Túrabeszámolók


túra éve: 2011
Márciusi emléktúra - PilisTúra éve: 20112011.03.15 17:37:17

Márcisui emléktúra, 48km


Tavaly az riasztott vissza ettõl a túrától, hogy nincs csomagszállítás, de most nagyon jó idõ ígérkezett, így bevállaltam a 48 km-t. Az elején nagyon rosszul voltam, Pilisszentkeresztig többször felvetõdött, hogy kiszállok, s bár a gyomrom nem lett jobban, a kísérõ szédülés és erõ nélküliség csillapodott és valahogy fogyni kezdtek a kilóméterek. Bármit küldtem a gyomromnak, azonnal görccsel reagált, de az izót azért leküldtem, mert tudtam, anélkül nincs tovább. 3 kocka csoki és egy kicsi pogácsa volt az elemózsiám, többet nem mertem enni a táv alatt és a célban sem, csak végig cipeltem az utánpótlást. Nagyon jó idõ volt, bár a szél miatt a szimpla pólót kevésnek tartottam, csak a nacimat tûrtem fel. Az útvonal számomra ritkán járt területeket is magába foglalt, s bár dominált a sár, elég jól lehetett haladni, még Lajosforrástól a kék kereszten is. Dobogókõn még hófoltokon haladtam, és jólesõen trappoltam a latyakos sárban, miközben a meghökkent kirándulók a szegélyeken egyensúlyozva kerülték a veszélyes részeket. Azért sem fogom ezt a túrát hamar elfelejteni, mert volt egy futósrác, aki többször komolyan elkevert, állandóan a hátam mögül bukkant elõ. Meg is kérdeztem, merre járt, de amint kiejtettem ezekez a szavakat mellbe ütött, hogy ezeket nekem szokták szegezni, eddig nem sokan pipáltak le elkeverésben.


Én jól szervezettnek tartom a túrát, az itiner, bár 1 A4-es oldal volt szöveges leírással, egyértelmû volt, kivéve Sikáros környékén éreztem némi zavart. Ami egyértelmûen negatívumként említhetõ viszont, hogy nem volt feltüntetve sehol a már megtett táv, ahol kérdeztem, ott nem tudták megmondani, Sikáros volt a kivétel, ahol ki is volt írva. A pontokon gyorsak voltak és több helyen csokival, szõlõcukorral kínáltak, Sikároson tea egészítette ki az édességet. A célban is volt zsíros kenyér kiegészítõkkel és teával. Jó túra, a nevezési díjhoz képest igen jó ellátással, nekem elnyerte a tetszésem. Örültem a sok ismerõsnek is, akikkel találkoztam, beszélgettem. Köszönet a szervezõknek ezért a szép napért, az ismerõsöknek a társaságért!

 
 
Gyermekvasút nyomábanTúra éve: 20112011.03.15 17:19:03

Gíermekvasút nyomában, nappali



Jucival és Csabival a rajtban beszéltünk meg a találkát. Gondoltam arra, hogy tömeg lesz, de nem igazán készültem fel ilyen mennyiségû túrázóra. Ennek ellenére miután átvedlettem az úton, viszonylag gyorsan sikeredett a nevezést is megejteni. A táv hosszához képest sok EP volt, és a kapott anyagban a térkép nem nyerte el nagyon a tetszésemet. Viccelõdve nekivágtunk, de Juci kicsit lemaradt, én igyekeztem tartani a tempót Csabival, ami a Disznófõ EP utáni emelkedõig nagyjából sikerült is. Utána már lazább, kényelmes tempóban haladtam, Jucus is társult, a vége felé egy ideig Maci is gyarapította a csapatunkat.


A pontokon udvariasak voltak a gyerekek és gyorsan megkaptuk a pecsétet, ráadásul meglepõen elég jól sikerült haladnunk a tömeg ellenére. Idõnként kihelyezett irányító papírokkal igyekeztek segíteni a tájékozódásban, bár néha nem arra mutatott a nyíl, amerre kellett volna. Öröm volt látni, mennyi családos vett részt és nagyon sok kisgyerek nevezett. Az egyik ponton teát is kaptunk. A ragyogó napsütés igazi ajándék volt megint, pólóban és szabad lábszárral haladni mennyivel szabadabb, mint nyakig 3 rétegben! Ma már több lepkét is láttam, és egyes fák már rügyeznek. A célban Eboláékkal találkoztunk, ahol jól laktunk az isteni tésztával, majd visszavonatoztunk a rajtba. Örültem a túrának, mert olyan területekre vitt el, ahol még nem jártam vagy nagyon ritkán vetõdöm.Köszönet a szervezõknek.

 
 
MátrahegyTúra éve: 20112011.03.06 11:14:38


40km


Jucival indultam el Pestrõl, ½ 8-kor már rajtoltunk is. Rögtön a kapunál találkoztunk Solkimával, akivel a találkozás öröme jó 5 percet nyomott a teljesítési idõnkön. Szóval 10 métert sikerült 5 perc alatt abszolválni, nem is számolok átlagot.:-) Kiérve az útra éppen elkezdtünk kocogni, amikor Vinatti sporttárs hirtelen elhatározásból a tõle megszokott sajátos módon igyekezett minket felébreszteni, kísérlete eredményes is volt, aztán csak sikerült nekikezdeni a táv teljesítésének.


Jucussal most sem terveztünk rohanást, az idõ nem számított, így a felfeléken többnyire tempósan gyalogoltunk. A rajt után Rushboy-ék húztak el mellettünk gyorsvonat módjára, Solkima már a Muzsla-tetõn utolért minket, ahol a gyors pecsételést követõen haladtunk Sástó felé, ahol hirtelen jégre léptem, pontosabban egy összefüggõ jégpáncél közepén találtam magam, ami lejtett, én meg úgy éreztem, én is lejtek mindjárt. A föld fagyos volt, de nem volt hideg, szerencsére a szél sem fújt, az ég viszont szomorúan borúsan borult ránk. Köves-bérci ponton tankoltunk a kínált csokiból, majd Galyatetõ felé már tetemes hóban araszoltunk, s felfelé haladva már látni lehetett, hogy fent a tetõn valószínû napsütés fogad minket, s így is lett. A ponton, ahol banánnal kínáltak, Solkima is ott volt, hármasban felsétáltunk az egyik vendéglátó egységbe vizet vételezni. Aztán jött az, ami nagyon nem megy nekem, leereszkedni azon az iszonyatos dõlésszögû lejtõn. Juci is óvatosra vette a figurát, öröm volt magunk mögött tudni azt a hegyoldalt. Motivált minket a parádsasvári pont és a frissítési lehetõség. A pont elõtt Medvegyu és Zoncsi jött velünk szemben. Az épületbe érve rávetettük magunkat az isteni kenyerekre, már nagyon aktuális volt az egy energia szelet és banán után a bõséges utánpótlás. A tank tele, haladtunk tovább, tudtam, hogy most hamarosan jön egy kellemetes felfelé, de elõtte még megcsodáltuk a kastélyszálló épületét.  Szívesen bementünk volna körülnézni, megízlelni az impozáns falak mögött megbúvó hangulatot. A Sós-cseri tetõig sétáltunk, Juci gyomra a lakoma után pihenést követelt. Parádóhután emlékeztem tavalyról a füstös kocsmára, most sem töltöttem bent több idõt a szükségesnél. Éreztük Jucival, hogy nem vagyunk igazán jó kondiban, de hát azért is mentünk, hogy javítsunk rajta, s a táv fele már mögöttünk volt, ez mindig új erõt tölt belém. Valahol ezen a szakaszon mutatott be Juci egy esést, de csak 4 pontosra sikerült a mutatványa. Haladtunk Pisztrángos-tóig, ahonnan nekikezdtünk a Kékes jól ismert útvonalán a hegymászásnak. Útközben összeakadtunk Farkas Ferival, akivel Juci pont ezen a túrán ismerkedett meg, így nosztalgiázva értünk Kékesre. Mivel alulterveztem a folyadékigényem, a tasakom szépen feltöltöttem teával, életmentõ volt, az alma bekerült a tatyóba és már gurultunk is zöldön a hõn áhított cél felé. Idõvel a sár domináns tényezõ lett. Feri már nagyon éhes volt, én kínlódtam a kövekkel tûzdelt talajon, de a beszélgetés miatt gyorsabban telt az idõ és már adtuk is le az itinert a célban. Az idõnk nem lett valami fényes, de nem is tettünk sokat azért, hogy büszkék legyünk rá. A technika megtréfálta a szervezõket és nagy sor alakult ki az asztaloknál, de sikerült elég gyorsan megkapni az oklevelet és a kitûzõt. A virsli nagyon jól esett csakúgy, mint a beszélgetés az ismerõsökkel. A napra a koronát egy sárba ragadt kisbusz kitolása tette fel, ami kifelé araszolva teleköpött sárral, de jót nevetett rajta az egész csapat. Szép nap volt, ragyogó társasággal, szép tájjal, kemény szinttel, jó szervezéssel, köszönet a szervezõknek.

 
 
Börzsöny éjszakai tt. - Farkas Zsolt emléktúraTúra éve: 20112011.02.15 21:35:48


Börzsöny éjszakai, avagy „Dögölj meg”.


Elég rosszul készültem fel erre a túrára, azt is mondhatnám, szinte sehogy, szégyenlem is. Lefelé haladva kezdtem észrevenni magamon a parázás jeleit. Két komolyabb kihagyással az elmúlt bõ félévben a hátam mögött vállaltam be ezt a kihívást. Jó ideje nem mentem ilyen távot és szintet - talán tavaly nyáron - a kondim egyértelmûen messze van a kívánatostól, de ezért is kell menni és menni! Ami bíztató volt, hogy Juci barátnõmmel egyeztetve közösen terveztük a hegyek leküzdését. Jókedvûen indultunk el, csicseregtünk, ahogy szoktunk, aztán eltévedtünk, ahogy szoktunk. Az elsõ kb 3 kili során kétszer. Annyira figyeltünk a lábunk elé a köves és egyenletlenre fagyott talajon, hogy bizony szétnéztünk kicsit a Börzsönyben, mindösszesen hat alkalommal tértünk le az útról, s bár sok plusz kilit nem tettünk bele, értékes idõt elrabolt, amíg az éjszakában visszakeveredtünk a helyes útra. A korábbi versenyrõl kint maradt fényvisszaverõk nagy segítséget adtak, csakúgy, mint néha a túratársak útbaigazítása, köszönet érte. Jó volt látni, hogy mennyire nyíltak és segítõkészek az emberek. A kis kitérõkkel tarkított elsõ 20 kili során sokszor találkoztunk ismerõsökkel, voltak(ak), akiket többször megelõztünk, kijutott a viccelõdésbõl is rendesen. 


A Csóvi egyértelmûen kisebbnek tûnt legutolsó találkozásunkkor. Nekem elég gyorsan befagyott a folyadék a csõbe, a túra vége felé  Juci segített ki néhány életmentõ korttyal. A föld vagy köves volt, vagy egyenletlenre fagyott, de igyekeztünk kocogni vagy tempósan gyalogolni. Ahogy fáradtunk, egyre gyakrabban jöttek a szótlan percek, a figyelmetlenségek, szokatlan botladozások, én konkrétan ráléptem a saját lábamra és majdnem így estem egy óriásit. Viszont az égbolt látványa ûberelt mindent! Csodaszép, tiszta égbolt volt az ajándék, ragyogó csillagokkal teliszórva, bár elég nehéz volt kocorászás közben megbámulni e meseszép látványt.


Végül 9:06 alatt értünk be, együtt, ahogy indultunk. Összességében nagyon jó túra volt, Csanyáéktól megszokott profi szervezéssel, odaadó pontõrökkel, jó ellátással. Én nagyon jól éreztem magam. A pontõrök nagyon kedvesek voltak, külön köszönet a Csóvin a privát frissítésért és persze minden egyes kedves szóért. Külön hála Jucinak a társaságáért és mindenkinek, aki segített a le- és felutazásomban.

 
 
túra éve: 2010
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20102010.11.28 12:48:38


Hajnalban ½ 2-kor ébredtem, kopogtak az ablakomon. Nem tudtam eldönteni, esõ vagy hó, ezt a rejtélyt még 2 óra hosszat érni hagytam. A hajnali sötétségben ragyogott a ház elõtti táj, vastag hó borította és az utánpótlás is megvolt. Ennek tudatában módosítottam a batyum, majd Imre segítségével (utólag is köszönöm a fuvart!) nyitás környékén értem Badacsonytomajba. Nevezéskor kis beszélgetés, aztán nekivágtam. Ahogy beértem az erdõbe újra átfutott az agyamon, hogy ezért a látványért és élményért megéri a hajnali kelés, ráadásul lassan a napsütés is megérkezett, ami a hóval ragyogó kombinációt alkotott.


Klastrom-kútnál kezdõdött az erre a túrára jellemzõ ragasztgatás. Az elsõ EP Kisfaludy-kilátónál volt, Eboláék ragasztották fagyoskodva a képeket. Lefutva ki-kitekintve a Balaton és környezõ táj havas látványa, felette a kissé színezett égbolt csodaszép párt alkotott, néha túlcsordul az ember szíve, amikor ilyen megismételhetetlen dolgot lát. Fekete leves volt viszont a Bujdosók lépcsõje, ahol gyök kettõvel ereszkedtem az apró lépcsõkön, csakúgy, mint tavaly. Az elején lenéztem egyszer, és tudtam, ha itt hibázok, a lépcsõ aljáig nem állok meg, úgyhogy szép, öreges tempóban fogyasztottam a hóval fedett lépcsõfokokat és örültem a végének. Az Avasi templomromnál hárman kerestük a feltételes pontot, mindhiába. A Szigligeti várban a pont lejjebb költözött, a nápolyi már nagyon kellett a pocakomnak. Az utána következõ aszfaltos szakasz nem a kedvencem, de ezen keresztül jutottam el a Horváth- pincéig, itt értem be Brigiéket is. Kaptattam felfelé, majd kis hiba kapcsán elvétettem egy kanyart, de most csak kb 300m-t buktam, meg kb. 10 percet, de egy srác megmutatta a K leágazást, köszönöm neki újra. Szent György-hegy csúcsán irigylésre méltó helyen és körülmények között, sátorba bevackolva találtam Csanyáékat, innen is meseszép volt a kilátás.


Haladtam tovább, már beértek szépen a futók, irigyelve a tempójukat csoszogtam elõre és vártam már a frissítõpontot, a forralt bor komoly motivációs tényezõt jelentett. Meg kellett dolgozni érte keményen. Útközben találtam egy futó itinert, azt szépen elraktam, gondoltam, a célban majd leadom. A Kulcsosház felé ereszkedvén megint iszonyat lassú tempóba mentem át, figyeltem minden lépésre, mégis sikerült egy „seggest” produkálnom, de ahogy késõbb hallottam, ez volt a legkevesebb ezen a szakaszon. A Kulcsos háznál volt élet, isteni ellátás, a zsíros kenyerek közül választottam egy szép emberes méretût, hozzá igényeltem forralt bort, ami helyre is rakta a közérzetem. Idõvel megváltoztak a talajviszonyok, beköszöntött a sár és a latyak, de Csobáncon továbbra is a hó volt az úr, térdig gázoltunk benne. A két srác rossz irányt mondott, merre is van a lefelé vezetõ út, de aztán egy lánnyal csak kisakkoztuk merre tovább. Néztem a messzi távolban ránk várakozó 2 hegyet, tavalyról tudtam, nem adják magukat könnyen. Még a következõ hegymászás elõtt találkoztam Börcsök Andrissal, aki a futókat frissítette útközben. Tóti-hegy megadta, ami jár, én mégis gyorsabban haladtam itt, mint a többi hegynél. A sarat jól kezeli a cipõm, a hó már bizonytalanabb talaj a számára. Itt találkoztam szemben Danival, aki késõbb, leereszkedve a hegyrõl le is hagyott. Az oda-vissza utak során többször találkoztam ugyan azokkal a futókkal és túrázókkal, így sikerült az elvesztett futó itinert is visszajuttatnom jogos tulajdonosának. Már csak a Gulács volt hátra, a soha véget nem érõ keskeny ösvényével, mégis könnyen lehetett haladni, jó volt tapasztalni végig a túrán a kölcsönös elõzékenységet, engem is elengedtek, én is engedtem el embereket és mindenki haladt szépen elõre. Fent Löw Andristól megkaptam a ragaszt és a bíztató számot, már alig több, mint 4 kili a célig.


Jaj, jó volt beérni, ahol tapssal fogadtak, azt hitték futó vagyok, de aztán eloszlattam ezt a tévhitet. A végelszámolásnál kiderült, egy feltételes EP kimaradt, elfutottam mellette, így az oklevelet teljes joggal nem kaptam meg, ez így fair. A forró fürdõ új embert faragott belõlem, László Szilvi befutóját is láthattam, gratulálok az elsõ helyért, Yoyonak a harmadikért. Sok ismerõssel találkoztam és jó hangulatban múlattuk az idõt, sõt, az asztaltársaság körében ízes szilvapálinka is melegítette a hangulatot az ebédlõben, jókedvbõl nem volt hiány. 


Nagyszerû túra, jó rendezéssel, gazdag élményekkel, emelkedett hangulattal és pazar társasággal. Nem is kell ennél több egy szombati napra, azt hiszem.

 
 
Hegedűs Róbert emléktúra (Online túra)Túra éve: 20102010.11.21 18:51:10


Tavaly voltam elõször ezen a túrán, idén kötelezõ érvényû volt a duplázás. A rajtba viszonylag korán értem, mégis a 137-es rajtszám jutott osztályrészemül. Élve a lehetõséggel ettem a rendezõk által váratlanul kínált sütibõl és máris sokkal szebben ragyogott nap. Évi, isteni finomat sütöttél, köszönöm!


Egyedül indultam el, hamar eljött az elsõ EP a körúton, aztán le a köves lejtõn, Fekete-fejig is ismerõs utakon jártam, haladtam is magamhoz képest tûrhetõ tempóban. A Remete-szurdok kellemesen futható, a hegyre fel azért átváltottam gyalogló tempóba. Találkoztam Lépéshibával, aztán utunk szétvált, de nálam a túra közbeni búcsú távolról sem biztos, hogy az utolsó. Elfutottam, aztán elértem a sárga elágazáshoz, ahol nem voltam túl alapos a térkép nézésekor, bár a sárga kereszthez képest balra fordul a sárga, de figyelembe véve a sárga másik ágát az a bal bizony jobb. Én elindultam magabiztosan balra fel, mentem, mentem, aztán gyanús lett, hogy egy gyalogos túrázón kívül ember sehol, az út nem volt kicsit sem kitaposva, hû, itt valami nem stimmelt. Térkép elõ, jaj! Írásos leírás elõ, ajajj! Hát ezt bizony elbakiztam rendesen, már megint, amatõr hiba. Fordulandusz vissza, lefelé azért könnyebb volt, mint visszafelé, igyekeztem magam lenyugtatni, de tudtam, hogy jó 25 perc felesleges úttal ajándékoztam meg magam, ezennel át is neveztem a 30 km-es távra. Szerencsére ragyogó idõ volt, az út jól járható, itt-ott volt locsi-pocsi, de nem vészes.


Az Alsó-jegenye völgyben múlt héten futottam hétvégén, legalább 20-25 szépen kifaragott sütõtök volt elhelyezve az út mentén, éljen Halloween! Egy héttel késõbbre eléggé megritkult az állomány, töredékét lehetett látni, de így is örültem nekik. Sorban elõztem újra a korábban látott túratársakat, akik sorra kérdezték vajh hogy kerültem újra mögéjük? Kálvária-hegyre fel szintén ismerõs út, újra csokit vehettem magamhoz, nyami. Virágos-nyereg és Vihar-hegy jól ismert terep, a HHH viszont a mumusom. Az EP-t sikeresen felfedeztem, kedves pontõrök, akiket lezavartak a tervezett helyrõl. Itt Lépéshibával újra találkoztam, ittam a mennyei ízû gyümölcsteából és egy banán is lecsúszott. Tavaly elkevertem a lefelé vezetõ úton, most is sikerült rosszat választanom. De nem voltam ezzel egyedül, egy srác jött utánam, lehet, kölcsönösen megtévesztettük egymást. Aztán jött a vészcsengõ, megállj, gondolkozz, itt valami megint nem kerek! A srác az írásos leírást olvasta, én a közeli irányítótáblák segítségével gyorsan belõttem, hol voltunk, persze, hogy nem ott, ahol kellett volna. Plusz 10 perc, remek! Immáron a 31 kilóméteres távon voltam…Vissza a hegyre már be is ugrott, hogy a réten megy a körút, a fene egye meg, már nevettem kínomban, a dekoncentráltság a maximumra csavarva ezen a napon. Esténként futottunk nyáron errefelé, de sötétben minden más, fõleg, hogy csapattal van az ember, nem figyeltem a jelzéseket. Onnantól már írásos leírás a kézben, semmit nem bíztam a véletlenre. Árpád-kilátónál meghatott kicsit, ahogy a pontõr „néni” utánam szólt, hogy vigyázzak magamra nagyon az út során! Vigyáztam, figyeltem én már mindenre, mégis fájt a térdem és a derekam rettenetesen, de kocogtam szépen tovább a zöldön. Bár az elején a nagyobb emelkedõket gyalogoltam, a végére már mentek a felfelék is kocogva. Szépen beértem a célba, ahol szintén kedves fogtatásban volt részem, Lépéshibával megvolt a harmadik találkozás. Mennyei ellátás volt, külön dicséret az aszalt gyümölcsökért és a Piros mogyorósért, amire rendesen rákattantam. Kellemes beszélgetés ismerõsökkel, oklevél és díjazás átvétele, öltözés alatt további csicsergés, aztán spuri haza.


Nagyon jó túra, méltó emlék a volt túrázónak. Kedves pontõrök, szuper szalagozás, felülmúlhatatlan ellátás, összességében csillagos ötös! Köszönet mindenkinek, aki bármit is hozzátett, hogy minden tökéletesen klappoljon ezen a túrán! Jövõre újra nekivágok!

 
 
Monoton Maraton, FélmaratonTúra éve: 20102010.11.01 17:11:52

Nem tudtam, milyen távot fogok futni, a terv a maraton volt, az óvatosságra a 2 nappal ezelõtti piros35 telesítése adott okot. Kb 3 hete hosszabb kihagyás után próbálgatom újra a futást, egyenlõre a cél a kondi erõsítése, az pedig erõfeszítés nélkül ritkán sikerül, szóval kiterveltem, hogy a hosszú hétvégén megsanyargatom a testem.


1/2 7 körül rajtoltam, már voltak résztvevõk is, de jellemzõen szállingóztak a nevezni érkezõk. Az útvonal ismerõs volt, az elején féltávnál kutyA igazolta az áthaladást egy-egy bíztató szó kíséretében. Elég jól ment, igyekeztem az emelkedõket is megkocogni, ami egy ideig nem is okozott gondot, de féltáv magasságánál beütött a dilemma, ugyanis a lábaim egyértelmûen jelezték, hogy még nem pihenték ki teljesen a 2 nappal ezelõtti távot, fáradtak. Nem volt sok idõ kitalálni, vagy kiszállok, a csalódástól magamat rosszul érezve, ám fizikailag viszonylag jól túlélve a félmaratont, vagy bevállalom a második felet a végén érzett elégedettség reményében, viszont másnap gondjaim adódhatnak a járással. Hát persze, hogy a második variáció gyõzött. :-) A 9. körtõl holtpont és folyamatos visszaszámolás következett, ám Rushboy és utána Vinatti társaságában történt haladás elirányította a figyelmemet arról, mennyi van még elõttem, örültem a társaságuknak, utólag is köszönöm a beszélgetéseket! Egyre többen lettek, de a nap sütött, az út száraz volt, lehetett haladni, rendszeresen utat adtak a gyalogosok, innen is köszönöm nekik az elõzékenyséüket. Az utolsó köröknél már nagyon lelohadt a lelkesedés, de az órámat nézve láttam, javítok a tavalyi idõmön, így 16 perccel jobbat mentem és 4:35-tel zártam a maratoni távot.


A szervezõket csak dícséret illeti, maga az egész túra és az ellátás olyan jól szervezett volt, mint tavaly, ráadásul kis lyukasztós lapot kaptam, amit könnyebb volt zsebre vágni, mint az egész itinert. Jövõre újra ugyanitt!

 
 
Nagybörzsönyi Négylevelű / Háromlevelű / KétlevelűTúra éve: 20102010.08.18 10:22:00



















Megszokott hármas csapatunk 8 környékén rajtolt Nagybörzsönyben. Csabi 2 levelet akart futni (volt neki a héten már egy komoly futása), Juci még bizonytalan volt (a lába nem volt teljesen százas), én a kondimmal való elégedetlenség okán nem terveztem semmit.


Csabival az elsõ 2 levelet abszolváltam végül, majd egyedül még nekivágtam a negyediknek, Jucus is kettõt futott. Csabi személyében kemény hajcsárra tettem szert, kis lazsálás és máris hallgathattam a szigorú vezényszavakat. Igaza volt, erõfeszítés nélkül nincs fejlõdés. Végül is meglett a hatása, ha nyögve is, de az emelkedõk kb 90%-át megkocogtam, erre még nem volt eddig példa.


Változatos és izgalmas túra volt, hiszen az elõzõ napi esõ okán a patakban többször is cipõt mostunk, volt fincsi locsi-pocsi, kicsit saras és teljesen kellemes állagú földút is, többnyire azért jól járható szakaszokon haladtunk. A köd belepte a hegyeket, távolról titokzatos és szép látvány volt, ahogy felhõbe burkolóztak a csúcsok. Az erdõs részek meseszépek voltak, hiába, a Börzsönyben nem lehet csalódni. Csalán, na jó, az is akadt itt-ott, de azt besoroljuk az ingyenes prevenciós egészségügyi szolgáltatások közé.


Azt kell mondjam, hogy teljesen hibátlan szervezésû túra volt, s bár elsõ rendezés, minden tökéletesen klappolt. A választás lehetõsége nagyon jó ötlet, azt az itinert kaptuk meg, amelyik levelet futottuk, a leírás teljesen követhetõ volt és az elsõ apró baki után, ami a mi hibánk volt, nem is tévesztettünk irányt. Az útvonal tetszetõs, az ellátásról csak superlativusokban lehet nyilatkozni. Azok a nem mindennapi házi lekvárok (pl. karamellás körte) és szörpök…. Felejthetetlen!


Csak köszönet és dicséret illeti a rendezõket, pontõröket, nagyszerû túrát hoztak össze és remélhetõleg jövõre még többen elmennek majd rá, szívbõl ajánlom mindenkinek.

 
 
Vértesi barangolások / Vértesi kerekezésTúra éve: 20102010.08.17 08:52:48

50km








Jókedvûen indultunk az 50-es távnak Jucival, bár mindketten sérüléssel bajlódtunk az utóbbi idõben. Rögtön az elején beleestünk a szokásos hibába, a beszélgetés elnyomta a figyelmünket és rossz felé kanyarodtunk, de szerencsére idõben kigyulladt a figyelmeztetõ piros fény a fejemben és így csak 100métert buktunk. Hamarosan elléptem Jucustól, haladtam a kéken, beértem 2 futót, akik kedvesen felajánlották, haladjak velük, de egy emelkedõnél lehagytam õket, vitt elõre a lendület és a hév, majd a hajdúvári elsõ EP-nél beértek. Itt némi ivászat után átváltottam a zöldre, majd egy keresztezõdésnél gurultam lefelé de a zöld jelzés sehol nem volt, összetorlódtunk a nagy bizonytalanságban jó páran, visszamentünk, majd újra lefelé és kb 10 méterrel késõbb ott halványlott a zöld jelzés is. Jó tempóban haladtam, elõttem a 2 futó, mire beértem Mindszentpusztára, befutott Tétova-hegyi Teve kolléga és Csabi is, aki most a 25-ös távon indult, de nyomta rendesen a gázpedált. Itt Rushboy-al is váltottam pár szót, majd Juci is beért minket a pontban. Pecsételés után Csabit és Tevét követve haladtunk, keresztül egy szép páfrányoson – tarthatott volna hosszabb ideig is, olyan jó érzés volt ott haladni. Egy ideig nagyjából együtt mentünk, Juci mögöttünk, Csabi elõttünk kemény tempót diktált, így Tevével visszavettünk kicsit. Beszélgetve jól telt az idõ, de sejtettem, hogy Teve lényegesen gyorsabb nálam, és amikor nõtt köztünk a különbség bár küldtem volna elõre, hogy menjen csak a saját tempójában, bevárt és húzott magával engem is, amit innen is köszönök. Kõhányáson tankoltunk, majd felfrissülve tovább a kék jelzésen haladva közelítettük meg a várgesztesi várat, ahol ismerõssel futottam össze, de idõzni nem idõztünk ott. Viszont éreztem, hogy fáj a combom, és ahogy néztem, a tempó nekem keményebb volt a megszokottnál, a pulzusom is jó húszassal magasabb volt, mint általában lenni szokott. Tudtam, hogy csak visszafogom Tevét a sérülésem és a ramaty kondim miatt is, s végre hallagtott rám, és elõrement, legalább is úgy tûnt. Lépéshibával találkoztam, aki éppen jubilálta 20 éves túrázását a barátai körében, még egyszer gratulálok hozzá, igazán nagy dolog szerintem. A beszélgetés során gyalogoltam vele, majd kocogva elértem Új Osztást, ahol Teve várt. Itt végleg szétváltak útjaink, õ futott tovább, nekem maradt a nyüszögõs kocogás, amit innentõl gyakran megszakított egy kis gyaloglás is. A lábam egyre rosszabbul viselkedett, lehet, bölcsebb lett volna nekem is a röviden indulni, de innen már nem volt vissza, csak elõre. A szépséges Sárkánylyuk-völgyön áthaladva a zöldön volt egy hosszabb betonút, aminek a végén meglepetés frissítõpont várt. Nagyon jól jött, ráadásul kálcium tablettát is kaptam és szõlõcukrot is ettem kettõt. Némi idõzés után éreztem, nem volt bölcs dolog leülni, a lábaim erõsen tiltakoztak a mozgás ellen, ráadásul még tovább kellett menni a hatodik Ep-ig, ami elõtt Bell Sanyiékkal futottam össze. Jól esett itt is a víz, és még mindig a zöld jelzésen húztam tovább magam, egyre nyûgösebben és fájósabban, erõsen sasoltam, nehogy eltévesszem az utolsó jelzésváltást. De amennyire jól volt követhetõ a zöld, olyan egyértelmû volt a háromszög elágazása is, viszont a tetõn a nyílt terepen erõsen tûzött a nap és mintha egy befõttes üvegben futott volna az ember, beállt a levegõ. Itt utolért Viktor, akivel együtt futottunk be a célba. Csabi kiváló idõn belül teljesített már megint, ha egyszer úgy tudnék futni, mint õ…Beszélgetés kedves ismerõsökkel, majd Jucus is befutott a tõle megszokott módon, mosolyogva az elismerésért.


Nagyon jól megrendezett túra volt, teljesen követhetõ jelzésekkel, néha plusz irányító táblákkal, megfelelõ és jól elosztott frissítésekkel, az eddigi legszebb itinerrel és profi térképpel, kedves ismerõsökkel. Kifejezetten ízlett a házi vegyes lekvár a célban. Sajnos az én lábam és a kondim volt a gyenge pont, aminek az eredménye némi kényszerpihenõ lesz.


 
 
Kazinczy 200 és résztávjaiTúra éve: 20102010.08.04 09:59:09

4x50 nõi váltó







Rohanás volt a pénteki nap, jó 2 órás csúszással indultunk Jucival Pestrõl Füzérre. Tervek szerint este felmentünk volna megnézni a füzéri várat, de errõl a kultúr programról már lekéstünk. Kárpótlásul útközben Sátoraljaújhelyen megálltunk egy fagyizás kedvéért, és 7 óra környékén már Füzéren érdeklõdtünk a szervezõknél a tudnivalókról. Nõi váltóban indultunk Yoyo-val, aki akkorra már terepen volt és László Szilvivel. Juci és én sem jártunk még a Zemplénben, s amit hallottam róla, az egyszerre vonzott és megijesztett. Leírhatatlanul gyönyörû vidék, amit mindenképp meg kell tapasztalnia az embernek, másrészt könnyû eltévedni ezen a tájon és a nehezebben teljesíthetõk közé tartozik a pálya is.


Elhelyezkedtünk, és közben jöttek be az elsõ szakasz teljesítõi, Yoyo is köztük volt, kissé megviselte õt az elsõ 57 kili, de társa unszolására nekiment a második szakasznak is, igazán kemény csaj! Találkoztunk néhány ismerõssel is és valahogy mindig volt kivel csivitelni, nem sikerült korán lefeküdni. Juci ráadásul állandóan a kocsiban felejtett valami roppant lényeges holmit – legutoljára éjjel egy hajgumiért ment le, így másnap hajnalban kissé karikás szemekkel ébredtünk. 5-kor Juci Steve társaságában nekivágott a második szakasznak.


Délelõtt egy rövid séta, találkoztam Yoyoékkal, már sokkal vidámabb volt, megcsinálta a 100 kilit, gratula, nagy teljesítmény! Az örömködés után visszatérve továbbra is érkeztek be az éjszakai teljesítõk, szinte kivétel nélkül kiázott lábbal. Hûû, mi vár rám…Szilvi sürgött forgott, igyekezett mindenkinek segíteni, jól felkészült, tudta, min mennek át a hosszú távosok. Meglepetésként Attila, aki kiszállt 100-nál nekem adta a készlete egy részét, birsalmasajtot és térkép másolatot is kaptam tõle, akkor még nem tudtam, mennyire nagy értéket képviselnek majd a késõbbiekben - köszönettel tartozom neki.


Láttam a szenvedõket és idegesen vártam a 2 órát, elõtte pár perccel befutott Steve és utána kicsivel Juci is megérkezett, aki megsúgta nekem: számítsak rá, hogy el fogok tévedni. Na, ettõl még idegesebb lettem volna, de Lõw Andrissal már indultunk is. A faluból kifelé együtt haladtunk, de hallottam az eredményeirõl és tudtam, esélyem sem lesz vele haladni, így is lett. Bodó-rétre érve bíztatást és innivalót kaptam, majd a kék kereszten haladtam tovább. Aztán elkövettem a nagy gikszert, ami megpecsételte a futásom. Szalagokat követve áttértem az Északi zöldre, csakhogy az elágazásban 2 irányba mutattak a szalagok (ezt akkor nem vettem észre), s természetesen rossz irányban követtem a zöldet. Egyszóval nekiláttam a várva-várt elkavarásnak. Kerestem a megadott határkövet, ami csak nem akart eljönni, de mivel szalag is volt, a jelzés is stimmelt, mentem tovább, megmásztam egy 795m magas hegyet, fent  mentem egy darabig határkõtõl határkõig, mígnem leesett, fogalmam sincs, hol vagyok. A panoráma leírhatatlan szép volt, és gyanús volt, hogy nekem valahol lent a réten kéne nyargalnom... Elõ az ajándék térképpel, ott pont fent volt az egyik korábban látott határkõ, és akkor leesett, életem egyik legnagyobb kavarásában voltam éppen nyakig. Némi káromkodás után enyhe pánik, telefon, senki nem vette fel. Elindultam lefelé, de nem találtam visszafelé a szalagokat, totál össze voltam zavarodva. Talán ötször indultam lefelé, a harmadik szalag után nem láttam a negyediket, a belsõ kétségbeesés csak nõtt. Telefon, semmi. Végre Jucit sikerült elérnem, odaadta az egyik rendezõnek, aki nem tudta hirtelen belõni, hol vagyok pontosan, ám késõbb visszahívott hasznos infóval. Igazi megmentõm Solkima személyében érkezett, aki jól ismerte a környéket és rendkívül nyugtatóan és érthetõen irányított engem telefonon, míg biztosan vissza nem találtam a helyes útra, a számát is megadta, így volt egy biztos pont, s bizony a késõbbiekben is többször megerõsített. Ha õ nincs ott és nem kezeli ilyen higgadtan a helyzetet, talán még mindig ott lõdörögnék a zempléni rengetegben, megmentett, amit innen is köszönök neki. Utólag belegondolva eltévedtem már párszor, nem tagadom, de ennyire még soha nem sikerült tökéletesítenem az útvesztést.


A pontõrökkel és Bíborral már úton találkoztam, õk is elmagyarázták, merre tovább. Nagyon dühös voltam, hogy pont ott és akkor kellett ilyen emlékezeteset alakítanom, amikor csapatban voltam. Szívem szerint visszafutottam volna Füzérre, de a csapatot nem hagyhattam cserben és magamban is csalódtam volna, ha ilyen indokkal  kiszállok. Azzal bíztattam magam, hogyha megcsináltam a T100-at, akkor a Zemplén sem fog ki rajtam. Rohantam… Egy õzet ijesztettem meg, majd egy sikló kanyargott elõttem a betonúton Szalánc felé.


Szaláncra érve mentem a kocsmába, ahonnan a helyiek kitessékeltek, menjek lefelé az úton… Pedig ki voltam tikkadva és nagyon kívántam a beígért sört. Azt hittem, rossz kocsmába tértem be. A falu határánál megállt egy autó mellettem, benne a szervezõkkel, akik egy véletlen kapcsán találtak rám. Itt végre kaptam frissítést, pecsétet és hasznos útbaigazítást. Kedvesen felajánlották a fuvart is, de én a saját lábamon akartam becsülettel megcsinálni a távot, bármi is lesz. Nagyon köszönöm Nád Bélának a bíztatást és a tanácsokat, sokat lendített az akaratomon a bíztatásával. Ivás, alma a kézben, rohanás az Izra-tó irányába, hátha elérem a pontot. Tartottam attól a környéktõl, a szervezõ is említette a telefonban, hogy ott vigyázni kell… Rátaláltam Kalsán a sárgára, Solkima is megerõsített az útirány helyességében. A böglyök egyfolytában támadtak, nadrágon keresztül is csipkedték a combomat, úgy kellett lesöpörnöm õket. Érdekes, de talán azért, mert már fokozottan fogyeltem elkerülendõ az újabb kavarást, én a beharangozással ellentétben gond nélkül haladtam elõre. Tény, egyes szakaszok teljesen futhatatlanok voltak, de egyszer sem torpantam meg. Az egyetlen eltérést az itinertõl itt tapasztaltam, én a szalagokat követtem, s ez volt a helyes döntés. Lassabban tudtam haladni a tervezettnél a patak mentén a kerülõ úton, aztán vége lett a kanyargásnak és a tónál találtam magam. S láss csodát, bár az idõbõl kicsúsztam, a pontõrök ott voltak, elláttak, pecsételtek, feloldottak egy magnézium tablettát is. Feltöltöttem a tayómat is vízzel, a meleg miatt sokat ittam, már ki voltam tikkadva és sejtettem, a fent maradó szakaszon nem számíthatok frissítésre, magamat kell ellátnom. Itt tudtam meg, hogy vannak még mögöttem. A tó környéke szép volt, de nem volt idõ körbenézni, szaladtam tovább. Itt köszönöm meg még egyszer a birsalma sajtot, amit gyorsan befaltam, órák óta nem ettem szinte semmit, a sajt pedig meglepõen hosszú ideig hajtott elõre, nem is számítottam ilyen csodás hatásra.


A kéken már felkapcsoltam a lámpám, kezdett rám sötétedni, pedig még sehol nem voltam és megint vissza kellett térni az Északi zöldre. Brrrr… Jött a nem akármilyen Hársas-hegy, az a sohanemakareljönniacsúcs érzés, ráadásul felfelé kaptatva totál sötét volt, egyedül voltam, jobb oldalt pedig hangból ítélve valószínû vaddisznók lófráltak. Olyan közelinek éreztem a zajt az éjjeli csendben, hogy inkább betértem a fák közé, semmint a nyílt úton maradjak, aztán inkább felkapcsoltam ötödikbe és elhúztam onnan, tényleg ijesztõ volt. Na, ott egy kicsit egyedül éreztem magam.


Soha életemben nem láttam ennyi határkövet, mint azon a szakaszon. Köves-hegy, nos, számomra futhatatlan volt, erre a szakaszra egyébként is jellemzõek voltak a fû között megbúvó kövek, néhány komolyabb botlás után a hegy óvatos gyaloglásra késztetett. És még rám vártak az elõre beharangozott patakátkelések. Nem tartottam tõlük, de aztán néha kijött belõlem egy –két oda nem illõ szó, amikor megláttam egyiket-másikat, volt, aminek a medréhez guggolva csúszva jutottam le. Látszott az elõttem elhaladók küzdésének mértéke, hosszú csúszásnyomok figyelmeztettek a fokozott óvatosságra, de komolyabb gond nélkül sikerült abszolválnom ezeket a kihívásokat. A fényvisszaverõ szalagok sokat segítettek nekem, a lámpám messzirõl rájuk talált. Este 9 volt, amikor Solkima még megcsörgetett, hol járok, rendben vagyok-e. Akkor jöttem rá, hogy nagyon jól voltam, nem voltam fáradt, jó hangulatban voltam és tényleg élveztem a futást, már nem aggódtam jó ideje. Haladtam tovább, és fényképeztem a meghatározó határköveket, mint korábban, igazolandó az ott jártamat. Az a XVII.37-es kõ nagyon késõn ötlött a szemembe, pedig nagyon vártam már… Pá-pá északi zöld! Gondoltam rácsörgök Jucira, tudják hol vagyok, de a térerõ miatt csak késõbb sikerült beszélnem vele. Bába-hegyre fel hirtelen fényt láttam, Wágner András várt be engem, aki pontõrködött. Egyeztettünk gyorsan és együtt mentünk tovább. Jó volt beszélgetni vele a hosszú egyedüllét után. Kérdésére válaszolva akkor fogalmazódott meg bennem, hogy a lötyögõ víz hangja a tatyómban a hosszú magányos órák alatt ugyanazt a szerepet töltötte be, mint Wilson a Számkivetett c. filmben Tom Hanks-nek.


Pusztafalu elõtt egy útvillában a helyi vadászok mutatták a helyes irányt, s meglepetésünkre pontõrök vártak ránk a faluban. Frissítés, Pesza is ott volt, aki velünk együtt indult – de õ a rövidebb úton ment Füzérre, kiszállt. Ránk várt még a piros háromszög és 10 kili. Némi mászás a Vaskapu határkõhöz, majd jött egy szakasz, ahol nagyon hiányzott 1-2 szalag. Hosszú út, félig kész jelzéssel, s bár az itinerben jelezték ezt, bizony mi is elbizonytalanodtunk, jó helyen vagyunk-e. Telefonos megerõsítés, aztán már csak a Füzér-vár lépcsõit kellett megmásznunk, ahol szintén találtunk pontõrt, mesélt nekünk a várról, miközben megcsodáltam az éjszakai panorámát. A hold fénye sokat sejtetett az alattunk elterülõ csodás látványból. Nem várt úton értünk Füzérre és éjjel 2 elõtt 1 perccel megkaptam az utolsó pecsétet is. Juci ott várt rám, köszönöm neki a kitartását és a barátságát.


 Némi csivitelés, krumplileves kanalazás után a rendezõk tartották a szavukat, pálesszel koccintottunk egy jót. 2 óra alvás után keltünk Szilvivel, õ futotta az utolsó szakaszt. Lõw Andrissal és Steve-vel egyetemben indult 6-kor. Jucival épp visszafeküdtünk volna, amikor szóltak, hogy szedelõzködni kéne. Gyors reggeli, nyomás kirándulni. Kishuta után Rushboyt és Bíbort értük be, végül Kõhídon állapodtunk meg. Nagyon kedves kis település, ahol sétáltunk egy órácskát és a jutalom jégkrém is lecsúszott. Sátoraljaújhelyen igyekeztünk gyorsan megtalálni a Kovács-villát, de túl messze parkoltunk, s meglepõdve láttuk, Szilvi már befutott. Pedig nagyon ott akartunk lenni, amikor megérkezik, megörökíteni a beérkezését. Nagyon jó idõt ment õ is.


Gyorsan megmutatták nekünk a villa szép épületét, majd díjátadás következett. Fáradtan, de elégedetten indultunk haza Pestre.


Gratulálok minden táv teljesítõjének, mert igaz a mondás, a Zemplén nem viccel.


Nagyon jó rendezés, tekintve, hogy hányféle táv volt és a rendezõk 3 napon keresztül talpon voltak, le a kalappal elõttük. Mindig volt mit enni inni, kedvesek voltak és barátságosak, az õ jószándékú segítségükre is szükségem volt ahhoz, hogy végig tudjak menni a szakaszomon. Bár az eltévedésem okozott némi fejtörést, mégis csak pozitív élményekkel és összegzéssel zárhattam a Zemplénnel történt elsõ találkozásom. Szilvinek külön köszönöm a támogatást, a reggeli kávét, Jucinak, hogy végig mellettem állt és kapkodta a telefont hogy segítséget találjon, Solkimának hogy nem remeteként végeztem az északi zöld sûrû erdejében .


S bár a Zemplén nem adta magát könnyen és kis híján a földre nyomott, azért szívesen megküzdök vele a késõbbiekben.


 

 
 
Cuha 25/35/50/ Bakonyalja 25/45 / (Erdőalja 25) / BakonyerdőTúra éve: 20102010.07.19 13:26:51

Cuha 50












Messze van az a Bakony, a ½ 4-es kelés meg igen nagy kihívás. Az elsõ metrót várva még akkor battyogtak haza az illuminált állapotú fiatalok az éjszakázásból, tele volt a peron a sörösüveget szorongató ifjakkal, kevés tiszta tekintettel találkozik ilyenkor az ember. De 5-re már Jucinál voltam, most csak ketten mentünk futkosni. Mint ahogy ilyenkor lenni szokott, most is az út elején elvétettük az autópályáról a lehajtót, némi idegeskedés, hosszas korrigálás, aztán iszonyatos nevetésbe csapott át a hangulatunk, mire Bakonyszentlászlóra értünk, már csak a szépre emlékeztünk és fülig ért a szánk. Végül is jól akartuk érezni magunkat, és ezt sikerült is kivitelezni.


Bubuéknál gyorsan neveztünk, majd meglepetésként a rajtban ásványvizet is kaptunk, én gyorsan lecsaptam az utolsó szénsavmentes palackra, amit alig tudtam a zsákomba tuszkolni. De akkora kincs volt a várható hõségben, botorság lett volna elutasítani, így viszont kényelmetlenül domborodott a hátizsákom minden irányban. Kényelmes tempóban nekivágtunk az 50 km-nek, lassú kocogást terveztünk csak, tekintve, hogy a kondim mostanság hagy némi kívánnivalót maga után és a kánikula sem sarkallt nagyobb erõfeszítésre minket.


Kifelé haladva a faluból az elsõ érdekesség a helyi turi-butik, ahol egy üres, foghíj-telken a földre lerakott ruhanemûk között keresgélték a nõk az alkalmi vételt.  Elhagyva a falut homokos talajon haladtunk, de ami nagyobb gondot okozott, az a legyek bosszantó zaklatása volt. Ott dongtak tömegesen a fejem körül, pimaszul nekirepültek az arcomnak, fõleg a fákkal fedett területeken gyûlt meg velük a bajunk. A piros jelzés a kerítés mellett vitt, egyszer csak nem láttuk a jelet, hátrafordulva szembesültünk vele, hogy a szántón átvágtak az emberek. Kerülgetve a kukorica szárakat igyekeztünk visszatérni a kijárt útra, Juci kicsit mérges volt, amiért a közvetlen mögöttünk jövõ srác nem szólt utánunk. Mentünk tovább, kezdett kissé erdõs hangulatot venni a táj végre. Gyorsan elértünk az elsõ EP-ig, Pápateszérre, ahol egy helyi biciklis bácsi érdeklõdött a pontõröknél, mi ez a felhajtás. Továbbra is dominált a homokos talaj – nem szeretem – Jucival beszélgetve haladtunk Fenyõfõ irányába. Beérve a faluba rendezettség látványa fogadott minket, velünk szemben a gyönyörûen karban tartott templom, ám elõtte nem hagytuk ki a kék kutat, ahol felfrissítettük magunkat. A falut követõen elértünk a 2. EP-re, a Fenyõfõi mûúthoz, ahonnan Moiwáék már épp indultak tovább. Itt vizet és müzlit is kaptunk, ráadásul befutott kedves ismerõsünk, Don, örültünk a viszontlátásnak. Jucival mi kicsit elidõztünk itt, az árnyas fák között, majd megköszönve az ellátást célba vettük a zöld jelzést. Megint lassan erdõs részen haladtunk, örültem a szép fenyveseknek és az isteni fenyõillatnak. Viszont már csorgott rólunk a víz a hõségtõl. A Bodzás-árok elõtt elbizonytalanodtunk, az itiner szerint inkább egyenesen kellett volna menni az árokban, viszont mindenki a háromszöget választotta balra fel, majd megmondták az érvet is: erre rövidebb az út. Na jó, mentünk a többséggel, fent szép kilátás, önellátó matricázás a Pápalátó-kõnél, fénykép készítés, haladás tovább Alízháza irányába. Szerencsére erdõben vitt az utunk, a fák árnyéka életmentõ volt. Lecsorogtunk a Hódos-érhez, ahol nem láttuk a jelzést, bár az itiner alapján egyértelmû, merre tovább. Elõre szaladtam, majd megláttam egy szinte kivehetetlen jelzést egy fán, így aztán megnyugodva zötyögtünk a dózerúton. Átkeltünk egy gázlón, majd egy jelzetlen szakasz következett, bár az elõttünk haladók jól kitaposták az ösvényt az embermagasságú dzsindzsásban. Ekkora már tele volt a lábam megdagadt karcolásokkal, csípésekkel, a reumatikus fájdalmak a csalánokkal való akaratlan barátkozás miatt minden bizonnyal elkerülnek az idén is. Ez a rövid nadrág átka. A dombot megmászva már a vasútállomásnál feltételezhetõen fellelhetõ ivási lehetõség hajtott minket tovább, de a srác eléggé kifogyott a hideg italokból, mégis lecsaptunk 1-1 palackra, jól esett a hûvös kóla, életmentõ. Kellemes, fákkal övezett szakaszon kocogtunk, már vártuk a Felsõ-Cuha-völgyet számítva némi izgalmas patakátkelésre, kalandozásra. Hirtelen Juci egyik földijébe, Icuba botlottunk, nagy volt a viszontlátás öröme, így egy ideig vele gyalogoltunk. A patakátkelések nem várattak magukra, az elsõ kettõt szárazon abszolváltam, aztán alternatíva híján nemes egyszerûséggel átgázoltam  a vízben – Juci már korábban megmerítette a cipõjét. Ismerõs szakasz volt a Bakonyi Mikulásról, akkortájt is tetszett ez a rész. A Viaduktnál fotózás, majd az erdei iskolánál újabb EP várt ránk, ahol nagyon kedves és humoros pontõr fogadott minket, mindenkivel kezet fogott, elismerve az eddigi teljesítést, ami kivétel nélkül mindannyiunkat meglepett, csokit nyomott a kezünkbe, és elindulva tovább is velünk tartott kicsit és felkészített, mire számíthatunk a továbbiakban. Köszönjük a kedvességét, üdítõ szintfolt volt a túrán. A pirost követve már többnyire kocogva értük el a Kõpince-forrást, ahol rávetettük magunkat a hideg forrásvízre. Milyen egyszerû és természetes dolog a víz, ilyen hõségben mégis rettenetesen megnõ a jelentõsége az ember szemében. Fényképezés újból, egy elegáns kinézetû, cincérszerû, díszes rovart is lekaptam, majd nekikezdtünk Zörög-hegy meghódításának. Itt Icus lemaradt tõlünk, finom kis emelkedõ volt. Itt-ott kerülgettük a kidõlt fákat, felérve újból saját kezûleg matricáztunk. A zöld jelzésen ereszkedtünk Csesznek irányába, szintén bevillantak a Mikulás túra emlékképei, ismerõsek az ösvények, kanyarok, a vár nagyon szépen mutatott a zöld körítésben, zeneszó szállt az irányából.  Kõmósó-völgynél most nem kellett használnunk a láncot, Gethe adta a pecsétet és az útbaigazítást, majd mentünk a zsidó temetõ irányába. Ömlött rólunk a víz, a komfort érzetünk nem volt az igazi, még jó, hogy a vár szép látványt nyújtott minden irányból. Kis keringés Cseszneken, majd kiérve szalagokat követtünk, itt-ott felakasztottuk a földön talált darabokat. Átvágtunk egy kis susnyáson, ahol volt csalán, ott biztos megcsiklandozott engem egy-két szál, én biztos megtaláltam, hol a bokám, hol a könyököm sajgott egy darabig.


De jött a szépséges Alsó-Cuha-völgy kielégítve minden kalandvágyunk. Az utat elmosta a víz, rémisztõ volt nézni, korábban milyen magasságokban hömpölygött az áradat. Másztunk, kerülgettünk kidõlt fákat egyfolytában, út hiányában friss csapásokat követtünk a meder meredek partján. Gázoltunk a vízben megint, hûû, de jól esett a lábamnak a hûs víz, majd elértünk egy mászós részhez, ahol a perem nekem is jó derékig ér, Juci nem tudott kis ember lévén egyedül felkeveredni. Más nincs, bakot tartottam Jucinak, kipróbáltuk, elbírtam, így sikerült felmásznia, már csak nekem kellett felvakarnom magam valahogy. Nem bántuk, hogy kicsit lassabban haladtunk, érdekesebbé tette az útvonalat, hogy alternatív megoldásokat kellett kieszelnünk, mászni, hajolni, egyensúlyozni kényszerültünk. Jucinak már elfogyott a vize, az én tartályom nagyobb volt, egy ideje már én itattam, továbbra is jókedvûen haladtunk az orrunk után, visszaszámolva a métereket az EP-ig, ahol víz is volt. Kedves idõs úr igazolta az ottlétünket, mi meg rávetettük magunkat a vízre, sõt, meglepetésként mogyoró és perec is csillapította az éhségünket. Nagyon nyugalmas, kellemes hely volt az Ördög-rét, aztán csak sikerült indulásra ösztökélnünk magunkat. Kiderült, egy kilivel több van hátra a számítottnál, mindegy. Kocogva szép lassan gond nélkül, fenyõkkel övezett úton leértünk Szentlászlóra, ahol szép emlék-fénykép és kitûzõ volt a jutalmunk, valamint mindenféle feltéttel ellátott puha kenyér és persze szörpök. Kis beszélgetés a gyorsabb ismerõsökkel, fürdés – mennyei érzés volt újra tisztának érezni magunkat – majd lassan haza indultunk.


 Köszönet a szervezõknek, szép útvonalú, kellemes túra volt, az itinert követve nem nagyon lehetett eltévedni sem és szépen bemutatta a Bakony szépségeit.


 

 
 
Mátra 115 (+résztávok)Túra éve: 20102010.06.09 12:12:05

Mátra 115/88












Már megint hagytam magam rábeszélni. Na jó, megyek, Kisnána a rajt helyszíne. Voltak rossz elõjelek a túra megkezdéséig tartó szûk 1/2 órában, mint a depó csomagom kétségbeesett keresése, itiner elhagyása a rajtban, amit a tömegrajt lekésése koronázott meg. Történt ugyanis, hogy sorban álltunk/ültünk az egyetlen WC elõtt. Én még kiértem idõben, de Juci már a dudaszó elhangzását követõen viharzott ki, így futottunk a mezõny végén. Nevettünk még az egészen. Az elején elhagytam Jucit és ez bizony hiba volt. Futottam és többedmagammal jól benéztük a sárga +-t, így a kiírt távot megfejeltük még kb. 4 kilcsivel, amivel egy bónusz patakátkelést is megnyertünk oda-vissza. Hurrá! Így kell észrevétlen átnevezni a 128km-es távra ugyebár.:-) Mire visszaértünk a helyes útra, sereghajtók lettünk. Haladtunk, de gyorsan szétszakadozott a mezõny.

Oroszlánvári EP-nél iszogatás közben szemeztem a Kékes távoli csúcsával, mire a srác megnyugtatott: nincs az olyan messze, ráadásul lejt addig az út! Haha! Rongyoltam tovább, találkoztam Attilával, aki tapasztaltabb lévén hasznos tanácsokkal látott el, innen is köszönöm. Utolértem Bíbort, aki – gondolom az elmúlt pár túra tapasztalataiból okulva – papucsot is cipelt magával a patakátkelésekhez. Leleményességén jót mosolyogtam, én még nem láttam ilyen felkészültséget. Kékes elõtt, a szûk, kanyargó ösvényen egy kamikaze rovar frontálisan karambolozott a szememmel. Olyan érzés volt, mintha savat öntöttek volna bele. Bogár gyorsan likvidálva, s bár múltak a percek, a szemem iszonyatosan fájt és ömlött a könnyem, szó szerint. Végre Kékes, ahol László Szilvit gyorsan felkértem egy hipergyors szemvizsgálatra. Bogártetem sem annak alkatrészei nem voltak láthatók, megnyugodva indultunk közösen tovább. A rossz úton.:-( Vissza, megcéloztuk Parádsasvárat. Közben Rushboy-t értük be, innen Ágasvárig szinte együtt mentem vele és Szilvivel. A futást felváltotta az alkalmankénti kocogás, így volt alkalmunk beszélgetni is kicsit. Örültem a társaságnak, a kedvem is jobb lett idõvel a rossz kezdet ellenére. Sasváron frissítés – éljen a Túró Rudi! – majd baktatás Galyatetõ felé. Bár a köves talajt nagyon nem csípem, egész jól toltam a felfeléket. Fent Spero hívta fel a figyelmünket egy benézhetõ jelzésre, õ már az ajándékkört is letudta. A finom leves nagyon jól esett, megújult erõvel indultunk Mátraalmás felé. Rushboy-t próbáltam nem szem elõl veszíteni, nagyon meggyõzõen követte az utat és tisztes tempót diktált. Egy baj volt vele, mindig elõreengedett a kétes állagú talaj láttán, így én mutattam neki, hol lehet lábszárközépig mocsárba süllyedni vagy átáztatni az épp hogy megszikkadt cipõt. Szitkozódásom után kis korrekcióval tök szárazon átkelt minden ingoványos részen. :-) Mátraalmáson frissítés, tankolás, 2 bringás srác is beért minket. Érdeklõdtek, mennyit megyünk. Aztán jött a jól ismert tágra nyílt szem és hüledezés reakció. Az idõs bácsinál bor is volt, mint frissítõ, amit mi kihagytunk. A második galyatetõi EP-nél megláttam Jucit és meglepetésemre Csabit is, aki napszúrás miatt feladni kényszerült a túrát. Nagyon akarta ezt a túrát, rossz volt nézni, hogy legyõzi a Mátra. Jövõre Csabi!! Juci viszont türelmesen megvárta, míg bekanalazom a levest, szerencsére Rushboy is bevállalt még egy adagot. Innen Rushboy egy ideig hármas hölgykoszorú kíséretében haladhatott tovább, remélem, értékelte ezt a ritka kiváltságot.:-) . Pesza, Börcsök Andris és Pál is velünk haladt, késõbb teljesen fixálódott ez a csapat. Mátraháza buszmegállóban tankolás, egy szegény vizsla már eléggé kivolt, aggódtunk érte. Megcéloztuk Lajosházát. Nagyon meleg lett és itt már térdig mocskos volt mindenki, a cipõnk átázott, de leginkább a sár dominált. Elidõztünk a ponton kicsit, fénykép is készült, kenegettük, amink fájt. 52km, 2900m szint volt nagyjából mögöttünk. Másztunk tovább Mátraszentimre irányába, egy enyhe és hosszú, nemszeretem emelkedõn.

Következett Szorospatak, ahol gulyással kínáltak, amibõl szegény remegõ lábú vizslának is jutott, nagyon kimerült volt szegény jószág. Evés, telefonálás, depo csomag felvétele után nosza, másszuk meg Ágasvárat. A turista házhoz együtt mentünk, de ott a hátizsákom csomagolásával visszafogtam Jucit, és kicsit késve indultunk a csúcsra. Lefelé Balázs és Laci keresztezte utunkat, hamarosan újra találkoztunk velük. Learaszoltunk a köves lejtõn – persze, hogy ekkor sötétedett ránk – igyekeztem gyorsan rendezni a csomagom, majd még ittunk egy kávét Jucival, ekkorra a csapat már elindult. Egy ideig követtük a lámpák fényét, de gyorsan csak a nagy sötétséget láttuk, elveszítettük a többieket. :-( A patak mentén lassan ereszkedtünk, de a jelzéseket is elhagytuk, jött az idegeskedés… És szerencsére Balázs és Laci, akikhez csatlakoztunk (köszönjük srácok, hogy megvártatok minket), bár velük is sikerült egy kicsit elkeverni, de csak elértük a 3 fatörzses patakátkelõt. Igazi kalandtúra élmény! Éjjel, fatörzseken araszolva átkelni egy kb. 2 méterrel alattunk hömpölygõ patak felett. Juci barátnõm, nos, kicsi a lelkem, így õ nem tudta letenni a hátsóját az egyik törzsre, õ végig karral tartotta magát. Laci segített neki levánszorogni az útra. Már nem futottunk. Nem kocogtunk. Alig beszéltünk. Hidegkúti th- elõtt már pedzegettük az átnevezést. Elõször csak felvetõdött a gondolat, majd megérlelõdött bennünk és közös megegyezéssel átneveztünk 88-ra. Addig az idõt a vízhólyagok számának saccolásával töltöttük, nagyon fáztunk, a lábam, mint két jégkocka. És még lett volna egy maraton… Neeeem! Athoszék nagyon kedvesek voltak amíg ott ücsörögtünk, a nyugodt, pihentebb pontõrök közvetlen, megnyugtató gondoskodása, ahogy szóval tartottak bennünket, minket is megnyugtatott. Mielõtt elindultunk volna Athosz útmutatása szerint, azért megcsodáltam az égboltot, amin a mesterséges fények hiánya miatt ezerrel ragyogtak a csillagok, imádom így nézni az eget! Olyan közeli és gazdag, mint egy hatalmas ékszerdoboz, telis-tele különbözõ nagyságú ékkövekkel. Ritka látvány és élmény manapság. Itt láttuk utoljára Rushboyt, aki leszakadt kicsit a többiektõl, tõle is elköszönve indultunk Jucussal visszafelé. Sajnos a buszon nem kaptunk térképet, de Juci otthon kinyomtatott egyet, jobb, mint a semmi. Már csak két pukli várt ránk. Mentünk elõre, a sötétben egyre több szempárt világított meg a lámpánk fénye fán és földön egyaránt. Nem volt ijesztõ, inkább természetes, hogy nem vagyunk egyedül. A Tót-hegyesi elágazásnál habozás, telefon a szervezõknek, de a térerõ belepiszkított a segítségkérõ akcióba. Már kb. éjjel 1 óra volt. Kezdett kicsit elegünk lenni a dologból, átmentünk dühös és kissé elkeseredett kis Vukba. Ekkor pislákoló fényt láttam közeledni. Jött valaki. Hurrrá!! Lépéshiba igyekezett beérni minket, akinek alig világított a fejlámpája, így hát egy tetterõs pasival gazdagodott kettõsünk. Mint kiderült, gond volt a gyomrával, de elég éber volt és a beszélgetés friss erõt öntött belénk. Egymást biztatva másztuk meg a hegyet, ahol 6 órányi csend után felvertük a pontõrt. Már csak Világos-hegy volt hátra. Az is eljött. A srác a hegytetõn leszólt a célba, hogy megyünk, sõt, egy darabig le is kísért minket. Lépéshibát közrefogtuk, elõtte és mögötte is maximum fényerõvel igyekeztünk segíteni az õ haladását is, de a fáradtság miatt idõnként mindegyikõnk beleakadt vagy belebotlott valamibe, én pl. árokba léptem. Ráadásul felváltva volt hányingerünk. Jucival vacogtunk, az is elõfordult, hogy kézen fogva haladtunk egy darabig, mint a gyerekek. Nem akart elfogyni az utolsó 7km. Már kezdett pirkadni, mire Gyöngyöstarján határába értünk. A szalagok látványa megváltás volt. Lépéshibát közrefogva, kéz a kézben kocogtunk be a célba, ahol kedves fogadtatásban volt részünk. Spero is ott volt, aki sajnos szintén feladta, és Csabi is, aki az online közvetítésbõl értesült az átnevezésünkrõl és eljött értünk. Kõdíj (nagyon baró a menõ manós!), oklevél, majd zuhany. Annyira remegett a kezem a hidegtõl, ahogy alig tudtam tartani a zuhanyrózsát, a fogam szó szerint vacogott. Nagyon brutális volt ez a túra, igazi próbatétel testnek és léleknek.

Köszönöm a velem együtt haladók társaságát és kedvességét, a szervezõk idejét és energiáját, a pontõrök szeretetét. Csillagos ötös minõsítést kap nálam a túra. Gratulálok minden teljesítõnek, különösen Szilvinek, aki egyedüli nõként teljesítette szintidõn belül a teljes távot.


 

 
 
Terep Százas (2009-től ) és résztávokTúra éve: 20102010.05.18 10:43:57

Terep 100












Egy évvel ezelõtt kézzel-lábbal tiltakoztam a felvetés ellen, hogy nekivágjak egy 100km-es túrának. Szombaton mégis ott szorongtam a rajtban, ambivalens érzésekkel. Ez a leghosszabb és legszintesebb futásom, úgyhogy remegtek a lábaim rendesen, másrészt vonzott már a kihívás. Kutya is hiába kínált sütivel, egy falat nem ment le a torkomon – pár kilivel késõbb persze már jól jött volna az ajándék kaja. Gyors eligazítás a mezõnynek és már indultunk is végre. Elég lassan oldódott a feszültség bennem, a Remete-hegyi kaptató ripsz-ropsz elvonta a figyelmemet az elõttem álló nehézségekrõl. Szerencsére délelõtt az idõjárás jó barátunk volt. Hamarosan Papamaci és Márk társaságát élvezhettem, jól esett a beszélgetés. Egy  7 éves forma kisfiú állt egy kis réten felmenõi társaságában és nézte az arra haladókat. Meglátva lelkesen felkiáltott: „Még egy lány jön!” Állítólag csak a lányokat figyelte. Helyes irányba fejlõdik a srác, az már biztos. :-)


Bár elõzõ hétvégén jártuk be a táv elsõ szakaszát, mégis jól jött Piliscsaba és Piliscsév magasságában a mögöttem jövõk eligazító vagy épp megerõsítõ kiabálása. Innen is köszönet minden hasznos útbaigazításért! Dobogókõ magasságában túrázókkal találkoztam szembe, akik valószínûleg meglátták rajtam a rajtszámot és a jó út mellett jó helyezést is kívántak. Itt egy kis csepergés volt csak, esõnek még nem nevezném a dolgot. Dömös után, a Szent-fa kápolnánál már akkora sártenger alakult ki, hogy csak egy férfi irányításával tudtuk kikerülni, én makacs fejjel majdnem átgázoltam rajta. Vadálló-kövek irányába felfelé mászva lehagytam Kutyát, akivel addig kerülgettük egymást. Az emelkedõn is telefonált, nekem nem volt ilyesmire levegõm. Késõbb Danit értem be – csodálkoztam is, mert erre még nem volt példa – gondoltam, hogy valami baj lehetett. És tényleg, a lábizma nem akart engedelmeskedni, így adtam neki futósót, remélve, hogy az segít. Mentem tovább, négykézláb, ahogy ezen a szakaszon illik. Már a szikláknál másztam, amikor fent néhány idõs hölgy meghökkenve nézett minket, egyikük meg is szólított:


-Jézusom! Maguk arról az oldalról jönnek, lentrõl?


-Igen.


-Egyébként honnan jönnek?


-Budapestrõl.


-Jó-jó, mi is onnan jöttünk, de pontosan hol indultak el?


-A II. kerületben, 100km-es futóverseny van.


Meglett a hatás. Kikerekedett szemek és hitetlenkedés látszott a sminkelt arcon, a csodálkozása nem hagyott alább. A beszélgetésnek a fotós vetett véget, észre sem vettem, hogy lesben állt. Itt már jobban esett az esõ. Pilisszentlászló elõtt Gergõvel kerülgettük egymást, egyszer majdnem elvétette a piros jelet. A piros kereszten haladva több, létrás átkelés volt, a fa már nagyon csúszott az addig rázúduló víztõl. Szóltam is neki, hogy vigyázzon, egyszer mégis csak szörnyû zajra fordultam hátra. Gergõ épp akkor csúszott le a lépcsõkön. Szörnyû volt látni. Kérdezgettem, megsérült-e, milye fáj, a kezére panaszkodott kicsit, de mindene mozgott. Bíztattam, hogy jöjjön, mindjárt itt a pont. Elõre küldött, és nemsokára megkönnyebbülve konstatáltam, hogy jött mögöttem újra, s innentõl a hátralévõ távot tulajdonképpen együtt tettük meg. A Kisrigóban megint láttam László Szilvit, õ már indult tovább, nekem 6:24 kellett, hogy elõször odaérjek. Ekkorra már esett annyira az esõ, hogy a derekamon viselt esõkabát felkerült rám. A levest mellõztem, a pontõrök kikapták a kezembõl a hátizsákot és utántöltötték a folyadékot, nekem csak ennem kellett. Egyszerûen szuperek voltak, csak ámulok rajtuk versenyrõl versenyre! Pár perc múlva megköszönve a segítséget indultam is tovább az ajándékkörre.  

Hallottam a megáradt patakokról, de nem foglalkoztam nagyon a kérdéssel, úgysem lehet mit tenni. Hamarosan eljött a pillanat, amikor már az én hosszú lábaim sem voltak elegendõek, egyszerûen átgázoltam a vízen. A víz kellemesen lehûtötte a lábam, viszont plusz súlyt cipeltem magammal. Jó tempóban haladtunk, Visegrádon, a Fellegvár után mégis jött egy kis gyengeség. Gergõ kedvesen felajánlott valami energiapótlót (köszönöm!), de épp elõtte szorítottam ki egy tasakból a zselé utolsó cseppjét is és mint mindig, vártam a feltámadást. A futósó rendszeres szedése és az energia pótlás meghozta a várva várt eredményt, újra gurult a szekér. Pap-réten végre személyesen is megismertem athoszt, akkorra már zuhogott és nem csodálkoztam vízátfolyáson, sártengeren, mocsaras állagú sáron. Itt már nem kerülgettem semmit, mentem a legrövidebb úton A-ból B-be, átgázolva mindenen. Kívülrõl ijesztõnek tûnhettek a körülmények, de amikor az ember benne van, nem hadakozik igazán az elemekkel, elfogadja a rendkívüli állapotokat és alkalmazkodik, ez a túlélés szabálya. Viszont elkezdtem rettenetesen fázni. A Kisrigó kerítése mellett mentem, amikor hallottam bentrõl, hogy „már jön is a harmadik lány”. Bent Kriszta fogadott, és mintha csak engem várt volna, megtett mindent, hogy mihamarabb tovább mehessek. Bepakolt a hátizsákomba, feladta rám a hosszú ujjút, az esõkabátot, rám adta a fejlámpát és mindeközben bíztatott, mosolygott és informált a barátaimról is. Gondoskodó volt, mint egy anya, pedig elõtte csak egyszer találkoztunk. Meghatott a viselkedése, nem tudok eléggé hálálkodni érte. Hátha egyszer fordított szereposztásban viszonozhatom majd a jóságát. :-) 




A kék jelzést követõen a kék kereszten várt ránk a combig érõ vizû patak. Addigra Lóri is társult hozzánk, hárman néztük a hömpölygõ áradatot. Barátaim reggel felkészítettek rá, hogy számíthatok ilyenre, s mivel repülni nem tudok, gondolkodás nélkül belegázoltam. A közepe felé mélyült a dolog, és amikor felemeltem lábam, hogy lépjek egyet, megéreztem a sodrás erejét. Némi sikongatás kíséretében, meggörbülve igyekeztem visszaszerezni az egyensúlyom, de ott rekedtem hirtelen a víz közepén, kis híja volt, hogy a sodrás elvigye az ötven valahány kilómat. Eddig csak TV-ben láttam, mit jelent egy megáradt patak, most testközelbõl döbbentem rá, mekkora ereje van. Szerencsére mellém ért Lóri és felém nyújtotta a kezét, belé kapaszkodva együtt vánszorogtunk a túlsó partra. Õszintén mondom, soha nem örültem még ennyire annak, hogy egy fiú megfogta a kezem! :-) Életet mentett, hálás vagyok érte! Csikóvár, aztán Csobánka hamar és gyorsan elérkezett, Kevély nyereg felé már erõsen sötétedni kezdett. Fent sajnos rossz irányt mutattam, és Gergõvel rossz felé kezdtünk ereszkedni. Feltûnt, hogy túl járható a szakasz, pedig köves lejtõvel kellett volna megküzdenünk. Sûrû bocsánatkérések közepette visszamásztunk és rátértünk a helyes útra.- ott találkoztunk három sráccal, akik meg is állapították, hogy mintha már találkoztak velem korábban. :-) A jobbra leágazáson túlment a társaság nagy része, az egyik srác szólt utánunk, õ ismerte a járást. Késõbb elõttem haladt, kicsit lelassult, kiderült, hogy nem világított rendesen a lámpája. A pilisborosjenõi pontig így elõtte mentem, remélve, hogy a lámpám fényében épségben leér õ is. A ponton adtam neki elemet, így megoldódott ez a gond is. A srácok jó hangulatban pótolták az energiát, én viszont haladtam volna tovább a minél kevesebbet álldogálok, annál hamarabb beérek elv alapján. Próbáltam toborozni magam mellé társaságot, mivel az utolsó szakaszt nem ismertem és tudtam, hogy hiányosak a jelzések, de nem nagyon mozdultak. A fõútnál mégis ketten beértek. Az egyik szervezõ halált megvetõ bátorsággal igyekezett segíteni az átkelésünket, de kis híján elütötték, úgy ugrott el a száguldó autó elõl. Átjutottunk végre és igyekeztünk a sártengerben tovább futni, ami elég nagy kihívást jelentett. Innen jött aztán a kavarodás. A Csúcs-hegyi nyereg felé szembe találkoztunk Szilviékkel. Az esõben a párától alig lehetett látni, a jeleket az úton befedte a víz és a sár, vagy annyira megrongálódtak, hogy kivehetetlen volt, merre is mutatnak. Ott tekeregtünk öten össze-vissza, sokszor öt fénycsóva kereste az elágazásokban a megváltó narancssárga nyilat. Az is elõfordult, hogy egyikünk rajta állt, de többnyire nem találtuk. :-( Valahogy lekeveredtünk mégis a nyeregbõl, de nagyon ijesztõ élmény volt a tehetetlenség és bizonytalanság érzése, hiába voltunk többen. Nem tudom, mit csináltam volna egyedül ott és akkor… Sajnáltam az elvesztegetett idõt, addig annyira flottul ment minden! Az utolsó 7 km-t 1,5 óra alatt futottuk le, rengeteg idõt elpazaroltunk. A betonút jelezte a cél közelségét, de itt is kellõ óvatossággal, keresztezõdésrõl keresztezõdésig haladtunk, míg végre egy autóból ránk dudáltak, és kérdésemre jött az infó: balra befordulva ott a cél. És tényleg! Húúúh! Mennyei érzés, tapssal fogadtak a már beérkezettek. Szilvivel szinte egyszerre érkeztünk az asztalhoz, így megosztva lettünk a másodikak. Mocskosan álltunk fel a dobogóra – bár engem fel kellett segíteni, kezdtek elgémberedni a lábaim. 14:11-es eredménnyel zártam a versenyt, boldogan, fáradtan, átfagyva. Krisztián átgyúrta a lábam, jól esett a masszázs, bár néha szívtam a fogam a fájdalomtól. Csabi barátom persze már rég beért elõttem, gyors volt…Jucit vártuk még hosszasan, aki minden tiszteletemet elnyerte, nagy küzdõ a barátnõm, nem adta fel és leért biztonságban õ is. Megcsináltuk mindhárman és ez volt a célunk.  


Leírhatatlan élmény volt ez a nap. Nagyszerû emberekkel találkoztam megint mind a futók, mind a pontõrök között. Köszönök minden egyes bíztatást, útbaigazítást és kedves mosolyt, mindegyik momentum kellett a sikeres teljesítéshez. A szervezõk most is kitettek magukért, egyetlen negatívumként csak az utolsó szakasz nem megfelelõ jelölését tudom felhozni, elõtte semmi baj nem volt az útvonalkövetéssel, sõt! Bár az idõjárás rendkívüli körülményeket produkált, fényvisszaverõ jelek alkalmazásával meg lehetett volna könnyíteni a tájékozódást a kritikus utolsó szakaszon. Így is maximálisan övék minden tiszteletem, mert önfeláldozóan, mindenre figyelve összehozták ezt a nagy volumenû rendezvényt. Belegondolva valószínûleg iszonyatos idõbe, energiába, szervezésbe került a dolog. Nagyszerû a csapatuk, rengeteget adtak, értünk, futókért voltak ott. Köszönöm nekik. És persze köszönöm Csabinak és Jucinak, akik hajdanán rávettek arra, hogy benevezzek a T100-ra, nélkülük szegényebb lennék egy rendkívül gazdag nap pótolhatatlan élményeivel. Tényleg más ember lettem a végére. Gratulálok minden teljesítõnek, és akik feladni kényszerültek, ne csüggedjenek. Jövõre újra találkozunk!


 

 
 
SárgaTúra éve: 20102010.05.05 10:40:25

Sárga 70 terepfutó












Soha nem voltam még éjszakai túrán és soha nem voltam még 70km-es túrán sem. Kihívás ez a Sárga 70 fõleg úgy, hogy fél óra szundikálás fért csak bele az idõbe indulás elõtt, ráadásul a barátaim nélkül indultam, mivel nekik más elfoglaltságuk volt , így csak lelkiekben jöhettek végig a távon. A Nyugatiban viszont összefutottam Teve kollégával, akivel beszélgetve gyorsan szállt az idõ, amíg Esztergomba zötyögtünk.


A tömegrajtnál felgyülekezett a bátrak kis csoportja és elindultunk. Amíg aszfalton haladtunk nem volt gond, de ahogy elhagytuk a várost, akkor szembesültem az éjszakai futás sajátosságaival. Úgy lépkedtem pár percig, mintha tojásokon lépnék, nem éreztem a talajt, valahogy nem vettem a távolságot, hol van gödör és hova léphetek biztonságban. Pedig jó lámpám volt. Aztán hozzászoktam és 3 sráccal együtt gyûrtük a kilómétereket. A Hold biztos pontot jelentett, megnyugtatott, hogy bármikor felnézhettem rá és mindig ott világlott felettünk. Nagyon figyeltem a lábam elé, de azért így is sikerült egyszer-egyszer összecsapnom a bokámat. Váratlanul egy apró béka került a fénycsóvámba, természetesen kikerültem a kis zöld jószágot. Érdekes, nem szeretem a békaszerû lényeket, de most õt is kivételesen szépnek láttam.


Furcsa, hogy míg kevesebbet láttam a környezetembõl az éj leple alatt, felerõsödött a többi érzékelésem, a szaglásom, hallásom és az érintés is. Csudi jó volt beszippantani az éjjeli, tavaszi illatokkal átitatott hûs levegõt, már csak ezért is érdemes volt fent maradni. Finom, friss, roppanós volt, ritka élmény. Élveztem, hogy csend van, csak a madarak csivitelését és apró erdei zajokat lehetett hallani. Ami hiányosság, hogy a legtöbbször fogalmam sem volt, merre jártam.


A szalagozás Pilisvörösvárig egyszerûen fenomenális, a fényvisszaverõ darabkák segítettek talán a legtöbbet, de néhol a szimpla szalag is biztonságérzetet adott, amikor megláttam. Dicséret a rendezõknek, az alaposságuk nagyon segítette az elõrehaladásunk.


A napfelkelte Vörösvár elõtt ért, meseszép volt a táj a bíbor színû égbolt alatt. Vörösváron beért Szilvi, akinek tanácsára hallgatva ott hagytam a lámpám és a pulcsim, utólag is köszönöm neki a hasznos infót. Már kezdtem fáradni, nem emlékeztem, használtam-e a dugókát, visszaspuriztam, de megnyugtattak, hogy „dugtam”. :-) Szaladgáltam tovább, amikor szembe találkoztam 2 sráccal, akikkel az éjszakai szakaszt többnyire együtt tettük meg, túlfutottak a Mónika sörözõn, nekik ott volt a cél. Innen már jó néhány szakasz ismerõs, tavaly a 40-es távon mentem és gyakran futok a Budai-hegyekben. Szilvi beért megint az Antónia árok után, engem a gyomrom a bokrok közé ráncigált, valamelyik energia szelet nem tetszett neki. Kissé nyúzottan értem Solymárra, ott kérdeztem elõször, hány kilinél is jártam. Már mögöttem a maraton?!? Juhéjj! Ráadásul kedves barátom is rám telefonált és pár mondatos buzdítása nagyon jól esett. Megújult erõvel vágtam hát neki a jól ismert és egyik kedvenc szakaszomnak mondható Alsó-jegenye völgynek. Rózsika forrásnál figyelmeztetést kaptam, miszerint a bringások hasonló szalagokkal jelölték az útjukat.


Jól ismerem ezt a szakaszt, azt is tudom, hogy Virágos nyeregig kanyargós, keskeny ösvény vezet, ahol nehéz elõzni, de most senki nem állta utam. Aztán éreztem, hogy itt a holtpont. Nagyon kemény holtpont. Csak tántorogtam, nehezek voltak a lábaim, egy az egyben átmentem Kis Vukba. :-) Elõttem még jó 25km, úgyhogy elõvettem az eddig még nem próbált energia-sûrítményt – ezúton is köszönöm Csabiéknak, hogy kipróbálásra megdobtak vele - leküldtem a maradék futósót is, ittam és vártam a csodát. Ezen a szakaszon elég sokat gyalogoltam, túlélésre játszottam. Újlaki-hegyre felfelé hirtelen megláttam Szilvit elõttem. A ponton feltûnt, hogy kétszer vissza kellett kérdeznem, mint mondtak a pontõrök, mert nem jött át az üzenet. Ez utána rendszeressé vált, kezdett agyilag kiütni a fáradtság. Ennek tudom be azt is, hogy Hûvösvölgy elõtt egy jól ismert irányváltást vétettem, és hirtelen a kéken találtam magam. Persze, hogy felfelé kellett visszacaplatni, evidens. De legalább a piros most kimaradt, tavaly azt is érintettem a túrán. Ígéretes fejlõdés. :-) Viszont végleg darabokra hullott a remény, hogy Szilvit beérjem. De mentem tovább, emelkedõket nem futottam. Aztán valahogy kezdett végre visszajönni az erõm.


Budaörs fölött megdöbbenésemre Szilvi jött velem szemben az ösvényen, valaki félreinformálta. Én tavaly nagyon vártam a túra végét és emlékeztem, hogy ez a jó irány, ismerõsek voltak az ösvények, a kilátás, ritkán vagyok ennyire magabiztos a helyes utat illetõen, mint ott, akkor voltam. Szilvi nem sokkal a pont elõtt elõzékenyen elengedett, de egy lejtõn seperc alatt visszaelõzött. Nemhiába, ezek a fránya lejtõk a mumusaim. Kezdõdött az aszfaltos szakasz, ami a cél közelségét is jelezte, úgy funkcionált, mint egy mézes madzag. Elõttem futott Szilvi és bennem valahogy fellobbant a versenyszellem, összeszedtem a maradék erõm és belehúztam, így sikerült a végére épp hogy leelõznöm.


Lihegve értem a célba, lerogytam egy székre, kivoltam, mint egy liba. 9:13 lett a vége és külön ajándéka a napnak, hogy a fáradtságon kívül semmim nem fájt a futás után, úgy tudtam járni, mint más normális ember, semmi zombira jellemzõ mozgás nem jellemzett.


Nagyon jó túra volt, jó rendezés és ellátás, kedves pontõrökkel. Köszönet mindenkinek, aki lehetõvé tette ezt az élményt. Jövõre újra ugyanitt!

 
 
IV. Béla emlék- és teljesítménytúra az Ó-BükkbenTúra éve: 20102010.04.19 11:58:08

50km












Így még soha nem jártunk. Péntek este még azon vívódtunk, hova menjünk szombaton, melyik túra legyen a nyerõ. Egy közelmúltbeli negatív tapasztalat miatt napokig infókat gyûjtöttünk, igyekeztünk alaposak lenni, nehogy megint pórul járjunk. Telt az idõ, és még mindkét bükki túra esélyes maradt. Este kétségbeesett egyeztetés telefonon, aztán jött a mentõ ötlet: ha nem sikerül ész érvek alapján választanunk, akkor bízzuk a szerencsére a dolgot: jött a pénzfeldobás. IV. Béla nyert.


Korai indulás után viszonylag gyorsan leértünk Járdánházára. Nem volt nagy tömeg a suli körül, mégis a kocsinál öltöztünk. Épp a cipõmet kötöttem, mikor egy autó közel gurult hozzám és rám dudált. Gondoltam is, milyen túratárs az, aki látja, hogy öltözöm, ráadásul hely van bõven, mégis útba vagyok neki és a frászt hozza rám kora reggel. Felnéztem, és akkor láttam, hogy Soti barátom az a gazember. :-) Tavaly rengeteget túráztunk együtt. Családjával és barátaival jött, így aztán gyorsan nagy csivitelésbe fogott a két társaság. Idõközben Szilvivel és Babival is összefutottunk, akiken már ott virított a rajtszám, várták a rajtot. Jó lett volna terepfutóként indulni, de itt csak elõnevezni lehetett, így végül gyalogosnak minõsítve indultunk neki a távnak. Csabi csak egy rövidebb távot vállalt sérülés miatt, Jucival viszont az 50km-es útvonalra voksoltunk.


Aszfalton kezdõdött a futás, és Csabi gyorsan lelohasztotta a lelkesedésem, amikor közölte, hogy kb. 6km –es hosszban aszfalt lesz a lábam alatt. Még mindig nem szeretem, a térdeim mindig kimutatják ellenérzésüket, ha huzamosabb ideig aszfalton vagy betonon koptatom a terepcipõm. Az elsõ EP-nél, Kohász-forrásnál a pontõr néni mellett egy apró kölyök kutya ténfergett. Olyan édes volt, hogy kénytelenek voltunk némi idõt rááldozni. A simizést úgy hálálta meg, hogy induláskor farok csóválva követett minket, alig sikerül ott tartani a kis fekete pamacsot. Csabi aztán elhúzott tõlünk, maradtunk ketten lányok. Remete-kútnál kedves pontõrök fogadtak, de nem sokat idõztünk ott. Én utána nem sokkal arra lettem figyelmes, hogy dörömböltek a gyomromból. Olyan hirtelen tört rám az éhség, hogy nem volt türelmem várni, rögtön ennem kellett. Juci lendületben volt, haladt volna tovább. Aztán a technikai szünet kényszere állított ki egy kicsit a sorból. Láttam, ahogy Pap Gabi elhúzott az úton. Dolgom végeztével igyekeztem beérni Jucit, de sehol sem láttam. Ejnye, nagyon begyújtotta a rakétákat, kicsit rá is kapcsoltam. Közben elétek az elsõ feltételes ellenõrzõ ponthoz, írtam, amit írnom kellett. Késõbb elfutott mellettem Dani, szerényen fogadta gratulációmat a korábbi teljesítményéért. Lefelé a aztán megláttam Jucit jó messze elõttem, de csak lassan csökkent köztünk a távolság. Hirtelen Tétova-hegyi Teve kolléga hagyott le egy lejtõn, nevét erõsen meghazudtoló tempóban haladt. Nem tûnt sem tétovának, sem tevének. Talán illene most már nevet változtatnia, mert bár eme tárgykörben ismereteim szerénynek mondhatók, tudtommal a sivatag hajója távolról sem szokott ilyen iramban szaladni, mint ahogy õ teszi. :-)


A palinapusztai pontnál a minket korábban biciklivel és nagy hátizsákkal lehagyó és bíztató szervezõ fogadott, többek között házi süteményekkel, amikbõl jó ízûen fogyasztottunk is. Köszönet értük, isteniek voltak. Már az erdõben jártunk, s mivel nem voltak sokan, leginkább megható erdei csend vett körül minket, amit csak a madarak csicsergése édesített meg, nagyon nyugtató volt a táj. Stressztõl szenvedõknek, idegeskedõknek erõsen javallott terápia. Kár, hogy nem ezt írja fel nekik az orvos.


Jucival együtt haladtunk tovább a gyönyörû bükkösben. Tetszett a táj nagyon, bár itt is találtunk teljesen kiírtott részeket, ami elég lehangoló látványt nyújtott. Tálas-bükki ellenõrzõ pontot elhagyva haladunk tovább, figyelve a szalagozásra és a kirakott irányító lapokra. Jött a kis kör, rátértünk a régi kék jelzésre. Hosszú-völgyön haladtunk keresztül, meseszép látvány, ahogy a völgy mélyén már méregzöld volt a növényzet, majd kontrasztosan világlott felette a világos avarszõnyeg. Mivel körbefutottuk, többször is megcsodálhattam ezt a gyönyörû szakaszt. Szalajka-erdészháznál megint pecsét volt persze, és Juci kezdett fáradni, úgy hajtogatta a térdét, mint más a tésztát, nyújtott, amikor lehetõsége volt rá. De jött velem kitartóan tovább. A kurfli végén szembejött Szilvi és Babi is. Mire leértünk Vallóspusztára, Juci holtpontra ért. Feloldottuk a második só tablettát is és az ottani pontõrtõl magnézium tablettát is kapott. Nagyon kedvesek és jó kedélyûek voltak az ottani pontõrök, segítségüket köszönjük. Ettünk és Juci megitta a csodalöttyöt, lassan battyogtunk tovább. Igyekeztem tartani benne a lelket, és õ néha nyögve bár, de kocogott szépen mellettem. És még csak most jött a neheze. Ökör-hegy elõtt a második feltételes pontnál pecsételtünk magunknak, majd némi segítséggel élesen felkanyarodtunk s indult lassan a mászás. Ez is olyan hegy, ami soha nem akart elfogyni. Haladtunk szépen, de a pont valahogy soha nem volt ott, ahol vártuk. Idõközben a térdem is kimutatta a foga fehérjét, éreztem, hogy fájt a szalagom. Zsirály! Felértünk végre, ahol nagyon kedves srác adta a pecsétet és a csokit. Érdeklõdtem, van-e esetleg vize, mert az enyém már elfogyott. Épp az elõbb hozott az erdész neki, így rögtön felajánlotta, köszönöm neki az életem. Hiába, itt a meleg, többet kell inni. Sete-sután töltöttem a hátizsákba, de az iso-ital maradéka belefolyt a hátizsákomba. Nem lelkendeztem, de soha nagyobb bajom ne legyen. Míg Juci igyekezett mûködõképessé tenni a lábait, én picit feltöltöttem a tartályom s lelkesen indultam volna tovább. A srác figyelmeztetett, hogy arra még 15km- plusz lenne a célig. Értek én a jó szóból, nem kellett kétszer mondani, sokáig noszogatnia, hogy arra menjünk tovább, amerre õ javasolta. Juci már erõsen nézte az itinert, mikor jön a következõ pont. Szenvedett, de nagyon kitartóan küzdött és jött. Többször elõre küldött, de nem akartam ott hagyni. Most nem. Ráadásul én sem voltam top formában Kissé sáros úton haladva értünk el Körtvölgy-forráshoz, a 8. EP-hez. Kerülgetve a sárosabb részeket araszoltunk, aztán egyszer tévesen mértem fel a sár állagát, ami mocsárként mûködve húzta a lábamat a mélybe. Óh, ezt de kihagytam volna! Plusz 20 perc cipõpucolást nyertem ezzel a könnyelmû lépéssel. Egy túrázó srác csatlakozott hozzánk és beszélgetésbe elegyedtünk. Borsodnádason hármasban vágtunk keresztül, a helyiek sajnos „kedvesen” letépkedték a szalagokat. Kiérve a bicikliútra a srác megköszönte a társaságot és hogy 10 percet nyert azzal, hogy velünk kocogott, elköszöntünk hát tõle. Beton jött, ráadásul nem láttuk a végét. Oldalt kedves kis dombok vettek körül, ahol szívesen barangoltam volna egyet, nagyon kedves vidék. Juci a távolt kutatta, próbáltam rávenni, hogy a dombokat nézze, vagy a lába elé bambuljon, akkor gyorsabban fogy a táv. Csak elértük a polgárõrt, aki biztosította az átkelésünket a fõúton és útba is igazított. A IV. Béla emlékhelynél nagyon kedves hölgyek fogadtak, ott is kaptunk inni, emléklapot, marasztalnának is, de mi inkább a célt választottuk. A tócsni illata azért ott maradt az orromban. A cél elõtt beértük Bíbort és együtt caplattunk az utolsó pecsétért, oklevélért és kitûzõért. Jucival 6:08 perccel értünk be, és Csabi is bõven 2 órán belül futotta a 23 km-t.


Sajnos a meleg víz kicsit hibádzott, de azért felfrissülve, jó kedvûen hagytuk el Járdánházát és mentünk a barlangfürdõbe lazítani.  


A szalagozás mintaszerû volt, szerintem így kell csinálni. Pont ott volt és pont annyi, amennyi kellett, én személy szerint nem is néztem az itinert. A táj tényleg nagyon szép, érdemes ide utazni és részt venni egyszer ezen a túrán. Mindenkinek ajánlom!


 


 

 
 
Tojás 40/30A/30B/20Túra éve: 20102010.04.07 09:24:30

Tojás 40












8:20-as idõ került mindhármónk initerére a rajt idõhöz. Nekem egy nap pihenésnyi elõnyöm volt Csabival és Jucival szemben, akik a közös szombati bejárás után vasárnap is áldoztak a túrázás oltárán, míg én csupán a gasztronómia oltáránál róttam le tiszteletem és komoly kalóriamennyiséggel láttam el a testem nem kis élvezetek közepette. A nevezésnél találkoztam Szilvivel, rövid kis beszélgetés után mi hárman nekivágtunk.


Végig a zöldön vitt az utunk, így némi habozás után bár, de lendületesen elfutottunk jobbra, arra vitt a szívünk. Átkozódva visszamiatyánk, merthogy a szervezõk balra tervezték az irányt. Szóval kiváló felütéssel nyitottuk meg a túrát. Órák újra nullázva, na, akkor kezdjük elõröl az egészet. Megindultunk felfelé, okulva a rossz kezdésbõl Juci olvasta sorról sorra a szöveget, így picit lemaradt mögöttünk. Utcáról utcára haladtunk, majd megfejelve a bosszantó kezdeti hibát rossz irányba mentünk az aszfalton, Juci hangos kiabálása mentett meg minket a még nagyobb bakitól. Mint kiderült, õ is egy férfitõl kapott segítséget, aki így közvetve három embert is visszavezetett a helyes útra.


Igazából vártam már az erdõs részt, hogy végre igazi földet érjen a lábam és a házak helyett fák vegyenek körül, de jó ideig nagyonnemszeretem aszfalt jutott, sok-sok lépcsõvel. Csabival át is neveztük a túrát Lépcsõ túrának. Szilvit is utolértük, egy ideig együtt haladtunk, jót beszélgetve múltak a méterek, aztán egyszer gyaloglásba váltott, mi Csabival futottunk tovább. A túra folyamán együtt haladtunk és valahogy úgy alakult, hogy felváltva figyelmeztettük egymást egy-egy jelzésre, így jó ideig nem vétettünk újabb hibát. Ez nem kis öröm a magamfajtának, aki kiemelkedõt teljesít eltévedés terén. Még az Árpád-kilátó elõtt elfogyott az elsõ energia szelet. Jó döntésnek bizonyult az esõdzseki levétele indulás elõtt, lelkendeztünk, milyen ragyogó futó idõben van részünk. Kb. másfél óráig tartott az örömünk. Aztán szemerkélt az esõ, de addigra már úgyis nedves volt a ruhánk, nem változtattunk semmin. Az égiek viszont úgy gondolták, megviccelik a lelkes túrázó társadalmat és jobban megdöntötték fent a dézsát. Átváltott folyamatos esõzésbe a dolog. Na, ez már azért elgondolkoztatott. Mire elértünk az etetõponthoz, csurom vizesen futottunk be. Milyen röhejesen nézhettem ki! Szakadó esõben a derekamon az esõkabát – végül is ennél nagyobb balgaságot ritkán lát a világ. Gyõzött az ésszerûség, elkezdtem funkciójának megfelelõen használni a mûanyag lebernyeget. A tank feltöltve, robogás tovább. Tartottam az útviszonyoktól, fõleg a Szarkavár melletti út aggasztott, ijesztegettem is vele Csabit. Egyre inkább küzdöttünk a sárral, de a körülményekhez képest jó tempóban haladtunk. Aztán Solymár megadta azt, amire számítottam. Tapadós sárral várt minket, majd a vár elõtt picivel egyszerre csúsztunk meg elég komolyan az agyagos talajon, de lábon maradtunk. Elõttünk egy srác a ruhájából ítélve nem volt ilyen szerencsés. Annak ellenére, hogy Csabi lábában is volt néhány kili, elég jó tempót diktált és még arra jutott figyelme, hogy amikor én leálltam (volna), hajtott tovább és nem hagyott ott. Ezúton is köszönöm neki! Jó kis hajcsár válna belõle.:-)


Solymáron a kocsmai pecsételést követõen elõkerült a második energia szelet, ami kellett is a Nagykovácsiba vezetõ emelkedõ elõtt. Ezt tempósan megsétáltuk. Áthaladva Nagykovácsin útba vettük a Zsíros-hegyet, ahol szerencsénkre az utolsó kockákat vettük el a házi meggyes piskótából, köszönet érte. Innen már vitt a lendület, na meg a vágykép a száraz ruháról.:-) Telki elõtti elágazásnál se jelzés, se szalag, a megérzés vitt minket jobbra, követett minket egy futó srác is. A rossz irányba. Továbbra sem volt jel, elmentünk még jobbra, semmi. Na, ezt is sikerült megenni. Megvan a keretes szerkezet, eltévedés az elején és a végén. Némi halk átkozódás, fordulás, a létránál ott a jel, s innen már feltételeztük, gyors út visz minket a célig. Tévedtünk. Sáros út vitt a célig. Csabi eddig is csúszkált rendesen, most aztán tényleg észnél kellett lenni, hogy „tiszták” maradjunk. Elég komoly tánclépéseket produkált elõttem. Még én is megcsúsztam egyszer, pedig az én cipõm az ilyen talajviszonyok között él igazán. Nem hittem volna, de örültem az aszfaltnak! Némi logika kellett a cél megtalálásához is, talán egy jelzés nem ártott volna a kocsma elõtt is. Bent pecsét, gratuláció, oklevél + kitûzõ és végre ruhacsere. 4:53-al zártunk. Csabi elment a kocsiért, én a melegben is vacogva vártam Jucit, közben újdonsült ismerõseimmel, Anikóval és Tamással beszélgettem. Köszönöm még egyszer a csokit! Juci is nemsokára befutott. Követve Anikóék példáját egy kupica pálinkával koccintottunk mi is és így sikerült véglegesen felmelegednünk.:-)


 

 
 
Vértesi Maraton/Félmaraton/MinimaratonTúra éve: 20102010.03.30 09:21:02

Elsõ találkozásom a Vértessel, második terepfutó versenyem. Volt bennem némi félsz, mégis nagyon jól sikerült ez a nap. Barátaim sajnos nem indultak, de lelki támogatásukra számíthattam a rajtban, sokat jelentett, hogy velem voltak és elvonták figyelmemet a rám váró 47,5km-rõl. Külön ajándék volt Katival való találkozásom, akivel röpke egyeztetés után úgy döntöttünk, együtt vágunk neki a távnak. Így is történt, ám még Szárról kifelé menet találkoztam Papmacival és az õ lendületes tempóját észrevétlenül én is felvettem beszélgetés közben, így Katitól elváltam. A túra hosszát – eltekintve egy rövid megszakítással – Papamaci társaságában gyûrtem le, az órámra alig néztem, repültek az órák.



Amit a Vértes szépségérõl hallottam, valóban igaz, csak szeretni lehet ezt a tájat mesés völgyeivel, hatalmas fenyõfáival, sajnáltam is, hogy futóverseny lévén nem vesztegettem az idõm fényképek gyártásával.


Tartottam attól, hogy elkeverek a jelzéseken, de az eligazító narancs pöttyök, méteres nyilak és BALRA kiírás porrá zúzta ezt a lehetõséget. Milyen jó volt így futni, sokkal könnyedebb érzés, mint amikor az ember kénytelen folyamatosan az itinerbõl kimazsolázni, merre tovább, avagy meglelni a választ ama ijesztõ kérdésre, hol vagyok?!? :-)


Minden flottul ment. A rendezõség olyat produkált, amitõl néha elállt a szavam is és csak hüledezni maradt erõm. A pontõrök azt lesték, mikor érünk oda, vidámak voltak és kivétel nélkül mindenhol kaptunk bíztatást. Arról nem is beszélek, hogy amikor nyúltam a vajas kenyérért, máris nyújtotta felém a srác a sót, és az izotóniás italt a pontõr rakta a táskámba, ne kelljen már azzal vacakolnom, hogy leveszem a hátamról… Azt éreztem, hogy értünk vannak ott. A cél elõtt pár kilivel is találkoztunk már összeszedelõzködött pontõrökkel, akik rögtön tapssal és hajrá kiáltásokkal öntöttek friss erõt a fáradó lábainkba. Igazi, lelkes csapatként mûködtek. Eddigi tapasztalatim során eddig még soha nem találkoztam ilyen szervezésû, jól tervezett és kivitelezett túrával. Egy szó jutott eszembe róla a végén: profizmus!


Gyönyörû táj, ragyogó, napsütéses idõ, jó társaság, kiváló szervezés, saját legjobb idõm erõteljes megjavítása, nagy vonalakban ez jellemezte ezt a tökéletes napot.


 

 
 
MátrahegyTúra éve: 20102010.03.09 11:59:27

Mátrahegy 40







Négyen indultunk el, mindannyian a 40km-es távon. Juci és Csaba elõrement, én megvártam Csabit, amíg belebújik a futó cuccba és együtt nekivágtunk mi is. Nehezen melegedtünk be. A Muzsláról valamelyik mátrai beszámolóban ijesztõ dolgokat olvastam, tartottam is tõle, mint kiderült, feleslegesen. Meglepõen kellemes talajviszonyokkal találkoztunk, visszatekintve nekem a legjobban a fagyott avaron és a vastag hóréteg megfagyott tetején való haladás adott különleges, emlékezetes élményt. Voltak felismeréseim is. A bérceket nem szeretem. Erre a Köves-bérc megmászása közben eszméltem rá, miközben megdöbbenve néztem egy srácot, aki felfutott (!) mellettem az irdatlan emelkedõn. Na, erre a szintre kellene valahogy felfejlõdni…Fent Jucit találtuk, nem túl jó bõrben. Csabi gyors terveket eszelt ki arra, ha nem tudna esetleg végig jönni a távon. Bíztunk benne, hogy rendbe jön útközben. A csoki jól jött, már kellett az utánpótlás. Sástónál kis bizonytalankodás, de szerencsére jó irányba indultunk el. A tó felülete befagyott, szép látvány volt a napsütésben. Galyatetõ aljában már megmutatta magát a hó, találkoztunk Brigivel és útközben beértük Csabát is, aki korábbi sérülés miatt Galyatetõn kiszállni kényszerült. A csúcson életmentõ banán és jéghideg innivaló várt minket az EP-n. Az utolsó pár jégkocka nem is csúszott le a torkomon, a földön landolt. Motivációként kaptuk az infót: Parádsasváron zsíros kenyér vár minket! Haladtunk hát lefelé – na, ez aztán nem az én terepem. Meredek lejtõ, tele kõvel, csak úgy húztak el mellettem az emberek. Nagyon bénáztam, el is döntöttem, hogy a jövõben tudatosan gyakorlom majd az ereszkedés technikáját. Ráadásul hirtelen megcsapott a fagyos levegõ, az arcom és a kezeim megfagytak. Kesztyûm a hátizsákban, nem bírtam ki, fel kellett vennem õket. Aha, ha mozogtak volna az ujjaim. Kis híjján Csabi után kiáltottam, hogy segítsen kipattintani a két csatot, de aztán gyõzött a túlélési ösztön: sikerült! A sasvári frissítõ ponton csudajó volt az a kenyér, függetlenül attól, mivel takarták be a tetejét. Másfél karéj ment a bendõmbe, Csabi lényegesen többet vett magához. Jött egy rövid, de kemény emelkedõ, aztán Csabit rávettem, fussunk megint. Mint késõbb kiderült, túl jól agitáltam, mert annyira belejött, hogy szép lassan leszakadtam tõle. Kellemes kis kacskaringós út volt. Az parádóhutai vendéglátó egységnél beértem Csabit, aki egy mondattal figyelmeztetett a benti helyzetre. Kiábrándító, fullasztó füst fogadott, kesztyû az orr elé, így is elviselhetetlen volt. Megvolt a pecsét, már rohantam is ki. Tovább a sárgán, majd a piros keresztnél persze hogy balra fordultam jobb helyett. Visszafordultam, és nekivágtam a hosszú, csalóka emelkedõnek. A Pisztrángos tónál csak begyûjtöttem a pecsétet és nekiiramodtam a kék kereszten a Kékesnek. Elég jó tempóban mentem felfelé, kerülgetni sem kellett sokat. Bár nem vártam el és nem is kértem, mégis nagyon kedvesen félreálltak, amikor meghallották, hogy jövök. Köszönet a figyelmességért. S immár a Kékes tetején végre látni is lehetett valamit, tiszta volt az idõ. A ponton pecsét, teaivás, alma a hátizsákba és haladtam is tovább. Az egyik lejtõn hirtelen jégpáncél fogadott, a futásból megállás lett, kissé feltartottam a mögöttem jövõt. Aztán futás. De nem, a Kékesrõl sem szeretek lejönni, ez is biztos. A hó laza és csúszott a lábam, nehéz volt haladni, s mivel sokan elmentek már elõttem, szûz megfagyott hóréteget is alig találtam. És persze lefelé lassú vagyok. A Vályús-kútnál tûz melegítette a pontõröket, fincsin szembe fújt a füst, pernye a szemembe, de hát szépre száll a füst, azt mondják.:-) Már nincs sok hátra, néhány könnyed patakátkelés, gyönyörû, mohás kövek, persze akadtnak süllyedõs területek is, de a vízálló cipõm az ilyen támadásokat azért elhárította. Megkönnyebbülve pillantottam meg Mátrafüred épületeit. A célban profi és gyors fogadtatás, valamint ellátás várt. Külön elismerés az azonnali eredménylistáért – ilyen technikai felkészültséggel túrán eddig még nem találkoztam. Szerencsére Juci is egészségben beért, így délután kellemesen elfáradva indultunk haza. Köszönet a túráért, nagyszerû volt.

 
 
Zöld túrák (Budai-hg)Túra éve: 20102010.03.03 10:32:07

Zöld 45


Tavaly csak a 30-as távot teljesítettem kezdõ lévén, idén vonzott a 45-ös táv. Bár egy betegség miatti kihagyás, a pár órás alvás és az ijesztõ idõjárási viszonyok nem ígértek sok jót. Nem vagyok finnyás, minden idõben kimegyek futni, de a viharos szelet ki nem állhatom. Sebaj, felemlegettem magamban a kitûzött célokat, és hogy gyûjteni kell a kilométereket, úgyhogy nekivágtam. Elég késõn, 7:20-kor rajtoltam. Metszõ szél, csepergõ esõ volt az útitársam. Hamar feltûnt, hogy míg tavaly hosszú sorban haladtak a túrázók, most inkább lézengtek a bátrak kis csoportokban. Az Ördög-oromi pont gyorsan megvolt, haladtam tovább. A 3szögön egy srác egy pillanatra elbizonytalanít, hogy jó irányba megyek-e. Itinert elõkapom, és amíg azt böngészem, elnézem a leágazást. Végre bíznom kéne magamban, hiszen otthon megnéztem az útvonalat.


Széchenyi-hegy felé már megmutatja magát a sár, a szél nagyon kemény, minden lépésért küzdök a magam ötvennégy kilójával. De mint a filmeken, a hõs szembenéz minden kihívással és fejleszegve halad elõre.:-) Aztán jön a Normafa, ahol továbbra sem kímél a szél és bejelentkezik újabb játékostársnak a jég. Kerülném a kínosabb részeket, közben az orrom fújom, de nem megy reggel a figyelem megosztás. Rálépek egy nedves faágra, s menthetetlenül közeli kapcsolatba kerülök a földdel. Amatõr hiba, a fenébe! Felpattanok, aztán igyekszem kicsit gyorsítani, de az út közepe tükörjég, inkább a szélein lehet óvatosan haladni. A bõröm egy ideig rendesen sistereg, ahol megütöttem. A Tündér-sziklánál ezúttal nem kell sorba állni, csak a pontõr srác állja utamat egy pecsét erejéig. Leérve nemszeretem betonon megyek az emlékház irányába, ahova vigyorogva érek be. Az egyik pontõr a telefonfülkében, társához képest védett körülmények között írja az áthaladók számát. A szervezetem is jelez, kezd fogyni az üzemanyag. Elõ a diós péksüti, felfelé elmajszolom a felét, aztán látom a jelzést, mindjárt itt a következõ pont, elrakom a maradékot. Árpád kilátó, csokival. Bár most falatoztam egy jót, a 4 csoki lazán lecsúszik minden bûntudat nélkül.


Néha megdöbbenek. Lejtõn mindig futok, ha már rásegít a gravitáció a sebességre, kihasználom, most viszont azt veszem észre, hogy sokszor akkora a szembe szél, hogy csak erõfeszítéssel tudom tartani a tempóm, a gyorsulást el is felejthetem. Ez az a ritka eset, amikor szeretnék vagy húsz kilóval súlyosabb lenni.:-)  


A Boróka büfében két, arcról ismerõs túrázó a pultnál iszogat, én nem idõzöm itt sokat, mégis kellemetlen kijönni újra a hidegbe, megint elõkerülnek a kesztyûk, amíg át nem melegszem a futástól. Solymár a következõ állomás. Már elõre tartok kicsit az ottani állapotoktól, fõleg a Szarkavár mellett vezetõ kb 100-150 métertõl. Nem csalódom, többször is Hamupipõkét akarok játszani, de nem adom a futócipõm, csakazértsem! Beérve a civilizációba, lefényképezem a cipellõm, sajnálom szegényt. Az elmúlt hetekben a hó patyolat tisztára varázsolta, de most elég terepszínû lett megint. A kocsmába csak a pecsétért megyek, nem bírom a füstöt. Kiérve elvétem az egyik utcát, de hát nálam nincs túra keverés nélkül. Az itiner segít, aztán tempósan baktatok felfelé az emelkedõn. A tetején visszanézek, senki nincs mögöttem. Tovább a Zsíros-hegy felé megint nehéz normál állapotú utat találni, már várom Nagykovácsit. A plébánián megint terülj-terülj asztalkám, de az isteni dzsemeket nem kívánom, egy nagy pohár teával és egy felkapott uborkás kenyérrel vígasztalom magam. Régen esett ilyen jól túrán kenyér, még egy szelet kellett volna… Mindegy. Ismerõs ez a környék is, gyakran járok erre privát futások alkalmával. Tudom, hogy jó úton megyek, mégis megint kicsit elbizonytalanít, hogy a másik úton színes hátizsákos túrázók kis csoportját látom felfelé haladni. Meggyõzöm magam és haladok tovább a farakások mellett újra a 3szög felé. Jöhet a Nagy-Kopasz, a mumus hegy; valahogy nem vagyunk még haverok. Sokszor megtréfált, mindig fokozott figyelemmel és kellõ alázattal igyekszem meghódítani. Megdöbbenésemre most gond nélkül sikerül. Fent összefutok a másik úton haladó csapattal, együtt kapjuk a pecsétet a kilátó aljában. Egy csoki a kézbe, már gurulok is lefelé. A szintmetszet alapján most már dominálnak a lejtõk. Ez a legjobb szakasz, futható út, gyenge napsütés, esõ már nem esik, élvezem is a futást. Óvatosan átkelek az úton, beszélgetek egyet az agresszíven ugató ebbel, de nem egy nyelvet beszélünk. Végre kerítést is mászok. Már nincs sok hátra, de idõben nem állok jól, ez van.


Kaptatok felfelé, amikor neszezést hallok mögöttem. Jé, egy futó! Gábor beér engem, aztán lehagy, de úriember módjára bevár késõbb és együtt haladunk a célig. Jól esik a társasága a hosszú egyedül tekergés után. Veszi a tréfát is, a rövid tere-fere egészen feldobja a hangulatom. Köszönet érte!


Kellemes kis túra volt, nagyjából ismerõs útvonallal, bár a 6:30-as idõm felejthetõ. Az itiner, a szalagozás is hibátlan, gratuláció a rendezõségnek és mindenkinek, aki bármelyik távot teljesítette. 

 
 
MargitaTúra éve: 20102010.02.08 18:31:34
40km, Terep maraton

Fontos volt nekem ez a nap, jubileum. 1 évvel ezelõtt a 20-as táv volt az elsõ túrám, most a mátrai jó teljesítésen felbuzdulva nekirugaszkodtam életem elsõ terepfutó versenyének. Nem teljesen egészségesen, de lelkesen indultam el. Korán beértem a sulihoz, ahol örömmel konstatáltam, hogy a tavalyi hosszú sor látványa elmaradt és pár perc múlva már a kezemben szorongattam a rajtszámot.
Zsuzsával idõben kicammogtunk a rajthoz, a résztvevõk nagyja pár perccel a rajt elõtt érkezett. Hamar éreztem, hogy húz magával a mezõny, gyorsabb tempóra kényszerítve, mint az utazósebességem, ezért egy picit visszavettem. Összességében az elmúlt hetekben már megszokott útviszonyok fogadtak: hó hó hátán, ritkán megkönnyebbülés gyanánt néhány méternyi sima terep, szóval nagyüzemben égettem a kalóriákat. Néha belesétáltam, de szinte csak emelkedõkön, ezalatt ettem, ittam. Ráadásul már korábbi túrákon rájöttem, hogy nekem könnyebb kocogni az ilyen dimbes-dombosra taposott havon, mint gyalogolni. Az elkerülhetetlen csúszkálások eredményeképpen újfent sikeresen összerúgtam a bokámat - természetesen milliméterre ugyanott, mint múlt héten - mint egy belevaló néptáncos. :-)
A túra elsõ fele ismerõs volt tavalyról, a második fele pedig a szép emlékû Lemaradás 50 végével egyezett. Mivel nagy eltévedõ vagyok, azért végig igyekeztem szemmel tartani az elõttem haladókat, hogy az esélyét is kizárjam az állandó társamul szegõdõ eltévelyedésnek. Mint utólag kiderült, Szilvinek hívták a lányt, aki jóval elõttem, de belátható távolságon belül futott, igyekeztem rátapadni. A gyalogosok idõvel szépen elmaradoztak, és a Margita környékén eszméltem rá, hogy egy ideje nem nagyon elõztek meg, csak néhány futósráccal illetve Noémiékkal cseréltünk egyszer-egyszer helyet. Szilvit a befutó elõtt a piroson beértem, onnan egy ideig együtt mentünk. Jól esett a hosszú csend után szót váltani valakivel, de ahogy elkezdtünk csevegni, rögtön elvétettünk egy balra kanyart. Egy srác üvöltött utánunk, amiért cserébe szinkronban kapott tõlünk köszönetet két lihegés között. Útközben találkoztunk Brigivel is. A végén Szilvi ellépett tõlem kicsit, de próbáltam tartani vele a tempót, mögöttem is jött egy lány, így az utolsó 2 km-t elég gyorsan ledaráltuk.
Végül 4:54:50 lett az eredményem, ami minden elvárásomat felülmúlta. Nagyon elfáradtam, de nagyon jól esett, ráadásul megint megismertem néhány kedves embert.
A rendezés kifogástalan volt, nem nagyon találok benne hibát, köszönet érte. Jövõre megint leellenõrzöm majd a szervezés színvonalát.:-)
 
 
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18Túra éve: 20102010.01.10 18:45:46
Wass Albert emléktúra, 44km

Jucival ketten indultunk Verõcére, oda is értünk 1/2 7 körül. Nem kis keveredés, parkoló kutatás, majd nem akármilyen parkolási szerencsétlenkedés által sikerül megalapozni az induló jó hangulatot - ahogy körbenéztem, néhány túratárs hangulatára is jó hatással volt a mutatványunk. Széles vigyorral a képünkön mentünk nevezni, még jó, hogy tudunk saját magunkon is nevetni. Beosztjuk az itinert: Jucié a szöveges rész, én a térkép alapján nézem, merre vigyen a lábunk. Nagyon igényes és praktikus, ráadásul színes, már elõre fáj a szívem, milyen állapotba kerül majd a túra végére a kezeim között. A szervezõk még ránk bíznak egy bélyegzõpárnát, amit az elsõ pontõrnek kell továbbítanunk. Minden a helyére kerül, usgyi, indulunk.

Régen találkoztunk az ünnepek miatt, így a Borbély-hegyi EP-ig be nem áll a szánk, ahol leadjuk a bélyegzõpárnát, Juci még felhívja a figyelmem a kilátásra. Futunk tovább lefelé, majd Magyarkúton egy fán hosszasan szemlélünk egy virgonc kis mókust, aki hagyja magát meglesni. A más túrákról ismerõs fogadó elõtt már ellátmányt is kapunk a pecsét és a kedves szavak mellé. A betonon nincs nagy gondunk, és a korábban leesett hó még tûrhetõ állapotban van az erdõs részeken is, bár Juci cipõje nem vízálló. Nagy-kõ hegy a következõ EP, amit a kék jelzést követve érünk el. Nekem ismerõs az út a BEAC-ról, bár akkor azért jobbak voltak a körülmények. Nógrád környékén már befalok egy energiaszeletet, Juci egyfolytában iszik. Több szögbõl megcsodáljuk a várat, amihez most sem visz fel az út. Nem tudom pontosan belõni hol esik Juci elõször egy nagyot, de szerencsére hóra huppan és jót kacagunk rajta. Egyre jobban látszik a hóolvadás eredménye, a patakok mindenütt megáradtak, az út a lábunk alatt is egyre latyakosabb, ingatag, csúszkálunk rendesen és támad minket a víz. Viccesen fogjuk fel, ez van. Mire a Fatornyosba érünk, elsõ utunk a bejárattal szembeni kandallóhoz vezet, utána megyünk csak Vagdalthúshoz a pecsétért. Juci cipõje már vizes, de az én GTX cipõm sem bírja az állandó támadást, és a bokáig merülés során beáramló nedvesség ellen sincs kiképezve. Míg én kitérõt teszek, Juci megkapja az infót, hogy Darabos-hegy kimarad az útvonalból. Személy szerint furi érzés ilyen csatakos állapotban, lucskos cipõvel végigszambázni a tiszta fogadóban, de a meleg ellátmányt nem akarjuk kihagyni, most nem a jó idõre hajtunk. Az étteremben kedvesek és gyorsan megkapjuk az étket. Bónunkat beváltva kellemes melegben fogyasztjuk a levest, de már alatta megcsapja az orrom a forralt bor illata, amit szépen fel is hajtunk. Egyre több túrázó jön, mi lassan szedelõzködünk, de nehéz kilépni újra a hidegbe. Kicsit sétálgatunk, majd biztos a bor teszi, bizonytalankodunk az útat illetõen. Két túrázó ad segítséget, caplatunk felfelé Királyrét felé. Juci idõközben esik még egyet, sõt, a kis telhetetlen még hajt a harmadikra is.:-)
Mivel a Darabos-hegy kimarad, megyünk tovább a zöldön, bár ehhez is kellett a pontõr útbaigazítása. Egyik szakaszon Juci megy elõttem, gurulunk lefelé. Jucinak hirtelen szembetûnik, hogy nincs elõtte lábnyom a pár centis hóban, ami eddig irányadó jel volt. De elõbb láttuk a szalagot, hangokat hallunk a hátunk mögött, még egy kicsit tovább futunk, aztán inkább visszamegyünk, mert a korábban hallott hangok is elfordultak más irányba. Nem sokat buktunk, de mint kiderült, a szalagot letépték, és annyira figyeltünk a lábunk elé, hogy a zöld jelzést is benéztük. Juci visszarakja a szalagot egy jól látható helyre, hogy utánunk már könnyebb legyen a többiek dolga. Itt már érzem, hogy cuppog a lábam a vízben, lefagytak a lábujjaim, Juci is hasonló, talán még rosszabb élményeket él meg.
A Kisinóci réten némi bizonytalankodás ismét, egy túrázó másfelé menne, mint mi, végül is kiegyezik velünk és megyünk tovább a kéken, itt az aszfalt újból lehetõséget ad a futásra. Kóspallagon majdnem elmegyünk a sörözõ mellett, de nekem rémlik a korábbi túráról. A kék kereszten megyünk tovább a Fekete hegy felé, ami elég hosszas emelkedõt jelent, nem is csicsergünk, csak lihegünk. A lábam hol jobbra, hol balra csúszik, ráadásul a víz "hátra csúszott" a cipõmben, most már az egész talpam vacog. Utolér egy férfi, aki Jucinak ismerõs korábbi túrákról, beszélgetésbe elegyedünk és közösen haladunk tovább a szokolyai pontig. Onnan is együtt indulunk tovább, aztán idõvel lehagy minket. Látványban nem annyira gazdag terep következik, pusztaság, villanypásztor, egyébként futható terep lenne, most tisztes méretû tócsák állják utunkat. Ráadásul az esõ is rákezdett. Nekem már nem számít, egy ideje nem nézem, hova lépek, tök mindegy, nincs jó megoldás. Eszembe jut, mennyire élveznék ezt a gyerekek, én is imádtam beleugrani a tócsákba hajdanán. Hirtelen ötlettõl vezérelve jó nagyot ugrálok egy tisztes víztömegben párszor. Na, ez jól esett, viszont most már térdig vizes lettem...:-)
Csattogó felé táblák segítik a tájékozódást, mire felérünk, már vágyaink netovábbja a száraz zokni és cipõ. A futást már egy ideje hanyagoltuk, bár Juci felajánlotta, hogy nyugodtan menjek elõre, de nem akartam otthagyni és a viszonyok sem voltak igazán futást segítõek. A pontõr szerint kevesebb mint 2 km van elõttünk, azt már gyorsan ledaráljuk. Aha, távolságban nem sok. Lefelé viszont bokáig érõ sáros avarban csúszunk, Juci le is fényképezi nekem, nem akármilyen élmény és tapasztalás. Soha nem jártam még ekkora trutyiban. Megváltás beérni a célba, bár fáradtságot nem érzek, iszonyatosan fázik a lábam a cipõben. Megkapjuk az oklevelet, szép kitûzõt, csokit, és máris sorban állunk a virsliért. Én egy kis pálinkára éhezem, ahogy említem, egy szervezõ meghallja, és már tölt is. Isteni! Faljuk a virslit, teázunk és beszélgetésbe elegyedünk az egyik szervezõvel. A végén még egy kis repeta a virslibõl és a páleszbõl, ez utóbbi jól melegít. Gyors öltözés a kocsiban, és tényleg, csavarom a zoknimból a vizet, a cipõm darabonként kb 2 kilós a felszívott víztõl. Vacogunk még egy jó ideig, de egyetértünk abban, hogy nem bántuk meg, hogy eljöttünk erre a túrára.

Hihetetlen, hogy a szervezõk milyen ellátást nyújtottak az 1000.-Ft-ért, igazi csodatevõk. Mindenki kedves és segítõkész volt a pontokon és az útvonallal sem volt gond. Csak jót tudok mondani a túráról, és minden elismerésem azoknak, akik végigcsinálták.Külön köszönet Jucinak a fuvarért és a jó társaságért!
 
 
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20102010.01.06 17:13:27
Számomra a 2009-es év tanuló év volt, hiszen februárban kezdtem a túraélmények begyûjtését a Margita 20-as távjával, ahol ismeretlen, de nagyon jószándékú emberekkel találkoztam, akiknek köszönhetõen nem riadtam el ettõl az elfoglaltságtól, sõt. Ez volt a legrövidebb túrám, aztán sok 30-40-50km-es táv után sikerült a leghosszabbat, egy 65km-eset is teljesíteni, ami majdnem 85km lett (mást mondott a szívem és az eszem - az eszemre hallgattam, én balga :-(). Kb 1300km körüli távot futottam/gyalogoltam.

Sérülések, esések: egy lefejelt faág Solymárnál eséssel egybekötve, 2 látványos hasalás a hóban (Budai trapp, Tortura)
Ahol a legrosszabb formában voltam: Budai Falasokk
Ahol a legjobban bírtam: Piros 65
Ami elõtt a legkevesebbet aludtam (kb 1 óra): Fóti Somlyó 30
Ahol a legtöbbet tévedtem el (talán): Sárga 40, Pilis50, Budai Falasokk, stb.

Igazából pótolhatatlan élményekkel lettem gazdagabb, rengeteget tanultam, gyönyörû helyeken jártam, ahol azelõtt még soha. Rájöttem, hogy nagyobb teljesítményre vagyok képes, mint korábban gondoltam, azóta is döntögetem a korlátaimat.
És ami az egészet megkoronázza, az azoknak az újdonsült ismerõsöknek a jelenléte, akikkel ezeket az élményeket megoszthattam, hiszen együtt nyögtünk és örültünk, osztottuk meg az ételt-italt, mikor mi hiányzott. És persze traccsoltunk. Sokat köszönhetek azoknak, akik praktikus tanácsokkal láttak el, bíztattak, amikor már kifulladóban voltam, vagy épp utánam szóltak, ha rossz felé szándékoztam lefordulni (ebben ugyanis nagyon jó vagyok).
Összességében elkötelezett híve lettem a túrázásnak, terepfutásnak, beleszerelmesedtem ebbe a sportba, minden hozadékával együtt. :-) Én ezt kaptam idén a túráktól.
Köszönet minden túrázónak, futónak, akivel találkoztam s persze a szervezõknek.
 
 
BUÉKTúra éve: 20102010.01.02 15:30:43
Kezdetnek rossz irányban szálltam fel a villamosra, pedig megrögzött BKV-használó vagyok, ismerõs is a környéken. No comment.
A villamosról leszállva hömpölyög az emberáradat, és bent is elég sokan vannak már. A sokaság ellenére meglepõen gyorsan sikerül nevezni, elsõ blikkre is látszik, hogy a rendezõk jól felkészültek és rutinosak. A kapott ellátás váratlanul ér, hasznos, de nem hoztam most hátizsákot. Gyors döntés: a nedût legurítom, a süti megy a kabátom zsebébe.
Tekintve, hogy "csak" 20km, eldöntöttem, hogy nem kímélem magam, még az emelkedõkön is futni fogok. Lendületesen bele is kezdek, de már az aluljáró túloldalán keresztbe csúszik a lábam futás közben és zakózom egy nagyot, sikerül a csípõmre érkezni, teljesen elterülök a földön egy kis hempergés után. Hurrá! Az elõttem haladó kis csapatból ketten felsegítenek, érdeklõdnek, nem ütöttem-e meg magam. Igazából sokkolt a látvány, hogy más szögbõl látom a világot, nem szoktam esni, ráadásul nem vagyok nagyon kipárnázva, kicsit sajog itt meg ott. Az önbecsülésemrõl nem is beszélek.
Megköszönve a figyelmet zakatolok tovább az ismerõs úton, hamar eljön az elsõ EP. Az Apáthy szikla elõtt figyelmetlenségbõl lekeveredek a zöldrõl, ezen már nem akadok fenn, mire visszaérek, korábban lehagyott futókat látok magam elõtt, késõbb még gyakran összeakadunk. A szalagozás sokat segít, igazán csak EP után nézem meg, merre tovább a következõ pontig. A futás kimondottan jól megy, az emelkedõk nagy részén is biztosan araszolok felfelé, alig gyalogolok. A Szépjuhászné elõtt megint majdnem letérek az útról, bravo, ez egy ilyen nap. Idõben szólnak, így szinte ütemvesztés nélkül gurulok a Nagy-Hárs-hegyre.
A Nagy-rét elõtt egy másik futósrác is követett sajnos, persze, hogy rossz felé süvítettem, de egy harmadik jó nagyot kiáltott utánunk, így csak kicsit kavarodtunk le a helyes útról. A Nagy-rétnél köszönet a helyreigazító futónak, megint pecsét, szaloncukor tankolás, aztán tova el. Már alig van hátra, gyorsan beérünk. Gyors pecsételés, oklevél átvétel, rövid diskurzus kedves ismerõssel, aki invitál még egy körre, de nincs kajám, vizem, eltökéltségem, ellenben egy tenyérnyi bedagadt sebes terület a csípõmön, éhség és szomjúság nagy mennyiségben.
Szervezés, útvonalvezetés terén semmi hiba, egyedül mintha nekem sikerült volna a legrosszabbat kihoznom magamból. 2:22 lett a vége, jövõre még jobb lesz!
 
 
túra éve: 2009
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20092009.11.30 09:58:47
Hajnali 4 órás kelés, botorkálás a fürdõszobába, szinte csukott szemmel készülõdtem. Kocsival mentünk, egyébként nem vállaltam volna be a több órás vonatozást. Így viszont egyértelmû volt, hogy most megmászom azokat a hegyeket, amiket a balatoni hosszú hétvégék során mindig megcsodáltam. Jó dolog néha nézõpontot változtatni, máshogy látja az ember a dolgokat. Eddig alulról néztem a hegyeket, most a csúcsokról akartam letekinteni. Végre!

Csabival gyorsan leértünk, 8 környékén rajtoltunk. Hamar leszakadtam, õ gyorsabban szedi a lábát, és nagyon nehezen melegedtem be. A túra nagy részét egyedül teljesítettem, így aztán a hullámvasút során jött az agyi tisztulás: no gond, no gondolat, csak a mozgás és a természet.
Bár a túra elején még viccelõdött velem egy túratárs, hogy milyen tiszta még az öltözetem, ez a látszat elég gyorsan megváltozott. Jó kis kaptatók voltak, amit felfelé menet és lefelé is megnehezített a zuhogó esõ, s ennek következményeként a csúszós kövek és a különbözõ állagú sár. Keményen csúszkáltam a bazalton, a hosszú lépcsõsor volt az egyik „kedvencem”, de utána is gyakran vesztettem el az egyensúlyomat az avar alatt megbújó nedves köveken. Most is köszönet az õrangyalomnak, mert megúsztam esés nélkül. Gyorsan elázott minden ruhadarabom, egyedül a cipõm adta meg a kívánt komfortérzetet – hála a gore-tex-nek, amit hétrõl hétre egyre többre tartok. Lassabban haladtam, mint szoktam, gyakran alkalmaztam a fától-fáig biztonsági ereszkedési taktikát, fõleg a Tóti-hegy esetében ölelgettem lelkesen a fákat mint a jól ismert mesében Döbrögi. :-)

Egy németjuhász kutya Szent-György hegy magasságában egy idõre mellém szegõdött. Barátságos volt, elég nagy aktivitással, s bár játszani akart, tisztáztam vele, hogy nekem a sárdagasztás most a fõ feladatom. Duplán teljesítette a távot: elõre futott egy darabig, aztán vissza mögém, majd megint megelõzött. Egyik alkalommal majdnem rosszul sült el a lelkesedése. Baktattam felfelé az emelkedõn, õ pedig szembõl iszonyatos sebességgel loholt lefelé a lejtõn, csakhogy pont egy kanyarban találkoztunk. Én még nem láttam ilyen döbbenetet kutya szemében, mint amikor meglátott, de valószínûleg hasonló döbbenet lehetett az én arcomra írva. Õ próbált fékezni, én pedig jobbra húzódni, így pár centivel elkerültük egymást. Nem sokon múlt, hogy telibe talált. Csak egy „Mit csinálsz te kutya?” kiáltásra telt tõlem ijedtemben. Utána kellett pár perc, hogy lehiggadjak, a kutyus pedig elrohant.

Sajnos az idõjárás nem sok esélyt adott arra, hogy az arra érdemes helyekrõl az ember elégedetten körbetekintsen és élvezze a panorámát, mert elõször a Csobánc csúcsán ért némi napsütés-féle. A pontõrök többsége a sátrakban bújt meg, elismerésem a kitartásukért, nem lehetett könnyû dolguk. A Kulcsos-házban nagyon kellemes volt a hangulat, finom étkek és kedves szavak vártak minket, na és a túra egyik csúcspontja volt számomra az az isteni forralt bor, ami teljesen átmelegített. Meglepetés volt, hogy ott találkoztam egyik régi kolléganõmmel, örültem, hogy ilyen körökben hozott össze minket újra a sors. Remélem, máskor lesz alkalmunk kicsit beszélgetni is.
A Tóti hegy környékén szembe találkoztam Brigivel, a Gulácsról lefelé gyorsabban ereszkedett mint én, így aztán együtt kocogtunk a célig.
Nagyon hálás voltam a fürdési lehetõségért, a meleg víz és a tiszta ruha értéke megnõtt a szememben.

A szervezés hibátlan volt, az útvonal könnyen követhetõ, minden ellenõrzõpont jól látható, az ellátás és a szervezõk, pontõrök figyelmessége és kedvessége is csillagos ötös! Köszönet érte.
Egyedül az aszfalton megtett út hossza érintett rosszul – nagyon nem szereti a lábam, de hát ez elég lakott terület, valahogy össze kellett kötni a hegyeket.
Meglepõen sokan voltak a rossz idõ ellenére. Gratulálok a szervezõknek és minden teljesítõnek!
 
 
Hegedűs Róbert emléktúra (Online túra)Túra éve: 20092009.11.17 09:15:22
7 óra környékén elég szép sokaság gyûlik össze a rajtnál és nagyban folyik a nevezés. Lefagytak az ujjaim, nem úgy görbülnek a betûk a papíron, ahogy szeretném. Nem csak nekem, de a lánynak is fázik a keze, aki átvezeti az adatokat az itinerre, felesleges mentegetõznöm. Az itinerben táblázatba foglalt útvonalleírás, részletes leírás és térkép is van, én a térképre szavazok, a többi megy a hátizsákba. Lesem az ismerõseimet, akivel tervek szerint együtt futnék, de nem látom õket, elindulok.

Ismerõs a kezdeti szakasz, a körút majd az út a Fekete-fejre, ahonnan lefelé jövet többször megcsúszom a nedves köveken, úgyhogy átkapcsolok a fától-fáig leereszkedési technikára. A jelzetlen rész elején rögtön kicsit elkavarok (csak az izgalom kedvéért), de gyorsan rájövök a tévedésre, korrigálok, s nosza itt is a Remete-hegy a maga kis kaptatójával. A K+-nél elbizonytalanodom, elég kopott a jelzés, de beér Brigi, aki magabiztosságával meggyõz, s lám, 30-40m-rel lejjebb ott a frissen festett jel. Brigivel szóba elegyedem, elég jó tempóban követ, pedig elmondása szerint csak nyáron kezdte el a túrázósdit.
Nagyon furcsa látvány, ahogy a sûrû ködön nem érnek át a napsugarak, és a napkorong fényes, fehér színben pompázik.
Lassan elérünk Solymárra, ahol örömmel látom, hogy a veszélyesen benyúló faágra van akasztva két szalag is (engem is a földhöz csapott a találkozás ereje a Sárga túrán, amikor homlokon csókolt ez az ág, azóta mindig éber vagyok ezen a szakaszon). Már alig várom, hogy az Alsó-jegenye völgybe érjünk, ez az egyik kedvenc részem. Brigi leszakad mögöttem, el sem köszöntem tõle (utólag is bocs), annyira ellepnek az emlékek és az ismert táj szépsége. Továbbra is ismerõs az út a Virágos-nyeregig, csak épp másik irányban szoktam végig menni rajta, így azért más. Fel a Kálvária hegyre persze megdolgoztat, szépen süt a nap és nekem szinte tavaszias hangulatom támad. Fent a lányok figyelmeztetnek a csúszós szakaszra. Tudom, ismerem, futok, amíg megint majdnem ki nem csúszik a lábam alól a talaj. Oké, akkor tyúklépésben a meredek szakaszon, aztán megint mehet a futás.
Virágos nyeregnél 15-20 méteres a látótávolság, tejfehér köd üli meg a tájat. Egy srácot látok bizonytalankodni, jól láthatóan nem tudja, merre tovább, bevár engem. Amikor legutoljára a kéken jártam erre úgy emlékszem, még nem voltak felfestve a jelek. Most a nagy ködön keresztül is észreveszem a jól látható friss jelzést, és szinte gond nélkül megtaláljuk az utat Tamással. Csodás látványban van részünk. Pókók által szõtt szálak lógnak a fákról mint megannyi dísz, megül rajtuk a köd nedvessége, ami megcsillan a beszûrõdõ gyenge napfényben. Megpillantok egy gyönyörû pókhálót, le is fényképezem, olyan szép. Felérve a hegy tetejére egyik pillanatról a másikra tovatûnik a köd, sárga majd kék úton megyünk a HHH-re. A tea isteni, de valamiért nem örül neki a gyomrom, begörcsöl. Mindegy, haladunk, de persze rossz irányba, a pontõrök mosolyogva igazítanak útba minket. Tamás lefelé gyorsabb nálam, felfelé is fut – na, ez nekem csak szakaszokban megy, de komoly elõnyre azért nem tesz szert. Még egyszer elkavarunk a kéken. Megfogadom, privát futásokon ezt a környéket célzom majd be, a HHH környéke még fehér folt. Gyorsan elérjük az Árpád-kilátót is, majd utána jön a zöld, többnyire felfelé, Tamás kicsit meglép tõlem. Gyorsan ott a cél, ahol olyan gyorsan megírják az emléklapot, hogy zavaromban tovább akarom adni Tamásnak a kitûzõkkel együtt, de meggyõznek, hogy az enyém.

Nagyon kellemes kis túra volt, jó útvonal, hiba nélkül. Következõre is jövök.
Számomra nagyon megható volt az emlékezés módja Hegedûs Róbertre. Nem ismertem õt, de utána érdeklõdtem a túra elõtt ismerõsöknél. A szervezõk a sok fényképpel, a részletes leírással és az égõ mécsesekkel közelebb hozták hozzánk azt, akiért ez a túra szólt.
 
 
Monoton Maraton, FélmaratonTúra éve: 20092009.11.10 12:25:50
Már a hét elején eldöntöttem, ez a túra lesz a nyerõ. Közel van, ráadásul ismerõseim bíztattak, itt nem nagyon lehet eltévedni (ebben igazán elsõrangúan teljesítek sajnos). Bár a szombati rendezvények jobban bejönnek, mert másnap a delikvens a teljesítés jólesõ gondolatával a fejében megjutalmazhatja magát némi láblógatással, délutáni szunyókálással, de sebaj. Megszavaztam magamnak a bizalmat és már szombaton pihenésre fogtam a dolgot. Lelkesen hallgattam az idõjárás elõrejelzést – csak délutánra jósoltak égi áldást – hurrá!

7 óra környékén értem a rajtba egy régen látott sporttárssal együtt, akivel még a zöld túrán találkoztam. Néhány szót váltottunk, lekerült a fedõruha és már neveztem is. Volt, aki már pecsétért fordult, de még elég kihalt volt a környék, csak a szervezõk serénykedtek bõszen. 7:20-kor rajtoltam, itiner a zsebbe. Elsõ kör. Nem csalódom magamban, rögtön az elején nem veszem észre a síneknél a szalagot, a körúton kerülök egy finomat. Két gyalogos túrázó furcsa szemmel néz rám, hiszen a rajt után leelõztem õket, nem értik, honnan is jövök én. Én sem értem. :-) Jó a humor a háznál, mosolygok egyet, most is hozom a formám. Gyorsan elérek az elsõ ponthoz, pecsét, futok tovább. A szemerkélés lassan átvált esõbe. Nem nagyon zavar, így is, úgy is vizes lesz a ruhám. Ez csak esõ. Bár a pontõröknek ez lényegesen kellemetlenebb élmény lehet, minden elismerésem az övéké.

Új cipellõmet most tesztelem élesben, eddig csak kétszer volt a lábamon a szigeten, nem tudom, hogyan viselkedik hosszabb távon és mit mutat majd a lejtõkön. Elég jól fogja a talajt, így lefelé magamhoz képest elég gyorsan „gurulok”.
Ismerõs a környék, de a táj minden évszakban más arcát mutatja. Gyönyörûen színes a kép és jól esik az avaron lépdelni. Télen kezdtem el túrákra járni, így az õsz szépségeire és az illatokra gyermeki módon rácsodálkozom. Pár kör után már ismerõs hátakat látok, de engem is leelõz néhány fürge lábú futótárs. Felfedezem az ellátmányt. 2-3 körönként arra veszem az utam és iszom a megjelölt poharamból (dicséret a szervezõknek, még alkoholos filccel is készültek), kérek egy csokit, amit a vasútig a kezemben szorongatok és az emelkedõn falok fel. Begörcsöl a csuklyás izmom, igyekszem valahogy kimasszírozni míg közben grimaszolok rendesen, élesen hasogat. El is döntöm, megszabadulok a terhemtõl, leteszem a hátizsákom, csak a futó sót veszem magamhoz. Kört kör követ. Esik. Egyre többen vannak a körön és a rajt-célban is egyre nehezebb ellátni a szervezõkig. Gyerekek hangja tölti be a teret, akik jóízûen szaladgálnak, mit sem törõdve az esõvel, élettel telítõdik meg a környék. Néha sorba kell állni a pecsétért, de legalább szuszogok egyet. Egy kislány adja nekem szorgalmasan a pecséteket, rutinosan nyújtja a kezét, amikor meglát.

Egyik körnél szembetalálkozom Csapó Gáborral. A magam 176 centijével és vékony alkatommal törékeny kis törpének érzem magam mellette. Udvarias köszönés, majd nyomás tovább, van még néhány kör. Az esõ esik, a sár egyre ragaszkodóbb, de érdekes módon egyszer sem csúszom meg, bár kezeimet kitárva úgy lavírozok néha lefelé, mint egy vitorlázó madár. :-) Az ellenõrzõponton új pontõrök vannak, kapok egy-egy bíztató szót, ami nagyon jól esik és dob is a hangulatomon. (Meg is fogadom magamban: ha valaha pontõrködni fogok, megpróbálom majd tõlem telhetõen bíztatni a túrázókat és a futókat is.)
Aztán elkezd fájni a sípcsontom, a Piros 65 után némi gyulladásszerûvel bajlódtam. Igyekszem nem figyelni rá, de már az útvonalra sem kell, immáron begyakorolt lépésekkel kerülöm a lejtõn a köveket. Kedves ismerõssel találkozom, aki gyorsabb tempóban fut, nem maradhatok le. Õ még az elején van, nekem a 12 köröm. Jöhetett volna hamarabb is.:-) Sebaj, az utolsó 2 kört már egyedül futom megint, és már a tejes-mézes-fahéjas-tejszínhabos kávé jár az eszemben és a forró fürdõ.
Utolsó pecsét, a kislány is lelkesen konstatálja, hogy befejeztem a túrát. Kézfogás után megkapom az oklevelet, kitûzõt, leveszem a futó felsõt, amibõl csavarni lehetne a vizet. Gyorsan magamra kapom a száraz ruhát, és elköszönök.

4:51 lett a vége, számomra ez jó idõ.
Köszönet minden szervezõnek, pontõrnek és segítõnek, akik a szakadó esõben is kitartóan tették a dolgukat és nagyon jól megszervezték a túrát. Ha akarnék se találnék hibát vagy hiányosságot. Jövõre ugyanitt!

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár