Túrabeszámolók
|
|
Téli Mátra XL
Az elõttem szólókhoz hasonlóan szeretném megköszönni a szervezõk áldozatos munkáját. A Hanák Kolos egyesülettõl megszokott zökkenõmentes szervezés, a pontõrök elszánt és korrekt munkája, a kellõ helyen és idõben nyújtott szolgáltatások, a nevezés és díjátadás gyors folyamata mind hozzájárult, hogy a túra a nehéz körülmények között is sikeres lehetett, és idén is több százan, talán több ezren (?) élvezhettük a mozgást és a téli Mátrát. A szervezõk egyetlen gyengesége, hogy az idõjárási körülményeket nem voltak képesek befolyásolni... Egész napos havazásra, 30-40 centis hóra, + a valaki által elõttem már említett Piszkés-tetõ és Galyatetõ közötti csontig hatoló szélre testben és lélekben kevesen készülhettünk fel. Magam részérõl már az öltözködésnél több hibát vétettem, hiszen nem a vízhatlan téli bakancsomat, hanem a könnyebb, helyenkénti futásra is alkalmas bakancsot vettem fel (csodáltam a futócipõt viselõket...), ráadásul dzsekibõl is a vékonyabbat, nehogy aláizzadjak. Ez utóbbi persze óhatatlanul bekövetkezik, a sapka (mindkettõ) összefagy a hótól és jégtõl, a cipõm az idõnkénti elõzgetések miatt kb. 3-4 óra alatt teljesen átázik, a szemüvegem 20 másodpercenként bepárásodik. Futás talán 12-13 km lett, sokkal többre persze - ismerve a szározon is köves, meredek útviszonyokat, meg a koromhoz (50) társuló képességeimet - nem is számítottam. A bõ kilenc órás eredménnyel (meg hogy élve megúsztam...) elégedett vagyok, örülök, hogy ott lehettem.
Az elõttem szólók írása alapján egy-két apró javaslatot szeretnék megfogalmazni néhány túratársamnak. Magamat nem sorolom sem a "futók", sem a "gyalogosok" kategóriájába, ilyen beosztás a legtöbb ttt-n nem is létezik. Az, hogy valaki éppen fut vagy gyalogol edzettségétõl, korától, terepviszonyoktól, idõjárástól, stb. függ. Jó körülmények között én is elkocogok a magam módján akár 30 km-t is. Elõzés közben nem várom, hogy kilépjenek elõlem a félméteres hóba, teljesen egyértelmû, hogy aki elõre akar jutni, annak kell vállalnia az áldozatot. És ezt a futók túlnyomó része tudomásul is veszi, így jár el. Meglep viszont, ha valaki mögöttem lihegve ("Bocsi elengedsz...?", "Köszi..", "Balról jövök", stb.) rákényszerít az udvarias kilépésre. Megteszem, de nem látom át az illetõ logikáját. Egyetlen kijárt "sáv" van, ez olyan, mintha az elõzni akaró mentõ vagy rendõrautó lenne, aki elõl le kell húzódni. Aki nem akar "gyalogosokat" elõzni, az induljon el reggel hétkor. Arról nem is beszélve, hogy esetleg egy XL-en küzdõ "gyalogosnak" kell kilépni a rövidebb távos futó elõl. Ráadásul saját szememmel láttam, amint "futó" túratársaim több szakaszon a kifeszített kötél segítségével feneküket szánkónak használva csúsztak le, holott a szervezõk minden évben hangsúlyosan kérik, hogy ezt senki se tegye. Következésképpen az említett szakaszok délutánra veszélyes korcsolyapályává váltak, a többiek tömegesen estek-buktak, nem mindenki úszta meg zúzódásokkal, és kevesen hoztak hágóvasat meg jégcsákányt...
Gondoljunk, és vigyázzunk néha egymásra!
|
| | | | |
|
|
| A túra elõtti napokban én is gondolkodtam a leghosszabb távon, de végül egy hetek óta húzódó makacs sérülés miatt, no meg tartva a 93 km-tõl és a hozzá társuló szintkülönbségtõl mégis az 50-es távra neveztem. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy a szervezõk minden évben neves magyar történelmi személyiségeknek ajánlják a túrákat, idén szentjeinknek. Így a lovagkirály szellemében vágtam neki az elõttem álló közel 49 km-nek, amelyet végül egy-két kisebb tájékozódási bizonytalanság mellett bõ 8 óra alatt teljesítettem. Leginkább a Sós-hegy utáni irtás (?) okozott gondot, mert a szétterített gallyak között az ösvény teljesen eltûnt. Más rendkívüli esemény nem jött közbe, az õszi Börzsöny gyönyörû, az égiek segítségével az idõjárás is kiváló volt, a szalagozás és az ellátás mintaszerû és figyelmes. Köszönet a szervezõknek, jövõre talán mégis kipróbálom a leghosszabb távot... |
| | | | |
|
|
Budai Tájakon 50
Ez is egy olyan túra volt, amely megközelíti a szerintem ideális rendezést, ráadásul az idõjárás is kegyes (kánikula- és esõmentes) volt hozzánk. Egyúttal azt is bebizonyította, hogy a jó szervezés elsõsorban nem pénz, hanem empátia és egy kis plusz erõfeszítés kérdése.
Elõször is a reggeli nevezésnél a rendezõk megkérdezték, hogy azonnal indulunk-e, és mire jeleztem, hogy csak pár perc múlva, mert még egyszer áttanulmányoznánk a kézhez kapott itinert, szó nélkül 5 perccel késõbbi indulási idõpontot jegyeztek be, ami éppen elég volt arra, hogy pontosítsuk az útitervet. Apró figyelmesség, köszönet érte.
Jónéhány ellenõrzõponton kaptunk vizet, ami szvsz a nyári teljesítménytúrák legfontosabb eleme. Kizárólag gyalog teljesített túrák esetén az ember a hátán is elvisz akár 4 liter folyadékot is, de ha vegyesen kocogva-gyalogolva megyünk ez már problémásabb, nem is beszélve a futva teljesítõ túra-/sporttársakról. Követendõ példának tartom a szervezõk eljárását: akinek szüksége volt rá, kipótolhatta saját készleteit, akinek pedig nem, azt kár nem érte. Magam 2 liter vizet vittem, és kb. még 1 literhez jutottam a szervezõk jóvoltából. (Plusz a célban fogyasztott adag...) Külön elismerés az Újlaki-hegy pontõrének, aki vélhetõen saját maga szállította fel kannákban a vizet a hegytetõre. Nagyon jól esett, ott már nem számítottam rá. Sokan megírták már: az olcsó csapvíz is megteszi, nincs szükség extra kiadásokra.
A frissítõponton és a célban kapott zsíros (meg egyebes) kenyerek nagyon finomak voltak, de nem maradt el a dinnye sõt a frissen szedett házi alma sem.
Összesítve az ellátás nagyon figyelmes és kielégítõ volt.
Az útvonalra a szervezõk különösebb szalagozást nem ígértek. Elkeverni - helyismeret hiánya miatt - egy-két ponton lehetett volna, nekem szokás szerint sikerült is, de részben saját figyelmetlenségbõl, és végül nem okozott 20-25 percnél nagyobb idõveszteséget. A vége picit több lett, mint 8 óra, a kellemesnél is kicsit jobban elfáradtam (több hét kihagyás után), de a túra nagyon jól esett, még egyszer köszönet a rendezõknek.
|
| | | | |
|
