Túrabeszámolók
|
|
Tor des Géants 2013. 09. 8-14.
330km 24000m
Harmadik alkalommal álltam rajthoz ezen a versenyen. Többen hitetlenkedtek, hogy UTMB után egy héttel TDG-t tervezek. Még az év elején kellett jelentkezni a versenyekre és a szerencse úgy hozta, hogy mindkettõn kisorsoltak. Úgy döntöttem, megpróbálom teljesíteni mindkét versenyt.
A TDG-t tartják a világ leghosszabb, non-stop terepfutó versenyének.
Szombaton, miután átjöttünk Chamonixból, végre sikerült venni 48-as Hokát Miklósnak. Ezután a másnapi idõjárás elõrejelzéseket tanulmányoztuk, ami 50% napsütést és 50% esõt ígért.
Délután neveztünk a versenyre, majd este következett a pastaparty és az eligazítás abban
a sportcsarnokban, ahol elõzõ héten az UTMB frissítõ pontja volt.
Szinte éttermi kiszolgálásban volt részünk, terített asztal várt ránk porcelán tányérral, evõeszközökkel. Elõételnek salátát és sonkát szolgáltak fel nagy tálcákon. Mivel nem tudtuk, hogy lesz további menü, így az elkövetkezõ 330 km-re gondolva jól teleettük magunkat. Majd hozták a tésztát. Na, ebbõl is ettünk néhány tányérral. A nevezéskor kapott sárga táskánkba összepakoltuk a holminkat, és még aznap este leadtuk. Ezeket a táskákat a hét szakaszt határoló pontokra vitték elõre.
Kockáztattam, csak egy 20 literes hátizsákot vittem magammal, a legszükségesebb dolgokkal.
Vasárnap 10 órára volt a rajt kiírva. Fél tízkor elkezdett esni. Elõvettem az UTMB-re kölcsönkapott North Face márkájú esõkabátom, ami hegesztett varrású, 15000 mm-ig vízálló. Ez a drága kabát viszont nem tudta magáról ezeket a paramétereket, így már a rajtban csuromvizesen álltam.
Nem volt idõ visszamenni az autóhoz másikért.
Talán az esõ miatt a rajtot 17 perccel halasztották.
A magyar résztvevõk:
Wagner András 2. indulás
Siményi Miklós 2. indulás
Fridrich László 3. indulás
Börcsök András 3. indulás
A városból kiérve elállt az esõ. Két óra alatt értünk fel az elsõ hágóba. A második hágóba felfelé viszont újra bekeményített az idõjárás és jégesõt is kaptunk. Borsó nagyságú jég kopogott a fejünkön. A kapucnit inkább nem tettem fel, mert a nyakamba vezette a hideg vizet. Az elõzõ két évben ugyanazon az emelkedõn görcsölt be a lábam. Ebbõl okulva most elõre ittam a magnéziumot, így nem is volt semmi gondom. Az esõ kitartóan esett. Minél följebb értünk, annál hidegebb lett,
remegtem a vizes ruhában. Tudtam, hogy a szervezetem túl sok energiát fordít a felmelegítésre, így kevesebb jut a haladásra. A rajt elõtt látott mûholdképre emlékezve, tudtam, hogy minél gyorsabban haladok kelet felé, annál hamarabb kijutok a felhõsáv alól.
Az elsõ nap történ egy tragédia. Az egyik kínai versenyzõ elcsúszott, beverte a fejét és azonnal meghalt. Ezt mi csak a célban tudtuk meg.
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy a néhány méterrel elõttem haladó versenyzõ kiabálva rántja hátra a fejét. Egy kõ repült el az arca elõtt. Felette valaki lerúgta, vagy bottal indította el.
Az elsõ szakasz 3. hágója után este negyed tízkor értem az elsõ nagy pontra., Valgrisenche-be. Leolvasták a csuklómon lévõ chipet, megkaptam az elõre küldött táskát, majd letereltek egy pincébe, ahol ágyak sorakoztak. Senki sem feküdt le aludni, hanem öltözködtünk, pakolásztunk és felkészültünk a következõ szakaszra. Magamra vettem az összes száraz ruhámat, de vízálló kabátom továbbra sem volt. Szerencsémre a végig zipzáros nadrágom legalább deréktól lefelé melegített. Felmentem a frissítõ pontra, mindjárt leültettek és kérdezték, hogy mit szeretnék enni. Több féle meleg étel volt. Tészta, különbözõ ízesítésû rizs, húsok, leves, szóval bõséges kínálattal fogadtak.
Az olasz Sportiva cég izoitalát ittuk, amit helyben porból kevertek.
Igaz, nem volt mind az 1500 segítõ futó „szakértõ”, de kedvesen, lelkesen igyekeztek segíteni.
Elõfordult, hogy meleg vízzel keverték be az izót, volt ahol salátástálból merõkanállal merték a kulacsunkba.
Az egész versenyen jó ellátásban részesültünk, 8-9 km-ként voltak a frissítõ pontok.
Az elsõ nagy pontról fél óra után indultam tovább. Többször újra eleredt az esõ, és nagyon hideg éjszaka várt ránk.
A 2854 méter magas Col Fenetre, majd a 3002 méteres Col Entrelor következett.
Az utóbbi mászásakor eltûntek a felhõk, csillagok „világítottak” az égbolton, a hõmérséklet fagypont alá süllyedt. Hétfõ hajnali 3-4 óra között járt az idõ. Reggel 9-kor indultam a verseny legmagasabb hágója, a 3300 méteres Col Loson felé. Hófoltok díszítették a hágót és jég csikorgott a lábunk alatt. Ez volt a hatodik hágó.
Utunk során 25 db 2000 méter feletti hágón kell átjutni a 330 kilométeres távon.
Hétfõ délelõtt a nap kellemesen sütött, de amint jött egy felhõ öltözködnünk kellett. Fél egykor értem a második nagy pontra, Cogne-ba 102km-hez. Gyors evés után, fél óra elteltével indultam tovább. Már csak egy hágó volt hátra a déli oldalon, ahová új útvonalon vezettek fel a Sogno menedékházhoz. Nagyon szép vízesések mellett haladtunk. Ez egy szerencsés változtatása volt az útvonalnak.
A menedékházban ittam egy pohár teát, majd kértem még egyszer. Valószínûleg egy másik kancsóból öntöttek, mert olyan forró volt, hogy elégettem a szám, a nyelvem. Még hetek után is fájt a nyelvem. Nem engedték, hogy mi öntsünk magunknak italt, bár nem is tudtunk volna, úgy remegett a kezünk a hidegtõl és a fáradtságtól. Két tenyerembe fogva tudtam csak felemelni a poharat, mint egy kisgyerek.
A hetedik hágó után több mint 30 kilométeres lejtõ következett, legalábbis az itiner szerint.
2827 méterrõl 337 méterre kellett ereszkedni. Ez már a déli szakasz vége az Aosta völgy bejáratánál. Mielõtt még leértem volna, várt rám egy poros, kiszáradt erdõvel borított hegy. Mivel már tavaly is itt vezetett az útvonal, így türelmesen viseltem ezt a lelkileg nehezen bírható szakaszt.
Végül hétfõn este 11 körül értem el Donas-t, ami a verseny 148. km-je. Az idõm megegyezett az elõzõ évivel. Innen már az északi oldal következett, az Alta Via 1-es útvonal.
Éreztem, hogy lázas vagyok, nehezen vettem a levegõt. Megfáztam az esõben. Valószínûleg az UTMB fáradságát sem sikerült maradéktalanul kipihenni. Csak teát és levest ittam egy napig, mellõztem a kólát. Lefeküdtem egy órára aludni, majd kicsivel jobban is éreztem magam. Száraz ruhám már nem volt, így választhattam, hogy melyik vizeset húzom magamra. Akiknek volt kísérõje, azok minden ponton száraz ruhát vehettek magukra.
Fridrich Laci szintén nehezen vette a levegõt, õ is megfázott. Orvoshoz fordult, elvitték kórházba kivizsgálásra, majd kizárták a versenybõl.
Tanulság: Amíg menni bírunk, ne menjünk az egészségügyiekhez, mert biztos, ami biztos alapon nem fognak tovább engedni.
Negyed kettõkor indultam tovább a pontról egy japán lánnyal és egy olasz fiúval, akik
50-60 közötti rajtszámot viseltek. A rajtszámunk megegyezett a tavalyi helyezésünkkel,
az enyém 98-as volt. Elõször felmentünk a város fölé, majd mediterrán kertek között leereszkedtünk a szomszéd faluba. Itt egy római korból megmaradt hídon keltünk át, majd kezdõdött a 2000 méteres emelkedõ. Sikerült tartanom a tempót a japán, olasz párossal. Miután kiértünk a gerincre, már lehetett látni a kivilágított Coda menedékházat, de mégis két órás, sziklás, sáros, nehéz gerincút következett. Még sötétben értük el a házat. Útitársaim kényelmesen leültek reggelizni, én gyors frissítés után elköszöntem tõlük és siettem tovább. Csak részben futható, köves, sziklás magashegyi rész következett. A futható részeket igyekeztem megfutni. Jöttek, mentek a felhõk, néha még a nap is kisütött, de összességében hûvös volt az idõ. Délután kettõre értem el Nielt, ahol 186 kilométernél jártam. Itt már 3-4 órával jobb voltam mint tavaly.
Egy újabb hágónál, 200 kilométernél következett a frissítõ pont. A felmenet viszonylag könnyû, a lemenet viszont kb. 10 kilométer hosszú volt, de jól tudtam futni lefelé. Kedd este fél hatra értem el a Gressoney völgyben található nagy pontra, ahol kevés résztvevõt találtam, mert elõbbre kerültem a mezõnyben. Már nem voltam lázas, de sokat köhögtem, nehezen vettem a levegõt. Fáradt voltam. Tudtam, ez az utolsó komfortos hely, mivel a hátralévõ két nagy pont csak sátras, így lefeküdtem aludni. Egy óra elég volt, hogy kipihenjem magam. 19:40-kor már indultam tovább. Emlékezetem szerint 4 órával voltam jobb, mint elõzõ évben. Körülbelül ilyen idõt terveztem a verseny elõtt.
Sötétedésre felértem az Alpenzu menedékházhoz, majd a Col Pinter nevû hágó következett.
Ez is egy csalóka hágó, hiszen többször is úgy látszott, hogy már felérek, de mindig volt még feljebb. A lejtõket és vízszintes részeket sikerült megfutnom. Csak két nagyobb hágó várt ránk ezen a 36 kilométeres szakaszon. Egy részen itt is megváltoztatták az útvonalat, persze nem a könnyebb lehetõséget keresve… Természetesen hosszabb lett a táv több szinttel megtoldva.
Szerda reggel 7 elõtt elértem a következõ nagy pontot, ahol száz kilométeren belülre került a cél.
Itt már nem feküdtem le aludni, csak egy órát pihentem és indultam tovább. Meglepetésemre a 21. helyen távoztam a pontról.
Talán a legnehezebb magashegyi szakasz várt rám. Tavaly ezt a részt már sötétben, hófúvásban értem el, idén viszont azért hajtottam, hogy sikerüljön átjutnom rajta világosban. A frissítõ pontokon mindig ki volt írva, hogy hány kilométerre található a következõ pont. Leggyakrabban 4,7 km-t írtak ki.
Egy idõ után már csak mosolyogtunk rajta, tudtuk, hogy kétszer ennyivel kell számolni. Az idõjárás változatlan volt hétfõ hajnal óta. Hûvös, de tiszta idõ volt. Éjszaka fagyott a hágókban, nappal hol sütött a nap, hol meg felhõbe burkolózott. Ezen a magashegyi részen csodálatos panorámában lehet részünk, hiszen egyszerre látszik a Gran Paradiso, a Monte Rosa vonulata, a Matternhorn és már a Mont Blanc csoport. Több bivakházat és menedékházat is érintettünk. Az egyikben, ahol tavaly várakoznom kellett, mikor felfüggesztették a versenyt, a személyzet egybõl megismert és ismerõsként üdvözölt. Col Vessonazból ereszkedtünk le Oyace-ba 1300 méter szintet veszítve. A felsõ részén púder finomságú porban vezetett meredeken lefelé az út. 18:21-re értem el Oyace-t. A településeknek olasz és francia nevük is van. Az esetek többségében a két név nem is hasonlít egymásra. Aki ezt még nem tudja, azt rendesen megkavarja ez a helyzet.
Az utolsó nagy pont elõtt még várt ránk egy hágó Col Brison. 6 km és 1000 méter fel, majd ugyanez le. Félúton felfelé és a hágóba is kiraktak pontot helikopterrel, ahol frissítõt találtunk. Már nem tudom, hogy fel vagy le volt a nehezebb. Arra emlékszem, hogy a hágóban a személyzet belém kötött, hogy milyen cipõ van rajtam. Még a nevét sem ismerték a Hokának, szerintük ebben nem lehet lemenni. Igaz, hogy a fáradtságtól már lefelé sem tudtam futni, de azért szerda este 11 után leértem az utolsó nagy pontra Ollomontba 283 kilométernél. Kiadós vacsora után éreztem, hogy aludnom kell, mert nem tudok tovább indulni, végtelenül fáradtnak éreztem magam. Lefeküdtem, de nem tudtam elaludni. Rázott a hideg, akárhogy fordultam fájt mindenem. Felkeltem és elindultam zuhanyozni.
Toi-toi méretû kabinokban lehetett zuhanyozni, és kint a szabadban a hideg éjszakában levetkõzni.
A tusolóba nem lehet bevinni még törölközõt sem. Jó fél órát álltam a meleg víz alatt, majd kimentem a hidegbe és a vizes ruháimat reszketve magamra húzgáltam. Visszamentem a sátorba és bebújtam a pokrócok alá kicsit melegedni.
2-3 óra múlva ébredtem, felmelegedtem, jobban éreztem magam. Összepakoltam és csütörtökön reggel 3-kor elindultam az utolsó szakaszra. 49 km volt hátra a célig.
Ollomont felett 1000 méterrel, nyugatra, található a Champillon menedékház. Az elõzõ években a legrövidebb úton mentünk a házba, most még az erdõs részen kilométerekkel elvittek déli irányba,
majd egy tehenészetnél fordultunk vissza északra. 1-2 óra plusz volt „csak” ez a kitérõ.
Érthetetlenek ezek a hosszabbítások, hiszen a végsõ táv és szint nem változik.
A háztól már csak 300 méter szint volt az azonos nevû hágó. Onnan lefelé beálltam három olasz mögé és elkezdtünk futni. Legalább két órán át rohantunk a sziklás, köves lejtõs terepen, világosodott mire leértünk. A völgy túlsó oldalán, új helyen, egy épületben volt a következõ frissítõ pont. Innen enyhén lejtõs szekérút következett 8-10 kilométeren át. Az olaszok elfutottak, nekem elkezdett fájni a jobb combomban lévõ izom. Az utolsó nagy lerohanásnál történt vele valami. Ennek ellenére jó tempóban tudtam gyalogolni. Saint-Rhemy-en-Bosses nevû településnél kereszteztem a Nagy Szent-Bernát hágóra vezetõ utat, majd a következõ faluban 9:13-kor értem el a frissítõpontot.
Az utolsó hágó várt rám, a közel 3000 méteres Col Malatra, aminek megmászása, majd az ereszkedés is szenvedõs volt.
A jobb lábam nem tudtam behajlítani, fájt a combom, a fájdalomcsillapító sem segített. Merev lábbal csak fele sebességgel lehet fel vagy lemenni. Gondoltam itt fog elmenni mellettem az egész mezõny, de meglepetésemre csak ketten elõztek meg. Már délután lett, mire felértem. A túloldalon a lemenet sem volt gyorsabb. 14:43-ra értem a Bonnattihoz, 17 km 5 és fél óra alatt.
A mai napra felmelegedett az idõ. Bonnatitól a Berton házon keresztül kell Courmayeurba menni, ami az UTMB-vel egyezõ szakasz, csak ellenkezõ irányba. Az UTMB-n felfelé 2,5 óra alatt tettem meg, most lefelé 5 órára volt szükségem. A Bertontól lefelé volt a legnehezebb. Hátrafelé és négykézláb is próbáltam menni, már nagyon szenvedtem a fájdalomtól. A városban sem tudtam futni, szép csendben besétáltam a célba. Többen megkérdezték, hogy én most hova megyek. Nem nézték ki belõlem, hogy „finisher” vagyok. Végül csütörtökön 17:56-kor értem célba.
A rendezõk mindjárt érdeklõdtek, hogy hol van a szálásom, majd elvittek kisbusszal a sportcsarnokhoz. Kezembe adták a sárga táskám, kérdezték, hogy még miben segíthetnek. Nagyon kedves volt mindenki az egész rendezvény alatt.
Péntek délután háromig aludtam, aztán kimentem a célba. Vártuk a másik magyar teljesítõt, Wagner Andrást.
Szombatot Pre.Saint Didier-ben töltöttük egy színvonalas termálfürdõben, ahová ajándék jegyet kaptunk jutalmul. Vasárnap a sportcsarnokban tartották az eredményhirdetés, minden célba érkezõ kapott egy finisher feliratú, hosszú ujjú piros polart.
706-an indultunk el vasárnap a rajtból.
103 óra 39 perc 30 másodperc után a 48. helyen értem célba. Az elõzõ évi 98. hely után ez hatalmas elõre lépés. A rajt utáni elsõ éjszakán még abban sem voltam biztos, hogy kibírom átázva a hideget, utána is csak a 100 és 200 hely közé vártam magam. Mivel sikerült 236 kilométerig futnom, így összejött a 48. hely. Utólag sajnálom, hogy a sérülés közbejött és nem sikerült 100 óra alá kerülnöm, de talán lesz még lehetõségem javítani.
Bebizonyosodott, hogy UTMB után egy héttel is lehet teljesíteni 330 km-es versenyt.
Köszönöm a szurkolást, a sok SMS-t, a telefonokat, a buzdítást az itthoniaknak és a kintieknek. Sokat segített a nehéz pillanatokban, mikor fáztam, az álmossággal, fáradtsággal és fájdalmakkal küzdöttem.
A mostani szabályok szerint jövõre nem indulhatok. 3 év után ki kell hagyni egy évet. Buzdítok mindenkit, hogy jelentkezzen, és sok sikert kívánok a jövõ évi indulóknak.
Itt látható egy, két éve készült, két órás film az útvonalról.:
http://www.youtube.com/watch?v=X7B1ZZsUkfs
|
| | | | |
|
Ultra Trail du Mont Blanc 2013. 08. 30.
169 km 9600 m
A verseny kezdete elõtt egy héttel érkeztünk meg Chamonixba. A kulcsok átvételénél már ismerõs futókkal találkoztunk, hiszen a három versenyre ( UTMB, CCC, TDS) 25 magyar nevezett. Családtagokkal, kísérõkkel együtt sokan voltunk magyarok.
Az érkezésünk utáni napon átmentünk Svájcba, hogy az ország legnagyobb szintkülönbségû via ferrátáját kipróbáljuk. A 900 méter szintkülönbségû vasalt út Leukerbad nevû városka felett indul. A helyiek nem javasolták aznap a mászást az esõs idõ miatt, de mi csak nekivágtunk. Lassan haladtunk, ez tényleg nehéz, túlnyomórészt függõleges részekbõl álló út. Kora délután elkezdett esni, a fal teljes szélességében folyt ránk a hideg víz, így visszafordultunk. Szerencsére félúton egy menekülõ úton leértünk Leukerbadba. Tervezzük a visszatérést.
Az elkövetkezõ napokban a sportboltokat jártuk és minden nap kimentünk sziklát mászni Chamonix határába. Megnéztük a PTL rajtját, szurkoltunk a TDS magyar résztvevõinek, vártuk õket a célban. Szép eredményeket értek el versenyzõink.
Kint élõ magyarok segítségével találtunk Chamonix közelében is Via Ferrátát. Könnyû pálya volt családok részére. Ahol az UTMB elhagyja Chamonix utolsó házait, ott fedeztük fel kedvenc mászó helyünket. Sok útvonal mászható egymás mellett, mindenki megtalálja a maga képességeinek megfelelõt. Ha egy nehezebb rész kerül elénk, csak oldalra kell lépni és könnyen tovább mászhatunk. Szinte Európa minden országából találkoztunk mászókkal. Már óvódás korú gyerekek is kapaszkodnak a falon szüleik segítségével. Itt is minden nap van testnevelés óra az iskolákban. Összegyûjtik az órákat egy napra, így télen síelnek, amikor nincs hó akkor sziklát másznak a gyerekek. A mászástól elmúlt az achilles fájásom, pedig tél óta küszködtem vele.
Csütörtökön neveztünk a versenyre, megkaptuk a rajtszámot. A kötelezõ felszerelésnek csak egy részét ellenõrizték, de az esõkabátnál megkövetelték, hogy a varrások hegesztettek legyenek.
Péntek délben volt a pasta party, ami messze elmaradt a korább svédasztalos kínálattól.
Kaptunk egy tányér tésztát és kész. Ezután még egyszer kimentünk mászni a verseny elõtt Gézával. Pontosabban csak õ mászott, én meg fényképeztem.
Leadtuk a zsákunkat a gimnáziumban, majd mentünk is a rajtba, hiszen kevés idõnk maradt. Így is csak a mezõny végére tudtunk beállni. Pontosan fél ötkor elrajtoltunk. Szerencsénkre a verseny elõtti napokban már nem esett, a levegõ is felmelegedett. Szép idõt ígértek az elkövetkezõ napokra. Mivel az elõzõ három évben nem sikerült teljes UTMB-t rendezni, ezért szerencsésnek mondhattuk magunkat. Chamonix határától már ritkult a tömeg, lehetett futni.
Les Houches-ba egy óra alatt értünk le. Itt volt az elsõ frissítõ pont. Mivel 2007-ben már teljesítettem az UTMB-t és emlékszem az akkori útvonalra, így folyamatosan figyeltem a változásokat. Les Houcheses és Saint Gervais között is teljesen más úton mentünk. Gézával futottam együtt, felfelé pedig tempósan gyalogoltunk. 13,6 km-nél volt az elsõ idõmérõ pont, 1739. helyen értem ide. Rövid frissítés után indultunk le Saint Gervais-be a szekérutakon könnyedén elõzgetve. 20,9 km-hez már 1634-nek értem. Szokásos bõséges frissítés a város fõterén. A nagy tolongás ellenére gyorsan frissítettünk és indultunk tovább. 2007-ben végig a patak bal oldalán mentünk La Balme felé, most átküldtek a patak túlsó oldalára. Szûk ösvényen vonatoztunk Les Contamines felé, elõzni nem lehetett. Bementünk a faluba, ezzel is hozzátettek pár kilométert a régi útvonalhoz. Les Contamines elõtt besötétedett, bekapcsoltuk fejlámpáinkat. La Balme elõtt kiértünk az erdõbõl. Egészen Col Bohnomme-ig gyönyörködünk a fejlámpák füzérében. Itt még összefüggõ sorban haladnak a futók. Több kilométer hosszan látszanak elõre és hátra a fejlámpák fényei. Wagner Andrással is találkoztunk. Erõsen kezdett, aztán egy technikai szünet után mögénk került, majd újra elhúzott tõlünk, végül valamelyik ponton megelõztük a sötétben.
Bonhomme-hoz 00:41-kor értünk. Annak idején itt is volt frissítõpont, de most csak az idõnket rögzítették.
Kijelölt ösvényen és szekérúton mentünk le Les Chapieux-be. 2007-ben toronyiránt rohantunk le a hegyoldalon. Akkor sokan elestek és megsérültek a vizes terepen. Most a ponton mindenkinek ellenõrizték a felszerelését. Telefont, tartalék lámpát és az esõkabátot kellett megmutatni. Hivatalosan csak vizet lehetett kihozni a pontokról.
Enyhén emelkedõ aszfalt úton, jó tempóban gyalogoltunk a következõ hágó felé. Folyamatosan elõztük a többieket. 4-5 km után fordultunk a meredek emelkedõre, majd 3:54-kor értem el a 60 km-nél található Col de la Seigne-t. Feljöttem a 972. helyre. Ez az olasz-francia határ. Megállás nélkül futottam a lejtõt, 5 km után elértem a következõ ellenõrzõ és frissítõ pontot. Tovább már vízszintes, murvás úton futottam a Combal mocsár mellett, majd fel a Mont-Favre 2409 magas hágóba még sötétben. Csak 7 körül világosodott. Courmayeurba is másik úton vezettek le. Kiszáradt erdõben, bokáig érõ porban ereszkedtünk a városba. 7:18-kor a 813. helyen értem a sportcsarnokba, ahol megkaptam a zsákomat. Mivel jó idõ volt, így csak néhány energia szeletet vettem ki a zsákból. Sok futó érkezett a csarnokba, mégis csak két wc volt nyitva. Jó negyedórás sor állt a mosdó elõtt. Ettem levest és tésztát, majd 8 óra elõtt indultam is tovább. Ismerõs városból, ismerõs úton jó tempóban gyalogoltam fel Bertone menedékházhoz. Kisütött a nap, kellemes idõ volt. A Bertone és Bonatti közti szakasz annak idején a gerincen haladt. Most a Ferret völgy oldalában egy turistaúton futottunk. Egy helikopter fel-alá repkedett felettünk, jól felkavarta az út porát. Jó tempóban sikerült futnom Arnuváig. Az elkövetkezõ 4,5 km-en 750 m-t kellett legyûrni. Dél körül járt az idõ, melegen sütött a nap. Másfél óra alatt értem fel a Col Ferret-hez, ami a verseny legmagasabb pontja:2527 m. 605. helyre jöttem fel a pontig.
Svájcba értem. Innen 20 km-es könnyû szakasz következett, folyamatosan futottam. Ahogy közeledtem az elõttem haladókhoz, félreálltak, elengedtek. Ez nagy könnyebbség volt a hátralévõ úton.
4 km emelkedõ várt rám Champex elõtt, amit gyalogoltam, de így is öt órára a pontra értem. 2007-ben, csak este fél tizenkettõre értem Champexba. Igaz most két órával korábban rajtoltunk Chamonixból. 496. helyen álltam.
Ettem, ittam és 12 perc után indultam tovább. Futni kezdtem, gondoltam, majd Bovine szikláin pihenek felfelé.
Kezdett gyanús lenni, hogy nem érem el a sziklás részt, az út lefelé vezetett egy erdõben. Végül egy nem régen a hegy oldalába vágott úton, 30-45 fokos lejtõn kapaszkodtunk fel. Nem volt frissítõpont a Bovinon, csak az idõnket olvasták le. Most értem ide elõször világosban. A hegy alatt Martiny városát láttam, szép kilátás nyílt a Rhone völgyére. A hegy túloldalán Trientbe futottam le, 8 óra után értem a városba. 409. helyen.
Negyed óra után, még világosban indultam a következõ hegyre. 9 óra körül sötétedett. 700 méter emelkedõ várt rám, másfél óra kellet, hogy felérjek a Catogne csúcsára. Egyre fáradtabb voltam, de a lejtõket megfutottam, így értem Vallorcineba. 2007-ben már csak a célig kellett menni a völgyben. A mostani befejezés teljesen új volt számomra. Látva felettem a fejlámpákat, gondoltam csak felmászok a tetejére és futhatok le a célba.
Meglepett, hogy miután felértem, indultunk a sziklák közé. Kitaposott utat nem láttam a sötétben, csak a fényvisszaverõ szalagokat. Végül elértem a Téte aux Vents-t. Innen már tényleg lejtett a terep a sziklák között Flégére felé. A sátorban leültem enni. Ekkor érkezett Polgár Pali, örömmel üdvözöltem. Gondoltam, befuthatunk együtt a célba. El is indultunk, de Pali hamarosan elküldött, hogy ne várjak rá. Vízhólyag volt a talpán, csak lassan tudott jönni. Végül egyedül értem el Chamonix-t. Rudiék már vártak a gimnáziumnál. Velük futottam be a célba a 370. helyen. Hajnali négykor üres volt a város, viszont több magyar szurkoló is fogadott. Várták a befutókat. Nekem 35 óra 27 perc alatt sikerült teljesíteni az idei UTMB-t. Ezzel az idõvel elõtte látatlanban kiegyeztem volna. Nagyon keveset futottam idén. Tél óta fájt az achilesem. Most mégis sikerült megfutnom a lejtõket és a vízszintes részeket.
Beérkezésem után én is ott maradtam a célban és vártam a többieket. Nemsokára megérkezett Pali, majd egy óra múlva Oszaczki Géza is beért. Ezután elmentünk aludni egy keveset, majd másnap délelõtt elmentünk az étterembe a beérkezési pasta partyra. Most már a megszokott gazdag választék várta a beérkezõket. Majd ott voltunk Wagner András és Tamási Géza célba érkezésekor. Fõleg Tamási Gézának örültünk, hiszen neki ez már a harmadik kísérlete volt. Idén sikerült neki is.
Délután Gézáék hazaindultak, mivel hétfõn már dolgozniuk kellett. Néhányan maradtunk Chamonixban. Egy hetünk volt kipihenni fáradalmainkat. Következõ vasárnap rajtolt Courmayeurból a Tor des Géants elnevezésû futóverseny. A pihenésre szánt héten is mentünk minden nap sziklát mászni. Siményi Miki is megérkezett a TDG-re. Szombat reggel átmentünk a Mont Blanc alagúton Courmayeurba. De ez már egy másik történet.
|
| | | | |
| |
|
Tor des Geants 2012
336 km, 24000 m szint
Szeptember 9-16 között rendezték meg harmadik alkalommal a Tor des Geants elnevezésû terepfutó versenyt. Januárban kellett
jelentkezni és 25 perc alatt be is telt a meghirdetett létszám. 550 fõre hirdették meg és 602-nél állt meg a nevezés. Lehet, hogy nem
számítottak a rendezõk ilyen nagy érdeklõdésre. Több százan csak a várólistában reménykedhettek. Nagyon lassan haladt ez a lista.
Végül, a VIP listásokkal együtt 659 nevezést fogadtak el a rendezõk. Ebbõl 629-en álltunk oda a rajthoz.
Vasárnap délelõtt 10 órakor volt a rajt. Én csütörtökön reggel indultam Wágner Andrással és Ádámmal Budapestrõl. Estére
Courmayeurban voltunk. Athos és Fridi egy órával késõbb érkeztek. Velük volt közös szállásom abban a szálódában, ahol tavaly is laktunk
a verseny elõtt. A következõ két nap pihenéssel és városnézéssel telt.
Busszal átmentünk Chamonixba is. Ott is szép napsütéses idõ volt. Csak a versenyen is tartson ki a jó idõ. Elérkezett a szombat
délutáni nevezés. A Sportcentrumban a tavalyi helyen lehetett nevezni. Hosszú sorállás következett. A szponzorok sátrait
és árú kínálatát nézegetve álltunk sorban. Idén már a Petzl is szponzorálta a versenyt. Most a Nao fejlámpa a sláger. 140 Euróért.
Sikerült technikai pólót kapni tõlük. Nevezésnél lefényképeztek mindenkit. Kaptunk egyszer használatos chipet, technikai pólót. Kék és
narancssárga közül választhattunk. Enervit nevû kiegészítõ táplálékot gyártó is szponzorálta a versenyt. Kulacsot, géleket, izóporokat,
energiaszeleteket, fél literes italokat kaptunk tõlük. A szokásos sárga táskába bepakoltuk az elõre küldendõ holminkat. Leadtuk, majd
sorba álltunk a paszta partyhoz. Közben elkezdõdött az eligazítás. Újat nem mondtak, csak a már ismert részleteket hallgathattuk
meg több nyelven is. Végül jött egy meterológus is. Azt ígérte, hogy kedd estig kitart a jó idõ. Majd jön az esõ és a hidegfront. Elkezdtem
számolni. Jó lenne 200-ig eljutni kedd estig. Aztán majd lesz ami lesz. Volt több jegyünk is a paszta partyra, de eggyel is jóllaktunk, mentünk aludni. Sikerült, a bennem lévõ feszültség ellenére mélyen aludni, csak hajnalban ébredtem fel. Hátizsákom már elõzõ nap bepakoltam. Igyekeztem minél könnyebb dolgokat belerakni, de a folyadékkal együtt, így is 4-5 kiló között volt. Fél tíz után értünk a templom melletti rajthoz. A rendezõk betereltek egyes sorba és így araszoltunk a bejelentkezéshez, ahol ellenõrizték a chipet és beregisztráltak a rendszerbe. Khatrin Poletti (UTMB fõrendezõ) is volt, megsimogatta a karunkat és mindenkinek jó utat kívánt. Hát ez ránk is fért, volt valami bizonytalan és kiszámíthatatlan érzés az elkövetkezõ egy hétre. Fejünk felett kamerával felszerelt drónok repkedtek. Botra tettem a magyar zászlót, így sikerült megtalálnunk egymást a rajt elõtt. Ünnepi beszédek, majd felsorolták a résztvevõ nemzeteket.
Pontosan tíz órakor elindultunk. A szûk utcákon kétoldalt szurkolók sorfala között gyalogoltunk, majd szép lassan elkezdtünk futni.
Negyed óra városi szakasz után elértük az elsõ hegyet. Elraktam a zászlót és fenyõerdõben megindultunk felfele az elsõ hágóba. 8,1
km-nél 2571 méteren volt a Col Arp. Több mint két óra kellett a feljutáshoz. Wagner András megelõzött félúton és már a hágóban
várta a többieket. Néhány fényképet csináltam, majd elkezdtem a futást lefele. Nemsokára Fridi megelõzött. Nem is vettem észre a
hágóban.
11,8 km-nél, Youlaznál volt az elsõ frissítõpont. Itt mindjárt elhagytam a poharam, ami kötelezõ felszerelés volt. Botokat fogni,
kulacsba tölteni, poharat fogni, miközben lökdösnek és nagy a tolongás, nem egyszerû dolog. Már elindultam a pontról mikor
észrevettem, hogy nincs meg a poharam. Nem láttam értelmét visszamenni. majd megoldom valahogy. La Thuile volt az elsõ
nagyobb frissítõpont az elsõ nagyobb völgyben.17 km-t 3 óra 28 perc alatt tettem meg. 332. helyen értem ide. Itt levest is adtak. Mindjárt
raktam el poharakat. Igyekeztem minél elõbb tovább menni. A 2. hágó elõtt még a Deffeyes menedékháznál volt frissítõ pont. Ide
mediterrán fenyõerdõben, vízesések mentén gyalogoltam felfele. Kezdtem érezni a vádlim a nagyobb lépéseknél. Féltem hogy
begörcsöl, mint tavaly többször is megtörtént ezen a szakaszon. Elkezdtem inni magnéziumot. Estig többet is megittam. Lassan hatott
a magnézium. Még a menedékház elõtt Wagner András újra megelõzött. Mondtam neki, hogy 336 km-re kell eljutni hétvégéig.
Ossza be az erejét és ne hajtsa túl magát az emelkedõkõn. Nem hegyre felfele dõl el a verseny. A háznál a szokásos frissítõpont.
Onnan még egy óra volt a hágó. Haut Pas (Passo Alto) 2857 m. 29,48 km. Futás lefele Promoudhoz. Frissítés majd a szakasz harmadik hágója következett.
Col Crosaties 2829 m és 35,79 km. Tavaly ide már sötétben, viharban értem fel. Most sikerült világosban feljutni. Sõt lefele még a Lac du
Fond nevû tengerszemet is világosban láttam. Leérve a völgybe már sötét volt. 43 km-nél volt egy frissítõpont. Majd 48 km-nél volt az
elsõ szakasz vége. 21:41-kor értem el a pontot. Megkaptam a sárga táskám. Csak izó porokat vettem ki. Már itthon kiporcióztam az
adagokat. Csak víz kellett és ihattam is. Az elsõ két nap csak izót ittam a pontok között. Aztán megcsömörlöttem tõle. Még a ponton ettem egy tál tésztát és 20perc múlva indultam tovább.
3 hágó várt rám a 2. szakaszon. ColFenetre 2854 m-el volt az elsõ. A hágó túloldalán Rhemes-Notre-Dame nevû városkában volt a következõ frissítõ pont. 2:12-re értem oda a 212. helyen. A ponthoz közeledve egyre több hányás volt az úton. Na még ilyet sem láttam. Már a pont elõtt is hánynak? A helységbe lépve orrfacsaró bûz fogadott. a terem közepén egy vödör. Félig tele hányással. Oldalra nézve egy ájult fiatal feküdt a földön. Egy mentõs és egy rendezõ pofozgatta. Fridi és Athos már a ponton pihentek. Gyorsan magamhoz vettem az enni és innivalót, majd távoztam. Persze kimenetben is össze volt hányva az út. A következõ hágó, a Col Entrelor már 3002 m magasan várt rám. Ezeket a hágókat tavaly 6-6 óra alatt másztuk át. Most jóval gyorsabban sikerült. A következõ völgybe 6:53-kor értem.
Ezután az egész verseny legmagasabb hágója következett. Col Loson 3296 m. Fent hegyimentõk vártak. Volt náluk víz és sör. Kértem tõlük
sört. Lassan ittam, mert hideg volt. A vége ki sem jött a dobozból. Jégkása volt az alján. A hágóban hófoltok voltak, az elõzõ hóesésbõl.
Ez a hágó már tovább tartott idén is. 23 km volt fel és le. Csak 13:47-re értem a szakasz végére. Cogne-ba. Elemeket cseréltem a
fejlámpámban, ettem, vizet töltöttem, majd indultam a 3. szakaszra.
A 6 szakaszhatároló ponton külön állványon voltak az Enervit termékei kitéve. Fél literes üres kulacsok. Fél literes izóitalok. Enyhén
szénsavas, kellemes ízesítésû volt. Továbbá gélek, energia szeletek, porok. Mindenki szükségletei szerint elvehetett annyit, amennyit
akart.
Közben feljöttem a 93. helyre. A következõ szakaszon csak egy hágó várt rám, aztán futás le Donas-ba. Fölfele nem tudtam felvenni a
versenyt a helyiekkel. Erõsebbek voltak nálam. Nem voltam aklimatízálodva. A szívem nem bírt több oxigént szállítani a végtagjaimba. Visszavettem a tempóból. Amíg bírtam a lefele futást és nem sok idõt töltöttem a pontokon, addig tudtam elõre jönni.
Pontboset után tavaly egy szép folyóvölgyben mentünk le az Aosta völgybe. Most nem mentünk át az új hídon. Ez már gyanús volt. Egy poros, köves hegyre vezettek a zászlók. Véget nem érõ emelkedõk és lejtõk váltogatták egymást. Legalább 500 méter plusz. Végre leértünk a völgybe. Innen már nem változott az út a pontig. 3 km lakott területen. Ókori római út, ismerõs falvak. Kedden 1:22-kor értem a
szakasz végére. 300 méteren voltunk. A verseny legalacsonyabb pontján. 148 km-en voltam túl. 91. helyen értem be és 2:08 kor az 56.
helyen indultam tovább. 2000 méter szint volt elõttem. Egy nehéz szakasz következett. Tavaly egyenesen felmentünk a hegyre a
falúból. Most is felmentem a legfelsõ utcáig. Szintben mentem az utcán sokáig, majd leindultam régi lépcsõkõn pár utcával lejjebb.
Szõlõlugasok, fügefák között, mozgó köveken, mediterrán kertek között tekergett az útvonalunk. Végül elértem egy szomszéd faluba.
Ekkor már látszott, hogy idén városnézõ szakasz is lesz. Egy St. Martin nevû falúba értem. A fõtéren a város vénei ültek egy hosszú sátor alatt. Ellenõrzés után még meg akartak etetni mindenféle finomsággal. Megköszöntem, inkább indultam tovább. Egy középkori híd, majd öreg lépcsõ volt a látnivaló a falúban. Utcákon, lépcsõkõn vissza Donas-ba. A kövek között kis fügefák nõttek, csak úgy magról. Az erdõben hullott a szelídgesztenye. Kabócák ciripeltek az éjszakában. Perlozba már a régi úton jutottam el. Itt értem el legjobb helyezésem. 56. voltam. Innen lementem a régi kõhídhoz, majd mászás 2350-ig a Coda menedékházig. Közben kivilágosodott. Nem találkoztam senkivel Donas óta. Tavaly valahol itt sötétedett be. Ahol tavaly sötétben mentem, azokról a helyekrõl semmi emlékem nem volt. Itt északi irányba haladtam az Alpok keleti szélén. Coda után a következõ hágónál fordult nyugatnak az útvonalunk. Szép szakasz volt, csak már tavaly is gyanús volt, hogy hosszabb mint 52 km. Pláne, hogy idén még St. Martint is megnéztük. 186 km-nél értem el Nielt.
16:25-kor értem oda. Itt még 59. voltam. A bal talpam kezdett fájni, ezért már nem tudtam lefele rohanni. Szép lassan kezdtek elõzgetni a
mögöttem érkezõk. 21:04-re sikerült 200 km-hez érnem. Itt volt a 4szakasz vége. 59 óránál voltam. Sikerült a 60 órás terv. Az utánam érkezõk már ázottan, vizesen jöttek be a pontra. Kedd este volt. Eltalálták a meterológusok a hidegfront érkezését a szombati eligazításon. Úgy döntöttem, hogy a rossz idõt kihasználva, letusolok, alszok egy órát és tiszta ruhába öltözöm. A talpam közepén volt egy nagy vízhólyag. Kiszúrtam és leragasztottam. Ez nem sok jót ígért a hátralévõ 136 km-re. Gondoltam, ha futni már nem is tudok, azért 48 óra alatt legyalogolom. Éjfélkor kimenten a sportcsarnokból megnézni az idõjárást. Már nem esett, de lehûlt azidõ. Felötöztem és fél egykor elindultam. Ekkor már csak 62. voltam. Alpenzu menedékház volt az elsõ ellenõrzõ és frissítõ pont. Ahol nem volt elektronikus leolvasás, ott írták a számunkat és beérkezési idõnket. Ehhez a házhoz sem a tavalyi úton mentünk fel. Az éjszakát megúsztam esõ nélkül. Csak világosodás után kezdett esni. Felvettem végig zipzáros nadrágomat, átalakított biciklis kamáslimat a Hokákra. Ezeket a kezdettõl cipeltem magammal. Magas hegyen sosem lehet tudni, mikor jön a rossz idõ. Délelõtt elértem a Grand Tournalin menedékházat. Ettem, ittam indultam volna a 250 méterrel felettem lévõ hágóba. Ekkor jött az utasítás a rendezõktõl, hogy ne engedjenek fel senkit a hágóba. Mindenki menjen le és újra fel az utána következõ hágóba. Pedig az esõ is elállt közben. Látták rajtam, hogy fel akarok menni és nem akarok kerülni, ezért adtak mellém egy kísérõt aki elkísért a következõ hágóig. 1-2 órát biztosan vesztettem. Szerdán délután kettõre értem a szakasz végére. Valtournenche-ben egy nagy sátorban volt a pont. Szerencsém volt, mert beérkezésem után pár perccel leszakadt az ég. Annyira esett, hogy a sátorban is befolyt a víz. Lábam újra leragasztottam. A seb még nagyobb lett a talpamon. A frissítés nem volt egyértelmûen jó. A nagyobb pontokon adtak meleg ételt: paradicsomos tésztát, levest. A többi ennivaló bolti száraz süteményekbõl állt. Tuc-Tuc keksz, lekváros rácsos tészta, kekszek stb. Ezeket csak kólával vagy vízzel lehetett lenyelni. Volt még banán, narancs, mazsola, aszalt gyümölcs. Aosta völgyi csemege: valamilyen grillázs rúd. Továbbá gyümölcslé, Red Bull. Sokszor éhesen érkeztem a frissítõ pontra. Duracell elemek is ki voltak rakva. El lehetett venni. Elállt az esõ és 14:52-kor elindultam az utolsó elõtti szakaszra. Szerda délután volt. Ekkor még csütörtök esti célba érést terveztem.
Felmentem a Barmasse víztározóig. Itt több völgyet is elrekesztettek egy hatalmas gáttal. Csodaszép kék vize van a tározónak. A hasonló nevû menedékháznál volt frissítõpont, 2157 méteren. Még világosban elértem a következõ frissítõ pontot. Ezután kezdõdött a felmenet a Col Tsan-hoz. Feltámadt a szél, elkezdett havazni. Jött szembõl két hegyimentõ. Lelkesen magyaráztak valamit olaszul. Mikor befejezték, akkor megkérdeztem, hogy beszélnek angolul? Sajnálkozva széttárták karjukat és elmentek. Lassan besötétedett. 250 km-nél 2738 méteren értem el a hágót. A szélben vízszintesen jött szembõl a hó. Volt rajtam 2 sapka, 2 kapucnis kabát, 2 nadrág, kesztyû. Csak szemüvegem nem volt. Mentem tovább a zászlók mentén. Nagyobb lökéseknél le kellett guggolni. Fél óra múlva elértem a Reboulaz bivakot. Adtak enni, inni. Próbáltak rábeszélni, hogy maradjak reggelig. Az egyik rendezõvel beszélgetve elmondtam, hogy csak egy órát aludtam eddig. Na ezen egybõl kiakadtak. Indultam tovább. Ez az éjszakai szakasz végig kitett 2500 m körüli magasságban haladt. A távolban mások fejlámpái is fénylettek az éjszakában. Nehéz volt eldönteni, hogy mikor látok fejlámpát és mikor fényvisszaverõ kockát a zászlón. A szél a zászlókat földig nyomta. Egy idõ után teljesen elbizonytalanodtam. Inkább visszafordultam az elõzõ bivakhoz. Sikerült visszajutnom. Mindjárt hárman jöttek segíteni. Marékszám hozták az új zászlókat, megerõsíteni a jelzéseket. Próbáltam másokhoz csatlakozni. Végig vittem magammal GPS-t. Balszerencsémre lemerült benne az elem. Mások helyismeretére kellett hagyatkoznom. Hosszas bolyongás után többed magammal csütörtök hajnalban 2:20-ra értem a Rif. Cuney-ba. Ott már tudtak rólam. Egy orvos kérdezgette a nevem, majd mondjam meg hányat mutat. Miután kinevettem, már õ sem vett komolyan. Beálltam egy induló csapat mögé. A szél és a havazás tovább tombolt.
A Clairmont bivak 5 kilométerre volt innen. Két francia mögött mentem. Egy idõ után rájöttem, hogy körben körben járunk. Nem hittek nekem. Otthagytam õket. Indultam, amerre sejtettem a jó útvonalat. 5 óra után utolért valaki és mondta, hogy pár száz méterre kell lenni egy bivakháznak, menjek utána. Meg is találtuk a Clarmont bivakot. Tartalékaim elfogytak, nagyon fáradt voltam. Inni csak kis kortyokat tudtam. A nyelvem és szám kicsinálta a hó és a szél. Tudtam hogy sok órát vesztettem az éjszakai hófúvásban. Itt már úgy döntöttem, hogy megállok. A személyzet azzal fogadott, hogy a versenyt felfüggesztették. Gyorsan bemondták a rádiójukba, hogy megvan a magyar versenyzõ akit kerestek. Már csak állóhely volt a házban, de nekem szorítottak egy fekhelyet. Miután ettem, ittam, le is feküdtem aludni. Kb. másfél óra után ébresztettek, hogy készülõdjek. Várták, hogy mit mondanak a rádióban. Ha végleg leállítják a versenyt, akkor a rendezõknek kell mindenkit beszállítani a célba. Többen abban reménykedtek, hogy helikopterrel visznek Courmayeurba minket. Végül 8 óra 40-kor bemondták, hogy 9 órakor folytatódik a verseny. 9-kor ketten kinyomták a ház ajtaját a széllel szemben és kitódultunk a szabadba. Szikrázó napsütés volt. Minden fehér volt a hótól. A szél úgy fujt, hogy hirtelen levegõt sem kaptam. A szemeim elborította könny. 2705 méteren voltam. 80 méterrel felettem volt a hágó, amin átjutva leindulhattunk alsóbb régiókba. Tavaly nem itt vezettek le minket. Closé volt idén is a völgyben, ahova lementünk. A völgyekben összevonták a kis településeket. Mindegyiknek ugyanaz a neve. Idén jóval lejjebb ereszkedtünk, hosszabb úton. Futni már nem tudtam a talpammal. Csak délre értem le Closéba. Innen még egy hágó volt a szakasz végéig. Persze mélyebbrõl, magasabbra kellett mászni, majd Ollomont alatt értük el a völgyet. Az itinerben szereplõ 13 kilométernél jóval hosszabb volt az út. Csak negyed hatra értem Ollomontba. Megszámoltam, hány fájdalom csillapítom van. 5-6 óránként beveszek egyet és reggelre a célban leszek. Most már biztos ami biztos, több elemet vettem magamhoz. Csütörtökön este hatkor indultam az utolsó szakaszra. Rif Letey-be még világosba felértem. Itt vacsorázott a PTL versenyigazgatója a feleségével, a Poletti családból. Két éve mindketten megcsinálták a TDG-t. A hölgy indult a mostani versenyen is. Én elõttük eljöttem. Õ valószínûleg itt kiszállt. Sötétben értem el a Col Champillont. 2707 méteren. A szél, a völgyek és néhány védett hely kivételével, mit sem csendesedett az elõzõ éjszaka óta. Ez vett ki a legtöbbet az erõnlétembõl. Hosszú ereszkedés után, frissítõpontra értem. Majd egy hosszú egyenes szakasz következett. Egy párizsi fiatalember ért utol. Jó hatos tempóban mentünk együtt, órákon át. Még angolul is tudott. Gyorsan telt az idõ beszélgetés közben. A következõ lejtõn jöttek mások is, szétszakadtunk. Saint-Rhemy-nél kereszteztük a Nagy-Szent-Bernát hágóra vezetõ utat. Innen kb. 20 perc múlva Bosses nevû faluhoz értem. Leolvasták a chipet, majd mondták, hogy nincs tovább. Nem engednek fel a Malatra hágóba. –7 fok volt 3000 méteren és lejegesedett a tegnap esett hó. Péntek hajnal volt háromnegyed kettõ. 98. helyen értem ide. Fel voltam készülve, hogy végig megyek. Még 7-8 óra kellett volna a célig. De a két napi állandó szél után megkönnyebbültem, mikor mondták, hogy nincs tovább. Egy nagy pohár meleg tea után lekísértek a közeli templom pincéjébe. Itt már ágyak voltak felállítva. Feküdjek le, majd bevisznek kocsival a célba. Pár órát aludtam, majd beültem egy mikrobuszba. Több mint egy óra volt Courmayeur kocsival. Kivilágosodott, mire odaértünk. A sportcentrum alagsorában volt a tusoló és matracokon lefeküdhettünk aludni. Kevesen voltak itt még ekkor. Több mint 24 óra alvás után megkerestem a többieket. Minden magyar indulónak sikerült teljesíteni. Mindnyájan örültünk és lelkesek voltunk a sikertõl. Volt mit mesélni egymásnak.
Szombat délután átmentünk a szomszéd faluba, Pre-Saint-Didier-be.
Itt már a Római idõkben is termálfürdõ volt. Ma egy modern termálfürdõ üzemel a régi helyén. Ingyenes belépõnk volt a rendezõk jóvoltából. A szabadban található élményfürdõkbõl a Mont Blanc csoport havas csúcsaiban gyönyörködhettünk.
Vasárnap 11-kor volt az ünnepélyes eredményhirdetés. A polgármesteri hivatalnál gyülekeztünk, majd végigvonult az összes résztvevõ a sétáló utcán a célig. Itt kezdõdött az eredményhirdetés.
Igazi olasz fiesta lett belõle. Elõször korosztályonként volt eredményhirdetés. Utána a szponzorok ajándékait osztották ki. Végül az összesített verseny gyõztesei álltak dobogóra. 392-en értünk célba. Mindenkit kiszólítottak, mindenkivel kezet fogtak a rendezõk. Kaptunk egy hosszú ujjas, kapucnis, fekete felsõt. Az eredményhirdetés után még volt egy fogadás a résztvevõknek. Helyi borok, finomságok. Egészen három óráig tartott az ünnepség.
Összefoglalva, a rendezõk kitettek magukért az egész rendezvény alatt. 1200 rendezõ segítette a versenyzõket. A táv hosszabb volt mint tavaly. 332 km helyett 336km-re hirdették meg. A szint is több volt, igaz ezt nem javították. A neten található itiner még most is a tavalyi útvonalat adja meg.
Évrõl évre itt is egyre jobb eredmények születnek. Sikerült százba kerülnöm. De jó idõ esetén sem tudtam volna 110 óránál jobbat teljesíteni. Van még hova javulnom.
Ajánlom mindenkinek, hogy próbáljon kísérõt vinni magával, ez sokat segíthet a jobb eredmény elérésében. Mivel itthon nem lehet az ilyen magas hegyi versenyekre felkészülni, ezért a rövidebb külföldi hegyi versenyek, magashegyi túrák és hazai több napos teljesítménytúrák segíthetnek a felkészülésben. Még így is kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy improvizálni kell. Könnyû rossz döntést hozni, fáradtan, kialvatlanul, egyedül, olyan helyzetben, amilyenben még nem voltunk.
Fizikai mellet a szellemi felkészülésre is érdemes idõt szánni.
Sok sikert és szép élményeket kívánok minden késõbbi résztvevõnek.
Néhány fényképet is készítettem a verseny elõtt, elején és a célba érkezés után: https://picasaweb.google.com/borcsokandras/TDG2012
A rajt elõtt: http://www.youtube.com/watch?v=Zt-Z8_bApSQ&feature=related
A rajt után: http://www.youtube.com/watch?v=TGh45Lr0BK0&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=L_DlNGrQ-ng&feature=related
Börcsök András 2012. 09. 26.
|
| | | | |
|
