Túrabeszámolók


túra éve: 2011
Sziget kerékpáros (Csepel-sziget)Túra éve: 20112011.05.29 19:11:52

Idén harmadszorra vágtam neki a hosszú távnak. Bár nem jósoltak túl jó idõt erre a napra reggel mikor felkeltem gyönyörû napsütés fogadott. Felhõtlen jó kedvvel készülõdtem és indultam a rajthelyre. Mivel Szigethalmon lakom, így természetesen az innen induló kört választottam.


8 órától lehetett nevezni, sikerült is az elsõk között indulnom. Mivel elég jól ismerem a környéket, így gond nélkül átmentem Tökölre, onnan pedig az elsõ ellenõrzõ pontra. Szokásos jó kedélyû pontõrök fogadtak, a szörpön kívûl borocskával is :) Mivel kicsit korai volt még az idõpont a borhoz így maradtam a narancs szörpnél :) Még mindig napsütésben tekertem a második ponthoz, ami egyben rajthely is volt. Máskor itt tömegek szoktak lenni, most csak a pontõrök fogadtak. Mondták, hogy volt pár korai induló, de messze nem annyi mint amennyire számítottak. Némi zsíroskenyér és tea után tovább indultam a Tassi-zsiliphez. Olyan jó lenne megérni, hogy egyszer gyönyörû aszfalton tekerhetünk ezen a szakaszon :) Ugyanis itt valami borzalom az út minõsége, szétrázza az embert rendesen. A zsilipnél almával várták a túrázókat. Visszafelé nem gyenge szembeszélben tekertem, de még mindig napsütésben! A lórévi leágazó után nem sokkal jött az elsõ dörrenés... Majd kövér esõcseppek... Kevés ázással elértük a buszmegálló beállóját, így másodmagammal ott húztuk meg magunkat. Mikor csillapodott az esõ nekiindultunk, úgyhogy eláztunk. Lórévnél megvártuk, hogy elálljon teljesen, közben megettük a csokinkat amit ott kaptunk. Ismét kisütött a napocska is, így bizakodva tekertünk ismét Szigetújfalu felé. Most már jöhetett a borocska is :) A borocskával együtt jöttek a felhõk is... De Szigethalom felé világosnak tûnt az ég, így nekiindultunk  az utolsó szakasznak. Ahogy kiértünk a faluból jött ismét a dörgés és leszakadt az ég. Ki is tartott a szakadó esõ egészen a célig. Értelme nem volt félreállni, meg nem is nagyon lett volna hova. Bõrig ázva értünk célba. Az esõ remek motiváció volt, 4ó20p alatt teljesítettem a hosszú távot :) A célban ismét zsíroskenyér, szörp várt, ami nagyon-nagyon jól esett. Kis beszélgetés után hazaindultam mert már nagyon hívogatott a forró zuhany!


A túra nagyon jó volt, az idõjárásról nem tehetnek a szervezõk. Ismét köszönet a bõséges ellátmányért, kedves pontõrökért!

 
 
KitörésTúra éve: 20112011.02.14 15:48:31

25 km-es túra


Idén elhatároztam, hogy újra belevágok a teljesítménytúrázásba, amit még megboldogult ifjú koromban elég meggyõzõen mûveltem. Téli bemelegítõ túrának tökéletes választásnak tûnt a Kitörés túra 25 km-es távja.


Még otthon hetekkel korábban megbeszéltem a férjemmel, hogy értem jön éjszaka, mert tömegközlekedéssel lehetetlen kijutni Szigethalomra éjnek évadján. Persze még az indulás elõtt 5 perccel is megpróbált lebeszélni róla, mert akkor késõn kerül ágyba  Megígértem neki, hogy sietek.


Délután 17 órakor már fent voltam a Várban, ahol meglepve tapasztaltam, hogy nem kevés túrázó gyûlt már össze és a többség egyenruhában pompázik. Pár német szót is véltem felfedezni a tömegben. És jó pár rendõrt is (már a Moszkva téren is volt belõlük jócskán)... Egyszercsak jött egy emberke egy asztallal és a nevezési lapokkal. Kisebb roham indult a papírokért, majd miután kitöltöttük azokat vártuk, hogy jöjjön a rajt. 17,30 elõtt kicsivel be is gördült egy régi katonai jármû (nézzétek el nekem, hogy lövésem sincs a típusáról), aminek a platójáról volt az indítás. Nem semmi volt odajutni, tisztára mint egy teltházas koncerten.... Legközelebb lehet, hogy nem ártana több embert is beültetni indítani, mert ez így kicsit kaotikus volt...


17.45-kor sikerült elrajtolnom. Egyedül mentem, mert mindenki lemondta a túrát mire sor került volna rá. Néztem az itinert, hogy két út között is lehet választani az elsõ pontig, én maradtam az eredetinél, így a Diós árokban kapaszkodtam felfelé. A kórház végénél már elraktam a kesztyût és kihúztam minden létezõ zippzárt a kabátomon. Elég jó tempóban haladtam, le is hagytam jó pár emberkét. 18.35-kor már az elsõ ponton voltam, ahol sikeresen be is gyûjtöttem a pecsétemet.


Innen irány Csacsi rét. Mikor beértem az erdõbe próbáltam lámpát kapcsolni, nem sikerült (fejlámpa). Hurrá. Nézem a kézi lámpám, az se akarja az igazat. Gyorsan szétkaptam, életet leheltem belé, hurrá. Mivel remek volt a terep futáshoz, így átváltottam arra. Pikk-pakk jött is az ellenõrzõ pont, ahol egy nõvérkétõl kaptam meg az újabb bélyegzõ lenyomatot.


Újra kocogtam, egészen addig míg el nem jött az emelkedõ a János-hegy felé. Még tartott a lelkesedés, úgyhogy meglehetõsen tempósan haladtam felfelé. A Libegõnél volt a 3. ellenõrzõ pont, ahol csokikat osztogattak. Volt nyomós kút is, ittam is pár kortyot, de nagyon hideg volt a víz én meg nagyon ki voltam melegedve.


Mire felértem a kilátóhoz elfogyott a sport szelet is. Ismét lefelé vitt az út, Szépjuhászné felé. Egyik keresztezõdést olyan jól benéztem, hogy elmentem az ellenkezõ irányba   Leértem a Budakeszi útra, de azon is rossz irányba indultam el, persze futva mert sietek. A 2. buszmegállónál jött az ihlet, hogy meg kéne néznem, hogy merre is van az arra. Természetesen pont az ellenkezõ irányba kellett volna mennem. Így megvártam a buszt és visszavitettem magam Szépjuhásznéig. Nem volt lelkifurdalásom, mert bõven többet mentem így is. Újra megtaláltam az utat, hurrá. Irány Hárs-hegy. Itt már nem voltam olyan lelkes, de azért nem volt okom panaszra, felértem. Bélyegzés, tovább indulás.


Lefelé ahol olyan volt az út ott kocogtam, ahol nyaktörõsebb volt ott simán botorkáltam. Hûvösvölgynél nagy nehezen sikerült átkelni a zebrán (persze, hogy nem engedtek át az autósok) és jöhetett az újabb felfelé menetel. Hívott uram is, hogy hol járok, megnyugtattam, hogy jól haladok, ne aggódjon. Felfelé menet akadt társam is, jót beszélgettünk egy darabig, aztán én megálltam orrot fújni és jól ott lettem hagyva. Aztán akadt új társam, együtt kerestük az Újlaki-hegy tetején a szúróbélyegzõt, amit nem találtunk. Én fényképeztem õt, õ fényképezett engem, majd ahogy ezzel végeztünk ott termett egy katona, hogy meghozta a bélyegzõt. Hurrá! Pecsételtünk és együtt mentünk le Virágos-nyeregig.


A célban jó hangulat, tömeg és meleg fogadott. Ismét kisebb sorban állás végén megkaptam az oklevelem, kitûzõm, majd a pultnál jöhetett a fasírt, zsömi, uborka, meleg tea. Pont befutott férjem is, úgyhogy a hazajutás sem jelentett gondot. A távot 4ó20p alatt sikerült teljesítenem, ami egész jó szerintem és ha nem kavarok el akkor még jobb is lehetett volna kicsivel.


Összességében nagyon kellemes túra volt, hangulatosak voltak az ellenõrzõ pontok, szépek voltak a katona sírok a mécsesek fényében. Jövõre ismét jövök!


 


 

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár