Túrabeszámolók
|
|
Magyarországi Forrástúrák a Pilis- Visegrádi-hegységben 45
2010.03.27 – Pilisszentkereszt, Dobogókõ „alatt”.
A hagyomány szerint a Föld szív-csakrája Magyarország területén, pontosabban a Pilisben van.
Egy nap zarándoklat a Pilisben
- Hová mész? Merre tartasz?
- A Forráshoz.
A meteorológusok kifejezetten rossz idõt jósoltak e napra, de elindulva a rajtból, találkozva a reggeli napsugarakkal, mintha megéreztem volna, hogy csodálatos nap lesz!
A falu központjából irány a Szent-kút, ahova széles környékrõl járnak forrás vízért, akik közül többen mesélnek itt tapasztalt csodás élményekrõl vízvétel közben! A forrás tisztelõi kis kápolnafélét is emeltettek ide. Utánanéztem, a forrást, annak gyógyító erejét 1860-as években fedezték fel. Ami számomra vitathatatlan, a helynek kisugárzása van – szent hely, semmi kétségem- és a forrásnak is ritka finom, Tiszta víz íze van, jómagam is megragadva az alkalmat nagyot ittam belõle! Tovább indultam a forrástól balra fel egy, a túrát szervezõk által szalagozott ösvényen, mely a falu felsõ szélén tért vissza a P jelzésre, amin Dobogókõ felé fordulva haladtam. Nemsoká a Kanyargós-forráskövetkezett, melynél csak egy kis csövön folydogált a víz, itt pontõrök pecsételtek. Kicsit odébb rátértünk a K+ jelzésre, ami a Kanyargós-patak hangulatos völgyében vezetett felfelé. A mûutat elérve visszanéztem a völgybe és a fák ágai finoman csillogtak a napfényben. A Hármas-forrás mocsarasodó környéke jött, itt kódot kellett felírni, aztán a szalagozást követve a Kamilla-forrás, pecsételõ sporttárs várta az érkezõket. Itt újra kóstolót vettem, élvezve a természet-adta italt. Határozottan éreztem a Tiszta víz ízét! Irány Dobogókõ, pecsételni a Matyi büfében, összefutok pécsi ismerõssel, kisebb társaságukkal, aztán jöjjön a kilátás! Fényképeket készítek a látványról - sokadszor.
Szalagozott úton Nagyboldogasszony-forrás (Déri-f.), amit állítólag nemrég kereszteltek át és egy kõkunyhó is fellelhetõ itt. Szalagozáson tovább szintén finom vizû Miklós-forráshoz pecsételni, majd a mûúton tovább haladva és Z jelzésen balra a Szakó-nyereg felé Júlia-forrás, Szakó-nyereg, majd Z jelzésen (szép kilátás) helyenként viszont, ahol rejtett források vize folyik a szekérúton, mély talajúvá válik az út. Le Pilismarótra, itt kedves segítõk várnak bennünket az ell. ponton pecséttel és háromféle szendviccsel! A rövidebb táv (15 km) itt ér véget a középtáv (30 km) viszont innen indul. Táplálkozás, viccelõdés után a P jelzésen a Miklós deák-völgyben folytatjuk utunk – immáron néhányan összeverõdve – a Kádár-kúthoz, mely inkább csak nevében kút, ugyanis vizet már nemigen ad. Tovább a P jelzésen Aranka-forrás, amit a tábla szerint 1895. Június 1.-vel hozhattak létre, ivásra viszont nem alkalmas, mert inkább már állóvíz ez a forrás. Innen nincs messze a Hamvas-kõi vadászház forrásházai nevû ell. pont sem, ami nem a kiépített és szépen folydogáló kútnál van a hangulatos völgyben, hanem feljebb a vadász háznál. Itt pogácsával kínálnak pecsételés közben. Elhagyva a szépen gondozott vadász ház környékét, kb 1 km múlva az eldugott, zegzugos fiatalosban egy völgy bejáratában a Péntek-forrásnál várnak bennünket pecsételésre. A völgyben felfelé haladva állati koponyát és odébb -talán szarvas- maradványt lehet felfedezni, de ami ennél sokkal szebb az az eldugott völgy, amiben járunk, és amibõl meredeken kell kimásznunk, hogy megkezdjük a hosszan emelkedõ utat a Maróti-hegyek gerincére. Nemsoká becsatlakozunk újra a Z jelzésre (ezen a szakaszon néhol újra szép kilátás tárul elénk), haladva a Savó-kúti tisztás felé P+-en, majd P háromszögön a Sas-hegy érintésével ( alábbi kép) itt van ám panoráma újra! A kép közepén, a kis domb tetõn a Hideglelõs-kereszt látszik.
Térdet igencsak próbára tevõ meredek lejtõn leereszkedünk a Hideglelõs-kereszthez közvetlenül felvezetõ ösvényre, majd felkapaszkodunk az ellenõrzõ ponthoz. Utánanéztem a wikipediában a kereszt történetének íme: „A keresztet 1784-ben emeltette Nagy Mihály esztergomi gazda a Hosszú-hegy tetején, a Duna fölé nyúló szakadék sziklájára. Ugyanez a Nagy Mihály állította a szentgyörgymezei Hunyadi utca kõkeresztjét egy évvel korábban. Nagy a keresztet azért készítette, mert családját elkerülte a dühöngõ járvány. Az eredeti fakeresztet az idõjárás tönkretette, helyébe Simor János esztergomi érsek Bécsben vaskeresztet készíttetett, amit 1871. május 3-án szentelt fel személyesen. Minden év májusában körmenet indult a kereszthez. A hideglelõs nevet onnan kapta a szentgyörgymezeiektõl, hogy mire a körmenet felért a hegycsúcsra, az emberek megizzadtak, és az erõs Duna menti szélben megfáztak, „hideglelést” kaptak. Itt végtelen gyönyörködés részemrõl, több tucat fénykép elkészítése, evés és pecsételés. Nehéz volt innen az ámulatból tovább indulni, de vissza volt még 13 km a célig. Leereszkedtem a ponttól, csúcsról, kereszttõl P háromszögön és következett a Hideg-forrás, majd le a fõútig, aztán be a Búbánatvölgybe, azon végig a tavak mentén kanyargó úton P+, majd P jelzésen a Fári-kútig. Itt az egyik fõrendezõ, jó ismerõs fogadott, viccelõdött, pecsételt, fényképeszkedett és tájékoztatott a hátralévõ szakaszról! Hosszú, komoly emelkedõ után, le a Holop-kút finom, bõséges vizéhez és az ott üldögélõ pontõrökhöz. Innen már csak egy kisebb emelkedõ az Esztergom feletti dombtetõre, ahonnan szép panoráma tárul elénk körbe, a Burda, Gete, Gerecse, a város és a bazilika kupolájának látványával!
Egy ösvényen leérünk a pincesor utcájába, ahol látok egy szép fából készült emlék keresztet, közben útba ejtve utolsó ell. pontot a Cigány-kutat. Beérek a buszmegállóhoz, majd a célba a Grill teraszra , ám egy gyors cél pecsét után (17h van ekkor) nekem irány a városnézés! Egy órás város nézés után vissza megyek célba, hiszen a csomagjaim is még ott vannak és szállingóznak az ismerõsök is, akikkel jól esik pár szót váltani errõl az élményekben, látnivalóban bõvelkedõ tökéletes napról!
Jómagam, valószínûleg a Pilis kisugárzásának, Békéjének szétáradása hatására, a Bensõm Forrása felé is haladtam ezen a napon. Köszönöm a szervezõknek a lehetõséget!
Képek: http://kep.tar.hu/lazas/50669466#2 |
| | | | |
|
|
Dombay-tó Maraton
Sziasztok!
Egy talán elfogult beszámoló következik. Több okból is lehet elfogult, pl. mert szeretem a K-Mecsek völgyeit és csúcsait, nem tudom megunni a nyolcadik túra év után sem ezeket a tájakat, a hangulatukat, a rendezõk, pont õrök pedig jó ismerõseim, barátaim legtöbben.
A rajthoz, az ifjúsági táborhoz közelítve az utazás és a frissen érkezett hideg ellenére (-2 c°) feldobott a hangulatunk (négy fõbõl áll kis csapatunk). Hét órakor lépünk be a felújított, kulturált és igen-jól befûtött rajt helységbe, ahol a rövid rajt procedúra után, hosszasabb üdvözlése kezdõdik az ismerõsöknek, az öltözködés közben. Hét húszkor indulunk a Zengõnek felfelé. Rövidesen elérjük a "hó határt", ahonnan a havas-zúzmarás fák és táj, lélek-frissítõ hangulatot teremt -számomra mindenképpen! A Zengõ pont (1. ep.) õreinek még nem sikerült a tüzüket meggyújtani -igencsak vacognak szegények, de szaloncukrot osztanak. Sietve tovább indulunk, a meredek lejtõ szerencsére nem jeges, tehát le a Réka-kunyhóhoz, itt nincs hó, zúzmara, majd fel a Somos-hegyre (2. ep.) egy rövid, de annál meredekebb kaptatón a csúcs elõtt. Rövid viccelõdés Attis barátommal (pont õr), aki biciklivel érkezett (legalábbis nála volt a biciklije) az erdõ és eme csúcs tetejére...Innen irány Kisújbánya, majd fel a ponthoz Cigány-hegyre (3. ep.) A mûút szakasz jeges, és feljebb már tíz centi hó is akad a kilátónál. Innivaló vár a ponton, eszünk is keveset, itt még le lehet ülni picit, aztán tovább. Közeledik a Dobogó pont (4. ep.) egy szalagozott szakaszon kell megközelíteni, ez hangulatos gerinc út, egyébként nem jönnénk erre, hiszen a turista jelrõl szoktunk felmenni a csúcshoz -közvetlenül alatta és ugyanazon vissza. Így viszont a rendezõk plusz munkájának köszönhetõen, a gerincen haladva hangulatos kilátás tárul elénk a szomszéd völgyre! A ponton üzemel a tüzecske, de még másfajta "melegítõvel" is megkínálnak minket a vidám pont õrök...:)! Irány megint lefelé, hihetetlen a kilátás a fák között, a közeli elágazónál a Szószék felé találkozunk pár ismerõs futóval, akik elvétik a szalagozott ösvényt a Dobogó felé. A Szószék pont elõtt szép sziklák mellett kapaszkodunk fel a kaptatón. Ez is szalagozott szakasz. Szószék (5. ep.), a tüzecske mellett egy szál pont õr, biztat vegyünk sport szeletet! Hosszabb, meredek szalagozott lejtõ, az alja csúszós. Kiérünk az erdei mûútra, de nem kell sokat menni rajta, aztán balra fel a hosszú, meredek emelkedõnek! Kezdõdik egy fel-le-kanyargós- elágazós szakasz a Z+ -en a Po -ön, K -en, Z+ -en. Nem árt figyelni az elágazásokra, bár szalaggal segítenek. Erre már kifejezetten sáros a pálya talaja. Megérkezünk a Pusztabánya ep-hez (6. ep.). Alma és ezen rendezõi csapat felülmúlhatatlanul finom káposztás-bélese, korlátlan fogyasztásra vár minket! Elképesztõen finom a béles, hármat eszek! Ücsörgünk picit evés közben, sajna a tûz odébb van a padtól, de a béles, a béles... (és a hely téli nyugalma) nagyon jó! Indulunk Püspökszentlászlóra a Bazsarózsa kh-hoz. Viszonylag hamar odaérünk, jól lehet haladni, a talaj már nem annyira sáros. A falun átmenve a kh-ban (7. ep.) forró tea vár minket. Eszünk is még újra, kell az energia majd a Hármas-hegyre fel! Pihenõ után indulunk is. Az emelkedõ alja sáros, feljebb jeges, fagyos, nem egyszerû haladni, de azért megoldjuk. A torony (lokátor féle) aljában Mgruber álldogál (8. ep.) reggel kilenc óta, (Mi kb fél háromkor lehettünk ott). Az ital felhozatala elképesztõ, felér egy bárpulttal, de kizárólag a lefagyás és a kihûlés ellen van a "lehetõség" -persze :)! Dumálunk vele, aztán irány le a hegyrõl! Lezúzunk, a Hotel Köves-tetõ elõtt elfordulunk és jön Hosszúhetény. A faluban, a vendéglõben a pont (9. ep.) "természetesen", itt is kapunk teát. Innen már csak be kell menni a célba és sikerülni fog számunkra még világosban! A hátralévõ szakasz totál sáros, de nem szegi kedvem, mert jól sikerült a túra! A célban kellemes meleg helység, szép kitûzõ, oklevél, fõtt étel, (Én kihagyom mert húsosat nem eszek), és sok ismerõs! Tizenhat óra tízre értünk be, kilenc óra alatt megvolt a táv.
Szép nap, a levegõ, az erdõ, a frissen beköszöntött tél tisztasága lélek-frissítõen hatott rám. A szervezõk emberfeletti munkája (rengeteg szalagozás elõtte nap, többen majdnem egész nap kint voltak a ponton a max 0 c°-ban) hihetetlen és nagy köszönet érte!
Csak ajánlani tudom ezt a túrát, bár a nehezebbek közé tartozik, de talán ezért és a lelkes szervezõk munkájának köszönhetõen a legjobb túrák közé sorolnám!
Üdv!
Képes beszámoló az egyik társunktól alább:
http://www.fotoalbum.hungarotel.hu/drhege/5094#2 |
| | | | |
|
|
Hadak Útja 88
Eljött az ideje, hogy visszatérjek, visszatérjünk két év után a Vértesbe Judittal. Én sokadszor, Õ másodszor érkezett ide.
Belevágtunk. Ez a péntek esti rajt, még sok túra után is kicsit furcsa, különös hangulata van belegyalogolni az éjszakába. Igaz az máskor a túra vége felé szokott következni, de itt csak a kezdetet jelenti.
Irány a piros jelzésen, szinte a második pontig. A jelzések újonnan festve a piroson. Azért természetesen vannak olyan elágazások, ahol figyelni kell. Elérünk addig a mûútig, ami a kettes pont elõtt van nemsokkal, de mi még tovább megyünk a kereszt jelzésig térkép szerint, itt tábla mutatja a helyes irányt, viszont amerre mutat, irtás van és kerítés. Tanakodunk, itt kerülnek elõ a fejlámpák (jól haladtunk), aztán balra a kerítés mellett egy ösvényen visszamegyünk a mûútig. Csak utólag olvassuk az itinert, hogy a mûúton a legegyszerûbb a zöld jezésig. (Rossz szokásunk az itinert utólag olvasni...). Nagy faágakból összerakott nyíl fekszik az úton, kis apró fények segítenek még, ahol az ösvény indul a kettes ponthoz –Gerencsérvár, 12,2 km. A pontõrök fél literes innivalót osztanak. Rövid pihi, aztán irány tovább. A hármas pontra felkapaszkodunk -Csáki várrom 21,4 km. Itt, mindentõl távol, az éjszaka közepén a pontõr egyedül várja túrázókat. Váltunk pár szót vele, aztán tovább. Az út jól járható egészen Kõhányás-ig , a négyes pontig 25,3 km. Ide terveztünk hosszabb pihit, nagyobb evést és ahogy meglátjuk a felhozatalt, a rengeteg szeletelt paradicsomot a vajas-zsíros kenyerekhez, hát eszünk is jócskán. Itt hagyok egy szatyrot, bízva abban, még jövök ide a következõ kör végén…Már kicsit nehezebb tovább indulni, de indulni kell. Rövid szakasz a kéken, aztán kék kereszt. Megyünk felfelé, túlságosan is, mert eltûnik a kereszt, csak jel alap lesz a fákon, aztán egy darab sárga sáv…túl mentünk vhol…gyerünk vissza. Nem sok a kitérõ, de jobban kell figyelnünk! Egyszercsak sûrû ködbe érünk, minden fán keressük a jelet, de az orrunkig is nehezen látunk, nem tudjuk: a jelet nézzük vagy a mérhetetlen sok pocsolyát. Ez itt nehéz, hosszú szakasznak tûnik a semmiben…, de kiérünk végre a sárga négyzetre és itt könnyebb haladni. Nemsoká Vérteskozma, 30,7 km. Innen hosszabb mûút szakasz, majd letérünk földes útra és irány felfelé, felfelé az emelkedõn, a zöldön. Igencsak belénk ég ez a szakasz. Ha jól vélem, kb 8 km-t megyünk felfelé úgy két óra alatt, nagyon nehezen kerülgetve a hordalékot, pocsolyákat. Majd bejön a piros és a kék kereszt és kicsit jobb kedvünk lesz, innen már közelebb a hatos pont , de fõleg azért, mert pirkad! Körtvélyespuszta, 42,3 km. Itt tûz mellett eszünk, pihenünk, melegszünk, próbáljuk a cipõt szárítani, bizony jól átázott! Majd eltesszük a lámpákat. Indulunk, a köv. pont 3 km, Vitányvár, 45,5 km. A vár belsejében a pontõr álmosan bújik elõ a sátorból. Pecsételünk, a várfalról nézegetünk a messzibe –gyönyörû a kilátás! Indulunk tovább a reggeli friss erdõben, és azt vesszük észre, hogy a madarak varázsütésre egyszerre elkezdenek csipogni, énekelni! Vadmalacokat riasztunk meg, -igazán szép ez a reggel is! Még nem érzünk nagyobb fáradságot. Várgesztes, majd Gesztesi-vár, 53,6 km. A falak elõtt sátoroznak a pontõrök, még nem nyitott ki a vár. Ücsörgünk kicsit, eszünk pár falatot, de Kõhányáshoz tervezzük a komolyabb tennivalókat. Egy, már hosszúnak tûnõ óra múlva meg is érkezünk ide. Bõséges táplálkozás, zokni csere, regenerálódás –amennyire sikerül. Érzem, a talpbõrömet jól kiszívta a vizes zokni, ebbõl még nehézség lehet. Megköszönjük a vendéglátást, majd indulunk Gántra. Kék kereszt, majd szalagozva az út, a mezõhöz érve pedig belõjük a szélsõ házat a faluban és átvágunk a legelõn. Gánt, 64,5 km. A vendéglõben a pontõr jókedvû, mi kávét, kapuccsinót iszunk, még fél liter hideg szódát veszek elvitelre. 9 óra 17p, de kint kezd nagyon meleg lenni. Menjünk –szólok- még sok van vissza. Fel, a következõ ponthoz, végig emelkedik, bár annyira nem meredek, inkább hosszú ez is. Tizes pont, Géza-pihenõ, 70,6 km. Többször voltam már itt, rendszeresen van itt pont túrákon, szép, hangulatos hely! De kezdjük érezni: az alvatlanság és a hõség, nehezen viselhetõ kombináció. Irány újra a kék jelzés, a vár-völgyig. Haladunk lefelé az elõbb írt völgyben, érkezünk a piros rom jelzéshez és valamiért felfelé vesszük rajta az irányt, majd fent kis idõ után keressük a Csókakõi-várat. Nem kellene, mert nem itt van…Fáradság, rövidzárlat. Pedig itt is többször voltam már. A talpam már nehezen viselhetõen fáj. Lefelé találkozunk a többiekkel, akik sikeresen megtalálták elsõre a várat, csóválják a fejüket…Fel a lépcsõn a várhoz, fel a legtetejébe. Csókakõi-vár, 80,3 km. Pecsételés, fél liter izotóniás ital szolgáltatás. Az elõbbi amatõr kitérõnk megviselt minket –eddig azért mintha lett volna lendület. Ücsörgünk tenyérnyi árnyékon. Túristák érkeznek folyamatosan. Azért mi is körbenézünk rendesen, van mit, végtelen a látvány! Nehezen indulunk. Újra a piros rom, elképesztõen nehéznek tûnik már, millió apró kanyar a hegy oldalában, fák keresztbe-kasul, hol a fejünket, hol a lábunkat ütjük be, csúszkálunk a nedves talajon, kifejezetten lassan haladunk. Aztán jön a pont, Csóka-hegy, 83,8 km. Nézelõdés, pihenés közben váltunk itt is pár szót a pontõrökkel. Elindulunk lefelé, azt gondoljuk már csak lefelé, de roppant hangulatos völgyrész után még újra lépcsõn felfelé. Tényleg szép helyek, és igazából kell ez a nehéz piros rom szakasz a végébe –gondolom, és bíztatom magam. Nagyon kevés van vissza. Újra kávé a cél elõtt a buszmegállóval szemben. És Cél! 14 óra 59 perc. Örülünk, szép oklevél, kitûzõ, óriás pizza szeletek –még vegetáriánus is (aminek én külön örülök), szinte korlátlan fogyasztás – várnak! Eszünk, aztán tisztálkodás és indulunk is haza. A talpam, ami oda van –elázott, szétdörzsölõdött. Szerencsére az esõt megúsztuk, (nemúgy a rövidebb távosok) a sár sem volt elviselhetetlen, de egy jobban vízálló cipõ szerencsésebb lett volna.
Jó volt eljönni a túrára, jól kitalált útvonal, 5 darab várromot, várat érintve, sok helyen szép kilátás a nappali részeken, az OKT-szakaszokon pedig úgyis általában sok a látnivaló! Szerintem végig jól jelzett az útvonal, erre külön törekedtek is a rendezõk, irányjelzõ-tájékoztató táblák tömege lett kihelyezve az utóbbi idõben, ahol túrista jelek -fõbb útvonalak keresztezik egymást! A pontõrök mindenhol barátságosak, közvetlenek voltak, annak ellenére, hogy a legtöbben õk is éjszakáztak! Köszönet a rendezésért! Nem szoktam beszámolót írni, most talán azért is írtam, mert a fõrendezõ kérte –ha tetszett a túra, akkor írjuk le! Hát legyen!
Üdv!
|
| | | | |
|
