Túrabeszámolók


túra éve: 2014
Fázós TOPorgósTúra éve: 20142014.01.22 14:48:31
Fázós TOPorgós a téli tavaszban

Szezonnyitás a Velencei-hegységben

 

A múlt

     Egy évvel ezelõtt a túra elõtti napon az általános bizonytalansággal küzdött mindenki. Néhány nappal korábban nagy havazás volt, mínuszokkal és széllel, s az akkori szombati napra mindenféle elrettentõ jelzéseket adott ki a meteorológia. Mindezek ellenére,  majdnem százhúszan bevállalták a megpróbáltatásokat és nem is kellett csalódniuk. Az idõ megnyugodott, szikrázóan sütött a Nap, és a mínusz két fokban ideális túraidõ volt. Idén viszont, ahogy közeledett a túra napja, sem hó, sem a meteorológia nem fenyegetett. Sõt! Ibolyák és hóvirágok nyíltak. Helyenként bimbót bontott az aranyesõ, az orgona, Somogyban virágozni kezdett a repce.  A hõmérõ a plusz tizen fokokat ostromolta. Minden összeállt egy kellemes tavaszi túrához, a tél közepén. De vajon kitart-e a tavasz 18-áig? Ezek a kérdések jártak a fejünkben, miközben egyre közeledett a hétvége.  S mind jobban szorított a kérdésre a válaszadás: Hány emberre számítsunk?

Reggel

     Pénteken szikrázó idõben indultunk elvégezni az utolsó simításokat. Helyükre kerültek  Nadapon az üstök, a forró teának és forralt bornak, a sörpadok a nevezéshez és elkészült az elõzetes adminisztráció. Az alig pirkadatban, lassan tellett a rajt-cél belsõ parkolója, érkeztek a pontõrök és megjelentek az elsõ túrázók is. A bázisul szolgáló sörözõben serényen dolgozott a kávégép, s néha összecsendült egy-egy kisebb pohár is. Kezdetét vette a reggeli gyors rutin, és mi pontõrök már zsákokkal a hátunkon haladtunk el a még nem is szedelõdzködõ túratársak mellett. Viszlát késõbb az erdõben! Szürke, párás hajnalban futott velünk az út a Meleg-hegy felé. A fák ágai között egyre világosabb lett, de még nem tudtuk vajon milyen lesz az aznapi idõ. A Meleg-hegy lábánál, a fennsíkra érve már sejteni lehetett a felkelõ Napot a felhõk mögött, de az eget a nyugati égbolton trónoló, csaknem telihold uralta. Elhagyva az Angelika-forrást , a Bodza-völgy sziklái szinte irracionálisan zöld, vastag moha rétegbe burkolóztak. A jó idõben aktív vadak, az õszi avarban, valóságos sztrádákká változtatták, a máskor alig észrevehetõ vadcsapásokat. Így érkeztünk el, kicsit több mint öt kilométer gyaloglás után a mai nap legtávolabbi pontjára, Barlang-kúthoz.  Már látszott a pihenõ rönk asztala és padja, amikor megláttunk egy alakot, aki a szemközti hegyi ösvényen ereszkedett lefelé, hátizsák nélkül. Terepfutó? Kérdeztük egyszerre és meggyorsítottuk lépéseinket. Egyszerre értünk a kis völgybe.  S valóban, a fiatalember ott szorongatta a kezében a túránk itinerét.  Mi ötven perc alatt értünk a pontra, harminc perces indulási elõnnyel, õ negyven perc alatt elért minket úgy, hogy bejárta már a két elõttünk lévõ pontot, s ezért csaknem négy kilométerrel nagyobb távot tett meg!

Indul a pörgés

     Kicsit megpihent, a pecsételés után, s aztán hipp-hopp eltûnt az emelkedõ fái között, Sukoró irányába. Gyorsan kipakoltunk, felállítottuk a pontot, majd nekikezdtünk a tûzrakásnak. Már kezdet erõre kapni a láng, mikor fél órával a futó után megérkezett a második ember. Vele már a rajnál találkoztunk. Nem volt ismeretlen számunkra, már törzsvendégnek számít túráinkon, Budapestrõl. Gyakorlott túrázó, magas rajtszámmal, így már valószínûsíteni lehetett, hogy sokan leszünk.  Alig telt el tíz perc befutott a következõ páros és az elsõ kutya. A roti, nem az övék volt, Sukoró felett csapódott a kis csapathoz. Barátságos, gondozott állat, aki még kétszer meglátogatott bennünket, felcsapva önkéntes túravezetõnek másokhoz. Szépen lobogott a tûz, felkerültek a nyársakra az elsõ szalonnák és az egyre jobban áradó túrázók tiszteletére kitisztult az ég és egyre jobban sütött a nap.   Kerültek is le a meleg ruhadarabok szép számmal. Jöttek kisebb, nagyobb csoportok, családok, párok, lazán, vagy erõsebb tempót diktálva. A terepfutók a melegben egyre csapzottabbak voltak, de falták a kilométereket. Ki csak pecsételtett és ment is, ki elfogadott egy-egy italt és pihent hosszabb-rövidebb ideig. A völgy kidõlt fái kitûnõ padoknak bizonyultak a nyugalomban. Egyre több kutya érkezett, a már jól ismert vizslapár és gazdáik Dunakeszirõl, de voltak elnyûhetetlen vesztik is.  Ahogy délfelé közeledett az idõ, sokasodtak a gyerekek. Voltak önjáróak, de volt kit apuka, anyuka hozott a hátán hordozókban.  A távok és a terep adottságai egyre több családot vonzanak el hozzánk. Volt, hogy meditatív csendben úszott a kis völgy, de elõfordult, hogy jobban hasonlítottunk szabadtéri játszótérhez.

Közben a mesebeli térerõt kihasználva legalább annyit megtudtunk a központból, hogy kétszáz fölött van az indulók száma. No, fõhet a Bence-hegyiek feje, van-e náluk  elég csoki. Aztán rájöttünk, szerencsés helyzetben vannak, hiszen alig fél óra onnan a bázis. Ahogy telt a rajtlista, úgy szaporodott az ismerõsök száma is. Volt aki a környékrõl jött, de szép számmal akadta távolabbról érkezõ, sokszor visszajáró túratársak is. Persze nekik könnyebb dolguk volt, az ismerõs pontõrökkel, de sokat, már mi is messzirõl felismertünk. Megérkezetek a helyi testvérszervet a Pucút Nyulak Természetjáró SE prominens tagjai, a mezõfalvi iskola szokásos kommandója és nem sokkal ebéd után, két barátnõnk Erzsi és Zsuzsa is. Õk aztán végig velünk maradtak.

Levezetés

     Ezen  a túrán nem volt meghatározott szint idõ, s az útvonalat is két irányból lehetett megtenni, tetszés szerint. Aki a bónusz pontot is érintette a négy kilométeres kitérõt bevállalva és megszerezte János-forrás pecsétjét az a célban egy extra almás pitében részesült a forró tea, forralt bor, zsíros kenyér és szalonna sütési lehetõség mellé. Természetesen mindenki megkapta a hivatalos kitûzõt a síelõ rókával.  Szinte mindegyik ponton volt valami meglepetése az õröknek általában folyékony formában, de a hivatalos ellátás a célon kívül Sukorón a Zsuzsi presszónál forró tea, és a már említett csoki a Bence-hegyen volt. Kétszázhuszonöt túrázó után elfogytak  a rajtszámok, így mi is tábort bontottunk a lassan alábukó nap fényében.  Indultunk vissza Nadapra. A bázison nagy volt a forgalom, gyorsan fogyott a pite, ropogott a tûz és sült a szalonna is. A zsíros kenyérnek is volt keletje, s fogyott a tea és a forralt bor . A kis sörözõ, ami vendégül látott minket szintén tele volt. Aztán napszáltával elõkerült Zoli gitárja és felhangzottak az elsõ dalok. Bekapcsolódta az éneklésbe túrázó társaink is, és már-már Zánka vagy Csillebérc egykori hangulat köszönt vissza. Szép nap és szép este volt. Ahogy belenyúltunk az éjszakába elment az utolsó busz is, s a parkolóban  csak a szervezõk autói maradtak.  Sokan ígérték, hogy visszatérnek nyáron, az éjszakai túrára.

Hát akkor veletek újra július 5-6-án az Éjszakai TOPorgon! Mi ott leszünk !

Üdv addig is mindenkinek!

        

 
 
túra éve: 2013
Vándorbottal a VasparipáértTúra éve: 20132013.11.22 15:10:18

Vándorbottal a Vasparipáért,


avagy TOPorgók a Cuha táján


 


Prológ


     Vannak olyan túrák, amik a számomra egyfajta megkülönböztetett jelentõséggel bírnak.  Ezek egy része évszakokhoz kötõdik, mások feledhetetlen eseményekhez, megint mások pedig a céljuk miatt kerültek a figyelmem középpontjába. Ezek közül egy a Vándorbottal a Vasparipáért. Legyen az õszi, téli jelmezes vagy nyári éjszakai szervezés, mindenképpen sok résztvevõt vonz az ok. Mármint, hogy hozzájáruljunk egy kis forgalmú, de szívet melengetõ vasútvonal fennmaradásához a Bakonyban. Így aztán a szombat reggel  hûvöse az autókban ért bennünket, útban Zirc felé. A kihalt aszfaltcsíkon gyorsan haladtunk, futottak mellettünk az álmos települések, s valamivel több, mint egy óra utazás után a távolban feltûntek az apátság tornyai. Leparkoltunk a vasútállomásnál, majd igyekeztünk volna jegyet váltani Bakonyszentlászlóra, de az állomáson egy kiírás tájékoztatott mindenkit, hogy jegyeket a vonaton a kalauztól válthatunk majd. Így hát több idõnk maradt a reggeli „erõgyûjtésre” a restiben. Legalább ez nyitva volt. A gyülekezõ hátizsákosok nagy száma elõre jelezte, hogy nem igen leszünk magunkra hagyva a túra útvonalán.  A beérkezõ kis piros motorvonatot szinte meg is töltöttük.  Néhány perc  zötyögés és nosztalgia, s már a bakonyszentlászlói állomás épületébe próbáltunk bejutni. A kis váróban Robi birkózott a hirtelen megáradt tömeggel, nagy türelemmel és nem kis rutinnal intézte a nevezéseket.  Miután az adminisztráción túl voltunk, indulás elõtt frissíteni szerettünk volna a büfében, de itt az volt várva. Így aztán a magunkkal cipelt készletet voltunk kénytelenek megkezdeni.


Vinye.hu


     Az elsõ lépéseknél kicsit elbizonytalanodtunk, mivel az állomásról kijövõ emberek két irányba indultak el, s mi azonnal nem fedeztük fel a számunkra kijelölt piros jelzést. Aztán, mint távolból egy fehér vitorla, meglebbent az egyik oszlopon, valami szalag féle. Így hát a balra tartók után indultunk, s nem sokára feltûnt az elsõ igen csak viharvert piros jelzés. Úton voltunk, jó úton. Egy darabig követtük a síneket, majd egy bal kanyarral letértünk az erdõ felé. Az utat gombatelepek szegélyezték, igazán sajnáltuk, hogy nem gombászáshoz készültünk.  Szinte sík volt a terep, az ösvény szelíden kacskaringózott a párában.  Elõttünk, mögöttünk túratársak bandukoltak, néhányukat megelõztünk, mások bennünket hagytak le. Aztán becsatlakozott a sárga kereszt, jelezvén fél úton vagyunk az elsõ ellenõrzõ állomáshoz. Elértük a Pakucs –pihenõt, ahol az esõháznál kisiskolások készülõdtek szalonnasütéshez. Átkeltünk egy kis éren, majd szûk két kilométer után, közvetlenül Vinye határában, a Kõpince-forrás és barlang közelében átkeltünk a Cuhán is. Innen már lehetet látni a település legszélsõ házait. Szép kis pihenõ helyen haladtunk keresztül, csodálatos táj, épített tûzrakó helyek, fából készült irányjelzõ táblák.  Aztán a feltûnt maga a pokol. No, nem a bibliai, csak a Pokol Csárda épülete. Ha több idõnk lett volna biztos pokoljárást rendezünk, de még sok kilométer volt elõttünk, s csak öt és fél mögöttünk. Mire elértük a turista pihenõt, már sütött a nap. A pont a pihenõ területén volt, a Vinye.hu büfé mellett.  Itt sokan voltak, mert ez egyben indító és fogadó állomás is volt. Meglepetést is tartogattak a számunkra, nagyon finom kávét lehetett kóstolni, az arra fogékonyaknak.  Érdeklõdõkben nem volt hiány. Volt még egy kis stand, ahol az egyik helyi termelõ kézmûves és biotermékeit mutatta be, s természetesen árusította is. Talán a birsalma lekvárnak és sajtnak volt a legnagyobb keletje. Miután megkávéztunk, s kihasználtuk a végre nyitva tartó büfé szolgáltatásait, kis pihenõ után tovább indultunk. Ahogy haladtunk a vasútállomás felé, arról beszélgettünk, milyen jó kis hely Vinye, majd ajánljuk másoknak is, és mi is visszatérünk ide hosszabb idõre.


Likas-kõtõl Fenyõfõig


     Vinyét a piros és sárga jelzésen hagytuk el. Kis emelkedõ következett. A keskeny, benõtt úton a pára csak pont volt az in. Megint gombák mindenütt, de ezeket nem lett volna kedvünk magunkkal cipelni, mivel a legtöbbjük a közel sem barátságos, sõt mérges galóca volt. De az illatuk isteni. Nem is csodálom, hogy rendszeresen csapdába csalnak gyanútlan embereket. Erre mondják, hogy halálos szépség. Kiérve az erdõbõl sík és nyílt terep következett. A nap továbbra is sütött, így folytatódott a már Vinyén megkezdõdött vetkõzés. Eseménytelen, beszélgetõs szakasz után becsatlakozott a zöld, s mi rajta folytattuk utunkat.  Aztán újra erdõ és egy mély szurdok következett, misztikus híddal. A mély szurdokban, a kövek között csordogált a Hódos-ér. A mély meder és a kövek bizonyítják, hogy hóolvadás, vagy nagy esõk után itt igen csak el tud szabadulni a természet. A kis hídon a lányokról készítettünk néhány élményfotót, majd egy tisztásra értünk. Itt találhatók a Hódos-éri üdülõházak, közöttük a Likas-kõ vendégház és erdei iskola. Ha Vinyét lehet ajánlani felhõtlen pihenésre és kikapcsolódásra, akkor errõl a területrõl ez még inkább elmondható. Gyöngyszem az isten háta mögött. Még ki sem csodálkoztuk magunkat, már a távolból egyre erõsödött a zaj. Elértük a következõ pontot, a Likas-kõt, megtettünk újabb három kilométert, s egy újabb csoda. Hatalmas szikla, tele kisebb nagyobb üregekkel, járatokkal. Gyerekek, felnõttek guggolva, négykézláb fedezték fel a járatokat. Természetesen mi sem maradhattunk ki, gyermeki énünk amúgy sincs mélyen eltemetve. Aztán elõkerült néhány szendvics és egy két árpaszörp is.


     Aztán újra a zöld és újabb kis emelkedõ. Útelágazás következett. A jelzés emelkedés nélkül haladt tovább, de lehetõség volt letérni róla a zöld háromszögön, egy kis hegymászással. Megtettük. A Pápalátó-követ vétek lett volna kihagyni. Megérte a kitérõ, még ha kicsit fáradtságos is volt. A kilátás mindent feledtetett. Nem tudom valaki választotta-e az egyszerûbb utat, de a szakadék szélén alig fértünk el. Poétikus csendben szemlélte mindenki a lábunk alatt elterülõ tájat. Nem tudom, hogy pápát látott-e valaki, de újabb csodát igen. Persze a fránya óra megint közbeszólt, s megállapítottuk immáron sokadszor a nap folyamán, ide is visszatérünk. Kemény lejtõn araszoltunk le, a háromszögön tovább, míg el nem értük újra a már ismert zöld jelet. Az utat csak a piros csatlakozása színesítette, így értük el Fenyõfõt némi aszfaltozás után.


     Fenyõfõ. Újabb pont, újabb aranyos, mese település, rend, nyugalom, napsütés és csend. A levegõrõl pedig ne is beszéljünk. Felújított vendégházak, a központban mi sem természetesebb, mint a szintén felújított templom található. A téren körben a rendelõ, a polgármesteri hivatal, buszmegálló és mi sem természetesebb, mint a kocsma, újabb ellenõrzõ pontunk. Nem cirkalmazott név, csak Fenyõfõ kocsma, ennyi. A hely pedig kissé sem alpári, sõt, nívós, mint a település. A táv felét már megtettük, túl voltunk a tizenharmadik kilométeren is, így újabb ejtõzés a féltetõ alatt a langy melegben. A nap továbbra is barátunk volt. Valahogy senki nem akart már sietni, az erdõ szellemei és a Bakony már megtette a hatását. Béke volt és nyugalom. De mégis csak menni kellett.


 


 


Csárda-tetõ és Porva


     A templom melletti kis utcán hagytuk el a falut. Szalagok mutatták jó az irány, így tovább. Folyamatos elnyújtott hosszú emelkedõ következett. A zöld jelet ismét pirosra váltottuk. Minden mindegy volt már. Újra erdõ, újra egy más világ. Mentünk fel, egyre feljebb. Izmainkban éreztük a folyamatos kaptatót, de ennyi. Ekkorra minden elcsendesedett, monoton gyaloglás volt napirenden. Monoton, de korán sem unalmas. Talán mindenki egy kicsit magába szállt, rendezte gondolatait. Így telt el majd négy kilométer. Észre sem vettük és Csárda-tetõn voltunk. Ismerõs pontõr ücsörgött fiával az út mellett. Már nem egy túrán találkoztunk vele és bemutatójával. Miután megkaptuk az igazolást és a jutalom körtét, megnézhettük autója motorházán berendezett rögtönzött kiállítását, az Ausztriából származó túrajelvényekbõl. Õszintén szólva nem csak, mint túra résztvevõ, hanem mint szervezõ is mondom, lenne hova fejlõdnünk. Természetesen ezek a szép nagy, fém csodák nem két forintba kerülnek kint sem, így a túrák részt vételi díja is jócskán meghaladja az itthoniakat. Remélem, egyszer mi is megtehetjük, hogy ilyen emlékekkel tiszteljük meg a túráink résztvevõit! A remény hal meg utoljára …


     Szalagozáson haladtunk tovább, immáron lejtmenetben. Valami változott, mert a már-már patetikus csendet megtörtük. Valahogy érezni lehetett, hogy nagyobb nyílt terep felé közeledünk. Ahogy kiértünk az erdõbõl , a völgyben feltûntek Szépalma-puszta házai és a távolban a Bakony legmagasabb pontja Kõris-hegy, a golflabda formájú radarral. Mély vízmosta földúton haladtunk, szinte a falu határáig. A függõlegesre gyalult partfalon látszott, gyakorta rendbe kell tenni gépekkel az utat. A fal magasabb részeiben parti fecskék kicsiny üregei sorakoztak. Õk kihasználták az ember munkáját és szó szerint befészkelték magukat a puha löszbe. Elértük a falut. Balra az elhagyhatatlan sportpálya, fölötte a távolban a temetõ és egy templom. Aszfaltozott úton haladtunk a központ irányába. Az egyik udvarban majd három méteres indián törzsfõnök állt, földig érõ tolldíszben. A Bakony közepén! Mielõtt tudathasadásom lett volna, a többiek felvilágosítottak, hogy az egy ovi udvar. Nem nézett ki annak. Túl szép volt. Aztán a falu központjában elértük az utolsó, ötödik ellenõrzõ pontunkat, mi sem természetesebb, mint a Panics büfében. Azt hiszem ez a „hely” Porván. Itt újra Robival találkoztunk. Bezárta Szentlászlón az indító pontot és átköltözött ide. A pecsét mellett egy bont is kaptunk, amit be lehetett váltani a helyszínen. A többség újra árpa termékekre voksolt. Elõkerültek az utolsó szendvicsek is, és újra megpihentünk a még mindig meleg napsütésben a büfé lépcsõin, padjain. Szép délután volt, de az út szólított, indulni kell, vár az utolsó négy kilométer.


Cél a cél


     Négy kilométer, majd hatezer lépés. Ez a patetikus gondolat forgott a fejemben, ahogy elhagytuk Porvát. Vajon hatezer lépés sok vagy kevés. Négy kilométer egy óra, nem távolság, de lépésben? Mennyi izommunka, mennyi rándulás. Nem filozofálhattam sokáig, mert a tömeg egyre sokasodott az út utolsó szakaszán. Át „Kispistáztunk” egy szántón, s megelõztünk jó néhány embert. Újabb erdõ következett, kis ereszkedéssel. Újra a vadon. Sorban egymás mögött haladtunk a keskeny ösvényen fel és le, kidõlt fatörzseken át az egyre gyengülõ délutáni napsütésben. Közeledtünk újra a Cuhához, ismét a völgyében jártunk, s újra átvette az uralmat a pára.  Erre mondják, hogy misztikus táj. Újra elcsendesedtünk. Az elõttünk haladók el-el tûntek a kanyarokban. Mögöttünk kisebb sor kezdett kialakulni. Senki nem sietett, mindenki ment a maga útján.


     Mikor elindultunk, még elõttünk lengett a cél, a gyaloglás a Vasparipáért. Az elmúlt órákban azonban ez kicsit a párába merült. Gyalogoltunk egymásért, de leginkább magunkért. Aztán egyszer csak „bejelentkezett” a cél állomás. Judittal egyszerre állapítottuk meg, már nem messze járunk, s csak ugyan néhány perc múlva feltûnt a turistaház sárgája, s aztán a Porva-Csesznek vasútállomás, a cél. A célban voltunk, és elértük a célunkat is. Nagy tömeg szorongott az emléklapok és kitûzõk átadásánál. Aki túl volt a hivatalos ceremónián, mehetett zsíros kenyerezni, citromos teát inni, vagy meglátogathatta a kis vasúti büfét is, de akár megtekinthette a sínek túl oldalán a turistaházat is. Anita az egyik fõrendezõ sürgött forgott szokásához híven, s nem gyõzte köszönteni az ismerõs beérkezõket. Mint elmondta 427-en jöttek el, hogy tegyen valamit e nemes cél érdekében és megmutassák, igenis szükség van a Vasparipára, s hogy jól érezzék magukat. Míg a vonatra vártunk, a kisebbek és a nagyobbak is kipróbálhatták az egyszemélyes hajtányt. Nem utolsó élmény volt. … s nem csak a hajtányozás.


     Végezetül köszönet mindazoknak, akik megvalósították ezt a túrát. Kitaláltak egy célt, amiért érdemes tenni, s mindezt úgy, hogy az önmagunk épülését is szolgálja. Tehát köszönet a már tízedik és egyben jubileumi szervezésért Horgony Anitának, Kiss Róbertnek, a Porva-Csesznek turistaháznak és minden közremûködõnek, kik bármivel is hozzájárultak a nap sikeréhez. Találkozunk 2014-ben a téli Vasparipán, talpig jelmezben.

 
 
Pázmándi TOPorgóTúra éve: 20132013.10.16 13:54:10

Pázmándi TOPorgó 2013


avagy, minden jó, ha a vége jó!


Prológ


     „Itt van az õsz, itt van újra …” mondja a költõ, s ha õ mondja, hát tudja is. Bizonyítja e tényt az is, hogy immáron hetedszer gyülekeztek a vándorok, hogy a szokásos idõpontban, október elsõ szombatján, bejárják a Velencei-hegység hegyeit-völgyeit. Az idõjárás megmutatta Jánusz-arcát ismételten. A késõ nyári melegbõl, csütörtöktõl hirtelen télelõbe váltott az idõ, legalábbis, ami a hajnalokat illette. Pattogtak a mínuszok és évszázados hidegrekordok dõltek sorra. De legalább hó nem fenyegetett. Viszont napközben sütött a nap, ha leégéstõl nem is kellett tartani. Ment is az agyalgás egyesületen belül, ilyen körülmények között mennyi emberre számíthatunk, hány kondért készítsünk elõ a gulyásleveshez? Lassan kezdtük megszokni a négyszázas résztvevõ számot, így lapot húztunk tizenkilencre. Nagy sóhaj és atom bizakodás. Idén is meglesz a létszám. Az utolsó pillanatban bázist kellett váltani, mivel összecsúsztatták  a pázmándi  szüreti bált a TOPorgóval.  Ezért kiköltöztünk a falu központból, az általános iskolához, mert a hozzánk érkezõ autók miatt a felvonulók moccanni sem tudtak volna.  Gyors átszervezés és a szokásos teendõk.  Péntek délelõtt útvonal kijelölés, délután a túra központ felállítása, berendezése. És elérkezett a szombat …


Az idõ kegyelme


     Egy biztos, szeret bennünket az Öreg Kaporszakállú, mert a hajnal ismét plusz fokokkal köszöntött ránk, így a pontõrök otthon hagyhatták a jegesmedve fogatokat.   A nap is kíváncsi volt a túrára, egyre jobban kergette maga elõl a fátyolfelhõket. Fél hét körül elkezdtek szállingózni az elsõ túrázok, szinte mi sem természetesebb, a terepfutók.  Már dübörögtek a lóerõk, mikor hét órakor elrajtoltak az elsõk.  Kisebb pánik, majd enyhe infarktus a létszám miatt. Gyors számolgatás, a teljes egyesület, hány hét alatt kebelezi be a gulyást. Aztán ahogy a nap is egyre magasabbra hágott, megindult a gyalogolni vágyók áradata.  Kezdett minden a „régi szép idõkre” – mondjuk a múlt évre – hasonlítani. Így csitult a pánik is, és fellobbant a tûz mindhárom üst alatt. Érkeztek már az ismerõs arcok, a többszöri teljesítõk. Õket jó látni évrõl évre, jelzik , hogy valamit jól csinálunk és jönnek újabbak is szép számmal. A nevezésnél egyre nagyobb volt a sokadalom és az izgulni most azért kellett, hogy a terepfutók, ne hogy megelõzzék a kiérkezõ pontõröket. Õszintén szólva itt van még mit csiszolni, de mentségünkre legyen mondva, ha minden tökéletes lenne, hogy mûködne az evolúció.


     Nyolc óra tájban a két hosszabb táv, a 35 és 45 kilométeresek többsége már jócskán úton volt és szép számmal gyülekeztek a  20 kilométerre vállalkozók is. Míg a hosszúzók inkább felnõttek voltak, a középtávon már minden korosztály képviseltette magát az általános iskolától felfelé. Családok, baráti társaságok is akadtak szép számmal. Idén e távon indult a kihagyhatatlan „buli hadtest” a távoli pontõrök legnagyobb megkönnyebbülésére. Ahogy múlt az idõ, egyértelmûen bebizonyosodott, jó döntés volt, hogy kivonultunk a központból.  Folyamatosan ment az indítás, s az idõ is egyre melegebbre kezdett változni.  Visszatért a hét eleji késõ nyár.  Mire a negyedik csoport, a 8 kilométeres TOTYorgók is elindultak, már a pulóverek csak a hátizsákokat díszítették. A TOTYorgók képviselték a legszínesebb kavalkádot, már mint az életkorokat tekintve. A hordozókban bámészkodó szinte csecsemõktõl, a komplett óvodai csoporton át, a nyugdíjas nagyszülõkig mindenki felvonult, hogy a természetbe töltse ezt a szép õszi délelõttöt és kora délutánt. Vidám és harsányan hangos kisebb-nagyobb csoportok vették át a terepet, az órájukkal versenyt futó „komoly” túratársaktól.  Bár rohangálásban a legkisebbek felvették a versenyt a profikkal.


A végeken


    Az ellenõrzõpontokon  a szokásos élet folyt, a maga medrében. Rajtszám ellenõrzés, pecsételés, útbaigazítás. Persze voltak olyan helyek is, ahol nem merült ki a munka ennyiben. Ezek az úgynevezett szolgáltató állomások, amelyek a táv megtételét igyekeznek könnyebbé tenni.   A legrövidebb 8km-es táv kicsivel több, mint felénél almával frissülhettek a vándorok. A három hosszabb út zarándokai, elõször 11 km megtétele után a nadapi Szintezési Õsjegynél  pótolhatták az elégetett kalóriákat egy kis csokival és frissíthették magukat ásványvízzel.  A sukorói Gyapjaszsáknál már a vitaminok is sorra kerültek, alma formájában. Innen aztán pergetni kellett a kilométereket, de visszaérve Sukoróra, immáron a Néprajzi ház kertjében a szokásos zsíros kenyér parti következett.  Ez, csak a két leghosszabb távosoknak volt a kiváltsága. Aztán egy tucat „laza” kilométer után, már-már a célegyenesben õk is megérezhették a friss gulyás csalogató illatát.  Miután a  beérkezõk lejelentkeztek a célban, átvették emléklapjukat és a távok más-más kitûzõit, ki jobban, ki kevésbé fáradtan, a megtett út hosszától függetlenül megkapta a kiérdemelt forró, erõt adó levest. S ha még kért, annak sem volt akadálya.


Epilógus


     Összességében egy szép, eredményes és élményekkel teli napot zárt le az est beállta. Mindenki visszaérkezett Pázmándra, egyesek némi izomlázzal és néhány vízhólyaggal is „gazdagodva”.  A reggeli izgalom is elcsendesedett, mivel több mint négyszázan jöttek el a túrára. Egész pontosa 433 regisztrált túrázó volt, de ennél többen teljesítették a távokat, mivel néhányan egy rajtszám alatt, csoportosan gyalogoltak.  90 fõ járta be a két leghosszabb 35 és 45 km-es útvonalat. 191-en a középtávot, a 20-at vállalták be és 153-an TOTYorogtak 8 km-en. Külön öröm, hogy közülük 66 gyermek volt.


Az idei túra elõször a Cartographia Kupa sorozatának is tagjává vált és a kavalkádot színesítette a Pázmánd Spájz kis standja is ahol a helyi kistermelõk portékáival ismerkedhettek meg a résztvevõk.  Így aztán nem csak a gulyás okozott kulináris élvezeteket. Köszönet minden résztvevõnek, akik megtisztelték a túrát jelenlétükkel és külön tisztelet azoknak akik immáron, mint törzsvendégek térnek újra és újra vissza.  Természetesen nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik létrehozták és lebonyolították , illetve bármi módon támogatták az eseményt. Õket felsorolni túl hosszú lenne, ezért egyszerre mondok köszönetet minden segítõnek és rendezõnek. Valamint az idõjárás felelõsnek ...


Találkozunk 2014 januárjában a Fázós TOPorgóson, júliusban a TOPorgók Éjszakáján és októberben a szokásos õszi TOPorgáson!


 

 
 
Sukoró (Pákozd) IVV túraTúra éve: 20132013.04.02 19:23:07



Tavaszköszöntés a majdnem télben


Tavaszköszöntõ és Nyuszi Túra – Sukoró 2013.


 


Prológ


     Az idén mint ha a Tavasztündér kissé bealudt volna.  Alig voltunk egy héttel a március 15-ei megrázkódtatások után, már a szokásos sukorói Tavaszköszöntõ és Nyuszi Túrára készültünk. Azt gondoltuk, soha nem lehetne aktuálisabb a szervezés, mint az idén, az elmúlt napok ítélet idejének tudatában.  Jöttek a Sándorok, Józsefek és Benedekek, vártuk hozzák a meleget, de valahol õk is elakadtak a hóbuckákban.  A túra hetében volt minden, mivel az idõjárás csak keresztbe tehet a szervezõknek. Özönvíz, kemény fagy és orkánszerû szél.  Gondolom, a pénteki napot nézve, egy-két szervezõnek eszébe jutott Margaret Michel világhírû regénye, az Elfújta a szél.  Viszont van egy olyan mondás is, miszerint: „Nincs rossz idõ, csak kényes túrázó.” A szombati nap, azt hiszem ezt a mondatot támasztotta alá.


Új helyen és hideg reggelen …


     Szombat reggelre aztán megállt a szél, de az eget elnézve napsütésre nem igen lehetett számolni. Az éjszaka keményen fagyott, s a fél kilences induláskor is a mínuszok uralkodtak még. De legalább sár nem lesz! – volt az elsõ gondolat. Nemsokára az is kiderült, hogy tévedni, még mindig emberi dolog. Eredetileg azt terveztük, hogy két csoportot alkotva járjuk be a túrát. 10 kilométeren indulnak a kisgyerekesek és a családok, mi pedig a tinikkel megcéloztuk a 20-as távot.  A társaság az új rajt-célnál találkozott Sukorón, a mûvelõdési háznál.  Meglepetésre, szép tömeg fogadott bennünket, így igazán örültünk, hogy elõneveztünk. A rajt névsor gyors egyeztetése után, már kézben is voltak az itinerek. A gyerekek kaptak egy kis útravaló nyuszi csokit, lévén alig voltunk egy héttel Húsvét elõtt, aztán a bejárat elõtti téren elkészült a kimaradhatatlan indító fotó, s mindenki a maga tempójában nyakába vette a vidéket.  A „nagyok” öntudatosan elléptek a „kicsiktõl”, de a dicsõség kérész életûnek bizonyult. Az elsõ ellenõrzõ pont, a Gyapjaszsák, alig pár száz méterre volt, így még mi bekönyveltük a kódszámot, addig az aprónép nagy csatazajjal és alaposan szétzilált sorokkal, de beért bennünket. Ez aztán magasabb fokozatra kapcsolta a „nagyokat”.  Befagyott, jókora pocsolyák díszítették a murvás utat Nadap felé. Egyesek megpróbáltak csúszkálni  rajtuk, több-kevesebb sikerrel.  Hideg, de száraz volt minden, és ami fontosabb, nem fújt a szél.  Jól lehetett haladni, míg el nem értük a sárga és piros sávokat, és be nem fordultunk a fenyvesbe. Ekkor kezdett el emelkedni elõször az út, de a legnagyobb meglepetést, a hirtelen sár okozta. Megkezdõdött a kilométereken keresztül tartó sárdagasztás. Valamelyik gyerek meg is jegyezte, hogy nem kell csodálkozni a sáron, elvégre a Meleg-hegyre kapaszkodunk fel. Ezt a tényt elismerõen konstatáltuk, de a terep ettõl még  nem lett jobban járható.  Felüdülés volt, mikor a gerinccel párhuzamosan futó murvás útra értünk.  Itt a lejtés miatt a pocsolyákkal sem kellett számolni, így aztán gyorsan elértük a második pontot, a Meleg-hegy alját. Pecsételés következett és már újabb kaptatón baktattunk felfelé. Pusztán 600 méter megtétele után elértük a harmadik pontot, a Likas-kõ ingókõ együttest, egyben a túra legmagasabb pontját.  A táv ötöde megvolt, így néhány szendvics erejéig kis pihenõt tartottunk. Ezalatt befutott néhány jó ismerõs  Gyõrbõl. Jó volt találkozni a már régen nem látott egykori munkatársakkal . De az idõ szorított, indulni kellett tovább.  Ahogy ereszkedtünk lefelé a piros jelzésre, újabb ismerõsök és természetesen régi munkatársak jöttek szembe, ezúttal Székesfehérvárról.


Barlang-kúttól Pákozdig


     Ismét a piros jelzés murváján haladtunk az Angelika-forrás felé.  A mínuszokban kicsit nosztalgiáztak a lurkók, mondván, hogy tavaly a napsütésben épen itt hordta a szemünkbe a homokot  a szél. Idén ez a veszély nem fenyegetett.  Az Angelikánál kezdõdik a Bodza, illetve Hurka-völgy. Ebben a keskeny és mély patakvölgyben jött az igazi kanossza. Mindenütt rengeteg víz, rohanó patak, és a fák között megrekedt pára. A nedves hideg szinte csontig hatolt. Minden volt, csak felemelõ nem. Természetesen a víz arra folyt, ahol utat talált, így aztán a kisebb- nagyobb átfolyások állandó akadályt jelentettek. Köveken,  faágakon kellett átkelni.  A párától csúszott a meredek partfal, és a tavalyi avaron sem lehetett igazán megvetni a lábakat. Aztán fél kilométerrel az ellenõrzõ pont elõtt, takaros kis mocsárrá terebélyesedett a víz. A két év elõtti nagy viharban kidõlt fák maradványait használva nagyobb gond nélkül sikerült átkelni a túlpartra. Így aztán egy szikla kiszögelést megkerülve, öröm volt látna a távolban Barlang-kút, piros-fehér pont jelzését. A pontõrök a kijelölt tûzrakó helyen próbáltak egy kis melegséget feléleszteni, kevés sikerrel.  Viszont a gyerekek legnagyobb örömére csokit kapott az, aki idáig eljutott.  Itt kettévált a túra, a 10-esek elindultak vissza Sukoróra, mi pedig az ellenkezõ irányon megcéloztuk a pákozdi ingóköveket. Rövid emelkedõ után elhagytuk a ködös völgyet. Rátértünk volna az erdõn átvezetõ piros keresztre, csak épp az erdõ tûnt el. Õsz óta „takaros kis” tarvágás lett a területen.  Egy haszna azért volt a fakitermelésnek.  Normál körülmények között az elõttünk álló hullámvasutazást dagonyázás tette volna még felejthetetlenebbé, viszont a fakitermelõk ledózerolták az utat, így nyoma sem volt sárnak. Erre mondják, hogy öröm az ürömben.  Még igazán ki sem morogtuk magunkat, mikor mintha vonalzóval húzták volna meg, beértünk a télbe.  Minden átmenet nélkül az elõzõ heti hófúvások maradványai keresztezték az utat. A fák között az úton elõször csak 30-40 centi magas átfúvásos bordák  éktelenkedtek,de kicsit késõbb összefüggõ hótakarón gyalogoltunk, ami vastagsága néhol fél méter is volt. Természetesen kattogtak a fényképezõk, erre az élményre kevesen számoltak.  Néhány száz méter után, ahogy kezdõdött, egy vonallal véget ért a hó és tíz méter múlva a sárga és száraz futóhomokot pergettük az ujjaink között. Kicsit utópisztikus volt a történet.  Nem sokára elértük a sárga jelzést, majd a sárga háromszöget és már ott álltunk a következõ pont, a Pandúr-kõ aljában.  Ez a rövid sziklamászás száraz idõben is nehéz, de most még a vízlefolyások is le voltak fagyva.  Így aztán a biztonságot néhol a négykézláb és az egymás között hagyott 4-5 méter jelentette. Felérve, gyorsan felírtuk a kódszámot és már robogtunk is a következõ pont, a híres Kocka-kõ felé.  Pár perc és ennek a pontnak a kódja is a birtokunkban volt.  A táv felénél jártunk, így beiktattunk egy kis pihenõt. Szendvics, csoki, szõlõcukor és már újabb kód volt a tarsolyban, ez alkalommal a Pogány-kõé.  Laza lejtõ és elértük Pákozd szélét.  A Geológiai tanösvény elején újabb pecsételés.  Ez már a nyolcadik pont volt, s egyben a legtávolabbi. Innen már ” csak” vissza kellett sétálni a célba. 


Ismét a hó és Barlang-kút


     A séta alatt, még a tanösvényen útba ejtettünk egy újabb nevezetes sziklát, a Kis-Cipót, ahol megint csak kódszám várt ránk.  Letérve a tanösvényrõl ismét a sárga sávon haladtunk.  Elértük a sárga háromszög elágazását, és már visszafelé bandukoltunk a sávon a hómezõ irányába. Természetesen kezdett hatni a terep és vadabbnál-vadabb elképzelések merültek fel az elkövetkezõ világvégérõl és jégkorszakról. Az idõ egésznap fagypont körüli volt, ezért szemernyit sem volt alacsonyabb a hó, mint mikor pár órával korában erre jöttünk. A változás csupán annyi volt, hogy néhányan jó magasra felugorva, térdig érõ lyukakat ütöttek a hóba. Reméltük, hogy mire sötétedik senki sem jár erre, mert a „jópofa” tréfák igen veszélyesek lehettek volna a bokákra. Túljutva a hómezõn, ismét a már ismert hullámvasutazás következett.  Az erdészeti út továbbra is száraz volt, így aztán gyorsan elértük újra a tarvágást.  Igyekeztünk is eltûnni mihamarabb a még megmaradt erdõben.  A völgyben ismét Barlang-kút pihenõje tûnt fel.  A tûzrakó helyen az ágak délelõtt óta alig kormosodtak, a lányoknak nem sikerült begyújtaniuk a víztõl csepegõ rõzsét.  Újra pecsételés következett, és ismételten begyûjtöttük a kiérdemelt csokikat. Pár perc múlva, már a piros háromszögön követtük a 10 kilométereseket, az utolsó 4 kilométer következett a célig.


Mennyi az a 4 … ?


      Szelíden emelkedett az ösvény a Polák-hegyen.  A tetõn kissé pihenõsebbé vált az út, majd újra rövid emelkedõ következett a Csúcsos-hegy aljában.  Innen már látni lehetett a sukorói  református templomot, amitõl csak egy kõhajításnyira volt a cél. Ez feldobta a gyerekeket.  Meredek lejtõ és szûk, bokrokkal benõtt ösvény futott alattunk.  Azonban még hátra volt az utolsó fekete leves. Amilyen durva volt a lejtõ, most olyan emelkedõ következett a Gádé-hegy oldalában.  Természetesen a déli oldalon, ami megfelelõen csúszott.  Elértünk egy kis gerincet, újabb völgy és újabb emelkedõ.  Összesen ötször egymásután.  Mikor a túl oldalon megláttuk a zöld jelzést, többen megesküdtek, biztos túl vagyunk már a 4 kilométeren. De csak a felénél voltunk. A Csöpögõ-völgyön keresztül, elhaladva az Éva-forrás mellett értünk aztán be a faluba. A hideg és a sár ekkorra már megviselte a „nagyokat”, így a mûút aszfaltja is ellenséggé vált.  Megláttuk egy kerítésen a cél 600 méter táblát. Visszajött a jókedv, csak hogy a kultúrház a falu legmagasabb pontján volt.  Ezt a távolságot aztán fénysebességgel tettük meg. Kényelmesen a 6 órás szintidõn belül, magunk mögött letudtuk a 21,3 kilométert. Zsófi kivételével még egyik gyerek sem gyalogolt ekkora távot, s fõként nem ilyen idõben.  Így aztán fokozottan jól esett a zsíros és lekváros kenyér, valamint a forró tea, ami az emléklapok és fém jelvények átvétele után járt.


Még a fiatalok pótolták az elégetett energiát, a szervezõktõl megtudakoltam, hogy 623-an vettek részt a túrán. 200-200 fõ volt a 10 é 20 kilométeren. A többiek a 6 kilométeres „Nyuszi távot” járták be. Azonban itt nem lehet pontosan tudni a résztvevõk számát, mert lehetõség volt családi és kis csoportos nevezésre is, így õk egy nevezéssel indultak. Összességében a résztvevõk száma valószínûleg meghaladta a 700-at is, amire az elõzõ napok idõjárása miatt nem igen számoltak, de dícséretükre szólva, még is felkészültek rá. Ezért köszönet jár a székesfehérvári  Gyöngyvirág Természetbarát Egyesületnek, a terepen fagyoskodó pontõröknek  és Asbóth Katinak valamint Éberhardt Erikának.     


Ui.: A túra sikeres volt, a tavaszköszöntés nem. Két nap múlva újabb 30 centi hó borította be három napra az országot.  … és így vártuk Húsvétot.              


    


 


 


 
 
MátrahegyTúra éve: 20132013.03.11 18:45:53



Mátrahegy 20


avagy télbúcsúztató TOPorgás a Mátrában


 


Hajrá


     Egy nappal Nõnap után ismét a Mátrába készülõdött csapatunk a Pázmándi TOPorgók, hogy immáron negyedszer a Mátrahegy teljesítmény túrával letudjuk a téli kirándulások évadját. A reggel hat óra nem sok jóval kecsegtetett, mivel a hajnal szürkülettel érkezett, a párától alig lehetett valamit látni. Mielõtt útnak indultunk megnéztük a kékesi webkamerák képeit, de azok sem vigasztaltak sok jóval. Talán nagyobb volt a tejföl az ország legmagasabb pontján, mint nálunk a Velencei-tó partján.  Viszont  zúgtak alattunk a kerekek, s az autópálya kilométerkövei szerint egyre közelebb értünk utunk kiinduló állomásához, Mátrafüredhez.  Az utazó csapat már-már a megszokott volt, Enikõ, Heni és Judit, valamint Imi és a két Csabi, Torma és Sipos, valamint jó magam.  Éltem a gyanúval, hogy kocsival nem tudjuk megközelíteni az erdészeti iskolát, s nem is tévedtem. A helyi polgárõrök már csak a környezõ utcákban engedélyezték a parkolást. Végre kinyújtóztathattuk tagjainkat, és a felszerelés összerakásakor köszöntöttük „nõinket”, s a pár napja születésnapját ünneplõ Enikõt.  A rajt-célul szolgáló iskola aulája a szokásos képet mutatta, kényelmesen készülõdõ sokaság és kissé sietõsebb indításra várók. Az adminisztráció gördülékeny és szervezett volt, mint mindig, így egy gyors csoportképet készíttettünk magunkról, s indultunk is. Alkalmi fotósnak felkértük Szõke Gyurit a túra fõszervezõjét, ha már „nincs más dolga”, fényképezhet nyugodtan. Készségesen segített, bár a két szeme hatfelé figyelt.


A szokásos úton


     Nemsokára újra a kocsi felé talpaltunk, a fõút melletti járdán. Az út kellemesen emelkedett, s megállapítottuk túlöltöztünk. Így a büfésoron egy kis terasznál megállva átrendeztük ruházatunkat.  Lekerültek a dzsekik és ki hosszú pólóban, ki pulóverben folytatta az utat. Tudtuk fázni nem fogunk, mert rögvest kezdõdött az elsõ kaptató fel Muzsla-tetõre.   Ahogy befordultunk az erdõbe, bizonyossá vált a megérzés, miszerint a nap nem fog elmúlni dagonyázás nélkül. Nem is múlt el, sõt … Megküzdöttünk a csúszós sárral borított hegyoldallal, és két és fél kilométer után már 478 méter  magasan a Muzsla-tetõ kilátópontján felállított elsõ ellenõrzõ pontnál voltunk. Örömmel vettük, hogy a ránk váró 910 méter szintemelkedésbõl 134-et már magunk mögött tudhattunk. Kis hullámvasutazás vette a kezdetét, Mátraháza felé. Most a lejtõ csúszott, de kivételesen nem volt tükörjéggé fagyva. A pára tartotta magát, s ekkor már valószínûsíteni lehetett, nap végéig nem is fog változni. Elértük Rákóczi-forrást, ahol a lányok nem törõdve az 5 fokos léghõmérséklettel, megejtették a hagyományos és szinte már rituális megmosakodást.  Még nézni is borzasztó volt, a víz szinte kopogott a hidegtõl. Újabb emelkedés következett. Fel a Hanák-kilátó felé, majd az egyházi üdülõt elhagyva az Ózon és a Bérc hotelek következtek. A Trianoni emlékmûnél  újra elkészültek a szinte kötelezõ csoportképek, majd a kalandparkon keresztül vágva folytattuk a felfelé menetelést. A Kecske-bérchez vezetõ út most nem volt annyira veszélyes, mint jéggel borítva, de a szanatóriumig könnyebb lett volna nadrágféken lecsúszni. Hat és fél kilométert tettünk meg, magunk mögött hagyva a szintemelkedés majd felét, mikor a második ponton, Mátraházán, a központi parkolóban kisebb pihenõt engedélyeztünk magunknak. A szervezõk csokival látták a résztvevõket vendégül, de mi kihasználtuk a büfésor adta lehetõségeket és lecsúszott néhány gyomorkímélõ lángos, szigorúan csak is az energiapótlás miatt, no meg egy kis árpa lé, hogy a vitaminokat és az ásványi anyagot is biztosítsuk.


A pihenõ után betonon folytattuk az utat, a honvéd üdülõ irányába. Itt elváltunk a harmincasoktól, õk Parád felé balra, mi a Pisztrángos-tóhoz jobbra kanyarodtunk. Az út mellett, takaros kis vízesés zuhogott alá egy fát közrefogva. Mi Torma Csabival ketten lemaradtunk gyönyörködni és fényképezni. Ekkor Csabi kitalálta, élõbbé kellene tenni a képet. Nosza, már másztam is befelé a köveken. Elõször csak simán megcsúsztam a mohás, vizes köveken. Még valahogy sikerült négykézláb menteni a helyzetet, de a következõ lépés már közel sem sikerült ilyen szerencsésre, és nemes egyszerûséggel beleültem derékig az alig pár fokos, rohanó patakba.  Egybõl eszembe jutott, hogy még én voltam kiakadva Rákóczi-forrásnál, mikor a lányok megmosták az arcukat. De sebaj, már csak alig 14 kilométer volt hátra, meg Kékes-tetõ és a 60 centi hó.


A „halálos” emelkedõ és az ország teteje


     Pisztrángos-tó felé aztán állandósultak a víz átfolyások, az idõszakos patakok, kissé kezdett egy esõerdõhöz hasonlítani a táj. Szürke pára mindenütt, amit a fák egyébként is szürke törzsei még misztikusabbá tett. Hallgattak a madarak és a talpalók is. Csak a mindenhonnan csobogó víz hangja töltötte be a vidéket. Megjelentek az elsõ komolyabb hófoltok, s mire elértük a harmadik pontot, Pisztrángos-tónál, már hamisítatlan téli tájban túráztunk. 10 kilométer, kis híján a táv fele és újabb csoki a szervezõktõl. 526 méter szintemelkedés, de innen következett a nagy emelkedõ, a népszerû „sirató fal”, fel 1014-ig. Abszolút fehérség, ahol nem köd, ott hó, s csak a fák szürke sziluettjei. Valahogy elvesztek a színek, a túrázók tarka zsákjai, dzsekije is alkalmazkodtak a nem e világi tájhoz. 102 méter felfelé 720 méter alatt, s elértük Gabi-halálát, és az emlékhely keresztjét.  E hely egy állítólagos Gabi nevû favágónak  állít emléket. Jó idõben is fura hely, hát még ilyenben. Egy-két kép és haladtunk is tovább. Újabb 840 méter gyaloglás a hóba taposott ösvényen, megint 118 méterrel magasabban és a szintén szívmelengetõn hangzó Sötét-lápa nyerge.  Kis tisztás a gerincen, tiszta idõben a Markazi-víztározó gyönyörû látképével. Most csak a köd, és sár.  Kis pihenõ egy farönk kupacon, majd az utolsó nekirugaszkodás a csúcshoz. Még szedelõdzködünk Judittal, mindenki belevész a ködbe a fák között. Egy sóhaj és indulás. Az utolsó emelkedõ, keskeny ösvény a fák között, a sziklákon. S újra hó. Hol mély süppedõs, hol letaposott jeges.  Balra mellettünk a völgy felé az erdõ hamuszürkébõl, gomolygó sötétre változott. Nehéz, szinte fojtogató érzés. Fáradtság ide-oda, padlógáz felfelé. Az elsõ épületeknél kissé világosabb az idõ. A tv toronytól már látszik a Tetõ étterem, a negyedik pont. Fenn vagyunk az ország tetején. A nyeregtõl 840 métert jöttünk és emelkedtünk újabb 130 métert. Hála a „kellemes” környezetnek, mindezt rekord sebességgel. A többiek már melegedtek, teáztak, almát eszegettek, amik az ellátás részei voltak mire mi ketten megérkeztünk.  Az emelkedõknek köszönhetõen a ruhám majdnem teljesen megszáradt.  Következhetett az elmaradhatatlan csoportkép elkészítése a nemzeti színû csúcskõnél és már indultunk is vissza Mátrafüredre.


A monoton maraton


      Bõ 8 kilométer volt vissza, s csaknem végig lejtett az út. Elhagyva Kékest újból erdõben kanyarogtunk, a még mindig télben. Délutánba fordult az idõ közben, de az idõjárás fikarcnyit sem változott. Ahogy haladtunk egyre lejjebb, az egybefüggõ hótakaró lassan foltokká szakadt, s mire az utolsó ellenõrzõ ponthoz, Vályus-kúthoz értünk,már a sár és a minden felé csordogáló vizek uralták a hegyoldalt. Az egykor büszke napokat megért vadászház romja tavalyóta nem szépültek meg, sõt egyre inkább fog rajta az idõ vasfoga. Nem szép, sõt inkább elszomorító hely. A kis völgy  a szokásához híven hideg és nedves volt, így a pontõrök egy kis tûzrakás mellett próbáltak melegedni. Járvás Peti mint régi ismerõsöket köszöntött, jólesett a gesztus ott az erdõ mélyén. Beszélgetni viszont nem volt idõ, indulni kellett tovább, várt már minket Mátrafüred. Újabb lejtõ, még több sár, ahol nem, ott víz, vagy elázott csúszós kövek.  Óvatosan kellett haladni, a boka, a térd tiltakozott is. Halmoztuk a lépéseket, de a távolság nehezen fogyott. Pocsolya, sár, vízátfolyás, csúszós szikla és kezdõdött minden elölrõl kilométereken át. Végre, egyszer elértük a Csepegõ-forrást.  Ez már azt jelezte, nem sokára feltûnnek a település házai alattunk a völgyben.  A Bene-patak vadul dübörgött alattunk, mikor kõhídján átkelve beértünk a faluba. Az utolsó kilométert kezdtük meg, az aznapra rendelt 21,3-ból. Mindenütt a cél felé igyekvõ túrázók, akiken a terep szép nyomokat hagyott. Viszont ez akkor már a legkevésbé sem érdekelt senkit. A célban lejelentkezés következett, ki-ki megkapta emléklapját kitûzõjét, majd megszabadulva a dzsekiktõl, hátizsákoktól jöhetett a fõtt virsli, a meleg tea, a hideg frissítõ ital és a jól megérdemelt pihenés.  Mint Szõke Gyuritól megtudtam 960-an vágtunk neki a négy távnak és a ködnek. 319 induló volt a 10 kilométeren, 296-an voltunk a 20-on, 130-an a 30-on és 215-bátor ember vállalta be a 40-es túrát. A résztvevõk száma kicsivel elmaradt az elõzõ évi 1329-tõl, de így is közel ezren dacoltunk válsággal és idõjárással, s ez úgy gondolom mindenképpen szép szám. Köszönjük a szokott színvonalat hozó túrát minden rendezõnek, a Kékes Turista Egyesületnek és a fõszervezõnek Szõke Gyurinak. Találkozunk ugyanitt 2014-ben is.


 
 
Fázós TOPorgósTúra éve: 20132013.01.27 19:53:58



Fázós TOPorgás 2013.


avagy a Velencei-hegység elsõ téli teljesítmény túrája


 


     Minden kezdet nehéz, mondja a veretes magyar közmondás. De ezen felül az elsõ alkalmaknak különös, máshoz nem igen hasonlítható érzés világa van.  Még múlt évben történt, hogy tavasz folyamán felvetõdött bennünk az ötlet, kellene rendezni szûkebb pátriánkban egy téli teljesítmény túrát is.  A tervvel mindenki egyetértett, de még elõttünk állt a szokásos nyár eleji éjszaki, és az októberi nappali túra is.  A jól sikerült õszi után aztán hírtelen szorossá vált a határidõ. Sebaj – gondoltuk – rutinos rendezõkként ezt is megoldjuk. Biztosak voltunk benne, hogy hiánypótló vállalkozásba kezdtünk, mivel az év eleji túrakínálat nem túl széles, és itt a Velencei-hegységben pedig még nem volt ilyen jellegû téli teljesítmény túra.


A gyanú


     Az idõjárás a szabadtéri programok esetében mindig is sötét ló, így aztán csak bizakodhattunk egy „optimális” téli napban.  A hét közepén elkezdett havazni, a levegõ is lehûlt, s legalább már annyit láttunk, hogy sármentes, sõt igazi téli idõre számíthatunk. Az elõzetes érdeklõdés jóval nagyobb volt, mint amire számoltunk. Kezdett minden a helyére kerülni. Péntekig. Gyönyörû havazásra ébredtünk, mindent friss hó lepett. Csak volt valami furcsa a havazásban. Mégpedig, hogy a pelyhek leginkább vízszintesen szálltak, s hozzá elképesztõ sebességgel, de akár a fizika törvényeit is meghazudtolva, keringtek fölfelé.  Igazolódni látszott a meteorológia elõrejelzése – hófúvások várhatók. Aztán a nettrõl, rádióból, tévébõl nem is lehetett más hallani, mint hogy milyen szinten kezd a hóba belefulladni az ország és mekkora a káosz. Ekkor már az sem vigasztalt minket, hogy szombatra, a túra napjára csendes, napos, hideg, igazi téli idõt jeleztek.  A kérdés mindenkiben ott motoszkált, a pénteki „rémálom” után hányan mernek és egyáltalán hányan tudnak elindulni  a Velencei-hegységhez?


Nem volt más választás


     Péntek este még volt egy utolsó megbeszélés, s aztán nem maradt más, mint reménykedni a másnap reggelben.  Még sötét volt, mikor elindultunk Nadapra a túra rajt és cél helyére. A csoda megtörtént, szellõ sem rebbent és a havazás is elállt. Kezdett minden ideális lenni, de a kérdés a fejekben még mindig ott motoszkált: - Jönnek-e túrázók egyáltalán?  A régi mûvelõdési ház lassan átalakult túra központtá és a pontõröknek más választás nem lévén, a kelõ nappal el kellett indulni, hogy elfoglalják kijelölt helyüket. Nagyjából ezzel egy idõben néhány autó tûnt fel a parkolóban, s elkezdtünk bizakodni, mégis csak lesznek túrázók. Néhány perc gyaloglás, az utoljára elõzõ nap délután takarított úton a faluban, aztán elértük a fenyves szélét.  A fák valamennyire megvédték a szekérutat, „csak” 30 centis friss hóban kellett nekivágni a Meleg-hegy emelkedõjének. A kaptató, száraz idõben is megdolgoztatja a tüdõt, de most komplett kardió edzésre kezdett hasonlítani a helyzet. Kiérve az erdõbõl nyílt terep következett, azonban szerencsénkre hajnalban valaki feljött terepjáróval, így a keskeny keréknyomban kicsit könnyebb volt a séta. A nap közben egyre feljebb kúszott, és próbálta áttörni a fátyolfelhõket. Misztikus színekbe öltöztette a tájat.  Aztán a kocsi nyoma elfordult Sukoró felé, s újra az erdõ szélén álltunk, elõttünk a végtelen szûz hó. Úttörõ munka következett, csak immáron térdig gázoltunk a mindent hang és mozdulatlanságba burkolt fehérségben. Néha egy-egy friss vadnyom keresztezte az ösvényt, a szarvasok és õzek szabályos nyomai jól megkülönböztethetõk voltak, de néhol látszott, hogy valamely állatnak hasáig ért a hó és széles nyomot gyalult a lábnyomai között. Viszont abban biztosak lehettünk, hogy túratársak nem jártak elõttünk, így stressz mentesen araszolhattunk leendõ pontunk felé.  6 kilométer megtétele után aztán feltûnt Barlang-kút pihenõje. 1 óra és 40 perc alatt sikerült kiérni. Már csak a magunkkal cipelt autómosó kefével és kis baltával kellett a rönk asztalt és padokat megtisztítani az öles hótól és jégtõl.


Megindult az „áradat”


     Éppen befejeztük a pont komfortossá tételét, már a tûz is ropogott, mikor negyven perccel utánunk megérkezett a két elsõ fecske, szinte már természetesen terepfutók. Két ellenõrzõ pontot már maguk mögött tudtak.  Vékony futónadrágban és félcipõben keltek át a hó tengeren. Voltak helyek, ahol a pontõrök nyomaiban tudtak haladni, de jócskán akadt olyan is, hogy maguknak törték az utat. Megvigasztaltuk õket, hogy a következõ 5 kilométer is szûz havas lesz, s hozzá végtelennek tûnõ hullámvasutazás a fenyvesben. Nem tudtuk lelombozni a kis csapatot és lassan eltûntek az elsõ emelkedõ kanyarjában. Nemsokára újabb terepfutó érkezett. Õ kihagyta a hegy-völgy járást és a patak medret követve inkább került plusz 4 kilométert a következõ, sukorói ellenõrzõ pontig. Tizenegy óra után aztán beindult a nagyüzem. Általában kisebb csoportokban érkeztek a bátor túrázók, akiket az elõzõ napi hófúvásos idõ nem ijesztett el. Neki volt igazuk, a nap szépen sütött, kicsit fagyott, minden szikrázott, képzelni sem lehetett volna jobb téli túra idõt. Voltak idõszakok, amikor kimondott tömeg volt a ponton. Barlang-kút volt a legtávolabbi ellenõrzõ pont, a rajt-célhoz viszonyítva.


     A túra különlegessége volt, hogy viszonylagos szabadságot biztosítottunk a résztvevõknek. Volt négy kötelezõ pont. Ezek a Bence-hegy, a Meleg-hegy, Sukoró és a Barlang-kút. A pontokat tetszõleges sorrendben lehetett felkeresni. Volt egy ötödik, úgynevezett bónusz pont is, János-forrás. Aki ezt is érintette, a célban jutalom pudingot  kapott.  János-forráshoz nem vezet jelzett út, oda csak navigálni lehetett volna. Azonban a térdig érõ hóba taposott csapás, mint autópálya vezetett mindenkit. Eredetileg azt gondoltuk, talán a résztvevõk harmada fogja bevállalni, ezzel szemben több mint 90 %-uk felkereste – de puding mindenkinek jutott! -  Ha valaki a 4 kötelezõ pontot érintette, akkor 16 kilométert tett meg, ha a bónuszpontra is elment, így a táv 20 kilométerre növekedett. A szabad útvonalválasztásban azért volt némi csalafintaság.  A fõ pontok turista utakon voltak és János-forráshoz is jelzett útról kellett letérni. Így aztán mégis csak leginkább egy kör volt a túra, viszont két irányból lehetett megtenni, Nadap - Bence-hegy vagy Nadap – Meleg-hegy / János-forrás felé. Szintidõ nem volt megadva, egy kötöttség volt, hogy az ellenõrzõ pontok egységesen délután négykor zártak.  Rajtolni fél nyolctól lehetett és a cél szinte a végtelenségig nyitva volt.


     Bence-hegyen csokival, Sukorón forró teával vártuk a megfáradtakat. Nálunk Barlang-kútnál kis édesség és lélekmelegítõ oldotta az amúgy sem feszült hangulatot. A célban a túrákon szokásos zsíros és lekváros kenyér ellátmányon kívül, forró tea, forralt bor biztosította az energia utánpótlást, és a már említett bónusz vaniliás-csokis-tejszínhabos puding. Lehetõség volt becsület kasszás kávégép használatára és szalonnasütésre is.  Természetesen az emléklap és az egyedi emlékkitûzõ sem maradhatott el.


     Jöttek túrázók a környékbõl, a fõvárosból, a Pilisbõl, Veszprémbõl, Tatabányáról, Gyõrbõl és még számos helyrõl. Végtére 115 vállalkozó kedvû ember járta be a Velencei-hegység egy részét ezen az elsõ alkalommal rendezett téli túrán. János-forrást, több mint százan keresték fel, így minden félelmükkel ellentétben Imiék sem unatkoztak. A szabad útvonalválasztás ellenére senki sem veszett el. Igaz, ez a kitaposott ösvények miatt szinte lehetetlen is lett volna. A célban egész este égett a tábortûz, sült a szalonna, folyt az anekdotázás, valamint Zoli és gitárja révén az éneklés. Emiatt külön köszönet Nadap „mûértõ” és türelmes lakóinak. 


      Aki részt vett ezen a túrán, azt hiszem kivétel nélkül jó emlékkel tért haza és eljön a Pázmándi TOPorgók által július 6-7-én megrendezésre kerülõ immár hagyományos Éjszakai TOPorgóra is.  Végezetül, de nem utolsó sorban szeretnének a rendezõk köszönetet mondani mindenkinek, aki jelenlétével megtisztelt bennünket ezen a kivételes napon. Marika és Zoli a Bence-hegyrõl a csokik urai. Bözse és Bandi Sukoróról a tea májszterek. Enikõ és Attila Barlang-kút hangulat felelõsei. Judit, Csabi és Attila, akik kitartottak a nem éppen meleg Meleg-hegyen.  Vencus, Imi és Csabi, akik illegalitásba vonultak János-forrásnál. Valamint Heni, Judit, Marika és Csabi, akik a rajt-célban igyekeztek úrrá lenni önmagukon.


A túrán készült fotók megtekinthetõk a Pázmándi TOPorgó hivatalos honlapján, a következõ címen :  http://pazmanditoporgo.hu


 


 


 


 


 
 
KincsesbányaTúra éve: 20132013.01.27 19:50:39



Kincsesbánya 20.,


TOPorgók a téli Bakonyban


 


Minden a régi


     Ha január vége, akkor Kincsesbánya teljesítmény túra. Az elõzõ heti Fázós TOPorgás után, a január 26-ai hétvégén kis csapatunk a Pázmándi TOPorgók legelszántabbjai  Judit, Heni, Imi, Torma és Sipos Csabik, valamint jó magam a Keleti-Bakonyba tartottunk. Az idõjárás szinte lemásolta az elõzõ hétvégit, talán azzal a különbséggel, hogy néhány fokkal még hidegebb reggelre ébredtünk. Ez azonban nem gátolhatott meg bennünket, s nem sokkal nyolc után, már parkolóhelyet kerestünk az általános iskola melletti utcában. A sorakozó autók és a buszmegállóból gyaloglók száma nem hagyott kétséget afelõl, hogy nem kell majd az erdõben magányra panaszkodnunk. Az iskola elõcsarnokában a már évek óta szokásos „szervezett káosz” fogadott minket. A hely nem lett az elmúlt év alatt nagyobb, s úgy nézett ki, az indulásra várók száma sem kevesebb. Itt csatlakozott hozzánk Enikõ, kislányával Grétával. Több asztalnál folyt az adminisztráció, talán kicsit túlbonyolítva. Külön kellett sorba állni a nevezési lapokért. Aztán a részvételi díj, majd az itinerek felvétele és az indítás. Bár minden asztalra kiírták, mire szolgál, de a feliratokat szerencsésebb lett volna fejmagasságba feltenni, és nem az asztalok elejére ragasztani, így megkönnyítve a három különbözõ távon nevezni és indulni szándékozók dolgát.  De ahogy az elõzõ években is, ismét áthámoztuk magunkat a tömegen és a jeges, havas szûk utcán, elhagyva a már régen nem mûködõ strandot a szalagozás mentén haladtunk az erdõ felé. Egy fém sorompónál aztán jobbra fordulva elkezdtük az elsõ lankás emelkedõ megmászását.


Úton a víztározóhoz


     A terep száraz idõben nem különösebben nehéz, de most az egyre emelkedõ hóban nehézkes volt a járás. Az sem jelentett könnyebbséget, hogy egy gépkocsi néhány nappal korábban megjárta a szekérutat, mert a keskeny keréknyom jeges és töredezett is volt. A reggeli fagy erõsen szorította a tájat, de legalább pocsolyákra nem volt gondunk. Így értük el a Szeg-hegy megkerülésével a felsõkincsesi mûutat. Ezen átkelve jobbra folytattuk utunkat a szalagozással megerõsített piros jelzésen. A Vontató-hegy tövében haladtunk szép, hamisítatlan téli idõben. Folyamatos volt a vándorok sora, kisebb-nagyobb csoportokban egyenletesen haladtak. Csak néha tûnt fel egy-egy terepfutó, akik udvariasan megköszönték ha kitértünk elõlük. A tömeget az indokolta, hogy ez a szakasz közös volt mindhárom távon. Így a „profi” túrázók mellett, lelkes családi csapatok is bõségesen akadtak, akik a 10 km-es távot célozták meg. Gyerekeik nagy elszántsággal törték az utat, alkottak hó angyalokat. Volt, aki már itt a nyakában cipelte a legkisebbeket, de akadtak akik szánkóval küzdöttek a hepe-hupás terepen. Hiába jártak már elõttünk is sok tucatnyian az ösvényen, a porhó kristályos szemcsékké fagyott, s nem lehetett bele utat taposni. Mindenütt lábnyomok voltak, de mint ha a sivatag futóhomokjában lábaltunk volna. Igen csak igénybe vette az izmokat. Egy irtásnál becsatlakozott az országos kék is, s immáron dupla jelzésen róttuk a lomha kilométereket a Fehérvárcsurgói víztározóig. Itt a piros és a kék jelzés elágazott, s mi a kéken elértük a két percre lévõ elsõ ellenõrzõ pontunkat, a gyerek üdülõt. Ekkorra Gréta belefáradt a folytonos hótaposásba és nagyszülõi segítséggel búcsút vett tõlünk.   Itt a szervezõk almával és melegedõvel várták a résztvevõket. Pecsételés után a tíz kilométeresek a Vontató-hegy túloldalán visszaindultak Kincsesbányára.  A két hosszabb táv visszatért a kék, piros elágazásához, s immáron a tározó partvonalát követve haladtunk Gányás felé.


 


Pisztrángos-tó


     A szebb napokat is megért kis üdülõ területen áthaladva elértük a guttamási mûutat. A forgalom nem volt túl nagy, de az a kevés autó szinte kivétel nélkül tudomást sem vett az út szélén folyamatosan kígyozó talpasokról. Az aszfalt és az autósok miatt is felüdülés volt elérni a Gaja-szurdok bejáratát. A Tájvédelmi Centrum kis székely kapuján belépve újra a természet békéjébe merítkezhettünk. Vastag hó borított mindent, s a nyugalom tapintható volt. Elérve a Pisztrángos-tó melletti pihenõ helyet megérkeztünk a második ellenõrzõ ponthoz. Kissé csalódtunk, hogy a büfé zárva volt, de legalább a wc-t használni lehetett. A pontõröket viszont jól ismertük, fehérvári barátaink Laci és Robi egy segítséggel osztotta a pecséteket és a csokit. Az igazolás megszerzése után folytattuk utunkat, s elértük a nemrég felújított Gaja-hidat. Néhány évvel ezelõtt a patak áradása teljességgel tönkre tette az átkelõt. Az ár eltûntette a kis Pisztrángos-tavat és az egész völgyet egyetlen nagy tóvá változtatta pihenõstõl, esõházastól. A nem messze lévõ víztározó szintén a tûréshatárig megtelt, s a keleti végén lévõ völgyzáró gát is veszélybe került. Napokig a közelébe sem engedtek senkit, és aggódva figyelték a szakemberek, hogy képes-e az építmény Székesfehérvárt megvédeni. A gát akkor kibírta. Most sincs sokkal kevesebb hó, de talán nem hirtelen következik be az olvadás.


     A kõbõl és fából épült hídon átkeltünk a Gaja túl oldalára. Itt elvált a két hosszabb táv, a harmincasok a kék és piros jelzésen haladtak tovább Bodajk felé, mi a piros háromszögön elindultunk vissza a tározó irányába. Lassú emelkedõvel egy darabig a tó partját követtük. Nemsokára balról vissza csatlakozott a kék jelzés, immáron Bodajkról jövet, s a jelzést követve mint egy tíz kilométeres kitérõ után újra egyesültünk a harmincasokkal. Mi az elválás óta, alig pár száz métert tettünk meg. Átkelve egy vadkerítésen újabb emelkedõ következett, a sûrûn nõtt fák között csak libasorban lehetett kanyarogni. A hó itt sem kegyelmezett, bár valamivel alacsonyabb volt.


… és újra az üdülõ       


     Az erõbõl kiérve ismét szalagozással erõsítették meg a kék jelzést. A kövecses-hegyi szõlõk kis házai között a keskeny földút tükörjéggé volt döngölve, ami néhányunknak nehézséget is okozott. Õk közvetlen közelrõl tapasztalták meg a jég hidegét. Szerencsére azonban baleset nem történt. Újra elértük a guttamási mûutat, melyen most csak pár száz métert kellett megtenni, és az autósok is eltûntek. Lehet, hogy ez csak az ebéd közeli idõpontnak volt köszönhetõ. Pár perc után, már a víztározó ártere mellett haladtunk, s lassan elértük a nyugati gátat. A töltés tetején vitt az út. A hatalmas jégfelületen vadkacsák csoportjai próbáltak szabad vízfelületet keresni, de hasztalanul. A fagy lezárta az egész tározót. A töltés elhagyása után, újra üdülõ övezet következett. Közeledtünk a már évek óta jól ismert és bejáratott Be-Csali büféhez, ahol kis frissítést és pihenõt terveztünk. Azonban legnagyobb meglepetésünkre, az eddig mindig nyüzsgõ hely zárva volt. Tanácstalanul álltunk társainkkal a kapunál, de segítség nem lévén tovább kellett indulni. Újra közvetlenül a vízparton haladtunk, egészen a völgyzáró gátig. Itt a gát tetején vitt az út, s nem sokára vissza értünk az elsõ, de immár harmadik ellenõrzõ pontunkhoz, a gyermeküdülõhöz. Reggel óta csak annyi változott, hogy a pont személyzete átfázott, így beköltöztek a melegedõbe. Szó mi szó, komfortosabb volt a pecsételés. Újra almával kínáltak mindenkit, s látható kellemetlenséggel hallgatták a zárt büfével kapcsolatos megjegyzéseket, melyek természetesen nem a rendezõségnek szóltak.  A pecsételés után, aztán visszatértünk a völgyzáróhoz, és egy széles úton ráfordultunk a képzeletbeli célegyenesre. Eseménytelen, és nem túl szép 2 kilométer után, a szalagozás elhagyta az utat és az erdõbe tért. Az ipari út után kimondottan jól esett az addig nem szeretett por hó is.


A célban


     A szalagozás segítségével elértük Kincsesbánya elsõ házait, majd egy betonutat keresztezve ismét a rajt-célnak helyet adó általános iskolánál voltunk.  Az érkeztetés flottul ment, megkaptuk a túra emléklapját és kitûzõjét.  Ezután következhetett a szokásos zsíros kenyér parti, ahol gondolván mindenkire, margarinos és lekváros kenyeret is kínáltak. Az átfázott csontokat pedig forró citromos teával lehetett átmelegíteni. Mindent egybe véve a túra hozta a már évek óta megszokott jó színvonalat.  Látható volt, hogy a székesfehérvári Vízivárosi LSE rendezõi  igyekeztek mindent a lehetõségek szerint legjobban megszervezni. Köszönet érte, s remélhetõleg találkozunk e túrán 2014-ben is.  


 


 


 
 
Pázmándi TOPorgóTúra éve: 20132013.01.21 17:12:41



Fázós TOPorgás 2013.


avagy a Velencei-hegység elsõ téli teljesítmény túrája


 


     Minden kezdet nehéz, mondja a veretes magyar közmondás. De ezen felül az elsõ alkalmaknak különös, máshoz nem igen hasonlítható érzés világa van.  Még múlt évben történt, hogy tavasz folyamán felvetõdött bennünk az ötlet, kellene rendezni szûkebb pátriánkban egy téli teljesítmény túrát is.  A tervvel mindenki egyetértett, de még elõttünk állt a szokásos nyár eleji éjszaki, és az októberi nappali túra is.  A jól sikerült õszi után aztán hírtelen szorossá vált a határidõ. Sebaj – gondoltuk – rutinos rendezõkként ezt is megoldjuk. Biztosak voltunk benne, hogy hiánypótló vállalkozásba kezdtünk, mivel az év eleji túrakínálat nem túl széles, és itt a Velencei-hegységben pedig még nem volt ilyen jellegû téli teljesítmény túra.


A gyanú


     Az idõjárás a szabadtéri programok esetében mindig is sötét ló, így aztán csak bizakodhattunk egy „optimális” téli napban.  A hét közepén elkezdett havazni, a levegõ is lehûlt, s legalább már annyit láttunk, hogy sármentes, sõt igazi téli idõre számíthatunk. Az elõzetes érdeklõdés jóval nagyobb volt, mint amire számoltunk. Kezdett minden a helyére kerülni. Péntekig. Gyönyörû havazásra ébredtünk, mindent friss hó lepett. Csak volt valami furcsa a havazásban. Mégpedig, hogy a pelyhek leginkább vízszintesen szálltak, s hozzá elképesztõ sebességgel, de akár a fizika törvényeit is meghazudtolva, keringtek fölfelé.  Igazolódni látszott a meteorológia elõrejelzése – hófúvások várhatók. Aztán a nettrõl, rádióból, tévébõl nem is lehetett más hallani, mint hogy milyen szinten kezd a hóba belefulladni az ország és mekkora a káosz. Ekkor már az sem vigasztalt minket, hogy szombatra, a túra napjára csendes, napos, hideg, igazi téli idõt jeleztek.  A kérdés mindenkiben ott motoszkált, a pénteki „rémálom” után hányan mernek és egyáltalán hányan tudnak elindulni  a Velencei-hegységhez?


Nem volt más választás


     Péntek este még volt egy utolsó megbeszélés, s aztán nem maradt más, mint reménykedni a másnap reggelben.  Még sötét volt, mikor elindultunk Nadapra a túra rajt és cél helyére. A csoda megtörtént, szellõ sem rebbent és a havazás is elállt. Kezdett minden ideális lenni, de a kérdés a fejekben még mindig ott motoszkált: - Jönnek-e túrázók egyáltalán?  A régi mûvelõdési ház lassan átalakult túra központtá és a pontõröknek más választás nem lévén, a kelõ nappal el kellett indulni, hogy elfoglalják kijelölt helyüket. Nagyjából ezzel egy idõben néhány autó tûnt fel a parkolóban, s elkezdtünk bizakodni, mégis csak lesznek túrázók. Néhány perc gyaloglás, az utoljára elõzõ nap délután takarított úton a faluban, aztán elértük a fenyves szélét.  A fák valamennyire megvédték a szekérutat, „csak” 30 centis friss hóban kellett nekivágni a Meleg-hegy emelkedõjének. A kaptató, száraz idõben is megdolgoztatja a tüdõt, de most komplett kardió edzésre kezdett hasonlítani a helyzet. Kiérve az erdõbõl nyílt terep következett, azonban szerencsénkre hajnalban valaki feljött terepjáróval, így a keskeny keréknyomban kicsit könnyebb volt a séta. A nap közben egyre feljebb kúszott, és próbálta áttörni a fátyolfelhõket. Misztikus színekbe öltöztette a tájat.  Aztán a kocsi nyoma elfordult Sukoró felé, s újra az erdõ szélén álltunk, elõttünk a végtelen szûz hó. Úttörõ munka következett, csak immáron térdig gázoltunk a mindent hang és mozdulatlanságba burkolt fehérségben. Néha egy-egy friss vadnyom keresztezte az ösvényt, a szarvasok és õzek szabályos nyomai jól megkülönböztethetõk voltak, de néhol látszott, hogy valamely állatnak hasáig ért a hó és széles nyomot gyalult a lábnyomai között. Viszont abban biztosak lehettünk, hogy túratársak nem jártak elõttünk, így stressz mentesen araszolhattunk leendõ pontunk felé.  6 kilométer megtétele után aztán feltûnt Barlang-kút pihenõje. 1 óra és 40 perc alatt sikerült kiérni. Már csak a magunkkal cipelt autómosó kefével és kis baltával kellett a rönk asztalt és padokat megtisztítani az öles hótól és jégtõl.


Megindult az „áradat”


     Éppen befejeztük a pont komfortossá tételét, már a tûz is ropogott, mikor negyven perccel utánunk megérkezett a két elsõ fecske, szinte már természetesen terepfutók. Két ellenõrzõ pontot már maguk mögött tudtak.  Vékony futónadrágban és félcipõben keltek át a hó tengeren. Voltak helyek, ahol a pontõrök nyomaiban tudtak haladni, de jócskán akadt olyan is, hogy maguknak törték az utat. Megvigasztaltuk õket, hogy a következõ 5 kilométer is szûz havas lesz, s hozzá végtelennek tûnõ hullámvasutazás a fenyvesben. Nem tudtuk lelombozni a kis csapatot és lassan eltûntek az elsõ emelkedõ kanyarjában. Nemsokára újabb terepfutó érkezett. Õ kihagyta a hegy-völgy járást és a patak medret követve inkább került plusz 4 kilométert a következõ, sukorói ellenõrzõ pontig. Tizenegy óra után aztán beindult a nagyüzem. Általában kisebb csoportokban érkeztek a bátor túrázók, akiket az elõzõ napi hófúvásos idõ nem ijesztett el. Neki volt igazuk, a nap szépen sütött, kicsit fagyott, minden szikrázott, képzelni sem lehetett volna jobb téli túra idõt. Voltak idõszakok, amikor kimondott tömeg volt a ponton. Barlang-kút volt a legtávolabbi ellenõrzõ pont, a rajt-célhoz viszonyítva.


     A túra különlegessége volt, hogy viszonylagos szabadságot biztosítottunk a résztvevõknek. Volt négy kötelezõ pont. Ezek a Bence-hegy, a Meleg-hegy, Sukoró és a Barlang-kút. A pontokat tetszõleges sorrendben lehetett felkeresni. Volt egy ötödik, úgynevezett bónusz pont is, János-forrás. Aki ezt is érintette, a célban jutalom pudingot  kapott.  János-forráshoz nem vezet jelzett út, oda csak navigálni lehetett volna. Azonban a térdig érõ hóba taposott csapás, mint autópálya vezetett mindenkit. Eredetileg azt gondoltuk, talán a résztvevõk harmada fogja bevállalni, ezzel szemben több mint 90 %-uk felkereste – de puding mindenkinek jutott! -  Ha valaki a 4 kötelezõ pontot érintette, akkor 16 kilométert tett meg, ha a bónuszpontra is elment, így a táv 20 kilométerre növekedett. A szabad útvonalválasztásban azért volt némi csalafintaság.  A fõ pontok turista utakon voltak és János-forráshoz is jelzett útról kellett letérni. Így aztán mégis csak leginkább egy kör volt a túra, viszont két irányból lehetett megtenni, Nadap - Bence-hegy vagy Nadap – Meleg-hegy / János-forrás felé. Szintidõ nem volt megadva, egy kötöttség volt, hogy az ellenõrzõ pontok egységesen délután négykor zártak.  Rajtolni fél nyolctól lehetett és a cél szinte a végtelenségig nyitva volt.


     Bence-hegyen csokival, Sukorón forró teával vártuk a megfáradtakat. Nálunk Barlang-kútnál kis édesség és lélekmelegítõ oldotta az amúgy sem feszült hangulatot. A célban a túrákon szokásos zsíros és lekváros kenyér ellátmányon kívül, forró tea, forralt bor biztosította az energia utánpótlást, és a már említett bónusz vaniliás-csokis-tejszínhabos puding. Lehetõség volt becsület kasszás kávégép használatára és szalonnasütésre is.  Természetesen az emléklap és az egyedi emlékkitûzõ sem maradhatott el.


     Jöttek túrázók a környékbõl, a fõvárosból, a Pilisbõl, Veszprémbõl, Tatabányáról, Gyõrbõl és még számos helyrõl. Végtére 115 vállalkozó kedvû ember járta be a Velencei-hegység egy részét ezen az elsõ alkalommal rendezett téli túrán. János-forrást, több mint százan keresték fel, így minden félelmükkel ellentétben Imiék sem unatkoztak. A szabad útvonalválasztás ellenére senki sem veszett el. Igaz, ez a kitaposott ösvények miatt szinte lehetetlen is lett volna. A célban egész este égett a tábortûz, sült a szalonna, folyt az anekdotázás, valamint Zoli és gitárja révén az éneklés. Emiatt külön köszönet Nadap „mûértõ” és türelmes lakóinak.  


      Aki részt vett ezen a túrán, azt hiszem kivétel nélkül jó emlékkel tért haza és eljön a Pázmándi TOPorgók által július 6-7-én megrendezésre kerülõ immár hagyományos Éjszakai TOPorgóra is.  Végezetül, de nem utolsó sorban szeretnének a rendezõk köszönetet mondani mindenkinek, aki jelenlétével megtisztelt bennünket ezen a kivételes napon. Marika és Zoli a Bence-hegyrõl a csokik urai. Bözse és Bandi Sukoróról a tea májszterek. Enikõ és Attila Barlang-kút hangulat felelõsei. Judit, Csabi és Attila, akik kitartottak a nem éppen meleg Meleg-hegyen.  Vencus, Imi és Csabi, akik illegalitásba vonultak János-forrásnál. Valamint Heni, Judit, Marika és Csabi, akik a rajt-célban igyekeztek úrrá lenni önmagukon.


A túrán készült fotók megtekinthetõk a Pázmándi TOPorgó hivatalos honlapján, a következõ címen :  http://pazmanditoporgo.hu


 


 


 


 


 
 
túra éve: 2012
Vértesi barangolások / Vértesi kerekezésTúra éve: 20122012.11.25 00:15:57



Vértesi-barangolások 2012.


avagy TOPorgók a vörös földön


A hagyomány


     2012 nyara, s immáron nyolcadik alkalommal jöttek össze a túrázás és a Vértes szerelmesei, hogy mint mindig Gántról indulva, az augusztusi napsütésben bebarangolják a hegység emelkedõit, völgyeit. Népszerû ez a rendezvény, sokan jöttek az ország minden részébõl. A hagyományokhoz híven kis csapatunk is, immáron a Pázmándi TOPorgó Természetjáró Egyesület színeiben újra Gántra tartott.  A törzs gárdából Judit, Rita és az elmaradhatatlan Brúnó kutya, valamint jó magam kiegészült Henivel, Imivel, Sipos és Torma Csabikkal. Jócskán akadtak ismerõs arcok, de jó volt látni az újakat is.  A rutinosok a kötelezõ adminisztráció elvégezte után csak egy futó pillantást vetettek a térképsegédletre, s már indultak is, még az „elsõ bálozók” szorgosan tanulmányozták az útvonal leírást, és általában egy magabiztosnak tûnõ csoport után vetették magukat. Gánt, az egykori bányász település, most csendes kis falu, de ezen a reggelen hátizsákosok hada lepte el az iskola környékét, és a fõ utcát.  Amerre a szem ellátott mindenhol, már gyalogló vándorokat, vagy épp az autójuknál az útra készülõdõket lehetett látni. A faluból kivezetõ néhány száz méteren folyamatos volt a sokadalom. Aztán letérve az aszfalt útról bejelentkezett az elsõ emelkedõ, s ez elkezdte rostálni a társaságot.  Az út folyamatosan emelkedett a Kitelepítési emlékmûig. Gántot a világháború elõtt fõként németek lakták, s õket sem kerülte el a negyvenes évek „lakosságtisztító” õrülete.  Erre emlékeztet a falu feletti kis hegyen emelt beton kereszt, amely tövébõl szép kilátás nyílik a tájra. Itt szinte mindenki megállt egy pillanatra, ki a történelmi visszatekintés, mások a panoráma végett. Készültek is jócskán a fényképek.  Kis fennsík követezett, s elértük a felhagyott külszíni fejtéseket.


     Bizarr, utópisztikus táj. Ha egy ismeretlent itt bekötött szemmel kitennének, miután levette szemérõl a kendõt, nem tudná hol van. Minden vörös, s a fák és cserjék alkotta kis zöld szigetek földöntúli tájat varázsoltak a szemünk elé, mert a talaj sötét vöröse, a növények zöldje és a nyárreggeli ég kékje misztikus színvarázst alkotott. Leginkább fantasztikus filmek díszletére emlékeztetett a táj, mint ha a Marson jártunk volna. Aztán a rajttól számított harmadik kilométernél elértük az elsõ ellenõrzõ pontot Anger-rétnél. A talaj még mindig vöröslött a bauxittól, de itt már a növények zöldje dominált. Ez a pont vízválasztó volt, ugyanis itt kettévált a túra, az öt és a tíz kilométeresek elindultak vissza Gánt irányába, az ötvenesek és a huszonötösök pedig bevetették magukat az erdõbe, a második pont felé.


Monoton maraton


     Viszonylag eseménytelen három és fél kilométer következett. Néhány perc gyaloglás után kereszteztük a székesfehérvári mûutat, s a bányászati múzeum parkolóján keresztül folytattuk az utunkat a Gránás-hegy felé. A sárga turista jelzés a hegy aljánál egy szekérútba torkollott, mely végtelennek tûnõ egyenese egészen a Martburg-keresztig vezet. Azonban e napon nem a kereszt volt a cél, így jó kilométernyi séta után a jelzéssel együtt elhagytuk a földutat, és hamarosan elértük az ellenõrzõ pontot, a Mária-képes fát.  Ez egy évszázados fa, melynek törzsére zöldre festett fából kis szentkép tartót erõsítetek, benne Szûz Máriát és a Kis Jézust ábrázoló képpel. A helyen nem volt pecsételés, a fára helyezett kódszámot kellett az ellenõrzõ lapra beírni. Hat és fél kilométer volt mögöttünk. A sárga sávon folytattuk az utat, elhaladtunk a Bagoly-hegy alatt és a Széles-földi dûlõ látóhatárba veszõ egyenese követezett. A túra leghosszabb, majd hét kilométeres etapja volt ez, a harmadik ellenõrzõ pontig. A Gánti-barlang közelében elértük az országos kék jelzést, s ezen haladtunk tovább. A Juh-völgynél jelzést váltottunk, s immár a kék keresztet követve, mély vízmosásos emelkedõn baktattunk felfelé. A terep folyamatosan emelkedett, hol lankásabban, hol jobban megviselve az izmokat. Aztán a tizenharmadik kilométert is elhagyva elértük Géza-pihenõt, a következõ állomást. A térkép szép kilátást jelölt, nem is kellett csalódni. Ismét kód felírás következett, s egy újabb szétválás.  Az ötvenesek egy hosszú lejtõre térve, Csákberény felé indultak, mi huszonötösök a hegyen maradva haladtunk tovább. Rövid, bõ másfél kilométeres szakasz következett, alig valami szintemelkedéssel. Így a Juh-völgy kaptatója után az izmok szépen megpihenhettek.


Hegyen-völgyön gyalogút


     Hallhattuk volna a harangszót, ha nem a vadon közepén lettünk volna, mivel épp délben tudtuk le a tizenötödik kilométert, és értük el Pátrácost, a negyedik ellenõrzõ pontot. Itt újra pontõrök fogadtak minket, s ha már dél, egy kis energiapótlásul müzli szeletekkel kínáltak. Viszonylag nagy forgalom volt a ponton, s a délidõ miatt is, no meg mert újra kisütött a nap, mindenfelé békésen eszegetõ emberek hevertek a fûben. Újfent összefutottunk néhány ismerõssel. Ez a pont ismét közös volt a leghosszabb távval, csak hogy míg nekünk nem került két kilométerünkbe Géza-pihenõtöl idáig jutni, az ötveneseknek valamivel több, mint huszonhárom kilométert és két plusz ellenõrzõ pontot kellett maguk mögött hagyni, hogy elérjék Pátrácost. Aztán útjaink, ha csak rövid idõre is, de újra szétváltak. Mi a pontot elhagyva a Mária Zarándokút jelzéseit követve mentünk tovább néhányszáz métert, hogy aztán becsatlakozva a zöld jelzésbe immár véglegesen egyesüljön a két táv.  A találkozási pont eléréséhez a hosszúzóknak még egy plusz két kilométeres hurkot kellett megtenniük. Újabb öt kilométer állt elõttünk, a Mária úttal egyesült zöld jelzésen. Kisebb lejtõ, majd lankás rövid emelkedés következett. Minden a szokásos menetrend szerint haladt, mely alól kis kivételt az eleredõ esõ jelentett. Délben Pátrácosnál még sütött a nap, s egy óra múlva elõkerültek az esõpelerinek. A pár perces égi áldás csak ara volt jó, hogy kicsit elverte az út porát. Elhagytuk a Szentgyörgyvár erdészházat, s immáron a kék négyzeten, s egy elnyújtott lejtõn haladtunk Rakodó irányába. Már csupán egyetlen ellenõrzõ pont volt elõttünk, amit kis emelkedés után, a huszadik kilométernél el is értünk, Mindszentpusztánál.


     A pontõrök még renoválták bázisukat – váratlanul érte õket a rövidke esõ -, mikor odaértünk. Kicsit várni kellett a pecsételésre. A néhány percet egyesek azzal töltötték, hogy lepecsételték az országos kék füzetüket, a szemközti kerítés oszlopon található bélyegzõvel, mások elrakták a már feleslegessé vált esõkabátokat. Aztán az igazolás beszerzése után nekivágtunk az utolsó, bõ hat kilométeres etapnak, vissza Gántra. A kéken folytattuk az utat egy kisebb emelkedéssel. Aztán a Pap-völgyet elérve, csaknem a célig vezetõ enyhe lejtõ következett. Miután elhagytuk a Leányfej-sziklát, átléptük Komárom-Esztergom és Fejér megye határát, s ezzel tulajdonképpen ismét hazai földön voltunk. Monoton gyaloglás az egyre szélesedõ tájon.  Gánt elõtt közvetlenül rétes területen vezetett át a kocsiút, amit jó ideje követtünk, s nemsokára fel is tûntek a falu szélsõ házai. Menet közben fokozatosan javult az idõ, így újra napsütés fogadott bennünket a célban.


     Miután lepecsételtettük az igazoló lapokat, átvehettük a az emléklapot, és a túra pajzs formájú, kis bronz emlékjelvényét. Aztán következhetett a szokásos és elmaradhatatlan zsíros kenyér parti, aminek még Brúnó kutya sem tudott ellenállni. Jó idõben, szép környezetben, jól megszervezett túra volt, de a székesfehérvári Gyöngyvirágosoktól ez már megszokott. Köszönet érte!      


Egy jó tanács


     Szeretném végezetül felhívni az Országos Kéken túrázók figyelmét, hogy minden írásos anyaggal ellentétben, az OKT pecsét nem a  Gránás Turistaházban van, bár a kapun a felirat is ezt mutatja, hanem a templom túl oldalán található Mary néni vendéglõjében, ahol a túrázással és a környékkel kapcsolatos több pecsét is beszerezhetõ és akár térképet is vehetünk.


A túrán készült képek az alábbi linken megtekinthetõk :


http://eeonline.gportal.hu/gindex.php?pg=30305343&gid=2874286


 


 
 
Pázmándi TOPorgóTúra éve: 20122012.11.20 00:30:46



Pázmándi TOPorgó 2012,


avagy az új generáció bemutatkozása


 


     Elérkezett az õsz, ami már hagyományosan a nagy TOPorgás évszaka. Az elmúlt évben került elõször meghirdetésre a már tradicionális 45, 35 és 20 kilométeres távok mellett a 8 kilométeres családi TOTYorgó.  Már az a szervezés is sikeresnek volt mondható, de az idei TOTYorgás  a természetjárók vadonatúj generációjának bemutatkozását hozta, s ezáltal a turisztika kis ünnepe is lett.  De ne vájunk a dolgok elébe.


A kezdet


     A túra elõkészületei a megszokott rutin szerint folytak, nagy csodát senki sem várt. Néhány kisebb változtatás azonban volt az elõzõ évekhez képest, melyek egy része kényszerûségbõl fakad, mint a rajt-cél helyszín megváltoztatása egy építkezés miatt, mások, mint az új itiner, az emléklap, a speciális bélyegzõk, a Zsidó-hegy alatti tájékoztató tábla telepítése tervezett munka eredményei. Ezek mindegyike teljességgel elnyerte túratársaink tetszését. Az új központ, mely a Pázmánd presszóban volt, némi aggodalmat keltett, a hely kisebb mérete miatt, ám a mûvelõdési házhoz viszonyított „többletszolgáltatások” bõségesen ellensúlyozták  a kisebb teret.   


     Az idõjárás ismételten kegyes volt, bár az októberi reggel hûvösen indult, de a szinte felhõtlen ég jó idõt sejtetett. Az elsõ fecskék a hivatalos indulás elõtt jócskán megérkeztek, „hála” a hétvégi busz menetrendnek, majd a távolabbi vidékekrõl érkezõ autók is elkezdték megtölteni a parkolókat. Hét óra elõtt már látszott, hogy ez a nap Pázmándon nem az egyszerû parkolás napja lesz. 


Ismerõs arcok


     Aztán hét órakor elindult a 35 és 45 kilométeresek néhány tucat fõbõl álló elsõ csapata. Bár a rajt engedélyt szinte kivétel nélkül állandóan az óráikat nézegetve várták, a felszabadító – Indulhattok ! – elhangzása után, a már szokásos módon vágtak a távnak.  Volt aki futott, mások egybõl felvették a bejáratott utazósebességüket, de voltak akik nem kapkodták el a métereket.  Így aztán szép kis sort alkotva vették célba az elsõ ellenõrzõ pontot a falu határában, a kis vízimalmot. Én a második pontról, a Zsidó-hegy tetejérõl figyeltem a szántón át, a malomhoz tartók már folyamatossá váló kisebb nagyobb csoportjait, s számolgattam az elsõk mikor érnek fel hozzám.  Tavaly a leggyorsabbak alig huszonöt perc alatt ledarálták a sziklaszurdokkal, és a kicsit húzós hegyoldallal tarkított három kilométert, s idén sem kellett sokat várni. A rajt után huszonhat perccel megjelent egy háromfõs csoport, s szinte a Nappal együtt értek a hegy tetejére. Innentõl aztán jó néhány óra hosszat nem volt megállás. A két hosszú távon zömében felnõttek indultak, a tizenéves korosztály inkább a húszast választotta. Folyamatosan érkeztek a már régebbrõl ismerõs arcok, akikkel szívélyesen üdvözöltük egymást, de szép számmal akadtak „elsõ bálozók” is legnagyobb örömömre, akik a továbbiakról kértek felvilágosítást.  Egyenletesen áramlottak a vándorlók, aztán elérkezett a nyolc óra. A telefonom idõzítõje jelezte, indulnak lentrõl a húszasok is, s lassan elszabadul a pokol. Nyolc és kilenc között a három hosszabb táv együtt indulhat, s ez néha kisebb népvándorlást idézõ jeleneteket okoz.


Riadalom és megnyugvás


     Múltak a percek, de csak nem akartak feltûnni a malom elõtti szántó földútján a húszasok. Már épp a gazdaságot kezdtem volna okolni, mikor néhány apró pont sejlett fel a fasor kanyarjában.  De ezek még nyugodtan lehettek késõn induló 35-45-ösök is – azok is voltak - , mint a középtáv elõõrse. A húszasokra eddig az volt jellemzõ, hogy egyszerre, s nagy tömegben „támadtak”, mint eleink.  De sehol semmi. Aztán félkilenc körül  megjelent a karaván, s az elsõk negyed óra múlva már a hegyen is voltak. Nem sokkal kilenc elõtt megérkezett az elsõ iskolás csapat is, túratársunk és barátunk Rita „néni” vezetésével és természetesen az elmaradhatatlan Brúnó kutyával.  Szinte másodpercre pontosan kilenckor, pedig befutott a helyi fiatalok már jól ismert túracsoportja az elmaradhatatlan kopottá nemesült, egykor szebb napokat is megért metálkék kétliteres szódásüveggel. Ez náluk szokatlanul korai idõpont volt. Úgy nyüzsögtek, mint az ovisok, lehetetlen volt a számbavételük, de legalább tizenketten voltak. Aztán elõkerült a szörpös üveg meg millió kis pohár, és egyszerre fény gyúlt az amúgy is szikrázó napfényben úszó hegyen.  Életvidám társaság, igazán szórakoztatóak, de folyamatos lett ekkorra már a pecsételésre várók érkezése. A rajtlistám szerint  már csak a középtávosok  jöttek.  Korra való tekintettel igen színesen, itt már voltak jócskán általános iskolások és bõ hatvanasok, sõt hetven felettiek is.  Újabb, nagyobb létszámú iskolás csoportok a helyi és a környékbeli általános iskolákból. Ekkor már látszott, hogy az elsõ ijedtség ellenére a résztvevõk számával túl nagy baj nem lehet, és még a családi TOTYorgók el sem indultak. A nap viszont egyre magasabban járt, s biztossá vált komolyan veszi az indián nyárral kapcsolatos teendõit.  Tudatosodott bennem, elkövettem azt a hibát, nem hoztam napvédõ krémet. Szerencsére a gondosabb túrázók kisegítettek. Mutatta az is a nap egyre növõ erejét, hogy akik felértek a sziklákon keresztül, mind megviseltebbek voltak, s egyre több idõt töltöttek el a keresztek tövében. De az árnyék nélküli, kopár terep nem igen kedvezett a hûsölni vágyóknak.  Már az eddigi túráinkra is jó néhányan kutyával érkeztek, de az idén kimondottan kezdett kutyás találkozóra hasonlítani a rendezvény. Ennyi vizsla utoljára szerintem csak vaddisznó körvadászaton volt a Velencei-hegységben.  Természetesen képviseltették magukat a terepfutók is, szokás szerint kis vizes flaskájukkal felszerelkezve, sûrû elnézést kérve próbálták magukat áthámozni, a ráérõsseb tömegen. Szikárságuk, csatakosságuk mindenki figyelmét felkeltette, de a többség tisztelettel teljes borzongással nézte a marcona fiúkat, lányokat.  Lassan tíz óra felé járt az idõ. Már három órája  járják  a vándorok az utat, mint hatalmas, színes csigák. Tízkor lezárul a három klasszikus táv indítása, és ekkor útra kel a legszínesebb, legváltozatosabb társaság, a nyolc kilométeres családi TOTYorgás .


… S megjelent az új generáció


     Rutinos természetjárónak és túrázónak tartom magam, s azt hittem már sok „csodát” nem láthatok egy ilyen szervezett túrán a résztvevõket illetõen, de az elkövetkezõktõl nekem is állandó fülig érõ mosoly ült ki az arcomra. A múlt évben is jöttek családok szép számmal, hiszen a TOTYorgót családi távnak hirdettük meg, s az útvonal kialakítása is olyan volt, hogy kisiskolások és esetleg ovisok is boldoguljanak a megtételével. Viszont, hogy egy kis kihívás is legyen benne, s idézze az igazi teljesítmény túrázás hangulatát, az elsõ két állomás közös a hosszú távokéval, s a „kicsiknek” is meg kell küzdeni a kvarcit szikla-szorossal, s a Zsidó-hegy kaptatójával. Így aztán a következõ két, két és fél óra igazán különlegesre kerekedett.


     Még az utolsó húszasok békésen piknikeztek a köveken, mikor megjelentek az elsõ családosok, s rögtön négy felnõtt, öt gyerek és három kutya. A legkisebb lány három és fél éves volt, s a legnagyobb fiú sem több hatnál. Természetesen a legkisebb birkózott a legnagyobb kutya vezetésével, s bár ereje végén járt, nem volt hajlandó átadni a pórázt a könyörgõ felnõtteknek. Végül a labrador, aki szintén épp csak kamasz volt, szó szerint felvontatta az ellenõrzõ pontra. A következõ érkezõk már elõre vetítették a délelõtt további részének a trendjét. Fiatal pár tûnt fel apuka mellén egy kenguruban az éppen hat hónapos ifjú turista. S innentõl ez lett a néphagyomány.  Gyerek elõl, hátul, textil vagy csõvázas baba hordókban. Cipelték apukák, anyukák vagy épp mind a ketten. A kedvencem a néhány hónapos elõl szállított  ikerpár, apuka hátán plusz a csõvázasban trónoló három éves nõvérrel. De legalább kutya nem volt náluk.  Ismerõs arcok újra, Mónika polgármester „asszony” három elmaradhatatlan gyermekével és férjével, Velczki Zolival és kis Bogyával, néhány ismeretlen felnõttel és megszámlálhatatlan gyerekkel, kik közül Pepét, Marcit, Tomit még azonosítani tudtam, de a többi villám „kiccsávó” – ahogy az egyik gyerek jellemezte magukat – azonosítása és megszámlálása lehetetlen volt. Természetesen itt is jöttek háton, s nem maradhatott el a kutya sem, kinek a vezetési joga komoly konfliktusokat gerjesztett. A szülõk fáradt letargiával próbáltak igazságot tenni, s fájón derengett fel elõttük, hogy még öt kilométer elõttük van.  Egy apuka végsõ megoldásként megemlítette, kölcsön kellene kérni néhány kutyát, akiket majd visszaszolgáltatnak a célban.  Amikor már az õrület a tetõfokára hágott, megjelent egy terep babakocsi. Általános megdöbbenés, - ezzel jöttek fel a sziklákon át ? De a fiatal pár megnyugtatott mindenkit, hogy kicsit csalafinták voltak, és bevállalva a nem kis kerülõt, a hegyet a szõlõk felõl mászták meg.  Így ment ez folyamatosan egész délelõtt, gyerek elõl, hátul, kutyával vagy éppen nélkül, de az öt-hat évet a legritkább esetben súrolták.


     Háromnegyed tizenkettõ volt, zárnom kellett volna, de esély sem volt rá. Aztán a déli harangszó meghozta Juditékat. Õ és a két gyerek Natus és Olivér voltak a pontõrök a malomnál.  Felbukkanásuk azt jelentette, nincs már mögöttük senki, elvileg lehet zárni.  Azonban még javában tartott a piknikezés, meg kellett várni még az utolsók is továbbindultak. Egy gyors terepszemle után aztán irány egy óra felé vissza a központba. Ekkorra már folyamatos volt a legkülönfélébb távokról a beérkezés.  A lányok és fiúk Heni vezetésével három helyen bonyolították a szükséges adminisztrációt. Sipi és Imi adták át az emléklapokat és kitûzõket, s utána lehetett menni a kerthelységbe, ahol két üstben fõtt a jutalom gulyás, és kiegészítve a menüt a presszó egyéb lehetõségeivel a még mindig szikrázó napsütésben kényelmesen ki lehetett pihenni az út fáradalmait. Nemsokára beérkeztek sorra a TOTYorgók is, és a kutya sétáltatás és egyéb fáradtságból adódó kardinális vitat témákat felváltotta a gulyás elõtt, után vagy helyett eszünk-e jégkrémet még fontosabb kérdése.


     Az esti számvetésnél aztán kiderült, hogy 421 nevezett indulónk volt. Ebbõl 37-37 fõ a két hosszú távon, 205-en a 20 kilométeren, és 142 nevezett a 8-as TOTYorgón.  Nevezettekrõl beszélek, mert a résztvevõk jóval többen voltak. Lehetõség volt ugyanis kedvezményes családi nevezésre, itt egy ellenõrzõ füzettel indulhattak családok, illetve a családi távon természetesen nem kellett nevezni a legkisebbeket. Azonban többen az emlékgyûjtés kedvéért a kicsiknek is menetlevelet váltottak. Azt hiszem nem tévedek, ha azt mondom, a tényleges távteljesítõk száma inkább az ötszáz fõ felé hajlik. És még egy adat. Az ellenõrzõ ponton készült fényképeim szerint 23-25 csecsemõ illetve két év alatti vendégünk volt.  A nagyobbak, 5-6 éves korig nagyjából 35-40-en. Ha ehhez hozzá vesszük az összes 16 év alatti indulót, azt mondhatjuk, hogy a résztvevõk több mint negyede a leg fiatalabb korosztályból került ki. S ott vannak még a középiskolások és fiatal felnõttek.  Ennek a túrának az egyik tapasztalata az lehet, hogy valami határozottan elmozdult a gyalogos országjárás irányában. Ha olyan az indítatás ki lehet mozdítani a fiatalokat a számítógép világából, még ha nehezen is. Ehhez lehet, hogy csak annyi kell, hogy mi felelõs felnõttek, már a lehetõ legkisebb korban a természet szeretetére és a természetben való létre tanítsuk, szoktassuk gyerekeinket. S ez az októberi szombat volt erre a legjobb példa.


A túráról készült képek a Huszár Attila Facebook oldalán megtekinthetõk.


 
 
Pázmándi TOPorgók ÉjszakájaTúra éve: 20122012.07.18 16:26:04


Pázmándi TOPorgók Éjszakája


avagy barangolás a Velencei-hegység csillagporos ösvényein


 


Prológ


     Közeledett július elsõ hétvégéje, az immáron 5. alkalommal megrendezésre kerülõ éjszakai TOPorgás idõpontja. A héten a nappali hõmérséklet 38 fokkal megdönt minden eddigi rekordot, de az éjszakák sem akarnak a dicsõségbõl kimaradni.  Két héttel korábban még emberi idõjárási viszonyok között bejártuk a túra útvonalát és begyûjtöttük a talált szemetet. Most viszont mindenki aggódva figyeli a meteorológia elõrejelzéseit, és enyhülésért esedezik. Aztán csütörtök éjszaka hirtelen minden megváltozik. Óriási vihar csap le a vidékre. Orkán, villámok és ömlõ esõ. Reggel pedig újra kezdõdik a kánikula. A péntek éjszaka lekopírozza az elõzõ napot, igaz kissé szelídebb kiadásban. Viszont a szakértõk szerint ez volt a zivatarok vége és napközbenre is enyhülés várható. Így lett.


      Elérkezett a szombat reggel. Nyolckor egy utolsó egyeztetés. Kiderül kevés az esti pontõr. Sebaj, segít a család.  Az idõ kellemes, de az éjszakai fényvisszaverõs útjelzõ bójákat még ki kell rakni.  Sajnos eddig „néphagyomány” volt a jelzések eltûntetése, átrakása bizonyos területeken, így az utolsó utáni pillanatra terveztük be az útvonal kijelölését.  Délután kettõtõl ötig Sipi, Imi és én három szakaszokra bontva be is jártuk az útvonalat. Közben Pázmándon a többiek Heni vezetésével állították fel a túraközpontot. Lassan fogadó készek lettünk.


A rajt    


     Épp az utolsó asztalok és padok kerültek a helyükre, mikor fél hat tájban, a menetrendszerinti távolsági busszal megérkeztek az elsõ fecskék. Innentõl folyamatos lett a hátizsákos figurák áramlása.  A pontõrök készülõdtek és lassan mindenki elindult leendõ állomása felé.  Én eredetileg kerékpárral akartam kimenni a 8 km-re lévõ pontomra, de Judit, aki az elõttem lévõ második állomás vezetõje volt, velem együtt indult, így hát tolva a bringát gyalogoltunk.  S mint késõbb kiderült ez szerencsét hozott. Bõven volt idõnk, így betértünk egy kávéra a „Gesztenyébe”.  Öt perc és már úton voltunk újra. Már látó távolságba került az elsõ pont, Pázmánd-forrás mikor távoli zaj ütötte meg a fülünket.  A falu határában feltûntek az elsõ túrázók. Hét óra tíz volt. És pánik lett.  De csak egy percre. Második kozmikus sebességre kapcsoltunk, elértük a szõlõket. A többiek úgy is megállnak csekkolni, szereztünk egy kis elõnyt, De mi lesz, ha futnak?! Az elõny nem elég. És ekkor megszületett a nagy ötlet. A bicajom csomagtartós. Igaz a túrazsákok dugig vannak, de a szükség törvényt bont. -  Judit, pattanj fel hátra !


     Hrabali történet, Menzel féle rendezésben. A szõlõ hegy lejtõs, vízmosta földútján egy kerékpáron két õrült száguldozik talpig hátizsákban a szõlõsorok között a völgy felé. Judit a dugig tömött, amúgy is labilis túra táskák tetején, életét próbálja menteni, miközben én a kátyúkkal küzdök, és remélem nincs a közelben senki egy kamerával. Öt-hat perc életveszély, de nyertünk bõ fél órát. Így már minden egyenesben.  - Gondolom én. – A vadkerítésnél Judit átmászik a létrán, nekem ott a következõ hegy és a tetején a pontom.


Az osztogatás


     Már csak az utolsó száz métert kellene megtennem, mikor észreveszem, mégis csak él a „néphagyomány”.  A jelzõbóját lekötötték a lefelé vezetõ ösvényrõl és egy másik elejét jelölték ki vele. Leszedem a megtévesztést és lerohanok a turista jelzésig. Szerencsére az alsó irányító tábla a helyén, de a kis ösvényt újra kell jelölni. Mire felérek, Imi már a tetõn vár az ellátmánnyal és az elsõ három túrázóval. Gyors pecsét, egy-egy  jutalom jégkrém és már minden a helyén. Van idõ berendezkedni.  Kellene jönni egy büfés autónak is de az még sehol. Viszont a szomszédban táborozó rádióamatõrök hoznak áramot.  Lassan szürkül az erdõben és a fák között feltûnnek a fejlámpák.  Megindul a tömeg.  Gyors pecsét, rajtszám regisztráció és a jutalom jégkrém. Mindenki elégedett. Befut a büfé. A hideg italok a siker biztos zálogai. A világító hûtõ, meg a szúnyog áldásé.  Lassan felélénkül a szél, így a vérszívók elülnek.  Gyorsan fogy a jégkém. Sebaj van bõven ízletes õszibarack.  


     Jönnek helybéliek, ismerõs túratársak közelrõl, távolról és sok-sok új arc is. Tíz óra körül Pest irányából elkezd villámlani. Néhányan pánikba esnek, de az idõ nem közeledik. Szikrázó a csillagos égbolt. Befut Andris a tavalyi „malom õr”.  Kicsit fáradt, a többiek jót szórakoznak rajta. A nép folyamatosan érkezik, pecsét, barack, majd az indulás elõtt a büfé kocsi és tovább. A kivilágított üveg hûtõre ki kellene írni, „Üvegtigris”.  De mi van, ha megjelenik Csoki a Babettával?  Ötlet elvetve.  Féltizenegy. Népes gyerekcsoport érkezik az éjszaka közepén. Ismerõs arc vezeti õket, Mónika a pázmándi polgármester. Õsszel már hozta az akkor hatodikosokat és három saját gyerekét, úgy látszik akkor bejött a nappali TOPorgás, s most itt vannak az éjszakai hosszú távon is. Harsányak, jókedvûek, és maszatosak a barackoktól. Egyre gyérül a beérkezõk száma. A rajtlista szerint is majd mindenki felért.  A pont tizenegykor papíron bezárt, de hárman még kinn vannak. Maradok, a büfé a faluba visszaindul.  Éjfél után megérkezik Judit a Nyír-hegyrõl. Nála sem voltak az „elveszettek”. Zárok és átmegyünk söprûbe.


Söprés


     A Gyapjaszsáknál Hegeda csak ránk vár, elmaradhatatlan petróleum lámpája világít a pihenõ rönkasztalán. Közli, fenn alszik, hozott hálózsákot. Tovább indulunk, miközben begyûjtjük a kihelyezett táblákat, és bójákat. A Vörösmarty-pincénél Zoli és Marika a szokásos központi frissítõ pont. Zsíros és margarinos kenyér, hagyma és ásványvíz. Frissítünk miközben lassan összepakolnak. Ekkor a kanyarban feltûnik három vidám alak . Ahogy kibontakoznak a sötétbõl megismerem õket. A fehérvári kommandó, Laci, Robi és egy fiatal hölgy.  Õk az elveszettek! Még a második pont elõtt benéztek egy kanyart és elmentek a tizennégyesek útvonalán. Megmászták a Csúcsos-hegyet, mikor a túl oldalon rájöttek a tévedésre. Viszont megvolt az ellenõrzõ pont pecsétjük … ?  Így már teljes volt a létszám.  Gyors telefon a következõ pontra, várják meg Laciékat.  Kapnak egy kis frissítést és sietve távoznak. Bezárjuk a pontot. Megállapodunk, hogy mivel már mindenkirõl tudunk, a többiek kocsival visszamennek a sport központba, én bringával besöprök.  Hajnali fél négykor Pázmándon is vagyok. Mindenki beért, kivéve a 85,86,87. Laciék ! De hol a ….ban vannak? Öt órakor feltûnnek a kapuban. Már senki nem kérdi merre jártak.  Megrohamozzák a büfét és begyûjtik a célban járó rántott húsos szendvicset. Nem hiszik el, hogy a hús még meleg. Bizonyítékul kapnak repetát is.


A hajnal


     Végül beért mindenki. Lassan újra megvirradt.  A padokon csak néhányan pihennek, õk az elsõ hajnali buszt várják.  Tukmáljuk õket szendviccsel, hússal, de már tele vannak. A büfé is pakol, mindenk kikérik az utolsó italokat. Egy –egy  ital és szendvics mellé lerogy a rendezõség is.  Jó hangulatban, sikeresen lezajlott minden. Kegyes volt az idõjárás, tökéletes túraidõ kerekedett. Összességében 350-en TOPorogtak ezen az éjszakán a Velencei-hegység csillagporos ösvényein, az ország minden részébõl érkezve. 169-en tették meg a 28 kilométeres nagy távot, s még ezt is tízzel megfejelték a 14-esek. A visszajelzések alapján sikeres, jó túra volt, az októberi eleji õszi 45-ösön biztos találkozunk a legtöbbjükkel. Addig kis pihenés, és irány nekünk is túrázni.


Köszönet            


     S végül, de nem utolsó sorban álljanak itt, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a sikeres rendezvény : Imi és Sipi az elnök”úr” és helyettese a két motor. Heni, aki a rajt-célban kapott idegbajt. Menczel Feri és Csongi a Forrás õrei, Nemes Judit a Nyírh-egyrõl, Hegeda a Gyapjaszsák lámpása, Zoltán és Marika a zsíros deszkák felelõsei a présháznál. Zsuzsa és Zsófi akik beugrásukkal kihúztak minket a csávából és felültek fényeskedni a Bence-hegyre. Orisek Judit, aki friss vízzel várt az alappontnál, Betti, aki csokival édesítette az életet a Csúcsos-hegy csúcsán. Burci, aki kibírta a Cseplek-hegy huzatát, Torma Csabi a Zsidó-hegy keresztjeinek õre, Lukács Marika, aki a malomnál osztotta a pecsétet és a vizet, valamint jómagam a Meleg-hegyrõl, a jégkrém és barackok ura.


Valamint ki kell emelni azt a személyt, aki évek óta biztosítja a friss meleg ételt a célban, s idén is végig kitartott, hogy minden beérkezõ frissen sült rántott húsos szendvicset kaphasson, köszönet Juliska néninek! Valamint mindazoknak akik jelenlétükkel megtisztelek bennünket!


Epilógus


     A következõ hétvégén került megrendezésre Sukorón az Éjszakai Gyapjaszsák túra. Néhányan közülünk részt vettünk rajta, százötven túratárssal egyetemben. Itt viszont az égiek nem voltak kegyesek, és éjszaka egykor lecsapott a vihar. Szerencsére mindenki épségben megúszta az elemek tombolását, néhányan, mint Sipos Csabi és Csongi szó szerint szinte úsztak a hegyoldalon hömpölygõ vízben.


     Legközelebb a Velencei-hegységben október 6-án kerül rendezésre teljesítmény túra. Az õszi TOPorgón 45,35 és 20 kilométeren, valamint  a 8 kilométeres családi TOTYorgón  teheti mindenki próbára edzettségét.


Részleteket a http://pazmanditoporgo.hu oldalon találhatnak az érdeklõdõk, illetve képeket a túráról a http://eeonline.gportal.hu/ címen, a galériában .

 
 
GerecseTúra éve: 20122012.05.03 02:12:50


TOPorgók a Gerecsében


A 31. Gerecse 50/20


 


Indulás


     Április utolsó szombatja volt, a négynapos hosszú hétvége elsõ napja. A meteorológia szikrázó napsütést ígért, kívánni sem lehetett volna jobb idõt egy kis „laza” túrázáshoz. A kora reggeli idõpont ellenére kellemes melegben pakoltuk ki a túrafelszereléseket a csomagtartókból a tatabányai Jubileum-park mögötti parkolóban. Ez alkalommal öten készültünk nekivágni a Gerecsének, s most elõször mind az öten immáron a Pázmándi TOPorgó Természetjáró Egyesület színeiben.  Heni, Imi és Torma Csabi a 20-as, Sipos Csabi és jó magam az 50-es táv megtételére készültünk. Nem vacakoltunk a felszereléssel sokat, de mire végeztünk, a parkolóban gombostût sem lehetett volna leejteni. Így hát elindultunk a rajtba. Ha valaki elõször járt itt, a tájékozódással akkor sem volt gondja. A hangosbemondóból áradó információ egyértelmû irányt mutatott, de a folyamatosan áradó tömeg is pontosan kijelölte a rajt irányát.


     Az igazoló lapok beszerzése szokás szerint zökkenõmentesen zajlott. A szervezõk készültek a nagy tömegre, asztalok hosszú sora várta az indulni vágyókat. Mivel a sok résztvevõ miatt csak a saját indítás a járható út, így bõven volt idõnk a kis Sport presszóban elvégezni a szokásos rituális indító ceremóniát. Majd a szintén hagyományos csoportkép elkészítése után nem sokkal fél hét után nekivágtunk az aszfaltnak, megcélozva a város határt. Bõ tíz perc gyaloglás után, az autópálya aluljáróján áthaladva mögöttünk tudtuk Tatabányát. Az elsõ kaptatónál feltûntek az elmaradhatatlan fehérvári túratársak, Pintér Józsi és Robi. A találkozást rögtön kis áldomással ünnepeltük meg, Józsi saját fõzésû párlatából. A viszontlátásöröme olyan megható volt, hogy rögtön be is néztük az elsõ adandó útkeresztezõdést. Száz métert sem tettünk meg mikor feltûnt a baki, így gyorsan korrigáltuk a tévedést. A harmadik fehérvári, Laci valamivel elõttünk járt, állítólag „büntetésben ” volt. Elõttünk, mögöttünk emberkígyó tekergett a szûk ösvényen egyre feljebb. Alig telt el fél óra az indulás óta, már is az elsõ ellenõrzõ ponton voltunk, János-forrásnál. A szûk völgy teljesen megtelt, mivel itt még a 10-es, 20-as, 50-es táv együtt haladt.


János-forrástól Tardosig


     A gyors bélyegzés után tovább indultunk az egykori patak völgyben. Újabb emelkedõ következett, majd nemsokára egy éles jobb letérõvel a 10-esek búcsút vettek tõlünk. Heni, Imi és Torma Csabi, elhúztak tõlünk, mi  igyekeztük befogni õket. A terep folyamatosan emelkedett, s ez kicsit szétszórta a gyaloglókat. A folyamatos sorból, kisebb-nagyobb alkalmi csoportok alakultak. Így ment ez egészen a Vaskapuig, ahol aztán a sziklák közötti combos emelkedõ, újra felduzzasztotta a társaságot. Néhány embernél egyértelmûen bejelentkeztek az elsõ tüdõ és lábizom hiányosságok. De nem volt mit tenni, menni kellett, ég nagyon sok volt hátra. Elértük az Arany-lyukat, s beértük Henit, Imit és Csabit.  Búcsút vettünk egymástól, mivel itt ágazott le a két hosszabb táv útvonala. A húszasok egyenesen haladtak Vértestolna irányába, mi pedig egy éles ballal rátértünk a sárga sávra, és folytattuk a monoton, elnyújtott emelkedést az újabb ellenõrzõ pont felé. Ekkor jártunk a túra legmagasabb pontján, valamivel 500 méter felett. Aztán picivel több mint 10 km-nél, elértük a második pontot, a Puszta-templomot. Ez egy XIII. században épült templom maradványa, melyet egykor Szent Péter tiszteletére szenteltek fel, s ami a XVI. század végén a török idõkben pusztult el.  A rom és környéke kellemes, kiépített hely, sokan megpihentek a fárasztó, hosszú emelkedõ után. Ez az ellenõrzõ pont volt az egyetlen változás, a tardicionális útvonalhoz képest, s nem jelentett 200 méternél nagyobb kitérõt. A piros jelzésen folytattuk a túrát, s két perc múlva hátulról elértük a régi kettes pontot, a Baji vadászházat. Innen aztán a már jól ismert útvonal vezetett ismét egészen a célig. Kicsi hullámvasutazás után folyamatos lejtõ következett. Szinte észre sem vettük az idõ múlását, s már az agostyáni  mûút aszfaltját koptattuk. Kényelmesen birtokba vettük a gyér forgalmú utat, majd egy keresztezõdésben balra letértünk Tardos felé. Továbbra is aszfalton gyalogoltunk az egyre inkább kánikulába hajló idõben. Már épp unni kezdtük volna az aszfaltot, mikor a völgyben feltûnt Tardos templomtornya. Végig haladtunk a kis falu fõ utcáján, s a templom tövében kiszélesedõ téren, a Kemencés vendéglõnél elértük a harmadik ellenõrzõ pontot. A vendéglõ szokásához híven kellemes fesztivál hangulatot varázsolt a térre, így bárki kipihenhette magát és felfrissülhetett egy póznára helyezett régi MZ motor alatt, lévén már 15 kilométer volt a lábakban. A hely inkább hasonlított egy kellemes sörfesztivál helyszínére, mint egy teljesítménytúra ellenõrzõ pontjára.


Fesztivál és medvehagyma


     Még ki sem értünk a faluból az út máris emelkedni kezdett, s a következõ majd hat és fél kilométeren keresztül abba sem hagyta. Egy darabig a kék kereszten haladtunk, majd rátértünk az Országos Kékre. A távolban feltûnt a 633 méter magas Gerecse tetején álló torony. Örömmel töltött el, hogy az egyre durvább kánikulában, nem kell megmászni a tetõt. Széles erdei utakon haladtunk jó tempóban, olykor beszélgetve. Már nagyon vártam a végeláthatatlan medvehagyma mezõket. Elértük az Egyházi Üdülõt, a volt hercegprímási kastélyt. Itt a kerítés egyik oszlopán van az OKT bélyegzõje. Néhányan várakoztak is a pecsételésre. De a hatalmas medvehagyma mezõ helyett, alig néhány szál növényt lehetett látni.  Nehezen járható, szûk, sziklás út következett. A Kis-Gerecse oldalában jártunk, s végre feltûnt egy nagy medvehagymás. Amerre a szem ellátott fokhagyma illatot árasztó zöld szõnyeg borította a hegyoldalt, s a lejtõt. Így érkeztünk meg immár 22 kilométer megtétele után a negyedik pontra, Pusztamarótra. Bár nem jártunk még fél távon, de ez volt a túra legtávolabbi pontja Tatabányától. Innen már ”csak” vissza kell sétálni a célba. Az erdõ közepén, egy fa tövében jól felszerelt kis büfé szerû kitelepülés várta a frissülni vágyókat. Szinte mindenki megállt egy kicsit pihenni, zoknit cserélni, frissíteni. Mi is így tettünk, de saját készleteinket igyekeztük apasztani.


     Szusszanásnyi ejtõzés után a piros jelzésen folytattuk a vándorlást. Rövid, enyhe lejtõ következett, majd újra emelkedett az út. A Gerecse keleti oldalán haladtunk visszafelé. Lassan újra lejteni kezdett a táj, s ez nem is változott Héregig. A könnyû terepen jó tempóban haladt mindenki. Vidám beszélgetések hallatszottak mindenfelõl, melyeknek témája leginkább, a nemsokára ránk váró hegymenet, s az ahhoz kapcsolódó horror történetek voltak. Király-kútnál megálltunk szerelvényt igazítani, s egy kis energia italt inni a hegy elõtt. Valamivel több, mint négy és fél kilométerre Pusztamaróttól megérkeztünk Héregre, az ötödik ellenõrzõ pontra. Ez a kis bázis a  temetõ oldalánál található. Jelképes elõrevetítése a következõ két kilométernek.    


  A „sirató fal”


     Többen választották ezt a helyet pihenõül Pusztamarót helyett, így készülve a Bánya-hegy kaptatójára. A szakasz elsõ része szolidan emelkedik, mintegy bemelegítésként a továbbiakra. Néhány száz méter után egy vad etetõ hely mellett halad el az út, majd ezt elhagyva kezdi a hegy megmutatni valódi arcát. Kemény emelkedõ következik. Aztán mikor a pulzus szám és a vérnyomás már tovább nem tud nõni, rövidke, majd egyenes rész okoz kisebb érzéki csalódást. Aki elõször jár ezen a tájon azt hiheti, fenn van a tetõn, de csalódása csakhamar kínos lesz. Kis ösvény keresztezi a felfelé vezetõ utat, és innen indul az utolsó etap, amit egyszerûen csak sirató falként szoktak emlegetni. A következõ szakaszt ha egy szóval kellene jellemezni, nyugodtan mondhatnánk, hogy durva. Most is mint máskor a túrabot nélkül haladók jó része fától, fáig, bokortól, bokorig haladt, s pár lépésenként megálltak pihenni. Voltak akik gyökerekbe kapaszkodva próbáltak elõre jutni, és voltak olyanok is akik egyszerûen a négykézláb mászás mellett döntöttek. Persze akadtak, akik minden erõlködés nélkül nyíl egyenesen száguldottak, de õk voltak a kivételt képezõ kisebbség. Talán a túra ezen szakaszán készült a legtöbb fénykép és videofelvétel. A nem mindig õszinte mosolyokon és kifacsart pózokon, amit egyesek hegymászás gyanánt adtak elõ, hosszú téli estéken majd jókat lehet derülni. De mint minden emelkedõ, egyszer ez is a végére ért, s a hatodik ellenõrzõ pecsét is bekerült az igazoló füzetekbe. A tetõn  már mindenki a leküzdött emelkedõrõl beszélt, s örült, hogy túl van a túra legnehezebb szakaszán.


„Monoton maraton”


     Lehet, hogy fizikailag a leg megterhelõbb a Bánya-hegy megmászása, de a következõ majd tizenegy kilométer a hetedik pontig, talán a leginkább idegtépõ. Elhagyva Bánya-hegyet,túl a huszonnyolcadik kilométeren elkezdõdött a monoton és unalmas hosszú, kis emelkedõkkel tarkított lejtõ Koldusszálásig. Az elõzõ években némi változatosságot jelentettek a vadkerítéseken való létrás átkelések, és az ezeknél feltorlódott gyakran nagy tömeg, idén viszont minden kerítés, minden kapu ki volt nyitva, így mint meleg kés a vajban lehetett haladni. Irtózatos meleg, por, folytonos lejtõ kilométereken át. Aztán fél távnál, Vértestolna határában következett az életmentõ, központi frissítõ állomás. Itt a már megszokott zsíros kenyér pótolta az elhasznált energiát, és frissítésként szódavíz és alma szolgált. Kenyér és alma korlátlan mennyiségben állt rendelkezésre, de a szóda a nagy meleg miatt jobban fogyott, pedig harminc-negyven ipari ballon legalább sorakozott a fák és a sátrak hûvösében. Viszont még legalább annyian hátra voltak, mint akik már áthaladtak a frissítõ ponton, s még csak délután egy volt. Miután feltöltõdtünk friss energiával, belekezdtünk az újabb öt kilométeres egyhangúság leküzdésébe. Gyorsan haladtunk, egy óra múlva már Koldusszálláson, a hetedik ellenõrzésnél voltunk, mégis a két óra és a tíz kilométer, amit Bánya-hegytõl megtettünk, egy örökkévalóságnak tûnt. Koldusszállás a túra harminckilencedik kilométerénél van. Ezen a ponton az ifjúsági elsõsegély nyújtóknak már igazi nagyüzemük volt. Vízhólyagok tucatjait látták el, s jó néhány begörcsölt végtagba kellett újra életet lehelniük. Hasonlóan Héreghez, és Bánya-hegyhez itt is jócskán akadtak hosszabb pihenõt beiktatók. A frissülést, már megszokott módon büfé segítette.


A végjáték


     Rövid, de szinte folyamatosan emelkedõ szakasz következett. Az elmúlt órák monotonítása után, az egyre fáradtabb lábak ellenére is jól esett a terep változatossága. Ismét megélénkültek a beszélgetések, s újra összejöttek a korábbi csapatok. Letudtuk az újabb 2,3 kilométert, és már a nyolcadik pecsétet gyûjtöttük be a volt Kisréti vadászháznál. Itt újra találkozott az 50 és a 20 távja egy közös ellenõrzés erejéig. A rövidebb távosok innen egyenesen megcélozták a Turult, nekünk még egy kis kitérõt kellett tennünk, míg elérhettük a nagy madarat. Így hát a sárga négyzetet követve elindultunk az autópálya felé. Erõs lejmenet vette kezdetét. A kifáradt térdek egyre jobban reklamálták a terhelést. Viszont vészesen közeledtünk Tatabánya felé és a negyvenharmadik kilométer után elérkeztünk a kilencedik ellenõrzéshez, az autópálya hídjához. Az elsõsegélynyújtók itt is gõzerõvel tevékenykedtek. Jól bennjártunk a délutánban és következett két kilométer emelkedõ a rekkenõ hõségben, aszfalton. Mi sem természetesebb, hogy ezen a nyárias napon sokan választották a környéket kikapcsolódás céljából, így tetemes autó és fõként motoros forgalommal is meg kellett küzdeni a kanyargós úton. Ez a rész, újra elcsendesítette az embereket. A Turul parkolójában aztán végre megkaptuk az utolsó, immáron tízedik pecsétet, s nem maradt más hátra, mint legyalogolni a városba, vissza a Jubileum parkba. Csakhogy következett a híresen hírhedt több mint négyszáz lépcsõ lefelé. Ha valaki megszólat, szinte kivétel nélkül a lépcsõ „áldását” emlegette. Sokan sántikáltak, bicegtek, voltak akik már csak oldalazva bírták a lépcsõzést. De elértük a házakat, s lekerültek a vállakról a terhek. Jobb, rosszabb állapotban, de szinte kivétel nélkül a teljesítésbõl fakadó jókedvvel lépte mindenki át a park bejáratánál felállított diadalkaput.


     A tavalyi kék után, idén piros fém jelvénnyel jutalmazták a rendezõk az ötven kilométert teljesítõket. A célban a már megszokott karneváli hangulat uralkodott, már nem számított a fáradtság, a fájdalom, csak  a teljesítés, s a mögöttünk hagyott nehézségek is már kezdtek az elkövetkezõ idõk legendáivá válni. Ez volt a Gerecse túra 31. rendezése, stíl szerûen 31 fokban. Összességében 5267-en vettünk részt a túrán. Ebbõl az 50-es távon 2370, a 20-ason 2047 és a         10-esen 850 induló volt.


      Ragyogó idõ, jó és rugalmas szervezés. Köszönet mindenkinek aki segítette a túra létrejöttét és színvonalas lebonyolítását. Végezetül, ahogy mondani szokták : „Jövõre veletek ugyanitt.”     





További képek a túráról a : http://eeonline.gportal.hu címen találhatók a Galériában.


 


                     

 
 
Sukoró (Pákozd) IVV túraTúra éve: 20122012.04.07 19:44:16


Tavasz köszöntõ és Nyuszi túra 2012 Sukoró,


avagy talpunk alatt fütyült a szél


 


Kell egy csapat …


     „Kell egy csapat ! „ – mondta Minarik Ede a mosodás. Ennek a jelmondatnak a szellemében kezdtem el összegyûjteni a tavaly már „bejáratott” kis társaságot, egy újabb tavaszi indító túrához. Az elmúlt év élményéi még éltek, így nem volt különösebben nehéz a verbuválás. Ebben persze nagy szerepe volt  Zsófi lányomnak és Timi néninek, aki civilben  a 7/A osztályfõnöke.  Mivel a múlt évben, bevezetõ gyanánt magunk mögött tudtuk a nyuszi távot, így idén a következõ szintet, a kicsit több, mint tizenegy  kilométeres Sukoró 10-et céloztuk meg.  Verõfénnyel és igazi böjti széllel várt bennünket Sukoró, március utolsó napján.  A kezdeti bizonytalanságok után végül 18 elszánt vándor  - 12 gyerek és 6 felnõtt – vágott neki az elsõ próbának, a nevezésnek.  Ez a nagy tömegben nem volt túl egyszerû, de a szervezõk minden tõlük telhetõt megtettek, hogy gyorsítsák a folyamatot.


Idõközben újabb erõsítés érkezett, befutott Judit teljes családjával és Sipos Csabi egyik fiával és egy baráti kisfiúval. Így már a Pázmándi Toporgók is képviseltették magukat szülõ-gyerek vegyes csapattal. Juditék, mivel a gyerekek kisebbek, úgy tervezték, hogy a 6 kilométeres nyuszi távon indulnak, de mint tudjuk egyik ember tervez, aztán a másik majd végez …


Kõ-kövön


     A nevezési procedúrának van egy tanúsága, ha az ember fia ekkora és fõként gyerek csapattal megy , jobb ha elõre nevez. Persze ehhez tudni kellene a pontos résztvevõket is. Majd legközelebb … Mire lebonyolítottuk az adminisztrációt, Judit a két Csabi és a négy gyerek, már árkon-bokron túl jártak.  De végre mi is úton voltunk. Ahogy elhagytuk az iskola területét, rögtön kaptató következett bemelegítésként a falu határáig. Nem volt túl hosszú és a gyerekek mint rakéták lõttek ki. Az elsõ ellenõrzõ pont, a Gyapjaszsák ingókõ, csupán hatszáz méterre volt, de mire az utolsó felnõtt is felért, addigra Zsófi és Tündi már a szikla tetején ücsörgött. Csak azért õk ketten, mert több ember egyszerûen nem fér el a csúcsos, szikla monolit tetején.  Itt pecsételés nem volt, a beton villanyoszlopon található kódszámot kellett az ellenõrzõ füzetbe beírni.  A szél változatlanul erõsen fújt, de ez senkit nem érdekelt . Az ingókõ környéke viszont kezdett egyre inkább  búcsújáró helyhez hasonlítani, így aztán szedelõdzködtünk és indultunk tovább. Szerencsénkre pár perc gyaloglás után a szekérút fák közé ért, így sokkal barátságosabb lett az idõjárás.  A nap továbbra is ragyogott, és kisebb csoportokra bomolva haladtunk Nadap irányába. Elõl két csapatban a fiatalabbak, hátul diszkrét távolságot tartva a tapasztaltabb korosztály. Aztán ez így is maradt mindvégig.


     Nadap határában jelzést váltottunk, s immáron a sárga és piros sávon vágtunk bele az újabb emelkedõe, amely kilométereken át elnyújtva, lustán emelkedett  a Meleg-hegy aljáig.  A lendület nem hagyott alább, elõl sietség, hátul a megfontolt haladás. Így érkeztünk meg a második ellenõrzõ ponthoz, a Meleg-hegyhez, ahol a szûk ösvényen komoly dugó alakult ki. Túl voltunk két és fél kilométeren, és mindhárom táv közös pontja volt. A pecsételõ pontõrök eltûntek az ember tengerben.  Voltak, akik nem figyelték a pontot jelzõ tájfutó bóját, és minden erejükkel igyekeztek átjutni a tömegen.  Õket visszahívtuk, ugyan ki nem hagyják a pecsételést. Nem tudom mit gondoltak, miért van éppen ott statikus tömeg, de mentek mint a veszettek.  Aztán az egyik bokor tövében felfedeztük a Nemes és Sipos családot, amint éppen frissítettek.  Megtettük mi is, aztán egy erõs jobb kanyarral újabb emelkedõbe fogtunk, megcélozva a következõ ingókõ együttest, a gerincen található Likas-követ.  Hétszáz méter vízmosta murvás úton, majd szûk erdei ösvényen, s már a harmadik pontnál tartottunk.  Itt is kódszámot kellett keresni, nem volt túl nehéz dolog.  Ez a sziklacsoport jóval nagyobb, mint a Gyapjaszsák, így kényelmesen elfért rajta az egész csapat, és még más túratársak is. Elõkerültek a fényképezõk, telefonok és tucatjával készültek az emlékek.  Aztán a technika lecserélésre került szendvicsre. Hát igen,  a második pont óta eltelt vagy tíz perc, s azóta egy falatot sem ettek.  Különben is  már túl voltunk a harmadik kilométeren és ezt feltétlenül meg kellett ünnepelni. Ilyen ez a gyerek világ.   Az újabb lazítás után visszaereszkedtünk a piros jelzésre és délnek tartva folytattuk a vándorlást.


Völgyek, kutak


     Néhány perc után feltûnt balról a zöld kereszt jelzés. A nyuszisok itt fordultak vissza Sukoróra, s nem messze  a fák között bújt meg a nyuszi pont, ahol a kicsik ünnepi pecsétet kaptak, s elrejtett csoki tojásokat kereshettek.  Itt kellett volna elválnunk Juditéktól, de mint azt a Meleg-hegynél megtudtuk, végül õk is a tízesre neveztek.  Újra szétszakadt a csapat, ki-ki a saját tempójában gyalogolt. A murvás szekérút fennsík szerû nyílt terepre ért, ahol a szél rögtön jelezte, nem feledkezett meg rólunk.  Szembõl fújt olyan erõvel, hogy rá lehetett volna dõlni, s hogy ne legyen olyan unalmas, felkapta az út vastag és durva porát, s egyenesen az arcunkat támadta. Mindenki behúzott nyakkal igyekezett egy-egy bokor árnyékában védelmet keresni. A fiatalok nagyon unhatták a porvihart, mert eszeveszett sebességet diktáltak. Két kanyar után el is tûntek a szem elõl.  Legközelebb negyed óra múltán találkoztunk velük az Angelika-forrásnál, ahol a fák védelmében újra csendes lett az idõ. Itt mászható sziklák híján, prédára lesõ nagymacskák módjára, erõsen megdõlt fákon heverésztek, s csokit majszoltak.  A forrás szokásos módon alig csordogált, az nem kötötte le különösebben a figyelmüket, így mikor megérkezett a hátvéd felnõtt csapat, már indultunk is.


     A forrás által táplált idõszakos patak mellett vezetett a  lejtõs ösvény  a Bodza-völgyön át, a Hurka-völgybe. Az út kanyargós, néhol kimondottan egyszemélyes. Balról a mély patak meder, jobbról rögtön a hegyoldal emelkedik. Szép idõben elég gyakran lehet találkozni hegyi kerékpárosokkal, s általában a legkeskenyebb szakaszokon. Most sem volt másként. Szerencsénkre szembõl az emelkedõ elég nagy, így volt idõnk szabad utat engedni, a ziháló drótszamarasoknak.  A Hurka-völgyben újra bevártuk egymást.  A hamisítatlan tavaszban nehezen képzelték el a többiek, hogy három hétvégével korábban még a kis patak vastag jegén csúszkáltunk az  árnyékos, mindig hûvös völgyben.  Haladtunk tovább a patakot követve. Itt egy kis ér csatlakozásának következtében lett némi folyóvíz a meder  alján, amit aztán a vadak, fõként a szépszámú vaddisznók helyenként jelentõs kiterjedésû mocsárrá változtattak.  Kellett keresnünk egy kényelmesebb, biztonságos átkelõt, ahol a csobbanás veszélye nélkül átjuthattunk a túlpartra. Ebben aztán segítségünkre siettek a viharokban kidõlt fák. Szûk kilométer után feltûnt a számunkra utolsó ellenõrzõ pont, a Barlang-kút.  Ez egy kis erdei pihenõ, tûzrakó hellyel, rönk asztallal és padokkal, valamint két ikerforrással, a Barlang, illetve a Sági-kúttal. Ezek sem vízben bõvelkedõ források, s hasonlóan az Angelikához, vizük nem iható. Viszont a tömeg ugyanakkora volt, mint a Meleg-hegyen, csak itt volt bõven hely.  A pecsétek mellé sport csoki is járt, mindenki  legnagyobb megelégedésére.


Itt a piros, hol a piros …


     Mivel a tavalyi túrán nagy sikere volt a csoki tojás keresésnek, úgy gondoltuk meglepjük a gyerkõcöket valami hasonlóval.  Martin egész idáig hõsiesen cipelte a meglepetéseket. Szerencsénkre a nap is megkímélte az érzékeny édességet, így épségben érkezett meg a tett helyszínére. Míg a többiek a kapott csokit falták, addig megbízott nyúlunk Martin, eltûnt a hegyoldalban, és a pompázó fehér és lila virágok között elvetette az idei tojás és egyéb figura termést. Miután elmondtuk a többieknek, hogy idén sem maradnak tojás keresés nélkül, egy tucat hurrázó gyerek vetette rá magát a szemközti hegyoldalra, a többi túrázó legnagyobb csodálkozására. Jutott édesség mindenkinek, sõt a legügyesebbek még plusz prémiumot is kaptak. 


     Idõközben befutottak Juditék, s rögtön összekeveredet a két csapat. Mindenki jól érezte magát, nagy volt a vigadalom. Egyszer a pákozdi ingókövek irányából ismerõst véltünk érkezni. Piros polárja összetéveszthetetlen, Rita barátnõnk, két gyerek és Brúnó kutya közelgett az ellenõrzõ ponthoz. Õk a húsz kilométeres leghosszabb távot választották, s már tizenhét kilométert tudhattak maguk mögött. Gyors üdvözlés, s már rohantak is tovább. Nem hiába, a szintidõ az nagy úr. Nekünk még kényelmes tartalékunk volt, így még idõztünk kicsit, hogy rákészüljünk az utolsó négyesre, ami egyben az útvonal legnehezebb szakasza is.


Hullámvasúton


     Érzékeny búcsút vettünk Juditéktól, Csabiéktól és a sejtelmes piros háromszögön megkezdtük a következõ kapaszkodást, a Polák-hegy 202 méter magas „csúcsára”.  A kaptató nem túl hosszú, gyorsan fenn voltunk. Gombákat keresve haladtunk a fenyvesben, míg az erdõbõl kiérve újabb szekérút következett. Újfent séta a szélben, felfelé a Csúcsos-hegy oldalának keskeny ösvényén.  Ahogy felértünk, feltûntek Sukoró nem túl messzi házai. Ám addig még el is kellett jutni. Lejtõ következett a szemközti fenyves felé. Ez mindenkinek nagyon tetszett. A völgy aljában, elérve a fenyvest aztán meglátták a szemközti emelkedõt. Akik elõttünk jártak, inkább visszafelé haladtak mint elõre. Elcsendesedett a csapat. Miután megbeszéltük, hogy a túl oldalon a zöld keresztezõdésénél, a szikláknál bevárjuk egymást, mindenki nekiindult, hogy meghódítsa az utolsó akadályt, a hatszoros föl-le, föl-le hullámvasúthoz hasonlatos Gádé-hegyet. Itt nem lehetett csapatról beszélni, kettesével, hármasával gyûrtük a távot. Az utolsó lejtõ letudása után feltûntek a gyerekek. A turistaút melletti naposabb sziklákon pihenték ki a mögöttük hagyott szakaszt.  Mindenki elégedett, jókedvû volt hiszen már csak be kellett suhanni a faluba.


     Az enyhe lejtõn aztán visszaállt a már „megszokott” rend, elõl a fiatalok, hátul a tapasztalat. Elérve az elsõ betonutat aztán morgósabb lett a hangulat. Az avarhoz, és puha erdei úthoz szokott lábaknak nem tetszett a kemény beton és aszfalt. Viszont lett jó ok az újabb sietségre. A véd csapatot ár nem is láttuk, amikor immáron a nap folyamán másodszor átléptük az általános iskola kapuját. Célba értünk.


Levezetés


     A túrát teljesítettük, a szintidõ is rendben volt. Emléklapok, gratulációk és meglepetésre nem kitûzõk, hanem bronz jelvények jártak a teljesítõknek.  Következhetett a már szokásos piknik. Sajnos a medvehagymás zsíros kenyér hamar elfogyott, de maradt bõven más. Zsíros, margarinos, lekváros kenyér, lilahagyma, erõs paprika és természetesen meleg tea.  A nap továbbra is tette a dolgát és délutánra a szél is csendesedett. Így az iskola játszóterén hintázva, ücsörögve lehetett az elégetett kalóriákat pótolni, és a nap eseményeit összegezni.  Összességében az idei tavasz köszöntõ is sikeres, jó túra volt.  Köszönet a szervezõknek, a székesfehérvári Gyöngyvirág Természetbarát Egyesületnek és minden segítõnek. Külön köszönet megbízott nyulunknak Martinnak, a sikeres tojáskeresõ akcióért, és gratuláció a lelkes csapatnak, akiket nem ijesztettek el a kemény böjti szelek. S, hogy õk kik voltak : Zsófi, Tündi, Dóri, Liza, Enikõ,Lili, Szidónia, Klára, Luca, Dani, Krisz, Martin a nyúl, a felnõttek : Gyöngyvér,Zsuzsa, Margit, Timi, Csaba, a szerzõ Attila, valamint a két baráti család : Judit és Csabi, a két gyerek Natus és Olivér, valamint újra egy Csabi, s az ifjak Csongi és Barnabás.    


A túrán készült képek a : http://eeonline.gportal.hu oldalon találhatók a Galériában.


       


     


 

 
 
MátrahegyTúra éve: 20122012.03.12 18:43:53


Mátrahegy 30 teljesítménytúra


avagy tavaszköszöntés kis fricskával


 


     Ha március eleje, akkor Mátrahegy.  Kis csapatunknak már néhány éve a fix programjai közt szerepel ez a teljesítménytúra.  Hogy ez idén még véletlenül se legyen másként, arról néhány héttel ezelõtt gondoskodtak a szervezõk, mivel már szintén hagyományosnak mondható módon, e- mailon küldtek szelíd, figyelemfelkeltõ meghívót a rendezvényre.  Ez kedves gesztus, jó marketing, megadja az alaphangját a túrának. Így aztán nem is lehetett csodálkozni, hogy a napfelkelte az autópályán ért minket útban Mátrafüred felé.  Négy fõs társaságunk – Enikõ, Judit, Csabi és jómagam – kissé álmosan, és viszonylag csendesen róttuk a kilométereket. Nem sokkal fél hét után már sok túratárssal együtt kászálódtunk ki a kocsikból az Erdészeti Szakközépiskola parkolójában.


Az elsõ etap Mátraháza


     Az adminisztráció a megszokott módon gyorsan, zökkenõmentesen megtörtént, s már lehetett is sorba állni az indításhoz. A szervezõk feszes emberek, a rajt elengedéséhez nyugodtan hozzá lehet állítani az atomórát. Mi kicsit lazábbak voltunk és megkértük a várakozókat, készítsenek rólunk néhány csoportképet.  Közben a várakozók sorában feltûnt néhány „fura” alak. Az már senkit sem lepett meg, hogy a terepfutók közül kerültek ki, de rövidnadrágos, pólós szerelésük kicsit kirítt a sok tucat, kötött sapkás, overálos túrázó közül. Egyeseken még kesztyû is volt, lévén a külsõ hõmérséklet egyelõre alulról közelítette a 0 fokot.   Miközben csodálkoztunk, feltûnt Mali Laci barátunk. Gyors köszöntés, és már indult is. Fogadta, majd bevár bennünket.  Pár perc múlva a ragyogó reggeli napsütésben, már mi is Mátrafüred utcáit koptattuk.  A központban, a pavilon soron, a már bejáratott helyünkön elvégeztük  a tradicionális indító szertartást, mit lekísértünk egy kávéval. Ezután nem volt kifogás, rögtön neki kellett vágni az elsõ próbának, Muzsla-tetõ meghódításának.


     Szerencsénkre a meredek emelkedõ még fagyott volt, így jó ütemben tudtunk haladni. Két és fél kilométernél elértük az elsõ ellenõrzõ pontot a muzslai kilátót 478 méter magasan. Itt várt Laci ránk. Pecsételés, gyors „frissítés” és indulás tovább. Ahogy megkezdtük az ereszkedést Rákóczi –forrás felé, legnagyobb megelégedésünkre feltûntek az elsõ tükörjég bordák az úton. Nem kellett ebben sem csalódnunk. A kedélyes menetelés alatt szálltak a méterek, és csakhamar már a forrás friss vizét lehetett kóstolni. Itt érzékeny búcsút vettünk a negyvenesektõl, akik egy kemény balossal elindultak Köves-bércen keresztül meghódítani Galyatetõt. Mi harmincasok, valamint a tízesek és a húszasok megcéloztuk Mátraházát. Folyamatos emelkedés következett. Elõször elhaladtunk a Hanák kilátóhoz vezetõ út mellett, majd következtek a hotelek és a Trianoni emlékmû. Átvágtunk a kaland parkon.  Reméltük, Kecske-bérc felé az emelkedõ nem lesz lefagyva.  Ismét szerencsénk volt, de a kaptató megrostálta a túrázókat.  Már lehetett látni a bérc mögött a szanatórium épületeit, mikor a nagy lejtõn ismét megkaptuk a jeget. Ez is szokásos volt, a fékezéssel nem sokat kellett törõdni, és baj nélkül leértünk a szanatórium fõbejáratához. Innen aszfalton tettük meg a maradék utat a mátraházi központ parkolóig, ahol a második ellenõrzõ pont volt. A pecsét mellé csoki is járt, méghozzá mogyorós. Hat és fél kilométer volt a lábunkban, Parádsasvár pedig oly távolinak tûnt, így a Csülök büfében gyorsan lecsúszott egy forralt bor.


 


Vargabetû és Pisztrángos-tó


     Mátraházán a tízesek visszafordultak és már csak a két középtáv folytatta az utat tovább. Aztán a Honvéd üdülõnél a húszasok jobbra tartva megcélozták Pisztrángos-tót, s onnan a Kékest. Mi pedig a Mátra- nyergen keresztül a Vörösmarty turistaúton haladtunk Télizöldes, a harmadik ellenõrzõ pont irányába. Az itinerben tíz és fél kilométernél rögzített helyen, el is értük az úgynevezett  „mozgó”ellenõrzõ pontot. Szó se róla, tényleg mozogtak egy kicsit, nehogy megfagyjanak.  Innen gyakorlatilag belejtettünk Parádsasvárra. A következõ bõ két kilométert a hófoltok, a jeges csúszkálások tették viszonylag változatossá.  Sasváron a már bejáratott Autós Büfében volt a pontunk, közel a tizenharmadik kilométerhez. Itt a szintén a szokásos zsíros, lekváros, margarinos kenyeres központi pihenõ következett.  Ide érkeztek be a már Galyatetõt és a Nagy-Lipótot megjárt negyvenesek is, aztán már közösen folytattuk az utat, vissza a Mátrafüredig.


   A pihenõ után újra rövid emelkedõ következett Sós-cseri-tetõre, az ötödik ellenõrzõ pontra. Itt szúró bélyegzõvel igazoltuk látogatásunkat, és következett egy kis lejtõs sárdagasztás a Sasvári mûútig.  Az autós kempingnél ismét emelkedõ következett, megmásztuk a Várhegy alját. A völgyben a Köszörû-völgyi víztárolót, még egybefüggõ jég borította. Elhaladtunk Hársas-tetõ alatt, majd a Kétbükk-közti patakot követve, a Rákóczi turistaúton megérkeztünk Parádóhutára.  Már túl voltunk a táv felén, és majdnem a színt emelkedés felét is magunk mögött tudhattuk. A hatodik pontunk is tradicionálisnak mondható, a Hubertus sörözõben volt.  S ha már tradíció, akkor egy kis árpa malátás frissítés következett. A falu határában, a Klarissza-csevicét elhagyva, újra emelkedõ következett. Lankásan, de folyamatosan emelkedett a táj.  Két részre szakadt a csapat. Enikõ és Csabi valamivel elõttünk járt, mi Judittal kényelmesebb tempóban haladtunk.  Aztán benéztünk egy keresztezõdést. Mi, akik már nem elsõ alkalommal jártunk itt. Észre sem vettük és rátértünk a Hurok útnak nevezett kerékpárútra. Illetve, amikor észrevettük már mindegy volt, és így majd két kilométeres kerülõvel értünk el Pisztrángos-tóhoz, a hetedik ellenõrzõ ponthoz.  A pontõrök csokival jutalmazták produkciónkat, a többiek meg halvány mosollyal.


Az ország tetején


     Miután Judit szokásához híven szárnyakat adott magának, egy nagy levegõvétel után megkezdtük a „csúcstámadást”.  A kékes ezen oldalát vastagon borította a kásás hó, amely szép, kijegesedett foltokkal volt tarkítva. Hosszú sorokban araszolt felfelé az emberkígyó, a terepfutók õszinte bánatára.  772 méter magasan elértük Gabi-halálát, amely egy állítólagos egykori favágónak állít emléket. Innen folytatódott az emelkedés a Sötét-lápa nyergéig. 888 méteren voltunk, s a nyeregbõl még 130 méter emelkedés várt a csúcsig. Természetesen hó és jég borított vastagon mindent. A száraz idõben sem könnyû sziklás terepen, most több mint romantikus volt a kapaszkodás. Azonban a tv torony egyre közeledett, s nemsokára az északi sípálya tetején álltunk. Álltunk és bámultunk, mert a vastagon havas tájon feltûnt két futó sortban, pólóban. Ekkor ezen már viszonylag mindenki gyorsan napirendre tért, és a Tetõ étterem felé vette az irányt, az ellenõrzõ pontra. A pecsét mellé forró tea és alma járt, mint mindig, illetve a vendéglátóhely teljes választéka. Lazítani azonban nem volt sok idõ, messze volt még a cél.


     A csúcskõnél elkészültek a szokásos fényképek, bizonyítandó, hogy újra az ország tetején jártunk, s már tapostuk is a havat a kellemes lejtõn az utolsó pont, Vályús-kút felé. A hó, az erdõ, a napsütés csodálatos volt, így pillanatok alatt elértük az egykori vadászkunyhó romjait. A pontõrök már szintén hagyományosan itt voltak a legvidámabbak, néha kicsit vaskosak, de azon a hideg és nedves helyen ez teljességgel megbocsátható. Induláskor  bíztatásként közölték, hogy már csak hat kilométer lejtõ van hátra, aztán kaján vigyorral még hozzátették, hogy az viszont  végig sáros. Igazuk volt, bár ne lett volna. Hol köveken, hol az elszáradt gazban gázolva próbáltuk megtalálni a szárazabb helyeket, de nem sok sikert értünk el. A végén már minden-mindegy alapon, tökön-bababon átgázolva, egy-egy vízfolyásban cipõt tisztítva haladtunk egyre gyorsabban Mátrafüredre vissza. Jócskán fenn járt még a Nap, amikor a túrabotok újra koppantak a füredi aszfalton. Ez eddig nem volt jellemzõ. Fáradtan, de jó érzésekkel érkeztünk vissza a szakközépiskola épületében levõ célba.


Zárszó


     Igaz, a szint idõt túlléptük, de jól éreztük magunkat.  Viszont ekkor történt valami, ami számomra kicsit beárnyékolta a napot. Miután megkaptuk az emléklapokat, ahol „korrektül” ki volt emelve, percre pontosan mennyi idõ alatt, szintidõn túl teljesítettük a távot, a lányok tettek egy halvány utalást arra, bár tudják, kifutottunk az idõbõl, nem kaphatnának-e mégis egy kitûzõt is. A válasz sajnálkozással vegyes kategorikus nem volt, mondván ki van számolva. Mihez képest? – kérdem én. Valóban a dobozban már csupán 3 darab volt. A számítógép szerint – megnéztük-  még több tíz ember volt a terepen, s jó páran idõn belül. Tehát a nagy kiszámolásban nekik sem jutott. Lenyeltük a békát, aztán lenyeltük volna a pár fõtt virslit is. Arra meg háromnegyedórát kellett várni, mert egy gázon fõzték a teával. Viszont újra volt nagyon finom zsíros kenyér. Mint megtudtuk, korábban az és a tea fogyott el.  Viszont mindenki fegyelmezetten sorban állva várta a virslit, ami a sor közepénél újra elfogyott, de akkor már gyorsan pótolták. Kivártuk. Igaz jóllaktunk, maga a túra is tökéletes volt a beérkezésig, még is kicsit lelombozva indultunk vissza a kocsihoz.  Autóztunk oda-vissza háromszáz kilométert, ami manapság nem kis befektetés.  Egy kitûzõ ehhez képest nulla. Volt már olyan túránk, ahol szintén megesett, hogy elfogyott a kitûzõ.  Viszont kérés nélkül felajánlották, hogy megkapjuk postán, csak adjuk meg a címünket. Meg is kaptuk, pedig kisebb túra volt, mint a Mátrahegy.  Csak egy gesztus kellett. S végezetül még egy. A nem kis létszámú szervezõkön természetesen ott virítottak az emlékkitûzõk …        


         A túrán készült képek megtekinthetõek  a http://eeonline.gportal.hu címen, a Galériában.

 
 
KincsesbányaTúra éve: 20122012.02.15 13:17:22


Kincsesbánya 20


 


Prológ


     Kemény mínuszok egész héten. Hajnalonta közel -20 fok. Így készültünk  mint már három éve mindig a kincsesbányai téli teljesítménytúrára. Idén tán az idõnek is köszönhetõen, no meg az elfoglaltságoknak kis, pusztán három fõs csapattal vágtunk a hajnali mûútnak a Keleti-Bakony felé. A kocsi külsõ hõmérõje -17 fokot mutatott, s az internet is megerõsítette a mérést. Mi viszont, a két Erzsi meg én, vidáman néztük az elsuhanó fákat. Mentünk mert jól esett, és mint Rejtõ Jenõ is megírta egykoron örök becsû Tizennégy karátos autójában :          „ …normális emberre nem bazíroznak világfürdõhelyet.”  Nem mintha Kincses az lenne, de egyesek szerint mi sem voltunk komplettek.  Nyolc körül járt az idõ, amikor leparkoltunk a túra bázisául szolgáló általános iskola parkolójában. Már meg sem lepõdtünk, hogy a hõmérõ fikarcnyit sem változott. Ennek ellenére szép számmal sorakoztak autók mindenütt.


Hegyre fel !


     Az aulában kisebb tömeg, és a szokásos jól szervezett adminisztráció várta az indulni szándékozókat. Ismerõs arcok, vidám köszöntések és már a kézben is voltak a szintén szokásosan jó minõségû és kiállítású itinerek.  Ahogy a strand kihalt medencéje mellett haladtunk az erdõ felé, lehagyott minket az elsõ terepfutó. A vastag hóban olyan természetességgel szökelt, mint ha csak a tengerparti sétányon járna. – No, vannak nálunk nagyobb megszállottak is – állapítottuk meg. Aztán feltûnt néhány kutyás túrázó, pedig a vadaspark miatt a 20 és 30 kilométeres  táv kutyával nem volt teljesíthetõ. Viszont bíztunk benne, hogy a kutyások csak a tízesen mennek. Alig hagytuk el az erdei út lezárására szolgáló sorompót, megkezdõdött az elsõ emelkedõ a Szeg-hegy „bércére”.  Néhol a magas hó, máshol a csúszkálás tette színesebbé a kapaszkodást, és röpke percek múlva, már híre-hamva sem volt a mínuszoknak. A hegy megtette hatását, megindultak lefelé a cipzárak.  De minden emelkedõ egyszer véget ér, és elértük a jól ismert kincsesi mûutat, ahol korábban az elsõ ellenõrzõ pont szokott lenni. Most viszont csak a hó, és a piros jelzés várt. A pont még messze volt. Könnyen járható terep következett, beszélgetésre kitûnõ. A hangulatot csak néha törte meg egy-egy újabb futó. Már meg sem lepõdtünk, nem is számoltuk õket. – Biztos megy a buszuk ! – hallatszott néha egy megjegyzés.  A „ráérõsebbek” elszórtan, vagy kisebb csoportokban haladtak a viszonylag egyenes erdei szekérutakon. Elhaladtunk a felhagyott bauxit fejtések  mellett, és a Vontató-hegy oldalában egy kerítés bejárójánál kisebb csoportosulásba futottunk. Ellenõrzõ pontnak hittük, de néhányan csak reggeliztek. Így tettünk mi is.  Miután felfrissültünk, folytattuk az utat a Fehérvárcsurgói-víztározó felé. A parton, egy üdülõnél elértük végre az ellenõrzõ pontot. A parkban felállított idõjárás állomás, még mindig -10 fokot mutatott. A pecsétek begyûjtése után, a szervezõk almával és nagyon kulturált melegedõvel, mellékhelységgel kedveskedtek. Kis technikai szünet után már a tározó partján bandukoltunk Gányás felé.  A kis üdülõ területen áthaladva elértük a Guttamási, Fehérvárcsurgó közötti mûutat, és ezen haladtunk, még mindig a  tározó mellett a Gaja-szurdok bejáratáig. Itt kezdõdött a Gaja-völgyi Tájcentrum. További néhány száz méter megtétele után, a Pisztrángos-tónál lévõ kiépített pihenõ helyen volt a második pont. Illetve, egy fára erõsített kódszám.  Lejegyeztük, és a kis tavat megkerülve az újonnan épített fahídon átkeltünk a Gaján.  Nehéz volt elképzelni a határtalan békében a két évvel ezelõtti hatalmas áradás pusztítását, ami tengerré változtatta az egész völgyet. Most viszont csend és béke honolt. Bár a vastag, végtelen hó elég fenyegetõnek tûnt. Ez a hely volt a húszas túra legtávolabbi pontja. Elindultunk visszafelé a Gaja partján, újra a víztározó irányába. A harmincasok viszont egy bal kanyarral végig haladtak a szurdokon, hogy aztán a Varjúvár emelkedõjét megmászva, elérjék Bodajkot, és onnan vegyék „hazafelé” az irányt.  


Minden út Kincsesre vezet


     Pár perc menetelés után, feltûntek felettünk a hegyen, a már Bodajkról visszafelé tartó  elsõ harmincasok és nemsokára be is csatlakoztak, így immáron újra együtt folytattuk az utat. A piros háromszög felvezetett az Öreg-hegy lankájára. Itt egy fa létrán át kellett mászni a vadvédelmi kerítésen, ami nem is volt egyszerû feladat, lévén a lépcsõfokok lefelé lejtettek, és jegesek voltak. Jancsi és Juliska szerû erdõ következett, ösvény sehol, csak a sûrû fákon néhány kopott jelzés.  A hegyoldalon mindenfelé nyomok, jó, hogy ismertük a terepet. Elértük az országos kéket. Itt kisebb vita alakult ki a továbbiakkal kapcsolatban. Jobbra, vagy balra. Mindkét út levisz a tározóhoz. Mi a szebb, bár kicsit bonyolultabb ösvényt választottuk. Egy kiszögelésnél megcsodáltuk a befagyott tározót, és az üdülõtõl megtett útvonalunkat. Szemben a messzeségben ott sárgállott az épület, ahova ismét igyekeztünk. Szép volt ez a rész. Leereszkedtünk az Öreg-hegy meredélyén, néhány vállalkozó szellemûvel, és nemsokára újra a tározó partján voltunk. Mûúton haladtunk. Akik balra fordultak a kéken elkezdtek szálingózni az üdülõkön keresztül az útra. Miután elértük a „balosok” utolsó csatlakozási lehetõségét, letértünk az aszfaltról, és a víztározó gátján folytattuk az utat.


     Mint színes csigák a túrázók a gáton, lent korcsolyázók, jégkorongozók a jégen. Így értük el Fehérvárcsurgót, és a régi ellenõrzõ pontot, a Becsali büfét. A rutinosok megszokásból, az újoncok pedig ismerkedési szándékkal, de szinte kivétel nélkül betértek  egy-egy „frissítõre”. Mi sem tettünk másként, megtartottuk az elmaradhatatlan „agancsos kóla” szertartást. A tulajdonosnõ közben mesélt régi horgász kalandokról, kapitális harcsákról, csukákról, pontyokról, amelyekrõl a bizonyságok fényképeken lógnak a falakon. Nehezen indultunk tovább, de menni kellett. Két perc és újra az üdülõ sárga épületénél voltunk, s gyûjtöttük be az immáron harmadik igazolást.  Újra ajándék, ezúttal csoki. Szerelvény igazítás a melegedõben, aztán már csak az utolsó pár kilométer Kincsesig. Egy darabig aszfalt, aztán a szalagozás bevitt az erdõbe. Ismerõs, megszokott szakasz következett, melynek végén feltûnt az iskola épülete. Megérkeztünk.  Következett a szokásos rutin. Bélyegzés, a kitûzõk és emléklapok átvétele.  A rendezõk a hagyományos menüvel várták a beérkezõket, meleg tea, zsíros, margarinos, lekváros kenyér és az elmaradhatatlan savanyúság és hagyma.  Jó hangulatban folytak a beszélgetések, és a reggeli zimankó már történelmi múlt volt. Bár odakint még mindig kemény mínuszok voltak. Ennek ellenére 113-an megtették a harmincas távot. 96-an voltunk a húszason, és ne feledkezzünk meg a 85 fõrõl, akik fõként gyerekekkel legyalogolták a tíz kilométer.  Nem tudom a rendezõk, hogy értékelik a túrát, de a közel háromszáz résztvevõ biztos jól érezte magát, amiért is köszönet a székesfehérvári Viziváros Turisztikai Egyesületnek és minden rendezõnek a szép napért.


A túrán készült képek, az alábbi címen, a galériában megtekinthetõek :


http://eeonline.gportal.hu

 
 
HÓ-Fejérke / Piroska túraTúra éve: 20122012.01.31 16:15:21

Hó-Fejérke 35 Teljesítménytúra


Piroska emléktúra 2012


 


     Beszámolómat kivételesen egy korábbi újságcikk idézettel szeretném kezdeni, amely a Fejér Megyei Hírlapban jelent meg 2002.januárjában :


Az Orondról nevetgélve szállt az égbe …


     2002.január 27, vasárnap. Ragyogó napsütés, tavaszi meleg. Az összeszokott baráti társaság a Vértes Meteor turistaszakosztály tagjai, szokásos hétvégi túrájukra indultak.  A  csákberényi útvonal a tanárnõ legkedvesebb helye volt.   Az ezüst-jelvényes túravezetõ különösen jól ismerte, hiszen ezeket a jelzéseket az õ közremûködésével festették fákra, oszlopokra.  Õ tervezte mai túránk útvonalát.  Azon a vasárnapon jókedvûen nevetgélve az orondi szõlõk pince során, a tanárnõ hirtelen rosszul lett. A csákberényi körzeti orvosnõ, aki jól ismerte, percek alatt a helyszínen volt, de csak a halál beálltát tudta megállapítani …


     Lakos Imréné az egyetemi diploma megszerzése után került  Székesfehérvárra, biológiát, földrajzot tanított a Vasvári Pál Gimnáziumban. … A tárgyi tudás mellett a természet szeretetére és megbecsülésére nevelte tanítványait, akikkel szinte minden hétvégén túrázott, többek között ezért kapott „Fejér Megye Diáksportjáért” kitûntetést. … Dégi Csaba, az egyik természetvédõ turista társa szerint boldogan halt meg azon a helyen, amelyet legjobban szeretett, az  orondi-szõlõk, lejtõs lábánál. Jókedvû volt, mielõtt a szíve megszûnt dobogni.”


     Többek között ez az újságcikk idézet is olvasható volt itinerünk mellékletében, amely a 2012-es Hó-Fejérke 10,25,35 teljesítménytúra, egyben Piroska emléktúra útvonalleírását tartalmazta, Lakos Imréné, Piroska halálának csaknem napra pontos 10. évfordulóján.  Idén, akár csak tíz évvel ezelõtt ragyogó napsütés fogatta a Csákberénybe érkezõket.  A tavaszi meleg most elmaradt, kimondottan hideg, -6 fokos reggel volt.  Pár perccel a hivatalos rajt után érkeztünk, és a rajt-célként szolgáló vendéglõben jelentõs tömeg tolongott. A hosszú asztaloknál gyorsan ment az adminisztráció, pillanatok alatt hozzá lehetett jutni az igen színvonalas „többcélú” ellenõrzõ füzethez.  Több célú, mivel nem csak jelen túrának mindhárom távjának leírására és igazolására szolgált, hanem egyben a 2012.07.07-ei Nemzetközi Csákberényi  IVV – Túranap ellenõrzõ lapjaként is funkcionál.  Már éppen az indulási ceremóniához készültünk amikor összefutottunk Mészner Viktor barátunkkal, Bakonybél turisztikai motorjával.  Megbeszéltük, hogy õ bár 25 kilométeren indul, ameddig csak lehet együtt fogunk haladni.  A túra útvonala egy nagy és egy kisebb körbõl állt. A kicsit a tízesek tették meg, a nagyot gyalogolták a huszonötösök és a harmincötösök, de a leghosszabb távot választóknak még a kis kört is meg kellett tenniük. Így aztán sebtében hagytuk magunk mögött Csákberényt, és a Horog-völgy irányában eltûntünk az erdõben.


Vár Csókakõ –vár


     Az idõ továbbra is tiszta volt, s enyhe emelkedõn haladtunk Gánt felé a zöld jelzésen. Kicsit több mint négy és fél kilométer után, az út baloldalán feltûnt egy romos kõkereszt, a Marburg-kereszt.  Sajnos az idõ megtépázta a talapzatát, így a feliratokból szinte semmi nem volt kivehetõ, és a túratársak sem tudtak felvilágosítással szolgálni a történetérõl.  Viszont folytatódott az emelkedõ és a hetedik kilométernél, a gánti Szõlõ-hegynél elértük az elsõ ellenõrzõpontot.  Már nem is csodálkoztunk, hogy a két pontõr személyében régi ismerõseinket Lacit és Robit ismertük fel.  Egy kis pislákoló tûz mellett igyekeztek megbirkózni az egyre csak áradó tömeggel.  Az igazoló pecséteket egy kis forralt borral háláltunk meg, de majdnem jeges tea  lett belõle.  Rátértünk az országos kékre és megcéloztuk az Antal-árkot. Nem túl hosszú, de húzós kaptató következett a Hajdúvár vadászházig.  Innen szinte egyenes út vezetett a második pontig Pátrácosig, amely tizenegy és fél kilométernél volt található. Gyors pecsételés után, a kapott ajándék csokitól erõre kapva folytattuk a vándorlást, tovább követve a kék sávot. Hat kilométer erdei séta következett, amelyet csak a beszélgetés tett változatossá. Az idõ továbbra is napos, de hideg volt. Aztán egy éles bal kanyarral beértünk a várvölgybe. A kezdeti lejtõn jéggé fagyott egykori hófoltok tették izgalmasabbá az utat. A bátrabbak leevickéltek rajta, az óvatosabbja a cserjés szélével próbálkozott. Aztán a völgyben ismét minden „normalizálódott”. A következõ kilométer a valószerûtlen fényben úszó erdõben szinte elröppent, s a csókakõi várromhoz vezetõ lépcsõket kezdtük megmászni. Ahányszor csak erre járok minden egyes alkalommal meg akarom számolni a lépcsõket, de sosem jön össze. Természetesen most is már a várudvaron jutott eszembe. A szûk helyen a tömegben elvesztek a pontõrök, de kis kérdezõsködést követõen begyûjtöttük a harmadik pecsétet. Néhányan csodálkoztunk, hogy kivételesen a pontot nem a vár legmagasabb pontjára tették, mondhatni a szokással ellentétben, de ezt most valahogy senki nem bánta. Azért voltak akik megmászták a vár fokát, hogy gyönyörködhessenek az amúgy csodálatos kilátásban. Mi viszont indultunk tovább.


A nagykör vége   


      Lesétáltunk a régi kõbányához, amely most a vár központi parkolójaként szolgál. Itt kettévált a kis csapat, Judit és én besétáltunk a faluba Gildo bácsi Nádfedelesébe kávézni, Viktor továbbment, szeme elõtt már ott lebegett a célban megrendelt vadpörkölt képe.  A kis kitérõ után mi is irányt vettünk az Aranyhegyi-szõlõk felé. Itt kellemes meglepetésben volt részünk. Az egyik pincénél, az ellenõrzõ pontokról jól ismeret tájfutó bója lengedezett, de nem rendkívüli kontrollt jelzett, hanem Stumpf Ferenc borász egy kis ajándék hegylevével vendégelte meg a szomjas vándorokat.  A kis pinceszer után folytattuk utunkat az Ezerjó borúton az Orondi-szõlõk felé.  Huszonnégy kilométer megtétele után, újra a csákberényi  vendéglõben voltunk.  Ez a tízeseknek és a huszonötösöknek már a végcél volt, nekünk csak újabb pecsétet jelentett.


A kiskör


     Egy kis frissítés és újra a már jól ismert aszfaltot koptattuk. Most a zöld kereszten hagytuk el a falut és kaptattunk fölfelé az Ugró-völgy sziklái felé.  Az út továbbra is lankásan emelkedett, s a harmincadik kilométernél elértük Kató-hegyet, az utolsó, ötödik ellenõrzõ pontot.  Ekkorra már a mezõny nagyon szétszóródott, csak mi, harmincötösök voltunk kint, és belátható távolságon belül senkit nem lehetett látni. Pedig a pontõr feljegyzései szerint, még a fél társaság nem ért fel a hegyre. Újabb emelkedõ és újabb lefagyott hófoltok következtek. Az egyiknél, amely természetesen emelkedõn volt közelebbi ismeretséget kötöttem a jéggel. S mivel a fényképezõ a kezemben volt, ezért az akciót az orrom bánta.  Ez volt az elsõ esett az eddig megtett több ezer kilométer alatt, hogy véremet adtam a túrázásért.  Aztán lassan elértük a Mauer-kunyhó romját, és a Felsõ, majd az Alsó-cservágást magunk mögött hagyva a Gémförtes-völgyön ereszkedve közeledtünk újra az Orondi-szõlõhegy felé. A harminchatodik kilométernél a szõlõhegy alatt elértük a Piroska-emlékoszlop faragott kopjafáját.  Ezen a helyen lelte halálát tíz évvel ezelõtt Lakos Imréné, Piroska. Friss virágok, koszorúk és mécsesek  jelezték, hogy idõközben lezajlott a kis emlékünnepség.  Egy pillanatra megállva adóztunk mi is egykori turistatársunk emlékének, és megjegyeztük a kopjafán található kódszámot, ami mi is lehetett volna más, mint a tízes.  Néhány méter után újra a már ismert Ezerjó-borút aszfaltja futott a lábunk alatt, jobbra a csákberényi sport pálya, a távolban pedig a cél sárga épülete. 


     A reggeli rajt után kissé több mint nyolc órával, és csaknem harminchét kilométerrel a lábunkban – de ha beszámítjuk Gildo bácsi kitérõjét kicsivel több, mint harmincnyolc kilométerrel – újra, s immáron véglegesen  átléptük a rajt-cél Vértes Gyöngye vendéglõ küszöbét.  Az emléklap és kitûzõk átvétele után következhetett a célba érkezetteknek járó mustáros fõtt virsli egy korsó árpalével  lekísérve.  Akinek kedve volt, az hazavihette Kalmár László - A Szervezett természetjárás története Fejér megyében címû 144 oldalas, fotókkal gazdagon illusztrált könyvét ajándékként.


Köszönet a Fejér Megyei Természetbarát Szövetségnek és Pintér Józsinak a nagyon jól megszervezett és lebonyolított túráért, a kitûnõen jelzett útszakaszokért, melyek lehetõvé tették, hogy a különösebb térképismerettel nem rendelkezõk is könnyen, élvezettel tehették még az általuk választott távokat.   


-          A túrán készült képek az alábbi címen megtekinthetõk a galériában : http://eeonline.gportal.hu/gindex.php?pg=30305343&gid=2837663


 http://eeonline.gportal.hu

 
 
túra éve: 2011
Bakonyi MikulásTúra éve: 20112011.12.05 19:29:10


Bakonyi Mikulás 30


 


     December 3. szombat reggel. Még az ég alja sem világosodik, s mi az ónos szitálásban és ködben Zirc felé tartunk, hogy egy tél elei harmincassal köszöntsük a néhány nap múlva megérkezõ Mikulást. Ekkor még nem gondoltuk, hogy a Mikulással nemcsak találkozni fogunk, s hozzá nem is egyszer, és nem is egy alakban, ha nem valószínûleg ezen a napon, a Keleti-Bakonyban lesz a világon a legmagasabb egy négyzetkilométerre jutó Mikulás sûrûség. Megérkezvén Zircre a már jól ismert Reguly iskola elõtt minden parkolóhely foglalt volt, így egy kis mellékutcában tudtunk megállni. Még ki sem szálltunk és jóformán megtelt ez az utca is érkezõ autókkal. Hátizsákos, bakancsos emberek mindenütt. Voltak akik az indításra igyekeztek, mások már az ellenõrzõfüzetekkel a kézben igyekeztek az országos kéken elhagyni a várost. Gyors nevezés, és már újra a város reggeli párájában gyalogoltunk. Ekkor feltûnt az elsõ leküzdendõ akadály, egy presszó képében. Egy kávé és a szokásos indító "agancsos kóla", és ez a feladat is letudva. Ötven méter után a város kellõs közepén benéztük a kéket. A párában a zöld is kéklett. Egy perc és újra megvolt a helyes jel.


Az elsõ találkozás



 



     Alig tíz perc után, elértük a Pintér-hegyi Parkerdõt. A fákon vastag dér fehérlett, viszont az aljnövényzet levelei haragos zöldek voltak. December elején furcsa kontrasztja ez a természetnek, fõként ha hozzávesszük, hogy 10-15 kilométerrel korábban Eplény után vékony hóréteg borította a tájat. Finoman kezdett emelkedni az ösvény, és nem sok idõ volt az elmélkedésre, mögöttünk nagyobb, zajos csoport tûnt fel. Ekkor még nem hatott rájuk az erdõ csendje. Aztán a Pintér-hegy emelkedõje, halkabb haladásra ösztökélte õket is. Kiérve a fák közül felsejlettek a völgyben Borzavár elsõ házai. Az idõ kicsit tisztulni kezdett, egyre jobbak lettek a látási viszonyok. A Borzavári-ér hídjánál kisebb tömeget láttunk, megérkeztünk az elsõ ellenõrzõ pontra. A pontõrök a kocsijukban gubbasztottak, csak résnyire engedték le az ablakot, a pecsételéshez. Aztán megérkezett a zajongók csoportja, s ennek örömére csak kikecmeregtek a kocsiból. Miután könnyítettünk a ruházaton és átmelegítettük magunkat némi hozott forralt borral, folytattuk az utat, elhagyva a kék jelzést, már szalagozást követve Porva-Csesznek vasútállomás felé. Három kilométeres eseménytelen szakasz következett. Ekkor elértük a Cuha-völgyet és a piros jelzést. Nemsokára átkeltünk egy gázlón a Cuha túloldalára és a patakot és a vasutat követve szép erdei úton bandukoltunk. Zircet már két órája  elhagytuk, de csaknem akart feltûnni a kulcsosház és az állomás. Aztán egy kanyar mögött feltûntek a már jól ismert épületek.


     Belépve az állomás épületébe találkoztunk az elsõ igazi Mikulással pontosabban Mikilásinával. A pontõr, talpig pirosba öltözve, igaz szakáll nélkül Anita volt, akit már a Téli Ha-vas-paripáról ismertünk. Akkor "ördögként" jelent meg. Forró teával és pogácsával kínálta sorra az érkezõket. A mellettünk lévõ helységben pedig már az eredeti, hamisítatlan nagyszakállú Télapó ücsörgött egy gyerekcsapat között, akik kis kézmûves játékokkal, rajzolással szórakoztatták magukat. Anita elmondta, hogy két nap alatt hatszáz gyerek volt fenn, persze szervezett keretek között. Mindenki kapott ajándékot, voltak különbözõ foglalkozások, az erdészet segítségével, még vadetetésen is részt lehetett venni. Jó volt látni és hallani a lelkesedését, de indulni kellett, mivel sok-sok kilométer várt még ránk. Búcsúzáskor megállapodtunk, hogy a februári Ha-vas-paripán újra találkozunk. De még figyelmeztetett minket, hogy a részvétel jelmezben lesz "kötelezõ". - Rettegjetek, ott leszünk ! -


Csesznek


     Folytattuk az utat a piros jelzésen. Jól kiépített, széles útszakasz volt. Vinye felõl kirándulók sokasága igyekezett gyerekekkel, láthatóan fõként családok voltak Anitáékhoz, egy kis találkozóra a Mikulással. A Rókalyuk-dombnál elágazott az út, az ötvenesek Kõpince-forrás felé igyekeztek, a negyvenesek és mi, pedig Zörög-tetõ meghódítására készültünk. Károlyháza elõtt Juditot nagy öröm érte, talált egy szép csokor téli fülõkét. Gombászaink egész õsszel járták az erdõt, de a száraz idõ nem volt kegyes hozzájuk, s most itt volt önnön valójában a fülõke. Az itiner szerint húzós emelkedõvel lehet feljutni a tetõre. Azonban az út csak finoman emelkedett, s ez a hátra lévõ szakaszra nem vetett túl jó fényt. Az Ördögi-vadászházat elhagyva aztán erõs hajrá következett a gerincre. Meredek, kanyargós és az ágakról idõközben záporként hulló dér és jégdaraboktól csúszós ösvényt, bedõlt fatörzsek tették még nehezebbé. Viszont az egyik tönkön találtunk még kései laska gombát is. Illetve, csak törmelékeit, mert valaki már elég durván leszedte. A tetõn a pontõrök kis tûz mellett melegedtek és próbálták gyorsan kezelni a két irányból is érkezõket, mivel az ötvenesek a Kõpince-forrás kitérõ után itt újra csatlakoztak a másik két távhoz. Hosszú, elnyújtott lejtõ következett a zöld jelzésen Csesznek felé. Egy-két helyen komolyabb lehajlás is volt de gyorsan lehetett haladni, így az ellenõrzõ pont tömege teljesen eloszlott. Ketten Judittal haladtunk a déli harangszó irányába. A következõ pont, a település határában található Kõmosó-völgy volt. A szurdok a Vár-hegy oldalában található, csodás hely. A patak mellett két oldalt hatalmas sziklafalak tornyosulnak. Szép sziklalépcsõkön csordogált a víz a mélyben. Vízbõ idõben szép vízesés lehet itt. Nem messze a térkép barlangot is jelzett, de megmászni a szurdokot és megkeresni a barlangot most nem volt idõnk. Az ellenõrzõpont felkeresése pedig kimondottan veszélyes volt, egy húsz-huszonöt centis peremen kellett megkerülni egy nagy sziklát, úgy hogy alattunk a szurdok volt. Amint visszafogott lélegzettel átkeltünk a vizes peremen, láttam, hogy a szikla mögött van egy "cselédbejárat" a félõsebbeknek. Viszont a festett jelzés erre vitt. Nem bántuk meg. Gyors pecsételés, és egy régi izraelita temetõ maradványai mellett a következõ pont a Várkert Sörözõ felé vettük az irányt. A két pont csak egy kilométerre van egymástól. A sörözõben nagy volt a forgalom, mert a három leghosszabb táv ellenõrzõ pontján kívül több rövidebb táv, illetve két körtúra indító és végpontja is itt volt. A hosszú távosok a pecsét mellé ital és étel bont is kaptak. Jól esett a forró tea és a szendvics.  Túl voltunk a táv felén és a szintidõnk is megengedett némi pihenést. Közben érkeztek a többiek is, egyre több piros mikulássapkás túrázó gyûlt össze, s befutott két teljesen beöltözött ember is. Úgy néztünk ki, mint egy kihelyezett Mikulás találkozó. Jó hangulatban folytattuk a túrát. Felkapaszkodva a mûútra, továbbra is a zöldet követve Gézaháza felé indultunk.


A "hivatalos" Mikulás


     Aszfalton haladva elhagytuk a kempinget és a szabadtéri színpadot, ahol nyaranta koncertek és fesztiválok zajlanak. Egyre többen érkeztek szembõl, folyamatosan jöttek a rövidtávosok a cseszneki cél felé. Letértünk a mûútról és erdõben haladtunk tovább. Néhol kimondottan nagy volt a szembeforgalom, és egyre több a mikulássapka. A fákról záporszerûen hullott a zúzmara, néhol egybefüggõ fehér szõnyeget vetve az avarra. A fagy is engedett, és mindinkább sárossá, csúszóssá vált a talaj. A Kõ-árkon keresztül értünk Gézaházára. Az erdei pihenõnél a pontõrök mellett várt mindenkit a túra "hivatalos" Mikulása egy krampusszal, aki mi sem természetesebb, hogy lány volt. Kis szépséghibája azért akadt a dolognak, valahol a nap folyamán elveszett a Mikulás szakálla. Viszont a kedve igen emelkedett volt. Ha valaki hajlandó volt énekelni neki, csoki mikulást és szaloncukrot ajándékozott, a visszafogottabbaknak, maguknak kellett elvenni az édességet a rönkasztalról. Mikor épp nem jött új delikvens, elõvette szájharmonikáját és kellemes zenével szórakoztatta a nagyérdemût és önmagát. Mókás, szívet melengetõ helyzet volt. De az idõ nagy úr, menni kellett. Az ötvenes és negyvenes táv innen egy kitérõt tett az Ördög-árok felé, hogy az Ördög-gáton keresztül visszatérve újra találkozhassanak az addigra valószínûleg még vidámabbá váló Mikulással.


Az utolsó tucat


     Tehát búcsút vettünk a jó öregtõl és nekivágtunk az utolsó tizenkét kilométernek. Szelíd emelkedõn megkerültünk egy lovardát, elhaladtunk a „Rotes Haus” mellett és egy végeláthatatlan egykori kukoricaföldön, soha véget nem érõ sárdagasztásba kezdtünk. A kreatívabbak megpróbáltak a gazban gázolni, de a derékig érõ, sûrû növényzet sem jelentett jobb utat. Így többen maradtak a szántóföldön, bízva abban, hogy egyszer minden véget ér. Ez Gesztenyésnél, az utolsó elõtti ellenõrzõ pontnál meg is valósult. Itt három igen jókedvû fiatal volt hivatva pecsételni. Ahogy odaértünk, „Hogy van a Mikulás ?” felkiáltással fogadtak mindenkit, majd érdeklõdtek, hogy az öreg nem küldött e valamit. A nemleges válasz után kicsit elszomorodtak, de ez nem tartott soká, mert jött a következõ csapat, és újra felhangzott a harsány érdeklõdés. Nem hinném, hogy különösebben hiányzott nekik az ajándék, és valaki, vagy valakik úgy is „megszánták „ õket. Mi is megtettük volna puszta emberbaráti szeretetbõl, de Gesztenyésig kifogytunk az otthoni készletbõl. A Cuha-hegyen át folytatódott a túra,  a Cuha-völgy felé, az utolsó ellenõrzõpontra. A ponton véletlenül összejött egy újabb teljes díszû Mikulás, és jó néhány piros sapkás túrázó. Egyik túratársunk szelíd erõszakot alkalmazva egy kupacba is gyûjtötte a társaságot, és elégedett mosollyal fotózta le a színes kompániát. A „brigádfotó” elkészülte után nekivágtunk az utolsó öt kilométernek. A Cuhát, illetve a vasúti sínt követve haladtunk a szürkületben Zirc felé. Közben elkezdett újra leszállni a köd. Már éppen lámpagyújtás következett volna, amikor feltûntek elõször Kardosrét, majd Zirc fényei.  A kivilágított utcákon kisebb csoportokat alkotva értük el a célt, az általános iskolát, ahol a megérdemelt kitûzõket és emléklapokat átvehettük. A rendezõk forró teája, pedig kihúzta az egésznapos nyirkot a csontjainkból.


Jól szervezett, élvezetes túra volt az idei Bakonyi Mikulás. Néha kicsit jelmezbálosak voltunk, de ez csak emelte a jó hangulatot. Némi hó és kevesebb sár persze jobb lett volna, de ne legyünk maximalisták. Elvégre, ahogy az emléklap szövege is írja a lényeg az volt, hogy találkoztunk a Mikulással és teljesítettük a Bakonyi Mikulás teljesítménytúrát. Ezt tettük több mint ötszázan, és hogy hány Mikulással találkoztunk, azt megszámlálni sem lehetett. De hogy a gézaházi apó mindenkinek az emlékében megmarad az biztos.


 


A túrán készült képek az alábbi címen elérhetõk a galériában : http://eeonline.gportal.hu/gindex.php?pg=30305343&gid=2828169


 


 

 
 
Fehér-Vár-PalotaTúra éve: 20112011.11.01 18:59:46


Fehér-Vár-Palota 40.


 


     Gyönyörû õszi reggelen gyülekeztek a túrázni vágyók október utolsó elõtti napján Székesfehérvár fõterén, az Országalmánál. Az immáron tizenötödik, jubileumi  Fehér-Vár-Palota teljesítménytúra fõ, de nem egyetlen indító állomásán. A túra kiírása kicsit egy BKV menetrendhez volt hasonlatos, mivel volt a "fõ táv" a 40, Székesfehérvár és Várpalota között, valamint a 25 Székesfehérvár és Csór, a 20 Csór és Várpalota, a 10 Székesfehérvár és Moha, a 25B Iszkaszentgyörgy és Várpalota, a 10B Iszkaszentgyörgy és Csór, a 20V Várpalota és Csór között, valamint egy 5 km-es körtúra Iszkaszentgyörgyön, a Kastélybirtok Tanösvényen. Tehát a rendezõk bõségesen adtak választási lehetõséget mindazon túrázni vágyók számára, akik úgy döntöttek, hogy a Halottak napi temetõjárás elõtt, az életnek áldoznak egy kis természetjárással. A gyors nevezés után, már a történelmi belváros macskaköveit koptatva igyekeztünk a város határa felé. Alig egy kilométert tettünk meg, és már is feltûnt az elsõ ellenõrzõ pont egy parkban, a Savanyúvíz, más néven a Csitáry-kút, a fehérváriak közkedvelt forrása. Gyors bélyegzés után, a Malom-patak partját követve elértük a városból kivezetõ zöld jelzést.


Mohai monoton


     Következett a Kiserdõ, majd a Gaja-patak partján egy kis bújócskát is beiktatva magunk mögött hagytuk az épen ébredezõ királyi várost. Hétágra sütött a Nap, ennek ellenére az ösvény sara fagyott volt, s a nádbugák is ezüst fehérben villództak a korai fény aranysárgájában. Jobbra feltûntek a halastavak, melyek hosszabb részen szegélyezték utunkat. A korai idõpont ellenére az egyszemélyes gyalogösvény kiszélesedéseinél már horgászok próbálgatták szerencséjüket, és nem mindegyik arcán volt látható feltétlen öröm, az egyre csak áradó, hol csendes, hol harsányabb túrázók láttán. Viszont végtére is jelzett turista úton haladtunk, tehát a "vendégek" õk voltak, és mi is bosszankodhattunk a keresztben ledobált szerelékek, italos üvegek, meg egy-két lazán az ösvény közepén leparkolt robogó miatt.  De mi továbbmentünk, õk pedig maradtak. Sajnos a cuccok is.


     Egy hirtelen balkanyar után - ami korrektül szalagozva is volt - igazi dzsungeltúra következett. A bozót sûrûjétõl nem is lehetett látni a vizet, mely a térkép szerint továbbra is jobbról kísért bennünket. Sapkák, fejkendõk akadtak fenn a som bokrok szövevényén, de az ágak nem kímélték a ruhákat, hátizsákokat sem. Ez nem a rohanás terepe volt, sõt a szó szoros értelmében sokszor fejet kellett hajtani a természet elõtt.  Pár perc után, aztán nyílt terepre értünk, de a tavak továbbra is a jobb oldalon csillogtak. A széles kocsiúton aztán elkezdett a sokaság csoportokra oszlani és szétrázódni. Elértük a komáromi vasútvonalat. Közvetlenül a sínek mellett vitt a jelzés, majd egy derékszögû kanyarral át kellett kelni a túl oldalra. Kissé eltávolodva a síntõl, de vele párhuzamosan futott a széles földút egy kerítés mentén. Hosszas monoton gyaloglás következett a szinte nyíl egyenes úton, hol ligetes, hol kissé nyíltabb terepen. A táj nem sok változatosságot mutatott, így bõven akadt idõ elgondolkodni azon, hogy az ember mennyi "ötletes" módon tud megszabadulni az otthon feleslegessé vált holmiktól, sittõl, vagy egyszerûen  a szeméttõl. Aztán úgy a nyolcadik kilométer táján a távolban feltûntek végre Moha házai. Ahogy beértünk a faluba, jobb kéz felõl magunk mögött hagytok az Ágnes-forrást, a méltán híres Mohai Ágnes Ásványvíz szülõhelyét. Beértünk a központba és a Községházát zárva találtuk. Elõkerültek az itinerek. Azok szerint itt kellett volna lenni az ellenõrzõ pontnak. Kisvártatva befutott egy új társaság, köztük egy „igazi írástudóval”, aki megfejtette nekünk a rejtélyt, miszerint csak olvasni kellene pontosabban, és akkor nem a Községházát keresnénk, hanem a Közösségi Házat. Egy-két perc után aztán elértük a pontot, valóban a Közösségi Háznál volt. Itt a 10 kilométeres túrán indulok megkapták az okleveleket és kitûzõket. A rendezõk forró, valódi citromkarikás teával kínálták a résztvevõket, amit az udvar hangulatos padjain kényelmesen el is lehetett fogyasztani. A kellemes teázás után továbbra is a zöld jelzést követve, a temetõ mellett elhaladva elhagytuk Mohát. Széles szekérúton haladtunk, egyszer szántóföld mellett, másszor réten át. A jelzések ritkák voltak, így szalagozással erõsítették meg az útvonalat. A kanyarokban és a letérõknél pedig, mint az egész túrán végig szöveges útbaigazítók voltak, így jószerivel "fejbõl" végig lehetett menni a távon.


"Duzzogva" Iszkáig


     Újra a Moha elõtt táj monotonsága következett. De mit is várhattunk volna, hiszen a Sárrét északi peremén jártunk. Rét, cserjés és megint rét. Néhol kisebb facsoport. Lassan 15 kilométert tettünk meg, és nagy nehézségek árán sikerült is összegyûjteni 30 méter össz szintemelkedést. Így aztán fogytak a kilométerek, de az idõ nem nagyon pergett. Hipp-hopp és már a harmadik pecsétet kaptuk a Duzzogó, fürdõromnál. Az ismertetõnk szerint ez egy nagyon régóta elhagyatott rom. Megnézni igazán nem volt alkalmunk. Talán egy másik alkalommal. Tovább követtük a zöldet. Egy erdõs részen átvágva kereszteztük az iszka-kincsesi mûutat, és egy dombon átkelve haladtunk tovább. Jobbról, balról kerítés szegélyezte az utat, táblákon figyelmeztettek, hogy a területeket kutyák õrzik. Nem csak üres figyelmeztetés volt. Valahogy olyan "láger fíling" terjengett a levegõben. Beérve a faluba elõttünk magasodott a kastély parkja. Egy kis lépcsõzés után, az egykor szebb napokat látott angol parkon vágtunk át, míg nem egy boltíven áthaladva, a belsõ udvarra jutottunk. A tábla szerint az épület jelenleg általános iskolaként funkcionál. Újabb boltíves kapu következett, s a túloldalon napoztak a negyedik pont õrei. A résztávok miatt elég nagy volt a forgalom, de a pecsételés gyorsan ment, sõt csokit is kaptunk. Errõl a pontról látszott elõször a kastély impozáns mérete. Készültek is a fényképek tucatjával.


A Kõasztal, a Piramita és Csór.


     Jelzést váltottunk és immár a pirosat követve, újra az egykori parkban jártunk. Jelenlegi, elvadult formájában is csodálatos, hát még milyen lehetett, egykori fényében. A tanösvény bemutató táblái kísérték az utunkat egészen a Kõasztalig.  Ez valóban egy hatalmas, kõbõl készült asztal. A mellette található ismertetõbõl is csak annyi derül ki, hogy "õsi". Mindenestre szép és érdekes, jó háttér a fényképezéshez. Emelkedõ következett, végre a Bakony kezdte magát megmutatni. Csakhamar feltûnt a 262 méter magas Iszkai-hegyen, a Piramita csúcson álló korszerû, fa kilátó. Impozáns darab, nem lehetett kihagyni a megmászását. Tetejérõl bámulatos látvány tárult elénk, keletrõl és délrõl a Sárrét, s a távolban Székesfehérvár, észak-keletre A Móri-árok és a Vértes, s a látóhatár többi részét betöltötte a Keleti-Bakony rengetegje. S mindez az õsz ezer színében úszott, az azúrkék ég alatt. Nehéz volt a látványt otthagyni a szikrázó napsütésben. Erdõs és nyílt terep váltotta egymást. Kisiszkánál egy dolomit bánya mellett vitt az út. Szerencsére nem volt éppen mûvelés alatt. A környék teljes növényzetét vastag, púder szerû fehér por lepte. Szedtük is a lábunkat, nehogy beinduljanak a gépek. Persze tudtuk, hogy vasárnap van, de mi van ha az ördög nem alszik? Az Öreg Iszka-hegy után szõlõk következtek. Ennek elnevezése több mint bizarr, "Leányvágó". Az elnevezés eredetét nem sikerült kideríteni. Innen leereszkedtünk a Szenes-horog mély völgyébe. Az út lefelé igen meredek volt, erõsen a Nagy-Gete tokodi oldalára emlékeztetett. A völgybõl hasonló meredek úton lehet kikapaszkodni. Ekkor egy fennsík rész következett egy köves úttal ( Hadiút ), az iszkai katonai lõtér szélén. Ezen haladva értük el Csórt. A mûvelõdési házban volt az ötödik pont, egyben résztávok célja, rajtja. Itt aztán tényleg szép forgalom volt, de a negyveneseket soron kívül kezelték. Ez volt a központi frissítõ, zsíros kenyér, különféle teák várták a megfáradtakat. Akinek kedve volt az épületben mûködõ eszpresszó szolgáltatásait is igénybe vehette. 25 kilométer volt mögöttünk, így többen, mint kevesebben meg is tettük. Kicsit vissza kellett gyalogolni az úton, ami bevezetett a faluba, majd egy jobb kanyar után rövid emelkedõvel, alig tíz perccel a fõ frissítõ pont után már a hatodik pecsét került az ellenõrzõ lapra, a Kilátó-hegyen. A pontot elhagyva újra a Hadiútra értünk. Kopár, kietlen vidéken jártunk.


Bakonyi hullámvasút


     A Kis-rét után ismét meredek szakasz következett, leereszkedtünk a Száraz-horogba. Itt a völgy alján haladtunk, mesebeli környezetben. Fejünk fölött vakítóan fehér sziklák, elõttünk a mély és kanyargós szûk völgy, körülöttünk az ezerszínû lombozat, és mindezt megvilágította a napsütés. Az egész valami megfoghatatlan szépséget adott a tájnak. Azt hiszem ezen a szakaszon kevesen siettek, inkább mindenki élvezte és érezte a látványt és a légkört.  Meredek kapaszkodó következett. Az ösvény kanyargott a jelzés alatt fölfelé, és amikor azt hittük vége, még egy kis bónusz sziklamászást is elkönyvelhettünk. Így értünk fel a hetedik ellenõrzõ pontra, amit nem véletlenül neveztek el Meredély-fõnek. Innen az egész Száraz-horog belátható. Meg kell nézni mindenkinek !


    Visszaereszkedtünk a horogba, s pirosra váltottuk az eddigi zöld jelzést. Az erdõben kacskaringózva elõbb a Túró- majd a Sár-horgot kereszteztük és kiértünk egy füves terepre. A távolban feltûnt a 362 méter magas Baglyas-hegy a rádió tornyával. A következõ pont ennek a környékén található, függõen az idõjárástól. A nyílt területen, ameddig a szem ellátott árvalányhaj elszáradt szálai voltak láthatóak. Valami csodálatos látvány lehet virágzáskor. A jelzések a ritka fákon, vagy köveken voltak felfestve. Ezeket megerõsítették távolról is jól észrevehetõ szalagokkal. A kies táj ellenére nem volt nehéz a tájékozódás.  Az ellenõrzõ pontot a hegy aljában a Bagoly-völgyi fasornál találtuk meg. Csoki és ásványvíz volt a szolgáltatás. A nyolcadik pecsét begyûjtése után nekivágtunk a Baglyas megmászásának. Fentrõl a nyílt terep miatt csodálatos panoráma nyílt, s alattunk ott feküdt a végcél Várpalota. Egy kopjafa mellett elhaladva erõs ereszkedésbe kezdtünk a város irányába. Egy jobb kanyar után, keskeny fákkal borított völgyben folytatódott az ereszkedés, néha kis emelkedést is beiktatva Hideg-völgyig. Az utat gyönyörû sziklák szegélyezik. Egy kõbánya következett, melynek a szélén, kõkupacok között kellett átkelni. Ismét emelkedõ jött a fák között. A tetején egy kopár részre, amolyan fennsíkra értünk. Itt kisebb, nagyobb lejtõk és emelkedõk váltották egymást szépen sorra, míg végül egy újabb lejtmenet után tényleg sík terep volt a lábunk alatt. Nemsokára elértük az Inotai-víztárolót, melynek a partján a kilencedik és egyben utolsó ellenõrzõ pontot találtuk. Banán és friss ásványvíz várt ránk. Mûút volt a lábunk alatt, lakott helyen voltunk. A pontõrök mosolyogva mondták, hogy már csak bõ három kilométer a cél, fél óra és ott is vagyunk. Hát haladtunk tovább a tározó partján. A fejünk felett, egy meredek domb tején szép kis templom állt, temetõvel. Aztán ahogy elhagytuk a tározót, megláttuk a szalagokat a domboldalon, egyenesen felvezetve a templomhoz. Mit volt mit tenni, mászni kellett. De fenn voltunk. Újra fennsík, és megint az egykori árvalányhaj. A szalagokat jobb híján az összefogott árvalányhaj szárakra kötötték. De az út egyértelmû volt jelezve. Megint csak dombnak föl, völgynek le, és amikor lent házak tûntek fel, az út biztosan elfordult a legközelebbi emelkedõ felé, hogy aztán újabb lejtõ jöjjön és folytatódjon minden ugyanúgy. Így kerültük ki Inotát, míg nem egyszer egy emelkedõ tetejérõl közvetlenül Várpalota határába ereszkedtünk le.


     Innen már mûúton folytattuk az utat, át a városon. Jobbról, balról temetõk szegélyezték az utat. Kiöltözött, virágokkal felszerelkezett sokaság volt mindenütt. Voltak, akik csendes áhítattal álltak a sírok mellett, mások inkább a családi, társadalmi érintkezés egyik fajtáját látták az eseményben. És ott voltunk mi kontrasztnak, az ünneplõsök között koszosan, izzadtan, hátizsákokkal, botokkal. S látni lehetett a többség szemében az értetlenséget, nem tudva hová tenni a gyaloglókat. Mit keresünk mi az "életben", mikor az átlagember a halált, az elmúlást ünnepli. Pedig még csak az ünnepek elõestéjén jártunk.  Aztán átvágva a "jól öltözött" tömegen megérkeztünk a Közösségi Házba a célhoz, negyvenkét kilométerrel és sok-sok szépséggel a hátunk mögött. Megkaptuk az emléklapokat, kitûzõket, néhány kedves szót, és várt a Várpalotán már szokásos svédasztal a zsíros kenyerek képzeletet felülmúló változatosságával és a frissítõ ásványvizekkel.


Epilógus


     Köszönet ezért a remekül szervezett és jó túráért a Fejér Megyei Természetbarát Szövetségnek, Pintér Józsinak, a Várpalotai Városi Természetbarát Szövetségnek, Herczeg Attilának és az Iszkaszentgyörgyi Természet és Környezetvédõ Egyesületnek. Valamint minden közremûködõnek, akik lehetõvé tették a túra létrejöttét.


A túráról fényképek az alábbi oldalon találhatóak a Galériában : http://eeonline.gportal.hu

 
 
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20112011.10.18 22:31:25


Bakonyi Barangolás 70.


    


     Október 8-án reggel, még a sötétség leple alatt robogtunk Zirc felé a Keleti-Bakonyon át, hogy részt vegyünk immáron negyedik alkalommal a Bakonyi Barangolás teljesítmény túrán. Korábban megismerkedtünk a 20 és az 55 kilométeres távval, a múlt évben aztán rámerészkedtünk a hetvenre is, és minden nehézség nélkül teljesítettük. Így idénre már egyértelmûen a kötelezõ táv a 70 kilométer maradt. Háromnegyed hatkor értünk a rajt-cél helyszínére a Reguly Antal Általános Iskolához. A levegõ hûs volt, az égen millió csillag. Elégedetten állapítottuk meg, hogy a múlt évinél sokkal tisztább és melegebb az idõ. Az aulában, már jó néhány túratárs készülõdött. Folyt a nevezés, a felszerelés igazítása és elcsattantak az elsõ poénok is. Egyelõre csak hetvenesek gyülekeztek, s tavalyról szinte mindenkit ismertünk, legalább is arcról. A hangulat egyre családiasabb lett, lévén a rendezõk jubileumot ünnepeltek, ez volt a tízedik rendezésük. Letudtuk a kötelezõ adminisztrációt, és ellenõrzõ füzetink átvétele után, már mi is az indulás lázában égtünk. Az Ösvény Taposók nagyon következetes, ha a rajt 6-ra van kiírva, egy perccel elõbb sem engednek el senkit. Ahogy közeledett az idõpont hirtelen kisebb vita támadt az indítás és a túrázók között, mivel két perc eltérés volt az órák között. Aztán közfelkiáltással megszavaztuk a 6 órát és kitódultunk az ajtón. A még mindig korom sötétben a harminc, harmincöt ember úgy indult, mint ha az élete függene attól, milyen gyorsan hagyja el Zircet. Aztán a belvárosban rádöbbentünk, sok-sok kilométer áll még elõttünk, és mindenki egyszerre vett vissza az örült tempóból. Következett az elsõ emelkedõ, és a mentõállomást elhagyva közeledtünk a városhatárhoz.


Az elsõ húsz


     Még mindig sötét volt, mikor magunk mögött hagytuk az utolsó házat. A távolban még láttuk az apátság két kivilágított tornyát, aztán lassan elnyelt bennünket a Bakony végtelen rengetegje. Az elsõ szakasz nekem minden alkalommal kicsit monoton.  A  Zoltay-forrás 7 kilométerre van.  A táj nem sok változatosságot mutat, a szintemelkedés sem valami nagy. Az egyetlen változatosságot az jelentette, hogy idõközben felkelt a Nap. Kicsivel több, mint egy órányi gyaloglás után, már be is került az elsõ pecsét  az ellenõrzõ füzetekbe. Még ránéztünk a forrásra, szinte alig volt benne víz, és indultunk tovább. A következõ öt kilométer a Kerteskõi szurdokhoz már érdekesebb. A terep még mindig könnyû, azonban az útvonal jórészt az erdõ mellett halad és Pénzesgyõr felé közelítve kinyílik a táj. Egyre feljebb kúszott a Nap, az ég felhõtlen és azúr kék volt. Már azt terveztük, hol vetkõzünk pólóra.  Megszavaztuk Bakonybélt, a harmadik ellenõrzõ pontot. De addig még jócskán menni kellett. A távolban a Bakony vonulatai szinte füstöltek a párától a ragyogó, arany napsütésben. Az iramon cseppet sem lassítva, pillanatok alatt feltûnt Pénzesgyõr. Egy kis séta az aszfalton, és ráfordultunk a szurdokhoz vezetõ útra. A harmattól minden vastagon vizes volt, és itt már bántuk, hogy az autóban hagytuk a kamáslikat.  Az ellenõrzõ ponton csokival várt a pontõr, és míg adminisztrált, kis történettel szórakoztatott egy bizonyos fakorong rendszerrõl. A szurdok szikláin átmászva haladtunk tovább. Miután az út újra kiszélesedett, megpróbáltuk a fakorongok történetét összerakni. Nem jutottunk sokkal többre. Akkor azt hittük, hogy már sosem fogunk korong ügyileg megvilágosodni. A szurdokban néhányan beértek bennünket, így együtt folytattuk az utat beszélgetve. Kevéssel késõbb, egy benézhetõ elágazásnál néhány túratársat visszakiabáltunk a helyes irányba, így újabb tagokkal bõvült a csapat. Az Öreg-Kerülõ-hegy emelkedõje kissé megszórta a csapatot. Féltünk az elõttünk álló erdei úttól, de az erdészet idénre betemette a tavalyi fakivágásból származó óriási kátyúkat, de azért sár így is akadt, ám korán sem annyi, mint egy éve. Az erdõ sûrû és párás volt a Gerencétõl, észre sem vettük, hogy megváltozott az idõ. Csak mikor Bakonybél elõtt, Szent-kútnál kibukkantunk a fák közül, szembesültünk azzal, hogy teljesen befelhõsödött.


            Bakonybélben az állandó helyen, a Hársfa vendéglõben volt az ellenõrzõ pont. Itt a megszokott tömeg fogadott, mivel ez a rövidebb távok indító pontja is. Megkaptuk a harmadik pecsétet és a szokásos italbont is. Mi fröccsre váltottuk. A kis kerthelységben élénk beszélgetés folyt. Egy nagy edényben forró tea gõzölgött, és mindenki kedvére teázhatott. Elõkerültek az elsõ szendvicsek is. A túrázók folyamatosan érkeztek, hatalmas volt a forgalom. Azonban a ruhák állapotáról simán meg lehetett mondani ki jön már Zirc óta, és ki az aki csak most kezdi koptatni a kilométereket. Elvileg itt akartunk pólóra vetkõzni, ám épp indulni készültünk, mikor eleredt az esõ. Így maradtak a polárok, sõt elõkerültek a dzsekik is. Még ki sem értünk a faluból, mire elállt a zápor és újra napos lett az idõ. Újabb 5 kilométer következett a Gerence-völgyben szintemelkedés nélkül és utunk huszonkettedik kilométerén elértük a negyedik pontot, Gerence pihenõt. Ez a túra egy különleges pontja, mivel a hetvenesek innen tesznek egy kicsivel több, mint 15 kilométeres kört, és a kitérõ végeztével visszatérnek ugyanide. Ennek okán többen a ponton hagyják hátizsákjukat, és könnyített felszereléssel teszik meg a távot. Így terveztük mi is, de aztán csak Enikõ használta ezt a variációt. Neki viszont cipõt kellett cserélni, mert a bokáját kikezdte a bakancsa. Szerencséjére nem túl messze lakik, így autóval utána hozták a váltást.


A kitérõ


     A pihenõtõl kemény emelkedõ kezdõdött a Tábor-hegyre, egészen a Széchenyi Emlékkõig. Az az igazság, hogy nem egészen értem miért kell gránit emlékkövet állítani annak, hogy Széchenyi Zsigmond – akit egyébként tisztelek és nagyra tartok – 1944-ben azon a helyen kilenc vaddisznót és egy rókát lõtt egy vadászaton. Mindegy. Megnéztük a követ és mentünk tovább. Ha már a felfelé menet is erõs volt, miért lett volna más a lejutás a hegyrõl. Vad lejtõn haladva újra elértük Bakonybél határát. Itt a mûúton jobbra tartva haladtunk az ötödik pontunk, Hidegvölgy felé. A pontõrtõl megtudtuk, hogy hatvanketten választották az nap a hetvenes távot és mi tartjuk helyünket a közép mezõnyben. Nem mintha lett volna jelentõsége, de jól esett. Aztán az elkövetkezõ két kilométer a volt bauxit bányáig maga volt a rémálom. Az emelkedõ eleje normál körülmények között is lihegõs, de most még pluszban agyagos, csúszós sár is borította. Kerülni nem tudtuk, kénytelenek voltunk botjaink maximális segítségét kihasználva araszolni felfele. Ez a rész, a Bakonybélbõl indult húsz kilométeresekével közös, s valószínûleg elég sokan voltak, hogy járhatatlan jégpályává tapossák az emelkedõt. E  kis táv szinte jobban megviselte az izmokat és izületeket, mint a mögöttünk hagyott 38 kilométer összesen. De fenn voltunk. Az idõveszteség kompenzálására egy lejtõs szakaszon futni kezdtünk. Az idõ még mindig napos volt, a kedvünk pedig töretlenül jó. Akiket lehagytunk futás közben, csendesen elmélkedtek elmeháborodottságunkat illetõen, de úgy gondolhatták, biztonságosabb, ha ennek nem adnak hangot.


      A hatodik pontnál, Királykapunál már újra a tervezett idõnket hoztuk.  32 kilométernél voltunk, jó erõben és idõben. Így nyugodtan fogyaszthattuk el az ellátmányul kapott nagyon finom és nem kicsi pogácsát, és a szinte korlátlan bodza szörpöt. Megpihenve és feltöltõdve folytattuk az utat immáron újra Gerence pihenõhöz.  A Vörös János-séd völgyében, egy régi vasút egykori nyomvonalát követve halad az út tovább. Szintemelkedés szinte nincs ezen a szakaszon. A Suttonyi-kútnál egy kis tavat elhagyva, tovább követtük a régi nyomvonalat. Ember magasságú gazon kellett átgázolni, s lassacskán a fejünk felett megjelent a kerékpár út, ami szintén a pihenõhöz vezet. Talpaltunk, nehogy a „lefutottak” utolérjenek, és újra a pihenõnél voltunk. Immáron ismerõsként köszöntöttük egymást a pontõrökkel. Miután begyûjtöttük a hetedik pecsétet, valamint Enikõ hátizsákját és dzsekijét, amit az egyik padon felejtett, de ugyan ott volt ahol elõzõleg hagyta, nekivágtunk a túra legnehezebb szakaszának.


Kõris-hegy


     Ez a 7 kilométer a maga csaknem 500 méteres szintemelkedésével a túra legnehezebb része.  Már az eleje komplett kardio edzés. Néhány száz méter gyaloglás után az ember egy földbõl kialakított lépcsõsorhoz ér. Ez vezet fel az Odvaskõ-barlanghoz. Ezen a lépcsõsoron aztán 100 méter szintet emelkedünk. A pihenõ és a barlang csupán 1 kilométerre van egymástól, azonban igen üdítõ érzés felérni. A barlang egyébként érdekes. A magyar barlangok közül ezt említik legkorábban írásban, az 1300-s években. Dolomit sziklába, 7 méter magas, szádával nyílik. 20 méter hosszú és 8-10 méter széles, 3-4 méter magas. Az egyik sarokból egy kürtõ nyílik a hegytetõre. Egy másik sziklahasadékon át egy 7 méteres folyosóba lehet jutni, s ezen keresztül szintén elérhetõ a külszín. A z ásatások során barlangi medve csontokat is találtak itt.


     A barlang után még néhány lépcsõ következett és rátértünk a Boroszlán-tanösvényre. Ismertetõ táblák mellett haladtunk egyre feljebb a míg mindig tiszta idõben.  Elhagytunk néhány hétvégi turistát, akik szintén a hegytetõre tartottak. Miután megtudták mi járatban vagyunk nagyobb tisztelettel néztek ránk. A társasággal tartó Mackó kutya úgy döntött érdekesebbek vagyunk a gazdáinál, és határozottan eltökélte, velünk tart. Alig tudták a gazdái lebeszélni tervérõl. Folytattuk az emelkedést, miközben lassacskán tompult az idõ. Majdnem két kilométerrel a csúcs elõtt elértük a felfelé vezetõ mûutat. Ezt a szakaszt már rég vártuk. A szerpentinen fák között kanyarog felfelé. Az idõ egyre borongósabb és hidegebb lett, a szél is feltámadt kissé. Aztán egy nyiladéknál megláttuk azt, amitõl leginkább tartottunk. A szépség az volt, hogy szó szerint a felhõkben jártunk, az ijesztõ a felhõk sötétszürke és mélykék színe , és vastagsága volt. Semmi jót nem ígért. Megszaporáztuk lépéseinket. Már látni lehetett a radar állomás fehér „golflabdáját”, mikor elkezdett szemerkélni az esõ. A fák takarását kihasználva, utolsó hajrát nyitottunk fel a kilátó toronyhoz. Az ellenõrzõ pont beköltözött a kilátó alá, s a nagy fa szerkezet védelmében szorongott teljesítménytúrázó, és egyszerû kiránduló egyaránt. Viszont a hangulat jó volt, élénk beszélgetés folyt, egyesek eszegettek, mások iszogattak, ruhát, zoknit cseréltek, csak a két pontõr meredt átfagyva maga elé, a mindent átható szélben. Idõközben megérkezett Mackó kutya kíséretével, és immáron jó ismerõsként köszöntött bennünket. Mi is ettünk pár falatot, és éppen induláshoz készülõdtünk, amikor leszakadt az ég. Nem volt mit tenni, menni kellet, hiszen ez csak a nyolcadik ellenõrzõ pont volt, s alig jártunk 45 kilométernél.


Az utolsó negyedszáz  


     709 méter magasan voltunk, a Bakony legmagasabb pontján és újra durva lejtõ következett. Elõször le kellett ereszkedni a szakadó esõben az Ördög-likhoz. Hol a botokkal fékeztük magunkat, hol fától fáig közlekedtünk. Aztán folytattuk az araszolást a csúszós, alig járható lejtõn tovább. Az esõ nem kegyelmezett, rendületlenül szakad. Aztán, hogy még tetõzõdjön a megpróbáltatás, kidõlt fák keresztezték az utat.” Lélekemelõ”volt a csurom vizes, már sáros, derékmagasságú törzseken átmászni. Aztán túljutottunk e lejtõn és újra betonon haladtunk egy keveset. Szakadt továbbra is, a hõmérséklet 4,2 fokra esett vissza. Jó szolgálatot tettek a kesztyûk. A Márvány-völgyön haladtunk lefelé a halomsírok felé. A halomsírmezõt az északi oldalról kerültük meg – a sírokról késõbb még szó lesz - .  Az esõ kicsit alább hagyott, s a távolban újra napsütés derengett. Nemsokára Kõris-hegy felõl becsatlakozott az országos kék, és az összeszûkülõ ösvényen, újra rönkmászás kezdõdött. De legalább az esõ elállt. A Barátok-útján értük el a kilencedik pontot, az Öreg-sédet. Itt már újra sütött a Nap. Ez volt a bûvös 50-es kilométerkõ. Betonozott úton haladtunk tovább, újra a halom sírok felé.


     Háromnegyed órányi gyaloglás után elhagytuk a mûutat, és a sírmezõ mellett haladtunk tovább. Ez a halomsírmezõ Közép-Európa legnagyobb ismert sírmezeje, a maga 226 halmával. Idõszámításunk elõtt 1200 körül keletkezett. Az itt élõ népek használták temetkezési helyül. Más néven Százhalomnak is nevezik.  A legnagyobb sírok 20-30 méter, a kisebbek 5-16 méter átmérõjûek, magasságuk 1-3 méter. Lassan kezdett ránk esteledni, és az út inkább emlékeztetetett ingoványra, mint erdei útra. Végeláthatatlan vízfelületek csillogtak a szürkületben mindenütt, de abban sem lehetett senki biztos, hogy ha egy fûcsomóra lép nem merül bokáig a vízbe. Így értük el a már teljesen besötétedett erdõben Bödön-kutat, a tízedik pontot és egyben központi frissítõ állomást.


     A tábortûz fénye már messzirõl látható volt, s ahogy közelebb értünk feltûntek a már ismerõs kivilágított kerti sátrak, a sörpadokkal. Idén sem kellett csalódni. Lekváros és zsíros kenyér, csalamádé, hagyma, erõs paprika, forró tea és szörp volt a menü, és persze korlátlan fogyasztás. Jól esett egy kicsit megpihenni, különösen a forró tea volt nagy áldás. Megtöltöttük vele bátran kulacsainkat is. Kihasználtuk a nyugodt alkalmat és kicsit frissítettünk felszerelésünkön is. Jól jöttek az új zoknik. De itt sem lehetett végtelenségig idõzni. Fejlámpákat elõ és indulás. Egy kisebb csapat élén folytattuk utunkat. A lámpák 4-5 métert engedélyeztek látni, de az erdõben amúgy sem lett volna lehetõség nézelõdni. Mindenki a lába elé figyelt, igyekezett a gyökereket, gödröket és tócsákat elkerülni.  Kis idõ elteltével újra mûúton haladtunk. A távolban látszottak a kõris-hegyi radar piros irányfényei. Távol volt már térben és idõben egyaránt. Feltûntek Szépalmapuszta fényei.  Az arborétum mellett léptünk be a hotel és lovas klub területére. Gyönyörû hely érdemes világosban is megnézni. Egy dombocska tetején, a lovarda területén aztán megláttuk a tizenegyedik pont, Szépalma pihenõ lámpáit.  Elértük a hatvanadik kilométert, már csak egy jó tízes volt hátra.  Itt megtudtuk, hogy a régi útvonalban egy kis változás történt, egy kerítés megépítése miatt. Az új szakaszt, fényvisszaverõkkel hibátlanul jelezték.


     Aztán a régi túra útvonal és megint erdõ következett. Az erdei út mérsékelten volt csak sáros, kezdtük a legjobbakat remélni. Csatlakozott hozzánk egy fiatalokból álló társaság, akik itt „elsõ bálosok” voltak.  Minden a legnagyobb rendben volt, egészen a Hajmás-hegy, Halomány-tetõ alatti részig. Újabb durva lejtõ, a már jól ismert agyagos sárral. Sehol fa, semmi kapaszkodó, nyíl egyenes sípálya 200-300 méter hosszan. Mindenki a maga technikájával küzdött, én személy szerint bevágtam a kezdõ síelõk hóekéjét, és nemes egyszerûséggel lecsúsztam. A bakancsok talpán a recék nem jelentettek semmit, azok már rég tele tömõdtek a vendégmarasztaló sárral.  De mint minden, ez is véget ért egyszer, s nemsokára az áhított aszfaltozott erdészeti úton voltunk. Így értünk el Páliháláspusztára. Már csak másfél kilométer volt az utolsó, tizenkettedik pontig a Kõ-kúti erdõig. A fiatalok korábban megelõztek bennünket, de mindvégig látótávolságban maradtak, és lámpáik fénye árulkodott, hogy idõnként hátrafordultak és megnézték jövünk-e mögöttük. Aztán Pálihálásnál ellõtték a puskaport, s mi újra megelõztük õket. Szinte egyszerre értünk a pontra, itt kiderült egy fiú és egy lány teljesen elkészült közülük az erejével, illetve a lábával. Megvigasztaltuk õket, hogy már csak 4 kilométer a cél. Mi már indultunk volna tovább, mikor a pontõrök tájékoztatták a ponton lévõket, hogy az út hátralévõ szakaszában változás van, mivel az egyik túratársunkat napközben kutya támadás érte Tündérmajornál. Hozzá nem is kicsi, rendõrt és mentõt kellett hívni, így mindenkit arra kértek, hogy a mûúton menjünk tovább és kerüljük ki a települést. Távban nem lesz változás, csak megússzuk az utolsó dagonyát és emelkedõt. Így tettünk.  A major határában aztán visszatértünk az eredeti útvonalra. Átvágtunk egy kis erdõn, és alattunk a völgyben feltûnt az újra kivilágított Zirc.  


A célban


     Az utolsó két kilométert aztán végig aszfalton tettük meg, ugyan azon az útvonalon, mint amin reggel elhagytuk a várost.  A tavalyi és idénre is tervezett tizenöt óra negyven helyett, a sár miatt tizenhat tizenöt alatt értünk célba, de bõven hoztuk így is a tizenkilenc órás szint idõt. Az aula aztán a nap folyamán megváltozott, a szülinapra való tekintettel lufitenger fogadta a visszaérkezõket, megy egy szülinapi torta „romja”. Az emléklapok és jelvények átadása után – igen, itt még nagyon szép nagyméretû fém jelvényeket osztanak, s hozzá minden teljesítésért mást – a szokásos zsíros, lekváros, margarinos kenyérrel és teával, üdítõvel kínáltak minden beérkezettet. A svédasztalnál aztán a Kerteskõi-szurdok pontõrétõl végre megtudtuk, mik is azok a fakorongok. Ezek nem mások, mint fából készült dísztárgyak, amelyeket egy-egy helyen mát itthon is lehet kapni, de igazi kultúrája külföldön van, s az egész elmefuttatás az én préselt kékesi botdíszembõl indult ki. Így aztán a nap végére Enikõ, Laci és jómagam is felvilágosultunk a témában.


Összegezve, a rendezõ Ösvénytaposó Baráti Társaság jó szokásához híven kitett magáért a rendezés, szervezés, lebonyolítás minden területén. Kis hiányosság, hogy az idõjárást még nem tudják kellõen befolyásolni, de reméljük ebbe is belejönnek. Mindenesetre ajánlom bárkinek a Bakonyi Barangolás bármely távját, és köszönet a jó túráért.  


         


 A túráról készült képek az alábbi honlapon elérhetõek : http://eeonline.gportal.hu

 
 
Pázmándi TOPorgóTúra éve: 20112011.10.17 15:54:34


Pázmándi TOPorgó 2011.


-         avagy egy túráról így is, úgy is -


     Mint 2007-óta minden október elején, idén is készültem a számunkra hagyományos „házi túránkra”, a Pázmándi TOPorgó 45-re, lévén a túrát, mint a tavaszi éjszakait is  barátok rendezik  a Velencei-hegységben. Kitaláltam, mint és hogy megyek, aztán mint szokták mondani ember tervez … . A túra elõtt egy nappal, reggel csörgött a telefonom. Judit barátnõm keresett, az egyik szervezõ és udvariasan megérdeklõdte, lenne-e kedvem felülni a Zsidó-hegyre pontõrnek, lévén létszámhiánnyal küzdenek. Válaszom egy gyors igen volt, s az  futott át az agyamon, mivel ez lesz a második pont, „gyorsan lezavarom” és a többiek után iramodok. Némi futással  Sukorón utol is érhetem a mezõnyt.  Aztán rákérdeztem a nem jellemzõ létszám gond okára. Mivel idén szerveztek 8 km-es Totyorgót is gondolva a kis gyermekesekre, az elsõ két pont nyitvatartása igen csak kitolódott. Nekem fél nyolctól nem háromnegyed tízig, hanem negyed egyig kell nyitva tartanom. No ebbõl a szemszögbõl már érdekesebbnek tûnt a sukorói manõver, de egyszer már igent mondtam, és különben is pontõr még soha nem voltam. Hát hajrá, és majd lesz valami !


A kezdet


     Judittal hat órakor indultunk Pázmándra, a mûvelõdési házhoz, ahol a rajt-cél is volt. Néhány perc autózás, és az udvarra befordulva láttuk, már folynak az elõkészületek. Mi is beszálltunk a sörpadok kipakolásába és az adminisztráció felállításába. Menet közben Zoli megérkezett a gulyás alapanyagaival és az udvarra kitett két nagy üst, már nem is tûnt olyan elhagyatottnak. Túl sokáig nem húzhattuk az idõt, mivel gyalog mentünk ki a pontjainkra. Így a pontõr csomagjaink felvétele és ellenõrzése után és egy kis reggeli hangulatjavító starter magunkhoz vételét követõen, a felkelõ nappal együtt indultunk is. Nekem könnyû dolgom volt, csak a falu határáig kellett mennem, aztán felkapaszkodni a keresztekhez, a hegyre. Kihasználtam az alkalmat, és az épülõfélben lévõ kálvárián keresztül mentem fel. Már úgy is meg akartam nézni. Ha befejezik szép lesz, de a meredeksége miatt az idõsebb korosztálynak tényleg kálváriát fog jelenteni. Ahogy felértem a tetõre a három kereszthez, abban a pillanatban emelkedett a látóhatár fölé a Nap. Kálvária, három kereszt a tetõn és a felkelõ Nap. Érdekes érzések jártak át. Felállítottam a pontot az egyik kereszt talapzatán, aztán a sziklák szélérõl lenéztem a falura. Bandi is kinn volt már az elsõ ponton a malomnál. Tõlem alig több, mint egy kilométer, de köztünk ott egy”édes kis” emelkedõ, közepén a kvarcitszikla szoros a köveivel, amiken csak mászva lehet átkelni. Gondoltam van még idõm nézelõdni, ám ekkor a falu határában a szántóföldön megjelentek az elsõ túrázók, és gõzerõvel közeledtek Bandihoz. Gyorsabbak voltak, mint gondoltam.


A tetõn


     Hét órakor indult a túra, és bár csupán alig három kilométerre voltam az indítástól az emelkedõ és a kvarcit sziklák ellenére huszonhét perc elteltével megjelent az elsõ ember, aki nevezetesen 45 km-en indult. Hat perc szünet következett, majd egy anya érkezett tini fiával, nevezetesen õk voltak az elsõ 35-ösök. Aztán kinyitották a csapot, és folyamatos lett a túrázók áramlása. Szépen elosztva jöttek, de bámészkodni már nem volt idõm. Viszont csak a két leghosszabb táv képviseltette magát, a húszasoknak se hírük, se hamvuk nem volt. Persze, õk ráértek. Aztán pontban negyed kilenckor megtört a jég, és köszönthettem az elõ húszast  is.  Innentõl aztán nem volt megállás. Piros Gerecsés pólóm sokaknak adott indító témát egy kis beszélgetésre. Többen megdicsérték jó választásomat, mivel így már kilométerekrõl láttak a falu határából, mások a közös Gerecse 50-et emlegették, valamint kiderült az is, hogy milyen sokan érkeztek Tatabányáról és környékérõl. Nem gondoltam volna.


     Ahogy telt az idõ, lassacskán elkezdtek érkezni a helyiek, a sok-sok ismerõs. Kölcsönös rácsodálkozások következtek – Hát te itt ? – felkiáltásokkal.  Nyilvántartásomon sokasodtak a színes pipák. A fej-fej mellett haladó 35-ösök és 45-ösök létszámát lassan befogták a 20-asok, majd azzal a lendülettel maguk mögé is utasították a másik két távot.  Befutott Rita barátnõnk is kis gyerek csapatával, valamint az elhagyhatatlan Brúnó kutyával. Magasan a fejünk felett elrepült egy motoros siklóernyõs. Néhány perc elteltével újra megjelent Pázmánd irányából. A legjobbkor. A pont úgy tele volt, mint egy nyári fesztivál helyszín, és kivételesen sok gyerek volt fenn. A siklóernyõs szinte a fejünkre ereszkedett, több kört is leírt, csinált néhány „kunsztot”. Gyerek, felnõtt egyaránt ugrált, mutogatott, integetett, kattogtak a fényképezõk, és a pilóta széles mosollyal integetett vissza.  Tiszta majális volt októberben. Megérkeztek a helyi ifi túrázók is, majd megpihentek a „kimerítõ” elsõ három kilométer megtétele után. Az egyik zsákból elõkerült egy sok csatát megjárt metálkék FÉM ! 2 literes szódásszifon, valamint ipari mennyiségû mûanyag kávéspohár. A délelõtti napsütés csúcsán  „fénnyel” kínálták a rá fogékonyakat. Nem volt rossz. A késõbbiek során aztán a szifonnal gyakran találkoztam. Megjelentek az elsõ Totyorgók is, zömében óvodás, kisiskolás gyerekekkel. Egyre színesedett a közösség. A  hosszútávosok idõközben elfogytak, és már csak a húszasok és a nyolcasok érkeztek. Az utolsó húszasok egy kilenc fõs gyerek csapat volt, egy szöszi fitnesz edzõvel az élükön.  Néhány kilométerrel késõbb megtudtam, hogy õ Mónika, a polgármester „asszony”. De akkor már rég tegezõdtünk.


     Úgy múlt az idõ, hogy észre sem lehetett  venni, folyamatosan áramlott a tömeg, aztán szépen lassan csillapodott. Végül ismerõs túrázó jelent meg a távolban.  Bandi volt, az elsõ pont õre. Végignéztem a nyilvántartást, és láttam nálam is hiánytalanul megvan mindenki, így én is zárhattam. Összességében 50 negyvenötös, 52 harmicötös, 226 húszas és 66 nyolc kilométeres pecsét ellenõrzõ füzetbe ütése után, Bandival elindultunk a cseplek-hegyi harmadik pont, Gábor felé.


A TOPorgás


     Most már, mint „átlagos „ túrázók róttuk a kilométereket. A hegy aljában beértük Mónikát, és a „macska bandát”, majd elõttük értünk a hegy tetejére.  Õk húsz kilométer megtételére vállalkoztak. Kis idõ elteltével õk is megkapták harmadik pecsétjüket, s immáron együtt baktattunk le a hegyrõl, a negyedik pont a Csúcsos-hegy és Judit irányába. Csivitelve, beszélgetve haladtunk a szõlõk felé. Idõközben a „fényes nemzedék” felért Judithoz, és már csak Mónikáék hiányoztak a teljes létszámhoz. A hegynél aztán búcsút vettünk a gyerek csapattól, és a pont bezárása után egyenesen Nadapnak vettük immáron négyen az útirányt.  Elmúlt már délután egy, amikor megérkeztünk Nadapra, a Teke sörözõbe. Eredetileg az ötödik pontra indultunk a szintezési alapponthoz, csak az menet közben bezárt. Így ha már Nadapon voltunk … , legalább kiszáradt torkunkat meg tudtuk némileg nedvesíteni, egy-egy sör által. Már nem is csodálkoztam, amikor a kerthelyiségben ücsörgõk között ismerõs fiatal arcokat fedeztem fel, és az elhagyhatatlan kék szódásszifont. Kicsit sajnáltam az alappontot, mert ott csokit kaptak a túrázók, a Gyapjas-zsáknál meg almát, de megvigasztalódtunk. Lassan eltûntek a fiatalok is, és mi is szedelõdkzödni kezdtünk. Irányt vettünk Sukorónak, ahol a Néprajzi háznál Marika és Zoli várta a megfáradtakat a már megszokott zsíros kenyérrel, és a hozzávalókkal. Ha már túráztunk mi is, hát kivettük a részünket a zsíros kenyér készlet megapasztásából is. Ez a pihenõ, kicsit hosszabbra sikerült a tervezetnél, lassan kezdett a Nap eltûnni a Meleg-hegy gerince fölött, a pont is zárt, így elindultunk vissza Pázmándra, a célba. Zoliék is összepakoltak.  Persze könnyû annak a visszaút, aki kocsival van. Igaz, volt némi cuccuk, asztal és tálcák, evõeszközök és mások, de aki sport ember az megoldja az ilyesmit.


     A visszaúton, Nadapot elhagyva, aztán a ránk is esteledett, de valahogy a szõlõhegyen átkelve senkinek sem jutott eszébe fejlámpát használni. Végtére is ismertük a terepet, mint a tenyerünket. Pázmánd kivilágított utcáin, aztán meg pláne nem volt probléma. A mûvelõdési háznál a két nagy kondérban gõzölgött a forró gulyás, és elégedett, többé-kevésbé megfáradt emberek csoportjai jókedvûen falatoztak és beszélgettek a hosszú asztaloknál. Ismerõsként köszöntöttek bennünket, a pontõrök kis csapatát, s miután megtudták, hogy az õrködés után bizony mi is talpaltunk egy keveset, még elismerõbb pillantásokkal méltattak minket. Lepakoltunk, leadtuk a hivatalos csomagokat, és nekiláttunk a jól megérdemelt gulyásnak mi is. Juliska néniben most sem kellett csalódnunk. Kitûnõ volt a leves, és az adagot is megmérte. Volt kenyér, erõs paprika is bõségesen, no meg ásványvíz.


     Érdekes volt látni így egy teljesítménytúrát, hogy egy azon alkalommal megtapasztalja az ember úgymond belülrõl, mint pontõr és a szokásos módon kívülrõl, mint egyszerû talpas. Mások a benyomások, és más a kontaktus a túratársakkal. Viszont elfogultság nélkül állíthatom, hogy mind kívülrõl, mind belülrõl, tehát így is – úgy is a TOPorgó  igen jó túra. Mára kinõtte a gyermekbetegségeit, egyre jobban kiforrt. S aki nem hiszi, a tavaszi éjszakain vagy októberben a „nagyon” járjon utána !


A túráról készült képek megtekinthetõk : http://eeonline.gportal.hu oldalon a galériában
 
 
Őszi 30-as tt. a Burok-völgyön keresztülTúra éve: 20112011.09.14 20:50:27


Õszi 30-as Teljesítménytúra a Burok-völgyön keresztül


-          vagy egy igazi gatyaszaggató túra -


 


 


A legenda


     A Burok-völgy a Keleti-Bakonyban található, nem túl messze Várpalotától. A környéknek egyesek még is mitikus, mondhatnánk misztikus jelentõséget tulajdonítottak egykoron, s egyes legendák a mai napig élnek a völgytõl északabbra fekvõ kis bakonyi falvakban. Szólnak a regék nyughatatlan lelkekrõl, boszorkányokról, a völgyben lakozó gonosz erõkrõl. Mondják, hogy egyesek, kik bemerészkedtek a nem is túl távoli múltban a völgybe, és a környezõ erdõkbe, soha nem tértek vissza, vagy ha igen gyakorta szerencsétlenség érte õket.


     Mindezekrõl a környéken lakó barátnõnk mesélt évekkel ezelõtt, s ez megfelelõ alapot adott a kíváncsiságunknak, hogy a dolgok után járjunk. Azonban akkor, azon a tavaszi napon az idõ, vagy a völgy nem volt kegyes hozzánk. A hideg szél és a szûnni nem akaró esõ kiûzött bennünket a völgybõl, mielõtt jobban szemügyre vehettük volna. Így aztán elhatároztuk, hogy egyszer visszatérünk. Most, szeptember 3-án jött el az ideje, ha már egyszer a várpalotai természetbarátok túrát szerveztek ide.


 


„Vár palota”


 


     A korábbi próbálkozással szemben a meteorológia erre a napra kellemes kiránduló idõt ígért, így sokkal jobb kedvvel autóztunk Várpalota felé a „Házisárkány Õrssel”, az az Judit, Rita, Erzsi és jómagam, kiegészülve Erzsi unokájával, Pepével, no meg Brúnó kutyával. A kiírás nem tûnt veszélyesnek, maga a táv 26 km, 420 méter szintemelkedés, és minderre 7 óra szintidõ. Mindez belátható és bejárható távolság. A rajt és cél, a várpalotai túrák bejáratott helyszíne a Civil Ház volt. Gyorsan, flottul ment az adminisztráció, sõt néhány jó tanácsot is kaptunk a szervezõktõl. Felhívták a figyelmünket, hogy beosztónak kell lenni a vízzel, mivel természetes pótlásra nincs lehetõség, lakott területet nem érintünk, és a terep miatt, csak a negyedik ellenõrzõ ponthoz tudnak frissítõt kijutatni. Végig számoltuk az itinert. Majd kilenc kilométer a völgyig, egy jó tízes maga a völgy, és aztán vár a víz. Úgy véltük nem lesz gond.  Azért biztos ami biztos alapon, indulás elõtt betértünk az épület túloldalán lévõ alagsori sörözõbe, és elfogyasztottuk immáron rituális indító kávénkat, no meg az ”agancsos kólát”. Így hát mindenre felkészülten vágtunk neki az útnak.


 


Kezdõdik a tánc


 


     Még nem volt fél nyolc, és egy aszfaltos kaptatón tartottunk a város határ irányába. Mindig csak emelkedve követtük a piros jelzést, még elmaradt mögöttünk a civilizáció. Fennsík részre értünk, a gaz és a bokrok között nehezen volt követhetõ a jelzés, de az elbizonytalanodásoknál mindig feltûntek elõttünk haladók. Így értük el az elsõ ellenõrzõ pontot, az Inotai-víztárolónál, ahol a pontõrök egy mandulás árnyékában fogadtak minket. Túl voltunk az elsõ három kilométeren, és laza sétagaloppnak tûnt ekkor még minden. Pecsételés, kis krémezkedés, és folytattuk utunk, Hideg-völgy felé. Sík terepen haladtunk, s a nap kezdte megmutatni, nem biztos, hogy betartja a meteorológiának tett ígéretét, a 26-28 fokkal kapcsolatban. Kopár, árnyék nélküli dombok sora következett kiszáradt, alig fûvel. A jelzéseket jobb híján a földbõl kiálló nagyobb kövekre festették. Erõsek voltak az emelkedõk, és húzósak a túloldali lejtõk. Így hullámvasutaztunk dombra fel, völgybe le. Viszont a kilátás egy-egy tetõrõl csodálatos volt. A nap viszont nem tágított. Csúcsot akart dönteni, ami aztán mint az esti híradóból kiderült sikerült is neki. Jól haladtunk, de már nagyon vártuk, hogy végre elérjük a Hideg-völgyet, és reméltük, hogy nem csak nevében lesz hideg. Azonban még elõbb egy mûködõ kõbánya szélén kellett elhaladni. A meleg mellé, a por igazán nem hiányzott.  Lassan elértük a várva várt völgyet, amely ha hideg nem is, de legalább árnyas volt. A Baglyas-hegy magasságában beért bennünket egy fekete kutya, akit már a városban is látni véltem. Elkísért bennünket a második ellenõrzõ ponthoz, Hideg-völgy túlsó végéhez. Ekkorra már vízkészleteink alaposan megcsappantak, és a nap még csak most kezdett igazán magasan járni. Alternatív megoldás mellett döntöttünk.


 


             Bakonykúti kutak


     Judit és én úgy gondoltuk, jó fejek leszünk, és teszünk egy kis kitérõt a körülbelül bõ kilométerre fekvõ Bakonykútiba, és hozunk a többieknek vizet. Átadtuk tartalék vizeinket, és felszerelkezve üres palackokkal, a pontõrök és a térkép információi alapján elindultunk „karitatív” utunkra. Rita még utánunk szólt, hogy aztán a kocsmában a hideg sör mellett gondoljunk rájuk is.” Hogy, mit nem feltételeznek egyesek ?” – évõdtünk Judittal, s már láttuk magunk elõtt a gyöngyözõ korsókat. A mutatott földút, szinte teljesen párhuzamosan futott a túra további útvonalával, viszont a térkép szerint nekünk valahol, egy kanyart kell tenni északra, a falu felé. Találtunk is egy dombra felfutó keresztezõdést, és itt irányt váltottunk. Felérve a tetõre megpillantottuk a már régebbi túráról ismert lovardát, és nyugtáztuk, jó helyen vagyunk. Vidáman beszélgetve, az országos kéken értük el a falut. Kicsit többnek tûnt, mint egy kilométer, de kit érdekelt. Megláttuk az elsõ kék közkutat, megtöltöttük a flakonokat, megmosakodtunk, majd felfrissülve elindultunk a templom, a vélt faluközpont irányába. Gondoltuk, ott biztos célt érünk. Még a templom elõtt találkoztunk egy talicskát toló emberrel. Meleg van, dolgozik, õ lesz a mi emberünk. Rögvest meg is állítottuk, mondaná meg, hol van a sörözõ. Legnagyobb megrökönyödésünkre azt válaszolta: „ az itt nincs”. Kocsma, bolt, vagy bármi, ahol vásárolni lehet? „Kis falu ez itt, nem bír el se kocsmát, se boltot.” – hangzott az elviselhetetlen válasz. Nem volt mit tenni, indultunk a többiek után, felszerelkezve a vízzel. Az kék jelzésen hagytuk el a falut, és igyekeztünk vissza immáron a Burok-völgybe. Egy irtásnál elveszett a jelzés, megérzés alapján haladtunk. Késõbb megtaláltuk a völgybe vezetõ kék keresztet, és egy igen durva lejtõn leértünk a völgy aljába. Elõttünk és utánunk túratársak tûntek fel.


 


Az õserdõben


 


     A térképeken is szerepel nagy, piros betûkkel, hogy a völgy nehezen járható és a rajtnál is kiemelték a szervezõk, hogy helyenként nagyon figyelni kell, mert annyira sûrû a növényzet, hogy még a gyalogos csapás sem látható. Elõzõ túránk képei is felsejlettek, néhol kisebb kidõlt fákat kellett kikerülni. Pillanatnyilag azonban szép arcát mutatta a táj. Igyekeztünk, hogy a többieket utolérjük, tudtuk nem fognak rohanni, már csak Brúnó miatt sem. Csodálatos volt minden, az idõ, a fények, ahogy a napsugarai beszûrõdtek a párás levegõn át, a buja, vad és érintetlen természet. Tudni kell a Burok-völgyrõl, hogy természetvédelmi terület, és olyan szigorúan védik, hogy egy igazi, természetes, érintetlen erdõ jött létre. Ez azt jelenti, hogy nem tisztítják, tartják karban az ösvényeket, nem szedik össze a gallyakat a  fák alól. Ami egyszer lehullott, kidõlt, letört az ott marad, ahová leesik. Az idõjárás, a rovarok, a természet majd eltûnteti idõvel. Csodálatos az egész, tényleg van misztikája. Talán ez a vadság, mivel sosem mûvelték az itteni erdõt, járult hozzá, hogy misztikus híre terjedt. A tavalyi viharok persze ezt a területet sem kímélték, és errõl hamarosan személyesen is meggyõzõdhettünk. Egyelõre könnyedén, gyors tempóban haladtunk, beértünk és lehagytunk kisebb nagyobb csoportokat. Néhol egy-egy kidõlt fán kellett átmászni. Rengeteg tapló nõtt a törzseken, a lepke tapló, pedig a kidõlt rönköket népesítette be telepeivel. Ahogy haladtunk egyre beljebb, kezdett durvulni a helyzet. A fák már kettesével, néhol hármasával kidõlve keresztezték az ösvényt. Volt ahol közöttük kellett átbújni, amúgy limbó módjára, volt ahol meg kellett mászni a törzseket. Ha volt hely, oldalt kerülõ utakat is kezdtek kitaposni, de a legtöbb helyen felfelé mászni, lefelé ugrani kellett. Lassultunk is rendesen. Aztán az ösvények egyszemélyesre vékonyodtak, néha ágakat is kellett széthajtogatni, ha haladni akartunk. Megsûrûsödtek a kidõlt fák, és szabályos akadálymászó verseny vette a kezdetét.  Már nem néztünk távlatokat, csak tíz-húsz métert elõre, hogy felmérjük a következõ gátat, és felkészüljünk a leküzdésére. Pillanatok alatt elveszett tér és idõ. Csak mentünk, másztunk, ugrottunk és megint másztunk. A kilométer számláló mutatta hogy haladunk, az óra jelezte az idõt. De a tudat, az valahol régen elveszett.


      Embermagasságú csalános következett, egy kanyargós tisztásszerû helyen. A távolból meghallottuk Rita hangját, ahogy Brúnót instruálta. Csakhamar utolértünk egy csoportot. Mint ha háborús menekültek araszoltak volna, a csalán dzsungelben. Mindenki karja az ég felé meredezett, így próbálkoztak több-kevesebb sikerrel védekezni az égetõ csípések ellen.  Néhányan megálltak pihenni, vagy csak megsejteni a térkép alapján, hogy merre járhatunk. Így aztán tudtunk elõzni, és beértük a mieinket. Igazán örültek nekünk, annak ellenér is, hogy „csak” vizet hoztunk. Beszélgetni, iszogatni nem volt mód, menni kellett, mert haladt a sor. Egyszer véget ért a csalán mezõ, és következett úja a kidõlt fák végtelene. De legalább a völgy is egyre jobban kezdett kacskaringózni. A kanyarok, a sûrû növényzet, és a kidõlt fák miatt pillanatok alatt szem elõl veszítettük egymást. Néha megálltunk, hallgatóztunk, s ha ismerõsek voltak a hangok továbbindultunk. Újabb csalánmezõ, még az elõzõnél is magasabb. Sokan már meg sem emelték a kezüket, békésen tûrték a csípéseket, míg mások még próbálkoztak. Aztán elfáradtak õk is, és rájöttek, hogy egy bizonyos ponton túl már jobban úgy sem ég a kar. Eljött az a szakasz, amire az indulásnál figyelmeztettek. Olyan sûrû volt minden, hogy egy-két méternél tovább nem lehetett látni. Figyelni kellett, nehogy fellökjünk valakit, és menni is muszáj volt, mert tudtuk utánunk folyamatosan jönnek.  Ismét kidõlt fák, kövek és megint fák. Mindenki feladta a tippelést, hol lehetünk, és már nagyon vártuk a harmadik ellenõrzõ pontot. Aztán amikor már teljesen mindegy volt, elõtûnt a pont Bükkös-ároknál. Tizenhat kilométer volt a hátunk mögött. A pontõröktõl gratulációt és kis biztatást kaptunk, mondván már túl vagyunk a nehezén, a völgybõl alig három kilométer van hátra. A víz viszont még öt kilométer, így a pontõrök saját készletüket osztották meg a szomjazókkal. A bakonykúti kitérõ ellenére a mi készleteink is vészesen fogyatkoztak. Pihentünk néhány percet. Elfogyott néhány szendvics, miközben arról beszélgettünk meg kellett volna számolni, eddig hány fatörzsön keltünk át. Ismerõsök és ismeretlenek egyeztek meg abban, hogy százas nagyságrenddel kell számolni. Büszkék voltunk magunkra.


     Pepe, aki a változatosság kedvéért a legmagasabban fekvõ kidõlt fán eszegetett, kijelentette, hogy õ a saját részérõl meghalt, és jártányi ereje sem maradt. Erzsi eleve hátfájással érkezett, már a hátát sem érezte, Brúnó a magyar vizsla, feladta vérszerinti mivoltát és csak feküdt az árnyékban. Egyetlen dologgal próbálkozott, azzal viszont rendszeresen, hogyan tudna vizet lopni az egyik pontõr szódásszifonjából. Erzsi a zsákja mélyérõl elõkerített egy doboz jeges kávét - persze csak nevében volt jeges – és testvériesen megosztotta velünk. Pepének is jutott egy korty. Tovább indultunk, remélve, az út hátralévõ része könnyebb lesz. Már készülõdtünk, amikor észrevettem, hogy a nadrágomat valahol, valamibe elakadva elszakítottam. Szóvá is tettem. Ekkor többen is szemrevételezték magukat, és „örömmel” megállapítottuk, hogy ez egy igazi gatyaszaggató túra. Többségben voltak ugyanis a javításra szoruló ruhadarabok. De ez ott már senkit nem érdekelt. Indultunk tovább. Viszonylag könnyebben járható, tisztább terep következett, viszont kicsit emelkedett. Az emelkedõn Pepe megtáltosodott. Saját bevallása szerint a korty jeges kávé tett vele csodát. Olyannyira, hogy aki elõbb még halálán volt, most futott. Sorra hagyott le mindenkit, még a csoportot elõl vezetõ Juditot is állva hagyta. De a völgyben azért nem kellett csalódni, tartogatott a végéré még néhány mászni valót is. A kidõlt fák azonban ritkultak, s ahogy a völgy délnek fordult, hirtelen megszelídült. Jól járhatóvá vált az ösvény. Balról az eddig követett patak meder, jobbról áthatolhatatlan,  nyomasztó, valószínûleg telepített, sötét fenyves. Majd egy kis pihenõ padokkal, és egy fa tájékoztató táblával, amely a Burok-völgyrõl szolgált információval azoknak, akik ezen oldalról próbálkoznak meghódításával. Kiértünk ! Tíz perc kellemes séta és elértük a mûutat Királyszállás elõtt. Már csak másfél kilométer volt az utolsó ellenõrzõ pontig és a vízig. Viszont csaknem végig aszfalton, üvöltõ napsütésben.


 


Pont az i-re


 


     Átszeltük a Várpalotára vezetõ mûutat és két perc múlva már a negyedik és egyben utolsó pontunknál pihentünk, Várbereknél. Csodás látvány volt a nagy kupacban álló ásványvizes palackok. A pontõrnek nem nagyon kellett kapacitálnia senki, mindenki rávetette magát az életmentõ italra. Kaptunk még sport csokit, és aki akart, az a pontõr által saját kezûleg készített, igen finom bodza szörppel ízesíthette italát. Pontõrünk igen lelkes volt, mindenkit bõségesen ellátott vízzel a hátra lévõ kilométerekre is, és a szörpjével sem fukarkodott. Sõt …


Jó volt a pár perc pihenõ. Volt ki árnyékot keresett, mások egyszerûen lerogytak az út szélén, vagy a fûben. A Burok-völgy kivétel nélkül mindenkin nyomot hagyott. Viszont vidámak voltunk, már csak öt kilométervolt hátra, ami csaknem végig csendesen lejtett. Így aztán bizakodóan indultunk tovább. Néhány tíz méteres emelkedõ következett. Elértük az erdõt, és az út valóban lejteni kezdett. Kisebb csoportokra szakadoztunk, mindenki a maga tempójában haladt a cél felé. Ismerõsök csatlakoztak hozzánk, ismeretleneket hagytunk el, minden szép és jó volt.


     Körülbelül két kilométerrel Várpalota elõtt magunk mögött hagytuk a Csörget-völgyet és az erdõt. A délutáni napsütés teljében újra fennsíkra értünk, a kopár lõtéren keresztül vezettet az út a városba. Az ég acélkék volt, a nap olyan erõvel sütött, hogy biztos nem tudta, a naptár már szeptember 3-át mutat. A terület leginkább egy félsivatagos platóra emlékeztetett, valahol a dél mediterránumban. Mindenütt fehér kövek, amik megsokszorozták a meleget. Egyszerûen fogalmazva gyilkos idõ volt, s a város oly távolinak tûnt. Az ehhez hasonló terep már a túra elején próbára tett minket, de most a végén csak pont volt az i betûnkön. Végre-valahára elértük a várost, és a vár tornyait figyelve szaporáztuk lépteinket a cél felé. Három csoportban értünk célba. Elõször Judit és én futottunk be, majd következett Rita és Brúnó. Kis megszakítással Erzsi és Pepe is beért, ugyan kicsit bosszúsan, mivel akiktõl segítséget kértek, hogy merre találják a mûvelõdési házat, jól megkeverték õket. Így kisebb kitérõ után érkeztek meg. Ekkor Zsuzska barátnõnk csörgetett meg minket érdeklõdve, hogy már a völgyben vagyunk-e? Tettet sértõdéssel közöltem, hogy már „rég” a célban vagyunk. Mindnyájunknak jól esett az érdeklõdése és gratulációja.


 


     A Civil Ház hûvös földszinti helysége mindenkinek igen jól esett. Terített svédasztal várta a megfáradtakat. Semmi különleges nem volt, csak a szokásos zsíros kenyér. Az viszont  feltétekkel gazdagon, színesen, és olyan kiállításban, hogy bármely fogadáson fel lehetett volna szolgálni. És persze ásványvíz dúsan és mentesen. Megkaptuk az okleveleket, a kitûzõket, bõven fogyasztottunk a traktából is. Még Brúnónak is jutott egy kis sima zsíros kenyér, de a korlátlan vizet jobban értékelte. Közben megtudtuk, hogy a túra elején hozzánk csapódott kutya, a hideg-völgyi ellenõrzõ pontnál nem tûnt el, csak csapatot váltott, és velük sikeresen teljesítette a távot. A szervezõk vették pártfogásukba. Miután megpihentünk, visszasétáltunk az autóhoz, és kissé könnyítettünk a felszerelésen. Majd immáron kényelmes szandálokba bújva – már akinél volt – ismét elsétáltunk az alagsori sörözõbe, hogy egy hideg itallal pecsételjük meg ezt a szép napot. Nem csak mi gondoltuk így.


 


     Összegezve, a Burok-völgy egy csodálatos, és vad vidék. Közlekedni benne nem egyszerû, és mivel állandóan magunk elé és az adott pillanatra kell figyelni, könnyen kiesünk térbõl és idõbõl. Él a misztika, ezt saját bõrünkön tapasztaltuk, de senkit nem vesztettünk el, senkit nem rabolt el a völgy. Százharmincnégyen vágtunk neki, és mindannyian el is hagytuk. Sõt még bõvültünk is egy fekete kutyával. Ami  remélem nem a sátáné … !         


              


    A túráról képeket itt találhattok :    http://eeonline.gportal.hu/


 

 
 
Pázmándi TOPorgók ÉjszakájaTúra éve: 20112011.07.21 11:12:29


Újra itthon, avagy a Pázmándi TOPorgók éjszakája


     A Mátra Csillagai után, ismét éjszakai túrára készültünk, most azonban hazai környezetünkben, a Velencei-hegységben.  Meg kell mondanom, kissé elfogult vagyok mindkét TOPorgó túrával, mivel barátaink a rendezõk.  Azonban elfogultságom a visszajelzések alapján jogos is lehet, mivel azok szinte csak pozitívak és a Teljesítménytúrázók Társasága által kiírt „Hazai Legjobb Teljesítmény Túra 2010” szavazáson az éjszakai TOPorgó 28, a 8. helyezést érte el. 


Kalandra fel !


     Július elsõ szombatja volt, és két autóval igyekeztünk megtenni a hat kilométeres távot  Pázmándra. Eredetileg a három felnõtt mellett hat gyerek tervezte teljesíteni a túrát, késõbb Sipos Csabi jóvoltából kicsit megszaporodtunk. A gyerekek, már hetek óta készültek, mivel ez volt életük  elsõ éjszakai túrája.  Igyekeztünk a lehetõ legkorábban elindulni, így már hétóra elõtt a rajtban voltunk.  A nevezés gyorsan ment, kivételesen mindenki tudott minden adatát – nincs ez mindig így -. Néhány könnyed szó a szervezõkkel, egy gyors csapatkép és indultunk is. Azaz indultam volna, ha nem harsan fel Sipi kiáltása. No itt inni kell – gondoltam, és visszaballagtam az indításhoz. Tévedtem. Csabi úgy vélte, nekem már úgy is mindegy hány gyereket viszek, így megkérdezte csatlakozhat-e hozzánk még két kislány, akik szülõk nélkül akarnak indulni. Tényleg mindegy volt, hogy hat vagy nyolc gyerek, így aztán tizenegy fõre duzzadtunk. Még én „gyerek kereskedtem”, a többiek fénysebességre kapcsoltak, és eltûntek a szemünk elõtt. Sebaj, a terep a zsigereinkben van, az  ellenõrzõ ponton meg úgy is kénytelenek lesznek megvárni, mivel az ellenõrzõ füzetek nálam voltak.  Az elsõ kis dombon, még a faluban kezdtük megközelíteni õket, aztán a Pázmánd-forrásnál, a ponton meg is vártak. Egy lendülettel letoltak, hogy merre kódorogtam, a két új csapattag késõbb tûnt fel nekik.  


Hegyen, völgyön


     Kiosztottam az itinereket, és mindenki begyûjtötte elsõ pecsétjét.  A  csapat lendületben maradt, úgy hogy kis idõ múlva, már a szõlõhegy tõkéi között robogtunk Nadap felé. Balra feltûnt a Cseplek-hegy, amit majd valószínûleg éjszaka fogunk megmászni a visszaúton. A szõlõk között ismét szétszakadt a társaság, volt már ilyen, és tudtuk, még lesz is. Nem okozott problémát.  Elhaladtunk a Csúcsos-hegy alatt, mutattam a gyerekeknek, visszafelé ezen is átkelünk.  De elõttünk volt még a Nyír-hegy, és rajta a második ellenõrzõ pont, Magos-kõnél. Cserjés mezõn haladtunk, mígnem az erdõ szélén utunkat állta egy vadkerítés. Egy létrán átkeltünk fölötte, és emelkedõbe kezdtünk. Nem volt már túl sok a pontig, mikor egy kanyarból kibukkanva ismerõs arcokat fedeztem fel, nem sokkal elõttünk.  Rita barátnõm volt, egy másik lánnyal. Hátizsákokkal megpakolva, lámpákkal, kabátokkal, kissé elgyötörten baktattak felfelé. Ebben nem is lett volna semmi rendkívüli, kivéve a nyári melegben a dzsekiket, csak hogy tudomásom szerint õk lettek volna a következõ pontõrök.  Mikor beértük õket, viccesen meg is jegyeztem, hogy tán átmentek mozgó ellenõrzõ pontba ? Kicsit zavartan és keserûen válaszolt Rita, miszerint elszámolták magukat a tempóval. No ha már ott voltunk, leigazoltattam a füzeteket, és gyors búcsút vettünk egymástól. Láthatólag nem volt túl sok kedvük beszélgetni. Két, három perc múlva tanácstalan nagyobbacska csapatba botlottunk a leendõ ellenõrzõ pont közvetlen közelében. Többen, már megtettek néhány kört, azt hitték eltévedtek. Mindenkit megnyugtattunk, hogy várjanak türelemmel, egy kis technikai probléma jött közbe, a pontõrök kb. száz méterre vannak már. Egyesek maradtak, mások visszaindultak, a minél elõbbi pecsételés reményében. Néhány kanyar után ismét kerítés következett, most azonban nem kellett mászni, végig a drót mellett haladtunk, még el nem értük a lovasberényi mûutat. Az ösvény a túl oldalon folytatódott enyhén kanyarogva a fák között. Könnyû emelkedõ következett. A jobb oldalon feltûnt a Meleg-hegy tetején álló rádiótelefon torony, a túra legmagasabb pontja. Rövid kaptató után elértük a hegy gerincét, ahonnan csodás kilátás nyílt a naplemente fényében fürdõ Velencei-tóra. Balra fordulva, mint egy két perc gyaloglás után feltûnt Judit és Csabi a harmadik ellenõrzõ pont õrei. Nagy forgalmat bonyolítottak le, pecsételtek, almát osztogattak, útba igazítottak. Nyolc kilométert tettünk meg, és a gyerek csapatból ketten kidõltek. Katának ez volt élete elsõ túrája, Zsófi lányom pedig délután a játszótéren kiesett a hintából, és mindene fájt. Így  megkértem Juditékat, ha bezárnak vigyék le a két lányt. A gyors búcsú után, már lefelé haladtunk a hegyrõl, Sukoró felé. Rövid, de erõs lejtõ következett a keresztezõ turista útig. Ezt a szakaszt a gyerekek egy emberként  rohanva és visítva tették meg, még mielõtt mukkanhattunk volna. Az elkövetkezõ hosszú, csendes lejtõn aztán egységes csapatba rendezõdtünk. Lassan besötétedett, elõkerültek a lámpák. A kicsiknek ez is új volt, borzasztóan élvezték az egyre sötétebb erdõt, és a lámpázást. A falut, már teljes sötétben értük el.  Egy kútnál feltöltöttük vízkészleteinket. A templomtéri kávézóban frissítettünk egy kicsit, a srácok pedig fagyizhattak. Gyorsan haladtunk, tizenegy kilométernél a falu keleti határában elértük a Gyapjas-zsák nevû ingókövet, a negyedik pontot. Petróleum lámpa pislákoló fényénél kaptuk meg következõ pecsétünket.  Széles földúton indultunk visszafelé. A Gyapjas-zsák volt a túra legtávolabbi pontja. Bár még sok kanyargás várt ránk, ennek ellenére innen már csak közeledtünk a cél felé.  Nadap határáig nem történt semmi érdekes. Ekkor elértük az egykor szebb napokat is látott sport pályát. Itt minden esetben megkeveredik kicsit a társaság, mivel egy nagyobb mezõ déli részén kell haladni az ötödik  pont felé, az északi oldalon, pedig már a hetedik felé visz az út, egy három kilométeres kör megtétele után. Az útvonal vezetése fényvisszaverõ bójákkal és szöveges táblával egyértelmûen jelölt volt, még is sokakat csábítottak a már vissza felé érkezõk fejlámpái. Így aztán az elkóborlókat visszahívtuk, és irányt vettünk a bence-hegyi panoráma út felé. A Vörösmarty présháznál , körülbelül fél távon volt az ötödik ellenõrzõ pont. Itt Zoli és Marika a szokásos „zsíros kenyér party-val” várta az érkezõket. Jól esett egy kicsit megállni, beszélgetni. A gyerekek is pihentek, bár saját bevallásuk szerint ekkor még nem voltak fáradtak. Bõ egy kilométer következett a kivilágított panoráma szerpentinen. A kilátás pazar volt a tiszta idõben, de keveseknek tetszett az aszfalton való gyaloglás. Egy keskeny, meredek ösvényen elhagytuk az autóutat és a Bence-hegy tetején már hatodszor pecsételtettünk. Ez egy kilátó pont, de itt már nem sokakat érdekelt a táj. Gyorsan vissza is ereszkedtünk a szerpentinre,  és a túl oldalon eltûntünk a bokrok között. Elértük a már említett mezõ északi részét, és immáron a mi fényeink keverték meg az alul haladókat.


Doppingok és a holt pontok      


     A terep nem volt túl nehéz, és  változatosságot sem igen mutatott. A kicsik kezdtek unatkozni, lassult a tempó. Aztán meglátták a rét másik oldalán, az alattunk kanyargó lámpák sokaságát, és teljesen feldobódtak, hogy mi már mennyivel elõbbre vagyunk. Visszaértünk Nadap határába. Egy erdõ széli ösvényen értük el a hetedik ellenõrzõ pontot a Szintezési Fõalappontot. Itt csokit kaptunk Marikától. A fiúk csodálkozva megkérdezték tõle, nem fél egyedül a sötétben ? Aranyosak voltak.  Csevegni nem volt sok idõ, mert a terepet tekintve a túra húzósabb része még elõttünk állt. Keresztülvágtunk a falun, és a kora estérõl már ismert Nyír-hegy aljában jártunk. Jobbra a Csúcsos-hegy körvonala feketéllett. A tetején lámpa világított. Meredeknek és magasnak tûnt a kicsiknek. Volt aki elbizonytalanodott. Elõ kerültek a még meg nem evett csokik, erõgyûjtés gyanánt. Aztán, hírtelen lámpák tûntek fel a hegyoldalon, amint felfelé kanyarognak. Ez mágikus hatással bírt, és a csokival együtt újabb lendületre doppingolta a csapatot. Keskeny és meredek volt az ösvény felfelé. Az ágak összeértek a fejek felett. Tiszta dzsungeltúra volt az éjszakában, nagyon élvezték. Pontosan éjfélkor értük el a hegytetõt, és a nyolcadik pontot. Az emelkedõ kicsit kivett a társaságból. Látszottak a fáradtság elsõ jelei. Nem törõdtek a hûs széllel, szendvicsek, italok és más egyebek kerültek elõ a zsákokból. A rövid erõgyûjtés után kalandos ereszkedés következett.


      Az út ugyanolyan volt, mint felfelé. Felnõttekbõl álló csoport haladt elõttünk, a gyerekek rájuk ragadtak. A vezetõ benézett egy fordulót, és letért a kijelölt ösvényrõl. Nagy baj nem volt, jó irányba, csak rossz úton haladtunk. Az elsõk néha szó szerint utat törtek nekünk. Leértünk, igaz nem a szõlõkhöz, hanem egy búzatáblához. Átkeltünk rajta, és már is a hegyekben kiépített kerékpárúton voltunk, ahol lennünk is kellett. Jól jött ez a kis kaland, fel sem tûnt, hogy ismét aszfalton vagyunk. Az élmények mesélése csaknem a Cseplek-hegy aljáig kitartott. Újabb mászás következett, morzsalékos, murvás talajon. A hegyen olyan forgalom volt fel és le, mint a Duna korzón délutánonként.  A hegy tetõn Maku Laci várt, a már hagyományos hálózsák csomagolásban. Ez volt az az idõszak, amikor mindig hétvégére romlott el az idõ, és így egy óra környékén nem volt túl meleg, az amúgy is mindig huzatos helyen. Igyekeztünk is le a pecsételés után a völgybe. Bõ öt kilométer volt még és két pont. Újra a már egyszer érintett szõlõhegyen voltunk. Elértük Pázmánd határát. Belátható távolságba került a cél, és kezdõdtek a kisebb nyûgösségek. Következett az utolsó emelkedõ a Zsidó-hegy. A tetõn egy-két gyerek elterült a fûben, még a pecsétekre vártunk. Az sem érdekelte õket, hogy a harmat elkezdett leszállni. A következõ szakasz, aztán megint felpörgette a nyugvó adrenalint. A kvarcit sziklák  szurdokán keresztül vezetett az út a faluba. Nappal is nehéz, és odafigyelést igénylõ, mondhatni veszélyes rövid út, ahol nincs ösvény, egyik szikláról a másikra kell átmászni. Beértünk Pázmándra, és a kivilágított fõ utcán haladtunk. Egy jobb letérõ után elértük az egykori, szépen felújított vízimalmot, az utolsó tizenegyedik pontot. Ennek igen örültünk, és hangot is adtunk neki. Nem sejtettük, hogy a tetõtérben valaki alszik. Eddig még nem fordult elõ, most igen. Nem épp finom formában, de tudomást szereztünk róla. Utólag is bocsánat a zajért.


Levezetés és meglepetés


     Másfél kilométer megtétele után feltûnt a mûvelõdési ház, a célunk. Hajnal két óra húsz perckor, hét óra húsz perc gyaloglás után, szintidõn belül megérkeztünk. A gyerekek nagyon büszkék voltak magukra, és mi is rájuk .A szokásos szívélyes  fogadtatás után mindenki megkapta az emléklapot és a kitûzõt. A kiírásban szerepelt, hogy minden beérkezõ friss, forró gulyást kap. Ez már a kezdetek óta hagyomány. Valamint az is, hogy a gulyás után plusz meglepetés is van. Ez is hagyomány, két gombóc fagyi. Persze a legtöbb ember, így a mi gyerekeink is a meglepetés fagyival kezdték, s csak azután ültek asztalhoz, túltenni magukat a forró levesen. Közben ment az élménybeszámolók sokasága, bár a kis arcok már igen fáradtak voltak. Álljon itt a résztvevõk névsora is. A gyerek csapat: Johi, Kira, Zsófi, Kata, Merci, Adri, Gergõ, Lacika, és a felnõttek : Rita, Gyuri és én Attila.


     Végezetül köszönet a túráért, a szervezésért,  az ellátásért és a meglepetésért  Sipos Csabinak és Kerkuska Iminek, valamint a pontõröknek, akiket remélem mind említettem – legalább is akiket ismertem – egyszerûbben a Pázmándi TOPorgók Természetjáró Egyesületnek, és külön Imi anyukájának Juliska néninek a kitûnõ gulyásért.           


   

 
 
Mátrai Csillagok éjszakai teljesítménytúra 40/25/15Túra éve: 20112011.07.19 00:59:21


Mátrai Csillagok 40


éjszakai teljesítménytúra


 


     Pünkösd  vasárnap volt és késõ délután az autópályán robogtunk a Mátra irányába, az elmúlt hónapokban, már sokadszorra. Most egy éjszakai túrát választottunk, jelesül a nyolcadszorra megrendezett  Mátrai Csillagokat, ennek is leghosszabb távját, a negyvenest, mely valójában kicsit több mint negyvenegy kilométer volt, ezer hatszáz méter szintemelkedéssel. Hét óra felé járt, és a távolban feltûntek útcélunk  tisztelet parancsoló szürke körvonalai.  Néztem a Kékesen a  tv—torony karcsú tûjét, és szinte éreztem a lábamban az emelkedõ terhelését. De addig még jó néhány óra volt hátra.


Sár-hegy és a Szent Anna -  Kápolna


     Háromnegyed nyolc magasságában értünk Gyöngyösre, a rajt-cél helyszínére.  A Felsõvárosi Általános Iskola aulájában volt berendezve az adminisztrációs központ. Mint minden túrán, amit a Kékes Turista Egyesület rendez,  jól szervezetten és gyorsan ment a nevezés és az indítás. Alig tíz perc elteltével, már az itinerrel a kezünkben igyekeztünk  egy kisebb csoporthoz csapódva a szõlõk felé. Lassan kezdett lenyugodni a nap, s még én a horizontot próbáltam képre rögzíteni, Rita ellentmondást nem tûrõen kezdte falni a kilométereket. Jó lesz ez az erõ még hajnalban is –gondoltam, de hogy ezt ki is fejtsem neki, utol kellett érni. Alig hagytuk el a szõlõket, a szelíd emelkedés hirtelen meredekbe váltott. Szûk, vízmosta egyszemélyes gyalogösvény következett, néhány száz méteren keresztül. A csalitosból kijutva érdekes látványban volt részünk. Ameddig a szem ellátott, egysoros vonalban emberkígyó tekergett a Sár-hegy oldalában. Láthatólag kényelmes tempóban haladtak, biztosak voltunk benne, hogy nem negyvenesek. ” No, érdekes lesz õket megelõzni !” – szólt egy hang kissé mögülünk. Az emelkedõ  közepén be is értük a karavánt. Szerencsénkre ki-kiálltak levegõzni, így ügyes szlalommal viszonylag jól haladtunk a tetõig. Ott a  csoport nagy része megállt pihenni és nézelõdni.  Kiderült õk a tizenötös távon vannak. Ismét egyszemélyes ösvény következett, a bokrok fejfölé értek, a csalán derékig, és hiába lejtett erõsen az út elõzni lehetetlen volt. Türelmesen haladtunk lefelé, a kanyarok miatt néhány métert lehetett csak elõre látni, de a hangfoszlányokból tudtuk, elõttünk és utánunk is jócskán vannak.  Erõsen sötétedett, amikor az erdõbõl kiérve megláttuk az elsõ ellenõrzõ pontot, a Szent Anna – kápolnát. Nagy volt a sürgés,  mivel ez még mind a három táv közös pontja volt. Szûk öt kilométer volt mögöttünk, és a nagy forgalom miatt, a tervezettnél lassabban tudtunk haladni, így a pecsételést követõen azonnal indultunk tovább.


Éjjel az ország tetején


     Viszonylag könnyû etap következett Mátrafüredig. Az erdõben teljesen ránk sötétedett. Egyszer hírtelen csendesebb lett minden. A rengeteg nyüzsgõ gyerek elmaradt, tudtuk, a tizenötösök valahol lefordultak rólunk.  Mátrafüred határáig nem történt semmi. Ekkor egy dupla kerítéssel körülvett vad terület következett. A gyakorlottak tudták, hogy erõs ballal kikell térni egy kis emelkedéssel a külsõ kerítés túloldalára, aki nem figyelt, rutin szerûen tovább ment egyenesen a két kerítés között, és igen csak meglepõdött, amikor néhány tíz méter után a vékony kerítés túl oldaláról, közvetlen közelrõl „bejelentkeztek” a vaddisznók. Volt is inalás visszafelé. Mi, a felsõ útról néztük a” kalandos kedvûeket”. Lassan elértük a település szélsõ házait. Itt a jelek hírtelen eltûntek, és ösvények sokasága kvíz játékra invitálta a résztvevõket. Mia a szakképzõ iskolán átvágva indultunk meg a centrum felé. Ezt az útvonalat, más mátrai túrákról ismertem, így meg sem próbáltam keresni a kijelölt utat. Pár perc múlva, már a 24-es utat koptattuk, erre kellett volna jönni a leírás szerint mindenkinek, de csak kettecskén voltunk az éjszakában. Reméltem, hogy a centrumban, a buszmegállónál nyitva lesznek még a büfék, mert egy kávé és egy  árpalé igen csak jól jött volna.  A büfék nyitva voltak, és láss csodát ott voltak a túrázók is. Nem hiába, minden út a kocsmába vezet. A privát „frissítés” után elkezdtük az igazi emelkedést  a Kékesre. Tíz kilométernél elértük a második ellenõrzõ pontot, Benevárt.  Tíz óra után jártunk. Az út folyamatosan emelkedett, kanyargott egyre feljebb. Jórészt csak ketten mentünk, nagyritkán találkoztunk egy-egy túrázóval. Itt már csak a negyvenesek voltak, a huszonötösök a mátrafüredi büfésoron ( ami hivatalosan bazársor ) leágaztak a Kozmáry - kilátó felé. Aki már túrázott éjszakai erdõben egyedül, vagy másod magával, az tudja milyen az. Kiélesednek az érzékek, s elõfordul, hogy többet vélünk hallani, vagy akár látni, mint az a valóság. Misztikája van, mindenkinek erõsen ajánlom, próbálja ki. Jobban kell tartani saját képzeletünktõl, mint az erdõ lakóitól. Itt azonban a folyamatos emelkedés koncentrálásra sarkallt minket. Tizennégy és fél kilométer megtétele után elértük az ország tetejét. Gyors fotók a csúcs kõnél, és irány a Tetõ étterem terasza, a harmadik pont. Kaptunk egy frissítõ almát, és már újra a csúcskõ mellett haladtunk el. A déli sípályán ereszkedtünk Mátraházára. A központi parkolóban volt felállítva a negyedik ellenõrzõ pont, az elõzõtõl alig két és fél kilométerre.


Újra Mátrafüred


     Elmúlt éjfél is, és a szanatóriumnál elhagytuk Mátraházát. Kihalt és csendes volt minden, csak néha tûnt fel egy–két túrázó. Az ellenõrzõ ponton megnyugtattak bennünket, hogy az elkövetkezõ öt-hat kilométer végig lejt. Kétkedve fogadtam a hírt. A Mátrahegy túra az ellenkezõ irányból jön, és március elején tükörjégen csúsztunk be a szanihoz fentrõl. Így is volt. Ahogy áthaladtunk a szanatórium fõbejárata elõtti mûúton, rögtön emelkedni kezdtünk, a Kecske-bérc felé.  Ezután, viszont tényleg lejtõ következett. Elhagytuk az Ózon és a Bérc hoteleket.  Az egyházi konferencia központ után nyílt terep következett. A távolban feltûntek Abasár és a visontai erõmû fényei. Bámészkodni nem nagyon volt lehetõség, a keskeny ösvényen a lábunk alá kellett figyelni. Úgy tûnt, mintha alig haladnánk, pedig a sebesség mérõ szerint jó tempót diktáltunk. Az ötödik ellenõrzõ pont viszont nem akart feltûnni. Ismét erdõbe értünk, és egy farakásnál végre megláttuk a kilátó felé vezetõ utat, amit a pontõrök szépen kivilágítottak. A Hanák Kolos-kilátónál kis tábortûz és keksz fogadott minket. Elégedetten állapítottuk meg, hogy meg van a táv fele. Rita sérült térddel érkezett a túrára, és itt már igen csak voltak fájdalmai. Viszont szokásához híven, összeszorított fogakkal, no meg némi fájdalomcsillapító segédlettel folytatta a menetelést. Újabb lejtõ következett Rákóczi-forrásig.  A kiment  térd az emelkedõket jól bírta, a lejtõket már finoman szólva is kevésbé. Csendesen haladtunk, néha egy-egy szisszenés, elnyomott káromkodás hallatszott mögülem. Ez a terep rejtett csapdáit jelezte, amiket Rita megtalált, néha gödröt, másszor sziklát, esetleg keresztben fekvõ faágat. De egyszer csak elértük a forrást. Kellemes emelkedõ kezdõdött Muzsla-tetõre. A kilátónál nem sokat idõztünk, pecsételtettünk és folytattuk az utat. Újabb lejtõ jött, igen változatos felszínnel, ami visszavitt Mátrafüredre. Nem messze a bazár ( büfé ) sor elõtt értük el a mûutat. Néhány órával korábban már jártunk itt, a kávé és más már emlékké szelídült. Gyengén reménykedtem, hátha van egy non stop hely, de a vendéglátósok úgy látszik nem voltak tekintettel a szomjas túrázókra. Pedig alig járt az idõ éji kettõ felé. Átvágtunk az amúgy szép és barátságos településen és egy lépcsõsor megmászása után már a hetedik pecsétet gyûjtöttük be a Kozmáry-kilátónál. A pontõr kólát kínált, frissítettünk, és mentünk. Két és fél kilométer az erdõben,  jórészt  viszonylagosan kellemes emelkedõn. Az út mellett felállított rönk padok jelezték, hogy nappal, biztos csodás kilátásban lenne részünk.  - Majd egyszer megnézzük. -  A fák között feltûnt közvilágítási lámpák sárga fénye jelezte, lakott területre érkezünk. Beérve Sástóra egyszer eltûntek a turista jelek. Viszont tudtuk, hogy a pontunk a Sástó étteremnél van, így szorgosan követtük a tó parti utat. Nemsokára újra feltûntek a jelek, és az étterem is. A kirakodásról ítélve, itt meleg ételes, vagy italos frissítõ pont lehetett. Mosogattak, rakodtak, csak oda vetették, hogy minden elfogyott, meg így jár aki a végére marad. Bõven szintidõn belül voltunk, és még voltak mögöttünk is. Õk is így jártak. Pecsétet kaptunk nagy keggyel, jóformán mi kértünk elnézést, és gyors útbaigazítás után -  csak menjünk már alapon – tovább is indítottak minket. De legalább az útbaigazítás helyes volt. Búcsúzóul kedvem lett volna jó teázást és étvágyat kívánni a pontõröknek, de úgy döntöttem, nem veszem át a stílusukat. Átvágtunk egy mini vidámparkon és egy mezõ következett. Mondták ugyan az étteremnél, hogy csak keresztül kell menni rajta, de merre. Kicsit ideges voltam. Rita a túl végen megtalálta a jelzést és az utat, így egy újabb emelkedés után már Farkas-kútnál voltunk.


Kínok kínja  


     A sérült térd miatt tartottam az elõttünk álló útszakasztól. A szintvonalmetszet alapján kegyetlen lejtõnek kellett következnie Lajosházáig. Még épp lábbal sem volt túl kellemes, a meredek, vízmosta, köves és minden egyébbel tarkított terep. Hajnalodott, és többet néztem hátrafelé, mint elõre.  Lassan, araszolva, néha a könnyeivel küzdve, de folyamatosan jött Rita. Ha óvatosan akarok fogalmazni, akkor úgy mondanám, nem döntöttünk gyorsasági rekordot ezen a három és fél kilométeren. A seprûtõl nem kellett még tartanunk, volt idõnk, de egyébként is mindegy lett volna. Egy örökké valóság után elértük Lajosházát. Nem tudom miért, de én ide normál körülmények között még sosem értem. Egy gyors pecsét, immáron a kilencedik, és tovább. Megláttuk,  az Õrlõmû egykori vasúti megállót. Szalag kordonnal volt körbevéve a régebben szebb napokat látott épület. Lakókocsik, sátrak voltak a telep mögött a takarásban. Az épület elõtt a vasúti sínek mellett régi tehergépkocsik álltak. Valamiféle háborús filmet forgathattak. A helyszín hiteles volt, nem is  keltett jó benyomást. Mentünk amilyen gyorsan csak tudtunk. Harmincegy kilométernél tartottunk. Kisebb hullámvasutazás következett, majd egy hatalmas kõbánya fölött találtuk magunkat. Korlátok, táblák voltak mindenütt, melyek figyelmeztettek, hogy bizony életveszélyes a szakadék megközelítése. A bánya teraszos mûvelésû és  a legalján parkoló nem kis munkagépek, dömperek játék autóknak néztek ki fentrõl. Megálltam fényképezni, közben Rita beért. A további tereprõl kérdezett.  Miután meghallotta, hogy Gyöngyösig szinte végig lejteni fogunk nem lett boldogabb. A bányától nem messze, Haluskásnál volt a tízedik ellenõrzõ pont. A pontõrök újra a régiek voltak, lehetett rajtuk a fáradtságot látni, ennek ellenére mindig volt egy jó szavúk, Rita sántikálását látva egy-egy bíztatás. El is feledkeztünk Sástóról. Egy kis hegyet kerülve haladtunk Gyöngyössolymosra. Beért bennünket egy túratárs, és egy idõre mellénk szegõdött. Jót beszélgettünk, de aztán lassúnak bizonyult a tempónk neki és elköszönt. Éppen egy újabb lejtõn araszoltunk le a faluba, mikor újabb ember tûnt fel mögöttünk. Megtudtuk õ a seprû. Bár a pontok nyitvatartási idejébõl még jócskán volt, elindult, mert akik mögöttünk voltak, a bennünket nemrég otthagyó fiú kivételével mind feladták. A Pincés Malomnál megkaptuk a tizenegyedik igazoló pecsétet, s immár a kora reggeli napfényben haladtunk a mindinkább belátható távolságba került Gyöngyös felé. Rita itt már csillagokat látott, de tudtam szólni felesleges, úgy is végig akarja csinálni, és meg is fogja tenni. Keresztül vágtunk Gyöngyössolymoson. Az egyik mellékutcából jött egy idõsebb úr. Köszönt, majd megkérdezte, „negyven vagy huszonöt?” . Negyven – válaszoltuk. Elismerõen bólintott és további jó utat kívánt. Elhagytuk a falut és a szõlõk között vezetett tovább utunk. A távolban, már látszottak Gyöngyös emeletes házai.


     Szalagozáson haladva elértük az utolsó ellenõrzõ pontot Bába-követ. Megvolt az egy tucat pecsét. A pontõrök örömmel hallották, hogy nem kell kivárniuk a hivatalos zárást, mivel mögöttünk nincs senki. Végre örültek nekünk. A harmincnyolcadik kilométernél voltunk, és már csak alig több,  mint három volt hátra. Megkönnyebbültünk. Egyenes útszakasz végig egy kerékpárúton a célig. Sehol emelkedõ, pláne nem lejtõ. Bába-követ elhagyva átvágtunk egy kis réten és már a vékony aszfaltcsíkon voltunk.


Végre vége    


     Mikor már azt hittük túl vagyunk a nehezén, ütött be véglegesen a krach. Az aszfalton Rita térde teljesen beállt . Már nem csak a fájdalommal kellett küzdenie, hanem azzal is, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem hajlott a térde. Úgy közlekedett, mint akinek fa lába lenne. Nevetni azonban nem volt kedve. A város határában a Sár-hegy tövében haladtunk, ahová tíz órával azelõtt kapaszkodtunk fel. Mögöttünk a távolban Kékes-tetõ és a tv torony. Éjfélkor voltunk fenn, mégis úgy tûnt, mint ha egy más alkalom lett volna. Már látni lehetett a kis vasúti megállót, ahonnan az emelkedést kezdtük a szõlõk felé, és egy jobb kanyar után feltûnt  az általános iskola. Hármasban a seprûvel „rohamoztuk meg” a célt.    A kapu elõtt épp a bába-kõi pontõrök pakoltak ki kocsijukból. Tapssal fogadtak minket.


     Végre benn voltunk, minden nehézség ellenére megtettük a negyvenegyezer- kétszázötven métert, megmásztunk ezerhatszáz méter szintemelkedést, újra fenn jártunk az ország tetején, és  Gyöngyösön már minden szempontból túl voltunk a csúcson. Az emléklappal a kezünkben ballagtunk vissza a kocsihoz, és a pozitív élményekrõl beszélgettünk.


      Mindenkinek ajánlom ezt a túrát, aki szeret éjszaka barangolni, kedveli a kihívásokat és nem ijed meg önmaga árnyékától. Köszönet a Kékes Turista Egyesületnek a kiváló túráért. Sástó csak egy feledhetõ momentum volt, borítsa a feledés és az idõ jótékony homálya.  Jövõre eljövünk újra.         

 
 
Velence 35/25/10Túra éve: 20112011.07.16 02:17:00


Velence – 25/35


avagy egy kis vándorlás hazai pályán


     Idén nyár elején immár a rövidebb táv tekintetében 23-dik, a harmincöt kilométeren pedig 6-dik alkalommal rendezte meg a székesfehérvári Alba Regia s.c. a Velencei – hegységben, hagyományos háromtávú teljesítménytúráját. 10, 25 és 35 kilométeres távok közül választhatott az érdeklõdõ. A szép nyári idõ sokakat kicsalogatott a természetbe, így jöttek is szép számmal a túrakedvelõk. Idén úgy alakult, hogy bõvített csapattal  indultunk, s hozzá két távon. A „nagyobbak” közül, Rita és én a leghosszabb harmincötös távot választottuk,  Zsuzsa és a gyerekek, név szerint: Lili, Kira, Johi, Zsófi, Gergõ és Lacika a huszonötön mérettették meg magukat, a kicsik méghozzá életükben elõször egyedül. Helyiek lévén, nekünk a Velencei-hegység hazai pályának számít, így különösebb féltés nélkül tudtuk a gyerekeket elengedni.


Útra fel!


     A szervezõk idén kis változtatást iktattak be, a rajt-cél helye az út túloldalára került az Ingókõ étterembe. A kerthelyiségben sátrakat állítottak fel a regisztrációhoz, és padok, asztalok tették kényelmessé a nevezéshez szükséges adminisztrációt. Minden szervezetten, gyorsan haladt, így nem sokkal a hivatalos rajt után indulhattunk is volna. Azonban, mivel a két táv útvonala sokban azonos volt, így megegyeztünk a gyerekekkel, hogy kapnak egy kis elõnyt, minimum negyed, de inkább fél órát, és csak a türelmi idõ elteltével indulunk utánuk. Jókedvûen, csacsogva vágtak a gyalogösvénynek, és a tempójukból úgy tûnt, komolyan gondolják, hogy eltekintenek a továbbiakban a társaságunktól. A hivatalos itiner mellé készítettem nekik egy idõbeosztásos tervet is, nehogy valahol elússzanak a szintidõvel. Mivel várakozásra kényszerültünk, nem volt mit tenni, megkávéztunk és „felébresztettük” magunkat.  Aztán a várakozási  idõ lejártával, mi is nekivágtunk az aznapra kiszabott útnak.


Csak tovább!


     A rajt- cél Pákozd központjában volt, a mûúton átkelve, a Bella-patak mellett, egy szûk gyalogösvényen igyekeztünk ki a faluból. Nemsokára elértük a Bella-tavat, ami egy  strandolásra,  pihenésre kialakított kis mesterséges tó, amit a patak felduzzasztásával hoztak létre.  A tavat elhagyva nemsokára kis emelkedõ következett, ennek végén, végleg magunk mögött hagytuk Pákozdot. Mivel Zsuzsa a huszonötös távot vállalta lemaradt tõlünk, számára kényelmesebb tempót választott. Nagyjából fél óra gyaloglás után elértük az elsõ ellenõrzõ pontot, Anikó-forrást. Nagy meglepetésünkre a gyerekek még ott voltak, éppen indulni készültek. A ponton cukorkát osztogattak, és ez kissé maradásra késztette õket. De amint meglátták, hogy közeledünk, eszeveszett ricsajjal futásnak eredtek. Ismét adtunk nekik egy kis egérutat, kicsit elbeszélgettünk Lacival, a pontõrrel. Kies, fennsík rész következett, kis emelkedõkkel. A Tompos-hegyrõl csodálatos kilátás nyílt a Velencei-tó medencéjére. Azt hiszem ezt, még egy helyi sem tudja megszokni. Megint feltûntek a kicsik, eszeveszett tempót diktáltak maguknak. Nem volt más választás, egy hangos füttyel meg kellett állítani õket. Elmagyaráztuk, hogy ez nem verseny, és nekünk különben is tíz kilométerrel többet kell mennünk, így nekik nincs hova rohanni, úgy is gyorsabbak lesznek. Megnyugodtak, és hagyták, hogy megelõzzük õket. Nem túl izgalmas kilométerek következtek a fennsíkon, aztán szántóföldek mellett. A nap és a por mindenkit emlékeztetett rá, nyár van. Tizenegy kilométernél elértük a második pontot, az Angelika-forrást. Ekkor már jó ideje benn jártunk, az árnyat adó erdõben. A rendezõk biztosítottak víz pótlást, éltünk is vele. Következhetett Nadap és a Teke sörözõ.  Alig négy kilométer és nem túl nehéz terep, a Velencei-hegység nem az extrém sportok fellegvára. Újabb változás következett az elmúlt évhez képest, most nem a  pultnál kellett elkérni az igazoló pecsétet, hanem itt is felállított ellenõrzõ pontot találtunk.  Ha már sörözõben voltunk, és a hõmérõ is jócskán harminc fok fölött járt, úgy döntöttünk, megérdemlünk egy kis frissítõt. A gyöngyözõ, habos „üdítõ” elfogyasztása után, tovább indultunk. A templomnál egy kis völgybe ereszkedtünk, elhaladtunk a Szintezési õsjegy, és Szintezési fõalappont mellet. Kis hegymászás következett a Bence-hegyre, majd a panoráma út aszfaltját koptattuk morogva. Nem szeretjük az aszfaltot. A hegy túloldalán, a Bence vendéglõ óvó árnyékában volt a negyedik ellenõrzõ pont. Gyors pecsételés, és már indultunk is. Eddig gyorsan haladtunk, nem voltunk úton négy órája sem. Tizenkilenc és fél kilométer volt a hátunk mögött, s arról beszélgettünk, mekkora poén lenne, ha a következõ ponton Sukorón, a Zsuzsi büfében befognánk a többieket.


Együtt az úton


      Eseménytelen idõszak következett, mûút, földút, megint mûút, néha kicsi kaptató és majd végig lakott település.  Gyakorlatilag otthon voltunk, nem kellett figyelni semmire, így tovább szõhettük a gondolatot, az estleges sukorói találkozóról. Nem volt túl valószínû, de lehetetlennek sem tûnt. Huszonötnél elértük a büfét, és nem hittünk a szemünknek. Ott ült a társaság a nádfedeles esõfogó alatt. Virágos jó kedvük volt, bõven szint idõn belül voltak, lazítottak,  jégkrémeztek, üdítõztek. Zsuzsa is ott ült, mint elmondta, itt Sukorón érte utol õket. Begyûjtöttük a pecséteket a szomszéd asztalnál a pontõröktõl, és csatlakoztunk mi is a többiekhez. Megegyeztünk, hogy mivel innen mindkét táv ugyanazon az útvonalon megy, együtt tesszük meg a még megmaradt tíz kilométert. Jól jött a kicsiknek a pihenõ, mert a hátralévõ útszakasz talán a túra legnehezebb része volt.  Felkaptattunk a szõlõ hegyre, majd az Éva-forrásnál eltûntünk az erdõben. Hosszadalmas hullámvasút következett a Polák-hegyen át, a Barlang-kútig. Néhol kidõlt fák keresztezték az amúgy sem túl széles ösvényt, máshol a fél méteres csalán hajlott be az útra. Az állandó fel és le megtette a hatását, megjelentek a gyerekeken a fáradtság elsõ jelei. Épp a holtpont felé közeledtek, mikor kibukkantunk az erdõbõl és könnyebben járható, viszonylag sík terület következett. Itt viszont túl meleg volt, és nagy por.  Ez sem volt már jó. Egy örökkévalóságnak tetszõ fél óra után újra erdõ következett, s aztán gyorsan elértük az elsõ pákozdi ingókövet, a Pandúr-követ. Ennek megmászása mindenkinek tetszett. Néhány perc, és magunk mögött tudtuk a Kocka-követ, és már kapaszkodtunk fel a Pogány-kõhöz, az utolsó ellenõrzõ ponthoz. A társaság az emelkedõn kicsit szétszakadt, meg kellett várni az utolsókat is. Szerencsénkre, a rendezõk gondoltak a nagy melegre, és bõséges vízpótlási lehetõséget biztosítottak, valamint csokit. Ez lelket öntött mindenkibe. Már csak három és fél kilométer volt a célig. Ahogy közeledtünk Pákozd határához mindegyik gyerek elmesélte élményeit, s elmondták, mennyire büszkék magukra. Jó volt nézni õket.


Epilógus


     Kicsit fáradt, de vidám gyerekcsapattal értünk be a célba. A szervezõk nagyon megdicsérték a kicsiket a teljesítés miatt, és fõként amiatt, hogy a táv nagy részét tényleg egyedül, felnõtt kíséret nélkül tették meg. Örömmel vették át az emléklapokat és kitûzõket. Mindenki azonnal fel is díszítette magát, és szemük sarkából figyelték a többi túrázó reakcióját. Befejezésként a rendezõk egy kis energia pótlásról is gondoskodtak, fõtt virslivel, mustárral, kenyérrel vendégeltek meg minden beérkezõt. Jól esett a nap végén, egy napernyõ alatt elfogyasztani az étel. Lehetõség adódott, még egyszer meghallgatni a legemlékezetesebb momentumokat, és azt, hogy tervezik a legközelebbi túrát. Õket már sikerült megfertõzni, s remélem soha nem gyógyulnak ki a túrázás nevû betegségbõl.


     Végezetül köszönet az Alba Regiának a kitûnõ túráért, a szervezésért és ellátásért. Az emberi hangért, ahogy a gyerekeket dicsérték, valamint Pintér Józsinak, Robinak és Lacinak az útvonal tökéletes kijelöléséért. A folyamatos szalagozás és a sok irányító tábla lehetõvé tette, hogy még akkor is biztonsággal végig tudtak volna menni a távon a gyerekek, ha nem ismerik a terepet. Egyszerûen lehetetlen volt eltévedni. Tényleg köszönet mindenért.     

 
 
Tési-fennsík 50/25Túra éve: 20112011.05.17 16:59:50


Tési – fennsík 50


( avagy a szalagozás réme …)


   Elérkezett a május eleje és a Tési-fennsík 50 teljesítmény túra. A tavalyi tapasztalatok még éltek bennünk, ezért kicsit vegyes érzelmekkel készültünk Várpalotára. A múlt évben megtréfáltak bennünket  a kopott jelzések és a 25-ösök segítõ szalagozásai, de hát kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet belelépni tartja a bölcs mondás, és mi hiszünk a bölcsességekben.  Aztán rájöttünk, hogy dehogy nem …


Irány Várberek


   Verõfényes idõben értünk Várpalotára kora reggel. A Civil-házban éppen gyülekeztek a gyalogos és kerékpáros túrázók és mi elégedetten állapítottuk meg, hogy rögtön az indítása után neki tudunk vágni a mára tervezett 46,4 km-nek. Még kitöltöttük a nevezési lapokat, a szervezõk arról beszélgettek, hogy nem értik miért vannak ilyen „méltatlanul” kevesen ezen a túrán, annak ellenére, hogy már tizennyolcadszor rendezik meg. Bennünk még éltek a tavalyi emlékek, és nekünk lett volna válaszunk, de reméltük a legjobbakat idénre és hallgattunk. Így aztán hét óra után néhány perccel, már  az aszfaltot róttuk igyekezvén elhagyni a várost. Néhány száz méter megtétele után az elõttünk haladók száma hirtelen megcsappant, de nem igen foglalkoztunk vele. Találtunk egy lakótelepi kocka büfét és végre felcsillant a remény, hogy magunkhoz vehetjük a reggeli ébresztõ kávét is … Belépvén az ajtón megtaláltuk a többi túrázót, így csatlakoztunk a vidám hangulatú kis csapathoz. Frissítés közben gyors ismerkedés és utána már létszámban felduzzadt társaságunk folytatta útját a csaknem nyolc kilométerre lévõ elsõ ellenõrzõ pont, Várberek felé. - Még a sörözõben Rita kiöntötte a szívét, hogy nagyon szeretne összefutni a túrán Pintér Józsival, mivel a múlt heti malõr után neki sürgõs „megölhetnékje” van, és elmesélte a hallgatóságnak a vérteskozmai elnavigálásunk történetét .Legfõbb hallgatója, egy magas vékony ember csak annyit jegyzett meg, hogy mostanában igen sokat hallja emlegetni az említett nevet, és nem mindig pozitív felhanggal. – Megjegyzem, õ volt Pintér Józsi, és nekem igen tetszett a jópofa személytelen személyeskedés. Se Józsi, se én nem gondoltam volna, hogy Rita nem ismerte fel. -  Az út Várpalotától egy folyamatos emelkedõ Vár-völgyön át. Bár a nap ereje még nem sokat nõtt, nekünk viszont egyre jobban melegünk lett. Csodálatos, virágzó medvehagyma mezõk következtek az út mindkét oldalán. Fogytak a kilométerek és az utolsó szakasz igazán izzasztó emelkedése után elértük Várberket. Itt általános vetkõzés vette a kezdetét. Bíztunk benne, hogy egésznap szép idõ lesz és ehhez alakítottuk  a túraruházatot.


A fennsík felé


   Várberek felé „összenõttünk” újdonsült ismerõseinkkel, így Lacival, Robival és Józsival (aki Pintér) folytattuk az utat Királyszállás irányába. Elértünk egy mûutat. A nap pontosan mögöttünk volt, így az útszéli fák nem nyújtottak árnyékot. A napimádók élvezkedtek, mások morogtak. Rita sajnálkozott, hogy nincs nála bikini. Megálltunk és egy ollóval átalakítottuk a pólóját napozó toppá. Ismét elõkerült Pintér Józsi személye, és rájöttem, hogy fogalma sincs róla, hogy órák óta együtt rójuk a kilométereket. Hát felvilágosítottam. Ekkor mint egy tornádó eliramodott a többiek után, „Pintér Józsi várj meg az anyád …” felkiáltással. Józsi megvárta és én nem siettem beérni õket. Hétházpuszta után az aszfalt földútba váltott. Szolizhattunk tovább. Hamuház, a második pont elõtt néhány száz méterrel újra eltûntünk az árnyas erdõben és ismét élvezhettük a medvehagyma szõnyeg, mindent átható illatát. Gyors bélyegzés  és újra a napos földúton voltunk, a fennsík északi szélén haladtunk Tés felé. Az út nem sok változatosságot mutatott, hacsak nem a már az utóbbi hónapokban  „teljesen megszokott” erdõ irtásokat és az út mellett felhalmozott farakásokat tekintjük annak. Hiába járok az ország bármely táján, nem tudom megszokni a természet pénzre váltásának ezt a módját. Illetve minél többet találkozok vele, annál jobban elszomorít. Elhagytuk a fakitermelést, és újra az érintetlen természetben haladtunk. Ismét leelõzött bennünket a már ismerõs kerékpáros csapat. Nem elõször találkoztunk velük, és mint kiderült nem is utoljára. Szembõl barlangászok talán húsz fõs csapata tûnt fel kicsit sárosan, fejlámpákkal, sisakokban. Talán az Alba–Régia barlanghoz tartottak egy kis túrára. Elhaladtunk a barlangkutató állomás mögött, és kiérve a mûútra a távolban feltûntek Tés házai. Megcéloztuk a már tavalyról ismert Erdei büfét. Még le sem telepedtünk igazán, megérkeztek a bicajosok is. Hogy addig hol voltak, rejtély. A melegben jól esett a hideg sör. Közben légkondicionáltuk  Rita nadrágját. Túl melege volt, így hát levágtuk a szárát. Viszont legalább szépen és a lába is épségben maradt.


Római-fürdõig  


   Téstõl az országos kéken haladtunk Jásd felé, többnyire lejtõn. Nemsokára elértünk egy kanyargós földutat. Tavaly itt volt az elsõ tájékozódási probléma, minek következtében átvágtunk egy kétszáz méteres csalánoson. Most könnyû dolgunk volt, rutinból vettük ideje korán a jobb kanyart. Józsi, aki nem csak gyakorlott túrázó, hanem gyakorlott túra szervezõ is, kicsit mérges volt a kollégákra, így aztán, hogy a terepet kevésbé ismerõk el ne tévedjenek,  gyorsan készített egy jól látható útbaigazító táblát . Folytatódott a lejt menet és elértük egy hídon áthaladva Jásd határát. Itt igen kanyargós a Gaja, és a múlt nyári árvizek után szépen kiszélesítették a medret, és ki is kövezték a partfalat. Végre építés és nem csak rombolás. Közeledtünk a harmadik ellenõrzõ pont, Szentkút felé. Ez a hely, pontosan az ami a neve.  Egy szabadtéri szentély, kis kápolnával és forrással. Éppen Istentisztelet volt, mikor odaértünk. A fák alatti padsorok egy részén a hívek hallgatták a misét, a távolabbi szabad padokon, pedig mi túrázók pihentünk és frissítettünk, ugyan is itt volt a túra központi frissítõ állomása. A menü a szokásos volt, zsíros, margarinos és lekváros kenyér, természetesen hagymával, erõs  paprikával és friss vízzel. Természetesen a helyi forrás vizébõl. Már megszokott módon a bicajosok is ott pihentek.  Felhívták a figyelmünket, hogy az árvíz megrongálta a Gaján a gázlót, így jobban járunk, ha a vízi malomnál kelünk át a hídon, bár kicsit kerülni fogunk. Így is tettünk és elkezdtük az újabb emelkedést a  Római-fürdõ felé. No nem a fõváros volt az útirány. A Gaja patakkal  haladtunk  párhuzamosan a hegyoldalon. Kis idõ múltán füst szaga csapta meg az orrunkat, tudtuk, hogy nincs messze az ellenõrzõ pont. Igazunk volt, a piknikezõ helyen csúcsforgalom volt. Római-fürdõ egyébként egy csodálatos szurdok völgy, termetes vízesésekkel és kiépített pihenõhelyekkel. Leereszkedtünk a hegyoldalról a völgybe és egy fahídon áthaladva, már a negyedik pecsétet gyûjtöttük be.


Újra a fennsíkon     


   Bõ két kilométer után Bakonynána következett és az ötödik pont. Elértük a tési mûutat, a túra legtávolabbi pontját. Hat és fél kilométer újabb emelkedõ, vissza Tésig a fennsíkra. A monoton hullámvasutazást egy kisebb pihenõ szakította meg, egy farakáson megpihenve könnyítettünk Robi hátizsákján és pusztán emberbaráti okokból ittunk egy kis sört. Ezen a szakaszon a múlt évben benéztünk egy keresztezõdést, de most árgus szemmel figyeltük a jobbra leváló kék négyzetet. Felkapaszkodtunk Tésre, végre újra a fennsíkon voltunk. A falu határában temetõ mellett haladtunk el.  Beton Támaszfal védte a temetõ oldalát. Rita õszinte csodálkozással konstatálta, milyen érdekes, hogy egy temetõbe medencét építenek és milyen szép kék vize van. Majd helyesbítette magát, hogy csak egy kék tetejû autó parkol a másik oldalon. Semmi luxus, csak egy kis fáradtság … Gyorsan elhaladtunk a falu szélsõ házai mellett. Rita egy fém villanyoszlopon végre megtalálta az „országos piros” jelzést. Örömmel közölte is felfedezését. Laci kissé lelombozta, mikor közölte vele, hogy az nem turista jelzés, csupán egy alumínium tábla: Vigyázat magasfeszültség ! felirattal. Egyébként pedig narancssárga. Ennek némi elõzménye is volt. Korábban szintén jelzés keresés közben talált már piros jelzéseket az út mellett. Kettõt is. Ekkor is Laci volt az ünneprontó, aki felhívta a figyelmét arra, hogy a két piros nem más, mint két kerti törpe sapkája. Végül elhagytuk a települést és kiértünk a fennsík laposára. Kilométeres egyenes útszakasz állt elõttünk, szépen láttuk az elõttünk haladókat. Meleg, por, ahogy az egy fennsíkhoz illik, és monoton egyhangúság. Közeledtünk a tavalyi „ál - szalagozáshoz”, ahol rátévedtünk a huszonötösök átkötõ útjára. A rendezõk megfogadták észrevételeinket, és idén egyértelmûen kijelölték a piros négyszög letérését.  Rátértünk a „helyes” útra és elkezdtünk távolodni a fennsíktól. Cserjés majd erdõ következett és már a  Kis-Futónénál voltunk, a hatodik ponton. Már csak egy tizes és a cél. Némi lábápolás következett, el kellett látni egy vízhólyagot. Józsiék tovább haladtak, mi még maradtunk egy kicsit. Itt csatlakozott hozzánk véglegesen Laci Pilisszántóról, aki aztán a célig velünk maradt. Még egy utolsó jó tanács a pontõröktõl,” csak tovább végig a piroson a célig”.  Mentünk. A jelzések ritkák és rosszul láthatóak voltak, mereszteni kellett  a szemünket.


… és beütött a krach       


   Még öt kilométer és elérjük az utolsó pontot, Bátorkõt, laza séta gondoltuk. A jelzések egyre ritkábbak lettek, néhol a gazban egy kõre volt felfestve. Széles kocsiúton haladtunk és vidáman beszélgettünk. Már a hónap végi Kinizsi 100-at tervezgettük. Örömmel vettük, a rendezõk újabb „kedvességét”, hogy a Kis-Futóné elõtti szakaszhoz hasonlóan, itt is megerõsítették az útszakaszt szalagokkal. Másra nem is figyeltünk, csak a fákról lógó fehér csíkokra. Egy sûrûbb erdõs részen Enikõ célba vette a bokrokat. Mi udvariasan kicsit tovább mentünk, majd Lacival úgy gondoltuk, mi is félre állunk. Rita lassan tovább haladt. Eltelt öt vagy hat perc és Enikõ sehol sem volt. Visszamentünk oda, ahol elhagyta az utat, de nem találtuk sehol. Kiabálás, keresés. Rita is visszajött. Átfésültük a környéket, de Enci sehol. Találtunk több kisebb utat, de nyomokat nem. Nem volt mit tenni, térerõ  a mobilokon sehol. Volt Encinél térkép és elég jól tájékozódik. Tovább indultunk, reméltük gyorsan Bátorkõre érünk, vagy olyan helyre ahol lesz térerõ. A szalagozás kétségessé vált, egyre gyérebb lett. Sok volt a keresztezõdés és biztos, hogy nem a lefutó útnál volt a támogató jel. A távolságmérõ szerint már el kellett volna hagynunk az ellenõrzõ pontot. Ekkor felmerült, hogy már biztos, hogy rossz helyen vagyunk, valószínûleg már megint a huszonötösök szalagozására tévedtünk, és ezért nem látjuk a turista jeleket. Oké, mi már tudtuk merre vagyunk, de akkor hol lehet Enikõ ? Kezdtem ideges lenni.  Elértük a reggeli elsõ ellenõrzõ pontunk helyét, Várberket. Irány a lejtõn a Várberki elágazás, és onnan fel Bátorkõ. Reméltem, hogy Enikõ ott fog várni bennünket.  Haladtunk ahogy tudtunk és csak reménykedtem. Térerõ, még mindig nem volt sehol. Maradt a remény. Az elágazástól fel Bátorkõig szinte futottam. Laci korábban magasabb fordulatra kapcsolt, és elõre ment. A bokrok közül kiérve elõször Lacit pillantottam meg és … ott ült mellette Enci. Nem kis feszültség szakadt fel bennem. Köszönetet mondtam mindenkinek és mindennek, akinek csak lehetett. Immár újra együtt volt a csapat, és már tényleg csak öt kilométer volt hátra a célig. Most már tényleg gyorsan túl akartunk lenni az egészen. Elhagytuk a Vár-völgyet és Várpalota utcáit róttuk. Újra a Kinizsi 100-ról beszélgettünk. Magunk mögött volt csaknem az egész túra, és talán minden. Talán, de nem biztos. Szerintem még sokat fogunk beszélgetni a történtekrõl.


Epilógus


    A célban a Szentkúton már megismert teríték várta a beérkezõket,  valamint emléklap és kitûzõ. Természetesen megemlítettük a szerintünk megtévesztõ szalagozást és a nem jelzett letérõt. Mire felvilágosítottak minket, hogy jobban jártunk a huszonötösök útvonalával, mivel kevésbé kanyargós, mint az eredeti és még rövidebb is. Nem értették a „kiakadást”. Álljon itt két szám : a piros  lehajlásától Bátorkõ 2,4 km. Ugyaninnen a szalagozáson Bátorkõ, és ez a rövidebb és jobb út ( a szervezõk szerint) 4,8 km. Nem azzal van bajom, hogy esetleges balfékség és most maradjunk abban, hogy saját balfékségünk miatt elbóklászunk, csak akkor ne próbálják bemagyarázni, hogy nekünk ez most mennyire jó.  Úgy gondolom, ha teljesen biztosak lettek volna benne, hogy õk mindent megtettek az egyértelmû útvonal kijelölésért, akkor Józsinak nem kellett volna Tés után útjelzést fabrikálni, és nem próbálnak meg bennünket „megvigasztalni” ostobasággal. Egyébként Enikõ véletlenül rábukkant a piros jelzésre, és így érte el Bátorkõt.  Végül is beértünk, és többségében jól is éreztük magunkat, viszont talán itt a válasz a reggel feltett kérdésre a résztvevõk létszámával kapcsolatban.             

 
 
VérteskozmaTúra éve: 20112011.05.17 16:53:59


Vérteskozma 30.


 


   Egy nappal a mezõföldi Sárpentele 15. - Széchenyi Zsigmond emléktúra után a reggel újra úton ért minket. Ez esetben a Vértes, pontosabban Vérteskozma volt a cél. Itt rendezték meg immáron harmadik alkalommal a Vérteskozma 10-20-30 teljesítménytúrát, melynek mi a harmincas távját választottuk.  Kicsit tartottam a túrától, egyrészt, hogy elõzõ nap a gyerekekkel már mentünk tizenöt kilométert, másrészt pedig, mert Zsófi kivételével még soha nem tettek meg ekkora távot, és az idõ sem volt éppen ideálisnak mondható. Aztán eszembe jutott, hogy valamikor, 2006 táján én is így kezdtem, de valahogy még sem tudtam igazán megnyugodni.


Az indulás


   Csepergõs, szomorkás és kimondottan hideg idõben szálltunk ki a kocsiból a falu határában kijelölt parkolóban. Korán értünk, talán a negyedikek lehettünk. Felszedelõzködtünk és elindultunk a négyszáz méterre lévõ kulcsosházhoz, a rajt-cél állomáshoz. Vérteskozma kimondottan kicsi település, tipikus egy utcás falu. A legtöbb ház üdülõ, és fõként a negyvenes években a környékrõl kitelepített svábok leszármazottjai a jelenlegi tulajdonosok. Mint azt késõbb megtudtuk, állandó lakosainak a száma, kereken három fõ. Tehát nem egy bonyolult falu, de nekünk már az elsõ öt percben sikerült benézni az útkeresztezõdést, aminek következtében a túlvégen lyukadtunk ki. Vissza séta és laza egy kilométer után végre nevezhettünk. Itt megtörtént a mostanság „divat” elszólás. Egy idõsebb hölgy Kirát meglátva azonnal sajnálkozásba kezdett, hogy a kislány nem fogja bírni a távot. Ez kísért minket a Gerecse 20 óta, s Kira erre a „beszólásra” igazán pöccenik. Persze nap végére újra bebizonyította, hogy nem kell õt félteni. De akkor már mindegy volt, a hangulat meg volt alapozva. A szemerkélõ esõben bemelegítésként rögtön nekivágtunk a Nagy-bükk emelkedõjének és az elsõ kilométereknek.


Pintér Józsin innen és túl


   Még jó formán ki sem melegedtünk az emelkedõn, amikor megjelentek mögöttünk az elsõ montisok. Számíthattunk volna rájuk, hiszen a kiírásban szerepelt, hogy a táv kerékpárral is teljesíthetõ. Nem zavartuk egymást túl sokáig, nagyjából tíz perc alatt elhaladt a kerékpáros mezõny nagy része. Három kilométeres, szinte folyamatos emelkedés után elértük az elsõ ellenõrzõ pontot, a Mária képet. A pontõrök vigasztalólag megemlítették, hogy ezután végig lejtõ következik a második pontig. A gyerekek ennek annyira megörültek, hogy vágtába kezdtek lefelé a hegyoldalon, s mi Ritával jószerint csak egy kilométer után értük utol õket, egy mûút keresztezõdésében. De legalább ez egy igen gyors kilométer volt. Szalagozáson folytattuk utunkat, egy vadász területen át. Egy, az útra kidõlt magasles romjainál beértünk egy nagyobb csapatot, akiket késõbb a srácok „nyugdíjas klubnak” neveztek el tempójuk miatt. A nyugdíjassághoz egyébként messze nem volt közük, csupán érdeklõdve, szemlélõdve járták a természetet, és jó japán turista módjára, mindent részletesen lefényképeztek. De hát ilyen a gyerek száj. Észre sem vettük szinte és már a második pecsételésre vártunk a Német-völgy elágazásánál. Itt az egyik pontõr Pintér Józsi volt, aki miután meghallatta, hogy elõzõ nap a mezõföldi túrán voltunk, rögtön agitálni kezdett, nevezzünk be a Fejér Megye Teljesítménytúrázója mozgalomba. Úgy voltunk vele, hogy ha hagyjuk magunkat, elõbb szabadulunk, és beneveztünk. Rögtön ki is állította az ellenõrzõ füzeteket, és bepecsételte készségesen az elõzõ nap igazoló pecsétjét. Kaptunk csokit is, majd induláshoz egy útbaigazítást, miszerint: „nyolcszáz méter egyenesen, aztán élesen fel balra.” Köszöntük a tanácsot és indultunk tovább. Néhány perc után, a kék kereszt elérte az országos kéket. Rita és Kira jóval ellõttünk járt, rájuk kiáltottam, álljunk meg és nézzük meg az itinert. Õk határozottan kijelentették, nem kell,mert a többiek is arra mentek, és Pintér Józsi is azt mondta, hogy … . Jó, hát mi is mentünk. A két fiú, Lacika és Gergõ mögöttem morogtak, de jöttek. Bõven túl voltunk az említett nyolcszáz méteren és egy tisztásra értünk. Elõttünk volt egy villamos távvezeték, és a Vértesi Barangolásokból már tudtam, nem jó helyen vagyunk. Illetve pontosan tudtam már, hogy hol voltunk. Megállítottam a fiúkat és az idõközben a cserjésben eltûnt lányok után indultam. Mire utol értem õket, éppen köszöntötték a Kõhányás táblát. Visszaindultam velük. Ekkorra már Józsi többi „útbaigazítottja” is visszafordult. Haladtunk mi is vissza az országos kéken, aztán elértük a kék jelzés Várgesztes felé kanyarodását. Igaza volt Józsinak, valóban éles volt a kanyar felfelé, csak nem balra, hanem jobbra, és nem nyolcszáz méter után, hanem kb. háromszáz méterre. A többi stimmelt, meg az a majdnem négy kilométeres kitérõ, de végre emelkedtünk Gesztes felé a Cseresznyefa-hajtás horhosában.


A büfé


   Még mi a plusz utat róttuk, mögöttünk a fontolva haladó ”nyugdíjasok” megtalálták a helyes kanyart és elénk kerültek. Ezzel a ténnyel jó egy órányi menetelés után szembesültünk, mikor újra utolértük õket. Egy irtásnál ácsingóztak, és a kidöntött fatörzsek között próbálták megtalálni a nem létezõ jelzéseket. Õk is jártak már ezen a tájon, de a favágók úgy átrendezték a terepet, hogy tényleg nem tudtuk merre tovább. Aztán valaki, messzebb talált egy kopott sárga jelet. Ekkor már tudtuk, hogy letértünk a kékrõl, de legalább a jel levitt a vár parkolójába. Ahogy megérkeztünk az ellenõrzõ ponthoz, a pontõrök csodálkozva kérdezték, hogy miért jön mindenki abból az irányból. Hát elmeséltük a miértet. A szervezõknek fogalmuk sem volt a fakitermelésrõl, és a jelek eltûntetésérõl. Persze ha elõtte bejárták volna az útvonalat … De nem gondolták, hogy az országos kékkel valami „baj” lehet. Kaptunk pecsétet, csokit, energia italt pezsgõtablettából, és aki akarta kidíszíthette magát lufival. Feloldódott a hangulat, viszont rájött az esõ. Elindultunk a párszáz méterre fekvõ Várgesztes felé, hátha találunk egy kocsmát, büfét, ahová behúzódhatunk. Talpaltak a „nyugdíjasok” is, meg mi is. A Trófeával nem volt szerencsénk, zárva volt, mást pedig Gesztesen nem ismertem. Már majdnem kiértünk a faluból, mikor feltûnt a távolban egy sörözõ cégére. Mire elértük, persze az esõ szinte teljesen elállt. Viszont ha már a gyerekeknek megígértük, nem volt mit tenni. Még õk jégkrémeztek és üdítõztek, mi elfoglaltuk magunkat egy sörrel. Negyed óra elteltével Rita indulást parancsolt. Szedtük a sátorfánkat és elköszöntünk a „nyugdíjasoktól”, akik láthatólag még folytatták a pihenést. A falu határában, egy kis horgásztó mellett haladtunk el, ahol valamiféle horgász összejövetel volt, talán verseny is, de nem volt idõnk bámészkodni, Rita diktálta az ütemet. Ekkor kezdték a gyerekek egyszerûen, csak spártainak hívni. Ez aztán rá is ragadt.


Vitányvár felé


   Erõs, keskeny kaptató következett. Pár száz méter múlva kicsit szelídült a terep, de Zsigmond-kõig folyamatosan emelkedett. Kisebb lanka, majd újra felfelé Mátyás-kútig, ahol a negyedik ellenõrzõ pont volt. Szép kis kiépített erdei pihenõ hintákkal, szabadtéri és fedett tûzrakó hellyel, forrással és nem mellesleg kulcsosházzal. Kár, hogy az idõ szomorkás volt, de így is varázzsal bírt a hely. A kicsik maradtak volna hintázni, de a „spártai” indulást vezényelt, így búcsút vettünk a pontõrködést vállaló családtól és haladtunk utunkon és az országos kéken tovább. Sûrû erdõ, kanyargós út, és véget nem érõ emelkedõ követezett. Az esõ továbbra sem tudta eldönteni, mit akar, így aztán a legváltozatosabb formában szórakoztatott minket. Egy meredek, de rövid lejtõn elértünk egy völgybe, ahol a lábak kicsit megpihenhettek. De nem tartott sokáig a jólét, újra keményen emelkedni kezdett az ösvény, most már véglegesen Vitányvár hoz. Rita és a fiúk elöl loholtak, mi a lányokkal szépen ,mögöttük. Egyszer csak feltûnt a fejünk felett közvetlenül a vár romja. Megállapodtunk, hogy a már kijárt meredek ösvényt fogjuk megmászni, így ügyesen, mint a gekkók, néha négykézláb, gyökértõl gyökérig haladva küzdöttük le a meredek emelkedõt. A vár alatt Rita állt, és egy petákot nem adott volna, hogy felérünk, de természetesen nem lett igaza. Vitányvár 380 méter magasan fekvõ gótikus várrom, a környéket uraló Csák nemzetség építette a XIII. század második felében. Mára 6-19 méter magas falmaradványok állnak csupán, de így is impozáns látványt, és pazar kilátást nyújt az egész régióra. Begyûjtöttük az igazolásokat, és a jutalom Sport szeleteket. A fiúk rögtön eltûntek, és a falak tetején bukkantak fel újra. Közben mi frissítettünk, és a mászást pihentük ki. Nem sokkal késõbb befutottak a „nyugdíjasok” és ez mindenkit indulásra sarkallt. Keskeny gerincen haladtunk tovább a kék jelzésen, Körtvélyes-puszta felé.


Kápolna és emlékmû


   Ismét hullámvasutazás következett. Az idõ, mint eddig most sem tudta eldönteni mit akar, de ekkorra már megszoktuk. Egy földút keresztezõdésében tétova családra akadtunk, a jelek megint nem sokat segítettek. Szerencsére a mi felderítõink, a bokrok mélyén találtak egy bizonytalan , halvány jelzést, természetesen az ellenkezõ irányba, mint amerre a többség menni akart. Fenyves szélén folytattuk az ereszkedést. Körtvélyesre beérve, mit ad Isten, újabb jelöletlen keresztezõdésbe értünk.  Jobbra, balra osztódtunk, de nem lettünk okosabbak. Szerencsénkre a távolban feltûnt két turista. Õk nem a mi túránkon voltak, viszont ismerték a helyet. A köszöntés után csak annyit kérdeztek, hogy a Kozma 30-on vagyunk –e, és már adták is az útbaigazítást. Valószínûleg nem az elsõk voltunk a nap folyamán. Útmutatásuk alapján haladtunk, s néhány száz méter múlva felbukkant újra a kék kereszt, majd nemsokára egy kis völgyben a Körtvélyespusztai kápolna. Döntött az esõ is, nekieredt. Megszaporáztuk lépteinket a fedett ellenõrzõ pont felé. Itt a pontõrt, az elõzõ napi túráról már ismertük. Nem idõztünk sokat, elõvettük az esõköpenyeket és indultunk tovább. Be értünk egy apukát és fiát és megjelentek a „nyugdíjasok” is. Újra hullámvasutazás következett. Szép Ilonka forrásnál a „nyugdíjasok” letértek fotózni, mi folytattuk utunkat Új-osztás felé. Itt egy éles balkanyar következett és nemsokára a Sárkánylyuk-völgy végtelen patakmedrében ereszkedtünk folyamatosan. Tartottam ettõl a tereptõl, mert tavaly tele volt kõvel, de a nyári esõzések simára takarították a medret. Monoton lejtõ volt, és a gyerekek az állandó „Ott vagyunk már?” kérdéssel szórakoztatták magukat. De mint mindennek, a völgynek is egyszer vége volt, és elértük az utolsó, hetedik ellenõrzõ pontot a Hirczy-emléket. Az obeliszk eredetijét 1929-ben állították a magyar turisták Hirczy Károly emlékére.


A cél    


   Rövid pihenõ után belekezdtünk az utolsó két és fél kilométerbe. Ez viszont aszfaltozott út volt, ami vegyes érzelmeket keltett. A fiúk száguldottak, a lányok morogtak. Nem volt mit tenni menni kellett. Egyesek látványosan „meghaltak”, mások szolidabbak voltak. Hogy tökéletes legyen a befejezés, Vérteskozma elõtt le kellett térni az útról, egy mellékjelzésre. Átgázoltunk a gazon, és egy száraz idõben is lábat próbáló, csúszós, agyagos földlépcsõsor alján álltunk. Fokról, fokra haladtunk, és a már feljebb jutották húzták fel a lentieket. Végtére elértük a falu határát és az aszfaltos utat, s a távolban feltûnt a kulcsosház.  Ekkor az összes gyerek feléledt, és az utolsó száz métereket sprintelve tették meg. A szokásos kis turista büfé várta beérkezõket. A szörp és ásványvíz mellett, a hidegre és esõre való tekintettel volt forró tea és kávé is, no meg a szokásos zsíros, margarinos kenyerek és egyéb variációik. Átvettük a megérdemelt kitûzõket és emléklapokat, és átengedtük a padokat az újonnan érkezõknek. Pintér Józsi legnagyobb szerencséjére szokásával ellentétben, nem volt a célban, így megmenekült Rita szemrehányásaitól. Viszont a következõ hétvégén összefutottunk a Tési-fennsík 50-en, s hosszú órákon és kilométereken „szórakoztattuk” egymást. Jócskán délután volt már, amikor visszaindultunk. A kisebb malõrök ellenére Rita, Kira,Zsófi,Lacika és Gergõ is jól érezte magát, élvezték az esõt, a szabadságot, s a végére nekem is sikerült teljesen lenyugodnom.  


 


 

 
 
SárpenteleTúra éve: 20112011.05.16 23:28:12


Sárpentele 15.


 


   Lelkes kis csapattal indultunk az immáron 3. alkalommal megrendezett mezõföldi Sárpentele 15. teljesítmény túrára. A kis csapat kifejezés duplán is találó, hiszen összesen tízen voltunk, három felnõtt és hét gyerek. A túrát a székesfehérvári Gyöngyvirág Természetbarát Egyesület szervezte, amely egyben Széchenyi Zsigmond emléktúra is volt. A meteorológia mindenféle idõt jelzett szombatra, ennek ellenére szép számmal gyülekeztünk az indító ponton Székesfehérváron, a Szövetségek Házában. Eddig még sosem csalódtam a gyöngyvirágosok szervezésében, most mégis kíváncsian vágtam neki a távnak. Ennek nem volt más oka, mint a kiírás, ugyanis a részvétel a gyerekeknek ingyenes volt, a felnõttek számára is csupán kétszáz forint. Mit lehet manapság ennyiért szolgáltatni és kapni, vetõdött fel a kérdés. Aztán a célba érkezéskor megtudtuk, nem hittem a szememnek, és a szám is tátva maradt.


Az Aquamobil


   Régi idõk hangulatában indultunk az elsõ ellenõrzõ állomás felé. A szervezõk az egykori akadályversenyek hangulatát hozták vissza az által, hogy az ellenõrzõ pontok egy részénél önálló feladatokat kellett megoldani, és így igazolni ott jártunkat. Nem csak a gyerekek, de mi felnõttek is élveztük , a kicsit visszatért úttörõ éveket. Csupán fél kilométer volt a szerkezetig a rajttól, de a fiúk intenzíven találgatták a mibenlétét. Fantasztikusnál, fantasztikusabb ötletekkel álltak elõ, aztán a helyszínre érve döbbenten csodálták meg a nagy fa szerkezetet. Az Aquamobil nem más, mint egy gigantikus pecsételõ gép. A portugáliai világkiállítás magyar pavilonjában volt eredetileg felállítva. Mûködésérõl röviden annyit, hogy egy ferde járókorongon, helyben járva kell mozgásra bírni egy vízemelõ kereket, ami vödrei segítségével, egy malomkereket hajt meg. Erre szereltek egy emelõt, minek a végén egy pecsétütõ volt, és ezzel lehetett emlékbélyegzéshez jutni. Az alkotás a világkiállítás tíz leg látványosabb tárgya közé került, majd 1999-ben Székesfehérváron állították fel. A szerkezet melletti szobor talapzatáról megtudtuk, hogy mi volt az ábrázolt Beszédes József foglalkozása, és már indultunk is kifelé a városból, a Sóstói-tanösvény irányába.


A Sóstó


   Keskeny, gyenge gyalogúton, szó szerint a kertek alatt hagytuk magunk mögött a várost. Egyelõre nem sok látnivaló akadt, jó tempóban haladtunk, majd elértük a tanösvény elsõ tájékoztató tábláját. Itt hírtelen vita támadt, mint még késõbb több alkalommal, miszerint van-e valami "dolgunk" a feladatok kapcsán a táblával. Sikeresen megállapodtunk, hogy a következõ megoldandó feladat a 16. táblánál lesz csak, ennek ellenére a ceremónia, két-három táblánként megismétlõdött. Ez egyébként nemcsak a gyerekek mániája volt. Ezért aztán, hogy a kedélyek megnyugodjanak, gondosan lefényképeztem minden táblát, hogy ha a késõbbiekben mégis csak kapcsolódna valamelyikhez kérdés, vagy feladat, akkor tudjunk puskázni. Elértük a fából készült Kócsag- tornyot, ami egy madárfigyelõ torony. Az aprónép természetesen rögtön meg akarta mászni, de Rita kijelentette, hogy teljesítmény túrán vagyunk, úgy hogy húzás, mint a vadlibák. Hát mentünk tovább. A Sóstó, egyébként nem csak nevében sós. Vize alkálisót tartalmaz, gyógyhatását a 18. században fedezték fel.  Régen a tavat bõ hozamú, részben meleg vizû források látták el szénsavas ásványvízzel. Késõbb a területet elhanyagolták, a források elapadtak, egy részét szennyvízgyûjtõnek használták, valamint katonai lõteret is kialakítottak rajta. Jelenleg természetvédelmi terület és helyreállítása folyamatban van. Ennek része a nem túl régen kiépített tanösvény is, ami a lábunk alatt kanyargott.  Végre elértük második pontunkat, a 16-os táblát és megtudhattuk mi is az a kardos madársisak.


Az erdei tanterem


   Napsütötte, mezei ösvényen folytattuk utunkat. A csapat felbomlott, kialakultak a kisebb csoportok, és beindultak a beszélgetések a környezetrõl, túrákról, és az el nem maradható számítógépes játékokról. Röpke negyed óra leforgása alatt doktorálhattunk volna Narutoból és társaiból. Most már csak azt kellene megtudni, hogy ki is az a Naruto.  Sorra hagytuk el a tájékoztató táblákat, és jöttek a szokásos viták, "kell-e" a tábla, vagy nem. Én pedig szorgosan fényképeztem tovább. Ez aztán mindig nyugtatólag hatott. Néhány lelkes "kistalpú" jócskán elõttünk járt. Híven követték a tanösvényt, így aztán kisebb nehézségbe került visszaédesgetni õket egy útkeresztezõdésbe, ahol le kellett ideiglenesen térnünk a következõ pont felé az ösvényrõl. Nehezen értették meg mit akarunk, de végül is sikerült. Egy fûzfa ligetbe érve pihenõpadokba botlottunk. Itt hirtelen mindenki kimerült és az éhhalál szélére került. Megálltunk, pihentünk. Rita majd agyvérzést kapott. Tíz percnyi pihenõ után továbbindultunk. Közben érdekes eseményeket figyelhettünk meg. Akik lehagytak minket, pár perc múltán visszajöttek az ellenkezõ irányból. Gondoltuk, megsütötte õket a nap. Alig szedelõzködtünk fel, egy kanyargós, hosszú fahídat értünk el, ami egy kis szigetre vezetett. Ezen volt a harmadik ellenõrzõ pont, ami "klasszikus" pont volt, õrökkel, pecséttel. A "tanterem" egy nagyobb fedett fa esõbeálló  volt, de kellemes és hangulatos. A pihenõ pontunktól talán száz métert tettünk meg idáig. No mindegy. Pecsételtetünk, és mi is fordultunk vissza, amerrõl jöttünk, mint a sokaság "akiket megsütött a nap". Most nem poénkodott senki. Néhány száz méterrel késõbb elértük újra a keresztezõdést, ahonnan korábban az elõörsöt visszahívtuk, és legnagyobb megelégedettségükre folytattuk az utunkat a tanösvényen. Persze rögtön fölényesen kijelentették, hogy "mi bezzeg megmondtuk ...". Végtére is valóban igazuk lett, és az a kicsinység, hogy egy pontot kihagyunk ne befolyásoljon senkit. Nemsokára elhagytuk a természetvédelmi területet  és  újra a város házai között bóklásztunk.


A parkerdõ


   Eseménytelen, járdás kilométerek következtek, az egyre melegebbé váló idõben. Némi változatosságot egy középiskolai ballagás jelentett. Az ünneplõk kissé furcsán néztek, amikor az elsõ turisták kibukkantak a házak közül, és átvágtak az ünneplõs tömegen. Nem volt mit tenni, erre vezetett az útvonal, "ballagni meg akárhol lehet", ahogy azt az egyik fiúnk megfogalmazta. Aztán a ballagók is megszokták a folyamatosan érkezõ túrázókat, és udvariasan utat nyitottak nekünk. A járdázás kicsit demoralizálta a csapatot, így aztán még épp idõben értük el a Sárpentelei parkerdõt. Itt az erdei tornapályán kellett haladni, egészen a 11. állomásig. A pontot elérve megválaszoltuk az újabb kérdést, majd hírtelen felindulásból elkövetett pihenés következett. Néhány falat és a korábban kimerültek, már a tornaszereken lógtak. Egyesek szószerint, mint kismajmok, mások a földön fekve éledeztek, mígnem Rita újból indulást rendelt el. A társaság egy része innen mindig elõre futott, hogy a következõ állomáson elvégezhesse a kiírt feladatokat, amíg a többiek odaértek. Korábban meg még a halálukon voltak. Ki érti ezt? - Akinek gyereke van. - Elhagyva a tornapályát, visszaértünk a parkerdõ parkolójába, és mindenki örömmel nyugtázta, hogy már csak egy bõ kilométer van a célig. Égig ért a jó kedv és szálltak a méterek ... és ekkor jött a meglepetés.


A majális


   Elértük a célt, a Széchenyi-emlékmûvet. Már távolról hallani lehetett, hogy valamiféle rendezvény zajlik. A szervezõ gyöngyvirágosok kis saját ünnepségének végére érkeztünk. Nem tudtuk pontosan mirõl volt szó, de azt tisztán lehetett érezni, hogy kellemes, bensõséges ünnepség volt. Aztán Széchenyi Zsigmond gróf, a nagy Afrika vadász és vadászkönyv író emlékmûvét koszorúzták meg, akik gyerekkorának nagy részét a család sárpentelei  kastélyában töltötte. Közben mi regisztráltattuk a beérkezésünket és átvettük a kitûzõket, emléklapokat. Egy nagy esõházban jó kis büfé volt berendezve, a szokásos zsíros, margarinos, lekváros kenyérrel, hagymával, erõspaprikával, itallal. Lehetett feltöltõdni, pótolni az energiát. -Természetesen mindezt ingyen.-                                                                         Az ünnepség befejeztével pedig elkezdõdött egy gyerekprogram, amire nem számítottunk. A szervezõk  akadályversenyt rendeztek. A gyerekek tetszõleges csapatokat alkothattak. Nevezés után zsetonokat kaptak, amelyekkel az egyes akadálypályákon indulhattak. Minden teljesített feladatért újabb zsetonokat kaptak, a feladat nehézségétõl függõen, többet vagy kevesebbet és így nem csak kiadták a kapott zsetonokat, hanem szaporíthatták is õket. Volt íjászat, akadályfutás, karikával és labdával célbadobás, mini golf, "állat etetés", "oroszlán etetés" dzsungel kötélpálya, lovagi torna és már nem is tudom, hogy még mi. Mindenesetre elhulltjaink életre keltek, és teljes erõbedobással küzdöttek a zsetonokért. Társaságunk két csapatot alkotott, egyet a kicsik, az alsósok, és a másik volt a nagy csapat, a felsõsök. Természetesen ádáz küzdelmet folytattak egymással.  Iszonyatosan jó volt a hangulat, míg nem kora délután elkezdett cseperegni az esõ. Mivel a csapatok  nagyjából végeztek a pályákkal, a rendezõk úgy döntöttek eredményt hirdetnek. Le kellett adni a zsetonokat és megtörtént az értékelés. Szabályos díjátadó ünnepség volt csoport fotóval a résztvevõkrõl, oklevelekkel, édességgel. A nagyok a dicséretes 9. helyen végeztek, míg a kicsik az elõkelõ  5. helyezést csípték el. Természetesen ezután nem kellett az önbizalmukat félteni, jó néhányszor, és nyomatékosan emlékeztették a nagyokat arra, hogy bizony alaposan elpáholták õket. A nagyobbak mindezt nem várt, lakonikus nyugalommal tûrték.


  Sajnos az idõ kiszámíthatatlanná vált, így az akadálypályákat is lebontották, és mi is elkezdtünk szedelõzködni. A túrázók nagy része elindult velünk egyetemben vagy a parkolóban hagyott kocsikhoz, illetve a nem túl távoli buszmegállóhoz. Öröm volt nézni, hogy szinte mindenki buszozott. Azt hiszem, mindenki kitûnõen érezte magát, aki április 30-án kilátogatott a Sárpentelei parkerdõbe és részt vett a Széchenyi Zsigmond emléktúrán. Külön köszönet a remek szervezésért a Gyöngyvirág Természetbarát Egyesületnek, Asbóth Katinak és lelkes csapatának. Az pedig, hogy mindezt  összehozták  gyakorlatilag nevezési díj nélkül, külön csoda. Így szeretném megköszönni mindazoknak is,akik név nélkül a háttérbõl segítették Katiék munkáját.


S végül lássuk, kik is vettek részt a túrán.  Elsõnek a "kicsik" csapata: Kira, Lacika és a kisebbik Gergõ. A "nagyok": Zsófi, Zsolti, Erik és a nagyobbik Gergõ, s végül de nem utolsósorban mi felnõttek: Rita, Zsolt és jómagam Attila.

 
 
GerecseTúra éve: 20112011.04.21 00:16:56


Egy nap a Gerecsében


Gerecse 50/20 teljesítménytúra 2011.04.16.


 


    Hûvös reggellel ébresztett bennünket  a jubileumi 30. Gerecse 50.  A két kocsi gyorsan falta a kilométereket Tatabánya felé, miközben a felkelõ nap egyre inkább azzal bátorított, hogy éppen jó kiránduló idõnk lesz, nem kell tartani széltõl, esõtõl. Nagyjából tartotta is aztán az ígéretét egész nap. Ahogy közeledtünk a rajt-cél állomáshoz egyre szaporodtak a hol sietõs, hol ráérõsen ballagó hátizsákos emberek, ki a Jubileumi park felé, ki már a hegyek irányába. Szerencsénkre, még viszonylag közel tudtunk leparkolni, de aki csak egy fél órával késõbb érkezett, már bemelegítésnek is betudhatta, még elért a rajthelyhez. A nevezés gyors és zökkenõmentes volt, és hogy az indulásnál se legyen fennakadás, egyéni, becsület indítás volt.  Ha valaki csalni akart a szintidõvel megtehette, de saját magán kívül másokat nem csapott be. Remélem mindenki felnõtt ehhez a „komoly” feladathoz.    


Országúton …


    A városban közlekedni akaró autósok legnagyobb örömére hét óra tájban már mindent elleptek  a színes hátizsákos túrázók. A gyalogátkelõk piros lámpája, akár csak Isztambulban inkább ajánlott figyelmeztetés volt, mint szigorúan vett  tiltás, és a városból a Gerecse felé vezetõ autóút is éppen megfelelõ szélességû volt a 80-90 fõs csoportok számára. Már a korábbi években is megfigyeltem, hogy az év e napján különös toleranciával viselkednek a Tatabányán közlekedõ autósok, mint mindig, most is dudálások, vagy hangoskodások nélkül békében próbáltunk egy más mellett elférni. Sikerült. Érdekes viszont, hogy a rend szigorú õrei nemigen láttatták magukat, konkrétan egy rendõrt  se láttunk.  Más túrákon néha többen vannak, mint a résztvevõk.  Már az autópályával haladtunk párhuzamosan, amikor a monoton országúti menetelés tompa zaját fémcsörgés tette színesebbé.  Egy túrán mindig vannak megdöbbentõ pillanatok, de erre a látványra nem sokan számítottunk. Öles léptekkel két középkori lovag igyekezett a tömeg közepén.  Az egyik igazi grál lovag volt, fém mellvértben, korhû alulöltözetben, fehér ingben, lábszárvédõsen, karddal az oldalán, lebegõ szõke hajjal. Mellette a másik, barna csuklyás köpenyben,  tán marhabõr mellvértben, szintén karddal az oldalán. Egyesek kíváncsian, elismerõen vizslatták a „szerzeményeket” és azon tanakodtak, melyik távon indulhattak, míg mások biztosak voltak benne, hogy lassan feltûnnek az ápolók is és jobb belátásra bírják az õrülteket.  Elárulom, nem jöttek ápolók, sõt a srácok igen jó fejek voltak, és lenyomták az ötven kilométert. Gratula nekik, és köszönet, hogy készségesen engedték fényképezni magukat, mindenki épülése érdekében.


Hegyre fel !


    Éppen csak napirendre tértünk a megelevenedett középkor felett, már is elértük az elsõ ellenõrzõ pontot. Itt is, mint mindenhol gyorsan ment a pecsételés, a szervezõk jól felkészültek a folyamatosan áradó tömegre. Már túl voltunk az elsõ emelkedõkön, megérett ez idõ egy réteg ruha hátizsákba költöztetéséhez. Ekkor jutott eszünkbe, hogy elfeledkeztünk a szokásos rajt fotó elkészítésérõl. Szerencsénkre, még együtt volt a csapat, így egy kis külsõ segítséggel pótoltuk ezt a hiányosságot és már indultunk is tovább.  Sokat várni nem is igen lehetett volna. mert a folyamatosan érkezõk, gyorsan megtöltötték a szûk kis völgyet. Az út emelkedett, de nem volt különösebben megterhelõ, a nap is egyre magasabbra hágott. Hosszú, tömött sorokban haladtunk egészen a Vaskapu szikláiig. Ez a rész, már keményebb szakasznak bizonyult, elkezdte szelektálni a társaságot. Az addig folyamatosan együtt haladó csoportok megbomlottak, egyre többen álltak ki az ösvény szélére egy kis ingyen levegõért. Viszont a zsendülõ tavaszi erdõ zöldje, a napfény és a sziklák mindenért  bõségesen kárpótoltak mindenkit. Aztán az Arany-lyuk magasságában megtörtént a nagy szétválás. Az ötvenesek egy bal kanyarral a sárga jelzésen elkezdték monoton emelkedésüket  a második ellenõrzõpont, a Baji vadászház felé, még a húsz és tíz kilométeresek  egyenesen folytatták útjukat a piros jelzésen Vértestolna irányába. Így mi is elváltunk Kirától, Gergõtõl, Ritától és Enikõvel, Judittal hármasban folytattuk tovább utunkat. Közben eszünkbe jutott gyõri túrabarátunk Balázs. Biztosak voltunk benne, hogy nem hagyja ki a Gerecsét, hát felhívtuk. Igazunk volt, kevéssel elõttünk járt.  Az ellenõrzõ ponton bevárt minket. Érdekes, hogy csak túrákon futunk össze néhány perc erejéig, mégis valahogy olyanok vagyunk egymásnak, mint ha régóta és alaposan ismernénk egymást. Itt fényképeztem le a lovagokat is. Már éppen elkészültem a képekkel, mikor befutott egy újabb”arc” aranyszínû, ökörszarvakkal díszített sisakban. Úgy látszik ez egy ilyen nap volt.


… és a medvehagyma


     Viszonylag eseménytelen öt kilométer következett Tardosig. A táj és az idõ továbbra is szép volt, s a terep sem volt túl nehéz. Az egyetlen „színfoltot” mobiljaink jelentették, amik heves csipogással és egyéb hangokkal jelezték, hogy szép lassan kezdtek átállni a szlovák hálózatokra. A Tardos elõtti országúton aztán megint összeverõdött a társaság, és mint véget nem érõ emberkígyó haladtunk a templom téren lévõ harmadik pont felé.Tizenöt kilométerrel a hátunk mögött jól esett a kemencés lángos, kávé, üdítõ, no meg a frissen csapolt sör is. De nem lehetett sokat idõzni még az út dandárja elõttünk állt, menni kellett. Kiérve a faluból, fel-fel néztünk a felettünk magasodó Bánya-hegyre, ahova majd a visszaúton lazán, mint gekkók fel fogunk mászni. Folytatódott a hullámvasutazás Pusztamarót felé. Néhol csúszós, szúk sziklaösvények nehezítették a haladást. Egyszer csak nejlonzacskókkal megrakott vándorok tûntek fel szembõl és a gyakorlottabbak tudták, hogy nemsokára odaérünk… Oda érünk, sokan csak így mondták, és nem igen kérdezte meg senki, hogy hol, vagy mi az az oda. Ha valaki nem lett volna vele tisztában, akkor a volt hercegprímási üdülõ környékén minden érthetõvé vált. Végtelen medvehagyma mezõk voltak mindenütt, és az úton igen csak megfogyatkozott a túrázók száma. Volt aki csak néhány levelet szedett saját használatra, helyben fogyasztásra, de volt aki az otthon maradottakra is gondolt. Ennek ellenére nem volt irtás, vagy pusztítás. Miután feltöltöttük medvehagyma készleteinket,  elkezdtük keresni az itteni kép szerves részévé vált kis mangalica családot, akik szabadon tartva, néhány lóval egyetemben mindig jóízûen lakmároztak az erdõben. Szerencsére, nem várattak magukra sokáig, az egyik kanyar után megpillanthattuk a kocát malacaival egy kis tisztáson, és nem messze ott voltak a lovak is. Lelkünkben megnyugodva értük el a negyedik ellenõrzõ pontunkat. Pusztamarót, azért fontos állomás, mert ez a túra legtávolabbi pontja, innen már csak közeledünk a cél felé. Rövid pihenõ, az itt már esedékes zokni csere, és indulás tovább, hiszen vár Héreg és aztán …


… a Bánya-hegy


    Héreg felé az út nagy része kényelmes lejtõ, így igazán kiélvezhettük a napot és a tájat. Megnyugodva, kipihenten folytatták az útjukat, az idõközben csoportokra szakadt túrázók. Kellemes, csendes beszélgetések, néha egy-egy nevetés foszlány és már Király-kútnál voltunk. Itt mindenki felébredt, hiszen már belátható távolságra volt Héreg. Az ellenõrzõ ponton mindenütt heverészõ, rápihenõ társaságok töltötték be a mezõt. Lehetett frissíteni, volt közkút, és a már megszokott büfé is. Itt nekem, mindig obszcén gondolataim lesznek, lévén a túra legnehezebb szakasza egy temetõ oldalából indul. Ha valaki nem bírja, közel a megoldás … . De mentünk és bírtuk. Ki így, ki úgy. Néhányan ütemesen, szinte szaladtak felfelé, a többség mondjuk úgy, fontolva haladt, voltak akik konkrétan négykézláb, gyökértõl gyökérig közlekedtek. Ez az a rész, ahol sokan átértékelik eddigi teljesítményüket, felteszik maguknak a kérdést, mit keresnek itt, majd megfogadják, hogy soha többé Gerecsét. Aztán a következõ évben a többség újra együtt izzad az újakkal felfelé. Ez már csak így van, mert akit elkap a „gerecse 50 vírus”, az nehezen, vagy soha nem fog kigyógyulni ebbõl a betegségbõl. Ezt bizonyítja az a közel kétezer ember, akik évrõl évre nekivágnak és megcsinálják ezt a túrát. Persze a „legviccesebb” felvételeket itt lehet készíteni, amikor az ember nyelve fényévnyi lemaradással közlekedik utánunk, és a test és a lélek éppen megpróbál külön életet élni. Ezt tudta a 24 óra foto riportere, és egy tévés stáb is, akik, a csak sirató falnak nevezett utolsó szakaszon álltak lesbe. Nem mindenki volt boldog tõlük. A tv stáb riportere egy-két gyenge próbálkozást tett mikrofonvégre kapni  potenciális riport alanyokat,  finoman szólva nem sok sikerrel.  De remélem, talált vállalkozó szellemû szenvedõt is. A tetõn aztán kifáradtan, kimerülten, de jó érzésekkel pihent meg mindenki és igazoltatta, hogy lám-lám elért idáig.


Az etetés


   Kis pihenõ és irány egy tíz kilométeres lejtmenet Koldusszállásig. A túra legmonotonabb szakasza következett. Idén szerencsére, nem volt túl meleg, kánikulában ez nagyon lélekölõ lenne. Változatosságot jelentett az egyhangúságban, hogy néhány vadlétránál igen csak hosszú sorok gyûltek össze, és jobb híján azzal szórakoztattuk magunkat a tizenöt, húsz perces sorban álláskor, hogy tanulmányoztuk, ki, milyen technikával küzdi le, a két-három méteres akadályt. Nem túl szép dolog, de nem volt jobb.  Itt meg kell jegyezni, hogy bár a többség becsülettel végigvárta a sort, minden átkelõnél akadtak olyanok, nem is kevesen, akik biztos buszra siettek, mert akár a kerítés kisebb megrongálásával is találtak maguknak olyan helyet, ahol átmászhattak a dróton. Többen szóvá is tették, hogy talán mégse kellene ezt tenni, de nem volt sok foganatja. A legszomorúbb az volt, mikor egy apuka, vonakodó gyermekének magyarázta nagy hévvel a technikát, és hogy miért is jó ez most : „Na ne ám már ott várjunk, mint a birkák !”


   Aztán az etap felénél elértük Vértestolna határát. Már messze a dombról láthatóak voltak a frissítõ pont fehér sátrai. A már megszokott menüvel vártak a rendezõk, zsíros kenyér, paprika, hagyma, alma, szóda víz. Az sem okozott gondot, ha valaki a kiürült üvegét, kulacsát akarta vízzel megtölteni, bõségesen volt minden, és kellemes, oldott hangulat volt, mint mindig. Itt már feltûnt néhány fáradt arc, sántikáló, fájó láb, így jó szó és tanács is akadt bõven. Táplálékot kapott test és lélek, s   folytatódhatott a lefelé csorgás újabb öt kilométeren.


A célegyenesben


  Harmincnyolcnál elértük Koldusszállást, és már csak tíz kilométer volt hátra. Mondhatni lassan a célegyenesbe fordultunk.  Fordultunk jobbra, majd balra, emelkedtünk és megint fordultunk. Ez egy hullámvasutas, flikk-flakkos  rész..A nyolcas ponton, a Kisréti vadászháznál, ismét a már jól ismert sáraga sátor várt bennünket. A pontõrök mindenkit megnyugtattak, hogy idén sincs több vissza már mint tavaly volt, így hát nyugodtan vágtunk neki az autópálya hídhoz vezetõ lejtõnek. Megvolt a kilencedik pont is. Már csak a Turul várt ránk. Elhagytuk az erdõt, és a szerpentin út aszfaltján poroszkáltunk felfele. A társaság elhallgatott, ez a szakasz, valahogy befelé fordulóvá teszi az embert. Az autókban megint nem csalódtunk, ugyanolyan õrült módon közlekedtek a szerpentinen, mint tavaly, vagy az elõtt. Természetesen tisztelet a kivételnek, mert volt olyan is, aki felfogta, hogy nem egy sima hétvégi kiránduló csapatocska próbálja magát átvágni  a hegytetõre, hanem kicsit többen vagyunk, s vannak olyanok, akik a fáradtságtól és sajgó tagjaiktól nem hogy lépni, de figyelni sem igazán tudnak. Persze rendõr, aki lassíthatta volna a forgalmat, akár csak reggel, most sem volt sehol. Elértük a Turult és megkaptuk az utolsó pecsétet. Már csupán néhány száz lépcsõ volt elõttünk, ami  le,  a városba vitt, meg egy jó negyed óra. Elértük a célt és elfeledkeztünk vadkerítésrõl és hörgõ motorú autóról, motorról. Rita és a gyerekek a húszról már rég beértek és otthon pihenték ki fáradalmaikat. Négy óra negyvenötöt mentek életük elsõ húsz kilométerén, ami szép teljesítmény. Mi is elégedettek voltunk, kicsit fájt itt, no meg ott, de semmi különös sérülés. Külön öröm volt, hogy újra szép fém jelvényt kaptak az ötvenesek, mindenki büszkén tette fel kék kitûzõjét. Sokan voltunk a célban és még folyamatosan érkeztek. Már távolodtunk a kocsival, mikor a szürkületben még egyre jöttek  a Gerecse felõl a többé-kevésbé megfáradt túratársak. Mi pedig arról beszélgettünk, hogy mikor és hová megyünk legközelebb, és hogy jövõre feltétlenül itt leszünk újra.         


                        

 
 
Sukoró (Pákozd) IVV túraTúra éve: 20112011.04.14 22:58:27


Tavaszköszöntõ – Nyuszi túra – Sukoró


 


    Végérvényesen kijelenthetjük, hogy beköszöntött a tavasz, hiszen a székesfehérvári Gyöngyvirág Természetbarát Egyesület idén immáron kilencedik alkalommal rendezte meg tavaszköszöntõ túráját a Velencei-hegységben.  A forgatókönyv a régi jól bevált volt, 20 és 10 kilométeres túrák, illetve egy „nyuszi táv” – 6,2 km – amelyre a nevébõl is sejthetõ, fõként a kisebbeket várták, s azt hiszem, hogy nem lövöm le elõre a poént, ha elárulom, hogy szerintem sikerrel.  Az elmúlt év tapasztalatából kiindulva, idén áthelyezték a rajt – cél állomást az általános iskola aulájába. Jó ötlet volt, mivel az igen csak erõs böjti szél rendesen megcibálta volna a sátrakat és a túrázók is kényelmesebb és komfortosabb helyen tudtak nevezni és megpihenni a túra végén.


Irány a Gyapjas-zsák


    Úgy vélem nem lehet elég korán  megszerettetni a természetjárást, túrázást a gyerekekkel, ezért most egy gyerekcsapattal vágtunk neki a nem túl hosszú, de elsõ alkalomra mindenképpen megfelelõ távnak. A reggel napsütéssel és élénk, csípõs széllel fogadott bennünket Sukorón, de legalább esõtõl nem kellett tartanunk. A szervezõk már a nevezésnél megadták az alaphangot, a regisztrációs asztalon egy nyuszi báb csücsült,  aminek zsebébõl a gyerekek, mint zsákba macskát, cukorkát, kis csokit húzhattak ki. Ez aranyos és „édes” napkezdet volt. Miután megkaptuk az ellenõrzõ lapot, mely egyben az útvonalat is tartalmazta, egy csoportkép erejéig összeálltunk az udvaron.  Kicsi szépséghiba, hogy nem vettük észre, hogy alkalmi fotósunk árnyéka belóg a képbe, de hát több is veszett Mohácsnál. A fotózás után végre nekivágtunk a távnak. Kilépve a kapun, az út egybõl  emelkedéssel köszöntött bennünket, de hát elvégre a hegyekbe is készültünk. Néhány perc elteltével feltûnt a református templom fehér épülete, amirõl késõbb még lesz szó.  Tíz perc kényelmes séta, és már az elsõ ellenõrzõ pontnál voltunk, elértük a falu határában található Gyapjas-zsák nevû ingókövet. Ez a kb. három méter magas képzõdmény ezen a területen nem egyedülálló, a régió bõvelkedik a természet e különös alkotásaiban. Leolvastuk a villanyoszlopon található kódot és egy gyors fénykép után már indultunk is tovább Nadap irányában.


A Meleg-hegy alján


   Széles, murvás kocsiúton haladtunk tovább. A természet kegyes volt, mivel az út sûrû fáktól volt övezve, így a szél alig érezhetõre csendesült. A jókedv töretlen volt, a fiúk néha el-el tünedeztek a bokrokban valamiféle érdekességet keresgélve. Persze mindig elõkerültek, egyszerûen élvezték a szabadságot. Elértük Nadap határát. A falu egykoron a templomos lovagrend birtoka volt. A hegyoldalból szép kilátás nyílt a településre. Csak a legszélsõ házakat érintettük, de itt érdekességre bukkantunk. Az egyik kertben egy mongol jurta volt látható. Éppen kapóra jött, ugyanis a többség nemrég tanult a honfoglalásról. Élvezettel szemlélték az „élõ” történelmet. Az út enyhén, de folyamatosan emelkedett és elõ-elõ kerültek az elsõ energiapótló falatok. Viszont elõttünk állt még az út legnehezebb szakasza, a murvás, köves úton fel kellett kapaszkodni a Meleg-hegynek majdnem a tetejéig. No nem az alpesekre kell gondolni, de ez is feladat volt, fõként az „elsõ bálozóknak”. Itt volt a második ellenõrzõ pont és a nyuszi túrásoknak a fél táv is. Regisztráltunk és kicsit megpihentünk, nyugodtan leülve megettük szendvicseinket. Ez a pont mind a három távon közös volt, így folyamatosan tumultus volt a nem túl széles ösvényen. Jöttek gyerekek, felnõttebbek és idõsek is szép számmal, néha egy-egy kutya is. Jól érezték magukat a fiatalok a „nagyok” között, láthatták, hogy a túrázás egyáltalán nem a ciki dolgok közé tartozik.


A tojáskeresés


    A rövid pihenõ után továbbindultunk. Egy-kétszáz méteren még tartottuk a magasságot, aztán egy éles bal fordulóval tovább a lejtõs hegyoldalon vissza Sukoróra. Egy sûrû bokros kanyar után meglepetés pont várta a nyuszisokat, az úgy nevezett Nyuszi pont. Itt díszes, piros, nagy pecsét került az ellenõrzõ lapokra, valamint arcra, karra,kézre,lábra igény szerint. Azt hiszem mindenki élt az alkalmi tetoválás lehetõségével, és ha már a túra a húsvét és a nyuszi jegyében zajlott, a résztvevõk korra való tekintet nélkül elrejtett, piros csoki tojásokat kereshettek a fûben, a bokrok alatt. Mindenkinek jutott, hiszen az asztalon ülõ három nyuszi szorgosan tette a dolgát. Volt-e szél, már senki nem emlékezik rá, nem is ez volt a lényeg. Sütött a nap, széles volt a jókedv és nagy volt a szabadság. Szállt az idõ, és fogyott az út. Bódító virágillat töltötte be a völgyet a falu határában, meg kellett állni, megcsodálni a vadvirág szõnyeget. Ugyanakkor a tavalyi viharok által kicsavart hatalmas fák mementói emlékeztettek arra, hogy bármennyire is szép a természet, ereje számunkra nehezen felfogható. Kerülgetve a kifordult gyökereket,  az embernyi törzseket, valahogy mindenki kicsinek érezte magát, és ezt meg is fogalmazta a maga módján.


Történelem és pátosz


   Már csupán néhány száz méter volt a célig, amikor ismét elértük a református templomot. A túra elején már meséltem a gyerekeknek, hogy itt tartották 1848.szeptember 28-án, a pákozdi csatát megelõzõ haditanácsot. Akkor, távolról láttuk a templomot, most közvetlenül mellette sétáltunk el. Szerencsénk volt, a kaput nyitva találtuk, így megnézhettük belülrõl is. Érdekes volt, hogy a zsivajgó csapatot nem kellett figyelmeztetni, hogy csendesedjenek el. Ahogy áthaladtunk a kertkapun, mindenki elhallgatott. A templom egyszerûségében is lenyûgözõ volt. A padokon, réztáblák jelölték, hogy azon a nevezetes napon hol ült Batthyány Lajos miniszterelnök, Perczel Mór ezredes, Perczel Miklós tábornok, Móga János altábornagy a magyar sereg fõvezére, az akkor még csak õrnagy Görgey Artúr és mások. Hatott a hely szelleme. Jó volt akkor és ott lenni. Lili, a csapat legfiatalabbja megkérdezte felmehet e szószékre. Valahogy semmi nem szólt ellene.  Csend volt, halk szemlélõdés és ekkor valami csoda történt. A fejünk felett megszólalt egy hang. Erõteljes, tiszta, gyerekhang. Inkább olyan angyalszerû, és a következõ hangzott el : „Az Úr pedig a lélek : és ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság.” Döbbent csend. Felnéztünk a szószékre, de csak egy csillogó szempár és egy piros sapka látszott a mellvéd mögött. Nem értettük mi történt, mi szállta meg ezt a tíz éves gyereket. Aztán rájöttünk. A szószékrõl meglátta a karzat feliratát és felolvasta. Egyszerûnek tûnhet, az is. Viszont ez a gyerek meglátta a feliratot, és gondolkodás nélkül hangosan fel is olvasta. Véletlenül … ?


Epilógus


   Ezek után már csak be kellett érni a célba. A nap teljes volt. Már láttuk az iskolát és a domb aljában a sport pályát, aminek környékét elborították a parkoló autók. Többen hitetlenkedve kérdezték, hogy ezek mind túrázni jöttek, és én büszkén válaszolhattam, bizony, ezek mind-mind velünk túráznak. A célban zsíros, margarinos,lekváros kenyér várta a visszaérkezõket. Természetesen volt vöröshagyma, paprika, és ami a srácoknak különlegesen tetszett medvehagymás zsíros kenyér is. Nem tudom , hogy otthon mennyire jön be nekik az ilyen étek, de itt és most falták. Jó volt nézni. Az erõgyûjtés után mindenki megkapta az igazoló lapját, névre szóló oklevelét és kitûzõjét. Büszkén fel is tették ruhájukra, már ez sem volt ciki, hiszen aki beért, mindenki büszkén viselte.


Vidáman búcsúzkodtunk. Egyesek már azon morfondíroztak, hova és mikor mehetnénk legközelebb. Úgy hiszem, elérte a túra a célját, már nem „gáz” felállni a számítógép mögül, csatangolni kilométereken át, elfáradni és koszosnak lenni. Végezetül álljon itt a kis csapat névsora, akik közül egyszer majd talán valaki elviszi egy túrára az „elsõ bálozókat”. Kezdem a legifjabbal, aki idén „már” tíz éves : Lili, Kira, Enikõ, Szidónia, a két Zsófi ( Darai és Huszár ), Gergõ,Dani,Krisztofer a fiúk, Timi és Margit ( akik nénik, csak meg ne tudják ) valamint Csaba és Attila.  


Köszönet a példás szervezésért, rendezésért a székesfehérvári Gyöngyvirág Természetbarát Egyesületnek,  Asbóth Katalinnak és minden szervezõnek !               


       

 
 
MátrahegyTúra éve: 20112011.03.07 22:51:55


Mátrahegy 30


 


Újra úton


   Elérkezett március elsõ hétvégéje, s a felkelõ nap elsõ sugarai újra úton találtak bennünket a Mátra felé. Az autópálya csaknem teljesen üres volt, gyorsan fogytak a kilométerek Mátrafüred felé. A korai idõpont ellenére, a tavalyi kellemes emlékek hatására jókedv és bizakodás légköre lengett mindent körül. Szinte fel sem eszméltünk, és az Abasárra vezetõ útra lekanyarodva feltûntek a sárga mellényes polgárõrök akik segítették a folyamatosan érkezõ túrázókat a rajthely megközelítésében és a gond nélküli parkolásban. Az erdészeti iskola aulájában a szokásos kép fogadott minket. Bár kisebb tömeg jött már össze, a nevezés jól szervezetten, gyorsan haladt. Ennek következtében, alig negyed órával a megérkezés után, már úton is voltunk Mátrafüred központja felé. Ahogy távolodtunk az iskolától egyre csak ékeztek a túrázókkal megrakott autók, s ezek már a mátrai kisvasút környékén le is álltak, sejtvén, hogy közelebb a rajthoz, úgy sem lesz már szabad parkolóhely. Azt hiszem, jól gondolták. Már ekkor valószínûsíteni lehetett, hogy rekordot fog dönteni a résztvevõk száma, pedig még hol volt a nevezési idõ vége.


Csak fel és tovább


   Bár az idõjárás jelentés szerint ragyogó napsütésnek kellene örvendeni egész nap, a reggeli fagy és pára, némi kételyt ébresztett. Azért volt közöttünk optimista is , Rita kijelentette, hogy Miskolcon már süt a nap és elõbb-utóbb ideér. Igaza lett. Közben beértünk a központba, és az autóbusz állomás melletti pavilonsor egyik nyitva tartó büféjében megejtettük a szinte már szertartásos "Jager ceremóniát". Ezután már tényleg semmi nem akadályozhatott meg senkit, hogy belekezdjünk az útvonal elsõ jelentõsebb kaptatójának leküzdésébe, fel Muzsla-tetõre. A talaj még keményre fagyott volt, ami megkönnyítette a kapaszkodást. Folyamatosan, kisebb-nagyobb csoportokban haladtunk felfelé, udvariasan libasorban, lévén elõzési lehetõség nem igen akadt, és a tetõ sem volt túl távol. A terepfutókkal, persze mindenki próbált rugalmas lenni, hadd menjen az "õrültje" alapon. Gyorsan eltelt a két és fél kilométer, de  meglátszott a százhatvannégy méter szint emelkedés. Az ellenõrzõ ponton mindenki úgy nézett ki, mintha frissen érkezett volna egy csõcserés szoláriumból. Gyors bélyegzés, egy pohár forralt bor a hátizsákból és már zúgtunk is lefele Rákóczi-forrás irányába. Illetve zúgtunk volna, ha néhány tucat méter megtétele után él nem értük volna az elsõ, tükörjéggé taposott hófoltot. Hosszú, a bokrok miatt kikerülhetetlen jégcsapás volt a turista úton, viszont legalább összehozta a rajta lefelé botorkáló idegeneket, mert persze megjegyzések és tanácsok nélkül nem lehetett megtenni ezt a szakaszt. De végül csak elértük Rákóczi-forrást. Tavaly, igaz melegebb is volt az idõ, itt többen megálltak frissíteni, most mindenki csupán lassított kicsit, esetleg elolvasta az új táblát, de a metszõen hideg vizet elkerülve kezdett bele egy újabb emelkedõbe a Bérc hotel felé. Jól haladtunk, kisebb karaván kanyargott a hegygerinc felé. Üdítõ színfolt volt egy, az út menti bokrok egyik ágára felakasztott, valószínûleg talált kötött kesztyû, amit a becsületes megtaláló, felfelé meredõ középsõ újjal apriklált fel az ágra. Ez lett szerintem, a kékesi csúcskõ után a túra legtöbbet fényképezett tárgya. A Bérc hotelt elérve egyre bizonyosabbá kezdett válni, hogy igen csak téli viszonyok fogják uralni a túra jelentõs részét. A Kecske-bérc felé olyan meredek és jeges volt az út, hogy többen ágtól-ágig kapaszkodva , mások egyszerûen négykézláb próbálták leküzdeni az emelkedõt, lefelé pedig sílécek nélkül is lesiklott a társaság. Viszont a kilátás mindenkit kárpótolt a nehézségekért.  De szerencsésen elértük Mátraházát, ahol a központi parkolóban csokoládéval vártak a pontõrök. Itt a vándorok jó része, valamely büfénél megünnepelte az elsõ komoly nehézség leküzdését, hát így tettünk mi is. Elvégre kik vagyunk mi, hogy kilógjunk a sorból. Kicsit megpihenve, de nem sok idõt elpazarolva már is úton voltunk a Mátra-nyereg felé. Az útvonal leírás és a térkép szerint egy viszonylag könnyû hat kilométernek kellett következnie, alig néhány méteres szint emelkedéssel Parádsasvárig. A Télizöldes ellenõrzõ pontig minden terv szerint alakult, csodálatos téli környezetben szépen tudtunk haladni. Gyors bélyegzés a mozgó pontnál és irány le Parádsasvárra. És beütött a krach. Amerre a szem ellátott minden lefagyott. Az akkor már derengõ napsütésben, a gyalog út úgy fénylett, csillogott mint egy végeláthatatlan jégpálya. Mit volt mit tenni, menni kellett. Néhány száz méter után, már mindenki nosztalgiával gondolt a nem is oly régi Kecske-bérc alatti szakaszra. Szerencsére minden nagyobb baj nélkül elértük Parádsasváron az autós büfét, a következõ ellenõrzõ pontot. Itt teával, és többféle zsíros kenyérrel, savanyúsággal, hagymával várták a szervezõk a fáradt vándorokat. Innen a negyven kilométereseknek és a harmincasoknak már közösen vitt tovább az útjuk. Megjegyzem a negyvenesek  már csaknem huszonnégy kilométert tudtak maguk mögött, megmászták már Galyatetõt, és emelkedtek ezertíz métert. És mindannyiunk elõtt még ott volt a Kékes. Jajongni nem volt idõ, menni kellett, várt Sós-cseri-tetõ. Az út a csodásan felújított Kastély szálló mellett vitt, majd következett a csevice üzem múlt századi pavilonja. Kis idõutazás a télben. És itt egy kicsit véget is ért a szépség.


Tökön-babon át


   Alig hagytuk el a mûutat és kezdtük meg az emelkedést a tetõ felé, eszünk be kellett  jusson,  hogy tulajdonképpen már március van. Az idõközben beköszöntött plusz fokok megtették a hatásukat és felolvasztották a jócskán átnedvesedett hegyoldalt.  Agyagos csúszós, ragadós dágványban kellett araszolni fölfelé, és nem úgy nézett ki, hogy egyhamar vége lenne. Nem is volt. Az itiner szerint a tetõn szúróbélyegzõt kellett volna találnunk, de helyette, csak sajnálkozó üzenet várt, meg egy piros zsírkréta. Mindegy, igazoltuk egy nagy X-szel  ott jártunkat és folytattuk a sárdagasztást. Viszont legalább lefelé mentünk. No nem sokáig. A fényes-pusztai elágazástól indult egy újabb emelkedõ a Hársas-tetõ alatti nyereg felé. Ennek az elsõ néhány tíz métere kíméletlen volt, de legalább nem volt se jég, se sár. Széles, száraz, kényelmesen járható elnyújtott emelkedõ következett a nyeregig. Jól haladtunk. Aztán elhagyván a nyerget, a napsütötte oldalra kerültünk és Parádóhutáig újra megkaptuk a dagonyát. Sem kedv, sem esély nem volt a kerülésre, nem csak az ösvények, hanem mellettük is minden mocsaras volt. Mentünk árkon-bokron, tökön-babon át, és fohászkodtunk, hogy kibírják a cipõk, és ne merüljünk el lehetõleg bokán felül. Óhuta elõtt két vízmosáson is át kellett gázolni, itt kicsit meg lehetett tisztogatni a cipõt, ha valakinek volt kedve. Megtettük. Az ellenõrzõ pont Parádóhután a Hubertus sörözõben volt. Takaros kis hely. A lépcsõ elõtt megállva kimondott lelkiismeret furdalásom lett, hogy ilyen mocskos állapotban bemenjek-e, de pecsételtetni kellett. Bent aztán elmúlt a fóbiám, megállapítottam, hogy még nálam  jóval sárosabbak is vannak. Viszont sütött a nap. Kérlelhetetlenül megérkezett Miskolc felõl.


Csúcsra fel


   Rövid frissítés után felkapaszkodtunk a falu határában lévõ Klarissza-csevicéhez. Az itt elkövetkezõ néhány méter elõrevetítette az elkövetkezõ hat kilométer nehézségeit a Kékesig. Nagyon meredeken kezdett emelkedni az út, és továbbra is csúszott a sártól. Folyamatos volt az emelkedés, amit az is bizonyított, hogy kezdett visszatérni a fagyott föld és újra megjelentek az egyre sûrûsödõ hófoltok is. Nem tudom miért van, de mostanában nem tudok elmenni úgy hegyi túrákra, hogy ne találkoznék barbár erdõirtással. Ez most sem maradt ki. Persze tudom, hogy az erdõgazdálkodásba bele tartozik a favágás is, de hogy miért ily módon... hát azt nem értem. Az erdõ közepén szabályosan élõsebet tépnek a természetbe. Persze a méteres ágfa dzsungel alatt eltûnt az ösvény, a jelzett fáknak írmagjuk sem maradt. De legalább a munkások készségesek voltak, és a tébláboló turisták látván, a motorfûrészeket túlharsogva magyarázták, mutogatták merre is kellene tovább menni, ha kijutunk az ágak labirintusából. Kijutottunk, s a jelzéseket is megtaláltuk. Emelkedtünk rendületlenül. Elhalt a fûrészek zajai és már csak a hó ropogása maradt a lábunk alatt. Ugyanis menetközben észrevétlenül visszakúszott a tél, s amerre a szem ellátott egyre vastagabb hó lepett el mindent. Az út pedig kérlelhetetlenül emelkedett kanyarogva a délutáni napsütésben fel, egyre feljebb. Ez a szakasz átalakította a mezõnyt, eltûntek a csoportok, és inkább kisebb-nagyobb távolságban sorban egymás után haladó emberek sora kígyózott egyre feljebb. Pisztrángos-tónál elértük az ezer méter szintemelkedést, pontosabban ezer és ötvenkét méter szintet, és még elõttünk volt Gabi-halála, a Sötétlápa-nyereg és Kékes.  Aki járt már itt az tudja mit jelent ez, aki még nem, és kíváncsi önmagára, az feltétlenül járja meg ezt az utat. Az ellenõrzõ ponton mindenki nagy tisztelettel nézte a csúcson a tévétorony tûjét. Jöttek a már bevált, vagy ajánlott csodaszerek, italok, ételek, szerelvényigazítás, és egy elszánt sóhaj után indulás felfelé a porszerû hóban. De legalább nem csúszott. Még nem csúszott. Kaptattunk felfelé, s hétszáz méter és újabb száz méterszint emelkedés megtétele után elértük Gabi halálát. A kereszt szerint az emlékhelyet tavaly újították fel, s a név egy a néphiedelem szerint e helyen meghalt Gabi nevû favágónak állít emléket. Sokat elmélkedni azonban nem volt idõ, menni kellett. Újabb nyolcszáz méter a hóban, és száztizennyolc méter emelkedés után Sötétlápa-nyergén napfürdõzhettünk. Valószerûtlenül azúr kék volt az ég és ragyogott a nap. Többen megpihentek a farakásokon, és élvezték a szabadságot. De Kékesig még hátra volt ezerkétszáz méter és újabb százharminc méter szintemelkedés. Menni kellett. A nyeregnél véget ért a porhó és felváltotta a letaposott, jéggé fagyott hó és a sziklák. Ez a szakasz újra szétzilálta a farakásoknál egybegyûlt kis csapatokat. Mindenki maga küzdött meg minden méterért, egészen a meteorológiai állomásig. Innen újra hó és viszonylagosan sík terep következett, az ellenõrzõ pontnak is otthont adó Tetõ étteremig. Az igazoló pecsét mellett alma és forró tea volt a jutalma azoknak, akik felkûzdötték magukat az ország legmagasabb pontjára.  Innen már csak gyerekjátéknak tûnõ, bõ nyolc kilométer volt a célig, ami szinte végig lejtett.


... és újra Mátrafüred


   Gondolhatná az ember , hogy ekkora lejtõ nem okozhat gondot senkinek, de ne feledkezzünk el róla, hogy ez a Mátra. És ha itt emelkedik valami, az emelkedik, ha lejt, akkor pedig igazán lejt. A lankák igen ritkák. Három kilométer a hóban és elértük az utolsó ellenõrzõ pontot Vályus-kutat, pontosabban az egykori erdészház romjait. Tavaly óta sem lett szebb, sõt talán még néhány elemét el is tüzelték az éppen arra járók. Újra szembesülni kellett az értelmetlen pusztulással, pusztítással. Nálunk ez már néphagyomány ? E kérdés futhatott át a ponton német túratársunk arcán is, a szánalmas rom láttán. Elhagytuk Vályus-kutat, és mögöttünk hagytuk a havat is. A fennmaradó kilométereket sáros, néhol kimondottan ingoványos terepen tettük meg. A keskeny utak, a lekerekített sziklák nagyon csúsztak a mindent elborító nedvességtõl, miközben lassan az idõ a késõ délutánba fordult. Enyhe szürkület kezdett derengeni, amikor kilépve az erdõbõl ismét aszfaltozott út futott a lábunk alatt. Visszaértünk Mátrafüredre, és már csak az erdészeti iskolában lévõ célt kellett elérni. A szintidõvel küzdõk közül néhányan itt nyúlcipõt húztak, s szó szerint szaladt a lábuk alatt az út. Már senkit sem érdekelt, ki mennyire sáros, vagy fáradt. Csak egy cél volt, mielõbb beérni.


   Az iskolában gyors célidõ rögzítés után, a teljesítõk megkapták a megtett távnak megfelelõ színû kitûzõket és az emléklapokat. Utána jöhetett az ünneplés. A szervezõk kitettek magukért, forró tea, energia ital, zsíros kenyér, fõtt virsli várta a megfáradt túrázókat. Az aulában lévõ automaták, pedig szénsavas üdítõkkel és különféle kávéval szolgáltak. Az asztaloknál kényelmesen el lehetett férni, minden klappolt. Mint az egyik szervezõtõl megtudtam, végleges adat még nem volt, de ezernégyszáz körül voltunk ezen a szombaton, akik a túra különbözõ távjain bejártuk a Mátrát, több értelemben is csúcsot döntve ezzel.


   Összegezve nehéz, de szép túra volt, s köszönet a rendezõknek a szervezésért és ellátásért.  Másnap kaptam egy kör e-mailt a rendezõktõl, amiben elnézést kértek minden résztvevõtõl az olimpiai ötpróba miatti kellemetlenségért és fennakadásért. Megbocsátok, bár azt is hozzá kell tennem, hogy én semmi fennakadással nem találkoztam. De õk tudják. A végkonzekvencia ugyanaz lett, mint tavaly : Veletek jövõre, ugyanitt.    

 
 
Vándorbottal a VasparipáértTúra éve: 20112011.03.01 23:19:44


Vándorbottal a vasparipáért


avagy a fürdõzõ, a bohóc, a keresztes és a kelta. No meg a katona ...  


 


Mottó : " Lábad alatt fogyjon az út, hogy mehessen a vasút."


   Már az elnevezés is érdekes volt, miszerint vándorbottal küzdünk a vasparipa fennmaradásáért. Ha jobban belegondol az ember, kihagyhatatlan ajánlat és lehetõség. Hát megnéztük, mi is ez valójában.  Február 26-án kora reggel indultunk Zircre, hogy a Bakonyvasút Szövetség által szervezett vasút mentõ túrán részt vegyünk. De hogy lehet vasutat menteni egy túrával ? Sehogy ? Dehogy nem, és ezt estére meg is tudtuk.


A bohóc, a keresztes, no meg a fürdõzõ ...


   A túra kiírásban ugyan szerepelt, hogy a jelmezben indulókat külön díjazzák, de ezen azt hiszem  mindenki átsiklott. Nem úgy a szervezõk. Az elsõ meglepetés a zirci vasút állomás parkolójában ért minket, ahol a reggeli idõpont ellenére már csak minden rafinériánk bevetésével tudtuk letenni a kocsinkat. Nem gondoltuk, hogy a tömeget az okozta, hogy mindenki a vasúti közlekedést választotta volna a bakonyalji városban  ezen a szombaton, inkább a sok hátizsákos ember volt a feltûnõ. A túra elsõ alkalommal lett meghirdetve, de ennek ellenére igen csak sokan igyekeztek a vasútállomás épülete felé. Az elõcsarnokban kisebb tumultus alakult ki, jelentkezési lapok és tollak hevertek szerteszét, és padokon, falon vagy egymás hátán író emberek szorgoskodtak mindenütt. Kerítettünk mi is egy talpalatnyi helyet, és eleget tettünk az adminisztrációs kötelezettségeknek. Miután kitöltöttük a jelentkezési lapokat, elindultunk a mellettünk lévõ kisebb terembe csekkolni. És itt jött az elsõ sokk.  A regisztrációs pultnál egy keresztes lovag, egy égszínkék bohóc és a majd késõbbiekben kísértõ, piros csíkos fürdõ köpenyes, kék úszósapkás és úszószemüveges "sztk beutalt" fürdõzõ állt. Nyájas mosoly és néhány udvarias kérdés: melyik távon indulunk, és hova kérjük vissza félé a vonatjegyet, mivel a célból, Porva - Csesznek állomásról csak vonattal, vagy gyalog tudunk bárhová is visszajutni. Elrendeztünk mindent, majd közfelkiáltással bevettük magunkat a restibe, mert ezt a sokkot valahogy csak ki kellett heverni. Nem mi voltunk az egyetlenek. Miután kellõképpen megerõsítettük szíveinket egy nagy levegõvel nekivágtunk az elõttünk álló, csaknem 24 km-nek.


Akli felé


  Aki már járt a Bakonynak ezen tájékán, az tudja, hogy a bemelegítõ kihívás, elhagyni Zircet. Folyamatosan emelkedik az út, keresztül a városon az erdõk irányába, és az aszfalt itt sem puhább, mint máshol. Alig vártuk, hogy elérjük a távolinak tûnõ erdõket.  Aztán mielõtt eltûntünk volna a fák között, megálltunk egy búcsú pillantást vetni a hegyoldalból a városra. Nem sokára, egy míves fa emlékkereszt figyelmeztetett minden arra haladót, hogy a Közép-Európai Mária Zarándokút  nyomvonalán jár. Néhány fénykép és mentünk tovább, mivel még sok kilométer volt elõttünk. Itt szólnom kell két ifjú emberrõl, Zsófiról és Pepérõl, akik az utolsó pillanatban csatlakoztak a csapathoz, és annak ellenére, hogy tízes éveiknek igen csak az elején járnak, jókedvvel és élvezettel tették meg a túrát. Eseménytelen idõszak következett. Fogytak a kilométerek, a télvégi erdõ nem sok változatosságot kínált, hacsak nem a fakitermelés következtében tönkretett erdei utakat, fél lábszárig érõ kocsi nyomokkal, terepkrosznak is becsületére váló egyéb képzõdményekkel. Szerencse volt, hogy legalább fagyott volt a talaj, így a nyakig sár helyett, kõvé dermedt rögökön kellet  haladni. Szerette is a boka, de rendesen ! De volt, akinek ez sem volt elég változatos. Pepe szinte kötelességének érezte, hogy minden egyes farakást megmásszon. Mennyiség és méret nem volt akadály. De haladtunk, és egyszer feltûnt Akli, az elsõ ellenõrzõ pont. Az elõõrs toronyiránt haladt,  alig tudtuk õket visszafütyülni, a bokrok közötti szalagozáshoz. Átkeltünk mély, meredek, fagyott patakmedren. A gyerekek természetesen csúszkáltak a jégen, mi meg izgultunk, hogy mikor szakadnak be. A jég volt az erõsebb. Mentünk, mentünk a szalagozást követve, majd jó néhány perc elteltével elértünk arra a helyre, ahonnan a többieket visszahívtuk. Na ja, õk ösztönösek voltak, mi meg tudományosak, meg olvasottak. Mármint itinerileg. Az elsõ ellenõrzõpont tömören és röviden "Akli kocsma" volt. Akli nem messze fekszik Zirctõl, persze, csak ha országúton megyünk, Bakonybél  felé. De mint tudjuk,” légvonalban”, s fõleg erdõn át minden hosszabb. Ahogy beléptünk az épületbe, balról egy kis bolt, jobbról pedig egy hangulatos kocsma nyílott, ahol csokival és forró teával várták az átfázott túrázókat. Frissítettünk, volt aki a vendégváróból, volt aki a'la pult. Majd hét kilométer volt mögöttünk, indultunk tovább.


Repül az idõ


  Egy kerékpárúton hagytuk el Aklit. A jelzések szerint, csak zöld bicajjal lehetett volna közlekedni, ám a helyi postások legnagyobb szerencséjére nem találtunk egy árva zöld bringát sem. Így aztán gyalog folytattuk utunk.  Késõbb aztán azon szellemeskedtünk, hogy a zöld jármûvet hol pirosra, feketére, és újból zöldre kellett volna cserélni. A terep nem volt különösebben megterhelõ, kitûnõ lehetõséget adott egy kis világmegváltó beszélgetésre a kisebb csoportokra tagolódott társaságnak. Észre sem vettük és elfogyott a lábunk alól újabb négy kilométer, és elértük Pálihálást, a második ellenõrzõ pontot. A pontõr kocsijának motorháztetején aztán csodát láttunk. Egy kis kiállítás volt berendezve osztrák teljesítménytúra jelvényekbõl. Szemünk, szánk ámult a gyönyörûbbnél, gyönyörûbb relikviák láttán. Nálunk a Kossuth-díj hasonló minõség, igaz ott a nevezés se jön ki vasúti jeggyel egy ezresbõl, mint ezen a túrán. Ennek ellenére irigykedve néztük az emlékeket. Az álmodozásnak hamar vége szakadt, mentünk tovább. Várt bennünket a legnehezebb öt kilométer.


De szép ez a Szépalma


  Ahogy elhagytuk a pontot, rögtön és kérlelhetetlenül emelkedni kezdett az aszfalt. Hosszú és monoton kaptató következett. Erdõgazdasági út. Ha nem tudtuk volna, akkor is rávezettek volna bennünket a jelek. Gazdálkodott, az erdõgazdaság. Néhol talán inkább garázdálkodott, bár ez csak személyes vélemény. Fakitermelés jobbról, balról. Sok hasonlót láttam itthon és külföldön, de ez valahogy nagyon lélekölõ volt. Nem a tervszerûség és gondosság érzõdött, hanem az egyszerû pusztítás. Biztos volt valami, "fontos és indokolt" cél, ami végett pusztulnia kellett az életnek. Abból is inkább, csak a"minõséginek", mert az ágfa, a sebtében kifordított rönkök, mint megannyi sebhely csúfították a tájat. A régebbi vágások,nem azt mutatták, hogy mostanában valakinek szándékában állna egy kis helyreállítás. De talán minek is, hiszen a megadott köbméter, már régóta tûzre vettetett. Remélem, legalább jó üzlet volt valakinek! Letértünk az aszfaltról és újra föld út. Továbbra is kanyargós, folytonosan emelkedõ és nehézgépekkel szétszaggatott erdei út. De az esõ sem eshet mindig, így ez is egyszer véget ért. Sík területre értünk, s végre érintetlen volt az erdõ. Egy magaslesnél jelet váltottunk és lassan,de biztosan ereszkedni kezdett alattunk a táj. A távolban feltûnt egy lovarda fa karámja. Pontosabban a karám végtelene. Már jól ismertem a Bakonyi Barangolásokról, tudtam, bár még nem látjuk, de megérkeztünk Szépalma pusztára. Nemsokára elõbukkant a Hotel Szépalma épülete. A parkon keresztül haladtunk a szeminárium épülete felé,ahol a következõ ellenõrzõ pont volt található. Ha már Szépalmán voltunk, stílusosan almával és ráadásként csipsszel vendégeltek meg minket. Jól esett a látottak után leülni a gondozott parkban, és relaxálódni a délutáni napsütésben. Valahogy senki sem sietett tovább indulni, a többi túratárs is nyugodtan ejtõzött a szép környezetben. Az egyik pontõr egy katonalány volt. A mai napig nem tudom, hogy jelmez volt e, vagy tényleg katona, mindenesetre az egyenruha igen szabályszerû volt. A területen található egy arborétum is, ügyes tervezéssel ezen keresztül hagytuk el a hotel területét. A kijáraton túl egy újabb karám következett, ahol szürke marha gulya múlatta nem túl idegesen idejét. Ha valaki kikapcsolódni szeretne, távol a világtól, tudom ajánlani ezt a belsõ bakonyi helyet. Az ára gondolom nem olcsó, de a hely megéri.


  Egy újabb kocsma 


       Az országos kéken folytattuk utunkat, az utolsó ellenõrzõ pont, Borzavár felé. Itt a Vén Diófa kocsmát kellett megtalálni. Szûk négy kilométer esemény és különösebb érdekesség nélkül. Az út eleje egy mûúton haladt, majd egy tréfás flikk-fakkal betértünk az erdõbe, hogy aztán tíz méterrel arrébb párhuzamosan haladjunk az aszfalttal, és egy dagonya után egész Borzavár határáig újra a mûúton haladjunk. Megmásztunk egy kis dombot, ahonnan beláttuk az egész falut. Közvetlen alattunk a templom. Mint minden átlagos helyen, mellette gyanítottuk a kocsmát. De Borzavár nem átlagos. Elhaladtunk a templom, az iskola, az orvosi rendelõ, a posta mellett, elértük a temetõt, de sehol semmi. Már azt hittük átok ül rajtunk, mikor a falu túl vége felé megláttuk a pontot jelölõ, tájfutó bóját, egy fáról lelógni. Megszaporáztuk lépteinket, és a kapun belépve ért a második"sokk" bennünket. A pontõr asztalnál, az indító "sztk-s fürdõzõ", akkurátusan frotir fürdõköpenyben, aki becsületes nevén egyébként Robi, és egy torzonborz banya. No ezt a felismerésemet jobb volt, hogy megtartottam magamnak, ugyanis kiderült, hogy a csendes õrült nem banya, hanem harcos. Szakadt gúnyája és torzonborz haja, no meg kék monoklija mellett volt pajzsa, sõt kardja is, igaz ezek kicsit arrébb pihentek. Hát ekkor "levikingeztem". Ezt sem kellett volna, sértõdötten közölte, hogy õ bizony kelta. Mire e történelmi eszmefuttatás végére értünk befutott a szépalmai katona lány. Igen örültek egymásnak mindhárman. Itt is csoki és forró tea volt a frissítõ. Meg egy kis sör és miegymás ...  A gyerek kicsit fáradtak voltak, de biztosítottak minket, hogy nincs az a csipsz, ami ne tenne jót, kifogyóban lévõ energiakészletüknek. Megkapták és állták is szavukat, az utolsó négy kilométeren új erõre kapva úgy mentek, mint ha az elsõ négy lett volna, pedig már volt, hogy itt is fáj, ott is fáj.


Irány az állomás


    Borzavár után egy leheletnyi emelkedõ után, dûlõútra értünk. A szántóföldön az út a távoli erdõ felé a szürkeségbe veszett. Nem igen lehetett volna eltévedni, ennek ellenére gallyakból sátorszerûen összerótt, felszalagozott jelzõket építettek a rendezõk. Kevés anyagból, nagy leleménnyel. Jól esett szívnek, szemnek. Követtük a szalagokat és elértük az erdõt. Lassan, de érezhetõen lejtett a kanyargós út, s tudtuk jó helyen vagyunk, lévén a cél, a Porva-Csesznek vasútállomás a Cuha-patak völgyében van. Széles, köves úton haladtunk. Letérni nem igen lehetett, mégis kicsit nyugtalanító volt, hogy sehol egy biztonságot adó szalag. Persze, mint a mesében, mikor az ember már a biztosban is bizonytalan lesz, a következõ kanyarban csak feltûnik egy útba igazító jelzés. Haladtunk, ereszkedtünk, kanyarogtunk, de valahogy igazán mégsem haladtunk. Vagy legalább is úgy tûnt. Újabb eseménytelen méterek és percek, az egyre hûlõ és szürkülõ idõben. Tudtuk, jó helyen vagyunk, csak nem tudtuk hol. A mobilok már régen megadták magukat, és már a madár sem járt, mikor a távolban feltûnt két sárga fénypont. Egyértelmûen közvilágítási lámpák, majd egy sárga épület. A vasút állomás ! No nem, csak egy kulcsos ház, de vele szemben ott volt az állomás is. A fogadó asztalnál a túrát igazolták, közben befutott egy vonat Gyõr felé. Az állomásfõnök kanárisárga vállapjaival szívélyesen üdvözölt bennünket, különösen a két gyereket. Késõbb esett le a tantusz, hogy õ is jelmezes. Dzsekijérõl simán rájöhettünk volna. De még nem volt vége. Az asztalhoz érve láttuk meg, hogy egy valódi vörös ördög, illetve ördögina igazolja a túrát és osztja az emléklapokat, kitûzõket és emlékpoharakat. De ekkor már senki nem csodálkozott semmin. Beértünk és jólesõen fáradtak is voltunk. Több, mint negyven percünk volt a visszaindulásig  Zircre. A kulcsos házban volt mosdó, az állomáson vasúttörténeti kiállítás, meg büfé. Megtekintettem mindegyiket. Volt még egy térképárus is, aki kicsit "vakbélgyulladásos" módon árulta portékáját. Nem nagyon tolongtak nála. Ekkor epésen megjegyezte, hogy elõször nem a büfébe kellene menni, hanem nála kellene térképet venni. Érdekelnek a térképek, de már dacból sem mentem oda hozzá, pedig kellett volna egy új Bakony térkép.  Közben megérkezett Borzavárról a kelta harcos, a fürdõzõ és a katona lány, s ezzel teljes lett az"õrültek háza".


  Érdekes hely egyébként a Porva-Csesznek vasútállomás. Mindkét településtõl úgy négy-négy kilométerre van, személyautóval nem lehet megközelíteni. Viszont a fekvése csodás. Körülbelül  a  Cuha patak szurdokvölgyében középen fekszik, az erdõ mélyén. A kulcsos ház kulturált, felújított, ideális kiinduló pontja a szurdok felfedezésének. Vonattal Zirctõl tíz kilométer, Veszprém és Gyõr felõl egyaránt megközelíthetõ, s maga a vonatozás is csodás, a kis hidakkal, alagutakkal, végig a szurdokon. Valóban kár lenne, ha ez puszta gazdaságossági okokból eltûnne, mert egyesek a számoszlopok takarásából úgy döntenének, hogy soha nem tették ki a lábukat a helyszínre. Nem hiszem, ha valaki csak egyszer is végig vonatozza ezt a szakaszt, utána eszébe jut, hogy fel kell számolni. Mi most, majd ötszáznegyvenen bebizonyítottuk, hogy igenis használják ezt a vonalat, vannak utasok. És ha minél többen fedezik fel a kulcsos házat, és persze, ha nem tesszük tönkre, akkor a túrázók be tudják bizonyítani, hogy ez a szombat, nem egy egyszeri szalmaláng volt. S az is bizonyos, hogy az élet minden területére kellene minél több bohóc, fürdõzõ, katona, keresztes, kelta no meg állomásfõnök és vörös ördög.                                                                                                                                                                                      


       

 
 
KincsesbányaTúra éve: 20112011.02.01 14:19:14


Kincsesbánya 30.


 


  Eltelt egy év, és újra a Keleti-Bakonyba  készülõdtünk.  Január utolsó  napjait írtuk, tehát itt volt az ideje a szokásos évindító kincsesbányai túráknak. Ezúttal a 20 és 30 km-es távra készültünk, a 10-es mindenkinek már túl rövidnek tûnt. Tavaly ilyenkor igazi tél volt, szakadt a hó és mindent vastag fehér lepel borított.  Idén a telet a keményen hideg reggel, és a csütörtöki szállingózásból megmaradt hófoltok jelezték. 


  Ragyogó napsütés  és üres utcák fogadtak Kincsesbányán bennünket.  Már azt hittem elmarad a túra, mikor az iskola környékén megláttuk a sárga kabátos polgárõröket, akik a forgalom irányításában segédkeztek.  Udvariasan tudakolták, hova tartunk, majd betereltek az iskola sportudvarára. Itt már láttuk, hogy a tavalyi utcai káosz megelõzésére a számtalan autó, szépen egymás mellett sorakozik az ideiglenes parkolóban.  Tetszett az újítás. Vidáman felszerelkeztünk és elindultunk nevezni. Ahogy a belsõ udvarra fordultunk, lefagyott arcunkról a mosoly.  A nevezésre váró sor vége az udvaron volt. Nem volt mit tenni beálltunk mi is. Néhány perc múlva már mögöttünk is jócskán álltak, de ez valahogy nem boldogított senkit. Az aulába érve aztán tetõfokára hágott a rumli. A nevezési pulthoz, többször visszaforduló sor kanyargott, elzárva az indító helyekre, vagy a mellékhelységbe igyekvõk útját. Botok, zsákok, indulatok akadtak össze.  Kár volt, hogy nem voltak a szervezõk kicsit kreatívabbak. Ha csak a nevezést kihozták volna a teraszra, lehet, hogy kicsit jobban fáznak és több teát isznak, de jobb hangulatot teremtettek volna több száz túratársuknak.  A három perces adminisztrációt el is intéztük így fél óra alatt és már kint álltunk a teraszon, hogy a tülekedésben félrecsúszott szerelvényt  megigazítsuk és végre elindulhassunk.  Innen már ment minden mint a karika csapás.


  Elhagytuk az iskolát és az erdõ felé vettük az irányt. Tavalyról már ismertük a járást, az itinerre még nem volt szükség. Elhagytuk a használaton kívüli strandot,  a szalagozást követve megkezdtük az elsõ emelkedést a Szeg-hegyre.  A keskeny ösvényt az elõttünk járók jól kitaposták, így az elsõ bálozók is biztonsággal közlekedhettek a bokrok között. Itt  kettévált a csapat, mi „harmincasok” magasabb fordulatra kapcsoltunk. Félóra alatt el is értük az elsõ ellenõrzési pontot, ahol a csekkolás flottul ment, és még finom mandarint is kaptunk útravalónak. Széles és jelzett úton egy újabb félóra múlva már a Fehérvárcsurgói-víztároló déli oldalán haladtunk Gányás felé.  Már kezdett kialakulni egy kisebb csapat, akik aztán nagyjából látó távolságon belül haladva, a pozíciókat váltogatva folyamatosan együtt haladtunk.  Gányás egy kis üdülõ település a tározó mellett, néhány perc alatt magunk mögött is hagytuk és már országúton tartottunk a második ellenõrzõ pont felé. Ez a Gaja-völgyi Tájcentrum bejáratánál volt. Itt már oszlott a sokaság, gyorsan ment a pecsételés. Újabb útravalónak egy kis csoki. Hol volt ekkor már az indulás idegeskedése. A napsütés , a friss levegõ és kilométerek már megtettek jótékony hatásukat. Normál körülmények között a túra innen a Gaja völgyében folytatódik, de a tavaly nyári áradás elmosta a pisztrángos tavi fahidat. Így a szervezõk kénytelenek voltak új útvonalat kijelölni, ami egy kis plusz kitérõt és emelkedést jelentett. Ha emelkedett az út, akkor azt tisztességesen tette és ha lejtésre adta a fejét, akkor sem teketóriázott. Néhány jegesebb szakaszon egyesek igen szép akciókat mutattak be, de valaki mindig ott volt, hogy segítséget nyújtson a feltápászkodásban. Áthágtunk néhány létrával ellátott vadkerítésen és egy újabb emelkedés után már fenn is voltunk a Vasutas pihenõnél, ahonnan pazar kilátás nyílt a Gaja-szurdokra. Következett egy durva lejtõ, és lent voltunk  a völgyben, az eredeti útvonalon. Döbbenetes látvány fogadott mindenkit. Az egykori fahídnak se híre se hamva nem volt. Mindenütt kidõlt, elhordott fák sokasága. Mindenki,aki leért, megállt egy rövid idõre. Az emberek csendben fényképeztek, suttogva beszéltek.  Nyáron az áradás elõtt egy másik túrán erre jártunk. Az Ádám-Éva fánál poénból a meder nagy szikláin keltünk át a túlpartra, nem akarván használni a lejjebb lévõ hidat. Most ezek a több mázsás sziklák 20 – 30 méterrel lejjebb szerte szét hevertek, morajló vízesést képezve. Döbbenetes volt. De menni kellett várt Bodajk. Alig haladtunk néhány száz métert a kanyargós völgyben újra a csend lett az úr. A kisebb folyóvá duzzadt patak felszíne tükör simává vált, és nem látszott rajta a mozgás. Pedig tudtuk, hogy folyik, nem is akárhogyan. A szurdok végénél egy újabb kerítésmászás után elértük a Varjúvárat. Innen indult a túra legnehezebb szakasza , egy keskeny és igen meredek sziklaösvény, a hegy tetejére. Szárazon sem könnyû az útszakasz, ha le van fagyva akkor már igen combossá válik. Horror mesék keletkeznek itt minden túrán. Sokan meg sem próbálták a feljutást, inkább vállalták a több kilométeres kerülõt az országúton. Azonban szerencsénk volt, néhány kisebb hófolt ugyan színesebbé tette az utat, de a napsütés és a méterrõl-méterre szebbé váló panoráma mindenkit kárpótolt az izzadtságért. Megérte a bátorság. Kis könnyed séta következett, és már Bodajkot néztük a sípálya tetejérõl. Alattunk , mint iránytû a katolikus templom tornya mutatta az irányt, lévén a következõ ellenõrzõ pont a vele szembeni Gajavölgy vendéglõben volt. Negyed óra múltán, már a pecsételésnél álltunk sorba. Itt engedélyeztünk egy kis pihenõt, mivel már túl voltunk a táv felén és a szintidõbõl jócskán volt tartalékunk.  Jól esett a kávé és a friss sör.


   Következett Bodajk legszebb része a kálvária. Kevesen tudják a Bodajkról, hogy Magyarország jelentõs Mária kegyhelyeinek egyike. Már István király rendszeresen felkereste Imre herceggel az egykori szent kutat, amely már sajnos elapadt,”hála” a környékbeli szénbányászatnak .    Újabb három kényelmes kilométer és a negyedik pont az Alba Régia-forrás következett. Már csak kilenc kilométerünk volt hátra. Szûk óra elteltével újra a víztároló felé tartottunk, csak most az északi oldalon. A gáton haladva mindkettõnknek ugyanaz járt a fejében: hol lehetnek a többiek, elõttünk, vagy mögöttünk vannak-e, mivel itt már újra egy útvonalon haladt a húszas és harmincas táv. Mekkora poén lenne, ha összefutnánk velük az utolsó ponton a Be-Csali büfében. De ekkor még ezt nem mondtuk ki. Elértük a büfét, és a kapujában elkészítettük egymásról a már szokásosnak mondható „na  újra itt vagyunk” képeket. Az udvaron jó néhány túrázó sörözött és beszélgetett. Beléptünk a söntésbe, és láss csodát, a pecsételõ asztalnál kis csapatunk másik fele békésen beszélget a szervezõkkel. Mivel még mindig bõven volt idõtartalékunk mi is csatlakoztunk az ücsörgõkhöz és „frissítettünk” magunkon kissé. Innen már együtt folytattuk az utat vissza Kincsesre, ahová a kora délután érünk vissza.


  A kezdeti dolgok ellenére, végül mindenki maradéktalanul jól érezte magát. Megtettük azt, amiért jöttünk, színt idõn belül lazán teljesítettük a távot és ezzel jó alapot biztosítottunk magunknak az elõttünk álló 2011-es évre.


   Végezetül, összességében köszönjük ezt a szép túrát a székesfehérvári  Víziváros S.E. tagjainak, mint rendezõknek. Remélem jövõre az indítás is simább lesz, s akkor mint egy tökéletes túráról számolhatok be. Félretéve a kis negatívumot, mindenkinek ajánlom az elkövetkezendõkben a Keleti-Bakony e szép és érdekes túráját.                                    


                   

 
 
túra éve: 2010
Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via DolorosaTúra éve: 20102010.10.26 16:28:58


Túl a csúcson . Hát valahogy így lehetne jellemezni leginkább az október 23-ról 24-re átnyúlt  Via Dolorosa 75 túrát a Mátrában.  Túl a csúcson, mert egy túra alatt kétszer jártuk meg  Kékestetõt, túl a csúcson, mert egyvégtében sosem mentünk  19 órát,  2750 m színt különbséget és  77 km-t.  Mert, hát néhány plusz varga betû után itt állt meg a kilométer számláló és túl a csúcson, mert megdöntöttünk magunkban minden lehetséges fizikai és szellemi korlátot, melyrõl tudtunk, s átléptük azokat is amelyekrõl nem is sejtettük, hogy bennünk vannak. 


 


    A  Bakonyi Barangolások  72 km-es távja után fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy idén még egyszer  kellene mennünk  egy hetvenest  valahol, hogy belénk „égjen” ez a táv.  Bõszen neki is álltam keresgélni az ilyenkor már nem túl nagy választékban és megakadt a szemem a mátrai Via Dolorosa 75-ön. Tetszett a neve és hát hallottam is róla egy két horrorba illõ történetet.Minden szavuk igaz volt, ezt személyesen is megtapasztaltuk. Nevéhez híven valóban néha a fájdalom, a kín útja volt.  De nem kell elõre rohanni. Rajtam kívül csak Enikõt és Botit gondoltam annyira õrültnek, hogy nekivágjanak a túrának, végül csak Enivel ketten indultunk el Abasárra. Már az indulás is mókás volt. Mivel kiesett alólunk a kocsi, hajnali kettõkor keltünk, a negyed négyes vonattal irány Pest.  Délibõl az elsõ metróval át a Stadionok buszpályaudvarra. A netes menetrend szerint öt perccel hat elõtt volt az elsõ járat Abasárra, ami viszont minden nagyfánál megáll. Ez van. Öt után pár perccel értünk a Stadionokhoz, gondoltuk majd megkávézunk stb. Na ja, csakhogy a váró fél hatkor nyit. Szerencsénkre volt a közelben egy pék bódé, ott kaptunk egy feketét. Unalmunkban böngésztük a menetrendet, és kiderült, hogy  háromnegyed hatkor van egy gyors járat  Gyöngyösre. Ez jó, de hogyan tovább. Kinyitott a váró, de az információ, csak hattól van, és csatlakozásról ember nem tudott felvilágosítást adni. A gyorsjárat sofõrje sem. Elindultunk, gondolva, hogy Gyöngyösön hátha okosabbak leszünk. Éppen elhagytuk a lehajtónál  az autópályát, mikor a kelõ nap elsõ fényeiben megláttuk a Mátra körvonalait. Szép volt. Gyöngyösön terveztünk még egy kávét, de ahogy a váróterembe próbáltunk jutni, hátizsákos emberek sokasága jött ki, velünk szemben. Csak nem Abasárra ? – kérdeztem. De – volt a válasz. És mikor indul a busz ? Két perc múlva – mondták és siettek. Mi is a tömeg után. Hét óra volt. Két perc múlva már úton voltunk újra, és  negyed nyolc magasságában Abasáron voltunk. Nyertünk egy órát, az eredeti tervekhez viszonyítva. Kisebb tömeg várakozott a nevezésnél, de viszonylag zökkenõmentes volt minden. A távok 10 km-tõl indultak és a 75-ös terepfutás volt a csúcs. Futás !!! Hát vannak még nálunk is zakkantabbak.  Nagy Lipóton megtudtuk, egy forró gombaleves mellett, hogy mennyivel …


   Tehát nevezés és szedelõcködés után, no meg egy viliköri leküzdésével háromnegyed nyolckor nekivágtunk a Mátrának. Az elsõ ellenõrzõ pont, a Szent Anna kápolna csupán 2,44 km-re volt, de kapásból 155 m szinttel. Ahogy emelkedtünk a szõlõk között gyönyörû kilátás nyílt az Alföld felé a tájra. Nem volt fél óra és már meg volt az elsõ pecsét. Irány Mátrafüred. 4,6 km 78 m szinttel bagatel. Suhantunk. Olyannyira, hogy a vitorlázó repülõtérnél, másokkal egyetemben benéztük a bal és jobb oldalt ( korán volt még ), így gyorsan összeszedtünk kb. 300 m pluszt. Nem baj. Újabb egy óra és már fenn voltunk Mátrafüreden a második ponton. Egy patak partján festõi helyen, egy esõbeállóban vártak minket. És itt kezdõdött a trakta. Zsíros kenyér, margarinos kenyér, lekváros kenyér, csoki, szörp, tea. Frissítettünk és egy nagy levegõ után i