Túrabeszámolók
|
|
Négyszögletes kerekerdõ 25.
A családi tanács úgy döntött, hogy erre a túrára mellõzzük a tömegközlekedést, és autóval hatolunk le Padragkútra. Már fél 7-re leértünk az Andi presszóhoz, ahol már lázasan készülõdött a szervezõ csapat. Némi koffein elfogyasztása után, lenyúltuk az elsõ négy sorszámot, és nekiindultunk. Júliusban pulóverben túrázni kifejezetten kellemes dolog, mert nagyon jó hatással van a sebességre. Mentünk is elõre mint a mérgezett egér, csak az ellenõrzõpontokon fékeztünk le a bélyegzés erejéig. Azért néha nézelõdtünk mert nem lehetett nem észre venni az útvonal páratlanul jól sikerült vonalvezetését. A túra nevét adó erdõ egy dombtetõn volt, ahonnan körpanorámás kilátás nyílt az egész környékre.Egy érdekes nevü falu, Taliándörögd meghóditása után egy õserdõ következett, a maga másfélméteres aljnövényzetével.Ennek leküzdése azonban nem okozott különösebb problémát, nem úgy mint az ezutáni szakasz, ami tájékozódási teszt volt, hogyan kerüld ki a teheneket címmel. A terepviszonyok miatt nem volt egyszerû feladat vissza találni a jelzésre, viszont újabb sikerélménnyel lettünk gazdagabbak. Az utolsó ep.a Csigói elágazón találtatott, vidám és jófej pontörökkel.Ezután murvás szakasz és két kisebb hegy leküzdése jött, majd Halimba és egy rövid aszfalt után a cél.
Hála a szervezõknek, csodálatos túrán vehettünk részt. A vendéglátás példamutató, a szalagozás és jelzés tökéletes, az ellátás kiváló.
Köszönet mindenkinek ezért a szép napért. |
| | | | |
|
Nem volt egyszerû rábeszélni a családot, hogy harminc fokos kánikulában túrázzunk , mivel a múlt hetet kihagytuk , de a teljesítménytúra vírus már erõsen mozgott bennünk. Hosszú vonatozás után landoltunk a hortobágyi halastónál. Nem voltak sokan , így hamar végeztünk a papirozással és nekiindultunk. Itt vált ketté a teljesítménytúrázás és az élmény. Tûzõ napon , párás nehéz levegõ, de hasítani elõre , elég sokat kivesz az emberbõl. De a látnivaló ! Biztosan van akinek a nádas és a lápvidék mint táj, unalmas. De nekünk még ilyen rezervátumos hangulatu táj nem szerepelt az étlapon. Aki szereti a tömény természetet , madarakat " kígyót - békát" az ne hagyja ki ezt a túrát. Az útvonal végig a gátakon vezet és rengeteg kiépített madármegfigyelõ , és kilátó színesíti a tájat. Az , hogy a különbözõ madarak / gémek , kócsag , sas , szárcsa , ludak , kacsák és társai / 20 - 30 méterre repülnek el mellettünk , az külön élmény. A ráadás a végén volt, dagonyázó bivalyok formájában. Sajnos a fiam az összes memóriát elfényképezte a telefonon mire ide értünk, így ez a szafarira emlékeztetõ látvány , már csak az emlékeinkben maradt meg. A hõség mindent kivett belõlünk , de ennek ellenére nagyon megérte ide eljönni !
Azért megyünk túrázni , hogy jól érezzük magunkat , ezért nem keressük a hibákat ,mert ez rontana az összképen. Különben sem értünk a rendezvény szervezéshez ! Egyedül az oklevél nem erre a túrára való mivoltját említeném.
Összességében kár lett volna kihagyni ! |
| | | | |
|
|
Pétfürdöi tavasz 26.
Kellemes laza túrát terveztünk fiammal a mai napra. Pétfürdõre esett a választás, a túranaptárból. Az elsõ próba az iskola felderítése volt, / rajt / melyet sikerrel teljesítettünk. A szervezõk szívélyesen fogadtak és a papírozás után bele is vágtunk az ismeretlenbe. Szokatlanul sûrûn voltak az elsõ ellenõrzõpontok. Szerintem a 4. ellenõrzõpont nem volt négy-öt kilométernél messzebb. Az egész túra legszebb és leglátványosabb része, tulajdonképpen ez a szakasz volt. Megemlíteném még Sólynál, Szt. István kardját, ami látványnak is szép volt, plussz kellemesen elbeszélgettünk a pontõrrel. A túra nehezebb és kevésbé látványos része ezután következett. A Balatoni kéken kellett haladni, ami egyes részeken nehezen volt követhetõ. Ha nehezen is, de sikerült nem eltévedni, a Pétfürdõi szõlõhegyig. Itt azonban rendesen elkavartunk, mint utólag kiderült, nem voltunk vele egyedül. Miután megtekintettük az egész szõlõhegyet, egy méhész segítségével nagyjából jó irányba kerültünk. Árkon-bokron át lejutottunk Pétfürdõ házaihoz, s miután vészesen fogyott az idõnk, az utolsó kilométert futva tettük meg. Sikerült beérnünk, s a célban kárpótolt minden fáradságért, az igényes emléklap és plakett. Az itt kapott elismerõ szavakat és kedvességet , külön köszönjük! Az ellenõrzõpontokon nagyon jó ellátást kaptunk és mindenki jó házigazda volt, köszönjük! Építõ jelleggel mondanám: az itineren nagyon hiányzott , hogy az ellenõrzõpontok milyen távolságra vannak . Ennek hiányában csak találgattunk arról, hogy miként is haladunk.
De minden nem lehet tökéletes, ettõl még jól éreztük magunkat, jövõre találkozunk! |
| | | | |
|
