Túrabeszámolók

 Először vettem részt a Bartina maratonon, a Cartographia kupa megszerzése miatt választottam. Nagyon klassz túra volt, mindjárt induláskor a napkeltét is látni lehetett. A Penny market miatt könnyű volt megtalálni a rajthelyet. A sok induló miatt általában elég volt követni a többieket vagy a lábnyomokat a hóban. De voltak szakaszok, ahol nehéz volt tájékozódni. Rendkívül szakszerűtlen módon fehér szalagok jelezték elég ritkán az utat, amit a havas háttér miatt szinte lehetetlen észrevenni. Csakis színes szalag lenne elfogadható. Elágazásnál pedig még a fehér szalag elhelyezkedése is  rossz volt, mert nem derült ki belőle, melyik a jó irány. A frissítőpontok rendkívül jól el voltak látva, óriási felhajtással, forralt bor, tea, később pedig Balaton szelet és szőlőcukor is votl 2 helyen. Azonban az ilyen piknik jellegű állomás túl sok időt elvesz a menetidőből, de a fő hátránya, hogy könnyen megfázhatunk ha sokat álldogálunk. Ezenkívül teljesen elfogadhatatlan alkohol fogyasztása verseny előtt és közben, mivel az rontja  a teljesítményt. Ha már ilyen nagy felhajtással rendezik meg a túrát, egy kicsit jobb tájékoztatás még beleférne a túra kiírásában, előre megadva a frissítőállomások helyét, és az ott elérhető ellátás leírását. Valamint néhány helyen jó lenne a megtett kilométert is táblákkal jelezni. Nagyon sok szép helyet jártunk körbe, az erdei utakon sokszor még a hó is el volt takarítva hókotróval bizonyos szintig. Egy átlagos túrához képest rengeteg pluszt kaptunk, de egyáltalán nem tudok egyetérteni azokkal, akik szerint tökéletes volt a rendezés. Mondjuk ha 10 pont a maximum, akkor 8-ast adnék rá. A célban lehetett vásárolni is térképet, mézet, stb. Ha az iskla biztosítana a tornateremben hálózsákos szálláslehetőséget, az még jobb lenne. A túra facebook oldalán sok fénykép található, a honlapjukon pedig remélem hamarosan fent lesz a teljesítők listája is.

 MIvel az útvonal és a táv vonzó volt és összességében nagyra becsülöm a kormányzó úr életmûvét, elmentem letesztelni a Börzsöny akciócsoport túráját. Vegyes benyomásokkal tértem haza. Az ellátás jó volt, mindjárt az elején sütit kaptunk, a Mevde-forrás és Olvári-forrás oltotta szomjunkat a nagy melegben, a cél elõtt nem sokkal (Tesmagon) pedig forró gulyáslevest kaptunk. ( Bár ebben a melegben egy fél dinnye még jobban esett volna). Az Ipoly-mente tájképe, virágai gyönyörûek voltak. Mindjárt az elején egy gyalogos fahídon Drégelypalánknál átkleltünk az Ipoly túloldalára és az amatõr szalagozást követve többnyire jelzés nélküli utakon jártuk végig a pontokat, két helyen kellett keresgélni az utat a hiányos jelzés miatt. Az Ipoly-parti Tesmag falunapjának délutáni programjaira érkeztünk meg, már egy kilométerrõl lehetett hallani a zeneszót. A fellépõ néptánc-együttesek igazi élményt nyújtottak. A túrát viszont inkább politikusok mint túrázók rendezhették, mivel több helyen nem feleltek meg a kiírásnak. Nem kaptunk térképet semmilyen formában pedig az járt volna, nem elérhetõ a rendezõk honlapja, a cél pedig nem Honton volt, hanem az Ipoly partján a kenus átkelés indulási oldalán. Nem került sor semmilyen bemutatkozásra vagy ismerkedésre a falunap helyi gazdáival. A rendezõk által használt katonai keresztet illetõen nem vagyok szakértõ, de elsõ ránézésre inkább német eredetûnek néz ki és kevésbé hasonlít a kormányzó úr által alapított kitüntetésre. A Hontig tartó utolsó 1-2 kilométeren eltûnt elõlünk a szalagozás, úgy kellett kinyomozni az érkezési pont helyét. Magam részérõl elvárom hogy a rendezõk reagáljanak  a hiányosságokra, mert csak ebben az esetben veszem fontolóra, hogy induljak-e még valamelyik túrájukon.

Örömmel fedeztem fel az interneten hosszú túráktól elszokott lábamnak a rövid 35 km-es távot Szentendrén. Mint a kiírásból sejteni lehetett, a túrán rengeteg tanösvény-tábla várta az arra járókat, melyeket a laza szintidõ és a túra rövidsége miatt nyugodtan végig lehetett olvasni. Nem értettem azokat a túratársaimat, akik a túraleírásba mélyedve becsukott szemmel mentek el a látnivalók mellett. A Bükkös-patak torkolatánál kezdtük a túrát, majd felfelé haladva 10 tanösvény-táblát vettünk sorra, közben egy kis kitérõt téve a Püspökmajor tanösvény tábláihoz. Szentendre rejtett látnivalóit ismerhettük meg közben. A Kõhegyen tea és békákkal teli tó várt minket. A kánikulában nagyon jól esett, hogy a szervezõk az összes lehetséges forrást beépítették az útvonalba, így a Csepel-forrást is, bár azt kicsit nehéz volt megtalálni a leírás alapján. A Vasas-szakadék megtekintése után újra lementünk a Bükkös-patakhoz, majd a szintén ma rendezett Pilisi tekerõ útvonalát keresztezve átkeltünk a Skanzen mögött háttérbe szorult a Sztaravoda-forráshoz. Innen következett a legnehezebb rész, pont a legnagyobb melegben megmászni az Asztal-kõt, majd a Nagy-Nyerges hegyet, szerencsére az Álló-rét után lehetett szedret enni. Utána olyan elhagyott ösvényeken jártunk, amelyek Czárán Gyula feledésbe merült útvonalait juttaták az eszembe. Nemhiába, mert a legjobbkor egy szépen kiépített, de elhagyott forrás következett, ahol vagy másfél litert tankoltam. Még egy alig ismert látnivalót fedezhettünk fel ezután, a Sas-kõ nagyobb részt mesterséges barlangját. Volt még egy Sztelin-patak tanösvény-tábla, majd lent a bicikliúton próbáltam meg behozni a barlangnál elvesztegetett idõt. Teljesen kiizadva értem a célba, ahol kalandtúrához illõen nem a megszokott kitûzõt, hanem egy teljesen egyedi cserépdarabot kaptunk. Ahhoz képest hogy elsõ rendezés volt csak kisebb zökkenõk voltak, jövõre reméljük lesz valami tudás-teszt is, mert ez a túra nem a kilométer-gyûjtésrõl, hanem a felfedezésrõl szólt.