Túrabeszámolók


túra éve: 2015
NosztraTúra éve: 20152015.03.04 13:45:18

 Nosztra 10


Rég írtam beszámolót, most azonban kivételesen rávettem magam; jó eséllyel ez volt az utolsó ttúrám- legalábbis ilyen felállásban.


Ébresztõ után robotpilóta üzemmódban indulunk, félúton kezdek igazán felébredni.  Nagymaros- Zebegény környékén esõcseppek a szélvédõn – nem túl kedvezõ elõjel. Túrázni lehet esõben, de a délutáni festõs programnak keresztbe tenne.


Nosztrán a hídon túl találunk parkolóhelyet egy ház elõtt, az asszonyka épp kint van az udvaron, kedves nõ, örül neki, hogy ilyen sokan jöttek a faluba, és bíztat, hogy jöjjünk többször.

Sarat ígértek, taktikusan eleve sáros cipõben indulunk. Vagy csak lusta vagyok minden használat után fényesre pucolni a cipõket:)


Rajtban nincs tömeg, pálinka viszont igen, Petit kínálják, de ki kell hagynia mivel vezet, a 10-es távon nem valószínû, hogy kimenne addig. A Wehner család egy részével indulunk nagyjából egyszerre.


Elsõként a Kálváriához kell felmenni, rég jártam erre, Peti közben büszkén mutatja az általa tavaly festett piros M jelzéseket. Gyorsan felérünk, a lépcsõk miatt szinte talajjal és sárral sem találkozunk.


Az elsõ matrica begyûjtése után lemegyünk a pirosra, itt elõkerül a sár. Az Alsó-hegy felé az ösvény egyre markánsabban sáros, de még kerülhetõ a szélén. Közben felébred a másnap 36 hetes lányom is, szerencsére a tüdõ/borda rugdosós korszakából már kinõtt, levegõt is kapok tõle. A lábait-kezeit tornáztatja, nagyon cuki mikor úgy kinyomja a talpát, hogy meg lehet számolni a borsószemnyi lábujjait:) Hát igen, jó eséllyel most utoljára vesz részt tt-n pocakban; a következõ 1-2 hétben a jelzésfestésre koncentrálunk ( májusig még kb. 200 km –t  kell kinyomni) utána pedig már kendõben nézelõdve túrázhatunk:)


Az Alsó-hegyen leveszem a hosszú polárt, két póló is elégnek bizonyul. Peti megkeresi a geoládát, majd a jelzetlen átkötõ úton indulunk a Kopasz- hegy felé. Ezen ragadós,keményebb állagú sár rángatná le a cipõnket minden lépésnél.  Ráérzek a technikára, ha lábujjhegyen lépkedek és nem ér le a sarkam, nem húzza le a cipõt a sár. Így csúszkálunk egy darabig, néha felnézve oldalt még kilátás is akad. Kevés még a zöld, pedig már nagyon várom a színes tavaszt!


Rátérünk a zöld sávra, majd a nyeregtõl a Kopasz csúcsáig a túra egyetlen komolyabb emelkedõje vár. Az oda-vissza szakasz miatt nagy a forgalom, nézelõdve észrevétlen feljutunk. A csúcson talán még nem jártam úgy, hogy ne fújt volna valamennyire a szél. F. Éváék pecsételnek és egy Wafelini megy a táskába. A reggelire megevett 3 (vagy 4?)kakaós palacsinta után még nem vagyok éhes, csak szomjas. Visszatérünk a nyeregbe, ahonnan a Lengyel- rétek felé térerõ is van. A Z+-en meg híg, folyós sár. A Bezina- völgyben elbúcsúzunk a többi távtól és kettesben folytatjuk Nosztra felé. Õsszel erre sok rókagombát szedtünk, milyen jó is volt az!


A falu szélén újdonság a Rabtemetõ felé menni, valahogy mindig a P+-en ereszkedtünk be. Utolsó matricát is begyûjtjük, majd továbbmegyünk a lila Márián.


A kecskék mellett is kitett büntetés- végrehajtási terület tábla vicces, találgatjuk vajon hány évet kaptak, mit követtek el?:)


Egy szögesdrótos,középen lakattal lezárt kapu elõtt megállunk, bent a jelzés, de vajon bemenjünk? És ki is engednek? Tanakodunk, majd kiderül a kis oldalsó kapu nyitva. Gondolhattuk volna, olyan magyaros , szimbolikus: nagy kapu lánccal – lakattal védve, mellette pedig a kiskapukon szabadon jöhet – mehet aki  akar.


Átvágunk hát az udvaron, a bazilika mellett érünk ki. No ezt is megismertük!

Pár perc séta és célba érünk: nem rosszak ezek a babatávok, mire észhez tér az ember be is ér:)

A célban a lilahagymás kenyér mellé 1-2 cl almát is megkóstolok, Petinek pedig zárható kupakos mini pohárban csomagol a nedûbõl Csilla. Nem is láttam még ilyen praktikus uticsomagolást!:)


Visszasétálunk a kocsihoz,Királyréten hûvösebb idõben szállunk ki. Pulcsi fel, festékes vödör elõ, és hajrá.. a 4-5 fonódó jelzést leszürkézni, felújítani macerás, el is idõzünk vele. A DINPI- háztól a Fatornyosig, közben a hideg ellenére az omlós karamelles, csokidarabos jégkrém íze van a számban. Mire végzünk Ákost zárva találjuk – megeszem hát a Kopasz- hegyen kapott csokit. A csomagolt pálinkát a ház elõtti parkolóban húzza le Peti.



Jó nap volt, köszönjük a szervezést!:)

 
 
túra éve: 2013
Holló-kőtől Vörös-kőigTúra éve: 20132013.05.23 17:42:50
Így írtok ti  - így rendezünk mi

 

Kemence, vasárnap 03:50: ébresztõvel zaklat a telefon. Lenyomom, szundi.

04:00 Tényleg fel kéne kelni, megint csipog. Kóvályogva keresem magam a szalagok, kódok szortírozása közben.

04:40 Kint kifejezetten hideg van, tarisznya a vállra és jöhet a busz!

05 körül: Perõcsényben búcsúzok a melengetõ busztól és Vagdalthústól – õ N.börzsönyig élvezheti a motorizációt.

 

A kocsma lelakatolva, az ablakban poharak és üres üvegek árulkodnak az estérõl. 4 rajzszöggel a villanyoszlopra erõltetem a bélyegzõhely feliratot.

Bár szalag nélkül sem kihívás elhagyni Perõcsényt a piroson, minden lehetséges elágazásnál teszek ki, biztos ami biztos... A földút meglepõen száraz, csak a port verte le az éjszakai vihar róla.

Letérek róla a bokrosba, mocorgást hallok a fák között, egy õz szalad odébb. Felugat, majd kõvé dermedve próbálja elhitetni velem, hogy õ láthatatlan. Hangtalanul megyek tovább, gallyakra nem rálépve. Hajnalban ahogy mondják „jár a vad” talán ennek is köszönhetõ hogy nemsokára 20-30 méterre sikerül megközelítenem a jelzés mellett falatozó szarvast. Néhány száz méter múlva a kivágott akácosból vaddisznók röfögnek rám, micsoda állatkert van itt! Nem hiába, kevésbé frekventált része ez a Börzsönynek. A piros négyzet elérése elõtt egy nyest/nyuszt? pattan fel a fatörzsére és néz rám csodálkozva.

PN-nél leveszem a vastag pulcsim, kezd üzemi hõmérséklet lenni. Innen úgyis gyorsabban tudok menni, hiszen fent jók a jelzések, nem kell szalagokat kitennem.

 

Megyek fel a gerinccel a Nappal együtt. A Jancsi-hegy elõtti tisztásnál emelkedik a Nyugati-gerinc fölé. Késztetést érzek néhány giccses napfelkeltés fotóra, de sajnos nincs nálam fényképezõgép ( más se nagyon). Holló-kõn beteszek a „csúcsdobozba” 2 tollat holnapra, elõkapom a bicskám és megküzdök a régi rajzszögekkel. Kettõt sikerül az örökkévalóságba repíteni kiszedés közben. Kicserélem a kódokat, gyönyörködök egyet a kilátásban.

Salgóvár elõtt 2 behívó szalagot biggyesztek ki, nehogy valaki a P+-en elmenjen. Szinte minden túrán, ami érinti a várat van fent ep és csoki, megszokásból furcsállom, hogy nem vár senki.

Fel-le a Magyar-hegyre, és ereszkedés közben gondolkodom, hogy legalább egy korty vizet hozhattam volna.

A Magyar-völgyig lepókhálózom az ösvényt, néhány undorító zöld hernyó is rám tekereg.

Lepöckölöm õket, miközben átlépek a most barátságos mélységû patakon. Még bõ 2 km ’börzsöny, ideje figyelnem és házi szörpnek való bodzára/akácra vadásznom. Utóbbiból ráérõsen megszedem a szatyrom; van idõm, 8 óra sincs.

Kutyaugatással övezve beérek a faluba, ahol az elsõ szembejövõk a csipkefaragások lelõhelyét kérdezik. Útbaigazítom õket, biztos örült a bácsi a korai látogatóknak. Hûvös pincék- forró kemencék fedõnévvel falunapot tartanak, ám egy-két nagyon korai érdeklõdõ téblábol csak; semmi sincs még nyitva.

 A Börzsöny Vendéglõ viszont igen. Semmi vizet nem hoztam magammal, ezért legálisan vagyok szomjas:) A folyadék-utánpótlás fontos, fõleg mikor meglátom, hogy van csapolt D. Bak. Villámkezû pultosunk 5 perc alatt korsóba is feji, jó hogy a 8:40-es buszig maradt bõ fél órám. Telefon, Vagdalt Nagybörzsönybõl indulva épp Márianosztrán tart a szalagozással. Örülök, hogy hamar megleszünk vele.

Dolgom végeztével elhagyom az ébredezõ falut. Kár,biztos jó vigasság lehetett késõbb.

 

Kemence, itiner hajtogatás..szép lassacskán összegyûlünk, megérkeznek a nálunk alvó pontõrök is. Plusz Pajti, a másfél éves labrador-keverék a maga féktelenségével.

Kollektíven lemegyünk V.hús családjához, akik határtalan lelkesedéssel készítettek több kilónyi pogácsát. Egy nagy üveg nagymama fõzte almalekvár is elõkerül a spejzbõl.. Köszönjük még egyszer a segítségüket!

(Szeretem, ha a túrákon nem csak bolti, bárhol bármikor megvehetõ szolgáltatások vannak, hanem házi készítésûek is, esetleg arra a vidékre jellemzõek. Jó megismerni ezeket az ízeket, melyekben több odafigyelés, idõ és emberi munka van.)

Visszatérve a hadiszállásra elkezdjük a „rendezõi értekezletet” is, melynek keretén belül villámgyorsan besorszámozom az itinereket, majd végigkóstoljuk a ribizli-alma-szõlõ-maláta menüsort: )

Estefelé Old Eye, Koldus-kút pontõre mondja, hogy hamarosan megérkezik a vihar. Igaza lesz, fél óra sem telik el és villámok cikáznak, dörög és szakad az esõ. Hiába, Vagdalthús túrát rendez..

Éjfél körül fejenként 2-3 tányér isteni babgulyással búcsúztatjuk a napot, majd aludni térünk;  Pajti is betelepül a házba a vihar elöl.

 

5-kor ébreszt a telefonom (rusnya jószág, sose hagy pihenni), sikerül elsõként felkelnem. Elmosogatom a romokat, közben kattog az agyam mit ne felejtsünk el-kinek mit-mikor-hol kell átadni.

Felébrednek a többiek is, majd a ház elõtt P. Attiláéknak átadjuk a perõcsényi , salgóvári és a Törökmezõre szánt cuccokat.

Beszállunk a túrakellékek halmazai mellé az autóba és irány Nagybörzsöny! Bizalmatlanul méregetjük a felhõket: esni fog vagy sem?

Levisszük a horgásztóhoz a pontõröket, a halõr ismerõs tavalyról, a hideg is..

Csendes a falu, a malomnál a tulajdonos mutatja újonnan elkészült vendégházukat. Frissen csiszolt tölgyfaillat lebegi be, múltidézõ, hangulatos, régi terítõk és új gépek, bútorok találkozása. A szemöldökfán ott díszeleg az évszám:1827- ekkor építették.

Nagyon hideg van kint, szoknya és szandál le, cipõ, nadrág, pulcsi fel.

Szötske érkezik, 4 szín füzeteket árul és segít a rajtban. Elsõ busszal csak szállingóznak a nevezõk, kicsit bennem van a félsz, hogy kevesen jönnek..

Kiderül Perõcsénybe nem került nevezési lap.. szerencsére Attiláék ügyesek és megoldják:)

Elkezdik sütni a lepényeket, nyálcsurgató illat terjeng- nem is bírjuk sokáig, hamar megreggelizünk.

A második busszal jaj de jó, sokan jönnek! : ) Gyorsan pörögjünk, kevés az aprónk, rossz mikor 50-eseket kell visszaadni.

A busz után hosszabb holtidõ következik, ám jön még egy és  van aprónk, van elég nevezõ és a nap is kisüt. Megérkeznek Popeyék akik csak lepényezni jöttek a Mátrai Csillagok után és KalEditet vizes cipõstül áthozni: )


9 óra után újabb gikszer: a seprû elõbb indult el Perõcsénybõl mint az utolsó busz mezõnye – 24 fõ- és leszedte a szalagokat. Aki kicsit is figyel, az szalag nélkül is lazán eltalál, de bennünk van a para hányan fognak eltévedni..

A lottó ötösöm jönne be így, mikor megtudom, ki telefonál, hogy Perõcsénynél a templomnál – a rajttól 200 méterre- eltévedt. Sikerül útbaigazítani, és elérjük a seprût is, aki a PN-P elágazásnál bevárja a mezõnyt. Úgy tûnik fellélegezhetünk, bár furcsállom, hogy néhányan lementek a piros négyzeten a Vilatihoz. Ami jó hely, a szín is stimmel, csak utána vissza kell mászni a piros SÁV-ra.

Vizet engednek a malomba, szennyvíz szaga verseng a lepényekével. Panaszkodik a tulaj, pár napja valahol beleengedik a patakba..

10-11 óra, beindul a nagyüzem: pecsételni az áthaladóknak, rajtoltatni, kérni a lepényeket, közben 120 fõs csoport esik be a múzeumba és persze õk is éhesek.

Bubuék is végigeszik az ízvariácókat, majd a végén hirtelen ketten maradunk V.hússal.


Számolunk, összesen 114 fõ nevezett.

Az utolsók még Salgóvárról ereszkednek mikor bezár a pontunk, de várni nem tudunk, mert nyitni kell a célt, nehogy Tinca elõbb odaérjen mint mi: )

Otthagyunk egy lepényt és 2 kerámiát, felvesszük a tónál a többieket és siethetünk Nagymarosra.

Közben telefon, a seprû N.börzsönybõl nem megy tovább..óh, ha pár perccel elõbb szól, akkor leszedtem volna én a szalagokat, de így nincs idõnk visszafordulni.

2-3 perccel Tinca elõtt érünk a nagymarosi célba, még épp a dobozokat pakoljuk. Vagdalthús elautókázik Kóspallagra segíteni.

Kiülünk hárman a Duna-parti teraszra és iszunk egy sört a napszemüveges melegben - nem rossz így érkeztetni:) A szállingózó beérkezõk közül az elsõ 25 választhat kitûzõ és agyagplakett között.

ToteszB is befut összesítve 11 órán belül, örülök, hogy sikerült neki!

A Gethe család nem terepen lévõ tagjai csatlakoznak. Panni finom fokhagymás lángosának illata kétséget sem hagy bennem, hogy nekem is ennem kell majd egyet a büfébõl:)

A túramozgalom teljesítõi gyarapodnak, szegény Sz. Elemér 1 perccel csúszik le a dicsõ 100. teljesítõi sorszámról.

Jól elosztva jönnek a célba érõk, nincs torlódás és nagy sorállás.

A mezõny legvége 14:15-kor ér Nagybörzsönybe.. másfél órával a pontzárás után.

A délután további része gyorsan elmegy, ha kisüt a nap levesszük a kabátot/pulcsit, ha nem akkor felvesszük, aki jön azt díjazzuk.

Kérünk 1-1 sajtos-tejfölös lángost kihangsúlyozva, hogy sok fokhagymával szeretnénk. Amit kapunk az finom, de egy csepp fokhagymát sem látott..

Mi viszont látjuk, hogy a komp egyszerre 2 kamiont is át tud vinni. Errõl a kompról mindig a BEAC-os átkelések jutnak eszembe..

Néhány fel és lenevezõvel is találkozunk, az O. családot a kompnál érem utol, ahol indulás elõtt 1 perccel megírom az oklevelet, hiszen Perõcsény-Nosztra között végigmentek a kissrácokkal.

Este 6-ra 47 sikeres teljesítõ van, a mezõny többsége. Sokáig nem tudjuk elérni telefonon az utolsókat,de késõbb felhívnak, hogy 18:50-kor értek M.nosztrára..

Onnan szülõi segítséggel jutnak haza.

20 óra elõtt megjelennek a szúnyogok, és nem sokkal célzárás elõtt az utolsó beérkezõ is, aki egyben ma már a 24. a HKVK túramozgalmat is ott teljesítõ.

Összepakolunk és 21 után pár perccel hazaérünk. Néhány körben bevisszük a holmikat. Persze a túra itt még nem ér véget: másnap összeszedni a pontõröktõl a maradék tálcát, poharat, szalvétát, pecsétet,s még a szalagokat is végig kell seprenie valakinek.

Mennyivel egyszerûbb csak aznap reggel odamenni és benevezni!

Jó megtapasztalni mindkét oldalt, szélesebb az ember látóköre, jobban értékeli más rendezõk munkáját, élvezi ha csak gyalogolni kell.

Olyan ez, mint az örök kérdés: adni vagy kapni jobb..: )

Mindazonáltal köszönjük mindenkinek a részvételt, reméljük jól éreztétek magatokat!
 
 
túra éve: 2012
Fel a Naszályra!Túra éve: 20122012.05.15 08:26:54

Köszönjük mindenkinek a részvételt!


1-2 ott felejtett tárgy keresi a gazdáját:


https://picasaweb.google.com/lh/photo/b4FU15wH8oMcJrWnHM9VetMTjNZETYmyPJy0liipFm0?feat=directlink


 

 
 
Nagybörzsönyi Négylevelű / Háromlevelű / KétlevelűTúra éve: 20122012.05.07 19:11:21

Nagybörzsönyi Levél


Mivel délután 4-ig lehetett indulni, a Horthy után adta magát még egy levezetõ kirándulás. Nagybörzsönybe hárman érkezünk, a nosztrai sporttársat nem tudjuk még egy körre rábeszélni, ami kicsit érthetõ, hiszen õ már éjfél óta talpalt, gyalog ment Nosztráról Hontra nevezni, majd a túra és utána N.börzsöny-Nosztra. Önszorgalomból jeles!


A 2. számú karikát választjuk, ami a Hegyes-hegy orom és Rustok-hegy meghódítását tartalmazza.Mindkét irányból teljesíteni lehet, mi azt választjuk, hogy egybõl nekimegyünk a Hegyes-hegynek. A kisvasút végállomása felé indulnuk, ahol megörülünk a kinti, nomád, de használható WC lehetõségének. Igen ám, de egy sikló tekeregve fonta körbe az ülõkét..néztünk egyet : ))


Innen a Kereszt-völgy elejéig megyünk, ahonnan a S3-ön kell felmenni a Hegyes-hegy orom csúcsára. Ezen a jelzésen még nem jártam, az 1,3 km/302 m  alapján rosszabbnak gondoltam, de egy kellemes szögû, szûk ösvényen kanyarogva vezetett fel. A csúcson a kód mellé megjegyeztük a választ a Börzsöny csúcsaira is. Vagdalthúsnak ez az egy csúcs hiányzott 3 éve, most végre meglett neki.Leereszkedünk a Vasedényhez, ahol „élõ” pont van. Töltök a hideg forrásvízbõl, úgyis megmelegedett már a délelõtti, ami ráadásul szénsavas is volt. Szerintem a meleg szénsavas lötyinél csak a meleg sör lehet rosszabb.


Csendben haladtunk tovább a K4-en, így volt szerencsénk látni egészen közelrõl egy hollót. Ez is mutatta, majd az õzek késõbb, hogy rég járt elõttünk ember errefelé. A Rustok-hegy tetején újabb felírandó kód mellett a Börzsöny várai egy pontját és egy geoládát is találunk. A kilátás pedig pazar!


Innen végig lejt a Bogár kertig, ahol  próbáljuk észrevenni az itinerben jelzett 1 méter emelkedõt. Nagybörzsönybe a KP-on érünk be. A patak nagyon kiszáradt, alig ismerünk rá. A csipkefaragó bácsi invitál még útközben a kiállítására, de tavaly nyáron már megnéztük, nagyon szépek az áttört mintás faragásai! A Lek-Vár-Lak elõtt célbaérünk, a sárgabarackos lekvárral megkent kenyerek mellett.. Szötske látva a lelkesedésünket a savanyúkáposztás kenyér iránt, még egy kiló kenyeret és egy doboz káposztát is ad nekünk. Köszönjük még egyszer, igen jó volt a kemencei estén a bikavér mellé..=)


4 börzsönyi túra is volt szombaton, mégis meglepõdtünk, mikor 66-67.-ként indulhattunk, sajnáljuk, hogy csak ennyi résztvevõ volt. Pedig ilyen ötletes, szabad táv /irány választékú túra több indulót érdemelne! A Lek-Vár-Lak aprócska cicája pedig hatalmasat nõtt, de még mindig simizhetõ :)


Néhány kép a túráról:picasaweb.google.com/105277853971802705159/HorthyNagyborzsonyi0505

 
 
Horthy emléktúra (Börzsöny Akciócsoport)Túra éve: 20122012.05.07 19:05:30


Horthy emléktúra


Képek a túráról:


2011: http://indafoto.hu/ejfeli/horthy_miklos_emlektura


2012: https://picasaweb.google.com/105277853971802705159/HorthyNagyborzsonyi0505?authuser=0&feat=directlink


„És, hogy miért Horthy? Mert a környék magyarsága õt tartja az utolsó olyan államférfinak, aki családokat és nemzetet egyesített errefelé.”


A ködös-párás hajnali idõ novembert idéz, ahogy a régészeti leletek szerint már 8000 éve lakott Hont felé haladunk. Szent István emléknél benevezünk és a szokatlan kék horgony jelzést követjük az Ipolyig. Közben keresztezzük az egykori vasúti vonal töltését. Az 1885-86-ban megépült Csata-Ipolypásztó-Ipolyság vonalat a politika viharai tépték, míg végül 1963-ban a használaton kívüli vágányokat elbontották, így napjainkban csak a töltés látható, épp kecskék legeltek rajta.  


A folyó árterén keresztül jutunk a partra, ahol kettesével-hármasával viszik át a túrázókat kenuval. Az Ipoly (vagy, ahogy a környékbeli palóc falvakban mondják Ipó) eléggé leapadt, csak kb. 2 méter mély lehet. Külön élményt jelent a vízen ringó kenuban való átkelés, köszönjük még egyszer a lehetõséget!:)


A túlparton már csak a szalagozásra bízhatjuk magunkat, melynek kihelyezésében a helyiek is közremûködtek. Tesmag/Tešmák az egyik érintett település a jobb parton. Néhány utcája után ismét a kanyargó folyó árteréhez érünk, ahonnét már látszik a kidomborodó Kopasz-hegy- Vitéz-hegy alacsony vonulata.A mûútnál a fõszervezõ élõ útjelzõkén irányít minket a szõlõhegy felé. Bokros, kalandos út vezet az Orbánkáig, ami egy kegyhely, Szent Orbánnak a borászok védõszentjének állítottak itt emléket.


Felkapaszkodunk a Kopasz-hegy kitett csúcsára, és visszanézünk a szemben magasodó Börzsönyre. Innen út nélkül ereszkedünk le egy völgybe, majd bokrosban bujkálva érkezünk a Vitéz-hegyre. A susnyásban a kezem, itt pedig a papírom kap egy szúróbélyegzést, mert itt van az elsõ ellenõrzõpont.


Nem kevésbé kalandosan-talányosan ereszkedünk le a Berincsek-patak völgyébe, ahol egy keskeny, aszfaltos erdei úton kanyargunk. Az itiner tényszerû: „igen sokat megyünk, míg végre elérjük az újabb ellenõrzõpontot” :) Az igen sok itt 5-6 kilométert jelent. Elmegyünk a Király-kút mellett. A hely V. István király és fia IV. László kedvelt vadászterülete volt, a hagyomány szerint ennek emlékét õrzi a Királykút.


A Szondi emléktúra szervezõivel beszélgetve gyorsan múlnak a kilométerek és odaérünk az Ipolyfödémesre vezetõ úthoz, ahol az Árpád-kori kápolna romjai is találhatóak, bár ezt nem sikerül megfigyelnünk. Ezen a 2. ponton csokit és vizet kapunk, majd a túloldalon simogató, füves réten megyünk tovább. A Kelenyei-patak mentén ismét nõ a vadregény-tartalom, de kijutunk a Magasmajtény feletti tisztásra. Innen az éles visszafordító kanyarral elõbb felmászunk egy dombra, majd leereszkedünk Ipolyfödémesre. A túloldalán Gergely Arnold kopjafája mellett pecsételhetünk és pótolhatjuk a folyadékot, bár a falubeliek is készségesek voltak.


Aztán lefelé vezet utunk, a patak forrásvidékéhez. Számtalanszor átkelünk jobbra-balra rajta, amíg az elején megmászott Vitéz-hegy túlsó felét kezdjük „támadni”. A tavalyi Horthy túrán megismert kilátóba ismét felmegyünk.


Gondozott szõlõk mellett sétálunk le a házhoz, ahol egy épp ott tartózkodó gazda borral kínál minket. Sajnos vissza kell utasítanunk, mivel kocsival jöttünk és igyekszünk szolidaritást mutatni a sofõrökkel: )


Innen a Somosi táborba megyünk, ahol újabb pecsétet kapunk és egy tájékoztatót a középsõ Ipoly-mente természeti és kulturális értékeirõl, s egy képeslapot Ipolyság-Ipolynyék-Palást-Szalka látnivalóiról. A tábor után közelítünk újra a folyóhoz és a tanösvény tábláihoz. Az Ipolyhídvég és Tesmag közötti terület a Nemzetközi Jelentõségû Vizes Területek Jegyzékében szerepel. A szabályozatlan Ipoly árterülete változatos élõhelyet biztosít és több madárfaj vonulásában játszik fontos szerepet.


Az átkelõhelynél a helyiek kitettek magukért és illatozó, finom gulyást fõztek és aki kér sört-bort is kap. Itt megkapjuk az oklevelet- kitûzõt is. A vidám vízparti eszem-iszomnak csak az idõ szab némi gátat, délután 4-ig ugyanis át kell érnünk Nagybörzsönybe, egy újabb túrára: ) Elköszönünk és újfent átvisznek minket a vízen.


A túra célja az volt, hogy olyan tájakra kalauzolja a résztvevõket, ahol még soha nem futott teljesítménytúra. Ezt sikerült elérni, néhol úgy éreztük ember se nagyon járt elõttünk: ) A folyó két partján lévõknek pedig jó alkalom volt ez a találkozásra.Ha valakit a túra neve tartott vissza bánhatja,hogy kihagyta az élményeket;  hiszen ahogy tavaly, idén sem a politikára volt kihegyezve, mindössze egy történelmi esemény emlékére jártuk ezt a kevesek által ismert vidéket.  Köszönjük a szervezõknek, a lelkes és aktív helyieknek a túrát!

 
 
Bujáki kikeletTúra éve: 20122012.05.04 16:01:58

Kikeleti Várõrület 55


A bujáki erdészet területe sokáig fehér zóna volt a turisták számára, azonban változnak az idõk és már 9. éve nyílt túrát szerveznek ide minden „kikeletkor”.Idén a Cserhát Kupa része, így „hivatalból” is illett ott lennünk, másrészt kíváncsian vártuk a nagyrészt jelzetlen, egyedi útvonalat.


Szombat este érkezünk a szállást adó iskola tornatermébe. Mivel napközben jelzést festettünk bokától nyakig fehér-sárga-lila színekben pompázva érünk ide, de azért beengednek:-). Hatan alszunk a tornateremben, elõtte persze közösségi élet zajlik:)


Reggel 7:45-kor több mint 3 liter folyadékkal kelünk útnak. Ezzel csak kihúzzuk Bokorig, hiszen addig érdemi vízvételi lehetõség nem lesz.Alig hagyjuk el az iskolát máris kivonatot kapunk a falu életébõl: kockalada vágódik ki a kanyarban, ablakok letekerve, rádióból a „hosszú még az éjszaka” mulatós dallamai szólnak, balkáni „Macskajaj”-hangulatot teremtve: -) Szabó Karcsi (BBTT) jön szembe, õ egyszerûen lereagálja: „Ez Buják”.


Az elõbb virtuális zöld tölgylevél tanösvény jelei elõkerülnek az emelkedõ során és a bujáki Kálvária alá mászunk. Megtesszük a kb. 100 méter kitérõt a Kálvária épületeihez, ahol az ódon falak mellett írisz és jó kilátás nyílik a falura és az andezitjérõl híres béri Nagy-hegyre.


Visszaereszkedünk az útvonalra és rövid hullámzással a bujáki vár alatt vagyunk. Felkanyargunk a kis ösvényen a megmaradt várfalak közé. Szilviék pontõrködnek, láthatóan nagyon vidámak és még ostyaszelet is van náluk, amitõl mi is vidámabbak leszünk:)


Rövid oda-vissza szakasz után ráakadunk a kis ösvényre, ami a folytatást jelenti a zöld tölgy jelzésen. A Selyem-réten koponyát találunk, majd a kiszáradt Eigidus-forrást. Jelzetlen úton folytatjuk, ahol átkelünk két árkon, az egyiken összedõlt híd - de ezúttal nem Vagdalthús tehet róla. Nyílt mezõ fogad Virágospuszta és a Hotel Andezit elõtt. Vagdalthús itt befektet egy doboz sörbe. A hotel elõtt a tavaly nyáron átadott „Magyarok Útja” emlékparkban fotózunk, ámulunk és bámulunk a vezérek faragott szobrain, Turulon.  Majdnem tovább is szaladunk a mûúton, szerencsére épp idõben olvasom a leírást. Két átkelés a Bér-patakon s a fényét vesztett zöld sávon menetelünk.


Elérjük a Nagy-hegy alját, innen a 2 héttel ezelõtti Andezit útvonalán folytatjuk Ordaspuszta felé. Árnyék nélküli, nyílt szakaszon többször megállunk inni, állandóan szomjazunk a hirtelen jött melegben. Ordaspusztától balra fordulunk a mûúton, Jákotpuszta irányába rójjuk a kilométereket. Az itiner néhol elég pontatlan a mai állapothoz képest, itt is. De a szalagok néhány kivétellel mindenhol a helyükön voltak. Cservölgypuszta után utolér a Tinca-Never85 páros. Õk már a pampuskán gondolkodnak:) Késõbb pedig az útirányon, velünk együtt. De Bell Sanyi emlékezete nem csal és hamarosan Szanda várát támadjuk. Itt viharos erejû szél fúj, ezért a pontõr leköltözött a csúcs alá. Fotózni azért feljebb merészkedünk.


A felújításra szoruló zöldön folytatjuk, a Peres-hegy gerincén. Utána a Ficsor-kút közelébe haladunk el, majd a Jákoti Jójárók útvonala szerinti kavicsos úton. A hõség egyre melegebbnek tûnik és égünk, és égünk a végtelen nyílt részen, mert a naptej otthon pihen.A Sas-bércre vezetõ mûutat elérve benyakaljuk  a maradék vizünket és pár deci édes, meleg lötty marad, amire csak szomjasabbak leszünk.


A szalagokat kergetve ballagunk a kilátó felé, ahol oázis fogad: VÍZ! A kilátó üzemel, épp elõtte nap nyitották meg ismét a felújítás után. Alaposan szétnézünk,hisz  ezelõtt nem találtuk egyszer se nyitva.


Innen a mûúton bõ fél órás lejtmenet lenne Bokor- de a rendezõk izgalmasabbat találtak ki.Úgyhogy eleinte a tervezett P4-en haladunk útba ejtve a Káva-hegyet és társait, majd arról letérve a Meredek-hegy oldalán át ereszkedünk Bokor felé. A patakon átkelve nem vesszük észre a szalagozást jobbra a patak mellett és továbbmegyünk a földúton. Késõbb olvasom, hogy arra kellett volna.. kb. plussz egy kilivel sikerült megtoldani a kirándulást ezzel. A kajapont elõtt még a faluban kitérõt teszünk a temetõdomb felé, a középkori eredetû õrtorony irányába. Ez a létesítmény a ravatalozó közelében leledzik, de különösebb késztetést nem érzünk a sírok közötti keresésére. Úgyhogy a patakon át ismét vissza a házakhoz, ahol végre a bokri asszonyok vendégszeretetét élvezhetjük! Kérésünkre a konyhán feltöltik friss, hideg vízzel kiürült palackjainkat és végigkóstoljuk a pampuska választékot. Nekem a 3 közül a fahéjas a favorit.


Nem nagyon akaródzik kimenni a napra, de nincs kívánságmûsor hátra van még bõ 18 km. A ház elõtti árnyékban cica nyújtózik ernyedten, tud valamit.. A távok szétválása után  kellemes árnyékban felfrissülve megyünk tovább. Elérjük Cserkútpusztát, ahonnan sámándobok hangja sokáig kísér, késõbb tudjuk meg, nekünk volt csak ilyen szerencsénk, az elõttünk járóknak beszóltak , hogy ez magánterület.


A Szuha-patak szurdokában nosztalgiázunk a tavalyi Cserhát50/30-on. Ilona-vár dombja messzirõl meredek, közelebbrõl megszelídül. Szegény pontõrök unatkoznak, elõttünk csak 4-en jártak itt, nem sokan neveztek a hosszabb távra. Kissé nehezen találjuk meg a merre tovább-ot, mivel az itiner „visszagyalogolunk a vizenyõs területhez (kb. 70 m) és balra kanyarodunk”. Ehhez képest kell menni olyan 300 métert száraz úton az ominózus elágazásig. Na de meglett karjelzésekkel a pontõrök segítségével:)


Ösvény, majd egy vadles után meglepetés,  hosszabb mászás a Cseres tetõ-Bokri-hegy oldalában. Vagdalthús itt már emlegeti, hogy a megadott 1000 m szint van 1500 is.Kiérünk a sûrûbõl és a távolban feltûnik Buják, majd a Bokri-kereszt. Innen át a Kesely-réti vadászházhoz, utána a bujáki várdomb reggel nem érintett, másik oldalában haladunk. Kibukkanunk az erdõbõl és a köves domboldalon lesétálunk Buják szélére. Ekkora már a vádlink ropogósra sült. Elhaladunk a kocsma elõtt- vigyázva, hiszen a hûsben bukni lehetne a szintidõt- és pár méter múlva a célban toporgunk. Kellemesen elnyomva a melegtõl és a levestõl könnyû az alvás a tornateremben, csak ki kell találni, hogy feküdjünk úgy, hogy ne az aszalt részeink legyenek alul. Köszönjük a rendezést!


Fotók a túráról:picasaweb.google.com/105277853971802705159/2012040501KikeletiVarorultKarancs

 
 
Szent LászlóTúra éve: 20122012.02.09 16:44:44

Szent László 33


A túra elõtti napokban csúf kórság mert kerülgetni, én pedig annyi mézet megettem, hogy attól vagy méhhé változok, vagy helyrejövök. Péntek este még lázasan készültem, de reggelre jobb lett. Vagy el is felejtettem, hiszen szombat van, menni kell:-)

Vácon -7 fok és zéró hó. Felvesszük a többieket, és irány a Cserhát! Szeretnénk minden cserháti túrát megcsinálni, ha már kitaláltuk a kupát.Vidáman telik az út Tarig. Pár perccel a rajtidõ elõtt érünk oda, elintézzük a kupafüzetek és szórólapok sorsát, majd magunk is elindulunk.

 

A sztúpáig kitart a hideg, utána átmelegszem annyira, hogy kesztyû sem kell. A kék szalagok most is hibátlanul kalauzolnak, hiba csak bennem és a jég kapcsolatában van. Szállingózni kezd a hó, lecsúszkálunk Mátraverebély-Szentkútra, ahol a zarándokházban tea és édes keksz vár, elõtte pedig egy szelíd fekete-fehér cicus, és muszáj alaposan megsimogatni: ) A zarándokházban Szent László király pajzsára formált-díszített mézeskalácsot kapunk.A Remete-barlangnál pecsételünk, majd Vagdalthús lemarad pálinkázás jogcímen. Látszik, hogy valami nincs rendben, mert gondolni sem tudok a házira.

 

A dózer „csuromjég”, elcsúszkálok a nagyon szépen kialakított Mária forrásig (Köszvény-kút), ott megvárom Vagdalthúst, és a nagymamáinknak szentelt vizet töltünk két fél literes üvegbe. Hívõ katolikusként nagy becsben tartják Szentkutat, én nagyim mindig jön a zarándoklatra is. Sikerült nekik örömet szerezni a vízzel:)

Havas-jeges tájon hullámzunk, és elérjük a szeretett kék sávot Sámsonháza elõtt. A buszmegállóban pecsét és szaloncukor. A falut elhagyva aszfaltozunk kicsit. Közben, mint látványelem egy vitéz falusi teker szembe libakergetõ biciklivel. Letérésnél egy megfagyott kutya árválkodik az út szélére dobva, úgy tûnik valakinek ennyit ért szegény jószág..

 

A dombtetõrõl rálátni Nagybárkányra, ahol az iskolában teával és lekváros/vajas/zsíros/hagymás kenyérrel, teszttel vártak. Bõ 20 percet eltöltünk itt, bár csak egy fél zsíros kenyeret merek enni. Továbbhaladva a távoli Tepke felé elfogynak az emberek körülöttünk. Kettesben sétálgatunk, a romantikát csak a tapasztalat rontja, miszerint a hó alatt csúszik, néhol a hó felett is, ezért a hirtelen jött szavak nem egy Rómeós erkélyjelenetet idéznek:) Garábi-nyeregnél meglepetés tea és télifagyi. A hullámzó gerincen hamar odaérünk a kilátóhoz. A Tepkén a tavalyi pontõrök vannak, akkor erõs paprikával ágyazott pálinkával kínáltak, most pedig narancsos-mézes-fûszeres van náluk. Nekünk is van mivel visszakínálni.

Lefelé Vagdalthús számolgatja, van esély elérni a vonatot Tarra. Elõre is szalad, így esik meg a furcsaság, hogy elõbb ér be, mint én. Az erdõbõl kiérve cudar az idõ: vízszintesen fújja a havat a szél. Jól jön, hogy reggel eszkimósan beöltöztem: nagykabát, sál, kapucni. Egyszer a szántóföldeknek vége lesz és leérek a 21-es úthoz Pásztóra. Jó ez a hely; idén talán összejön a Pásztó túrázója mozgalom is. Néhány utca és beérek a célba, a Tittel Pál Kollégiumba.

 

Oklevél és kitûzõ mellé még egy könyvet is kapok a tesztért, egy báronyterenyei vadász visszaemlékezéseit.Tetszik ez a gyakorlat, hogy húsos és húsmentes paprikáskrumplit is fõznek, kevés helyen gondolnak rá.Teát és ráadás mézeskalácsot is kap mindenki.

A vonatig bõven van idõnk, Vagdalthús annyira sietett elérni, hogy egy órával indulás elõtt beért. De N. Attila átviszi kocsival a kocsihoz, úgyhogy nem is kell várni. Nemsokára megérkezik a maradék váci erõsítés is, egyiküknek ez az elsõ t.túrája. Elõ is kapja a végigcipelt házi disznósajtot a paprikáskrumpli mellé!Mi pedig a célban áruló termelõnél a méz-szekcióban nézelõdünk, ánizsos-kakukkfüves és mézharmat méz is gazdát cserél.

 

Megköszönjük a túrát és irány a 21-es majd a transzcserháti a havazásban. Elõbbin semmi gond nem volt, jól kijárták. Utóbbit még nem, pár centis hó és alatta jég borította. Jóval a Bableves Csárda elõtt egy balos kanyarban megcsúszik a kocsi, egyik árok széle, másik széle, zutty az árokba. Piszok nagy szerencsénk volt: se nekünk, se a kocsinak nem lett baja; csak a rendszám esett le. Fától kb. egy méterre álltunk meg, csak azon a pár méteren volt kiirtva az út széle. Szerencsénk volt abban is, hogy rögtön utánunk egy terepjárós megállt és volt nála balta, macséta amivel a terepet meg tudtuk tisztítani, és további 4-5 autós állt meg segíteni tolni és húzatni. Többek között a szervezõ Parádi Laci is, aki a Garábi-nyeregbõl hozta vissza a pontõröket. Kedves volt, mikor kérdezte: De ugye azért jövõre is jöttök? –Megyünk!

 

(U.i.: a hétvégi SzerenCserhát®  folytatódott: másnap OKT, szikrázó napsütésben és érintetlen porhóban. Hazafelé buszozva Galgagután addig beszéltük hol kell le és átszállni, mire Bercelen találtuk magunkat. Gutai csatlakozást buktuk, következõ járat 3 óra múlva.. Vagdalthús stoppolni kezdett, a második autós megállt és kiderült Vácra megy. Mi is, úgyhogy másfél órával hamarabb hazaértünk, mintha buszoztunk volna:) Jól összejött ez a hétvége!:))
 
 
Fel a Csóványosra!Túra éve: 20122012.01.31 15:05:44

„Nincs már tél, hó és jég, nincs száz különvélemény, üvöltsd, hogy készen állsz!”



Harmadszorra is készen álltam egy kötetlen kirándulásra:)  Ezúttal  Vagdalthússal szinte vízszintesen kettészeltük a Börzsönyt a Diósjenõ-Csóványos-NHH-Nagybörzsöny útvonalon. Jelzett és jelzetlen utakon, ahogy sikerült:) ” Száz úton jársz, de csak egy vár rád!” 

Csóványoson tea, szép jelvény, párás kilátás, táblaszerelés, beírás, sok ismerõs..

Képek itt:  http://indafoto.hu/ejfeli/fel_a_csovanyosra20112012/page/5

Köszönjük a szervezést, jövõre ugyanott!



 
 
Téli MátraTúra éve: 20122012.01.31 15:00:36

Téli Mátra




3 szavas beszámoló: Kerül, kerül, kerül…



Bõvebben:

Mátrafüred. Falu szélén sárga mellényesek, ne tovább. Leparkolunk, séta a tömeghez. Átveszem a kupát és kékezünk? Mire észbe kapok kezünkben az M táv igazolófüzete. Mese nincs.

Elõzés aszfalton. Elõzés bokorban. Ne lökj fel. Végre dózer. CSBT-s találkozó. „Norbi egyes csülök”. Lajosháza hat féllel megvan. Felfelé körbeautózni a mezõnyt szûzhóban. Ölfával jársz túrázni?! Ne szúrj le. Vörösmarty fogadó.

Ritkul a tömeg. Pisztrángos tó. Tudunk folyadékot adni.  Kis Pista, körbe’ is gyorsabb vagyok nálad. Kékes: síelõk.

Lefelé száguldók, hajrá fiúk! Bejön az S-táv. Kötél, remegõ lábak. Mitõl féltek? Máriácska, jég hátán is megélni. 4:49. Mátrafüred, profi érkeztetés. Tavalyi kupa, jelvény, meglepetés bor és Mátra bob jegy, köszönjük szépen! Mátrafüred, Tölgy büfé. Tócsni: fokhagyma, bors mehetett volna még bele. Termelõi muskotály, cabernet sauvignon. Vissza a többiekért. Szervezés:5. Tömeg: sok(k).

 

 
 
Magas-BörzsönyTúra éve: 20122012.01.23 18:38:24

2012.01.20  Fentrõl a csillagok, lent a lámpám világít a sötétben. A völgyben csak a szél és én járok Királyháza óta. Az emlékmû szélharangjának hangja sokáig elkísér. A Nagy-Mána gerincén a falvak fényei mellett a jeges talaj átvált havasba. A hó a magassággal együtt nõ; az egybefüggõ fehérséget csak egy róka lábnyoma törte meg elõttem. A Sasfészek-bércen, ahol összefújta a szél a havat meglepõen mélyre süllyedek. A vadromantikát csökkenti a sûrû köd és a süvítõ szél, a megpakolt nagyzsák a hátamon. Csóványost közelítve a fél térdig érõ hóréteget van szerencsém elsõnek kitaposni. A toronyszállóban elfoglalom az elsõ emeletet. A lefagyott fémlemezre megágyazok, két hálózsák, kabát, sapka, sál,kesztyû, két zokni és jó éjszakát. Késõbb további vendégek érkeznek a Csóvi-szállóba sétáLós bácsi és régészlány személyében. Majd még egy srác világít fel és kérdezi meg van még hely? Persze, mindenkinek egy emeletnyi lakosztály jutott:) Késõn csendesedik a torony, aztán a szél zúgása elaltat..



Magas-Börzsöny, 2012.01.21



Reggel fél nyolcig feküdhetek, ritka ez szombaton.. A rajt már várja a nevezõket, néhány korai felérkezõ a kilátást keresve felmászik a torony tetejére.Elindulva Pogányvárig magas a hó, a lábnyomokban lépkedek. Onnantól fokozatosan csökken, hogy a Bodosházi-kút elõtti mélyesést jégsiklásban lehessen megtenni. A Tûzköves- forrásnál feltételes pont, forró teával. Az éjszaka miatt jégkásás vizemmel kifejezetten jól kiegészítik egymást. Kis zacskókban chipset és szaloncukrot is kínálnak, de a reggeli két bundás kenyér után nem vagyok éhes.

Piros négyzetre áttérünk és kezdek megsülni. 7 rétegnyi felsõruha van rajtam, alul is két nadrág mintha az Északi-Sarkra készültem volna. Felérek a József fõherceg emlékmûhöz, ahol Vagdalthús pontõrködik. Rég játszottunk már ilyet, hogy õ pecsétel, én pedig nevezõként kirándulok. Terülj-terülj padocskámat varázsolt az erdõbe fasírttal, befõttel, almalekvárral, kenyérrel, pálinkával. Megszabadulok két vastag rétegtõl, s így már mozogni is bírok:) Mégis nehezen indulok tovább errõl a kiváló pontról..:)

Oldalazás után még egy feltételes pont. Magosfa könnyedén megvan. Megeszem a csokit, utána pedig szinte ajándék kilométerek következnek a Z /Z+-en ahol talán a legjobban járható volt a terep. A Bacsina-pataknál váci pontõrök forró-langyos-hideg teával szolgálnak, ki milyet kér.

A Düle-kaszáló környékén kezd kiolvadni a dagonya, de még istenes:) Dobó-bércen süt a nap, mintha tavasz lenne. Elnéptelenedik az útvonal, csak Börcsök Andrást látom hol közelebbrõl, hol távolabbról elõttem. Jelesfán újabb csoki, de ezt elteszem tartaléknak a végére. A Hárombarát-nyeregtõl koccanás, néhol toccsanás a sunyin megbújó vízbe a Z-ön. Gál-rétnél esés nélkül keresztezni a jeges aszfaltot nekem a túra legnehezebb része volt.. Csehvári kitérõ során kérdezi a pontõr ki üldöz, mert négyen voltak addig ott.

A PX dózeres szakasza egybefüggõ jég, csúszkálás. Foltán-keresztnél utolérem az elõttem lévõket. Jelzést és talajt váltunk, jég helyett havas borítás. Az Árvai-réttõl ismét PX, ahol a mélyebb hóban csak Vadmalac lábnyomai vannak elõttünk. Szerencsére nemsokára 6-8 fõs kiránduló csapat jön szembe, így onnantól ismét taposott hóban mehetünk. Kiérünk a KP-ra ahol Vagdalthús jön szembe, aki már végzett a szolgálattal. Õ is Csóványosra tart, én is, csak én kis kitérõvel..:)

Égés-tetõrõl lefelé ideális terepet kínál a hó, ilyen könnyen még sose értem le. Rakodótól szintén jól lehetett haladni, bár néha magasugrás, távolugrás is volt a fák miatt. A Lósóskás (Fekete) –rét pontõre kényelmesen feküdt hintaágyában a Fekete-patak mellett.Bár gyanítom, a Fekete-tengernél jobban érezte volna magát:)

Innentõl csúszkálás következett a változatosság kedvéért. Kõkorsó környéke azonban ismét havas volt. A szerpentinen M.Laci szinte állva hagyott úgy, hogy 10 óra után indult.. =) Lábnyomból-lábnyomba lépve csak elkopik a K3. A P3-höz érve már csak kis séta van hátra. Jóval kijártabb a csúcs környéke, így könnyedén feljutunk a toronyhoz, ahol lobog a tábortûz. Ennek még meleg szempontjából van jelentõsége, hiszen világosban indulhatunk lefelé is. Pontos célidõt elfelejtem megnézni, de sacc/kb. 8 óra plusz/mínusz pár perc alatt értem be.


Ezúttal is köszönöm a szervezést, nagyon jól éreztem magam! Szeretem ezt az unalmas átkötõ szakaszok nélküli túrát:) Remélem jövõre is lesz és maradhatok 100%-os teljesítõ:)

 
 
túra éve: 2011
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20112012.01.04 16:33:10

2011-ben nem a minél több km-re hajtottam, hanem az élményekre, új vidékek megismerésére.

Száraz számok:55 túra,2671 km,91 545 m szintemelkedés.



Ami a számok mögött van:

Több millió lépés, rengeteg mosolygós túra, nagy elázások, hõség és fagyhalál közti ingadozás.

Legvidámabb: Fel a Csóványosra!, vagyis Diósjenõn kocsmába csak kecskével;)

Legjobb zsíroskenyér: Barlangtól-barlangig céljában

Legnagyobb elbambulva eltévedés: Bátran Csapass Bajnok Kõ-hegyi bónusz(ö)köre

Legcsaládiasabb: Magyarok Nagyasszonya zarándoklat nagymamámmal

Legdurvább "rendezõi értekezlet": Szarvas 27 elõtt

"Legjobb helyen legjobbkor" szolgáltatás: vágott sör Szaláncon

Legnehezebb: Pálos 70 seprés, Kevély Körüli Kómázás MB másnapján


Lódarazsak, kutyák egyéb állatfajták általi támadások: 0. Kriván lassan fél éve látszó sebe behúzva a BP Kupa, Mátra TT-ja, Pest Megye T. Túrázója mellé.

Amiket nagyon akartam: Mátrabérc 10 órán belül, Kazinczy 200. Mindkettõ sikerült. Ez volt a leghosszabb természetben töltött idõ a legváltozatosabb tájakon. (A Zemplén nem játék.) Utóbbi megismétlése még egyszer!;)



2011-ben megismerkedtem a másik oldallal is: pontõrködések, seprések, rajtoltatások,érkeztetés, itiner-hajtogatások, sorszámozások formájában.Most már tudom, gyalogolni egyszerûbb..



Szinte mindig Vagdalthús pajtással róttam a kilométereket, köszönet neki!



Tervek 2012-re:

A TT-k helyett elsõ helyen az OKT végigbarangolása lesz fotózva, átélõsen, nézve és látva, ahogy illik:)

De azért a t.túrákat sem felejtem el: a hosszabbakon szeretnék ott lenni.

A Cserhát Kupát teljesíteni..ez szinte kötelezõ..:)

Több felvidéki túrát, Tátrát..

Továbbá ha belefér az idõnkbe a Protestáns Gályarab Prédikátorok Emlékezete Magyarországon mozgalmat egyszer mindenképp teljesíteni kell...=)





 
 
Barlangtól-barlangigTúra éve: 20112011.12.05 19:56:59

Barlangtól-barlangig


Hajnal 3-kor megszólal az ébresztõ és úgy van vele az egyszeri túrázó, mint a medve: visszabújjak a barlangba, vagy menjek barlangtól-barlangig?

Utóbbi felé csalogat minket a lámpa fénye és 6-kor már a néptelen Szemlõ-hegyi barlang elõtt toporgunk. Megérkeznek Balázs Andiék, átvesszük a Hármashatár-hegyi pecsétet és fél 7 után elindulunk az útvonalon. Kettõs célból indulunk: pontõrködni utána pedig végigjárni az útvonalat. A túra elõtt Vagdalthús már szalagozott, azonban több helyen hiányoznak, talán gyújtósnak szedték le.. Ezeket pótoljuk, s éppen nyitásra érünk a Mátyás-hegy alatti pontra. Szaloncukrot kapunk, ezzel is felvértezve érünk a Hármashatár-hegyre. Köd és zúzmara fogad minket. Kipakoljuk a cuccokat, 4 liter saját házi pálinkát hoztunk. Indításképpen húzunk 1-1 adagot belõle, majd az OKT füzetembe próbálok egy olvasható pecsétet nyomni az õsi befagyott vasbélyegzõvel. Kevés sikerrel.. 8 elõtt elsõként Sali Gabi ér fel, aki még egy másik túra rajtjába is szeretne aznap eljutni.

8 után már folyamatosan jönnek az emberek, a pecsétet én adom, Vagdalthús pedig a pálinkát.

A többség él a lehetõséggel és belsõ fûtéssel tuningolja magát. A 4 liter pálinka bõ másfél óra alatt elfogy..: ) Feltámad a szél, néha a tornyot is látni a ködben.

Eredetileg 10:15-ig van nyitva a pont, ám még 10-kor is indultak, ráhúzunk még egy órát a seprûk megérkezéséig. Elõtte már a betonasztal körül járkáltunk, hogy ne fagyjunk oda: )

Átvedlünk mezei turistákká és elindulunk a Határ-nyereg felé. Hûvösvölgyig a kis hullámzás kifejezetten jól jön, majd a Nagy-rétig a mezõny végét sikerül beérni.

Nápolyi után a Nagy-Hárs hegyre felfelé melegedünk, itt a kesztyûm is lemertem venni, pedig fázósak az ujjaim: )

Leereszkedünk a városba, majd a zöldön a (szerencsére) rég látott budai lépcsõk nyomában járunk.

A Vaskapuhoz az ösvény mellé kifeszített kötél is segíti a feljutást. Fent forralt borral kínálnak, mi pedig nem utasítjuk vissza: )

Innen már csak bõ 4 kili volt a célig. A Ferenc-hegy elõtt rejtett pont volt, az elõzõ évek tapasztalata miatt, mert volt aki BKV-val ment a célba..

Még célzárás elõtt érünk be, leadjuk a Bp. kupa füzeteket, majd rácsúszunk a botrányosan finom, májból sütött zsíros kenyérre. Ezt megszavaznám az év zsíros kenyerének: )
 
 
Iszinik 100/ Iszi 50 / Nik 50/40 / Iszinik 40 / Csillaghegyi Csillagok 15Túra éve: 20112011.12.05 19:55:13

ISZINIK 100


Szegény Gerecse nem tehet róla, de én nem szeretem. Pedig csak egyszer voltam eddig ott, mégis kialakult vmi érzés bennem, hogy ha nem „muszáj” ide nem megyek.  Ezért sokáig filóztam az induláson, na de mégis csak jó móka egy százas,úgyhogy én is a reggeli vonatra szálltam. Ezúttal Vagdalthús nélkül, aki igazoltan volt távol; Kemencén várta, hogy jöjjenek a fõzdések a cefréért, így csak Dorogtól tud csatlakozni: )


A viszonylagos tömeg ellenére gyorsan megy a nevezés. 8-kor közös rajt, szerencsére nem egy Kinizsi méretû a tömeg. Az elsõ néhány km után elmarad a sokaság, Somlyóvárhoz másfél óra alatt érek. Közben szép-szolgáltatás is akad: a fehérre fagyott faágak és alattuk az õszi avar.


Wehner Gézáékhoz érve megkínálom õket pálinkával, kiderül éppen szülinapja van:) Bányahegy után kialakul egy négyes csapat, együtt haladunk, miközben észrevétlenül telnek a kilométerek.


Mogyorósbányára fél 4-kor érek, itt ér utol Rushboy, szerencsére így van kinek odaadni a virslit:) Együtt indulunk tovább, közben besötétedik és a Nagy-Gete környékén sûrû köd támad. Közben megtudom, hogy Vagdalt vonata fél 7 körül ér be Dorogra; reménykedek benne, hogy nem kell majd sokat várnom. Aztán de: ) 50 perccel érkezésem után indulhatunk, ami elég idõ ahhoz, hogy a meleg kocsmában kellõen elcicásodjanak az ember lábai.


Kint nehezen melegszek át, mire jó a klíma addigra ott a kesztölci Hársfa sörözõ, ahol újabb pecsét vár és meleg tea. Szerencsére utána a Pilis-nyeregig emelkedik. Fent újra hatalmas köd, majd a végtelen szerpentin, ahol arra van kilátás, hogy „még van 25 km fehér”. Nagyjából 3-5 méterre láttunk, úgyhogy a táj bámulásával nem vesztettünk idõt.


A vékony anyagú nadrágban fázni kezd a térdem, így inkább óvatosan haladunk, nem akarom az egybe merevedett térdem erõltetni és szétcseszni, hiszen még annyi hegy vár ahol szükség lesz rájuk: )


A mûútnál Sistergõék pontja vár, ahol mindenféle földi jó van: ) Forralt boros tea mellé körözöttes kenyeret eszek. Nem is nagyon akaródzik tovább indulni, de túl hideg van ahhoz, hogy egy helyben álljunk. A Hosszú-hegyen poénkodunk a márciusi tánclépéseken, majd a csobánkai mûútig ereszkedünk. A Kevély-nyereg szintén ködös, alig találni rá a kékre. Csanya nem fázik sátrában, mi viszont igen, úgyhogy a hõn szeretett kavicsoson felbuckázunk a csúcsig, ahol az utolsó kódot írhatjuk fel. Lefelé szép becsúszást mutatok be, bármelyik focista megirigyelhetné. Túra után néztem, a zománc is lejött rólam. Lentebb az éjszakai táv fényvisszaverõi mindenütt, mégis találkozunk egy tanácstalan csoporttal.


A Róka-hegy elõtt Vagdalt kutyát vél felfedezni, elkezdi: Vigyázz kutya!- és ezzel a lendülettel belelök egy gödörbe… persze a kutya meg se moccant..: ) A fenyves után leérünk az aszfaltra, ahol pár utca múlva a presszóban célba érünk, és a bélyegzõkbõl így összeáll az Iszinik 100 felirat.Köszönjük a szervezést!

 
 
BátranCsapassBajnokTúra éve: 20112011.12.01 18:43:41

Bátran Csapass Bajnok 42


 

Két börzsönyi túra is jutott egy napra, mi ezt választottuk furcsa neve miatt. :) A vonat tömve volt túrázókkal, ám csak néhányan szálltak le Verõcén. A többség Szobig utazott a Nagybörzsönyi Négylevelûre. A rajt gyorsan lezajlott, itinerként egy A4-es lapot kaptunk, mindkét oldalán színes térképpel-szintmetszettel, rövidre fogott útleírással.

 

A Pest Megyei Piroson indultunk útnak, próbáltunk a túra nevéhez méltóan roppant bátran csapatni :) Ködös volt a reggel, a kilátópontokon nem sokat láttunk. Katalinpuszta szélét elérve kis kitérõt tettünk az Italboltba, ahol az OKT-bélyegzõ is van.

Igen jó ár/érték arányú a hely: 415 Ft-ért kaptunk egy lilahagymás-zsíros kenyeret, 3 +2-es nagyfröccsöt; turista szalámis zsömlét külön csomagolt cseresznyepaprikával és egy 2+1-es nagyfröccsöt. A cserépkályhával fûtött helyen kellemesen idõztünk, közben a túra többi résztvevõje is szorgalmasan járt be „pecsételni”.

 

Utána a kéken haladtunk a Naszály-hegy csúcsa felé, ami az elsõ e.p. volt. A pontõrök kis késésben voltak így menet közben szereztük be a pecsétet. Az északi oldal oldalazós része alig csúszott,itt találkoztunk a nosztrai erõsítéssel.

 

A Naszály csúcsa környékén hirtelen más évszakba kerültünk: ágakra fagyott zúzmara tette fehérré a tájat, a köd és a talajt is fehér réteg borította. Egész téli hangulatom lett: ) A Gyadai rét már „õszi” volt és roppant hosszúnak tûnt. A dózerrõl jelzetlen úton mentünk Szendehelyre, és a fákra erõsített piros BCSB feliratú fatáblák mutatták az irányt. A kõfejtõ után Szendehely „felejthetõbb” részére értünk, de pár perc múlva már a Szepi Fogadónál jártunk, ahol elõször nem hittem el, hogy valóban bent van az e.p. az étteremben. Tényleg ott volt, a szépen terített asztaloknál kaptuk a pecsétet és egyben a 24-es táv itt véget ért. Háromféle zsíros kenyér volt: kacsa, kolbászos és disznózsíros. Repetázni lehetett, sõt még ajánlották, hogy kettõt összehajtva csomagolnak az útra.:)

 

Tovább indultunk, a falu határában a kápolna után nagyon frissnek tûnõ drótkerítés szegélyezte utunkat. Lentebb kiderült, annyira friss, hogy éppen akkor építették. A munkások láthatóan lelkesek és érdeklõdõk voltak, mert amint a közelükbe értünk egybõl kérdezték, hogy kéktúrázni vagyunk erre? A Bika-rétnél áttértünk a K+-re. Nem jártunk még a K+ ezen szakaszán, helyenként igen jó kilátás volt a környezetében egyedül fehér Naszályra.

 

A jelzés néhol mesebeli volt –hol volt, hol nem- s mint kiderült egy éles kanyarban a lejtõnél tovább kellett volna menni. Így nem sokkal a Kõ-hegy csúcsa alatt értük el a kéket, a pont viszont lent volt a K+ K találkozásánál. Megajándékoztuk magunkat félórányi oda-vissza úttal. Nesze neked Börzsöny..: )

 

Visszafelé menet sokan jöttek szembe, szintén zenészek; vicces kedvében volt aznap a Börzsöny: )

 A Kõ-hegyi (ö)kör után leereszkedtünk Magyarkútra,ahol a Palóc Piros jelzésen sétáltunk Verõce felé. Néhány kósza jelzés elõfordult a leereszkedõ sötétségben.

Verõcére épp jókor értünk, bõ 10 perccel a vonat indulása elõtt. Fekete hátterû tûzijátékos oklevél mellé egyedi fából készült díjazást választhattunk.

Visszafelé is a két TT mezõnye egy vonattal utazhatott- jövõre szerencsésebb lenne nem egy napon megrendezni õket.

 

Kellemes túra volt, jó szervezéssel, köszönjük!
 
 
Pálos 70 túra és zarándoklatTúra éve: 20112011.10.11 21:42:01

Pálos 70


 

Zarándoklat és teljesítménytúra- „ a két út megfér egymás mellett, de össze nem keverhetõ”…

 

..igen, több volt, mint egy szokásos túra, mert rengeteg pozitív élményt kaptunk útközben, a lelkes pontõröktõl, akik nagyon készültek; a szellemiség: idézetek és versek az útvonalleírás mellett; az esõ, amely mindig elkerült minket..

De 74 km az 74 km, s bármennyire is lelkesítõ a zarándoklat a hívõknek, ez bizony a testrõl, a fizikumról is szólt: jobban meg kellett volna gondolni, ki mennyit bír; tapasztalatlanul nem elindulni.

 A megfelelõ táv választásához önismeret kell: itt kapcsolódik össze a testi és szellemi felkészültség.

 

Sötét és hideg volt a hajnal, mikor 4 óra után a Sziklatemplomba igyekeztünk. A 70-es táv söprését vállaltuk Vagdalthússal. A szokatlanul korai, 5 órás rajt elõtt 20 perccel már jó néhány túrázó várta, hogy nevezhessen. Kicsi fennakadás volt az elején, ám Olahtamásék rutinjának hála hamarosan már gördülékenyen ment a rajt.

 

Folyamatosan vetítettek egy rövidfilmet, ez mutatta be a rajt mottóját: „Te melyik farkast táplálod?” A rajtidõ végéig volt lehetõségünk szétnézni a Gellérthegy belsejében kialakított templomban. A benti teremben aprólékos munkával kifaragott berendezés nyûgözött le.

 

Az elsõ emeleten sajtos pogit reggeliztünk, s mivel ráláttunk a rajtasztalokra, elõre tudtuk,bõven akad majd dolgunk. Néhányan úgy indultak neki, mintha a vasárnapi szentmisére mennének.

 

Vagdalthússal 8-kor indultunk, napsütésben.

Az itiner, melyet most vezetõfüzetnek neveznek, 32 oldalra rúg a színes borítóval, térképpel. Kb. 40% útvonalleírás, a többi filozófia és az érintett helyszínek rövid története.

 

 Rögtön a Gellérthegyre mentünk fel, a panorámaúton furcsa volt, hogy egy ilyen „alapvetõ” helyen mindketten ekkor jártunk elõször.

Hamar utolértük a késõbb indulókat, ám õk 35-re neveztek, nekik bõvebb a szintidejük, úgyhogy mi bátran vethettük bele magunkat a belvárosba.

 

Városmajornál pecsét nélküli állomás: összegyûjtött kövekbõl lehetett vinni egyet: „ Életemben sok-sok terhet hordozok, melyektõl szabadulni szeretnék. Ezeket szimbolizálhatja most egy kõ vagy kavics..” Színes kérdéseket plakátoltak ki: Milyen felesleges terheket hordozok? Mitõl szeretnék szabadulni? „

 

A János kórháztól a kútvölgyi Mária-kápolnáig kutyA csatlakozik hozzánk. Õ nálunk is késõbb indult, de futó tempóban. A kápolnában elsõ pecsétünk mellé kis Mária- függõt kapunk, egy rövid verset, s szentképes-imádságos képet. Jellemzõ volt végig, minden ponton, a nagyon lelkes és kedves személyzet! A vallásos vonalat azonban sehol sem erõltették tolakodóan.

 

Tovább megyünk Normafa felé, útközben kiderül a füzetbõl, miféle (számunkra) új „borzas falevél”  jelzések vannak erre: „Lébény-Santiago de Compostela felé vezetõ Sz. Jakab zarándokút sárga kagyló jele”.  Négy zarándokút találkozási pontja a Szt. Anna rét, felmerül a kérdés, vajon nem lesz már sok ebbõl?

 

A Szt. Anna kápolnánál 2. pecsét, lehetõség a falra írt „Megbocsátok neki/Bocsánatot kérek” felsorolást folytatni. Igeüzenetes pogácsából választhatott mindenki egyet. A pogikba 1-1 pici alufóliába tekert papírra nyomtattak bibliai idézeteket. Mindegyikbe mást. Szinte megható volt, mennyi munka és kitartás kellett elkészítésükhöz.

 

Átsétálunk a János-hegyre, majd leereszkedünk Szépjuhásznéhoz. Útközben találkozunk olyan sporttárssal is, aki be se nevezett, csak úgy elindult egy füzettel.

Utolérjük a „narancssárga felsõst”, aki elõttünk indult pár perccel. Meglepõdünk, állítása szerint azért nem állt meg pecsételni az elsõ ponton, mert edzésben volt, sietett felfelé és nem lett volna sportszerû, ha meg áll mielõtt felér. Próbáljuk tudomására hozni, hogy ez másképp mûködik: kell a pecsét..

A budaszentlõrinci pálos kolostor romjainál 3. bélyegzésünket kapjuk, itt is a bárány alak és a hely neve szerepel a pecséten. Pogácsa, alma és forrásvíz mellé szentképet választhatunk.

 

A lila Mária-úton megkerüljük a Hárs-hegyet Hûvösvölgy felé, útközben a Tótasszony sírját érintve. 20 km után a máriaremetei kegytemplomhoz jutottunk, a templom környékén sokaság, talán esküvõ. A szabadtéri oltárnál pecsételnek, csoki, keksz, víz itt is van. Rövid szünetet tartva elõnyt adunk a lassabban haladóknak.

 

Kék Mária útra váltva továbbra is városi séta, útközben „keresztes” folyadékot szerzünk, az Alsó-Jegenye völgy így még hangulatosabb: ) A solymári Szarkavárhoz érve pár csepp esõ ijesztget két percig. Csoki és pecsét után tovább, gyönyörû az ég: felettünk ragyog a nap, elõttünk a Pilis- tetõ esõben és a Kevélyek felett is sötétkék az égbolt. Akik az elején indultak bizonyára többször megáztak.

Nagyon egyedi jelzést is láttunk: hungarocellre festett szabvány kék M jelzést rászúrtak egy bokor ágára.

 

A Jenõi-torony környékén több 70 es távon indulót utolérünk.

-Melyik távon vagy? – Háát, még nem tudom. – mondja a szõke lány szatyorral a kezében és nagy táskával hátán. Táv/ idõ szerint látszólag esélye sincs a kompot elérni. Próbáljuk meggyõzni, hogy az õ érdekeit is szolgálná, ha átnevezne, de tiltakozott minden megoldás ellen, makacsul ragaszkodott hozzá, hogy õ bizony addig megy, amíg eléri a határait és össze nem esik. Összekeveri a keresztutat a teljesítménytúrával..

Három fõs családból anya- fiú belátja, jobb, ha lemennek Csobánkára, a 35-ös céljába.

Az apa csak azért is megy tovább egyedül. Rá még visszatérünk…

A távok szétválásánál 1 óra elõnyünk volt, itt semmivé vált. Nekünk is igyekezni kell, 5- ös átlag felett a komp miatt, ám rengeteg idõt elvett a lemaradozókkal való foglalkozás.

De kell a kihívás, anélkül uncsi:)

 

A csobánkai Szent-kútnál a 40-esek rég átmentek, az utolsó 70-esek még ott idõztek. Sütemény, innivaló itt is van. Elõnyt adunk, majd a rendezõkkel telefonálva egyértelmûvé válik: akit utolérünk, Klastrompusztánál szálljon ki.

 

Felmászunk a Hosszú-hegyre, 34 km után végre belevetjük magunkat a Pilisbe. Közben egy anya két lányával triót érünk utol. Vagdalt az anyával beszél, én pedig a lánnyal, akinek már 15 évesen van 40-es túrája, neki menne. De a húgának és anyjának nem: szomorú, de jobb nekik, ha a mûútnál lesétálnak P. szántóig.

Klastrompuszta elõtt nagyon szép a vöröses naplementében fürdõ hegyek látványa, majd a pont elõtt lámpánk is elõkerül. Újabb két 70-est érünk utol, õk nem akarnak kiszállni. Hangsúlyozzuk, bizony 5 felett, sietõsen kell menni a kompig.

 

A pálos romoknál Peták Istvánék fogadnak minket. Kicsit idõzünk a ponton, elemcsere és aztán hajrá elõre! Sötét lett, ilyenkor feléledek : ) Ki kell lépni, 27 km-re szûk 5 óra, benne egy meleg kajás ponttal, elõtte a Pilis-nyereggel.

 Szentlélekre olyan lendülettel érkezünk, hogy a buszfordulónál csak a bal oldali kocsmát látom meg, a jobb oldali szalagot nem, túlmegyünk vagy 100 métert.

Vissza fel az iskolába, ahol fûtenek és meleg étel mellé pálinkával is kínálnak. El is röpül az idõ, sietni kell.

 

Egy km múlva újabb pont a romoknál, ahol tábortûz, molnárkalács, süti van.. a szolgáltatásra szavunk sem lehet, itt nehéz eléhezni..: )

De elõttünk az Égett-hárs, tempót diktálva elõre megyek. Az apa akinek a családja többi része 35-re átnevezett, és a fiú, akinek az anyját és testvéreit a szántói mûút felé küldtünk le-lemaradozik. A fiú próbálja tartani a lépést, adunk neki egy Advilt, az Achillese fáj. Az apa egyre jobban lemarad, Vagdalt bevárja többször és mondja, hogy sietni kell a komp miatt. -Nem fáj semmim, csak nekem ez a tempóm.. Hm, a kompnak meg ez a menetrendje!-gondoltam magamban. Ha más nem, a fia elmegy érte kocsival Basaharcra, ha mégis lekésné. Saját magunk útját nem kockáztathatjuk mások túlvállalása és konoksága miatt.

 

A lila M-n ereszkedünk P.marót felé, a fiú néha üvölt ha rosszul lép, de jön.. feleannyi idõsen mint a másik férfi, felfogta, hogy ha ezt vállalta sietnie kell, nem pedig a neki kényelmes tempóban sétálni.

Basaharci házakból buli hangjai szûrõdnek ki, majd a vízpart közelébe érünk, ahol érezhetõen hideg van és a szél is fúj.

Jól idõzítünk: 23:27-re odaérünk a komphoz. A tûznél meleg tea mellett pihenhetünk. Itt újabb embert értünk utol: egy hölgyet, aki a rajtidõ elején indult. Olahtamásék pontõködnek, õk is jönnek az utolsó komppal át. Többször nézik a jelzett utat de nem jön senki. 4 perccel késõbb indulunk a komppal. Éjfélkor átkelni a Dunán: hangulatos és hideg.

Már majdnem átérünk mikor látjuk, hogy az apa akkor ér oda. Pár perccel késte le.. mi szóltunk már 35 km-nél neki.

 

A túlparton az éjszakai, bulizós Szob. Ismét négyen haladunk, már ráérõsen hiszen 4-es átlag kell a hajnal 2 órás célzárásig. A lila M úton felsétálunk a Sukola-keresztig. Útközben mécsesek égnek a bokrokra akasztva: „Remény 200 m” felirat bíztatja az érkezõket. 100 méternél szintén. A keresztnél utolsó pont, itt is rendkívül kitartó a személyzet: délután négytõl voltak itt és még a vasárnap délelõtti zarándoklaton is.

 

Nemsokára látszanak Márianosztra fényei, mutatjuk a kivilágított templomot: ott a cél. Az még nagyon messze van! –mondja a hölgy mécsessel a kezében. Be- bevárjuk; nehéz már a járás neki. Hideg szél fúj szembe az aszfalton. Elhaladunk a falutábla mellett, azokra gondolok, akik nem jutottak el idáig.

A kolostor utcájából a fiú már befut a célba, a hölgyet pedig magunk elé engedjük. Csodálom õt, amiért ilyen vékony talpú topánkában végig bírt menni, polifoammal, nagy táskával.

 

A vezetõfüzet végére értünk, egy Reményik vers zárja a sorokat: „.. A Béke itt kezdõdik. Bent: Csend. Isten hozott.”

 Ezekkel a szavakkal és a Békét adok neked! szlogennel éles ellentétben állt a cél: persze csak nekünk. A beérkezõk mécsesei mellett elhaladva éppen csak átadtuk a füzetet és átvettük az oklevelet ( kitûzõ már elfogyott) letámadott minket az apa, aki lekéste a kompot.

 

A fia addigra átvitte õt nosztrára. Vajon azért, hogy minket okoljon? Felháborodottan ordított, mintha a mi hibánk lenne, hogy õ nem bírt végigmenni. Ha nem a templom mellett vagyunk, olyat kap tõlem, hogy megcsókolja az anyaföldet!

Nem volt igaza: 1. Nem a kijelölt úton ment a komphoz. 2. Mi fél távnál figyelmeztettük, hogy jóval erõsebb tempó kell 3. Ha nem a horgászokkal beszélget a Duna parton el is érte volna a kompot 4. A résztvevõk saját felelõsségükre indulnak, az emberi hülyeségért és egoista makacsságért nem felelhetünk.

Kár, hogy elrontotta a végét egy résztvevõ. Viszont a másik 272 reméljük jól érezte magát!

Javaslatok:

-Jövõre ha lesz, kihangsúlyozni, hogy csak tapasztalt és gyakorlott túrázók induljanak a 70-en

-Összefoglaló táblázat az e.p.-k nyitva tartásával, a követendõ jelzésekrõl, hogy aki nem akarja végig olvasni a 28 oldalt,az is könnyen áttekintse

 

Rengeteg tapasztalatlan induló volt, akik azt se tudták mit jelent x km, hol vannak és mit csinálnak. Nekünk jutott a „hálátlan” feladat, hogy õket kitereljük. Ám összességében  nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a szervezést, a törõdést és lelkesedést a pontokon! Olahtamáéknak pedig a hazafuvart és a pénteki szállást!
 
 
BEAC Maxi / Turista KékszalagTúra éve: 20112011.09.14 18:29:05
BEAC 110

Szombat reggel 7 után Magyarkúton semmi jele annak, hogy itt valami mulatság lesz.

Aztán kivonul a rendezõség rajtasztalokkal, rózsaszín itinerekkel /külön pont érte: ) / ,demonstrálva kólát isznak s a lódarazsakra is felhívják figyelmünket.

A ceremónia után 7:47-kor Vagdalthús és RitaB társaságában kezdõdik a móka.

Van kedvem sétálni, kilépünk hát és külön öröm, hogy a Kõ-hegyig kemencei-nosztrai-perõcsényi társaság alakul ki, akikkel máris szakérthetjük, mit lesz jó inni a kóspallagi hivatalban: )

Nógrád után szinte hihetetlen látni a csontszáraz patakmedreket, tavaly bezzeg volt vízhozam..

Fülledt meleg van, jó is hogy rekordmennyiségû vízzel -1 literrel! – felszerelkezve indultam.

Megfordult a fejemben, hogy jövõre bringával kéne teljesíteni, ám a Csóvira felfelé meggondolom magam- szeretném még azt is feltolni!: ) Mikor olyan helyekre értünk ahol emlékeim szerint darazsak szoktak lenni, csendben ballagtunk. Egy- két távoli zümmögésen kívül nem sejtette semmi, hogy vérdarazsak lakoznának erre.

Csóvira 11:21-kor értünk fel, itt hallottam, hogy két biciklist is megtámadtak a dögök.

Nagy- Hidegen pár perc kólaszünet, kétféle pecsét önszorgalomból. Kisinócig picit elõrehúzok, majd hamarosan már a Börzsöny Szíve elõtt nagyfröccsözünk Vagdalttal. Itiner szerint 19,4 km Nagymaros, ehhez bõ 7-es átlag kéne. Ám az útjelzõ tábla 17 km alatti számot mutat. Hoppá, belém bújik a kisördög hátha meglenne az a 4-es komp!Török-mezõ 14:10..Hegyes-tetõ elõtt szegény Vagdaltnak már az agyára megyek távval-révvel; de nem akarok bukni pár perc miatt egy órát. Hegyes- tetõn gyorsan megeszek 3 dinnyét,s mikor Vagdalt is felér már 15:25. Kétesélyes, próbáljuk meg! Ez már az alsó szakasz, látom a házakat!-kiabálok hátrafelé, majd a komp is meglesz s a családi béke is megmarad: )

Egy zsíros kenyeret préselek magamba, fél liter vizet s várni kell a kompnál. Rossz hirtelen megállni sietés után. A túra legálisan motorizált részeként átkelünk a Dunán. A bolt még nyitva van, bemegyünk sörért. A fellegvár emelkedõje elõtt Vagdalt talál egy árnyékos padot. Egész nap egy darab csokit evett, nem is csodálom, hogy elcsoffadt. Hagyom, hagy töltekezzen fel erõvel, hiszen van amikor az ember szeretne egyedül lenni; addig én elszopogatom a narancsos sört a várig.

Nagy-Villám parkolójában picit keresgélem, merre van a pont, persze másik irányba, mint elõször gondoltam. Betolok egy csokit, majd várok. Pont akkor telefonálunk, mikor éppen felér a pontra: ) Láthatóan jobban van, indulunk is Szentlászlóra. Alkalmazkodni kell egymáshoz, én még rohangálnék, de Vagdalt örül, hogy kimászott egy holtpontból.

Azért világosban így is megcsípjük a Kisrigót. Leves mellé nagyfröccs- a felszolgáló kicsit néz, mikor mondom, hogy nekem a 3 dl borhoz a 2 dl szóda jelenti ezt: )

8 elõtt pár perccel indulunk tovább. A Bükkös- patak gyakorlatilag megszûnt létezni. Patak helyett köveken kelünk át. Majd elõkerül a bõgõkürt, próbálkozunk párat, de csak a csend felel.. Mindig hajt rá az ember, hogy minél többet menjen világosban, ám az éjszakát is vártam már: mikor átalakul az érzékelés, a szem helyett a hallás és a szaglás veszi át a szerepet.

Eljön végre az „élvezzük azt amit csinálunk”- szórakoztató szakasz: friss levegõt fúj a szél, kerek a hold, s megyünk fel Dobogókõre. Annyira leköt a táj, hogy magam is meglepõdök, mikor a település fényeit látom. Vidámság van,a hely és a hangulat megköveteli, hogy VHK-s ösztönzenét hallgassunk és énekeljünk. Így érünk oda a turistaházhoz, ahol a pontõr megkérdezi táncolni is fogunk? : )

Beszélgetünk pár percet, érdeklõdünk a bikák felõl, s azt mondja, hogy a faluja, pilisszentkereszt felett már van néhány, amelyik elkezdte.

Elbúcsúzunk a kék jelzéstõl, Lajosforrás felé vesszük az irányt. Néma csendben csörtetünk, figyeljük az állatokat, néhány õz és apróvad mozog. Mintha bikabõgés hallanánk messzirõl.. és valóban az, ám nagyon távol van, kb. 1 km-re. Többet is hallunk, de a legközelebbi is pár száz méterre van. Kár..

Azért a hangulat kiváló sõt, végre nem csak díszlet körülöttünk az erdõ, hanem a részei vagyunk. 

Lajosforrásnál sörrel és házi sütivel kínálnak, lehet erre nemet mondani? Leülök, ám épphogy elkezdem kortyolgatni elered az orrom vére. Na már csak ez hiányzik, még a végén megmelegszik a sör mire eláll.. Szerencsére gyorsan vége és boldogan állhatunk tovább.

Csikóváraljáig a jelzésváltásoknál csak a Z+ bújócskázik velünk, de elõkerítjük és 1:36-ra a pontra érünk. Van két mozgóláda is. Vagdalthús,mint a mûfaj kedvelõje örül neki, ekkor még nem tudhatja, hogy valószínûleg ezzel a készülékkel ez volt az utolsó ládázása..

Na de ne szaladjunk elõre, mi se tesszük, elvégre nem kergetnek a csobánkai kutyák, csak ugatnak.

 Kevély-nyeregben álmos pontõrök tanyáznak, víz és gumibéka a lemenetel elõtt. Vagdaltnak kiesik közben a gps-e a hátizsákból, észreveszi, visszateszi. Ez az utolsó emlék mikor tuti megvolt, mert menet közben nem nézegettük.

Lefelé néhány odavetett szitokszót kapnak a kövek, majd P.b.jenõ elõtt a szántóföld szélén Vagdalt megáll és lehúz egy doboz energiaitalt. Talán itt maradhatott a gps?..

Köves –bérc után szeretnénk megnézni milyen messze van még a téglagyár, ám már nincs min. Tanakodunk mi tévõk legyünk, mivel a Kevélyig nem szeretnénk visszamászni s nem tudjuk pontosan hol veszett el, bízunk a szerencsében és a jó szándékban, hogy vki megtalálja és leadja.

Megyünk tovább, a Virágos -nyeregig. Ez a harmadik Beacom, de ez a nyereg mindig útban van. Halál unalmas csomót tekeregni körülötte,majdnem elalszok közben, telefonom csöngésére eszmélek. Kivirrad,mire a pontra érek.

Pontõrökkel együtt egy kiscica is fogad,simogatom amíg megérkezik Vagdalthús.

Csoki, aztán irány a szalagozás, merthogy idén is van!:)

Távolban mintha darazsak zümmögnének, ám egyetlen példányt se látunk- talán jobb is így. Ismerõs az útvonal tavalyról, bíztatom Vagdaltot pár perc és beérünk! Õ már nagyon célba akar érni. Rossz az ha az ember gondolata elõbb a célban van, mint a teste.

Átmegyünk a hídon, majd a villamos sínjein és pár lépés múlva valóban sínen vagyunk: a célban.

Idén ideális körülmények voltak, a szervezés a megszokott. Gratulálok mindenkinek, aki teljesítette!
 
 
Ipoly-mente 90 kerékpárosTúra éve: 20112011.08.08 09:36:08


Ipolymente 95


-Vasfûrészed van? –Nincs, de flexem van! Imbuszkulcs helyett az is megteszi; megszervizeljük vele a letámasztót. Ezzel és némi pillanatragasztóval fel is készültünk a másnapi tt-re.  Reggel a kétkerekûeket négykerekûbe tesszük és a szobi rajthelyszínig lényegében autós rész-bejárást  csinálunk, figyelve hol lesz jó lejtõ, emelkedõ. Nevezéskor megcsodáljuk az országúti szuperbringákat, enyhén szólva kilógnak a sorból a montik. Kicsit aggódva nézem, hogy fogják bírni? De ha a börzsönyi sarat és Drégelyvárt bírták nehogymá’ az aszfaltos sztráda kifogjon rajtuk! Rendezvénykártyának hála nem kell nevlapot töltögetni, vonalkódos címkét nyomnak.


Kellõ virtussal és itinerrel felszerelkezve nekivágok az elsõ kerékpáros ttúrámnak fél tízkor. Szob gyorsan elmarad,tíz perc és Ipolydamásdon vagyunk. A falu után balra az Ipoly és a horgászok, jobbra a Börzsöny amibõl a közeli Nagy- Galla tûnik ki. Letkésig hullámzunk, de inkább az elnyújtott emelkedõk jellemzõek. Letkésen a Stop Sörözõ elõtt tényleg stop. Fél óra alatt elérjük az elsõ pontot.Itt és még jó darabig örülünk a 20 feletti átlagnak: )


Nem is húzzuk az idõt, irány Tésa!Ipolytölgyes és Vámosmikola után a tésai elágnál kezdõdik a sokatmondó nevû  Nyúzó-völgy. Szerencsére nem ez az útvonal, hanem balra be Tésa felé. Az útviszonyok itt inkább minket igazolnak: nyomvályús, kátyús, pocsolyás,kavicsos a bekötõút. Magyarul élvezhetõ : )


Az Ipoly túlpartjáról Ipolyszakállos temploma látszik, oda is megyünk még!A vízmûnél újabb pont, pontban 11-kor. A táv- szint nagyjából egyharmada megvan. Nagyra nõtt, finom õszibarack az ellátmány.


Keményebb felfelé következik az ipolyviski határátlépõ pontig, ahol a 75-ös táv útvonala elválik. Továbbra is felfelé és feltámad a szél, magától értetõdõen szembe. Beérünk Bernecebarátiba, jól körbekerültük a házunk táját!( Kemencét)  Továbbra is fúj a szél és támad a meleg. Nógrád megyében köszönt a tábla, már látszanak Ipolyság házai. Parassapusztánál átgurulunk az üresen álló határbódék közt. Ipolyságon gyorsan elérjük a pontot, vizet töltök. Ez a visszafordító kanyar, a túra legtávolibb pontja.


Tûz a nap, s a szél Murphy törvénye szerint ismét oldalról-szembe fúj. Pereszlény környékén tökéletes minõségû aszfalton hosszabb egyenesen tekerünk, ezt a környéket mintha bringázásra teremtették volna. Százd és Szete környéke hullámzó föl-le, itt próbálkozunk az 50 km/h-s álomhatár elérésével, de csak 45,5-ig lódulunk meg. Szetén aztán vége a jó életnek, kiadós kaptató jön. Bár a szél fúj, nem javít a hõérzeten csak hátráltat. Megállunk, megiszom az összes vizem, majd felcammogunk a domb tetejére ahol Mária-szobros, virágos kegyhely áll. Ipolyszakállosra érünk, a pont a következõ faluban, Ipolybélen van. Az italbolt vasráccsal zárva, ilyen szomorú látványt! Ezen az oldalon nem láttunk egy közkutat sem, a pontõröknél a vízszolgáltatás már elfogyott, a sajátjukból adnak. Hallunk a kerékpározás szesz-tartalmáról is a zárt kocsma elõtt: Szél, Esõ, Szint : )


Ipolypásztó a következõ település, majd okres-t váltunk: lévaiból érsekújváriba. Aztán kiskeszi jön, ahol rokonaim is meglátogatnám, ha volna rá idõm és tudnám melyik házban laknak: ) Sorszámozott gyümölcsfák, újabb megálló alattuk, a nyeregben ülés már elég kényelmetlen. Ipolyszalkára érünk, a kitáblázott Magyar Köztársaság felé fordulunk. A gyönyörûen festett tájház elõtt lassítunk, a túra után ide visszatértünk megnézni. Kreicsi Gábor elõz minket, õ más dimenzióban utazik: ) Áthaladunk az Ipoly hídján és Letkésen vagyunk ahol a reggelrõl ismerõs pontõröktõl ismét megkapjuk a pecsétet.


Tíz és fél km maradt, az útvonal Szobig ugyanaz. Ebbõl az irányból jóval lankásabb, idõnk is van, kényelmesen gurulunk át Ipolydamásdon majd elérjük a nosztrai elágazást ahonnan pár perc és pár méter felfelé a vasútállomásokig és a célban vagyunk. Macikupacék érkeztetnek, az oklevél és MKSZ jelvény mellé választani lehet kitûzõ és hûtõmágnes közül. Kellemesen elfáradva, ki tudja ma már hanyadszor indulunk vissza Letkés felé.Köszönjük a színvonalas rendezést!

 
 
Erdőkerülő 25 - Foltán János EmléktúraTúra éve: 20112011.07.11 10:33:11


Erdõkerülõ 50


Vagdalthús rendezni készül: a sarokban gyûlnek a kitûzõk, oklevelek, nevlapok, itinerek tornyai, s napok óta esik az esõ. Péntek este rendezõi értekezletre érkeznek Olahtamasék, Joeyline, J.Gábor. Szintén tiszteletét teszi tíz kiló pogácsa a bernecei pékségbõl melegen, alaposan teszteljük a szolgáltatást sör-bor- pálinka kombinációval lekísérve éjjel kettõig.


Öt óra magasságában nehézkesen indul a reggel, végül a rajtasztal se marad itthon és idõben odaérünk Nagyorosziba. A megálló mit sem veszített csúfságából..illetve beüvegezett ablakai mutatnak némi javulást. Kb. 10 fõ már a hajnali vonattal elõttünk odaért. Õk 7-kor elindulnak, majd a következõ vonat elõtt ki-ki reggelizni, szalagozni, pontõrködni megy. Fázással, rajtoltatással töltöm az idõt, majd fél 11 körül seperni indulok retró Skálás szatyorral: )


Az elsõ szalag egy méternyi száraz ággal együtt jön le, a másodikat 2-3 nekifutásból felugrással vadászom le. Innentõl már sejtettem, hogy nem lesz egyszerû a szalagok uninstallása létra és kampósbot híjján.


Pénzásásnál Olahtamasék pontõrködnek természetesen enni-innivalóval. Deci bodzás levet iszok, majd  rövid szakaszon dupla szednivaló: gyalogos mellett a dózeren továbbmenõ bringások eligazító szalagjait –lapjait is le kell szedni.


Csánki- kert elõtt elvadult málnabokrokra bukkanok, aprószemû ám annál ízesebb szemekkel. Málnaszedéseken szocializálódott lelkem persze kap az alkalmon és ami elérhetõ csipegetem, majd behozom a dózeren a kiesõ idõt címszóval. Mikor már se medve, se málna nekiiramodok a végtelen dózernek. A sárgán pont egy térképes kiránduló keresztezi az utat;jé, valaki itiner nélkül csak úgy kedvtelésbõl járja az erdõt: )


Király-kútig elõzõ ponttól 6-os átlag kéne, bogyózással együtt is összejön. Vagdalthús édesanyja és testvére pogácsával õrzik a pontot. Nem eszek, nem iszok, sietek tovább hiszen: végre Börzsöny!! Leginkább a Dobó –bércen érzem magam ismét a hegységben, olyan rég jártam erre. Mókásan szomorú, hogy mióta közelebb lakok hozzá kevesebbet voltam a „sûrûjében”. Félúton felfelé narancssárga pólós srác ül: 25-ösön az utolsót utolértem, együtt érünk a bércre. Jazzkedvelõ pecsétel, mesél szélrõl, esõrõl. A srác elõttünk indul egy perccel, Jazzkedvelõvel mendegélünk a Foltán- kereszthez. Késõbb elõresietek, utolérek egy párt ám a narancssárga felsõs srácot nem és a párt sem elõzte meg. Kisakkozzuk , hogy õ valahol eltûnt- tévedt. Csodálkozom, hiszen túlméretes, túl sûrûn jelzett szakasza ez a KN-nek. A keresztnél Gjekler-tõl kapok pecsétet, várunk a srácra pár percet, közben Jazzkedvelõ is odaér, ám õ se látta a kollégát. No, nekiindulunk Gáborral, remélve elõkerül majd.


Ragyogó napsütés továbbra is, éles kontraszt az út szélét borító jég. Néhány perces jégesõ verte a túrázók hátát, az idõjárás tehát a rendezõ úrhoz méltó: ) 


 Királyrét elõtt utolérjük a 25-ös mezõny végét, igyekszek mindenkit megnyugtatni nincsenek kicsúszva az idõbõl csak az 50-es pontzárások késztetnek sietõsebb elõrehaladásra. Ákosnál Osziék viszik a pontot, beszélgetve virsli-hamburger helyett vegamenüt választok: citromos sör sportszelettel: ) Közben beérnek a rövidtávosok is, az elveszett fiú elõkerül, a Foltántól telefonál.


Délutáni melegben sziesztázni volna jó, a nyúlfarknyi alvás miatt átásítozok Kóspallagra. Börzsöny Szivénél szívesen gyûjtöm be a bélyegzõt, jó kis túrakocsma ez..:)


Elõttünk a feladat Tar Péter-hegy személyében. Keveslem a sarat, de így is kiveri az álmot a szemembõl mire felérek. Lefelé menet szemben a Naszály látszik, aztán a réten balra pillantva az amint Királyrét környékén zuhog az esõ. Vizuálisan követhetõ, ahogy felénk tart az esõfátyol, zuhé elõtti utolsó kép, majd a víz az úr. Szokolya szélétõl a kocsmáig ázunk. Bent Emgergõ tölti hivatalból az idejét. Rég látott NHH-es ismerõs üdvözöl lelkesen, beszélgetünk, néhány perccel együtt az esõ is elszalad.


MÁV-állomás felé menet szivárvány, csodálatos esõ utáni fények-színek. Gép újra elõ, majd a P+ elágazásnál a szalagokat valaki sajnos elõttem eltávolította..


A P+-en behozzuk a lemaradásunkat sárszakmailag. Kedvenc úttípusaim egyike jön: szûk ösvény bokrok között, amik ágaikkal kedvesen simogatják rám a vizet.


A völgyben P+ egy helyen két irányú: a régi más irányból közelítette meg a Róka-hegyet. Az új kerül egyet és lépcsõszerûen megy fel, a régebbi amibõl 1-2 jel maradt csak meg egy másik földúton. Lábnyomok erre is, arra is. Megyek a régin, az új verziót már ismerem. Vagdalt többféle visszajelzést kapott a P+-re amit õ festett néhány éve: nagyon jól jelzett és alig van jel. Túra után derült ki, hogy a kétféle P+ nyomvonal miatt mondtak ennyire mást a túrázók ugyanarról a szakaszról.


Felfelé dagonya, s az ellenõrzõ kódtól néhány méterre csatlakozunk be az új P+-be. Mindent viszek innen is, ám a kódot még leírom nehogy azt higyjék nem jártam itt: )


Közel a cél, ám igen komoly akadályok tartóztatnak fel: érett málnasorok és meggyfák hátráltatnak.  Ez a túra legjobb szolgáltatása: )


Lemenõ napfényben fürdik a Börzsöny, errõl is készül pár fotó majd a vár alatti parkolóban célba érünk. Csak néhány perccel elõttünk ért be az utolsó, jobb is tehát hogy nem rohantunk.


Pár perces pakolászás után a túra hivatalosan is véget ér. Köszönöm J.Gábornak az útitársaságot és segítséget a magasan pozícionált szalagok eltávolításában való segítséget: )  De a Börzsönytõl nem búcsúzunk ilyen gyorsan :Vagdalthússal még egyszer átszeljük a Hegyet: Diósjenõ –Kemence útvonalon; sötétben és hidegben.

 
 
Kazinczy 200 és résztávjaiTúra éve: 20112011.05.24 15:25:01
Kazinczy 200

 

 

Kevesebb, mint másfél kilométer és elfogy az itiner. Ledõlök a Nyugodó – nyeregben. Meghúzom a vizet, jó itt lenni. Csak le kell sétálni és akkor megvan a kétszáz. 200?! Értelmezhetetlen távolság, már nem is fontos mennyi km/m.

Csütörtöktõl vasárnapig egymást érik a napok. Visszagondolok, hogy kerültem ide..

 

Elõzõ hétvégén is a Zemplénben jártak gondolataim, hiába voltam a Mátrában. Mit vigyek, mi kellhet, milyen lesz a terep, hogy fog menni?

Csütörtök: korán le S.újhelyre, a MÁV sem késik, odaérek az ismerõs Kovács- villához. Estefelé szállingóznak az emberek, fokozódik a hangulat az elõkerülõ sör/hp pedig fogy. Tudatosan pihenni akarok, fél 10-10 körül elalszok. Álmos éneklésére még felébredek éjjel: )

 

I. Széphalom

 

Beszédek idõben elhangzanak a múzeum elõtt. Végre 10 óra, indulhatunk! Jó tempóban vágunk neki. Elõttünk a Hegyek magasodnak és húznak magukhoz. Álmos elõrekocog, úgy 6-8 –an nagyjából egyszerre vesszük be a Magas-hegyet. Jön a jól kocogható szakasz a Zsólyomka-völgyig, majd a szerpentin a szétszakított Magyarország emlékköveivel..

Kápolna, Betti és a baba, mint rejtett pont. Szép rajta ez a piros teljesítõi póló.. nekem is kell egy..

 

Le a Kovács-villához gaz és meredek. 12,1/ 620/ 1:53. Hú, nem is haladok rosszul! Nyomni kéne a nappali szakaszt! Bevizezem az arcom-kezem, 2 perc múlva száraz a déli melegben. Elkap a gépszíj, csak vizet kérek a th. frissítõpontjánál-17 km-. A fiúk maradnak enni, elindulok felfelé. Fekete-hegyi kilátónál vagyok 14:02-kor.Meglepõdök, hogy csak Álmos van elõttem. Lejtmenet a mikóházi borpincékig ahol frissítõpont nincs, építkezés és munkások vannak. Vizet nyom nekem a kútból egyikõjük, beszélgetünk, aztán jön a hosszú nyílt rész. Napsütés ezerrel, árnyék sehol. Kazinczy család sírhelye után száraz a tehenészet melletti füves rész, azért a szürkemarháktól tartom a tisztes  távolságot.. Alsóregmec-Felsõregmec aszfalt, lehet sietni, kell is mert fejbevág a nap.

 

Õsrög tanösvény, szerencsére emlékszek a csapásirányokra és a legendás ÉZ-höz elérek. Ez a beetetõ szakasz, alig van csalán és kavics. Zsíros-bányai elágazás elõtt a lengyel srác jön szembe, eltévedt szegény, szerintem sokadszor. Nemsokára megtaláljuk Joeyline pontját. Víz, kenyér, usgyi! A K+ útvonala csalán és szúrós bokrok között tekereg. Rövidnadrágban különösen élvezetes. Ha igaz a sztori, akkor reumás már nem leszek.. Alig várom, hogy leérjek Füzérkajatára. Pygmea&Olahtamas õrzi a pontot. Víz és egy banán. Ráérek, néhány perccel a hivatalos pontnyitás elõtt értem ide. A hátralévõ 6,3km / 240 m  egy órát sem igényel. Pusztafalu elõtt megpillantom a füzéri várat.. gyönyörû látvány. Plébániához érek, elsõ rész: 8:55/ 57,2 km/ 2120 m. Remek, összeszedtem annyi elõnyt, hogy legyen idõm éjjel az ÉZ-ön bénázni.

Pár kanál meleg leves-lé, újjászületõs zuhanyzás, hosszúnadrág, hosszú felsõ, citromos sör. A lengyel kolléga mosolyog egyéni frissítésemen:)

 

II. Tilalmas (Siralmas)

 

Pontban 20:00-kor indulok. Lámpa nélkül jutok át Pusztafaluba, úgyis rég voltam itt, van  vagy másfél órája: ) A falu után szétaszalódott róka teteme fekszik a Z+-en. Figyelmeztetõ jel, talán õ is az ÉZ-ön járt? A Tolvaj-hegyet látom magam elõtt, a meredek oldalával szemezek: aha, én ott fel..?! Tilalmasnál érjük el a határt.. ide kéne kitenni egy táblát és szögesdróttal körbekeríteni: Vstup zakázaný!

Mivel ilyen nincs, többedmagammal elindulunk a Magaslatra. Eleinte alig emelkedik, csodálom is talán ledózerolták? Pár perc múlva végre igazi lesz: ) Aki akar elõzzön!- szólok hátra, de nem akar senki. Könnyebb, mint tavaly nem kell négykézláb felmenni. Az avar hátráltat, kettõt lépek fel, egyet visszacsúszok miatta. Haladok, talán 1,5-ös átlagom is lehet: )

Van teteje! Felérek, káromkodok egy jót, Tolvaj-hegy a fél életerõm loptad el..  aztán belépek a határkövek birodalmába. Nem mondom, tehették volna igazán arrébb a nyavalyás határt.. Nagy-Milicig meglepõen normálisan járható a csapás. Nem nézek jeleket a fákon, csak a határköveket követem, nem számít mit firkáltak a fákra. Van ott sárga, kék ki tudja még mi..: ) Milicen pecsét, 2:10/ 9,5 km/ 810 m. Na igen, ÉZ-ön a négyes feletti átlagért már sietni kell: ) Iszok, csak fél liter van nálam, de azonnal 1 litert meginnék.. csakhogy a nincsbõl nem lehet.Marad egy deci kb..

Milic után jön a feketepályás szakasz, köves, csípõs, árkos. A terep mellékessé válik egyre szomjasabb vagyok. Elszomjaztam, kész. Utálatos tériszonyos lejtmenet után aszfalt, VÍZ! S. Mikiék életmentõ fp.-ja: ) Azonnal iszok, aztán iszok és iszok. Jön a Szurok (Szutyok) – hegy ami nekem minden hegyek legrosszabbika: ) Nagyvonalú gyök kettõ, köveknél a jobb lábam begörcsöl. Meglepõdök, hogy a csúcshoz értünk rövidnek tûnt. Benyomok 2 Mg-ot víz mellé és nem túl szomorú búcsú az ÉZ-tõl. Hálaisten-tetõig le. Mikor szekérutat érünk megállunk és rácsodálkozunk: lehet ilyen is?! Széles, sima földút. Semmi kõ, csalán, gödör, meredek borzalom. Hihetetlen: ) ennek örömére a S3 megtréfál minket és egy furán jelzett részén elindulunk visszafelé. Hamar észrevesszük és kiérünk a betonút keresztezõdéséhez. Frissítõpont ismét. Kissé leharcolva indulunk tovább. Pányok elõtt 3 lámpát a távolban 3 fejlámpás embernek nézek..:) Pányokon utolér minket N. Attila, vele megyünk Telkibányáig. Közben harmatos a fû, vizes a talaj, a cipõm se gore-tex többé..Telkibánya elõtt az Ósva-patak hídja körül cefreszag.. úh, gondolni se tudok a pálinkára. Egy kortyot se bírnék lehúzni. Szóval komoly a gond: )  A falu még mindig hosszú. Hollóházáig a rém unalmas piros, egy helyen bizonytalankodok. B. András jön utánam, õ gps-en nézi, tényleg arra. Pedig ha hallgattam volna a 2-3 átlátszó szalagra.. (tavalyról maradt kifakult) A falu elõtt még összeszedek némi vizet az aszfalt elõtti tisztáson. 6 óra múlt, írok egy smst Vagdaltnak, max. 1 óra és Füzérre érek. Attila beér, bíztat kocogjuk meg az aszfaltot. Nem akaródzik, de miért is ne? Hamarabb ott vagyok: ) Aztán a P betér az erdõbe, az utolsó 5 km / 150 m 35 perc lesz. Nagyon jó: ) Füzér, plébánia.

Túl az elsõ felén. 104 km/ 4060 m / 20:55 Zuhanyzás, átöltözés. Láb-ügyileg jól állok, a sarkam sajog+ a talpam elsõ része a kövek miatt, amikre mindig sikerül rálépnem..vízhólyag nulla. Újabb citromos sör. Áldom magam, amiért 3 sört, vagyis minden Füzérre érkezéshez egyet depóztattam. Nagy ötlet volt!:)

 

III. Szalánc

 

Reggel lett, Vagdalttal ketten vághatunk neki a 3. etapnak. Neki 10-ig lehet rajtolni, ezért is siettem elõzõ nap, hogy idõben odaérjek Füzérre. 8:22-kor startolunk. Bodó-rét, virágok.

XVIII. 18 határkõ, világosban mennyivel másabb, barátságosabb! Joeyline szandálban elhúz felfelé. Késõbb a Köves-hegyen lefelé gondoltam rá sokat, mekkora élmény lehetett neki szandálban..

Mala Márovka, Velka Márovka végtelen nyílt részek és bár reggel van, úgy érzem napszúrást kapok. Szaláncra beérni kész felüdülés, fõleg, hogy Sz. Józsi pontján vágott sör van. Nem volt szerencsém még ilyen nedût inni, de meg kell hagyni jó anyag!: ) Legalább fél óráig elsörözgetünk itt, majd nehéz szívvel továbbindulunk. A várhoz felsétálunk, aztán hallgatunk a jó tanácsra és csak a szalagokat követjük, a jelzett út ugyanis kutyákhoz vezet. Kalsán ismét frissülünk aztán a sárga jelzés játszik egyet velünk. 2-3 perc után meglesz a helyes csapásirány és semmi sem tarthat vissza minket az Izra-tó meghódításától. Vizes a fû, erre esett az esõ? Furcsáljuk. Pygmea&Ipi mesélik nemrég jégesõ volt. Leülünk a tó melletti ponton, szinte azonnal szakadni kezd az esõ. Mekkora mázli! Mármint nekünk, akik épp fedett helyen vannak. Nem is sietünk, megvárjuk amíg eláll. NeverFeri&Cs. András többször elindul-visszatér. Végül fekete kukászsákot kérnek a büfében ebbõl csinálnak esõvédõt. Viccesen néznek ki benne: ))

A lengyel srác mosolyog, alszik. Õ se siet. Talán sejti, most jön a mai szakasz „krémje”.

Tovaállok, Vagdalt geoládát keres majd utolér futva.

 

Vissza az ÉZ-re.. Óh, azok a határkövek.. a 7 vízmosás völgye.. esés és négykézláb nélkül le-föl. Csodálkozok is, magamhoz képest milyen jól megy. Mint egy elátkozott mesében: 7 vízmosás után jön a gonosz törpe, bocsánat óriás a Hársas-hegy személyében.

Addigra már alig vártam, hogy emelkedjen úgyhogy nagy kedvvel mentem neki. Kellemes emelkedõ, itt se kell a kezem használnom. Talán mégiscsak erõsödtek a lábaim és vannak benne izmok is? Gond nélkül felcaplatok, tudom, lefelé mindig rosszabb.

Nomen est omen: Köves –hegy ráadásul Északi Zöld is. Dávid-ortásnál frissítõpont. Szokás szerint víz és csalamádés-vékonyan zsíros-sós-kenyér. Ennél összetettebb élelmiszert a túra során képtelen voltam lenyomni a torkomon.

K3 a Bába-hegyig, a szalagozón kívül Árpád atyáink és a tavalyi teljesítõk járhattak csak erre.

Pusztafaluban a kocsma elõtt ismét frissítõpont, jó sûrûn voltak ezen a szakaszon. Vaskapu, annyit emlegették ahhoz képest pozitív csalódás. Belegondolva a Tolvaj-hegy gerincére kell felkapaszkodni.. na így rossz. Viszont felfelé menet semmi megerõltetõ, kellemesen lehetett haladni a P3-ön. Nosztalgia tegnap éjjelrõl, milyen más a határköves csapás nappal. Ha egyszer lenne rá alkalmam, akkor sem akarom hosszában a Tolvaj-hegytõl Szurok-hegyig megtekinteni világosban! Hagyjuk meg az illúziókat, ez a sötétség birodalma.

Vaskapu tehát meglepõen könnyû volt, utána igen jó tempóban indulunk a Csataréti eh. felé. Ekkor már lámpával felszerelkezve. P-on felmegyünk a várba, ahol egyik fordulónál meggondolatlanul lenézek. Pecsét, majd nehéz szívvel indulok lefelé. Végig a korlátba kapaszkodok, oldalt tériszonyos szörnyûség tátong. Igen megörülök tehát az egyenes talajviszonyoknak leérve. Pár perc és ismét a plébánián.  13:42 alatt lett meg ez a szakasz. A hátralévõ 46,8 km-re több mint 18 órám maradt. Annyi idõ alatt térden csúszva is..:) Viszont Vagdaltnak a 100-ason 25 óra a szintideje, tehát sietnem kéne.

 

Fürdéssel most nem akarom húzni az idõt, összepakolom a cuccaim, megiszom a sört, sajtos- sós chips, 3-4 gumimacit leerõltetek. Érdekes, az édes ízt abszolút nem kívántam az út során. Ahogy a meleg ételt sem. Víz és csalamádés kenyér jött be: ) A lábaim már nem állnak olyan jól, hátul a sarkaimnál az ín fáj, a térdeim környéke, 2-9 apróbb vízhólyagkezdemény. Láttam Feriék talpát, ezek után egy szavam sem lehet, sõt összetehetem a 2 kezem amiért ennyivel megúsztam!

 

 IV. Nyugodó

 

Füzérrõl 22:48-kor indulunk. M.Balázs, Cs.András, Vagdalt társaságában vetjük be magunkat az „õsdzsindzsásba”. Rosszabbnak gondoltam, alig pár helyen akarja kiverni a szemem némi csipkeág. Bózsván a tó mellett pont és pecsét 00:39-kor. Kishuta-Nagyhuta aszfalt, itt elég durvákat hallucináltam: ) Út szélén az árokból mászik ki egy feketeruhás alak. Nem, nem lehet.. még egyszer odanézek, megint .. tényleg mászik ki! Mondom Vagdaltnak, majd átölel és mondja nincs ott semmi. Ebben a pillanatban az árokból morgás, teljesen azt hiszem oroszlán és csörtetés hallatszik. Szívbaj kettõ pont nulla. Mondják a fiúk csak vaddisznók voltak.

Megyünk tovább az aszfalton, meglepõdök, még csak most lesz vége Kishutának.

Fejet lehajt, megy elõre. Szürke háttér, mesefilm hangyákkal. Kicsit lassú, talán diavetítés van. Hirtelen éles váltás, aszfalt. Hol vagyok? Áh, csak menet közben aludtál pár percet. Ja vagy úgy..próbálom összerakni: akkor nem mozi volt, hanem mentünk. Talán a szürke betonút kátyúiból-foltjaiból rakta ki az agyam a hangyás mese alakjait? Érdekes…:)

Nagyhutai ponton Cs. András megfelezi velem az energiaitalát, talán ennek köszönhetõen kicsit felébredek. Eszkála- felé végre emelkedik! Emelkedõ a barátom, s tényleg: felfelé oldalt lépve nem fáj a sarkam, térdem, egyáltalán, jó ez a mozgásforma! Végre valami változatosság. Rétrõl le a házig, vissza a K-re. Lépdelünk elõre és közben csoda ahogy feléled a Természet: elõbb megszólal a rigó, a kakukk, majd a többi énekesmadár. Virrad és egy új nap jön fel. Gyönyörû volt így átélni a napfelkeltét. Majd a Zsidó-rét környékén elõjön az „ott vagyunk már?” –érzés. Borzasztó monoton ez a szakasz Makkoshotykáig. A falu elõtt a fakitermelés jóvoltából kerülgetni, bújni-átlépni kell. András itt is a jeleket keresi, lehet kissé idegesen reagáltam le miszerint keresse a kivágott fákon.. Nem akaródzik megszólalni, magyarázni, hogy jó helyen vagyunk mindjárt itt a falu. Végre leérünk N. Béla- Sz. Józsi pontjára. 5:31. Már csak bõ 18 km.

 

Vagdaltnak be kell érnie 9:22-ig. Sietõsen elõremegy, bíztatom és remélem nem fog sehol eltévedni. Andrásék is mennek, maradok még eszegetem az almás-zabkekszem, egyedül akarok menni inkább. Ne kelljen beszélgetni, magyarázni hol a jel, jól jövünk stb. A piros tanösvényt felújították, vadonatúj jelzések virítanak. Elég kómásan sétálok, tudom a Ciróka-tetõ után lejt, nézem a földet magam elõtt, milyen hosszú ez az út..Forrás. Hoppá, mi a franc?! Térkép elõ: ja,egymás mellett két piros jelzésû tanösvény is van egy hegyen! Óh, aki kitalálta.. rájövök, hogy valószínûleg továbbmentem és rákeveredtem a másikra. Akkor vissza, fel a Tengerszem-kilátóhoz.. fent pecsét és kapásból a korlát mellett indulok tovább, még jó , hogy a pontõr rámszól: ) Elég k. o. már az agyam, nagyon nem megy a koncentrálás. Jelzést nem veszek észre? Lassan egy elefántot sem!: )

Károlyfalvi frissítõpontnál csak vizet kérek, kb. 20 perce mehettek el elõttem a srácok. Bozótharc, hiányzott már. Kiérek a nyílt szakaszra és kapásból melegem lesz. Tovább egyenesen, jól ismerem ezt a részt. A sorompó után viszont a mocsaras részen egy apró jobbra letérést nem veszek észre és felmegyek valahova. Hol a .. vagyok?! Kérdezem magamtól hangosan.. vissza le, itt a piros, hol a piros? Elég durva, hogy egy lényegében egyenes szakaszon tévedek el..: ) Kiérek a széles földútra, tudom ott fent lesz majd a K. S még azon is 300 méter. Te jó ég, mennyi idõt elszórtam az elõbb, csak most leszek 40,2-nél!

Rákóczi-fánál pecsét 9:45-kor. 6,6-ra maradt legalább 6 órám. 1-es átlag is elég: ))

 

De már nagyon be akarok érni, süt a nap és melegem van. Ráadásul nem akarom, hogy Vagdalt sokat várjon rám. Õ már biztos rég beért és sörözik, pihen..

Én próbálom meglátni a kékeket, nagyjából sikerül is. Hirtelen irányváltások, majd a mély vízmosás. Elcsúszok lefelé: Bancsi-gödör térkép szerint. Szerintem nyamvadt lyuk.

Szedres- csalános bozót a Bányi-nyereg elõtt hangulatfokozónak, majd végre aszfalt és nekimehetek a Nyugodónak. Kényelmes felfelé, majd mielõtt kiérnék a nyeregbe egy róka vág át elõttem. Eszembe jut döglött társa Pusztafalu után. Eljutottam tehát aszalt rókától friss rókáig. Ledõlök a nyeregben. Mennyi óra, emlék és élmény. Mindegyik csak akkor lesz teljes és a teljesítés is csak akkor lesz felfogható, ha majd megtisztulva, átöltözve aludtam vagy 10 órát. 1,3 km és vége, cél. A legjobb lesz a beérésben a sok menés után, hogy ülni lehet.

48 óra 36 perc  után nulla alvással túl 200 km-en és sok ezer szinten lényegtelenné válik ami mögöttem van: csak egy szék elõttem, csak ez a lényeg, megtanultam értékelni a pihenést: )

 

Nagyon összetett és bonyolult lehet egy ilyen mértékû túrát megrendezni, minden tisztelet a pontok õreinek órákig tartó strázsálásért, külön köszönet az életmentõ vízért az eszkárosi aszfaltnál Siményi Mikiéknek!

Gratulálok mindenkinek, aki valamelyik távot teljesítette!

 

..hozzátartozik az élményhez, hogy Vácon ülve- fekve az erkélyen némi édes vörös mellett rájöttem: még van egy óra szintidõm! Ez azért így az igazi öröm: ))
 
 
Kevély körüli kevergés / Kevély alatti bolyongásTúra éve: 20112011.04.20 12:52:42
Vasárnap elmentünk kirándulni: Vagdalt; a kockásfülû nyúl és én. A rajtidõ felhasználóbarát volt, ezért negyed 8-ig lehetett aludni. Nyúl ezt kevésnek találta, ezért bekérezkedett a táskába repetázni az alvásból. Én a szombati mátrázás után sajátos lépcsõzési technikát alkalmazok a vasúti megállóhely környékén, amit Tesókám molyogva néz. Egy liter kakaó után én is elégedetten nézem a napsütést a vonatablakból, mint egy jóllakott csecsemõ.

 

A 13 km-t a 840-es fedõnevû busz cirka fél óra alatt legyûri, néhány néni útbaigazítást kér tõlünk, biztos helyi õslakosoknak tûnünk. Idõközben kiderül, Vagdalt többet tud Ürömrõl, mint én. Nálam a fekete és fehér változatáig terjed a tudomány, õ még azt is tudja hol kell leszállnia a néninek.

 

Megérkezünk Pilisborosjenõre (vagy Börzsönysöröskázmérra Gethe után szabadon) Részvételi szándékunkat bejelentjük és már a 2. körére induló Õrsi Anna és GPS Zoli társaságában nem kapkodva elindulunk.

A házakat se hagytuk el, máris szomjúság tör rám: négysajtos pizza megmaradt részletei reggelire- na ilyet ne együnk túra elõtt, vagy vigyünk egy hordozható kerekes kutat. Esetleg instant vizet.

 

Fél litert meg is iszok pillanatokon belül. Közben elérjük 25 perc alatt a 2,1 km-re lévõ elsõ pecsételõ állomást. Nápolyiból persze eszek, legyen utánpótlás a szomj-okozók terén. Erdõben haladunk, a világ körös- körül üde életigenlõs-zöld és virág: csoda, hogy a nyúl is felébredt? Kikívánkozott a rejtekhelyérõl és a táska oldalába került át. Szemmel láthatóan nagyon élvezte a kirándulást mert ritmusos fejrázásba kezdett.

 

Vertikális szakaszok során kettészakad csapatunk. Zolival kettesben maradva egybõl kihasználjuk a helyzetet és értekezésbe kezdünk a zöldséglevekrõl. Felfelé megyünk, Zolit elõreküldöm, ne tartsam fel, gyorsan eltûnik a láthatárról: ) Hullámzó terep jön, fel- le, a térdeim egyikért se rajonganak. Anna és Vagdalt beér. A jenõi torony elõtt már felvetem mégiscsak a „Gyertek ki a Vadasparkba!” –rendezvényre kellett volna látogatnunk. Határozott sor gyerekekkel, oldalt elõzök, kicsit talán agresszíven a szûk ösvényen. Három matricát a menetlevelünkre biggyesztünk.

Emelkedõ, Kevély – nyereghez. Anna is tovaszárnyal, vagyis lépdel. A cipõje ellenére, ami egyre határozottabban vietnámi papuccsá alakult át. Elöl a talp és felsõrész összeveszhetett, mert nem nagyon ragaszkodott egymáshoz.. Viszont szép rózsaszín, ami felülír mindent:)  Reméljük kibírta a túra végéig!

 

A nyeregig vágtató csigákat megszégyenítõ módon rohanunk, ott pedig két OKT- bélyegzõt próbálunk harcba állítani, egyik se ad olvashatalan lenyomtra emlékeztetõ lenyomatot.

Kellemes lejtõszög jön, gyors biciklisekkel, akiket csak egy hatalmas bedõlt fatörzs állít meg. Néhány perc múlva a Mackó- barlangnál utolérjük õket. Nem mintha 20-as átlagra hajtanánk, csak épp kereket kerekítenek és cserélnek.

 

A barlangnál kérdezzük hol a medve, állítólag a barlangban van. Nem hajkurásszuk hát, az kéne még, hogy kárt tegyen a kockásfülûben!

A menetlevelet tanulmányozva Csobánka felé kacsintgatunk egy kellemes sörözés délibábjával. Függõleges fal díszeleg mellettünk, Vagdalt meséli õ jött már le ott. Egészségére..:)

 

Keresztezzük az aszfaltot és frissítõ állomáshoz érkezünk. Két pohár szõlõszörpöt benyakalunk, s megállapítjuk a mai hatalmas kihívás ½-ét sikeresen abszolváltuk. Ennek örömére amint lecsurgunk a fõtérre nyitva tartó vendéglátó egységet keresünk. Citromos sör nekem, sima Vagdaltnak a Nyúl pedig csak lesi gombszemeivel, hogy neki nem jutott.

Never85&R. István kettõse szeli át a teret, intünk. Mi se lepõdünk meg, hogy sietnek és a 2. körüket tolják, õk se a sörözésünkön.

 

Mikor elfogy a muníció megrohamozzuk a Csúcs-hegyet. Oldalt felfedezünk egy hosszú lépcsõsort és fülig ér a szánk, hogy nem arra kell menni! Azért egy biciklis résztávot kiírhattak volna oda..: )

A csúcson a pontõrtõl kapott csokit jó Testvérekhez méltóan elosszuk. A Zöld – barlangig tartó kilométereken kettesben lehetünk a feléledt Természettel. Sehol senki, mintha nem is lenne t.túra, csak úgy kijöttünk volna piknikezni. Rengeteg virág nyílik, minden a megújulást és az életet sugározza. Az idillikus képbõl csak egy növényhatározó hiányzik.

 

A barlang- pontnál szép a panoráma és Vagdalt rájön milyen közel van Vác! Légvonalban. 

Lestírölünk a PN-re, betájoljuk magunkat, hogy a Márciusi Emléktúrán is erre jöttünk s akkor éppen beszéltünk róla, hogy még egyikünk se járt ezen a PN-en. Pár héttel késõbb megismerhetjük tehát, mit ne mondjak a mészköves vízmosás nagyon kellemes látványt nyújt a szemnek. A térdünk kevésbé szereti. De a táj és a virágillat feledtet minden rokkantságot: )

 

P. borosjenõ, no még nem a cél, az egri vár vár ránk. Hál’ Istennek nem kell Egerig elmenni érte; az húzósabb túra lenne! Nyaralóövezet, madárneves utcák- közök. Fecske, kakukk, sas, van itt minden; olykor egy utcának két neve is akad.

Vár elõtt lefelé megyünk, embereket érünk utol. Meglepõdünk, hogy mégse vagyunk utolsók: )

 

A várfalaknál utolsó pecsét és megállunk néhány pillanatra szemlélõdni. Tesókámat megkínálom a gyümölcsszeletbõl, láthatóan ízlik neki a táp.  

Teve szikla, jut eszembe addigra elmúlt a szomjúságom. A láthatatlan kálvária mellett elhaladunk, majd ráfordulunk a célegyenesre.

A szervezõk bíztak bennünk, elõre megírt okleveleket nyújtották át. Köszönjük a bizalmat!:)

Két szelet csalamádés kenyér után sok szeretettel várjuk a buszt.

Köszönjük a rendezést, vidám vasárnap kerekedett a végére és a kockásfülû is jól viselkedett: )
 
 
Himbi-Limbi a Libegő alattTúra éve: 20112011.04.04 10:43:01

Libegõ 11x

(100.)




Bõ negyed óránk maradt Vagdalttal Normafától Libegõ alsóig leérni, hogy a 10 órás tömegrajtot elcsípjük. Természetesen errõl lemaradtunk, ám a lépcsõkön szembetalálkozva megcsodálhattuk a teljes mezõnyt: ) Ráérõsen nevezünk, majd az idõzavarban szenvedõ órám szerint 9:22-kor, aktuális földi idõszámítás szerint egy órával késõbb nekiszaladunk a távnak. Vagdalt balra Himbi-Limbizni, én pedig jobbra Libegõzni. A nagy lendületnek az erõsödõ gravitáció vetett véget a libegõ alatt. Szép kis dombocska, szerencsére most csak felfelé kell erre menni. Szokatlan a teljesen sármentes terep, kissé idegennek érzem magam rajta. Fû, virágok, felsõ állomás. Kacsintva mosolygós pecsétet kapok és kihasználom a frissítést: pohár víz, pohár szörp. Poharat félreteszem és akkor usgyi le. A Z3 kellemesen lejt, leérek az aszfaltra,megyek tovább rajta ahogy illik. Bringások szép számmal vannak, jelzés meg nagyon kevés, mondhatni nulla. Hátra arc, fény derül a csalafintaságra: csak keresztezni kellett az utat. No, ezen felbátorodva leszerpentinezek a Z+-ig ahol sikerül elsõre jó irányzékba tájolódni. Olyannyira, hogy hamarosan szembetalálkozok Palóc Testvéremmel és gyorsan kifejtem neki a Z3 nyújtotta extrákat. Fékezek,újabb pecsétnek örvendhetek a Pozsonyi-hegynél. Innen a volt körsétán továbbra is erdei környezetben mehetek tovább. Szégyenszemre valami megfázásos takonykórt szedtem össze a múlt heti forrástúrán ez idõnként lassításra és kincszsepikeresésre ad okot.Utolérem Petamiékat, nekik a Z+ másik ágát is sikerült megtekinteni. Hiába, nem egyszerû vasárnap hajnali 10-11-kor éberen táj(t)ékozódni mindenféle fárasztó szombati programok után;) Majd szétválnak soraink, lemegyek a lépcsõkön a már megismert helyszínre. Nem lehet minden elsõre tökéletes..maradt 5 köröm javítani:)


Ismét a libegõ alatt, közben szaporodott a felfelé közlekedõk száma. Jól felosztható részekbõl áll; felfedezem, van benne lankás szakasz. Igaz vagy csak 10 méter, de az szinte lejt! Újabb pecsét, ez csak mosolygós, nem kacsintós. Lefelé kényelemesen lendületet veszek, minden tökéletes , pecsét Pozsonyinál, zöld sáv megnövekedett létszámú kirándulóval. Elengednek, tova le aztán hopp hol is a Z3? Jobbra felment addig fogtam, de hogy hol ment le.. óh, WTF.. meredek, pergõ kavicsos ösvényen jutok le a Zugligeti útra. Persze az elsõ oszlopon vigyorog rám a Z3.. Van még hova fejlõdni..


Harmadszorra is nekiállok a dombocskának, útközben egyre több Himbi-Limbis küzd felfelé. Találkozok Hajnival &Szanival, újabb romhányi erõsítés érkezett a Budai-hegyekbe! : ) Nekik ez már a mai túra vége. Pecsét, víz minden felérkezésnél. Nem a szomjúság miatt, hanem a száradó és tiltakozó torkom miatt elsõsorban. Zöldeken le a garavitáció és az erõ is velem van, aztán meglepõ fordulatként jobbra lesorolok a sunyin kanyarodó Z3-ön a Zugligeti útra. Harmadszorra sikerül a teljesen szabvány útvonalon végigmenni! Hurrá, három a magyar igazság: ) Nagy az öröm, negyedszer is mehetek felfelé. Hamarosan a libegõben ülõ, hazafelé tartó Hajniék kiáltanak le némi bíztatást. Meghallhatták a mögöttük ülõk, ugyanis õk is kommunikációt kezdeményeznek. Fent kacsintós pecsét, szörpi. Indulok a Z3 felé, mikor a kilátótól szembefut Vagdalt. Már végeztél?! B. ki még van két köröm! Ily módon kifejezve a gratulációm a gyors teljesítéséhez:)) Indulás elõtt úgy számolta szerinte egyszerre fogunk beérni, +5 km és dupla szint a javamra felállással Ehhez képest lemaradtam, mint a borravaló. Ötödszörre már rutinból megyek, hatodszor pedig megszokásból. Negyven perces kör, aztán 42 perces. 14:28 –as beérkezést dokumentálnak. Leszámítva a késõbb indulást 4 óra néhány perc alatt udvaroltam körbe a Libegõt. Napsütés, egy kenyér után még beszélgetünk kicsit a felérkezõ Moiwa-val majd visszasétálunk Normafához.

Miért a (100.) megjegyzés a címben? A 75%-ban teljesített Terep100-ast is beleszámítva ez volt a 100. tt amin indultam.: )

 

 
 
Kétszer kettő néha öt!Túra éve: 20112011.02.22 12:33:23

Amirõl nem lehet röviden mesélni: Kétszer kettõ néha öt!


 

S. újhelyre péntek este 10 elõtt érek, több túrázót nem látok, így magam indulok a Kovács- villához vezetõ kilométereknek. Nemsokára szembejön Vaddinó és Álmos, s ha már így alakult megvárom én is a másik vonattal jövõket. Gyakorlatilag a fél mezõny együtt ért a házhoz. Bent nagyon meleg van, még jó hogy azt mondták hideg lesz és hozzunk meleg cuccokat: ) Nevezés, beszélgetés, sör, pálinka:kinek mi, majd a V.Csillaggal közös „barbi szobában” végül  elnyom az álom és a meleg jóval éjfél után. Reggel 8 körül ébredek és jut idõ kint az asztal körüli közösségi reggelire: részemrõl grapefruit, répa, kevés sós mogyoró. Teát is kapunk és Pap Gabi saját készítésû ál-marcipánját is van szerencsénk megkóstolni. Kevesen vagyunk, 11 hosszútávon és 9 rövidtávon induló. Rövid eligazítást kapunk merre fognak vadászni délután kettõ után, készül néhány csoportkép majd Vaddinó elárulja az elsõ pontot: Magas- hegy mindkét távnak. Ó, hát az itt van a szomszédban, térkép se kell hozzá!  Egy emberként indulunk a ház melletti lépcsõkön felfelé. Persze hamarosan széthúzódik a mezõny és a Vörös- nyeregnél már csak 1-2 ember van láthatáron belül. A meredeken vezetõ P3-höz nyáron lefelé volt szerencsém, most felfelé van. Felfelé jobb.. bemelegítésnek elég jó, mire felérünk a kilátóhoz,fázásnak nyoma sincs. Vinatti pontõrködik, a kilátó felsõ szintjére ragasztotta ki a következõ pontok nevét tartalmazó lapokat. Mese nincs, mindenkinek fel kell mennie a széljárta építmény tetejére- legalább egy pillantás a kilátásra is jut. Hosszú távnak: Reszelt –bérc (709 m ) Nevét se hallottam eddig; az egyik lépcsõfordulóban viszonylag szélvédett helyen kihajtjuk a térképet R. Istvánnal. Az Álmos- Rushboy- Sétálós bácsi- PapGabi négyes mellettünk szintén a térképet böngészik, õk addigra megtalálták merre van és az útvonalat tervezik. Néhány percig eltart, amíg rábukkanunk a hegyre: a térkép másik szélén van; Telkibányától délre. Gyakorlatilag keresztbe végig kell mennünk a térképen/hegységen. Vinatti mondja, hogy õ lesz ott is a pontõr, addig vesz egy forró fürdõt stb.. hát igen, lesz rá ideje:)  Nem döntjük elõre pontosan merre menjünk, csak Vágáshutáig mivel északnyugat felé kell tartani. A Magas- hegyrõl toronyiránt leereszkedünk a fák között a Z+-re. Meglehetõsen meredek az oldal és havas, a hó közben végleg belopja magát a cipõmbe. A jelzést elérve a szupergyors lábúak csapata éppen akkor ér oda; õk a sífutópálya felõl jöttek le. Az északi zöldet elérve nyolcan megyünk lefelé azon Rudabányácska felé. A szerpentin kanyarját átvágjuk, az útra érve szembejövõ, erõsen csodálkozó hétvégi kirándulók kattintanak néhány fotót. Szerintem sose fogják megérteni miért csörtettünk elõ csapatostul a „semmibõl” : ) Rudabányácska szélére érve  apró szemû, ázató esõ ered el. Remélem nem egész napos esõ lesz, mert az elég káros lenne a navigációs eszközre ( papírtérkép).

Vágáshuta felé K4-en indulunk tovább. A falu melletti 186 méteres dombot a jelzés hátulról kerüli, gondolati szinten mi elõtte akartunk egy szekérúton átvágni. Amirõl persze lemaradunk, gyakorolni kell még a „kispistázást”. Jelzéskövetésen szocializálódott túrázók lévén követjük a négyzetet, közben Álmosék felveszik az utazósebességet és elhúznak:) Elérjük a K-et és jobbra fordulunk rajta. Mikor az erdészeti útról határozottan felvág a dombtetõre felnézünk a kapaszkodó srácokra és gondolunk egyet: a falu elõttünk van nagyjából, spóroljunk a szinttel és maradjunk az úton. Mögöttünk Yoyo is ezt teszi és valahol itt alakulunk hármasfogattá. Oldalról kerüljük meg a dombot és a jelzés is visszacsatlakozik utána ugyanerre az útra. Közben szelídül a havas esõ, aztán valamikor észrevétlenül abbamarad.  Cseréptavi K-P elágnál Álmos táskáját bütykölik a fiúk, mi pedig tovább kékezünk. Havas ösvényen átbotladozunk néhány kidõlt fán és tartozékain. 5-6 méterrel elõttünk szalad át két õz. Lentebb szurdokszerû patakmeder felett nézelõdünk. Elkövetünk egy patakátlépést és beérünk a faluba ahol a fedett buszmegállóban széthajtjuk a térképet, az idõközben elfeledett Reszelt-bércet ismét megtaláljuk és elkészül a terv: Nagyhutáig mindenképpen el kell menni, lehetne felülrõl aszfalton kerülni és úgy felmenni a pontra, vagy a jelzéseken lentebb erdõben kanyarogva. A terepet választjuk, természetesen amennyire lehet rövidítve és szintet spórolva- minek másszunk meg plusz hegyeket, ha nem muszáj.

Vágáshuta bõvelkedik faragott fa szobrokban, ötletes festett fa falutérkép és egy szintén festett falú kocsmahivatal mellett is elhaladunk. Aszfalt, majd kiépített pihenõnél a Hollós- patak mellett csörtetünk. Említésre se méltóan könnyû átkelések után felmegy a dombra a kék és mi is. Mintha a Kazinczyn is erre jöttem volna és akkor se esett jól ez a rész. Szomjas leszek, az elsõ nagyhutai kék kútnál iszok, és egybõl töltöm is fel az egy literes vízkészletet. Jóképû buckák uralják a láthatárt, ezeken kéne átverekedni, hogy az elsõ ponthoz közelebb kerüljünk. A térkép szerint van egy üres rész 2 házcsoport között, gyakorlatilag a buszmegállónál megcsodáljuk a sárga buszt (amirõl elsõ pillantásra a Nógrád Volán retró járatai jutottak eszembe) s szemközt egy nem beépített telek. Árok felett átlépünk és a falut magunk mögött hagyva toronyiránt felmegyünk a gerincre. Vizuális típusként nagyon élvezem, hogy egybevág a táj és a térkép: jó együtt látni a papírt és a valóságot. Alattunk húzódik a Császár- völgy a patakkal, szembe a hegyek- dombok, köztük a völgyek, ahol majd átsétálunk a mögöttük rejtõzködõ zöld jelzésre és a kisvasút melletti mûútra.

Kissé balra tartunk, ahol földút kezdõdik. A hóban különös lábnyomok elõttünk: közepes méretû, karmokkal. Milyen állaté lehet vajon? Elérjük a völgy bejáratát, s mivel elég sûrû a bokros-fadarabos talaj nem akaródzik lemenni egyenesen, felmegyünk inkább egy domboldalba, ahonnan leereszkedhetünk: közben iszonyat meredek lejtõ tárul elénk szemközt amit munkagépekkel fényesre gyalultak, lent pedig favágókkal találkozunk. Megy a munka, egyikükkel beszélgetünk kicsit, a feltûnést és értetlenkedést el akarjuk kerülni ezért csak hutáról jöttünk és a kulcsosházig megyünk..:) A pár centi hóval hintett betoncsík ideális terep, keresztezzük a kisvasút sínpárját és nemsokára igazán szép látvány fogad minket: kastély a tó felett, oldalt sziklák .. hú mi ez a hely?! Kõkapu vadászkastélya elsõ pillantásra olyan, ahol szívesen eltöltenék néhány napot. Bal oldalunkon a szikla mellett kicsiny barlangbejárat elkerítve. Fából faragott szarvasok és hatalmas Diana szobor íjjal, csobogók.. étterem; a gesztenye krémlevessel kezdõdõ kültéri kajaajánlatot végig se merem olvasni..csak csurgatja az ember a nyálát;) Ásványkiállítás, ajándékbolt, ifjúsági szálló: van itt minden. Látogatók nélkül, télen is csuda jó hely, érdemes volt erre jönni! Lassan magunk mögött hagyjuk és a kisvasút végállomásáig érünk. Folytatjuk a sárga jelzésû földúton, az Eger- forrást megpillantjuk túloldalt és nagy a vidámság, már majdnem egy oldalon vagyunk a térképen a Reszelt – bérccel!: ) Mar-lak nevû házikót érintjük; hamarosan lekanyarodunk a patak feletti hidacskára, átmegyünk és egy farakásnál rövid enni-inni szünet. Kicsit meglepõdök mikor Yoyo szál kolbászt ránt elõ:D Nagyon jó „jellegpont” ez, a S derékszögben jobbra kanyarodik, mi pedig egyenesen: azt ötöltük ki, hogy toronyiránt elmegyünk a patakig-vízfolyásig, onnan pedig mellette balra tartunk a végén toronyiránt fel a bércre, ahol mindenképp összeakadunk a zöld jelzéssel, amirõl már gyerekjáték a Z3 és a Reszelt-bérc. Kivágott fenyõk borulnak lábaink elé, vadkerítés kísér egy darabig, bal oldalt pedig a Bohó- hegy 733 méterével parancsol magának tekintélyt. Fenyves nyiladékában haladunk lefelé, misztikus félhomály. Mederbe le s föl és éppen egy vadetetõnél érünk a patakhoz. Elindulunk balra, eleinte keskeny, enyhén emelkedõ úton, majd elfogy az út és a csúszós oldalban bohóckodás helyett lemegyünk a patakhoz. Átlépjük és a rétre érünk: fenyõfa, az ágai alatt zöld fû virít, körülötte pedig minden fehér a hótól. A Csapontás-háznál vagyunk. Padok, tûzrakóhely. A ház mögött megyünk tovább a patakot követve, ösvény már nincs. Innentõl toronyiránt tervezzük a menetet. Egyszercsak Yoyo megszólal: muflonok! Beleolvadnak a tájba, akkor látni õket mikor megmozdulnak. Többen vannak, többször elindulnak, megállnak. Örülök a szerencsének, hogy találkozhattunk velük. Felfelé mászunk, nem gyenge emelkedõn, s motorzúgást hallunk. Felérünk egy útra, terepjáró húz el mellettünk. Tovább mászunk felfelé, ismét egy földúton vagyunk. Balra tart, irányba jó, s kisvártatva fehér jelzésalapokat látunk. Ezeréves kereszt jelzések néhol. Kékes-zöldes színûek és saccra idõsebbek mint én. Ha pedig ez zöld kereszt az nekünk nagyon jó! Hiszen az biztos belevezet minket a zöldbe! Balra tart, enyhén emelkedik, tökéletes. Valóban elérjük a zöld jelzést kényelmesen; jobbra fordulunk rajta. Z3-ek, fehér felirattal és nyíllal: Hemzõ. No, mia?! Térkép szerint a Hemzsõ-bércre és Hemzsõ – kõre nem visz 3szög jelzés; csak földutat jelöl rá. De legalább tuti közel vagyunk a hõn áhított második ponthoz. Tovább, közben egyre jobban érzem a szelet és fázni kezdek. Ismét Z3, most Reszelt felirattal és nyíllal. Isten áldja a jelzés készítõjét, amiért ráírta a háromszögekhez a bérc nevét, megspórolt egy külön utat a Hemzsõ-bércre!: ) Szél, szél, hideg, alig emelkedik, egyre hidegebb van, ott a csúcskõ, ember mozdul mellette. Vinatti szúróbélyegez és bár azt ígérték nem lesz ellátás mazsolával, szõlõcukorral kínál. A saját részére felhozott mogyorós csokijával is megkínál, sõt fel is darabolja és a félig lefagyott kezembe nyomja. Na ez az a kedvesség amit akármelyik terülj-terülj asztalkám túra kajapontja sem tud felülmúlni: mikor szétfagyva alig tudod mozdítani az ujjaid kapsz egy kis csokit a hegy tetején. Olyantól, aki simán ott lehetne szintén teljesítõként a túrán, de õ most inkább csak csokit ad és várja a szélben a résztvevõket. Köszönet még egyszer érte! Elárulja a következõ felkeresendõ hegyet: Szurok-hegy. Óhhh…északi zöld feketepályás szakasza, mindig van még egy csúcs a Szurok elõtt..ez volt eddigi túrázásaim során a Tolvaj-heggyel karöltve a legemlékezetesebb hegy, vagyis EMELKEDÕ. No, rémálmaim gyöngye, visszatérek! Térképnyitásra alkalmatlan a szeles hegytetõ, így megegyezünk, hogy lemegyünk Telkibányára s ott kitaláljuk a Szurok (Szutyok) –hegyre jutást.

Fejlámpát elõkapjuk, beköszöntött a sötétség. Nem megyünk a Z3-ön vissza, hanem lespurizunk a tetõrõl a fák között. Mindhárman fázunk, belegondolok mi lesz éjszaka, ha végig ilyen szél fog fújni?! Leérünk egy földútra, a földútról a Z-re. Belekocogunk, kell a hõérzetnek. Lámpafényt látunk szembejönni. Szintén zenész, a reggelrõl ismerõs katonasrác –bocs, nem tudom a neved- az. Egyedül jön, Vágáshuta környéki eltévedésérõl mesél. Hosszú emelkedõ vár még rá a pontig.. Csörtetünk tovább le, néhol meglepõen csúszós jég rejlik a vékony hóréteg alatt. Telkibánya fényei látszanak, a Z a falu elõtti domboldalba távozik, mi a földúton a szélsõ házakhoz. Az éjszaka elõtt egy rövid kocsmázásra pályázunk. Templom jobbra szemközt, ott biztos van valami: ) A legelsõ aszfaltos úton jobbra indulunk, ám elfogy az aszfalt és fasor kezdõdik. Biztos van ahol a helyiek átjárnak! Van, kis ösvényen jutunk le egy kerítés mellé. Na de hol az aszfalt? Három oldalról kerítés, felfogjuk, hogy egy üres telekre érkeztünk..:) Jó, hogy nincs kutya! Hajlékony drótkerítést lehajtok egy fatörzsnél és átmászok. Kicsit felakadós, de mûködik. Átmászva a szomszéd telekre újabb kerítésmászás az utcára. Yoyot kigáncsolja egy drót, nagyot esik. Csendes utcák, az Aranygombos fogadó mellett elsétálunk, nem érezzük magunkat szalonképesnek. Lesz még kocsma, hosszú ez a falu! Hát igen, csak a másik irányba. A P-on haladunk, tábla szerint 9,5 km Hollóháza. Addig nem kell elmennünk, elõtte P+ és S3 a Szurokra. Visszavárjuk! Feliratnál tudatosul ebbõl bizony nem lesz kocsmázás.. Mindegy, megállunk néhány percre az út szélén, ivás, sms írás, még egy gyümölcsszelet. Aszalt szeder+aloe vera, fincsi. A piros felvág az aszfaltról. Idõközben a havazás bekeményített, hatalmas pelyhekben esik. Külön öröm, hogy enyhe szellõ juttatja az arcunkba- szemünkbe az égi áldást. Felnézek az ég felé, csillagok háborúja: fekete semmiség, kavargó fehér hópelyhek akár a csillagok. A térugrás-élmény szédítõ; jobb, ha a lábam elé nézek. Hosszú és jellegtelen út visz Hollóházára, Kazinczyn sem szerettem. Bokatörõs kavicsok, vízmosások lent, Kazinczyról ottfelejtett fényvisszaverõs szalagok. Volt egyáltalán seprû?! Pálinka-dal, hívnak. Leteszi, ismét. Nem szeretem, ha túra közben telefonálnak, de elõkeresem ki az és mit akar.

Elérjük a P+-et, balra fordulunk. Bálinték levághatták ezt a kanyart, az eddigi lábnyomok eltûntek egy ideje. Késõbb megjelennek oldalról. Tényleg mi miért nem vágtuk le ezt? Túlságosan bele van a jelzéskövetésbe bolondulva társaságunk: ) Hálaisten tetõ! Annyira tetszik ez a név! Hála Istennek ide értünk, rácsatlakozunk a S3-re. Finom bemelegítõ emelkedõ aztán elég határozott.. Tyúklépésben feltotyogunk, de legalább innen az elsõ csúcs a Szurok-hegy csúcsa. A viszontlátásnak nagyon megörülök, szúrás, olvasom a következõ hegyet: Nagy- Milic. Északi zöldön vagyunk, a feketepályás szakaszon. A csúcskövet félig betemette a hó, s egy perc után úgy érzem engem is. Nagyon hideg szél vágja a havat az arcomba oldalról, hóvihar van és cudar idõ! Meneküljünk innen az aszfaltra minél elõbb! Yoyoék elindulnak lefelé, de néhány méter után bevillan szerencsére, hogy nem is erre kell menni! Vissza, a gyönyörûséges északi zöldön elindulunk lefelé. Szakadékszerû meredélyek gyönyöre a hóban, zord szélben.. óh, igen az északi zöld kemény terep, nem csalódtam benne: ) Valami csodánál fogva egyikünk sem esik az eszkárosi aszfaltig. Lent elõvesszük a térképet és az egyértelmû, hogy nem a határkövek mentén közelítjük meg a Milicet. Menjen a ÉZ-ön akinek két anyja van és három apja!: ) Szerencsére aszfalt+ K kombóval kerülhetõ a további ismeretség vele.

Aszfaltozunk, ideális, néhány centi hó. Yoyo ránk parancsol, öltözzünk fel normálisan!: ) Rám adja a polár felsõjét, Istvánnal elõveteti a táskában cipelt kabátját. Na mindjárt más: ) Lámpát lekapcsoljuk, felesleges. Sétálgatunk a hóesésben, olyan jó nézni a hegyeket, s még jobb, hogy nem ott kell botladozni a köveken minden árokból fel – le. Egyetlen szlovák rendszámú autó megy el, majd a Panoráma büfé környéki épületek fénye világít. Zárva minden, rátérünk a kékre. Alig emelkedik, kanyarog, különösebb kimelegedés nélkül kényelmesen érünk a szlovák nyelvû fém útjelzõ oszlophoz. Itt megint bejön az északi zöld és vele együtt a hóvihar. A tábla szerinti 250 méter a csúcsig kárpótol: hatalmas hótorlaszokat épített a szél. A csúcson sátor, Vaddino tesója szúrja lapjainkat. Csokit, pálinkát is kapunk. Már 4 csúcs megvan! A maradék, a Fekete-hegyi kilátó nem tûnik vészesnek. Elköszönünk a srácoktól, szegényeket nagyon nem irigyeljük.. Térképet elõ se vesszük, mindegy hova visz menjünk a kéken innen minél messzebb! Brutál meredek és csúszós lejtõ hármas csapatunkat zilálja: István esik, a bokáját veri be, beleakad a lábam egy kis faágba, megindulok úgy lefelé, hogy a következõ fán koppanok, a sarkam-bokám húzom meg. Nemsokára Yoyo esik hatalmasat a vállára- hátára. A mindenséget a fától fáig lejtõknek! Az erdészháznál bemegyünk a tükörjég polírozású elõtérbe. Leülünk a farönkökre és széthajtjuk a térképet. Behangolódván látjuk nemsokára Füzérre érkezünk. Megtaláljuk a Fekete-hegyi kilátót , amit én sokkal közelebb gondoltam S.újhelyhez. Javaslom az aszfaltot, majd a piroson fel verziót. Többiek szerint túl nagy kerülõ, menjünk inkább terepen Kovácsvágás felõl. Jó, hát tényleg rövidebb arra. Elnapoljuk a döntést, Füzértõl Pálházáig biztos aszfalt, s meglátjuk.

Megyünk, mendegélünk, az egy decire redukálódott vízkészletem jó lenne feltölteni. Füzér elõtt szépen kiépített hármas forrásnál ezt megtehetjük. A forrás vize langyos az általam cipelthez képest. A várat messzirõl megnézzük, nosztalgiázunk a Kazinczys rész rajt-cél elõtt. Elhagyjuk a falut, csúszunk néha a jeges betoncsíkon. Múlik az idõ, Filkeháza. Átballagunk a kihalt falun, majd már látni Pálházát mikor autó jön szembõl. Nagyon lassan megy, megáll. Vaddino és Nina száll ki. Tesójaék elé megy, lejöttek a Milicrõl. Kapunk meleg teát tõlük és infót, hogy a többiek kb. 40 perccel lehetnek csak elõttünk. Nem is vagyunk olyan rosszak! : )

Pálháza, K+. Valamiért István el akar fordulni rajta balra, próbálom meggyõzni, hogy nem miért mennénk arra? Azt hiszi még nem ott vagyunk ahol. Már majdnem hagyom magam meggyõzni, hogy mindegy csak menjünk valamerre mikor jönnek visszafelé Vaddinóék. Gondolom nem értik mit szöszölünk a térképpel.. de ennek köszönhetõen megússzuk a K+ Füzérradvány felé történõ megtekintését. Közelebb a hajnal mint az este, kezdünk álmosodni. Kovácsvágásig további aszfalt és ez is egy igen hosszúra sikeredett falu. Némi vita tárgyát képezi, hol menjünk ki a faluból és milyen földútra, hogy az jó legyen. Térkép alapján a buszmegállónál balra, majd tényleg földút, megvannak a tanyaszerû épületek. Elágazás, merre? Jobbra megyünk, nyílt mezõ, a szél úgy járkál rajta, hogy a térdeim is beleremegnek. Vadetetõ, vége az útnak, körbe csak fák. Nem tetszik, nem tudom hol lehetünk pontosan. Nemrég egy vadcsapás indult felfelé, menjünk arra javasolják. A kilátó velünk szemben, jó lesz ez irányban. Elindulunk, tényleg jó mert itt nem fúj a szél és emelkedik. Hamarosan roppant vadregényes helyre érünk: bokrok, ágak között bukdácsolunk. Vadnyom sincs a hóban, errefelé a vadak se járnak! Majd sok – sok árokba le és föl: ennyi árkot! Hol a fejem verem be, hol térdre esek, hol seggre. Közben kimászni és lemászni, nagyon sok erõt kivesz belõlünk. Végre ott vagyunk a hegy lábánál! Illetve… elõttünk egy újabb mély árok, aminek az ajára nem világít le a lámpa.. s velünk szembe a hegy, ami itt gyakorlatilag majdnem függõleges fal. Nekidõlök egy fának, áh, itt nem jutunk fel még négykézláb sem! Yoyo amúgy sem tud a beütött válla miatt kapaszkodni. S még az árokból se tudnánk kimászni.. nemhogy fel a csúcsra! Na, itt adnám fel ha lehetne.. a rengeteg árokmászásba és gazolásba fektetett energia felesleges volt, nem tudunk felmenni. Elkúrtuk, pont az utolsó hegyet.. fejben ez a kóválygás teljesen szétszed, elegem van. De menni kell tovább, mindegy csak ne árkokba és valahogy érjük el a piros jelzést. Felfelé indulunk, gaz, majd valamikor széles földútra érünk. Kanyargunk rajta, végig enyhén emelkedve hullámzik. Soha nem akar elfogyni, nyûgös leszek és türelmetlen. Keringünk a Fekete-hegy körül, sok idõ múlva becsatlakozunk a piros jelzésbe. Lábnyomok lefelé, biztos Álmosék voltak, õk már S.újhely felé vannak..hullámzunk a P-on is, majd a P3-höz érünk. Néhány száz méteres vacakolós emelkedõ vezet a kilátóhoz. Nehezen jön el a kilátó. Megvan az utolsó, 5. hegy is. 5:10 perc. Majdnem a célban lehetnénk.. vagy két órát mentünk pluszba a földutak miatt. Ha elmegyünk Mikóházára rég túllennénk árkon-bokron.. megadtuk a módját a csúcs felkeresésének, szó se róla.. Megiszok egy koffeines löttyöt, eszek egy kekszet. Többiek is fáradtak, álmosak. Az elõzõ hangulatot szétzilálta a tévelygés, a célba vezetõ utat nem is nagyon tervezzük. Piros, majd kék és lesz valami. Itt is hideg van, s közel a napfelkelte mindig ez a legkómázósabb, fázósabb idõszak. Semmi kedvem menni, motiváció nulla. Próbálom felidézni a tegnapi sikeres tájolódást, a muflonokat, a tájat hogy ne a mostani bénázáson járjon az agyam. Szótlanul megyünk a jelzéseken, csak csodáljuk, hogy az elõttünk járók még itt is átvágtak néhol: ) Olyan ismerõs a kék, mintha már jártunk volna itt tegnap is..egyikünk tudatába se jut el, hogy tegnap délelõtt ugyanitt mentünk!: ) Ránk virrad, lámpát lekapcsoljuk a kedv is más lesz. Ismét érdekel minket merre menjünk a célba. A Nagy- Hallgatót semmiképp nem akarjuk útba ejteni. Helyette Z+ Vörös-nyeregig, Z3, K+. A Rudabányácskára vezetõ aszfalt elõtt megnyerjük a talajviszonyokat: szétgyúrt, nyomvályús út jégborítással. De jó leérni a betonra! Z+, Kazinczyn itt jöttünk lefelé. Tudtam, hogy a nyeregig végig emelkedni fog, de lefelé rövidebbnek tûnt.. a Körtefa- nyeregnél tábla. Csak itt vagyunk? Tovább fel, még egy tábla ez biztos a Vörös- nyereg. Táblán: Bükkös-cseres. Felemlítem egy szóval a tábla nem létezõ családfáját: ) No, a következõ már tényleg a Vörös-nyereg. Innentõl már csak lefelé megyünk! – mondom Yoyonak és szegénynek csalódnia kell mert még vár egy rövid emelkedõ ránk a K+-ig. Kutyaugatás, háztetõk. Legszívesebben levágnék, hiszen ott a villa. De minden telek beépítve, egy esetleges kutyakergetés vagy kerítésmászás már nem hiányzik. Kerülünk hát tisztességes népek módjára. Az út lent tiszta jég.. macskakövek, s meglátjuk a Kovács- villát. Hát nem gyönyörû ez a ház?: ) A nyitott kapun besétálunk, bent az ajtóval elég nehezen boldogulunk mivel húzni kell és nem tolni..célban vagyunk tehát! Vaddinó kérdezi merre jártunk.. hát igen sejtette, hogy valamit benéztünk, hogy csak most jövünk. 8:07, 22 óra 7 perc után jó ismét a házban lenni. Fent a fiúk már pihennek, nekik 18:45 lett..=) Fürdés, palacsinta. Tisztán és szárazon tulajdonképpen már nem is olyan bosszantó a vége, megcsináltuk s kész. Vaddinó kocsival levisz hármunkat a 9:47-es vonathoz, ez a túra legeslegjobb szolgáltatása!: ) A vonat ablakából még kísérnek minket a Zemplén hegyei. Megfogalmazzuk miért jó a Zemplén: mert nincsen sok átkötõ gerinc, mindenhova fel- le kell menni, van bõven látnivaló, patakok és meredek oldalak- csúcsok.

Köszönöm Yoyónak és R. Istvánnak a társaságot! Vaddinónak pedig a túra szervezését! Lehet, hogy nem voltunk sokan, de szerintem mindenki rengeteg élménnyel gazdagodott és tanult valamit tájékozódásból. A felfedezõs, tájra koncentrálós kötetlen túra sokkal nagyobb élmény, mint egy sima tt! Több ilyen túra kéne!
 
 
Börzsöny éjszakai tt. - Farkas Zsolt emléktúraTúra éve: 20112011.02.13 22:13:39

Az útvonal? Az éjszakai táj? Az élmény maga? Talán mindhárom miatt vártam már ezt a túrát.


A rajtként szolgáló Kõrózsa panzióba Diósjenõrõl a transzkemencei sztrádán sikerült eljutni; az „amennyire csak lehet, gyalog a rajtba”- vonalat erõsítvén. Említésre méltó a tizenegynéhány kilométerrõl, hogy Palóc Testvérrel alig hogy bevetettük magunkat a 3-400 méteres magaslatokba, máris egy „gyanús” lábnyomba botlottunk: macskaféle, házi cicának nagy, szabályos karomlenyomatokkal elöl.. talán hiúz? Nagyon úgy néz ki, viszont a helyszín nagyon nem vall rá..

A Nap megvilágította mellettünk a patakot, amin olyan jeges formációkat alakított ki az olvadás- fagyás- olvadás, hogy a szívem sajgott az otthon hagyott fényképezõgépért. .A Nap lassan lebukott, majd 18 elõtt néhány perccel érkeztünk a Kõrózsához, ahol népes csapat várta már az indulást. Idõben odaértünk, bár elõtte kikötöttem szigorúan hat feles átlag. Vagy 2-9 nagyfröccs:)  Ez nem jött össze, bár kettõ megvolt Diósjenõig. A jóval rutinosabb kolléga azért az 5 feles átlagot hozta:)

A rajthivatalban még elüldögélünk, jó nézni az indulókat, a készülõdõket, az izomlazítós illatáradatot szagolni.. A késõbbi busz turnusa is lecseng, majd 18:52-kor R. Istvánnal vágunk neki az éjszakának. Aki természetesen duplázni jött, elõtte egy 50-es Görgey-t letolt.

Aszfalt, zöld, óh de kár a godóvári emelkedõért! Az megadta a túra alap zamatát, a ráhangolódást a további bércekre.. Magosfánál csak egy pecsétnyomásnyi idõre állunk meg, majd a nemzetiszín jelzéseknél gyors váltás.

Tökéletes körülmények uralkodnak: nincs hó, nincs sár, nincs túl hideg, a szél is csak a kitett részeken érezhetõ. Öröm itt lenni..

Lejtõiskola, Nagy- Mána gerinc: szemközt pislákoló fények, a P3-gel küzdõk sora, nagyon tetszik, hogy vizuálisan is megjelenik az útvonal. A Tóth-emlékmûnél nem bírom ki, hogy ne szólaltassam meg a szélharangot, annyira kellemes hangja van!

Rakottyás- völgy, személyesen Csanyaék pecsételnek. Rakottyás- Rózsás patakátkelések, a kövek nincsenek lefagyva mindet sikerül száraz lábbal abszolválni. Tulajdonképpen semmi kihívás nincs a keresztezésekben, relatíve kevés víz van a patakmederben.

Bodosházi - kút, aztán hadd szóljon. Fogy a szint, nincs is hideg, jó passzban telik az égbemenetel. Pogányvári kaszálónál félhold-fény, csillagok világítják meg a vakondtúrásokat, tiszta, hûvös levegõ- imádok éjszaka túrázni, imádom a Börzsönyt. Nem gondolok semmire, nem érdekel se idõ, se táv, csak az , hogy nagyon jó éjjel mászkálni, s van benne nagy adag szabadság, hogy feldobva kihasználhatom az éjszakát, jobb mint egy álom az ágyban forgolódva, takaró alá lapulva.

Fenyves, jobbos jenei zöldre, az elsõ jeges foltok. A Csóvi közeledtével egyenes arányban nõ a  havas- jeges tájdekor. Fent Csiba- GpsZoli pontõrködik, s volt földim –Hajrá Romhány-Kétbodony!- emlegeti, miért csak most értem fel: ) Ha 90 körüli induló volt, utánunk 4en indultak és kb. 50 en lehettek elõttünk a Csóvin, akárhogy is nézem már a mezõny felénél vagyunk. Nem olyan szégyen az : ) A fiúk kézifûrésszel birkóznak egy méretes fával, viccelõdnek miért nem hoztunk gyújtóst. Na legközelebb.. mondom: ) Tovább a jelzésarzenálon, itt fázok leginkább. Próbálunk gyors mozgással javítani a hõérzeten, kevés sikerrel a kezem nem, de a körmeim még percekkel késõbb is fáznak. Síútra át, forrásra föl, nagyon jó talaj. Akár futhatnánk is! Amint kimondtam, szinte azonnal átváltott az út jármûvekkel szétgyúrtba. Megfagyott sár, hatalmas dagonyától óvott meg minket a mínusz pár fok.

Viszonylag sok túrázót hagyunk el a Spari- házig. A ház elõtt mécsesek világítanak, bent fejlámpák, elég szûkösen férünk el, mert egyszerre többen estünk be. Elemcsere és említésre méltó nagyon finom édes keksz: )  

Féltáv, 23:35. Újabb, Csóvi- csúcstámadásra indulunk. Ez az 500 szinte bónusz szint, abszolút kényelmesen adja magát. A K4-rõl ismét áttekintek a túloldalra, ahol a mögöttünk levõk rajzolják ki fénnyel a házig megtett útvonalat. Még mindig imádom a Börzsönyt mondom Istvánnak, egyben bíztatom , hogy majd a Hanák rét után kérdezze meg mennyire maradt ez a tényállás: ) Dózer, kilátópont s máris a Foltán- keresztnél vagyunk. Innentõl pedig a klasszikus kék a csúcsig, amin már annyiszor jártam, hogy gyakorlatilag olyan mintha haza mennék : ) Három-hársról brutál jó kilátás fényekkel, falvakkal, csillagokkal. Farakások oldalt, na vigyünk a srácoknak pár köbméter ölfát?:) Néhány nyárról megmaradt léccel és pár kisebb gallyal felszerelkezünk az Árva- kúti rét elõtt. Jönnek szembe sokan -késõbb kiderült feladók- azért néztek miféle faanyagot sétáltatunk az éjszaka közepén: ) Csóvi kettõ, a pontõrök még mindig fûrészelnek. Enyhe mosoly, hogy azóta mennyit haladtak: ) Pecsét, kb. 0:56-kor. Csokis- mézes tallér, csúcskörte másodszor is. Zoli meleg teával kínál, kakukkfûtõl kezdve van benne mindenféle. Még egyszer köszi, finom volt! Jól elüldögélünk, nem sietek, nem fázok: ) István rávágja, hogy jó nekem. Jó hát – amíg tovább nem indulunk. A nemzeti&két 3szögön épphogy nekivágunk lefelé, jönnek a hidegek. No, még nem a Hideg-hegyek, hanem a mínuszok. Jelentõsebb hófolt, jég. Sietõsre vesszük, majd tipegõsre a Kõkorsónál. A K3 útvonalát néhány bedõlt fa teszi izgalmasabbá a Fekete- rétig. Majd K+, Fekete-patak, néhány átlépéssel keresztezve olykor. Jégcsodák a patakon, egyszer majdnem orra is esek annyira nézem oldalt a látnivalókat: )  Volt Postás kh után hangulatos talpfa- hidakon kelünk át a Csarna – patak felett. A Hamuház környékén érzésre 1-2 fokkal hûvösebb van. Szegény pontõröket nagyon nem irigylem..Két csokit kapunk, pár percet töltünk csak itt a „fagykatlanban”. A börzsönyi kék kanyarjában lenézek az alattunk jövõkre, látszatra sokat emelkedtünk már. Szimandlira felérve egész jó a fûtés, nem is értem mi volt az a fázás lent.. Utolérünk néhány túrázót, majd áttérünk a P+ örömeire. A fiúk nem akarnak elõzni, így a Pintér-hegyesre 5-6 férfi követ, igyekszek hát nem feltartani a sort: ) Innen relaxálós szakasz, mérsékelten összetúrt úton,majd a pokoli 666os csúcs mellett Kis-hideg hegy. Elõttünk a nagytesója tekintélyt parancsolóan. A Hanák rét szokás szerint szétnyomvályúzva. Sárga fényvisszaverõkkel körbedekorálva. Egyébként, sok helyen voltak fényvisszaverõk, hogy ez milyen rendezvény dekorációját képezi, nem tudom,de olyan az erdõ néhol mint a karácsonyfa..

Kedvenc rész, természetesen hatos átlaggal. Nulla egész hatossal. Itt is rosszabbra számítottam, különösebb probléma nélkül kanyar jobbra. Apropó, igen még most is imádom.. : )  Dózer, ez is megvolt, mégse virradt és hamarosan a NHH th ablakain kiszûrõdõ fényben gyönyörködhetünk. Bent meleg, 20 foknál is magasabb lehet a hõmérséklet. Maradék körte, mint csúcspálinka harmadszor. Jó a melegben ülni azzal a gondolattal, hogy tudom mennyire fogok fázni ha kimegyek. Ezért nem is nagyon kapkodok: ) Cirka 25 fok különbség a kettõ között elég intenzíven érezhetõ lefelé ereszkedve.

Mindjárt vége a túrának, rövidnek érzem. Persze, én zselé-szekciót erõsítve nem dupláztam biztos az volt a baj. Lefelé a nyílt terepet kihasználva Lámpa Leó, félhomályban égi világítással. Sokkal másabb és tudatosabb így- az ember akaratlanul is jobban figyel, több érzékszervét használja. A néha hallható bagolyhuhogás igen sokat hozzátesz.

Királyrét, messzirõl hívogat az új cél épületébõl kiszivárgó fény. Hajnal 5 elmúlt, zombi fejek a célban, fáradt, félig alvó emberek. Talán kilógok a sorból, hogy el se fáradtam az éjszakai sétában, igaz nem is rohantunk veszettül.

Megkapom az idén is szép oklevelet, eszek néhány pogácsát, majd nekivágok a következõ nullapontos, ám annál jobb etapnak: Királyrét- Nógrád. A Vár- nyereg alatt elpártolok a jelzésektõl és a Börzsöny jelzetlen földútjain mozgalom keretén belül átvágok Nógrádra. Csak a Hold világít, majd a falu felé közeledve gyönyörûen látható a pirkadat összes váltakozó színátmenete. Nem csúnya látvány beérni a napfelkeltés hátterû várat nézve.. Igen, így kerek a Börzsöny éjszakai: Diósjenõrõl napsütéstõl naplementéig a rajtba, éjszaka, majd a felkelõ nap Nógrádon. Szuper kör volt a vasárnapi Cserhát nappali elõtt: )

Köszönet a szervezõknek, az ideális körülményeknek, a félig megfagyott pontõröknek, a túratársaknak s természetesen a Börzsönynek!: )  
 
 
Fel a Csóványosra!Túra éve: 20112011.02.02 19:06:37

 ---- Palóc expedíció ----–


Alcímek, tartalom: a Börzsöny jelzetlen földútjain, az OKT fogságában, menekülés az üldözõ zöld elõl és „ilyen nincs!” –záró akkord

 

Jelzetlen utakon menjünk! - egyezünk meg elõzetesen. A Vén Diófa szolgál kiindulópontként, árnyék helyett meleget ad, amíg megérkezik Vagdalthús.

Röpködnek a mínuszok és ropog a hó mikor a kemping mellett véget ér az aszfalt. A Nemzeti Park Iroda után balra fordulunk és az erdészet felújított épületeit nézhetjük meg. A kerítés meghosszabbodott, uniós pályázatról árulkodó tábla van, szerencsére kutya nincs.

A „klasszik” Diósjenõ- Kemence mûútra térünk, rövid idõre sajnos ez által a SN jelzése kísér minket. Néhány száz méter múlva letér, mi pedig az úton maradva a Bartus-Szaszovszky keresztet mellõzzük. Hamarosan utolérjük azt az idõsebb házaspárt, akikkel még Diósjenõn beszélgettünk indulás elõtt. Megfontoltan haladnak 11 éves kutyájukkal, jó utat kívánunk; s a Závoznál keresztezzük a sárgákat. A mezõn átvágva az 589 méter magas hegycsúcs meghódítására törünk. Néhány lábnyom van felfelé, hiába; ez még tûsarkúban is könnyen megközelíthetõ célpont: )

Felfelé haladva reménykedünk, hogy a köd-páraréteg fölé emelkedünk, ám a csúcskõnél is fehérbe burkolóznak a fák. Tekintettel a hóra nem megyünk ki a sziklás részhez, hanem a kõ mellett elsõ és egyetlen csoki pontot tartunk. Visszaereszkedünk a nyeregbe, majd le a patakhoz. Csobog a víz a jégcsapok között, kis híd ível át felette. A híres Hídromboló társaságában nem kelek át rajta. Bár, hozzá kell tenni, azóta javított a statisztikán és több hidat épített, mint rombolt. De biztos, ami biztos..:) Erdészeti úton keresztezzük a zöld jelzést, majd búcsút intünk a jeleknek. Látszólag, mert a Börzsönyben nagyon nehéz megszabadulni tõlük!:)

Kellemesen járható pár centis hóban érkezünk a szépen foglalt Õzbereki-forráshoz. Bõvizûen csordogál, én pedig a közelében teljesítem a télen kötelezõ napi legalább egyszeri esést:) Érdekes módon szalag lóg nem messze tõle, holott egyetlen mostanában rendezett börzsönyi túra sem érinti. Továbbhaladva négyes útelágazásban találjuk magunkat: paraszt gps-t (térkép) elõkapva a patak követése mellett döntünk. Nagyjából 200 méteren át ösvény boldogít, majd vadregényes táj jön: bedõlt fatörzsek és ágak a víz mellett. Késõbb egy fenyves szélén folytatjuk az úttalan utunkat. Emberi hangokra leszek figyelmes: túrázók a szemközti domb oldalában haladnak a PX-en. Keresztezzük, majd az erdészeti úton maradva balra tekintve egyre jobban látható a Nap. A Hosszú-bércen visszatér a sí út jelzése és szomorúan tudomásul kell vennünk , hogy néhány száz métert vele együtt kell megtenni. A Foltán-keresztnél egy új emléktábla tûnik fel a kereszt kerítésén Bottyány Ferenc nevével. Dátumként 2010 szerepel. Ragyogó, felhõtlen napsütéssé szelídült a zord reggel. Innen már nincs messze a Csóványos, hagyományoktól eltérõen lefelé indulunk a meghódítására: )

Pár percig a KN-en haladunk, egy régi, ám feltûnõ jelzés mutatja a Könyves-forrást. Odébb piros szalagok vezetnek fel meredeken a gerincre. A jellegfa melletti kilátópontnál a távolba nézést a völgyekben terjengõ pára akadályozza. Lefotózom a napot és a fehérséget, majd elcsoffadva ennyi jelzéstõl és járt úttól sürgõsen irányt kell változtatnunk: )

Vadkerítés melletti havas útra fordulunk. Néhány kósza vadnyomtól eltekintve érintetlen a táj. Öreg, ágas- odvas fák vesznek körül, majd egy igen furcsa emberi „építmény”: terebélyes fatörzs köré néhány vasoszlopra erõsített dupla szögesdrót, benne félkörben elhelyezett falazó-betontéglákkal. El nem tudom képzelni mi lebeghetett az alkotó szeme elõtt.. Átlépem a drótot és bent sétálva kiderül aláaknázva nincs: )

Rövid bokros részt leszámítva tiszta erdõben sétálhatunk, továbbra is lefelé haladva, oldalra csodaszép kilátással. Dózer út tekereg lentebb, a Simon-forrásra nem akadunk rá. Egy kicsiny tisztáson a Szén-patak ködben úszó völgyére nyílik remek lelátás. Tovább megyünk, megszûnik az út és meredek oldalban egyensúlyozva keresünk alkalmasnak látszó helyet a csúcstámadásra. 

Taplóval borított korhadt fa felett indulunk fölfelé toronyiránt. Meglehetõsen meredek, ám nem túl hosszú rész után a sí utat keresztezzük. Belépünk a PX és az OKT két ága közötti háromszögbe. Innentõl nagyon észnél kell lennünk és tartani az irányt, hiszen két oldalról a kék jelzései egyre szorosabban közrefognak. Az OKT fogságába estünk és se jobbra, se balra nincs menekvés elõle..: ) Szorul a hurok, emberek tûnnek fel nem messze, akik a kéket követik fel-le és egyre közelebb vagyunk a kékekhez... Nem látni a fáktól a tornyot, csak 200 méterrel elõtte. Nehéz megcsinálni a jelzetlen úton feljutást hozzá, ám szerencsénk van: a BTHE csapata a padokhoz pakolt ki. Ami még éppen nem esik a kék útjába. Ekkora eluralkodott az expedíció tagjain a jelzésfóbia: )

Sokan vannak fent, a kilátó tetején alig van állóhely. Amatõr rádiósok hangoldónak rá az ultrarövid-hullámra én pedig a látványra: tiszta égbolt, lent felhõk és köd amibõl a magasabb csúcsok kibukkannak, észak felé gyönyörûen látszik a Tátra fehér csipkéje... mindenki lelkesen fotóz, közben fél füllel a rádiósokat hallgatva kiokosodunk, hogy mi a hely kódneve: KM-001. Azt hiszem, maradok a Csóványosnál, a Fel a Károlymárianullnullaegyre! elég furán hangzana:)

A kilátást kiélvezve és az érkezõknek helyet adva elindulok lefelé. Sokáig tart, rengetegen jönnek megnézni a kilátást, ám egyirányú a forgalom, egyszerre egy létrán egy ember. Ennyi népet még sosem láttam a torony létráin : )

Frissítõpontot és ebédet tartva lent elõkerül a házi süti a narancs, csoki és meleg tea mellé. Elidõzünk, majd kigondolunk egy jelzetlen visszautat. Ami persze útközben úgyis módosul: )

A Rózsa-forrásig veszítjük a szintet. A piros forrásjelzés többször felbukkan, ám ha 2-3 méterrõl is, de elkerüljük. Egy földúton indulunk tovább, újabb taplóval borított fát látunk. A fokozottan védett terület tábla után a Z-P3 elágazásnál kötünk ki.

Óvatosan keresztezzük a festett utakat, a fák között szabadon elindulunk irányt tartva. Néhol az elõttünk járó õzek nyomában haladunk, közben oldalra pillantva, nehogy felbukkanjon az a fránya zöld: )

Szabályosnak tûnõ halmok és mélyedések a hó alatt: közelebbrõl megfigyelve rájövünk, hogy a Nyír – réti kastély romjánál vagyunk. A látványnak most kivételesen árt a hó, nélküle sokkal érdekesebb lenne.

Tovább tapossuk a tiszta havat, meredekebb ereszkedés után keskeny földúton teszünk meg néhány métert. Talán ez lenne a Z3? Szerencsére nem az, ugyanis a következõ oldalban fedezhetjük fel. Igazi retró jelzés, kitöltetlen háromszöggel. Nem sok van belõle, ezért megörökítem. Érdekes, mert egyik térképen rajta van, másikon nincs.. a saccra 20 éves jelzések egyébként jól láthatóak, viszont elég ritkák.

Méterek múlva ismételten ott állunk a szakadék zöld szélén. Kénytelenek vagyunk megint átmenni rajta. Gyorsan átiparkodunk és erdészet által használt úton folytatjuk. Oldalt több éves farakások várnak jobb sorsukra, majd elfogy az út. De ez csak jó: ) Sokkal izgalmasabb mindenféle csapás nélkül az erdõt járni! : )

A K4-Z elágazásához leérünk, mély levegõ és mivel még mindig nem tanultam meg röpülni, át kell vágni a zöldön. Egymásra nézünk, na akkor most gyorsan szaladjunk át rajta: ) Állandóan elõkerül ez a nyamvadt zöld, biztos, hogy üldöz minket!: ) Széles, autók által letiport földúton menetelünk tovább Diósjenõ felé. Sárga-szürke, EVH 200 feliratú jelzés bukkan elõ. Na, még ez is, tényleg nem lehet megszabadulni a firkáktól=) Vajon minek a rövidítése lehet? Erdészeti vágás határa vagy mi? Mindenesetre a nyíl irányában mögötte vagy 100 méter hosszú farakás van.

Leoldalazunk a patakmederig, majd egy nyílt rétre érünk. Magasles, felette Magas-hegy és jobbra a Csehvár. Lesz, ami lesz alapon meghatározzuk az irányt: elõre: ) Hamarosan a jégcsipkés patakban gyönyörködhetünk, majd alkalmasnak látszó átkelõt keresünk. A hó és jég alatt megbújó vízmélységre csak tippelni lehet. Sikerül a vízen járni! Két lépésen keresztül, amíg elbír a jég.. Utána közelebbrõl megismerhetem a vízmélységet és hõmérsékletet.

Túloldalt a tanösvény és a zöld együttes támadást intéz ellenünk. Azonban jó palócokhoz híven, tovább dacolunk a jelzéstenger ellen. Balra tartva bemegyünk a sûrûbe és letapossuk a havat a vadak elõtt: )

A nyeregbe érve maradunk a „nagyjából a falu felé” - koncepciónál és a Magas-hegy oldalában egyensúlyozunk. Helyenként elég meredek. Szép, odvas farönköt fotózok, itt-ott lehajolok a belógó ágak elõl. Tehát gyanútlanul sétálok a Magas-hegy oldalában, amikor egyszer csak megjelenik elõttem egy ZÖLD jelzés. Na neee.. még itt se lehet tõlük biztonságban az ember lánya? Innentõl tudom, komoly veszélynek vagyunk kitéve, bármelyik fa mögött rejtõzködhet egy zöld!: ) Hiába, a Börzsöny nem viccel =))

Ósdi, kézzel mázolt, szabvány nélküli zöld.. Valami beugrik, hogy régebben erre jött, nem pedig lent a Dugóhúzó nevû részen. Leérünk a mûútra, Vagdalt figyelmeztet, vigyázzak, mert épp egy kék bicikliúton állok: ) Jobbra lefelé indulunk tovább kisebb ösvényen. Az is elfogy, helyébe kalandosabb bokros-fás rész következik. A falu aszfaltja elõtt még egy árkon átkelünk. Pár méterrel arrébb egy hídon is.. jelentem túlélte : ) A falu jelzetlen utcáit koptatva érdekes kapura és egy szétesni készülõ, ám mûködõ kútra lelünk. A fõutat elérve visszatérünk a stratégiai kiindulóponthoz. Mekegést hallok, hát a szavam is eláll, mikor megpillantom, hogy pórázon kiskecskét és bárányt sétáltatnak és simogatnak a Vén Diófa elõtt.. : ))  Ez kész, ilyen nincs- mosolygok.. „Méltó” befejezése egy vidám túrának: ) Köszönöm a társaságot Vagdalthúsnak, a BTHE csapatának pedig a rendezvényt, mely alkalmat adott az expedícióra: )

Képek itt:

http://indafoto.hu/ejfeli/paloc_expedicio
 
 
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20112011.01.25 01:11:51

2010 az elsõ végigtúrázott év volt:



94786 méter szintemelkedés. Ebbõl 143-szor mehetnék fel a Csóványosra:)

3175,77 km. Ezzel a Romhány-Budapest távolságot kis híján 52-szer tehetném meg.Ami közvetlen busszal kb. 78 óráig tartana. Gyalog több mint 800 óra szintidõ állt rendelkezésemre:)



A legjobb/kedvenc túra számomra a Börzsöny éjszakai tt. Azért, mert utánozhatatlan hangulata volt,az egész egy nagy kaland sok-sok  emlékezetes pillanattal. A rendezés kiváló és a legszebb oklevél díjat is megkapná tõlem.


Túrák száma: 61  TT nélküli hétvégék: 9



Sok minden eszembe jut ha visszagondolok, vegyesen :

isteni finom házi vaj Pilisszentlászló felett az Árpád vezér 130-on

"van ennek teteje is?!"  ismerkedés a Szurok-hegy &Tolvaj-hegy párossal Kazinczyn

hajnali gyógyfürdõzés a Sóút extra végén

szeptemberi 3 hétvége, 3 százas, 3 szétázás

Hõsök túráján a hihetetlen nagy dagonya a szántóföldön újraértelmezte a "sár van" fogalmát

Rocki 130-on éjjel szinte alva megtett két óra

Dögöjjmeg után nem tudtam levenni a vizes-jeges cipõm amíg ki nem olvadt a jégtömbbé fagyott cipõfûzõmön a masni

Meglepõen hosszú szalagozás a Mecsek-Zselic85-ön - hány 100 méter szalag kellett hozzá vajon?

Erdõkerülõ 50-en a felhõszakadás

Bárnát megpillantani! A falu, Bárna ami már  azt hittem nem is létezik- a Kohász 130-on



A 3 nagy majdnem /feketelista/ :

Terep100: 75 után a Bükkös-pataktól vissza a Kisrigóhoz..megdöbbentõ volt

Mátra 115: átnevezés 88-ra Hidegkúton, a legtöbb vízhólyagot itt szereztem, elég volt azokkal 95 km

Kazinczy 200: a 3. 50-es kör kimaradt



Gyalog jöttem-mentem rá: Kuruc emléktúra, gyalog jöttem haza: Andezit 30. Meglehetõsen rövid lista, bõvíteni kéne:)



Mozgalmak: Emlékhelyek a börzsönyben I és II,Holló-kõtõl Vöröskõig+ pár félbehagyott, befejezésre váró



Sokszor puding voltam és sokszor nem volt meg a 6-os átlagom:)  Függetlenül ettõl általában jól éreztem magam és sikerült tökéletesen elsajátítani a tömegközlekedési eszközökön való alvás képességét,túrák után kiemelkedõ sikerrel. Nem tagadom, függõ lettem de talán még menthetõ:)

A legtöbbször velük róttam a km-eket: R. István, Rushboy, Tinca, Lépéshiba, Sétálós bácsi, Moiwa, stb... S persze még sokakkal, mindenkinek köszönet a társaságért!



Célok, tervek, álmok 2011-re:



Több alázat. Több felfedezõs kalandtúra, több mozgalmazás. Kevesebb esõ. Kevesebb túlóra. Sõt, a túranapokon való munkavégzés betiltatása. Kifejezetten tömegtúrák elkerülése. A 3 foghíjasan teljesítettel újból próbálkozni. Nem elfelejteni, hogy a túrázás mértékegysége a km mellett a megélt pillanat.Magyarország térképén azon fehér foltok csökkentése, ahol még nem túráztam.

Rajtakapni és jól ... elbeszélgetni azzal aki hülyeségeket firkál a kilátótornyokra és a fákra. Több vagy kevesebb km? Terv nincs, majd alakul:)

 
 
Kuruc emléktúra 300 év nyomábanTúra éve: 20112011.01.24 12:56:02

Ez a háztól-házig vezetõ könnyed túra mondhatni kötelezõ számomra!:)

Reggel örömmel láttam, hogy többen élnek a duplázás lehetõségével és a Romhány- Nézsa szakaszt heten is megtettük a túra elõtt.

Induláskor -9 fokot mutatott a hõmérõ. Szabályosan végig a S-n szerencsére majdnem végig emelkedve mehettünk. Közben kiderült, a Romhányi- hegység sem viccel:2-3 telefonos segítségnyújtás, 5-6 vaddisznó, egy gyors esés a jégen fûszerezte az utunkat.

A nézsai sörözõbe a buszok érkezése elõtt volt szerencsénk érkezni, fél óra- 40 perc maradt az újabb indulás elõtt. A különbusszal megérkeztek a romhányi általános iskolás gyerekek, a menetrend szerinti járattal szintén sokan jöttek, fõleg  váciak.

Negyed 11 körül a polgármester rövid beszédet mondott, majd együtt indult a tömeg a távoli Romhány felé. Szándékosan a sor végén haladtunk, a hármas körüli átlagot igen nehéz tartani.A nap vakítóan sütötte a havat. ami meglepõ módon sokkal nagyobb mint tegnap a Börzsönyben:)

A szántón bemutatják, hogyan kell útjelzõ táblát cserélni 2 perc alatt. A Kõ-hegyre felfelé utolér Múzsla, akivel végre van idõ kicsit hosszabban beszélgetni. A szépen kiépített tetõn padok sora és egy új kereszt társaságában frissítõpont pálinkával, s elõkerülnek a hátizsákokban rejtõzõ szendvicsek. Jó fél óra piknikezés után tovább folytatjuk lefelé. A Szív-alakú tónál most nincs mesélés, majd a reggeli jéggel borított utakat felváltja a sárosabb verzió, mivel meleg lett idõközben. A végét megvariálva S+-en vesszük célba a falut, majd a kékre térünk rá. Hatalmas erdõirtás, friss farakások. Még nekem is új ez a pusztítás.. a sûrû erdõ helyén letarolt fák, közötte az agyagos, "kézmûves" út. Ennyit errõl, a táj esztétikai értékérõl.. Itt is bevárjuk a végét. A gyerekek virgoncak jókat csúszkálnak és szemmel láthatóan élvezik az átmozgató lejtõt a K- letérésekor.

Vidáman beszélgetve érünk a málnásokhoz. Szerencsére lemegyünk a törökmogyorófához, ami nagy megkönnyebbülés. Ugyanis ha a K-en mentünk volna tovább, túl nagy lett volna a kísértés a túra feladására. Vasárnap, ebédidõben, pár méternyi kitérõvel a házunktól..nehéz dolog ez:) A fánál ismét szétnézünk, majd leereszkedünk az utcára. A Rákóczi- tanösvény egyik állomása színesíti a látványt, majd véigsétálunk a Rákóczi úton aztán a Fáradt Vándor panziót célozzuk be. Zsírosdeszka meleg teával fogad minket. Kovács Balázs, a romhányiak részérõl rövid beszédet mond a jelenleg is folyó régészeti kutatásokról, csatáról s megköszöni a túrát. Kisbusszal megtekintheti aki akarja Romhány néhány nevezetesebb pontját, ezt a részt már kihagyom, megköszönöm a túrát és hazakéktúrázok. A rövid jelzetlen szakaszt letudva tényleg ebédre csöppentem haza:)

 
 
Magas-BörzsönyTúra éve: 20112011.01.24 12:50:07

A csóványosi rajt kifejezetten kedvezõ helyszín,ha reggel ott ébred az ember.Ehhez a szerencsés helyzethez pénteken este fél10 körül érkeztem fel a Csúcsra. Lámpa nélkül, a hátam mögött világító  Holddal, a gyönyörû éjszakai erdõ árnyaival s a kristálytiszta, csillagos égbolttal. A Három-hárs gerincén ezt kiegészítette a távoli települések fénye. Mielõtt felérnék tûzben roppanó faágak hangját hallom. Megelõztek, a saját tûz örömétõl megfosztva és mert inkább egyedül lettem volna gondolkodtam a Nagy-Mánán vagy a nyeregben sátrazáson, végül úgy döntöttem, ha már itt vagyok nem megyek sehová.

A jelképes hóval fedett talajon meglepõen könnyû volt sátrat állítani. Enyhe idõ volt éjszaka, csak mínusz 5-6 fok lehetett, szél se fújt.  Fél8kor ébredek, kicsit még visszasüllyedek az álomba amibõl az érkezõ túrázók hangja ránt vissza. Felöltözök és ki a sátorból. Ekkor döbbentem rá, hogy bizony nagyon hideg van kint! Bent néhány megoldással majdnem melegem volt, kint viszont igencsak érzem a mínuszokat. Mielõtt a szervezõk hõmérõje beadta volna az unalmast -7 fokot mutatott,  A szigorú rendezõség nagyon helyesen nem enged el senkit a 9 elõtt, akármennyire is fázik és majd' ráfekszik a tûzre:) 

 Mivel néhány méterbõl állt megközelíteni a rajtot, nem sikerül 9kor elindulni csak pár perccel utána:)

Nem akarok sokáig fázni, úgyhogy kénytelen vagyok sietõsebbre fogni az elejét. Elõzgetem az indulókat, majd a szabadesés Bodosházi-kútig, egyre lazábban megy ez a meredek rész.  Pecsét, aztán továbbindulok egy túratárssal beszélgetve. Az elsõ patakátkelés sikeres, a 2. kevésbé, a fagyott kövön megcsúszva féllábas lábfürdõzésben van részem. Utolér jenei ismerõs is, õ javarészt futva tervezi a távot, rövid beszélgetés után elköszön. Raklap -hidak, piros négyzet. Meglepõdés, hogy kivágták a fél domboldalt. A munkavégzés éppen folyik, zúgnak a gépekkel, út befelé, áh, biztos csak ezek a fagyilkosok dózeroltak utat a termeléshez. Egyenesen tovább, az út egyre meredekebb, nem emlékszek ekkora siratófaltra az elején! Sejtésem hamar  bebizonyosodik, hogy nagyon nem jó helyen vagyunk. Jobbról vadkerítés, pár favágó, egy Stihl-fûrész. No nincs mit tenni, vissza már nem megyünk, rögtönözök: ha megmásszuk a dombot és a tetõrõl kicsit jobbra tartunk akkor biztosan ráakadunk a PN-re. Kitartóan emelkedõ bucka meg kell hagyni. Itthon megnéztem a térképen valószínûleg az 554 méter magas Bangola tetõt sikerült útbaejteni. Felérve dúsabb aljnövényzet, közelebbrõl is megtekinthetem az anyaföldet egy szederszár jóvoltából. Még egy kis bucka, aztán úgy van ahogy elgondoltam: a láthatáron túrázók menetelnek.Leereszkedünk a PN-re ahol többek közt az érkezõ Moiwa meg is kérdezi, hogy az 50-es résztávra neveztünk?

Megiszom a fél vízkészletem - fél liternél ez nem nehéz- aztán próbálom felfogni a felfoghatatlant:Börzsönyben, jelzett útról, nappal letévedni...amin már jó párszor voltam..ilyen nincs! Hát, a Börzsöny megviccelt alaposan. Ezzel az önértékelés- és agy - gyilkos gondolattal foglalkozok a József-nádor emlékmûig. Pecsét, Sport szeletet választok, kell az erõ:) Ínyenc rész jön Magosfáig, röpke 2, 7 km  297 m szinttel. Elõttem és utánam is jönnek, próbálok belehúzni, de nem tudom a mögöttem jövõket jelentõsen leszakítani. A P csatlakozása elõtt feltételes pont egy szaloncukorral. Tovább Magosfára, bejön a zöld, kedvenc csúcsunk pár száz méterre. De Magosfa felé kanyarodok, pecsét majd kocc le Z-ön, Z+-en.Határozottan jót tesz a kedvemnek.      

Utolérem Moiwaék trióját; Istvánékkal a túra során ezt összesen hétszer játszottam el:)  A szép emlékû Nagy- Oros bércrõl ereszkedünk.. Óh, a Bacsina- pataktól toronyiránt a Nagy- Orosra az Ördög oldalon.. nosztalgiázok a Siratófalak a Börzsönyben kiadatlan túramozgalom tiszteletbeli érintõpontján :) 

Mivel nincs hó a Bacsina- pataknál sem kell sokat botorkálni és máris a Vagdalt-féle ponton vagyunk. Pogácsa, korty pálinka, kis pihenõ után át a patakon, szalagozás is segíti a tájékozódást. Vidáman haladunk Királyháza felé, ám mielõtt aszfalt és civilizáció sértené a talpunk dobunk egy éles kanyart. A KN elõtt még visszamegyek a Tûzköves -forráshoz vizet tölteni és inni. A forrás nevétõl eltérõen most inkább jégköves.

Néhány perc kitérõt megér a víz utánpótlás, majd  én is a Dobó- bérc felé veszem az irányt. Szembe kirándulók jönnek, tappancsmintás, fényvisszaverõs kutyaruhába bújtatott ebbel. Jelesfáig nem találkozok senkivel, a ponton pecsét és kérdezik, hogy én hagytam a Csóvin a padon a szilvapálinkát?Nem.. Mosolygok egyet milyen rémhírem van ilyet feltételezni rólam hogy kint hagyom:)

Még picit fel, aztán jön a relaxálációs szakasz. A zöldön sok kirándulóval találkozok, majd két idõsebb túrázóval,furcsa páros;  a férfi minden cucc nélkül halad, szinte még zsebkendõ sincs nála, a nõ hátán olyan 60-80 literes zsák. Szóba elegyedek, már csak 12 kiló körüli a zsák, 16 volt. Hm. Ha már hó nincs, meg kell találni a kihívást:) 

Patakátkelés szárazon, majd az oda- vissza szakaszon almát majszolók jönnek szembõl. Aha, itt lesz alma-pont! Csehvárat is sikerül meghódítani, fent a pontõr lányok bíztatnak ne egy almát egyél, kettõt! Nem kell sokáig unszolni. Visszatérünk a tanösvényhez, PX-Z elághoz, és a jutalom szakaszon elsétálunk a Foltánig. OKT-ra át,valahogy most sem az igazi az út/idõ arány. Csóvit megint csak alulról szagoljuk, Istvánék lemaradnak, Moiwa szól a Haramia- lyuk környékén, hogy ne nézzek hátra. Nem is, nem akarom még a célt látni!

Égés-tetõrõl lefelé gyönyörûen szembe süt a nap, majd a Rakodónál újabb pecsét. A pontõr srác tûz mellett próbál melegedni. A vizem nem fagyott be, a kupak viszont nem zár teljesen jól, ez az itiner állapotán meglátszik. Lámpa nyakba,bár úgysem fog kelleni,  innen már csak röpke 5 km! Pár perccel Moiwa után indulok, kis kocc a K+--en. Kezd jól esni a menetel, már fáradt sem vagyok és a patakon gyönyörû jégcsapok - kisebb vízesések , csobogók vannak. Észre sem veszem és a Fekete- rétre érek. Pecsét, néhány fotó rólunk. kiszámoljuk, olyan 1,2 -es átlag elegendõ a teljesítéshez, ez talán tartható:)  K3 klasszikusa, patak melletti haladozás, egy kersztbedõlt fatörzs kombináción átverekszünk, ez majd az éjszakain is jó mulatság lesz.. Kóstoló az emelkedõbõl Bene- kúttól, majd a Kõkorsó körbecsodálása a jelzésen.Egy szó jut eszembe. impozáns. Kicsi vagyok, nagy a szikla és szépen esik a hóval fedett oldalára a fény. Szerpentin, majd kezdõdik az emelkedõ. Beszélgetni lenne kedvem, kicsit elõrelépek, ilyen könnyen még sose adta magát a K3! Mindenféle agonizálás és erõlködés nélkül megyek, felnézek s ott virít a P3 is. Miacsuda? Máris? Furcsálom, hogy ennyi volt?! Innentõl kényelmes út a Csóvira, szinte lejt:) Kedvem lenne még menni, a kilátóponthoz akkor érek amikor éppen lebukóban van a nap, a fák és sziklák mögött rózsaszín-sárgás a naplemente, csodás! Sokkal frissebbnek érzem magam mint a túra elején, nem fázok, nem vagyok szomjas semmi bajom.Jót tett a körséta, rápihentem a Csóvira:)  Világos van a hónak köszönhetõen, majd a torony alakja kibontakozik.A  tûznél melegedõ beérkezõk, cél a padoknál. Jó meleg tea, kegyetlen lehetett felhozni! A három tea-serpának minden elismerésem!:) Köszönöm a rendezést, nagyon jó volt!

 
 
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18Túra éve: 20112011.01.16 19:23:29

Wass Albert 44




Amikor Vagdalt beírta a fórumra, hogy seprûket keres egybõl kaptam az alkalmon, úgyse csináltam még ilyet!:)


A plébánia udvarán áll a sor, bentrõl pálinkaszag jön ki a nevezettekkel. Megvárom kint a roham végét, közben rövid idõre vigyázhatok egy aranyos, szófogadó magyar vizslára. Ha lenne kutyánk, nekem is ilyen kéne! Feltûnik egy „bokamagas” palotapincsi, késõbb belegondolva több helyen nagyobb volt a sár mint a kutya. Sok ismerõs és ismeretlen megfordul a plébánián, többen rámköszönnek, egyikük megkérdezi: te jöttél Romhányból? :)




9 körül, jó fél órával a 44-es rajtidõ vége után indulok. A Borbély-hegyre felfelé próbálok jó közeli képeket csinálni egy fehér bogyós növényrõl; inkább kevesebb, mint több sikerrel. A kilátónál Muzsla pecsétel, beszélgetünk kicsit, a távolban felhõk gyülekeznek. Zoncsi befut, õ utánam indult pár perccel. Ma már nem akar többet látni: ) Tovább Magyarkút felé, útközben egy használaton kívüli teafõzõt mellõzve. Közel a „civilizáció”. Pár csepp esõ esik, vagy csak a fákról hull a víz. Felnézve mindkettõ esélyes.




Az üdülõtelepen lefotózom az egyik ház udvarán lévõ madáretetõ- palotákat. A pontra érek, 5 km alatt a zárásidõ utáni fél óra 10 percre csökkent. Olahtamáséknál ekkor még bõven akad csoki, /bár KOLBÁSZ-szal is kínált:) / egy epreset pusztítok el. A „BEAC-os rét” mellett kezdõdik a sár. A patakon átkelést könnyû kivitelezni a keresztbe döntött faágakon, kárpótlásul a túloldalon iszappakolással kényeztethetjük a cipõket. A kõ-hegyi pihenõig kiélem nõi mivoltom, be nem áll a szám:)




A „helló, szia, bocsi, köszi” helyett ráérõsen beszélgetve, olyan 4-es átlaggal sikerül felérni 11 után. Leülök a padra, a pontõrrel elbeszélgetünk a jövõ heti Magas-Börzsönyrõl, két idõsebb úr is csatlakozik; HP51?- teszik fel a kérdést. Felkészült túrázók, stampós poharuk is van.




Kipihenve az út fáradalmait:) 11:40 körül indulok tovább. Kéktúrázók küzdenek felfelé, a Vác- Bgy. vasútvonal keresztezése után hallatszik a déli harangszó. Nógrád széle feletti dombon muszáj megállni: eszméletlen szép, 5 csillagos a kilátás. Sötétkék – fekete felhõk, alatta fehér felhõk, közte az égbolt kék színe, a Magas- Börzsöny oldalait vakítóan süti a nap, a nógrádi vár és templom fekete sziluettjével. Fotózok, túl erõs a kontraszt hogy lehetne a látványt rendesen visszaadni?! Jó néhány képet lövök, aztán elõre nézve lesétálok az útra. Szájtátás közben néhány vízbe lépés összejön, de kit érdekel, ha ilyen szép látvány fogad? Az utcában szembejövõ 28-asok köszönnek, kívánnak jó utat, majd a vasútnál K. Osziék pontja. Megkapom a Vulkántúrán NHH-n felejtett kesztyûm, még egyszer köszönet a megõrzésért!

Hiánypótló kiadványt is a kezembe nyomnak: a Börzsöny Akciócsoport 2011-es túráit. A sokat vitatott Horthy emléktúrával. Drégelypalánk, átkelés kenuval az Ipolyon- Ipolyhídvég, Ipolyfödémes,Medve-kút, Ipolyság, Tesmag, Drégelypalánk. Nagyrészt ismeretlen, egyedi útvonal, az Ipolyon átkelés: elég érdekesnek hangzik! Ha szabad lesz az az áprilisi hétvégém mindenképp ott a helyem! A finnyáskodást, meg a politizálást meghagyom azoknak, akik szeretnek ilyeneken rágódni, én jobban szeretek túrázni: )




Itt is elidõzve, egy órával a rész- szintidõ lejárta után indulok tovább. /Ahhoz képest, hogy féltem mit fogok kezdeni azzal a sok szintidõvel..=) / A Csurgó- kútnál mindig a Börzsöny oldalait néztem eddig, s a „mikor érek Csóvira?” –kérdéskörön járt az eszem. Rengetegszer jártam itt és még soha nem pillantottam oldalra a forrástól néhány méterre: elõször látom meg, hogy a kis domb tetején áll egy kereszt..




A patak meglehetõsen széles, esélyem sincs átugrani. A gázlón találok egy olyan helyet, ahol csak 10-15 centis, lábujjhegyen átlépdelve szárazon megúszom a kalandot. Nógrádtól kell a szalagokat szednem, begyûjtök párat. Elõször a túrán nincsenek körülöttem emberek, az indulók java már Királyréten túl járhat. A Béla-rét elõtti zöldön a víz és a jég az úr. Titanic- effektnek nevezem magamban, hogy megyek az út közepén a „jégtáblán”, érzem víz van alatta, a jég viszont fenntart. Tök jó!: ) A következõ jégdarab nem tart, süllyed a vízbe velem együtt. Cipõbe víz felülrõl be, ennyit a belül tiszta vagyok és száraz érzésrõl. Kilépek kicsit, faragni kéne az órás hátrányon.

Éppen a zöldrõl való letérés helyén nagyobb csoport túrázó áll. Kérdezgetem õket, hátha eltévedtek, ám csak térerõt keresnek, felemelt kezeikben a telefonnal.


Néhány száz méter, pár A4es lap, és a Fatornyos elõtt vagyok. A parkolóban stabilan tartja magát a jég. Bent meleg, ketten gulyásoznak. Csak egy teát kérek, nem akaródzik levest válogatni. Vagdalt az eddigi szalagokat kiüríti, pecsét, majd 14 után indulok tovább Király-rétre. Ami elvileg eddig tart nyitva. Ne kelljen sokat várni rám, belehúzok. Jó fél óra múlva találkozok a szembejövõ pontõrrel, elmondása szerint reggel jég volt itt. Nyoma sincs. Hárman voltak az utolsók és rég elmentek, szerinte nem fogom õket utolérni. Ennyi infó után tovább csúszok felfelé. Verõfényes napsütés némi mocsárral, a réten sárga- feketébe öltözött ember fut szembe, megáll a vízben és telefonál.Úgy látszik ma nagyon telefonálhatnékjuk van az embereknek. Kérdezem, privát járatban van.


Durvul a dagonya, megváltás a patak cipõimnek. Tisztára áztatom, a következõ métereken persze újra sárba öltözik. Még egy patak az Inóci – rét elõtt. Szeretek patakátkelni: ) A turistaház mellett az új kéken tovább. A bozótosban ragaszkodik hozzám valami szúrós bokor. Kiszakítja a szalag- és papírgyûjtõ szatyrom a nyavalyás. Összefogom, újabb patak. Stabil fatörzs, sima ügy. A Kálvária- dombig húzós kaptató hátráltatja a sietést. Fent jó kilátás, fotó. A stációkon túl két helyi tipeg felfelé, mosolyogni valóan húzzák a szájukat a dagonyára: ) Börzsöny Szíve elõtti padoknál lekapom az A4est, majd bent a pultostól kapom a pecsétet. 15:30-ig van nyitva hivatalosan a pont, pár perc híján pontosan értem oda. Ennek örömére egy sör belefér, persze citromos nincs.




Feltöltõdve elkap a harci kedv, kocsmából ki, irány K+-en a Tar Péter- hegy. Néhány fehér szalag, sárga szalag 1 fotó menet közben. Mindent beleadva húzok felfelé, kiköpöm a tüdõm, megint kanyarodik a piszok,hol a sorompó, folyik a víz a hátamon és a lábaim alatt, megpusztulok hol a teteje, de k* jó így állat módra felmenni, szalag le, stop. 2,75 km a tetejére, 175 szint,18 perc a kocsmától. Hûû, de jól esett! Hátrány letudva, ha így folytatom marad egy csomó idõm Szokolyán: )


Kanyar lefelé, szalag itt- ott, fiú-lány páros elõttem. Rég láttam embereket! Utolérem õket; 44-en? Igen. Na akkor stop, seprû nem elõzget. Innentõl velük megyek tovább. Nem akarok hajcsár lenni és idegesíteni õket, hagyom menjünk csak az õ tempójukban. Olyan 5-5,5 körül mehetünk lefelé, szerencsére semmi baja a lábuknak. Sötétedni kezd, a falu elõtti réten egy utolsó képet csinálok. Aszfalt, nem bánom. A Büfé fedõnevû kocsmában a két pontõr lány megörül nekünk. Itt minden résztvevõ áthaladt, pecsételhettek pár százszor.. 15 perccel a hivatalos zárás után érünk oda, pecsétet elteszem itt is és elõkaparok valami csoki- töredéket a táska aljából. Ketten leülnek, megisznak egy kólát, a tv-ben retró zenék mennek, a pultos hölgy takarítani kezdi a behordott sarat.




Kilépve hûvös van, lámpa elõ. Ráfordulunk a Társa- mezõre, villanyoszlopról papír le, a lámpámban haldokló elemet kicserélem a fényképezõgépben lévõre, s lõn világosság. Megyünk tovább, a fûben, elég tûrhetõ a talaj. Emlékszek, Vagdalt azt mondta ne utáljam nagyon itt elég sok szalag lesz. Egyet se látok, nagyon gyanús. Feljebb van egy ami jobbról jön be, itiner olvas, óh, elk..tam! A párnak mondom menjenek csak, vissza kell szaladnom leszedni, mert a jobb oldali úton voltak..mi meg a sármentesebb, baloldalin mentünk addig. Sár – szörf le, majd fel. Hiába, aki hülye menjen kétszer.

A sárra nem is figyelek, csak a szalagokra, néhány a fûbe taposva, vagy a sárban tipródva hever. Remélem egyetlen sunyi bújócskázó se maradt ki. Villanypásztor, tanya, erdõ széle. Most nem nézem meg, van-e benne áram..:)


Csattogónál pecsét zacskóban a fára erõsítve. Ezt is leszedjük, innen 2,8 km a cél. Lefelé a mélyúton a finomra dagasztott sáron igencsak meglátszik, hogy elhaladt erre pár száz ember. Az útvonal jól be van biztosítva, sok papírlap és szalag vezet le Verõcéig. Egy famentes helyen lenézve Verõce égboltként néz vissza, minden lámpa egy- egy csillagként fénylik. Kiérünk az erdõbõl, aszfalt , egy utolsó emelkedõ. Felérve balra át, tavaly ezt a letérést néztem be.. Két parkoló autó közötti fán szalag csüng. Az emlékpark mellett sötétben haladunk el, majd a plébánia kapuja elõtt utolsó szemét, biztos egy végelgyengült nem bírta tovább cipelni arra a 10 méterre. Az ajtó elõtti zsákba szemét, üveg kidob s belépek a majdnem üres terembe. Vagdalt és Pygmea bírja még a strapát. Bár tükörjég, felhõszakadás nem volt, a sárnak köszönhetõen Husi túrarendezõi hírnevén nem esett csorba:)




Érdekes, mennyivel másabb élmény így a túra, változatos volt a ráérõs üldögélés és a rohanás, játék a szintidõvel, jól szórakoztam. Máskor is vállalnom kéne ilyesmit!:)

Ui.: Verõce, v.á.-on este túra után: „ Figyelem a 2. vágányon Budapest Nyugati felé személyszállító vasúti jármû közlekedik..” Buliból buliba menõ  tizenéves srácok: és a vonat mikor jön? =))


44 kép a Wass Albert 44-rõl:

 

 
 
A híd túl messze van...Túra éve: 20112011.01.11 10:30:05

Híd túl messze van... 90


Csapadék, plusz 5-10 fok, szeles nap – ilyen idõt ígértek szombatra. Egyik se kedvezõ HTMV-re. Már a rajt is túl messze van: majdnem 3 óra kell Szeged vasútállomástól az ATIKÖVIZIG épületéig. Igaz, volt benne egy frissítõpont.


A papírmunka nagyon gyors, megkapom az elõre megírt itinert , 1-es rajtszámmal : ) A túra legnagyobb szintkülönbségét legyûrve felsétálunk az ötödikre. Egy lehallgató készüléket (poloska)  likvidálva elalszok éjfél körül.Reggel 7-tõl lehet rajtolni. Kivételesen idõben elkészülök;)  úgyhogy 7 elõtt pár perccel lent toporgunk. Rövid eligazítás, Makótól felszántották a gátat. Bíztató..: )


7 óra, felküzdjük magunkat a gátra, Petami csúcs-csokit vesz elõ: hiszen a csúcson vagyunk:) Néhány száz méter és széthúzódik a mezõny, hárman megyünk : István, Petami, én. Feltûnõen kevés futó elõz. A Tisza a töltés aljáig jött megnézni minket. Jól néz ki, hogy a fák törzsét jégréteg veszi körül a levegõben – néhány napja addig érhetett a víz. Azóta apadt, a jég pedig maradt.Algyõ felé közelítve egyre nehezebb jeges részt találnom a gáton. Olvad a jég, a hó.. hm, azok a -5 -10 fokok; jeges, kemény talaj..álmodj királylány..


Hetes átlag az algyõi gátõrházig, ahol finom narancsillat fogad: a meleg tea mellé narancsot kapunk. Petami kibontja a hozott folyékony barackot, úgy tûnik ma gyümölcsnap van. Az ajtó mellett „Soha ne add fel!” – mondat áll egy apró fatáblán. Most még korai ez, csak mosolyognak rajta a túrázók. Pár óra kell ahhoz, hogy elõjöjjön az igazi gátazó-életérzés.


Tovább a töltésen, Algyõ szélén az egyik gyár hátsó udvarán munkások talicskáznak valamit,nekünk is jó lenne egy ilyen járgány. Felváltva tolhatnánk egymást benne: )  Ennek hiányában csak az üveget visszük felváltva, minden kanyarnál cserélve. Persze mindegyikünk úgy érzi az a leghosszabb egyenes szakasz amikor éppen rá kerül a sor: )


 Elérjük az elsõ hidat és a 47-es fõutat, amin szerencsére van egy korláttal elválasztott sáv. Széles a folyó, a híd végén a Nagyfa-Maroslele elágazásnál jobbra térünk megnézni milyen a Tisza ezen oldala. Aszfalt egy ideig, közben Blues Company és egy román rendõrautó, egy tömött Lada, jókedv, a nap is kisüt. A folyó innen más egy kicsit. Tök jó lenne ha nem lenne ilyen széles és át lehetne kiabálni azoknak akik még a túlsó parton jönnek.


 Elkanyarodik az aszfaltút, mi pedig a sûrûn sorakozó oszlopsor mellett folytatjuk. Nézem, nézem nem nyílegyenesen vannak. Állítólag 50 méterenként állnak. Na de nem matekozunk ezen, az idõ és az út gyorsan fogy, egy helyen sokan állnak sorba egy sorompós bódénál. Felvilágosítanak, hogy a börtönhöz lehet onnan eljutni. Az épülõ autópályának megnézzük ezt a felét is. Áll a híd,ennek a fényképe szerepel a kitûzõn- emléklapon. 


Egyre jobban süt a nap és szaporodnak a tócsák, jön a nyár. Tyúkok csipegetik a zöld füvet, pár pulyka rázza magát a Holt- Tiszai gátõrháznál. 31 km/ 4:45. Nincs meg a hetes átlagunk tiszta szégyen=) Meleg tea és csoki, szerelvényigazítás. Útközben fokozatosan belopta magát a víz a cipõmbe.


 Délben indulunk tovább, 14 km a következõ pontig. Nagy kanyar után hosszú nyílegyenes. Közben pár kollega baloldalt aszfaltra átsorol. Álmomban sem gondoltam, hogy vannak akik még a HTMV-n is kispityuznak..=) Kiderül, az egyenesnél is van  rövidebb út. Afféle „ légvonalban 10 km de tudok egy rövidebb utat” jeligével vannak rutinos felhasználók akik kihasználva az aszfalt nyújtotta elõnyöket késõbb térnek vissza a gátra. Sajnálom õket, amiért kihagyták a gát nyújtotta szépségeket. Például néhány csúcskõ mellett is elhaladunk: ) A barack meg csak fogy, biztos a meleg miatt párolog annyira. Egy fekete , csatakos kutya csapódik hozzánk, fel-le szaladgál a gáton. Beszalad a nádasba, vonyít, õz felriad , hosszasan kergeti a szántón mielõtt visszajön. Nemsokára elõkerül még egy fekete kutya. Lánc rajta, biztos eltépte. Kutyástul két óra alatt a feketecsárdai házhoz érünk. Pecsét kerek 14-kor. 45 km/ 7 óra. Most rövidebb idõt töltünk a ponton, hisz mindjárt Makón vagyunk.


A leghosszabb egybefüggõ egyenes következik, itt szerencsére vagy sem de nem nálam van az üveg. Ami egyre könnyebb,Petami kipréseli az utolsó cseppeket belõle mikor meglátjuk a makói templomtornyot. 0,5 liter barack/ 40-44 km/ 3 fõ. A torony nincs messze, világosban tuti beérünk. Nézem a tornyot és tudom félóra múlva szárazra cserélhetem a zoknim, s leragaszthatom a talpam ahol kell.. milyen jó lesz! ..na, ha már ilyenek jutnak eszembe régen rossz:)


Petami közben Elvist emlegeti, neki is szétázott a talpa gondolom. Elérjük a város szélét, a hídnál szalagozás és üdvözlõ felirat. A rajtban A4es papíron útleírást adtak, elõvesszük bár nincs rá szükség ám legyen valami értelme ha idáig cipeltem:) Néhányan jönnek szembe, körforgalom, pár lépés és a suliban vagyunk. (57?) 60 km/9:15. Egybõl elvonulok lábat igazgatni. A látvány elég lesújtó, a sarkamnál még az egyik réteg zoknit is kidörzsölte a cipõ. Körbetekerem magam leukoplasttal, mielõtt  visszamegyek az ebédlõbe. Mit kérsz levest vagy zsíros kenyeret? –kérdezik. Naná, hogy levest! Amíg bekanalazom és kiválogatom a húst mások is érkeznek. Többen megelégednek 60-nal, mi nem, elõkapom a lámpát s Istvánnal ketten folytatjuk bõ háromnegyed óra pihi után délután 5 körül.


Kilépve az épületbõl fázni kezdek, mintha hidegebb lenne s a szél is fújna..még egy boltba beugrok aztán elhagyjuk a várost.Visszafelé érzésre sokkal rövidebb az út a gátig. A hídon kamionok, túl közel. Amennyire lehet a szélén megyek, hál’ istennek van bõven víz az aszfalton is, nehogy köpködni kelljen a port:)  A másik végén a gát balkéz felõli oldalán zöld határõrséges kocsi sasol. Jó, hogy nem arra kell menni. Jobbra át, újra ember a gáton. Teljesen jól érzem magam, használt a meleg leves és energiaital. Balra autók rohannak, elõttünk a falvak fényei s tök jó, hogy nem várom azt, hogy odaérjek a pontra, mert egyszerûen jó úton lenni. Eleinte a töltés  jobb állapotban van mint Makó elõtt.


Aztán határozottan egyre mocskosabb lesz. A száraz zokni illúziója eltûnik. Az Alföld olyan alattomos módon csinál ki, hogy észre se veszem, mire kapcsolok már nyakig vagyok a .. gátban:)


 Bõ másfél-két óra múlva érzem a sarkam bántja a cipõ megint. Nyomja a csontom, a bõröm. Próbálok barkácsolni rajta, hiába. Jobb oldalról bal oldalra kóválygunk a gát tetején, keresve melyik fele járhatóbb. Aztán mindegy lesz; itt is, ott is csúszós latyak. Az esõ szemeregni kezd, szerencsére gyorsan abbahagyja. Megállunk egy pillanatra, kupak bont, Kárpátia körte pálesz Kárpátia: Pálinka címû dalával. Ez azért sokat dob a komfortérzeten:))


Istvánt nem zavarja, legalábbis nem szól, hallgatok pár jó számot. A gondolataim leköti a zene és egyre közelebb kerül az elõttünk haladó fénye. Utolérjük, ekkor inkább zene kikapcs. Hárman megyünk tovább,a klárafalvi gátõrházhoz érünk fél 8 körül. Nagyon meleg van bent, s túl jól esik leülni. Egy szép barna csíkos cica is a szobában melegszik, nekem is volt hasonló mintás szõrmim: ). Csoki,pár korty tüzesvíz és ideje tovább állnunk. Azt mondják a pontõrök csak mi jöttünk a gát tetején, többiek az alján közlekedtek.


Hallgatva a tanácsra, a töltés alján megyünk tovább. Dagonya ugyanúgy és vakondtúrás minden mennyiségben. Belerúgok, kerülgetem, honnan a fenébõl került ide ennyi vakond?! Néhányszor felnézünk a gátra, hátha ott jobb a helyzet. Felfelé és lefelé olyan mereven mozgok mint akinek tövig begipszelték a lábait: ) 


Majdnem egy óra kell a deszki gátõrházig. Úgy érzem "másodszor, utoljára, soha többet" teljesítés lesz ebbõl. Elhaladunk néhány kivilágított épület mellett, bent gépek zúgnak. Kint egy IFA, majd csak a fák. Beszélgetek a sráccal, megkínál a csokijából: valamilyen horvát csoki. Fincsi. A távolban vöröses folt. Fényszennyezés,a horizonton túl Szeged bujkál. Piros lámpákkal világító magas oszlop fényei hívnak. Aztán kibontakozik a dóm és pár torony. Alakulnak a dolgok, egyre több részlet látszik a városból. Mi meg a sárból már alig. Kimegyünk a gátra, ami erre aszfaltozva van. Amíg lehet, nem a betonon megyek, hanem mellette a vizes füvön, kényelmesebb.


A Tisza-Maros összefolyását elérjük, egy nagy oszlop aztán elõkerül az elsõ utcatábla, házak. Majdnem a célban vagyunk, a folyó másik partján itt lehet a vízügy épülete. De nem úszunk át, fõleg úgy hogy nem tudok:) Különben is vár még egy híd. Az utolsó. Autók hangja,fémes csattanások. Az a hídról jön.. Méregetjük, nincs messze. Újabb komoly emelkedõ, fel kell rá menni a lépcsõkön. No, sétálunk a hídon, a  felénél rosszul lépek-?- s a jobb lábam elsõ része kezd nyüglõdeni. Van benne jó mert már nem foglalkoztat a sarkam:) –óh, Sade márki ha élne, végig kéne járnia a gátat..:)-


Le a lépcsõn, tócsa ismét..nem bírunk megszabadulni a sártól, a cél épülete elõtt is akad belõle:) 22:58, ajtót nyitunk.Az elsõ kb. 60-ra kicsit több mint 9 óra kellett. A maradék 30-ra 6 óra.. Itinert átadom s amíg megírják az oklevelet lehámozom a cipõt – zoknit, röpke öt perc alatt: ) A lábamról elég nehéz lenne megállapítani, hogy egy nõhöz tartozik.. Mezítláb átbattyogok az ebédlõbe, ahol megterített asztalnál nagy adag meleg levest és sütit kapunk. A hölgy polifomot terít a lábunk alá ne fázzon. Kedves figyelmesség: )


A rendezés szerintem kiváló volt,az elõzõ évek lassú adminisztrációját sikerült nekik kiküszöbölni. Az  ellátás szintén szupi:mindenhol kedves pontõrök, meleg tea, narancs, csoki, meleg kaja kétszer, süti.. ja és túra után volt melegvíz!


Sokáig elidõzünk, beszélgetünk lent, majd felsétálok az ötödikre, mit nekem lift. A térdeim hálásak az átmozgatásért. Majd az ágyra dõlve nyújtom a lábaim- mindegy csak felállni ne kelljen, fõ a lustaság:D Be kell ismerni, megint az Alföld gyõzött. Az Alföld kemény hely. Kezdek félni a sík túráktól:)) Reggel felkelek, leoperálom a sarkamról a maradék gennyes bõrcafatot, szúrok még a vízhólyagokon és röhögök magamon, hogy megint jól elbánt velem a gát. Egyet aludva rá a „soha többé!” elmúlt, a nem sima ügyként beérkezés piszkálja a hiúságom. Jó lenne „kirándultam-egyet”- stílusban célba érni most már csak dacból is..talán majd harmadszorra, három a magyar....

 
 
túra éve: 2010
Fóti-Somlyó 30 / Hát, ez csúcs...!Túra éve: 20102011.01.02 17:00:11
Elõször történt, hogy hárman indultunk Romhányból tt-n: )

Hajnival és Dominikkal benevezünk, leadom a kabátom és már mehetünk is. Nekik ez az elsõ teljesítménytúrájuk, azt hiszem erre ez a nem túl hosszú, nem túl szintes éppen ideális.

Emelkedõvel kezdünk, útitársaimnak már itt melege van. Az erdõben széles ösvényt tapostak az elõttünk járók, micsoda luxus ez a nyom nélküli börzsönyi tekergéseim után: )

A Margitára könnyedén feljutunk, a torony mellett bekarikázom a választ a kérdésre, közben Friciék pálinkával kínálnak, amit ugye nem illik visszautasítani:)   

Szadán hosszabb aszfaltos részen csodálhatjuk az új építésû házakat, majd száraz lábbal átkelünk a Szõdrákosi-patakon. Sok távfesz oszlop, néhány rövid teaszünet, aztán távolabb, mint a térkép jelzi meg van a következõ karikáznivaló. M3, Mogyoród. Ötletes kérdés a HÉV-állomásnál, hogy melyik a legolcsóbb leves a kifõzdében. Köd gomolyog, újabb kilátás nélküli kilátó. Alatta spéci szánkópálya, sokan ródliznak.

A Gombai cukrászdában nagy pohár meleg tea mellé ribizlis sütit választok, Hajni capuccinót, Dominik csokis sütit. Finom mindegyik, szerencsére társaim se fáradtak, s már csak pár kili van hátra. A Csík-völgyben Béla bácsiékkal haladunk együtt rövid ideig, Hajni csodálkozik mikor megtudja mi mindent tud maga mögött 76 évesen : ) Hágóvas nélkül bevesszük a névadó Fóti-Somlyó csúcsát. Karikázás, már csak pár km. Nem akarok továbbra sem hajcsár lenni, kényelmes tempóban ereszkedünk a Fáy-présházhoz. Ahol elsõre sikerül a Vörösmarty-kunyhó mellett továbbmenni.. A kõhíd után bíztatom õket, már csak 600 méter a cél! (Azért addig összejön egy térdelés a jeges járdán) Végül 5:45 alatt érkezünk meg a Károlyi kastély étterembe, ami 5,1-es átlag. Gratulálok Hajninak és Dominiknak az elsõhöz! Ráadásul el sem fáradtak:)

 
 
Tortúra 65 téli napforduló/Ómassa/BükkszentkeresztTúra éve: 20102010.12.20 20:42:36


Tortúra a téli napforduló elõtt, 2010


A Bükk-hegység hatalmas fái borulnak a sorban menetelõ emberek fölé, akik szertartásosan egy útvonalon ütnek sebet a havas takarón. A hófehér leplen kusza vonalak rajzolódnak ki; ennyi maradt a téli napforduló pogány rítusaiból.


Öreg tölgyek, bükkök, hiába hajoltok az emberek fölé! Az igazi ünnepet nem láthatjátok! Talán a mag, amelybõl kikeltetek még õriz valamit,hogy sok –sok fa-öltõvel ezelõtt miként gyújtották az örömtüzeket, mert a fény újjászületett, a nappalok hosszabbodnak!A rómaiak egy hetes mulatságot tartottak! A görögök Dionüszoszt éltették, a sumérok jelképes királyukat segítették a másvilágra, a germánok és kelták tûzzel vigadtak, ezek a magyarok pedig, három nappal  az év leghosszabb éjszakája elõtt csak menetelnek fel- le.


Miféle céllal kószálnak az erdõben? Mindegyiküknél ott lapul néhány nyomtatott papiros, elején felirattal: „Tortúra 65 téli napforduló 2010”. Modern mementó az õsi fény- ünnepre.


Miskolctapolca. Minden itt kezdõdött el.


Rávésik a pontos idõt a papírra, ezzel beszállok magam is a jeleket taposó és jeleket követõk társaságba.


Vöröskõ, vörösre fázott ujjakkal. Pedig két kesztyûvel próbálom távol tartani a gonosz szellemként röpködõ mínuszokat. Nagy Som-hegy oldalában körbejárjuk a lassabban haladókat a szûk ösvényen. Fent  mélyebb porhó, nehezebb körbetáncolni a kollégákat. Mögöttem idõsebb nõi hang csendül, hogy ha lassabban megyek majd visszaelõz. No, táltosodjunk akkor! Bükkszentkereszt. Új helyen a lélekmelegítõ. Két pohár forró nedût fogyasztok amíg ráütik a stemplit a papirosra.


Elmarad az ébredezõ falu és fehérrel hintett fenyõfák közé toppanok. Csodavilág ez harapni való friss levegõvel és örökké zöld tûlevelekkel.


Rejtek, Sugaró mint egy regös-ének a rétek. A makadámút zöldjével a Vadkertbe térek, hej itt vétek! Pedig le vagyon írva , hogy nem mész be! Ám magával hív a jel, néhány dombot leteperek  mielõtt újfent az aszfaltútra megyek.


Zöldre festett kereszt a fákon, csomókba fagyott göröngyök a földön. Bokámat akarja a bitang kifordítani, de nem bánik el ilyen könnyen szittya népünk gyermekével! Mielõtt a delet elkongatnák a bánkúti apró üdülõben foglal helyet. Melengetõ teafõzettel varázsolok életet ujjaimba. Zsíros- delikátos kenyerem mellé még egy fázós banánt is kapok.


Ennyi bûbáj után visszasuhanunk a Faktor- rétre, majd magam maradok ismét. Kék színek vezetnek utamon, mely mintha enyhült volna, s szigorú meredélyek nélkül feltárul elõttem a Tar-kõ. Népes kétlábú sokaság nézi onnan a szégyenlõs, ködbe- párába rejtõzködõ szemközti magaslatokat. A négylábú Fickó pillantása kísér egy darabig, majd a Toldi- kapuig levágtatok.


Hereg rét csapdás vízfolyással, mûúton a földréteg szemelvény megállásra késztet. Tamás – kúti háznál elkérik úti okmányaim a mentõ lovagok. A ház mögött két harcos fával birkózik, én pedig a szintvonalakkal. Kikecmeregve az árokból elnyel az erdõ.


Közel s távol semmi sem mozdul, megelevenedett két színû tájfotóban sétálok. Fekete és fehér minden körös – körül, s ahogy jõ az alkonyat percenként változik az árnyak mélysége, a fehér élessége feloldódik  az árnyakban és szürke homályt szül belõle az eljövendõ éjszaka..


Hiába próbálom kiûzni, makacsul tartja magát egy dallam a gondolataimban:


„A sötét éj leszáll, a madár se röppen , valami megrezdül a csöndben…enyhe szellõ fúj veszettül..Ez a Nap,ez a Hold, ez a Föld, és a csillagok… ez a nap, ez a hét ez az év is én vagyok.. gyere még közelebb ez a perc az utolsó..”


Az utolsó percig kihasználom a Nap maradék sugarait, szinte tapogatva érek fel Várkútra. Az áthelyezett állomáson utolsó pecsétemet is megkapom egy pohár tea kíséretében. Sûrûn írt oldal tele nevekkel, akik már jártak itt és bizonyára a viharlábú, Sebes Szél törzs leszármazottjai.


Negyed hat, felkapcsolom lámpám, irigyeljenek  a szentjánosbogarak!Folytatódik az út s a dallam „ a havas tájon minden nyugodt, a fehér hóban puha lábnyomok, a kezedet nézem mely inas és eres, tekinteted most választ keres..”


A Nagy- Eged észrevétlenül múlik el, aztán kis híján a fülvédõm is erre a sorsra jut. A hidegnek hála hamar feltûnik hiánya és visszafordulok érte. Az út mentén feketén árválkodva várta a fagyhalált. Felveszem, így viszont a havas- jeges anyag ellen a füleim tiltakoznak.


Dombtetõ, alant Eger fényei. A végtelen kerítés országába érkeztem. Várom, hogy megtörjön a kétoldali kerítés hatalma. Szûk szerpentin lefelé. Visszanézek , fentrõl pislákoló fények tekerednek le. 


Az ugató kutyával távolodik a tanya, ahogy  mászok a dûlõn. Rosszabb mint a Tar-kõ, mert már karnyújtásnyira van a város és a cél, s ott lebegnek gondolataim a Dobó-tér környékén. Aki pedig nem arra koncentrál, amit éppen cselekszik ellentmondásba kerül magával s ne panaszkodjék, ha a vágya sürgeti s nem hagyja megélni a pillanatokat. Például az utolsó havas lépéseket a mûút latyakja elõtt. Ismerõs bontakozik ki mögöttem az árnyékból, aztán ismerõs szó kerül képbe. Kocogjunk. Jó. Hamar itt a vasúti átkelõ lámpafénye,  majd a Minaret. Tiszteletkör, s fel az iskola lépcsõin.


Bent átveszik a dokumentációt, a szoba melegében egyre távolabb kerül a kinti zord világ. Bevégeztetett a napforduló elõtti séta. S az öreg bükkök, tölgyek tovább állnak rendületlen a Bükkben s pár holdtölte múlva talán maguk sem hiszik a mesét az emberekrõl akik szaladtak a hóban az egyik rövid december végi napon. Talán várják õket újra, talán még láthatják a vándorló népeket, egy újabb téli napforduló elõtt..  

 
 
Pest Megyei Piros - Pest Megye Turistája (teljesítménytúra)Túra éve: 20102010.11.07 20:02:08

PMP 55, Csévharaszt-Szigetcsép



Csévharaszt:  Szabó Józsi szorgosan osztja a nevlapot, mi pedig töltjük padon, a faragott fafejen, vagy éppen ölben. Kivárom a „nyolchuszat”   majd a múlt hétvégén is sokat látott piros nyomába eredek. 55 kilométer, 55 – ös rajtszám: nem tudom ez a számmisztika szempontjából szerencsés vagy sem, mindenesetre jól hangzik.


A falu szélén a 141 méter „magas" Halesznál az ismerõs szín balra invitál, az õsborókás északi részére. Ez a túra szebbik szakasza: körbevesznek a borókák, a fenyõk, a talpam alatt pedig süpped a homok. Ráérõsen megyek, fényképezgetek, néhány perc múlva kettesben maradok az erdõvel: mintha nem is tt-n lennék: ) A csendet az M5-ösön száguldó autók törik meg. Bõ 9 km után egy hétvégi háznál szerencsém, hogy nem bámészkodok nagyon és idõben észreveszem a sacc/kb 2 méter mély árkot.. Az álmodozós turistáknak biztos többet árt, mint az illetéktelen behajtóknak..


A túramozgalom füzetébõl kimásolt leírás így szól: „balra fordulunk és átmegyünk az M5-ös autópályán”. Csak lazán, fürgék elõnyben: )  Még egy darabig erdõ, aztán kifordulok az aszfaltra. A vasúti átjárónál frissítõpont. Retro ropi, szörpi és meglepõen sok ember - lassan felzárkózok a többi indulóhoz. Olyan jó meleg lett idõközben, hogy nekivetkõzök. Jön a nyár: ) Nád Béla mutatja az ócsai szõlõhegyet, oda fogunk felmászni. Nézem, nézem de nem akar dudorodni az a hegy : )


Szántóföld után gondosan mûvelt szõlõk és szalmatetõs pincék sorakoznak kétoldalt. A pincesoron folyik a munka, jönnek – mennek a helyiek. Az ócsai katolikus templom tornya egyre közelebb látszik, s jó hír, hogy a románkori templom még közelebb van: ) Bekukkantok oda is , majd a mellette levõ e.p.-ra. Pecsét, szamócalekváros- vajas kenyér. Ez a szamócalekvár sorozat bejött, vagy három túra óta mindig sikerül kifogni : ) Bubuék a lekvárkínálatot szélesebb körben tesztelik , én maradok a szamócánál. Még egy kenyér és usgyi. Bár ha tudtam volna milyen szakasz jön maradtam volna egy kicsit.. Az országúton kisétálok Ócsáról. A következõ 2-3 km röviden ennyi: hosszú, egyenes, aszfalt.


Közben egy autós megáll és kérdezi hova megyek, elvisznek. Szigetcsépre és gyalog kell mennem.. nyugtázzák, hogy biztos bolond vagyok s elhajtanak. Káposztaföldek veszik körbe az utat, meglepõen erõs szagot árasztva.. Letérés az erdõbe, a bejáratnál halomban áll a szemét. Pár száz méter után átszaladhatok az 5-ös úton. Aztán Híd túl messze van nyári kiadásban: egyenes földút csíkja a pusztában. Széles , tágas a tér.. ugrik be a Bikini- szám dallama. Szûk 3 km múlva mint a délibáb felcsillan a fehér- narancs bólya. A Duna- Tisza csatorna hídjánál két horgász, arrébb egy asztalnál lelkes kisfiú pecsétel, s kérdi : Milka vagy Boci? A nagy kérdést eldöntve magam mögött hagyom a pontot, ám a tájat nem: folytatódik a látványokban nem bõvelkedõ földesút. Alsóványnál a birkák gúnyosan bégetnek.. Petõfi, Petõfi mit nekem alföldeknek káposztaszagú birkása, cserháti lyánynak nincs erre maradása! :  )  Fák rejtenek el a melegben majd a Bugyi – Taksony csíkos betonútján lazítom a lábaim. Sóderbányáknál utolérem Joeyline-ékat, olyan szépen fogalmazza meg a PMP „ingerszegény” szakaszait. Közben a Délegyházi- tavakban gyönyörködhetünk. Házak mögött feketés – szürke füst, Dunavarsány széle. Felveszem ismét a megszokott lépéstempót,aztán  az Üdülõ- soron kicsit visszaveszek. Elágazásban balra felfestve, ám fentebb több sincs belõle. No nem baj, kis kunkorral vissza jobbra ahol van. Kocogósra veszem mert nem esik már jól a gyaloglás a monoton lapos terepen. Dunavarsányban a kicsinosított vasúti megállóban ellenõrzõpont. Banán, hámozatlanul. Két pohár szörppel lekísérem aztán folytatom lábkönnyítõs – stílusban. A vasúti keresztezõdés utáni kocsmából értetlenül szólnak : „ Hát ilyet még nem láttam! Ezeknek fizetnek hogy szaladjanak?!”  Aztán a nap legnagyobb „hegyét” látom meg, gyorsan le is fényképezem. Lovarda, benne két lóval akik a hátsó lábukra egyforma fehér zoknit húztak: ) 51-es úton bõ egy kilcsi, a forgalom elég erõs.. igyekszek gyorsan túllenni rajta, irány a Duna- part. A nap legnagyobb emelkedõje jön, fel kell kapaszkodni a hídra: )  


Átsétálok Szigethalomra, ahol egy játszótéren van a pont. A srácok pecsételnek és várják a váltást. A piros pöttyön visszatérek a Duna- partra. A  naplemente- ceremónia elkezdõdik, színesedik az ég, hattyúk úsznak a Dunán, tükörképek ringatóznak a vízen, csupa romantika, talán csak a szúnyogok hiányoznak a képbõl. Sokára fogynak el a házak és  hamarabb mint gondolnám Szigetcsép szélsõ utcája fogad. A Barátság útja az igazi barátsághoz méltón hosszú. Még egy híd, még egy fogadalom, hogy nem csinálok több naplementés sablonképet. Utolér Rushboy akivel végre kellemes, egyforma tempóban mehetek a cél felé. Besötétedik, de közvilágítás van, nem kell lámpázni. 17 után pár perccel érünk be a népes célba. Tea, ropi, dekkolás a HÉV- síneken  8 óra 45 percnyi alföld után. A PMP-ból maradt úgy 140-150 km, remélem a hiányzó részeket  tt-ken járhatom majd be.. : ) 


pár kép  itt.

 
 
Monoton Maraton, FélmaratonTúra éve: 20102010.11.02 20:20:11


Monoton Maraton


Elaludtam egy csöppet, majd a buszmegnél tudatosult, hogy ünnepi menetrend van.. Azért 8 után csak odaértem a rajthoz, ahol már sokan köröztek. Beneveztem a maratonra, s fázva indultam elsõ körömre. 17-18 perces lett, hála ennek nem fáztam sokáig: )  Második körben számoltam: max. 6 órám van rá, hogy megtegyem a 14 kört mert úgy hazafelé meseszerûen mindenhol van csatlakozásom. Még néhány 20 perces kör, majd 25-ös és már a laza félórás körök is bõven elegendõek lettek a 6 órához. Körönként rengeteg ismerõssel és ismeretlennel találkoztam.  Petami például szembejött minden körben, de úgy látszik mindenki rohant a Hárs- hegyi körúton: néhány km-en vagy futók vagy kisgyerekesek voltak: )  A felénél egy müzli, narancsvíz. Az elsõ néhány körben Olahtamas fotózott és szurkolt majd „kockalevest” fõzött. A 8-9. körben már kifejezetten monoton-érzésem volt, Hárshegyhárshegyhárshegyhárshegy... Ezt megtörve kipróbáltam hány perces egy kör végig szigorúan sétálva a lejtõn is. Sokat kerülgetve 28 alá sehogy nem tudtam menni. Lehet nekem is le kellett volna ülni egy padra olvasni, vagy piknikezni mint azt pár embertõl láttam: ) Bálint és lépéshiba rám ver két kört, majd T.P. is aki dupla- maratonozott. A végére Zoncsi háromszor ért utol na ez már tényleg sok volt: )  Idõm szerencsére bõven maradt a 6 órán belülhöz, úgyhogy ráértem itt- ott beszélgetni. Sajna a lyukasztós kartont csak a végén láttam, pedig kényelmesebb lett volna azzal menni. S azon a lyukak is monotonabbak mint a kétféle színû pecsét. Jövõre olyat kérek: )

 
 
Piros túrák / Magyar VándorTúra éve: 20102010.11.02 20:09:32


P85


A Rómaifürdõnél egyöntetûen leszáll a HÉV-népe. A tömegben észreveszek pár ismerõst, többek között  R.Istvánt akinek már kezében az itiner. Amíg én is nevezek rábízom a csomagszállítást reménykedve,  hogy nem valahova a kopár – kietlen csárdához küldeti a cuccaimat:)  7 után végülis elindulunk , István egybõl 5 perc hátránnyal.


Rózsaszín nyilak a földön precízen felfestve: nem is a pirost fogjuk követni ma, hanem a rózsaszínt! Csillaghegy megállóig a didergés különbözõ fokain esünk át, majd megkegyelmez az út és emelkedni kezd. Valamiért azt hiszem, hogy az a domb felettünk már a Kevély. Fent csodálom, hogy milyen hamar odaértünk és nem is volt meredek. István a láthatáron rámutat egy foltra, hogy AZ a Kevély : )


 Egy nyílt részre érve a „Kinizsi-reflex” kifejezésen mosolyoghatunk, a tereprutin kihasználása néhány embernél elõtör. A mûúton még frissen átlavírozunk,  a murvás úton több hobbi-futó elhúz mellettünk, s ahogy rendületlen futnak felfelé elgondolkodok, szólni kéne nekik, hogy héé emelkedik! Úgy látszik, nem vették észre:)  A köveken felcsúszkálok, s egyre kellemesebbé válik a hõérzet. A csúcs elõtti kilátópontnál sokan fényképezik a párás tájat. A Monoton Maratonra hívja fel a figyelmet egy kihelyezett lap, ebbõl már sejthetõ, hogy a csúcson Bubuék tanyáznak. Megkapjuk a pecsétet tõlük s a novellányi itinert jobban átlapozom. Kíváncsi lennék hányan olvasták már végig a részletes útvonal leírást.. talán még receptek is vannak benne, viszont a táv- és szintadatokra (vagyis a számomra érdekes részre) nagyon eldugott helyen akadok rá. Esetleg a  mozgalmak vagy a hosszmetszet helyén jobban kézre esne,de tudom ha Japánban egy papírból Jedi-lovagot tudnak hajtogatni lézerkarddal, talán Magyarországon  is sikerülhet odahajtani az itinert ahol érdekes.


A Kevély-nyeregbe  a fagy vagy egyéni bénázás miatt veszettül csúsznak a kövek, onnantól szinte mindenki futósra veszi a figurát. Elvonatozgatunk, a móka vége a csobánkai mûút. Az aszfaltra ráfagyott a dér, érdekes figurákat lehet rajta bemutatni a fák közül kiesve rá. Ha valaki nem fékez akár a patakig is elcsúszhat: )  Egy  autó parkol nem messze, benne a nõ jól álcázott szurkolóként telefonál, biztos tetszett neki a mûsor.


Az aszfalton a „fizikai akadály” KRESZ-tábla akár a túrázókra is figyelmeztethetne. Javaslom, jövõre ugyanez a tábla kerüljön kihelyezésre Dobogókõ, Nagy-Szénás stb. elõtt!: ) Csikóváralján 1-1 tejkaramell jár a feltételes pont pecsétje mellé. Az aszalt barackból csemegézek és rég látott ismerõst is felfedezhetek a pontõrök között Toni személyében: ) Nem messze innen Olahtamasék bíztatva állnak az út mentén. Sajnos több szurkoló nem is akadt az egész túrán, pedig úgy hallottam még szórólapoztak is.  A Tölgyikreknél kutyA  pecsétel. Nézzük a köv. pontot: Dömös, bõ tizes. Akkor 11-re ott vagyunk – ha szaladunk: ) Megindulunk lefelé mint a vadludak, ám hamar feltûnik, hogy csak sárga virít rám a fákról. Álljon meg a menet, ma pirulni kéne! Fent elágazott, nem messze a ponttól. Átcsörtetünk az avaron a pirosra. Ez a rohanás átka: )  Bükkipuszta környékén utolér minket Hajduskaék párosa akik szökkennek párat és már Dömösön vannak mire a vízjárta réten átsétálunk. Csak tudnám honnan van ennyi víz , mikor nem esett vagy két hete és lejt, tehát le kéne folynia..  Az erdõ szélén befagyott pocsolyák, tõle pár méterre szikrázó napsütés.. A Szõke- forrás völgye most is nagyon szép. Kb. fél órával Balázsék után jönnek csak a következõ futók. Majd a kápolna elõtt nem sokkal próbálkozunk a lehetetlennel, Pap Gabiékat visszaelõzni :D Természetesen nem sikerül. Dömösön alig tudok elszakadni a nutellás keksztõl! Egyre több futó érkezik, Ebola rázza nekik a kolompot, olyan a hangulat mint egy május 1.-i vásárban. Jó lenne elidõzni a sok fincsi kaja mellett,ám az egyetlen nagyobb meghódítani való:  Dobogókõ vár. Ha látnám magam kívülrõl, egy lassított felvétel lenne. Próbálok nem leszakadni, ám ugyanannyi erõvel sokkal lassabban haladok az új, elsõként ezen a túrán tesztelt cipõnek „hála”. Olyan kiváló tulajdonságait fedezhettem fel, hogy a köveken semmi tapadása, a bokámnál mintha bõ lenne, a kislábujjam ugyanakkor nyomja és  „gumicsizmában csónakázok” - feeling. Pozitívuma annyi, hogy nem ázott át a mocsaras réten, ja meg megy a felsõmhöz színben: )


A Szakó- nyereg utáni szûk ösvényen egy biciklis társaság türelmesen félreállt, meglepõ volt a figyelmességük. A Rezsõ- kilátótól ugrásszerûen növekszik a magas sarkúban, kocsi kulccsal lévõ egyének száma: közel már a parkoló. A ház elõtt Moiwa bélyegez. A banán- lerakatból egyet megragadok, majd a házba vonulunk. István forralt borral melegíti magát, én tokaji félédessel. Elborozgatunk, a hatos átlag megvan így is. Pedig baromi lassúnak érzem magam ma. Felfrissülve továbbállunk a megrohamozott pont mellett.


Fagyoskatona elõtt a nõi futók is utol érnek minket. Siethetõ részek után a p.szántói mûútra kicsöppenve egy autós túl közel sorol be.. Innen megismerhetem az új pirosat, a Téry- túrán még a régin találtunk le valahogy a Csévi- nyeregtõl. Most a rózsaszínen: ) gondolkodni sem kell az útirányon. A Csévi- nyeregnél Geriék  pontja fogad. Nem volt tömeg kis kaja, csoki, mazsola itt is akadt: ) Tovább a PS-n.. kezd gyanús lenni, hogy az a meredek képzõdmény utunkba kerül hamarosan ami a Sárga70 óta a privát „azannya” részeknél szerepel nálam. Élesen fel a kerítés mellett, ez tényleg az. A Fehér- hegy visszatér: ) Nem csalódtam benne, cserébe hamarosan a csodaszép fenyõerdõben  tekereghetünk. A Kopárnál kissé kaotikus állapot, biztos sokan voltunk egyszerre. A gulyást most nincs kedvem válogatni, helyette szamócalekváros- vajas kenyér, mézes- vajas kenyér lesz a menü. Közben befutnak Yoyoék, Vaddinó stb.


Jóllakottan a 10-es úton is nehezebb átjutni.. Vaddinóval kiegészülve megmásszuk a Kakukk-hegyet (TT-és Murphy- törvénye:  etetõpont után mindig emelkedõ jön.. ) Pilisszentiván után jön a homokozás, ahol néhány lovassal találkozunk. Hosszú- árok elõtt újabb csoki, kell az energia. Az árok tényleg árok és fel kell vergõdni belõle a Nagy- Szénásra. A cipõt itt már szidom, s fogadkozok, hogy Budaõrsön bizony leveszem és inkább mezítláb megyek a célba; különben is földhöz vágom rögtön!: ) Lemaradok s Dömötörék késztetnek csak mosolyra nyüglõdésem közepette. Akárki is csinálta a figurákat, tök jók lettek: ) A ponton kedvesen hagytak nekem pár kocka birsalmasajtot a fiúk, ám azon ritka növények közé tartozik amit nem szeretek. Viszont van sok más finomság. Nagykovácsiba lefelé a P sokkal barátságosabb mint a „megszokott” kék. Siettünk is le, irány a plébánia. Nagykovácsiban Vinatti már túloldalt szembõl jön. Még éppen világosban, este 6kor nyitjuk az ajtót. Bent kávéval is kínálnak,  a savanyú uborkás kenyér mellé megiszok egyet. Lámpát kapcsolunk és a juliannamajori mûútnál újabb jelentõsebb kajapontba ütközünk Sistergõnél: ) Bár éhes nem vagyok, a kóla házi kõrözöttes kenyérrel, kakaós sütivel isteni csak az íze kedvéért. Hiába, a Kopártól igazi gasztro-túrán vehettem részt: ) A Fekete- fej bukkanója  után megnézzük a Hárs- hegyi körutat. Sötétben megfelelõen monoton, fõleg Vaddinónak, õ kicsit több kört tett meg már  rajta. Szépjuhászné, aztán János hegy az utolsó jelentõsebb szint. Sok forduló a szerpentinen amíg Joeyline-ékhoz érünk. Ha már gasztrotúra, itt eszek elõször aszalt kivit, s aszalva fincsi. Pedig nyersen meg nem enném. Az utolsó adag kólákat elpusztítjuk,  majd fél óra alatt lent vagyunk Makkosmárián. Közben utolérjük Vinattiékat. Õk is sietõsen mennek.. Szõtcs Mikiék a sátorból még egy müzlit nyomnak a kezünkbe. Az idõt nézzük, bent leszünk tízre- nem leszünk bent tízre? Elindulunk , felfelé persze és full kómásan megyek mint a bolondok, arra eszmélek, hogy nekimentem egy sorompónak. Késõbb Isvánt nézem szellemnek az út szélén. Egyébként teljesen jól vagyok: )  Az emelkedõnek vége, köves ösvényen vágódunk le az aszfaltra. Néhány perc és felettünk már a bíztató „Szabadság út” utcatábla. A rózsaszín nyilak vezetnek a kapu elé ahova vigyori cél feliratot festettek. Tízre végül nem értünk be, csak 22:01re. Megkapjuk az oklevelet, a Piros csokit és Ebola a lábméretemre is rákérdez: ) Van zuhany, az étkezõben minden földi jó, a hajnali hazafelé logisztika csodái elõtt. Nekem nagyon tetszett a túra, köszönet annak a rengeteg embernek aki megszervezte és a tõle telhetõ legjobbat próbálta a résztvevõknek nyújtani!

 
 
Hősök TúrájaTúra éve: 20102010.10.14 20:49:43


Hõsök túrája


 Fejem felett esernyõvel, vállamon táskával baktatok Mencshelyrõl Óbudavárra péntek késõ este. Autók fénypászmáiban záporozó esõcseppek nyújtják az egyetlen látványosságot. Egyik „fényhozó” lefékez mellettem és kiszól az ablakon: „Túrára jössz?” –Igen. A fõszervezõ, Bõsz Imre kijött elém kocsival. Beszállok és pár perc múlva az óbudavári Vilmos- házban vagyunk. Az emeleten Rushboy tévézik, Imre mézes gyógyteával kínál. Az asztalon útvonalleírások, térképvázlatok emlékeztetnek rá miért jöttünk. Nehéz elalvás utáni álomból vidám beszélgetés hangjai rántanak át a reggelbe. F. Laci, Vassalmos, R. István, Rushboy várják a rajtot. Kinyújtózok és örömmel látom, hogy felettem a tetõablakon nincsenek esõcsíkok. 10- kor a  „ tömegrajton” hatan állunk csoportképet mint mosolygós indulók: )


A hõmérséklet sietõs léptekre ösztönöz, néhány perc alatt elfogy alólunk az aszfalt. Szántóföldön bõ negyedórányi sárdagasztás gondoskodik a megfelelõ hangulatról és cipõink hidratálásáról. A Nagyvázsonyi mûútig a vizes fû lekoptatja a felszedett sár- bokasúlyokat. F. Laci elõttünk indult és futtában feltett néhány szalagot segítségként. Igyekszek minél több jellegzetességet  megjegyezni az útvonalból, hiszen visszafelé is erre kell majd jönni. Nagyvázsony elõtt felkanyarodunk a szennyvíztároló dombjára ahol leharcolt K+  jelzés árválkodik pár száz méterenként. Elõttünk a Kab- hegy karnyújtásnyira, ám mindig hátrébb húzódik az a kar.. bejön a K és néhány pocsolya, majd vadkerítés létráján mászókázunk. K. István és az ajkai túratárs lemaradoznak így többfelé bomlik a „mezõny”. Jobbra fordulunk, a fiúk hegymenetbe kapcsolnak a Kab- hegy oldalán. A néhány héttel ezelõtti orkán erejû szél teljesen letarolta az erdõt, a kicsavart fák tetemein átküzdjük magunkat a  tv- tornyokig.  Imre és Attila várnak minket, állandó pontõrként átautózva egyik pontról a másikra. A csomagtartóból kenyér, citromos víz, szõlõ és egyéb finomságok kerülnek elõ: ) Frissítünk, úgyis dél felé jár az idõ. Álmos olyan erõre kap, hogy innentõl csak a nyomát üthetjük: )  A Kab- hegyrõl gyorsan leereszkedünk a vadászházig. Megpillantjuk a földön tespedõ mangalicákat, aztán köves lejtõn koccanunk egy vízfolyás kíséretében. Rövid betonos szakasz után fenyves kényezteti puha tûlevél szõnyegével lábunkat és friss levegõjével orrunkat.  Úrkúton pecsételünk a kéktúra bélyegzõvel a kocsmában. Kissé emelkedünk, hátranézve gyarapodó felhõket pillantunk meg. Az õskarsztnál megállunk egy pillanatra nézelõdni- érdemes lenne egyszer végigjárni a tanösvényt nagyon szépnek ígérkezik. Rambózunk egyet a csalitosban, elõre eredek felderítõnek  a vad pókok elleni küzdelemben : ) A Csalános- völgyben egykedvû földút vezet Városlõd felé. Rushboy elfut, gondolom hogy odaérjen mielõtt megunja: ) ;  mi pedig R. Istvánnal találgatjuk vajon hova tartanak a felbukkanó kocsik. Az eget kémlelve egyre biztosabb, hogy kapni fogunk az égi zuhanyból. Városlõd szélén a vasúti átjáró elõtt Álmos&Rushboy ülnek egy padon, még nem értek ide Imréék pecsételni. A vasúttal párhuzamos föld  sárúton Ajka felé tartunk. Erdei kötélpálya látszik ki a lombok közül,  jó lenne egyet csúszni- mászni. A megduzzadt patak fitogtatja erejét baloldalt, ám van szerencsénk hídon átkelni rajta. Néhol sáros növények árulkodnak róla, hogy nemrég még az a hely is víz alatt lehetett. Iszaprétegen megyünk, ami olyan mint a lottó ötös: vagy bejön vagy nem. Egyik láb alatt gumiszerûen rugalmas, másik alatt süllyed. A talált-  süllyedt kalandjai után aszfaltot érünk. Bevallom ilyen terep(v)iszonyok után örülök neki. Barátkozni is kell a betoncsíkkal, hiszen jó pár km-en keresztül kell koptatnunk. Ajka olyan utcájára toppanunk be térdig mocskosan ami nem a mélyszegénységrõl árulkodik.. A buszmegállónál mi is megállunk egy pecsét és pohárka vörösbor, sör erejéig. Pár száz méter múlva Beacos- visszaérzés: nászmenetbe csöppenünk. Éppen akkor kel át a zebrán a menyasszony és a teljes násznép mikor odaérünk. Nehezen vegyülnénk el köztük: ) Ajka- Tósokberénd olvassuk a fura helységtáblát. Egy kocsma elõtt idegen bíztat minket, majd ismerõs kocsi fékez. Imre és Attila megérkezett. Buszmegálló szolgál instant e.p.-ként. Lecserélem a zoknim szárazra, és a maradék fél tekercs Leukoplasttal díszítem lábaim, a  Beacon szerzett számtalan vízhólyag miatt sok helyen hiányzó bõrt próbálom pótolni. Eszünk – iszunk és ahogy a jobboldali domb  mellett sétálunk elkezd szemeregni az esõ. Elõször hallom a zagytározó kifejezést,a fiúk mesélik el, hogy mit tárolnak a dombtetõn. . Mindenesetre hosszan kísér minket míg meglátjuk Kolontárt. A vasúti keresztezõdésben F. Lacival találkozunk; õ már visszafelé fut. Kolontáron beülünk a kocsmába , ezúttal fehérbor, sör társul a pecsételéshez. A pultos lány és a törzsvendégek szerencsére nem tesznek semmi megjegyzést a  nem éppen szalonképes külsõnkre. Bízok benne, hogy a sajgó lábujjamra- sarkamra való tekintettel alkalmazott  2 Algopyrin 3 deci fehérborral megfelelõ gyógymód: )  Devecserig, „a lomisok mekkájáig”  újabb 4 km, fokozódó esõben. Rushboy elkapja az iramot, csak 100-200 méteres távolságból tudjuk követni. Somlóvásárhelyig megvitatjuk az élet nagydolgait:D Kisboltnál kapunk pecsétet és jó szót az idõsödõ tulajtól. Mielõtt kiérnénk a faluból két járókelõ bíztat minket: már csak 50 kilométer!Rövid eszmecserébõl kiderül, hogy maguk is szoktak túrázni. A Somló elõtt Álmos érkezik szembõl, egy szál pólóban(!) .. A nap nyugodni készül, persze azért se kapcsolunk lámpát. Botladozás a szõlõk szélén a jelzést követve. Csúszik a talaj, egészen hozzákényelmesedtünk az aszfalthoz. A kocsinál teljes ellátás. Elõveszem a lámpát,de csak zsebre vágom. A fényvisszaverõ mellényt viszont magamra rántom. Az esõ átmegy szakadósba, mi pedig fázósba. Az útvonalleírás szerint: „ sajnos kellemetlen,betonutas rész jön, közel 40 km-en keresztül”. Hurrá.. vissza Somlóvásárhelyig a szervezõktõl kapott üveg sört is legyûröm. A kisboltot még éppen nyitva találjuk, újra pecsételünk. Devecser- Kolontár, deja-vu. Két mozgó fénypont közelít:  K.Istvánék kettõse jön szembe velünk. Beszélgetünk, majd a faluban vízmentes helyre menekítjük magunkat. Jól esik, hogy nem esik. A helyiek kedvesek és nem nézik ki a három ázott verebet maguk közül: ) Kilépni és elindulni: ezek a legnehezebb percek, mert mindannyian teljesen átázva didergünk. 5-10 perc múlva ismét hozzászokunk a hûvös csapadékhoz. Padragkútig állandósult tempó, sötétség. Ne légy türelmetlen, ne akarj sehová se megérkezni! –gondolom magamban és sikerül úgy elmerülni az állandóságban, hogy még az állítólag hosszú Padragkút se bosszant fel. Nyitva tartó vendéglátóipari egységre  bukkanunk. Kóla, energiaital, csoki és a zenegépbõl Pokolgép: Hol van a szó szól: tökéletes.. andalító, álmodozós dallam illik a hangulatomhoz.


Feltöltõdve vágunk neki a hátralévõ bõ 20 km-nek. Enyhe emelkedõ s „Hawaii következik vagy legalábbis lejtõ lefelé.. „. Halál- völgyben szarvasbõgés? Vagy csak képzeljük? Öcs elõtt a megbeszélt helyen szatyornyi enni-innivaló vár ránk. Egy zacskó nápolyit viszünk útravalónak. Pula következik, a kihalt utcán csak mi járunk. 90 km- nél tartunk és ahogy a leírás mondja” innen már emberfia nem adja fel! „ Még 2-3 kilométer aszfalt. Érdekes módon egyáltalán nem zavar, hogy nem terepen haladok. A  kemény betonnal szembeni ellenérzésem rég elillant: tudom sokkal kényelmesebb és kellemesebb ezen, mint terepen. A 20-as km-táblánál jól kivehetõ a letérés. Az út út jellege megszûnt, áll a víz mindenütt. Nem zavartatom magam, átgázolok mindenen. A víz örömtáncot jár a cipõinkbõl ki-be. A szántóföldes részt emlegetjük, szombaton esõ elõtt is hatalmas dagonya volt, mi lesz most? !


Erdõsáv, kis rét, magasles. A traktor nyom amin idefelé jöttünk eltûnt a vízben. Fejet lehajt, cipõt lehetõleg nem elhagy, sífutásra emlékeztetõ mozgással, lépésrõl- lépésre elõrehalad. A veszett vaddisznók se járnak erre, csak pár ember, önként. Hiába, Álmos is megmondta már, hogy mind hülye aki nem normális: )


Véget ér a szántóföld, szerencsére marad pár száz méter füves, vízjárta rész ahol leáztathatjuk a sarat. Aszfalton koppanunk pár perccel éjjel 3 óra után. Elérjük a Vilmos- házat, felmegyünk a falépcsõkön az emeletre; megérkeztünk 17 óra 20 percnyi sétánkból. Gyorsan megszabadulok a vizes ruháktól; meleg tea és mustáros kenyér bent, tovább szakadó esõ kint. Nagyon jó, hogy beértünk: ) Köszönöm a szervezõknek, Imrének és Attilának a túrát akik ketten láttak el minden feladatot. Családias légkör és  létszám volt, emlékezetes túra marad.. az én emlékezetemben úgy marad meg Kolontár és Devecser ahogy elõször arra járva megismertem.

 
 
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20102010.10.14 20:35:53


Bakonyi barangolás 70


 


Hideg van! – ezzel a gondolattal indulok az iskolából. A Rákóczi téren  -1 fok szerénykedik a kijelzõn.. Pékség fénye és illata csábít feljebb: még fél km-t se tettem meg máris privát  kajapont. Erre bármelyik gasztroturista büszke lehetne: )


Követem a zöld sávot Zirc utcáin a diós patkóval, mire elfogy az aszfaltnak is vége: füves- bokros dombra térítenek a szalagok. A füvet fehérre festette a harmat: örülök neki, mert nem áztatja el a cipõt kapásból a túra elején. A reggeli ködben ahol kell egyértelmû szalagozás és táblák mutatják az irányt. Hamarabb indulókat érek utol; a két Peti vidám társaságában telnek a méterek s éppen a P+ elágnál ér utol minket a vágtatólábúak csapata: ) A Zoltay – forrás innen csak néhány lépés. Ez az elsõ pont, egy óra 10 perc alatt kényelmesen ideértem. Kellemes földutakon haladunk, a köd lassan feloszlik, a dér is eltûnik, csak a pókhálókon csillogó vízcseppek maradnak meg. S persze a keresztbedõlt fák, az átkozottak;  mert fel kell hozzá emelni a lábam h átlépjek felettük. No nem lettem ennyire lusta, csak bal lábam néhány izma tiltakozik a mozdulat ellen bõ 2 hete. Sûrû bokrokon törtetünk át, majd az erdészeti úton ránk találnak a pocsolyák. Beérjük Istvánék kettõsét, õk nem aludtak a rajtban ezért hamarabb tudtak indulni; ) A szurdok bejáratánál újabb e.p. és csoki várt minket. Innen következett az egyik legszebb rész: szeretem a víz&kõ ellentétét , a nézelõdésre és gondolkodásra késztetõ patak menti ösvényeket. Azonban hamar vége ennek és egy réten át megkezdhetjük a szintgyûjtést. Nem túl meredek és nem tart sokáig: a Bakony kíméletesen emelkedik: )


 Irány le a tóhoz, majd Bakonybélbe. Azonban a kezeim még mindig fáznak, ezen a kocsmapont forró teája segít. Rögtön nem tudom meginni olyan meleg, szerencsére Bakonybél se rövid falu, van idõ elkortyolgatni a faluszéli szemetesig. A K+en patak mellett megyünk, kivételesen nem kell rajta átkelni.  Pedig lett volna jó átkelõhely- hiába a megszokás , hogy már minden víz mellett azt nézem hol lehet átmenni rajta: ) A pihenõtõl ismét emelkedni kezdünk, felérve a gerincen megállunk pár kép erejéig a Széchényi- emlékkõnél. Érdekes a felirat nélkül álló kõ az erdõ közepén.. A mûút elõtt meredek lejtõ olyan éles kanyarral, hogy ha valaki fut  bedõlne mint a motorosok: )


Koptatjuk az aszfaltot hátunk mögött pedig bekeményít a napsütés: a Hideg- völgyi ponton lekerül rólunk a felsõ. Pólóban nincs nagy meleg a völgyben az emelkedõ ellenére sem. Elhagyott bányát kerülünk, csinálunk pár fotót  aztán tovább élvezzük a szokatlanul szép, napfényes õszi tájat. Királykapunál rengeteg ember idõz. Beállunk a gyorsan fogyó sorba bélyegzésért, közben a hideg pogácsát magunkhoz vételezzük. Repetázni  lehet, a két pogival majdnem a következõ pontig elfoglalom magam: ) A Gerence pihenõ elõtt a táskámban pakolászva meglepetten látom, hogy a reggel hanyagul beledobott péksüti  fokhagymás- sajtos – tejfölös krémje mindent beborított. Ennyi töltelék máskor háromban sincs.. nagytakarítás után sietõsre fogom, hogy beérjem a többieket. Az esõbeállónál újabb pecsét, s megjelenik a bakonybéli Viktor is akit a fél ország ismer :D


Elindulunk a Kõris- hegy meghódítására,  elõször a P lépcsõin. Rájövünk, hogy „egy lyukkal arrébb” kellene és lemegyünk vissza a mûúthoz. Rátalálunk a P barlangjelzésre és némi sárkerülgetés után jóféle partocska visz az Odvas-kõ - barlanghoz. Szétnézünk, iszunk s a jócskán kellemesebb P-on folytatjuk. A Boroszlán tanösvény tábláinál gyerekcsoporttal, feljebb idõsebb talán szlovák-?- csoporttal találkozunk. Kiérünk a mûútra ahol elcsendesedik a zsivaly s türelmesen felszerpentinezünk a labdás lokátorhoz. Mivel ma nem sietõs, kirándulós napot tartunk, felmegyünk a kilátóba is. A lépcsõkön való fel- le  a selejtes lábam miatt majdnem nehezebb volt mint felmenni a Kõris-hegyre. Lent megmarkolunk még pár nápolyit aztán a „legyünk  túl  rajta” szakaszt kezdjük meg: piszok meredek ereszkedés az Ördög – lyuk barlang mellett. Télen , tükörjégen lenne az igazi.. : ) Kb. itt csatlakozik hozzánk negyediknek Róbert akinek ez az elsõ 70 km-es túrája. A Z kidõlt fás terepre visz, valódi öröm- mikor kiérek onnan: ) Öreg- séd fedõnevû e.p.-hoz érkezünk 15:12-kor. Szûk 4 km aszfaltszaggatás, szerencsére nem uncsi ez sem mert sok látnivaló akad az út mentén: sziklaalakzatok, hatalmas kidõlt fák, leszakított szalagkorlátok..A Z sávon  visszatérünk a vizivilághoz: pocsolyának csúfolt kacsaúsztatókat kerülgetünk. A Bödön – kútnál frissítõpont, még sört is lehetett venni: ) Lekváros kenyér  mellé egyik kedves túratárstól vörösbort kapunk: )   Jóllakottan  pár kanyar a fák közt és rálátunk a következõ pontra: Szépalmapusztára. A leírásban úgy szerepel, hogy a kiskapun megyünk be a területére. Ott mentünk, hiába volt  mellette a 2 méteres nagy kapu tárva- nyitva: ) Néhány szürkemarha legelészik és pihen, a hotelnél fekete marha nagy autók pihennek- tulajjal együtt. "Nomen est omen": az  ellenõrzõponton hatalmasra nõtt almákból választhatunk. Szalagozáson visszatérünk a sárgára, majd egy rétre, ahol szabályos ösvényt lett már kitaposva. Elrágcsáljuk az almát, majd a vadetetõhöz felfelé utolérünk egy apa- fia párost. A srác jól bírja pedig közelebb áll a 10-hez mint a 15-höz ránézésre. Pálihálás elõtt egy furcsa módon fordítva alátámasztott utánfutón akad meg a szemünk : ) Páliháláson gyorsan átérünk, néhány házból áll csupán. Egy kunkor a mûúton és az utolsó e.p.-n vagyunk: Kõ – kútnál este 6kor. Chips, innivaló és nekirugaszkodunk az utolsó emelkedõnek. A móka kedvéért van pár ellenségemmé lett fatörzs itt is. Tündérmajornál hólapát van a ház mellett, ezek már tudnak valamit..: ) A víztoronynál még elhagyunk pár túrázót, sietõsebben megyünk mint eddig. Lámpázni, visszaöltözni  nem akarunk.. Zirc elõtt kifejezetten libabõrcsináló idõ fogad. A reggelrõl ismerõs utcákon megugat pár kutya. A helyieken kabát, rajtunk póló: )  A hõmérõ 12 fokot hazudik.. nem hiszem, hogy olyan meleg lenne.. a térrõl néhány lépés és betoppanunk az iskolába 12 és fél óra után. Igazán kellemes, esõmentes kirándulás volt az õszi, színes Bakonyban. A szervezésrõl csak jót tudnék mondani, valamilyen ellátás szinte minden ponton volt, a leírás, szalagozás is a helyén volt, az útvonal is szép. A társaságért köszönet R. és K. Istvánnak. Robinak pedig grat az elsõ 70-eséhez!

 
 
Reguly Antal emléktúra (nyári és őszi)Túra éve: 20102010.10.14 20:27:31

Vasárnap reggel emberi idõben ébredhettünk: bõven 7 után. Úgy döntök nem viszek ilyen rövid távra még inni se. 8 órakor az iskola ajtaján kilépve arcon csap a csípõs reggel. A P-on elhagyjuk Zircet, a vízmû után a deres fûben kellemes meglepetés a vasút melletti földút: sokkal jobban járható mint gondoltam. A Cuha- patak átkeléseknél sincs probléma, egyedül az utolsónál kell továbbmenni és a keresztbe dõlt fatörzsön átegyensúlyozni. Pontnyitásra érünk Porva- Csesznekre. Amíg a pontõr elõkerül bekapunk némi chipset. Majd a hullámzó Z – re térünk, ahol kidõlt fák és tekergõs ösvény nehezítik a „ száguldást”. A fákon csigalassan esek  csak túl, a bal lábam még mindig vacakol. Az erdõbõl kiérve elõtûnik a nap és Porva. A kocsmában a fiúk már az italjegyet váltják be mire én odaérek. Egy pohár kólát behúzok aztán a S-n indulunk tovább. A cipõnkrõl kiválóan lemossa a sarat a vízjárta hely. Kiérünk a mûútra, majd  a dombtetõn már látszik a borzavári templomtorony hegyes teteje. Az ösvényt sikerül benézni és a földön heverõ egy szál szalagot semmibe venni. Sebaj, kerülünk egyet a játszótér mellett majd visszatérünk a templomhoz. A K-en jól kiszalagozták a faluszéli letérést az erdõbe. Emelkedünk egyet , majd a lejtõn egy szembe jövõ hátizsákos hölgy figyelmeztet, hogy egy helyen leszakadt az út. Nemsokára odaérek és tényleg eltûnt az eddigi földút. Inkább kerülök a szélén a bozótosban. A Fiatalító – forrásnál vidám társaság szalonnát sütöget, amíg lepecsételik az itinert kortyolok a forrásból, hátha megfiatalodnak öreg csontjaim: ) Innen a cél mindössze bõ 2 km, hamar a városszéli játszótéren találjuk magunkat. Néhány utca és 11:35-kor ismét az iskolában vagyunk. Bár rövid, de szép túra volt, kiváló napsütésben: )

 
 
BEAC Maxi / Turista KékszalagTúra éve: 20102010.09.14 22:12:19

Beac Maxi 110

 


Az esõ napok óta szakadatlanul pityereg. Szombat hajnalban kanalazom a reggelit és nézem a szürke semmit az ablaküvegen át.

Hallgatom a monoton kopogást és olyan izgatott vagyok mintha elõször mennék sétálni. Talán jobban fel kellett volna készülni az esõ ellen. De ugyan mit lehet tenni? Elmulasztottam az elõkészítõ edzéseket. 2010-ben ezek így festenének:

kamáslitól a kalapig öltözzünk teljes harci díszbe, álljunk a kádba; nyissuk ki teljesen a hidegvizes csapot és  rögzítsük  fejünk felett a zuhanyrózsát. Járjunk helyben legalább 10 percig,váltott kezes térképhajtogatással. Majd folytassuk a mozgást egy elõkészített, agyagos földdel és vízzel töltött lavórban és negyedóra alatt próbáljuk meg a lehetõ legtöbb sarat a cipõnkbe- és cipõnkre juttatni. Ha végeztünk  kössünk 1-1 szakadásbiztos zacskót a lábfejünkre vízzel és ízlés szerinti mocorkatartalommal feltöltve éjszakára. Reggel figyeljük szorgalmasan, hogy nõnek - e már az úszóhártyáink.

Amennyiben igen, akár a Beacon is elindulhatunk:)




A hagyományõrzõ bz-rõl Magyarkúton leszáll az utasok 90%-a és elindul a rajtba. Viszonylag kevesen vagyunk és sikerül pár percen belül a meglepetésszerûen osztogatott rajtcsokihoz, depós címkéhez jutni. Rajtidõt iratok,szöszölök, majd a fiúkhoz csapódva elindulok a kéken. Néhány bringást elengedünk a rét elõtt, itt még optimisták voltak:) Pár perc után a K balra patakátkelésre invitál. A máskor nagyobb lépéssel letudható vízfolyás most egész méretesre duzzadt. Sétálós bácsi, Rushboy átugorják, én pedig visszaemlékezve nem túl sikeres iskolai távolugró eredményeimre, inkább a pár méterrel feljebb keresztbedõlt fatörzsön kelek át.

A Nagy- Kõ hegyig visszakettõ, padlógáz..nem igazán lehet sietni mivel a sár hátráltat. Szegény bicajosok kínlódnak mögöttünk, nem bírnak tekerni, de tolni se.. Utolérjük Istvánékat, s a Rokiról ismerõs Brigit. Kereszteztük a síneket, mögöttünk pedig éppen  "elszáguld" a vonat. Nógrádra térdig sár egyenruhában vonulunk be. A  Csurgó forrásnál pecsét, kb. másfél óra volt átérni.  Iszok és irány a Csóvi. A kálvária után tekintélyes patakocska késztet kerülõútra. Jobbról a fák között próbálkozok, lazán átlépem de rá kell jönni, hogy több ága van a vízfolyásnak, két víz közé kerültem:) Viszont arra nem túl mély, a gore tex bírja nagyjából. Az expedíció után visszatérünk a szimplán sáros földútra és elnyel minket az erdõ. Saj - kút elõtt bal lábbal lépek elõször  a patakból kikandikáló kõre, és azzal is akarok továbblépni..csobbanok egyet,befolyik felülrõl, ennyit a száraz cipõrõl. Emelkedni kezd, Rushboyék hegymenetbe kapcsolnak és gyorsan eltûnnek a látóhatárról. A bércen tavaly söpörni lehetett volna a fekete hangyákat az  útról,most egy sincsen. Gázolajszagot érzek az ösvényen, hm ilyen korán képzelõdnék?A Foltán - kereszthez érve elõkerül a szag forrása: munkagépek állnak meredten, körülöttük a felszántott rét, farakások.. nemrég mikor erre jártam találkoztam az erdészekkel: ide hordták a közelben széldöntés miatt kitermelt fákat és innen hordták le a volt mázsaház melletti depóba. Óh, hogy ellcsúfították a rétet.. Gyorsan tovább  dagonyázunk inkább a Börzsöny csúcsára. Délben érünk fel- jó negyedórával késõbb  mint tavaly. A komp miatt még fontos az idõ.A pontõrök fáznak az esõben és kissé furán kérdezik, hogy felmentek Hideg- hegyre? Hirtelen nem tudok mit felelni, miért ne mennénk, útba esik..A rakodóhoz lefelé "kedvenc" lejtõim várnak:)  A th.-ban belenyomom a köv. e.p. helyére a ház  szép, saját pecsétjét becsületpont gyanánt.Adok két puszit Cininek aztán vissza a jövõbe esõbe.


Az inóci vágás most meglepõen jó,majd az inóci réten kérdezem a többieket vajon merre kell menni? Régi K aszfalt, v új K kálvária? István letöltötte a túra elõtt az egyik rendezõ által feltett  tracket, abban az aszfaltos verzió szerepel. Végülis a szint és távadatoknál is. Úgy döntünk akkor aszfalt. Nem akarok rövidíteni, tényleg elgondolkodtató, hogy itt milyen elv alapján melyik út a tuti.Lehetne errõl vitatkozni,de talán tovább tartana megvitatni mint leérni Kóspallagra. Fél2 elõtt már az inóci th. pontján teregethetjük lapjainkat. Kb. 18 km a komp, saccolgatjuk, hogy az 5 vagy a 6 órásit sikerül majd elcsípni. A Börzsöny Szíve fedõnevû vendéglátóipari egység megállásra késztetne, Vaddinót szintén ám arra gondolva, hogy esetleg ezen a néhány percen múlik majd a rév átkelés kihagyjuk és töretlenül haladunk Törökmezõre. Az erdõben hatalmas gombák szegélyezik utunkat. Az esõ hol bekeményít, hol eláll ha nem figyelek rá meg se tudnám mondani, hogy éppen esik vagy sem. Teljesen átáztam már, viszont nem fázok, tûrhetõen meleg van ha mozgok. Törökmezõn a házban kapjuk a bélyegzést. 14:40kor érünk ide, 8 perccel hamarabb mint elõzõ évben.Megeszek egy csokit, ne kelljen cipelni:) A tv-ben Forma- 1, köröznek rendületlen. Sietõsen indulunk tovább. Köves- mezõ elõtt szétszakadozik négyesfogatunk, a domborodó susnyásban a létrák közt finom sár és szederágak marasztalnának.


A Hegyes- tetõ se véletlen kapta a nevét, bár inkább kétszer felmegyek rá mint egyszer le:)  Úgy számoltam, ha max 16:15ig felérünk nyert ügyünk van az átkeléssel. 15:53 - kor már dinnyével és hellyel kínálnak a torony mellett:) Felér Brigi, Vaddinó aki spontán táska takarításon van túl, és egy rasztahajú srác, akit már  más túrákon is láttam:) A dinnye finom és a pontõrök is jófejek:) A héját csak a magasfesz vezeték felett dobjuk át - mondják. István jól megküldi a vezeték felett. Az õr: nem hallottam hogy csobbant a Dunában. - Még nem ért le:) Megeszek 3 szeletet és útravalónak is viszek egyet. Az Ürmös- réten nem látom a tornyot akkora köd/pára van. Lekanyargunk a kéken Nagymarosra, 16:42kor stempli. A rendezõ urak- hölgyek nagyon jó hangulatban vannak, a zene szól, de nem rock' n roll..kapunk kólát és sós- zsíros- vajas- paradicsomos kenyerekkel tömöm magam. Ez az a táp, amit csak jónéhány kilométer megtétele után tudok élvezettel fogyasztani.A lábam nagyjából egészben van, izmaimnak- ha vannak?- semmi baja, csak a lábujjaim alsó része kellemetlenkedik.


Mészáros úr csinál rólunk pár fotót a komp elõtt ahol egy esküvõi menetbe cseppenünk. A násznépet viszik át csinosan, ropogós selyemszoknyákban, öltönyökben, mi pedig sárterepszínbe öltözve virítunk. Sétálós bácsi Visegrád felé a  Dunán jön rá, hogy a túlparton hagyta táskáját. Telefon, a szervezõk jóvoltából a Kisrigóba átveheti majd. Rushboy-jal kilépnek a K-en a kápolnánál már csak a nyomukat üthetjük. A fellegvár emelkedõje nem visel meg, igaz nem túl sebesen hódítjuk meg. A Nagy- Villám felé a K-en néhol rendes félhomály van a sûrû felhõk és lombok miatt. A parkolónál a kocsiban ülõ pontõröket  nehezen találjuk mert egy másik autó éppen eltakarta õket. 17:45kor elindulunk a Barát-halom felé. Csanya sátorban idõzik finomságok társaságában. Az aszalt ananász sikert arat, Lufi kutya szintén:) A becsületpontért köszönet!Vaddinóval  a Pap- rétre saccoltuk a sötétedést, ám ott még nincs rá szükség.Igaz, sikerül kissé benézni a K-et utána és eggyel arrébb menõ úton elindulni az ösvény helyett. Korrigálunk majd az aszfalt keresztezésekor már elõkerülnek a lámpák. Szentlászló elõtt víz csordogál mellettünk - alattunk , de ez a T100-as állapothoz képest csak harmat!


A faluba érve bizony a K és a Z közvilágításban teljesen egyforma:) Enyhe pöceszag, majd Kisrigó ahol van szerencsénk az oldalsó ajtón bemenni mert nyitva van:) 8kor megkapjuk pecsétünket és levesünket. Elõtte elvonulok lábmustrára. Meglepõdök mi rejtõzik a cipõmben: egy elfehéredett, vízben tocsogó lábvégzõdmény. Elõre leragasztottam Leukoplasttal, mivel tudom magamról h ha vizes lesz az én lábamnak annyi.. nagyjából tartja magát a ragasztás.. a sarkaimon  és a lábujjaim között- alatt díszeleg pár hólyag de nem tudom õket kiszúrni annyira puha a bõröm. Jobb híján csak körbedíszítem ragtapasszal, és megnyugtatom magam most élvezzem ki a percet, mert ennél már csak rosszabb lesz. Zoknit nem cserélek, felesleges hisz jönnek a patakátkelések. Elõtte még bekanalazom a leves levét- mert húsos volt és apró húsdarabok voltak benne ahhoz h kiválogassam- nagy pohár boroskólával leöblítve. Sétálósbácsi és Vaddinó maradnak még, Rushboy, István, és mi 2 Brigi visszatérünk az éjszakába 9 elõtt nem sokkal. Az útbaesõ patakokon mindig sikerül simán átjutni némi kerülés- gondolkodás után. Valahogy mindig a közelben terem egy fa, egy kõ ami abban a helyzetben igazi segítséget jelent. Bárhogy is kerültek oda, hálás vagyok nekik ott létükért!:) Sikáros után az elterelt K-en megyünk, a P3 elején valami morgásféle hallatszik amitõl Brigi megijed és egybõl felzárkózva középre spurizik:) Elgondolkodva nyomom az utat fel: mindig meglep ha vki megijed a vadaktól.Mi vagyunk a betolokodók náluk, természetes ha felröffent közeledtünkre-én is lekiabálom a haját az ismeretlennek ha a házamba jön. Sõt:)




Az út kellemesen dõl felfelé és egyre nagyobb a köd. A falu szélén nem aszfaltozunk el a th.-ig szépen elbattyogunk a kövekkel szórt kéken addig.  A ház nyitva, a feltünõen vidám , nem szomjas úr örömmel fogad minket. A pecsétet nem találja, a sót keresi..Megmutatja, hol vannak pecsétek, mi pedig kiszolgáljuk magunkat. 5-6féle pecsét  van, kuriózumok is akadnak - 1984 június 2  természetjáró kiállításavatás  feliratú stb.  :) Azért a Beac- Dobogókõ feliratú is elõkerül.Van zsíros kenyér, egyet megszabadítok fél centis rétegétõl , megsózom - így már egész fogyasztható. Brigi zoknit cserél és ragasztja a kidörzsölt sarkát addig. Összekapjuk magunkat és irány a sárga, ami remélhetõleg nem tûnik el a ködben. Jó passzban vagyok és érzem közelít a határvonal ahol már a talpam- lábfejem akadályozni fog a mozgásban. Szeretnék addig minél messzebbre eljutni.Elõremegyek és pásztázom az éjszakát. Egy rétnél benézem a letérést és megyünk pár percet rossz irányba. A réten egy alig látható ösvénykén kellett balra fordulni, ez 2. jára összejön..majd a forrás után egyre jobban kezd sajogni a talpam a kövekre lépéskor. Fények, Lajosforrás 0:35kor. Ez lakomázós pont: többféle süti és egyéb ellátmány vidít. A csokidarabos muffinnak nem tudok ellenállni, isteni fincsi:) Brigi úgy dönt marad, megvárja a következõket hiába gyõzködjük. Nem tudom mi lett vele utána, remélem beért és sikeresen teljesítette az elsõ Maxiját!


Rushboy-jal és Istvánnal hárman váltogatjuk a jelzéseket Csikóváraljáig. A térkép elõkerül, illetve a másolata. Vadmalac-tól láttam, hogy a Mecsek-Zselicen színes fénymásolt térképrészletekkel milyen jól megoldódik a "melyik térképen van rajta" " hogy hajtsam át úgy h ne ázzon el" problémája.Maga az ötlet annyira egyszerû, mégse jutott eszembe addig. Köszönöm, mindig tanulhatok vmit másoktól:)

Csikóváralja elõtt meglepetés a nem hivatalos piros fényvisszaverõ prizma- eleinte nem  vagyunk benne viztosak, hogy nekünk szól. Majd a ZN egy helyen négyfelé ágazik el, ami nem egy megszokott jelenség.. a parkoló feliratú tábla irányában kibukkanunk a széles útra a sorompó mellé amin sárga fényvisszaverõ mellény virít. Pilis50 igazolja ottlétünket, majd aszfaltozunk a P-on.


Megiszok egy energiaitaltnehogy elkapjon a hajnali kómázás,Csobánka, aztán fel a Kevély- nyeregbe.Tavaly rém hosszú és meredek volt, idén sokkal rövidebbnek és lazábbnak tûnt. Lehet lemosta a sok esõ a hegyet:) Tûz most nincs, 2:53kor pecsét van. Már kimondottan jó leülni, fõleg annak tudatában, hogy a Kevélyre feljönni még csak -csak jó dolog, de lefelé azon a köveken ereszkedni..Gyanúsan hamar leérünk a K-en, pár kõ masszírozza csak meg a lábam. Pilisborosjenõ elõtt kukoricás szélén haladunk, ám olyan messze vagyunk a 6os átlagtól mint Hûvösvölgy:) Rövid felfelé menet a Köves- tetõre aztán bevillan, hogy valójában nem a Kevélyrõl volt rossz ereszkedni hanem errõl a buckáról. A nyavalyás kövek mindig a lábam alá másznak, az efféle wellness- talpmasszázs már nem húzza széles mosolyra a szám. A téglagyár elõtt süppedõs sár kárpótol. A gyár hangosan zúg mintha vasárnap hajnaltájt is dolgoznának benne.El mellette az úton,kutyáknak nyoma sincs. Még egy égbemenetel van hátra a Virágos - nyeregig. Meg kell gondolnom talpam melyik részére hogyan lépjek, ez lefoglal annyira hogy észrevétlenül egyenesbe jussunk.



Aztán végtelenített diafilm:lámpám fénye, néha 1-1 kövön fán K jelzés, ugyanaz a táj ismétlõdik állandóan, mintha körbe- körbe mennénk órákon keresztül.Épp mikor megunnám elérjük végre a büfé fényeit, a réten pedig a pavilon mellett az autóban alvó pontõröket. Leülök a székbe és pecsételek magunknak.Mellettem egy tálcán hagymás- zsíros kenyér. A szél felém fújja az illatát és hányingerem támad tõle. Ránézni se bírok. Az égen fényeket látok, de Dani szerint csak képzelem õket. Ki tudja, pedig nem is ittam :) Fél 6 múlt, már csak néhány km és vége. Elindulunk és fehér- piros szalagok tûnnek fel elõttünk. Jéé, ki van szalagozva a célig az út, kellemes meglepi:) Belassulunk, egyikünk sincs már csúcsformában. Valahol a Határ - nyereg elõtt észreveszem, hogy zöldek a fák és messzire ellátok. Hm, jól bírja az elem. Aztán leesik, hogy kivilágosodott és nem kell lámpázni... Körséta jelzés, játszótér, és házak a láthatáron. Újabb kíméletlen ereszkedés a köveken, libanoni cédrus , aszfalt. Páfrány út, tudom már csak percek kérdése és beérek. Nina jön szembe, aztán a villamos húz el. Az óvodáig van benne vagy 3 méter emelkedõ, ezt legyûrve a célba kell csak befordulni. Itinert odaadom, mielõtt elfelejtem aláírom a jegyzõkönyvet, mert a bajnokságban futam volt ez is végül.


Tavaly ez volt az elsõ 100as túrám, most ez az elsõ túra amit ugyanazon az útvonalon 2.szor  megcsináltam. Nem érdekel, hogy pontosan 108 vagy  110 km és 4100 vagy 4200 méter  benne a szint- teljesen mindegy. Nem érzek elégedettséget azért mert beértem, ám azért, mert a 22 óra akárhány percbõl több mint 20 órán át vizes zokniban- cipõben voltam és kibírtam különösebb behalás nélkül igen.

Lassanként rájövök, nem az a teljesítmény hogy hány kilométert mennyi idõ alatt tesz meg az ember, hanem hogy lerombolja saját maga teremtette gátjait és határait.



Köszönöm a társaságot, a lajosforrási sütit, a pontõröknek a bíztatást és kedvességet, az ágyamnak hogy a túra után olyan sokáig elviselte hogy rajta feküdtem:))

 

 
 
Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130/70/40Túra éve: 20102010.08.09 19:59:08

 


Rockenbauer 130


Dél-Zala. Ismét egy olyan szeglete az országnak ahol még nem jártam. A MÁV hozza a formáját, a "kötelezõ" félórás késést összeszedi Kanizsáig. A suliban mégis 4.-nek nevezhetek, konganak az ürességtõl a termek. Megágyazok az egyik üres teremben, majd egy túratárssal a helyi gasztronómiát teszteljük. A pizza-kürtõskalács után végre alszok egy jót, úgy látszik hálózsákban, a földön jobban esik mint otthon:)

Reggel elindulok a népek után, picit lecsúszva a tömegrajt pillanatáról:) Nem sok induló van, utólag a szervezõktõl megtudva a 130-on csak 26-an indultak a többi távon is mindössze 10-en x-en távonként. Még a kanizsai betondzsungelben utolérem R. Istvánt, aminek megörülök; egy ismerõs akivel kb. egyforma a tempónk.

Az elsõ pár km aszfalt odafelé se ízlik. Borzongató belegondolni, hogy holnap reggel ezen kell jönni visszafelé.Elfut mellettünk egy srác zalaegerszegi aszfaltszaggatók felsõben, na ez a rész passzol a nevéhez ám nem szántja fel a betont, így számolgatom az esélyeim, amiken a börzsönyben szerzett színpompás kék-zöld foltok és a pár vízhólyag, egyéb seb, némi izomláz nem sokat dob. Indulás elõtt magamra tekertem fél guriga leukoplastot remélem ha más nem, legalább az egybentart.

Kerékpárút vége, valami település.Hol vagyok? Ja, Palin. Furcsák számomra az ismeretlen zalai falunevek..:) Munkagépeket kerülgetünk majd elérjük a zsigárdi házat. Az idõ felhõs, eddig sár sem volt,jól haladtunk: gyanúsan tökéletes a túra eleje. Vaddisznót sajnos nem látunk a vaddisznóskertben, majd a Homokkomáromig tartó homoknak megállapítjuk jót tett az esõ: nem süpped.Ismét aszfalt- kezdek félni, hogy nemcsak a jelzéseket újították fel a rendezõk de az egész útvonalat lebetonozták nekünk..

Emelkedünk, nem meredeken de épp elég bemelegítõnek. Obornaki mûút elõtt lecuppogunk - csúszunk a sárban. A KS elág elõtt sunyi betérõ a derékig érõ vizes fûbe. Csupa víz lesz mindenem, de még jól jöhet a meleg elleni vízhûtés:) Aztán jön a legcsúszósabb domboldal: két lépés fel, egy vissza. A sár miatt dupla erõ felmenni, olyan mintha vmi komoly hegyet másznánk. A bólyánál filcezgetünk majd a vakítóan új sárgán gyúrjuk tovább a földet. A távadatokból kiszámolom 6-tal mikor érkezünk majd a bólyákhoz és ez percre pontosan bejön.Meg kell említenem, hogy milyen jó kis itinert kaptunk!Színes térképes,pár soros leírással részletes és pontos adatokkal, még a bólyák-pontok koordintái is fel voltak tüntetve rajta. Az oltárci vadászház mellett végre frissítõpont, reggel nem ettem semmit úgyhogy két almát gyorsan befalatozok. Finom, homokkomáromi csíkos házi alma, nem holmi bolti vacak; nekem nagyon ízlett:)

Haladunk tovább, ijesztget minket az esõ, de csak 3 apró csepp pottyan rám hál'istennek. A szõlõhegy szélén lévõ bólyát nem találjuk, ám felérve kárpótol a gyönyörû kilátás: fodrozódó fekete- szürkés árnyalatú felhõk mintha velünk egy szintben lennének, szemben a Badacsony és a többi tanúhegy, a Balaton.. alig bírom levenni a szemem a távolba veszõ tájról. Leereszkedünk majd fel a Börzöncei dombra és még egyre ahol sikerélményünk van a bólyával:) Áttérünk a Z-re és kezdõdik a legvizesebb- sárosabb része a túrának: meg kell gondolni minden lépést, folyamatosan pocsolyákat kerülgetünk, pár centis földnyalábokon egyensúlyozunk a vizek szélén. Aztán vmi szántóföld szélén süllyedezünk és elérünk a Bajai - hegyre. A baj az a hegyen, hogy itt a zöld csak virtuálisan van jelen egy ideig ugyanis jelzés nincs amíg lekanyargunk a faluszéli szekérútig ahol végre felvirít egy. Majd aszfaltos úton ereszkedünk Hahótra a Flinstone sörözõhöz ahol frissítõpont fogad minket: vajas- zsíros kenyér paprikával, nagy adag fröccsel. Utóbbi egyéni szolgáltatás volt;) Egy futós kolléga elkéri István térképét, mivel õ a 40-esen indult de meggondolta magát és 130-on akarja folytatni. Bátor elképzelés:) Felfrissülve több mint 20 percnyi pihi után nekiugrunk a söjtöri szõlõhegynek. Fent keresgéljük a bólyát, mivel az térkép szeint a Z3 elágazásnál van,ahol nem találjuk..poénkodunk, hogy így jó ha minden 5. meg lesz...lejjebb haladva azonban ott vigyorog, hurrá:) Beérünk Söjtörre ahol úgy lenne illõ, hogy Joeyline kolléga legyen a pontõr. De nem õ õrködik a Deák-háznál, viszont mivel kevés induló volt itt is kapunk csokit. A szelektív kukáknál kis gondolkodás, hogy a csokispapír vajon minek számít? Mûanyagba dobjuk és megmosakszunk a kék kútnál.

A Válicka- patakig lespurizunk, majd a rozoga hídon átkelve visszafog minket a talaj: süppedõs, vendégmarasztaló sár. Néhány lábnyom van benne, hatalmas lépéstávolságokkal, biztos Bálint lépett ekkorákat:)

Felmászunk még valami dombtetõre, ahol iszok pár kortyot és a szemközti dombon lévõ házakra mutatva István megkérdezi:az már Pusztafalu?:)) Úgy látszik a Zemplén még visszajár kísérteni mivel elõtte az erdõben én is megkérdeztem egy számozott kõrõl, hogy ez határkõ?:)

Rádiháza elõtti oda-vissza szakaszon találkozunk Bálinték kettõsével, akik már szembe jönnek, kb. egy órával lehetnek elõttünk. Jól nyomják:) A Csárdánál ismét kenyér, csoki, alma, víz, fröccs között lazulunk 25 percet. Lefelé gondoltam rá, hogy sokat ereszkedtünk s ugyanerre kell majd feljönni teli hassal..azonban nem is olyan rossz mint képzeltem:) Szétnézünk és mindenhol vastag szürkés, esõt hozó felhõk. Erdõben haladunk, 3 elõttünk indulót elõzünk és azt számolgatom mennyi esélyem van a Bázakerettyére depózott sörömet meginni világosban. Háát, nem túl sok, de szeretnék még lámpa nélkül megérkezni oda. Erdõben kanyargunk, majd egy szögesdrót alatt átbújva tehenészetben találom magam. Az állatok nincsenek kint, de a nyomuk mindenhol ott van. Igyekszek nem eltaknyolni vmi tehénlepényben, majd újabb szögesdrót után kiérünk a szagos helyrõl. Örömmel látom, hogy még mindig percre pontosan hozzuk a 6-tal számolt megérkezéseket a bólyákhoz. A Tarhai- forrásnál rövid pihi, majd a dombtetõn elfogy az ösvény és csak a jelek maradnak a gerincen. Lépdelünk a faágak között a bólyáig aztán a hosszúnevû falunevet betûzöm: Lispeszentadorján. A nap lebukik lassan a láthatáron, igyekeznünk kell. Össze- vissza kanyargunk buckáról buckára és a végén már alig látok valamit de azért se kapcsolok lámpát! Néha megmarkolok 1-1 csalánt majd kiesünk a közvilágított aszfaltra. Ez már Bázakerettye és a sörözõ ahol zajlik az élet a helyiek által. Megiszom a citromos söröm, az újabb hólyagjaim leragasztom, bevágok egy csokit, beszerzek egy energiaitalt a hajnali kómázás idejére, 37 percet töltünk itt. Aszfalton folytatjuk a budafai arborétumig. A K+ majdnem megviccel bennünket, néhol elég hirtelen vált irányt. A P elágazás után fények szembõl: ketten visszafelé mennek mert kihagyták a bólyát. Sajnálom szegényeket, lefelé még csak leszánkáztunk a sárban de felfelé nekik talán 4kézláb lett belõle. Az adatokból megállapítottam, hogy most már a végéig jönnek a szintesebb részek az eddigi "néha van egy dombocska" helyett. Kistolmács elõtt a mezõn ásítozni kezdek, aztán aszfalt, és a büfében újabb 20 perces pihi. Kapunk 2 pohár teát, majd visszamegyünk az éjszakába. Valkonyáig 9 km pont és bólya nélkül. Az idõ alig jár éjjel fél 12 után mégis olyan álomkór telepszik rám, h az vmi hihetetlen. Folyton csukódik le a szemem, 3-5 mp.-es részek egyszerûen kimaradnak, azt veszem észre h megint egy pocsolya közepén állok, belebotlottam egy gallyba stb.. Eljut a tudatomig, hogy felettem csillagok ragyognak, a lámpám fényében a kék jelzései, de az már nem , hogy felfelé v lefelé megyünk. Borsfa után mintha valaki végigsimította volna az arcom: megállok és ekkor esik le hogy nekimentem egy lelógó faágnak. Fények az oszlopon: leértünk Valkonyára. Leülök a turistaháznál és megiszom az energiaitalt muszáj magammal vmit kezdenem ez nem állapot. Az oké, hogy az embernek vannak holtpontjai, na de két órán át? Kapok egy lánytól pár korty kólát és Istvántól magnéziumot. Paradicsom és zsíroskenyér is jár frissítõnek majd sok perc dekkolás után továbbindulunk. István szerint a pihenõt nem számolva még így is 5,8-al tettük meg ezt a szakaszt:)

Valkonya után nem sokkal hatni kezd a mg+kóla+Bomba hármasa és mint aki most ébredt végre teljesen frissnek és ébernek érzem magam, mintha kicseréltek volna. Többen leszünk mivel találkozunk az éjszakai 40-es résztvevõivel is. Viszonylag hosszabb emelkedõvel megmásszuk a környék legmagasabb pontját ami mindössze 324 m magas. Fel- le, de most jólesik ez a hullámzás. Majd elérünk a K derékszögû töréspontjához ahol megtorpanunk: innen kéne kitérõt tenni az Eszteregnyei szõlõdombra. A térkép melletti leírás régebbi lehet mint a térkép maga, mivel ott az obornaki mûút szerepel e.p.-ként. Elindulunk felfelé találomra mivel szalag nincs, és hamarosan szabványos fehér alapba festett kék R betûs jelzésekre bukkanunk. Jobb híján követjük ezeket, mivel felfelé mennek; más ötletünk úgy sincs. Közben töröm az agyam miért pont R betû. Aztán rájövök h biztos a túra neve miatt: R mint Rockenbauer. Jó helyre megyünk: fény és e.p. Csoki, alma is jut:) Kissé elidõzünk, majd visszaereszkedünk a kékre, amin felkúszunk a tegnap már látott K-S elágazásig. Lefelé most gyerekjáték a dombon, nagyon sokat száradt a sár tegnap óta. Alig hiszem el, hogy ezen felfelé mennyit küszködtünk a sárral.. most már végig ugyanaz az út mint tegnap. Azért a kevesebb sárnak örülök mikor a homokkomárom elõtti buckán megyünk fel.. tegnap még azt hittem itt 4kézláb fogunk kapaszkodni..Újra aszfalt, és a keresztek: a túra során vagy 30 keresztet biztos láttam, rengeteg van errefelé. Homokkomárom hosszú falu, állapítjuk meg..Hosszúvölgy se rövid és ismét ásítozni kezdek: hiába, hajnal van, ez nálam mindig ilyen kómázós idõszak. Az erdészház elõtt alkudozni kezdek Istvánnal miszerint csak 10 percet hagy aludjak.. ám úgy döntök mégse lenne jó megállni mivel hideg a hajnal és majdcsak elmúlik az álmosság újabb rohama. Elérjük a vaddisznóskert szélét és most mintha dupla olyan távolságú lenne az út a zsigárdi házig. Bent fiatal pontõrök kérdezik: 130-on ? -Igen. -Látszik.. :) A mosdóban belenézek a tükörbe ami elég megrázó élmény.. Megiszunk két pezsgõtabit és nem akaródzik indulni: már csak 7,8 km. Ami az adatok elején idefelé még 7,9. Talán összement azóta a távolság?Reggel fél 6 után aztán rávesszük magunkat a maradék út leküzdésére.De nem megy már úgy mint az elején, a végtelen aszfalt csíkján a lábaim mintha ólomból lennének, a sarkamat a leragasztott vízhólyagok nehezítik, Istvánnak a szétrepedt talpai sajognak. Fényévnyi távolságok után Nagykanizsa Magyar utcáján vagyunk ahol a 160-nal kezdõdõ házszámok nyûgössé tesznek. Pisilnem kell és az iskola még nagyon messze van, ha fiú lennék elintézném vmi oszlop mellett na de így? =) Szorongatom, megõrülök, végtelenítették a Magyar utcát, aztán Rozgonyi utca, ahol megfogadom csak akkor jövök még egyszer Rokira ha a végérõl ezt a hülye betont kiszedik.Persze az ilyen fogadalmak csak a célbaérésig komolyak:)  Elérjük a teret,útlezárós -felújítós szalagok, zebra és már látszik az iskola elõtt a bólya. Hurrá, beérünk és tényleg valódi megkönnyebbülés:D Percre pontosan reggel 7-kor érkezünk meg másodikokként Bálinték után akik már hajnal 5kor beértek; nagy grat nekik, szuper idõt mentek! Kerek 25 óra lett a vége, amibõl ha levonom a több mint 2 óra pontokon töltött idõt akkor elégedett vagyok magammal- magunkkal. A Zalai gondozott dombok elsõ látásra tetszettek, a néhol brutál sártól eltekintve nagyon jó terepen lehettem és jó idõben: a felhõs, borult ég sokat jelentett a nyílt részeken. Istvánnak köszönöm a társaságot, sokat segített, hogy nem egyedül kellett végigmennem. Csak az aszfalt a végén, csak azt tudnám feledni:)

 
 
Kazinczy 200 és résztávjaiTúra éve: 20102010.08.09 19:42:20

Elõjáték


A leutazás S.újhelyre külön "élmény" volt: leszakadt felsõvezeték miatt este 9 helyett egy "gyors"vonattal éjjel 1 körül érkeztünk meg.Alig maradt idõnk aludni, ami nem túl szerencsés egy ilyen menet elõtt.


I. Széphalom


Reggel a szervezõk átvisznek minket Széphalomra. Megnézem a múzeumot, a megemlékezés késik,majd a polgármester a Caminót említi és az út spirituális vonatkozásait, erre felkapom a fejem. 10 percet csúszva mi is elindulunk a magunk zarándokútjára, a Zemplénbe. Hegyek magasodnak körülöttünk elõrevetítve milyen sors vár ránk a következõ 2 napon.

Szalagok,az északi zöld bemutatkozik most még szép arcát mutatva. Rudabányácskáig széthúzódik a nem túl népes mezõny, majd a temetõ után ismerkedni kezdek a Zemplén hegyeivel: a Magas- hegyre részben a sífelvonó alatt emberes emelkedõ vezet. A ponton Joeyline ír egy idõt: 11:27. Több mint egy és negyed óra kellett az elsõ bõ 7 km-hez és 400 szinthez. Innen pont olyan lejtõ vezet lefelé amit ki nem állhatok: meredek, kavicsos, seggreesnivaló. Megkönnyebbülten veszem tudomásul, hogy vége van és balra térünk egy szurdokszerû mélyúton. A mûutat megkoccanjuk Rushboy-jal a Zsólyomka -völgyig. A Szár-hegyre szerpentinezünk fel, minden fordulónál emlékkõ, rajta városok neveivel, oldalt gyönyörû kilátással. A Trianon-emlékmûnél újabb pecsét és megerõsítés a pontõröktõl, miszerint tényleg mennydörgést hallottunk.A kápolna mellett ismét meredek lejtõ kezdõdik, az elesésrõl beszélek ám nincs idõm végigmondani a mondatot: "ám az ilyen köveken.." zutty, ennyit errõl.. :) Kis bozótharc, majd a lépcsõkön leérünk a Kovács- villába S.újhelyre ahol a szállásunk is volt. Itt pizza, víztöltés és természetesen felfelé indulunk tovább a Nagy- nyugodó nyereghez. A Vörös- nyeregig még emelkedünk és kezd összeállni a spontán csapat: Rushboy, lépéshiba, Tinca, Czimbály, én. A lefeléket koccanva, ami nagyon jól ellazítja a lábam partokon megfáradt izmait. Aszfaltra érünk, e.p. és víz aztán nyíltabb részeken át jutunk a Fekete- hegyi kilátóba. Melegem van, pecsét után usgyi le. Mikóházáig elõrehúzok nagyon jól futható terep következik, amit néhol kidõlt fák törnek meg. A padoknál víz, banán,keksz, egyéb finomságok várnak ránk.Alsóregmecig az országút betonját koptatjuk majd a Kazinczy kopjafák mellett újabb frissítõ és ellenõrzõ ponton találjuk magunkat.Utána pedig valami tehénszagú, bokáig vizes területen ahol nem akarom megtudni miben gázolunk. Felsõregmecig megint aszfalt, útközben kapunk egy doboz sört ami a faluig el is fogy. Felsõregmec nem tûnik túl barátságos helynek, cigánycsaládok csüngnek a lépcsõkön és néznek minket mint a Mónika-showt. Gazosabb, ember alig járta helyeken fedezzük fel az Õsrög- tanösvény néhány jelét, majd az északi zöld visszatér, megismerkedek a határkövekkel, és kapunk pár csepp esõt. Fel- le és a K+-en érünk el vaddinóék pontjára. Pusztafalu után meglátom a lemenõ napban fürdõ füzéri várat. Igazán szép, ahogy a környék is az. A plébániára 19:58-kor érünk, egész jó tempóban letudva az elsõ etapot. Híg bableves pizzával, majd lefürdök és a melegvíz csodásan felfrissít.


II. Tilalmas


A fiúkkal indulok neki az éjszakának, tartva attól , hogy lemaradok hiszen elég szintes rész jön õk pedig velem ellentétben fellibegnek a partokon:) Hûvösnek tûnik a levegõ- egészen az elsõ buckáig. Pusztafalu után befordulunk az erdõbe és várom az oly sokat emlegetett rémhírû Tolvaj- hegyet. Elõtte még pont, majd elindulunk fel. Szerencsém, hogy sötét van nem látom mi van elõttem, csak érzem hogy nem haladok. Meredek kavicsok között kiköpöm a tüdõm párszor, majd rájövök sokkal könnyebb úgy haladni ha lehajolva kézzel is besegítek. Csurog rólam a víz, gyökkettõvel megyek, felnézek, bandrás61 felettem akár csillag is lehetne olyan magasan jár. Fény: András egy határkövön ül. Hát vége az emelkedõnek? A Tolvaj- hegy porig alázott, rájövök mennyire gyenge vagyok. A hegy csúcsán gyerekcsapatba ütközünk: a vezetõjüknél térkép sincs és eltévedtek, Pusztafaluba akarnak lejutni.. összezavarnak minket és eltévesszük a szalagozást, András gps-e segítségével akadunk rá a helyes útra. Jön az északi zöld, jobbra- balra települések fényei tolakodnak az éj sötétjébe, itt Szlovákia, ott Magyarország, kezdem elveszteni az érzékelést, hogy éppen felfelé vagy lefelé megyek, olyan mindegy a Tolvaj- hegy után ami viszonyítási ponttá válik: ami nem annyira meredek, az nem számít emelkedõnek. K. Koppány frissen elhúz mellettünk majd András kicsit lemarad és utolérek valakit akirõl meglepetten látom, hogy Rushboyom az:) Nagy- Milicen ismét összeáll a csapat:banrás61, Czimbály, Tinca, Rushboy, én. Az északi zöldön megyünk tovább ami jelképe lehetne magyar hazánk sorsának: csúcspontokkal és mély árkokkal tele, gödrökkel, úttalan utakkal, semmibe vezetõ meredekekkel, akadályokkal és burjánzó gazzal ám mindig folytatódik tovább és mikor már a szabadulás reménye felcsillan az eszkárosi mûútnál újabb kemény akadály gördül elénk a Szurok- hegy képében. A Szurok - hegy ami nekem a legnehezebb a hétvége során: elindulok felfelé. Meredek. Sose akar vége lenni csak emelkedik. Végre felérek, egyenes, hol a pont? Óh, még van feljebb. Ismét feljutok valahova, lámpámban fény csillan: csalfa remény csak egy fényvisszaverõs szalag az. Még egy emelkedõ. Kiakadok, sose lesz vége, káromkodok, hol van már? Alig kapok levegõt, nem állhatok meg megyek tovább. Hosszabban egyenes alattam a talaj. Na mi lesz hol a pont? Még egy meredek,felbotorkálok, lezuttyanok a pontõrök mellé és érzem ez a hegy nagy szívás volt. Magamat okolhatom, türelmetlen voltam, túl hamar akartam a csúcsra érni. Bélyegzés, a vizet felszívom mint egy szivacs majd irány a Hálaisten-tetõ. Lefelé a köveken meleget érzek az arcomon: az orrom vérzik, keresek egy zsepit. Kékedig kifújom magam, végre elbúcsúztunk az északi zöld rossz emlékû határköves próbatételeitõl. A Z+-en tök és dinnyeföld szélén megyünk Pányokig ahol újabb e.p. -on frissülhetünk. Tovább a Z+-en embermagas fûben ami a harmattól vizes átáztatja a cipõm, ruhám , bõröm, még tán az agyam is.Széthúzódunk, elõremegyek, kicuppanok a fûrésztelepre és Telkibányán keresek egy nyitva tartó kocsmát- boltot ahol vehetnék vmi energiaitalt, vagy kólát mert ásítozok mint a szamár. Ilyen hosszú falut is rég láttam.. nyitva semmi nincs, úgyhogy változatlan álomkórral pecsételtetem lapom a múzeum elõtt. Leveszem a cipõm, kicsavarom a zoknimat amibõl rendesen folyik a sárszinû víz. Lemondóan visszahúzom és nekiindulok Hollóháza meghódításának. Egy darabig óvatosan emelkedik az út, Tinca elhúz, elõttem valahol bandrás61 botjait hallom én pedig legszívesebben lefeküdnék a földre aludni egyet. Ugyanaz a szekérút ereszkedik végtelen csíkban a szálerdõben. Szép lenne, de most nem tudom élvezni a természetet. Nagy sokára utolérem Andrást, kibukkanunk a település szélére, majd bemegyünk egy boltba ami nem túl nagy választékkal bír de legalább nyitva tart és van benne másfélliteres energiaital. Lehúzok vagy fél litert a pontig, aztán ledõlök aludni a padra. Mondom a srácnak majd ébresszen fel ha legközelebb jön erre valaki. Épphogy elszunyókálok, Czimbály- Rushboy érkezik. Velük indulok tovább kómásan. Sokáig aszfalton megyünk majd az erdõben tekergünk és egyre nyûgösebben elérjük végre Füzért.  Reggel 8:47-kor a plébánián másodszor. Eszek valamit, kérem Danit, hogy továbbindulás elõtt hagy aludjak legalább 1 v 2 órát. Nem enged az elhatározásából, hogy majd a 3. szakasz után úgyhogy búcsút intek neki és eldõlök mint a zsák fent. Csütörtökön csak másfél órát aludtam meló miatt, pénteken is csak pár órát mivel a vonat késett, igazán kijár már a pihenés. Kb. 3 perc alatt mély álomba zuhanok.Félálomból rémlik , hogy mintha Tarsonyi Laci mondana valamit majd 12 óra után pár perccel kinyújtózkodok és lemegyek.Azóta senki nem érkezett a 200asok közül.. Egyedül nem akarok nekivágni az ismeretlen szlovák résznek, mert bár ki van szalagozva mégis sok helyen eltévedõs. Márpedig azt nem akarok, semmi kedvem szlovákiában ténferegni az utat keresve egyedül éjszaka. Majd jön Tamási Géza és Attila. Kérdezem õket, akkor majd velük megyek tovább. Összecsapom magam,a cipõm amit a napra tettem majdnem megszáradt, hurrá, várom hogy induljunk, de persze õk is pihennek az éjszaki szakasz után.


III. Szalánc


A plébániáról 14:09-kor indulunk. Tûz a nap melege a szikkadt túrázókra.. A Hideg-kútnál hûsölünk kicsit, majd Bodó-rétnél végre erdõbe fordulunk.Attila szegény le- lemaradozva követ minket, majd szekérúton megyünk az északi zöldig,ahol Kékdroidék õrködnek töretlenül. 15:35, a 6,7 km-t majd másfél óra alatt tettük meg. Számolok, még van több mint 100 km-hez és 3000 szinthez szûk 25 és fél órám. Ezzel a tempóval esély sincs szintidõn belül beérni, egyedül pedig tuti eltévedek és akkor is nyomni kéne a végét majd. S hogy 200 km-en teljesítõ legyek? Jól hangzik, de nem érzek motivációt. Nincs ami azt mondja: mutasd meg mit tudsz bébi! Csak kényelmesen, ez a hétvége a 2 hetes szabadság kezdete, a lazulásról szóljon! - na ez viszont van. Így bár fizikailag teljesen jól vagyok, mégis úgy döntök kihagyom a 3. részt. Maradok Droidékkal, találkozok Boszi72vel aki szegény a váltót futja és nagyon elkavart; majd a Panoráma büfében rövid megálló, aztán visszasétálunk a plébániához. Így a Szaláncból csak egy bõ 13 km-es séta lett az elsõ pontig oda- vissza. Nem érzem magam csalódottnak. Üldögélek, beszélgetek, majd felmegyek alukálni még.Az utolsó 50-esre mindenképp akarok menni, Nina szól éjjel, hogy õk most indulnak, kedves tõle de inkább megvárom Rushboy-ékat aki Remóval elég fáradtan érkezik meg. Szegénykémnek csupa hólyag a lába.. ledõlünk aludni és hajnalban dorombolásra ébredek. Mi a fene? Egy kiscica dörzsölõdik hozzánk:) Nem hagy minket aludni, de tündéri aranyos volt:)


IV. Nyugodó


Összekapom magam, reggelizek pár falatot és 5:32-kor elrajtolunk Rushboy-jal a plébániáról az utolsó menetre. Mivel volt idõm bõven pihengetni az elsõ 100 km után, frissen indulok neki hiszen ez csak 46 km alig több mint 1000 szinttel és nem fáj semmim, nincs vízhólyagom, izomlázam, az élet szép:) Szegény Danin viszont látszik már a megtett bõ 150 km;örülök neki, hogy mellette lehetek a végén és nyugodt lehetek, hogy jól van és bírja még a kilométereket:) A kék kivezet minket egy harmatos mezõre majd a patakon átkelve Füzérkomlósra. Egy bögöly végigkísér az úton, azt hiszem S.újhelyig körülöttem fog zsongani. Valahol megunja a döngést és Bózsván nélküle pecsételünk 7:40-kor a sziklák tövében. Enni- inni bõven kapunk majd egy szurdokos rész után megérkezünk Kishutára. A kocsma nincs nyitva, elõtte leülünk a padokon pihizni. Nagyhutáig aszfalt, Judit és Ildi autózik el mellettünk kétszer, bíztatnak minket.Majd W. Gézaék, és Nagyhután népesebb e.p. fogad minket.Remo is befut, õ marad még kicsit, mi pedig a KN emelkedõin felballagunk az Eszkála- rétig. A turistaháznál már nincsenek pontõrök, de a sok kaját és innivalót otthagyták: mintha mézeskalács házikót találtunk volna. Bélyegzünk magunknak, majd eltesszük és levisszük a bélyegzõt, a bólyát és amit tudunk megeszünk: mogyorós csoki, teasüti, sós mogyi, kóla.. de sajnos mindent nem tudunk és fájó szívvel hagyjuk ott a sok finomságot. Remó utolér és elhúz mellettünk,Makkoshotykáig jól futható szekérút visz le ám most nem tudjuk kihasználni. Danira bízom a tempót, nem akarom õt siettetni. Favágások, rövid bozótos, meredek lejtõ: megérkezünk.Remót utolérjük és a fiúk benyomják magukat a kút vize alá, nem hiába, melegszik az idõ. A Meczner- kúriánál Baksa Józsiék õrködnek.  Mellette a kocsmában Dani betölti a jól bevált csodaitálát és tényleg hat: sokkal frissebb lesz utána.A dombokon melegít minket a nap majd erdõben a jól hangzó Ciróka- nyakig emelkedünk, aztán a Tengerszemig. Danit a víz és vérhólyagok itt már eléggé kínozzák, ragasztgatok rá még egy réteget, sajnos mással nem tudok neki segíteni:( Remó már elment, így csak ránk vártak a pontõrök. Lemegyünk a kilátóból hosszabb lejtõvel. Alján frissítõpont ahol én hülye nem töltök vizet. Ennek késõbb lesz jelentõsége..a szalagok bujj-bujj zöldágas bozótosba vezetnek, de ha erre jön a piros hát erre jön.. fenyõfák mellett jutunk fel a pocsolyák nagy birodalmába. Ugrálni és kerülgetni a sok vizet.. sajnálom Danim, fájós lábbal derekasan végigküzdi magát itt is. Õ üdítõ-párti, én sima vizet szoktam útközben inni, úgyhogy csak ezt tudom neki adni a Rákóczi- fánál lévõ bólyánál. Innen már nem lenne messze a cél, ám a következõ 3,5 km-es és 130 m szintes rész a nyakamat rá, hogy hosszabb. Tekergünk fel- le a kis árkokon és buckákon majd nagy sokára kiérünk egy aszfaltra. Nem messze buszmegálló, elszaladok megnézni mégis hol vagyunk: S.újhely, Kácsárd - tetõ. Frissítõpont nincsen, biztos bementek már; pedig itt lett volna a legnagyobb szükségünk folyadék- utánpótlásra. Maradt vagy 3 deci vizem, iszunk és pár kortynyit elteszek "csúcsvíznek". Akkor irány a Nagy- nyugodó. Lassan fogy az emelkedõ, szomjas vagyok, melegem van. Felérve egy szintútra elõször nem merem elbízni magam, hogy a nyeregben vagyunk. Pedig de. A jelzések elágazásánál lehuppanunk a földre. Dani szerint ide kellett volna depóztatni egy rekesz sört. Van benne valami:) Ez volt az utolsó emelkedõ, a cél 1,3 km-re van és maradt egy óránk beérni. Ránézek, jó lenne átérezni milyen itt ülni 200 km után. Büszke vagyok rá, amiért ilyen kitartóan, türelmesen, fájdalmakat elviselve végül megnyugodhat a Nyugodó- nyeregben. Elindulunk lefelé, lábunk alatt szekérút, alattunk házak, kutyaugatás hangja, elõttünk az ismerõs K+, és mellettem legyen bármennyire is nyúzott és fáradt: Dani, akit így is szeretek:) Köves út, vízfolyás, házak és a Kovács- villa. Beérünk, a jelenlévõk tapsolnak és gratulálnak: megérdemli Dani, ez az õ pillanata.

Fürdés, evés- ivás után pedig a hazafelé tartó még hosszabb út vár, s tudom hogy a vége felé ebben a percben is ott magasodnak az imádott Börzsöny hegyei amikben olyan jó lesz tekeregni a következõ napokban.



Elismerésem a szervezõknek amiért hisznek a túrában és rengeteg munkát beleadtak elõtte- utána, és persze azoknak akik bármilyen távon végigmentek!




 

 
 
Tátralátó 30Túra éve: 20102010.07.26 00:14:23

Privát Tátralátó



Szombat este a nagybörzsönyi  tó partján sokatmondóan mondják a horgászok:a Magyar-hegy felett borult az ég esõ lesz. A szél feltámad, bevackolom magam a sátor mélyére és beállítom az ébresztõt.Éjfél után pár perccel esni kezd. A szél és esõ hangja a pecásokéval keveredik -méghogy a horgászat csendes mûfaj!..- Óránként felébredve eljön a hajnal, marad az esõ. Visszaalszok és fél8kor ébredek. Ráérõsen szedelõzködve fontolgatom az indulásom a túrán, hideg van, nincs nálam csak pár póló és rövidgatya meg fogok fagyni és fél9 után érek majd csak a fõtérre. Na de nem elmenni a Börzsönybe?Megijedni egy kis didergéstõl és esõtõl? Vacilálok még odafelé is, majd a faluban 2 srác kérdezi hol lesz a rajt. Ha õk indulhatnának fél9 után,talán mégis mennem kéne?

Bent kiderül, hogy lefújták az egészet, csak önszorgalomból lehet végigmenni. Bár fogalmam sincs miért, hiszen elõfordult már a világtörténelemben , hogy esett az esõ és mégis elindultak emberek túrázni.. Rövidke tanakodás után a srácokkal, Ádámmal és Janival elindulunk itiner, térkép nélkül.  Magyar-völgy és Bányapuszta között a kéket átfestették a patak partjára a tavalyihoz képest így sokkal kevesebb a köves aszfaltút az elején.Sár akad, a háznál a fiúk megreggeliznek én pedig magamhoz veszek egy jóképû nyársalóbotot, hasznos lesz pár helyen.A P+ig vezetõ ösvény is simán járható, itt már az esõ sem zavar hisz csuromvíz vagyok , ugyan mindegy csöpög még rám vagy sem. Elkezdjük a K3 V-betûit róni és furamód sokkal jobb az út mint szárazon. Az esõ valahogy egybetartja az apró kavicsokat és a meredekebb oldalakon sem pereg ki a lábunk alól.A völgyekben olyan mintha esteledne: félhomályban kb. 50 méterre látni. Viszont figyelni kell a lábunk elé mert nagyon sok szalamandra korzózik. Csúszkálás nélkül érünk el a Kõkorsóhoz. Itt mivel itinerem sincs és ugyis magunknak csináljuk megengedem magamnak azt az örömöt, hogy toronyiránt vágok neki Magosfának a szerpentinezõs K3 helyett. Van benne kihívás:) Ahogy haladunk felfelé egyre csökken a látótávolság van ahol 10-15 méter után csak a fehér semmi van. A P3 laza szintútját elérve megiszom a vizem, belülrõl is ázzak:) Elmegyünk Magosfára, Ádámék még úgyse jártak itt nappal. A nemzetiszín jelzéseken a Csóvira fel 3 futó és 1 kutya jön szembe velünk, egyikükön ijesztõen rövid nadrág díszeleg. A kilátóba nem mászunk fel, nem valószínû, hogy bármilyen kilátásban részünk lenne. Hideg-hegyig egy kóbor lélekkel sem találkozunk. A ház alig akar kibontakozni a tejfölfehér felhõbõl- ködbõl. Az ajtó becsukva de mielõtt a szívünkhöz kapnánk azért enged a kilincs, nyitva van a th. A fiúk esznek valamit én pedig az ismerõs pultossal beszélgetve múlatom az idõt és egy sörrel melegítem magam. Majd' egy óra múlva indulunk csak tovább. Alig 15 fok van kint, vacogok , bent jobb idõ volt..Ereszkedünk a KN-en és tényleg mintha másik évszakba vagy országba kerültem volna: pénteken még 30 fok felett fõttem a hõségben most pedig mintha álmodnék és ugrottunk volna egyet a nyirkos õszbe. Lefelé van pár sárosabb rész, de bottal probléma és csúszkálás nélkül megy. A Hegyes- hegyi rakodónál se nyílnak most virágok, így célba vesszük a Száraz- fa bércet. Deja vu érzés: K3, jobbra lent patak, szûkebb ösvény.. akárcsak Kõkorsó elõtt. Ereszkedünk a S3ig ahol  füst és kajaillat csapja meg az orrunkat. Kisirtáson valóban ott vannak a Toboz kh. -ban a szervezõk, végülis az õ kezelésükben áll a ház..Itt találkozunk hát a pontõrökkel-szervezõkkel,beszélgetünk, kapunk meleg teát, zsíroskenyeret és több csokit még útravalónak is. Majdnem fél órát eltöltünk ,kilépve  ismét ledermedek. Elõzõ nap fehér papírokkal kiszalagozták az utat a Tolmács-hegyig, ezekbõl esõ után több volt a földön mint a fákon. Szerencsére a felfelé megteszi a hatását és felérve nem fázok. A S+en már csak le kell gurulni Nagybörzsönybe. Sejtelmes a táj: a vadkerítés és a fák sziluettje kirajzolódik a fehér ködben, egy horrorfilm díszlete is lehetne. A falu elõtt favágás- ritkítás miatt néhol kerülgetni kell, és az utolsó csaláncsípéseket is begyûjtve csak pár méter maradt a házakig! A S+ utolsó 10 métere kegyetlen saras és csúszik, tapadok a fákra és a botra,kis csapatunkból  seggreesés nélkül csak nekem sikerül megúszni az utolsó pár métert:) A Völgy utcában az elsõ kék kútnál lecsapatjuk magunkat. Sármentesen térünk vissza a reggeli kiindulópontra, s közben észrevesszük: az esõ is elállt. Hogy mi értelme végigmenni  a meg nem rendezett túrán?Nem bántam meg,  mert jó móka volt e.p.-ok nélkül is szétázni, a nem létezõ szintidõn belül sok dekkolással  beérni a nem létezõ célba,vidáman végigmenni passzióból ködben -"fagyban" , szalamandrák között a szemét szúnyogok nélkül;  és  sokkal jobban esik hazaérve melegvízben fürödve arra gondolni hogy túráztam egyet a Börzsönyben csak úgy, a magam kedvére..Azokat sajnálom akik sok km-t autóztak a túra miatt és csalódottan kellett hazamenniük. Extrém körülményekrõl szó sem volt, talán az elmúlt idõszak komolyabb esõs- áradásos dolgai miatt féltek megrendezni?De hiszen egy éjszakás esõtõl nem változik az Oltár-patak Niagarává.. Vagy a pontõrök nem készültek fel az órákig esõben ácsorgásra? Arra elég lett volna venni egy doboz zsírkrétát v pár szúróbélyegzõt kitenni.Frissítõpont meg lehetett volna Hideg- hegyen is. Kicsit rugalmasabban kezelve a dolgokat egyszerû és aznap reggel is kivitelezhetõ néhány változtatással simán meg lehetett volna tartani, elkerülve sok ember csalódását.

 
 
KirályházaTúra éve: 20102010.07.25 23:42:14

Évfordulós hétvége- Királyháza 30



Tavaly ezen a hétvégén töltöttem ki elõször nevezési lapot tt-re és indultam neki a km-eknek. Azóta majdnem 60szor megtettem ugyanezt, talán rutinosabban  írom már a nevem:)

A 20as táv helyett most a 30ast pártolom, mégiscsak rendesebb táv és az útvonala is szebb. Reggel kicsit kómásan baktatok a rajthoz, mivel este a Heted7 Vigasság nagyszínpadától légvonalban  3-400 méterre sikerült tábort vernem..Jönnek szembe az indulók és a kisvasút végállomásnál talán utolsónak nevezek 9 elõtt. Indulás elõtt még szólnak, hogy a  Csóványoson nem lesz pontõr számoljuk meg a létrákat.


No, nem szólok semmit inkább nekirugaszkodok a börzsönyi kéknek. Fekete- völgyig aszfalt, most nem bánom sietni akarok azon pedig lehet nyomatni. Még itt utolérek pár embert, a panzió után az elmosott kisvasút mentén néhány patakátkelés a Hamuházig. Itt megállok kicsit, ragasztok egy matricát becsületpontként és bevizezem kezem - arcom a pataknál, meleg van. Tovább a K+en, a kisvasút sínei mellett, valamikor a Halyagosi házig pöfékelt.A Fekete- rétig csak virulok a lazsálós úton, eddig a 8,5 átlag megvan, legyen mibõl rontani:) A K3-re térve kezdõdik a játék, az emelkedõ lassan kopik. 26 perc kell a K+tõl a P3ig=) Amin jobbra kanyar, a megszokottól eltérõen az Oltár-kõ felé. Nagyon párás az idõ,mintha cseperegne is valami.A Spari-forrás elõtt fel a gerincre a P+ön. Örömmel elõzök meg pár fiút, akik szintén a kiírt útvonalon közelítik meg a Csóvit. Fent már alig 7es átlaggal a hátam mögött írok a csúcskönyvbe, a létrákat nem számolom úgyis tudom fejbõl azt is hány lépcsõfok vezet fel a tetejére:) Megiszom a maradék vizem és a P3ön megkezdem a szabadesést -vagyis az ereszkedést. A pogányvári kaszáló után térdelek egyet a görgeteges lejtõn aztán már óvatosabban teszem meg a maradék távot a Bodosházi- kútig. Jólesne a víz, de inkább majd a Tûzköves forrásból merítek, az bizalomgerjesztõbb. Az esõzés néhol átrendezte a köveket addig, ám a patakátkelések egyszerûbbek lettek. A forrásnál hûsölök és egy számomra új emléktáblát is elolvasok a Bársony István tábla közelében.



Királyházán (20,2 km-nél..) van az elsõ emberes pont és málnaszörp, chips stb. Minõ meglepetés..Jóllakottan és nem szomjasan nekirontok a maradék egyetlen normális emelkedõnek fel a PS-ig, "ugyanmár 150 szint simán felkoccanok". Ezzel eléggé elcseszem ugyanis  gyorsan felérek de muszály  megállni a gerincen.Ivás és a Lopona- fõig minden bajom van. Majd a S végtelenített egyenes földútján haladva idõszámításunk után túl sokkkal elérem a rétet és a balos letérést Kemencére. A KZ-ön rövid aszfaltozás a célig. 4:33 lett a vége. Az útvonal maga elég jól kitalált, csak a 30 km-re jutó egyetlen e.p. kevés, legalább  zsírkrétát kitehettek volna pár helyre -ja, hogy ahhoz be kéne járni..-  mert ezt így akár 15-18 km-bõl és 100 m szintbõl ki lehetne hozni..A szervezõi pont- hiányosságoktól eltekintve teljesen jó túra volt: 25 fok körüli idõvel, szúnyog- és muslicamentesen.

 

 
 
Turul / Téli Turul gyalogos teljesítménytúra és résztávjaiTúra éve: 20102010.06.23 20:55:05

Árpád vezér 130



Tatabányán leugrok a vonatról és mindenféle áruházakat megkerülve ráakadok a piros sávra. A napfürdõben fényesen csillog a madárka felettem és valahogy kételkedek hogy tényleg ott van fent a rajt?  Aztán ahogy mondani szokták "nulla pontért" megmászom a Turul- emlékmûhöz vezetõ sok - sok falépcsõt. Tényleg az emlékmû mellett van a rajt, nevezés és depóztatás után magamra löttyintem a szúnyogijesztgetõt. Induláskor a piros folytatására kis segítséggel ráakadok, minden kezdet nehéz vagy mi:) Kereken 17kor indulok, kellemes melegben. Arra gondolok, hogy a rendes távosok reggel óta úton vannak.. én elindulok a Turultól frissen õk pedig 70 km után érnek ide a többség sötétben.. Sötétedésig szeretnék minél többet megtenni mert még sose jártam a Gerecsében jó lenne látni belõle valamit. Koldusszállásra gyorsan lejutok és épp akkor indult tovább onnan az elsõ 190es. Nem semmi tempót nyomhatott eddig..megiszom a pezsgõtablis vizem és töltök utánpótlást. Még néhány érkezõ jön szembe majd elhagyva a K+ leágazását messzirõl hangokat hallok valakik nagyon dumáltak rajta.  A vértestolnai mûút elõtt utolérek 3 férfit akik kis szusszanót tartanak majd a pontra érek ahol -ki gondolná?- megint rajzanak a vérszívók, pedig ez aszfalt..Továbbmegyek és a kék olyan sunyi módon húz be a sûrûbe hogy csak úgy kapkodhatom a fejem:) Na meg a következõ 4 létramászás- mezõn át- gazos részeken is. Szerencsém hogy ezt még világosban tehettem meg. Bányahegyig semmi csoda kezelhetõ pocsolyák, egy pecsét és irány Pusztamarót jó lenne legalább addig világosban eljutni. Ez bõven sikerül, 20:58kor érek oda. Itt az ellátás sokfélesége némi maradásra ösztönöz:) Pogácsa paradicsommal vacsi után továbbállok. Távvezetékek alatt- mentén még egy ideig kihúzom de mikor kis híján orra bukok valamiben csak felkapcsolom a lámpát: 21:36kor valamiért megjegyeztem az idõpontot:) A Vaskapunál az érdekes visszafordító kanyarban nézek hátra: senki mögöttem, senki elõttem fénytávolságon belül. A kapuknál tök jól néznek ki a fadarabokkal díszített köteleken lecsüngõ "ajtózárak", ilyet se láttam még:) A Bika- völgyi mûút elõtt csõbe húz a Gerecse: felérve valami bucka tetejére hirtelen nem találok semmi jelzést. Illetve egyet, de az visszafelé mutat. Arra meg csak nem megyek onnan jöttem.. a kerítés mellett semmi továbbmegyek hát a jól kijárt úton. Mikor pár száz méter múlva sincs semmi bizonyossá válik hogy szeretett jelem valahol elkékült. Egy mûút kanyarjába érek le ahol aztán térkép elõ és kiderül hol sántít a dolog: túlmentem fent és jó kis kerülõt rátettem. Balra át, 5 perc séta és valóban lejön a kék a mûútra. Persze rövidebb úton..Némi felfrissülés a ponton ahol kiderül hogy kb. 1 órával vannak az elõttem lévõk. Kapásból észreveszem hol tér le a mûútról a jel aminek felettébb örülök, annyira hogy fel is mászok a domb tetejére. Jelzés persze nincs útközben de hát széles irtásos rész biztos kivágták gondolom. Fent egy õzike villogtatja rám a szemeit de semmi egyéb hiába keresgélek. Visszamegyek a jelzéses karóig és elindulok ismét ezúttal észreveszem hogy valami alig- alig letaposott kis ösvényke tart balra. A fák között bent ott a kék -  nyavalyás szemét! szitkozódok a fának aki hallgat türelmesen és bizony Gerecse- én 2:0.Jól megkaptam, nesze nekem tájékozódás..Na, innentõl elhatározom hogy komoly térképészetet fogok folytatni és minden fán figyelni fogom a nyamvadt kéket, muszály visszavágnom! Ilyen harci vehemenciával megyek tovább. Mivel elõttem jó ideje nem jártak  sok vaddal találkozok: nyúl, vaddisznó, õz, szarvasnak látszó lények:) A bokrokból több szempár figyel ám felõlem a szõröstalpú yeti is járhat,csak  kék legyen:)) Péliföldszentkereszt elõtt egy felettébb alattomos derékszögû jobbrát azonnal észreveszek és elmosolyodok, 2:1. A rétrõl kiérek a mûútra és becaplatok a rendházig. A ponton megkapom a pecsétem és váltok pár szót. A Szentkútnál szépen kialakított emlékhely fogad, a forrást szép kõfoglalattal és csõvel látták el, a  kicsurgó vízbõl iszok pár kortyot. Hûvös, kicsit felráz. A gazolás után  nyílt terepre érek ahol nyílegyenesen vezet az út egy kerítés mellett. Az eget fürkészem próbálom tekintetemmel a göncölön túl a sarkcsillagot, cassiopeiát megkeresni.  A kerítés fordul egyet, én is. Létra invitál a túloldalra ahol jobbra - balra - elõre vezet az út, K természetesen sehol sincs. Bízok benne, hogy jól szerepel a térképen és egyenesen kell továbbmenni. Emelkedik, s mikor már letennék róla meglátok egy jelzést. Kicsit régi, kopottas de jó az. Az Öreg- kõnél teljes sötétség fogad. Szétnézek az esõházaknál, kurjantok egyet - kettõt válasz nincs, akkor megyek tovább biztos felfalta valami a pont õreit:) Mogyorósbányáig akad még sunyiság az útvonalban így megszavazom magamnak a 2:2-t. A mûúton találkozok Gazdag Tomival aki jóval rutinosabb ezen vidéken úgyhogy könnyedén odatalálunk a Kakukk sörözõhöz. Vagdalthús földim bélyegez a lapokra ami szép és jó de a kocsma zárva van.. hejj, pedig már megfordult a fejemben az egyéni frissítés mindössze a fajtáján tanakodtam:) Úgyhogy a Kakukknál nem kakukkoltunk hanem indultunk szépen a Tokodi pincékhez. Lent kihalt a mûút, távolról zeneszó hallatszik. Tomi rutinosan tér be a sûrûbe róla és valóban ott a kék. Fogyasszuk a szintet közben lentrõl " Eladó kiadó most a szívem..." és hasonló mulatságok hallatszanak; roppant érdekes hegedûszó mellett éjjel buckát mászni:) Talán a zene talán a sok kis ösvény teszi hogy valahol elpártol tõlünk a K. Kis ösvényen majd köveken megmásszuk magát a Hegyes- követ:) A csúcskõ szép és ép a kilátás és a levegõ is jó:D Egy kevésbé szakadékos, csupán sziklás úton leereszkedünk egy szélesebb útra ahol egy akácfán nemsokára ott virít maga a megtestesült útvonal! Feladom, a mai meccset nyerte a Gerecse..3:2re..A repcés, bozótos K+ elõször vadcsapásnak néz ki.. de tényleg ez az út..hát elég kerge fazon festhette fel.A Nagy- Gete elsõ buckájára felérve sejtettem hogy túlontúl egyenes ez még emelkedni fog.Úgy is lett,  a lámpafényben nem akart elfogyni a köves csapás. Kételkedek hát van ennek teteje is? A sátornál aztán végre megállok- mert hát parton nem szabad még a végén visszagurulok:) - és a tûz mellett érzem milyen jó meleg. Lefelé ereszkedve sikerül belerúgni egy kõbe a bal nagylábujjammal.. hozzátartozik hogy tavaly a Nahát százon rúgtam le úgy hogy utána egyben leesett.. azóta nõtt és pár mm hiányzott volna ahhoz hogy újra szép és egész legyen. Gyanítom ismét ez lesz a veszte, mert az eleje mozog és lila.. :( Ahogy egyre lejjebb érek határozottan fázni kezdek, felveszem a vékony hosszú felsõt. A csolnoki mûútnál kellemes frissítõpont: mákos rétessel és csokival elõreggelit tartok.Innen jól követhetõ szalagok kalauzolnak át Dorog szélére, ahol a lõtér tábla megfogja a szemem:) Persze nem puffantanak le a következõ vizitig, amit Szállás- bereken ejtek meg. A srác aludt a kocsiban rákopogtattam az ablakot , becsületére legyen mondva gyorsan magához tért:) Tovalódulva az oszlopra a K-Znél betûkkel is kiírták hogy "Zöld":) Tényleg alig lehet megkülönböztetni a hajnal elsõ fényeiben a kettõt. Innentõl ismét kergethetem a szalagokat, amik nem akarnak elfogyni. A széles utat idõnként kellemetlenebb váltja fel majd egy rét szélére érve hamarosan kitoppanok a betonra. Szegény pontõr valami füstölõvel próbálja menteni a vérét, nem sok sikerrel.. behúzok egy doboz energiaitalt  és koptatom az aszfaltot Barát- kútig, hogy az utánam jövõknek puhább legyen:) A háznál elhagyatott traktor és búcsút veszek a mûúttól. A vadkerítést próbálom kinyitni nem értem miért nem nyílik.. aztán leesik hogy zárva van..  korán van még na:) Jól írja a leírás, hogy csalinkázunk Esztergomig, ugyanis a búza meg szántóföldek között tekereg össze - vissza a sárga. Még szerencse, hogy a Sárga70rõl elég jól emlékszek a kanyarokra csak most visszafelé kell megoldanom. A harmatos fû cuppogóssá áztatja a cipõmet nem a legszerencsésebb rész ebbõl a szempontból reggelre. Vörös kõnél kitisztították a kereszt környékét , itt zsírkrétával firkantok egyet. Olyan közelinek tûnik Esztergom és az e.p. de csak nem haladok : megnézem 6 km-re van a kereszttõl, jah akkor azért nem vagyok ott ripsz- ropsz. A városban ébredezõ emberek, a Bazilikánál zászló alatt újabb pecsétet osztanak. A Macska lépcsõt megtalálom valahogy sejtem hogy a lila máriaút arra vezet le. A nagyotlépõs fokok viszont a hátam közepére se hiányoznak megkönnyebbültem érek le az utcára. A leírás egyértelmû és könnyen megtalálom az iskolát bár volt akinek kereséssel lett csak meg. Bent lezuttyanok és úgy érzem tökéletes a depózásom: száraz váltózokni és kedvenc citromos söröm. Ennyi elég a boldogsághoz:) Kárfelmérést tartok a lábamon, ragasztgatom ahol kell , egy fél paprikáskrumplit elfogyasztok. Közben megérkezik Tomi is aki valahol aludt egyet útközben és Attilláék akik szintén a 190en vannak.Még 52 és fél km vár rám szeretettel úgyhogy muszály tovább ballagnom. Megkapom a Visegrádig szóló itinert és a Tatabányától meglehetõsen szûkszavú útleírás után örömmel látom, hogy a hátralévõ bõvebb. A Vaskapu turistaház nekem emlékezetes tavaly nyárról.. az aszfalt nem lep meg meredekségével, valahogy most tízkilós cucc nélkül könnyebben jutok a házhoz. A kilátás innen pazar ám most nem ez a lényeg hanem a Z+ dzsungele. Sáros, csúszós, úttalan út ez. Azért találok egy telefont és mikor Fári kúton mondom hogy találtam egyet a gazdája éppen keresi a kút környékén úgyhogy happy end lett.  A pihenõhelyen Nád Bélát eszik a szúnyogok, rövid eszmecsere után folytatom utam. Pedig ha tudom mi vár lehet maradtam volna még. A Z a leírás szerint "gezemicésbe" vezet. Tényleg az, alig letaposott kúszó-mászó növényzet marasztalna. A patak és létra után vége a mocorkásnak és hamarosan combos emelkedõ kárpótol az végeszakadt gyönyörökért.  Majd jön a túra legmonotonabb szakasza: kilométerek a zöldön.. a szekérút csak megy megy.. közben délelõtt lett és csak nyúlik a szám, ásítozok mint a veszett szamár. Unatkozni kezdek, jó lenne valakihez szólni de közel-távol magam vagyok. Mikor az Enyedi halála kereszthez érek már azt gondolom közel vagyok- nagyot tévedek még 4 km a gerincen.. Már majdnem elkezdek magamban beszélni mire bejön a piros. Abban sincs sok köszönet, köves lejtmenet ami ellen a lábujjam  sajogva tiltakozik. Még némi bozótharc és a kolostorromoknál pihizhetek. Lekváros kenyér is csúszik már, vízzel még mindig nem undorodtam meg tõle. Attilaék is ideérnek és nagyjából közösen indulunk tovább. Hamar lemaradok a zöldön a fák között, de jobb ez mint a hülye aszfalt lesz abból elég. 2bükkfa-nyeregnél elválnak egymástól a távok: a hosszútávosok mennek a Z+re én pedig a Z-ön le.Kavicsos mélyút, olyan talpmasszázsos fajta.  Mária- padnál szépen kialakított pihenõhely és ahogy a leírás megfogalmazza egy idõ után apró erecske csordogál vidáman az út közepén..hát én nem leszek annyira vidám tõle hogy megint vizet kell kerülgetni.. mióta beköszöntött a "monszun -évszak" hazánkban lassan kezdem magam Jézusnak érezni hogy mindig a vizen járok:D Patak helyett Forrás utca fogad, mindegy biztos elírták az utcanevet. Itiner szerint ez volt a relaxációs szakasz:) Szentkúthoz széles ösvény vezet ahol sok vízért menõvel találkozok, még olyannal is aki kis szekéren nagy ballonokat tol fel oda. Egy kiszáradt de még lábon álló fatörzs gyönyörûen meg van faragva  ez tetszik a legjobban az utat végigkísérõ képek- szobrok - keresztek közül. A forrásnál nagy forgalom nem is próbálok vízért sorba állni.Pedig egy keresztet vethettem volna a K+ elõtt.. Bánatomra csak zsírkrétás pont van, úgyhogy hamar megkezdem Dobogókõ bevételét. A K+ keményen szintes sûrûn keresztbedõlt fákkal tarkítva. A S valamivel jobb de igazándiból csak Fagyos katona után a S-Pon örülhetek a normálisan járható útnak. Egy elzöldült vizû pocsolyából valami fadarab áll ki messzirõl úgy néz ki mintha krokodil lenne:) Ezen somolyogva hamarosan felérek a Turistamúzeumhoz ahol Martye ül ropizgatva. Én is kapok egy zacskó ropit, és mikor Danim is megjelenik  tudom hogy a lehetõ legjobbkor értem ide:) Megörülve a jó társaságnak némi noszogatás után velük indulok tovább, bár félek hogy nem bírom majd tartani úgyse a lépést.. A kék még mindig elterelve a nyakatörõs P3re. A lejtmenet a legrosszabb fájós lábujjal, de a többieknek se nagyon van ínyére bár annyi km után csodálom hogy még lépni bírnak. Aztán kiegyenesedik és hümmögök egyet a "bombatölcséres csuszpájzos"  megfogalmazáson:) Majd lábgyilkos aszfalt következik közben dörög az ég elõrõl- hátulról és a felhõk is támadásra sorakoznak.Dani megfutja az aszfaltot az elágazóig, csak tudnám honnan van még ereje ilyesmihez=) Majd bebújunk a fák alá és a Terep100ról rossz emlékû szakaszt járhatom újra a Kisrigóig.. hejj csak az a patak ne lett volna! Most a hangulat kedvéért elkezd esni az esõ, felsõ fel. Kisrigótól mûút egy buszmegállós pihenõhelyig a Hegy -tetõ fantázianevû védõhelyig:) A nagy sátor alá épphogy behúzódunk ömleni kezd az esõ és nem úgy tûnik mintha abba akarná hagyni. Befut Tibor is akivel a srácok korábban mentek együtt. Jócskán elidõzünk itt a finomságok között, többek közt megkóstolom a házi vajat, háát valami isteni!:) A lábunk alatt apró patakocskák kezdenek el csorogni.. 8kor mi is arrébbcsordogálunk, a 3 fiú elhúz én maradok a nyugodt, vénasszonyos tempómnál. Menjenek csak, nekem még mindig az az elvem hogy ha csak lehet a gyorsabbakat nem feltartani, menjen aki bírja. Villámlik és dörög s úgy elkezd szakadni az esõ hogy pillanatok alatt  átázik mindenem s fááázni kezdek. Addig zizegek amíg azt is benézem amikor a K-P visszatér balra az erdõbe:/ Hosszabb reakcióidõ után veszem észre úgyhogy maradhatok a hülye betonon ahol hömpölyög a víz. Mire felérek Pap-rétig  nem is izgatom magam azon hogy a réten bokán felül merülhetek a hûsítõ égi áldásból gyûlt minitavacskákban. Innentõl ismét a K-et kell követni és nagyon hasonlítanak a körülmények is arra a T100ra..talán összedumáltak a szervezõk Csanyával aki elintézte a feelinget?;) Mortyogok a kidõlt fán hogy nem bírják  arrébb tenni aztán az Urak asztala után elõveszem a lámpám bár még látni de nem akarok orra esni vmi vacakban. Felkapcsolva a megszokott fény helyett homály van.. kicserélem az elemet de azokkal egyáltalán nem világít úgyhogy marad a félsötét üzemmód.Nem csoda, tegnap végigvilágította szegény pára az éjszakát. Szerencsére elég jól ismerem ezt a részt, nagy meglepetés nem érhet. Aztán eljõ a sötétség és kitapasztalom hogy vagy magam elõtt látok olyan 50-100 centis részt v a nagyon közeli fákon a jelzést nézhetem meg egyéb variáció nincs. Így meglehetõsen izgalmas a menet, a Moli - pihenõtõl vagy fél órán át ereszkedek:) Nagy nehezen kiérek az esõvédõ házhoz ahol az utolsó pont vár. Leülök, eszem -iszom , nem akaródzik továbbmenni mert sejtem milyen fantasztikus élmény lesz a végén lemenni a Fellegvárból Visegrádra...A Nagyvillámtól még csúszkálok egyet a sáros ösvényen a parkolóig. Alig várom a lépcsõket s azon túl mély levegõ , tyúklépésben lefelé. Talán szó szerint mert érzésem szerint én mehettem le itt a leglassabban aki nálam késõbb ért le az csalt és visszafelé is ment közben:) A kápolnáig kimerítem a kövekkel és a felmenõikkel , idehordóikkal kapcsolatos szókincsem majd mikor már majdnem leérek éjfélt kongat a templomóra.Elsétálok mellette; be az iskolába a célba. Mire ideértem éppen nem esik..Jó beérni talán a melegvíz hiányzott csak az örömök közül. Nagyon nem kellett altatni ezek után.. valamikor éjjel felébredve félálomban tudatosult bennem hogy szakad az esõ és vannak akik most is kint küzdenek.. nekik lehetett rosszabb.

A rendezés szerintem nagyon jó volt, az ellátás szintén, az útvonal néhol elég sûrûs- bozótos de kell a kaland az emlegetett õsök leszármazottjai ne tojjanak be egy pici szederszártól, csalántól:) - gyûjtésbe: 3 db. kullancs- A szúnyogokkal és az idõjárással hadakozó pontõröknek külön köszönet a kitartásukért, kedvességükért. S ne feledkezzünk el a túra apropójáról sem!

 
 
Szent Iván éji sóútTúra éve: 20102010.06.14 19:53:41

Sóút 50


Kíváncsi voltam, mennyire igaz a sóút legendás unalmassága.

A vasúti rajtnál kezelhetõ sor és szöszmötölésem után felvesszük a sárga "közmunkás" mellényeket amit a rendezõk adnak a túra idejére.Rajtidõt nem írnak, de megnézzük:21:30kor Rushboy-jal kettesben megyünk neki az éjszakának.

A MÁV-nak búcsút intve kisétálunk a városból, köszönhetõen Dani rutinjának, negyedjére már megy ez neki emlékezetbõl is.. Az utcán meg is jegyzi hogy többen szoktak lenni, milyen kevesen vannak Miskolcon.. -Szolnokon vagyunk:)

Az aszfaltról a géptelep felé kanyarodunk: a beton egy jótékony száraz csík a kétoldali víz között. A belvíz miatt szinte úgy tûnik, hogy egy tó mellett haladunk. A telep kicsi portáskunyhója elõtt nagyobb kutya láncon, apróbb haverja szabadon, bentrõl pedig zöld fény szûrõdik ki: az Anglia- Amerika meccs megy a tv-ben. Megtudhatjuk az elsõ félidõ utáni 1-1es állást:) Egy srác csatlakozik hozzánk úgyhogy hármasban folytatjuk. Balra térünk az összedõlõfélben lévõ épületek után ahol állítólag egy mezei nyuszi szaladt de mi csak a cicát láttuk aztán a puszta közepén - na jó pár fánál jobbra. Ezt könnyen be lehetne nézni..

A fejlámpa fényében a szúnyogok örömtáncot repdesnek, talán a fincsi turistavérnek örülnek ennyire? Az enyémbõl ugyan nem kapnak, úgy tûnik hatásos ellenük amivel befújtam magam. De a srácokból lakmározhatnak, sokat lecsapnak magukról..na igen aki nem fújja be magát..:p Nagyobb csoportokat is megelõzünk, egyedül menõvel nem is találkozunk erre.

Az elsõ pontnál rudi az ellátmány amit egy harapással szinte keresztbe elpusztítok:) Aztán leülök az út közepére cipõt szervizelni, szokás szerint bénán kötöttem meg.Balra térünk és a szántóföldi kultúrák között talán ragad ránk valami okosság:) A pont fénye messzirõl látszik, a 2. nál már nincs tülekedés. Egy falatnyi édességet itt is kapunk, feltöltöm "víz készleteim" , a fél l kóla lecsúszott,nagyon fülledt meleg van az éjszaka ellenére.

Megcsodáljuk a nagyon magas fesz vezetékeket a fejünk felett mint a túra egyik fõ látványosságát és nézegetjük a távolban villogó piros pontot ami a köv. e.p. környéke.. Autó szembõl, elõször úgy tûnik csak áll.. majd percek múlva már kicsit közelebb kerül és végül mellénk ér. Ki autózik éjjel a döcögõs földúton? Hát Lipák fõrendezõ jött megnézni megvagyunk e még:)

Meg bizony és hamarosan a 3. pontra érünk, ahol egy valószínûleg saját gyártmányú piros világító kereszt fogad. Innivaló - mint minden ponton! - itt is van, repetázni is lehet belõle. A pont után találunk egy aszfaltutat és ez az út biztos a pokolba visz.. Útjelzõ táblákon elõbb egyre csak fogy a sebességhatár60 aztán 40, 20.. ha kint lett volna az 5ös is kénytelenek lettünk volna lassítani:) Átérünk Pest megyébe és máris kiszélesedik az út, még a csillagok is másként ragyognak a fejünk felett. Rengeteg van belõlük a felhõtlen égen. Nem érzem magam pokolian a Pokoltanyán sem: a pont beköltözött egy pados helyre ahol többen pihennek. Az ellátmányadagunk elfogyasztása után még egy taggal bõvítjük sorainkat, így 4en indulunk tovább. Megvilágított sárga mellénynél balra térünk és nemsokára elöl menõként nagyot cuppanok a sárban. Rövid saras szakaszok teszik izgalmassá az utat, merthogy keresni kell hol nem annyira sáros. Egy helyen vmi hídszerûségnél szabályosan visszahõkölünk: elsõ ránézésre irgalmatlan nagy iszap. Óvatosan rálépve alig hisszük el h koszos beton:)) Az 5. ponton is túltesszük magunkat hogy hamarosan besétálhassunk Tápiószelére. Bejön a sárga, mi pedig az itiner szerint szépen levágjuk jobbra egy földúton azt. Jön néhány nehezebben mozgó lény szembe a Faház Bisztróból.Mi is bemegyünk ez a 30as célja és egyben e.p. Leadjuk az elsõ papírkát, megkapjuk a 30asról szóló emléklapot, kitûzõt és cukros teát. A virslit pedig Danimnak adom egye aki szereti:) Félórás idõtöltés után továbbindulunk- de csak 3an az egyik srácnak elég volt ennyi a mókából. Dani jámbor útvonalkövetõként megkérdezi a fõrendezõtõl merre tovább- merthogy aszfalt/nádas variációk vannak.A rendezõ az aszfaltot mondja, sárgával ki is van emelve a mákostészta- jellegû térképen. Akkor ismét legalább 8 km beton. Lámpa nem kell, hajnalodik. Kifejezetten hûvös van kilépve a bisztróból, egy hülye találós kérdést felteszek: -Hogy hívják a fáradt zselét? - Üldögél. A fogadtatás miatt inkább nem fárasztom tovább a fiúkat a hülyeségekkel:) Szerencsére páran útnak eredtek elõbb és vannak elõttünk "néhafutó- gyalogosok". Természetesen nem bírok magammal ha vannak elõttem hosszú egyenesekben, húznak magukhoz mint a fekete lyuk:) Be is érem õket, kicsit elõremenve a többiektõl. Valahol az Óperenciás betontengeren túl autók kanyarodnak na, oda kell eljutni. Mielõtt beérnénk a Tápiószentmártonba jobbra kanyarodunk magunk is és hamarosan a szakasz egyetlen pontján vagyunk. Megörülnek a pont õrei mert elsõ vendégeik vagyunk. Kapunk vizet és piskótásakármit. A 3. társ az úton kicsit leszakadt, viszont ez élete elsõ t. túrája így is szép hogy 50essel kezd.

Ráhúzunk még egy kilcsi aszfaltot - szokja a lábunk õszig!;) Aztán a Z+ mentén balra térünk. Virágok mindenütt, majd az útközben feltûnt zölddel Erdõszõlõsre érkezünk. Lepukkant házak, pár cica, öregapánk zöld jelzései,néhol rozsdás nyomókutak, kanyar, egy nagyobb épület az "iskola". Helyi erõ kihajolva kérdezi az ablakon, hogy mit akarunk merre megyünk. Megbeszélgetik én pedig bekenem magam még egyszer. Fehér papírszalagozás segít innentõl a tájékozódásban. Az egész túrán beton vagy szinte ugyanolyan keménységû terep volt a végére maradt a puha homok. Vagy 2 szemmel alig látható buckára fel kell másznunk, biztos összefújta a szél a homokot. Valahol össze kell jönnie a 140 m szintnek=)  Bár a keréknyomból fel - le és a hepehupás aszfaltból 5-20 cmes különbségekbõl összeadódhat annyi:) Reggel van és mégsem vagyok fáradt , persze ez csak egy 50es itt nem illik elfáradnom:) Néhány kanyar rövidebb egyenesekkel és aszfaltra érünk. Az utca vége elõtt befordulunk a strand bejáratához ahol pár néni fogad minket a célban.6:15kor mint elsõ beérkezõkrõl csinálnak egy fényképet, majd megmutatják az strand öltözõit. Kisebb baki, hogy a csomagok még nem érkeztek meg Lipák úrral és a célpecséttel. Beérkezett viszont harmadik útitársunk aki megcsinálta az elsõ túráját, kapásból éjszakai 50est, gratula neki! Néhány perc múlva megérkezik csomagostul a fõrendezõ is. Én - mi pedig élünk a lehetõséggel és úgy belevetjük magunkat a gyógy és egyéb vizekbe hogy lehet elsõnek érkeztünk de csaknem utolsónak mentünk haza. Szerintem ilyen hozzáállással nem uncsi egyáltalán a sóút. Néha ennyi ízelítõ nekem pont elég az Alföldbõl.

Köszönjük a rendezést, az ellátást, fõként a minden ponton víz volt hasznos, a célstrand iszonyú nagy ötlet, Rushboynak köszönöm a társaságot!:)

 
 
Mátra 115 (+résztávok)Túra éve: 20102010.06.07 20:04:48

Mátrai gasztrotúra


Valahol ott kezdõdött a mátrai sétára hangolódás hogy csináltam pár dobozka sütit majd Kisnánáig teljesen véletlenül a Muzsla leendõ pontõre mellé szólt a jegyem:)

Az iskolát elfoglalva megnéztük a helyi nevezetességeket: a vár épülget valami pályázatos felújítás keretein belül, a szemközti presszóból jó kilátás nyílik rá..a pizzaállomány lepusztítása után a szálláson a tavalyi menetrõl vetítenek egy kisfilmet, egész kedvcsináló:) Majd tábortûz és dobpergés kint; molyolás, beszélgetés bent.

Hajnal 5-kor olyan harangozást lemûvelnek a közeli templomban hogy páran azt hiszik már a delet kongatják:) Erre mindenki felébred és várhatjuk a 7 órát..

7kor elhallgatnak a dobok és megszólalnak a trombiták: útjára indítják a népet.

Az aszfalt után az Úsztató erdészháznál tényleg úszkálunk a sárban. Azt hiszem ez biztos elijesztõ szakasz az elején mert alacsonyan vagyunk, fent tuti jobb lesz. Tévedtem..A S+ kiment egy lélegzetvételnyi idõre belõle aztán ismét cuppoghatunk. A Jaguson meglepetés pont. Oroszlánvár elég könnyen adja magát, 1:32 alatt érek oda. Víz és csoki az ellátmány amit persze nem hagyok ki ha már felcipelték.Különben is figyelni kell ám a frissítésre:)

A kéken lassan unalomig ismerõs hullámzás, amit legalább a társaság színesít van aki román rádiót imitál meg ilyenek:)

Furamód csak ekkor húznak el Ildiék, András stb. mellettünk. Kiderül hogy vagy tizen megnézték a sárga távolabbi részeit is. A kékesi torony csábítgat magához és negyed 11 körül a vasmonstrum mellett lehetek. Odaadom az itinert, víztöltés majd elindulok a sárgán. Hoppá pecsétet nem kaptam csak a listára írtak fel, jó hogy nem a következõ csekkoláskor vettem észre. Visszamegyek, így a kerek ha már Galyára 2x kell menni miért is ne lennék a kékesi ponton is kétszer:)

Aztán megkezdem a szabadesést Parádsasvár felé. Nem sikerül a formám hozni mert egyszer se seggelek.Az aszfalton aztán megkérdezik miért sántikálok háát igen mondjuk 20 km után még korai...dehát aki ínhüvelygyuszival megy sétálgatni ne sok élvezetre számítson. A faluig együtt megyünk ahol a pontot hülyebiztosra kijelölték:) Mókás volt a másfél méterenkénti A4es lap de inkább több legyen mint keresni kelljen. Gyümölcslé , túrórudi, süti lehet tobzódni a nyalánkságok között. Továbbindulunk a P+en , közben többen jönnek szembõl- oldalról akik benézték valahol, mehetnek vissza pecsételni. A Lipótokat déli órában megkapom, a srácok úgy elbeszélgetnek az úszómesterségrõl hogy arra figyelve különösebb partundor nélkül érem el Galyatetõt. A teraszon utántöltök mentateából ami nekem nagyon bejött. Közben érkezik Tinca- Bálint a bónuszkörrõl. Nekivágok én is a P-on, néha hátranézek sehol senki remélem a fiúk nem kavarodtak el valahol. Mátraalmás felé egyre jobban tiltakozik a bal lábam a menés ellen érdekes módon legjobban a rövid szintben menõ úton. Megfordul a fejemben , hogy a 4 hétig pihentesse orvosi jótanácsba talán a Mátra tényleg nem illik bele.. A faluban minden háznál füvet vágnak tipikus vidéki szombat:) Megkapom a kútnál a pecsétet és csokit aztán elkezdem a visszaemelkedést.Az aszfalton felnézve Galya magas és valami ragadozómadárféle köröz.Talán gyûlnek már felettünk a dögkeselyûk.. Galyavár a napi kedvenc részemmé válik: nincs sár és felfelé haladva egyre kevésbé fáj elöl a sípcsontomnál amivel eddig nyûglõdtem. Fent meglepi pont és a tényleges csúcs után alig akarom elhinni hogy ilyen jót tett velem Galyavár sokkal jobban vagyok mint elõtte, imádom:) Gézáék pont akkor mennek le a piroson a bónuszkörre, invitálnak engem is de annyira azért nem vagyok fanatikus:) Újból a teraszon, most kérek egy leves - levét Pygmeától, és méég mentateázok ebbõl több liternyit meg tudtam volna inni:) Közben megérkeznek a srácok is Joeyline-nal együtt. Csipegetés, aztán Joey nagyon beindul, húzóemberemmé válik:) Hatökör ura elõtt a pataknál elkövetünk 1-2 átkelést és vagy 100 métert pluszba majd hálistennek ismét emelkedik Mátraházáig. Ugyanis olyan perverzitást hoz elõ belõlem az, hogy felfelé nem fájnak az inak -izmok (már ha vannak olyanjaim=) - hogy várni kezdem az emelkedõket:) Szerencsémre akad belõle. A ponton a legemlékezetesebb a sós paradicsom és a meglepõdés hogy mindjárt 17 óra. Majd a S3ön kicsit elbizonytalanítanak a fiúk de jó úton vagyunk. Illetve az út nem olyan jó mert Lajosházáig a lassan szokásossá váló sárban járunk. A patak elõtt cipõ le, majd a ponton csak almát eszek kivételesen nem tesztelve le a kínálatot mert indulnánk tovább. A SNen egy jóképû botot magamhoz ragadok a sáros felfelében sokat segít, bár még így is kettõt kell lépni egy helyett mert a felét visszacsúszom. Majd szelíden haladunk a sevége- sehossza P+en. Szentimre elõtt már alig várom hogy jól megvacsizhassak, a faluba érve Tibi megjegyzése miszerint még több mint egy Mátrabércnyi van hátra nem nagyon lendít a közhangulaton.

Az utcában a piros valahol leágazik, mindegy a Z- ZNen végülis a menetiránnyal rövid ideig szembehaladva a háznál vagyunk ahol még mielõtt a levest kihoznák egyszerre lecsúszik a doboz ivójoghurt.A leves után a sütik- nápolyik létszámát csökkentem erõsen. Hát, megéhezik az ember lánya estére:)

8után indulunk Szorospatakra további vízutánpótlást biztosítva cipõinknek. 9 után már alig látni a sûrûbb részeken de ugye ilyen a túrázó: cipõt renoválni, enni- inni nem állunk meg, lámpát elõvenni se, húzzuk ki a pontig:)) Elõznek minket és olyan gyorsan eltávolodnak hogy találgatjuk vajon térugrást hajtottak végre vagy mi a csuda? Addig vigyorgunk amig emlékeimbe veszik mikor is figyeltem utoljára a jelzést. Kérdezem õk se tudják, amúgy se látunk már a lábunkig se:)

Hátrafordulunk egy hirtelen jobbkanyart vagy 150 méterrel néztünk be szerencse hogy nem mentünk le a francba. Patakhoz érünk,majd a frissen kiirtott alagút után aszfalton vagyunk. Kitáblázva hogy mindjárt pont a srácok valamiért a tökegyenes nyilat balra ágazónak látják és bemennek az elsõ ház udvarába hiába mondom hogy egyenesen tovább. Visszamennek megnézni és tényleg felfelé mutat, jó hogy az oszlopot nem másszák meg:) Az e.p.-n leveseznek amig én sebes lábaim ragasztgatom, nagyjából teljesen feleslegesen hiszen úgyis leázik rögtön róla. Minden lábujjam alján egy vízhólyag csüng, erre ötletem sincs mit kéne tenni.. Elõvesszük a lámpákat, este 10ig azért kihúztuk anélkül..hogy mit láttunk az más kérdés:) A kedvem még jó bár menni már nem tudok. A P-on ismét iszappakolással wellnessezhetünk. Nagyon úgy érzem hogy bizony botozni kéne ezen a terepen mert fele erõ lenne. Tibi kijelenti hogy marad az aszfaltmaratonosdinál inkább:)

Az Ágasvár TH-hoz érünk 11 körül , itt végre van kóla valamiért már vagy 2 pontja csak kólát akarok inni holott nem szoktam. Csak a pecsételõs lappal felszerelkezve nekiállunk a csúcshódításnak. Az emelkedõnek szóló örömöm itt már elveszik mivel a lábam elsõ felére nem merek rálépni sarkon meg elég fura felfelé menni. A 2.on pecsét és távoli települések fényei. Lefelé ismét mûsor van, olyan mutatványt mutatok be hogy ha nem teszem le a kezem lebukfencezek a TH-ig.Hát, meglátom a csillagokat pedig a földet lesem. A háznál kis szusszanó további kólával a rizsfelfújt viszont kimarad. Többen mennek- jönnek és a szalagozáson a hígfosban patakhoz érkezünk. Nem bírok akkorát lépni hogy fellépjek vagy ugorjak a keresztbedõlt fatörzsre így lendületbõl rátérdelve végül térdenkúszva megyek át felette. Fallóskút elõtt Tibiék nagyon számítgatják a szinidõn belüli teljesítés esélyeit ; én már eldöntöttem magamban hogy átnevezek 88ra Hidegkúton. Ilyen állapotban ilyen terepen nem menne 30 órán belül akárhogy matekozok. Fallóskúton  leülök és lebontva cipõt - zoknit ragasztok ismét, közben mondom hogy ennyi- mármint a lábamnak, de a pontõrök azt hiszik az ennyit arra értettem hogy feladom:) Na azért ilyen könnyen mégse:)

Eszek - iszok még a fiúkat pedig továbbküldöm ne várjanak rám, hiszen õk még nagyjából egyben vannak, menjenek nyomják csak nem vagyok olyan akit kisérgetni kell.Még beszélgetek egy kicsit majd elindulok én is meglehetõsen érdekes mozgással=) Le az aszfaltról a dózerúton pedig erõsödik a patakhang. Lámpát látok utolérem Tibiéket, kicsit belassultak. A patakon nem kell átkelni viszont úgy 20 méterrel az aszfalt elõtt fél lábszárig merülök a vizes sárban úgyhogy ott vagyok ahol a part szakad. Mátrakeresztesen Tibi lemarad, Tamással emelkedünk Hidegkút felé. Kiadós merülések után elérjük a házat 1:45kor ahol megint terülj - terülj asztalkám van:) Joeylinék csapata épp indul tovább, Tomi gyorsan pecsétel és eszik valamit, bíztatom maradt 11 órája és pár perce a kb. 43 km-re. Továbbmegy õ is én pedig maradok. Bármennyire is szeretném teljesíteni fel kell fognom hogy a lábaim megakadályoznak ebben. Átnevezek 88ra , eszek még levest, rákattanok a sajtos- túrós sütire, megtudom miért nincs fent a csacsi, hallgatunk egy kis zenét szóval jól elidõzök itt. Közben befut Tibi is teljesen szétesve, eltévedt a falu után. Azt se tudja hány óra- km van még. 2 óra múlt, a pont hivatalosan mindjárt zár. Rábeszélem ne adja fel nevezzen át, csak 13-14 km ha velem marad lenavigálom a célba biztos beér. Megvárom amig levesezik aztán visszamászunk a nyeregbe.A Z+ emelkedik majd csaknem szintben megy ahol a víz megállt és folyamatosan változó mélységû hígfosban haladunk. Eleinte keresem hol van ág - gally, hol nem olyan mély, közben be- bevillan hogy ha én is továbbmentem volna most másznám a Muzslát..elbizonytalanodok hogy vajon jól döntöttem? Nem kéne visszamenni mégis? Hülyeség, már a seprûk is elmehettek..Tibor elég sokat parázik a ZN keresztezése után mennyi van még megtippelem hogy még ide felmászunk aztán jön a Tót-hegyes. Bejön így legyen lottóötösöm:)

A szalagok végigvezetnek a kövek közt a palacsintás pontra Tót-hegyesen. Csupa sár a kezem de erdõben nincs finnyáskodás:) Óvatosan visszaereszkedünk a Z+re és áttérünk a ZN-re. Ösvény nincs és pár helyen mintha úgy festették volna fel, hogy valaki fogott egy vödör festéket és azzal szaladgált ötletszerûen találgatva hova pingáljon. Leérve Babik-kúthoz , tábla szerint Z3ön 7,5 km Gyöngyöstarján.. Bagolyhuhogás hallatszik, hajnalodik én pedig kezdek bekómázni vagy korán van vagy késõn 4 óra körül piszok álmos leszek. Tibor egyfolytában beszél, nem nagyon tudok kommunikálni zombizás van, másszunk már a hegyre végre..Elkezd emelkedni jó jel:) A Világos- hegyen mielõtt a csúcsra érnék már tudom hogy ez a túra legszebb helye. Fent csodás körpanoráma, kelõ nap, Lõw A. megmutatja hogy a Hold alatt a Jupitert is látni. Leülök a fûben és nézem a napfelkeltét, teázok, nem sietek sehova. Tibor továbbindul én maradok, olyan jó itt. Ha már úgyis csak babatávon vagyok szintidõ úgyse számít, tengernyi van még belõle. Megérkezik a Péter- Bálint- Gábor hármas akik a 115ösön az elsõk. Aztán csak elindulok lefelé gyökkettõ óvatosan, bár már tökmindegy ennél szarabbak úgyse lehetnek a lábaim.

Elrobognak a fiúk, késõbb 4-5 vaddisznó húz át elõttem. Leülök egy fára becsukom a szemem, mire kinyitom az órámra pillantva 14 perccel késõbb van. Bakker úgy járok hogy tényleg elalszok útközben=) No innentõl már nem szabad megállnom..botcsörgés mögöttem Rafterék állva hagynak, aztán Speró fut szembe meglátogatja Andrist a hegyen. 3 km mondja. Máskor 3 km lefelé fél óra sincs. Most majdnem egy óra lesz. kb. Ha ennél lassabban mennék azt ácsorgásnak neveznék:) A kerítésnél már komolyan vetélkednek egymással az alkatrészeim melyik fájjon jobban. A talpam közepe még a legjobb rész, az csak szimplán szét van ázva akkora mélyedésekkel benne hogy beleférne a Holdvirág- árok:) Na patakcsörgés, aszfalt, faluszéle. Hûûh,innen egy Cél Túl Messze Van 2. Az utca nem akar jobbra kanyarodni,pár helyi hosszasan rajtam felejti szemeit, biztos azt hiszik hogy be vagyok rúgva azért megyek így:) No autók kanyarodnak, balra , szalagok itt már alakul valami. Zuhanyzó felirat. Hm, oda menjek elõbb? Inkább a célba a kapunál P. Andi tapsol a bent lévõkkel. A megszokott kedvességgel egybõl kérdezik mit kérek, elõször csak helyet:) A táv megkurtítása miatt semmi megcsináltam -félét nem érzek. Máskor biztos örülnék neki ha 94 kilcsit és 5000 körüli szintet lenyomnék, most nem. Túlságosan hiányzik ahhoz a maradék 30..egyáltalán nem tekintem ezt teljesítménynek a magam részérõl csak egy hosszabb kajapontról- kajapontig túrának. Legalább éhes nem voltam , ha már végigmenni nem tudtam a rendes távon. A lábaim hasznavehetetlenek, utálom õket . Valószínûleg le kéne vágatni és vasra cserélni- bár ennyi víztõl az is berozsdulna.És/vagy -reklám helye- sakk készletre cserélhetõ talán arra kéne átszoknom....

A szervezés, a pontõrök és rendezõk lelkesedése - hozzáállása , az ellátás pedig magáért beszél.Tamásnak külön nagy gratula!!

 
 
Kohász Kék/Ózdi KohászTúra éve: 20102010.05.24 20:44:34

Kohász Kék 130


6kor nyújtózkodva ébredek, majd táborbontás után a korai indulókkal a 7 órás rajtidõt várjuk. Remo elfut egy szál kulaccsal, mi pedig jóval óvatosabb tempóban barátkozunk a K+el. A legelsõ részén 12 órán belül már harmadszor jártam , mondhatni ismerõs:)  Beérünk az erdõbe és árgus szemekkel nézem mennyire van sár: egész tûrhetõ az elmúlt "monszun-hetek" után. Én nem sietek a reggeli buszhoz úgyhogy lemaradva magam sétálgatok az idõközben kiszélesedett ösvényen. Elõveszem a Bükk térképet, nézem hova vezet a KL, és bizony  papíron is hosszú a 2 térképen végigvezetõ Kohász- út..Anitánál megkapom az elsõ pecsétet, majd lentebb majdnem sikerül benézni a jobbra elgazást, még jó hogy a fákon maradt egy kevéske Árpád korabeli piros- zöld. A réten csak a felhõtlen ég látszik,remélem kitart az esõszünet holnapig. Aztán kalandozós hegyoldali tekergés következik, keresztbe dõlt hatalmas fákon kell átmászni. A lomb még friss rajtuk, biztos a vihar miatt dõlhettek ki pár napja. Széles földútra érve egykézen meg tudnám számolni hány jelzés van. Majd egy jó állapotú balra nyilazott K+ alatta pár méterrel egy sima K mutat felfelé. Nézem biztos vmi kamu jelzés K a környéken sincs. Megyek hát balra a nyíl szerint tovább az úton. Bõ negyedóra után izgatni kezdi a fantáziám hogy egy szál  K+et se láttam azóta, dehát eddig se volt sok belõle..majd rájövök hogy azon a Lillafüred felé vezetõ földúton vagyok. Óh, akkor hátraarc és vissza az egész.. elindulok az elõbb mellõzött lefelé úton és lentebb tényleg van K+. Fentebb miért nem bírtak rendes keresztet festeni? Meg minek nyilazták balra ha nem is arra kell menni? Áhh...Mortyogok magamnak, biztos csuklott a jelzések készítõje.. oda vissza több mint fél óra elment erre a hülyeségre.  Beérek Felsõhámorba, ahol találkozok néhány másik indulóval. Megcsodáljuk a sziklafalat és a patakot aztán a lillafüredi vízesésnél újabb pont ahol kiderül hogy mások is bedõltek annak a bizonyos jelzésnek. Hiába, félreérthetõ volt.. majd 4-5en indulunk tovább a Hámori tó mellett. A Z átmegy a tó közepe felé poén hogy mekkora vízben majd kiderül hogy korai volt vigadni: a kékünk is átmegy ám ott minden csupa patak betonaljzat nélkül.. Feljebb megyünk aztán találunk egy keresztbe dõlt fát amin egyensúlyozva szárazon sikerül átjutni. Innentõl hosszú aszfaltozás pár vízátfolyással,egy rendes buszossal aki lelassított mellettünk így az úton keresztbe folyó vízzel nem terített be minket. Ómassa is eljött néhány szorgos házépítõvel majd a K+ a kocsma után megszûnt létezni. Elmosott széles úton haladunk felfelé, több helyen méteres szakadékokkal a közepén. A Jubileumi - forrás után örömmel látom viszont a rég eltûnt K+et. A pálos kolostorromnál e.p. két müzlivel. Be is termelem, majd át Szentlélekre ami után jólesik ismét erdõben lenni. A Kelemen- erdészháznál megint nyoma veszett kedvenc K+-ünknek. Közben Bettiék is odaérnek így 2 térképpel vagy öten kereshetjük. Egy kidõlt fa mögött elõkerül. Az ösvény elejét totál eltakarja a fa, a lombtól pedig a jelzés se látszik.. na szép.. A Csondró- völgyben technikás terep fogad: kúszni- mászni, oldalazni kell a megáradt patak mentén.Ennyi izgalom után Mályinkán alapos ellenõrzõpont- pontos név, idõ,sorszám- az elsõ boltba kitérõt teszünk egy kis frissítõért. Csak Kõbányai van.. egy dobozzal elkortyolgatok Dédéstapolcsányig közben beszélgetve jobban telik az idõ. Aztán elsétálunk a Lázbérci víztározó mellett továbbra is betonon. Horgászni tilos,fürdeni tilos akkor mit lehet ott csinálni hogy annyi nép van? A felhõk gyülkekeznek ám szembe fúj a szél, elvihetné õket nem akaródzik megázni:) Upponyban újabb e.p. egy müzlivel. Kisétálok a nyugis faluból egészen az elsõ találkáig a Csernely -patakkal.Nézem jobbra- balra sehol nem lehet kerülni.. jobb híján cipõ, zokni le és mezítláb átgázolok. 11 patakátkelést ír az itiner, nem veszem vissza így sétálok a következõ átkelésig. Itt kicsit mélyebb.. az 5.-6. átkelés környékén már felhúzom a cipõt mert a kövek szurkálódásait egyre jobban megérzi a csupasz talpam. A köves talpmasszázs és pancsolás után búcsút intve a pataknak felhúzom a cipõt-zoknit rendesen és emelkedve egy forráshoz aztán civilizációhoz érek. Bejutva a faluba elõször vagyok Sátán:)

A kocsmára egy cetli van kitûzve lehet hogy simán túlmegyek rajta ha nem akkor lépnének ki B. Andrásék onnan. Bent pecsét és usgyi a faluból, a hely nem túl vonzó..megint hosszú aszfaltozás egy vasúti keresztezõdésig. Szûkebb ösvény következik Ózd felé és közben egyre fáradtabbnak érzem magam. Pedig még 70 kilcsit se mentem.. aztán a két srác társaságában megállapítom hogy eddig 3 müzlin és pár darab kekszen kívül ma mást nem ettem.. ehhez hozzájön a megivott kb. másféldeci víz + 1 sör ami akárhogy nézem baromi kevés evés- ivás estig. Lehet itt rontottam el mindent, hogy nem ettem- ittam eleget.  Elbambulva sétálgatok amíg a csendet telefonom csörgése töri meg. Felkiáltok úgy megijedek tõle hirtelen:) Pár talányos útelágazás megfejtése után végre Ózdon vagyunk. Meglepetésre polgárõrök fogadnak és segítenek nekünk. A parkolóban leülök és mindkét talpam elejét végigleukoplastozom: a patakátkelések közötti mezítlábazás megbosszulta magát a cipõbe- zokniba kerülõ homok szintúgy ami elég szépen kidörzsölt. A Spar 40 perce zárva van, pedig be akartam menni kajáért ám meglepetésre van itt is kenyér. Megeszek hát 2 dupla azaz 4 szelet hagymás -zsíros kenyeret. A kaja jólesik, a víz kevésbé, pedig olyan száraz a torkom hogy szinte ég. Még csak 69nél tartok, viszont egyfajta leléktani határ az, hogy egyik térképrõl lementem és mostantól (a nagyrészt tájékoztató jellegû) Karancs- Medvest vehetem elõ. A Meggyes- tetõ környékén 2 õzikével találkozok aztán késõbb egy döglött kisvadmalaccal. Errefelé meglepõen jó a K , papír útmutató táblák is vannak bár akad amelyik széttépve hever a földön.. Solmályházán megint polgárõrök segítenek majd a K megint varázslósat játszik a nyílt terepen így térkép alapján jutunk Arlóra miközben lassan ránksötétedik. Rém hosszúnak tûnik az út Járdánházáig. A frissítõpont nem ott van ahová írják, de végülis megtaláljuk az egyik ház elõtt. Málnaszörpizek és telefonálok. A srácok továbbindulnak én maradok megvárni a Kedvesem. Széken ülni nagyon kényelmes, elcsücsülnék reggelig is benne:) Csak 71et mentem eddig és  hulla vagyok.. még egy 60as hátra van. Innentõl ismerõs lesz a terep a IV. Béla túráról és egyre világosabbá válik, hogy ma nagyon nem megy nekem. A hosszú aszfalton lámpa se kell elegendõ a holdfény és a lehetõ legjobb társaságnak örülhetek:) Az Ökör- hegytõl elõre tartok a multkori miatt ám akkor másik oldalról kellett felmászni rá. Meg kell hagyni errõl sokkal barátságosabb. Ám a meredek lejt  térdgyilkosnak bizonyul és alig várom hogy végre egyenesre jussak. Húh..Vállóspusztán leragasztom a bal lábamon a vízhólyagot, úgy látszik ma minden összejön..sportkrémért ölni tudnék,nagyon kellene sajgó térdeimre.Természetesen nincs nálam.. Továbbindulunk az éjszakába Szalajkaház felé. a ház elõtt 2 felé is felfestették a kéket, persze a fenti szintesebben megyünk. Az elején patak állja el az utat mikor már átgázolásra adnám a fejem találok egy jó kis gázlót így szárazon megúszom. A háznál újabb pont ahol le lehet ülni és kakaóscsigát kapunk éjjel 2:18kor.Visszamegyünk a forráshoz vízért majd jöjjön a 23 km-es pont nélküli szakasz. Lóhullás -tetõnél majd' elhullok már én is, muszáj vagyok kézzel kitépni a vízhólyagot hátha jobb lesz. Egy ideig tényleg jobb.Aztán már nem.. Istenmezeje falu elõtt ránkvirrad. Néhányan ébren vannak, úgy látszik vannak akik vasárnap is szeretnek hajnal 4kor felkelni.. A legelsõ buszmegállóban leülünk enni- inni. Innen még 14km a pontig. Madárcsicsergés, végtelennek tûnõ erdõk amerre csak ellátni, egyre jobban rámtörõ álmosság és mindenféle fájós részek a lábamon. Az út Bárnáig elképesztõen hosszú. Kétesélyes elágazásoknál Rushboy tájékozódik én pedig ledõlök egy pillanatra, legszívesebben aludnék 1-2 órát legalább annyira hulla vagyok. Becsületére legyen mondva nem tévedtünk el egyszer se a katasztrofálisan hiányos jelzések ellenére sem, ami kizárólag az õ érdeme. Már 7 óra is elmúlt és még mindig nyoma sincs a falunak, kezdem azt hinni nem is létezik, ellopták, elmosta a víz ,kész megszûnt mi pedig örökké az erdõben fogunk kóborolni. Majd olyan mintha elszorította volna a lábam a zokni vagy a cipõ de nem; a sípcsontom és környéke kezdett el fájni amire még sose volt példa. Na ez se hiányzott..Életveszélyesnek táblázott kerítés, pár õzike majd mikor már mindenen túl járunk egyszercsak házak és felbukkan Bárna. Hát mégis létezik!! Lerogyok a pontõrök székébe és megeszem a két croissant. Több mint 6 óra telt el e.p. nélkül..a pontõrök segítõkészek, vizet is töltenek a forrásból nekünk. Felkászálódok és fogalmam sincs hogy fogok még 14 km-t menni. A mozgásom erõsen hasonlít egy rokkantnyugdíjaséra.Elöl a leragasztott talpam fáj, majd hátul a szétszakított vízhólyag, feljebb a csont és környéke egyre feljebb a térdem felé , majd a térdem önmagában. Mindez minden lépésnél szépen sorban úgyhogy kb. a 4es átlag is kihívást jelent.Felbicegek a Három-határra ahonnan jobb lenne visszafordulnom, én az erdõbe nézelõdni és sietni szoktam járni nem pedig önmagam kínozni. Orülök neki ,hogy Rushboy nem próbál üres frázisokkal vigasztalni és pátyolgatni. Egy ölélés sokkal többet jelent és eddig is, de innentõl már végképp csak az iránta való szeretet segít és visz elõre na meg a tisztelet, hogy velem maradt, holott órákkal elõbb célbaért volna egyedül és feláldozta az addigi majdnem 6os átlagát. A Hosszú- bérctõl meredek lejtõ jön ami annyira rosszul esik, hogy elkezdek sietni nem érdekel érjek be.. a harci kedv a mûútig tart a kavicsos aszfaltszerûségen már csak bandukolok és úgy várom mint a zsidók a messiást a Pécs- kõ nyerget. Végre emelkedik és felérve házak látsznak na meg az utcsó e.p. Innen  csak 3,8 km és Cél ezt már ki kell bírni. Hétvégi kertek után beérünk  Salgótarjánba! Az itinerbeli térkép és leírás elég megtévesztõ, az utcák hosszaránya nagyon nem stimmel. A városban egy autós rendezvény miatt leszalagozott utak, külföldi csapatok amibõl én csak töredékét fogom fel itt már alig vagyok magamnál. Körforgalom, pár ház és a Velosport kerékpárüzlet. Zárva van, a szívbaj kerülget, aztán mellette egy udvarszerûség a bolt háta mögé vezet ami végre-valahára a CÉL. 10:50kor beérünk , az ajtó elõtt lerogyok a betonlépcsõre és kész megváltás hogy nem kell többet menni 27 óra 50 perc után:) A gyorsabbak  itt pihennek, egyesek alszanak:)  Magam is meggondolok minden mozdulatot.. Nem gondoltam volna, hogy a túra végére így kikészülök. Ülni a célban és hozzábújni az én édes Kincsemhez hihetetlen jó érzés.. Nem lehet szavakkal kifejezni mennyire hálás vagyok neki amiért mellettem maradt végig,végtelen türelemmel és kedvességgel kibírta a botorkálós tempómat. Köszönöm szépen, talán egyszer viszonozhatom majd:) Örülök neki, hogy sikerült megtenni a számomra eddigi leghosszabb távot ,úgy hogy abszolút nem voltam formában és a végére már állni se nagyon bírtam.Jó kis tanulságos séta volt; grat minden teljesítõnek!

 
 
Terep Százas (2009-től ) és résztávokTúra éve: 20102010.05.17 13:08:14

T100 (75) "..azért a víz az úr"


A rajtban a nagy nyüzsi közepette úgy éreztem magam a sok futó között mint aki eltévesztette a házszámot. A szintidõ kicentizésével beérésre gondoltam, ami nekem nagyon jó lenne figyelembe véve hogy csak sétálgatni szoktam. Visszaszámlálás és meglódul a nép,óvatosan kezdek, nehogy elfáradjak már Pesthidegkúton:) Az idõ tökéletes és a Remete- szurdok meglepõen jó , alig van sár. Ha ez így maradna még esélyem is lenne.. jön az elsõ pont, a Remete- hegyen 7 perc elõny ami Zsíros- hegynél tovább nõ, közben vannak akiket leelõzök mindenféle futás nélkül. Mindez meghozza a harci kedvem:) Zsíros-hegyen a Budai 50nek is pontja van, az õrök lesifotóznak közben bíztatnak, hogy csináljak úgy mint aki fut:) A kajaponton duplakóla duplabanánnal majd egy rövid idõre egy B50ezõ személyében társaságom akad ám a Nagy- Szénás elõtt elválnak útjaink: nekik tovább K, nekem meg P. Csodálkozok erõsen, hogy létezhet olyan, hogy egy hegy alatt csak úgy eloldalazhatunk és nem kell rá felmenni? Még egy ilyen és panaszt kell benyújtanom, túl emberbaráti az útvonal:) Késõbb aztán kiderül, hogy elkapkodtam a véleményformálást ez ügyben.. A K elágnál a nyilakból apró foltocska maradt, a mezõny széttaposta elõttem. De nem rohanok, ráérek tájékozódni. Piliscsabán nyugtázom remekül állok az idõvel, fél órával a 6os elõtt indulhatok tovább. Persze némi csipegetés után, enni- inni van bõven, már csak a kajapontok miatt is érdemes ide eljönni , lehet gasztrotúrázni:)) A reggeli "esélyem sincs szintidõn belül beérni"-t felváltja a talán mégiscsak sikerülni fog, e.p.-onként percre pontosan számolom az átlagot és igyekszem magam ahhoz tartani és további plusz perceket szerezni.100 kilcsi nem motivál egyben; viszont az, hogy max 12:24re Klastrompusztán legyek igen.Piliscséven jópofa megoldás a téglára festett nyíl, majd ázott homokút marasztalna virágillattal megspékelve.A rajt környéki napsütést felváltja a ború és a felhõk nem akarnak mozdulni. Klastrompusztán vagy 34 perc plusz és már az esõ hull a nyakamba. A Pilis- nyeregtõl olyan jó volt a S-n lejönni 2 hete, most vissza felfelé kevésbé élvezhetõ. Kibukkanva az egyenesre egy csoport gyerek pihen a padoknál, a tanárra feltûnõen nem figyelve:) A Z+ nél nem látni semmit a földön, ahol avar nélküli sárra lett festve abból nekem mutatóba se maradt nyilacska. Újabb embert érek utol aki némi pihenõt engedélyezett magának egy fatörzsön.Dobogókõig nem sok szint maradt,odaérve kereshetem hol lehet vizespólós versenyre nevezni:) Felveszem a hosszú felsõt mindegy hol ázik, legalább nem kell cipelni. A ponton kóla,banán, csoki és jutalomút Dömösig. A sok felfelé után megérdemelt lekocc a Duna szintjéig, hogy majd izgibb legyen felmenni ismét a magasba. A temetõnél - ez vmi elõjel volt?:) - újabb pont, feltankolok vízzel és akkor jöjjön a legszívósabb rész. A kápolnáig vezetõ aszfalton sikerül minden centi száraz helyet megszüntetni magamon. Az a jó ebben, hogy ha az ember egyszer tökig elázik onnantól mindegy, vizesebb már nem lesz.Ezzel a hozzáállással lerendeztem magamban az esik az esõt innentõl fel se tûnik, hogy végig csepereg. A zergéknek felfestett P3ön nekivágok a Prédinek. Elvis énekel, Isten csuklik, a part nem kopik. A Vadállóköveknél szétnézek: tömény köd és esõ mindenütt. A Prédire felkullogva még mindig marad 12 perc a 6osig. Ennek örömére iszok, ázzon a torkom belülrõl is. Kisrigóig ismét lazulás, több T50es van körülöttem a lelkes mondataikat miszerint mindjárt itt a cél igyekszek elengedni a fülem mellett. A pocsolyák száma hatványozottan nõ, a cipõm cuppogva hálálja meg. A vendéglõben nem szórakozok a levessel gyorsan betápolok pár falat mogyit és 16:18kor elindulok Visegrádra. Közben érkeznek a gyorslábúak akik már megcsinálták a 25 kilcsis hurkot. Nem semmik... A piroson senki sehol, az 50esek beértek és örülnek a többi 100as pedig biztos 7határon túl jár. Nem baj, a kedvem dalolósan jó, az örökbecsû Kispált dúdolgatom. Ha az életben nincs már több móka..:) A patakátkelésekkel nem izgatnak egyszerûen átgázolok, minek billegjek a köveken -újabb elõnye a vizességnek:) A nyilak kiterelnek az aszfaltra és kiderül, hogy Visegrád is hosszú település. Az e.p. után jobbkanyar és rájövök hogy szinte nyert ügyem van: csak vissza kell menni a Kisrigóig 15 km onnan pedig 25 amire legalább 5 óra marad, szupi:) A parkolóig versenyezhetnék a csigákkal..majd megint aszfalt, hogy aztán kicsit lejtezzek a K+/Ken. A Moli- pihenõ elõtt annyira csúszik a talaj az emelkedõn, hogy egyszerûen visszacsúszok. Egy faággal és fától-fáig mindenbe kapaszkodva bírok csak felmenni. Majd a tisztás után nem gondolkodva megyek tovább, mígnem pár perc múlva feltûnik hogy rég láttam kéket.Na erre se jártam még, legalább szétnéztem én marha persze hogy másik úton indultam el.. vissza a rétig ahol pedig nyilak is voltak a fûben. Betájolódván irány a susnyás ahol sokkal sötétebb van a lombok miatt.A Pap-rétrõl 19:40kor távozok és usgyi le. Illetve elõször fel. A KP emelkedõjén vaddisznó röfög az út szélén. Elkezdek magamban röhögni rajta mert eszembe jut haverom "ne pofázz!" poénja:) Hamarosan kiderül, hogy addig volt jó amíg felfelé kellett menni: alig ismerek rá az útra víz hömpölyög lefelé mindenütt.A fõfolyást azért kikerülöm annyira nem vagyok mazochista:) De így is jut bõven.. Közvetlen a falu elõtt viszont pont ott folyt össze ahol le kell menni. Csaknem térdig ér és szennyvízszaga van.. az aszfalton is bõséges a vízellátmány. Csodálkozok honnan van itt ennyi víz?! Kisrigóban 20:22kor. Hú de jó maradt idõm bõven, felszerelkezek lámpával és telón beszélek Csanyával aki elmondja merre menjek majd mert módosították az útvonalat.Már csak 25 kilcsi 2 heggyel,5 és fél óra maradt rá, féllábon is. Kilépek a kapun és még mindig gondolkodok milyen mûutat fog majd keresztezni a K+ amin maradni kell majd. Átmegyek az aszfalton és a jellegzetes  "Állj éleslövészet van/nincs" tábláról leesik: ezen kell majd maradni késõbb hiszen ez levisz Sikárosi- Dömörkapui elágazóig ahonnan tovább lehet menni Lajosforrásig.Na ennyi felvilágosulás után elindulok lefelé és ismét vízfolyásban mehetek. Még itt se sejtem, hogy kicsivel lejjebb milyen terep(v)iszonyok alakultak ki és megtudhatom mitõl terep a terep. Át a fahídon ahol csak úgy zúdul alattam a víz. Továbbra is lefelé tartva még mindig ömlik az ár csakhogy itt nincs híd: sehol egy fatörzs vagy valami..a túloldalon ott a K de hogy jutok oda?Megpróbálok átgázolni, táskáig süllyedek és hihetetlen nagy a sodrás.. visszavergõdök a partra és nem tudom mit kezdjek, itt biztos nem jutok át ha földhöz verem magam se.. állok tanácstalanul feljebb megyek keresem hátha van sekélyebb rész. Nincs.. itt van az amire nem gondoltam: azt hittem majd a szintidõvel kell küzdeni, ám idõm van és fáradtnak se érzem magam, helyette egy rohadt patak állja utam a cél felé. Nem tudok mit tenni vissza kell fordulnom és ez mindennél jobban elkeserít. A fahíd után egy szakaszon visszafelé csak négykézláb tudok felvergõdni. Az aszfalton is áll a víz..kerülõvel ezen el lehetne érni Lajosforrást és akkor tudnék továbbmenni nem kéne feladni. De az útvonal nem arra megy: nem aszfalt hanem terep100ra jöttem és pofátlanság lenne a többiekkel szemben akik lekínlódták magukat oda a patakokon. Próbálok sietni hogy még ott legyenek P.sz.lászlón az õrök. S akkor ennyi volt.. még sose adtam fel semmit és nem tudtam h ez ilyen piszok érzés. Kapok 3 száraz pólót és pokrócot s utána kezdek dideregni és fázni és még mindig nem fogom fel teljesen hogy itt vége van. Még érkeznek mások is, majd Zsotyek átvisz minket kocsival a célba ahol melegvíz és száraz ruha vár. És a sok teljesítõ.. hát én nem vagyok magamra büszke h így elbénáztam a végét.Grat minden teljesítõnek és a pontõröknek, nekik se lehetett könnyû egész nap kint állni,az ellátás nagyon jó volt, a külön felfestések az esõ áldozataivá váltak, a körülmények pedig szerintem minden rendezõ rémálmai lehetnek.Emlékezetes marad ez a T100.

 
 
VidróczkiTúra éve: 20102010.05.09 19:32:17

Vidróczki 61; betyárok és jelzések nyomában kalandtúra


Mátra, a Múzsla felett sötétszürke felhõfoszlányok szállnak és nagyon tekintélyt parancsolóan emelkedik ki a sötétkék háttérbõl..baljóslatúan meredek és sötét hegyoldalakkal szemezgetek.

Bátonyterenyét több kis faluból "dobták össze". Nagybátonyban röpke 20 percet kell várni a helyijáratra. Mint megtudtam naponta kb. 3szor jár úgyhogy szerencsés voltam:)Szorospatakra menet a letûnt múlt nyomai vannak jelen: valamikor virágzott a szénbányászat, mára az épületekkel együtt pusztulásra ítéltetett. A Dáté panzióban a teljes szervezõgárda jelen van. Nagy készülõdés folyik, majd Danyi Zoli a fõszervezõ javaslatára nem maradok kint Szorospatakon éjszakára, jobb a békesség..

Úgyhogy beépített emberként reggel fél5kor ébresztõ, ki a Dátéhoz ahol bizony hûvös a hajnal..de legalább nem esik. Két kutya szórakoztat,; a rajt- cél feliratok a kapura fel- , az elsõ túrázók elõkerülnek. 2. ként nevezek és 6:02kor magam mögött hagyom az épületet.B.András volt az 1. nevezõ elõttem, így együtt kanyarodunk rá a PZ-re. A településrésznek nevet adó Szoros- patak mellett haladunk,bemelegítõ patakátkeléssel és ébredezéssel. Ekkor még úgy gondolom sima ügy lehet ma a 6 átlag, ezt megerõsíti a 19 perc/2,2 km is az elsõ ponton ahol "maikor jobbról csatlakozik a sárga".. hogy honnan?? Ja, hogy mikor akart lenni, kis elírás:) Ha nem itt van a pont 120% hogybenéztem volna a S-t, nem egy feltûnõen jelzett szakasz.. A földút emelkedni kezd,és kis idõ után már jelzések is akadnak. Mire a fenyvesbe felérünk már nem is fázok. Akad némi csúszkálós sár.Majd a bozótosban 2 ösvény tör utat, a jobboldalinál sárga szalag, hát válasszuk ezt. Harmatos fûben haladunk, ami egyre csak áztat és vizez, felülrõl is belefolyik a cipõmbe így mire a bükkösbe érünk már duplavizes zoknival és cipõvel rendelkezem.  Pár méter után elõkerül a S, aztán jódarabig foghíjas.. Közben szó szerint cuppogok a vízben ; ebbõl még baj lesz..az oké ha megázok féltávnál de 4-5 km körül az elején már csuromvizesnek lenni?:/

A Bec- kúthoz nem megyek le a SO -on,de kb. innentõl jól használható a S. Elhaladunk a Vörös-kõ kilátó mellett, 2 hete itt vérzõ most csak a víz miatt kissé lógó orral:) Mátraszentlászló elõtt utolér az elsõ futó, a ponton eszek, iszok a finom rostos gyümilébõl. Lehet  egy kicsit többet idõzök itt mint kéne.. de még a cipõmbe telepedett ágaktól is meg kellett váljak. Az ismerõs K+en kis hullámzás majd vár Galyavár. A P3ön két foltos szalamandrát is látunk. Az itiner szerint 500 méterre jut 300 szint? Ahogy megyek felfelé egyre inkább reálisnak tartom.Nagy kövek után felérek egy szintben menõ kis ösvényre, de pont helyett azt látom h András még feljebb kapaszkodik elõttem. Franc, én meg már azt hittem felértem..:) De meghódítom én is a várat. A pontõröknél növényhatározó és fényképezõ, igyekszek vidám arcot vágni:) Megyünk továbbra is felfelé a P3ön, és zavaros a leírás/terep. Azt nem írja honnan számítva 300 méter után érjük el a sífutó utat + a sima S elágot se említi. No mindegy, jókor jó helyen haladunk, rátérünk a szintén 2 hete járt KP-ra majd beérünk Mátraszt.imrére ahol a ponton víz/szeletelt alma fogad. Ide még egyszer vissza fogunk jönni pár km múlva. Addig azonban leírunk 1 kört: a Zön elsétálunk a 2 km-re lévõ Bagolyirtásra. Itt pecsét és sok nyugdíjas, aztán folytatjuk a Z3ön. Régi sípálya mellett megyünk el és azon kezdek el gondolkozni miért Z3el van jelölve ez a szakasz a 2 település között? Fallóskút elõtt jobbra fordulunk a Z+en Gubolaház felé és az útjelzõ tábla szerint ZO-nál lekanyarodunk a Mária- kápolnához. Ez a gyakorlatban KO és a térkép szerint is az. A pontõrök a másik irányból várják a népet a ZO-on ahonnan persze nem jön senki hiszen másképp szól a leírás. Onnan, tehát a ZO-ról csak akkor lehetne érkezni, ha a Z+en balra fordulnánk és átmennénk Fallóskúton de az már nem a Gubolaház felõl lenne..Úgyhogy az útjelzõ tábla kavar be a leírásba, zöld helyett kék festéket kellett volna rá kenni a kápolna felé mutató irányába is és stimmelne a dolog.A pont õrei a ZO irányába eresztenek minket tovább. Elindulunk de megállj csak, megint nem áll össze: minek mennénk vissza Fallóskútra ha Mátra.szt.imrére kell jutnunk? Úgyhogy rövidesen éles hátraarc és már a KO-on bandukolunk vissza az ominózus táblához.A forrásjelen gyorsan visszaérkezünk a faluba, ahol sokakkal találkozunk és a falu szélén egyik fáról másikra akrobatázó mókussal is:) A ponton bezárul a kör, az ellátást másodszorra is leteszteljük aztán úgy 4. szerre haladunk az Eötvös utcán ma. A ZNen ereszkedünk, a Csörgõpatak völgyébe ahol 4-5en egy futóspárral haladozunk. Majd  erõsen általános iskolásnak kinézõ srác kérdezi elhagytuk e Hutahelyet már.. kiderül a 31re jött, lemaradt a társaitól és már rengeteget elkevert, pontot is hagyott ki és fogalma sincs hol vagyunk. Lemaradok kissé a többiektõl és beszélgetek a sráccal, muszáj ápolgatni a lelkét, mégse keseredjen el szegényke. Gps-el szoktak menni a barátaival és anélkül nem boldogul ezért kicsit felvilágosítom:) A Vándor - forrásnál pecsét és tovább a patak mentén. A keresztesi Óvár sörözõnél a többiek frissítést tartanak, utolérjük õket. A cipõm ismét tele mindenféle szeméttel és még mindig vizes.

A P+ zsiványosan rejtõzködik az elsõ pár 100 méteren, de az erdõben már elõfordulnak jelzések is.Élesen jobbra kék szalagozás vezet, ezt nem vesszük be hiszen a leírás szerint csak a víz/patakátkelés után kell jobbra a barlang felé térni. Persze vannak akik lemennek, jól meg is szívják a bozótosban. Alsó/felsõ vizesnél külön papír jelzi a letérést a barlanghoz. Kicsit bokros, néhol saras ösvényke után megkapjuk a pecsétet. A P+ nyomába eredünk néhol a szalagok segítségével. Felkapaszkodunk az Erdész - réthez, a pataktól a csúcsokig vezetõ út most se lazasággal van kikövezve.Elhaladunk a csúcskõ mellett és mikor a P-ra kiérünk a szótlanná vált srác kérdezi mi a következõ pont nekünk? Neki az Óvár sörözõhöz kell visszamenni, szegény elõbb is mondhatta volna, megúszhatta volna a kaptatót és némi km-t. A P-on visszaküldjük Mátrakeresztesre, mi pedig tovább emelkedünk a Nyikom - nyereg széléig. A P-Z elágazásnál kis megfontolás után lemegyünk a Z-ön. Füves , tarvágás utáni rész, rálépek egy fás bokor csonkjaira teljes erõvel ami nagyon nem esik jól.. Igazi betyárnak érzem magam mire kiérünk a gazosból. A földúton ismét van Z, majd szalag , elindulunk a földúton jobbra aztán hosszasan semmi. Hol megy le a Z a Zám - patakhoz?? Fényvisszaverõs jelzés maradt egy fán beljebb, de körülötte is bokrok, sehol nem látunk balra lefelé ösvény- utat ami levinne a patakhoz. Maradunk a földúton ami kanyarog és egyszercsak vége szakad. András térképén rajta van már ez a földút is, az enyémen nincsen.Eltévedve nem vagyunk,a patak tõlünk balra valahol és ahol vége a földútnak csinálunk egy ereszkedést a patakhoz szabad stílusban. Odalent egybõl van Z, hurrá. Az, hogy hol ment le rejtély marad számunkra..De itt a Zám- patak ahol be lehet gyakorolni a patakátkeléseket, vadregényes táj ez a javából. Egy igényes vadetetõnél kiérünk és a ZN földútján megyünk Nagyparlagig. A futópáros ismét utolér, valahol elkavarhattak. A ponton van répa! Hmm, ez kell nekem:)) A következõ S-t problémásnak írja le az itiner , de nincs azzal semmi gond. Ellenben velem van, a talpam fáj,valami ág is lehet a zokni alatt, melegem van és csak téblábolok a sárgán,  nézem a jelzéseket , András kissé elõttem én pedig úgy érzem teljesen végem van, a 6os átlag romjai felett kóválygok.. A Cranberries egyik számán agyalok: "What's in your head,in your head,zombie, zombie, zombie..." A Hideg - kúti erdészház elõtti 2 létra ráz fel, majd a ház után felmegyünk a forráshoz, ahol rokkantnyugdíjasokat idézõ mozdulatsorral guggolok le vizet tölteni:) Innen még egy kis emelkedõ és a távolban lent már látszik Mátrakeresztes, Ágasvárostul.  A S itt is eléggé halovány, néhol akad 1-2 példány belõle majd csak leszürkézettek. Tulajdonképpen egy forrásmederben érünk le a faluba ahol elsétálunk a fõútra és nem sokkal feljebb gyönyörû S-k villognak a napsütésben az utcán.. ezek szerint átfesthették a falu elõtt és a régebbi verzión közelítettük meg Keresztest. Egy pillanatra a Pásztó feliraton megdobban a szívem, de természetesen jó helyen vagyunk:) A buszmegállóban pedig fõleg jó helyen , újhagymás- zsíros kenyér, ivólével, fincsi. Kiszedem a fadarabokat a cipõmbõl - talán elõbb kellett volna és akkor nem fájna, de a hülye fejemmel menet közben ha agyonütnének se állnék meg..önmagam alapos megszivatásának újabb gyöngyszeme ez. Csak reggel ne lett volna az a harmatos víz, akkor nem lenne semmibajom..Na de már csak 11 km , féllábon is. Lesétálunk a sörözõig, most se sörözni hanem a buszmeg mögötti PN-ezni. Az eleje emelkedik és ilyenkor pont oda kell lépnem a talpam elejére ahol fáj.. feltotyogok és már nagyjából szintben folytatjuk. A szemközti hegyekben esik az esõ, itt is elkezd cseperegni de csak alig - alig és gyorsan végeszakad. Közben feltünik a Kosik- tanyai pont, pecsét, pá. A Zön tovább, néhol pocsolya, keresztbedöntött fák teszik izgalmassá utunkat az Ágasvári th.-ig. A háztól felnézek a csúcsra és nagyon magas.. Nem sok ingert érzek rá, hogy felmenjek, de ha fel kell akkor nincs mese. A háznál megmosom az arcom és akkor jöjjön a K3. Felszedek egy alkalmasnak látszó botot, hátha úgy jobb lesz. Gudluking hangja szól valahol felfelé, hogy nagyon kivagyok.. jó lenne neki megmondani hogy nem, csak fogtam a botot,idõugrást hajtottam végre és tökéletesen bemutatom h fogok járni 50 év múlva. De ennyi beszédre nem futja két levegõvétel között:) A hangulat fokozása végett egy nagy gyerekcsoportot is kifogok akik szembejönnek, kerülgethetem õket. Fent a csúcson gyors pecsét és megnézem a kilátást: Szandavár irányában hatalmas szürke felhõbõl ömlik az esõ,s nagyon úgy néz ki, hogy hamarosan ideér és szakadni fog.. Na, ha ez elkap minket..Lefelé is szorítom a botot, ha nincs akkor a felfelé menõ Vadmalac elõtt olyan hanyattvágódást mutattam volna be..:) A háznál ismét szöszölök, majd elkezd erõsen fújni a szél..jujj csak ússzuk meg szárazon! Nem akaródzik az utolsó 4-5 km-en megázni,addig igazán kibírhatná amíg beérünk. A P letér és az elõzõhöz képest lendületesen haladunk, mikor már közel a cél mindig jobban esik sietni és nem számít semmi csak haladjunk:) Elõzünk még egy gyerekcsoportot majd vége lesz a pirosnak.Egy fán van jobbra nyíl, letérnék vmi gazosba de mondják h van még egyenesen is P úgyhogy vissza és irány arra. Aztán több nincs is hol a csudába folytatódik? Térképnézés, aztán a szemközti oldalban vmi pirosféle van. Na, menjünk csak át:) Tényleg ott van, h hol ment át nem tom , talán ott ahol a gazos volt? Mindegy, húzzunk bele mert nagyon szorít a száraz idõben beérés.Még van némi emelkedõ, azért a 40 m szintnek meg kell lennie..hosszú erdõs, elsõ aszfalt keresztezése, számolgatjuk kb. 17:20 körül fogunk majd beérni. Addig 20 perc és ne essen.. még erdõ és végre aszfalt ahonnan a panzióig már lekoccanunk az alig szemerkélõ esõben 17:18kor  célba érünk,így 11:16 lett a vége. Nem egy fényes idõ, de a terep és jelzésviszonyok miatt nem érzem úgy h nagyon elbénáztam, fõleg fájós talppal. Pár perc múlva szakadni kezd az esõ és örülök, hogy megúsztuk hiszen tényleg csak perceken múlt. A rendezés ellátásügyileg kifogástalan volt, kedves pontõrökkel. A leírásban voltak a fent említett bibik, de ez egy olyan túra ahol nincs biztosra kiszalagozva az útvonal, tájékozódni kell, térképet nézni és szerintem kell ilyen is, ebbõl lesznek plusz élmények- km-ek. Köszönet Viktornak és D. Zolinak! Hazafelé pedig olyan jó vidám társaság kerekedett Vác/Diósjenõ viszonylatban, hogy levezetésképpen megnéztük mennyire van vicces kedvében a Börzsöny:))

 
 
SárgaTúra éve: 20102010.05.03 12:22:46
Sárga 70 tf

 

Esztergom, vasútállomás

 

Éjfél elõtt pakolászok,mellettem túrázók veselkednek neki az éjszakának. Késõ van és nem vagyok ráhangolódva arra, hogy 70 kilcsi vár rám. A rajtban ráérõsen leülök,mondhatni kivárom a sorom. Aztán némi rábeszélésére végülis a terepfutásra nevezek. Nem mintha akár 10 kmt normálisan le tudnék futni, csak azért mert a 12 órás szint-szentidõbe talán beleférek majd. Ahhoz 6os átlag kell, valami esélyfélem van. Idõm is akad bõven az 1:30as tömegrajtig: elolvasom az egyébként igényesen kialakított itinert. Sokat nem jegyzek meg belõle, de ez már a szellemi frissességem dicséri:) Bejön az utolsó vonat, a rendes futók is gyülekeznek és fél 2kor tényleg útnak eresztenek minket.

 

Esztergom- Vörös-kereszt

 

A zsebkendõnyi parkban természetesen el is húznak a többiek, talán már az e.p.-ra térugrották magukat mire én átvágok rajta. Kihalt utcák, még egy park. Lámpát itt se kapcsolok, a beszûrõdõ közvilágítás elegendõ a gesztenyefák alatt. A Dobogõkõi úton szerencsésebb irányba fordulok : a S-val jobbra. A P felmegy a Vaskapu th.-hoz,na az elég gyönyörû kezdet lenne.. A S kíméletes, enyhén emelkedik csak. A hosszú utcán középtájt egy sünit látok: ül a kerítésen és rámnéz apró fekete szemeivel.Tõle pár méterre szintén a kerítésen egy macska a sünt nézi. Nagyon aranyosak így együtt:) Vajon hányan vették észre? Gyanítom egy kézen meg tudnám számolni.. bár a többiek futni mentek, nem nézelõdni:) Késõbb jó sok ibolya virít az egyik ház elõtt. Már nincs szezonja, de ezek nemesített, "nagyfejû" példányok, gondolom túlélnek mindent:) Elmegyek az Orbán kápolna alatt és lassacskán elkopik a fény. Egyszer véget ér a közvilágítás, egyszer elmúlnak a színes éjszakák..Egyszer véget ér Esztergom, egyszer véget ér a táv..Szóval kénytelen vagyok saját magamnak gyártani a fényt. Nem, nem Negróval:) A földút szélén lila orgonák bimbóznak, majd elõkerül az elsõ pont. Idõt nézek : 1:56. 26 perc alatt értem majdnem 3km-hez. 4 percet szereztem a 6os átlaghoz, még jól jöhet.

 

Vörös kereszt- Pilisszentlélek

 

A pont után a hold világít felettem a csillagokkal együtt. Laza részek jönnek, belehúzok és észreveszek néhány fényfoltot. Kanyargok a szántóföldön, jól látható jelzéses táblák nélkül itt nagyon el lehetne tévedni.. A világító pöttyök emberi formát öltenek: néhány túrázót elõzök.A Barát- kúti erdészház elõtt elolvasom mi van a vadkerítésre kiírva. Az ajtót csukjuk be:) Pillantásnyi aszfalt és ismét erdõ. Gyertyavilágítás, 2 fiatallal: e.p. 9,8 kmnél. Még nem jövök másfél órája, jól állok az idõvel. Tovább megyek, mi máson mint a sárgán:) A túra számomra legszebb része következik, nem a táj hanem a hangulat miatt. Kényelmes úton nézegetem az égboltot a majdnem teliholddal, a levegõ olyan friss amilyen csak egy tavaszi hajnalon lehet: virágillattal telve, harapnivaló hûvösséggel. A fák közül pedig macskabagoly szól; imádom a hangját. Legszívesebben itt maradnék…. A pálos kolostorromok után beérek a faluba. A buszmegnél frissítõpont, lehúzok 2 kólát, mást nem kívánok. Túrázók itt is vannak, elhagyva a kajabázist szembenéz velem egy horizontot betakaró magaslat. - Gondoljátok, hogy oda kell felmenni?? Bólogatnak. Méregetem a hegyet, a tetején csak félig látszik a hold. Így szokott ez lenni, ha vmi magas van a közelben 95% hogy fel kell rá mászni:)

 

P.szt.lélek- P. vörösvár

 

 Az aszfalt után egybõl emelkedni kezd és ki is tart jódarabig. Keresztezem a mûutat, érdekes hogy hajnalban is kocsikáznak erre. Továbbra is felfelé és közben arra gondolok, hogy a Nagy- Szoplák ugyan kicsit arrébb van , de ez is kaphatta volna a semmitmondó Pilis- nyereg helyett ezt a nevet.. Klastrompusztáig fentrõl felüdülés az út, ki is használom. Szentjánosbogárként világító emberek mellett megyek el. A kavicsos lejtek jobban mennek sötétben, mert csak a lábam elé nézek és nem látni annyira, hogy itt tulajdonképpen paráznom kellene:) A falu szélén újabb kajapont. 4:10kor indulok tovább eddig 2:40/ 17,7 km/537 m. Nem is olyan vészes, maradt bõ negyedórám a 6os átlaghoz. Visszabújok a fák közé és következik a legendásan eltévedõ szakasz. Az elmúlt nyáron Piliscsaba felõl jöttem

erre, tehát fordított irányban, de útközben úgy eltûnt a sárga hogy máig sem tudom hogy a csodába keveredtem végül Klastrompusztára nagy kalandozások után.  Legalább most, hála a fényvisszaverõs jelzéseknek a tisztességes sárgával is megbarátkozhatok merre kellett volna menni anno:) Pilisszántó balra, a hajnal pedig elõttem. Egyre világosabb van és kicsit elszomorít, olyan jó volt hajnalban sétálgatni, kellemes félhomályban..a faluba tartó balra útnál nem is pislákolok tovább. Viszont jobbra megyek, hiszen arra sárgul az út. A P+ elágazása után nem sokkal 3 vaddisznó röfög arrébb jöttömre. Aztán jön a kerítés melletti felmenetel rétestül. Plusz a Fehér- hegy. Ezen talán a leglassabban megyek fel az út során. Nem hosszú, nem is olyan meredek, de az hazavágja a lelkivilágom ahogy az imént elõzött pasi nagy lazán visszaelõz és ellibeg mellettem. Na ne már! Fent iszok a csúcskõnél és azért is belehúzok. A Vörös-hegyen újabb pont, itt már magam mögött tudhatom ismét az önbizalomgyilkos kollégát. Bár azt megköszönhettem volna neki, hogy önkéntelen akciójával kicsit segített összekapni magam. Szabadságligetig végig lejt, itt úgy is lehet csinálni mint aki tényleg fut:) Pilisvörösváron aztán utolérem Attiláékat akik jól rámijesztenek hogy voltam e már a kálvárián mert feltételes pont. Hool? Majdnem beveszem, pedig csak szórakoztak hiszen pár 100 méter múlva visz a szalagozás fel. De mivel nem tudtam hol van, elsõ hallásra megijedtem hogy kihagytam :) Ám nem,rövid emelkedõ után Petamiék hálózsákban tanyáznak fent és osztogatják a pecsétet a jónépnek. Továbbra is Vörösvár utcáit koptatom, majd a Mónika italboltba teszek kitérõt, az e.p. kedvéért. A kaja nem nagyon csúszik, valami oknál fogva a sörnek még a látványa se esik jól. Magammal viszek fél liter innit és visszabaktatok a S-ra.

 

P.vörösvár- Újlaki hegy

 

Aszfaltkoptatás majd sok lépcsõ fel- le és Pilisszentivánon vagyok. Itt az egyik elágazásnál baloldalon libeg a szalag , holott a S jobbra jól láthatóan van felfestve. Valaki biztos tréfás kedvében volt. Szemben a Zsíros - hegy vigyorog rám, s van benne valami sóhajtásra okot adó, hogy elõször még lejjebb kell spurizni , hogy majd felmehessen az ember lánya. Az Antónia- árok könnyen adja magát és Nagykovácsi szélén betonozhatok picit. A Muflon itatónál újabb e.p. és kéretlen betolakodók likvidálása a cipõmbõl. Innentõl örömséta következik. Lazsálós terep, alig több mint 1 km múlva még egy pont, majd a Kerek- hegy után elkezd vérezni az orrom. Már megint.. múlt héten a Mátrabércen is ezzel szívtam.Ráadásul pont egy jól haladható terepen.. A Hidegkúti útra leérve már megszabadulok tõle és a frissítõponton lehúzok még némi kólát. Más nem is kell. Az Alsó- Jegenye völgyben játszadozó út a patakparton. Ám a lazsálás végén mindig vmi hegy vár: ezúttal az Újlaki. Addig azonban fel is kell jutni. Az erdõben hasonló szalagozás volt egy másik rendezvényekhez. Engem nem zavar, hiszen a sárga az sárga, de volt aki a Virágos- nyereg elõtt egy keresztbeszalagozott ösvényen elment. Az Újlaki- hegynek ez a szerencsésebb felfelé menõ oldala, így különösebb megrázkódtatás nélkül ott termek. Iszok és továbbállok ha már megkaptam a megjegyzést h most ilyen köcsögölõs futó vagyok. Pedig én futó? Még a megnevezést is kikérem magamnak, ne sértegessetek:) Hûvösvölgyig talán túl jól ismert a S, viszont megfigyelem minden alkalommal egy fokkal jobban megy. Elõször a szívbaj kerülgetett a parkoló utáni meredektõl a Határ- nyeregig, mostanára már nem is  vészes. Két felfelé cammogó néninek kitartást kívánok majd Vadaskert, Hûvösvölgy. A kútnál töltök magamnak vizet, az állomásnál pedig találkozok Gézával, meglep hogy még itt van. Számolok: még 18 km és maradt majdnem 4 és fél órám. Hurrá, elég alig 4 feletti átlag ahhoz , hogy beérjek szintidõn belül. A biztos szintidõn belüliség és a csak 18 km tudata miatt úgy érzem mindjárt ott vagyok, ez hiba mert innentõl nem nagyon akar fogyni a táv.

 

Hûvösvölgy- Budaõrs

 

A Nagy- Hárs - hegyre felfelé ismét elkezd vérezni az orrom, amitõl a méreg majd' megesz. Ilyen hülyeségek zavarnak ahelyett, hogy mehetnék ahogy illik.. Így zsepistül nehezen adja magát a hegy. A múlt heti tapasztalat miatt pedig félek, hogy utána jön a bezuhanós szédelgés. Ezt megelõzendõ Szépjuhásznénál aláállok a csapnak, még nyomnom se kell, egy másik túrázó mosolyogva tartja nekem:) Átmasírozok a Budakeszi úton s remélem a legjobbakat. A S+ után már gyanús, hogy fáradok, Virág- völgy környékén pedig több mint gyanús. A Csacsi- rétre felmenet már megállapítom, az orrvérzés utáni rosszul-érzem magam ismét bejött, teljes erõvel. Valamit kéne kezdenem ezzel, nagyon nem jó.. A ponton iszok, bár nem érzem magam szomjasnak. Még 10 km. Belekoccanok , hogy elõbb beérjek na meg hátha jobb lesz. A nagyszénászugi sósmogyi után lazázok tovább amíg egyszer csak kinõ elõttem egy part. Hát ez meg hogy került ide? Hejj, nem számítottam rá és ugyan nem hosszú de úgy meglepõdtem rajta:) Felérve a Sorrento nevû sziklásnál vagyok, na már ezt is tudom. Innen még 6 km.. esetleg ha belehúzok meglehetne 10:30on belül? Próbálkozok, de a hosszú egyenesnek nem akar vége lenni. Aztán házakat látok lent és még 25 perc. Talán.. Nem ismerem erre az utat, úgyhogy nem tudom mennyi van még. Géza utolér, kérdezem,szerinte még több van hátra. Innentõl nagyjából együtt megyünk a célig, elõször persze fel a 24ökrös - hegyre,szerencsére nem meredek:) Az utolsó e.p. után hamarosan homokos út jön lefelé, a napfényben szinte vakít. Majd végre aszfaltot érezhetek a talpam alatt, hosszú utcák következnek, itt már megittam az utolsó cseppig a vizem és szomjas vagyok. A szervezõk biztonságra törekedhettek mert zebráknál jelölték az utat, sõt még az iskola udvarát is kiszalagozták:) Egészben megérkezve végül 10:40nél fejezem be, 6,6os átlaggal. Nekem ez tök jó, hiszen kételkedtem benne, hogy egyáltalán beérek e 12 órán belül. A Mátrabérchez hasonlóan ezt is "erõpróbának" szántam. Ha 70 km 10:40 alatt lett meg, vajon 2 hét múlva plusz 30 km és 1000 szint menne 18 órán belül? Nem tudom, tényleg nem.. Esélyeim latolgathatom, de az már más tészta.. Egyelõre ennek örüljek:) A szervezésre- ellátásra- útvonalra nem tudnék rosszat mondani, csak jót:)
 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20102010.04.25 19:38:57
Elsõbércezés

 

Bent a  siroki tornateremben hajnal 4tõl morajjá fokozódó zacskó és cipzárzörgés. Kint hideg és a fél6os busz az orrunk elõtt húz el így a tömegrajtot az ablakból csípjük el. Rajtidõ íratása után rövidke aszfaltozás ahol még mindenki vidám és mosolygós. Letérés: Izé feliratok, rózsaszín nyilak a földön nagyon cuki ez az útkijelölés:) Elsõ 1-2 km Tibivel beszélgetve aki erdélybõl jött és valahol lemarad menet közben. Hamarosan az EDDA - Háromszor jut eszembe: Háromszor álltam hát, háromszor .. áh sehogy nem jön ki a rím a létrákkal. Az átköltõiséget félretéve a gerincen a tömeg egyre nagyobb- a népek eleje Kékesen áll? Elõzgetek jobbról- balról, próbálak sietni és levegõsebb helyet találni. Ráállok egy tempóra csak ahogy jólesik, nem akarom magam a legelején kinyírni.A Jaguson már egy kezemen meg tudnám számolni a láthatáron lévõket.

7:58 iszok egy pohár vizet és nézem az oroszlánvári emelkedõn felmenõket. Keménynek tûnik. Iszok még egyet. Felmegyek. Valóban K2-õs. (K2: Kemény Kaptató vagy K*.. K*..) 5 perc örökkévalóság. 8:05kor pecsételnek. Eddig 2:03/11,4 km. Másfél óra múlva Kékesen kéne lennem a 10órán belüliséghez! Fel- le, Szár - hegy, elõttem lévõk nagyon nyomják javarészt koccanva, kinyúlok ha utol akarom õket érni. Jobb lenne ha letennék arról, hogy aki elõttem van feltétlen utol kell érjem. A Kékest látni; messze van.. csalogatjuk hogy jöjjön közelebb. Nem akar. Akkor mi megyünk közelebb.

Markazi- kapunál fûrészhang és még 5,6 km. Meg 60 perc, hogy odaérjek. Egy helyen vöröshangyáktól zizeg az avar. Sas- kõ majd jön a K+ elágazása, innen még egy utolsó nekiveselkedés. Szintút, megkésve bár de törve nem, megérkeztem. Kékesen 3:45 alatt és "rájössz, hogy magadból bármennyit adsz és akárhogy szétszakadsz soha nem elég!Soha nem elég!" 3:30al szerettem volna felérni, máris negyed órával le vagyok maradva..hejj elcsesztem az elejét, az idõmön az ország tetején eltöltött  ivás,illetéktelen cipõbetolakodók kitelepítése és a müzlievés csak ront . "Mindegy, hogy milyen az út ha menni kell" - kocc le a sárgán. Most nem félek, hiába meredek. Aztán ólajtó- effekt. Na ezeken a lejten menéseken csiszolni kell..

Csór- hegy, újra Vikidál: "Nézz fel, hallod nézz fel!A hegyek csúcsán a fény is megtörik úgy légy erõs, mint kövön a kõ, mint kövön a kõ, ha zord az idõ!" Csak 110 szint de az odavág. Mozgópont, Vércverés , Nagy- Lápafõ:  a K+ után a P+ pihentetõen nyugisan emelkedik. Óvatosan "mennybemenõ" szakasz, szeretem. Útközben szóda szörppel.

Galyatetõn néhány üldögélõ futó, fent pecsét és nem írnak idõt. Pár korty és uccu neki. Hamarosan útitársaságom akad lépéshiba személyében, immár ketten rójjuk a kilométereket. Mátraszlászlón két édes cukros tea. Pár 100 méter után a S+en  hirtelen ömleni kezd az orromból a vér. A nyavalya essen belé, ez nagyon nem hiányzott..Innentõl jódarabig ennyi a Mátrabérc túra: Fogom a zsepit az orromhoz,a kezem- arcom- pólóm véres, vér íze a számban, torkomban , sietõsen elõzgetünk s arra gondolok NEM vagyok normális.. Nem akar elállni, Vörös- kõnél 6:23nál tartok. Pecsét és kapok még zsepit, köszönöm!Nincs megállás és tunyulás hisz a Mátra itt van, a szintidõ telik, a táv se kopik magától.. Múlnak a méterek és már csak a torkomban érzem a vér ízét, csupavér ábrázattal +pettyes pólóval haladok, néhányan furcsán néznek rám. De maradva Vikidálnál "engem ne sajnáljatok".  A K3ön ismét sûrûbb a nép, a szikláknál szépen sorban fel , elõzékenyen elengednek és nem sokkal a csúcs elõtt piszkosul szédülni kezdek és úgy érzem magam mint aki meg akar pusztulni. Nagyon fel sem fogom hol vagyok és mit csinálok, emberek körülöttem, adom automatikusan az  itinert pecsételésre  és megállok inni. Úh mi van velem? Alattam pont a rohadt meredek lejtõ, össze kéne magam szedni, itt nincs lehetõség bénázni. "Nézz körül és válassz!Tudnod kell a választ!Nézz körül és válassz!Tudnod kell ki vagy!" Választok a sajnálom magam és a nem számít majd elmúlik között. Nagyon kell koncentrálni hova lépek , ez teljesen leköti a figyelmem s mire a turistaházhoz érek valamivel jobb. Ott lemosom az arcomról a vért, mégse ijesztgessem az embereket pofázatommal:)

A hideg víz kicsit felráz, P+ majd a patak mellett jutalomút, jó szintben menni. Néhányan fotózzák ahogy a köveken fehéren csurog a patak. Mátrakeresztesen 13:50kor pecsét. Eszek pár kekszet, két piros édesvizet. Bent van kedvenc citromos söröm, a lépcsõn leülve némi müzlivel ráérõsen el is iszogatom. Ez segíteni szokott, nagyon bízok benne. És  "soha nem hagyom abba, csak újra kezdem el újult erõvel.." Nekilódulunk a Múzslának. Markánsabb kezdés, sok- sok turistával. "Kiverekszem" magam a tömegbõl. Finom kis emelkedõk sora, ez helyretesz. Már nyoma sincs az ágasvári "megdöglök"-nek viszont a Z3 felvirít: 1 emekedõ marad. Hurrá, fent a Múzslán. Megszerettem , mert nem öl meg és mert az utolsó valamirevaló hegy volt ma. Jobban érzem magam mint amikor elindultam: a nap szépen süt, nem fázok, túl vagyok a nagyján, mindjárt beérek és nem érzem magam fáradtnak.  Idõ 15:10 még marad 52 perc a 10 órás beérkezéshez. Ha nagyon megnyomnám talán sikerülne. Vagy nem? Ám nem rohanok, marad a ketten megyünk felállás, lájtosan le a Diós-patakhoz. Szárazon átérek és a fent a szekérúton épp 16:02 amikor leteltik a 10 óra. Pocsolyák, borospincék, aszfalt. Célbaérés 16:18kor. 10:16 lett a vége. S egy nagy HA.. lehetett volna 10 órán belül. Elsõre csak így ment.. sok helyen maradt pár perc. Jövõre már remélem 9el fog kezdõdni az idõm. Viszont annyi elõnye van a nem túl gyors menetnek, hogy  izomláz és maradandó énidesohatöbbé!- nélkül megúsztam. A lebonyolításon látszik a rutin, ilyen útkijelöléssel pedig erõlködve lehetne csak eltévedni.Röviden: szép volt, jó volt:)
 
 
AndezitTúra éve: 20102010.04.20 11:14:04

Andezit 30   ( Nógrádi "50"es)


Fél 7 körül zizegõsen nyitom a kertkaput : a mai séta háztól- házig tart. A völgybe leérve a deres fû se melenget. Reggelizni nem volt idõm amit útközben pótolok, a váltottkezes meggyessüti evésben egész jó idõ/darabszámot érek el:)  Felhúzódva a gerincre már a hátamat süti a nap. Rövid találkát rendezek a S-val aztán lefelé veszem az irányt a dombok közt bujdosó Legénd faluba. A holland "Legénd Estate" egyenházai virítanak majd beérek a központba: templom, kocsma.A kakasok kukorékolva fogadnak és az italbolt kínálta opciós lehetõséggel élek; a szemközti kertben tobzódó libákkal várom a buszt. Nem kell belefáradni az 5 perces strázsálásba mert a menetrend szerinti 7:28kor érkezõ jármû már 7:20kor feltûnik a színen.Ez senkit sem lep meg, faluhelyen +/-10perc oda se..A helyieken kívül csak 2 túrázó akad: Joeyline és még vki. A pár perces út során az ablakból egy nyuszit látunk tovaugrálni a mezõn.Galgagután a kb. 100 méteres buszmegálló- vasút távolságot leküzdve nevezünk. Nagy adag pogácsával szemezek, megkérdezem hogy az melyik pont ellátmánya lesz erre mondják hogy abból lehet enni.Még  szerencse, hogy megkérdeztem:) Magam indulok, a kék szalagok vezetnek és a minimalista stílusú gutai sportstadiont mellõzve (s)örömmel sétálgatok a kissé emelkedõ földúton. Minden csupa tavasz és virágzás.Vanyarc elõtt nem próbálom ki mennyire "életveszélyes" a vezetékek érintése. Valószínûleg semennyire, a szebb napokat megélt rozsdás táblát valahonnan lophatták..vidéki fémújrahasznosítás remek példája:) Vanyarcon még utolérek pár embert, kigyönyörködöm magam a karácsonyról ottfelejtett díszkivilágításban,egy bal-jobb-bal vakk- vakk táncot ugató kutyában. Egy pirosarcú falubeli kérdezi hova megy ez a sok ember. Válaszolok,hogy Becskére. -Hát akkor nem jó irányba mennek!! - Na de körbe!:) Legyint egyet és "úgy is lehet"- hagyja rá.A Malom Sörözõ (még?) zárva van helyette a kocsi mellett pecsételnek én pedig vetkõzni kezdek,javítva a meleg/ruha arányt. Az eddig megtett 6,5 km 1:02 alatt megvolt, amin csodálkozok, hiszen olyan lazán sétálgattam, fotózgattam. Na de legyen mibõl rontani:) Közben befut Joey és együtt indulunk tovább. Egy érdekes vállakozás mellett is elmegyünk: Lõttvad átvétel, PB gázcsere és vegyesbolt egyben. Az igen..elképzelem beviszek egy vaddisznót és kapok érte 2 palack gázt meg pár rekesz sört=) Letérünk egy földútra ahonnan a Mátrát méregetjük..innen egész barátságos kis buckák:) Hamarosan bevisznek a szalagok a susnyásba és emelkedni kezd a szûk ösvényke. A tölgyfák fentebb szépen árnyékot adva szûrik a napsugarakat.  Éles jobbra és szederindás következik ahol az ágak párszor marasztalni akarnak..a Z3 feltûnik majd egy másik balra. Joey szerint a másik út lefelé visz , menjünk erre meg hát erre van egy Z3 is felfestve. Sétálgatunk aztán úgy semmi sehol. Hoppácska. Vissza már ne menjünk , így sikerül a Nagy- Hegyre olyan ménkû bozótosban felkapaszkodni..áhh.A szalagozás egyébként végig rendben volt, de hát ahhoz tudomány kell:) Egy kökénybokorból alig bírok kikeveredni a gerincre, mondhatni négykézláb jutok az andezitek közé. A ponton még kirázok magamból néhány ágdarabot; megeszem a nápolyit, nehogy megromoljon, aztán lekapom  jópár próbálkozással az egyik fekete kökörcsint. Ereszkedés után kevésbé élvezetes szakasz következik: földúton Ordaspuszta felé szántóföldek közt. A fekete felsõm fekete lyukként szívja magába a meleget.Egy patak, két patak és elõkerülnek Ordaspuszta házai. A harangláb mellett vizet és pecsétet kapunk. Kis idõtöltés után nemsokára egy meglepõen gondozott temetõ mellett húzunk el -(vajon ki tarhatja rendben, ki járhat ide ki?) Aztán Nelásdpusztát látjuk meg ami kemény 2 házból áll.

Felkapaszkodunk egy dombtetõre közben a Z+ közé egy Z is keveredik biztos lusták voltak továbbfejleszteni +é a festõmûvészek. A Zön pedig egy kéket sikerül látni, Joey szerint azért mert régen erre vezetett az OKT. Szóval olyan 30éves lehet a jel, vissza kellett volna rohannom csókolomot köszönni neki:) Nemsokára a mostani K-re érünk, a vár egyre közelebb és magasabban terpeszkedik felettünk.

Az óvatos emelkedõ az aljáig egyáltalán nem ízlik, nem akarok sokat kínlódni felfelé úgyhogy kicsit kilépek és "minél elõbb felérni"- stílusban veszem be a várat. Fent fújdogál a szél,egész hûvös van.Iszok, megeszek egy müzlit,lövök pár képet, közben felérnek a többiek is. Innen már csak le kell folydogálni Becskére. Elbúcsúzva az andezittõl a "virágok szûk ösvényére" lépünk.A virágzó bokrok között öröm lesétálni,szinte elfeledteti, hogy akad némi sár és csúszik. Ezen is túl már a faluszélét koptatjuk, aztán a kocsma elõtt célba érünk. Célpogácsa célsörrel,idõzés,néhány érkezõ, majd egyedül kékülök tovább. Még Becskén megcsodálom az Írott-kõ 710 km feliratot háát, igen., kicsit tovább tartana mint hazamenni=) Erõsen felhõsödik az ég, remélem nem fog esni, elég volt már belõle az utóbbi napokban.. ez az út-iszonyokon is látszik.. pár újabb lest építettek a K mentén, majd felkapaszkodok a Cser-hátra. Virágok, bujazöld fák majd Kétbodony elõtt iszonyatos út, ahol két quadossal nemzetközi non-verbális jelzésekkel is kommunikálva végül elférünk az õáltaluk!! szétcseszett földúton. A kétbodonyi tehenészetben épp uzsi van a józságoknak:) A falu közepén csatlakozik a S , így két jellel a nyakamban akarok szomjanhalni. A Romhány tábla szemet gyönyörködtetõ látvány,ez már a hazaérés.. még egy utca és a S elválik én pedig szigorúan a hazavezetõ kéken még egy kis szinttel felszerelkezem. Az utolsó nagyon felvidító K jelzés után pár méter jelzetlenség és a háztól- házig kör bezárul majdnem 50 km után. Ilyen nap után úgy gondolom-érzem jó itt lakni, Nógrádban...


Képek itt:


www.indafoto.hu/ejfeli/nograd_a30_04_18

 
 
IV. Béla emlék- és teljesítménytúra az Ó-BükkbenTúra éve: 20102010.04.20 11:04:20

IV. Béla 50


Béla királyunkat a tatárok üldözték, engem pedig a hullaság, úgyhogy a pénteki össznépi szalonnasütögetést kihagyva aludni tértem. Reggel sorállás, nevezés és kint vérfagyasztó hideg. Vagy én lettem fázósabb vagy tényleg hidegebb van az évszakhoz képest..legalább megvan az ösztönzés a gyorsabb haladásra. Van aki megkérdezi az utcán hogy nem fázok? Egy õszinte nem a fenéttel válaszolok:)

A falu szélén Bálinték tanakodnak hol kell letérni balra aztán egy helyi presszó - látogató is megerõsíti hogy tovább kell még menni. Néhány méter és tényleg ott a kék. Vagy 2 perc minusz, és a lehetõség számomra, hogy gyenge kezdés után erõsen lehet visszaesni:) A Kohász- forráshoz 22 perc alatt érek ki, 2,75 lapos km-re ez még elfogadható.Vissza a kékre és további 7 km nagyjából aszfalt. Lehet panaszkodni az aszfaltra de van egy pofonegyszerû trükkje az erdõben: van annak az útnak széle is ahol fû nõ..:) Elvileg 110 m szint van ezen a szakaszon én ezt egyáltalán nem vettem észre, mintha végig egyenesen mentem volna. 61 perc alatt érek a Remete - kúthoz így szinte percre pontosan 7 átlag van ezen a résztávon. Hamarosan végre erdõben érezhetem magam és fák között lépdeshetek. A P elágazása nagyon jól kitáblázva a távoknak. Egy keresztnél feltételes pont, beírom a választ és némi emelkedõ után fent vagyok a leírás szerinti Cinókus- ormon. Sok széthagyott gally, ilyeneken szokásom jól pofáraesni:) Ezt a mutatványt kihagyom és lehúzok Palinapusztára. Pontõr nincs, idõt nézek: 9:34. 9:35-kor nyitna hivatalosan a pont, várok pár percet hátha közben befut az õr de semmi úgyhogy fotó és usgyi. A sárgán jönnek a megmásznivalók, ám nem kinyírós hanem kellemes emelkedõk szépen elnyújtva. Az erdõ pedig nagyon szép, csak egy gond akad:itt is baj van a pontnyitással: 10:45kor nyitna és jó negyedórával elõbb ott vagyok. Az egyik túratárs szintén a kövön ülve vár, leülök én is mert hát nyitás az nyitás legalább azt illik megvárnom.. Kiheverészve magam nehezen megy a feltápászkodás, nem szeretek megállni. Lefelé szembejön Joeyline aki pontõrt játszik így sikerül a pecsétet is beszereznem. Jön az oda- vissza régi kék- új kék szakasz némi sárral, kerülgetnivalóval. Bár ez a pont is csak 30kor nyitna de már hálistennek kint van és kerek 11:11kor ott vagyok. Pap G. is ekkor ér ide és mire kettõt lépek õ már hetedhét- határon túl jár:) 27 km 4:01 alatt akkor mikor fogok beérni ha még van 20? Na jó a számokból elegem van , különben is isteni jó forrás csordogál az erdészháztól nem messze. Megiszok fél litert aztán még felet töltök:) "Kifelesezve" magam újabb futó ér utol majd Rushboy társaságának örülhetek:) Ami nekem jó, neki nem annyira hiszen futnia kéne. Nem csodálom h görcsöl a lába mivel 12vel eddig.. én ilyen átlagot erõs lejtõn hátszélben 200 méteren=) Vállóspusztán még tovább élvezem a gasztro- pontot aztán magam folytatom tovább. Egy éles kanyar és a K veszettül emelkedni kezd, ezt a Dagadó- fart megjegyzem a hosszúú partok között:) Fentebb még elõzgetek és várom mint ökör az Ökör- hegyet. Kerülgetjük, körbeudvaroljuk és hurrá végre lehet felmenni, már majd' megbolondultam hogy meddig kell még lent tipegni. Kilátás van, kár hogy a fatermelés miatt.. finom lejtõcske le és majdnem benézem a P-t, ám mindig én se bambulhatok el:) A Remete- völgyben se vagyok remete egyre több rövidtávost látok és a forrásnál újabb kóstolót tartok. Az idõközben melegebbé vált idõben épp a legjobb a víz hõmérséklete.. kicsit trécselek és nemsokára beérek Borsodnádasdra. A várossá lett, nem igazán magyarlakta településrõl jó kiérni.. a kerékpárút párhuzamos a fõúttal és másik fõbb tulajdonsága, hogy hosszú.. A polgárõr átirányít a túloldalra ahol a szépen kialakított és rendbentartott IV. Béla emlékmûnél az utolsó pont vár 14:35kor. Finom tócsnival kínálnak, nem kell sokat kéretni:) Egyet útközben is bekapok amig a járdán beslattyogok a célhoz. Majdnem az iskola kerítésénél érnek utol Bosziék akik végigfutották a távot és együtt megyünk be a suliba. Hja, a futókkal egy idõben történõ beérkezés titka a pár órával korábban indulás=) 14:50re érek célba 7 óra 40 perc sétálgatás után kb. 6,3 átlaggal. Bent figyelemreméltó , hogy a palinapusztai pontot, ahol maga a fõszervezõ volt és kicsit késõbb ért oda pótolják s még az ott adott sütibõl is megkínálnak:) Tetszett a táj, az útvonal, kellemes - kényelmes kis 50es volt,viszonylag kevés szinttel, jó szervezéssel.

 
 
Határjárás 25Túra éve: 20102010.04.11 20:58:29

Határjárás 25


Köszöntjük önöket irodalmi reggelünkön- ez jutott eszembe a rajtban. Mennyi részletes leírás és kiegészítõ infó....aztán persze rájövök, hogy kell is ennyi. Aszfaltcsíkok kergetése és az elején talán a Határ úton balra szalagozás a susnyásba. Az összes elõttem menõ lázasan nézi a térképet – leírást hogy mi ez. Nézem én is, de nincs letérés, biztos vmi másik rendezvényhez tették ki. A Határ úton úgy megyek végig, hogy 1 követ se látok, az említett házszámot már elhagytam mire észbe kaptam. A Pusztakúti úton szintén.. ennyire nem figyelek? Kõ- hiányom nem csillapodik, kárpótlásként legalább emelkedik az Ürömi út. A lakóparknál tovább olvasok- megyek a Holló- közig ami a leírás szerint „ zsákutca de minket ez sem zavar”. Dehogy zavar! Az sem zavar, hogy a kerítés mögött kell egy dugi ösvényre betévedni ami rögvest az ürömi tanösvényre juttat. Na, határárok megvan és nemsokára nagy örömömre szembesülhetek az úgy hiányolt Határkõvel. Formás darabka, az írást nem lehet rajta elolvasni de mégiscsak egy határkõ amit észrevettem: )

Az elsõ betû-szám is megvan a betûvadászati játékon. A kövekre 22 betût helyeztek ki ebbõl kell 3 szavas mondatot kirakni. Nem kötelezõ, de ha már van miért ne irkálnám õket? A Péter- hegyen kód írás. A papírokat nem érdemes mélyen elásni, mivel a 27 km alatt van 5 e.p., 11 bója meg 22 betû..A fenyvesbõl kiérve még egy kõbánya és a Határkõ utcán vagyok. Persze megyek a boltnál egyenesen, nehogy elszalasszam „a 124-es határkõ által nyújtott élményeket”. :) Az ürömi vasúti megállóban emberes pont elõször – kis várakozás és pecsét helyett matrica van rajta  a 132. kõvel. Az azonban odébb van, addig a Solymárvölgyi úton ugatnak a kutyák bár annyira nem intenzíven ahogy a leírásban szerepel. Biztos berekedtek már a sok megugatni- enni való turistától: ) A téglagyárnál találkozunk a K-el, de nem sokáig boldogít minket hamarosan ismét a jelzetlen határárokban emelkedünk. Tetszik a jól járható kis ösvény majd felérve „komoly emelkedõ elé nézünk”. Meg kell hagyni valóban jóféle partocska.. Megyek ahogy jólesik, magamra figyelve s nem a körülöttem lévõkre. Mindegy ki hogy megy fel,hol áll meg vagy szalad neki, önzõ módon felérek a bójához, írok és azonnal indulok tovább. Az elsõ „húazannya” emelkedõ után mindig jobban érzem magam- most is. A széles gerincúton öröm sétálgatni, hamarosan elmaradnak az emberek és magam maradok a virágokkal, zöldellõ fákkal. A Virágos- nyeregben újabb matrica amin a nemrég látott 141-es kõ van. A Vihar- hegy aljánál nem érzek „belsõ kényszert” az oda- vissza 100 méteres kitérõ megtételére a 149.-es határkõ megcsodálásához: ) Helyette felmegyek az említett hegytetõre ahol feltûnik elõttem 2 ember és egy újabb bója. A lemenetel kissé nyögve megy, a jobb lábamnál fájdogál a csont- megállok megnézem mi újság – elõször azt hittem a cipõ nyomja. De nem, jóval felette. 50-50es taktika jön – vagy elmúlik vagy megszokom. A 3ashatárhegyen felírom a kódot, iszok és olvasom:jobbra fordulunk és rátérünk a kék körútra. Az emlékmûnél állva rátérek az ösvényre ami jobbról van és a végén látszik egy szalag, ez már a KC. Odaérve látom, hogy visszafelé van még szalag- hm akkor arra kellett volna menni? De akkor miért nem az volt h egyenesen továbbmegyünk a jobbra helyett? Néhány méterrõl van szó, de ha ez erdõben- bozótos részen van akár el is lehetne kutyulni. Bár lehet én komplikálom túl a nem annyira kipihent agyammal: ) Tovább a szalagozáson nemsokára az Újlaki-hegyen vagyok. Errõl az oldalról se jöttem még, de így nem is magas és nem is meredek: )

Az oldalában sötétlila nõszirmok virítanak.. nagyon szép látványt nyújtanak a köves ereszkedés kevesebb élményt jelent, sehogy sem tetszik a lábamnak. A Határ- nyereg elõtti rész fõleg.. Innentõl végre felfelé határozottan kellemesebb a Homok- hegyig. Az oda- vissza szakaszt megjárva a vadaskerti emlékmû után a vitorlázóreptér mellett visz az út. A sok kiránduló- futó ember után jólesik a Kõhegyi- út csendes magánya. Jó egyedül - elõjön az antiszociális lényem: ) A Hûvösvölgyi út elõtt pontõrös pont csokistul, innivalóstul. A Báthori utca elõtt hosszabbítok a szemetesig vagy 10 métert aztán a rigófüttyös utcából felmászok a Fazekas- hegyre . A 2 keresztbe kidõlt fát át nem lépem inkább megkerülöm- a lustaság ha fájna..: ) A tetõn szembetalálom magam egy nagy gödörrel de az emberbarát szervezõk a szélén szalagoztak nem toronyiránt fel- le. A SCre érve nem ijedek meg hiszen a leírás is említi : nem fog sokáig tartani. A Villám utcán cseppet se villámként húzok le a Nagyrét úthoz. A K-et ily módon keresztezve hamarosan marha nagynak tûnõ part örvendeztet a Határ úton. Az aszfalt csalóka, messzirõl sokkal magasabbnak látszik. Fent megállok és visszanézek, az út elején jövõ miniemberekre: )  A Feketerigó utcában furcsálom, hogy papírt nézve jönnek szembe- kiderül vannak akik direkt fordítva járják végig. Az se lehet rossz móka: ) A játszótér után a Feketefej utcán maradok ahol levadászok még egy betût a határkövön. A 189. után a lovarda mellett ismerõs jelzetlen út- erre volt egy kis önálló tájékozódgatás a kilátók túrán. Rájövök, hol lett volna célszerûbb balra fordulni a vadasparkhoz.. .mondjuk a szalagozáson sokkal rövidebb mint amit akkor kerítettem: ) Valamikor, a régi szép idõkben P és talán Z? jelzések jöhettek erre néhány maradványból ítélve. A parkolóban 2 lány matricáz és mondják hogy még 10en se mentek el eddig. Finom szõlõcukor után továbbmegyek a S+en majd  kivárom amíg az állandó forgalmú Budakeszi úton van olyan kedves sofõr aki hajlandó megállni a zebra elõtt és átengedni..A jelzetlen ösvényen már végképp ráállok megfigyelõs –üzemmódra és sokkal jobban figyelem a környezetet nem csak félvakon jelzésre tapadva sietek. A 214-es kõ beljebb van az úttól ezt azért nem vettem volna észre ha nincs bója a fán. A János- hegy pontõrei fáznak, én már nem szerencsére. A nap süt hétágra, a felhõk még csak gyülekeznek, remélem kibírja az esõ amíg beérek: ) Az utolsó matrica begyûjtése után csak bõ 2,5 km maradt hátra. Az adótoronynál az utolsó betû is a helyére kerül : 1872 Budapest egyesítése. A KCon folytatom a Sport Hoteltõl és Normafa elõtt még némi megfontolnivaló akad: a KC kicsit letér balra félszáz narancssárga krepp papírral kiszalagozva. Viszont a régi KC még egyenesen ment. Meg a határkövek is egyenesen vannak. Maradok fent és még begyûjtöm néhány határkõ látványát a Normafa elõtt. A 228.as számú az út közepén ma az utolsó.. nem tudom mennyit láttam a 82-bõl de úgy gondolom az elsõ néhány elmulasztása után majdnem minden útbaesõt kifigyeltem: ) Az Eötvös úton a jobbkanyarodás elõtt annyi kék krepp szalag van, hogy egy lagzira elég lenne dekorációnak! A beérkezett tájfutók által birtokolt iskolában külön asztalnál van a túra célja. Sor nincs, tea – kenyér van. A Bp. kupa füzetébe is matricát adnak. Érdekes volt ez a 27 km, egyedi megoldásokkal, nagyrészt számomra nem ismert utakkal, sok virággal- zölddel, A leírás –szervezés hibátlan, látszik hogy alaposan bejárták az útvonalat. Szupi és változatos séta volt: )

 
 
Váci Csata /Lakóterületi SE Vízparti kerékpártúrákTúra éve: 20102010.04.10 19:00:34

Váci Csata 30


Feketerigók, virágba borult fák, enyhe szél, felhõs égbolt a Duna felett. Azonban vízparti romantikázás helyett a Zenepavilonhoz igyekszek. A kis kupolás építménybe nem a nótám akarom elhúzni hanem most rajthelyként szolgál :) A rövidnadrág elég merésznek tûnik, nincs gatyarohasztó meleg.. Nem szoktam elõre tervezgetni de most részben buszelérési – project miatt és részben mert mindkét nap nem hosszú, kevés szintes túra van 4 óra körüli idõre és nem rohanós lazsálásra vágytam- a 2 mondjuk pont üti egymást.. no meglátjuk-os hozzáállással számolgatom az elején, hogy a 4 órához 7 felett kellene menni. A hûvös idõ jót tesz az átlagnak remélem: ) A kezdeti kerékpárutat nemsokára felváltja a Gombás- patak hídja majd a tóparti földút két horgásszal. Innen csak egy köpésre van a Honvéd emlékmû, ahol korhû katonai ruhákba öltözött pontõrök pecsételnek. Kicsit beszélgetünk és megkérnek , hogy majd integessek a hegyrõl: ) Ezek után hátra arc és gyorsan kiböngészek pár szót a leírásból: Földváry tér, Csányi körút, Honvéd utca: ennyi elég a köv. pontig. Átmegyek a hídon, a kõszobrok hála a letakarásnak átvészelték egészben a telet. Az autószünetet kihasználva átkelek a másik oldalra a Földváry téren és folytatom a járdán. A szembejövõk zizegõsen összehúzzák magukat a kabátban, néhány csodálkozó pillantást kapok.. a Honvéd utcában a buszmegbe akkor érek amikor a helyi járat s P. aki bringával elhúz mellettem meg is jegyzi miért nem busszal mentem úgy gyorsabb lenne.. hát kicsit lassabb vagyok, bár nekem nincs is 2 kerekem..de 4 se =)


A Kálváriánál újabb pecsét, idõt itt se nézek hiszen még nagyon az eleje. Ezek után kitérõ a mellékutcákba, itt olvasgatok hol merre, nézegetem a Naszályt balról, s az elõttem menõk akcióit: a felüljáróról rálátni az alul menõkre, van akiket ez arra csábít hogy toronyiránt lemenjenek a meredek – gazos- bozótoson. Érdekes mutatvány, de sztem több erõbe kerül mint megtenni a kb. 200 méteres kanyart addig. Egyszerre érünk a földútra ám én megúszom a nadrág és cipõ gazmentesítést: ) Az úton egy csepp sár sincs, majdnem porzik: ) Jobbra fordulok a P+-en amibõl összesen 1et látok a következõ 500 méteren. Majd a környék legnagyobb PN-e következik és kellemes erdõs rész. A cselõtepusztai kh.-nál kenyérrel, pálinkával kínálják az érkezõket. 9,9 km/ 1:07. Pár perc pihi után partocska a fenyvesben amibõl kiérve azt hisszük már a T- elágazásban vagyunk pedig nem..néhány méter múlva azonban valóban ott vagyunk újdonsült útitársammal ahol a 2 táv szétválik. Mi jobbra fordulunk és mire észbe kapnánk már Kosdon vagyunk. Kellemesen lefelé haladva feltûnik, hogy néhány oszlopon feketével lefestették a jelzéseket de azért eltévedni nem lehet. Egy nagyon szépen faragott fakapus kerítést jól megbámulva még 1-2 kanyar és a Pálma Presszóba érünk. A pultos pecsétel és azonnal indulunk tovább nem követve néhány védõitalát fogyasztó túratárs példáját.


A falut elhagyva kisvártatva a Bányász – emlékmû következik. Még utolérünk 2 embert aztán jó darabig senki sincs a láthatáron. A S+re váltva határozottan emelkedik, nem durván de folyamatosan. A Pódimentom- kõ után továbbkanyarogva hamarosan szép kilátás nyílik a városra, a csíknyi Dunára és a túlpartra. Ahol a ZC felhúz a Naszály csúcsára persze eszembe jut itt is estem egyet. Hogy nekem majdnem mindenhonnan van ilyen emlékem..=) A vaditató tó elõtt õsrégi erdészeti jármû szorít le az út szélére, majd észreveszek egy rafináltan az út közepére nõtt sárga virágot: jól csinálta az autók kerekei nem tapossák össze. A K3ön néhány apróbb bucka és a Látó – hegyre érkeztünk. A reggel távolról csodált kereszt végre közvetlen közelbe kerül. Látnivaló akad bõven, pár percig nézelõdök; közben felírom a kódot és iszok, ideje már.. pontban 11:11-kor nézem az idõt : hátravan egy tizes. A 4 órás beérkezésig van még 1 órám és 24 percem, annyira nem reménytelen eset. Hamarosan vészesen lejteni kezd a kövekkel tarkított SC ösvénye s próbálok direkt nem félõsen lemenni s eloszlatni azt a gondolatot h nagyot fogok zúgni lassabban, lassabban.. többé- kevésbé összejön a nem betojva lemenés. A széles földút kivezet a S-ba. Innentõl a 20as távja újfent csatlakozik, ismét vannak emberek. A keresztnél pecsételés aztán irány az M2 alul-felüljáró! Látványra addig itt-ott emelkedik, itiner szerint 10 métert de észreveszem hol: )) A felüljáró elõtt önkiszolgálós e.p., aztán elolvasom merre írja az utat a pavilonig ezalatt gyorsan sétálgatva fárasztóbb haladni mint baromi lassan de kényelmesen koccanva. Akkor maradunk annál. Tovább a S-n a buszmegig, elhaladunk a legelsõ felfestett jel mellett, a Széchényi utcánál a lámpa nem mûködik úgy kell partizánakciózni az autósok között, szerencsénk van megállnak nekünk és átengednek. A Márc. 15. tér után már csak néhány száz méter s a Bazilikánál lehúzunk a célba ahová 12:10kor érünk. 29,2 km/700 m /3:35 / 8,1 átlag és a babhúzáson- mert ilyen is volt ám! - sötétet húzok ami nyerõ: ) Nekem tetszett az útvonal, az idõre se lehet panaszunk ja és csomó idõm maradt a buszig : )) Köszönjük a szervezést!

 
 
Tojás 40/30A/30B/20Túra éve: 20102010.04.07 01:17:47

Tojás 40











Fél 9kor indulok  az elsõ pillantásra novellányi vastagságú papírköteggel. Városi rész, nem ismerem itt még olvasgatok amíg el nem érem a zöldet.Lépcsõzés s egy éles jobbra után máris az elsõ ponton vagyok. Az idõ még úgy gondolkozik essen vagy sem.. továbbra is aszfalton követgetem a zöldet, s a lépcsõk száma vészesen gyarapodik. A Disznófõ – forrásnál nézek elõször idõ- távot, 7,9 re jut 1 óra 19 perc, nem vmi fényes  párosítás.. A Tündér- szikla gátugrós fái után a Libegõre vetek egy pillantást, úgyis rég láttam =)  A 4. pontnál majdnem továbbspurizok , kár lett volna mert tojást is adnak. Ami ha csokiból van jöhet ám! Rögtön meg is eszem, ne legyen ideje megzápulni: ) A villamos hídja elõtt megnyugatok pár térképböngészõt h arra kell menni amerre a Z van  a többiek csak azért mentek egyenesen mert tudnak egy jobb utat a hídig. Ki gondolta volna, lépcsõk következnek: Gyémántos, Battai..ezek majdnem minden budai túrában benne vannak. Nah, Zhsz. elágazás, hurrá! Lassan vége a városi bújócskának. Apáthy- sziklától az Árpád- kilátóig szeretem szakasz van, lehet haladni. A kilátótól lefelé kajapont. A málnás szörp finom, a kenyérbõl vajassal próbálkozok, a kacsazsíros nekem túl zöld. Biztos sok füvet evett a kacsa attól olyan színû: ) A Boróka- büfé után jön a tök jó egyszemélyes ösvény kis hullámzása. A mezõig lehet nyomulni ott viszont találgatok hol menjek: az útszéli vetésben vagy a megcsúszott lábnyomokkal tarkított úton? Nem sok különbség van a kettõ között.. Szarkavár környékén sokan lépkednek óvatosan,én a kit érdekel ha saras leszek siessek elvet alkalmazva bele a közepébe ahol folyik le a víz, úgyis arra lejt kicsit, elesés- csúszás nélkül túljutok rajta. A gatyámból meg féltéglát lehetne verni. Aszfalt és már nem is tudnám megmondani, hogy esik vagy sem. Egyrészt mindegy volt már, másrészt pár km után megszokja az ember. Nem baj ha esik csak sár ne legyen : ) Aszfaltkoptatás Solymáron és a kocsmában csak egy pecsét s go tovább. Lépéshiba-boy- jal összefutva kiderül, hogy mindkettõnknek a 14:30as beérés a cél. Nekem inkább a 6 órán belüliséghez  neki meg a buszhoz. A Zsíros- hegy se szenvedõs,igaz szégyen is lenne a tegnapi babatávozás után. A 3 nap alatt az utolsón megy a leglazábban, úgy látszik idõ kell belejönni: ) Nagykovácsiban lefelé egy autós megáll és megkérdezi elvigyen e minket. Kösz nem túrázunk. Lehet elég érdekesen nézhettünk ki ha már így felajánlotta: ) A kereszt után vissza a sárba, amit az út széli fûben próbálok kicselezni több- kevesebb sikerrel. Az erdõben utolérem Mészit akin van egy vízálló réteg is, rajtam meg már egy centi száraz rész sincs pár órája.. Nézem az idõt egy útjelzõ tábla még 3 km-t ír. Bele kéne húzni de a sár nem nagyon engedi. Ahogy közeledik a falu úgy mélyül a mocsok. Néha mintha egy patakban mennénk, néha meg egy iszapbirkózás helyszínén lennénk.. Húh, végre aszfalt! Meg még negyed óra félig. Elköszönök és sietõsebben folytatom a fõútig. Innen még egy pici bucka majd a kocsmában vagyunk néhány perccel 30 elõtt. A 6 órán belüli beérés  összejött, ami nekem jó: ) A húsvéti locsolkodásról az egész napos esõ gondoskodott. Ennyitõl már csak nem fogok elszáradni: )


 

 
 
Himbi-Limbi a Libegő alattTúra éve: 20102010.04.07 01:11:14






A libegõ alsónál negyed órával a fél9es rajt elõtt már jókora csapat verõdik össze. Banán, néhány ismi és félkor mondják a Zöldgömbösök, hogy mehettek! Akkor menjünk. Az itiner.. khm. Hagy némi kívánnivalót maga után.. az elsõ pontig annyi szerepel, hogy a Hunyadi- oromra jelzetlen úton kell fölmenni és visszajönni. Na kösz.. S aki nem tudja hol van?  Az ilyen magamfajta vidékrõl csöppentnek aki nem járt még arra nem biztos, hogy magától elsõre a fenti mondat alapján sikerülne feltalálni. Igy viszont megyeget, szép kis szerpentinszerû ösvényen kapásból meredek emelkedõvel kezdünk. Sebaj, úgyis hideg van. Sor alakul ki,néhányan már félreállnak pihizni, nem sietek, s 1-2 kanyarral a teteje elõtt ZE már rohan is lefelé és közben  bíztatva mondja hogy mindjárt ott vagyunk, pár kanyar. 80 szint megvan,pecsét és vissza le a rajtba. A hölgy elmeséli,hogy a Zkörsétát-t megszüntették, de menjünk majd arra .. egyre jobb, alakulnak a dolgok=) Lépcsõzés és közben nézegetem ahogy elérem a Z-et, hogy ez 50 szint volt? A Hunyadi-orom meg 80? Ne máár.. érzésre v az egyik v a másik lehet pontatlan. A körséta jelzései áthúzva és nemsokára rájövök, hogy erre már voltam, tudom hol vagyok, jó reggelt, betájoltam magam:) Át a libegõ alatt vetek egy pillantást a kövecses meredekre  hát igen, szép mutatvány lesz majd ott fel- lemenni.. A  pozsonyi- hegyi pontõr zavarban van mint az elsõbálozós lányok, van nála egy rakat szalag. Na ez meglep, csak nem szalagozni akarnak??  Bár azt elõtte szokták, nem túra közben. A leírásban az van, hogy a zöld kör felsõ ágán kell menni- ha lenne ilyen mert Zhsz. az valójában. Bár a szint- táv adatoknál szerepel Z hsz. elág is,  jó lett volna egyeztetni a kettõt..a sziklához térdemelõs  lépcsõgyakorlat a fából készített eróziómegelõzõ farönkös fokoknál. A szikla tetején páran összesereglettünk, csak a pontõr társasága hiányzik. Ha nincs, hát nincs irány le a libegõ alsóhoz. A zöldön aztán a Tündér -szikla aljánál megkapjuk a pecsétet. Van aki megjegyzi, hogy nagyon nem ott kéne lennie, de ez már csak ilyen..le a libegõ aljához, tehát ismét egy kört csináltunk a rajthoz. Tévések forgatnak ez kicsit feltartja a pecsételgetést.. Vissza lépcsõ fel, irány a zöld és a Normafa. Anitával elbeszélgetünk addig; a ponton  az a lány van aki nemrég még a Tündér- sziklánál volt. Egész gyorsan felért: )  A vigyorgós pecsét után hármasban folytatjuk a János- hegyig Gerivel újfent kiegészülve. A felsõ állomásról le az alsóhoz, kb. harmadik kört megtéve körülötte=) Anita kérdezi, hogy ugye megfutjuk lefelé.. néhány nyakatörõs- csúszós méter megtétele után kiderül, hogy ez nem az a lerohanok  mûsor:) Jönnek fel - le, az apró kövek csúsznak - pont nem a kedvenc terepem meredeken le.. az utolsó pár méter a Z elõtt csak kavics, elég meleg fokos lejtõ én meg lesek h jutok le seggreesés nélkül - nos nehezen:) Az alsónál közlik, hogy nem lehet a Libegõ11szerre már nevezni.. még jó, hogy elõzõleg meg reggel is direkt kérdeztem akkor még igen volt rá a válasz.. no comment. Nekivágunk az elõbb lefelé megcsodált útnak most felfelé. Közben ismerõs megjegyzi, hogy nem ragaszkodtunk a K ks.-hoz az elõbb Normafától János- hegyig. Lesek egyet mi  van, hiszen végig azon mentünk, nem vagyok az a "X helyett Y jelzésen megyek mert arra rövidebb"- fajta. Libegõ mentén  felfelé könnyebb mint le, nem csúszik, csak menni kell. Körülbelül a felénél egy pár tanakodik, a Pozsonyi- hegyet keresik.. Csöppet máshol van..: ) Útbaigazítom õket és folytatom. Vannak akik futva csinálják fel és le , nekik minden tiszteletem! Azért elég meredek ez... A tetején ismét pecsét s irány a kilátó. A lépcsõkön rengetegen vannak, a kilátónál úgyszintén. A pontõrnél pecsét és vissza a célhoz. Közben egy 5 éves forma gyerek úgy 10 fok után mondja nagy komolyan az anyjának: Anyúú! Tényleg sok lépcsõ van!!Aranyos volt:) A  cél egy köpésre van, a bp. kupás bélyegzõ meg lent..ami annak ciki aki direkt a célban hagyta a kocsiját - még lemenni aztán feljönni..kajálás és akkor menjünk le még egyszer érte. Másodszorra már lazábban megy le, hejj ha jöhettem volna a 11szeresre is  talán a végére már egész bátran mentem volna lefelé. De így jártam, úgyhogy Gerivel sörözgetve nézhettük csak a fel- le menõket..


 

 
 
TelekiTúra éve: 20102010.04.07 00:54:49










Teleki 50


Az utascsúcsot döntögetõ kis pirossal fél órás döcögés Drégelypalánkig. Az állomás nem feltétlenül felelne meg  az eu-s normáknak..: ) A számomra legjobb társaságban indulok Drégelyvár felé 8:15körül;) A nap  próbálkozik kisütni, a P+-té festett Pon hamar odaérünk a Schaffer- kúthoz ahol pár pillanatra látni a  visszafelé menõ bz-t. A várhoz feljutva már nincs is hideg.. fent pecsét és néhány sziklás- nyûgös lépés után irány a börzsönyi kék. Pénzásástól sunyi módon szinte folyamatosan emelkedik az aszfalt ami az arról való letérés után se változik. A Csánki- kert elõtt van egy kis lejtõs rész végre lehet haladni nekem is : ) A pontõrök akkor érnek oda, pecsét után fel a sárgára, ahonnan nagyon jó kilátás van a Kámorra és messzebb egészen a Csóvira. A gerincrõl Bugyihó után – ezt a nevet vajon ki és miért adta neki?:D - , le balra Királyháza felé. Ez az út most is szét van taposva, a lovasok, erdészeti autók nem tesznek jót neki, oda kell figyelni hova lépek.. A pataknál kicsit akciózva, átlépegetve jutunk  Vagdalthúsék pontjához ahol a csokit egybõl be is termelem: ) Itt már találkozunk az elõzõ vonattal indulókkal is, és majdnem 7 átlagunk van. Legyen mibõl rontani=)  A Rakottyás – patakon sikerül a pár átkelést szárazon megúszni majd  kezdõdnek a partocskák. Próbálok nem lemaradni de esélyem sincs, úgy tûnik vannak akiknek meghajolnak a hegyek és kiegyenesedik elõttük: )  A Tóth emlékmûig ízelítõ a továbbiakból,a szélharang gyönyörûen szól.  Majd finomabb erdõs rész  következik- mekkorákat borultam itt a hóban lefelé vagy 2 hónapja: ) Ismét embereket érek utol, kövecses fel a nagy fáig s már kint is vagyok a gerincen. A kilátás mint mindig szuper, iszok egyet s a gerincen haladva felhallatszik a patakcsobogás. Páran fekszenek a fûben kicsit irigylem õket: ) Ismerve magam a Sasfészek- bérctõl szokott nehezebb lenni a Magosfára – Csóvira jutás. Fel, kis ívben erre- arra , megint fel.. közben az utat ezernyi hóvirág szegélyezi. Nézem õket és már az utcsó buckás rész jön, s végre elõttem is kiegyenesedik a talaj. A Magosfai pont felzászlózva, vagy 5 perccel le vagyok maradva az elõzõ erre járóktól. Hoppá, akkor sietni kéne! A pontõr javasolja, menjek a Phsz.ön Oltár- kõ felé. Na de a Csóvit kihagyni?! Isten ments! A  "húzzunk bele" miatt most nem nézegetem s nem írok a csúcskönyvbe. Majd legközelebb, jövök még ide eleget: ) Lefelé picit sár van + nekem  legendásan bénázós rész a Rakodóig.. viszont hamarosan utolérem Rushboyékat. Na nem sokáig örülhetek mert Hideg- hegyre fel persze nem megy úgy ahogy neki..a th.-ban  megiszok kapásból fél l vizet és teletöltöm még egyszer. Nagy- Inóc alatti utat még jobban szétcseszték munkagépekkel sajna. Száraz idõ van, de esõben milyen brutál sár lesz majd itt! Az Inóci – vágás hosszú- hosszú lejtõje jön, aminek az alján ismét útrombolás nyomait látjuk. Úgy tûnik az erdészeknek semmi esztétikai érzéke nincs..a patakon átugrás és már a pontnál vagyunk. Szerzek sört, kell az erõ: )  A kajaszünet után hármasban folytatjuk a SN-en. Bevisz a gazosba, egy patakba persze belelépek az  emelkedõ elõtt.. kanyargás és  a kóspallagi kálváriánál vagyunk. Le a faluba és csodálkozok miért nem tesznek  az elõzõ részre is pontot, hiszen a K-en és aszfalton rengeteg utat- idõt  le lehet ebbõl spórolni. Elmegyünk a kocsmák mellett ahova most nem megyünk.. hm volt már olyan, h minden kóspallagi ivóintézményt kihagytam volna?:) A falu után a piroson jut bõven a napsütésbõl az árnyék nélküli részeken. A  Kis- Hanta patak se hantázik 1szer- 2szer  meg kellett jól fontolni hogyan birkózzunk meg vele. Pusztatoronynál újabb pecsét, idõt nem nézek, rosszul  csak nem állhatunk figyelembe véve a nekem megszokottnál sietõsebb tempót. Törökmezõnél sokan vannak, a jó idõ kicsalta az embereket. A kéken tovább és most szerencsére nem bokáig cuppogós sár fogad a Vizes- árok környékén. A tarvágás továbbra is ronda majd a két vadvédelmi kerítés közötti rész nem tûnik veszélyesnek ám mire felérek másként gondolom : ) Pihentetõ szakasz Köves- mezõig, ahol közlik velem a tényállást: van még kicsit több mint egy óránk, 6 km és egy Hegyes- tetõ. Háát, ez így elsõ hallásra kétségessé teszi az egyenlõ vonatelérés képletet. Noh, meglátjuk..nem akaródzik nagyon sietni lusta vagyok én ahhoz , de így  próbálok lépést tartani és nem lemaradni a Hegyes- tetõ aljáig legalább: ) Fel és le is jönnek, én felvánszorgok a tetõre legalábbis érzésre mert egyesek már lefelé spuriznak mikor még fel se értem. Ez elég lélekromboló tud lenni, ennyire béna lennék?  Na de nem hagyhatom magam mégse szégyenben: ) Fent pecsét, közben iszok gyorsan és húzás a sárgán Zebegénybe. Az irány jó mert lefelé kell menni s nem meredeken: ) Az ismerõs szakaszon kanyargok majd bejön a Shsz.  s a kálváriánál vagyok 16:30kor. A vonatig maradt fél óra, ahhoz képest, h nem hittem h el fogjuk érni tök jó: ) Szuper nap és túra volt; köszönöm a társaságot és a szervezést: )


 

 
 
GalgaTúra éve: 20102010.03.30 20:53:20

Galga 50



Galgahévízre menet láttam az idén elõször gólyákat. Nem vagyok babonás, ebbõl mégis arra következtettem, hogy ha õk így kerepelnek remélhetõleg szupi idõ lesz!:) Nevezés a mintaszalag mellett  és 6:20kor P. Barnával útnak eredünk. A fehér vízmûves szalagok több mint a táv felén át mutatják majd az irányt nekünk. Szépen faragott fa kapun át kilépve köves út, régmúltat idézõ  de jó állapotban lévõ nyomóskút után a Palackozott italok boltja mellett haladunk el. 200 méter múlva a 37. sz. új kocsma jön és kezd gyanús lenni, hogy miféle kocsmától kocsmáig túra lesz ez:)) A Szabadság hosszú utcáján gyakorlatilag a falu széléig sétálunk hogy  balra fordulva megközelítsük az elsõ pontot. A fõúton átkelve rögtönzött papír utcanév-tábla hirdeti Mikszáth nevét. 1,84 km/16 perc  után e.p.  ahol  teával kínálnak minket. Néhány ház és veteményes után lesétálunk egészen a Galga partjára. Itt már feltûnik 1-2 korábbi induló elõttünk. Szalagok vannak bõven, még egy ódon, kidobásra ítélt rozsdás kannán is..:) Csak a szél le ne fújja a partról.. egy szál pólóban kicsit fázok a szélsüvítésben, nincsenek fák- épületek  ami útját állná. A vasútállomás közelében a kõkeresztnél újabb pont -34 perc/4,42 km. - itt is diákok õrködnek Harry Potteres könyveik társaságában. Átbaktatunk a hídon és a patak másik oldalán folytatjuk. Néhány km  vízpartozás; kezd HTMV-os feeling lenni.. Balra a Galga színébõl ítélve kétes tisztaságú vize pár 100 méterre jobbra a vonatok néhány percenként húznak el. Elõttünk pedig a hévízgyörki sportpálya kerül egyre közelebb. 7:20kor ,  - 60 perc/ 7,1 km-  és választhatunk a csokikból: epres vagy banános, naná hogy utóbbi:) Itt elválik a rövidtáv, mi maradunk a faluban néhány barkás- nárciszos kert után elérjük a vasúti síneket az M3as alatt. Átkelünk rajta simán még egy árva vonat se akar elütni:) A síneknél van elhagyott cipõtõl kezdve mindenféle dolog sajnos.. Az aszódi állomásnál a resti elõtt két lány igazolgat, 10 km/1:26. Nagy fehér "vasutas" kutyák ugatása közepette kanyarodunk vissza a Galga felé. Az aszfaltról nagyon hirtelen le a hídnál, majdnem benéztük :) Újfent vízközelben, pár száz méter múlva  mély árok áll. Sikerül átugranom rajta. Barna direkt belelép szerinte nem mély: csak eddig ér!- igen de õ majdnem 2 méteres legény:) Földutunk ismét  sínekbe ütközik, átmegyünk a hídon és folytatjuk az aszfalton. Buszmeg, gumiszervíz. Hoppácska ez nem kell nekünk! Így vagy 200 métert sikerül rátenni a távra, hát inkább több legyen, mint kevesebb. Van aki rövidíteni szokott én egy picit általában hosszabbítani:D Visszatérünk egy rövid utcán át a Galgához. Egészen közel van a víz, jó érezni a jellegzetes "vízpart"-illatot. Domony elõtt úttalan füvesbe visz a szalagozás,majd elhagyatott temetõ és meglátjuk a falut. Barna örül, hogy "civilizáció"hoz érkeztünk :) Az Édes presszónál kis szünet 14,4 km/2:17nél. Végigmegyünk Domonyon és megállapítjuk a faluban egész más választási plakátok vannak mint az elõzõben. Errefelé úgy látszik egy falu egy párt plakátjai- már amennyit láttunk belõle. A faluvégén kisebbségiek érdeklõdnek hova tartunk, a kutyát szerencsére nem engedik utánunk=) Szántóföldek közt hamarosan hullámozni kezd picit a táj és végre valami  felfelé!- irány is van. Ma elõször fás részen  megyünk, majd a dombtetõn csak úgy a fák közötti szalagozáson. A fûben mindenütt lila ibolya tömény illattal, hmmm:) Ez a szakasz kicsit gazos - gázos lenne nyáron, most nincs vele semmi gond a szeder és egyéb szúrós- tépõs- ragaszkodós társai nem fejlõdtek ki még igazán. Kövekkel szórt útra huppanunk és a szebb napokat is megélt laktanya romjait láthatjuk. A közepe táján páran lövöldöznek- nem ránk, célba.Elzárt építési területek is vannak , belépni tilos és életveszélyes. Vajon mit építenek ott, romot?:) Az átlátszó fémbõl készült kerítés mellett egy sorompónál elhagyjuk a laktanyát s máris Vácegresen vagyunk.Az útkanyarban újabb e.p. 9:48kor. Csoki, szendvicsek, innivaló. Barna marad a pontnál segédkezni én pedig magam folytatom. Még egy kanyar balra s a földút és a pest megyei piros sávjelzései. A nap folyamán elõször látok jelzést,teljesen elfeledkeztem róla, hogy egyáltalán léteznek:) A lankákon lehet sietni, elõzök egy kirándulócsoportot majd utolérem B. Istvánt. Balra totál lepusztították az erdõt, füstölgõ kupacok s rendezetlenség maradt..

A tavak elõtt finom virágillatot érzek,ám egyik oldalon se látni virágot. Azt hiszem képzelõdök, de kicsit feljebb rengeteg odvas keltike bukkan elõ.Tehát nem bolondultam meg csak jól kiszimatoltam:) Beérünk a házak közé  Domonyvölgybe és egy négyes elágazásnál szalag- hiányosságok vannak. Jobbra fordulunk, kicsit kétségeim vannak,hogy itt kell menni  lehet elõbb kellett volna jobbra fordulni? Azonban az utca közepén egy megcsonkított szalag megerõsít bennünket, hogy jófelé tartunk. Valóban, a lovardánál bejön a sárga s az út szélén folytatjuk.Messzirõl azt olvasom hirtelen, hogy ellenõrzõpont 50 m és balra nyíl. Közelebb érve látom , hogy élelmiszerbolt az a felirat:D Viszont tényleg van egy másik fán mellette olyan , hogy E. P. 50 m . Nah, nagyot nem tévedtem:) Kereken 11kor pecsételnek a fiúk. Innen indul a 20as táv, néhány résztvevõjével nemsokára találkozunk is. Addig azonban barackos müzli, víz, és ameddig csak lehet maradunk a sárgán. A 3as út széle helyett jobb az azzal teljesen párhuzamos fásban menni. A híd elõtt persze muszáj rámenni, de a fele szakaszt így megúsztuk autóközelség nélkül. A Zöldházzal szembeni oldalon is végeztek némi faritkítást..érdekes mostanában bármerre megyek mindenütt úgy fogy a fa mintha lopnák..egyre több a ritkított- tarvágott rész..Átmászunk a síneken majd a vadvédelmi létrán ami elé sorompó került és a valkói erdészet felhívása- tiltása. Végre egy kis emelkedõ és balra át a zöldre. A jelzés mentén végig drótkerítés.. Egy völgybe lenézve furcsa jószágot látunk : mintha napelemes és elektromos kütyü lenne vajon mire használhatják? Fentebb van egy másik közvetlenül az út mellett: napelemes rész, alatta fém doboz, drót és a drót vége a kerítéshez erõsítve. Napelemesen vezetnek bele áramot? Nem értem mi szükség van erre..a vadak a szemmel láthatóan  nem régi és hibátlan kerítésen belül maradnak, akkor  vagy a túrázóktól vagy az errefelé kihalt, de ismét betelepített yetiktõl félnek és  igyekszenek szó szerint korlátok- kerítések közé terelni a turistát és tenni róla, hogy útvonalkövetõ legyen. A  kispistázókra megrázó kerítésmászás jár:) Lekoccanunk a Nagy- Völgybe ahol süppedõs homok fogad. Megállapítom, hogy a homokat max. a strandokon bírom díjazni továbbra is..A völgybõl felfelé a buckára a számba repül egy muslica vagy szúnyog? Csak kaparja , kaparja a torkom.. iszok rá és utálkozok én nem eszek húst ez meg rámkényszeríti magát. Az öngyilkos  merénylõ  vérrovar támadása után felköhécselem magam a bucka tetejére a K/Z elághoz. Elég furán van megoldva, figyelni kell annak aki a másik irányból jön..a kéken újabb sorompó következik, majd egy tisztás mezõ a végén e.p.-vel 12:23kor. Kis idõzés után elbúcsúzok Istvántól mivel szeretném ha 8 órán belül lenne a vége. Jobbról kis dombocskák felszántva, elsimítva a porhanyós föld a barna ezer árnyalatával: halványsárgástól a mély barnáig keskeny sávokban váltakozva.Felette a kék ég és néhány tornyosuló felhõ. Mintha festve lenne..a dombok tetején az ellenfényben fekete fák sziluettje..Így nézelõdve egyáltalán nem unalmas, hanem szép ez a hosszú egyenes a völgyben. Pár eldobott papír és tudom, hogy hamarosan lakott- legalábbis sûrûbben járt rész következik.Elõbukkan a magasles, mellette a sátrazó lánnyal.Jobbról kerülöm a tavat a szalagozást követve, mondhatni bemelegítés másnapra..:)  A keskeny ösvényt nézegetem, jó lesz ez. Szép a tó, a tükrözõdõ víz, a napsütés.A büfé után irány a Szent- András domb. Egy pavilon után rövidke, de meredek part és az emlékmûnél a lányok fogadnak 13:17kor  -43,6 km/6:57-. Innen ösvény nélküli  füvesen le, jó lenne lerohanni de persze ez nem megy úgy ahogy illene=) Újabb kis felfelé a fenyõknél, ez sárban - jégben lenne bulis szakasz:) A szántó szélén elérem a magaslest,majd tovább egyenesen. Egy bal kanyar után szemben pár kéklõ, messzirõl is pofás , felmenni való hegy, a Mátrának tippelem. Kis homokozás, a falu szélén szemétkupac és hirtelen házak, ez már G.hévíz széle. A leírás a Bem utcát említi, aztán rájövök azon jöttem le, de merre is van a suli? Az utcaneves táblánál megvonom a vállam, annyi rémlik, hogy a templom közelében volt, megyek hát jobbra. Köves út és a reggelrõl ismerõs nyomóskút, ja téényleg tudom már hol vagyok. Néhány méterke és a faragott kapun be. Feltûnik, hogy az iskolát Rákócziról nevezték el, én is olyan nevû ált. suliba jártam.. csak kicsit arrébb:) Beérek 13:53 vagyis 7:33/ 48,24 km. Olyan 6,4 es átlag jó az nekem:) Fürcsi, majd a késõbb érkezõkkel rápihenés a másnapi Bikázásra:)) A diákok- gyerekek figyelmesen pótolják az enni- innivalót és a pontokon is jól helytálltak. Mindig jó látni ha fiatalok serénykednek és vesznek részt a rendezésben vagy a túrákon. A szervezés - társaság jóó volt, köszönjük:))

 
 
Bika Maraton és FélmaratonTúra éve: 20102010.03.30 20:43:38

Bika szupermaraton




6:05kor B. Istvánnal indulunk a suliból. A Bika- tóhoz ugyanaz az útvonal mint amin tegnap jöttünk az 50es végén úgyhogy eltévedni nem fogunk:) Még mielõtt elhagynánk a falut be is vágok egy tábla mentolos csokit, egyszerûen imádom..Kell az erõ, vagy legalábbis van mire fogni a jó étvágyat reggelrõl:) Egy órával kevesebb jutott az óraátállítás miatt az éjszaka, tehát még valójában 5 óra lenne.. világos van, a nap kicsit korábban kelt mint mi. Petami társul hozzánk, látunk távolabb  néhány õzet amit elõször nyúlnak nézek:) A Szent- András dombon  a pontõrök még nincsenek kint, a büféhez érve épp meglátjuk õket és megkapjuk ott a pecsétet. Olyan 40 perc alatt értünk oda, elsõ kört hármasban tesszük meg, a magaslesnél a túlsó végén sincsenek még ott. A büféhez visszaérve már kint ülnek a lányok és nyomják nekünk. Nah, még 17 kör.. még egy kör beszélgetõsen aztán pár szaladgálósan, fogyjon a táv..2,83 km egy kör a mérés szerint: Büfé, aszfalt keresztezése, széles füves út, kis buckáról át a másikra mindig lendületbõl, fûzfa, nád, fák, horgászok, ki a széles útra,rálátás az ökofalu házaira, pecsét , fûzfa, balra át a lesnél a hídon, erdõs rész, néhol jó kilátással az egész másik partra, csodálkozó horgászok, kicsit fel, kicsit le szûk ösvényen, egy ponton meredekebb rész 3 földbe vájt mélyedéses fokkal, rövid lejtõ, bokros, tisztás szélén újabb e.p.; aszfalt, sorompó, lépcsõ, büfé, pecsét. S elõrõl..:)) A 8-9 -?- környékén társul Mészi és kicsit csodálkozok milyen jól bírja 14 évesen:szombaton is megcsinálta az 50est, a hosszún is indult.. ügyes srác:) A 10. körnél egy sör-kör. A horgászok megszokták a jelenlétünket, már nem csodálkoznak. Azért érdekes van amelyik a szélvédett helyen félmeztelen napozik, 100 méterrel arrébb pedig kabátban, sapkában vannak mások a szélben..mielõtt még beleunnék már csak 2 kör.. 1.. megyek egy bónusz sörözõs- kört is=) Bent P.Barna vár és együtt sétálunk vissza a Szent- András dombra, majd Galgahévízre  14.34kor.A pluszt nem számolva  57 km/ 8 ó 29 p/kb. 6,7. Körbesétálunk pár óra, gyere, gyere le a tóra..=))

 
 
Bia 25Túra éve: 20102010.03.22 12:45:07





A vonatról leszállva vicces és jókedvû társaságban sétálunk el a Viadukthoz. Gyors, többautós nevezés után 7:25kor indulok. Az aszfaltozás után körbekerülöm a magánházat, a kerítés mögül egy fiatal kutyus ugatás nélkül bámul rám. Majd buckára fel, buckáról le az erdõben, néhány találkozás és hamarosan egy kutyahosszúnak tûnõ emelkedõ áll elém. A tetején olyan aprók  az emberek.. kinézek vkit a felénél és mire én is a tetején vagyok utolérem. A Kõorron némi kanyargás a fenyõk közt- fenyõimádóként szeretem ám: ) – s máris az elsõ pontnál vagyok. Gyümölcspont: Vagdalthús kérdezi barack vagy szilva? Barack, jó kis nézsai, hajrá Nógrád megye : ) Az elsõ ponton pálinka erre azt lehet mondani, hogy jól kezdõdik. A tetõrõl le némi meredek köves bénázás, majd kényelmes lefelé s ismét „hûdenagy” part jön. Sebaj, fogy a szint a végefelé néhányaknak már a levegõje is: ) Fent kortyolok egyet, s hallom amint mondják: innen már végig lejt! – végig? –igen néhány emelkedõvel: ) Lejjebb egy kényelmesen ülõ idõsebb pecsétel , számolok, 63 perc / 5,7 km/ 317 m. Áh, bele kell húznom! Sármentes jóféle talajon haladok majd nyílt terepen s jön egy elágazás a fenyves szélénél. Jobbra megyek s rálátni a falura, gondolom ez egybõl odavisz.. de a pont a falu elõtt van tehát a másik irány lesz a nyerõ. Valóban arra van a helyes út s kisvártatva jelzés meg szalag is. Csak pont az elágazásnál nem volt sebaj ennyi logikázás és 2 perc mínusz belefér.. de jövõre már tudni fogom kapásból: ) Sóskút délhez érve hál’ istennek a dél még messze van viszont sokféle csokiból választhatunk és egy üveg víz is jár. Keresek egy menteset, a szénsavat nem kívánom. Csokizgatok a faluban közben egy csapat futó szembõl jön õk biztos ott jöttek le ahol én is szétnéztem picit . Saccra olyan 10 perccel 6oson belül vagyok az jó nekem. A Kálvária- dombra felfelé szinte a magánház udvarába kell menni. Fent szupi kilátás, egy csokornyi birka gumicsizmás juhászostul, pecsét majd két jóféle lejtõ. Mondhatni nyílegyenes út sokáig közben egy lovastanya mellett haladok el aztán a köv. km.-ek ösvény, fák, madárcsicsergés tavassssz!!: ) Aztán az üdülõtelepen sikerül a kelleténél jobban szétnézni egy futósráccal=) Kb. 3-5 perc mínusz és némi szint  után ismét a piroson vagyunk. A mûúton átkelve retrókiállítás javarészt német kocsikból a Bia erdészház fantázianevû buszmegnél. A fenyvesben egy helyen több ösvény jelzés nuku itt a szép színes útvonalvázlat hasznát veszem , egy darabig csak lealapozott jelzés majd elõtünnek régi pirosak is. Majd elõreengedem a 3 srácot magam mögül fusson csak aki bírja: ) A fiúk elhúznak én pedig 10:27kor a Nyakas- kõnél vagyok, 3:02 / 19,2km / 550m.Ez már jobb arány a reggelinél. A kõre felfelé borkimérést reklámozó lap, pontos gps koordinátákkal :) A kõrõl tök szép kilátás Biatorbágyra, a tóra, messzire.. egy ideig még különféle állapotú házak – pincék mellett sétálok majd mûút ahol pár kutya megugat egyik az utcán van de õ csak „hivatásból” mondja a magáét. A Szily- kápolna 3 õre 10:54 kor bélyegez, kb. 2,5 km-re 27 perc kellett. Hm ez kevésbé tetszik, ráfogom arra hogy gyakorlatilag megvan már a szint, jó kifogás sose árt: ) Leülök a padra és a barackos müzlit választom. A kissrác már mindet végigkóstolta de még nem tudta eldönteni melyik a legfinomabb. Ez a barackos jó volt!: ) Számolok , hogy óra 32-ig kéne beérnem a 6os átlaghoz. Sima ügynek tûnik mert csak szûk 3km maradt. Lefelé menet még mindig sajog a bokámnál a csont, de kit érdekel már mindjárt ott vagyok : ) A lõtérnél.. itt pecsét és máris usgyi tovább. A mûfüves pályán helyiek, valszeg hobbiból rúgják a bõrt. Letérés a mûútról, itt sincs sár, ma tisztán megúsztam mindent: )  Feltûnik a Viadukt, egy kis kanyar a mûúton és cél 11:19kor. Vagyis 3:54 lett. A 4 órán belüliség nekem tetszik. A szervezés a szokásos csbt-s vagyis jó szalagostul , pálinkástul, itinerestül, útvonalostul, mindenestül : )

 
 
Téry Ödön emléktúra 50/25/20Túra éve: 20102010.03.22 12:39:25

Téry 50


Hûvösvölgy, nevezésnél néhány ismerõs arc majd még egy kis szöszölés és indulok 7:15kor.Az idõt magam írtam rá, nem foglalkoztak ezzel -sem- különösebben. No mindegy, nyomjuk neki s jónapot:) Az ismerõssé vált kéken sétálgatok,az elsõ rész tiszta nosztalgia:) A templomot körbesétálom, közben megállapítom hogy a plébánián van harapós kutyás tábla. Fura, a papoknak nem szokott kutyája lenni.. na mindegy vissza le, az erdõ elõtt pecsételnek. Vannak akik persze a régi K+/KO-on "tévedtek el"  ide..A szurdokban rengeteg hóvirág virít, talán tényleg itt a tavasz! A hajléktalanos barlangnál kutyaól után jön a húdefelfelé -végû Remete-hegy. Nem tom én ezen mindig örülök ha felérek pedig nem is magas:) Késõbb kapok némi útbaigazítást a  jelzetlen részekre vonatkozóan, remélem nem fogom majd tolnát- tróját- baranyát bejárni:) A Muflon itató zárva van, Zsíros - hegy nyitva tart. Megközelítjük Nagykovácsit, majd a Nagy- Szénást. Odafelé elég a póló, a nap süt ezerrel, a fakó fenyõs talajos rész is jó és végre  szupi idõ van! A pihenõnél vagyis a P/K elágnál itt pecsét sorba, a pontõrök az ismerõsöknek pálinkát is szolgáltatnak..Innen tovább a K-en, néhányan fakultatív megoldásokat választanak.A Nagy- Szénáson vissza a felsõ, a szél elég ahhoz h fázni kezdjek. A jobbos kanyart sikerül benézni, helyette egy gyönyörû kanyargós ösvényt kezdünk el taposni. Frankón lefelé akkor nosza nyomjuk neki!:)  Mikor meglátom a másik oldalról Nagykovácsi házait leesik a tantusz. Vissza, szint, kanyar jobbra. Úgyis azt mondják nincs ez annyi km, hát kicsit hozzápótoltunk:) Egyébként vagy 3 hete voltam erre.. na mindegy. A rendes kerékvágásba visszatérve jobban igyekszek, már amennyire hagyja a bokám..a zokni miatt kidörzsölte a cipõ és elég kellemetlen fájós. Itt -ott szaladgálva elérem P.csabát ahova beérve még látok pár "jobbkéz-szabályt" alkalmazó turistát akik tudnak egy jobb utat Klotildligetig. Sebaj, a K-en útbaejtek egyéni pontot, majd nagyon leragasztgatom a lábam és mint akit kicseréltek:) A pontõrök kint pecsételgetnek a Liget bisztró elõtt, mi bent a ki- ki saját ízlésének megfelelõ -  ínyérevaló frissítést végzi részemrõl citromos sör, talán ez jelzi , hogy itt a tavasz már jobban esik mint a melegítõ tömények: ) Még töltök vizet is és egy rutinosabbal célbavesszük Pilisszántót. A P+  mentén még van néhány õsi sávjelzés is. Ez a szakasz mérsékelten saras de még rendesen léphetõ. A falu elõtt rengeteg kiránduló, hiába a jó idõ sokakat kicsalt a "zöldbe". Pilisszántón a templom melletti cukrászdában újabb egyéni frissítõpont: az év elsõ (2) fagyija. Kényelmesen üldögélve elnyalogatom amíg túratársam elpusztítja a franciakrémesét. Tiszta gasztro- túra lesz a végére:) Vicces, hogy papíron 30nál vagyunk és megvan a 6os átlag . De hagyjuk a papírformát.. elhagyva a helységtáblát hamarosan újra bebújunk az erdõbe és kis nézelõdésre okot adó csak lealapozott jelzések után a néhány megmaradt pirost követjük. Azt, hogy felfelé tartunk nem bánom most jól esik, a lábam se fáj már, nincs semmi nyûgöm:) P.szt. keresztre beérve kapásból egy teljes gyászmenetbe botlunk, pont ekkor mennek a temetõbe papostul- hangszerestül. A sok elegáns fekete nép között a fél lábszárig saras öltözékünkben elég feltünõek vagyunk:) Az Emma vendéglõben újabb pecsételõs pont és lehet választani húsleves- sör között. Több érv is szól utóbbi mellett:) Sokan vagyunk, a bringások is vannak, õket eddig 1 kivétellel nem is láttam. Elkortyolgatva a korsót továbbállunk. Irány Dobogókõ. Az út kezd rosszabbá válni sár- ügyileg. Feljebb van még némi hó, majdnem kapok is belõle egy golyónyit a nyakamba. Szerencsére  rossz célpont vagyok:) Egy pólóban - a  hóban tök jó érzés: )  S mikor feltünnek a kis házikók csak lesek, hogy már itt vagyunk?? Mondhatni alig vettem észre, hogy feljöttem. A büfénél a többség sorbaáll, én inkább megyek pecsétért. Egy kis víz és már csak Dömösre kell legurulni. A  csúcs közelében még javában csúszós hóréteg van ezen inkább óvatoskodok.Az Ilona - pihenõnél a fa- lépcsõfokokat se lehet látni akkora a sár.. hiába ez a meredeken le nem az én mûfajom:) Az utolsó pecsétet begyûjtve immár papíron maradt bõ 5 km. Az itiner szerint- amit megállapítottam , hogy kb. velem egyidõs lehet, esetleg régebbi.. - a Szakó nyeregtõl választhatunk h merre menjen a jónép: a Lukács - árok, a Rám- szakadék vagy a Téry úton.. nem semmi ez a nagy választási szabadság.. Maradok a piroson elvégre Téry túra ez, s kisvártatva csodálkozok a sok ki- be döntött fán. Késõbb pedig azon , hogy gyakorlatilag egy jókora darabon eltüntették az erdõt. Egy fa se maradt  sehol hatalmas foltban. Áh, lassan le is fogják betonozni.. :( Visszatérve a fákhoz, a kellemesen lejtõ úton elõzök, kérdezik mennyi van még hátra, mondom s rálépek egy  kõ szélére, a bokám oldalt a szokásos csontnál sajog. Uhh, no mindegy néhány lépés múlva már jobb. A temetõ elõtti létramászás így kevésbé élvezetes.  A templom ott van már nem messze, kis séta, a buszmegben örvendezek mert pont van még kis idõm a 15:15ösig. A kocsmában (Kisfröccs volt a neve ha jól emlékszek:D ) elérem a célom 14:55kor így 7:40 lett az xx km. Kellemes társalgós, kicsit evõs- ivós, ráérõsebb  túra lett. A szervezést köszönjük Emese..de azon nem múlt én bizony jól éreztem magam: )

 
 
Dél-Börzsönyi kilátásokTúra éve: 20102010.03.22 12:27:25

DBK40


Nem, nem alszok el.. - a 3 órás alvások és az elõzõ nap is éjjelig húzott melózás után az alvással erõsen megküzdök a kényelmesen ringató vonaton Zebegényig. Az iskolaudvaron jól megoldott nevezés, cucclepakolás és indulhatok 8:08kor. Az emlékmûhöz felfelé nagyon csábítóak a padok- legszívesebben menten ledõlnék rá.. de hát nem lehet, tuti a szintidõ duplája lejárna mire felkelnék:) Az emlékmûtõl sárgulás a Bodzás- pihenõhöz ahol Toneszék pecsételnek én meg rendesen megkötöm a cipõm, ideje.. Az Ernõ- forrásig szerpentinezgetek , kóstolgatom a sarat, majd Zebegény szélén a S+en van alkalom az elsuhanó vonatokat nézegetni.

A Borostyán- kövi pihenõnél (ex) földim pecsétel, iszok és nézegetem a következõ 3,3 kmre jutó 455 szintet hirdetõ papírkát. Az jó buli lesz. Ez kell nekem és tényleg ezen a részen voltam a legéberebb a túra során és a legjobban élvezhetõ is ez volt számomra 1- 2 métertõl eltekintve ahol a meredek oldalban menõ úton kellett mûvészkedni. A Hegyes- tetõn szép kilátás, a kilátónál pecsét és igen , a Hegyes- tetõ  hegyesebbik felén le. Nem akaródzik lemenni.. havas is, csúszik is, nyûgös is vagyok. Nincs kinek nyafizni úgyhogy lesétálok nyugdíjasan, esés nélkül közben szinte mindenki leelõz aki nem járókerettel indult=)  Kövesmezõn tea-csoki, majd tovább. A Zamenhof - kilátó romjaitól az út is romos,vagyis saras az aszfaltnak bizony örülök mikor elérem. A Gerendás büfének szintén,itt egy boroskóla melletti idõzés és vissza a ZN-re. Törökmezõ felé menet felfelé is megcsúszok olykor a vizes talajon, majd a mûútra kiérve lindulok egyenesen azon.. pár pillanat múlva persze kapcsolok, hogy hoppácska  vmi csak keresztezzük-öt olvastam.. akkor vissza és tényleg akkora szalagokat lóbál a szellõ mint a huzat. Hiába aki alva túrázik=) Persze Bubuék jó irányba mentek egybõl.. a rutin és odafigyelés kérem:) Még némi erdõzés és a mûút után a Rózsakunyhónál vagyok. Dianás cukrok , pecsét és olyan hihetetlennek tûnik, hogy csak 20 km-t jöttem eddig. Úhh még csak a fele és az idõnek a javarésze.. lassan be kéne érnem nem pedig a felénél bénáznom..a szalagozást követve majd a jelzésen felbaktatok a Gál- hegyre ahol rönkházak sorakoznak. A hegyrõl lefelé meredek - saras lejtõ a villanyoszlopok alatt, ez kitartást próbáló rész. Végre aszfalt és a királyréti kisvasút állomásánál bélyegzés plusz fincsi müzli kólával. Itt többekkel találkozok, a pár km-nyi egyedüli sártaposás után most jót tesz a lelkemnek a beszélgetés. A patak kerülgetés után kiérünk a tisztásra,

ahol szembejön pár kiránduló kutyákkal és szépen folytatjuk a sárgán szemben a lefelé vezetõ ösvényen. Pár száz méter után gyanús lesz , olvasok és háát igen, val.szeg sikerült a szalagozást balra benézni. Na vissza, ez a kis plusz nem derít  jókedvre..ébredj már fel!!.. innentõl kettesben folytatjuk, beszélgetve egészen a horgásztóig ahol hirtelen sokan leszünk, a népsûrûséggel pedig együtt jár, hogy alig férünk el a kis dombtetõn:) Innen le ismét csúszós oldal, ezeket ma megnyertem.. totyogás után búcsút integethetünk a pirosnak és a rövid de meredek és iszonyat szétjárt partocskán a Békás- rétnél vagyunk. Innen lejtmenet után hamarosan bejön a zöld és a remény a törökmezei halastóra. Ott pecsét, átlag már rég nem izgatott, ma örülök ha beérek- napot tartottam. Gáborék narancsok társaságában õrködnek, s bevallották locsolták a pályát azért ilyen:)) A narancsot bekapva nekivágok az utolsó felmenetelnek, ez még mindig jobb mint le. Ha fáradt vagyok vagy fáj itt- ott a fel irány mindig jobb. A turistaház mellett elhaladva kellemes út és a tudat, hogy már csak vagy 4 km. A Vizes- árok környékén már úgy gondolom, hogy még sokk a sárból. Nem a finnyásság, hiszen már úgyis térdig saras vagyok esztétikailag mindegy , hogy sár van vagy sem de haladás- ügyileg nem . Az erdészet szétjárta és szabályosan szét... ta az utat, erre nincs jobb szó olyan mérges leszek rájuk,hogy fú csak jönne egy erre biztosan  bepofoznám az árokba a természetmegrontót. Morgolódásaim közepette ismét kettesben folytathatjuk és beszélgetés eltereli a figyelmem a bokáig érõ trutyiról. Zebegénybe érve még a kék kútnál beállunk a cipõ- mosási sorba:) Vizes volt már így is a cipõ de legalább egy fokkal tisztább lett. Persze a szalonképestõl messze áll:) Az iskolában pecsét 8 óra 11 percnyi séta után. Hûû ilyen béna 40est se mentem még:D A kilásátok a hegyekrõl szépek voltak, a sártól való szabadulás kilátástalan, a szervezés meg kifogástalan.Ezek után még 6 km és 14,5 órányi alvás behúzva.Hurrááááá:)

 
 
DunamentiTúra éve: 20102010.03.22 12:17:00

Duna menti babázás


Petõfi után mondhatnám: Mit nekem te zordon szombatoknak túlórákkal vadregényes tája!

Nem csodállak,nem szeretlek,S képzetem hegyvidéket járja...

A szûk 3 órás alukálást elég kómás ébredés követi. A busz ablakából még messzirõl méregetem a Naszályt. 10ig lehet indulni,ráérõsen van idõ egyéb dolgaimra is Vácon:)) A piar gimi kapujától A4es papírok mutatják az irányt a rajtig vagyis a tornateremig. Nehogy  vki az indulás elõtt eltévedjen az udvar útvesztõjében:)

A nevezést fiatal lányok intézik, minden gyorsan megy, így 9:35-kor nekivágok az  (urambocsá'...) babatávnak. Csak a rövidke 17,9 km-re van idõm hiszen  délután ismét menni kell...:( A spéci és ingyen beszerezhetõ Naszály- térképpel vágok neki a sétának. Még egy kis nagypistázás belefér hársméznézõbe:D plusz némi beszélgetés x párt tagjaival a tizes elõtt:) Ennyi szórakázás után megszaporázom lépteim mert lejár a szintidõ fele és még ki se tettem a lábam a városból:) A  vasút alagútjánál bejön a sárga és a büdös ez "egylevegõvel át" szakasz.. A Temetõ úton a koleszt nézem és valahogy nagyon távolinak tûnik mikor  esténként átjártunk ide.. elhaladok a temetõ mellett majd a látvány kedvéért a másik oldalra megyek át két autó között: a kis "tavacskákban" rengeteg vadkacsa van, néhány nagyon szép színben pompázó is akad. A hideg vízben kergetik egymást, alámerülnek és felbukkannak,a szétfröccsenõ vízcseppeken megcsillan a napfény..Meglehetõsen fúj a szél de még fülvédõ nélkül is lehet boldogulni..

Sorban érem utol az elõttem indulókat és hamarosan már  a 2/A út  alatt spurizok gyanús folyadékokat kerülve. Közvetlen utána  a sárga jobbos kanyarjában az elsõ és a késõbbi  3. pont van. Két lány pecsétel, a 3,9 km-re elég gyöngécske a részidõm.. A jelzés egy darabig innentõl meseszerû: hol volt, hol nem volt. Hófoltok tûnnek fel a hétvégi házak között és egyre kevesebb embert látok magam elõtt. Jó, mondjuk a 27es sorszámot kaptam olyan nagy tömegekre nem számíthattam..Egy nyílt részrõl visszanézek Vácra, a Dunára, a szemközti hegyekre.. szép a kilátás. Majd utolérem K. Gábort akivel elbeszélgetünk és elhaladunk a bizonyos számú telek mellett, majd jön egy kanyar, néha feltûnik itt- ott némi sárga jelzés. . Már a S körsétán egy  Y elágazásnál szükség van taktikai- technikai megbeszélésre : a térkép , az itiner alapján végül a jobbra tartó irányt válasszuk, pár száz méter múlva kiderül hogy helyesen:) Ráfordulunk a háromszögre ami a Naszály csúcsára visz fel. A táblától nem messze kecskék mekegnek..felnézek és a Szent- Margit kereszt néz le ránk, olyan mintha nagyon magasan lenne..a hó erre felfelé  már laposra kitaposott, csúszós. Még néhány túrázót utolérünk és irány fel. Én megyek elöl próbálom nem feltartani a sort:) Néha nagyokat csúszok a sima hó alatti köveken vagy a sár- hó kombináción. Persze csak egyszer csúszok el, természetesen egy széles út keresztezésénél ahol pihennek páran:D Gábor egybõl fel akar segíteni de köszönöm nem kérek belõle, nem vagyok én cukorból:) Még felfelé.. ez az egyetlen emelkedõ az út során de elég hosszú és kitartó partocska. Gábor szerint tipikus háromszöges.. :) Kicsit feljebb két lány ül, úgy tûnik lejjebb helyezték a Naszály csúcsát:) A pecsét után még két embert érünk utol és fent vagyunk a toronynál. Páran vannak itt megkérdezem milyen az idõ a toronyból de nem javasolják, hogy felmenjek.. a szél lent is majd' elvisz, elég hideg van, fázósan iszok pár kortyot. Közben egy hölgy kérdezi van e térképem.  Õ a hosszabbik táv 5. pontjának õre, csak még nem tudja hová kell mennie..=) Betájolom és elirányítom õt, remélem sikerült idõben és oda érkeznie:D  Lefelé csupán 1-2 nyom van a kéken és a többi néhány centis érintetlen hó. Gábor nagyon lovagiasan elõreküld, hogy menjek csak én elöl ahogy jólesik:) A hóban a nem taposott részt  választom és igyekszek gyors lenni. Az ex- esõbeállónál nagy csoport kiránduló pihen. Itt balra át és némi kényelmes szintút után jön a meredek- köves - havas lejtõ. Óvatosan ereszkedek, a fákat is megszorongatva ahol a helyzet úgy hozza:)  Egy szélesebb útra érve SN tûnik fel jobbra átlósan és ahogy a szöveg írja na itt kell derékszögben balra fordulni:)  Hamarosan feltûnnek a hétvégi házak majd a S. Ahhoz az elágazáshoz jutunk ahol pár órája tanakodtunk merre is kell menni. Megismerve végülis mindkét irányt visszafelé kell csak menni a hátralévõ km-eken amerre már jártunk. A kutya ismét ugat, az út sárosabb lett és a felhõk is összegyûltek.. ismerõsökkel találkozunk akik szembe jönnek, õk csak nemrég indultak. A pontnál a lányok már a kocsiban melegszenek, nem csoda hûvös a szél. Azt mondják tök gyorsak voltunk ami enyhe túlzás de jólesik azért:) A híd alatt át és sietõsen a belváros felé vesszük az irányt. A város szélén nagyon kontrasztos kép: balra milliós ház, jobbra lebontásra való,félig összedõlt. Az ellentétek után a temetõ elõtt a felszerelt sebességmérõnél mosolygok nehogy bemérjen minket lassítsunk..:D

A vasútnál órát- idõt nézek és talán pont be fogunk érni 3 órán belül v egy kicsit késõbb. Gábor bíztat, hogy õt ugyan nem érdekli az idõ de ha nekem számít fussuk meg a végét. Jónak bizonyul a lámpák is zöldre váltanak mikor odaérünk.. az utcákon kerülgetjük az embereket, a fõtér még egy kanyar és a célban vagyunk. Nekem így 2:57 lett a vége ami a 17,9 km- hez ilyen álmos- meló elõtti 6os átlagnak jó:) Köszönet a jó útitársaságért Gábornak, tök jó volt ez a túra!:)

 
 
MátrahegyTúra éve: 20102010.03.07 17:24:40

Mátrahegy 40



Jól megoldott rajtoltatás után 7:15kor indulok. Aszfaltozás, a vasút keresztezése, ébredezõ m.fürediek és hamarosan az erdõben találom magam. Mások is, bár akadnak akik csak 2.szori próbálkozásra találnak be:) A talaj meglepõen jó, hónak-sárnak nyoma sincs. A Muzsla - tetõ pontõrei termoszukból forralt borral melegítik magukat. A kilátásra vetek egy pillantást majd a Rákóczi- forrás felé igyekszek. A forrásnál balra térek a S+en. A mögöttem lévõk követnek, kérdezem õket ti is 40esek vagytok? Nem csak a 20asra jöttünk.. Akkor hátraarc vissza .. Nem sokkal késõbb szembe  jön egy hölgy õ is erre ment tovább. Útbaigazítom, a távok szétválása úgy tûnik  megzavart pár embert. A sástói étteremig pár futó elhúz, majd újabb pecsét. Az étteremnél a jelzés elég foghíjas, de a térképvázlatból gyorsan rájövök, hogy a mezõn kell átvágni. Itt van pár vizes- jeges folt.Ám jól kikerülhetõek, közben számolok: szûk 4 km/38 perc/aligszint háát nem túl jó, esélyeim latolgatva arra jutok , hogy  nagy esélyem van egy gyenge kezdés utáni erõs visszaesésre:) A kis ösvényen egy patakhoz érek, átlépdelek a köveken, visszanézve látom, hogy nem messze van híd. Nem bánom,  így izgibb volt:) Késõbb a  rossz emlékû SN-re érek, hát igen...a köveken nem kockáztatok inkább semmit.. Lajosháza elõtt lovas favágók ügyködnek. A fekete ló a szemét mereszti rám, a gazdájának odaköszönök:) Lajosházán a patak meglehetõsen bõvizû, viszont simán át lehet kelni. A mögöttem jövõ 2 emberrel filózunk egy sort  majd nekivágunk a hirtelen meredek zöldnek. Ám csak egy kicsit ijesztgetett minket, egybõl laza út jön. Aztán majdnem a sárgán találom magam az egyik kanyarnál. A Köves-bérc elõtt még egy kis emelkedõ, fent csoki, ivás 8:45kor egy 52 perc/5 km/188 után. Nem tetszik, irány Galyatetõ. Ezen a részen utolérek többeket, és valahol megjelenik a hó. Nem is figyelem hogy hol tûnik fel elõször, csak azt, hogy a kemény, megolvadt majd visszafagyott havon sétálok. Egy helyen szembõl olyan mintha csak egy köpésnyire lenne a torony de még odébb van. Magam maradok, majd Ildiék érnek utol , jól nyomják. A mûutat keresztezve csodálkozok milyen könnyedén feljutottam. Még pár forduló a K-kel együtt és a parkolóban banánnal kínálnak és víz/szörptöltéssel 10:21kor. Az idõt mindenhol maguktól írják. Kb. 9 km/1:36 vagyis majdnem 6tal megvolt Galyatetõ,  ez már jobban tetszik. A banánt nagyon szeretem, jó lenne még enni de hagyni kell a többieknek is..:) Tovább a P+en le Parádsasvárra. Tavaly nagyon kutya volt ezen feljönni a Kis-Lipót felõl most lefelé se könnyû. A meredekebb - csúszósabb részeken bénázgatok, idõnként bedöntött fák szórakoztatják az erre járót. Sasvár csendes utcáin  pár jól elhelyezett útbaigazítós táblát is kitettek a szervezõk. A büfébe érek 11:10kor, 5,9km/ 49 perc. Pedig felfelé se kellett mászni. Na jó Galyáról nem rögtön indultam tovább, de ez már önvigasztalás -kifogáskeresés  kategória:) Itt néhány lekváros és egyéb kenyér elpusztítása közben tovább számolok : ez a távnak- szintnek picit több mint fele, szûk 4 óra alatt , a 8 órás idõ tûnik reálisnak. Az meg olyan sok 43 km-re. . Visszasétálok a sárgához. Nemsokára a Sós- cseri tetõn önkiszolgálós pont,majd lespurizok a fényespusztai elágazásig. A mûút után felkapaszkodás a szintben menõ széles útig. Itt újból utolérnek és végleg le is hagynak Ildiék aki utólag megnézve a legügyesebb nõ volt , grat:)  A széles földút a fenyvesben kanyarog, magamba szívom a fenyõillatot, a tavaszról merengek majd P. óhuta elõtt jön némi sárkerülgetés. A Hubi sörözõben nagy tömeg és pecsét 12:10kor. 5,1 km/170 m /1 óra..fura merre jártam ennyi ideig ? vagy olyan lökött vagyok h görbítem a teret és hosszabb az út?:) Innentõl a rövidebb távokon lévõk is csatlakoznak. Az meglep, hogy a helyiek-törzsvendégek  utána szólnak az indulóknak, hogy egybõl menjenek jobbra tovább. Én a S -n megyek ami vagy 100 métert kerül, nem halok bele:) A Klarissza-csevicénél tök jó a fagyökerek között felmenés. Innentõl hirtelen sokan leszünk, néhány 10enéves srác fenyõtobozzal dobálkozik, elõzök és majdnem kapok a közelharcból.. a lezúduló pataknál gyönyörû jégcsapok merednek, milyen spéci fotótéma lehetne!Valahogy nem megy  úgy érzem alig haladok valamit. A tónál pecsét és ekkor nézem, hogy volt 358 emelkedõ. Ja akkor lehet az tartott fel. Nagyon alattomos, mert nem lehetett útközben látni hogy felfelé tartok. Az ilyen sunyi szinteket nem szeretem ha már szint akkor legyen pofás!:) Csokit akarok, de csak szõlõcukor van amit  most nem kívánok. A K+en legalább mutatós partocskák vannak, jobb így ha látom hová kell felkúsznom. A népsûrûség számomra nagy, többen beállnak "vonatozni", a hóban kerülök, szerencsére nem süpped már. Lefelé is jönnek páran.. nem tudok úgy menni ahogy jólesne, így eléggé nyögve megy, a nyeregnél többen pihennek, nekem is eszembe jut milyen jó lenne szusszanni egyet.. csak pár mp-et, vagy egy percet.. de nem érnék vele semmit, inkább csigamód megállás nélkül érjek fel. Menet közben elõbányászom a vizem és meghúzom,levonom a következtetést, hogy felfelé jégkását inni nem a legjobb. Felérve a nyílt tetõre még jobban fázni kezdenek a kezeim, be is húzódok gyorsan a pontra. Az étteremben pecsét 13:45kor vagyis 6,24 km/ 708m/1:35.Szörnyû lassan ment. Alma, müzli, forró tea. Utóbbival feltöltöm az üvegem, a jéggel együtt egész kellemes hõmérsékletû:) A pihenõ rám fér, még vár 8 km lényegében szint nélkül le kell érni füredre. Kilépve borzongós idõ van az étterem melege után. Muszáj sietnem nem szeretek fázni. A hó alatt a jég csúszik, botladozok lefelé, többször a csodán múlik, hogy nem esek hatalmasat:) 14:17kor a Vályús -kúthoz érek ahol a pontõrök amint meglátnak lelkesen kiabálnak, hogy siessek:) A 8órán belüliséghez maradt 58 perc és 5,5 km. A lefelé irányt jól meg lehetne nyomni de a vadregényes, patakátkelõs- kövecses útvonalon nem megy. Úgyhogy a lábam elé nézek és a bõvizûen csordogáló patakra. Mindig átjutok beleesés nélkül pedig szokásom legalább egyszer csobbanni:) Megérkezek M.füred szélére a Csepegõs- forráshoz. Itt látom ,hogy még 1 km és mindenképpen  odaérek 15:15ig a célba. Nemsokára a reggelrõl ismerõs sárga, a templom, a kis bódék, majd a Z+en ráfordulok az Erdész utcára. Velem szemben a gyorsabbak már hazafelé tartanak..Beérek, 15:04. Az érkeztetés nagyon profinak tûnik. 7:49 lett a vége. Az útvonal szép, az idõjárás pedig kegyes volt hozzánk. A rendezést köszönjük , egyedül a célban a tea volt enyhén fura..=)

 
 
Zöld túrák (Budai-hg)Túra éve: 20102010.02.28 22:00:11
Zöld 45

Reggel 6:17, Moszkva tér:még éppen látom ahogyan a villamos becsukja az ajtaját és távolodó lámpáival gyönyörködtet. 20 perc bemelegítõ szél- és esõállósági gyakorlat a következõig..A végállomás-rajtnál beszélgetés, nevezés majd 7:10kor útnak eredek. Az itinert szemrevételezés után a térképvázlatos részhez hajtom, a novellázást úgy döntök ma kihagyom kicsit sok a részletes szöveg és nyûgös is vagyok=) Furamód lefelé kezdõdik a mai séta, lesz ennek még böjtje:) A Törökbálinti úton utolérem az egyik elõttem indulót, Petit; majd pár száz méter múlva balra át és rövid kapaszkodás az Ördög-oromhoz. A köves emelkedõ pont "lábraáll"; jó ez a rész a város közepén. A gerincúton kellemetlen a fülembe süvítõ szél, kapucnit a fejemre csapom,úgyse árt a pityergõ esõben. A pontõr megmutatja a szemben lévõ tetõn a tornyot, hogy oda kell eljutnunk. Persze körben a Z3ön. Magam maradok a széllel, egy kicsi emelkedõ után ismét házak, majd vissza a zöldbe, aztán ki.. a város és a természet sûrûn váltogatja egymást. Utolér tortúrás ismerõsöm, R. I. , majd egy útfel-leágazásban kicsit bizonytalankodunk, ám hamar ráakadunk a helyes irányra. Egy keskeny vashídon át kell kelni, ennek az egyik széle pár centire felfelé áll, élesnek tûnik..Kezdõdik a szerpentin a Széchényi - hegyre ahol már fel -felbukkannak az elõttünk indulók. A tv-torony környékén durva szél van és locsi- pocsi sár. A Gyermekvasútnál újabb pecsét. Átkelés az utcán és hamarosan Normafánál vagyunk. Itt nem kell a hosszabb távosoknak bélyegezni. Erre még tél van. hó, jég. A tükörjégen akkorát esek...=) Na szép még egy órája se megyünk és már földhözvágom magam..Utána óvatosabban megyek a jeges részek szélén, inkább a sár mint a pofára esés. Ereszkedés, ismerõs utca, ismerõs szikla. Tavaly év elején fotóztunk itt teljesen a tetejére mászva:) Most nem kell felmenni odáig, a tövénél kapok pecsétet. A gyakori pontoknak köszönhetõen elég vizes az itiner, pedig a zsebemben és zacskóban tartom..Kis csúszka lefelé aztán áthaladunk a Libegõ alatt. Pistikéknek esélye sincs hacsak nem tudnak vagy 5 méter magasra felugrani:) Hamarosan jön a megszokott rész a Budakeszi úttal majd a lépcsõkkel. Felérve a Szerb Antal utcába sietõsebbre vesszük, alig bírunk megállni a telefonfülke mellett, ahol egy fülhallgatós srác személyében újabb pont van. Itt áll a túrának névadó Fekete István emlékház, bemenni nem lehet, hát folytatjuk a szalagozáson. A szalagozás más útvonalon éri el a volt56/61es villamos hídját ami pont a fejünk felett húz el. Battai lépcsõk, a cipõm már sokadszor megkötöm- jó lenne egyszer normálisan is..A többiek kicsit bizonytalankodnak fent,én nem olvastam a szöveget csak azt h az Apáthy - sziklához kell menni majd az Árpád kilátóhoz úgyhogy balra át. A szikla után I. elmegy geoládát keresni, én pedig folytatom a zöldülést méltón az egész heti zöldség- gyümölcsözéshez. Egy TTB-s kapásból rosszul lenne tõle:D A Görgényi út után felkanyarodok a kilátóhoz. Pecsét és mindenki megkérdezi a csokikra nézve hogy milyen ízûek?? Az õrök türelmesen egyenként elmondják, hogy sportszeletízûek vagyis rumos- csokisak. 5öt lehet venni, megeszem majd ráhúzok a répalevembõl. Elõször hozok túrára répát inni, gondoltam kipróbálom milyen útközben:) A sétaúton ereszkedve nagyon csúszik, a fákba kapaszkodva úszom meg az esést. Idõközben I. ismét beér, majd a kényelmes szintúton beszélgetve mintha a nap is kezdene kisütni, legalábbis az esõ már nem csepeg.. Pár túratársat elõzünk, egyikõjük kérdésére válaszolva: direkt megnéztem,nem mert 13:30-8.25 az nálam 5:05 akárhogy matekozok:)) A Virágos nyeregben kis szünet, lehúzom a maradék sárgát és csak vizet töltök, mással nem merek próbálkozni rá.. A büfé után már valóban süt a nap, nagy örömömre:) Földút, erdõ, ahol két terepmocizó húz el, inkább félreállok nem akarom hogy nyakig beterítsenek sárral. A szántáshoz érve merülõs- marasztalós-agyagos sár. Szarkavárban -talán nem véletlenül- ma tartják a várnak a várak-os rendezvényt. Minket ugyan várhat, az aszfaltra érve megkönnyebbülten áztatom le a pocsolyában a cipõm, mert a szántás óta vagy fél kiló sarat felszedtem. A Kocsma Galériában már a 7. pont. 24 km, átlagot nem számolok annyira nem vagyok nagy fejszámoló:) Mátéékkal kiegészülve többé- kevésbé négyesben hagyjuk el Solymárt. Latyakos sárban emelkedõ, hagy fogyjon a szint. Nagykovácsiban közös rész a múlt heti Trappról a pirossal, és a plébánián tea- sokféle lekváros- vajas akármis kenyér. Jó erõs, nem cukros a tea, így szeretem, duplázok belõle:) Itt eltöltünk némi idõt,12:20kor értünk ide, 7:10kor indultam,magyarán 6oson kívül..ma nem lesz meg, mindegy nekivágunk a megmaradt 13 km-nek. A Kossuth utcán haladva rémlik mennyire rohantam itt tavaly októberben a házszámokat nézve, hogy meglegyen a kerek 6 óra:) A falu szélén kanyar a keresztnél majd egyenesen tovább sehova nem letérve. A jelzések tényleg csak jelzésértékûek,nyomokban van 1-2 a Z3ig.Az elsõ Z3 jól látszik, derékszögben rátérünk. Egy darabig le is tudták ezzel a jelzésfestést, nem sokkal késõbb több lábnyom felfelé a szélesebb úton. De nem arra kell menni, hanem tovább a szûk, bokros ösvényen. Beérünk az erdõbe és lényegében az utolsó észrevehetõ emelkedõt pusztítjuk. Mögöttünk senki, elõttünk sincsenek. Valami húzósabb partocskára emlékeztem de viszonylag könnyedén ott vagyunk ahol a sok papír fakad: a szervezõk alaposan kijelezték a pontot A4es lapokkal: Nagy Kopasz, 9. e.p. még 250 méter, 150 méter.. nem lehet nem észrevenni:) 3 hölgy pecsétel és csokival kínál, mivel az eleje vagyunk még vízzel is. A finom csokiból nem kell kérni repetát, maguktól kínálják vegyünk csak még, én pedig édesszájúként erre természetesen nem mondok nemet:) Maradt bõ 9 kilcsi,még egy kis csokit majszolva megtesszük a kilátónál a kunkort aztán ráveszem I.-t, hogy használjuk ki a lejtõt. A tavaszt idézõ napfényben lazán lefutkorászunk a sármentes szerpentines úton. Ez tetszett az egész túrában a legjobban, a napsütés,kis szellõ, jól haladás jókedvûvé tesz. Átmegyünk a forgalmas úton, a lovardánál egy nagybundás kutya ugat,szerencsére kerítésen belülrõl. Jobbos, létrázás és nemsokára szalagozás. Stílusosabb lett volna zöld színûvel, ám fehér színû, kék feliratos szalagok vezetnek. Próbálom elolvasni mi van ráírva de az elsõ páron csak a néhány betû van: út rt. Pár száz méter és: Betonút-tá egészül ki:) Néhány ember tûnik fel, majd a 10. pont. Az õr gratulálokot mondd nekünk, én iszok még egy kis vizet. Már csak 3,1 km/26 van hátra,tehát kis semmiség. Továbbra is szalagozás mentén haladunk. A földút néhol saras, néhol olvadt havas. Kerítésmászás újból és csakhamar feltûnnek Budakeszi házai. Az erdõ szélén vmi farakást látok és házfalat remélem nem vmi hátsó udvarba vezetnek minket:) Aszfaltra érve jobbra, I. viszontlátja reggel leparkolt autóját, majd a szemünk elé tárul a Fülcsi sörözõ, ami most a célt jelenti. Csak heten értek be addig,nincs tömeg, lehet a sokfélét pecsételtetni.14:43, vagyis nekem 7:33, olyan 5,7 a "szenthatos" helyett. Nagyon jó tavaszidézõ volt ez, a többi 3 színen se legyen rosszabb idõ:) Jót tett nekem a kis séta, a reggeli álmos-szomorkás idõjárás és én helyett vidámabb-naposabb lett a végére.Ráadásul csak 100 méter és a 22es abban a pillanatban áll be. Helyes, reggel a villamos pont elment ez meg pont jön. BKV-én, egye fene legyen döntetlen :) Köszönöm I.-nak az útitársaságot!
 
 
Budai TrappTúra éve: 20102010.02.21 18:40:45
Budai Trapp

Piliscsabáig kései szunyókálás a vonaton, ki- kipillantva az ablakon szürke, esõsnek ígérkezõ idõ nézett vissza rám. Leszállva nagyon jó rajtpozíciót sikerült elcsípni, mire a banánom megeszem már bent is vagyok az épületben. Nevezés- kösz Múzsla a tollat azt mindig elfelejtek vinni=)- aztán go. Piliscsabán kedvcsináló aszfalt amíg a falu szélén bemutatkoznak a terepviszonyok: jég, felette víz, itt- ott hó. A kutyaugatás még hallatszik mikor a jeges út lassításra és óvatosságra kényszerít. Nemsokára magam maradok látóhatáron belül senki, a Kõris - völgyben madárdal: néhány cinege hirdeti a tavasz eljövetelét. Vagy csak unalmukban csicseregtek, passz:) Az út több részen merõ víz inkább a havas szélén megyek.Késõbb néhány kóbor futó elõz és köd száll le. A ponton már kifejezetten ködös - õszies idõ van. A Nagy -Szénás elõtt a hegyoldalon azt gondolom cudar egy idõ van fújja a hajam a szél mint a gyõzelmi lobogót. A Nagy - Szénáson hatalmas köd és veszettül fújó szél fogad. De legalább végre egy kis emelkedõ sok volt már a laposból. Fent kedves ismerõsökkel találkozok majd továbbindulok. Lefelé gondolkodok, hogy valahol majd a P-ra kell áttérni nem tudom miért rémlett h majd a faluban.. A szélben nem esik kedvemre elõvenni az itinert de hasznos ötlet volt: pont itt kell jobbra fordulva "elpirulni" a Nagy- Szénáson. Akkor valszeg túlmentem az elágazáson jut eszembe és valóban kb. száz méter hátra és ott van a földön meg a fákon is. Ez a szakasz kifejezetten télies, havas. Lefelé jó lenne spurizni de hülyén csúszik a hó, nem megy..Nagykovácsiba érve kényeztetõ száraz aszfalt és lejt kihasználás s mintha a nap is sütne.. A falu közepén az emlékezetes CBA, ahol alig akartak nekem pecsételni a PPU-hoz. Többeket utolérve felfelé elhagyjuk a falut és visszatérünk a természetes állapotokhoz: hó, víz.Vörös-pocsolya elõtt a tócsát kerülgetve az egyik bokor galád módon megtámadja a hajam, alig bírom kibogozni az ágai közül. A pont elõtt még egy tisztáson hátranézek és nagyon sötétkék eget pillantok meg. Jó lenne ha az esõ kibírná már a végéig.. Újabb pecsét a pocsolyás Vörös pocsolyánál és amíg a müzlimet eszegetem leérek a Julianna majorhoz vezetõ mûúthoz.A Vadaspark környéke, emlékszek innen kezdõdött az önálló tájolású rész a kilátók-túrán:) Felpillantva zászló lobog a dombtetõn, hát gyorsan fel is baktatok a Fekete- fejre. A pont nem a csúcson van vagy 50 méterrel lejjebb egy lány ír alá. Elõttem egy srácnak felajánlja hogy a külön papírjára pecsétet is rajzol ha kell:) Lefelé jól belehúzok alig bírok megállni kicsit lejjebb ahol egy 80 év körüli apóka pecsétel. Összeveszhettek a lánnyal, fura megoldás ez, pecsét itt, aláírás ott.. még egy kis havazás után a nemszeretem kanyar az aszfalton. A forgalmas útról megkönnyebbülés letérni a Kis-Hárs hegy felé. Több túrázót utolérek majd a körúti séta után újabb pont ahol találkozok Kitöréses útitársammal; megeszem a csokit és a sárgán tovalódulok. Nemsokára Tibet ér utol és elbeszélgetünk Hûvösvölgyig. A lángososnál sokan tartanak egyedi frissítõpontot:) A S mostanában számomra agyonjárt szakasza következik fel az Újlakira. A katonasíron rengeteg színes mécses díszeleg. A Határ-nyeregre egy öreg nénike komótosan ballag fel bottal. Az aszfalt elõtt szétázott - szétdobált reklámújságok csúfítják a tájat. A hó elolvadt a kövekrõl és a kövek barnája elûzi a nagyon fehér- nagyon tél hangulatot. Az Újlakira könnyen felérek itt egy lány pecsétel. Szélben állva látszólag nem fázik..nem lennék a helyében.13:09van és még 2,5 km. A hatos átlag- 5 órán belüli idõ nem lesz meg az már biztos..a Virágos - nyeregnél nézem az útvonalvázlatot és rátérek a K+re. Meglepetés, hogy ki van egy A4es lappal írva a célirány és két piros szalagocska is.Az elõzõ években semmi nem volt azt mondták..kis ösvény lefelé és házakhoz érek. Itt ér utol K.Robi akivel a célig együtt megyünk. Az utcába kiérve újabb papír mutatja az irányt. A házba -célba betoppanunk és 13:30kerül a lapra, vagyis 5:05 lett a vége.Jó az nekem, hóban- vízben.Bent a gyorsabbak pihennek, egyiküktõl a virslimért kapok egy lekváros fánkot , thx:) Továbbá köszönet K.Robinak+az esõnek amiért kibírta estig:)
 
 
Börzsöny éjszakai tt. - Farkas Zsolt emléktúraTúra éve: 20102010.02.15 22:19:51
Börzsöny Éjszakai alias Dögöjj(ünk)meg!

A Börzsönyt egyszerûen imádom. A havat meg gyûlölöm. Reméltem a kettõ kiegyenlíti egymást..A rajtidõ végén indulok, 3/4 hét körül a Kõrózsából. Alighogy letér a zöld a mûútról máris egy alternatív taposott úttal lehetett találkozni, ami fentebb csatlakozott a Z-höz. A sötétben nem látni, de jön a sokatmondó majdnem feketére sikeredett jelzés utáni V- kanyar és hamarosan elkezdõdik a felmenetel Godóvárhoz. Kidõlt fák és túrázók között lépdelek nyugisan nem elkapkodva,hiszen az út Magosfáig csak elõétel a ránk váró finomságokból. Hirtelen sátor és Csanya pecsétel. Hoppá, máris? Érzésre még csak a Dosnya- nyeregnél járhatok, ez nem lehet a Magosfa. Vagy ennyire elbambultam? 1:50 alatt érek oda, iszok pár kortyot és irány tovább.Nem kérdeztem, de hamar rájövök, hogy jó volt a tippem és valóban lejjebb volt a pont. A Tátralátónál tûz és sátrazók odaköszönök nekik ahogy még vagy százan tehették, biztos örültek neki:) A pirosra váltva mélyül a hó és a Sasfészek-bércbõl majdnem Sajgó - bércet csinálok:a meredeken le a hó alatt vmi fa - kõ lehetett megbotlok benne és pofával a fûbe izé hóba harapok. Kiterülve teljesen, ötpontos esés=) A lábam beleütöm valamibe de azonnal le is van jegelve a hó által.. A Nagy- Mána gerincére való kiérés elõtt búcsút intek a száraz cipõnek . A gerincen holdtalan éj fogad az azúrkék eges- rózsaszín naplementés gyönyörû színes kilátás helyett. Átpillantva a gerincre vannak akik már Pogányvárnál tartanak. Irigykedve nézem õket, jó lenne már ott lennem.. Elõzök, egyébként meg kell jegyeznem hogy kivétel nélkül mindenki akivel találkoztam nagyon rendes volt, félreállt ha elhaladtam mellette. Na nem mintha nagyon száguldoztam volna…=) A Börzsöny Csúcsai mozgalom ide vonatkozó kérdésére mindig elfelejtem megnézni a választ, most direkt nézelõdök melyik oldalon van az elsõ jelzés amibõl az lesz, hogy seggencsúszva teszem meg a lejtõt a nem láb elé nézés miatt:) A Tóh Péter emlékmû szintén százszor járt hely, itt az alsó réz részen kéne a feliratot megnézni ami épp ki se látszik. Nem hoztam hólapátot hogy körbeássam lemondok a válaszról. Majd egyszer ha az ojjektumok is látszani fognak megnézem.. A Rakottyás völgy elõtt még összejön pár seggelés, eltanultam az elõttem menõktõl:) A ponton kereken 22kor vagyok. Itt valaki mutatta a pontõröknek hogy mosópor is van nála.. Az vajon mire kellett?:D A válasz nem derül ki mert elvonta a figyelmem egy érkezõ aki némi leukoplasztot szeretne szerezni mivel szétjött a cipõje és kilógott a lábujja a hóba. Ettõl a hideg futkosott a hátamon , jesszus!Remélem megúszta a kalandot az illetõ amputáció nélkül.. Ennyi furcsaság után továbbállok. Jön az elsõ mumus-rész számomra. Kettõ szakasz volt amitõl elõre tartottam: egyik a Bodosházi-kút- Pogányvár , másik a Hanák réttõl a Hideg hegyi th. -hoz vezetõ dózerútig. A Phsz. szintben menõ patakot kerülgetõ- átkelõs részén sikerül megmerítkeznem a Rózsás- patakban:gyorsabb botozó mögöttem, félreállok és bele a patakba. Aztán a másik lábbal is..A hûvös vize nyáron nagyon kellemes lenne..így télvíz idején kevésbé élvezhetõ. A kút elõtt mély lélegzet és akkor hajrá, jöjjön az elsõ mennybemenetel. Az úttörõk hatalmasakat léptek az emelkedõ elején nyakamba szedhetem a lábam..elõttem is mennek mögöttem is jönnek, nem akarok senki tempójára ráállni csak úgy menni ahogy jólesik. Egy idõ után felnézek és hullócsillagként fénylenek az elõrébb járók lámpái. Nem állok meg, néha elhaladok egy félreálló pihenõ mellett aztán ott a kaszáló. Az már jó jel. A vár elõtt sehogyse akar elfogyni a partocska és a szél is feltámad. Felhúzom a fülvédõt, szintút ez már a vár teteje. A meredek lejtõn úgy hasra borulok mint a zarándokok a Khailászán:) A szerzetesek és zarándokok a szent hegy körül minden lépésnél hasraborulnak és imát mondanak. Én hasonlóképpen hódolok a Börzsöny hegyvonulatának hasra - seggreborulva csak nem imát mondok hanem egész mást..A fenyvesben magam maradok, látóhatáron belül senki, aztán kiérek a Z-Phsz.-re ahol nemsokára utolér egy futó. Alig akarok hinni a szememnek: a Phsz. után még megfutni a Csóvit! Van ott kondi kérem.. Fent Fridmanék meglepetés kekszekkel stb.kel kényeztetik a csúcshódítókat ekkor még kint. Meghúzom jól a kólát, eszek és érzem, hogy mindjárt megfagyok.Felveszem a kesztyût is -idõben...- fejemre kapucni ám mégis borzasztóan fázva indulok tovább. A Csóviról le mindig óvatosan megy a lejtõ, most térdre borulva hajtok fejet a Börzsönynek:) Zizegõsen várom a PX letérését, úgy remegek hogy bármelyik Parkinsonos megirigyelhetne.. Mögöttem jön valaki, elõre akarom engedni ám azt mondja nem fog elõzni, menjek csak. A letérés után mélyül a hó, sokszor kilépek a nyomból besüppedve. Aztán a PO-on jön a valódi dögöjjmeg-feeling:tulajdonképpen ez pihenõs, lefelé menõ szakasz mégis kidögleszti a kalandort. A mély hóban magas térdemeléssel lehet csak haladni, a pár lábnyomból kilépve térdig hóba süllyedés. Az utat meg manökenek járhatták ki, nem lehet bal- jobb - bal módon lépni.Tornaórán csináltunk lábemelést ott még elment de itt totál kiakaszt, ezúttal is szeretnék elnézést kérni még egyszer a mögöttem haladó ismeretlentõl amiért az út javarészén betyárosan sûrû cifrázással emlegettem a havat- telet...Már az agyam - eldurrannál tartok amikor a KO-on simára taposott ösvényre érek. Igazi felüdülés, hogy csak lép egyet az ember és elõrébb van nem kell feszt a térdem nyakamba venni. A KN-en kevésbé kijárt út, majd a meredek ereszkedést több eséssel tarkítom, mondhatni beesek a pontra:) A Spari házat nem nyitották ki, kint raktak tüzet. Mellé telepszek és iszom a forró teát.Vagy húsz percig üldögélek repetázva a teából, jó meleg pogácsát eszegetve. Közben többen érkeznek még, a többség gyorsan továbbáll, hárman pedig lesétálnak Királyrétre. A pihenõ és a meleg életmentõ, felfrissülve indulok tovább. Újabb 500feletti szint de ez most laza ötszázas. Gondolkodok és kezd derengeni hogy a neheze már megvan:a Csóvira fel nem lesz nagy ügy, utána pedig csak a Nagy hidegre kell valahogy felkúszni. A Királyrétrõl érkezõ KN meglepõen jól kijárt. Kellemesen emelkedik,közben nézem a szemközti gerincen a lámpákat akik még a házhoz igyekszenek.Szeretem a KN-et mert úgy visz fel a Foltán- keresztig, hogy észre sem veszi az ember. A tea is hatott, meglepõen gyorsan a 2. útkeresztezésnél találom magam. A méhkaptároktól se kell most tartani .. a vízátfolyások- források sem okoznak gondot a hó miatt, legalább ennyi haszna van. Hamarosan a széles úton vagyok és utolérem az elõttem menõt a Foltánnál. A K kevésbé jól járt ösvényére váltok át, a lámpának nem ártana egy elemcsere, de a Csóviig kihúzza. A jelzéseket nem is nézem csak a lábam elé és újabb ember kerül látó- azaz fénytávolságba. Lépegetek felfelé, pár helyen itt is modellshow lehetett mert szûk a nyom..aztán az elõttem menõ gyanús szögben kanyarodik. Csak nem? Még egy kanyar és tényleg újra a toronynál vagyok. Az a poén, hogy feleannyi erõbe se telt feljönni ide a Sparitól mint lemenni ahhoz.. mintha ez lett volna a könnyû lejtes- lájtos pihiszakasz és a PO-KO a keményebb szintes.Fridmanék már a sátorban nyomnak, a megmaradt finomságokat némi hó lepte be. Bemutatkozunk HegiBali-val egymásnak aki mögöttem ér fel és még viccet mesélni is van kedve- ereje:) Kicserélem az elemet aztán jön pár korty megérdemelt csúcspálinka. Közben kíváncsiságból idõt nézek:hajnal 3 elmúlt, de durva biztos van aki már a NHH-n van vagy lassan beér.. Fázni kezdek, irány a Hamuház újdonsült utitársammal. A Kõkorsó sejtettem, hogy érdekes mûsor lesz.. jobb lett volna ha hozok egy darab nejlont és egyszerûen lecsúszok. Az eredmény majdnem ugyanaz: direkt számolom öt esés- keléssel csinálom ezt a szakaszt.A K+ is eljön, tûrhetõ nyomokkal. A K+ a régi kisvasút és a Fekete- patak mentén halad, jó idõben a roppant szép és érdekes útvonalát érdemes végigjárni. Megérkezünk a Speró- Kabóca páros mögé. A jelzés kis kitérõt tesz, át a patakon. Értelmes átkelési lehetõség nincs, újabb lábszárig merülés mindkét lábbal. Nagyon hideg a jeges víz, kell egy kis idõ mire megszokom. Bár nem változtatott semmin, eddig is vizes- jeges voltam, ugyan mindegy már..A postás kulcsosház mellett elhaladunk, utána még néhány talpfás -vasúti hidas átkelés. Szegény Kabócának ezeken a helyeken nagyon nehéz dolga volt mert a talpfák között jókora rések tátongtak alatta pedig a "mély" és a patak. Csanya pont a megboldogult kisvasút megállójában a síneken vert sátrat. Nem kellett félnie hogy elüti a vonat...=) A csokit csak zsebre vágom és jöjjön az utolsó szintes rész.A Szimandliig visszaköszön a mélyhavas- térdemeléses -fura nyomos mutatvány..HegiBali itt elõremegy én felérve megállok, megiszom a maradék kólám az utolsó cseppig és remélem a házig kibírom szomjanhalás nélkül. A P+re rátérek, ez egy fokkal jobban áll hóügyileg, itt legalább nem modellek tapodtak össze-vissza utat:) A Kis- Hideg hegyre felfelé találkozok pár emberrel, majd elhagyván õket azt veszem észre, hogy egyre világosabb van. A Hanák rét elõtt le is kapcsolom a lámpát, rám virradt..Felnézek és nagyon hátrahajtott fejjel látni lehet a hegy tetejét ahogy a köd felszáll róla. K.magasanvan!=) Nekiállok az utolsó emelkedõnek, olyan 2es átlagom lehet jó esetben:D Tipegek, tipegek fel, szomjas vagyok és már némi havat kapok be jobb híján. Utolér ismét HegiBali akit valahol útközben leelõzhettem. A gyökös tempó miatt hosszabbnak tûnik az út, elvitték a yetik a házat vagy mi? Egy harmadik ember nem sokkal elõttem megáll és kérdezi merre tovább?Hú de jó biztos akkor kiért az útra. Örömmel mondom hogy csak felfelé!:) Nemsokára én is kiérek és a simára túrt úton vagyok. Egy kis levezetõ kanyar és topogás. Bent nagyon jó meleg fogad,Rhiannon pecsétel,idõt nézek 7:10. Csak? Azt hittem lassan delet harangoznak, olyan lassan kúsztam fel a házhoz..Majd félórás ráérõs reggelizés- pihenés - melegedés következik. Innen csak le kell battyogni Királyrétre, azaz nyert ügyünk van. Újult erõvel állok neki az utolsó résznek. Kint vacogok és a síútnál még bemutatok egy utolsó esést. Érdekes módon izomláz és egyéb fájás - nyavalyák nélkül megúsztam a túrát, csak a lábaim voltak úgy térdig tömbbe fagyva. A villanyoszlopok mentén beszélgetve gyorsan telik az idõ és már a sorompót nézzük. Az utat csúszósan fényesre túrták maradok a szélén. HegiBali a sorompót véli látni a távolban de még nem az, csak déli reggelibáb. Odaérve vesszük csak észre hogy azért nem látszott mert félre volt húzva. Aszfalt, néhány járókelõ és belépünk a Célba 9kor. A kandalló remek ötlet volt! Nekidõlök csak úgy gõzölög rajtam minden, becsukom a szemem és lassan olvadozok- melegszek s örülök, hogy sikerült egy számomra tényleg kihívást jelentõ túrán beérni. Gratulálok minden teljesítõnek- indulónak,köszönet a szervezõknek ja és jövõre csinálhatnának egy I Love Börzsöny feliratos pólót a túlélõknek:D
 
 
Barlangtól-barlangigTúra éve: 20102010.02.09 11:51:51
Harmadik felvonásként barlangosdiztam. A rajt - cél Szemlõ - hegyi barlangot nem tudtam hol van, de szerencsére jó utcára keveredve a már túrázók segítségével megtalálom. Bent tömeg és gördülékeny nevezés. Kicsit ücsörgök indulásig mert itt nem esik a hó és meleg is van, mindkettõt élvezem:) 8:02-kor szedem a sátorfám és nekivágok a maradék 20,5km/910-nek. A kék barlangjelzést követve gyorsan a Pál-Völgyi barlangnál vagyok majd bejön a K+ és éles balra fel. Ezt többen benézhették mert sokan jönnek szembe. A lépcsõk csúsznak és az elõttem menõk nagyon óvatosan veszik a fokokat. Feljebb egynyomos ösvény van taposva, nekem meg a magas hóban kerüléshez semmi gusztusom nincs már. Ezért szépen ballagok az elõttem menõk után, nagyon lassan haladunk felfelé, bár nem izgatott most az átlag de felmerült bennem a gyanú, hogy lejár a szintidõ mire felérünk a Mátyás- hegyre. Fent egy futó elõz morogva métereken át kellett neki a kb. elõttem lévõ 10 embert körbekerülnie- ez az amihez nem fûlik fogam inkább várok. Lefelé még mindig csigázás, aztán egyik ember elcsúszik erre meg is állnak és zsebretett kézzel várom, hogy lejussunk végre. Óráknak tûnõ percek után ez meg is történik és hamarosan az elsõ ponton vagyunk. Az elsõ padon megvárom amíg alacsonyabb lesz a népsûrûség.Nincs bajom a tömeggel, csak jó lenne figyelni egymásra és a gyorsabbakat elõreengedni.. Megmászom a Remete-hegyet majd a Hármashatár-hegyet. Fent Vagdalthús pálinkáspontja vár. Igazán remek ötlet volt a frissítõ :) Körte és barack közül lehet választani, én a barackból nyelek. Kell is nyugtatónak az elõzõ közjáték után és melegítõnek mert a hó már este óta potyog rám. Eszek még egy kis csokit, beszélgetek és nem nagyon akaródzik továbbállni:)Innen Nagy -rétre tovább. Jóféle térképvázlatot kaptunk elég az nem is bajlódok az olvasással - leírással pedig van vagy 4 oldalnyi szöveg. Az aszfalt keresztezése után a meredekebb részen lezúzhatok szerencsére nincsenek elõttem, jobban megy mint hó nélkül a "lendületbõl neki és jó hosszan csúszni" - technikával. Pár órája itt felfelé nem volt még ennyire kijárva. El is kap a harci kedv, de jól bele lehet húzni itt Hûvösvölgyig. A katonasír mécseseit fehér réteg borítja az éjjeli fényességet elnyelte a hó. Hûvösvölgy elõtt még néhány körbekerülés és felóvatoskodok a lépcsõkön. A kéken megérkezek a 3. e.p.-ra itt egy kislány pecsétel, s egy fiú csokit ad.Ez már majdnem a féltáv és fele szint. Megeszem a csokit és továbbállok. Szalagozáson másszuk meg a Nagy- Hárs hegyet. Valahogy a Nagy- Hársra minden budai túrán fel kell menni, ez olyan közhely mint mondjuk a Börzsönyben a Nagy- Hideg hegy. De legalább most más útvonalon kell felcaplatni:) Az emelkedõ nem esik jól, a hóban mindig megcsúszik a lábam és fáradt- álmos vagyok. A kilátót elhagyva a barlangnál van a pont. Lefelé tartok és hamarosan néhány tétovázóval vitatom meg az utat. Õk valamerre elkavartak és majdnem bemesélik nekem hogy nem a Nagy- Hárs hegyrõl jövök:) Felmegyek a kisebbik verziójára is ahonnan szalagozás mutatja az utat. Lehet ezt nem vették észre..elhúznak és jó utat kívánok. A szalagok után kiérünk az aszfaltra a hely ismerõs és azért se olvagatok. Ja, Széher utca innen fejbõl vágom merre kell menni valamelyik túrán jöttünk erre és emlékszek rá. Elnavigálom hát Sanyi bát az Apáthy sziklához. Itt is többen kezdenek izgulni hol van már a pont mondom pár száz méter és ott vagyunk. Megérkezve van aki szó szerint beesik a pontra mert fényesre van csúszkálva a környéke:) Szalagozáson megyünk tovább fel s kiérünk a városi dzsungelbe. A szalag jól követhetõ csakhamar elérjük a Zhsz.-et. Ekkor már sajogtak a bokáimnál az izületek vagy izmok? Vagy olyanom nincs is:) Mindenesetre nagyokat ásítozva vánszorgok fel a Balogh Ádám sziklához. Felfelé még Sanyi bá is leelõz végleg na ez elég röhejes nem szoktak engem a futókon és 5-6 emberen kívül lehagyni most meg a nyugdíjasok is..=) Ennyit errõl jobb lenne ha többé nem mennék sehova és kérném a korengedményes nyug-nyögdíjazásom:) A Ferenc- hegyi sétányon végigbaktatva elérem a Barlang utcát és a zöld barlangjelzést. A Karszt utca lejtõjén gyök hárommal lemegyek ennyire totyogni az emelkedõkön se szoktam=) A lefelé nem hiányzik már a lábamnak és a térdemnek se. Még egy kanyar és a barlangnál vagyok ahova már alaposanelfáradtam-érzéssel lépek be. Külön írják a célidõt, rá íratom aztán leülök amíg elõttem a sorban állók végeznek:)) Néhány lépcsõ&a tea- kenyér mellé bepozicionálom magam. Kómásan iszogatom a teát és örülök, hogy sikerült beérnem:)
 
 
KitörésTúra éve: 20102010.02.09 11:41:49
Kitörés 25

A budai várba felfelé menet az Ostrom utcán a hó ostromolta a nevezõket. A toronynál világháborús autóból indították a népet útjára. Már ez a szokatlan rajtmegoldás tetszik. Elõttem furcsa sor állt,vagyis inkább csoportok tétován de vidáman:)Majd a szervezõk a 60asnál is rajtoltatták a rövidebb távosokat ennek köszönhetõen az indulók is rendezték soraikat. Mesélik az elején még rendõrök is voltak kint és rengetegen neveztek a hosszúra köztük sok "elsõbálozó" õk szépen bevállalták...A rendõrök bezzeg nem indultak, pedig dobtak volna a hangulaton ha végigkísérték volna a rendezvényt..szigorúan a 60ast=)
Éva, Balázs és Geri fõnavigátor társaságában "török ki".Csak a 25-ösön indulok, mert így biztosan visszaérek a barlangosdira. Az itinerre 17:45 és 18:45 is rákerül, ja 18:50-kor indultam egyébként:) Nem akarok sietni, mert a reggelin majd csak 7tõl lehet indulni addig meg rengeteg idõ van hátra.Geri elmondása szerint nagyon jól ismeri az útvonalat úgyhogy egyetlen rápillantás nélkül elteszem a papírt. Két utcával lejjebb megállunk mert Éviék a kamáslit igazítják, addig pár korty "melegvízzel" védekezünk a mínuszok ellen. A fogaskerekû mellett elkezdtünk emelkedni majd azon kaptam magam, hogy nem is megy ez olyan könnyedén, holott még csak most indultam. Gondolkodok és rájövök milyen rég ittam vizet, reménykedek hogy útközben lesz vmi nyitva. Az egyik kanyarban van is, egy liter kólának majdnem a felét lehúzom és máris összehasonlíthatatlanul jobban érzem magam. Nos igen, kérni fogom a szervezõktõl majd nekem olyan itinert adjanak ha lehetséges amiben benne van hogy pl. K, inni!!, Z+ stb ..:) Kisvártatva már a harmadik csoportot igazítja útba Geri. Jellemzõ volt egyébként mindenhol, hogy a szélrózsa minden irányából jöttek - mentek a túrázók. Az elsõ ponton vagyis a Széchényi - emlékmûnél szurkálódik a pontõr, szerencsére nem velünk hanem pecsét helyett szúr:) Továbbmegyünk és vagy 30 ember jön velünk szembe a pontra tartva õk valamerre elkavartak. Az út során rengeteg egyenruhába öltözött embert látunk, eszembe jut nekem is el kellett volna hozni legalább egy szimat tatyót vagy a gázálarcot.. pofába hulló hó ellen kiváló hasznát vettem volna:) Normafánál kell csak lámpát kapcsolni addig vagyis bõ 8-9 km-ig közvilágítás volt.Épp csak megnézem, hogy Z+ majd S+ a következõ pontig és ismét zsebrevágom. El is indulunk a Z+ -en. Az aszfalton eddig csak a frissen hullott pár centis hó volt, innentõl viszont több jutott belõle. Egy idõ után hiányérzetem támad jelzésügyileg, majd ráakadunk pár lefestett szürkeségre a fán,reméljük szebb napokat megélt zöld volt az. Leérünk valahova és bejön a sárga meg a lila Mária - út jelzés van ám csodálkozás. Gondolom a másik irányban indultunk el a Z+-en vagy nem tom én abszolút nem foglalkoztam eddig a navigációval. Mindenesetre olyan jó volt nézni ahogy az utánunk jövõkkel szépen megbeszélték a térkép felett a tennivalókat. Senki nem idegeskedett a kis gubanc miatt, nagyon ráérõs éjjeli hangulat uralkodott:) Aztán felsétálunk a sárgán vissza a Csacsi-rétre. Az esõházban viharlámpánál pecsét. Szegény õrökön látszik, hogy hideg van egy helyben állni..Itt két társunk szünetet tart addig megiszom a maradék kólám+ eszek egy jóreggelt-et az éjszaka közepén. Kapok meleg teát is. Közben megnézem ekkor elvileg 9,5 km-nél járunk, bíztatok pár fáradót alig 14 van hátra és 600 szint. Lefelé is megjárjuk a sárgát majd átváltunk a pirosra. A János- hegyre felfelé sajnos le- lemaradoznak a többiek pedig igyekszek szép lassan menni. Fentrõl folyamatosan esik szembe, láb alatt pedig köcsögölõsre kijárt hó: vagyis olyan darabosra,bokacsúsztatósra. De ez sem tud zavarni ekkor épp nagyon kipihentnek és ébernek érzem magam, biztos a sok kóla cukros- koffeines hatása miatt. A kilátónál lejjebb vertek tábort az õrök, pecsételek és megvárom a többieket. Valaki megjegyzi hogy miért húzták fel a török zászlót.. ez némi derültségre ad okot ugyanis szovjet zászló volt az..:) Még idõzünk aztán felsétálunk az Erzsébet kilátóhoz. Innen le Szépjuhásznéhoz menet közben megvitatva az élet kis-nagy dolgait. A Nagy- Hárs hegyre fel kell menni, most elég könnyen megvan.Fent a Kaán Károly kilátónál behúzódok a tûz mellé és lerázom magamról az egyre csak vastagodó hóréteget amíg felérnek. Majd kényelmesen elteázgatunk.A barlangnyílásnál sokan torlódnak, nem megyek hát le hanem átügyeskedem magam szintben mellette. A Határ- nyeregtõl és az Újlakitól paráznak már itt többen, én meg mondom nekik ne féljenek elõre hanem örüljenek inkább annak hogy most lejt:) A könnyû terepen el is kap a harci kedv- ez vmi beidegzõdés lehet nálam hogy sietni akarok:) Hûvösvölgy után már egyedül találom magam a többiek valahol lemaradtak,sebaj jobb is lesz saját tempóban felmenni.A katonasírokra helyezett gyertyák és mécsesek fénye messzire eljut. Az emelkedõkön sok katonaruhába öltözött egyén pihenget,de láttam olyakat is akik a hóba ülve iszogattak -eszegettek. Jómagam a Határ- nyeregig meg sem állok ott a táblánál látom mindössze 3 km a Virágos nyeregig. Ezt tudomásul véve elindulok tovább a Kks.-n . Néhány jel után gondolkozok miért a HHH-re megyek? Mosolygok saját hülyeségemen és a sárgára térek át a mögöttem jövõket is visszatérítem a helyes útra. Néhány száz méter és az Újlaki - hegy tetején vagyok.Nézelõdök a pontõrök után de nem látom õket sehol, hát lecsusszanok. Utolérek pár embert, egyikük pont esik egyet..Pár perc múlva két lámpázó- cipekedõ ember szembõl, õk az Újlaki- hegy pontõrei ekkor mentek ki. Nyomják a címeres pecsétet és beszélgetünk kicsit. Innen kb. 500 méter és a Boróka - büfénél vagyunk. Bent hatalmas a tömeg.Sorba állok célnál- kajánál-teánál.Sikerül ülõhelyet találni, ekkor érnek be Geriék is. Sok ismerõs jön - megy, beszélgetve telik az idõ és máris éjjel kettõ.Még ekkor is jönnek hosszútávosok. Én el is szomorodnék ha még Szomorig le kéne mennem.. A hó megolvadt rajtam és mindenem tiszta víz. Késõbb próbálok kicsit szundítani az asztalra és a kezemre dõlve de nem megy mert fázok és nagy a zaj. 3 körül csendesedik a terem és a rendezõk is elhúznak. A büfés rendes nem zár még be hanem megvárja amíg az elsõ buszhoz elindul mki. 4 óra után már kezdek nagyon álmos lenni és az eddiginél is jobban fázni.Ekkor 5- 6an vagyunk csak, a pultossal páran politizálnak. Na jó ideje továbbállni..Kilépve rendesen remegek, hideg a hajnal. Hûvösvölgyig nem akaródzik visszasétálni helyette elindulunk egy irányba amerre kocsinyomok és távvezeték- oszlopok is vannak. Két kutya ugat nagy hévvel rájuk nézek és elõre megyek nem tudnak meghatni:) A navigálás jogát megkapom, behavazott utakon sétálunk egy ideig amíg kerítések mellett megérkezünk egy utcába ahol aszfalt és egybõl az elsõ oszlopon K+ is van. Nesze neked jelzés:) Mondjuk azon is jöhettünk volna de így jobban esett odatalálni:) Pesthidegkúton vagyunk és hamarosan a Templom utcában várjuk a buszt ami 10 perc múlva jön is. Ezzel le is zárul az éjszakai mászkálás. Reggelre álmos- fáradt lettem, talán ha nem kell várni-fázni pár órát a Virágos - nyeregben jobb lett volna. Viszont a túra nagyon szuper volt a hangulatnak és a bandákban menésnek hála.Minket csak a hó "lõtt" képzelem milyen lehetett mikor fegyverrel szórták ki a kitörõket..ahogy írták "Dicsõség a hõsöknek".. Köszönöm a társaságot, jókedvet mindenkinek szuper séta volt:)
 
 
MargitaTúra éve: 20102010.02.09 11:28:19

Margita 40

A hétvége elsõ felvonása a Margita volt nálam. A HÉV szinte kiürül a Szabadság térnél ebbõl is látszik a reggeli arcok többsége azért kelt korán,hogy sétálhasson:) Sorban állással nincs gond,és bár már picit elmúlt 7:20at íratok az itinerre könnyebb legyen számolni ha már nem születtem matekzseninek:)Kicsi szöszmötölés után útnak eredek. Vagy 100 méter után kezd fázni a kezem, hát igen vittem kesztyût ami persze a rajt-célban melegedve várt rám. Vissza nem megyek érte, legalább gyorsabb leszek ha nem akarok fázni:) A Szabadság úton rövidke idõre csapódok egy lányhoz, beszélgetve jobban telik a városi rész. A letakarított aszfalt kényelmesen járható, de a jeges részeket természetesen megtalálom. Olykor egy- két érdekes figurát bemutatok a jégen, de nem esek el. Az elsõ kilcsik után kezdek belejönni, kilépek és nemsokára már az emelkedõn vagyok. Itt a letaposott lábnyomokba lépek, az elõttem menõ úttörõk jó nagyokat léptek szedhetem a lábam:) Megkapom az elsõ pecsétet, 6,2 km-re 1:03, szeretném ha végig megmaradna ez a 6os átlag.Ezért elhatározom, hogy a következõ pontig lévõ 3,6 km-t még 9ig meg kéne oldani biztos ami biztos alapon. A dombról lecsusszanok,majd a ponton kapott csokit eszegetve átballagok az aluljárón. Az aszfaltot pár centis hó borítja nagyon jó rajta sétálni. Elõzgetek, pár szót váltok itt- ott és elhaladok Babatpuszta mellett. A hóban piros vércseppekre leszek figyelmes. Furcsa mert nem szabályosan vannak a cseppek mint mikor pl. egy lelõtt állatot vonszolnak vagy egy sebesült húz, hanem össze - vissza. Egy marha nézi ráérõsen az elhaladókat, vagy fordítva?:) Ha tudna gondolkodni és esetleg naplót írni kb. ilyen lenne a szombati bejegyzése:ma kérõdzés közben sok embert láttam, némelyik érthetetlen módon rohant pedig nem kergette õket senki. S még rám mondják hogy marha..:)
A tanya után vissza a fák közé, majd nem az az elõrelátókkal hanem a pirossal tartok a széles út helyett, pár perc múlva ismét találkozok velük. A 2. ponton iszok egy keveset, idõt nézek:óra 54 vagyis jól állok. Az õrök elmondása szerint tizenvalamennyien vannak elõttem és a vége felé lesz rosszabbul járható az út. Ösztönzésképpen ismét számolok hány km/perc a köv. e.p.-ig. Késõbb egy futó elõz, de õ még nem "hivatalos" 8 perc alatt azért rázós lenne 11 km-t lenyomni:) Egy éles jobb kanyar elõtt leszalagozták az utat, ketten mesélik hogy elõzõ években sokan letévedtek itt Erdõkertesre nézelõdni.. A Margitára felmenet próbálok gyorsabb lenni és az utánam jövõket nem feltartani. A toronynál újabb pecsét, óra 45-kor.Csoki, pár korty&go. Ismerõsöket elhagyva tovább "sárgulok". Ezen a szakaszon volt talán a legnehezebben járható a terep és a leghavasabb. A futóknak fent tartott ponton is kapok inni:) Egy újabb pont után a kerítés mellett haladva már a legelsõ futót engedjük el,aki valami elképesztõ iramban húz el.. háát én még lefelé, extra erõs hátszéllel se mennék így..:) Néhány terepismeretét kihasználót ismételten leelõzünk és késõbb Petamival addig beszélünk amíg közvetlen a pont elõtt nem kanyarodunk le a sátorhoz hanem maradunk az addigin. Pár méter havon átvágással azonban ott termünk és tezással múlatom az idõt. Az utánunk jövõk is késõn kapcsolnak és megnyerik a havas utat a sátorhoz. Nemsokára Domonyba érünk ahol a 10-12. futók jó kedvû csapata halad el mellettünk. Meg pár sunyiban szaladgáló:) A fõúton néhány autós kínosan közel hajt el,ám akad olyan is aki dudálva biztat minket:) Az aluljáróban nem aprózták el a jelzést, biztos kellett rá vagy fél vödör festék. A síneknél természetesen jön a vonat, nem elõzködünk inkább hagyjuk elmenni. A vadkerítés alatt vki átbújik szép mutatvány volt:) Mi a létrán,aztán kapok egy jólesõ biztatást az emelkedõ elõtt;) Biztos használt mert felfelé kicsit ellépek és felérve még mindig sárga, majd továbbra is sárga, sárga.. Mikor vki rövidgatyában és pólóban elõz nézek egyet.. Rém hosszúnak tûnik ez a szakasz, de egyszer csak elfogy a sárga és bejön a kék mielõtt én is elsárgulnék. Innentõl a Kõkeresztig kényelmes havas aszfalton jutok el közben egy kis fekete kutya csapódik hozzám aki a késõbbiekben Petami elválaszthatatlan társa lesz:) A ponton ismét teázgatok. A Phsz. nem túl jól letaposott ösvényén tovább haladok. Innentõl sok - sok futó elõz, úgy átlag 50-100 méterenként egy, ilyenkor félre a hóba hagy menjen aki bírja.Úgy 35-40-ig számoltam aztán felhagyok ezzel mert pár ember kimaradt a számolásból a nagy elõzgetéseknél:) Aztán a lejtõn lefelé belehúzok én is mert én itt bírom:D Egy túl lapos létra után kis kanyargással Máriabesnyõn vagyunk. Azt hittük a kutya nem tud átjutni a létra/kerítés miatt. Tévedtünk. Néhány utca után ismét papír: még 150 m a pontig. Tetszett, hogy minden e.p. elõtt volt kint 150m-el cetli. Az utcsó pecsét is megvan, Petami szerint még 2,3 km van hátra. Végigkanyarogjuk az egyetemi erdõt majd fel a vasúti felüljáróra.Hát még ekkora emelkedõt a végén ráadásul pár méter múlva úgyis le kell menni..:)) A lámpák elõtt van a futók célja a gyalogosoké pedig a suliban. Így át kell menni az úton, magától értetõdõen piros van ez Murphy - törvény:)De az autósoknak is úgyhogy nem sokat pózolok zöldre várva..Megúszva ezt néhány méter és ott a cél. A papírra 14:05 kerül, én órám szerint 14:08 van mindegy, az akart 6os átlag és a 7 órán belüli idõ megvan. Tehát jól sikerült a felvezetõ séta:)Néhány óra aztán folyt. köv..
 
 
Fel a Csóványosra!Túra éve: 20102010.01.31 22:54:24
FEL A CSÓVÁNYOSRA AVAGY ENJOY THE SILENCE:)

A sok (muszáj)pihenés után már nem bírtam magammal és elhatároztam legalább egy kis sétát teszek a Csóvira.
A megszokotthoz képest sokat késve de sikeresen bevetettem magam az ébredezõ Diósjenõre.Elõzõ nap itt is szép havacska hullott..Az erdészeti útig mindössze egy keréknyom mutatta, hogy erre néha emberek is szoktak mozogni. Fentebb csak a tegnap erre haladók által letaposott rész jelezte ugyanezt, ahol úgy jó tíz centivel alacsonyabb volt a hó.
Eredeti tervem szerint Diósjenõrõl indulva a Gál -réttõl jelzetlen úton- útfélen mentem volna fel.Errõl akkor mondtam le mikor a nevezetes réten állva mindenhol csak a víz vagyis a hó volt az úr.Inkább visszamentem a síútra (PX). Sokat nem nyertem vele mert itt se volt semmi nyom, egy lélek se járt elõttem rajta.
Még jó, hogy téliesre vettem a figurát reggel mert szó szerint térdig ért a hó. Az egybefüggõ érintetlenséget helyenként mély nyomok keresztezték - a vadcsapásokat most remekül meg lehetett figyelni. Valószínûleg a nagyvadaknak se lehetett könnyebb dolga, bár õk csapatban taposhatták én meg egy szál magam.De legalább valamiben elsõ lehettem:)
A Verebes kaszáló elõtt még reménykedtem kicsit hátha az erdészeti úton találok majd egy kósza kocsinyomot ahol megvethetem a lábam. Odaérve csak a hó süppedt mélyebbre mert itt a fáktól nem védett részen jobban összefújta a szél. A szálerdõbe beérve vettem észre, hogy fentrõl is jön az utánpótlás.
Van valami mélyen megnyugtató abban ha az embert mindenhol csak az érintetlen hó látványa veszi körül. Lassításra, lazításra és békére kényszerít. A Foltán- kereszt elõtt harangszót hallottam. A tiszta idõben és zavartalan csendben ilyen messzire elhallatszott Nógrádról vagy Diósjenõrõl(?) .
A keresztnél voltak lábnyomok, de a KN-en ami csak keresztezte az utam. Így a sivár látványként felkupacolt farönkök mellett nekiálltam immár az OKT útvonalát taposni.
Az a hatalmas elõnye van egyébként a térdig érõ hónak, hogy egyszerûen nem számít az emelkedõ. Észre se lehet venni hol mert mindenhol nehézkes benne haladni.
A Háromhárs gerincén megkaptam szembõl a havat- szelet az élmény fokozása végett:) Baloldalt nagyon megritkították a fákat, pár méterenként egyet hagytak meg kb.A szél így elõzõ nap is zavartalanul fújhatott erre mert valahogy egyre mélyebb lett a hó. A combom közepéig ért ilyenkor minden méter komoly elõrehaladást jelentett. Egy helyen hirtelen csípõig süllyedtem, onnan nehéz volt kikászálódni pár méteren át azt hittem már végig ekkora áldásban lesz részem..
Maga a táj viszont mesés volt: a szél taréjszerû alakzatokat hozott létre, máshol egy vízszintes sávban szemmel láthatóan jóval magasabb volt a hó, arrébb pedig szabályos kis buckákat. Néhány helyen teljesen kisöpörte a havat itt lehetett csak látni milyen magas valójában. Pár fa törzse mögé méternyire feltorlaszolta. Mintha egy láthatatlan óriás játszóterére csöppentem volna.
A PX-K újbóli találkája után észrevettem egy új jelzést a K mentén: a Sváb Sándor emléktáblához festettek fel egy rövidet. Odamentem, de a hó alól a kõ se látszott ki amin az emléktábla áll.
Visszatértem a kékre és mindössze néhány száz méter választott el a csúcstól. Ezt az emelkedõt mindig észre szoktam venni de most ugyanolyan "könnyedén" ment mint a szint nélküli út eddig. Vagyis utat törve, szép lassan.
Mikor megéreztem a füstszagot tudtam, hogy jó helyre jöttem:) Felérve ismerõsök fogadtak és viszonylag népes társaság idõzött itt s velük együtt én is maradtam bõ két- két és fél órát.A menetidõ minden eddigi rekordomat megdöntve kicsit több mint 4 óra lett. Ami 10 alatti kilométerszámra leosztva nem egy észbontó átlag:D
Remélem ez a privát negatív idõrekordom lesz amit soha nem tudok majd megdönteni:)
A Börzsöny legmagasabb pontján nem kérdeztem hány fokot mert mutatni a hõmérõ, de a havazás- szél- megállás miatt gyorsan fázni kezdtem. Az idõ elszaladt és már délután volt mikor nekivágtam a túl jól ismert Z-nek. Bár ekkora hóban még nem jártam rajta, így egész más volt:)Lefelé már volt kitaposott ösvény amin játszi könnyed volt menni az elõzõ térdighavas után.Jó kis séta volt ez, az a vicces benne, hogy olyan izomlázam lett mintha nem tizenvalamennyit hanem százvalamennyit mentem volna.
Végszóként ennyi: A tél és a Csóvi örök és most jól egymásra találtak, hó és mûkedvelõk használjátok ki ezt a pár igazán télies napot!:)
 
 
Kuruc emléktúra 300 év nyomábanTúra éve: 20102010.01.24 17:58:26

Romhány - Nézsa
a rajtba gyalog jutottam el, ezzel a megoldással egy órával késõbb ráértem felkelni mintha buszoztam volna. Helyismeretem kihasználva otthonról rátértem a S-ra és célba vettem Nézsát. Nem néztem hány fok volt mikor elindultam, csak úgy repkedtek körülöttem a mínuszok. Az elején vacogósan - álmosan baktattam fel a Dél- hegy nyergéig. Itt már nem fáztam, ebben az irányban több a szint Nézsáig biztos van benne vagy kemény 300:) A nyereg alatt egy csoport szarvassal találkoztam, késõbb még hat õzzel. A javarészt érintetlen havat taposva elértem a falut és 9:15kor a rajthelyszínül szolgáló Arizona sörözõbe léptem a 2 órányi bemelegítõ séta után.
A késõbbi busszal jövõket is bevárva 10 után majdnem tömegestül elindultunk immár hivatalosan is megkezdve a mai napi túrázást.

Nézsa- Romhány
Hátraarc, ugyanaz visszafelé:)A túra az új S jelzést mutatja be és a csata 300. évfordulója is "kapóra jön" hozzá. A nap kisütött és kevés nyoma volt a reggeli hidegnek. Kb. 30an indulhattunk nagyon nyugodt tempóban, beszélgetõsen épphogy elhagytuk Nézsát V.hús máris pálinkapontot és pihenõt tartatott velünk. A Kõ-hegyig próbáltam magam visszafogni és nem "rohanni". Felérve a keresztnél megreggeliztem egy kis kiflivel, nézelõdtem aztán szép lassan a csoport minden tagja beérkezett. Hosszasan álltunk itt, hogy kire mire vártunk azt nem tudom:) Mindenesetre ez olyan 6 km és majdnem dél volt mire továbbmentünk szóval 3as átlag felettre jött ki kb..:)) A hegy oldalában megcsodáltuk a Szív alakú tavat ami tényleg szív alakú viszont pocsolyának nagy, tónak kicsi:) Megtudtuk, hogy ebben mindig van víz és mesterséges keletkezésû egy szerelmes férfiú ásta alsópetényi leányzójának.. fura módja ez az érzelmek kimutatásának. Itt ismét összerázódott a csapat majd páran elhúztunk mivel az 5ös átlag határait feszegettük:) A S+ elágazást elhagyva továbbálltunk a S-n majd a Rovnyára érve felmentem a vadlesre. A többiek elléptek így nézelõdtem, elolvastam a túraismertetõt majd Joeyline-ék jöttek hozzájuk csatlakozva lesétáltunk Romhány széléig. Több helyen is tudtam, hogy 5 perc alatt otthon lennék magánúton.. de a csábításnak ellenállva körbekerülve Romhányt megérkeztünk a faluba. Itt még egy kis beszélgetés után jelzést váltottam és a K-en hazataláltam. Nagyon furcsa volt, hogy ilyen közel legyen a cél, de jó lenne ebbõl rendszert csinálni valaki szervezhetne a környékre egy százast mondjuk..:)
Kellemes könnyed séta volt a napsütötte télben, jó levezetõ tegnap után. Köszönet a társaságért sokaknak és a rendezõknek is a szervezésért:)
 
 
Magas-BörzsönyTúra éve: 20102010.01.24 17:44:27
Érdekes elgondolás csóványosi rajt-céllal túrát indítani, ez olyan amit nem tudnék kihagyni:)
Diósjenõrõl a majdnem végig csak emelkedõ Z-n mentem fel a Csóvira. Fél 9 körül értem fel, a csúcskönyvben megkerestem a szilveszteri bejegyzésem kicsit szöszöltem aztán nekivágtam a túrának. Jó útvonalleírás mellé még térképet is kaptunk bár erre nem volt szükségem. A Phsz-ön volt "szerencsém" elsõnek az érintetlen hóban utat taposni. Pogányvárnál hiányoltam a földbõl szinte kézként kinyúló gyökerek látványát, ezeket most vastag hóréteg fedte.Innen hosszú ereszkedés következett, több mint 400 szintet vesztve érkeztem meg a Bodosházi - kúthoz ami az elsõ pont. Lett volna. Kicsit vártam mivel épp pontnyitásra értem oda, közben utolértek 3an. Csináltunk egy fényképet aztán továbbindultunk. Itt sikerült a második patakbalépés /elsõ egybõl Diósjenõ után összejött:)/. A Tûzköves forrásig további kalandos patakon átjutások sorozata várt ránk. A P - PN elágazásra szalag is felhívta a figyelmünket. A PN -en fel a Rakottyás - bércre. Szomorúan láttam egy nagy tarvágott területet, közben arra gondoltam hány helyre van kitéve olyan Ipoly Erdõs tábla amin azt magyarázzák, hogy újfajta erdõgazdálkodást folytatva nem vágnak ki egyszerre nagyobb területet.. A József- emlékmûhöz jobbos kitérõ, itt már voltak pontõrök. Iszok egyet közben olvasom mi vár a következõ e.p.- ig : 2,7 km és majdnem 300 szint. Hiába, Magosfára feljutni nem egyszerû.. A PN-en a nyári viharban bedõlt fákat átlépdelés, közben egy helyen elcsúszás közelebbi ismeretséget kötve a puha hóval:) A Nagy Mána gerincérõl érkezõ pirosra rátérve hosszas emelkedés, a mögöttem jövõ meg is jegyzi felérve hogy azt hitte estig így megyünk felfelé..végülis nem tévedett sokat. A zöldön eszembe jut, hogy a Csóvi innen tíz percre van, de mi azért mentünk több mint 10 km-t mire idejutottunk. Ez benne a poén:) Magosfán pecsét, aztán 500 szintet vesztõs lefelé séta. Ekkor még mindig mi 3an voltunk az eleje, a nem letaposott hóban néha jócskán megmerültem mikor a hó által elfedett gödrökbe léptem. A Nagy- Orosról lefelé nosztalgiáztam, itt vertem le a Nahát közben a körmöm..Közben elõz minket Vadmalac az egyetlen ember akitõl a túra során futómozgást láttam. A vaddisznók néhol feltúrták az utat de fura módon csak a zöld útvonala környékén. A kerítés elõtt a fára festett létra jelen poénkodunk hogy fel kell mászni a fára:) A Bacsina patak elõtt még egy lábgyilkos meredek lejtõ. A patakparton szalagozás segítségével megérkeztünk a 4. pontra. Itt kétféle szaloncukorból választhattunk. A ponton utolér a gyorsabb szekció kb. 17 km alatt behozták a félórát..:) Innentõl kicsit átrendezõdött a társaság, továbbiakban javarészt R. Istvánnal és RushBoy-jal tartottam. A KN hosszasan néhol sunyin, néhol szemtelen módon emelkedik így értük el a pontot ahol csokikból lehetett választani mellé alma közben megcsodálhattuk szemben a Nagy- Mánát, Pogányvárat. Nemrég még ott kezdtem a túrát..Továbbmenve elérjük a KN-Z elágazást. Néhány órája erre mentem fel a Csóvira. Lefelé azért könnyebben ment. Az Õz- Berek patakból merítek vizet mivel szûknek bizonyult a fél liter amit hoztam. Csehvárnál újabb pont, innen a cél már csak 13 km, igaz 800 szinttel. Olvasom a leírásban, hogy kérjük csak akkor menj tovább ha erõsnek érzed magad. Nos itt semmi erõt nem éreztem magamban , a Px-en eléggé elfáradtan nem bírok egy értelmes tempót menni. A hó nem nekem való erre már sokszor rájöttem. A Foltán- keresztnél majdnem lepecsételtettem a lapom az ott pihenõkkel ebbõl is látszik mennyire észnél voltam:) A K-en épp favágók dolgoztak, aprították a rönköket. A PX-K- nél ismét ott vagyunk a Csóvitól egy köpésnyire ám még egy kicsit körbe kellett kerülnünk.. A Rakodóhoz érve még mindig nem éreztem azt, hogy már csak 5 km mindjárt vége. A Fekete- rét felé tarva a nap végleg lement vörösre festve a hegyek felett az eget. A Khsz se fel se le nem tartozik a kedvenc útvonalaim közé, persze ez nem meglepõ nagyon mazochistának kell lenni ahhoz, h vki ezt szeresse.A sziklát megkerülve elkezdjük a szerpentinezést. A régi toronyiránt vezetõ jelzés nekem jobban tetszett, szívósabb de hamarabb felért az ember. De ha átfestették akkor persze kanyargunk egészen addig amíg meg nem álltam csokit enni és inni. Azannyát, úgy vártam a Phszet mint zsidók a messiást. Valahogy eljött az is, innentõl már szép szintút vezet ki a P-Z-ig. Ettõl pár percnyire voltunk Magosfa felé menet.. Így minden irányból körbeudvarolva a Csóvit lassan elérkezett az ideje, hogy végre felmehessünk rá. Lámpát nem vettem elõ, a csillagos égbolt és a félhold elég fényt adott. A torony sötét foltja kibontakozik , mögötte fény és a Cél. Két pohár teát megittam, közben nagyon fáztam bár ez -10ben nem meglepõ. 9 órányi mászkálás után jutalomképpen még le Diósjenõig bõ 8,5 km.
Hát, kemény móka volt ez a Magas- Börzsöny. Grat minden teljesítõnek és az õröknek- szervezõknek a kitartó hidegben várakozásért!
U.i.: azt álmodtam utána éjszaka, hogy leértünk D.jenõre ott állt a falu szélén egy pontõr pecsételt és azt mondta, hogy még menjünk tovább Závozig onnan Királyháza- Nagy-Mánán újra fel a Csóvira. Hm, még jó h csak egy rémálom volt!:)
 
 
A híd túl messze van...Túra éve: 20102010.01.17 20:19:57
HTMV? Nem. Nincs messze.


A Gát Túl Hosszú 90


" EGY LÉPÉS MÉG S VÉGET ÉR SZEGED FÉNYÉNÉL, MI A TÚLSÓ PARTON ÁLLVA HÍÍÍÍV..." /De Facto után szabadon/

Elöljáróban: alföldi könnyû kis sétának gondoltam a túrát. Aztán rá kellett jönnöm ez nem az...

Péntek este Szegedre érve kicsit szétnézek a városban, amíg fel nem hívnak telón hogy tudom h 10kor bezár a szállás? Hát errõl nem volt szó sehol.. spuri,szintidõn belül 21:53-kor esek be ahol szerencsémre ismerõs jóvoltából szobaszámot tudva a többiekhez képest rekordgyorsan, röpke huszonvalahány perc alatt sikerül az adminisztrációt lebonyolítani..
Reggel az elõnevezésnek hála gyorsan megy az indulás,picivel 6 után az elõre kitöltött papírt kézbeveszem. 007-es a rajtszámom, nos akkor 007es ügynökként bevetésre, akarom mondani gátra fel:)
Balázzsal ketten vágunk neki a távnak akivel még a Fóti Somlyón találkoztam és mindkettõnknek kb. egyforma a kényelmes tempó. Az épületbõl kilépve a szint nagy részét az elsõ tíz méteren letudjuk:) Bár még sötét van a városból elég fény szûrõdik ki,hogy lássunk valamit. Algyõig elbeszélgetjük az idõt, közben néhány futó elõz. A házhoz érünk : 13 km 1 ó 50 p. Legalábbis a hivatalos adatok szerint,mert nem mértünk távot, hanem arra hagyatkoztunk.Tíz perc tea - csokiszünet után pár fénykép még mosolygósan. Újabb hatalmas szintet lenyomva visszamászunk a gátra. Algyõ szélén ráfordulunk a hídra és hamarosan visszafelé csodálhatjuk a Tiszát. Itt még több - vagyis 2-3 - túrázóval is találkozunk,késõbb pár autó húz el mellettünk. Egyenes szakaszok oszlopokkal, tökéletes példaként szolgálnának a perspektivikus ábrázolásra. A Tisza árad, néhol csak a fák koronája látszik ki a vízbõl vagy a szalmabála fele vagy a TT tábla tetején a kócsag.Egy gumicsizmás lapátos gátõrrel futunk össze, majd az útépítés miatt felbaktatunk a homokos földúton ahol égbenyúló daru alatt azon filózunk mi lenne ha elborulna vagy ránk dõlne a lánctalpas jószág. 10:49kor a Holt-Tiszai gátõrházba leereszkedünk. A 18 kmes, 3 órás résztáv után jólesõ iszogatás, pár mandarin közben elbeszélgetünk a pontõrrel az áradásról, arról miért van feltúrva fél Szeged stb. 11:02kor továbbállunk és a piros sáv nyomába eredünk. Nem túl sûrûn tûnik fel, mondjuk ez nem igazán az eltévedõs útféleség lehet:) A vízbe mutató PN jelzést elhagyva szép hosszú egyenes jön. Néhol van keresztben is több vezeték és ha mereven azokat nézem akkor olyan mintha hullámoznának, jó játék csak bele lehet szédülni :) Csak úgy sisteregnek a drótok felettünk, megvitatjuk vajon hány km-nyi drót lehet az országban, meg hány km-nyi gázvezeték. Aztán úgy érzem mintha kicsit fájna a talpam de még nem nagyon foglalkozok vele, gondolataimba merülök és annyi lökött dolog fordul meg a fejemben ami csak nagyon elbambulva a vízparton lehetséges:) Két karszalagos gátõr áll a parton és telefonál, itt biztos jobb a térerõ nincs ami leárnyékoljon..Elõttünk fekete pontként megy vki, mögöttünk szintén jön vki kicsit lemaradva tõlünk. A házat messzirõl kiszúrom kis kanyar után sok oszlopnyi egyenes és odaérünk. Rápillantva a kitûzött papírra azt olvasom, hogy Szent Bernát feltámadása- még egyszer ránézek és az van rajta hogy 3. ellenõrzõpont Feketecsárda. Pff, nem semmi módon félreolvastam, lehet kezdek bekattani, hallucinálni..=) Ez számolom pont a fele, 45 km 7 ó 4 p alatt. A csoki és a tea felett egy kutyakölyköt is kínálnak amit köszönünk szépen de nem kérünk. A tea pont jó meleg, megnézem és alakulnak a lábamon a vízhólyagok, csodálkozok hiszen nem szokott ilyen bajom lenni, fõleg nem ennyi km alatt. Hát fura dolgokra képes ez a laposföld. Makóig mondhatni tökegyenes út áll elõttünk. Balra vadászokat látunk, vki az aszfalton sétál és egy biciklis is ott kerekezik a távolban vagyis mindig találok valamit ami új és egyáltalán nem uncsi ez sem. A füvet nézem deres kitûnõ közeliket lehetne csinálni, csak ugye ahhoz el kellett volna hozni a fényképezõm nekem is. A fû még mindig deres, hú az milyen szép volt mikor mentem haza busszal mindenütt frissen hullt vastag hó volt és a csupasz fák olyanok voltak mintha lebegtek volna a semmiben.. efféle gondolataim közepette jobbra nézek és észreveszek vmit Makó elõtt néhány km-rel: Húú bazzmeg hova tûnt a Tisza??? :)) Balázs felvilágosít, hogy jóideje a Maros mellett jövünk és most kicsit eltávolodtunk a kanyargó folyótól. Õ ment a töltés víz felõli oldalán végig, én az út másik felén. Három biciklizõ teker elõttünk, meglátok egy templomtornyot ami egyre közelebb kerül. A város szélén oszlopra kitûzve papír fogad minket: Üdvözlünk Makón már csak 1500 méter a gimnázium. Piros szalagozáson navigálunk, közben megkérdezi tõlünk vki h merre van a Csanád vezér tér. Nem tudom Sopronból jöttem - mondja Balázs, majd pont oda vezetnek minket a szalagok és bánjuk hogy nem visszafelé találkoztunk az illetõvel akkor már okosabbak lettünk volna. Még egy papír ami tetszett: Már csak néhány lépés és egy nyíl alatta. Az épületbe nehezen jutunk be kicsit be volt ragadva az ajtó..A 60 km-es 6os átlaghoz 16:00ra kéne ideérni logikázok gyorsan a pecsét mellé 15:15ös idõ kerül tehát jók vagyunk. Az egyik rendezõ megjegyzi hogy na még egy hölgy, mert eddig egy lánnyal találkozott aki a 60ast futotta. Megkérdezi mellé nagy csodálkozó hangon hogy és mentek tovább?? Nem értjük miért kérdez ilyet, hiszen ugyan mi mást csinálnánk? Mesél még arról,hogy a kutyákat alkonyatkor engedik ki és meg fognak minket kergetni..finoman szólva érdekes stílusa volt az úrnak, hagyjuk is, mert Endre "apucim" üldögél az egyik asztalnál ami nagyon furcsa, hiszen õ futott még Algyõ elõtt elment mellettünk. Mondja elég volt neki a 60 most, itt pihenget a busz indulásig,próbálom rávenni jöjjön velünk már csak 30 km, de nem enged. Úgyhogy elbeszélgetünk, közben kapunk tõle kis tüzesvizet, köszönjük:) Sokáig kenyerezgetünk,eszegetünk.Nagyon jól esik ülni mert biza nem gyengén sajognak a talpaim. 15:47kor aztán bõ félóra múlva útnak eredünk. Kifelé már jobban nyílik az ajtó vagy én kaptam erõre:) A városból visszafelé találkozunk még S.D.vel, majd Balázs a parthoz érve menne tovább balra vissza a gátra én megnézem mi van kiírva az oszlopra: Szeged és nyíl egyenesen. Térkép szerint is át kell menni a hídon úgyhogy nincs mese:) Elég durva lett volna ha arra megy tovább és a határnál kapcsol hogy vmi nem smakkol:)
A kamionok csak úgy rajzanak a hídon.. A Makó táblánál Balázs csinál egy képet, mondom a következõ már a Jeruzsálem feliratnál lesz:) A fõúton átrohanunk kihasználva pár pillanat autószünetet majd végre ismét a gáton lehetünk, már kezdett hiányozni. Mert a gát szép és jó és kezdtem megszeretni a vízpart, jól járható földút kombinációt. Ha néha lenne vmi bucka útközben elmászkálnék napokig mellette:) Majdnem másfél óráig még világosban - szürkületben mehetünk. Egy helyen nyúl szalad át elõttünk a séta során elõször és utoljára látott vadként. Na jó, leszámítva egy döglött rókát a töltés oldalában. Besötétedik és úgy fél órája kerülgetünk egy falut, vagyis annak tûnõ fényeket. A térdem is fájni kezd a változatosság kedvéért ami jó már kezdtem unni, hogy csak a lábfejeim fájnak. Fõ a változatosság. Majd pár számot meghallgatok, nem szoktam zenézni de most jólesik. Balázs ismeri amit éneklek de inkább nem kínzom õt még a végén befordul a Marosba:) Gyorsan meg is unom a zenézgetést és néhány kanyar közben azon gondolkodunk h a távolban az melyik falu fénye lehet,a mozgó pont a távolban miért mozog és egyéb agyszédítõ filozófia után egy távoli templomtornyot leelõzünk és magunk mögött tudva még mindig sehol semmi. Várom, hogy forduljunk egy nagyot szinte derékszögben balra mert a térképbõl annyirõl rémlik h az már közel lesz a ponthoz. Ez meg is történik, nyújtogatom a nyakam hol a ház, semmi még egy kanyar. Közben egyre inkább fáj a lábam és úgy olyan jó lenne beleordibálni a sötétbe h hol a ...os ...ba van az a ... ház? De kúlturálom magam, majd egy nagyon gátõrházhoz érve látjuk h klárafalvi. Elõveszem a térképet és megállapítom még marha messze vagyunk. Szomjas vagyok, de azért se állok meg inni, mindegy mi van csak érjünk oda elven. Rámondom egy fényes pontra, hogy az lesz a ház, amit el is hisz utitársam mert be szokott jönni a tippem szerinte:) De még egy kis felfelé majd még kanyarodás és mintha távoldnánk tõle. Mikor már azt hisszük, hogy kész lebontották azóta a házat, vagy ellopták vagy rég túlmentünk rajta. De odaérünk, lekúszok a gáton. Az ajtón belépve további sok ajtó van és a földre terített sáros kartonok. Benyitok a szembelévõ ajtón ahol két hölgy kanasztázik (mint hallottam szokás szerint).Nagyon- nagyon jó leülni az ágyra és teát inni. 19:00kor értünk ide, és fél nyolc körül álltunk tovább addig még pár szaloncukrot elpusztítok elbeszélgetünk az õrökkel, akiktõl megtudjuk többek közt, hogy 46an indultak a 90en, Makóról csak 32 ment tovább és mi az elejébe számítunk mert huszonvalahány embernek jönnie kell még. Vki akkor ér a házhoz mikor mi indulni készülünk.A gátra visszafelé nem csapkodja a menetszél az arcom mikor olyan kettõvel feltotyogok:) Szidom magam amiért ilyen puhány vagyok, hogy laza egyenes út így kikészít. Nem sokkal késõbb szinte hallom ahogy a lábujjaimnál hullámzik egy vízhólyag. Próbálgatom miként lépjek de esélytelennek tûnik nem nyikkanva talajt fogni, úgyhogy szólok Balázsnak menjen csak nyugodtan, én pedig megnézem miféle áradás van a cipõmben. Leülök a gát szélén, leveszem a zoknit mindkét lábamról és úgy kb. az egész talpam - sarkam egybefüggõen hólyagos. Na gyönyörû.. nincs nálam semmi éles tárgy kénytelen vagyok körömmel szétszakítani más ötlet híján. Utolér aki mögöttünk ért a deszki gátõrházhoz, kérdezi, hogy minden okés? Persze. Nekilódulnék de erõsen mínuszos tempóban haladok, közben egyre távolabbról látom a srácok lámpáinak fényét. Néha a sírás kerülget , néha az hogy mennyire szánalmas dolog így húzni a belem sima ügyként letudható sétán. Ideges leszek amiért így bénázok, néha rálépek vmi nyomra s mondom a keréknyomnak h kötözködsz?:) Majd nem tok már sehogy sem úgy lépni hogy ne kígyónak álcázva magam sziszegjek, aztán nézem a fényeket amik nem akarnak közelebb jönni, majd kiejtem a kezembõl a lámpát,hajolnék,szédülök,letenyerelek, s úgy érzem most itt le kéne kicsit feküdni és egy rohadt centit se menni sehova csak aludni egy jót. Reggelig úgyis rengeteg idõ van célba érni. A hasrafekszek aludniban az akadályoz meg, hogy fázik a tenyerem és nem bírom behajlítani a térdem.Tehát marad a stabil gyöknullás tempó, közben azzal szórakoztatom magam amivel délután is mikor nem volt más: három lépésre levegõt be, négyre kifújni. Ebbe jobban belezavarodok mint Ádám az anyák napjába, nehéz összehozni a kettõt:) De egy idõ után sikerül és azt veszem észre, hogy már egy ideje aszfalt van majd vége, s azt, hogy nem is fáj annyira, tulajdonképpen egész jó. Eszembe jut pár vicc és azon vigyorgokgok egyet:) Majd meglátok egy utcatáblát: Felsõ valamilyen sor. Húha, ez már Szeged. Akkor helyben vagyok. De jó lenne elrohanni a hídig! Ami hol is van? Mert nem látok semmiféle hidat. Három feltûnõen vidám fiatal jön szembe velem, az üvegek mennyiségébõl és a mosolyuk szélességébõl ítélve õk nem 80 valahány km óta ballagnak a gáton..:) Fura autó zakkanások és hirtelen ott terem elõttem a híd. Átslattyogok, aztán pár utca és már az ATIKÖVIZIG ajtaját nyitom 21:40kor.Ami 5,77 átlag több mint egy órás pontokon pihizéssel. Leves és majdnem 11ig beszélgetés a szervezõkkel, aztán fél óra forró zuhany. Aludni nem bírok mert nem tudom, hogy feküdjek úgy hogy jó legyen:) Nagyon sokára hangok lentrõl vkik beértek, majd folyosón ajtócsapkodások, aztán rövid alvás után ébresztõ. Lent sehol senki, kulcsot otthagyjuk. A kapuk zárva ezért még az oldalsó betonkerítésen átvetem magam, köszönjük a lehetõséget, élmény volt!..A városban magunkon röhögés nagy poroszkálás közepette, hogy talán most nem lesz meg a hatos átlagunk:)
Következtetést levonva:nagyon tanulságos volt ez a túra, megtanított tisztelni az Alföldet ezentúl nem nézem le a nullaszintes síksági sétákat. Meg azt is, hogy ez a nagyon lapos hosszabb táv engem jobban kikészített fizikailag mint bármi más eddig. A monotonitást én nem vettem észre, ha nem mondják h unalmas és egyhangú eszembe se jutott volna ez a szó. Mert igenis változatos volt, csak meg kellett látni a változást. Nem mondom, hogy soha többet..:)
 
 
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18Túra éve: 20102010.01.10 18:44:42
Wass Albert emléktúra 44 km

"Úttalan utakon,bozótokon és szakadékokon,árkokon és vízmosásokon törtetünk láthatatlan cél felé.Úttalan utakon,imádkozva vagy szitkozódva,békés szívvel vagy lázadozva,de menni kell..." (W.A.)

Menni kell, hiszen ismét eljött a szombat,egy túra.. reggel 8-kor Verõcérõl szép számmal vesszük célba a Borbély- hegyet. Nálunk két napja folyamatosan esõs idõ volt, de itt úgy tûnik most megússzuk az égi áldást. Jó ez az emelkedõs kezdés, szokni kell. Gyors pecsét után irány Magyarkút, ahol zsebrevágok egy müzlit. Itt esik le kb. hogy vizet nem hoztam,ám térképet igen ami persze nem kellett.
A "nosztalgikus" K-ezés jön Nógrádig. A terepviszonyok itt már alakulnak, s mivel úgy gondoltam esni fog és csupa víz lesz minden bakancsba jöttem. Ami víz ellen tényleg jó de az olvadozó havon kegyetlenül csúszik. Utóbbi tulajdonságával alaposan próbára teszi az idegeim a nap során.A Nagy- Kõ hegyig lévõ két partocskán meg kell szenvedni mert alig bírok haladni, mindig visszacsúszok. Ezen felhúzva magam az e.p. után sietõsebbre veszem Nógrádig.Itt újabb pecsét, majd tovább a kéken. A patak igencsak megáradt nem merek rajta keresztülgázolni. Alkalmas helyet keresve úszás nélkül átkecmergek a kellemesen saras földútra. Az erdõsávba érve a természet pont a "legcsúnyább" arcát mutatja: tél utáni, hóolvadozósat, kopottas színekkel, csupaszon meredõ ágakkal.
Letérés a zöldre és alig várom már Királyrétet, nagyon szomjas vagyok.A Fatornyos fogadóban vagy fél óra teázás, leves- levezés mivel húsos volt. De a leve azért fincsi:) A szomjanhalást megúszva ballagunk tovább a faluközpontba aztán csúszkálás mortyogás után a Király-rétre. A Darabos- hegy kimarad az útvonalból, ám néhány patakátkelés színesíti utunkat Kisinócig. Annyi elõnyöm van, hogy simán átgázolok akármilyen tócsán- vízen nem kell kerülgetnem mint a többieknek:) A vízmélység változó az alig cuppanóstól a majdnem bokáig érõig. A turistaháztól most különösen jólesõ aszfaltozgatás a Börzsöny Szíve kocsmáig.A sörömet iszogatva olvasom, hogy 2 km-es kemény menet jön a K+-en. Semmi jóra nem számítva nekivágok, ide illene a túra névadójától pár sor:"...de nekivágok a meredeknek! ..ha két lábam térdig kopik:de feljutok a csúcsokig! " Többen lehagynak felfelé ami nem sûrûn fordul elõ, ma nem nagyon megy ez..Feljutván átbújok egy sorompó alatt, aztán szinte egy patakban ereszkedek le Szokolyáig továbbra is a K+en. Folyik a víz alattam, majd a mezõ szélére érve fentrõl is csurogni kezd. Olyan gordiuszi csomót kötöttem a felsõmre, hogy a kocsmáig se bogozom ki. Itt kis pihi után nekivágok a megmaradt 8 kilcsinek. A Társa-mezõ jellemzése három szóban kimerül: pocsolya,sár, ló*ar. Mindháromból bõven kijutott a Csattogón lévõ utolsó e.p.-ig.Innen avar-sár keverékkel gazdagon borított ösvény vezetett a cél felé. Gyorsan rájövök, hogy ebben baromi jól tudok haladni, hm bárcsak egész végig ilyen lett volna..Verõcére érve még egy kis felfelé a templomig, majd séta a célig. Itt mondják h a templomtól még el kellett volna kanyarodni balra az emlékparkig s onnan a célba, de én nem vettem észre a szalagot, s a leírást se olvastam a végérõl. Szóval vagy 200 métert kihagytam a végén,hát nem direkt volt. Még világosban érek be, s nem is estem el ezek nagyon pozitív dolgok ám:) A rendezés - szervezés olyan "Vagdalthúsos" volt: vagyis jól szalagozott- táblázott, jó kajás, jó sáros,szép okleveles-kitûzõs:) Röviden összefoglalva a túrát: nagyon jó volt:)
 
 
BUÉKTúra éve: 20102010.01.03 15:53:43
BUÉK20

Sikerül idõben Hûvösvölgybe érni, így kis sorban állás után a 33-as számot kapva 7kor mehetek is a dolgomra:) Gyors átjutás lépcsõn - úton s nekivághatok a hegyeknek.Szerencsések a körülmények: nincs hideg, nincs sár, nem csúszik semmi, még nincs tömeg. A S bemelegítõ kezdésnek nem rossz, szerencsére most felfelé, pár hete le rosszabb volt. Majd a parkolónál rátérek a Kkörsétára és irány a Hármashatár-hegy. Sûrû köd fogad és a padoknál az elsõ e.p. Eddig 4 km, 350 szint és 35 perc. Számolgatok,mert szeretnék duplázni s ahhoz nem lehet sokat szerencsétlenkedni:) Fent a K-re térve nagyon kellemes Fenyõgyöngyéig, ez az egyik legjobb rész a túrán. Majd az Árpád-kilátóig felemelkedés.Innen a Z az Apáthy-szikláig a másik kedvelt szakasz számomra. Forgalom nincs nagyon,csak néhány futó. A sziklánál újabb pecsét és go. Jön az ismerõs városi rész. A lépcsõket kettesével veszem, a sunyin emelkedõ aszfalton pedig igyekszek nem elszórakozni az idõt.Vannak akik az összes utcát fel-le nagy lazán megfutják..na nekik elismerésem:) A Gyémántos lépcsõn próbálok ügyeskedni és nem a lépcsõfokokon lemenni hanem a kövezett szélén. Nem rossz ötlet, csak eléggé csúúúszós.. Valahogy pofára esés nélkül túljutok rajta. Vissza az erdõbe és elsétálgatás a Budakeszi útig, ahol kis várakozás után átjutok anélkül, hogy elütnének. Egy kis szintezés a zöldön, majd ahogy felérek fordulok balra szépen automatikusan.Pár száz méter után eszembe jut, hogy nem is kéne lefelé menni, megnézem és valóban nem. Hátraarc, vissza és ezúttal jobbra tovább. Szalag nincs, de legalább nem mondhatom magamra h vaksiként kiverte a szemem s vettem észre. Egy régi Zks. -n elérem hát a 3. pontot,ahol Vaddino idõt is ír: 9:00. Tehát még van 6 km és egy órám, hogy beérjek s kezdhessem elõröl. A Z+en majd a becsatlakozó P,S -kon újabb átkelés a Budakeszi úton. Szépjuhásznétól már csak egy emelkedõ a Nagy- Hárs hegyre.Az õröknek kijut a szélbõl és valami Budai- kilátóki berögzõdésbõl elõször furcsálom, hogy nem a kilátó tetején vannak:D Iszok egyet és örömmel nyugtázom, hogy még van több mint 40 percem beérni.Tovább a sárgán, a kifeszített kötélre nincs szükségem, de mindenképpen jó hogy tettek oda hiszen több száz elhaladóból elég ha egy vki becsúszik s lenne némi keverés belõle..A Kis-Hárs hegyig óvatos vagyok a kövekkel emlékszek múltkor valahol erre jött nekem az egyik:) A síneken át és a Sks.-n balra. Az úton épp nem jön autó, majd a Nagy-rét mellett körbe és a cél elõtti utcsó e.p. Rumos és almás-fahéjas szaloncukor után még bõ 900 méter. Be a rajt- célba ahol rengetegen vannak. Célbélyegzõt nem találják, 9:40es idõ kerül az itinerre. Amit ott hagyok megõrzésre amíg elõkerítik;kösz T.J.:)
Sorbanállás, kis pihi és már 865.-ként kezdem a

BUÉK20.2-t

9:50-kor. Ráérõsen kajálgatva indulok neki ismét. Most már végig rengetegen vannak. A Hármashatár- hegyre 40 perc alatt érek ki szép nyugodtan. Beállok a sor végére, s iszonyúan fúj a szél, a hó is szállingózik én meg majd megfagyok. Amíg a pecsétre várunk egyik túrázónak el is fújja a szél a lapját, szaladhat utána:)) A kéken sietni szeretnék,hogy ne fázzak néhol nehezen megy az elõzés, de nem tolakodok. Az Árpád- kilátóhoz érve több kalandorral találkozok akik alternatív útvonalat választva jutottak el oda,háát szívük rajta..A Z-n lazulás a szikláig, majd vissza az utcákra. A lépcsõs-lejtes-lájtos részeken rohanás, majd a Hûvösvölgyi úthoz érve balra fordulok ahogy illik, szólok pár embernek hogy nem jobbra kell menni, de nem foglalkoznak vele..Ezért a Fekete István utcát magányosan járom, a Szerb A. -nál viszont meglátom a legalább 20-25 embert akik kellemesebb utat választva jutottak el ide. Ám a tömeget gyorsan magam mögött hagyom, s a zöldön ezúttal már nem megyek tovább. Addigra kiraktak ide egy papírt is nyíllal a célirány felé. Ezúttal 2:07 alatt érek ide. Beszélgetõsen a Nagy- Hárs hegyig, itt ismét várok kicsit a soromra.Innen már csak be kell lazsálni a célig. Csak annyira megyek, hogy ne fázzak a szél miatt.A Nagy-rétnél szomjas vagyok, de ez egy kis szaloncukor kóstolástól nem tarthat vissza:) Pár száz méter múlva alig férek be az ajtón olyan tömeg van bent és kint is.Rávetem magam a jólesõ teára szomjoltásként:) A második kör csak 2:54 lett bár nekem végülis jó ez is, fõként hogy nem is rohantam.
Az útvonaltalálók klubja bajnokainak meg külön túrát kéne szervezni ahol az nyerne aki a legkevesebb km-bõl hozná ki:) A szervezõknek grat, nem lehetett könnyû dolguk több mint 900 emberes túrát lebonyolítani.Jó kis évkezdés volt ez:)
 
 
túra éve: 2009
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20092009.12.31 11:45:46
(Fél)évösszegzés 2009

Teljesített túrák száma:23
Összes táv:1006 km TTT honlap alapján
Összes szint:32961 m
Átlagos táv:43,7km
Átlag szint:1433
TT-vel töltött hétvégék száma:16
Ebbõl duplázós:5 , triplázós 1

Legelsõ és legmagányosabb:Királyháza 20 ahol a cél elõtt senkivel nem találkoztam, a pontõrrel is alig..
Ahova gyalog mentem:Cserhát30
Ahonnan gyalog jöttem haza:Jákoti Jójárók
A legszívélyesebb - kedvesebb rendezõk Jákotpusztaiak, ezen a túrán kavartam el a legtöbbet, de õk kedvesen segítettek, a túra után együtt ehettünk-beszélgettünk a családdal,látszott h mindent megtettek azért h jól érezzük magunkat
Ahol a legnagyobbakat estem:Via75
Legkevésbé izgalmas:Szobi - na itt semmi különösebb látnivaló nem volt
Legsarasabb:Cserhát 30, úgy néztem ki mint a disznók:)
Legesõsebb:Monotonokon végig esett
Legkevésbé informatív itiner:Tátralátó 30 még jó h fejbõl tudtam a pontok alapján, hogy merre.. A végén néztem meg h belül van térkép is:D
Legtöbbet járt tájegység:Börzsöny, ez a legkedvesebb, ide mindig szívesen jövök:)
Legfinomabb extra-pont: Tanúhegyeken az édes szõlõ télen…:)
Legjobbkor, legjobb helyen levõ kocsma: Tésen, fájós fogam meggyógyította a dobozka hideg sör, életmentõ volt:)
Hémikezekhogykerülnekide?! vagyis a legváratlanabb találkozás:nagy csapat tehén a kéken a Bakonyban
Legjobb kérdés túratárstól:"Messze van még Salgótarján?"- (Börzsöny vulkántúrán,Ny-i gerincen)
A leg legebb lehetne:Beac, mert nekem ez volt a : legszintesebb, leghosszabb, ahol a legjobban éreztem magam,a legelsõ százasom.. Ahol ráéreztem, hogy minél hosszabb annál jobb:) Külön köszönet az utitársaságért vasssalmosnak és fõként DJ_Rushboynak, nélküle-ük nem ment volna így, sokat segített-ek-
Egyebek:Pilisi Parkerdõ Útjain, Börzsönyi Kéktúra, néhány apróság az OKTból, PMPból,Fel a Dobogó-tetõre, Fel a Nagy-Koppányra, Börzsöny csúcsai-várai nagy része, számtalan magánakció;)

Nagy köszönet mindenkinek, akivel együtt mentem pár km-t, vagy csak találkoztunk és váltottunk pár kedves szót,örülök, hogy sokakat megismerhettem, azoknak akik félreálltak és elengedtek ha elõztem õket,azoknak, akik néha segítettek az eligazodásban vagy logisztikában, a szervezõknek a munkájukért, azoknak a bizonyos pontõröknek akiktõl valami extra enni-innivalót kaptam, a sofõröknek akik nem szóltak mikor nyakig mocskosan szálltam fel:)
Kezdésnek ez a szûk fél év jó volt,belekóstoltam a tt-zésbe és azt hiszem függõ lettem:)) Elõttem az év és sok sok TT, célom minél többet minél rövidebb idõ alatt menni,lehetõleg nem elkeverni, szép kilátásokban-tájakban gyönyörködni, sokat nevetni, sokszor sok km után beérni,sok új kalanddal-élménnyel gazdagodni:)
 
 
Fóti-Somlyó 30 / Hát, ez csúcs...!Túra éve: 20092009.12.31 11:33:17
Hurrá egy túra amit az Õrsrõl lehet megközelíteni!Így ráérõs kelés után 6 perces bemelegítõ rohanás a HÉVhez, itt legalább jó idõt mentem mert még várni is kell picit:)
Csömörön kissé havas a fû, ennek ellenére nincs hideg. Várok az indulással, mert elég késõn nyit a 2 emberes pont s most sietni akarok:)Nekiszaladva kis kanyargás a temetõnél, s mielõtt felfognám h úton vagyok már a Kálvária- hegyi elsõ e.p.-n találom magam. A S ösvénye kicsit csúszik a letaposott hótól; leérve Csömör szélére van egy kis szalagozás balra a fák közé s onnan ki az aszfaltra, amit nem értek miért kellett hiszen kiérve az erdõbõl egyenesen is oda lehetne menni, na de mindegy nem kell nekem a nagyok dolgát érteni:) Egy játszótérre jutunk ahol mki
karikázná milyen színû a csúszda, de itt nincs is. Merthogy ez még nem az.Két utcával arrébb elhaladok a "nekünk való" játszótér mellett.
A szép Csömöri-patak völgye következik amibõl sajnos hamar ki kell mászni és erdõszélen folytatni szántók mellett. Majd kiérve a széles útra megpróbálkozok a nekifut- sokat csúszik variációval de ahhoz nem elég csúszós- letaposott a hó.Pedig milyen jó móka lett volna!Ezen a szakaszon van némi sár a gyümölcsös kerítése környékén.Az erdõbe visszabújva firkantok a Mária-képnél; majd nemsokára nem is olyan mû mûutazás.Nagyon jól futható, nekem erre kellett volna tennem még pár kört, hogy legyen idõm kiélvezni:) Mogyoródon a temetõben lövésem sincs merre van északkelet még jó, hogy minden kereszt egyforma így nem nehéz válaszolni.Lépcsõzés, aluljáró, templom, cukrászda. Pár perce nyitott csak a pont,nézem 10-11 eddig, tök jó:) Fél liter meleg teát bevágok. Süti is jár, de ránézni se bírok, talán az elmúlt napok ipari mennyiségû süti-szaloncukor pusztításának köszönhetõen.
Go néhány utca múlva át a mogyoródi- patak gázlóján, aztán jön a nehezen legyûrhetõ szántásos rész ahol bánom, hogy nem születtem traktornak:) Fóton a templomnál kapásból odarohanok az emlékmûhöz, aztán rájövök hogy a másik az eleje a templomnak..évszámokat pippant, tovasiet. És egyszer egy szép napon, tudom hogy elhagyom a várost.. a híd után:) A lovardánál meredekebben emelkedõ földutat említ a leírás pedig alig lehet észrevenni hogy felfelé tart az ember lánya. A Fáy-présház mellett a 2. "rendes" pont, két mandarin, ivás, idõvel itt is baromi jól állok a fele megvan gyorsan a másik felét is így kéne..
A szinpad után a túra elsõ becsületesebb partocskája. A löszfal elõtt majdnem elcseszem és felmegyek a hegytetõre de még idõben észbekapok és visszatérek a helyes útra. Itt találkozok többekkel, a gerincen filózás-térképnézés a tanösvénynél. Miután sikerül becserkészni mindkét pontot egy darabig még együtt megyünk, majd kihasználom a lejtõt. A forgalmas közútnál átlavírozok két autó között aztán a Bp-Vác síneken. Hangulatos erdei úton haladás után aszfaltozás. A hó olyan latyakos - totyogós állagúra olvadt rajta.Jobbra át és az akácosban emelkedünk, közben a cipõfûzõvel szórakozok,nem kötöttem meg rendesen pedig már oviban megtanítottak rá.. hiába, ahogy öregszik az ember egyre feledékenyebb:) A Magas-hegynél csúnya tarvágásokat elhagyva "lábraálló" lejtõs aszfalt. A Csomádi Iszaplerakónál én érzek valamit.. Továbbmenve aszfalton találjuk magunkat , T.M.-ékkel vacilálunk gyanús valami.. elindulunk balra, vezeték , dombtetõ, erdõsáv- végülis van ilyesmi erre.. Aztán kb. az elõttünk levõ összes futó csapatban jön szembe velünk. Nagytanácskozás merre vagyunk és merre-hova.Vissza kell menni elég sokat,innen már csak sétálva folytatom. Többféle megoldás születik és szétrázódik a tömeg, végül csak elkalandozunk a 12. e.p.-ként mûködõ gázvezetékig, helyben vagyunk nagy sokára.. Sok idõ elment ezzel a kavarással, meg lett hozzátéve némi plusz km. A 2/A felüljárón átjutunk és irány a gödi erdõ. Itt 2,5 km kb fenyvesben és egy erdõültetvények között, a táj szép, az út néhol nehezebben léphetõ mert eléggé szétjárták. Göd
szélén egy utcsó e.p.Innen pár utcán fordulva a célnak helyt adó Sári kocsmához jutunk. 5:16 alatt 6,3-al.. kár érte a jó kezdés után.
Az elkeverésen túl klassz volt ez az évadzáró túra a szombati remélhetõleg háromszoros ujéviek elõtt:)
 
 
Tátralátó 30Túra éve: 20092009.12.31 11:30:15
Év végi összegzés közben találtam ezt a kettõt, gondoltam felteszem ide is, mert anno csak a fórumra írtam.

Reggel a legelején indulok,a tegnap után van némi izomlázam, az elsõ 6-7 km álmos bemelegítõ;Bányapusztáig 2sráccal megyek- kösz fiúk a társaságot:) -,majd magam megyek tovább, nem szoktam futni itt fõleg nem akarok végig terepfélmaratont nyomni. Több futó is lehagy ami nekem nagyon furcsa nem szoktam meg a magánjárkálásaim során h bárki leelõzzön csak azt h utolérjem és én hagyjam le a turistákat:) Magosfánál nagyon utálom magam mert úgy érzem tök lassan haladok a parton, elõttem egy anyamalac a süldõivel rámröfög , majd mikor látom, hogy majdnem visszacsúszik õ is a
meredeken mondok egy cifrát amire szétszaladnak :) Az EP-n rövidke pihenõ tovább a Csóványosra felmegyek, mert ugyan láttam vkiket akik a NHH-re a szinten menõ uton folytatták de jobban esett a szivemnek az, hogy a Csóviról lefelé belefuthattam és utána a Hideg-hegyi part. Onnantól tudtam elõre, hogy lazulós rész jön egészen Kisirtáspusztáig és nem siettem eléggé úgy csináltam mint aki jól végzi dolgát, sztem itt vesztettem egy csomó idõt is. A Tolmács - hegyre felfelé nem kellett volna zsíroskenyeret ennem, talán úgy jobban vettem volna.. az utolsó EP után rádöbbenek h mindjárt vége, még pár km és vége kezdtem sajnálni h már alig van hátra út. Nézem az idõt 5:22 amikor már csak alig van hátra valami, gyorsítok , hogy legalább 6 órás idõ alatt bent legyek.Beérek Nagybörzsönybe és látom még van pár percem, 5:55 lett a vége.
Háát.. nem igazán vagyok elégedett magammal, hiszen ha nem kell a cuccot vinnem legalább 20 -30 p-el elõbb ott vagyok, és még egy csomó "ha nem" amire rájöttem: 1, tegnapin az h ha nem sokan indulnak ne siessek, ne kelljen várnom a pontõrre 2, minimál cucc, hogy ne kelljen sherpásat játszanom 3 meg kell szoknom ha járok ilyesmikre, hogy aki fut az le fog hagyni, vagy nekem is futni kell:) 4 vizet inni tényleg nem árt stb..De összességében jó ez igy szervezett keretek között is,alapvetõen tetszett.Még pár TT és belejövök,mondom így az elsõ kettõ után:)
 
 
KirályházaTúra éve: 20092009.12.31 11:27:27
Most év végi összegzés közben találtam ezt a kettõt, gondoltam felteszem ide is, mert anno csak a fórumra írtam.

Egy "elsõbálozó" benyomásai- tapasztalatai a 7végi TT-kon címû eszmefuttatás:)

A neten olvastam a tt-król, láttam hogy lesz a közelben ami nem is hosszú, az útvonalakat fejbõl vágom az ismerõs tájon, hát gondoltam kipróbálom milyen is ez.
Szombat, Királyháza 20 : Reggel elsõnek indulok Diósjenõrõl pontban 8kor, a 6 órás szintidõ nagyon soknak tûnik, 3 alatt akarom megcsinálni. Az elsõ 5 kmes
lényegében az egyetlen emelkedõs szakasz 59 perc alatt megvan,Királyházáig a következõ öt kényelmes belefutós galoppozós stílusban, 1:35 odaérek.A fele
megvan, még egy emelkedõ és a többi lapos séta Kemencéig, teljesen simának tûnik a 3 óra. De .. Királyházán van az egyetlen EP az út során amit sikerül
nem találnom ..a vadászháznál semmi, többi helyen szintúgy,mondhatni az összes házat - azt az 5-6ot:D- végigkutatom a környezõ utakat is és nagyon dühösen elindulok felfelé.. gondolkodok h igy nem is lesz érvényes a túra, aztán látok egy szalamandrát , majdnem rálépek szegényre.. ekkor a P-on a part felénél vagyok,hát jó megnézem még egyszer lefelé gyors vágta, a srác az elágazónál akkor rakosgatja ki a cuccokat és az "Ellenõrzõpont" táblát, gyors pecsételés, megint felfelé.. ja igen 2:29kor sikerült a pontot megkapni, a 3 óráról lecsúsztam, mondhatni buktam majdnem egy órát.. csalódottan megyek, mint a gyerek akinek elrontottak a játékát. A S-on a maradék néhány kmt lazara veszem, a végén jut eszembe h ha sietek még a 4 óra meglehet. Kb. fél km lehet hátra mikor meghallom a déli harangszót, gyorsítok a faluba beérve olyan csodásan megyek tovább egyenesen ahogy illik..Kemence felénél jut eszembe h a kisvasúthoz kell menni mert ott a cél,hátraarc, 12:15-re ott vagyok; így 4:15 lett a vége,nem vagyok magammal megelégedve annak ellenére, h ha levonom a
majdnem egy órás töketlenkedést- várakozást akkor majdnem sikerül teljesíteni amit akartam.Levezetõnek még Kemencétõl Nagybörzsönybe át 13 km/3ó, na itt már végképp nem siettem holnap meg Tátralátó:)
 
 
Tortúra 65 téli napforduló/Ómassa/BükkszentkeresztTúra éve: 20092009.12.20 23:28:50
Tortúra 65

Péntek 9 körül érkezek Miskolctapolcára. Az iskolát megkerülve hátulról támadom meg azt.. az ajtónál látom h ki is van szalagozva elölrõl.. jól kezdõdik; az elején ráhúztam plusz 200 métert remélem többet nem fogok:) 23.nak nevezek és reggel némi taktikai megfontolást gondolok ki: 6 helyett jó fél órával késõbb indulok, h ne kelljen reggel lámpázni, ne kelljen a nagy havat elsõk közt taposni egyébiránt nem érdemes sietnem hisz ott alszok s elvileg éjjel 3ig lehetnek beérkezõk addig meg úgy sem sok pihenésben lehet részem.
Így pontban fél 7kor kivágódok az ajtón. A hõmérséklet elfogadható, rosszabbra számítottam. Bemelegítõ aszfaltozás után jobbra át az erdõbe. A havas talajon kb. úgy lépkedek mint a cica amikor tócsába lép- berzenkedve, barátkozva az utat borító fehér réteggel.Nyári gyerek vagyok, nem nekem való a hóban caplatás:) Vöröskõig viszonylag sûrû a mezõny, itt iszok arra gondolva ki kell használom amíg nem fagy meg a lötty. Jön az elsõ kapaszkodó, fel a Nagy- Som hegyre. Néha oldalról elõzök bokáig élvezve a havat. Nemsokára kiérek az aszfaltra és feltûnik Bükkszentkereszt. A központból méteres lila szalagozás balra ami kivezet a faluból. A mezõn majd az erdõben tekeregve visszafordulunk és hamarosan az Ifjúsági Tábornál vagyok. Bent jólesõ tea és meleg.8:54kor indulok tovább. Eddig 12 km több mint két óra alatt...
A fõúton végigsétálva visszabújunk a fák közé. A fenyvesben haladva rengeteg futó spuriz el mellettem, csodálom õket. Hollóstetõ meghódítása után ki az egri mûútra, szerencsére nincs nagy forgalom,mindössze pár autó jön csak.A rétek között szintezgetve nagyon hosszúnak tûnik a S+. Elérem a Z-et, ami többször keresztezi az utat, majd Jávorkút után egy csapat vadásszal találkozok.Fentebb egyikük az út közepén széken ülve megkérdezi, hogy sokan jönnek még? Bíztatom, hogy olyan 150en biztos; ettõl nem lelkesül túlságosan...A jelzés elég ritkácska,muszáj a térképet bújva navigálnom, bár a lábnyomok alapján is mehetnék, de biztos ami biztos, nem akarok elkeverni. A Z+-hoz érek végre- valahára,a tábla szerint még 2,4 km Bánkút. Oly rég óta jövök már, úgy érzem semmit sem haladok. A Z+en ismét nagy a népsûrûség. Próbálok elõzgetni, a tömeg elõtt a pontra érni de valahogy nem megy, nyûglõdök csak. A K-en még egy kis emelkedõ - szalagozás és befordulok az ÉMÁSZ üdülõhöz pontban délben. Leülök, eszek és megiszok egy liter teát kb. Több mint 4 óra alatt tettem meg a kb. 17-18 km-t, ami siralmas. A pont nélkül eltelt óráktól meglehetõsen csüggedt gondolatok járnak a fejemben, fáradtnak érzem magam és még végtelen út áll elõttem..Késõbb megtudom, hogy itt majdnem 40en adták fel, nem csodálkozok rajta..A déli pihenõnek sikeredett Bánkút után go tovább a kéken Tar-kõig. A bánkuti parkoló elõtt az ösvényen kapok a nyakamba: a szél feltámad és egy pillanatra nem látok semmit, mindent beborít a hó. A Faktor- rét után betonozgatva társaságom akad,majd utolér minket egy futó akire szó szerint rá van fagyva a ruha a lába is görcsöl szegénynek, de ahogy mondja: ha megpusztulok is felmegyek a Tar-kõre:) Az emelkedõk viszonylag könnyen mennek,mire észbe kapok már a csúcstáblánál vagyok. 949 m-rõl lenézve semmi kilátás nincs, a köd és a szél által kavart hótól a túra során elõször fázni kezdek, igaz csak a fülem:) Majd jön a dolgok nehezebbik része: le kell menni a Toldi - kapuig. Óvatosan, gyökhattal ereszkedek olykor meg- megcsúszva. Inkább felmennék még kétszer mint egyszer le- mondom..kiérünk a mûúthoz és lesétálunk a Tamás- kúti házig. Itt leadom az útközben talált itinert és behúzok pár forró teát. 14:34kor érek ide. A ház mögött derekas parton kecmergünk ki az aszfalttal párhuzamosan menõ Zre. A következõ pont 13 km-re van, és másfél óra múlva sötétedik. Szeretnék minél többet megtenni még világosban.A zöldön elkap vmi lendület és jókedv. Elõttem jó tempóban haladnak hárman, baktatok utánuk, majd utolérve õket nemsokára az "élre állok" . Elfogynak a szavak, csendben menetelünk. Szeretnék még világosban legalább a PZ-ig eljutni. A Zsuzsa- forrás után kiérünk az aszfaltra, fel a Völgyfõ- házig 15:54kor lódulunk tovább. A hónak hasznát látom, tovább van világos. Hangulatos félhomályban haladok, a többiek egy kivétellel lemaradnak.Követem a nemzetiszín jeleket, s valahol a Csohány- tetõ környékén kell csak lámpát kapcsolnom. A Vasbánya - nyeregnél már magam vagyok,a havazás erõsödik, eleinte elolvadnak az arcomon a pelyhek, kis idõ múlva érzem h még a szempilláimra is ráfagyott a hó. A Kövesdi - kilátó kifejezetten jólesik, innen látom, h vki nem sokkal elõttem megy. Fényt látok, ez már a Várkúti th. Bent forró teát iszogatok és kicsit csodálkozok, h még csak 17:14 azt hittem már van vagy nyolc óra. Innen egy tizes van hátra, tehát ha nem bénázom el a végét akkor 13 ó környéki idõvel fogok beérni.Hárman indulunk tovább, de gyorsan felbomlik az egység, egyikünk megkocogja a végét, én megyek a magam módján, a harmadik pedig valahol lemarad. A hóesés és a szél nem kímél, a fákról rámzúduló égi áldást nem díjazom különösebben. Eger 7 km olvasom egy táblán, majd 4,5.. nemsokára kiérek a kerítés mellé és feltûnnek a város fényei a messzeségben. Éles kanyar után hosszas kanyargás lefelé, közben kutyaugatást hallok zene füleimnek:) A tanya mellett elhaladva meglátom a hang forrását, aztán kiérek a mûútra. A leírás szerint még 30 m szint a dûlõknél de többnek tûnik- végül felérek a felsõ utcába majd le és feltûnik az Eger tábla, öröm látni:) Itt beér vki, akivel olyan hetes körül sietünk a végén, jó lenne odaérni 19:00-ra hogy 12:30 legyen a vége. A fõúton haladva megáll mellettünk egy autós, és kérdezi h a Tortúrát csináltátok? Gratulál, mi meg csodálkozunk honnan tudja h mi van. A síneken átkelve szalagozás és nyilazott táblák fogadnak. Közel a vég, de 7 elmúlt, 19:08kor érünk be. Így nekem 12:38 lett a vége, kb 5,2 átlaggal. Úgy festek mint egy élõ hóember: a hajamra-arcomra vastagon ráfagyva a hó, de nem fázok, szerencsére szárazon megúsztam. Az elsõ nyafogós 30 km után már tetszett és nem is volt tortúra:) Köszönet a szervezõknek:)
 
 
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20092009.12.14 11:42:02
Forrástúrák- Visegrádi hegység

A visegrádi hajóállomásnál gyakorlatilag kiürül a busz- szinte csak túrázók jönnek és jönnek. Beállok a méretes sorba miután sikerül felderíteni a végét. 8:01kor itiner kézben, immár semmi sem tarthat vissza:) Hideg van, jól jön hogy picit felfelé kezdünk. A Salamon - toronyig egymást érjük, majd megállapítom, hogy mások se szokták végigolvasni a mondatokat: " A K+ jobbra felvág az erdõbe..." - de Te maradj a mûúton. Ott maradok, és nemsokára látom, hogy jókora csapat jön le fentrõl. Alig egy km és a Mátyás - forrásnál is vagyok. Ceruza elõ, bevezetõ gyakorlatként egykezes számolás:) Tovább a dózerúton s pár száz méter után ismét forrás: A Boglárka forrás. Szalagozás Tescos szatyorból ezen mosolygunk:) Itt pecsét megint 500 méter és a Dorottya- forrásnál vagyunk. Válaszolok a kérdésre, nagyon sûrû az eleje pont-ügyileg. Innen Kaiser's-es szatyros szalagozáson elhaladunk a mogyoróhegyi étterem mellett majd a Nagy- Villám alatt tovább a Pap-rét irányába. Még itt is tömegesen vagyunk alig várom, hogy kicsit ritkuljunk, szeretek magam lenni, úgy hogy látóhatáron belül max 1-2 ember vagy annyi se.. na azért nem vagyok embergyûlölõ csak magányos oroszlán:)) . A K+ jön és vele együtt a sár -keményre fagyott keréknyomok kombináció is amit nagyon nem díjazok a tegnap elcseszett bokámmal. Eleinte még kerülgetem, próbálok tiszta maradni de 1-2 km után leteszek róla. Ezt nagyon nem élveztem: vagy 4-5 km földúton csupa sárban. Eshetne már a hó vagy fagyhatna meg, elegem van a sárból az idei évre. Addig gyúrom amíg vagy 100 méterrel a KO után szembe jön velem egy pontõr, aki majd a József- forráshoz megy. Kérdezi voltam e a forrásnál, ja ott még nem, elbambultam.. vissza le a Khüllenberg-forráshoz. Itt pecsét, tea, kaja aztán vissza a K+-ra saraskodni. A Z-re érve kicsit kilépek, s nézek egyet mikor könnyedén vagy 8al elhúz mellettem két túrázó nagy pakkal egyikük alig tizenéves lehetett ránézésre..pár száz méter múlva már jól járható erdei ösvényen haladhatok. A József- forrás közvetlen az út mellett van, firkantok egy választ. Nemsokára átmegyek egy kõhídon ami az itt V-alakban menõ Z széle. Aztán jön a túra számomra legparásabb része: átkelés a Kalicsa- patakon. Le hozzá még hagyján, de fel.. Ketten vannak itt és csodálkozva nézem h hol kéne felmenni, elég húzósnak tûnik lentrõl. Egy kötél van kifeszítve ami igazából csak dísz ott mivel nem tart semmit. Hát feltotojázok, közben a lenti köveket meg patakot nézem. Ez izgi volt.. majd az esõbeálló után sokáig egyenesen fel. Jó messzire ellátni, vki megy elõttem s ahogy közeledek a tetejéhez egyre közelebb kerülök hozzá is, szinte húz magával. Felérve át a PZ-re Vörös- kõ irányába. A S -Z-P elágazás környékén egy régi nagyrészt olvashatatlan útjelzõ tábla van itt több a S mint kéne, hiába a pilisben nem szokás a régi jelzéseket leszürkézni.. némi filózás után meglelem ami nekem kell és leszerpentinezek rajta. Nem akaródzik futkározni, inkább gyorsabban sétálgatok. Feltûnõ rózsaszín szalagozás az alján a SO felé. Ezt se most festették, kb. annyi idõsek lehetnek a néha- néha feltünedezõ jelek mint én.A Hétvályús- forrásnál két pecsétet is kapok egy bárányosat meg egy rendeset:) Iszok és ahogy a leírás szól : " vegyél nagy levegõt és helyenként a négykézlábas módszert sem szégyellve mássz föl a Vörös-kõ alá". Vagyis gyakorlatilag toronyiránt 200 szintet kaptunk az arcunkba. A 200 nem sok de elég meredek hozzá a dombocska. Néha látok pár árva SO jelet is, út igazából nincs csak fel- fel magyarok a csúcsra.. Magánakcióim során szoktam ilyen bolondságokat csinálni hogy pataktól- csúcsig igy nem ismeretlen a mûfaj:) Felérve páran szépen ballagnak a S-n, nem tudják mit hagytak ki.. pár méterrel odébb találkozok ismét néhányakkal, õk már tudják mit hagytak ki: a Hétvályús forrást.. A Vörös-kõnél pecsét és már csak le kell spurizni Leányfaluba 4,5 km-t, az 1000 szint megvan már itt a maradék 30 meg nem számít ezek után csak kibírható valahogy:) A P-on kacskaringózva nemsokára szalag, majd összefutok a mozgó pontõrrel. A Csaba - forrás után még egy kis kitérõ a Rekettyés- forráshoz a PO-n . Innen levezetõ sár, már kezdtem hiányolni;) Lassan feltünedezik Leányfalu széle, majd a 11es fõúton át és izé.. hol is van a cél? A leírásban annyi van, hogy a fõutat elérve a fürdõnél találod. Cetli, tábla sehol ezért a környék összes kocsmáját- éttermét akármijét megnézzük mire megtaláljuk. 4:45 lett a vége a 27nek, ami olyan 5,7es átlag.. ha a pataknál meg itt- ott nem tetvészkedek meglehetett volna a 6os . Viszont ismét sikerült térdig sarosnak lennem, összességében jó móka volt:D
 
 
Börzsönyi vulkántúraTúra éve: 20092009.12.14 11:30:18
Börzsöny Vulkántúra

A túra elõtt Nógrád- Királyrét bemelegítõ séta munkatársammal, majd Királyrétre érve a kerítéshez üget az egyik ló és hagyja hogy megsimogassuk:) Elgondolkodok rajta, hogy milyen jó lenne lóval indulni , végülis nem írták h nem lehet=) A turistaszállóban a magas népsûrûség ellenére gyors nevezés és 8:25-kor neki is vágok. A DINPI kp. megint zárva, nyitva még sose láttam.. majd ki a földútra és jön az oszlopsor- ezt a részt nem szívlelem elég egyhangú egyenesen menni az oszlopok mellett.Van némi sár, de "ez még hagyján" kategóriás nálam. Lehagy egy csapat futó , késõbb még egynéhány. Aztán be a fák közé, végre erdõben- vagyok érzésem van. A parkolónál néhányan a földön ülve cipõznek, majd a Kárpát- hídnál Vagdalthúst elõször nem pontõrnek nézem. De szerencsére szól, pecsét és az elsõ emelkedõ elõételként.. fincsi lesz, már csak tízszer ennyi felfelé- biztatom a mellettem elsuhanót:) A patak mellett kanyargó K+-t több kisebb- nagyobb forrás- vízmosás keresztezi,nyáron volt nagyon hangulatos erre mikor még a fák is zöldelltek. A KN-re rátérve mintha szállingózna a hó.. ahogy nõ a magasság egyre több a hófolt. A sípályánál már határozottan télies idõ van. A th-ba belépve megcsap a meleg,minimum húsz fok különbség van a kinti-benti között. Nem is maradok sokáig,nem akarom hogy hozzászokjak a "hõséghez", különben is 1:20 alatt értem fel, pedig csak 6 és fél kilcsi; van mit behozni. Irány a Csóványos..kb. minden lépést ismerek erre.. lefelé van pár bedõlt ág újdonságképpen.Majd elhaladok a falumbeli tiszteletére állított emléktábla elõtt- Tóth tanár úr engem már nem tanított sajnos. Nagyon sokat járta a Börzsönyt, õ tette hagyománnyá az általános sulinkban évente kétszer tartott Börzsöny vagyis a Rozsda-túrát. 5-8 osztályosok együtt sétálgattunk majdnem egész nap, majd tábortüzeztünk -sütögettünk.. ennyi nosztalgia után a Haramia- lyuk mellõl nézem a nyugati- gerincet és a Csóvi tornyát. Még egy kis part után immár ott is vagyok, pont nincs és én se mászok most fel a tetejére. Magosfáig pár centis hó, pecsét majd a remek idõjavítós zöldön ereszkedés Kemence felé erõs hátszéllel. Itt már nincs sár, nincs hó, nem csúszik sietésre van kitalálva:) Godóvár alatti pár méteres meredeket nem csípem, de pár fát megölelgetve lejutok egészben. Fekete- völgyig sok túrázóval találkozok, majd a ponton behúzok két teát. Nekem túl édes volt, jobban szeretem citromosan. Pecsét közben megtudom, hogy nem engedték át õket D.jenõnél mert vadászat- hajtás van azért nincs kaja..A PN-en és a Strázsa- hegyi tanösvény mentén vissza magasabbra a gerinchez érve viszonylag sokan vannak elõttem s utánam is. Itt hangzik el a legjobb kérdés amit a nap során hallottam: "Messze van még Salgótarján?" Marha messze van még!:) Szerencsére csak Salgóvárig kell menni, utóbbi kiadósabb séta lenne..elõtte még a Hollókõn firkantok egyet pontban 12:25kor vagyis kerek 4 óra alatt értem el ide, 20 km-hez, ebbõl se lesz jó idõ.Viszont a kilátás csodás. A vár elõtti utolsó meredeken csak az Árpád- sávos zászlót nézem, majd várat bevéve le a Vár- bükk elõtt, immár lefelé. A Magyar- hegy elõtt még sikerül kicsesznem magammal, mert nem nézek a lábam elé és meghúzom- rántom a bokám. Nem is én lennék ha nem lenne semmi...:) A Magyar- hegy és völgy közötti sok lefelé kegyetlen, kezdem azt hinni hogy lassan már tengerszint alá jutok.. de feltûnnek a távolban Nagybörzsöny házai, ezen felvidulván kisvártatva a ponton találom magam. Tea, kaja, zene kíséretében. A börzsöny kéken közelítünk Bányapuszta felé, errõl a Tátralátó jut eszembe ami a 2. túrám volt ez meg a 20. Továbbfilózva vajon a 200. merre lesz? A háznál most senki sincs, mellette a párszáz méteres felfelé amit nagyon nem díjazok mióta úgy ömlött itt az esõ h alig láttam, s a létrán is kalandos volt átjutni. Most se esõ se létra,a Szimandlin a nem sok jót igérõ P+-on tovább. Valahogy fel kell jutni a Nagy Hidegre, mégse lehet lefelé célba venni. Hanák - rét után totyogós azért se állok meges utolsó nyomulás, majd gyökhárom per nulla sebességgel ismét a NHH th-ban. Melegedés, s már szint nélkül csak le Királyrétig. Nézem az idõt és levonom a következtetést: bele kell húznom h világosban érjek be. A Magas- Taxnál egy utcsó pecsét s usgyi. Kiérve a villanyoszlopokhoz jóval nagyobb sár van mint reggel volt. Nem tudom ki hordta ide, de rossz ötlet volt:D A faluba érve erõsen sötétedik.. ám beérek és beállok a sorba a célnál:)7:48 lett a vége a 42-nek, kb. 5,4.. na jövõre revans! :)

 
 
Tanuhegyek másnapi túra - UKK kisjubileumi/Haláp/Bauxit/Régi TemplomokTúra éve: 20092009.11.30 10:13:52
Haláp 30

Reggeli hangulatos vonatozás B.tomaj - Tapolca közt : rózsaszín- sárgás égbolt a Balatonnal.. lehet giccses de nekem nagyon tetszett. Közben kuglóf kajálás és megállapítjuk hogy maga a MÁV is olyan mint a vonaton levõ szemetes: felül tömik, alul meg kiesik, a lényeg meg üresen marad.. na de ennyit errõl bedöcögünk az állomásra ami a rajt- cél egyben. Bár vagyunk bõven jól halad a nevezés. Elindulva van aki az aluljárónál eltéved ami olyan kemény 30 méter lehet..:)) A parkon át kisétálunk Tapolcáról, kb. másfél km után máris az 1. e.p. ragasztok egyet majd spuri tovább a déli vonatot megcélozva amihez sietnem kellene..Nagyjából a sinekkel párhuzamosan haladunk, egyenes terepen. Ez a szakasz elég eseménytelen,elõzgetek, majd a tanya -Halastópuszta- után egyszer csak elfogynak a szalagok. A Véndek- hegyi haranglábhoz kell eljutni, nos az ojjektum megközelítése így igen bajos. Hárman tanácskozunk, majd beérnek a többiek is így 10-12-en próbálunk okosak lenni. Elindulunk tovább, majd felfelé ahol pár ház áll itt egy helyi elárulja, hogy a harangláb a másik hegyen van.. hátraarc, itt többfelé válik a csapat. Mi ketten visszamegyünk egy elágazásig aztán jobbra tartva megpillantjuk a haranglábat.. keresünk egy nem elkerített telket ahol úgy döntök jó lesz toronyiránt, hát istenem valahogy fel kell jutni...:) Kicsit gazos- bokros de odaérünk. Páran már ott vannak õk vmi utcán mentek fel. Pontként itt a harangokat kell megszámolni, ez nagyon könnyû, nem kell sokáig számolgatni.. Az elég kalandosra sikeredett a Véndek- hegyrõl lejutva ismét van szalag, az élet apró örömei:) Számolok és nagyon brutál 4es átlag jön ki... Ezen felbuzdulva nekiiramodok és találkozok Karesszal, akivel megállapítjuk, hogy a szalagozott úton kb. honfoglaló Árpád atyáink járhattak utoljára a rendezõk elõtt:) A Zalahalápi mûúthoz érve beséta a faluba s felkanyargás a Haláp tetejére. Itt G. Kati õrködik kutyástul. Stílszerû Balaton szelet után a bányaudvarra érek, ahol találkozok Rolanddal(? bocs a nevekkel néha baj van..) akivel javarészt úttalan utakon jutunk le egy faluszélének látszó aszfaltra s késõbb egy nagy mezõre. Közben többször lövéseket hallunk.. A mezõn egy nádas van baloldalt ahol kutyás- puskás vadászatszerûség folyik. Egy õz elõttünk szalad át a kutya elõl, épp bõrrel megússza és minket se lõnek seggbe:) Messzebb még egy õzet látunk elszaladni. Így érünk a fura nevû Sáska községbe. Ahol nem meglepõ módon a Kossuth utcán jutunk a tájházhoz. Zárva találjuk ezért boltíves ablakszámolás játszik. Itt elhagyva a többieket a temetõ után sima úton folytatom, ez nagyon jó haladós terep, javítgatok a km-idõ arányon amíg beérek Hegyesd községbe. A faoszlopnál jó kérdés kinek állít emléket, tábla nincs hát felírom a hátulján levõ egyszerû szót és évszámot. Innen vmi magasnak látszó buckát látok meg- hopp, biztos oda kell felmászni, mintha lenne vki a tetején. Nyílt terep után szûk ösvényen elérem a tanösvényt majd a SL-t ahol egy fát vivõ autós küzd az úttal, a kerekek csak csúsznak. Ketten tolják, én is arra megyek segítek hát nekik:) Egy bal kanyar után jó kis lépcsõzés következik a majdnem tetõig. A legvégén a sziklákon kell feljutni a csúcsra:) A kilátás innen nagyon jó: belátni ahonnan jöttem, azt is h vkik most szórakoznak a faszobornál. A nap nem süt a szél kicsit fújdogál és ismét csoki, ivás aztán irány le. Nem lehet itt se rohanni a fás lépcsõfokok valahogy úgy vannak h sose jön ki jól a lépés. Aztán vége a lépcsõknek és máris jobb:) Innen a szalagozással egy fenyveshez érek, ahol érdekes dolgok vannak: fél pár korcsolya, bakancs egyebek.. sok a szemét sajnos. Utolérem a legelején levõket,majd a Fenyõs- dombon ragasztunk egyet. Nemsokára beérünk Tapolca szélére. Itt ellépnek a 6os átlagért nyomulnak.. én is de magam picit késõbb indultam és úgy számolok hogy nincs miért aggódnom meg lesz az- az elején még 4es után... A szalagok ismét végképp elfogyatkoznak, leírással elnavigálok a Fõ térig ahol birkák vannak kis fakerítéssel körbevéve biztos a karácsony v mi miatt.. hogy mik vannak és még le kell menni a Malom - tó partjához. Gyorsan felfirkálom kinek a szobra áll itt és végiggondolom:12:24 mindjárt 25 1404 m van még adatok szerint és 6 perc h beérjek szalag nincs olvasni kell merre.. Most aztán tényleg rohanás az állomásig õrült módon... marad majdnem két na jó inkább másfél percem , 12:29kor esek be:) Sütizve kapok észbe, hogy 6 perce ment el a vonat, ha több eszem van és elõbb kapcsolok elérhettem volna. Szerencsére nemsokára jön másik, addig még kis beszélgetés, evés. Nagyon jó volt ez a két nap , ha túl gyors nem is voltam de jól éreztem magam, jókat dumáltam, nézelõdtem a kilátókról, ezzel a környékkel is megismerkedtem:)
 
 
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20092009.11.30 10:01:49
Tanúhegyek 40

Végtelennek tûnõ vonatozás után este 10körül érkezek Badacsonytomajba, elég hulla vagyok,gyorsan aludni is térek. Reggel 7tõl lehet indulni de már 5 körül motoszkálásra ébredek. Kicsi szundizás után én is felkelek, sok ismerõs arcot látok, rengetegen vannak majd' negyedórát állok sorba a nevezésnél. Földimmel - hajrá nógrád megye:)) - vágok neki az útnak aki a 20ason van és pontõrködik is közben. Emelkedõvel kezdünk, az elsõ 2,7 kmen van 309 szint, le is maradok tõle. Beérve az erdõbe gyanús esõcseppszerûségeket észlelek.. a Badacsony tetején levõ kilátónál elsõ ep. után vissza a Phsz-ön a K-re..tovább haladva az 1. feltételes ponthoz érek itt többen ragasztgatnak s elindulnak lefelé a lépcsõkön. Matricázok én is és nem nézek szét, megyek utánuk.. a lépcsõ csúszik mellette az avaron szépen lekocc aztán lent felnézek egy fára: P..hmm..az nem is kéne..a többiek valszeg elõbb visszafordultak, egy másik emberkével találkozva vissza a Hertelendy emléknél levõ matricás ponthoz. Így hát némi pluszszintet szerezve már a rendes útra térek és azon is maradok a végéig, elég volt a túlmenésbõl az elején:)Sunyi jobbra felen kellett volna továbbmenni. Itt sokan vannak, hamarosan elérek a Ranolder - kereszthez ismét ragasztgatás. A kilátás innen nagyon jó a Balatonra, kicsit nézelõdök aztán jön a Bujdosók- lépcsõje ami elvileg 464 fokú. Elkezdem megszámolni, 290 valamennyinél nem közbeszól valaki és elfelejtem mennyinél tartok fene egye meg..=) De addig is eltereltem a figyelmem arról, hogy itt mekkorákat lehetne esni..közben szembe jön fel földim aki szintén benézte a P-at de õ körben tért vissza.. erre azért durvább visszamenni a matricáért. Óvatosan, lassan tipegek le a Badacsonytördemicre vezetõ úthoz. Itt másodszor érem utol Kareszt és még egy pár embert akik ezt kicsit furcsálják:) Találkozok Sz. Robival akivel átaszfaltozunk kényelmesen beszélgetve Szigligetre. Közben esik. Szép nyugodtan, áztatóan, folyamatosan. A szeszfõzdébe épp viszik a cuccot, kegyetlen szag van.. a faluba érve kis kitérõ az Avasi romhoz, szintén ragasztás majd fel a várba a kissé csúszós SL-n. Az e.p-n sötét van mert vmi kis lyukban van, nápolyival felszerelkezve visszatérünk a K-re ami ezen a részen kevésbé látványos: párhuzamosan a 71es fõúttal megy s késõbb is aszfalton érjük el a Szent- György hegy lábát amit messzirõl lehet látni s alig várom hogy odaérjek végre ezért gyorsabban kapkodom a lábaim. Késõbb utolér Gyuri akinek mindig elfelejtem a nevét és csak az jut eszembe h a Nahát elején h elkutyultunk, sorry:) Csakhamar a Horváth pincénél vagyunk , megint ragasztás. A háztól nem messze hatalmas fürt szõlõk lógnak.. háát ez volt a legjobb feltételes kajapont:)) A szõlõ édes nagyon finom volt és a gazda se látott meg minket:) Kissé sáros úton folytatjuk kb. alig megyünk egy km-t és ismét ragasztani kell a hegy oldalán. A tetõre tartva megtudom hogy a tájfutó térképen tankbeállóként szereplõ dolog mi is a valóságban tehát észre se veszem és fent vagyunk a Szent Gy tetején :) Egy sátorban õrködõ kislány ragaszt, aki ki szólal meg késõbb- et játszik a társával. Lefelé néhol piszok meredek utakon jutunk el a Kaán- K. kh.-hoz ami a kajapont.. nos itt hosszasan elidõzök.. van tea, forralt bor, gyümi, mindenféle kenyér, + még az esõ se esik. Jólesik melegedni de hív a kötelesség: még vár 24 km és 800 szint, hát továbbállok. Elõször sietõsen Gyurival tartok majd sétálva folytatom. Egy semmi közepén levõ Ürgelyuk buszmeg után a mezõn szalagozva folytköv. Meglátok egy patakot: na ezen át kell úszni vagy mi? Közelebb érve örömmel állapítom meg, hogy van egy kis hidacska ami pár db. fából áll, jobban rá lehetne fogni h vízszintes létra:) Sikeresen átjutva matricázok hatodszor majd be Gyulakeszibe. Közben rájövök mi hiányzik nekem: az erdõs rész abból ugyanis nem sok volt a túra során. A falun végigmenve lazulós kanyargással fel a Csobánci várhoz. Közben két feltételes pont is van, a ragasztás után a másik érdekes: számold meg a köv. kanyarban levõ vasbeton gerendákat. 53-ig jutok, mint utóbb kiderült kettõvel elszámoltam, ennyit a matekról:) A kilátás innen is szép, s a tájat nézve veszem észre, hogy már nem esik az esõ. A várnál aszalt gyümi a 4. e.p.-n. A leírás legjobban tetszõ mondata ide vonatkozik: "jelzés a tetõn gyakorlatilag nincs viszont könnyen el lehet tévedni":) Szalagozáson le, de elég kellemetlen ez is, nem lehet gyorsan haladni, felfelé talán gyorsabban mentem..végül a szõlõk közt kanyarogva utolérek 1-2 csoportot akik egy szalmabábut próbálnak felállítani kevés sikerrel. Mûúton besétálok Káptalantótiba, itt ér utol egy kevésbé kommunikatív srác, hallgatásba burkolózva jön pár méterrel mögöttem egészen sokáig.Káptalantóti szélén mangalicákat látok meg,hozzájuk képest kimondottan kulturáltan nézek ki leszámítva a csuromvizességet:) Hosszú földút után kis emelkedõ a Z-ön majd jön a Zhsz. és a Tóti - hegy. Meredek, csúszós- saras, szembeforgalom.. de nem izgatom magam különösebben egyszer csak felérek.. fent az 5. e.p. után vissza le így se semmi, ráadásul ekkor hívnak telón, soha jobbkor:) Innen könnyû séta a mûútig majd finoman kezdõdõ emelkedõ után hosszas tekergés az ösvényen a Gulácsra. Itt a 6. ponton iszok és lemarad a " követõm". Lefelé jobban fekszik már az út:) Találkozok Ildivel akivel a célig nagyjából együtt megyünk. Fakerülgetõs- átlépõs úton jutunk a mûút keresztezéséig. Innen a Hármashegy alá érkezvén az utolsó, Letérés a K sávról fantázianevû matricát is felragasztjuk. Ildi biztat, hogy kocogjuk meg a végét már csak bõ 2 km. Így a célba õ húz be, köszönet neki érte:) Hamar eljön B.tomaj ám még hátravan a világ leghosszabb utcája:) Kis kanyart a végén és beérünk a suliba 14 :53-kor. 7:09kor indultam, így 7:43 lett a vége a 42 km-nek, vagyis 5,4 es átlag elég vacak. Gondolkodok hol tökölhettem el az idõt: sztem a meredek lejtõkön meg hát nézelõdtem, jól éreztem magam és ez a fontos:) Ja, a végén már kisütött a nap természetesen!:))
 
 
CserhátTúra éve: 20092009.11.23 18:33:30
Cserhát30 (Cserhát103)

Vigyázat, hosszú és fele off.. de lehet továbblapozni, kihagyni sorokat,akármi:)
Szombaton nem tudtam elmenni ttzni ezt pótolandó akkor a vasárnapi 30ast megtoldom egy kicsivel- gondoltam mégse járja, hogy hétvégén km-ek nélkül maradjak:)

Délutáni kezdésként Romhány- Felsõpetény Alsópetényen át, ezt számtalanszor megjártam már a K-en, mégsem válik unalmassá.Peténybe érve mindig izgalmat okoz, hogy vajon merre bujkál a kisebbségiek fehér, utcai turmix típusú kutyája..nagy meglepetésre megkötve látom. Bár napok óta nem esett, mégis dagonya van. Találkozok pár kéktúrázóval, köztük két lánnyal akik vidáman próbáltak tiszták maradni, eredmény nélkül:) Az alsópetényi szeszfõzde után irány a Fûzfa sor ahol hangos kutyaugatás kísér sokáig - ez egy újonnan épülõ utca, de kutya már mindenhol van. Innen csak pár km Felsõpetény. Több betonoszlopra felfestették a jel mellé a "víz" szót és egy nyilat.. Kerestem már de vizet még nem találtam az említett helyeken..lehet, hogy egy beduin se tudna vizet fakasztani ott:) Gyorsan megjárom, hazaérve még korán lenne nekiállni Hollókõnek, némi netezéssel, tejbegrízzel ütöm el az idõt.
Romhány- Hollókõ: Kétbodonyig közvilágítással, szórakozottan járkálok- oly soká lesz még reggel..A fõzde után kapcsolok csak lámpát, a kék sokat idõz-kanyarog-kerül Becskéig. Két szarvast látok, gyönyörû hatos aganccsal. A világ egyik legnyugisabb dolga éjszaka sétálni: a csend tapintható,a ködön kívül nagyon jó idõ van, figyelni se kell fejbõl megy az útvonal,sietnem sem kell: az idegbeteg hét után nagyon szükségem volt erre a kis nyugalomra. Becskétõl Szandavárig nemszeretem út van: a szûk ösvényen a belógó gallyak állandóan kötözködnek velem:) A várnál semmi kilátás nincs: csak a sûrû pára gomolyog amin át még a bánya és a falvak fényeit se lehet látni. A vár után úgy vagyok mint szürke szamár a ködben:hm, merre is szoktam itt menni? Bizony alig látni valamit,mindegy a kékrõl letérve levágom a Szandaváralja faluba vezetõ mûútig. Semmi humorom nincs a Cs.surány- N. sipek környékén állandó sárhoz, ezért itt búcsút is veszek végleg a jelektõl, Szanda felé kanyarodok. A faluban hatalmas csend éjjel egy körül.Kiskérpuszta felé veszem az irányt, majd a Sas- bérci kilátóhoz megyek- ami jövõ áprilisig zárva, mondjuk nem sok látnivalóról maradtam le szerintem..Szilostanyán az udvar is fényben úszik, bár a háziak nincsenek kint. Elhaladok az offroad- pálya mellett. Beérek 2:56kor Bokor faluba ahol egy elvetemült kakas kukorékol veszettül. Kutasó felé érzem, hogy jó
lenne kicsit aludni..lehúzok egy kis energiaitalt és a S jelzésen megyek - egy darabig csak, mert az felvisz a Dobogó -tetõre, viszont tudom, hogy pár óra
múlva azon kell majd mennem és inkább kihagyom a dupla Dobogó - tetõ élményét:) Helyette aszfalton tovább Cs.szentivánig. Útközben látok pár szalagszerûséget- ja, tényleg erre lesz elterelve az út. Tudniillik jókora területet lekerítettek tehénlegelõnek. Nyáron is ott legelésztek, kerítés még nem volt de szaporább lépésekre ösztönöztek a jószágok a S+on:) Szentivánból irány Alsó és Felsõtold. Utóbbit vasárnap négyszer sikerült érinteni..=) A két Told között
reggelizgetek. Felsõtoldról a kéken akarok Hollókõre menni, de a piszok nagy sár elveszi a kedvem és inkább kerülök.Idõközben immár világosban-iszok egy
kávét, majd 6:55-kor érek a rajt-célként szolgáló Muskátli vendéglõbe. Direkt mértem, 71,2 km-t tudhatok magam mögött. 7tõl lehet nevezni, ám olyan jól
leülök..:) Ismerõsök- ismeretlenek neveznek- indulnak. Én is azt teszem, 7:30kor kéne de kicsit késõbb kapok észbe, hogy most már tényleg ideje lenne nekivágni:)
Hollókõ- Felsõtold immár tt-ként: A kéken le Felsõtoldig, úgyis rég voltam már itt, bõ két órája:) Eleinte visszafogott sár, aztán bekeményít. A sárban mászkálás fárasztóbb sztem mintha emelkedõt kéne menni. A faluban befordulok a Sarki kocsmába,vagyis máris az elsõ e. p.-on vagyok. A Bableves csárdáig 5,7 km aszfalt következik. Pár hülye autós húz el mellettem, gyanús, hogy direkt közelebb kormányozva.. elgondolkodok miért nem az erdõben megy itt a kék? Olyan jó lenne egy Major hegy- Bükk hegy- Nagymezõ- hegy kombináció:D Az út szélén több helyen fincsi kökény van, kicsit kipufogógázos, de jó dércsípte ,nagy szemû legelészek hát belõle. A köv. ponthoz közeledve látom a gyorsabbak már az erdõben tapossák az avart , majd a 2. pecsétet is megkapom, az utolsó Balaton- szelettel együtt:)Utána jó darabig párhuzamosan visszafelé megyünk a K+on az eddigiekhez képest, látni az utánam jövõket is.
Csak annyira vagyok zombi, hogy bottal óvatosan megpiszkálom az egyébként sima madzag kerítést, hátha áram van benne:)) Egy balra át után beséta a
buszmegig szalag szerint. Pedig a Zsunyi-patak völgyében kanyargó K+on lennének még érdekes kalandjaik a túrázóknak..:)
A S+ helyett tovább Kutasó felé ismét visszafogott emelkedéssel. A reggelrõl ismerõs szalagok után a S-n folytatom. A Dobogó- tetõig fel, a toronynál a 3. pont itt kicsit idõzök, aztán vissza a S-K -KO elágazóig ahol elválik a 20as táv útvonala. Illetve a 30as is arra folytatja, csak elõtte tesz egy kört. A KO lapokon van kijelezve, teljesen jól követhetõen. A lejtõn szokás szerint sietõsre veszem, a Dobos- kútig felé se tûnik, hogy 3 km-t megteszek. Kicsit tartok a Malom- völgytõl, ami feltehetõen geológiai csoda, ott akkor is dagonya van ha három hónapig nem esik az esõ.. most is. Odafelé sár- szörfözök: nekifutás- csúszás, ha eddig csak térdig voltam mocskos most nyakig az leszek:) Lejutván az elágazóhoz alig bírok átevickélni a K-re, jól jött volna egy gumicsizma vagy gólyaláb. Irány Pusztavár-hegy. Csak bõ 2 km, de a duplájának tûnik. Az út szétjárva látszik, hogy mki megküzdött a csúszkálással. Többeknél kiveri a biztosítékot, van aki sikongat ha megcsúszik, van aki cifrán káromkodik, van aki dacolván megpróbál futni, van akit nem érdekel. Egy idõsebb úr odaszól: -Sár van.. - Sár- mondom egyszerûen, erre mi mást lehet mondani?=) Pusztavárhoz rövid de jó meredek az út, nem tudom talán lejutni nehezebb volt mint fel.A pontõr itt is jófej mint mindenhol:) Vissza a kékre a célig. Másfél km-t továbbemelkedve visszajutunk a korábbi útelválásig a Dobogó- tetõ mellé. Itt jóval többen vannak, hiszen a csillagtúrások és a 20asok is erre tartanak. Sokáig lejt, ki gondolta volna, hogy csúnya sárral:D Lefelé sétálgatok mikor észbe kapok, hogy ezt illõ lenne koccanni,szégyenlem magam elõtt magam, hogy olyan lazán totyorászva oldottam meg az elejét. Hollókõ elõtt még egy csussz, s jön egy messzirõl brutálnak tûnõ part, ami közelrõl nem is olyan durva. A tetején valamiért totál abban a hitben vagyok, hogy már a várnál vagyok:) De nem, egy kis
lejt, utána feltekintek és meglátom a várat.. hopp. Sikerült elég combos szalagozást keríteni hozzá.. valaki mögöttem hangosan felordít:)) A várpénztárnál feltételes
pontként pecsét.Innen még kb. 700 m a célig. A faluban egy kollégával õrült ötletnek tûnõ megfutjuk a célig?:D - egyikünk se gondolta már komolyan:)
Célbaérés, 31,8 km +71,2 után. A 30ast számolok picit több mint 5ös átlaggal valósítottam meg ami baromi lassú, figyelembe véve, hogy csak 990 szint volt.
A babtombolán fehér babot húzok, tehát nem nyertem.De láttam többeket akik igen:) A leves tényleg finom volt, húst válogatás, késõbb melegedés. Hazafelé már nem gyalog mentem tervemmel ellentétben- annyira azért nem bolondultam meg:) Pedig úgy meglett volna a 150.. Érdekes, 30as tt után még nem is éreztem magam ilyen fáradtnak:D A rendezés kitûnõ volt,ahol kellett jól követhetõ, jó helyre kitett egyedi szalagozással, kedves pontõrökkel, "pici" dagonyával,kellemes novemberi
idõben.Aki nem volt itt bánhatja, hogy kihagyta:)
 
 
Hegedűs Róbert emléktúra (Online túra)Túra éve: 20092009.11.14 17:18:15
Hegedûs Róbert emléktúra

7 óra elõtt pár perccel érek a rajt- célnak helyet adó Gyermekvasúthoz. Sokan összegyûltünk, mire a nevezést lerendezem már 7 óra, indulhatok is. A síneknél baktatás után hamar be az erdõbe, a múlt hét vasárnapi Monotonról jól ismert útvonalon folytatom tovább. Kicsit kocorászok az emelkedõig, majd az elsõ pontnál pecsét s go:) A P-on lefelé rájövök, hogy ugyanerre jött a Budai Kilátók is, így szintén rémlik az út. Akkor rengetegen voltak, most magam kanyargok a mûútig. A Fekete- fej elõtt elõz egy futó, majd mások is utolérnek. Felfelé az egyik srác elhagyja az egyik kitûzõjét de nem hallja hogy szólok neki, így utána kell spuriznom, nem baj legalább gyorsabban felérek:) Zsebrevágom a csokit és lefelé kanyargok. Talán a kilátós túra emlékének köszönhetõen kimegyek az útra, onnan pici vissza a P+-ra. Kiérek a Nagykovácsi útra, innentõl szalagozás van. A "kilátópontnál" picit bambulászok, köd van nem sokat látni. A kerítés mellett kicsit szûk az ösvény, néha arcomba vág egy két apró gally. A Remete- szurdokban találom magam, itt nyári PPU sétám során jártam.A Remete- hegyre felfelé azon gondolkodok, hogy a fenébe jöttem itt fel melegben tízkilós cuccal könnyedebben..köd miatt szép kilátás nélkül maradva tovább a kéken. A K+on Ildikóval találkozok, vele tartok az Alsó- Jegenye völgyig.Innentõl sétálgatva folytatom a patak mellett kanyargó S-n. A fahidakat tudom díjazni, mégiscsak kényelmesebb így mint átugrálni a patakon.. Bár annak is megvan a szépsége:D A Kálvária- hegyre van Shsz. jelzés és szalag is, szuper. De ettõl még nem egyenesedett ki a domb:) Ketten elõznek közben, végül megkapom a pecsétet és a csokit amit eszegetve indulok tovább. Aztán a mûútnál gyanús lesz, itt az elõttem menõ Zolival konzultálok, majd hátra arc, ismét fel a Kálváriához. Nem sok, de azért nem csalódtam magamban, hogy felfelé kell visszamenni a szalagozást keresni. Gyorsan meg is van: az egyik stációnál nem vettem- vettük észre a szalagot. Immáron a helyes úton járok, a szalagozás jó, majd a kéken tovább. A Virágos nyeregnél hatalmas köd van, itt emlékezetbõl vmi egyenesen át a réten dereng. Jön egy kis emelkedõ, ekkor Zoliból a lobogó rasztahajat látom már csak, nem gyengén megy felfelé:) Jómagam lassabban kivitelezem ezt, egy másik Zoli is lehagy. A Hármashatár- hegyi e.p.-n a tea eszméletlen jól esik a torkomnak, szépen melegítem vele azt, közben Sz. Józsi mondja h csak akkor kapok kitûzõt ha duplázok:D Jó is lenne, de a rajtidõ miatt ezt nem lehet kivitelezni sajnos. Vidámabban megyek tovább amikor Endreéket látom érkezni a ponthoz. Azt gondolom gyorsan utolérnek mint kiderül kicsit tévedek. A Kks. -tól Zolival folytatom, köszönet neki a navigálásért és társaságért!:) Az Árpád - kilátó utáni lejtõst kihasználva ellépek. A Zön nemsokára utolérnek a futós ismerõsök, igyekszek nem feltartani õket, bocs Endre:) Innentõl közösen folytatjuk.Elmarad az erdõ és bejön az aszfaltozás- utcázás. Most nem vagyok térdig sáros, így nem néznek rám furán, pedig már kezdtem megszokni az elmúlt hetekben:D A Z+on felfelé véve az irányt csakhamar az útleírás végén találom magam. Vagyis mindjárt beérünk:) A Kül.ker Sportpark impozáns épülete után néhány pillanat és feltûnik a gyermekvasút lépcsõje. A váróterembe lépve idõt nézek:11:17 vagyis 4:17 a vége, számolás az olyan 6,3 as átlag. Háát.. aszalt szilva és müzli finomság:) Az oklevél is szép, bár jobb lenne ha nem emléktúra lenne olvasva a rövid életrajzot. . Ismét egy jól szervezett túrán vehettem részt, köszönet a szervezõknek, ma is kitettek magukért:)
 
 
Monoton Maraton, FélmaratonTúra éve: 20092009.11.09 19:10:59
Mini Maraton

A rendes elõtt megyek egy próbakört- gondoltam. Ekkor még nem esett az esõ tök jó idõ volt. Nem néztem mennyi alatt tettem meg, olyan 20 perc lehetett ébredezve, pályát kóstolgatva, felfedezõsen, kapkodósan.

Monoton Maraton

7:50-kor álltam neki körözgetni. A második körnél otthagytam a pulcsim a ponton,idegesített, csak útban volt. Innentõl pólóban mentem, amin majdnem mki csodálkozott, hogy nem fagytam meg. Holott 10 fokban sietõsen nem fázik az ember, errõl próbáltam meggyõzni az érdeklõdõket- szörnyülködõket:)
A 3. körnél szaloncukrot eszek, ha esetleg karácsonyig nem végzek akkor is legyen meg a feeling:D A 4. körnél találkozok a vonattal, pont akkor megy el. Kb. ekkor jöttem rá egyébként, hogy a kisvasút lépcsõjétõl nem messze levõ fakorlátok között át is lehet menni, addig mindig kerültem jobbra..=)
Az 5. körre már centire kitanulom mikor hol hogyan menjek.. A sínekig nem sietve,majd egy kis felfelé, a lejtõn futva a széles útig, onnan séta, pecsét, séta, lejtõ futás: minden körben a kukáig, egy centivel se tovább:D aztán még egy kicsi séta, a széles útról a célig- pontig ismét sietõsen, s kezdõdik elõrõl..
Van olyan futó aki majdnem minden körben elõz, van akiket én elõzök többször, de elmondható, hogy mindig volt kivel találkozni és ez jó, mert megtörte a monotonitást. A 6. körnél éreztem úgy, hogy sose végzek, még annyi pecsét kell, hogy nem gyûlik össze az idén.. Talán az 5. - 6. körnél volt amikor akkor mondták be a vonatindulást mikor odaértem.
A 9. körben meglátom, hogy milyen szép csoportos gomba van az egyik farönkön a Hárs- hegy oldalában. Jó, hogy eddig ki nem szúrta a szemem:)
A 10. kör tájékán már nagyon szét van ázva a föld, kezd egyre csúszósabbá- sárosabbá válni. A 11. nél még mindig szaloncukrot és ilyesmiket eszek, ekkor már talán csukott szemmel is menne.A 12.nél úgy érzem még lenne kedvem egy Minihez is, a 13.ban már nagyon széttaposott az út, ezért elgondolkodok rajta.. a 14. körben úgy döntök elég volt ennyi ebbõl, még a végén beszédülök a sok körözéstõl:) Sajna nem sikerült egész idõre beérni, így 6:05 lett a vége. Köszönet a rendezõknek:)
 
 
ExVisegrado, paradiso terrestri túrákTúra éve: 20092009.11.07 20:56:50
Ex Visegrado 40 km

6:30 alatt 38 km? Az menni fog nekem! - ezzel a gondolattal indultam neki. Aztán hála a csodálatos fõvárosi közlekedésnek ebbõl a 9kor indulásból nem lett semmi, "ájlavbékávé..." Az utolsó pillanatban még a dömösi buszt elcsíptem így 9:15kor vághattam neki a túrának.
Kapásból elrontottam.. történt ugyanis, hogy a P, Z, S akármi közös jelzésen indultam. De nem csak én: némi egyeztetés után vissza a rendes P-ra . Ha a hülyeség és a térképnemnézés fájna tõlem lett volna hangos Dömös:)
Ez kb. 5 perc volt, gondoltam behozom majd, csak térjek már észhez..A temetõnél sejtem, hogy rendesen el leszek látva sárral ma..
A kerítésmászás tetszik, szeretem az olyat:) A Körtevélyes után társaságom akad. Úgy érzem nagyon lassan haladok a sárban, de az utolérõ srác szerint 5,3-mal megyünk.. lehetne jobb is. Egy ideig együtt megyünk, az olykor ködbe veszõ P-t a segítségével könnyen meglelem. Majd egy egyenes szakaszon elhúzok, hiszen várnak a kilométerek és a hegyek:)
Közben egy elõzõ futó kérdezi: "Erre kapna sírógörcsöt a kõszáli kecske"?:) A favágóknak jó munkár kívánok, bambulászok, s
Tost- sziklánál csodálkozok, hogy csak ennyi? Durvább emelkedõre számítottam. Innen már alig kell felfelé menni Dobogókõig.
A villanyoszlopnál ismerõs BTHE tagokkal találkozok, elõször meg se ismertem õket annyira bele voltam merülve a menésbe..
Az e.p.-t kb. öt méterrõl látom csak meg, olyan köd van. Nagy csoda lenne ha egyszer úgy jutnék fel ide, hogy a kilátónál lássak is valamit.. iszok egy szamócás szörpit, majd usgyi vissza. Nem merek nagyon rohanni mert nem akarom benézni a S letérését.
Megtalálom, aztán lazán kocorászva elõzgetek lefelé, néha nagyokat csúszva, kapok is megjegyzéseket ...:)
A patakoknál nem zavartatom magam, simán átgázolok legalább lemossa a cipõm kicsit. A 2. pontnál megeszem a Sport szeletet, kell a Prédihez az energia.Érdeklõdök a Phsz. -rõl, az õrök azt mondják még nem jött senki vissza, hát bevállalom- juk.Úgy kezdem, hogy egy nagyot visszacsúszok.. szép lesz- gondolom. Az volt.. egy ideig azzal bíztatom magam, h nem is durva ez. Aztán már semmire se gondolok, csak arra, hogy vajon kettõvel vagy hárommal megyek?:) Néhány embert leelõzök , de borzasztó bénának érzem magam, itt biztos sok idõt elbaltázok. De nem állok meg a csúcsig: csak elérem,pecsételés. Itt köszön rám vki- ismerõsnek tûnik, de nem ugrik be honnan. Aztán elmondja: velük csináltam 10en pár km-t a kéken, így már más:) Érdekes, hogy itt összefutottam a párral, nem gondoltam volna.. Ezen meglepõdve indulok tovább a szalaggal is megerõsített úton. Nem volt olyan vészes de a szalag sokat segített, fõleg nekem aki hajlamos a bizonytalankodásra.A P+ szépen újra van festve- nem mindenhol azért.. elérem a Kisrigót és az ismerõs K-en könnyedén a 3. e.p-nak helyet adó sörözõben vagyok. Nem iszok semmit, csoki elég, s lépek is a KP-ra. Emelkedik, de ez semmi a Prédi után.. azok után bárhova felmennék csak oda ne még egyszer:) A Pap-rétnél többen vannak, tanácskoznak. Próbálok segíteni nekik, hogy mi a jó irány. De valamiért ragaszkodnak ahhoz, hogy a K és a P elválik.. remélem nem keveredtek el nagyon. Várom, hogy jöjjenek utánam ,de ha nem hát nem magam vágok neki a továbbiaknak. A K letér és én is. Hosszúnak tûnik. Az Urak asztala résznél nem is csúszik és már nem is megyek olyan betojva mint anno szept. ben, ez biztos a fejlõdés jele:)) A Moli- pihenõhöz vmi durva emelkedõ rémlik, de rájövök, hogy a másik iránybõl jövet nem az. Itt döbbenek rá a Dunát látva , hogy egész közel vagyok Visegrádhoz.. meg arra,hogy a beacon itt milyen jó is volt csanyaék pontja:) A K+ig kényelmesen kocorászva azt hiszem sosem jön már el.. csak megyek le, megyek le mintha végtelenítették volna. . aztán feltûnik nagy örömömre a K+. Az utolsó ponthoz érek, itt iszok. Eddig nem is nagyon ittam még fél l-t se talán..egy kis lefelé a parkolókig majd az a pár lépcsõ és már semmi se tarthat vissza. A Kálvária elõtt egy nagy csapat kiránduló kezd kiabálni, hogy mindent bele meg keményen , siess stb:D Megfogadom tanácsukat, lekanyargok Visegrádra. Annyira belejövök ebbe, hogy a buszmegig meg se állok..=)
Innen vissza a célig, ahol idõt nézek: 15:34, 35 öt írnak a papíromra, vagyis kereken 6:20. Célom az volt, hogy 6:30 alatt legyek, ez sikerült, elégedett lehetek magammal. Jó kis túra volt ez,extra wellness- szolgáltatásokkal: iszappakolás, friss patakvizes cipõ-lábmosás:) Köszönöm, hogy itt lehettem:)
 
 
Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via DolorosaTúra éve: 20092009.10.25 18:04:48
Via Dolorosa 75 Futó/Kiránduló hogy is van ez?:)

Jó kis túrának látszott ez már a kiírás alapján: sok km, sok szint ami hiányzott a múlt heti lazulás után. Péntek délután érkeztem Markazra, a tornaterem elfoglalása után a "stratégiai pont"-on némi rábeszélés és belátás után úgy döntök indulok a terepfutós változaton. Persze nem vagyok én olyan vakmerõ, hogy ennyit fussak, viszont esélyeim latolgattam: kerek 6os átlag kell a szintidõhöz, meg lehet azt csinálni, nem tûnik rémísztõen soknak. Ha meg nem akkor se vesztek semmit, sétáltam egy jót:)
Reggel már 6kor pakolgatásra ébredek.. úgy aludnék még de nem tudok. 8ig nagyon sok idõm marad, unatkozás van. Nagy sokára csak eljön a 8 és tömegrajt.. ami úgy nézett ki, hogy mki elkezd rohanni és meg lazán sétálgattam mögöttük:) A ZLon irány a vár. Tegnapról megjegyeztem, hogy a "várig saras";) Úgy is volt. A felfelé könnyen megy, nézem h az eleje már felért, én meg azon álmodozok milyen jó lenne egyszer délig aludni:) A várnál még nem voltam lemaradva a többiektõl. Itt leesik, hogy inni meg nem hoztam csak egy kis gyümölcslevet..
Vissza az elágazóig, olvasom leírásban: "3560 m-es emelkedõ után elérjük.. " Hûha, az jó kis partocska lenne:) A Mária- képesfa utáni zöldön van némi sár meg pocsolya, ide horgászbottal gumicsizmában kellett volna jönnöm. A markazi kapunál ismét e.p. számolok, a sz.i. -n belül vagyok. /Sz. i. mint szint idõ vagy mint szent idõ?:) / Nézelõdök, jó idõ ígérkezik, a pára száll fel, a hõmérséklet is tökéletes.
Jön kb. 4,5 km fel- le a kéken. Felfelé sietni, lejten futni nekiállással igyekszek megvalósítani. Egyik helyen tök jól lehetett látni ahogy az elõttem levõk másztak felfelé én meg még egyenesen mentem. A Jagusnál már alig vártam, hogy elérjem a következõ pontot, ahol van víz. Végre KO és a lejtnél már csak a víz esik jobban. Itt találom vaddinot is , ami fura azt hittem már õ is árkon-bokron túl jár.
Szintgyûjtõ akció vissza a kékig, majd belefutogatva Recskig; így vagy 9 perccel sz.i.n belül vagyunk. A ponton kapok kólát és üveget, szuper:) A P+en tovább, nemsokára 2 km aszfaltozás jön. A leíráson itt is mosolygok miszerint a nagy pistázók maradjanak a mûúton, arra hosszabb:) Azt teszem,szalagok is azon vannak. Késõbb letérve kellemes avaroson haladok, majd kiérek egy réthez, innen már látni a Szent - István csevicét. Sokan vagyunk a pontnál, a rövidtávosokkal is lehet látni.
Kajálás és itt is nagyjából 7 percen belül vagyok.
Tovább Parádfürdõ felé az úton, itt sok hétvégi kiránduló arcáról olvasok le kimondatlan véleményt ahogy rámnéznek...kicsit sáros vagyok meg kell hagyni:)
Az aszfaltozás most kimondottan tetszik, van belõle bõven a Sig. A Klarissza- csevice elõtt spurizok lefelé és a legvégén a meredek fagyökeresen alig bírom
visszafogni magam h ne ugorjak le. Parádóhuta házai között keresgélek, de se kocsma se bolt nincs nyitva. A kútnál iszok és jobb híjján tovább. A falu szélén ér utol vaddino és mondja h 120 méterrel van mögöttünk a piros vonal vagyis a sz.i... na ezt h számolta ki? :) Ez az idõ dolog ma egész nap végig ki lesz centizve,percezve..
A Hársas- hegy oldalában az út valóban hangulatos.. nem akaródzik futni, inkább csak sietek.Elérem a 24es utat, amin alig 1 km és a parádsasvári e.p.-on vagyok. Itt mindenféle jóságot iszok -eszek. Van néhány perc elõny a sz.idõhöz.
Igen ám, csakhogy jön Galyatetõ.. na uccu neki!Az elején szembejön egy futó, akinek vissza kellett jönnie mert elment a S-n, nem irigylem õt.. Lassan elkezd emelkedni, amivel csak az a baj, hogy dagonya, nem lehet normálisan lépni ezért kimegyek a szélére ahol kivágott fákon-ágakon kell átsomfordálni. Szerencsére gyorsan vége, s sima lesz az út, már csak menni kell fel. Egy útkeresztezõdésnél a "megtudod hol lakik a magyarok istene" bejön, csúszik, alig van hova lépni. Nem tudom eldönteni, hogy ez a szakasz viccesebb vagy szívósabb..még egy kicsi és a Nagy- Lipót megvan, elõtte még felakadok egy kidöntött fán, ezt se tudták volna a kedves favágók arrébb tenni..Ezekután már csak lazulás a P+ galyatetõig.
Itt is pusztítom a mg- és ca készletet meg banánt, mindent:) A parkolóban alig pár m-re quadoznak, csodálom, hogy bírja ki szegény õr egész nap ezt a zúgást..az ilyeneket csak akkor engedném motorozgatni, ha gyalog érkeznének.. kevesebben lennének.. Ja,20 perccel sz.i.-n kívül vagyunk, nehéz lesz behozni..
A kilátóig fellépcsõzünk,innen Mátraalmásig csak lefelé kell menni. Talán elõször úgy csinálok ahogy végig kéne, belehúzok az almási pontig.Sikerül pár percet behozni, de nem 20at.. Az itiner szerint 140 szint van a következõ pontig, azt kb. a falu szélén letudva érzem. De nem akar egyenesedni, fel- fel- néha egyenesen, Smiró Feri útján, akirõl talán szégyen de nem tudom ki volt.. Megnézem még egyszer a papirkát és akkor látom, hogy az összesített adat lehet a valós. Nem tudok 6tal menni ami aggaszt. Három falu templománál vaddino ismét utolér s mondja, hogy 37 perccel sz.i.-n kívül tartunk.. pf. Reménytelennek hangzik. Szentimén egy harcias falusi turmix kötekszik, de csak ugat, meg én is vele:)
A temetõ után nem olvastam merre, van pár szalag a z-n elindulok, de szerencsére hamar észbekapok és visszatérek a Pra, kb. 3 perc volt odavissza. Ezen kezdem felfogni, hogy már nem tudom behozni a több mint fél órát; sz.i.-n kívül leszek.. de béna vagyok ehhez - állapítom meg. A vadkerítés mellett hosszúnak tûnik az út, honnan szedtek ennyi drótot?:) Dúdolgatom a szokásost, majd a SN-en sietõsen Lajosházára. Szemeregni kezd, remélem csak ijesztget az esõ. Tûz illata csapja meg az orrom, virslit - kolbászt sütnek kint. Feljebb, a ponton aztán van minden jóság. Narancs, szõlõ, csoki, inni..:) A pontõrök is nagyon jófejek. Sötét lett idõközben, lámpával és szõlõvel indulok, az esélytelenek nyugalmával: 2:20 alatt kb. 18 km kéne... ami megoldható lenne ha nem lenne benne a Kékes, meg egyéb apróságok..
A SNen Mátraházáig van 300 szint, próbálom gyorsan megoldani. Aztán egyszercsak villany leó, fény semmi. Afranc, kicserélem az elemet, hátha az szórakozik de továbbra is sötétség uralkodik.. még egyszer variálom akkor se lõn világosság. Szentségelek, filózok mit tegyek. Pótlámpa nincs nálam, M. háza túl messze van.. vissza kell mennem Lajosházára jobbat nem tudok. Feldereng a gondolat h ha nem tudnak adni lápát akkor nem mehetek tovább.. belegondolni is rossz. Telefonommal pislákolok ami nem sokat ér, ölelgetem a fákat, keresem a jelet, a földet nem tudom rendesen megvilágítani. Kb. úgy megyek mint a zarándokok, minden 100 méternél földre borulok. A térdem szépen leverem, akkor nem is tûnt durvának, de azóta megnéztem fényben csodás lett..Botladozásaim, sötétben tapogatózásaim után feldereng Lajosháza. A pontõrök roppant segítõkészek, kapok tõlük fejlámpát és az enyém is megcsinálják. Még egyszer nagy köszönet nekik!Sok idõt vesztettem a lámpa- üggyel,
de legalább végig tudok menni.
Még mindig a lámpát szidva nekiállok ismét a SNnek, magamhoz képest nagyon bolond módon megyek M.házáig, méregbõl megnyomom végig. Vár az OKT és a Veronika - rét.
Ott eszegetek, két vajaskenyérrel vágok neki a Kékesnek. Még mindig kajálva szemezek a piros lámpával.. Egyáltalán nem vészes és fent vagyok mellette. Kicsit nézelõdök, majd a szalagozáson megtalálom a K-St. Szeretném ezt a részt futni de a térdeim másképp akarják, így maradok a sietõs figuránál.
Kevesebb mint 10 km van hátra, az idõm pocsék lesz, jó 1,5 órás kicsúszással számolok. Elérem a Markazi- kaput, ahol vaddino üldögél kényelmesen az õrökkel.
Innentõl kirándulósan megyünk. A Z reggel is tocsogós volt, azóta se javult sokat és én se hoztam evezõt. Az utolsó néhány km-t észre se veszem, majd kerítés és aszfalt- beértünk Markazra. Azt hittem fáradt leszek mikor ideérek de semmi, azon filózok milyen jó lenne még 25 km akkor pont 100as lenne:) Le a templom mellett, még pár kanyar és helyben vagyunk.
14:20 lett a vége, vagyis 1:50el sz.i.n kívül, összességében 5,2vel 6 helyett.. lehettem volna jobb is..A szervezés nagyon jó volt, a szalagozás a frissítõpontok mind 5pontosak; örülök , hogy itt lehettem:)
 
 
Reguly Antal emléktúra (nyári és őszi)Túra éve: 20092009.10.11 22:34:11
8:30kor elég barátságtalan idõben indulok. A szurdokvölgy túráról ismerõs az elsõ 10 km így nem kell figyelnem a jelzésekre, ami kocogósan nagy elõny:)
Zircet elhagyva jönnek az elsõ pocsolyák, egész éjjel esett s ez szinte végig meglátszik majd.. A vízmû után elõzgetek, majd alig várom már a jó kis erdei
avarral borított ösvényt. Csúszkálva csak az jár a fejemben, hogy haladjak mert akkor elõbb odaérek és milyen jó is lesz sár nélkül, leveleken járkálni:)
A patakon sikerül gond nélkül átjutni, majd egy jobbra után vágyaim sima útjára jutok:) Elérem a P-S elágazást, a hídon át az elsõ pont Porva- Csesznek v.á. Idõ 9:27 és a 22bõl megvan 9 és fél km végülis van esélyem még egy kört menni ha belehúzok - számolgatom. Pár száz méter a zöldön s már nem így gondolom.. felettébb
érdekes ilyen úton ilyen csúszós sárban menni.. Az egyik lefelénél késõn kapcsolok és lefekszek kicsit..:) Csupa sár leszek, felpattanok és usgyi tovább, ennél
mocskosabb már úgysem lehetek. Ezek után a másodszori menés gondolatát végleg elvetem elég ebbõl ennyi..A zöld kiér egy mûútra majd kicsit meglepõdve
látom h van valaki elõttem. Utolérem s egyre közelebb van Porva, s egyre nagyobb tócsákba sikerül belelépnem. A faluban a büfében van a pont, néhány ember
végignéz ahogy beállítok retkesen.. iszok egy kis üdítõt és indulok tovább pár perccel 10 óra után. Már csak 8,5 km, bele kéne húznom.. közben eléggé elkezd
esni, már nem csak sáros, vizes is leszek, egyre jobb mi jöhet még? Na ez: a "feketeleves": csúszás, esés.. ezt már nem úszom meg sárral, alig bírok felkelni.. valahogy továbbindulok de kb. 2vel megyek a S-n a szántásnál, nagyokat csúszkálva, sûrûn emlegetve az égieket.. Kiérek a K-S elágazáshoz a mûútra, felfelé is nyögve- nyelve megy, alig várom h beérjek Borzavárra. Az emelkedõ tetején messzinek tûnik a templomtorony.. lefelé alig bírok rálépni a jobb lábamra, miért nem születtem két ballábasnak.. Csak legyen egy kocsma! S van, bemegyek, lerogyok egy székre s sört kortyolok. A hideg nem esik jól, mikor a fogam fájt bevált de most vajon segít valamit? Könyökölve arra gondolok, hogy most ez az a pillanat amikor össze kéne magam szedni, most van amikor csak az akarat számít.. Próbálgatom a lábam
kinyújtva és behajlítva is baromira fáj, pedig csak üldögélek. Ülök még egy darabig- több mint 20 percig mire odáig jutok h igenis meg tudom csinálni, ha kell a
maradék pár kilcsit féllábon is behúzom! Nehezen indulok, számat harapdálva arra gondolok, h ennél már csak könnyebb lesz, a következõ lépés már nem is
fáj, aztán még kevésbé fog..bíztatgatom magam s kiérek Borzavárról, egy túlméretezett kék jelzésnél észbe kapok és idejében letérek. Van szalagozás is.
Felfelé úgy érzem a kétnapos éticsiga legyorsulna,de legalább haladok elõre. Úgy tûnik sikerült bedumálni magamnak a nemfáj-t és felérve sokkal jobban megy.
Ezen felbuzdulva elkezdek sietni és rájövök, hogy így sem rosszabb:) A völgybe vezetõ lejtõ nem piskóta, óvatosan csúszkálok. Tovább szintben menve már
határozottan jobban érzem magam például van erõm jelzéseket is nézni meg a tájat is, mert eddig csak a csapást követtem a mûút óta egy fára se néztem rá, csak úgy mentem.. A bükkösben meglátok messzirõl egy lányt amint futkároz, elõször azt hittem õ is elõttem van, közelebb érve leesik, hogy tájfutó lehet. A Fialatító- forrás nagyon jól ki van szalagozva- táblázva 11:40kor érek ide. Megeszem a Porva- Cseszneken kapott csokit és az itt kapottat is. Szinte tényleg megfiatalodva indulok tovább 11:44kor. 2,2 km van még és ha beérek egészre akkor kerek lesz az idõ. Számolok ehhez picit több mint 6átlag kell ami most elég soknak tûnik. A tájfutókról példát véve próbálkozok futással és nagyjából megy is, hamar leérek Zirc határához. Itt valami rendezvény van, nem törõdök vele kimegyek a kapun és már csak sétálva indulok tovább még 8 percem van egészig;simán menni fog, nem kell rohannom. Beérek,kerek 12:00t írnak a lapra, vagyis 3:30 lesz a vége. Egyrészt csalódott vagyok mert ha óvatosabban mentem volna és nem esek el sokkal elõbb beérek, másrészt viszont örülök, hogy rávettem magam a továbbmenésre Borzaváron és az
akaratom gyõzött a nyafogás- kifogás felett. Tehát felfogom próbának és nem kesergek:)
 
 
Budai kilátókTúra éve: 20092009.10.11 22:23:22
Budai kilátók(nagyon)extra:)

8:55kor sikerül nevezni,sok induló, színes térképvázlat van , szöveges leírás nincs.Nem baj, nem kell olvasgatni- mondom magamnak:) Ez a tizedik ttúrám
remélem, hogy emlékezetes lesz .. A Normafától irány az Erzsébet kilátó, valami futásszerût imitálva kezdek. A hosszú felsõ csak zavar a derekamra csapom,
közben igyekszek nem felakadni a kutyapórázokon és persze nem eltévedni:) Még alig indultam el és máris a János- hegyen vagyok. Pár lépcsõfok, aztán felmegyek a kilátó tetejébe: felhõk, nem valami ígéretes idõ. A pontõr kettõvel lejjebb lépcsõfordulónál van. Lefelé a piroson szerpentinezek, gyakorlatilag 3
méterenként kerülnöm kell az embereket, ami persze nem zavar, csak nehéz az útra, kövekre figyelni közben. Majd lassan magam maradok, leérek a
Budakeszi útra, Szépjuhásznéhoz s kezdõdik egy kis emelkedõ- pont jó eddig, tetszik a: "fel a dombra, le futva, megint fel, megint le" játék. A Kaán- Károly
kilátónál picit várnom kell, hogy fel tudjak jutni pecsételni, nagy a forgalom. A Kis- Hárs hegy tényleg kicsi felkocogok rá, pedig nem szokásom.Ez alig több mint
egy km-re van az elõzõ ponttól - próbálok közben idõt nézni, átlagot számolni de feladom a matekozást, még csak 6,4 km van meg talán nem is érdemes
néznem. Az õrök itt nem a toronyban vannak, pedig már kezdtem azt hinni, hogy minden kilátóba fel kell menni hozzájuk:) A sárgán indulok tovább, jönnek
velem szembe is, kicsit elbizonytalanodok, lehet a Zk.s. -n kéne mennem? De ugyis rávisz a Zk.s.ra a S annyi, hogy nem megyek körbe, talán nem is kell.. térkép elõ; tényleg nem kell arra menni okés, nem csaltam:) Nyomom tovább amikor elhúz mellettem egy hosszúhajú srác nem tudom mennyivel futhatott de nagyot nézek, jó lenne nekem is így menni. Kellemes ösvényen haladok,a pihenõknél pont idõben veszem észre a pirosat és letérek. Örülök, hogy nincsen sár, kicsit szemerkél de nem vészes. A mûúton átkelve örülök, hogy ismét felfelé mehetek, az eddigi fel -le változatosságát megtartva. Nagyon sokan küzdenek felfelé,elõzök jobbról balról s a mindig jólesõ felértem érzés után kis torlódás: elvileg mozgó pontõr/kréta van itt, de most itt van az õr. Várok, aláírás, majd tovább a piroson. Persze lejtõsen, ahol szûkebb az ösvény és nagyobb a forgalom nehézkes az elõrejutás, de viszonylag gyorsan leérek a mûútra. Itt válik ketté a kilátók és a kilátók extra útvonala.

Csoki és innentõl jön az egyéni navigálás.. elõveszem a térképet, ha megyek tovább a mûúton az nekem jó állapítom meg. Elhaladok egy golfpálya mellett,majd elágazás: balra vagy egyenesen? Maradok továbbra is egyenesen, a vadaspark kerítése melletti ösvényen. Vagy két létrát is mellõzök, de nem mászok át: ki tudja miféle
karámokba kerülnék na meg nem biztos h elõbb ott vagyok. Majd hangokat hallok, na nem bolondultam meg:) : a gyerekzsivaj alapján ez lehet a Csacsi rét a
pihenõkkel. Lefordulok balra. Innen a S+on tovább amíg az a mûút mellé ér. Ott rátérek az aszfaltra és hamarosan a parkolóhoz érek, majd a kürtõskalács
illatának sikeresen ellenállva a bejáratnál vagyok. Beengednek a lapot felmutatva. Bent a "Kilátó" táblát egybõl kiszúrom, felmegyek és tényleg ott van az e.p.:)
Innen a Katonasírokhoz kell elnavigálni, elvileg van egy hátsó kijárat ami odavisz de fogalmam sincs hol. Lefelé menet találkozok J. Attiláékkal akik elmesélik
merre kell menni a sírokhoz.
A bejáraton kimegyek:), a keresett zöldikét sehogyse látom. Ekkor ismét találkozok Eszterrel és innentõl egy darabig együtt megyünk. Felfelé indulunk tovább, majd a Reviczky utcára térünk rá, aminek vége lesz. Jobbra fordulunk egy kissé rozoga létrán átmászva. Innentõl nem vagyok képbe merre, aztán a kerítések mellett rájövök, hogy tulajdonképpen a vadaspark mögött vagyunk, kicsit körbekerültük azt. Lefelé haladva nemsokára megtaláljuk a Z+t. Azon megyünk egészen amíg elkanyarodik jobbra, de egyenesen folytatjuk; egészen addig ameddig Attilaék szembe nem jönnek. El kellett volna mennünk jobbra, ezért a kavarodás, oda- vissza kb. 1 km.
Megbeszélés és korda-hallgatás után:) elkezdek sietni felfelé. Fel a domb tetejére, a tisztásnál balra egy vadetetõ mellett, aztán a fenyvesben megtalálom a Z+t.
Nem lett volna egyszerûbb végig azon jönni egyébként..=) A fenyvesben örömködve felmászok a tetõre, átmegyek egy létrán amire valaki faragott tökfejet tett:) Itt
elõkapom a térképet ami pont erre a részre van hajtogatva: meglátom a Katonasírt, ami elõtt a Z+ elmegy jobbra szal maradnom kell erre egyenesen, aztán
kerítésmászás, picit le és ott vagyok. Térkép zsebre. Lefutok egy szûk ösvényen a végén kerítés elõttem és jobboldalt is. Létra van, igaz van egy fok a tetején
meg az alján, és osszam be:) Egy sûrû gazoson vágok át, találkozva pár csipkeággal, biztos lett van egyszerûbb módja az idejutásnak - gondolom. Gyanús motorzúgás csapja meg a fülem,felnézek:a szembelévõ dombon szántanak. Ekkor pár méterre vagyok a sírtól, elõveszem az itinert nézegetem a színes térképet: Katonasírok alatta sziklafal. Mi a csuda.. rendes térkép után nyúlok kihajtogatom s ebben a pillanatban meglátom: van egy Katonasír és egy Katonasírok s nekem utóbbi kell..pont a nem nekem kellõhöz volt hajtva.. nem tudom mit szóljak saját hülyeségemhez, cifrán kijelentem h ekkora bolond mint én a világon nincs.. visszafelé megyek, tovább mint ahol a létra volt ezért át kell másznom a kerítésen: elég rozsdás, inog, érdekes mutatvány. Nem akarok ismét visszamenni a Z+hoz inkább nézek irányt: elõre így kevesebb idõt vesztek, majd valami tisztességes úton fel a dombtetõre, aztán ösvényt keresni a sírokig. Találok egy széles erdészeti utat fel, azon megyek közben már nevetek magamon h ilyet is csak én tudok, fogadni mernék nincs még egy olyan lökött induló a több100ból aki erre jött volna:) Felérve egy viszonylag széles útra jutok, hátranézek és jönnek mögöttem. Lassan megyek s megkérdezem õket a biztonság kedvéért: pont a jó útra navigáltam vissza. Pár 100m és ott is vagyok az e.p.-n, végre jó helyen.. Attilaék is itt pihennek, talán nem is vesztettem sok idõt? A pontõr elmondja, hogy nem kell elmenni a Vörös pocsolya e.p.ra a Tarnai - pihenõ a
következõ. Akkor jól járok ha lemegyek a sziklákon s toronyiránt odajutok. Az õr nagyon nem ajánlja, megyek hát tovább a szekérúton. Ez a tervezett
Z+útvonala.Mennyi Z+ volt ma már s ha felfestik majd mennyi lesz:) Lejtõsen száguldás közben nézegetem az itinert: nem is olyan nagy kitérõ a Vöröspocsolya, s milyen jól mutatna ha minden pontot érintenék:) Egy ösvényt követve remélem jó irányba fordulok, majd felfelé tartva a Vöröspocsolyás- hát környékén lehetek. A sejtés jó, ráakadok a pirosra. A P+ra fordulok de nem találom az e.p.-t megszemélyesítõ zsírkrétát. Legalább erre is voltam, még ha nem is tudom igazolni..letérek a pirosról ismét mert az sokat kerül a Tarnai pihenõ felé. Saccra nézek valami irányt, keresztezek egy köves utat, majd sokáig csak úgy megyek valamerre a fák között:) Elérek egy vadkerítéshez, átmászok rajta létra nélkül, azt hiszem kezdek ebben rutinos lenni:) Ismét ösvényezés, kerítés: ennek visszahajol a felsõ része mikor már majdnem a tetején vagyok. Ugrok inkább mielõtt kidõl velem:) Ezek után találok egy szélesebb utat amin már emberek is szoktak járni néha, pár lábnyomból ítélve. Még egy kerítés, spécin rájövök a lényegre:egy oszlopnál lendület, egyik láb feljebb legyen mint a másik h a súlypont ne egy helyre essen, az oszlop tetejét szorít, felhúz, átlép a másik oldalra, a fele környékén a drótra le, ugrás:)) Kimászókázva magam tovafutok, idõt nézek és ekkor látom meg hogy a Tarnai
és a Hárs- hegyi pont is 15:00ig van nyitva.. ebbõl még baj lehet ha sokáig szórakozok.. mint egy õrült úgy elkezdek rohanni és beleütközök a Zh.sz.-be.
Nagyon jó, ez felvisz a Tarnaihoz. Hamarosan meglátok egy táblát: Nagy Hárs hegy 2,5 km:) A pihenõhõig még megnyomom; odaérve Attilaékkal találkozok ma már sokadszorra:) Nem sokkal negyed 3kor indulok tovább,a Hárs- hegy innen 1,5 km. Sokan vannak ismét elõttem, jó embereket is látni annyi gazozás után:)
Neki is lódulok, a Csergezán- kilátónál vagyok 14:27kor. Iszok- eddig eszembe se jutott. A pontõrök mondják, hogy Nagykovácsiban meleg kaja lesz..Több se kell nekem:plusz motiváció megvan és még 4,5 km+ha beérek 55-re akkor egész szám lesz a menetidõm amit szeretek:) A Zh.sz.ön lefelé ismét
elõzgetek, vannak ismerõs arcok akiket már másodjára látok a túra során:) A háromszögnek vége, az elvileg Z-n megyek ha jól emlékszek egyet láttam is
Nagykovácsi széléig..itt nézem a cél Kossuth 109. . Elérek a Kossuthig, azon bízakodok, hogy csak ne 1-sel kezdõdjön a számozás.. szerencsémre nem.
Nézem még 3 perc Kossuth 129... 117.. 1 perc vagy 30 méterrel lejjebb buszmeg.. 113.. és percre pontosan 55kor érek a célnak helyet adó Trendl- házba.
Beállok a célnál a sorba és örülök, hogy végre itt.. :) Élményekben bõvelkedõ, érdekes túra volt ez a tizedik:)
 
 
Lokomotív 424Túra éve: 20092009.10.05 12:47:49
Dideregve vártam a kispirosra, némi késéssel érkezett.. három fok volt kint, az ablakból a nem túl bíztató deres füvet nézegettem amíg bedöcögtünk Szokolyára. Nevezés és 8:10kor indulás. Az elsõ pár száz méteren a sínek mellett zsebre tett kézzel vacogtam.Nem lesz ez így jó- gondoltam és amint rátértem a pirosra elkezdtem sietni..a vonattal párhuzamos, szint nélküli jól futható rész ez,próbálok valami meleg- érzést varázsolni:) Magyarkútnál át a KN-re és mire a parkolóba értem nem fagyoskodtam. Így észre se veszem és megvan az elsõ 4 km. Elhatároztam az elején, hogy most rendesen fogom nézni az idõt,meg is teszem: a pontról 8:38kor indulok tovább. Szegény õröket sajnálom,nem lehetett valami kellemes egy helyben. Innen a kéken tovább, egy elõttem menõt sikerül a balos kanyarnál a helyes irányba igazítani. A Nagy Kõ- hegy emelkedõjének örülök, felérek és már határozottan kellemes az idõ. A Lokó- pihenõnél lévõ pontnál eszembe jut mikor innen toronyiránt lementem a szokolyai v.á.-ra valami istentelen lejtõn:) Most természetesen
kihagyom az efféle mutatványokat és a kéken megyek tovább néhány futóval. Egy idõ után lemaradok kicsit óvatosabban veszem a lejtõs részeket..Lassanként feltûnik a nógrádi vár; amint beérek az aszfaltra ismerõsbe botlok, kétszáz méterrel feljebb szintén:) Teszek egy extrapontot a kisboltba, itt ismét találkozok a futókkal. A pulcsi nem kell már, de a citromos sör igen. A Csurgó forrásnál az e.p.-on csokit is kapok mellé. 9:58kor indulok tovább,1:48 alatt 13 km számolgatok magamban, ez bizony kevés lesz az egy órási vonathoz..a Kálváriát elhagyva a nyílt mezõn már végre süt a nap:) Továbbra is a kéken beérek az erdõbe, itt már nem látok senkit magam elõtt- mögöttem. Figyelem a tájat, a fákat, a frissen hullt leveleket. A Foltán - kereszthez vezetõ parton találkozok egy csoport turistával akik élénken érdeklõdnek mikor lesznek már a csúcson:) Az emelkedõ most viszonylag könnyen megy, 11:33kor vagyok a keresztnél.Nem állok meg egybõl húzok tovább, max. 12:10ig fel akarok érni a Csóvira, hogy meglegyen a hatos átlag. A pxen jövõkre vetek egy morcos pillantást.. Belehúzok és úgy nézem az idõt mint egy megszállott:) 12:02kor pecsételek még idõben, iszok pár kortyot és irány a Hideg-hegy. Itt sokan vannak, egyfolytában kerülni - kitérni kell. A Csóviról levezetõ második lejtõt el lehetne nevezni Brigi majrézós lejtõjének , ez sose megy egykönnyen, csúszik is, köves is.. de a végén elkezdek rohanni és a Rakodóig meg se állok. A NHH-re igyekezve már
nincsenek annyian. A t.háznál nyomok egy pecsétet a lapra csak úgy becsületpontként a t.h. saját bélyegzõjével 12:35kor. 33 perc alatt értem át a Csóviról, kicsit elcsúszva a tervemtõl. Még mindig kéken indulok Kisinóc felé. Néha bele- bele kocogva majd a nagy lejtõn végigfutva, minden figyelmem a kövekre összpontosítom nagyon nem akarok belerúgni egybe se. Annyira elfoglalom magam a koncentrálással, hogy semmi másra nem is figyelek, egyszer majdnem nekiszaladok egy elõttem menõnek. 13:16kor érek a kisinóci ponthoz,itt iszok, és arra gondolok, hogy a jobbak már a vonaton vannak.. aztán a változatosság kedvéért a zöldön tovább Királyrét felé. Elõttem indul egy srác, nagyon megy elõször nem bírom utolérni, de összekapom magam és belehúzok:) A zöldön már sok hétvégi kirándulóval találkozok , majd egy futó elõz, csodálkozok, biztos késõn indulhatott. Királyrét elõtt vagy harminc bringással is összefutok. Beérek a faluba 13:57kor és a piroson Szokolya felé veszem az irányt. A táblán 6,2 km szerepel, az itinerben 5,8 ez a távolság. Örömmel látom ,hogy újrafestették a jelzéseket, a nyáron elég nehezen követhetõ volt, fõleg a réten. A Vár - hegy aljánál csak a 24eseknek van pontja. A pataknál szalagok hívják fel a figyelmet a bal letérésre. A patak mellett kanyarogva próbálok sietni, majd észhez térek, hogy még van esély a 6:30as idõre és futni kezdek. Néhány 24es távon levõt megelõzök, és végre kutyaugatást is hallok, zene füleimnek:) Megérkezek az útra, majd már nyugisabban a célig, percre pontosan 6:30 alatt érek be ami nekem öröm:) Jól ismert tájon, a reggeli "fagyhalált" leszámítva kellemes õszi napsütésben eltöltött túra volt :)
 
 
Vasas MaratonTúra éve: 20092009.10.05 12:44:20
Pénteken sikerült megszerveznem, hogy jöhessek erre a túrára:) Hajnal 4kor kelés; majd a HÉVen bemondják , hogy kábellopás miatt pótlóbuszok járnak.. miért nem lep ez meg.. a buszon elég sûrûn vagyunk. Pomázon fázni kezdek. Nevezés után Rushboy-al vágok neki az útnak 6:10kor. Kapucnit a fejemre húzva fázogatok, alig várom a Kõ- hegy emelkedõjét. Sietõsre veszem felfelé és mire felérek már nem fagyoskodok,
7:08kor. A ponton a tea nagyon jólesik:) Pár perc után a sárgán irány a Vasas- szakadék. Közel van egymáshoz a két pont, észre se veszem és már ott vagyunk. Lajos- forrás felé a mûút keresztezésénél kicsit érdekes a betérés, egyedül elsõre nem biztos, hogy észrevettem volna..a t.h.-nál leveszem a pulcsit amit kicsit késõbb bánni kezdek.. A Kõrösi emlékmû szép kilátása után lejtõs rész, végén a "kedvenc" csúszós - meredekkel..Dömör kapunál csokit is kapunk, itt ismét fázni kezdek, hûvös van a völgyben. De Rushboy az aszfalton - számomra- gyorsan megy úgyhogy kapkodni kell a lábaim, fagyhalál megúszva:) A kopottas Z+ után a patak mellett rájövök, hogy erre is voltam már a nyáron. . itt ér minket utol Barnabás- nem tudom a topikos nevét- akivel jódarabig együtt megyünk. Sikárosnál ha nem szólnak rám benéztem volna a kéket..Bükkipusztán a pontõrnél Lord és Tankcsapda lemezek vannak,jó ízlése van meg kell hagyni:) A Szõke - forrás patakvölgyölében tudunk kicsit kocogni, szeretem a patakmenti utakat jó hangulatúak:) Dömös elõtt a piroson már sok turistával találkozunk. A szalagozás után jön a 8. e.p. 10:30kor ahol finom meggyes és kakaós sütik vannak+kenyér, pezsgõtabi. Itt eszegetünk, kicsit tovább idõzünk itt, mint amikor egyedül megyek. Szalagozáson folytatjuk utunkat a Duna partján. Olyan érzésem van, mintha nyár lenne: melegen süt a nap, virágok, vízpart. Pilismarótot messzirõl lehet látni, egyenes úton árnyék nélkül hosszúnak tûnik ez a szakasz, alföldi -feeling. Megérkezünk Marótra a cél elõtti utolsó e.p.-ra. Ám az utolsó pár
kilométeren jön a szint java. A zöldön irány a Szakó- nyereg. Megyek ahogy bírok, Rushboytól az emelkedõn vagy 50-100 méterre lemaradok, de az egyenesen utolérem. Majd mikor azt hiszem már fent vagyunk Dani mondja, hogy most jön még egy meredek .. pedig már kezdtem örülni:) Kis vízivás aztán a tetejéig oda se neki..fentrõl szép kilátás van a Dunára. A Szakó- hegyrõl lefelé belefutunk ami a végén nagyon jól jön.. A piroson még egy kicsit felfelé aztán meg is van a szint. Számolunk és olyan hattal jöttünk Pilismarótról fel:) Majd Rusboy úgy elkezd sietni , hogy kb. kocogva tudnám utolérni.. pedig nem megyek lassan én se. Ahogy közeledik Dobogókõ egyre több kirándulót kell kerülni- elõzni. Ránézek az órámra és 12:47 ekkor jut eszembe, hogy 55kor megy a busz.. azon filózok, hogy vagy pont elmegy vagy nem.. nem tudom eldönteni 50-50%esélyt adok. Végre a kilátóhoz érek, gyorsan próbálom magam belõni merre is van a Matyi büfé. Itt villámgyorsan oklevél, kitûzõ, csoki és 57kor a buszon vagyok szerencsére, nagy mázli volt, hogy elértük.
6:45 alatt sikerült beérnem, nagy köszönet Rushboynak hogy vele tarthattam ezen a szép túrán:)
 
 
Bakony szurdokvölgyei/Bakony FélmaratonTúra éve: 20092009.09.20 20:20:03
Bakony szurdokvölgyei 70 avagy ismerkedésem a Bakonnyal

Zircen pár perccel reggel 6 után nevezés, sokan vagyunk a kis teremben, fõleg az ultramaratonosok.Ráíratom a pontos idõt 6:31 - ezt páran nem tették meg...- s indulok. Magam vágtam neki a távnak, terepet nem ismertem, viszont volt térképem. A város széléig kocogok kicsit, lehagyok egy hármas csoportot. Az elsõ e.p.-ig a Cuha patak és a mûemléki védelem alatt álló vasútvonal közötti sáros úton visz az út. Szerencsére 5-6 km után jön az erdõs rész ahol már nincs sár, így azt kihasználva a futók nyomába eredek, az e.p. -hoz majdnem egyszerre érkezünk. Almával és szilvával kínálnak,gyors pecsét és tovább. A P elég lestrapált jelzéseit követve továbbra is a Cuha mellett. Egy srác kérdezi miért nem futásra neveztem ezen kicsit elnevetgélek, ahogy elképzelem magam annyi futás után..:) Ez a rész nagyon látványos: a vasúti alagutak, a kõfalak egy kis bámulást kívánnak,a patakon többször át kell jutni, a hatodik átkelésnél megbillen alattam egy kõ és fél lábszárig csobbanok egyet. Késõbb egy futó elõz és kever majdnem fölmászok utána a köveken, de észbe kapok s viszatérek a P-ra. Vinye elõtt át kell menni a patakon majd a fémhídon s úgy a falu felé; megteszem s utána nézem h egyenesen is jöhettem volna- na de 50 méterért a becsület?! A ponton csoki, víz, így sport szeletet majszolva az itiner szerint lépdelek tovább- a P+-on amit száz méterenként egyszer láthatok is. A fenyvesben nagyon jó fenyõillat van, imádom. Elérek a S+ elágazásig, megfordítom a jó irányba a táblát: a futóknak egyenesen tovább a túrázóknak pedig a Pakucs-pihenõhöz kell letérni.Ha jól emlékszem itt volt elõször sûrû növényes rész, örülök h hosszúnadrág van rajtam.A pihenõig néha belefutva telik az idõ, számolok 7,5 átlag eddig elég jó. Jön az Alsó-Cuha szurdok a kövekkel, a meredek részekkel, némi mászással tetszik, szívesen végigmennék itt még egyszer de magamra szólok h elég a játékból:) Itt nem lehet sietni de annál jobb élmény volt. Az Ördög-réten iskoláscsoportok között sikerül kiszúrni a pontõrt, ahogy a többi õr õ is kedves és barátságos. Továbbra is a rejtélyes P-on haladva elérem a mûutat, majdnem 7 km aszfaltos rész következik Csesznekig. Az aszfalton meleg van, egyhangú ezért tankcsapdát énekelve szórakoztatom magam, pár autós furán néz azt gondolhatták h magamban beszélek:) Bakonyszentkirályon egy kocsmánál felfegyverkezek sörrel,s mire megiszogatom már Cseszneken is vagyok, betájolom magam a Wathay utcába, ahol az Erzsébet vendégháznál van a következõ pont. Amíg elõkerülnek az õrök kenyerezek, rájövök h én jöttem be a másik ajtón azért nem vettek észre. Pár pillantás messzirõl a várra aztán továbbindulok a piroson. A szántóföldek mellett tûz a nap, szeptemberhez képest meleg van. Az Ördög- árok kezdetéig haladósan megoldható a terep. Az árok elõtt pár helyen magasabb a gaz mint én, csalán itt is csíp állapítom meg.. Az Ördög- ároknál úgy vagyok mint a gyerekek a játszótéren: ahol lehet a nehezebbik részt választom leugrok, felmászok, átugrok, élvezem:) Az itiner szerint csak 3 km a P-Z elágazásig, többnek tûnik.Ropi és hagymás csipsz, alma, tea : van minden jóság a ponton. Innen a Z-n, a Rómer Flóris emlékúton tovább. Kb 1,5 km a patak mellett, néhol sûrûben, majd pontban délben ki a nyílt mezõre. Alig várom h elérjem a fasort, ahol még akad némi sár..Nagyesztergár szélén krumplit ásnak, az invitálás ellenére nem állok be közéjük:) A Muskátli bisztrónál a 6. e.p. itt is van alma, ropi, tea, minden jó. A falu közepén áttérek a K-re, nagyon kell figyelnem a jelzésekre, tapadok a térképre.Egy idõ után csak a szalagozásra bízom magam,ami nagyon jó, így kell csinálni..pár helyen iszonyat sár van. Az erdõ széle felé furcsa csörgést hallok, kilépve meglátom a zajok forrását: egy csapat tehén nyakukban kolomppal, felettük a fán a K jelzés, le kellett volna fényképezni:) Tisztességes ívben kerülök. Bakonynánán a ponton kenyér és csokis keksz. Örülök, hogy én vagyok az elsõ. Egy ház mellett kis hídon kell átmenni, majd a patak felett vékonyka ösvényen kanyarogva haladok Szentkút- Jásd felé. Egy éles jobbkanyar után a mezõn elérem Szentkutat. Matrica és kapok egy kis infót h nem kell bemenni a faluba, elég a szalagozáson át visszatérni a K-re mivel párhuzamos. A fogam és a lábam versenyt fáj, érzem h kezdek bepunnyadni. Nagy mázlimra Tésig emelkedõ van, ahol el tudom terelni a figyelmem ezekrõl. Tésen az Erdei büfében beszerzek egy doboz sört, hihetetlen jól esik, receptre kéne iratni! Jó hideg, a falu másik széléig be is húzom s már nem is fáj semmim- vagy csak nem érzem. Az Alba Regia barlangkutató állomás a következõ pont itt krumplistésztát is kaphatnék de nem kockáztatom a fogam miatt, csak két kenyeret falatozva dagonyázok a sárban tovább. A Hamuházig vagy 30 barlangásszal találkozok, akik még nálam is koszosabbak:) A K+ aszfalton visz Hétházpusztáig, itt ismét tudok sietni, ez már majdnem 60 km. Az országútig hosszúnak tûnik a beton,Királyszállás mellett próbálom eldönteni h esküvõ v temetés utáni összejövetel folyik .. elérem a 11. pontot ahol két fiatal tûz mellett zenét hallgatva, bort bekészítve várja a többi túrázót. A Vár- völgyig a néha ritka jelenségként feltûnõ P+. A völgyben bólyával lyukasztok,innen csak 5 km. A fenyvesben sár van, ami már nem lep meg. Feltûnik Várpalota, nézem az idõt : 18:45 még van vagy 2 km hû jó lenne beéérni egészre! -ezért sietõsre veszem a figurát, de nem eléggé: a Thury vár elõtt harangoznak rám, még a mûvházig 250 m így 19:04re érek be elsõként a 70esek közül. Számolok hivatalosan 71,5 km 12:33 alatt.Lehettem volna jobb is.. Mindenesetre nagyon szép és látványos volt az útvonal, a szervezés is, látszik h odafigyeltek rá. Örülök h itt lehettem és ha lehet jövõre is jövök:)
 
 
Jákoti Jójárók / Berceli Barangolás / Keszthelyi Tibor emléktúraTúra éve: 20092009.09.06 17:22:24
Reggel sikerül elsõnek neveznem, a szervezõk kedvesek, 7 óra után néhány perccel indulok. A 60 km-re olyan 9-10 órát gondoltam, reménykedek a kevés esõben és nem sok sárban.
Bercelt elhagyva búcsú az aszfaltnak,a köves úton szerencsére rendesen lehet menni az elõzõ éjszakai nagy esõ után is. Elsõ e.p. Szandavár. Útközben találkozok a pontõrökkel nem sokkal utánuk én is felérek a vár tövébe, kapok két csokit, majd fellépek a falmaradványhoz eget kémlelni: néhány felhõ, talán megússzuk esõ nélkül.A vártól a faluig több K jelzés is van, egy füvesen tudok futni majd az aszfalton Szandaváralja végéig, utána az agyagos domb nagyon ragad, felszedek vagy két kilós bokasúlyt. Szemeregni kezd, az akácos pont jól jön. Cserhátsurány felé hol esik, hol nem.. futogatok, elbambulok, egy csipkeágba akadok, utána kiérek az erdõbõl és rápillantok az itinerre:kiérve az erdõbõl magasles irányába földúton. Még örülök is h nem mentem tovább, kicsit késõbb feltûnik, hogy elég meredek a lejtõ.. leérve mûút sehol, csak rengeteg napraforgó amerre látok. Fellépek a vadlesre: pár km-re surány barna, sokszögletû templomtornya. A franc.. olvasom ujra: ekkor esik le, hogy pár sort kihagytam és csak a 2. tisztásnál kell letérni. Nem akarok sokat kavarni, nekivágok a napraforgósnak, csúszik a felázott föld, a szárak s a nagy tányérok kaparnak, én meg szidom magam. Kiérek a Terény- Cs.haláp mûútra, vagy 100 m visszafelé és az ismerõs kéken irány surány. 9:57-kor vagyok a falu szélén, fel a Vadász kocsmáig, az OKT-s pecséttel nyomok egyet,jól esne egy kis frissítõ de az elkeverés miatt még haragszok magamra és inkább sietõsen Nógrádsipek felé indulok ugyanis legkésõbb délig a Korona presszóhoz akarok érni mert déltõl 3ig zárva, pontõrök meg ki tudja mikor érnek oda. Meg persze a max 10 órás idõhöz is kell.
Innen majdnem derékszögben kell menni sipekig,már az elején lehet látni a Hegyes tetejét. Az emelkedõ picit csúszik, lefelé nagyon.. A szántóföldek- kukoricások mellett eszméletlen sár, többet csúszok vissza mint elõre, meg sem merem nézni mennyivel haladok.. így nagyon örülök mikor a tehenektõl szagos faluszéli aszfaltra érek. A presszó még nyitva, 11:34-kor az OKT-s pecséttel bélyegzek.
Kiérve a faluból deja vu:mindenhol sár, sár, sár.. A Malom- völgyig ha megbolondulok sem bírok 4,8-nál jobbat menni, egy kis sör vagy bor jól jött volna szív- és idegnyugtatónak. A Dobogó- tetõre felvezetõ hosszabb emelkedõ hál' istennek egész jól járható; a sárban dagonyászáshoz képest feleannyi erõvel jutok fel. A S egész jól fel van festve, sõt a Cserhátban ritkaságszámba menõen egy fatörzsre még eligazítás is van: S Kutasóra, S+ Cserhátszentivánba. Kiérek egy tisztásra ahonnan látni a falut templomostul, olyan 2-3 km-re lehet. A S egy vadlesen jobbra mutat: sáros földúton az aszfaltig. Nincs kedvem több sarazáshoz egyenesen elindulok a füves dombon a falu felé. A legelészõ tehenek mellett óvatosan elhúzok, s a falu közepén nagyon gyanús lesz a S+.. odafutok az eligazító táblához: Cserhátszentiván.. Ezt is elnéztem, vissza a mûúton Kutasóra..Az ominózus vadászlest jelzésestül látom újra, kiderül valóban a mûútra kell lejönni de nem le Szentiván felé hanem felfelé tovább Kutasóra. Pár km kerülõ oda se.. minden reményem a következõ e.p.-nak helyet adó Vegyes- és italboltban van. Nagy lakat a vasrácson, nem nyertem..Elõtte a padon két lány ül, pecsételnek, kapok két üdítõt amit meg is iszok, idõ:14:07. Belehúzok és 14:32-kor a 3 km-rel arrébb levõ Bokor faluban vagyok, ami nekem egyet jelent a házi, jó sós sajtokkal, nyálcsorgatva gondolok rá. Az off-road pálya után számolok: még olyan 13 km ha sietek megvan a 10 órás idõ.
A Sas- bérci kilátó környékén több kalapos nyugdíjast látok kocsistul, beszélgetünk kicsit, majd a jól futható részt kihasználom. Elvileg 2 km után élesen balra kell fordulni, egy kanyarban meglátom a kettõskereszt jelzést, igaz fehéren, de balra.. Bár még az itinerben említett behajtani tilos tábla nem volt, de azóta leszerelhették, az öregek is autóval voltak, ki tudja.. Még több jel is van befelé,a lejtõn jól haladok egészen ameddig egy frissen vágott részig jutok, itt egy csapat szarvast pillantok meg,állok és nézem õket, egy- két perc múlva rohannak csak el mikor megfordul a szél, pont mikor le akarom õket fényképezni. Sûrû bozótoson vágok át, ekkor már tudom, hogy elkavartam, nézem a térképet próbálom kitalálni merre lehetek. Sok földút találkozásánál vadles, pár km-re vmi falu.. a sok kanyar miatt nem tudom, hogy Buják, Bér, esetleg Bercel vagy Szanda.. hosszú kitérõ lenne megtudni, felhívom a szervezõt, aki kedves és segítõkész hosszas beszélgetés után balra veszem az irányt, kijutok egy mûút kanyarjához. Itt éppen szembejön egy reggelrõl ismerõs másik túrázó, mint kiderül visszajutottam a Sas-bérc közelébe. Már jócskán elmúlt 17 óra vagyis ugrott a magam szabta idõ, kb. másfél órát kavartam, úgy hogy végig gyorsan mentem- futottam olyan 10 km plusz körülbelül. Hát, három a magyar igazság, egy túrán hármat kavarni szép kis teljesítmény..
Majd a behajtani tilos táblánál térek le, ami tényleg ott van.. innen a következõ pont a Csobánka tó csak 5 km. Megkapom a pecsétet és kekszet, csak 10 perce vagy kevesebb ideje mehetett el egy ember elõttem –mondják a pontõrök. Ordaspusztáig 2 km fel a dombra le a dombra játék, a domb tetejérõl látom h az elõttem levõ dombon épp felmegy valaki. Még a pont elõtt utolérem, ami egy kicsit keresgélõs ugyanis magánháznál hátsó teraszon ültek, azt hitték már nem is jön senki, ugyanis ez a 30-as táv e.p-ja is volt, azok meg már régen elmentek, üdítõt itt is kapunk. Jákotpuszta a cél csak 2 km aszfalton, nem érzem magam fáradtnak, laza kocogós stílusban beérek, elsõnek 18:40-kor, így 11:40 lett a vége a 60+ kavarásnak. A gulyásból nem kérek viszont kapok finom sajtos nudlit, közben kihámozzuk merre jártam: Bujáktól nem messze lehettem, szép.. A szervezés nagyon jó volt, az ellátás is, az itiner szintén, kár hogy nem tettem magamnak kötelezõ olvasmánnyá.A keverés csak az én hülyeségem volt=)
Elhatároztam magamban, hogy jövõre revans és azért is megcsinálom 9 óra alatt és csak a 60-at..;)
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár