Túrabeszámolók


túra éve: 2009
Bakonyi MikulásTúra éve: 20092010.02.17 18:11:23
Bakonyi Mikulás 50

Már hetek óta izgatottan készültünk a Mikulás túrára: az interneten idõjárás-elõrejelzéseket olvastunk és reménykedtünk a jó idõben, elõvettük az elõzõ évek térképeit és nosztalgiáztunk az eddigi Bakonyi Mikulás túráinkon, valamint megterveztük, hogyan jussunk el Zircre.
Végre elérkezett december 5-e, a túra napja. Mivel Zirctõl kb. 45 km-re lakunk (Homokbödöge, Ugod) és a buszközlekedés nem éppen jó e települések között, ezért autóval kellett elutaznunk Zircre. Mivel jogosítványa egyikünknek sincs és jó túrázóhoz híven mi sem vetjük meg a jó házi pálinkát, segítségünkre kellett hívnunk szüleinket, hogy el-ill. hazavigyenek bennünk.
Reggel 7 órakor már ott voltunk a Reguly Antal iskola elõtt. A korábbi évekhez hasonlóan idén is tapasztaltuk, hogy a túrára rengetegen érkeztek.
Hosszú sorban állás után végre sikerült elindulnunk fél 8-kor. 8 órakor már az 1., háromnegyed 9-kor már a 2. ellenõrzõpontnál pecsételtettük le igazolólapunkat. Ezt követõen elérkeztünk Kõpince-forráshoz, ahol megkóstoltuk az isteni forrásvizet. A 3. ellenõrzõpont után egy nem könnyû szakasszal kellett megbirkóznunk, ugyanis a szintemelkedés 3 km alatt 245 m. Miután felküzdöttük magunkat Zörög-tetõre, Csesznek felé vettük az irányt. Fél 12-kor megérkeztünk a Várkert Sörözõbe, ahol rövid pihenõt tartottunk. Ebéd után Gézaházára igyekeztünk a Mikuláshoz.
Miután elfogyasztottuk a Mikulástól kapott szaloncukrokat, elindultunk az Ördög-árok felé. Tudtuk, hogy ez a túra legveszélyesebb és egyben leggyönyörûbb része is. Az Ördög-árok idén sem okozott csalódást, ugyanis gyönyörû látvány tárult szemünk elé. Néha meg-megálltunk, hogy megcsodáljuk a tájat, a sziklákat; majd elérkeztünk Gizella-átjáróhoz. Meglepõdve tapasztaltuk, hogy idén kialakított lépcsõfokokon kellett feljutnunk az ellenõrzõponthoz. A lépcsõfokok megkönnyítették a dolgunk, ám ez már nem volt számunkra oly nagy kihívás. A gyönyörû Ördög-árok után ismét a Mikuláshoz, Gézaházára siettünk. Itt már mindhárman éhesek voltunk, de megbeszéltük, hogy addig amíg világos van, nem állunk meg pihenni.
Ezután a 10. ellenõrzõpont következett, melyhez már 16 órakor odaértünk. Lassan már sötétedni kezdett, ezért megálltunk, hogy csillapítsuk éhségünket. Jól esett a rövid pihenõ, mely után újult erõvel célba vehettük a Cuha-völgyi ellenõrzõpontot.
A 11. ellenõrzõpontot egy nagyon sáros útszakasz követte. A sárral való küzdelem után végül 19 órakor beérkeztünk a célba, ahol már a jutalmunk -kitûzõ, oklevél- várt ránk. Hamarosan megérkeztek értünk szüleink és már hazafele vettük az irányt. Az autóban nagy lelkesedéssel meséltünk a túráról.
A túrán sok kedves emberrel ismerkedtünk meg, ami ismét bebizonyította számunkra, hogy aki túrázik, az csakis jó ember lehet. Nagyon jól éreztük magunk a túrán, ezért is szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik a túra megrendezésében részt vettek.
Mi hárman pedig megfogadtuk, hogy jövõre ugyanitt és egy ugyanilyen jó csapattal...

Nagy Balázs, Lugosi Krisztián, Obermayer Rita
 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár