Túrabeszámolók


túra éve: 2011
Bükki kilátásokTúra éve: 20112011.03.07 13:51:37

 A 90-es években jártam teljesítménytúrákra, aztán valahogy elfogyott a motivációm ezzel kapcsolatban. Tavaly azonban egy barátom kérésére elmentem velük egy Téli Mátra M-re - mert õk még nem voltak ilyen jellegû túrán. Ott kaptam hát újabb fertõzést. :)


A lényeg, tavaly márciusban már voltam a Bükki kilátásokon és nagyon tetszett, így idén is részt vettem rajta. Számomra nagyon kedves helyeket jár be és a szervezést remeknek tartom, a kicsit tájfutós íz (bója, lyukasztás) már csak hab a tortán. A buszon már ismerõsbe botlottam, Kerékgyártó Petivel beszélgettük végig az utat a nagy ultrafutókról elmélkedve. Aztán a rajtban számos ismerõs arc köszöntött a szervezõk között. Veres Imre a verseny rendezõje, akihez heti kétszer edzeni járok, Ratter Réka, aki ugyanarra az edzésre jár, Pusztai Csabi a Várkúti Hegyifutók réme és Garbacz Gabó mester, akinek a számolatlan négyütemûje nélkül el sem szabad indulni ezen a túrán.


Magányosan vágtam neki a távnak. A Kelemen székére remek talajon jutottam fel - fagyott föld, menet közben Kerékgyártó Peti és ha jól emlékszem Rábai Tibi elõzött be. Itt még a csúcs elõtt kiváló kilátás nyílik a Szilvásvárad melletti dombok irányába. Ez a verseny szerettette meg velem ezt a részt, korábban nem jártam erre. A katona sírokhoz leügettem, majd onna irány felfelé az Õr-kõ irányába. Ez egy általam sokat járt rész, ha másra nincs idõm, hétvégente itt felszaladok a kedvenc kövemre. Most rendkívül kulturáltan nem csaptam le a szurdokon keresztül a mészégetõhöz, hanem szabályosan, az úton mentem végig. A fenyvesnél utólért két srác, majd el is hagyott gyorsan, akikkel aztán még többször összefutottam napközben. Az Õr-kõ teteje elõtti sziklakapu szépen ki volt jegesedve, gondoltam, hogy ez majd visszafelé vicces lesz - az volt. :) A tetõn lyukasztottam, majd kellemesen teáztam egyet. Az idõm rendben volt, kicsivel beljebb, mint 2010-ben. Sajnos, a kilátásról csak mesélni tudtam a két srácnak, akiket már említettem, de tetszett nekik a hely így is. Kovács Laci itt elõzött meg. Idén nem fogatott videót rólunk, mert az akksija megadta magát már mire ideért. Lefelé menet hanyagoltam a kõkapu közepét inkább kerültem a sziklákon a jobb oldalon. Ezzel a tettemmel számos követõre leltem. :) Irány a gyönyörûséges ördögszántás, aztán el a Pes-kõ mögött. A két srác szerencsétlenségére meséltem nekik a Bükknek errõl a részérõl (is). Nem tudom, hogy örültek-e vagy sem. A Cserepeskõi Barlangszállásra együtt érkeztünk meg, ahol Peti várt minket a finom almáival. Szívesen emlékeztem meg magamban az itt eltöltött estéimrõl - te jó ég, az elsõ több mint 20 éve volt -, és elraktároztam magamban az akaratot, hogy feljövök ide aludni a fiaimmal. Azért arra most is büszke vagyok, amikor egy téli estén -9 fokban jöttünk fel és +29-ben aludtunk el a hálózsákok tetején, gatyában, mert kiválóan befûtöttem. :) Innen megint nem szokványos utat választottam, látva az elõttem csúszkálókat, hanem kicsit tovább oldalaztam, így spórolva kicsit a szintkülömbséggel is. A Vöröskõ feletti gerincet elhagyva a srácok ismét elléptek tõlem, én nem akartam erõlködni, tartottam magam az élvezeti túrázáshoz.


Az Õserdõnél ismét megáltam teázni egyet, rágcsáltam egy kis kiflit is. Itt Pitlu Jani barátom elõzött meg, akit hiába próbáltam sörivásra csábítani hitetlenkedve továbbment - na, jó, bevallom sör tényleg nem volt nálam. Az emelkedõn jött még - és ment is -, Lórántfi Csabi, akit egy kicsit megcsipkedtem: Csabi hamarabbra vártalak, de csak egy kicsit morgott érte.:) Az ülepén látható volt, amit mondott is: eddig két mesés esés. Aztán a Tar-kõre kisütött a Napocska. Ja, és a felmenet tele volt hóvirággal. A tetõn jól esett tudnom, hogy a szintek felén túl vagyok. A Síházig szépséges töbrök mentén haladt az út, majd a napsütéses Nagy-Mezõn keresztül. Itt száraz aszfaltot talátam, harapott a bakancs.


A Síháznál ismét ötcsillagos ellátást kaptunk. Zsíros, vajas, uborkás, hagymás, pirosaranyas kenyér, igazi Hegyifutós tea. Szépen falatoztam is és pihentem és teáztam. Közben megjött a két srác - valahol elkavartak. Milyen szerencsések ugyanazért a pénzért sokkal többet mehettek. :) Elõttem indultak valamivel, de látótávolságon belül voltak, mikor átbuktunk a Bánya-hegyi nyergen. A Három-kõ alatti részen végre én is bemutattam egy rajzfilmes esést, amibõl eredõen egy alternatív horhost választottam a meredek részen (a nyomok alapján nem én voltam az elsõ). Már majdnem a lenti úton voltam, amikor ismét elõkerült a két ismerõs fej a bozót közepérõl. Lenavigáltam õket és megint együtt nyomultunk a Keskenybérc felé. A Hereg-rét feletti beállónál egy dzsipben szerelmespár harcolt -szegények nem az optimális helyet választották ezen a napon. :) Természetesen szigoran másfelé tekintettem miközben elmentem az autó mellett. A Pazsag felé ismerkedtem a fiúkkal és mivel kiderült, hogy van némi nyomdai ismeretem még instrukciókat is adtam nekik papír ügyben. A házak után igazi cuppogós sarat dagasztottunk, egészen a K+-ig, aztán jött a nagy lejtõzés a hosszú füvek között elbújt lábakasztó indákkal. A Hosszú-völgyben megint rácsodálkoztam, hogy milyen szép is ez a rész, majd a hamar következõ Hór-völgy kényeztetett. Fura, de az jutott eszembe, hogy milyen régóta használkják ezt a völgyet az emberek. Elképzelte a középkori szekereken üldögélõ földmûveseket, meg lovon sietõ küldöncöket - Bátor Sir Robin, zene állj! 


Az Ódor vár alatti keresztezõdésben szívtam magamba a következõ energia adagot (tea+gele). A felmenet idén sokkal jobban esett, faragtam is az idõmön, pedig még itt is ragaszkodtam a jólesés életérzéshez. Az Ódor váron még mindig dolgoznak a barlangászok - csak összérnek lassan a Hajnóczi barlanggal és akkor teljesül az álmuk! Persze, nem tudom, hogy mi valójában a tervük. Mivel idén még itt sem voltam halálomon nyugodtan és tempósan mentem át a Völgyfõ házhoz, ahol egyik kedvenc pontõrzõm és etetõm állt. Újra tankoltam tea, banán, nápolyi. A pontot elhagyva ingyenes fül lyukasztást kaptam ajándékba egy bokortól, ami eléggé vérzett egy ideig, így félkezes menet volt vagy 2 km-n keresztül. A naplementérõl eszembe jutott Bear Grylls - na, nem úgy. :) Igaza volt az ujjas számolással, be is sötétedett szépen. A Vasbány tetõtõl lefelé már nem esett jól jönnöm - bár lefelé sosem szeretek annyira menni. Az Imó-kõ üdülõ alatti volt Sátortábornál még összeszedtem egy bizonytalankodó fickót, akivel aztán együtt bizonytalankodtunk be a célba. Itt várt a jól megérdemelt kitûzõ és oklevél.


A szervezõk képei:


http://www.egrispartacus.atw.hu/


 


 

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár