Túrabeszámolók


túra éve: 2016
24h Wanderung am DonausteigTúra éve: 20162017.01.20 22:45:32

 Néhány kép az idei túráról a rendezői honlapról:



 


Rendezői beszámoló:



Jó kis túra, ajánlom az érdeklődőknek.

 
 
túra éve: 2015
Buda BarlangjaTúra éve: 20152015.12.01 10:12:38

 Rendezõi beszámolók:


 


Mátyás-hegyi-kõfejtõ ep. pontõrétõl:



  • http://villaskulcs.blogspot.hu/2015/06/turabeszamolo-helyett-2015-06-06-buda.html


 


Remete-szurdok (Remete-bg és Hét lyuk zsomboly-bg ep):



  • http://kelempasz.hu/?page_id=749


 


További képek, beszámolók itt:



  • http://budabarlangjai-tt.5mp.eu/web.php?a=budabarlangjai-tt&o=qM9QmvS7r5


 

 
 
24h Wanderung am DonausteigTúra éve: 20152015.11.06 10:40:42

 Rendezõi beszámoló:


 


„Egyszerûen csodálatos - 24 óra tiszta Duna-ösvényen” E mottó alatt került megrendezésre harmadik alkalommal 2015.otóber 17-18-án  a ’24h Wanderung’ a ’Schlögener Schlinge’ körül. Gyorsan lefoglalták a túrára a helyeket és 115 résztvevõ vágott neki a kihívásnak Ausztriából és Németországból. Az indulók közül 43 fõ vett már részt az elõzõ évi túrán és 23 fõ teljesítette harmadik alkalommal.


A legidõsebb induló 78 éves volt, míg a legfiatalabb 22 éves.


 


„A harmadik alkalommal az idõjárás nagyon kegyes volt: napsütés és kellemes hõmérséklet kísérte a csoportot. A késõ nyár és az õsz egyszerûen csodálatos évszak a túrázáshoz a Duna-régióban. ” – mondta Friedrich Bernhof a WGD Donau Oberösterreich Tourismus GmbH elnöke.


 


Képek a túráról:



  • www.flickr.com/photos/werbegemeinschaftdonau/sets/72157657888752224


 


 


Október 17-én reggel 7 órakor volt a rajt a Hotel Donauschlingenél. A túra 69,5 km; a Donaustieg egyik szakasza és egy Donausteig kör. A rajt után busszal szállították az indulókat Niederrannaig, ahonnan indult a túrázás. Az ebédre egy hajó fedélzetén került sor, ami után a legnagyobb emelkedést leküzdve érkeztek a résztvevõk Engelhartszellbe, ahonnan busz vitte vissza a túrázókat a hotelhez vacsorázni. Ezt követõen indult az éjszakai túra St. Agatha és Haibach között, majd az utolsó szakasz következett. A hotelben egy záró, közös reggelin vettek részt a túrázók hazaindulás elõtt.


Friedrich Bernhofer a ’der Donau OÖ’ elnöke és Eva Gugler a hotel vezetõje oklevelet és a túra pólóját adta át az indulóknak.


Azonnal bejelentették: a következõ évi túra idõpontját, mely 2016. október 15-16.


 


 


A leírtak egy erõs kivonata a honlapon lévõ infóknak. Aki többet szeretne tudni a túrúról és a megtett szakaszról, itt tud utána olvasni, ill azon az oldalon, ahol a teljes túramozgalom szakaszainak leírása található:


www.donausteig.com/detail/article/24h-wanderung-2015.html


 

 
 
TTT rendezvények, értekezletekTúra éve: 20152015.02.22 21:07:07

 TTMR 2015 képekben:


https://plus.google.com/photos/101682116519384997101/albums/6118750428252911041?authkey=CIfx0vz66vOLWQ

 
 
túra éve: 2014
Kis-Kőfej és SorrentoTúra éve: 20142014.04.02 10:03:06

Sorrento 21


 


Az elsõ rendezésen, ami 2013. novemberben volt, már részt vettünk a túrán és alapvetõen meg voltunk elégedve. Mivel ritkán érintett helyeket is áthalad, így bizakodva indultunk idén is útnak. Mint általában, ma is hárman terveztük a kirándulást.


Túratárs ért oda elõbb, be is állt a  sorba,  majd mikor sorra került, kiderült, h ez a 10 km-es rajtoltatás….  Újra beállt a másik sorba, szerzett üres cetliket, ami a nevezési lapokat helyettesítette, mert az már rég elfogyott. Ekkor érkeztünk meg mi is. Sorban állás közben felfirkantottuk vélt adatainkat, majd az épp elõttünk rajtoló vitte el az utolsó itinert… persze több nem volt, állítólag már elmentek fénymásolni, de ez a rajtoltatókat teljesen megzavarta. Várakozni semmi kedvünk nem volt, mivel túratárs már így is több, mint fél órát ácsorgott. Majd érkezett egy a távot már teljesítõ túratárs, aki az érkeztetést kereste…


A rajtoltatók zavarát érzékelve felajánlotta itinerének belsejét, ami a követendõ jelzéseket, táv és szint adatokat, továbbá egy értékelhetetlen térképet tartalmazott (ugyanilyen módon jutottak az utánunk állók is „itinerhez”). Befizettük a nevezési díjat (mind a hárman!), kaptunk 3 db tombola szelvényt, amire 3 db szendvicset kaphattunk volna a végén; felírták az „itinere” mindhármunk nevét, rajtszámainkat (241#, 242#, 243#) és már indulhattunk is.


 


Gyors pillantás az útvonal táblázatra, és megállapítottuk, h jó-jó…. De…. hol vannak az ellenõrzõpontok???? Mert az nem volt jelölve. Így megkérdeztünk a rajtban, de sajnos a rajtoltatók nem tudtak válaszolni kérdésünkre és nem is nagyon törték magukat.


 


Elindultunk a megadott jelzésen és kézrõl-kézre adtuk az „itinert”, hátha beugrik valakinek, h hol is lesz az 1. ep. De nem így lett. Csak Makkosmária elõtt jutott eszünkbe, h ott egy jelöletlen autóban volt õsszel a kerítés mellett. Most is így volt. Itt is feltettük kérdésünket, h hol vannak az ep-k? Válaszolni nem tudtak, de az egyik pontõr elkezdett telefonálni – sajnos az elsõt nem vették fel, a második pedig nem tudta…. De itt legalább a szándék már megvolt.


 


Egy látásból ismert túratárs kisegített bennünket (és így már másokat is), mert neki még volt rendes itinere, és a szöveges részbõl kiírtuk az ep-ket. Köszönjük!


 


Mivel az útvonalat ismertük és volt saját térképünk is, így már vígan haladtunk tovább egészen a célig.


Itt kezdõdött az újabb kalamajka… kaptunk célpecsétet, majd a fõszervezõ közölte, h elfogyott minden, majd postázzák. Tudomásul vettük, és vártuk a további lépéseket, de nem történt semmi – pl. nev. Lapra felírni, h postázni kéne, v cím felírás, …..


Ekkor indítványoztuk, h akkor írják fel a címet – megbeszéltük, h költségkímélés érdekében egy címre kérjük a három díjazát (végülis ketten egy fedél alatt lakunk, túratárssal meg majd minden héten találkozunk). Majd elégedetten el is köszöntek, mikor párom kérdezte, h és a neveket nem e szeretnék felírni, mert különben honnan fogják tudni, h erre a címre kiknek a díjazását küldjék?? Na, akkor felírták neveinket is.


 


Ezután már túl sokat nem vártunk, de az ellátást még megnéztük. Tõlünk nem kérték a tombolákat és nem is szóltak, h csak egy szendvics járna és egy pohár frissítõ.


 


ÉS ÁPRILIS 1-én meghozta a posta a díjazást. Egy normál kisméretû borítékban volt a 3 db oklevél és a 3 db kitûzõ. Kettõnk nevét sajnos nem sikerült rendesen ráírni (az enyémet már az „itinerre” sem). A dolog további szépsége az oklevél:



  • https://plus.google.com/photos/101682116519384997101/albums/5997604034576567073?authkey=CKDLjLbf472x-wE


Egy förmedvény!!!!!!!! A túrázó megalázása maximálisan! Amit a helyszínen kaptak az indulók és ez köszönõviszonyban sincsenek egymással.  Egyenesen gusztustalan és minõsíthetetlen!



  • HÁRMAN INDULTUNK

  • HÁROM NEVEZÉSI DÍJAT FIZETTÜNK

  • 1 db  itinernek nem nevezhetõ fecnivel


Azt gondolom, h mivel mind a hárman befizettük a nevezési díjat, egy normális díjazás járt volna, épp olyan minõségben, mint minden indulónak!  Más túrán is elõfordult, h nem jutott díjazás (részben vagy egészben), de arra még nem volt példa, h egy ilyen förmedvénnyel kiszúrták volna a szemünket.


 


Feltételezem, h azt gondolják, mindenki ezt kapta.. Hát ez egy nagy tévedés! A rajtban láttuk a díjazást, ill. a neten fellelhetõ fényképes beszámoló is, amiben jól látható, h milyen oklevelet osztogattak eredendõen. vagy tán nem futotta a beszedett nevezési díjból az oklevél utánnyomatása??


 


Minden esetre elõttünk az egyesület jól leírta magát és a jövõben semmiféle túrájukon nem kívánunk részt venni.


 


 


A túrák minõsítési rendszerében eddig a legrosszabb túra nálunk.

 
 
túra éve: 2013
Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via DolorosaTúra éve: 20132014.01.27 14:16:29

Segítsük meg a családokat túra a Mátrában



…. amikor már azt gondolná az ember, h nincs lejjebb…


 


Néhány gondolat a túra/sorozathoz – ezek saját vélemények, lehet vele egyetérteni és nem egyetérteni:


Mikor megláttam a családsegítõ túrákat a kiírások között esõs kételyeim kezdtek támadni – alapozva arra, h az utóbbi években sem szûntek az alapítványok körüli zûrzavarok. Megnyitogattam õket és több helyen el is szörnyedtem  - a legbicskanyitogatóbb számomra az a túra volt, ahol ki volt írva az alig 20 km-es távhoz is!!, h „nevezési díj nincs, de a gyûjtõládába min. 1500.- -ot bele kell helyezni”. Aztán az a szöveg egyszer csak eltûnt a kiírásból….


Miután lezajlott az elsõ túra és elolvastam róla a beszámolót, akkor végleg eldöntöttem, hogy nem szeretnék részt venni egyetlen túrán sem; ill. tovább erõsített azon megrögzött eszmémen, hogy ha én szeretnék valakinek segíteni, akkor majd én személyesen adom át neki az odaszánt összeget, tárgyi eszközt, …. Így legalább tutira eljut hozzá.


Megjegyezném még azt is, hogy nálunk mindig van térkép az adott tájegységrõl és az ellátást sem bízzuk a véletlenre (édes, sós, szendvics, á.víz és vagy tea).


 


Na de térjünk vissza eme Mátra béli túrához… A fentieket jól megrágva mégiscsak úgy döntött hármas fogatunk, h mivel a Mátrában van – és idén nem túl sokat sikerült eljutni oda, mégiscsak elindulunk…. Ez egy kifejezetten rossz döntés volt részünkrõl..


Rajt:



  • Egy perselyõr várta a túrázókat, aki felügyelte, h tutira bedobunk e némi pénzecskét, majd adott egy nevezési lapot, amit kitöltöttünk és 

  • egy másik asztalnál kaptunk itinert  - kétoldalas A/4-es lap, kizárólag szöveges leírást tartalmaz. Gyûlölöm azokat a leírásokat, amikben kizárólag ’menjek elõre 50m-t, majd fel 120-at, és 600 m múlva visszafele 200 m-t’. Nem vagyok gps, nem hordok centit a zsebembe és nem tolom magam elõtt a mérõkereket sem ==>szívás volt, akinél nem volt saját térkép

  • elõvettem saját térképünket és kifele megkaptuk az „ezen nem lesz rajta a túra eleje” mondatot ==> örömmel jelentem, h az utolsó centiig rajta volt minden! ==> minden esetre jó bepróbálkozás arra, h vegyünk ott térképet, és ki tudja, h hányan be is dõltek neki


Útvonal:



  • Nem volt gyenge a nádasnál a dagonya, de ez nem a szervezõk hibája

  • Szent Anna kápolna – feltételes ep: a kápolnát könnyen megtaláltuk, meg is néztük, de a kutya sem volt ott rajtunk és néhány túratárson kívül

  • Kékestetõ – hideg étel, tea (itiner szerint!):  teát akkor tette fel a srác a csont tiszta bográcsba, ami számunkra azt jelentette, h még csak most fog az elsõ adag lefõni (9:20-kor rajtoltunk, a dagonyában legalább 20-30 embert elengedtünk, tehát nem mi estünk be elsõnek az ep-re…), és száraz kenyérre lehetett zsíros kenyeret készíteni ==>  köszönjük a szíves ellátást, de nem élünk vele

  • Csepegõ-forrás – feltételes ep: az útelágazásnál már látszott, h a kutya sincs ott, de még egy leírni való kód sem árválkodott, de azért kitértünk és megnéztük a forrást


Cél – tészta, tea (itiner szerint):



  • Megkaptuk jól megérdemelt célpecsétünket és egy ketté vágott rajzlapra ferdén fénymásolt okleveleinket, melynek oldalai az elefánt fülére hasonlítottak…

  • Nem kaptunk se egy „köszönjük”, se egy „gratulálunk” mondatot

  • Kaptunk egy ismertetõt az alapítványról és egy szalagcsíkot a temetési szolgáltatásukról

  • Tea nem volt!

  • Tésztát ha akarunk enni  - lehetett választani a lekváros és lekváros tészta közül -, akkor fõznek ki (addig is lehet várakozni jól leizzadtan)

  • Majd felajánlották, h tudnak adni még péksüteményt è száraz péksütemény, amivel embert lehetett volna ölni (túratárs beválasztott, majd az elsõ harapás után a többi mellett a kukában végezte)


                        i


Köszönjük a szíves ellátást! Legközelebb nem jövünk.


Míg nekünk csak száraz péksütemény jutott, addig a rendezõk igen jó hangulatban elborozgattak – nem kannásból ám!, és eszegették az Eszterházy tortát és egyéb süteményeket, a túrázóra figyelmet és szót nemis pazaroltak.


 A térképekre is össze-vissza kerültek fel az árak, így inkább nem vettük meg azt, amelyiknek a lecserélése aktuális lett volna.


Összességében rettentõen rossz szájízzel távoztunk, ennél jobban azt gondolom, h túrázót nem lehet megalázni (azt gondolom, h legalább azt be kellett volna tartani, ami az itinerben le volt írva szolgáltatás).


Van még ennél lejjebb?????


Nálunk a túra elnyerte az év legrosszabb túrája címet.


A nap pozitívuma: a Mátrában voltunk (bár ezt megtehettük volna anélkül is, h megsegítsük a magyar családokat)


Továbbá csöndesnek hitt túratársunkat (kb 3 éve jár velünk) is megismertük a másik oldalról… a Kékestõl Újpest Központig hallgattuk, ahogy szinkronban szidja a túrát… és azóta is….


Velünk nem fognak a jövõben egyetlen túrán sem találkozni a szervezõk és még jobban erõsödött bennem az általam az adakozásról felállított hozzáállásom is. 

 
 
Vadaspark 15Túra éve: 20132013.04.29 09:05:07

Közel 41 km-rrel és 1150 m szinttel a lábunkban, továbbá késõ esti avagy inkább kora éjszakai hazaéréssel úgy töntöttünk, h jól kipihenjük magunkat és ha sikerül idõben ébredni, akkor megnézzük mi van a vadasparkban, ahol vagy 2-3 éve jártunk utoljára.


A késõi kelés miatt 11:00-kor rajtoltunk el és az elõzõ napi túrát is beszámolva igen-igen kedvezõ volt a nevezési díj. Már a bejáratnál "levadásztak" bennünket (is); kb. 1 perc alatt elintéztük a nevezést és már indultunk is a kápolna felé. Ezt követõen a Ördög-szószékhez értünk, ahonnan a"rövid leírás" a P+-on mutatta utunkat, de ennek se a saját se más térképén nyoma sem volt, így gondoltuk, mikor a Zhszögög végére érünk, akkor egyeztetünk a térképpel. A részletesebb leírásban már jól szerepelt, és egyszer csak be is csatlakoztunka Zhszögrõl a P+-ba, így már gördölékenyen haladtunk tovább. 


Korábbi túráról már tudtam, h az Irhásárokba érve ügyelni kell, mert balra, hanem jobbra vezet a helyes út (voltak bizony, akik balról jöttek vissza). Végvári-sziklát elhagyva ismerõsök jönnek már visszafele; Makkormárián nápolyit kapunk és valamilyen csúszó-mászót lehett simogatni, már akinek gusztusa volt hozzá. Bár megjegyzem, h nem a pecsétért sorban álló sor  mellett 3 cm-rel kellett volna ácsorgni vele! Innen csukott szemmel elérjük a Budakeszi utat, majd besétálunk a Vadaspark elõtti rétre, ahol megkapjuk az oklevelet, és a kitûzõt.


Kényelmes sétával - kiv csoportok kerülgetése - 3h 20 p alatt elsétáltunk a célig. Nagyon tetszik benne, h nem az unalomig lerágott János-hegy, Normafa útvonalon halad.


Néhány észrevétel:



  • a túra Cartográphia kupa része, de sehol sem volt se egy térképvázlet, se egy szint, se egy táv adat. Mi a gps-tõl tudtuk, h hol tartuk. 

  • a "rövid leírást" át kellene nézni


A résztvevõk 50% kedvezménnyel tekinthették meg a Vadasparkot. Maga a park (és még belépés elõtt a hozzátartozó külsõ részek) rendezésen esett át; kíváncsiak voltunk a medvékre is, ami viszont egy óriási csalódás volt, így teljesen elrontva az park összképét. A kilátó alatt kaptak helyet, ahol is kivágták az összes fát. Így szerencsétlenek a tûzõ napon kénytelenek tölteni napjaikat - nem is csoda, h az egyik nem kicsit idegesen keringett fel s alá, míg a másik a tónak csúfolt pocsolyában próbált hûsölni  Vajon tudják, h a Medveotthonban a társaik milyen jól vannak tartva?


 


Összességében jó kis túra, kedves pontõrökkel.


 


 

 
 
Ráckevei GyalogjáróTúra éve: 20132013.03.16 22:08:46

 Helló,


 


a döntés érthetõ, hisz akinek nincs nete, és esetlegesen még a Gyerekvasutas túrán is résztvett, az sem maradt le semmirõl, hisz a hírekben  - mind TV, mind rádió - többször is bemondták, h a térségben is több út is le van zárva .

 
 
túra éve: 2012
BátranCsapassBajnokTúra éve: 20122013.02.04 11:12:49

 Mivel egy hónapja nem voltunk túrázni, már nagyon vártuk ezt a túrát, mely kellõen ígéresnek tûnt.


Elõzõ nap nem álltam a helyzet magaslatán, de gondoltam, "majd reggel meglátjuk". Megáttuk, és el is indultunk. Verõcére vezetõ út a P, ahol a fák közül az út szélén már bújnak elõ a túrázók, futnak szembe a futók,.... jó helyen vagyunk, mindjárt mi is jövünk vissza, csak gyalog...


Elõször ismerõs háza elõtt leparkoltunk, majd elértük a néhány m-rel odébb lévõ rajtot. Néhányam toporogtak a vonattal érkezõ ismerõsökre várva, majd inkább mégis neki vágnak.


Mi is benevezünk, váltuk néhány szót a stervezõkkel, cihelõdünk, megcsodáljuk a szép színes, szinttel is ellátott térképet, majd mi is elindulunk. Követjük a P- -ot, majd el is érjük... de hol is?? mert ez bizony nem a Verõcére vezetõ út... hátra tekint, mögöttünk P jelzés... elõttünk is halad egy magányos túrázó, szóba elegyedünk vele, térképet nézegetük, M2 mellett vagyunk... na de sebaj, vissza már nem fordulunk, hisz csak néhény m-rel vagyunk odébb a kelleténél és ugyanoda vezet. Szedjük a lábunk, az út nem forgalmas - bár nem is szabályos ott gyalogolni, majd az út túl oldaláról vagy 200 m-rel feljebbrõl üvöltenek utánunk, h mennyire nem jó helyen vagyunk, majd a futó oda ér és jól letol... de ha mi nem vagyunk jó helyen, akkor õ honnan jött????? Mert bizony, ahonnan õ már kiabálni kezdett, arra nem hogy P, de más egyéb jelzés sincs...


Nincs kedvünk vitába szállni vele, de õ nem adja fel, majd lassan veszi a lapot, h nem kívánatos társaság és tovább halad. Mi is hárman és el is érjük a Verõcére bevezetõ út elejét, ahol már a kocsiból is láttunk túrázókat és innen már a hivatalos úton magyünk .. át az országúton, majd rátérünk a K- -re mely a Naszályra visz. A terep nem könnyû, egyre a dagonya, én is megbánom, h elindultunk, mert egyre rosszabbul vagyok - ez már csak így van.. reggel mindig jobban érzi magát az ember, ha betegeskedik, aztán a nap elõre haladtál ez folyamatosan romlik túra nélkül is -, alig várom az elsõ ep-t, többször jól elcsúszok az agyagban, majd megbeszéljük, h a 2. ep-nél mi is kiszállunk  - alkalmi túratárs egyébként is csak azon  ment, akitõl sok érdekességet megtudtunk a környékrõl, és akinek ez az elsõ TT-je volt, amin hivatalosan elindult.


A Naszály alatt túratárs közli, h neki bizony szóltak, h itt nem lesz senki, ne keressen ep-t. Megbeszéljük, h szólhatott volna elõbb is, mert akkor biza fel nem csúszkálunk ide.... Felérve az orrunk hegyéig sem látunk, és valóban nincs ep sem. Haladunk is tovább, akilátás gyönyörû lehetne, ha nem lenne ekkora köd, a barlangokat is kihagyjuk, mert rosszul vagyok; de a jó útviszony nem tart sokáig; többeket utol érünk a fák között a fákba kapaszkodva lefele csúszkáni. Õk is többen mondták, h õk bizony tudtak róla, h fent nem lesz ep... eze kszerint csak nekünk felejtettek el szólni. Helyenként már szinte térdig ér az agyag.. ha tudtam volna, elhozom a barlangból a gumicsízmámat, abban könnyebb lett volna.. talán..


Leérve a hegyrõl, a hegy alatt haladva újabb oldalát ismerjük meg a Naszálynak, az útviszonyok hatalmasat javultak. Eltévedt túratársak jelennek meg oldalról - hogy hogyan keültek oda, azt nem tudni, pedig egyértelmû volt végig, h merre is van a tovább.


Szendehelynél igényes fa táblácskák jelzi a haladási irányt, de mi lemegyünk az erdei iskolához és megcsodáljuk igényességét; majd visszatérünk és a tábla irányába mutatva elérünk egy patakocskát, ahol már gyûlnek az emberek. De miért is nem megyünk tovább? Mert egy vaddisznócska épp a turista úton a patakban iszik - kellõen betegnek látszik,.. valószínûleg ezért maradhatott le. Márpedig ha van kicsi, akkor ott lehet a közelben mami is... Várunk kicsit, hátha odébbmegy... a túrázók meg csak gyûlnek...aztán lassacskán csak odébb megy, mi meg lassan elkezünk átszivárogni a patakon. 


Utána már könnyen megtaláljuk a 2. ep-t, ami egyben a rövid táv vége is volt; kapunk pecsétet az 1. ep helyére is, majd szólunk, h akkor most mi kiszállunk. Ezt nem nagyon értették a pontõrök, de aztán megkapjuk a szép oklevelet és kitûzõ helyett a fa korongocskát.


Leültünk kicsit megpihenni, fogyasztottunk a zsíroskenyérbõl és a saját teánkból, mivel ott nem volt tea. Közben kinéztük a legrövidebb utat Verõcére és kisvátratva el is indultunk ismét nagyon szabályosan az M2 mellett gyalogolva.


Sérelmeztük, h az útvonalon a kijelõlt ep-n nem volt pontõr (mint ahogy ezt több ismerõs is, akik elindultak a túrán), de ha már nem ültettek ki senkit, akkor mondjuk kérdésre kellene választ keresni, vagy valami egyéb kreatív megoldás is lefogadható lett volna; a célban pedig a kiírásban is szereplõ meleg tea  is elmaradt.


Sok volt az elsõ bálozó - én nem ezt választottam volna elsõ túrának :-) ; alkalmi túratársnak is mondtuk, h ne ezt vegye alapul semmilyen tekintetbe, ill .hogy hogyan válaszon legközelebb erejének megfelelõen.

 
 
Börzsöny vándortúraTúra éve: 20122013.01.24 12:43:03

 A túrát már igen régen kinéztük, a Börzsönyt is nagyon szeretjük, bár nem vagyunk hívei azoknak a túráknak, ami nem körtúra. Ide nagyon jönni akartunk és tanulmányozva a tárképet megállapítottuk, h ha a vonatra sokat kell várni, akkor a rajt-cél közötti távolság gyalog is simán áthidalható. 5 km-rel több vagy kevesebb. az már mit sem számít.


9h körül a vasútállomáson nagy élet volt, mi is belekavarodtunk és nevezés után 9h 10-kor már indultunk is.


A faluból könnyen kikavarogtunk, majd fõként elhagyatott telkek, gyümölcsösök mellett haladva felértünk a Ruzsás-hegyre. Itt pecsétet kaptunk és lefele ereszkedve képeket próbáltunk készíteni az esztergomi bazilikáról a ködben/párában és közben próbáltuk belátni a Dunakanyart nem túl nagy sikerrel :-( 


Hamar elérjük a K- jelzést és a Sukola keresztet, majd tovább haladva hamarosan egy felirat letérít a jelezett turistaútról, miszerint arra menjük, mert ott lesz egy ep. Régi bányahelyek között/fölött vezet utunk, így nem árt, ha a lábunk elé nézünk. A Csák-hegy tetején az ep-t elérve csodálatos panoráma nyílik ama is mûködõ bányákra, Márianosztrára és a Magas Börzsöny hegyeire. Mind e közben megcsodálhattuk az õsz színeit is. Erdei úton lefele ereszkedve elérjük a Csák-hegy alját, ahonnan a kitérõre indultunk, majd a M úton beérünk Márianosztrára. A központban etetõpontvárja a túrázókat. A kenyerek frissen kenve; mint megtudtuk a fõszervezõtõl, 'látta a mûútról, h nagyobb tömeg közelít' . Itt kicsit elidõzve beszélgetünk, fogyasztunk, .... alig van nagyon loholó ember. Majd tovább indulva kitérõt teszünk a temlpomhoz és fegyházhoz, ahol megint csak elidõzgetünk.


Visszatérve a jelzett útra, elõbb egy nevenincs kút mellett haladunk az erdei úton, majd felérve a Kopasz-hegy alá nekivágtunk az emelkedõnek is. A hegy neve elég találó, valóban kopasz és sziklák között vezet utunk. Tetején nagy a huzat, a kilátás pazar a Dunára, Márianosztrára és a környezõ hegyekre. Pecsétet kapunk, begyûjtjük a Csúcsok-csúcsa mozgalom kérdésére a választ (ilyet a túra során tösször is elkövettünk), és igyekszünk lefele, mert a zug már igen komoly...


Ezután meghódítottuk a Sós-hegyet, majd a Nagy-réten pecsétet kaptunk, körbenéztünk a rablótanya kulcsosház környékén; majd beértünk Kóspallagra. Áthaladva rajta felmászunka Mocsár-hegyre, ahol a pecsét mellé frissítés is jár. Itt nagyobb társaság gyûlik össze;nézelõdünk, fényképezünk és megbeszéljük a Lokomotív túra erõs negatívumait, ami miatt egyik társaság sem kíván többet részt venni rajta.


Utunk tovább a Magas-Börzsöny hegyi és a Visegrádi-hegység között halad, mely így minden irányban csodálatos panorámát ad. Békás-réten a K- -on kényelmesen túrázó lovakkal találkozunk. Társamnak kisebb problámát koz, h hogyan kerülje ki az úton legelészõ pacit????, de aztán csak sikerül és visszatérhetünk saját tempónkhoz.


Innen már nincs sok hátra Zebegényig, ahol a kocsmában megleljük a rendezõket. Kitûzõt választhatunk, az oklevél is sokat mondó. Vonatra alig kell várni, így inkább azzal megyünk vissza a kocsihoz.


A Márianosztrai kitérõ és több helyen a hosszas nézelõdés, étkezés ellenére (legaláb egy óra összességében) 7h 10p alatt végigmentünk. Az idõjárás is kegyes volt hozzánk.


Ismét egy nagyon jó túrában volt részünk minden tekintetben. Sokan elleshetnének egy-két apró fosgást, amivel a túráikat kellemesebbé tehetnék.


https://plus.google.com/photos/101682116519384997101/albums/5836947303423573473?authkey=CMe_u8Clzbnj1QE

 
 
Szomor teljesítménytúrák (1956-os emléktúra)Túra éve: 20122013.01.24 10:24:28

Három nappal korábban a Honvéd emléktúra 52 km-es távját csináltuk, így erre a napra "csak" a 23 km-t tervezük. Könnyûû túrának ígérkezett és látványosságok látogatására is volt lehetõség.


10:30-ig lehetett rajtolni, 10 körülre teveztük az indulást. Terveztük... mert az ember tervez.... Ketten indultunk reggel, majd útközben felvettünk egy túratársat és már haladtunk is... volna... na de mi ez a sok futó???? Szégeny, futóként elfelejtettük, h épp ma van a Bécs-Budapest utolsó etapja, és egyúttal egy félmaraton is. Így eleinte csak vissza kellett venni a sebességbõl, majd késõbb el is lettek terelve az autósok. Hamarosan elértük Zsámbékot, ahol meg is állapítottuk, h bizony, ezzel a teplommal ma még találkozunk. Majd egy hatalmas ködös szakasz nehezítette utunkak, aminek annyira nem örültünk, mert akkor bizony a túrán sem fogunk csak az orrunk hegyéig látni. Szomorra beérve már a körforgalomba ki volt táblázva a rajthely és hamarosan parkolást segítõ emberek integettk és mutattak szabad helyet a sportpályán.


A nagy kalandok után vagy 15-20 perccel késõbb értünk a rajtba, ahol igencsak csodálkoztak, h még a 23 km-en mennénk, de végül elengedtek és a seprût is értesítetteék, h kicsit pihenjen még. 


Az iskolából kilépve az udvaron futva érkezett szembõl egy ismerõs túratárs, aki szintén hasonló cipõben járt a reggel folyamán...


A Kakukk-hegy tetejéig - 1. ep. - egy szép kis emelkesét kellett leküzdeni a nam kicsit ködös úton. Az erdõbe érve a hegyoldalon nem túl jó állapotban lévõ kálvária, majd a hegy tetején ep cukorkával. Kilátás nem igen van, ismerõs utolér, megbeszéljük, h õ is 23 kil, majd megyünk is tovább immár négyesben.


Anyácsa--tónál még mindig nagy köd, de azért a lényeg látszik és menet közben gyönyörködünk a tóban. Már az ep elõtt hosszú sor kígyózik... rövid távosok fordítója, sok-sok iskolás indult e távon. Nápolyit kapnak. Mi elõre törün, mondván, h nekünk még sok van hátra. Pecsétet kapunk és indulunk tovább a tömegbõl.


A színházi bázisig nyílt terepen haladunk, kisüt a nap kellemesen meleg lesz, lejjebb adunk a ruházatból is. Az ep-n finom almát kapunk, a rakéta bázist csak kívülrõl/fentrõl tekintjük meg. Továbbra is a nyílt terepen maradunk, utunkat tökéletes kitáblázásés szalagozás jellemzi, eltévedés kizárva. Hamar meg is találjuk Zsámbékon a borozót, mely a 4. ep.  Itt rövid tollászkodás, szendvicsezés és lassú tobább haladás a romteplomhoz és a mellette lévõ temetõ felé. És bizony, ismét a romteplomnál.. kényelmesen megtekintjük, fotózzuk.


A lakott területet elhagyva kellemes kis emelkedõ, tisztás, majd fenyveses útszakasz, ahonnan több helyrõl is szép kilátás nyílik, a Kakukk-hegyre, ami viszont már elég ködös/párás. Elérjük az Óriások-lépcsõjét - 5.ep -, majd a bab-kút ep-t is. Ezután a völgybe ereszkedünk, ahol elõször egy faház, majd késõbb egy gémes kút mellett haladunk el. Idõközben már többeket beelõztünk és ezen a szakaszon már megint kezd bujócskázni a nap is és enyhén hûl a levegõ is.


Kiérünk egy ersõ-szántó közötti döngölt útra, ahol  néhány fiatal gyalogol a ködben.... mi még viszonylag meleg napon... aztán mi is elérjük a köd szélét és igen hidegre fordul itt már az idõ is, így visszavesszük ezeddig felesleges ruhadarjainket. 


A Somodori út ep-nél rostos almalével kínálnak a tûznél melegedõ kedves, beszédes fiatalok. Az almalé tényleg nagyon finom, nem valami felhigított pancsolt lé.


Innen már csak az aszfalttaposás van hátra a célig. Megkapjuk a kitûzõt és oklevelet, kényelmesen padokon, asztaloknál tudjuk elfogyasztani a meleg teát és a zsíroskenyeret, szemdvicset.


Nagyon jól szervezett túra, szinte minden ep-n kaptunk valamit; figyelmes, kedves potõrök - nagyon fiatal koruk ellenére. 


Terveink szerint jövünk jövõre is.


https://plus.google.com/photos/101682116519384997101/albums/5836936022581543857?authkey=CNf8nLShi9G_DA


 

 
 
Budaörsi DolomitokTúra éve: 20122013.01.21 11:59:33

A túranaptárban már korábban kinéztük a túrát, hisz a Budai-hegység olyan részén szervezték, melyet a körtúrák ezeddig valahogy hanyagoltak.


A kiírást és a feltöltött itinert/térképet jól áttanulmányoztuk és mivel volt rajta részletes jelmagyarázat, így feltûnt, h igen sok lesz benne a beton - melyet annyira nem kedvelünk -, de mivel egészen új a vonalvezetése ezért lelkesen indultunk a rajt felé. Elõzõ este elhatároztuk, h túratársunknak a futócipõket választjuk, ez kényelmesebb a betonos gyalogláshoz. 


Egészen fura volt,  h amit idáig az M7-rõl nézegettünk most ott kaptatunk felfele és onnan fentrõl nézünk a jól ismert útra. Útközben egy helyen nápolyit kaptunk; Csillebérc ep-n pedig jól ismert szervezõk kínálták a vajas-zsíros-nutellás- .... kenyeret és az innivalót. Itt többen is összegyûltünk.


Innen a Tûzkõ-hegyi Parkerdõ volt a cél, ami nagyon szép és ezeddig számunkra ismeretlen volt. Ezet elhagy kezdõdtek a a gondok. A szépen kijelzett és kiszalagozott résznek vége szakadt. A nápolyis ep-ig velük tartó utitársaink is valahonnan egyszercsak megkerültek, mint ahogy egy kb 6-8 fõs csoport is. Persze mindannyian másfelõl és mivel a nagyobb csoporttal nem egyezett a gondolatmenet, így mi újból négyen másfele tartottunk tovább miután saját térképünk alapján az általunk jónak vélt utat kijelöltük, mely visszavisz a célba.


Ezt a kis malõrt leszámítva minden tekintetben egy tökéletes kis túrának lehettünk részesei.


https://plus.google.com/photos/101682116519384997101/albums/5835851831966101217?authkey=CMHArbjJpYr_WA

 
 
Fóti-Somlyó 30 / Hát, ez csúcs...!Túra éve: 20122012.12.31 16:32:51

 Idén végre eljutottunk a túrára, amirõl már többektõl sokat hallottunk. Hárman neveztünk elõ, de a végére csak ketten maradtunk. Az idõjárás tökéletes volt egy könnyed túrára és a késõbbiekben sem romlott el.


9h elõtt pár perccel érkeztünk a a közösségiházhoz, mely elõtt nagy sürgés volt egy aszal körül, amin mindenki nevezési lapokat töltögetett. De mi vel mi elõneveztünk, így nekünk erre nem volt szükségünk és betértünk a rajt helyszínéül szolgáló közösségi házba, ahol is amolyan gyûlés féle filinggel találkoztunk. Így inkább kimentünk, hátha mégiscsak ott indítanak. Az ajtón kilépve épp  meghallotta a társam nevét, amint ki akarták adni az itinerét, mert "nem jött el"... Majd felajánlották, h kettõnknek egyet adnak, végül kettõt kaptunk, hamár nevesítve voltak. Fizettünk és indultunk. Nagyjából 10 perc ténfergés után és rajtidõ ill. rajtpecsét nélkül. Ezeket a túra végén a célban sikerült beszereznünk.


A szalagozás és a S- -ot követve elindultunk az 1. ep felé, ami mellet simán elmegyün, ha egy másik csapat egyik tagja nem ácsorog az úron és szól ránk, h ott van bent ez ep. Mivel itt kitérõt kellett tenni a kijelõlt útvonalról és a kapott térkép sem jelõlte a kitérõt, jelezhette volna pár m-rel korábban egy felirat, h "ep közeleg bentebb".


Tovább haladva kék szalagozás és leszúrt km jelzõk jelentek meg, melyet nem igazán tudtunk mire vélni, de mivel nem volt más út, hát követtük :-), majd késõbb a szembejövõ futóverseny szervezõi felvilágosítottak bennünket, h "figyeljünk, mert a kék elfordul, de nekünk egyenesen kell majd tovább menni". Megköszöntük, és innentõl kezdve nem foglalkoztunka kékkel, mely hamarosan el is fordult. Pár m után visszafele jövõ õsporttárs szólt, h a 2. ep-n túlmentünk, mint ahogy õk is... Visszamentünk néhány m-t és kisakkoztuk az igen rossz minõségû felfestésbõl a helyes választ.


Itt jegyezném meg, h a térségbeli turistajelzések megléte továbbra sem javult, kellõképpen hiányos; ami pedig fel van festve, az pedig minõsíthetetlen állapotban van (1-1 db-ot leszámítva).


Továbbhaladva átkeltünk az M3-on, a 3. ep messzírõl világított, így azzal nem is volt gondunk. Innen hamarosan megpillantottuk a fóti templomot, mely a következõ ep volt- egészen pontosan az elõtte álló emlékmû. Ha már itt voltunk, be is néztünk a templomba, ahol nem fizettünk belépõdíjat a gondnok jóvoltából, majd kiválasztottuk az emlékmûnél a helyes választ.


Kilépve a parkból egyetlen jelzéssel sem találkozunk, szalaggal meg fõleg nem. Egy sarki várostábla segítségénét vettük igénybe még vagy 5-6 fõvel együtt, h megleljük a helyes irányt. Jelzét nem láttunk, az erdõben is vége szakadt az útnak is és a jelzésnek is, de az összeverõdött, újabb tagokkal bõvült társaságunk egy kerítésnek támasztott várostépkép segítségével jutott el a következõ ep-hez, ahol az autóból meg is kaptuk a pecsétet.


A présház más túráról ismerõs volt, bár akkor ellenkezõ iránybl közelítettük meg. De hogy melyik is a homokbánya?? Hát azt nemigen tudta megmondani senki sem, de egy fiatal pár épp a csúcsról jött és eligazították a csapatot.


Innen a cukrászdához ismertem az utat - bár visszafele - és inkább fejbõl mentünk, mint a leiírás alpján és szerintem jobban oda is találtunk, mintha a megjelölt m-ket számolgattuk volna jobb-balra.


Itt a pecsét mellett egy szelet választott süteményt és egy 0,5 l-es teát kaptunk (nem mindig hátrány, ha az ember az utolsó sorból rajtol :-)), melyeket jóízûen elfogyasztottunk és indultunk is tovább.


A kilátóig, majd a Mogyoród HÉV m.á-ig úgyszintén jól ismertem az utat, melyet itt is inkább kútfejbõl tettünk meg. Innen a lakott terület széléig 1 db jelzéssel találkozunk, majd a kihelyezett szalag és a leírás is balra akart téríteni, de jópár m megtétetele (ahol semmi nyom nem utalt arra, h jófele vagyunk) után inkább az ismert aszfaltot választottuk a feltételes megállóig.


Olvasható jelzéssel nem találkoztunk, de az egyetlen úton tovább haladtunk - itt kitérési alternatíva nem volt, ellenben találkoztunk szalagokkal. Ahol viszont volt letérési alternatíva, ott egyetlen szalag sem volt kihelyezve, h jó uton járnánk - a 9. ep-hez.


A következõ szakaszon a leírásban szereplõ Z- jelzéssel segol sem találkoztunk egyetlen egy alkalommal sem, ellenben frissen festett mária jelzés volt bõvel. Ezt követtük és a forgalom zaját, majs a S hszöget a 10. ep-ig.  Innen meglehetõsen megszaporodtak a szalagok, ami nem is volt baj és könnyedén beértünk a célba. Itt átvettük a nagyon szép oklevelet és akitûzõt; majd hazaindultunk.


Bennem a túra eléggé vegyes érzéseket keltett, a nem megfelelõ kijelölés eléggé lehangoló volt.


Az olyan itinereket amelyekben "menjél x m-t, majd fordulj balra, majd y m után ......." egyenesen félrevezetõnek tartom, mintsem hasznosnak, mint ahogyan az olyan mondatokat is, h "az egykor volt homokbánya melletti út"  v. "rátértünk  a régi.... jelzésre".


Szomorú volt látni, h a környéken továbbra is sûrûn követik egymást az igen büdös kisebb-nagyobb szemét kupacok, többek között ezért sem járok szívesen és sûrûn a Gödöllöi részre túrázni.


 


 


 

 
 
Gyermekvasút nyomábanTúra éve: 20122012.08.30 10:24:37

 Éjszakai 


 


Mint ahogy tavaly, így idén sem lett lejárva a szervezõk által az útvonal. Amennyiben ennek az ellenkezõje lenne igaz, akkor fel kellett volna tûnni a T. Szervezõknek, hogy az egykoron az erdõbe kihelyezett eligazító táblák, melyek a turistajelzéseket is tartalmazták gyakorlatilag teljesen eltûntek - a bvaltásról meg már ne is beszéljünk -, ezzel együtt a pedig az elágazásokban lévõ turistajelzések is. Így egy-egy keresztezõdésnél igen komoly problémák tudtak akadni a "na most merre menünk tovább??" kérdés esetében. Mivel éjszakai túra, így ugye mindenki számára nekehezbb a tájékozódás, de az sem elhanyagolnadó és a szervezés is tisztában van vele, hogy a gyerekvasutas túrákon az indulók igen komoly része csak koca túrázó; nem rendelkeznek térképpel, ill. térkép olvasási ismerettel és persze helyismeretük sincs. 


A rajtból 3/4 8-kor indultunk, az elsõ pecsétet begyûjtöttük a múzeumbe, majd a Fazekas-hegy fele indultunk. A leágazáshoz akkor helyezték ki a vasutas papírkát - szerintem ezt még indulás elõtt kellene, nem pedig utána.... Itt az ep-hez érve hosszú sor volt - mely igencsak rontotta szintidõt -, viszont nagyra értékelhetõ is volt egyben, mivel rendezetten jutott fel és le is mindenki a pecsétért. Itt felcsillant a remény, hogy javult a szinvonal a korábbi évekhez képest.


Innentõl kezdve táblák/jelzések/vasutas papírkák hiányában mindenki a maga orra után ment, akinek volt legalább kis helyismerete, az nagyjából haladt a megfelelõ úton. Vasutas papírkákkal az ep elõtti utolsó és az ep-t elhagyva az elsõ fán találkozhattunk - gondolom a kihelyezésük igen megerõltetõ volt!


A kilátó kivilágítva idén is csodálatos volt; a Jánoshegy állomás felé haladva pedig értékeltük, hogy nem a lpécsõn botorkálva kellett lejutni és ez ki volt táblázva - gondolom csak azért, mert alig pár métert kellett a pontõröknek megtenniük...


Innentõl kezdve még kaotikusabb lett az eigazodás - sokan az utánuk kiabálás ellenére is jól elmentek a jóistantudjahogyhova...


Virásosvölgynél nagy csalódás volt a frissítõpont hiánya és hogy még mosdóba sem lehetett menni. Asszem sok zsepit kell majd a szemétszedési napon összeszedni...


Disznófõtõl visszatérve már tettünk a jelzésekre - amik nem lézettek -, és a betonon elértük Csillebércet. Itt limonádé várt mindenkit és sikerült végighallgatni, hogy bizony alkalmanként kb 10%-kal növekszik a résztvevõk száma, és hogy mennyire nem tudják megoldani a felmerülõ korlátokat.* Azt is megtudtuk itt, h a rajtban meghírdetett "egy tál meleg ételt biztosítunk a célban" az valójában virsli lesz. Én nem nevezném egy tál meleg ételnek!


Normafa megálló után újabb kritikus pont/ok jött/ek: a susnyába való bekanyarodás meglepõ módon ki volt jelezve. Itt azért megjegyezném, hogy emberi körülmények között 1 m-nél nem magasabb emberek számára komoly kihívást jelent. Még szerencse, h van mellette egy földút is, de a szervezõk ilyeneket sem látnak meg. Átérve a susnyán már többen ténferegtek... az út végén a Kápolnához való felkanyarodás sem volt kijelezve, kíváncsi lennék, hányan mentek át a vashídon...


A célban megkaptuk az oklevelet és a kitûzõt, majd a virslit, mely idén nem az ehetetlentescovirsi volt, egy fokkal javult a szinvonala. 


A vonat jóval késõbb indult a meghírdetettnél - bezzeg ha az elõzõ is késõbb indult volna, akkor nem kellett volna várakoznunk. A mozdonyvezetõnek köszönhetõen igazi éjszakai városnézésben lehett része annak, aki még nem bóbiskolt be.


A pontokon több helyen ellenszenvesen hangoskodó, feltûnési viszketegségben szenvedõ fiatalokkal találkozhattunk, akiktõl még ha lett is volna kérdés, akkor sem kérdeztük volna meg - valószínûleg nem is tudtak volna válaszolni.


Összességébe véve eldöntöttük, hogy több éjszakai vasutas túrán nem kívánunk részt venni. 


 


*Így fordulhatott elõ, h pl tavasszal nem jutott itinet, meleg étel, ... igen sokaknak. Ebben az esetben, akkor a meghírdetés paraméterein kellene változtatni, és nem pedig hagyni, h az odaérkezõk a helyszínen szembesüljenek az inkorrektséggel! És még rossz szájízzel is távozzanak! 

 
 
Tököl-ölelőTúra éve: 20122012.06.05 21:42:25

Hosszú táv:


 


Szombatra hazamenetel volt tervezve, de elõtte gondoltuk, megnézzük milyen is Tököl és környéke. Mivel nem számítunk nehéz terepre, így a terepcipõket otthon hagyjuk és futócípõket húzunk. 9-ig lehett rajtolni, nekünk sikerült 9:15-re odaérni... de semmi gond. Az elõnevezett listán hamar megkerülünk és már indulunk is.


Már a rajtból elindulva eltévedt túrázókba botlunk, de nem hallgatunk rá, hanem az itinernek hiszünk, mely nagyon részletes és alapos.. Szép házak mellett haladunk, majd elhagyva Tökölt, gazdasági termõföldek mellett haladunk (borsó, szotyi, búza, .....); visszatekintve pedig a százhalombattai kõolajfinomító jellgzetes kéményei láthatóak. Hamar elérjük a szigethalni rajtot, ahonnanhamar kikavarunk a városból és irány az erõs ösvény. Igen kellmes földúton elérjük elérjük az 1. ep-t egy tisztáson, ahol többféle csokiból lehet választani.


Továbbhaladunk az ösvényen, majd a mûúton átkelve nem kevés fekete-fehér tehénnel és bocikkal találkozunk egy karám mögött... A HÉV sínekek elérve érünk a 2.ep-re, ahol 0,5 l-es ásványvízzel várnak minket. Itt szembesülünk a ténnyel, h bizony beértük a túrázók nagy tömegét.. és csak elõzünk, elõzünk.. és tarunk egyenesen a neves kémények felé kukoricás, napraforgós, .. földek mellett.


Elérjük a tököli börtönt, mely mellett elhaladva felérünk a gátra, aminek a lakott oldalán mindenféle szárnyas és négylábú háziállatokkal találkozunk. A kéményekkel szmben letérünk a gátról és irány az ártéri erdõ és a 3. ep, ahol barackkal kínálnak bennünket. Itt mi is kisétálunk a Dunapartra és egy ideig itt haladunk, míg a barackok el nem fogynak. Visszatérve az útra épp egy szekérnyi turistával találkozunk.


Haladunk az erdõben és közben csodáljuk a szép kilátást, míg elérjük a vashidat, ahol gondolkodóba esünk és átkelünk rajta... nem kellett volna... de ha már így történt, akkor az út végérõl igen szép fotó készült a szemközti löszfalról. Visszatérve a helyes útra már simán beérünk  a célba; bár az elveszett idõ alatt sokan visszaelõztek.


A célban átvettük a szép kitûzõket, oklevelet és a térképvásárlási kupont; és a Gere pékség igen finom kenyerébõl készült falatokat fogyaszthattuk. ezután elindultunk Dunaharasztira.


Ismét egy jól szervezett, túra volt. a 650.- -os nevezési díj arányban volt az ellátással. Azt viszont nem bánjuk, hogy nem égetett a nap és szélviharba se keveredtünk :-)


Köszönjük a rendezõknek.


https://picasaweb.google.com/molnarne.ica/TokolOlelo?authkey=Gv1sRgCOzRyJibhajuPg


 


 


 


 

 
 
Honvéd emlék- és teljesítménytúraTúra éve: 20122012.05.21 15:07:08

 Honvéd 30


Már év elején bekerült  az esemény a privát eseménynaptárunkba. Az utolsó pillanatban döntöttünk mégis a 30as táv mellett.


A rajtot hamar megtalûltuk, sõt parkolás után a szalagok el is vezettek a rajtközpotba. A nevezés is gördülékenyen és gyorsan ment. Átvettük az itinert és informáltak minket, hogy most a kapunk balra induljuk a szalag után, ellentétben  a tavalyi jobbossal (egy hátra arc volt a tavaly õszi túra végével);és h Pilisszentlászlón a kocsmában van az ep.


A HÉV sínen átkelve rá is tértünk a földútra, itt már mellénk szegõdött egy páros, akikkel a végéig együtt haladtunk. Megcsodáltuk, hogy õsz óta a puszta közepén micsoda lovardák létesültek, és láttunk is karámban jónéhányat. A Dera-híd ep-nél rajzoltunk egy napocskát, majd haladtunk tovább a Kõ-hegyre. Az ep-ig egy igen embert próbáló szakasz volt: sehol egy fa, a hõmérséklet is 30° felett... 


A Kõ-hegy ep-n a megszokott finom tea várt, amit szóbaelegyedve a turistaház üzemeltetõjével, megtudtuk, h már este lefõzték, h tutira kihûljön, mire jövünk. Jó is esett, fogyott is bõségesen. Állatsimogatás, majd a S- -ra rátérve jutottunk el a Lajos-forráshoz, ahol idén is alma várta az arrajárókat :-)  


Frissítettünk még a forrás vízébõl, majd megcéloztuk Pilisszentlászlót. Itt több helyrõl megcsodáltuk a még mindig gyönyörû kilátást, majd az erdõbõl kiérve megláttuk a T50 és T100 racecenterét és a futókat, de nem zavartunk, már el is tûntünk a kerítés melletti ösvényen. Majd ismét az aszfaltra érve lementünk a kocsmához, mely tavaly is ep volt. Itt idén nem csoki, hanem zsíros kenyér és miden jó falat várta az indulókat. Itt hûsítésként megengedtünk magunknak egy fagyit a szemközti cukrászdából.


Innem már visszafele mentünk. Az edõ árnyéka nagyon jól esett az egyre nagyobb hõségben. Alig vártuk, h a Vízmûhöz érjünk, ami ep is volt egyben, hisz itt van egy jó kis kút. Mielõtt elértük volna, õzike keresztezte utunkat kétszer is. Másodjára már nem az erõben, hanem a cserjés domb oldalon.. Frissítés és kód rajzolás után már csak a célba kellett beérni. Mivel már ezt a szakaszt többször bejártuk, így hamar átvágtunk a kissé kopár, de egyre több építménynek helyt adó domboldalon és a nádason, majd a Bükkös-patakon idén már egy stabil deszkahídon átkeltünk és már bent is voltunk a lakott területen. Innen már csak a beton volt - ezt ki lehett bírni, nem volt oly hosszú.


A célban megkaptuk a kitûzõnket és az oklevelet, mindkettõ igen jól néz ki. A fõszervezõ talp/láb masszázsra invitált, ill. energia pótlásra. Utóbbival éltünk is; a szilvalekvár nagyon finom volt. Közben hosszasan elbeszélgettünk, majd elindultunk hazafele.


Az itiner most is igen egyszerû volt, rövid tõmondatok, jelzések, semmi mellébeszélés. Nevezési díj idén sem volt, így a végén járultunk hosszá a túra költségeihez.


A változtatások jó ötletnek bizonyultak. Jövünk jövõre is (de elõbb még õsszel). Kösszönjük, hogy részt vehettünk.

 
 
Horthy emléktúra (Börzsöny Akciócsoport)Túra éve: 20122012.05.07 19:20:27

 Horthy 38


 


A honlap szerint 30 km-re készültünk. Bennem motoszkált a kisördög, h tegyem be a jobbik túracipõmet (mit 40 kölüli és a fölötti túrákra alkalmasabb) a kocsiba, de aztán elmaradt. Azért túl éltem a túrát így is könnyedén.


Szép helyeken át autózva eljutottunk a honti rajba, amit könnyedén megtaláltunk és számunkra már két ismerõs - korábbi túrákról - hölgy fogadott minket. Hamar mei tudtuk, h az a 30, az bizony 38,3 km... tudtam, h kelleni fog az a másik cipõ... Na de sebaj, hosszú hétvége 100 km-e után nyolccal több, vagy keveseb... persze, h belevágunk. Rövid beszélgetés, közben nevezés és már  indulunk is. Alig 15 perc alatt meg találjuk a kenut, mely áttranszferált minket az Ipoly túloldalára. Szuper volt  


A továbbiakat pedig nem részletezném, a képek magukért beszélnek:


https://picasaweb.google.com/molnarne.ica/Horthy38?authkey=Gv1sRgCNXMxZ7xjoOSdQ&feat=email


 


Mivel nem ez volt elsõ (és nem is utolsó) túránk a Börzsöny Akciócsoporttal, így nem lepõdtünk meg a itinerben szereplõ olyan mondatokon, mint az "úttalan utakon haladunk/ereszkedünk le". .


A pontõrök kedvesek és segítõkészek voltak, a 2. ep-n Balaton szelet is járt és víz is. Mindegyik helyn váltottunk néhány szót velük, a Somosi táborbn pedig egy tanösvény tájékoztatót és egy Ipolysági térképet  kaptunk. A víz már sajna elfogyott, de nem szomorkodtunk, hisz az elõzõ ponton a szlovák fiúktól megtudtuk, h a célban gulyás vár minket, vízzel, üdítõvel, .. Nagyon finom volt.


Minden tiszteletem a szervezõéké, akik mind a 38 km-t korrektül kijelezték -  a szalag naggggyon ötletes volt


Köszönjük, h részt vehettünk  a túrán.

 
 
Samsung Olimpiai Zöld Fesztivál - TeljesítménytúraTúra éve: 20122012.05.07 18:54:37

 Hosszú táv - 23 km  => piknik 1200.- -ért


 


Hosszúhétvége, 4. nap, túl már megtett 75 km-en.


Nevezés:


futókártyával az irodában a túra elõtti héten (így az irreális, valóságtól elrugaszkodó nevezési díjon javítunk). Az irodában nagy röhögés közepette észre sem vették, hogy ketten is betértünk és csak néhány perc után "kerültünk sorra". terészetesen köszönésünk nem talált viszonzásra. Majd két rajtszámot az orrunk elé dugtak, persze nem derült ki, h melyik kié...


Rajt - avagy itiner szerzés vérlázító módon:


Rajtszámmal a kezünkban a helyszínre érve át kellet vágunk kb 65 szalagozáson, ezer bringáson, óriás tömegen, ... mire végre találtunk egy BSI sátrat, ahol felvilágosítottak, h menjünk tovább, lesznek olyan fehér sátrak, és ott tudunk szerezni itinert. Na, az elsõ ilyen sátornál megálltunk és úgy néztek ránk, mint a marslakókra, és nem értették, h ha már van rajtszámunk, akkor milyen itinert akarunk. Ezt tetézendõ, egyszercsak megjelent az nev. iroda egyik munkatársa, aki stílusosan ránkrivallt, h "mit akarunk itt??"  Na vajon...???? Tán csak nem indulni??? A kezünkbe nyomott két itinert, a feltett kérdésünkre kapott válaszban nem volt köszönet, majd visszabandukoltunk az erdõ szélére kb 65 szalagozáson, 1000 bringáson, ..., ahol az indítás volt, ott fel is írták a rajtidõt, majd kioktattak, h tegyük ki a rajtszámot, mert az nagyon fontos, h be tudjanak azonosítani. Természetesen mivel fogalmunk sem volt róla még mindig, h melyik kié, így ez elmaradt...


1. ep.


Elválunk alig elválunka rövid távtól, haladunk Makkosmária felé. Közben megállípítjuk, h erre nem sokan jöttek...


2. ep.


Makkosmária. Pecsét után piknik, a pad végén ülõkrõl kiderül, h õk is BSI túrázók. Haladunk tobább, egyszercsak nagyobb BSI túrázó csoprt jelenik meg mögöttünk, majd hamar el is tûnnek a susnyásban...


3. ep.


Már ismét közös a rövid távval, alig több, mit 1 km-rel a cél elõtt.. Pontõr rajtszámot keres, mely a táskánkból kerül elõ, és felírja a többi áthaladó közé.


Cél:


Nagyon szép oklavél és kitûzõ, pecsét a BP kupa füzetbe, majd a nagy kérdés az asztal mögül: "rajtszám? És melyik kié?" Na ez az!!! Igen jó kérdés...


 


Összegezve:



  • nem tudok mondani, még ha meg is erõltetem magam (1 hete teszem) még egy oszan szervezõdést, akik megengedhetik maguknak a stílust és viselkedési módot, amit a BSI állandó dolgozói tanusítottak a nevezéskor és a helyszínen is.

  • a segítõknek fogalmuk sem volt, h hol vannak és mi a dolguk

  • ellenõrzõ pontok hiánya... gyakorlatilag az 1-2 ep közötti út és vissza a 2-3 ep közötti út lényegesen lerövidíthetõ - úgy kb 20-25%-kal - és ez által a szint is kb a felére csökkenthetõ.. és bizony voltak, akik így is tettek... 

  • még mindig nem értem, h a túrázóknak miért kell lepedõ nagyságú rajtszámokat viselniük???, ami ráadásul még költséges is.


Teljesítmény túrának semmiképp sem nevezném ezt a túra szervezést, a Budapest Kupához is méltatlannak találom.


Javasolnám, h mielõtt a következõ túrát megszervezik, vegyenek részt a szervezõk jónéhány teljesítménytúrán, hogy lássák, hogy és mint mûködik a dolog...

 
 
Élőtáj Tanösvény TeljesítménytúraTúra éve: 20122012.05.04 21:39:15

 Élõ Táj 20


 


Ennek a hosszúhétvégének a programját már jó elõre elterveztük, lévén, hogy egy gerecse 50-nel kezdtük. Másnap pihizést és láblógatást, de aztán sem akartunk otthon tétlenkedni. Így a tervben hétfõre kapóra jött a szentendrei 35 km-es túra, majd másnap egy 20as a Budai-hegységben.


Szombat estére a kisebb baleset végett a hétfõi túra távját lecsökkentettük a 20as távra; de nem bánkódtunk, hisz tvábbi 4 fõ elsõbálózóval beszéltünk meg tallkozót a rajtban, így velük terveztünk menni. Aztán reggel sorra mondták le ... így ketten indultunk Szentendrére, ahol hamar megtaláltuk a rajtot olyan n10 magasságában. Töltöttünk, fizettünk - a kiírásban 500.-/fõ volt írva, a helyszínen 600.- lett a díj-, a szervezõ kissé zavarban volt, mert az itiner író még az elõttünk nevezõk lapjait írta, de persze kivártuk minden gond nélkül.


Aztán kaptunk egy 35 km-es itinert... aztán nézegetük, egybevetettük emlékezetbõl a kiírásban szereplõ útvonallal, próbáltunk eligazodni a térképen, aztán feladtuk és a szervezõkhöz fordultunk. Itt elõször próbálták mutogatni, h nem erre, hanem arra, de az sem jó, ... ugyan ez zajlott a nevezési asztalnál is, majd jött az ötlet, hogy akkor 15 perc múlva hoznak tavalyi itinert. Míg várakoztunk, elmentük kedvenc pékségünkbe kenyérét, elvittük a kocsihoz, bebiztosítottuk magunkat a hõség ellen, majd vissza a rajtba. Itt az itinert író hölgy kissé megszeppent, mikor kértük, h cserlje ki az itinert. Ez megtörtént, de se tõle, se mástól kommentet nem kaptunk...


És 10:15kor el is indultunk.


Az 1. ep-ig a Bükkös-patak partán haladtun, mely nagyon szép és hangulatos. Itt magkaptuk a pecsétünket kaptunk ásványvizet, majd tovább  haladtunk a patak partján. A leírás ezután számunkra kissé kusza volt, de mivel más út nem vot, így csak erre mehettünk. Az elágazásnál ki volt táblázva, h merre megy a 10es és merre a 20as táv, így nem is tétováztunk, haladtunk a megfelelõ irányba az erdõ mellett. Itt még kecskével és gidákkal is találkoztunk, és volt szerencsénk megnézni, hogyan védi gidáit a mama (bár nem tudom, h a kecske, vagy a túrakutya ijedt meg jobban a másiktól...) Mivel sem a leírás, sem a térkép nem egyezett az úttal és számunkra értelmezhetetlen volt, így egyszercsak a S+ jelzésre kanyarodtunk, ahol már mások is haladtak valamivel elõttünk, és hamarosan elértük a vízmûvek elõtt a nyomós kutat, amit a Honvéd túrákról már jól ismertünk. Itt többen tétozáztak, h merre, de egyértelmû volt a leírásban is, hogy a S- visz a turistaházhoz. Épp mielõtt felértünk volna, az út - mely szalaggal volt jelölve - balra kanyarodott egy szentéjhez  (eddig fel sem tûnt, pedig honvédék által jártunk erre eleget, és tényleg csak 2 lépés az úttól..), majd hamar felértünk a házhoz. Itt egy kedves pontõr és a turistaház által készített megszokottan nagyon finom tea várt ránk. Szendvics evés és teázás után indultunk tovább... aztán megtaláltuk a mekegés forrását és persze azonnal még 3 csacsi is megérkezett némi simizést bevasalni :-))


Utunkat a szalagozás mentén folytattuk, ahogy a pontõr is mondta, és az itinerben is volt írva. El is értük a S- -ot. Ekkor jobbra fordultunk, mint ahogy le van írva, de onnan jött 2 túratárs, akik állították, h arra biza nincs semmi. Azonban néhány méter megtétele után az ellenkezõ irányban konstatáltuk, h ez biza nem jó, és visszaiindultunk a már említett jobb oldalon. Na, innen ismét nem tudtunk eligazodni a leíráson és a térképben is volt egy nyíl rajzolva, amit nem értettünk.. Ezen a S- -on már elõkerült  a rendes térkép, így szerencsére nem kellett sokat tétovázni, lassan meglett a forrás turistajelzés is, ami elvitt a csepel-gorráshoz, amibõl sajnos nem csordogát víz :-(


A 3. pecsét begyûjtése után visszatértünk a S-ra, de nem értettük, hogy a leírásban szereplõ "térjünk vissza az elágazáshoz és bg jelzést követve ..." hisz sem útközben  az ellenkezõ irányba nem volt korábban bg jelzés... és a Vasas-szakadék sem arra van.. Így ismét elõkerült  a rendes térkép és meg lett a jelzés is, melyre hamar rátértünk (itt jöttünk rá, h tavaly másfele vitt az út, mely ott tér rá a turistaútra, ahol a S- & bg jelzés találkozik... a tollal rajzolt nyíl pedig a szalagozás, mely nem oda vezet, mint tavaly...)


A Vavas-szakadékot hamar megtaláltuk, fel is fedeztem, majd folytattuk utunkat immár néhány eltévedt és hozzánk csapódott túratárssal. Persze a jó kis saját térképünk folyamatosan nálunk volt, hátha ... A nyomóskúthoz egyértelmûen visszataláltunk - helyenként volt szalag, frissités/hûtés, majd melyik is a murvás út? mert azért annyira nem volt murvás, h hipp-hpp rátérjünk...és szalag sem volt. 


Rövidesen elértük a temetõ kerítését, majd ismét jött a dilemma, amin már a térkép sem segített (mivel azon nincsenek jelölve a tanösvények és a kersett forrás sem): a 'T' jelet megtaláltuk, de viszont a szalag tovább vitt lefele.. melyik az erõsebb??: az itiner, h T-n befordulni, vagy a szalag??. Mivel ezidáig is félrevezteõ volt sokszor az itiner, így a szalagot választottuk (mint  acélban megtudtuk, az a 35ös távé volt...)  ...  és leértünk a Bükkös-patakhoz... ahol már mások is voltak... és még jöttek is utánunk... így nem volt mit tenni, hátraarc és vissza a "T" jelzésig. Susnyás taposás és meg is lett a 4. ep.


Kiérve a Pomázra vezetõ útra megtaláltuk az út szélén álló tanösvénytáblát hamar, de eolvasni kicsit sem volt kedvünk, mitöbb ennyi bolyongás után a rövidke kitérõhöz sem. Vissza térve a susnyár folytatólagos részére, a szakasz már ismerõs volt a nevezett Honvéd túrákról, így a fa hidacskát is könnyedén magtaláltuk (viszont fel lett újítva :-))) és már nem olyan instabil ) és beértük  alakott területre. A Harkály-tavat eszünkbe sem jutott megkeresni, inkább haladtunk a következõ ep-hez. Ez a szakasz kimondottan rosszul esett az aszfalton, majd az 5. ep-nek helyt adó cukrászda is zárva volt (mint a célban megtudtuk, õ ktudták, h hétfõn zárva lesz, így az ellenkezõ irányba kellett volna menni.... könyörgöm... a rajtban nem lehett volna elmondani, h nem ott van az ep?? Ha már csak tavalyi itiner jutott..)


Innen már csak a célba igyekeztünk. Viszont megtudtuk, h hol is van az uszoda, amivel már itthon többször szemeztünk.


A célba megkaptuk az oklevelet, kis kerámia plakette és egy jókora nápolyi szeletet.


 


Összességében jobban belefáradtunk a túrába agyilag, mint 2 nappal korábban közel 48 km gyaloglásba és lépcsõmászásba.


 


A túra meglepetés része:



  • a kiírás ellenére volt ellátás


Ami tetszett:



  • az útvonal olyan helyeket érint, amiknek egy részét még privát kirándulás során sem ejtettünk útba

  • a szépen kiépített tanösvények - bár nem a betonon, és olvasgatni sem volt túl sok türelmünk

  • a potõrök kedvesek voltak


Ami nem tetszett:



  • a tavalyi itiner mellé semmilyen infó nem volt, pedig változások voltak

  • a kapott térképet nem tudtuk használni

  • a leírás csak helyenként egyezett - sok esetben ahol balra volt írva, ott jobbra kellett menni, hol felfele irányított, ott a valóságban lefele ment az út => mintha ellenkezõ irányba lett volna lejárva és elkészítve a leírás

  • mind a 20, mind a 35 km-nek a szalagja narancssárga volt, így nem lehett követni, h most kinek merre kell menni

  • a rengeteg aszfalt taposás  - már túra épp ez okból került le a listánkról, idén már nem is mentünk rá


 


Személy szerit sajnálnám a túrát, hisz a két hosszútáv valóban olyan helyken halad, amiken más túrák nem és még csak nem is érintik. Épp ez volt az oka, h a hétfõi napra ezt a túrát választottuk. Az idõjárás is több, mint kiváló volt, így várható volt, h jönnek páran..


Bízom benne, h a szervezõk elolvassák a véleményeket és a kritikus pontokon javítanak. Amennyiben igen, akkor egy nagyon jó kis túra tud kerekedni belõle.


 


 

 
 
GerecseTúra éve: 20122012.05.02 13:05:37

 Gerecse 50


 


Télen elhatároztuk, hogy idén megnézzük a már sokaktól annyit hallott Gerecse 50et.


Nagyon tetszett, hogy a honlapon és a kírásban is szerepelt, hogy szerenék környezetbaráttá tenni a túrát, és kéretik a dohányzás mellõzése a túra alatt. Ehhez képest alig hagytuk el a kivezetõ beton utat, máris egy igen fiatal páros hölgyemény tagja piszkította ily módon a levegõt. Amolyan magunkban hangosan gondolkodó stílusban ezt szóvá is tettük, de persze a visszabeszélés a megvolt.


Na, de ne szaladjuk elõre. Reggel 7kor kocsiba ültünk és 8kor már tatabányán is voltunk. Itt elég döcögõsen sikerült a rajthelyet megtalálni, majd parkolni is. Utóbbi elõtt én kiszálltam és elindultam a papírmunkát és az anyagiakat intézni. Meglepõ módon alig 1-2 perc alatt sikerült itinerhez jutni. Újdonság volt számomra, hogy közölték: "írjam rá a nevem és a rajtidõt, aztán lehet is indulni". Ezt már akkor is igen furcsán vettem tudomásul, de ráírtam a neveinket, majd megvártam a párom, tollászkodás, ... aztán 8:30 került a rajtidõhöz és indultunk is. Nem mondom, hogy nagy volt a tömeg, de voltak.. mi meg követtük a nyomokat. Helyenként kerülgetni kellett kiseb csoprtokat, na meg az elõttünk pálinkázó igen bûzös fiatal tárasaságot; Hamar elértük az 1. ep-t, hogy igen sokan piknekezésbe váltottak át. Pecsét, frissítés és már indulunk is tovább. 


A következõ szakaszon az elõzgetés nem ment mindenhol egyszerûen, többen nem igazán akartak lehúzodni a gyorsabb tempóban haladók elõtt. Ellenben a kifüleltük, h a szakaszon többen is haladnak, akik 50t mennek, így nem mi vagyunk az utolsók. Ellenben jó tempóban elõztük õket. A szétválás után eléggé megritkult a társaság, és a továbbiakban már kényelmesen lehetett haladni. Megkaptuk a 2. ep-n is a pecsétet, ismét frissítés és már haladunk is tovább. Így újabb ötvenesek elé kerültünk. 


Tardos felé vettük az irányt. Az erdõbõl kiérve ismét hosszas betonúton értük el az ep-t. itt elfogysztottunk némi hozott szendvicset ,közben nézegettük, ahogy az ott pihenõk nagyjából 90%a a láabait/talppait vizsgálgatja. Tovább indulás elõtt beneveztünk egy fagyira, mely a hõségben igen jól esett, és már indultunk is felefele a betonúton...Az erdõben jobban haladtunk, a természet is gyönyörû volt, mint ahogy végi csodáltuk is. A kastélyt megcsodáltuk, majd otthon utána olvastam, és rövidesen mieg is érkeztünk a 4. ep-re, aztán hamar az 5.-re is. Itt egy nagyon ifjú pontõr pecsételt :-) Ekkor már tisztes tömegeket magunk mögött hagyva. Itt elõbb a vízvételi lehetõséget kerestük, amit sajnos nem találtunk, de a temetõ elõtti öregasszonyok nagyon jópfák voltak. Itt némi energiát magunkhoz vettünk, mert hisz jön a mindenki által mumusként emlegetett szakasz.. Na de sebaj, indulás... hát simán ment.. azaz azt gondoltam, hogy már fent is vagyunk, mikor mondták, hogy hamarosan egy sokkal meredekebb szakasz következik. Azért itt még bevártam  a páromat. Aztán eljött a sokkal meredekebb  szakasz is... de nem értettem... hisz könnyedén felmentünk - a beharangozásokkal ellentétben nem kellett fûcsomókba kapaszkodni, fától fáig haladni, .... Ezt az alig 2 km-s szakaszt potom 21 perc alatt megtettük... Persze a 6. ep-n szinte mindenki leült megpihenni, de mi tovább mentünk.


A következõ 10 km-es rész kicsit hosszúnak tûnt, hogy nincs közte ep. A táj erre még csodáslatosabb volt és sikerült megtudnunk túratársaktól, hogy a fõúton a sátorhoz kell menni, mert ott van a hammm. Ez kellemese érintett minket. Alma volt bõven, amibõl dupla adagot vettünk - zsíros kenyér helyett is -, vizet viszont nem szívesen kínálgatták, mert "már elfogyott 45 palack, és még rengetegen jönnek ..." Azért sikerült a szénsav mentessé vált szörpimre annyi szódát szerezni, hogy újból fogyaszható legyen. Aztán ismét egy jókora tömeget magunk mögött hagyva haladtunk tovább Koldusszállásra.


A 7. ep-ig igen sok kisebb-nagyobb fõként fiatalokból álló társaságot elõztünk meg. Pozitív véleményem nincs róluk, sokan az út szélén ülve cigiztek (de lagalább nem menet közben, h hosszasn élvezzük a nem természet illatát), és ami nagyon megütötte a fülünkat a beszélgetéseik során: "milyen rajt idõt írjuk, hogy szintidõben beérjünk?" Ez a kérdés gyakorlatilag a célig elkísért. Itt  kanyarodnék vissza ahhoz, hogy a szervezõk által semmiféle adat/idõpont nem került fel induláskor az itinerre. Persze azért akadt néhány becsületes fiatal  - fõként fiúk -, akik küzdöttek a szintidõvel és még futni is elkezdtek, hogy beérjenek (a lányok erre már csak az öltözetük alapján is alkalmatlanok lettek volna... amolyan igazi túra öltözeükkel..).


A 8.ep-n gyors pecsét, aztán gyorsz számolás, hisz már csak 6,5 km van hárta és ilyen tampóban 18:45re már bent is vagyunk. Vagy nem... miután az ep-t elhagytuk, a lefelemenetek erõsen fennakasztották páromat, és már csak döcögõsen tudta a lejtõket venni. Az egyenesek azok viszont rendse tempóban mentek. Azonban érdekes módon a célig nem túl sokan elõztek vissza... már-már meg tudtuk volna a visszaelõzõket számolni két kezünkön.


A 9. ep pecsételése után megtudta, h ez egy régi szslagszakadás, ami már azóta magától összeforrt, így nincs mit tenni vele, csak a terhelésnél figyeljen.. 


A Turulhoz ismét csak a beton....


Aztán a magam részérõl hamar lefutottam a lépcsõkön, bevártam a párom és aztán hamar be is értünk. Itt az itinerünket megtekinteve a szervezõk nyugtázták, hogy "óhh, hát bõven szint idõn belül". 


Ami tetszett:



  • a környezetbarát túrakiírás

  • a váltakozó nehézségû szakaszok (1 szintes, 1 alig szintes, majd szintes, ....)

  • az útvonal - az erdõ friss levegõjéba hol hosszabb hol rövidebb szakaszon az igenis érzehetõ medvehagyma illata (ha szeretném, tutira nem a piacon venném :-)) )

  • a gyors rajt és a pontokon való gyors áthaladás

  • a pontokon lévõ eü. szolgálat

  • az egyértelmûen kijelzett út


 


Ami nem tetszett:



  • a dohányzó fiatalok és azok oda nem illõ öltözete, továbbá ahogy lenézik a sporttársakat

  • hogy nem ír a szervezés rajt idõt, és bárki bármennyit sunnyoghat vele, amit elég sokan meg is tettek. Ez nem a sportszerû magatartást erõsíti.

  • a rettentõ sok beton - van olyan túra, amin azért nem veszünk részt, mert igen sok a betonos rész benne


Hogy mi lesz jövõre, azt még nem tudjuk. De nem lételemünk, hogy visszatérjük a beton végett.


 

 
 
Görgey Artúr, Batthyány Lajos, Fézler Balázs EmléktúraTúra éve: 20122012.02.11 21:07:26

 Görgey 25


 


Az idei év elsõ túrájának napján úgy tûnt ragyogó idõnk lesz. Ennek tudatában indultunk neki. Nem is csalódtunk az idõjárásban, csodálatos napsütés a hideg télben/tavaszban.. A terep ismerõs, hisz annyit jártunk már errefele privátban is. Így a rajtot is igen hamar megtaláljuk.


Bõ 1 órával a rajt zárása elõtt értünk a suliba, ahol már az volt a nagy beszédtéma a szervezõk körében, hogy "kevés lesz a leves". Ennek fejében igen hamar fizettünk, majd papírtöltögetés, majd senki sincs, akitõl itinert kajunk, mert mindenki a levessel van elfoglalva... majd jõn valaki, megkapjuk és indulhatunk is.


Az 1.ep-n valóban csodálatos kilátás volt, mint ahogy az le volt írva az itineren és lelkes pontõr is. A 2. ep-n alig vártuk a meleg levesecskét, melybõl a végén nem kértünk... amekkora volt a szele, akkora csalódás is volt. (Megjegyeznén így zárójelben, h nem mindenkinek mindegy, h mi az a meleg, csak meleg legyen...). És ha már meleg lé, akkor az alternatív válszás lehetett volna meleg tea a hideg szörp helyett. 


A levessel kapcsolatban pedig a felvetésem, hogy "élj egészségesen, sportolj...", .... de a torkodon meg lenyomják a mû anyagokból õsszeállított "meleg levecske"-t, melynek köze nincs a leveshez. Inkább elfogyasztjuk a saját szendvicsinket és a hozott meleg teát, majd gyorsan tovább is állunk.


A 3. ep-n fagyott pontõrök lelkesen pecsételnek, csokit osztanak és útbaigazítanak. Na ez az a szakasz volt, amerre még nem túl sokat jártunk, így errõl az oldalról is megtekinthettük a várat.


A célba bõ 3 órával a zárás elõtt értünk, ahol nagy meglepetésként nem várt egyetlen oklevél sem, mert "sajnos az már elfogyott".... NO COMMENT! Ennek örömére feliratták a nevünket és postai címünket, mondván, hogy küldik. Ez azóta sem történt meg. A szervezõknek írt levélre semmit sem reagáltak, mondhatni, hogy eltûntek, mint szürkeszamár a ködben.


Így oklevél nélkül átmentünk a szomszéd helységbe, ahol harapni való után nézve. Az asztalokon nyoma volt, ahogy korábban több félébõl lehett válogatni, de úgy tûnik, hogy csak a rövid távosoknak. Mire jöttek a hosszúak, addigra már csak az üres edénykék maradtak kint felejtve. Meleg löttyként kizárólag gyömölcstea várt, ami mint máshol sem, itt sem jött be, így inkább megittam saját termoszomból a maradák kb 1 dl meleg teácskámat. Az legalább jól esett.


Összességében egy felkészületlen, a hibáit nem vállaló és nem reagáló szervezéssel találkoztunk. Minõsítõ táblázatomba bevezetve a 'nem kívánunk részt venni a jövõben egyetlen rendezvényükön sem' minõsítésben részesítettük.

 
 
túra éve: 2011
BSI / Intersport / Uniqa túranap - gyaloglás és nordic walkingTúra éve: 20112011.11.08 10:44:55

18,33 km


A hosszú hétvégén eldõlt, h idén gyerekekkel vágunk neki a túrának, így a középtávot vettük górcsõ alá - mint utóbb kiderült, hibásan, hisz a 29 is simán ment volna... . Csütörtökön bekocogtam a BSI irodájába elõnevezni - ha már van futókártyánk... - 2 fenõtt és 2 gyerek részére - persze mindenki nevesítve, külön kitöltött nevezési lappal. Visszakaptam 1 db visszaigazoló cetlit, amin kizárólag az én nevem szerepelt és '+3 fõ".


És eljött a túra napja. 1/2 10kor érkeztünk a rajtba.Gyorsan meg is találtuk a "középtáv" tantermét és még szerencsénk is volt (gondoltuk  mi nagy naivan, h hamar indulunk is), mert épp alig voltak. Ekkor bediktáltam négyünk nevét, majd közölték, h akkor most 3 sorba kellene beállnunk, mert ugye nem egyezik a vezeték nevünk. Ez elég viccesen hangzott.... Én, mint 'H' jó helyen voltam, de nem szerepeltem az elõnevezett listán, hanem valami utólag kézzel írt lista végérõl vadásztak le... A kislány annyira fáradt volt, h az itinerre még nevet sem írt - biztos siette, mert közben feltorlódtak a népek rendesen-, csak úgy odanyomta a csomagomat. Ezt a folyamatot még 3!!! alkalommal eljátszottuk minden sorban -mert az 'M' és az 'S' is máshol van ám. Azt hisezm jogsan lehetünk kellõképpen idegesek.


Mikor végre kiszabadultunk a nyomorból, gyors itiner írás, rajtszám tûzés és 10kor már sikerült is indulni. A többi tollászkodást már útközbenre hagytuk, h  a bolondok házából kiszabaduljunk végre!


Az útvonal számunkra tavalyról ismerõs volt, az uticsomag és az útközbeni ellátmány a tavalyi évhez képest nagyságrendekkel jobb volt. A célban  a tea szörnyen rossz volt - ahogy a gyerekek fogalmaztak.


Az Egri várnál közel fél órát idõztünk a várjátéknál, majd a gyerekeknek futhatnékjuk támadt és innnen õk futva teljesítették a távot.


Este az eredménylistára tekintve tapasztaltam, h minõsíthetetlen rajtolás csak a kezdet volt, az eredménylistán csak a párom szerepel. Se a gyerekek se jómagam nem vagyunk megtalálhatók se név, se rajtszám alapján!


Más túrákon is volt már vonalkódos rendszer, és olyan is, ahol a neten fellelhetõ az eredmény, de ott se a rajttal, se a netes kereséssel, ... nem volt semmi gond. Minden hipp-hopp gördülékenyem ment.


Szerintem egy túra megszervezése lényegesen egyszerûbb, mint egy futó versenyé.


Nem értem, h egy túrára miért kell rajtszámot gyártatni drága pénzért - amit persze az induló fizet meg -, mikor a név, rajtszám röhögve elfér az itineren is, reklám felület is biztosítható rajta és még a vonalkódnak is van rajta helye...


Továbbá azt sem értem, h miért kellett a 4 fõt feltrancsírozni???? Nem lett volna egyszerûbb négy egymást követõ rajtszámot kiadni??? A túra CSALÁDBARÁTNAK NEM MONDHATÓ, DE CSALÁD ELIJESZTÕNEK MINDENKÉPPEN.

 
 
Hősök vére / SZHKSE 56-os emlék- és teljesítménytúraTúra éve: 20112011.10.28 23:56:45
45 km

3/4 8kor tettük le a kocsit a Honvédség fõépülete elõtti parkolóba, ahonnan a szalgozást követve  eljutottunk a rajtba. Nevezési lapunk kitöltésére - miszerint a 45 klit választottuk - , egy "ejha!"  reakció érkezett  (tán nem nézték ki belõlünk a teljesítést a szervezõk.. ? Én meg 'ejha' elcsodálkoztam rajta, h ezidáig már 66 koránkelõ elrajtolt az 56 kilin.

Pillanatok alatt megkatuk az itinert, felhívták a figyelmünket, h az EP számozása el lett írva és megkaptuk a megfelelõ instrukvciókat hozzá. Az itiner táblázatában megjelõlt túrajelzéseket követtük és a szöveges részben megjelõlt  EP-ket kerestük. Így a végére meg is lett mind a 10!

Kaptunk 1-1 tea jegyet is, amivel Dobogókõn lehetett teát vételezni - ez amolyan meglepi volt, mert a kiírásban még nem szereplt.

 

Némi szedelõzködést követõen 8kor már rajtoltunk. A tavaszról már jól ismert úton hamar eljutottunk a Vízmûhöz. Útközben többször visszanézegettünk és megcsodált Szemtendrét a reggeli ködben. A Vízmûnél gyors kód írás az ellenõrzõponthoz és már indultunk is a menedékházba fel. Itt épp mint tavasszal, most is tea várt - sajnos gyümölcs tea, ami egyáltalán nem jön be .  Néhány fotó a ködös kiltásba és már indultunk is tovább.

Lajos-forráshoz érve ismét alma várt - épp, mit tvasszal -, ami nagyon jól estt és nagyon finom is volt. "Megfenygettek", h visszafele már csak pecsételnek...

 

A melegedõ idõben folytattuk utunkat a S-, majd a P- -on. Mikor elértük a P háromszöget, a Király-kút pihetõnél elfogyasztottuk szendvicsünket, majd jóllakott napközisként elkezdtünk felkapaszkodni Dobogókõre. Itt mivel még nem jártunk, több helyen kinéztünk menet közben, megnéztünk ezt-azt, ami utunkba került, majd elértük a menedékházat, ahol az EP volt és ahol igen nagy terülj-terülj asztalkám fogadta a résztvevõket. Az Ep-n volt csoki, zsíroskenyér, csalamádé... ha tudtuk vola, akkor nem szendrózunk emelkedés elõtt.. Így csak keveset fogyasztottunkt. A tea jeggyel nagy reménnyek léptem a pult felé. Azonban ismét csalódni kellet a gyümölcstea végett  

 

A menedék ház elõtt bográcsok (gulys, babgulys, és hallé) várták az arrajárókat - ez nem a túra része volt, de többeknek jó esett így a táv kb felénél.

Ez az EP meg volt jelõlve, mint vízvételi lehetõség.. erre akinek szüksége volt, a mosdóban tehette meg, mert sajnos a réten felállított faragott kútról már nem lehett vételezni (le voltak szerelve a nyitók róla).

Itt még kicsit elidõztünk, gyönyörködtünk a kilátásban, .....és közben elfogyasztottuk a kapott csokit.

 

Majd visszatértünk a szervezés által megjelõlt S- -ra és folytattuk utunkat a Tölgyikrek, majd a Bölcsõ-hegy felé, mely helyeken kódokat rajzoltunk itinerünk erre kijelõlt helyére.

Lajos-forráshoz érve megtöltöttük vizes üvegeinket, miözben már integetett is a pontõr. A pecséten kívül piros alma is jutott , mely nagyon finom volt és nagyon jól esett.

János-foráshoz érve nagyon leleményesen egy felfele mutató nyil volt a kód, így meg is kezdtük az emelkedést a Kõ-hegyre. Felérve a Petõfi pihenõnél ismét gyönyörködés a kilátásban, fotózás, ... majd haladtunk a már ismert ellenõrzõ pont fele a menedékházhoz., ahol visszafele is meleg tea - sajnos ismét gyümölcs - várta a túrázókat.

Pecsételés után a szalagozás mentén elértük  (az itineren nem szereplõ - egész pontosan nem volt kocka neki, ahova rajzoljunk)  Dera-patak ellenõrzõ pontot, ahol kódot találtunk és felírtuk a lapunk aljára és haladtuk tovább a cél felé. Útközben naplementét fotóztunk, de még sötét elõtt célbaértünk.

Itt az elõre megírt oklevél - mégiscsak kinézték, h teljesítjük -, kitûzõ és a már megszokott túrázós hideg étel várt - mi nem rendeltünk meleget.

 

Az útvonalról elmondható, h amolyan katonás lett - mint tavasszal-, a kritikus helyeken szalagozás segített. Az itoner felesleges, eltévedést segítõ mondatokat nem tartalmazott, így aki eltévedt....,  az ellátás tökéletes volt (azért jólesett volna az a finom meleg tea, amit tavasszal kaptunk, és nem csak a hideg víz). A nevezési díj becsületkasszás volt ismét. Ez elég jó ötlet, és ezzel máshol nem találkozhatunk.

 

A szervezõk kedves, barátságosak és segítõkészek, kommunikatívak voltak, mind a rajt/célban, mint az EP-ken.

 

Remélhetõleg a túra jövõre ismegrendezésre kerül.

 

A túra képei itt megtekinthetõk - az elsõ 4 kép Dobogókõhöz tartozik, a rendszer vmi oknál fogva bekeverte....:



https://picasaweb.google.com/101952018239634265005/20111022Honved4502?authkey=Gv1sRgCKfo3qb-3d-rQg&feat=email

 
 
Kistarcsai túra/hegymászó-túraTúra éve: 20112011.09.25 18:37:18

Mivel elõzõ hétvégén megjártuk a Pilisnek épp azt a részét, melyen a heti túra szervezõdött, így gondoltuk, hogy  megnézzük a Hegymászó túrát. Nem volt kétséges, hogy a 37 km-en megyünk, mely az itiner szerint 34,3-ra sikeredett.


Rajt:


8:35kor értünk  a rajtba - 9ig lehett rajtolni a kiírás szerint, ahol gyorsan kitöltöttük a nevezési lapot és azonnal ki is hullott a hajunk a tömegtõl. Természetesen beálltunk a sor végére jó túrázókhoz méltóan és vártunk...vártunk.. és közben egyhelyben totyorogtunk.. és vártunk.. és közben szörnyülködni kezdtünk a lehetlen állapotról az elõttünk álló TTT-tõl jött taggal együtt és megállapítottuk, hogy bizony állnak még itt elõttünk olyanok, akik a 37 kilin akarnának indulni, és meg van az esélyünk, hogy 11kor már útra is kelhetünk... Majd  10p elteltével gondoltam, hogy megnézem mi van a sor elején. Persze nem volt kiírva, hogy a hosszútávosoknak hol van a külön nevezés. Bátorkodtam megkérdezni, hogy esetleg nem lehetséges e, hogy a hosszútávon indulók elimduljanak? Mire igen stílusosan az alábbi választ kaptam 3/4 9-kor!!: "a 37re 9ig lehetett indulni (hatás szünet 1 pillanatra, órára néz) és különben is 1h ráhagyást kellett volna hagyni a nevezésre, és 7kor már itt kellett volna állnunk". Ez a mondat kellõképpen elöntötte az agyamat - mind a tartalma, mind a stílusa végett. És eldöntöttük, hogy akár mikor is, de ha már itt vagyunk, bizony el fogunk indulni, méghozzá a 37 kilin!


N10 elõtt valamivel egy fiatal szervezõ elkezdett körbejárni, hogy van e még olyan, aki a hosszú távon indulna? Persze! Voltunk még páran! És máris a sor elején találtuk magunkat, közben a többiekkel a nevezztetõ elõtt megbeszéltük a kritikán aluli állapotokat. Aztán pontban n10-kor sikerül megszereznünk az 1. pecsétet még az udvarban. Aztán nagy léptekben távoztunk az udvarból.


És a többi:


A 2. ellenõrzõpontot hipp-hopp elértük, annak ellenére, hogy egy nagyobb gyerekcsoportot követtünk az egylábnyomos ösvényen. Itt a 6 kilisek már fordultak is vissza. Tovább haladva sem volt gond, végig ki volt szalagozva, így az itinert tájékozódás céljából nem kellett használni. Minden ep-n volt innivaló - ill. a 3. ep-n nagy meglepetésre üveges vízbõl lehetett választani, mondván, hogy a köv. ponton magunknak kell pecsételni. A 2. ponton csoki, a 7. ep pedig alma is várt ránk.  A pontõrök nagyon kedvesek és kommunikáció képesek voltak, ill. a túra útvonalát illetõen is teljesen képben voltak. A pontõr kutyusokról meg már ne is beszéljünk . A 8. ep-nél felajánlották (persze csak viccesen), hogy kocsival visszavisznek a célba, de jó barlangászhoz és hosszútávfutókhoz híven nem éltünk a lehetõséggel.


A késve indulás ellenére kényelmes tempóban haladtunk, élveztük az õszi napsütést, a gyönyörû kilátást.


Cél:


A célbe érve meginvitáltak bennünket babgulyásra, mely extra volt, de nagyon finom - bár nekem picit csípõs és unikumra, mellyel antiként nem éltünk. A szendvicsezést is kihatuk, de azért még pár pohár szörpit és vizet magunkba döntöttünk.


Itt már a hegymászók körében a jövõ évi neveztetés volt a téma, melyet szeretnének gördülékenyebbé tenni.


Itiner: egy szinttérpép vagy egy szint információ a megtett távok mellé elférhet


Kitûzõ: esetleg a távot - jelen esetben 37 km; vagy XL, mint a kiírásban - , fel lehetne tüntetni


Ellátás: látszott és érezhetõ volt, hogy komoly sportemberek álltal lett szervezve, akik tudják, hogy mennyire fontos az elvesztett kalóriák pótlása


 

 
 
Honvéd emlék- és teljesítménytúraTúra éve: 20112011.05.21 21:03:17

Honvéd 30


Mi abból a felindulásból választottuk e túrát, h már untuk a Bp Kupa lerágott Normafa - János-hegy úútvonalát. Márpedig a mai és a holnai is ki sem mozdul róla...  Így a hétvégi túrákat végignézve Hévízgyörök és a Honvéd maradt, majd nagy hezita után utóbbinál döntöttünk és nem csalódtunk.


Miután letettük a kocsit és tartottunk a rajt fele, szalagok sokaságával találkoztunk (mint kiderült, a rövidebb távolk itt jöttek vissza), melybõl alapból feltételeztük, h a kijelõlt többi útvonalak is le vannak járva, és ki lesznek szalagozva kellõen, ahol szükséges. ez így is volt. Az egész úton szalagok tömegével találkoztunk a tényleg kritikus helyeknél.


A rajtban minden gördülékenyen ment, a nevezési díj fizetését visszautasították, ondván, h majd a célban . 09:45-kor sikerült elrajtolnunk (utánunk már csak 1 fõ kapott rajtszámot) verõfényes napsütésben, magas pára tartalom mellett. Hamar fel is értünk a Vízmûvekhez, leírtuk a kódot, ami egy nagyon kultúrált EP táblán volt, frissítettünk a fák alatt megbújó csapnál és indultunk tovább.


A Menedékháznál - 2.EP-, rengetek turistával találkoztunk. Pecsételeés után elfogyasztottam a magam és a párom teáját, mely igen finom volt és beszereztem "kis szerelmem"nek egy "kibbakond"-os pecsétet is a teás bácsitól .  És már indultunk is tovább.


A Lajos-forráshoz - 3. EP- közeledve elkezdtek felettünk gyûlni a felhõk szigorúan egy nem túl széles csíkban és nem túl hosszan. És az ég is elõadta nyárizáporos égzengését. Megfordult a fejünkben, h a forrásnál a 20 kilire kanyarodunk, de pecsételés és az alma begyûjtése után a K+-ra vettük az irányt, ami valami csoda folytán valahogy bezöldült... De köszönet a rendezõknek, akik szalagokkal segítették az elõre haladást. Az ösvényen haladva egyre jobban kopogott az esõ, így a tisztást meglátva még elõtte felvettük a széldzsekiket. Szükségünk is volt rá... Mire elértük a Pilisszentlászlói mûutat, addigra szerencsére teljesen elállt. A szaksz utolsó kb 1/3-ban a tempónk is visszaesett a felázott úton.


Hamar megkerestük a kocsmát, ahol begyûjtöttük a sport szeletünket (sajnos egyik sem nyert ). Jól jött a mosdó használata is. Elfogyasztottuk a hozott elemózsiánkat; a csokit, interjút adtunk az egyik pontõrnek a szervezéssel kapcsolatban, majd kitettük száradni vizes holminkat és indultunk tovább. Viszonylag hosszas dagonyázás következett, majd mintha egyszercsak elvágták volna megszûnt. Természetesen nem bántuk, hisz addigra már kellõen romlott a szint idõnk is. A Vízmûvekhez érve frissítés,  mosdás, megszáradt dzsekik elcsomagolása után kicsit hezitáltunk, h most akkor merre is. De mivel irreláisnak tûnt, h fel a Menedékházhoz (szint miatt volt kicsit megtévesztõ), így inkább indultunk tovább az elejérõl már jól ismert sárga ösvényen.


Nekünk sikerült szint idõn belül beérni (sajna többeknek nem, akiket beelõztünk, ill. akikkel útközben találkoztunk) még az esõ és a dagonya ellenére is. Ill. úgy, h gyakorlatilag utolsóként indultunk.


Az útvonal kb fele nyílt terepen haladt, ami ebben a melegben igen nagy kihívást jelentett. De rutinos futóként ebben már van sok éves gyakorlatunk.


Jövõre a túrát ajánlom olyan futó ismerõsöknek, akik szeretnek terepen futni. Kb 98%-ban igen jól futható is.


Akit visszatartott, h mi lehet a becsületkasszás nevezési díj mögött, ill. h 1. alkalommal rendeznek túrát, az bánhatja. Nagyon kellemes napot töltöttünk a Pilisi-hegységben.


A szervezés és az ellátás az útvonalon profi volt, az útvonal választás tökéletes. A pontõrök kedvesek, segítõkészek, maximálisan tájékozottak voltak. A célban az ellátás is maximális, amit még ráadásként kultúrált körülmények között aztalnál ülve fogyaszthattunk el.


Köszönet a szervezõknek, remélhetõleg lesz folytatás. Szerintem ahhoz képest, h az 1. TT volt, szép számban jöttek el.


Képek a túráról:


https://picasaweb.google.com/catherinahorvath/20110521Honved30?authkey=Gv1sRgCLjVm8LU3-jYFA&feat=email#

 
 
Fekete-hegyekTúra éve: 20112011.05.07 20:41:10

Zugliget 25 km


Remek hangulatba vágtunk neki a túrának hármasban. Szép idõ, jó szevezés, megfelelõ ellátés reményében mely az utóbbi túrákat jellemezte (kiv. BSI múlt héten).


Az idõre nem is lehet panasz, a szervezés is tökéelets volt, ami az útvonalat illeti, ide értem, hogy le volt járva, ki volt szalgozva,  és a pontõrök az esetleges kérdéskre is kimerítõ válaszokat tudtak adni.


At ellenõrzõ pontok fellelése fõként az elején igen vicces volt, hisz több túra ellenõrzõ pontjai sorakoztak egymás mellett mindehol terülj terülj asztalkámmal :-) Mindenhol készségesen mosolyogva továbbirányítottak minket (és úgy érzékeltük, hogy az utánunk érkezõket is).


A 2. ell. pont ellátása tökéletesre sikeredett, pótolva  a kalóriát elváltak útjaik. Egyik társunk a 10 kilin ment tovább, mi meg kettem a kijelölt 25 km-es úton. A további pontok felé közeledve mindig nagy reménnyel töltött el bennünket, hogy a következõ ponton már biztos lesz édeség is, hisz ezt is ígértek (Szolgáltatás: 2x ital, 2x zsíros-, vajas-, lekváros kenyér és édesség.). Ebben elõször a Tábor-hegyi-barlangnál, majd a Kis-Hárs-hegyi kilátónál csalódtunk. Úgy hiszem, jogosan, hisz szerepelt a kiírásban...


Ellenben tudjuk, hogy a 10 kiliseknek még jutott nápolyi.. nekünk csak az üres doboz...  mindezt úgy, hogy miután mi elhagytunk a kilátót, a pontõrök még 2h-t táboroztak ott, így minden bizonnyal voltak még bõven a pályán.


Eredmény: a drágább nevezési díjért ugyanazt az ellátást/szolgáltatást kaptuk, mint azok, akik csak a 10 kilin mentek. Ez elvi kérdés, fõként, ha megígérek valamit... És ez be is került a megjegyzés rovatunk is a túra mellé.

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár