Túrabeszámolók


túra éve: 2014
Szent LászlóTúra éve: 20142014.02.03 05:57:54
Szent László teljesítménytúra 2014

Az idei esztendõben már a kilencedik alkalom volt, hogy erre a nagyszerû rendezvényre neveztem. Sokszor nosztalgiázom és most is eszembe jutottak régebbi emlékek. Érzések, találkozások, idõjárás, kilátások. A pásztói vasútállomáson már többször találkoztam Bell Sanyiékkal és ez most is így történt. A logisztika ugyanis az volt, hogy a kocsikat a célban (Pásztó, Titel Pál kollégium) hagytuk, és vonattal közelítettük meg a rajtnak helyet adó Tar, vasútállomást. A vonaton aztán Õrsi Bálintot pillantottam meg és rögtön szóba jött, hogy legutóbb (2006-ban) amikor együtt túráztunk itt, akkor velünk volt Péter is, Kiss Péterre gondoltam. Õ akkor mesélte, hogy a Mont Blanc-ra készül…

 A vonat megállása után rögtön futni kezdtem a vasútállomás épülete felé, így az egyes rajtszámú rajtlap lett az enyém. Utoljára a 2010-es „Holló-kõtõl – Vörös-kõig” teljesítménytúrán volt ehhez szerencsém. Ott ezt a pozíciót sikerült is a végéig megtartanom, itt azonban tudtam, hogy lelkes futók fognak utánam vetõdni. Egyébként pedig nem veszem versenyre a túrákat, de szeretek „egy jót menni”, ami nálam nem futást, hanem tempós gyaloglást jelent.

 Ehhez mérten indultam neki az országútnak és nagyon hamar a Sztúpánál bélyegeztem. Innen egy érdekes, csiki-csuki rész következett, amíg fel nem értem a Csapás-tetõre. Közben Nagy Attila és társa futott el mellettem. A talajviszonyok nagyon kedvezõek voltak, pár cm hó és fagy. Az idõjárás is kedvezõ lett, mert nem esett semmi sem és a hosszú, szmogos, szélcsendes idõ után most feléledni látszott a szél is. Szentkút elõtt Józsa Gabiék osztották a pecsétet és a csokit. Itt eligazítást kaptam arról is, hogy a Nemzeti Kegyhely építkezése miatt a Remete-barlanghoz nem lehet felmenni. Így majdnem az eredeti – 2002-es – útvonalon mentem tovább a Szent László-forrás felé.

 Vidáman lépkedtem a hóban és kanyarogtam elõbb a gázvezeték jelzõ bóják, majd pedig az OKT jelzése mentén, a Szálláska-völgyben. Itt egy részen erdõirtásba botlottam, de a fagyott földön végül nem lettem saras. Újabb két futó robogott el, amíg Sámsonházára értem. A faluban, a buszmegállóban kaptam meg a harmadik pecsétemet és a geológiai feltárulás mentén hagytam el a települést. Ismét két futó következett és a Nagybárkány felé vezetõ kaptató. Ezt is elég gyorsan abszolváltam, így nem sokkal kilenc után már a nagybárkányi iskolában frissítettem.

 Következett a túra számomra kedvenc része, amit a Kelet-Cserhát TK ötszázas csúcsai mentén való gyaloglást jelent. Mindjárt az elején a nagy kedvenc emelkedõvel, ami pihentetõ szakasz nélkül vezet fel a Nyerges-tetõ (516 m) csúcsa alá. Közben Bakos Gergõ ért utol. Kicsit beszélgettünk, majd egy-két instrukciót mondtam neki a hátralévõ szakaszra, mivel elõször járt a túrán. Ezzel kezdõdött az igazi hullámvasutazás. Itt ugyanis egy rövid lejtõ következett, majd egy húzós emelkedõ a Kerek-Bükk (569 m) csúcsa felé. Szeretem meglátni a csúcs alatt lévõ fenyvest. Öröm volt ismét belemenni és hallgatni a nagy szélben, a fenyõk zúgását. Ez ismét feltöltött. Rövid lejtõ következett, majd a soron következõ emelkedõ a Köves-Bérc (511 m) csúcsát mellõzte. Itt csak minimális lejtés után már a Varjú-bérc (540 m) mellett haladtam el. Közben már egyre inkább a gerincre vezetett ki a jelzés, így mindkét irányban elég jó kilátásban volt részem. A bal oldalamon a Mátra nyugati vonulata látszódott, míg jobbra a Belsõ-Cserhát völgyeiben gyönyörködhettem. Lejtõ után egy nyiladékot elérve még tisztább volt a kilátás, de már lépkedtem is fel a Nagy-Kõ-tetõ (551 m) csúcsára. Ez a hely is sokat jelent nekem, mert régi, szép emlékek kötnek hozzá. Aztán lejtés és a Garábi-nyereg, ahol Illés Rudiék próbálják a jeges teát felmelegíteni. Még három hegy van hátra, de már lõtávolba került az utolsó ellenõrzõ állomás is. A Macska-hegy (572m) emelkedõje nem könnyû, de egyik ormáról csodálatos kilátást ad az egész Belsõ-Cserhátra. A fehér tájban most különösen örömömet leltem. A csúcsról csak kisebb lejtõ vezet le, de az emelkedés sem túl erõs az egyébként a túra legmagasabb pontját adó Purga (575 m) tetejére. Itt már elég közelinek tûnik a Tepke kilátója. Innen egy meredek lejtéssel jutottam le a hegy lábáig, ahonnan – nagy meglepetésemre – már nem a dózerúton, hanem egy kis ösvényen vezetett fel a jelzés a Tepke (566 m) csúcsára. Úgy látszik, hogy itt is kezdik használni a Börzsönyben már alkalmazott megoldást, hogy a nedves idõben a gépek által is széttúrt, nehezen járható utak helyett, azokkal párhuzamos, kisebb ösvényekre terelik a jelzéseket.

 Kelemen Laci állta a pontõrséget. Pár szót váltottunk, majd nekiindultam a hátralévõ nyolc kilométernek. A terep szinte végig lejt, de azért mindig vannak meglepetései, nehézségei. Nos, az idilli, erdei szakasz után egy erdõirtáshoz értem, ami már nehezítette a viszonyokat. Lejjebb érve pedig a szétdózerolt út adott fejtörést. Sebaj, mert itt már a mezõt elérve van bõven hely hová lépni. Ráadásul a fagy is csak éppen hogy kezdett felengedni. Így minimális sarazással jutottam be a célba. Ott elfogyasztottam a finom pörköltet és hamar hazaértem.

 Igazán jó túra volt, köszönöm a szervezést! 

 
 
 
Kuruc emléktúra 300 év nyomábanTúra éve: 20142014.01.19 15:29:10
ROMHÁNYI CSATA EMLÉKTÚRA 2014-01-19

 

Idén már ötödik alkalommal indultam el a fenti elnevezésû túrán, mely egyben az ötödik rendezése is volt a Fitt-Fut Alapítványnak, ennek a megemlékezésnek az alkalmából. Az elsõ háromévi bejárás után, idén már másodszor volt lehetõség teljesítménytúraként is részt venni az emlékezésen.

 Én – a múlt évhez hasonlóan – duplázást hajtottam végre. Korán reggel a még sötétbe burkolózó Nézsáról indultam el a sárga sáv jelzésen, a bejárás útvonalát követve. Az elõzõ négy éve hatása is, hogy lámpa nélkül tudtam, merre is kell mennem. A Belegrád-magaslaton már látszódott, hogy az idei fõ nehézség a sár lesz. A Kõ-hegyre menet már kezdett világosodni, de az is látszódott, hogy nagy a köd. Igazán jó érzés volt felérni a Kõ-hegy csúcsára és megpihenni kicsit a gyönyörû állapotú feszület mellett.

 Lejtmenetben örömmel láttam, hogy a szív alakú tó szépen tele volt vízzel. Szedtem a lábaimat a bõven saras földutakon és hamarosan a szép fekvésû Rovnyára értem, melyet a helyiek Szopoka-pusztának is neveznek. Innen egy kevésbé sáros úton indultam el lefelé. Egy vadásszal lepõdtünk meg egymáson, de pár mondat után kiderült, hogy az én utam nem zavarja õt. Romhány elõtt ismét a hatalmas sár nehezítette a haladásomat, de az aszfaltra érve begyorsítottam, így 1.59’ alatt átértem Nézsáról a romhányi Dombi kocsmába és ezzel teljesítettem a bejárás (12,5 km) útvonalát.

 Kicsit megpihentem, beszélgettem Maszlik Brigivel és Forgács Petivel (fõrendezõk) és nekiláttam a teljesítménytúrának. Ez már 22,5 km-es távot jelentett. Elõször a Törökmogyorófához gyalogoltam el, ahol kicsit szemlélõdtem, majd egy szalagozott részen kiléptem az OKT kék jelzése felé. Innen, szinte végig emelkedõ vitt fel a Romhányi-hegy (418 m) tetejére. Megkaptam az ellenõrzõ pecsétemet és kanyarogtam át a Dél-hegy (445 m) nyerge felé. Az elõttem indultakat itt kezdtem el beérni. Egy bal kanyar után a már reggel megismert szakaszon mentem fel a Rovnyára. Mondanom sem kell, hogy a sár nem lett azóta sem kevesebb.

 A Rovnyáról egy nagyon szép fekvésû, tisztásos lejtõ vezetett le Legénd szélére, a „Holland-faluba”. Itt találkoztam ismételten túrázókkal és vadászokkal is. Utóbbiaknak már megvolt a trófeájuk is, ami a kocsi platóján hallgatott. Legéndre már elsõként értem be a Fûzfa kocsmába. Nagyon finom volt a káposztás süti, kettõt is elfogyasztottam belõle. Kellett is az energia, mert ismét igen sáros úton kellett kifelé igyekezni a faluból. Elérve a tölgyest és az igazi meredélyt lett csak szolidabb. Aztán ismét a reggeli útvonalat értem el és már másodszor pihenhettem meg a Kõ-hegyen, a feszület mellett. Most azonban ellenõrzõ állomás is mûködött itt, ahol pecsételtem.

 Innen már gyorsan elrepültek a kilométerek. Nézsára érve pedig próbáltam a lehetõ legtöbb sártól megszabadulni. A célt jelentõ Arizona presszóba 3.50’ után léptem be. A fõrendezõk pont kipakoltak és velük együtt kaptam meg a káposztalevest. Nagyon finom volt ez is! Megkaptam a dupla díjazásomat és elindultam hazafelé.

 Nagyszerû túra, nagyszerû útvonal, nagyszerû rendezés!

 

Múzsla
 
 
túra éve: 2013
Szent LászlóTúra éve: 20132013.02.03 14:23:04

Szent László 33


Már 11 éve, hogy elõször itt toporogtam a Taron, egy ígéretesnek tûnõ túra rajtjában. Az volt az elsõ – és ez idáig egyetlen – kerékpáros teljesítésem is ezen a túrán. Azóta vagy a hatalmas sár vagy pedig az óriási hó hiúsította meg ezt a fajta próbálkozásomat. Mivel az elõrejelzések nagyon kellemetlen idõt ígértek, így most sem gondolkodtam a két kerekû bevetésén. Egészen, pénteken estig vártam, hogy végül milyen ruházatot szedjek össze. Nem volt mindegy ugyanis, hogy 10 fok lesz vagy éppen nulla. Az esõ az szinte 100%-os biztonsággal be volt ígérve, ráadásul helyenként igen intenzívnek jósolták. Az még nyáron is nehéz, nem hogy télen. Én azonban hittem abban, hogy nem lesz ez olyan vészes.


Utazási logisztikában visszatértem a korábban megszokottakhoz vagyis a kocsit a célban hagyva vonatoztam el a tari rajthoz. A múlt évi nagy havazásos, hófúvásos idõben cseréltem ezt csak le a „full” tömegközlekedésre, akkor nem akartam elõvenni az autót. Sokan mások is ezt a „kottát” választották idén, így egy kisebb csapat bandukolt korán reggel a pásztói vasútállomás felé. Nagy Attila, Bell Sanyi és Karesz (váci sporttársak) társaságában vitattuk meg a mai nap várható szituációit. Vissza is idéztük, hogy elõször még 2006-ban találkoztunk ezen a túrán.


A vonat megérkezésével a túratársam is megjött. 2009 után ugyanis ismételten az lett a cél, hogy egy kedves barátommal (Balázs)tegyem meg ezt a gyönyörû túrát. Sokat meséltem neki róla, így Budapestrõl is eljött erre a megmérettetésre. A tapasztalatokból kiindulva a tari állomás elõtt a vonatajtókhoz helyezkedtünk, így a megállás után, rögtön az elsõk között nevezhettünk. Mire kitöltöttük lapjainkat, már alig lehetett mozdulni a kis váróteremben.


Hamar nekiindultunk Tar fõutcájának, hogy egy kis fahíd igénybevételével átkeljünk a Zagyva-folyón és ezzel már be is léptünk a Cserhát-hegységbe. A Sztúpát hamar elértük és jó volt hallgatni a csilingelõ hangocskákat. Innen egy rövid, sáros szakasz vezetett be az Õr-hegy erdejébe, de viszonylag hamar havas lett az út. Ez meg is lepett engem, mert nem gondoltam volna az egész heti olvadás után, hogy még mindig tud maradni ennyi hó, ilyen alacsonyan is. Mekkora lehetett egy héttel ezelõtt? Valószínû, hogy hasonlított az eddigi csúcsot jelentõ 2010-eshez. Itt elért bennünket egy nagyon rövid esõ, de hamar elállt, én pedig bíztam benne, hogy a körülményekhez képest a lehetõ legkevesebb esõ fog bennünket érni ezen a napon. Gyertyaszentelõ Boldogasszony napjára esett a túra ebben az évben, ami még jobban feldobott bennünket, amikor beléptünk Szentkúton a bazilikába. Ezt a túrát én e miatt tulajdonképpen egy szentkúti zarándokútnak is szoktam tartani. Ráadásul idáig „elfelé” tartunk Pásztó felõl, innen kezdünk el újra irányba fordulni.


A Remete-barlangokat nagyon jó idõvel értük el és az esõ továbbra sem esett. Mondtam is Balázsnak, hogy látod, már ez is egy ajándék, amit eddig kaptunk ill. nem kaptunk. Innen már alig találkoztunk túrázókkal, csak nagy ritkán ment el mellettünk egy-egy futó. Meg is lepõdtem, amikor egy korábban elhagyó futót a Sámsonháza feletti geológiai feltárulás mászásakor pillantottam meg. Hamar rá is jött, hogy oda nem kellett felmenni, helyette a Nagybárkány felé kanyargó utacskát kellett választani. A faluba bevezetõ út szolgálta sarat illetõen, az eddigi maximumot, de azt már elõre sejtettem, hogy a Cserhát fõgerince felé vezetõ nyílt szakasz is hasonló állapotokat fog nyújtani. Elõbb azonban beugrottunk a nagybárkányi frissítõpontra. Kényelmesen ettünk, ittunk és még a tesztlapot is kitöltöttük. Hasznos volt, mert tanultam belõle.


Kilépve az iskolából felhívtam Balázs figyelmét arra, hogy most 19 km következik lakott település, forrás és egyéb civilizált dolgok nélkül. Itt aztán egy idõre magára is hagytam õt, mert következett a kedvenc emelkedõm, amit mindig „megkenek”. A Sátoros-nyeregig vezetõ szakasz ugyanis nagyon a szívemhez nõtt és külön élményt nyújt egyben, nagy tempóval leküzdeni. A nyeregbe érve – várakozás közben – kezdett el csepegni az esõ. Nem volt vészes, csak gyengén esett. Innentõl ismét együtt küzdöttünk Balázzsal a helyenként patakokká alakuló ösvényeken. Örültünk, hogy jól beimpregnált bakancsok voltak a lábainkon, mert már a vizes hó is kihívás volt ilyen oldalról, nem hogy a bokáig érõ vizek. Minden egyes hegy után soroltam az elkövetkezõ emelkedõket, mintegy támogatást, bíztatást adva Balázsnak, hogy már csak ennyi meg ennyi és már mennyi „ötszázast” küzdöttünk le. Ez a hullámvasút mindig élmény bár ilyen körülmények között még nem jártam rajta.


A Garábi-nyeregben már ott drosztoltak Rudiék, igaz a tea még hideg volt. Sebaj, megittam a nagybárkányi, melegen tartott teámat és betöltöttem a helyette a hideget, aztán mehetett a mezem aljára, melegedni. Innen már csak három hegy volt hátra, abból is az elsõ (Macska-hegy) volt egyedül viszonylag hosszabb ill. meredek. Kilátás sajnos most nem volt a csúcsáról, de azért elképzeltem a szépséges kontúrokat. Ekkor találkoztunk a késõbb gyõztes futóval is. Aztán a Tepkére érve nem túl jó kedvben találtuk Kelemen Lacit, aki elmondta, hogy akkora a sár a szántóföldön, hogy alig bírt feljönni. Nyugtattam azonban Balázst, hogy már csak 8 km és lefelé.


Eleinte még volt hó bõven, sõt a régi turistajelzést (Téglaházi-földek) elérve, még a szántóföldek mellett is azt tapostuk. Itt látszódtak a korábbi hófúvások nyomai, helyenként 20-30 cm magas taréjai voltak a hónak. Mekkorák lehetettek egy héttel ezelõtt?


Az esõnadrágom és a széldzsekim nagyon jól bírta, egyáltalán nem áztam át, viszont a bakancsom már nem bírta tovább. Érezhetõ volt, hogy elkezdett szivárogni befelé a nedvesség. És ekkor rákanyarodtunk az egyenesre, mely a Pásó-tanya mentén a cél felé vitt. Ezt emlegethette Laci, mert ez tényleg hihetetlen volt. Tulajdonképpen mindegy is volt, hogy hová lép az ember, olyan méreteket öltött a sár. A TSZ-majornál jól leáztattuk a cipõinket a zsombékosban, majd végre aszfaltot érve robogtunk be a célba. A kapu elõtt, egy mozdulattal magamhoz vettem a hátizsákomat, amiben a száraz ruháim voltak. Megkaptuk a díjazásunkat aztán én átöltöztem, Balázs pedig elment bakancsot mosni. A rendezõk nagyon készségesen, vödröket tettek az ajtó elé, amikben meg lehetett mosni a lábbeliket. Aztán leültem elfogyasztani a nagyon finom ebédet. Közben Balázs is leült, aztán az ebéd végeztével én mentem el bakancsot mosni. Ezek után gyorsan beültünk a kocsiba és kivittem õt a buszmegállóba, ahová pár perc múlva meg is érkezett a budapesti busz. Három elõtt pedig már én is a kádban ültem.


Nagyszerû túra volt, a rendezés, a táj, a környezet, a hangulat is nagyon tetszett! Köszönjük, hogy ennyi esõvel megúsztuk!


 
 
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18Túra éve: 20132013.01.14 10:08:03
Pontõrködés a Csattogó lábánál és a 22-es táv teljesítése



A hatodik rendezés következett, ami számomra a szokásos, pontõrködést és a rövidtáv teljesítését jelentette. Erre az esztendõre érett meg az útvonalváltozás, ami új helyet is jelentett a „munkám” tekintetében.

Idén már a negyedik alkalom volt, hogy a református plébánia adott helyett a rajt/célnak. A gyülekezeti terembe lépve már készülõdõ túrázókkal találkoztam, az indító asztalon pedig gyönyörûen sorakoztak az igazolófüzetek. Zetét azonban sehol sem láttam, így kiléptem a terembõl és olyan helyiség felé indultam, ahol égett a fény. Meg is leltem õt. Nagyon le volt törve, mert elég komolyan ledönötte egy váratlan betegség. A rossz hangulat és közérzet mellett ez azonban egy másik problémát is hozott, mégpedig hogy nem tudták kiszalagozni a csattogó – Társa-mezõ részt. Ez számomra különösen is fontos információ volt, ugyanis a bejáráshoz képest is új helyre kellett költöznöm. Öt év után tehát már nem a Borbély-hegyre készültem és nem is a Csattogóra, hanem annak verõcei lábához. A túra eleje ugyanis maradt a piros sáv jelzésen és Szokolya vasútállomástól, a kék+-en vezettet fel a meghirdetett útvonalra.

Az útvonallal nem volt gondom, mert tudtam, hogy végül is hová kell mennem, de azért a sötétben kissé bizonytalanul lépkedtem az állomásom felé. A megizzadással most nem volt problémám, ugyanis a római katolikus templom emelkedõjét letudva, semmi meredély nem állt elõttem.

Elérve a pontomat, gyorsan összekészültem. Alul már így is három réteg volt a lábamon, de felülre felvettem még párat, így összesen hat réteg volt a felsõ testemen, amibõl kettõ kabát volt. Nem apróztam el a dolgot, mert nagyon hideg volt itt völgyben, így a fejmre is felkerült három sapka, amibõl az egyik maszkot is tartalmazott. A magammal hozott nagy dobozt kiürítettem. A tíz centis polisztirolhab volt a sámlim, a lábam alá is került egy centis belõle és a doboz lett az asztalom.

Sikerült 6.30-ra összekészülnöm, ami jól is jött, mert Bell Sanyi már meg is jelent pecsétért. Még bõven sötét volt, de folyamatosan adtam a bélyegzéseket. Nagyon lassan, komótosan látszódott, hogy kel fel a nap. A hideggel végül is nem volt gondom, mert egyedül a lábfejem fázott. Úgy tûnik, hogy a két zokni és a bakancs kevés lett. Ezt azzal igyekeztem orvosolni, hogy ha volt egy kis szünetem, akkor elkezdtem járkálni, ugrálni kicsit.

Érdekes volt megtapasztalni, hogy a mostani pontomon nem nagyon volt jellemzõ a várakozás, szerelvényigazítás, egyebek, de ez érthetõ is, hisz ez már nem a borbély-hegyi kilátó volt és a rajt óta sem telt el túl sok idõ.

Most is sok ismerõssel találkozhattam, ami nagy öröm volt számomra.  Az útvonalváltozást többször is, részletesen elmagyaráztam, de volt aki (három fõ) ennek ellenére az itinerben szereplõ vátozatot választotta, saját felelõsségre.

Aztán eljött a pillanat, amikor rám sütött a nap. Bizony, nagyon jó érzés volt érezni a melengetõ napsugarakat.

 

Fél tizenegy körül telefonáltam a rajtba, ahonnan megkaptam a tájékoztatást, hogy kik az utolsó indulók. Meg is lepõdtem, hogy addig már több, mint 500 bélyegzést osztottam ki. Összepakoltam a cuccaimat, amelyeket elrejttetem egy fa mögött. Aztán könnyítettem a ruházatomon és már indultam is a mezõny után. Igazán jó érzés volt a friss havat taposni a szikrázó napsütésben.

A mezõny egy részét már Magyarkút elõtt elértem, de a nagyobb csapatokat Szokolya után elõztem meg. Útközben igyekeztem mindenkit bíztatni ill. a bizonytalankodókat információval ellátni. A Száraz fáknál Kenyeres oszira számítottam, de nagy örömmel üdvözöltem Forgács petit és Brigit is. Pont sikerült egy olyan képet készítenem róluk, amikor éppen nem volt senki a pontjukon. Egy ízes levelet vettem elõ, amit a Gál-hegy csúcsáig el is fogyasztottam. Egy rövid pihentetõ szakasz következett és ekkor értem el a túra legnehezebb részét, a hihetetlen meredek lejtõt, ami a kismarosi mûútra vitt ki. Itt külön figyelmeztettem az indulókat, hogy mire számítsanak. Döbbenetesen sokan evickltek itt csúszva-mászva lefelé. Nekem elég jól ment ez a mûvelet. Esés nélkül és elég jó sebességgel jutottam túl ezen a részen.

A mûúton egy túrázóval kezdtünk „összedolgozni”. Elég jókat beszélgettünk, aztán eljött a pillanat, hogy bemutatkozzunk egymásnak. Kiderült, hogy névrõl már régen ismerjük egymást, hiszen õ volr dr. Révész Ádám.

Elérve a volt pontomat, felszedtem az ott hagyott dobozt a szeméttel együtt és gyorsan begyalogoltam a célba.

Az elismerést igen különleges körülmények között kaptam meg, ugyanis Gász Katától egy meleg ölelést is kaptam az oklevél és a kitûzõ mellé.

 

Csodálatos nap volt!

 

Kreicsi Gábor

 
 
 
túra éve: 2012
Abasár / PáternoszterTúra éve: 20122012.10.25 13:54:44
PÁTERNOSZTER MARATON

Még Pupu (Karlovitz Kristóf) ötlete nyomán fogalmazódott meg bennem, hogy ha az ember 42 éves lesz, akkor jó alkalom ez egy maratoni táv teljesítésére. Mivel ez nekem az idén van, így tervbe vettem ezt a megmérettetést.

Aszfalton futkározni nem szoktam, sõt úgy egyébként futkározni sem, de az erõs gyaloglást kedvelem. Viszont a térdeim nem szeretik a hosszabb, gyalogos távokat. Erre a tényre az 1999-es Mátrabérc teljesítménytúrán kellett rájönnöm. A teljesítés után elég nehezen jöttek rendbe. Rá is kellett állnom a max. 30-35 km-es gyalogos távokra. Azonban idõvel jól belejöttem ezekbe is és már nem is vágytam hosszabbabkra.

Ha mégis hosszabb távban gondolkodom, akkor bringára pattanok és ilyen körülmények között, persze már voltak olyan megmérettetéseim is, amelyeket így (maraton) neveztek. Ám most mindenképpen a két lábbal a földön teljesített 42,195 méteres távra törekedtem. A táv mellett a terep volt még fix vagyis, hogy egy terepen futó teljesítménytúrát fogok keresni. Így esett a választásom a „Páternoszter maraton”-ra.

Már a neve is nagyon tetszett, a rendezõket is jól ismertem régrõl és Abasár sincs messze tõlünk. Amikor pedig megláttam az útvonalat, nagyon feldobódtam. A maratoni távhoz ugyanis nyolcszor kellett teljesíteni egy 5,4 km-es kört, 180 méter szinttel, úgy, hogy a legmagasabb pont a Szent Anna kápolna volt. Az a kápolna nekem nagyon sokat jelent és ez olyan plusz erõt adott, amit végig éreztem is.

Edzés tekintetében semmi újat nem vittem az életembe. Év elején gyalogtúráztam februárig, majd pedig bringára váltottam és végig hajtottam az évet októberig, végül a maraton elõtti héten elmentem két gyalogos teljesítménytúrára. Ezek után következett A MARATON.

Kicsit elaludtam reggel, de így is fél nyolcra sikerült Abasárra érnem. A kocsit leraktam a rajt/cél közelében (iskola) majd pedig egyeztettem Szabó Józsival (fõrendezõ) az elõnevezésemet. Minden rendben volt, így nyolc órakkor elindulhattam a mezõnnyel együtt. Már ekkor nagyon szép idõ volt, de azért még kicsit csípõs volt a reggel, ami a harmatos fûszálakon is látszódott. Elég hamar ki lehetett érni a faluból, ahonnan már látszódott a Szent Anna kápolna és a másik ellenõrzõ pont, a Panoráma út is. Elég kevés ilyen teljesítménytúra van, ahol egy bizonyos pontról az összes állomás látszódik.

Figyeltem az útvonalat és közben próbáltam rögzíteni magamban a látottakat, az érzéseket. A monotonitást elkerülvén azt tûztem ki magamnak, hogy az elsõ hét körben valamelyik katolikus szentségrõl fogok elmélkedni magamban, míg az utolós körben következhet a hálaadó imádság.

Nagyon tetszett a szerpentin, tulajdonképpen csak a vége volt meredek, ahol nyílegyenesen kellett felmenni a kápolna elé. Itt egy volt tanítványom pontõrködött, akivel körrõl-körre tudtunk beszélgetni. Innen egy nagyon szép platón ment az út, igazán fantasztikus volt a kilátás, majd pedig elérkeztünk a „panoráma út” tetejéhez. Ez egy aszfaltos út volt, szintén csodaszép kilátópontokkal. Az egyik ilyen helyen volt az ellenõrzõ állomás, ahol Nád Béla pecsételt és drukkolt nekünk. Csodálatos helyet talált magának az egséz napos programjára. A kör végén pedig egy kis falubeli szakaszt kellett még abszolválni.

Már az elsõ kör is jól sikerült (45 perc alatt), de innentõl egy kicsit rákapcsoltam, amihez persze lejjebb is vetkõztem. A szerpentin egyre jobban ment. A talaj is kezdett száradni, ismerõsök is akadtak, akikkel pár szót váltottunk. A kör idõk továbbra is jók voltak. Minden kör végén töltöttem a kulacsomba és magamhoz vettem valami ételt is.

Négy kört mentem hosszúban, majd alul-felül átváltottam rövidbe, hiszen a hõmérséklet már 20 fok felett volt. A köridõk ekkor sem csökkentek jelentõsen, legfeljebb pár perccel. Igazán a hatodik kör után éreztem, hogy ez a maraton elég könnyen meg lesz és talán a térdfájdalom sem fog elõjönni.

A nyolcadik kör egy igazi örömtánc volt! Teljesen kiegyensúlyozottan értem be, fájdalmak és komolyabb fáradtság nélkül, 6 óra 40 perces idõvel. Ennyi kellett a 43,2 km-es távhoz és 1440 méter szinthez. Lelkesen vettem át a díjazásomat, majd két, gyöngyösi barátommal elindultam hazafelé.

Igazán jól éreztem magam! Egy maradandó, gyönyörû emlék ez a maraton számomra!
 
 
Bujáki kikeletTúra éve: 20122012.05.04 09:05:36
Kikeleti Duatlon

 A május elejei hosszú hétvégére sikerült elég sok mozgást beiktatnom. A vasárnapi napon egy duatlonra vállalkoztam Vincze Gábor (Somi) kollégámmal. Az apropóját az adta, hogy idén indultam a „Cserhát kupában”, ahová a két szakág külön-külön is beleszámít és ráadásul ez volt életem 300. teljesítménytúrája. A fõszervezõvel elõre leegyeztettem szándékunkat, aki szívesen látott bennünket erre az erõpróbára.

 Elsõ megmérettetés a „Bujáki kikelet 17” gyalogos teljesítménytúra volt. A bringákat leraktuk egy sarokban, neveztünk mindkét távra, majd gyalogos felszerelést vetünk magunkhoz. Az idõjárás igazán kedvezõ volt, talán túlságosan is, már ami a meleget illeti, hiszen már a reggeli rajtnál húsz fok felett volt a hõmérséklet.

 Kezdésként a falu felett magasodó Kálváriát vettük célba.

 Ez az építmény már messzirõl fehéren csillog a hegyek között. Amikor odaér az ember, akkor szinte rögtön kétszáz évvel korábbi helyzetben érzi magát. A falak annyira történelmiek, de mégsem romosak.

 Innen a Bársony-hegy érintésével a mûútig ereszkedtünk és következhetett a legnehezebb kaptató, fel a bujáki várba.

 Kicsit hasonlítgattuk az emelkedõt a „hazai” Salgó várához, mert vannak egyezések a stílusban. Felérve rögtön kaptunk egy nagy nápolyi szeletet és persze egy bélyegzést is az igazolófüzetünkbe. A kilátás pazar volt.

 Innen, a már megismert úton visszatértünk a mûútra és elindultunk a Sas-bérc irányába. Hangulatos kis ösvényen kanyarogtunk és élveztük, hogy idõnként árnyékban tudunk maradni. A vizet be kellett osztani, mert tudtam, hogy az útba esõ Egidius-forrás már régen kiszáradt. Útközben érintettük a Selyem-rétet, mely vakítóan zöld színben fénylett a fák között.

 Bár már szétszakadozott az indulók java része hol elõttünk, hol utánunk azért akadtak hangok, zörejek. Egy kisebb hullámvasutazás következett, ahogyan két – elég mély – árkot is át kellett másznunk. Aztán kiértünk egy mezõre és megcsapott bennünket a hûsítõ szél. Nagyszerû volt a kilátás innen is. Ezen az úton leereszkedtünk Virágospusztára.

 Szabó Karcsiék voltak a pontõrök, akik egy napernyõ alatt hûsöltek. A bélyegzés után a vendéglõ mosdóját használtuk felfrissülésre. Innen a már megismert úton kellett visszatérni az ún. „Gyarmati útra”, mely már Bujákra vezetett vissza bennünket. Útközben nem sok árnyék volt, de a sapkám és az ötvenes faktorú fényvédõm megfelelõ védelmet adtak.

 Elértük ismét a Kálváriát, de most a jobb oldalán elhaladva, hamar Bujákra értünk.

 Ezzel meg is volt az elsõ felvonás. Következhetett a bringázás. Öltözködés és frissítés után már a bringáinkon ülve hagytuk el a rajt/cél területét.

 Elsõ mászásnak a bujáki vár következett, amelyet most egy jóval könnyebb (tekerhetõbb) emelkedõn közelítettünk meg. Természetesen az utolsó métereken itt is tolni kellett a gépet. Pontõrök már nem voltak, így igazolófénykép készült rólunk. Az ellátást pedig már a rajt/cél helyén megkaptuk, egy vaníliás croassan formájában.

 Érdekes, ugyanakkor hullámzó terep következett. A terep hajtható volt, ami nagyban segítette a haladásunkat.

 Egy helyen érdekes irányba mutattak a szallagok, de végül egy domb megmászásával feltûnt Bokor faluja. Már tudtuk, hogy itt hatalmas frissítés vár ránk.

 Több féle fánkból és teából lehetett választani. Én megettem két fánkot, hármat pedig betáraztam a maradék távra.

 Innen már végig aszfalton kellett kerekeznünk a célig, négy automata pont érintésével. Ez azt jelentette, hogy személyzet nem volt kint, a feltett kérdések válaszait kellett feljegyeznünk. A terep bizony nem volt könnyû. Voltak nehéz és még nehezebb emelkedõk is. A szél pedig (ami gyaloglásban jó érzés volt), most bizony szembõl fújt és jelentõsen lassított bennünket. Tudtuk azonban, hogy Kisbágyonig kell kibírni. Onnan már emelkedõ sincs és a szél is hátulról fog fújni.

 Nagyszerû érzés volt ilyen túrák után megérkezni Bujákra. A szervezõk nagy lelkesedéssel fogadtak bennünket.

 Igazán csodálatos nap volt!

Köszönjük!

 
 
 
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18Túra éve: 20122012.01.15 09:09:12
Pontõrködés a Borbély-hegyen és a 18-as táv teljesítése



Ötödik, jubileumi rendezés volt ez a teljesítménytúra. Bár korábban felmerültek más útvonal variációk is, végül maradt a jól bevált logisztika. Ismét a Borbély-hegy lett az „állomásom”.

  Az elsõ két rendezés után most már a harmadik alkalom volt, hogy a református plébánia adott helyett a rajt/célnak. Belépve az udvarra, nagy csend és nyugalom fogadott. Aztán a gyülekezeti terembe találkoztam Zetével. Amíg õ elment vizet forralni én szétnéztem az üres, de mégis várakozásokkal telinek tûnõ teremben. Gyönyörû precízségben sorakoztak a rajtlapok, ki voltak készítve a rajt pálinkák, minden második széken szórólapok voltak, egy szóval minden adva volt egy remek rendezvényhez. Magamhoz vettem a bélyegzõmet és csendesen elindultam a Borbély-hegy felé, mint az elsõ rajtoló. 

Eleinte még a kivilágított utcákon kanyarogtam, aztán a Botond utca végénél elértem az utolsó lámpát is. Innen következhetett az izgalmasabb rész. Volt nálam ugyan lámpa, de nélküle is megleltem az utat, hiszen már sokadszorra jártam erre. Próbáltam minél komótosabban lépegetni, hogy ne izzadtan kelljen elkezdenem a pontõrködést. Felérve a keresztezõdéshez tapasztaltam, hogy bizony elég nagy a szél. Innen a fák recsegésének zajában haladtam a kilátóig. 6.30-ra sikerült felérnem. Gondoltam is, hogy az elsõ túrázók éppen most indulhatnak.

A hátizsákomat gyorsan kiürítettem. A hidegre és a nagy szélre való tekintettel felülre három, míg alulra egy plusz egy réteget vettem fel, a fejemre pedig maszkot húztam a sapka alá. A magammal hozott hungarocell lapra ráültem és behúzódtam a beton oszlop mögé. Így kissé szélárnyékba is tudtam helyezkedni. Amíg nem jöttek a túrázók gyönyörködtem a kilátásban és a napfelkeltében is. Szenzációsan szép volt!

Aztán megérkeztek az elsõ túrázók, köztük ismét Bell Sanyi volt az egyik elsõ. Vele még kicsit beszélgetni is volt idõm. Erre késõbb már nem nagyon volt lehetõségem, mert folyamatosan jöttek az indulók, ami persze nagy örömmel töltött el. Teát inni is csak úgy tudtam, hogy belenéztem az egyenesbe és azt látva, hogy száz méteren belül nem jön senki, gyorsan hörpintettem egyet a thermoszomból.

  Megint sok ismerõs jött, de többeket hiányoltam ill. – talán a nagy beöltözésnek is köszönhetõen – többen meg sem ismertek, csak amikor utánuk néztem láttam, hogy kik is õk. Sajnos most salgótarjániakat nem láttam és a korábban olyan népszerû katonai csapatok sem voltak jellemzõek.

Amikor éppen nem álltak elõttem, olyankor figyeltem a szemközti part történéseit. Ugyanis nagyon változatos viszonyok voltak arrafelé. Hóesés, napsütés...

Persze itt is fel kellett kötni a gatyát, mert néha lecsapott ide is egy-egy hófelhõ és majdnem fehérbe borította a tájat.

 Lassan megérkezett a 44-es táv seprûje, majd késõbb a 28-asé is, amelyet Szabó Karcsi és csapat alkotta. Nagy öröm volt, hogy megismerhettem õket.

 Tizenegy körül telefonáltam a rajtba, ahonnan megkaptam a tájékoztatást, hogy kik az utolsó indulók.Lebontottam a táblákat és lementem a keresztezõdésig, hogy megvárjam õket. Itt már látszódott, hogy bizony ismételten sáros menetben lesz részem.

Az utolsó hat indulót kerülgetve mentem el Magyarkútig, ahol jeleztük a személyzetnek, hogy mi vagyunk az utolsók. Az idáig összeszedett szalagokat a kukába helyeztem, szeretett és meleget adó hungarocell lapommal együtt.

Már a decemberi bejáráson érezhetõ volt, hogy a Magas-hegy felé vezetõ dózerút nagyon nehéz feladat lesz. Nem is hazudtolta meg magát a szituáció, csak már a patakátkelésig is jöttek újdonságok, mint például a híg sár vagy a farakásokon való átkelés. A hegyre menet elláttam még navigációs tanácsokkal a körülöttem lévõket és beindítottam a nagyobb tempómat. Akiket utolértem, azokkal minddel egyeztettem az útvonalukat. Közben egy irattárcát is kaptam, hogy vigyem el a célba. Ehhez mérten útközben élénken érdeklõdtem a túrázóktól, hogy kit hogyan hívnak.

Nagyon tetszett, hogy a nap folymataosan sütött, amióta elindultam a túrán és mostanra már kellõen át is melegedtem.

Tetszetõs látvány volt Társa-mezõn is a sok-sok ember, ahogyan bandukoltak a hullámzó terepen. A korábban összeszedett sár egy részét itt sikerült a fûben letisztítani.

Beérve a célba – már megszokásból is – Pygmeához mentem az elismerésemért, aztán még Bibortól is kaptam egy külön jutalmat az ötödik teljesítésért. Az irattárca tulajdonosát végül nem sikerült utolérnem, de a célban azt mondták, hogy nem régen állították neki ki az oklevelét.

 

Aztán, kimentem az udvarra és kicsit merengeni kezdtem, belegondoltam, hogy mik is történtek itt 2008 januárja óta velem: a sok kedves indulóval való találkozás, a legkülönfélébb idõjárási viszonyok, a bejárások izgalmai…

 

A Wass Albert emléktúra egy ünnep a számomra.

 
 
 
túra éve: 2011
Szent LászlóTúra éve: 20112011.02.07 08:27:16
Szent László teljesítménytúra

 

A Pásztói Szabadidõ Sportegyesület idén rendezte meg jubileumi – 10. – alkalommal a fenti elnevezésû túráját. A névadás nem véletlen, hiszen az útvonal érinti a híres lovagkirály egyik hagyományban szereplõ helyszínét.

 Szent László király uralkodásának idejében a kunok három alkalommal törtek be Magyarországra: 1085, 1091 és 1092-ben. Borzalmas pusztítással fosztogatták az országot. Ezek közül a harcok közül valamelyik kiterjedt a Mátra és Cserhát vidékére is. A kunok a Cserhát rengetegjeiben, a hegyek között kerestek menedéket László üldözõ serege elõl. Szent László seregének zöme a Zagyva mentén táborozott. Õ, mint jó hadvezér, nem elégedett meg a kiküldött járõrök által szerzett hírekkel, hanem egy kisebb csapat kíséretével maga is hírszerzõ útra indult. A mai Szentkút völgyében haladt elõre, kissé megelõzve kíséretét. A szomszédos hegyoldal sûrû erdejébõl nagy lármával törtek elõ a lappangó kunok. Megismerték a királyt és megpróbálták elfogni. Biztosra vették, hogy a magányosan elõl lovagló Lászlót csekély számú kísérete még akkor sem tudná megoltalmazni, ha mellette állna. Ráadásul egy széles és mély szakadék zárta el a menekülés útját. A nagy zajjal és a siker biztos tudatában rohanó kunok elszámították magukat. A királynak ugyanis igen jó lova volt, s ami ennél is fontosabb, égi Segítõ is védte. Amikor látta a közelgõ veszedelmet, az õt jellemzõ gyors elhatározással sarkantyúba kapta Szög nevû paripáját, és egy vakmerõ szökkenéssel átugratta a szakadékot. Az üldözõ sereg pedig megdöbbenve torpant meg a csodálatos ugratás láttán. László lovának patája a kemény kõbe úgy belesüppedt, mintha az viasz lett volna. Még a patkószegek nyoma is világosan látszott. A patkószegek nyomából, vékony sugárban, kristálytiszta víz bugyogott fel.

 Szent László királyunk emlékére még 2002-ben rendezték meg az elsõ teljesítménytúrát 34 km-s távval és 1240 m szintemelkedéssel, a Cserhát keleti részén. Azóta folyamatosan, évrõl-évre megrendezésre kerül ez a nagyszerû túra. Ám gondoltak azokra is, akiknek ez túl nagy falat lenne, így lehetõség van 15 km-es táv teljesítésére is.

 Én idén már hatodik alkalommal indultam neki a túrának. Pásztón letéve a kocsimat, kisétáltam a vasútállomásra, ahol vonatra szálltam. Tar vasútállomásra érve elkezdtem futni a vonattól, mert nagyon sokan szálltak le róla és mindenki a nevezéshez igyekezett. Sietségemnek meg is lett a jutalma, mert sorban állás nélkül nagyon gyorsan el tudtam rajtolni. Az idõjárás nagyon ideális volt egy nagy tempójú gyalogtúrához, hiszen vékony hólepel fedte még a tájat és fagypont körüli volt a hõmérséklet.

 Az elsõ ellenõrzõ állomást tíz percen belül elértem. Felfigyeltem rá, hogy az elõttem lévõk a Sztúpa felé veszik az irányt, így rá is kérdeztem, hogy megváltozott-e az útvonal. A rendezõk megnyugtattak, hogy igen, mivel eddig is sokan tettek arra kitérõt, így most eleve arra vezették. A Dalai Láma által felavatott buddhista emlékhely mellett elhaladva elkezdtem kapaszkodásomat a kopasz domboldalon. Itt megelõztem négy gyalogost és hosszú idõre magányosan róhattam a kilométereket. Azonban nem így lett, mert nagyon sok õzgida kerülgetett. El is kezdtem õket számolgatni és bizony a 14-es számig jutottam.

 A szalagok nagyon jól jelezték az irányt, de ide kellenek is, mert az Õr-hegy ezen részén nem nagyon járnak túrázók. A rendezõk még abban is segítségünkre voltak, hogy a fiatalosokban a belógó ágakat is levagdosták.

 Egyszer csak egy vadász tûnt fel velem szemben. Gondolom õ lehetett az õzek nyomában. Nagyon meglepõdött a látványomon. Megkérdezte, hogy valami tájékozódási verseny van errefelé. Én elmondtam neki, hogy egy teljesítménytúra van ma és bizony 100-150 túrázó várható erre az elkövetkezõ órákban.

 Aztán feltûnt a magányos erdei kereszt Szentkút elõtt. Nagyon szeretem ezt a helyet. Mindig elgondolkodom azon, hogy korábban – amikor az aszfaltút még nem létezett – bizony a búcsúsok nagy része ezen a hágón át közelített Szentkút felé. Ez a kereszt már megnyugtatta õket, hogy közel vannak. Nem is kellett sokáig várni a látványra, mert az erdõbõl kiérve már a remete barlangok tûntek fel. Gyorsan leereszkedtem Szentkútra, ahol nem mulasztottam el meglátogatni a bazilikát.

 A barlangokhoz egy igen húzós emelkedõ vezet fel. Azonban megéri a szuszogást, mert rendkívül érdekes a hely és a kilátás is gyönyörû onnan. Itt üzemelt a második ellenõrzõ állomás. Gyors pecsételés után megállapítottam, hogy nagyon jól haladok, mert az eddigi 7 km-re egy óra tíz percre volt szükségem.

 Innen még felkapaszkodtam a hegy tetejére, ahol a gyönyörû fakereszt is áll. Majd következett a túra névadójának az útba ejtése. Szentkúttól északi irányban található ugyanis a Szent László hasadás és a forrás is. A szalagok itt is nagyszerûen vezettek, de az útvonal is eléggé a fejemben volt már. Elhagyva a hasadást még tettem egy kitérõt a Szûz Mária-forráshoz is.

 Útban a vadászház felé, futók értek utol és kocogtak el mellettem. Mérgesek voltak a vadászat miatt. Állításuk szerint egy lövés éppen a közelükben dördült el korábban. Ekkor rákanyarodtunk a gázvezeték nyiladékára. Az emelkedõ nem volt hosszú, utána egy kellemes lejtõ következett a Szálláska-völgybe. Mielõtt rákanyarodtam volna az OKT kék jelzésére egy fehérbe öltözött vadász lépett elõ a bokorból. Ismét kölcsönös meglepõdés volt a reakciónk.

 A völgyben nagyon jól lehetett haladni és hamarosan fel is tûntek Sámsonháza házai. A harmadik ellenõrzõ pont mindjárt a falu elején üzemelt. Két futó épen itt ért utol. Amíg õket regisztrálták én felhörpintettem a frissítõként felkínált teát.

 A falun áthaladva a kõfejtõt ismételten megcsodáltam, majd nekiláttam a Nagybárkányba vezetõ, húzós emelkedõnek. A múlt évben itt hatalmas hóban kellett lépegetni, most azonban „csak” a meredekség nehezítette a dolgomat. A tetõre érve pedig már hívogatóan tûnt fel a falu temploma. Egy rövid lejtõvel ereszkedtem elõbb le a faluba, majd egy újabb emelkedõvel – a templom elõtt – fel az iskoláig, ahol a negyedik ellenõrzõ állomás üzemelt. Itt lehetett enni-inni ill. ez volt a 15 km-es táv célja is egyben. Jól álltam idõvel, mert két és fél óra alatt sikerült ideérnem, így nyugodtan leültem egy zsíroskenyér elfogyasztására. A futók nagy része is itt pihengetett még. Élénk téma volt a túra közben folyó vadászat.

 Innen következett a túra egyik legnehezebb szakasza, hiszen 19 km következett a Cserhát 500-as csúcsainak gerincét követve. Különösen szeretem az elsõ emelkedõt, ami a Kerek-Bükk- nyergébe vezet fel. Pont olyan a meredeksége, amelyen a legjobban tudok haladni. Egyedül az aggasztott, hogy a lövéseket egyre közelebbrõl hallottam. Bíztam a Gondviselésben és a nyeregbe érve meg is nyugodtam, mert a dörrenések már inkább jobbról, mögülem érkeztek.

 Rövidke lejtõ jött, majd egy újabb húzós emelkedõ vitt felfelé a Köves-bérc felé. Ez aztán így folytatódott egészen a Tepke kilátójáig. Mindig volt egy kis lefelé, aztán újabb felfelé. A szél is megerõsödött, aminek örültem, mert az egy hete tartó szmogos levegõt legalább jól kisöpörte. Mindenesetre az megnyugtatott, hogy végül vettem fel széldzsekit, mert különösen a Macska-hegy gerincén szinte lesodort a szél a sziklákról, olyan erõvel fújt. Közben két futóval is mentem egy-egy darabon. Persze ez a felfeléken volt jellemzõ, mert a lejtõkön elhagytak.

 A Tepke kilátójában üzemelt az utolsó ellenõrzõ állomás, ahol Kelemen Laci várt. Szegény nem tudott tüzet gyújtani, ekkora szélben. Szerencsére viszont szépen kisütött a nap. Így jókedvûen indultam neki a hátralévõ nyolc kilométernek, aminek a java része lejtõ volt.

 A Barát-hátat elérve rákanyarodtam immáron az új piros jelzésre. Egy tarvágásról meglepõen szép kilátás fogadott az Alföld felé. Kiérve a Téglaházi földekhez feltûnt a cél, Pásztó városa. Innen már végig földutakat kellett követni, amelyeken egyre vékonyodott a hótakaró. Ennek következményeként eljött a pillanat, amikor már sárban kellett lépegetnem. A Pásó-tanyához érve két kuvasz kutya fogadott, amelyekbõl az egyik kilátogatott az mellé. Nagyon ugatott, de a kedves becézéseimre elkezdte csóválni a farkát.

 Innen már nem volt sok hátra és gyorsan beértem a célba. A reggel itt hagyott autómból kivettem a száraz ruháimat és átöltöztem. Mire ezzel végeztem már kész is volt a paprikás krumpli.

 

Nagyszerû túra volt, remek rendezéssel, az idõmmel is nagyon meg vagyok elégedve: 5 óra 25 percet sikerült mennem.

 
 
 
Kuruc emléktúra 300 év nyomábanTúra éve: 20112011.01.23 17:29:50
Kuruc emléktúra 300 év nyomában

2011. január 23.



Nagy öröm, ha egy 100%-ig nógrádi terepen vezetett teljesítménytúrán vehetek részt, mint nógrád megyei lakos. Ennél a rendezvénynél adva van ez a lehetõség, ráadásul még egy igen jelentõs történelmi esemény is emeli a rangját. Az már csak hab a tortán, hogy a két fõrendezõ (Vagdalthús és Attila) nagyon színvonalasan szervezik meg a túráikat.

 

A múlt évben autós segítséggel közelítettem meg a rajtot. Idén úgy gondoltam, hogy jó kis edzés lesz, ha a hivatalos távon kívül teszek még rá. A túra jellege „vezetett túra”, de a szervezõk nem ágálnak azokkal, akik saját tempóban szeretnének közlekedni.

 Nézsára a gépjármûvemmel érkeztem meg és 50 perccel a hivatalos rajt után indultam neki a Belegrád emelkedõjének. Gyönyörûen sütött a nap és jók voltak a látási viszonyok. A talajviszonyok nem annyira, ugyanis ahol megsütötte a nap a földet, ott bizony ragadós sárrá változott.

Egy jobbos kanyar után már látszódott is a csapat, ahogyan a Kõ-hegy lábánál befordulnak balra. Meglepõdtem az emberek igen komoly számán. Közelebb érve ráadásul igen sok gyereket fedeztem fel az indulók között. Elõrébb merészkedtem a tömegben és egyszer csak Bibor tûnt fel elõttem. Megszólítottam õt és innentõl a Kõ-hegy csúcsáig beszélgettünk. Természetesen idén is gyalog jött ki Romhányból a rajtba és örömmel konstatáltam, hogy összesen heten választották Nézsának eme típusú megközelítését. Ekkor elmondtam, hogy hasonlót tervezek én is, csak fordítva. Ezzel fel is értünk a Kõ-hegyre, ahol egy nagyon szép feszület is áll már a régi fakereszt mellett. Itt még diskuráltam kicsit Vagdalthússal és Joyline-al, majd elköszöntem tõlük és begyorsítva, irányba vettem Romhányt. Egy darabig még Bell Sanyi is velem tartott, de õ késõbb lemaradt Hevér Évával.

 A szív alakú tónál megálltam még egy kicsit és elgondolkodtam, hogy milyen érdekes ötlet is egy ilyet csinálni. A Kõ-hegyen tudtam meg, hogy idén nem a sárga sávon kell menni Romhányba, hanem a sárga + majd pedig az OKT kék jelzését követve.

Ahogyan a sárga+ felé kanyarodtam láttam, hogy van még elõttem egy nyom. Bell Sanyi ugyan mondta, hogy Karesz nevû barátját keresi, de nem volt benne biztos, hogy merre jár. Ekkor már gyanús lett, hogy õ lehet az elõttem lévõ és pár perc múlva ez be is igazolódott. Pár mondatot váltottunk Karesszal aki elmondta, hogy a 14.15-ös rétsági buszhoz igyekszik.

 Némi kapaszkodó még volt a Dél-hegy nyergéig, ahol nagyon meglepõdtem a változásokon. Nem véletlenül, hiszen itt 1997-ben jártam legutóbb és akkor bizony még sûrû erdõk terpeszkedtek errefelé. Most azonban, hatalmas tarvágásra lettem figyelmes. Rákanyarodva az OKT kék jelzésére, meg is állapítottam, hogy most már csak lefelé kell menni Romhányig. Amíg ezen gondolkodtam a kék jelzés szépen el is ment jobbra én pedig ebbõl mit sem észlelve ereszkedtem bõszen a dózerúton. Aztán egy idõ után nyilvánvaló lett, hogy mi történt, de már nem mentem vissza keresgélni, hanem gyalogoltam tovább a jól kijárt úton. Hamarosan feltûnt Romhány, sárga színû temploma, amelynek az elhelyezkedésébõl is látszódott, hogy eléggé elmentem nyugati irányba.

 Aztán egyszer csak kiértem az erdõbõl és egy major tûnt fel elõttem. Itt frissítettem egyet, majd amíg tétováztam megérkezett Karesz. Õ is benézte a kéket, így együtt folytattuk az utunkat tovább. Mellõztük a majort, majd keleti irányba fordulva, pontosan a törökmogyorófa alatt kötöttünk ki. Felmentünk a fához és szétnéztünk egy kicsit. Nagyon szép ez a hely.

 Ahogyan leereszkedtünk a „rossz út” felõl jött Bell Sanyi is. Õ is elnézte a kéket. Ismét elköszöntem és elindultam a kéken. Eddig háromszor jártam erre az OKT-n és sikerült mindannyiszor valahol el is néznem. Elhatároztam, hogy most negyedszer nem hagyom magam megtéveszteni. Nagy gondossággal kezdtem meg az emelkedésemet a Romhányi-hegy irányába. Elég egyértelmûek voltak a jelzések, így „csak” az erõnlétemtõl kellett függõvé tennem a tempómat. Aztán jött egy érdekes keresztezõdés, de ott érkezett éppen Hevér Éva. Kicsit bosszankodott is, hogy jó kis keresgélés kellett neki az idáig vezetõ úton.

 Innen már nagyon egyszerû dolgom volt, hiszen volt egy használható nyomom is. Aztán kis idõ múlva jött a csapat is, így már igazi „országút” maradt a jelzés mentén. Attila itt még adott egy nézsai képeslapot is, amelyen a gyönyörû kastély látszódik. Ez után szemügyre vehettem, hogy tulajdonképpen két dózerút van összekötve egy ösvénnyel. Ezt sikerült korábban mindig elnéznem. Most azonban végre sikerült az összes jelzést megtalálnom és ismét a Dél-hegy nyergében álltam.

 Innen jött az újdonság, hiszen az OKT kék jelzését követtem továbbra is. Ráadásul ez már nem Felsõpetény felé vezet – ahová anno még az OKT teljesítésekor mentem – hanem a szomszéd faluba, Alsópeténybe visz. Az út végig lefelé tartott, csak néhány, közel vízszintes szakasz volt benne. Nagyjából félúton egy vadászház bújt meg a fák oltalmában.

Változatosak lettek az útviszonyok. Elõkerült ismét a cserháti agyag és bizony ragadt is cipõmre belõle bõven. Aztán feltûntek Alsópetény házai és gyorsan elértem a buszmegállót. A hófoltokban igyekeztem megpucolni a cipõmet. Majd érkezett a busz, amivel hamar Nézsára értem.     

 

Szép túra volt, ismételten köszönöm a szervezést!
 
 
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18Túra éve: 20112011.01.17 09:17:21
Wass Albert emléktúra

2011. január 15.

Pontõrködés a Borbély-hegyen a 18-as táv bringával



Már negyedik alkalommal ért az a megtiszteltetés, hogy pontõrködhettem a Borbély-hegyen. Némi változás volt az elõzõ évekhez képest, hogy a rajt 6.30-tól volt, így fél órával hamarabb kellett kimennem a „pontomra”. A jó idõre való tekintettel vittem kedvenc közlekedési eszközömet, a bringámat is.

 

Már másodszor a református plébánia adott helyett a rajt/célnak. Belépve az udvarra, kedvesen fogadott Zete, Vagdalthús, Oláh tamás és párja valamint Pygmea. Csak pár szót váltottunk, mert átvettem a szerelvényeket és már indultam is. Eleinte kényelmes volt a bringával tekerni, de ráfordulva a Botond utcára, már a legkönnyebb áttételt kellett használnom. Itt sem lehetett túl sokáig tekerni, de nem izgatott a dolog, mert idõben voltam. Izgalmas lett a környezet, ahogyan elhagytam Verõce utolsó házait. Teljes volt a sötétség, csak a bringám lámpája mutatta az út egy kis részletét. A navigációval nem volt gondom, mert az irányt már fejbõl tudtam. Elérve a phsz és pnz elágazását megpihentem kicsit és elhelyeztem az eligazító táblát majd tovább haladtam a pontom felé. Elõtte 20 méterrel még kitettem az „ellenõrzõ pont” feliratot is és végre kiértem a kilátóhoz.

 

6.42-re sikerült felérnem. Ez jó részidõnek számított, mert elvileg 6.30-kor indulhatott az elsõ túrázó. A hátizsákomat gyorsan kiürítettem. Felvettem plusz egy-egy réteget alulra és felülre is valamint felhúztam a cipõmre a melegítõ kamáslit is. A magammal hozott egyik hungarocell lapot magam alá tettem a másik pedig asztalként funkcionált tovább. Nagyon tetszett a kilátás. Még a szemben lévõ Dunabogdány lámpái is jól látszódtak, ahogyan felhúzódtak a hegyre.



Az elsõk között érkezett Bell Sanyi és barátja, majd késõbb robogott be Nagy Attila is, mint váci erõsségek. Velük kicsit beszélgetni is volt idõm. Késõbb azonban annyira felgyorsultak az események, hogy nem nagyon volt idõm még a pontot sem elhagyni. Ezen nem is csodálkozom, hiszen végül 591 induló volt.

 

Sok ismerõs jött idén is, de már második éve többeket is hiányolok. Gondolom, a Lefagysz túrát részesítették elõnyben.



Nagyon örültem a három csapatnyi salgótarjáni indulónak is. Igazán jó érzés volt látni õket ezen a túrán.



Napsütés csak elvétve akadt, sõt egy rövid ideig pár szem esõ is hullott, de azért alapvetõen szép idõ volt. Kissé élénk lett a szél, de a sok ruhában nem fáztam.

 

Aztán megérkezett Bibor, aki egyben a 44-es táv seprûjeként is dolgozott. Beszélgettünk kicsit. Nagy öröm, hogy ismét van Nógrád megyének egy ilyen aktív, lelkes és erõs teljesítménytúrázója. Az egy külön kuriózum, hogy Õ még olyan érdekességeket is csinál, hogy mondjuk, Romhányból gyalog megy ki Hollókõre és túrázik egyet vagy éppen túra után gyalogol haza Romhányba például Bercelrõl. Remélem, hogy azért vigyáz a mértékletességre és a lábaival sem lesz gondja.



Tizenegy körül telefonáltam a rajtba, ahonnan megkaptam a tájékoztatást, hogy lesznek seprûk a 18-as távon is.



Lebontottam a táblákat és lementem a keresztezõdésig, hogy megvárjam õket. Ezen a rövid oda-vissza szakaszon (kiszámolva a lábak számát 2x2x591) olyan volt, mintha egy juhlábhenger ment volna végig.

 

A sár irtózatos méreteket öltött, alig vártam, hogy kiérjek a köves útra. Óvatosan ereszkedtem lefelé, mert a sárdarabok mindenfelé repkedtek körülöttem.

 

Magyarkúton Oláh Tamásék dolgoztak. Jellemzõ a bringa gyorsaságára, hogy amíg ideértem összesen 32 túrázót elõztem meg. A szemetet kidobtam, a plusz rétegeket pedig betettem a hátizsákomba, mert innentõl erõs menetet terveztem.



Szokolya vasútállomáson egy kisebb csoport körözött, tanácstalanul, a falut keresgélve. Tájékoztattam õket, hogy az fent van, a nyergen túl. Felfelé menet igyekeztem tájékoztatni mindenkit a helyes logisztikáról. Nyereg, falu, ellenõrzõ pont, vissza, nyereg.



Verõcén még megnéztem a panorámát a katolikus templom elõtti kis térrõl. A célban Pygmeától átvehetem immáron negyedik féle kitûzõmet.



Másnap érdekes fájdalmat éreztem a tenyerem egy bizonyos pontján. Kiderült, hogy azon a részen támaszkodott fel a bélyegzõ vége. Mennyi pecsétet is osztottam ki…

 

Továbbra is megtiszteltetés nekem, hogy itt pontõrködhetek! Remélem jövõre is mehetek!
 
 
túra éve: 2010
Fel a Naszályra!Túra éve: 20102010.08.23 08:33:44
TRANSZCSERHÁTI MÛÚT 120 TELJESÍTMÉNYTÚRA

A múlt heti „Vagdalthús túra” után ismét egy újabb következett. Az eddigi hagyományokhoz képest erre is készültem és úgy is alakultak a körülmények, hogy ezen is ott lehettem.

A túra elõzménye, hogy a „Naszály lába 55” elnevezésû kerékpáros teljesítménytúra két – idõben és útvonalban is – eltérõ módon való megszervezése után, Vagdalthús – felbátorodva Bubu ötletén – idénre megtervezte ezt a nagyszerû, hosszú távot. A mostani útvonal ugyanis viselhetné a „cserhát összes” nevet is, mert szinte az összes Cserhátban található, aszfaltos emelkedõt meg kellett mászni a teljesítéséhez.

Végre a Salgótarjáni HKE túra szakága is több résztvevõvel jelent meg, így négyes fogatunk összeállításából elõzetesben a jó kedvre és a jó menetre is következtetni lehetett. Az SHKE indulók: Domonkos György, Puskás Aladár, Vincze Gábor és jó magam.

Már a nevezésnél a jelenlévõktõl (Vagdalthús, Oláh Tamás és Párja) a megszokott kedvességet és gyorsaságot kaptuk. Az a ritka pillanat fordult elõ fizetéskor, hogy Vagdalthús adott nekem pénzt, mivel volt nála egy olyan összeg, ami nekem járt még korábbról.

Fél tízkor rajtoltunk el és hamar ráálltunk egy viszonylag haladós tempóra. Szerencsére az útvonal abszolút a fejemben volt, így a navigációval nem kellett foglalkozni. Ez azonban nem mindenkinek volt ilyen egyszerû feladat. Az elsõ ellenõrzõ ponton ugyanis két budapesti srácot értünk utol. Õk már Pencet is megjárták (8 km és 200 m szint), mert elnézték a keszegi elágazót.

Az õsagárdi dh – útminõség tekintetében - nem volt olyan vészes, mint gondoltam, így hamar leértünk Felsõpeténybe. Itt kezdõdött egy másik indulónak az eltévedéses menete. Õ ugyanis erõsebb volt, mint mi, de nem akart hozzánk csapódni, inkább megelõzött bennünket, de az elágazókban sajnos rendre rossz felé fordult. Ebbõl adódóan elég sokszor találkoztunk és ez fõleg abból állt, hogy õ megelõzött bennünket. A teljesítménytúrázás bizony nem verseny, itt az erõnlét nem elég a jó teljesítéshez, hozzá kell még tenni a megfelelõ tájékozódást is.

A két budapesti srác viszont egy darabon mellénk szegõdött. Jókat beszélgettünk és kiderült, hogy õk „saját lábon” vannak oda-vissza. Tehát a mai kör a teljesítménytúrával együtt olyan 300 km lesz nekik. Õk szívesen elfogadták a segítségünket. A romhányi keresztezõdésben meg is lepõdtek, hogy mi csak így lendületbõl fordulunk. Megnyugtattam õket, hogy nekem már sikerült Nógrád megye összes közútját bejárnom, így nem jelentenek problémát a keresztezõdések felismerése. Egyébként – szerintem – Vagdalthús nagyon szépen kiírogatta azokat, mert az tény, hogy mondjuk Magyarnándorba beérve az embert mellbe vágja a „Balassagyarmat vagy Aszód” kérdés, hiszen neki egyik sem jó, mivel Cserháthaláp felé igyekszik.

Kétbodonyban Sárik Petiéket elõztük meg, aztán még a szenti szerpentinig együtt mentünk a budapestiekkel, akik ott technikai szünetet tartottak. Innen már kezdett jó meleg lenni és következtek a „combosabb” emelkedõk. A herencsényinél – az Aranycsengõ országúti versenynek köszönhetõen – még ajándék információk is voltak az aszfalton a hegy hátralévõ hosszából. Itt egy nagyon kellemes lejtmenet következett, ami ráadásul árnyékban futott. Legnagyobb meglepetésünkre itt egy „hazai” – tehát Salgótarjáni HKE csoport mászott ellenkezõ irányból, akikkel boldogan üdvözöltük egymást.

Cserhátszentiván körül voltak érdekesebb emelkedõk, de aztán jött a nagymezõ-pusztai, ami már az egyik legmagasabb volt a mai napiak közül, hiszen közel jártunk a 400 méterhez. Innen jött a kozárdi dh. Én eddig ezen a hegyen csak felfelé voltam és mondhatom, az igazán megizzasztott. Ehhez mérten sejtettem, hogy itt nagyon fogunk majd menni. Ez be is jött, mert az órám 70,4 km/h-t jelzett max. sebességre. A Faluházban nagyszerû vendéglátásban volt részünk. Mangalica zsíros (!) kenyér, szilva és ásványvíz. Innen nagyon nehezen tápászkodtunk fel, de azért lassan megindultunk.

Kisebb pihentetõ szakasz következett Szarvasgedéig, ahonnan aztán beindultak ismételten az emelkedõk. Innentõl minden falu után egy-egy komolyabb hegy jött. Itt már azért érezhetõ volt némi fáradtság, de a megfelelõ frissítésekkel, ezeken a hullámvölgyeken is túllendültünk. Tettünk még egy kitérõt Szirákon a kastélynál, ahol ismét találkoztunk olyan indulóval, aki még Kozárdnál elõzött meg bennünket.

A két utolsó hegy tartogatott még izgalmakat, hiszen mindkettõ 11%-os meredekséggel indított. Itt már azonban nem hátráltunk meg és jó kedvûen értünk be a nézsai célba.

Megkaptuk az elismeréseket és egy-egy tál babgulyást. Jellemzõ Oláh Tamás figyelmességére, hogy a finom étel mellé már hozta is nekem a korsó üdítõmet. Már nagyon ismer engem.

Nagyszerûen éreztük magunkat és örülök, hogy négy fõvel részt tudtunk venni ezen a színvonalas rendezvényen.

Mért adatok:
Táv: 117,1 km
Szintemelkedés: 1195 m
Idõ: 4.58’
Átlag: 23,8 km/h
Max. sebesség: 70,4 km/h
Átlag pulzus: 137 bpm
Max. pulzus: 175 bpm
Kalória: 2706 kcal
Átlagos pedálfordulat: 82 cad
Maximális pedálfordulat: 104 cad
Átlag hõmérséklet: 26 C
Minimális hõmérséklet: 19 C
Maximális hõmérséklet: 31 C
 
 
Erdőkerülő 25 - Foltán János EmléktúraTúra éve: 20102010.08.16 09:02:55
ERDÕKERÜLÕ 60 MTB

 

Az „Erdõkerülõ” túra elõször 2008 júliusában volt megrendezve, egyetlen távon, egy 25 km-es gyalogos útvonalon. Ekkor a – szinte végig a kék négyzet jelzést – követve Nagyorosziból – Királyrétig túrázhattunk. Az útvonal része volt a Foltán kereszt és a túra is az Õ emlékére volt megrendezve. Az egykori uradalmi erdõõr ugyanis egy viharos éjszakán fa tolvajokat fedezett fel, ezen a részen és a tusakodás közben halálos ütést kapott. Emlékére már 120 éve egy kõkereszt áll, a halálának a helyén, ezen a 710 méter magas, kis réten.

 

Azon a túrán két kedves barátommal (Zsu és Zete) gyalogoltuk végig a távot, útközben gyönyörködve a Börzsöny csodás erdeiben. Az útvonal különlegességei voltak: a Wenckheim-út, a Dobó-bérc és a Hinta-rétek. Késõbb tudtuk meg, hogy jócskán mögöttünk, az egyik túratársunk nagyon nem érezte jól magát és a közelében lévõknek kellett lehozniuk Õt a hegyrõl. Sajnos egy késõbbi túrán ismét rosszul lett és ekkor az életét vesztette. Az Õ emlékére 2009-tõl az új, 50-es táv, Schelcz Albert emléktúraként fut.

 

A múlt évben lett elõször meghirdetve bringásoknak is az indulás lehetõsége. Egy nagyon szép, ugyanakkor nehézségeiben kihívást is jelentõ 60 km hosszú útvonal lett kijelölve, melybõl 15 km jelentett szó szerinti terepszakaszt. A Salgótarjáni HKE néhány tagja két kisebb csoportban teljesítette a túrát. Én a Domonkos György, Ispán István, Vincze Gábor összetételû bringás csapat tagjaként igyekeztem a túra vezetését vállalni. Jó iramban, ugyanakkor nézelõdéssel egybekötve négy óra alatt teljesítettük a távot. Ráadásként még megcsináltuk a Nógrád – Diósjenõ – Borsosberény – Nagyoroszi távot is, amivel a rajtban hagyott autónkért tekertünk vissza.

 

Az elõzmények után rátérek az idei túrára. Az eddigi két túrához képest ugyanis jelentõsen módosultak a körülmények. Az elsõ a társak személyében bekövetkezett változás volt, hiszen nem akadtak társaim erre a napra. A másik az idõjárás volt, de ezt majd a beszámolóból olvashatjátok.

 

Reggel furcsa, távoli dörgések hallatszódtak, amikor tekertem ki Felsõgödön a vasútállomásra. Megnyugtattam magam, hogy ez valahol a Dunántúlon lehet. Aztán, amikor Vácott felültem a „virágszedõre” azt vettem észre, hogy az csuromvizes. Továbbra is bíztató volt azonban az, hogy felettünk sütött a nap. Ez nem változott Nagyorosziba érve sem. Vagdalthús gyorsan elindított és rögtön belevágtam az erõs tekerésbe. Kilenckor sikerült egyébként elindulnom és a 12.39-es nógrádi vonatot szerettem volna elérni.

 

Az út még foltokban vizes volt, ami jelezte, hogy bizony volt itt is esõ rendesen. Pénzásásig nagyon jó iramban tudtam haladni. Itt Orsitól megkaptam az elsõ bélyegzõmet és ittam is egy pohár vizet. Elmesélte, hogy a záport a napernyõ alá bújva élte át.

 

Innen jön a túra legmeredekebb szakasza, fel a Wenckheim házig. Ez az aszfaltos emelkedõ még MTB-vel is kistányéros. Kisebb huplira érve balra be kellett kanyarodni a kék négyzet jelzésre és azon mászni tovább az Oroszi-Závoz felé. Ez egy zúzottkõ burkolatos út, melyen a haladás a korább esõ miatt most kissé ingatag volt. A hágó tetejére kiérve megdöbbentõ kép fogadott. Sûrû sötét fellegekbe burkolódzott a Magas-Börzsöny. Ezen kissé meglepõdtem és megállás nélkül nekikezdtem a downhill szakasznak. Itt is maradt a zúzottkõ, de ugye a tempó jóval nagyobb volt. Ezen a szakaszon értem utol az elõzõ vonattal érkezõ gyalogosokat. A legtöbben már vették fel az esõkabátjukat. Nekem sem kellett sokáig várnom, mert két kanyarral lejjebb, már esett szépen az esõ.

Király-kúton Szûcs Atiék pecsételtek. Gyorsan elvettem két pogácsát és máris robogtam tovább. Még mindig abban bíztam, hogy csak a széle kapott el a felhõnek, hiszen én innen elfordultam DK-i irányba. Szegény gyalogosokat sajnáltam, mert a rájuk váró Dobó-bérc pont abban a „feketeségben” volt. A dörgések azonban egyre közelebbiek voltak. A kemencei erdészeti úton teljes erõbedobással tekertem felfelé, szinte végig 20-as tempót mentem. Egyszer csak, mintha dézsából öntötték volna. Rögtön bõrig áztam, de ez már nem vette el a kedvemet, mert kitartottam a nagy tempónál. A szemüvegem mögül egyre kevesebbet láttam, de szerencsére az útvonal teljesen a fejemben volt. Szegény autósok is csak az utolsó pillanatokban vehettek észre, még jó hogy vannak fényvisszaverõk a bicajomon és a ruháimon.

 

A Závoz hágója után megkezdõdött a második lejtmenet csak ez most aszfaltos volt és az utat patakok szabdalták. Az elsõ kanyar elõtt fékpróbát tartottam. Ez hasznos volt, mert a fékutam nagyban meghosszabbodott. Gyorsan elértem a „Hadi út” bejáróját. Tudtam, hogy ez lesz a legnehezebb rész, fõleg ilyen körülmények között. Elõször is emelkedett, aztán tele volt kisebb nagyobb kövekkel, amelyek igen csak csúszkáltak, idõnként pedig hatalmas méretû pocsolyák terítették be az utat. A helyzetet csak tetézte, hogy a szemüveg mögül csak elmosódott részeket láttam.

 

Ahogy így tekerek felfelé, egyszer csak azt hallom, hogy valami csörög mögöttem és egyre közeledik. Nem vagyok egy profi bringás, de szerintem elég jó tempóban húzok itt felfelé, ugyan ki lehet az, aki így utolér – gondoltam magamban. Oldalra nézve meg is lett a válasz. Egy láncát elszakított, vicsorgó kutya és egy kisebb társa értek utol. A meglepõ helyzetben – talán nekik is – meglepõen reagáltam. Gyorsan leugrottam a bicajról és elkezdtem becézgetni õket. Erre abbahagyták a vicsorgást, sõt vissza is indultak. Aztán lejjebb tekintve láttam, hogy egy férfi kiabál rájuk. Örültem, hogy ennyivel megúsztam.

 

Egyszer csak elállt az esõ. Igazából ez nem javított a helyzeten, de azért bíztató volt a nap hátralévõ részére. Idõnként akkora pocsolyák voltak elõttem, hogy nem lehetett kikerülni õket. Belemenni nem mertem a kakaó színû lébe, így lábon gázoltam át ezeken a helyeken.

 

A lejtõnek nem örültem, mert nagyon nehéz volt tempóval, úton tartani a bringát. Egyszer majdnem be is szálltam a fák közé. Aztán végre kereszteztem az OKT-t és ez már a királyréti mûút közelségét jelezte. Arra rákanyarodva, rögtön teljes gázra váltottam és nyomultam elõre az ismét szakadó esõben. A Fatornyostól egy autó akart kikanyarodni. Szegénynek elég késõn sikerült észlelni a sötétben közeledõ bicajost. Mindketten fékeztünk és elkerültük a bajt.

 

Ákos bácsi büféjénél Kenyeres Osziék vártak. Az volt az elsõ kérdésük, hogy megyek-e tovább? Most már – válaszoltam – igen. Megkaptam a szolgáltatást (virsli), amelyet gyorsan elfogyasztottam. Megállapítottam, hogy a körülmények ellenére jól sikerült abszolválnom az elsõ 30 km-t, mert két óra alatt ideértem. Közben elállt az esõ is.

 

Kismarosig jó 30-35-ös tempót sikerült mennem, majd Katalinpusztáig 25-27-eset. Így ¾ 12-kor bepecsételtem az utolsó stemplit az igazolófüzetembe. Innen számolgattam, hogy három emelkedõ van még. A szendehelyi (rövid, de húzós), a nõtincsi (hosszú, kemény) és a nógrádi (megtévesztõ). Ugyanis a végén, amikor az ember lekanyarodik a 2-es fõútról nem egyszerûen begurul Nógrádra, hanem elõtte egy fennsík szerû részen megy fel és le. A lendületem nem tört meg és 12.10-kor már Oláh Tamásék üdvözöltek a célban. Nagyon kedvesek voltak, mert minden kívánságomat rögtön teljesítették. Ezek közül a tiszta zsebkendõvel való szemüvegtörlés volt e legjobb. Mondjuk nem volt pofám tiszta pólót és zoknit kérnem tõlük, de szerintem még az is ment volna. A vonatot így kényelmesen elértem.

 

Köszönöm a rendezést! Élmény volt a javából, de ha lehet máskor kihagynám a vihart a Börzsönyben.

Nem is a bõrig ázás vagy a vizes köveken való bicajozás volt igazán nehéz, hanem a villámlások sokszor pár száz méterre lévõ „robbanása” volt nagyon félelmetes.

 

Mért adataim:

Táv: 62 km

Szint: 810 m

Idõ: 2 óra 59 perc

Átlag sebesség: 21 km/h

Maximális sebesség: 50, 1 km/h

Átlag hõmérséklet: 22 C

Maximális hõmérséklet: 29 C

Minimális hõmérséklet: 21 C

Átlag pulzus: 143 bpm

Energia felhasználás: 1167 kcal

 
 
 
Budai TrappTúra éve: 20102010.02.22 12:22:13
Budai Trapp

Soha nem voltam még ezen a teljesítménytúrán és most sem készültem rá. No, nem a rossz híre miatt, hanem mert így jött ki a lépés. Most azonban úgy alakult, hogy a hétvégén Gödre kellett mennem és a szombat délelõttöm szabad volt, így telefonáltam is váci Nagy Attilának, hogy bevesznek-e a csapatba. Õ korrektül felajánlotta a fuvart, így lelkiekben már készülhettem elsõ „trappomra”.

Reggelrõl egy könnyed négy kilométeres séta várt rám az M2-es útig, ahol beültem Attila furgonjába. Bell Sanyi jött még velünk. Hamar elértük a Bécsi utat, ahonnan megkerestük a Csúcs-hegy felé vezetõ utacskát. A gépet leparkolva még azon tanakodtunk, hogy busszal vagy vonattal menjünk Piliscsabára. A busz mellett döntöttünk. Attila nagyon fázott a papírvékony futócuccában, már alig várta a meleg buszt. Az késéssel ugyan, de jött, amibõl az következett, hogy Piliscsabán a vasútállomásra hamarabb ért be a vonat, mint mi gyalog a buszmegállótól, pedig a végén már futottunk is. Sikerült azért viszonylag a sor elejére beérnünk, így a nevezés elég gyorsan ment. Közben megismerhettem „földimet” Bibort is.

Magával a túrával egy jó kis nosztalgia is megkezdõdött. Ezen az OKT részen még csak egyszer jártam és az is 15 évvel ezelõtt volt. Így aztán nagy érdeklõdéssel vártam az emlékeimet. Meg kellett állapítanom, hogy több dologra is ráismertem. A Kõris-völgy most is nagyon tetszett. Mondjuk intenzíven kellett figyelni, hogy hová is lépek, mert a vizes-kásás hó nem volt éppen lábbeli barát.

A túrázók idõvel jól széthúzódtak, de azért elõttem és mögöttem is voltak még látótávolságban. A kék+ elérése elõtt mellõzött VadMalac, majd hamarosan elértem az elsõ bélyegzõt. Innen egy ködös, ugyanakkor nagyon szeles rész következett a Nagy-Szénásra. Komolyan taszítgatott fent a szél. A csúcsot elérve egy tengerszemet pillantottam meg, ami nagyon tetszett. Lejjebb persze nem jöttek be az emlékek (ekkora ködben hogy is gondoltam), igazán csak az emlékfalra emlékeztem, amit most nem is találtam. Hamarosan hét-nyolc ember kóválygott a szélnek kitett réten és a piros sávot kerestük. Aztán végül meglett és mindenki a maga tempójában megindult Nagykovácsi felé.

Innentõl jött az a rész, ahol viszont soha sem jártam még. A lejtõ tetszett a kilátás viszont még jobban. Beérve a településre rá lehetett kapcsolni, mert az aszfalton nyugodt lépesek következhettek. Már kifelé haladtam Nagykovácsiból, amikor Katona Gabi ért utol. Elmesélte, hogy ezt a részt úgy ismeri, mint a tenyerét, mert errefelé jártak a madáretetõ túrákon. A tempókülönbség miatt lassan szétváltak útjaink. A vártnál nehezebben jött el a Vöröspocsolyás-hát nevû ellenõrzõ pont. Azt is nagyon értékeltem egyébként ebben a túrában, hogy minél elõrébb voltunk a túrában, annál rövidebbek voltak a távolságok az ellenõrzõ pontok között. Ez a fáradsággal arányban külön jól esett.

Itt egy idõre még a nap is kisütött. Valahogy én nem is számítottam esõre, úgy éreztem, hogy elkerül majd. Hamarosan feltûnt a cél (Csúcs-hegy) és az elõtte lévõ célpontok is. Látszott, hogy odáig azért még menni kell. Fekete-fejnél volt valami félreértés a pontõrök között így volt egy 3a és egy 3b ellenõrzõ pont is. Itt találkoztam Bubuval és Gudlukinggal. Pár mondatot váltottunk egymással, aztán én egy futó sráccal iramodtam tovább, aki akkor éppen „csak” gyorsan lépkedett. Ez még mindig az „ismeretlen rész” volt nekem. Lehet, hogy elsõre nem is találtam volna meg a Szépjuhásznéról való felkanyarodást.

Ismét egyedül, a saját tempóban nyomultam tovább, de már a zöld kör jelzésen. Aztán végre elértem a negyedik ellenõrzõ pontot. Jól jött a csoki is bár nekem már korábban is kellett fogyasztanom a saját adagomból.

Rátértem a BUÉK 20-ról már jól ismert útvonalra, amely – kis eltéréssel – egészen a Határ-nyereg utánig azonos volt ezzel a túrával. Páran összeverõdtünk itt, akikkel hol közelebbrõl, hol távolabbról követtük egymást. A Nyéki-hegy nem ment könnyen még jó, hogy emlékeztem hol is van a teteje. Aztán egy kis szusszanás és jöhetett az igazán komoly kaptató. Itt már éreztem a fáradságot, de azért igyekeztem egyenletesen felfelé haladni. A nyeregbõl aztán ismét egy újdonság jött, az Újlaki-hegy. Érezni lehetett rendesen a szél erejét. A pontõr lány – a cudar idõ dacára – még bennünket bíztatott, hogy mindjárt itt van a forró tea és a virsli. Az tény, hogy már vártam célt.

A lejtmenetben találkoztam kínai túrázókkal, akikkel udvariasan üdvözöltük egymást. Szeretek külföldiekkel találkozni hazánk tájain, valahogyan mindig jó érzéssel tölte el. A cél felé vezetõ ösvényt hamar elérve már robogtam is lefelé a pingvineket jelzõ táblák mentén. A Menedékház után örömmel láttam meg Attila kocsiját, aki – mivel négy óra alatt lefutotta a távot – már fel is hozta a célba azt. Bent Sztancsik Gyuriék intézték nekem az elismeréseket én pedig lassan hozzáláttam az ebédemhez. Közben jó pár ismerõs megérkezett Bibor, Tibet, Katona Gabi - köztük VadMalac már másodszor – és együtt beszéltük meg a túra élményeit. Sanyi beérkezésével pedig már indult is az autó a Dunakanyar felé.

Nagyszerû túra volt, köszönöm a rendezést!
 
 
Szent LászlóTúra éve: 20102010.02.08 13:45:22
Szent László 33

Most úgy érzem, hogy életem egyik legkeményebb gyalogos teljesítménytúrája volt ez a megmérettetés. Bár voltam már Mátrabércen is, de ez valahogy most komolyabb erõpróbának tûnt. Ha elõtte jobban belegondoltam volna, akkor persze akár elõre is tudhattam volna, hogy nagyon nehéz menet lesz.

Elõzményként jegyezném meg, hogy már a túra elsõ kihirdetésekor (2002) felkaptam a fejemet erre a rendezvényre. Közel van (számomra) és gyönyörû útvonalon vezet végig. Az már csak közben erõsítette a vonzódásomat, hogy a rendezés minõsége is kivállóra sikeredett. Abban az évben bringával indultam, ami a mai napig a legjobb idõmet hozta, hiszen 5 óra alatt letudtam a távot. Aztán éveken át nem sikerült eljutnom a túrára. Legközelebb 2006-ban voltam, amikor már a Sztúpát is érintettük és Szentkúton a Remete-barlangokhoz is fel kellett menni. Azóta már szinte folyamatosan ott tudtam leni a túrákon, csak a 2008-as év maradt ki.

Idén tehát az ötödik teljesítésre készültem. Az elõzõ heti Téli Mátra mély nyomokat hagyott bennem szervezés tekintetében, mert akkor sajnos magánügyi problémák miatt végül nem tudtam elmenni és a velem együtt készült túrázókat is le kellett mondanom pénteken éjszaka. Szerencsére õk el tudtak jutni a túrára és végül nagyszerû eredményeket értek el.

Most nem szervezkedtem senkivel sem, így magányosan autóztam le Pásztóra, a célba. A kollégiumnál hagytam az autómat a száraz ruháimmal együtt és kisétáltam a vasútállomásra. A jegyem is megvolt már, csak érvényesíteni kellett. Jó páran felszálltunk az „Usgyi-ra” és hamar Tarra értünk. A nevezés gyorsan ment, így négyes rajtszámmal el is indultam. A 21-es útra kiérve találkoztam a buszról éppen leszálló dr. Laczkó Zolival és Józsa Gabival, akikkel örömmel üdvözöltük egymást. Még az elsõ pont elõtt utolértem az elõttem rajtoló három hölgyet és elsõként pecsételtettem a Sztúpa alatt.

Innen kifelé haladva még eleinte traktornyomban haladhattam, majd feljebb érve – a hófúvással megspékelve – már csak egy gyalogos nyom volt elõttem. Mint kiderült, azt még a rendezõk fektették le a héten szalagozás közben. Nem volt egyszerû a haladás, de toltam neki, ahogyan bírtam. Az útvonalat szerencsére már ismertem, de a szalagok azért itt jól jöttek erõsítésképpen. Elérve az OKT jelzését, kissé meglepõdtem, hogy azon egyetlen nyom sem volt. Arra számítottam, hogy azért túrázók ezen már járhattak. Mi lesz így Nagybárkány után? – gondoltam.

Nagyon jó volt ismét megérkezni Szentkútra. Természetesen a Bazilikába is bementem. Aztán a Remete-barlangoknál beszélgettem egy kicsit a pontõrökkel a túra nehézségeirõl. Ekkor felmerült bennem, hogy 15-nél kiszállok. Elérve a Szûz Mária-forrást, kitértem ide is. Nem is csalódtam benne, hiszen a vize szinte felmelegített. Aztán ismét ment a hótaposás. Próbáltam a technikát kialakítani, hogy kényelmes is legyen, meg haladni is tudjak. A gázbójákon nagyon tetszettek a feliratok, amelyek a túra nevével voltak fémjelezve.

A Szálláska-völgyben végre újra volt keréknyom. Csak meg kellett tanulni úgy tenni a lábaimat, hogy el is férjek benne. Egy túrázó társ itt ért utol, aztán egy traktor is elment mellettem, így jóval könnyebb volt innen a menetelés. Sámsonházát elérve nagyon jól esett a tea. Még itt is a kiszállás pártján voltam. A falun belül jól be lehetett gyorsítani az aszfalton. Aztán jött a hegymenet Nagybárkány felé. Valahogy ez nekem nagyon bejött és kezdtem jobban élvezni a túrát. Elérve a Szent Márton templomot rápillantottam a hegyre és több nyomot is láttam rajta, ráadásul a hó mélysége sem tûnt olyan nagynak, mint korábban.

Az iskolában nagyon jól esett a frissítés. Lelkesek voltak a rendezõk és finom volt minden. Az engem megelõzõ túrázó el is viharzott, de ekkor lépett be – teljes futódresszben – Túsnyik Béla. Üdvözöltük egymást és már lépett is tovább. Ekkor elgondolkodtam, hogy ez már minimum három nyom elõttem és nem rövid léptekkel. Összeszedtem magam és nekiláttam a Keleti-cserhát csúcsainak.

Ez az emelkedõ a Kerek-Bükk-nyergébe igen komolyan adja a szintet. Mivel alapvetõen jó kedvem volt, szinte megállás nélkül fel is küzdöttem magam. A hó valóban jóval kisebb volt és a nyomok is feküdtek az én lábhosszomhoz. Nagy meglepetésemre feltûnt elõttem a korábban elõzõ srác. Vele innentõl folyamatosan kerülgettük egymást. Bizonyos szakaszokon õ tudott jobban menni, máshol én voltam a gyorsabb. Rövid lejmenet – ami most nagyon jól esett - majd újabb emelkedés egészen a Kerek-Bükk nyugati végéig. Következett egy rövid, laposabb rész jött, mielõtt nekivágtunk volna a Köves-Bérc (511 m) megmászásának. Itt már meg-megálltam egy-egy rövid szusszanásra. A csúcsot kerülve kisebb fel-le menetek következtek a Varjú-bérc (540 m) oldalában. Aztán egy lejtõ és el is értük a Garábi-nyiladékot. Újabb hegymenet következett a Nagy-kõ-tetõre (551 m). Ez a hely mindig külön öröm számomra, mert anno dolgozhattam ennek a toronynak a kivitelezésén.

Újabb lejtõ és végre megvan a Garábi-nyereg is. Innen látszódik az, ami még komoly erõpróba – vagyis a Macska-hegy, Purga, Tepke hármasa. Utóbbinak a tetején magasodó kilátó is feltûnt ekkor. A Macska-hegy tetején óriási a hó, alig lehet haladni és ugye a tartalékok is már fogyóban vannak. Nekem most jó érzés, hogy tudom, mennyi van még a Tepkéig. Így nem is ér meglepetés, amikor elérem. Szinte egyszerre érkezünk meg négyen. Kelemen Laciék bíztatnak, hogy innen már csak lejtõ. Igen, de a nagy hóban ez azért annyira nem könnyû.

Ketten elfutnak a másik túrázóval pedig – ahogyan eddig is – kerülgetjük egymást. A kék+-re érve egy meglepõ tarvágásra figyelek fel. A keréknyomok miatt mondjuk, most jól jön. Aztán kiérve az erdõbõl Pásztó városának látványa szinte mágnesként vonz a cél felé. Az aszfaltra érve szinte már furcsának érzem a stabil járást.

A célban aztán a szokásos elismerések átvétele és a nagyon finom paprikás krumpli elfogyasztása következik. Elõtte azonban lefejtem magamról az átázott holmit és száraz ruhát húzok.

Igazi, komoly erõpróba volt! Köszönöm a rendezést!
 
 
Kuruc emléktúra 300 év nyomábanTúra éve: 20102010.01.25 10:53:48
Kuruc emléktúra 300 év nyomában
2010. január 24.

Mivel nógrád megyei lakos vagyok, nagyon közel áll a szívemhez a megye. A jelenlegi határokat tekintve – szerintem – a leghíresebb megyei ütközet mindenképpen az 1710. január 22-i Romhányi csata volt. Ez volt a Rákóczi-szabadságharc utolsó hadmûvelete. A kurucok közel 2000 fõs (lengyel, francia, svéd) zsoldosokkal kiegészülve igyekeztek megverni a császáriakat. Az ütközet vége - hivatalosan - döntetlen lett, de a kuruc oldalon felütötte fejét a pestis és óriási veszteségeket okozott és végül a szabadságharc is véget ért.

Szerettem volna ott lenni ezen a különleges, kerek évfordulón, amelyen egy emléktúrával lehetett adózni a 300 évvel ezelõtti hõsöknek. A hétvégi logisztikámhoz illeszkedett ez a túra, így sorozatban már a harmadik „Vagdalthús-féle” teljesítménytúrán vehettem részt. Le is szerveztem mindent, amikor hirtelen jött a hír, hogy vadászat miatt a túra egy nappal késõbb kerül megrendezésre. Ekkor nagyon elszomorodtam és le is tettem a túráról, mert a vasárnap kora délután már úton kellett lennem. Végül át tudtam alakítani a hétvége programjait, sõt még jobban is jött így ki a lépés.

A délelõtt tíz órás indulást már elõre tudtam, hogy nem érem el. Le is egyeztettem Vagdalthússal, hogy én csak 11 körül fogok utánuk indulni, ráadásul amennyivel késõbb indulok, annyival hamarabb kell majd beérnem. Így két és fél óra volt kitûzve a 15 km-re.

Gyönyörû napsütéses, de fagyos idõben közelítettem meg Romhányt, ahol az autót leraktam. Innen egy nagyon kedves kollégám átvitt Nézsára. Útközben sikerült egy-két építkezést is leegyeztetnünk, ahová hamarosan kilátogathatunk.

Elég gyorsan átértünk Nézsára. Összeszedtem magamat és 10.48-kor sikerült elrajtolnom az Arizona presszóból. A kastély mellett elhaladva hamar ráfordultam a Belegrád (nem tévesztendõ össze Szerbia fõvárosával) nevû területre. Az útvonal végig a 2009-ben felfesett sárga sáv jelzésen vitt. Ez azért is érdekelt nagyon, mert így teljesen új területeket fedezhettem fel. Tetszett nagyon a táj!

Hamarosan elértem a Kõ-hegy lábához, ami a túra leghosszabb emelkedõjével kecsegtetett. Elõtte még tett a jelzés egy-két kanyart, majd elkezdte adni a szintet. Nem sokára emberek tûntek fel elõttem. Egyiküknek a lába sérült volt, a többiek pedig szépen kisérték. Egy váci ismerõssel is összefutottam, aki rögtön a bringám után érdeklõdött. Így utólag megállapíthatom, hogy bringával is járható lett volna a terep, de azért ebben az idõben én inkább a gyaloglást választom, ráadásul így most gyorsabb is volt.

A Kõ-hegy tetején értem utol a csapatot. Üdvözöltem Vagdalthúst és néhány ismerõst. Elkészítettem a csúcsfotót és indultam tovább. Egy-két ember volt még elõttem, akiket utolértem. A legnagyobb tempót Polgár Zoli diktálta. Pár szót váltottam vele és elárulta, hogy õ a kettes buszhoz siet.

Mellõztem a sárga négyzet majd a sárga+ jelzéseket és egy rövid idõ erejéig friss hóban lépkedtem. Aztán újra lett keréknyom és lehet haladni rendesen. Az erdõk továbbra is nagyon tetszettek és szép volt a Rovnya körüli csemetés is. A fák között jobbra nézegetve még Szécsénke házai is látszódtak. Innen lejtmenetben egy érdekes betérõvel kellett irányt váltani, de nagyon jól volt jelezve. Aztán a távolban feltûnt Romhány. Hosszú lejtmenetben, néhány hétvégi ház érintésével értem be végül a faluba. Elérve a központot elindultam a kék+ jelzésen a Rákóczi fáig. Ez a törökmogyorófa emlékeztet arra a helyre, ahonnan a fejedelem irányította a csatát. Fent a dombon eltûnõdtem a múlton. Kicsit sétálgattam még, aztán elindultam a kocsim felé. Útközben találkoztam ismét Polgár Zolival, aki szintén a fához igyekezett. Ekkor döntöttem el, hogy felajánlok neki egy fuvart Gödig. Ez így is történt. A kocsiban átöltöztem és visszamentem érte. Innen aztán egy nagyon kellemes beszélgetés következett.

Szép túra volt, köszönöm a szervezést!

Néhány kép:

Belegrád
http://farm5.static.flickr.com/4019/4303464198_ea355296d0_o.jpg

Rovnya
http://farm3.static.flickr.com/2716/4302717079_daf2160bb0_o.jpg

Emléklap és kitûzõ
http://farm3.static.flickr.com/2769/4302719719_9c1bfdc13d_o.jpg

 
 
Holló-kőtől Vörös-kőigTúra éve: 20102010.01.18 09:20:55
Holló-kõtõl – Vörös-kõig
Pilisi szakasz
21,5 km 675 m szint


Elsõ ránézésre kicsi volt az esély arra, hogy el tudok menni erre a túrára lévén elõzõ hétvégén voltam Verõcén, a Wass Alberten. Hetente pedig nem szoktam száz kilométerekre járni teljesítménytúrázni. Azonban úgy alakult, hogy volt miért bemennem anyósomékhoz (Göd) és szerettem volna kárpótolni is a barátaimat a többszörösen elmaradt túrájuk miatt. Mivel minél elõbbi hazaérés volt megcélozva, így már ötkor úton voltam Szabival és Mariannal. Hatalmasat beszélgettünk az autóban. Ránk fért már, mert volt bõven témánk.

Eredetileg a hetes komp lett megcélozva Nagymaroson, de odaértünkkor (6.40) éppen jött át a hajó. Egy autót és néhány embert hozott. Alig kötött ki a komp, egy autó errõl az oldalról is felállt, így némi tanácstalanság után mi is felhajtottunk. Sötétben még nem kompoltam, izgalmas volt így a vízen úszni.

Visegrádon éppen pakolás közben leptem meg Vagdalthúst. Némi beszélgetés után már neveztem is. Gyorsan átnéztem a térképvázlatot, hogy hol lesznek a kódok ill. a bélyegzõk és visszamentem Szabiékhoz. Elmagyaráztam nekik az õ kirándulásuk útvonalát (Kálvária, Viktorin emlékmû, Fellegvár, Zsitvay kilátó), de a biztonság kedvéért a térképet is náluk hagytam. Nekem nem volt rá szükségem, mert le volt fénymásolva a szükséges rész. Nem is nagyon izgultam a követhetõség miatt, mert pár évvel korábban a túra elsõ részét már jól bejárattam. 2006 szeptemberében voltam a „25 éves a teljesítménytúrázás” túrán, majd azon év novemberében a „Kaán Károly emléktúrán” és a következõ év februárjában a „Batthány Lajos emléktúrán”. Tehát igazából a Pálóczky-rét utáni szakasz volt csak számomra ismeretlen.

Mikor elindultam, már hárman elõttem bandukoltak, de a templomnál jó utat kívánva egymásnak, elõre lépkedtem. Nagyon hideg volt és nem sétához öltöztem, így a szokásosnál is nagyobb tempót diktáltam. Terveim szerint három és fél óra alatt akartam megtenni a távot, Szabiék is így készültek. Futás nem volt betervezve és tényleg nem is volt rá szükség.

Az aszfalton gyorsan fogytak a kilométerek, egy kis patak menti kitérõ (ez a vízesés van az emléklapon is) oldotta a monotóniát. Hamarosan elértem Kenyeres Oszkárt és az elsõ kódot. Nagyon kedvesen kínált pálinkával is, de én ilyennel nem élek. Egy pohár tea után már nyomultam is tovább. Elég jól haladtam és már nem is fáztam, sõt kissé „nyitni is kellett a thermosztátot”. A Kaán Károly-forrásnál hagytam el az aszfaltot. Innen jött volna a veszélyes rész, de a jelentõsen átfagyott terepen nem volt nehéz haladni. A patakátkelések is könnyen mentek, még csak vizes sem lett a bakancsom. Talán azt is mondhatnám, hogy negyedszer jártam erre és most volt a legkönnyebb a menet.

Pilisszentlászlót valamivel több, mint egy óra alatt el is értem. A Honvéd utca csendes volt, a kutyák sem nagyon ébredeztek. Leléptem a szükséges kitérõt is a pecsétig, ahol azt meg is találtam. Visszatérve a Honvéd utcába, nekiindultam a túra legkomolyabb emelkedõjének. Itt már jelentõsen le kellett zipp-zárkodnom, hiszen a Szent László-hegyet kellett megmászni. Közben nosztalgiáztam is. Az öcsémmel még 1993-ban bringáztunk errefelé.

A táj átment a zúzmarás típusba. Ha nekimentem egy-egy bokornak vagy kisebb fának, akkor csilingelve szóródtak szét az apró jéglemezek. Lassan elértem a mûutat, amely már kényelmesebben abszolválható volt. Aztán feljebb ismét terepszakasz következett. Nagyon kellett figyelni, mert a vastag jégpáncélra rászóródott egy vékony hólepel. Egy nagyobb megcsúszást leszámítva, könnyen lejutottam Pap-rétre. Szívesen emlékeztem vissza arra, amikor anno Pálmai Venczel osztotta itt a bélyegzést.

A réten átkelve, jobbra tartottam és az egyre sûrûsödõ ködben elértem a Pálóczky-rétet. Itt vált el a kék sáv jelzés és innen jött számomra az ismeretlen terep. Ránéztem a fénymásolatomra és memorizáltam a fonódásokat. Az út több helyen is annyira jeges volt, hogy csak szélen, közvetlenül a fák mellett tudtam haladni. Közben néztem a részidõmet és láttam, hogy talán meglesz a terv. Itt kissé megritkultak a jelzések, de a szalagozásoknak köszönhetõen nem volt probléma. Érdekes volt, hogy innen szakaszosan volt sûrû és kevésbé sûrû a köd. Olyan volt, mintha szobáról - szobára járnék.

Hamarosan jobbra tartva beértem a Lõrinc-lapos nevû erdõségbe. Ez már inkább ösvény volt, mint dózerút. Kíváncsian vártam a Vörös-kõ kilátóhelyét. Egy tábla végre megerõsített, hogy még 10 perc. Húzós emelkedõ vitt fel az esõbeállóig, ahol megleltem a kódot, majd innen nem messze van az emlékmû a kilátóhellyel. A látótávolság most alig 50 méter volt, így fényképezés után már zúdultam is lefelé.

Eleinte enyhén lejtõ ösvény vitt lefelé, közben a bal oldalamon be nem látható mélységû szakadék tátongott. Aztán következett a szerpentin. Látszódott a nyomokból, hogy olvadáskor nem lehetett itt egyszerû feljutni. Nekem egyszerûen ment az ereszkedés, csupán a combjaimban éreztem a feszülést a visszatartott lendület miatt. Lejjebb érve aztán kiengedett a meredekség és kényelmesebben lehetett - volna - haladni, ha nem lett volna tele az út mély lábnyomokkal. A Vörös-Meteor –forrás után találkoztam egy túracsoporttal, akik felfelé tartottak. Innen már közel volt Leányfalu. Telefonáltam Szabiéknak, hogy minden rendben van, a megbeszélt idõre célba érek.

Beérve a hajóállomáshoz, Vagdalthús éppen az egyik útbaigazító táblát szerette volna kihelyezni. Meg is lepõdött érkezésemen, de a legjobban a felesége – Orsi – nézett fel.
- Ez már beérkezés lenne? – kérdezte.
- Igen! – válaszoltam.
- Te biztosan futottál. - válaszolta
- Nem, egy métert sem. – reagáltam.
Vagdalthús el is magyarázta, hogy én bringás vagyok, de ilyenkor – télidõben – szeretem a komolyabb gyaloglásokat is. Az idõm egyébként három óra 12 perc lett. Aztán átvettem az elismeréseket és Szabiék megérkezéséig Orsival bementem beszélgetni a kocsmába. Nem sokára megjött a kocsi és már viharzottunk is el Göd felé. Egy csodálatos ebéd anyósoméknál, majd egy újabb szuper beszélgetés a kocsiban és délután kettõkor már otthon is voltam.

Köszönöm a szervezést a Rendezõknek, az utat Transzporternek és az ellátmányt Anyósomnak!

Néhány kép:
http://farm3.static.flickr.com/2550/4284547580_f227ed19bb_o.jpg
http://farm3.static.flickr.com/2788/4283803225_40c28a6633_o.jpg
http://farm3.static.flickr.com/2681/4283803811_74fe8beb05_o.jpg

 
 
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18Túra éve: 20102010.01.09 16:52:32
Wass Albert emléktúra
2010. január 9.
Pontõrködés a Borbély-hegyen és 18-as táv teljesítése

Az elõzõ két Wass Albert túrán én pontõrködhettem a Borbély-hegyen. A fõrendezõk annyira tutira vették az itteni munkavégzésemet, hogy elég volt pénteken délután egy rövid telefont ez ügyben lebonyolítani. A logisztikám az elõzõ két évivel megegyezõ volt. Pénteken leutazás anyósomékhoz (Göd), majd pedig szombat reggel onnan közelítettem meg a túra rajt/cél helyszínét, Verõcét.

Kicsit késõbb sikerült elindulnom, így csak 6.40-re voltam Verõcén. Ez évben a református plébánia adott helyett a rajt/célnak. Mikor beléptem, már elég hosszú sor kígyózott az asztaloktól. Gyorsan jeleztem Zetének és Vagdalthúsnak, hogy kérem a bélyegzõmet. Sajnos, így beszélgetni nem maradt idõm, így is jól ki kellett lépnem, mert hamarosan már indultak is az elsõ túrázók, én pedig nem szerettem volna útközben pecsételni. Nem is lett volna egyszerû, mert tele voltam cuccal. Két polisztirol lap ülõkének és állókának (ez utóbbi most nem kellett), a tartalék felsõk az ácsorgáshoz és egy esernyõ az esetleges zuhé ellen.

Idéntõl már jelzett úton lehetett feljutni a Borbély-hegyre. Ismét meg kellett állapítanom, hogy nem egyszerû hegy. Szerencsére nem hosszú, így mire kifárasztaná az embert, már fel is ért.

7.13-ra sikerült felérnem. Mivel hivatalosan 7.15-kor kellett nyitni, így gyorsan ki is pakoltam. A kilátás a három alkalom közül (2008, 2009, 2010) most volt a legelfogadhatóbb, ami a nap folyamán folyamatosan változott. A legszebb tíz óra körül volt, akkor még a Visegrád feletti Zsitvay kilátó is látszódott, míg a legrosszabb negyed kilenc körül adódott, amikor még Verõce is alig látszódott a ködbõl. A kilátás mellett az idõjárás is talán most volt a legkedvezõbb. 2008-ban egész napos ónos esõ, 2009-ben pedig -7 fokos hideg volt.

Az elsõ túrázó érdekes módon, nem a jelzett úton jött, hanem szinte nyílegyenest a magyarkúti út felõl. Azt mondta, hogy eltévedt. Aztán elkezdtek szálingózni az emberek. Általában kényelmesen tudtam bélyegezni, a múlt évi „sorozatvetõzésre” nem volt szükség.

Sok ismerõs jött, de többeket hiányoltam is, fõleg az igazán oszlopos túrázók közül. Úgy érzem, hogy a múlt évben többen voltak. Talán a Téli Mecsek teljesítménytúrán lehettek vagy elriasztotta õket az idõjárás elõrejelzés?

Azért voltak szép számmal így is ismerõsök. Gudluking például élénken érdeklõdött a Kohász-kék jelvényrõl, hogy megkapja-e majd májusban a teljesítménytúra végén. Megnyugtattam õt, hogy megoldom. Szemkeõ Ferinek volt a legtöbb pecsételni valója. Az igazolófüzeten kívül adott még vagy négy féle lapot pecsételni.

A legjobb találkozás Bödõ Bettivel és Nyakas Gabival volt. Velük tekertem végig a múlt évben az 1000/7 túrát. Jól elbeszélgettünk és Betti szinte az összes sütiét nekem adta. Aztán érzékeny búcsút vettünk egymástól és megbeszéltük, hogy most már reméljük, sûrûbben találkozunk.

Volt egy rövid zápor, amikor ki is kellett nyitnom az ernyõt, de aztán gyorsan elállt. Az idõjárás késõbb abszolút kellemes lett. Idõnként még a nap is kisütött. Ekkor kiköltöztem a korláthoz, amire felülve osztogattam a bélyegzéseket. A kilátás mellett még napfürdõzhettem is.

Idén egy órával tovább kellett kint maradnom, így negyed tizenkettõ körül jött a telefon, hogy elindult Zalán, aki egyben az utolsó túrázó.

Megvártam õt és együtt indultunk el Magyarkút felé. Útközben leszedtem az eligazító táblákat. Közben jókat beszélgettünk Zalánnal. Elárulta, hogy az elsõ teljesítménytúrája a Mátrabérc volt, még 2001-ben. Gyorsan meg is állapítottam, hogy jó kis túrával kezdett.

Magyarkúton, kidobtam a szemetet és megoldottam a cuccaim elhelyezését. A tervezett gyalogtúra tempómhoz ugyanis sok volt rajtam a ruha, így egy nagy szatyorba mentek a plusz ruhák és a szatyrot valamint a dzsekimet ráakasztottam az esernyõ végére és azt, mint vándorbotot a vállamra vetve mentem tovább. A ponton Oláh Tamás és felesége fogadott bennünket. Leadtuk a bélyegzõket és ki-ki elindult a saját tempójában. Zalán Nógrád felé ment, mert „mozgalmazni” készült arra a részre. Én pedig a 18-as távon mentem tovább. Ez most idén kicsit módosított úton ment. Elõbb fel kellett menni a Magas-hegy-nyergébe, majd onnan a kék+ jelzésen leereszkedni a piros sávra. Jó kis emelkedõ volt ez, de a lejtmenet sem ment könnyen, mert az erõteljes olvadástól, mindenhol patakzott a víz.

Közben sorra értem utol a túrázókat. Meg is lepõdtek rajtam, hogy esetleg én vagyok a seprû, de megnyugtattam õket, hogy én már csak privátban gyûröm a távot. A szokolyai emelkedõ most elég gyorsan megvolt. Idén a Társa-mezõ esett nehezemre. Itt már kisebb tavacskák is voltak a mezõn és ahol éppen nem ért bokáig a víz, ott a marasztaló sárban kellett tapicsgálni. Ettõl függetlenül jól haladtam, mert fél kettõ után nem sokkal már el is értem a Csattogó-hegyet. Mindig meg kell állapítanom, hogy így a túrán egyértelmûen látszik merre kell menni (nem csak a szallagok miatt), de amikor õsszel csináljuk a bejárásokat, itt mindig gondolkodnunk kell.

Innen már nem volt messze a cél. A lépteim szaporázását eredményezte az a tény is, hogy elkezdett esni az esõ. Kabát fel és gyorsan el is értem a falut. A célban megkértem Zsú-t, hogy intézzem nekem Katánál egy elismerést. Amíg átöltöztem már el is intézte nekem. Még egyszer köszönöm nekik a gyors segítséget!

Nagyon jó érzés ezen a túrán évrõl-évre részt venni és segédkezni!
 
 
túra éve: 2009
Ezer/hét (kerékpáros, 7 napos)Túra éve: 20092009.08.12 14:50:52
Ezer/hét (1000/7) – országúti teljesítménytúra

A túra alapötlete egy beszélgetéssel kezdõdött. Még a múlt évben együtt kerekeztem egyik kedves barátommal, amikor szóba jött, hogy az országúti kerékpárom 2009-ben lesz húsz éves. Erre gyorsan reagált is társam, hogy ezt bizony méltó módon meg kell ünnepelni. El is kezdtem gondolkodni a lehetõségeken. Ekkor jött ötletként, hogy megpróbálhatnék menni vele ezer kilométert egy hét alatt. Ez mindenképpen méltó „ünneplésnek” tûnt, már csak a részleteket kellett kidolgoznom. Igazából nem szerettem volna egy hét szabit kivenni, mert annak már megvolt a helye. Így olyan hetet kerestem, amikor a legkevesebb hiányzással össze tudnám hozni ezt a távot úgy, hogy innen – Salgótarjánból – tudnék különbözõ köröket menni. Ekkor ismertem fel június elsõ hetének „varázsát”. A hét ugyanis pünkösdhétfõvel kezdõdött, így eleve csak négy munkanap volt azon a héten. Végül egyetlen nap szabit vettem ki, mert a többi – hétköznapi – tekerést délutánra idõzítettem. Csak hab a tortán, hogy a saját születésnapom is ebben az idõszakban van. A túrát nyílttá tettem, hátha másokat is érdekel egy ilyen tekerés, így a TTT kiadványában és honlapján is megjelentettem.

A bringámról annyit illik tudni, hogy egy Puch Mistral CrMo vázra épített országúti bicaj. Ez már a cég utolsó darabjai közül való, késõbb ugyanis a Bianchi megvette a Puch bringákat. Ennek megfelelõen a középcsapágya már olasz méretes. Ami tényleg 20 éves a bringán az a váz, a villa, a fékek és a nyeregcsõ. Tulajdonképpen még lenne pár olyan cucc, ami szintén elhúzta volna eddig, de egy esés, ill. az alumínium darabok fáradása miatt inkább azok cseréje mellett döntöttem.

Hétfõ
Erre a napra egy alacsony-tátrai kirándulást terveztünk a hegység legmagasabb hágójára. Az idõjárás azonban már itt eldöntötte a túra stílusát. Olyan hideg és esõs volt ugyanis, hogy „témát” kellett váltanom. Ebben az idõben nem lett volna értelme egy ilyen komoly – közel 250 km-es – túrának. Így átalakítva a kiírást az lett a cél, hogy a napi 1000 méter szintemelkedés összejöjjön. Ennek megfelelõen elkezdtük a „Salgótarjáni összes” elnevezésû kör teljesítését. Északi irányból elindulva – egy közel nyolcvanas körön – megmásztunk számtalan kisebb-nagyobb emelkedõt. Persze ez végig esõben történt.

Kedd
Munka után találkoztunk a helyi kerékpárboltnál. Az egyik srác viccesen meg is kérdezte, hogy most merre megyünk megázni. Kissé hûvös, de végül nem esõs idõben bejártuk a Karancs és az Ipoly völgyét, majd pihentünk Szécsény nagyon szépen felújított óvárosában és végül a frissen átadott „megyeri” országúton tekertünk haza. Ez a jól sikerült kis kör új kedvet adott a másnapi folytatásnak.

Szerda
Hosszú nap következett, ennek megfelelõen már fél hétkor úton voltunk. Egyik klubtársam kedvenc edzõkörét terveztük teljesíteni. A srácról azt kell tudni, hogy már profi csapatban teker és ezt a karikát Õ könnyedén teljesíti. Nála ez csak „kis pubi kör” néven fut. Tehát itt érdemes az útvonalat is megírnom. Elõször – számtalan emelkedõ leküzdésével – Pétervásárára hajtottunk. Onnan nekiindultunk a korábbi országúti OB pályának és ismét sok-sok emelkedõvel egészen Parádig tekertünk. Innen jött egy „könnyed” mászás Galyatetõre. Eléggé el is borult – meg éhesek is voltunk – így bementünk ebédelni. Nem bántuk meg, mert közben volt egy kis esõ. Lejtmenetre olyan hideg lett, hogy mindent magunkra kellett venni. Hazafelé még felmentünk Tar Lõrinc várához, bementünk Mátraverebély-Szentkútra és egy mátraszelei kanyarral értünk vissza kiinduló helyünkhöz.

Csütörtök
Az elõzõ napi hosszú menet után egy hollókõi kör következett, ami azért a maga közel száz kilométerével szintén nem egy könnyû köröcske. Ám nagyon jól éreztük magunkat és számtalan szép élményt gyûjtöttünk be. A Rimóc utáni kerékpárúton például az Alpokat idézõ tehénkerülgetések is elõkerültek. Elmúlt már este nyolc is, mikorra hazaértünk.

Péntek
Következett a szomszédolás. Ennek megfelelõen – ismét délután – áttekertünk Szlovákiába és a füleki vár érintésével a Cerednél lévõ közúti átkelõhelyen tértünk vissza hazánkba. Erre a napra különösen nagy szél kerekedett, amivel igen csak megküzdöttünk.

Szombat
Következett a leghosszabb nap. Már reggel hatkor úton voltunk. Az út még javában vizes volt az éjszakai esõzések következtében és teljes borult ég alatt indultunk el nyugati irányba. A hangulatunk azonban végig nagyon jó volt. Rengeteget beszélgettünk, nevettünk és üdvözöltük a kis forgalmat is. Balassagyarmaton frissítettünk, majd a Rétság körüli hegyek mászása után már napsütésben tekertünk tovább. A Duna-part kerékpárúton nagyon sok bringással találkoztunk. Közben elkezdett cseperegni az esõ, így az emelkedõ ellenére is rákapcsoltunk és alig múlt dél, amikor úticélunkat, Márianosztrát elértük. Egy helyi pálos atyától még zarándokáldást is kaptunk. Vizes úton indultunk tovább, hogy a Börzsönyt teljesen megkerülve kanyarodjunk újra hazafelé. Közben egy kisebb esõ elért bennünket, melynek egy vámosmikolai pizzázással vetettünk véget. Innen elég komoly keleti szelünk volt, ami egyelõre oldalról fújt, de elég rossz elõjelnek tûnt. Ipolyvecénél egyetlen nõi teljesítõnk többször is „belószolt”. Ez azért 150 km-el az ember háta mögött nem túl jó érzés, de azért reagáltunk rá. A versengés közben nagyon gyorsan Dejtárra értünk és idõközben még a szél is lecsendesedett. Érdekes volt úgy elérni Balassagyarmatot, hogy már több mint 200 km volt a hátunk mögött. Végül este nyolcra haza is értünk errõl a közel 250 km-es körrõl.

Vasárnap
Erre a napra igazi örömbringázást terveztünk. Ehhez mérten az idõ is jónak tûnt. Tulajdonképpen a „Salgótarjáni összes” elsõ napján kimaradt emelkedõket fûztük fel egy csokorra. A teljes lista kipipálása után pedig még egy búcsú kör következett a határállomásig és vissza.

Bár az eredeti terv (1000 km) nem sikerült így is nagyszerû volt ez a teljes heti tekerés. Végig nagyon jó hangulatban fogytak a km-ek. Külön köszönet Bödõ Bettinek és Nyakas Gábornak, akik valamennyi napot velem együtt abszolválták.

Ha ismét lesz hasonló ötletem, akkor ismételten számíthattok annak nyíltságára!

Az adatok napok szerint (táv+szint):
Hétfõ 81,8+1100
Kedd 83,5+465
Szerda 200,7+2010
Csütörtök 99,2+785
Péntek 90,3+700
Szombat 246,7+1455
Vasárnap 81,7+770

Összesen: 883,9 km távolság; 7285 m szintemelkedés; 42 óra 18 perc alatt.
18 382 kcal energiamennyiség mellett. ;-)

 
 
Ipoly-mente 90 kerékpárosTúra éve: 20092009.08.11 14:27:23
Ipolymente 95 – országúti teljesítménytúra

A BTHE számomra elõször 2007-ben tûnt fel, amikor is megrendezték „Olimpiai ötpróba” teljesítménytúrájukat a Börzsönyben. Több ismerõs arcot is felfedeztem az egyesület tagjai között. Aztán úton-útfélen sokat hallottam önzetlen munkájukról. 2008-ban már több rendezvényt is szerveztek/rendeztek, számomra azonban – a kerékpár különös szeretete miatt is - az Ipolymente 95-ös túrájuk lett megcélozva. Nem volt egyszerû az aznapi logisztikám, de õk készségesen a rajt idõintervallumának lejárta után is elengedtek engem.

A múlt évi nagyszerû benyomások és élmények után idén is szerettem volna ott lenni a túrán, ami végül sikerült is. Ritka az a nap, hogy egyszerûen tudjam megoldani az esetleges teljesítménytúrázásomat, így most is „rendezõi” segítségre volt szükségem. Ez abból állt, hogy a hivatalos rajt elõtt már fél órával elindulthattam.

Eleinte nagyon kedvezõek voltak az idõjárási körülmények. A múlt évi 35 fokkal szemben most könnyed 20-23 fok lehetett és egyelõre a szél sem nagyon lengedezett. Ehhez mérten elég hamar elértem az elsõ ellenõrzõ állomást, ahol a személyzet éppen a reggelijét fogyasztotta. Tudtak rólam, így a bélyegzés után gyorsan tovább is álltam, nem zavartam õket a készülõdésben. Az útfelújítások miatt néha sávot kellett váltani, de nem volt komoly akadály. Vámosmikola környékén kezdtem el elõször érezni, hogy bizony van egy kis szembeszél. Hamarosan elértem a Tésai bekötõutat, ami már a múlt évben is nagyon tetszett. Innen szinte egy nyomsávos utacskát kell elképzelni, amely idõnként gyönyörû, árnyas erdõkben vezet, érintve az Ipolyt. Autók csak elvétve járnak errefelé. A Vízmû elõtt hallom hátulról, hogy közeledik egy. Némi lassítás és lehúzódás után jeleznek, hogy õk a Tésai pontõrök. Néhány perc múlva találkozunk ismét a hivatalos helyen. Egy cuki kislánytól kapom meg a bélyegzõt, édesanyjától pedig a fél literes ásványvizet.

Innen kell felmászni a túra legmagasabb pontjára, ahonnan megkapó kilátás nyílik a Börzsöny nyugati gerincére. Mellõzve a 75-ös táv rövidítését jelentõ határátkelõt, lassan beérek Bernecebarátiba. A faluban elkezdek feljebb kapcsolgatni, amikor két, kedves, bicajos lány libben be elém a fõútra. Üdvözlöm õket és már repesztek is tovább. Ekkor még nem tudhatttam, hogy még találkozunk. A fõút itt egy elég hosszan kanyargós résszel vezet el Parassapusztáig, ahol egy erõs balossal fordítva kell visszamenni nyugati irányba. Ezzel be is értem az egykori Hont vármegye székhelyére. Nézegetem a keresztezõdést, ahol a múlt évben volt az ep. de nincs ott senki. Már éppen készülnék egy önkioldós képre, amikor a korábban látott két lány érkezik. Mosolyognak és kiderül, hogy õk a pontõrök. A határõrök által korábban használt üzemi úton vágtak át ide. Kapok egy ropit, készítek egy fényképet és tekerek tovább.

Ezen a részen lett igazán komoly hátszelem. A sebességemet folyamatosan 33-35 között tudtam tartani, de idõnként még a 40 km/h is ment a jórészt sík úton. Itt van az a rész, ahol az Ipoly nem határfolyó. Ugyanis teljes egészében Szlovákiában folyik. Ezt megerõsítendõ, hamarosan át is kelek rajta úgy, hogy nem váltok országot. Kisebb emelkedõk következnek egészen Százdig, ahol egy balkanyarral kiértem a Párkányba vezetõ fõútra. Ez vezet vissza az Ipoly partja mellé.

Elõször egy hosszú, de nem túl nehéz emelkedõ következett. Ropi evésre pont jó volt. Aztán következett az, ami a múlt évben nagyon meglepett. Egyrészt a 12%-os lejtõ Szete felé, aztán pedig az 5-6%-os emelkedõ felfelé, Ipolyszakállosnak. Aki tehát azt gondolná, hogy a folyó melletti tekergés az végig sík, az bizony nagyot fog lepõdni. Én a hegyeket különösen is szeretem, így nem zavart a dolog. Ráadásul a hágó tetején egy gyönyörû Mária kegyhely is van.

Ipolybélben volt a következõ ellenõrzõ állomás, ahol kaptam ismét frissítést meg sok jó szót is. A személyzet már nagyon várta a „váci különítményt” akik – elmondásuk szerint – elég komoly tempóban közeledtek. Némi beszélgetés után nyomtam tovább a pedálokat. Az Ipoly itt megint nagyon közel volt az úthoz, aztán késõbb ismét eltávolodott. Legközelebb már csak Szalkánál láttam, de ott át is keltem rajta. Elõbb azonban egy szlovák srác ment el mellettem, de úgy mintha én állnék. Az is igaz, hogy ekkor már láttam, hogy a hõn áhított vonatom még a vágányzár miatti 10 perccel hamarabbi indulással is elérhetõ lesz, így kényelmesre vettem a tempómat. Letkésen aztán a reggel már megismert pontõrökkel kicsit beszélgettem, akik rengeteg frissítõvel láttak el. Ekkor érkezett meg a három váci srác. Õk nem nagyon idõztek, már indultak is tovább. Bekéredzkedtem a csoportjukba. Még így szélárnyékban is nagyon komolyan kellett mennem, hogy tarthassam a lépést. Ipolydamásd után azért becsületbõl én is elõrementem és végül mi voltunk az elsõ beérkezõk.

Nagyon jól éreztem magam! Remélem jövõre is el tudok menni erre a nagyszerû túrára! Köszönöm a rendezést!

Képek:
http://kepfeltoltes.hu/090811/kepek_...toltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/090811/kepek_...toltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/090811/kepek_...toltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/090811/kepek_...toltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/090811/kepek_...toltes.hu_.jpg

 
 
Szent LászlóTúra éve: 20092009.02.17 14:10:09
Szent László 33

Idén sikerült ismét eljutnom egyik kedvenc teljesítménytúrámra. Az elsõ rendezés még 2002-ben volt, amikor is bringával mentem végig, két társam kíséretében. Aztán több éven át mindig ütközött más programjaimmal, késõbb 2006-ban és 2007-ben ismét sikerült ott lennem a teljesítõk között. Az idei indulásom is kétséges volt, de a túra elõtti napokban már látszódott, hogy megoldható lesz az ottlétem.

Idén a társam Bálna volt, aki 4.30-as futásra készült. Én eleve szerettem volna hat órán belül végiggyalogolni, de mivel õ vitt autóval így még jobban erõsödött bennem ez a teljesítési határ, hiszen délután egy körül már indulni szeretett volna haza. Logisztikailag leraktuk az autót a célban (Tittel Pál kollégium), majd kisétáltunk a pásztói vasútállomásra és átvonatoztunk Tarra, a rajtba. Gyors nevezés és készülõdés után 7.10-kor sikerült is elrajtolnunk.

Az elsõ ellenõrzõ pont a szinte szomszédos Sztúpa volt. Itt Kelemen Laci adta az igazolásokat. Meg is lepõdtem, hogy nem a Tepkén találkoztunk, de aztán megnyugtatott, hogy oda is õ megy. Láttuk az elõttünk lévõ hat túrázót, akik két csoportban mászták meg az elõttünk lévõ dombot. Bálna itt el is köszönt és nekiiramodott a távnak. Egy darabig még láttam õt, aztán már csak a hátsó csoportot figyelhettem. Nagyon jó iramot mentek õk is, hosszú kilométerek után értem csak be õket. Ekkor derült ki, hogy a jól ismert Ispán testvérek azok, egyik kollégájukkal. Pár szót váltottunk majd kissé meghúztam a lépteimet és nekiiramodtam. Már nagyon vártam a kõkeresztet, ami Szentkút közelségét jelzi. A dél-nyugati irányból érkezõ gyalogos zarándokok ugyanis már legalább 150 éve ezen az útvonalon szoktak megérkezni erre a szent helyre.

Szemben feltûnt az óriási Meszes-tetõ és az oldalában lévõ barlangok, ami a következõ ellenõrzõ pontot jelentette. Bálna utólagos elmondása szerint látott, amint az aszfaltúthoz közeledtem. Nos, a szilárd burkolatú úton elértem Magyarország Nemzeti Kegyhelyét. Bementem a bazilikába is – természetesen nyitva volt – és egy röpke idõt eltöltöttem a kegykép elõtt. Aztán jött a nagy emelkedõ és felértem a Remete-barlangokhoz. Pecsételés és egy süti átvétele után már indultam is tovább.

Elõbb felkapaszkodtam az óriási fakereszthez, majd pedig leereszkedtem a Szent László hasadékba. Ott jobbra fordulva értem el a Szûz Mária-forrást. A vizét - mint mindig, amikor erre járok - megízleltem. A levegõ mínuszai ellenére meglepõen langyos volt.

Hosszabb vándorút következett elõször a zöld sáv jelzésen, majd balra lekanyarodva, a földalatti szállítóvezeték nyomvonalát követve. Kisebb puklikat is meg kellett mászni közben, de végül elértem a Szálláska-völgyet és jobbra vettem az irányt az OKT jelzésen. Itt ért utol egy futó, de hamar eltávolodott és ismét folytattam az egyedül túrázást, gyönyörködhettem a természetben.

Sámsonházát sikerült két órán belül elérnem, ami feldobott és a teát a kezembe fogva talpaltam tovább. Kisebb aszfaltvándorlás következett, majd a „tájvédelmi körzet” táblánál jött egy igen kemény kaptató. Nyomtam továbbra is a tempót, ahogy bírtam. Nagyon szép ezen a részen, hogy elõször a Szent Márton templom tûnik fel és csak utána a falu. A tetõrõl már látszódott a továbbvezetõ szakasz is. Láttam, hogy egy futó igyekszik felfelé. Gondolkodtam is rajta, hogy az biztosan Bálna. Gyors ereszkedés következett, majd egy rövid kapaszkodás és meg is érkeztem a nagybárkányi iskolába. Legnagyobb meglepetésemre Bálna fogadott a bejáratnál. Elmondta, hogy megfájdult a csípõje, így innen gyaloglásra vált. Már túl volt a frissítésén, ezért továbbindult. Én leültem zsíros kenyeret enni és teázgatni, hiszen ezzel el is dõlt, hogy mindenképpen együtt megyünk vissza.

Az elõttem lévõ három gyalogos is elindult, majd lassan én is utánuk vetettem magam. Az elkövetkezendõ szakasz az egyik nagy kedvencem. Sõt, számomra az egész OKT egyik gyöngyszeme. Szóval, ehhez méltóan próbáltam a tempót tartani. Hosszan-hosszan kanyarog felfelé a kék jelzés, míg ki nem ér a Sátoros és Kerek-Bükk-hegyek nyergébe. Innen jön egy rövid lejtõ és egy „mumus” keresztezõdés, amit anno (1995-ben) kéktúrázás közben, a másik irányból járva én is elnéztem. Azóta már fejbõl járom a vidéket. ;-)

Lassan utolérem a szintén tempósan közlekedõ három gyalogost és végre van egy újabb szusszanós rész. Ekkor tûnnek fel az elsõ nagyobb bükkösök és van bõven már fenyõfa is. Ám a lejtõ nem sokáig tart, hiszen következik a Köves-bérc. Itt a magányomat egy futó töri meg, aki szinte macskaszerû csöndben lépeget el mellettem. Némi lejtõ jön ismét, majd megint hegy (Varjú-bérc), hogy aztán újabb lejtõvel a Mátraszõlõs – Garáb közötti villanyvezetéket keresztezzem.

Innen már „csak” négy hegy van a Tepkéig. Elõször jön a Nagy-kõ-tetõ (551 m). Ehhez is vannak történeteim, hiszen dolgoztam is a fent lévõ átjátszó állomás kivitelezésén. A Garábi-nyeregben aztán utolérem Bálnát. Innen együtt gyûrjük tovább. A Macska-hegy (571 m) gyönyörû kilátással ajándékoz meg bennünket, a Purga (575 m) a viszonylag könnyed megmászásával, míg a Tepke (566 m) már az utolsó ellenõrzõ pontot jelenti. Pár szót váltunk Lacival és Rudival, majd már kissé fáradtan indulunk tovább. A maradék nyolc kilométer azért még nem lebecsülendõ.

Bõ másfél km után elhagyjuk az OKT jelzést és átváltunk a kék+-re. Az erdõbõl kiérve a régi, kellemetlen meglepetés vár bennünket: a SÁR. Jól be is lassulunk és kedélyesen beszélgetünk a globalizációról, meg az élelmiszerek génmanipulálásáról…
Elõttünk gyönyörûen látszik a Mátra és alatta Pásztó városa. Közben utolér és elhagy bennünket Sápi Endre és futótársa. A Pásó-tanyánál kissé ránk ijeszt a kuvasz kutya azzal, hogy kiront, de végül nem akar bántani bennünket.

A célig vezetõ aszfaltszakaszon minden lehetõséget kihasználunk a lábbelijeink tisztítására. A célban aztán a már megszokott kedvességgel fogadnak bennünket. Itt egyébként van egy - számomra – egyedi fogadás. Ugyanis, amíg elkészülnek az átadáshoz, addig a túrázó a szemközti fotelben várhatja az átadás pillanatát. Ilyet máshol, én még nem láttam. Bizony jól esik nagyon. Az elismerések után még elfogyasztottuk a finom paprikás krumplit és még teáztunk is.

Nagyon jó túra volt! Köszönjük a rendezést!
 
 
Téli teljesítménytúraTúra éve: 20092009.01.24 15:51:26
Téli teljesítménytúra 2009
Pilisjászfalu - Piliszentkereszt

Korábban két alkalommal (2002, 2004) sikerült eljutnom a Kinizsi TE egyedi teljesítménytúrájára. Akkoriban a Vác – Verõce ill. a Kismaros – Szob útvonalak szerepeltek, amelyek megközelítése nekem egyszerû volt, lévén rendelkezem gödi kapcsolatokkal. Most az unokaöcsémmel terveztük ezt a túrát (ami most szintén kedvezett nekem), de sajnos nem sikerült a pénteki vizsgája és így neki maradt a tanulás. Talán a Téli Mátrára el tudunk menni együtt.

Reggel a 8.30-as rajtolást terveztem be, amelynek fényében vonatoztam Pilisjászfalu felé. Czékli Béla volt az útitársam. Jókat beszélgettünk, számtalan témát felvetettünk.

A rajtnál óriási indulói létszám jelentkezett, de ennek ellenére, nekem egyáltalán nem kellett sorban állnom. Kovalik Bandi osztogatta a nevezési lapokat, ki voltak téve asztalok, ahol a tollak segítségével gyorsan kitöltöttük a lapokat, majd az autóban ülõ sporttársaknál fizethettünk. Pikk-pakk és 8.25-kor már indultam is.

Eleinte a szalagokat követve kellett haladni. A Csévi út homokjának köszönhetõen itt még sár csak mutatóban akadt. Beérve Piliscsévre „rágyújtottam” az egyik ízes levelemre. A templom lenyûgözött, több képet is készítettem róla. Szembõl hatalmas páracsomagok szálltak fel a hegyekbõl és helyenként már a kék ég is kilátszódott.

A falut elhagyva aztán jött A sár. Igazi tapadós, cipõmarasztaló fajta volt. Kisebb mezõket mellõzve haladtam egyre feljebb, majd egy Mária képes fánál elkezdtem a lejtmenetemet Klastrompuszta felé. Közben elkapott a nosztalgiázás, ugyanis anno 1995-ben jártam erre, amikor kék-túráztam. A romok környéke nagyon szépen rendben van tartva.

Hosszabb aszfaltszakasz következett. Közben beértem gethét és Tibetet is. Egy kis ideig együtt mentünk, aztán utolért Katona Gabi, akivel beindultunk a terepszakaszon. Egyszer csak elhagytuk a ködöt és az idõ teljesen kitisztult. Kiérve a Kesztölc feletti mezõre pedig igazi csodában lehetett részünk. Kék ég, napsütés, fehér sziklák, harangzúgás, szõlõmezõk. Itt elég sok embert értünk utol, köztük Dömét, aki élénken érdeklõdött a Borbély-hegy bélyegzõje iránt. (Remélem Vagdalthúst elérte.)

A sárga + meredeksége igen komolyan kezdett. Aztán kissé laposodott, ám bejött ismét a köd és a sár is. Nehezítette még a viszonyokat, hogy helyenként jég is lapult a sár alatt. A sárga nz jelzésnél találkoztam ismét Gabival. Ez a meredély már a „hazai” Czeberna-völgyet juttatta az eszembe. Fent azonban igazi meglepetés várt. Gyönyörû napsütés, sok kedves ember – köztük ebola – tea, emlékbélyegzés, a házzal kapcsolatos csecsebecsék megvásárlásának lehetõsége. Vettem is egy pólót és egy botcimkét is.

A lejtmenet nagyon nehéz volt. Szegény Vándorcsillag csak guggolt és bámult elõre, hogy hogyan is lehetne itt lemenni. Remélem ügyesen megoldotta. ;-)
Lassan összeállt a triumvirátus, ugyanis lejjebb utolértük budai (H.G.)-t. Keveset beszélgettünk a jövõ évi kohász-kékrõl.

Pilisszentlélek tûnt fel alattunk, ahová egy nagyon meredek és csúszós ösvényem mentünk le. Beérve a csendes kis faluba, jobbra tartva elindultunk a Két-bükkfa-nyereg felé. Eleinte még köves volt az út aljzata, majd jött a sár, feljebb pedig már hóban tapisgáltunk. Közben ismét ködfelhõ borult ránk. Gyalog még nem voltam erre, inkább az alattunk kanyargó aszfaltút az amin szoktam erre mászni. Ám nagyon tetszett így is és hamar felértünk a nyeregbe.

Egy darabig még havas volt az út lejtmenetben is, de késõbb már ismét sáros lett. Szép napos lett azonban újra az idõ és tetszett a patak kerülgetése is. Az emlékkeresztnél megálltam, majd a barlangnál is nézelõdtem kicsit.

Hamarosan feltûntek Pilisszentkereszt házai. Az utolsó pár száz méteres tereprészen sikerült egy nagyot esnem. Szerencsére nem lett baja sem a fényképezõnek, sem a csuklómnak (ráestem). A célegyenesben aztán lehagyott Katona Gabi és ezzel be is értünk a kocsmába.

Átvettük az elismeréseket és elkezdtünk átöltözni. Közben váci ismerõseimmel találkoztam. Kiderült, hogy mindjárt indulnak és kézségesen felajánlotta Attila (Ö már teljesítette a túrát, plusz átment gyalog a kocsiért a rajtba.), hogy Gödig el is visznek. Nosza, ezt nem akartam kihagyni, így hamar felkerekedtünk. Köszönöm Nekik még egyszer a fuvart!

Szép túra volt, nagyon jól éreztem magam!

 
 
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18Túra éve: 20092009.01.13 13:47:46
Wass Albert emléktúra
Pontõrködés a Borbély-hegyen és 18-as táv teljesítése

Már a múlt évben egyértelmû volt számomra, hogy ismét készülök erre a túrára, mint rendezõ.

Õsszel meg is keresett Zete ez ügyben és a jól bevált helyemet (Borbély-hegy)kaptam meg a túra napjára.

Itt szeretném leszögezni a félreértések elkerülés végett, hogy a borbély-hegyi pont a múlt évben is végig mûködött a kilátónál! Csak különbözõ okok (félreértés, csúcskõ nem ott van, megtévesztés, itiner nem olvasása…) miatt a túrázók nagy része nem jött akkor fel a pecsétért.

Reggel hatkor indultam anyósoméktól (Göd) és hamar Verõcére értem. A kálvárián, felfelé haladva egy miskolci sporttárssal beszélgettem. Elmondása szerint csak ezen a környéken van köd, õ csillagos ég alatt autózott idáig. Hamar felértünk a plébániához, ahol Vagdalthús, a Polgármester és egy sporttárs tevékenykedett. Itt megkaptam az ellátmányomat, ami egy kissé kibõvült. Eleve volt nálam két, A4-es méretû, 10 cm vastag Hungarocell lap, a zsebeim kitömve az egyéb dolgaimmal. Itt pedig megkaptam még a pecsétet a párnával, egy rendezõi kitûzõt (Ezt külön köszönöm, mert ilyet még sohasem kaptam.) és egy szatyor kekszet.

Gyorsan el is indultam a Borbély-hegy felé. Idõként kellett némi pihenõt tartanom, mert a zacskó fogója elszorította az újjaimat és teljesen elgémberedtek. Meg nagyon leizzadni sem akartam, mert nem jó ilyen hidegben, nedves ruhában álldogálni.

Öltözködés. Úgy kellett felöltöznöm, hogy felkészüljek a közel négy órás egy helyben álldogálásra és az utána következõ erõltetett menetre. Háromkor ugyanis már Gödrõl kellett haza indulnom. Szóval alul három réteg, felül négy réteg, plusz a kabátom. Két sapka, kapucnival és a tíz centis habszivacs a lábaim alá.

7.10-re már fent is voltam és gyorsan kipakoltam. Meg kellett állapítanom, hogy a korábbi kilátásból most semmi sem látszódik. Alig helyezkedtem el, amikor az elsõ emberke már meg is érkezett (Egyszer már volt szerencsém vele együtt menni kb. 20 km hosszban.). Az igazolófüzete James Bond módjára a felsõjének a karjában volt elrejtve.

Aztán sorra jöttek az emberek. Ez nagyon tetszett! Igazából annyian voltak, hogy még a két betûs kitérõmet is csak fél szemmel az ösvényt bámulva tudtam megejteni, amire kb. 1 percem volt még így is.

Rengeteg ismerõs jött. Felsorolni sem tudom mindegyiküket. Volt akit fel sem ismertem és olyan is akadt, aki csak a célban jött rá, hogy én voltam kint a ponton. A teljesség igénye nélkül: Vándor Csillag, G(dzsí), budai (H.G.), VadMalac, sétálós bácsi, Nagy Lajos, Tonesz, jmte, nagyad, 7omi, dr. Tamics… Meg persze olyanok is lehettek, akikkel – bár szintén topikosok - még nem ismerjük egymást. Igyekeztem szóba is elegyedni a túrázókkal, de ez nem mindig ment, mert vagy Õk siettek vagy nekem volt annyi dolgom, hogy nem fért bele a cseverészés. Joyline-al sikerült a legtöbbet beszélgetni. Mondjuk ránk is fért már, mert évek óta nem tudtunk egy jót dumálni.

Késõbb jöttek a „nagy öregek is”. Lévay Béla, Czékli Béla. Gyorsan emlékeztettem õket, hogy jövõre Kohász-kék tt. (Anno teljesítették.) Annyira nem dobódtak fel, sajnos utóbbinak Lyme-kórból eredõ gondjai is vannak bõven. Aztán amikor megláttam Szuromi sporttársat akkor ismét elmondtam a jövõ évi tervet, hiszen övé a legjobb idõ. Jól fel is kapta a fejét, hogy micsodaaaa?!

Voltak salgótarjániak is!!! Elõször dr Orosz Iván és Kabai Zoli (a nagymenõk), aztán Félegyházi Évi és jó kedvû csapata (a lazák).

Aztán pecsételtem én máshová is. Túrajelentés (of course), többen jöttek az Enciános füzetükkel (teljesen jogosan), volt itt még „Ezrednyitó” is és láthattam kis emlékkönyveket, amiben a pecsétek lenyomatait gyûjtötték.

A kilátást sokan hiányoltak. Jövõre kellene e gy jó kis hõlégfúvó ide a csúcsra.

Többen jöttek fel olyan címszóval, hogy óriási tömegek vannak még lent. Ezt éreztem is a munkámból, de azért jó is volt hallani, hogy még mindig, milyen sok ember várható. Egy idõ után már többen jöttek egy lappal, mert elfogyott az igazolófüzetük. Élénken érdeklõdtek a további útvonalról, én pedig igyekeztem nekik felvilágosítást adni. A kekszek már kilencre elfogytak, a késõbbieknek a saját „Kinder fókáimat” tudtam felajánlani.

Fél tizenegy felé már nagyon nézegettem az igazolólapokat és kérdezõsködtem az indulók számáról. Sikerült kinyomoznom, hogy a társaság végén egy három tagú családot várhatok. Elvileg 10.40-kor zárt volna a pontom, de megvártam még az említett kis családot. Jó kedvûen érkeztek és nagyon megörültek, hogy kaptak még pecsétet.

Leszedtem az eligazító táblákat és elindultam az utolsók után. Egy budapesti sráccal nyargaltunk le a magyarkúti útig. Szegénynek nagyon csúsztak a bakancsai, idõnként sífutás szerûen hajtott mellettem.

Aztán õ elviharzott a 28-as távra, én pedig a 18-ast gyûrtem tovább. Itt már lekerült rólam az egyik pulóverem. Elég sokakat utolértem és mindig szóltam hozzájuk pár szót, hogy mennyi még Szokolya, meg hogy jó nyomon járnak.

A szokolyai emelkedõ jól megdolgoztatott, de nem volt megállás. Aztán az egyik kedvenc részem a Társa-mezõ, de ide érve már nagyon komoly lett a köd. Igyekeztem pár fotót is készíteni a túrázókról, már amennyit az akkum bírt.

Aztán Csattogó-hegy és zúdulás lefelé a célba. Végül annyira jól sikerült mennem, hogy negyed kettõre be is értem a célba. Zete nagyon megörült nekem és pygmea is barátságosan integett az asztalkája felõl.

Átvettem a díjazást, iszogattam egy kicsit, beszélgettem Zetével, a Polgármesterrel, az asszonyokkal és elindultam Gödre, aztán pedig haza.

Nagyon jó érzés volt ezen a túrán részt venni és segítkezni!

Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttetek!
 
 
túra éve: 2008
Duna-Ipoly menti/Börzsöny kör / Dunamenti (kerékpáros)Túra éve: 20082008.03.18 09:28:04
Duna-Ipoly mente 84

Nem terveztem elõzetesen ezt a túrát, de úgy alakultak az események az életemben, hogy mégis el tudtam rá menni.

Már a rajtot is bicajjal közelítettem meg, ami megfelelõ bemelegítést adott. Egyébként is egy külön élmény ha egy teljesítménytúrára úgy tudok menni, hogy semmilyen motorizált jármûvet nem kell belevonnom a logisztikába.

A nevezés viszonylag gyorsan ment, így a legkorábbi idõpontban - 8-kor - el is indultam. Az útvonal egyszerû volt, hiszen Szobig a Duna-parton, utána pedig Letkésig az Ipoly-parton kellett menni. Amennyire csak lehetett, a kerékpárutakat választottam. Én úgy vagyok vele, hogy a biztonság többet ér, mint a sebesség és a jó minõségû út. Persze lehet haladni a kerékpárúton is, csak figyelni kell. :-)

Szél az volt rendesen, de különösebben nem zavart. Fõleg azért sem, mert tudtam, hogy visszafelé ez segíteni fog. Nagyon élveztem viszont a napsütést, ami a hét korábbi napjain nem nagyon volt.

Ipolydamásdon értek utol elõször túratársak. Négyen haladtak együtt. Kicsit gondolkodtam rajta, hogy beálljak mögéjük, de végül úgy döntöttem, hogy egyedül megyek, saját tempóban. Egyébként is így szoktam bicajozni 99%-ban, valahogy jobban be tudom osztani az erõmet ha nem kell alkalmazkodnom és a tájban is jobb gyönyörködni, mint az elõttem lévõ hátsó fékjében.

Érdekességként a letkési ellenõrzõ ponthoz én értem elõbb, mivel õk továbbtekertek. Itt jót frissítettünk és beszélgettünk is egy kicsit. Egyébként a pecsétet a falu polgármestere adta.

ÉLassan elköszöntem és megindultam. Rögtön "vitorlabontás" következett és nagyon élveztem a tempót. Ipolydamásdnál már jöttek szembõl újabb túratársak is. Itt egy darabon utolért a "négyes fogat", de aztán valamiért lemaradtak. Aztán késõbb, Zebegényben elõztek meg ismét.

Végig nagyon jó tempóban lehetett közlekedni és egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak, amikor beértem a célba.

Az elismeréseket is gyorsan megkaptam és nagy kedvvel még haza is tekertem.

Ez volt a harmadik alkalom, hogy Zöldgömb rendezvényen vettem részt, de én továbbra is csak jókat tudok mondani a munkájukról.

Hátszelet!

Múzsla
 
 
túra éve: 2007
BTHE Olimpiai Ötpróba gyalogos teljesítménytúra a BörzsönybenTúra éve: 20072007.11.13 06:59:54
BTHE – Olimpiai Ötpróba – Börzsöny

Idén nem sok gyalogos teljesítménytúrán voltam, de úgy érzem ez a rendezvény nagyon jó választás volt, erre a napra. Hozzátartozik még a dologhoz, hogy egy régi barátommal (Matu) terveztük már hónapok óta, hogy újra gyalogtúrázunk együtt közösen. Utoljára ugyanis az 1994-es Hanák Kolos túrán gyûrtük együtt a távot.

Reggel az lett volna a logisztika, hogy Kismarosig megyünk kocsival és onnan vonattal át a rajtba. Amikor reggel hatkor kisétáltam az autóhoz már tudtam, hogy ez nem fog sikerülni, lévén nagyon jeges volt minden. Idõben felvettem Matut és 50-60-as tempóval araszoltunk a Duna irányába. Útközben több autót is láttunk az árokban ill. számos megpördülés nyom is utalt arra, hogy nem érdemes sietni. 7.50-kor voltunk Zebegényben. Papp Zsoltival megbeszéltem, hogy áthozzák a kocsimat a célba, amit ezennel is nagyon köszönök nekik.

8.15-kor indultunk el a verõfényes napsütésben. Nagyon-nagyon sokan voltunk, így az eleje kicsit tömegtúra hangulatot adott, de ez nem vehette el a kedvünket. A Trianoni-emlékhely meglátogatása szép ötlet volt a rendezõk részérõl. Kicsit visszamentünk Zebegénybe majd pedig megindultunk a Borostyán-kõ felé. Helyenként sáros volt az út, de nagyon nem csúszkáltunk. Az ellenõrzõ pont elõtti kilátót is megtekintettük és utólag meg is állapítottuk, hogy még jobb is volt innen a kilátás, mint a nevesebb Borostyán-kõtõl.

Utunk kissé sziklásabb, kövesebb és nem mellesleg meredekebb is lett. A mezõny itt már elég jól széthúzódott, jobban lehetett gyönyörködni a tájban. Vérpadon leültünk egy-egy fotó erejéig, majd irány Hegyes-tetõ, ahol a DINP munkatársa regisztrálta áthaladásunkat. Kicsit beszélgettünk, néhány fotót csináltunk és elindultunk lefelé.

Közben az ég beborult és kissé hidegebb is lett. Matu „rágyújtott” egy szendóra én pedig maradtam a bevált puszedlinél.

Köves-mezõn Csiba Ágoston és csapata fogadott. Itt tûnt fel igazán a profi rendezés. Mindenkinek rendezõi felirat a nyakában, gyors ügyintézés, nagyszerû ellátás és meleg, baráti szavak.

A zöld hsz. jelzésen még sohasem túráztam, így nagyon vártam már ezt a részt. Nem is csalódtam benne, mert igazán tetszett. A Gubacsi-hálás kissé sunyi emelkedõje azért megdolgoztatott, de eredményünket fent, egy-egy csúcsfotóval jutalmaztuk.

Innen egy nagyon csúszós és meredek ösvényen ereszkedtünk alá, ahonnan nagyon szép kilátásban volt részünk. Pont elõttünk volt a Szentendrei-sziget északi csücske. Ismét kapaszkodó következett az Eszperantó-hegyre, ahonnan egy hosszú lejtõvel leereszkedtünk a 70-es vasútvonal mellé, aztán gyorsan elértük a féltávot jelentõ Gerendás-büfét.

Matuval a teát szürcsölgettük, amikor megjegyeztem, hogy vajon merre is járhat most a kocsim. Erre Matu rávágta, hogy itt áll.
Micsoda???
Kinéztem a parkolóba és tényleg ott állt az autóm. Mindjárt le is csekkoltam a pontõr sráccal, hogy bizony õ van vele. Aztán fotót is csináltunk, ahogy az autóm mellett állok, ugyanis ilyen túrán sem voltam még, hogy a kocsim bejött velem féltávra is. 

Kissé nehézkesen indultunk neki a hátralévõ kunkornak, de a beszélgetéssel jól teltek a kilométerek. Már éppen Törökmezõhöz közeledtünk, amikor elkezdett szállingózni a hó. Tudtuk, hogy ez a pillanat is el fog jönni, hiszen elõre jelezték, így annyira nem is lepõdtünk meg. Sõt, örültünk, hiszen esõ is lehetett volna.

Békás-tónál attól a nagyon-nagyon kedves lánytól kaptuk a jó kívánságokat, aki a rajtban is segített nevezési lapot szerezni nekünk. Az ezt követõ emelkedõ rendkívül csúszós volt, de nagy nehezen felevickéltünk rajta. Békás-réten pedig a zuhogó hóban szedtük a lábainkat tovább. Egyre komolyabban esett és kezdett megmaradni is a hóréteg. Pár embert utolértünk, majd pedig metszettük a kóspallagi mûutat. Innen jött a kitérõ a Pusztatoronyhoz, ami felfelé könnyebben ment, mint lefelé. A pontõrök szenzációsak voltak. Nagyon jó hangulatot és ellátást kaptunk tõlük.

Hátra volt még több, mint hét km és a Gál-hegy 376 méteres csúcsa. Egy kisebb csapat állt itt össze és együtt nyomtuk tovább a terepen. Közben néha meg kellett törölnöm a szemüvegemet, mert alig láttam már kifelé belõle. Hosszan mentünk egy kerítés mellett, amikor elértünk a Száraz-fák nevû helyhez. A réten egy nagyobb csoport kóválygott tanácstalanul. Szerencsére, én már jártam erre egyszer, így tudtam, hogy merre visz az út a Gál-hegy felé. (Utólag megnézve a leírást, itt tényleg egy kicsit félreérthetõ volt.)

Szegény Matunak itt már nehezen mentek a lépések, de azért nagyon kitartóan nyomta felfelé. Nagy nehezen fel is értünk a csúcsra, ahol természetesen képeket készítettünk egymásról.

A lejtmenet sem volt egy piskóta. A sáros, havas ösvényen akkora piruetteket vágtunk le, hogy öröm lett volna lefilmezni. A lényeg, hogy nem estünk el.

A faluban még megnyomtuk a tempót és végül 14.20-ra be is értünk, ahol a rendezõkön kívül az autóm is várt rám.

Nagyon-nagyon szép túra volt és csillagos ötös a rendezõknek!

Itt azonban nem értek véget a viszontagságok. A megérdemelt jutalmak után bepakoltunk és indultunk is haza. Szendehelytõl azonban olyan forgalmi helyzetekbe bonyolódtunk, hogy ilyenben még nem volt részem, pedig elég sokat autóztam már télen is. Nem akarok ezzel kapcsolatban senkit sem megbántani, de kérek mindenkit annyi önkontrollra, hogy ha a jármûve (téli gumi!!!) és õ nem alkalmasak a téli közlekedésre, akkor talán nem kellene erõltetni és ezzel sem magát sem másokat nem sodorná életveszélyes helyzetekbe.

Egyébként fél hatra sikerült hazaérni.

 
 
Görgey Artúr, Batthyány Lajos, Fézler Balázs EmléktúraTúra éve: 20072007.02.12 14:40:11
Batthyány Lajos emléktúra

Még a múlt év novemberében értesültem errõl a túráról, amikor Nád Béla pecsétet osztott nekem a Pálóczki-réten. Tetszett az ötlet/alkalom és a színhely is. Már csak az kellett a dologhoz, hogy idõben és egészségben is részt tudjak venni rajta.

A logisztikám a következõ volt. Anyósoméktól kocsival Nagymaros-rév. Ott átkelés a 7.45-ös járattal. Tovább busszal 7.53-kor Visegrádról. Érkezés Dömösre és indulás a túrán 8.10-kor. A túra után a 13.35-ös komp elérése Visegrádon és autózás vissza anyósomékhoz.

7.15-kor már Nagymaroson sétálgattam és élveztem a napfelkelte fényeit. Már a novemberi Kaán Károly túrán is csodálatos volt átélni itt a napfelkeltét. Most is volt mit fotózni. Nem bántam meg azt sem, hogy indulás elõtt még visszaszaladtam egy másik pulcsiért, mert itt bizony még kemény mínuszok voltak. Lassan elindult a komp a másik oldalról és hozott magával egy kamiont is. Az egyensúly kedvéért innen, Nagymarosról is vitt egy másikat vissza. Jó kis hangulata tud lenni a kompolásnak. A Duna közepén járhattunk már, amikor feltûnt a túlparton a sárga, csuklós busz. Meg is szólalt a hajókürt, jelezvén hogy bizony érkezünk és várjon meg bennünket. Alig kötött ki a komp már szedtem is a lábaimat, hogy felszálljak. Még ketten jöttek így velem és elindult a tömött busz.

Hamar Dömösre értünk és jól kilépve, igyekeztem a csoport elejére kerülni, hogy minél elõbb rajtolhassak. Kívülrõl meglepett a rajt helyének (Szõke-forrás étterem) igényessége, de azért beóvakodtunk. Itt már vártak bennünket a jól ismert rendezõk, köztük elnök úr is, sportoljunk topiktárs személyében. Mivel volt elõnevezésem, így olcsón és gyorsan el is rajtoltam, a tervezett 8.10-es idõponttal.

A piros jelzést már ismertem, ám elég régen jártam már rajta. Ám a piros háromszöget vártam igazán. Nagy kedvenceim a húzós emelkedõk és bizony ezt még nem abszolváltam soha. A Szentfa-kápolna után rögtön be is kezdett egy közel 45 fokos, gyökeres meredéllyel. Mielõtt ennek nekiindultam volna, levettem magamról egy réteg ruhát, mert sejtettem, hogy itt már nem fogok fázni.

Aztán szépen adta a szintet az emelkedõ és kezdtem közben sorban utolérni az embereket is. Volt egy-két pihentetõbb szakasz, de alapvetõen nem engedett a szorításból ez a hegy. Több alkalommal is szerteszét kanyarodtak az ösvények, de meglátásom szerint mindig megérte a jelzéseken maradni. Nagyon vártam már a „Vadálló-köveket” is. Nem is csalódtam bennünk. Folyamatosan igyekeztem a látnivalókat fotózni. Egy srácot megkérve még magamról is kértem egyet. Haladtam egyre feljebb, aztán megszûntek a sziklaformák és szemben, a hegytetõn valami laposat véltem felfedezni. Ha eddig szuper látványban volt részem, akkor itt ez a négyzetére emelkedett. Ezért a csodáért bizony bármikor megéri ide felmászni. Gyönyörû napsütésben fürdött a Szent Mihály-hegy, kékségesen uralkodott a háttérben a Börzsöny, ezüstösen csillogott a Duna és ködlepel ült a Naszály alatt.

A csúcsérzés után azonban indulni kellett tovább. Visszavettem a rétegemet és megindultam lefelé. Nád Béla ezt a szakaszt nagyon rosszul jelzettnek írta, de a szalagok segítségével igen jól követhetõ volt. Közben ismét nyílt lelátás a Duna-kanyarra és a következõ célpontra, Pilisszentlászlóra is. A Varga-lósznál kezdett el igen sárossá válná utunk, mely a rövid Tüskés-hegy mászás közepette szünetelt egy kicsit. Aztán jött az igazi dagonya, de ettõl függetlenül közel sem lettem annyira sáros, mint a múlt héten a Cserhátban. Néha hangokat véltem felfedezni mögöttem, de nem értek még utol ekkor sem.

Pilisszentlászlón már jó kis túrahangulat uralkodott. Némi idõbe telt mire megleltem, hogy kitõl is kaphatok pecsétet, de aztán rögtön belenyomták a füzetembe. A Honvéd utca végén élénken érdeklõdtem a medve nagyságú kutya tulajdonosáról, de végül - két játszó gyereket kifaggatva a barátságos megközelítés mellett döntve - simán továbbjutottam.

Következett a novemberi Kaán Károly emléktúra egyik krémje, az Apátkúti-völgy, csak most lefelé. Utolértem pár rövidebb távost is, akik kedvesen elengedtek. A patakátkelések elõször nehéznek tûntek, de aztán rájöttem, hogy hipp-hopp és már a másik oldalon van az ember. A kövek ugyanis egyáltalán nem voltak csúszósak. Lejjebb érve nem bírtam kihagyni a vízesést sem, pedig egyszerûbbnek tûnt az aszfaltút. Ekkor már nézegettem az órámat, mert esélyes volt még az egy órával korábbi komp is. Átgondolva a helyzetet azonban lemondtam róla, hiszen még a Viktorin emlékmûhöz is szerettem volna egy kitérõt tenni és nem akartam fotózás nélküli futással zárni a túrámat.

A városba érve, lihegést hallottam mögülem, majd egy futó lépkedett tovább. Nagyon nézegette a leírást és figyelte a jobbra kanyart. A kálváriára érve azonban utolértem és elhagytam õt. A Viktorin emlékmûhöz letérõ útnál azért megálltam és szóltam neki, hogy ne utánam jöjjön, hanem egyenesen tovább. Húzós emelkedõ ment fel az emlékmûig, ami igazán megkapó látvány volt. Ezt bizony megérte megnézni. Innen továbbmásztam a fellegvár felé és a lépcsõsoron lejutva rátértem ismét az OKT jelzésre.

A hangulatos ösvény a parkoló elõtt ért ki egy köves útra, ahonnan már látszott a közeli Nagy-Villám kilátó. Sok futó jött velem szemben, míg végül én is megérkeztem az ellenõrzõ ponthoz. Mivel energiaitalt is osztottak, így felhajtottam a sajátom utolsó részét is és betárazva továbbindultam.

A kék kereszt jelzés nagyon szép útvonalon visz lefelé. Idõnként még fellelhetõk az eredeti OKT jelzések is, de könnyedén követhetõ az út. Megörökítettem még a Salamon-tornyot is a bástyákkal és meghúzott léptekkel 12.50-re be is értem.

Ismét sportoljunk topiktárs fogadott és megkaptam tõle a díjazást is. A fél liter meleg tea nagyon jól esett és a kultúrált sörözõ megfelelõ kényelmet nyújtott a kompig való lazításhoz. Nemsokára befutottak sétáLós bácsiék is. Még beszélgettünk kicsit és felmentünk a kompra. Õk még készültek a „Börzsönyi éjszakai” túrára, így jó utat kívánva nekik, beszálltam az autómba és negyed háromkor már a levest kanalaztam anyósoméknál.

Nagyon jó túra volt! Gratulálok a szervezõknek a munkához!
 
 
Szent LászlóTúra éve: 20072007.02.06 11:55:17
Szent László 35

Nem, nem tévedés. A sok helyen 33-nak nevezett hosszú táv bõvült távolságban már jó pár évvel ezelõtt, csak bizonyos helyeken még mindig így emlegetik.

A múltat tekintve, anno 2002-ben lett megrendezve elõször ez az igen szép útvonalvezetésû túra. Én akkoriban kerültem be a topikosok körébe és emlékszem, hogy mennyien mentünk el erre a rendezvényre. Mivel akkor száraz, fagyos körülmények voltak, a bringás teljesítés mellett döntöttem. Azóta úgy adódtak a programjaim, hogy mindig ki kellet hagynom ezt a túrát, de a múlt évben végre ismét eljutottam rá, ahol is sétáLóssal Tusnyikkal valamint Szahotennel teljesítettem a havas, zúzmarás túrát.

Idén OT Pisti kerékpáros barátommal robogtunk Pásztó felé a reggeli zuhogó esõben. Az autót leraktuk a célban, majd elsétáltunk a vasútállomásig. Az esõ még mindig esett. A vonatra várakozva megjöttek váci ismerõseink, akik a buszos átközlekedést javasolták. Így legalább megelõztük a vonatot és viszonylag nyugodt körülmények között nevezhettünk. Nem kritikaként, de megemlíteném, hogy a szervezõk EGY íróeszközzel rendelkeztek összesen. (Tudom, én is hozhattam volna.) Némi huza-vona után hétkor el is rajtoltunk.

Pisti egy bolttal kezdett, én addig a világító holdról készítettem felvételeket. Aztán beálltunk a váciak csapatába és igyekeztünk nem elesni a Zagyva hídján. A hajnali esõ elõtt ugyanis még erõs fagy volt, így egy vékony jégpáncél húzódott meg a vizes burkolat alatt.

Hárman a csapatból elkezdtek futni, õket már csak a célban láttuk. Az elsõ pont gyorsan meglett. Talán ilyen gyorsan egyetlen túrán sincs ep., hiszen 8 perc alatt már ott voltunk. Az itt kezdõdõ emelkedõre jól emlékeztem még a múlt évbõl, hiszen a „hevesi fiatalok” simán kenték neki a 6,5-es átlagot. Szeretem nagyon én is a hegyeket, így nem is apróztem el a lépteimet, hanem nekiugrottam a szintnek. Útközben meg-megálltam és megörökítettem a felkelõ nap okozta árnyjátékokat. Látszott, hogy a Kerek-bükk „szoknyája” még havas.

A Csapás-tetõn bevártam Pistit és a csodaszépen pompázó napsugarak közepette ereszkedtünk le Szentkútra. Nagyon-nagyon szeretem ezt a helyet. Mindig külön öröm, ha itt lehetek. A pont személyzete velünk együtt érkezett a remete-barlangok feljáratához, így a pecsétet (aláírást) már itt megkaptuk. Jó kis emelkedõ következett, majd a végén parádés kilátás és igaz csönd fogadott.

Innen egy hangulatos utacskával értük el a Szent László hasadékot. Útközben láttuk, hogy az orkán kidöntötte a világító keresztet. :-( Igazából itt kanyarodtunk rá az eredeti útvonalra, ahol is a patanyomnál mûködött anno az ellenõrzõ pont. Ezen a szakaszon elfutottak mellettünk ketten, majd kissé feljebb a kõolaj vezetéknél hagyott el bennünket Sápi Endre (nem tudom, hogy megismert-e).

Szerelvényigazítás után beértünk a Szálláska-völgybe. Sámsonháza evangélikus temploma már messzirõl látszódott és lassan elértük a frissítõ állomást is. A tea szerencsére nem volt forró és gyorsan felhörpintettük. Az átlagunk még mindig nagyon bíztató volt, aminek Pisti is nagyon örült, hiszen a hat órán belüli beérést céloztuk meg.

Nagybárkányból is elõször a temploma látszódott arról a dombról, amit elõtte le kellett küzdeni. Ez a templom viszont kicsit többet jelent nekem a környékbelieknél, mert anno az itteni plébános adott össze bennünket.

A kajaponton jó kis frissítést tartottunk. Minden nagyon finom volt, de nagyon nem ettük magunkat degeszre, hiszen következett a túra neheze. Nekiugrottunk hát a domboldalnak és egyenletes tempóban próbáltunk meg túljutni a nagyon saras földúton. Útközben egy sporttársat visszaelõztünk. Kissé feljebb érve már javultak a viszonyok és szépült az erdõ is. Az egyik fán találkoztam az „Élet gyöngyei” zarándokút jelzésével is, aminek a végigjárása nagy-nagy tervem.

http://www.eletgyongyei.info/zarandokut/

A nyeregben készítettünk pár fotót, majd egy rövid lejtmenetet követõen ismét nekivágtunk az emelkedõnek. Gyönyörû volt a kilátás és az orkán erejû szél csak még tisztábbá varázsolta a levegõt. Azt hiszem, hogy ez a szakasz a Cserhát-hegység krémje, legalábbis számomra.

Jöttek sorban a csúcsok (ill. azok nyerge) Köves-bérc, Varjú-bérc aztán egy nyiladék majd Nagy-kõ-tetõ (az állomás kivitelezésében én is részt vehettem anno). Tavaszias idõben ereszkedtünk le a Garábi-nyeregbe és láttunk neki az utolsó három csúcsnak. Természetesen a Macska-hegy panorámája megállásra késztetett bennünket. A Purgán megemlékeztünk a mai nap csúcsáról és elkezdtünk ismét ereszkedni. A köves, technikás ösvényrõl már látszódott a kilátó. Idõközben megelõzött bennünket egy futó is, de nagyon el lehetett fáradva, mert a csúcshoz már együtt értünk fel. Betmen70 pecsételt és váltottunk pár szót, majd elkezdtünk ereszkedni. Az idõvel jól álltunk, hiszen egy óránk volt még a nyolc km-re. A tempó ellenére ezért meg-megálltam fotózni, mert nagyon szép erdõk húzódtak az út mentén.

Eleinte még csak a keréknyomok voltak sárosak, de kiérve a mezõre már komplett betöltötte a mozgásterünket. Jó pár kilóval lett nehezebb ekkor a bakancsunk. Amikor kissé javultak a viszonyok lepucoltuk a lábbeliket.

A lejtmenetben végig lehetett gyönyörködni a panorámában. Bõven volt mit fotózni is, többek között a Muzsla vonulatát. :-) A tanyánál a kutyus nem jött elõ és hamarosan le is értünk a 21-es fõútra. Átkeltünk rajta és a tócsák áztatását kihasználva ismét pucoltunk egyet. Ekkor húzott el ismét egy futó.

Szedtük a lábainkat és 12.55-kor már Parádi Lacival kezeltünk. Az elsimerések átvétele után elfogyasztottuk a finom paprikás krumplit is.

Igazán nagyszerû túra volt! Az útvonalválasztásról pedig csal legekben tudok beszélni!

Remélem, hogy jövõre is szabad szombatom lesz ezen a napon. :-)

 
 
túra éve: 2006
Téli MátraTúra éve: 20062007.01.16 13:02:03
Idén rendhagyó módon készültem erre a sokszor látott túrára. Feleségem jóvoltából ugyanis nyertünk egy teljes hétvégét, a mátrafüredi Avar szállóba.


Reggel 10 perc alatt leértem a suliba, így már fél hétkor a rajtban voltam és türelmesen vártam az indulást. Betmen70-el beszélgettem egy kicsit, majd offtopik P.Z. is megjelent. Sétálós bácsival szerettem volna menni, de miután felhívtam õt, kiderült hogy késik kicsit. Abban maradtunk, hogy majd utolér.


Az elsõ lehetséges idõpontban Betmen 70 és offtopic P.Z. társaságában vágtam neki a hetedik Téli Mátra 36-nak. Ha ragaszkodunk a tényekhez, akkor csak az ötödiknek, mert az elsõ kettõ még Téli Mátra 32 néven futott, lévén több helyen is más volt az útvonal. Csóványos és családja is csatlakozott hozzánk, de pár helyen más nyomot választottunk. Nagyon szép volt a napfelkelte. A Haluskázó nevû részrõl csodálatos volt a rálátás Gyöngyösre és Gyöngyössolymosra. Néhány futó megelõzött bennünket ill. pár gyalogost még utolértünk. Lassan elértünk Lajosházára. A pontõrök éppen akkor kezdtek el kipakolni.


Kettesben indultunk tovább P.Z-vel és élveztük a Szén-patak-völgyének szépségeit. Meglepett bennünket a keresztirányú patak. Meg is állapítottuk, hogy az ötszázadik embernél már lehet, hogy be fog szakadni a jég. Egyszercsak sífutáshoz hasonló hangokat véltem felfedezni. Csóványos és családja érkezett meg, botozva. Elõl Bori haladt és nagyon beindultak. Ezzel felbíztattak engem is és elkezdtem "neki kenni". Közben kiértem a napsütésre is, mely újabb erõt adott. Az elsõ patakátkelés után elment melletem vagy 5-6 futó. Egyikükben Larzent véltem felfedezni. Utánaküldtem egy kis bíztatást és a hátranézése jelezte, hogy jó volt a tippem. Innen egy légürestérbe kerültem, mert már gyalogos nem volt elõttem, a futók pedig csak nem érkeztek. Már túl voltam valamennyi "természetes" patakátkelésen, amikor VadMalac ért utol. Elkezdtünk beszélgetni és szerencsére volt kedve egy kicsit hozzám lassulni. Rengeteg téma jött elõ belõlünk. Ám még így, beszélgetve is kissé hosszúnak tûnt ez a szakasz. Már a Blokkház felett jártunk, amikor régi bicajos barátom, az egri Kovács Laci húzott el. (Utólag néztem, hogy megint jó kis idõt ment.) Aztán rákanyarodtunk a "hard" emelkedõre, mely Mátraszentimrére vezet. Kissé fogvicsorgatva, de nyomtuk keményen. Elérve a mûutat megjegyeztem, hogy kb. 820 méteren vagyunk.

-800! - jött a válasz hátulról.

Visszanéztem és kiderült, hogy megérkezett Sétálós bácsi is. Még egy kis aszfaltozás és már kortyoltuk is a forró teákat.


Nagyon jól álltunk az idõvel, de kíváncsi voltam, hogy meddig maradhatok ebben az "illusztris" társaságban. Pár futó el-elhúzott mellettünk, de a Darázs-hegyen mindenki belassult. Meglepett bennünket a turistautak jól járhatósága. Azért azt meg kell jegyeznem, hogy a múlt heti börzsönyi túrámon sokkal nagyobb hóval találkoztam. Itt a Mátrában azért akkora nem esett. A Lengyendi-galya csúcsát most az új OKT vonalán elkerültük. Nem volt rossz ez sem, örülök hogy végre tesztelhettem az új utat is. Ekkor elõzött meg a többszörös nyertes Szekeres Tomi, aki anno a "Bakony királya" kerékpáros teljesítménytúra fõrendezõje volt. Galyatatõnek felfelé megálltunk mindkét "párkányon" fotózni. Közben elbújt a nap és mint késõbb kiderült, erre a napra már nem is bújt elõ. VM ekkor elköszönt tõlünk és elkezdett kocogni. Sétálóssal tovább beszélgettünk és a Péter-hegyese érintésével (korábban itt volt az elenõrzõ állomás) elértük a következõ ep-t is.


Egy alkalmi szánkópályán indultunk el, majd rátértünk a a kis ösvényre, mely a Nyírjes felé indul. Kékes-tetõ egyre közelebbinek tûnt. Sétálós rengeteg élményét osztotta meg velem. Az már az éves statisztikájóból is kiderült, hogy történtek vele érdekes dolgok, de így egyenesben azért izgalmasabb volt. Megjegyeztük az irtásra érve, hogy itt még anno erdõben OKT-ztünk. Nyírjesbõl felfelé Sétálós elõre engedett. Gondolom igazodni akart az én tempómhoz. Nem akartam szégyenben maradni, úgyhogy lépkedtem ahogy csak tudtam. Itt már elég kevés nyom volt, de tudjuk miért. Csór-hegyrõl lefelé elég sok gallyat kelett kerülgetnünk. Még egy rövid emelkedõ várt ránk és megérkeztünk a Vörösmarty th-hoz. Sétálósnak felajánlottam a levesemet és még egy útravaló sütivel is elláttam.


Elköszöntünk egymástól is ki-ki a maga útján folytatta útját. Sok túrázó érkezett a zöld +-en, de az én útvonalamon csak szánkósokkal találkoztam. Közben megittam egy fél literes Gatorade-t és felértem Mátraházára. Nagyon jól lehetett innen haladni. Néha egy-egy futó kedvéért álltam csak félre, de gyorsan haladtam a cél felé. Nagyon tetszettek a csúszós helyeken lévõ kötelek. Nagyban segítették a biztonságos lejutást. A Gyökeres-forrásnál bekerült az utolsó pecsét is a füzetembe. Ekkor felhívtam a feleségemet, hogy ha kedve van, akkor elindulhat a cél felé.


Megint nagyon tetszett a Kalló-völgy. Sajnos a kereszt teteje már letört, de így is feltûnõ. Volt még egy-két patakátkelés is, melyek igen csúsztak. Aztán Mátrafüreden a park mellett feltûnt a feleségem. Innen az õ sétatempójában mentünk el a célig. Nem érdekelt már az idõ, hisz idáig érte siettem, de innen már nem volt lényeges. Szerintem így is jól sikerült a túra, hisz 5.33' mentem.


Érdekes volt a célban, ilyen kevés embert látni. Ez egyébként útközben is feltûnt. Így elmondhatom, hogy nem tömegtúrán voltam, pedig nem is futottam.

Kettõkor már az Avar szálló ebédlõjében kortyoltam a levest.


Nagyon szép délelõtt volt! Köszönöm a túratársaknak is!

 
 
MargitaTúra éve: 20062007.01.16 13:00:37
MARGITA 20 - síléccel


Egy kis történelem

1993-ban voltam elõször gödöllõi teljesítménytúrán. Valószínûleg az ott megadott címem alapján értesítettek az induló Margita túrákról. Amikor 1994-ben, a kiírásukat olvastam, akkor éppen a kórházi ágyamban lábadoztam, így csak vágyakozhattam a túrára.

1995-ben végre ott lehettem. A teljesítésnél lehetett válogatni a gyalogos, kerékpáros, síléces verziókból. Mivel a hó már elolvadt, a sár pedig minimális volt, így bicajjal indultam.

1996-ban nagyon nagy hó volt. Ekkor gyalogosan mentem végig a rövid távon. Érdekesség, hogy ekkor még a 20-as is felment a Margitára, a cél pedig Domonyvölgyben volt.

1997-ben hivatalosan nem volt Margita ttúra, "csak" nosztalgia túraként volt megrendezve. Ekkor nagyon jó letaposott hó fogadott, így nem volt gond a bicajjal való teljesítés Pálffy Tibi társaságában.

Azóta nem is voltam Margita túrán, de idén ismét úgy jött ki a lépés, hogy elindulhattam és ha már hó volt, bevállaltam sílécekkel.


Már fél hétkor ott topogtam a rajtnál. Zoldagi és budai H.G. is jelen voltak. Befutott még VadMalac is. Jól esett a rendezõk bíztatása a léceim láttán.


Indulás után a 3-as fõút mentén gyalogoltam, kezemben a lécekkel. VadMalac utolért és együtt múlattuk az idõt. Jól kitárgyaltuk a Börzsönyi éjszakait.


Máriabesnyõnél elbúcsúztunk egymástól és hozzáfogtam a szerelvényigazításhoz. Felkerült a sícipõ és a lécek, a túrabakancs pedig ment a zsákba. Sajnos tapadóvaxot egyáltalán nem sikerült a lécem közepére szereznem, így kissé csetló-botló módon, de eljutottam a nagy emelkedõ elejéig. Innen le kellett csatolnom, de viszonylag könnyen feljutottam az elsõ ep-ig.


Teázást követõen ismét gyalogosan mentem tovább, mert itt pedig az út meredeksége ill. szûkössége nem engedte meg a lesiklást. Az M3-as aluljárója után azonban eljött a síelés ideje. Jó érzés volt sífutni. Közben páran elfutottak mellettem, talán Larzenék is köztük voltak. Tõlük nagy bíztatást is kaptam.

A Babati épületek környékén sok volt az apró kavics, így le kellett csatolnom. Aztán megint jól lehetett haladni és lassan elértem a következõ ep-t. Ezen a szakaszon volt némi tanácstalanság. A gyors gyalogosok a kisebb emelkedõkön elmentek mellettem, lefelé viszont én gyorsultam be nagyon. Ment az oda-vissza elõzgetés, amit nem mindenki értett meg, pedig én is szabályosan voltam ott, akkor, azon az úton és nem tudtam akárhogyan kerülgetni õket.


Innen jött egy húzós emelkedõ, elõttem csak hárman indultak tovább a rövid távon. Bár a gyalogos nyomok mennyisége és mélysége nekem most nem osztott-szorzott, annál inkább a kocsinyomok. Ez utóbbi miatt az emelkedõ utolsó pár száz méterét ismét gyalog tettem meg. A sárga +-en "eljött az én idõm". Végig nagyon jól lehetett síelni. Bár egy meredek lejtõn egyszer eldõltem, de végül elég gyorsan elértem Domonyvölgybe. Pálffy Tibi elárulta, hogy anno õ is megtette mindhárom módon a teljesítést. Így már ketten vagyunk. :)


A Lázár testvérek farmját megkerülve megmásztam ismét egy dombot majd egy igen veszélyes lejövet következett (kikopott út, fûcsomók), melynek végét egy mély árok is szegélyezte. Rövid síelés majd ismét gyaloglás, a köves úton. Itt jött szembe offtopic P.Z. a fiával és barátaival. Rátértem a zöld sávra és ismét síelésbe fogtam. Egészen a meredek, szûk részig sikerült is a léceken maradnom, akkor azonban ismét gyalogszerre váltottam.


Az M3-as hídon aztán visszaöltöztem. Ekkor ért utol efemm is a barátjával. Egy rövid havas rész következett (itt még lehetett volna siklani), aztán egy iszonyatosan hosszú városi szakasz. Elég komoly volt az autóforgalom is.

Végül 4.30-as idõvel be is értem.


Nagy öröm, hogy egy újabb módszerrel teljesítménytúrázhattam. Köszönöm a rendezõktõl a lehetõséget a síléces teljesítésre. Lehet, hogy egyszer kipróbálom a Barcikát is.


Sajnos otthon vettem észre, hogy a kitûzõn MARGATA felirat látható. Nem tudom egyedi-e a problémám, de nekem mindenesetre ilyet adtak. :(
 
 
25 éves a teljesítménytúrázásTúra éve: 20062007.01.16 12:59:22
25 ÉVES A TELJESÍTMÉNYTÚRÁZÁS

Ahhoz képest, hogy kedden még kórházban feküdtem, nagyon jól sikerült abszolválnom a szombati napot.

Elõször is köszönöm a rendezõknek, hogy így emlékezhettünk meg a 25. évfordulóról. Aztán köszönet külön Kovalik Bandinak, akitól itt vehettem át ünnepélyes keretek között az Encián kitûzõmet. Végül, de nem utolsósorban Sztancsik Gyuri is abszolút önzetlen volt. Felrakta ugyanis a kocsijára a bringatartót, így a rajtot kerékpárral közelíthettem meg és a célból is azzal távozhattam.

Mondjuk a rajtnál volt egy-két erõteljes rendezõi beszólás a bringás indulásomra, de megnyugtattam mindenkit, hogy NEM azzal megyek fel Dobogó-kõre.

A túra útvonala - ismerõs lehet sokaknak - igen szép volt. Gyönyörû idõben lehetett túrázni. Nagyszerû helyek ezek. Csodálatos erdõk, vadregényes völgyek, virágos rétek, pazar kilátópontok. Utoljára még kék-túrázásomkor 1993-ban (!) jártam erre. Így nosztalgia lett a javából, ráadásul én pont abban az évben kezdtem el teljesítménytúrázni is.

A Nagy-Villám után külön jól jött a mobil WC, mert pont szükségem volt rá. :-))

A rajtnál gudluking és (budai-)H.G. sporttársakkal, míg a túra során bajnai kollégával futattam össze.

Pap-réten Pálmai Vencel adta a kék túra pecséteket, ami egy külön kuriózumnak számított.

A célban jó volt látni, ahogy a BEAC-os pontõrök jöttek bemutatkozni Gyurinak.

Aznap közel 100 km-et bringáztam és 25-öt gyalogoltam. Kedvencem a duatlon!!!

 
 
Nyírkék 47/47MTBTúra éve: 20062007.01.16 12:52:43
Nyírkék 47 MTB

Idõpont: 2006. március 25.
Táv: 47 km
Szintemelkedés: 150 m
Szintidõ: 5 óra
Rendezõ: Szabolcs Szatmár Bereg Megyei Természetbarát Szövetség
Nevezési díj: 400 Ft
Elismerések: oklevél, kitûzõ
Szolgáltatások: tea, zsíroskenyér

Amikor kiderült, hogy március utolsó hétvégéjén megyünk a nyíregyházi rokonainkhoz, rögtön eszembe jutott a Nyírkék teljesítménytúra. A túra elnevezése arra utal, hogy a kék sáv jelzésû úton lehet a Nyírség legszebb részeit bejárni. Annyira szuperül jött össze az idõzítés, hogy el tudtam indulni ezen a teljesítménytúrán. Bár három éve az Alföldi kék-túra (lásd Bringa magazin 2003. október, novemberi számai) teljesítésekor jártam ezen a vidéken, de az akkori talajviszonyok nem tették lehetõvé, hogy végig a jelzésen tekerjek. A hosszú aszályos idõnek köszönhetõen, helyenként 20-30 cm-re süllyedtek el a gumik, a homokban. Így, a tereprészek akkor kimaradtak. A teljesítménytúrának egyébként mintegy 30%-át képezik ezek az utak, általában akácerdõkön keresztül, ami megint csak újabb feladatokat jelenthet. Jellemzõ a túra nehézségére, hogy a gyalogosoknak 11,5 óra a szintidõ, ami figyelembe véve a közel 30 km-nyi aszfaltos utat nem lehet egy gyalog galopp.

A nyíregyházi vasútállomástól két percre aludtam és a reggeli 7.23-as „piroskát” néztem ki magamnak, hisz a rajt Nyírbátorban volt. A menetjegyvásárlást követõen meglepõdtem, hogy mennyire keveset fizettem. Rá is kérdeztem, hogy jól kaptam e a jegyet, mert a vonat menetideje 1 óra 20 perc és a jegyen 40 km volt feltüntetve. Megnyugtattak, hogy Nyírbátor valóban annyira van. 
Várakozás közben érkeztek a városi bringások is. A Lánc-Szem Egyesület több fõvel, Erdõsi Tibor vezetésével képviseltette magát. A nem túl rövid vonatozás közben igen jókat beszélgettünk a helyi bringázásokról. Számos rendezvényt szerveznek, melyek között versenyek is akadnak. (Az elérhetõségeik: itibike@vipmail.hu vagy zoldkero@freestart.hu.) Azzal a nem titkolt szándékkal is érdeklõdtem, mert távoli terveim között szerepel késõbbiekben az ukrán hágók megmászása. Elég pozitív véleményeket hallottam, így a tervem szilárdulni látszik.

Szó szerint lassan, ám jó kedvûen megérkeztünk Nyírbátorba. Csatlakozott hozzánk még két srác. Az egyikük a szomszédos Hodászról, míg másikuk még elõzõ nap áttekert a román oldalon lévõ Szatmárnémetibõl. A rajtoltatás nagyon gyorsan ment. A személyzet ugyan nem engedett magáról képet csináltatni (félénken elfordultak), de a fõrendezõ szívesen pózolt a túra logójával egy kép erejéig.
Társaságunk 9.15-kor indult el a 47 km-re lévõ Kisvárda felé, hogy közben szinte hosszában kettészeljük a Nyírséget. Nyírbátor gótikus temploma gyönyörû, a fa harangláb pedig igen impozáns méretû. Hamar kijutottunk a város szélére és egy újonnan aszfaltozott utcán hagytuk el azt. Érdeklõdve figyeltem a földút állapotát, de az elsõ méterek után megnyugodtam, mert egyáltalán nem volt vészesen sáros. Csak néha-néha süppedtek el a kerekek, de akkor is csak maximum 30-40 cm hosszú szakaszokon. Elég jó tempóban haladtunk és élveztük a kora tavaszi napsugár melengetõ érzését. Azt hiszem ezen a napon az országban itt lehetett a legsármentesebben, terepen bringázni.
Lassan beértünk Nyírderzsre, de elõtte egy szép pihenõnél már aszfaltra váltottunk. A faluban ketten, a kávéra szavaztak, mi pedig továbbindultunk azzal, hogy majd utolérnek. Kántorjánosi után tértünk le ismét terepre és itt már idõnként annyira fel volt száradva a homok, hogy elkezdtek benne kacsázni a bicajok. Egy gyönyörû rét szélén volt az elsõ ellenõrzõ pont. A kondérban már rotyogott az ebédre való. Az azonban nem nekünk készült és így tovább is tekertünk.
A Vajai-tóig egy aszfaltozott úton haladtunk, ahol is utolértük az elsõ gyalogosokat. Itt újabb terepszakasz következett. Elég sok (akácfa)ág feküdt az úton, melynek hamarosan meg is lett a következménye. Egyik társunknak a hátsó kereke elengedte a levegõt. Nekiláttunk gumit szerelni. A belsõcsere még jól ment, de a pumpálással igen sok gond volt. Szinte mindegyikünk pumpáját ki kellett próbálni, mert az aerofelni miatt nem lehetett teljesen rányomni a szelepre. Korábbi tapasztalatok alapján nálam az ilyen felnik pont ezért labdába sem rúghatnak. Egy dolog a merevség, tartósság meg az aerodinamika egy másik meg a szervízelhetõség. Túrázásnál pedig az utóbbi sokszor fontosabb szempont. Közben utolértek a „kávézók” és 22 perces szerelés után folytathattuk utunkat. Továbbra is homokos, de igazán hajtható terepen tekertünk.
Egyszer csak egy nagyüzemi almáskertbe kanyarodtunk. Ekkor megpillantottam a korábban induló bicajosok, helyenként 20 cm mélységû (!) nyomait. Egy pillanatra elgondolkodtam, de aztán visszaváltottam és nekimentem a süppedõs résznek. Csodák-csodájára át tudtam kelni a közel 50 m hosszú szakaszon. Mondjuk sár is rakódott bõven a bicajra, de Rohodra érve az aszfalton sokat sikerült belõle leadnom. Itt jelezte egyik társunk a defektjét, így ismét pihenõ következett. Kihasználva az idõt elmentem lefotózni a falu templomait. Fõleg a református templom és annak környezte volt megkapó látvány.
Miután összeállt a csapatunk elhagytuk a falut és elértük a második ellenõrzõ állomást, ami egyben frissítõ állomás is volt. Én most nem ettem semmit, mert voltak még készleteim, hanem elindultam tovább a homokos úton. Kicsit a saját tempómban is ki akartam próbálni ezeket az utakat. Figyelni kellett nagyon, hogy hová is teszem a kerekeket, de nagyon élvezetes szakasz volt. Ez egyébként a túra leghosszabb terepszakasza. Sõt, innen már nem is maradt belõle a célig. Az utánam jövõ már a második defektjét szedte ma össze. Amíg a többiek érkeztek meg is szereltük a kerekét.
Gyulaházáig egy 1998-ban aszfaltozott úton tekertünk el és megkerestük Farkas Bertalan szülõházát, ami egyben Ûrhajós múzeum is, és ahol a harmadik ellenõrzõ állomás mûködött. A kertben felállított MIG 21-es géprõl könnyen felismerhetõ az objektum.
Jó erõben éreztem magam és a szélviszonyok is kedveztek, így elõre állva harmincas tempóval nyomultunk Anarcs felé. A faluban értük utol a leggyorsabb gyalogost, aki igen jó idõt ment. Még pár km. és beértünk Kisvárdára, ahol a vasútállomáson volt a cél.
Megkaptuk az elismeréseket és a gratulációkat. Végül pont négy óra alatt sikerült beérnünk, amibõl az aktív tekerés 2 és fél óra volt.
Mivel a vonat indulásáig még volt egy kis idõ, így bementem a városba. Elõször is lemostam a bicajomat, majd pedig fényképezéssel egybekötve nosztalgiáztam egy kicsit. Az Alföldi kék- túrán ugyanis itt töltöttük a befejezés elõtti utolsó éjszakánkat.
Hazafelé már jóval gyorsabb vonattal mentünk és vidáman beszélgettünk a nap eseményeirõl.

Nagyon jól éreztem magam. Ezt a túrát bátran ajánlom mindenkinek, aki kíváncsi az Alföld e szép részére.
 
 
Duna-Ipoly menti/Börzsöny kör / Dunamenti (kerékpáros)Túra éve: 20062007.01.16 12:50:58
Börzsöny-kör

Idõpont: 2006. március 11.
Táv: 129,7 km
Szintemelkedés: 1200 m
Szintidõ: 9 óra
Rendezõ: Zöldgömb
Nevezési díj: 900 Ft
Elismerések: oklevél, kitûzõ
Szolgáltatások: tea, ásványvíz (3x), banán, szõlõcukor, chips (2x), tésztaparti a célban

Már régóta szemeztem ezzel a túrával, de mindig közbejött valami. Amikor pedig végre elindulhattam volna, akkor az esõ riasztott vissza. Az útvonal igen csábító, hisz a forgalmas utak elkerülésével vezet körbe a Börzsönyön egy nagyszerû hágóval megspékelve.
Azt már a túra elõtt eldöntöttem, hogy országútival nem vágok neki az egyébként végig aszfaltos túrának, hisz a Diósjenõ – Kemence közötti szakaszon állítólag 40- 50 cm vastagságú hó található. Azért a rendezõt még felhívtam hét közben, aki megerõsítette az információimat és szeretettel várt a rendezvényére.

Reggel éppen a váci rajt nyitására értem oda, így elõbb meghallgattam a személyzet eligazítását, mielõtt neveztem volna. Az egyik rendezõ külön felhívta a figyelmét mindenkinek, hogy országúti bicajjal nagyon nem ajánlott a túrán elindulni. Aki mégis azzal jött el, annak alternatív módon a Vác – Letkés – Vác távot kell megtennie.
Egykori sikereim helyszíneit kerülgetve a gyönyörû Konstantin tér (itt mondtam ki a boldogító IGEN-t) mellett tekertem el a Vám utcán (itt pedig a lagzim volt) keresztül Rádi útig. Elég párás volt az idõ, de az esõ már nem esett és a sárvédõimnek köszönhetõen alulról sem kaptam vizet.
Rádig elég komoly volt a forgalom, de ez talán a szombat reggeli piacozásnak/kiskertezésnek volt köszönhetõ. A faluban gyönyörûen felújították az evangélikus templomot, mely egy dombtetõn áll. Pencig egy rövid kaptatót kellett leküzdeni, majd pedig begyûjthettem az elsõ igazolásomat. A falu polgármestere bélyegzett a lapomra és jó kívánságokkal bocsátott utamra. A keszegi hegy már ismerõs volt, de anno elsõre nagyon meglepett. Ez nem egy könnyen abszolválható emelkedõ, hisz akad benne közel 15%-os meredekségû rész is. A „hágón” már „hazai vizekre” értem és egy jó kis lejtmenettel beértem Keszegre. Az itteni utak forgalmának bizonyítéka, hogy innentõl egészen Nõtincsig (kb. 10 km) nem elõzött meg egyetlen autó sem. Mondjuk kátyú volt bõven, de ezért a szabadságért nem vágytam autópálya minõségre, folyamatos kocsisorral karöltve. Természetesen az lenne az igazi, ha jó minõségû utakon, kis forgalomban tekerhetnénk, de számomra még mindig az a jobbik verzió, ha kátyús az út, de nincs forgalom. Így legalább van hely is, kerülgetni a lyukakat.
Eleinte enyhe emelkedéssel, széles dombhátak között haladtam, majd Õsagárd után, egy hosszabb lejtmenetet követõen a felsõpetényi elágazót mellõztem. Nõtincsen szépen felújították a központot és a kúrián is komoly munkálatok folynak. Már a faluban elkezdõdött az a több lépcsõs kaptató, amely egészen a 2-es útig vezetett. Itt aztán volt autóáradat, de szerencsére csak négyszáz méter kellett ezen kerekeznem és lekanyarodtam Nógrád felé. Szemben markánsan feltûnt a Börzsöny tömege. El is kezdtem nézegetni, hogy melyik kiszögellés, melyik csúcsot is rejtheti. Intenzív lejtõvel érkezik be az út Nógrádra és egy könnyen abszolválható átkötéssel vezet át Diósjenõre. Itt, az iskolánál kaptam a második igazolásomat. A pontõrök felhívták a figyelmemet a komoly hóviszonyokra, de nem tudtak eltántorítani és megkezdtem a hegyi utat.
Az erdészet épülete után, az út közepén már megjelentek a hófoltok. Aztán a nemzeti parkos tábla után már csak a két keréknyomban lehetett haladni. A közben elhaladó autósok szerencsére olyan helyeken értek utol, ahol volt esélyem lehúzódni. Késõbb a keréknyomokban már kisebb patakok csordogáltak, de a 10-12-es tempómat ezek nem gátolták. Tudtam azonban, hogy a hegynek ez a naposabbik fele. Ám ha itt ilyen viszonyok vannak, akkor milyenek lehetnek az észak-nyugati oldalon? Nos, a Závoz oldalában megkaptam a választ erre is, hiszen összefüggõ hótakaró várt. Eléggé pianóban kezdtem meg a lejtmenetet és igyekeztem nem elesni a jeges, kásás hóban. A volt Mázsaház után már ismét voltak keréknyomok, de azért a körülmények keményebbek lettek a korábbiaknál. A nyomok ugyanis csak 20-25 cm szélesek voltak, mellettük helyenként 40 cm hó magasodott és még idõnként tele voltak vízzel is. Így a hajtókarok vízszintesen tartásával és a kormány erõsen irányba állításával próbáltam meg haladni a semmiképpen sem könnyû viszonyok között. Tulajdonképpen ezek a körülmények csak Királyháza után javultak meg annyira, hogy végre lazíthattam kicsit. Ezer szerencse, hogy voltak sárvédõim, mert különben ronggyá áztam volna a felcsapódó víztõl.
Kemencén elvileg az iskolában lett volna a pont, de ott csak egy zenetanárt találtam a tanítványával. Kissé meglepõdött a kérésemen, hogy írja alá az igazolólapomat, de végül ezt megtette. Kifelé jövet egy másik harcos érkezett, õt is felküldtem a tanárhoz. Képzelem, hogy meglepõdhetett ismét.
Az idõjárás elõrejelzés (péntek reggeli) továbbra is szuperül bejött és Vámosmikola felé haladva ennek megfelelõen meg is kaptam a kedvezõ hátszelet. Igyekezni akartam nagyon, mert legkésõbb a 16.22-es vonatot el akartam érni és éppen harangoztak, mikor elhagytam a falut. Ennek megfelelõen toltam is neki, ahogyan csak bírtam. Útközben a sortárs is megelõzött, aki egy trekkinggel hajtott.
Letkésen volt a kemencei pont és itt végre frissíthettem is. Itt találkoztam elõször futókkal, akik Párkányból (Stúrovo) haladtak Vác felé. Közben egyre melegebb lett, de azért levetkõzni még nem akartam. Szobon ismét frissítettem és néztem a futókat. Eléggé el voltak már készülve az erejükkel, pedig még Vác odébb volt. Én sem voltam már túl fitt, de úgy éreztem, hogy menni fog a dolog.
Innen a bringás útvonal felkanyarodott Márianosztra felé. Végre ismét kis forgalmú úton tekerhettem. Nem zavart az sem, hogy ismét bekezdett az emelkedõ. Gyönyörködtem a tájban és élveztem a tekerést. Lassan túljutottam a százason és belekezdtem a hullámvasutazásba. A kóspallagi elágazóig ez volt végig, de éreztem hogy a holtponton túljutottam. Annyira megjött az adrenalin szintem, hogy végig nagy tempóval tekertem fel a törökmezõi bekötõig. Itt megettem a maradék kajámat és elkezdtem lefelé zúzni. Voltak kátyúk és vízátfolyások bõven, de nem tudtak kihozni a sodromból. Kiérve a 12-es útra, egy kerékpárt tiltó tábla fogadott. Természetesen megértem, hogy bent kellene mennem a kerékpárúton és be is mennék, de az addig tartó háromszáz méteres mocsáron most nem akartam keresztülgázolni.
Verõcétõl azonban végre rátérhettem a kerékpárútra és a sokat használt útvonalon, egyre vidámabb hangulatban tekertem be Vácra.
A személyzettõl megkaptam az elismeréseket és még beszélgettem velük egy kicsit. Annyira jól sikerült végül a túra, hogy még a 14.22-es vonatot is majdnem elértem.

Szép volt, jó volt, Börzsöny-kör volt!!!
 
 
I. Béla, Kaán Károly, Károly Róbert emléktúrákTúra éve: 20062007.01.16 12:31:51
Kaán Károly emléktúra

A történethez hozzátartozik, hogy kicsit elbambultam az elõnevezést, végül 2-án tettem meg csak ezt. Józsi nagylelkûségét emeli, hogy így is bevett az elõnevezõk táborába. Aztán a rajtban nagy segítség volt Döme63 kinyomtatott indexes listája, ugyanis a rendezõknél (Szabó Józsi nem tudott eljönni.) nem szerepelt a nevem, mint elõnevezõé. Döme segítsége mellett külön öröm volt az is, hogy ilyen nagy nevet sikerült személyesen is megismernem.

Reggel - a kompra várva - egy gyönyörûen szép, szikrázõ napfelkeltében volt részem, ahogy Visegrád felett, lassan feltûnt az izzó napkorona. Közben csendesen átkompoltunk. Néhány gyalogos volt és egy autó. A rajtot gyorsan megtaláltam, ahol páran már várakoztunk. Józsi mondta, hogy egy piros Suzukit kell figyelni. Mikor feltûnt a jármû, nagyon megörültünk. Gyorsan neveztünk is. Láttam a pontok nyitva tartásánál, hogy Pilisszentlászlón, már 9-kor van pont! Ennek örömére 8.05-kor el is indultam. (Kiírás szerint csak 8.30-tól lehetett volna.) Ez nekem azért jött külön jól, mert felcsillant az esély a 12.35-ös komp elérésének. Az egy plusz adalék, hogy az utóbbi években különösen jól esik az "erõs" gyaloglás.

Az Apátkúti-völgyben még csak bringával jártam, így most elõször csodálhattam meg a patak szurdokját. Nagy volt még a csend és itt bizony még erõs fagy volt. Idõnként meg-megálltam fotózni, de erõsen meneteltem. A sorompótól már teljesen ismeretlen út következett, ahol hamarosan a túra névadójának forrását láthattam. Nagyon szépen karbantartott hely volt.

Feljebb érve a völgy egyre vadregényesebb lett. A pocsolyák még bõrösek voltak az éjszakai fagytól. Idõnként át kellett libbenni a patak felett, ami két esetben is megmerülést jelentett. Az avarszõnyegtõl ugyanis nem látszódott, hogy hol is fut a patak valójában. Szerencsére bakancs volt rajtam - pedig gondolkodtam a sportcipõn - így a víz nem tudott betörni.

Voltak érdekes megoldások az útvonalon. Egy fa, rajta balra mutató piros nyíl, mögötte egy fán pedig egy sáv jelzés. Út mindkét irányban. Persze az egyenest választottam és szembesültem egy jó kis sziklaszirttel. Nem véletlen volt a nyíl. Aztán a katlan oldalában bandukolva egy kicsi lejtõ húzott le a patak mellé. Na ezen már lementem és bizony jól tettem, mert az egyenes út megint egy meredélyben végzõdött.

Az utolsó patakátkelés után egy dózerútra tértem, ahol egy lefagyott Suzukira lettem figyelmes. Érdekes volt itt a „semmi” közepén. Ekkor elõvettem a leírást és néztem, hogy Piliszentlászlón majd hogyan is kell navigálni. A Honvéd út végén rögtön egy óriási kutya fogadott. Szerencsére a lassú tempóra váltásom nem ingerelte õt fel. Aztán a központban megleltem az ellenõrzõ pontot. Ugyanott volt, ahol a szeptemberi „25 éves a teljesítménytúrázás Magyarországon” tt-n is. Innen az útvonal is megegyezett az említett túráéval, de ez egyáltalán nem volt gond, hisz gyönyörû.

Pecsételés után frissítettem egy kicsit és már mentem is tovább. Abszolút jól álltam, mert 9.20 volt még csak. Az OKT, piros sáv kivezetésén egykutya „õrködött”. Lassú léptekkel és finom szavakkal tereltem õt arrébb, csak közben az ugatásával újabb társakat hívott a helyre. Végül mellõztem õket és nyomultam felfelé a Szent László-hegyre. Meglepett, hogy a jelzéseket felújították, hiszen szeptemberben még igen kopottak voltak. Az aszfalton még jobban beleerõsítettem és a távolban egy gyalogost vettem észre. Tudtam, hogy elsõnek indultam, így arra kezdtem el gondolni, hátha õ a pontõr. A beágazóban azonban egyenesen ment tovább, így a pap-réti eh-nál nyomtam egy OKT bélyegzést is, hátha mégis õ volt a pontõr.

A Pap-rétre rámosolyogtam és visszaemlékeztem, hogy pár hónapja – tûzõ napsütésben – még Pálmai Vencel pecsételt itt nekem. Akkor még nyári ruhában pompázott a Visegrádi-hegység. Most azonban már inkább a téli ruháját hordta. A Pálócki-rétet is megcsodáltam és bizony nem maradt el a fotó sem. Pedig Nád Béla a távolban már fente a pecsétjét. Pár mondatot beszélgettünk. Mondtam, hogy mi a tervem, õ pedig megnyugtatott, hogy simán leérek fél egyre. 10 óra volt ekkor.

A piros jelzéstõl elbúcsúzva az OKT-re koncentráltam. Az oldalazó ösvényen ismét jól esett, hogy a bakancs mellett döntöttem. Csodálatos erõkön vezetett az út. Idõnként látszódtak a Naszály vonulatai is a távolban. Egyszer csak hangokra lettem figyelmes. Egy kiránduló csoportot értem utol. Elõl a kicsik masíroztak jókedvûen, utánuk pedig az idõsebbek lépegettek.

A Vízverés-nyerge lenyûgözött ismét. Visszaemlékeztem a szeptemberi ottjártamkor, amikor ezüstösen csillogott minden a korai napsugár fürdõben. Most nyugodt oroszlánra hasonlított, ahogy elterülve pihent a nagy erdõk között. Rövid felfelé menet majd lefelé és ismét kirándulók. Közben a távolban már feltûnt a vár is.

Alig vártam a Moli pihenõt. Nagyon jó érzés volt ennyire hamar ismét látni. Korábban csak egyszer (1993-ban) az OKT vándorlásomkor láttam ezt a szép helyet, most azonban pár hónapon belül másodszor. Mindenféle képet készítettem a panorámától az önkioldóig. Aztán a Borjúfõre is kiléptem. Megérte, ez talán még szebb hely, de kicsit más a jellege. A Moli-nál az a „panorámapad” egy kuriózum. Lejtmenetben ismét gyalogosokkal futottam össze, de õk már szembõl jöttek. Innentõl egyre több túrázóval találkoztam. Nagy részük szembõl jött, köztük Vígh-Tarsonyi László és csapata is.

Ismét szép rétek következtek, nem is maradtak fotó nélkül. A Fekete-hegynél már egyre erõsebb lett a „zaj”. A Nagy-Villám oldalában ugyanis mûködött a bobpálya, sokak vidámságára. Ekkor már igen belassítottam, mert még fél tizenkettõ sem volt. Az országút keresztezése után az OKT szépen kanyargott a vár alá, majd egy lépcsõsorral felértem a parkolóhoz. Gyors pecsételés és már lépkedtem is lefelé a cél felé. Láttam közben a kompot, a Dunán. A kálváriánál megálltam ismét fotózni, itt elõzött meg egy futó. A faluba leérve pedig a második. Végül 3 óra 45 perces idõvel értem be a célba.

Nagyon-nagyon jól éreztem magam. A Visegrádi-hegység egyre jobban tetszik. Ezt a részét most elég jól rögzítettem.
 
 
CserhátTúra éve: 20062007.01.16 12:30:46
Cserhát 20A

Zetével valóban nagyon-nagyon régen terveztünk már egy közös túrát. Ez a múlt héten vasárnap össze is jött. Plusz örömömre szolgált, hogy jött pavarotti valamint két salgótarjáni bringás srác is.

Mivel Zetéék busza csak nyolcra ért fel, nekem viszont kettõre már otthon kellett lennem, így maradt a 20-as táv. (40-re amúgy sem mentem volna, de 30-ra igen.)

Nevezésnél a CSBT több ismerõs arcával lekezeltem, majd Csipai Gyurival megbeszéltem az autóm, célba történõ átszállítását.
Nagyon jó hangulatban indultunk el és már az elsõ hegyen "löktük" az ötös tempót. Elég gyorsan fel is értünk a Felsõ-forráshoz, melyben vizet nem láttunk. Az ep. kissé feljebb, egy rét szélén mûködött. Tempónknak köszönhetõen, itt már vagy 4-5 embert utol is értünk. Nagyon jó volt látni a következõ úticélunkat, a Tepke kilátót.

Üvöltõ szél volt ekkor, így a széldzsekimet is magamra öltöttem. Egy jókora mezõt megkerülve értünk le a Bableves csárdához (miért is nem itt megy az OKT?), majd a Cserin-lapos felé vettük az irányt. Kissé párás volt az idõ, de szépen le lehetett látni az Alföldre. Aztán bebújtunk a "kapun" és elindultunk a Cserhát (számomra) legszebb részén, a Tepke-gerincen.

Kissé csúsztak a kövek, de elég jól haladtunk továbbra is. A Barát-háton mutattam a többieknek a korábbi Cserhát ttúra útvonalát. (Ezt most részben a Szent Lászlón tt-n lehet kipróbálni.)

Fent a Tepkén Horváth Csabi dolgozott egy leányzó kiséretében. Az iszonyú szél ellenére felmentem a toronyba. Olyan érzés volt, mintha ki akarna borulni a teteje. Rendesen kapaszkodtam a fotózás közben is.

Jöttek a szupi ötszázasok Purga és Macska-hegy. Utóbbi után a szenzációs kilátás. Alig lehetett egymást érteni a zúgó szélben. Aztán a Garábi-nyereg következett. Itt elõjött a nosztalgiám, mert anno 1993-ban jártam erre elõször (bringával).

A lebetonozott útra számítottam, de a jelzõtáblákra nem. Persze a Corvin után már ez sem meglepõ.

Garábon nagy volt a csend. Nem csoda, hisz Nógrád megye lgekisebb önálló faluja a maga 72 lakójával. (A körjegyzõség területébõl csak Kutasót nem érinti a túra.)
Igazolás mellé szörpöt lehetett kérni Csiba Ágostontól, de ezt most kihagytam.

Aszfaltozás következett az igen gyér forgalmú közúton. Itt ketté szakadtunk. A két bringás haverom kissé lemaradva követett bennünket. Mi pedig százhetvenöt féle témát veséztünk ki. Közben az átlagunk felment hatosra.

Felsõtold után ismét jött az OKT. Nagyon jó ötlet volt a Zsunyi-patak hídja utáni OKT elvezetés a sáros szakaszról. Innen jön a másik kedvencem, az a gyönyörû völgytalp, amit a Fekete-hegy koronáz meg. Néha meg-megálltunk, de folyamatos tempózással értünk a Hollókõ elõtti nyeregbe. Eléggé kacifántosan vezet itt a kék jelzés, de már nem elõször járok erre. Itt értünk utol olyanokat, akiket még a kocsiból láttunk a Cserin-laposon.

Már bent jártam a faluban, amikor Csipai Gyuri hívott, hogy áthozza a kocsimat. Megvártam õt a kocsmánál, míg a többiek addig frissítettek. Aztán visszavittem Gyurit. Kissé szomorúan mesélte, hogy kb. csak 120-an indultak a túrán. Mondott egy-két érdekes összahasonlítást is, amiben nagyon-nagyon igaza volt. (Ezt majd elmondja itt is, ha gondolja, mert múlt hét óta õ is olvas.)

Visszaérve Hollókõre, összálltam a bringás haverokkal és felmásztunk a várba. Még elcsíptük Zetééket és csináltattunk egy közös fotót. Aztán a falun keresztül visszagyalogoltunk a célba. Idõnk: 3.33' lett.

Nagyon örültem az extra kitûzõnek, ami a hollókõi templomot ábrázolta. Meg is jegyeztem, hogy nagyon jók a kitûzõik.

Szuperül éreztem magam és kettõkor már valóban a levest kanalaztam. :-)
 
 
túra éve: 2005
Nagyirtás 50KTúra éve: 20052007.01.16 12:47:08
Nagyirtás 50 teljesítménytúra

Sok rosszat hallottam már a Zöldgömb által szervezett teljesítménytúrákról, melyeket részben én is osztottam a 2003-as váci rendezvényük után. hangsúlyozom, csak részben. Az igaz, hogy nem is vártam túl sokat az elõzmények után.

Nos, szombatra úgy alakult, hogy "közel" kerültem a Börzsönyhöz és úgy döntöttem, hogy ellátogatok erre a rendezvényre. A teljesítménytúra naptár után a Zöldgömb honlapját is megnéztem és akkor jött az ötletem. Mivel a Nagyirtás teljesítménytúrát úgy is lehet abszolválni, hogy saját település - Szob, így ezzel a verzióval akartam letekerni nevezés helyszínére. Elõzetesen persze rákérdeztem erre Ujj Zoltánnál és Õ megerõsítette ezt a lehetõséget.

Háromnegyed tízkor indultam Gödrõl és a lehetõségekhez mérten végig a kerékpárúton kívántam mozogni. (Ja, egyébként bütykös gumival felszerelt MTB-vel mentem.)
Eléggé didergõs idõ volt, eleinte még szidtam is magamat, hogy miért csak a sima hosszú cuccomat hoztam és miért nem a thermót. Vác vége felé a lakóparknál felmarták a kerékpárút aszfaltját. Bár szombat délelõtt volt, az idõjárás miatt nem sok bringással találkoztam. Kismaros után már elkezdték kijavítani a 2002-es árvíz okozta sebeket, de nincs valami nagy tempó. Néha meg-megálltam fotózni és nem nagyon akaródzott a 20-25-ös tempónál többet mennem. A csöndes tekerést Szobon fejeztem be, mintegy kétórányi út után. A nevezésnél jeleztem, hogy ki is vagyok és mi okból. Õk már tudtak a tervemrõl és a nevezési díj (500 Ft) fejében valamint a gödi pecsétem ellenõrzése után megkaptam a túra elismeréseit. Ezek után neveztem az „Elõzd meg a kisvasutat!” elnevezésû versenyre.


„Elõzd meg a kisvasutat!”

800 Ft-ért lehetett „becsekkelni” és már kapta is az ember a rajtszámot. A kiírásban szereplõ útvonal nagyon tetszett, a hegyibefutókat pedig igazán kedvelem. Na, azért senki se gondoljon atomnak.  Szóval Szobról indulás nyugati irányba, majd lekanyarodás Márianosztra felé, aztán Kóspallag és a Kisinóci th után „ütközésig” Nagyirtás-puszta.
Nem voltunk túl sokan, hisz összesen hatan jelentünk meg a rajtnál. Igen csak meglepõdtem, amikor megtudtam, hogy a futók is véig a mi útvonalunkon fognak feljönni. Aztán elgondolkodtam és rájöttem, hogy a futóversenyek zöme aszfalton zajlik. Igazából egyetlen célom volt, mégpedig az idõeredmény. 21 km és 430 m szintemelkedést akartam legyûrni egy órán belül.
Fél órás késéssel indultunk végül el. Egy amatõr kategóriás versenyzõ jól bekezdett és a többség ragadt is rá. Én igyekeztem menni is velük meg a saját tempómat is tartani. Nagyon nem kedvelem, amikor azért nincs már erõm, mert nem jól osztottam be. Nos, ennek köszönhetõen Márianosztra elõtt az ötödik helyen tanyáztam. Egy fiatal harcos látótávolságban tekert elõttem, míg mögöttem nem látszott már senki. Jött a hullámvasutazás és jó volt látni, hogy emelkedõkön csökken a távolság, de sajnos a lejtõkön ismét nõtt. Kóspallag elején egy rövid szerpentinnel kezdtünk, itt nagyon jól esett a bíztatás. Az elõttem lévõ srác már egyre közelebb volt. Bár erre még csak egyszer jártam, tudtam hogy innen jön a „fekete leves”. Meg is kezdtük emelkedésünket a Kisinóci th felé. Próbáltam tartani a fiatal harcos iramát, hisz most már lehetett a tartalékokból is emészteni. A turistaház elé érve meglepõdtem, hogy a srác már nem is látszódik. Ám mielõtt elkenõdtem volna, már meg is pillantottam õt jobb oldalon a bicaja mellett. Kérdeztem, hogy mi történt.
Defekt! - válaszolta.
Így nem maradt kit üldöznöm, hisz az eleje továbbra sem látszódott. Igyekeztem továbbra is nyomni, ahogy bírom. Az idõt szándékosan nem néztem, meglepetésnek szántam. A sebességem olyan 13 – 15 között mozgott. Igazán az Érsek-tisztásig volt kemény. Itt már szembe jött a gyõztes srác. Innen némi lejtõ következett és csak az utolsó 100 méter emelkedett ismét. Fent célkapu, bíztatás. Én meg sprinteltem, ahogy illik.
Ránéztem az írnok lapjára és elnevettem magam. 59’ 57” )))
Ezt idén már másodszor játszottam el.
Végül beért mindenki. Volt némi szõlõcukor, frissítõ és alma. Aztán eredményhirdetés. Mivel kategóriák is voltak (14 év alatt, 14-40 év között, 40 fölött), szereztem egy bronz érmet.

Hazafelé még a gyõztes sráccal tekertünk Kismarosig, ahol vonatra szálltunk.

Összességében nagyon jól éreztem magam. Szerintem, ha úgy adódik fogok még menni Zöldgömb rendezvényre.
 
 
HelyiiparTúra éve: 20052007.01.16 12:34:32
Helyiipar 15 (30)

Túl sok idõm megint nem volt ezen a hétvégén, de azért egy kis teljesítménytúrázás, mozgalmározással belefért. Erre utal a címben szereplõ két adat is, ugyanis a 15-ösre neveztem, de valójában 30-at mentem. Szerettem volna folytatni a "Bükki források" és a "Bükk szirtjei" mozgalmakat.

A Bükk nekem viszonylag közel van, így másfél órányi autózás után már meg is érkeztem Garadnára. Elõtte még megálltam és kinéztem a Magos-kõre, ahonnan egy fáytolos napfelkeltében volt részem. Megérkezve a rajthoz, a Helyiipari-forráshoz vezetõ ösvénynél megálltam egy pillanatra, de rögtön rájöttem, hogy a mûút hajtûkanyarjának külsõ ívén nem túl célszerû leparkolni. Ráadásul a ködszitálásnak köszönhetõen az úttest olyan volt, mintha beszappanozták volna. A rendezõk egy rakodónál ajánlottak parkolóhelyet, ahol megleltem az éppen készülõdõ topikcsapatot is. Tibet, VadMalac, budai (H.G.) és gethe is a 45-ös távra melegítettek. Együtt sétáltunk fel a rajthoz, mely a Turista-pantheon-ban volt berendezve. Kissé nehézkesen ment a nevezés, de azért lassan el tudtunk rajtolni. Budai (H.G.) még visszaszaladt a megfelelõ túratérképért, mert harmincasat kapott.
Kicsit beszélgettünk az egyébként jól szalagozott úton, majd kiléptünk a mûútra. Itt gyalogoltunk egészen a piros sáv jelzésig, ahol betértünk az erdõbe. Még pár mondatot váltottunk, de utána el kellett válnunk egymástól, mert õk a piros+-re kanyarodtak át.
Innentõl beleerõsítettem és rövidesen egy gyerekcsoportot értem utol. Üdvözöltem õket, majd a Dolka-gerincrõl megtettem az elsõ kitérõmet, a Lencsés-forrásig. A forrásnál egy modern stílusú betonépítmény fogadott, de a kódot meglelve már lépkedtem is visszafelé. Az egykori honvédségi épületekbõl már csak romok meredeztek, pedig az 1997-es Denevér túrán még sokkal több látszott belõlük.
Még az emelkedõ részen ismét találkoztam a csoporttal, akik nagyon érdeklõdtek felõlem, hogy merre jártam. Megnyugtattam õket, hogy párszor még mellõzzük majd egymást.
Szeleta-tetõn már az ellenõrzõ pont elõtt, több figyelmeztetõ tábla is jelezte az õrség hol létét. Bár a levegõ kissé párás volt, de igazán fenséges volt a kilátás. A kódot itt is megleltem, majd a piros négyzetrõl letértem a piros sávra és elbandukoltam egészen a Molnár-szikláig. Ez is egy nagyon szép hely. Eddig még csak lentrõl láttam, de onnan nem tûnt ilyen magasnak.
Visszatértem a piros négyzetre és leereszkedtem a piros +-re. Ismét utolértem a kis csoportot, de közben nagyon figyeltem a bal oldali fákat, hisz a piros kör jelzést kerestem. Meg is lett a jelzés, mely egy - a Dagoba-rendszerhez hasonló - vizenyõs ösvényen vezetett be a fák közé. Egy húzósabb emelkedõvel felértem a forráshoz. Nagyon szép volt a foglalat és a felette látható címer is.
A csoport megint meglett - immáron utoljára - majd nekiláttam a Forrás-völgy megmászásának. A Felsõ-forrás misztikusan bukkant elõ a ködbõl, utána egy igen kellemetlenül csúszós úton kapaszkodtam tovább. A nyeregben azonban jobbra tértem a zöld sáv jelzésre, majd pedig errõl a zöld körre. Itt volt a túra legnagyobb dagonyája. Bár a jelzések nem voltak túl sûrûek, azért a legindokoltabb helyeken szerencsére szerepeltek. Mintegy húsz perc után elértem a forrást. A kód rendben megvolt és visszafelé már a sárga sávon haladtam. Itt már azt gondoltam, hogy nem figyeltem eléggé, mert már hosszú ideje nem találkoztam jelzéssel, de végül megnyugodtam.
A mûúton keresztül értem el a Csókás ep-t. Kérdeztem a pontõrt, hogy merre találom a forrást, de rossz irányba küldött. Még jó, hogy idõben észrevettem. Ez a forrás is szépen mûködött.
Egy darabon még követtem a túra útvonalát, majd pedig a piros + jelzésen leereszkedtem a Hárs-kútig. Itt van a Lendeczky-pihenõ is. Közben elkezdett esni az esõ is, de nem volt vészes a mértéke. Továbbmentem a mûútig és a már reggel megismert úton besétáltam a célba.
Üdvözöltem a gyerekcsoport sikeres teljesítõit, majd pedig frissítettem egyet. Innen a hosszútávosok érkezõ útvonalán át mentem el, egészen a Hetemér-völgyig, majd pedig a sárga négyzeten kezdtem el felfelé haladni, aztán egy erdészeti úton közelítettem meg a Ferenc-forrást, ahová jelzett út nem vezet.
Visszasétáltam a völgybe és leereszkedtem a sárga+-en a mûútig, ahonnan felmentem Garadnára, a Szövetség-forráshoz. Nagyon jó hangulata volt a helynek, különösen a sínek közötti idill ragadott meg. A talpfák mellett haladva értem el a kocsimat, közben találkoztam a vonattal is.
Szuper túra volt, bár ebben a "balladai félhomályban" fényképezni nem sokat tudtam.
Köszönöm a rendezést!

 
 
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20052005.10.11 12:40:37
Less Nándor 35

Eljött ez a pillanat is, hogy eljuthattam eme sokat dicsért ttúrára. Elõzményként annyit, hogy már sokszor tervbe volt véve, de másképpen alakultak a programjaim.
Miután a hét folyamán sorra lemondták kerékpáros társaim (nem kerékpárral készültünk) az indulásukat, egyedül terveztem az indulásomat. Úgy döntöttem, hogy nem is húzom fel az órát, mert másfél óra alatt úgy is odaérek és én bizony hétvégéken is 6 körül kelek. Sajnos a feleségem gyomra nagyon elkezdett fájni hajnalban, így egy idõ után már egyikünk sem aludt. Ekkor (3.40) döntöttem el, hogy felkelek. Kényelmesen megreggeliztem és elrobogtam Cserépfaluba. A Salgótarján – Eger közötti út állapota enyhén lepett meg. Azt hittem, hogy a kátyúzás már régen véget ért, de itt még el sem kezdõdött. Nem tudom, hogy van-e még az országban ilyen hányatott kapcsolatú három megye, mint ebben az Észak-Magyarországi Régióban, de nem hiszem. Ugye közvetlen vonatjáratok nincsenek – mivel vasút sincs – a közúti kapcsolatok pedig… Ez a három megyeszékhely így nagyon messze van egymástól. Na mindegy, ebbe nem akarok belemenni.
A hangulatom jó volt (találtam egy régi Depeche Mode kazit)és sikeresen megérkeztem 5.45-re a rajthoz. Mivel még soha nem indultam ezen a ttúrán, nem is tudtam, hogy hol van a rajt. Amikor már sok autót láttam az útszélén, akkor leraktam én is az enyémet, de egy benti szerviz útra. Az egyik udvarból többen is kijöttek, mire benéztem. Ekkor láttam, hogy a kocsmából siettek kifelé. Ezek után megleltem a sulit. Több ismerõssel is találkoztam (Megyeri Laci, Kelemen Laci, Sápi Endre), de ekkor rám köszönt Sétálós bácsi. Nagyon megörültem a személyének és meg is, egyeztünk abban, hogy ha 6-kor el tudok rajtolni, akkor Ódorvárig nyomhatjuk együtt.
Ez sikerült is és elsõkként robbantunk ki a hajnali sötétségbe. Én nyugodtan mentem Sétálós mellett, gondolván, hogy vagy századszor indul itt. Ekkor derült ki, hogy õ is elsõbálozó. Azért az utcai lámpák fényénél sikerült pár információt elolvasnia a lapról és a helyes úton hagytuk el a falut. Ekkor ért be bennünket egy sóstói (nyíregyházi) srác, akivel a végéig kerülgettük egymást. A szõlõktõl gyönyörû, napfelkeltés fotókat készítettünk, majd Cserépváralja után felnyomultunk a Mangó-tetõre. Hû, de szeretem az ilyen emelkedõket. A Kaptár-kõ nagyon tetszett, ekkor már hajnali szürkület volt. A pontõrök elégedetten nyugtázták, hogy mi bizony biztosan sokszoros teljesítõk vagyunk. Közöltük azonban, hogy tévednek, de köszöntük a dicséretet.
Innen egy talpig fehérbe öltözött, borsodnádasdi srác is mellénk csapódott. Sétálós lökte a 7-es menetátlagot, mi pedig igyekeztünk utána. Van igazság abban, amit Sütõ Laci írt a gyorsaság-kontra megfigyelésrõl. Sokszor álltam meg fotózni és bizony rengeteg látnivalót sikerült így is lekapnom.
A szurdokban még nem fotóztam, hisz a fény még nem volt elég, de az elõtte lévõ réten a virágokról is sikerült egy harmatos képet csinálnom. Dobi-réten Sétálós mindenfelé egykori szálláshelyét kereste, ahol egy éjszakát töltött, de a magasles csak nem akart elõkerülni. Itt ismét utolértük a sóstói srácot, de a lejtõn rögtön futásnak eredt és már vissza is elõzött. (?) Aztán elmondta, hogy most nagyon rá akar menni a jó helyezésre, ráadásul amióta tudja, hogy én is 35-ön vagyok, igyekszik elõttem beérni. Megnyugtattam, hogy miattam ne féljen. Én azért megyek ennyivel, mert most így esik jó gyalogolnom.
Oszlánál már több emberrel is találkoztunk. Szemben már az Ódor-vár sziklái csillogtak. Ennek érdekében csak pár falatot ettünk, hisz felfelé nem túl elõnyös az emésztést erõltetni. A Hór-völgybõl betértünk a szerpentin útra. Aztán mikorra már kezdtem úgy érezni, hogy ez nem lesz egy komoly emelkedõ, akkor bekezdett. Hú, de meredek volt! Vetekszik a Vár-forrás – Dédes közötti KL jelzéssel is. A Bükk 900-on pedig ilyen meredekség, ekkora hosszon nincs is. A kidõlt fák áthágása is megnehezítette a dolgunkat, de azért abszolváltuk a hegyet. Sétálós azért itt meglépett elõlem.  Fent jó utat kívántunk egymásnak Sétálóssal és kimentem nézelõdni a csúcsra. Ekkor futottam össze Lienkával és Talpalóval. Szomorú aktualitása is volt a legutóbbi találkozásunknak. Akkor ugyanis Tiszaújvárosban, a lovaggá ütésen voltunk érintettek. Azon a napon láttuk utoljára az élõk között Gyetvay Ivánt. Pár gondolatot még váltottunk ezzel kapcsolatban, aztán megbeszéltük, hogy Lienka élete leghosszabb tt-jére készül, ugyanis 48-ra neveztek.
Ódor-vártól a PL jelzésen bandukoltam tovább. Az erdõbe betérés szerencsére jól ki volt szalagozva. Egy kerítés mellett haladtam lefelé, amikor ütemes dobogásra lettem figyelmes. Megérkezett a sóstói srác. Az aszfaltra érve nyomult is tovább, én pedig letértem a Szent Erzsébet-forráshoz. A kódot lefotóztam, majd kicsit elnosztalgiáztam a Völgy-fõ háznál. Elsõ gyalogos tt-men jártam itt, még 1993-ban.
Az ismerõs piros, zöld sáv és kerékpár jelzésen meneteltem a Vasbánya-tetõig. Nem nyomultam már akkora sebességgel, mint Sétálóssal, de azért haladtam. Egy irtás szélérõl nagyon jó rálátás kínálkozott a „kövekre”.
A Kövesdi-kilátót már nagyon vártam. Az ellenõrzõ ponton ismét a sóstói sráccal akadtam össze. Természetesen azonnal futott tovább.  A pontõrök nagyon jó fejek voltak. Jól megetettek mézes puszedlivel. Kicsit még nézelõdtem a kilátónál, aztán ereszkedtem lefelé.
A Novaji-kunyhó meglepett. Valahogy többre számítottam, de azért így is elég érdekes volt. Párszor megálltam térképet egyeztetni a valósággal, aztán lassan kiértem egy gyönyörû mezõre. A jelzés a rét szélére invitált, de rájöttem, hogy a földúton kel maradni. Nagyon élveztem a panorámát.
Egy majornál kutyaugatásra lettem figyelmes. Gyorsan elõvettem a kutyariasztómat és határozott léptekkel nyomultam fel az emelkedõn. Végül egyetlen kutyus sem közelített, kettõ eleve kerítés mögött volt. A faluhoz érve elbizonytalanodtam, de végül jó irányba kanyarodtam. A templom mellett érdekes volt a régi, eltört kõkereszt. A mûútról aztán egy kis „lugason” át keveredtem ki egy rétre. Itt egy futó elment mellettem, de a domboldalon már nagyon lelassult. Szemben egyre közelebb került a Nyomó-hegy. Már vártam a találkozást.
Nagyon rövid bozótos után el is indult a mászás. Közben utolértem a futót, aki a hegyre panaszkodott. Fent tetszettek a sziklák is. Nagyon jó ötletnek tartom a vicces, ellenõrzõ pontokat elõjelzõ táblákat, mely itt is a legjobbkor „jött szembe”.
A pontõrök rendkívül kedvesek voltak. Szívesen maradtam volna még kicsit beszélgetni, de ekkor már haza húzott a szívem. A sóstói srác már megint megijedt tõlem és már futott is tovább. Azért ennyire nem kellene tõlem tartani.
A pincesorhoz érve ráköszöntem egy férfire, aki rögtön meg akart hívni egy pohár borra. Megköszöntem, de nem éltem vele, hisz még autóznom kellett. Már a bevezetõ úton nagyon sok autót láttam. Bíztam benne, hogy senki nem állt rám, ami szerencsére be is jött.
A célban nyugalmat tapasztaltam, de azért Sütõ Laci eléggé behavazottnak tûnt. Átvettem a (budai-) H.G. által beszerzett naptárakat, megkaptam az elismeréseket és még az ebédjegyet is felkínálták, de ezt visszaadtam. Ha már ilyen jól alakultak a dolgok, akkor úgy döntöttem, hogy a feleségemmel fogok ebédelni, az otthonunkban.
Így is történt és fél kettõkor már a levest kanalaztam.

Olvastam, hogy mentek oda-vissza érvek a túra rendezésérõl. Én nagyon jól éreztem magam és meg voltam elégedve mindennel. A kaja nekem elég volt, de az igaz, hogy én mindig nagyon erõs reggelit szoktam tartani.
 
 
Csík Ferenc EmléktúraTúra éve: 20052005.09.27 12:29:59
Csík Ferenc emléktúra 10


A történet úgy kezdõdött, hogy feleségemmel mindig megünnepeljük a találkozási évfordulónkat, melynek helyszínéül idén Keszthelyet lõttük be. Aztán éppen a TTT eseménynaptárt lapozgattam, amikor a párom kérdezte, hogy mostanában nincs valami rövidebb teljesítménytúra. Nos, ekkor örömmel válaszoltam, hogy a Csík 10 és az Ozorai Pipó 10 bizony neked való lesz.

Szombaton, reggelizés után kb. 8 perc alatt a rajtban voltunk. Iszonyatosan sok autó állt mindenhol és próbálkoztak a kevés parkolóhelybõl egyet megszerezni maguknak. Aztán Nagymezõn mindenfelé gyerekcsoportokat találtunk. Némi tanácstalanság után megleltük a helyes sort és neveztünk. Külön kiemelném a rendezõk bizalmát, mert e-mail-ben elég volt jelezni indulás szándékunkat.

9.20-kor rajtoltunk el. Már az elsõ emelkedõn rengeteg gyerek szaladgált körülöttünk. Páromnak nehezen ment ez a meredek rész, de a gyerekekkel beszédbe elegyedtünk és így a fájdalmakat felejtve, lassan felértünk a Berzsenyi-kilátóhoz. Az építmény nagyon klassz, 2002-ben adták át. A szõlõcukor is jól esett és így újult erõvel mehettünk tovább. Itt már kicsit magunkra is maradtunk és el-elmerengtünk az erõt figyelve. Érdekes volt látni, hogy az utunkba betorkolló jelzések mennyire nem jártak. Mintha ezen a nyáron mindenki csak mi általunk jártakat használta volna.

A Pajta-völgynél váltottunk pár szót az ottani (5-ös) pontõrökkel és egy hangulatos úton nekivágtunk a túra csúcsának, mely a Pad-kõ-re vezetett fel. Jó kezdeményezések az emlékfák is, melyek a magaslaton állnak. Innen a Büdöskúti arborétumon keresztül jutottunk el a parkolóban található ep-ig. Közben egy nagyobb csoport oldalozott be mellénk. Kérdeztem, hogy kihagyták a pontot? Mire a tanár úr vagy szülõ azt válaszolta, hogy nem, mert õk csak az ötösön mennek. Akkor már el kellett volna fordulniuk – válaszoltam. Nem, majd csak most - reagált erre. Szó, szót követett és annyira harcias lett az úriember, hogy inkább ráhagytam. A végén már azt akarta bizonygatni, hogy mi vagyunk eltévedve. Az egészben csak a gyerekeket sajnáltam, akiknek így nem biztos, hogy pozitív élmény lesz a kétszeres táv az eredetihez képest.

Büdöskút egy igen szépen karbantartott hely. Jó volt kicsit üldögélni a padokon és gyönyörködni a környezetében. Kifelé menet egy kicsit mi is elbizonytalanodtunk, mert a mûút felõl érkezett egy csoport. Aztán a régi gazdasági épület oldalán már látszódtak a jelzések, és ezek bevezettek bennünket a Vadvízi-árokba. Ezt kár lett volna kihagyni. Igazi vadregényes helyen ereszkedtünk lefelé. Késõbb a völgy kinyílt és lassan leértünk a Hatlábú-pajtához. A pontõrök teljesen kétségbe voltak esve, hogy mi 164 és 165-ös sorszámmal indultunk a 10-es távon és ennek ellenére még csak 15-en (!) haladtak át elõttünk. Mondtuk nekik, hogy több bizonytalankodó csapatot is láttunk.

Innen még egy rövid séta és már be is értünk a célba. Három óra öt perc alatt sikerült a túra, amiért nagy gratula a feleségemnek. Átvettük az elismeréseket és még részt vettünk a tombolán is, mellyel nyertünk pár édességet. Már éppen jöttünk volna el, amikor halljuk a hangosbemondóban a neveinket. Mit hagytunk el ? – kérdeztük magunktól. Aztán óriási meglepetés ért bennünket. Kaptunk egy doboz desszertet és egy üveg bort azért, mert mi érkeztünk a legmesszebbrõl a túrára. Ez nagyon figyelmes gesztus volt, köszönjük még egyszer.

A túra útvonal vezetése tetszett és nekünk jelzésekkel sem volt semmi gondunk. Az igaz, hogy rendelkezem némi terepismerettel is, de kis odafigyeléssel nyugodtan követhetõ volt az útvonal. Tudomásul kell vennie egy kísérõnek, hogy nagyobb a felelõssége ennyi gyerekkel a háta mögött, mintha csak a haverjaival túrázgatna.

Kovács Éva szervezõt külön ki kell emelnem, segítõkézsége és kedvessége miatt.
 
 
Förster Kálmán emléktúra / Túra a határon átTúra éve: 20052005.09.27 10:48:48
2005. 09. 10. Túra a határon át
Táv: 30km
Szintemelkedés: 850 m
Szintidõ: 8 óra
Eredmény: 5.35’

Nagyon örültem, hogy ismét eljuthattam egy teljesítménytúrára. Tudom, hogy páran most megmosolyognak, de számomra a teljesítménytúrázás mindíg egy kicsit ünnep is. Talán ennek köszönhetõen nem szoktam túl sok ilyen rendezvényen részt venni, pont azért mert az év sem csak ünneplésbõl áll. Ha viszont végre eljutok, azt szeretem nagyon megélni.

A társaim nem akárkik voltak. Zete, aki nagyon elszántan halad és mindíg tud valami érdekes témát bedobni gyaloglásunk közepette valamint Pavarotti, akit most sikerült csak személyesen megismernem, de állandóan vidám kisugárzása a mosolyt ott felejtette az arcomon.

Az elõzetes terveinknek megfelelõen Somoskõújfalu vasútállomásán találkoztunk 9.41-kor. Bár ezen a távon az indulás csak 9-ig volt engedélyezve, Gubola Pista rábólintott a 10.00 órás indulásunkra, azzal a kitétellel hogy haladjunk majd rendesen. Az állomásról kocsival mentünk az egy km-re lévõ rajthoz, ezzel sikerült megelõznünk vagy 30-40 potenciális indulót, köztük Vígh Tarsonyi Lacit és csapatát. Gyorsan neveztünk és már vágtattunk is át a sportpályán, melynek végén Szlovák földre léptünk. A tanösvényig vezetõ aszfaltúton erõsen mentünk, közben lehet hogy pár topikos kolléga intenzíven csuklott, mert bizony õket emlegettük. A tanösvény aztán rögtön más témára vezetett bennünket. Zetével szinte folyamatosan fotóztunk ezen a részen. Itt értünk elõször utol korábban indulókat. "Helyi erõ" lévén meséltem a többieknek a Macskalyuki-bányáról, mely késõbb a Somoskõi várból látszódott is. A Tanösvényrõl ugyanis két helyen is kitérõt lehett volna tenni ide, de most ezt kihagytuk mivel a cél, a 16.00-ás pesti busz volt. Megcsodáltuk a bazaltzuhatagot is. Itt szeretném megjegyezni, hogy ez a látványosság a bazaltoszlopok ÍVES megszilárdulásában egyedi jelenség. Európában még egy ilyen van, a világon pedig összesen négy van belõle. Aztán végre felértünk a várba. Itt fotóügyileg tobzódtunk ismét, majd visszamentünk Magyarországra. Az idõvel jól álltunk, így Paviék benyomtak egy sört. Utána beindítottuk a rakétékat és felnyomultunk a Medves-fennsíkra. Gyönyörû volt a táj és nagyon jókat beszélgettünk. Közben VadMalacék bejelentkeztek Salgó várából. Ígértem nekik ugyanis egy térképet, melyet a héten sikerült beszereznem. Térerõ problémák miatt jó pár telefonunkba került, mire hallottuk is egymást. Salgóbányán tettünk egy kis kitérõt a templomhoz, melynek egy része lakóházként funkcionál, de augusztus 20-án tartanak itt misét is. Aztán az elsõ világháborús emlékmûvet, valamint ez egykor szebb napokat látott strandot néztük még meg. Ezek után érkeztünk meg az etetõ pontra. A zsíroskenyér mellé természetesen frissítettünk is a szomszédos italboltban. Nem sok idõ adtunk magunknak az emésztésre, mert elõbb „nagy gázzal” felértünk a salgói ellenõrzõpontra – amely a Két vár-köze nevû helyen mûködött – majd pedig futólépésben lerobogtunk a Tóstrandra. Az itteni ellenõrzõ ponton szódáztunk egyet és nekiláttunk a Karancs emelkedõjének. Eleinte a kõbánya üzemi útját tapostuk, majd a bányaudvartól belevetettük magunkat az erdõbe. Egy párt értünk utol, akiknek mondtam hogy vigyázzanak, mert lesz még meredekebb is. Nem nagyon akarták elhinni, csak amikor a ráfordultunk a Margit-forrás felé vezetõ útra döbbentek le. Sajnos itt ért bennünket a túra legnegatívabb pillanata. Három motoros tûnt fel az emelkedõn. Az iszonyatos hang, a szörnyû bûz és por csak a kisebbik gond volt. Az egyikük ugyanis rossz nyomot választott és a motor kezdett kitörni alóla, egyenesen a partfalhoz húzódott Zete felé. Szegény már nem tudott hova menekülni és szinte felpaszírozódott a falra, hogy megússza az ütközést. Pár centin múlott a dolog. Zete érthetõen annyira feldúlt lett, hogy ez még a Karancs csúcson is érzõdött nála. Felfelé menet találkoztunk még Gethé-vel. Elmondta, hogy VadMalacék már elõtte vannak. Közben még felhívta a figyelmemet, hogy számoljam meg a kilátó lépcsõit, mely egy új mozgalomhoz kell majd. (A célban néztem csak meg a kiírást.) Bár kissé párás volt az idõ, a kilátás így is nagyon tetszett. A toronyban tartózkodott az egyik rendezõ is, Nyíri Laci. A maradék 5,5 km-et óvatos ereszkedéssel kezdtük, majd Somoskõújfaluba leérve már az órákat figyeltük. Sikerült 15.35-re beérnünk. Amíg Zeték szedelõzködtek váltottam pár szót VadMalaccal és asztaltársaságával - Tibettel és Gethével. Megpillantottam Efemm-et is és egy kézfogás erejére odaléptem hozzá, de indulnunk kellet, mert a busz sem vár. Végül a fiúk idõben felléptek a járatra és én is mehettem haza, elfogyasztani a kési ebédemet.

Nagyon jól éreztem magam! Köszönöm a jó hangulatot a társaimnak!

 
 
Gödöllő K30 (országúti)Túra éve: 20052005.09.27 10:44:02
Gödöllõ K30 tízedszer

Ez a teljesítménytúra biztos pontja minden évben a programjaimnak. Elõször 1996-ban indultam rajta és az évek során úgy alakult, hogy mindig el tudtam jutni, erre a tavaszi túrára. Valahol, a negyedik teljesítésnél határoztam úgy, hogy igyekszem minden alkalommal megjelenni itt.
Az útvonal többször változott. Elõször Isaszeg - Nagytarcsa felé kellett mennünk. Abban a változatban volt a legtöbb szint (330 m) amely két komoly emelkedõt (nagytarcsai, kerepesi) tartalmazott. A következõ évben a Hungaroringet érintettük, így ez volt a legrövidebb táv, a maga 29 km-ével. Késõbb a 3-as útról Mogyoródra mentünk, majd végül kialakult a mai útvonal, mely a Gödöllõ – Szada – Mogyoród – Fót – Csomád – Veresegyház – Szada – Gödöllõ relációban fut. Ezt néha megvariálták fordított iránnyal, de az elõnytelen volt a gyakori balra kanyarodások miatt. A táv így 37,5 km, a szint pedig 300 méter lett.
A teljesítménytúra rendezõje a Margita TE, mely színvonalasan tartja ezt az eseményt. Még arra is ügyelnek, hogy minden évben más kitûzõket osszanak.
Idén az idõjárás ismét a kegyeibe fogadott. Gyönyörû napsütés volt, némi szellõvel. (A 10 év alatt egyetlen egyszer sem esett az esõ.) Gödöllõn a kivezetõ úton nagy munkálatok folytak, de ezen hamar túl lehetett jutni és már másztam is a szadai hegyet. Ebbõl az irányból kissé lankásabbnak mutatkozik. Lefelé egy kissé „recegõs” volt az út, de aztán javult a minõség. Lassan elkezdett ismét emelkedõbe átcsapni a lejtõ, majd felkanyarodtam az M3-as autópálya mellé. Innen, még hihetetlennek tûnhet, de a balra felettünk futó emelkedõs pálya fölött (!) nemsokára mi is átmegyünk. Aztán hosszú gurulás várt rám, de az útminõség miatt azért néha a fékkarokat is használtam. Fótra kedvezõ hátszéllel érkeztem. Az ellenõrzõ pont évek óta az Ybl Miklós által tervezett, a „historizmus” stílusában épült templom elõtt van. Innen mellékutakon keveredtem ki a csomádi útra, amely mindig nagyon erõs forgalmú. Két vasúti átjáró is van útközben, de az emelkedõ szinte végig kitart. Aztán végre feltûntek Csomád házai és még elõttük jobbra tértem. Itt eleinte nagyon jó az út, de ahogy elkezd igazán lejteni, alattomos lyukak tûnnek elõ. Veresegyházát egy erõs jobb kanyarral kezdtem. Ismét erõsödött a forgalom. Egy lámpa megfogott, de utána jobbra kanyarodva lassan nekiláthattam a szadai hegynek. Párszor azt hihetné az ember, hogy már felért, de türelmesnek kell lenni. Aztán ezt is megmásztam és már zúdultam is be a célba. Ott aztán harapni és innivaló fogadott az elismerések mellett. Sõt, még egy kupát is kaptam a 10. teljesítésért. Azt mondták, hogy majd szóljak a 20.-nál is.

 
 
Kohász Kék/Ózdi KohászTúra éve: 20052005.09.27 10:39:52
Kohász-kék 2005 vagy a nagy szenvedés!

Idén, május 21-én volt a nagy nap, amikor eltökélten álltunk Miskolc keleti végén és vártuk a pillanatot, hogy nekilódulhassunk ismét ennek a hosszú útnak. Most jött el a legtöbb próbálkozó, hisz összesen 16-an sorakoztunk fel a képzeletbeli rajtnál. Az idõjárási körülmények miatt jól tekerhetõ útviszonyokra számítottunk, de ettõl függetlenül az agyagos, bánya-hegyi részt kicseréltük egy másikra.
Negyed kilenckor sikerült elrajtolnunk. Megbeszéltük, hogy az eleje (több élvonalbeli OX versenyzõ) bevárja a végét fõleg ott, ahol bizonytalan a továbbhaladásban. Aszfalton értük el Felsõhámort, majd egy rövid macskaköves részen feltekertünk a híres vízeséshez. Most rengeteg víz volt benne, olyan erõvel dübörgött, hogy alig lehetett egymás szavát hallani. A Hámori-tó mellett lassan emelkedve elértük a száraz-völgyi utat. Alig kezdtünk azonban rajta tekerni, amikor egy óriási durranás rázta meg a levegõt. A hátsó traktusban arra gondoltunk, hogy valaki 8-10 bar-t próbált meg a gumijába tenni és az bizony soknak bizonyult. Odaérve azonban döbbenten láttuk, hogy társunk (Bálna) hátsó felnijének pereme egy jó darabon leszakadt a felnirõl. Szegény Bálna tavaly egy esés miatt állt ki Mályinkán, idén pedig még odáig sem jutott el. Mi továbbhajtottunk, míg Bálna egy társunkkal lassabb tempóban ugyan, de felnin tekerve (!) hajtott a kísérõkocsi felé. A Száraz-völgyi parkoló után továbbhajtottunk és a sípályák aljánál feltekertünk a Bánkúti síházig, majd az OKT vonalán kitekertünk a mûútig és leszáguldottunk Mályinkára. Itt tartottuk az elsõ frissítõt. Bevártunk mindenkit és ezek után hajtottunk az Upponyi-hegység felé. Nagy meglepetésünkre a víztározó melletti utat leaszfaltozták. Közben a hõmérséklet is kellemesebb lett, kezdett nyári hangulat lenni a lombkoronák között. Borsodbóta után leküzdöttük még a két hegyihajrát és beszáguldottunk Ózdra. Itt jött egy defekt, majd a gumiszerelés után kiderült, hogy a külsõ is szétszakadt, így a kísérõkocsiról lekerült Bálna külsõje és azzal sikerült pótolni a sérült darabot. A várost elhagyva, Hódoscsépánynál rátértünk a kerékpárútra és azon hajtottunk el Járdánházáig, ahol a második frissítést tartottuk. Bár elvileg a táv felén már túl voltunk, de nehézségben csak most következett a java. A Gyepes-völgy lassan emelkedõ aszfaltútját nagyon élveztük. Közben külön kuriózumot jelentett az õr, aki a sorompónál mindig megkérdezi, hogy hányan vagyunk, hová megyünk és mi a nevünk. Lassan elértük a Remete-völgyet, melynek meredeksége még a legprofibbakon is kifogott. A bicajtolás után pedig már a Heves-Borsodi-dombság csúcsainak lábainál jártunk. Bár dombság a terület, számos csúcsa ötszáz méter feletti. Pedig megérdemelné a hegység kifejezést, de errõl más körökben döntenek. Meg is másztuk a környék csúcsát, az Ökör-hegyet, mely 545 m magas. Kilátást ugyan nem nyújt maga a csúcsa, de elõtte a Bükk, utána pedig a Medves felé nagyon szép a panoráma. Itt kissé szétszakadoztunk, de kisebb csoportokban mindenki jó irányban haladt. Sajnos azt kell, hogy tapasztaljuk, hogy évrõl-évre egyre nehezebben járhatók ezek az utak. Nagyon kevesen túráznak erre, ami persze a környék érintetlenségének szempontjából pozitív hír. A lejtmenetünk nagy része is bicajtolással telt, majd végre a Leleszi-völgyben egy jól járható homokos úton tekerhettünk el Vállós-pusztáig. Bár bõven volt esõ a napokban, mostanra pont járható állapotba kerültek ezek az utak. Talán a homoknak kellett is ennyi esõ, hisz idõnként így is kifordította a kerekeinket. Lassan összeállt a csapat és egy hosszú aszfaltos út után megérkeztünk Váraszóra. Itt jelentette be három srác, hogy feladják. Egyikük bukás, másikuk fáradtság, harmadikuk egyéb okok miatt. Mindenki nagy frissítést csapott, majd összeszorított fogakkal nekiláttunk az utolsó 30 km-nek, mely még tartalmazott számos négyszáz méter feletti csúcsot. Az út minõsége egyre lazább, homokosabb lett, de azért még hajtható volt. Az emelkedése kellemesnek mondható, de azért egy ilyen százas után már nem volt egy leányálom. A Fehér-kõig (420 m) még szinte együtt tekertünk, de innen az eleje nagyon meglépett. Kérdezték, hogy merre kell menni, mire én mondtam nekik, hogy a kéken. Egy helyen sajnos rossz irányt választottak, így õk végül Cered érintésével értek vissza Salgótarjánba. Mi közben sorra gyûrtük le a csúcsokat és utolsó tartalékjainkat is megmozgattuk. Két rövid „falat” én már csak tolva tudtam abszolválni. Bárnában szinte leestünk a bringáinkról. Még két hegy várt ránk, mely nem kis megerõltetést okozott, de azért leküzdöttük õket. Végül este ¾ hétre beértünk Salgótarjánba. Röviden gratuláltunk egymásnak, majd mindenki igyekezett haza regenerálódni. Nekem ez még egy hegyi befutót jelentett, révén 380 m magasan lakom. 
Nagyon kemény túra volt és teljesen egészségesen valószínûleg hasonlóan éreztem volna magam, mint az elõzõ években. Ám gyomorrontással és három órás alvással nekem ez egy nagyon kemény feladat volt.
Adatok:
Teljesítés: 16/12
Táv: 131,9 km
Szint: 3200 m
Idõ (tekert): 6.50’
Idõ (teljes): 10. 30’
Max. seb.: 53,8 km/h

Jövõre várhatóan két napos lesz a túra!

 
 
Emléktúra Ozorai Pipo nyomábanTúra éve: 20052005.09.27 10:35:23
Ozorai Pipó emléktúra 10

Keszthelyrõl az új autópálya szakasznak is köszönhetõen két óra alatt Ozorára értünk. A rajt megtalálása Czibula Gyuri instrukciói alapján nem volt nehéz.

Nevezés után kissé meglepõdve láttam az igazolófüzeten, hogy sem térkép, sem útvonalleírás nincs benne. Gondoltam, hogy jó sûrû lesz a szalagozás. Ám rögtön a központban már el is bizonytalanodtunk és visszaszaladtam a rajthoz. Itt Csipai Gyuri megnyugtatott, hogy nekünk azért nincsen térképünk, mert már nem jutott. Elmagyarázta az útvonalat ill. megjelölte az ellenõrzõ állomásokat.

Szerencsére elég sûrûn voltak a szalagok és nyugodtan bandukolhattunk ki a faluból. Nagyon szép volt az a természetes-gótikus út. Körben fák hajlottak fölénk, idõnként pedig 5-10 méteres partfalak meredeztek oldalt. Lassan megszelídült az emelkedés és a szemben feltûnõ fenyves arra a következtetésre juttatott, hogy ez lesz majd a Fenyves ep. Szerencsére ez be is jött és elkönyvelhettük elsõ matricánkat. Itt Papp Zsoltitól kaptam végre egy térképet és egy részletes útvonaladatokat is tartalmazó lapot.

Egy igen nagy topik csoporttol is találkoztunk: budai (H.G.), emgergo, Galadh Ereb, gethe, goodlooking, Vlaszij és még jó páran (elnézést ha valakit kihagytam) igyekeztek a hosszú távon. Erõs lejtõvel haladtunk tovább és az út egyszerûen eltûnt. Szerencsére a korábbi nyomokból jól látszódott, hogy a kukoricáson keresztül kell továbbhaladni. Elég mulatságos volt ez a rész. Aztán egy dûlõútra fordultunk és lassú lejtéssel egy gyönyörû völgytalpba értünk. Néhány perc múlva felkanyarodtunk az elhagyatott présházakhoz. Nagyrészük lakatlanul meredezett, de akadt olyan is, amelyiket éppen most újítanak fel. Még egy kúriára emlékeztetõ nagyságút is láthattunk. Sajnos itt már elõjöttek a feleségem fájdalmai és lassítanunk kellett. Igen meglepõ volt az idõközben feltûnõ tavacska is, mely szépen csillogott.

A Sió átkelésnél mi is választhattunk, hogy melyik oldalon akarunk továbbmenni, de maradtunk a nyugatin. Folyamatos beszélgetéssel múlattuk az idõt, közben üdvözöltük a másik parton gyaloglókat. Aztán egyszer csak elkanyarodtunk jobbra és besétáltunk a falu fõutcájára. Innen már csak pár perc séta és be is értünk a célba.

Idõnk: 2 óra 47 perc lett.

Örülök, hogy ezen a vidéken is túrázhattam egyet. Az igazolófüzet teljesen ok volt, de a térkép nélkül kevésnek éreztem volna, fõleg úgy hogy errõl a részrõl nincs is turistatérképem.

Hazafelé még felcsippentettük emgergot és együtt robogtunk Budapest felé.
 
 
túra éve: 2004
Mátrai TáncTúra éve: 20042005.09.27 10:41:56
MÁTRAI-TÁNC
avagy egy teljesítménytúra emlékére

A Gombás-réten sétálva elértem az egykori vitorlázóreptérrõl itt maradt buszroncsokat. A lángvágóval feldarabolt darabok közül az egyiken a következõ felirat állt: „Utolsó tánc!!!”

Ennek tükrében engedtessék meg, hogy kicsit megemlékezzek a túra történetérõl is.
1999.
Elõször ennek az évnek a júliusában volt megrendezve, akkor még öt távon. Négynek a rajtja Nagybátonyban, míg egynek, a 15B-nek Mátraszentimrén. A klasszikus 45-ös mellett a 30A célja Mátraszentimre, a 15A-nak pedig Mátraalmás volt. A késõbbi 30-as itt még 30B néven szerepelt. A szigethalmi rendezõgárdáról csupa jót hallottam és tapasztaltam így nagyon megörültem, hogy „felénk” is rendeznek teljesítménytúrát. Csábítóan hatott a négy évszakos rendezés is. Ám ebben az évben mégsem tudtam indulni egyéb elfoglaltságom miatt.

2000.
Szeptember utolsó hetében volt a túra és a kerékpáros indulás mellett döntöttem. A fõrendezõ (Katona Gábor) ezt elfogadta, így belevágtam a 30A útvonalába.Nagyon szép idõ volt, igazi „indiánnyár”. Nagybátony után a hamarabb kanyarodtam le, így egy iszonyatos akácoson kellett keresztülvergõdnöm. Nem baj gondoltam, majd jövõre már tudom, hogy merre nem szabad menni. Külön öröm volt, hogy a célban Sztancsik Gyuritól kaptam meg az elismerést. Ebben az évben volt utoljára megrendezve a 15A és 30A útvonala a kevés induló miatt.

2001.
Nem kellett sokáig várni a következõ „táncra” hisz február elsõ hétvégéjén már ismét ott állhattunk Nagybátonyban. Megint nem voltam egyszerû eset, mert kora délután temetésre kellett sietnem, így nekem megrendezték kivételesen a 15A-t még egyszer. Tûzött a nap, csikorgott a hó és gyönyörû volt a Mátra. Az elõzõ évi eltévedésembõl adódóan egy kanyarral késõbb tértem le. Gondoltam, hogy ez már jó lesz. Persze jelzéseket nem láttam, aztán arra lettem figyelmes, hogy felettem beszélgetnek. Én ugyanis a mély árok aljában másztam, holott a jelzés fent vitt a gerincen. Ezt a részt egy életre megjegyeztem. Bár engem már nem érintett, de a nagy hó miatt Galyavárra ekkor nem kellett felmászni. Ám ekkorra dõltek ki tömegestül a fák a Szén-patak-völgyében. Volt mit kerülgetni és mászni a hosszú távosoknak.

2002.
Ezen a május végi napon eljött az idõ, hogy belevágjak a hosszútávba. Természetesen bringával mentem és három társat is vittem. Nagybátony után végre a HELYES úton sikerült felmásznunk Borostyán-tetõre. Az aljnövényzet magasságát nézve (kb. 1,50 m) már értettem, hogy ezt miért nem néztem korábban útnak. A nap csak ritkán bújt elõ, de kellemes idõ volt és esõt sem kaptunk. Szerencsére a Szén-patak-völgyében már sok kidõlt fát eltakarítottak, így jól tudtunk haladni.

2003.
Ismét nyár és ismét július. A negyedik évszak következett számomra, ám az öcsém esküvõje éppen erre a szombatra esett. Így ismét egy kéréssel fordultam Katona Gáborhoz. Hozzájárult, hogy pár héttel korábban járjam be a túra útvonalát. Így bringával ismét lenyomtam a hosszútávot. Közben megtudtam, hogy a cél átkerült Pásztóra és így Ágasvártól az útvonal is változott. Ez kissé meghosszabította a túrát, melyek 47, 32, 18 km-es távok lettek. Én még a korábbi útvonalaon teljesítettem, de Gábor elfogadta és így átvehettem a gyönyörû négy évszakos kitûzõt.

2004.
Bár Gábor nagyon invitált az idei túrára, valahogy jóllakottnak éreztem magam, mint négyszeres teljesítõ. Ám ahogy közeledett október 16-a, egyre jobban éreztem, hogy ott a helyem a túrán. Közben egy másik szigethalmi rendezvényen értesültem róla, hogy a Mátrai-tánc teljesítménytúra át lesz alakítva. Végül kiderült, hogy idén lesz az „utolsó tánc”.

Az igazat megvallav nem igazán foglalkoztam az idõjárással, mindenképpen el szerettem volna indulni. A sár miatt a bicaj kiesett, így a gyalogos indulás mellett döntöttem, mely egyértelmûen a 30-as távot jelentette számomra. 8.30-kor léptem ki a nagybátonyi vasútállomás várótermébõl. Egy gyors menetet szántam magmnak erre a napra. Ennek függvényében csak üdvözöltem Optikát ill. Sztancsik Gyurit és már indultam is. Az ófaluig egy régi nyíregyházi ismerõsömmel beszélgettem, közben Illés Rudiékkal és Meczenhofékkal is üdvözöltük egymást. Elhagyva a házakat elérkezettnek láttam az idõt, hogy elkezdjem a nagy menetet. Nagyon szeretek hegynek felfelé menni! Végre elememben éreztem magam. Igyekeztem nem eltévedni, de azért nem sokat gondolkodtam az útvonalaon. Csak egy helyen tétováztam kicsit, de az érkezõ Sárközi Illés megnyugtatott a jó irányról. Borostyán-tetõn Járosi Laciékkal kezeltem le, majd nyomultam tovább a szalagozott útvonalon. Bár nagy sár nem volt, azért megnyugtattm magam, hogy milyen jó döntés volt a gyalogos indulás. Az agyag ugyanis akkor a legrosszabb, amikor egy keves vizat kap csak. Ekkor úgy viselkedik, mint a ragasztó. Közben a természet egyre szebb arcát mutatta. Rengeteg színes falavél és csodálatosan világító fatörzsek. Bec-kút után azért már kezdetm kissé belassulni, de nem voltam hajlandó egy pillanatra sem megállni. Nagy segítség, hogy a nyáron hozzájutottam egy víztartáloy zsákhoz. Óriási segítség ez az eszköz. Persze a kényeztetést lehet fokozni. Közben azt vettem észre, hogy egyre nagyobb ködbe keveredek. Már a következõ jelzést sem lehett látni. Többnyire érzésre mentem és végül a Mátrabérc túráról jól ismert temetõnél kötöttem ki. Innen balra tartva találkoztam egy csapat tanácstalan emberrel. Õk is a kilátót keresték. Megmutattam, hogy szerintem merre lehet és pár perc múlva oda is értünk. Bár tudtam, hogy a pont lejjebb költözött és Mátraszentlászlón kell keresni, de a látvány meglepett. Olyasvalamit éreztem, mintha háború lenne. Sok ember szaladgált mindenfelé, kiabáltak és a helyes utat keresték. Egy irányt kinéztem magamnak és elindultam. Három futó szegõdött mellém, majd megelõztek és hallottam, hogy elérik az országutat. A leírás szerint az Édesipari Üdülõt kellett keresni. Igen ám, de a látótávolság 20 méter alá csökkent. Itt, Mátraszentlászló elején ismét a „háborús jelenet” ismétlõdött meg. Egy sráccal elkezdtünk tanakodni, õ járt itt a múlt évben és volt egy tippje. Elindultunk. A többieknek egy idõ után nem tetszett az irány és visszafordultak. Mi azonban az OKT-n felértünk a pontra. A pontõrök JFK rendszemú, „elnöki” autóban várakoztak. Pecsét, csoki és már indultam is tovább. A Fenyves utca 29-et megtaláltam, ugyanis ott kellett balra letérni. Csak az volt a gond, hogy két ilyen számú ház volt. A második után kellett kanyarodni. Innen ha lehet, még fokozódott a köd. Smíró Feri biztosan jól ismerte már ilyen idõben is a késõbb róla elnevezett utat, de tõlem fokozott figyelmet igényelt, hogy letérés nélkül Mátraszentimrére érjek. A Hordó borozó elõtt óriási gyerekcsapat várakozott bejutásra. Oldalról beköszöntem és kértem egy pecsétet. Kaptam mellé egy csokit is. Kint még egy réteget magamra öltöttem és folytattam utamat. Eleinte senkivel sem találkoztam, aztán két kisebb gyerekcsapatot értem utol. Talán itt, ebben a völgyben volt a legszebb a természet. Izgalmasok voltak a patakátkelések és érdekes volt a Csörgõmalaom romja is. Lassan elkezdett az út emelkedni. Ekkora levéltengerben nem is értettem, hogy korábban hogyan tudtam itt bicajjal közlekedni. Két hölgyet értem utol, mintha egyikük P-né Felleg Annamarika lett volna. Nagyon az eléhezés határán voltam, mikor végre beléptem az ágasvári turistaház ajtaján. Be is vágtam egy komplett tábla Tibi csokit. A vonalkódot pedig a pontõrnél hagytam, aki valamilyen díjra gyûjti õket. Kilépve enyhén szemerkélõ esõ fogadott. Bíztam benne, hogy ennél jobban nem fog esni. A zöld sáv jelzés ismerõs volt a Salgótarján Portya túráról. Érdekes, hogy bicajjal mennyire másképpen látja az ember a dolgokat. Így gyalogosan nem tûnt annyira technikásnak a köves csiki-csuki rész, ami akkor hosszú bicajtolásra késztetett. Viszont a Gombás-rétre sokkal hamarabb le lehetett érni. Útközben egyetlen egy gyalogossal találkoztam. Idõnként kiértem alombok alól és meg kellett állapítanom, hogy az esõ nem csitult. Aztán végre kiértem az egykori vitorlázóreptérre. Szörnyû belegondolni, hogy a klassz rérbõl ez a bozótos valami lett. A buszroncsok pedig csak tetézik a szomorú jelent. Balra a Muzsla gerince felhõben pihent, az esõ ekkor már csak szitált. Így továbbra is széldzseki nélkül folytattam utamat. Lassan teltek a méterek, pedig igyekeztem a lépteimmel. Elkezdett lejteni az út és baról feltûnt a Cserteri-várrom. Jól látszódott két, sárga esõkabátos alak a falakon. Letértem a szalagokat követve és haladtam a vár felé. nagyon az iránnyal voltam elfoglalvaés a szalagokat elveszítve beértem egy akácosba. Bujkálva értem el az egykori tornyokat. Nem értettem, hogy hol lehetnek a pontõrök. Elkezdtem keresgélni. Sokszor négykézláb tudtam csak átvergõdi az indák között. Találtam még egy tornyot, de ott sem voltak. Párszor elkiálltottam magam, de a nagy szélben alig lehetett hallani valamit. Aztán tovább bujkáltam és végre megleltem õket. Szerettem volna pecsétet kérni más mozgalmakhoz is ezért a hátizsákomat levettem. Ekkor derült ki, hogy a nagy bujkálásban, valahol elhagytam. Így visszafelé megpróbáltam ugyanarra menni. Szerencsére, az egyik torony tövében meg is leltem. Szõlõk mellett vezetett az út, aztán beértem Hasznosra. Bicajjal sem két perc ide Pásztó, úgyhogy elkezdtem szedni a lábaimat a cél felé. Így a túra végére nagyon monoton volt ez a szakasz, de le kellett küzdeni ezt is. Végül a Csillag-térnél összefutottam egy túratárssal és együtt értünk be a célba. 13.50-re bent voltam, gyorsan átvettem az elismeréseket, megettem a virsliket és az egyik rendezõvel kimentem a 21-es útra, ahol buszra szálltam.

Sajnálom ezt a túrát, de biztosan megvan az okuk arra, hogy jövõre inkább a Sámsonháza 85-re készülnek. No, azt inkább nem próbálom ki bringával, ugyanis 6000 méter szintet rejt majd a táv.


 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár