Túrabeszámolók


túra éve: 2010
Patai MátraTúra éve: 20102010.07.27 20:06:05

Az idén ismét hajnali zuhé után, ismét a 30-as távon, de ezúttal a családomból csak én egyedül indultam el a túrán. Éjszaka Pásztón irtózatos nagy vihar volt, gondolom a tõle ~20 kmre esõ Patán is, és a viharnak köszönhetõen max. 2 órát bírtam aludni, azt is forgolódva, valamint közrejátszott a meleg is. Megjegyezném, hogy Csütörtökrõl-Péntekre is csak 4 órát aludtam, tehát a túrát nem iskerült úgy kezdeni, mint ahogyan azt elterveztem, feltöltõdve. :S



A rajtból 07:34-kor indultam el, ismét félig gyalog, félig futó menetrendet terveztem, mivel a terep ismert volt, már az itinert sem kellett használnom. Viszonylag gyorsan felértem Kecskekõre, ahol egy villámgyors pecsétet begyûjtöttem, majd lefelé kocogtam az elsõ ellenõrzõ állomásról. Kocogás közben lefelé, nézegettem a szintemelkedés, megtett táv [...] táblázatot, és eközben a földbõl kiáló, egy hajdani bokor megmaradt  tövébe sikerült megbotlanom, ennek következtében a  jobb kezemre esõ Akácfát telibe boxoltam. Szerencsére nem zúgtam el, nem lett volna szerencsés a térdem levernem már a teljesítménytúra elején. Nem álltam meg, folytattam a lihegést, az útközben összeszedett 2 centis piercingeket pedig nem gyõztem kiszedni az újjaimból. Kiértem a Szûcsi útra, az út szélén kocogva elérkeztem a keresztezõdéshez, és a szembe lévõ utcában felfelé folytattam utam. Tavaly itt kavartam el, a falut megkerülve érkeztem Várhegyre. Kapartatok felfelé egy "kollégával", és már fent is vagyunk a második ellenõrzõ állomáson. Ismét gyors pecsét, majd robogtam tovább Acélos irányába, majd Kántordomb, és Virág-domb, és e környékén a mozgó ellenõrzõ állomást is megjárva kijutottam az aszfaltozott útra. Párszáz méter ezen az úton, majd balra térünk a S+ földúton, amelynek bejáratánál elérkeztem a frissítõ állomásra. A rendezõk jó szokásukhoz hûen friss, finom süteményekkel, gyümölcsökkel, és még sok jóval vártak bennünket, de nem álltam meg, hát felkaptam egy szelet dinnyét, 2-3 pogácsát és tovább indultam Fajzatpuszta irányába. Megjegyezném, hogy a pogácsa az valami isteni jó volt, rég ettem ahhoz foghatót. Útközben csemegézve, szapora léptekkel megérkeztem a harmadik ellenõrzõ állomásra Fajzatpusztára. Itt ál ellenõrzõ állomásként mûködõ frissítõ állomást találhattunk minden jóval ellátva(sütemény, gyümölcs, zsíroskenyér, lekvároskenyér és még sok más). Kicsit elidõztem, bekaptam pár barackot,  természetesen mag nélkül, dinnyéztem eggyet, igénybe vettem a túrán elõsször a vízvételi lehetõséget, bekaptam 2 csokit, a már-már kihûllõ combizmaimat, és vádliaimat Fastum-géllel megetettem, és ezután a ponton tartozózkodó hölgyektõl egy széles mosollyal távoztam. Következett az utunk egyik olyan etapja, amely mindíg megdobogtatja a szívem. Sás-tó domb és A Káva. :D Dombokon és hegyeken felkapaszkodva szokásomhoz hûen, az izzasztó emelkedõkön ismét magam mögé utasítottam pár túrázót. [...]. A Tót-Hegyesi ellenõrzõ állomás elõtt csak sikerült elkavarnom, szerencsére nem nagyon, csak pár száz métert, ott ahol a Z négyzet két irányba ágazik. Az itiner egyértelmûen leírja, hogy jobbra kell haladnunk tovább, én barra mentem(persze akkor még nem tudtam, hogy ez nem a helyes irány), majd százméterekkel késõbb felütötte a fejem az ismeretlen környezet, terep. Ekkor néztem bele a Útvonalleírásba, hisz kocogás közben kinek van kedve olvasgatni...?! :D Ezután visszakocogtam az elágazáshoz majd a helyes útvonalon eljuthattam Tót-Hegyesre. A csúcs alatt kicsivel, fölfelé, alkalmunk nyílt egy felhõ sétát tenni, és szippanthattunk ~ 99%-os páradús levegõbõl néhány slukkot, ugyanis a hegy egy nagy felhõbe burkolózott. Gyorsan fent is voltam az ellenõrzõ állomáson, ahol ismét nassolás következett. Nem számoltam meg, de ~8 csoki fajtából lehetett választani, és több fajta kekszet lehetett roppantani. Gyors nyalámság, még gyorsabb pecsét, és egy ennél is gyorsabb lakoma a lábamnak, majd ismét útnak indultam. Le a hegyrõl sok ismerõs arccal találkoztam. Fogyóban lévõ vízkészletem kiegészítettem a Babik forrásnál, ahol úgy mint tavaj, idén is éreztem az ott keresgélõ, sündörgõ, vendégszeretõ erdei hangyakolónia borsos erejét. ~15 percet  tartózkottam a forrásnál, és e közben rácsodálkoztam arra, hogy vajon a futó "kollégák" miért nem érnek már be engem, azok akikkel Tót-Hegyesrõl lefele találkoztam. Kezdtem az hinni, hogy eltûntek mint szürke szamár a ködben, vagy mint Petõfi. Ez eszmefuttatás alatt riasztottak a hangyák, hogy most már bizony indulnom kellene, mert nem szívlelik az ottlétemet, így kocogva tar kinézetû hegyünk felé vettem az irányt, az-az, a Világos-hegy felé. Felfelé a parton begörcsölt a lábam, mert hát erõbõl, izomból mentem, és muszáj volt a part kellõs közepén 1 percet szusszannom. Az ösvény, melyen jöttem mozgást észleltem, ezért el is indultam egybõl, ne hogy azt hidjék már, hogy nem bírom a strapát. A sziklákon felkapaszkodva, megálltam és vetettem pár pillantást a gyönyörû tájra. Csusszantam lefelé a Kopasz hegyrõl. A csúcs után kicsivel, szóváltásba keveredtem, egy velem egykorú sráccal. Kiderült, az egyik rendezõ fia, aki épp a Havasra igyekszik, ugyanis édesapjával déli 12 órakkor váltják az ott tartózkodó pontõrt. Beszélgetés közben lefelé ereszkedtünk a meredek lejtõn, majd a fellibbenõ témákban tékozolva már is sikerült eltérnünk a jelzett úttól, igaz csak egy 100 méterrel, nagyon kínálta magát lefelé az út. Leértünk a földútra, és felvetettem túratársamnak azt, hogy mennyünk az ösvényen, és ne a földúton. Ahogy elindultunk az út egyre jobban be volt nõlve, tiszta dzsindzsa volt. Hát kieveztünk az útra, és ott folytattuk tovább a túrát. Egy idõ múlva elérkeztünk az ötödik ellenõrzõ pontra, Fajzatpusztára, ami a harmadik ellenõrzõ pont is volt ugye. Itt megint dinnye, és pogácsa. Mivel innen már sietõsre vettem a figurát, nem tankoltam fel vízzel, még volt ~4-5 dl vizem. Elindultunk a Havasra, de a hegy alján elszakadtunk egymástól utitársammal, mert én már nem tudtam magam türtõztetni az izgató, és szívdobogtató Havasi, hosszasan elnyúló emelkedõktõl. Fölfelé menet, az izzasztó parton a 16-os távon lévõ túrázókkal találkoztam, akik szépen lassan kapartattak felfelé, és én mint szél halattam el mellettük, ekkor ismét erõbõl mentem, úgy ahogy csak tudtam. Hárman voltak, az egyik idõsebb néni pont a pulzusát mérte, ennyit hallottam félfüllel, hogy egyik társának mondja: 120 körül van. Hát én is rátapintottam a csuklómra, nekem olyan 160 környékére jött ki, a tempó miatt érthetõ... :D Megérkeztem az utolsó ellenõrzõ állomásra Havasra. Itt is szusszantam fél percet, majd tovább indultam. Lefelé ismét találkoztam túrázókkal, õket kerülgetve leértem Tehéntáchoz. Innen már kocogtam végig, ám a falu elõtt ~1 kmrel a vádlim bemondta az unalmast, és begörcsölt. Muszáj volt 1 percet pihennem. A faluba bérve az elsõ csap alá benyomtam a buksit, és fére-fére tekintve bikinis nõket láttam. Lehet, hogy csak a melegtõl... :D Indultam tovább a célba, 5 perc alatt bent voltam.  Az emléklap és kitûzõ átvételével el is küldtek zuhanyozni, persze diszkréten, szolídan. A cuccom amit a rajtba hagytam reggel, felkaptam, és átmentem a tornaterem öltözõjébe lezuhanyozni. Már éhes voltam, így mentem virslit enni. A távot 6 óra 26 perc alatt teljesítettem, így a tavalyi eredményemen javítottam több mint fél órát, aminek örülök.



Az ellátás, és az egész szervezés nagyon profi volt. Említésre méltó különösen a sok vízvételi lehetõség. Úgy mint tavaly, az idei túra is számomra nagyon élvezetes volt. A madarak azt csicseregték, hogy lehetséges, hogy jövõre egy hosszabb, 50 km-es táv is be lesz iktatva a túrába, amit én nagyon jó dolognak tartok.

Amit hiányoltam, az a Babgulyás. Tavaly sajnos nem sikerült megkóstolnom, mert siettem a buszhoz, idén sem sajnos egyéb okokból nem az volt az étel.



Köszönöm a túrát, jövõre találkozunk! :)

 

 
 
túra éve: 2009
Patai MátraTúra éve: 20092009.07.26 20:08:36
Patai Mátra 30

A hajnali kis zuhé után, egy sor otthoni tanakodás után, hogy fog-e esni az esõ; végül 7:30 körül sikerült elindulnunk a családommal Pásztóról, Patára. Ez a második teljesítmény, és viszonylag "hosszabb" túrám amit teljesen egyedül teljesítek, ugyanis még csak 15 éves vagyok.:) És bevallom, hogy most kezdtem elölrõl a túrázást, mert 12 éves koromban abbahagytam, amit persze bánok. Többiek a 16km-es távon neveztek a(z) F1 miatt(bocsi a reklámért :D).

08:03-kor indultam útnak, a 30km-es távon.
Egybõl Kecske-kõ felé vettem az irányt, aztán az elején már majdnem sikerült elkavarnom, a szõlõ sorok között, szokásomhoz hûen, de végül odataláltam sikeresen az ellenõrzõ állomásra. Ezután visszafele az elágazóhoz, lefelé kicsit kocogtam, közben kerülgetni kellett az embereket, de végül pár száz méter múlva kiértem a Szûcsit, és Patát összekötõ útra. Pata fõutcájához kellett eljutni, innen a Kék körút turista jelzésen juthattam fel a 2. ellenõrzõ állomásra, Várhegyre.
Az ellenõrzõ ponthoz közeledve, az ott pihenõ, emberek, furcsán néztek rám, és mihelyst odaadtam a hölgynek a pecsételõ lapot, közölte velem, hogy rossz felõl közelítettem meg Várhegyet, így majd +1km sikerült feleslegesen téblábolnom.
Nem egyedül csak én jártam így, ugyanis mögöttem 2-3 "kolléga" jött, akik szintén a falut megkerülve érkeztek az állomásra, így sikerült megnyugodnom, hogy nem csak számomra volt megtévesztõ a jelzés. Persze útvonal leírást luxus számomra olvasni, inkább elõször megpróbálok józan paraszti ésszel tájékozódni.:) Ha elolvasom akkor nem esett volna meg velem...(Azt viszont remélem, hogy az utánam gyalogló "kollégák" nem engem követtek a rossz úton, ha így volt akkor elnézést kérek!:D) Az állomáson kicsit kinevettek, ezt én is egy széles vigyorral viszonoztam, majd elindultam tovább Acélos irányába. Itt lázán bele-bele kocogtam, majd késõbb megérkeztem a mozgó ellenõrzõ pontra, pecsételés, és egy rövid útbaigazítás után folytattam utam Virág-dombra. Virág-domb után megérkeztem a frissítõ állomásra, ahol nagyon finom süteményekkel, pogácsával, és több fajta gyümölccsel várták a túrázókat. Vízzel feltankoltam, és egy kis falatozás után tovább indultam Fajzatpusztára, ezen a szakaszon hála istennek nem ért semmiféle meglepetés. Pecsételés után tovább haladtam a Sárga kereszten Sás-tó dombra, itt megint esélyem volt a lazább de hosszabban elnyúló parton fölfelé pár túrázót magam mögé utasítani. Késõbb megérkeztem a Káva csúcsra ahol adott volt a lehetõség, hogy megtekintsem a gyönyörû kilátást. Pár perces pihenõ után visszatértem a Sárga keresztre, majd az útjelzõ tábla után két akkor még számomra ismeretlen túrázóval "összebarátkoztam". Hármasban, kicsit jobban megszedve lépteinket kapartattunk felfele Tóthegyesre, itt is egy pecsételés, egy kis kaja, majd ismét útnak indultunk. Mivel ismét csak fogyóban voltak folyadék készleteim, a Babik forrásnál megálltunk feltölteni kulacsainkat, üvegeinket. Az üvegem miközben töltöttem, a körülöttem keresgélõ, sündörgõ kismillió hangya összevissza csipdosott, így megelégelve a dolgot fejvesztve menekültem a forrás közelébõl, és követtem két túratársam. A következõ célpont Világos-hegy volt más néven Kopasz-hegy, utóbbi nevét tar kinézetérõl kapta, ezen felkapaszkodva körültekintettünk, majd játszi könnyedséggel "lemásztunk" tar külsejû hegyünkrõl. Ezután viszonylag könnyedén visszajutottunk ismét Fajzatpusztára, ami 3., és 5. ellenõrzõ pont is volt egyben. Itt már a 16km-es távot sikeresen teljesítõ édesapámék vártak engem frissítõvel, a buszra pénzzel, és egy kis Fastum-géllel, mert a lábam elkezdett görcsölni. Nem volt mese, még a Havast meg kellett mászni, annak ellenére is, hogy a combom fájt.(Edzetlenségem miatt)
Aztán ismét útnak indultam, siettem, hogy beérjem a két túratársam, kb. 1 km után utolértem õket, aztán együtt téptünk felfelé. Elértük az állomást, pecsételés, valamint egy rövid szusszanó után ismét elindultunk. Tehéntánc körül én gyorsabban szedtem a lábaimat, ugyanis még el szerettem volna érni a buszt, amire volt még majdnem 3/4 órám. Így elszakadva tõlük, beértem a Pincéshez, így már lakott területen voltam, és további két turista segítette a tájékozódásom a cél felé.
Sajgó lábakkal, pontosan 7 óra alatt teljesítettem a túrát, amit nagyon élveztem.
A 30km-esek fõtt ételt ehettek egy közeli étteremben, de sajnos nem volt már idõm enni a finom Babgulyásból.
Megjegyezném, hogy az ellátás, a vízvételi lehetõségek számomra nagyon jól jöttek, mindig friss víz kerülhetett az üvegembe, amit értékelek.

Köszönöm a túrát, jövõre találkozunk!:)


 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár