Túrabeszámolók


túra éve: 2012
Bajza József emléktúra - Hatvani hatvanasTúra éve: 20122012.10.10 10:11:34

 Bajza József emléktúra 25                               2012. 10. 06.


Táv: 25 km  Szint: 500 m  Szintidõ: 7 óra


„Ha nagy a túraválaszték az a baj, ha alig van jó lehetõség, akkor meg az a baj!” Nos ezen a szombaton az elõbbi helyzet állt elõ.


Hosszas hezitálás után a Mátra ezen részére esett a választásunk. A döntõ érv az volt részünkrõl, hogy erre már nagyon régen róttuk a kilométereket. A térképkeresõn beállítottuk a rajt címét, majd jól elraktároztuk magunkban a látottakat.  Budapestrõl indultunk. A településre vezetõ autóút utolsó kilométereinél már láttunk szalagokat és néhány túrakollegát is. Egybõl tudtuk, hogy hamarosan mi is itt fogunk "aszfaltozni"


Kilenc óra körül érkeztünk Rózsaszentmártonba. A faluban alig volt mozgás, ahogy az már ilyenkor lenni szokott. A Kossuth utca hamar adta magát. Már messzirõl látszott jó pár parkoló autó, pont azon a részen ahol a rajtot sejtettük. Beálltunk a sor végére majd elsétáltunk a nagykapuhoz. Egy pillanatra elbizonytalanodtunk mert egy Turistaszállóhoz érkeztünk. Ahogy alaposabban körülnéztünk kiderült, hogy jó helyen járunk, innen kell rajtolni és nem a Mûvelõdési Háztól ahogy az a kiírásban szerepelt. Egy apuka regisztrált elõttünk a gyermekével a 15 kilométeres távra, egyébként pedig más induló nem volt körülöttünk. Ez egy kicsit meglepett minket, - a letöltések száma alapján - nagyobb tömegre számítottunk. Rajtszámunk az 1/ 37 és az 1/ 38 lett. Gyors feliratkozás után kaptunk három A4-s méretû lapot. Az egyiken egy színes térkép volt útvonalrajzzal és az érintendõ pontok megjelölésével. (Megint eszembe jutott, hogy mégis csak kellene már egy szemüveg!) A másodikon egy részletes leírás a látnivalókról. A harmadikon pedig a./ egy rajz és megemlékezés néhány mondatban Bajza Józsefrõl, b./ az útvonal részletes leírása, c./ fontosabb telefonszámok felsorolása, d./ a pecsételõ pontok helye és e./ a támogatók rövid listája.


Elindultunk. Az útvonal arra vitt amerrõl érkeztünk. A falu határában muszáj volt megcsodálni közelebbrõl is hatalmas E-303-as kotrógépet. A Csehszlovák gyártmányú gépet, 2008-ban adományozta a falunak a Mátrai Erõmû Zrt. Ekkor került kialakításra az emlékpark is a falu határában. Miután jól megnéztük a monstumot búcsút vettünk a falutól, hogy elinduljunk körutunkra.


Már tapasztalatból tudtuk, hogy minél – jó szándékulag - részletesebb egy útvonalleírás, annál nagyobb a lehetõsége a félre értelmezhetõségnek, legalábbis számunkra.  Így részünkrõl inkább az indító két sorra koncenráltunk, amely felsorolta a követendõ jelzéseket, továbbá felhívta a figyelmünk a szalagozott részekre. Ezeket követve, de néha azért rápillantva a leírásra is, és összevetve a térképvázlattal no meg a magunkkal hozott Mátra térképpel, nem volt gondunk a tájékozódással. Természetesen a pontõrökre is lehetett számítani a tovább haladás dolgában. (Ez az állítás egyébként nem minden túrára igaz!) Az ígértekkel ellentétben kevesebb helyen volt pecsételési lehetõség. A nagyvölgyi pincesornál megtudtuk, hogy még ennyi sem lett volna ha a Hérics Természetjáró és Turisztikai Sportegyesület néhány tagja nem segített volna be a szervezõknek. Utólag is köszönet nekik ezért!


Az útvonal azért tetszett mert majdnem végig rá lehetett látni a tájra. Linkás-lankás, néha szuszogtatós területek, buckás rétek váltogatták egymást. Szépen megmûvelt szántóföldek, szõlõ ültetvények, „gunyhós” pincék, erdõsávok, vadrózsa bokrok sorfala között vitt utunk.  Fenséges volt a fenyõ erdõk illata, békés a tölgyesek látványa. Szép kilátás fogadott minket a Somlyón illetve a Kecskekõre felkaptatva rápillanthattunk Gyöngyöspatára  és a falut körbe ölelõ Havas-hegyre is. Az apci tengerszemnél ( Széleskõ-bányató) sem véletlenül került telepítésre geoláda.  Sajnos a Bajza-házba nem lehetett bemenni.


A táj még erõsen zöldelt, a Nap  alaposan felmelegítette a levegõt. Útközben jól jött a több liter magunkkal cipelt ásványvíz. Hogy õsz van, azt csak az sejtette, hogy a gazdák már leszüretelték a szõlõt, kihalt volt a pincesor. A szántóföldek  pihenõben, már elõ voltak készítve a következõ mûveltre.


A rajtban szolgáltatott ellátás ( Sport szelet, alma) mellett, volt még pótlási lehetõség  a Kopasz-hegyen és a Bajza-háznál illetve a célban. Ott virsli és tea várta a megfáradt, eléhezett túrázókat.


Bár a rajtoltató hölgy azt mondta, hogy nincs idõkeret a teljesítésre, azért megszokásból csak rápillantottunk az óránkra a beérkezés után. Hat óra, három perc alatt sétáltuk le a távot.  A számomra nagyon tetszõ kitûzõ mellé – sajnos – nem járt oklevél, de az út adta élmények, a táj szépsége, a kikapcsolódás, feltöltõdés, a hétköznapoktól való elszakadás lehetõsége, a túra utáni kellemes fáradtság érzet bõven kárpótolt ezért a kis hiányért.


Nem bántuk meg, hogy eljöttünk. Köszönjük a lehetõséget és azok munkáját akik részt vettek az elõkészületekben, illetve ezen a napon nem a pihenést, hanem a másoknak való örömszerzést választották.

 
 
Béndek - Mentsük meg a béndeki kápolnát!Túra éve: 20122012.07.22 10:30:04

 


Mentsük meg a béndeki kápolnát! Béndek 22  2012.07.21.        22 km  200 m  


Végre nem hõséget ígért a meteorológia hétvégére így újra tervezhettünk teljesítménytúrás programot. Az ajánlatok közül a nemes cél és a csekély szintkülönbség miatt a fentebb kiírtra esett választásunk.



Háromnegyed tíz környékén érkeztünk meg a vasútállomásra, a rajt helyszínére. Mi voltunk a 37. és 38. indulók Úgy éreztük, hogy örülnek érkezésünknek a szervezõk, mi nem különben a lehetõségnek! Gyors regisztráció után megkaptuk a térképvázlatot (gondosan két színnel is kiemelve az oda és visszaút vonalát), illetve jelkulccsal ellátva a leírást és már startoltunk is a szemben lévõ üzletbe az ásványvíz készletek beszerzésére. „Tankolás után” – kicsit félre értelmezve a térképet elindultunk a fõúton, majd mivel az utcanevek nem stimmeltek a leírtakkal, alkalmas leágazásnál, lecsorogtunk a megfelelõ – párhuzamos - utcába, jól rátalálva a zöld sávra. A nagyon messzi távolban két túrázó haladt elõttünk, utánunk már nem jött senki.



Kellemes, sík területen vitt utunk, a zöld sávon. Az esõ néha szemerkélt. A táj békés és nyugodt hangulatot árasztott. Hol nádas, hol kukoricás, hol akácos és egyéb növényzet  sorfala mellett haladtunk A jelzések jól láthatóak voltak és folyamatosan fel voltak festve. Ha az ember nagyon belemerül a beszélgetésbe elvesztheti az idõ és távolság érzékét – legalábbis nekünk sikerült – és egyszer csak balról egy település határában lyukadtunk ki.  Szõlõsgyörökre érkeztünk. Pár száz méterrel visszább egy bal leágazást nem vettünk észre, és „így jártunk”. Kisilabizáltuk a térképrõl, hogyha sikerül rálelnünk a falu másik fertályán -  a fõúttal párhuzamosan futó -  sárga sávra, onnan már át tudunk keveregni valahogy a mi kis zöld sávunkra és „megmenekültünk”. Szerintem  frappánsan és gyorsan sikerült is megoldanunk a feladatot és a falun átvágva, a gondozott telkek ritka sora és a határban lévõ szõlõ ültetvények mentén haladva, rátaláltunk a zöld sávra majd kisvártatva a második pecsételõ helyre is, Landordra. Itt volt alkalmunk elõször három túrakollegával is összetalálkoznunk. Kettõ drót szamárral teljesített, egy pedig csak úgy  „öregesen”. Az ellenõrzõpont után nem sokkal szétvált a két táv. A minisek mentek tovább a szalagozáson, a maxisok a zöld sávon. Az utóbbiak érintették még a gyugyi Árpád-kori templomromot http://www.bucsujaras.hu/gyugy/index.html és a béndeki a kápolnát is. Ez nekünk most sajnos kimaradt, de a túra utánra mi is találtunk magunknak egy kis kárpótlós programot. http://www.bugaszeg.hu/, amit ezúton is ajánlok mindenki figyelmébe, jó szívvel. Szóval, a 2. ep. után már magasan járt felettünk a Nap és amikor sikerült elõverekednie magát  a  felhõk paplana mögül, igencsak fitogtatta erejét. Szerencsére a fák sokszor adtak árnyat számunkra. A 3. ellenõrzõpont a „Piros ház” tényleg pirosas volt! Többek között egy maszkos kamasz is invitált bennünket ásványvíz, müzli szelet fogyasztására és egy kis pihenõre, de mi csak az elõbbiekkel éltünk. Fél táv környékén jártunk már, innen  a cél felé fordultunk. Nem is sejtettük, hogy a János-hegyi ponttól ( 4. ep.)  hosszasan tudunk majd gyönyörködni az északi balatoni panorámában illetve, hogy  környezõ lankák ívét megtörve a távoli  fonyódi Sípos és -  Várhegy is sokáig „figyeli”  lépteink. Gondozott régi és frissen telepített szõlõsorok között kanyargott tovább utunk. A Rác-fánál ( 1848/49 emlékhely ) már nem vétettük el a balos kanyart és a folytatódó szõlõsben lecsorogtunk a mûútig. Integettünk a feldolgozó üzemnek, majd mint akiket megdelejezett a boglári gömb, vártuk, hogy egyre csak fogyjon közöttünk a távolság.  A bicikliút mellett haladva értünk be a házak közé. A kilátóra koncentrálva majdnem elszáguldottunk a cél mellett – még szerencse, hogy mégsem nem. 


Igényes oklevelet és vele harmonizáló jelvényt kaptunk a gratuláló kézfogás mellé. Részünkrõl most csak a limonádé fogyasztás lehetõségével éltünk, pedig hagymás zsíros kenyeret is ehettünk volna.


A túrán nagyon jól éreztük magunkat, Somogynak ezt a részét ennyire még nem ismertük. Köszönjük a szervezést és a lebonyolításban résztvevõk önzetlen munkáját!


Örültünk a lehetõségnek, jó volt vele élni!


 

 
 
Pannonhalma teljesítménytúrákTúra éve: 20122012.04.21 20:52:47

Pannonhalma 50     Táv: 48 km, szint: 750 m     2012.04.14.



Mivel Budaörsrõl érkeztünk, - elõzetes rendezõi engedéllyel - 07.40 kor rajtolhattunk. Az út során több rohamban is zokogtak a felhõk, így mindenre fel voltunk készülve. Mire megérkeztünk elfogytak az esõcseppek és mivel nem érkezett utánpótlás, a túrát szárazon megúsztuk. Az étterem elõtt már nem volt parkolóhely, így átgurultunk a közeli temetõ elé. Utolsó rajtolók voltunk a maxi távon. Ennek a késõi indulásnak az lett a következménye, hogy ez a túra számunkra igen csak „embertelenre” sikeredett. Alig – alig találkoztunk túratársakkal az út során. Ez szokatlan érzés volt számunkra. Elõször a jánosházi pihenõhely elõtt futottunk össze egy rövid idõre a 15 kilométeren indulók tömegével. Másodszor Écs elõtt bukkant fel egy futó szembõl a piros kereszten, akirõl kiderült, hogy már korábban eltévedt és meglátva bennünket elõször azt gondolta, hogy mi megyünk rossz irányba, de hamar meggyõztük az ellenkezõjérõl. Harmadszor, az utolsó ellenõrzõpontnál ért utol bennünket két túra kollega akik szintén elkeveredtek vala/mikor/merre és jó pár „méterrel” megtoldották az amúgy sem rövid távot. Késõi rajtunk okán több ellenõrzõpontnál is csak ránk vártak már. Ezúton is köszönjük  a pontõrök türelmét!


Az itiner nagyon informatív volt, jól lehetett használni a térképet is. Ahol nem volt turistajelzés, ott szalagozás segítette a tájékozódást. A gyõrsági vendéglátóipari egység kivételével, elõ táblák is jelezték, ha ellenõrzõpont felé közeledtünk. A rajt és cél pecsét a szervezõk emblémáját jelenítette meg. Öt ep.- on (Rekettyés-tetõ, Vadalmás pihenõ, Jánosházi pihenõ, Apátság, Imre herceg-hegy ) állatfigurák voltak a nyomdán. A Ravaszdi-hegyen lepke matrica járt az igazoló aláíráshoz. Két helyen (Écs, Ravazd) egy-egy kérdésre kellett megkeresni és leírni a választ. A vendéglõben (Gyõrság)  pedig a hely hivatalos bélyegzõje került a lapra.


A pannonhalmi-dombságot járva, új tartalommal telt meg a hegy, az emelkedõ és a lejtõ fogalma. A sík volt az úr, szép ívû zöldelõ lankákkal tarkítva. A talaj minõsége jó volt. Csak egy-két helyen volt sár, de szerencsére a kikerülhetõ típusból. A túra három olyan emlékoszlopot is érintett melyek felépítése kísértetiesen hasonlított egymásra. Sok helyen a virágzó gyümölcsfák végelláthatatlan sorai, gondozott szõlõ ültetvények utaltak a terület mezõgazdasági jelentõségére. Felejthetetlen élményt nyújtott a hosszan kanyargó lösz és - földfalak látványa és különbözõ mérete. A gyurgyalag lakótelep még üres volt. Az Écs elõtti horhosban szinte törpének érezte magát az ember. Néhol ijesztõen hatott a kapaszkodó fák meztelen gyökérzete. A túra során a Fõapátságra többször is rá lehetett látni, jó tájékozódási pontként szolgált. Összességében olyan látványt nyújtott, mint gyûrûn a hatalmas drágakõ. 39 kilométerig közeledtünk felé (Leszámítva  távunk plusz kis körét a Tarjáni-völgybe és a Ravazdi-hegyre) majd távolodtunk a Bencések székhelyétõl. Meglepõdve láttuk, hogy nem látjuk a Boldog Mór kilátót. Ravazd felé közeledve hatalmas „piskóta tekercsek” sorakoztak a szántó szélén egymásra halmozva.  A környezõ települések lakói már készültek a tavaszra. Gondozott porták voltak mindenfele, amerre csak a szem ellátott. A községeken való áthaladás elkerülhetetlenné tette az asztalt koptatást de volt, hogy az erdõs részeken is csak ezen lehetett tova haladni.


A szervezõk kedvesség, odafigyelés, vendéglátás terén magasra tették a mércét. A rajtnál volt lehetõség vadpörkölt vagy gulyás befizetésére nagyon kedvezõ áron. Mindegyik pontnál kaptunk valami kis csekélységet keksz, csoki, sós rágcsa, nápolyi,  … formájában. Mindenhol lehetett folyadékot is pótolni és aki élni kívánt a lehetõséggel, vitaminporok illetve pezsgõ tabletták fogyasztásával fedezhette vitamin szükségleteit. A célban házi süti és pogácsa is várta a megfáradt túrázókat. Volt tombola és emblémás pólóvásárlási lehetõség.  A szép oklevél és a vele harmonizáló kitûzõ mellé járt még vitaminpor is.


Köszönjük a lehetõséget mindazoknak akik önzetlen munkájukkal, vendégszeretetükkel hozzájárultak a sikeres szervezéshez!


 

 
 
Isaszegi csata emléktúraTúra éve: 20122012.04.02 08:37:54

 IX. Isaszegi csata emléktúra     Táv: 44,62 km    szint:1060 m      2012.04.01.


Érdemes volt Reisz Andrásra hallgatni! Vasárnap reggel még betettem a hátizsákomba egy vékonyabb sapka-sál-kesztyû kombinációt. Bizony, többször jól jött mindegyik a nap folyamán. Túrán ennyit még nem öltöztem, vetkõztem. A Nap és a Szél versengése címû mese jutott errõl eszembe. 


Hét körül érkeztünk a rajtba. Nem volt nagy sor elõttünk, hamar ment a regisztráció. Egy igazán részletes itinert kaptunk kézhez. Kétszer sikerült is elvesznünk benne és pár centivel megtoldani az egyébként sem rövid távot, de ezt nem a készítõ(k) hibájának, hanem a mi szövegértési gyengeségünknek tudtuk be. Nagyon tetszett, hogy az ellenõrzõpontok pecsétje kapcsolódott szövegben és/vagy rajzban az érintett helyhez.


Szeretem az olyan túrákat melyek a szép tájak mellett adnak valami történelmi, irodalmi, geológiai, … pluszt is. Ez a túra ilyen volt! Egészen más így átélni a magyar történelem egy jelentõs idõszakát, mint tankönyvekbõl megismerni. Az emlékhelyek végig járásával kéne minden gyereket megtanítani a múlt megértésére, értékeinek megismerésére. Feltételezem, hogy a helyi iskolákban ez így is történik.


A túra kezdõ kilométerei az emlékhelyeket mutatták be. Falumúzeum, Honvéd  emlékmû, Honvédsírok. Az elsõnél volt lehetõség a kiállítás anyagának megtekintésére is. A Gödöllõi-dombságnak ezen a részén még soha nem túráztam. Érdeklõdve vártam mi fog a szemem elé tárulni. A táj, a természet  csak éledezett, uralkodó szín most inkább a szürke volt, de látszott, hogy hamarosan azért még is csak a zöld lesz erre is az úr. Lágy ívû szántóföldek, linkás-lankás erdõs ( fenyõ, bükk, tölgy, akác ), mezõs részek, hosszúkás völgyek, parlagon hagyott földek, erdõirtások, nádasok, tarvágásos területek, … váltogatták egymást. Sok helyen virágzott már a kökény, a Kotlina-völgyben készülõdtek az ibolyák, hogy lila szõnyeget terítsenek a domboldalra.  Több helyen elszáradt aranyvesszõk sorfalát ringatta a szél, vaddohányok százai várták a végleges elszáradást, galagonyák szalutáltak az arra elhaladóknak. Volt ahol kukorica csonkok nyújtóztak az ég felé, több hektáron viszont már sarjadt a vetés. Esõre szomjazott a táj! Magasabb pontokra eljutva gyönyörû völgy kombinációk tárultak elénk. Utunk során többször sikerült beazonosítanunk a Budai-hegyek egy-egy jellegzetes csúcsát is. A jelzések követhetõen és egyenletesen voltak felfestve, volt ahol szalagozás is segítette a helyes út megválasztását. És végül, hogy ne csak az ég kékje kísérje végig utunk, a Tõzeg-tavak gátján áthaladva közeledhettünk a cél felé.


Az ellátás gazdag volt és változatos. A legtöbb ellenõrzõpontnál megkínáltak minket valamivel a kedves pontõrök. Volt nápolyi, alma, csoki, narancs, cukorka, pattogatott kukorica, és többször volt lehetõség víz pótlásra is. A célban a bõség zavara lett úrrá az emberen. Lekváros, - zsíros, - párizsis (vajjal vagy nélküle ) kenyér, hagyma, csalamádé, folyadékpótlás, kávé vásárlási lehetõség.


Az oklevél igényes volt, kitûzõt pedig választani lehetett. Ezeken az emlékhelyek egy-egy részlete köszönt vissza. Számítógépes regisztrációval ellenõrzött menetidõnk, szintidõn belüli teljesítésnek felelt meg.


Köszönjük a lehetõséget és mindazok fáradozását akik vendégszeretettükkel, önzetlen munkájukkal, jelenlétükkel  vagy észrevétlenül a háttérbõl, de mindenképp azon voltak, hogy sikeres legyen ez a mai nap, jó érzéssel távozzanak a túrázók. Mi, így intettünk búcsút Isaszegnek!

 
 
Óbudai Körtúra/HatártúraTúra éve: 20122012.03.28 07:51:16

Óbudai Körtúra 34,5 km, 700 m szint / 2012. március 25.


Ez a túra – majdnem - úgy kezdõdött, hogy elõször a célba mentünk el, majd pihenõbe hagyva az autót, eltömegközlekedtünk a rajtba. A kitérõ, no meg az óraátállításból adódó sokk hatás következtében, csak negyed tízre sikeredett az indulás. Tavaly ilyenkor még javában túrták a gimnázium elõtti teret a szakemberek, most megkaptam választ az akkor fel nem tett kérdésemre. Az aulában ismerõsök, ismeretlenek õgyelegtek. Zömmel már csak a 15 kilométerre nevezõk rajtoltak.


Ezt a távot nem ajánlanám pl. elsõ bálozóknak és mizantrópoknak. Inkább lélekedzõ, kitartást erõsítõ, városismeretet bõvítõ, mint vádli szaggató, tájban gyönyörködtetõ. Beton betyárok elõnyben! Sormintájában fõ motívum az aszfalt, 1 ek erdei úttal, csipetnyi murvás sétánnyal fûszerezve.


Az itinert nem kellett bújni, talán mert tavaly már jól bevésõdött a fejembe. Ez az útvonal ugyanis felejthetetlen! Óbuda sokszínû! Vannak hegyei, mezõi, vízpartja, szigete, ...., kastélya, lakótelepe, telkes övezete, ...., lakóparkja. Kis átmenetekkel váltják egymást a régi és új városi részek. Építészeti és ingatlan eladási szempontból átfogó képet kaphatunk a területrõl.


A Téglagyárnál volt lehetõség bõvebb kalória pótlásra. „Terülj, terülj, csomagtartócskám!” Aki szereti a háztartási kekszet, koktél kvékert és a mazsolát, az most dõzsölhetett. Én a szörp szürcsölés lehetõségével éltem – de azzal kétszer is. A túra végén zsíros kenyérre kaptunk invitálást, de mivel maradt még a hazai készítésû szendvicsbõl, meghagytuk az utánunk érk(eléh)ezõ túrakollegáknak.


A túra elsõ 8 kilométere volt a klasszikus rész. ( Kiscelli kastély – Mátyás-hegy – Remete-hegy – Hármashatár-hegy – Vihar-hegy - Csúcs-hegyi-nyereg ) Embert próbáló emelkedõk, lejtõk, párában úszó panoráma, erdõk, ahogy illik. A Hármashatár-hegyen ( 5,2 km ) odvas keltikék tömege, és egy-két sütkérezõ, önmagát még ottfelejtõ hóvirág köszöntötte az arra haladókat. Éledt a természet ezerrel, elkezdett zöldülni a táj! Újra lehet majd észrevétlenkedni! Hamarosan nemcsak  sávban hagytuk el a zöldet, hanem a valóságban is. Kéken le Rozáliáig,( 11 km ) a tavasz/i  ( erdõ ) 17 pillanata. Majd aszfalt, aszfalt, aszfalt, … végre a  ( tûrés ) Határ/kõ utca végén újra zöld - de nem a sáv -, piros tanösvénnyel, sárgás szalagozással. Mint mikor a fuldokló újra levegõt vehet, olyan jól esett annak a pár „centinek” a megtétele ott a Péter-hegyen.( 14,5 km ) Mielõtt kiértünk volna a házak közé, mélyet szippantottunk az erdõ illatából, és újra bele vetettünk magunkat a betontengerbe. ( Szerencsére nem lett hasas. ) A 8. ellenõrzõponton ( 15,3 km ) értesültünk az útvonal módosításról. Mihez képest is? Tavaly sem arra volt az arra, hanem amarra. A lakóparkban zöld nyilak nyújtózva nyújtottak útmutatást. Elhagyva a házakat, rövid poroszkálás után, balra búcsút intettünk a kevélykedõknek is majd egy jobb hármassal lecsordogáltunk a Csobánka téri ( 19,5 km ) aluljáróba, hogy onnan felkapaszkodva, a lakótelep sûrûjén átverekedve magunk eljussunk a Római-partra. ( 21,7 km ) Itt az egy négyzetméterre jutó emberek számával be lehetett volna nevezni valamelyik világrekord döntögetõ versenyre. Álló, ülõ és mozgó kategóriában is elvittük volna a pálmát – szerintem. De egyszer csak véget ért az a kb. 6 000 méter is és megérkeztünk a sziget bejáratához, ( 31,2 km ) ahol a pecsételés mellett még egy  jellem próbát is ki kellett/lehetett állni.  Ekkor már folyamatossá vált a talp égés, térd nyivákolás, fenék feszülés. Összeszorított foggal, viszont emelt fõvel megcsináltuk a szigetkört is, ha már körtúra, legyen kö(vé)r. No meg kellett a tüdõtisztítás is újra, mivel a Auchan mellett elhaladva kicsit beszennyezõdtünk. Körözés után a hátralévõ 3, 3 kilométer már szinte semmiség volt. Emlékezetes csak attól maradt, hogy már a körforgalomnál jártunk, amikor a hátunk mögött kb. 200 méterrel egy  baleset hangjára dermedtünk le. Biciklis koccant autóssal. Visszanézve láttuk, hogy azonnal odagyûltek a segítõ szándékú, intézkedõ emberek. Nem volt ránk ott szükség. Kicsit nyomott hangulatban folytattuk utunk. Aztán egyszer csak elfogyott az út, véget ért a túra, beértünk a célba. Bevallom, a tavalyi hely jobban tetszett - de csak a közelebbisége okán. Szerintem az idei oklevél jobban összecsengett a túra lényegével és a kitûzõ is „beszédesebbre” sikeredett.


Nagy köszönet mindazoknak akik ezen a napon szabadidejüket áldozták szórakoztatásunkra!

 
 
Téli BerekTúra éve: 20122012.01.29 20:10:48

 


Rádpuszta 30  


01.28. 29,4 km, 295 m


Vannak olyan túrák amelyeken a fizikai állóképesség nagyon fontos, vannak olyanok amelyeken lemérheti az ember hogyan is tud hagyományos módon tájékozódni, vannak olyan túrák ahol egymást érik az ámulatba ejtõ természeti csodák vagy történelmi nevezetességek, vannak túrák amelyek …, és van a Rádpuszta 30. Hogy miért külön kategória? A táv alaposan megmozgat, de a szint nem gyötör meg. Ez így télvíz idején ideális – legalábbis szerintem. A látnivalók arányosan eloszlanak ( Kishegyi kápolna és parkerdõ, szõlõültetvények dimbes-dombos sorai, Látrány hangulata, rádpusztai templomrom, a híd amirõl nem tudtam elõször, hogy  miért is van TÚL messze, aztán jól rájöttem,  az irmapusztai halastavak üres/teli teknõi, mozdulatlan vadkacsákkal. Volt idõ fotózni, bámulni, nem sürgetett a szintidõ, volt kihez szólni vagy csak úgy kényelmesen magamba fordulni. A nap ereje nem volt elegendõ, hogy felmelegítse a levegõt, a jeges szél is kitett magáért itt-ott, arcomat pirosra fújta a szél, kezem kicsit meggémberedett mire a célba értem. Nem fáradtam el,  jól esett ez a túra.


A rendezõk hibátlan munkát végeztek. Zökkenõmentes volt a rajtoltatás és az érkeztetés, a leírás követhetõ és egyértelmû volt. A pontõrök kedvesek voltak. A célban láthattam hogyan is készül a kitûzõ. Nekem nagyon tetszett, hogy az útleíráson, az oklevélen és a kitûzõn ugyanúgy a templomrom nézett rám vissza. A túra végén a közelben lévõ vendéglõben babgulyással, friss kenyérrel, erõs paprikával, forralt borral, teával kedveskedtek a szervezõk. Elõször meglepõdtem, hogy a kertben kell elfogyasztani az estebédet, de végül is kellemesebbre sikeredett az egész, mint ahogy gondoltam.


Köszönöm a lehetõséget, jó volt vele élni!

 
 
túra éve: 2011
Kistarcsai túra/hegymászó-túraTúra éve: 20112011.09.25 17:49:12

Kistarcsa 20 - közepes táv


Negyed kilencre érkeztem az uszodához. A parkoló már tele volt autókkal, nagy érdeklõdésre lehetett számítani. A parkban felállított sátrak és a belsõ udvarban kifeszített imazászlók a ráhangolódás részeit képezték, szerintem jó ötlet volt. Átlépve a kapun kissé meghökkentett a hosszú és széles sor látványa, egybõl a Gyermekvasút nyomában elnevezésû teljesítménytúra rajtja jutott eszembe. A nevezési lapok ki voltak készítve az asztalra, rengeteg tollal. Eddig  simán ment minden. Beálltam a sor végére és vártam, … és vártam, … és vártam és amennyire nem haladtam elõre, mögöttem úgy kezdett csak gyûlni, … és gyûlni, … és gyûlni a nép. Egy asztalnál rajtolhatott minden táv, bontás nélkül. Két ember vette át a nevezési lapokat, egy adta az itinert, kettõ pedig szedte a pénz. A várakozás hosszú perceiben volt aki viccel próbálta levezetni a feszültségét de volt olyan is aki hangos szóváltásba keveredett a környezetével. Végre negyed tíz környékén felismerték a szervezõk, hogy valamit tenni kell, mielõtt botrányba fullad a rajtoltatás. Külön vették a távok nevezési helyét és állítottak be még embereket, pótasztalt a regisztrációhoz. Ez már segített a helyzeten. Fél tízkor sikerült rajtolnom.


Kaptam egy nagyon részletes, több oldalas leírást és egy füzetet amelyben a pontõrként résztvevõ hegymászók rövid bemutatását lehetett olvasni, illetve a lap alján mindegyik helyen az aláírásukkal és egyedi pecsétjükkel igazolhatták a jelenlétet. Az elsõ ep. még az uszoda udvarán volt ahol szintén sorba kellett állni az aláírásért, de ez a várakozás tekintetében már elenyészõ volt az elsõ részhez képest. Utána mindenki erõnléte és kedve szerinti tempóra kapcsolt. A leírást szinte nem is kellett böngészni mert annyira ki volt  szalagozva az út végig,  az eltévedés lehetõsége kizárt volt. A forgalmasabb átkeléseknél  polgárõrök segítették az átjutást. A második ellenõrzõpontnál még nem váltak szét a távok, így itt is némi sorállás alakult ki, ami jócskán megtörte a lendületet. Amíg sorra került az ember az aláíráshoz, élhetett a frissítés lehetõségével. Ezután a rövid táv elkanyarodott, a közepes és a hosszú pedig együtt haladt tovább. Az út nagy része házak, telkek között vitt méni erdõben való menettel tarkítva. A mogyoródi HÉV-nél a hosszabb távok is elváltak  egymástól. A közepes távon a Gyertyános volt az a pont ami nekem legjobban tetszett, a fel és levezetõ út pár száz méterével egyetemben. Az út során többször volt még frissítési lehetõség. A célba beérve már nyoma sem volt annak, hogy reggel milyen sokan is választották mára ezt a program lehetõséget. Az utolsó pecsét, az ízléses emléklap és címeres kitûzõ átvétele után már sietnem kellett Érdre, így az eszem-iszom, kalória pótlás most részemrõl elmaradt.


 


Számomra azok a pillanatok maradtak emlékezetesek a túrából amikor szemtõl szembe állhattam a kimagasló eredményt nyújtó hegymászókkal és gratulálhattam nekik a teljesítményeikhez. Mindegyikõjükbõl a szerénység és valami nagy bölcsesség áradt hisz valami olyasmit élhettek át ott a magasban ami csak keveseknek adatik meg. Nagyon örülök, hogy találkozhattam velük, név szerint: Szendrõ Szabolccsal, Vörösné Zsohovszky Piroskával, Vörös Lászlóval, Várkony Beátával, Sterczer Hildával, Erõss Zsolttal, Mécs Lászlóval és Baranyi Évával.

 
 
Lesvadászat tájékozódásiTúra éve: 20112011.09.12 08:26:21

Lesvadászat – Kisvadász „B”


Táv:18,8  km  szint:110 m  13 db les


Rendhagyó túrára készültünk vasárnap reggel, Albertirsán. Valójában nem is ezzel a nappal kezdõdött a „rajt”, hanem már hét közben, - fejben – amikor is a letölthetõ térképvázlat alapján lehetõsége volt a jelentkezõknek, elõre kitalálni, megtervezni a lesek megközelítési sorrendjét.


Nyolc óra körül értünk az albertirsai vasútállomásra, ahol már gyülekeztek a túrázók és némi eligazítás után konvojt alkotva megindult a menet a rajt helyére. Itt a parkolás után, mindenki megkapta a már elõre benevezett lapját, a kérdéssorral.Több pálya közül lehetett választani, sõt ezeket össze is lehetett kötni és úgy teljesíteni aszerint, hogy ki milyen magasra szeretett volna jutni a vadász „ranglétrán”. Mi szerényen, de biztos kézzel a fent megjelölt távot választottuk.


A már otthon beírt koordinátákkal és a kinagyított térképvázlattal magabiztosan indultunk a  legtávolabbi „B” célterület felfedezésére.  Úgy döntöttünk, hogy a Pörgõs dûlõn végig sétálva közelítjük meg a terepet. Ez, mintegy négy kilométerre volt a rajttól. Ekkor még kellemes volt a hõmérséklet, és a fák is árnyékba borították az utat. Eleinte gyakran hátra pillantgattunk, hogy jönnek e utánunk mások is, de amíg nem kellett jobbra lekanyarodnunk az erdõs részre nem találkoztunk senkivel, persze utána sem nagyon. Ez természetesen nem adott okot pánikra, csak annyit jelentett számunkra, hogy a túrakollegák  a közelebb lévõ „A” és/vagy „C” területeken „leselkednek” . A felnagyított térképvázlatunk – szerencsére – nemcsak a fõbb útvonal lehetõségeket mutatta hanem – halványabban – a leágazásokat is. Ennek nagyon jó hasznát vettük, bár így is volt, hogy  csak tökön-paszulyon tudtunk megközelíteni egy-egy lest. Reméljük, hogy a pókok nem reklamáltak utólag a szervezõknél, és hamar kijavították az általunk okozott – szándéktalan – kárt. Persze ez arányaiban csak 4 les esetében fordult elõ. A többire, jó át/ elgondolás után normál üzemmódban is rá lehetett közelíteni az objektumokra.


A vadász lesek nem csak a kérdéseket rejtették hanem egyik helyen finom szilvát, másik alkalommal pedig ásványvizet „kínáltak”, és alkalmat arra, hogy az esetleges szemetet  a gyûjtõzsákba tehessük. Több les volt rendhagyónak mondható, hol az anyagát, hol a formáját tekintve. Ennyi variációval nem is találkoztam még.


Az erdõben vélõ pontok felkeresése után, amikor kijutottunk a kukoricás mellé lassan kibontakozott a messzi táj szépsége is, amelynek látványa hosszan elkísért minket. Bár a természet feje lassan õszbe csavarodik, az égi utat járó Nap errõl szinte tudomást sem véve ontotta a meleget. Szerencsére volt nálunk sapka, napszemüveg, bõséges vízkészlet, így aztán „napra készek” voltunk, teljesen. Az út során hallottuk állatok neszét, sejtésünk szerint fácánok, õzek lesték tevékenykedésünk. Most elõször tûnt fel, hogy a levelek rózsaszínûre is száradhatnak. Az oklevélrõl visszaköszönõ napraforgó tábla már elfeketedett, sok területet már beszántottak, a kukoricás is el kezdett száradozni. A táj õszi hangulatot árasztott.


Miután felkerestük mind a 13 lest, a már reggel megtett utat választva indultunk  vissza, a célba. Ekkor már nagyobb volt a forgalom – szembe. Sokan akkor vágtak neki a következõ terület felfedezéséhez.


A cél egy kellemes kis esõbeállós tisztás területén volt. A gratuláció, az oklevél és a kitûzõ ( 3 félébõl lehetett választani  )átvétele után következett a fenséges ebéd. Õzpörkölt, fõtt krumpli, házi savanyúsággal és süteménnyel. Fantasztikusan finom volt minden, bonuszként pedig bodza és egyéb szörpök választékából lehetett szomjat oltani. ÉÉÉÉS! Az evõeszköz illetve a tányér nem egyszer használatos termék volt!


A túra becsületkasszás volt, így köszönetnyilvánítás után, de még távozás elõtt meglátogattuk a kis dobozkát is.


Részünkrõl nagyon jól éreztük magunkat! Köszönjük a lehetõséget, jó volt vele élni!


 

 
 
Élőtáj Tanösvény TeljesítménytúraTúra éve: 20112011.09.04 14:46:35

 


ÉTTT 20


A túra megkezdése elõtt nagy hasznát vettük annak a segédanyagnak amit a szervezõk feltöltöttek, konkrétan az ingyenes  parkolási lehetõségek tekintetében. Sokat nem is vaciláltunk a megérkezés után, az autóbusz pályaudvaron hagytuk az autót. Onnan sétáltunk be a Sörözõig, mely út egy kicsivel hosszabb lett mint terveztük, ugyanis a megkérdezettek bizonytalanok voltak azt illetõen, hogy jó irányba haladunk e a Jókai utca felé. 



A rajtban kedvesen fogattak minket, kaptunk egy kis színes  füzetecskét is az itiner mellé, mely az egyesületet mutatta be pár mondatban.

A 20-as táv három területet volt hivatva megmutatni, a Bükkös-patak, a Kõhegyi és a püspökmajori tanösvény bejárásával. A szervezõk törekedtek arra, hogy utunk érintse az információs táblákat,  hogy minél alaposabban megismerjük ezeket a helyeket.

Mivel három részt kellett összekapcsolni,  voltak szalagozással jelölt útvonalak, hogy egyik tanösvényrõl át tudjunk térni a másikra, sõt a szervezõk  - a teljességre törekedve - elkalauzoltak minket olyan kitérõkre is, ahonnan - érintve a tanösvény egy-egy adott tábláját - ugyanazon az úton visszafordulva kellett pár száz métert megtenni és folytatni az eredeti útvonalat.

A leírásban akadt egy-két félre érthetõ rész a 3. és 4. ep. között, de valahogy csak rákeveredtünk egy idõ után a jó útra, ráleltünk a megfelelõ irányra.

A pecsételõ helyeken készségesek voltak a pontõrök, szép, egyedi nyomdával láttamozták a pontokon való áthaladásunk. Nagyon jól esett a Czibulka menedékházban felkínált hideg tea és az 5. ellenõrzõ ponton a kedvezményes fagyivásárlás lehetõsége.

A célban barackkal kínálták a teljesítõket. Az oklevélhez egy nyakba akasztható kerámia medált vehettünk át, melyen a felirat mellett két õszi kikerics domborodott.

A tanösvények közül legjobban a hangulatos Bükkös-patak mentén haladó tetszett, a Kõhegyinél örömmel vettem, hogy megmutatta a számomra eddig ismeretlen Csepel-forrást, és érintette egyik kedvenc helyem, a lenyûgözõ Vasas szakadékot. A püspökmajori  vegyes érzésekkel töltött el. Volt olyan része amelynél úgy éreztem, mintha a kertek végében lévõ gazosba vágott keskeny ösvényen haladnék. A lakótelepen való tanösvény követés is furcsa volt számomra, de  Surányiék finom fagylaltja, jó szájízt adott az utolsó két kilométerhez.

 

Az idõjárás ismét kitett magáért, még jó, hogy a kánikula elleni felszerelést nem hagytuk otthon.

 

Köszönöm a szervezést, a lehetõséget, jó volt vele élni!

 

 

 
 
Tököl-ölelőTúra éve: 20112011.05.22 06:58:49

 


Tököl-ölelõ 20


Érezhetõen  gondos volt az elõkészítés ( pl. az elõnevezettek regisztrációs lapja már névre szólóan ki volt töltve, bár sok osztály jelentkezett a túrára, zökkenõmentes és gyors volt a rajtoltatás )  gazdag volt az ellátás, minden ep.nál kaptunk valamit - alma, müzli szelet, ásványvíz, csoki - tetszett a kedves motivumú oklevél és ez visszaköszönt a kitûzön is, szerintem  nagyon szellemes volt a túra  névválasztása is, a kellemes útvonalon, végig szalagozva vitt a túra, egyértelmû volt az útvonal leírás is. A túra alatt  folyamtosan éreztem az akác illatott, élénkek voltak a tücskök, madarak, hallottam liba és kakas hangot ( nekem ez nagyon ritka élmény ) , és láttam tengernyi pipacsot.  Szép volt a tököli parkerdõ és a Duna parti rész is. 


Köszönöm a lehetõséget - örülök, hogy élhettem vele!

 
 
Honvéd emlék- és teljesítménytúraTúra éve: 20112011.05.21 23:08:37

 Honvéd 15


Hétkor indultam Budaörsrõl és olyan jól egymásra találtak a tömeget közlekedtetõ jármûvek, hogy fél kilenckor már rajthoz  is állhattam. Nagyon tetszett az útvonal, jó volt, hogy hamar kivitt a városból, élveztem a lankás mezõket, a virágok és más növények színkavalkadját, a virágzó csipkebogyó bokrok sorozatát, perzselt a nap,  szöcskenyájak tikkadtak, tücskök hegedültek, madarak trilláztak, no és hátra-hátra tekingetve többször is volt lehetõségem gyönyörködni a tájban.  Hmmmm!  Alig, hogy eltelt egy "kis" idõ már fent is voltam a turistaháznál. Itt volt némi bizonytalankodás, hogy a 15 -ös táv merre is menjen tovább, illetve mint kiderült egy kicsinyt inkább vissza irányba kellett megindulni, de csak meglett az a "nyüves" szalagozás végre, és már roboghattam lefelé a cél irányába. Egy kellemes horhos, majd telkes házak sora következett és utána végig a Dera patak mentén vitt az út majdnem a HÉVig. Ott is annyi féle állat és növény volt ismét, hogy egy hétre való biológia óra anyaga kitelt volna belõle. Miután átkeltem a sineken, a szalagok már hamar bekalauzoltak célba. Jól éreztem magam a túra alatt, a "foglalkozás" számomra elérte célját.


Köszönöm a lehetõséget, - jó volt vele élni!

 
 
túra éve: 2009
Jutasi hagyománytisztelő vándor / Jutasi Őrmester Benedekhegyi kŐrjárata 25Túra éve: 20092009.06.07 08:54:38
Táv:29,9 km

Nyolc körül értem a Hõsök kapujához. Szemerkélõ esõben kezdõdött a regisztráció. Amíg lassan haladt a sor elõre, ismertetõt hallhattunk a jutasi altisztképzõrõl.
A túra jól körbejárta a város északi és nyugati részét.
A hatodik ellenõrzõponton fegyverek fotóit kellett memorizálni mert késõbb a Nagymezõ területén számot kellett adni két kedves katonának a tudásunkról. Akinek nem sikerült jól a felelet, újra a "szájába rágták" a tudnivalókat. Az út során olvashattunk Hõbe Lajos naplójából részleteket, melyet szintén "kikérdeztek" a Murvabányánál. Ezután következett a kellemes Csatári-hegy és környéke. A kápolnánál húzhattunk idézetet - lelki útravalónak - ill. kedv szerint, meg lehetett húzni a harangot. Következõ szakasz a Tekeres-völgy volt, gyönyörû szikláival, meghajoltunk a 200 éves tölgyfák kora elõtt, az Ördögszikláról pedig körbetekinthettünk miután a pontõrök által sütött krumplit elfogyasztottuk. Innen már szinte csak egy karnyújtásnyira volt a várban a cél. Érintettük a Jezsuita templomot, ahová lehetõségünk volt bekukkantani, átsétálhattunk a Völgyhíd alatt, majd miután a Margit romokat is érintettük, a és benedekhegyi keresztet, megérkeztünk a Dubniczay-palotába, ahol átvehettük az elismerõ oklevelet és a kitûzõt.

Köszönet mindazoknak akik idõt és energiát szántak a szervezésre és a lebonyolításra!
 
 
3x7/ 7+7/ 7 Mérföldes Tekergés - tavaszTúra éve: 20092009.05.12 09:10:35
Madarak és fák napja 2009: 7 mérföldes tekergés - Tavasz

Egyik kedvenc helyem a Gaja-szurdok, és mivel szeretem a fejtörõket is, kihagyhatatlan volt számomra ez a vasárnap délelõtti program.
A rajtnál megkaptam az útvonalat ( ezt nem lehetett elõre tudni ) , és a rejtvényfejtéshez szükséges információkat, majd én is bõszen elkezdtem tanulmányozni a cukrászda elõtt álló elsõ tájékoztató táblát. Akkor szinte még sötétben tapogatóztam, de a túra elõre haladtával egyre világosabbá vált minden.
Az útvonal az alábbi volt: Csillag cukrászda - Varjúvár – Ádám-Éva fa – Vaskereszt – Erdei szentély – Erdei tó – Fenyves domb – Haja-kút – Kesellõ – Kálvária – Csillag cukrászda.
A túra során megtudtam pl. azt, hogy a mézgás éger a 2009-es év fája, hogy mi a kék vércse népies neve, kinek az emlékét õrzi a Vaskereszt, … Pecsételõ helyek nem voltak, hanem a rejtvényben feltett kérdésekre - a túra útvonalán - megkeresett válaszokkal lehetett igazolni, hogy végig ment valaki a távon.
Frissítõ pont volt a Varjúvárnál, zsíros kenyér és pihenési lehetõség várta a túrázókat a tónál, a célban pedig süteménnyel kedveskedtek beérkezõknek.
A teljesítõk kétféle kitûzõt és egy szép emléklapot kaptak, Dsida Jenõ versével.

KÖSZÖNET mindazoknak akik idõt és energiát áldoztak a szervezésre és a lebonyolításra.

 
 
Halmi-dűlőTúra éve: 20092009.05.06 21:32:11
Halmi-dûlõ 12

Pestnek ezt a részét még nem igazán ismertem, így hát adott volt a lehetõség, hogy a kellemest a hasznossal összekapcsolva,- én is a "bélyegzõ vadászok" népes táborához tartozom :-) - induljak a túrán.

184-s busszal érkeztem, alig valamivel kilenc óra után a Sportkastélyhoz. Az elnevezés olvastán nem épp egy modern épület ötlött fel elõttem, de ennél nagyobb tévedésem ne legyen soha!
A regisztráció hamar ment, a leírás, a festett jelzések, illetve túra társak majdnem folyamatos jelenléte minimálisra csökkentette az eltévedés lehetõségét. Nekem azért mégis sikerült egyszer, jó pár száz méter kerülõt beletoldanom a távba! :-)
Utam során találkoztam biciklisekkel, kutyát sétáltatókkal, babakocsit tolókkal, ... szóval úgy tûnt számomra, hogy népszerû ez a hely, sokan megfordulnak erre kikapcsolódást keresve. A jelek szerint a rongálók is szívesen múlatják itt idejük nagy részét. :-(

Öt ellenõrzõ pont volt, kedves, segítõkész ellenõrökkel, sõt már az utánpótlás kinevelése is elkezdõdött. Felületes ránézésre úgy tûnt, hogy egyformák a bélyegzõk, csak itthon vettem észre, hogy a szó sincs ilyesmirõl, nagyon is különbözõek.
Teljesítés után megkaptam az oklevelet - rövid túra, kicsi emléklap - és a kitûzõt, szusszantam egyet majd indultam haza.

Elismeréssel néztem az "ötkörösöket", gratulálok a teljesítõknek!

KÖSZÖNET mindazoknak akik idõt és energiát áldoztak a szervezésre és a lebonyolításra!
 
 
SárgaTúra éve: 20092009.05.01 18:03:52
Sárga 18
Táv:18,55 km
Szint:616 m

Nagyon meglepõ volt számomra, hogy csak 10.00 órától lehetett rajthoz állni ezen a távon, biztos megvolt az oka és a miértje.
Tíz után pár perccel érkeztem a hûvösvölgyi Gyermekvasút állomásához. Már jó néhányan várakoztak elõttem. Kétszer kellett sorba állni. Elõször a nevezési lapért melyet a túra összegének befizetése után kaptam meg, majd kitöltés után újra, hogy kézhez vehessem az útvonaltervet. Ez a megoldás is szokatlan volt számomra, de szerencsére nem járt nagy idõveszteséggel. Én lettem a 488 - as! A leírás nagyon pontos volt, térkép is segítette a tájékozódást ill. a "kritikusabb" helyeken a feltûnõ szalagozás mutatta a helyes utat. Mindig a sárgán, Óz után szabadon. :-)
Az elsõ ellenõrzõ pont a Nagy-Hárs-hegyen volt. A kilátó megmászását most kihagytam, mert kissé vádliszaggató volt a feljutás. Jól esett utána a lejt menet a Szépjuhászné átjáróig. A második ellenõrzõpont a Csacsi-réten volt. Ezt a pihenõ helyet nemcsak a túrázók látogatták meg, több család is ide tette székhelyét a mai napra, egy kis feltöltõdés, kikapcsolódás végett. A túra 10,87. kilométerénél fél literes ásványvízzel frissíthette magát a tikkadt résztvevõ. Ez a pont a Nagyszénászugban volt. Bõ egy kilométerre volt onnan a sorrentoi ellenõrzõpont, ahova eljutni, nem mindig volt egyszerû, mert több helyen is keskeny, meredek és csúszós volt a talaj, de némi ügyességgel el lehetett kerülni a bajt.
Innen már túl a nehezén, igazán nem volt megerõltetõ a túra, persze az elõttem meg meg roggyanó térddel haladó egy-két "hetvenes kollega" biztos másképp nyilatkozott volna. A Huszonnégyökrös-hegynél lévõ pecsételõ hely után már hamar elértem Budaörs szélét. Tetszett, hogy a végén, úgy állították össze a szervezõk az útvonalat, hogy a fõúttal párhuzamosan haladó csendesebb, benzingõz mentesebb utcákon át lehessen bejutni a célba.
A szép oklevél és kitûzõ átvétele után egybõl indultam haza, mivel én "csak karnyújtásnyira" lakom a Gimnáziumtól.


KÖSZÖNET mindazoknak akik idõt és energiát szántak a túra megszervezésére és lebonyolítására!
 
 
Nyergesi EmléktúraTúra éve: 20092009.04.26 19:54:05
Valamivel fél kilenc után érkeztünk meg a Sport büféhez. Bár várni kellett a nevezési lapok és az útvonalleírás nyomtatására, 8.55 kor mégis sikerült elrajtolnunk. Nemcsak a szervezõket, hanem minket is meglepett az érdeklõdõk nagy száma. A leírás nagyon pontos volt, a színes térkép és az érintett települések rövid bemutatása pedig a SE alaposságát dicséri. Az eltévedés esélyét a korrekt szalagozás is csökkentette.
A túra nagyon szép helyeken vitte végig a teljesítõket, mezõk, erdõk, dombok, távoli hegyek képe váltakozott. Ezerrel sütött a nap, a természet zöldelt, a madarak daloltak, mi baktattunk,… szóval „mindenki tette a dolgát”. 
Elsõ ellenõrzõpontunk Mogyorósbányán volt, a Kakukk vendéglõben. Pecsételés után, almával kínálták a túrázókat a pontõrök. Második állomásunk Péliföldszentkeresztre vezetett. Számunkra ismerõs volt már a hely a kálvária látogatás kapcsán, de akkor nem volt alkalmunk megnézni a lovardát ill. a távozóknak búcsút intõ kutat és környékét. Ellenõrzés után, itt volt lehetõség ismét pihenésre, ill. zsíros kenyér és frissítõ fogyasztására. A következõ szakasz, a túra legmagasabb és egyben legszebb pontjára vitt fel minket, az Öreg-kõhöz. Ez a hely a sziklamászók Mekkája! A pihenõnél volt a 3. ellenõrzõpont. Egy geoláda megkeresése apropóján tettem egy kis kitérõt fel a barlangokig és még följebb is. Pazar volt a kilátás, maximálisan kárpótolva ereztem magam a vádliszaggató lépcsõzés miatt. Innen már csak lefelé vitt az út, be Bajótra. Utolsó állomásunk a Magyar-hegyen volt melynek megmászása már szinte meg sem kottyant, az elõzõek után. Itt színes cukorkák tömegébõl válaszhatott - egy kis energia pótlásnak valót - a teljesítõ. A német-völgyi pincesor most csendes volt és nyugodt, talán még nem igazán indultak be a környéken a munkálatok. A székelykapu után már igazán nem volt messze a cél. A tavak között sétáltunk be a büféig . Minden nagyon tisztának és rendezettnek tûnt, igényesek az idejárók, fontos nekik a környezet tisztasága, ez példaértékû. A szervezõk szép oklevéllel, kitûzõvel és egy pár virslivel jutalmazták a megfáradt túrázókat. A színpadról szólt a zene, a közelben volt lovaglási lehetõség, … minden arra mutatott, hogy még érdemes lenne elidõzni Nyergesújfalun, de erre sajnos nekünk most nem volt lehetõségünk.

Nagy köszönet mindazoknak akik idõt és energiát szántak a túra megszervezésére és lebonyolítására!
 
 
FogasGyermekvasút (Zöldgömb)Túra éve: 20092009.04.13 10:30:54
Gyerekvasút10

08.02 re értem fel a rajthoz, a Széchenyi-hegyre. Egy hatalmas Decatlonos sátornál kellett bejelentkezni. Csak páran álltak elõttem, ami kissé meglepett, jelentõsebb tömegre számítottam. Mivel nem volt feltüntetve, hogy melyik táv hol álljon sorba , naná, hogy annál várakoztam amelyik nem engem rajtoltatott. Gondoltam, ez legyen a legnagyobb baj, 08.10 kor azért így is el tudtam indulni, hatodikként. A zöld sávon kezdtem, a még alvó Hegyhát úton. Az elsõ ellenõrzõpont a Normafánál volt, 1,1 kilométerre a rajttól. Pecsételéskor derült ki, hogy a 20 km-en indulók igazolólapját kaptam meg a regisztrációnál. Innen a zöld kereszten leereszkedtem Makkosmáriáig. A Virág-völgyig a piros, majd onnan a sárga sávot kellett követnem a célig. Gyakorlatilag csak a Szépjuhászné környékén találkoztam a 20-as távon indulókkal, elõtte és utána hosszú szakaszon néptelen volt a táj. Igy aztán joggal érezhettem azt, hogy aznap csak nekem illatoznak az ibolyák, nyílnak a virágok, dalolnak a madarak. … A célba érve a rövid távosok közül harmadiknak érkeztem be, pont 2 óra alatt. Nem számítottam arra, hogy a Decatlon, áruival is megjelenik a rendezvényen, ill. hiányoltam, hogy nem volt arról sehol egy tájékoztató, hogy mi lesz a felállított színpadon a program. Jól esett volna a málna szörp mellé, ha a szervezõk biztosítanak egy kulturált, átöltözésre alkalmas helyet és nem a váróban kellett volna pólót cserélnem egy alkalmas pillanatban. Vagy csak a célban adminisztráló hölgy nem volt elég tájékozott? Nem fogom megtudni soha!
Az itinerrel kapcsolatban csak annyit szeretnék hozzáfûzni, hogy én itthon túrák elõtt mindig megnézem a szervezõk által kiírt útvonalat az aktuális térképen, ill. mindig viszek is magammal, hogy ne a rajtnál érjen kellemetlen meglepetésként, hogy nem tudom, mi is az, amit látok.

Bár ezen a túrán találkoztam apróbb bizonytalanságokkal mégis köszönetet mondok mindazoknak akik szabadidejüket mások "szórakoztatására” áldozták, … a következõ már biztos gördülékenyebben fog menni.
 
 
Himbi-Limbi a Libegő alattTúra éve: 20092009.04.05 16:26:56
Véleményem szerint a túra nehézségét sokkal találóbban fejezné ki a "Szívás és szuszogás a Libegõ alatt" elnevezés, persze ez nem épp egy szalonképes meghatározás ill. távol áll tõlem, hogy kritikát jelentsen, egyszerûen csak tömören összefoglalja a három és fél órás túrám élményeit.;-)

Fél kilenc után értünk a rajthoz és némi várakozás után megkaptuk a fénymásolt útvonalleírást, a térképpel. A Hunyad-orom megmászása jelezte számunkra, hogy ennek a túrának a fele sem lesz tréfa, fõleg úgy, hogy ezzel a ponttal még csak 160 méter szintet tudtunk magunk mögött a 820 méterbõl. Miután a második ep.ban a Libegõ aljánál megkaptuk a pecsétet, nekivágtunk a Pozsonyi-hegynek melynek elérése inkább kellemes sétának tûnt az elõzõ vádliszaggató oromhódításhoz képest. A 3. pontnál az út szélén várt minket a pontõr, aki kedvesen útba igazított minket, hogy mikor merre forduljunk, hogy el ne keveredjünk a következõ pontig. A z3-ön ereszkedtünk le a Tündér-szikláig, majd alatta meg is kaptuk a következõ pecsétet. Innen irány a lépcsõkön a Libegõ alsó állomása és az 5. pecsét begyûjtése is megtörtént itt. Utunkat a zöld sávon folytattuk a Normafához amely enyhe emelkedõjével kicsit feledtette velünk, hogy min is vagyunk már túl, és mi is vár még ránk. A 6. pontnál kicsit keresgélni kellett a pontõrt, és miután megtörtént az ellenõrzés, neki eredtünk a kék körön a Libegõ felsõ állomásának. A tavaszi napsütés nagyon sok embert csalt ki a hegyre, nyugodtan ki lehetett volna tenni az elejére a "megtelt" táblát mert az egy négyzetméterre esõ emberek száma már kezdte meghaladni az épp még elviselhetõ mennyiség határát. A hegyoldalban nyílt az odvas keltike, illatozott az ibolya! A 7. 8. 9. ellenõrzõpontok közötti út megtétele "kegyetlen" volt. Le, a fejünk fölött himbálózó emberek alatt, pecsételés majd vissza a felsõ állomásra. Nekünk "csak" egyszer kellett ezt az utat megtenni, de le a kalappal mindazok elõtt akik 11-szer teljesítették a távot, ezen a terepen!
A 9. pecsét megszerzése után már "kissé" fáradófélben, de még meglépcsõztettük magunkat a kilátóig és vissza.
Jó érzés volt túl lenni a túrán, átvenni az oklevelet, kitûzõt, szörpöt inni.
Lefelé már Libegõvel jöttünk és nemcsak a panorámában gyönyörködtünk hanem -csendben - szurkoltunk is az alattunk túrázóknak, hogy tartsanak ki - a végsõkig.

Nagy köszönet mindazoknak akik idõt és energiát áldoztak a szervezésre és a lebonyolításra!
 
 
Sukoró (Pákozd) IVV túraTúra éve: 20092009.04.04 17:04:29
Sukoró20

A Zsuzsi presszót hamar megtaláltuk. A mögötte lévõ sátraknál lehetett jelentkezni, mindegyik távnak külön kijelölt helyen. Mire odaértünk már sokan töltögették a jelentkezési lapokat vagy álltak sorba az igazolólapokért, mégsem tartott pár percnél tovább a regisztráció, gyorsan dolgoztak a szervezõk.
Nagyon igényes térképet kaptunk, pontos leírással, mely lap egyben az ellenõrzõpontok pecsétjeinek gyûjtését is szolgálta. Az idõ kellemesnek ígérkezett és az is maradt mindvégig.
A túra több olyan pontot is érintett melyeknél érdemes volt kicsit elidõzni, fényképeket készíteni. Ilyen volt a Szintezési Õsjegy, az Angelika-forrás, a Hurka-völgy, és a pákozdi ingókövek. Utunk során sok helyen találkoztunk már nyíló tavaszi hériccsel és az odvas keltikével.
A célba beérve hamar átvehettük a kitûzõt és az oklevelet majd teával és zsíros vagy lekváros kenyér kínálásával kedveskedtek nekünk a rendezõk.

Nagy köszönet mindazoknak akik idõt és energiát szántak a túra megszervezésére és lebonyolítására!
 
 
Aranyszarvas - KincsemTúra éve: 20092009.03.22 08:49:21
Kincsem25

Kilenc óra körül érkeztünk a Mûvelõdési Házhoz. A parkoló már dugig volt, a rajthelynél már csak egy-két ember lézengett. A nénik szaporán kiállították a "menetlevelet" és kilenc óra után tíz perccel már indulhattunk is. 801 lett a rajtszámom! Az útvonal leírása viszonylag pontos volt, a mellékelt térképen is elég jól lehetett tájékozódni. A turista jelek már sok helyen kopottak voltak, de a kihelyezett szalagok mindig "súgtak" ha elbizonytalanodtunk, hogy merre is kéne folytatni utunk. Ez a túra sok fiatalt - is - megmozgatott, osztályokkal, baráti közösségekkel találkoztunk folyamatosan. Mindig voltak valakik elõttünk és mögöttünk. A sík terep ellenére a táj változatos volt, az idõjárás pedig változékony.
Az ellenõrzõpontok közül a Lovasparkot emelném ki mint nevezetes helyet, ide pontban délbe érkeztünk. Amíg elfogyasztottuk a szendvicseinket a dombtetõn üldögélve, addig feltöltõdtünk energiával, így aztán sikerült is szintidõn belül teljesítenünk a távot.
A 2. ellenõrzõpont után csokit kaptunk beszámozva a tombolához, az 5. pontnál pedig naranccsal kedveskedtek nekünk a rendezõk. A célban diós kifli, szörp és egy szép oklevél várt minket, kitûzõvel.

Nagy köszönet mindazoknak akik idõt és energiát fordítottak a szervezésre és a lebonyolításra!
 
 
Gyermekvasút nyomábanTúra éve: 20092009.03.16 12:51:17
Fél kilenckor értem fel a rajthoz a fogaskerekûvel, és majdnem "elsírtam magam" a várakozók hosszan kígyózó sorát meglátva. Bár a gyerekek nagyon gyorsan regisztráltak, mégis majd 50 percbe telt mire elindulhattam. 16 állomást kellett felkeresni a cél elõtt. A tájékoztató füzet teljesen hûen nevéhez, egyrészt jól leírta a követendõ útvonalat, adott egy használható térképvázlatot és külön kiemelt értékének tartom, hogy ismereteket is nyújtott a túrázok által érintett helyszínekrõl. Nem tudom, hogy pontosan hányan vettek részt a túrán de szinte minden korosztály képviseltette magát kisebb nagyobb számban. Ennek a túrának egyedül vágtam neki, de mégsem éreztem magam magányosan mert vagy mindig utolértem valakiket vagy mindig engem hagytak le valakik. A túra elsõ két pontja kedvenc helyeimet érintette. Az elsõ a Széchenyi kilátó a városban, a második pedig az erdõben megbújó Úti Madonna kápolna volt. Innen a lejtõ adta gyors irammal hamar leértem a Farkas-völgybe, mely bár enyhén emelkedett de jó tempót diktálva hamar el lehetett érni a harmadik ellenõrzõpontot. Makkosmáriáig eseménytelen volt az út, itt azért megálltam egy pillanatra - újra -megcsodálni ezt a szép templomot. Innen, a piros sávot követve lassan elkezdett emelkedni a szint, az Erzsébet kilátóig. Még épp csak, hogy elhagytam a János-hegyi ellenõrzõpontot, baktattam fel a lépcsõsoron, amikor végleg elszomorodott az idõ.
A kilátónak búcsút intve, már óvatosabban kellett neki indulni a lejtõnek mert a szemerkélõ esõtõl csúszássá vált a talaj. A Szépjuhászné állomás felé haladva, a magas távolban fel-feltûnõ Kaán kilátó teteje azt sejtette, hogy egy nagyon szuszogató rész fog következni. Igy is lett! Onnan már szinte csak egy ugrás volt a kis kilátó majd, gyorsabb tempóra kapcsolva, begyûjtöttem a hátralévõ pontok pecsétjeit. A célban átvettem az oklevelet, a második teljesítésért járó jelvényt. Az ebédet most kihagytam mert sietnem kellett.
Négy óra, tíz perc alatt sikerült a teljesítés!

Nagy köszönet mindazoknak akik idõt és energiát áldoztak a szervezésre és a lebonyolításra!
 
 
NormafaTúra éve: 20092009.03.08 14:00:09
:-) Sokadik túrám teljesítése után, most tört rám elõször a beszámolás vágya.

Nyolc órára értem fel barátaimmal a Síházhoz. Baljóslatú köd fogadott minket! Miután épp sikerült elfoglalnunk az utolsó parkolóhelyet elindultunk, hogy túl essünk a kötelezõ adminisztráción. 08.10 kor startoltunk, követve a leírás útvonalát. Az elsõ pontig sima volt az út, kivéve a kilátóig vezetõ utolsó jó pár vádliszaggató métert. Kicsit kellemetlen volt, hogy lépcsõt is kellett mászni a pecsétért, de a pontõrnek még rosszabb lett volna a barátságosnak nem mondható idõben a kilátó elõtt ácsorognia órákig. ... Érdemes tudni, hogy a torony 23,5 m magas, kerek alapformájú, teraszos elrendezésû, neoromán stílusú. Tetejére 101 fokból álló csigalépcsõ vezet fel. A kilátót Schulek Frigyes tervei alapján, részben közadakozásból építették. A körülötte fekvõ teraszt 1931-ben alakították ki.
A mai, kõbõl épült kilátó helyén korábban fa messzelátó hely állt. A János-hegy már a XIX. században a fõvárosban élõk kedvelt kirándulóhelyévé vált. 1882-ben Erzsébet királyné is tett kirándulást a János-hegy tetejére. Az õ tiszteletére kapta nevét a kilátó. ... Innen lefelé indultunk a sáros úton reményteljesen, hogy végre magunk mögött hagyhatjuk a ködöt. A Csacsi-réten egy éjszakai túra alkalmával már jártam, de mivel akkor az orromig is csak alig láttam, most az újdonság erejével hatott rám a hely, hogy milyen jól kiépített pihenõ rész várja itt a megfáradt turistákat, a pontõr által felkínált Sport szeletrõl már nem is beszélve.
Makkosmária,( nevét egy legenda szerint arról kapta, hogy az itt álló kisebb kápolna a törökdúlás idején elpusztult, és a benne õrzött Szûz Mária képet a környékbeliek egy tölgyfa törzsére akasztva õrizték. A ma itt található Mária kép természetesen csak az eredeti festmény másolata )Végvári-szikla, Piktortégla üregek útvonal, korábbi geoládázásaink miatt volt már ismerõs számunkra. A sár ellenére is jól esett az erdei "erõltetett menet". A hatodik ellenõrzõpont - köszönet még egyszer a bõséges és szívélyes vendéglátásért! - után sajnos betonos úton kellett folytatni utunkat, amely nem túl kellemes és sajnos elkerülhetetlen is, de a fájó térdek csak kiállták ezt a próbát is. A Farkasvölgy után az utolsó nagy neki fohászkodás a kápolnához való feljutás volt a zöld háromszög jelzésen. Az "Úti Madonna" nevû erdei kápolnát Berger János teológus professzor a Farkasvölgyben épített - még ma is meglévõ - nyaralójától 300 méterre 1883-ban emeltette.
Az egyre pusztuló kápolna a Pilisi Parkerdõ Gazdaság, a Magyar Cserkész-Szövetség és a Farkasvölgyi Baráti Kör közös munkájával épült újjá. A megújult kápolna ünneplésére 1998. május 13-n, felszentelésére 1998 október 3-n került sor.
Elhagyva az ellenõrzõpontot a tovább kanyargó ösvény hamar kivezetett minket a Gyermekvasút végállomásához, majd onnan szinte már csak be kellett sétálnunk a célba. Itt minimális várakozás után megkaptuk az oklevelet, a kitûzõt és a ropit. Négy óra 35 perc alatt teljesítettünk!
Folyadékpótlásként a Síházban még elfogyasztottunk egy üdítõt.

Gratulálunk a szervezéshez és köszönjük a lehetõséget!


 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár