Nekem ez volt, amibõl itt talán mindenkinek van egy: az elsõ teljesítménytúrám - legalábbis gyalog. Kedvesem már volt más szervezett túrán még Budapest környékén, de szervezetlenül én is szeretek mászkálni. Ebbe a mûfajba pedig motoron kóstoltam bele májusban, amikor itinerrel és térképpel fölszerelve (de egyébként szabadon) jártuk be egy hétvégén az ország összes hegyvidékét, követve az iránymutatást, kérdésekre válaszolva, közben ellõve egy-egy képet. Ez utóbbira a gyalogtúra jóval alkalmasabb, bár ez az idei mégse igazán kedvezett: az elsõ szakasz után ránkszakadt az ég, aztán szépen lassan besötétedett...
Egyébként õsz óta itt lakunk a szomszédban, így mindenféle közlekedés mellõzésével úgy döntöttünk, minimum duplázunk. Mivel a táv nem különösebben vészes, így nem lehet nehéz megfejelve az oda-vissza úttal gyalogosan se. Ez még igaz is volt, egy dologgal nem számoltunk, az esõvel. Ami egyébként adott egyfajta érdekes hangulatot a túrának. Az elején derûs, válaszkereskélõs völgyjárás az út második felében szürreális, szemüvegtörölgetõs és -levevõs, zseblámpával mutogatós, csapatba verõdõs útkereséssé alakult, bõrig ázva, cuppogó bakancsban, a térkép immár a táskában (így nem ázott el teljesen), az itiner és rejtvény lassan papírmasévá alakult a zsebemben, még jó, hogy nem kérdezte senki a megfejtéseket :) A kérdések egyébként helyenként faramucinak tûntek, egy-két megfejtést nem is találtunk meg (bocs, hogy nem készültem mexikói kutyafajtákból :D).
A halomsírok környékén elveszve más lámpákra vadásztunk, amik közben néha eltûntek, talán a régi avar buckamanók ránottták le õket a mélybe? De sikerült kikeveredni Bodajkra, és visszatalálni a bázisra (ez mondjuk nem volt nehéz, ismerõs volt már a terep), ahol nagyon jól esett, hogy forró teával is készültek a szervezõk... ennél már csak az lett volna jobb, ha nem ázunk el hazafelé újra, úgy istenesen.
Azért eleinte készült pár kép, íme a kilátás a varjúvári ellenõrzõpont fölötti ösvényrõl és a Vaskereszttõl, na meg a bodajki Kesellõ (ezt még jövet fotóztam a túra elõtt, mire ideértünk, már a sötétben fúrtunk alagutat):
http://i259.photobucket.com/albums/hh287/shiNIN666/tura/varjuvar.jpg
http://i259.photobucket.com/albums/hh287/shiNIN666/tura/vaskereszt.jpg
http://i259.photobucket.com/albums/hh287/shiNIN666/tura/kesello.jpg
A túra érdekes és tanulságos volt a maga módján, pont, mint a 48 órás májusban, a turistajelzések néhol ravasz dolgokat mûvelnek, és bõven van mit tanulnom az offroad térképezés mûfajában... mindenesetre dacára a sötétnek és az elemeknek, végigértünk, és remekbe szabott zsákbamacskás kitûzõvel lettünk gazdagabbak , meg persze egy csomó élménnyel. Ha minden jól alakul, a következõ az idei bakonyi tó(r)túra lesz, közelebbi kapcsolatba kerülünk egy csodaszép vidékkel, ahol át-átutazunk. |
