik ez a jelzés.Egyenesen átvágtunk az úton az adótorony irányába majd bõszen folytattuk a szalagozást,innentõl egy darabon ugyanis csak papíron létezik az Országos Kék.A faluba egy-fõleg éjjel- nehezen észrevehetõ ösvényen fut le az említett jelzés,így ezt a leágazót „atombiztosan”kijelöltük,került irányító tábla útra,bokrokra,és néhány újabb láthatósági mellény is hõsi halált halt a nemes cél érdekében.Amúgy az e szakaszon tapasztalt jelzéshiány csak valami fatális tévedés miatt lehet,hiszen amint beértünk a faluba az elsõ lehetséges objektum ösvényhez legközelebb esõ oldalán már ott virított a friss kék sáv.

Borzaváron jelzésszakmailag(bocs a kifejezés lenyúlásáért:)a Porvaihoz hasonlóan jártunk el,rábíztuk az éjjel itt tanyázó Robiékra.Falu végén frissítettünk a közkifolyókból,ki ebbõl-ki abból-Andrástól megtudtuk ugyanis hogy az alsónak „jobb a vize”:))

Befordulva a Csárda-völgy irányába a mezõn sûrû szalagozások mellett aztán elkezdtünk félni.Már látszott a köztudottan kakaót adó,fák árnyékában hûsölõ tehéncsorda.Közeledtünk Lajos territóriuma felé.Ezen a területen Lajos az úr.Néha,de ezt mi még nem tudtuk.Mi azt hittük,hogy mindig.Lajos,az elbeszélések alapján meghatározhatatlan fajtájú,de annál nagyobb és gorombább  fehéres színezetû terelõkutya.Aki a frászt hozta Andrásra a bejárás alatt,amikor észlelte õt,és csak a sokadik „Lajosozásra”volt szíves leállítani az ellene intézett attakot:)Közeledtünk tehát,és nagy megnyugvással töltött el bennünket,hogy Lajosnak nyomát sem látjuk,ezzel szemben egy barátságosnak tûnõ német juhászkutya futkosott a csorda körül,és pulikat,pumikat megszégyenítõ elszántsággal parancsolta vissza a tömegbe az onnan kiválni kívánkozó teheneket.A pásztorembertõl megtudtuk aztán,hogy már ebben a szakmában is más szelek fújnak,a terelõkutyák is napi váltásban dolgoznak,és ma nem Lajos a soros.Emígyen erõsítette meg azonban õ is Lajos jóhírét:”Ja,az egy goromba állat”:)

Már csak azon aggódhattunk,hogy a mûszakváltás nem éjfélkor van.amikor még esetleg kólicál erre néhány lassabb túrázónk:)

Egyik gondunk elmúlt(lényegében nem is volt,mint kiderült:),jött a másik.Elkezdett nagyon beborulni.Úgy tûnt lehet hinni a met.hu-nak,beérve a Csárda völgy erdõs részére ránk szakadt az ég.No,ne gondolja senki,hogy azért aggódtunk mert áztunk.Tisztában voltunk vele,hogy az esõ minden egyes perce több és több túrázót tart majd otthon,és mi ENNEK nem örültünk.De nem volt mit tenni,beöltöztünk esõkabátba és folytattuk a szalagozást.Porva-Csesznek kulcsosházhoz ill. vasúti megállóhoz érve aztán az esõ ahogy jött úgy el is ment,a kedvünk is jobb lett azonnal.Itt Andrással vonatra szálltunk,idõnyerési célzattal,a Cuha-völgyben amúgy sem terveztünk plusz jelzéseket kihelyezni,a murvás út,na meg a völgy elég jól behatárolják a haladási lehetõségeket.

Vinyére már ragyogó napsütésben(na jó lehet,hogy nem volt épp ragyogó:)érkeztünk,majd tartottunk egy kis pihenõt.Andrásék aztán rövidesen elindultak kijelölni a hosszútávosok hátralevõ útvonalát,leginkább természetesen az foglalkoztatott mindenkit,hogy hogy áll az Alsó-Cuha szurdok.Én már sajnos idõ hiányában nem tarthattam velük,úgyhogy átöltöztem bakancs és zokniügyileg,megebédeltem,és 18 óra körül újra nekivágtam a távnak.A délelõtt kihelyezett jelzéseink szerencsére mindenhol megvoltak,ezen a téren nem történt változás,annál jobban megváltoztak a légköri viszonyok.A viszonylagos melegben lezúdult jelentõs mennyiségû esõ miatt elképesztõen párás lett a levegõ,megnehezítve ezzel a Csárda-tetõ felé történõ emelkedést.Mire felértem a pontomra lényegében tiszta víz lettem.Berendeztem az ellenõrzõ pontot,kélnyelmes ülõkét alakítottam ki a mélyút partoldalában,majd készítettem egy ideiglenes átkelõt az épp a pontom elõtt elterülõ pocsolyán.Aztán izgtottan-hiszen mégiscsak az elsõ pontõrködésem-vártam a túratársakat.3/4 9 körül Istvánék nyitották a sort,majd kisebb nagyobb megszakításokkal érkeztek a többiek is.Mindenki nagyon kultúráltan,túrázóhoz illõen viselkedett,az éjszakai túrákon sajnos rendre megjelenõ hõzöngõ-részegeskedõ elemek szerencsére ma inkább más idõtöltést találtak maguknak.Pontzárás elõtt negyed órával aztán megérkezett az utolsó kvartett is,így miután elindultak Porva felé lassan én is bezártam a bazárt,majd jeleztem a kollégáimnak is mindezt,és a négyes után eredtem.

Schoffi ell.pontján értem utol a homokbödögei négyest,így innentõl egy jó darabon velük tartottam.Már miután sikerült elindulni,ugyanis számtalanszor kezet kellett fogni a helyi meglehetõsen tökrészeg fiatalokból álló csapat néhány tagjával,és számtalanszor meg kellett ígérnem,hogy minden eddig itt áthaladótól meg kell majd kérdeznem,hogy "ugye a porvai kocsmában jó utat kívántak neked?"Többször elismételtem,hogy valószínû azok az emberek,mire én a célba érek már nem lesznek ott,de láthatólag ezen magyarázkodásom nem jutott el a megfelelõ helyre:)Így mindent megígértem mindenkinek:)

A falu utáni délelõtt még jó csúszós szakaszon a szél sokat szárított szerintem,úgyhogy az a várakozásainkkal szemben nem volt olyan vészes,elkaphatta viszont a zivatar a szépalmai mûút elõtti emelkedõt,mert ott aztán volt sár és csúszkálás rendesen.Borzavár határában az „alig észrevehetõ ösvényen”aztán utolértük a Viktor által kalauzolt csapatot,velük lépkedtem tovább.Robiék ell.pontján két müzliszeletet is kaptunk az otthonmaradottak jóvoltából,majd rövid pihenõt követõen befordultunk a Csárda-völgybe.Nemsokára visszakiabáltuk a hegyoldalból az érthetetlen okból oda meginduló idõközben minket leelõzõ bödögei négyest,majd haladtunk tovább a völgyben.A vasúthoz közeledve aztán elléptünk a nagyon belassuló Viktor-csapattól,és így ötösben törtük az utat a tejfehér éjszakában.Anitánál aztán õk is „kikérték az idejüket”,úgyhogy a Cuha-völgybe már egyedül indultam el.Igen párás volt a levegõ a látótávolság néhol pár méterre csökkent,elkelt volna a ködlámpa:)A gázlók amúgy véleményem szerint nem voltak vészesek,bõven a járható kategóriába sorolnám mindegyiket,az ugyanis szerintem benn van a pakliban,hogy esetleg beázik a cipõ,készülni kell a végére váltócipõvel a hazaútra és ennyi.Vízhatlan lábbeliben meg fõleg nem volt gond,én sem áztam be pl.A zöld hídnál Vinye irányába tereltem egy 25-ös párt,majd folytattam utamat a forrás felé.Kõpince-forrásnál szokásos vízcsere,majd irány tovább a víz által bizony néhol eléggé átrendezett patakvölgyben.Közben a hétvégi házak felõl eszement erõsségben dübörög,üvölt a gépzene,ami még a Zsidó-rét túloldalán is hallatszik.Ki így,ki úgy érzi jól magát.Én is szeretem az elektronikus zenét,csak nem a Bakonyban.

Zsidó-réten aztán minden eddiginél nagyobb volt a köd,gondolom akik nem ismerõsek erre azoknak különösen jól jöttek a fényvisszaverõ szalagok.Pakuts-pihenõnél még meglátogattam Lacit és Janit,akiknek az ell.pontja azért tolódott elõre,hogy az esetleg a szurdokot nem vállalóknak idejében legyen módjuk módosítani az útvonalukon,majd én is a sárga kereszten haladtam tovább,nem vállaltam így közel az 50. kilométerhez,hajnali 3-kor az Alsó-Cuhát.Éjjel egyedül oda bemenni amúgy is felelõtlenség szerintem,pláne esõ után magas vízállás mellett.Ugye itt nem az a gond,hogy esetleg elbotlik az ember,és vizes vagy sáros lesz,hanem hogy az út néhol nagy magasságokban kanyarog a sziklaperemen,és nagy a lecsúszás,leesés veszélye.Ezt kiküszöbölni szinte csak a völgybõl való kimászással lehet-mint ahogy olvastuk is az elõttünk szólótól.Természetesen,akik szerették volna lejárni a tervezett távot azoktól nem vettük el a lehetõséget,hiszen a túra kiírása tartalmazta ezt a szakaszt,de a veszélyekre mindenkinek felhívták a figelmét.

Így hamarosan kiértem a murvára,majd balra fordultam és úgy fél négy körül beértem a célba.Leadtam a felszerelésemet,átvettem a díjazást és ettem egy mogyorókrémes kenyeret.Beszélgettünk még kicsit,fõleg a még kint levõk holléte adott témát a rendezõi csapatnak,de aztán végül-mint utólag megtudtam- mindenki meglett,szerencsésen épségben megérkezett.4 óra táján ugyanis én már nagyon fáradtnak éreztem magam,így egy energiaital bevitele után nem sokkal hazaautóztam.

A fõrendezõtõl kapott tájékoztatás szerint 170 körül volt a 3 féle távon teljesíthetõ túrán indulók száma,pontos adat azért nem áll rendelkezésre,mert a vezetett túrán ami egyébként a Vinye-Pápalátó-kõ-Vinye útvonalon haladt nem mindenki nevezett.A 32 kilométert 39-en,a 25 kilométert 52-en vállalták és teljesítették is.A teljesítésért egy 1,2 vagy3 bagollyal díszített kitûzõ,és egy 1900-as évek elején készült képeslap fenagyításával elkészített,a Cuha-völgyi viaduktot ábrázoló "Zircz,részlet a Czuhavölgybõl" feliratú Oklevél jár,ami lényegében egy Köszönet a részvételért.A túrán egyszer müzliszelet,a végén pedig tea és zsíros,vajas,mogyorókrémes kenyér a szolgáltatás.A mérete miatt könnyen kezelhetõ többlapos itiner a szokásos alapossággal tartalmazza a szöveges útvonalleírást,szürkeárnyalatos térképkivonatot,szint és távadatokat,valamint néhány érdekességet az útvonalról.Aki kihagyta bánhatja:)

Köszönöm a lehetõséget.

dnvzoli
 
 
Bakonyi/Teveli-tó®túra / Pápai látogatás / OdvaskőTúra éve: 20102010.07.12 19:05:24

2010.07.10.


Teveli-tó®túra,Tevel-Kõris 40


Rögtön az elején egy kicsi off:pár órája küldtem el egy-két sms-t,illetve írtam egy levelet az általam illetékesnek vélt címekre,hogy beszámolót szeretnék írni errõl a túráról az új neve alatt,hiszen Pápához már igazából semmi nem köti.És íme,a rendszer mûködik,méghozzá meglehetõsen gyorsan!Köszönöm:)


Jó egy hónapja nem voltam sehol,így a beígért kánikula ellenére is az utazás mellett döntöttem,leautóztam tehát Nagytevelbe,hogy a Kõris-körül után ismét csak tiszteletemet tegyem a Bakony legmagasabb pontján,csak most egy másik irányból,és egy kicsit messzebbrõl indulva.Nem volt nagy tolongás a rajtban,az itineremen 10-es rajtszámmal és 07:15-ös,a kicsit hosszabbra nyúló szöszmötölés miatt valójában 07:25-ös rajtidõvel vágtam neki a távnak.


A faluba vezetõ meglehetõsen szétgyúrt aszfaltúton rövid idõ alatt kétszer is túljutottam az életveszélyen,amit egy fiatalokkal megtömött Fiat Puntó hozott rám oda-vissza eszement tempóban elszáguldva mellettem.Fiatalság-bolondság,szokták mondani,hát ez a mondás a sofõrre most pont ráillett.A nyugodtabb métereken közben áttanulmányoztam a kapott többlapos itinert,ami tartalmazott egy nagyon részletes szöveges leírást,a túra különbözõ szakaszairól szürkeárnyalatos térképkivonatot,táv-résszint adatokat.Emellett az indításnál elmondták,hogy a jelzetlen részeken szalagozás fogja segíteni az útvonal követését.


Épp ezért lepõdtem meg,hogy beérve a faluba szalagnak semmi nyomát nem láttam az elágazásokban-mentem tehát a szöveges segítséggel,ami egyébként egyértelmûen mutatta az utat.Ugyanígy kellett tennem a letérésnél is Homokbödöge felé,szalag sehol,az útvonalleírás szerencsére nagyon precíz.Kezdtem félni,nem szerettem volna ugyanis 10 percenként itinert olvasgatni,és azon agyalni,hogy most melyik leágazónál tarthatok éppen,az elõttem álló néhány kilométerre ugyanis jópár irányváltás volt elõjegyezve.


Szokásos faluszéli tájon haladtam a szomszédos falu felé nyílegyenesen,majd megcsípve annak szélét jobbra fordultam az aszfalton.A Natura Farm meglátogatása után rátaláltam a Natura Panzióval szemben tanyázó pontõrökre,akik elõre elnézést kértek,ha esetleg nem találnék szalagokat hamarosan,ugyanis a falu szélén népes cserkészcsapat vert tanyát,és hát vannak ott gyerekek is.....Örömmel kérdeztem vissza,hogy akkor ezentúl várható a szalagozás?Megnyugtattak hogy igen,a jelzetlen részek szépen ki vannak szalagozva.


Az itinerben említett 550 métert bevallom nehezen tudtam kimérni,konkrétan nem is próbálkoztam vele,így az épp ébredezõ,reggelizõ cserkészhad mellett elhaladva az elsõ értékelhetõ földúton dobtam egy balost.Kb.30 méter után valóban átkeltem egy patakon-ahogy az itiner írta-így megnyugodtam hogy jó helyen járok.Pár méter után aztán elõjött az elsõ szalag is,határtalan volt a boldogságom:)Végre zsebre vághattam az irányító lapomat,és rábízhattam magamat a nejloncsíkokra.(Néha-néha azért beleolvasgattam a leírásba is:)


Dimbes-dombos tájon haladtam,homokos,néhol köves úton,majd elérkeztem a 20-as és a 30-as,40-es távok szétválását jelentõ elágazóhoz,ahol A4-es irányító tábla is segítette a helyes út kiválasztását.Megállapítottam,hogy ez a leírásban említett vadleses elágazó,és nem a néhánnyal ez elõtti,ezért nem jött eddig a beharangozott lejtõ:)Na,de most már eljött,leereszkedtem rajta,majd egy árnyékosabb helyen megreggeliztem.Bizony keresni kellett már az árnyékot,rendesen befûtöttek odafent.Reggeli után néhány irányváltással korrekt szalagozás mentén felkapaszkodtam egy domboldalra,visszafordulva szép kilátás nyílt Pápa irányába.Aztán kb. 100 méter múlva egy szalagozás nélkül valószínûleg nehezen,de így kijelezve könnyen észrevehetõ szekérúton végre beértem az erdõbe!Nagyságrendekkel jobb lett a közérzetem mindjárt.Végre árnyékban tudhattam magamat,haladtam az erdõ által szinte már elnyelt úton.Ennek a szakasznak a végén,túrám 8. kilométrénél az Ugodi pihenõnél felírtam az ellenõrzõ számot,majd jobbra ráfordultam egy murvás útra.Az út kanyargott ide-oda,szerencsére nagyrészt lehetett árnyékban haladni,rövidebb szakaszokra kellett csak kibújni a fák által nyújtott védelembõl.Ha jól rémlik szép tölgyesben jártam amúgy,balról néha mély árok kísérte utamat,ami épp száraz volt.Látszott azonban,hogy nemrég tekintélyes áradat zúdulhatott le rajta,ami a lábam alatt kanyargó utat is rendesen megkezdte helyenként.Úgy fél óra múlva aztán letértem a murváról,be az erdõbe-itt már a meglehetõsen ritkás és kopottas kék kereszt jelzés mentén.


Utolértem egy fiatal párost,mint kiderült szintén gyõrieket,Hubertlakig velük beszélgetve fogytak a kilométerek.Ott õk félrevonultak fényképezni,így ismét egyedül folytattam.Ezen a szakaszon a szalagozás nagyon hasznosnak bizonyult,a jelzések ugyanis talán még az eddiginél is ritkábban tûntek fel.Közeledve a Gerence-pihenõhöz aztán végre be tudtam tájolni magamat,bár még nem jártam ezen az úton sejtettem,hogy hol fogok kilyukadni.Egy elképesztõen szétmosott úton aztán le is értem a pihenõtõl Királykapu felé tartó piros sávra.Erre gondoltam.Balra fordultam,majd hamarosan már kenhettem is magamnak a LEKVÁROS(!)kenyeret!(Hûséges Olvasóim talán értik a betûk méretét:)Hát,ha még azt is elárulom,hogy olyan igazi celofánnal lefedett üvegbõl, házi szilvalekvárt......Piros pont!


Bár a mondás úgy tartja,hogy magyar ember evés közben nem beszél,mi azért miközben én falatoztam,kicseréltük néhány gondolatunkat Péterrel és az épp akkor ott tartózkodó néhány túratárssal.Majd összecihelõdtem és nekiláttam a túra legszintesebb szakaszának.Pár méter az aszfalton,majd irány a piros sáv,irány a Kõris-hegy.Kapaszkodok egyre feljebb,elhagyok néhány kiránduló párt.Egyszer csak barlang jelzés jobbra.Jól van,majd legközelebb,gondoltam.Aztán úgy voltam vele,csak meg kellene nézni,milyen barlangról van is itt szó,hátha a családdal erre járok valamikor,hátha nekik is meg tudom mutatni.Visszafordultam hát.Csak mikor konkrétan megláttam,akkor esett le,hogy ez az Odvas-kõ barlang,pedig már egyszer jártam itt,igaz akkor a másik irányból érkeztem-talán a Sumi-emléktúrán.Ha már itt vagyok,gondoltam most felkapaszkodok a barlangot rejtõ sziklaalakzat tetejére,a mögötte elterülõ völgy szép kilátást sejtetett.Nem is csalódtam,bár egy helyen kiosztottam magamnak egy fekete pontot a túlzott bátorságomért,hogy tök egyedül egyensúlyozok itt az istentudja hány tíz méteres szakadék peremén....Jobnak is láttam gyorsan visszatérni a jelzett útra.


Itt találkoztam ismét a gyõri párral,én állítottam,hogy ide nem kell bejönni,hiszen az itiner elsõ lapja úgy ér véget,hogy kövessük a piros sávot a tetõig.Aki azonban olyan mint én,hogy ritkán olvassa az itinert,ha úgy érzi,hogy nem muszáj,az nem veszi észre,hogy a második lapon ez a piros sávos szakasz részleteiben is le van írva,megemlítve a barlangos letérést is:)Megnyugodtam hát,hogy bár csak a kíváncsiságom miatt,de nem estem a kispistázás bûnébe:)A pihenõtõl a hegy tetejéig másfél óráig tartott az út,a pontra épp délben érkeztem.Nem volt valami meleg,á,dehogy,az aszfalt épp csak felhólyagosodott:)Viszont közeledve a tetõ felé az árnyékosabb helyeken találtam szamócát,amin eléggé elcsodálkoztam,de azért annyira nem,hogy ne ettem volna belõle.Itt futottam össze a két Istvánnal és egy harmadik társukkal,akik már lefelé száguldottak a hegyrõl.Fent a tetõn eszegettem kicsit,felmentem a Vajda Péter kilátóba,ahonnan most lényegesen jobb volt a kilátás mint egy hónapja,de továbbra is állítom,hogy az osztrák hegyeket innen még ember nem látta,a tábla hazudik:))


Visszafelé egy ideig ugyanazon az úton ereszkedtem amin felkaptattam,majd letértem a Boroszlán tanösvény másik ágára(az "egyik ág" a hegyre vezetõ piros sáv volt a Gerence pihenõtõl idáig),be egyenesen az Öreg-Szavad-árokba.A "bele az árokba"kifejezést kéretik szó szerint venni,ugyanis valami elképesztõen meredek ösvény vezet le itt a hegyrõl.Még szerencse hogy száraz idõt fogtunk ki,kicsit nedvesebb talajon szerintem nincs ember aki talpon tudna ezen a helyen maradni.Amúgy az erszkedésen és a völgy szépségén kívül a "tanösvény"ezen szakasza nem szolgál plusz tudnivalókkal,mindössze egy információs tábla található az út mentén az eddig látott talán 7 után.Leérve az árok aljára aztán újra az etetõpont felé vettem az irányt,majd egy újabb lekvároskenyér után megindultam a Királykapu felé.


Az út ezen szakasza már ismerõs volt számomra,odafelé a Sumi emléktúrán,visszafelé a Bakonyi Barangolásokon jártam már erre.A piros sáv jelzés egy ideig nagyon friss errefelé,a "hídpillér" után azonban teljesen eltûnik,emiatt jól kiszalagozott úton értem tehát el a Királykapu ell.pontot,ahol a Péter által beígért hideg vízbõl sajnos már nem részesedhettem,a pontõrök amúgy valószínûleg hûtõtáskaként funkcionáló edénye ekkorra már feladta a harcot a kánikula ellen.Kaptunk viszont egy finom almát,ami elmondhatatlanul jól esett.Ezen a ponton egy kisebb csapat verõdött össze úgy 6-7 fõvel,velük indultam tovbább a túra utolsó 8 kilométerére.Szinte a célig a sárga sávot kellett követnünk,itt ismét nagyon jól jöttek a nejloncsíkok,ugyanis ez a jelzés is eléggé leharcolt errefelé.A többiek aztán lemaradoztak,így ketteseben nyomultunk Istvánnal(Pannonhalmáról).Ez valahogy úgy nézett ki,hogy õ irgalmatlan tempóval ment elõttem,én meg próbáltam követni:)


Hát ez az utolsó szakasz gyilkosra sikeredett.Nekem.Kezdõdött azzal,hogy kiértünk az erdõbõl.Napon szerintem a hõmérõ higanyszála símán 40 fok fölé kúszott volna,nem volt sokkal hidegebb mint ma.(Épp most néztem az erkélyünkön,kereken 52 fokot mutat a mûszer)Néhol embermagasságú dzsindzsásban törtük magunknak az utat,meg is jegyeztük,hogy esõs idõben ez mennyei lenne.Aztán elértünk a Hermán-kút ell.pontra,frissítettem egyet saját készletbõl,sajnos mûködõ forrást ugyanis nem találtunk.(Az egész éjjelt a fagyasztóban töltött palack vizem még jeges volt!)majd szerencsére erdõben folytattuk.Négy kilométer volt hátra,gondoltuk lazán becsorgunk a célba:)Aztán olyan fel-le menetek,irányváltások sokasága következett a Pápai-Bakony-ér mentén,meg néha annak szurdokában,hogy csak kapkodtuk a fejünket ide-oda,keresve a szalagokat:))Amik szerencsére mindig a helyükön voltak,itt ütközött azonban ki legjobban,hogy a halványkék színárnyalat nem volt a legjobb választás.Az ösvény a szurdok peremén néhol nehezen volt járható azáltal,hogy nagyon szûk volt és erõsen lejtett a mélység felé.Rendesen "rá kellett dõlni" néhol a partoldalra,ha nem akartunk "leesni" az útról.De itt legalább árnyék volt:)Aztán elmúlt.Kiértünk nyílt terepre égetett a Nap kegyetlenül,szívta ki az erõmet egyre jobban.Se inni se enni nem volt már kedvem,pedig mindegyiket kellett volna úgy éreztem.Elértük az alsó tavat,igazán jó volt látni a sok fürdõzõt miközben én épp megkukulni készültem.Elhagytuk a tavat,baktattunk a néhol meglehetõsen mély homokban.István mondja,már csak két kanyar,és itt a nagy tó.Aztán eltûnt a szemem elõl,itt már nem tudtam vele felvenni a tempót.Aztán eltûntek a szalagok,hiába,valahogy ezek a fránya szalagok mindig megtetszenek az ép arra járóknak.Nagyon nyûgös voltam már,el sem mertem képzelni,hogy mi lenne ha rossz útra tévednék....Majd megpillantottam a nagyobbik tó gátját,tudtam,hogy megmenekültem:)8:25-ös idõt futottam,így volt még egy gyenge fél órám az indulásig,így a díjazás átvétele után Istvánnal gyorsan kialkudtunk egy gyerekbelépõt a strandon és 15-20 percre belevetettük magunkat a vízbe.Nem kell azt hiszem túlragoznom mennyire jól esett:)


Mikor berogytam a célba azt mondtam hogy az "Az is állat aki ilyenkor túrázik"mondattal fogom indítani a beszámolómat.Ezt azért nem így tettem,mert nem akartam,hogy esetleg a Kedves Olvasó azt higgye,hogy itt most valami panaszáradat fog következni.Tartom viszont a véleményemet,hogy a 30 fok feletti hõmérsékletet nem a túrázásra találták ki.Ennek köszönhetõ valószínû a csekély számú induló is,pedig ez egy jó túra,az extrém melegrõl meg igazán nem a szervezõk tehetnek.Õk mindent megtettek azért hogy az a pár tíz ember aki eljött jól érezze magát,mindent megtettek,hogy könnyebbé tegyék a dolgunkat.Minden ponton gondoskodtak a folyadékpótlásról,kétszer ehettünk lekváros,vajas,zsíros kenyeret,ki-ki ízlése szerint,fent a hegyen nápolyit,Királykapunál almát kaptunk.Ja,és el ne felejtsem,a célban is ettem egy lekvároskenyeret(ehettem volna többet is,de nem bírtam,már csak a víz lebegett a szemem elõtt:)Az útvonal végig korrektül ki volt jelezve,az elején igaz nem voltak szalagok,de megértettem Péter magyarázatát:szinte biztos hogy a helyi gyerekek letépkedték volna,és mint említettem már,lehet,hogy pont ezért a szöveges leírás nagyon részletes volt erre a részre(is).A rajt-cél tó mellé helyezése telitalálatnak bizonyult,kár hogy nem volt több idõm,órákig áztattam volna még magamat amúgy.Aki kihagyta bánhatja,szerintem.Mindenképp csak hasznára vált a túrának,hogy közelebb hozták az erdõkhöz a rajtot,valahogy szerintem senkinek nem az az álma,pláne ilyen idõben,hogy órákat baktassok kukorica,vagy éppen búzatáblák "árnyékában".Szóval gratula a rendezésért!


Köszönöm a lehetõséget


dnvzoli


 

 
 
Kőris körülTúra éve: 20102010.06.26 13:59:37

Kõris-Körül


2010.06.20.


7 óra múlt pár perccel mikor Vinyén kiszállok az autóból,teljes a nyugalom,semmi mozgás.Felöltözöm,majd lesétálok a Cuhához megnézni hogy áll a vízszint,túrám egy szakaszát a patak völgyébe terveztem.Nem vészes,a látottak alapján járhatónak ítélem a gázlókat-no nem biztos hogy száraz lábbal,ezért úgy döntök,hogy erre inkább majd majd visszafelé jövök.A terv ugyanis az,hogy a nem egész 15 km-es távot egy vinyei indulással,majd ugyanoda visszagyaloglással feljavítom úgy 35-re,amiért már érdemes elindulni.Senkit nem akarok ezzel megbántani,20 év múlva,ha megérem,lehet hogy nagyon fogok örülni ha 15 km árán letudom a Kõris-hegyet,na de még csak 2010-et írunk,így hosszabbítok:)


Megindulok tehát,még az itt található lepusztult tsz-telepet õrzõ,és a túrázóra általában rutinból rávakkantó(és néha-nem túl komolyan- rá is rontó) kutyapáros sincs sehol.Szinte hiányzik.A vasúton túl ezer autó áll a túristaház udvarán-itt is síri csend,mindenki alszik még.Haladok az aszfalton,majd kicsit több mint egy km után befordulok balra a Hódos-ér völgyébe.Talpalok a sárga sáv murváján,valahogy nincs minden rendben,elég nyomott vagyok,fáradtnak érzem magam.Erre az érzésre az egyedüllét még csak rásegít.A második hídnál le is ülök és megreggelizem.Legurul az elsõ energiaital is,vészesen korán.Biztos hogy jó napot választottam a hegymászásra?Ahogy aztán a táplálék kezd eljutni a megfelelõ helyekre,úgy javul a közérzetem fokról-fokra.Nézelõdöm,az elmúlt hetek esõi,viharai itt szerencsére nem tépázták meg annyira az erdõt,nagy ritkán látok csak egy-egy kidõlt fát.Az út is rendben van,néhány helyen azért megkezdte a megáradt patak,de nem vészes.


Úgy terveztem,hogy Porvára végig a sárgán megyek át,az Üveghutához való letérésnél aztán rá kellett jönnöm,hogy ez nem fog menni.Áradáskor a Hódos-ér itt borzasztóan szétterült,süppedõs homokpadokkal,visszamaradt tocsogókkal tarkított területté változtatta a vidéket,így meg sem kíséreltem az ezen szakaszon való átkelést.Nem beszélve arról,hogy egy helyen a patakon is át kellett volna rövidesen evickélni,ami a látottak alapján elég reménytelen vállalkozásnak tûnt.(Ki tudja,meg lehet-e egyáltalán pl. a porva-cseszneki brigád által épített híd,vagy azt is elmosta az áradat?)


Ki kellett hát kerülnöm,nem kis távhosszabbítással ezt a részt így elhagytam  a sárga sávot,és elkezdtem emelkedni tovább a murván csak itt már a piros kereszt jelzést követve.Pár méter után megállapítom,hogy már megérte a kerülõ,egy völgyben ugyanis vaddisznócsapatot rebbentek szét a menetzajommal,még egy kis csíkoshátú is volt köztük-most láttam a természetben elõször ezt az állatot.Egy régebben felfedezett kilátópont meglátogatásán kívül ahonnan most sajnos csak a ködben úszó porvai-medencét láthatom azért szedtem a lábam,ugyanis elmúlt már 8 óra,a túrán 9-11-ig lehet indulni,a tervezett 3,5-4 km helyett meg innentõl úgy 8-9 vár rám ha követem a kinézett piros kereszt-Közép-Dunántúli piros-piros kereszt-zöld sáv útvonalat.Ezt az utat a térképet nézegetve azért meg lehetett kurtítani:felérve a Csárda tetõre van egy jelzetlen út szinte egyenesen Porvára az egykori Zabola csárda felé.Csak arra még sosem jártam,ha meg mondjuk 3 km után befutok a csõbe és vissza kell fordulnom,lekésem a rajtot.Elhasználtam hát a telefonos segítséget,és felhívtam Andrást és egyáltalán nem csodálkoztam,hogy egybõl képben volt  az általam elmondottak alapján az említett útszakasszal kapcsolatban.A tõle beszerzett információkkal felvértezve nyugodtan kezdtem meg a lecsorgást Porvára.


Egy kritikus pontja azért ennek a variációnak is volt,nevezetesen a falu elõtt ha szigorúan követem az utat át kell kelni a patakon.Hacsak nem találom meg azt a jobbos letérést amivel ez elkerülhetõ.Nos nem tudatosan de mégis rátértem erre a  víz által a közepén mélyen kettészakított homokos mélyútra és ezen értem el a falut a focipályánál:)Ezt cseppet sem bántam,és a falu fõutcáján szépen elgyalogoltam a rajtba.


Neveztem,átvettem az itinert amit szépen el is süllyesztettem vízmentes helyre,elég egyértelmû volt ugyanis a követendõ út.Eddig egy kis vinyei csöpörgést leszámítva szárazon telt a túra,ám ahogy elhagytam Porvát elkezdett szitálni a köd.Az is látszott,hogy jobban járok ha felveszem még most a kamáslit,a faluból kivezetõ sárga sáv sok helyen elég gazos és vízfolyásokkal is bõven meg van tûzdelve.A csapadék folyamatos öltözködésre kárhoztatatott,nem volt nálam cserepulóver,esõkabátban meg befülled az ember,így azt csak a végsõ esetben vettem fel,majd amint úgy éreztem,hogy lehetséges azonnal levettem.Ha még nem említettem volna,a hegy is elveszett a ködben,csak sejthetõ volt merre is van.


A Borzavári határra dûlõnél ráfordultam a közös kék-sárga sávra,és elõször aszfalton majd egy kis szakaszon a csalitosban,párhuzamosan az aszfalttal haladtam Szépalmapuszta irányába.Kis emelkedés után meg is érkeztem az említett helyre,és ahogy az itinerünk is javasolta bementem kicsit körülnézni az arborétumba és a hotel környékére.Kis helyen érdekesebbnél érdekesebb növények vannak itt telepítve,mindenféle ciprusok,cédrusok,fenyõk-még mamutfenyõ is.A hotel közvetlen környezete is nagyon szép,még egy kis tavuk is van nádassal,híddal.


Elhagyva Szépalmát önfeledten kergetõzõ lovakon ámultam,tisztára olyanok voltak mint a gyerekek,látszott rajtuk,hogy nagyon élvezik a fogócskát,hol az egyik,hol a másik vágtatott elöl,miközben a másik kergette.A kerítés tövében eszegettem kicsit,felkészítettem a szervezetemet a mászásra.Elhagyva a villanypásztort kisebb csapat verõdött össze akikkel bevetettük magunkat az erdõbe,ahol egy kidõlt termetes fa elõször megtréfált bennünket,azt hittük zsákutcába kerültünk.Átkelve a fa melletti bozótoson aztán újra elõjött a kék sáv,haladhattunk tovább.Hamarosan aztán-bár nem akartam- közelebbi kapcsolatba kerültem a vízzel,egy csapást átlépve annak túlpartjáról lecsúszott a bakancs talpa,és egy pillanat múlva már egyik lábammal térdig álltam a dagonyában.Tömör pár szavas káromkodás hagyta el a számat,de igazából ennél többet nem foglalkoztam a dologgal,mentem tovább.Kiértem az aszfaltra,majd jobbra fordulva pár méter után már az Esztergályos-árok bejáratánál álltam,és felkészültem a kapaszkodásra.Megindultam felfelé,bele a "tejbe".A táj az õszi reggeleket idézte,kísértetiesen szép látvány volt a ködös szálfaerdõ.Lehetett lihegni rendesen,a kék sáv nem a legkönnyebb módja a hegy meghódításának.Közelítve a piros sávhoz aztán lehet egy kicsit lazítani,majd a csúcs elõtt még egy utolsót kapaszkodni.Itt futottam össze egy kisebb gyõri csapattal,a velük való beszélgetés épp annyi pihenést jelentett,hogy utána könnyedén tudtam le az utolsó métereket.A kilátó lábánál Zoli és a gyerekek várták a túrázókat,jutalmunk a hegy meghódításáért szörp és nápolyi szelet volt,amibõl a viszonylag kevés(70 körüli)induló miatt repetázhattunk is.A kilátással kapcsolatban nem voltak túlzott reményeim,de azért "ha már itt vagyok" alapon felmásztam az Ösvénytaposó gyerekekkel a toronyba,azt azonban nem gondoltam volna,hogy az ide pár méterre levõ radarfocilabdát sem fogom látni:)


Nem siettem el az indulást,jó negyed órás beszélgetést követõen kezdtem meg a visszautat.Jártam már egy saját szervezésû túrámon a Levél-kúti-árokban,így volt elképzelésem,hogy ebben az idõben mi vár rám.A hegyen közben eleredt az esõ,így esõkabátban vetettem bele magam a völgybe,átázni így csak a kamásli tetejétõl az esõkabát aljáig tartó szakaszon volt lehetõségem.Mert abban biztos voltam,hogy át fogok ázni:)Ez az árok ugyanis nem a szélesre taposott ösvényérõl híres:)Ahogy egyre lejjebb érsz benne,annál jobban összeszûkül az út,és hogy ne legyen olyan egyszerû a történet,eközben egy vízmosásban kell egyensúlyozni bokatörõ köveken lépkedve,bedõlt fák alatt bujkálva,néhol derékig érõ gazban.Szóval egy kis anyatermészet:)


Leérve az aszfaltra balra fordultam a Kisszépalma vadászház,illetve Ménesjáráspuszta irányába.majd errõl az útról jobbra letérve a zöld sávon durván két km után meg is érkeztem Porva határába,oda ahol reggel is elértem a falut.A falu szélérõl szalagozott úton is be lehetett jutni a célba,de rendezõi engedéllyel a zsebemben,én most is a burkolt,és így száraz utat választottam.Újra megcsodálhattam így a reggel már látott sok szép házat.


Az idõm 3 és fél óra lett,a teljesítésért egy a kilátót ábrázoló nagyméretû kitûzõt kaptunk.A cél-nápolyi mellé a kapott bónra kértem egy kólát,majd egy kis idõre leültem a gyõri túratársakhoz beszélgetni.Õk is gyalog jöttek át reggel a porva-cseszneki vasútállomásról,és most is oda készültek,de nem siettek,így elbúcsúztam tõlük és egyedül indultam neki a tervezett visszautamnak.A zöld sávon a Hosszú-Nagy-hegyen átkelve jutottam el az említett vasútállomásra,ahol Anitával és Bencével futottam össze,néhány percre megpihentem náluk,majd a Cuha-völgyön keresztül gyalogoltam vissza Vinyére.A gázlók,mint ahogy reméltem nem jelentettek különösebb akadályt,igaz ehhez kellett a Gore-tex+kamásli duó is.Ezeknek köszönhetõen szinte száraz lábbal vészeltem át a Cuhán való számos átkelést.Fél négy körül 35-36 km-rel a lábamban zártam le ezt a túranapot.


Pár szó kimondottan a rendezett túráról:Az itiner minden információt tartalmaz ami a teljesítéshez kell,szint és távadatokat,szöveges leírást,útvonalvázlatot,elérhetõségeket.Az út végig jelzett részeken halad,és a jelzések mindenütt jól követhetõek,a Levél-kúti-árok zöld keresztje pl. szinte még "meleg"volt,elõzõ nap került felújításra.(Ösvénytaposóék által)Az út felénél fenn a hegyen,és a célban nápolyi+ital az ellátás.Az idõvel hogy szerencsénk volt-e azt ki-ki döntse el maga,én örültem neki hogy nem kell 35 fokban elpusztulnunk.A lejárandó út még a "babatáv" kategóriában is a kisebbek közé sorolható,így az idõjárás milyensége mellett valószínû ez is erõsen lekorlátozta az indulók számát,de mint látható ha máson nem is,ezen aztán könnyen lehet segíteni:)


Köszönöm a lehetõséget


dnvzoli

 
 
Oroszlány 40/30/10Túra éve: 20102010.06.09 23:25:54

Oroszlány 50


2010.06.05.


Szerdán hajnalig,majd csütörtökön pár órát még a homokzsákokat raktam helyiek,tûzoltók,katonák,polgárõrök és a többi önkéntes társaságában Bõnyön,ahol a Cuhai-Bakony ér veszélyeztette a falut-egyébként két hete egy jó részét el is öntötte,méteres víz állt akkor a házakban.Szombatra aztán normalizálódott a helyzet,sikerült "megfogni"az áradatot,így nyugodtabb lélekkel készültem a túrára,megvallom,nem biztos,hogy túrázni lett volna kedvem akkor,ha szükség lett volna még a segítségre.A megáradt patak már csak annyiban játszott szerepet a szombatomban,hogy nem lehetett a megszokott úton Kisbérre jutni,mivel a két héttel ezelõtti ár letarolta Mezõörs falu patakon átvezetõ hídját.Így Bakonyjákó felé indultunk el Zsuzskával Janiért,bízva abban,hogy ott a patak a medrében tartózkodik,és nem okoz nekünk problémát átkelni rajta.(az útvonaltervezõ nem követi az eseményeket,símán elkûldött volna a 81-esen)Nem okozott,így 3/4 8 körül már Oroszlányban voltunk.


Gyors nevezés,kullancsriasztó felfújás és a nyolc órás harangszó már úton találta a triónkat.


Még fel sem pörögtünk,egy gyenge emelkedõ végén máris az elsõ ell.ponton voltunk egy érdekes tölcsérgomba alakú víztorony tövében.Nem is idõztünk tovább a pecsételés idõtartamánál,leereszkedtünk a dombról,és szép lassan búcsút intettünk Oroszlánynak.Szalagozott úton különösebb események nélkül értünk Majkpusztára ami egyben a második ell.pontként is szolgált.Kellemetlen meglepetésként ért bennünket,hogy a remeteség épületegyüttesét sajnos nem tekinthetjük meg közelebbrõl,max. kívülrõl,ugyanis csak 10 órakor nyitja meg kapuit a látogatók elõtt....Így a kapott Sport szeletet majszolgatva balról kerülve az épületeket tovább is álltunk.Egy horgásztóhoz érve aztán rááltunk a piros sávra,majd kereszteztük a csákvári aszfaltutat.Az ezt követõ szakaszon több útelágazás is volt,de a szöveges leírás egyértelmûen segített az úttartásban(mindíg jobbra kellett tartani)Egy mezõn átvágva aztán hamarosan már be is értünk Vértessomlóra ahol egy oda-vissza szakasz teljesítésével gyûjthettük be az épp aktuális pecsétünket.Eseményként itt azt tudnám megemlíteni,hogy egy-gondolom-helyi menõ csávó(hmcs)köreit nagyon zavarhatta az úton bóklászók hada,meg is mutatta,ki a király errefelé,és eszement tempóban húzott el mellettünk lépcsõshátú Hyundai Pony-jával:)))Hát nem tudtuk megállni röhögés nélkül:))


A falut elhagyva aztán végre erdõt értünk,vízfolyásokat kerülgetve emelkedtünk a rengetegben.Átbukva a tetõn egy vihar által megtépázott szûk völgyben vesztettük el az eddig összegyûjtött szintünket.Jani ezen kívül az egyensúlyát is.Jobb kezében összefogva botjait imbolyogva-csúszkálva ereszkedik lefelé.Mondom neki,talán célszerû lenne használni azokat a botokat.De hiába.A következõ öt méteren aztán valami olyan elképesztõ eséskombinációnak lehettem szemtanúja hogy csak na.Kétszer hátra,majd a produkció befejezéseképpen egy elõreesésnek tapsolhattam-mindeközben ahogy mondtam a botokat középtájon masszívan szorította a kolléga!


Amúgy itt az erdõ is szép bükkös képét mutatta,szebbnél szebb völgyek mellett haladtunk el.Leérve egy aszfaltútra rátértünk a Vértesi Terepmaratonon már megismert kék sávra,ami mindjárt vissza is fordított bennünket hegymenetbe.Átkelve egy huplin ezután leereszkedtünk a Mátyás-kúthoz,ahol a jelszó felírása mellett egy kis szerelvényigazítást is véghezvittünk.A forrás most aktív volt,csak a kivezetõ csöve víz alá került,így inni belõle sajnos most sem sikerült.Megállásunkat a helyi szúnyogok is gyorsan észlelték,így mi is sietõsen odébbálltunk.Forrástól általában felfelé visz az út,most sem volt ez másként.Az úton ismét megtekinthettük Zsigmond királyunk élõfába vésett arcképét.Az út egy farakásos résznél trükkösen balra fordul,de mivel már ismerõs volt a hely nem okozott ez gondot.A szûk ösvényre való letérés azonban nem rémlett,de ahogy egyre lejjebb ereszkedtünk a völgybe leesett,hogy hamarosan itt a Zsigmond-kõ.Janiékat elõre nógattam,hogy remélem feljönnek körülnézni.Aztán ha akarták,ha nem fel kellett jönniük,ugyanis itt is volt ep.:)Mindemellett szerintem nem bánták meg,gyönyörû a kilátás innen,bár a levegõ most elég párás volt.A pontõrök szódával,borral kínáltak bennünket,ki-ki ízlése szerint vette igénybe az ellátmányt.


A már megjárt úton ereszkedtünk vissza a völgybe,majd hatalmas sziklafalak között értünk be Várgesztesre.Átrobogtunk a falun,majd sokakkal ellentétben a kijelölt jelzések mentén felbaktattunk a várba.Itt a kapott bónra kiváltottuk az italunkat,és megreggeliztünk.Itthon jutott eszembe,hogy igazából el is felejtettem jobban körülnézni,nem baj majd legközelebb:)


A várból ugyanazon az úton ereszkedtünk le amin feljöttünk,majd a falut a sárga négyzeten hagytuk el.Ismét szép bükkösökön át vezetett a túra jelen esetben a Malom út nevû völgyben.E jelzés mentén értünk aztán be Vérteskozmára,és mivel ennek a szakasznak is volt egy hosszabb oda-vissza része sok elõttünk indult 50-essel találkozhattunk.Vérteskozmán a túratársak figyelmeztettek a nyomóskútnál való letérésre,így plusz méterek beiktatása nélkül értük el a tamplomdombon található ell.pontot.leereszkedve onnan egy kisebb fajta fürdõzést tartottunk a közkifolyónál,majd felfrissülve,vizeinket is hidegre cserélve újra átcaplattunk a falu már megismert utcáján.Amúgy gyönyörû ez a falucska,szebbnél szebb házakkal,gondozott közterületekkel.Nézelõdés közben Jani mesélt nekünk a falu tragédiájáról,a kitelepítésrõl......


Kb. másfél kilométer után balra rátértünk a kék keresztre,és a Német-völgyön át haladtunk Kõhányáspuszta irányába.Az ell.ponton három féle frissen sült pogácsából választhattunk,megkóstolva Zsuzska káposztását én is azt választottam.A kedves pontõrök hármunknak még egy plusz pogit is engedélyeztek,amit mindjárt el is osztottunk és meg is ettünk.Itt is lehetett emellett szódázni,és ha jól rémlik borozni is.


Gántot a sárga sáv jelzésen értük el,nekem egy kicsit furcsa volt a nyomvonala,meg mernék rá esküdni,hogy a tavalyi Vértesi Barangolások 25 óta más útvonlat követ ez a jelzés.A faluban a vendéglõnél begyûjtöttük az újabb pecsétünket,majd a tûzõ nap elõl árnyékba menekülve ismét falatoztunk egyet.Gántot elhagyva aztán visszafordultunk Oroszlány irányába.Nem számítottunk rá,de a faluszéli mezõket elhagyva lényegében Mindszentpusztáig végig emelkedtünk.Emelkedõ ide vagy oda toltuk neki rendesen,muszáj volt,ha szégyenszemre nem akartunk túlzottan lemaradni Zsuzskától:)Így járnak azok akik egy Kinizsi100-at már többször megjárt leányzót választanak útitársul.


Ezen az ell.ponton a szóda mellé már szörp is dukált nagy örömömre,ráadásul jófajta málnaszörp.A borosok persze itt is fröccsözhettek kedvükre.Innentõl a csapat összetétele módosult némileg,Zsuzska ellépett tõlünk,a helyét egy tatabányai túratárs D. Zoli vette át.Nagy beszélgetésekkel telt az idõ,minõ meglepetés:túrákról folyt a diskurzus.Szintemelkedést már nem tartogatot számunkra a túra,eseményt egyedül a vízátfolyások,pocsolyák kerülgetése jelentett.Még hátra volt egy önellenõrzõ pont a Dobai-kút pihenõház mellett,a figyelmes rendezõk ide is kitettek egy rekesz szódát,éltünk is a lehetõséggel.Hamarosan aztán beértünk Oroszlány hétvégiházas övezetébe,majd átvágva az Ipari parkon a város fõutcáján közeledtünk a célba.Itt ismét a "hmcs"-k produkciójában gyönyörködhettünk.Kétféle típust ismerhettünk meg a pár perc alatt,az egyik alfaj az amelyik alsó-középkategóriás tuningolt autójával lassan halad a fõúton,és döngeti a zenét,miközben könyökét lazán kilógatja a letekert ablakon s begyûjti a felé irányuló pillantásokat.A másik alfaj hasonló kategóriájú autóján ezerrel száguld fel s alá a kétszer két sávon,kipufogótuningjával szórakoztatva a nagyérdemût.


Hát most lehet,hogy nagyképûnek fogok tûnni,de Gyõrben ezen "hmcs"-k osztályrésze is max a kiröhögés lenne.


Na de térjünk vissza a túrába,van hátra még párszáz méter.Ami aztán hanarosan el is fogyott,célba értünk.Oklevelet,kitûzõt,gratulációt átvettük,majd leültünk eszegetni.A felkínált virsli-debreceni kettõsbõl én az utóbbit választottam,amit nem is bántam meg,ugyanis nagyon finom volt,ráadásul aki kért kaphatott repetát is.Mondjam?Hát persze hogy éltünk vele:)Az ételt finom málnaszörppel kûldtem le,pihentünk pár percet,majd elbúcsúztunk a többiektõl,és mentünk a kocsihoz átöltözni.Zsuzska már ekkor talált magában két kullancsot,jobban átnézve magamat én is felfedeztem egyet.Az úton Jani is talált egyet,itthon aztán nekem is újra szerencsém volt egy újabbhoz a lábamban.Talán nem volt véletlen,hogy a túra szolgáltatásához a kullancsriasztó is hozzátartozott a rajtban:)Csak pár óránként meg kellett volna ismételni a fújást ahogy nézem.


Az idõnk 10 óra és pár perc lett,ami bõven ötös átlagsebességet jelent.Az ellátásra azt hiszem senkinek egy rossz szava nem lehet,Majk után minden ponton volt folyadékpótlásra lehetõség,az úton egyszer csokit egyszer pogácsát kaptunk,a célban pedig szinte(vagy valóban) korlátlan fogyasztással virslit vagy debrecenit.Mindehol kedves segítõkész pontõrök,színes térkép,útvonalleírás,távadatok.Ami még esetleg beleférhetne az itinerbe:szintmetszet,szint adatok.Jó kis túra volt kiváló idõjárásban,rövidnadrágban-pólóban lehetett nyomni,egy széldzsekit vittem magammal a biztonság kedvéért,de nem volt rá szükség.Gratulálok a rendezõknek!


Köszönöm a lehetõséget


dnvzoli

 
 
Somló 15 éjszakaiTúra éve: 20102010.06.04 21:50:45

Folytatás a Nagy László emléktúráról:


Na,szóval mint már említettem nyolc után már eléggé nem bírtam magammal,egy idõsebb bácsi meg már láthatóan az épp éjjeli õrjáratra induló polgárõr párost akarta rám küldeni,kikászálódtam hát a kocsi hátsó szekciójából,megmutatva magamat a falu népének:Nem kell félni a fehér autótól,és fõleg nem a benne aludni próbálótól:)Egyébként az állampolgári éberség elõtt le a kalappal,az csak jó,ha az emberek figyelnek egymásra és a környezetükre.


Összecihelõdtem,átautóztam Somlóvásárhelyre,gondoltam jobban járok a nevezéssel,ha nem hagyom az utolsó pillanatra,el tudtam képzelni mennyien lesznek egy 15-ös éjszakain,ami ráadásul felvisz a Somlóra.Ekkora bulit-gondoltam-a környék fiatalsága a világért sem mulasztana el.Hát nem tévedtem sokat,ezer ember volt már fél kilenc körül is,kicsit nagyobb volt a nyüzsi,mint délelõtt,ahol összesen volt vagy 35 induló.Nagy örömömre a tömegben megpillantottam az épp összebújó Kerek repkény-Kékdroid párost,valamint egy más túrákról arcról már ismerõs leányzót,mint kiderült -Dilent-.Semmiképp nem akartam megzavarni az intim pillanatot,így bementem nevezni,majd odamentem a fentebb említett csapathoz üdvözölni õket.Egyúttal megkérdeztem velük tarthatnék-e?Igenlõ válasz érkezett,kicsit szabadkoztak,hogy lehet,hogy nekem lassú lesz a tempójuk,de megnyugtattam õket,hogy ez nem fordulhat elõ,és pár szóval elmeséltem a napomat.9 óra körül tehát nekiindultunk,innentõl kéretik újra elolvasni Kékdroid beszámolóját,mindenre kiterjedõ iromány,szinte a számból vette ki a szót:))


Azt azért elmondanám,hogy nagyon jól éreztem magam ezen a túrán,valósággal sajnáltam,hogy ilyen rövid volt,és ezáltal már éjfél után pár perccel véget is ért.Igaz,azt megállapítottuk,hogy ennél sokkal többet a Somló "el sem bír"méreténél fogva.A túra lényegében az összes nevezetességét bejárta,egyedül a hegyrõl levezetõ(vagy épp oda felvivõ)sárga keresztes szakaszon nem jártunk.A kis pihenõ azért arra jó volt,hogy a délutáni "meghalós"szakaszt most minden nehézség nélkül vettem,igaz a hõmérséklet is sokkal emberbarátabb volt.


A túra végén a somlói galuska nagyon telitalálat,a teljesítésért egy szép,rókával díszített oklevél,és egy az ugyanezt az állatot ábrázoló kitûzõ járt.A teljesség kedvéért azért azt el kell mondani,hogy az itt kapott fénymásolt "térkép"is elég messze áll a tökéletestõl,nem vagyok biztos benne,hogy ha csak erre kellett volna hagyatkoznunk símán ment volna az útvonal követése,mivel szalagozás ezen a túrán nem volt.Viszont a szöveges leírást összevetve a nappali túra tapasztalataival már nem volt gond.


Gondoltam,egy energiaital bevitele a szervezetbe azért nem lesz felesleges a hazaút elõtt,kértem tehát egyet.Hoztak is aztán mondták,hogy ötszáz.Na ekkor jöttem volna rá,ha eddig nem tudtam volna,hogy miért nem járok kocsmába.Ötszáz,vazze,még jó hogy nem ezer,mint a Forma 1-en a kávé:)A boltban egyébként ez a Bomba kemény 210 HUF.Tudom,most vettem kettõt holnapra az Oroszlány 50-re:)


Hazafelé az MR2 Petõfin dj Palotai keverte a zenét,állat jól csinálta,fel is tekertem a hangerõt az elviselhetõ szint határáig,leporolandó a gépjármûvem hangszóróit:)Így egyszemélyes ülõ diszkóként suhantam a nagy magyar éjszakában(tudom,száguldás,diszkóbalesetek,stb,de ez most annyira jól esett:),hogy aztán egy-két óra alvás után ismét jelentkezhessek a munkahelyemen.Na,de ez már megint egy másik történet.


Köszönöm a lehetõséget,és köszönöm a társaságot.


dnvzoli

 
 
Nagy László Emléktúra a Somlón keresztülTúra éve: 20102010.06.04 15:59:18

Nagy László emléktúra a Somlón keresztül


2010.05.29.


Két túra volt mára kiírva somlóvásárhelyi indulással,egy 31-es nappali és egy 15-ös éjszakai.Külön-külön egyikért sem autóztam volna le ide,de a kettõ együtt jó lehetõségnek tûnt elsõ duplázásomra.Egy nap kétszer megmászni a Somlót,ráadásul az egyik éjszaka,hmm,menjünk!


Éjszakás mûszak után nem túl kipihenten szakadó esõben indultam el Gyõrbõl 7 óra körül,de mivel elõtte megnéztem a met.hu-n a csapadék elõrejelzést ami erre a vidékre egész napra derült idõt irányozott elõ bíztam a javulásban.Az úton kisebb-nagyobb intenzitással,de végig esett,a Bakony felett cudarul nézett ki az ég,viszont bíztató volt,hogy nyugati irányban már látszott némi tisztulás,világosság.Fél kilenc után valamivel indultam neki a távnak,biztos voltam benne,hogy az esõkabát egy órán belül csak felesleges plusz teher lesz,de mivel esett,nem lehetett nélküle megindulni.


A kapott "térkép"láttán azonnal szerettem volna a helyszínen egy Somló túristatérképet vásárolni,de sajnos erre nem nyílott módom,a rendezõség egyik hölgy tagja talán érezve,hogy amit térkép gyanánt a kezünkbe nyomtak-hát hogy fogalmazzak,hogy senkit se sértsek meg-hagy maga után némi kívánnivalót,a saját turistatérkpén nagyjából elmutogatta a lejárandó 31 km-t,és elmondta,hogy az út szinte végig ki van szalagozva pirossal.


Megindultam tehát.Átkelve a fõúton célba vettük a Somló oldalát,és mindjárt az út elején egy forrás mellett mentünk el.Nem szoktam kihagyni az ilyen lehetõséget,de most megállás nélkül mentem tovább,a bekevert izotóniás italaimat még nem akartam higítani,síma víz meg nem volt nálam,amit forrásvízre szoktam cserélni alkalom adtán.Mivel a túra elsõ és utolsó durván egy kilométere két egymástól nem túl messzire esõ szinte párhuzamosan haladó úton halad,ami a fõúttól nem messze ér össze,nagyon bíztam benne,hogy az az út amin most haladunk a  fákra,szõlõkarókra,kerítéslábakra feltekert piros szigetelõszalagok mentén az az oda-és nem a visszaút.(késõbb találkoztam olyanokkal akik bizony benézték valahogy és megindultak ellentétes irányba)


Az út szép lassan emelkedett miután elhagytunk egy épp épülõfélben levõ giga-objektumot,ami majdan egy pincészet lesz.Uralni fogja a tájképet az tuti.Présházak,nyaralók között óvatoskodtunk egyre magasabbra a hegy oldalában,azt hogy jó úton haladunk bennem csak az erõsítette,hogy voltunk jópáran,na meg hogy a hegy innen a meredek bazaltorgonás képét mutatta,és gondoltam csak nem itt kell valahol feljutnunk rá:)Haladtunk-haladtunk egyszer csak bejött az ígért sárga jelzés is,csak az a baj hogy mi ezen balra-le a hegyrõl-indultunk el,mígnem elértük a Somlószõlõs-8-as út országutat.Tanácskoztunk kicsit,forgattuk a "térképünket"majd megállapítottuk,hogy az elsõ ell.pontra épp az aszfalton is eljuthatnánk Somlószõlõs irányába,na de minket nem ilyen fából faragtak,így sûrû balra tekintgetések közepette visszafordultunk a Somló irányába,keresve az aszfalttal párhuzamosan futó nekünk elrendelt kis utcácskát.Meg is lett,beljebb aztán a piros szigszalag is elõkerült:)


Az elsõ ell.pont tehát a Hegykút vendéglõben székelt,ami szerény véleményem szerint egy síma útszéli kocsma,a mellékhelységébõl ítélve abból is a gyengébb fajta.Pecsételés után szántóföldek mellett indultunk el Iszkáz irányába,majd rövidesen betértünk egy akácosba.Na itt jött a feketeleves.Sok helyen derékig érõ csupa víz susnyásban csörtettünk miközben kerülgettük a vaddisznódagonyákat.Igaz,nem panaszkodhattunk mert felülrõl legalább már nem esett:)Félre téve a tréfát,szivatás volt a rendezõség részérõl rendesen ez a pár kilométer,fõleg annak tudatában,hogy az egyik ell.ponton a hölgy még azt is elárulta,hogy régen õk is úgy gondolták,hogy ide nem lehet bezavarni a jónépet,és ezért lekaszálták az utat,csak aztán ez a mûvelet az idõ múlásával szépen homályba veszett.Én még csak combközépig lettem merõ víz,de gondolni kellene szerintem ilyenkor a gyerekekre például,akiknek ez a gaz a fejük tetejéig ért.


Bosszankodva tehát,de beértem Iszkázra,ekkorra már a Nap is kisütött,és együttes erõvel a széllel,szépen lassan szárították a víztõl csöpögõ nadrágomat.A kedvem is jobb lett mindjárt.


Iszkáz egy marha hosszú falu.Nagy Lászlóéknak meg annak idején valamiért a legszélsõ ház volt szimpatikus.Az oda vezetõ aszfaltozást némi cseresznyézéssel színesítettem,utólag is elnézést kérek a megkárosítottaktól.Az emlékházat már(mint kiderült) stalker kollégával együtt értük el.Vajon hányszor elmehettünk már egymás mellett?A Káli 60-on kimondottan együtt voltunk a kocsma ep.-n,ugyanis Bazsi-mint kiderült-itta meg az utsó citromos Fantát,amit én néztem ki magamnak:)Ezt onnan tudom,hogy a társa-mint kiderült az apja,stalker meg citromos Gössert ivott,amire azért figyeltem fel,mert nem mindennap kérnek gondolom falusi kocsmákban ilyet:)A szíves kínálás hatására itt is ittunk egy pohár italt,majd körülnéztünk kicsit a meglehetõsen hûs falak között.A ház valószínûleg tömésház lehetett,ide nem kell klímát szerelni az biztos.A régi öregek tudtak valamit,a ma embere meg nyáron a meleg ellen,télen meg a melegért küzd a modern házaiban....


Búcsúzóul még egy müzliszeletet is a kezünkbe nyomtak,amit mindjárt be is faltam,finom volt,köszönöm.


A már megismert úton újra átrobogtunk a falun,majd elhagyva azt megint jött a susnyás rész.Örömmel konstatáltuk,hogy a szél-Nap kombó megtette hatását,és a nadrágunkon kívül a gazt is nagyjából vízmentesítette.Elérve a keresett kõkeresztet dobtunk egy balost,és elõször megindultunk egy erdõsáv bal oldalán.Ez az út azonban hamarosan egy gabonatáblában folytatódott volna,és mi úgy éreztük,hogy nem lesz ez így jó.Jobban megnézve a kapott "térképet"látszott is,hogy nem a kõkereszt elõtt,hanem az mögött kellene lekanyarodnunk.De akkor mi volt az a piros szigszalag a kereszt elõtt?Nos:el kellett haladni a kereszt elõtt,majd úgy 45 fokban eltérni jobbra,utána újra 45 fokban eltérni balra és ráálni a fasor jobb oldalára.Beljebb,a keresztezõdéstõl láthatatlan helyen aztán újra elõjött a szigszalag-jelzés is:)


Somlószõlõsre a falunak egy lerobbantabb utcáján értünk be,nagyon szegényes házak között talpalva értük el a buszmegállót ahol az etetõpont volt felállítva.Uborkakarikás zsíroskenyér volt a menü,ettem vagy hármat elég éhes voltam már.(tudom,elõzõ-Õrség-beszámolómban arról panaszkodtam,hogy a lekekvárosat jobban szeretem,de ha emlékszik a kedves olvasó ott is megettem azért a zsírosat-igaz almával feltuningolva,na most itt alma helyett volt az uborka:)Rápillantottam az artézi kútra is,de furcsa szaga volt a víznek,így kihagytam.Bár lehet,hogy a környéken terjengõ trágyaszag zavart be,ezt már így utólag nem tudom megmondani:)


Etetõpont után végre megindultunk a hegy irányába!Érintettük a reggel már megismert keresztezõdést a kocsmával,majd az Y-elágazónak most a másik ágát választva elkezdtünk emelkedni.Gyanítottam,hogy ott fogunk kilyukadni,ahol az autónkat szoktuk hagyni,mikor még olyan hegymászó kirándulók voltunk akik addíg mennek autóval amíg csak lehet.Így is lett,közben szép kilátásaink voltak északi irányba.Az aszfaltra érve tehát nem fordultunk fel a hegytetõ irányába,hanem megindultunk lefelé elveszteni azt a szintet ami eddig összejött,keresve a három érintésre kijelölt kápolnából az elsõt.Haladtunk a hegy keleti oldalán olyan félmagasságban a csúcshoz képest,szép kilátásokkal.Tisztán kivehetõ volt a kõris-hegyi focilabda,a Négyszögletes kerekerdõ,a Kab-hegy,majd meglepetésünkre a tanúhegyek is elõjöttek szépen-mindketten nyugatabbra vártuk õket.A kápolnakeresés aztán olyan jól sikerült,hogy mindjárt a másodikkal kezdtünk:)Békésen üldögéltem a Szt.Margitról elnevezettben az elsõ padsorban,mikor jön stalker kolléga,hogy kihagytunk egy ell.pontot.Kicsit morálromboló volt visszagyalogolni majdnem két kilométert a tûzõ napon,ha nem említettem volna még az idõjárás megváltozott némileg reggel óta,a beígért 20-22 fokkal ellentétben símán volt szerintem 30 is legalábbis a napon.A Szt. Márton kápolnához való letérést mondjuk nem csodálom hogy elvétettük,ugyanis az oda vezetõ sárga karika,valamint a kihelyezett piros szigszalag jelzések is csak jóval a letérõ után jöttek elõ.....


Na,de legalább tudtam csapni egy kis frissítést a kápolna melletti forrásnál,és a felmelegedett italkészletemet is levcserélhettem jó hûs forrásvízre.Egy fél pillanat erejéig felmerült az a lehetõség,hogy nem megyünk vissza a Szt.Margit kápolnához,hanem felmegyünk a tetõre az aszfalton,ezt a lehetõséget egyébként a pontõrök is ajánlották,de mivel én nem szeretem az ilyen megoldásokat,meg a Szt.Margittól a tetõre vezetõ utat még nem láttam,és így most sem láttam volna,megindultunk visszafelé.....


A kápolna elõtt aztán felkanyarodtunk jobbra.Én lépcsõsort vártam,nem bánkódtam,hogy egy elviselhetõ emelkedésû ösvény vezet a hegy oldalában szerpentinszerûen.Aztán,csak hogy nehogy már jól érezzem magam,az emelkedés bedurvult kissé,ahogy beálltunk a csúcs irányába.Itt pár pillanat alatt teljesen elfogytam.Mint egy régi,agyonhasznált akksi,ami nem szépen fokozatosan merül le,hanem egyik pillanatban még teljes töltöttséget jelez,a másikban pedig kapitulál.Meg kellett állnom.Nem voltam valami fényesen,most jött ki az éjszakás mûszak okozta pihenéshiány.Elõbányásztam a szõlõcukrot,azt mondják ilyenkor az segít.Ittam,csokit ettem.Több megállást is beiktattam.Egyszer csak látom,elfogy az emelkedõ.Csak nem felértem?Csak nem.Ez még csak egy szép mezõ fenn a hegyen,legalábbb szép,megérte felszenvedni.De a hatalmas kereszt még mindíg nagyon messze,és magasan van.Át a mezõn.Újabb kaptató.Megállok néha,pedig csak pár méter a tetõ.Végre megvan,felértem.Berontok a büfébe,kérek egy hideg üdítõt,majd lerogyok az árnyékba.Regenerálódok.Pár perc alatt rendbejövök,irány tovább.Szerencsére itt már jártam párszor,így tudom merre van a Somlóvár.


Az oda vezetõ úton találkoztam ismét stalker kollégával,aki az emelkedõn lépett el tõlem,és már visszafelé jött a vártól.Elbúcsúztunk és mindenki ment az útjára.Õ le a hegyrõl,én még felfelé a várhoz.Várnál önpecsételõ hely volt.Pecsételés(zsírkrétás ikszelés)után kiültem a vár peremére nézelõdni kicsit,nem siettem el az indulást.Aztán egy kis visszaballagás a már megtett úton,majd jobbra meredeken le a sárga kereszten a Sédfõ-forrás irányába.Forrás után nem épp a szervezõk által gondolt úton,de csak meglett a Szt.Ilona kápolna is.A zavart az okozta,hogy a leírásunk a sárga kereszt jelzést említi mint követendõ utat,ezzel szemben a rendezõség utólagosan kijelölt egy szalagozott utat,ami változást azonban a füzetecskénkben nem tüntetett fel.Na,mindegy nem én voltam az elsõ(mint mondták)és valszeg nem is az utolsó akik némi birtokháborítás árán szõlõsorokon át ért az ell.pontra,de ez legyen a legnagyobb bajunk én azt mondom:)


Innen aztán már csak egyszerûen be kellett(volna)gyalogolni a célba a sárga sáv és a piros szigszalag jelzések mentén.A "volna"annak szól,hogy a sárga sáv megszûnt létezni(úgy mint a sárga kereszt a kápolna elõtt),egy keresztezõdésben meg a piros szigszalag minden irányban látható volt.Hát ez nem volt annyira vicces,mint emítettem nagyon meleg volt,én meg nagyon fáradt voltam már.Megindultam jobbra.Szigszalag volt.Aztán egyre gyanúsabb lett a dolog.Szõlõsbe értem,szinte minden sor végén a karón volt piros szigszalag.Na,mondom,ezt beettem,a szõlõsgazda is ezt a jelzést használja:))


Visszafordultam,és úgy döntöttem,hogy a túra elején látott pincészet-építkezés mellett álló toronydatut kinevezem célpontnak,onnan meg a reggeli úton bemegyek a célba,ha már ilyen kavarások vannak itt a jelekkel.Így is lett.


A teljesítésért egy nagyon igényes emléklapot,egy a túra névadóját ábrázoló kitûzõt és egy kis üveg prémium minõségû Noszlopi meggybefõttet kaptunk a gratuláló kézfogás mellé.A rendezõk érdeklõdésére,hogy milyen volt a túra csak zavart mondatokkal válaszoltam úgy emlékszem,mivel már annyira fáradt voltam,hogy egy cél lebegett a szemem elõtt:találni egy hûs helyet,eldönteni a Mondeo üléseit,és aludni egyet estig.A felkínált rejtvénysort is ez okból utasítottam vissza,most kérek érte újra elnézést.


Megpróbálok összegezni:A rendezõi gárda minden általam megismert tagja nagyon kedves,segítõkész volt.Az útvonal kijelölésén szerintem lehetne javítani,kiváltképp az elágazásoknál.Egy-két irányító A4-es elfért volna még néhány helyen,mint ahogy néhol volt is.A kapott térkép használhatatlan.Nagyon kicsi,nagyon olvashatatlan.Jobbat érdemelne a túra-fõleg,ha mellétesszük az oklevelet.Ég és Föld.Az útvonalválasztást sem értem.Az oké,hogy Nagy László emléktúra és ezért nyilván az egyik cél az emlékház.De ilyen áron?Szántóföldek mellett,nyakig érõ gazban?Nem túl szerencsés,nem mellesleg unalmas is.És most még mákunk is volt,hogy kisütött a Nap,ronggyá ázott nadrágban egy adott esetben hûvös,szeles napon a Somló sem lett volna leányálom.Tehát,szerintem ha már az az akácos olyan fontos,hát kérnénk valami ösvényt kaszálni legalább.Talán érezhetõ,hogy nem kimondottan az átázás miatt nyávergok,hanem hogy hol áztam át,az a bajom:)Nem mellesleg két gatyát azt nem hoztam,és az éjszakaira nem túl vidáman mentem volna vizesben.A táv megtételére egyébként 9 óra állt rendelkezésre,ami nyilván azt a szervezõi szándékot tükrözte,hogy aki akar,több idõt is eltölthessen az emlékházban.Véleményem szerint ez is elhibázott koncepció,mert aki full átizzadtan elnézeget ott bent egy fél órát,annak garantált a megfázás.Mintha a tûzõ napról belépnél egy 18 fokosra leklímázott épületbe-el lehet képzelni.


Én símán kihagynám a Somlón kívüli részeket,semmit sem vesztenénk velük,igaz akkor át kellene keresztelni a túrát....Az emlékház felkeresésére meg ideálisabb megoldás az autó vagy mondjuk a bicikli.


E véleményemet vállalva is:Köszönöm a lehetõséget.


Beültem tehát az autóba keresve egy hûvös,de nem túl elhagyatott helyet,a rajban gyanús arcokat is lehetett ugyanis látni a kocsma körül.Így esett a választásom a szomszéd falu Somlójenõ szélsõ utcájára,ott is egy terebélyes lombú fa alatti részre.Félrehúzódtam tehát,megágyaztam és megpróbáltam aludni.Nem jött össze.A szemközti házból egy kislány úgy félóránként kérdezte szüleit,hogy mi ez a fehér autó az út túloldalán,ezt a kérdést aztán a szülõk is feltették egymásnak utána párszor.Aztán jött a fagyisautó,ami ugye ki akarja csalogatni a népeket a hûvös szobákból.És ez a mûvelet egy bizonyos idegesítõ dallam többszöri lejátszásával történik általában.Most is így volt.Volt aztán úgy félóránként elrobogó vonat is.Meg kipufogótuningos autó.Szóval nem sikerült túl jól a hely kiválasztása,nem mellesleg ebben az idõzónában soha nem szoktam aludni,így lényegében eleve halálra volt ítélve a kísérlet.Forgolódtam hát pár órát,majd este nyolc körül már nagyon nem tudtam magammal mit kezdeni,így újra felöltöztem túrázónak,és átcsorogtam Somlóvásárhelyre.De ez már egy másik történet.


dnvzoli


 

 
 
Őrség (- Vendvidék) 75/50/30Túra éve: 20102010.05.18 23:29:01

Õrség 50


2010.05.15.


Minden Modova György Õrségrõl,az õrségi emberekrõl,falvakról,tavakról szóló írásaival kezdõdött.Olyan szemléletesen,olyan átéléssel olyan "szerelemmel" írt errõl a gyönyörû vidékrõl,ahol õt "gyüttmentet"a jó helyiek befogadták,hogy mielõtt elõször eljutottam ide,valamiféle misztikus helyként élt bennem,valami olyanként ahol mindig is lenni szerettem volna.Aztán jópár éve volt szerencsém eltölteni pár napot egy- az e vidék kapujában levõ- törpefalu még törpébb részén Felsõ-Csödén,amit több ilyen alkalom is követett,volt hogy õriszentpéteri "bázissal".Ezen "nyaralások"alkalmával autóval(kisebb részét biciklivel) bejártuk az Õrség összes faluját,és a Vendvidék magyar részét is,Zalalövõtõl egészen Kétvölgyig.Minden egyes alkalommal lenyûgözött a vidék nyugalma,érintetlensége.A tájegység szeretete tehát nem mai keletû,e kis bevezetõ után talán nem kell túlzottan ragoznom mennyire vártam már május 15.napját:)


Négyesben,a Béli-házaspárral és új ismerõsünkkel Ferivel suhantunk le hajnalok hajnalán az ország dél-nyugati csücskébe.Õriben(a helyiek így hívják)aztán meglepõdtem,hogy az általam rajtként gondolt általános iskolánál túl nagy a csend.Néztük innen,néztük onnan,sehol senki.Lacibácsinak rémlett,hogy valahol a Bognár étterem után kellett régen lekanyarodni,azt meg én tudtam,hogy a rajt a Kovácsszeren van.Rövidesen aztán ráleltünk egy "Kovácsszer" feliratú nyíl alakú táblára és így a  rajthelyre is,el nem tudtam volna képzelni hogy egy ekkora településen két általános iskola is van.


Nem siettük el a rajtolást,Mészáros"Túrázz a Cuha-völgyi vasútért"Andrással volt még egy találkozóm,így kb. 7 óra lehetett amikor nekilódultunk Ferivel,Lacibácsiék a 30-ra mentek.Természetesen a legfõbb kérdés már ekkor az volt,vajon mennyit úszunk meg esõ nélkül,annyira 100%-ra mondta minden hírportál a csapadékot,hogy mi is elfogadtuk elõre:ma elázunk és kész.Na persze ez az én kedvembõl mit sem vett el,minél több idõt szerettem volna eltölteni itt(persze a szintidõn belül:),így eszem ágában sem volt mondjuk csak azért a 30-on indulni,mert hátha elázom a végén.


Alig hagytuk el Õriszentpétert,jött a telefon a csajoktól(Réka és Niki),befutott a buszuk,merre járunk?A rajtolási ceremóniával együtt úgy fél órára saccoltam az elõnyünket,így megbeszéltük hogy õk majd szedik a lábukat,mi meg egy kicsit nyugdíjasra vesszük a tempót.Templomszer ep. így is hamar elérkezett,mivel csak 2,3km a rajttól.Körülnéztünk,Feri csinált néhány fotót,elbúcsúztunk a pontõröktõl és indultunk tovább.Eddig aszfalton haladtunk,amit nem is bántunk túlzottan,legalább a reggeli harmatos fû nem áztatott el bennünket térdig.A keserûszeri elágazónál aztán elhagytuk a kék sávot a kék kereszt kedvéért.Áthaladva ezen a "szeren"hamarosan egy patak völgyében találtuk magunkat.Egy fahídnál késõn vettük észre,hogy a jelzés átvisz a túlpartra,de pont akkor értük utol Renátát aki egy elõrébb levõ átkelõnél épp visszatért "erre" az oldalra.Én a "kispistázók"legfõbb verbális ellenlábasa ezt a levágást nem tudtam lekileg feldolgozni,így visszatértünk a leágazóhoz és átkeltünk a fahídon:)Amit nem is tettünk rosszul,mert kiderült hogy nem kell visszajönni az eddig használt oldalra,a jelzés a patak bal partján visz tovább.(Folyással szembe haladtunk)Amint egyre jobban belevetettük magunkat a völgybe egyszer csak tudatosult bennem,hogy ez a "patak"bizony a Zala "folyó":)A víz sajnos épp hogy csak csordogált,és a lassú folyásnak köszönhetõen a meder nagyon hordalékos,sötét színû volt.Emellett néhol gázolajfoltok úsztak a tetején,melyek nélkül sem mostam volna meg benne még a kezemet sem,ezek után meg fõleg nem:((Mivel nekem a víz a gyengém,a látvány eléggé lelombozó volt.


Egy jelzésekkel bõven ellátott helyen újra átkeltünk a Zalán és kikapaszkodtunk a völgyébõl.Szépen kisütött a Nap is,így mikor a második ell.pontra értünk levetettem egy réteget magamról és egy aláöltözet póló plusz pulóver verzióban folytattam a túrát.A pontõr sráccal elmerengtünk a határok átjárhatóságának varázsán,ami a fiatalabbaknak már magától értetõdõ,nekünk viszont szerintem életünk végéig egy furcsán jó érzés lesz a nyírfasáv ily módon történõ megközelítése,átlépése.Ezen a ponton is körülnéztünk kicsit,szépen karbantartott pihenõhely volt,gondoltam ha ez Gyõrben lenne mondjuk a Püspök-erdõben....hát nem tudom két hétig bírná-e szétverés nélkül.


Egy kilométer megtétele után már Szalafõ utcáját koptattuk,a faluba egy jól megteremett ,májusfa alatt léptünk be,amit a viharos szél már elég rendesen megdöntött.Szépen jöttek elõ a korábbi emlékeim errõl a vidékrõl.Bár az élet itt lassan folyik,azért néhány új építményt is felfedeztem,ami mindenképp bíztató a környék jövõjére és ezzel együtt a majdan itt pihenni vágyókra nézve.Átgyalogoltunk a falun,a farkasfai kanyarnál tovább egyenesen Pityerszer felé.Itt megint rá kellett jönnöm,mennyire megcsalja az emlékezete néha az embert.Pityerszert én a leágazó után pár száz méterre vártam,és az oda vezetõ emelkedõ sem rémlett.Hiába autóval azért más:)


"Felkaptattunk"tehát a skanzenhez ahol én úgy döntöttem megvárom Nikiéket.Kényelmesen megreggeliztem majd kisétáltam a domb szélére,emlékeztem rá hogy itt nagyon szép a kilátás Felsõszer irányába.Az egyre jobban feltámadó szél azonban visszairányított a hátizsákomhoz,amit áttúrva meg kellett állapítanom,hogy a széldzsekimet csak azt hittem hogy elhoztam.Bosszankodtam egy sort,hiszen most nagyon jól jött volna,nem volt mit tenni felvettem az esõdzsekimet,és visszamentem gyönyörködni.Feri közben elindult Renivel.A várakozás percei tehát nem teltek unalmasan,befutott két ismerõs túratárs is,András és Boglárka,( Kékdroid és Kerek repkény),majd pár perc múlva feltûntek a lányok is az emelkedõn.Miközben õk pecsételtek,én is összecihelõdtem és innentõl hármasban folytattuk a túrát.Szlovénia felé kanyarodva elõször gyönyörû réteken haladtunk,az út ezen szakasza a nézelõdésen kívül a múltkori túra(Káli60) emlékeinek kitárgyalásával telt.Az erdõbe való bejutást a mezõn elhelyezett szalagok mellett az elõttünk elhaladók által kitaposott ösvény is segítette.A határon levõ hídhoz egy nem túl megerõltetõ emelkedõ leküzdése árán juthattunk fel,ami még jól is esett ezen a "szintszegény" túrán.Átértünk tehát Szlovéniába,egy kilométer után meg is érkeztünk a 4. ell.pontra ami egy ifjúsági szálláshely kapujában lett felállítva.Ezután két kilométer murva következett,máskor ennek nem örülnék,most a szép vidék miatt nem zavart.Hodos falunak épp hogy csak a szélét csíptük meg, hamarosan már a tó gátján haladhattunk.A vízleeresztõ mûtárgyat jobbban szemügyre vettem,majd a tavat is hátrahagyva elkezdtünk emelkedni az erdõben.Itt ideiglenesen kihelyezett jelzések segítettek az út tartásában,mivel klasszikus turistajelzések nem voltak.A szél bele-belekapott a lombkoronába,néha kisebb ágak landoltak mellettünk,mögöttünk,eszembe is jutott az ominózus Cuha25 túra az "etalon-viharral",ahova volt aki bicajos sisakkal érkezett,és nem is feleslegesen:)Hát bíztam benne azért hogy ma idáig nem fajul a dolog:)


Erdei szakasz után Dolányba mûúton érkeztünk.Mint már említette valaki a rendezettség,a tisztaság ami egybõl szembeötlõ itt,de az is megállapítható szerintem,hogy a tájegység magyarországi részére ez ugyanúgy elmondható szerencsére.A fõutcán elhaladtunk egy "Zaba Bar"nevû egység mellett,mindjárt megfejtve a "zabál,zabálás"szavaink eredetét:)Dolány amúgy gazdag falunak tûnt,a házak többsége nem csak nagy hanem nagyon takaros is.A templomnál értük utol Feriéket,majd az átfagyott pontõröktõl begyûjtve a pecsétet el is kerültük õket.Lefutva a teplom dombjáról átvágtunk egy mezõn,majd rövid erdei szakasszal folytattuk utunkat.Kiérve az erdõbõl még mindíg az ideiglenes jelzéseket követve haladtunk tovább egy település szélét érintve egy patak partján,fejmagasságban repkedõ fecskék között.Elérve a mûutat jobbra kanyarodva átkeltünk egy hídon,majd egy balossal két kilométer erejéig társunkká fogadtuk ezen említett utat.Réka itt kezdett nyûgös lenni,próbáltam belé lelket önteni,hogy a kilátásssal próbálja feledtetni a kemény talaj okozta gondjait-nem sok sikerrel:)Pedig a látkép több volt mint szép,lényegében egy domb gerincén haladtunk és az alattunk elterülõ völgy nagyon lélekemelõ látványt nyújtott.Magyar oldalon talán Apátistvánfalva, Kétvölgy környéke hasonló amit sajnos a túra nem érint.Épp ezért kellett örülni ennek itt!


Áthaladtunk egy helyi "szeren"majd a mûút balra fordult,vele együtt mi is.Jobbról a befutó nyírfasáv jelezte,hogy közeleg a határátlépés.Az aszfaltról letérve vetettünk egy utolsó pillantást a völgyre,majd egy kövekkel tarkított erdei úton hamarosan visszatértünk Magyarországra.Itt szalagozás segítette a haladást egészen a piros sáv befutásáig.A Sûrû-erdõben felállított ell.pont a 25. kilométer elérkezését is jelentette egyben.A pontõrök épp tûzrakással ügyeskedtek,hát igaz,hogy esõre állt az idõ de azért elég bátor cselekedetnek véltük a kiszáradt avarral borított erdõ közepén ezt a mutatványt.Na,mindegy,ez nem a mi dolgunk,kisebb szerelvényigazítás után haladtunk tovább néhol jól szétgyúrt erdõgazdasági utakon.Itt értek utol bennünket Reniék,ötfõsre bõvült tehát a csapat.Orfalu mellett csak elhaladtunk majd átkelve az "õt" Apátistvánfalvávalval összekötõ mûúton a Kis-patak dûlõn haladtunk.Ez a szakasz nem túl látványos,izgalmat csak a redkívüli mértékben szétgyúrt úton való egyensúlyozás hozott számunkra.Na meg egy durván 3 méteres magasságban egy ágasról lelógó 120literes hordó,az alján valami kütyüvel,alatta a földön meg kukoricaszemekkel.Az lejött,hogy ez egy vadetetõ,csak azt nem tudtam elképzelni,hogy hogy adagolja a takarmányt.Egy segítségemre sietõ erdei emberke szerint ez a szarvasoknak van kitéve,mert azok felérik,megkocogtatják a "kütyüt",és elkezd hullani a tengeri.Hát én ebben a verzióban nem igen hittem,úgyhogy utánanéztem itthon és már világos a dolog.Ha valakit érdekel: www.vadeteto.hu


Mivel tudtam,hogy Farkasfát helyi viszonylatban véve méretes dombok veszik körül,fel voltam rá készülve,hogy a túra legszintesebb része jön most.Niki szólt,hogy hagyjam el õket nyugodtan,nem fognak megsértõdni,de jól éreztem magam velük(remélem õk is valamennyire:),és egy kis belassulásért nem akartam elválni tõlük.Így,szép lassan átkelve a huplin amit Nagy-dombnak kereszteltek el valamikor be is értünk a falu egyik szélsõ utcájába.Jó sokat kellett menni,mire odaértünk a falu másik szélén levõ kocsmába az etetõpontra.Az ellátmány gyors összekapkodása után kiültem a teraszra,általában is utálom a dohányfüstöt,kaja közben meg kiváltképp nem viselem el.Mivel csak síma zsíros vagy vajas kenyér volt,elõvettem az almámat és azzal dobtam fel az ebédet.A kapott bónra meg kértem egy kólát.Közben még ismerkedésre is futotta az idõbõl,összehaverkodtam Attilával egy vidáman tökrészeg fiatalemberrel,aki bemutatkozott majd valamiért azonnal elnézést kért tõlem:)Mivel semmit sem vétett ellenem,nagylelkûen megbocsátottam neki:))Távozásakor még visszakiabálta,hogy "Az élet a hídon túl van"vagy valami hasonlót majd átkelve az említett mûtárgyon eltûnt a szemünk elõl.Mire aztán a táplálkozással végeztem megjelentek a lányok is nyüglõdve,hogy menjünk már,mert õk fáznak,meg amúgy is" menjünk már":)))Különösen Réka volt maga alatt,már it azt tudakolta,hogy mennyi van még hátra:))) Á,épp csak egy húszas:) Nem fogott ki valami jó napot,de hát mindenkinek lehet ilyen.....


Nekilódultunk tehát,a következõ ell.pontig durván 120 méter emelkedés várt ránk,ennek jó részét Farkasfa után el is használtuk.Felérve a dombra együttérzésemrõl biztosítottam Nikit,nekem is megfájdult kis idõre a fejem,ami a túra során sajnos többször meg is ismétlõdött emelkedésnél.Folytatva utunkat egy apró házcsoporton haladtunk át majd egy újabb emelkedõs rész vért ránk szép erdei környezetben.Fenyõerdõ lévén puha tüskeszõnyegen lépdelhettünk,a távolban még egy szarvascsordát is megfigyelhettünk pár másodperc erejéig.Nemsokára egy szép nagy rétre értünk a kapott térkép Hosszú-rétként említi.A réten az út követését megint csak az elõttünk elhaladók csapása segítette,egy fák,bokrok nélküli területen nehéz is jelzéseket képezni,a domb tetején aztán a vadlesen már voltak kihelyzve szalagok.A rét elhagyásának helyét aztán az általam eddig látott legnagyobb piros sáv jelzés tette egyértelmûvé.A cél nyilván a minél messzebbrõl való észrevehetõség,ennek megfelelõen egy kb.35cm átmérõjû fára felfestettek egy kb.50-60cm magasságú(hosszúságú)piros sávot:)E giga jelzés mellett elhaladva egy mélyen keréknyomos faluszéli úton értünk be Kondorfára,ahol az ell.pont elõtt visszakiabáltuk a közben minket leelõzõ két utitársunkat a piros sáv jobbra kanyarodó szakaszáról az italbolthoz pecsételni.Innen ugyanis a kéken mentünk tovább,egyenesen át a falun.Kondorfa nem egy gazdag falu ez látszott,elég sok a  leromlott állapotú ház.Úgy látszik ide valahogy a turisták sem jönnek,talán csak a falu végén volt egy pihenõház,amúgy meg nagyon sok ingatlanon ott volt az "eladó" felirat.Az esõ itt már elég jól szemerkélt,de a szél és a testhõ miatt még nem kellett az esõkabátot bevetni.Viszont itt a csapatot elérte egy holtpont,a táj sem volt túl érdekes,az ösvény is bokatörõre sikeredett,szó nélkül raktuk az egyik lábunkat a másik után.A zöldre való letérés után átkeltünk a Lugos-patakon,majd kikapaszkodva annak völgyébõl egy erdei murvás úton folytattuk.Kis ideig az Ivánc-Õriszentpéter úton talpaltunk egyre erõsödõ esõben,majd egy hosszú egyenes szakasszal beértünk Ispánkra ahol az ell.ponton Az Ösvénytaposó család 3/4-étõl megkaptuk az aktuális pecsétet,nápolyival,szódával.Mivel az esõ itt már intenzíven esett,az átázott pulcsimat,pólómat szárazra cseréltem,és bár nem szeretem,muszáj volt felvenni az esõkabátot is.


Ránézve az órára megdöbbentünk,hogy már csak pár perc választ el bennünket 17 órától,az induláskor azt hittem ekkorra fogok beérni.És még volt hátra 6 km:)Neki is indultunk a piroson a Bárkás-tó ep. felé.Feriék megint csak feleslegesen siettek el tõlünk,nem vették észre a faluban hogy nem sokkal az ep. után a piros letér jobbra.Nagy füttyögetések,kiabálások árán sem voltak hajlandóak visszafordulni elõször,gondoltam biztos tudják miért mennek arra,így mi mentünk tovább,ha majd észreveszik hogy nem megyünk utánuk,csak megnézik az itinerüket.(késõbb vissza-visszafordulva mintha látni véltem volna Renáta citromsárga zsákvédõ huzatát)Az esõ rendesen szakadt,így már csak a haladásra koncentráltunk,és hogy el ne kavarjunk.A bárkás-tavi esõbeállónál megkaptuk az utolsó pecsétet is egy újabb "Jó reggelt"keksz kíséretében,és már nem is érdeklõdtünk,nézelõdtünk,hogy most itt van-e valami tó is,vagy mifene,dobtunk egy "vissza ketttõt"és a lehetõ legnagyobb sebességünkkel szakítottunk tovább.Négy km volt hátra,és a lányok megkértek,hogy diktáljam a megfelelõ tempót,kicsit több mint egy órájuk volt a hátralevõ táv megtételére,a reménybeli díjazás átvételére meg a buszmegállóba való kiérésre.Felvettem tehát az agárversenyeken használt mûnyúl szerepét,pont annyira mentem,hogy a nyomomban tartsam õket,nem húztam el,így folyamatosan élve tartottam a reményt az elkapásomra:))Nem lehettem azonban túl kívánatos falat(legalábbis Nikinek),mert a cél elõtt párszáz méterrel az említett leányzó ügyet sem vetve rám(nyúlra:)elhúzott mellettem,és már az õ vezetésével érkeztünk meg aztán az iskolába,durván 40 perc alatt,ami itt a végén 6-os sebességet jelentett.


Így egy órával a tervezett idõ után értem be,viszont én 50 km-re gondoltam a tíz órát.A táv meg 52,7 és ha még hozzávesszük a pityerszeri várakozást,meg a Farkasfa körüli csapategységet erõsítõ lassúbb haladást,a Kondorfa utáni holtpontot,már meg is van hol ment el a tíz órás teljesítés.Ami teljesen lényegtelen mellesleg.


A teljesítésért egy nagyon igényes oklevél jár,plusz egy jellegzetes õrségi emeletes házat,egy kástut ábrázoló kitûzõ Õrség 50 felirattal.A célban még lehetett enni-inni,a várakozás perceit Lacibácsiék az ellátmány készítésével tették hasznossá,amit a szervezõk nagyon köszöntek nekik.Feriék beérkezéséig én még gyorsan elmentem a kedvenc õriszentpéteri fazekasomhoz Zsohár Gyulához,akit sajnos nem találtam otthon,így most elõször cserépedény nélkül voltam kénytelen hazatérni innen:(


Búcsúzkodás után a már kimondottan viharos zivataros idõben suhantunk haza Gyõrbe,Páli határából még a tûzoltókat is riasztanunk kellett egy az utat majdnem teljes szélességében elzáró kidõlt fa miatt.Mivel itthon is esett rendesen,mindenkit hazavittem,nehogy már újra elázzanak:)


Nos:ezen a túrán nincsenek hatalmas hegyek,nincsenek vadregényes patakmedrek,nincsenek várromok,nincsenek égig érõ szálfaerdõk.Vannak viszont gyönyörû virágos rétek,dimbek-dombok,kedves kis"szerek",Árpád-kori templomok,haranglábak,tavak,tókák,szép kilátások.Ez az Õrség,a nyugalom szigete,az érintetlenség vidéke.És van itt egy jól szervezett túra igényes igazolófüzettel,tökéletesen kijelölt útvonallal,kedves rendezõgárdával.Az ellátás kimondottan jónak mondható:Pityerszeren "Jó reggelt"keksz,Farkasfán Zsíros-vajas kenyér sóval,hagymával,Ösvénytaposóéknál nápolyi szódával,Bárkás tónál újra keksz,a célban megint Zsíros-vajas kenyér retekkel,karalábéval,hagymával,szörppel.Az már az én egyéni problémám,hogy a lekváros kenyeret jobban szeretem(ném:)Ennél több negatívumot viszont nem tudok megemlíteni,így:


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli


(Ha valakit érdekelne a Tanúhegyek 50,lehetne róla beszélni,ha megyek,én úgy 5 körüli gyõri indulással számolok. 06205866654)

 
 
KáliTúra éve: 20102010.05.04 23:04:35

Káli 60


2010.05.01.


Emlékszem,mikor elõször megláttam valahol ezt a túrát,elképzelhetetlennek tartottam,hogy 60 kilométert képesek egyesek egyhuzamban legyalogolni.(100-130km-esekrõl meg még fogalmam sem volt:)Még tavaly is inamba szállt a bátorság a leghosszabb Káli hallatán.Aztán idén úgy éreztem,hogy már eléggé felkészült vagyok egy ilyen hosszúságú menethez.A hét a ráhangolódás jegyében telt:térképeket nézegettem,bejelöltem-elméletben számtalanszor végigjártam az útvonalat,próbáltam fejben minél jobban "ott lenni a szeren".


Ilyen elõzmények után 5 órai indulást követõen folyamatos 10-20%-os gyorshajtással 3/4 7 körül érkeztünk Sanyi,Laci és Feri társaságában az ábrahámhegyi vasútállomás parkolójába.Épp,mikor Révfülöp irányából befutott a Bz-motorvonat 25-30 túrázóval kisebb tumultust okozva ezzel az indításnál.Magam is meglepõdtem ezután,hogy mire kitöltöttem a nevezési lapomat a "tömeg"eltûnt,1 perc nem telt el,és már indulhattunk is utunkra.Mivel a többiek csak a 30-ast-és ezzel együtt azt,hogy órákig várnak rám a célban- vállalták különbözõ okokból,már az elején búcsút vettünk és nagyobb sebességre kapcsoltam.A falut a piros sávon hagytuk el,végig emelkedve.Az elsõ ell.pont a Salföldi kolostorrom mindössze 3 km-re van a rajttól,így hamar odaértem,körüljártam az építményt majd indultam is tovább,nem számítva a következõ erõs kaptatóra ami rendesen beindította a szívverésemet így korán reggel.A kék sávra való rákanyarodást követõen vissza is vetkõztem egy pólóra ami a túra során végig elégnek bizonyult,néha még soknak is.A kék sávon hullámvasutaztunk ezután vegyes fenyõ-tölgy erdõben majd szõlõsök mellett az aligvárimajori "csücsökig"ahol egy hajtûkanyarral balra ráálltunk a zöld sávra.Már aki,mert bizony hiába a sok tábla ami direkt felhívja a túrázók figyelmét arra,hogy különösen védett területen jár(hat)unk,és az ösvényekrõl ne térjünk le,sokakat ez nem érdekel,és arra mennek amerre rövidebb.Az ilyen "túrázók"miatt leszünk majd egyszer kitiltva végleg ezekrõl a területekrõl.....


Szóval a zöld sávon kanyarogtunk az egynyomos ösvényen,mindaddig míg el nem értük a zöld3szöget,ami nem jelentett mást,minthogy fel kell kapaszkodni a Tóti-hegyre.Nem tart sokáig ez a kaptató,de nagyon durva.Felérve aztán a panoráma mindenért kárpótol:Körbe,mindenfelé amerre a szem ellát kisebb-nagyobb hegyek,a Balaton víztükre.....csodálatos,még így is,hogy a levegõ elég párás volt.Nézelõdés közben bedobtam egy szendvicset amit egy energiaitallal öblítettem le,majd a már ismert úton új útitársaimmal Szabival és Petivel visszarobogtunk az aligvárimajori elágazóig ahonnan a kék sávon folytatódott a menet egészen a salföldi ell.pontig.Itt finom almalével,Balaton szelettel,és egy érdekesen édeskés tésztájú sajtos-vagy tepertõs pogácsával vártak ránk a pontõrök.Mivel nincs fél órája,hogy megreggeliztem,a pogácsát eltettem késõbbre és egy almalé-repeta után meg is indultunk Kékkútra.Erre a szakaszra sem pazaroltunk fél óránál több idõt,így eléggé értetlenül álltam a helyzet elõtt,miszerint itt meg zsíros kenyeret kapunk,viszont ezzel a túrán kapott ellátást gyakorlatilag befejezettnek tekinthetjük.Kari bácsinál(itt voltunk épp,ha még nem említettem volna)tehát nem tettem nagy kárt az ellátmányban-éhes abszolut nem voltam,a bort meg nem szeretem.......


A vendéglátásra amúgy nem lehetett panasz Károly bá'-nál,nagyon szívesen töltögette a borocskát akár tisztán,akár fröccsnek,és aki ivott belõle általában jó véleménnyel volt az itókáról.Társaimat itt elhagyva egyedül indultam vissza a dombról Kékkút központjába,ahova vittem egy szalagot is,mert a fõutcán nem,csak beljebb találtam odafelé menet.Igaz a szöveges leírásból egyértelmûen megtudható a bal kanyar helye.Kékkútat elhagyva kortyoltam párat a Theodora-forrásból,majd a nagy jobbos kanyar elõtt balra letérve az aszfaltról megindultam az "Idõ ösvényén"Mindszentkálla felé egy árok mellett jól kiszalagozott úton.A következõ ell.pont a Kerekikáli-domb tetején lett elhelyezve,ahol magunknak kellett bélyegezni.Ezután értünk be Mindszentkállára amin átrobogva megkezdhettük a túra szerintem leggyilkosabb kapaszkodását a falu felett található Kopasz-hegyre.Kb.fele szintet egy elég meredek ösvényen lehet összeszedni,majd a gericre 277 lépcsõfok megmászásával juthatunk fel.Többszöri megállással,de sikerült feljutnom,nem mondanám,hogy jólesett,az ilyen kapaszkodásokat már nem szeretem.Viszont a kilátás innen is pazar volt,sõt még ismeretterjesztõ táblák is ki voltak helyezve amelyekrõl megtudhattuk,hogy mit látunk ha elnézünk a távolba.


A falu szintjére való lejutást hálisten már egy hegyoldalban végigfutó szerpentinúton ejtettük meg,majd folytattuk utunkat Szentbékkálla felé a kék sávon.A következõ faluba a környék leghíresebb Kõtengerén át vezetett a jelzés,ami elõtt elhaladtunk egy lovaspóló pálya mellett is(ilyet sem láttam még).A Velétei-palotarom érintése után néhány percre érintettük csak Szentbékkállát,majd el is hagytuk a sárga3szögön.Itt volt számomra a túra egyetlen bizonytalankodása,az itinerben ugyanis csak símán "sárga"jelzés van említve,na meg a helyszínen a S3szög mellett ugyanarra az útra zöld sáv is fel volt festve ami végképp zavaró volt,fõleg,hogy ez a szín még a túristatérképen sem szerepel itt.Mégis úgy döntöttünk immár újra hármasban Petivel és Szabival,hogy jó lesz nekünk ez a sárga3szög,és szerencsére nem is tévedtünk.E jelzés,és ahol kell korrekt szalagozás,na meg a végénél komoly kapaszkodás igénybevételével jutottunk fel a Fekete-hegyre,ott  is a Keleményes-kõhöz,ahonnan nagyon szép volt a kilátás,majd az Eötvös Károly-kilátó legfelsõ szintjére ahol a következõ pontõr már várt ránk.A hegy gerincén futó ösvényen elõször csodálkoztam az ott napozó siklón,majd elhaladtunk egy elmocsarasodott "tengerszem"mellett,ami mindjárt magyarázatot adott arra,hogy mit keres itt ez a csúszómászó.Az infós tábláról azt is megtudhattuk,hogy ezeket a kis tavakat csak a csapadékvíz táplálja,és a víz elszivárgását vízzáró talajréteg akadályozza meg.Viszont csapadékszegény idõkben ezáltal néha ki is száradnak.A kilátóból egyébként megint csak szemet gyönyörködtetõ volt a panoráma,kis nézelõdés,szõlõcukrozás után aztán tovább is indultunk,itt már néha ötfõs csoportban,csatlakozott hozzánk ugyanis(vagy mi hozzájuk)Niki és barátnõje Réka.


Balatonhenyére szintén a kék sáv vitt el bennünket ahol egy presszóban kisebb szünetet tartottunk.Fél liter üdítõ egy húzásra tûnt el bennem,meleg volt rendesen.Vettem is még egyet,legalább pár kilométeren át legyen valami hideg innivalóm.Mivel elég zárt a bakancsom és ezáltal nem szellõzik olyan jól beiktattam egy zoknicserét is,amit nem bántam meg utólag.Most arra is ügyeltem,hogy ne húzzam túl a fûzõket,már megjártam egyszer emiatt.Henyérõl a két leányzóval indultam útnak,a fiúk még ejtõztek kicsit.A falut a sárga sávon hagytuk magunk mögött,majd szalagozott út vitt fel bennünket a falu fölé a dombra.Itt a lányok kicsit lemaradtak,egyedül talpaltam a korrekt szalagozás mentén.A domb tetejérõl a már szinte megszokott szép kilátásban lehetett részünk.Leérve a dombról sík terepen haladtam,a legrosszabbkor értünk erre a szakaszra,iszonyúan égetett a Nap.Május elseje volt,de nagyon tudtam örülni a néha be-beúszó felhõknek!Monoszlón le is támadtam a templom melletti közkifolyót,a fürdés alatt aztán beértek a többiek is,akik szintén nagy örömmel fogadták a vízvételi lehetõséget(volt ilyen az ez elõtti településeken is,csak akkor még nem volt ennyire meleg)


Innen aztán már stabillá érett az ötösfogat,sõt néha hatosra is felduzzadt,de az ötös volt a mag.A Hegyestûtõl mindegyikünk tartott ,olvasva a régebbi beszámolókat,aztán egyetértettünk abban,hogy pl.a Kopasz-hegy megmászása mellett ez eltörpül.Fent begyûjtöttük az újabb pecsétet,kaptunk egy Balaton szeletet is,körülnéztünk majd visszalépcsõztünk a már bejárt ösvényen.Az infós táblák elolvasására,a kiállítás megtekintésére most nem volt idõnk,így a túra kultúr-betétjét most ki kellett hagynunk.Robogtunk tehát tovább.Niki navigálása mellett szõlõsdombokon ereszkedtünk le a Zánka-Köveskál mûútra(bátor tett volt tõle,négy fáradt túrázó bízott benne-gondolom titkon õ is:)-hogy a megfelelõ úton jövünk lefelé,és nem kell visszakapaszkodnunk oda fel,de végül jól jött ki a dologból:),majd jobbra fordulva aszfaltoztunk kicsit az itt mellénk szegõdött kutya társaságában.Szerencsétlen állat mindenhol ment,csak az út szélén nem,az arra jövõ autósok,motorosok részérõl érkezett irányunkba néhány megvetõ pillantás.Mindenki azt hitte,hogy miénk a kutya,és a hülye gazdi még arra sem veszi a fáradságot,hogy odafigyeljen rá:)Azért amennyire lehet megpróbáltuk terelni,minket elhagyni ugyanis nem volt kedve.Lihegett rendesen szegény állat,a többieknek úgy látszik jobb volt a szemük az ilyenhez,õk ugyanis a végkimerülés jeleit vélték felfedezni szerencsétlenen.Az erdõbe való betérés után aztán az elsõ vízzel telt csapás fölé érve a szutyinak kicsúsztak a lábai,és onnan nem volt hajandó tovább jönni.(késõbb láttuk másokkal,tehát túlélte:)


(Kaptam közben egy e-mailt a kutya gazdájától:a szerencsétlen eb Balatonhenyérõl szökött ki egy udvarból,a túrába csak belecsöppent,olyannyira,hogy Révfülöpig lement:)A gazdit érdekelne minden részlet,ugyanis valaki jószándékú ember visszajuttatta Henyére,így csodával határos módon újra otthon lehet.Ha valakinek van valami infója,(kivel-hogy ment el,ki vitte vissza?)kérem írja meg nekem,én vállalom,hogy továbbítom.)


Jó 20 perces aszfaltozás után tehát bevetettük magunkat az erdõbe a Kõvágóõrs felé vezetõ egyenes szakaszra a kék sávon.Már azt hittük,hogy elkerültük a Sóstókáli-templomromhoz vezetõ letérést,de a szöveges leírás segített a felhagyott homokbánya és a lovasudvar említésével,majd egy villamos kapcsolószekrény oldalán feltûnt a méretes felirat is a kék rom jelzéssel és az útiránnyal.Meglett tehát ez a rom is,itt eszegettünk egy utolsót,jó pajtások lévén mindenki beleadta a közösbe amije még volt,így jutottam pl. én is egy finom almához:)Kõvágóõrsön egy újabb közkifolyónál(kék kút,ha úgy tetszik,amúgy ejektoros közkifolyó a becses neve:)ismét felfrissítettük magunkat kicsit,majd a túra utolsó kisebb emelkedésével felbaktattunk a Fülöp-hegyre.A kilátó megmászását a többiek közfelkiáltással már elvetették,én meg már voltam itt régebben,és nem akartam elszakadni a csapattól.Némi lépcsõzés következett lefelé,ami a legrosszabb ami jöhet túl a 60km-en,itt is lehetett látni érdekes járásokat:)Aztán az egykori Top Panoráma(Ugye,Niki!:)nevû vendéglátó egység mellett is elhaladva rövidesen be is értünk a célba.Az idõnk nagyon jó lett,61,8km(2011-es bejegyzés:a túra távja kevesebb mint 55 km....) megtételéhez kevesebb mint 12 órára volt szükségünk!Gratuláltunk is nagyokat egymásnak,úgy érzem megérdemelten.(valaki megírhatná a beérkezési idõnket,az én lapomról lemaradt,és érdekelne,elõre is kösz! schmeidl.zoltan@freemail.hu)  Az infó megérkezett közben Szabolcstól:18:45,kösz!


Bár nem úgy terveztem,én is beneveztem aztán egy gulyáslevesre(a szakács rég lehetett szerelmes,mert el éppen nem sózta az ételt:),majd ennek elköltése után el is indultunk Gyõrbe,a kocsit ugyanis Sanyi már áthozta eddigre a rajtból.


Jól szervezett embert próbáló túra ez a Káli 60.Nehézségét véleményem szerint a nem kis táv mellett az jelenti,hogy viszonylag sokat megy az ember szintben,aztán már-már elkényelmesedve egyszer csak a "semmibõl"rátör egy jó kis kapaszkodó.A kicsit több mint ezer méter szint 80%-a lényegében 2-3 km-en belül jön össze,a maradékra meg van 58-60 km.Nekem ez jelentette a nehézséget,egy Tóti-hegyes,egy Kopasz-hegyes mászás belõlem sokat kivesz..A kilátás miatt azonban megéri mászni!


A túra érint több kedves kis balaton-felvidéki falut,amelyek érdekes képet mutatnak.A házak 80%-anagyon igényesen felújított,néha akár több 10milliót érõ birtok.Na ezekben általában nem a helyiek élnek,egytõl egyig nyaraló mind.Aztán ott van a maradék 20%,amelyek általában lerobbant,düledezõ falú építmények-na ezeket lakják a jobbára idõs õslakosok.A folyamat vége azt hiszem kitalálható.....


A túráról még:a kapott igazolófüzet tartalmaz szöveges leírást,szint és távadatokat,útvonalvázlatot,falvanként kis térképvázlatot,több ismeretterjesztõ oldalt,menetrendi adatokat.Végülis a kapott információkat összeadva lényegében esély sincs az eltévedésre,mert ezek mellett nagyon korrekt volt a szalagozás,sõt sok helyen az úttestre festett irányító nyilak is nagyon hasznosnak bizonyultak.Igaz elõfordul a füzetben,hogy a szöveges leírás nincs összhangban a rajzzal,de ez a néhány apró hiba érdemben nem befolyásolja a sikeres teljesítést.Egyedül talán a szolgáltatások idõbeni elosztásán javítanék,a zsíroskenyeres pont jobban ki lenne használva szerintem mondjuk pl. a balatonhenyei presszó ell.ponton.Közel a 40. km-hez már jobban esne mint a 15.-en,ráadásul fél órával a kapott csoki-pogácsa duó után.Az idõjárás szerencsére ideálisra sikeredett,sõt még melegünk is volt néha.A talaj a szárazság miatt végig betonkemény volt,a köztudottan kemény Vibram-talp ellenére is megéreztem a túrát a sarkaimon,puhább talppal szerelt cipõjû túratársairól nem is beszélve.Na,de végigcsináltuk vidáman,mind az ötünk teljesítette ezzel eddigi leghosszabb menetét!Találkozunk még szerintem.


Köszönöm a lehetõséget


dnvzoli

 
 
Nyergesi EmléktúraTúra éve: 20102010.04.29 23:09:15

Nyerges 40


2010.április 24.


A túraterv összeírásakor erre a napra még egy tihanyi kiruccanás volt betervezve,de rátaláltam a kiírásban erre a már Nyerges 40-20 néven futó rendezvényre és úgy döntöttem inkább ezt választom.Nem elhanyagolható a 340 ft-os benzinárak világában az sem persze,hogy az odaút majdnem csak a fele,na meg bõvül a teljesített túrák listája is általa.Az autókázás kicsit tovább tartott mint gondoltam,nem vettem figyelembe ugyanis,hogy Almásfüzitõ után szinte egy összefüggõ településfolyamon kell áthaladnom,és még emellett az amúgy is lassú haladást sebességkorlátozó táblaerdõ is nehezíti.Hamar rá kellett azonban ébrednem,hogy itt a táblák nem viccbõl vannak kint,az 1-es út is rossz minõségû néhol,de a 10-es az egyenesen katasztrófális állapotban van.Az összeépült falvak miatt csak a " Nyergesújfalu vége"táblánál érzékeltem hogy megérkeztem,sõt már túl is futottam,így dobtam egy visszafordulót,majd felvettem egy túrázót aki ráadásul nagyjából tudta hol a rajt.A tévedésbõl a 20-as útvonalon meginduló tatabányai különítménytõl már csak egy utolsó útbaigazítást kellett beszereznem,és már meg is érkeztünk a Tó Büféhez.


A rajtnál felállított színpadon egy fiatal helyi lemezlovas által mûködtetett zenekészülékbõl épp" a hegyekbe fel",vagy valami ilyesmi refrénnel bíró magyar ugrabugra együttes által játszott iszonyú szám szólt,de amellett,hogy iszonyú legalább stílusos volt:) A rajtoltatás nagyon flottul ment,egyik asztalnál fizettél és megkaptad a nevezési lapodat,amit kitöltve átadtál egy másik asztalnál ahol ezért kezedbe nyomták az itinered egy" Jó utat" kíséretében.Átnéztem kicsit mielõtt elindultam.Mindent tartalmazott amire szükségem lehet:szint és távadatok pontonkénti lebontásban,szintmetszet,vízvételi lehetõségek(nagyon fontos,fõleg melegben!),térképkivonat,szöveges leírás,részvételi szabályzat,elérhetõségek.Korrekt.Mivel a túra java jelzetlen részeken visz,bíztam benne,hogy megfelelõ szalagozás lesz,a szöveges leírást igazából csak végsõ kapaszkodónak szeretem használni,annak örülök általában,ha azt elõ se kell vennem.


Megindultam tehát.Az elején némi aszfaltkoptatással indítunk,de hát valahogy el kell hagynunk a falut,és ez általában nem megy másként.Közben nézelõdve megnyugodhattam,hogy a mélyszegénység ezt a vidéket is messze elkerüli.Kerékpárúton haladtam pár száz métert a Bajótra vezetõ aszfaltút mentén,majd egy lovardánál átkelve azon, murvára váltottam a talpam alatti talajt.Hétvégi házas övezet következett,többször irányt váltva haladtam az elsõ ellenõrzõ pont irányába.Élveztem a csendet amit csak a madarak fület gyönyörködtetõ kórusa tört meg.Tombolt a természet végre,minden kizöldülve,a madarak ezerrel csicseregnek......kell ennél több?Nem sokára már inkább erdei volt a környezet,de csak az a jellegzetes faluszéli,jobbára akáccal,mélyutakkal,hullámvasutazással.Az idillt,csak az az elképesztõ mennyiségû szemét törte meg!Hihetetlen helyekre képesek kitranszportálni egyesek furcsábbnál furcsább tárgyakat.A legjobban a Rábl-patak medrébe legörgetett kád "tetszett".Nem elég hogy kihozza a paraszt a lomot az erdõbe,még le is gurítja jó mélyre,hátha úgy nehezebb lesz összeszedni....


Így haladtam tehát egyrészrõl határtalan örömmel a természet kizöldelése miatt,másrészrõl bosszankodva az emberi butaság okán.Balról a látóhatárt egy nyíltszíni bánya tájsebe uralta,kerülgettük a hegységet,vártam,mikor vetjük már bele magunkat!Néha jó kis emelkedõkkel volt megtûzdelve ez a szakasz,de aztán egy erõs ereszkedéssel leértünk a Lábatlanra vezetõ mûútra,hamarosan pedig az elsõ ell.ponton találtuk magunkat.Itt egy túratárstól sós sütit kaptam a pontõrök által felkínált édes cukorka mellé,ami együtt elég bizarr ízhatást eredményezett,de hát egy helyre megy úgyis.Eddig elfogyasztott vízkészletemet is pótolni tudtam,aminek külön örültem,mivel lehetõségeimet minimálisra korlátoztam azáltal,hogy egy nagyon kicsi hátizsákot teszteltem ezen a túrán.Az eddigi 5.8km-t amúgy kevesebb mint egy óra alatt teljesítettem,ami nem rossz,igaz erre a szakaszra csak 98 méter szint jutott.


Ez után jött aztán a két nagyobb szintemelkedésû szakasz közül az elsõ.Lényegében úgy 8 kilométeren át csak felfelé mentem.na,de ne szaladjunk ennyire elõre.A pont után végre megindultunk az erdõ irányába!Áthaladtunk egy-gondolom valamikor-csilléket szállító drótkötélpálya alatt,majd egy eléggé felázott szántáson jobbra fordultunk.A szemem totál becsapott itt,határozottan úgy érzékeltem,mintha a vízfolyás dombnak felfelé folyna,pedig a víz megtanulta a fizikát és nem szokott ilyet csinálni.Még bele is dobtam egy fûszálat,hogy most merre is folyik.....(fordult már velem elõ hasonló a Hargitán egy hegy platóján ahol mindig magasabbnak láttuk a mellettünk levõ "csúcsot",majd arra átsétálva meg az elõzõ tûnt magasabbnak)A szántás után lucernaföld mellett vitt utunk,felérve az erdõ határához érdemes volt visszafordulni(az itiner is felhívja rá a figyelmet)ráláthattunk szinte az egész eddigi utunkra,igaz a levegõ elég párás volt.Egy helyen még a Duna is elõbukkant a távolban.


Innentõl aztán bedurvult a túra,elég komoly kapaszkodók következtek a helyenként rendesen szétmosott utakon.Többször hihettük,hogy na most már vége,de mindíg újabb és újabb meghódítandó magasságok követték egymást.De aztán csak felértünk,jött egy kis szintbeni haladás.Egy nagyon rövid szakaszra a Közép-Dunántúli piros jelzést is igénybe vettük,de az ahogy jött balról,úgy el is ment jobbra a Duna irányába hamarosan.Kisebb vízátfolyást kereszteztünk,majd egy kb.40cm-es mélységû kerékcsapással felszerelt úton haladtunk,ahol jól látszott,hogy a nyilván terepjáró-és ez által magas építésû jármûvek fenéklemeze középen hogy gyalulta az utat.Ezt az erdei szakaszt egy nagyon meredek,és a tetejénél nagyon köves résszel zártuk,nem is kapkodtam el az ereszkedést.Balról szép sziklaalkzatok bújtak meg az erdõ sûrûjében,a Pisznice-oldalban jártunk itt egyébként,és leérve a mûútra azt is megtudhattuk hogy ez egy Szigorúan védett természetvédelmi terület,ami nem látogatható,csak engedéllyel.Remélem nekünk volt ilyen,bár a tiltás lehet hogy csak a felettünk levõ hegyoldalra vonatkozott.


Beértünk tehát a Hajós-völgybe,és keveset haladva a Bikolpuszta-Pusztamarót aszfaltuton meg is érkeztünk 2. ell. pontunkra ahol én megreggeliztem,bevittem az elsõ energiaitalt a szervezetembe,feltöltöttem vízkészletemet,majd a kapott szép almával a zsebemben pár perc után újra útrakeltem.Következett a második nagyobb falat a szintemelkedésbõl,irány a Fica-forrás!Betermeltem az almát,teljessé téve így a reggelit,és belekapaszkodtam a túrabotokba.Az út elõször szolidan emelkedett,hamarosan kereszteztük a több ágra szakadt Gerecse-patakot is.Kisebb csapatot elõzve láthattam,hogy milyen volt a két éve megszüntetett Gerecse50 jelvény.Hát nem mondok újdonságot gondolom azzal,hogy "picit"komolyabb,szebb mint a kitûzõ.Egyébként ezen a túrán többek hátizsákján lehetett látni Gerecse-jelvényeket, talán nem véletlenül:)Az út mellett egyre szaporodó gyümölcsfák sejtették,hogy elhagyott település közelében járhatunk,hamarosan falmaradványok jelezték,hogy valóban így lehetett.Az itiner Felsõ-Vadács romjaként említi a helyet.Ezután nyílt rész következett,majd egy hajtûkanyarral befordultunk a Nagy-Gerecse irányába.Itt aztán egy hangyáktól nyüzsgõ nagyon kemény szakasz következett,durván 3 kilométeren úgy 200 méter szinttel.Lehetett lihegni mire felértem a legmagasabb pontjára,ahol jobbról befutott a Tardosról érkezõ kék sáv is.A forrásig pár száz méter hullámvasutazással jutottam el a hegy oldalában.Elképesztõ mélységû völgy volt alattunk,jobbra fenn pedig a Gerecse-tetõ.A forrásnál értem utol Zolit és a tatabányai különítmény többi tagját akik épp medvehagyma-szüretet tartottak.Én inkább a forrást vettem szemügyre,ugyanis "mûködött",csordogált belõle a víz.Töltöttem is belõle mindjárt,és magamban megjegyeztem,hogy úgy látszik errefelé minden forrást hasonlóképp "foglalnak el",ugyanilyen kövezése volt a gerecse50-es amúgy akkor inaktív forrásnak is.


A kapott csokit elfogyasztva aztán tovább indultunk a kéken,és hamarosan már az egyházi üdülõt láthattuk jobb oldalon.Ekkor esett le,hogy a Fica-forrás nem csak hasonlít a Gerecse50-es forráshoz,hanem egyenesen õ az.Mivel most jártam itt életemben másodszor,nem ismertem fel a környéket,ezután viszont már tudtam,hogy kõtengeres rész következik-és valóban.Annyi változott egy hét alatt,hogy mindent elborított a medvehagyma,és bár erõsen korlátozott volt a tárolókapacitásom követve a többieket én is szedtem egy csokorral.(ami még most is megvan,én eszegetem néha,a gyerekek szerint "csíp",az anyjuknak meg nem keltette fel az érdeklõdését:)


A közös piros-kék szakaszon aztán beértünk Pusztamarótra,ahol nézelõdtünk kicsit az elhagyott temetõben,körbejártuk a török-idõkben itt lezajlott számunkra elég sajnálatos véget ért csata emlékmûvét,majd ki-ki ment a maga útjára.Zoliék sörözni,én meg tovább a kéken.A Vaskapu nevû helyre érve keleti irányban szép hegyvonulatok tûntek fel,sajnos nem tudom melyikek.Vaskapu után egy nyíl egyenes nyiladékon elõször lefelé ereszkedve,majd felfelé kaptatva haladtunk,villanypóznák alatt.A póznák vízszintes vas tartóelemeit mûanyag borítással látták el meggátolva ezzel a madarak áramütését.Több helyen lehetett ilyet látni,nagyon dícséretes hozzáállás.Kiérve az erdõbõl pár méter erejéig a Bajót-Bajna országúton talpaltunk,majd jobbra le is tértünk róla.Fiatal páros állt szembe a jó hosszú és kellõképp meredek írtással,és csak annyit mondtak:na,ne!A lányka már láthatólag eléggé kivolt,de azért nekiindultunk.Mit mondjak,én sem örültem a tûzõ napon a várható emelkedésnek,megkönnyebbülésemre aztán a szemem sarkából megláttam azt a kék sávot ami beterelt minket balra az erdõbe!Ugyanúg fel kellett kapaszkodni,de a fák között azért nagyságrendekkel kellemesebb volt!Felérve megittam a második energiaitalomat is,majd tovább indultam.


Újabb ereje fogytán levõ túratársat hagytam magam mögött,szegény tõlem kérdezte,hogy vajon hol járhatunk,és még mennyi lehet hátra?Úgy 12 km-re saccoltam a hátra levõ távot,nem láttam az arcán,hogy ennek hallatára nagyon megkönnyebbült volna:)Kiérve az erdõbõl mezõgazdasági terület bal oldalán közeledtem a Bajót-Péliföldszentkereszt mûúthoz,majd azon jobbra fordulva megindultam Szentkereszt felé.Míg én a képzeletbeli 3szög két befogóját gyalogoltam,addig az elõbb elhagyott kimerült túratársak az átfogót gyalogolva(átvágva a veteményen) épp hogy csak meg nem elõztek:)Beszólásomra,hogy ezt nem illik egy zavart vállrándítás volt a válasz.Szegény srác alig élt,igazából nem is tudtam rá neheztelni.


Péliföldszentkereszten az etetõpont a mostanság egy szerzetesrend által üzemeltetett rend-és zarándokházat,kegytemplomot is magába foglaló épületegyüttes udvarán levõ fedett teraszon volt berendezve.Ettem némi zsíroskenyeret,vizet pótoltam,majd elindultam felfelé a dombra.A Lourdes-i barlang mellett újabb forrásra bukkantam,így a már felmelegedett Fica-forrás vizemet jó hideg Szent-kút-forrás vízre cseréltem.Micsoda bõség:)A most felújítás alatt álló szabadtéri misézõhely kõkerítésén méretes kékfejû gyík napozott,gondolom a Tihanyi-félszigeten lehetett látni belõle idén is néhány százat.Elhagyva a zarándokhelyet bekerített nagyon szépen rendben tartott birtok mellett haladtunk.Volt ott minden:tó,gyönyörû rétek,vendégházak.Még nem sikerült kiderítenem milyen birtok volt,talán a szerzetesek üzemeltetik azt is....


Kis erdõs szakasz után egy kerítések által határolt mezõ szélén vitt a jelzés és a szalagok.Ennek ellenére többeknek itt is a mezõn való átvágás volt szimpatikusabb.Õk tudják...


Beérve az erdõbe,az egyre rosszabbul festõ srácnak felajánlottam némi szõlõcukrot,de kiderült hogy méretes vízhólyagok gyötrik,ez a fancsali ábrázatának oka,nem az erõ elfogyása.Gondolom legnagyobb bánatára újabb hegymenet következett,és nemsokára meg is érkeztünk az 5. ell.pontra az Öreg-kõ pihenõhöz.A hegyen sziklamászók gyakorlatoztak,hát megvallom õszintén nem szívesen lógnék egy 100 méteres sziklafalon,bízva abba hogy a bevert szegek benn is maradnak:)Balra kék barlang-jelzés sejtetett megnézni való barlangot,meg is indultam befelé,de aztán meglátva a végtelen lépcsõsort úgy döntöttem,hogy majd legközelebb:)Tovább indultam tehát a barlang-jelzés Bajótra tartó szakaszán.Nagyfokú szintvesztésben lehetett részem,így értem be Bajótra,aminek a Fõ utcáján megint csak találtam egy forrást,ahol jól megmosakodtam.Helyes kis falu ez a Bajót mesebeli környezetben a hegyek ölelésében.A falut egy eléggé szegényes részen hagytam el,felkapaszkodva a Magyar-hegyre ahol az utolsó ell.pont üzemelt.Visszanézve újra csak megállapíthattam,hogy szép helyeken járok,jobbra a távolban pedig feltûnt Eszterom is.A hegyrõl a Német-völgyön keresztül vitt le az utam ahol takaros présházakat lehetett látni.A völgyet egy székelykapu zárta,aminek felirata tudatta az arra járókkal,hogy:"Isten segedelmivel építette e kaput Ács András 2002 augusztusában"


A völgy után néhány legelészõ szarvasmarha mellett-között vitt az út.Városi gyerek vagyok,és a nálamnál jóval nagyobb testû állatoktól-mivel nem ismerem viselkedésüket-tartok kicsit,így a lehetõ legnagyobb oldaltávolságot tartva tettem meg ezt a rövid szakaszt.Kiérve a reggel már megismert kerékpárútra örömmel konstatáltam,hogy nem ugyanazon az úton kell begyalogolni a büféhez,amin reggel kijöttünk.Így itt a bal helyett jobbra vittek a szalagok,majd az útról balra-be a Bajóti-patak völgyébe.


Közeledve a célhoz újabb hétvégi házas övezeten haladtunk keresztül,ez azonban már közel sem volt olyan szép mint az elõzõ Német-völgy,jobbára szegényes telkeken öreg nénik-bácsik kapálgatták szerény veteményesüket,miközben az egyik "birtokon"fiatal társaság óriási hangfalakból áradó iszonyú gagyi zenére múlatta az idõt.Szegény öregek,biztos másra sem vágytak........


Hamarosan aztán elértem a tavakhoz,majd pár méter után a célba is.A 42 km-t 7:40-es idõvel teljesítettem.(1079szinttel)Átvettem az oklevelemet és a kitûzõmet,majd élõ mulatós zenei körítéssel elfogyasztottam a kapott egyébként szerintem nagyon finom pár virslimet.Amellett,hogy nem vagyok feltétlen híve ennek a zenei irányzatnak,kimondottan hangulatosabbá tette a virslizést.Erre pont jó,na.


Második találkozásom a Gerecsével szép élménnyel gazdagított.A Nyergesújfalui Négy Égtáj Túra-és Szabadidõ Egyesület nagyon kitett magáért.Mint említettem a túra nagy része jelzetlen szakaszokon vezetett,ennek ellenére lehetetlen volt eltévedni,olyan korrekt volt a szalagozás.A szalagot sem sajnálták a fiúk(és lányok,gondolom)néhol méteres darabok mutatták az utat.Ezzel együtt az út nem volt "agyonjelezve"ott volt szalag ahol kellett.Az ellátás a"kemény 400ft-os" nevezési díjhoz képest bõséges:minden ponton vízvételi lehetõség(korlátlanul)1 alma,1 csoki,nápolyi,cukorka,ropi,a végén egy pár finom virsli kenyérrel,etetõponton zsíros kenyér.Mindenhol lelkes-kedves pontõrök akik pl.kérés nélkül írják a beérkezési idõket..Az Oklevél egyszerûségében szép, színes és jól szerkesztett,nekem tetszik,akárcsak a kitûzõ.Szép táj,kiváló túrázó idõ.Ha akarnék sem tudnék semmi negatívumot megemlíteni.Gratulálok a szervezõknek!


Köszönöm a lehetõséget


dnvzoli


 


 

 
 
GerecseTúra éve: 20102010.04.21 11:43:38
Gerecse 50 2010.04.17.

 

Olvasva a beszámolókat 6 órai rajtot terveztem,mivel a tömeget nagyon utálom,viszont maga a túra érdekelt.Volt némi elképzelésem arról mi vár rám a Jubileum Parkban,de a valóság sokkal durvább volt.Már az oda vezetõ úton láttam túrázókat,néztem is,mi a fene,6 elõtt is el lehet indulni?Aztán mikor bekanyarodtam a parkolóhoz….Mint a búcsúban,ezer ember,a helyi szpíker hangja üvölt a hangfalakból:”már túl vagyunk 400 indulón”….Mi van?Hova jöttem én….?

 Ennyit a mezõny elõtti rajtról…..

 Maga a rajtoltatás amúgy nagyon gyorsan megtörtént,jó sok helyen lehetett nevezni,nem is volt ezzel semmi gond.Fizetsz,megkapod a térképedet(nem térképmásolat,nagyon sok adat-becsatlakozó más jelzések,stb.hiányzik róla),ráírod a rajtidõdet,nevedet egyebeket,aztán már mehetsz is.

 Már a városban nagyon durva volt a helyzet,hömpölygött az emberfolyam a hegyek irányába,elõzni max. az úttestet használva lehetett,ugyanis a jó turista(nem túrázó)csapatok maximálisan kitöltötték a rendelkezésükre álló teret,jelen esetben a járdát.A gyorsabbakat nem észlelték,ha igen,akkor meg nem vettek róla tudomást.Persze ment mindenki amerre látott,ki,hol ismerte a rövidebb utat.Kiérve a városból aztán az eddigi elõzgetéseknek vége szakadt,elõre nézve láthattam hogy innentõl semmi értelme.Mint amikor egy nyári vasárnap este jön haza az ember Csopakról Gyõrbe:100 km egybefüggõ kocsisor,lehet elõzni,de sok értelme nincs……

 Így jutottunk el elsõ ellenõrzõ pontunkhoz a János-forráshoz,szép nyugodt sétálós tempóban.A pecsételés itt is flottul ment,a tömeg ellenére sem kellett egy percet sem állni.Forrás után aztán megdõlt az a mítosz,miszerint a Gerecse túrán kizárt az elkeverés.Jött egy keresztezõdés,ahol a fele nép határozottan ment egyenesen,a másik fele meg ugyanilyen lendületesen jobbra.A kapott térképen amúgy nem szereplõ piros karika jelzés vitt egyébként jobbra,és egy fán ott volt a felirat:Gerecse 50-20-10 erre.Hát akkor erre.Az látszott hogy valamikor el kell érnünk a piros keresztet.Az út hamarosan egy éles kanyarral visszafordított bennünket eddigi irányunkkal szembe,majd pár méter után volt egy jobbos,ahol a fán piros négyzet(!)jelet lehetett látni(térképen se híre se hamva),na meg lehetett egyenesen menni egy frissen megtisztított ösvényen-ahol meg jelzés nem volt.Na itt aztán volt agyalás rendesen,tizes-huszas csapatok kavarogtak fel-alá hol az egyik,hol a másik lehetõséget tesztelve,oda-vissza futkosva mint a mérgezett egerek.Ekkor már bántam,hogy nem vettem térképet,de hát itt nem lehet eltévedni….

Szerencsémre összefutottam egy GPS-készülékkel felszerelt párral,így láthattuk,hogy merre van tõlünk a piros kereszt jelzés.

Megindultunk hát a piros négyzettel(!)jelzett ösvényen,át egy fahídon.Hamarosan elõjött újra a piros karika,a négyzet vagy tévedés,vagy egy vicces kedvû turista ajándéka lehetett valószínû.Így haladtunk hármasban,nem sokára aztán befutott a keresett kereszt jelzés,ráállhattunk végre.Aki tudatosan,vagy tévedésbõl nem erre jött az sajnálhatja,nagyon szép völgyben vezetett az út.A tömeg rövid idejû nélkülözése meg különösen széppé tette ezt a szakaszt.

(Itthon a késõbb beszerzett Gerecse térkép aztán magyarázatot adott a kavarásra:a forrás után az említett elágazásban a kapott térkép az egyenesen haladást támogatja,ami egy jelzetlen út,és a helyszínen semmi sem utal arra,hogy ott kellene tovább menni(szalag,stb)viszont a piros karika jelzés jobbra visz,és a fára is ez van festve követendõ iránynak.Így a régi motorosok már rutinból mentek egyenesen,kihagyva ezzel a piros karikás kunkort,akik meg elõször jöttek,vagy csak rossz a memóriájuk,azok keveregtek velünk keresve a piros kereszthez vezetõ utat)

Nem sokára balról aztán befutott az elhagyott emberáradat,nullához közelítõ sebességgel emelkedtünk a Vaskapu nevû helyen szép sziklaalakzatok között.Próbáltam magamat függetleníteni a zavaró körülményektõl fejben,igyekeztem nyugodt maradni.A Szellemkutya címû filmben hangzik el:ha ideges vagy az esõ miatt akkor is annyi esik rád mint hogy ha nyugodtan viseled.Na,ugyanígy próbáltam túlélni a tömeget……

 Elérve a sárga sávot aztán szélesedett az út,szellõsebb lett a sor.Balra tekintve néha egész szép kilátásokban lehetett részünk.Pár kilométer után gyönyörû bükkösökben haladhattunk,jobbról a hegyek tornyosultak fölénk,balról hatalmas árkok szegõdtek társunkká.Különösen szép volt a Meszes-bükk.A baji vadászházhoz már kissé jobb hangulatban érkeztem.Ami ott fogadott az sem volt semmi.Ameddig a szem ellát emberek feküdtek a fûben,mint az Ördög-rét május elsején…..

 Gyorsan tovább is álltam,itt már a piros sávon.A vadászház után trágárul üvöltözõ iskolás csoportot igyekeztem minél elõbb lehagyni.A nagy balos kanyart természetesen tökön-babon át levágták,mint egy tehéncsorda…..igazuk van,minek a túristaösvény,ha van rövidebb út is,az meg kit érdekel,hogy szétgyúrunk mindent,mert arra egyszerûbb….Igazából persze nem az õ hibájuk,õk ezt valószínû vagány dolognak tartják,az õket ideengedõ tanároknak,szülõknek kellene elbeszélgetni a túra elõtt ezekkel az emberpalántákkal,hogy hogy is illik viselkedni az erdõben….

 Nos,ezt a zavaró tényezõt viszonylag hamar sikerült magam mögött hagynom,és megint csak hatalmas völgyek mellett folytattam utam a Tardosra vezetõ mûút felé,amit nem sokára el is értem.Tardosra beérve a helyi elit egy tagja keltett megmosolyogtató helyzetet.Totál lerobbant ház ajtajában full alkoholista kinézetû partizán:”Tatabányáról jöttök?-kérdezi.És oda is mentek vissza?Az egy fél nap,ja,az egy fél nap,vagy több!”Megbeszélte magával.

 A tardosi pecsét után lett aztán a túra igazán élvezhetõ számomra.Idáig tartott az emberáradat kerülgetése,az itt felállított búcsús hangulatú ep.végleg lemorzsolta a túristák nagy részét.A falut már viszonylagos magányban lehetett elhagyni.A kék kereszten haladtunk a Gerecsét kerülve,a már megszokott módon:jobbról a hegy,balra szép kilátások.Haladok a gyönyörû erdõben,aztán egyre erõsödõ hujjogatások,meg valami mobiltelefon-zene hang hátulról.Hátranézek.Három terepruhás ifjonc közelít:a zajok forrásai.Mint a gyárkémény,füstöl mindegyik,láthatóan már némi maligántúltengés is bejátszik náluk.Fel tudnám rugni az ilyeneket-ha lennék olyan erõs.Sebaj,úgyis kezdek éhes lenni,és nicsak,itt van jobbra egy erdei pihenõ,még valami forrásféle is látszik ott!Dobtam tehát egy jobbost,és a kellemes napsütésben elköltöttem a tízóraimat.A forrás(ami a kapott térképen nem szerepel,a túristán igen)sajnos nem adott vizet,így ittam a sajátomat.

Aztán épp hogy lenyeltem az utolsó falatot ismerõs csapat közelít balról!Nagy örömömre Zsuzska(akit már kerestem elõtte,de térerõ hiányában nem találtam) és Csuka Sanyi érkezett több gyõri túratárs társaságában,így a túra hátralavõ részét már velük együtt teljesíthettem.Az egyházi üdülõ magasságában aztán érdekes állatseregletbe botlottunk:mangalica mama terelgette szépszámú csíkoshátú malacát néhány barátságos ló társaságában.Lehet,hogy valahol volt aki vigyázott rájuk,mivel azonban ilyet mi nem láttunk,furcsa látványt nyújtottak a háziállatok a vadonban.Pusztamarót elõtt mohával borított kõtengeren át vezetett az út,legutoljára hasonlót Kapolcs felett a Király-kõhöz vezetõ ösvényen láthattunk.Ez talán még annál is szebbre sikeredett.

Ep.után egy könnyedebb szakasza jött a túrának a piros sávon(nem mintha eddig meg kellett volna szakadni)sokat beszélgettünk,így a tájra kevesebb figyelem jutott.Héregre jó kis eséssel jutottunk le,biztosak voltunk benne,hogy ennek még lesz a böjtje.Ebbéli megállapításunkat az itinerünk is csak megerõsíteni tudta,durván két kilométeren 240 méter szint várt ránk,amibõl ráadásul úgy 100 méter nagyon kis területre koncentrálódik.Kissé el is húztuk a pihenést,talán még 8 percet is feküdtünk a temetõ mellett egy fa alatt.Közben csokit majszoltunk,gyûjtöttük az erõt.Aztán nekivágtunk.Végig emelkedett,de lehetett haladni,aztán az elõttünk haladókat egyre magasabban láttuk.Emeltük a tekintetünket,aztán még emeltük,míg végül jó magasan megláttuk a tetõt.Hát igen,a bánya-hegyi kapaszkodás,ez jön most!(egyébként a térképen a hegy,amire itt feljutunk a Halyagos-hegy,a Bánya-hegy a tardosi vörösmészkõ-bánya túloldalán van,úgyhogy nem értem ezt a Bánya-hegyezést…na mindegy)Szóval az utolsó szakasz valami elképesztõen meredek.Látszott,hogy nem egy ember csúszott vissza,megoldjuk mi a talajeróziót,ha már a természet nem képes rá.Mivel erre a túrára is kellõképp fáradtan érkeztem,több megállót is be kellett iktatnom,mire felértem.Innentõl aztán végleg lekerült a pulóver,símán lehetett egy szál pólóban haladni.A Koldusszállásra vezetõ szakasz  tempósan teljesíthetõ volt,néhány kerítésmászással(az egyiknél Mészáros Andrásék csatlakoznak hozzánk egy rövid idõre),vidám dagonyás résszel tarkítva.na,meg egy etetõponttal,amit a kispistázók hada természetesem a mezõn átvágva közelített meg.Mint megtudtam,volt köztük igazi veterán,28szoros teljesítõ is,ejnye kolléga,szép példát mutat a fiataloknak….

Az etetõpont felejthetõ,a legolcsóbb íztelen szeletelt kenyér zsírral,sóval,õrölt paprikával,szódával.Az egészben a szóda ért a legtöbbet.És ez a túra összes szolgáltatása….

 Koldusszállás után a sárga sávon folytatódott az út,szép erdõben,a Bika-réten még egy patak is színesítette a túrát,én ennek különösen örültem,mint mindenféle víznek általában.Távolabb az erdõ mélyén még egy vízesést is felfedeztünk:a patak által felhalmozott hordalékon bukott át a víz.Késõbb jobbról befutott a sárga karika jelzés,magával hozva a rövidtávosokat,így megsokasodtunk ismét.De csak a Kis-réti vadászházig,ott ugyanis õk a piros kereszten folytatták,mi meg rátértünk a sárga négyzetre.Csuka Sanyi innentõl ellépett tõlünk,izgatta a múltkori teljesítési ideje,gondolom azt szerette volna hozni,mert többé nem láttam.Haladtunk tehát az autópálya felé,amit az egyre erõsödõ zaj is jelzett.Az ep-nél aztán egy utolsó erõgyûjtést hajtottunk végre,ugyanis az itiner a Turult 100 méterrel a jelenlegi helyzetünk fölé prognosztizálta.Nagyon fáradt voltam már ekkor,így bár nem szeretem az aszfaltot,mégis nagyon örültem neki itt,hogy nem valami meredek ösvény visz fel a tetõre,hanem szépen szerpentinezve apránként gyûjtjük be a hátralevõ szintemelkedést.fent aztán nagy nehezen megtaláltuk a pontot(semmi sem jelölte,és minden lehetséges asztalnál ültek,hiszen nagyon kiránduló idõ volt),nézelõdtünk pár percig.Én még soha nem jártam itt,bámulatos a kilátás.

 Na,de indulni kell,így sok érdekes mozgású emberke mellett legyalogolva a lépcsõsoron újra beértünk a városba,majd hamarosan a célba is.Itt még tartott a majális,hangosbemondó,amerikai hot-dog,egyebek…..

 Majdnem ittam egy kólát is,de a kricsmibõl szabályosan kilökött a tömény cigarettafüst,így inkább vásároltam néhány térképet helyette.A célban még találkoztam a túra elején megismert nagyon helyes budapesti leánykával,valamint Robival és Mártival is,váltottunk pár szót,majd elballagtam az autómhoz,és ha már itt nem adnak se enni se inni,fogyasztottam a sajátomból.Aztán hazaautóztam,szokás szerint a Kossuthot hallgatva.Nagyon érdekes riportmûsorok mennek szombat délutánonként……

 Hát érdekes ez a túra.Egyrészrõl dícséretes,hogy ennyi embert kicsal a természetbe.Másrészrõl NAGYON remélem,hogy nem ez a teljesítménytúrázás jövõje.Ez a túra már a számok bûvöletében él,cél a minél több induló,jövõre talán meglesz az ennyi,meg annyi tízezer induló összesen……….olvashattuk több helyen.

Bár én is egy voltam az általam kritizált tömegbõl,mégis én magamat idevalónak érzem,nem úgy mint azokat,akik hujjogatásukkal,trágár szövegükkel,kispistázva a természetet tömegesen rongálva,menet közben társaikat felfüstölve „élvezik”a természet közelségét.Akik már az elején azt várják,hogy mikor jön már Tardos,ahol lehet inni.Na,szóval remélem nem ez a jövõ,mert ez a valódi természetjárókra nézve elég sötét jövõkép.

Amúgy a túra szép helyeken vezet,véleményem szerint azonban nagyobb élményt jelenthet,ha nem ezen a napon teljesítjük.A pecsételések gyorsak a megfelelõ számú rendezõ miatt.Az ellátás nulla,az itiner térképe használható,bár sok becsatlakozó jelzés és adat hiányzik róla,ami pedig menet közben nagy segítség-könnyebb belõni hol is tartunk éppen.Pozitívum viszont,hogy tartalmaz szint és távadatokat,szakaszonként is.A kitûzõ nagyon egyszerû, csúnyának azért talán nem mondanám.Hát ennyi,itt is voltam,nem biztos hogy Gerecse50 rajongóvá lettem.

 Köszönöm a lehetõséget

 

dnvzoli
 
 
Vértesi Maraton/Félmaraton/MinimaratonTúra éve: 20102010.03.31 15:41:22
Vértesi Terepmaraton teljesítménytúra

2010.03.28.

 

Több sikeresen együtt teljesített túra után úgy gondoltuk Janival hogy vasárnap elnézünk a Vértesbe egy laza ötvenesre.Ebbõl a tájegységbõl én még úgyis csak egy Vértesi Barangolások 25-ösnyit láttam,érdekelt nagyon miért szeretik annyira sokan ezt a kis hegységet,az eddigi tapasztalatom ugyanis nem volt szinkronban a Vértes szerelmeseinek beszámolóival.Az óraállítás eleve elvett egy órát a pihenésünkbõl,ráadásul Janit a technika is megtréfálta kicsit,a túl intelligens telefonja az esti elõretekeréshez még tett egy órát,így nem is kellett sokat várnom rá mikor megérkeztem Kisbérre,bõven 7 óra elõtt elindultunk Szárra.A sportcsarnokot könnyen megtaláltuk,mivel már a falu elején álltak rendezõk akik mutatták az utat,meg hogy hol lehet majd parkolni.Odaérve aztán már nagy sokadalom fogadott bennünket,bemelegítést végzõ futók nem kis tömege várt a tömegrajtra az udvaron.Mi bementünk,és rövid sorbanállás után 8:15-ös rajtidõvel az itinerünkön hamarosan neki is vágtunk a távnak.

 Nem volt valami gatyarohasztó meleg,azt azért el kell mondani,na meg a szél is fújt rendesen és persze a menetirányunkkal szemben.A falut a sárga-piros kereszt-piros jelzések mentén hagytuk el.(érdekessége a dolognak,hogy az én térképemen,ami pedig a legújabb,tudomásom szerint,a piros kereszt az sárga kereszt)Az erdõbe beérve aztán megszûnt a szél áldásos hatása,volt az útnak egy gyenge emelkedése,de tempósan lehetett haladni.Itt az elején még együtt mentünk a múltkor megismert pannonhalmai túratárssal Istvánnal,és egy a sokorói túrán pár méter erejéig mellém szegõdött tatabányai társasággal.Azt nem mondanám,hogy borzasztó friss voltam,az elõzõ nap elég kemény fizikai munkával telt,emellett nagyon keveset ettem,éreztem hogy nem lesz ez egy egyszerû menet….

Egy növendék (talán)tölgyesen átvezetõ egynyomos ösvény után jobbra kanyarodva burkolt úton folytattuk a sétát,de hálisten ezt egy erõs balos után el is hagytuk,megkezdtük az emelkedést a Kis-Szállás-hegy oldalában.Hallom ám mögülem a lányokat,hogy”ezt most gyorsan egyenletes tempóban leküzdjük”-vagy valami hasonlót,félre is ugrottam mindjárt,nehogy átzgázoljon rajtam az amazonok hada.Megnyugtattak aztán,hogy jó lesz a mi tempónk is,félúton aztán kiderült,hogy még az is sok:)Jó 300 métert emelkedtünk talán másfél kilométeren,a tetõhöz közeledve a szél ismét csak ellenünk dolgozott,úgyhogy lehetett fujtatni rendesen.Ha alaposabban tanulmányoztuk volna a szintvonalakat,nem tartottunk volna elõre a piros3szöges letéréstõl a geodéziai torony felé,így viszont kellemes meglepetésként érte a csapatot,hogy a toronyhoz nem fel,hanem már csak be kell gyalogolni.Az eddigi nagyjából 6 kilométeren le is tudtuk a szintemelkedés durván negyedét.A torony tövében a túra elsõ terülj-terülj asztalkája várt ránk,mindenféle aszalt és friss gyümölcsökkel,sós ropogtatnivalókkal,sajttal,itallal.Úgy gondoltam,még itt az elején eszem egy szendvicset,mivel tudtam,hogy késõbb már nem fog belém menni.A kitett finomságokat pedig desszertként fogyasztottam.Bár a toronyra öles betûkkel kiírták,hogy felmenni tilos,na meg életveszélyes is,velem együtt többen vállalták a veszélyt,és nem eléggé elitélhetõ módon tojtak a tiltásra és felmásztak a tetejére.A tiszta idõ gyönyörû kilátást biztosított,az zavart egyedül,hogy igazából nem tudom mit látok,de hogy szép volt az biztos.Leérve aztán kicsit korholtam magam,a létrázás hatására kicsit behúzta a görcs a hátsó combizmaimat,erõsen reméltem,hogy nem tettem tönkre a túrámat ezzel a mászással…

 A rövid oda-vissza szakaszon aztán visszatértünk a piros sávra.A következõ szakasz nem volt megerõltetõ,jobbára szintben haladtunk,néha balra mellettünk tekintélyes méretû árkok jelentek meg,jobbról vadkerítés vezetett bennünket.A kék kereszt megérkezésekor elõször birka módjára követtük a többieket,de hamar rájöttünk,hogy nekünk határozottan jobbra kellene letérnünk a pirosról ellentétben a mostani irányunkkal.Hamar korrigáltunk,és immár jó irányban haladtunk a Vizes-bikk nevû helyen.Néha szép fenyveseken keresztül vitt az út,máshol nyírfacsoportba botlottunk,igazán változatos volt az erdõ.Áthaladtunk Körtvélyespusztán,már hármasban,mellénk szegõdött ugyanis egy tatai leányzó,Ági akivel aztán el sem hagytuk egymást egészen a célig.A valaha szebb idõket látott településen szokás szerint azon merengtünk,milyen lehetett itt az élet-amikor még volt itt élet.

 Egy jobbos után a közös kék-kék kereszt jelzésen folytattuk utunkat,majd elhaladva egy régi temetõ mellett ráálltunk újra a kék keresztre.Jó kis emelkedés következett,a Mária-szakadékot kerültük északi irányból.Az ominózus,többek által említett keresztezõdésen mi is túlmentünk,mivel a leágazó után is volt még egy sárga pötty,ami valószínû tévedésbõl került oda,a túristajelzés viszont elfogyott.Kb.6-7méteres korrekcióval aztán ráleltünk a nekünk rendelt lejtõre,és így már leesett annak a pár az úton keresztbe fektetett fadarabnak is a funkciója amit néhány másodperccel ezelõtt nemes egyszerûséggel átléptünk:)

 Jó kis ereszkedéssel érkeztünk meg a második ell.pontra,ahol megismerkedhettünk a már sokak által említett májas-zsíros kenyérrel ami valóban nagyon finomnak bizonyult.A tegnapi éhezés után itt aztán ettem szinte mindenbõl(az éhenkórász, aki enni jön a túrára:),nagyon hiányzott a kalória,az egészet pedig kólával öblítettem le.Beszélgettünk kicsit a pontõrökkel,mesélték,hogy a futók a szélrózsa minden irányából jöttek erre a pontra,hiába õk jobban túlfutottak a leágazónál,mint mi:)

Innen aztán a kéken folytattuk,tulajdonképpen a Mária-szakadék-ha az esetleges folyásirányt nézzük-jobb peremén haladtunk.Rövid,de nagyon szép ez a völgy,néhol bámulatos szikla alakzatokkal,már csak valamiféle víz hiányzik belõle.Kiérve a szakadékból jobban szemügyre vattük az elhagyott temetõt,jobbára még a 19.században elhunytak nyughelye ez a sírkert.Szépen rendben van tartva,szerencsére távol esik a lakott helyektõl,így a vandalizmus sem érinti.Meneteltünk tehát a kéken,szebbnél szebb helyeken,látványos szurdokokban.Így jutottunk el a Vitányvárhoz,rövid ideig használva a kék rom jelzést.Mivel itt sem jártam még,kicsit jobban körülnéztem,tartottunk egy kisebb pihenõt.A következõ etetõpontot a várhegy tövébe rakták a szervezõk,ahova egy meglehetõsen meredek köves talajú ereszkedéssel lehetett lejutni,minimum öt szintvonalat keresztezve.Itt elfogyasz