Túrabeszámolók


túra éve: 2011
Magas-Tátrai BarangolásokTúra éve: 20112011.07.25 22:56:18

Ugyanúgy ahogy tavaly, idén is felülmúlhatatlan és leírhatatlan élmény. Idén extrémebb szakasz volt, cserébe jobb idõ.


Jövõre már most befizetném a nevezést.


Idén nem írok részletes beszámolót, a koléga mindent elmondott elõttem, ugyanazt írnám. Beszéljenek a képek és a számok:


https://picasaweb.google.com/czuczaitamas/2011072124MagasTatraiBarangolasok#


http://www.sports-tracker.com/#/workout/cztamas/7eu99r4nsul99hdv


 


Üdv mindenkinek!

 
 
túra éve: 2010
Túrázz a vonatért!, Túrázz a Cuha-völgyi vasútért!Túra éve: 20102010.08.08 13:21:37

A kalandtúra, jól írták az elõzõekben.


A múltkori Cuhás barátainkkal sûrûn egyeztetve, majd a helyszínen találkozva, este 8kor jelentkeztünk a Vinye.hu kocsma megszokott asztalainál rajtolásra.


El is indultunk épphogy világosban a betonoson, majd nemsokára már murváson. A múlt heti tátrai esõket mesélgetve ránksötétedett, a fejlámpákat viszont az elsõ EP-ig nem kellett használnuk, hisz világított a zúzott dolomitos út. A fényvisszaverõs szalagok nagyon tetszettek, hihetetlen kreatív ötlet ráadásul garantálja hogy nem tévedsz el.


Egy kukoricás mellett eljátszottunk pár jelenetet a Jelek címû filmbõl, majd nemsokára beértünk Porvára, ahol a helyi kocsmában kaptunk pecsétet. Eléggé tele volt a hely, nemcsak túrázók, de a helyiek is szép számmal voltak. Továbbindultunk, majd pont elmentünk a jobbos mellett, amikor olvastam az itinerbe hogy jobbra kell kanyarodni. :) Gyorsan észleltük a hibát, így pár 10 métert toldottunk az útba, de már a helyes irányban mentünk Borzavár felé.


Homokos talajon, szép horhosban mendegéltünk. A kutyaugatás jelezte hogy közel vagyunk már. Itt utólag észleltem hogy benéztük az itinerben "alig észrevehetõ kék leágazót", így a temetõnél vagyunk már. No problem, jobbra fordultunk, így kétszer 700 m-t megint hozzáragasztottunk az úthoz. A tracklogon jól látszik ez a kis malõr. Találtunk egy vízkutat gyors fürdés ivás. A pontõröknél sörvételezés, pecsét, csoki, minden jó.


Továbbhaladtunk, változott a terep, már a bakonyi mikuláson jártunk ezen a részen. Csalános, bozótos vizes szakasz volt két picike átkelõvel mire megérkeztünk a Cuha völgybe. A vasútállomáson pihenõ, folyadékpótlás ki ilyet ki olyat. :) Rajzoltunk a fejlámpával fényrajzokat, nem mondom hogy ki mit rajzolt, ez a mi titkunk, egyet feltöltöttem azért, ami olyan. :)


Továbbmentünk a murváson és egyszer csak elkezdõdött a móka. Hoppá, a Cuha még kicsit magasabb mint két hete. Nem baj ez csak javítja a hangulatot. Fáradtságot nem érzünk, ellenben jó móka ez így éjszaka. Kivételesen a csapatból én voltam a legbénább, többször belecsúsztam egy-egy lábammal, máskor meg a direkt átfutások (home run) miatt lett mindenem vizes. Amikor nem felülrõl folyt a víz a cipõmbe, a gore-tex bírta a strapát.


A félhomályba újra elõtûnt a legendás híd, mi pedig szeltük tovább a cuhát minden oldaláról. Jól éreztük magunkat, izgalmas volt, és gyönyörû a táj. A vinyei híd után a forrásnál újabb pihi, készlettöltés. Nemsokára kiértünk a mezõre, ahol harapni lehetett a ködöt/párát, csak a szalag fényét láttuk meg a talajt közvetlen elõttünk. Mást nem. Visszaérve az erdõbe a pontõrök nem a barlangnál hanem már az Alsó-Cuha szurdok elõtt pecsételtek és azt tanácsolták hogy ne tegyük be a lábunkat a szurdokba, mert igen veszélyes. Mi mondtuk hogy hát ezért jöttünk, így saját felelõsségre folytattuk utunkat az eredeti útvonalon. Hamarosan elérkeztünk a szurdokba, ahol még drótkötelet is feszítettek ki egy két necces helyen. Nagyon jó volt ez a rész is, élveztük, megmásztuk a múltkori fatörzset is, és most kivételesen felmásztunk a barlanghoz is. Nagy és veszélyes átkelések, mászások és csúszások után koszosan, vizesen érkeztünk az Ördög-rétre, ahol észleltük hogy bizony nem fogunk beérni idõben a célba. :):) Már hajnalodott, így a lámpát le, a lábainkat pedig magasabb fokozatra kapcsoltuk.


A célig nyomtuk mint az õrültek, 8 perces késéssel, nagy tapsvihar közepette érkeztünk be. A szervezõk nagyon jó fejek voltak, maradt néhány szenyó, tea, eltekintettek a késéstõl és megkaptuk az oklevelet kitûzõt (persze miután mondtuk hogy az eredeti útvonalon mentünk barlangostól mindenestõl).


A célból aztán rajtunk kívül mindenki elment haza, egy túratárs pihent a padon, mi pedig piknikeztünk. Nemsokára mindenki útnak eredt, ki vonattal ki autóval. Elõzetes terveinkben az szerepelt hogy sátrazunk egyett, vagy legalábbis ott alszunk a réten, de a kolégának mennie kellett délelõtt pestre ezért azonnal kocsiba ültünk. Nagy nehezen tudtuk egymást ébren tartani a 80 km-es úton, de sikerült szerencsére. Otthon nagyot aludtam.


Állati jó ötlet éjszaka végigmenni a Cuhán, az ötletgazdának óriási elismerés. Élveztük jó volt, jövünk még.


Képek a szokott helyen:


http://picasaweb.google.com/czuczaitamas

 
 
Magas-Tátrai BarangolásokTúra éve: 20102010.08.08 12:53:13

Egész hétvégénket a Vysoké Tatry lábánál terveztük eltölteni, így már pénteken nekilódultunk. 470 km után Tátralomnictól délre találtunk campinget. (elõzetesen nem foglaltunk szállást) Még mindig tartott a meleg, így a jéghideg sör fogyasztása közben állítottuk fel 35 éves túrasátrunkat. (haverom faterja aludt benne 30 évvel ezelõtt az OKT teljesítése alatt) Robosztusnak látszódott, ami nem is baj, hisz már körbe körbe villámok cikáztak az égen, annak ellenére hogy mi már a második sörünket bontjuk. Nemsokára elkezdett csöpögni.


20-30 perc nyugtató alvás után viszont valaki odaállt a sátor fölé és burította rá a vizet. Nagyon nagyon megeredt, vészjóslóan permetezte a fejünket a vízpára. 5-10 perc múlva már a hálózsákokra csöpögött a víz. Nem volt mit tenni, menekültünk a kocsiba. Mivel az tömve volt, így az elsõ ülésekre zuhantunk. Nekem nem volt gond az éjszaka, de túratársam bõven két méter feletti magasságával már jóval kényelmetlenebbül töltötte el a nagyon nem csendes éjszakát. Többször elállt és újrakezdte a dörgést villámlást, egész éjjel zörgött a kocsi teteje. Még az is megfordult a fejemben hajnalban, hogy lehet hogy semmilyen túra se lesz.


Ám egy nagy dörgés után, elállt minden. Hirtelen. Fel is keltünk, fõztünk teát, nyomottak voltunk, de a reggel nagyon friss volt így mi is hamar összeszedtük magunkat.


8 óra elõtt pár perccel indultunk útnak a vasútállomásról. Egy szál aláöltözetbe lehetett menni, meglepõen jó körülmények voltak. 900ról indultunk, az elsõ szakasz kis fahidakkal, megáradt ideiglenes patakokkal még csak ízelítõ volt. A páratartalom néhol 350% :). Ahogy emelkedünk, elértünk egy nagyobb patakot, kristálytiszta vizével, hatalmas sodrásával lenyûgözött minket. Tovább emelkedtünk már fenyvesekben. 1550-en értük el a Zöld tavi menedékházat. Ezt is látnia kell mindenkinek, mint egy festmény. Igényesen megépített házikó, a tengerszem közvetlen közelében, körülölelve 2000-es gerincekkel. 2 barna fácán mellett bámultuk a tájat egy ideig, majd továbbindultunk a túra legizgalmasabb részéhez.


Még emelkedtünk egy kicsit, folydogáló hólé a talpunk alatt, majd egyszer csak egy jobbos és a lánc. :) Egy szép kuloárban vezetett fel utunk, ki kapaszkodott, ki nem, de biztos hogy nagy élmény volt. A kis emelkedés után rátértünk a végtelennek tûnõ szerpentinre. Jobbra balra kanyarogtunk folyamatos stabil emelkedéssel egészen a Nagy-Morgács csúcsgerincéig, ahol gyors átöltöztünk, hogy mégis csak friss cuccokba érkezzünk a következõ EP-re. Mellettünk két igen dekoratív helyi túrázó csajszi is hasonlóan gondolkodott, ügyet sem vetve ránk egyikõjük gyorsan átöltözött. :)


Az EP-re 2040 m-re jó hangulatban értünk fel, amit nemsokára az is javított, hogy a felhõk közül hirtelen elõtûnt az alattunk elhelyezkedõ messzeség. Csodálatos volt. Mindenki fényképezett, pihent, jól éreztük magunkat.


Nemsokára továbbindultunk a Magisztrálén (piros), a Kõpataki tó felé. Hatalmas köveken lépdestünk, néhol nem hittük el hogy tényleg ez a jelzett út, de olyankor mindig felbukkant egy jelzés a sziklákon. A Kõpataki tóhoz leereszkedve (1750m) egy forgatagba érkeztünk. 2 éve voltam itt, akkor egy lélek se volt itt, most meg a játszótéren gyerekek, a lanovka nagyüzemben dolgozik, mindenhol sörözõ pihenõ családok, túrázók, turisták. Gyorsan továbbmentünk a félgerincen a Tar-patak völgye felé. Hosszú köves szakasz következett, ami néha még a vibramon is átütött. Mondjuk itt nyomtuk a tempót rendesen. Nemsokára megérkeztünk még egy hüttéhez, itt kávé, ásványvíz vételezés, majd elkezdtünk leereszkedni a vízesések felé.


Sorra jártuk körbe körbe a vízeséseket, egytõl egyig gyönyörûek voltak. Az utolsó EP után már puhább, mohásabb, fenyvesben vezetett utunk szigorúan lefelé. Kicsit hosszabb volt ez a szakasz mint gondoltam, de jól esett a levezetés. Nemsokára elértünk a felvonóig, onnan pedig már ismertem az utat, így nemsokára a célban voltunk 9ó58perces idõvel, ami nem világbajnok, de annyira ámultuk bámultuk a tájat, meg persze a sok sörözés, iszogatás.


Gyors vissza a campingbe, fürdés, aztán mentünk is vissza egy nagyot vacsorázni a Stary Mamába (nem biztos hogy jól írtam). Ettünk is minden finomatm, majd elterveztük a vasárnapot. Feltúrázunk a Kõpataki tóhoz, majd lanovka a Lomnicra. Ezzel a tudattal szenderültünk álomra, már a saját nagyonis esõálló sátramba aludtam, kényelmesen jóízûen. Hajnalban megébredtem és hallom hogy veri az esõ a sátrat. De ez most nem az a fajta mint tegnap, hanem a kiscseppes egész nap megmaradó. A terven annyit változtattunk reggel, a teázgatás közben hogy alulról lanovkázunk fel a csúcsra, ami elég drága (30 EU-s karika), de mindenképp szeretnék a lomnicra felmenni. Szakadó esõben megyünk a start pointhoz, amikor integet a cassás ember hogy semmilyen lanovka nem jár ma, ne is próbálkozzunk. Nah ez szuper. Mérgünkbe ettünk egyet a Stary Mamában, utána bevásároltunk szlovák sörbõl és elindultunk haza.


Az újabb 470 km-es út egészén esett az esõ (jött velünk).


A vasárnapot leszámítva eredményes hétvégét zártunk, mindenképpen jövök még erre a túrára, pláne ha a vörös torony hágón fog menni. Meg amúgy is nagy csodálója vagyok a világ legkisebb kiterjedésû magashegységének.


A szervezõknek köszönet, nagyon jó volt az itiner, a kitûzõ, a leírás meg fõleg. Az útvonal pedig felejthetetlen.


Gyönyörû képek itt:

http://picasaweb.google.com/czuczaitamas

 
 
Cuha 25/35/50/ Bakonyalja 25/45 / (Erdőalja 25) / BakonyerdőTúra éve: 20102010.08.07 22:43:33

Cuha 25


A 25ösön rajtoltunk. A múlt heti nagy meleg, most sem adta sokkal alább. El se indultunk de dõl a víz rólunk. Ketten, egy kolegámmal és jóbarátommal indultunk útnak a faluból a jól követhetõ szalagozáson.


Könnyû erdõmenet volt az elsõ részeken. Elsõ EP-n szóda, csoki minden, micsoda ellátás. Két kortynyi sört én is bevállaltam, messze még a cél. Innentõl egy fokkal izgalmasabb rész, emelkedõ egészen a Pápalátó kõig. Itt nem tudtuk hogy mitévõk legyünk az EP-vel így a számot is felírtuk meg ragasztottunk is, fõ a biztonság.


Tovább haladtunk a Hódos-ér völgyéig, ahol aztán átkapaszkodtunk a Porva-Csesznek vasútállomáshoz. Ott jéghideg sör, jéghideg ásványvíz volt a menü. A vonat is jár. A hídról már láttuk hogy az elmúlt hetek bizony nyomot hagytak a völgyön és a patakon, ami még valószínûleg nem állt vissza a standard állapotára, így izgalmasnak ígérkezett a következõ szakasz.


Nem is kellett csalódnunk. Kis murvamenet után, már jött is az elsõ átkelõ. Egyensúlyozás, fényképezés, másikon röhögés/röhögtetés. Ez ment kilométereken át. Nagyon nagyon élveztük. Eljött a varázslatos vasúti híd is, felmásztunk lenéztünk, mindenhol fényképeztünk. Gyönyörû ez a völgy. Továbbhaladtunk újabb átkelések, majd a vinyei hídhoz értünk. Még mindig nem vizes a zoknim. Egy kis forrás, készlettöltés, majd kiértünk egy mezõre. Meleg volt, nyomott a levegõ, így inkább siettünk hogy hamar visszaérjünk az erdõbe. Elvileg az Alsó-Cuha Szurdok bejárata felé kellene haladnunk, de a gps nem azt mutatja. Most akkor mi van? Kapaszkodunk, emelkedünk, valami nem jó. Mindeközben 3an minket követnek túratársak, szerintem bennünk bíznak. :) Soha ne bízz az elõtted haladóba. Naná hogy eltévedtünk. Jól lecsesztek bennünket, és ezzel a manõverrel össze is haverkodtunk velük. A túrát ezután már 5en csináljuk. Nemsokára megleljük a csalánost ahol be kellett volna kanyarodnunk, de nem tettük. Egy kis tábla is hirdette, azt se figyeltük. Sebaj.


Nagy nehezen tehát elérkeztünk az Alsó-Cuha Szurdokhoz, ahol egy csodálatos fél órát/órát tölthettünk el, csúszós sziklákon ugráltunk, kidõlt fatörzseken fényképezgettünk, néhol beszivárgott némi fény is. Tényleg gyönyörû ez a szakasz a barlanggal a sziklafalakkal a vízmosásokkal.


Mindez egy perc alatt tovaszállt, ugyanis eléggé hirtelen változik a kép, az Ördög-rétre érve.


Újabb szóda, perec mogyoró adag, az utolsó EP.


Nemsokára Szentlászlón voltunk a célban, ahol feküdtünk egyet az árnyékba, újdonsült túratársainkkal. Kaptunk egy szórólapot, hogy kb. ugyanez lesz 2 hét múlva, csak éjszaka. Már le is beszéltük hogy jövünk.


Gyönyörûszép túra volt, nagyon jó ellátással.

 
 
Bakonyi/Teveli-tó®túra / Pápai látogatás / OdvaskőTúra éve: 20102010.08.07 22:25:40

Gerence - Kõris 11


Két nem túrázó jóbarátommal indultunk a Gerence pihenõbõl a piroson fel fel fel a Bakony tetejébe. Iszonyatosan meleg volt, a 40-esen küzdõknek nem semmi lehetett. Szerencsére az erdõben hûs volt, az Odvaskõ barlangot megnéztük, sõt körbe is másztuk a sziklákon, nagyon jó volt. Tovább a jól ismert utakon, a gyönyörû bükkösben. Fennt a csúcson nápolyi, a kilátóban megkajáltunk, pihentünk. Többiek még nem jártak itt, így külön eredmény ez nekik, a Bakony legmagasabb csúcsa. Sok sok "csúcsfotó" és megannyi liter folyadék bevitele után battyogtunk vissza, néhány kilométer ugyanazon az útvonalon. Útközben láttam pár ismerõs arcot is. Egy idõ után ha sokat jársz TT-re nagyjából ugyanazokkal az emberekkel találkozol a környékbeli túrákon. Érdekes.


Szóval lefelé még voltak szép részek, meg egy-két tényleg meredek szakasz. A völgybe ereszkedés utolsó szakaszán egy csalános szakasz volt. Rövidgatyába voltunk, így reumásak már nem leszünk, tartja a mondás.


A célban félhideg sört váltottak a többiek, én ittam a meleg ásványvizemet, és beindítottam a kocsit.


Szép kitûzõ, oklevél. Ekkora szakaszon, és ismert terepen az eltévedés esélye a nullához konvergál.


Jól éreztük magunkat nagyon, de délutántól már a Balatonba fetrengtünk, és elismerõen gondoltunk a 40-est teljesítõ túratársakra.


Gratula nekik!

 
 
Négyszögletes Kerekerdő 55/40/25Túra éve: 20102010.07.05 18:38:19

33asra jelentkeztem 9 órakor pontban. Természetesen egyedül, pedig itthon vagyok, sajnos közeli ismerõseim nem túráznak ennyit/így, stb.


Csoportban indultunk túravezetõnkel/szervezõnkel a sziklák fele. Szép képeket lehet csinálni a beszûrõdõ napfény+fák+szikla együttesbõl. Jah hogy nincs az oldalamon a fényképezõ? Már megint? :( Mint a múlt héten. Hihetetlen, magamhozláncolom.


Minden érdekes helyen meg-megálltunk, és a kidõlt fák miatt is elég lassan haladunk, fõleg hogy az idõsebbik korosztály van többségben. Nem baj, ez benne volt a leírásban, hogy vezetett lesz, meg se szintidõ semmi, menjünk így akkor.


A mezõmenet tényleg kicsit érdekes volt, én ráadásul rövidgatyába voltam, de vállaltam a megpróbáltatásokat, hogy nem izzadok annyira viszont ha tüske jön hát tüske jön. Nem foglalkoztatott a dolog, egyedül a tempónk volt kissé lassú de már kezdtem megszokni.


A Kerekfenyvesre (ahogy én hivom) az ismert "dörögdi fõút" felõl mentünk fel ami a hegy alatt fut. Fenn a tetõn ünnepélyesen át is vettük a kitûzõt, emléklapot, mindent, plusz egy csokit is, amit gyors benyomtam, még a végén forró csoki válik belõle.


Itt találkoztam a Sumi50-es koleginával is, majdnem elmentünk egymás mellett, amikor beugrott hogy õt ismerem. Megbeszéltük hogy együtt megyünk tovább (4es csoportban). Dörögdre leszaladtunk (bicajjal nagyon jó ez az út mindenki próbálja ki), kis kocsmaszünet (ahogy elõttem is írták, bár én nem söröztem - sajnos).


Dörögdrõl kiérve mentünk a szalagok mentén, plusz a néhol felbukkanó sárga pöttyök is jelezték a jó utat. Amíg át nem értünk az Agár-tetõ környékére, várt ránk egy kis csalános menet is, amit a mezítelen lábaim a vége felé kissé nehezen viseltek, de összeségében semmi probléma nem volt, mint mondtam ezt a rizikót vállalja az ember. Ráadásul lecipzározható a gatyám alja, szóval semmibe se telt volna betenni a táskámba, dehát a fényképezõ.....


Az Agár-tetõ környékét ismerem mint a tenyremet, sokszor bicajoztam a murvás utakon, így nem volt nehéz megtalálni a templomromot, a hertelendy kastélyromot a magházat a fingó kutat és társait. Fingó kútnál készletfeltöltés, majd az utolsó menet kezdõdött.


Lekanyarogtunk az Idõsek otthonához, majd a szõci szõlõhegyre fel. Szép csendben baktattunk már vagy 1 órája kis távolságokban egymástól. Túracsend. :) Aztán rájöttünk hogy se szalag se jelzés, és lehet hogy kicsit eljöttünk mint kellett volna. A kolégákon látszódott hogy nem elõször tévednek el, így a tapasztalatuk/megérzéseik/belsõ iránytûjük alapján azonnal folytattuk utunkat a helyes irányba (Halimba felé). Én konkrétan ezen a szakaszon még nem jártam de tudtam hogy hol fogunk kiérni és tudtam merre kell menni szerencsére.


Halimbán keresztülmentünk, majd még egy kis nyomvályús mezõmenet, amíg kiértünk a mûútra. Onnantól pedig már látszódott a cél a szemünk elõtt.


Idõt nem nagyon mértem, nem is volt értelme.


A túra már csak azért is jó volt, mert találkozhattam régi ismerõsökkel, illetve gyalogoltam ott, ahol eddig csak bicajjal fordultam meg.


A szervezésbe esetleg bele lehet kötni, de nem egyesület szervezte hanem egy magánember, nem voltak õrpontok, és a nevezés is ingyenes volt, tehát semmit nem lehet felróni szerintem. Ez így sikerült, az hogy vezetett az le volt írva, és azt nem várhatjuk el hogy 40 év felett ne jöjjön senki.


Kicsit radikálisnak érzem az elõttem szóló túratárs véleményét, de õ így látta (sajnos). Ezért is szép ez, mert mindenki máshogy éli meg az élményt.


Szép estét!

 
 
BalatonTúra éve: 20102010.07.05 18:02:41

Balaton50


Kicsit megkésve irogatok, de most van leheletnyi idõm is végiggondolni ezt a túrát. Füredet ismervén gyors parkolás, bicajt szerelgetõ versenyzõknek jóreggelt, nevezés és indulás. Kicsit kapkodva szétszórva éreztem magamat, és szentül hittem hogy minden rendben. Éppenhogy kiérnék füredrõl és készíteném az elsõ fotót, nyulok oldalra, hoppp. Hol a fényképezõ? Nincs az oldalamon. Nézem mennyit kéne visszamenni a kocsiig. 32 km-t. Mivan? Jah hogy a GPS-t se nulláztam ki induláskor. És akkor most egy szép hangzatos magyar mondat következett és folytattam utamat felfelé a gyönyörû kilátással, már normálisan mûködõ gps-el, a csöpögõ esõben. Most azt kívántam, zuhogjál hogy akkro se fényképezhessek ha itt lenne.


Kicsit bosszúsan tolom felfelé elég hamar felfutottam a hegyre, talán Tamás-hegy (tehát az én hegyem). Ezután le Arácsra, kis kanyargás és pontõrök a buszmegállóba.


Vissza ugyanaz a menet (érdekes hogy akárki meglát egy szembejövõt egybõl chekkolja az itinert hogy valóban itt szembe kell jönnie a társaknak) :):)


A kéken újabb meredek mászás, jólesett, aztán leereszkedés a zártkert végébe. Beérünk Csopakra, néhány szerény villa közt. A fõút keresztezésénél a GPS szerinti K és a terepi K nem ugyanott halad, ezért kicsit bizonytalan a menet, de többen segítenek a jó irányba téríteni. Az ilyen hibák itt többször elõjöttek, de együtt lehet élni velük. Viszont frissek a jelzések, pedig nem ezt írják a tavaly beszámolók, hanem nagy eltévedéseket.


Mindegy is, innen egy újabb hegy, a tetején a csajoktól finom sütit meg pecsétet kapok. Szó szerint levágtattam, ez már Paloznak, és nem sokkal késõbb a lovasi kocsma, ahol betoltam egy friss üdítõt.


Itt elhagytuk a kéket, és a piros csikot kell követni.:) Nagyon friss bicajos piros csíkon haladok, a gps szerint egy elágazót elhagytam már, én tovább a friss bicajos csíkon. Kiérek egy betonútra, erre két túratárs jelez hogy ne akarjak már Felsõörsre menni. Mondom mi van? És tényleg mindjárt Felsõörs jön. :) Sebaj, tudom hogy hol ment el a szekér, így 1.5 km pluszt tettünk a túrába és megnéztünk egy szennyvízátemelõt is, meg a gyerektábor kapuját. (a beszámolók nem hazudnak)


2 újdonsült kolégám izmos tempót nyom, gondoltam megyek velük akkor ha így összejöttünk. Azeltévedésbõl visszafele persze még nagyobb lett a csoport. :):) Így a helyes úton haladva pár méter múlva megint a rossz irányra mentünk. Érdekes hogy az a sárga jelzés 2 irányba válik szét, vagy csak én vagyok a hülye. Nembaj a jó irányt követve már jól nyomjuk a sáros erdei uton.


Sok sok egyenes erdei menet, kevés szinttel egészen Veszprémfajszig, onnantól betonon a Balácai jegyirodába. Pecsét, kaja, aztán vissza Veszprémfajsznak, csak már keresztülmegyünk a falun. Útközbe beugrunk egy kis kocsmára, pihenünk.


A faluból kiérve keressük a leágazót szalagot mindent ami egy kicsit is utal arra hogy itt kell jobbra bemenni. A mûszer szerint valahol a falunap környékén kezdõdik, de annak már a hangját se halljuk. Mindegy toronyirányt bevágunk a dzsumbujba, ráállunk a zöldre, amirõl aztán le is esünk valahol, de nem tudjuk hogy hol. Mindegy beütöm a kis készülékbe a koloska völgyet, tervezzél kishaver. Utána már simán visz minket rá a piros keresztre ha jól emlékszem ahol aztán sok-sok koléga kóvályog néha szembõl hogy a forrás nem lent van hanem fent stb. Én már jártam itt igaz kb. 8-10 éve, de emlékeztem mindenre, merthát gyönyörû hely, így mondtam mindenkinek hogy bízzanak bennem. Hamar oda is értünk, gyümölcsleves (persze én nem, hisz nem a kedvencem), de a szörpökbõl méretes adagot tankoltam.


Tovább a völgy vége felé a forrás mellett mentünk el, majd meg kellett mászni még egy hegyet, talán Recsek hegy de nem 100%. Jó meredekké vált a végére, bringások ha erre jöttetek ügyesek vagytok.


Kis pecsét, jéghideg víz isteni volt. Lefele Hidegkút, faluban jelzések átfestve stb. Több irányba látunk túrázókat, én megyek a kis mûszerem után, egyedül az nem csapott be a mai napon. Jól is tettük, az utolsó EP-n a skodás bácsi mesélte hogy a túrázók eddig a létezõ összes irányból jöttek már, érdekes hogy ennyire el lehet veszni, nem kívánnám magamnak.


Viszont ekkor tudatosult bennem, hogy ha továbbra is így tartom a tempót ujdonsült kolégáimmal (akik szintén ajkaiak), akkor meglehet 10 órán belül is. Pfff még sose volt ilyen, úgyhogy kezdtem nagyon örülni és menni menni a maradék szakaszon, ami a Keszthelyi-hg. -hez hasonlóan dolomit+vörösfenyõ kombó volt. A kéken mentünk még egy kis hegymenetet, a fenyves elõtt, de innentõl aztán már lefele vitt utunk, mígnem persze hogy nem az itiner szerinti helyen, de beértünk Füredre, amit mindenki ismert már, és csak az órámat nézegettem egészen a célig.


9ó55 perces idõvel érkeztem, köszönhetõen túratársaim nagyszerû tempójának. Ezek szerint én is birom így. Hát lehet ezért rossz egyedül mászkálni, mert nem nyomom annyira mint lehetne/kellene.


Nagyon örültem az eredménynek, egy kicsit tényleg eltévedõs a túra, de összeségében nagyon jó volt. Fényképek persze nincsenek, csak a tracklog. :(


 

 
 
Tanúhegyek (BTHE)Túra éve: 20102010.05.31 23:46:24

Tanúhegyek 50 - A bor és az ellátás diadala


Túrapontszám szerint az eddigi legnehezebb túrám következett, hát lássuk. Visszaolvastam az elõzõ éveket, és meglepõdve láttam hogy mindenki írja hogy milyen profi volt az ellátás, a szervezés, és hát év végén ha jól tudom dobogós volt a rendezvény. Kiváncsiam vártam.


Nevezés, és indulás, már most meleg van. 8ig lehetett indulni, én 7:35kor vígan nekiláttam. A terep nagy része adott és ismerõs, GPS-be, mp3-ba újak az akksik, simán bírni fogják, ruházat tiszta megfelelõ, felszerelés minimális, bár még mindig sok kacatot cipelek magammal szerintem. Természetesen egyedül megyek, mint már annyiszor, ilyenkor el is vagyok magammal egész nap, nem veszünk össze....


Az elsõ szakaszon az utcák közt a gyönyörû itinert bújtam, táblázat, metszetek, térképek, leírás. Ennél több/jobb nem is lehet. Ráadásul szériatartozék volt a "bugyi" is, tehát esõbe se lett volna ázott a színes elõlap.


Az elsõ EP máris a bujdosók lépcsõje után. Legalább bemelegettünk, pulzus is kezdett beállni üzemire. :) Átkeltünk a Badacsonyon, a kõtengernél mentünk lefele, majd a fára kiírva látom ám hogy innivaló lesz. (miközben majszolom a EP-n kapott csokit) Szóval ez az az ellátás amirõl olvastam. Tomajon kocsmaüdítõ, pihi, majd tovább az ismert bicikliúton Örsre. Ott a Varga Pincészetet végre belülrõl is láthattuk, kis borkóstoló, pogácsa, pecsét, majd fel a hegynek. Aki nem nézett vissza innen a Badacsonyra az bánhatja. Itt egy erdõs szakasz következett, majd a Salföldi Kolostorrom. Itt pecsét, majd murvás szakasz Salföldig. Magamhoz képest eléggé nyomom a tempót, nem tudom mi van velem, de nem fáradok élvezem a menetet. Mindeközben Salföld belterületén haladunk, egy két ház gyönyörû, Magyarpolányt idézõ rendberakott tornácos házak. Szép.


Salföld végén újra EP, finom szörp, majd tovább. Még bele se kezdtem a saját kajába/piába. Még egy kis murvás szakasz, majd beértünk az erdõbe, ahol kanyarogtunk jobbra balra egy szûk ösvényen, mígnem kiértünk a Tóti hegy alá. Innentõl ismerõs a történet. Egy jobbos és már egyenesen kaptatás az égbe. A tetõn friss víz, szép kilátás, pecsét, fénykép. Lefele elõreengedjük a felfelé tartókat, nekünk mégiscsak könnyebb az elindulás. :)


A Tóti hegy alján kissé értetlenül álltam mint a hülyegyerek, hirtelen nem tudtam merre kell menni, pedig a szalagozás bámulatos volt, gps a nyakba, itiner a kézbe, és már jártam is itt, erre meg ott kavargok. Sebaj bevártam néhány kolégát és rájuk bíztam magam, hát persze hogy arra kell menni, hülye.


Lekanyarogtunk a hegyrõl be a Gulács és a Tóti által körbezárt völgybe. Itt megint EP, de még milyen. Az Istvándy Pincészet látta vendégül a túrázókat, zene, borkostolás, panoráma, székek, zsírosdeszka. Mi kell még!? Igazából el se akartam hagyni az objektumot, csak egy hálózsák kellett volna ott szép zöld fûre.


Természetesen siettünk tovább, a mûton jobbra fordulba már csak az 50esek mezõnye haladt. (igencsak kevesen). A már ismert úton (kéken) mentünk a Csobáncig, majd a keleti (nehezebb) oldalon fel. (ez nem amerika hogy az északi "arc" mindig a legnehezebb). A várban forgatag, mindenhol kirándulók, meg persze pecsét és friss víz. Felfelé mintha nehezebben jöttem volna, mint kellett volna, remélem nem lesz gond. A könnyebbik északi oldalon le a templomromig, majd Gyulakeszi felé vettük az irányt. A murváson végig a faluig, majd ott nem egyenesen, hanem jobbra Tapolca fele. (útvonalváltozás....viszont nagyon egyértelmû volt) A jóöreg Nádas büfé után, a falut elhagyva fordultunk a mezõre a belvíztõl tisztes távolságban. Elõttem 3-an látótávolságban, mögöttem senki. Mindenki nagyjából egy tempót megy. Mezõmenet, fák és jelzés nélkül valahogy mégis egyértelmû volt, még ha nem is lett volna letaposva a fû akkor is.


A belvíz a vasúti átjárónál megérkezett, pont vettem fel a telefont, amikor érzem hogy elmerül a lábam. Gyors lépdesés át a vasúton, és már el is hárult a veszély. Azért nem volt semmi az a pocsolya ott, szerencse hogy a Gore-tex nem csak marketing. Következett hát a Szt. György hegy. Nah itt lehetett valami holtpont szerûség felfele. Mire a tetõre értem már 3 szor megálltam néhány percre pihenni, leültem, fényképeztem a bazaltot, stb. Egyszerûen azt éreztem hogy elfogytam. Természetesen ez teljesítménytúra és "az embernek mindig van ereje egy következõ lépésre". Így hát én is így tettem. A tetõn a pontõrök mellé leültem kicsit pihenni a padra, ettem csokit, ittam is, és egybõl jól lettem. Lehet hogy az volt a baj hogy nem ittam/ettem annyit amennyit kellett volna. Hát ebbe még bele kell tanulni.


Szt. György hegyrõl hosszú úton jöttünk lefelé, az oroszlánfejes forrásnál feltöltöttem a megüresedett palackokat, majd tovább Szigliget felé. Bennt Szigligeten, a lehetõ legmélyebb pontra mentünk le a kertek alatt, majd onnan még az utolsó döfés. Reméltem hogy nem kell már ide felmenni, mert bár jól éreztem magamat, az erõm fogytán volt kicsit. Természetesen fel kellett menni a legtetejére, ahol az utolsó pecsét után el se tudtam képzelni hogy valóban már csak ilyen közel van tördemic. Kicsit bekrepált a beépített iránytûm. És tényleg csak néhány kilométer volt hátra a célig, ahol egy gyönyörû kitûzõt és oklevelet vehettem át.


Nem nagy idõ a 11óra 2 perc, fõleg hogy 11 órán belül szerettem volna érni :D:D, de jól haladok a fejlõdésben.


Túra után kis pihenõ a csomagtartóban, kis öltözés, mosakodás, félig bealvás, majd jó elõre bementem az elõadóterembe, hogy Erõss Zsolt beszélgetõs filmvetítõs estjét jó helyrõl nézhessem. A terem zsúfolásig megtelt, mi pedig szó szerint késõ estig ültünk, hallgattunk, kérdeztünk, ámultunk-bámultunk a kivetítõre. Nagyon jó volt, természetesen egy fotó is készült. :)


Fél 11 magasságában robotpilóta üzemmódban hazakocsiztam......


Gratula a szervezõknek a szalagozásért, az itinerért, és persze az ellátásért (külön a sherpa (=magashegyi szakmunkás) pontõröknek akik a leglehetetlenebb csúcsokon kínáltak bennünket hektoliter mennyiségû friss vízzel.


Az útvonal tökéletes, az idõ is jó volt, és persze Erõss Zsolt is remek ember.


Jövõre ugyanitt.

 
 
Tihanyi Gejzírit 33/20Túra éve: 20102010.05.03 19:23:29

A 20ason indultunk barátnõmmel Aszófõrõl, ahogy olvasom nem sokat vesztettünk (szintben) a 33-ashoz képest.


Az út könnyû bicikliutas bemelegítéssel indul, majd a templomromnál kezdõdik az igazi menet. Az elsõ pontig emelkedés, majd nem sokra rá szép kilátás (a gps szerint is). Már jártam itt egyetemista koromban, most is gyönyörû a Külsõ-tó idõközben mocsári élõvilággá alakult festõi látványa.


Nemsokára a túloldalról is megcsodálhattuk ugyanezt egy szõlõfürtök közti menet után.


Ezt követõen kis gerinckerülés, majd leereszkedés a félsziget keleti oldalán. Távolban Füred, bal oldalán a görög falu, vagyishát az idei nevét nemtudom, de az biztos hogy eladó. :) A lényeg hogy a látvány "nem túl rossz", sõt..... :D


A barátlakásokig árnyékos menet. Jobb is, kezd igen meleg lenni, pedig milyen rossz idõ volt egész héten.


Barátlakásoknál pecsét, majd tovább az erdõben, és ki is értünk a helyi fõútra. A jellegzetes támfal a horgászbeülõkkel minden magyarnak mosolyt csal az arcára, bizony Tihanyban vagyunk. Kis fényképezés, majd zsebbõl kicsúszó mûzliszeletet nyaldosó kellemes hideg víz. Természetesen az alacsony vízállásnak köszönhetõen a csodálatos vegyesgyümölcsös mûzliszelet nem vált a hullámok maratalékává, így gyorsan elfogyasztottam, késõbb kiderült, kár volt...


...ugyanis a következõ állomásként a mólónál láttuk hogy nyitva van a helyi kajáló. Még szép, én is kinyitottam volna. :) Idei elsõ balatoni lángosunk isteni volt, mellé lecsúszott egy adag csapolt sör is, persze csak barátnõmnek, én még vezetek ma. Eddig jól viseli a megpróbáltatásokat, bár a sok fel-le és a meleg kezdi fárasztani, és persze a múlt heti vízhólyagok....


Nem is merem mondani hogy a lemerülõben lévõ GPS még 10 km-t se mutat.


Sok fénykép, annál több pihenõvel, majd indulás tovább. A múltkor dolgoztam itt ebben a parkolóban, ahol sikeresen el is tévedtünk, ugyanis annyira magyaráztam, hogy balra mentünk és nem jobbra fel a hegynek.


Hamar észleltük a helyzetet, majd egy kis szerpentinszerû egysávos betonos emelkedés után az ország egyik legjobb fagyizójában egy újabb gyorsszünet (sok lesz ennyi finomság), majd újabb fényképezés az apátságnál.


Már nyitva vannak a kis bazárok, elég sok ember járkál, pedig hol van még a fõszezon.


A túristajelzés helyett a Belsõ-tó partján haladunk, majd beköszönünk a szürkemarháknak is. Utána emelkedõ, majd nemsokára sorbanállás az egyik pontnál. Ezt követõen még elnézünk egy barlanghoz/víznyelõhöz is, ott lyukasztó, és remélve hogy jó irányba megyünk, kitalálunk a helyes jelzésre, bár senkit nem látunk se elõttünk se mögöttünk (az elõbb még 20an álltunk sorba). Mindegy bár a mûszer az utolsókat rúgja, õ azt mondja jó az irány, a tracklog is hasonlít a térképi rajzhoz. :)


Annyit pihentünk és fényképeztünk már, hogy kicsit iparkodnunk kell, meg egyébként is osztálytalálkozóm lesz este.


Kicsit nyomjuk a lépéseket, barátnõm morog, hogy most fáradt és ne hagyjam le annyira és egyébként is a vízhólyagok, stb. Utána az ismerõs túracsend, amikor csak a lépéseket hallani, meg azt amikor véletlenül megbotlasz, mormolsz valami káromkodást és mész tovább. A következõ néhány km-t le is írtam.


A következõ pontig hosszú és kezdõknek nem éppen barátságos föl-le menet, fák közt, már megnyugtató kilométer értékekkel.


A pecsétet egy szép tornácos házban kapjuk (a helyi erdei iskola), jár még mellé zsírosdeszka, meleg tea. A szenyót kihagyjuk a mólón történt események miatt, a meleg teát letolom, nekem nagyon jól esik, a meleg tea egy univerzális ital, minden idõben tökéletes.


Nehezen felrángatom megfáradt túratársamat, majd nyomjuk tovább. Halkan megjegyzem neki, hogy már kevés van, de mégis a Csúcs-hegy következik, ami a félsziget legmagasabb pontja, és nem valami hosszú az emelkedõ, ellenben.....


A mosolya nem õszinte, a mondandója sajnos igen. Sebaj inkább a már említett túracsendet választom, amúgy is egysávos az út. A felfelé meneteken sokan elmennek mellettünk, üdvözöljük õket, de az õ mosolyuk se õszinte. Érdekes, azért kicsit kimerítõ ez a sok fel-le. :)


A lényeg hogy nagy nagy szenvedések árán felértünk a Csúcs-hegyre, majd innen már lefele vezet az út egészen a célig. A már megjárt pecsételõhely után barátnõm is felszabadultabb, tudja már hogy mennyi van vissza, de kicsit elege van már.


Nemsokára visszaértünk, nem is irom le milyen idõvel. Rengeteget fényképeztünk, feküdtünk a sziklákon, ettünk a mólón, stb. Ez most nem errõl szólt ez a túra ezt a szervezõk is sejtették. Ellenben az egyik legcsodálatosabb túra, a legtöbb látnivalóval, természeti értékekkel, kifejezetten jó kiránduló idõben.


A célban szép kitûzõ, oklevél, egyébként az itiner is jó volt, szóval semmi kifogás. Hab a tortán a vízcsap a vasútállomáson. Azt szerintem mindenki megcsapolta aki arra járt. A sok meredek emelkedõ+lejtõ engem is meglepett. Túratársam hõsiesen végigcsinálta, hazafelé végig aludt.


Az osztálytalálkozóra épphogy sikerült beesnem idõre, de ez így volt jó és szép.

 
 
Kutyával a BakonybaTúra éve: 20102010.04.21 16:52:21

Kutyával teljesítménytúrázni?


Panellakó létemre eléggé idegenkedtem és féltem a kutyáktól egészen addig amíg barátnõmnek nem lett egy kis westie-je. Ezek után megismertem a kutyákat és a viselkedésüket, manapság elég sok kutyussal össze tudok "haverkodni" akár néhány perc alatt is. Mivel Hobó (a már említett westie) azóta már majdnem 2 éves és elég sportos, mondhatni csupa izom csávó úgy döntöttünk hogy megnézzük a kislõdi kutyás teljesítménytúrát.


Az indulás elõtt több félnivalónk is akadt, például hogy Hobó a szomszéd rotin kívül senki mással nem haverkodik, igazából még alkalma sem volt soha, ezért féltünk hogy hogyan fog viszonyulni ismeretlen kutyatársaihoz. A 15 km-es távtól barátnõm szülei féltették, de nyugtattam õket hogy ennyit simán el kell bírnia, elvégre egész nap 850 m2-n futkározik.


Ajka-Kislõd 10 km betonúton, az utat relatív jól viselte. Õrzött parkoló, kedves polgárõrök, jó érzéssel állunk sorba a nevezésnél. Hobó már most nem bír magával, a pórázt rángatja, de nagy nehezen elindulunk.


A lakott területen minden oldalról házõrzõk verik a kaput, szegény fehér kutyusunk az út közepén jobbra balra, behúzott farokkal fülekkel mendegél, kicsit igyekszünk gyorsabban menni hogy minél elõbb elhagyjuk Kislõdöt. Kiérve mindenki megnyugszik, kutyánk húzza a pórázt, nyomja a tempót, mindent szagolgat, mindent figyel, mindent megnéz, elvégre a saját területén kívül eddig csak jórészt állatorvosnál járt. Látszik rajta hogy boldog :) ennek mi is örülünk, meg persze annak is hogy az egész heti esõ után ma gyönyörû napsütés kellemes hüvös kirándulóidõ van. A szél néha élénk fõleg a nyílt területeken. Haladunk az elsõ pontig, ahol régi jó ismerõsöm a pontõr. Aláírás az itinerre, Hobó nagy nehezen kortyol néhányat, de a kaját nem fogadja el. (tõlünk se)


Barátnõm bakancsba jött a sár miatt, de akkora sár nincsen mint gondoltuk, viszont a sarka már most vízhólyagos. :(:( Kis helyszíni elsõsegély a mezõn és irány tovább. A sarokszervíz közben Hobó eszeveszettül ugat a többi túrázóra. Talán zavarja hogy megelõzik...


A következõ pontig leereszkedünk kicsit, a szél se ér be ide. Itinerbe újabb pecsét, nekünk karamell, kutyának kis kaja, amit megint nem fogad el. Az útra elhozott mobil kutyaitató szerkezetbõl sehogy sem tudjuk megitatni, ellenben a neki tetszõ pocsolyákból merészen kortyolgat. Fejlõdjön az az immunrendszer.


Következõ pont már Csurgó kút lesz. Addig egy kis szeles mezõmenet. Legutóbb 2 hete voltunk itt egy éjszakai túrán, így nappal még szebb a kis vízesés. Kapunk finom csokiskekszet. Fényképezkedés és tovahaladás. GPS lemerült. :( Nembaj az utat tudjuk csak jó lett volna otthon nyámnyogni rajta. Nem beszéltem még a bámulatos szalagozásról, így akár itiner nélkül is lehetett szépen haladni.


Csurgó után a szántó és az erdõ határán mentünk relatív sokat. Utolértek bennünket az elsõ nagyobb kutyás csoportok, kirándulók. Sokan közülük szabadon engedett kutyákkal. Kicsit izgultunk, és sajnos beigazolódott amitõl féltünk. Hobó nekiáll balhézni, inkább elengedjük a társaságot. Nagyon okos kutyáik csak legyintettek az ugató fehér gomolyagra. :)


Kis erdõs szakasz, majd megint a szántó határában bandukolunk. Itt már akadnak jó sáros részek. Láttunk õzeket is, szépek voltak. A következõ EP is a szántó és az erdõ határában van. Itt utolérünk elég sok kutyust (akik megelõztek minket), ezért kicsit arrébb táborozunk amíg az itinerkezelés folyik. Hobó kivételesen elfogadja az egyébként nagyon kedves pontõrnénitõl a kaját. Lefetyel kicsit a pocsolyából (elõtte próbáltam itatni rendes vízzel is), majd indulunk is tovább. Még megyünk egy kicsit a szántó mentén, majd be az erdõbe változatos kanyargós részeken haladunk. Barátnõm a sarkait "siratja". A következõ pont a Három forrás-nál épült pihenõhelynél lesz, de közvetlenül elõtte még átkelünk egy jó nagy sártengeren. A pihenõhelyen zsírosdeszka, kutyáknak is van finomság. Megint nem haverkodunk, inkább beleállunk a vízbe kis bakancsomosásra. Pihengetünk fotózgatunk, Hobó ugat néha, de már látni rajta a javulás elsõ jeleit, néhány kutyával összeszagolnak, ismerkednek.


Az utolsó szakasz nem hosszú, kis lejtmenet, majd a 8-as alatt egy szûk aluljáró, és már benn is vagyunk Kislõdön. Sajnos itt beleütköztünk két nyitott kapus házba is, ahonnan ki is futottak a kutyák, de szerencsére nem történt semmi komoly, bár necces helyzet volt.


4 órás menetidõvel egy oklevél és 2 kitûzõ társaságában indultunk haza. Hobó otthon még késõ estig játszott, futkozott, mintha mi sem történt volna. Persze este fürdetés volt, mégis csak fehér a szõre. Barátnõm sarkai viszont azóta is gyógyulnak.


Jó ötlet volt ez a kutyás túra, gyönyörû idõ, példaértékû szalagozás és nagyon jó ellátás volt. Köszönjük!

 
 
Bakony 50/25/10Túra éve: 20102010.03.29 18:57:21

Üdv.!


Úgy volt hogy az 50-esen megyek, de Lepke40-es vízhólyagok makacsul megmaradtak, illetve elkísért barátnõm is a túrára, és neki életében elõször elég a 25-ös. :)


Esõre készülve indultunk a vonatra, az ég is borongós volt, a radar viszont biztató képet festett. A szervezõkkel egyidõben értünk - sok ajkaival együtt - a herendi starthoz. Álmos adminisztráció, majd indulás. A picike itinertõl elõször megijedtem, de nagyon frappánsan volt megrajzolva szóval semmi gáz. Rögtön az elején útvonalmódosítás. A vasúti átjárón egybõl át kellett menni, nem tovább a sárgán. Hosszú betonos emelkedõs rész következett a Hajagra. A betonos után meredekebb emelkedõ, de már "normális" talajjal a lábunk alatt. A cipõm kivételesen nem töri a sarkaimat, fogalmam sincs miért csinálta a múltkor. A GPS-en, meg persze a fák mögötti tájból látom ám hogy emelkedünk mi rendesen. Barátnõm nehezen viseli kicsit, meg a sarkait õ is érze pedig betört agyonhasznált cipõbe jött direkt. Sebaj, alternatív megoldásokat alkalmazunk így folytatjuk utunkat emelkedve a teázóig. Finom, olyan menza izû tea volt, hörpintettünk, majd tovább.


A tetõt/webkamerát/tornyot megkerülve ereszkedünk le elég meredeken. Valahonnan ismerõs ez a rész de nem tudom honnan. Kiérünk egy gyönyörû mezõre, mondanom se kell esõnek nyoma sincs, gyönyörû cumulusok, gyenge szél napsütés, igazi tavasz. A mezõn gondolkodok, hogy hát ez is ismerõs, de tényleg fogalmam sincs. Lehet dezsávûûû. Újra emelkedik kicsit, és visszafordulok. Hoppá. Hát itt jártam már. A Sumi50 pont erre jött csak szembe a mostani úttal, ami otthon a tracklogok egymásbarakása után is tisztán látszott.


Szóval itt egy EP, vagyhát PH az itiner szerint (barátnõm szerint pihenõhely). Bár a fáradtság nem látszik rajta. Ezt követõen egy kis fennsík, patakugrás, majd ereszkedés az egyik kedvenc falumba, Csehbányára. Átvágtattunk rajta (még mindig szép hely), majd a völgyben továbbmentünk, utána ákeltünk jobbra a gerincen, és leereszkedtünk a következõ EP-hez. Épp ebédidõ környéke volt, tábortûz jó hangulat, de mi mentünk tovább már a kék csíkon. Elõször egy egyszerû patakátkelés, majd egy jó nagy csomópont. Mindketten másik irányból próbálkoztunk. Jó móka volt. Utána kis emelkedõ majd kiértünk egy szép mezõre ahol már látszódott Waschludt. Fogyasztottuk a magasságot folyamatosan. Kiértünk a csahbányai bekötõútra és már csak néhány 100 méter volt hátra a focipályáig, ahol választhattunk is a kitûzõkbõl. Barátnõm elsõ kitûzõje volt, simán bírta, pedig egyáltalán nem ilyen beállítottságú. Arra számítottam hogy ez lesz az elsõ meg az utolsó neki. Nem így lett. Otthon egész délután aludt (4.9-es átlag), majd este elkezdte nézegetni a TTT-t, hogy mi lesz a következõ. :)


Szóval jó kis túra volt szép idõben.


Képek a szokásos helyen: (6300 fölött a letöltések száma)

http://share.ovi.com/users/czuczaitamas

 
 
Lepke (Vasas nagy 8-as)Túra éve: 20102010.03.21 20:08:13

Sziasztok,


gondoltam elnézek erre a túrára, jó kis 40 km a Keszthelyi-hegységben, meghát gyönyörû idõt mondtak. :)


A rajtnál kis tolongás, de azért 8.00kor elindultam, naná hogy egyedül. Az elsõ EP-ig enyhén emelkedés, szép kilátó jó rálátás Keszthelyre, és a szél is kezd élénkülni ahogy azt mondták. Mindegy mert olyan meleg van hogy átváltok rövidgatya üzemmódra. Utána még dobunk a tengerszinten egészen a túraútvonal "keresztezõdéséig". Ide még egyszer jövünk ma. Utána rafinált módon :) vissza a 71-esig a jól ismert panoráma vendéglõ és a melléépült kajálók közt újabb EP (n+1-edik). Azért jó kis házak közt mentünk, jól el vannak dugva a külvilág elõl. Én is nézném a medencébõl Badacsony felé a napfelkeltét. A 71-es után tehát újra felfelé hosszú hosszú rész következett. A szél már erõs néha, bizonyítja is az egyik EP-n érezni lehetett hogy a kilátó dülöngél aladtunk. Ilyen ez a fizika. Egyszer az egyik elágazónál elmentem 100 métert de hamar észleltem hogy mi a helyzet, semmi gond. További emelkedés egyszer egész meredek lett pár méter erejéig, majd felérve érezhetõen egy fennsíkon élénk szél és szint nélküli menetelés. Utána ereszkedés. A Szt. Miklós forrásnál készletek feltöltése, majd tovahaladás egészen e keresztetzõdésig. Olyan finom teát, mint ami ott volt már régen ittam, ezért több is legurult a torkomon. A keresztezõdés után újjabb hosszú rész végig a gerincen, aztán egy EP egy dolomitgödörnél, és zöld keresztnek vége. De hol is van? Amerre a GPS mutatná ott bedõlt fenyõfák, tüskebokrok, járhatatlan út van. Jobbra kis ösvény amit valószínûleg mindenki használ. Szalagozás nincs, az egész túrán nem volt. Én megyek a GPS után egyszer élünk, meg persze van hogy hétköznap is ilyen helyeken járok. Nagy nehezen átrágtam magam a tüskebokrokon, akkor látom hogy minden fát kivágtak. A GPS és a zöld kereszt alapján  kiérek a 71-esig, utána le a bicikliútig. Ott közölték a lányok hogy csak a templomdomb megmászása után van pecsét. Mit nekem emelkedõ. Felfutottam néhány fotó, aztán már nyomták is. Utána bicikliút, majd jobbra a vasúti átjáró. 3 kollegának üvöltöttem hogy ne menjenek egyenesen tovább de már messze voltak és nem hallottak, így õk a célhoz értek ki ha nem korrigáltak. Nemsokára én is eltévedtem a nyaralók közt, pedig csak a szélsõ utcán kellett volna felmenni a fõútig. Nembaj azért visszataláltam a zöld háromszögre, és az utolsó emelkedõ is kezdetét vette. Ekkor már éreztem hogy valami nem stimmel a lábaimmal, mintha vízhólyag lenne. Jójó új a cipõm de már tettem bele 100 km-t és nem volt gond, most meg mind a két sarkamon érzem. Sebaj már csak ez a kilátó és beérünk. Nehezen kaptattam fel a meredek szakaszon, de már alig volt hátra és ez nyugtatta a bõrömet a sarkamon is. Még azért ezt a kilátót is megnzétem fenntrõl, egy se maradjon ki. Lefele jó volt, már benn Vonyarcon egy kis betonement és célegyenes. 7óra50perces idõvel, 5.1-es átlaggal, és két vízhólyaggal :( sikerült teljesíteni az útvonalat. Gyors adminisztráció és már indultam is haza, sietni kellett kajálni, meg persze fürdeni, mert nemsokkal késõbb már Tapolcán sírtam a nevetéstõl a Beugrón.


Szum:

A térképvázlat nem volt rossz, nem is jó minõség de el lehetett találni. Szalagozás nem volt, itinerszöveg nem volt, de nem nagyon lehetett eltévedni. A zöld keresztes akcióra kiváncsi lennék több túrázó véleményére/élményére.

Szép fenyõfás részeken mentünk, tetszett. Jó ez a nyolcas kialakítás, így lehetett több a szint is.

Jah és szerintem ezen a környéken a legnagyobb az egy fõre esõ magaslesek száma. Rengetegen voltak. Mindent összevetve jó kis túra volt, rengeteg indulóval, szép idõben.


Jövõ héten Bakony50.


Néhány kép a szokott helyen:

http://share.ovi.com/users/czuczaitamas

 
 
Művészetek VölgyeTúra éve: 20102010.03.07 12:19:01

Mondhatnánk hogy hazai pálya lesz. Reggel 6 (mert ugye ráérek ekkor felkelni) nézem -7 fok. Mivan? Tudtam hogy hüvi lesz dehogy... na mindegy. Kocsiról jégkaparás, irány Apáti. Igen gyors átöltözés a kocsi mellett (felébreszt), majd 7.45kor rajtolás a suliból 36 km-en. (az itinerre 8.45-öt írtak --> nyári idõszámítás?? :)) Nyomni kell, mert csípõs az idõ, be kell fûteniük a cuccokanak. Útközben a Bondorói kulcsosház. Már aludtam itt egy nem sokkal melegebb novemberi éjszakán. Azt a bringajtúrát én szerveztem, tyûû:):) Sõt, meg is mértük már az épületet (csak nem földmérõ vagy?). Dörögdre érve aztán már lekerül a kesztyû. Két bringás dönget mellettem a sziklásra fagyott földes szakaszon. Bár hangyányit jobb, mintha olvadt lenne, nem is húztam kamásnit pont ezért.


Dörögdön Katica, pecsét uzsgyi tovább. A nap gyönyörûen süt, az idõ melegszik (ruhák is), jókedélyûen zúgnak a Muse számok a fülembe (egyedül megyek). Következik a Szputnyik, de elõtte az Öcsi-domb. Hányszor voltam már a tetején (szalonna, sátor, bivak, bulik, mûvészetek völgye sokszor, stb...), de innen lentrõl még sose láttam ezt az oldalát. Paraboláknál jegyzetelés, pár méter aszfalt, aztán mezõmenet Öcsig. Két futó megelõzvén rácsodálkoztak a GPS-re, talán még lesúlytóan nevettek is, nem tudom, de tény hogy szeretek a tracklogokon nyammogni (szakmai ártalom), és egyáltalán nem menõzés céljából van. Fõként hogy csukott szemmel ismerem a környéket. Murphy megint megmutatta, pár méter múlva a két futót a rossz irányból visszafelé jönni láttam. Bár lehet csak a kocsmába ugrottak be. Puláig még egy kis felújított közút, aztán földesút. Buszmegállónál pecsét.


Egy kis közút, aztán be az erdõbe. Ott csapódtam egy 68 éves móri kollegához. Zene ki, beszélgetés, menetelés, élmények, stb. az ilyenkor szokásos. Ezt is szeretem ebben a túrázásban. Kinizsi forrásnál irogatás, hóvirágszántó, aztán felfelé a szép erdõben. A tetejétõl hosszú, kicsit sáros monoton szakasz vezetett Vigántpetendre. Amit ott láttunk, az nem volt semmi. Mint valami karácsonyi forgatag. Mindenhol pihenõ, eszegetõ, iszogató emberkék, bennt folyamatos utánpótlás. Nagyon jó kis frissítõpont volt, bár hamar továbbálltunk.


Vigántpetendrõl fel a bazaltos részhez, lightos menet, sok túrázó, jó hangulat. Aztán egyszer csak egy balkanyar. De még milyen. Sitty sutty falmászóvá kellett változnunk. Az a pár méter szintdobbantás nagyon jól esett, a monotonságra beállt térdeimnek, derekamnak, kezeimnek is szélesebb körben kellett mozogniuk. Tényleg jó volt és nagyon tetszett. Felérve pár méter és pecsét. (ami mellett majdnem eljöttünk)


Egy szép szurdokban leereszkedtünk a bazaltfal aljába, onnan pedig be Kapolcsra. Egy kis falunézés, majd jobbra fel. Az utolsó hegymenet. Fennt nagyon szép volt az a fennsík, érintetlen beütést keltett. Fennt újra jegyzet, majd hosszõ lejtmenet ki egy szép szõlõkkel teli rétre. Már nincs sok hátra. Szembe Hegyesd és a Szent-György hegy. Szépek a kis huplik mint mindig.


Beérve Apátiba, keresztül a falun, templombál kanyar és célegyenes. Gyors adminisztráció, majd kõkemény túratársamat elvittem a buszmegállóba, mert már jött a héviz-fõvárosi gyorsjárat.


Én meg egy rövid kocsikázás után már otthon ettem a hortobágyi husost a célsörrel.


Jó volt, szép kék szalagokkal. :)


Képek a szokott helyen:


http://share.ovi.com/users/czuczaitamas


(már 4500 fölötti képnézés)

 
 
Túrázz a vonatért!, Túrázz a Cuha-völgyi vasútért!Túra éve: 20102010.02.27 21:46:41
Kihagytam a Téli Kab-hegyet, a Kincsest és a Téli Tihanyt is ilyen olyan okok miatt. Tegnap kérdezik tõlem (egész nap ömlött az esõ): biztosan elmész? Mondtam hogy ha piros hó esik (van olyan, bauxitos, a környékbeliek tudják), akkor is elmegyek, ha törik ha szakad most már nem érdekel, muszáj megkezdeni a szezont, meghát totál ki voltam éhezve a jó kis bakonyi erdõre.
Úgy is lett. 9.30as rajttal indulás. Máris az elején láttuk hogy a Cuha bizony felszedett néhány kilót. A barlangot megnézni? Muhaha, elzárta a természet. Így haladunk tovább a sárba, ami nem is olyan mély inkább csak csúszós, bár az idei új túracsukám nagyon jól vizsgázott már itt.
Igazából haladtam ahogy tudtam, idei elsõ bemelegítõ túra, gondoltam nyomjuk neki, persze szokás szerint tök egyedül, úgyhogy alkalmazkodás se volt.
Csesznekig néhol arcunkbafújt az ordas szél, de a talajon szélcsendes szakaszokon is röpködtek az ágak mindenfelé föntrõl. Elõnye a szélkálmánnak hogy a frontot is jól tovafújta, így kezdett pislákolni a nap.
Csesznekre a már ismert Vasút utcán mentünk, már a helyi kutyák is megszokták a túrázókat. Ilyenkor már javában sütött a nap, gyönyörû idõ kerekedett. A várban finom nápolyi, meg pecsét is persze, úgyhogy sarkonfordulás, szembejövõknek köszönés. A BakonyiMikulás zöld csíkján mentünk fel-fel-fel a Zörög tetõre, jó kis emelkedõ volt, a múltkor itt lefele jöttünk, akkor azt kívántam hogy nehogy egyszer felfelé kelljen itt jönni. :) Kösz Murphy én is téged.
Az automata számirogatás után a Zörögrõl lezörögtünk egészen a Cuha-völgyig, ahol dobtunk egy balost. Itt is láthattuk hogy miként hogyan építget a mérges "patak" a hordalékból.
A vasútállomáson pecsét, meg büfé is, vettem is gyorsan vizet, mert fogyóban volt a készlet. Sárga kereszten felfelé ez is jó emelkedõ volt. Itt volt egy fakivágásos süppedõs rész, gondolom ezt mindenki megjegyezte. :)
Utána mezõ, aztán lejtõ. Át is vágtunk egy gerincet. Már a Hódos-ér felé tartunk. Következett egy szalagos, táblás szakasz, majd a hídon cukrosbácsik (finom volt köszönjük), és egy jobbos után a Hódos-ér is feltûnt. Hát hogy ez mikor szokott "ér" lenni nem tudom, most inkább egy jókora patakra hajazott. Kerülgettük egymást kilométereken keresztül, egyszer balról egyszer jobbról csobogott. Elég monoton, murvás rész volt egészen a betonútig, ahonnan már féllábbal is beértünk. A célban "élõ" szendvicsreklám, éltem is az alkalommal, jó kis zsírosdeszka+tea, aztán öltözés és 70 km hazáig.
Jó kis nyitótúra volt ez, szép helyen.
A szalagozás bámulatos volt, itiner nélkül lehetett menni.
Szép a kitûzõ is, és jó ötlet volt, hogy írtak Rómer Flórisról, és a vasútról is többet megtudhattunk az itinerbõl.
Képek a szokásos helyen a kérdéses albumban:
http://share.ovi.com/users/czuczaitamas
(már több mint 3000 letöltés, köszönöm nektek is)
jóéjt
 
 
túra éve: 2009
Bakonyi MikulásTúra éve: 20092009.12.07 17:58:56
1 héttel vagyunk a Tanúhegyek után és máris sorbaállok a 30as táv nevezéséhez. Mit állok. Állunk. Kivételesen jött velem egy kolegám, úgyhogy ez a második túra aminek nem egyedül vágok neki. Pedig nem vagyok kibírhatatlan. Sorbaálláshoz csípõs kicsit a reggel de hamar bejutunk az aulába ahol viszont 50fok van. Gyors nevezés, aztán indulás, be kell fûteniük a ruháknak. Zircrõl kiérve, elkapva a tempót már nincs fázás helyette jó hangulat friss levegõ. Borzvavárig kisebb emelkedõ és gyönyörû õszi erdõ pompázik. Utána Cuha-völgy, ami amúgy is gyönyörû a vonat csak dob a hangulaton. A vasútállomásnál megnéztük jobbra fenn a kis szikla-emlékmûvet, sajnos tábla nincs már így tudatlanok maradtunk a témában. A patakátkeléseket nagyon élveztük. A völgy után a letérõn majdnem megyünk tovább az 50esen, egy idõsebb túratársunk szól hogy ha 30asok vagyunk akkor õt kövessük. :) Ezúton is köszönjük. Féltáv felé pihenõ, jó hangulatú EP-k várnak ránk. Csesznekig változatos terepen szép horhosokban ereszkedünk, csúszkálunk az amúgy nem túl sáros, de vizes agyagos talajon. Helyenként szigorú "photo-pointok" vannak érdemes körülnézni a nagy sietségben. Cseszneken a gyönyörû vár na meg a kocsma, ahol mindenki elfért evett (na meg ivott) :P és szusszant egyet a társaság. A szenyók is kiválóak voltak, egyedül a forralt bor hiányzott kicsit. Tovább Gézaháza felé, kis betonos szakasz majd erdõ, Kõ-Árok. Gyönyörû sziklafalak mindenütt (kicsi Hohe-Wandok). Jó kis sziklás terep, szembeforgalommal, mindenki mindenkit üdvözöl jó utat kíván. Jó érzés az üdvözlés, jót tesz a hangulatunknak. Gézaházánál találkoztunk Jólapukkival is, adott nekünk csokit, cserébe lefényképeztük és mindenféle jót kívántunk egymásnak. Az elõzõekhez képest kicsit monotonabb rész következett, szántók legelõk az EP-ig. Onnantól fenyves majd felérve a Cuha-hegyre (510m) lezúdulás 370re a völgybe. Ez egy jó kis szakasz. Leérve újra EP a vasúton, de konkrétan a síneken kaptuk a pecsétet. :) Aztán nem sokkal késõbb sikerült lencsevégre kapni egy szerelvényt még a kis kürtjét is megszólította nekünk a mozdonyvezetõ, kár hogy a képen nem látszik milyen jó hangja volt. :):) Ezek után Zircig újra Cuha-völgy, balról vasút, jobbról Cuha. Ahogy az elõzõekben is írták a templomot végig láttuk, de igen nehezen közeledett (még a 30asoknak is) :). Természetesen egyszer csak elfogyott a táv, beértünk. Mivel nem a teljesítmény volt a lényeg 8ó15percet mentünk, 40perc kocsmával. Plusz 200 fénykép is készült ez sem elenyészõ idõ. :):)
Hazaút elõtt kellemes meglepetésként a Sumi50-es túratársaimmal is összefutottam (õk persze az 50esen voltak). Remélem még látjuk egymást. A nap zárásaként egy állványos hosszú záridõs kép a két toronyról. :)
Jó túra volt, jó szervezéssel, és gyönyörû útvonallal. Jövõre 50es.
ui.: csak az a fránya forralt bor ;)
néhány kép: http://share.ovi.com/users/czuczaitamas
 
 
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20092009.11.30 18:41:35
Mivel 45km-re lakok Badacsonytól igen célszerûnek tûnt ez a túra így késõ õsszel. Fõleg azért is mert már régóta vágytam arra hogy mindegyik tanúhegyet bejárjam. A Csobáncot ismerem mint a tenyeremet de ez egy másik, nem földi szenvedélyembõl adódik, viszont a többi hegyen szégyenszemre még sose voltam. Szokás szerint egyedül indultam reggel 7.40kor. A Badacsonyra felfelé jöttek az elsõ esõcseppek. Az EP-n már stabilan esett, így lefelé menet elõkerült az esõkabát. Kivételesen téli futógatyába és egyszerû túracipõbe vágtam neki az útnak, amiért kicsit neki is álltam izgulni mert egyik sem ultramodern technológia, de derekasan állták a sarat/esõt. Sõt, a Bujdosók lépcsõjén a vibram-osok morgása közepette egész stabilan mûködött a salomon contagripje, még magam is meglepõdtem, néhány embert meg is elõztem. Esõs, egyszerû betonos szakasz következett Szigligetig. A várban EP és überfinom nápolyi várta a csapatot. Még mindig esik. A Szent-György hegyre a sokak által ismerõs bicikliúton is haladtunk, majd egy pincénél kezdett emelkedni az út. Útközben volt egy finom kút, emberes adagot gurítottam le a torkomon. Az EP-n egy sátorjába, hálózsákjába burkolózott pontõr adta a ragasztást az elázott papíromra (nem volt mûanyag tasakom). Ott fenn akkor épp vízszintesen esett az esõ a szélnek köszönhetõen. Lefelé jött a frissítõpont. Egy gyors forraltbor hmmm, utána egy zsírosdeszka+tea combo és már indulás is tovább. És az esõ még mindig esik. A cuccaim még mindig bírják. Ez a gondolat boldogít a következõ pár kilométeren. Lefelé a bazaltorgonáknál lassú csúszós szakasz, majd dagonyás mezõkön Gyulakeszi, és ott fel a Csobáncra. 1800szor lehettem már ezen a hegyen, de még sose számoltam meg a kanyarban a betontömböket. Nem baj, eltaláltam. Felfelé csatlakoztam 2 kaposvári kollégához, akikkel az út végéig együtt haladtam. Ezúton is üdvözlöm õket. Kaptam tõlük tasakot az itineremhez, de ekkor már késõ volt szegénynek. A Csobin az esõ mellett már hideg is volt, de tisztulás látszódott Keszthely felõl. A keleti meredek oldalon lefelé már el is állt, mire leértünk már sütött a nap. Mindenkinek jót tett a kedvével, energiaszintjével. A Tóti hegyet kerülgettük mint a forró kását, majd a végén hopp egy egyenes felfelé, ami csúszós-sáros szembeforgalmas, de felértünk. A túra legjobb fotói itt készültek. A nap is kezdte ledobni az ékszíjat, ezért indultunk a Gulácsra. Meggyõztem túratársaimat is hogy mindig az utolsó hegy a legnehezebb. A végén már félhomályban vonszoltam magamat felfelé, ilyen elferdített expedíciós hangulatban szedtem egyik lábamat a másik után, majd a GPS-en megláttam hogy a Gulács magasabb mint a Csobánc. Hát ezért volt olyan hosszú az út. Lefelé már koromsötét, én a kommersz fejlámpámmal csak magam elé világítottam, a többieknek a jó márkájú volt (pecli). Hogy még többet láthassunk csatlakoztunk egy csoporthoz, így utaztunk ki az erdõbõl a fõútig. Többen elestek ezen a részen, bár ez az egész túrán általános dolog volt. Kezdett hideg is lenni. Még egy feltételes EP és Tomaj egy hosszú utcája várt még ránk az iskoláig. Beérkezve még egy forró tea és két zsírosdeszka után elbúcsúztak a társaim, aztán én is hazagurultam, 2 új TT pólóval a hátsó ülésen. :):)
Nagyon jó túra volt, profi szervezés, hõs pontõrök, és nagyon sok túrázó, jó hangulat. Tetszett!
Köv. túra --> 12.05 Bakonyi Mikulás 30 :)) Már csak 5öt kell aludni.
 
 
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20092009.10.11 18:43:27
A reggeli stabil esõ (ami útközben is esett) miatt nem Zircet és vele együtt a 40km-es távot, hanem Bakonybélt és vele a 20-ast céloztam. (még beszari vagyok kicsit) :) Bakonybélben viszont nyoma sem volt az esõnek, így kicsit morcosan egyedül vágtam neki a távnak. Már az elején elmentem (mint mindig) a Szent-kút felé a piros kereszten holott a másik irányba kellett volna rá csatlakozni. Sebaj ezt is láttuk és több túratársnak jeleztük is hogy õk se mennek jó fele. A normális útvonalra csatlakozva már gond nélkül lehetett haladni. A múltkori 50-es túra útvonalán is haladtam, úgyhogy ismerõs volt a terep. 3óra50perces idõvel érkeztem vissza a Pikolóba. Jó volt, tetszett és mivel még nem voltam megfáradva ezért a másnapi Reguly-ra is szándékoztam elmenni, de nem úgy alakultak a dolgok sajnos.
 
 
Sumi EmléktúrákTúra éve: 20092009.09.28 21:37:33
Életem második TT-je volt (az elsõ a Somló15), a közlekedés miatt a 35-öst sztornóztam, így kicsit nagyképûen az 50-esre jelentkeztem. 6.45ös rajt, és egy majdnem eltévedés az elején, amikor szembejött velem két kolléga. Valami nem stimmel mondom, de pont a kérdéses elágazónál álltunk, így hozzájuk csapódtam. Tapasztalatlanságom miatt sok mindent megtanultam az 50 km alatt:
- ne pakoljál be mindent a táskádba, fõleg ne egy liternyi teát termoszba, mert úgyis kapsz majd
- ne vigyél annyi ruhát, úgyse veszed fel õket
- ilyen idõben mellõzd a bakancsot, a kényelmes túracipõd sokkal jobb
- ha helyi vagy és tudod hogy nem lesz esõ ne vigyél esõkabátot, fölösleges
- a sok fölösleges cucc helyett legközelebb fényképezõt viszek, mert gyönyörû a vidék

Fizikailag és lelkileg hosszú ideje készülök az ilyen túrákra, nekem nagy megmérettetés volt, túratársaim viszont kisujjból rázták, a végén még futóversenyt is rendeztek a célba, nagyon nagyon kemények voltak, fõleg hogy egyikõjük nem az erõsebb nem táborából érkezett, ennek ellenére alázott mindenkit. Egyébként remélem nem lassítottam õket nagyon, bár szintidõn belül értünk, õk valószínûleg jóval gyorsabbak is lehettek volna. Már kezd kirajzolódni hogy mire számíthatok a késõbbiekben. Igazából még nincs összehasonlítási alapom, a szervezésrõl, a környéken meg már jártam rengeteget, csak nem idõre és nem gyalog. :)

Úgy érzem megfertõzött a dolog, így ki is néztem már a következõ TT-t.
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár