Túrabeszámolók


túra éve: 2009
Tortúra 65 téli napforduló/Ómassa/BükkszentkeresztTúra éve: 20092009.12.22 11:50:49
Tortúra 65
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 65,0 km / 1990 m)

Szülinapomra minden évben meg szoktam ajándékozni magam ezzel-azzal, idén ezzel a túrával leptem meg magam. Ez ugyan néhány ismerõsöm szerint kissé morbid ajándék – de én örültem neki, szerintem kedves gesztus volt magamtól! :-)

Régóta kacérkodtam már egy amolyan igazán brutál túrával, s a Tortúra pont ideális választásnak tûnt, már valamikor októberben megtetszett… Egy ideig csak szemeztünk egymással, nem határoztam el egyértelmûen , hogy megyek-e vagy sem, mert nem tudtam milyen lesz az idõ devcember közepén, hogy milyenek lesznek a körülmények, meg úgy általában, egy kicsit még rá kellett beszélnem magam. Aztán december elején már eldöntöttem, hogy ha csak nem lesz valami kõbrutál idõ, akkor megyek és megküzdök a Bükk-kel. Végülis az lett, mert repkedtek a gigamínuszok, de akkor már eldöntöttem, hogy indulok, s ha egyszer eldöntöttem, akkor már csak max a Bükk hegység leomlása tudott volna ebben megakadályozni…

Szóval reggel nekivágtam, s szerintem nem is volt olyan hideg, amilyet ígértek, meg egyáltalán, amikor az ember már ott van, akkor ezek a körülmények már mellékesek. Tök mindegy már, hogy milyen az idõ, akkor már menni kell!

A túra nem könnyû, de gyönyörû! S az, amit a szervezõk írnak a honlapjukon, miszerint „a túra a Bükk legszebb részein vezet” – nem csak duma! Ez így friss hóban tényleg egy mesebirodalom, ilyet csak a gyermekkori mesekönyveimben láttam lerajzolva!

A hideg ugyan néhol kicsit már túllépte a jó ízlés és az illendõség határát, s a Bánkút környéki hófuvások után sem siránkoznék most itt, ha elmaradtak volna, de ezek így utólag már csak emlékek. A lényeg, hogy megcsináltuk, mindannyian, akik célba értünk, s én õszintén megmondom, hogy nem szeretem a nagy szavakat, de mivel ilyen nehézségû teljesítménytúrán korábban még nem vettem részt, ez a túra biztos, hogy számomra egy életre szóló élmény marad!

A szervezés szerintem nagyon rendben volt, én nem találtam komoly kivetnivalót benne, kicsit ugyan durva, hogy egy 65 km-es túrán összesen négy EP van, de ez csak fokozta az extremitását, s viszont ahol EP volt, ott mindenütt bõséges volt az ellátás, gyakorlatilag korlátlan fogyasztással. Egyedül a bánkúti pont volt kissé zsúfolt, a teánál is nagy tülekedés volt, elegendõ hely hiányában leülni sem lehetett, oda bizony egy sokkal nagyobb hely jobb lenne, fõleg, hogy az egyben a 30-as táv célja is. Ez a hely erre kicsi, de a többi EP abszolút rendben volt, meg ott már az emberáradat is lényegesen kisebb volt és nem is érkeztek annyian egyszerre.
Ami még kicsit furi volt, hogy a célban jegyre adták a forró teát/ forralt bort, de mindez valószínûleg csak azért, mert a korábbi pontokon nagyon el voltunk kényeztetve! A bort meg a virslit abszolút megértem, hogy nem mérték korlátok nélkül, de a tea azért jó lett volna itt is mindenkinek szükségletei szerint.

Egy szó mint száz: gratulálok minden teljesítõnek és köszönöm a szervezõknek a lehetõséget! Igazi élmény volt ez a túra!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 5
(az, hogy a túra a Bükk legszebb részein vezet, nem csak duma, ez tényleg gyönyörû – már ameddig rád nem sötétedik és lehet látni)

Szervezés (szerintem): 4,75
(részemrõl a szervezéssel is nagyon meg voltam elégedve, egyedül a bánkúti pont zsúfoltsága és a cél porciózása nem tetszett annyira, de egyik sem komoly kifogás…)

Itiner/útleírás (szerintem): 4,0
(az itinerben nincs túllihegve, ha nem lennének a friss hóban a lábnyomok, ehhez tényleg térkép kéne… így még szinte az itinert sem vettem elõ! A távadatok a GPS szerint egy-két helyütt nem igazán stimmelnek)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(nem volt sok EP, de ott az ellátás kifogástalan volt, egyedül a cél restrikcióit furcsálltam egy kicsit a korábbi gyakorlatilag „korlátlan” fogyasztás után – a teák mindenütt kifejezetten nagyon finomak voltak, akárcsak a célban a forralt bor)

 
 
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20092009.12.15 09:12:14
Forrástúra a Visegrádi-hegységben
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 26,5 km / 1000 m)

Nagyon jó ötlet ez az alig ismert és alig látogatott forrásokat bemutató túrasorozat, mert még a rendszeresen túrázókat is olyan helyekre viszi el, amik még nekik is tartogatnak meglepetéseket és újdonságokat, ráadásul ezen a téli változaton még a táv sem olyan nagyon megerõltetõ, a teljesítésért fellõtt, dátumozott, egyedi fémjelvény pedig egész egyszerûen már több, mint vonzó jutalmazás, úgyhogy nem is igazán lehetett kérdés, hogy a hétvégén hol fogom dagasztani a sarat!

Na, merthogy sárból azért volt bõven! Sajnos a hõmérséklet pont a fagypont körül ingadozott, ami mint tudjuk, annyiból nem túl szerencsés ilyenkor, hogy hidegnek már hideg van, de a föld még nem fagy meg, így a sár is megmarad, meg a hideg is… De sebaj! Igazából a sár is csak Khüllenberg forrás felé lépte túl egy kicsit a jó ízlés határát, az út többi részére panaszunk nem igazán lehet.

A Hétvályus forrástól felfelé vezetõ kaptatót eddig nem ismertem, de most volt alkalmam összefutni vele, s nálam máris bekerült a „best of” útvonalak közé, amolyan Ágasvár, Oroszlánvár feeling, ezeket biztos sokan ismerik… Ez is alig 320 méter, de közben van benne 117 méter fölfelé, s ja, út az igazából nincs… Jó kis móka! :-)

A túra szervezõi egyébként tökéletes munkát végeztek, az út néhol ugyan jelzetlen helyeken haladt, de a szalagozás szó szerint elvéthetetlen volt, a Hétvályus forrás felé letéréskor félméteres élénk pink színû szalagok lobogtak a szélben, aki ezek mellett el tudott menni, annak gratula… :-) A Csaba kútnál szintén hatalmas szalagerdõ várt a kanyarban, egyedül a célból hiányoltam egy pár szalagot, ott a „fürdõ melletti pizzéria” megfogalmazás talán nem volt annyira egyértelmû, hogy akkor hol is, de azért ez nem okozott megoldhatatlan problémát… Ahogy láttam, néhányan azért elmentek mellette, szóval ide valamilyen jelzés talán még jó lett volna…de soha nagyobb mulasztást!

Egyébként köszönet a túra rendezõinek a sok munkáért, amit a szervezésbe és a megvalósításba belefektettek, köszönet a patakmeder menti kötélért, köszönet az átlagon felüli ellátásáért a Khüllenberg forrásnál, a jó szalagokért, s persze köszönet a valóban impozáns és exklúzív dátumozott fémjelvényért!

Klassz túra volt, még ha olyan sárosan is értem vissza a célba, mint egy disznó! :-)

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4,5
(mivel ez egy tematikus túra volt, ez meghatározta az útvonalat is egyben, így az tulajdonképpen adva volt…A túrán érdekes helyekre jutottam el, olyanokra, ahol még sohasem jártam, úgyhogy végülis tetszett)

Szervezés (szerintem): 5
(nagyon jó volt a szervezés)

Itiner/útleírás (szerintem): 4,5
(én az itinerben még egy térképvázlatnak örültem volna, de tény, hogy csak a leírás alapján is kitûnõen el lehetett navigálni)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4,5
(a célban talán még jól esett volna egy meleg tea, de a Khüllenberg forrás full extrás választéka minden igényt kielégített - köszönjük)

 
 
Mezőföldi MikulásTúra éve: 20092009.12.08 10:48:40
Mezõföldi Mikulás 30
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 30,0 km / 0 m)

Mit is írhatnék errõl a túráról?

Aki járt már a Mezõföldön, az pontosan tudja, hogy általában mire lehet itt számítani: derékszögû kanyarokkal összekötött hosszú, hosszabb és még hosszabb egyenesekre és hát mit szépítsük, kissé impulzusszegény küzdelemre a kilométerekkel! A túra elsõ kilométereit talán akkor tudom legjobban elmesélni, ha szó szerint idézek a rajtban kapott útleírásból:

„Jobbra legelõk, balra pár darab épület. Fasorba vezet a most már homokos utunk, s a leágazástól számított kb. 2500 m után keresztúttal találkozunk. Mi folytatjuk utunkat egyenesen tovább. Elfogy a fasor, s szántók, legelõk között haladunk tovább. Újabb 2 km után elérjük a mélykúri országútat…”

Hát ennyit az elsõ 6 kilométerrõl… :-) A következõ párat még rövidebben le tudnám írni :-)

Persze lehet fintorogni, de nincs mit tenni, ez a táj ilyen…azért valahol ennek is meg van a maga szépsége, csak bizony észre kell venni!

Ami még érdekes volt ebben a túrában, hogy míg a teljesítménytúrákon általában az elején vannak sûrûbben az emberek, s a végére ritkul meg s tömeg, itt pont fordítva van, mert a 30-as táv gyakorlatilag annyiban különbözik a 20-astól, hogy a 30-asok tesznek egy teljesen esemény- és látnivalómentes 10 kilométeres kítérõt… Mivel a 30-ason indulnak itt a legkevesebben, ez nem egy zsúfolt szakasz, viszont 10 kilométer után visszatér az út a 20-asokkal megegyezõ útra, Mezõfalvánál pedig becsatlakoznak a 15-ösök is, akik javarészt kiránduló családok és iskolások…néha már egy kicsit sokan is vannak!

Magáról a túráról egyébként szívem szerint azt írtam volna, hogy nagyon jól szervezett, klassz kis esemény, azzal együtt, hogy mint mondtam, Mezõfalva elõtt a viszonylag szerény (kb 30-40 fõ) résztvevõi létszámot összeeresztik a több száz iskolást megmozgató 20-as, majd a faluban a 15-ös távval is és onnatól ez az egész már kicsit zsufis, sokkal jobban hasonlít egy családi túranaphoz, mint egy teljesítménytúrához, de ezzel együtt is minden a helyén van: eltévedni Mezõfalva után már nem igen lehet, a pontõrök mindenütt nagyon kedvesek, a semmi közepén egy mikulás szaloncukrot osztogat az áthaladóknak, a zsúfoltabb ellenõrzõpontokon külön van a pecsételés és a frissítés – szóval minden nagyon-nagyon ül!
Csak a cél ne lenne!!!!

De sajnos beérünk…és ami ott fogad, az egy gigantikus káosz! A célban egy asztalnál fogadják a 30-as táv harmincegynéhány érkezõjét a 20-as és 15-ös távon induló több száz iskolással és kirándulóval, irtózatosan hosszú a sor és idegesítõen teszetosza az ügyintézés! Négyen ülnek az asztalnál, egy srác egyedül szerencsétlenkedik, több száz elõre elkészített oklevélbõl próbálja kikeresni az éppen beérkezett túrázónak dedikált darabot, ketten csak ülnek, a harmadik pedig mindössze annyit csinál, hogy egy kitûzõt a srác kezébe ad, amikor az végre a saját maga által megbonyolulított adminisztráció végére ér. Egy érkezõvel 2-3 percet is eltököl, miközben percenként 4-5 újabb ember áll a sorba, a többi már csak egyszerû matematika… Eltelik pár perc és már az egész tornaterem egy nagy sor, semmi más, a srác pedig csak szerencsétlenkedik tovább…
Aztán kihirdeti, hogy hamarosan indul a busz visza Nagyvenyimbe, aki busszal menne, jöjjön elõre, erre a sorban álló vagy hatvan emberbõl 15-20 megindul elõre, a többiek -tök joggal- kiakadnak, szóval teljes káosz…
A buszra hivatkozva nagy tülekedés árán valahogy csak hozzájutunk a kitûzõinkhez, de õszintén sajnálom azokat, akik türelmesen kivárták a sorukat, mert akármekkora túrán is volt valaki, egy túra után még 30-40 percet sorban állni igazán nem nagy móka!

Na aztán a busz… Sehol egy tábla, egy kiírás, egy jelzés, hogy a busz honnan indul, a nem helybeli túrázók egymástól próbálják megtudni, hogy vajon hol a busz, válaszolni persze senki nem tud, mindenki csak kérdez… Végül a forralt bort osztó Mikulás végre rendesen elmagyarázza, hogy hol a busz, így a 30 kilométeres gyalogtúra után még egy jó kis több száz méteres rohanás után még éppen elérjük…

A szervezõknek pár tanulságot azért ebbõl a túrából le kellene vonniuk:
- hiába, hogy minden szinte tökéletes a túrán, ha a cél gáz, meg kéne ezt az érkeztetést is valahogy úgy szervezni, mint ahogy a túra összes többi részét!
- ha elindítanak 4-500 embert egy túrán, akkor számítani lehet arra is, hogy azok feltehetõleg be is fognak érkezni valamikor a célba… Jó lenne erre felkészülni!
- azért, mert nekik evidens, hogy mi hol van, nem biztos, hogy egy olyannak is az, aki nem helyi és most van itt elõször…talán jobb lenne kitenni pár információs táblát, ahova a fontos dolgok ki vannak írva! Ha már el nem mondják rendesen…

Ja! Még valami! A nagykarácsonyi plébános igen gáz!!!! A templomban IKEA-s üvegszekrényeket állít fel, abból árul mindenféle holmikat, köztük a Shell benzinkúton kapható Shell emblémás labdát :-) meg hasonló egyházi relikviákat… Aztán mikor nem veszel semmit, akkor kiakad, hogy így nem tudja mibõl fenntartani a templomot… Gáz a fazon, nagyon gáz! :-)

Összességében azért nem bántam meg, hogy a Bakonyi Mikulás másnapján elmentem erre a túrára, de a célban tapasztalt káosz miatt egy ideig biztos, hogy nem megyek el újra!
Ha valaki kacérkodik a gondolattal, hogy elmegy, akkor mindenképpen a 20-as távot javaslom, (ha az nem túl kevés) mert a 30-as csak egy dögunalom kitérõvel különbözik, minden, ami érdekes, az a 20-as útvonalára esik...

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(a Mezõföld olyan, amilyen… De mégis adok rá egy négyest, mert –az elsõ 10 kilométer dög unalmát leszámítva- az útvonalat próbálták úgy megválasztani, hogy azért minél több érdekes hely útba essen és legyen látnivaló)

Szervezés (szerintem): 3
(ha feladtam volna útközben valahol, akkor azt mondanám, hogy ez evidens 5-ös, de sajnos beértem a célba… ott viszont káosz volt és jó lenne ezt a busz dolgot is egy kicsit jobban lekommunikálni, a „Honnan indul a busz?” kérdésre az „Innen kintrõl” nem kielégítõ válasz egy rendezõ részérõl, fõleg akkor, ha a busz egyébként baromira nem az épület elõl indul, sõt, kifejezetten messzirõl…)

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(szép színes térképet kaptunk, jó leírást, ha valaki figyelt kicsit, itt nem lehetett eltévedni, Mezõfalva után már csak a sok résztvevõ miatt sem - a térképen például a busz indulási helyét még bejelölhették volna...)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(az ellátásra nem lehet panasz, bõséges volt és korrekt (az még a célban is rendben volt)

 
 
Bakonyi MikulásTúra éve: 20092009.12.08 08:24:47
Bakonyi Mikulás 30
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 32,4 km / 732 m)

Ahogy nézegettem az interneten az errõl a túráról fellelhetõ fotókat, arra a következtetésre jutottam, hogy jelek szerint a Bakonyi Mikulásnak nem csak a szaloncukor, hanem a sár és a furfangos patakátkelések is „kötelezõ” tartozékai, úgyhogy felkészültem arra, amire ilyenkor fel kell…

Aztán a végén tulajdonképpen inkább pozitív csalódás ért, mert egyrészt a sár korántsem volt akkora, amekkorára számítottam, másrészt a száraz zoknival abszolvált patakátkelések sem voltak annyira reménytelenek, mint ahogy azt a terjengõ legendák alapján gondoltam volna!

Na jó, voltak kissé saras szakaszok, a zirci vízmû környékére például már-már azt mondanám, hogy volt ott egy kicsike sár, de hát hol van ez még mindig a Deákhoz képest, ugyebár… :-)
A Cuha patak meg ezúttal nem volt annyira elemében, hogy megoldhatatlan feladatokat állított volna elénk, igaz, akadt azért egy-két rafkósabb átkelés, de ha csak valaki direkt bele nem lépett vagy bele nem csúszott véletelnül a kövekrõl, szerintem száraz zoknival meg lehetetett úszni!

A túra egyik fénypontja mindenképpen Gézaháza volt, ahol az ellenõrzõponton igazi buli feeling és személyesen a jó fej Bakonyi Mikulás várt bennünket, s amellett, hogy a Mikulás szaloncukorral örvendeztette meg a túrázókat, még arra is vállalkozott, hogy a közös képekhez pózoljon mindazokkal, akik szerették volna dokumentálni találkozásukat a Bakonyi Mikulással! Hát elég sokan voltak - de a Mikulás állta a sarat! :-)

A szervezés és az ellátás nagyon jó volt, s mivel ezúttal még az idõjárás sem tolt ki velünk, szerintem nem bánta meg az, aki eljött erre a túrára.

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4,5
(szeretem a Bakonyt, a túra egyes részein ezúttal is szép és érdekes vidékeken is jártunk, de azért számomra nem ez a Bakony legszebb része)

Szervezés (szerintem): 5
(ismét egy kifogástalan szervezésû túra)

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(nem túlcifrázott, de nagyon jól használható és tartalmas darab, szerintem abszolút rendben)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(a rajtban a reggeli tea és kávé nagyon jó ötlet, a cseszneki szendvics pedig kifejezetten emberes volt)

 
 
Tanuhegyek másnapi túra - UKK kisjubileumi/Haláp/Bauxit/Régi TemplomokTúra éve: 20092009.12.01 10:40:34
Haláp 30
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 30,6 km / 590 m)

A tanúhegyes hétvége második túrája, a várhatóan egyedi rendezésû Haláp az elõzõ napi Tanúhegyek nyomában „folytatása” is lehetne – vagy talán az is… A lényeget az Útvonalkövetõk honlapjának beharangozója tökéletesen megragadta: „Nem láttál még elég tanúhegyet szombaton? Itt az alkalom egy kis ráadásra!”
Hát én nem láttam eleget még, úgyhogy gondoltam megnézem ezt a másik kettõt is! :-)

A túra által érintett tanúk közül nekem egyértelmûen a Haláp tetszett jobban, bár valahol döbbentes volt látni, hogy az egykori kõbánya hogy lepusztította ennek a csodálatos hegynek a tetejét, gyakorlatilag teteje már nincs is… Viszont a bánya amolyan igazi holdbéli tájat hagyott maga után, nagyon érdekes hangulatot adva ennek a helynek… A Star Wars-t tulajdonképpen itt is forgathatták volna!

A Hegyesdi vár -a szombati túrával a lábamban- sikeresen iratkozott fel a Tóti-hegy mellé a kétes hírû emlékek sorába, hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy kifejezetten egy kellemes élmény volt ide fellépcsõzni a meredek emelkedõn…a kilátás viszont tényleg brilliáns volt!

Imádom a fenyõerdõket, úgyhogy számomra a Tapolcára visszavezetõ utat övezõ fenyvesek nagyon szépek voltak, igaz, kicsit egy idõ után valahogy az volt az érzésem, hogy ez itt maga a végtelen kerek erdõ, mert mentünk, mentünk és mentünk, de a vége az csak nem akart látszani… Aztán egyszer csak feltûntek Tapolca „büszkeségei”, az Y házak, onnan már csak pár kilométer volt a cél. Ez a két túra erre a hétvégre nekem most éppen elég volt, úgyhogy már tudtam örülni a tapolcai pályaudvar nem túl impozáns épületének is…

Köszönöm a szervezõknek ezt a dupla lehetõséget, sok élményt rejtõ hétvége volt, örülök, hogy részt vehettem rajta!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(az út eleje és vége kicsit eseménytelen volt, de összességében egy 30-as túrához remek kis útvonal volt ez)

Szervezés (szerintem): 4,5
(a korábbi hozzászólásokban is megénekelt Véndek-hegyi kalamajka kivételével kitûnõ volt a szalagozás, mindent rendben és helyén valónak éreztem és itt még a matricás pontokat sem vitték úgy túlzásba, mint a szombati túrán)

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(nagyon rendben van)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4,5
(útközben pár csoki, a célban süti)

 
 
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20092009.12.01 09:46:49
Tanúhegyek nyomában 40
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 42,3 km / 1609 m)

Már hónapokkal ezelõtt kinéztem magamnak ezt a tanúhegyes hétvégét, úgyhogy az idõjárással kapcsolatos nem túl pozitív elõrejelzések nem igen tudtak eltántorítani, de persze azért reménykedtem, hogy a tévécsatornánként eltérõ jóslatokból ezúttal az fog bejönni, amelyik a Balaton-felvidékre nem valószínûsített esõt. Miután viszonylag korán rajtoltam, így nekem az elsõ fél órában legalább volt némi reményem erre – a késõbb indulóknak sajnos már semmi, mert valamikor úgy 8 óra körül megérkezett legkitartóbb útitársunk: az esõ…

Sajnos a túra elsõ részét az esõ teljesen tönkretette, nem csak a körülményeket, de az egyébként feltehetõleg csodaszép kilátást is percek alatt romba döntötte, a Badacsony és a Szent György hegy panorámájáról így nem sokat tudok mesélni…merthogy én sem láttam! :-)

Engem valahol a Szent György hegy és Gyulakeszi között ért el a trópusi esõerdõ hangulat vége, egyszer csak elállt az esõ… Ez volt a túra egyik legszebb pillanata! Innentõl sokkal jobban élveztem már, egyrészt a hegyekre felmászva néhol így valóban feledhetetlen kilátásban volt már részem, másrészt õszi napsütésben bandukolni azért egészen más, mint folyamatosan zuhogó esõben…

A túráról sok minden emlékezetes marad majd, de egyik biztosan a Tóti-hegy lesz, amely a 346 méter magas csúcsával elsõre nem tûnik igazán embert próbálónak, de szerintem azoknak, akik ezen a túrán részt vettek, azért sikerrel írta be magát az emlékezetébe! Ahogy cztamas sorstárs az elõzõ hozzászólásban már találóan leírta, eleinte csak kerülgettük a hegyet, de aztán szembefordultunk a Sátánnal és belenéztünk az õ tekintetébe… Rövid, de izmos emelkedõt láttunk benne!
Ráadásul szûk volt az ösvény, a több órai esõzés feláztatta a talajt, a korábban erre járt nem kevés ember tükörsimára taposta, és még oda-vissza forgalom is volt, azaz ugyanott kellett lejönni, ahol fel… Nem ragozom: a Tóti-hegy bekerült az emlékeim közé! :-)

A túra –az esõ okozta nehézségektõl (nem csak a kellemetlenségekre, hanem a néhol életveszélyesen csúszós utakra is gondolok) eltekintve- egyébként nagyon rendben volt, a szervezés szemmel láthatóan profik kezében volt. Errõl alapjában véve mást nem is, csak jót tudnék mondani, de mivel az itinerben arra bíztatnak a rendezõk, hogy ha bármilyen érdemi kritikám van, azt tudassam velük („Minden egyéb kritikádnak, javaslatodnak örülünk: megfontoljuk és hasznosítjuk.”) egy-két dolgot azért szóvá tennék – de valóban nem kötözködésként, hanem jobbító szándékkal…

1. A „feltételes” ellenõrzõpont egy olyan pontot jelöl, ahol vagy van EP vagy nincs. Ezen a túrán az összes feltételes EP-n kellett egy matricát ragasztani, ezért nem tudom mitõl voltak feltételesek… Sokkal egyszerûbb lett volna ezeket pontõr nélküli EP-nek, matricás EP-nek vagy önkiszolgáló EP-nek nevezni. Mert valójában azok voltak.

2. Ez a matricaragasztgatós EP tulajdonképpen valahol jópofa, csak nem esõben! Ha ezek a matricás pontok fedett helyen vannak, semmi bajom vele, de nem ez volt a jellemzõ, sõt, ahol tetõ alatt lehetett volna (Horváth pince), ott sem oda tették õket. A matricák a legtöbb helyen szarrá voltak ázva (még szerencse, hogy nem tintasugarassal nyomatták õket…), s mivel a nyílt terepen, esõben kellett folyamatosan ragasztgatni, egy idõ után az itinerem is… Pedig nagyon szoktam vigyázni rá, hogy emlékként megõrizhessem, de itt legnagyobb igyekezetem ellenére is csak hányadékhoz konvergáló külcsínnel érte el velem a célt, gyakorlatilag facsarható állapotban.

3. Én abszolút támogatom az olyan ellenõrzõpontokat, ahol egy látnivaló kedvéért kitérõt teszünk, mert a tapasztalatom nekem is az, hogy a teljesítménytúrázók általában elmennek az érdekes helyek mellett, ha nem kell valamiért direkt odamenni hozzájuk. A szigiligeti Avasi torony ily módon kitûnõ megoldás volt, mert szerintem nagyon kevesen tették volna meg azt az alig 100-150 méteres kitérõt, ha nem lett volna ott a -egyébként szarrá ázott- matrica. Szóval ez ÍGY nagyon rendben. Viszont az olyan TÖK ÉRTELMETLEN kitérõket, mint amilyen a Csobánc hegy aljában volt, én magam is utálom… Ha egyszer A pontból B pontja eljuthatok 60 méter gyaloglással, akkor miért tegyek érte egy majd 500 méteres kitérõt úgy, hogy egyébként az 500 méteres úton SEMMI nincs, egyszerûen csak egy értelmetlen kerülõ. Mert ez értelmetlen, s nem csalni szeretnék, egyszerûen csak a racionalitás iránti érzékemet sérti...Nem értem, hogy ezekre mi szükség van, mikor egyébként a 60 méteres út tökéletesen járható, széles, normális, minden szempontból megfelelõ és nem sumákol le semmilyen szintkülönbséget… Õszintén megmondom, szerintem ez így egy kicsit óvodás feeling volt.

4. Hasonló a véleményem az alig 400 méterrel odébb lévõ újabb „ellenõrzõpontról”, a Csobánc nagykanyarjában feladott számolós vetélkedõrõl is… Erre mi szükség? Ha meg már van, akkor legalább lenne olyan a feladat, hogy öten ne öt félét számoljunk… Számoljam meg keresztben a betongerendákat… Tök jó! A feleket is? Mert öten mentünk egyszerre, s ötünknek öt különbözõ eredmény jött ki…
Amúgy azt természetesen értem, hogy ezt a számolósdit miért rakták ide a szervezõk, de az a véleményem, hogy ha alapból mindenkirõl azt feltételezik, hogy rövidíteni fog, akkor még vagy 10-15 pontot helybõl tudnék mondani, ahol legalább ekkorát le tudtam volna vágni, ha nagyon akartam volna… Lehet, hogy ez csak nekem nem tetszik, de én már felnõtt ember vagyok, ezt meg óvodásnak éreztem egy kicsit… Sõt, igazából nem is olyan kicsit! S ahogy észrevettem, nem csak én...

5. Ami még nem tetszett (s ez kicsit más jellegû dolog), hogy a Badacsony hegytõl a Szent Györgyig gyakorlatilag végig betonon vezetett az út, többnyire autók között, néhol kifejezetten forgalmas úton… Azért saccperkábé volt ez vagy 12-13 km. Ez nem volt jó. Nem tudom, hogy van-e másfele út vagy lehet-e másfele menni, de az autók között bandukolni ilyen hosszan, ez biz’ nem jó.

6. Utolsó javaslatom: miután valamilyen oknál fogva az MTSZ-nél úgy döntöttek, hogy Szigligeten novembertõl áprilisig ne lehessen OKT-s bélyegzõt gyüjteni (zárva a vár, másutt meg nincs), ha már az itinerben olyan figyelmesen felhívták a rendezõk a figyelmünket a tördemici OKT bélyegzés lehetõségére, jövõre talán jó ötlet lenne „megszerezni” az OKT-s bélyegzõt a túra napjára, ahogy néhány más ilyen teljesítménytúrán már láttam. Nekem mondjuk már nem lesz rá szükségem, de más biztosan örülne neki…

Egyébként ez egy nagyon jól szervezett túra volt, mindezeket csak azért írtam le, mert felbátorítottak a szervezõk, hogy ha van mit, akkor kritizáljak… :-) Egyébként szóvá sem tettem volna ezeket, mert apróságok. De ha már megtettem, remélem észrevételeim hasznosak lesznek, s a túra jövõre még jobb, s talán egy kicsit kevésbé „ovis” lesz. :-)


Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4,5
(a rengeteg sok látnivaló miatt helybõl csillagos ötös jár ennek a tájnak, de az útvonallal a sok beton miatt azért van egy kis fenntartásom…a feelinget meg az esõ rontotta le kicsit, de ez természetesen nem a szervezõk hibája)

Szervezés (szerintem): 5
(példaértékû rendezés, kitûnõ szalagozás)

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(nagyon profi és igényes munka)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(a rajtban mindenkinek egy mûanyag bögre, útközben csoki, nápolyi, Csobáncon az aszalt gyümi különösen nagyon killer volt, a Szent György hegyen és a célban a szokásos...)

 
 
LővérekTúra éve: 20092009.11.25 12:14:12
Lõvérek 40
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 41,5 km / 1290 m)

Miután én Sopronban nõttem fel, ráadásul olyan idõkben, amikor ennek a túrának az útvonalát nem hogy bejárni, de még csak megközelíteni sem lehetett, mert géppisztolyos katonák állták az ember útját már rögtön a város szélén, így számomra mindig egy különleges alkalom, amikor Magyarország és Ausztria határvonalán gyalogolhatok. Emiatt nekem ugyanilyen nem hétköznapi dolog az sem, amikor felkereshetem a Soproni hegység legnyugatibb „csücskét”, a Herrentischt, körbejárhatom az egykor megközelíthetetlen határköveket vagy éppen átsétálhatok a határtól ma már alig 50-100 méterre lévõ Helenenschacht-ba, úgyhogy a hétvégi túralehetõségek közül nem volt nehéz dolgom, amikor választanom kellett: irány Sopron!

Tudom, hogy a ködös reggeleket sokan utálják - én imádom! Gyönyörû olyankor az erdõ, s mivel idén még nem volt részem olyan igazán komoly ködös túrában, én örültem, hogy ködben ezúttal nem volt hiány! Ködben indultunk, amely idõvel egyre komolyabb lett, az ország csücskén mégis ragyogó napsütésben jártunk, aztán visszafelé haladva megint egyre erõsödött a köd, s Sopronba természetesen már ismét komoly ködben értünk.

A köd és a napsütés együtt néhol gyönyörû képeket varázsolt elénk, emiatt nekem nagyon tetszett a túra hangulata! Néhol misztikus volt, már-már félelmetes, de ugyanakkor gyönyörû - szóval klassz!

Akárcsak a nevezéskor kezünkbe nyomott itiner-térkép kombináció, ami szintén nagyon szép, leírás nincs benne, de a térkép ránézésre szükségtelenné is teszi, mert kifogástalannak tûnik! Sajnos a szép és igényes kinézet mellett meg kell említenem azt is, hogy a kapott térképen bejelölt útvonal néhány ponton nem egyezett azzal, amit a szalagozás mutatott…ez nem igazán szerencsés dolog, de hála a jó szalagozásnak, nem volt ezzel olyan nagy problémánk!

A Soproni-hegységre sajnos jellemzõ a néhol kusza jelzésrendszer, ez nem feltétlenül a szervezõk hibája, ettõl függetlenül ebben igaza van az elõttem hozzászóló dnvzoli túratársnak, itt bizony néha tényleg nagyon furcsán variálódtak a jelzések, s én ugyan e régióban viszonylag jó helyismerettel rendelkezem, ennek ellenére nem tagadom, hogy nekem is voltak egyszer-kétszer problémáim a jelek követésével...

Az egyetlen „szívfájdalmam” ezen a túrán az a Herrentisch, az Urak asztala, amely a Soproni-hegység legnyugatibb „magyar” pontja, közvetlenül az országhatáron, a határkövek vonalán, s amely magyar részrõl nagyon elhanyagolt és olyan semmilyen… Sokkal többet érdemelne ez a hely! Nagyon jó lenne, ha valóban nem csak osztrák táblák mesélnék el a hely történetét (németül), hanem lenne valami magyar is itt, mert a hely megérdemelné, akárcsak azok, akik kigyalogolnak ide…
Azért pár szeméttel teli hordón kívül mást is jó lenne it találni…

A másik számomra csalódást okozó dolog a Magasbérci kilátó, amely tovább gyarapítja hazánk kilátást nem nyújtó kilátóinak népes sorát, sajnos a fák koronáján kívül ebbõl sem látszik semmi… Van még pár ilyen kis országunkban, sajnos ez is közéjük való… A Várhely kilátó viszont nagyon klassz – igaz, a köd miatt nem tudom, hogy ott van-e kilátás, de maga a kilátó nagyon szép lett!

Összességében szerntem egy kifejezetten jó túra volt ez, jó szervezéssel, szép tájakkal, sok köddel, a végén egy nem túl gazdag (alig pár vékony kolbászkarikát tartalmazó, amolyan igazi menzás feelingû) gulyáslevessel… Hát ez utóbbi azért nem volt egy Mezõföld vagy Kõrös túrán kapott gulyásleves színvonal, de egyébként minden rendben volt!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 5
(sok érdekes helyet érintett a túra, szép tájakon át, egyedül a Sopronból kivezetõ szakaszt éreztem egy kicsit hosszúnak, azért ennyire nem nagy város Sopron, mi pont a "leghosszabb" oldala felé vettük az irányt, sok kilométer után értük csak el az erdõt…)

Szervezés (szerintem): 5
(a szervezés rendben volt, azért az jó lett volna, ha a célban nem kell sorban állni a kitûzõért és az oklevélért…de ezzel együtt is 5!)

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(az itinerként is szolgáló térkép nagyon szép és igényes, mint mondottam, az útvonal nem egyezett pár ponton a térképen jelölttel, de ezt „elnézem”, ennél soha rosszabbat!!!)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4
(20 km-nél kaptunk egy csokit, 27-nél a szokásos kaját nagyon kedves és barátságos pontõröktõl, a célban pedig teát és egy menzás gulyáslevest…)

 
 
Fehér-Vár-PalotaTúra éve: 20092009.11.10 11:30:43
Fehér-Vár-Palota 40
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 41,3 km / 760 m)

Õszintén megmondom, hogy kényelmes és lusta fazon lévén nem igazán rajongok az olyan túrákért, ahol a rajt tök máshol van, mint a cél, ennek ellenére erre a hétvégére a fehérvári rajt és a várpalotai cél dacára is ezen túra irányában alakult ki bennem némi szimpátia. Az elsõre megmagyarázhatatlan jelenség oka nem kis mértékben az, hogy a két város között nagyon jó a közlekedés és ezért viszonylag kevés bonyodalommal meg lehet oldani az egyikbõl a másikba való átjutást. Nem is ragozom: reggel a több busz közül egyiken (többedmagunkkal) röpke 20 perc alatt átjutottunk Palotáról Fehérvárra – hogy aztán 8-9 óra alatt visszagyalogoljunk!

A túra elejérõl szót is kár ejteni: Székesfehérvár közepérõl viszonylag hamar kievickéltünk ugyan a város szélére, de a város széli megadzsindzsáson magam átverekedve nem igazán ragadott meg a táj… Hogy egészen konkrétan fogalmazzak: a vidék eleinte kifejezettem jellegtelen és ronda, késõbb már csak „nem igazán érdekes” volt. Moháig a vidék nagyon könnyen felejthetõ, s tulajdonképpen a Moha és Iszkaszentgyörgy közötti szakasz sem az még, ami miatt erre a túrára bárki visszatérne… Amolyan close to zero.

Viszont valahol Iszkaszentgyörgy környékén elértük a Bakony keleti végét, s onnantól minden egész más lett! Biztos van olyan, akinek még ez sem tetszett igazán, de én kifejezetten szeretem a Bakony különleges hangulatot árasztó lankáit, úgyhogy én innentõl kezdve csak csodálkozni tudtam, hogy milyen szép a vidék errefelé! A Szenes horog sziklafala pedig szerintem már a legmagasabb elvárásokat is maximálisan kielégíti, az egész egyszerûen gyönyörû! Ugyanezt mondhatom Meredélyfõre is, s hát valahol a Baglyas is nagyon-nagyon sajátos hangulatú hely!

Szóval öszességében a túra által érintett táj ily módon vegyes képet mutatott, Iszkától szerintem gyönyörû volt végig, addig viszont rém gyenge…
Kicsit a Bakony 50-re emlékeztetett ez a túra, ami Veszprémbõl indul ugyan, de Herendig tulajdonképpen nagyon felejtõs! Ez meg Fehérvárról indul, de Iszkaszentgyörgyig nagyon felejtõs… Nem sokat vesztett az, aki Iszkán kapcsolódott be, sõt... Inkább nyert! :-)

A szervezés egyébként megítélésem szerint kifogástalan és kifejezetten profi volt, a szalagozás tökéletes, pedig az út sok helyütt erdõkön-mezõkön, árkokon-bokrokon át vezetett, néha torony iránt, nyílegyenesen, volt, hogy még út sem igazán volt, de szalagot mindig láttam valahol! Ez a szalagozás tényleg példaértékû volt, a jelzetlen szakaszok szinte jobban voltak, mint a jelzett utak! :-)

A rendezõk és a pontõrök végig kedvesek és figyelmesek voltak, az például nagyon derék dolog volt, hogy már a rajtban felhívták a figyelmünket egy-két dologra, a fontosabb kanyarokban található tájékozódási pontokra. Bár meg kell jegyeznem, a rendezõk által elõre prognosztizált sár a napközbeni száraz idõnek köszönhetõen Inotánál már nem volt sehol és amúgy is, aki részt vett a Deákon két héttel ez elõtt, annak az, ami Inotánál ki tud alakulni, már nem sár, maximum kis saracska… :-)

Szóval a rendezés nagyon pöpec volt, a szalagozás pedig überkorrekt.
Egyetlen apró észrevételem mégis van, mert az nem tetszett: a csóri lovardában azért a körülmények nem voltak ideálisak!

Nem akarok nagyon hisztisnek tûnni, de nem nagyon szerencsés éppen az etetõpontot egy lovardába tenni akkor, ha a lovardában egy nagy trágyakupac mellett adnak helyet… Nem akarom ragozni, de pont a bejárat mellett egy nagy kupac trágya, annak azért volt szaga… S ott kínálgatnak zsíroskenyérrel… hát nem volt az igazi, na! De ez csak apró jobbító szándékú megjegyzés, mert a túrával ennek ellenére is maximálisan meg voltam elégedve!

S ha már ellátás: a célban a gusztusosan elkészített zsíroskenyerek nagyon jópofák voltak! Nézzétek meg képen is (fent van albumomban), érdemes! Így is lehet túrán zsíroskenyeret tálalni – úgye, hogy mennyire más????

Konklúzió: szerintem ez nagyon jól megrendezett, szép túra volt, s bár az elsõ harmada nem hagyott mély nyomokat bennem, a következõ kettõ igen! Az egyszerre napos-borús idõjárás pedig még különlegesebbé tette, a természet és a furcsa fényviszonyok együtt olyan színeket produkáltak a Baglyason és Inota határában, hogy azt a fényképezõ sem igazán tudta visszaadni...

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(Az elsõ szakaszról jót nem tudok mondani, szinte teljesen érdektelen, már-már ronda… Szóval az eleje értékelhetetlen, a sínen való átkeléstõl Iszkáig már okés, bár az sem igazán szép, Iszkától viszont nagyon-nagyon klassz, nekem nagyon tetszett, összességében -az eleje miatt- egy erõs 4-esre értékelném)

Szervezés (szerintem): 5
(überkorrekt szalagozás, jó tájékoztatás, abszolút profi)

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(jó útvonal leírás és egy meseszép, kinyítva A3-as méretû színes, nyomdai térkép, egyszerûen kifogástalan – bár a fényes papír miatt a bélyegzõk nehezen száradnak meg rajta, a néhány ponton alkalmazott bélyeges módszert érdemes lenne minden pontra rendszeresíteni. A szervezõi figyelmességet jól jellemzi, hogy az itinerhez a rajtban mindenkinek adtak nejlon tokot!!!!)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(A csóri lovardában és a célban is a szokásos kaja és innivaló, útközben csoki, banán, keksz, tea…és mindenhol minõségi holmi, nem a leggagyibb, ez így abszolút rendben, ráadásul a célban a tálalás különösen nagyon jópofa volt, nagyon tetszett, hogy még erre is odafigyeltek)

 
 
DeákTúra éve: 20092009.10.26 10:13:21
Deák 40
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 40,8 km / 800 m)

Eredetileg az 55-ös távnak akartam nekiindulni, de az éjszakai folyamatos esõ és az, hogy amikor reggel ébredés után kinéztem a szoba ablakán, még zuhogott az esõ, kicsit elvette a kedvem. Söjtör azért számomra elég távoli szeglete az országnak, úgyhogy arra gondoltam, ha már eljöttem ide, s ha már egyszer itt vagyok, akkor azért túra nélkül már csak nem megyek haza, de szerencsére engedtem a megalkuvásra hajló énemnek és lebeszéltem magam az 55-ös távról, egyidejûleg „meggyõztem” magam, hogy jó lesz ezúttal csak az a 40-es is...

Utólag azt mondom: nem jól döntöttem!
Mert jobb lett volna csak a 30-as… :-)

Ez a túra igazából nem az -állítólag szép- zalai dombok vagy az erdõt pompás kavalkáddá változtató õszi színek miatt marad számomra emlékezetes, hanem sokkal inkább a pocsék idõjárás, de leginkább az utakat gyakorlatilag járhatatlanná tévõ agyagos sár miatt. S ebben nincs itt semmiféle túlzás: az utak sok helyütt nem nehezen járhatóak, hanem konkrétan járhatatlanok voltak, az agyagos sár egyrészt úgy ragadt a bakancsra, mint a rétestészta, pár lépés alatt több kilós agyaggombócokat formázva a bakancsra, másrészt úgy csúszott, mint valami nyálka, a legkisebb domboldalba is csak sífutásra emlékeztetõ technikával sikerült feljutnom, mert ahogy léptem, csúsztam is visszafelé!

Úgy hallottam és tapasztaltam, hogy a túrát viszonylag sokan feladták vagy mondom inkább úgy, hogy befejezték, megmondom õszintén, én nem vagyok hajlamos ilyesmire, de abszolút megértem azokat, akik ezt nem csinálták végig, mert ennek a túrázáshoz már semmi köze nem volt! Ez egy gigantikus sárdagonya volt, szinte végig esõben, az esõ csak délutánra állt el, de az egész éjszaka és délelõtt kisebb-nagyobb intenzitással hulló csapadék bõségesen elég volt! Hogy aztán késõbb abbamaradt-e az esõ vagy sem, ez gyakorlatilag már szinte mindegy volt, maximum a közérzetünket javította kicsit…a körülményeket már nem!

Szóval bevallom, nem a legkellemesebb emlékekkel jöttem el Zalából! Jó volt beérni és letudni, persze, de ez igazi kínlódás volt, nem élvezet – szóval ha esik, én ide többet biztosan nem jövök! :-) Túrázni legalábbis...
Ezek az utak esõben szó szerint járhatatlanok - s higgyétek el, nincs ebben a legkisebb túlzás sem! Ez az agyagos sár valami brutális, az sem lehet véletlen, hogy a Mackó-forrásnál tevékenykedõ pontõr kocsija elfüstölt, mire feljutott a forráshoz… Ez ilyen idõben se embernek, se autónak nem való! :-)

Persze a sok negatívum mellett hadd legyek tárgyilagos: õszintén sajnáltam a túra szervezõit, akik valószínûleg sok heti-havi munkájuk gyümölcsét nem tudták igazán learatni, mert az idõjárás kicsit tönkretette az egészet. Mert a szervezéssel alapjában véve nem volt baj, negatívumot csak egyet tudok mondani, mégpedig azt, hogy a meglehetõsen rosszul jelölt zalai turistaútrendszer mellett nélkülözhetetlen szalagozást krepp-papírral oldották meg (gondolom elõzõ nap), a jó kis éjszakai és folyamatos nappali esõ pedig a krepp-papírt szép lassan eláztatta, a legtöbb helyütt szó szerint leázott... Pedig nagyon elkelt volna a segítség, mert a Zalaszentbalázstól induló S+ jelzés kb. 8-9 kilométerén én egész végig vagy 3-4 kopott jelet láttam, az út pedig szépen ágazott el több alkalommal is mindenfelé… Leírást pedig nem kaptunk, csak egy fénymásolt térképet, aminek ezen dilemmák során nem sok hasznát láttam...

Ezúton is köszönet annak a túrázónak, aki a tavalyi teljesítése trackjét feltöltötte a turistautak.hu-ra, ha ez nem lett volna meg, valószínûleg még most is valahol a Tompai-erdõben kanyarognék… Õszintén megmondom, nem tudom, hogy aki még soha nem járt itt és nincs GPS-e, az itt hogy talál el…az esõ által lemosott szalagok híján GPS nélkül én tutira elúsztam volna itt, pedig sztem nem tájékozódom rosszul… Remélem mindenki kitalált valahogy! Erre azért sokkal több figyelmet kéne fordítani, szerintem… Mondjuk vízálló szalagozással!!!!!

Egyébként a szervezést én nagyon rendben lévõnek találtam, a pontõrök nagyon kedvesek és segítõkészek voltak, az ellátás pedig olyan volt, amit csak vidéken kap az ember. Nem kell semmi extrára gondolni, de itt egy pohár teát is úgy adtak az embernek, hogy abban volt szív és igazi vendégszeretet – na többek között ezért szeretek én ilyen „eldugott” helyekre túrázni járni! Itt mások az emberek, és ezt nagyon jó megtapasztalni!

A túra végén volt lehetõség arra is, hogy Söjtörön meglátogassuk Deák Ferenc szülõházát, a túra résztvevõi kedvééért estig nyitva tartották – ez is nagyon klassz dolog volt - köszönet a szervezõknek érte!

Még egy kifejezetten dicsérendõ dolog: az oklevél és a kitûzõ is nagyon szép, mindkettõ nagyon igényes munka! Nem lehetne ezekhez színvonalban passzoló az itiner is????? :-)

Összegzésképpen a tanulság a túrával kapcsolatban csak annyi, hogy Zalába túrázni csak száraz idõben menjetek! :-) S jól jelzett utakat ne keressetek! Nem jellemzõ...Itt egy alapos frissítés nagyon ráférne már a turistautak jeleire!

 
 
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20092009.10.12 09:36:27
Bakonyi barangolás 45
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 45,9 km / 1215 m)

Az idõjósok mindenféle csúfságokat jósoltak erre a napra, s biztos volt olyan is, akit ez elriasztott a túrázástól, de szerencsére én nem voltam köztük! Mondom mindezt azért, mert csodaszép idõjárásban volt részünk! S bár hallottam, hogy szinte mindenfelé esett, mi a Bakonyban az utolsó csepp esõt akkor láttuk, amikor kocsival még kora reggel áthajtottunk Eplényen, azt követõen már semmi… Szóval az idõjárás tökéletes volt – akárcsak ez a túra!

Olyan sok leírhatatlanul gyönyörû helyet, amit ez a túra érint, egy nap ritkán jár be az ember, s ugyan nem szeretném elragadtatni magam, de azt hiszem nem túlzok azzal sem, ha azt mondom: az összes teljesítménytúra közül, amin valaha részt vettem, talán ez az egyik legszebb! Ha el kezdek gondolkodni, hogy mi az, ami talán még ehhez mérhetõ, igazából most hirtelen legfeljebb az Õrség jut eszembe…
Szóval ez egy csodaszép túra, olyan tájakon vezet, hogy az ember csak kapkodja a fejét!

A szervezés is nagyon rendben van, egy rossz szót nem tudok mondani… Ha egy indurka-pindurka kritikát mégis megengedhetek magamnak egy ilyen túra után, akkor annyit mondanék, hogy nagyon klassz dolog, hogy az EP-ken több helyütt is kaptunk szörpöt a sima víz helyett, de azért sokkal jobb lenne, ha a víz-szörp arány beállításánál nem csak a színt vennék alapul, hanem az ízt is… Mert a színe mindenütt nagyon szép volt a szörpbõl készült italnak, az íze viszont ugyanolyan volt, mintha a színezõanyag benne sem lenne...ez így inkább szines víz volt :-), egy kicsikével több szörp kéne bele!
De ez csak egy apró megjegyzés.

Amiért még külön szeretném megbecsülésemet kifejezni a rendezõk felé, az a szuper honlap, amelynek a dizájnja ugyan nem az én ízlésemnek való, de a tartalma abszolút minden igényt kielégítõ, térképekkel, útvonal leírásokkal, táv- és szintadatokkal, sõt még a kitûzõk képei is fent vannak – nagyon klassz! A honlapról mindent megtudtam errõl a túráról, amit elõzetesen akartam, sõt, még a rajtnak otthont adó iskola megtalálását is külön térkép segítette! Igen klassz - köszönet érte annak, aki csinálta!

Kár ezt ragoznom, ez egy minden szempontból nagyon jó túra volt, ha tehetem, jövõre is jövök! Csodálatos táj, korrekt szervezés - szerintem e kettõnek köszönhetõen ez nálam be is került az „it’s a must” túrák közé…

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 5
(Ez egy gyönyörû túra, talán az összes teljesítménytúra közül, amin valaha részt vettem, az egyik legszebb!)

Szervezés (szerintem): 5
(nagyon rendben volt…)

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(fekete-fehér A5-ös összefûzött kivitel, jó leírással, használható térképvázlattal, minden szükséges adat benne van, abszolút okés)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(Bödönkúton és a célban a szokásos minden, közben csoki, szörp, tea, italbon Bakonybélen, chips…nagyon okés, csak a szörp lehetett volna kicsit ízesebb :-))

 
 
Pázmándi TOPorgóTúra éve: 20092009.10.05 11:15:03
Pázmándi TOPorgó 40
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 42,4 km / 1200 m)

Már a nyári éjszakai TOPorgón elhatároztam, hogy ha tudok, õsszel elmegyek erre a túrára, mert nem meglepõ módon éjszaka errefelé is nagyon sötét van :-) és emiatt nyáron nem igazán sokat láttam abból, hogy végülis merrefelé jártam. Szóval már akkor kitaláltam, hogy ez az õszi túra kitûnõ alkalom lesz a környék világosban történõ feltérképezésére!

Miután ugyanaz az útvonal, mint a nyári éjszakai volt, ezúttal nem szerepelt a kínálatban, így az ahhoz legközelebb álló 40-esre esett a választásom – ez a leírás szerint érintette az összes, éjszakai túrán, sötétben már felkeresett pontot, plusz volt benne még némi kis újdonság is - igaz, a nyárihoz képest mindezt visszafelé, de ez végülis mindegy...

Apropó táv és útvonal… Hülye szokásom, hogy túra elõtt mindig át szoktam nézni az útvonalat, hogy nagyjából tudjam, merre kell majd mennem, s ezzel most is próbálkoztam, de míg általában sikerrel is szoktam járni, ezúttal nem volt sok sikerélményem. Egyrészt a TTT kiírásban szereplõ útvonal és a rendezõk honlapján szereplõ útvonal nem egyezett, ráadásul akármelyiket rajzoltam meg MapSource-ban, mindig sokkal kevesebbre jött ki, mint 42 km… Erre a választ aztán csak a rajtban kapott itinerbõl kaptam meg: a 42,2-esre meghirdetett táv valójában 36,3-ra fogyatkozott… Ráadásul a rendezõk honlapján szereplõ tavalyi 40-es térkép sem a valós útvonalat mutatta! :-( Ki kéne ezt cserélni vagy le kéne szedni…

Szóval ez így kicsit kuszára sikerült…
De az útvonal amúgy is elég kusza, mert a környék igazából nem elég nagy egy jó kis 40-es és 50-es túrához. Ezt a problémát a rendezõk úgy oldják meg, hogy gyakorlatilag cikkcakkban vezetik az útvonalat – gondolom ezért is a Toporgó név….

Ha szabad egészen õszintének lennem, ez nekem így egy kicsit kényszeredettnek tûnik, de alapjában véve semmi komoly bajom vele, ráadásul ha figyelembe vesszük az adottságokat, tulajdonképpen még ügyesek is a rendezõk, hogy viszonylag kevés alkalommal kell egy úton többször járni – igaz olyan viszont van bõven, hogy attól az úttól, amin már mentünk, nagyon nem messze egy másikon jövünk vissza…sõt egy alkalommal még a másodiktól nagyon nem messze egy harmadikon is megyünk aztán megint odafelé… :-)
Szóval ez speciális útvonal, kis területen cikázgatunk oda-vissza – ezzel együtt egyáltalán nem rossz!

Ezen a túrán a cikkcakkozás ellenére eltévedni szinte mûvészet, akinek sikerül, joggal büszke magára :-) – az önmagában is kifogástalan szalagozást a fontosabb kanyarokban táblázás egészíti ki, szintén hibátlanul, s mindehhez még az itinerben kapott leírás is nagyon gyakorlatias, s a térkép is kitûnõ – szóval a dolognak ezen része nem egyszerûen ötös, hanem csillagos ötös!

Ami az útvonalat illeti, hát ez nem egy klasszikus túrakörnyék, az elején sok a lakott település, ráadásul Nadap és Sukoró a Velencei-tó miatt viszonylag szétterült települések, a túra elsõ szakaszán nem igen van olyan pont, hogy valamely település ne lenne nagyon közel, de a Gyapjaszsáktól Nyír-hegyig tartó szakasznak hála azért igazi túrakörnyék is volt a repertoárban. Ami számomra döbbenetes élmény volt az az a felismerés, hogy mennyire nem láttam semmit a nyáron az éjszakai túrán! A Gyapjaszsáknál például elég döbbentes felismerés volt a hatalmas Ingókõ, ami mellett feltehetõleg méterekkel mentem el a nyáron éjszaka, de fogalmam sem volt, hogy ott van, nem láttam a sötétben…meg volt még pár hasonló érdekes élményben részem! :-)

Ami viszont rettentõ nagy csalódás volt, az a célba érkezést követõen a gulyás leves! Nem, nem volt rossz – egyáltalán nem is volt! A célban a hölgyek azt mondták, hogy „a gulyásleves éppen elfogyott, egy fél órát várni kéne rá…” A dologhoz csak annyit, hogy nem ÉPPEN elfogyott, mert az udvaron már többen ültek, s mindannyian gulyás nélkül, a másik meg az, hogy egy gulyásleves elkészítése nem fél óra, pontosabban ha fél óra alatt megfõzik, akkor abból inkább nem is kérek… De amikor megkaptam a kitûzõt, még csak akkor aprították a húst, mikor úgy döntöttem, hogy egy tál gulyásért nem várok egy órát, akkor dobták be az üstbe a hagymát…hát az onnan még ugyancsak nem fél óra…

Szóval gulyáslevest nem kaptam. Igen, várhattam volna rá egy órát, s akkor valszeg kapok, de ez a túra nem úgy volt meghirdetve, hogy a célba érkezést követõ egy-két óra múlva gulyásleves is lesz, hanem úgy, hogy a célba érkezéskor… Õszintén megmondom, nem tudom, hogy lehetnek ilyen bénák ott a célban, hogy ha már csak egy edényük is van, megvárják, amíg teljesen elfogy a gulyásleves és csak akkor kezdik fõzni a második adagot, amikor már csont száraz az üst…

Szóval nem kaptam levest. Túlélem. Csak ezzel mindazt, amit sokan egy nap alatt kemény munkával felépítettek, hogy az a véleményem alakult ki, hogy ez megint egy klassz kis túra, a célban sikerült egy perc alatt lerombolni. Mert így viszont már az a véleményem, hogy a 800 Ft-os részvételi díj ugyancsak borsos egy Sport szeletért, egy almáért meg egy zsíros kenyérért! De igazából nem is a pénz a baj, a 800 Ft-ot a szervezõk még így is megérdemlik, ami munkát, energiát és lelkesedést belefektettek ebbe a túrába, azért megérdemelnek ennyit. De mégis rossz a szám íze. Nem a pénz miatt, hanem a csalódás miatt...

Az itiner végén azt írják, hogy „…jobbra fordulunk, s megérkezünk a célba a jól megérdemelt gulyáslevesünkért”.

Ezek szerint annyira mégsem érdemeltük meg… Vagy csak balfék volt ott a célban valaki?

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(az eleje nem egy klasszikus túraútvonal, de a Gyapjaszsáktól Nyír-hegyig tartó szakasznak hála az inkább a tipikus túraútvonalakat kedvelõk sem csalatkoznak. A Velencei-tavi panoráma világosban is szép volt)

Szervezés (szerintem): 5-2=3
(a szervezés mindvégig nagyon jó volt, a szalagozás-táblázás szintén (5)! – a gulyásleves hiánya viszont nagy „böszmeség” (hogy egy igazi klasszikust idézzek a lá GyF), ez tönkretette az egészet (-2))

Itiner/útleírás (szerintem): 4,5
(nem egy csudaszép itiner, de nagyon hasznos és nagyon gyakorlatias, szóval szerintem jó)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5-2=3
(útközben csoki, a Tájháznál zsíros kenyér és valahol egy alma, a célban elvben gulyás, de az éppen nem volt (-2)…)

 
 
Tompa Mihály teljesítménytúrákTúra éve: 20092009.09.30 11:16:22
Tompa Mihály 35
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 33,0 km / 600 m)

Miután ez a túra egy teljesítménytúrák által viszonylag ritkán érintett vidéken vezet, gondoltam, bepróbálkozom vele. Szerettem volna kicsit elõzetesen tájékozódni az interneten, mielõtt nekivágtam, de nem sok mindent találtam errõl a túráról, itt a TTT-n sem volt beszámoló róla (így én írom most az elsõt!!!), a szervezõk honlapja pedig nem igazán informatív, ha jól sejtem, legutóbb valamikor három és fél éve frissítették… Miután a térkép áttanulmányozása után azt szedtem le, hogy a túra útvonala majd’ 15 kilométeren keresztül jelzetlen úton vezet, azért csak próbálkoztam a szervezõknél is, de a megkeresésemre õk sem reagáltak…

No nem baj, nem adom fel ilyen könnyen, úgyhogy vasárnap reggel még így is ott voltam a putnoki állomásnál, s nekivágtam a távnak. Érdekességként éltem meg, hogy a túra jelvényét mindjárt induláskor a kezembe nyomták (két csoki társaságában), ami kicsit meglepett, mert másutt ezt a célban szokták adni, de döbbent arcomat látva a szervezõk tájékoztattak, hogy a célban oklevelet adnak majd… Hát végülis nekem úgy is jó… A rajtnál még azt is elmondták, hogy frissítõpont lesz Keleméren, aztán majd a célban kaja, úgyhogy minden információval a tarsolyomban nekivágtam a 33 kilométernek - amirõl aztán az itinert olvasva kiderült, hogy valójában 34,3.

Az elsõ EP a Mohos-tavaknál illetve a Mohos-várnál volt. Nem a rendezõk hibája, hanem az én tájékozatlanságom eredménye, hogy én itt bizony a kapott térképbõl kiindulva egy várat és két tavat vártam, mert a vár az úgye vár, a tavak meg a rajtban kapott térképen nagy kék foltokkal voltak jelölve.
Na, ehelyett se vár, se tó… :-)

Mint kiderült, a Mohosi vár egy földvár, ami gyakorlatilag egy földsánc, a tavak pedig idõszakosak, csak akkor vannak, ha esõs idõszak van. Az meg most nincs. :-)

Hát sebaj! Mentem tovább Kelemérre! Keleméren frissítõpontra számítottam, hiszen ezt mondták a rajtban… Megérkeztem a Tompa emlékházhoz, ami nagyon szép állapotban van, nagy pozitívum, hogy nyitva is volt, s a túra résztvevõi díjtalanul meg is látogathatták. Szintén pozitívum, hogy a kék túrás pecsétet a szervezõk ideiglenesen az EP-re helyezték, így azt is gond nélkül be lehetett gyüjteni! Hogy milyen volt a frissítõpont? – Hát az az nem volt…
Illetve nekem igen, mert elõvettem egy Cola Light-ot a hátizsákomból és a Tompa ház lépcsõjén megittam! De amúgy semmi…

Az OKT-n haladt az út tovább Gömörszõlõsre.
Gömörszõlõs egy nagyon takaros kis település, engem leginkább az Õrségre emlékeztetett szépen felújított régi parasztházacskáival. Tényleg idilli hely! A Néprajzi gyûjteményben ismét ki volt készítve az OKT-s pecsét (illetve a helyettesítõ múzeumi pecsét, mert az OKT-s pecsétrõl eltûnt a gumi…), ami nagyon pozitív, minden itt is látogatható volt, ami szintén nagyon pozitív. Nem minden nap jár erre az ember, az nagyon jó, hogy ha már egyszer erre visz az útam, akkor mindent megnézhetek, amit érdemes, ez nagyon klassz ötlet a szervezõk részérõl!

A falutól pár száz méterre búcsut intettünk a kék jelzésnek, s innentõl a hátralévõ szûk 15 km-t jelzetlen, szalagozott úton tettük meg. Némi megjegyzést, ha elfogadnak a szervezõk egy túrázótól : a szinte teljesen átlátszó, halványkék szalag (szerintem szemeteszsák volt felaprítva) nem a legideálisabb ilyen célra, mert alig lehet észrevenni, messzirõl pedig egyáltalán nem látszik!

Azért viszonylag gond nélkül eljutottunk Alsószuhára, ahol a presszóban Marika néni kõbrutál hideg üdítõje zseniális volt! Köszönet a nagy választékért és azért az igazi kedvességért, amivel Marika néni osztogatta az életmentõ innivalókat! Nagyon jól esett!

Alsószuha után irány az erdõ! Én igazából imádok erdõben gyalogolni, de ami itt következett, az kicsit monoton volt… Nem tudom mire vélni, hogy egy 33 km-es túrán az elsõ 20 kilométerben van 4 ellenõrzõpont, utána pedig több, mint 10 kilométeren semmi… Az más kérdés, hogy az ellenõrzõpontok számozása sem teljesen világos, nem tudom a 2-es után miért a 4-es, az 5-ös után miért a 7-es következik… 3-as és 6-os nincs….
Lát ebben logikát valaki?

Amúgy az a hiányzó 6-os EP az erdõben valahol tök jól jött volna, mert ez a 10 km kicsit monoton volt így… De nem ez volt a legnagyobb baj! Azok a klassz átlátszó világoskék szalagok egy ideig csak jöttek, jöttek, de aztán egyszer csak valahol a Hegyes hegy környékén egy T keresztezõdéshez értünk, ahol szalag se jobbra, se balra… Ez az erdõ közepén igen jópofa dolog tud lenni!

Teljes tanácstalanságomban jobb ötletem nem nagyon támadt, mint az, hogy próbáltam kitalálni a helyes utat, de aztán szép lassan valóságos kis tömeg verõdött össze, volt aki hátulról, voltak, akik a két lehetséges irányból jöttek visszafele, elmondásuk szerint több száz métert mentek az erdõben mindkét lehetséges irányba, szalagot sehol nem láttak, viszont mindig újabb és újabb keresztezõdésekhez értek…szalagnak nyoma sem volt!
A helyzetet nehezítette, hogy az útvonalon semmi olyan pont nincs, ami alapján legalább azt beazonosíthattuk volna, hogy nagyjából hol vagyunk…

Némi tanakodás után aztán jó néhányan együtt elindultunk a számunkra legvalószínûbbnek tartott irányba, délkelet felé, de hamarosan újabb és újabb keresztezõdéseket értünk el. Útközben a rendezõk fikázása remek témának bizonyult – sajnos azt kell mondjam, hogy erre nagyon is rászolgáltak! Bõ másfél-két kilométer után találtunk ismét egy szalagot, onnan aztán már viszonylag gond nélkül lejutottunk a Putnoktól már alig pár kilométerre lévõ ellenõrzõpontig.

De azért a szervezõknek lehet, hogy el kéne gondolkodni azon, hogy ha bevisznek 30-40 embert (azt hiszem ennyien indultak ezen a távon) az erdõ közepére, jelzetlen utakon, akkor oda kéne figyelni arra is, hogy a kivezetõ utat is meg lehessen találni! Nem tudom, vajon mindenki szerencsésen rátalált-e a helyes útra, de az, hogy mi nem tévedtünk el, legkevésbé sem a rendezõk érdeme!

Ha tettek ki végig szalagokat és valami más oknál fogva nem voltak ott, akkor is csak õket fikázhatom, az õ dolguk lenne, hogy ezek a túra idõpontjában igenis ott legyenek! Ha ezt nem tudják megoldani, akkor pedig javaslom a jelzett utak preferálását – ne kalandozzunk jelzetlen utakon, ha nem vagyunk felkészülve rá! Ha ez nem megy, akkor maradjunk a kijelölt utaknál, az sokkal egyszerûbb!

Meg ha szabad még ötleteket adni: nagy butaság az, hogy az EP-ken nem rajtszámot, hanem mindig a túrázók nevét írják fel a pontõrök maguknak, mert emiatt állandó sorban állás van egy olyan túrán, ahol egyébként nem is magas az indulói létszám… Na meg az EP-ket is érdemes lenne újragondolni… Alsószuhától Putnokig semmi, az a Putnok elõtti meg oda, ahol most van, már minek?

Szóval lehetne itt egy-két dolgon fejleszteni - azzal együtt a vidék meseszép!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(az útvonal néhol nagyon szép helyeken vezetett, azt sajnálom, hogy Gömörszõlõsig (20 km) szinte végig aszfalton kell menni, de hát ez az OKT útvonala… Gömörszõlõs és Alsószuha között megunhatatlanul gyönyörû a táj, az utolsó erdei szakaszra sem szívesen mondom ezt, de kicsit unalmas… Egy EP-vel meg lehetne törni, fel lehetne dobni.. ja tudom, macerás felmenni a Fehérlovas tetejére egy EP-vel, de hát valahol éppen ez volna a túraszervezés lényege…)

Szervezés (szerintem): 3
(a pontõrök okésak voltak, a keleméri Tompa ház és a gömörszõlõsi néprajzi múzeumba való bejutás nagy pozitívum, tetszett, hogy az OKT-s bélyegzõkkel is készültek, viszont tartom azt a véleményem, hogy az EP hülyén vannak elosztva, a kaotikus számozásukat sem értem…na meg az a bõ másfél km-nyi szalagmentes szakasz közben három darab három-négy ágú keresztezõdéssel az erdõben…na az gáz! Csak a GPS-nek köszönhetem, hogy legalább égtájilag jó irányban indultunk – remélem az utánunk jövõk is kitaláltak az erdõbõl)

Itiner/útleírás (szerintem): 3,5
(a jelvény nagyon egyszerû, gyengécske, az itiner sincs túldizájnozva, ezen is lehetne szépíteni kicsikét, a leírás pedig lehetne sokkal részletesebb a jelzetlen szakaszon, az más kérdés, hogy tudom, nehéz leírni egy olyan útvonalat, amiben alig vannak beazonosítható pontok. A térkép melléklet szerintem jó, a jelzetlen szakaszon azonban nem sok hasznát vettük…Az emléklap nagyon szép és igényes munka – aki ezt csinálta, nem tudná megtervezni az itinert és a jelvényt is????)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4
(nem tudom miért mondják, hogy van Keleméren frissítõpont, ha egyébként nincs, az alsószuhai Marika néni viszont csillagos 5-ös! A cél kínálata átlagos, meg ott talán lehettek volna kicsit kedvesebbek, segítõkészebbek is a hölgyek)

 
 
Őszi MátraTúra éve: 20092009.09.30 09:35:15
Õszi Mátra 30
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 32,0 km / 1100 m)

A túra nevéhez illõen szép kis õszi túrára készülõdtünk, s idén elõször bizony jól jött a pulóver is a rajtnál, mert a reggel már elég csípõs volt, a hõmérséklet frankóra belakta magát 10 fok alá...

A túra rövidnek, de mászósnak ígérkezett, hiszen -a TTT honlapon szereplõ adattal ellentétben- az itinerben már 1200 m volt szintemelkedésnek megadva, s ami elsõre kicsit furcsa volt ebben a túrában, hogy a rajt és a cél helyszíne egyben a túra legmagasabb pontja is! Nincs ezzel baj, csak némiképp szokatlan, de ezek tükrében az egyáltalán nem volt meglepõ, hogy a túra útvonala az elsõ kilométerekben folyamatos lejtéssel haladt. Az elsõ pozitív elõjelû szintkülönbség aztán rögtön a Szalajkaház után jött, méghozzá egy elég húzós kaptatóval, de persze sejthetõ volt, hogy azért az az 1200 méternyi szintemelkedés csak meg lesz valahol… :-)

A túra útvonala Mátrakeresztes és Fallóskút között jelzetlen útvonalon haladt, szalagozással. Egyébként nem is értem, hogy ezt az utat miért nem jelölik, mert amúgy a két település között szerintem ez a legrövidebb út, ráadásul végig jól járható, nyugodtan lehetne ez valamilyen jelzett út is… A S+ mondjuk nyugodtan mehetne arra… Na mindegy, nem megy… Illetve most mégis jelzett út volt, piros-fehér csíkos szalagok által jelzett, teszem hozzá, egészen egyszerûen hibátlanul!

Összességében a túráról csak jókat tudok mondani, a szervezés nagyszerû volt, a szalagozás egész egyszerûen kifogástalan, az útvonal szép, az ellátás szintén kitûnõ, ráadásul a kora reggeli órákat leszámítva még az idõjárás is nyárt idézõ volt! Mi mást kívánhat az ember egy õszi túrahétvégére???

Nem akarom ragozni, a lényeg, hogy ez egy nagyon jó kis túra volt, amire joggal lehetnek büszkék mindazok, akik szervezték! Voltam már idén pár teljesítménytúrán, de egészen biztos, hogy az Õszi Mátra ott van az idei legjobb ötben!


Táj/útvonal/feeling (szerintem): 5
(végig nagyon szép volt az útvonal, a Mátra kevésbé frekventált területeire is eljuthattunk, egyedül a Mátrakeresztes utáni bõ egy kilométeres országút nem volt annyira nyerõ, de ez még bõven belefér, s tudom, nem sok lehetõség van, ha egyszer arra vezet az út…)

Szervezés (szerintem): 5
(kedves pontõrök, kifogástalan szalagozás, nagyon jó tájékoztatás)

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(az itiner nincs túlcirádázva, egyszerû, de igényes és profi munka, én minden olyat megtaláltam benne, amire a túra alatt szükségem lehetett volna, s a jelvény is nagyon szép, dizájnos, nekem nagyon tetszik)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(nagyon jópofa volt a keresztesi pezsgõtablettás ital, s az is nagyon tetszett, hogy miután megittam, még utána is kínáltak vízzel, a célban a gyümölcslevek szenzációsak voltak, a kaja a szokásos, de nagyon bõséges, szóval én nagyon kielégítõnek találtam)

 
 
Piliscsabai Negyvenesek L/XL/ Piliscsabai 20 / Iluska 6Túra éve: 20092009.09.21 09:26:11
Piliscsaba 40 XL
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 44,3 km / 1355 m)

Jópofa megoldás az, amit a piliscsabai túra szervezõi alkalmaznak: a 39 km-es alaptávot mindenféle kitérõkkel megfejelve létezik egy XL-s verzió is, ami ugyan bõ 5 kilométerrel hosszabb, mint a „sima” 40-es, viszont cserébe mindenféle érdekes látnivalókat kínál. Szerintem ez jó ötlet, mert így azok is találnak kedvükre valót, akik jobban szeretik a 40 alatti távokat, aki meg kicsit többre van kalibrálva, az némi plusz kilométerért cserébe olyan eldugott helyeket is meglátogathat, amik egyébként egy átlagos túrán nem igazán esnek útba. Ráadásul még csak el sem kell dönteni elõre, hogy ki melyiket szeretné, a két távra egy a nevezés, az itiner is ugyanaz, szóval elég menet közben dönteni.

Én magam is úgy vágtam neki, hogy alapban megyek a sima 40-esen, aztán majd meglátom. De miután Klastrompuszta után éreztem magamban elég erõt, hogy az elsõ XL-es kitérõt, a Legény-barlangot a brutálmeredek kaptató ellenére is felkeressem, nekivágtam. Elõfordultam már párszor a Pilisben, de soha nem jártam még ennél a barlangnál, pedig érdemes volt felkeresni, tetszett, ezért úgy döntöttem, hogy felkeresem az összes többi XL-es kitérõt is, hátha azok is hasonló érdekességeket kínálnak, s megcsinálom a nagyobb távot.

A kitérõkben nem is kellett csalódnom, talán egyedül a Klotild barlang szerény hasadéka okozott némi csalódást (megjegyezem, oda is rövid, de kõbrutál emelkedõ után lehetett feljutni), a Sas-szikla szinte nem is volt kitérõ, a Kálvária okés volt, Gomba klassz, az Ördögoltárt pedig szintén kár lett volna kihagyni, mert nagyon impozáns látvány a hatalmas sziklatömb. Szóval szerintem aki az XL-t választotta, nem érzi kényszeredettnek azt a plusz 5 km-t, bõven volt benne annyi érdekesség, hogy megérte!

Ami a szervezést illeti, az kifogástalan volt. Az útvonaljelzések mindvégig tökéletesek voltak, az XL-es kitérõket is nagyon jól jelölték, s maga az útvonal is jó volt. Én sokszor jártam már a Pilisben, de az Ilonka forrástól Pilisvörösvárig vezetõ úton valahogy még soha, s ezen az úton egész egyszerûen tátva maradt a szám! Emberek, ez irtó klassz egy hely! Ami még nagyon bejött, az a Nagy-Szénás teteje, szerintem kevés olyan csúcs vagy Magyarországon, ahonnan ilyen körpanoráma van, egész egyszerûen minden irányba gyönyörû a kilátás!

A túrán az ellátás is nagyon jó és bõséges volt, több alkalommal kaptunk rágcsálnivalót, Pilisvörösváron zsíroskenyeret, ezen kívül sok helyen vizet – ez utóbbi a Zsíroshegyi útnál különösen életmentõ volt! :-)


Táj/útvonal/feeling (szerintem): 5
(nagyon szép és érdekes útvonalat jelöltek ki a rendezõk, igazán „eldugott” helyekkel, még a Pilist viszonylag jól ismerõknek is lehet benne sok érdekesség – nekem volt)

Szervezés (szerintem): 5
(abszolút rendben, minden a helyén)

Itiner/útleírás (szerintem): 4
(az itinerben szereplõ leírást én megfelelõnek éreztem, de a kitûnõ jelölések mellett szinte nem is volt szükség rá… Az itiner egyéb tartalma is okés, egyedül a kinézete nem igazán pöpec…na azon azért lehetne ficeríteni, mert bizony lehetne sokkal átkinthetõbb, tagoltabb… egyszóval kicsit szebb! :-))

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(Klastrompusztán egy Milky Way keksz, Vörösváron minden szokásos, aztán több helyütt is víz, alma és müzli, még a célban is, plusz kaptunk egy lefogyasztható bont is – ez így teljesen rendben volt)

 
 
MeteorTúra éve: 20092009.09.14 10:33:28
Meteor 2x21
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 21,4 km / 750 m illetve 21,9 km / 480 m, összesen 43,3 km / 1230 m)

Soha nem találkoztam még olyan lehetõséggel, mint amit a rendezõk a Meteoron kínálnak: gyakorlatilag a maratoni távot két külön 21 km-es túraként is lehet teljesíteni, ami azért jó, mert egyrészt az ember egybõl két darabot szerezhet a sikeres teljesítésért járó -kifejezetten szép- jelvénybõl, s fõleg, mert a túra „féltávjánál” akár egy órácskát is heverészhet Budakeszin a Mammutfenyõk árnyékában anélkül, hogy a szinitidõn belüli beérkezést kockáztatná vagy arra kárhoztatná magát, hogy a túra vége felé folyamatosan az órát nézegesse! Megjegyzem, a Meteor szervezõi amúgy sem kifejezetten „idõfüggõk”, aki beér, az gyakorlatilag teljesítõnek számít, úgyhogy itt az idõ amúgy sem annyira feszített, de akkor is… Szóval nem tudom ki hogy van vele, de nekem megtetszett ez a 2x21-es lehetõség (még úgy is, hogy ezért természetesen kétszer kell nevezési díjat is fizetni, de engem ez sem tudott elriasztani), s úgy döntöttem, hogy ezt az igazán ritkán kínálkozó alkalmat nem szalasztom el, így a 2x21-es távra neveztem.

Az elsõ 21-est nyugodtan nevezhetnénk egy „Best of Budai hegységnek” is, hiszen ami látványos vagy érdekes hely errefelé és erre az útvonalra felfûzhetõ, azt szerintem érintettük is, úgyhogy az elsõ 21-es útvonala nagyon tetszett. A második már nem annyira, az utolsó harmadát sanos lakott területen tettük meg, ami tõlem mindig is nagyon távol állt. Én kifejezetten nem szeretek a pesti flaszteron túrázni, mert unalmas és semmi köze ahhoz, amit én túrázásnak tekintek. Nyilván valahogy vissza kell érni a városba, tudom, de én azokat az útvonalakat szoktam szeretni, amik arra törekednek, hogy a város aszfalt minél kevesebb legyen… Hát ez itt sajnos nem állt fenn, mert Máriaremete utcáin kanyarogni hosszú kilométereken keresztül nem nagy élmény… Tudom, hogy erre megy az OKT is, de a máriaremetei kegytemplom szerintem akkor is nagyon kilóg ebbõl az útvonalból – megkockáztatom: egy tök felesleges kitérõ! Végig lakott területen vezet oda az út, szinte végig aszfalton, néhol nem is kisforgalmú utcákon át… Szóval ez a rés szerintem nagyon nem ide illik, ez minden, csak nem egy túrába való útszakasz… Persze ez csak egy magánvélemény, lehet, hogy valaki más egészen máshogy látja! Azt a véleményt is tiszteletben tartom – de az enyém ez.

Ami nagyon tetszett a túrán, hogy a –térkép szerint- jelöletlen útakon végig külön M jelzés van felfestve, néhány kanyarban külön kis útbaigazító táblát is láttam, ez klassz és a rendezõket dicséri! Megjegyzem: szükség is van a jelekre, mert ami térképet kaptunk az itinerben…hát az térképnek dráma, de gondolom nem is annak szánták… Inkább csak arra való, hogy segítse megtalálni a RENDES térképen azt az útvonalat, amin haladunk. Egyébként a túrán jól végig lehet menni, de egy rendes térkép kell hozzá (itt azt nem adnak), aki anélkül neki indul, az azért vakmerõ legény!

Akárcsak a „térképvázlat”, az itiner sem sikerült túl szépre, ami azért volt számomra kicsit meglepõ, mert azt hittem, hogy ha valaki ennyire igényes a jelvény terén, akkor az bizonyára egyéb dolgokban sem adja alább, hát ebben mondjuk tévedtem… Soha nincs kifogásom az ellen, ha az itiner fénymásolt, de amikor a tavaly elõtti fénymásolatáról másolják, az már többnyire nagyon meglátszik. Ezen is…

Ami feltûnt, hogy ennyi futót szerintem elég rég láttam TT-n, mint… Ez csak azért említésre érdemes, mert az itinerben külön kiírták, hogy „a túra nem futóverseny, kérjük a futás mellõzését”… :-) Mintha a futók direkt szivatni akarnák a szervezõket... :-) Hiába, ez egy viszonylag jól futható terep, nem csoda, ha a futók kedvelik...

Egyébként nekem semmi bajom a túrán futókkal, kivéve persze azokat, akik valamifajta felsõbbrendûséget éreznek a túrázókkal szemben, de szerencsére õk vannak sokkal kevesebben, s az intelligencia meg úgye nem futás vagy gyaloglás kérdése… Szóval nekem semmi bajom azzal, ha valaki fut, de úgy látszik a rendezõk nem szeretnék ha a túra szép lassan futóversennyé alakulna! :-) Ezen törekvésüket meg abszolút támogatom, de ha valaki futni akar, szerintem hát hadd fusson…

A szervezéssel nem volt semmi baj, nekem tetszett. Érdekes volt, hogy a pontõrök többnyire idõseb urak és hölgyek voltak, de kedvesek, segítõkészek voltak, s ami a lényeg: felkészültek is! Sajnos ezt nem minden TT személyzete mondhatja el magáról, a Meteor igen! Egy szó még az ellátásról: csak egy darab 2 dl-es dobozos narancslét kaptunk a célban, máshol semmit. Szóval aki ide készül, az vizet legalább hozzon magával!

S még valamit mindenképpen ki kell emelnem: a jelvény nagyon szép!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4,25
(az elsõ 21-es 5-ös, a második nem nyûgözött le a vége miatt, így az 3,5)

Szervezés (szerintem): 4,5
(semmi extra, de rendben volt, az útvonaljelölés is okés volt)

Itiner/útleírás (szerintem): 3,5
(láttam már sokkal jobbakat is…a tavalyi teljesítõk biztos büszkék rá, hogy benne vannak, ezúton is gratulálok nekik, de a tavalyi teljesítõk több oldalnyi felsorolása helyett az idei teljesítõk biztos jobban örültek volna egy jobb térképnek vagy egy részletesebb leírásnak)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 3,75
(a jelvény gyönyörû, az ellátás viszont azért elég szerény…)

 
 
Pilisi trapp 40/20Túra éve: 20092009.09.07 17:50:58
Pilisi Trapp 40
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 41,0 km / 1300 m)

Nem éppen a legjobb az image-e ennek a túrának itt a hozzászólások alapján, de azért gondoltam, ennek ellenére bepróbálkozom vele. A tapasztalataim nekem is vegyesek, részben azt kell mondanom, nem értek egyet az elõttem hozzászólók fikalavináival, másrészt meg…hát azért van benne valami!

Kezdem azzal, hogy az útvonal nekem tetszett. A legjobb Dobogókõ volt, hihetetlen, hogy végre egyszer úgy is meg tudtam érkezni Dobogókõre, hogy nem voltak kocsik a parkolóban, nem volt tele az egész kocaturistákkal és egyáltalán, hogy nem volt tömeg... Köszönjük a ködnek és az esõnek! :-)

Az út végig jelzett utakon halad, olyanokon, amelyek a legolcsóbb turistatérképen is rajta vannak, szóval nem értek egyet azokkal, akik a szalagozást hiányolták. Nyilván lehetne szalagozni, mert sajnos a Pilisben sok helyütt ritkák a jelzések és bizony vannak olyan kanyarok, amit tömegesen néztünk be a túra során, de a ritka jelzések nem feltétlenül a szervezõk nyakába varrandó dolgok. Igen, a futóknak ez biztos gáz, hogy itt nem csak szaladni kell, hanem közben a tájékozódásra is kell némi energiát fordítani, de ne felejtsük el, hogy ez nem egy futóverseny, hanem egy teljesítménytúra. Aki csak futni akar és ennyi, az ne az erdõbe menjen, hanem egy kör alakú futópályára, ott nem kell foglalkozni a tájékozódással, csak körözgetni…

Tudom azt is, hogy sok olyan túra van, amelyen ilyen kanyarokat, amik itt vannak, már szalagoznak, én is szoktam örülni ennek, mert úgy sokkal egyszerûbb, de alapjában véve én ezt nem vetném a szervezõk szemére. Ez egy ilyen túra, itt bizony figyelni kell a jelzéseket, s ha elfogynak, keresni kell az utolsót, ami még meg volt… Erre itt kell idõt és figyelmet fordítani, mert sok olyan hely van, ahol könnyû benézni.

Az más kérdés, hogy ha a szervezõk a túra elõtt bejárnák az utat, akkor lehet, hogy ezt õk is észrevennék – s talán õk is szükségesnek tartanák pár helyen a szalagozást… Ha bejárták és ennek ellenére úgy gondolták, hogy ez így van jól, akkor vagy a kisujjukban van az egész útvonal és nekik fel sem tûnik, hogy vannak helyek, amikor három különbözõ irányba is lehet menni és jel egyik úton sincs egy darabig, ha ez sem áll fenn, akkor biztos GPS-szel mentek - mert egyébként ezen az úton nem lehet végigmenni eltévedés nélkül. Aki elõször megy ezen a túrán és nem GPS-ezik, annak nagyon-nagyon kell figyelnie és erre a túrára KELL RENDES TÉRKÉP, mert amit a szervezõk adnak, az nem jó semmire. Minden le van szürkítve rajta, csak az látszik, hogy melyik jelzésen kell menni, de semmi olyan, ami alapján az ember be tudná lõni, hogy az adott pillanatban éppen hol van… Az, ami errõl a térképrõl leolvasható, az a szintén nem túl bõre eresztett leírásban is benne van, így ez a térkép nem segítség, adni is kár. Egy sokkal jobb, részletes leírás még elnavigálhatná az embert – de azt sem adnak. Csak annyival, hogy „a zöld sáv jelzésen haladunk a következõ ellenõrzõpontig” elég nehéz eltalálni egyik ponttól a másikig úgy, hogy a jelek elég hiányosak… Itt pedig a leírás ilyen, minden ellenõrzõponttól a következõig egy mondat! Szóval normális leírás vagy normális térkép kell, ha már szalagozás nincs. Mivel a normális leírás hiánycikk, a térkép kell, ha ide készülsz, vigyél magaddal!!!!

A részvételi díjat gyakran érte szó az elõttem hozzászólók részérõl, mondván, hogy aránytalanul drága. Csatlakozom! Útközben egy darab Sport szeletet kaptunk a Sasfészek turistaháznál, egyébként még egy pohár vizet sem… A részvételi díj 1000 Ft kedvezményre jogosító kártyák nélkül, akinek nincs MTSZ vagy TTT kártáyája, az ezen a túrán ne induljon, mert egy ezresért egy csoki meg a célban egy zsíros kenyér nem túl sok… Ja, adtak még 120 Ft értékû, helyben beváltható italbónt is, némi szépséghiba, hogy ezért a pénzért a rajtnak és célnak egyaránt helyet adó kocsmában semmi alkoholmenteset nem adott az amúgy sem túl kedves kocsmáros néni… mindent csak ráfizetéssel! Egy pohár málnaszörp sem bírt kijönni belõle... Akkor ennek így szerintem semmi értelme nem volt… Nem mintha nem lenne +70 Ft-om, ha éppen kell, csak ilyen fajta vásárlási utalványokat, aminek semmi értelme és amiért nem adnak semmit, a Tesco szokott osztogatni…

Az emléklap rendben van, a jelvény viszont –elnézést a kifejezésért- egyszerûen csúnya. Nem tudom ki tervezte ezt, de az okés, hogy nincsenek grafikai alapismeretei, nem elvárás, de hogy fikarcnyi esztétikai érzéke sem… Igaz, ez se elvárás, csak akkor inkább bízza ezt máskor valaki olyanra, akinek legalább az utóbbi van… Szerintem ez az idei év eddigi legcsúnyább jelvénye, pedig van már pár nem igazán dekoratív darabom.... :-)

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(az útvonal szerintem szép, az egyetlen, ami nem tetszett benne, hogy a 40-es távnak ez a csobánkai kitérõ nagyon mesterkéltnek tûnik…egyik úton oda, a másikon meg vissza…mintha az egész csakis azért lenne, hogy hosszabb legyen a táv…)

Szervezés (szerintem): 4
(a rajtot és az érkeztetést végzõ úr meglehetõsen komor volt, csak folyamatosan, szó nélkül adminisztrált, teljesen belemerült a papírmunkáiba, mint valami hivatalban… Az ellenõrzõpontok személyzete semleges, de kifejezetten kedvesen õk sem voltak többnyire, pozitív a célban az étkeztetést végzõ hölgy volt, õt kifejezetten kedvesnek éreztem. A szalagozás/útvonaljelölés problematikáját fent már véleményeztem)

Itiner/útleírás (szerintem): 3,5
(az itiner nagyon egyszerû, de nagyjából rendben lévõ, vannak benne használható információk, az útleírás alapján viszont nem könnyû tájékozódni, amit adnak térképet, az pedig nem jó semmire…lásd fentebb)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 3
(az ellátás nem túl erõs…500-ért elcsúszik, de a túra kedvezményekre jogosító kártya nélkül 1000 Ft lenne – ez nem éri meg ahhoz képest, amiket más túrákon adnak ennyiért, ez a túra 1000-ért igenis nagyon drága)

 
 
LábatlanTúra éve: 20092009.08.31 15:15:56
Lábatlan 35
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 33,1 km / 895 m)

Ezzel a túrával csak egyetlen bajom van és máris azzal kezdem: akárhogy is variálok, az oda-vissza jutás nagyon nehézkes és nagyon körülményes! Mivel a túra Tatabányáról indul és Piszkére érkezik, a két település közötti, a Gerecse körüli kb. 60 km-es távot valahogy át kell hidalni. S feltételezve azt, hogy a résztvevõk nem mind Lábatlanból vagy Tatabányáról jönnek, ezzel a problémával valszeg nem egyedül kerültem szembe…

Én a „kocsit a célban hagyós” megoldást választottam, de Piszke Pestrõl eleve egy óra, aztán akkor még a vasárnapi egyetlen szóba jöhetõ busszal át kell menni Tatabányára, ami újabb egy óra… Valszeg mégis ez volt az egyik legjobbnak igérkezõ megoldás a sok rossz közül, mert a buszvezetõ szemmel láthatóan döbbenten konstatálta Lábatlanban, hogy alaposan megnõtt az átlagos vasárnapi utaslétszám…Feltételezhetõen a vonat mellett voksolók sem jártak sokkal jobban, mert odafele biztosan rövidebb idõ alatt értek, ellenben Piszkérõl visszafelé minden irányba elég körülményes a vonat, esztergomi meg almásfüzítõi átszállásokkal tarkítva…

S akkor még ott van az az „apróság”, hogy a rajt Tatabányán a Turul emlékmûnél van. Ez a vasúti és a busz pályaudvartól is kb 1,5 km, ezen belül van még vagy 150 méter szintemelkedés is ebben a rövidke 1500 méterben…ez még túrán kívül! Öröm volt nézni a sok megizzadt nevezõt a rajtban – beleértve persze magamat is… :-)
Ennyire megizzadva még soha nem neveztem túrára! :-)

Maga a túra egyébként szép tájakon vezet, nem kell csalódnia annak, aki egy jó kis túrára készül és ezt választja. Vértestolna hosszú mûútja meg a Piszkére bevezetõ köves, göröngyös lejtõ ugyan nem lopta be magát a szívembe, de hát szinte minden túrán van egy-egy ilyen szakasz…

A túra részvételi díja nyugodtan mondható szokatlanul alacsonynak, 400 Ft illetve kedvezményekkel 300 azért még erõs költõi túlzásokkal sem nevezhetõ soknak. Ezért a summáért a rendezõktõl egy nagyon korrekt itinert, Bányahegyen egy csokit, szörpöt, vizet, a célban meg a jól megérdemelt kitûzõt és egy emléklapot és persze egy jó szervezést kaptunk.

Az itinerre külön kitérnék, mert benne van minden olyan tudnivaló, amit egy itinernek tartalmaznia kell, útvonal- és távadatokkal, egy korrekt térképpel, leírással, ismertõkkel az útba esõ településekrõl és látnivalókról (ezekben nekem kicsit sok volt a történelem, talán egy kicsit célratörõbb, rövidebb ezúttal több lett volna) vízvételi helyekkel, sõt még menetrend kivonatok is helyet kaptak benne. Abszolút korrekt!

Ki kell emelnem az EP-n használt bélyegzõket is, nagyon szépek, klasszak, kár, hogy a vértestolnai kilóg a sorból… Amúgy elismerésem azért is, mert mindenütt figyeltek arra, hogy a bélyegzõket fejjel felfelé üssék be, azt hiszem, ezt hívják rendezõi igényességnek, úgye? Megjegyzem, ez az elismerés a kilátós cimborának nem jár, õ a cigizés közben fél kézzel lazán benyomta a bélyegzõt fejjel lefelé, meg ferdén…

Szóval jó kis túra volt ez, nekem tetszett, csak az oda-vissza jutást találtam nagyon-nagyon körülményesnek és bonyolultnak… Minden egyéb abszolút rendben volt!


Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4,5
(jó kis útvonal ez, kifejezetten szép részekkel)

Szervezés (szerintem): 5
(ez egy amolyan nem túlcifrázott, puritán kis túra volt, a szervezés oldala szerintem kifogástalan)

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(fekete-fehér nyomdai, korrekt térképpel, leírással (a nevezetességekrõl is), tudnivalókkal, menetrendekkel, vízvételi helyekkel, szintadatokkal…abszolút okés)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4,5
(a részvételi díj kifejezetten szerény volt, így nem számítottam rá, hogy lakomák sora lesz útközben - nem is volt! A Bányahegyen adott csoki és frissítõ ital szerintem ilyen részvételi díj mellett abszolút elégséges volt, nem érheti szó a ház elejét)

 
 
Mályvád / SzanazugTúra éve: 20092009.08.25 11:07:08
Mályvád 55
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 53,3 km / 0 m)

Érdekes, hogy Békés megye –amely egyébként nem egy klasszikus túraterep (és ezzel semmiképpen nem szeretném megbántani a helyieket)- két olyan nagy hagyományokkal bíró, klasszikus teljesítménytúrával is rendelkezik, mint a Kõrös és a Mályvád. Elõbbit idén már huszonnegyedik, utóbbit pedig tizenkilencedik alkalommal rendezték meg – mindkettõ igazán tiszteletet és elismerést érdemlõ szám.

No de ami engem illet, júniusban leküzdöttem az egyiket, most eljött az ideje a másiknak!

Hét közepén még azzal ijesztgettek a meteorológusok, hogy esõs nap lesz a szombati, aztán pénteken már korrigáltak arra, hogy csak nyugaton lesz hidegfront, keleten leghamarabb este. Nagyszerû hír, gondoltam magamban, így legalább simán beérek a célba még esõ nélkül, aztán ha akar, hát késõbb csak hadd essen! Tulajdonképpen úgy is lett, ahogy jósolták, de így utólag már igazán nem tudom megmondani, hogy így jártam-e jobban…

Szombaton Gyula környékén igazi strandidõ volt, klasszikus gatyarohasztó kánikula, egyetlen árva felhõ és egy apró szellõ nélkül… 35 fok.
Hogy milyen ilyen idõben battyogni dél körül a Kõrös gátján Szanazug felé??? Hát ezt mit szépítsük? Ez brutális! :-)

Ha maradni akarnék az elsõ mondatokban meghúzott párhuzamnál és a Kõröst egy kicsit a Mályvádhoz hasonlítanám, akkor azt kell mondanom, hogy egyértelmûen a Mályvád útvonala a szebb és a jobb. Az útvonal jelentõs része eleve erdõben megy (ráadásul a Mályvádi erdõ egy igazi ezerarcú gyöngyszem), lényegesen több az érdekesség, a „látnivaló”, ráadásul –ellentétben a Kõrös 50-nel- a gátas szakaszok itt végig olyanok, hogy a folyó mindvégig jól látható, itt a gát és a folyó között nincs ártéri erdõ, ezáltal sokkal szebb a látvány. Attól persze tud ez még brutálisan monoton lenni, de ez már más kérdés, ez az alföldi teljesítménytúrákhoz hozzá tartozik, s igenis, ezeknek a túráknak ez az egyik szépsége.

Az alföldi túrák általános jellemzõit tehát azért a Mályvád sem nélkülözi, a dénesmajori mûút közel három kilométeres nyílegyenese azért ad egy kis izelítõt az alföldi túrák "szépségeibõl", s a már említett Városerdõ-Szanazug közötti hat kilométeres gátas szakasz során is hamar rájön az ember hogy miért jobb nem egyedül túrázni… :-)

Nem akarok a részletekkel untatni senkit, összességében azt tudom mondani, hogy szerintem ez egy sokkal változatosabb és szebb túra, mint a Kõrös, a rendezés pedig hasonlóan kitûnõ.

Ami az út során szemet szúrt (a vakító napsugarakon kívül :-)) és nagyon nem tetszett (és ez nem a túrához szorosan kapcsolódó dolog), az egyrészt a Doboz elõtti szemétdomb, amely lassan olyan méretû, hogy már a táj részévé válik. A turistajelzés szó szerint a szemétdombon vezet át, s ráadásul a kupac évrõl évre nagyobb és terebélyesebb. Igazán büszkék lehetnek magukra a doboziak, meg a dobozi polgármesteri hivatal is, mert látszólag sem a környékbelieket, sem a községvezetést nem zavarja, hogy saját községüket egy szemétfallal veszik körül, ha nekik ez így tetszik, ám tegyék… Szerintem elég lehangoló.

A másik, amiért sír a szívem, az a gyönyörû pósteleki kastélypark, amely szintén csak pusztul és pusztul és pusztul… Azt még megértem, hogy a kastélyépület felújítása nem megoldható, mert ez már olyan állapotban van, hogy ez már csak egy rom. De ez lassan már romnak is rom. Meg amúgy is, az épület még romként is sokkal szebb lehetne, ha mondjuk, legalább a gazt kiirtanák mellõle… S hogy még magát a tényleg gyönyörû és még ilyen állapotában is impozáns kastélyparkot miért engedik teljesen elpusztulni, azt már tényleg nehezen fogom fel! A pósteleki kastélypark ugyanis még a teljesen romos kastélyépülettel együtt is egy állati jó hely lehetne…

Ami a túra szervezõit illeti, szerintem ez a túra nagyon ott van, de azért két észrevétel: hogy elfogyott a jelvény a végére, az nem nagyon jó…
A túra teljesítése után nagyon „jól esik” az embernek az a jelvény, mert nagyon megdolgozott érte… Mondjuk ezt még megbocsátom, mert megígérték, hogy utólag postázzák, s tényleg elismerésre méltó, hogy addig is egy „átmeneti” kitûzõt azért adtak, amíg elkészül a klasszikus jelvény. Szóval ez tényleg csak apró észrevétel – mert úgy gondolom, hogy ezt a „gondot” a szervezõk a lehetõségekhez képest abszolút korrekten orvosolták. Azt feltételezve persze, hogy tényleg meg is érkezik a jelvény – de ebben biztos vagyok.

Viszont… hogy a célban a babgulyás is elfogy és emiatt adnak egy nagy tányért, aztán azt még félig sem adják babgulyással – na ez már kicsit azért gáz! A gulyást osztó hölgy azt mondta, sajnos kevés a kaja, már hozzák az utánpótlást, de addig csak egy keveset tud adni, ha kérünk még, jöjjünk vissza késõbb!

Hát kösz vazze… Most gyalogoltam 55 kilométert 35 fokban, biztos visszajövök majd további két kanál babgulyásért egy óra múlva, nem?
Ugyan már…ez így gáz!

A tényszerûség és a korrektség kedvéért azért hozzá kell tennem, hogy éhes szerintem így sem maradt senki, mert rengeteg minden egyébbõl volt bõven – többféle gyümölcs és jégkrém is gyakorlatilag korlátlanul. De a babgulyás akkor is a Mályvád része - anélkül befejezni nem ugyanaz, mint vele...

Egyébként szerintem a túra nagyon jól szervezett volt, -ha a gulyástól eltekintek- az ellátás is kitûnõ volt.


Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(nyilván egy alföldi túra soha nem tud olyan tájat „mutatni”, mint egy mátrai vagy egy bükki, de ez az útvonal és ez a táj szerintem az egyik legjobb az alföldi túrák között, amin valaha is voltam, a mályvádi erdõ pedig bizony nagyon jó hely, szóval erre a túrára már önmagában ezért is érdemes ellátogatni)

Szervezés (szerintem): 5
(a szervezés szerintem kitûnõ, ha a jelvénnyel kapcsolatos „problémát” megoldottnak tekintem, akkor ez bizony csakis a legmagasabb osztályzat lehet)

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(szép, tartalmas, informatív, fekete-fehér, nyomdában készült itiner, A3-as méret összehajtogatva, szétnyitva a hátoldalán egy nagyon részletes és informatív térkép – kifejezetten igényes cucc)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4,5
(gigantikus 5-öst adnék rá szívem szerint, mert a célig kifogástalan volt, de ez a gulyásleves dolog azért nem esett igazán jól… A Mályvádhoz hozzátartozik a babgulyás is a végén)

 
 
Vértesi barangolások / Vértesi kerekezésTúra éve: 20092009.08.17 09:16:24
Vértesi barangolás 50
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 47,6 km / 1006 m)

Nekem régóta egyik kedvencem a Vértes, úgyhogy örömmel vágtam neki ennek a közel 50 kilométernek, már csak azért is, mert olyan részekre is elkalauzolt, ahol korábban még nem jártam. S hogy egészen rövid legyek, a Vértes ezúttal sem okozott csalódást!

Az útvonal, amit ennek a túrának köszönhetõen bejártunk, egészen egyszerûen mindvégig gyönyörû volt, nekem már rögtön a Gánt utáni hatalmas rét nagyon tetszett azzal a sok ezernyi fehér virággal, de az erdei szakaszok is mind-mind nagyon szépek voltak, a Sárkánylyuk-völgy meg valami egészen különleges hely, komolyan, egyszerûen nem is értem, hogy a Vértes miért nem egy sokkal felkapottabb hely! Szóval az útvonal kifogástalan volt, mindvégig meseszép tájakon róttuk a kilométereket!

A szervezés pedig nagyon is méltó volt a tájhoz! Én szeretem az olyan túrákat, ahol érzem, hogy a szervezõk tudják, hogy merre megyünk, magyarul: látszik, hogy elõtte bejárták a terepet és nem a térképrõl jelölték ki az útvonalat! Hát ez ilyen volt! Az itinerben a leírás ugyan nem volt túl bõbeszédû, de ahogy haladtunk, hamar kiderült, hogy ide ez a viszonylag szûkszavú leírás is tökéletesen elegendõ, térképet meg ide kár is hozni! Egyrészt mert tökéletes térképvázlatot kaptunk az itiner hátoldalán, másrészt az útvonalat végig kitáblázták, az összes nem egyértelmû kanyarban nyíl jelezte a helyes utat – hogy õszinte legyek, néha még olyan kanyarokban is láttam táblát, ahol szerintem tök egyértelmû volt az út. :-)

A lényeg: az út menti jelzésekkel, a térképpel és a plusz nyilakkal azt hiszem itt elég nehéz volt eltévedni (bár biztos volt, akinek sikerült, mert mindig akad valaki…:-)), de azt hiszem, a szervezõket nem érheti kritika!

A Kõhányásnál lévõ ellenõrzõpont (külön sátorban az EP és külön sátorban a kaja) elsõ osztályú volt, a választék és a kiszolgálás is! A hõmérséklet kijelzés érdekes ötlet volt az ellenõrzõponton – ilyet még sehol nem tapasztaltam, de köszönet érte! Legalább megtudtuk, hogy tényleg k…a meleg van! :-)

A Gesztesi vár büfése volt az egyetlen, akit nem éreztem a túra során annyira segítõkésznek, de alapjában véve vele sem volt semmi baj, csak „faarc” volt, de õ külsõs volt, ott csak pecsételõ hely volt…

Külön köszönet a szervezõknek a Vérteskozma határában felállított frissítõpontért, nem találkoztam még teljesítménytúrán olyannal, hogy egy pontot csak azért létesítsenek valahol, hogy vízutánpótlást biztosítsanak a túrázóknak – itt ugyanis nem ellenõrzõpont volt, csak vizet adtak (természetesen bubis és nem bubis közül még itt is lehetett választani). Ez nagyon jó volt!

Összefoglalva: ez a túra bizony kifogástalan volt, nagyon jól megválaszott, nyugodtan mondhatom, hogy tökéletes útvonallal, nagyon jó szervezéssel, klassz ellátással (a végén a fánk is nagyon jó dolog volt), még sok ilyet kívánok mindanyunknak!

Õrölök, hogy az Õrség 50 után ismét csupa 5-öst kell adnom valamire – akárcsak az, ez is minden szempontból nagyon ott volt!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 5
(amolyan „best of Vértes” útvonal, csupa klassz helyeken jártunk, szép és változatos volt, nekem nagyon tetszett)

Szervezés (szerintem): 5
(csak röviden, mert kár túlragozni: kifogástalan…)

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(szép színes, nyomdai itiner, a hátoldalán Cartographia színvonalú térképpel, szûkszavú, de ide bõven elégséges leírással, szóval klassz)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(Kõhányásnál és a célban minden, útközben sokszor víz, a vérteskozmai külön vizpótló állomástól pedig le vagyok nyûgözve, nagyon jó ötlet volt)

 
 
CsabdiTúra éve: 20092009.08.01 17:08:01
Csabdi 30
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 30,0 km / 570 m)

Különbözõ okok miatt olyan túrát kerestem a hétvégére, ami viszonylag gyorsan letudható, s hogy amit keresek a réven, ne veszítsem el vámon, az utazással sem akartam túl sok idõt tölteni, így nyugodtan kijelenthetem, hogy a Csabdi 30-at erre a hétvégére szinte nekem találták ki!

Értelemszerûen korán rajtoltam, hogy hamar célba érjek, mert sietõs volt, meg hát egy ilyen meleg nyári napon amúgy is praktikus dolog a felkelõ nappal indulni… Ami elsõre feltûnt, hogy az -egyébként nem túl takaros, de egyáltalán nem rossz- itinerben folyamatosan olyan tájékozódási pontokra hivatkoznak, amiket egy nem helyi ember aligha ismer! Az olyan mondatokkal, hogy „A bánya mûútjáról a Mayer tanya mellett leereszkedünk a vasztélyi mûútra” nehéz mit kezdeni, mert ugyan valószínûleg eljöttem ugyan mellette, de ennek ellenére még most sem tudom, hogy melyik a Mayer tanya… Ez biztos tök egyértelmû egy helyismerettel rendelkezõ embernek, de nekem nem volt olyan evidens…

Egyébként más gond nem volt az útvonallal és az azon való eligazodással, a jelzések ugyan néha ritkák voltak, de semmi komoly eltévedés nem fenyegetett, ahol pedig szalagozás volt, az rendben volt. Egyedül az elsõ szalag utáni susnyákosban hiányoltam még egy szalagot, mert ott több felé lehetett menni (látható út egyik irányban sem volt) és a két nem létezõ út közül természetesen -olyan Pierre Richard-osan- én azt választottam, amelyik nem a jó út volt, de 30 méter után nyilvánvalóvá vált a tévedés, úgyhogy máris módosítottam. Szóval ez sem volt ez nagy probléma, de oda szerintem jó lett volna még egy apró szalagocska… De ez tényleg csak kötözködés, mert soha ennél nagyobb mulasztást! :-)

Maga az út meglepõen szép volt, a végén az Óbarok-Csabdi közötti szakaszt ugyan nem feltétlenül zártam a szívembe amolyan tipikus alföldi jellege miatt (meg valószínûleg véleményem formálásába a dél körüli idõhöz pontosan passzoló hõmérséklet is erõsen belejátszott), de a többi abszolút rendben volt, s az útvonal még látványosságokban sem szenvedett hiányt! Szép volt a mûúttól Tükröspusztáig, majd onnan a Somlyó kulcsosházig vezetõ út is, a lefele vezetõ szakasz is tetszett, a Nagyegyháza körüli utak nem hagytak bennem mély nyomot, de összességében az útvonal szerintem jó és szép volt. A végérõl meg már úgyis beszéltem… :-)

Az itiner? Hát az biztos, hogy nem esztétikus és professzionális kinézetérõl válik híressé, de azért legyünk õszinték, jó, ha szép egy itiner, de azért nem ez a legfontosabb! Ami ezt illeti, ez sima kétoldalas tintasugaras nyomtatás volt egyik felén egy nem túl éles térképpel, úgyhogy ezt szépnek erõs túlzással sem lehet mondani, viszont amire való, annak tökéletesen megfelelt. Egy nagy hiányosságára azért felhívnám a rendezõk figyelmét: az útvonal adatok a táblázatban és a térképen nagyon nem egyeznek, pedig ott vannak egymás alatt… A táblázat szerint például a nagyegyházi EP 17,8 km-nél van, az alatta lévõ szinttérképen meg bõven 20.0 km után van jelölve. Óbarok fent 22,3, lent 24,6… A dizájn olyan amilyen, de ezt szerintem nem ártana javítani…

Ellátás terén nem voltunk extrán elkényeztetve (hja, a múlt heti Patai Mátra nagyon magasra tette a lécet e téren :-)), viszont a fontos helyeken mindig adtak vizet, méghozzá viszonylag hideget, a célban meg volt minden, ami kell, szóval ez is rendben volt, szerintem… A gyulai kolbászos kenyér fõleg finom volt, bár nagy mûvész lehetett, aki ezt a kolbászt ilyen nagyon vékonyra fel tudta szelni…  De még így is sokkal jobb volt, mint a sima vajas kenyér, szóval köszönet érte!
Összességében szerintem ez egy nagy cirádáktól és mindenféle megafelhajtástól abszolút mentes túra volt, de aminek a helyén kellett lennie, az ott is volt. Aki erre a túrára indul, az ne számítson extra felhajtásra, viszont azt nyugodtan biztosra veheti, hogy egy szép útvonalon, egy abszolút jó kis túra elõtt áll. Nekem tetszett.

Ja, még valami! A jelvényekbõl az olyanokat szeretem (és szerintem ezzel nem vagyok egyedül), amin szerepel a táv is, azt furcsának találtam, hogy a 15-ös jelvényen rajta van, hogy Csabdi 15, a 30-ason meg csak annyi, hogy Csabdi teljesítménytúrák, osztjónapot… Teszem hozzá: a jelvény se túl szép, de az oklevél…húhhh…azt igazából kár is adni, mert komolytalan! :-) Ha meg már adni akarnak és azt is házilag készítik, hát jó, okés, de akkor legalább ne ollóval vágnák szét az A4-es lapot ketté, hogy legalább a széle egyenes legyen…

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(jó kis útvonal volt, elég sok érdekességgel útközben, szép tájakkal, a nagyegyházi rész és az Óbarok-Csabdi szakasz volt csak kicsit snasszabb)

Szervezés (szerintem): 4,5
(nem volt vele semmi baj, bár reggel kicsit jöhettek volna korábban is a szervezõk…)

Itiner/útleírás (szerintem): 3,5
(a dizájnt nem értékelném, mert tragédia, de a tartalom szerintem teljesen okés lenne, ha a fent említetthez hasonló hibákat számûznék belõle)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4
(semmi kiugró, de rendben volt, a Somlyón csoki, a fontos helyeken mindenhol víz, a célban a szokásos + a gyulai kolbászos vajas kenyér)

 
 
Patai MátraTúra éve: 20092009.07.28 09:34:23
Patai Mátra 30
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 33,6 km / 1530 m)

Az idei Kõrösön ugyan a táj nem nyûgözött le, de az abszolút korrekt rendezés igen, s mikor láttam, hogy ezt a túrát is az Alföldi TE rendezi, hamar eldöntöttem, hogy erre a hétvégére ez lesz a megfelelõ választás, gondolván, hogy ezúttal már a tájjal sem lesz baj, s a rendezés is tökéletes lesz. Nem is csalódtam!

A Mátrában az útvonal miatt nem kell aggódni, mert a Mátra olyan, mint a Bükk: akármerre is mész, biztos, hogy szép helyeken jársz – ez így volt ezúttal is! Ami kevésbé tetszett, az a „felvezetõ” szakasz, amíg elértünk a Mátráig, ugyanis elõtte bõ 10 kilométert kavarogtunk Gyöngyöspata körül, s igazából nem is tudom miért! Semmi bajom ugyan Gyöngyöspatával, de azért ez a község szerintem nem egy olyan hely, hogy érdemes minden oldaláról körbejárni, márpedig a szervezõk olyan utat választottak, hogy két óra gyaloglás után még mindig Gyöngyöspata csak határában voltunk!

Hogy egészen õszinte legyek, a túra elsõ emelkedõjét, a Kecskekõ csúcsát én teljesen feleslegesnek éreztem, mert egyrészt az már talán nem is a Mátra része, másrészt a településtõl délre van (a Mátra meg északra), amiatt el kellett menni oda, aztán vissza a faluba, hogy észak felé, a Mátra felé vehessük az irányt, harmadrészt az oda vezetõ út nem volt egy nagy durranás, ráadásul egy helyütt ösvényszélességû és rosszul járható volt, s persze mivel ez volt a rajt utáni elsõ úti cél, itt volt a legtöbb az ember egy idõben, szóval az egysávos ösvényen kerülgettük egymást… Negyedrészt pedig a Kecskekõ panorámája szerintem nem egy eget rengetõ dolog, a túloldali Várhegyrõl nagyjából ugyanazt láttam… Szóval én ezt a Kecskekõt lazán és szemrebbenés nélkül kihagytam volna, helyette inkább egybõl a Mátra felé vettem volna az irányt és inkább ott gyalogoltam volna többet, mintsem Gyöngyöspata körül… De persze ez csak amolyan szubjektív vélemény!

Maga a túra egyébként szerintem nagyon jó volt, az itiner korrekt, minden benne volt, aminek benne kellett lennie, táv- és szintadatok, egy viszonylag jó térkép és egy nagyon jól használható leírás, plusz egy-két érdekesség is az útba esõ helyekrõl. Elég sokat mentünk jelzetlen utakon, az elsõ 10 km-t végig, de a végén is néhány km-t, de sehol nem volt a legkisebb probléma sem, a szalagozásra csak a „kifogástalan” jelzõt tudnom használni, ráadásul egy-két fontosabb kanyarban külön, alkalmi útjelzõ táblákat is láttunk.

A szervezõk és a pontõrök nem egyszerûen kedvesek voltak, talán a szívélyes a jobb jelzõ, az ellátás pedig minden elvárást felülmúlt és ezt komolyan mondom! Fajzat elõtt a kanyarban szinte egy falusi lakodalomban éreztem magam, olyan bõséges volt a kínálat, a sokféle házi sütésû édes és sós süti közül azt sem tudtam melyikbõl vegyek, kétféle ásványvíz, a szokásos zsíros kenyér csalamádéval, s rengeteg sok friss gyümölcs, ládaszámra barack és szilva… S minden gyakorlatilag korlátlan fogyasztással, itt nem adtak egyet, mint más túrákon, hanem gyakorlatilag annyit vettél, amennyi jól esett, s tényleg szívesen adták! Szóval leírhatatlan!
Mindez Fajzat elõtt pár kilométerrel, majd ha esetleg útközben kifogyott volna a zsebembõl a friss szilva, Fajzatnál gyakorlatilag ugyanaz még egyszer, vagy tíz féle süti, szilva, barack, kenyér… A rendezõk szívélyességet jól jellemzi, hogy amikor kértem egy pohár vizet, azonnal felajánlották, hogy az üvegembe is töltenek a bubis ásványvízbõl, hogy legyen nálam, mielõtt nekiindulok a hegynek…

Szóval az ellátás az valami egészen fenomenális volt ezen a túrán! De az igazi meglepetés a célban írt, az oklevél és a kitûzõ mellé ugyanis még egy bónt is kaptunk, a közeli vendégházban egy jó ragulevesre is a rendezõk vendégei voltunk! Komolyan mondom, ettõl az ellátástól le voltam nyûgözve! Ez egész egyszerûen a szokásos skálámon minõsíthetetlen, ilyen színvonalú vendéglátást én még teljesítménytúrán nem tapasztaltam! S teszem hozzá, hogy a nevezési díj egyáltalán nem volt magas, sõt...a Kõrös miatt pedig még abból is adtak kedvezményt…

Köszönet a rendezõknek ezért a túráért, a szívélyes és kedves vendéglátásért, s a sok munkáért, amit ennek a túrának a megszervezésébe fektettek, mert ezen látszott, hogy ebben van erõfeszítés! Nagyon magas színvonalon rendezett túra volt, leírhatatlan ellátással!

Ja! A jelvény szerintem nagyon nem szép…:-) De azért örülök, hogy megszereztem! Viszont jobb volna újat tervezni, úgy látszik, hogy az Alföldi TE rendezvényeinek csak ez a gyenge pontja: a jelvény… :-) Mert a Kõrösös jelvények sem túl szépek…:-)

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(több Mátra és kevesebb Gyöngyöspata esetén sima 5-ös, így igazán csak egy négyeskét adnék rá…az út elsõ 10 km-es kavargása nekem annyira nem tetszett céltalannak éreztem…)

Szervezés (szerintem): 5
(csak annyit mondok: kifogástalan)

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(teljesen rendben volt, minden benne van, aminek benne kell lennie, az útleírást is hibátlannak éreztem)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(ha 5-ig szoktam pontozni, akkor ez 6-os! Teljesítménytúrán ilyen ellátást csak az Alföldi TE rendezvényein látni, szó szerint utánozhatatlan!)

 
 
Pázmándi TOPorgók ÉjszakájaTúra éve: 20092009.07.21 09:16:16
Pázmándi Toporgók éjszakája 30
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 29,8 km / 680 m)

Amikor a tévében mást se látni, csak azt, hogy az országban mekkora károkat okozott már a vihar és mindenféle riasztásokat léptetnek életbe, mert országszerte rekordviharokat várnak, akkor éjszaka normális ember valószínûleg nem megy el egy éjszakai túrára! Én örömmel láttam, hogy ebben a kis országban azért szép számmal vannak õrültek! :-)

Szóval miután a vihar elsõ nagy hulláma elcsitult, kocsiba be és irány Pázmánd!

A rajtban voltak már autók szép számmal, ez megnyugtatólag hatott, hiszen azt mutatta, hogy ezek szerint más is úgy gondolja, hogy nem lesz olyan veszélyes a helyzet, mint amilyennek ígérik…

Még világosban nekivágtunk az útnak, egyrészt mert azért kicsit fostunk a vihartól, másrészt mert elõzetes tájékozódásaim során megállapítottam, hogy az elsõ 5-6 kilométer jelöletlen úton vezet, s mivel nem jártam még ezen a túrán, nem tudtam, hogy a szalagozás mennyire lesz jó és tök sötétben is követhetõ. Szóval gondoltam, jobb, ha Nadapig még eljutunk szürkületben, aztán onnan már biztosan nem lesz baj…

Így is lett, eljutottunk Nadapig még szürkületben, de a szalagozás amúgy tökéletes volt! Különösen tetszett, hogy a nagyobb kanyarokban külön kis fehér útjelzõ táblát tûztek le az út végébe a szervezõk, aki ezt nem vette észre és el tudta véteni, az azért már egy külön szint…:-)

Szóval kitûnõ jelzések voltak végig, a szalagozás szintén remek volt, a Meleg-hegyrõl visszafelé a Nadap melletti réten a foszforeszkáló szalagok fõleg nagyon jók voltak! Lehetett volna abból több!

A tájról sokat nem tudok írni, mert nem láttunk semmit, aki volt már éjszakai túrán, az úgyis tudja, hogy itt az ember a lába elé figyel, nem szanaszét, fõleg, mert szanaszét többnyire úgysem lát semmit, ha viszont szanaszét figyel, akkor ellenben könnyen orraesik…:-)

A Velencei-tavi panoráma a Bence-hegyrõl azért impozáns volt, azt láttam, de sok egyebet nem igazán… Ha tehetem, majd õsszel elmegyek a nappali verzióra is, s megnézem, hogy most mit nem láttam, mert például az itiner szerint érintett Mati pincét, ha megvernek sem tudnám megmondani, hogy hol volt vagy mi volt…Teljesen kimaradt! :-)

Azért a Zsidó-hegyig minden remekül ment, gond nélkül, viszont az onnan levezetõ útat nem könnyû megtalálni annak, aki nappal még nem járt erre! Tanácstalanságunkat látva a pontõr segítõkész volt és elkísért a lefele vezetõ út elejéig, de a sziklák között sötétben még így is nagyon nehéz volt eligazodni… Érdekes és különleges szakasz ez, nappal biztos jó is, de talán az éjszakai túrában nem feltétlenül kéne szerepeltetni vagy ha mégis, akkor a jelzések ellenére jó lenne valami jó kis foszforeszkálós szalagozás! Mert úgy láttam, hogy itt többen is elvétették az utat, s be kell vallanom, hogy mi is többször tanácstalanul néztük a meredek lejtõket…
Ha itt valaki rossz irányba indul, nagyon könnyen megcsúszhat a meredek, felázott és csúszós (!) talajon, s annak nagyon csúnya vége lehet!
Szóval innen sötétben nem könnyû a lejutás, ezt talán érdemes meggondolni a rendezõknek!

Külön kell még beszélnem a pontõrökrõl! Szokatlanul hideg volt, ez tény, amolyan októberi idõjárás. De akkor sem nagyon szimpatikus, amikor egy teljesítménytúrán a pontõrök a kocsiban ülnek és amikor odaér valaki, akkor résnyire lehúzzák az ablakot, beveszik az itinert, lebélyegzik, visszaadják és visszahúzzák az ablakot! Sajnos itt láttam ilyet…ez igazán nem adja jól magát! Fõleg úgy, hogy a másik ellenõrzõponton a pontõr a hideggel dacolva, tök korom sötétben egyedül felmászik a hegy tetejére, a hátizsákjában vagy 40 kiló almával, aztán egy bokor tövében, egy mélyedésben keres árnyékot, ott kuporog a sivító szélben órákon keresztül tök egyedül, s ráadásul még arra is van energiája, hogy a tényleg októbert idézõ zimankóban kedvesen megkínáljon mindenkit egy almával, aki feljut a hegyre…. Minden elismerésem az övé, ezen a túrán nem mi voltunk azok, akik büszkék lehettünk a teljesítményünkre, hanem õ! S hasonló elismerés jár a Cseplek-hegyi pontõrnek is, mert õ is hasonló körülmények között és hasonló segítõkészséggel tette a dolgát! Nekik jár az elismerés!

Ja! Az idõjárás is igazolta sokunk optimizmusát, még esõkabátra sem volt szükség, néha csöpörgött ugyan az esõ, de annyira soha, hogy elõ kelljen vegyem az esõkabátot! Ha mégis elõvettem a hátizsákból, azonnal elállt… :-)

Összességében nekem tetszett ez a túra, ha tehetem, mindenképpen elmegyek a nappali kiadásra is õsszel!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(miután éjszaka Pázmánd környékén is sötét van, a tájból nem láttunk sokat, így azt nem értékelném…a Velencei-tavi panoráma szép volt, de amúgy fogalmam nincs, hogy milyen helyeken jártunk! A feeling viszont -a zord idõ ellenére is- nagyon jó volt)

Szervezés (szerintem): 4,5
(a szervezés nagyon jó volt, a szalagozás-táblázás szintén (5)! A pontõrök ugyan néhány helyen nem voltak hajlandóak kiszállni az autóból, amit nem nagyon szeretek (-), de egyébként segítõkészek voltak, a hegyre felcipelt alma pedig igazán elismerésre méltó(+))

Itiner/útleírás (szerintem): 4
(valszeg nem ez minden idõk legigényesebb és legszebb itinere, viszont a térkép és a leírás is nagyon jól használható – s alapjában véve mégiscsak ez a fontos, nem?)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(útközben csoki, zsíros kenyér, a hegy tetején az alma (!), a célban brutálisan forró gulyás, RENDESEN elkészítve, szóval ez szerintem nagyon okés egy szûk harmincasra)

Fotók: szokásomtól eltérõen képek nincsenek (sötét volt, ha vissza akarnám adni azt, amit láttunk, akkor csak tök fekete képek lennének…)
 
 
MezőföldTúra éve: 20092009.07.13 10:36:48
Mezõföld 60
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 58,7 km / 180 m)

Sokat gondolkodtam azon, hogy elinduljak-e ezen a túrán, mégpedig azért, mert a korábbi beszámolók alapján nem igazán alakult ki pozitív kép bennem a rendezésrõl, a tapasztalatom pedig az, hogy az itteni leírásokat érdemes komolyan venni… Szóval nagyon is elgondolkodtatott, hogy azok, akik megosztották itt eddig a tapasztalataikat a túráról, hát szépen és diplomatikusan mondva sem igazán dicsérgették ezt a rendezvényt! Ami miatt aztán mégis úgy döntöttem, hogy nekivágok, az az, hogy ezek a hozzászólások kivétel nélkül sok-sok évesek, s gondoltam -vagy mondjuk inkább úgy, hogy reménykedtem és bizakodtam-, a rendezõk csak fejlõdtek pár év alatt egy keveset…

Nos, a tapasztalataim szerint részben igen, részben viszont sajnos nem!

A Frei Berger által említett 2005-ös itinert ugyan nem láttam, de gyanítom, hogy pontosan ugyanaz volt, mint az idei... :-) A térkép ugyanis továbbra is a valahonnan kimásolt, százezres léptékû, kb tizedik generációs fénymásolat, amin aztán rózsaszínû filctollal (minden egyes darabon kézzel - nagy meló lehet :-)) van berajzolva az útvonal! Hát ez nem nagyon profi… Aki csak ez alapján próbál tájékozódni a túrán, annak azért jár egy kis részvét! Helyismeret nélkül, csak önmagában ezzel eligazodni…hát ez azért eléggé egy mission impossible! A térkép értelmezését segíthetné még a leírás, ami önmagában talán nem olyan rossz, de rettentõen elnagyolt, egy mondatban leírnak benne 6-8 kilométeres szakaszokat. Egy jó térkép kíséretében talán ez is elég volna, de itt jó térképrõl ugyebár szót sem ejthetünk, viszont ez a leírás meg ez a térkép így együtt… Hát nem egy kifogástalan páros!

Egy dolog azért a tényekhez tartozik: az útvonal nem túl bonyolult, sok benne az egyenes és viszonylag kevés a problémás elágazás, de ez a leírás ezzel a térképpel még ezzel együtt is nagyon messze van a tökéletestól, de még a jótól is! Fõleg, mert a Mezõföldrõl valóban nem könnyû rendes térképet szerezni, szóval még csak azt sem mondhatom, hogy viszek magammal én egy rendeset… Nem tudok. Mert nincs! Ezért lenne fontos egy jó itiner... Sajnos itt az sincs! :-)

Útközben a jelzett utakon is viszonylag ritkák a jelzések, na jó, egy 8 km-es tök egyenes útra valóban nem kell 200 méterenként jelzés, de vannak ennyire nem egyértelmû szakaszok, s a jelzések itt is elég ritkák, néhol meg vannak kopva. Lehetne javítani rajta! A szalagozás viszont számomra korrektnek tûnt, ahova kellett, ott volt is. Ez utóbbi mindenképpen pozitív és nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy eltévedni ezzel a „kitûnõ” térképpel sem volt olyan könnyû.

Maga az út sokkal szebb és sokkal érdekesebb, mint amilyennek az ember gondolná! Bár a Nagylókról Sárkeresztúrra vezetõ szakaszon térdig érõ csuromvizes fûben haladtunk, aminek köszönhetõen pár száz méter után térdig igazi strand feelingem volt, úgy éreztem magam, mintha épp most jöttem volna ki a medencébõl, kárpótolt a rengeteg vad, ami keresztezte az utat! Nem túlzok, vagy öt percenként szaladt át elõttem egy-egy nyúl, õz, vagy röppent fel mellõlem egy fácán, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy valahol távol, hanem tõlem méterekre… S az öt perces intervallum is szó szerint értendõ! Komolyan olyan volt, mintha egy vadasparkban gyalogolnék, a Sárkeresztúrig tartó 7-8 kilométeren annyi vadat láttam, mint máskor 2-3 hónap alatt összesen, ráadásul nem 100 méterrõl, hanem méterekrõl! Az út mentén egyszer tõlem 4-5 méterre egy õz üldögélt a gabonatáblában (még fényképet is sikerült csinálnom róla - megnézheted a fotóalbumomban, link lent), majd kicsivel odébb négy nyúl kergetõzött az úton elõttem vagy 10 méterrel… (róluk is van fotó!)

Az elsõ ellenõrzõpont -az itiner szerint- Sárkeresztúr 6,5 km-nél – de a GPS szerint 6,5 km-nél a puszta közepén voltunk, a falu még nem is látszott… 8,3-nál értük el a falut, az ellenõrzõpont viszont nem volt sehol… Egy telefon a rendezõnek, tõle tudtuk meg, hogy az EP a kocsmában van, az út mentén… 9 km-nél értünk a kocsmába (nem 6,5-nél, hanem 9-nél....), ahol semmiféle kiírás vagy jelzés nem utalt arra, hogy az lenne az ellenõrzõpont. Betérve megkérdeztük a kocsmáros hölgyet, hogy ez lenne-e az ellenõrzõpont, mire õ azt válaszolta, hogy „Elméletileg lehet”… Hmmm....

Az itinerben szereplõ távadatok egyébként konzekvensen nagyjából ennyire stimmeltek, az EP-k távolsága néha sokkal több, néha sokkal kevesebb volt, mint amit az itinerben írtak. Ráadásul egyel kevesebb bélyegzõhely volt az itinerben, mint ahány ellenõrzõpont, sõt, az Iringó tanösvény menti ellenõrzõpont még az itinerben sem volt benne… Szóval ilyen jellegû gondok akadtak…

Viszont nagyon igazságtalan volna, ha csak az elsõ és az utolsó EP körüli mizériát említeném meg, mert a kettõ között az összes többi ellenõrzõpont a helyén volt, jól megtalálható volt és mindenki segítõkész és nagyon kedves volt. Azok az ellenõrzõpontok pedig, amelyek út menti kocsmákban voltak, az itiner alapján korrektül beazonosíthatóak voltak, nem volt velük semmi gond.

Amit még megemlítenék, hogy Sárkeresztúr után érintettük az ország legsósabb vízû tavát, a Sárkány tavat. Ez kifejezetten szép kis tavacska lenne, de a helyiek szemétkupacokat építenek a hozzá vezetõ út mentén, sõt, a tó partjától nem messze esõ rétet is szeméttelepnek használják – ehhez gratulálok nekik, meg egyúttal a helyi polgármesteri hivatalnak is, hogy ezt hagyja! Hát ilyenkor látszik, hogy milyen messze vagyunk mi még a valóban civilizált világtól…

A csatorna illetve a Sárvíz mentén haladó majd’ 20 kilométeres szakasztól egy kicsit tartottam monotonitás terén, de nagyon kellemes csalódást okozott, a nádasból gyakran röppent fel egy-egy nagy testû vízimadár, ilyen közelrõl még soha nem láttam ilyen madarakat, úgyhogy õk „elszórakoztattak” az úton. A Sárvíz önmagában sem ronda, néhol szigetközi hangulatot idézõ romantikus részek színesítik, szóval ez a kellemes csalódások közé tartozott.

A Sárbogárd-Kislók közötti szakaszról kár sokat beszélni, tipikus alföldi szakasz, pár km egyenes, egy derékszögû kanyar, majd újabb pár km egyenes, aztán megint egy derékszögû kanyar és újabb pár km egyenes szakasz…közben semmi érdekes. Viszont Kislóktól Nagylókig nagyon szép a vidék, ha már a hasonlatoknál tartok ma, akkor ez leginkább az Õrségre emlékeztet, lankás dombjaival, vakítóan zöld rétjeivel, amit néha egy-egy nádas vagy éppen napraforgótábla szakít meg. Ez a rész nagyon tetszett!

Nagylókon a célban szódavíz és nagyon finom babgulyás várta a beérkezõket, ez utóbbiban mindenbõl volt bõven, a hússal sem spóroltak! Õszintén mondom, ha én fõztem volna otthon, én sem tettem volna semmibõl többet, pedig én közismerten nem szoktam spórolni otthon a belevalókkal! :-) Szóval a babgulyás szó szerint TÖKÉLETES volt, így tiszta nagybetûvel, a gyakorlatilag korlátlan fogyasztás lehetõsége pedig nagyon kedves gesztus!

Összességében ez egy sokkal jobb túra, mint amilyennek az eddigi beszámolók alapján sejteni lehet, a rendezés sem rossz, ha az itinert egyszer végre rendbe tennék, az nagyot lendítene az összképen és talán az itteni megítélésén is! Egyébként megérdemelnék, hiszen alapjában véve minden nagyon korrekt, a rendezõk kedvesek, készségesek, az ellátás jó, csak az a fránya itiner egy kicsit gázos… Úgy konkrétan, rengeteg dolog nagyon nem stimmel benne... Valszeg azért, mert évek óta nem nyúltak hozzá, pedig csak egyszer kéne megcsinálni RENDESEN, az akár hosszú évekig jó lenne, hiszen a jelek szerint amit most adnak, az is évek óta funkcionál… :-)

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(nagyon tetszett az elsõ és az utolsó szakasz, a csatorna mentiek sem voltak rosszak, a Sárszentmiki-Sárbogi-Kislók közötti meg olyan amilyen, összességében egy 4-est simán megérdemel, már csak azért is, mert a valóban sok vad a feelinget nagyon meglökte)

Szervezés (szerintem): 4
(ez EP-k körüli „zavarok” miatt nem mondhatom, hogy tökéletes volt...csak az egyébként tapasztalt kedvesség és segítõkészség miatt 4-es)

Itiner/útleírás (szerintem): 2,5
(a túra egyetlen igazán gyenge pontja…nagyon sok benne a pontatlanság, a térkép nagyon gyenge, a leírás sem igazán pöpec...lásd fentebb)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4,5
(az ellátásra nem lehet különösebb panasz, s az egészen kitûnõ babgulyás sem standard, mert nem mindenhol ilyet adnak, úgyhogy az külön dicséret)

 
 
RákócziTúra éve: 20092009.07.06 10:17:39
Rákóczi 35
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 39,4 km / 490 m)

Kis aggódással indultunk neki ennek a túrának, no nem az útvonal miatt, hanem az idõjárási elõrejelzések miatt, mivel klasszikus döglesztõ kánikulát és mellé néhány frappáns záport ígértek erre a napra. Így visszagondolva, tulajdonképpen jól jöttünk ki belõle, mert az egyiket megúsztuk… Esõ ugyanis nem volt.

Nem is baj – mert volt elõzõ éjszaka! Ennek ugyan Sárospatakon már nyomait sem láttuk, de ahogy elhagytuk Végardó házait és ráfordultunk a -már az elõttem hozzászóló túratárs beszámolójában is megénekelt- „elég bozótos” útszakaszra, annál inkább… Az út valóban elég bozótos volt, de nekem sem ez az elsõ, ami miatt emlékezetes marad, hanem sokkal inkább az a klasszikus ártéri mocsár és a szúnyoginvázió! Néhol valóban bokáig süllyedtem az agyagos sárba, aztán lecsaptak rám a kiéhezett szúnyogok, majd valóban még a bozót, azaz a tüskés ágak is lendítettek kicsit a helyzeten…szóval, jó volt, na! :-)

Csatlakozva az elõttem hozzászóló túratárs kíváncsiságához, én is nagyon nagy érdeklõdéssel olvasnám, hogy ezt a szakaszt a kerékpáros teljesítõk milyennek látták (ha voltak…), de én szívesen meghallgatnám még egy „szandál zokni nélkül” összeállításban induló résztvevõ élménybeszámolóját is errõl a részrõl…

Kétségtelen, hogy ez a rész volt a túra „csúcspontja”, a Long-erdõ, a Szlovákiába vezetõ gát vagy a Borsiból Magyarországra visszavezetõ fõút izgalmai ehhez nem foghatóak. :-)

Nagyon tetszett a túrán, hogy –ellentétben néhány másik TT-vel- itt éreztem valami koncepciót az útvonalválasztásban, így legalább tudom, hogy miért az a neve a túrának, ami, ennek a túrának valóban van köze Rákóczihoz! Az útvonal érinti a Sárospataki várat és II. Rákóczi Ferenc szülõhelyét is, Borsiban.

Az útvonal kifejezetten változatos és érdekességekben gazdag volt, egy jó kis ártéri mocsárral indult (ez nyilván csak a nem éppen júliusra jellemzõ csapadékmennyiség következménye), aztán egy erdei szakasz, majd egy pár kilométer „alföldi típusú” gát. Utána Borsiban a Rákóczi kastély, Sátoraljaújhelyen a Magyar Kálvária, majd a Tengerszem – ez utóbbi ugyan a képeken sokkal vonzóbbnak és festõibbnek tûnt, a valóságban ugyanis a képen kék víz inkább fekete… Szóval az útvonal nagyon változatos és érdekes, s külön köszönet jár a szervezõknek azért a figyelmességért, hogy a Borsi kastély meglátogatásának idejét levonták a túra idejébõl – ilyesmit sajnos nem sok teljesítménytúrán tesznek a rendezõk, s ezzel mindig arra ösztönzik az embert, hogy siessen, még ha a szintidõk elég bõségesek is… Így, hogy levonják az idõbõl, az embernek sokkal több motivációja van, hogy ha már itt jár, körülnézzen a kastélyban – köszönet ezért a figyelmességért!

Azért vannak más irányú észrevételeim is... kicsit „érdekes”, hogy az itineren a pecséteknél a Tengerszem a 4. EP-nek volt jelölve, holott valójában az 5. volt, mert „kifelejtõdött” innen a Magyar Kálvária, mint ellenõrzõpont. Hogy fokozzuk a helyzetet, a Tengerszemet ugyanezen itiner leírásában mint a 7. EP-t említik… most akkor mi van???? :-) Kis kavarodás...

Ugyancsak furcsa, hogy az útvonal eredetileg úgy volt meghirdetve, hogy Sárospatak-Borsi-Magyar kálvária-Rákóczi-fa-Tengerszem-Sárospatak, a honlapon és a TTT-n is még most is ez szerepel. Ehhez képest a Rákóczi-fa lazán kimaradt, de erre különösebben nem hívták fel a figyelmet, egyszerûen a leírásban másfele navigáltak. A gond csak az, hogy aki nem olvassa a leírást és az elõzetesen gyûjtött infóira támaszkodik…az csúnyán benézheti! Hát én majdnem…

Ajánlanám a szervezõk figyelmébe azokat a rendezéseket, ahol az útvonalváltozásra vagy az itinerben vastag nagy betûkkel, vagy a túra rajtjában külön feliratokon fel szokták hívni a figyelmet! Nagyon hasznos dolog tud lenni… Ja, s a cél sem az iskolában volt, ahogy az itinerben a leírás írta, hanem természetesen a kihelyezett tornateremben, ahol a rajt is… Evidens. Csak miért nem lehet ezt így írni a leírásban is????

Egyébként a túra nagyon jó volt, nekem tetszett. A szervezéssel sem volt nagy baj, tulajdonképpen minden a helyén volt, csak hát ezek a fránya apró részletek… :-)


Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4,5
(változatos útvonal és sok érdekesség jellemezte a túrát, a Károlyfalva felé vezetõ monoton betonút egy kicsit „kilógott” ebbõl, s a Borsiból Sátoraljaújhelyre vezetõ fõút sem volt az igazi, de ez nem igazán tudta elrontani az összképet, szerintem ez egy korrekt 4,5-es)

Szervezés (szerintem): 4
(külön ki kell emelnem a végig kitûnõ szalagozást, az hibátlan volt, a pontõrök is kedvesek voltak, a tájékoztatás terén éreztem csak némi hiányosságot, illetve ott többet is...lásd fentebb…)

Itiner/útleírás (szerintem): 3,5
(hát nincs túllihegve a dizájn, szintén nem túlragozott a tartalom sem, de a már említett „zavarok” ellenére a leírás nagyon jónak bizonyult, bár a Borsiba történõ hídátkelésnél például sokakat láttam gondolkodni, hogy most akkor jobbra vagy balra a híd után a gáton, ezt ugyanis nem említette a leírás, csak annyit, hogy „tovább a gáton” – megjegyzem, aki nem ismeri a helyet, annak nem feltétlenül ésszerû a hídátkelés után a visszafelé irányba indulás, pedig az volt a helyes…)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4
(jó ellátást kaptunk, a Kálváriánál és a célban a szokásos zsíros/vajas kenyér, kétszer egy kis csoki, egyedül csak a vizet hiányoltam egyes ellenõrzõpontokról, igaz, hogy szinte minden faluban volt vízvételi lehetõség)

 
 
Pest Megyei Piros - Pest Megye Turistája (teljesítménytúra)Túra éve: 20092009.06.29 14:00:04
Pest megyei piros 50
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 49,3 km / 650 m)

A verõcei vasútállomástól a hasonló õrbottyáni építményig tartott a túra, s az útvonal változatosságára aztán igazán nem lehetett panaszunk: a Börzsöny déli szélét megcsípve Katalinpusztától kaptunk egy kis izelítõt a Cserhát nyugati végébõl is, majd a hegyek-dombok szép lassan eltûntek, s egy tipikus alföldi túra lett a vége. Maga a táj talán nem minden idõk legszebb teljesítménytúra útvonala, de itt nem is ez a lényeg, hanem az, hogy végiggyalogoljuk a majd 250 km hosszú Pest megyei piros jelzést, vagy most legalábbis annak az egy ötödét. Ugyanakkor azt sem mondhatnám, hogy az útvonal kifejezetten szûkölködik érdekességekben, mert a Fenyves hegyrõl a Dunára nyíló panoráma, a Gyadai tanösvény ártér feletti gerendaútja vagy éppen az ország legnagyobb piros jelzése mind-mind olyan érdekességek, amelyeket bármikor bárkinek nyugodtan merek ajánlani, hogy egy kirándulás során keresse fel!

A túra -jó értelemben véve- puritán volt: minden nagyon látványos külsõségtõl mentes, de ugyanakkor nagyon jól megszervezett, nem volt nagy felhajtás, de aminek ott kellett lennie, az ott is volt, méghozzá minden a helyén! Az itiner igényes, akárcsak a PMP igazolófüzet, a kettõ együtt pedig tökéletes útitársnak bizonyult, térképpel, leírással…szóval kifogástalan!

Talán csak útviszonyok nem voltak tökéletesek, az elõzõ napok kiadós esõzései ugyanis nem múltak el nyomtalanul, az út -fõleg a börzsönyi szakaszon- ragacsos is és csúszós is volt egyszerre. Ahogy kiértünk az erdõbõl, a kevésbé árnyékvédett helyekre, ott már az útak is jobban voltak, a gyadai réten például egészen kellemes, de aztán Kosd elõtt megint csúszka és ragacs… Utána már nem volt gond a végéig, s mivel a komolyabb esõt megúsztuk, a nap végére egészen jó lett már az út is!

Egy kifejezetten klassz kis túrán vagyunk túl, s szerintem mindenki egyet ért ezzel, aki részt vett rajta! Ha tehetem, én biztosan eljövök a jövõ évire is!


Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(ahogy már utaltam rá, talán nem ez a világ legszebb teljesítménytúra-útvonala, de itt nem is ez a lényeg…)

Szervezés (szerintem): 5
(a szervezés abszolút okés, az ellenõrzõpontok ugyan néha nem teljesen ott voltak, ahova vártuk õket, hanem kicsit hamarabb vagy késõbb, de semmi gond nem volt ezzel sem)

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(az itiner igényes és szép munka, a PMP igazolófüzettel együtt tökéletes kalauz, mondjuk ha lett volna olyan, aki csak az itinerrel navigál, az talán önmagában kevés lett volna…de én ilyet nem láttam)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(korrekt ellátást kaptunk, Kosdon választható (zsíros, margarinos, lekváros) kenyérrel, Csörögön nápolyi, több helyütt víz, a célban megint kaja)

 
 
KaptárkövekTúra éve: 20092009.06.22 10:50:55
Kaptárkövek 30
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 29,5 km / 1000 m)

Kezdeném azzal, a TTT honlapon 29,5 km-nek volt meghirdetve a táv, a szervezõ egyesület honlapján kereken 31-nek, én a célba érkezvén 33,4-et mértem… Szóval nem tudom pontosan mennyi, mondjuk azt, hogy 30 körüli. :-)

Elsõ ránézésre kicsit szokatlannak találtam, hogy a túra Eger kellõs közepérõl indul, mert attól tartottam, hogy vagy egy óráig csak gyalogolunk majd kifelé a városból, mire végre kiérünk. Nos -nem akarnék a dolgok elébe vágni-, de ez a félelmem alaptalannak bizonyult, a belvárosi indulás egyik kézzel fogható hátrányát viszont még az indulás elõtt megtapasztalhattam: ha a kocsit a rajtnál hagytam volna, máris a túra nevezési díjának kereken 3-szorosát szórhattam volna be a parkolóautomatába! Szerencsére a jó indulatú helyi túratársak nekem is jelezték, hogy az Agria Park nagyon közel van és annak díjtalan a parkolója, így én is inkább átautóztam oda, majd visszasétáltam a rajthoz…

Mint már utaltam rá, tartottam attól, hogy a belvárosi indulás miatt egy nagyon hosszú egri sétával indul majd a túra, de a szervezõk dicséretére váljon, nagyon rövid idõ alatt kivezették a túrázókat Egerbõl, szinte meg is lepõdtem, hogy a belváros közepétõl alig 1,5 kilométer után már csak fák, bokrok és szõlõk között gyalogoltam és egri panorámában gyönyörködhettem…

Hat kilométer után értem el az elsõ ellenõrzõponthoz, amely a Nyerges-hegy jelzett utaktól távol esõ részén volt, de a szalagozást én kifogástalannak találtam. Az ellenõrzõponttól -a leírás szerint- jó kilátás nyílik a Mész-hegyi kaptárkövekre, így nagy izgalommal vártam, hogy odaérjek, de aztán a várakozásom kis csalódásba fordult, mert a Nyerges-hegyrõl csak annyit láttam, hogy a távolban van egy, a fák által elég sûrûn benõtt kõ, hogy egészen tárgyilagos legyek, sokat nem lehetett látni belõle… Ez lett volna a túra elsõ kaptárköve…
Kis kitérõvel elvileg közelebb is mehettem volna hozzá (kb. 1 km-es kitérõ lett volna), de mivel a túra útvonala nem érintette, gondoltam, biztos nem éri meg a kitérõt, s biztosan lesz még késõbb egy sokkal jobb másik…

A Nyerges-hegy után az út a via ad Szomolya történelmi útján, egy nagyon érdekes és néhol látványos mélyúton folytatódott tovább (egyes helyeken szinte ember magasságú „falak” között halad az út), majd kiértem egy meseszép fennsíkra, ahol aztán kettévált a 30-as és 50-es útvonal.

Én folytattam az utam észak felé, ahol a térkép szerint ismét találkoznom kellett volna néhány kaptárkõvel – de hiába meresztettem a szemem, csak sûrû bozótot láttam, nem hogy a kaptárkövek, de még sima kövek sem kerültek elõ…

Síkfõkútnál van egy takaros kis tavacska, a partján frissítõ vízzel és némi kis elemózsiával várták a túrázókat a pontõrök, majd az Attila-kútat is érintve bandukoltam tovább a Vasbánya tetõ felé. Innen délnek fordulva hamar a „Kövesdi kilátónak” nevezett pihenõhelyhez értem. Én kilátót ott ugyan nem láttam, de a kilátás ettõl függetlenül is nagyon szép volt. Miután azonban már megint kezdtek gyülekezni azok a fránya sötét felhõk, nem igazán volt kedvem sokat nézegetni, hanem inkább mentem, abban reménykedve, hogy hátha megúszhatom még esõ nélkül…

A Nagy-Eged tetején már kilátó is volt, felmenni viszont igazán felesleges lett volna, mert az ellenõrzõponttól önmagában is mesés kilátás nyílik Egerre és környékére. Nem is értem minek az a kilátó… :-) 15 méterrel magasabbról mennyivel látszik mindez jobban?

A hegyrõl egy nagyon térd- és bokagyilkos, köves út vezet lefelé, ezen legyalogolni nem volt egy nagy élmény, szerintem ezt a szakaszt nem csak én nem zártam a szívembe, de miután Egerbe szerettem volna jutni, hát muszáj volt leküzdeni… :-)

A célban igényes kitûzõ és oklevél, meg egy nagy adag prospektus várt, az összes Eger környéki kaptárkõrõl külön-külön kaptam prosit. Klassz, fõleg mert a túra alatt egyetlen kaptárkövet sem láttam közelrõl, így legalább képen… :-)

Összességében azt tudom mondani errõl a túráról, hogy a szervezés rendben volt, az ellátás sem igazán kifogásolható, amivel viszont nehezen tudok megbékülni az az, hogy a „Kaptárkövek” nevû túrán kaptárkövet egy darabot sem láttam! Egyet se! (na jó, azt a távolit leszámítva, ami állítólag az volt, de nem lehetett látni belõle szinte semmit) Ezzel a túrával tényleg minden rendben van, a Bükk mindig gyönyörû, csak én azért kaptam kedvet ehhez a túrához, mert kaptárköveket még sohasem láttam, érdekesnek tûntek, s gondoltam, ha megnézhetem a köveket és még túrázhatok is közben, az úgy nekem tökéletes… Hát biztos az is lett volna… :-)

Adalék: csakis azért, hogy a túra során kialakult kaptárkõ-éhségemet csillapítsam, a túra végeztével autóval átmentem Szomolyára és csak azért is megnéztem a kaptárköveket! :-) Ne már úgy menjek haza, hogy nem láttam egyet se... Szóval így már mondhatom, hogy a kaptárkövek nagyon érdekesek, érdemes megnézni õket! Túra közben is érdekesek lettek volna! :-)

Javaslatom a szervezõknek: a 30-as túrát jövõre úgy vezessék, hogy az érintsen kaptárkövet vagy ha ez nem megy, akkor nevezzék máshogy! Javaslatom a túrázóknak: ezen a túrán az 50-es távra menjenek, a túrabeszámolókat olvasva az az, amiért érdemes erre a túrára elmenni!


Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(a Bükkben nagyon könnyû jó túrát szervezni, mert bármerre is megy az ember, mindenütt nagyon szép tájakon vezet az út, a kaptárkövek hiányát viszont én nem igazán tudom elnézni…az útvonalvezetés ezért csak 3, így jön ki összesítve a 4)

Szervezés (szerintem): 4,5
(a szervezés egy nagyon korrekt 4,5-es, nem igazán tudnék belekötni és nem is akarok, ez rendben volt)

Itiner/útleírás (szerintem): 4
(az itiner egyszerû, fénymásolt, de igényes, egy térképvázlatnak azért szerintem sokan hasznát vették volna, ha lett volna benne, s némi kis információ az útba esõ dolgokról (például a kaptárkövekrõl, hogy hol kell keresni õket) is hasznos lett volna, de magát az útleírást én jól követhetõnek találtam)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4,5
(e téren sem lehet panasz, nem volt magas a nevezési díj, minden olyan dolgot megkaptuk érte, ami elvárható)

 
 
KörösTúra éve: 20092009.06.08 10:37:27
Kõrös 50
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 52,8 km / 0 m)

Kezdem egybõl az összefoglalással: hát ez nem egy olyan teljesítménytúra, mint a többi, az egészen biztos!

Mielõtt rászántam magam, hogy nekivágjak, olvasgattam itt a beszámolókat, meg próbáltam innen-onnan tájékozódni a „kibírhatósága” tekintetében, s elég vegyes volt a kép! Az alföldi túrákban eleve van egy különleges „gyilkos” hajlam, de a Kõrös 50-nek még ezek között is elég ütõs a híre… :-) Utólag mondhatom: nem alaptalanul! Ha valaki utánaolvas, kereken húsz kilométernyi gátról, nyílegyenes, monoton utakról szólnak a hírek, s még a rendezõk honlapja is tárgyilagosan kitér arra, hogy itt bizony vannak kissé kevésbé eseménydús szakaszok is… Ezek után azt hiszem nem lehetnek illúziói annak, aki mégis nekivág! :-)

Mi megtettük! Kora reggel vágtunk neki Mezõberénybõl a távnak, éjszaka elég rendes mennyiségû esõ esett, s reggel is olyan „esik is meg nem is” idõ volt. A fû ennek megfelelõen vizes volt, a nem bakancsban indulók az elsõ fél óra után belátták, hogy nem igazán jó döntést hoztak… Mezõberénybõl hamar kiértünk, elhaladtunk a madármegfigyelõ állomás és pár, békésen legelészõ szarvasmarha mellett, majd kezdõdtek a megpróbáltatások…

A kora reggeli, páradús levegõben átvágtunk egy szép réten, aztán a Kõrös felé fordultunk egy csatorna mellett haladva, egy olyan úton, ami ránézésre nagyon jól járhatónak tûnt, de pár lépés után nyilvánvalóvá vált, hogy egy vizuális illúzió áldozatai lettünk. Az út felsõ rétege ugyanis teljesen fel volt ázva, minden egyes lépésnél érezhetõen nehezebb lett a bakancs, pár méter után már vagy egy kilónyi sarat cipeltünk a bakancson, s amikor saját tömegétõl leesett egy nagy darab sár, máris ragadt fel a cipõ talpára a következõ dózis…

S hogy a sors tovább színesítse a kora hajnali képet, elõkerültek az extra méretû szúnyogok is (normál szúnyog szorozva 1,3-mal), amelyek szemmel láthatóan most fejezhettek be valamiféle szúnyog-ramadánt, s valamilyen oknál fogva folyamatosan engem néztek ki maguknak… Szóval ilyen idilli körülmények között érkeztünk meg a Boldishátra, az elsõ ellenõrzõpontra, ahol egy kedves idõs bácsi és néni volt a pontõr. A bácsi megkérdezte tõlünk, hogy „nagyon ragadt-e az út idefelé, csak mert hogy így esõ után szokott”, s miután heves bólogatásba kezdtünk, máris kedvet csinált nekünk a további úthoz azzal, hogy folytatta: „akkor a gát is ugyanilyen lesz”…

Klassz! :-) Sajnos nem is tévedett… Nekivágtunk az elõttünk álló, vagy húsz kilométernyi gátnak, s sajnos száz méternyi beton után elértük azon részét, amirõl a bácsi beszélt: a ragacsos részt - ezen poroszkáltunk el Kõröstarcsáig! A mély talajon nem esett kifejezetten jól a járás, de ami igazén csalódást okozott az az, hogy a 3,6 kilométernyi sárdagasztás során egyetlen pillanatra sem láttuk a Kõröst, mert a gátat a folyótól egy viszonylag széles sáv és egy -egyébként szép- ártéri erdõ választja el…

Kõröstarcsán átkeltünk a hídon, s itt, 9,5 km után láttuk elõször a folyót! Az út a híd túlsó felén folytatódott tovább, mily meglepõ, a gáton… Szerencsére ez a gát keményebb „borítású volt”, s még a már elég kitartóan rákezdõ esõ sem tudta rosszul járhatóvá tenni, itt legalább jól lehetett haladni. Sajnos a folyót errõl a gátról is csak elvétve lehetett látni, egészen konkrétan egy olyan helyre emlékszem, ahol jó rálátás volt a Kõrösre…

Majd’ 17 km-nél értük el a 0. folyamkilométernél lévõ ellenõrzõpontot, amit nagyon vártam, mert itt találkozik a Sebes-Kõrös a Kettõs-Kõrössel, s gondoltam, hogy ez szép hely lesz. Hát ebbõl sem láttam semmit, a széles ártéri erdõsáv megint közbeszólt! Érdeklõdtem a pontõröknél, hogy lehet-e valamit látni a két folyó találkozásából, ha kicsit letérek az útról, de a válaszuk nem volt igazán serkentõ… Azt mondjuk kifejezetten nem mondták, hogy reménytelen, de nem igazán ajánlották, hogy nekivágjak az ártéri erdõnek, így ezt is bebuktam…

De legalább közben elállt az esõ! Ez is valami kis pozitív… A Sebes-Kõrös gátján folytattuk az utat, még vagy 8-9 kilométer volt hátra a 20 km-es gátas dózisból Újladányig. Sajnos a folyót errõl a gátról is csak elvétve láttam, pedig egy helyütt, ahol egy vízvezeték miatt kivágták az ártéri erdõt, még a partra is lementem, de a sûrû növényzet miatt ott sem láttam túl sokat a folyóból…

A gátnak kétségtelenül voltak szép részei, az ártéri erdõ néhol nagyon különleges és nagyon szép, a sok madárcsicsergés nagyon klassz, de azért 20 kilométer ebbõl nem kevés… Aki persze azt hiszi, hogy ez a húsz kilométernyi gát a túra legnehezebben elviselhetõ része és ezt leküzdve túl van a túra nehezén, az marha nagyot téved!!! :-)

Újladány nagyjából féltávnál van (itt volt egy nagy ellenõrzõpont, kajával), de ami ez után jön…hát az nagyságrendekkel borzasztóbb a gátnál!

Az ellenõrzõpont után röviddel ráfordultunk egy minimum két sávnyi széles, nyílegyenes földútra, amit az autobahn mintájára mi egymás között traktorbahn-nak neveztünk el, mert olyan széles volt, mint egy autópálya… A hivatalos neve egyébként azt hiszem Ladány-Vésztõ földút...de nem is ez a lényeg... Az út nyílegyenes és látszólag nem vezet sehova… Ameddig ellátsz, a végtelenbe vezetõ úton kívül nincs az ég adta világon semmi…de nem kicsit semmi, hanem olyan igazán nagyon semmi… Az az igazi nagyon nagy semmi…. Elnézel jobbra, de ott sincs semmi, igazán semmi… Aztán balra fordítod a fejed, de ott sincs semmi… Mindenütt a semmi… Aztán mész ezen az úton, s közben sem történik semmi… Eltelik fél óra, a táj fikarcnyit sem változik, mintha nem is haladtál volna… Illetve: visszanézel magad mögé, s akkor jössz rá, hogy mégiscsak haladtál, mert most már mögötted sincs semmi… Itt tényleg megtapasztalhatod, hogy milyen az, amikor valaki a semmibõl jön és a semmibe tart!

Na ezen az úton kell végigügetni vagy 6,5 kilométert, úgy 2-3 kilométerenként van egy 15-20 fokos kanyar vagy nevezzük inkább görbületnek, de ezen az úton ez az egyetlen dolog, amit várhatsz vagy lebeghet a szemed elõtt célként, hogy elérd…. Sehol egy fa vagy bármi, ami kilógna a tájból, a legközelebbi fák olyan távolságra vannak, hogy a távoli horizonton már kéknek látszódnak… A közelben semmi…
Igazi nagy megkönnyebbülés, mikor a traktorbahn véget ér, egy éles jobb kanyarral át kell vágni egy gabonatáblán, ami nem túl jól járható, de bizonyos körülmények között már ennek is lehet örülni… Aztán fák (!!!) között jutunk el Fáspusztáig, ahonnan aztán újabb hihetetlenül „izgalmas” szakaszon, egy vagy másfél kilométerenként egy pici töréssel színesített, de egyébként tökegyenes betonúton jutunk el Bélmegyerig.

A faluban jó az ellenõrzõpont, kell is a frissítés, mert a magunk mögött hagyott szakasz nem csak a lábat, a fejet is megviseli…. Bélmegyert a változatosság kedvéért a fõúton hagyjuk magunk mögött, ismét 3,5 kilométertömény izgalom és változatosság…aztán letérünk egy földútra, amin néhol már ligetes erdõkkel, csatornákkal is találkozunk, aztán vissza a Bélmegyer-Mezõberény mûútra, ezen még egy másfél kilométer és elérjük a nagyon várt Kõrös-hídat.

A hídfõnél az ellenõrzõpontnál megint kedves vendéglátás vár bennünket, házi készítésû kompóttal és saját készítésû süteményekkel kínálnak, meg persze a sokkal fontosabb vízzel… Azért a sütit meg a kompótot is bûn lenne kihagyni, a többség nem is teszi, de a hátralévõ szûk öt kilométer mielõbbi leküzdése is csábító már, úgyhogy sokat nem idõzünk… A hídon átkelve még teszünk egy rövidke kitérõt a Laposi kertek felé, itt még kapunk az utolsó pecsét mellé egy csokit, aztán hagyon hamar Mezõberénybe érünk, a cél most tényleg igazi megváltás…

Összefoglalásul azt tudom mondani, amivel már az elején is kezdtem: ez nem egy olyan teljesítménytúra, mint a többi, az egészen biztos! A teljesítménytúrák többsége egy teljesítményTÚRA, ahol a túrán van a hangsúly, ez pedig egy TELJESÍTMÉNYtúra!

Önmagában ezen az útvonalon a Kõrösök menti tájon kívül konkrét látnivaló nem igazán van, ami meg lenne, azt nem lehet látni: a Kõrösöket szinte csak a hidakról meg a 20 km-nyi gáton vagy 2-3 helyen, többnyire két fa között benézve, a két Kõrös találkozását sajnos sehonnan, a Fáspusztánál útba esõ Wenckheim kastély pedig úgy láttam már le van zárva…

Ez a túra abban más, mint a többi, hogy nem csak lábbal, hanem fejben is le kell küzdeni! A gát néhol tényleg szép, de azért 20 km nem mazsola belõle, a Traktorbahn pedig nagyon brutálisan impulzusmentes…az ember úgy érzi magát, mintha valahol a semmi közepén lenne, s hiába tapossa az utat, annak nagyon nem látszódik a vége, csak az az érzése fokózódik, hogy egyre mélyebben bekerül a semmi közepébe... aztán amikor mégis túljut rajta, hamarosan kezdõdik ugyanaz a feeling mûútban…ilyen útvonalon lenyomni egy nagyon bõ ötvenest (55 km-nél értünk célba), na hát ehhez nem csak láb kell...

A szervezés viszont nagyon jó, az ellátás korrekt, a pontõrök mindenütt kedvesek, a házi süti, a házi kompót nagyon kedves gesztusok, a célban a gulyásleves is nagyon ott van!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 2,95
(az útvonal a gátig 4,5, magának a gátnak megvan a maga monotonitása, de megvannak a szépségei is, a monotonitása csak a 20 km-nyi hossza miatt dominál, így 3,75, az Újladány utáni második 25 km viszont nagyon száraz, nagyon nehezen emészthetõ és nagyon impulzusmentes, talán azzal sem túloznék, ha azt mondanám, hogy kifejezetten unalmas...arra 2-õt adnék, így összesen a második 25 km miatt sajnos 3 alatt...)

Szervezés (szerintem): 5
(a szervezés kifogástalan, a pontõrök felkészültek, szívélyesek, az ellátás korrekt, a házi kompót és a házi süti nagyon kedves, a célban a meleg gulyás is nagyon okés)

Itiner/útleírás (szerintem): 4,5
(az itiner igényes, benne van, aminek benne kell lennie, az útleírás is jól használható, viszont meggyõzõdésem, hogy az Újladány-Mélbegyer szakasz hosszabb, mint ahogy az itinerben szerepel (GPS szerint is, meg menetidõ szerint is), a Laposi kerteknél meg késõbb volt az EP, mint ahogy a leírásban szerepelt, már kezdtük azt hinni, hogy elvétettük)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(ez egész egyszerûen kitûnõ)

 
 
Egri BükkTúra éve: 20092009.06.03 08:55:57
Egri Bükk 30
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 30,8 km / 1170 m)

Sokáig kacérkodtunk az Egri Bükk 50-es távjával, de aztán mindenféle körülmények miatt végül a 30-as mellett döntöttünk. Talán nem is rosszul, mert hazafele az autópályán valami irdatlan nagy esõ esett – ha az 50-est választottuk volna, lehet, hogy nem az autópályán ért volna minket…
Mostanában annyiszor eláztunk már, hogy egy újabb elázás elmulasztása már nem igazán ébreszt bennem bármi sajnálatot… Szóval jó is volt ez a kis harmincas! :-)

Az út húzós emelkedõvel indult – de ezt a tapasztalatait már elõttem monitorra vetõ túratárs már nagyon jól érzékeltette. A túra amúgy sem szûkölködött jó kis emelkedõkben, bár olyan igazán húzós csak az eleje meg a Hárs-kút után, a Malom-hegy oldala volt, fõleg ez utóbbi után esett jól a hideg Cola, de amúgy az egész út olyan kis csalóka volt, különösebb emelkedõk nélkül is folyamatosan osontunk felfelé – nem véletlen az 1000 méter feletti szintkülönbség! Amit szép lassan „összegyûjtögettünk”, azt aztán viszonylag rövid távon leadtuk, a Toldi kaputól a Stimecz házig néhol bizony elég meredek lejtõk következtek, amit én személy szerint sokkal kevésbé szeretek, mint az ugyanolyan emelkedõket…

A Stimecz-háztól Felsõtárkányig tartó 6 kilométernyi kisvasútsín-útról már olvastam a korábbi leírásokban, így elõre felkészítettem magam fejben, s nem számítottam túl sok jóra… De tulajdonképpen –a kellõ pszichikai felkészítés birtokában- már kellemesen csalódtam, mert egyrészt nem kellett mindvégig a vasút nyomvonalán menni, másrészt a sínek között szerencsére nem a szokványos vasútkövek vannak, hanem többnyire apró kavics, ami sokkal jobban járható, mint azok a sokak által méltán utált vasúti töltéskövek. Na jó, azt nem állítom, hogy ez egy imádnivaló szakasz, de korántsem olyan borzasztó, amilyennek az alapján, hogy „a síneken kell menni” sejtenénk… Viszonylag jól járható, s szerencsére csak a felét kell a síneken lenyomni, s még ott is van néha út a sín mellett… :-)
Kibírható!

Összességében azt mondanám, hogy az Egri Bükk egy jó kis túra, lelkiismeretes rendezéssel, kedves pontõrökkel, jó ellátással. Az itinerben minden benne van, aminek egy itinerben benne kell lennie, de a térkép az sajnos nem sokra való és maga az itiner kinézete….Az oké, hogy fénymásolat, de miért legalább hatodik generációs???? Az itiner teljesen profi lehetne, mert mondom, minden benne van, aminek ott kell lennie, látszik, hogy aki csinálta, az érti a dolgát, csak ez a design….mert ez így nagyon puritán, s akkor most nagyon szépen fogalmaztam… :-)
A fémjelvény viszont nagyon klassz cucc!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4,5
(nekem a Bükk valahogy mindig tetszik…na jó, a kisvasút-sín annyira talán nem, de maga az útvonal szerintem nagyon szép)

Szervezés (szerintem): 5
(a szervezésre nem lehet semmi panasz, a pontõrök kedvesek, az ellátás korrekt)

Itiner/útleírás (szerintem): 3,75
(az itiner tartalmilag 4,5, azért nem 5, mert nekem még egy normális térkép hiányzik belõle, a kinézeten viszont lehetne csavarni, az 3)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(szerintem ez teljesen rendben volt, soha rosszabb ár-érték arányú túrát senkinek)

 
 
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20092009.05.25 10:41:30
Kinizsi 40
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 38,0 km / 1080 m)

Mit lehet írni egy Kinizsi 40-rõl? Evidencia, hogy ezen a túrán minden a 100-as távról szól, s ez valahol így is van rendjén! De talán a legjellemzõbb a Kinizsi 40-re, az éppen ez: mindvégig úgy érzi az ember, hogy ezen a túrán azért igazán csak a 100-as táv számít, a 40-es meg a 25-ös csak úgy van…

De kezdjük az elején: a rajtban irtózatos nagy a tömeg! Elõzetesen nevezni csak a 100-asra lehet (nem tudom miért), így a nevezésnek helyet adó iskola elõtt bõven vagy 100 méteres (nem túlzás) a sor, de nem ám kígyózva, hanem több emberes oszlopban… A rendezõk becsületére váljon, a sor folyamatosan, s tulajdonképpen gyorsan halad, persze azért a várakozás törvényszerû…

A nevezés is profi, viszont az együtt indulóknak létszámtól függetlenül egy itinert adnak, ami hihetetlenül pitiáner, gagyi és szarrágó dolog! Egyébként a tényekhez tartozik, hogy valóban elég egy is, de akárhányan is indulunk együtt, ugyanazt a díjat fizetjük, szóval szerintem alap, hogy ugyanazért a díjért ugyanaz a szolgáltatás jár!
Ha egyébként mondjuk véges a készlet és ezért megkérdezik, hogy elmennénk-e többen eggyel, az abszolút rendben, szerintem a válasz is „igen, hát persze” lenne, de ez az opció itt egyszerûen nem létezik. Egyet adnak. Ez gagyi és pitiáner dolog.

Egyébként ehhez a túrához amúgy egy itiner se kell. Meg térkép se, meg semmi ilyesmi. Itt nem lehet eltévedni: csak menni kell a többiek után!

Magáról a túráról sokat nem érdemes írnom, a túrára úgysem az útvonal szépsége a legjellemzõbb, hanem a hatalmas tömeg, amely végeláthatatlan sorokban menetel fel a hegyre, messzirõl úgy néz ki, mintha egy vonuló sereget látnánk…

Az elsõ 15-20 kilométer gyakorlatilag teljesen élvezhetetlen, egymás hegyén-hátán az emberek a felfelé tartó, többnyire egyembernyi szélességû ösvényen. Az idõ gyorsan telik, mert mindvégig arra kell figyelni, hogy mikor melyik oldalról elõz meg valaki téged illetve te mikor és melyik oldalon tudnád megelõzni az elõtted lévõt. A nagykörúti emberáradatot megszégyenítõ tömegjelenetek alakulnak ki itt-ott, az elsõ hegytetõre érve pedig éppen olyan a feeling, mintha a 6-os villamos Nyugati téri megállójába érnél!

Nem csodálom, hogy az ellenõrzõpontot nem ide, hanem kicsit odébb tették, a tetõn gyakorlatilag kezelhetetlen lenne a helyzet… Érdekes módon a tetõ után röviddel következõ pecsételés gyorsan megy, bár a pontõr teljesen faarccal úgy nyomja a pecséteket, mint a gép…

Az út hasonló stílusban folytatódik tovább, annyi pozitívummal, hogy az út kiszélesedik, így már többen elférnek egymás mellett, ezzel a tumultus mérséklõdik, a nagykörúti feeling picit csökken…

A Pilis nyeregre való felkapaszkodás aztán végképp megmenti a túrát a totális tömegkáosztól, a hosszú emelkedõ ugyanis szépen széthúzza a mezõnyt, a gyorsabbak elszaladnak, a lassabbak lemaradnak, mire a nyereghez érünk, már nem lihegnek egymás sarkában az emberek, itt már olyan 20-30 méteres távok is kialakulnak a túrázók között, néha már levegõt is lehet venni anélkül, hogy valakinek a fülébe lihegnék...

A túra „fõ” ellenõrzõpontjánál, a Pilis nyeregnél valóságos sátortábor várja az érkezõket, az út mentén pedig már felbukkannak a Kinizsi túrás beszámolókban oly sokszor emlegetett, lábukat fájlaló, fetrengõ emberek… Holott még csak 25 km-nél járunk…
Elgondolkodom, hogy aki már itt halálán van, mégis miféle nagyságú önbizalommal rendelkezhet, ha elindul ezen a túrán??? Bár lehet, hogy ezt már nem önbizalomnak hívják, hanem valami másnak… :-)

Az ellenõrzõpontnál külön pecsételik a 100-asokat, meg a kisebb távokat, itt is gyorsan, gördülékenyen megy a dolog… A büfé külön sátorban van, van itt minden, de semmit nem adnak csak úgy, mindenért fizetni kell…úgyhogy lépünk tovább. A pontot a másik oldalon elhagyva megint fetrengõ, lábukat fájlaló emberek övezik az utat, esküszöm, én ezt nem értem… Kicsit olyan mint egy csatamezõ az ütközet után, mindenütt sérültek... :-)

A Pilis nyereg után viszonylag unalmas szakaszon caflatunk, mély keréknyomok nehezítik a járást, de legalább már olyan emberléptékû a helyzet, mindig mennek ugyan elõttünk is, meg utánunk is, de már szépen, normálisan eloszlik a tömeg.

A Kétágú-hegyen a kis távnak megint ellenõrzõpont van, a 100-asok mennek tovább, mi letérünk egy rövidke kitérõ erejéig. A ponton kérdezem a zokniban ücsörgõ lányt, lesz-e még ellenõrzõpont a célig, a válasz „Fogalmam sincs” vagy valami hasonló…. Kösz, akko’ errõl ennyit…

A hegyeket magunk mögött hagyva leereszkedünk Kesztölcre, ahol az útba esõ sörözõ szó szerint kitelepült az utcára és ott mûködött, de mi nem álltunk meg a sörözgetõ tömegben, hanem mentünk tovább. Nagyon tetszett, hogy az utcákon több helyütt is vizet kínáltak a helyi emberek, volt, ahol slagokat tettek ki a ház elé, amibõl folyamatosan folyt a hideg víz, meg olyat is láttam, hogy ki volt írva, „Ha vízet kérsz, csengess!”
Ez nagyon kedves a kesztölciektõl – az összes túrázó nevében köszönöm!

Kesztölcrõl már csak egy ugrás Dorog, a 40-es cél, igaz, hogy azt olyan jó laza, puha, homokos, poros úton kell megtenni, de az már igazán nem tudja elvenni az ember kedvét pár kilométerrel a cél elõtt…

Az érkeztetésnél megint volt egy kis sorban állás, de az nem volt olyan veszélyes, a végén pedig mindenki kapott egy italjegyet, amiért a sörözõ udvarán választás szerint egy üdítõt vagy sört adtak – jó hideget!

A túráról sajnos nem a kevélyi vagy a pilisi panoráma, hanem leginkább a néhol tényleg elviselhetetlen tömeg maradt meg bennem benyomásként, az elsõ 15-20 kilométer szó szerint élvezhetetlen volt. A Pilis nyereg után normalizálódott a helyzet, de akkor már csak alig több, mint 10 kilométer volt hátra…

Ez a túra egyértelmûen a 100-asokról szól, az volt az érzésem, hogy ez a 40-es meg a 25-ös csak azért van, hogy a szervezõk minél nagyobb létszámot tudjanak megmozgatni. Ha igazából más is számítana, akkor minimum széthúznák az indulási idõt (miért kell 2000 embert 1 és háromnegyed órán belül indítani???), adnának elõnevezési lehetõséget a kisebb távokra is, vagy úgy szerveznék az egészet, hogy ezt az állapotot mérsékeljék…

Ez igazából nem egy túra, a túrázáshoz így ilyen formában ennek nem sok köze van, itt a táj senkit nem érdekel.
Ez egy 100 km-es teljesítménypróba.
Hozzáteszem: minden tiszteletem és elismerésem a teljesítõinek!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 3,5
(érzõdik, látszik ezen az útvonalon, hogy ez nem egy önálló túra, hanem egy résztáv, de a Kevély vagy a Pilis által nyújtott panoráma azért csodaszép, az útvonal 4-es. A feeling? Hát az elsõ harmad egy 2-es, a második egy 3-as, a harmadik egy 4-es…)

Szervezés (szerintem): 4,5
(a szervezésre nem lehet panasz, amit azért kicsit én személy szerint nehezményezek, az pontõrök „faarca” és néhol tájékozatlansága)

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(az itiner abszolút rendben, szép, igényes és hasznos is)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4,5
(a 40-es túra részvételi díja abszolút méltányos volt, igaz, hozzá az ellátás is meglehetõsen szerény, útközben konkrétan semmi, a célban egy ital…de ennyiért ez nagyjából szerintem rendben is van, az ellenõrzõponton azért egy pohár víz mondjuk még beleférhetett volna…)

 
 
Őrség (- Vendvidék) 75/50/30Túra éve: 20092009.05.19 09:31:36
Õrség 50
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 52,9 km / 713 m)

Mivel az idei Õrség túrákról Stalker, Kerek Repkény és Antinavi túratársaknak hála már abszolút korrekt leírások váltak közkincsé itt az oldalon, én nem szeretném egy újabbal gyarapítani, hiszen az elõttem már megnyilatkozók is tökéletesen leírták a lényeget: az Õrség gyönyörû!

Aki –hozzám hasonlóan- eddig még sohasem járt ott igazán, az talán –hozzám hasonlóan- eleinte kicsit csodálkozik, hogy akik jártak arra és jól ismerik azt a vidéket, miért is pont ezt a kis szegletet tartják hazánk egyik legszebb vidékének… Nekik azt javaslom, hogy –hozzám hasonlóan- szánják rá magukat erre a túrára, s garantált, hogy –hozzám hasonlóan- hamar meg fogják érteni, hogy amit az Õrségrõl mondanak, az bizony nem túlzás!
Ez a vidék valóban egy kis csoda az ország egyik eldugott csücskében - itt valahogy minden más, mint az országban bárhol másutt, itt még a fû is zöldebb meg az ég is kékebb! :-)

Aki végigjárja ezt az 50 kilométeres túrát, az olyan helyekre juthat el, amilyenhez foghatóak másutt nincsenek, higgyétek el, az Õrségben olyan tájakon túrázhat az ember, amelyekrõl korábban azt hitte, hogy azok csak a tévében vannak, és olyan világba csöppenhet, amelyre ezen kívül nem sok helyütt van lehetõség! Az út végig nagyon változatos, minden egyes kilométere egy gyökeresen más világ, visszagondolva arra a sok mindenre, amit láttam, valahogy olyan érzésem van, mintha nem is egy, hanem több túra útvonalát jártam volna végig ezen a hétvégén, mert annyi teljesen különbözõ, de kivétel nélkül meseszép tájat láttam!

Már maguk az õrségi kistelepülések is hordoznak magukban egyfajta különleges bájt, sõt, Õriszentpéter is egy nagyon érdekes hely, de a Pityerszer, a védett lucfenyves a hatalmas fákkal, a tipikus õrségi rétek…hát azok mind-mind lenyûgõzõek!

Ez a túra a teljesítménytúrák között egy más dimenzió, s ez nem csak a csodaszép õrségi tájnak köszönhetõ, hanem nem kis mértékben annak is, hogy a szervezés a tájhoz méltó színvonalú: egész egyszerûen tökéletes!

Stalker túratárs az elõzõ hozzászólásban nemes egyszerûséggel ragadta meg a lényeget: „a túra nagyon jól szervezett, látszik hogy profik rendezték.”
Hát ez valóban így van! A szervezés osztályon felüli volt, minden tökéletesen a helyén!

Az itiner például egy A5-ös kis füzetke volt, színes, minden igényt kielégítõ színvonalú, benne egy kifogástalan, szétnyitható térkép korrekt szint- és távadatokkal, a nem jelzett szlovéniai szakaszra külön útleírással, az érintett településekrõl rövid ismertetõvel, s még a tavalyi teljesítõk névsora is „befért”… Egyszerûen minden olyan információ benne volt, ami egy teljesítménytúrán az embernek „kelleni” szokott!

Külön ki kell emelnem az ellenõrzõpontok bélyegzõit, amelyek mindenütt az adott pont nevezetességét ábrázolták, s amelyeket a pontõrök mindig a térképen az adott pont mellé tettek, mindig gondosan ügyelve arra, hogy a bélyegzõ pontosan a számára kihagyott fehér részre kerüljön. Az egész itiner nagyon igényes és nagyon színvonalas munka, nyugodtan mondhatom, hogy példaértékû! Az itiner már magában is szép emlék errõl a túráról, de az összes bélyegzõt begyûjtve szinte olyan, mint egy kis õrségi képeskönyv!

Az ellenõrzõpontok mindenütt könnyen fellelhetõek voltak, szinte mindenütt kaptunk valami kis apróságot, ahol pedig frissítõpont volt, ott mindenkinek jutott bõségesen a sok-sok földi jóból! A farkasfai „italjegy” is nagyon kedves dolog volt, de a kenyér sem az a teszkós fajta volt, hanem igazi finom, puhabelû kenyér, rendesen megkenve vajjal… Ja! S a paprikával és uborkával "higított" hagyma is nagyon finom volt!

Nem ragozom: ez a túra egész egyszerûen kifogástalan volt, köszönet érte mindenkinek, aki az elõkészítésében, a szervezésében és a lebonyolításában részt vett! Ez egy nagyon színvonalas, minõségi teljesítménytúra volt, egy külön szint, örülök, hogy részt vehettem rajta!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 5
(az Õrség nagyon szép – a túra útvonala pedig mindezt tökéletesen megmutatja)

Szervezés (szerintem): 5
(a jelzett utakon a jelzések tökéletesen követhetõek, a jelzetlen utakon az alkalmi irányjelzés kifogástalan (még útvonal leírás nélkül is kifogástalan lett volna), az ellátás nagyon korrekt, a pontõrök kedvesek, segítõkészek, barátságosak, a szervezés minden szempontból profi és igényes, szóval az „érdemjegy” csakis ötös lehet)

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(az itinerrõl már véleményt alkottam fentebb: abszolút minõségi munka! A jelzések és a leírás szintén tökéletes!)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(a „minõségi” a legjobb jelzõ a túra jellemzésére, hiszen a túra minden elemében az átlagnál magasabb színvonalú volt, az elláts tekintetében is)


 
 
Dolina túrákTúra éve: 20092009.05.11 12:42:45
Dolina 50
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 43,3 km / 250 m)

A maga 250 méteres szintemelkedésével és alig több mint 43 kilométeres távjával elsõ ránézésre igazán „kellemes kis ötvenes”-nek tûnik a Dolina 50, úgyhogy hamar eldöntöttük, hogy ezen a kánikulaira prognosztizált hétvégén itt próbálkozunk a teljesítménytúrázás okozta kihívások leküzdésével. A túra iránti szimpátiát tovább fokozta, hogy a szervezõk az indulást is csak 7 órára hirdették meg, s mivel Albertirsa igazán nem nagy távolság Budapesttõl, még csak nagyon korán sem kellett indulni ahhoz, hogy a rajtot még az iskolások várható rohama elõtt magunk mögött tudjuk.

A rajt a meghirdetett infóval ellentétben nem a pályaudvaron, hanem az ahhoz nagyon közeli Szittyó étterem udvarán volt, de egyszerûen csak a zizergést követve nem volt nehéz megtalálni. A szükségszerû adminisztrációs feladatokat gyorsan, zökkenõk nélkül letudtuk (szeretem az olyan túrákat, ahol az egyes távokat külön-külön asztalkáknál indítják), majd nekivágtunk a „szûk” ötvenesnek.

A rajt után Albertirsa néhány látnivalóját érintve az utcákon kanyarogtunk egy keveset, majd nagyon hamar a város szélén lévõ horgásztóhoz érkeztünk. Nagyon rendezett, nagyon szép kis tavacska ez, a túrázók pechjére sajnos éppen horgászversenyre készülõdtek a pecások… Mindez azért fontos, mert -gondolom a túra szervezõi nem akartak konfliktusba kerülni a pecások szervezõivel- emiatt az elragadó tó melletti útról egy pocsékul járható csapásra „terelték” a túra résztvevõit – persze a többség hamar rájött, hogy a tó mellett sokkal szebb, jobb és ráadásul mindkét út ugyanoda vezet… :-)

Sajnos (vagy szerencsére?) a tó kicsi, így akik maradtak a bokaszaggató szakaszon, azok sem szenvedtek túl sokáig, mert a tó végén a két út egybeért, ahol aztán némi kis „mocsaras rész” színesítette a túrát. Ezen az igazán nem hétköznapi kihíváson a szervezõk által lerakott raklapokon és deszkákon küzdöttük át magunkat (érdekes volt), majd átkeltünk a 4-es fõúton és máris egy egészen más világba csöppentünk: homokos talajon, sokszor mélyen a laza homokba süppedve, klasszikusan alföldi túrákra jellemzõ tájon haladtunk tovább.

Kedves rendezõi figyelmesség, hogy valahol félúton Albertirsa és Pilis között az út mentén egy tábla figyelmeztetett a kb. 200 méteres kitérõt igénylõ látnivalóra: aki vállalta a plusz métereket, az közvetlen közelrõl láthatta a Gerje patak mentén meghúzódó elmocsarasodott területet - a fölötte átvezetõ hídról.

Pilisre beérve a Gerje forrásvidékén át vezetett az út, a község határában megbúvó kis tavacska mentén, szépen gondozott parkszerû ösvényen értük el a pilisi ellenõrzõpontnak otthont adó Csilló lovardát, ahol búrkiflivel kínáltak minden érkezõt.

Pilist hamar magunk mögött hagytuk, virágzó akácfák között, nyílegyenes szakaszokból álló úton haladtunk a „Pilisi pincék” felé, amelyek azért jó pár kilométerre van magától a községtõl. A pincék után egy rövid kitérõ erejéig letértünk a nagyon jól követhetõ S jelzésrõl, s elértük a túra legmeredekebb kaptatóját, vagy 30-40 méternyi szintkülönbséget kellett villámgyorsan leküzdenünk az „Ikerfenyõ” nevû ellenõrzõpont eléréséhez.
Húh….hú de ki is fáradtunk! :-)

A pont után visszatértünk a jó öreg sárgára, majd ezen a jelen folytattuk az utat, néhol sarjadzó gabonatáblák vagy szinte vakítóan zöldellõ rétek, másutt virágzó repcetáblák vagy éppen pipacsos mezõk között – igazi kora nyári hangulatot sugárzott a táj! A nagy, lankás tereket itt-ott megtörte néhány facsoport, kisebb erdõ, s bár még erre a szakaszra is jellemzõek voltak a hosszú egyenesek, az út egyáltalán nem volt unalmas, gyorsan fogytak a kilométerek.

A Hosszú-völgy lenyûgözött! Sajnos a fényképezõgép képtelen arra, hogy visszaadja azt a hangulatot, ahogy a zöld pázsit ringatózik a kora nyári szellõben, ahogy énekelnek a madarak, ahogy az ember arcát fújja a friss levegõ… Azért készítettem pár képet, de mindaz, amit magában a völgyben láttunk és éreztünk, az leírhatatlan és lefényképezhetetlen!
A Hosszú-völgy csuda szép hely!

Sajnos a völgy akármennyire is méltó nevéhez (hiába hosszú), egyszer csak véget ér, a völgyön átvezetõ út beér Kávára. Káván ismét egy pecsét, aztán máris tovább…

A Káva és Pánd közötti országút nem a túra fénypontja, de hát ez van, le kell tudni ezt is…. Pozitívum, hogy az út mentén végig virágzó akácfák még ezt a máskor bizonyára bántóan monoton országutat is szebbé tudták tenni egy kicsit! Az itinerben az állt, hogy az út „csekély forgalmú” – az igazság és a tárgyilagosság kedvéért azért el kell mondanom, hogy ezt a véleményt én nem osztanám…

Pándról kiérve a pándi völgyön át vezet az út, amely a 4 kilométernyi országút után nagyon kellemes helynek hat, már csak azért is, mert az ember ismét a nyugalmat sugárzó természetben érezheti magát. Ráadásul az út innen egyáltalán nem olyan, mint amilyenre az ember az Alföldön számítana (mint mondjuk az Albertirsa-Pilis szakasz, ami tipikus alföldi), sokkal inkább emlékeztet egy fennsíkra. Mindenütt erdõk, lankás rétek, az út pedig szépen hullámzik és kanyarog – de a szintemelkedés elenyészõ. Nagyon klassz vidék ez!

A Cukorsüveg-domb tetejérõl –állítólag- a kilátás is gyönyörû, de miután az ellenõrzõpont a domb lábánál volt, nem a tetején, hiába ajánlotta a nagyon kedves pontõr, hogy érdemes felmenni, a lustaság megint gyõzött! :-) Én mondjuk a szervezõk helyében nem adnék fikarcnyi esélyt sem a hasonló meditálásnak, s simán feltenném a pontot a domb tetejére, mert így szerintem mindenki kihagyja… De nem baj, én jövõre tutira felmegyek! :-)

A Cukorsüveget magunk mögött tudva a Pánd után jellemzõ tájon haladt tovább az út, csak ismételni tudom magam: a táj sokkal inkább emlékeztet egy fennsíkra, mint az Alföldre. Mindenütt erdõk, lankás rétek, az út pedig szépen hullámzik és kanyarog – de a szintemelkedés minimális! Ilyen úton érkeztünk el a Gesztenyesor nevû fordulóig, ahol egy gesztenyefákkal (mily meglepõ!!!) sûrûn övezett, kicsit nehezebben járható erdei úton jutottunk el a Hársas nevû ellenõrzõpontig.

A Hársas után továbbra is erdei utakon haladtunk, majd pár kilométer után egy szép nagy erdei tisztáson átgyalogolva jutottunk a Nyíki tanyához, ahol az ellenõrzõponton frissen sült kolbásszal várták a túrázókat! Frissen sült házikolbi mustárral és friss kenyérrel az erdõ közepén – zseniális!!!

A kolbász nagyon finom volt és valóban tök forró, de ez mégiscsak egy teljesítménytúra, úgyhogy a kolbász elfogyasztása után nem sokat idéztünk, mentünk tovább a Kisasszony-völgy felé. Ezen a szakaszon a nap már kicsit bekeményített, az egész napra ígért kánikulai meleget a Nyíki tanya elõttig többé-kevésbé megúsztuk, a Hársastól a tanyáig már tûzött a nap rendesen, de az erdõ árnyékában a meleg nem volt igazán tikkasztó, a tanya után azonban kiértünk a „pusztára”, itt aztán már tûzött a nap rendesen! A Kiasszony-völgy felé vezetõ úton végig virágzó akácfák mentén haladtunk, a virágzó fák miatt olyan volt az út, mintha egy hatalmas illatfelhõ közepén haladnánk…

A túra hátralévõ pár kilométere már ilyen tájon vezetett, egyik oldalon virágzó fák, a másik oldalon hatalmas rét vagy valamilyen mezõgazdasági terület, árnyékot már nem igen találtunk, s a homokos utak is szép fokozatosan visszatértek, ahogy közelítettünk Albertirsa felé.

Az utolsó kilométerek kapcsán mindenképpen külön említést érdemel még az Albertirsa elõtt alig másfél kilométernyire lévõ Gyurgyalagos, ami egy hatalmas lõszfal, benne sok-sok gyurgyalagok fészekkel – nagyon érdekes és különös hely! Mint a túra után már otthon megtudtam, ez egyben Európa legnagyobb gyurgyalag telepe, talán van ez ekkora érdekesség, hogy erre az itinerben külön is felhívhatták volna a túrázók figyelmét, mert megvallom õszintén, mikor odaértünk, nekem fogalmam sem volt, hogy mit látok… Most már tudom! :-)

A Gyurgyalagos után még ismét át kellet kocogni a 4-es fõúton, aztán az utolsó homoktengert leküzdve máris a strandnál lévõ célban találtuk magunkat!
A célba érkezõk a strandon megmártózhattak az irsai termálvízben is, hiszen a célba érkezést nem csak a szokásos emléklappal, kitûzõvel, zsíros kenyérrel és hûtött vízzel, hanem a fürdési lehetõséggel is honorálták. Sokan éltek is vele, mi ezt ugyan most kihagytuk, de ennek ellenére ezért is jár egy hatalmas elismerés a szervezõknek!

S ha már a szervezés… Nem kis mértékben azért választottuk ezt a túrát erre a hétvégére, mert az elõttünk hozzászólok csupa jót írtak a szervezésrõl – s én most csatlakozom hozzájuk!

A szervezés tökéletes volt! Az út végig kifogástalanul jelölt, a „necces” részeken külön ideiglenes jelzéseket tettek ki, az esetleg elvéthetõ kanyarokban pedig külön útbaigazító táblák segítették a tájékozódást. A pontokon mindenütt nagyon kedvesek, segítõkészek és udvariasak voltak a pontõrök, minden ponton kínáltak valamivel, szinte szó szerint vendégül láttak. A búrkifli klassz volt, a sült kolbász mustárral egész egyszerûen utánozhatatlan, de a többi ponton is mindig kaptunk valamit, nápolyit, cukorkát, almát….s persze a víz: szinte minden ponton fél literes hideg, palackozott (!) ásványvízzel kínáltak (bubis és mentes, még választani is lehetett!!!), ami többnyire nagyon jól esett! Azt sajnálom, hogy a túrázók egy része az üres palackoktól való megszabadulás legjobb módjának azt találja, ha eldobja út közben, ahogy kifogyott, de errõl nem a szervezõk tehetnek…

A szervezésrõl csak az abszolút elismerés hangján szólhatok, a túra minden elemén érzõdött, hogy akik szervezik ezt a túrát, nagyon a magukénak érzik, sorolhatnám a sok pozitívumot, de nagyon hosszú lenne a lista, úgyhogy inkább azt mondom: nagyon szépen köszönjük!
Ez tökéletes volt!

Azért ha már az eldobált palackokat megemlítettem, egy dolgot mégis kiemelnék: a szervezõk minden ellenõrzõponton tettek ki szemétgyûjtõ zsákokat, hogy az út közben keletkezett felesleges hulladékot ne kelljen cipelni, no meg persze elszórni se a bunkóbbjának…
Ezzel nagyon kevés túrán találkozom, pedig nagyon jó ötlet! Köszönet - ezért is!

Ez egy nagyon jó túra – szép tájjal, kitûnõ szervezéssel és igazi vendéglátással!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4,25
(az alföldi túrákkal kapcsolatos elõítéletekre alaposan rácáfol ez a túra, az útvonal és a táj is kifejezetten változatos, érdekes - a Hosszú-völgy pedig gyönyörû)

Szervezés (szerintem): 5
(az út tökéletesen követhetõ, mindenki kedves, segítõkész és figyelmes, csakis ötös lehet, ez nem is kérdés)

Itiner/útleírás (szerintem): 4,5
(miután térkép nélkül is könnyedén követhetõ volt az útvonal, az itiner kisebb jelentõséggel bírt, de azért a leírás lehetett volna kicsit részletesebb – én például örültem volna, ha az útközben érintett érdekességekre felhívja az itiner a figyelmem, ahogy ezt néhány túrán már tapasztaltam…pl a Gyurgyalagos vagy a Gerje forrása sokkal érdekesebb annál, hogy csak úgy elmenjünk mellette…)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5 (mert 6-os sajnos nem lehet, pedig megérdemelné)
(szinte minden ponton fél literes HÛTÖTT palackozott irsai víz meg korlátlan nápolyi, aztán a lovardánál a búrkifli, a tanyánál a frissen sült kolbász mustárral, de volt valahol alma is, cukorka is, a szokásos zsíros kenyér természetesen, és a célban ráadásnak még a jutalom termálfürdõ….hát mi kell még??? Ez csillagos ötös! Az oklevél szerintem kicsit „meredek” dizájn, de a kitûzõ nagyon jó, nagyon eredeti!)

 
 
Karancs-MedvesTúra éve: 20092009.05.04 11:48:11
Karancs-Medves 50
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 49,5 km / 1600 m)

Kora reggel kicsit megijesztett bennünket, hogy Bátornyterenyétõl Salgótarjánig folyamatosan szükség volt az ablaktörlõre, s a kocsiból kiszállva sem nézett ki túl jól a helyzet: az esõ bizony szép folyamatosan esett! Néha jobban rákezdett, néha abbahagyta picit, de azért szép folyamatosan esett…

A rajt Salgótarján közepén, a Mûvelõdési központ fedett elõtetõje alatt volt. A regisztrációnál kicsi zavarodottságot véltem érezni a rendezõk részérõl, bár egyrészt okos dolog, hogy minden távot külön asztalkánál indítanak, de kicsit visszás, hogy mivel korán általában csak a hosszú távokra nevezõk szoktak nagyobb számban indulni, az 50-es asztalkánál szép kis sor alakult ki, a másik kettõnél pedig békésen beszélgettek a szervezõk – az eszükbe nem jutott volna, hogy esetleg besegítsenek az 50-es rajtnál, ahol emiatt kellett várni vagy 10 percet…
Na jó, tudom, 10 perc nem a világ, csak mégis kicsit érthetetlen, mert egyáltalán nem voltunk sokan, nem volt tömeg, s nem igazán tûnt indokoltnak, hogy a rajt mégis ennyire lassú legyen...

De spongyát rá! Ha pozitívan akarnánk hozzáállni, úgy is felfoghatnánk, hogy addig sem áztunk kinn az esõben – merthogy az csak nem akart alábbhagyni… Szóval ha kicsit kellett is várni rá, azért megkaptuk az ellenõrzõlapot, egy nagyon pepec, színes, abszolút kifogástalan turistatérképet és már útnak is indultunk, egyenesen fel a Kálvária lépcsõin! A Kálvária tetejére érve vetettünk egy gyors pillantást Salgótarján „szkájlájn”-jára, aztán az út bevezetett az erdõbe, s szép kanyargós, változatos vidéken át egy óra alatt eljutottunk a Ceberna völgy bejáratához. Itt egy gyönyörû tisztás és az elsõ ellenõrzõpont is várt minket, de ami igazán örömteli volt az az, hogy az esõ is belátta, hogy a mai napon itt õt senki nem akarja, úgyhogy szép csendben visszavonult. Az ellenõrzõpontnál már sütött a nap, vagyis kezdett alakulni az az idõ, amit eleve reméltünk…

A Karancs csúcsáig vezetõ szakasz gyilkos! Bõ 2,5 kilométeren belül 410 méter szintemelkedést kell leküzdeni, s ezen belül vannak még az átlagnál meredekebb szakaszok is! Maga a kilátóhoz vezetõ szakasz már nem komoly, amolyan sétaút, na de addig... Az utolsó szakasz lehet az egyetlen oka, hogy üde arcokkal is találkozhatnak néha a pontõrök fent a Karancs csúcsán, mert ha az ellenõrzõpont nem a kilátónál, hanem közvetlenül az emelkedés végében lenne, valószínüleg kevés ember haladna tovább megállás nélkül! :-) A Karancs tetején nagyon jól esett egy frissítõ, de azt mindenki csak a saját hátizsákjából oldhatta meg – már aki készült…merthogy az ellenõrzõponton csak egy pecséthelyettesítõ bélyeget adtak…

A túra innen szlovák területen haladt tovább, igaz, az itinerben és a térképen jelölt piros jelzés megtalálása okozott némi nehézséget…úgy konkrétan: nem találtuk sehol! Kértem segítséget a pontõröktõl, akik nagyon készségesen el is irányítottak egy irányba – a gáz csak az volt, hogy ott sem volt piros… Voltak jelek, de speciel piros nagyon nem! Hát jó lett volna egy útvonalleírás…

Aztán egy, a felfelé vezetõ úthoz hasonló meredek lejtõ (amolyan fától fáig szaladsz típusú) után végül ráakadtunk a piros jelzésre, igaz csak virtuálisan, mert nem volt jelölve, de akik jártak már erre, mondták, hogy ez az… Igazuk lett, mert késõbb meg is érkeztek a piros sávok, ráadásul egybõl szlovák feliratokkal, merthogy ezek szerint idõközben átkavarodtunk Szlovákiába…
A szlovák oldalon már hibátlanok voltak a jelzések, így egy szûk órácska alatt meg is érkeztünk a Siatorská Bukovinka (Bikkszék) nevû községbe. A falu nem bõvelkedik érdekes látnivalókban, de szlovák oldalon ide tartozónak tudják be a Hrad Somoska-t, azaz a Somoskõi várat, az meg egy ekkora falunak bõven nagy látványosság! A falu fõ-, s szinte egyben egyetlen utcáján végigbandukolva körülbelül 4 kilométernyi gyaloglás után érkeztünk meg a várhoz vezetõ ösvény bejáratához, ahol aztán újabb kalandok következtek…

A bejáratnál egy idõsebb, nagyon udvarias úr sajnálattal közölte, hogy az áthaladásunk „nincs lerendezve”, s nagyon sajnálja, de a szervezõk "nagyon rossz emberek", mert tavaly is töredékét fizették ki annak, akik tényleg áthaladtak és idén már emiatt nem tudnak mást tenni, minthogy õk kérik el a belépõt, szóval a lényeg: meg kell vennünk a jegyet (1.15 Eur vagy 360 Ft), ha át akarunk menni…
Miután a túrát mindenképpen szerettük volna teljesíteni, az út pedig erre vezet a határon át vissza Magyarországra, hát igazából nem sorakozott túl sok olyan alternatíva, amelyet érdemes lett volna megfontolnunk… :-)
Fizettünk.

A belépõk megvásárlása után a tanösvény szépen kiépített útjain kanyarogtunk fölfelé a várhoz, közben sok-sok igazán érdekes látványossággal találkoztunk. Az egész szépen kialakított, gondozott, s közben pár száz méterenként mindig valami apró érdekesség várja az embert, ahogy halad felfelé, a tavacskák, a Krúdy forrás, a kõtenger, a valóban fantasztikus bazaltorgonák… Azt kell mondjam, ez a tanösvény bõven megérte a 360 Ft-ot, csak úgy lett volna korrekt, hogy vagy pluszban kértek volna többet a rajtkor emiatt vagy mondták volna, hogy itt még fizetni kell majd 360 Ft-ot… De úgy, hogy direkt kiemelték, hogy az itteni áthaladás ingyenes lesz….szóval ez picit így rossz szájízt hagy maga után…

A Somoskõ várról kár sokat beszélni: impozáns! Ahogy mellé kanyarodik az út, az még szlovák terület, ahogy eljövünk mellette, az pedig már magyar – érdekes érzés két ország határvonalán sétálgatni! A várnál ismét ellenõrzõpont várt bennünket – kár, hogy ezt nem találtuk meg túl könnyen…
Én tudom, hogy aki járt már itt, az mind tudja, hogy az ellenõrzõpont nem a várnál, hanem a Petõfi kunyhóban van, de ez az itinerben leírva nem szerepel, s miután az ellenõrzõpontokat ezen a túrán nem jelölték túl feltûnõen, ami nem esett közvetlenül útba, azt nem volt könnyû megtalálni olyannak, aki nem ismerte az itteni „rendet”. Mi kerestük a pontot becsülettel, de túrázót nem láttunk a környéken, más meg nem tudta, hogy hol van, az ellenõrzõponton ücsörgõ kedves nénik meg éppen az unokájukkal játszadoztak, s eszükbe nem jutott volna jelezni, hogy „Hahó, mi vagyunk az EP!”, ha látnak néhány tanácstalan hátizsákost, kezükben egy itinerrel, bambán keresgélve valamit…

Szóval az ellenõrzõpontot elvétettük, de szerencsére késõbb találkoztunk olyannal, aki járt már itt, s tudta, hogy a Petõfi kunyhóban kell keresni a pontot, szóval hátraarc és irány visszafelé… Az ember egy teljesítménytúrán az ilyesminek soha nem örül, fõleg a úgy érzi, hogy nem is igazán tehet róla…

Szóval meglett azért a pecsét, úgyhogy folytattuk útunk Eresztvényen át Salgó vára felé. Eresztvény környéke gyönyörû! Hatalmas fák övezik az utat, nagyon szép tájakon vezet az út, szép lassan felfelé, hogy aztán a végén kicsit komolyabb kaptató után elérkezzünk a Salgó várhoz. A Salgó várban mindig sokan vannak, ez most sem volt másképp, ezért egy feltûnõbb jelzés itt sem lett volna rossz az ellenõrzõpontnak, hogy messzirõl észrevegye az ember… Igaz, a tényekhez tartozik, hogy ezt azért így is gond nélkül megtaláltuk, de ez nagyrészt csak amiatt van, hogy épp sok volt a várban olyan, aki szintén a túrán vett részt.

A várból lefelé megint jó lett volna egy kis segítség, mi már jártunk erre, úgyhogy itt nekünk nem volt gondunk, de találkoztam többekkel, akiknek igen… Szöveges útvonalleírást nem kaptunk, az itinerben szereplõ jel pedig nem közvetlenül a vártól indul… Csak úgye, aki nem járt még erre, annak ezt honnan kéne tudnia, amikor egyébként az itinerben nem így szerepel???

A vár után hamar Salgóbányára értünk, ahol a falu közepén frissítõpont várt bennünket, némi inni- és ennivalóval. Sokat nem idõztünk a pontnál, de azért egy hagymás zsíros kenyérrel a kézben folytattuk az utat Salgóbányáról kifelé. Szép, változatos utakon haladtunk a Medves fennsík felé, ahol az erdõket hirtelen megtörték a hatalmas rétek, s kicsit olyan lett a táj, mintha valahol az Alföldön járnánk… A fennsíkot magunk mögött hagyva aztán ismét a „megszokott” arcát mutatta a hegység, nem egyszer nagyon szép kilátást nyújtó úton jutottunk el Szilváskõpusztára, ahol újabb ellenerzõpont várt ránk. Itt a 35 km-es távot teljesítõk mentek tovább a sárga jelen, mi pedig letértünk Bárna felé.

Az út egyik legszebb szakasza következett! Hihetetlenül változatos, gyönyörû út ez, néhol virágzó réteken, máskor cserjéseken vagy éppen fenyõillattól friss levegõjû, sûrû erdõkön át, minden kilométere más és más!

Bárnán ismét egy ellenõrzõpont várt ránk, majd a kék jelzésen, a bárnai pincesor mellett haladva elindultunk vissza Salgótarján felé, de persze azért volt még hátra jó pár kilométer…

Az út innen már szinte végig a kék jelzésen haladt, Bárna után még volt egy rövid, de húzós kaptató, aztán inkább már csak szokványos erdei utak, néhol szélesebb, néhol keskenyebb, néhol jobban, másutt rosszabbul járható… Viszonylag hamar elértünk oda, ahol ismét „összetalálkoztunk” a 35 kilométeres távot választók útvonalával, innen pedig a Bányász körútnak nevezett túraúton haladtunk tovább. Sajnos ennek voltak kissé monoton, aszfaltozott szakaszai is, így az utolsó kilométerek kicsit lassabban fogytak, de azért még a végkimerülés elérése elõtt eljutottunk a Pécskõ alatti utolsó ellenõrzõpontig, ahonnan aztán már csak kilométerek voltak hátra Salgótarjánig. Az utolsó szakasz tipikus városba vezetõ szakasz, sok érdekességet nem tudok mondani róla, ami sokkal fontosabb, hogy szép lassan becammogtunk a Fõ térre, a célba!
A teljesítésért egy abszolút rendben lévõ takaros emléklapot és egy -nekem kifejezetten tetszõ-, szép kitûzõt kaptunk!

Maga a túra jó volt, bár a szervezõk részérõl kicsit több odafigyeléssel ez egy kifejezetten klassz túra is lehetne, nem „csak” jó. Mert maga az útvonal klassz! A Somoskõi vár szlovák oldalán történõ "fizess vagy fordulj vissza" blama szerintem kicsit gáz, az ellenõrzõpontokon több helyütt is idõs nénik voltak, akikkel ugyan semmi baj, csak tudastosítani kéne bennük, hogy hol vannak, mert nem igazán tudtak érdemben válaszolni semilyen kérdésre… Egy kicsit jobb jelölés az ellenõrzõpontoknak ugyancsak nem lett volna rossz szerintem, bár ha legközelebb is lesz kedvem részt venni, most már én is fogok tudni mindent, amit kell… :-) Majd csak az újak fognak megint eltévedni... :-)

Ellátásban nem volt nagy bõség, õszintén mondom, hogy nekem nem is igazán hiányzott, de ha azt nézem, hogy más teljesítménytúrákon mennyi mindent adnak, akkor ahhoz képest (és hangsúlyozom: csakis ahhoz képest) az egy zsíros kenyér egy pohár vízzel nem túl sok…


Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4,5
(az útvonal sok szép helyet érintett, köztük igazán nagy látványosságokat is, s volt ugyan pár monoton szakasz, fõleg a végén, de ezt bõven kiegyenlítette a sok gyönyörû és izgalmas rész)

Szervezés (szerintem): 3
(az ellenõrzõpontok szerintem lehetnének sokkal feltûnõbben jelölve, az EP-k személyzete lehetne sokkal felkészültebb és figyelhetne jobban a túrázókra, a szlovák belépõvel meg nincs baj, csak kéne mondani elõre…)

Itiner/útleírás (szerintem): 4
(a térkép kifogástalan, Cartographia minõségû (tudom, hogy nem õk csinálták), az itiner egyszerû, de célszerû, viszont egy kis szöveges leírás még sokat tudna segíteni néhol, meg ráadásul még informatív is lenne, szóval az szerintem hiányzott…)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4
(a térkép, amit kaptunk, önmagában majdnem annyiba kerülne a boltban, mint a túra teljes ára, s bár ellátásban nem volt „kánaán”, szerintem nem volt ez olyan rossz ár-érték arány... A rajtban a szervezõk azt mondták, hogy a szlovák belépõ is benne van az árban, hát úgy egészen biztosan 5-ös lett volna, így inkább azt mondanám, hogy 4… )


 
 
VitézlőTúra éve: 20092009.04.27 15:14:51
Vitézlõ 50
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 49,2 km / 883 m)

Már hónapokkal elõre kinéztük magunknak a Vitézlõt hétvégi programnak! Mindez két dolognak tulajdonítható: egyrészt soha nem túráztunk még a Cserehátban, ami talán egy kicsit méltatlanul alul értékelt része kis országunknak, másrészt a túra szervezõinek honlapja kifejezetten informatív volt, ami ugyancsak fokozta érdeklõdésünket a Vitézlõ iránt. Bár a honlap elsõ ránézésre nekem egy kicsit csicsás (de ezt nem bántó szándékkal mondom, mert az is lehet, hogy csak az én ízlésemmel van baj), akárhogy is, az vitathatatlan, hogy minden olyan információt (még a GPS-be tölthetõ útvonalat is) megtaláltam rajta már a túrát megelõzõen, amire szükségem volt, szóval akármilyen is a dizájn, a tartalom bizony átlagon felüli, sõt, egyenesen kitûnõ!

A szendrõi általános iskola aulájában már a rajt elsõ perceiben is nagy volt a nyüzsi, de a nevezési procedúra gyorsan és viszonylag zökkenõmentesen ment. Érdekesség, hogy a rajtlapra vonalkódot ragasztottak, s indításkor a vonalkód „lecsipogtatásával” jegyezték fel az idõt… Ez elsõre kicsit „high-tech” megoldásnak tûnt, mert azt hittem, hogy majd minden ellenõrzõpontnál a vonalkód által rögzítik az áthaladást, de azért ennyire még nem nagy a mûszaki fejlettség… :-)

Nem ragozom: a vonalkódra legközelebb csak a megérkezéskor volt szükség, ott megint azzal érkeztettek be… Nem tudom, hogy van-e ennek így olyan igazán sok értelme, de mindegy, ezt csak érdekességként megjegyeztem… De amúgy se szaladjunk egybõl annyira elõre...

A felkelõ nap hangulatos fényében kezdtük meg a túrát, a városból kivezetõ út a villanyoszlopokra szerelt hatalmas fehér táblákkal végig ki volt jelölve, bár a jelzések is jól követhetõek voltak, a táblázás egyike azon apró „gesztusoknak”, amik a Vitézlõt kicsit mássá teszik, mint a többi teljesítménytúrát. A lelkes szervezõk nem voltak híján az ilyen apró meglepetéseknek! Ahogy elhaladtunk a vasútállomás mellett, éppen bedöcögött egy vonat, s láttuk, hogy a túrára vonattal érkezõket középkori vitéznek öltözött diákok várták a vasúton, s elnavigálták õket a rajtig! Ez is egy apró, de nagyon kedves gesztus, az ilyenektõl érzi magát igazán vendégnek valahol az ember…

A vasútállomást magunk mögött hagyva hamar „elfogytak” a házak, a párás fûben szép komótosan araszoltunk felfelé. Gyönyörû volt a táj, szépen sütött a nap, friss volt a levegõ…hát mi kell még egy túrázónak ahhoz, hogy jól érezze magát???

Az erdõbe beérve más arcát mutatta a táj, de nagyon gyorsan elillantak az elsõ kilométerek, s máris az elsõ ellenõrzõponton találtuk magunkat, ahol egy kis zacskó Chio chip-szel vártak bennünket. Gyors pecsétbegyûjtés (nem tudom miért gondoltam, hogy majd az erdõ közepén 3G-s rendszer lesz kiépítve a vonalkódhoz…:-)) után indultunk tovább, egy rövid erdei szakasz után ismét meseszép panorámát nyújtó tisztásra értünk, majd hamarosan a Telekesi kápolnához.

A kápolnához aztán még visszatértünk „párszor”, mert az út innen csillagtúraszerûen folytatódott, ami alatt azt kell érteni, hogy elõször elmentünk a Csorbakõ vár romjaihoz, aztán ugyanazon az úton vissza a kápolnához, majd a Rudapithecus Hungaricus lelõhelyéhez és onnan is ugyanazon az úton ismét vissza a kápolnához… Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez az útvonalvezetés abszolút elnyerte a tetszésem, ráadásul az út sajnos végig aszfaltozott!

A várrom bõ egy kilométerre volt a kápolnától, ami nem sok, az õsember lelõhely meg bõ kettõre, ami megint nem sok, de azért összességében mégis mentünk vagy 6,5 kilométert az aszfalton, „egy helyben”…. Nem mondom, jó volt eljutni mindkét helyre, de ez az oda-vissza séta egyáltalán nem jó ötlet, fõleg úgy, hogy találkoztam olyannal, aki a kápolna második érintése nélkül is el tudott jutni a Csorbakõtõl a lelõhelyig, egy szakaszt átvágva, keresztbe…

A Csorbakõ várnál az ellenõrzõpont nem a tetõn, hanem az emelkedõ aljában volt, így sokan nem is másztak fel a várromhoz, hanem a pecsét begyûjtése után mentek tovább… Ha rajtam állt volna, én bizony a tetõre tettem volna az ellenõrzõpontot, de biztos van valami oka annak is, hogy miért nem oda került.

A Rudapithecus Hungaricus lelõhelyet és a bányatót én nagyon vártam, mert soha nem jártam még ott, de sajnos a lelõhely nagyon elhanyagolt állapotban van, az egykor a lelõhelyet védõ hatalmas tetõ mára egy rom. Nagy kár érte… A lelõhely a bányatóval (ami állítólag hazánk legmélyebb állóvize) egy nagyon szép turisztikai látnivaló lehetne… de mostani állapotában sajnos nem az!

Már 12 kilométer környékén jártunk, amikor harmadszor is a kápolnához értünk, s végre mehettünk tovább is! Már nagyon vártuk :-)

A következõ nevezetes pont az Ördög-gát volt, azonban addig még viszonylag hosszú út állt elõttünk - méghozzá milyen út! Nagyon változatos, nagyon szép és nagyon különleges vidéken jártunk, a Cserehát szinte minden arcát megmutatta nekünk, mire az Ördög-gáthoz értünk! A legemlékezetesebb persze maga az Ördög-gát illetve a közvetlenül elõtte és utána lévõ köves, nehéz szakasz volt, ahol néhol bizony „kõsivatagszerû” vidéken küzdöttünk a kilométerekkel. Nehéz, de nagyon szép rész volt ez!

A Telekesi völgy végéhez közeledve szép lassan elfogytak a sziklák, az út is egyre jobban járhatóvá vált, de a több kilométer hosszú köves talaj után szinte jól esett már a „pihentetõ” sima erdei földút… Ilyen utakon indultunk Perkupa irányába, elõször kicsit felfelé, aztán pár kilométer után kiértünk az erdõbõl és az Ifjúsági tábornál mûútra fordultunk, ezen kanyarogtunk be Perkupára. A faluban a tájházban volt az ellenõrzõpont, ismét a szervezõket dicséri, hogy a tájházba is be lehetett menni, s bár úgy láttam, hogy a többség inkább sietetett tovább, azért pár pillantás erejéig mindenki „bekukkantott” az épület belsejébe is.

Perkupáról kiérve átkeltünk a Bódva hídján, majd hamarosan elértük a túra legnagyobb emelkedõjét, amelynek végén a Martonyi pálos kolostorrom várt bennünket. Addig persze magunk mögött kellett hagynunk még jó pár kilométert, méghozzá szinte folyamatosan emelkedve. Tényleg amolyan „kellemes” emelkedés volt ez (ahogy az itinerben is fogalmaztak), viszont szép hosszú… :-)

A pálos kolostorrom egy kis ékszerdoboz az erdõ közepén, a megmaradt részek szépen felújítva és rendbe hozva. Nagyon hangulatos! Viszont itt csak bójás ellenõrzõpont volt, számot kellett felírni az ellenõrzõlapra a kolostor elõtt vagy 150 méterrel, úgyhogy a fák mögött megbúvó kolostorig itt sem ment el a többség, pedig nagyon is érdemes lett volna! 50 kilométerhez képest az a 150 méter… Én a szervezõk helyében a pontot közvetlenül a kolostor mellé tenném, aki itt jár, az igenis menjen már el odáig! Egyrészt mert megéri, másrészt ha maga nem képes felfogni, hogy itt van mit nézni, akkor „erõszakkal” kell elvinni odáig…

A kolostort magunk mögött hagyva sajnos megint aszfaltozott úton haladtunk tovább, szép út volt, több alkalommal gyönyörû kilátással, de mit tegyek, én az aszfaltozott utakat az erdõben nem annyira szeretem… Már nagyon hamar megláttuk a Rakacai víztározót, de hiába haladtunk, az valahogy csak nem igazán akart közeledni… :-) Szóval az út elég hosszú volt, körülbelül 5 kilométernyi gyaloglás után értük el a tavat, amelyet még félig meg is kellett kerülni ahhoz (ráadásul a tó mellett már a gépkocsiforgalom is nagy volt), hogy elérjük a a gáton lévõ ellenõrzõpontot. A gáton kellemesen hideg gyümölcslével kínáltak, ami -mi tagadás- a melegben nagyon-nagyon jól esett!

A víztározó után akadt egy kis galiba, az itiner leírása szerint követendõ piros négyzet jel nem szerepelt a térképemen, a leírás meg e ponton kicsit zavarosra, nem egyértelmûre sikerült… Többedmagunkkal tanakodtunk az üdülõ végében, hogy akkor most merre, aztán mire kitaláltuk, hogy „Akkor valszeg arra!”, éppen jöttek vissza páran arról az útról, amelyiken indulni szerettünk volna, jelezvén, hogy „Arra biztosan nem”…

Aztán végül egy gyors konzílium keretében végül rátaláltunk a Csehi puszta felé vezetõ útra, s onnan már ismét gyorsan fogytak a kilométerek. Szép és változatos út volt ez is, közben még egy ellenõrzõpont is volt, így hamar elértük Szendrõ határát, ahol viszont várt még ránk a Vár hegy!

Aki még soha nem járt erre, annak mondom, (mert aki járt itt, az úgyis tudja), hogy a Vár hegy -nevével ellentétben- nem egy gigantikus hegycsúcs, amelynek leküzdése emberfeletti erõfeszítéseket kíván, hanem mindössze egy kétszázegynéhány méter magas dombocska. De bevallom, hogy a Vitézlõ addigi 47 kilométerének megtétele után már ez az 50-60 méter szintemelkedés sem szerepelt az aranyhallal való találkozásra tartogatott aktuális kívánságlistámon…

Fent a hegyen az egykori Felsõ vár maradványai mellett volt az utolsó ellenõrzõpont (szerintem ugyanígy kellett volna elhelyezni az EP-t a Csorbakõnél és a kolostornál is), s hogy mennyire hatalmas „hegy” a Vár hegy, azt jól mutatja, hogy a hegy tetejérõl elindulva mindössze pár kanyar és –nem túlzás- pár száz méter után már Szendrõ utcáin kanyarogtunk, s maga a cél sem volt messzebb újabb pár száz méternél…

A célban meglepõ emberkavalkád fogadott, mint valami majálison, gondolom a kisebb távokat teljesítõ iskolások lepték el az iskolát, mert mindenütt fekvõ, pihenõ gyerekeket, embereket láttam. Az iskola aulájában éppen tombolát húztak, a már beérkezett résztvevõk között sorsoltak mindenféle tárgynyereményeket. Mi szép csendben átvettük a kitûzõnket és az oklevelünket, ettünk egy-egy szelet zsíros kenyeret, aztán hazafele vettük az irányt... A kitûzõ átadásakor szóltak, hogy egy óra múlva ismét tombolahúzás lesz, amin minden idõközben célba érkezõ túrázó nyerhet kisebb-nagyobb tárgynyereményeket, de miután még néhány óra vezetés várt ránk hazáig, könnyen megszületett az a döntés, hogy mi inkább beáldoztuk a lehetséges tárgynyereményeket...


Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4,5
(végig nagyon szép volt a táj, de az az érzésem, hogy itt rossz útvonalat nem is lehetne találni…nekem ez a kápolnához való sokszoros visszatérés nem igazán tetszett, meg ez 20-25%-nyi aszfalt út is elég sok…)

Szervezés (szerintem): 4,5
(a vitathatatlanul hatalmas lelkesedés, amit ebbe a túrába fektettek, minden dicséretet megérdemel, a sok apró extra szintén, de néha az volt az érzésem, hogy a szervezõk már túl sok mindent akarnak nyújtani, talán a kevesebb néha több lett volna. Ami pici negatívum, hogy több EP-nél is úgy kellett kérni a harapni- vagy innivalót, a pontõrök maguktól nem kínálták…de ez tényleg csak apró észrevétel)

Itiner/útleírás (szerintem): 3,75
(az itiner szerintem nem méltó ehhez a túrához, ennél sokkal jobbat és szebbet érdemelne, a térkép gyakorlatilag illusztráció benne, másra használhatatlan. A leírás viszont egy-két kivételtõl eltekintve kifejezetten jó volt! Az itinerben a végig egyértelmûen lejtõs Kolostorrom-Rakaca szakaszra például jelentõs szintemelkedés szerepelt, amit ráadásul a végén még hozzá is adtak az összes szintemelkedéshez… Szóval itiner 3, leírás 4,5)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(nem voltam még olyan teljesítménytúrán, ahol ennyi mindennel készültek volna a szervezõk, felsorolhatatlan az a sok minden extra, amit a szervezõk kitaláltak)

 
 
AndezitTúra éve: 20092009.04.20 11:09:36
Andezit 30
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 28,9 km / 885 m)

Szép napra virradtunk, ráadásul a meteorológusok egész napra ragyogó tavaszi idõt ígértek, hozzátéve, hogy „az ég néha beborulhat, de jelentõs mennyiségû csapadék nem várható”.

Mivel a túra a galgagutai vasútállomásról indult, de Becskére érkezett, kézenfekvõ ötletnek tûnt a Becske alsó-Galgaguta közötti szûk 10 perces reggeli vonatozás, hogy a célbaérkezés után már ne kelljen fáradtan vonatozni, de az elsõre nyilvánvalónak és pofonegyszerûnek tûnõ ötletet némileg fûszerezte, hogy a Becske alsó vasúti megállóhely körülbelül két kilométernyi sétára van Becskétõl… Ahogy elnéztem, akadtak, akik reggelre iktatták be ezt az extra 2 km-nyi útat, mások délutánra, de voltak olyanok is, akik inkább Galgagután hagyták a jármûvet és délután próbálkoztak a vasúti logisztikával. Mi –néhány hasonló logikát követõ túrázóval együtt- a MÁV szolgáltatásait reggel igénybe véve jutottunk Galgagutára.

A nevezés és a rajt gyorsan és gördülékenyen ment, de a nevezési lap kitöltése közben pogácsaillat csapta meg az orrom: a szervezõk ugyanis már a rajtban finom illatú pogácsával kínálták az indulókat. Kellemes meglepetés volt!

Külön meg kell még említenem az itinert, ami egy színvonalas, amolyan zsebbe tehetõ méretû kis „füzetecske” volt. Ez azon túl, hogy kifejezetten tetszetõsre sikerült, még hasznosnak és nagyon jól kezelhetõnek is bizonyult a túra során. Rengeteg túrán adnak A4 meg A5 méretû mindenféle módon hajtogatott lepedõket, amiket az ember a túra során aztán vagy összehajtogat nagyon picire és betesz a zsebébe vagy valahogy begyûri a hátizsák valamely rekeszébe, a lényeg, hogy a túra végére általában cefetül néz ki… Nos, a szervezõk itt olyan méretû és alakú itinert adtak, ami kényelmesen zsebre tehetõ és útközben is nagyon kényelmesen használható, ráadásul tökéletes útleírás volt benne (térképekkel), s nem csak a követendõ útvonalról, hanem a közben érintett érdekességekrõl, látnivalókról is – akárcsak egy útikönyvben! Nagyon nagy dicséret érte!

A túra útvonala sok helyütt jelzetlen utakon haladt, a jelzett utak egy részén pedig eléggé meg volt kopva a jelzés, de a szalagozás végig hibátlan és kiváló volt, minden olyan helyen, ahol az út elágazott, jól látható szalagok voltak. Szükség is volt rájuk, mindjárt az elején, mert rögtön Galgaguta után letértünk az amúgy is eléggé elszórtan mutatkozó Z+ jelzésrõl és a Mityiri hegy felé vettük az irányt. Rövid emelkedõ után fel is értünk a kétszázegynéhány méter magas „csúcsra”, ahol gyönyörû panoráma tárult elénk. A hasonló magasságú Gutai-hegyet szinte észrevétlenül magunk mögött tudva aztán máris megkezdtük az ereszkedést Vanyarc felé a Szlovácka dolina ragyogó zöld rétjén át. Nagyon szép vidék ez!

Vanyarcon az elsõ ellenõrzõpont elhagyása után két, autentikus palóc népviseletbe öltözött néni készségesen modellt állt nekünk egy fotó erejéig, aztán mentünk tovább a faluból kivezetõ úton – ez volt a túra egyetlen mûutas szakasza, de errõl is viszonylag hamar letértünk és a Nagy-hegy felé fordultunk. A Z jelzésen szolid emelkedésekkel tarkítva haladtunk szép lassan felfelé, közben szinte folyamatosan nagyon szép panoráma tárult elénk, egy alkalommal még a Mátra csúcsai is feltûntek a távolban.

Igazán jelentõsebb emelkedéssel csak a Nagy-hegy lábánál kerültünk szembe, de a tetõre felérve mindenért kárpótolt bennünket az újabb nagyszerû panoráma. Itt találkoztunk elõször a túra névadójával, az andezittel, hiszen a Nagy-hegy csúcsa hatalmas méretû, oszlop alakú andezittömbökbõl áll, amelyek valami egészen különleges hangulatot árasztanak. Pár percet mindenki idõzött a hegy tetején, egyrészt begyüjtötte az ellenõrzõpont pecsétjét, másrészt gyönyörködött a nem hétköznapi kilátásban!

A Nagy-hegyrõl lefelé köves, nehéz útszakaszon át vezetett az út, de nem csak nehéz, hanem egyúttal nagyon szép és különleges is volt: az andezitfal, az andezitömlés, az „útba esõ” hatalmas kövektõl járhatalannak tûnõ útak… Meseszerû és holdbéli táj is ez egyben, de nagyon érdekes!

A Berceli völgybe leérve egy egészen más arcát mutatta a táj: lankás dombokon, egyes helyeken vékony erdõsávok, máskor gabonatáblák mentén, vagy éppen zöldellõ rétek között kanyargott az út, mígnem néhány kilométernyi gyaloglás után elértük Ordaspuszta házait. Az aprócska település közepén lévõ ellenõrzõpontnál egy kedves úr fogadott bennünket, hideg vízzel kínált -ami a melegben kifejezetten jól esett-, majd eligazított a továbbhaladás irányát tekintve és elõre figyelmeztetett, hogy innentõl még rosszabbak a jelzések és még jobban figyeljünk a szalagokra. Utólagosan azt kell mondanom, hogy az aggodalma ok nélküli volt, mert a szalagozás továbbra is kitûnõnek bizonyult – sokkal jobb volt a szalag, sokkal jobban lehetett követni, mintha az út jelzett lett volna!

Ordaspuszta után viszonylag hamar Nelásdpusztára értünk, majd megkezdtünk útunk felfelé a Szandai várromhoz. Az út eleinte csak kicsit emelkedett, de a hegy lábánál nagyon hirtelen nagyon meredekre váltott, s ennél is aggasztóbb volt, hogy az ég nem csak hogy beborult, hanem az esõ is esni kezdett – de nem kicsit! A várromhoz már zuhogó esõben értünk fel, ahol a szerencsétlen pontõrök nem igen tudták, hogy hova bújjanak az esõ elõl…
A várromtól megint –de ezt ennél a túránál már nem is kell külön kiemelnem- csodálatos panorámával találkoztunk, igaz, a zuhogó esõben kicsit más arcát mutatta a Cserhát, mint mondjuk a Nagy-hegyen, de ez így is nagyon szép volt – csak kicsit vizes…:-)

Ahogy elindultunk lefelé a várromtól, találkoztunk néhány olyan túratárssal, akik még hittek a meteorológusoknak és egy szál pólóban és rövidnadrágban indultak útnak, most pedig szinte szaladva próbálták gyorsan lenyomni a hátralévõ 4 kilométert, de ez nem mehetett azért nekik sem olyan gyorsan, mert az esõ miatt felázott a talaj és nagyon csúszós lett az út lefelé! Miután viszonylag nagy volt a lejtõ, a felázott, sáros talajon többet csúszkáltunk, mint bérmelyik téli túrán, kétszer még eltaknyolnom is sikerült…de azért leértünk! Igaz, sárosan és teljesen szarrá ázva, de azért leértünk…:-)

Murphy törvényének megfelelõen Becske elsõ házait már szinte napsütésben értünk el, mert ahogy kiértünk az erdõbõl, az esõ alábbhagyott egy picikét. Sajnos nem hosszú idõre, mert késõbb aztán rákezdett ismét… Azért a túrát nem tudta elrontani, mert ez ezzel együtt is egy nagyon szép túra volt!!!!!

Az útvonalvezetésre csak a tökéletes jelzõ illik, rengeteg sok látnivalóval és érdekességgel találkoztunk útközben, s bár viszonylag kevés volt a jelzett út, a szalagozásra megint csak a kifogástalan és a tökéletes jelzõk a megfelelõek. Külön kiemelendõ, hogy a sokak által nem túl kedvelt aszfaltozott utak mennyisége is minimális volt, a vanyarci részt leszámítva nem tettünk meg egy métert sem aszfaltozott úton, jellemzõ, hogy a cél elõtt csak kevesebb, mint 800 méterrel értünk ki az erdõbõl, szóval ez így nagyon-nagyon jó volt! Esõ nélkül talán még jobb lett volna, de ez most nem sikerült… :-)

Nem baj, majd jövõre!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 5
(végig nagyon szép és változatos volt az útvonal, s rengeteg érdekességet és látnivalót érintett)

Szervezés (szerintem): 5
(kedves pontõrök, kifogástalan szalagozás)

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(nagyon igényes itiner és tökéletes leírás, külön köszönet a praktikus formátumért és a látnivalókra vonatkozó plusz ismertetõkért)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4
(a részvételi díj a szokványosnál picit magasabb egy 30 km-es túrához, de szerintem nincs ezzel baj, mert minõséget kaptunk cserébe, de a célban azért egy pohár –nem extra fizetõs- innivaló vagy valami jelképes harapnivaló még jól esett volna…)

 
 
Kemenes 60 / Berzsenyi 30 / VULCANhUSz / Hevenesi G. emléktúraTúra éve: 20092009.04.13 01:56:53
Berzsenyi 30
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 33,5 km / 260 m)

Miután ez a hétvége nem bõvelkedett teljesítménytúrákban, s amúgy is régóta szerepelt a tervek között egy túra ezen a vidéken valamikor úgy "alkalomadtán", nem volt nehéz eldöntenünk, hogy ezen a szombaton Nagysimonyi felé vesszük az irányt. A legnagyobb táv 33,5 kilométernek volt meghirdetve, úgyhogy nem lehetett kérdés, hogy ezt választjuk, bár kicsit "irritált", hogy a meghirdetett 33,5 km ellenére "csak" Berzsenyi 30-nak nevezték a szervezõk a kiírásban ezt a túrát, mert -mint utólag is kiderült- a Berzsenyi 35 sokkal igazságosabb lett volna... :-)

A rajt Nagysimonyi község mûvelõdési házában volt, ami egyesek szerint Ady Endre út (meghirdetve itt a honlapon így volt), mások szerint Rákóczi Ferenc (az utcanévtáblán ezt láttam), a lényeg, hogy egy bácsi azt mondta, hogy "Itt nassimonyiba csak egy kulturház van", úgyhogy ha utcanév szerint nem is tudtak odanavigálni, azért ily módon mégis csak sikerült.

Bõven idõben érkeztünk, a rajt is gyorsan és zökkenõmentesen ment. Az út a mûvházhoz nagyon közeli piros jelzésen indult, s hamar kivezetett a faluból, de elõbb át kellett kelni egy vasúti sínpár alatt, de olyan hosszú és olyan sötét aluljárón, hogy azt már-már a Kelenföldi pályaudvaron lévõ aluljáróhoz tudnám hasonlítani, persze ez kicsit azért rövidebb és keskenyebb volt, de egyértelmûen sötétebb is... :-) Inkább egy amolyan jó hosszú és méretes csõ...
Az aluljáróból kiérve aztán felváltva hol hangulatos erdei utakon, hol csupa virág gyümölcsfák vagy tarka tavaszi rétek között kanyarogtunk, de folyamatos volt a madárcsicsergés és az a leírhatatlan hangulat, amit a felkelõ nap korai sugarai garantálnak. Ez amúgy is egy meseszép környék, de így korán reggel, madárcsicsergéssel, felkelõ nappal, friss levegõvel... TÖKÉLETES!

Imádtam ezt a részt! Ugyan voltak olyan kisebb zavaró tényezõk, hogy a GPS szerinti piros jelzés és a ténylegesen felfestett egyes szakaszokon nem igazán bírt még csak hasonlítani sem, de miután a jelzések kifejezetten jól követhetõek voltak, még ez sem volt igazán gond, fõleg úgy, hogy a végén mindkét út ugyanott kötött ki: a Kemenesmihályfa felé vezetõ fõútig. De addig még több kilométeren át élvezhettük a tájat, mert itt aztán tényleg volt miben gyönyörködni: mindenütt virágzó fák és bokrok, gyönyörû idõ, madárének...
Aki eddig nem túrázott még tavasszal, az sürgõsen pótolja!!!!

Kemenesmihályfa elõtt az itiner azt javasolta, hogy a mûúton baktassunk végig a falun, de miután a fõutakat érthetõ okokból nem nagyon szeretjük, s miután volt nálunk GPS, mi inkább a régi piros jelzésen, a falu "háta mögött" mentünk el Kemenessömjén irányába, s csak ott csatlakoztunk rá a betonra, ahol sajnos már muszáj volt. Nem tudom, hogy ez hosszabb volt-e így vagy rövidebb, de szerintem jól döntöttünk, mert a régi piros sokkal nyugodtabb út, s ugyanolyan szép, mint az elõzõ szakasz, nem pedig egy unalmas betonút! A GPS által mért és a kiírás szerinti táv közötti különbségbõl pedig itt maximum pár száz méter jöhetett össze...szóval bõven megérte! Szerintem jobb lenne eleve erre vezetni a túrát!

Kemenessömjénbe érve már nem úsztuk meg a betont, mert át kellett gyalogolni az egész falun, hogy elérjünk a Berzsenyi présházig, ahol az elsõ ellenõrzõpont volt. Tudom, hogy nem mindenkinek tetszett, de szerintem jó ötlet volt az ellenõrzõpontot pont ide tenni, mert ha nem itt lett volna, senki nem vállalta volna ezt a kb. 3 km-es kitérõt, pedig egyrészt megérte, másrészt meg ha már Kemenessömjénben jár az ember, akkor igenis keresse már fel a település nevezetes helyét! Így legalább muszáj volt és be kell vallanom, hogy szerintem én is kihagytam volna, ha nem itt lett volna az ellenõrzõpont, de így utólag azt mondom, hogy igenis megérte elmenni a Berzsenyi présházig - és nem csak a pecsét miatt!

A présháztól tehát vissza kellett gyalogolni ismét majdnem a falu elejére, aztán egy nyílegyenes úton Celldömölk felé vettük az irányt. Felesleges szépíteni, ez bizony egy elég unalmas szakasz volt, igazán érdekes látnivalók nélkül. A távolban ugyan szépen látszódott az akkor még nagyon messzinek tûnõ Ság-hegy, de ez azért nem kötötte le a figyelmünket a majdnem 4 kilométeres egyenes teljes hosszán. Körülbelül háromnegyed óra után értünk el Celldömölköt, ahol követtük az itiner kalauzolását és a jelrõl letérve egy másik úton indultunk a Ság-hegy felé. Celldömölk és Alsóság határán elhaladtunk egy bájos kis tó mellett, aztán átrobogtunk a nem túl sok izgalmat rejtõ Alsóságon, hogy eljussunk végre magához a hegyhez. Az Alsóságról a hegy felé vezetõ út nem vált kedvencünkké, de ahogy elértük a hegy lábát, az addigi ingerszegény környezet egycsapásra megváltozott.

Nagyon rövid, de viszonylag meredek emelkedõn értünk fel a Ság-hegyi múzeum épületéig, aztán egy lépcsõzõs szakasz után a hegy tetején álló Trianoni keresztig. Fentrõl szép panoráma tárult elénk a környezõ településekre, de maga a hegy is érdekes látvány, az egykori bányászat nagyon érdekes "nyomokat" hagyott maga után, kicsit "holdbéli" néhol a hegy teteje.

A Ság-hegy után szõlõskertek és víkendházak között, meredek lejtõn jutottunk le a hegy lábához, majd egy széles, murvás úton begyalogoltunk Mesteribe. A faluban a felújított mûemlék templom mellett egy jelöletlen útra fordultunk - de az itiner nagyon jól jelezte az utat, szerintem nem igen lehetett ezt eltéveszteni.

Innen aztán megint egy 3 kilométeres nyílegyenes szakasz következett, szántóföldek között... sok-sok izgalommal :-)
Szóval a feladat ismét csak annyi volt: menni, menni és menni...egészen a Belsõ-hegyi kis kápolnáig, ahol a túra cél elõtti utolsó ellenõrzõpontja várt ránk.

A kápolna után kicsit változatosabb lett a vidék, a Belsõ-hegy után a Külsõ-hegy (nem tudom ki adta ezeknek a dombocskáknak ezeket a neveket, de állatian ötletes fickó lehetett!!!) megkerülésével folytattuk az utat Sitke felé. Sitke elõtt kezdett már nagyon hatni a meleg, meg a lábunkban lévõ 30 km, az egyenes út végén ugyanis láttuk a sitkei templomtornyot, de hiába mentünk, az valahogy csak nem akart közelebb kerülni... :-)

A faluba beérve már nem volt sok hátra, "mindössze" rá kellett térni az országútra és átballagni Nagysimonyiba... 3 kilométer... Az ugye általában nem igazán sok, de hát mi errõl már nagyon szívesen lemondtunk volna! Mi fáradtak, az út forgalmas, a levegõ meleg, a beton meg kemény volt... Ugyan egy szakaszon volt földút a fõút mellett, de 33 kilométer után valahogy már az sem volt igazi... :-)

Hogy maga a táv miért lett nekem 36-nál is több a 33,5 helyett a végére? Hát azt nem tudom... De a Kemenessömjén elõtti alternatív piroson kívül tudomásom szerint más letérésünk a kijelölt útról nem volt, szóval lehet, hogy mégis jobb lett volna ezt a túrát úgy hirdetni, hogy Berzsenyi 35! :-)


Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(az elsõ rész kifejezetten gyönyörû volt Kemenessömjénig, a Ság-hegy érdekes, a többi vegyes)

Szervezés (szerintem): 5
(igazán baráti hangulatú, családias kis túra volt, nagyon kedves, segítõkész és barátságos pontõrökkel és szervezõkkel, a rajtban és a célban mosdóval)

Itiner/útleírás (szerintem): 3,5
(itiner 3, leírás 4 - azért ezeken lehetett volna még egy kicsit fejleszteni)

Ellátás/szolgáltatás (szerintem): 5
(az ellenõrzõpontokon narancs, müzli, Milka csoki, a célban hideg ásványvíz, üdítõ, Jó reggelt keksz...a végén oklevél, kétféle jelvény közül választási lehetõség, szóval ez így szerintem bõven rendben van)

 
 
Petőfi Sándor teljesítménytúraTúra éve: 20092009.04.05 09:29:37
Petõfi 40
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 39,1 km / 68 m)

Nagyon szép idõ érkezett a szombati napra, talán az év elsõ igazán tavaszias hétvégéje, hiszen 19-22 fokot jósoltak, ez pedig ideális túraidõ! Mivel a Petöfi 40 célja Kiskõrösön, a rajtja pedig Izsákon volt, áthidaló megoldásnak az Agria Volán Kalocsa-Eger járatát néztem ki, amely a menetrend szerint elvben röpke 20 perc alatt átrepít Kikõrösrõl Izsákra. Ugyan a szervezõk különbuszt is indítottak az izsáki rajthoz, de csak késöbb, mivel mi pedig szerettük volna korán indulni, ezért a menetrend szerinti járat lett a befutó, ami azt jelentette, hogy 6:11-kor már a kiskörösi buszmegállóban kellett lennünk. Ott is voltunk - s nem voltunk egyedül, 6 óra körül már szép kis hátizsákos csapat várta a buszt.

Az izsáki rajt (egyúttal a 70-es táv egyik ellenõrzõpontja) a Plébánián volt, s máris jár ezért egy dicséret a szervezõknek: tisztálkodási lehetõség, mosdó is a túrázók rendelkezésére állt. A rajt a kezdeti nehézségek ellenére flottul ment, az Agria Volán korai járata szemmel láthatóan kicsit megzavarta a Plébánián tevékenykedõ emberkéket, nem voltak még kész az elõkészületekkel, mire máris beállított vagy 10-12 ember, s ez bizony okozott náluk némi zavarodottságot, de aztán szép lassan a helyzet urai lettek.

Kaptunk egy térképvázlatot, s egy igazán korrekt leírást, majd elindultunk Izsák központjából északnyugat felé. Pár kanyar után máris kiértünk a településrõl, az út laza, homokos talajon, a Kolon-tó irányába vezetett. Nagyon hangulatosak voltak a tó nádasai, a felkelõ nap, a folyamatos madárének, a friss zöld fûvel borított rétek, a rügyezõ fák... Idilli!
Csak majdnem 9 kilométernyi út után értünk az elsõ ellenõrzõponthoz, de a fene se bánta, mert a Kolon tó vidéke gyönyörû, végig meseszép tájakon, nádasok mentén kanyarog az út! Az elsõ ellenõrzõpont pedig méltó befejezése volt ennek a nagyon szép szakasznak, a tökéletesen rendben tartott Bognár tanya mintha egy mesekönyv lapjairól lépett volna elénk: ódon fakerítés, fehérre meszelt épületek, zöld pázsittal borított udvar, szép kerti növények, s egy nádkerítéssel védett sarokban kicsi faasztalkánál egy pontõr... :-)

A Kolon tó szép vidékét magunk mögött hagyva aztán folytattuk utunk Soltszentimre felé. Erdõs-ligetes szakaszok váltakoztak, egyedül a laza, homokos út volt állandó. Néhány megbolondult tanyasi kutyán és pár szembejövõ "kerékpáros" túratárson kívül más nem nagyon színesítette ezt a szakaszt - a kerékpárost csak azért tettem idézõjelbe, mert nem láttunk itt olyat, aki biciklizni tudott volna a mély homokban, a talaj ugyanis olyan laza volt, hogy egyes helyeken még menni is nagyon nehéz volt rajta, kerékpározni pedig abszolút lehetetlen!

Soltszentimre nagyon is említésre méltó hely ezen a túrán, az eddigi gyönyörû tájaktól ugyanis itt búcsút vettünk - ráadásul sajnos végleg. Soltszentimre után egy 3,5 kilométeres, nyílegyenes betonút következett, ráadásul mire ideértünk, már a hõmérséklet is ugyancsak megizmosodott. Hát mit mondjak?
Itt kezdtem igazán megérteni, hogy pontosan mirõl is beszélt Petõfi annak idején, amikor azt írta, hogy "Ég a nap melegétõl a kopár szík sarja..." S még csak április eleje van, mi lehet itt nyáron????

Szóval kár ragozni, ez egy nagyon unalmas és mindenféle látnivalótól mentes szakasz, ráadásul a beton miatt hosszú távon még menni is rossz rajta... Azért túl jutottunk rajta, s utunkat a Csonka Torony nevû ellenõrzõpont felé folytattuk. Derékszögû fordulókkal tarkított úton, váltakozva ligetes erdõk és hatalmas szõlõültetvények között haladtunk, s mindenütt csak homok, homok, homok... Az jutott eszembe, ha nyáron megismételnék ezt a túrát olyan igazán tikkasztó melegben, nyugodtan nevezhetnék Sivatagi 40-nek is, mert a homok adva van! :-)

Éppen 20 kilométernél értük el a tájban igazán üde színfoltot jelentõ Csonka Torony nevû helyet - ami (mily meglepõ), egy be nem fejezett toronyról kapta nevét, majd a pont után egy nem túl változatos, de szerencsére nem túl hosszú út vezetett Csengõdre. Akkor még nem sejtettem, hogy ezt a szakaszt bizony még vissza fogom sírni... De csak Csengõd után jött a túra legrosszabb része!

A faluból kiérve rövid úton a vasút mellé fordultunk, majd az itiner szerint "kis idõ után" elérkeztünk a következõ ellenõrzõponthoz. Hát ez a "kis idõ" azért nem volt annyira kicsi, merthogy a sínektõl 2 méterre, a vasúti töltés mellett haladó, egyes helyeken vasúti töltéskövekkel gyakorlatilag teljesen beborított úton nagyon rosszul lehetett haladni, ráadásul nagyon rossz is volt menni azon az úton! A kövek szó szerint sugározták a meleget, ráadásul a töltéskövekkel borított úton még ott is nagyon nehéz volt rendes tempóban menni, ahol a kövek be voltak taposva a földbe, de ez többnyire nem így volt! Összesen 3,5 km hosszú volt ez a szakasz, ráadásul amíg ezt megtettük, egyszer egyik, egyszer másik irányba húzott el mellettünk egy-egy vonat, 60-70 Km/h-s sebességgel, s nagyom félremenni nem volt hova, csakhogy még ezzel is fokozzuk az élvezeteket...
Nem folytatom: ez egy nagyon rossz szakasz - az ilyen utaknak egy teljesítménytúra útvonalában szerintem semmi keresnivalójuk nem volna!

A vasúti töltésrõl letérve a Szücsi erdõn keresztül vezetett a jelzés, s szerencsére egyre inkább ismét a korábban megszokott tájkép vált jellemzõvé: homokos utak, erdõligetek, szõlõskertek... De mint késõbb kiderült, tulajdonképpen a Szûcsi erdõben lévõ ellenõrzõpont "kedvééért" tettük ezt a kitérõt, mert hamarosan ismét a sínek mellett, a köves úton kötöttünk ki, s újabb 1,7 kilométert kínlódhattunk le a töltéskövekkel borított úton. Az itinerben ezt az utat konzekvensen "murvás útként" emlegetik, de szeretném megjegyezni hogy a vasúti töltéskõ az nem murva! Itt pedig csakis vasúti töltéskõ van - murva nincs.
Szóval nem akarom ismételni önmagam, de szerintem ez az út nem egy túra útvonalába való!

"Kedvenc" töltésköveinket hátrahagyva, tulajdonképpen már Kiskõrös határában találtuk magunkat, de két ellenõrzõpont kedvééért még tettük egy kisebb kitérõt: elõbb a szõlõk között megbúvó "Öregszõlõ" nevû ellenõrzõpontot kellett felkeresnünk, majd késõbb az István borházban kaptunk még egy újabb pecsétet az itinerre. Ez utóbbi helyen borkóstolóval is várták az érkezõket, ami nagyon jópofa ötlet - de sajnos nekem még vezetnem kellett a túra után hazáig, úgyhogy a kiskõrösi borok kóstolását ezúttal kihagytam, de az ötlet és a gesztus is nagyon értékelendõ, még ha ezúttal sajnos én nem is tudtam élni a lehetõséggel.

A cél Petõfi szülõháza mellett, a város központjában lévõ Mûvelõdési házban volt, ahol inni- és ennivalóval várták a célba érkezõket. A szintidõn belül teljesítõk emléklapot, jelvényt és emlékpólót is kaptak, plusz egy nagy tábla nápolyit, ami azt hiszem igazán bõséges és nagyvonalú jutalmazás.

Nem tudom, hogy a homokos talaj vagy a hirtelen jött nagy meleg miatt, de én személy szerint jobban elfáradtam, mint ahogy egy 40 km-es távtól illett volna, de azért túléltem!

Az itinerben azt írják a szervezõk, hogy ha bármi észrevételem van a szervezéssel vagy az úttal kapcsolatosan, azt jelezzem, megpróbálják figyelembe venni legközelebb, de azonnal hozzáteszik, hogy "sajnos az útvonal nagy része adott, hiszen a hosszabb aszfaltutak vagy a vasút melletti murvás (Murvás????)út kikerülése sok plusz kilométert jelentene".
Szóval pontosan tudják õk is, hogy ezzel a turával hol van a baj...
Azért a helyükben én mégis átgondolnám ezt az útvonalat, mert én személy szerint inkább vállalnám a sok plusz kilométert, amit a vasúti töltéskövek kikerülése jelentene, mintsem hogy ezen menjek legközelebb is... Ez az út nem egyszerûen rossz, hanem méltatlan ehhez a túrához!
Én továbbra is azt mondom: talán érdemes volna átgondolni ezt az útvonalvezetést!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 3
(a Kolon tó csillagos 5 Soltszentimréig, onnan a vasútig 3; a vasút mellett 1. Összességében a több mint 5 km vasúti töltés és a sok beton miatt a csak 3)

Szervezés (szerintem): 5
(vitán felül)

Itiner/útleírás (szerintem): 4
(itiner 3, leírás 5, úgyhogy összesen 4)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5


 
 
Bakony 50/25/10Túra éve: 20092009.03.31 17:16:13
Bakony 50
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 52,0 km / 900 m)

A túra elõtt már olvasgattam a korábbi Bakony 50-es beszámolókat, s hamar átjött az a tény, hogy a Bakony 50-en szinte mindig esik. Az idõjárás elõrejelzések vagy egy héttel a túra elõtt még tûzõ napsütést ígértek vasárnapra, így a hét elején még arra számítottam, hogy egy hagyománytörõ túrának leszek részese. Aztán ahogy közeledett a hétvége, az elõrejelzések egyre jobban közelítettek a "szokásos" idõjáráshoz, szombaton este pedig már "jelentõs mennyiségû csapadék várható" meg ehhez hasonlóan nem sok örömre okot adó mondatokkal jellemezték a meteorológusok a vasárnapi nap várható idõjárását. Szóval a hét végére az idõjárással kapcsolatos optimizmusom gyakorlatilag teljesen tovaszállt, de sebaj, egy ilyen apróság azért nem tudott eltántorítani bennünket attól, hogy nekivágjunk a Bakony 50-nek!

Korán reggel, -az óraátállítás miatt- még sötétben baktattunk a veszprémi MÁV pályaudvaron lévõ rajtig, s talán éppen a nyári idõszámításra való áttérésnek tudható be, hogy nem sok túrára indulóval találkoztunk - a többség talán úgy gondolta, hogy csak azért is átalussza azt az egy órát, amit az óraátállítás el akart venni tõle. Mi inkább lemondtunk róla, így a nevezés gyorsan és flottul ment. Megkaptuk az itinert, ami elsõ ránézésre egyszerûnek és tetszetõsnek tûnt, de amikor jobban áttanulmányoztam, akkor valahogy az volt a benyomásom, hogy csak ez alapján elég nehéz volna tájékozódni...

Az út elsõ szakasza nem volt nagy élmény, gyakorlatilag sötétben elosontunk Veszprém "háta mögött", elõbb a nagyon forgalmas Házgyári út egy szakaszán, fényszóróval közlekedõ, 80-nal száguldozó kamionok között, majd a Fenyves útnak nevezett -de fenyvesekkel nem igazán, ellenben szemétkupacokkal gyakrabban övezett- úton. Már kivilágosodott, mire a Várhoz értünk. Itt jött az elsõ kisebb probléma, mert a sárga jel egyszer csak megszûnt, a pirosnak meg nyoma sem volt...
Na gondoltam, sebaj, mire jó az itiner, hát ha nem arra, hogy kisegítsen ilyenkor?! Hát ez bizony semmit nem segített, mert az itineren lévõ térkép nagyon dekoratív, de gyakorlatilag használhatatlan volt, olyannyira le volt kicsinyítve az 50 km-nyi út rajta, hogy a részletek arról leolvashatatlanok voltak. Legalábbis én nem boldogultam, de hála a GPS-nek meg a járókelõknek, azért csak elõkerült az a fránya piros jel, s egy-kettõre a Völgyhídhoz értünk...

A korábbi túrabeszámolókban azt olvastam, hogy az út az állatkert teveháza mellett vezet tovább, így reménykedtem, hogy hamarosan szembetalálkozunk néhány egy vagy kétpupúval, de a Gulya dombon kívül sajnos más púppal nem találkoztunk...
Az állatkert körül csak egy hatalmas fakerítést láttunk, meg némi diszkrét illat jelezte, hogy itt valahol állatok lehetnek... A domb tetején vetettünk egy pillantást a hajnali veszprémi panorámára, aztán mentünk tovább a Csatár-hegy felé.

Útközben érintettük az egykori csatári malom megmaradt romjait, sajnos a rom szó szerint egy rom, malomra még nyomokban sem emlékeztet, pusztán néhány elhagyatottan álló fal. Nem igazán egy kihagyhatatlan látványosság... Sokkal érdekesebb volt maga a táj, amely a malom után lett igazából olyan tipikusan bakonyos, olyan, ami miatt a Bakonyt igazából szeretjük! Nagy lankák, rétek, különálló apró erdõsávok...szép vidék!

A Csatár-hegynél volt a túra elsõ "komolyabb" emelkedõje, a kápolnáig tartó rövidke szakaszban igazából nem lehetett több 100 méteres szintkülönbségnél, de azért mi tagadás, nagyon is jól esett felérni! A kápolnától ismét szép kilátás volt az immár egyre távolabbi Veszprémre, majd folytattuk utunk Márkó felé.

Az út mentén néhol igazi hóvirágszõnyeget láttunk, minden fehér volt a nyíló virágoktól, de ezen és a néhol szép bakonyi tájon kívül sok érdekesség ezen a szakaszon nem várt bennünket. Márkó után egyszercsak mindenki letért a hivatalosan jelzett útról, gondolom egy valaki ismerte már a járást, a többiek meg mentek utána... De miután mindenki azt az utat választotta, így mentünk arra mi is, a két út között nagy különbség nem volt, gyakorlatilag párhuzamosan haladtak, mindkettõ a faluba ért, ahol aztán találkoztak. Átmentünk Bándon, ami elég hosszú volt és nem túl izgalmas, aztán át a 8-as fõúton, s máris Herenden voltunk. Itt az állomáson mûködött az ellenõrzõpont, s itt csatlakoztak be a 25 km-es túrát választók is, úgyhogy innentõl kicsit sûrûbb lett a mezõny.

Herend után következett a túra igazi bakonyi része, a település egyik hosszú utcáján haladva egyszer csak észak felé fordult a jel, majd átkeltünk a síneken, s megkezdtük a felfelé "mászást" a Hajagra. Komoly emelkedõre azért nem kell gondolni, a szép lankás emelkedõket szintemelkedést nem rejtõ, pihentetõbb szakaszok váltogatták, s szinte "észrevételnül" haladtunk felfelé, az emelkedés egyáltalán nem volt megterhelõ, szép folyamatosan jutottunk egyre magasabbra.

Körülbelül 8 kilométernyi gyaloglás után értük el a Rendkõ háta nevû ellenõrzõpontot, ahol komoly infrastruktúrával vártak bennünket: a felállított katonai sátorban gázpalackos tûzhelyen teát fõztek, s forró teát kínáltak minden áthaladót! A tea ugyan nekem kicsit íztelen volt, de így is nagyon jól esett!
A komoly infrastruktúra egyébként azért volt itt nagyon feltûnõ, mert a legtöbb ellenõrzõpont egy várakozó autó volt, amibõl a pontõr többnyire ki sem szállt, hanem rádiót hallgatva ücsörgött az autójában és az ablakon át kellett beadni neki az itinert pecsételésre...

Az ellenõrzõpontnál ismét elõvettem kedvenc itinerem, hogy tájékozódjak, de ismét nem sikerült, mert egyszerûen beazonosíthatatlanok voltak rajta a nevezetes helyek, még az ellenõrzõpontokat sem jelölték... Miután láttam, hogy én ehhez egyedül kevés vagyok, így odasétáltam a pontõrökhöz és kértem némi segítséget, mondván, mutassák már meg ezen a térképen, hogy most éppen hol vagyunk...
Hát nagyon furcsán néztek a saját térképükre, már ráböktek Herendre, de mondtam nekik, hogy az Herend, erre mondták, hogy ja, igaz, akkor itt vagyunk ni...és rámutattak egy másik pontra, de õszintén mondom, nem voltak túl meggyõzõek... Ahogy elhagytuk a pontot, késõbb rájöttem, hogy nem is ott voltunk, ahova õk mutatták, hanem eggyel elõrébb, de igazából mindegy... Csak ha már a pontõrök sem ismerik ki magukat a saját térképükön... Szóval lehet, hogy azon a térképen legközelebb kicsit változtatni kéne!!!

A Hajag után még haladtunk egy kicsit, aztán egyre inkább kezdett úgy tûnni, hogy az idõjárás kegyessége a végéhez ért, az esõ ugyanis szép folyamatosan elkezdett szemerkélni. Nem volt zápor, nem zuhogott, csak szép csendben esett - viszont folyamatosan. S bizony, a lendülete innen már ki tartott az út végéig, a hátralévõ 15 kilométert más esõben tettük meg!

Az Öreghálástól a Pápavár aljáig már ismertük az utat, erre jártunk korábban is, szép vidék, még esõben s meg van a maga hangulata. A Pápavár aljánál ismét volt egy gépkocsis ellenõrzõpont, majd útunk a Jáger rét felé vettük. Itt ismét egy parkoló gépkocsi, majd egy irtózatosan hosszú aszfaltozott út, aminek a végén kereszteztük az egykori bauxitszállító utat, majd az ugyancsak egykori kisvasút nyomvonalán haladtunk tovább. Szép vidék volt ez, csak az út a folyamatos esõ miatt már kezdett néhol nagyon csúszni, a patakátkelések meg a lejtõk mindig egy-egy külön kihívást jelentettek - hogy szárazon és két lábon állva túljussunk rajtuk! Stílusosan a Torna pataknál volt a túra utolsó ellenõrzõpontja a cél elõtt, innen már csak pár patakátkelés és néhány csúszósabb lejtõ volt hátra ahhoz, hogy kiérjünk az erdõbõl.

Az erdõbõl kiérve a távolban már láttuk Városlõd házait, de azért még volt hátra vagy 3-4 kilométer, aminek nagy részét egy hatalmas zöld réten keresztül tettük meg. Az elõttünk haladó túratárs szemmel láthatóan rutinos "bakonyötvenesezõ" lehetett, mert nagyon profin vágott át a réten levágva a kék jelzés felesleges kanyarulatait - "az ember hagyatkozzon a nála okosabbra" elv alapján követtük, minket pedig az utánunk jövõk...

A rét végén beértünk a mûútba, innen aztán már csak másfél kilométer volt a célnak helyet adó városlõdi sportpályáig. A célban egy forró tea megint jól esett volna, de az nem volt, ellenben volt kedves fogadtatás, megkaptuk a jól megérdemelt emléklapot és kitûzõt - ez utóbbinál 5-6 félébõl lehetett választani!

Mindent összevetve azt kell mondanom, hogy a meteorológusok elõzõ esti elõrejelzései alapján tulajdonképpen még az idõjárással is szerencsénk volt, mert egész napra jelentõs mennyiségû esõt prognosztizáltak, ehhez képest 6 órát mehettünk komolyabb esõ nélkül, s a hátralévõ idõben is szép csendes esõben róhattuk a kilométereket, ami azért klasszisokkal jobb egy zápornál vagy zivatarnál...

A túrát bátran ajánlom bárkinek, az elsõ 20 km ugyan könnyen felejthetõ, de Herendtõl igazán szép tájakon vezet az út.
Az itineren lévõ térkép....na, az nekem nem jött be, s ahogy konzultáltam az úton másokkal, azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, de egyébként a túrával nem volt semmi baj! Igaz, nem volt nagyon sok ellátás, gyakorlatilag csak egy teát kaptunk és egy helyütt szõlõcukrot, de a túra díja is ennek megfelelõen méltányos volt (300 FT elõnevezéssel), úgyhogy e téren nem lehet okunk panaszra. Igaz, van ahol sokkal több mindent adnak, de a részvételi díj sem ennyi, szóval én ezt rendbenlévõnek éreztem.
A pontõrök néhol kicsit unottnak tûntek, de a célban kifejezetten kedvesen voltak, s Jáger-rétnél is ugyanezt tapasztaltam, a negatív példákat nem nevezem meg, de akadt olyan is, aki épp csak lehúzta a kocsi ablakát, amikor odaértünk pecsételni, azért szerintem ez egy kicsit hogyismondjam, nem igazán szimpatikus magatartás...

Ja! eredetileg 52 km-nek hirdették meg ezt a túrát, de nekem otthon MapSource-ban is csak 48 meg valamennyire jött ki...akkor azt hittem, hogy valamit rosszul jelöltem, de amikor végigmentünk, akkor is csak 48,34 lett, pedig az említett kitérõt kivéve nem tértünk le az útról és nem hinném, hogy ez pár száz méternyi különbségnél többet indokolna... Szóval nem tudom miért, de ez nekem térképen is, meg mérve is "csak" 48,5 körüli...Mért valaki mást?

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4,2
(elsõ 20 km Herendig: 3, utána abszolút 5, úgyhogy összességében 4,2)

Szervezés (szerintem): 4,5
(minden a helyén volt, csak a pontõrök lehettek volna kevésbé "faarcúak", úgyhogy ezért a "csak" 4,5)

Itiner/útleírás (szerintem): 4
(itiner kinézet 5, leírás minõsége 3, azaz átlagban 4)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(nem volt sok szolgáltatás, de az ár sem volt magas, úgyhogy szerintem igenis 5)

 
 
Nyírkék 47/47MTBTúra éve: 20092009.03.21 22:52:13
Nyírkék 47
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 47,0 km / 150 m)

Igazán szép túraidõt fogtak ki az idei Nyírkék rendezõi és résztvevõi, bár reggel azért még kicsit csípõs volt az idõ, az már a reggeli hidegben is érezhetõ volt, hogy napközben jó idõ lesz egy kiadós túrához. Én elsõ alkalommal vágtam neki ennek a 47-es távnak, szóval igazán kíváncsi voltam, hogy mi mindent fogok útközben látni...

Szokásomhoz híven ezúttal is korán rajtoltam, de amúgy sem jellemzi nagy tülekedés ezt a teljesítménytúrát, úgyhogy nem volt meglepõ, hogy a rajt után egy szál magamban bandukoltam Nyírbátor utcáin kifelé. A rajtnak helyet adó iskolától körülbelül 2-3 percnyi gyaloglásra máris érdemes volt megállni egy kicsit, hiszen rögtön a túra elején elérkezett a túra legnagyobb látványossága: a nyírbátori fa harangláb a kora reggeli napban is impozáns látvány volt! Igazából ez egy olyan látnivaló, amihez foghatót nem igen reméltem többet ezen a túrán - sajnos igazam lett. :-(

Nyírbátorból kiérve klasszikus "alföldi túra" stílusú utakon vezetett a kék jel, mindvégig jól járható, néhol kifejezetten szép, ligetes erdõkön keresztül. Nyírbátortól alig pár kilométerre máris találkoztam az elsõ emberrel, aki a személykocsijába pakolta a frissen kivágott fát - akkor még nem tudtam, hogy ez itt ennyire elterjedt dolog, ugyanis a túra 47 kilométeren még vagy 5-6 olyan fejszés, fûrészes emberrel találkoztam, aki hol kicsi traktorra, hol akár a Lada csomagtartójába aprította bele a fát. De nem a letört gallyakat, hanem az általa frissen kivágottat! Ez nekem így egy kicsit hogyismondjam....minimum furcsa...

A kora reggeli napsütésben viszonylag hamar beértem Nyírderzsre, az elsõ útba esõ lakott településre. A falu nem igazán kínált sok látnivalót, de ápolt, takaros településnek tûnt. Gyorsan átszáguldottam rajta. Nyírderzs után ismét jött egy amolyan klasszikus "alföldi túrás" hosszú egyenes, majd alig 10 kilométer után már megláttam Kántorjánosi házait. Ami a községben feltûnt, hogy nagyon sok volt a nem aszfaltozott utca... Ilyen földes, homokos talajú utcákon át hagyta el a kék jelzés is a falut, az elsõ ellenõrzõpont a falu túlsó vége után volt, valahol 15 kilométernél, egy igazán gyönyörû részen.

Az ellenõrzõpont után kicsit lassítottam, kicsit gyönyörködtem a tájban, szerintem ez a túra egyik legszebb része volt. Aztán folytattam utam a Vajai víztározó felé, egy újabb "alföldi túra" stílusú aszfaltozott egyenessel. Aki járt már alföldi túrán, az úgyis érti mit értek ez alatt, aki nem, annak elmondom, hogy ez alatt egy olyan nyílegyenes utat kell érteni, ami sok kilométer hosszú és közben az ég adta világon nincs semmi... Szóval ezeket róni kicsit unalmas néha, fõleg olyankor, amikor az egyiknek a végére érsz, s abból lekanyarodva máris kezdõdik egy másik...
Itt az egyenesek végén a Vajai víztározó várt, s ez nagy mértékben tompította az út monotonitása okozta fásultságot, hiszen sok helyrõl hallottam, hogy a víztározó nagyon szép! S tényleg az!
Nagy kár, hogy az út és a part közé végig házakat építettek, így gyakorlatilag a teljes partszakasz magánterület, s alig van hely, ahol le lehet menni a tópartra, én ilyet ezen az úton mindössze egyet találtam: Vaja felé haladva majdnem a tó végén. Éltem is a lehetõséggel - közelrõl még szebb! Aztán pár fotó után továbbindultam, s magam mögött hagytam a víztározót, majd a falu elõtt földútra térve mentem tovább a kék jelzésen Rohod és a következõ ellenõrzõpont felé.

Olvastam más beszámolókban, hogy a mély, homokos talaj néhol nehezíti a járást ezen a túrán, nos, ezt itt tapasztaltam elõször. Azért nem kell a Copacabana-ra asszociálni, de tény, hogy a laza homokban érezhetõen nehezebb volt a járás, mint egy sima földúton. Szerencsére nem tartott túl sokáig ez a laza szerkezetû talaj, az út szép ligetes erdõkben, normál szekérutakon folytatódott. A falu elõtt a korábbi erdõk "almafaerdõkké" alakultak, egy hatalmas almáskert mentén vezetett az út Rohodig.

A községben talán a templom az egyetlen, ami egy kicsit érdekes, de az is csak azért, mert egy domb tetején áll - ezzel persze nem szeretném megbántani a rohodiakat, de nekem ez volt a benyomásom...

Rohod után hamarosan elértem a második ellenõrzõpontot, ahol nagyon kedves pontõrök vártak, meleg teával, hagymás zsíros kenyérrel, bográcsétellel és ülõhellyel is kínáltak! Nagyon kedves volt a fogadtatás, minden igényt kielégítõ a választék, a pontõröknek ezúton is köszönöm a kedvességet! Öt csillagos volt a szervíz!

A hagymás zsíros kenyér lakoma után Nyírkarász felé vettem utam - az eddigiekhez hasonló, többnyire ligetes erdõkkel övezett úton. Nyírkarászon pár forduló után máris a falu szélén találtam magam, ahol aztán egy újabb "izgalmas", szép hosszú aszfaltozott egyenes várt... Az egyenes olyan hosszú és olyan monoton volt, hogy frankóra túl is mentem a ponton, ahol le kellett volna térni Gyulaháza irányába... Szóval fordulás vissza, aztán másodikra már sikerült bevennem a kanyart és Gyulaháza felé vettem az irányt - itt elõször nem volt annyira jól járható az út, de alapjában véve itt sem volt rossz, csak itt azért nem lehetett azt a tempót menni, amit korábban. A földút aztán elfogyott, s aszfaltozott úton ért be a kék jelzés Gyulaházára, a nemzet ûrhajósának szülõfalujába. Farkas Berci "emlékére" a falu iskolája elõtt egy vadászrepülõ áll, orrával az égnek - ez egyben Gyulaháza legérdekesebb látnivalója is, ilyen azért nem sok községben láthat az ember! Eredetileg a cél elõtti utolsó ellenõrzõpont is a Farkas Bercivel összefüggésbe hozható vadászrepülõnél lett volna, de sajnos a pontõr lebetegedett, így mindenki ott gyûjtötte be a gyulaházi pecsétet, ahol tudta - nekem valami bárban sikerült (ezúton is köszönet a fõnök úrnak érte).

Gyulaháza után egy ideig elég szemetes volt az út, aztán ahogy távolodtunk a falutól, a helyzet egyre javult - úgy látszik azok, akik a falu határába hordják a szemetet már lusták ahhoz, hogy messzebbre is elvigyék...
Az út aztán pár kilométer után beletorkollott az országútba, s ezen sétáltam be Anarcsra, a Kisvárda elõtti utolsó településre. A falu nagyon hosszú, ráadásul amikor végre kiér belõle az ember, akkor rögtön ráfordul a Kisvárdát Vásárosnaménnyal összekötõ országútra, ahol nagyon nagy a forgalom. Ezen az úton kellett bekocogni Kisvárdára, ezen megy a kék jel....

Mit is mondhatnék róla? A túra legborzalmasabb 5 kilométere éppen ez az utolsó öt! Borzasztóan forgalmas az út, kamionok jönnek szembe ezerrel, én meg 42 kilométerrel a lábamban az út szélén caflatok Kisvárda felé, ráadásul még az útpadka is csupa hupni... Megkönnyebbülés volt beérni Kisvárdára, ahol aztán a keskeny járdán még újabb 2 kilométer várt rám, végülis át a vasúti felüljárón, s onnan már percek alatt a célban voltam!

A túra jó volt, akik szeretik az alföldi túrákat, azok ebben a túrában bizonyosan nem fognak csalódni! A szintemelkedés az én mérésem alapján összesen 76 méter volt a 47 kilométer alatt, ez az emelkedés szerintem vállalható... :-)

Az út tipikus alföldi, a szervezõk kedvessége viszont messze az átlag feletti, úgy fogadtak minden ponton, mintha ezer éve ismernénk egymást, ami nagyon jó érzés volt, úgy éreztem magam, mintha régi barátok között lettem volna.

Az, hogy a rajt Nyírbátorban van a cél pedig Kisvárdán, nagyon megnehezíti azoknak a dolgát, akik szeretnének részt venni ezen a teljesítménytúrán és nem helyiek, talán ennek is tudható be, hogy a résztvevõk inkább a szûkebb régióból kerülnek ki. Én bevállaltam a bonyolult közlekedés okozta nehézségeket és igazából nem bántam meg, bár ez a Nyíregyháza-Nyírbátor 38 kilométer 1 óra 25 perc alatt a kis csehszlovák piros vonattal...na azért az kemény! :-)

De mindent összevetve, ez jó kis túra volt!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 3
(voltak szép részek és voltak nagyon monoton szakaszok, az út vége Anarcstól Kisvárdáig pfúj, összességében 3)

Szervezés (szerintem): 5
(kifogástalan volt)

Itiner/útleírás (szerintem): 4

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4
 
 
Művészetek VölgyeTúra éve: 20092009.03.10 12:16:28
Mûvészetek Völgye 36
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 36,0 km / 650 m)

A meteorológusok nem a legszebb túraidõt ígérték erre a napra és a túra napját megelõzõ napok kiadós esõzései is sok túratársnak elvehették a kedvét, mert a rajtnál meglepõen kicsi volt a tumultus, olyannyira, hogy egész egyszerûen szinte sehol senki... Elõször azt hittem mi vagyunk túl koraiak, de igazából nem, 7 óra is elmúlt már pár perccel, mikor elindultunk. Ahogy kiléptünk az iskolából, senki nem ment se elõttünk, se mögöttünk, na gondoltam, ez végre nem egy nagyon zsúfolt túra... Miután nem volt kit követni, bizony jól jött a GPS és az itinerre nyomtatott térképvázlat segítsége - ez utóbbi szerintem az egyik legszínvonalasabb, amit valaha is láttam, nagy elismerés érte a szervezõknek! Nagyon profi volt a térkép, nagyon szép az egész itiner, teljesen színes és nyomdai elõállítású, tényleg igényes munka!

Kicsit szokatlan volt, hogy az út szinte végig jelöletlen utakon haladt, de azon aggodalmam, hogy esetleg nem fogjuk tudni merre kell menni, alaptalannak bizonyult. A rendezõk nagyon korrekt jelzésekrõl gondoskodtak, a hagyományos szalagozáson túl egyfajta háromszínû, zöld-sárga-fehér szigetelõszalagos módszerrel is mutatták az utat, igaz, késõbb aztán volt pár olyan hely, amikor a szalag jobbra, a szigetelõszalag meg balra vezetett...hát ez bizony kicsit gondolkodóba ejtett néha, de azért megoldottuk! :-) Késõbb amúgy is rájöttem, hogy a két jelzésrendszer közül a klasszikus szalag a magasabb rendû, azaz ahol a kettõ eltér, ott a klasszikus szalagot kell követni, aztán miután erre ráéreztünk, már nem volt többet probléma!

Az út eleinte gyorsan fogyott, de aztán elõbukkantak az elõzõ napok folyamatos esõzéseinek jól láthatói nyomai: a sár egyre nagyobb lett és egyre nehezebben tudtunk haladni! A Bondoró házig korrektek voltak az útviszonyok, utána viszont… Sár, sár és sár – de a ragacsosabb fajtából! A néhány kilométernyi sártenger végét egy patakátkelés nehezítette, a dolog szépsége abban rejlett, hogy a patak éppen elég bõvizû, elég mély és elég széles volt ahhoz, hogy ne lehessen csak úgy simán átugrani rajta, alkalmi híd építésére pedig éppen a mélysége miatt nem igen volt esély… Maradt a klasszikus megoldás: egy lépés bele, egy a túlpartra! Igen, az a bakancs próbája, de szerencsére komoly amortizáció nélkül túléltük!

A taliándörögdi ellenõrzõpont a Katica büfé volt, ahol kereken 7 (!!!) féle csokiból lehetett választani, igazán korrekt kínálat volt! A település házait elhagyva hamar a templomromhoz értünk, ami a borongós idõben igazán érdekes arcát mutatta. A templomromtól a Szputnyikig haladva rákezdett a szél és az esõ, innentõl kezdve gyakorlatilag az erõs és hideg szél illetve a szemerkélõ esõ különbözõ fokozatú kombinációi változtak, hol egyik, hol másik kezdett rá erõsebben. Öcs után mindkettõ tetõzött, aztán az esõ visszavonulót fújt egy kis idõre. Pula után a Kinizsi forráshoz vezetõ út már csak azért is érdemel említést, mert az út egyes szakaszai valóságos hóvirág erdõn vezettek keresztül, szinte lépni sem tudtunk úgy, hogy ne tapostunk volna éppen rá egy tõ virágra, annyira sûrûn nõtt a tavasz hírnöke.

Vigántpetenden a régi iskolában volt az ellenõrzõpont, a szervezõk itt kínáltak némi elemózsiát, de jobbnak láttuk nem sokat idõzni itt, úgyhogy egy zsíros kenyér után máris folytattuk utunk az ismét erõre kapott szélben. Az falut elhagyva, ahogy kapaszkodtunk fel a dombon, a szél igazán elemében volt, s nem igazán értettük miért is van az, hogy akármerre megyünk, a szél mindig szembe fúj… :-)
Az erdõbe beérve szerencsére kicsit védett helyre kerültünk, s hamarosan elértünk a túra legkeményebb emelkedõjéhez, a Királykõhöz. Aki járt már erre, azt tudja, hogy ez az emelkedõ nem túl hosszú, lehet vagy 50 méteres, de szinte majdhogynem függõleges, úgyhogy rövidsége ellenére is meg tudja viselni az embert… A Királykõre felkapaszkodva tanácstalan embereket láttunk, mint kiderült, nem igazán tudták, hogy most akkor onnan merre… Tanácstalanságukhoz mi is csatlakoztunk, az addig kitûnõ szalagozás itt kicsit gyengébbre sikerült vagy csak mi nem voltunk elég éberek a mászás okozta fáradtság miatt, nem tudom, mindenesetre kicsit nehezen találtuk meg az ellenõrzõponthoz vezetõ utat. Azért végül meglett!

Kapolcson gyorsan átgyalogolva az utolsó ellenõrzõpont, a Bondoró-alja felé vettük az irányt, s bár a túra java részén ekkor már túl voltunk, azért a hátralévõ pár kilométer is tartogatott „élményeket”. A faluból a Bondoró-alja felé haladva olyan csúszósan sáros volt az út, hogy bizony nem volt könnyû felkapaszkodni rajta, néha már önmagában csak az komoly erõfeszítésbe tellett, hogy legalább ne lefele csússzunk az lejtõn... Szerencsére nem volt túl hosszú ez a szakasz, utána már „csak” sár volt, de végülis egy esõs napok után megrendezésre kerülõ téli/kora tavaszi túrán azért ez nem olyan meglepõ. Az utolsó ellenõrzõpontot elhagyva már csak pár kilométernyi kisebb-nagyobb sárdagasztás volt hátra, s elértük Monostorapátit, ahol aztán hamar begyalogoltunk a túra bázisának helyt adó iskolába.

Nem szeretnék kákán is csomót keresni, de a minden igényt kielégítõ és nagyon profi itinerrel egy kicsit magasra tették a lécet maguknak a szervezõk, az alapján egy szép és igényes emléklapra és jelvényre számítottam, ehhez képest az emléklap kifejezetten egyszerûre sikerült, ennél még a nem túl igényes túrákon is szebbet és komolyabbat adnak… De ez tényleg csak egy kis észrevétel, nem kritika, mert alapjában véve a túra jól szervezett volt – az idõjárás ugyan néha nem fogadott bennünket kegyeibe, de hát errõl már igazán nem a szervezõk tehetnek! :-)

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4

Szervezés (szerintem): 4

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(nagyon szép az itiner)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4


 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár