Túrabeszámolók

Forrástúra a Börzsönyben 2010.09.04.

Készülve a következõ hétvégék duplázós eseményeire úgy terveztem a hosszú távot választom. Este számolgattam, hogy mikor is kéne indulni, melyik vonattal menni. Elõször a 6:41-re esett a választásom de végül a 7 óra pár perckor induló zónázóval siekrült elindulnom, cserébe egy kis plusz alvást iktattam be :)

A rajtnál gyorsan és gördülékenyen ment a nevezés rajtidõnek 7:55 került a papíromra. Gyorsan végiggondoltam hogy 63km = 12 óra akkor este 8-ra beérek szokolyára, és még haza is tudok jutni. Kismaroson az idõjárás kicsit hûvösebb volt mint a fõvárosban, vagy csak a vonaton melegedtem el, ezért fel kellett vegyem a pulóvert is, ami aztán a túra végéig le sem került rólam. Elõször rácsodálkoztam az itinerre, hogy 63 km-re ilyen kevés leírást kapunk, de aztán megnyugtattam magam, hogy itt nem lehet eltévedni, hiszen vadonat új jelzések vannak, némi helyismerettel is rendelkezem, és különben is a kedvenc hegységem.

A tervezett menetidõhöz mérten nyújtottam a lépteimet mert szerettem volna Kisinócra elérni 2 órán belül. Az elsõ forrás rögtön adta magát pecsét. Majd robogtam is tova a második forráshoz ahol gyorsan felírtam a lapra, hogy ..... szóval amit kellett. A következõ pont már Kisinóc volt kóspallagon keresztül. Ez igazán ismerõs terep volt hiszen a Teleki 50-t már bejártam párszor. Kóspallag elõtt a mezõn volt 1-2 dagonyás rész ami néha megtörte az ember lendületét de összeségében jól járható volt a terep. A kálvária dombra most mentem elõször felfelé, és elrõl az oldalról egész szimpatikus kis emelkedõ. A túloldalán a patakon átkelve egy kis bozótharccal jutottam el a turistaházhoz. Újabb pecsét 12.1 km és 1:50-es menetidõ. Egy kései reggelit engedélyeztem magamnak (amit egy szürke cirmoscicával is megosztottam) és egy szerelvényigazítást mert a cipõmbe belekerült pár lakó.

Kereken 10 órakkor indultam tovább NHH felé. Úgy terveztem hogy addig már nem állok meg és azt a 14 km-es szakszt is lenyomom egy szuszra. Pokol völgy bejáratánál kicsit bizonytalankodtam de megtaláltam a helyes utat. Itt egy 2km kellett menni a következõ forráshoz, ahol újabb kérdés megválaszolása volt a feladat. A forrásig elég nehéz volt a terep, nem egy sûrûn látogatott útszakasz volt ez. De ilyen is kell, elvégre ezért jöttünk :) Meredek kapaszkodó majd még egy és még egy kicsi és már meg is érkezik az ember a "Szép bércre" ahol pecsét és elvileg szép kilátás fogadná a megfáradt túrázót. A pecsét megvolt, de vizuálisan csak az "esõ lábát" láttam "lógni".

Elköszöntem és mentem vissza a az eredeti jelzésemre ami a S+. Ezen ereszkedtünk le a következõ forráshoz aho legy évszám felírása volt a feladatunk. A patakot oda vissza át kellett ugrani, de ez inkább élvezetessé mint kényelmetlenné tette a feladatot. 11:30-kor ezt is kipipáltam.

Vasedény kulcsosház, illetve az ott lévõ forrás a következõ pecsételõs pont. 3km vagyis délre odaérek. Továbbra is a S+ jelzést követjük amíg be nem csatlakozik a S[]. Én bátran robogtam is a S+ jelzésen, hogy majd úgyis jön a négyzet és akkor letérek rá. Ez nem sikerült.... Bevallom 90%-ban a saját hibámból de észrevétlenül mellõztem a S[] kiágazását és bõven túlmentem rajta. Amikor ismerõs terepre értem (kisirtáspuszta) kerestem ugyan a jelet de nem találtam, és még itt is továbbmentem a S+-ten hiszen "csak" 20 perce jöttem. Végül késõbb a amikor már 35 perc elteltével még mindig nem volt meg az új jelzésgynakodni kezdtem és visszafordultam. Kis kálváriát bejárva végül elindultam visszafelé. Útközben egy kb 10 fõs csoportot is visszafordítottam akik szintén elnézték a helyes útirányt. Együtt már könnyen megtaláltuk a S[] leágazását, és a helyes úton folytattuk az utat. A kulcsosház elõtt még volt egy kis bizonytalanság, de azt gyorsan megbeszéltük és a helyes irányt választottuk. 13:50 körül meg is kaptam a pecsétemet a pontõröktõl. A nagy élményekre való tekintettel meg is éheztem ezért egy gyors utánpótlást tartottam. A bõ kitérõ a lelkesedésemet is elvette, így még arra is gyõzködni kellett, hogy a 37-es távra "átnevezve" azt teljesítsem. Végül is sikerült rávenniük a pontõröknek hogy érdemes megcsinálni. Újult erõvel vágtam neki az emelkedõknek. A síházig már meg sem álltam. Ebben segített az idõközben eleredõ esõ, ami egyre erõsödött is, így mire felértem a hegy tetejére, már bõrig áztam. A síházban én csak pecsétet kértem, és egy kis segítséget, hogy pontosítani tudjam a leírást, hiszen nem szokolyára, hanem királyrétre kellett lejutnom. Ezt gyorsan felfirkáltam tollal a saját elázott lapomra. Mivel kajám volt bõven ezért a sok finomságot most kihagytam. Teletöltöttem az üvegeimet vízzel, és inkább továbbindultam a rakodó felé mielõtt elkezdene kihûlni rajtam a ruha. Ismerõs zuhogó esõ fogadott, és a csúcsról lefelé vezetõ meredek lejtõn majdnem még egy seggest is dobtam, aztán óvatosabb tempóra váltottam. Rakodónál egy srác állt az esõben egy szál esernyõvel a kezében... Azt hiszem nem sokat ért vele. Egy kicsit beszélgettem vele is, hogy felvidítsam, aztán megcéloztam a következõ két forrást és a célt. Hol lassabban hol gyorsabban tudtam / mertem menni a vizes talajon. Az újpest forrás után az esõ is elállt, vagy kiértem a felhõ alól, így elkezdtem gondolkodni a hazaúton is. Végül mivel a térerõ is velem volt a bátyámat kértem meg, hogy jöjjön értem. 16:30-ra le is értem .

Útközben és a túra után hallottam / olvastam véleményeket hogy a táv és szint adatok nem stimmeltek. Én egyikrõl sem tudok nyilatkozni hiszen én biztos többet mentem. De szûk másfél óra alatt leértem NHH-rõl Királyrétre, pedig nem is siettem. Papíron ez 10km volt. Volt aki úgy jelemezte, hogy "zöldgömbös" túra volt. Én nem tudom hogy ez mennyire degradáló vagy mennyire nem, mert csak idén voltam a túráikon, korábban nem. Az idei túráival pedig nem volt bajom. Az eltévedésemet igazából csak magamnak köszönhetem, mert ész nélkül mentem, ahelyett hogy szétnéztem volna. Ha esetleg ezen a vidéken meg lesz tartva még egyszer a túra akkor biztos, hogy ott leszek rajta, és biztos, hogy akkor már sikeresen fogom venni az akadályt.

A kitûzõ tényleg szép. Szebb mint a szombati idõjárás volt, de ezt a börzsönytõl már megszoktam. (négylevelû, erdõkerülõ 50, forrástúra)

A gyorsaságom viszont most az egyszer hátrány volt, mert sokkal hamarabb odaértem mint a bátyám kocsival, így a kihûlés ellen védekezve elindultam szokolyára gyalog :) +5km. Végül megjött a dízelpacis metálfényezésû hintóm is. Más fórumon egysek áldották a 17:40-es busz vezetõjét.... csak találgatni tudok miért

Köszönöm a rendezõknek a lehetõséget, és a segítségüket. Remélem még sok ilyen szép túrát rendeznek, a teljesítõknek pedig külön gratuláció.

Pest Határán 70K

A K azért került a címbe mert számomra bizony kemény volt a túra. Tavaly a Budapest-Kupa díjátadóján hallottam, hogy van ilyen lehetõség és, hogy érem díjazás jár érte. Gondoltam egyszer ki lehet bírni, ki lehet próbálni, és meg lehet csinálni. Azóta tervbe is volt véve. Két nagy kihívással kellett a túra elõtt szembenéznem:

Az egyik és legfontosabb, hogy nincs kerékpárom... ezt megoldottam, mert kértem egyett kölcsön

A másik probléma, hogy kb 98 óta nem ültem bicón, és nem bicajoztam még csak elvétve sem, nemhogy rendszeresen...

Ezek után igazán kiváncsi voltam, hogy mennyire fogom bírni a megpróbáltatásokat. A túrára elkért kerékpárt szombaton délután vettem át, és mivel BKV-n nem lehet szállítani hazatekertem vele. A hazafelé tartó út nem volt hosszú 8 -9 km, de már ilyen kis táv után is éreztem, hogy bizony fáj a ülõkém utána.

Másnap reggel még mindig éreztem az elõzõ napi kis kalandot, ezért próbáltam úgy ráülni az ülésre, mintha hímestojásból lennék... Átkerekeztem a nagykörúton, és a Margit hídon is, majd HÉV-re váltottam és Bmegyerig azzal gurítottam el magam. A rajthoz már hármasban érkeztünk meg 7:30-ra. Pinker Laci természetesen már ott volt és gyorsan be is neveztetett minket mielõtt megondolhatnánk a dolgot :P aztán 8:00-ig kellemes várakozással beszélgetésekkel telet az idõ, és közben a társaság folyamatosan bõvült. A hivatalos rajtidõre már egy 15-20 fõs társaság gyûlt össze. Volt egy leányzó is aki görkorival vágott neki a távnak. Nem tudom meddig jutott, de remélem végig, mindenesetre biztos, hogy nem mindennapi teljesítmény.

Elérkezett a rajt ideje. Csoportosan vágtunk neki. Az eleje még igazán jó volt a túrának. Érdekes módon nekem a komfort "fordulatszámot" tartva sokkal gyorsabb tempó jött össze mint a mezõny nagy részének. Egyetlen kolléga volt csak aki ezzel az utazósebeséggel közlekedett, de legnagyobb szerencsémra õ kiválóan tudta az útvonalat. Ezen felbuzdulva, hogy nem kell névtáblákat, és térképet bogarásznom gyorsan besoroltam mögé. Innentõl végig együtt mentünk. Az elsõ etapot kicsit hosszúnak éreztem, de utána a ponton rögtön egy cerbona szelet várt ránk a pecsételés mellé. A második EP pedig alig 1-2 kimcsi után jött. Itt nem kaptunk semmit, de nem is baj, hiszen még a mûzliszeletet is ép hogy csak leküldtem. Itt a pont után aszfalton folytattuk utunkat. A harmadik pont elõtt ami a csokoládé múzeum volt, megmásztunk egy két kisebb dombot, amiken én kitekertem a tüdõm is.... A múzeumot elérve pedig nem találtunk pontot. Köröztünk egy kicsit, majd felhívtuk a rendezõt is, aki konkrét segítséget nem adott, de azt mondta, hogy nyugodtan mehetünk továbbb, majd kiderítik hol van a pont :))) Amíg itt várakoztunk befutott (gurult) két sporttárs is. Négyesben vágtunk neki a továbbiakban, de õk mindig le-lemaradoztak.

A múzeum után kezdtem érezni hogy ez a túra már meglesz, de egy hétig biztos, hogy nem fogok tudni leülni .... ebben a hitemben csak megerõsített, amikor elértük a rákoskerti vasútállomást és a terülj-terülj asztalkámnál leültem.... rájöttem, hogy jobb nekem állva pihenni. A nektarin viszont finom volt, és a friss víz is jól esett. A kis pihenõ után folytattuk utunkat, át a Merzse mocsáron a repülõtér felé. Nekem itt volt a holtpont mert kezdtem unni a hosszú terepszakaszokat, a homokos talajt , a plusz rázkódást, ami folyamatosan felért egy segberúgással, de fogamat összeszorítva tekertem tovább. A reptéri pont után aztán aszfalton folytattuk és nem is mentünk vissza a terepre, hanem aszfalton kerültünk. A Vecsésig tartó szakaszról csak anyit, hogy a 4-re is ráférne egy alapos felújítás mert úgy szét van repedezve az út, hogy a csuklóm is belefájdult mire elértük a mekit.  Itt egy 5 perces pihenõt kaptam a sportárstól, akit követtem, majd tovább tekertünk immár csak aszfalton, ami az eddigiekhez képest kimondottan jó minõségû volt. Vecsés szélét érintve átkerekeztünk Gyál szélsõ utcáin is, és a hosszú egyenes út végén Jávor Zoli várt minket az utolsó pecséttel. Innen már kerek 9 km a cél. Nincs benne komolyabb emelkedõ csak két felüljáró a két autópálya felett. Ennek azért örültem, mert már az utolsókat rúgtam ahogy mondani szokás. Azért tekertünk becsülettel. A túra vége felé - persze mikor máskor - a szél is megélénkült egy kicsit és - persze hogyan máshogy - szembõl ostromolt minket. Néha leolvastam egy egy útjelzõ táblát, és ezekbõl merítettem erõt, hogy már Pesten vagyunk, már Soroksáron vagyunk....

A végére még jutott egy kis tiszteletkör, mert a túratárs reflexbõl elkanyarodott az iskola felé, én meg a kitáblázott állomás felé. Aztán egy gyors körbefordulás, és láttam, hogy õ is visszafordul, így elsõnek tekerhettem be a célba :) Azt nem tudom hogy végül a leggyorsabbak is mi lettünk e, de szerintem jó idõt tekertünk. Az biztos, hogy én hatalmas segítséget kaptam hiszen nem kellett az útvonalat keresgélnem csak tekerni gondolkodás nélkül. És szintén hatalmas segítség volt, hogy végig ott jöhettem mögötte, hiszen diktálta a tempót, és nem hagyta, hogy elszáljon belõlem az akarat.

A célban kaja rágcsálnivalók és innivalók vártak minket. Mint mindenhol itt is mi voltunk az elsõk. Aztán kicsit meg is lepõdtünk mert 35-40 percig senki nem jött mögöttünk. 12:10 volt a célbaérésünk ideje, a következõ vonat pedig 13:05-kor jött. A közel egy óra alatt csak +2 befutó érkezett meg. Ez kicsit büszkeséggel töltött el, hogy reggel 15-20 fõs csapat együtt indult el és mi ennyire elhúztunk tõlük. Remélem, hogy azért minden induló sikeresen célbaért.

Mindenesetre most amikor ezt a beszámolót írom csak fészkelõdöm a székben de sehogy sem az igazi. Most még ott tartok, hogy fogadkozom, hogy a következõ 8-10 évben megint nem ülök kerékpárra, de szerintem azért jövõre is ott leszek, és igyekszem egy kicsit edzeni is majd a túrára.

Köszönet a rendezõknek a szervezésért, a kajákért, a szép oklevél és kitûzõcsomagért, illetve elõzetesen köszönet az éremért is.

Gyermekvasút Nyomában Night Edition

Idén kellemes kis családi túrázásnak indult ez a túra. Kihasználva a kellemes idõt és a nyáriszünetbõl hátralévõ idõt, nagybátyámék is beneveztek a túrára, és ha már jönnek akkor egybõl hoztak is magukkal +4 gyereket. Kis csapatunk így 8 fõs lett. Megvárva a szegedi vonatota ami természetesen késett, majd egy kis sorbanállás a BKV pénztárnál is, és már villamosoztunk is a moszkva tér, majd hûvösvölgy felé.

A rajtbélyegzõ 20:20-kor került a papírjainkra. Nem nevezném tömegnek azt ami akkor a rajtban volt, de azt sem mondanám, hogy "csak lézengtek" az emberek. Rendeztük sorainkat, és neki is vágtunk az elsõ egyben leghosszabb szakasznak  hogy a múzeumnál begyûjtsük az elsõ pecsétet. Vissza le a lépcsõn és már mentünk is a Fazekas hegyre. A letérést mi már megszokásból abszolváltuk, de volt akit azért útba kellett igazítani. Fent az utolsó pár méteren kicsit feltorlódtak, az emberek, hiszen a keskeny ösvényen csak egy sor ember fért el, vagy felfelé vagy lefelé lehetett jönni, de a kettõ együtt nem mûködött. Azért sikeresen vettük a tintázást, és még a kilátást is megcsodáltuk. Lefelé, majd meredeken lefelé, és balra. Máris nagyréten voltunk, ahol újabb pecsét, és egy kis pihenõ volt a megfáradt csipet csapat jutalma. Közben mi kellemesen elbeszélgettünk sörfesztiválokról, kocsi vs busz variációkról. Az azfaltutat elérve a szokásosnál is nagyobb forgalommal találkoztunk, de azért sikerült átjutni, és megkezdeni a Hárs-hegy ostromát. Felfelé még az edigieknél is lasabban mentünk, cserébe egyik ponton sem volt már sor elöttünk. A megállóban gyors pecsét, és a szokásos pihenés következett. A kis hárshegyi kilátóig már megállás nélkül sikerült abszolválni a távot, ahol egy nagyobb pihenés következett, hiszen mind a 4 gyerkõc megmászta a kilátót. A Kaán Kilátót utána már csak ketten hódították meg. Szépjuhásznénál pedig már csak hárman mentünk el pecsételtetni 8 papírt. Visszafelé az egyik faasztalnál találtuk meg a társaságot. Itt már komoly problémát okozott a fiataloknak, hogy általában 8 max 9 órási takarodóhoz voltak még szoktatva, most pedig már 10 óra felé járt az idõ, és ráadásul azért rendesen kimozogták magukat. Pár szelet csokival késõbb azért sikerült elindulni és nekivágni a Jánoshegyi kilátóig vezetõ útnak. Különösebb megállás nélkül sikerült feljutni, bár az idõeredményt azért elhallgatnám  Pecsét és újabb pihenõ.

Lefelé kimélve a társaságot a gumijárdát választottuk és szépen lecsorogtunk az újabb pontig ami egy újabb megállóban volt. Ha ellenörzõpont akkor ugye pihenés... Aztán irány Makkosmária. Útközben az elején annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy az egyik elágazásnál sikerült is eltéveszteni a piros sávot, amiben segített, hogy elõttünk is mentek páran, és minket is követtek még jópáran a rossz úton. Pár száz méter után amikor nem volt ismerõs a terep korrigáltuk a tévedésünket, és hamarosan be is értünk a templom leõtti rétre. A tûzrakóhelyen már csak a valamikori tûznek a nyomát láttuk és egy két kisebb prazsat még, de azért a gyerekeket ez is lefoglalta. Aztán egyre gyakrabban hangzott el a kérdés, hogy mennyit tettünk már meg és hogy mennyi van még hátra..... ez sosem jelent jót....

A zöld+ jelzést követve kezdtük meg az emelkedést az újabbb megálló felé. A sárga+ letérésnél egy lélegzetvételnyi szünet, hogy biztos a jó irányt választjuk e, aztán már ott is voltunk a ponton. Az állomás épületében begyûjtöttük a pecséteket, aztán segítettünk megcsapppantani a szörpkészletet. Innen már nyelvtani trüköket kellett bevetni, hogy egy kis lelkesedést tudjunk önteni a csapatba. Próbáltuk elhallgatni, hogy mennyi emelkedõ van még hátra, és csak azt tudatosítani, hogy a túra vége "fent" van nem pedig lent. Disznófõhöz gyorsan sikerült leereszkedni és hátra arcot vágni, hogy a zöldön felkapaszkodjunk. A síház melletti padok aztán túl vonzónak bizonyultak. Itt már más probléma is akadt, versenyt kellett futni az idõvel. Megosztva az eddigi társaságot 3-an elõre mentünk, hogy majd a célban találkozunk. Vittük a papírt és nyújtottuk a lépteinket. Csillebérc, Normafa gyorsan megvolt. Majd egy kis botladozás lefelé, majd felfelé a kápolnához, aztán egy kis veseny kápolnától a hegy tetejéig. Az emlékmûhöz úgy érkeztünk meg mint akiket kergetnek :)) Az utolsó pecsételés után aztán elkezdtünk besétálni a célba.

Én egy kellemes kis túrának éltem meg az éjszakát, bár lefárasztani nem sikerült magam, amihez hozzátartozik az a tény is, hogy a 20 km-t 6 óra alatt tettük meg. A társaság másik fele pedig elvileg szintidõn kívül ért a célba, de a rendezõk természetesen ezt nem igazán figyelték, hiszen nem ez volt a túra célja.

Számomra az egyetlen kihívás az volt, hogy hanyadik teljesítés is volt ez???? nem tudtam számszerûen válaszolni. Sokadik mondtam, így szabadon választhattam egy kitûzõt. Azt hiszem tavasszal élek majd a felkínált lehetõséggel, hogy ha valamelyik kitûzõbõl kettõ van, akkor azt vigyem vissza és kicserélik olyanra amilyen még nincs.

Köszönet a rendezõknek a kellemes túráért és a lehetõségért. És hogy van e értelme folytatni a szervezést?, megsúgom nekik, hogy 4 gyereknek biztos nagy élményt szereztek ezzel a túrával.

Nagybörzsönyi Négylevelû

Ezt a túrát már igazán vártam. Egyrészt azért mert tetszett a kiírása, másrészt pedig azért, mert a "nyári szünet" után ezzel a túrával indul az évvégéig tartó újabb túrázós szezon.   Ugyanakkor egy kis kiváncsisággal vegyes félelem is volt bennem, hiszen az utoljára június 27-én a Buda határán 50-es túrán voltam. Azóta csak punnyadtam és semmi edzés jellegût nem csináltam. Két héttel ezelõtt a Budai Tájakon 30-as távjai is alaposan megdolgoztatott, de annyi még pont jól esett.

A hét vége felé közeledve elkezdtem fejben összerakni a túra logisztikáját, de nem nagyon tetszett. Ahhoz hogy a 4 levél teljesítése esetén elérjem az utolsó 19:00-ás buszt reggel 7 körül illet volna elindulni. Ez hajnali fél négyes kelést jelentene. Nem igazán tetszett a dolog. Egy ötlettõl vezérelve elkezdtem nézelõdni a netes fórumok között, és az egyik topikban meg is találtam amit kerestem....

ZE kolléga sietett a megmentésemre azzal, hogy meghirdette a kocsis fuvar lehetõségét nagybörzsönybe, reggeli 7-es érkezéssel. Egy gyors mail, és telefonváltás után már le is szerveztük az utat. Szombat reggel 5:30 után pár perccel találkoztunk a 173-as busz végállomásának és nekivágtunk a bõ 1 órás útnak. Az út kellemes beszélgetéssel telt, és megfigyeltük a közeli dombokat, hegyeket várható idõjárási és terepviszonyi szempontból. Sajnos kb tszf. 300 méter magasságban minden eltûnt a felhõben.

Végül megérkeztünk Nagybörzsönybe a Plébánia épületéhez. A rendezõk már ott voltak és néhány szintén korán ébredõ túratárs is. A gyors nevezést követõen egy kis szöszmötölés után 7:10-kor vágtam neki az elsõ levélnek 4-es rajtszámmal. Egyszerû stratégiát követtem vagyis a négy levelet szépen sorban fogom bejárni, mert ahogy fárad az ember úgy jönnek majd egyre könyebb körök. Az elsõ levél úgy sikerült hogy a magyar hegy felõl vágtam neki. Útközben egy 2 túratárssal egészültem ki, egy fiatalos hölgy és egy gyorsléptû srác személyében. Hárman vágtunk neki a komoly emelkedõnek. Én vezettem a kis menetoszlopunkat, aminek köszönhetõen az összes pókhálót összeszedtem, és 10 méter alatt eláztam a levelekrõl rám pergõ, csapódó víztõl, illetve attól, hogy a felhõben ami körülvett minkett 30-40 méter volt a látótávolság és a pára rajtunk alakult át vízcsepekké. Gyors tempóban fogyasztottuk a hegyet, remélve, hogy ami ilyen szép meredek az nem lehet túl hosszú. Nem lett igazam, mert a hegy elég hosszúnak bizonyult. Útközben sajnos szét is szakadt ki társaságunk. A srác ellépett elõre én egy kicsit lemaradtam míg csoportunk nõi tagja egy kis pihenõt rendelt el magának, mert túl gyorsnak itélte meg a mi tempónkat. Így sajnos szétváltunk és ki-ki a saját belsõ ütemérzékére hallgatva ment tovább. Kicsit hiányérzetem volt az idõjárás miatt, mert eddig a Börzsöny nekem a mesésen szép tájairól volt ismert, és most hiányoltam a kilátást, mindenhol csak a tejföl szerû szürkés fehér felhõbe veszett az ember tekintete. Cserébe viszont látam egy vaddisznót, ami amikor észrevett elszelelt embermentes övezetekbe. A terep a hegy tetejéig egészen tûrhetõ volt. 2 patakátkelésen túl a vizes fû és avar áztatta a túrabakancsot. Sár az egyenlõre csak elvétve volt, és nem is az a cuppogós féle hanem inkább a csúszkálós féle. Ez a vártól lefelé zavart leginkább, mert itt egy 300 méteres szakaszon elég meredeken kell leereszkedni a várnyeregbe, ahol az elsõ pont volt és megkaptuk az elsõ pecsétet. Itt találkoztam szembe az elsõ emberekkel akik a völgy felõl támadták a hegyet. Továbbindulva a P+ jelzésen ereszkedtem lefelé. Ezen a szakaszon a jelzések melett szalagozás is segített, bár elég egyértelmû volt az útvonal, de cserébe a sár mennyisége is megnõtt. A K- leágazása elõtt még felírtam egy kódot a megfelelõ helyre és ereszkedtem tovább. Közben magam átkoztam, mert errõl az oldalról a hegy kimondottan baráti arcát mutatta és sokkal jobb lett volna itt feljönni. Legalábbis nekem biztos. De már mindegy. Inkább engedtem a gravitációnak, és nyújtottam a lépteimet, és a kék majd a becsatlakozó piros jelzésen visszasétáltam a rajt/cél helyszínére. Útközben persze újra elkaptam 2 patakátkelést. 3 óra alatt teljesítettem a leghoszabb és legnehezebb levelet. Picivel 5-ös átlag felett. Mire visszaértem a plébániához, addigra már terülj terülj asztalkám fogadott.

Az ellátás megérdemel egy külön bekezdést :) Volt vajas és zsíros kenyér, hagyma, kovászos uborka, a vajas kenyérhez pedig a helyi LEKVÁR-LAKból beszerzett lekvárokat lehetett fogyasztani. Italként pedig szintén a LEKVÁR-LAKból szerzett szörpöket ihattunk. A fogyasztás korlátlan mennyisége mellett meg kell említeni azt is, hogy így minden levél végén tudott az ember frissíteni, vagyis egy 54 km-es túrán volt 4 etetõ / itatópont. Illetve a ásodik levél közepén még dunakavicsot is kaptunk bónuszként. Amit viszont mindenképpen ki lehet és ki kell emelni, az a lekvárok minõsége és ízvilága volt. Valódi gyümölcsökbõl, igazi házi lekvár. Karamellás körte, pálinkás barack, rumos dió és sok egyéb íz közül lehetett választani. A szolgáltatás tényleg megérdemli az *****-os kategóriát.

A második levél útvonalleírását már elõre tanulmányoztam, és most direkt döntöttem úgy, hogy a meredekebb oldalt választom. 1300 méter alatt bõ 300 méter szintemelkedés volt, másnéven hegyes orom. A S-jelzésen hagytuk el a falut és elõbb aszfalton, majd egy köves mederben emelkedtünk a S- és Sháromszög keresztezõdéséig. Én itt nekivágtam a hegyes oromnak. Komótosan lépkedtem és fogysztottam a távot és a szintet is. A pulzusom a képzeletbeli skálán amúgy is a piros kategóriában volt, de erre még rátett egy lapáttal amikor mellettem lévõ fáról a fejem melletti ágról elkezdett felszállni egy sas. Még jó hogy a kis és nagy dolgaimat is elintéztem a plébánián, mert különben tutira elönt a barna :))) aztán a madárral együtt jót nevettünk azon, hogy így megijesztettük egymást. Innentõl már-már eseménytelen utam volt a kulcsosházig, ahol megkaptam a pecsétemet, elfogyasztottam két marék dunakavicsot... hiába ez az egyik kedvencem. Majd egy saras rész követõen elhullámvasutaztam Rustok hegyig, ahol felírtam az újabb kódot. Innentõl megint már csak lefelé kellett menni, és újfent csak enyhe lejtõk voltak amin tudtam nyújtani a lépteimet, amire szükségem is volt, hiszen a hegyes orom megmászása eléggé lassan ment és a 6-os átlagot hozni kéne. A siatésnek meg is lett az eredménye. Visszaérve a P-jelzés aljába sikerült majdnem elesnem, de egy kis akrobatikus balett után csak a kezem merült el a sárban. 10 perccel késõbb ezt is lemostam a plébániánál, és újra megdézsmáltam a finom kajákat.

A harmadik levél már egészen könnyûnek tûnt, de ez is volt a terv, hiszen 28-29 kilóméterrel már én is fáradtabb voltam. Most az eredeti irányt választottam, és nem a "visszafelét". Ez azt jelentette, hogy hosszan elnyújtottan teljesítettem a szintemelkedés nagyrészét. Újra a S- jelzésen indultam el, de most nem tértem le a háromszögnél, hanem egészen Kisirtáspusztáig követtem. Itt felírtam a 3. kódot is, majd S+ jelzésen folytattam utamat. Kicsit tovább is mint kellett volna. Az út itt már nagyobbrészt sárból állt, vagy annak kerülgetésébõl. Ennek az volt a jó oldala, hogy pár szát méter után észrevettem, hogy teljesen eltûntek a lábnyomok elõlem... Egy gyors pillantás a papírra, és rájöttem a hibámra. A S+-rõl át kellett volna térni a P+-re. Hátra arc, és utána már a helyes jelzésen kapaszkodtam fel Nagyirtáspusztára. Itt megkaptam a szokásos pecsétet, és indultam tovább. Két kisebb emelkeõ volt hátra, amiket gyorsan megmásztam, igaz mind a kettõn csúszkáltam rendesen. Mostanra már elég sokan elmentek elõttem egyik vagy másik irányba, így alaposan feldagasztották a terepet. Azért sikeresen leereszkedtem egészen nagybörzsöny határáig. Itt az utolsó kihívás az volt, hogy a S+-rõl visszatérjünk a S-ra. A talaj itt is fel volt már dagasztva, és egy kb 20 méteres meredek segreülõs lejtõ állta a turázók útját. A nyomok arról árulkodtak, hogy elõttem valaki páros lábbal lecsúszott 5-6 métert.... én erre nem akartam vállalkozni, ezért kicsit kerültem, kicsit megtépkedtem a fák alsó ágait, és sikerült segreülés nélkül lejutnom, majd besétálni a plébániára. Újra kaja pia, egy kis pihenés, majd gondolkodás, hogy ilyen idõben, ilyen terepviszonyok mellett kell e nekem a 4. levél. Ugyanis kezdett kétségessé vállni hogy elérem e az utolsó buszt....

Pihenés közben egy kis kérdezõsködés, egy kis gyõzködés, és úgy döntöttem, hogy nekivágok a 4. levélnek is. Ez volt a legkönnyebb, már ami a szintemelkedést illeti. Most a kéken indultunk neki de nem jobbra mint eddig, hanem balra. Egy kis aszfaltos rész emelkedõkkel a faluban, majd egy földutas átkötõrész után újra aszfalt út következett immár egy völgy mentén. Lefelé már egész szép kilátás nyílt a völgyre, igaz nem voltam túl magasan. Felfelé még mindig a felhõ volt az úr. Az aszfaltot hosszú kilómétereken keresztül követtük. Útközben szembe találkoztam pár emberrel, akikkel kölcsönösen bíztattuk egymást, majd egy újabb vaddisznóba botlottam. Ez sokkal megtermettebnek tûnt mint a regggeli, és sokkal közelebb is volt. De ez is eliszkolt lefelé a völgybe. Újabb eseménytelen szakasz következet, amit csak az rázott fel egy kicsit, amikor elértem a letéréshez, és fel kellett mászni a K+ csatlakozásáig. Pár száz méter után elértem a ponthoz, ahol megkaptam az utolsó pecsétemet. Egy kis hullámvasutazás után megint csak lefelé kellett menni. hol sárban, hol köves úton. Aztán a horgásztóhoz közeledve egy mezõt is útba ejtettünk. A táj harmóniája feltöltötte az embert is energiával, így a tó utáni kis emelkedõt már meg sem éreztem. A piros jelzésrõs még egy kicsit le kellett térni egy XIII. századi templomhoz, ahol egy kérdés megválaszolása volt az ellenörzõ pont, majd hátra arc és az aszfaltúton lecsattogtam a plébániára. 18:45-kor értem negyedszer és utoljára célba. Gratulációk és relikviák átvétele után ha rohanok még elértem volna az utolsó buszt, de már nem volt kedvem rohanni. És két segítséget is kaptam, az egyik egy szobig tartó fuvar, a másik egy pestig tartó fuvar formájában. Utóbbit választottam, és befoglaltam egy szimpatikus széket, amin kipihenhettem a hosszú nap fáradalmait.

Egy igazán kellemes túrával, lettem gazdagabb, és az idõjárás ellenére is jól éreztem magam. Köszönet a rendezõknek a kiváló rendezésért, az odaadó munkájukért, és a lehetõségért. Remélem, hogy még sok ilyen remek túrát fognak rendezni.

És végül de nem utolsó sorban sok sok sok sok sok köszönet illeti ZE kollégát a reggli fuvarért, és Juhász Andrást az esti fuvarért. Mind a kettõjüknek hálás vagyok a segítségükért, és remélem, hogy egyszer majd méltó módon meg tudom hálálni.

Mindenkinek további jó túrázást kívánok.

Budai Tájakon 30.

Épp kéthetes szabimat töltöm és annak is a kellõs közepében járok. Elmenekülve a pesti betondzsungelbõl otthon örvendek annak hogy a családi ház vastag falai kirekesztik a tomboló kánikulát. Ráadásul egy kisebb hidegfront érkezését is jósolgatják a híradásokban. Ilyen körülmények között már biztosan tudom, hogy enki fogok vágni a túrának. Kicsit nyomozok azért magam is, hogy pontosan hogy is néz ki majd az idõjárásunk, vigyek e vízálló dolgokat vagy sem...

Aztán a nagy nap reggelén hajnali 5-kor kelés, és a 6-os vonattal robogok a fõvárosba, majd a pályaudvarról egyszerûen villamossal hûvösvölgyig. Minden flottul megy 7:20-as idõt kapok a rajtban. Szerintem ugyan van egy kis eltérés kettõnk órája között, de ezt úgyis korigálja majd, hogy a célidõt is õk fogják beírni... Kis szömszmötölés után neki is vágok a már ismert, és jól kitaposott S- jelzésnek. Az idõ igazán kellemes, és kegyes hozzánk. A reggeli égboltot futó felhõk tarkítják, a nap is szelíden süt, a frissítésrõl pedig hidegfront lágy, enyhe szellõje gondoskodik. A Kaán kilátóig nincs is megállás, olyan 25 perc alatt fent is vagyok. Megkapom a pecsétet, megnézem merre tovább, és közben azt számolgatom hogy hegynek felfelé kicsit még álmosan is megvotl majdnem 6-os átlagom. Ez a tény jól esik a lelkemnek, hiszen már olyan rég voltam túrán, hogy már-már azt hittem kiesek a gyakorlatból :)

Lefelé a továbbra is a megszokott útvonalon, majd szépjuhászné elõtt a piroson egy laza balost kell dobni. Elmosolyodom egy pillanatra, mert ez a szakasz azt jutattja eszembe, hogy fogok én itt még monoton módban sokat körözni, de az egy másik történet. Most követjük a piros sávjait felfelé, majd lefelé, át a forgalmas úton, és fel a fekete fejre. Megkapom a második pecsétemet, és a pontõrök vízzel kinálnak, de én egyenlõre udvariasan visszautasítom, mondván van nálam bõven. 4 félliteres palackkal indultam neki a túrának és még mindegyik tele van. Az egyiket gyorsan legördítem a torkomon. Bár az idõ kellemes, én nem hazudtolva meg magam, már mindent átizzadtam amit lehetett, és egy miliméter száraz folt sincs rajtam.

Fekete fejrõl lefelé pár szót váltok egy futó kollégával, aki a Turul túráról érdeklõdik, lévén annak a túrának a pólója van rajtam. Pár méter után elköszönünk, és õk kocogósra veszik a tempót a lovarda mellett, én meg csak nyújtom a lépteimet, hogy minnél hamrabb elérjek nagykovácsiba. A falu elõtt azonban még van egy pont, ahol a tinta mellé egy szelet csokit is begyûjthetünk. Ezt rögtön meg is eszem, hiszen semmilyen más energiaforrást nem hoztam magammal, csak csokit én is, de gyanítom azok már cseppfolyós állapotban vannak a zsákom aljában. A 3. pont után aztán folytatom az utam kezemben egy újabb üveg vízzel, amit folyamatosan apránként kortyolgatok, mert azért párologtatom rendesen a folyadékot. Nagykovácsiban aztán jelzést váltunk és a zöld sávon folytatjuk utunkat. felfelé már pont kiürülne a kis üvegem, amikor egy kút mellé érek, ami láthatóan használható állapotban van. Gyorsan frissítek magamon a hûs vízzel, majd a palackomat is megtöltöm. Pár perc gyaloglás után egy kocsis EP-hez érek. Itt a pecsételés mellé járna dinnye, de én most ittam tele magam pár perce, ezért lemondok róla. 2 perc pihenést azért engedélyezek magamnak, majd indulok tova. A zsíros hegy tetején, a turistaház romjainál aztán filmszakadás... Úgy teszek mintha még sose jártam volna itt, nem találom a zöld jelzést, és egyenesen továbbmegyek, hiszen szembõl is pont jöttek, én meg nem figyelek, és nem gondolkodom. Aztán gyanús lesz, hogy valami nem stimmel mert nem így kéne kinéznie az útnak... hoppá... bevillan, hogy hol és mit rontottam el. Gyorsan visszatrapolok a turistaház romjáig, és most a megfelelõ oldalán indulok el, és a zöld is feltûnik a fákon. Eldobtam vagy 20 percet az idõmbõl, de egy gyors fejszámítás után azért megnyugszom, a 6-os tempóm még megvan. Zsíros hegyrõl szépen kényelmesen ereszkedem le, és solymáron rákacsintok a kocsmára. De nehéz volt néha onnan továbbindulni a februári zöld túrákon, vagy a tavaszi esõs tojásokon.... most viszont nem kell ott megállni, hanem csak a falu másik végén, a Mátyás-domn nevû pontnál, igaz, hogy a pont szerencsére nem ment fel a dombra. Itt is kapunk a pecsét mellé vizet is, és most el is fogadom. Van két érintetlen palack vizem, de lusta vagyok azokat elõvennni, inkább teletöltöm azt ami a kezemben van. Megköszönöm, és továbbmegyek, hogy minnél hamarabb beérjek az árnyékos erdei részre. Talán szerencsémre pont mennek elõttem is páran, így nem tévesztem el hogy hol kell az útról a szántóföld szélére váltani. Visszafelé kicsit érdekesebb az útvonal, hiszen itt talán még nem mentem így visszafelé...

Az elõttem menõket pont az erdõsá szélén érem utol, és mikörben leelõzgetem õket, kiderül, hogy õk nem is a túrán vannak csak sétálnak egyet. Én azért hálás vagyok nekik, mert így még csak véletlenül sem tudtam eltéveszteni a szántóföldön az utat. Lehullámvasutaztam pár kimcsit, majd megmásztam a kis kaptatót a nyeregig. Itt szomorúan konstatáltam, hogy a büfé már bezért, pedig én nagyon szerettem volna bizonyos szolgáltatásait igénybe venni. Két mély lélegzetvétel után nekivágtam az újlaki hegy felé vezetõ útnak. A köves úton felfelé néhány bicaj és bicajos hangját hallom, ahogy elszáguldanak mellettem lefelé a saját kerékpáros jelzésükön. Nagy magányomban - se elõttem se mögöttem sehol senki - egyre inkább belassulok. A pontot azért elére, ami egy kicsit a csúcs alatt rendezkedett be, hogy védjék magukat a széltõl. Itt is kapok friss vizet, és el is fogadom, konstatálva, hogy a két palackomat érintetlenül fogom a célba vinni. A hegy tetejét megközelítve, aztán kigondolom, hogy azért kell nekem az a +1 kg nehezék, hogy ne fújjon el a szél :) Lefelé már csak szikláról sziklára szökkelek szép komótosan. A parkolót elérve útbaigazítok egy fiatal párost. Majd leereszkedve a meredek lejtõn a határnyereg padjainál egy idõsebb házaspár kér tõlem segítséget. Térképen nem igazodnak ki, hogy merre is lehet a katonasír, és az emlékmû. Gyorsan megadom nekik a helyes útvonalat, majd még segítek nekik a további út megtervezésében is. Közben egy két keréken érkezõ kolléga is segítséget kér tõlem, hogy solymárra hogyan tud átjutni. Elõször a s- jelzést ajánlom neki, de aztán amikor meglátom hogy fel van pakolva, akkor inkább azt javaslom neki, hogy menjen el a reptér szélén kikerülve az újlaki hegyet a Boróka büféig, és csak onnantól kövesse a sárga vagy a zöld jelzést. Remélem hogy célba talált.

A kis piheõ és sok segítség után én is elindulok a saját utamon. Eddig még sose vettem alaposan szemügyre a Vadaskerti emlékmûvet, de most ezt is megejtem, aztán már megállás nélkül sétálok hûvösvölgyig. Érzem hogy lasabban megyek mint tudnék, de mivel senkit nem látok magam elõtt, vagy mögött, ezért nincs mihez viszonyítanom, így kényelmesen besétálok. Megkapom a szép oklevelet és a kitûzõt. Megcsappantom a zsíroskenyér és hagymakészletet, aztán már épp indulnék a villamoshoz, amikor eszembe jut, hogy még kupás füzetem is van. Abba is begyûjtöm a pecsétet és mostmár tényleg elindulok a villamoshoz.

Kiválló túrán vehettem részt, ahol a túrázók kiszolgálása is kiválló volt. Köszönöm a lehetõséget a rendezõknek, és remélem még sok ilyen jó túrát fognak rendezni. Kellemes túrázást kívánok mindenkinek.

Buda Határán 50

Ebben az évben komoly Budapest Kupa elvárásokkal vágtunk neki a szezonnak, így ez a túra is kötelezõ program volt, amit nem is bántunk különösebben. A rajt egy kicsit messze volt ugyan de a közlekedés elvileg jó. Reggel 6:30-kor indultam majd egy 4-es villamos segítségével 6:45-kor már a Budafoki útnál keresgéltem a buszmegállót. Az eredeti buszmegállót meg is találtam, és utána kerestem tovább az áthelyezett ideiglenes megállót, amit nem sikerült megtalálni. Végül addig bolyongtam amíg ráleltem a szintén ideiglenes végállomásra, ami a kiírással ellentétben nem a körtéren van. 35 perc bolyongás után a 7:20-as busszal száguldottam a rajt felé. Anyum aki a vonatos közlekedést választotta természetesen így jóval hamarabb odaért, és amíg várakozott legalább a nevezést is elintézte.

A túra egy aszfaltos szakasszal indult. Már az itiner hátulján található 24 EP soknak tûnt hiszen a túra is csak 48-49 kimcsinek volt kiírva. A néhol kihelyezett szalagok és a szöveges leírás segítségével sikeresen abszolváltuk az elsõ EP-t. A második pont elõtt már magunk mögött hagytuk az aszfaltot és a szoborpark mellett elhaladva egy rétre értünk amin sétálva megcsodálhattuk a hatalmas víztornyot is, amit eddig én csak a TV-bõl vagy internetes híradásokból ismertem. A második pont pecsétes volt így jól "betintáztunk" és már haladtunk is tova. Itt néhol volt egy egy pillanatnyi bizonytalanság, de aztán minidg jó helyen kanyarodtunk le vagy fel, jobbra, meg balra. Külön élmény volt, hogy olyan útvonalon haladtunk amin eddig még sosem túráztunk, és ez budapesti túráról lévén szó, azért elég nagy érdem. Egy kisebb hegy vagy inkább domb megmászása után újabb pecsételés és frissítés várt minket szódavíz és édesség formájában. Utunkat Budaörs felé vettük lassacskán és még mielõtt elértük volna érintettük a kamaraerdei parkot is. A leírásban azt hiszem ezen a részen találkoztam egy olyan kifejezéssel hogy "kamu Z- jelzés". Ezen egészen addig mosolyogtam amíg át nem értünk Budaörsre, ahol az elsõ negatívum volt a túrán, hogy át kellett menni az autópálya bekötõútján. Kaptunk is egy kis dudálást.... Reklámtáblák között elhaladva egy kerítés oldalán újabb önjelölõs pontot találtunk. Innen már kocsik által kevésbé zavartatva haladtunk felfelé több dombtetõt is megmászva, hogy a végén kiérjünk a Frankhegyi Turistaházhoz. Itt volt pecsét amit saját magunk kezelhettünk, és egy kis gyümilét is leguríthattunk a rajtban kapott kupon fejében. Itt egy kicsit riogatott az esõ, de mi ijesztõbbek lehettünk mert végül nem esett és délutánra szép napsütéses idõnk is lett. Továbbállva csak második nekifutásra találtuk meg a kis ösvényt, de ez inkább a mi hibánk volt, mert késõn néztünk bele a leírásba, illetve automatikusan a máskor is használt turistajelzésen indultunk el. A hibát gyorsan korigáltuk, és már a helyes csapáson haladva értük kis oszlopot, amirõl gyorsan kikerestem a helyes évszámot és már ereszkedtünk is le az irhás árok aljába. Itt egy kis dzsungelharc és már kint is voltunk a szélesebb úton amin kényelmesen emelkedtünk a KFKI irányába, hogy a 90-es busz végállomásán megkaphassuk a pecsét mellé a megérdemelt õszibarackot is. Kicit vissza amerrõl jöttünk majd letérés oldalra. Újfent csak eddig nem járt úton értük el a Piros sáv jelzést, ahol megint nem tudtuk értelmezni az "átvágunk a mocorgóson" kifejezést, így saját tájolás alapján a piros sávot követve mentünk be Makkosmáriára. Itt is pecsétet kaptunk. Továbbá megálltunk megreggelizni, mert már idõszerû volt :))  Közben azon tanakodtunk, hogy ugyan jó ez a túra, de most valahogy mind a ketten egy kicsit fásultak vagyunk, és nem megy olyan gördülékenyen a gép mint ahogy az megszokott lenne. A 10 perces kajálást követõen a mária utat követve kanyarogtunk Budaörs határában, majd kicsit elbizonytalanodva azon, hogy nem találtuk meg a leírásban szereplõ katonai emlékmûvet, egy aszfalt úton betértünk a városba. Utólag derült csak ki hogy a helyes utat váalsztottuk. Felgyalogoltunk a rehabig, ahol a már ismert turistaösvényen ereszkedtünk le a Vadaspark parkolójánál található EP-hez. Itt is szívélyesen kinálgatták a sós perecet, ropit stb, de mi nem rég kajoltunk, úgyhogy ez most itt kimaradt. Az elõzõ heti Turulról is megismert útvonalon csk annyit módosítottunk, hogy nem az aszfaltos hanem a pocsolyásabb és fák közötti utat választottuk a Petneházy lovarda sarkáig, majd egy bal jobb kombináció és máris egy újabb önjelölõ ponton voltunk. Innen a Piros sáv és a szalagozás segítségével sétáltunk be a 25A céljába. Ezen a részen az útvonalleírás többször is pontatlan: több helyen is összetéveszti a bal és a jobb oldalt !!!!

Anyum eleve a 25-s távra jött, õ így itt befejezte a túrát. Nekem még a fele hátravolt. Pecsételés, majd egy röpke kajálás, (A lilahagyma isteni volt) és már kerestem is a további szalagozást. Egy kis majd egy nagyobb hullámvasutazás, közben bozótharc a kerítés mellett, és máris a Remete-Szurdokban találtam magam. Ezt a terepet már ismertem így magabiztosan mentem elõre a kéken majd át a patakon, és fel a Remete hegyre. A Gerincen végig, és a kék és a kék+ találkozásánál újabb adag tintával nehezítettem a menetsúlyomat. A kék+ jelzést követve ereszkedtünk le újra az aszfaltos birodalomba, majd a újra ismert szakasz solymár szélén, ahol a paloták mellett elcsalingáztunk a sárga sávig, és kisétáltunk a forgalmas mûútra. Alsó jegenye völgyben is volt egy EP, és itt én újabb frissítést tartottam, csoki és víz formájában. 5 percet pihennem is kellett mert nem éreztem magamban az erõt, és nem tudtam hogy mi miatt. Nem tudtam volna konkrét dolgot mondani hogy ez vagy az fáj, mert nem fájt igazán semmim. Azt sem mondhattam volna hogy rosszul vagyok, mert nem voltam. Egszerûen csk nem klappolt valami. A kis pihi után nekivágtam az emelkedõnek, majd újra a S- jelzésen hullámvasutaztunk hogy a Kötõk padja elõtt felvágjunk a csúcsra. A szúnyogok kiséretében katuk az újabb színfoltot a lapunkra. Innen többé kevésbé a határjárásról megismert útvonalon mentünk. Több határkövet is elhagytunk mugunk mögött és néhány pontot is ami közül az egyik frissítõpont is volt. Egészen a Péter-hegy utáni lakóparkig ismerõs volt az út. Onnan újra a leírás szerint kanyarogtam a kõbányáig. Itt egy nagyon lelekes kis pontõr csapat fogadota a túrázókat. Pecsételés mellé adtam magamnak egy szuszanásnyi idõt, majd figyelmesen nehogy eltéveszem a lépést vagy a szalagokat, nekivágtam kimászni a kõbányából. Alaposan megizasztott mire felértem, de a kilátás csodás volt. A nap is kisütött így a délutáni órákra, gondoskodva arról, hogy az eddig összegyûjtött színem most se fakuljon ki :) Laza de hosszú hullámvasutazás volt egészen az utolsó elõtti pontig. Többször is elbizonytalanodott az ember, hogy vajon jó helyen jár e, de mindig ilyenkor botlottam egy szalagba, ezért mentem tova. Az utlsó elõtti ponton egy kilátó lett volna, de mára csak hûlt helyét találni. A pecsételés után aszfalton ereszkedtünk lefelé, hogy még egy utolsó dombra fel tudjunk mászni. Az itteni kérdésre már nem kerestem meg a választ, egyszerûen krétáztam egyet a lapomon hogy látható legyen, én is jártam ott, és megcéloztam a kijelölt utat, ami egészen a Veres Péter gimiig vezetett.

A célban kellemes társaság, és terülj terülj asztakám fogadott, finom bodzaszörppel. Átvettem az ilyenkor szokásos relikviákat, és még a kupás füzetet sem felejtettem el lepecsételtetni. Ha nem lett volna "kötelezõ" az 50-es táv, akkor tuti hogy én is kiszálok a 25A céljában, de így utólag már csak kellemes emlékek vannak a túráról. És ami fontosabb meghagytam magamnak az esélyt arra, hogy augusztusban teljesítsem a kerékpáros részt is.

Köszönöm a szervezõknek a munkáját, a lehetõséget, hogy részt vehettem, és sikeres túrázást kivánok mindenkinek.

Csemõ Virágünnepe - 18

Nagykõrõs nem volt elég szimpatikus, továbbá egyéb családi elfoglaltságok miatt ma csak a 18-as táv mellett döntöttem. A bátyámat megfûztem, hogy csatlakozzon hozzám, így reggel 6:45-kor kocsival vágtunk neki a rajt / célunknak, Csemõ könyvtár. Verõfényes napsütéses idõben volt részünk, és 8 óra elõtt pár perccel már le is parkoltunk a központnál. Egy gyors szerelvényezés, és gördülékeny nevezés után 8:05-kor már indulhattunk is.

A megszokott aszfalt természetesen nem maradhatot el, így természetes, hogy azon kezdtünk, cserébe kaptunk még egy kis árnyékot az útmenti fáktól. Utunk egy sertéstelep közelében vitt el, így volt módunk elmélkedni, hogy mennyire is lehet illatos valójában a sertéshús :))) A telep után elköszöntünk átmenetileg az aszfalttól, és homokos "földútra" értünk. Pár kanyar és máris egy geodéziai torony lábánál kaptuk az elsõ pecsétet és mellé egy cerbona szeletet. Tovább sétáltunk gyorsan, hogy a mögöttünk jövõ tömegnek is teret adjunk. Az utunk nagyon jól követhetõ volt. A szalagozás és a térképvázlat is kiváló volt. Újabb 2-3 derékszögû kanyar és a világ végén voltunk, ahova már pontõr sem jutott, csak kihelyezett postaládák, és ezeknek a számát kellett felírni. (nem árulom el hogy mi volt) Mi csak memorizáltuk a számokat és mentünk tova. A harmadik pontig újra váltakozott a homokos és az aszfaltos talaj. A pont a településen volt egy TÁJ-HÁZnál. Itt a kiszolgálás mondhatni 5*-os volt. Legalább 5-6 féle üditõ és ásványvíz volt, külön poharakkal, és akik az elején mentek még pár szem málnát is ehettek. 100%ig BIO volt a málna, mert még génkezelést és BIO boltot sem látot, hipermarketnek meg a közelébe sem került. A finomságokat és a pecsételést megköszönve gyalogoltunk tova. Itt egy kis aszfaltos rész után örülhetünk egy erdõs résznek is, ami igazán jólesõ árnyékot vont körénk. Ennek oltalma majdnem kitartott a következõ EP-ig. A 4. EP elõtt árválkodott egy nyomoskút, amit láthatóan már a kevés elõttünk lévõ is használt, és mi is jót frissültünk alatta. A pontnál már csak a pecsétet és a kínált csokit gyûjtöttük be. Elbúcsúzva a pontõrõktõl a szalagozást követtük, és útközben még egy nyomóskutat megpróbáltam "elzárni" de abból makacsul csordogált a víz egyfolytában, így nem tudtam rajta segíteni... Egy kis oldalsó kitérõvel kereszteztünk egy újabb mûutat a balos kanyar után az alföldön megszokott nyílegyenes szakasszal érkeztünk meg az 5. egyben utolsó pontra. Itt a bélyegzés mellé kaptunk 1 energiaitalt is, amit nem fogyasztottunk el, hanem elraktuk, mert a napon csak fejre álltunk volna tõle, de késõbb jól fog majd az jönni :) kárba nem fog vészni az biztos. A pontõrõk még fel is ismertek az elõzõ túráról, és kimondottan örültek, hogy egymás után két túrájukon is ott vagyok. Még boldogabbá tettem õket amikor elárultam, hogy mind az 5 idei túrájukon ott voltam. Eg ygyors búcsú és már a cél felé közeledtünk egy bal jobb kombináció, utóbbi már aszfalton, és az ünnepi forgatagon is keresztülértünk. A könyvtár elõtt pedig kaptuk a gratulációt. A szervezõk elnézést kértek, mert a kitûzõk még nem értek ide. Túl gyorsak voltunk 3:10 alatt teljesítettük a 18 kimcsit.

Cipõt felváltotta a szandál és meglátogattuk a közeli kisboltot. Gyümölcslé és jégrém lett a jutalmunk. Mire visszaértünk a célhoz megérkeztek a kitûzõk is. Bár mi már egyszer beértünk a célbe, beálltunk az idõközben kialakult sorba újfent.

És itt fogadott a túra egyetlen negatívuma. Ennyi hisztis, öncélú, önérdekû, beképzelt, énközpontú embert még nem láttam egy kupacon, pedig a fõvárosban dolgozom.... Egy fószer aki a jelek szerint GPS alapján túrázott vállogatot káromkodás közepette szidta a rendezést, majd szerencséjére elsétált, mert különben helyre tettem volna a lelkét. Ezután az elõttünk lévõ két nõcike vágott le hisztit. Nem tudom hogy épp klimaxoltak vagy ez a picsa stílus az alapjuk, de két dolgot tudtak a saját nevüket kiáltozni, és KÖVETELNI... követelni hogy de nekik jelvény jár mert már 3*-ra teljesítik a túrát. Természetesen ha kivárják a sorukat ugyan úgy megkaptak volna mindent, hiszen a rendezés nálam felülmúlhatatlan volt. Remélem az említett résztvevõk magukra ismernek (K.E. és Sz.E.). Aki nem tud vagy nem szeret teljesítménytúrázni, az ne jöjjön, nem kötelezõ.

Végezetül szeretném még egyszer megköszönni, a kiváló útvonalat, az önfeláldozó szervezést, a sok-sok ellátmányt amit kaptunk, a kedvességet amivel mindig fogadtak bennünket, azt, hogy önként a szabadidejüket ránk áldozzák, a lelkiismeretes és pontos munkájukat, és azt is, hogy az embert emlékeztetik arra hogy 500-600 forintból milyen klassz kis túrát lehet rendezni ha akarjuk. Lehetetlen nincs csak tehetetlen. Szeretném megköszönni idei 5 túrán nyújtott kiemelkedõ hozzáállást, és segítõkészséget amit kaptunk, a sok oklevelet és szebbnél szebb kitûzõket, és végezetül a kupát is. Ha idõm és lehetõségem engedi jövõre is ott leszek / leszünk ezeken a csodás rendezvényeken.

Budai 30

A várható idõjárási viszonyok, és a korábbi napok esõzései miatt úgy döntöttem, hogy csak a rövidebb távon indulok, így egy újabb családias hangulatú túra volt tervben. Reggel korai indulást terveztünk, így én már 6:30 körül a Moszkva téren toporogtam, és vártam hogy beérjen, a vonat, illetve a villamos. Rajtnál végül a papírunkra 7:10 került, de végül csak 7:20 körül sikerült nekivágni. A csomagjainkat gondosan átnéztük, és ami felesleges volt azt otthagytuk a rajt/célban. A tényleges rajt után még napsütésben vágtunk neki a túrának, és reméltük, hogy ez minnél tovább ki is fog tartani. Az elsõ 13Km a megszokott már már túlságosan is jól ismert S- jelzésen ment. Kaán kilátónál begyûjtöttük rögtön az elsõ pecsétet, és már robogtunk is tovább. Hûvösvölgy, vadaspark, határnyereg. A kellemes kaptató után odafent az aszfalt út végén várt ránk egy újapp pontõr. Nagyjából itt láthattuk utoljára a napot. A felhõk egyre jobban gyülekeztek, és vastagodtak... de mi tarthatatlanul megmásztuk az újlaki hegyet, majd a túloldalán akkora lendületet vettünk, hogy virágos nyeregnél csak átrobogtunk, és meg sem álltunk Alsó jegenye völgyig. Itt volt a nagy etetõ itató pont, aminek igazán örültem mert a saját ellátmányom a táska legalján volt, és nem sok kedvem lett volna kibányászni. Gyorsan lecsúszott 4 pohár piros és sárga izû szörp, meg egy szelet hagymás kenyér :) A rövid pihenõ közben természetesen a tintából is begyûjtöttük a fejadagokat, és már mentünk is tova. Útközben kaptuk az infót, hogy JÖN JÖN JÖN.... közeledik..... az esõ. Mi pedig mentünk, hogy beérjünk elõtte. Ezen a szakaszon a füzet közepén található térkép segített, mert a táblázatos útvonalleírás szerint 700 méterre lett volna a következõ pont, de mi nem hagytuk magunkat megtéveszteni, és kis bizonytalansággal ugyan, de a fénymásolt térkép segítségével mindig a helyes irányt választottuk. El is értünk a Remete szurdokban lévõ pontig, ahol igazi családi manufaktúrában kaptuk az újabb pecséteket. A szurdok végén, nem a Téry-n megszokott mászás következett, hanem egy újabb aszfaltos etapp. Becsülettel legyûrtük, habár nem volt a kedvencünk. Utána már vöröspocsolyáshoz másztunk felfelé, sõt talán már csak 2-300 méterre voltunk, amikor konstatáltuk, hogy elkezdett csepegni az esõ. Ez még nem volt zavaró, hiszen a fák koronája felfogta. Vpocsolyásnál kaptunk egy újabb pecsétet, csokit, és már mentünk is tova. Menekültünk az esõ elõl. A petneházy lovarda elõtti nyílt terepen aztán elõkerültek az esõkabátok, hiszen itt elfogytak a fák, és mostmár minket áztatott az égi áldás. A fekete fej u.-nál lévõ pontnál még jóhiszemûen kinálgatták a vizet... mintha nem lenne belõle elég :) mindenesetre megköszöntük szépen, és nekivágtunk az utolsó elõtti emelkedõnek. Rövid kaptató ez is. Mire kifulladna az ember már fel is ért. A mostanra folyamatossá váló esõ ellenére még jó terepviszonyok között tudtunk menni. Az aszfaltot keresztezve már felfelé kapaszkodtunk a hárshegyi körútra. Szó szerint kapaszkodtunk, mert az út eleje szép csúszós sárral volt bevonva, amin az eber többet csúszik vissza mint amekkkorát lép. Az akadály ellenére felértünk a kövesebb részre, ahol már nem volt gond a haladással. A Piros sávon ereszkedtünk le és 12:45-kor már a célban öltöztünk át a száraz ruhákba.

A rendezõségnek külön köszönet jár a bõséges kajáért, csokiért, a rajtban alkalmazott nevezési technikának. Nem tököltek mindenféle lapokkal, hanem fizettünk, és kaptuk a menetlapot. Kiváló szervezés volt, ami kicsit meg is lepett, hiszen a korábbi Budai 50-es tapasztalataim - kétezres évek elején - szerint a szervezés elég gyenge volt. Idén minden klappolt. Még az idõjárás is, hiszen csak a végén kapott el, és akkor is kimélt minket az esõ. A hétvége hátralevõ részén ki se mozdultam a lakásból, csak az ablakon keresztül szemléltem az égi itéletet. A túrán úgyis kimozogtam magam, és jól kibeszéltük a család, és a világ dolgait :)

Köszönet a rendezõknek, és további sikeres rendezést.

Buda Bércein 25

Az elõzetes ttervek szerint az 50-es távra készültem, de kisebb kimerülés, kialvatlanság és talán egy lappangó betegség hatására, a nagy napon nem volt kedvem 5:00-kor felkelni, így csak a 25-ös távot vettem célba, azt is csak azért mert "kötelezõ"

Egy kiadós alvás után csak a 10-es rajtidõt céloztam meg, és csupén a szerencse kérdése, hogy sikerült elindulni, 9:50-kor. A rajtban már ott vár anyum, akinek csak pár perccel korábban derült ki hogy nem az 50-es táv teljesítõi közül fogok felbukkani, hanem a 22-es buszról :) Az õ "korán" érkezésének köszönhetõen, kettõnknek jutott egy menetlap. Miközben nekivágtunk a túrának hallgattam a beszámolóját, hogy már 9 óra körül fegytán volt, majd el is fogyott az itiner, és 1 órás tanakodás után jutott eszükbe elmenni fénymásolni. Természetesen nem a busszal mentek le, hanem külön taxit hívtak... no comment :))  Azért az érdekes volt hogy sport szeletbõl készültek, mert az volt bõven, ellenben itinerbõl az elsõ fél órában kifogytak. Én ezt nem értettem, hogy mért vesz vki pl 500 csokit ha csak 200 nevezési lapom van. ???

Mindenesetre mi közös papírral gazdálkodtunk, és a leírást sem nézegettük, hiszen már rutinosan ismertük a terepet, és a budai hegységet. Mindig csak a következõ pontot olvastuk le és már mentünk is. Makkosmárián gyors pecsételés, egy csoki és egy kis víz után, a kényelmes anyás tempóban folytattuk utunkat a Z+on felfelé. Normafánál a székelykapu elõtti asztalnál kaptuk a pecsétet, és elviccelõdtünk azon, hogy a frissítõ biztos a kutat jelenti, amibõl szabadon engedhet magának az ember vizet :) A jól bevált Kkörút jelzésen majd a P- jelzéssel már fent is voltunk a kilátónál, igaz útközben annyit csaltunk hogy a járdán mentünk fel és nem a lépcsõkön. Nem akartuk hogy miattunk tovább kopjon vagy romoljon a lépcsõk állapota.     Egy gyors ereszkedés után már újra szépjuhásznénál voltunk. Útközben udvariasan leelõztük Jávor kollégát is. A Kaán kilátóhoz felfelé egy népes gyerekcsoportot is utolértünk, akiket én felfelé cikkázva elõzgettem. A kilátónál egy leányzó pecsételt, majd két pecsételés között nyugodtan kötögetett tovább. Hûvösvölgyig már vitt a lendület, és hagytuk hadd gyõzzön a gravitáció. Útközben mi is belefutottunk a korábbi beszámoló(k)ban említett, nagy dologba...... Csak remélni tudom hogy aki ott hagyta jár még arra és arccal elõre fog beleesni.

Az aszfaltúton átkelve mi sem tudtunk ellenállni a csábításnak hogy 1-1 lángos erejéig megálljunk, így egy sajtos tejfölös fokhagymás ízélménnyel gazdagodtam. Ez kicsit meg is ülte minkettõnk pociját, mert a vadasparki, amúgy kényelmes emelkedõn, csak komótosan sétálva tudtunk felmenni. A lapon jelzetteknek megfelelõen a vadaskerti emlékmûnél tényleg nem volt pontõr, így robogtunk tovább immáron a K- jelzésen. Árpád kilátóig az egyetlen izgalmat az szolgáltatta, hogy belefutottunk egy kígyóba, vagy siklóba.... sajnos szerény ismereteim nem elegendõek a pontos azonosításhoz, de szép sárgásbarna kinézete arra ösztökélt, hogy kikerüljük, és csak távolabbról szemléljük, ahogy tovasiklik a túristaúton. A kilátónál aztán mi is megtaláltuk a tisztes korú pontõrt, aki élettapasztalatához mérten megfontolt lassúsággal beszélt, és kívánt nekünk további jó utat. Idén a pontos utat is megtaláltuk fenyõgyöngyére, nem úgy mint tavaly. A hosszú kényelmes emelkedõ HHH tetejére már-már unalmas is tudna lenni, ha az ember nem várná már a végén azt a meredek kis kaptatót. Mivel csak a 25-s távon voltam már vágytam egy kis kihívásra, így az aljában begyújtottam a hajtómûveket, és felrobogtam a pontig, ahol a pecsételést követõen a kilátásban gyönyörködtem unalomûzésként, amíg a kényelmes tempójú turisták is felérnek a hegy tetejére :) Innen együtt hullámvasutaztunk a HH oldalában, majd ereszkedtünk le a vihar hegy elõtt, hogy utána felkapaszkodjunk rá. A túloldalon már Virágosnyereg várt ránk, és pár - már említett - A/4-es papírlap, igaz mi ezek nélkül is tudtuk a dolgunkat, így térdizületeket nem kimélve ereszkedtünk le az aszfaltútra, hogy 2 perccel késõbb már a jól megérdemelt szörpöt, és ásványvizet fogyasszuk el.

A célban meglepõdve tapasztaltam, hogy kicsit átrendezték a menedékház elõterét, de ez most kimondottan szipatikus volt mert kényelmesen belesüppedtem a kanapéba, és csak 1 liter folyadék elfogyasztása után keltem fel. Sajnos a hûvösvölgyi lángos megtette a hatását, mert nem voltunk éhesek, így a meleg kajáról nem tudok vélemény alkotni, de biztos finom volt, mert a vizuállis inger az 5*.

A rendezõk felé azt a kérdést nem feszegetném hogy az 1000 forintos nevezési díjért mit kapunk, vagy mit nem, hiszen pl a menedékházat is fenn kell tartani valamibõl,  DE másodszor voltam ezen a túrán és másodszor volt fejetlenség a rendezés. Tavaly a rajtnál 1 órát késtek, idén nem volt itiner stb. stb.

Én jól éreztem magam a túrán hiszen ismerõs hegyekben ismerõs útvonalon voltam, és a természet is lenyûgözött, hogy 1 hét alatt mennyit zöldült, változott, de akinek ez volt mondjuk az elsõ teljesítménytúrája, az nem biztos hogy emiatt a túra miatt fogja megszeretni a dolgot.

További kellemes túrázást kívánok mindenkinek, a rendezõknek pedig sikeres(ebb) rendezést. Köszönöm a lehetõséget, és a túrát.

Az elõzõ napi hetvenes után azt hittem egy kicsit nyûgösebb lesz ez a túra, de a kiadós alvás segített, és reggel 7-kor kipihenten frissen üdén ébredtem. Ez a túra két ok miatt is szerepelt a túranaptárban: MVTE érem és Budapest Kupa. Így nem volt kérdéses, hogy újra felkötjük a túracipõt, és ennek megfelelõen 8 óra után egy kicsivel befutot családom többi része is. Együtt metróztunk kökire, ahol egy kis trappolás árán pont elcsíptünk egy 184-es buszt. Nézegettük és számolgattuk a megállókat, hiszen teljesen ismeretlen területre tévedtünk. Az ember azt hinné, hogy már másik városban jár, pedig ez még mindig Budapest. Végül huszonegynéhány megálló után megérkeztünk, és a buszról leszálva már el sem lehetett téveszteni a sporkastély épületét.

A nevezés kis sorbanállás és tolongás után sikerült. A rendezõk a hatalmas épület legkisebb helységét válaszották ki, és a sorrend sem volt épp a legjobb... 3 asztal egymás mellett: 1 asztal menetfüzet kiadása, 2. asztal nevezési lap, és díj befizetés... ezek után nem kell csodálkozni, hogy az emberek értetlenek voltak hogy miért kell elõször átverekedniük magukat egy soron, hogy a következõben álljanak sorba, majd ha fizettek, akkor visszaverekedni magunkat az alõbbi sor végére, és ott újra sorban állni. Az újonnan érkezõknek meg fogalma sem volt hogy mit hol adnak, hova kell állniuk. Remélem hogy jövõre a szomszédos helységek is bevonásra kerülnek esetleg, amik alapból sokkal nagyobbak voltak mint az a pici elõtér.

A kis közjáték után 9:45-ös rajtidõvel vágtunk neki a túrának. Egy kicsit még néegettük az eget, és én dideregtem egy sort, mert rövidnadrág, póló felszereléssel a szitóló esõ nem volt túl bíztató, és a pullóvert és bármilyen vízhatlan felszerelést otthon hagytam. Kérésünk megértõ fülekretalált odafennt, mert pár perc után elállt az égi áldás, így egyre jobb körülmények között roboghattunk a parkerdõ ösvényein. A túra nem volt túl változatos, de sajátságos hangulatot adott, hogy budapest belterületén lehet találni még ekkora egybefügggõ zöld területet. A tempónkon meg sem látszott a tegnapi sárga teljesítése. 6-os átlaggal robogtunk pontról pontra. Ha jól emlékszem a 4. és 5. pont között volt egy rész ahol egy betonkerítés melllett kellett végigsétálni... Ez a szakasz igazán kimaradhatot volna, hiszen rombolta az illúziót a sok szemét, és egyéb szerves emberi hulladékok maradványai... Talán lehetett volna ezen a részen más útvonalat is választani, talán majd jövõre.

A célba érkezéshez mindössze 2 órára volt szükségünk. Az utolsó 200 métert még le is kocogtuk, amolyan levezetõ mozgásként. A cél természetesen ugyan ott volt ahol reggel a rajt, annyival kiegészítve, hogy most növelte a kavarodást az idõközben felállított terülj-terülj asztalkám körül forgolódó "tömeg". Legalább a kajás asztalt átrakhatták volna valamelyik szomszédos terembe, de nem így történt. Ennek ellenére sikerült elvergõdni Jávor kolléga asztaláig, és begyûjteni a megérdemelt pecséteket a kupás füzetbe, majd gyorsan odébbáltunk a ruhatár felé, és kihalászva két széket letelepedtünk a pult elé. Innen ingáztunk az elõtér felé, hol szörpöt, hol kenyeret vadásztunk magunknak. A kaja szokásos színvonalát hozta... csábította az embert hogy repetázzon belõle :)

A kis tömegnyomort leszámítva a rajt-célban összeségében kellemes túrán vehettünk rész,t jó útvonaljelöléssel, gyakori EP-kal, és a túra végére az idõ is megjavult. Mire hazafelé indultunk a nap is kisütött. Sajnos csak utólag tudtam meg, hogy újranevezéssel dupla teljesítés esetén a távot is duplán számították volna bele az MVTE érembe, de jövõre már ezt is fogjuk tudni, és ennek megfelelõen fogjuk tervezni a túrát :) Egy könnyed levezetõ séta volt a hétvége zárására.  Köszönet a rendezõknek, és a segítõknek.

Sárga 70 gyalogtúra

Az elõzetes terveknek megfelelõen készültem a túrára. Nagy örömömre egyik túratársam még csütörtök este felhívott, így gyorsan megbeszéltük, hogy péntek este együtt vágunk neki a távnak.

Pénteken elég korán sikerült elszabadulnom a munkahelyemrõl, így délután egy csekély 3 órás alvás belefért a programomban indulás elõtt. A fél 10-es kelésnél kiderült, hogy azért tudtam volna többet is aludni :) Gyorsan összepakoltam a cuccomat, két külön hátizsákba, és már indultam is a nyugatiba, hogy elérjem az utolsó vonatot.

Az elsõ megpróbáltatás a bejutás volt a pályaudvarra, mert egy általam ismeretlen okból majd minden bejáratot lezártak mire odaértem. A vonatút kellemes beszélgetéssel telt Esztergomig. A kényelmes és udvarias leszállás után nem volt meglepõ hogy egy kisebb sorbanállás után tudtunk csak nevezni. Én még a csomagomat is leadtam a rajtban olyan kéréssel, hogy Vörösváron szeretném viszontlátni. Ennek ellenére piros címkét kapott.... Sajnos ezt csak késõbb tudtam meg mit jelent.

Pontban 1:00-kor rajtoltunk el, és már az elsõ pár száz méteren szembetûnõ volt a "macskaszemekkel" ellátot jelzés, illetve szalagozás. A késõi indulásnak köszönhetõen rövid éjszakai menetre készültünk, kényelmes tempóval, hogy regggel majd begyorsítunk. Ennek ellenére az elsõ EP-t fél óra alatt elértük. Gyalogosok lévén a 6-os átlaggal elégedettek voltunk. A terep továbbra is könnyû volt, a mezõkön, réteken messzirõl "világító" jelzések segítettek. A második EP elõtt lehagytak a terepfutás résztvevõi, de ez sem szegte kedvünket az enyhe, orgonaillatos, és majdnem teliholdas éjszakában. 9,8 km-nél kaptuk a második pecsétet 1:45-ös menetidõvel.  Megállás nélkül mentünk tova, és nem sokkal késõbb be is értünk egy faluba, ahol még ott állt egy autó, ami a futókat frissítette volna, de kedvesen minket is kiszolgált :) A falu másik végén sötét sziluett magasodott, ami egyre közelebb került, így egyértelmûsítve, hogy oda bizony fel kell kapaszkodni. Kis párosunk mellé szegõdöt egy túrabottal rendelkezõ társ is, akivel hármasban ostromoltuk a hegyet, majd a túloldalán együtt ereszkedtünk le, egészen a 3. EP-ig. 17,7km 3:15 alatt. kimondottan tetszett a menetidõnk, ezért, illetve a sok finom frissítõnek köszönhetõen engedélyeztünk egy röpke 10 perces pihenõt magunknak.

Továbbálva újra ketten folytattuk utunkat, és megállapítottuk, hogy kezd világosodni az ég alja. Csodálatos volt érezni a hajnali erdõ illatát, hallani az ébredõ természet egyre erõsebb, dallamosabb hangját. A madarak igazi koncertet adtak a kedvünkért. A fák közül kiérve le is kapcsolhattuk a lámpákat, és mostmár a hajnali világosságra bíztuk lépteink biztonságát. Pár kanyar után egy meredek hegyoldal magasodott elõttünk, és itt értük utol a szerintem ELTE-s túrázókat is. Mi könnyed léptekkel elõzgettük õket a meredek parton felfelé, õk meg csodálkoztak, hogy nem bírnak felmenni, mikor a cigi ott lógott a szájukban.... Vicces volt látni a sok melékot ahogy halálukon vannak de két lihegés közben azért még beleszívnak a büdös cigijükbe....

Gyorsan magunk mögött hagytuk õket, és pár perc múlva már a 4. EP-nál kaptuk a pecsétet. Itt sem idõztünk sokat csak 1-1 korty  folyadékot küldtünk le és robogtunk is tova, hiszen már éreztük a finom kaják ízét a szánkban :P A hátlalévõ 4-5 km alatt 2 ep is az utunkat állta, elõbb a kálvária domb tetején, majd az italbolt udvarán. Itt finom kenyeret osztogattak lekvárral, savanyúsággal, vagy hagymával ízesítve. Sajnos a csomagomat hiába kerestem, ugyanis itt derült ki hogy kérésem ellenére budaörsre "címezték"... de szerencse a szerencsétlenségben, hogy a poggyászt szállító kocsi csak pár perce ment el, így a kedvemért telefonon visszahívták õket, és végül sikeresen átadták. Életmentõ volt hogy a hosszú nadrágot rövidre cserélhettem, és túratársam is így tett. Vörösváron olyan 30-40 percet elücsörögtünk, és továbbindulás elõtt én a biztonság kedvéért már sajáát kezûleg címkéztem fel a hátizsákomat kék színûre.

A zsíroshegyig vezetõ 5km-es szakaszt gyenge lemerevedett kezdés után erõsen fejeztük be, így 1 órán belül felértünk, és a pecsételés után már tovább is álltunk, hogy másfél kimcsivel késõbb újabb pontõr állja utunkat. Innen már könnyû utun volt egészen Solymárig, ahol kaptunk egy palack vizet, majd Rózsika forrásnál egy pecsétet is. A ponton jókedvûen lobogott a papír, ami hírdette hogy a maratoni táv már mögöttünk van. Mivel Vörösvár után a következõ pihenõ Hûvösvölgybe volt tervezve koptattuk is tovább a terepet. Hegyre fel, hegyoldalban végig, kötõk padja pecsét, hegyoldal kis hullámvasutazással, és már ki is értünk Virágosnyeregbe. Ezen a szakaszon a túratársam lemaradt, így egy kis kényszerpihit tartottam, majd együtt folytattuk utunkat az Újlaki hegy tetejére. Idén már sokadszor járok ezen a hegytetõn, de most talán szimpatikusabb oldalán kellett feljönni. Amíg gyönyörködünk a kilátásban, addig meg is kapjuk az újabb tinta adagot a lapunkra, és már gurulhatunk is lefele a sziklás között. Határnyereg, Homokhegy, Vadaspark, jól ismert rész, és már meg is érkeztünk hûvösvölgybe. 11:40-et mutat az óra, az azt jelenti hogy az eddigi pihenõkkel együtt 10:40 alatt teljesítettük az elsõ 52km-t.

Mivel a szintidõ elég bõven van szabva itt nagygenerált tartunk. Azon már meg sem lepõdöm, hogy a csomagom megint nincs itt. A címzés jó volt, de valamiért továbbszállították Budaörs felé, és csak késõbb jön vissza a kocsi. Lemondok róla. Inkább rakják ki ott és mostmár ne nyúljanak hozzá, minthogy a végén lába kéljen a teljes felszerelésemnek...  A  túra szervezése kitûnõ, az ellátmány is bõséges, az útvonaljelzés példás, de a csomagszállítás sajnos teljesen becsõdölt.... Egy órás pihit tartunk itt. Jégkrém szörp hagymáskenyér, a túratársam egy sört is ledob... Közben nekem befut anyum is aki az utolsó 18-20km alatt fog kisérni.

13:40-kor indulunk tovább. Immár anyummal kettesben, mert az eddigi túratársam 15 perccel hamarabb útra kelt. Mi kényelmesen "anyás" tempóban gyûrjük le a hegyet. Kaán kilátónál már rutinszerûen állunk meg, idén szintén sokadszorra, és még milyen sokszor fugunk... A kilátótól csacsi rétig egy kellemes szakasz következik kisebb emelkedõkkel és könnyû útviszonyokkal. Ennek megfelelõen jó isõt megyünk. A pontnál sem pihenünk, hanem megyünk tovább, a beigért frissítõpont felé. Pár száz méterrel a tavalyi helyszín elõtt kapjuk a frissítõ szolgáltatást. Itt újra megcsapolom a dunakavics készletet... hiába az a kedvencem :)) A kalóriabetöltés után viszont egy nemszeretem rész jön. Mégpedig azért nem mert a lekopott csúszós hegyoldal szerintem kicsit balesetveszélyes is, és ha rajtam múlna a terepbicajos suhancokat vadászpuskával lõném innen ki... Ennek ellenére elérjük az utolsó meredek emelkedõt, amit ennyi kilivel a hátam mögött is könnyedén veszek, és nemsokára Sorrentónál állunk sorba a pecsétekért.

A következõ egyben utolsó pontig (ha jól emlékszem) huszonnégyökrös hegy, már kis hulámvasutazás, és a hegy tetején, gerincén vezet utunk. Kicsit csalóka tud lenni, hogy alattunk már folyamatosan látszik Budaörs, ezért az ember úgy érzi hogy sose fogja elérni az az átkozott pontot, de mi tapasztaltan tudjuk, ismerjük az utat, hiszen tavaly is megcsináltuk, idén pedig a város peremén túrát is teljesítettük. A hegy végén a kis tisztáson kapjuk az utolsó pecsétet, és itt érjük utol korábbi túratársamat is, aki kicsit már meghalt így a túra végére, de azért még él, és mozog, jön tovább. Lefelé még egy bogarat is összeszedek a szemembe, de ez sem tarthat fel. A sorompó utáni szfalt aztán már nekem sem esik jól, de a cél közelsége hajt tovább és tovább. Végül 16:20-kor érkezünk meg a tornaterembe.

Megkapjuk a relikviákat és még egy plusz kitûzõt is a Tojás sárgája mozgalomra. Azon már meg sem lepõdöm hogy a hátizsákom nincs a többi csomag között... külön kell levadásznom, mert egyedül árválkodik a terem eldugott zugában... hogy hogy került oda? senki nem tudja... Viszont mostmár nem is érdekel. Veszek egy igazán kellemes melegvizes zuhanyt, ami  alatt teljesen újjászületek, és csak ezután állok neki tesztelni a felszolgált kalóriák minõségét, mennyiségét.

A szervezõknek külön köszönet jár a kiválló útvonal jelölésért, fõleg az éjszakai szakaszon alkalmazott "macskaszemes" módszerért, és összeségében az egész túrárért. A befizetett nevezési díj ellenében hihetetlen mennyiségû frissítõt kaptunk ami igazán pozitív élmény volt. A célban pedig üdítõ érzés volt, hogy használhattuk a tusolót, és hogy volt melegvíz :) Ha ilyen jó lesz a szervezés akkor biztos hogy minden évben ott leszek a leghosszabb távon.

A végén túratársam pár perces hátránnyla ért be mögöttünk de a teljesítés sikerébõl ez a mi szemünkben nem von le semmit. a 71km-t 15:20 alatt tettük meg. Figylemebe véve hogy mennyit és milyen kényelmesen pihentünk ez számomra felettéb jó idõ.

További sikeres túrázást kívánok mindenkinek!