Túrabeszámolók


túra éve: 2014
Muzsikál az erdőTúra éve: 20142014.08.04 21:24:11

Mátra 60


Tavaly már sikeresen abszolváltam a 60-as távot, saját táv- és szint rekordot döntve. Egyik legizzasztóbb, legkeményebb túrámon voltam akkor túl, valamikor este 10 óra tájban a célban… nagyon mélyrõl, valahonnan a padló alól másztam akkor vissza és kúsztam vissza a ringbe. Igazi júliusi kánikula, kellemes kis hõguta, eléhezés majd jött a megváltó esõ, a célig kísérõ túratárs és cipõcsere, ez utóbbiak voltak akkor a teljesítés zálogai.

 

Idén sokkal nagyobb alázattal vágtam neki a túrának. Tudtam, hogy fizikálisan nem vagyok ott a szeren, s az önbizalmam is megcsappant a sikertelen Kinizsi 100 próbálkozás után, de tudtam, ha tavaly ment, idén is menni fog. A teljes útvonal megvolt a fejemben, tudtam hol s ki lesz a mumus. Tudtam, hogy tengernyi az idõm, nem kell rohannom, beoszthatom az erõmet, tudtam, hogy hol és mi fog segíteni, mit fog kívánni a szervezetem, tudtam, hogy mit kell cipelnem és mit nem, vagyis azt hittem legalábbis… A felszerelés tehát: túrabotok, hátizsák ivózsákkal, két kulacs, fejlámpa, elsõsegély csomag, baseball sapka, kompressziós szár és a már bevált Salomon terepcipõ. Az ellátmány: Ma baker szelet, gyömölcs zselé, elektrolit, banán, paradicsom, sós mogyoró.

 

Péntek este egy soha véget érni nem akaró tömeges közlekedés után késõ este érkeztem Pásztóra. Többedmagammal a koliban alvást választottuk a „zöld hajnalban” kelés helyett, bár még így is elég rövid volt az éjszaka. Reggel 6 óra: tömegrajt, amirõl lecsúsztunk… 6:05-kor sikerült a mezõny vége felé elindulni.

 

Derült idõ, nagyon sok a túrázó, futó, csak úgy kígyózik a sor a Pásztóról kivezetõ aszfalt úton, s majd tekeredik tovább a sor az üdülõtelep és a Muzsla-nyereg felé. Rövid távon sok szint, szétszakadozik a mezõny, erõteljes bemelegítés. Kedves ismerõsökkel találkozok, ki hosszabb, ki rövidebb ideig csatlakozik pár szóra. Aztán más a tempó, más a ritmus, elszelelnek. Muzsla-nyeregig (7,8 km 630 m szint) így sem megyek egyedül, a 40-es táv amazonjait kísérem, aztán õk balra el én meg fejest ugrok a Sóbánya-patak völgyébe.

 

Nagyon kellemes útvonal, végig árnyas erdõben haladok, jobbára egyedül. Erõsen lejt az út, patakmeder, bedõlt fák, patakátkelések, érdemes figyelni. A Mátra, túrázók által talán ritkábban járt fele ez a Muzsla régió, s mennyi mindent veszít, aki nem járt még erre. Gondolok majd erre a Havason is… Egyelõre azonban marad az erdõ és az erdõ hûvöse, napot csak a nagyparlagi erdészháznál kapok, ott sem hosszú idõre. Meggyesnél (13,8 km) van víz! Kitelepült egy személyes frissítõpont. Ugyan elég sok folyadékot hoztam magammal, de azért megiszok egy szuszra fél liter vizet és a kulacsot is utántöltöm.

 

Havas… nevével ellentétben ezt a csodálatos hegyet a soha véget nem érõ emelkedõ és a MELEG jellemzi így július táján. Nagyon lassan, meg-megállva csak sikerül feljutni, konstatálom, hogy annyira meleg nincs mint tavaly, de azért nem ül ki jégvirág az arcomra. A Havas csúcsán (17,2 km 1055 m szint) pecsét, innen gurulás lefelé, errõl jöttek hozzánk körülbelül egy hónappal ezelõtt a Mátra 115 résztvevõi is Fajzatpusztára (20,2 km 1105 m szint), akkor mi frissítettük õket, most engem fognak. Zsíros kenyér, sütik, víz. Majd fel a Kávára, olyannyira feltételes ellenõrzõpontra, hogy olyan már nincs is. Innen kényelmes lefelé a dózerútig és elkezdem kerülni a Világos-hegyet.

 

És kerülöm, és kerülöm és kerülöm…  testben és lélekben is készülök az emelkedõre, tavaly itt feküdtem majd’ meg, tehát tartok tõle. Eszek egy banánt és egy gyümölcszselét, tudom, hogy van idõm feldolgozni, mire nekivágnék a Világos-hegynek, mert még mindig csak kerülöm, kerülöm, kerülöm… majd végre Disznós-kút (26,5 km 1440 m szint), szintén frissítõ és neki a hegynek. Tavaly ezt az emelkedõt dél tájban kezdtem, és mint a hegynek nevébõl következik, a tetején viszonylag kevés árnyék van. Idén sem volt sokkal több árnyék, jól meg kell gondolni, hogy az ember hol áll le szuszogni. „Elsuhanok” a két Várak a Mátrában kód mellett, és örülök, hogy újra árnyas erdõben haladhatok. Tudom mindjárt Babik-kút és víz és hangyák.

 

Valóban. Egy párocskával találkozom. Nem teljesítménytúrázók, de õk is túrázók és épp erre felé sétáltak. Váltunk pár szót, miközben frissítek aztán õk balra el én meg jobbra. Mátrakeresztes elõtt jó darabon fakitermelés, tarvágás, tûzõ nap és kalcedon mezõ, ide még visszajövök.

 

Mátrakeresztesen (34,4 km 1835 m szint) örömmel veszem tudomásul, hogy jól állok az idõvel, rendben is vagyok fizikailag és a táv nehezebbik felét már magam mögött hagytam. Ennek örömére pár zsíros kenyeret magamhoz veszek, majd megérdeklõdöm a kocsmában az elõzõ napi meccs eredményét és, hogy ki ne nézzenek, legurítok egy amolyan nõi sört, tehát citromosat. Ennyit a ki nem nézésrõl… Nehezemre esik elindulni, de csak sikerül.

 

Eleinte aszfalton kopogok a botokkal, majd dózerúton be az erdõbe. Az út közepén munkagép pakolja a fát egyik hûvös halomból a másikba, a gép vezetõjével intünk egymásnak, az imént találkoztunk a mátrakeresztesi kocsmában, kicsi a világ. A Galyatetõ irányába tekergõ mûút közelében poroszkálok, folyamatosan hallom az autókat. Helyenként lágy szellõ lengedez és folyamatosan növekszik a tengerszint feletti magasság.

 

Fallóskúton (37,8 km 2100 m szint) a buszmegállóban a pont, kedves idõs házaspár a személyzet. Pecsételnek és sárgabarackkal kínálnak, ami nagyon jól esik. Ballagok tovább az eldobált barackmagok Ariadné fonalán, balról nyomós kutat mellõzök, most nem kell víz, kellõen hidratált vagyok és egyébként is pihentetõ utam lesz a Vándor-forrásig. A forrásnál megmosom a korábban talált öklömnyi kalcedont, fájó szívvel de lent hagyom a szép kék ásványt, a forrásház tetejére helyezem és elgondolkodom a jövõjén. Innentõl szalagozás az ágasvári turistaházig, szúnyogos.

 

A háznál nagy levegõ, egy kis nápolyi és megkezdem a „jojózást” a csúcsra. 500 méter távban 160 méter szintben felfelé a csúcs. Az ereszkedõk biztatnak, jól esik, én is ezt teszem majd késõbb a felfelé törekvõ sporttársakkal mikor oda kerülök. Igen jó kis emelkedõ ez. Lassan de biztosan felérek az Ágasvár csúcsára (41,3 km 2430 m szint). A pontõrök egyike a Meggyesnél frissített még délelõtt, az utolsó túrázót követõen pedig átjött ide pontõrködni.

 

A lefelé út hasonló sebességgel suhan, mint a felfelé. Nagyon köves, morzsalékos a terep oda kell figyelni. Leérek a turistaházhoz, örülök magamnak, beugrok egy sörre, beszélgetünk egy kicsit Jánossal Ágasvár „juhászával”. Az idõm még mindig jó, innen megint csak ismerõs terep, az útvonalváltozás miatt a Mátrabérc útvonalán ereszkedek majd le Mátrakeresztesre. Lélekben megnyugodva vágok hát neki.

 

A Csörgõ-patak völgyében nagyon jó tempót kapok el, gyorsan érek le Mátrakeresztesre, ma már másodjára. A buszmegállóban frissítés, nagy tömeg, sok-sok rendezõ. Begipszelt karú kisfiú invitál csemegézni, miután regisztrálja a rajtszámomat, mosolyogva megköszönöm a lehetõséget, de én most nem élek vele, megyek is rögtön tovább. Innen a világos-hegyi menethez hasonlóan lassan telnek a kilométerek a Hideg-kútig. Fel-le hullámvasutazunk, várom a kilátást a hasznosi-víztározóra, onnan már nincs sok a kútig és hát nagyon szép a panoráma.

 

Hideg-kútnál (49,7 km 2765 m szint) beszélgetek kicsit a pontõrrel és a túrázókkal, aztán nekivágok a túra utolsó emelkedõjének a Nyikom csúcsig. Hosszú, nagyon hosszú ez az emelkedõ, elõbb széles földúton szerpentinezünk fölfele majd a csúcs elõtt 200 méterrel nyílegyenesen neki a csúcsnak. A szívverésem basszus alapjára már messzirõl hallom a fenti személyzet jó kedvét… jó nekik, én részemrõl nem vagyok annyira vidám.

 

Nyikom-csúcs (51,3 km 3100 m szint), felérek, pecsét, viccek… fáradtak, fájnak, köszi. 

 

Elindulok lefelé, alig várom, hogy elõször rálássak Pásztóra. Nagyon köves az út, meredek, de lassan-lassan megszelídül és lankásabbá válik. Egyre gyorsabb tudok lenni, a túra leggyorsabb kilométereit teszem meg így bõ 50 kilométer után, úgy érzem még sokat tudnék menni de ez az érzés csalóka, a cél közelsége gyorsít csak fel. Nézem a Cserhát mögött lebukó napot, nem lesz szükségem a fejlámpámra. Pásztón belõl már vár rám valaki, igen jól esik a fogadtatás. Innen közösen sétálunk be a célba (59,1 km 3121 m szint), egy órával korábban, mint tavaly. Megkapom a díjazást, oklevél és gyönyörû szép jelvény járja.

 

Nagyon szép túra volt idén is, reméljük még lesz belõle jó néhány! A rendezés kiváló, az itiner praktikus és jól használható, A6-os méretû, zsebben elfér, a frissítõpontok gyakoriak és bõségesek, az útvonal remekül jelzett és ahol kell szalagozott. Köszönöm a rendezést és a lehetõséget!
 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár