Túrabeszámolók


túra éve: 2010
Turul / Téli Turul gyalogos teljesítménytúra és résztávjaiTúra éve: 20102010.07.03 23:37:38





















Kicsit megkésett beszámoló és néhány gondolat a Turul túráról


 


"Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem õrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék venni, vagy meggyengíteni!" (Babits Mihály)


 


Az idézet, ami miatt részt vettem a túra lebonyolításában, egyáltalán ami miatt úgy döntöttem, hogy ezen a túrán, akárhogy is, de részt kell vennem, mert olyan értékeket közvetít, amikre nagyon nagy szükség van. Mindig szükség volt rájuk, de ebben a gyorsuló, elanyagiasodó, durva világban egyre inkább.


És nem csak a hagyományõrzésrõl, a magyarságtudat pozitív és békés felfogásáról és erõsítésérõl van szó, hanem az odafigyelésrõl, az önzetlen adásról, az összetartásról és a segítségrõl. Egyáltalán az egymás szeretetérõl és tiszteletérõl. Arról, ahogy egymástól különbözõ korú, gondolkodású és életvitelû emberek együtt dolgoznak azért, hogy létrejöhessen a Turul túra.


A Szomor 56 túra szervezésénél már tapasztaltam, hogy mennyire segítõkészek az ismerõsök, de jó volt ezt most „nagyban” látni.


És hát ha már érzelgõs lett ez a szervezõi beszámolónak készült valami, akkor köszönettel tartozom Józsinak, amiért pozitív jelentést kapott a saját kis belsõ szótáramban a turul fogalom, nem mintha eddig nagyon negatív lett volna, de nem tudtam hova tenni ezt a magyarság dolgot. Mármint magyar vagyok, és büszke vagyok rá, fontos nekem, de sajnos akaratlanul is szélsõjobb eszmékhez és csoportokhoz kapcsoltam a turult, a nagymagyarországot és a magyarság hangsúlyozását. Pedig ez azt hiszem nem helyes hozzáállás, hiszen a turul független a politikától, az aktuális csoportoktól, és a pozitív összetartozást jelenti számomra, nem a kirekesztést.


Szóval én rengeteget kaptam ettõl a túrától. Mindamellett nagyon élveztem a szervezést, rajtoltatást, érkeztetést. Bár vicces volt 0 óra alvás után végignyomni a napot, és estére elég zombi-üzemmódban adtam át az okleveleket meg a gulyást, de a kávé meg a jó társaság együtt csodákra képes…J


Na, akkor ez után a kis spontán bevezetõ után jöjjön egy beszámoló az én szervezõi szemszögömbõl.


Csak eléggé a végén kapcsolódtam be a túra körüli teendõkbe, az elõkészületekben nem vettem részt, nem is akartam nagyon részt venni a rendezésben és lebonyolításban, mert 21-én érettségiztem, és hát tanulni is kell valamikor (mikor, ha nem utolsó napokban). De aztán Peti(tanker) és a szüleim bevállalták  Szomor környékét és a kajapontot, vagyis az Anyácsai-tó pontot, ahol apum volt két kistesómmal, a Kakukk-hegyet és Gyarmatpusztát, ahol barátaink pontõrködtek, folyt a lelkes szervezés, meg hát tetszett  Józsiék hozzáállása  a túrához, úgyhogy érettségi ide vagy oda, benne akartam lenni.  Be is vállaltam egy pesti rajtoltatást, úgyis pesten leszek és ráérek, gondoltam én. Rá is értem, de elõzõ este még azért elmentem az A38-ra Help Jamaica jótékonysági koncertre, mert azon ott kell lenni, rengeteg energiát ad. Adott is, csak sajnos szétázott a telefonom (I love klímaváltozás), és nem tudtam bekapcsolni. Ezzel csak két probléma volt: egy, modern gyerek vagyok, a telefonom ébreszt – már ha mûködik. De jelen esetben nem mûködött, úgyhogy nem tudtam aludni, mert 6ra a Bocskain kellett lennem, és ha elalszom, esélytelen, hogy délnél elõbb felkeljek. Elszórakoztattam magam hideg zuhannyal és filmnézéssel, aztán jött a ,másik probléma. 6kor találkozni a Sanyival, aki elvisz a rajtba. Telefon és elõzetes ismeretség nélkül. Hát 20 perc, egy rakat „Heló, te vagy a Klincsek Sándor” és egy kedves kölcsöntelefon után már úton voltunk a Turul-szobor felé. Vicces reggel. J


Aztán berendezkedés, eligazítás,izgatott várakozás, és elkezdõdött a neveztetés. Én a 45-ös távot indítottam, és meglepetésemre hatott a vödörnyi kávé, és nem rontottam egy itinert sem. Hamar lement a nevezés, elindult a tömeg, bár folyamatosan érkeztek még indulók, így kicsit elhúzódott a rajt. Aztán kocsikba pakolás, vinnivalók, úticélok, útitársak kiosztása és elosztása, aztán hajrá. Beindult a tényleges szervezés, hogy minden és mindenki idõben ott legyen a megfelelõ helyen. Hát komolyan, hatalmas tisztelet azoknak, akik ezt három napig csinálták, és méginkább Józsinak, mert rengeteg meló és tervezés, iszonyú sok apró részletre kell odafigyelni.  Én Marcsival Nagykovácsiba mentem, kitûzõket vittünk, aztán rétest pakoltunk. Jó volt összefutni a pontokon a többi rendezõvel újra meg újra. Aztán irány Szomor, ahol már fõtt a gulyás. Kis szusszanás és kávé, gyönyörködés a tájban (Marcsi részérõl, én nagyon jól tudom, milyen szép, hiszen itt lakom), aztán irány a kultúrház, a 45-ös táv célja. Berendezkedtünk, kitettük a turul-plakátot, aztán lassan érkeztek innen-onnan a rendezõtársak, segítõk. Egy közös gulyásleves-ebéd, hát nehogy rosszat kapjanak a túrázók, meg kellett kóstolni. J  Aztán elkezdtek érkezni a túrázók, Johival beültünk a célba, pecsételtünk, oklevelet írtunk, és próbáltunk ébren maradni.  Nem is volt olyan nehéz, beindult a nyüzsi, megjöttek a Kakukk-hegyi és gyarmatpusztai pontok felelõsei, Peti kivitte õket. Aztán délután hazamentem aludni egy órát, így este még ott tudtam lenni a célban, ébren. Nagyon jó volt végig a hangulat, befutottak ismerõs túrázók. Úgy tûnt mindenkinek tetszik a túra és ízlik a gulyás, ezt jó volt látni-hallani. Aztán végre megérkezett Hevér Gábor is, a 45 söprûje, és befutottak(vagy inkább sétáltak) a kakkukk-hegyi és gyarmatpusztai pontõrök is, elkezdõdhetett a kiérdemelt gulyás-lakoma. Aztán alvás, de jó sok. J


A további napokon nem tudtam részt venni a szervezésben az érettségim miatt, bár szívesebben pontõrködtem volna, mint hogy tanuljak és „rápihenjek” a vizsgára.


Örülök, hogy részt vehettem a túrán, és gratulálok minden résztvevõnek és szervezõnek, segítõnek. Remélem, nektek is pozitív emlékeitek vannak a túráról. És remélem, jövõre is lesz min részt venni, akár pontõrként, akár túrázóként. Azt hiszem, sokan egyetértenek velem abban, hogy érdemes újra és újra megrendezni ezt a túrát.


 


Béke


Julcsi



 

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár