Túrabeszámolók


túra éve: 2015
BUÉKTúra éve: 20152015.01.04 19:01:13

Sziasztok!


Én nagyon jóléreztem magam tegnap. És ezúton is köszönöm


még egyszer a szervezõknek, sõt mondhatom ezt azon társaim


 nevében is akikkel hosszasan beszélgettem a célban.


Soha rosszabb évkezdetet, túraszezonkezdetet.


 


Jég, hát igen elõfordul az ilyen téli túrákon rendszeresen, ahogy Béla bácsi mondaná az


idõjárás csak körülmény. Ha süt, süt, ha fúj, fúj, ha eseik, esik, ha fagy, fagy.


 


A szervezõk elõzõ nap járták be az útvonalat és figyelmesen felhívták a figyelmet


a zöld sáv elhagyása utáni jelzetlen részre, hogy az tényleg Bújjjjék ::)) lesz.


Valamint itthon olvastam az itinerben, vastag betûkkel szedve, hogy vigyázzak


a Budakeszi úton az átkeléssel, mert nincs zebra és lámpa a közelben. Ez igazán


figyelmes megjegyzés volt a rendezõktõl.


 


Visszatérve a zimankóra, este kopogásra lettem figyelmes


és nem egy újabb meglepetés vendég jött koccintani új év alkalmából, hanem tél tábornok


elõhadserege az ónos esõ jelezte magát hívatlan vendégként.


Az útviszonyokkal így a szervezõk sem lehettek tisztában, ugyanakkor felhívom a figyelmet egyrészt


egy tavalyi más tájegységen rendezett téli túrára, amit ráadásul egy komoly sportszövetség is


társrendezett még sem mondták sem rajtnál, sem útközben, hogy a végén 7 km rémálom


veszi kezdetét. Az egyik társunk a könyökét törte, egy "labda" nagyságú daganattal a karján érkeztünk


a fõvárosba a baleseti intézetbe. Ahol fél óra után megtudta, hogy egy platina lesz élete hátralévõ részében a könyökében.


Õ azt mondta, hogy hibázott, mert azt hidte Õ megússza az esést és délcegen ballagott a jégen unokatestvérén kuncogva,


ez eredményt már ismerjük sajnos, õszintesége azóta is lenyûgöz, tisztelem Õt, fõleg, hogy ma Budapest Kupát vett át...


 


Másrészt épp Joey felhívásait olvastam a közösségi oldalon, amikor az idõjós esõt és felhõt jósolt 11,5 órával a rajt elõtt.


Hát nem így lett..


 


Summa summárum. Egy jó barátom a Nyéki-hegyrõl visszafordult és megvárta a többieket, jó kedvvel, forralt borral


napfürdõzve, csöndben és bátran vállalva döntését. Ez az opció bárki számára adott volt, és korrektebb is, hiszen


gyakorlott ember már a rajtnál észrevehette, hogy ma kori pálya lesz, ennek legfõbb jele, hogy a villamos lépcsõtõl


a rajtig is örülnünk kellett a testi éppségünknek. És még nem is voltunk benevezve. A szervezõk persze figyelmesen


homokkkal terítettek vörös szõnyeget a furcsa telünkben a bejáratig.


 


Útközben tavasz volt a hegyek örzõ keze alatt nem éreztük északi szelünk legyintõ mancsát, a célban annál inkább


fáztunk, erre gyógyír volt a sok forró tea a megfelelõ helyen volt a szervezõk már csak tudják hol kell a nedü hisz 18adszor köszöntenek minket, kinek 7 dl-es kulacsban, kinek 3 dl-es pohárban mérték. Tehát nem voltak fukarok


a védõital gyanánt, így részemrõl a folyadék is pipa. Cukorfok rendben, íz almás fahéjas zseniális, annál is inkább, hogy


még utoljára az ünnepi menü is eszembe jut és a kislányom öröme a fa alatt. Ja apropó a kislányom úgy indított


útnak, mivel tudja a rafinált ha Buék akkor szaloncukor a réten, ráadásul 7 féle, ja és apa majd nem edd meg.


Nem ettem. Eltettem, majd jaj apa, epres, marcipános, zselés, rum(aromás)os, kókuszos, igen ez megint a


boldog ünnepi kislány volt. Ezt is köszönöm.


 


A virsli... egy futó lány mondta, hogy jó hosszú és roppanós, magas hústartalmú azt mondta Õ már


csak tudja mi a jó, mert van Telkiben egy vegyesboltjuk...


 


Én jól éreztem magam és akikkel beszéltem úgy szintén. A tél tábornok pedig már csak olyan, mint szegény


nagy apám idejében nyugodj békében papa...   .... néha jégért


üvölt a gazember, kinek örömére, kinek bánatára......


 


 


 


 

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár