30-as táv (csaknem 35, kb. 1100 m szinttel)
Ami az ellátást illeti, remek volt, alaposan elkényeztettek minket csokikkal, tiramisu szeletkékkel, nyalókával, cukrokkal, innivalóval út közben. (Igaz, mi a Szépjuhásznét kétszer is érintettük). Az útvonal is nagyon tetszett, bár nehezen kibogozható volt, a rengeteg jel felsorolása helyett elég lett volna egyet-egyet kiemelni, amit követni kell, és elég lett volna csak a jelváltásokat leírni. Nem tudom, hányan voltak rajtunk kívül a Tündér-hegyen, hisz a legtöbben a János-hegyen át vagy egyéb rejtélyes, kalandos úton érkeztek direkt vagy véletlenül az 1. ponthoz, de azt tudom, hogy többen voltak olyan helyeken, ahol nem kellett volna lenniük, s volt, aki kényszerbõl át is nevezett, de mindez nem is csoda, mert sok hely kínálkozott az eltévedésre, továbbmenetelre, hisz az itiner alkalmatlan volt az eligazodásra... Fültanúi voltunk annak is, hogy a továbbmenetel felõl érdeklõdõknek a pontõr azt a választ adta, hogy nem tud segíteni, õ Pécsrõl jött... Legnagyobb örömünkre a Hármashatár-hegyen ücsörgõ, mezítlábát lóbázó pontõr-leány messzirõl, szívbõl jövõen köszöntött minket, s örömmel nyújtotta markába dugott kis ajándékait, mintha ezer éve ismerne minket. Most elõször láthattuk a csillebérci tábort belülrõl, ez is jó volt.
Egy egyértelmûsített, átgondolt, jól átlátható itinerrel egy nagyon jó túra lehet jövõre, mely mindenki örömére szolgál!
|
