Május 16-án hajnalban az ablakon kinézve úgy döntöttünk, hogy sehová nem megyünk, majd elvitte a tízemeletest a vihar...
Szomorkodtunk, hogy nem leszünk a túrán, ám a rendezõk nem hagyták veszni a dolgot, így ismét felkerült a repertoárba.Ragyogó napsütés, és mindjárt a vonaton egy ismerõs: Erzsi néni. Amikor fél kilenckor a rajthoz értünk, már voltunk jópáran, gyors csekkolás, az elõnevezõknek járó póló, a csoki és az alma vételezése után rövid taktikai megbeszélés, majd indulás.
Egészen a Csacsi-rétig nem is volt gond, minden ment mint a karikacsapás. Ott szépen benéztük a jelzést és szépen elindultunk a elõre...a sárga kereszten - a sárga sáv helyett. Rá is jöttünk hamar a tévedésre, visszafele menet meglett a sárga, gyerünk.
Oké, de egyszer csak van egy mászóka, egy kidõlt fa. Merre menjünk, hát gondoltuk, felfelé. Kb 2 km után jöttünk rá, hogy nagyon nem jó az irány, mert sehol egy jelzés. Szerencsére a környéken volt egy férfi, aki jól ismeri az erdõt, õ (vissza)irányított minket a katonasírhoz, ahol elõzõleg a pontõrök jóvoltából gitárzenét hallgathattunk. Onnan visszamentünk a mászókához, és éppen jókor értünk a mászókához, egy népes csapat ugyanis éppen akkor készült felfelé indulni. Rájuk szóltunk, hogy balra kell fordulni. A jelzés kb 10 méterre volt a kidõlt fától, rendben, irány tovább. Innen -mondhatnám- eseménytelen volt a túra, hacsak azt nem fûzöm hozzá, hogy egy cirka 30 cm hosszú barna sikló teljes nyugalommal hagyta magát lefotózni.
http://picasaweb.google.hu/balintrka/BarangoloHegyvidek1420100606#5479932761943752114
http://picasaweb.google.hu/balintrka/BarangoloHegyvidek1420100606#5479932775435942562
A célba érve várt minket az elõnevezéshez járó krumpis tészta és a csalamádé, valamint jó két órával késõbb az ajándéksorsolás.
A pontõrök jókedvûek és segítõkészek voltak, a rendezõk pedig alaposak.
Köszönjük a túrát!
|
