|
| |
| |||
Futós-videós beszámoló:
| |||
| |||
Videós beszámoló:
| |||
| |||
Nagyon remek kis túra ez. Klassz az útvonal választás, példás az ellátás, lelkes a rendezőcsapat. A rajt/cél helynek szolgáló turistacentrum pedig nagyon kellemes hely. Ami furi volt kicsit az a 18h órás rajt volt éjszakai túra lévén. Persze mi csak a rövidebb távon indultunk, ráadásul futva, csak azért mentünk többet világosban mint sötétben, szóval egyébként az is rendben van. Pláne ha megrendezik a túrát majd a téli napfordulón is. Akkor lesz csak igazán éjszakai. :) Én szívből remélem, hogy lesz folytatás. Az első rendezés elég családiasra sikeredett, nem jöttek sokan, bár nekem ez is pozitív volt. Nagyon köszönjük a lehetőséget. Jövünk legközelebb is! ;)
| |||
| túra éve: 2015 |
| |||
| Tavaly készített videóm: | |||
| túra éve: 2009 |
| |||
Hatvani Hatvanas 60MTB
Ezt a túrát néztem ki az új bringa tesztelésére. Bubu képei alapján egy jó kis bicajos túrának ígérkezett. Mivel nem akartam nagyon kavarogni az ismeretlen terepen, megpróbáltam beszerezni elõre az útvonalat. A fórumról kaptam egy régebbi füzetet scannelve, azonban az útvonal azóta változott, így a rendezõkhöz fordultam segítségül. Rendkívül készségesek voltak, e-mail-ben megkaptam a leírást és a színes térképet is. Nagy köszönet érte! Ezek alapján már könnyedén készítettem a GPS-be egy track-et. Peti is jött volna a túrára, de végül nem tudott sajnos, így egyedül indultam szombat hajnalban Hatvanba. Nagyon korán mentem, hét elõtt már ott is voltam a rajtnál. A kiírás egy picit megtévesztõ, mert nem az iskolánál volt a rajt, de könnyedén oda lehetett találni, mert ki volt plakátolva az iskola bejáratánál. Gyakorlatilag 50 méterrel arrébb egy másik háznál fogadtak a rendezõk. A fogadtatás nagyon szívélyes volt, meglepõ módon egybõl mindenféle jóval kínáltak.. pogácsa, csoki, alma.. :) Eléggé meglepõdtem. Neveztem, megkaptam a füzetet és a térképet is. Mindkettõ nagyon színvonalasra sikerült. A füzetben van minden. Szájbarágós, nagyon aprólékos útvonalleírás, infók Bajza Józsefrõl ( a gimnázium névadója ), vers, hasznos tudnivalók és látnivalók leírása, szervezõi telefonszámok és persze a pecsételõ rublikák. A térkép meg egyenesen tökéletes. Színes, hatalmas (A3), nagyon részletes és pontos, kitûnõen használható. Még szóban is elmondanak pár fontos tudnivalót az útvonalról, látszik, hogy szívükön viselik a túrát. Ez nagyon jó! Az indulással várok még, összekészülök, reggelizek. 
A nevezõk nem tolonganak, elõttem egy bringás srác indult már el a 60-n, egy futó lány éppen a rajthoz készülõdik. A rövid távok nem innen indulnak, hanem Rózsaszentmártonról, így nincs tolongás. 7:15-kor indulok neki a távnak. Elõször is ki kell jutni Hatvanból. Ez könnyen megy, azon az utcán kell végigtekerni, ahol a suli is van. Hideg van még így kora reggel, nem öltöztem túl, majd lefagyok a nyeregben. Ahogy átmegyek az M3-as alatt egy jobbos letérõn máris egy földút váltja fel az aszfaltot. Jó kis poros út, máris megy bele a szmötyi a cipõmbe. Remek, ez jó lesz.. :) Az út enyhén emelkedik, jól tekerhetõ. 
Felérek egy magasabban fekvõ mezõre, ahonnan legurulok néhány telek felé. 
Az egyik telek sarkánál egy bozontos kutyus ront rám, miközben éppen videózok. Meglepetés! :) Szerencsére amilyen hirtelen jött, úgy fel is adja az üldözést. Valamilyen telephely mellett tekerek, mikor hatalmas madárraj veri fel a csendet. Jól mutat a nagy rendezett repülõ alakzat odafent. A széles útról aztán le kell térni egy másikra, ami egy kis kerülõvel elindul a Kisgombosi öregtölgyes felé. 
Útközben egy takaros vadászház mellett halad el az út, késõbb pedig egy furcsa elkerített terület következik. 
A kerítésen tábla hirdeti, hogy a hely magánterület és veszélyes nagyvadak vannak elkerítve. Nem is kell várnom egy pillanatot sem, máris meglátom a távolból felém induló hatalmas vaddisznót. Apám, te aztán szép nagyra nõttél! 
És nincs egyedül a kicsike, mögötte ólálkodnak a többiek is. A vezérnek látszó alfahím magabiztosan odacammog és 1-2 méterre tõlem megáll a másik oldalt. Lassan feltûnnek a többiek is, egy perc múlva már vagy 10 vaddisznóval szemezek. Mikor tovább indulok a kerítés mellett futó úton, két példány követ és mellettem kocognak. Jófejek.. :)) Azért remélem nincs lyuk a kerítésen. ;) A kerítés elmarad, a disznók is. Az út meredekebben kezd emelkedni és gazosabbá válik. 
Végül már egészen be van nõve, dús növények között tekerve érem el a fent levõ pontot. Egy fa esõbeálló alatt padok és asztalok adják az EP helyszínét. 
Pár gyalogos éppen tovább indul. A pontõrrel kicsit beszélgetek miközben megkapom a pecsétemet. Mesél az egyik évben itt levõ nagy dagonyáról, mikor a bicajosok már ide is nyakig sárosan értek.. Almával és vízzel kínál, ez utóbbit el is fogadom. Innen egy rozzant állapotú betonút vezet vissza a piros sáv jelzésre. Újra itt a jó kis poros földút. Egy részen nagyon szép élénkzöld fû szegélyezi az utat, le is kapom a géppel. 
Néhol igen mély a homok, nehéz tekerni rajta... csúszkálnak a kereket, dolgoznak az izmok. Az izmok, amelyek egyébként nagyon fáradtak. Itt már érezem, hogy nem pihentem még ki a keményen megfutott Maxit.. szóval nem is vártam semmi komoly tempót magamtól, ez most olyan lötyögõs, regenerálódós menet lesz. Kisebb csúcsokon bukok át, mikor az egyik után csodás kilátás tárul elém a Mátrára. 
Kiérek a mûútra, ami Rózsaszentmártonba vezet, egy kis szakaszt ezen kell megtenni, aztán a piros kereszten befordulok a Vadrózsáról már ismerõs útra. Innen is csodás a kilátás. Jobbra lent a falu szunnyadozik, a távolban a magas csúcsok. 
Pár gyalogos itt is utólérek. A Kopasz hegyi elágazásnál két fiatal posztol a ponton. 
Mesélik, hogy kicsit késve értek ki, mert akinek itt kellett volna eredetileg lenni az végül nem jött. Szóval õk már a felmentõ sereg. ;) Megtudom, hogy a hegytetõn van szép kilátás is a környékre, de én inkább tovább indulok, sok van még hátra. 
Kiérek az apci útra, majd megkezdem az emelkedést a Somlyóra. Beérek egy futót, aki a 25-ös távot nyomja jó tempóban. Beszélgetünk kicsit felfelé, de hamar le kell szállnom és bringát tolva hipp-hopp lemaradok. A Somlyó nem adja könnyen magát, itt már cseppet sem fázok, megizzadok rendesen mire felérek. 
Odafent megint egy fiatal páros osztja a pecsétet. A kilátás pompás minden irányba. Most már melegedik az idõ is, itt pontõrködni most elég hálás feladat. Na nyomás lefelé. A hegyrõl lefelé vezetõ ösvény a túra legizgalmasabb része. Itt megtapasztalom a bicaj pár nagyon hálás tulajdonságát. 
A csúszós, köves, ágas bogas szûk ösvényen meglepõ stabilitással csörtetek lefelé. Hû, amindenit! Ez tetszik! Néhol át kell emelni a gépet pár nagyobb sziklán és keresztbe dõlt fán, de azért elég jól lehet lefele haladni. Lent beérek pár nagyon iskolás csapatot, akik a rövidebb távokon indultak. Óvatosan kerülgetem a fiatalságot. A trükkös jobbos letérõt már jól ismerem szerencsére, így nem vétem el a pont felé vezetõ utat. A piros kör jelzésen ereszkedek le izgalmas utakon a Széleskõi bányató felé. A tó elõtt két kissráccal találkozok, akik bringával vannak, és éppen toláshoz készülõdnek, mert innen bizony egy nagyon meredek úton kell tovább indulni. 
Én még elõbb tovább haladok a tóparton levõ EP-ig. Ez a kis tavacska olyan itt az erdõ közepén, mint egy kis ékszerdoboz. Nagyon mutatós. 
Megkapom a pecsétet, és fordulok is vissza, rákészülve én is a tolásra. A srácok nem jutottak messzire ezidõ alatt. A felfelé vezetõ út elég brutális még gyalog is. Küzdünk rendesen, a lábunk vissza-vissza csúszik a poros ösvényen. Felérve már sokkal jobb a helyzet, bár az út tovább emelkedik, de már tekerhetõ. A Hármas határ hegynél találom a következõ EP-t, ahol beérem az elõttem haladó bringás srácot aki a pontõrrel beszélget éppen. Látszik, hogy nem siet, Õ az önkéntes bicikliszervizes is a túra alatt. 
Nem sokat idõzök, a piros sávon indulok tovább. Egy darabig felfelé, majd zúzás következik a Rózsaszentmártoni pincékig. 
Útközben megint kisebb gyerekcsapatokat elõzgetek. Átmegyek az elsõ pincesoron, majd a második, Nagyvölgyi pincesoron megtalálom a következõ pontot. Itt beér a bringás srác, Dani is. 
Alig indulok tovább, egy trükkös letérõnél élesen balra kell fordulni. A szalagok itt is ott vannak segítségül. Emelkedõ jön, Dani elhúz elõre. Szõlõsök között tekerek, követem a szalagozást, ami szépen vezetget. Szücsi elõtt beérem a futó srácot ismét, aki már hiányolt. Hát csak így komótosan haladok, na... Lefele elhagyom, de újabb meredek mászás következik a falutól távolodva, ahol megint beér. Fent a szintben haladó úton aztán megyünk egy szakaszt együtt dumálgatva. Közben sikerül összeszednem valamit az elsõ kerékre. Egy kis faág keresztben ráragadva a kerékre. Sok jót nem sugall... Megállok, és leszedem... egy majd két centis tüske tartotta a gumin, amit kihúzva visítva szökni kezdett a kerékbõl a levegõ. Defekt. Király! Egy darabig még kihúzza... A Kecskekõ alatt Éva, az egyik fõszervezõ szalagozza az utat. Innen már hamar kiérek a mûútra, ami felvezet a ponthoz, de felmenni már nem tudok. Le kell állnom belsõt cserélni az út szélére. A bringa dob egy hátast, én meg már kapom is le a kereket. Gumi ki, tartalék gumi be, pumpál, pumpál. Közben a futó srác megint visszaelõz. Elég gyorsan végzek, talán 5 perc sincs az egész meló. Feltekerek a ponthoz. A hegytetõn kapom a pecsétet, és már gurulhatok is lefelé. Itt lehet most gyorsulni, aszfalt út vezet vissza Szücsibe, zúgok is rendesen. A faluban a Bajza-házat kell megkeresni, itt a következõ pont. Itt kapok finom lekváros kenyeret és innivalót is. 
Jól esik a frissítés, kicsit töltõdök. Elköszönök a futó sporitól, neki mindjárt itt a cél a 25-ön. A faluból kifelé egy darabig aszfalt, majd földút vezet. Ismét találkozok Évával, aki már errefele szalagoz éppen. 
Megtudom, hogy Dani fog nekem pecsételni a következõ pontnál, Õ is szalagoz útközben. Elérem az elsõ tavat. Takaros kuckók vannak a partján, jó kis hely. 
Az út tovább kanyarog, majd egy idõ után egy susnyásba fordul. A szalagok vezetnek, egyébként nehezen hinném, hogy erre kell jönni. Egyre nagyobb a dzsungel, ez itt nem semmi bicajjal. 
Beérem Danit, akitõl meg is kapom a következõ igazolást. Õ ott marad még szalagozgat, én indulok tovább. 
A második tavat balra kell kerülni, egy szántás erdõvel szegélyezett szélén emelkedik az út felfelé. Ez az út is igen be van nõve, még tolni is nehéz a bringát. 
Dani ismét beér és odafent elhúz. Felérve már sokkal jobb a helyzet, széles, jól tekerhetõ út fogad. 
Hatalmas szántások között haladok, majd elvétek egy elágazást és rossz felé száguldok lefelé Ecséd irányába. Az irány mondjuk jó lenne, viszont az út kegyetlenül elfogy, és áthatolhatatlan erdõ állja az utamat. Mászhatok vissza az elágazásig. Figyelmetlenségem jutalma +1,2 km volt. Fent megtalálom a szalagokat a balra vezetõ úton. Pedig ott virítottak, tényleg csak nem figyeltem... Zúgok lefelé a falu felé. Útközben Danit ismét beérem, itt is rakosgatja a szalagokat. A faluban találok egy kék kutat, ami nagyon jókor jön, a vizem már kezdett elfogyni. Feltöltöm és megmosdok. 
Jó meleg lett mostanra. A faluból kivezetõ utakon követem a szalagozást. A jelzéstõl eltérõ utakon érem el az utolsó pont helyét, a Szentlaposi SzúzMária-kápolnát. 
Nagyon impozáns látvány a kápolna és szép helyen is van. A személyzetet nem találom, pedig többfele keresgélek. Ide még nem értek ki, sebaj. Pecsét nélkül indulok tovább. Szántók között futó széles utakon érem el újra a piros sávot, amin balra fordulva elindulok visszafelé, Hatvan irányába. Elérem a már ismert szakaszokat ismét. A telkeknél megint rám ront a kutymó is... :)) Ezt itt szerintem senki nem ússza meg, nagyon lelkes jószág. Leérek a mûútra, és könnyedén visszatekerek a rajthelyig. 13:43 van, meglepõen sok idõ kellett a táv teljesítéséhez. Igaz nem is rohantam sehova. Elsõként értem be a hatvanas távon, de nem sokkal utánam már jöttek a keményebben küzdõk, akik jóval késõbb indultak és adtak vagy 1,5 órát.. ;) 
A célban bevágok egy lekváros kenyeret és egy almát, majd megjön a virsli szállímány is. Hamar megfõnek és azokból is lakmározunk egyet. A végén még egy bónusz sajtos pogit is benyomatok, az ellátásra igazán nem lehet semmi panasz. A szervezésre sem. Nagyon lelkes volt a brigád, jó volt a szalagozás, tetszett az útvonal is. Egy remek túrát hoztak össze itt a kevésbé ismert Mátraalján, ahova érdemes eljönni és megismerni kicsit. A hosszú távon nem indultunk sokat, de a röviden voltak pár százan. Gratulálok a szervezéshez, és köszönöm a lehetõséget! Ez klassz volt! Mért táv: Km órával: 60,6 km GPS: 59,8 km További képek: http://picasaweb.google.com/qvic78/HatvaniHatvanas60MTB# | |||
| |||
Számomra a Maxiról nehéz jó (vagy egyáltalán) beszámolót írni. Valahogy mindig úgy alakul, hogy nem sikerül... Talán mert annyira kifáraszt, hogy arra már nem marad erõm, talán mert olyan hosszú, hogy elrettenek a szavakba öntésétõl nem tudom. A Maxi nehéz túra. Sok küzdelmes órát szerzett már nekem, mégis minden évben újra ott szeretnék lenni Magyarkúton, hogy végigcsináljam. Várom a vonatozást a rajtba, a Börzsönyi nehéz kaptatókat, a Dunán való átkelést, a Fellegvár látványát, a Kisrigó vendégszeretetét, az éjszakát a Pilisben, és a megérkezést a Budai hegyekben. Sokan elmarasztalják a szervezõket, amiért lehetne ezt-azt másképpen/jobban csinálni. Én örülök, hogy egyáltalán megszervezik nekünk résztvevõknek, mindegy hogyan. Idén eljött a 10. alkalom, hogy ott lehettem a túrán, szerettem volna szép emlékeket hazavinni a jubileumról.
Pénteken olyan infó röppen fel a topikban, hogy 7 órától már lehet rajtolni. Ezen felbuzdulva elhatározom, hogy egyel korábbi vonattal utazok le, mint szoktam. A kis piroson zötykölõdve mellettem egy idõs túratárs erõsen készül a mai napra. Elõvesz egy régebbi itinert, egy tollat, egy !számológépet! és egy papírt és valami iszonyat nagy matekozásba kezd. Ahogy nézem idõtervet készít és ahogy elnézem ez betonbiztos lesz... :) 7 elõtt meg is érkezünk a Magyarkút állomásra. Nincs úgy tele a vonat, mint a késõbbi szokott lenni. Elõl loholok, elsõként érkezek a rajtba... vagyis a helyre, ahol szokott lenni, de még sehol senki... Mint megtudjuk, még ébredeznek odabent. Hát itt nem lesz 7 órás rajt egyik távon sem. Sebaj, így legalább bõven van idõm kajálni és összeszedni magam. Közben lassan alakulnak a dolgok, fél 8 körül már az 50-esek indulhatnak. Végül 7:50-kor nevezhetünk mi is. Én 7:53-kor vágok neki a távnak. Nagyon frusztrált, hogy majdnem pont 6 órám van Nagymarosra érni a 14:00-s komphoz. Tavaly nagyon jól ment az elsõ 50, és akkor 6:30 kellett hozzá. Borzalmasan kellene tolni, hogy odaérjek. Nem vagyok kipihenve mostanában, úgyhogy kicsit aggódtam. Na majd meglátjuk. Ennyire a mezõny elején még nem indultam, de tetszett. Ahol a kék balra felfele letér a szekérútról beér egy gyorsabb futókontingens, meg két bringás. Letérek a Kõ-hegy fele és hallom, ahogy az egyik futó kiabál a többieknek, hogy tovább egyenesen, egyenesen! :S Na szép! A bringások mormognak valamit, és jönnek utánam. Toltam felfelé, ahogy kell, és jól is haladtam. Azon kezdtem el agyalni, hogy milyennek szeretném a mai menetet.. egy megfelelõ szót kerestem rá, nem tudom miért pont angolul... flawless? Áh, Maxi sima ügy? Nem hinném... Painless? - na ja, pain az lesz.. de nem találtam a megfelelõt. A tetõre úgy értem fel, hogy azt hittem még odébb lesz és tovább mentem ahol jobbra kell fordulni a jelzéssel. A kis faépítményt ami itt megbújik talán még nem is láttam eddig.. furi. Na spuri lefelé. Senkivel sem találkozok útközben, csak miután már átkelek a vasúti sineket a hegy aljában. Egy nagyobb bringás csapat küzd felfelé az emelkedõn... Õk nem a kéken jöttek idáig. Beverekedem magam közéjük, aztán odafent persze megint otthagynak. Nógrád jön, majd a Csurgó forrásnál az elsõ pont. A bringások pihiznek, én csak a pecsétért állok meg. 8:48 van. Nagyon szép a környék itt. Elkocogok a kálvária mellett, majd kiérek a hatalmas rétre, amin keresztül megy tovább a jelzés. A nagy keresztnél egy idõs pár virágokat helyez el éppen. A bringás csapat ismét elhúz. Ezt majd még párszor eljátszuk.. :) Nagyon jó a tempó, és még tudok rárakni. A Béla rét után újabb bringás csapat fog be, én meg zúgok utánuk. Egy lejtõs résznél megbotlok egy kõben és majdnem felnyalom az utat... csak a kezemen sínyli meg kicsit a bõr. Na eszembe is jut a szó, amit az elején kerestem: careless, vazze! Még jó, hogy hosszú emelkedõ jön a Csóvi felé, vége az eszetlen száguldásnak. A Saj-kút után sorra fogom be a bicajos sporikat a meredek emelkedõn. A többség már javában tol, de van egy-két nagyon elszánt arc. Az egyik elõttem tapossa a pedált, látszik, hogy borzasztó küzdelmes a dolog. Megelõzöm õt is, le is marad, utána viszont utólérek két srácot, akik látszólag még nagyon jól bírják a tekerést. Elképesztõ! Egy tempóban haladunk, egy kemény tempóban. Jön egy még meredekebb rész, amit már nem lehet tekerni, ott eléjük kerülök. Megjegyzem, hogy nagyon jól tolják, erre az a szerény válasz, hogy épp az a baj, hogy tényleg tolják. :) A mögöttük lévõk már rég feladták, szóval panaszra semmi okuk. Vissza is pattannak a nyeregbe és jönnek mögöttem. Én már lihegek elõl, nyomom ami kifér, hogy ne akadályozzam õket a szûk ösvényen. Így mászunk fel együtt egészen a Foltán-keresztig. Brutális a teljesítményük számomra, bringával ilyet bakker.. Pihi nincs, mászok tovább. Az egyik srác utólér és poénból megkérdi, hogy van -e pótbelsõm, mert defektje van. :) Hehhe, na persze, kettõ is itt a camelbak-ben. És hogy belehúz, mert vmit csinálnia kell odafent. Úgy el porzott felfelé a lapos hátsókerékkel, mintha lefele száguldozna. Csak pislogtam. Kár lenne, ha emiatt kellene feladnia. A Csóványosra nagyon jó idõvel érek fel, 10:26-kor kapom a pecsétet. 20,5 km, az több mint 8-as átlag, azannya. Éreztem is, hogy a kemény tempótól kicsit bedurrantak az izmaim, lefelé óvatoskodok. Még így is remekül haladok, jó állapotban érem el a Nagy-Hideghegyi turistaházat. A bringásokat itt megint utólérem, sõt vissza is elõzöm, mert csak berohanok mosakodni és inni, aztán nyomás tovább. Egy srác indul csak velem együtt, Õ hamar el is teker a messzeségbe. A hosszú-hosszú lejtõn, ami a Kisinóci turistaházig vezet óvatosan sietek. Útközben már rendesen fáradok, idõközben már nagyon meleg is lett én meg itt hosszúnadrágban rohangászok. Sajnos a megszokott tájfutó nadrágom nyugdíjaznom kellett, így most egy kicsit vastagabb nyári hosszúban jöttem, de ég és föld a különbség sajnos... A ponthoz érve olyan szomjas vagyok, hogy még a pecsételést is elhalasztom amíg nem fürdök egyet a ház oldalánál levõ csapnál. Utólér egy futó srác. Elég fittnek tûnik, nem is nagyon pihen, indul tovább. Nosza, én meg utána. Mögötte futok a mûúton, közben bringások száguldanak el mellettünk. Egy autó elõz le, majd lassít le mellettünk, jól láthatóan a srácnak depózik. Még pár szót is váltanak. Aha.. így már értem a kevés cuccot, ami nála volt. Próbálok lépést tartani, de egyre nehezebben megy. A Kóspallag közepéig tartom még magam, aztán leállok a csapnál megint mosakodni és tölteni friss vizet a tatyóba. Közben a srác el is porzott. Meglepetésemre aztán a falu után a mûutas elágazásnál beérem. Az emelkedõ ösvényen váltunk pár szót. Neki ez az elsõ Maxija, de az elsõ ötvenet már csinálta korábban. Nem tart soká az együtt haladás, kezdek lemaradni, fáradok. Egy egyhe holtpont kezdõdik itt nekem, lassul a tempó is. Beér JB is másodmagával, elporoznak. A Békás réten nyargalok utánuk. Nagyon szép ez a hatalmas mezõ, ahogy körülölelik a Börzsöny csúcsai. Már közel vagyok Törökmezõhöz, azon agyalok, hogy ez a belassulás most nem jött jól, nem fogom elérni a révet. Ha csak az idõn múlna, meg sem állnék a turistaháznál, de az energiám is fogy, a meleg is nõ, itt muszáj dobnom egy kólát. Be is megyek érte a büfébe, nagyon jól esik. A pecsételõ asztal odakint van a parkolónál. Kapok egy almát is, amit el is kezdek jóízûen majszolni, úgy indulok tovább. Innen gyorsan elérem a Vizes-árkot, amibe jó mélyen le kell ereszkedni, majd felkapaszkodni a másik oldalán. Az ösvény ráadásul elég marasztaló, sûrû szúrós ágak-bogak nehezítik a haladást. Itt kissé sokkol, mikor meglátok egy bringást felfelé tolni. Az a szerencse, hogy a kerítéseket már lebontották és nem kell mászókázni, azt nem tudom hogy abszolválta volna a bringával. Én bicajjal ide biztos nem jöttem volna le. :S Persze lehet, hogy idáig sem jutottam volna el... :)) A Köves-mezõn egy másik bringással futok össze, együtt vágunk neki a mászásnak. Az idõvel már kicsit elúsztam, azt beszéljük, hogy nem nagyon van már esélyünk elérni a két órásat. A srác nem is arra hajtott. A futó aki a Kisinóci háznál elõzött le már jön lefelé visszafelé. Bicajosok is, õk még simán odaérnek. Mi már csak abban reménykedünk, hogy lesz tehermentesítõ járat félkor. Azt még elérnénk. Végül 13:44-re érek fel a csúcsra. Hát ez ennyi, negyed óra alatt nem érek le. Érdeklõdök a pontõröknél, hogy tudnak -e a feles kompról valamit.. hátha. De nem. A dinnye szeletek annyira csábítóak, hogy nem tudok ellenállni, benyomok gyorsan kettõt, aztán indulok tovább a kéken. Tolom neki lefele, ahogy bírom, még egy utolsó hajrá a pontig. Útközben beérek egy újabb futót, aki már lemondóan lassan kocorászik. Ahogy elhúzok, gyorsít Õ is. Talán adtam egy kis reményt? Abban még persze bíztam, hogy késik az indulás, úgy számoltam óra 10-re érkezek, de mégis az a rémálom látszott valószínûnek, hogy pont le fogom késni... Az utcákon futva már fülelgettem, hátha meghallom a hajó hangját. Az persze sok jót nem jelentene, mert az biztos, hogy nem most érkezik meg a kikötõbe. Pontban 14:10-kor esek be a rév állomásra és a rémálom megelevenedik. A hajó zúgva távolodik, úgy 5 méterre jár a parttól. Ááááá! Basszus, ez nagyon gáz! Pont most érkezik meg a bicajos bajtárs is, csak a másik irányból, neki sem kellett volna sok. Egy pillanat alatt összetörtem, bosszankodva odasétálok az EP-hez. Azt mondják, hogy nem megy mentesítõ sem, szóval dekkolás van és bosszankodás... :) Hiába sikerült jönni egy jó idõt (6:18) ez kevés volt (vagyis sok)... de az bosszantott a legjobban, hogy gyakorlatilag 1-2 percen múlt csak. Leroskadok egy padra és eszek egy fél zsíros deszkát. Közben csak nem hagy nyugodni a dolog, megkérdem a pénztárnál is, hogy biztos nem lehet -e átjutni 3 elõtt valahogy, nem akarok itt dekkolni 50 percet. Egy sétahajó pont most köt ki, de az persze nem fog átmenni a másik oldalra.. Nem járok szerencsével, várni kell. A többikkel meglátunk egy fa motorcsónakot a vizen, árral felfele haladgatnak nagyon lassan. Támadt egy vad ötletem, és szóltam a srácoknak, hogy megpróbálom lestoppolni õket. :D Lementem a partra és integettem a csónak fele. Meglepetésemre nem kellett sokat várni és meg is indultak kifelé. Mikor kiértek, nem kerteltem sokat, rákérdeztem mennyiért vállalnának fuvart, ha egyáltalán... Nem kellett nagyon gyõzködni õket, megkötöttük az üzletet. Állat! Rohantam vissza valakiért, mert 2 fõt vállaltak be. Végül az a srác jött, aki mellett lefelé menet elfutottam. Már robogtunk is át a nagy vizen. Hûûûû, nagyon vagány! Ilyen élményben sem volt még részem a Maxin, ezt legalább biztos nem fogom elfelejteni. ;) Vigyorogtunk végig mint a tejbetök. Megköszönjük a fuvart és indulunk is tovább. A Fellegvár mászása elég komótosan megyeget, most már piszok meleg van. Alig várom már a csapot, ami fent a parkolóban van. Jópár bringás srác frissít éppen a kútnál, egy gyors ivászatra én is bejelentkezek. Lent a turistaúton elég nagy a forgalom, nem gyõzöm kerülgetni az embereket. A bobpálya parkolójában meglelem a Nagyvillámi pontot is. Gyors papírmunka és már ott sem vagyok. A kéken a hosszú emelkedõkön nagyon fogy az erõm, éhes vagyok és kicsit fáradt. Nagymaroson alig ettem, és most eszmélek rá, hogy a camelbak-t sem töltöttem fel, sem ott, sem a várnál. A Borjúfõi kilátóba most is kimegyek, mint mindig. Amúgy is túl meredek itt a kék, jobb kerülni a háromszögön. Már alig várom a Csanya-pontot, de mikor felérek, látom, hogy a Moli üres. Ez kicsit lehangol, de emlékszem, hogy tavaly is így jártam és akkor még jobban hiányzott. Hát akkor haladjunk, haladjunk. Csak az volt a gond, hogy egyre rosszabbul viseltem a dolgot. Energia alig, görcshatáron a lábam, elfogyóban a piám. Bedobok egy gélt és egy magnéziumot, de úgy érzem annyit ér, mint ha egy madárijesztõbe kötnék infúziót... kelj fel fafej! A Vízverés-nyerge után utólér egy bicajos, még a szûk ösvény elõtt mellõzzük egymást. A piám közben teljesen elfogy. Frankó, innen még elég sok van a pontig... Nagyon küzdelmesen haladok most már, nem kétséges, hogy eléheztem. Lassan jön el a Papp rét, de onnan már érzem, hogy csak bedöcögök valahogy. Nagyon megviselten érek be a faluba. Csapot keresek annak ellenére, hogy tudom, már nincs messze a vendéglõ sem. A buszfordulónál meglátok egy kék kutat, és megrohamozom! Hû, ez kellett. Egy fiatal bringással együtt érünk a pontra, még Õ is a 2 órás komppal jött át. A srác akivel én átkeltem, már éppen az induláshoz készülõdik. 17:00 van. Végre egy kis pihenés! Ez itt most igazi kánaán nekem. Kapom a nagyadag levest, plussz még rendelek egy kólát is. Gesztenyepürét is szerettem volna enni, de most nincs, így az kimarad. Lassan töltödöm vissza energiával, a lábaim még mindig nagyon be vannak állva, próbálok kicsit nyújtózni. Fél órát pihenek a padon ülve, közben a bringásokkal beszélgetek. Mikor induláshoz készülve felállok, kicsit a hideg is el kezd rázni. Megerõltetõ volt ez a 70 kili, és jó volt itt pihegni, de most már indulni kell. Bedobok gyorsan egy algopyrint, és feltöltöm a tartályomat vízzel. Na nyomás! A Maxi mindig is itt kezdõdik igazán! Az elején nem sietek, a lényeg, hogy ismét úton vagyok. Menet közben még tartok egy teljes nagygenerált, gél, magneB6, hátamra neogronarmon, a lábamra bengay. A kencéktõl és a finom levestõl, szinte teljesen újjászületek. Hirtelen nagyon konfortossá válik a haladás. Kényelmesen kocogok Sikáros felé. Ahol le kell térni az elterelt kék jelzésre, szembe találkozok az elsõbálozó sráccal, aki szemmel láthatóan kicsit eltévelygett. Együtt indulunk felfelé. Beszélgetve haladunk, meglepõdök, mikor megtudom, hogy Õ éjfélre tervezi a beérkezést. Hát ez egy nagyon merész terv, és akkor még enyhe voltam. :) A mászás vége felé már lemaradozik, láthatóan nagyon elfáradt. A pontra 19:10-re érünk. Hivatalosan itt csak 8-kor nyitnának. Pár bringás is ott pihen a ponton. Jól esik a zsíros kenyér és az ásványvíz. A ponton levõ hölgy már a következõ pontot reklámozza nekünk, ahol fiatal lányok várnak sütikkel. :) Jól hangzik! Hát akkor talán induljunk! ;) 10 perc pihi után megújult erõkkel indulok lefelé. Az elsõbálozó srác a parkolóban a depójánál töltõdik még, mikor elrobogok mellette. Zúzás lefelé. Nagyon jól megy, szinte teljesen regenerálódtam. Útközben besötétedik, felszerelem a fejlámpát. A sárgán is elég komoly a tempó, és nagyon élvezem. Egy Belga szám férkõzik be az agyamba, a gyaloglás vége... itt most futás van. "Éjszakai suhanás egyedül.. Ez nagyon pazar". Balra tõlem egy távoli hegycsúcson többször is feltûnik egy torony, ami néha átvillog erre az oldalra is. Elõször azt hittem, hogy valaki a hátam mögött lámpázik... :) Meglepõen gyorsan elérem Lajosforrást, ahol tényleg újabb kánaán vár. A beígért lányok és sütik is megvannak. A bringás srácokat, akik Dobogókõrõl kicsit elõbb elindultak elképesztõ módon utólértem... A sütit forró tea társaságában küldöm le. Az éjszakai 30-asra éppen neveznek páran, már többen el is indultak, pedig a hivatalos rajtidõ még nem jött el. A bringásokkal együtt indulunk, elõször a forráshoz, vizet venni. Itt egy kicsit várakoznunk kell, mert egy pár flakonokat tölt éppen. Legkomolyabb tempó innen indul. Felfelé a bringások lemaradnak, majd lefelé beérnek. Együtt nyomjuk Csikóváralja felé, szedem a lábam nagyon a zöld kereszten. A srácok szólnak, hogy 13,5 km/h -val robogunk a sötetben. Nem rossz. Pontnál a fõrendezõ úr fogad minket. Én csak egy pecsétre állok meg, aztán indulok tovább. Úgyis beérnek majd a srácok, gondolom. De már Csobánkán járok, mikor még mindig nem látom a fényeiket. Felfelé meglepõen könnyen megy, remek állapotban vagyok. A kutyák itt most szerencsére elkerülnek. Nagyon könnyen és hamar felérek a Kevély-nyeregbe. A pont egy kicsit távolabb van, mint azt megszoktam. Pihenés itt most nincs, irány lefelé. A köves út kicsit gáz, de egész jól viselem. A Teve szikláknál zene kiabálás hallatszik, a közelben fiatalok buliznak. Átkelek Pilisborosjenõ utcáin, majd megmászom a Köves-bércet. Lefelé a nevéhez hû köves út elég nehéz, de a kondival nincs gond, bírom szusszal. Jó azért betont érni. 10-es út, majd a bekötõút és már meg is kezdem az utolsó nagy mászást. A gyártelepnél 3 kutya fogad ugatva abból kettõ kerítésen kívül van. Faca. Elõször kicsit kerülgetjük egymást, majd be kell vetnem a riasztót, hogy távol tartsam õket. Az utolsó mászás jól megy, de azért persze várom már a tetõt. Onnan a Virágos nyereg már hamar megvan. Pont éjfél van, mikor odaérek az EP-re. Itt találom az éjszakai 30-as elsõ 2 emberét is. Szólnak, hogy önkiszolgáló pecsét van, a pontõrök a sátorból nem jönnek ki. Pecsételek magamnak, írok négy nagy nullát is a rublikába, majd együtt indulunk el a sárgán. Az egyik srác jól bírja még a kocogást, a másik nem annyira, de a terepet egyikõjük sem ismeri. Beszélgetünk lefelé és bele-bele kocogunk. Itt most tudnék gyorsabban is menni érzem. Most a lenti úton megyek, ami elvileg ki is van szalagozva, nem a sárgán, mint tavaly. A szalagozás azonban tényleg csak elméleti. A Határnyereg elõtt elmagyarázom a srácoknak a hátra levõ utat, majd búcsút intek nekik. Most már talán eltalálnak a célig. Ismét zúzás. Macis parkoló, cédrus, utcák és végül a cél!! Juhé! 0:45 van, második gyalogosként érek be. A bringás srác, akivel együtt késtem le a 2 órás kompot, szintén itt van a célban. Már várt engem. :) Kapok finom virslit és egy furi bordó tea kíséretében lenyomom. Isteni! Kis pihi, közben beérnek a 30-as srácok is, akiket végül el is fuvarozok Pestre. Hogy milyen volt a tizedik utólag? Flawless. Soha rosszabbat! Voltak kemény pillanatok, de óriási élmény maradt. Jó érzés, hogy megint nem múlt el év Maxi nélkül. Köszönet a rendezésért! | |||
| |||
Nati emléktúra a Pilisben 70km 2009
Nagyon megtetszett a kiírása ennek a túrának, így be is terveztem. Elõzõ nap futottam egy szolidat átmozgatásképpen, de ez még semmit nem garantált. Fogalmam sem volt, hogy mire számítsak majd ezen a túrán, hiszen ez volt életem második bicajos teljesítménytúrája. Az elsõ meg már réges régen volt, szóval újrakezdõ üzemmódban csak a babatávot mertem bevállalni, ami itt 70km volt. A hosszú 90km. De nem csak magam miatt voltak kételyeim. A bringám sem egy igazi terep-gép. De azért reméltem, hogy helytállunk majd mindketten. Vasárnap még szóltam Petinek is, hátha érdekli, aki hétfõn be is nevezett. Így péntek reggel ketten indultunk Csobánkára. A verdába kényelmesen elfértünk, mi elõl, a bringák hátul. Milyen hasznos tud lenni egy nagy kombi... ;) A rajthelyhez nagyon közel állunk meg, de nem a Fõ utcán, hanem egy kisebb mellékutcában. Itt kényelmesen kipakolászunk, készülõdünk, majd odatekerünk a rajthelyül szolgáló Láry-Fáry étteremhez. Tömeg nincs, de azt látni, hogy jó helyre jöttünk. Bringák pihennek falnak támasztva a kis udvarban. A nevezés fent a teraszon gyorsan lezajlik mivel elõneveztünk. Egy aláírás után megkapjuk a túrafüzetet és a speciálisan erre az alkalomra készített remek kis bicajos kulacsot. Klassz. Mivel hoztunk azért sajátot, az új szerzemény a hátizsákba kerül. A füzet meglepõen bõszavú, korrekt leírás (ki fogja ezt olvasgatni a bringán útközben?), EP nyitvatartások, szint metszet, térkép részletek. Korrekt. Végsõ simítások a felszerelésen, majd indulás. 
Rajt idõ regisztráció és már tekerünk is felfelé a fõúton. Eszembe jut, hogy be kéne kapcsolni a GPS-t is, így egy pár méter lemaradt a trackbõl a kezdésnél. Nagyon jól mutat a kormányra szerelve a kis Oregon. Jó szolgálatot tesz már az elején is, olvasgatás nélkül kanyagunk az utcákban. A Mária utca aztán szépen emelkedni kezd. Már most brutál meleg van a napon, mi lesz itt késõbb? Peti rögtön be is vágja a sisakot a hátizsákjába, nem bírja a fején tartani a hivatalosan kötelezõ felszerelést. Durvul a meredekség, az elsõ kerék meg-megemelkedik, néhol ki kell állni a nyeregbõl. 
Fent az elágazásnál 3 srác pihenget. Egy pillanatra mi is eljátszunk a gondolattal, aztán elhessegetjük és nyomjuk tovább immáron egy sokkal kényelmesebb széles földúton. Ezt a Kinizsirõl már jól ismerem, hiszen itt megy a kék jelzés is. Igaz, hogy még mindig emelkedünk, de nagyon enyhén, így jól haladunk. Menet közben furcsa zörgésre leszünk figyelmesek, ami a bringámról jön. A tetõn félre kell állnom, hogy meghúzzak pár csavart, mert kilazult a kulacstartóm. A rázós út levisz minket a Szántói-nyeregbe. Itt tükörsima aszfalt fogad minket, amin leszáguldunk Pilisszentkeresztre. Itt hamar meg is leljük az elsõ ellenõrzõ pontot a cukrászdánál. 
Jó a hangulat, a pontõr srácok nagyon jófejek. Alaposan végignézegetik a gépeket. Az Oregon is kap egy-két dícsérõ szót. 
Kapunk egy pogácsát, amit be is nyomunk jóízûen. A kulacsokat újratöltjük a kis kertben levõ csapból. 
A bringákra szerelt rajtszámunkra kapunk egy lyukasztást a gyalogos túrákról megszokott pecsét helyett. Beszélgetünk még egy darabig, aztán elbúcsúzunk és nekivágunk egy kemény 5km-es emelkedõnek a Két-bükkfa-nyeregig. Igaz, hogy hosszan emelkedik az út, viszont nem olyan meredek és aszfalt, szóval lehet haladni. Viszont idõközben már elég meleg lett, úgy izzadunk mint egy ló. Peti 50 méterenként törölgeti a szemüvegét, mert nem lát semmit a szemébe csorgó sós-létõl. :) Nekem egy kicsit felfogja a sisak az izzadságot, de azért én is kapok a szemembe. Elhalad mellettünk egy igen szép veterán autó-konvoj. Jujj, de szépek vagytok! Végül felérünk, és letérünk balra a sorompó fele, ahol megleljük a 2. EP-t. 
Itt is van frissítés, víz és szõlõcukor formájában. Innen egy jó minõségû aszfaltos úton indulunk lefelé. Száguldhatunk 4,5 km-t a Hoffmann vadászházig, ahol letérünk egy emelkedõ földútra. Megkerüljük a Szakó-nyerget, majd a Rám-hegy felé vesszük az irányt. 
Elzúgunk a híres fa kapu mellett, majd egy elég rázós köves úton gurulunk lefelé tovább. A kilátás gyönyörû innen. 
Sajnálom a bringát, itt érzem elõször, hogy Õ tényleg kevés ilyen terepre. Ugrál a lánc, pattog a hátsó váltó, izzanak a fékek, nyöszörög a teló. 
Hú, remélem egyben marad, mire leérünk. Persze kicsit szítjuk is a helyzetet, mert a körülményekhez képest azért eresztjük lefele. El is mellõzünk egy párost, akik nem ilyen galádok és tolják lefelé a gépeket. Nagy megkönnyebbülés végül leérni a Rám szakadék bejáratához. Itt a 3. EP. 
A már megszokott víz és szõlõcukor mellé itt egy csokit is kapunk, ami tudjuk, hogy nagyon jól jön a következõ emelkedõs szakasz elõtt. Nem is variálunk vele, betoljuk rögtön. 
Egy jópofa kiskutya nekiáll módszeresen sorban mindekitõl kaját kunyerálni. :) Még mutatványokra is képes az ügy érdekében... jókat mosolygunk rajta. 
Kicsit nehezen szakadunk el a remek kis ponttól, de hát indulni kell. Irány a Szõke-forrás-völgy. Felfelé! 
Meglepõen jól haladunk, nehezebbnek gondoltam ezt a szakaszt, mint amilyen valójában volt. Jól tekerhetõ enyhe emelkedõ, oldalt pedig a csodás völgy látványa kísért minket. Egyszer csak futók tûnnek fel velünk szemben, akiket felismerni vélek! Hogy mik vannak?? Anna és Tamás nyomják lefelé keményen, mikor üdvözlöm õket. Alig ismernek meg, így bicajos szerkóban, amit nem is csodállok... :) Furi, hogy egy bringás tt-n is futó ismerõsökkel találkozok. :D Õk nem találtak tt-t erre a napra, magánedzést tartanak. Elköszönünk és nyomjuk tovább felfelé. Meglepõdök, amikor átbukunk a hegyen és lejteni kezd az út. Valahogy túl hamar odaértünk, hosszabbnak gondoltam ezt a szakaszt. Ennek persze örültem nagyon, mert megint gyorsulhattunk kicsit. 
Mellõzzük a Sikárosi-rétet és elérünk egy elágazást, ahonnan újra másznunk kell Pilisszentlászlóig. Ez az út azonban szép síma, könnyedén -igaz lassan- tekerünk felfelé. Izzasztó a hõség. Elérjük a Kis Rigó vendéglõ parkolóját, ahol egy közkútnál nyomunk egy kis frissítést magunknak. Jól esik a mosdás, piszok meleg van. 
Tövább gurulunk. Elõször le, majd a falu végétõl újabb mászás indul. Egy szembe jövõ bringás bíztat minket, gondolom a rajtszámot látván, hogy már nincs sok az emelkedõbõl. Elértük a Pilisszentlászlói hegytetõt, ahol azonban letértünk balra egy másik útra, ami egy darabig tovább emelkedett. Na itt már eléggé elfáradtunk. Utólért minket egy négyfõs keménymag, Õk jól nyomták felfelé. Végül átbuktunk a hegyen és gurulhattunk le egészen a Pap-rétig, ahol várt minket a 4. EP. 
Itt válik ketté a két táv is. Jó sokan pihennek a pontnál, egy igazi kis oázis van itt. Árnyékot adó fák tövében majszolgatjuk az újabb csokit, amit kaptunk. Víz, szõlõcukor itt is van, megtöltjük a kulacsokat újra. Egy nagyobb pihi után a rövidtávos útvonalon távozunk a pontról. Újabb száguldás indul, jó hosszan, egészen Szentendre széléig. Az utat eddig is tökéletesen jelezték a szervezõk, de innnentõl vesszük csak igazán hasznát a terepre vestett nyilacskáknak. Áttérünk egy tekergõzõ földútra. 
Keresztezünk egy újabb aszfalt utat és megkezdjük a kõ kemény emelkedést a Dobos hegyre. Petinek itt már görcsbe áll a lába, nekem is küzdeni kell. A nap tûz odafentrõl és itt nyílt a terep is. Csorog rólunk a víz. Utólér minket több kisebb csapat is, együtt érünk fel a csúcson levõ ponthoz. 5. EP: Dobos-hegyi vízmû 
Itt is van egy kék kút, amibõl gyorsan cserélünk is vizet. Sokat nem idõzünk, elindulunk lefelé egy köves földúton. Egy olyan úton haladunk, ami nincs rajta a térképemen. Viszont itt jó hasznát veszem a szervezõk által elõre legyártott és honlapra feltöltött track-nek, amin jól látom merre megyünk majd. Persze a navigálással egyébként sem lenne gond, a GPS csak több biztonságot ad, a földre, kövekre fújt irányjelzõ nyilak végig kivállóan mutatják a helyes utat. Átkavargunk a Pomázra vezetõ mûútra, és azon könnyedén betekerünk. 
Miután átkeltünk a fõúton, egy egészen elképesztõ meredekségû út tûnik fel elõttünk. Bakker mi ez itt? Én ezen fel nem bírok tekerni az fix, nem is erõlködök, már az aljában leszállok és tolom a bringát. Peti nekiáll tekerni, a felénél begörcsöl, onnan Õ is tol. Ez egy komoly utca. :) Fent már barátságos földúton tekerünk tovább az utolsó nagy emelkedõ felé, a Majdán nyereg irányába. 
Szép a táj, nyílt a terep, technikás az út. Amikor emelkedni kezd, az út minõsége rosszabbodik, itt nem nagyon lehet tekerni, megint le kell szállnunk. Én nem bánom, egyre meredekebb és meredekebb az út. A pontõrlányok már messzirõl fotóznak mindenkit vigyorogva a hegycsúcsról. A galádok! Mi meg alig élünk, ömlik rólunk az izzadtság. :) 6. EP. Miközben szúrják a lyukakat, figyelmeztetnek, hogy innen lefelé elég köves az út, rázós lesz. Nosza had lássuk, megyünk is tovább. Tényleg nagyon oda kell figyelni, nem semmi itt az út. Már fárad a kezünk is. Aztán betont érünk és minden végtelenül egyszerûvé válik. Gurulunk gurulunk Csobánka utcáin, és azon vesszük észre magunkat, hogy egyszer csak visszaértünk abba az utcába, ahonnan indultunk. Innen már nincs messze a cél. 5:34 lett az összidõnk. Jobb mint amit vártam. Csodás! Gyors regisztráció, aztán megyünk is fel az emeleti teraszra, ahol megkapjuk a meleg kaját. Egy tál valamilyen tésztát, ami nagyon finom, majd egy hatalmas szilvás-meggyes rétest, ami meg egyenesen isteni. Asztalonként jár még egy kancsó jéghideg limonádé is. Jó étvággyal elfogyasztjuk az ételeket, és élményekben gazdagon indulunk hazafelé. Egy kiváló bringás túrát sikerült összehoznia a lelkes rendezõ gárdának. Iszonyatosan jól éreztük magunkat. Minden tökéletes volt, elsõ rendezésnek igazán hibátlan. Az extra jelzések mindig ott voltak, mikor kellett, az ellátás bõséges, az útvonal tökéletes, a pontõrök kedvesek, jókedvûek. Végül a bringa is jól bírta és én is. Még csak izomlázam sem lett. Nagyon köszönjük a rendezést, reméljük lesz még alkalmunk jönni legközelebb is! Ez állat volt! Táv az órám szerint: 71,3 km max 57,4 km/h ave 14,7 km/h GPS szerint: 67,5 km netto ido: 4:49, allas ido: 45 perc max 56,1 km/h ave 12,1 km/h Az igazság valószínûleg a kettõ között lesz, Peti oraja pl 69 km-t mért. További képek Videó: | |||
| |||
| Falasok(k) 50 2009
Mivel futásra készültem, elég volt kényelmesen kimennem a rajthoz. Így igaz, hogy korán nem kellett kelnem, viszont cserébe a Szépjuhásznénál lévõ parkoló már szépen megtelt. Találok azért még egy kis szelet földet, amin meghúzhatja magát a járgány. Örömmel olvastam a kiírásban, hogy a rendezõk figyelnek majd az autókra, ez egy nagyon hasznos újítás. Az õrök máris ott sétálgattak a parkoló területén. A nevezés gyorsan megvan, nincs nagy sor az 50-es távnál. A rajttal viszont még várok, mert a pont nyitások nem futásra vannak kihegyezve. Idõn túl kell majd indulnom. Van tehát még egy kis idõm. Leadom az elemeket, amiket piedcat küldött el velem a gyûjtésre. Az idõ szép tiszta, délutánra 26 fokot ígértek, de már így reggel is melegen süt a nap. El is vonulok a kisvasút állomásépülete nyújtotta árnyékba, leszek még napon eleget. 8:55-kor megyek idõért és rajtolok. Újra az egykori futókörömön. :) Na akkor nyomjuk. A Hárs hegyi körúton kívángatok jó utat az utólért túratársaknak, majd a pihenõnél nagyon hamar bezsebelem az elsõ pecsétet. Egyik kedvenc technikás lejtõmön száguldozok le a hegyrõl. A következõ hegy, a Fekete fej mászása azonban hamar megkezdõdik. Itt csak felgyalogolok, kell még az erõ késõbbre is. Az idõm így is remek a csúcsig. Nyomás lefelé. A karámtól hosszú enyhe emelkedõ jön, amit szép egyenletesen futok, érzem, hogy nagyon jól megy. Itt már tömegekben elõzöm az embereket. Felérek a Kecske-hátra, most pontosan az elágazásban van a pont, ahol a két táv kétfelé válik. A piros sávon továbbhaladva hirtelen eltûnnek az emberek, ritkul a mezõny. Élvezem az erdõ szépségét és a jól futható széles utat. Egy kis lejtõ után folytatódik az emelkedés egyre intenzívebben, de meglepõen jól tolom még itt is. A Nagy-Kopasz elõtti meredek emelkedõn kifújom magam. Mindjárt itt a kilátó. Jó szokás szerint a pont fent van a kilátó tetején, úgyhogy lépcsõzés indul.. Fent Pigmea vár egy kis meglepetéssel. :) Lefelé sietek, majd vissza a jelzésen, amerre jöttem. A keresztezõdésnél ér utól Rush és Gábor akik 5 perccel utánam indultak a rajtból. Nézem az idõt nekem 5 perc volt megjárni ezt a kis kitérõt, egy tempót megyünk. A következõ 4km Nagykovácsiig lejt, úgyhogy itt lehet gyorsítani. A faluban a központ felé kell kanyarodni a Csillagszem vendéglõ felé. Meglepõdök, mikor a pontot végül a plébánián találom meg, jól észrevehetõ felirat irányít be a kerthelységbe. Húú, frissítés! Remek! Jól esik az üdítõ, két pohárral gyorsan végzek is. Mennyivel jobb ez a megoldás, mint a 100 Ft-os kupon két éve. Köszönet érte!! Indulni kell, pedig itt szívesen ücsörögnék még. Az utcán visszafele futva találkozok Daniékkal, szépen jönnek õk is. A faluból kivezetõ sárga lassan egyenletesen emelkedik, próbálok így kocogni rajta én is. Van idõnk harmóniába kerülni, ez a szakasz szép hosszú. Elérem a kék keresztet, ahol a kerítésen átívelõ mászóka alatt már egy forgóajtó is található. Átslisszolok, kezdõdhet a Kutya-hegy mászása. No ez már nem enyhe egyáltalán, lassulok is rendesen. A tetejénél Rushék utólérnek, komoly tempót nyomatnak még itt is. Én maradok továbbra is a sajátomnál, az a biztos. Szem elõtt maradnak, de kicsit lemaradva mögöttük kapaszkodok tovább a Nagy-szénásra. Nem adja könnyen magát a hegy, de fent kárpótol a kilátás mindenért. A ponton beszerzem az igazolást. Lefelé meredek utak vezetnek a Hosszú-árokba. Óvatos futással próbálom elkerülni a nagyobb zakózást. Annyira befele figyelek, hogy egy idõ után arra eszmélek, hogy nem is figyelem a titkos pontot. Remélem, hogy nem mellõztem el. Megkérdezek egy utólért túratársat, de még Õ sem találta meg. Akkor nincs gond. Most jóval lejjebb találjuk meg, mint legutóbb. Menet közben felírom a számot. Az Antónia árok elején Szilvivel és Andrással futok össze. Itt vége a lejtõzésnek, kemény kaptató van elõttünk. Gyalogolunk felfelé, most már egész meleg is lett közben. Nehézkesen érek fel újra Nagykovácsiba, kicsit szusszanok, mielõtt újra beindul a kocogás. A következõ ponthoz a zöld barlang jelzésen kell eljutni. Az Ördöglyuk bejáratánál vár az EP. A következõ szakasz jelzetlen. Szalagozást se nagyon látok, de az út jól követhetõ lefelé. Kiérek a Mészégetõ utcára, most át kell caplatni egész Solymáron. A templom téren szokás szerint megint jól bevedelek és jól bevizezem magam. A felfrissülés nagyon jól esik. Még pár utcán végig kell menni, mire elérem a Szarkavárat. Felbattyogok és megkeresem a pontõröket. A lányok már-már alvásba szenderültek, mikor megérkezek. Megvan a hetedik pecsét is. A vár aljába visszaérve futókkal találkozok, Õk akkor indulnak felfelé. A frissítõpont felé veszem az irányt, amit hamar el is érek. Csak rövidtávosok vannak a pontnál. Én sem sokat zavarok, iszok pár pohár üdítõt, aztán megyek is tovább. Innen emelkedik felfelé az út, aztán késõbb hullámosabbá válik. Az egyik futó, akit a vár aljában láttam utólér. Jól tolja, csak azon csodálkozok, hogy alig visz magával valamit. Az egyik mászásnál beérek egy rövidtávos futócsapatot, velük egy darabig oda-vissza elõzgetjük egymást. Hirtelen meglátom Daniékat magam elõtt az egyik kanyarban. No, mi történt? Igencsak visszalassultak. Azért az a múlt heti mátrai vagánykodás csak nyomokat hagyott maga után. Elköszönök tõlük és a rövidtávosok nyomába eredek. Lefelé jól húznak. A következõ pontig hátrahagyom õket is. A ponton kisebb sorállás vár rám, a fiatal pontõrlány még nem rázódott bele teljesen a feladatba. A Tök-hegy mászása következik, ami durván megizzaszt mindenkit. A néhai zöld sáv rendkívül meredek, felsétálni alig bírok rajta. Odafent a sárgán aztán kifújom magam és kocogok tovább a Virágos nyereg felé. A sárgán sok rövidtávos érek ismét utól, akikkel már az elején is találkoztam egyszer. Egy pár kétségbeesetten keresi a jelzést elõttem. Kérdezik, hogy merre lehet, én meg megnyugtatom õket, hogy azon megyünk. Látszólag nem nagyon akarják elhinni, mert már jó ideje sehol sem látták a felfestett jeleket. Jah kérem, a sárga az ilyen. Újabb mászás kezdõdik fel az Újlaki-hegyre. A pontõr a távolból integet, mert elég sokan vannak fent a csúcson. Ez jó, vissza is intek, hogy vettem, megyek. A lány érdeklõdik, hogy sokan kavarognak -e a hegy körül, mert ilyen híreket kapott. Mondtam, hogy én errõl nem sokat tudok, jöttem a jelzésen szépen. Kapok egy nápolyit, amit lefelé menet meg is eszek. A hegy aljában egy ismerõs arc tûnik fel, a gyorslábú srác jön velem szembe, aki az etetõ pont után lehagyott. Szépen elkavarhatott. Meredeken ereszkedek le a Határ-nyeregbe, ahonnan már kellemes úton döcögök a Macis parkolóig. Az itt lévõ kék kút jókor jön, alaposan megmosdok benne. Innen már hamar elérem a következõ pontot a libanoni cédrusnál. A jól megszokott fogadtatás, ismét egy almával gazdagodva távozok. A jelzetlen úton Zsotyeket érem utól, de alig bírok vele lépést tartani... pedig Õ nem fut. A Schüller út elõtt még csak csak megyek vele, de az emelkedõn leszakadok. A Hárs-hegy errõl az oldalról egy szép kis emelkedõ. A kilátóhoz felérve keresem a pontot.. már majdnem elkezdek felmászni a lépcsõkön, mikor meglátom a fákra kifüggesztett lapot. Egy újabb kód, amit le is írok. Innen már csak le kell gurulni a célba. Itt tudom végre leelõzni Zsoltit. :) 14:22-kor érek vissza a rajthelyre, ami egy 5:27-es idõ. Ez nagyon remek! Most végre sikerült jobbat mennem, mint Larzen egykoron. A pályacsúcs tehát megdõlt, a kérdés csak az mennyivel... :) A célban jó a hangulat, de sokáig nem maradok. Daniékat még megvárom, aztán indulok is hazafele. Nagyon jól éreztem magam, a futás is remekül ment, szuper volt! Köszönet érte a rendezõségnek! | |||
| |||
Öt év telt el 2004 óta, mikor utoljára (elõször) voltam ezen a remek kis túrán. A túra példátlanul sok meglepetéssel és kalanddal szolgált akkor és mély nyomokat hagyott bennem is, piedcat-ben is. Terveztük már többször, hogy visszatérünk ismét, de nem akart összejönni a dolog. A nyári túrák már csak ilyenek. Idén viszont -igaz egyedül-, de ismét lejutottam Balatonfüredre, hogy nekivágjak a balatoni kalandoknak. Délutánra esõt és meleget jósoltak, kora reggel még köd volt és kb 15 fok. Sikerül korán leérkeznem, 7 elõtt pár perccel már ott is vagyok a vasútállomás parkolójában. Itt semmi nem változott az elmúlt évek alatt, a rajtot is ugyanott találom meg. Sõt még egy mellettem leparkoló elsõbálozót is eligazítok. Hát így megy ez. A rendezõk jó hangulatban intézik a nevezéseket. Nem vagyunk sokan, csak páran lézengenek még. Várok még kicsit az indulással, közben megismerkedek a krimó mellékhelyiségével és a pultoslánnyal. :) Gyorsan átfutottam a kapott irományokat. Az elsõ dolog ami szembetûnt, hogy sok van. Vagy legalábbis többnek tûnik, mert most a fénymásolt térképet (ez is javult, ezen már látni is valamit) és az ellenõrzõ pontok leírását külön lapra másolták + még egy lapon volt a szöveges leírás. Találtam egy lényeges változást már az elején. A Jókai kilátóhoz a kék sávon kell menni a háromszög helyett, így a táv rövidült egy kicsit. 7:30-kor kérek idõt és... kapok! Nocsak! Még egy változás... :)) Bár ezt még most sem ellenõrzik beérkezéskor. Na akkor nyomás. Ez a túra egyúttal az új gps-em tesztje is egyben, ha valahol, akkor itt megmutathatja mit tud.. ;) Élesítem a mûszert, aztán indulok. Hoztam fényképezõ gépet is, most bõven belefér a fotózgatás, nem sietek. Már a sinek alatt haladok, mikor eszembe jut, hogy a starthelyet elfelejtettem lekapni... 
A kék felfelé számomra teljesen új útvonal, aminek örülök nagyon. Felettem a Tamás-hegy ködbe burkolózva magasodik. 
A hegy oldalában van egy hatalmas kereszt is, oda is felmászok, szemügyre veszem közelebbrõl. Füred panorámája tárul a szemeim elé a ködös párás fátylak mögött. 
A csúcson beszerzem az elsõ pecsétemet. A pontõr szól, hogy érdemes felmenni a kilátóba. Egyébként is felmentem volna. Odafent viszont semmit nem látni csak tejfelt minden felé. Nulla a látótávolság. 
Kár érte. Irány Arács lefelé! Emlékeztem az elkavarásunkra, ezért tudtam hol kell rápillantanom a mûszerre. Meg is találtam hol szúrtuk el a múltkor.. hát maradjunk annyiban, hogy nem nehéz. Most is látok két túratársat eltûnni a rossz úton lefelé. Próbálom visszapijjegni õket, de már késõ. No lássuk a második (számomra) új szakaszt. Elõször egy nyitott hegyoldalra érek, ahonnan meseszép a kilátás a környezõ hegyekre. 
Az ösvény mellett fenyvesek, sziklák. Már csak Alice hiányzik csodaországból. Alice helyett jön a fekete leves. A levezetõ ösvény hihetetlen módon be van nõve és persze áll rajta a víz az elmúlt napok nagy esõzései miatt. 
Pillanatok alatt bõrig ázok. Direkt gore-tex-es cipõt hoztam, mert tudtam, hogy ennyi esõ után víz és sár lesz dögivel. Persze semmit nem értem vele, mert a szétázott naciból egyenesen a csukába csorgott a víz. Arra nem számítottam, hogy a víz nem kívülrõl fog támadni... Az ösvény néhol már annyira... annyira.. hogy is mondjam: nem volt... hogy nagyon. Igazi vadon ez itt kérem! Hogy lehet itt lejönni bicajjal? :) Arácson megcélzom kocsmát, ahol legutóbb a pont volt, de most sehol senki. Akkor irány a temetõ. Ott sem találok senkit. 
Lefényképezem a Lóczy sírt, aztán indulok visszafelé. Bemegyek még a krimóba is hátha.. de nem. Kérdem vmi pecsét van -e, ááh, a pecsét vajonmi? Akkor nyomás tovább. Ugyanazon az úton megyek visszefele a Péter-hegy irányába, szembe is találkozok több emberrel. A Péter-hegy mászása kemény dió. Meglepodve tapasztaltam még az aljában, hogy mennyire rendberakták a bejáratot, amit meg sem lehetett látni korábban. Menet közben utólérek egy hölgyet, akitõl megkérdezem, hogy talált -e pontot a temetõnél. És Õ talált. Bakker! :S Nem néztem szét eléggé, nem a temetõnél voltak, hanem mellette valami pihenõnél. Uff. Sebaj, legalább fotóm van a helyrõl. A csúcson is fotózok, aztán jöhet a második durva lefelé. 
A helyzet itt is nagyon hasonló, mint a Tamás-hegyen, de inkább rosszabb. 
Megváltás kiérni végre a telkek közt futó szélesebb földútra. Úgy tocsogtam a vízben, mintha a derékig érõ Balatonban nyomtam volna le az elmúlt 7km-t. A jó úton aztán rohamos száradásba kezdtem. 
Csopakon utólértem azt az elsõbálozót, akivel parkolószomszédok lettünk a rajtnál. Egy darabig futott utánam, aztán egy kanyart benéztem és sikerült egy kicsit máshol kilyukadni a 73-asra, mint kellett volna, de semmi jelentõssége nem volt, párhuzamosan haladtunk. Indulhatott egy újabb velõs kis mászás fel a Csákány-hegyre. Odafent végre újabb pontot fogtam. :) Wow. 
Már tudtak róla, hogy valami nem stimmelt a 2. ponttal, mert többen jelezték elõttem is, hogy õk sem találták meg ott a pontõrséget. Odacsörögtek nekik, hogy rakjanak ki legalább valami papírt, hogy merre vannak. Kapok egy balaton szeletet stílusosan, amit egybõl be is nyomatok. Leereszkedek a hegyrõl és innen jó minõségû utakon kocoghatok Lovasig. Innen már látni a Balatont is a távolban. A pont ugyanott van idén is, igaz elõször bent keresem, csak utána kint a kerthelyiségben. Ez volt a 4. EP. Most egy hosszú szakasz jön a következõ pontig, ami a legtávolabbi pontja lesz a túrának a Balcsitól. Lovasról kifele haladva egy kutya horda ront rám. Kettõ elég komolyra gyúrt darab, a csípõmig érnek a harmadikra mondhatjuk, hogy egy "mezei" kutya volt... Szerencsére nem ugranak rögtön nekem, így még van idõm elõszedni a tatyóból a riasztót. Amilyen nagy hévvel és habzó szájjal vicsorogtak rám, olyan gyorsan csendbe is maradtak a gomb megnyomása után. Hagytam õket elgondolkozni a világ dolgain, láttam, hogy megszeppenve próbálták újra összerakni a táplálékláncot... Forognak a fogaskerekek. Hogy is volt ez, te Buksi? Közben én angolosan távoztam a helyszínrõl. A Malom-völgyben egy sokkal kellemesebb harmadik típusú találkozás is létrejön, az út mellett bocik legelésznek, készítek róluk is pár fotót. 
A Király-kúti völgy tele van a Balaton Bike Fest rendezvény szalagjaival és tábláival. 
Egészen Veszprémfajszig követhetem õket, az útvonalak azonosak. 
Onnan még egy kis kitérõ Balácapusztáig, ahol beszerzem az 5. EP pecsétjét is. 
Vissza a faluba, majd indulhat a zöld sáv kezdetének megtalálása. Nem sikerül. Még GPS-szel sem. :) Besz*rás. Van ahol még a TUHU is téved. A erdei játszótérnél valami nagyobb rendezvény van készülõben, sátrakat építenek fel éppen. 
A jelzést magát könnyedén megtalálom, csak azt nem, hogy hol kell letérni pontosan a mûútról. Gyanítom, hogy már rögtön a falu végén, ahol volt befele egy földút, csak az én térképemen nem oda volt jelezve. Na mindegy, a zöldön már sokkal gördülékenyebben haladok, mint 5 éve piedcat-tel, mikor az erdõ széli szántásban bolyongtunk itt. 300 éves tölgy, majd piros kereszt, azon még hosszan dél felé, aztán már ott is voltam a túra csúcspontját jelentõ Koloska forrásnál. Ez a hely valóban csodálatos. 
Nagyon reménykedtem, hogy idén is fogok kapni abból az isteni gyümölcslevesbõl és kaptam. :) 
Nyamm, ez nagyon jól esik itt. Egy jó tíz percet eszegetek, iszogatok indulás elõtt. A Koloska-völgy edzõpályáját nem csinálom végig, csak tolom felfelé rendületlenül. Ráfordulok a hegyre... A Hegyre. A fittness hegy ( Recsek ) idén is megmutatja, hogy rászolgált erre az általunk kitalált elnevezésre. Számoltam a fokozatokat rajta, hétnél már azt hittem nincs tovább, de végül kilences lett a skála. Gyúrunk vazze? Inkább lihegünk vazze. Egyszerûen brutális ez a hegy. A franc se gondolná, hogy ilyenek léteznek ezen a jámbor környéken. Itt pont szembe jönnek velem a Balaton Fest-es bringások, tehát õk lefele élvezik a hegy komolyságát. Konkrétan két nagy taknyolás szemtanúja vagyok a nem kicsit köves retteneten. Csak óvatosan srácok! A csúcson ott a 7. EP. 
Innen laza kocorászás lefelé Hidegkútig. Itt is jönnek szembe a bicajos versenyzõk, biztatom õket, higyjétek el nem olyan rossz ez a felfelé mászás... :) A falun hamar átcikázok, aztán már kapaszkodom is a Hegyes-málra. Ez nem olyan vészes, itt inkább már a meleg az ami nehezít. Rendesen befûtöttek odafentrõl. Átbucskázok a hegyen és legurulok az utolsó ponthoz. Na ez kész. Irány vissza az állomásra. A pontõr elmondja, hogy mindegy, hogy a betonon megyek végig vagy a jelzésen. Tudom ezt jól anélkül is, hogy mondaná, hiszem ismerem már jól ezt az egyesületet. Ez szerintem nem jó-rossz kérdés, Õk így csinálják, pont. A múúton még melegebb van, persze eszem ágába sincs azon menni. :) Bringával más, úgy gondolom majdnem mindenki legurul a betonon Füredig. Valószínûleg én is azt tenném, de gyalog semmiképpen. Gyorsan azt is hozzátenném, hogy tájfutó térkép és/vagy gps nélkül viszont ez a szakasz nagyon nehéz. Jelzés annyira nincs, mintha nem is lenne rá szükség. Pedig lenne. Nagyon is. 
Átkalandozom magamat senkiföldjén, aztán visszaérek a mûútra és már látom is a Balatonfüred táblát magam elõtt. Még egy kis utcaharc vissza a vasútállomásra, végül 13:34-kor érem el a célt. 7:04 lett az idõm, ami lényeges javulást mutat. 
Azon csodálkoztam még el nagyon, hogy a rengeteg esõ ellenére a terep nagyon rendben volt. Nem is értem hogyan. Megkapom a díjazást, kicsit pihizek aztán indulok hazafele. Klassz volt idén is a túra, örültem, hogy itt lehettem újra! Köszönet érte! Találkozunk a Maxin! ;) Ha az útvonal idõvel kezd unalmassá válni, majd megfutom rendesen, de azt hiszem az nagyon sokára lesz, talán sosem. Mondjuk ha ötévente jövök, mégcsak meg sem tanulom az útvonalat... :D Egy biztos, hiszem, hogy eseménytelen Balaton 50 márpedig nincsen. És ez jó. Kalandra fel! Az összes kép itt: http://picasaweb.google.hu/qvic78/Balaton50# Videó: | |||
| |||
| Vidróczki 46 2009
A Vidróczki túrákat van szerencsém a kezdetektõl ismerni, és nagyon szeretem. A feltûnõen rugalmas rendezõtársulat már a második alkalommal sok apró kezdeti hibát kijavított, bár a remek útvonal és a családias hangulat miatt nekem már az elsõ is belopta magát a szívembe. A túra elõtt meglepõdve olvastam a honlapon, hogy idén egy merész húzással ezen a remek útvonalon változtattak egy nagyobbat. Természetesen ezt is azért, hogy jobb legyen. Többen kritizálták az elsõ "langyos" altató kilómétereket, amiket a Maconkai víztározó fele kellett megtenni a hosszabb távokon. Én nagyon örültem, hogy benne volt az útvonalban, mert szép új részeket ismertem meg így a Mátrából, szóval kicsit sajnáltam, hogy kikerült. Az viszont igaz, hogy a horgásztavakig vezetõ út elég eseménytelen volt. A 46-os távot néztem ki idén is, aminek a hossza megmaradt, viszont az 1700m szintemelkedésbõl 2100m lett, szóval igencsak megcombosodott. Szerencsére remekül át lehetett nézni elõre az új útvonalat, mert a teljes túrafüzet elérhetõ volt a honlapon, ami nagyon dícséretes! Ezen a hétvégén volt a Terep Százas is, ami szintén alaposan átalakult. Ha más idõpontban lett volna biztos mentem volna arra is, de így fele annyira sem vonzott a Pilisbe, mint egyik kedvenc túrám a Mátrába. Nem is volt kérdés, szombaton Szorospatakon a helyem! Ákos és piedcat társaságában utaztam le a kis helységre. Az úton a szemerkélõ esõ kicsit meglepett minket, nem készültünk elázni. A rádióban kiadós esõt is emlegettek, de szerencsére nem az északi tájakra. A rajt helye is máshol volt, az erdei tábor helyett egy kicsivel közelebb levõ Dáté panzió egy különálló rendezvénytermében. Leparkoltunk, és bementünk pakolászni a fedett helyre, mert az esõ még itt is szemetelt. Nincsenek sokan, így a nevezés gyorsan megvan. Ákossal mi még kicsit pepecselünk, piedcat szélnek ered 10 perccel elõttünk. Mikor kilépünk az utcára, már nem esik. Ákosnak búcsút intek, és piedcat után iramodok. A Szoros-patak völgyében hamar elérem az elsõ ellenõrzõpontot, most nem kell Nagybátonyba bemenni. Csinos lányok nyomják az elsõ pecsétet. Meredeken felfele indul a sárga sáv, nekiugrok a szinteknek. Az elsõ métereken le is dobom magamról a felsõt, itt már elég lesz a technikai alsó is. Igazából tök felesleges volt elhoznom, de most már mindegy. Jól haladok, utolérek több túratársat. Azt remélem, hogy az emelkedõn piedcat-t is sikerül megcsípni, de csak nem akar feltûnni elõttem. A trükkös részre emlékszek, így nem kell az itinert bogarásznom, bevetem magam a susnyásba. A Bec-kút után megsokasodnak a szintvonalak a talpam alatt, rendesen megdolgoztat a Vörös-kõ kilátó. Most nem állok le nézelõdni, mint tavaly, usgyi tovább. Mátraszentlászló tábláját mellõzöm el, majd megtalálom a pontot is az út mellett a Vöröskõ étteremmel szemben. Máris itt a frissítés, többféle kenyér és ital vár rám egy asztalkán. Pompás! Be is tolok egy lekvárosat, már úgyis épp kezdtem volna megéhezni. Még mindig nincs nyoma piedcat-nek, pedig itt már biztos voltam benne, hogy utól kellett volna, hogy érjem. Bizonyára kavart valahol és elmellõztük egymást. A pontõrség ebben megerõsít, nem látták még itt ma. Ketten vannak még elõttem. Kis szusszanás után továbbindulok. Izgalmas rész elé nézek, nem voltam még a Galyaváron. Továbbra is a sárgán haladok, amíg le nem válik róla a kék kereszt. Amikor aztán az majdnem teljesen visszafordul, elbizonytalanodok és nekiállok böngészni a térképet. Aztán nyugtázom, hogy jó felé haladok, csak kicsit kacskaringózik az út. Gyönyörû vadregényes völgyeket érintek, patakokon kelek át, nagyon szép ez a rész. Útközben befogom az egyik sporttársat, mindketten azt várjuk, hogy mikor jön már a piros háromszög. Sokat már nem kell várni rá, kezdõdhet a móka felfelé. Hallottam már a híresen meredek emelkedõrõl, így nem ért váratlanul. Tényleg nagyon nehezen adja magát Galyavár, totál leizzadok, mire felérek a ponthoz. Egy sráctól kapom a következõ pecsétet. Na akkor gurulhatunk lefelé, gondoltam, közben meg szó sem volt ilyesmirõl. Totál nem voltam képben, mert innen még végig emelkedett tovább az út a piros/kék sávig. Ki látott már ilyen csúcsot? :D Elképesztõ. Felérve már könnyebben ment a kocorászás tovább, útközben megkerült az utolsó elõttem haladó spori is. Piszkés tetõrõl lecsorogtam Mátraszentimrére, ahol így elsõként értem az ABC elõtti ponthoz. Beszereztem az igazolást, és indultam is tovább. A zöld négyzet elejét nem ismertem, csak a Csörgõ pataktól, így megint akadt nézelõdnivaló is. Az idõ melegedett, a levegõ tiszta volt, szép kilátás nyílt a patakvölgyre és a Som hegyesére. Meglepõen hamar elértem a malomárkot, ahonnan a már jól ismert meseszép patak mentén (illetve itt-ott átkelve rajta) haladtam Ágasvár irányába. A Vándor forrásnál kicsit meglepem a pontõröket. Amíg pecsét kerül a lapomra leugrok a forráshoz és megmosdok a kristálytiszta vízben. A siltest is benyomom a vízbe, jó lesz hûtésnek egy kis ideig. A sziklás völgyben futok tovább, balra lent egy sziklamászó készülõdik éppen felmászni valahová. Van itt pár jó mászóhely... A hûtés hamar elfogy, Mátrakeresztes szélén már bûvölöm a közkutat. Nincs szerencsém, nem mûködik. Legurulok az Óvár sörözõhöz, majd átugrálok a patakon. Jöhet egy újabb szép hosszú emelkedõ. Nosza! A következõ pont nincs messze, a barlanghoz közel állnak a srácok az út szélén. Velük együtt indultam a rajtból, igaz Õk más úton jöttek ide. ;) A piros kereszt innen elhagyja önmagát. Az eredeti útvonal 3 éve még járható volt, de mostanra teljesen benõtte a sûrû aljnövényzet. A rendezõk egy alternatív utat jelöltek ki az erdõsáv mentén papír jelzésekkel. Egy idõ után újra becsatlakozott a jelzés is, majd iszonyatos emelkedõbe kezdett. A fáradozás jutalma a gyönyörû panoráma az Erdész rétre felérve. Kiérek a piros sávra, és tovább emelkedek a Mátrabércról jól ismert úton, majd a zöld kereszten hullámzok tovább egyik kedvenc helyem felé a Mátrában. A Szalajkás-tetõ igazán mesés. Legszívesebben órákat ücsörögnék a réten a fantasztikus kilátásban gyönyörködve. Persze most nem zökkenhetek ki a ritmusból, begyûjtöm az újabb igazolást és már robogok is lefelé. A hírhedt sárga jelzés kavarog lefelé nagyon szép mezõket átszelve, de jelzést konkrétan nem sokat látni. Oda kell figyelni, nehogy irányt tévesszek. Megtalálom azt az elágazást is, ahol tavaly rossz felé indultam. :) Leérek a faluba és leslattyogok az ABC-ig, ahol nem számítanak rám még a pontõrök. Korán van még, nem is készültek el a ponttal. Iszok üdítõt és vizet is, de enni most nem kérek. Végül még egy almát azért elfogadok, és jóízûen majszolgatva indulok tovább. Visszaértem az Óvár sörözõhöz, most más irányban távozok. A buszmegálló mögött indul a piros négyzet, ami az elején nagyon meredek. Mikor végre leküzdöm az almát, már levegõt is tudok venni. Késõbb megszelidül az út, és nagyon barátságosan csordogál a Kosiktanyáig, ahol újabb EP vár rám. Itt a bográcsban már valami készülõdik.. :) Én csak újabb mászáshoz készülök fel, lassan de biztosan közeledek Ágasvárhoz. Egy helyen a szûk ösvényen akaratomon kívül sikerül ráijesztenem egy túrázóra, aki azt hitte egy róka iszkol utána. Fura egy kék róka lennék... :)) Az Ágasvári turistaháznál sokan pihennek, itt már találkozok rövidtávosokkal is. A csapból itt is innék, de kivételesen most itt sem járok szerencsével. Hát akkor irány a csúcs! Nagyon kemény mászás következik, nem is megy valami gyorsan. :)) Fent gyors pecsét, aztán irány vissza. Óvatosan zúzok lefelé, fáról fára, mint a mókus. Innen már csak a pirosat kell követni a célig. Igaz ez néhol nem is olyan egyszerû, sokan kavarnak el itt is. Korábban már volt szerencsém nekem is, de már tanultam belõle. A végét kicsit jobban odateszem, egész jó idõ lesz ebbõl.. 5:50-nel érek vissza a rendezvényterembe. Nincs még 1 óra sem, bõven van idõm pihenni, amíg a srácok beérnek. Átveszem az emléklapot és a 4. teljesítésért járó egyedi kitûzõt, majd megtámadom a terülj-terülj asztalkámat. Kis zaba, majd egy zuhanyzás után fitten és üdén várhattam tovább a többieket. Hallgattam a beszámolókat, kavarós történeteket. Nos igen, abból volt szép számmal. Ez egy ilyen túra, kell tudni navigálni a sikeres teljesítéshez. Akik elõször vannak, azoknak talán bosszantó itt-ott a ritkás jelzés, de ez adja a túra savát-borsát. Vissza kell jönni, és kedves ismerõssé változnak a vad ismeretlen ösvények. Fölösleges és kiábrándító volna végigszalagozni az egész útvonalat. Ez a túra így tökéletes ahogy van. Végül beláttam, hogy az útvonalmódosítás is a javára fordult a távoknak, és ahogy láttam másoknak is bejött. Remélem ez marad a végleges és eljöhetek még sokszor Szorospatakra, hogy végigjárjam valamelyiket. Köszönöm az odaadó szervezést, a remek ellátást és a csodálatos túrát! Jövök máskor is, egészen biztos! | |||
| |||
| A 2007-es vérszegény börzsönyi LeFaGySz után a rendezok hagytak egy kis idõt az idõjárásnak, hogy összeszedje magát. A két év várakozás nem volt hiábavaló, a 2009-es mátrai LeFaGySz megint igazi téli körülmények között került megrendezésre.
Feró is nagyon készült a túrára, egész héten a topikot leste, ami pörgött ezerrel a túra elõkészületeivel. Sõt, igazából már vagy két hete folyamatosan ez volt a téma, a rendezõk nagyon készültek a nagy napra. A sors mégis közbeszólt, egy nappal elõtte jött a hír, hogy vadászat miatt a Havas környéke le lesz zárva. A rendezõség gyorsan új útvonalat írt ki a hosszútávnak. A szint egy kicsit ritkult, de a táv így megmaradt. Ketten autózunk le szombat hajnalban Mátrakeresztesre az Óvár sörözõhöz, ahol szép nagy hó fogad minket már a parkolóban is. A Kövecses patak befagyott jegén is fehér lepel ül, vékony csíkokban tör utat a felszínre a víz. Korán érkezünk, hogy mielõbb indulhassunk, mégis nagyon sokan vannak már a rajtban. Az elõnevezés jó ötlet volt, gyorsan végzünk is a papírmunkával, pontban 7-kor indulunk el a túrán. Elõttünk már elment pár csapat még idõ elõtt indulva. A kezdés fergeteges. Igazi szivatós móka.. Alig teszünk meg pár száz métert, a Békás tónál máris rejtett pontot találunk az egyik fán. Sokan nem veszik észre, mert piszkosul jó helyre lett kirakva. A tavat kerülve ugyanis a jelzés egy kis kerülovel leereszkedik a hegyoldalba, majd késobb visszakanyarodik, egy jelzetlen ösvény pedig szintben rövidít. Kis kényszerpihenõ, amíg felírjuk az igazolólapokra a papíron szereplõ betût. Ez jól kezdodik, úgy tûnik, hogy meresztgethetjük a szemeinket végig majd. :) Emelkedünk tovább, a rajtként szolgáló sörözõ névadóját, az Óvárat kell most magunk alá gyûrni. Ahogy feljebb érünk elõbukkan a nap is a távolabbi hegyek mögül és ragyogó napsütésben törjük a havat tovább. Van mit fotózni. Fentrõl megpillantjuk Ágasvár magasba csúcsosodó sziluettjét. Pazarr. A zöld sávot elérve begyûjtjük az elso pontot igazoló számot, amit megint egy kihelyezett papírlapon találunk meg. Valószínûleg nem sok személyzettel ellátott pont lesz a túrán. Az Ágasvári turistaháznál beérjük az elsõ csoportokat, akik között ismerosök is vannak. A két Tamás szintén nagy LeFaGySz rajongó, nem is lepõdök meg, hogy összefutunk. ;) Innen jó sokáig együtt haladunk tovább. A házban kapunk egy pecsétet, aztán indulás lefelé. A Vándor forrásnál kicsit tanakodunk, hogy merre is kéne indulni, de hamar kisakkozzuk. A Csörgõ szurdok gyönyörû, de nagyon technikás a terep. Már a leereszkedés sem egyszerû. El is teszem a fényképezogépet a zsákba, amíg lejutok. A szurdok alján újabb szám vár a begyûjtésre. Ehhez a ponthoz elég érdekes irányokból és helyekrõl is érkeznek közben a túratársak.. van aki visszafelé jön. A szurdokban maradva haladunk a patak mentén, ágakon, fatörzseken át mászva, majd a patakon is átugrándozva érjük el a zöld sávot ismét, amin hosszú emelkedés kezdodik Fallóskút felé. Nem mély a hó, de felfelé így is megérezzük, hogy mennyit nehezít a dolgunkon. Az eleje szépen húz felfelé, tempósan haladunk. Dolgoznak az izmok keményen. Falloskúton átcaplatva a Mária kápolnánál gyûjtjük be a következõ pontot (Szent kút). Tovább emelkedünk Mátraszentimrére, majd leereszkedünk a Narád-patak völgyébe. Ahol a patakot keresztezzük, újabb ponttal gyarapodunk. Feró közben bemutat egy leszúrt rittbergert a jégen. A völgybõl mászással küzdjük ki magunkat és a sípályák felõl érkezünk meg Mátraszentistvánra. A sielõk sem restek, már tömegével vannak kint a pályákon, ez a ragyogó napsütéses idõ ezzel a sok-sok hóval most nekik a kánaán. Mi egy kicsit jobban küzdünk sílécek híján. A pályákat nagyívben kerüljük a szalagokat követve. A falu utcáján végre beérnek minket az elsõ futók, már régóta vártuk õket... A következõ másznivaló nincs messze, a Vörös-kõ most teljesen más arcát mutatja, mint a Mátrabércen szokta. Kellemes hótakaró borítja a tájat. Újabb számot írhatunk fel a füzetbe. Néhol, ahol a szél összehordta a havat, térdig érõ lábnyomokban lépdelünk. A sárga kereszten felmászunk Mátraszentlászló felsõ végébe, majd egy gyönyörû fenyvesben emelkedünk tovább a Piszkés tetõ felé. A hatalmas fenyõk között parányi pontnak tûnünk csak. Feróval úgy döntünk, hogy hátra hagyjuk Tamásék csapatát, és kicsit rákapcsolunk. A nyomvályú mellett egyre csak nõ a hómennyiség, vigyorogva ugráltam bele a combig érõ hóbuckákba. Na ez már döfi. Feró megjegyzi, hogy úgy tûnik nem tudok mit kezdeni a sok energiámmal, annyit ugrándozok a mélyebb hóban. Ekkor még meg sem fordult a fejemben, hogy ez az erõ ma még elfogyhat és tartalékolni kellene... Node melyik gyerek rakja fel a polcra 27-én a karácsonyra kapott távirányítós autót azért, mert eszébe jut, hogy elõbb utóbb elromlik, ha sokat játszik vele? Most pont úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki havat kapott karácsonyra. A lendületes haladásunkat az törte meg, hogy egyszer csak jobbra fent a magas gerincen valaki nekünk kiabál, hogy van -e ott pont valahol a hegyoldalban. És hirtelen megláttuk a szalagokat, amik letérve a jó kis oldalazós ösvényrõl nyíl egyenesen mentek felfelé a hegyre. Hoppá! Lehet, hogy simán tovább mentünk volna mi is, mint a fent toporgó futók, akik tettek egy kis kitérõt. No, hát akkor másszunk, mondom, aztán a lendület két lépés után elfogy és csúszok visszafele. Bakker. A hó itt igen mély és nagyon csúszik a meredek hegyoldal. A pont félúton van, ott legalább fújunk egyet. Kicsit videózok is, bár az nem adja olyan jól vissza a botladozásunkat. Fent már jobb a terep, hamar elérjük a kék sávot, amin elzötykölõdünk Galyáig. A legjobbkor tör rám az éhség, a kilátó meredek emelkedõjén fulladozok egy pogácsától. A parkolóból a Téli Mátráról jól ismert útvonalon indulunk tovább, de tudjuk, hogy a sárga majd elválik a kéktõl, és azon kell továbbmennünk. Azonban az elágazást mindketten rossz helyre gondoltuk, így mikor egy szembe jövõ kiránduló páros buzgón beszámol nekünk, hogy a többiek 10 méter múlva balra lezúgtak, mindketten csodálkozunk... már megint elkavartak? :) Aztán még idõben rájövünk, hogy rosszul gondoltuk a dolgot. Zúgunk mi is lefelé, majd elérjük a tényleges elágazást, ahol a sárga élesen jobbra fordul. Kocorászás közben egy lányt pillantunk meg a távolban ácsingózni az úton. Ázunk, fázunk eltévedtünk? Már megint mellélövök, Tibet fogad minket egy pecséttel a semmi közepén... és bár tényleg majd megfagy, pontosan tudja hol van és miért. Jó megint "emberes" pontot találni a sok "papíros" után. Elköszönünk és nyomulunk tovább lefelé. Csodaszép panorámában gyönyörködhetünk több helyen, elhagyjuk a Nyesett várat, majd az Üvöltõ bérc gerincén tapossuk a havat tovább. A sárga kereszt letérõje után hamar ott is vagyunk a József Attila-forrásnál, ahol felírjuk a sokadik nullánkat a lapjainkra. A patakvölgy gyönyörû, a Szalajka háznál egy szép nagy fahídon kelünk át rajta. Szép fenyveseken vezet át az út, de folyamatosan emelkedik, a sok hótaposás már kezd fárasztani minket. Elérjük a piros keresztet, ami folytatja a monoton emelkedést. Keményen toljuk felfelé, de érzem, hogy ez most sokat kivesz belõlem. Utólérünk egy futót, aki szemmel láthatóan teljesen elkészült. Félreáll, hogy elengedjen, de nem is indul utánunk, csak zihál egyhelyben. Nem találkozunk vele késõbb sem. A hó mély, az út alig akar fogyni, nem úgy mint az erõnk. Jó sokat mászunk felfelé, mire elérjük az aszfalt utat. Ez nagyon kemény szakasz volt. Úgy éreztem magam, mint akit agyonvertek. Most kivételesen jól esik a mûút símasága. Szusszanhatunk egyet. Bagolyirtáson átcsordogálunk, majd legurulunk a Keresztesi nyeregbe. Közben Remó ér utól minket ismét, megállt valahol kocsmázni egyet. Az Ezerház tetõre mászva veszem észre, hogy mennyire nehéz itt futva is a haladás. Remó 50 méterre elõttünk futogat a hóban, de alig akar távolodni. Persze látszott, hogy belõle is sokat kivett az a hosszú emelkedõ még Bagolyirtás elõtt. A Tót-hegyesre most nem kell felmásznunk, csak alatta haladunk el, és megyünk tovább a Káva irányába. Azt viszont már el nem érjük, mivel elõtte van elterelve a túra az új útvonalra. A terelést egy újabb pont jelzi, amit elsõ nekifutásra nem találunk meg. Vadmalac és Gazdag Tomi társaságában szépen tovább megyünk egy elágazásban rossz irányban. Szerencsére lent a völgyben meglátjuk Remót, aki már a pontot elhagyva igyekszik tovább. Visszafordulunk és leereszkedünk a ponthoz. Meg is van, méghozzá pontõrrel együtt. :) Innen hosszan a szalagokat kell követnünk tovább. Az új útvonal sajnos egy kényszermegoldás eredménye, ez érzõdik is. Valahogy nem illik a hosszú széles lapos út a túra profiljába. Itt van idõnk kicsit kipihenni magunkat útközben, több kilóméteren keresztül ilyen lagymatag a terep. Közben Rushboy tûnik fel mögöttünk, de nagyon lassan közeledik. Most Õ sem fut nagy meglepetésemre. Egyszerre érjük el az elágazást, ahol a rövid és a hosszútáv szétválik. Itt nincs pont, de vannak rendezõk, akiktõl mindenki kap egy poharat. Elõször azt hittem viccelnek, hogy csak poharat kapunk, bár igazából azt sem értettem miért. Aztán elmondták, hogy kicsit tovább kell mennünk, és a Hidegkúti turistaházban majd kapunk bele teát. Tea? Mi van itt? Az elején még úgy tûnt megint egy igazi szivatós LeFaGySz-ban lehet részünk, erre meg itt elkényeztetnek minket.. :) Hát ilyet. Sajnáltam azért, hogy a kényszerterelés így kizökkentette a túrát az extrém mivoltából, másrészrõl persze nagyon jól esett a kis feltöltõdés. A meleg házikóban nagy eszem-iszom fogadott minket. Nem is maradtunk sokáig, nehogy túlságosan is átmelegedjünk. Innen hosszú, de könnyen járható úton értük el a Nagy-parlagot, ahol Zsotyek várt minket sátorba burkolózva a harmadik titkos ponttal. Útbaigazít minket, elindulunk a zöld négyzeten lefelé. Elõször nem tudtam honnan, de olyan ismerõs volt ez az út. Aztán rájöttem, hogy a Vadrózsáról, amin itt szembõl szoktunk jönni. Leérkezünk a Zám patak völgyébe, ahol begyûjtük az utolsó titkos pontot is. A völgy mesébe illõen szép. Elhagyjuk a jobbról beágazó völgyet, amin a Múzsláról szoktunk érkezni a Vadrózsán. Immáron a Rédei Nagy patak völgyében küzdünk a nehéz terepen. Ez a völgy kárpótolja kicsit a Káva és a Havas kihagyását. Ez itt tökéletesen beleillik a túrába, és különösen azért örülök neki, mert ezen a szakaszon még nem jártam egyszer sem. Csak ámulunk és bámulunk, miközben próbáljuk száraz lábbal abszolválni a sok-sok patakátkelést. Egyik alkalommal egy vaskos keresztbe döntött fatönkön lehet csak átkelni a bõhozamú patakon. Óvatosan lépdelek át rajta. Feró jön, megjegyzi, hogy nem lenne jó beleesni a patakba itt, aztán, mint aki bizonyítani szeretné, hogy ez tényleg nem olyan jó móka, belecsúszik a patakba. Szentségel is rendesen, de legalább neki már nem kell nagyon izgulnia a maradék átkeléseknél... :) A völgy vége is bõven tartogat még meglepetéseket. Hatékonyan lassít a sok átmásznivaló, már-már olyan érzésünk van, hogy egyáltalán nem haladunk. Arról, hogy világosban érünk célba már régen lemondtunk, igazából már a Múzslára felérés is elég valószínûtlennek tûnt napfényben. Átmászunk egy kerítésen is, egy olyan hihetetlenül rozoga létrán, amilyen a mesében sincs. Az a vége, amin felkapaszkodunk már csak a levegõben lógott, pár szög tartotta odafentrõl az egészet. Kicsit arrébb gizgazos ferde ösvények próbáltak minket maradásra bírni, de végül átverekedtük magunkat az egészen, és elértük a János váráról meredeken ereszkedõ zöld négyzetet. Innen egy nagyon hosszú és fárasztó emelkedõ következett. Az elején meredeken, majd a jelzetlen útra áttérve enyhe de kitartó emelkedõn közelítettünk a Múzsla felé. Fura volt így egy hegyvonulattal arrébb párhuzamosan haladni a jól ismert gerinccel, amin ott magasodott mellettünk a Nagy-Koncsúr, a Nyesett bérc, és persze a távolban maga a Múzsla. A földútra nem lehetett panasz, jó hosszan ki volt járva terepjárókkal, így a nyomvályúban egész kényelmesen haladhattunk. A nap már alacsonyan járt, hamarosan lemegy, és akkor lámpázhatunk. Én már jó elõre elõ is készítem a fejlámpámat. Feró kezd kicsit bezombulni, nem is beszélgetünk már, csak rakjuk a lábainkat egymás után. Egy elágazásban elfogy az autónyom, megint kõkemény hótaposó üzemmódba váltunk. Ennek már a fele sem tréfa, nagyon meredekké válnak az utolsó kilóméterek. Lassan érkezünk meg a Kis-Cser kúthoz, ahol már kezd sötétedni ránk. Felírjuk a számot a kirakott papírról, aztán tapossuk a métereket tovább felfelé. Próbálok egy kis lelkesedést önteni a társamba, de Feró már csak a kilégzés, belégzés, lépés elõre feladatokkal van elfoglalva.. Pedig már tényleg látom a gerincet elõttünk, nem hallucinálok. Ugye nem? És tényleg meglátjuk a piros jelzést is a fákon. Megvagyunk. Megállás nélkül törjük a havat tovább a csúcs irányába. Egy frászt vagyunk meg. Innen a maradék táv még porrá zúzza a biztonságban hitt tartalékokat. Végül mégis sikerül lámpa nélkül odaérni. A ponton két pontõr is vár ránk. Kapunk egy csokit, amit be is nyomok gyorsan. Aztán viszont nyomás lefelé, mert itt mocsok hideg van. Durva mi van itt fent a tetõn. Hol semmi hó, ahonnan épp lefújt mindent az erõs szél, hol meg méteres lábnyomokban botladozunk elõre. Innen még vannak szép kis kaptatók felfelé is, pár csúcson még át kell hullámvasutaznunk. Rendesen elfáradtunk, tévelygünk elõre a szürkületben. A 3. csúcson már bekapcsolom a lámpát is. A hó remekül visszaveri a fényt, így jól lehet haladni. Végre lefelé megyünk. A távolban es lámpa fényét vesszük észre elõttünk megy valaki. Leérünk mi is a Nyikom nyeregbe, ahol elõször rossz úton indulunk tovább, de hamar korrigálunk. A Vörös-kõ bércrõl egy rövidtávos lámpája vágja az utat lefelé, de lemarad, ahogy becsatlakozik mögénk. Ferónak már fáj a térde, nem esik jól neki a lefelé menet, de ennek ellenére nyomja ahogy bírja. Pár rövidtávos kollegát megelõzünk útközben, aztán, mikor eltávolodok mindenkitõl olyan hihetetlen jó érzés tölt el, hogy magam is meglepõdök. Hihetetlenül hangulatos ez az út lefelé a hatalmas fenyõkkel a havas úttal a lámpa fényében. Teljes a csend, egészen varázslatos így kocogni lefelé a Múzsláról. Ebben persze benne van a túra nehézsége, és a cél közelsége miatti felszabadult érzés is. Csorgunk lefelé, néha bevárom Ferót, amíg felzárkózik, aztán már látjuk is Keresztes fényeit. Leereszkedünk a patakvölgybe, majd átkelünk rajta, és már ott is vagyunk a sörözõ elõtt. Megcsináltuk. 11:56 perc kellett hozzá, kemény volt. Amilyennek lennie kellett... A célban fogadjuk a gratulációkat, és viszonozzuk azt a már bentlévõknek. A jelvény amit kapunk nagyon igényes lett. Kis várakozás után megkapjuk a rajtban megrendelt babgulyást, amiért megérte várakozni, fennségesen finom volt. Nem idõzünk sokat a célban, mert érkeznek sorra az emberek és nincs sok ülõhely. Megköszönjük a rendezõknek a túrát, és indulunk hazafelé. Végre ismét egy teljes értékû LeFaGySz-ot kaptunk, aminek nagyon örültem. Feró sem csalódott a túrában, nagyon tetszett mindkettõnknek! Azért kíváncsi lettem volna az eredeti útvonal mennyit vett volna még ki belõlünk, de így is nagyon keményre sikeredett. És ez így van rendjén. Aki ott volt az egy örök élményt vihetett haza magával a Mátrából. Köszönjük! Képek: http://picasaweb.google.com/qvic78/LeFaGySz57Matra# Videó: http://www.youtube.com/watch?v=wcnHeDF1Uh0 | |||
| |||
| Cserhát 500 2009
A Cserhátot kevésbé ismerem, így elég izgalmasnak hangzott ez a tájékozódási teljesítménytúra. Itt öt darab 500 méter fölé magasodó hegycsúcsot és egy forrást kell felkeresni tetszõleges útvonalon és sorrendben. Feró ötlete volt elõször, hogy menjünk el erre is, így egész héten az elõrejelzéseket bújtuk, mert nem sok jóval kecsegtettek. Esõt és bizonytalanságot ígértek, már majdnem el is rettentettek az egésztõl. Kinek van kedve egész éjjel szakadó esõben gázolni a sárban? Azért készültem rá szorgosan, megterveztem a bejárandó útvonalat is elõre. Végül a bizonytalanság jött be, pénteken már látszott, hogy csak az ország déli része kap az áldásból másnap. A sors fintora, hogy közben Feró lebetegedett, így nem tudott jönni. Szombat délután négyen indultunk el a túrára. Gyöngyi örömmel vállalta az újabb éjszakai kihívást, sõt még Zolit is beszervezte. Peti is nagyon várta már a mókát, szeretett volna egy nagyot dagonyázni. Talán még azt is sajnálta, hogy végül hét ágra sütött a nap odakint, mikor beszállt az autóba. Már-már tavaszias volt az idõ. A rajt az Alsótold melletti Bableves csárdában volt. Mikor megérkeztünk, már jópár autó állt a csárda körüli földutakon, mi is beparkoltunk a tocsogós sárba. Na valami ilyesmire számítottam... A vendéglõ roppant barátságos, ideális rajt helyiség. Rögtön azon morfondírozok, hogy mennyire fognak minket szeretni, mikor nyakig sárosan betoppanunk majd a célba érkezve. :) Sokan választották a korai indulást, a nevezésnél kivárjuk a kis sorunkat. A 28-as rajtszámot kapom meg, pár perccel a hivatalos rajt nyitás után. 16:40-kor vágunk neki a túrának. Odakint még világos van, a lámpák még a tatyókban figyelnek. Furi világosban indulni egy éjszakai túrán, viszont hasznos a korai indulás mindenképp. Ez egy olyan tájékozódási túra, ahol azért nincs akkora szabadságunk variálni az útvonalon, mert a rajt/cél gyakorlatilag ráilleszkedik a bejárandó "körre". Az elsõ hegy rögtön ott van az orrunk elõtt, de utána vagy a Tepke felé indulunk, vagy a Dobogó-tetõre, a többi már nagyjából adott. Én a Tepkét választottam. Elsõre ez tûnt egyszerûbbnek, legalábbis lélektanilag, mert így a csúcsok nagyobb részét hamarabb be lehet gyûjteni. A Bézma könnyû préda volt. Mi rögvest bevetettük magunkat az erdõbe, míg az elõttünk haladó nagyobb csoportok továbbmentek a mûúton. Széles út vezetett minket feljebb és feljebb, itt még átvágnunk sem kellett. Elértük a keresztben haladó jelzett utat, ahol több túratárssal is találkoztunk. Voltak akik felfelé, de már olyanokkal is találkoztunk, akik már lefelé tartottak. No, hát mi lefelé biztos nem jövünk erre vissza, a jelzés szép nagy kunkort csinál a hegyen. Útközben kezd sötétedni. A ponton megkapjuk az elsõ matricánkat az igazolófüzetre, majd elõvesszük a lámpákat végre. Az égen feltûntek a csillagok, szép, nyugis estének ígérkezik a mai. Irányban indulunk lefelé egy nagyobb irtáson, ami azért meglehetõsen gazos, sûrû az aljnövényzet. Szerencsére hamar beérünk az erdõbe, ahol már könnyedén haladunk tovább. Még remek utakat is találunk, amik levezetnek minket vissza a mûútra. Innen a kék jelzést követjük. Lefordulva az aszfaltról nagyon saras rész fogad minket. Az erdõ szélén haladó szekérút és a szántás egy nagy közös masszává mosódik. Az úton néhol több centiméter víz áll, nem is nagyon lehet kikerülni. Gyorsan kiderül, hogy kinek mennyire vízálló a lábbelije... Reméltem, hogy amint befordulunk az erdõbe jobb lesz a helyzet, de tévedtem. A kis ösvényen, ami felfelé indult, patakban folyt a víz le a hegyrõl. Kínunkban röhögtünk, ahogy csúszkáltunk és cuppogtunk az úton. Aztán menekülõre vettük a figurát, és a jelzésrõl letérve egy szárazabb ösvényen másztunk tovább. Ez egész rendben volt, még egy kanyart is levágtunk vele. Amikor visszaértünk a jelzésre a vicces vízibalett újra kezdõdött. Így szórakoztattuk el magunkat egészen addig, amíg fel nem értünk a gerincre. A távolban Pásztó fényei tündökölnek a fák mögött. Innen már klassz az út a kilátóig, nincs sár. A ponton ketten fogadnak minket, éppen tüzet próbálnak gyújtani. Nem egyszerû történet a nedves erdõben. Ajánlják, hogy másszunk fel a kilátóba, mert szép az esti kilátás. Kapunk is az ötleten, miért is ne? Idõnk, mint a tenger. Remek móka az éjszakai kilátó látogatás. Felfelé menet az extrém meredek lépcsõkrõl egy kutya jut eszembe egy másik túráról, amit alig bírtak lehozni fentrõl annyira félt lefele menet. Nem csoda, a felsõ lépcsõsor igen trükkösre sikeredett. Húú, nagyon megérte feljönni. A környezõ települések fénye, a Mátra és a Cserhát sziluettje és a millió és millió ragyogó csillag az égen, igazán szívmelengetõ látvány. S bár a szívünk melegedett, de a többi testrészünk fázni kezdett, mert odafent fújt azért a szél. Lemásztunk a pontõrökhöz, kicsit még beszélgettünk velük, aztán indultunk a 3. csúcs felé. A Köves bércig végig jelzett úton lehet innen menni. Ez a szakasz ráadásul már ismert is számomra. Azért így is kell figyelni, ha másért nem amiatt, hogy vannak elég köves és gazos szakaszok az úton. A Nagy-Kõ-tetõn már az erdõt vizslatom, hogy mennyire lehet itt levágni majd visszafelé Garábra. Kicsivel odébb megtaláljuk a betervezett utat is a távvezetékek mentén. Ez egy széles nyiladékban haladó út, tökéletes lesz. Most persze még tovább megyünk, és hamar el is érjük az elsõ csúcsra vezetõ háromszög jelzést. Ez a Varjú-bérc. Tudom, hogy ez még nem az a hegy, amit keresünk, ezért is furcsálom, mikor egy világító lámpafényt vélünk felfedezni a tetején. Ki van ott fent és miért? Lehet, hogy mégis ezen van a pontunk? Még a térképet is elõvesszük, hogy leellenõrizzük, hogy jól emlékszem -e a pont helyét illetõen. A térkép igazolt, ekkor esett le a tantusz, hogy nem is lámpafényt látunk odafent, csak egy erõs fényû csillag viccelt meg minket alaposan. Szedtük is a lábunkat tovább. Jött a második csúcs is, ezt is mellõztük, bár a csillagunk ennek a tetejérõl is lekacsintott ránk. Már lefelé indultunk el a hegyrõl, mikor megláttuk a 3. csúcson világító fényeket. Az lesz amit mi keresünk. Megtaláltuk az oda vezetõ utat is, azon értük el a Köves-bércet. Itt újabb levonót kapunk a füzetekre. Irány vissza a kék sávig. Peti már menne is vissza Garáb irányába, mikor szólok neki, hogy van még egy kis dolgunk a másik irányban. Irány a Nyerges-tetõ. Egy darabon még a jelzésen, majd egy jelzetlen, de széles úton haladunk. Ez utóbbi már erõs emelkedésbe kezdett. Felérünk a Kerek-bükk oldalába. Itt az út egy része le van fagyva, egyszer-kétszer meg is csúszunk rajta. A pont a hegy legkeletibb végén van, elég sokat baktatunk odáig. Már várom mikor találkozunk szembe a visszafelé igyekvõkkel, mert innen ez az út visz majd vissza is minket. És jönnek is a túratársak egy-egy kisebb csapatban. A ponton sátrazó õröktõl kapunk egy csokit, beszélgetünk kicsit az útvonalról is. Mikor elmondjuk, hogy milyen úton (úton?) akarunk Dobogó-tetõre menni, vigyorogva csak sok szerencsét kívánnak. Hmm... lehet, hogy ismerik a terepet? :)) Innen az a következõ pont nekünk, ami "kicsit odébb" van. Így mondtuk mindíg Zolinak, mert a qrva messze van nem hangzott annyira lelkesítõen. Hát szó mi szó, az ötödik hegycsúcsig innen kb annyit kell menni, mint amennyit a rajttól eddig jöttünk ( és közben négy csúcsot már begyûjtöttünk ). Hátra arc, irány Garáb. Zolinak azért is tûnt nagyon rossz ízûnek a távolság, mert fájni kezdett a térde. Már nehézkesebben tudott csak jönni, ami nem volt túl jó kilátás így még a túra elsõ felében. Újra elhaladtunk a Köves-bérc alatt, ahol most elég nagy volt az élet, sokan jöttek szembe és indultak fel a ponthoz. Mi persze ezt már kihagytuk, visszamentünk a vezetékekig, aztán azon az úton indultunk el lefelé. Eddig is eléggé botladoztunk az ágas bogas útakon, de ez itt lefelé túltett az eddigieken. Itt elképesztõen rosszindulatúan próbáltak minket minden második lépésnél elgáncsolni a tüskés indák.. Petivel egymás botladozásain röhögtünk végig. Gyöngyi és Zoli eléggé lemaradtak, az út aljában egy elágazásnál bevártuk õket. Kiderült, hogy Zoli térde teljesen megadta magát, nem tudja folytatni a túrát. Így aztán mindketten úgy döntöttek, hogy visszasétálnak a csárdáig a mûúton. Sajnáltuk a dolgot. Petivel kihasználva a közvilágítást egy lámpa alatt akksikat cserélünk a lámpáinkban és megújult fényerõvel vágunk neki a maradék útnak. Vagyis leginkább világítás nélkül, mert a faluban nem kellett, utána meg kicsit lopakodó üzemmódban mentünk tovább az aszfalton. Forgalom nem volt. A tiszta égbolton most már annyi csillagot lehetett látni, hogy már alig bírtuk kivenni a megszokott csillagképeket. Szép volt. Viszont itt éreztük, hogy kicsit hidegebb van a nyílt terepen. Korábban az erdõben nem fáztunk, de itt kezdett elfagyni az ujjunk vége. Az út is jegesedett, Peti legnagyobb örömére megint bemutattam néhány új figurát, de azért megúsztuk esés nélkül. Találkozunk pár túratárssal, akik fordított irányban nyomják, kb a felénél lehetünk. Felsõtoldon még nagy az élet. A sarki kocsmában majdnem mi is betérünk, de annyian vannak, hogy inkább nem idõzünk. Most jön az igazán izgalmas szakasz. Egy nagy átvágást terveztem be innen Dobogó-tetõig. A jelzésrõl hamar le is térünk, jelzetlen úton haladunk, majd egy szántás szélén, majd megint egy úton, majd az erdõben, néhány úton keresztbe és ismét csak erdõben. Hû azannya, de milyen erdõben. Ilyen istentelen zegzugos szúrós, tüskés tövises erdõt én még nem láttam ami ott volt. Néhol képtelenek voltunk tartani az irányt, egyszerûen nem bírtunk keresztül menni a sûrû dzsindzsán. A tüskék átszúrták mindenünket, hiába volt a dupla nadrág is. Nagyon komoly dzsungelharc alakult ki, de én nagyon élveztem. Aztán át kellett kelnünk egy hatalmas völgyön. Azt már annyira nem. Maga a völgy még nem volt gond, az alján patak folyt, de át lehetett ugrani, viszont a másik oldal nagyon meredek és saras volt. Ráadásul nagyon durván benõtt tüskés fiatal dzsumbuj fogadott a tetejében, amin képtelenek voltunk átvergõdni. Így a patak mentén másztunk kicsit a hegyoldalban felfelé, amíg elértünk egy nagyon szûk derékszögû völgyet. Azon már tudtunk haladni, bár az is elég küzdelmes volt. Én például olyan sikeresen bevertem egy fába a térdemet, hogy utána már fel sem kellett néznem, mindenhol csillagokat láttam. Meg utána még 2-3 napig, amikor terheltem... Annak ellenére, hogy alig haladtunk, egyáltalán nem bántam meg, hogy erre jöttünk, mert most legalább képet kaptam arról, hogy milyen amikor a Cserhát sem viccel. Ezután már könnyebb volt a terep, volt még egy-két kisebb bujkálós rész, aztán utat is találtunk, ami szépen felvitt minket a jelzésig. Onnan meg már hip-hopp ott is teremtünk Dobogó-tetõn a geodéziai torony lábánál. Újabb levonót szerzünk be. Irányban indulunk tovább a Dobos kút felé. Az út nagy része megegyezik oda-vissza. Az egyik elágazásnál rossz irányba indulunk, de hamar észrevesszük és korrigálunk. Kb 20 perc alatt meg is érkezünk. Ez egy klassz pont volt, forró tea és forralt bor várt ránk, ami nagyon jól esett. Megcsodáltuk a kút vizében fürdõzõ kis tarajos gõtéket is. Jó tíz percet pihizünk a ponton, majd a már bejárt úton indulunk visszafelé. Vissza kell másznunk a szinteket majdnem a Dobogó-tetõig. Útközben egyre nagyobb köd száll a tájra, egy idõ után már csak 10 métert látunk elõre a tejfelben. Peti kihasználja az alkalmat, teszteli lámpájának a fókuszáló képességét. Nagyon meggyõzõ a teljesítménye, a ledes szórt fény most nem sokat ér. A sárga jelzést elérve elindulunk lefelé. Az út sok helyen csúszós, lefagyott. A sávot a sárga kereszt váltja, majd kicsit késõbb egy jelzetlen útra térünk át, ami egyenesen bevisz minket Alsótoldra. Minél lejjebb érünk, annál több a jeges útszakasz. Újabb furcsa táncmozdulatokat próbálunk széles vigyorok közepette. ;) A betervezett út egyébként nagyon bejön, hamar el is érjük a falut. No meg már éhesek is voltunk, hajtott minket a gulyás délibábja. Innen már csak... hû, azaz _még_ két kilóméter mûúton. Egy útszéli tábla jelzi a távolságot, ami nem is humbukk. Itt már tükörjég fedi az utat, ha lefelé mennénk az úton végig lehetne csúszni az egészet. Így csak vissza-vissza csúszunk fél lépéseket. Már közel járunk, mikor egy autó áll meg mellettünk az út szélén. Elõször azt hisszük, hogy kérdezni akarnak valamit, aztán látjuk, hogy más a szitu. A másik oldalt már robban is ki az ajtó és egy róka szalad ki rajta némi köhégcseléssel együtt... nagy buli lehetett... Felcsuszizunk a jobbkanyarig, és már látjuk is a csárdát. Szuper. Megjöttünk. És alig vagyunk sarasak. A célban ott vártak ránk Gyöngyiék. Õk már itt vannak pár órája. A teljesítésért nagyon szép kitûzõt kapunk, ez egy igazi ereklye lesz. És persze oklevél, kézfogás, gratulációk és a jól megérdemelt babgulyás csárda módra. Hmmm... az valami isteni finom volt. Még pont jókor érkeztünk, a túrázók nagyobb része még utánunk ért be, így aztán adtuk is át a helyeket és búcsút vettünk ettõl a barátságos helytõl. A Cserhát 500 nagyon pozitív élményeket hagyott bennem, nagyon örülök, hogy eljöttem, és bízom benne, hogy lesz még alkalmam ezekhez a varázslatos és sejtelmesen sûrû erdõkhöz még a jövõben is. Igaz, hogy sok az útvonalban a turistaút, és kevés a megmászandó csúcs, de azért az izgalmas átvágásokkal bõven lehet útközben szinesíteni ezt a túrát. Nagyon köszönjük a rendezõk munkáját, bár mint utólag megtudtuk nem jöttek túl sokan a túrára ( sokakat elijeszthetett a beharangozott esõ is ), de mi nagyon jól éreztük magunkat. Képek: http://picasaweb.google.com/qvic78/Cserhat500# | |||
| |||
| BHTCS 2009
Nagyon szeretem a tájékozódási túrákat, a BHTCS is nagy kedvenc lett már az elsõ teljesítés után. Idén ismét elsõbálozókat kalauzolhattam, így egy kicsit újra átélhettem az elsõ alkalom izgalmait velük. Több médián már elõre beharangozták, hogy ezen a napon várható a tél leghidegebb éjszakája. Készültünk is meleg cuccokkal, felkerültek a plussz rétegek alulra és felülre is, a vékony selyem kesztyû helyett pedig polár kesztyût vettem magamhoz. Nagykovácsiba jó korán odaérünk Feróval, a rajthelyiség nyitására még pár percet várnunk is kell. Közben megérkezik Gyöngyi is, együtt lépünk be a plébániára. Fél hatkor még nincsenek sokan a kis helyiségben. Ezt ki is használjuk, hamar nevezünk és összekészülõdünk. Elolvassuk a kiírást, amibõl kiderül, hogy az idei meglepetés pont egy névtelen csúcs, amit a füzetben Perem-hegynek keresztelnek el. A Kutya hegyhez közel fekszik. Amíg kivárjuk az indítási idõnket (18:00), addigra elég sokan érkeznek már, tömve van a terem. Ahogy kilépünk a fûtött épületbõl, nagyot változik a klíma. Mivel jól felöltöztünk, most még nem tûnik vészesen hidegnek, de azért csípõs a levegõ. Jó kedvûen indulunk el Nagykovácsi utcáin a Nagy-szénás felé. Az út egyre meredekebb lesz, de legalább kezdünk bemelegedni. Lehet lazítani a ruházaton is. A terepre nem lehet panasz, ahogy betérünk az erdõbe, máris ropog a hó a lábunk alatt. Így hangulatos az esti séta. A tetõn egy spori kavarog, meg is kérdi, hogy merre lehet a pont. Mutatom neki a másik hegycsúcsot, hogy ott kell keresni. Mi is áthullámzunk. Itt már jóval zimankósabb az idõ. A pecsét mellé még egy karamell cukor is dukál. Az alatt a kis idõ alatt is, amit itt töltünk álldogálva kezdünk átfagyni a hideg széltõl. A pontõröket nem is irigyeljük. Itt nyílt a terep, nem egy leányálom itt ácsingózni, húzúnk is lefelé. Lentebb bemenekülünk a fák közé, ott már kellemesebb a hõérzet. Irány a meglepetés csúcs, a Perem-hegy. Az új hegy eléggé bejön, ennek is klassz nyílt füves teteje van. Az odajutás viszont elég kalandosra sikerül.. Na jó, úgy is mondhatjuk, hogy kicsit elbénáztuk. Érdekes módon nem csak mi (vagyis én), több csoport is azon az úton kötött ki, amirõl már csak egy völgyön keresztül lehetett felmászni a hegycsúcsra. Törtük elõl az utat, a többiek követtek. Ahogy felértünk a lapos tetõre már nem volt nehéz dolgunk, a pont messzirõl látszott. Újabb pipa. A másik csoport fotóztatja magukat velünk, cserébe õk is készítenek egy fotót rólunk. Indulás tovább a messzi Meszesre. Nem sokat megyünk a fenti ösvényen, irányba állunk és meredeken lefele indulunk a hegy oldalán. Belefutunk egy gazosabb erdõrészbe, de hamar átverekedünk rajta. Lejjebb azonban újabb akadály áll az utunkba. Egy kerítés. Ja persze, erre emlékezhettem volna, hiszen a másik oldaláról ezt már ismertem régebbrõl. Nosza, másszunk át. Gyöngyinek és Ferónak hirtelen támad némi kételye, hogy ez menni fog -e. Gyorsan bemutatom milyen egyszerû is a dolog és õk is nagyon ügyesen veszik az akadályt. Csak a kezem fagy le a mutatványtól, amit kesztyû nélül mutatok be. Mászunk még felfelé egy kis szintet, és már el is értük a sárga jelzést. Pont ott lyukadunk ki, ahol kell, és szinte csak keresztezzük a jelzett utat, máris robogunk lefelé a jelzetlen földúton a Meszes felé. A pontig sok emberrel találkozunk, akik szembe jönnek velünk az úton. Az egyik csapat lámpa nélkül tolja, ezen meglepõdünk és gyorsan mi is kipróbáljuk a dolgot. Egész jó! A hó elég fényt ver vissza a földrõl, hogy még lámpa nélkül is lehessen közlekedni. Gyönyörû tiszta éjszaka vár ránk, a hold sarló alakban ragyog, a csillagok meg mint távoli lámpák fényei tündökölnek odafent. Hullócsillagot is emlegettek a rádióban, de azt nem láttunk. Begyûjtük a pecsétet és a csúcscsokit. Haver szelet. Ez komoly. :) Visszafelé indulunk mi is, de nem sokáig. Az Ilona lak jön, amihez a Cseresznyés-völgyön keresztül vezet az út. Újabb izgalmas szakasz áll elõttünk. Az ereszkedéshez keresünk egy fákkal tûzdelt völgyet, a gerincen nem próbálkozunk. Még így sem árt az óvatosság, nagyon köves, csúszós a hegyoldal. A lejutással még nem érnek véget a megpróbáltatások, a másik oldalon való feljutás sem egyszerû. Hosszú meredek emelkedõn érjük el a kis házikót. Odabent jó meleg van, ihatunk forró teát is, ami nagyon jól esik. Az egyik pontõrtõl, aki régebben mindig a Nagy-szénáson õrködött, érdekes infókat tudunk meg a két pontról. Megköszönjük az ellátást és elbúcsúzunk a kis pihi után. Most persze megint fázunk, mint a kivert macska. Kemény hideg van. Most egy hosszú út áll elõttünk a következõ pontig, ami a Nagy Kopasz lesz. Az idõ mégis nagyon jól telik, mert jókat beszélgetünk és viccelõdünk elég abszurd dolgokról út közben. No meg megcsodáljuk Gyöngyi kényszerzubbony-táska-szendvics melegítõ technikáját. :) A zöld jelzésen áthaladva hirtelen egy csoportot látunk magunk elõtt feltûnni, találgatjuk, merrõl jöhettek. Mindenesetre ugyanarra mennek, mint mi, úgyhogy haladunk utánuk. A tempó kiváló, mindenki jól bírja a felfeléket is. Amikor nyílt területre érünk szinte megdermed a levegõ, annyival hidegebb van mint bent az erdõben. Szaporázzuk is a lépteket. Ahogy elkezdjük mászni a Nagy-Kopaszt már javul a helyzet, az út meredeken vezet felfelé. A csoport elõttünk odafent a jelzésen kerülve indul tovább, mi egyenesen felmászunk a kilátóig. Hárman õrzik a helyet. Mikor odaér a másik csapat is, nekiállnak találgatni a pontõrsrácok neveit. Az igazolófüzeten minden helyhez fel van tûntetve az ott levõk keresztneve. Gyöngyi is tippel, de végül a másik csapat viszi el a pálmát. Itt is ropog a tûz, de nem maradunk melegedni, irány a Fekete-hegyek. Itt a nekem már bevált úton megyünk, ami nem teljesen irányban halad, valamennyit kerül. Ezt a többiek is észre veszik. Viccelõdnek is vele, hogy biztos direkt megyünk körbe-körbe a hosszabb úton, mert ilyen heppim támadt. ;) Egy másik útról futók érkeznek mellettünk, akik között Orsit véljük felfedezni Feróval a lámpák fényében. Orsi nagyon megörül nekünk, mert már kiloholta a lelkét a többiek után futva. Úgy dönt, hogy leszakad róluk és velünk tart. Gyorsan egyeztetjük még azért a csúcsokat, de úgy tûnik egyezik az eddig bejárt útvonalunk. Csak késõbb derül ki, hogy Orsi véletlenül összekeveri a Nagy-szénást a Nagy-kopasszal és hogy õk a Nagy-szénáson valójában még nem voltak. Nagy köd vár a hegy tetején minket, nehezen vágják az utat a lámpák a sötétben. A pontnál nagy a forgalom, jönnek-mennek a túratársak. A tûz mellett kényelmesen elhelyezkedett pontõrségtõl sütit és lelki támogatást is kapunk egy-egy papírcetlire nyomtatott idézet formájában. Ötletes. Pecsét, hátra arc. Lefelé menet azt vesszük észre, hogy nem akar csökkeni a köd. Lejjebb szállt, és továbbra is körülvesz minket. Fagyos utakon haladunk a Julianna major felé. Orsi különösen fázik, mert rajta futócucc volt, amiben a mi gyalogos tempónk kissé dermesztõen hat rá. Ezt próbálja ellensúlyozni egy kis futva sétálással, ami közeli rokonságban állhat a helybenfutással, mert igen hasonló. :) Azért mi sem poroszkálunk, kilépünk kicsit, nehogy kihüljön. A majornál most nem hallunk egyáltalán kutyaugatást. Vagy nincsenek most itt a kutyusok, vagy csak beléjük fagyott a vau... Adyliget utcáit elérve még jobban érezzük, hogy milyen nagy zima lett. A lámpám fényereje is hamar lecsökkent a hideg miatt, ezért itt én megállok az egyik sarkon akksit cserélni. Nem egyszerû feladat elfagyott ujjakkal. A Nagykovácsi úton átkelve elindulunk az utcákon felfelé a Hosszú-Erdõ hegy irányába. Felfelé Gyöngyi kezd kicsit bóbiskolni, néha rákérdezünk, hogy fent van -e még. ;) A mûút után ösvényeken jutunk fel a hegy tetején található bányához, aminek az északi odalán megtaláljuk a pontot is. Itt szusszanunk egyet, mert olyan forró teát kapunk, hogy csak lassan tudjuk letolni. Közben átmelegszünk kicsit a tûz mellett. Mikor tovább indulunk, én is felhívom a figyelmet a következõ nagy odafigyelést igénylõ igen technikás szakaszra. Szépen lassan ereszkedünk a sziklás gerincen lefelé. Egyes részeken csúszik is az út, de azokat is sikerül mindenkinek abszolválnia. Lent azért megkönnyebbülök, hogy ilyen szépen le tudtunk jönni ezen a szakaszon. Újabb megpróbáltatásnak, most egy hegy tornyosul elénk. A Remete hegyet be is harangozom elõre, hogy ez bizony egy szuszogós hegy lesz. Szuszogunk is derekasan, mire felérünk a tetejére, igaz nem totyogunk egyáltalán. A lányok is derekasan helyt állnak felfelé. Gyöngyi még fel is élénkül a mászás után. Felébredt végre. :)) A mumus Kálvária dombot, most nagyon szépen csont nélül fogjuk. Ezt persze csak én értékelem igazán, mert volt szerencsém már megtapasztalni korábban, milyen jókat lehet itt kavarogni a sûrû erdõben. ;) Számolgatjuk a pecséteket, már csak 1+1 van hátra. Innen már gyerekjáték a vége, gondolhatnánk. A szintek és a táv nagy részén is jócskán túl vagyunk már. Álmomban sem gondoltam volna, hogy mégis ezen a szakaszon ér majd minket a túra legnehezebb szakasza. A Kovácsi erdõföldek mentén haladó ösvényen olyan hideg volt, mint addig még sehol. Ez a szakasz ráadásul nagyon hosszú, brutálisan átfagytunk, mire újra beértünk az erdõbe. Itt mínusz 15 és mínusz 20 között lehetett a hõmérséklet. Orsit nem irigyeltük a vékony futónaciban. Itt már mi is kocogtunk itt-ott, annyira fáztunk. A fák között aztán már sokat javult a helyzet. Innen már gyorsan elértük Nagykovácsi utcáit. Orsi annyira átfagyott, hogy úgy döntött nem is jön tovább velünk, hanem leszalad a célba melegedni, neki sajnos itt véget ért a túra. Újra hárman maradtunk. Egy nyiladékon indultunk lefelé, ami jó meredek lett a végére, néhol már seggen csúsztunk. Mókás volt. Kiértünk a Solymár felõl jövõ zöld sávra, amin nem kellett sokat mennünk és már meg is láttuk a Felsberg fényeit. Odafent vörös villogó fény jelezte a pontot, amit a ritkás erdõn át már messzirõl ki lehetett szúrni. Gyorsan fel is érünk. A pecsét mellé itt egy mûzlit kapunk. Itt megtanultam, milyen éles tud lenni egy fagyott mûzliszelet mûanyag csomagolása... sikerült elvágnom vele az orromat egy rosszul sikerült mozdulattal lefelé menet. Innen már csak a becsületpontot kellett felkeresnünk az Alsó-Zsíros-hegyen. Ez egy gyönyörû szép hegy, még így sötétben is. Nagyon jó érzés így utolsó pontként becserkészni. A többiek már nagyon kíváncsiak voltak, hogy mi lesz a meglepetés, illetve Gyöngyinek az extra meglepetése. Itt aztán minden kiderült. Szerencsére nem volt köd, így mesés panorámában gyönyörködhettünk, Gyöngyi is hamar rájött, hogy mi is a testre szabott meglepetése. Madártávlatból láthatta otthonának pislákoló fényeit. Feró a másik beígért meglepinek esett neki, ami szintén szép volt. Készítünk még pár fotót a varázslatos helyen, aztán viszont szedjük a lábunkat visszafelé, mert jéggé fagytunk közben. Irány a cél. Visszamászunk a turistaház romjaihoz, aztán már zúgunk is lefelé Nagykovácsi utcáin egészen a templomig. Fél kettõ van, mikor benyitunk az ajtón. Hát ez várakozáson felüli idõ lett. Megkapjuk a díjazást, mellé enni innivalót. Orsi is megkerül, egy asztalnál eszeget. Jólesõen pihentünk még egyet, mielõtt hazaindultunk volna. Igen jól éreztük magunkat a túrán, köszönjük a rendezést és az emberfeletti kitartást a pontõröktõl ebben a farkasordító hidegben. Ez nem csak a tél leghidegebb éjszakája volt, de egyben a legragyogóbb is. Remélem sokszor eljöhetünk még erre a kiváló túrára, ami minden évben hatalmas élmény újra és újra. Képek a túráról | |||
| |||
| BÚÉK 20 2009
A mai nap elsõ megmérettetésén már túl vagyok. A BÚÉK 20 nevû teljesítménytúra a túrázók és túrafutók évindító szent eseménye. Akivel csak beszéltem róla a múlt év végén, mindenki jönni akart, és mindenki szeretett volna egy jó idõt is menni rajta. Feró és piedcat társaságában érkeztem meg Hûvösvölgybe nem sokkal 8 után. Nemhogy hûvös, de inkább fagyos volt most ez a hely. Igaz, nem voltam túlöltözve, futásra készültem. Otthon még -8 -t mutatott a hõmérõ. A nevezés gyorsan megy, a rendezõk idén is kitesznek magukért. Nagy a sürgés forgás, az MVTE gépezete olajozottan mûködik. Nagyon jó ezt látni. Feró indul el elsõnek. Én még várok, piedcat meg még a csomagját helyezi letétbe. Közben összetalálkozok Szilvivel és gyorsan elhatározzuk, hogy akkor induljunk is együtt. Ekkor már borítékolva volt, hogy ebbõl már sehogy nem lesz sétagalopp. 8:27-kor indulunk. Tartottam az elsõ hirtelen ott termõ emelkedõktõl, ott mindig észnél kell lenni mennyire ugrik neki az ember, nehogy aztán visszaüssön késõbb. Ennek ellenére nekiugrottam, mert éreztem, hogy minden rendben van. Szilvi lemaradt, óvatosabban indít. A Határ nyereg feletti parkolóig kemény emelkedõket kell legyûrni, onnan már könnyen megy az elsõ pontig, ami a Hármashatár-hegyen most kicsit lejjebb (közelebb) van, mint megszokhattuk. Innen a Fenyõgyöngyéig legurulni nekem mindig nagy élmény, most sincs ez másképp. Sokan nem jönnek be a turistaútra, pedig az itt vezetõ ösvény nagyon hangulatos. Nagy szerencsénk van az idõjárással és a terepviszonyokkal is, az út nincs jegesre fagyva és így futva már kellemes az idõ is. A nap is ragyogóan süt. Lentrõl aztán megkezdõdik az újabb mászás, itt is jól megy a kocogás. Az Árpád kilátónál jut eszembe, hogy meg sem néztem, hogy változott -e az útvonal illetve a pontok elhelyezése. Ezért itt gyorsan elõszedem az itinert, hogy errõl meggyõzõdjek. Aztán megnyugodva futok tovább lefelé. A nagy balos visszafordító kanyarnál nagyon figyelek, hogy ne essek hanyatt, itt szokott csúszni rendesen, de most nincs gond. Át a Görgényi úton, aztán már nincs messze az Apáthy szikla, ahol újabb pecsétet szerzek be. A ponton a pontõrök lapjáról kiszúrom, hogy Feró egy perccel elõtte járt itt elõttem, lassan beérem. A Battai lépcsõnél meg is látom magam elõtt futni. A hátrányt a Zsemlye utcáig sikerül ledolgozni. Tolja Õ is derekasan. A zöld sáv elterelése totálisan értelmetlennek tûnik számomra még mindig, mégis követjük az új festéseket, és megcsináljuk az extra hurkot. A Szerb Antal utcán már én futok elõl, Feró átvette az üldözõi szerepkört. Az új jelzés most cserébe megkímél minket a Ferenc halomtól, kerülve érem el a Budakeszi utat. Az átkelésnél figyelni kell, nagy a forgalom. Újabb hangulatos ösvény vezet fel a szalagozott útig. A ponthoz jó tempóban és erõben érek, innen már nincs sok hátra. Pecsét Joey-tól. Ahogy elkanyarodik a kereszt még visszanézek a ponthoz és Ferót látom éppen indulni. Egész szépen tapad még a tempóra. A Hárs-hegy kemény felfelé, fújtatok jókat mire felérek a kilátóhoz. Újabb igazolás a pontõröktõl. Száguldás lefelé. Yippee! A kövek csúsznak, és sokan vannak, és viszont koncentrálok, így sikerül egyben maradni. Már a vasúti átjárónál járok a sárgán, mikor meglátok magam elõtt egy négyes futóbolyt. Üldözés közben engem is befog egy sporttárs, együtt elõzzük a dupla duót. A végére még egy kicsit felpörög a tempó, együtt érünk az utolsó ponthoz is a Nagyréten. Innen aztán mindent bele, zúzás vissza a kisvasút állomásra, a srác bosszankodik, hogy nem lesz meg a 2 óra, de kiderül, hogy én indultam késõbb pár perccel, így én még pont elcsípem. A vége 2:00. Feró, piedcat és Szilvi is jönnek utánam nem sokkal, mindenkinek sikerült klassz idõt menni. Be is kajálunk még, jól esik a virsli és a tea. Jó kis évkezdés volt, köszönjük a rendezõknek! Most kis pihi, aztán nemsokára indulok Nagykovácsiba, hogy bevessem magam a Budai hegyek fagyos sötétjébe... ;) | |||
| túra éve: 2008 |
| |||
| Iszinik 001 (Sazázs) 2008 - A medvehagymák illata
Egyáltalán nem volt tervbe véve a túra, de végül úgy alakult, hogy szabaddá vált ez a hétvége. Elõször arra gondoltam, hogy egy ötvenest lefutok belõle, annyi elég is lesz most. A megszokott százas adagjaim az évre már megvoltak. Azonban itt mégiscsak a nagy Kinizsi Százas-ról van szó, ráadásul egy egyszeri, különleges rendezésben. Még a hét közepe fele sem tudtam, hogy melyik távra megyek. Végül az idõjósok beharangozták a telet a hétvégére, no nekem több se kellett.. Kinizsi? Visszafele? Télen? Megyek. Hajnalban 3:45-kor keltem. A terv az volt, hogy aznap kétszer érkezek meg Csillaghegyre. Az elsõt nem volt nehéz abszolválni, beültem az autóba, és irány a cél. Jó korán odaértem, a 4:50-es hév robogott el éppen, mikor lekapcsoltam a fényszórókat. Na most egy jó fél órát itt dekkolhatok a hidegben. Sebaj, gondoltam, akkor ruhateszt. Otthon ugyanis nem bírtam eldönteni, hogy például futónadrágban induljak -e, vagy valami szélállóbban. Így vittem a kocsiban több verziót is. Kiálltam egy jó szeles helyre, és ácsingóztam egy sort. Nagyon harapós hideg szél fújt. A futónadrág ott is maradt az autóban. Mikor végre megjön a hév, kicsit visszamelegedek. Batthyány tér, Déli, majd egy nagyon kultúrált, kellemesen modern vonat Szárligetig. Elég szép számú embersereg száll le a vonatról a kis állomáson. A nevezés az állomás várójában zajlik, ahova hosszú sorban állva várta mindenki a belépést. Elég gyorsan lezajlott a nevezés, hála a szervezõk profi munkájának. A kis fûtött teremben mindenki próbált kicsit maradni, mert odakint elég zord hideg volt. Mint tudjuk sok õrült kis helyen is elfér, szóval egész jól bezsúfolódtunk. Én bedobtam egy banánt, kicsit átrendeztem a két táskám tartalmát, majd kimentem, hogy szokjam a klímát. Indulás elõtt a fõszervezõ egy nagyon lelkes beszédet tartott a felüljáró lépcsõirõl. Mesélt arról, hogy õk is bejárták két éve ezt az útvonalat ilyen hidegben, így együtt tudnak érezni velünk. Elmondott pár fontos infót az útvonalról, többek között azt is, hogy hol van pontosan a cél. Ez megmaradt, mert azt mondta, hogy ott egy stoptábla, na ott kell megállni. Nehogy továbbmenjünk... :) A beszéd végén egy közös visszaszámlálás, és már indul is a száznéhány lelkes sporttárs. A futók elõl rögtön elhúznak. Én bent a tömegben indulok pár ismerõssel. Ha már visszafele csináljuk a százast, induljunk úgy, ahogy érkezni szoktunk.. csak szép lassan, megfontoltan. ;) Mint ha csak a rajtra vártak volna az égiek, elkezd szállingózni a hó. Azért szerettem volna persze kicsit kocogni, így már az elsõ emelkedõn elbúcsúztam Tamáséktól. Ez a hegy, most nagyon laposnak és kicsinek tûnik, nem úgy mint visszafelé a túra végén. Nagyon gyorsan átesünk a másik oldalára, és a mûúton haladunk tovább. Itt kezd rá igazán a havazás. Sûrû pelyhekben esik, erõs széllel kombinálva. Majdnem vízszintesen csap az arcunkba a fehér áldás. Milyen jó most, hogy hoztam kabátot, rá is húzom a kapucnit a sapkámra. Meglehetõsen furcsa visszafele haladni az útvonalon, nézegetem is a térképet a telómon, hogy ne tévesszek az elágazásoknál. Csak az a baj, hogy csuron víz már minden, a kesztyûm és a telefon is. Alig gyõzöm törölgetni. Ahol épp szembe szél fúj, ott alig bírjuk nyitva tartani a szemünket. Egy rövidtávos sráccal meg is jegyezzük, hogy elkelne egy síszemüveg. Ahol meg szét tudok nézni kicsit, ott rácsodálkozok, hogy mennyivel másképp fest így ez a környék, mint május végén. A Nagyegyházi tavak fagyos hallgatásba burkolóztak, az úton taposom a havat, kerülgetem a befagyott pocsolyákat. Egész komoly hóréteg gyûlt már össze, ez itt már kõkemény tél kérem! Rákanyarodunk a Somlyóra, és szép lassan emelkedünk felfelé. A pont bent van a kulcsosházban, pecsételünk. Vagy legalábbis egy ideiglenes kisegítõ pont, mert az õrség még nem ért ide. Rögtön indulok is tovább, ne maradok melegedni, bár jó volna megszárítani a cipõimet, mert itt már teljesen szétáztak a zoknijaim. Még egy kis emelkedõ, aztán száguldás lefelé, kiérek a Tornyópusztai mûútra. Ez persze most is jó hosszú szakasz, nem csak odafele tûnik annak. A havon viszont kényelmesebb haladni, mint ha csak a csupasz beton lenne a talpunk alatt. Az úton Vlaszijék jönnek szembe a hivatalos Somlyói pecséttel. Mozgó igazolás. A letérés után leereszkedek a Bodza völgybe. Odalent egy kiránduló pár jön velem szembe, és érdeklõdnek, hogy: Százas? Mondom igen. Ma, egyben? Úgy valahogy. :) Legalábbis szeretném ma befejezni. Átcaplatok a mezõ szélén az autópályáig, majd indulás a Kõ-Galla felé. Ezen az úton többször szakad a nyakamba egy-egy szép adag hó a fákról. Ez vicces is meg nem is, mert arra gondoltam, ez milyen klassz frissítõ lenne májusban a nagy melegben... de nem most. Átkelek a Tarjáni malompatakon, és hamarosan megérkezek Koldusszállásra, ahol fel kell írni egy kódot a kihelyezett papírlapokról. A vadászház melletti tó is szótlanul fogadott, most nem hallatszott a megszokott békakórus. Mondhatni, az elõadás az idõjárásra való tekintettel elmaradt. Elértem az elágazást, ahol Tata felé fordultunk idén, itt eszembe is jutott, hogy milyen jól ment ez az utolsó rész akkor. Kezd melegem lenni a nadrágokban, lehet, hogy kicsit túlöltöztem? Azt tudom, hogy estére jó lesz még a plussz ruhaadag, de az még odébb van. Hosszú egyenes szakaszok után érem el a következõ pontot a Vértestolnai mûúton. A pecsét felkerül a helyére, és már megyek is tovább. Jönnek a mászókák és a nyáron bozótharcra kényszerítõ szûk ösvények. A növényzet persze most ritkás, jól járható. Hamar ki is érek arra a szélesebb földútra, amelyik elvezet a következõ pontig, Bányahegyig. Mikor elõször jutottam el eddig világosban, az nagyon furi volt. Azóta ezt már megszoktam, most persze az volt furcsa, hogy a rét teljesen üres volt. A pontõrök egy autóban próbáltak elbújni a zima elõl. Itt kifejezetten hideg volt, nem is sokat ácsorogtam. Kocogás lefelé. Kicsit lejjebb, a hegyoldalban egy három tagú õzcsapatot látok lefutni a völgybe. Keresztülfutok a fagyoskodó láncos kapukon. Az üdülõk után a lejtõk bekeményítenek... Meredekebb és sziklásabb a terep, nem árt figyelni hova lépek. Pusztamaróton sincs akkora élet, mint szokott lenni, én is csak átsuhanok a nagy réten. Hamarosan elérem a jellegzetes visszafordító U kanyart. Itt látom, hogy Yoyo, akit Bányahegynél elõztem le, szépen tartja az iramot kicsit lemaradva. A Bika völgybõl felfelé indulva is én megyek elõl. Egy idõ után azt veszem észre, hogy elfogytak a jelek, az elágazások viszont csak jönnek sorra. Kicsit berohangálom az ágakat, de jelet nem találok egyiken sem. Yoyo utólér, most már úgy tûnik, mindketten rossz felé jöttünk valahol. Segítségül hívom a technikát, és a térképrõl kiderül, hogy tényleg elvétettünk egy gyors bal kanyart az emelkedõ elején még valahol. Gyorsan korrigálunk, ez némi idõt és energiát szépen felemészt. Hiába no, a jól ismert utak is ismeretlenné válhatnak, ha nem a megszokott irányban közlekedünk rajtuk. A Domonkos hegyen átbukva már könnyen lecsorgunk a mûútig, ami levezet Péliföldszentkeresztre. Útközben csodás panoráma nyílik az Öreg-kõre, ahova most nem kell mennünk. Ezt jó, hogy szóvá is teszem, mert Yoyo-t ez meglepte az idei T100 után. Itt már nem esik olyan jól a kocogás, mint az elején. A régóta ázó lábam azért még viszonylag rendben van. A kék kereszten hamar felérünk Mogyorósbánya széléig, ahonnan már csak le kell csorogni a pontig, ami a megszokott helyen, a Kakukk vendéglõben van. Fél három van, ez eddig nagyon rendben van. Gyors pecsét után elfogyasztom a forró teát, amit a pultnál osztanak az érkezõknek. Yoyo is beér, neki ez a cél. Pótlom az elfogyasztott folyadékot a camelbak-be is. Tudom jól, hogy ez volt a könnyebbik fele a túrának, minden szempontból. Hátra van még 51 kemény kilóméter, jóval több szinttel, mint ami eddig jutott a távra. Kényelmesen indulok visszafelé, majd pedig felfelé a Kõsziklára. Felhívom a párom, egy gyors helyzetjelentés erejéig. Minden rendben, idõvel, erõvel jól állok. Itt még nem is gondoltam, hogy milyen drasztikusan meg fog változni a helyzet rövid idõn belül. A hegy nem okoz problémát, bár lefelé kicsit kellemetlen a kanyargós, köves ösvény. Elrobogok a nyáron oly jó szolgálatot tevõ kutak mellett. A tokodi pincéket mellõzve utólérek egy rövidtávos srácot, akivel váltunk pár szót a mûúton haladva. A Hegyeskõ megmászása nem egyszerû ebbõl az irányból. Lassulok is rendesen. Az utolsó nagyon meredek résznél, ami felvisz a Kis-kõ tetejére épp csak felcammogok. Odafent viszont kárpótól a mesés kilátás. Számomra ez a legszebb része a túrának. Az elágazásnál, ahol le kell térni a sávról a kék keresztre utólér a rövidtávos spori, de rossz irányból jön. Csodálkozik, hogy utólért, mert Õ nem fut. Én nem csodálkozok, mert láttam, hogy másfelé ment, fel sem mászott a Kis-kõre. Ismét távolodni kezdek tõle, mikor tovább kocogok a kereszten. Ez a szakasz nagyon hosszúnak tûnik. A derékszögû forduló nehezen jön el. Innen tovább jól megy egy darabig, aztán már közel a hegy széléhez szépen elvesztem ismét a jelet. Jól be is kavarodok egy nehezen járható részbe, ahonnan csak egy kis harc után jutok vissza a helyes útra. Itt is elbolyongtam jópár percet. Végül a megtalált jelzésen már csak le kellett ereszkedni a völgybe, ahol a kék sávra visszatérve megkezdtem a mászást az Öreg kõre. Itt lépek valahol át a Gerecsébõl a Pilisbe. Nem virgonckodok már nagyon, érzem, hogy sokat kivett belõlem a túra elsõ fele. Az Öreg kõ még hagyján, de ahogy elkezdek felfelé mászni a Getére, kezdek nagyon belassulni. Errõl az oldalról nagyon intenzív ez az emelkedõ. Komoly küzdelem árán érek fel a tetejére. Azt azonban nem tudom eldönteni, hogy melyik oldalról nehezebb a dolog. Már kezd sötétedni, mikor a sátorból Vlaszij nyomja a pecsétet a lapomra. De hogy került Õ ide? :) A hóesés újra kezd intenzívebb lenni. Egy sráccal együtt indulunk lefelé. A lámpák felkerülnek a sapkákra. A spori nagyon nyomja lefelé, loholok utána. A havazás közben a végletekig eldurvul. Semmit nem látunk. Megpróbálom a lámpát felkapcsolni és úgy haladni, de úgy még rosszabb. A fény csak a száguldó hópelyheket világítja meg, amik szinte elvakítanak és semmit nem látni a háttérbõl. Lámpa nélkül a hóval borított utat nagyjából ki lehet venni, de oldalt a jelzéseket már nem látni. Elágazásoknál komoly feladat megtalálni a helyes utat. Elõszedem a telót, most megint ki kell, hogy segítsen. Õ navigál, én csak megyek vakon a semmiben. Az a nagy mázlink, hogy a föld nincs eljegesedve. Elképzelem, mekkorákat lehetne itt firkászni ebben az idõben. Egy helyi társaság hatalmas kutyákat ráncigál el az utunkból. Köszönet érte. Már a Gete aljában járunk, mikor egy motoros jön szembe a hóval borított úton. Az egyenestõl nagyon messze volt az a nyomvonal, amit bejárt a járgánnyal. Felkapcsoltam a lámpámat, hogy lássa, hogy ott vagyok az út szélén, de csak rosszabb lett. A fény úgy vonzotta, mint a bogarakat szokás. Végül hirtelen irányt váltott. Mikor elment mellettem, láttam, hogy egy idõsebb fickó volt, valószínûleg kicsit már megalapozott jókedvû állapotban. A lényeg, hogy nem vasalt ki. Leértünk Dorogra, ahol reflexbõl rosszfele indultunk el... arra, amerrõl jönni szoktunk. Azonban most be kellett menni Dorog központjába, megkeresni a Molnár sörözõt, ahol pont volt. Beszélgetve haladunk az ideiglenes utitársammal, és rendesen el is beszéljük azt az elágazást, ahol le kellett volna térnünk a kék jelzésrõl. Mi csak mentünk tovább a jelzésen. Átkelünk a fõ utcán is, a srác állítja, hogy tudja merre van a sörözõ és az még odébb van. Már majdnem a vasútállomásnál járunk, mikor azt mondom, hogy ez már gyanús. Megkérdezve egy helybelit kiderül, hogy jócskán túljöttünk a keresett helyen. Spuri vissza a fõútig, ott aztán elindultunk visszafelé. Mivel fogalmunk sem volt, pontosan hol van a hely, telefonos segítséget kértünk a rendezõktõl. Õk készségesek voltak, és elmondták merre menjünk. Így már nem volt gond, odataláltunk. Ez a nagy kavar persze simán elkerülhetõ lett volna, ha olvassuk a szöveges leírást az itinerben. Persze azt nem olvastuk... A ponton Pigmeáéktól kapunk újabb pecsétet. 17:20 van. A sok beton nem esik jól a talpamnak. Érzem, hogy már teljesen szétpuhult és meggyûrõdött, kezd darabos lenni az elõrehaladás. Az utcákban való kavargás alatt megint hazacsörgök egyet. Helyzetjelentés, megvagyok, jót kavarogtunk, de nyomom tovább, nincs nagy gond. Kesztölcig jól haladok, ott viszont, mikor újra betont érek érzem, hogy a talpam kezdi megadni magát. Most már fáj rendesen, valószínûleg vízhólyagjaim is vannak. Rendesen belassulok, a haladás küzdelmessé válik. Átbattyogok Kesztölcön, de útközben nem találom a pontot. Itt már persze megállok olvasgatni a leírást. Az csak még jobban összezavar, mert két helyen emlegeti a pontot. Végül tovább indulok, mert végig jó úton jöttem, és eddig biztos nem volt. Miután letértem a mûútról, az út jobban kezd emelkedni. Egy fickó jön velem szemben, az itinert olvasgatva a kezében. Na bumm. Kérdi, hogy most megyek a Kesztölci pontra? Mondom igen. Akkor Õ tévedt el. Megnyugtatott, hogy mindjárt itt a pont, csak fogalma nincs merre induljon tovább. Ebben remekül tudtam neki segíteni. Kiértem újra egy mûútra, ahol le kellett térni a jelzésrõl a pontig. A spori tovább indult felfelé, én meg a ponthoz. Igaz, hogy nehezen jött, de milyen remek kis pont volt ez! Kaptam enni, inni. A tea alapból is eszméletlen finom volt, de a kedves pontõr még egy kis bort is beletöltött, ami leírhatatlan magasságokba emelte a forró ital élményértékét. Extraként a végén még egy sütit is elvehettem. Közben a srác is beért, akivel korábban együtt mentünk. Nehéz volt ott hagyni a pontot, de muszáj. A Kétágú hegy nappal gyönyörû látványt nyújtott volna felfelé, így viszont csak a küzdelem maradt. Felfelé haladva a talpam még jobban fájt, mivel a súlypontom a lábfejem elsõ részére esett, ahol igazán szét volt már menve. A kék sávról zöldre váltottam. Lassan, nehézkesen, de még folyamatosan mentek a meredek emelkedõk. Felérve a gerincre az út még tovább emelkedett, de már sokkal enyhébben. Itt próbáltam erõltetni egy kis kocogást. Sétával váltogatva ment csak és igen küzdelmesen. Annyira csak az elõrehaladás nehézségeire koncentráltam, hogy itt is elvétettem egy elágazást, és egy darabig a jelzéssel párhuzamosan futó egyik erdészeti úton haladtam. Aztán visszakanyarodtam a jelzésre a kis kitérõ után. Az út alig akart fogyni, már-már végtelennek tûnt ez a zöld jelzés. Mikor végre elértem a pontot, meglepetésemre a korábbi utitársamat is ott találtam. Ez azért furi, mert az elõzõ pontról késõbb indult el, és nem találkoztunk út közben. Persze lehet, hogy pont akkor elõzött le, mikor elkavartam. Pár rövidtávos is volt a pontnál, õk még egész fittnek tûntek. ;) Erõs emelkedõ következett, amely lefelé is kellemetlen perceket szerez mindig a köves mivolta miatt. Amikor kõre léptem, azt most hatványozottan éreztem, így elég harcos volt a mászás. Felérve már javult a helyzet, a zöld jelzés hosszan haladt a hegy oldalában. Leelõztem egy rövidtávos párt, akiknek velem ellentétben jó hangulatban teltek a méterek. Kedélyesen beszélgettek, amíg én összeszorított fogakkal döcögtem elõre. A Pilisi szerpentin elõtt valamivel még adtam egy utolsó helyzetjelentést a feleségemnek, aminek a lényege kb az volt, hogy szarul vagyok, de büszkén. Szó sem volt már aznapi célbaérkezésrõl, az a terv már kútba esett... percrõl percre reménytelenebbnek tûnt. A szerpentin lefelé aztán pokoli küzdelem kezdõdött. Legfõképpen a köves kanyarokat szenvedtem meg, a talpam itt kapta meg az utolsó döfést. A fájdalom már kezdett felõrölni, az energia tartalékom vészesen fogyott. Sántikálva, sziszegve, káromkodva értem el a sorompót, majd lejjebb a Szántó-nyerget. Folyton az elõttem levõ út járt az eszembe, hogy normális helyzetben, már milyen közel járnék, így azonban milyen borzasztó sok van még hátra. Legfõképpen az elõttem álló emelkedõk jelentették az igazi kihívásokat, hiszen ott felfele és lefelé is igen fájdalmas volt már a haladás. Átkelve a mûúton, teljesen kedvtelenül léptem be újra az erdõbe. Tudtam, hogy a Hosszú-hegy nem véletlenül kapta a nevét, hanem kiérdemelte. Ez elég fájdalmas gondolat volt. Felfelé ennek megfelelõen lassan is haladtam. Azt vettem észre, hogy szokatlanul halovány a lámpám fénye, úgy látszik a végét rúgja az akksi. Ez egy jó kifogás volt egy kis pihenõre, megálltam és elõkerestem a tartalékot. Csere. Így már mindjárt más, teljes fényárban mehettem tovább. Odafent megtaláltam az újabb papírlapokra felírt számot, amit fel kellett jegyezni az igazolófüzetbe. Egy kis pihenés, amíg elõkaparom a tollat és a füzetet... Tovább bandukolok a gerincen. Egyszer csak lámpafényre leszek figyelmes magam elõtt az erdõben. Közelebb érve egy idõsebb túrázó keresi a jelet. Kérdezi, hogy biztosan jó fele jövünk -e, mire rá is vágom, hogy szerintem igen. Nemrég láttam még jelet, elágazás meg nem volt. Aztán megmutatja, mi a probléma, pár méterrel odébb elfogy az ösvény, amin eddig jöttünk. Ajjaj, most már mégsem olyan biztos a dolog. Javaslom, hogy menjünk vissza az elõzõ jelig, amit még láttam. El is indulok, de a fickó még keresgéli a tovább vezetõ ösvényt a sûrû bozótokban. Mikor megtalálom az elhagyott jelzést, akkor veszem észre, hogy bizony ott kellett volna lefordulni a gerincrõl. A jelzett út olyan élesen fordul visszafele, hogy észre sem vettük és továbbmentünk a jelzetlen, de jól kijárt ösvényen. Kiáltok egyet vissza, hogy megvan a jel, aztán már nyomulok is lefelé. Visszaérek a hegyoldalon haladó földútra, amin tovább ereszkedek a kék sávig, ami már nagyjából szintben halad tovább. Cserében viszont borzalmas hosszú ez is. Mire elérem a Csobánka szélén lévõ mûútat már nagyon fáradt vagyok, elképzelésem sincs, hogy fogom tudni még megmászni a Kevélyeket. Az nagyon kemény lesz. Tovább botorkálok a hegyek felé. Ahol be kell fordulni balra a nyílt részrõl az erdõbe, ismét lámpafényeket veszek észre magam elõtt. Hangokat is hallok, biztos egy újabb rövidtávos csoport. Jó lenne beérni õket, úgy talán könnyebben telnének a percek és a hátra lévõ méterek. De érzem, hogy nagyon elkészültem, nemhogy beérni õket, továbbmenni nem bírok. Egy farönkrõl arrébb seprem a havat, és leülök az út szélén. A hangok eltávolodnak. A lábaim sajognak, jó egy kicsit levenni a terhet róluk. Elmajszolok egy újabb csokit, aztán kerítek egy botot, amire tudok támaszkodni, hogy minél kevesebb teher jusson a talpamra felfelé. Fájdalmasan lassan haladok. Most már nem bírok folyamatosan menni, újra és újra keresek az út szélén valamit, amire egy-egy percre le tudok ülni kifújni magamat. Egyszer még arra is elszánom magam, hogy egy kicsit megszabaduljak a cipõmtõl. Nagy nehezen leoperálom magamról, úgy pihenek. Visszavenni már durvább. Legszívesebben persze ott maradnék ülve, amíg értem nem jön valaki egy hordággyal és hazavisz, de inkább továbbindultam, minthogy azt kivárjam. Azon gondolkodok, hogy hogy lehet az, hogy nem ért utól még senki a mögöttem jövõk közül. Elég rossz állapotban érek fel a Kevély nyeregbe, ahol sátor és tûz mellett fogadnak a pontõrök. Lerogyok egy padra. Csanya el sem akarja hinni, hogy már csak bottal vagyok képes haladni. Begyûjtöm a pecsétet, kicsit összeszedem magam, aztán nekivágok az utolsó nagy emelkedõnek. A Nagy-Kevély szörnyen köves, ami most nagy kihívást jelent. Minden egyes kõre lépés hatványozott fájdalmat hoz magával, de muszáj haladni. Pontosan már nem emlékszem, de olyan fél egy fele járhatott, mikor felértem a tetõre. Itt újabb számot kellett felírni az igazolófüzetbe. Szusszantam egy nagyot, aztán megkezdtem életem legfájdalmasabb ereszkedését. Lefele poroszkáltam a bottal, nagyokat szisszenve egy-egy megcsúszásnál, mikor egy kis csapattal találkozok. Õk is lassan haladnak, de jókedvûen. Kicsit félreállnak, elporoszkálok mellettük. Aztán hamar visszaelõznek. Az egyik sráctól megkérdezem, hogy nincs -e véletlenül algopyrin náluk, az most rámférne, de nem járok szerencsével. Nálam szokott lenni, de úgy látszik legutóbb nem pótoltam a táskába, mert most nem találtam. Botorkálok tovább lefelé, mikor nem sokára ismét találkozok ugyanazzal a társasággal. Gyógyszer helyett pálinkát ajánlanak fel, hátha az segít, de azt visszautasítom. Ha valahogy mégiscsak sikerül célbaérnem, akkor vezetnem kellesz. Innen viszont velük folytatom az utamat, és most ez is nagy segítség. A csapat lány tagja még egy zoknit is felajánl a saját készletébõl, hogy cseréljem le a vizeseket. Ez egy nagyon kedves gesztus tõle, nem sokan tennének ilyet, de nem akarom elfogadni. Aztán addig kérlel, még végül beleegyezek. Megállunk az út szélén, a többiek tovább battyognak. Még az is egy örökkévalóságnak tûnik, mire sikerül lehámozni magamról a cipõt és a zoknijaim. A lábam borzasztóan ramaty állapotban van. Felhúzom a száraz váltást. Fáj még ebben is rendesen, de azért valamivel jobb. Ahogy lankásabbá válik a lejtõ eldobom a botot is. Gyöngyivel beszélgetve haladunk a többiek után. Neki kutya baja sincsen, remekül bírja ezt az éjszakai negyvenest, pedig ez az elsõ teljesítémytúrája. És ilyen idõben? Az Ezüst-Kevélyrõl lecsorgunk az ürömi útra, onnan már csak a Róka hegyrõl kell lejutni. Az egyik srácnak is nagyon nehezen megy már a vége, neki a térde adta be a kulcsot.. együtt sántikálunk az ösvényeken. A meredek részek elõtt kerítek újra egy botot, amire támaszkodhatok. Lefelé kín keserves a haladás, de már nincs sok hátra ez tartja bennünk a lelket. Mikor elérjük a Gyöngyvirág utcát, kedvem lenne örömtáncot lejteni a betonon... persze erõm nincs hozzá, úgyhogy csak arra figyelek, hogy ne essek hasra a tükörjégen, ami fogadott az úton. Sikerült úgy letopognunk a sörözõig, hogy talpon maradunk. Megvan a stoptábla is, eszünk ágába sem jutna továbbmenni. Egyébként sem nagyon bírnék már. A rendezõk már várnak minket, beinvitálnak. Én rögtön lerogyok egy székre, semmi erõm nem maradt. Tizedikként értem be a százason. Gyöngyi még itt is nagylelkûen segít, odahozza a virsliket és a teát az asztalhoz. Egy igazi angyal ez a lány. Alig telik el pár perc és betoppan az üldözõ boly, a gyorslábú gyalogosok. Csak utólértek a végére. Kell egy húsz perc, mire úgy összeszedem magam, hogy el tudjak indulni kikaparni a verdát a hó alól, aztán indulhassak haza. Hát ez borzalmas kemény volt. Nem is teljesítménytúra volt ez, hanem egy kõ kemény lecke. Egy lecke, amit meg kellett érteni, amin túl kellett lenni, amibõl tanulni kellett. Tanultam. Sokat. Igaz, most épphogy átcsúsztam egy kettes alával, de tudom, hogy sokszor fogok tudni még ebbõl erõt meríteni. Na mi maradt ki a beszámolóból? Igen, a medvehagymák illata... nekem a túrából is csak ez hiányzott. Egyébként pedig Ispi egy õrült. :) Kérem kapcsolja ki. | |||
| |||
| Tortúra (tél) 2008
Nagyon vártuk már a téli napfordulóhoz kötõdõ Tortúrát. Az elõzetes jelek nem voltak túl bíztatóak, egész héten csúnya, borongós, esõs idõ volt, szinte abba sem akarta hagyni. Gondoltuk, hogy nem lesz egyszerû a terep szombaton a felázott Bükkben. Péntek délután indultunk el autóval Egerbe, a már szokásos Tortúrás csapattal, Peti, Laki és Feró társaságában. Az autópályán is borzasztó idõ volt, köddel, esõvel és havasesõvel. Toltam azért a gépnek rendesen, így idõben megérkeztünk a 18:00 órás buszhoz, amivel aztán továbbmentünk Miskolcra. A vasutas sztrájk miatt indítottak egy extra buszt is, ami így nem volt zsúfolásig tele. A többiek Tapolcára mentek a szállásukra, én pedig hazaugrottam anyámékhoz. Amikor az Avasra felgyalogoltam, akkor is töretlenül esett az esõ végig. Késõbb este már havasesõre váltott, ami némileg bíztató volt. Reggel 5-kor kelek, összeszedem magam, és indulok a rajthoz. Örömmel konstatállom, hogy elállt a csapadék az éjszaka alatt. Ez fontos volt, mert felülre nem vittem vízálló cuccot magammal. Az Avasról az Egyetemváros felé leggyorsabban egy ösvényen lehet lejutni, így elhagyom az utcákat és elõkaparom a fejlámpámat. Az út jó saras, még el sem kezdõdött a túra, de már avatom az új cipõmet. :) Óvatosan megyek a csúszós ösvényeken lefelé, nem akarok nyakig sárosan érkezni az iskolába. Az Egyetemvárosból aztán már betonon kocogok Tapolcáig. Elhúzok a többiek szállása elõtt is, negyed 7-re érek a rajthelyre. Ez a jó négy kilóméter bemelegítésnek megtette. A kapu elõtt még üdvözlöm Józsit és Rushboy-t. Bent nagy a sürgés forgás, sok az ismerõs. Bár a többiek azt tervezték, hogy 6-kor elrajtolnak, kicsit késésben voltak és még velük is találkoztam. Mivel õk gyalogtempóban vágtak neki a távnak, minél hamarabb szerettek volna indulni. Én gyorsan beneveztem, de a rajttal még vártam. Rush-sal megbeszéltük, hogy várunk 7 óráig, és akkor indulunk, aztán majd meglátjuk, hogy megy együtt. 7-kor kapjuk a rajtidõt és indulunk is kifelé a suliból. Lámpa már nem kell, jól haladunk felfelé az Iglói úton. A bánya után, ahogy letérünk az erdõbe, iszonyat nagy sár fogad minket. Ez így kemény lesz, gondolom akkor. Szerencsére nem tart sokáig a bokáig süllyedõs rész, a zöld sávon már jóval kisebb a sár. Remek tempót tudunk együtt futni, így gyorsan telnek a kilik. Kékmezõnél most nem Bükkszentlászló fele kell menni, hanem a jól megszokott piroson tovább. Itt kezdenek sokasodni a hófoltok, majd kicsit arrébb már összefüggõ hólepel takarja a tájat. A Nagy-Som-hegyet már elõre beharangozom Rush-nak, így nem éri meglepetésként a tekintélyes emelkedõ. Itt már vastagabb a hóréteg, még hógolyózni is nekiállok. Bükkszentkeresztre beérve utólérjük Feróékat. Most szerencsére nincs elég hideg ahhoz, hogy le legyen fagyva a meredeken lejtõ mûút, amin lezúzunk a pontig. Itt Józsit is befogjuk. A piros házikóban kapunk pecsétet, meg lenyomok két pohár forró teát. Gyorsan indulok kifelé, nem jó ez a meleg ilyenkor. Rush még egy kicsit marad, ezért nem kezdek el futni, bevárom. Elõszedek egy sportszeletet, azt majszolgatom felfelé sétálva. Mikor utólér, újra kocogásra váltok én is. Hollóstetõ elõtt a sárgán nagyon hangulatos a fenyves így havasan. Az elágazásnál Rush megáll, hogy végre elrakja a kezében cipelt és már ronggyá ázott térképet és itinert a zsákjába. Egy futó páros megy elõttünk, én utánuk eredek. A sárga sáv és a sárga kereszt elágazásánál majdnem továbbmennek a sávon, úgy terelem vissza õket a helyes útra. Itt a Szarvas-kútnál ér be ismét Rushboy. Felfelé a Rejtekben már együtt csapatjuk újra. Itt sorra ismerõsökkel találkozunk, így a tempó is alábbhagy, beszélgetve sétálunk fel a meredekebb részeknél. A Sugaró töbrein mindíg élmény áthaladni, itt már igazi téli hangulata van a túrának. Felérve Nagymezõhöz még nagyobb havat találunk. Itt a Vadkertnél kavargunk kicsit, de végül sikerül újra a mûúton kilyukadni. Innen már gyorsan felérünk Bánkútra, ahol vár minket a remek kajapont. Az idõnk 3:27 idáig. Még odakint szólok Rushboy-nak, hogy nem fogok sokat idõzni a ponton. Jobb ilyenkor haladni, meg teleenni sem akartam magam. Lesz még kajálós pont több helyen. Õ viszont nagyon éhes volt, így több pihire volt szüksége. Bedobtam egy zsíros deszkát meg pár pohát teát, aztán búcsút intettünk egymásnak, a célban majd még találkozunk. Innen igazi örömfutás jött Tarkõig, ezt a részt nagyon szeretem. Erõlködni sem kellett, itt viszonylag szintben megy az út. Tar-kõn nem volt pont, de kimentem teljesen a sziklák szélére nézelõdni, itt az mindig megér ennyi kitérõt. A látvány csodás volt, a Bükk hozta a formáját. Az alacsonyan levõ felhõtakaróból kilátszottak a magasabb hegycsúcsok. Ezután hosszú technikás lejtmenet jött. Most inkább a biztonságra mentem, mint a sebességre, de azért tempósan haladtam. A hótakaró kezdett csökkenni, majd eltûnni. 400 méterrel lejjebb, a Tamás kútjánál már újra csak sár fogadott. No meg egy újabb remek etetõpont. Pecsét, zsíros deszka, tea. Nyamm. Még egy intenzív emelkedõ a zöld sávig, aztán hosszú hullámvasutazás kezdõdik a Török úton. Két futó sráccal kerülgetjük egymást menet közben. A Völgyfõháznál JB robog el mellettünk szép egyenletes tempóban. Innen már csak a piros sávot kell követni Egerig. A Ménes oldalról nagyon szép kilátás nyílott az északabbra levõ hegyekre, amiknek a teteje fehérlett a hótól, ahogy a nap odasütött rájuk. Itt sajnáltam, hogy nincs nálam fényképezõgép. A Kövesdi kilátó is csodás panorámával várt minket. Itt ér utól B. Andi és egy srác, akikkel együtt toppanunk be a Várkúti turistaházba. Újabb zsíros deszkát tüntetek el tea kíséretében. Andi kérdezgeti, hogy mennyire ismerjük a végét, mehetnénk együtt. Én jól ismerem ugyan, de elõre szólok, hogy én az Õ tempóját nem bírom. Hárman indulunk tovább, felfele kényelmes, lefele feszes tempóban. Aztán a Bikk bérc után Andival gyorsítunk, Nagy Egednél már a srác leszakadt mögöttünk. A köves lefelén és a szerpentinen már veszett a tempó, de még bírom tartani. Beér minket mégegy futó, akivel aztán Andi folytatja az ámokfutást. A szõlõsöknél még ott vannak elõttem, de itt én már visszaveszek. Jó nagy agyagos sár van, tapad a cipõre belõle bõven. A mûútig nem is bírom lerázni a plussz terhet. Onnan aztán már csak végig a vasútig, majd le a Minarethez és be a suliba. 8:04 lett a vége, ami pontosan megfelel a terveimnek és az elvárásaimnak. Örülök is neki nagyon. A forralt bort gyorsan lenyomom, lesz még ideje kiürülni, amíg a többiek beérnek. Rushboy jó húsz perc múlva érkezik, neki is jól ment a második fele is. Átöltözök, megkajálok és várok még pár órát, amíg a többiek beérnek. Az idõ így is jól telik, a cél nagyon jó hangulatú, jókat beszélgetünk az érkezõkkel. Nagyon elégedett vagyok mindennel, a túrával, az idõjárással, a teljesítményemmel és az új futócipõmmel is. Nem véletlenül szeretjük a Tortúrát, ez egy klassz túra! Minden tökéletes volt, köszönöm ezt a szép napot! | |||
| |||
| Less Nándor 60 TerepFutó 2008 (60,78 km, szint: 2122 m)
Az utolsó napokig nem tudtam dûlõre jutni abban, hogy melyik távot válasszam az idei No megállj csak!-on. Gyûjtöm a távokat, már mindegyik megvolt (16, 35, 48, 60, 100), kivéve a 26 km-est (bár magánban, már azt is lefutottuk piedcat-tel). A 60-on 2000-ben voltam utoljára, és szerettem volna visszatérni egy jó idõvel. Azonban itt volt a 60TF is, ami új távnak számított. Így végül, hogy megmaradjon a 26 az egyetlen kimaradtnak, úgy döntöttem a 60TF lesz a befutó. Csütörtökön elõneveztem. Hajnalban 3:35-kor csörög a vekker. Szerencsére sikerült korán lefeküdnöm, így nem olyan vészes a kelés. Feró még visszazavar egy fejlámpáért, hátha szüksége lesz rá. Elmegyünk piedcat-ért, majd átszállunk Ákoshoz, aki Lucával érkezik. Az úton egy 3 fogásos reggelit nyomatok be, ami az otthonival együtt már 4. A többiek viccelõdnek, hogy így már semmit nem is kellesz ennem a túrán. Kicsit én is aggódok, lehet, hogy túllõttem a célon. Fél 7-re érkezünk Cserépfalura. A futáson tömegrajt lesz 7-kor, a maradék fél óra éppen csak elég felkészülni az induláshoz. Feró és Ákosék hamarabb elrajtolnak. Nekünk kicsit csúszik az indulás, Szilvi robog be még 7 után, õt még megvárjuk. Sütõ Laci tart egy gyors eligazítást, Athos mond egy köszöntõt, aztán 7:08-kor mi is elrajtolunk. Kellemes tempóban indul a mezõny. Kényelmesen kezdek én is, nem futom el az elejét, erre nagyon figyelek. Az élboly kezd távolodni, egy nagyobb csapat mögöttem kezd leszakadni, hárman maradunk középen Szilvivel és egy sráccal. A nagy kanyarhoz közeledve már én nyomom elõl, a többiek szakadoznak. Az erdõbe beérve ez jól jön, van tér a szûkebb ösvényen is. A szalagok szépen átvezetnek Cserépváraljára. Az utolsó métereken utólérek egy szakadárt az elsõ bolyból. Elrobogunk a szokásos kirakodó vásár mellett, majd indulunk fel a vár felé. Egy helybéli szemlél minket az út szélérõl. Mikor közelebb érünk, lejátszódik a kedvenc párbeszédem: bácsi: - Honnan? én: - Cserépfaluból. bácsi: - Hova? Én már vigyorgok... az elõttem futó sporttárssal egyszerre válaszolunk: - Cserépfalura. :) A srác, aki elõttem zúz felfelé, elköveti az itt szokásos hibát. Felérve balra indul a piroson, nem pedig egyenesen tovább a mûúton. Odakiálltok neki, de már nem hallja. Mögöttem Toperczer Andris érkezik. Nem néztem át a füzetet (8év alatt akár még változhatott is valami...) ezért kicsit elbizonytalanodtam. Úgy emlékeztem, hogy a mûúton kell menni, de azért rákérdeztem nála. Megerõsített. Együtt indultunk tovább. Legurulunk a kaptárkövekhez, itt az 1. EP. 7:30 / 0:22. A pontõrsrác eligazít minket, hogy menjünk tovább a háromszög jelzésen, másszunk vissza a szalagozott útra, és azon tovább a Mangó tetõt megkerülve haladjunk a pirosig. Így is teszünk. Megyek elõl, Andris mögötten kicsit lemaradva. Elõzgetjük a túrázókat, majd kiérünk a piros jelzésre. A Kõ-völgyben egy ismerõs arc jön szembe az úton. Feró az... csak lesek. Kimaradt a Kaptárkövek pont neki, most megy vissza, hogy megszerezze. Kellemetlen. A Felsõ szorosban én is kellemetlen perceket élek át, szétrázódott a gyomrom, úgy érzem technikai szünetet kell tartanom. A szurdok gyönyörû, vadregényes. A haladás kicsit nehézkes a hegyoldalban haladó ferde ösvényen. Kidõlt fákon kell átmászni, majd leérünk a szurdok aljába. Itt a sziklákra kell nagyon figyelni, meg hogy a bokánk egyben maradjon. A srác, aki a Mangó tetõn elkavart elõttem, itt ér utól. Csak meglett az a pont. :) A Dobi rétre kiérve, még mindig az út menti bokrokkal szemezek, de végül helyreáll a gyomrom. A pontnál 7:59-kor nyomják a pecsétet. (0:51) 1,5 pohár vizet is bedobok. András utólér, ismét együtt indulunk tovább. Beszélgetni kezdünk, így könnyen telnek a kilóméterek. A szalagozott útról áttérünk a sárgára, át a Hideg-kút laposán. Kicsit nosztalgiázunk a régebbi túrákról. Ezzel együtt lassulunk is, fel is jön ránk egy 3-4 fõs csapat. Andrist nem zavarja, engem is csak azért, mert érzem, hogy nem õk gyorsultak, hanem mi lassultunk kicsit. A piros T jelzésnél rossz fele zúg el a banda, András kiált vissza mindenkit. Kemény emelkedõ jön felfelé. Itt sorra elõznek le a hegymenõk. Én nem erõltetem, a felfelé nem az én asztalom. Ahogy viszont átbukunk a tetõn, elkezdem keményen visszavenni a pozíciókat. A Hoór völgybe már úgy érkezünk le, hogy én diktálom elõl a tempót. Oszláig a keménymag persze befog, nagyjából együtt érkezünk a pontra. 8:38 / 1:30 A bõséges reggelinek köszönhetõen cseppet sem vagyok éhes, kérek gyorsan egy pecsétet, és a többieket hátrahagyva egyedül indulok tovább. Ódórvár tekintélyt parancsolóan magasodik a rét fölé. Oda kell most felmásznunk. A Hoór völgyet elhagyva emelkedni kezdek a visszaforduló szekérúton. Látom, hogy jönnek szépen a többiek is utánam. A fordulónál páran be is érnek, ahogy várható volt. Szépen haladok azért én is, jól megy a felfelé. Aztán jönnek az igazán meredek részek, ami már kevésbé vidáman telik. Itt el is ugranak az elõttem lévõk, felszenvedem magam. Andrásnak híre hamva sincs, pedig már vártam mikor ér utól. Végre felérek a dózerútra, ahol egy kis szusszanás után futok tovább a pontig. Fel kell mászni teljesen a sziklakilátóig. Szép a kilátás innen. Ódorvár elõször: 9:06 (1:58) Szerencsére gyér a szembeforgalom a sziklás részen, haladok lefelé is. Odalent Szilvi jön szembe. Felcsillan a szeme, kéri, hogy várjam meg, mert fél, hogy elkavar. Köztudottan nagy eltévedõ, így értem az aggodalmát, de nem ácsingózok itt amíg megjárja a pontot, csak annyi mondok neki, hogy siessen. Tudtam, hogy hamarosan úgyis beér. Lefelé kicsit visszafogottan kocogok, térdkímélõ üzemmód. Fel is jönnek rám ketten. Mikor ismét ráfordulunk a Hoór völgyre, Szilvi is utólér. Örül, hogy lesz társasága, én kicsit tartok tõle, hogy nem fogom sokáig bírni a tempóját. A Hoór völgyben felfelé érzem is, hogy nagyon megyünk, Õ nézegeti az óráját.. 5 perces ezreket futunk emelkedõn. Jajj. A Derecske lápa környékén Lucát és Ákost érjük utól. Innen már nincs messze a pont. Szilvi elõreküld a papírjával pecsételni, amíg félreáll kisszervízre. A ponton végre megállok kicsit szusszanni. A terülj-terülj asztalkámról eltüntetek pár csokit és szõlõcukrot, egy almát, meg két pohár kólát. Közben Szilvi is csatlakozik. 9:45 van. 2:37 A Pazsag völgyben indulunk tovább. Ez enyhén meredekebb, mint a Hoór, viszont jóval sárosabb. Az elhozott almát itt szépen megeszegetem útközben. Szilvi az élre áll, én meg kezdek leszakadni. Erõs tempót nyom, túl erõset nekem. Úgy döntök, nem erõlködök, messze van még a vége, itt még nem szabad elfutni magam. Pár perc múlva már tök egyedül nyomulok a völgyben. A Pokol völgybe fordulva teljesen magával ragad az õszi táj hangulata. Milyen szép így az erdõ! A színes levelek folyamatosan hullanak a magasból. Olyan mintha esne. Levélesõ hull. Meg is állok egy pillanatra, ez gyönyörû. Keresztezek egy kis patakot is, amirõl egy régi küzdelmes emlékkép jut eszembe. Az 1999-es Imó 50-es túrán (amin több szint volt, mint itt a 60-n) annyira el voltam itt készülve, hogy innom kellett ebbõl a patakból. Akkor életmentõ volt, most szerencsére nem volt szükség erre a mûveletre. A camelbak-ben bõven volt még tartalék. Olyannyira, hogy még Répáshután sem álltam meg a kútnál, egybõl felfelé vettem az irányt a bányahegyi mûúthoz. Az úton egy nagyobb csapatot elõztem, õk a 48-at csinálták. A pontnál a szokásos remek ellátás fogad. 10:34 / 3:26. Éhes még mindig nem vagyok, így csak 1,5 pohár üdítõt iszok meg, és már indulok is tovább. Útközben kaja helyett letolok egy gélt a saját raktáramból. Jó kis kaptató jön fel a fennsíkra, jól megy a mászás. Odafent ráfordulok a zöld háromszögre. Ez az ösvény elég kalandos. Az avartól alig látni, hogy merre kell menni, szinte jelzésrõl jelzésre szállok a fák között. Háromkõre felfelé menet T. Gyurival futok össze. Már a Piroson jár az esze, és jelzi, hogy jó lenne megint a tavalyi csapatot összehozni a túrára. Az is egy jó kis menet volt. Ahogy felértünk Háromkõre pazarr kilátás fogad minket. Ez már egy igazi õszi kép. Igaz messzire most nem lehet ellátni, de Tar-kõ innen lenyûgözõ. Akkor és ott meg vagyok gyõzõdve róla, hogy ez a legszebb hely a földön. Elbûcsûzok Gyuriéktól és futok tovább Tar-kõ felé. A pontra 11:40-re érek. 4:32 A pontõrség egy jó kedvû kis társaság, aki még itt is mindenféle jóval kínálnak. Nyitásnak 4db csokit nyújtanak felém. Uh, mondom az kicsit sok lesz, elveszek egyet, aztán addig gyõzködnek, amíg egy másodikat is le nem nyúlok. Egy-két szõlõcukor még, aztán nyomás lefelé. Megnyújtom a lépteket, jól haladok lefelé. Egy kiránduló páros odadob egy hajrát útközben, jól esik. Gyorsan változnak a jelzések, kékbõl zöld, zöldbõl kék kereszt lesz. Imó völgyének a bejáratánál szalagok segítik a letérést a kék körre. Innen technikásodik a terep. Én ennek persze örülök, a nehéz terep nekem nagyon fekszik, be is fogok két elõttem futót. Elérem az idõszakos forrást, ami most persze nem mûködik. A pont kicsit lejjebb van, leereszkedek a pecsétért. 12:08 / 5:00 Egy alma társaságában folytatom az utam. A meredek emelkedõn, ami felvisz a Lök bércre, ismét beérem azt a 48-as csapatot, akikkel a Bányahegyi mûútnál találkoztam. A felfelé szuszogás alatt szépen elfogyasztom az almámat. Odafent ismét futásra váltok a zöld sávon. Ez az a szakasz, amelyik mindig eseménytelen, monoton és nagyon nagyon hosszú. Ergó mindig nehéz, küzdelmes. Alig futok pár száz métert, mikor meglátom Szilvit magam elõtt. Azt tudtam, hogy remek tempót jöttem lefelé Tar-kõtõl, de azt nem gondoltam volna, hogy bármi esélyem is lett volna Õt mégegyszer utólérni. Szilvi ismét megörült, hogy jövök, nagyon nem akar egyedül menni. Nyomtuk ahogy a csövön kifért, beszélgetni már nem maradt erõnk. Többször le is maradtam tõle, mert elõször egy fadarab ugrott be a cipõmbe, aztán egy kavics, majd a cipõfûzõm kötõdött ki. A pontig nem is bírtam ledolgozni a hátrányomat. Itt a szokásos sátras, puszedlis pont fogadott, ami nem volt rossz, de egy oxigén sátorra nagyon szükségem lett volna akkor. :) 12:45 / 5:37 Szilvi lefelé sem aprózta el a tempót, most már nem akarta, hogy B. Andi utólérje. Lefelé loholva nekem kétségem sem volt affelõl, hogy ez nem fog bekövetkezni. A halastónál egy meglepetés pont vár ránk, ahol pecsétet nem, viszont frissítést kapunk. Ez nagyon jól esik, legalább van idõm kiköpni a tüdõmet. Szilvi már zúz is tovább. Utánaeredek. Ezt a szakaszt szeretem a legkevésbé. Az Oldalvölgyi alattomosan emelkedõ betonon általában már nincs sok erõm felfelé futni. Most van, de Szilvi olyan tempót diktál, ami nekem sok. Szólok neki, hogy menjen elõre, innen már nem fog eltévedni nélkülem sem. Elmagyarázom neki az utat is, de Õ csak nógat, hogy bírom én... :) Elkezdtünk kapaszkodni a Völgyfõ-ház felé. Itt már persze séta felfelé. Elfutunk a ház elõtt, le a mûúton, és már jön is az újabb Ódorvár mászás. Itt megint kezdek lemaradozni persze. Szembe itt már csapatokban jönnek a rövidtávosok. Jól megy még itt is a mászás, de Szilvit már csak a pontnál érem be, akkor indul, mikor én érkezek. Pecsét, idõ. 13:34 / 6:26 Innen egy óra alatt be lehet érni, azt tudtam. A saját elvárásom a 8 órán belüli teljesítés volt, úgy tûnt, ez bõven meglesz. Elkezdtem egy hosszú hajrát minden tartalékomat bevetve. Szilvit hamar beértem, mert egy futó elbizonytalanította, hogy rossz felé mennek. Szóltam nekik, hogy jó helyen megyünk. Hatalmas iskolás csoportokat kellett minden oldalról a bozótból elõzgetni. Kicsit elkapott a gépszíj, annyira mentem, hogy most Szilvi kezdett el leszakadni. Kiabált is, hogy most meg azért fog eltévedni, mert lemarad. Az Illés parlagnál a tüdõm besokallt, muszáj volt lassítanom. Szilvi utólért, és elõre állt. Na remek, most majd jól visszakapom. :) Most én próbáltam kapaszkodni. Olyanok voltunk a sétálgató túrázók között, mint két ámokfutó. A Bükkzsérci útnak nagyon megörültem, itt végre sétára váltottunk, és próbáltam egy kis levegõhöz is jutni. Ez brutál volt. A Nyomó hegy a végén hozta a formáját, messzirõl nem látszik, valójában milyen meredek is a kis csalafinta. A túratársak szépen elengedtek minket, köszönjük. Bejelentkezünk a pontra. 14:10 / 7:02 A maradék távot csöndben végigkáromkodom, mert egy kõ nyomja végig a cipõben a talpamat. Ez a köves úton igen fájdalmas, ha pont rossz helyen lépek rá egy nagyon kavicsra. Végig toljuk, ahogy bírjuk, és együtt csapunk be a célba. 14:22 / 7:14. Ez komoly volt. A végére teljesen kifutottam magam, több mint fél óra kellett ahhoz, hogy újra normális tempóban vegyem a levegõt. :) Szilvi persze elsõ lett a nõk között, kapott egy szép nagy hátizsákot ajándékba. A rövidebb távokról nagyon sokan bent voltak már a célban, így kisebb sorbanállás már minden asztalnál volt. Kaptam egy emléklapot a túráért, egy érmet és egy pólót a futásért, egy jó fajta zoknit, egy vásárlási kupont és egy egyedi kitûzõt a 8. teljesítésért. Alig bírtam hova rakni a cuccokat... Aztán leültem egy székre és néztem a beérkezõket. Gratuláltunk egymásnak az ismerõsökkel és pihiztem. Amikor nem volt olyan vészes a sor az ebédlõben, akkor beálltam és megettem a remek levest is. Késõbb érkezett piedcat és együtt vártuk meg a többieket. Feró sötétedéskor toppant be. A Less Nándor emléktúra toronymagasan a kedvenc túrám. Minden évben, amikor elmegyek rá csak még jobban megerõsíti ezt az érzést és minden kétséget kizár. Ez az a túra, ahol mindenbõl a legjobb lett összegyúrva, egy tökéletes egyveleg. A helyszín, a déli Bükk örök kedvencem, az útvonalválasztás, a szolgáltatás kiváló, a szalagozás, az itiner, a díjazás hibátlan. Érezni, hogy a rendezõk értünk vannak, és a több ezer indulót is profi módon le tudják kezelni. Minden 100%-ig benne van, és idén nekem is sikerült újra beleolvadnom, és beleadnom mindenem. Köszönöm ismét az élményt! | |||
| |||
| Vadrózsa 50 2008 (51,8km 1875m)
Tavaly nagyon bejött ez a túra, így idén is tervbe vettük. Igaz, most Ákos nem tudott velünk jönni, így csak ketten indultunk piedcat-tel. Egyúttal ez volt az új Asics cipõm fõpróbája is. Már kíváncsian vártam, hogy fog szerepelni. Fél 8 fele már Rózsaszentmártonon rámoltunk az autóból. A rajt ismét az eldugott kis horgásztó mellett volt, amit tavaly csak a túra végén vettem egyáltalán észre. Pedig nagyon szép a tavacska és a környezete. Persze most nem arra vettük az irányt, hanem a starthelyre, ami az út másik oldalán volt. A nevezés gördülékenyen megy, a szervezõk lelkesek és segítõkészek. Kicsit ritmustalanul intézzük a dolgokat, piedcat már megkapja az idejét, mikor én még töltöm a nevezési lapot. Végül 8:05-kor együtt indulunk neki a távoknak. Ki-ki a magáénak, én az 50-est kezdtem meg, piedcat a 30-ast. Egy hosszú undok aszfaltos emelkedõvel indít a túra, én ezt egy kis szükségszünettel és egy kis videózással próbálom változatosabbá varázsolni. Nagy elõny számunkra, hogy már ismerjük az útvonalat. Nagyjából tudjuk mire számítsunk, noha messze nem emlékszünk minden kanyarra... Mikor lefordulunk az útról a napraforgó mezõk szélén futó földútra épp arról beszélünk, hogy mennyire hasonlít ez a Pata túrára. A két túra nagyon egybefolyik az emlékeinkben, még annak ellenére is, hogy az egyiken havat tapostunk, a másikon szétolvadtunk. Most ismét meleg napnak néztünk elébe, 32 fokot ígértek délutánra némi felhõsödéssel. Egyelõre nincs panaszunk, elég jól fúj a szél, ami biztosítja a megfelelõ hûtést. A Kopasz hegy oldalában feltételes pontot találunk, ahol megkapjuk az elsõ pecsétünket. A cipõ eddig nagyon jól viselkedik, stabil és kényelmes. Keresztezzük az apci utat, majd megcélozzuk a Somlyót. A felfelé mászásnál érzem, milyen jól kapaszkodik a cipõ. A tetõn lévõ ponton begyûjtünk még egy pecsétet. Azt beszéltük meg piedcat-tel, hogy saját tempóban megyünk, így mindketten azt gondoltuk, hogy lefelé menet majd elhúzok tõle. Nem így történt. Egy kis elõnyre szert tettem ugyan, de a távolság nem nõtt tovább, piedcat derekasan tartotta a tempót lefelé is. Átrobogunk a Ferenctanyán, és elérjük azt a trükkös jobbos letérõt, ahol a jelzés ismét befordul az erdõbe. A kört is hamar megtaláljuk, ami már elvezet egészen a Széleskõi pontig. Ez a hely varázslatos. A kis tavacska, mint egy kis ékszerdoboz bújik meg a hatalmas sziklák között. A tóparton lévõ pontnál dinnyével kínálnak, de itt lemondok róla, piedcat-tõl elbúcsúzva indulok tovább. Meredek úton mászok vissza a piros keresztre. Az ösvény nagyon hangulatos ebben az erdõben. Ugyanúgy mint egy éve, most is találkozok egy velem szembe rohanó sporttárssal, akinek minden bizonnyal kimaradt a pont, mert nem tért át a kör jelzésre. A Hármas-határi nyeregben is találok egy pontot, de kiderül, hogy ez csak a rövidtávosoknak érdekes, engem tovább indítanak. Egy darabon a piros sáv és a kereszt együtt megy, itt még fogok egyszer járni ma, majd visszefelé jövet. Az újabb elágazásnál maradok a kereszten, és zúzok tovább a Szurdok völgy felé. Útközben utolérem Ebolát, aki újabb lendületet vesz, és tapad rám. Vonatozunk lefelé elõzgetve a lassabban haladókat. Pont leérünk a völgybe, mikor Gyuri tûnik fel elõttünk. Õ is nyomja szépen, innen a mûúton hármas befutó a forrásig. A forrás a már megszokott módon éppen csak csöpörög, de szerencsére az elõrelátó pontõrök elég vizet raktak ki kannákba, hogy gyorsan onthassuk a szomjunkat. Én le is nyomok két pohárral. Itt is kínálnak dinnyével, de még itt sem élek a lehetõséggel. A víztõl felfrissülve indulok tovább a mûúton Szurdokpüspöki irányába. Az egyik kanyarban majdnem elcsap egy furgon, amelyik nagy sebességgel az út széleit igencsak kihasználva vette be a kanyart. Kár, hogy pont lekapcsoltam elõtte a kamerát, érdekes lett volna visszanézni videón a találkozást. :) Kissé nehézkesen megy a futás, érzem, hogy nem frissek az izmaim. A faluban összefutok egy hölgy futóval, aki egy kék kútnál tölti újra a víztartalékait. A tartalékok nálam is fogynak, de reméltem, hogy elég lesz végig az adag. Inni sem állok meg, mert tudom, hogy a falu végén, a pincéknél is lesz még alkalmam frissíteni. Már éppen kezdene túl meleg lenni, mikor felhõk érkeznek és eltakarják a napot. Hát ez pompás, mintha csak rendeltük volna. ;) A pincéknél nagy fürdést rendezek. A faluból kivezetõ úton még egy darabig élvezhetem a sapkáról a nyakamba lecsöpögõ hideg vizet. Elõttem egy jó tempóban haladó túratárs, akit a patakvölgybe való lekanyarodás elõtt érek utól. Szedi a lábait Õ is, nem is marad le tõlem. Megkezdõdik a nagy mászás felfelé, igencsak meredeken. Még így is elég meleg van, hogy nem tûz a nap ránk. Jól haladunk felfelé, de egy idõ után érzem, hogy kezdek fáradni és eléhezni, így egy nagyobb fa alatt lassítok és elõkeresek egy kis rágcsálni valót a táskából. A srác mögöttem szintén leáll pihenni. Benyomom a kipróbálásra elhozott power gélt, meg egy banánt. Nyomatok rá egy kis piát is, ez most kellett. A gerincen haladva még a szél is nagyban segíti a felfrissülést mászás közben. Az elsõ csúcs elérése után már könnyebben megy a dolog, megkezdõdik a hullámzás fel-le. A srác itt már lemaradozik tõlem. A Múzsla tetejét egyedül érem el. Itt nem állok meg, mert tudom, hogy az aljában ott a pont. Le is szaladok az EP-ig. Ketten vannak még itt a pontõrön kívül, aki épp a hûvösebbre forduló idõre panaszkodik. Nekünk persze ez maga a megváltás. Egy évvel ezelõtt itt már sokkal melegebb volt. A túra legizgalmasabb része következett, a Múzsla nyeregbõl lefelé vezetõ háromszög jelzés. Jelzés az van végig, no de út? Az nem sok. Az erdõt pásztázva szálltam jelzésrõl jelzésre. A Sóbánya patak völgye nagyon szép. Igaz, egyben nehéz a haladás is benne. Itt futok össze Andival, aki szintén kocorászik. Egyik völgybõl a másikba jutunk, a Rédei-Nagy patak völgye is nagyon hangulatos. Itt is át kell kelni egyszer kétszer a patakon. Nem kell sokat menni, máris ráfordulok a zöld négyzet jelzésre, amin egy jó darabig maradni is kell. A Prédikáló tetõn egy éve csak egy tájfutó lyukasztóvolt kirakva pontnak, most viszont személyzet is volt. Sõt, ellátás is. Benyomtam egy zsíros deszkát, úgy indultam tovább lefelé. A következõ hegy a János vára volt, ami kicsit megizzasztott. Nem is a felfelé része, inkább a másik oldala, ahol roppant meredek, köves, csúszós lejtõn kellett lejutni vissza a Rédei-Nagy patak völgyébe. Itt már nem éreztem olyan stabilnak a cipõt. Persze, itt tényleg nagyon nehéz volt lejutni. Lentrõl aztán ismét mászás következett fel a Tilalmas tetõre. Itt váltok a térképemen még nem létezõ piros keresztre, és azon igyekszek visszafelé az Eszter forráshoz. A forrásnál másodszor ugyan nincs pont, de én újra betérek frissíteni. A pontõrök készségesek, vágnak egy szelet dinnyét is, most már elfogadom. A víztartályomban már tudom, hogy nem sok tartalék van, abba mégsem töltök, bízom benne, hogy kitart. 37,5km-nél járok. Felfrissülve indulok el ismét a Szurdokpüspökibe vezetõ mûúton. Most valahogy lassabban érem el a falu szélét, mint elõször. Végre lefordulok a piros sávra jobbra, amin megindulok felfelé a Nagy Hársas hegyre. Ez az a hegy, amit egész túrán kerülgetni kellett, aztán most itt magasodik elõttem teljes nagyságában. A dús növényzettel benõtt úton arra leszek figyelmes, hogy valami jármû közeleg nagy hanggal. Húha, nem csak a hangja nagy, ez egy nagy terepjáró és igencsak gyorsan zúz. Alig tudok félrehúzódni az alkalmi zug-rally versenyzõk elõl. Az út egyre meredekebbé és meredekebbé válik. Jóval feljebb ismét jármûvek jönnek szembe. Ezúttal egy csapat krosszmotoros meg két quados. A köves úton csak reménykedem benne, hogy nem kapok egy kerék alól kipördülõ követ az arcomba. Itt felfelé már újra találkozok rövidtávosokkal is, akiknek nem kellett a Múzslás kitérõt megejteni. Már közel vagyok a tetõhöz, mikor a lefelé bandukoló pontõrséggel találom szemben magam. Megkapom a pecsétet, közben próbálok nyújtani kicsit az egyik fánál. Nagyon elfáradtam, komótosan sétálok a csúcson lévõ geodéziai toronyig. Innen aztán próbálok megiramodni lefelé, de nehezen pörgök fel. Egy futó sporttárs kell hozzá, aki megelõz és utána indulva növelem én is a tempót. Visszaérünk a kereszt és a sáv közös szakaszához és most már a sávon maradhatunk. Közben elfogy a maradék piám, porzik a tartály. Nagyon várom már a következõ pontot, ahol tudom, hogy frissítés vár rám. Csakhogy nincs az még olyan közel. Végig kell haladni a falu közelében lévõ pincesoron, ami túl hosszúnak tûnik most. Már mindenféle otthon a hûtõben lévõ sörökrõl halucinálok. Nehezen haladok, de végül elérem a második pincesort, ahol megtalálom a pontot is. Borral és fröccsel kínálnak, de nem élek, csak az ásványvízzel, pont az kell most nekem. Úgy nyomok le három pohárral, hogy pislogni sem marad idõm közben. Jujj, de jól esett. Na most már kihúzom a célig. Egy kis mászás következett a mûútig, ami nyíl egyenesen megy be Rózsaszentmártonra. Ezen már nagyon nem esik jól a kocogás. Érzem, hogy mindkét lábamat feltörte a cipõ. Ez nem túl jó jel. Lassan érem el a falu határán lévõ templomot, ahonnan még keresztül kell jutni hosszában a helységen. Az sem megy egyszerûen már. A vége elég küzdelmesre sikerül, sokat kivett belõlem ez a futás. A cél elõtti kanyarban piedcat vár rám a buszmegállónál. Már azt hittem a buszra vár, de csak elõm jött ki szerencsére. :) Együtt tesszük meg az utolsó métereket, ez jól esik, köszönet érte. 7:02 lett a vége, ami csak kicsit több, mint a tervezett 6:30-7:00 -ás intervallum, viszont sokkal nehezebben ment, mint azt elõre gondoltam volna. Valószínûleg többet kellett volna pihennem elõtte. A célbe beérve kell egy fél perc, mire egyáltalán válaszolni tudok a rendezõk kérdésére, hogy hogy tetszett a túra. Elzihálom, hogy az nagyon rendben volt, a kondimmal van némi probléma. Lerogyok egy padra, elpakolom a papírokat, aztán átmegyünk a tó mellé, ahol finom paprikás krumpli vár rám. Mielõtt bele tudok kezdeni a kajálásba, kiterülök az egyik asztal mellé fotoszintetizálni. Hú, ez jó, feküdnék itt még egy-két órácskát. Hát sikerült rendesen kihajtanom magam. A paprikás krumpli nagyon finom volt, és nagyon jól esett. Soha rosszabb ellátást a célban. Remek kis túra ez, és abszolút fejlõdõképes. Több hibát is kijavítottak a tavalyihoz képest a rendezõk, még jobb lett az ellátás. Találkozunk még, köszönöm szépen! | |||
| |||
| Bükk 900 2008
Furán indult az idei B900. Elõször piedcat kérdezett rá, hogy mizu, megyünk vagy mi lesz? Aztán én is kezdtem ráhangolódni a témára, jó lenne újra rendszeresíteni ezt a kis gyönyszemet, négy kihagyott év után, amikor mindíg közbejött valami ( nyaralás.. hát nyár van vagy mi a szösz ). Tavaly sikerült újra részt venni rajta, akkor piedcat és Ricsi társaságában. Ricsinél már én kérdeztem rá, hogy jön -e. Ki nem hagyná, pedig a ttúrák már igencsak megcsappantak nála évente, de ez még mindíg egy stabil pont neki. Úgy nézett hát ki, hogy ismét összejön a tavalyi csapat. Aztán piedcat sajnos lemondta a résztvételt. Én meg már tavaly pedzegettem a srácoknak, hogy még egy jó kis futós B900 hiányzik még a tarsolyból nálam. Most úgy éreztem eljött az ideje, bár a meteorológia inkább a vízpartot javasolta a 30 fokos meleghez párosításnak, nem a hegymászást. Otthon gondoltam egy merészet, és megkerestem a szekrényben a már idejekorán nyugdíjazott tájfutó mezemet, ami jópár éve nem látott már falevelet, nem még szöges lyukasztót. Csak nézett rám bambán a szekrénybõl, hogy mi a rosszsebet akarok én tõle, hagyjam már pihenni. Persze értem én, hogy neheztel rám, rég vittem már egy jó kis versenyre, meg hát én sem vagyok már a régi... többet bújom a gps-t, mint a tájolót.. No de gondoltam ez majd most kicsit kárpótolja. Az Adidas Response Trail-t meg csak úgy egy reflex mozdulattal söpörtem be a táskába, az meg már dörzsölte a fûzõit, hogy na, most megint jól odacsapunk, nyargalunk egy jót. A szerencsétlen. Nem tudta mi vár rá... Ricsivel együtt érkezünk Bánkútra 7 óra körül. Akkor indulnak az elsõ emberek neki épp a távnak. Nálam a tegnap esti nagyadag csípõs lecsó diktálta a forgatókönyvet, és zavart be a bokorba, ahogy kiszálltam az autóból, addig tesó toporgott a parkolóban. A rajthelyen új arcok fogadnak a nevezõasztalnál. Mintha változott volna a rendezõgárda összeállítása. A kitöltendõ nevezési lapon az egyik keresztkérdés megfog. Hányszor teljesítette eddig a túrát? Bakker. Fogalmam nincs, nem készültem. Itt persze már beugrott, hogy igen, ez az egyik olyan túra, ami elõtt érdemes otthon átnézni a kitûzõimet is, hogy milyen színûek vannak már. Beírtam egy biztonsági 6-ost, meg egy kérdõjelet. :) Annyi biztos volt, de semmi többet nem tudok elmondani, kérem kapcsolja ki. 7:15-kor Ricsivel együtt indulunk. Megbeszéltük, hogy az elsõ pecsétig megyünk együtt, bár Õ nem fut és pont fordított irányba szedi össze a csúcsokat, mint én. Vagyis majdnem, mert elõször mindketten a sípályán indultunk el felfelé a Borovnyák felé. A sípálya úgy nézett ki, mint amit felszántottak. A zöld mûanyag pályatartozékok fele ki volt forgatva a földbõl. Nekünk persze nem ez jelentette a gondot, hanem, hogy baromi vizes volt a gaz, amiben caplattunk felfelé. Mire felértünk totál átázott a nadrág és a cipõ. Rögtön a gore-tex-es cipõm jutott az eszembe... késõ bánat. Beszélgetve haladunk, Ricsi rá is kérdez mikor slattyogunk fel már a táblához vezetõ ösvényen, hogy azért ugye ennél gyorsabban akarok menni. Az igenlõ válaszra csak annyit mondott, hogy akkor nem jön velem. Párnázás, pecsét, aztán indultunk utunkra.. kétfelé. Innen aztán kocogásra váltottam. Próbáltam utólérni egy kisebb csapatot, akik elõttünk indultak, csak Bálvány felé. Ez Bálványig persze nem ment, de lent Csurgónál találkoztam velük. Innen viszont én Pipisnek vettem az irányt át egy hatalmas mezõn, amin átmenni olyan volt, mintha combközépig érõ vízbe ugrottam volna. A lábam úszott a cipõben lévõ vízben. Utána a fenyõerdõben próbáltam egyben tartani a bokáimat. Ekkor döbbentem rá ismét, hogy ez a túra akárhogy is nézzük, nekem lehet, hogy baromira tetszik, de egy cipõnek büntetés. Az a durva, hogy eszembe jutott, hogy erre egy évvel ezelõtt is pont itt jöttem rá, mikor egy-két ág próbált belefúródni a cipõ oldalába. Egy pillanatra elgondolkodtam vajon kevlárban utazik -e valamelyik cipõgyártó... A tájfutó rucim persze itt már szélesen vigyorgott, ne végre, hát errõl van szó kérem! A Pipisen egy gyors tinta teszt a kint lévõ bélyegzõn, igen, itt járt már Ricsi. :) Helyes. Kenek én is, aztán jön sorban a többi hegy is, amik itt egy kupacban vannak. Megy a vonatozás fel-le. Egyet változtattam az eddig megszokott sorrenden, de meglepõen jól bevált. Útközben két hegyen is õzekkel találkoztam, kicsit megriadtak a csörtetésemtõl. A Fekete-sár bérc csúcsához közel találkoztam egy sporttárssal, aki a Kis-sár bérc felé indult éppen lefelé. Na ez egy kicsit elgondolkoztatott. Talán kimaradhatott neki. A Körös-bérci csalánosok igencsak felfrissítenek, hát most kihelyezett víz helyett ez is megteszi. ;) Szipókázok a tevehátból helyette, a meleg már érezhetõ. Két kullancsot pöccentek le magamról útközben, amilyen helyeken átjöttem néhol, cseppet sem csodálkozom.. :) Sokat nem idõzök a csúcsoknál, a Kukucsón is csak egy kukucs.. Óh! aztán zúzás le a kis mumus Ispán hegy felé, ami aztán most is szívóskodik felfelé menet. Istállós-kõ felé már várom, hogy összefussunk Ricsivel, de a csúcson még csont száraz a bélyegzõ, itt ma még senki nem járt. A Nagy-Kopasz felé viszont valahol elkerüljük egymást, csak hatalmas õzláb gombákkal találkozok. A Nagy-Kopaszon már megtalálom a tintáját. Ma az egyedüli hegy, ami kicsit megtréfált a Virágos-sár-hegy volt (meg úgy általában is, én ezt tartom a legnehezebbnek), amin úgy betévedtem egy a csúcstól délre lévõ fenyvesbe, hogy alig tudtam eldönteni melyik irányba keressem onnan a táblát a pecséttel. Egy kis kóválygás után aztán irányba kerültem és meglett. Tarkõ és Büszkés-hegy már a jutalomjáték részei. A Büszkés hegyi pecsét után megint eszembe jut a kis szóvicc, hogy már csak Három-kõ van hátra. Mármint, hogy már csak három KÕ van hátra: Három-KÕ, Nagy KÕhát és Kis KÕhát. :) És tényleg. A Három-kõi mezõn szívesen dobnék egy hátast egy fél órára, de most nem idõzhetek. A Nagy Kõhát egy nagyon szívós hegy, ami roppant nehezen adja meg magát. Nem csak azért meg tényleg nagy és meredek, hanem mert egy igen trükkös szögesdrótos kerítésen kell átmászni felfelé menet (már ha nem akarok kerülni a hegy túlsó végén levõ átjáróig.. és hát nem akarok :) ), amin nem könnyû nem-fennakadni. Aztán meg rengeteg finom málna és temérdek szúrós és ragaszkodó ág próbál megakadályozni a feljutásban. Elég sikeresen lassítanak, tömöm magam a finom gyümölccsel és sziszegek a tüskéktõl. Lefelé már nincs gond, fél pillanat alatt letépek az ösvényen (az a fél is málna evéssel megy el). A Kis Kõhát már nem probléma, oda jól járható erdõ vezet fel. Kész. Betelt a lap, az utolsó pecsétet még délelõtt nyomom. Ez jó. Spuri vissza Bánkútra. Ez is új útvonal lett, kipróbáltam itt is egy gyökeres változtatást. Szerintem ez is jól szerepelt. A starthelyre 5:10-es idõvel érek vissza dél után nem sokkal. A rendezõség nincs felkészülve még a fogadásra, de nagyon megörül nekem. A célban most még gyakorlatilag semmi nincs. Leülök az egyik padra, elfáradtam. Meleg van, éhes, de leginkább szomjas vagyok. A camelbak pont Bánkút elõtt fogyott ki, szóval elég volt, és jól beosztottam, de azért most lehúznék fél lityi hideg vizet a forrásból. Mikor megtudom, hogy elzárták, kicsit lehangolódok, de nem sokáig. A rendezõi asztal pillanatok alatt megtelik mindenféle finomsággal. Csak ámulok és bámulok. Erre nem számítottam. Lehúzok egy üveg tonikot indításnak, majd kenem magamnak a zsíros deszkákat, amiket hagymával meg csalamádéval tolok le egy fél literes kóla társaságában. Ez igen, ilyenhez nincsenek hozzászoktatva itt a résztvevõk. Kicsit beszélgetek még az egy szem rendezõvel, aki elmeséli a változások okait, meg hogy szeretne statisztikát vezetni a résztvevõkrõl, ezért is kellett a teljesítési darabszám, amit én nem tudtam pontosan megadni, mert azóta kiderítettem, hogy 7 volt az a 6, ami most már 8 (+1mozgalmas) :) Ezt jó hallani. Örömmel veszem tudomásul, hogy a megrokkant szekeret nem a zúzdába, hanem a tuning üzembe tolják. Nagyon kedvesen marasztalna és etetne még az egy személyes személyzet mikor elindulok hazafelé. Remélem jövõre is számíthatunk ilyen csodás fogadtatásra, ez nagyon jól esett. A túra persze nem kevésbé. A fülledt meleget meg mondjuk, hogy elviseltem. A cipõmet meg ne kérdezzétek meg, hogy milyen volt a túra... Õ most haragszik rám.. a tájfutó ruhám, viszont azóta is vigyorog :)) Jah és otthon még két kullancsot cirkumveniáltam. Örökké visszatérõ laikus kérdés az, hogy mi a jó a túrázásban. Aki régebb óta járja már az erdõket biztosan találta már magát szembeszegezve ezzel a kérdéssel. Erre persze nincs egy konkrét válasz. Kinek mi. Lehet a társaság, a táj szépsége, az erdõ csendje, a természet imádata, a kihívás, a túra sportértéke és még sorolhatnám. Hogy mi a jó a Bükk 900-as túrában, az viszont számomra teljesen egyértelmû, és végtelenül egyszerû. A Bükk maga. Amely csodálatos, amely rejtélyes és zegzugos, melynek gyönyörû fenyvesei, bükkösei, mezõi, völgyei mindig is lenyûgöztek. A Bükk, ami teljesen más arcát mutatja meg ezen a túrán, mint bármely másikon. És persze a túra is másról szól. Itt nincs ellátás, viszed ami kell, nincsen depó, nincsenek falvak útközben, nincsenek betonutak, autók, nincsenek pontõrök, nincsenek szalagok, táblák, nincsen még útvonal sem, sõt sok helyen még út sincs. Csak Te vagy és a Bükk. No meg az a húsz hegycsúcs, amit meg kell mászni. És ej, micsoda móka is az! | |||
| |||
| Tökölõ 2008.07.12.
A Balatonhoz készültünk a hétvégén egy jó kis fürdõzésre a nagy kánikulában. Túra nem volt tervezve, de mivel feleségem már rágta a fülemet, hogy régen voltunk túrán, belenéztem a túranaptárba is. Nicsak, egy balatoni túra! Van kellemes rövidtáv, és igen jókat írnak róla a tavalyi (elsõ) rendezésrõl. Páromnak is tetszett az ötlet, úgyhogy gyorsan beépítettük a programba. Mint késõbb megtudtuk, a korai indulás is hasznos volt, így elkerültük a dugót az autópályán. A rajtot könnyen megtaláltuk, már sorakoztak az autók az iskola mellett. A szervezõ brigád nagyon kedvesen és lelkesen fogadott minket. Feltöltöttük a kulacsokat, majd beneveztünk a Tökölõre. Tökéletesre sikerült igazolófüzetet kaptunk kézhez, amiben egy frappáns köszöntõ, egy szájbarágós útvonalleírás, egy áttekintõ térképvázlat, egy részletes táv és szint lebontó táblázat, pecsételõ rublikák (amik rendkívül ötletesen ki lettek találva) és egy olyan hosszmetszeti rajz is helyet kapott, amiben még az útszakaszok típusa (beton, földút, ösvény..) is fel volt tüntetve színesben! A nevezési díj mindössze 400 Ft volt. Az iskola utcáján indultunk el kifelé Ságvárról. Timi navigált a leírás alapján, én pedig fotókat készítettem menet közben. A település szélén elsõ ízben futunk össze a Jaba patakkal, majd hegymenetben megcsodálhatjuk a hangulatos mélyutat, ami felvisz minket az elsõ ponthoz a Bujó-likhoz. Itt már szalagok segítenek a tájékozódásban. A ponton nem pecsétet kapunk, hanem egy levonót, amit ráragasztanak az igazolófüzetre. A bujó-likon keresztül vezet tovább utunk, ami egy hangulatos kis alagút a hegy gyomrán keresztül át a másik oldalra. A másik oldalt egy izgalmas benõtt ösvény vezet tovább a hegyoldalban. Mikor kiérünk egy nagyobb dózerútra, akkor veszem észre, hogy milyen ötletesen ki van találva az igazolólap hátulja, ahová a matricát kaptuk. Most még a pontok adatai szerepelnek az egyes rublikákba, de amint kapunk egy levonót máris egy rajz következõ darabját láthatjuk magunk elõtt. A rajzon Ságvár térképe látható. A széles földútról egy mezõnél jobbra fordulunk egyenesen bele egy hatalmas birkanyájba. :) A pásztortól megkérdezem, hogy keresztül vághatunk -e a nyájon. Zöld utat kaptunk, bevetettük hát magunkat a tömegbe. Kicsit arrébb egy hatalmas gémeskút meredt az égbe. Ki is próbáltam, szépen mûködött, még víz is volt a kútban. Utunk ismét emelkedni kezdett egyre intenzívebben. Nem is gondoltam volna, hogy errefelé ilyen jó kis szintek is vannak. Egy meseszép füves gerincre lyukadunk ki, ahonnan pompás kilátás tárul elénk a környékre. A gerincen haladva érjük el a következõ pontot egy magasles mellett. Itt nagy meglepetésünkre hideg ásványvíz fogad minket, nem is kis mennyiségben. A pontõrök kedves hölgyek, pogácsákkal és sajtos rudakkal is kínálnak minket. Azon gondolkodom, vajon hogy hozták fel ide a hegytetõre ezt a sok rekesznyi vizet. A kilátás innen is pazarr. Leereszkedünk a hegyrõl és kis kanyargás után megérkezünk a távok szétválását jelzõ táblákhoz. A Tökölõ távon továbbhaladva egy lakókocsi nagyságú méhkashoz érünk. Jó kis szállást kaptak itt a dolgos rovarok. Azért igyekeztünk elkerülni a közelebbi találkozást. A következõ pont a virágmányi kunyhónál van, ami egy kis oda-vissza kitérõ az útról. Itt szembe is találkozunk túratársakkal. A ponton megintcsak kínálnak minket mindenféle jóval, amik nagyon jól esnek. A kunyhó maga egy aranyos kis építmény, de csak kívûlrõl tudjuk megnézni. Innen fordul aztán vissza a túra útvonala Ságvár felé. A szalagok továbbra is tökéletesen vezetnek minket. El is kellenek a következõ szakaszon, mert elhagyunk mindenféle utat, és az erdõn keresztül folytatjuk az utunkat. Ez nagyon tetszik. Igyekszünk nem szem elõl veszíteni a szalagokat. Kis idõ után az út a hegyoldalban ferdén lejteni kezd. Itt óvatosan haladunk egészen a következõ pontig, ami a 12-es szoba nevet viseli. A 12-es szoba egy betyárbarlang. A pontõrök lámpát is adnak, hogy megnézhessük belülrõl is. Egy kisebbfajta labirintus bent a barlang, járatokkal minden fele. A behelyezett mécsesek nagyon jól mutatnak odabent, szépen be lehet járni a folyosókat. Innen aztán folytatódik a meredeken és ferdén ereszkedõ trükkös ösvény. Nehezen haladunk lefelé, nagyon oda kell figyelni, nehogy túl gyorsan érjünk egy-két emelettel lejjebb. Timi nagyon megkönnyebbül, mikor elérünk egy keresztezõ dózer utat. Innen már könnyebben haladunk tovább. Az út egy hatalmas rétre vezet ki minket. A szalagok továbbra is mutatják az irányt. A rét végében találunk egy majdnem teli pumpás kullancsriasztót, meg valami elemózsiás zacskót. Ott hagyjuk õket ahol vannak, hátha még valaki jön érte. Ezután bevágódunk az erdõbe, és valami olyan út jön, ami eddig még nem volt. Egyre zegzugosabbá és vadregényesebbé válik az utunk. Egy idõ után már csak szalagról szalagra szállunk a dús aljnövényzetben gázolva. Balra mellettünk egy hatalmas vízmosás árka húzódik jó hosszan. Itt sem egyszerû a haladás, több helyen itt is figyelni kell, hogy ne csússzunk be az árokba. A látvány viszont bõven kárpótol a nehézségekért. Az árok elhagyása után egy nagyon szép erdõszéli ösvényen folytatjuk a bozótharcot, majd végül elérünk egy széles földutat. Ez már Ságvár széléhez vezetget vissza minket. Mikor már azt hinnénk, hogy mindjárt megérkeztünk, a szalagok ismét beugranak a bokorba. Meredek lejtõn ereszkedünk egy újabb árok mélyére. Ez már kevésbé szép, kissé szemetes. Kimászunk belõle, majd elindulunk az utolsó pont irányába, ami egy Kömpe nevû hely, ahol hétvégi telkek és házak vannak az út mentén. Lassabban érünk oda, mint számítunk rá. A pontnál megint ihatunk, ehetünk. Beszélgetünk kicsit a pontõrökkel, majd megcélozzuk Ságvárt. A szélét elérve egy nagy területen fekvõ körbekerített kifutót látunk, amin emuk és lámák sétálgatnak. Furcsa látványt nyújtanak itt a házak között. Innen már csak kanyargunk párat az utcákon és már ott is vagyunk ismét az iskolánál. Rögtön újabb pogácsák támadnak ránk, amíg a rövidke sorban várjuk a pecsétünket. Egy másik asztalnál üdítõket készítenek, onnan is kínálnak minket mindennel. Az oklevél is sokkal szebb mint az átlag, ez igen! Zsíros és vajas kenyerek sorakoznak mellettünk, hagymával, uborkával. Üdítõbõl is van választék. A bodza teljesen levett a lábamról. Egy hatalmas bográcsban rotyogott a speciális húsos-káposztás-gyógynövényes leves, amire már nem is kell sokat várnunk és ott terem elõttünk nagyon finom kenyérlángos kíséretében. A rendezõk folyamatosan szorgoskodnak, látszik rajtuk a szívbõl jövõ igyekezet. Erre a túrára alig lehet szavakat találni, ha a rendezést akarom jellemezni. Voltam már jól szervezett túrán, láttam már tényleg szívbõl jövõ rendezést, és igyekezetet, de amit itt a ságváriak bemutattak az mindent felülmúlt. A hibátlan szalagozás is nagy munka lehetett. Minden elismerésem! És kicsit visszautalnék a nevezési díjra. Mindezért 400 Ft-t kértek el, amit nem is értek. Szerintem ki sem lehet annyiból hozni azt amit kaptunk, nyugodtan emelhetnének rajta, máshol ennyiért csak egy kitûzõt és a rendezést kapjuk. Irtó jól éreztük magunkat a túrán, ezt elsõsorban az odaadó rendezésnek, másodsorban Ságvár csodálatos környezetének köszönhettük. Remélem, hogy lesz alkalmunk még visszatérni. Ajánlom mindenkinek, hogy látogasson el erre a túrára. Olyan szép környéket ismerhet itt meg, amit egyébként nem biztos hogy meglátogatna (turistaút nem nagyon van erre), és mindezt nem mindennapi rendezés keretein belül. Köszönjük a remek túrát! Képek: http://picasaweb.google.com/qvic78/TKLTeljesTmNytRa2008 | |||
| |||
| Kinizsi / Terep Százas 2008.05.24.
Amikor itthon már a túra után beírtam az idei teljesítést a túrastatisztikás táblázatomba, azon kezdtem el töprengeni, hogy ezt most 8. Kinizsi 100-nak, vagy 2. Terep 100-nak könyveljem -e el. Gyalogosként depó nélkül ötször, futóként depó nélkül egyszer, Terep Százas formájában pedig kétszer mentem végig, úgyhogy tudom mi a különbség. Mindegyik nagyszerû élmény volt, persze teljesen más és más feeling. Az elsõ 1999-ben éppen Tatára vezetett, ami azthiszem a leg emlékezetesebb teljesítés marad még sokáig. Egyrészt az elsõt átélni a leg izgalmasabb, másrészt sohasem fogok mégegyszer egy teljesítés alatt kétszer Koldusszállásra érkezni.. remélhetõleg. Végül megnéztem a tavalyi T100 bejegyzést, azt is Kinizsinek könyveltem el, hát most már maradjunk ennél. Az idei felkészülés teljesen sikeresnek mondható. Piedcat barátommal szépen végigalapoztuk a telet, és jól mentek a nagyobb mérföldkõnek számító felkészítõ túrák is. Tavaly viszont nagyon magasra raktam a lécet magamhoz képest a Százason. Nemcsak egy jó idõt sikerült futni, hanem egy rendkívül magabiztos, könnyed és elvezetes futást sikerült véghezvinni. Tudtam, hogy nem lesz egyszerû dolgom, ha ismételni akarok. Márpedig akartam. Inkább a jó és magabiztos futás részét akartam hozni, az idõ mindegy volt. Ezt megerõsítendõleg még egy fejlámpát is beletuszkoltam a camelbak-be. Ákos és piedcat idén úgy döntöttek, idén Õk is kipróbálják a Terep100-t. Együtt indultunk Csillaghegyre szombat reggel. Útközben Ritchy csatlakozik még hozzánk. Az idõ csodásnak ígérkezett, kellemes langyos reggel volt, felhõ semmi, de délutánra felhõsödést jósoltak. Ideális. Korán érkezünk, de a futók nagy része már a helyszínen van. Üdvözlöm az ismerõsöket, majd teszünk egy gyors kitérõt a nevezés helyszínén található mosdókhoz, ahol jó szolgálatot tesznek a vicces kis "hobbit wc"-k. :) Leadjuk a csomagokat, nullázzuk a dugókákat és hirtelen arra leszek figyelmes, hogy 5 perc múlva rajt. Basszus, még melegíteni is akartam volna. Gyorsan átnézem a szerelésem, igazítok, aztán Balázs kürtjére, mint egy megbolygatott méhkas, már indul is a mezõny a Rókahegy felé. Nagyon az elején vagyok és remekül megy is a futás felfelé. Az elején egy bolyban futnak az éllovasok, a meredek hegyi ösvényen felfelé már nyúlik a mezõny. Az Ezüst-Kevély aljáig padlógáz, felfelé már visszaveszek. Kezdem érezni, hogy meleg lesz, már most soknak érzem a hosszú futónadrágot. Többen elrongyolnak mellettem, nagyon keményen halad a mezõny felfelé. Már a Nagy-Kevélyt másszuk, mikor eszembe jut, hogy elfelejtettem bekenni a hátamat a hámosító kenõccsel. Kicsit félre álltam hát, és megejtettem a procedúrát. Inkább most még, mintsem már mikor kidörzsölte a hátamat a camelbak. Az elsõ dugókás ellenõrzõ helyre jó idõvel érek. Húzok egyet a szíjakon, aztán zúzás lefelé. Az óvatosabbakat gyorsan elhagyom, végül egy masszív kis 3 fõs vonat tagjaként érek le a szintben haladó útra. Sikerül beszerválni egy nagyon éles kavicsot a cipõmbe. Egy darabig tûröm, igazgatom, de érzem, hogy sehol sem fér el észrevétlen, így inkább ismét felreállok és kihalászom. A Csobánkai mûút közelében már többen várakoznak, néhányan lelkesen tapsolnak az épp érkezõknek. Köszönjük. A Hosszú hegy nagyon jól megy, végig maradok a jelzésen, de sajnos nem mindenki tesz így. Fent a pecsételõ hely most még sor nélkül álldogál két külön asztallal. Készültek a tömegre. A Szántói nyeregnél jókor jön a frissítés, dobálok be mindenfélét, gyümölcs, csoki, keksz, kóla.. majd jöhet a Pilis. Az út szépen emelkedni kezd, és rögtön eszembejut az a jó kis edzõkörünk is, amit egyszer futottunk erre piedcat-tel. Hú, nagyon jó kis kör volt az, jó combos. Igyekeztem olyan jól futni felfelé most is, mint akkor. A szerpentinen Csanya tûnik fel, dugókás pontõrként, majd feljebb a lányok. Egész szépen megy a futás, pár sporttárssal kerülgetjük egymást. Felérve a hosszú egyenes úton összefutok egy sráccal, akivel hasonló tempót diktálunk, így megy a beszélgetés is. Peti is volt már egyszer a Terep Százon és hasonló idõt ment mint tavaly én. Úgy nézett ki, hogy szépen tudunk együtt haladni. A Pilis nyeregbe lefele menet nyomtam mint a süket, de Petit sem kellett félteni. Begyûjtöttem a pecsétet, és rögtön indultam is tovább. Itt kicsit elõre húzódtam, de hamar utólért rögtönzött utitársam, és ismét beszélgetve nyomtuk tovább. A Kétágú hegyrõl lekanyarodó zöld jelzésen elbizonytalanodok, mert egy tovább haladó kis ösvényen is jelzést vélek felfedezni. Peti zúz tovább lefelé. Kicsit visszamegyek mégegyszer ránézni az elágazásra, aztán én is nyomulok utána. A lentebb lévõ ponton újra összefutunk és együtt indulunk körbe a zöldön. Kesztölcre nyomjuk keményen befelé, a frissítõ pont elõtt egy szervezõ fotózza az érkezõket. Rólunk is készül egy kép. A pontnál újabb nagy folyadék és energiapótlás. Marasztaló a hely, többen érkeznek utánunk is. Egy banánt majszolva indulok tovább Peti után, aki hamar iramba áll ismét. Nem csak Õ, a körülöttünk lévõ futók is tolják rendesen. Itt kezdem érezni, hogy nagyon erõsen kezdtem, és nem fogom így bírni végig. Erõltetem tovább, a terep jó, kis mászás után szánkázunk lefelé Dorog irányába. Az ösvény szûkül, kis vonat alakul ki, zötykölõdünk. Ahogy elérjük az elsõ házakat, a nagy balkanyarnál lövések hada dördül, már-már teljesen hagyományos módon. Itt mindíg lövöldöznek, mikor erre jön a mezõny. Nem sikerül megritkítani minket. Lassítok, pihiznem kell kicsit, hagyom hagy menjenek a többiek. Tábla és szalag is jelzi a helyes utat a töltés mellett, majd fel arra. Peti jóval elõrébb jár már mikor átkelek a tizes úton. Az Oxigen-Wellness frissítõjéig lassan jutok el, nem esik jól itt a betonon felfelé futás. A pont elég közel van az elõzõhöz, ahol degeszre tömtem magam, így itt a frissítés nagyobb részét a fejemre öntöm. Meleg van. A Nagy Gete mászása nagyrészt séta számomra. Megfog a hegy, most jön ki a túl gyors kezdés igazán. Sokan otthagynak útközben. A tetõ elõtt kapom a pecsétet egy mozgó ponton. :) Lefelé nagy hévvel indulok, a meredek lejtõk nekem jól mennek. Vissza is veszek pár pozíciót menet közben. A Pilisbõl szép lassan áttrappolok a Gerecsébe. A Tokod felé kanyarodó kék sávot magára hagyva a kereszten kezdek mászni felfelé csiga tempóban. A napon itt már túl meleg van ahhoz, hogy jól érezzem magam a hosszú nadrágban. Csak poroszkálok a bitang meredek emelkedõn. Ahol megenyhül, még ott sem kezdek futni, megvárom még lejt egy kicsit. Nemsokára ráfordulok Hegyeskõre. A hosszú egyenes úton Petit látom meg a távolban, és szép lassan be is fogom. Eléggé lelassult. Mikor beérem újra együtt kezdünk futni a pont felé. A meredeken persze már csak sétálunk. Hiverék õrzik a pozíciót, dugunk egyet, aztán indulás tovább. Kis hullámzás a dombokon, majd zúzás lefelé a pincék irányába. Rushboy, aki idõközben szépen bedarált nyomja elõl a tempót, mi meg tapadunk. Leérünk a betonra, azon nyomjuk tovább. Menet közben Peti megjegyzi, hogy hát ilyen sem volt még, hogy fel kell adnia a Kinizsit. Kérdem mi a baj, azt válaszolja, hogy a térde beadta a kulcsot. Sajnálom a dolgot, tényleg szépen haladtunk hasonló tempóval. Elérjük az elsõ kutat, ahol búcsút intünk egymásnak, neki idáig tartott az idei T100. Rush kicsit megzavarodva rohángál elõttem fel s alá, keresve a pontot. Odébb lesz még az, feljebb szokott lenni a frissítés. Tovább megyünk és tényleg meg is van. Nagy szerencsémre, mert eléggé készen vagyok. Rushboy alig egy percet tölt a frissítõnél, már viharzik is el. Nekem 5 perc kell, amíg összekapom magam. Dobom be a pohár vizeket egymás után a vízautómatából. Betolok egy nagyobb kenyeret is, amibe jól beletörik egy ideiglenesen berakott koronám. Már csak ez hiányzott. Táskazsebbe vágom... Nehezen szakadok el a helytõl, a Kõsziklához nincs sok kedvem. Lassan de biztosan haladok felfelé, nem olyan vészes a dolog. Jót tett a kis pihenõ lent. Átbukok a hegyen és robogok lefelé. Nehezen indul be a tempó. Mogyorósbányát mégis meglepõen jó idõvel, még 6 órán belül 1-2 perccel érem el. Erre nem számítottam, ilyen megborulással. A csapra most nagy szükségem van, meg is rohamozom. Többen vannak még ott, egymásnak nyomjuk a hideg vizet. Elpancsolunk egy darabig, én még a camelbak-t is feltöltöm, majd bekocogok a pontra. 6:02. Ez remek. 51,5 kilcsinél vagyunk. A ponton nem idõzök, pecsételek, aztán indulok is kifelé, és kocogok vissza a csap felé. Ahogy elkezd emelkedni az út, takarékra rakom magam és telefonálok egyet a páromnak. A séta kitart teljesen addig, ahol most új útvonalon megy tovább a túra a kék sávon maradva. Egy sporttárs elõttem nagyon bizonytalan a letéréssel kapcsolatban, megnyugtatom, hogy jól tudja az utat. Lejtõs rész jön, ahol szépen haladunk, majd erõs emelkedésbe csap át a Bajóti Öregkõ felé, ahol lemaradok kicsit. A ponton Future-nél dugókázás. Megkérdezi, hogy ismerem -e tovább a terepet. Nos inkább csak Péliföldszentkereszttõl, rég jártam már erre. :) Nehezen megy a futás továbbra is, darabos a gépezet. Az út maga elég kellemes. Kiérünk egy nagy rétre, ahol a kerítés mentén hullámzunk tovább, majd vissza az erdõbe és egy kis ösvényen ereszkedünk a következõ ponthoz. Útközben egy kis kiránduló csoport egyik hölgytagja majdnem halálra rémül mikor észleli, hogy valami jön mögötte. Bocsánat, hogy halk voltam. A ponton újabb pecsétet gyújthetek be a lányoknál. Egy lépcsõs szinttel lejjebb újabb terülj-terülj asztalkám fogad, ahol nem hagyom kárba veszni a sok finomságot. Továbbindulva megint elõttem vannak a kirándulók, most már elõre csoszogok egy kicsit direkt, nehogy szívrohamot kapjanak itt a természet lágy ölén. ;) A templomnál valamilyen rendezvény van, rengeteg emberrel. Igyekszem minél kevésbé megzavarni õket, tova illanok. A hosszan emelkedõ aszfalton nem sietek, az utána következõ egyre meredekebb földúton meg még annyira sem. Átbukok a hegyen, de lefele sem úgy megy a futás, ahogy szeretném. Nagyokat csodálkozok útközben a hatalmas erdõirtásokra, amik felütötték itt a fejüket... a fél hegyet letarolták. Elfutok a Büdös-lyuk mellett, és leérkezek a keresztezõ mûútra. Egy motoros figura pihenget az út mellett, Õ láthatóan nem szurkolni jött. Nem úgy, mint kicsivel arrébb a pihenõnél többen. Lelkes bíztatásokat kapok, amik jól esnek ezen a számomra kissé nehézkesre sikerült szakaszon. A pihenõ után a kék jobbra bevág az erdõbe, és végtelenül monoton emelkedésbe kezd. Közel 4 kilóméteren keresztül kell felfelé küzdeni. Hát mondanom sem kell, nem szakadok szét. :) Persze, ha menne jobban nyomnám, de nem megy... legalábbis úgy nem, hogy még tartalékoljak is mellette. A Pusztamarót elõtti lejtõn lehet egyet szusszanni, aztán már porzok is be a pontra. SK ismét nagy hévvel fogad, megjegyzi, hogy nagyon megkímélten nézek ki. Megköszönöm, és azért azt én is érzem, hogy amióta visszavettem a tempóból, azért nem pörgök százon és szépen gyûlik újra a tartalék. A frissítõ pont ismét zseniális, de igyekszem nem sokáig ottragadni. Megkezdem a mászást Bányahegy felé. A dózerút egy idõ után nagyon hangulatos sziklás erdei ösvénybe csap át, ami viszont piszkosul emelkedni kezd. Itt sem megyek valami gyorsan, beérnek páran azok közül, akikkel együtt frissítettünk a pontnál. Egy kisebb 4-5 fõs vonat zakatol felfelé egészen Bányahegyig. A ponton csak néhányan lézengenek, hol van az az igazi Kinizsis hangulat, mikor már sötétedik és megfáradt emberek hevernek szanaszét a fûben... Most csak nyomatok egy pecsétet, mosakodok egyet a vízzel teli hordónál és búcsút intek a helynek. Egy futótárs, akivel már Mogyorósbányától kerülgetjük egymást elõttem indul egy társsal az oldalán. Megpróbálok kicsit rákapcsolni, hogy befogjam õket. Ez a szakasz elég könnyû, sok lejtõ jön egymás után, reménykedem benne, hogy itt majd helyrezökkenek. Szépen haladok, majdnem sikerül újra egy jó tempót felvenni, mikor elkezd szúrni az oldalam. Lassítok kicsit és figyelek a légzésre, hogy minél hamarabb elmúljon. Elérem a susnyával nagyon benõtt ösvényt, amely egy kerítés mellett kacskaringózik végig. Oda kell figyelni, hogy el ne gáncsoljanak, vagy pofán ne csapjanak az ágak. Abban is csak reménykedek, hogy nem szedek össze sok kullancsot a bozótosban. Elérem az elsõ mászókát, ahol egy falétrán kell átkelni a kerítésen. Kissé nagypapásan mászok át rajta. A tetejérõl viszont meglátom az elõttem haladó futópárost. No, csak sikerült befogni õket. A túloldalt lévõ másik létrát is megmászom, a másik oldalt egy helyes kis tábla fogad, ami a helyes irányt mutatja tovább a jelzésen. A becsületes játék az egyetlen út, haladunk is rajta tovább. Utólérem a párost, és velük együtt még pár sporttársat. Elõre állok és diktálom az iramot. Itt érzem elõször, hogy teljesen helyrerázódtam. Tolom is rendesen. Egy szûkebb ösvényre ismét tábla terel tovább, ami levezet a mûútra. A pontig hosszú egyenes mûút vezet folyamatosan emelkedve, amit úgy zavarok le, mintha egy utcai verseny elsõ kilómétereit nyomnám. A lelkesítõ feliratok is segítettek a kemény tempót megtartani. A többiek leszakadnak. Larzent és Ákibácsit vélem felfedezni a pontnál. Itt még van étvágyam, dobálom be a frissítõket. Az egyik hölgy pontõr panaszkodik, hogy az olivabogyót nem nagyon tápolja a nép. Erre felbuzdulva én bevállalom, jól is esnek a kis sós bogyócskák. A pontról töretlen lendülettel indulok tovább. Érzem, hogy most elkaptam a fonalat, nem szabad veszni hagyni. Az elején az emelkedõk is jól mennek, aztán viszont szintben haladok hosszan. Nagyon örülök, hogy ilyen jól megy, tudom, hogy most már nincs sok a végéig. Milyen jól tettük piedcat-tel, hogy tartottunk egy elõzetes bejárást a végérõl. Most nem úgy robogok Koldusszállás felé, hogy az utána lévõ útvonalváltozás miatt kell aggódnom, hanem úgy, hogy már alig várom a sárgát. Be is érek hamar a pontra, ahol Csanya kis csapata fogad. Annyira egyben érzem magam, hogy nem is nagyon kívánok semmit az újabb frissítõ asztalkáról egy pohár italt kivéve. Csanya mondja az idõt, 10:18. Innen még durván két óra... jegyzem meg. Legalábbis, ha a bejárást veszem alapul. Persze azt kicsit merész alapul venni. Akkor 1:45 volt az idõnk a végéig, de fittek voltunk, és nyomtuk is rendesen. Nagy hévvel csaptam a lovak közé. Még odafele menet láttam valakit tovább indulni a pontról, Õt hamar be is darálom. Az út emelkedik, de jól esik a futás. A bejárás emlékei óriási lelki plusszt adnak. Nem is azt figyelem, ami körülöttem van, gondolatban mindíg pár száz méterrel elõrébb járok. Nagyon jól rögzültek a dolgok. Már várom, hogy az emelkedõ még jobban bedurvuljon. Itt már nem megy olyan jól a futás, de küzdök izomból felfelé. Újabb versenytársakat fogok be. Kicsit lassítok, mert érzem, hogy azért az eddig megtett 85km mégiscsak benne van a lábamban és fáradnak az izmaim. Hát igen, várható volt, hogy nem lehet ugyanúgy megfutni ezt a nagyon hosszú végig emelkedõ szakaszt, mint egy bejáráson. A hosszú dózer úton aztán elérem a trükkös letérõt, amit jól megjegyeztünk magunknak. Innen kis lejtõ vezet a keresztbe rakott kerítésekig, amin áthámozva magam ismét emelkedésbe kezdek. A távolban újabb emberek tûnnek fel. Ez remek. Sikerül visszavennem az elvesztett pozíciókat a végére. Azért nem adják könnyen, a hosszan emelkedõ úton keményen kell kapaszkodni, hogy közelebb kerüljek. A tetõn sikerül beérni õket is, mikor balra meglátom a távolban Tatát és az öreg tavat már elõl diktálom az iramot. Kicsit lassabban jön el a Baji vadászház emelkedõje, mint várom, de megjön. Ezt már nagyon vártam. Gyakorlatilag az utolsó emelkedõ, amit még le kell gyûrni. A ponton szép számmal vannak a rendezõk, dugóka és pecsét is vár rám. Egy résztvevõ is pihenget a pontõrök mellett. Én nem idõzök, most már nem lenne jó megállni, úgysem kívánok már semmit. Egy kis folyadékot nyomatok be itt is, aztán már futok is tovább. Lejtõ. Sok sok lejtõ. Balról kolostorrom, cseles sokágú elágazás, aztán megint csak lejtõ. Furi, hogy lefelé is érzem már az izmok fáradását. Mikor elérem azt a vadregényes, sziklás ösvényt, ami a Baji telkekhez vezet le, már lefelé is bele kell sétálnom, hogy kicsit pihenhessen a lábam. Furcsa érzés, ilyen még nem volt. A telkek között futó beton úton óvatosan ereszkedek tovább kocogva. Az alján egy nagyon fújok, aztán irány Baj. A faluba nyílegyenes sík út vezet be, amit nagyon nehéz már rendesen megfutni. Nem is megy. Váltogatom a futást sétával. A templomnál páran szurkolnak, ez ismét jól esik. A tér másik végében lévõ csapot célzom meg, muszáj frissítenem egyet, meleg van. Egy gyerekcsapat játszik épp arra, az egyik épp a csapot nyomja. Megkérem, hogy nyomjon nekem is, így kényelmesen meg tudok mosakodni. Megköszönöm, és futok tovább a falu fõ utcáján Tata irányába. Itt vagyok már Bajon, és nincsen semmi bajom.. cseng vissza a kis rímecske a bejárásról. Ami azért kicsit sántít, mert a jobb lábfejemet már eléggé kikezdte a cipõm széle és már régóta rendesen másképpen jó neki minden lépésnél :), a futó izmaim meg kezdenek kimerülni. De van még egy kis tartalék, amit elkezdek tudatosan felõrölni. Tempóváltás és teljes gõzzel zihálok kifelé Bajról. Mellõzöm a település vége táblát, és már látom Tatát. Meglepõen jól megy még a gyorsabb tempó. Elérem a Tata táblát, keresztezem a vasutat, második utcán balra. A finishbe minden maradék energiámat sikerül beleadni, és ez remek érzés. Az hogy ennyire ki tudom még futni a végét mindenért kárpótol. Elérem az egyes fõutat, átsuhanok, és már a célkapu felé rongyolok. Legalábbis azt hiszem, de kiderül, hogy az még nem a cél, át kell kelni az udvaron. Na az a pár méter tûnik már hosszúnak... :) De kitart a lendület a végéig. Mindenhonnan taps fogad, iszonyat jó érzés így célba érni. Balázs asztalánál várnak az utolsó dugókák. Idõ stop, 12:26 a vége. Remek. Az oklevél mellett Balázs odanyom egy sört, egy kedves hölgy pedig egy fotót is, amin Petivel futunk még a Kesztölc elõtti mûúton. Profi. Pecsételek bent is a Kinizsis ponton, ott is megkapom az oklevelet és a jelvényt a teljesítésért, valamint egy kajajegyet. A célban gratutálok az ismerõsöknek. Leülök melléjük, és együtt tapsolunk az utánunk érkezõkek tovább, hogy nekik is olyan jó érzés legyen beérni, mint nekem volt. Ezt mindenki megérdemli, ez így van rendjén. Közben meg csak ülünk és vigyorgunk ki a fejünkbõl. Mindenki boldog hogy itt lehet. Elugrok betolni a virsliket az étterembe, aztán visszamegyek fogadni az érkezõket. Nemsokára megérkezik a feleségem, vagyis akkor még menyasszonyom (csak közben már túl vagyunk egy még fontosabb szombaton), aki elénk jött autóval a célba. Együtt várjuk meg a többieket, ami még eltart egy ideig. Közben besötétedik, és már lámpákkal érkeznek be a résztvevõk. Beért Ritchy is, majd piedcat és Ákos együtt. Gratulációk, pakolás, evés... Mikor aztán elindulunk még arra gondolok, hogy még több mint ezer ember küzd a hegyekben, küldök feléjük egy nagy hajrát lélekben. Nyomjátok! Köszönöm elsõsorban páromnak a megértést a felkészülés alatt, piedcat-nek a közös futásokat és persze mindkét rendezõ brigádnak a hagyományosan pompás szervezést! Jövõre találkozunk Csillaghegyen! ;) | |||
| |||
| Barcika 65 2008
3:40-kor csörög a vekker, egy hosszú napnak nézek elébe. Összekapom magam, majd elindulok összeszedni a népet. Andi csörög, hogy késik, mert lekéste az elsõ hévet, így késõbb indulok én is. Petit veszem fel elõször, aztán Andira még várunk kicsit, majd végül Ferót és már repesztünk is a pályán. Rajtam kívül mindenki húzza a lóbõrt, legszívesebben én is szunyókáltam volna még. 7 körül megérkezünk Kazincbarcikára a sporttelephez, ahol a rajttól pár méterre parkolunk. Az idõjósok rendkívüli hideget ígértek erre a hétvégére, -10, -15 fokkal és erõs széllel. Az autóból kiszállva ebbõl még mit sem éreztünk. Egész kellemes volt a levegõ, csípõs hideg, de koránt sem annyira, mint amire számítottunk. És szinte állt a levegõ. Összeszedjük dolgainkat, és bemegyünk a fûtött épületbe. Vannak már szép számmal túratársak. Nekiállok reggelizni. A nevezés gyorsan megy, bár az elején beletelik egy percbe amíg megértjük az asztalok elhelyezésének logikáját. Találkozok Szilvivel és Danival, akik negyedkor neki is vágnak a távnak. Feró és Peti is elindul 5 perccel utánuk. Én nem készülök el ilyen hamar, húsz perc hátránnyal indulok Daniéktól. Ezzel szinte le is mondok arról, hogy utólérjem õket. Saját tempót akarok nyomni végig úgy, ahogy jól esik. Más tervem nem volt. Nehezen indul a futás a betonon, hideg minden izmom. Szép lassan elõzgetem az embereket a Tardonai úton, majd arról letérve megkezdem az emelkedést. Küzdelmes így az elején, még bele kell rázódni. Kezd melegem lenni, útközben kisüt a nap is. Hihetetlen. Túlöltöztem.. ez volt az elsõ gondolatom. A TV-ben meg szélviharokról meg kemény fagyokról papoltak. Az egyik kanyarban meglátom magam elõtt Petiéket, ami erõt ad. Kell is mert hirtelen meredekebbé válik az emelkedõ, de jól haladok. Utólérem õket, jó utat kívánunk egymásnak, aztán tovább lihegek. Hosszú ez az kaptató. :) Újabb meredekebb részek támadnak, lihegésem már fújtatásba csap át. Vadmalaccal és Tibettel találkozok, õk szerintem már azt hiszik talán az utólsókat hörgöm.. A kevésbé meredek részeken jól esik a könnyedebb futás. Végül felérek a Bükk-tetõ nyeregbe, ahol már a megszokott helyen lóg a zsírkrétás pont az egyik fán. Húzok egy strigulát a papíromra. Egy. Az órámra pillantok, hmm, ez eddig nem is rossz. 25 perc kellett a 3,5 kilire. Többen érkeztek velem együtt éppen a pontra, de rajtam kívül mindenki tovább ment egyenesen a szalagozott úton. Én is a szalagozott úton mentem tovább, csak egy másikon. A hosszú táv itt balra kanyarodott, és egy darabig tovább emelkedett. No nem sokat, hamar átcsapott lejtõbe. Ez az, lehet nyomni. Nem kevésbé hosszú szakasz következett a gerincen továbbra is a sárga jelzésen hullámvasutazva. Többször azt hittem, hogy már vége kellene lennie, de még mindig nem jött a kék kereszt, amit annyira vártam. Kicsit frusztrált is, nagyon reméltem, hogy nem mentem túl. Viszont arra emlékeztem, hogy ezt a részt mindig így élem meg.. újra és újra hosszabbnak tûnik. Feltûnnek újra a szalagok, majd a kereszt is végre, indulhat az igazi zúzás lefelé a hegyrõl. Van egy trükkös letérõ, ami most szépen ki van szalagozva. Lejjebb viszont annyira a futásra, meg a terepre koncentrálok, hogy nem veszek észre egy letérõt és tovább megyek az úton egyenesen. Szerencsére kétszáz méter után észlelem a bakit, és visszamászok az útra. Ez a kis kitérõ belefért. Közben észre sem veszem, hogy teljesen beborult az ég, csak akkor mikor leérek Bánhorvátiba, és elkezd szállingózni a hó. Hohó, micsoda látvány! Viszont kezd hideg is lenni. Az utcákon kanyargok a falu központja felé. Egy öreg nénike jön szembe a járdán velem, és már messzirõl látom, hogy valahogy mindenáron meg akar szólítani. Végül mikor odaérek ezt kérdezi: - Így nincs hideg ugye? - Hát nem igazán - felelem, de ahogy kimondom már meg is bánom, mert érzem, hogy nagyon is hideg van.. Ha nem futnék, igencsak odafagynék az elsõ lámpaoszlophoz. Kiérek a fõútra, ahol 100 méterrel elõttem futók jönnek velem szembe, majd lekanyarodnak egy mellékutcába. Ezen meglepõdök, mert a pont a templomnál szokott lenni. Hirtelen arra gondolok, hogy mi van ha átrakták máshová. Akkor majd futhatok vissza jó sokat. Elõszedem az itinert és belemélyedek, aztán egyrészrõl megnyugodok, mert a templomnál lévõ italboltot írja pontnak, másrészrõl viszont így még kevésbé értem a futókat. Pont kapóra jön pár helybéli az út szélén, akiktõl láttam, hogy kérdeztek valamit a futók, mielõtt bekanyarodtak, így én is megkérdeztem õket, hogy merre mentek. Azt mondták, hogy valami kastélyt kerestek. Hmm.. lehet, hogy nem is a túrán vannak.. :) Na sebaj, lenyomtam a maradék távot a betonon és betoppantam az italboltba. Itt automatikusan a pulthoz mentem pecsétért, úgy szólítottak vissza az egyik asztaltól a rendezõk. Begyûjtöm az igazolást és indulok tovább. Amint az impozáns templomot kerülöm meg éppen lélekben már a következõ hosszú emelkedõ szakaszra készülök. Az út átkanyarog a Som patakon, majd azzal párhuzamosan halad felfelé itt még alig észlelhetõ meredekséggel. A Rózsás oldal után kezd jobban emelkedni. Egy két túratársat elhagyok mire a kis fenyvesbe beérek, ami az egyik kedvenc helyem ezen a szakaszon. Úgy kanyarog az út a fák között, mint egy sikánokkal teli versenypálya. Hamarosan meglátom a Damasa szakadék hatalmas szikláit, valamint Zsotyeket és csapatát. Nem idõzök egy percet sem, teperek felfelé a sziklák mentén haladó meredek ösvényen. A tetején fújok egy nagyon és már száguldok is tova. A Köbölicz-tetõ elõtt még ismerõsökkel találkozok rögtön a visszafordító hajtûkanyar elõtt. Jó utat kívánok Ibolyának és Briginek is. A pontnál a megszokott kódkeresõs játék, csak most átkerült a tábla az út jobb oldalára. Megvan a kód, felírom, nyomás tovább. Elérem a kék jelzést, amin beindul a száguldás lefelé. Káprázatos a kilátás innen Uppony illetve a Bükk felé, meg is torpanok az egyik kanyarban gyönyörködni egyet. Ahogy tovább futok az jut eszembe, hogy ez az út milyen iszonyúan sáros tud lenni, ha akar. Most meg mekkora mázli, hogy ilyen hideg van, és keményre van fagyva. Az elsõ Barcikámon, ami még az akkor leghosszabb 45-ös táv volt itt szabályosan el lehetett süllyedni. Mondjuk most sem egyszerû a haladás, mert az út elég barázdásra van fagyva, csak csetleni botlani lehet leginkább rajta lefelé. Lejjebb érve le is jövök róla, és az út mellett futok tovább lefelé. A falu rohamosan közeledik, míg végül elérem a pincéket. A fõutcán kék közkutak vonják fel magukra a figyelmem, de el is hessegetem a gondolatot gyorsan.. ugyan már, van vagy mínusz tíz, biztos el vannak zárva, ha meg nem már rég elfagytak. Aztán mikor az elsõhöz közelebb érek mintha víztócsát vélnék látni körülötte. Hmm, na akkor próba. És igen, ez folyik. Ezen eléggé lepadlóztam, de pár pillanat múlva már vedeltem a jéghideg vizet. A kis híd elõtt két túratárs enged elõre, amin meghallják, hogy mögöttük csörtetek. Kössz srácok. A következõ szakasz mindíg vegyes érzelmeket vált ki belõlem. Az Upponyi szoros fantasztikusan szép, az égbe magasodó szikláival, a hosszan elnyúló Lázbérci víztározó szintén szemet gyönyörködtet, de az a hosszú betonút, amin Dédestapolcsányig el kell jutni... na az nem a kedvencem. Nem vagyok jó síkfutó egyáltalán, így ezzel a hosszú autóúttal mindíg meggyûlik a bajom. Most viszont meglepõen könnyedén haladok, útközben eszegetek is, de nem sétálok bele sehol. Ez nagyon jó érzés. A tó nagyon szépen be van fagyva, egy két hatalmas rianást látni rajta itt-ott. Lassan de biztosan elérek a másik végébe, ahol egy nagy megolvadt foltban vadkacsák úszkálnak a tavon. A faluba beérve egy nagyobb csapat halad elõttem jó tempóban, de nem futva. Egy ismerõs arc tûnik fel közöttük.. Dani, hát te meg? Megtudom, hogy az elõzõ hétvége még benne maradt a lábában és most túl sok volt neki Szilvi tempója, így lemaradt. Na szép, gondoltam, akkor tényleg tolja a lány már megint. :) Rákanyarodok a templomra, majd berontok a ponthoz. Már épp ideje, mert éhes vagyok. Húha, itt aztán van kaja. Nem akarok sokat idõzni, így gyorsan betolok egy zsíros deszkát és utána küldök vagy két pohár teát, aztán viszonlátásra. Fél 11 van. Friss pecséttel a lapomon tekerek vissza a fõútra, ami Mályinka irányába megy. Alig voltam a fûtött ponton, de így is fáztam mikor elindultam, úgyhogy igyekeztem visszamelegedni. Az úton egy idõs nénivel vívok ádáz küzdelmet, Õ kerékpárral nyomja elõttem és meg próbálok felzárkózni. A verseny egy kapualjban ér véget, ahol letámasztja a járgányt az út szélén és beslattyog. Így már nem nagy kunszt beérni, mégis diadalittasan haladok el a drótszamár mellett. Lehet egyénként még Mályikáig sem értem volna utól. :) Hû, de hosszú ez a falu.. amikor aztán elérek az elágazásig, ahol piedcat barátom álmai egyszer már szerte foszlottak megkönnyebbülök, itt a falu vége tábla is. Viszont azzal a lendülettel kezd el emelkedni az út a végeláthatatlan messzeségbe. Na ez be is tesz, leginkább sétálgatok felfelé, néha próbálok csak futást imitálni. A vége felé azért megjön a kedvem és nyomom felfelé amíg át nem billenek. A lejtõ jól esik, de nem tart sokáig, Mályinka utcái is az égbe vezetnek, azonban ebben a faluban rövidebb szakaszt kell abszolválni. A tûzoltószertárnál letérek a betonról az ösvényre, ami még mindig igencsak emelkedik. A kis tanyát, ahol most is kutyák ugatnak balról kerülöm. Feljebb az erdõben birkák bóklásznak minden fele, páran próbálják õket összeterelni éppen. Lassan elérem a Csondró völgy alját, ahol máris megkezdõdnek a patakátkelések. Az egyiknél nem figyelek eléggé, és olyan talajról próbálok elrugaszkodni, amelybe belesüllyedek. A hideg víz áttör a cipõn és a lábam idegsejtjei máris élvezhetik a különlegesen frissítõ élményt. Nem ejt kétségbe a dolog, tudom, hogy hamar visszamelegszik a lábam és utána már nem fog zavarni. A mesésen szép völgy sokadszorra is lenyûgöz, ide mindig érdemes visszatérni. A barlangszállás környékén hangokat hallok fentrõl, egy nagyobb csapat lehet odafent. Az Ámor forrásnak leolvasom a kódját, de nem állok meg inni, elég lesz majd a Mária forrásnál. Közben egy túratárs tûnik fel a távolban elõttem. Hajtok utána, de csak nem akar közeledni. Õ is fut, ahol tud. Komótosan érek fel a Mária forráshoz, ahol aztán tényleg megkóstolom a kristálytiszta vizet. A neheze megvan, innen már csak egy kis mászás és fent vagyok a Látóköveknél, ahol kirándulók hadával találkozok szembe. Itt már nagyon hideg van, és a földön is megmaradt egy kevéske hó. Igazi zima. Az ösvényen végül felérek a gerincre, majd ki a mûútra. Innen már látni a Szentléleki turistapark bejáratát. Az úton épp szembe fut velem egy farkas horda.. egy bükki meg két tiszteletbeli farkaslány. :) Az egyik Urs, a másik meg hát nézzenek oda.. Szilvi. Úgy látszik mégsem reménytelen a hajsza. Befutok a kapun, ahol egy férfi igazít útba, hogy a "kocsmába" kell mennem.. megköszönöm, bár tisztában voltam a dologgal. ;) Benyitok a kedves kis faházikóba, ahol jó meleg fogad sok kajával piával. Eléggé elkészültem felfelé, így szinte azonnal lezuhanok az elsõ padra és elkezdek tápolni. Ez most nagyon kellett. Kifújom magam, aztán sietek a többiek után. Az indulás kemény. Borzalmas hideg van így a meleg helyiség után. Vacogok mint macska a hóban, a futás sem megy rendesen egyelõre. Két srác után iramodok, akik elõttem indultak el a pontról. Az út jobban emelkedni kezd, de annyira nem, hogy visszamelegítsen. A srácok lemaradnak. Végre elérem a sárga jelzést, amin letérek a mûútról. Még egy izmos emelkedõ jön a piros háromszögön felfelé. Épp csak elindulok rajta, mikor Farkasék szembe jönnek lefelé. Lassan, de biztosan felérek Örvénykõre, ahol a Jókai emlékmûrõl kell leolvasni az elkészítésének dátumát. Megjegyzem, majd leírom a következõ pontnál. Egy gyors pillantás a szép kilátásra, ami itt fogad. Nem semmi. Látszik a Tátra is, olyan szépen kitisztította a nagy szél a levegõt. Szedem a lábam visszafelé. A sárgán most jobbra fordulok, majd elérem a kéket, ahol megkezdõdik a nagy ereszkedés. Már megint elbambulok futás közben és valami párhuzamos útra terelõdök, de nem sokkal lejjebb észreveszem a hibát és megtalálom a jelzést. Jól haladok lefelé, de Buzgókõ alatt Kalotai Levi úgy ér utól mintha sétálnék. Tolja neki rendesen, szépen el is tûnik elõlem. Farkasgödör után válik egyre nehezebbé a terep. A Harica patak völgye nem egyszerû feladat. Az úton keresztbe dõlt fák hadán kell átvergõdni, az út köves is és a patakon is át kell jutni. Nem is oldom meg tökéletesen a dolgot, egyszer a térdem verem oda, egyszer a bokámat. Szidkozódok rendesen, ez a völgy leamortizál. A végén még kavarok megint egyet, de sikerül kijutni a kék keresztre, ahol találkozok Szilviékkel. Tardonára együtt érkezünk meg, de a nyílt részeken már nem egyszerû futni, iszonyat erõs szél fúj, ami borzasztó hideg is. Küzdelmesen érünk el a ponthoz, az Ági presszóban. Itt önkiszolgáló pecsételés van, mivel én szabadítom ki a pecsétet a nejlonból, nyomkodok bõszen mindenkinek. Elköszönök és indulok is tovább. Kint olyan hideg van, hogy már a plussz réteg sem segít, amit az elején még azt hittem feleslegesen fogok hozni magamon. Hát ennyit arról, hogy megúsztuk a idõjárásjelentésben beharangozott ítéletidõt. Nem úsztuk meg, itt van teljes erejével. A jeges orkán erejû szél pont szembe fúj, ahogy haladok kifelé a faluból a mûúton. Úgy mar bele az arcomba, hogy már szinte fáj. Olyan erõsen fúj, hogy ha rádõlnék lehet megtartana, mert haladni alig tudok elõre. A horda most kicsit lemarad, én elkezdek futni, már amennyire bírok a viharral szembe. Érzem, hogy ez itt most nagyon kemény lesz. A következõ pontig gyakorlatilag nyílt terep végig, ki vagyunk szolgáltatva a tomboló jeges szélnek. Összeszedem magam fejben, és elhatározom, hogy próbálok ezen minél hamarabb túl lenni. Ez nem volt egyszerû. Szörnyen fáztam és sokkal könnyebb lett volna visszafordulni és hátszéllel gyorsan visszavonulni a jó meleg presszóba.. :) De nem lehetett, menni kellett elõre. Visszanéztem, és láttam, hogy jön a kis csapat is mögöttem szépen. Urs vágta elõl az utat a haragos elemek között. Nagyon lassan haladtam, és nagyon küzdelmesen. Elértem az elsõ buszmegállót, de tudtam, hogy még sok van a pontig. Már alig vártam, hogy bejussunk újra az erdõbe. Mindegy hol, mindegy merre, csak innen el. Szép lassan felzárkóztak a többiek és végül együtt értük el az út melletti bóját, ahol újabb kódot kellett felírnunk magunknak. Ahogy beértünk a fák közé, csökkent a szél ereje, és megkönnyebbülhettünk. Ez nem volt semmi. A most elõttünk álló kaptató a Nyír völgyön át fel a gerincre már gyerekjátéknak hatott ezek után, habár önmagában elég intenzív emelkedésrõl van szó. Felfelé pótoltam az elveszett energiákat és tápoltam minden félét. Itt már csatlakoztak a rövidebb távok is, így ismét be kell vetni egy-két kikerülõ manõvert. Felérünk a piros jelzésre, amin most már csak be kell csorogni Barcikára. No persze tudom, hogy ez nem ilyen egyszerû, mert ez a szakasz annyira hosszú és monoton, hogy jócskán meg tudja nehezíteni a végét.. nem árt kicsit elõre rákészülni lélekben. Mivel már korábban rájöttem, hogy az Ebecki-tetõ valami távoli rokonságban lehet a Múzslával (ez már az lesz... vagy mégsem?), ezért most egész könnyedén ment a dolog. Na meg persze ott voltak a többiek is. Régebben volt már, mikor egyedül a sötétben nagy hóban botorkálva nagyon befordulósra sikerült ez a rész.. Az utolsó dombokról nagyon szép kilátás nyílik Tokaj felé, a környezõ falvakra. Az utolsó pontot egy kis viskónál találjuk, ahol pecsételünk gyorsan és már száguldunk is lefelé a hegyrõl. Milyen jó, hogy most nincs lefagyva az út. Könnyedén lecsorgunk. Már csak hidat kell megtalálni a Tardona patakon, és már látom a sporttelepet. Az önmûködõ bejárati ajtó illedelmesen beenged, és már ott is termek a célban. Nem is néztem útközben az órát, hogy hogy állok, csak a végén láttam, hogy 7:55 lett a vége, aminek nagyon örültem. A célban aztán kaptam gratulációt, kitûzõt, emléklapot, kaját, piát meg kényelmes fotelt a hátsóm alá, amiben aztán jól megvártam a többieket, miközben rápihentem az újabb hosszú vezetésre hazáig. :) A túra, a rendezõknek hála, hozta a formáját. Ha nincs ez a hatalmas szél és ordító hideg, akkor nagyon könnyû lett volna az idei, úgyhogy azt hiszem az is teljesen rendben volt így. Újdonság volt most idén, hogy díjazták a leggyorsabb teljesítõket, nem is akármilyen frankó kis hátizsákokkal. Nagyon örültem, hogy újra ott voltam és megcsinálhattam, köszönöm a rendezést! Igaz, hogy elég messze van sok helyrõl ez a túra, de megéri az idõt és a pénzt, mert visszaadja azt élményben bõségesen. | |||
| túra éve: 2007 |
| |||
| Pata túra 2007
Ezen a szombaton az Online túra volt a vetélytársa a Pata túrának. Az Online mellett az szólt, hogy közel van, nem visz el sok idõt, igaz, az útvonala lerágott csont. A Pata viszont elsõ rendezés és olyan útvonalon vezet amerre még nem jártam. Az elõtte való napokban leesett egy adag hó, ami a Mátrában állítólag meg is maradt. Ezt persze Pestrõl nehéz volt elhinni, mert ott csak esõ esett és csúnya szürke volt minden. Az elsõ havas túra idén... kecsegtetõ. Ezután már nem is volt kérdés, hogy hova megyek. Ferót veszem fel elõször, majd pár percre rá piedcat is bepattan a verdába és már repülünk is Gyöngyöspata felé. 7-tõl van rajt, mi 6:45 körül parkolunk le az iskola épülete elõtt. Odakint eléggé hideg van, dideregve készülõdünk a csomagtartóban rámolva, majd irány a suli. A nevezés nagyon gyorsan zajlik, nincs tömeg. Végül 7:06-kor nekivágunk a "Nagy-táv"-nak. Az igazolófüzet elsõ ránézésre is jó, sallangtól mentes, de minden rajta van, ami kell. Leírás, térképvázlat, pecsételõhelyek rész-szint és rész-táv adatokkal. Hónak nem sok nyomát látjuk, de a nem is olyan messzi távolban magasodó Havas hegy látszólag tényleg havas.. valamennyire.. olyan deresnek tûnik inkább onnan lentrõl. Egy-két kanyar után már mászunk is fel meredeken az elsõ ponthoz, ami a Várhegyen van a falu szélén. Itt két fiatal lány pecsétel nekünk. Odafentrõl nagyon szép kilátás tárul elénk. Ahogy Pata elterül odalent a völgyben és távolabb hegyek magasodnak elveszi pár percre a figyelmünket. A falu másik oldalán lévõ kisebb laposkás hegy kiköpött mása a déli Bükkbõl jól ismert Nyomóhegynek, így azt rögtön el is kereszteljük. ;) A lányok útbaigazítanak, innentõl szalagokat kell követnünk egy darabon, és már megyünk is tovább. Útközben többször megállunk egy-egy fénykép kedvéért. Szerencsénkre a fagyott talajon jól tudunk haladni. Hosszan megyünk eléggé feltúrt utakon is, itt meg is jegyzem, hogy ez visszafelé megolvadva nem lesz kellemes. Ahogy feljebb és feljebb érünk megjelennek az elsõ hófoltok. Juhé! Egy hócsata? Na ez még kevés ahhoz.. de nyomjuk tovább rendületlenül, és egyre csak nõ és nõ a hófoltok mérete és mennyisége, míg végül egybefüggõ hatalmas lepellé nem válik. Mi csak ámulunk és bámulunk, és nagyon élvezzük az utat felfelé. Jelzés nem nagyon van, pedig kéne lennie, de nem gond, mert a szalagok tövábbra is vezetnek. A hó már több mint 10 centi és vigyorogva gázolunk benne felfelé menet az 599 méter magas Havasra. Hát ez a hegy nem viccel, beváltotta a nevéhez kapcsolódó elvárásokat. :) A teteje felé már érezzük is, hogy dolgoznak a combizmok a porhóban. És alig gyõzünk bámészkodni a porcukorba öltözött fákban és tájban. Fotózunk is rendesen. A csúcson pecsétet kapunk. Lefelé még mindíg a szalagokat követjük. Egy hirtelen jobb kanyarral ráfordulunk a Gyepes völgyre, ahol egészen hihetetlen módon olyan jelzett úton haladunk, ami nincs is. Azaz van, de jelzés zéró, az út meg hát.. mindenki menjen el és nézze meg. Egy élmény, komolyan. Ahogy lejjebb érünk a hó lassan eltûnik. A szalagok azonban rendületlenül terelgetnek minket. Egy ideig.. aztán mikor a Mész oldalhoz érünk már azokból is kezd kifogyni a szufla, és szinte pásztázzuk a hegyet a szalagokat meg az utat keresve. És ez egy jelzett turistaösvény. Durva. Végül aztán elérjük a sárga sávot és onnan már nincs probléma. A János vára alatti pont az erdõ közepén van. A pontõrök saját bevallása szerint õk is nehezen találtak oda. :) Várat nem látunk onnan, azonban megtudjuk, hogy nemsokára etetõ ponthoz érünk. Teljesen úgy hangzott a dolog, hogy ez gyakorlatilag a következõ kanyart jelenti, de ahogy csak mentünk és mentünk leesett a tantusz, hogy az bizony majd csak a Hidegkúti turistaháznál lesz, ami még 5 kilcsi. Aprítjuk a métereket, és útközben újra megjelennek a hófoltok, majd a teljes hó lepel, majd azon vesszük észre magunkat, hogy közel 20 centis hóban gázolunk, és azon töprengünk, hogy miért is nem hoztunk kamáslit magunkkal. A cipóbe már régen betört a hó felülrõl, és tocsogtunk a vizes zoknikban. Na jó, piedcat bakancsban volt, neki egy kicsit késõbb ázott be a baki, de az is megadta magát. A turistaháznál már csak pislogunk, alig hisszük el, hogy itt bizony kemény tél van. Valahogy álomszerûnek tûnik az egész így Pestrõl érkezve. A házban aztán tényleg kapunk szuper ellátást, de olyat, hogy alig bírom otthagyni a pontot. Többféle meleg tea, kenyér hegyek, diós és mákos beigli hadseregek várják a pusztulást. A pontot jó meleg is volt, így indulás után didergünk kicsit. Most érezzük, hogy azért hideg van ám. Kell pár száz méter, mire visszamelegszünk. A Tót hegyese felé haladva sem csökken a hótakaró, gyönyörû fehérbe öltözött fenyves mellett haladunk el. A pont elõtt kicsit elkavarunk és ráteszünk kicsit a távra, de aztán visszafordulunk és megtaláljuk a tovább menõ utat. A pontra magára igen komoly emelkedõ visz fel, fent viszont a pontõr olyan helyen állt, ahonnan nincs kilátás. Feró tudta, hogy kicsit arrébb van egy tisztás az oldalában, ahonnan van, de a szûz hóban most nem másztunk el arra, hanem elindultunk visszafele a háromszögön. Egy darabon ugyanazon az úton kellett menni, ahol feljöttünk, utána viszont Fajzatpuszta felé vettük az irányt. Egy nagyon hosszú szakasz következett, ami viszont nem telt el olyan lassan, mert kocogtunk lefelé szinte végig. Nagyon nagy élmény volt a hatalmas porhóban futni lefelé, úgy éreztük, és kicsit újra gyerekekké váltunk. A sok lefelé közben még azért a Kávát megmásszuk, ahonnan újra iszonyat szép kilátás volt. Aztán le le és le, míg végül elérjük Fajzatpusztát. Itt megint kínálgatnak minket minden félével, de mi most megelégszünk egy-egy pecséttel is. Itt váltott sárrá a hólepel elõször. Igazi sárrá, ez már nem volt megfagyva, viszont még nem is ragadt, szóval azért tudtunk haladni. Mikor visszaértünk a Havas lábához, majd másodszor is elkezdtük mászni, a sár visszaváltott hóra. Menet közben a Kántoraljai pontõrrel találkozunk, aki szembe jön velünk az úton. Mozgó pecsételõpont. :) Felmászunk a Havas oldalába, majd még egy kicsit feljebb, de a tetõre már nem, mert elindulunk lefelé Pata irányába. Na itt kezdõdött az igazi nagy sár. És ez ragadt mint a fene. Már kínunkban röhögtünk, akkorára nõtt a cipõnk a ráragadt agyagtól. Lassan és nehezen haladtunk elõre a reggelrõl már ismerõs úton. Újra szalagokat követtünk, amik a Danka-patakhoz tereltek minket. Ez már a falu széle volt, de innen már egy nagy kerülõ várt ránk a falu másik végébe. Útközben a pincesort kerestük végig, de nem nagyon találtuk, aztán mikor végigértünk a körjelzésen és már a fõúton haladtunk az iskola felé már lemondunk az utolsó pontról. Hát itt aztán egy deka pince sincs. :) Végül egy túratárs segített nekünk, aki valamennyire ismerõs volt a környéken (bár Õ is rossz irányban jött utánunk), és együtt megtaláltuk a lejjebb lévõ pincéket, így ide is szép nagy kerülõvel értünk az ellenkezõ irányból. Késõbb beláttam, hogy figyelmetlenek voltunk, mert a leírásban szerepel, hogy merre kellett volna mennünk, de késõn olvastuk el. A pincéknél borokkal kínálnak. Mivel vezetek nem iszok, csak megkóstolom egy-két korttyal. Innen aztán már hamar megtaláljuk az iskolát, ahol még felfújható befutó kapu is fogad minket. A célban újra eszem-iszom, csoki hegyek, lekváros és zsíros deszkák, tea, sportitalok várnak ránk. Három féle kitûzõbõl választhatunk, az oklevél is tetszik. Mindannyian nagyon elégedettek vagyunk a túrával. A rendezés példás, a szalagozás bár nem volt tökéletes, de azért nagyon sokat segített, az ellátás szuper, az útvonal gyönyörû és egyedi. A táv kicsit többnek tûnik talán, de ez biztos, hogy a terep nem volt könnyû, jóval több idõt és energiát vitt el a túra, mint amivel elõzetesen számoltunk. Ez nem egy könnyû harmincas, maradjunk annyiban. Igazi kis kuriózum túra. És ami a havat illeti.. Ha ezek után mégsem lesz tél, úgy mint tavaly történt, akkor is elmondhatom, hogy de bizony volt tél. Igazi, hamisítatlan. A Mátrában, 2007 november 17-én. http://picasaweb.google.com/qvic78/PataTRa2007 | |||
| |||
| Piros 85(g) 2007
A Piros túrák felett hosszú éveken keresztül mindig csak átsiklott a tekintetem. Nem fogott meg igazán benne az útvonal, meg a Budapest környéki turistautak. 2005-ben piedcat barátom viszont nagyon készült a P85-re, és engem is belerángatott a dologba. Elhatároztuk, hogy együtt indulunk rajta. Aztán es sajnálatos baleset miatt én nem voltam üzemképes a túra napján, így piedcat egyedül vágott neki, és sikeresen teljesített. 2006-ban aztán Ritchy elhívott az 50/A-ra futni egyet. Bár a futás nem ment valami fényesen egyikõnknek sem akkor, és az idõjárás sem kényeztetett minket, azért az meglepett, hogy alapvetõen milyen kellemes kis túra ez. Akkor elhatároztam, hogy jövõre mindenképp jövök a hosszútávra. Sajnos a jobb térdemet megint sikerült leharcolnom három héttel korábban, és még mindig nem százas. Koránt sem az, de van olyan állapotban, hogy elinduljak a túrán vele, és tudjak tartani egy 6-os átlagot. Ezzel persze kockáztatom, hogy utána nagyobb gondjaim lesznek, de ezt most bevállaltam. A túra elõtti tervezés oroszlánrészét megintcsak piedcat vállalta magára. Készített remek idõtervet is. A fáma arról szólt, hogy korán indulunk és próbálunk a pontokra nyitás környékén megérkezni és a végén egy 15 órás teljesítéssel zárunk. A sors fintora, hogy végül piedcat nem tudott idén eljönni a túrára. Akkor hát eljött az idõ, hogy kiegyenlítsem a mérleget. Szombat reggel egy kis autós kavargás után fél 6 körül parkolunk le Feróval a Rómaifürdõ hév megállónál. Õ és Laki az 50/A-t vállalták be mára, egy jó kis kilépõs tempóban. A szervezõk még az elõkészületi munkákkal vannak elfoglalva, de hamarosan beindul a nevezési procedúra. Mivel próbáltam minél inkább véghezvinni piedcat terveit, ezért most én is igénybe vettem a csomagszállítást, amit egyébként nem szokásom. Semmi olyat nem bízok soha szervezõkre, amitõl mondjuk a teljesítésem függhet, azokat inkább cipelem (fejlámpából rögtön kettõt is), ezért csak egy doboz sört meg egy kis ennivalót csomagoltam egy szatyorba, amit aztán kis keveredés után sikerült oda elhelyeznem, ahonnan majd Nagykovácsiba szállítják. Laki 6-ra ér a starthelyre, így végül 6:07-kor vágunk neki a távoknak együtt. Ekkorra már kisebb tömeg gyûlik össze a résztvevõkbõl is. Az új rajthelytõl nem túl izgalmas az a plussz 1 km Csillaghegyig, de beszélgetve hamar lezavarjuk. Csillaghegyen végre rátérünk a lényegre, a piros jelzésre. ;) Most már csak ezt kell követnünk, más dolgunk nincs. A K100-ról ezt az utat már jól ismerem. A Hegymászó utca környékén egy futó robog el mellettünk, de az emelkedõ aztán Õt is megfogja. Ahogy beérünk az erdõbe kilépek én is. Ha tartani akarom piedcat idõtervét, akkor most le kell dolgoznom azt a 7 perces hátrányt, amit a késõbbi indulással összeszedtem. Magárahagyom Lakit és Ferót, és adok a Róka-hegynek keményen. A József-hegyi tanyák mellett végigkocogok. Az enyhe emelkedõn a térdem kifejezi nemtetszését. Rögtön gyaloglásra váltok.. ez így veszélyes lesz. Az Ezüst-Kevélyt óvatos mászom, nem sietek túlzottan, a lejtõkön aztán gyorsítok. Az idõ kellemes, nincs túl hideg, nem fúj a szél sem. A Nagy-Kevélyre Zsotyekékkel együtt érek fel. Olyan kilátás fogad, hogy szóhoz is alig jutunk. A felhõk alattunk úsznak, egy-két magasabb hegy csúcsa ki-ki kandikál belõle a távolban. Gyönyörû szép. Tovább galoppozok a pontig, ahol aztán csinálok pár képet is a csodás kilátásról. Az elsõ emberek egyike lehetek, mert a rendezõk egy "apa, kezdõdik" kétségbeesett felkiáltással fogadnak. :) 7:15 van, 5 perccel a hivatalos nyitás elõtt kapom a pecsétet. Az elõzetes terv szerint pont nyitásra ( vagy pontnyitásra? :)) ) kellett volna érkeznem, szóval a kis hátrányt sikerült bõségesen ledolgoznom. Ennek én nagyon örültem, a térdem kevésbé. Alig indulok tovább pár méterrel lejjebb megint cibálom elõ a fényképezõt, mert a Ziribár irányában még elképesztõbb látvány fogad. A hegyen felszínét követve folyt rajta a felhõréteg, úgy nézett ki mint valami megboldogult kémia órai kísérlet. Lefelé visszafogott tempóban ereszkedtem, és szép lassan beleérkeztem a felhõbe magam is. A nyeregbe érve kiértem belõle. Innen hosszú kényelmes lejtõs út következett Csobánkáig. A tempót is nagyon kényelmesre lehetett most venni, idõm bõséggel volt, ha nem sietek, még akkor is pont nyitás elõtt érek a Tölgyikrekhez ezt tudtam. Itt fogalmazódott meg bennem a már fentebb említett szójáték, miszerint nem pontnyitásra szeretnék megérkezni a ponthoz, hanem pont nyitásra (ami mondjuk azt jelenti, mikor kiér a pontõr a posztra). Az lenne az ideális. Útközben egy elágazásnál kutyák tûnnek fel az úton, aminek nem örültem nagyon, de pár pillanat múlva elõkerültek a gazdik is. Leérve a Csobánka melletti hegyekrõl Topiék érnek be és húznak el mellettem. Arra gondolok, hogy mennyit kellesz várniuk a pontnál, ha ilyen tempóban nyomják végig. :) A mûúton gyalogolva haladok kifelé a településrõl. Közben még egy futó beér. Együtt érjük utól Bubut, aki egy hatalmas hátizsákot cipel. Topiék megállnak beszélgetni vele. Rögtön gyanús volt, hogy ekkora zsákkal Bubu nem végigmenni készül a túrán, hanem mondjuk pontõrködni. Hamar ki is derül, hogy Õ a pontõr a Tölgyikreknél, beállunk hát mi is a sorba. Itt most nem fogunk sietni sehova. :) Bubu zsákja láthatóan jó nehéz, ezért felajánlom neki, hogy ha van benne külön cipelhetõ valami, akkor adja ide belõle. A második próba után sikerül rávennem, hogy osszuk szét a cuccokat a zsákból. A többiek is bevállalják a cipekedést, így mindenkinek jut valami cipelnivaló, leendõ pontõrünket sikeresen tehermentesítjük. Jó érzéssel tölt el a "közmunka", így mi is részt vettünk a túra szervezésében. Ez az öt kilóméter így komótosan, cipekedõsen, de jókat beszélgetõsen telik el. Kitárgyalunk pár túrát, felidézünk pár mulatságos pillanatot 'jókedvû' pontõrökrõl. :) Természetesen jelen túra sem ússza meg történetek nélkül, különösen a budaörsi cél változékonysága ad okot némi derült eszmefuttatásra. A Salabasina kútnál Bubu megáll és megnézi közelebbrõl is a forrást. Mi tovább cammogunk, már kicsit türelmetlenül a pont felé. Azt találgattuk, hogy vajon melyik szatyorba rejtette Bubu a pecsétet... khm.. Idõben voltunk még persze, ami a nyitást illeti, sõt meglepõen pontosan számította ki az érkezést Gábor, mert végül 3 perccel a hivatalos nyitás elõtt érkezünk meg. Végre lerakjuk a nehezékeket, nyithat a pont. A cipekedésért járó dupla adaggal nem élek, de a cukorka igazán jól esik most. A pecsét mégjobban. ;) Közben viszont Laki és Feró tûnnek fel az úton. Vigyorogva konstatálják, hogy jól beértek. :)) Na de most már pecsét mindenkinek, aztán induljunk. Együtt indulunk ismét tovább jó tempóban. Sikárost hamar elérjük, ami után jön az elterelt kék jelzés, majd fordulunk is rá Dömösre. Egy darabig még emelkedik az út. A nagy beszégetés közben a piros háromszög mellett úgy megyünk el, hogy észre sem vesszük. Nem mintha arra kéne menni, csak az is szóba került pont. Utána aztán megnyílik a Szõke forrás völgy és elkezdünk ereszkedni. Kocogásra váltunk. Egy kis csoport a mûutat választja a jelzés helyett. Mi maradunk a köves és hullámosabb ösvényen. Gyorsítok lefelé remélve, hogy a Dömösi pont hamarabb nyitva lesz valamivel. Távolodok a többiektõl. A térdem már érzi a terhelést újra, fáj a tempó köves úton, de makacsul rajta maradok végig. Elérem végül a mûutat, nemsokkal késõbb viszont újra lezúgok róla, most már egyenest a patakvölgybe. A táj pazarr, megállok fotózni. A sziklákon átugrálok a patakon és iparkodok tovább. Elrobogok a forrás, majd a kápolna mellett és kis kanyargás után visszaérek a mûútra. Útközben elég sok turista jön velem szembe, a Rám szakadék irányába. A hely népszerû, mint mindíg. Bekocogok a faluba, és a megszokott kanyarban már én is röhögök, mikor újra meglátom Topiékat. Szólnak, hogy akár le is dõlhetünk egy félórára... annyi van még nyitásig.. a pont sehol. Nagyon szép idõ van, a nap hétágra süt. Leveszem a felsõmet és leülök a padkára. Furi, hogy egy évvel ezelõtt itt majd meg fagytam olyan hideg volt. Szépen érkeznek a többiek is sorban. Tanakodás indul, hogy a templom felé el kéne azért néznünk hátha most ott a pont. Elindulunk, és tényleg ott találjuk a már teljesen mûködõképes személyzetet. Larzen 10:25-kor nyomja a pecsétet. A terülj-terülj asztalkám nagyon jókor jön, éhes is, szomjas is voltam már. Neki is álltam a kenyereknek, meg a piának. Tök jó, hogy még szép választék is volt, nagyon jól esett a frissítés. Negyed óra alatt sikerül feltankolni. Elköszönök a ponttól és jókedvûen indulok tovább. A jelzés kicsit megy a fõút mellett, majd felkanyarodik balra. A temetõnél nem várt akadály állja el utunkat, a turistautat elkerítették, így kerülni kell a ravatalozó felé. Ezt egy kis táblára ki is írták. Hátra arc. A kis kitérõ után újra a jelzésen nyomulok felfelé. Jó tempóban haladok és a térdem is csendben van, aminek nagyon örülök. Az út hosszú és eseménytelen a Szakó-nyeregig, ahova fél 12 fele érek. Pecsét. Onnan aztán jó kis szuszogós mászás, majd hosszú enyhébb emelkedõk jönnek. Ahogy közeledek Dobogókõhöz, úgy nõ meg a szembe jövõ vasárnapi (na jó, szombati) turisták száma. A köszönés teszten több mint a fele elhullik... A Rezsõ kilátó dugulásig megtelve, majd onnantól már a jelzett ösvény is végig. Kocogok a pontig egy kicsit. Pont dél van, mikor a bélyegzõt rányomják a lapomra. Még egy két ember éppen nevez a huszas távra. Ez klassz, piedcat tervei tovább élnek és virulnak, sõt van 10 perc tartalékom is. Olyan viharosan indulok tovább a pontról, hogy elfelejtek vizet inni a kék kútból, persze itt még nem tûnik fel a dolog. Helyette viszont elõkotrom az egyik banánt a zsákból és azt majszolom lefelé kocogás közben. A Matyi büfében nem panaszkodhatnak a forgalomra, rengetegen pihennek a padoknál. Elég forgalmas a jelzett út is, kerülgetem az embereket lefelé. A Fagyoskatonáig elhagyok pár rövidtávos túratársat is. Innen meredek lejtõn zúgok lefelé Pilisszentkereszt irányába, ez megint nem esik jól a térdemnek. Itt kezdem el érezni, hogy szomjas vagyok. Iszok a camelbak-bõl, de reménykedem benne, hogy találok majd egy csapot is. A faluban a lejtõ egy utcában folytatódik, amin leérek az elágazáshoz. Itt kiszúrok egy csapot, amit meg is rohamozok. Nincs elzárva. Jól esik a tiszta hideg víz, megtankolom magam. A kifelé vezetõ hosszú egyenes úton szerelést igazítok, rendezkedek kicsit. A nagy bal kanyar után egy útjelzõ tábla figyelmeztet, hogy ketten együtt futni veszélyes. Még szerencse, hogy egyedül vagyok és nem is futok. :)) Végre elérem a földutat és letérek a betonról. Emelkedõ kezdõdik és az út hosszan halad egy szép nagy mezõ szélén mielõtt egy kanyarral bevág az erdõbe Pilisszántó felé. Egy kis lejtõ, egy kis beton és máris elérem az egyik eltévedés veszélyes helyet a falu fölött. Egy rövidtávos páros itt meg is kérdezi tõlem, hogy biztosan jó úton vagyunk -e még. Megnyugtatom, hogy igen, miközben rámutatok egy éppen elõbukkanó jelzésre. Kis ösvényen haladok lefelé, ami elég köves, viszont pazarr kilátás van a hegyoldalból a környezõ tájra. Az ösvény végén, ahol tovább lehet ereszkedni Szántóra éppen piknikezik egy kisebb társaság. Az elõttem haladók szépen befordulnak a benõtt ösvényre, ahogy kell. Most nem kell senkit útbaigazítani. Gondolom én... aztán mikor utólérem õket, akkor rákérdeznek, hogy az az út megy -e Pilisvörösvárra. Hmm.. válaszommal kicsit lecsaptam a magas labdát.. oda sok felé haladva eljuthat az ember, de ha a túrán vannak, akkor jó úton haladnak. Továbbhaladva az egyik elágazásnál egy nagyon rossz helyre festett piros jelzés elvisz a málnásba. Utánam is jönnek, de aztán észreveszem, hogy az ösvény nem jelzett és visszafordulunk. Meg is lett utána a helyes leforduló. Hosszú enyhe emelkedõ után érem el a Csanyapontot a Csévi nyeregben. Kapom az infót tõle, hogy negyedik vagyok a hosszúsok között. Na jó, igazából harmadik, mert az elsõ futó pecsétek híján csak a távot teljesíti, nem a túrát. ;) Kellemes lejtõs hosszú egyenes erdei út jön, ahol kocogok tovább. Amint kiérek az újabb hatalmas mezõ szélére beugranak a tavalyi emlékek, így tudom, hogy merre tovább. Ezen a szakaszon megint sok embert utólérek. A rét végére is emlékszek szerencsére, ezért most a jó úton fordulok jobbra. :) Jön egy két rövid de szikár emelkedõ, ahol kiköpöm a tüdõmet, de innen már hamar elérem azt a gyönyörû részt, ami a huszas táv leválása után következik. A fenyvessel tarkított kopár hegyekrõl ámulok-bámulok kicsit. Felhívom piedcat-t, hogy elmondjam neki hogy halad a piros project. Jól halad. Kis kanyargózás után leérek a Kopár csárda parkolójába, majd kicsit arrébb a pontra. 14:25 van, idõm mint a tenger. Topiék éppen indulnak tovább. Leves még nincsen, de már szállítják errefele Pilisvörösvárról. Pecsételés után lehúzok pár pohár üdítõt és leülök az asztalhoz pár megfáradt túratárs mellé. Sorra érkeznek az emberek a pontra és egy negyed óra múlva befut a levest szállító autó is. Húú, épp idõben, már sokan várjuk a jó meleg leveskét. :) Épp kezdtem dideregni, mikor végre belekanalazhatok a szuperre sikerült gulyásba. Nyammnyamm, ez isteni. 14:55-kor intek búcsút a pontnak, ez jó kis pihi volt, de most már indulás tovább. Bár még hivatalosan nem nyitott ki a következõ, nagyon közel lévõ pont sem, de biztos voltam benne, hogy már ott is fognak tudni fogadni. Átvergõdök a nagy forgalmú tizes úton, majd bevetem magam az erdõbe. Most érzem, hogy hideg van. A kezem fázik, így elõkapom a vékony kesztyûmet, ami aztán szépen visszamelegíti azt. Csak úgy szép komótosan, jóllakottan sétálgatok felfelé a Kakukk-hegyre. Odafent már várt a pontõr. Nem idõzök, most inkább be kell újra melegedni. Pilisszentiván házai tûnnek fel a távolban. Egyenesen bevezet az út a faluba. Egy hosszú utcán haladok, a házakban kutyák ugatnak, a helyiek furcsán néznek rám, valahogy nem illek bele a szombat délutáni képbe. Az utca fogy és egy jobbkanyar után már kifelé haladok. Itt a Vadászrét környékén még sosem jártam. Kisebb turistaparadicsomot építettek ide, tetszett a hely. A falu szélén hatalmas focipálya, ahol éppen meccset játszanak, mellette büfék és egy hatalmas parkoló. A Jági tanösvény indul két irányba, az út mentén pihenõhelyek és információs táblák vannak kialakítva. Ahogy elhagyom a tanösvényt, a turistaút prózaibbá válik. Hosszú jellegtelen erdei úton haladok. Menet közben beér két futó, Szilvi és János. Elhúznak mellettem, a Hosszú árok elején lévõ ponthoz akkor érek, mikor õk épp indulnak. Na innen már ismerõs terep jön, nem kell annyira figyelni sem gondoltam ott akkor. Jánoséktól kicsit lemaradva indulok utánuk. Egy tisztáson munkások fát pakolnak és szóváltásba keverednek egy arra járó turista párossal. Kicsit ordítoznak egymással a fatolvajlás témájában, aztán megindulnak egymás felé. Hmm.. Én inkább tovább haladtam a helyszínrõl. Az események közben egy elágazásnál Jánosékat követem mindenféle aggodalom (és bevallom körültekintés) nélkül. Ahogy haladunk a völgyben azt vesszük észre, hogy a jelek megszûntek. Õk ketten elõl megállnak és Szilvi visszakiállt, hogy szerintem jó úton vagyunk -e. Válaszolok, hogy igen. Semmi kétségem nem volt, a Hosszú árokban haladunk, itt nem lehet eltévedni. Tovább indulnak Õk is, de jel még mindíg nincs. Elbizonytalanodok. Lehet, hogy mégis el lehet tévedni? A technikát hívom segítségül, betájolom magunkat, és láss csodát tényleg rossz helyen vagyunk.. ez a völgy nem az a völgy. Elindulunk a helyes út felé, a probléma csak annyi, hogy egy hegyen kell átkelnünk közben, ami nem volt benne a tervekben. Sebaj, ennyi idõveszteség belefér. Végre feltûnik az út, és az úton Anna siet felfelé. Odakiáltunk neki, örülünk, hogy végre újra sínen vagyunk. Együtt veselkedünk neki az egyre meredekebb útnak. Kis küzdelem után felérünk a nagyszénási emlékfalhoz, ahol újabb ellenõrzõ pont vár ránk. 16:25-t mutat az órám. A Nagyszénás megmászását nem ússzuk meg, ismét kemény emelkedõ jött, de már legalább látjuk a végét. Odafent óriási meglepetésre szélcsend fogad minket a Nagyszénáson. Ilyet itt én még eddig nem tapasztaltam, Szilvi is nagyon csodálkozik a dolgon. A hegy másik oldalán felbukkan Nagykovácsi látképe, már csak le kell csorognunk. Már elkezdett szürkülni erõsen, de a pontig még leérünk világosba simán. Iparkodunk lefelé, Szilvi diktálja a tempót elõl. János és Anna kicsit lemaradnak. Már az utcákat rójuk, mikor olyanokat érünk utól, akik egyébként mögöttünk voltak.. no igen, ez a kis kavarásunk eredménye. Háromnegyed ötkor berongyolunk a plébániára, ahol afféle turista oázis fogad minket, kenyerekkel, üdítõkkel. Pecsételünk, és nekiállunk falatozni. Beérnek szépen sorra a többiek is. Már a második pohár üdítõt húzom le, mikor eszembe jut az ide szállíttatott csomagom. Meg is találom rögtön. Pár dolog benne maradt, amit eredetileg a start elõtt akartam megenni, szóval egy részét csak bepakoltam a camelbak-be, a sört viszont lehúztam rögtön. Elõkaparom a fejlámpát is, és otthagyom a remek kis pontot. Odakint már sötét van, de itt még nem kell lámpa, van közvilágítás. A kesztyût viszont másodszor itt veszem elõ ismét. Elindulok a piros jelzés felé, majd azon át a hídon és megkezdem a mászást felfelé. Elõttem ketten mennek látotávolságon belül. Jánosék is hamar utólérnek és elhúznak immáron hármasban. Én most úgy feltankoltam, hogy jobban esik a raérõs tempó. Egyedül haladok immáron az erdõben. A többiek lámpafénye kezd távolodni. Az út folyamatosan emelkedik, de jól ismerem minden szegletét ennek a szakasznak, úgyhogy tudom mire számítsak. Mire felérek a piros háromszög elágazásához már nem látom a többiek fényét. A kesztyût itt visszarakom a zsebembe. Helyreállt a rend a hasamban is, úgyhogy kocogásra váltok. Az ismeretlen párost hamar beérem, elzúgok mellettük. A Vörös pocsolya elõtti nagy emelkedõt is lendületesen mászom és a tejérõl újabb lámpásokat pillantok meg a távolban. Vadkerítés, piros kereszt balra el, és máris lefelé zúzok a piroson. Itt megjön a kedvem a futáshoz, és nappali tempóra váltok a sötétben.. :) Nem okoz gondot a terep, hamar befogom a hármas bolyt is. Most én hagyom ott õket. Mikor kiérek az erdõbõl egy tisztásra, a távolban feltûnnek Budapest fényei. Visszaértem hát. Arra gondolok, hogy most már csak annyi a feladat, hogy átjussak a város másik végébe. Lámpám fénye kutyákra esik rá az egyik elágazásnál, megtorpanok. Három kutya iszogat egy nagy pocsolyából az úton, az egyik felém szalad. Remek. A kutyák ugatnak, de meghallok egy hangot is, aki azt mondja, h nem bántanak. A gazdinál nem volt lámpa, így én nem is láttam, csak mikor még közelebb értem. Óvatosan haladok el mellettük, és újra kocogásra váltok. Elérem a Petneházy lovasklubot és a Fekete fejt. A hegy mászása errõl az oldalról nem gond, a másikról lenne nehezebb. Odafent Joey üldögél egy sátorban. Négyen jártak itt elõttem eddig. Lefelé köves meredek út vezet, ahol nagyon figyelni kellett végig. Kiérek a mûútra, amin még nappal is kellemetlen haladni az autók és a kanyar miatt, de most így a sötétben fokozottan. Mivel nem akartam a belsõ íven haladni, ahol még kevésbé látnak meg az autósok, ezért maradtam a jobb oldalt, ahol viszont hátulról jöttek a kocsik. Levettem a fejlámpámat, és kézbõl hátrafele is világítottam, mikor jött valami. Szerencsére nem hosszú ez a szakasz és hamar visszatér a jelzés az erdõbe. A Hárs hegy vár meghódításra. Lavírozok a sziklák és kövek tömkelege között felfelé, útközben megint kutyaugatást hallok a közelben. Próbálok egy bot után nézni az út szélén, de nem járok sikerrel, sehol egy használható darab. Felérek a körútra, ahol lassú kocogásra váltok és beérek Szépjuhásznéra. Még itt is folyamatosan keresgélek, de az erdõ szinte steril mellettem. A budakeszi úton elég nagy a forgalom, kicsit várnom is kell amíg átérek. Követem a jelzést, ami szép lassan elkezdi mászni a Jánoshegyet. Mögöttem lámpák fényei tûnnek fel a távolban. Most lassabban haladok, és végre találok egy szép darab husángot is. Szilvi, Gyuri és János érnek utól felfelé menet. Beszélgetni kezdünk, mialatt az emelkedõ egyre intenzívebb és elkezdõdik a szerpentin kanyargása is. Hirtelen a semmibõl feltûnnek a kilátó fényei. Mesés látvány a kivilágított Erzsébet kilátó. A ponton egy autó vár minket, ahol megkapjuk a 13. pecsétünket is. Váltunk pár szót a pontõrökkel, aztán indulunk is tovább. Gyurival kezdünk el beszélgetni arról, hogy melyik túráról vagyunk olyan ismerõsök egymásnak, aztán végül Õ jön rá a megoldásra, a Less Nándor 100-on mentünk együtt éjjel. A Piros útvonalát Õ már nagyon jól ismeri, most csinálja nyolcadszor a túrát, szóval rá hagyatkozunk ami a navigálást illeti. Nagyon jól haladunk, együtt kocog a vonósnégyes, közben Gyuri már elõre vázolja az elkövetkezõ útszakaszokat. Útközben elhajítom a méretes botot a kezembõl, ha együtt megyünk, akkor biztosan nem lesz rá szükség. Az élre állok, és diktálom a tempót. Jól megy mindenkinek a futás, vágjuk az utat a lámpákkal a sötétben magunk elõtt. Keresztezzük a gyermekvasút sinjeit, majd még jó hosszan nagyon kényelmes széles földúton szedjük a lábainkat. Olyan gyorsan megy az idõ így beszélgetve, hogy hirtelen feltûnik egy templom, majd valaki azt mondja, itt vagyunk. De hol is? Ez már Makkosmária? -kérdem én. Igen. -jön a válasz. Alig hittem el a dolgot. Nagyon jól állunk, 19:10 van. A ponton újra Larzen fogad minket a mondeóban. Kapunk egy meglepetés táblacsokit, amit alig bírok betuszkolni a zsákba. Kicsit beszélgetünk vele, most nem sietünk továbbindulni. Aztán mikor összeszedjük magunkat, elköszönünk, és ugyanolyan ütemes tempóban indulunk tovább, mint ahogy érkeztünk. Jön egy-két trükkös elágazás, amit megjegyezni nem tudtam, mert még mindíg Gyuri irányított minket, úgyhogy csak átsuhantunk mindenhol. Az egyik lejtõ aljában olyan szerencsétlenül lépek, hogy a másik térdem is megfájdul kicsit. Nem számít most már, nem kell sokat kibírniuk. A Végvári sziklána szép darab, jól meg is nézem magamnak. Azon töprengek, hogy jártam -e már erre. A többiek segítenek, hogy erre még a Meteor túra vezet, de arra sem emlékszem, hogy azon voltam -e már. Késõbb rájövök, hogy nem, csak terveztem valamikor. Szóval ismeretlen tájak suhannak el mellettem. János lemaradozik tõlünk, látszik rajta, hogy elfáradt. Bevárjuk többször, ahol elágazáshoz érünk. A Piktortégla üregek után átmegyünk egy mûúton, ahol csak visszakiálltunk neki, hogy majd egyenesen jöjjön át, és haladunk tovább tempósan. Elérünk egy bányaszerûséget, ami balra esik az ösvénytõl, és hatalmas sziklák merednek a hegyoldalban. Csodás látvány még így sötétben is. Kicsit elmélázunk, mikor hirtelen egy fénypont tûnik fel a sziklák szélén odafent. János, te mi a fenét keresel ott? -kiálltunk oda neki. Õ kétségbeesetten keresi a levezetõ utat, kérdi is, hogy mi hogy mentünk itt le... Hát mi sehogy, a mûút után Õ másfele jöhetett. Hajmeresztõ látvány nyújt innen lentrõl. Szólunk neki, hogy meg ne próbáljon ott lejönni, menjen vissza a mûútig, és ott keresse az egyenesen továbbinduló jelzett ösvényt. Vissza már nem mászunk, úgyhogy mi továbbindulunk, innen már egyértelmû az út. Hamar ki is érünk egy utcába, ahol már van világítás. Lekapcsoljuk a fejlámpákat, és robogunk tovább az utcákat falva. Szilvinek nagyon megy a futás, most Õ diktálja a tempót elõl. Átkelünk a fõúton, ahol Õ majdnem elfelejt balrakanyarodni. Együtt érjük el a Károly király utat, és pár méter után Szilvi nyit be a Városi klub ajtaján. Megérkeztünk. 20:08 van, szuper. Jobban ment mint amire számítottam, és egy órával jobb, mint amit piedcat betervezett mára. Topiék is itt vannak még. A díjazás része a gratulázió, kézfogás, és egy PIROS 85 grammos mogyorós táblacsoki, ami nagyon nagy ötlet volt. Jelvényt kapunk, ami nagyon szép. Az Erzsébet kilátó van rajta, és pont úgy fénylik, mint ahogy a Jánoshegyen elõbukkant a sötétben. :) Pihegünk kicsit, majd besétálunk hátra, ahol virslit és finom forró teát kapunk. Nagyon jól esik leülni és falatozni. Miután megvoltam mindennel elköszöntem és indultam is hazafelé. A buszmegálló nagyon közel van a céltól, és a busz is hamar megérkezik.. már úton is vagyok hazafelé. Ez egy nagyon jó kis nap volt. A túra maximálisan beváltotta az elképzeléseimet és elvárásaimat. Nagy köszönet jár a szervezõségnek ezért. Külön örültem, hogy egy icipicit én is segíthettem a szervezésben az ellátás pontra cipelésével. A Piros túrák véglegesen átkerültek a 'nem vonz' kategóriából a 'tetszik, szeretnék jönni még máskor is'-ba. Köszönöm a társaságot azoknak, akikkel együtt mentem bármilyen szakaszon is. Jövõre veletek végig a piroson! ;) | |||
| |||
| Falasok(k) 50 2007
Bevallom úgy indultam erre a túrára, hogy akarok egy jó idõt futni rajta, akármilyen meleg is lesz útközben. Tavaly is futottam, akkor is meleg volt, és az a túra nagy tanulságokkal szolgált. A hátam teljesen szétment a sok izzadástól és a táska dörzsölésétõl, merõ seb voltam utána. Azóta beszereztem pár dolgot (új teljesen sima technikai póló, új camelbak, és hámosító kenõcs) amikben nagyon bíztam, azoknak a tesztje is volt ez most. A rajtba korán (legalábbis az induláshoz képest), még 8 elõtt érkezek, hogy bõven legyen idõm mindenre, és minél több rajtolóval is találkozhassak. Sok ismerõs arc vár a Szépjuhásznénál. Közülük is inkább a futó sporttársak kötik le jobban a figyelmemet, mert most én is futásra készülök. Larzennel és Rushboy-jal beszélgetek, van bõven idõm. A felszerelés még a kocsiban pihen. Larzen elárulja, hogy sietnie kell haza, ezért mindjárt indul és siet, ezt alátámasztotta az is, hogy 8-kor fogja magát és búcsút int. Danitól kérdem, hogy Õ mikor indul, de már Õ sem nagyon akar várni, mert a rendezõk bíztatják, hogy már nem lehet gond a pontnyitásokkal. Pár perc múlva Õ is szélnek ered. Én direkt a pontok miatt várok többet, azt számolgattam, hogy ha tényleg csak 13:55-kor nyit az utolsó a kilátónál, és 14:00-kor a cél, akkor larzen hivatalosan 6 óránál jobbat nem mehet. :) Én még körbejárom a környéket, megnézem a szerdai tájfutó edzõversenyek egyik hajdani helyszínét, kicsit melegítek, eszek, felcuccolok. Jó kis hajsza lesz, már dörzsölöm a tenyerem. Egy verseny akkor jó, ha jók az ellenfelek. Rush-sal már többször futottunk együtt, tudom milyen remekül nyomja, larzen meg már régi (gyorsasági)motoros. És voltak még futók, akiket nem ismertem, szóval láthatóan komolyodott a mag. 8:40 elõtt pár perccel visszaosonok Vlaszijékhoz. Épp zárják az ötvenes nevezést befele, ami 8:30-ig tartott. Kérek egy idõt, és 8:40-kor indulok a mezõny után. Egy futó bajtárs még ott marad a rajtnál, szóval nem én leszek a sereghajtó. Lassan indul be a dolog, de direkt nem hajtom az elejét. Az elsõ meredekebb emelkedõt sem futom meg teljesen, kell egy kis asszimilálódás. [Egy.] Az elsõ pont még így is nagyon hamar jön, mivel marha közel volt. :) Innen zúzás le a bokatörõen köves úton a Hárs hegyrõl. Leérve egy kis kellemetlen szakasz a mûúton az autók mellett lavírozva, majd ismét be a sûrûjébe. Kemény mászás jön fel a Fekete fejre. Itt senkivel nem találkozok. Jobb is. Nem látják, hogy milyen kényelmesen sétálgatok felfelé futócuccban. Eheh. ;) Már most meleg van, de szerencsére a felhõk jönnek mennek, ahogy Aigner papa mondaná. A csúcson egy párocska fényképez. Ez egy "hurrá, megvan az elsõ komoly hegy" feliratú lesz majd az albumba. :) Teljesen rendben is van. Zihálok nekik egy sziasztokot, mert a vége felé már futogattam is valamicskét, aztán csavarok lefelé végre sebességben. Mennyit futottam már erre te jó ég. Kedvenc futóútvonalamon haladok már a starttól kezdve. Le a Fekete fejrõl, át a Petneházi lovak mellett (simi-simi), a piros kitérõjét szigorúan végigkövetve, a piros keresztig az emelkedõt végigfutva, a piros kereszten lefelõ õrült módjára száguldva.... hóóóóó.. álljunk már meg. Ez a szokásos futásom, de most nem errõl kéne itt firkászni. Szóval tekerjünk csak vissza a Fekete fejig. Száguldás le, addig oké. Lovak balról, stimmt. Simi? Nem, az most nincs, de csak azért, mert egy kisebb csapat simogatja éppen a magát nem kéretõ, hanem kényeztetõ pacit, aki kidugta a buksiját a karámból. És különben sem akarok olyan könnyen "Egy"-rõl a "Kettõ"-re jutni. :) De legalább jót vidulok az ábrázatán, mikor ráköszönök. A pirosat követve? Nem, ez sem stimmel, most kivételesen vágom a pirosat, mivel a túra azt a szép kis kanyart izomból chop-polja (ezt csak azért írtam így, mert egy egykori angoltanárom képe villant be éppen, aki (amúgy henteseket megszégyenítõ) kétkarú szilaj gémeskútként gesztikulálva magyarázta nekünk annó a "cut" meg a "chop" közötti különbséget. De hogy jön ez most ide? "a piros keresztig az emelkedõt végigfutva" Naja, még mit nem? Hiszen útközben egy ellenõrzõ pont is van... Bár az igaz, hogy arra számítottam, hogy az elágazásnál lesznek, mint tavaly, és mint a kiírásban is szerepel, úgyhogy majdnem piknikezõ turistáknak néztem õket, és tovább is futottam kicsit, miután aztán betyáros hátra arccal megoldottam a dolgot. A búcsú olyan viharosan gyorsan zajlik, hogy pár méterre járok már, mikor odakiáltanak, hogy kérek -e karamellát, amit egyébként imádok. Nem kössz-szel rövidre zárom a dolgot, nehogy eszembe jusson visszafutni. :) Megszívom a camelbak-et, hogy hát ha más nem, ez legalább van, de azért köszönöm a kínálást. Csoportokat hagyok el, pont annál az elágazásnál is, ahol a 25-ös táv elválik az 50-estõl. Apropó, hogy is volt? "a piros kereszten lefelõ õrült módjára száguldva" Na a nagy fenéket mentem én most arra, irány a Vörös pocsolya meg a Nagy-Kopasz. A csapat viszont elfordul a kereszten. Aztán pár méter után én is visszafordítom, de csak a fejem. És látom, hogy Õk viszont meggondolják magukat, és mégis inkább utánam jönnek. Hú vazz, kilógnak a szaftos kolbászok a táskámból, vagy csak rájöttek, hogy kevés lesz nekik a 25? Nade koncentráljunk a terepre. A pocsolya után nagy szintvesztések jönnek, majd azoknak a visszaszerzésén kell hosszan fáradozni. Nézd már! Egy Vándorköszörûs! :) Végül elérem a piros háromszöget. Az aztán még jobban odamondja a frankót, úgyhogy itt megint lemondok a futásról. Mikor megenyhül és is belendülök, és így váltogatva érem el a Nagy-Kopasz csúcsát. Közben, mikor átváltottam a zöld háromszögre, feltûnik mögöttem a rajtban ottmaradt futó. Hú, anemjóját, bele kéne húzni! Innen kicsit gyorsítottam, és nagyon sok embert utólértem. A pont ismét fent van a kilátó tetején. Ez egyrészt jó, mert meseszép fentrõl a kilátás, másrészrõl viszont jó, mert élvezem a lépcsõzést is fel-le. :) A zöld háromszög megint zúzható lefelé. Az egyik elágazásnál egy elõttem futó futó (értitek?) jelzetlen úton folytatja az útját. Ejnye bejnye. Igaz, hogy a háromszög igen sarkosan fordul rá Nagykovácsira, de ez a kiírt útvonal. A zöld sávon már csak be kell döcögni a faluig, aztán irány a plébánia. Akarom írni a Csillagszem vendéglõ, mert a hely változott tavalyhoz képest. Itt kapunk 100 Ft kedvezményt a fogyasztásból. Benézek, de 4-en vagy 5-en várnak éppen a frissítõ italukra, szóval inkabb ott hagyom a 100 forintomat. Irány vissza az utcán, ahol jöttem, majd hosssssszzzzúúúú emelkedés kezdõdik a sárgán a kék keresztig. Ez egész jól, egyenletesen megy, tetszik is a dolog. Az egyre csak növekvõ meleg viszont már kevésbé. A kereszt egy akrobatikus mászással nyit, át a kerítés másik oldalára. A mászás öregurasra sikerül, aztán valahogy úgy is marad a dolog. A Kutyahegyre felfelé megint visszakapcsolok, komótosan haladok és közben elmélázok az élet dolgain, meg azon hogy mi a radai rézfánfütyölõst keresek én ilyen melegben itt és miért nem egy tóba lógatom a lábam. Azért egy-két embert itt is befogok, és a lejtõket futom. A Nagyszénás mászása már ismét komótosabbra sikerül. [Kettõ.] Bár a kilátás pazarr, a ponton nem idõzök, indulok is lefelé. Elég meredek az út, amit egy titkos pont szakít félbe. Itt megállok felírni a lapomra a számot. Furcsállom, hogy viszonylag magasra került a pont, tavaly sztem jobb volt az elhelyezés. A meredek lefelé már nem a jól futható kategória, de aztán hamar megenyhül, az már rendben van. A Hosszú árok meglepõ módon hosszú. De úgy tényleg. És különösebb esemény nélkül teszem meg az utat, már már csak bambulva magam elé, a talajt kémlelve, mibe bukhatok éppen egy szép nagyot. Szóval a környezetet csak inkább érzékelem a periférián, mintsem látom. Hmm. Aztán egyszer csak elérem a sárgát és minden megváltozik. Az a hatalmas tócsa most is ott terpeszkedik a kanyarban, mintha sosem száradna már fel, mehetek a bozótharcos kerülõútra ismét. Aztán pedig hosszú meredek emelkedõ következik, ahol még a nap is tûz ezerrel. Megint nagyon lassan haladok, elõszedek egy kis rágcsálni valót, mert érzem, hogy az energiaszintem rohamosan csökken. [Három.] Ez a szakasz tûnt tavaly is a legnehezebbnek, most sincs ez másként, úgy érzem évek telnek el, mire felérek a Zsíroshegyi útra. Nehezen indul be újra a futás. A zöld sáv lebucskázik a volt turistaháznál, innen hosszú lejtõ jön, ennek most örülök. A barlangjel hamar jön is, és maga a barlang is. Úgy emlékszem tavaly itt volt a túrórudi, ezért kicsit csalódok, mikor nem kapok. Tovább indulok, most már a szalagokat követve. A bányából nagyon szép kilátás nyílik lefelé és a Kevélyek felé. A szalagok hipp-hopp levezetnek Solymárra, ahol követem a kiírt utcákat. Hosszan aszfalt, ez nem a kedvencem. Alig várom már a templomot, ott aztán nagy fürdést rendezek. Újratöltöm a camelbak tartályát is, majd nyomom tovább lefelé. Meglepõ módon most egy másik (egyel korábbi) utcát szalagoztak ki, amin a Szarkavár felé kell menni. Nem értem miért. Mindegy, ezt az utcát is megismerem legalább. A Szarkavár alá, így most a másik irányból érkezek. Itt ismerõsökkel találkozok, és beszélgetünk kicsit. Útba is kell igazítanom õket, mert nem biztosak a tovább menõ útban. [Négy.] A vár emelkedõje rövid, de velõs. A várra meg rá sem ismerek. Elképesztõ. Hol van már az a gizgazos romos vármaradvány, ami itt volt? Egy komplett erõd vár odafent fallal, kapuval, toronnyal meg toronyóra lánccal. Bár ez utóbbiban nem vagyok biztos. A ponton, egy bozótos (afféle bújóhely) közepén egy kedves hölgy fogad. Hát igen, a napon nem lenne kellemes üldögélni. Tõle megkapom a hõn áhított túró rudimat. Sirály. Új szerzeményemet majszolva indulok a többiek után, akik már árkon bokron túl járnak. Na jó annyira nem, a patakmenti úton utólérem õket, de én robogok is tovább az etetõponthoz, ami szintén hamar meg is érkezik. Itt aztán áll a bál. Rengeteg spori, hatalmas sátor izé, és kaja hegyek. Katonás rendben áll az asztalon a tengernyi kaja, külön zászlóaljban a zsíros meg lekváros kenyerek és társaik. Mint valami légifelvétel a harcrakész orosz hadseregrõl. Én meg mint egy Zeppelin, csak bambulok le rájuk... Rákérdezek, hogy inni mit lehet? Vizet? -Igen, vizet. -jön a válasz, de pohárba kitöltve sajnos semmi sincs. A kanna, amibõl vizet töltöttek az orrom elõtt fogy ki. Valahonnan hátulról elõkerül egy másik, és az orrom elõtt landol. Bumm. Kicsit várok, de semmi más nem történt, így kezembe vettem a dolgokat, és töltöttem egy pohárral. Közben észreveszem, hogy van ott szörp is. Na mindegy, most már így jártam, így is többet idõztem itt, mint akartam. [Öt.] A zöld kereszten, majd a sávon haladok tovább, de nem valami gyorsan. Itt nem ment úgy, hogy kellett volna. Akadozik a gépezet, de próbálom kicsit erõltetni. Ez így viszont még jobban fárasztó. Ami feldob, az az újabb pont egy újabb kedves pontõrrel a Tök hegy aljában. Ezúton is jobbulást neki a törött ujjához. Jön az a jó kis meredek emelkedõ, ami viszont nem mondom, hogy gyorsan, de egészen jól egyenletesen megy. És nagyon hamar elérem a sárgát. Ennek örülök nagyon, fõleg, hogy még emlékszem, hogy tavaly itt jobban megszenvedtem. A sárga egy mókás hullámvasút, a második fele jobban ment. És már itt is a Virágos nyereg. Elõkaparom a leírást, mert nem emlékszem, hogy itt van -e pont, de nincs. Okés, akkor itt most tényleg csak piknikezõket látok üldögélni a fûben, pedig már indultam volna feléjük. Szóval sárga. Eseménytelen. Elõször csorgás lefelé, majd mászás felfelé. A felfelé megint túl lassúra sikerül, újabb rágicsálás, iszogatás. A felhígított italom már rég nem az igazi. Valahogy nem pörgök fel, lomhán érek fel a ponthoz. [Hat.] Innen aztán viszont egy darabig minden megy, ahogy szeretném. Hát persze, mert megint lejtõzünk. :) A ponton kapok egy csokit, amit pont a legmeredekebb részen majszolok, miközben szedem a lábam. Már ismerõs rövidtávosokat érek sorra utól, akiket még láttam elindulni. Ez jó. A piros körút jelzés egy remekül futható út és nagyon jól is esik, vigyorgok mint a tejbe tök. A parkolóban megcélzok egy szemetest, dobok egy kétpontost a csokipapírral, majd ráfordulok a libanoni cédrusra. A ponton Zsotyek vár, beszélünk kicsit, majd hátra arc. Pár lépéssel késõbb látom a leelõzött embereknél az almát. Ja tényleg, itt kaptam volna... :) Ha nem tereljük el a szót másra. Sebaj, egyáltalán nem lényeg, most már csak szakítás lefelé, követve a szalagokat. Kövesút le, sétaút jobbra, majd le a patakmederbe. Itt egy párocska két fele ugrik, én meg sprint fel a Nyéki útra. Na helyben vagyunk. Alig gyõzöm kifújni magam, ez most egy jó kis vágta volt. Emlékszem, hogy tavaly milyen jót kavarogtam itt a végén többedmagammal, mert nem találtuk meg a Csibor utcát. Ezt még most más is pont felemlegette még a rajtban. Na most figyeltem, mint fehérsrác a négerzárkában. Semmi gond, félmillió szalag integet a feljárónál. Kiró. Nyomás felfelé. Elérem a Hûvösvölgyi utat. Zebra kicsit odébb van, mit nekem, balról jó, jobbról jó? ööö.. valami tép ezerrel lefelé, mögötte az egész elnöki konvoly, szóval izomból kilövöm magam, így legalább nem kell várni. :) Schüller út. Kellemes felfelé, aztán kevésbé kellemes felfelé, aztán még mindíg felfelé? Hát persze. A sárgát elérve semmi nem változik csak az irány picit. Váltogatom a futást a gyaloglással, itt már látszik, hogy meglesz a 6 órán belüli teljesítés. Ráfordulok a kilátóra, egy tíz perc mászás még, és meg is van, innen pedig már csak le kell csorogni. Az elején jól megy, de aztán elkezdek szúrni, pont a legjobbkor mondhatom. :)) Így a finish elég nagypapás. Cél. 5:48 a vége. [Hét.] Hét perc. Ennyivel maradtam le larzentõl. ;) Persze nem a felsorolt percek döntöttek, azok csak színesítették a beszámolót. Az igazság az, hogy ennyivel egyszerûen lenyomott. :)) Gondolom igen nyomós indok lehetett az, amit a startban említett. Rush nem sokkal elõttem ért be, neki nem ment úgy ahogy szerette volna. Teljesen nekem sem, valahogy az volt az érzésem, hogy rosszul osztottam be az erõm.. vagy csak a meleg vett ki ennyit belõlem.. de én azért elégedett voltam. A rendezõségnek köszönöm a túrát, és csak így tovább! Az új hájtek cuccok most tették a dolgukat, és nyoma sem volt kidörzsölõdésnek. Jippíí. Az idei tanulság tehát most más volt: Jövõre nekem is kell szereznem egy jó indokot... ;) | |||
| |||
| Vidrócki 46 2007
Tavaly már nagyon megtetszett ez az új mátrai túra, és sikerült idén is részt vennem rajta. A hajnali 4:40-es kelés mondjuk nem ment könnyen, nem sok híja volt, hogy írok egy sms-t Ákosnak, h ne várjon rám, mert visszafekszek aludni. Nagyon fáradt voltam, de végül 10 perc visszafekvés után feltámolyogtam, és összeszedtem a dolgaimat. Nem akartam cserbenhagyni Ákost, akivel megbeszéltem, hogy együtt indulunk. 5:20 körül járt, mikor kiléptem az ajtón. Hideg nem volt, felhõs volt az ég éjjel. Ezt onnan is észrevettem, hogy ahogy kiléptem cseperegni kezdett az esõ. Na szépen vagyunk... Végig esett odafele menet, igaz elég haloványan. Mikor már Pásztó környékén jártunk abbamaradt. Nagyon érdekes képet alkotott a Mátra most messzirõl, szinte kétfele szakadt, az egyik fele felhõben esõben, a másik fele világosabb és tisztább. Reméltük, hogy csak a szélét kapjuk meg a hatalmas felhõnek, amíg az északi oldalon kolbászolunk, és megússzuk az esõt. Nem így lett persze, mire odaértünk Szorospatakra már ismét cseperegni kezdett. Kicsit még szedelõzködünk mielõtt belépünk a rajthelyre. Közben egy-két ember éppen elindul a túrán. Azaz indulna, de csak tanakodnak a kijáratnál, látszik, hogy fogalmuk sincs merre induljanak. Végül pont az ellenkezõ irányba indulnak, mint amerre kéne. Aztán megtalálhatták a leírást a füzetben, mert egy perc sem telt el és már jöttek is visszafelé. :) A nevezés flottul ment, nem sokan lézengtek még a starthelyen. Ákos a 63-as távra nevez, én a 46-osra. Most kivételesen egy könnyû sétát terveztem, és a 63-as táv még sétálva sem fért bele ebbe a kategóriába. Hogy véletlenül se kezdjek futkározásba, egy nagyobb hátizsákot hoztam magammal telepakolva jó nehézre, és plusszban még egy fényképezõgépet egy másik táskában a nyakamba akasztva. A starthely nagyon kellemes helyen van egyébként, az erdei tábor nagyon kultúrált benyomást kelt. Az egyik faházból kilépve 7:15-kor indulunk neki a távoknak. Ákos szólt, hogy szeretne felvenni egy erõsebb kilépõs tempót. Hát jó, akkor tartom az iramot addig amíg együtt megy a két táv, de futni semmiképpen nem akartam. Az Õ gyalogos tempóját viszont nem bírtam egy-egy kisebb kocogás nélkül tartani, mikor meg-megálltam fényképezni az amúgy nagyon tetszetõsen induló tájat. A hely névadója, a Szoros patak völgye igen látványos még így a szemerkélõ esõben is. Az utunk Nagybátonyon keresztül vezet, itt a piros keresztre áttérve elindulunk felfelé talán a túra elsõ észlelhetõ emelkedõjén. Az utca hamar szerteágazik, emlékszem, hogy tavaly is tanakodtunk akkori futó társaimmal, hogy melyik lehet a helyes út, mert jelzést itt nem találtunk. Pedig csak az igen részletes leírásba kell beleolvasni és máris magabiztosan haladhatunk tovább az arany középúton. ;) A temetõ mellõl visszanézve máris pompás panoráma tárul elénk, pedig még alig mentünk felfelé. Csodás hely ez a része is a Mátrának. Ákos persze már száz méterekkel elõrébb, amíg én bámészkodok és fotózok. Szedem a lábamat, hogy utólérjem. Hatalmas mezõn haladunk tovább, ahol legelészõ bocikat látok meg.. már megint lemaradok :) Lassan kocogva próbálom ledolgozni a hátrányomat. Maconka elõtt már együtt haladunk beszélgetve. Elõttünk egy kisebb csapat alternatív útvonalat választ a horgásztó irányába, és nem mennek be a faluba. Mi egy darabig követjük õket, aztán visszafordulunk, mert arra tisztán emlékszem, hogy be kell menni a községbe, és onnan kell megközelíteni a tavat a fõútról. Beleraktunk egy kis kerülõt, 5-10 percet elvesztegetve. Semmi gond, ez belefér. Nagy nehezen megtaláljuk azt az utat, amin hivatalosan is vezet a túra. Itt egy futó robog el mellettünk. Ahol elérjük az ózdi utat egy remek kis információs tábla található az út szélén. Ákos böngészgeti egy kicsit, aztán nyomulunk tovább a tó irányába. Ez lesz az elsõ ellenõrzõ pont. A túrafüzet szerint a 2. :) Az amúgy tökéletes térképvázlaton ezt az egy dolgot nem értettem, hogy miért nevezik a starthelyet 1. ellenõrzõ pontnak. Ezt a hatalmas horgászparadicsomot tényleg érdemes mindenkinek megnézni a saját szemével is. Nagyon szépen kiépített és gondozott tóegyüttes tárul a szemünk elé, ahogy befordulunk a külsõ parkolóba. A halõrháznál találjuk a pontot, ahol két srác nyom nekünk pecsétet az igazolófüzetbe. Ákos számolgatja az idõt és kissé gondterhelten kijelenti, hogy bele kéne húznunk, mert lassabban haladunk, mint tervezte. Szóltam neki, hogy részemrõl okés, de ezzel szöges ellentétben bõszen fotózni kezdtem a környéket. :) Így aztán a tó mellett hosszan haladó mûutat végig fényképezéssel megtûzdelt kocogással abszolváltam. Brr.. Ennyi cuccal még ilyen lassan sem jó futni. :) Az út vége felé szalagok segítették megtalálni nekünk azt a jelzetlen dózerutat, amin megkezdtünk utunkat végre a Mátra irányába. Elõttünk csodás hegyvonulatok húzódtak. A kilátás a zöldellõ mezõn haladva pazarr volt. Menet közben elértük a piros jelzést, amin még elég hosszan mendegéltünk, mire megérkeztünk Felsõlengyendre, ahol meglepõ módon a jelzésen egy elágazásnál találjuk a 2. pontot. Tavaly itt még egy kitérõt kellett tenni, most ennyivel rövidebb lett a táv. Innen továbbindulva rögtön felébredünk. Vége az altató lankás szakasznak, kemény emelkedõ kezdõdik. Ákos rendíthetetlenül nyomja elõl, én szépen lassan szakadozok le tõle. Futni nem futhatok, másképp viszont nem tudnám beérni, így aztán már kezdek lemondani arról, hogy a távok utolsó közös pontjára, vagyis Mátraszentistvánra együtt érünk be. Próbálok azért egy jó egyenletes tempót tartani felfelé, így aztán pár futó ugyan simán elmegy mellettem, viszont én is megelõzök pár komótosabban haladó (láthatóan a szintektõl kissé megfáradt) túratársat. A vége felé viszont elkezdett kicsit rakoncátlankodni a térdem. A Vöröskõi kilátó alatt érem utól Ákost nagy meglepetésemre. Látom, hogy kicsit meg van zavarodva, nem tudja merre menjen egy elágazásban. Már a mûút felõl jött vissza, mert nem találta a leágazást. Megnyugtatom, hogy jó fele indult pedig, és most már ketten indulunk Mátraszentistván irányába. A pont hamar meg is van már innen, és nagyon jókor jön. A tavalyi helytõl pár méterrel odébb találjuk az életmentõ asztalkákat, ahonnan jól belakmározunk. Én a lekváros, Ákos a zsíros deszkákat nyomatta befelé. Többen beérnek közben még a pontra, itt mindenki megpihen kicsit. Beszélgetünk még egy kicsit, aztán kétfele indulunk tovább. Itt válik le a 46-os táv a hosszabbtól, így én másfele veszem az irányt, mint a többség. Vagyis inkább mint mindenki más, mert magányosan indulok el a sípályák irányába. Nincs is ezzel semmi baj, élvezem a tájat, ahogy ereszkedek a Csörgõ patak völgyébe. Itt újra elõkerül a fényképezõ gép. Lejjebb megjelenik az elég nagy hozamú patak is, amin az átkelések még egy kis plussz izgalmat hoznak az amúgy sem unalmas szakaszra. Menet közben utólérek két túratársat, akik a 17-es távon küzdenek, és fogalmuk sincs, hogy jó fele haladnak -e. Megnyugtatom õket, hogy igen, a jobbra letérés még lejjebb lesz. Nemsokkal késõbb le is érünk a völgy aljába, ahol én is jobbra fordulok. A Csörgõ malomnál szétnézek, csinálok pár képet, majd akkorra már sokadszor újra átmászok a patakon, és a hegyoldalban oldalazó ösvényen folytatom az utam. Itt egy rövid szakaszon nagyon oda kell figyelni, nem könnyû a ferde úton megmaradni. Ezután az út kisimul, de a táj ugyanolyan szép vadregényes marad, ez egy gyönyörû része a túrának. A tempóm már rég nem olyan feszes, mint az elején Ákossal, most is kellemes sétával érem el a Vándor forrást, a következõ ellenõrzõ állomást. Itt is készítek pár fényképet a kiépített forrásról és a pontõrökrõl, majd haladok tovább a Csörgõ patak völgyében Mátraszentkeresz felé. Ezt a részét jobban ismerem a völgynek, erre sokat jártam már. A faluba beérve arra számítok, hogy itt is EP-t találok, de az itinert elõszedve rájövök, hogy itt nincs pont, a következõ majd a túra névadó barlangja lesz. Az elõzõ évben odafelemenet kavarogtam egy kicsit pár túratárssal, így most már jól tudtam, hogy merre induljak tovább a vendéglõtõl. Újabb patakátkelés itt is, majd az út emelkedésbe kezd. Jönnek a cseles elágazások, amiket most gyorsan magam mögött hagyok, és elég hamar el is érem azt a helyet, ahol tavaly le kellett térni a jelzett útról a barlang felé. Újabb meglepetésként ér, hogy ez a pont is közelebb van idén, az elágazásban találom a pontot. Gyors pecsét, és mászás tovább. És a java még csak most jön. Az emelkedõ egyre meredekebb, és közben már az idõ is melegebbre fordul. Szépen komótosan haladok a kicsit susnyával benõtt ösvényen. A kilátás egyre jobb, ahogy feljebb és feljebb érek, érdemes kicsit visszafele is tekintgetni. Hosszabb mászás után érek el egy remek kis tisztást a hegytetõn, ahonnan pompás kilátás vár a magas Tátrára. Ez igen! Közben telefonon megtudom Ákostól, hogy nincs nagyon leszakadva tõlem, és már Õ is túlvan a barlangos pontnál. Ez nagyon meglep, tudom, hogy gyors, de ez azért túlzás, nagy kitérõt kellett nekik csinálni. Kiderül, hogy valahol elkavart és kimaradt egy pontja. :( Mindenesetre nyomja tovább rendületlenül a hosszabb távot. Nem ér utól addig, amíg ismét kétfelé ágazik a két táv, így már csak a célban futunk ismét össze. Nekem a következõ pont az emlékezetes Szalajka tetõ, ahol az elõzõ évben nem találtam rá a pontõrökre. Most szerencsére egy faágra kitûzött papírlapon figyelmeztettek arra, hogy hol kell letérni a jelzésrõl a pont felé, így meg is találtam azt. A hatalmas füves mezõrõl csodálatos kilátás nyílt a Mátrára, megérte kirakni a pontot a hegy szélére. Most már nagyon jó dolguk volt a pontõröknek, nyoma sem volt már a reggeli esõnek, szépen sütött a nap. Fotózgattam egy sort mielõtt továbbálltam. Az út lejtésnek indult, most hosszú ereszkedés következett vissza Mátrakeresztesre. Elõször erdõs ösvényen, majd hatalmas mezõkön át kanyargott az út lefelé, csodálatos panorámákkal megtûzdelve. Ez az út is élményszámba megy. Volt egy két elágazás, ahol elbizonytalanodtam, de végül jól emlékeztem tavalyról mindenre, és nem volt gond a lejutással. A faluba visszaérve még hosszan kellett kanyarogni az utcákban, mire a következõ EP-hez értem az ABC mellett. Itt nagyon kedves és lelkes csapat fogad a pontnál, ahol ismét degeszre zabálhattam mindenki magát. Beszélgettünk kicsit amíg visszatöltöttem az energiákat, majd felfrissülve indultam tovább lefelé az utcán. Kereszteztem azt az utat, ahol nemrégiben elõször áthaladtam, majd a sarkon az erdõbe beugró kis ösvényen emberes emelkedésbe kezdtem. A meredek út aztán hamar megadta magát, és megszelidült kicsit. A Kosik tanya pont valójában az erdõ közepén található. Itt kapok egy kis eligazítást a út további részérõl, ahogy tavaly is, igaz, most már nincs igazán szükségem rá. Az emelkedõ még mindíg tart, sõt egy-két helyen újra beleerõsít, hogy Ágasvár felé tartok. Ez megint egy rövid szakasz, itt most sûrûn jönnek a pontok egymás után. Az ágasvári turistaháznál sok kiránduló pihenget szokás szerint, én nem állok meg, meg is kezdem a mászást a csúcsra. Útközben készítek pár fotót a vadregényes ösvényrõl. Fent a kilátás nagyszerû, de most inkább sietõsen indulok is lefelé. Jól haladok a kõrengeteg között, de kényelmesebben ereszkedek, mint a Mátrabércen szoktam. Elérem másodszor is a turistaházat, amit most a mezõn át elhagyva le akarok fotózni, de pont lemerülnek az aksik. Sebaj, van másik szett. Nekiállok átszerelni, újra belövöm a képet, meg se mukkan a gép. Hmm.. lehet, h nem töltöttem fel? Sebaj, van 3. szett. :) Kipróba, ezzel már beindul a gép, de fotózni most sem tudok, mert exponáláskor elsötétül minden rajta. Remek. Na inkább elpakolok mindent és haladok tovább. Sajnos így több képet nem tudtam csinálni. Az út most már többnyire lefelé halad, könnyen mennek az utolsó kilóméterek. Menet közben egy jófej kiskutya csatlakozik hozzám. Rendesen a jelzésen halad, de gazdája nincs neki. Egy jó darabon jön velem, majd elõreszalad. Gondolom már ismeri a terepet... :) És valóban nem sokkal késõbb vissza is érek az erdei táborhoz. Cél, gratuláció, frissítés, díjazás. Hát ez remek volt megint. ;) A célban még megvárom Ákost, akit még sosem láttam ilyen elszántnak, mint ezen a túrán. Csapzottan toppan be a célba, folyik róla a víz, látszik hogy sokat belefutott. Alig hittem a szememnek. Neki kalandosabb útja volt, amirõl jókat viccelõdtünk a rendezõ brigáddal is. Elhintettünk egy-két építõ jellegõ kritikát a leírással kapcsolatban, amire õk vevõk is voltak, mert feljegyezték õket. Összeszedtük magunkat, és kellemesen elfáradva hazafele vettük az irányt. Köszönjük szépen a remek túrát, annyira jó látni a fejlõdést és a fejlõdni akarást a szervezésben. Csak így tovább! Nagyon jó kis túra ez már most is, alig várom már a következõt. ;) Képek: http://kep.tar.hu/qvic/50479796#2 | |||
| |||
| Népek Tavasza '97-'07
1997 Nekem 1997 márciusában kezdõdött ez a történet. Bátyám egyik akkori munkatársa hívott el minket erre a teljesítménytúrára. Izgalmasan hangzott, így belevágtunk. Kirándulások alkalmával sokszor készültünk úgy, hogy egy jó helyen majd letáborozunk és szalonnát sütünk. Most (mármint akkor) sem volt ez másképp. :) Bár akkor még nem sejtettem, hogy ténylegesen mire is vállalkozok... Természetesen a hosszabb távot választottuk, ami 30km volt. Mikor elindultunk Jani az élre állt, és úgy repesztett felfelé a Gulicska irányába, mintha kötélen húznák. A bratyó nevében nem beszélek, de én majd kiköptem a belem az iramban. Nesze neked kirándulós tempó. :)) Így ment ez egészen Fehérkõlápáig (útközben azért a gyönyörû kilátóhelyen szusszantunk egyet), ahonnan továbbra is nagy iramban ereszkedni kezdtünk a bokatörõen köves lejtõn. Az 5-ös végállomásától aztán újból kezdõdött a kapaszkodás a Vesszõs völgyben. Menet közben forrásvízzel frissítettünk, akkoriban azt hiszem még ki volt téve rá a "nem ivóvíz" tábla. A vize ma is ugyanolyan finom. Ahogy felértünk a tetõre, az út kanyarogni kezdett, és nemsokára találtunk egy cseles leágazást is, akkor még az erdõben. Ma már hatalmas tarvágáson át. Vadregényes utak vezettek el a Sebesvízi üdülõ felé, ahonnan aztán irdatlan lejtõ vitt le minket Garadnáig. Tele keresztbe dõlt fákkal, és a jeges úton alig bírtunk megmaradni a lábunkon. A garadnai ponton nagyon jól esett a zsíroskenyér és a forró tea, itt aztán jól kifújtuk magunkat. Egy nagy emelkedõ volt még hátra, az Aranylépcsõn fel a Bánkúti útig, majd onnan fel Örvénykõre. Ez igen kemény volt, és már nehezen ment, de próbáltunk lendületesek maradni, hogy maradjon idõnk a végére. Onnan már jól lehetett haladni, hamar el is értük rész-célunkat Felsõforrást. Akkor még le kellett menni a forrásvölgybe, és ott kellett végigmenni a Majális-parkig, de mielõtt lementünk volna a lejtõn, tettünk egy kitérõt a Felsõforrási barlanghoz. A kitérõ nem volt nagy, de annál több idõt töltöttünk ott el. Volt még bõven idõnk a 8 órás szintidõbõl, így nem kellett sietni. Gyûjtöttünk rõzsét és száraz ágakat a tûzrakáshoz, elõkerültek a sütnivalók is, aztán hajrá, ott a barlang bejáratánál csaptunk egy kis lakomát. :)) Ezért siettünk annyira addig. Utána meg szépen besétáltunk a célba, ahol egy oklevél várt ránk a szintidõn belüli teljesítésért. Abban az évben még nem volt kitûzõ, csak oklevél. Így történt, hogy az elsõ kitûzõm nem az elsõ tûrámon szereztem utána a Hanák Koloson, és a túra után pár napra alig bírtam lábra állni a tempó miatt, amihez nem voltam hozzászokva. Örök emlék marad az elsõ és egyetlen szalonnasütõs teljesítménytúrám. Azóta nem csináltam akkora hülyeséget újra. :) Elmentem viszont minden évben erre a túrára, 2001-ig a 30-as távon, utána a 15-ösön párommal. Tavaly ugye kimaradt a túra, mivel nem volt megrendezve, így lett az idei pont a 10. rendezés is. 2007 Úgy gondoltam, hogy a napra pontos tíz éves évfordulóra vagy az eredeti 30-ast járom újra végig (persze szalonnasütés nélkül), vagy valami különlegessel ünneplem ezt a szép jubileumot. Ez utóbbi persze a 42km-es maratoni futás volt, amit 6 órán belül kell teljesíteni, és végül ezt választottam. Az idõ most gyönyörû szép tavaszi volt. Túlöltözni nem kellett volna, de nekem mégis sikerült. Részben tudatosan, mert nem tudtam csak a felsõmbe rakni a dolgaimat. Több futó rövidnadrág pólóban indult, kicsit aggódtam is, hogy nagyon megdobja majd a pulzusomat a sok gönc. ;) A nevezés gyorsan ment, a 42-es indítóasztalnál senki nem volt, míg a 30-asnál hosszú sor kígyózott. 8:10-kor vágtam neki a távnak. A terep kiváló volt, nem volt sár egyáltalán. A terepen már sokan kint voltak, így felfelé menet máris megkezdõdött az elõzgetés. Jól mentek a szintek, haladtak a méterek. A Gulicskára érve most tényleg csak egy pillantásra álltam meg szétnézni. Jó volt újra ott lenni. Az elsõ pontnál finom teával kínáltak, amibõl kértem is egy-két kortyot. Innen szintben futhattam tovább Fehérkõig, ahonnan zúzás le. A második nagy mászás is jól ment a Vesszõs völgyben, útközben frissítés a forrásból. Felérve utólértem két sporttársat, akiktõl megtudtam, hogy Õk is a maratont nyomják, csak nehezen tudtak visszaváltani futásra a nagy mászás után. Nem sokkal utána már futottak utánam. Csak rossz irányba, mert benéztem azt a bizonyos elágazást, ahol most nagy tarvágás volt erdõ helyett és rengeteg ág és fa rejtette maga alatt az utat. Így egy darabon rossz irányban nyomtuk felfelé egy hegyre. Nekem nagyon gyanús lett, hogy rossz irányba kezdett kanyarodni az út, így még idõben visszafordultam. A sporiknak fogalmuk sem volt hol voltak, nekik az az út is megfelelt volna, de aztán õk is visszafordultak utánam. Végül meglett a jelzés is, és nyomhattam tovább. Szép szakasz jött, a következõ pontnál vált ketté a 30-as és a maratoni táv. Itt ásványvízzel kínáltak, de passzoltam. Tovább a piroson Jávorkúton át, ahol vizet vettem a mindíg szuper hozamú és minõségû forrásból. Kis mosdás, aztán tovább még mindíg folyamatosan emelkedve. Jávorkút után még egy kicsit ráerõsített a hegy, de jól ment, nem volt gond. Bánkútnál már felüdülés volt azért végre átbukni rajta és száguldani lefelé. Viszont az is feltûnt egybõl, hogy jó idõ ide, jó idõ oda, itt bizony hideg van. Igyekeztem gyorsan továbbállni. A kéken, amelyken a Dédesi vár felé sokat mentem már régen, csak most a romjelzést elérve nem balra hanem jobbra kellett fordulni Nyírkõ felé. A kilátás az ágak mögött most is pazarr volt a vár és a lenti falvak felé. Ez az út már emelkedett. elõször csak kicsit, aztán bekezdett. A pontnál most nem hagytam ki a kínált ásványvizet. Megtudtam, hogy elõttem !fél órával! volt ott valaki. Ez kicsit szíven ütött. Így lemaradtam volna? Bár tudtam, hogy 8 elõtt is indultak futók, de 18-as rajtszámom volt, és akirõl úgy tudtam hogy a maratont csinálják és megelõztem õket, az csak az a két spori volt még ott a Vesszõs tetejénél. Az út egy darabon most szintben ment, aztán viszon iszonyú emelkedõbe kezdett újra vissza a Bánkúti mûútra. Itt ettem meg a második és utolsó müzliszeletemet. A mûút másik oldalán viszont ugyanolyan intenzíven lejteni kezdett az út és már száguldottam is Ómassa felé. Útközben újabb forrás, újabb fürdés és vízvétel. A faluba leérve beton egészen Garadnáig. Ez nem esett jól, nem szeretek betonon futni. Odaérve hatalmas embertömeg fogadott. Én nem álldogáltam, még a teából sem ittam, csak egy pecsétet vittem magammal az igazolófüzetemen. Az idõmbõl itt úgy saccoltam, hogy 5:20 lesz a vége. Az Aranylépcsõ újabb nagy emelkedõje már nagyon megfogott. Egy helyen meg is álltam nyújtani és kifújni magam. Itt egy 30-as távon lévõ sráccal jót beszélgettem Örvénykõig a hátralevõ szakaszon. Kiderült, hogy ez az elsõ teljesítménytúrája. Elmeséltek neki, hogy nekem is az volt pont tíz évvel ezelõtt. Jól bírta a szinteket, ezúton is köszi a társaságot, így nekem is könnyebb volt felérni. A ponthoz érve aztán elbúcsúztam tõle és megiramodtam lefelé. Innen nagyon hosszan remekül futható kényelmes lejtõk jöttek, kész felüdülés volt. A Felsõforrásnál gondoltam a barlangra, de nem látogattam meg. :) Az utolsó emelkedõ egyike az utolsó pontnál volt. Itt is rengeteg túratárs pihengetett, de mondanom sem kell, hogy én igyekeztem minél gyorsabban átsuhanni. A kínált ásványvizet itt már kihagytam, bár a félliteres üvegemben már csak 1-2 korty lötyögött az alján. 4 kili volt hátra, ami elég szépen pörgött, és végül 13:25-kor 5:15-tel értem be a Majális parkba. Az utolsó pár száz méteren már mélyebb tartalékokhoz kellett nyúlnom, hogy szépen menjen még a vége, de eredetileg is úgy terveztem, hogy ezen a túrán kicsit kihajtom magam. Ez teljes mértékben sikerült, a végére eléhezve, elfáradva értem a célba, ahol kellett egy kis idõ és kaja, mire helyrerázódtam. A hely és idõ erre ideális volt, a helyhez illõ majálisi hangulat volt, gyönyörû napsütés, kifeküdtem a fûre és pihiztem. A szép jubileumomhoz méltó teljesítés volt ez, nagyon örültem, hogy ilyen flottul ment minden. Köszönöm a szervezõknek mind a 10 eddigi NT-t! :) És köszönöm Janónak és Ricsinek, hogy annó belerángattak ebbe az egészbe. | |||
| |||
| LeFaGySz 55 - 2007
és a globális felmelegedés Egy legendás történet folytatása mindíg izgalmas és várakozással teli. A Börzsönyi túrát is úgy vártam, mint tavaly a Pilisit, ami ugye a történet "elsõ" (újra-elsõ) láncszeme volt. A Börzsönytõl jobban tartottam úgy alapból, mint a Pilistõl, viszont a körülmények teljesen átírták a forgatókönyvet. Sajnos a mostani tél szinte teljesen elmaradt, így aztán már elõre lehetett tudni, hogy ez a LeFaGySz már nem lesz olyan küzdelmes, mint a tavalyi. Nagy segítség volt a túrára való készülésben, hogy a túra honlapjára még a megmérettetés elõtt felkerült az itiner és a térkép pontosan olyan formában, ahogy azt késõbb kézhez is kaptuk. Ezt szorgosan tanulmányoztam, és gyûjtögettem a fórumon közzétett hasznos infókat az útvonalról. Ez késõbb nagyon nagy plusszt jelentett a terepen. Készítettem elõre egy idõtervet is, ami elég húzósnak tûnt már úgy elsõ ránézésre is, 8:30-ról szólt a fáma, ami 6,3-as átlagot jelent. Szombat hajnalban korán indultunk Vándorköszörûssel, és pont 6-ra oda is értünk Királyrétre. Így a mezõny elejét az autóból nézhettük végig, amint szembe jönnek velünk az úton. Sok ismerõs arcot fedeztünk fel közülük. A Fatornyos fogadó parkolója már-már megtelt autókkal, én még le tudtam bent parkolni, de egyre többen álltak már meg kint az út mellett. Jöttünk szép számmal. :) Andi nem lacafacázott, indult is hamar. Én még készülõdtem. A rajthely nagyon kellemes volt bent a meleg épületben, a nevezés flottul ment. Megvártam amíg elérkezett az elõre tervezett indulási idõm, 6:40, majd nekiindultam. Fagypont körül volt a hõmérséklet, de úgy döntöttem, hogy sapkát nem viszek magammal, csak kesztyût... Úgyis csak beizzadnék. Nem tudom honnan jött ez a hülye ötletem, mert mindíg magammal viszem ilyen idõben, aztán legfeljebb elrakom valahova. Kikocogtam a fogadó területérõl és Királyrét központja felé vettem az irányt. Már itt megbántam, hogy a kocsiban maradt a sapim, mert elég hideg szél kezdett el fújni. Brr.. mi lesz fent a hegyen? No mindegy, most már nem megyek vissza érte. Az elsõ pontig, Kisinócig jól lehetett haladni, sár nem volt, kemény földúton robogtam és a tervezett idõ elõtt 8 perccel értem a ponthoz. No hát ez jól indul. A pontõrrel váltok pár szót, megjegyzi, hogy majd most lehet nyomni felfelé jól. Ja, jó hosszan. Itt, ahol a Maxin oly kellemes lefelé robogni a sok mászás után, most ellenkezõ irányba hosszan emelkedve kellett eljutni a Kammerhof-ig. Egy gyors pillantást vetettem az elõzetes tervemre, és nem hittem a szememnek. 6-os átlagot terveztem be erre a szakaszra. Nyugtáztam, hogy nem vagyok normális, és nekiveselkedtem. Itt kicsit irígykedve pillantgattam a túrabottal haladó sporttársakra, éreztem, hogy itt bizony jó szolgálatot tenne a bot. Lassan, de biztosan elõzgettem az embereket és végül csak 2 perccel tartott tovább az út, mint a tervben, de még így is maradt az elõnybõl. Szuper! Egy vegyes páros fogadott a pontnál. Gyors pecsét és már gurultam is lefelé. Útközben azon tûnõdtem, hogy a Kammerhof nevet ezelõtt nem is ismertem, pedig hányszor jártam már erre.. És önkéntelenül is az flash-elt be lefele futás közben, ahogy a pontõrök bemutatkoznak a pontnál: David Kammerhoff és Pamela Anderhoff... hát jó kedvem volt na. :) Itt meg is nyomtam az iramot rendesen, ez a szakasz nagyon jól esett. Emlékeztem a jelzésekre, úgyhogy magabiztosan haladtam. Mikor elértem a sárga négyzetet láttam, hogy az elõttem lévõk jobbra mennek tovább az elágazásban, pedig tisztán emlékeztem, hogy balra kell menni. Oda is kiáltottam nekik, és lefordultam a másik irányba. A középen lévõ szalagokat meg teljesen figyelmen kívül hagytam. :) Már másztam felfelé a jelzésen, mikor lentrõl a faház mellõl szólt a pontõr, hogy jó lenne, ha elõtte meglátogatnám. Hmmm. Valóban, most hogy így mondja, ez a pont most kicsit kiesett az emlékezetembõl. Fagyoskút. Lemásztam hát hozzájuk egy pecsétért. Szóltam azért nekik, hogy voltak akik viszont a másik irányban mentek el rossz irányba.. Na akkor most már tényleg irány a Hegyes-hegy-orom. Újra a sárga négyzeten nyomtam felfelé, amirõl aztán a körre, majd a háromszögre kellett áttérni. Útközben valaki velem szembe jött. Kiderült, hogy nem tévedt el, hanem Õ az egyik pontõr odalent, csak szomszédolt egyet a hegytetõn. Az út szépen emelkedett, mikor egy cseles letérõhöz értem. A nagy dózerútról alig észrevehetõen ágazott le a jelzés egy kis ösvényre, ami még meredekebben indult neki a hegynek. Mikor felértem a ponthoz egy páros a hegy túloldaláról érkezett ellentétes irányból.. nekik nem sikerült megtalálni a letérõt, kicsit kerültek. Pecsét, aztán nyargalás lefelé. A következõ pont lent volt a hegy aljában, ez volt a legrövidebb szakasz a túrán 2 pont között. Gyorsan le is értem. Itt kisebb tömeg fogadott. Két nagyobb csapat is éppen akkor indult tovább a pontról. Irány vissza Fagyoskúthoz. Ezen a szakaszon volt sok emelkedõ, ahol nem futottam, közben ismerõsökkel is találkoztam. Egy patakátkelésnél rosszul számítottam ki a lépést, és a túloldalról még biztos talajnak látszó, valójában viszont törmelékkel borított vizes trutymóba léptem telibe. Kedvenc gore-tex-es cipõm vádlón, mérgesen nézett fel rám, mintha azt mondaná, hogy "ez te miattad volt, én kívülrõl be nem áztam volna". Hát igen, sikerült elég mélyre süppedni ahhoz, hogy felülrõl follyon be a víz. Remek. Szerencsére elég gyorsan történt a dolog ahhoz, hogy ne sok víz jusson be, így hamar túl is tettem magam a dolgon. A csoportokat megelõzve értem vissza a ponthoz. Kicsit átrendezõdött azóta a terep, és a háznál már tea fõzésbe kezdtek, én csak egy gyors pecsétet kértem. Itt újabb ismerõsöket üdvözöltem, és kis szusszanás után indultam tovább. A kék keresztet elérve intenzív emelkedésbe kezdtem. Fent egy spori pihengetett és pótolta az elvesztett energiákat. Innen aztán a patak völgyig lejtett. Ez volt az elsõ hely, amit a térképvázlaton potenciális eltévedési pontnak jelöltek. Nagyon klassz, hogy ezek a helyek ilyen jól fel lettek tûntetve a térképen, így gyerekjáték volt nem eltévedni. Átkeltem a patakon és már másztam is fel a másik oldalt. Ezután a kék sáv vitt tovább Bányapusztáig, majd onnan a szalagokat követve másztunk fel a piros jelzésig. Salgóvár mászásánál már visszavettem a tempóból. Odafent sátorban fogadtak a pontõrök. Lefelé elég meredek az út, figyelni kell. A piros keresztet elérve szinte vissza kell fordulni irányban. Ez egy kellemes szakasz a háromszögig. Ott viszont elég nagy káosz fogad. A turistaútra a fél erdõ rá van döntve. Úgy kell fel-fel kapdosni a lában, mintha parázson járnék. A kunyhóromnál ketten várnak a pontnál. Épp akkor ér oda egy páros még. A pontõröknél se pecsét se toll, nem tudnak igazolni. Szerencsére nálam volt toll, így azzal írtak fel egy kódolt üzenetet mindenki lapjára. :) Ezután egy nagyon érdekes szakasz jött. Az út a hegyoldalban haladt jó hosszan szintben. Keskeny volt és lejtett is, ha le lett volna fagyva, akkor nagyon meggyûlt volna a bajunk vele. Oldalt tekintélyes szakadék kísért végig. V alakokat leírva kúszott át az út egyik hegyrõl a másikra, az átkeléseknél oda kellett figyelni, ott általában meredek lejtõ és emelkedõ következett. Egy két helyen keresztbe dõlt fákon is át kellett evickélni. A táj lenyûgözõ volt. Már-már azon töprengtem, hogy hol lesz az a sok emelkedõ, ami erre a részre ki volt írva, mikor az út tényleg emelkedni kezdett. De úgy rendesen. A háromszög utolsó kilóméterei nagyon lassan peregtek, itt ért az elsõ holtpontom. Az út meg egyre csak meredekebb lett. Magosfára szép lassan bandukolva értem fel, de még mindíg bent voltam a tervezett idõn belül. A pontõrök akkor értek fel a pontra kicsit megkésve. Az elõttem lévõknek nem jutott ebbõl a pecsétbõl. Itt egy kicsit mégis kaphattunk azért a téli hangulatból. A fák zúzmarásak voltak, a hideg északi szél pedig élesen vágott az arcunkba. A darát leverte a fákról, olyan volt, mintha esne a hó. Talán kicsit esett is. Akkor még nem sejtettem, de innen kezdve egészen Csóványosig egyetlen túratárssal sem találkoztam (utána is már csak 45-ösökkel). Kicsit fáradtan indultam el a pontról. Tudtam, hogy most hosszú lejtõ következik Királyházáig, ami azért biztatott. Az út viszont pár száz méter után horrorrá változott. Valami iszonyat sártengerbe úszott az a dózerút, amin menni kellett. Elõszor meg sem kíséreltem az úton menni, az út menti gizgazban ugráltam mint gazella a szavannán, nemsokkal késõbb viszont úgy döntöttem inkább a sár, mert már ott is nehezen lehetett haladni. Jó ragadós trutymák volt. :) Nem nagyon haladtam, futni nem igazán lehetett rajta, tudtam, hogy így a tervezett idõ irreális lesz a pontig. És még nem volt vége a meglepetéseknek. A térkép újabb eltévedési lehetõséggel hívta fel a figyelmet egy apró leágazó ösvényre be egy jó nagy dzsumbujba. Itt szalagok segítették a tájékozódást, egyébként biztos nem találtam volna meg az utat. Átverekedtem magam a dzsungelen, és elértem a következõ pontot. Itt már hátrányom volt idõben, igaz még csak 2 perc. Újabb pecsét került a lapomra, és némi jótanáccsal is elláttak a pontõrök a következõ szakaszra. Továbbra is kissé benõtt ösvényeken kellett követni a szalagokat, majd egy idõ után visszajöttek a jelzések is szépen. Egy lejtõs résznél valami nagyon szúrós ugrott be a cipõmbe, hirtelen mintha rajzszögbe léptem volna. Megálltam kitisztogatni a futómûvet. Éreztem, hogy itt most folyamatosan lemaradok az idõmtõl, de nem nagyon izgattam magam miatta. Kényelmesen értem le Királyházára. Itt az elágazásnál, ahol a pontõrök egy kocsiban vártak továbbmentem rossz irányban, úgy tereltek vissza, hogy õk a pontõrök. Az autót láttam, de semmi papír nem jelezte, hogy oda kéne menni hozzájuk. Visszamentem a pecsétért, itt már jó tíz perccel voltam megcsúszva. A kék négyzeten indultam tovább, ami hamar emelkedésbe kezdett. Nem siettem, a betervezett átlag megint súlyos volt, tudtam, hogy nem lesz meg, de most jól esett kicsit visszavenni. Frissítettem is közben. Az út szinte folyamatosan emelkedett. A táj itt is lenyûgözõ volt, ahogy a magasabb hegyek körülvettek. Elmerengtem a gondolataimban, volt rá lehetõség, teljesen egyedül voltam közel s távol. Ahogy haladtam felfelé egyre hidegebb lett. Elértem a pontot, ahol a pontõr békésen egy vaskos könyvet olvasgatott. Ehhez a mutatványhoz persze alaposan be kellett öltöznie. :) Itt végre eszembe jutott rákérdezni, hogy hányan vannak elõttem, így tudtam meg, hogy én vagyok a negyedik, aki itt járt. Meglepõ módon csak negyed óra hátrányom van a tervhez képest. Elbúcsúzok, és nekivágok Csóványosnak. Ez az utolsó nagyobb emelkedõ, egész könnyen megy, de valószínûleg csak azért mert már nem nyomom annyira itt sem. Ismét összeszedek pár percet a csúcsig. Fent már szörnyen hideg van, erõsen fúj a jeges szél, ismét zúzmarás minden. Nem idõzök sokat, indulok tovább. Útközben sokat gondolok a jó kis sapkámra, most tényleg hideg van. A kezem kesztyûben is szétfagy. Alig várom már, hogy lejjebb ereszkedjünk, de az út csak nem akar lefelé menni. A szél meg csak fúj teljes gõzzel. Jó hosszan megyünk még a gerincen, mielõtt végre lejteni kezd a piros X. Ez a szakasz kicsit lehangol, megint lassulok. Lefelé sem megy a futás, hosszan sétálgatok, érdekes, hogy lefelé menet ér el a 2. holtpontom. Útközben egy 45-ös túratárssal kezdünk beszélgetni, az billent ki a mederbõl, pár pillanat múlva már együtt futunk lefelé. Egy darabon bírja a tempót, de aztán elköszönünk, mert bakancsban nem kényelmes neki a futás. Érthetõ. Nekem viszont visszajön a kedvem, innen már minden oké, visszajön a tempó. Az utolsó pontnál egy fiatal lány jár-kel fel s alá. Fázik eléggé. Nekem itt melegem van már. Mesélek neki a Csóványoson tomboló szélrõl, bár tudom ez neki nem vígasz. :) Pecsét és futás tovább. Innen már tényleg nem sok van hátra, a maradék táv 10 percbe belefért, 15:50-kor nyitottam ki újra a fogadó ajtaját. Az idõvel meg voltam még így is elégedve, tudtam, h a terv kissé erõs volt. A célban nagyon finom és jó sûrû levest ehettem, ami igazán jól esett. A szervezés profi volt az egész túrán, ezúton is szeretném megköszönni. Hogy hogy jön ide a globális felmelegedés? Hát az volt az érzésem, hogy ahogy az idõ, úgy a rendezõk szíve is nagyon megenyhült idén. A szívás teljesen elmaradt, emiatt nekem a LeFaGySz feeling is sajnos. A terep nem volt különösebben nehéz, nem volt hó, nem volt jég, nem voltak begyûjtendõ titkos pontok sem. Nem volt az arcunkba hulló szmötyi egész nap, volt viszont útközben tea és csoki. Nem mondom azt, hogy ez így nem jó, dehogynem, nagyon is jó volt... csak nem az, amit jelent nekem ez a túra. Igérem, ha tehetem majd jövõre is próbálom megszívni. :) | |||
| túra éve: 2006 |
| |||
| Less Nándor 100 - A bükki százas
1. Gondolatok, felvezetés 2005 decemberében hallottam elõször arról, hogy a 10 éves évfordulóra, 2006-ra egy extra hosszú, százas távot is terveznek a rendezõk. A közölt adatokból már akkor is kitûnt, hogy nem akármilyen túra lesz ez. Az útvonalvezetése elképesztõen jóra sikeredett. Rettenetesen örültem neki, mert kedvenc hegységemben nagy hiány van hosszútávú túrákból. Tudtam jól, hogy az ûrt pótolni nem fogja, mert egyszeri rendezés a túra, de mégis (vagy emiatt még annál inkább) úgy voltam vele, hogy ez az a túra, amit nem szabad kihagyni. 10 hónap hosszú idõ, de a túra folyamatosan visszetérõ beszédtéma és merengés volt ez idõ alatt. Az utolsó héten már nagy volt az izgalom. Látszott, hogy jó idõnk lesz, esõtõl nem kell tartani. Az erõnlétem nagyon jó, tudtam, hogy a teljesítés nem kétséges. Jó volt ezt érezni, tudva, hogy 4400 méter szint vár leküzdésre a százas alatt, amiben kedvenc mumusom a Szalajka völgy - Istállóskõ is benne van. 2. A túra elõtt A túrára való odajutásra több lehetõségem is adódott, és folyamatosan változtak is az éppen aktuális verziók. 100km után nem vezettem volna, csak egy kis alvás után, ott aludni viszont nem nagyon akartam, így végül oda-vissza inkább betársultam. Odafele Ákos barátommal és hugával, Emesével indultunk. Jött volna még piedcat is párjával, de sajnos közben Szilvi lebetegedett, így hárman robogtunk hajnalban Cserépfalu felé. Útközben a hõmérsékletet néztuk több helyen, 5 foktól 10-ig változgatott. Brr.. 7 óra elõtt pár perccel parkolunk le az iskolával szemben. Ákosék tápolni kezdtek, én ezt menet közben már bõségesen megtettem. Kinyitottam az ajtót, de azzal a lendülettel vissza is csaptam. Vazz, itt hideg van. Õk csak nevettek, pedig nem vicceltem.. :) Tény, hogy nem öltöztem túl, két technikai alsó volt rajtam, meg egy póló, így aztán gyorsan meg is céloztam az iskolát. A szembe jövõk már indultak, páran próbálták kitalálni merre induljanak az utcára lépve. Egy nagyon tanácstalan embertõl megkérdeztem melyik távot csinálja, és miután megtudtam, megmutattam neki, merre megy a 60-as. :) Bent amíg egy-két dolgot elintézek megérkeznek Ákosék is, nem sokat vacakolnak, neveznek, indulnak. A nevezés most is profin zajlik, az indítás külön asztalnál. Nem sokkal utánuk, negyen 8 elõtt pár perccel már én is az elsõ pecséttel léptem ki a suli kapuin. A kedves rajtoltató hölgy még elkezdené magyarázni, hogy merre induljak, mert véletlenül rosszul nyomtatták ki a térképmetszetet, és rajzolva van korrigálva, de megnyugtatom, hogy nem fogom a papírt nézegetni, tudom merre megy a túra. A visszautat Larzen kocsija jelentette, így aztán szerettem volna beérni õket. Akkor még pontosan nem tudtam mikor, de azt igen, hogy korán indultak, és van mit ledolgozni. A cél a közös éjfél - 1 óra közötti beérkezés volt. 3. Nyomjuk padlóig, avagy az elsõ mászás Kocogva indultam hát neki a túrának. Ákosékat hamar beérem, még a cigánydûlõ elõtt, õk az itteni kedvenc távomat, a 48-ast nyomják éppen. A dûlõn áthaladva egy két kutya üdvözöl ugatással, majd ráfordulok a Hór völgyre. Suba-lyuknál nem megy olyan jól a mászás és a lefele száguldás, mint tavaly, de rá se rántok. Begyûjtöm a második pecsétet és folytatom az utam lent a völgyben. Oszlág bejáródik a lábam is, élvezem a futást. A pontnál kínálnak mindenféle jóval, de nekem most csak egy pecsétre van szükségem. Sarkon fordulok és már Ódorvárat bûvölöm messzirõl. Aztán kicsit közelebbrõl, majd elkezdek kapaszkodni a szerpentinen felfelé. Itt egy bringás srác érdeklõdik, hogy jó fele megy -e Ódorvárra. Mondtam, hogy igen és elfutottam mellette. Pár méterrel arrébb az jutott az eszembe, hogy tulajdonképpen hülyeséget mondtam neki, mert Ódorvár nem ebben az irányban van.. bár az út odavisz. :) A fordulót elérve már én is irányba álltam és jól esett, hogy kicsit kisimultak a szintek. Ez persze csak addig tartott, amíg a hegy triplázott erõvel újra rá nem zendített, én meg felére lassultam. Hol volt már az a reggeli didergés.. ez bizony megizzasztott. A keresztbe dõlt fák miatt picit változott az út az évek során, de mondanom sem kell, könnyebb nem lett. Útközben Lutakot ismerem fel, éppen telefonál (vagy próbál), nem zavarom. Felvonszolom magam az utolsó küzdelmes szakaszon, majd ismét kocogósra váltok a pontig. Pont egy óra kellett a rajttól idáig. Többen pihennek a pontnál, ellátás itt is van, és rögtön kínálnak is mindennel. Egy csokit beteszek a táskába, és indulok tovább. Jó kis lejtõ következik vissza a völgybe, ahol igyekszek nem kitörni a lábamat. A visszafordító kanyar után több túratárssal is találkozok, ahogy leértem a Hór völgybe, ott pedig kisebb tömeg fogadott. Elõzgetve nyomom tovább a lankás emelkedõn. Valahol itt kezdett el szúrni a tüdõm. Kicsit zavart, de nem lassítottam. Az egyik kanyarban hatalmas cigifüstbe futok bele, az egyik túratárs nem bírta tovább.. ez rosszul érint, de gyorsan kiverekedem magam belõle. A tüdõm egyre jobban szúrt, mintha beszorult volna a levegõ. Egyre küzdelmesebben vettem a levegõt, és kezdtem elkeseredni, hogy ez így nem fog menni. Lassítottam. Két futó be is ér, beszélgetve elkocognak mellettem.. én meg már alig kapok levegõt. :) A PONThoz pár méter után félholtan érkezek. Próbálok nagyon mélyeket lélegezni. Pecsét, és sétálva indulok el, nagyon lassan. Így sem kellemes. A futótársak már a távolba vesznek, mikor fokozatosan újra kocogni kezdek Tebe puszta elõtt. Jobbra a kis tavacska úgy veri vissza a fényt, mintha egy nagy havas rét lenne. Fura látványt nyújt. Innen már hamar elérem kedvenc völgyemet, a Csúnya völgyet. Itt is kicsit nehézkesen megy még a futás, de megy és ez biztató. Menet közben Zsotyekkel találkozok. Megtudom tõle, hogy 6 körül indult Õ is, meg Vándorköszörûs és Larzen is. Tehát tényleg jó korán kilõttek. Azon viszont csodálkoztam, hogy Zsoltot már itt utólértem. A völgybõl kiérve sûrûsödtek a szalagok és a Pénzpataki víznyelõ felé vették az irányt. A furcsa az volt nekem, hogy ahol az ötvenesnek balra át kellett volna vágnia a rét szélén, ott is csak a mi útvonalunk volt kiszalagozva. És ugye ott szokott pont is lenni, ami most nincs. Ezek szerint módosult az útvonala a százas miatt. Lekocogok a barlanghoz, ahol újabb ponton pecsételnek nekem. Tovább felfelé a sárgáig. Ott aztán egy huszáros vágással megindulok végre Répáshuta felé. A falu tetejében csirkék között kell lavírozni, majd zúgás lefelé. Szomjaztam kicsit, ezért majdnem minden csapot megnyomkodtam. Csap rengeteg, szerencsém nem sok volt velük. Mind el van zárva. Tudtam, hogy a falu végében majd, ahol kilép a jelzés van egy csap, ami biztosan mûködik. Legalábbis nemrég a Bükk 50-en is ott vettem vizet. A vendéglõnél jobbra fordulva ismét emelkedésbe kezd az út. Itt most nem futok, megpróbálok még 1-2 csapot, de csak a legutolsóban (ahogy sejtettem) sikerült megfürdenem. Tulajdonképpen innen felsétálok egészen a falu felett futó mûútra. Onnan meg becsorgok a Bányahegyi pontra. Hû ez igen, itt most még nagyobb terülj-terülj asztalkám fogad, mint máskor, pedig az sem semmi. Többféle rostos üdítõbõl választhatok, a körte nagyon jól esik. A pontõrök kedvessége is, tukmálnak minden jóval. Lenyomok egy lekváros kenyeret is és kis szusszanás után indulok tovább felfelé. Az út itt párszor keresztezi a mûutat, pont velem együtt indul egy autó is fel, csak az ugye az úton. Az elsõ keresztezõdésnél elcsípem a jelzésen, pont elõttem megy el. A másodiknál már lemaradok pár méterrel a találkozásról. A harmadik szakasz már hosszabb, ott már esélyem sincs. :) A négyzet jelzés a zöldbe torkollik, kis táblák jelzik, melyik táv merre megy. A százas mindkét irányba, csak Imó felé még kicsit késõbb kell majd mennem.. Egy túratárs arra indul, gondolom ötvenes, késõbb derül csak ki, hogy nem ötvenes, hanem kispistazó. Emelkedek tovább az úttal. Lassacskán felérek a fennsíkra.. aznap akkor elõször. :) 4. Irány a Szalajka völgy! A zöld háromszög jelzésen kocorászok Háromkõ felé, útközben kirándulókkal is találkozok. Közeledve Háromkõhöz az egyik kanyarban újra látom azt a túrázót, aki lentebb az ötvenes útvonalán indult. Porolgatja magát, most ugrott ki a bozótból. Hát így is lehet, de minek? Újra elkocogok mellette. Lassan felérek Háromkõre. Pazarr érzés a nagy réten végigsétálni miközben a kilátást bámulom. Lecsorgok a nyeregbe, és indulhat is a Tarkõ mászás. A tetejéhez közel egy párocska biciklit tol felfelé a sziklák között lavírozva... mással itt nem találkozok. Felérek az újabb ponthoz, ami kint van teljesen a szikla szélén. Mondták, hogy láttak Háromkõn.. már messzirõl figyelik az érkezõket. :) Itt kapok elõször a furcsa édességbõl, aminek valami olyasmi a neve, hogy guava és szárított banénlevélbe van csomagolva. Meg is jegyeztem a pontõröknek, hogy úgy néz ki, mint a szalonna, csak az íze nem hasonlít kicsit se. Ez egy nagyon cukros, édes nyalánkság. Nekem ízlett, mint megtudtam tõlük pár embernek nagyon nem. Elindulok lefelé, és hamar el is érem a lenti elágazást, az Õserdõ bejárata innen már közel van. Nem megyek át rajta, maradok a jelzésen és megmászom a kerülõutat. A másik oldalon ahogy leérek egy hölgy túrázó pihen, eszeget és mintha csodálkozna, hogy arról jövök, amerrõl. Maradva a kék jelzésen haladok tovább Cserepeskõ felé. A szép kilátásnál most csak átsuhanok, nem állok meg nézelõdni. Újabb emelkedõk jönnek, a végén egy meredek résszel a sziklák között, és fel is értem a ponthoz a Peskõ kapunál. Nem sokan voltak még itt, mint megtudom. Mondták, hogy innen visszafele kell indulni, aztán a szalagokat követni. Furcsálltam kicsit, én azt hittem valahol innen indul az az út, meg lent nem is láttam szalagokat. Visszamentem, és lám, tényleg ott voltak, elindultam követve õket. Kiértem egy keresztútra, de itt megszûntek a szalagok. Kicsit nézelõdtem, aztán megindultam balra. Száz méter után elbizonytalanított, hogy még mindíg nem volt szalag, így visszafordultam és megnéztem a másik irányt is. Ott sem volt szalag. Hát akkor térkép elõ, és arról már látszott, hogy az elsõ sejtésem volt helyes, arra kell menni. Újra elindulok hát abban az irányban. Kiérek egy rétre, ahol barlangászok készülnek éppen lemászni valahová. Végül elérem a kék kereszt jelzést. Futásra ingerlõ lejtõk következnek. Ahogy elhagyom a Kopasz rétet egyre meredekebben lefelé. Érdekes látvány tárul a szemem elé a messzeségben. Nem látni több hegyet abban az irányban.. a Bükk végéhez közelítek, mintha egy szakadék felé futnák. Szép látvány volt, de csak addig vigyorogtam, amíg bele nem gondoltam, hogy vissza is kellesz mászni majd onnan lentrõl, nem is akárhogyan. Ez a gondolat pedig nem váratott sokat magára, úgyhogy csak nyomtam tovább lefelé rezignáltan. Egy két meredekebb rész után elértem egy szintben haladó nagyon széles dózerutat. Elindultam rajta. Ez nagyon hosszan vezetett, és kacskaringózott. Nem is figyeltem nagyon a jelzést, csak haladtam rajta, ez hiba volt. Nem tudom hol, de letért róla a jelzés én meg észre sem vettem. Nagyobb kiránduló csoportok jöttek velem szemben, ezért nem is gyanakodtam. Mikor már a Szalajka völgybõl hallottam hangokat fellélegeztem, végre itt van. De az út csak nem fogyott. Haladt tovább a hegyoldalban. Jött a tó, amit jobbról került meg, majd végre bekanyarodott a völgybe. Nade várjunk csak! Az ott nem a Szalajka forrás? Dehogynem a fene vinné el, akkor tudatosult bennem, mint egy villámcsapásként, hogy nem is a jelzésen jöttem végig, és kicsit sem ott vagyok, ahol lennem kéne. Vágtába kezdtem immáron a völgyben visszafelé, a vízeséshez. Kirándulók százai sétálgattak a csodás helyen, furcsálló tekintettel mértek végig, mi bajom lehet, hogy fejvesztve szaladgálok ilyen szerelésben. Hosszú percekig tartott odaérni a ponthoz. Természetesen csodálkoztak a pontõrök is, hogy miért jövök az ellenkezõ irányból, elmondtam nekik a kis kitérõm történetét, majd indultam vissza arra, amerrõl jöttem. :) 15-20 percet veszthettem a nagy keringéssel. Nagyon bántott a dolog, de próbáltam elhessegetni, tudtam, hogy ennyi belefér, semmi baj nincs. Visszaértem a forráshoz, ahol immáron le is másztam vizet venni. Láttam, hogy több kétkedõ ember is nézegeti a mitagadás furcsán kifolyó forrásvizet, látszott rajtuk, hogy szívük szerint vennének. Az én camelback-em már porzott, mindenképp kellett vennem itt vizet magamhoz, de egyébként is szeretem ezt a forrást. Leszaladtam példát mutatni, táska le, a camelback betét ki, és merítettem két szép adagot a "patakból", amivel az meg is telt. Betét vissza, na akkor megvolnánk. Ezt látva egy-két ember már szaladt is oda ahol én vettem belõle. :) Kortyoltam egyet, jól esett, most már indulhat a menet. 5. A második mászás Hát igen, ez a klasszikus, nem tagadom, errõl már mindíg a LeFaGySz fog eszembe jutni. Mármint az Istállóskõ megmászásáról ebbõl az irányból. Nem estem neki nagy hévvel, tudtam, hogy nem sokáig tartana, így inkább komótosan lépdeltem meredeken felfelé. Az úton itt is turisták tömkelege mászkált fel s alá. Mentek megnézni az õsember barlangot. Ahogy elhagytam azt, eltûnt mindenki.. Egyedül vágtam neki a hosszú emelkedõnek. Valahol Vándorköszörûs hív telefonon, hogy hol járok, õk most indultak Istállósról tovább. Kb 25-30 perccel még mögöttük voltam. Egy srác tûnik fel egy idõ után mögöttem, nagyon jól nyomja felfelé. Lassan utólér, és elhagy. Látom, hogy valamilyen bicajos egyesület logója van a pólóján. Tapadok rá, legalább van aki húz. Fentebb egy nagyobb iskolás csapattal találkozunk két részre szakadva. A lentiek még küzdenek a szintekkel, a fentiek nagy kupacban várják be a lemaradozókat. Egy fiatal tanár vagy kísérõ eltorzult arccal fordul a másikhoz mikor meglátja, hogy nyomjuk felfelé: Úr Isten! (..ezek nem normálisak..) A végére a srác is fáradt már nagyon, én sem nyomtam jobban. Végre felérünk.. a pontõröktõl megkérdeztem, hogy itt lehet -e összeesni, azt mondták, itt már bárhol. :) Helyette fújtam egyet és kocogtam tovább. A srác is indul nem sokkal utánam, mire leérek a kék keresztig, utól is ér. Dumálni kezdünk, megtudom, hogy miskolci és inkább bicajozik, mint fut, szóval ez kicsit idegen neki. Ahhoz képest jól nyomja... Egy idõ után hagyom is hagy menjen, mert nagyobb tempóba kezdett, mint ami nekem kényelmes lenne. Én nem erõltettem, most pihiztem kicsit. Az Olaszkapui lejtõ jól esik, aztán kis mászás, majd megint lefelé és már ott is vagyok a Hármaskútnál. Erre is több helyen kirándulókkal találkozok, egy bringás is jön szembe velem. A Csurgói erdészháznál kicsit összezavarnak a szalagok, és az alsó úton indulok el a felsõ helyett. Sebaj, a szánkópályán felvezetõ utat ismerem. Itt utólérek pár túratársat. Mászunk fel Bálványra. A kilátó aljában van a pont, újabb pecsét kerül a lapra. Megkérdezem tõlük, hogy Andiék mikor lehettek ott.. 15 perce volt a válasz. Azt is megkérdeztem, hogy Bánkúton lesz -e pont, mert úgy emlékeztem hogy nincs. A pontõrsrác azt mondja, hogy lesz. Furcsállom, ezért megnézem az itineren, pecsételõhely nincs neki. Mindegy, hamar kiderül, pár perc alatt odaértem. Pont nem volt, viszont frissítés igen. Akkor már értem.. Kedvesen beinvitáltak egy nagyon finom levesre és egy rétesre. A vendéglõben meglepetésemre Larzennel találkozok. Sajnos Õ még nem pihente ki eléggé a francia hegyeket.. ezt nem erõltette tovább. Andi kb 10 perce indult el. Megeszem a levest, rétesbõl almásat kérek, az is nagyon finom. Akkor már csak bõ negyed órát kell ledolgozni. Bíztam benne, hogy Dédesig utólérem. 6. Vár a vár A vendéglõbõl kilépve fázok kicsit. Bent nagyon meleg volt, kint meg annyira nincs.. bakker mi lesz itt este? Szedtem is a lábamat a kék sávon. A mûúton átkelve indult egy szép nagy egyenletesen ereszkedõ út lefelé a rom jelzés irányában. Ez nagyon kellemes volt, menet közben még csodás kilátásban is volt részem, innen már látni lehetett a Dédesi várat és a kisvárat is. Oda is szóltam nekik, hogy jövök, kitartás. A romjelzésre leérve azon tûnõdtem, hogy mennyivel könnyebb dolgunk lenne, ha elõször kellene a várhoz menni, és utána a Mártus kõhöz.. de hát nem így volt, ez a túra nem is a könnyû útvonalakról szólt. Nyomtam is tovább lefelé a völgyben. Elég hamar le is értem, és már messzebbrõl megláttam a pontot. A pontõr srác is akkor látott meg, irányt is változtatott kis sétája közben. Kicsit beszélgettünk, tõle is megkérdeztem, hogy mikor jártak itt elõttem. A különbség még mindíg kb 15 perc volt. Ezt meghallva nem is idõztem tovább. Az út hamar emelkedõbe csapott át a várforrásnál, majd pedig még meredekebb lett. Meg is fogott kicsit, jó volt felérni. Odafent a kisvár szinte kéznyûjtásnyira volt, jó lett volna felmenni a gyönyörû 360 fokos panorámáért, de ez az aminek nem most jött el az ideje.. Ahogy mentem tovább a rom jelzésen hangokat hallottam. Biztos voltam benne, hogy Andiék azok, de mikor odaértem a tisztásra, ahonnan majd lefele kell indulni, már valahol félûton poroztak a lejtõn. Én meg elkezdtem mászni fel a várba. Itt találkoztam egy túratárssal, aki már szintén szembe jött velem, meg jópár kirándulóval, akiknek a gyerekei meg leginkább össze-vissza rohangáltak a keskeny ösvényen. :) Elhaladtam a barlang alatt, ahol egyszer régen az általam látott legnagyobb denevérrel találkoztam, és másztam tovább az egyre meredekebb úton felfelé. Odafent remek kilátás, és egy kis tisztáson pont fogadott. Aztán hátra arc, és poroztam lefelé. A nagy tisztáson ráfordultam a lejtõre végre én is. Jártam már erre, de elég rég lehetett, mert nem számítottam olyan nehézségekre, amiket itt átéltem. Ez a szakasz nagy odafigyelést és kis extra ügyességet követel meg magának ahhoz, hogy épségben leverekedje magát az ember. Iszonyú meredek és poros, köves, csúszós volt a lejtõ, több helyen csak fáról fára ugráltam mint a mókus. A fák viszont elég messze voltak egymástól, szóval néhol még imádkozni is volt idõm kettõ között, hogy majd meg tudjak állni a végén. Ez a rész kemény lehet azoknak, akik már sötétben érnek ide. Az aljából kis emelkedõ és máris a hegyoldalban haladtam Mályinka felé. Kicsit odébb, de a falutól még elég messze furcsa kurjangatásokra figyeltem fel, amik újra és újra ismétlõdtek. Elõször nem tudtam mire véljem, aztán arra gondoltam, biztos vadászat lehet.. már szinte vártam, ahogy az ösvényen kocogtam lefelé, hogy mikor ugrik elém balról a bozótból egy nyulat üldözõ vizsla. De volt valami fura ebben a kurjongatásban, valahogy mégsem olyan "vadászos" volt.. Késõbb újabb hangok érkeztek, de az már ordibálás, szurkolás volt.. valami meccs lehetett a közelben.. ezt jó volt hallani, mert ez azt jelentette, hogy már közel járok. És tényleg, már házak tûntek fel a távolban az ágak között. A camelback megint porzott, mindenképp venni akartam vizet még itt Mályinkában, nem akartam megvárni vele a Csondrót. Beérve a faluba az útról le kellett térni egy kis ösvényre, ami kertek mellett vezetett lefelé. Itt egy kis tacskó szerû kutya volt idegesebb a kelleténél, úgy kellett elhessegetni magamtól. Az egyik keresztutcánál megláttam egy kék kutat. Remek, itt akkor kis fürdés, meg víztöltés. Meg is volt, ez már kellett. Felfrissülve indultam megkeresni a buszmegállós pontot. Ott volt, ahol a jelzés már kifele indult a faluból. A pontõrsráctól megint az idõhátrányom felõl érdeklõdök. Már kezdek nem meglepõdni, mikor megint negyed óra a válasz. Hát akkor hajrá, irány újra a fennsík. 7. A harmadik mászás A tanyát kerülve indul felfelé a jelzés, amit már jól ismerek, de emlékszek még, mikor volt, hogy itt kavarogtam. Menet közben csörög a telóm. Andi volt az, érdeklõdött hol járok.. megnyugtattam, hogy biztos 15perces távolságból követem már jó ideje. :) Az érdekes új infó az volt, hogy egy jó barátommal, Tamással ment együtt, akivel korábban még arról is beszéltünk, hogy majd együtt megyünk. Aztán lemondtam, mert Õ nem akart futni egyáltalán. Mégis ott nyomult elõttem felfelé a völgyben. Hihetetlen nyomja a srác, no persze nem is kell Õt félteni... :) Szóval most ketten húzzák egymást. Már kezdem érteni miért nem bírom az istennek utólérni Õket. A völgy maga nekem még kicsit lassan jön el, úgy emlékeztem ez rövidebb szakasz.. de nem. Hiába, már így 60 kili után.. Közben megint csörögtek, hogy az Ámor forrásnál majdnem elkavartak egy jobbra tartó úton. Szeremcsére azt az utat is jól ismertem, azon a jelzetlen úton még egy régi forrásos túrán kellett menni anno... de nem most. Kihasználva a pontos helyzetük ismeretét, most magam mértem meg a köztünk lévõ különbséget. 14 perc kellett, mire én is odaértem a forráshoz. Na hát csak csökken ez.. :) Odafent az Odvaskõi barlangszállásnál nagy készülõdés volt az éjszakára ahogy hallottam. Vágták a fát a kályhába. A forrásból eredetileg akartam inni, de a kicsit le van harcolva már szegény, és a forrásszáj felé úszó viziszörny visszariasztott annyira, hogy végül hagytam a fenébe. Nem sokkal ezután odaértem ahhoz a szakaszhoz, ami igazán szép és technikás a Csondó völgyben. Vizes nem lettem, gondosan ügyeltem a patakátkeléseknél. A meredek emelkedõkbõl már kezdett elég lenni, pedig volt még itt pár, vagyis igazán itt kezdett emelkedni úgy rendesen a völgy. Fáradt voltam, komótosan lépkedtem felfelé. Néha egy-egy nagyobb sóhaj szakadt ki belõlem, ami aztán már már nyögéssé fajult. Az idõ fél hat fele járt, a nap már az utolsókat rúgta az égen. Nagyon nehezen értem fel a Kelemen erdészházhoz. Szinte kiszakadt belõlem egy "Na végre" ott úgy a nagy semmibe. Odamentem a Mária forráshoz és vedeltem egy sort. Ez viszont egy mesés forrás, de ezt is tudtam már jól. Tölteni nem kell, indulok az erdészházat megkerülõ ösvény fele, ahol szalagok vezetnek fel a Látõkövek irányába. A ház udvarán nagyobb társaság tábortûzzel várja az éjszakát. Sanda pillantásokat vetnek felém. Újabb szörnyen meredek emelkedõn küzdök felfelé. Innen is vannak szép emlékeim nagy csúszkálásokról az extrém nagy hóban valamelyik télen. A látókövek lassan de biztosan közelednek. Eszembe jut a nagyszerû kilátás róluk, amit már sok ízben volt szerencsém megcsodálni, de most felmászni eszembe sem jut rá. Örültem, hogy felverekedtem magam a mûútra, ahonnan lejtõ indult Szentlélekre. A hotel és a kolostor rom körül sok kirándulóval találkoztam még, aztán pedig irány a szuszogó, ahol ismét szalagokat kellett követni. A lefele száguldást, a nehéz terep és a már kellemetlen nagy lejtési szög nehezítette sikeresen. Itt is kellett nagyon figyelni a lábamra a sok szikla és kidõlt fa, gyökér miatt. Nagyon nem esett jól már ez a lefele sem. Egy-egy kisebb odakoccanásnál már szidkozódtam rendesen. Megláttam az alsó jelzett utat, ahol egy kiránduló páros sétálgatott Ómassa felé. Egyszerre értünk le az elágazáshoz, ahol a pont is várt engem gyönyörû tábortûzzel. Valahogy sejtettem, hogy ezen a szakaszon nem hoztam Tamásékon, szóval már rezignáltan hallgattam, hogy a hátrányom ismét negyed óra volt. Innen Bánkútig végig mászás jött végig a Száraz völgyön, szóval valószínûleg addig ez nem is változik. Nem is változott. Itt már erõsen szürkült mikor elindultam, de egy jó ideig még lámpa nélkül tudtam menni. Találkoztam itt is pár a hegyrõl lefelé igyekvõ kirándulóval, biztos furcsállták, hogy én meg felfelé igyekszek éppen. Valahol menet közben elõkapartam a fejlámpát, kb félûton lehettem, mikor be kellett kapcsolni. Szép lassan fogyott az út, sokkal lassabban, mint a Bükk50-n nemrég. :) Fáradt voltam, éhes voltam, elegem volt a nagy intenzitású emelkedõkbõl és lejtõkbõl egy idõre, elcsigázva értem fel a sípályákhoz. Már messzirõl láttam, hogy a síháznál valami nyüzsgés van. Odabandukoltam az ellenõrzõ ponthoz, ami a ház elõtt az egyik fa asztalnál volt, és lerogytam a padra. Ekkor kiáltott oda Andi, hogy végre megjöttem én is. Hehe. Hja, végre. Õk éppen indultak, üdvözöltük egymást. Mondtam nekik, hogy most már hamar beérem õket, menjenek csak. A vendéglõbe ismét beinvitáltak egy újabb rétesre. Bent érdekes látvány fogadott. A biciklis srác ott pihegett az egyik asztalnál. Hmm.. én azt hittem már árkon bokron túl jár, de mint késõbb kiderült itt feladta. És rajta kívül is rengetegen voltak még bent túrázók. Túrázók, akik még most vannak itt elõször. Elborzasztott a gondolat, hogy mi lenne, ha még csak most indulnék neki ennek a gyilkos kis körnek. Brrr... No nem.. Az egyik idõsebb úr épp a térképet böngészte, hogy hol vannak emelkedõk ezen a szakaszon. Sorolta.. a várnál van, meg itt vissza Bánkútra.. meg még hol? Odaszóltam, hogy meg még a Csondró völgyet se felejtsék el. A Csondó völgy? Az emelkedik? :) Öööö.. igen. Bevágtam a rétest, iszonyú jól esett, és mondtam a kedves vendéglátóknak, hogy rohanok is tovább, mert iszonyat meleg van itt bent, aztán kint meg meg fogok fagyni. Fáztam is odakint, elköszöntem a pontõröktõl is, aztán futottam tovább felfelé. Az erõm visszatért, az egyensûly helyreállt, a kedvem sokkal jobb lett. Közben rájöttem, hogy az volt a baj, hogy már kezdtem magamba fordulni, ami általában nálam nem probléma, de most jól esett, hogy tudtam, minjárt utólérem Tamásékat és együtt megyünk a célig. Nyomtam is, mint süket a csengõt, és alighogy elindult a zöld kereszt lefelé utól is értem a kis háromfõs csapatot. Jól megbeszéltük, hogy is volt ez az üldözõsdi, miközben lassan elértük Nagymezõt. Közben még volt egy kis affér az egyik fejlámpával, amelyik darabokra esett, de aztán felajánlottam a pót lámpámat és már mentünk is tovább. Megtudtam, hogy mégis csak kocorászott Tamás is (mondjuk ezt gondoltam is), és Vándorköszörûs is nagyon jól nyomta a felfeléket, szóval tényleg jól tudták húzni egymást. A mûúton mentünk egy jó darabig, aztán egy földútra tért a jelzés és úgy végig a mezõn, ami egyre nagyobb ködbe burkolózott a sötétben. Újra a fennsíkon voltunk. 8. Az éjszakai járat Mire a másik végébe értünk már az orrunkig sem láttünk. Hihetetlen volt, azt az utat sem találtuk amin éppen álltunk. A lámpa fénye semmit nem segített a tájékozódásban, csak a tejfelbõl álló falat világosította meg elõttem. Annyit kivettünk, hogy elõttünk úgy száz méterre valaki ugyancsak ténfereg az utat keresve. Kis csapatunk megállt kicsit káromkodni, majd kettészakadt, úgy kerestünk valami útnak látszót. Mindkét irányban volt valami, de eztán vissza kellett mennünk, azt volt a jó irány, amerre az elõttünk haladó is járt. Megtaláltuk a kerítés mentén futó utat, amin aztán lassan kiértünk a nagy tejfelbõl. Felértünk a mûútra, amin aztán csorogtunk lefelé. Rendesen elbeszéltük ezt a szakaszt, és észre sem vettük, hogy elmentünk a leágazás mellett. Egy idõ után persze gyanússá vált, mert tudtam, hogy nem lehet ilyen hosszú ez a szakasz. Jó késõn vettük észre, mikor már nem volt értelme visszamenni, így maradtunk addig ahol a zöld jelzésbõl leágazik a zöld négyzet. Ez egy kis hosszabbítás volt így persze. A négyzeten viszont már figyeltünk. Ez volt az a mókás szakasz, amit a túra folyamán ugye háromszor kellett abszolválni, amibõl két alkalom felfelé vezet. Most még csak a másodiknál tartottunk. Nem siettünk már, az éjszaka már nem arról szólt. Kényelmesen közeledtünk a ponthoz. Menet közben túratársak jönnek velünk szemben a sötétben. Kérem tõlük, hogy van -e még kaja, mire azt mondják persze, rengeteg. Hú, ez jó hír, lesz nagy eszem-iszom megint. És volt is. A pontõrökbõl még mindíg áradt a kifogyhatatlan kedvesség és odafigyelés, pedig nem lehetett valami kellemes itt annyit ácsorogni.. A társaim felveszik ide depózott cuccaikat. Idõközben Vándorköszörûs kölcsönkapott egy polárt Tamástól, amitõl nem is akart itt megválni, pedig itt volt a sajátja. Az viszont így feleslegben volt, Tamás zsákjába akarta beletukmálni.. :) Nem volt elragadtatva az ötlettõl, és jobb megoldást is találtunk. Én ugyanis majd szét fagytam a három vékony rétegemben.. döbbenet, nem gondoltam, hogy így fogok fázni. Így aztán nem kellett sokat gyõzködniük, már rajtam is volt a jó meleg polár... a pót fejlámpám is vissza került a helyére, a táskám mélyébe, mert lámpa utánpótlás is volt. Kis pihi után indultunk neki harmadszor a négyzetnek. Felfelé senkivel nem találkoztunk a zöld jelzésig. Utánunk jó hosszan nagy ûr keletkezett, sehol senki. Jókat beszélgetve haladtunk a lámpánk fényénél lefele. Az elsõ kör jelzésnél kicsit bizonytalankodtunk, azt hittük nem jó az irány, meg hosszabbnak is tûnt, mint kellett volna, de aztán kiderült, minden a legnagyobb rendben és elértük az Imó fele vezetõ kék kört. Hiába no, éjjel ismeretlennek tûnnek még az ismert utak is. A forráshoz érve örömmel tapasztaltuk, hogy a pontot feljebb hozták, mint ahol szokott lenni, így nem kellett le-fel mászkálni a sötétben. Itt is kínáltak mindenféle jóval, de én passzoltam mindenbõl, valahogy nem volt kedvem akkor semmi kajához már. Nem sokat álltunk, csorogtunk tovább lefele egy darabig, aztán pedig megkezdtük a Lök bérc mászását. Én álltam az élre, Tamás mögöttem, a többiek kicsit lemaradva. Na ez a mászás végre megint jól esett. Úgy látszik teljesen kipihentem magam a lefeléken ebben a kényelmes tempóban. Ezt jó volt érezni. A tetõn összeverõdött a csapat, és elindultunk a hosszú-hosszú szakaszon Bujdosókõ felé. Vándorköszörûs itt kezdett el álmosodni kicsit, ment az ásítozó verseny.. :) Hát nem volt egy izgalmas rész, az tény (még nappal is nagyon unalmas), de azért én próbáltam mindíg valakivel beszélgetve elverni az idõt. Én lepõdtem meg a legjobban, mikor hipp-hopp feltûnt a pontot elõjelzõ rajzocska, majd a pont maga. Ez rövidebbnek tûnt most, mint egyébként futva.. A sátorból elõkászálódó pontörõktõl Andi megpróbált egy kis kávét kunyerálni, hátha.. de Õk még nála is sokkal-sokkal álmosabbak voltak, és Õk is szívesen bevállaltak volna egy kis pohárnyit.. no nem mintha lett volna bárkinél is. Elköszönünk és nem sokkal a pont után utólértünk két túratársat. Meglepõdve konstatálom, hogy az egyik Remó. Örültem a találkozásnak, mert már ritkán látjuk egymást. A lámpájában nem sok szufla volt, úgyhogy most neki passzoltam át a tartalékomat, amit Õ már be is hozott a célig. A Bujdosókõnél odafigyelünk, le ne zúgjon senki a mélybe, nem lenne szerencsés. Most kicsit lemaradok az élen járó Tamástól, aki viszont leérve a hegyrõl túlmegy azon az elágazáson, ahol ki kellene mászni a mûútra. Mi sem vesszük észre, megyünk tovább az ösvényen, de egy idõ után már keresni kezdjük hol lehetne átvergõdni. Ahányan vagyunk annyi fele indulunk a dzsungel szerû rövid szakaszon. Én szerencsére egy elég jól járható részen haladok, végül Tamás járt a legrosszabbul, alig tudott kikecmeregni a sûrûbõl. A mûúton megvártuk egymást, és indultunk tovább kedvenc kutyám tanyája felé. Persze most nem volt sehol a dög. A hosszú mûúton Remóval nyomtuk mozdonyként húzva a vonatot. A Völgyfõház felé vezetõ meredekebb részen csatlakozott Tamás is. Megálltunk bevárni a többieket, akik kicsit lemaradtak. A háztól megint együtt egy darabon, aztán kezdett szétszakadni a csapat. Remóék lemaradtak, Ódorvárhoz éjfél után 10 perccel már Tamással és Andival értünk hármasban. Itt nem voltak álmos pontõrök, csak vidám frissnek tûnõk. Mi is vidámkodtunk kicsit velük. Jó ha tíz ember ment el elõttünk a százason, de mondták, hogy mi voltunk az elsõk, akik nem zombinak látszottunk. És tényleg jó állapotban voltunk. Kaptunk megint a finom guavából (itt már kicsit kérdezõsködtem is errõl a furcsaságról), meg egy nagyon érdekes de nagyon finom teából. Nagyon jól esett. Még abból a paprikáskrumpliból is megkínáltak, amit ott készítettek, de helyette inkább már indultunk az utolsó kilómétereket lenyomni. Sietni nem siettünk, már csak mentünk, ahogy jól esett, és szerencsére még jól esett. Andi mondjuk már nagyon várta a Kútvölgyi telkeket, meg is örült nagyon, mikor végre odaértünk. Jött egy kis beton a Bükzsérci úton. Itt is furi volt, hogy így sötétben nem nagyon láttuk mennyire vagyunk még a szántóföld végét jelzõ sövénysortól, és nehezebb volt kitalálni hol is kell bemennünk, de sikerült. Az út bent viszont vizes-füves volt, és a cipõnk szépen beázott ahogy kell. Kellemetlen, de már így a vége fele mindegy volt. Ahogy haladtunk a Nyomó hegy fele megláttunk két túrázót, akik a szántón átmászva a másik irányból közelítették a hegyet. Elõttünk jártak, hamarabb is értek fel. A Nyomó hegy már nem tudta utunkat állni, hamar felértünk mi is a ponthoz. A fiatalok forralt bort fõztek, és rögtön kínáltak is. Én természetesen kértem, irtó finom volt, nagyon jól esett. Tom érkezett utánam, Õ is kért, majd végül Andi, akinek szintén felcsillant a szeme hír hallatán. Szóval kicsit iszogattunk, és boldogan indultunk neki az utolsó picike kis szakasznak, és végül 2:05-kor toppantunk be az iskolába nagyon elégedetten. Az éjfél messze nem lett meg, bár lehetett volna, ha az éjszakát is futom, de így jobban esett az egész. 9. Endseq A célban a szokásos meleg étel ugyanolyan jól esett, mint a rendezõk õszinte gratulációja, meg mint úgy általában mindíg. A 6. teljesítésért kaptam egy érmet, azaz nem kaptam, mert nem voltam elõnevezve és elfogyott, de postán utánam eresztik. Megcsodáltam azt is, hogy a bátyó mit kapott a tizedik teljesítésért. :) Hát nem semmi.. Ahogy végeztem a kajával megjöttek Remóék is, ismét visszakaptam csellengõ második fejlámpámat. Azt hiszem a 9 év alatt amióta teljesítménytúrázok ennél jobban tetszõ túrán soha nem voltam, ezért nagy köszönet a rendezõknek ezért a csodáért és a sok munkáért és törõdésért. Tényleg látszott, hogy szívük lelkük benne volt. Nekünk már csak végig kellett menni.. Le a kalappal. Larzennek is megathanx, hogy megvárt minket és hazafuvarozott, ez volt a hab a tortán a végére. :) Hát nem is tudom mit kéne még hozzáfûzni.. egy élmény volt, és jövõre újra el szeretnék jönni Cserépfalura túrázni! | |||
| |||
| Bükk 50 2006
A túra elõtt kíváncsi voltam a pontnyitásokra, ezért elõkerestem egy régebbi B50-es nevlapomat. Én lepõdtem meg a legjobban, mikor kiderült, hogy utoljára 1999-ben voltam Bükk 50-n. :) Hihetetlen. Az akkor már a harmadik volt. Igaz, azóta voltam többször a 25-n és megcsináltam a jubileumi 75-t is, de a klasszikus ötvenesbõl az volt az utolsó. Gyorsabb teljesítés volt a cél, azért érdekelt annyira, mikor érdemes indulni, hogy ne toljak ki nagyon magammal. De ahogy elnéztem a régi papirost szinte mindegy mikor indul az ember, hamar nyitnak a pontok. Ezt még tetézte pár érdekes mondat a kopott lapocskán: „A versenyen minden résztvevõ a saját felelõsségére indul. A versenyiroda 21:00 óráig tart nyitva. Az addig be nem érkezett versenyzõket nem áll módunkban megkeresni.” Meg kell mondjam a túra nem sokat változott az évek alatt, és valószínûleg nem is sokat fog a jövõben sem. A rajthoz piedcat barátommal érkeztünk 7 óra körül, rögtön utánunk érkeztek OT Tomék is. Kis pakolás, szedelõzködés, aztán a többiek már indulnak is. Én még kicsit teszek-veszek, lemaradok, nem sietem el a nevezést sem. A rajtnál is minden a régi, kedves idõsebb szervezõk nagyon lelkesen végzik a dolgukat. A térképvázlaton még mindig megtalálom a titokzatos versenyre utaló megjegyzést, bár már egy rövidített formában csak: „A versenyen minden induló a saját felelõsségére vesz részt.” Ez egyébként a túra több pontján visszaköszönt, hogy õk ezt tényleg versenynek vélik. Ezen az apró változáson kívül szinte semmit nem változott az útvonalvezetõ és a térkép. No persze az útvonalat leszámítva, mert az jó szokás szerint mindig más. Az idei is nagyon jól sikerült, hát neki is láttam a végigjárásához. Futva indultam az aszfalton, amelyik hosszan vezetett enyhén emelkedve Ómassáig. Útközben utolértem elõször Vándorköszörûst, majd Tomékat is, de a beszélgetéséket rövidre fogtuk. Jól esett a futás, bár kicsit még fáztam itt az elején. Ómassáról két jelzett út vezet fel Bánkútra, mindkettõt jól ismerem, rengeteget jártunk erre régen. Régen igen, no de mikor is voltam itt utoljára? Szomorú, de nem tudtam. Most a Száraz völgyön kellett felmászni a síházig. Az út kövesebb és meredekebb lett, de jól ment a futás végig. Jó érzés volt újra látni a jellegzetes helyeket, mélyeket szippantottam a friss levegõbe és éreztem, hogy a szívem nem csak a szintek leküzdése miatt dobog jobban, hanem azért is mert annyira szeretem a Bükköt, ahol felnõttem. Felérve a síháznál a pontõrök kicsit csodálkoznak a rajtszámomon, meg hogy hova tûntek 70-tõl 96-ig az emberek. Megnyugtattam õket, hogy jönnek, mindenkivel találkoztam. :) A ház elõtti padoknál kisebb csoportok pihennek, eszegetnek. Én elköszönök és futok is tovább felfelé. A parkolótól jobbra indul a sárga jelzés, amin Csurgó felé „csorgadozok”, majd onnan kis mászás a Faktor rét felé. Errõl a tájékról óhatatlanul a 900-as csúcsok jutnak az eszembe, és epekedve nézegetek a csúcsok felé. Sajna az idén is kimaradt. Egy-két kisebb csoportot itt is elhagyok, szépen haladok immáron a kék kereszten. Az olaszkapui emelkedõ kicsit megfog, de utána ismét én fogok meg pár embert a hatalmas sziklás rét elején. Istállóskõ fele is dobok egy pillantást, aztán már zúgok is le a Kopasz rétre. Nagyon szép ez a rész is. Kicsivel arrébb a Kerek rétnél egy fiatal páros van elõttem, egy elágazásnál. Rossz fele indulnak, két lépést én is utánuk, aztán észreveszem a távolban a jelet a másik úton. Szólok nekik is. Visszamászunk a jelzésre. Itt látok meg két futót, akik közelednek. A startnál láttam õket, tudtam, hogy be fognak érni elõbb-utóbb, mert úgy nagyjából tisztában voltak a köztünk lévõ sebességkülönbséggel. :) De még nem itt, mert újra rákapcsoltam, és tartottam elõttük a lépést a pontig. Itt kisebb tömeg volt, de nem sokat ácsorogtam. Õk sem. Indultunk hát tovább. Szép köves gerincút következett, ahogy egyik pillanatról a másikra eltûnt mögöttem a két futó. Jól haladtam a bokatörõ terepen, elõször azt hittem, hogy õk másfele vették az irányt, de mint késõbb kiderült ez nem így volt. A kék jelzés itt elég hosszan nagyon technikás terepet nyújtott, nagyon kellett figyelni minden lépésre. A barlangszálláshoz érve most kivételesen nem néztem be, mi újság lehet a barlanglakókkal és a naplóval. Kicsivel utána egy túratárs a kéktúra bélyegzõt keresgéli a sziklák túloldalán. Útbaigazítom, majd sietek tovább lefelé. A szép kilátással megáldott kis ösvény mindig is nagyon tetszett, most is alig gyõztem gyönyörködni a tájban. Bár meg kell hagyni, most nem volt tiszta kilátás egyáltalán. Ez után látom meg újra a futó bajtársakat magam mögött. Az emelkedõn, ami az Õserdõ felé indul, már együtt kapaszkodunk. Majd le is maradtam, mert kezdtem éhes lenni, elõkapartam egy kis tápszert a zsákomból. És innentõl a mászásokat már kényelmesebbre vettem. Az Õserdõt szépen megkerülve a jelzésen haladtam tovább, és hamar el is értem Tarkõ alját, ahonnan lassabb mászás következett. Felérve még így is láttam, amint a két másik futó indul éppen. A köves lefelék miatt itt sem ártott odafigyelni a lábam alá. Hipp-hopp leértem a Keskeny rétre, ahol 2 srác elõttem alternatív úton indult el Háromkõ felé. Én a háromszöget választottam. Odafent szusszantam egy kicsit a pontnál, beszélgettem kicsit a pontõrökkel és csodáltam kicsit itt is a kilátást. Áldás ez az útvonal azoknak, akik nem nagyon ismerik még a déli Bükköt. Indulás után kicsit hamar tértem be egy ösvényen a sûrûbe, így egy kis harc után tudtam magam kiverekedni a jelzésre. A zöld háromszög egy jó kis hullámvasút. Felültem rá, és vidáman robogtam a Bányahegyi mûút fele. Két újabb futó nyomult utánam, valószínûleg Háromkõn pihentek, és onnan tapadtak rám. Kicsit otthagytam õket a mûútig, de még láttam, ahogy õk a másik irányba Nagymezõ felé fordulnak. Õk a 25-t nyomják derekasan. Csorogtam tovább a zöldön a kerítés mentén, majd a négyzeten lefelé. Kis mûút, kis dózer út és már lenn is vagyok Hután. A pont hamarabb jött, mint vártam, mert elõzetesen átnéztem az útvonalat, és tudtam, hogy melyik elágazásban kellene lennie… nem ott volt. Jóval hamarabb, csodálkoztam is. A ponton többféle üdítõbõl választhattunk, ez már kellett. Kicsit meg is álltam eszegetni, iszogatni, közben pedig az örködõkkel beszélgettem. Direkt rá is kérdeztem, hogy biztos jó helyen vannak -e, de õk szentül meg voltak gyõzõdve róla, hogy igen, és hogy az _egyenesen_ továbbmenõ út (még a térképen is mutogatták) az az, ami a térképen jobbra kanyarodik. :) Kaptam még egy jótanácsot is, hogy végig egyenesen menjek most már ezen az úton, amíg ki nem érek a faluból. Hmm.. Lehet, hogy én emlékszek rosszul? Azt is megtudtam, hogy én vagyok itt a 10. érkezõ. Sok 50-essel már nem fogok találkozni… Elköszönünk. Végig azon morfondírozok, hogy vajon megváltozhatott –e Répáshuta azóta, mióta legutóbb erre jártam… kétlem. Így aztán a sörözõ után balra vettem az irányt az eligazítással ellenben. A szomorú az, hogy a sárga jelzés itt nem csak balra, hanem tényleg egyenesen is ment, és aki nem ismeri e helyet és csak a pontõrökre hallgat, az lehet, h tovább is megy. Itt még azért elõvettem még egyszer a térképet meg a vázlatot, hogy biztosan jól emlékszem –e, aztán már toltam is felfelé a házak között. Ahogy felértem bevágtam az erdõbe a nagy dózerúton, de minek? Keresgéltem a jelzést, aztán rájöttem úgy 100 méter után, hogy egyel arrébb kellett volna bemennem. Remek. Spuri vissza… megvan a jelzés, indulás tovább. A sárga jelzés néhol hagyott némi kívánnivalót maga után, több helyen keresgéltem a jelzést Szarvaskútig. El is kavartam vagy kétszer kicsit. Nem volt vészes, de arra pont elég volt, hogy a morálom lehúzza. Kisebb mélypontom volt, futni sem volt kedvem. És jó kis hosszú szakasz volt ez. :) Az egyik helyen, ahol a jelzés megint kiment a mûútra egy bicajost láttam eltekerni… no, hát megérkeztek az elsõ bringások is. Nagy öröm volt végre Hollósra beérni. Az elágazásnál álldogált a személyzet. Gyors firkantás, aztán már másztam is a Nagy dél hegyre. Mászás közben megint tápoltam, hogy legyen mire fogni miért nem sietek, de azért haladtam is. Találkozni viszont senkivel nem találkoztam ezen a szakaszon. A tetõrõl egy kis zúzás lefelé, és már ott is voltam a fennsíkon haladó aszfaltúton a kéken. Ez jó hosszan ki is tartott egészen Jávorkútig. Útközben a csodás mezõkben lehetett gyönyörködni a sok-sok töbörrel és szép fenyvesekkel. Még Jávorkút elõtt becsatlakoztak újra a 25-ösök is. A pont felé kocogva már messzirõl integettek a pontõrök. Ez jó volt, mert kismillióan voltak a pihenõknél. Váltunk pár szót, iszok vizet a kristálytiszta forrásból és már nyomom is tovább a betonon. Itt visszajött a futókedv, így kényelmesebb volt a dolog. Újra és újra túrázókat hagyok el, mindenki rövidtávos. Meglepõen hamar érek Sebesvízhez. Itt egy kisebb csoport tétován téblábol térképpel a kezükben és tanácstalansággal az arcukon. Mutatom nekik, hogy hol kell bevágni a jelzésre, és már gurulok is lefelé. Jól ismerve a Sebesvíz völgyét, azért nagyon óvatosan sietek. :) Egyre több az átmásznivaló, és a bokatörõ szikla. Az egyik helyen valami bogarak szállnak rám, én reflexbõl leseprem magamról minden különösebb odafigyelés nélkül. Másnap tudtam meg, hogy ez bizony egy jó kis darázs raj volt, ami többeknek alapos fejfájást ill. egyéb fájdalmakat okozott. Én _most_ szerencsére megúsztam. Folyamatosan itt is elõzgetek, a végére kicsit visszasûrûsödött a mezõny. Lentebb hatalmas kidõlt fák között kell átjutni, egy bringás srác vív kicsit kilátástalan harcot. Elszáguldok mellette is. Vége a völgynek, újra beton, nyomás a cél már nincs messze. Át a patakon, cél, gratuláció, hatalmas kitûzõ (bár az avasi kilátó nekem oly becses látvány, nem tudom igazából mit keres a kitûzõn :D), zsíroskenyér és tea hegyek. Nagyon jól esik a finom meleg tea. Kellemesen elfáradva indulok hazafele. Remek nap volt. Vannak hiányosságok a túrán persze, nem lehet mondani egyáltalán, hogy tökéletes a szervezés, de nekem így is nagyon tetszett. Örülök, hogy ott voltam. | |||
| |||
| LeFaGySz 55 2006 (Pilis)
"Na ki a fasza gyerek? Most Õ? Õ? Vagy én?" Tavaly nagyon-nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy újra megrendezik a LeFaGySz túrát. Természetesen azonnal elhatároztam, hogy 2006-ban újra ott a helyem, hogy megint jól megszivassanak. Eljött a február, 1 héttel a túra elõtt Barcika 65 kemény tempóban végigfutva. A túra után sikerült megfáznom és egész héten beteg voltam. Csütörtökre végre már nem voltam lázas, de éreztem, hogy jóval gyengébb a szervezetem még, mintha egészséges lennék. Semmi gond, a LeFaGySz túrát úgyis gyalogbéka tempóban képzeltem el már korábban is. Meg volt beszélve ismerõseimmel, hogy együtt megyünk végig a túrán, csakúgy mint korábban. Biztos voltam benne, hogy így nem is lesz gond a teljesítéssel, szépen végigsétálunk rajta.. No hát könnyû sétáról szó sem volt, de ezt kicsit bõvebben.. :) Szombat hajnalban havazásra ébredtem, kis szemekbe esett, de nem szallingózott, inkább a szelet meglovagolva száguldott lefelé a sok-sok vizes hópehely. A starthelyre érve én nem a nagyparkolóban hagytam a verdát, hanem kicsit tovább, lejjebb az utcán. Átvettem a szerelést, bakancs, kamásli, kabát fel, táska a hátamra, benne forró tea termoszban és még sok-sok inni és ennivaló. Két fejlámpát is vittem magammal pót elemekkel, mivel az akksik már régen voltak feltöltve, nem tudhattam meddig bírják majd a hideg idõben. Az indulást 7 körül terveztük, mindenki idõben meg is érkezett Dobogókõre, így pontban 7-kor el is tudtunk indulni. Andi és barátnõje Anna még reménykedtek benne, hogy tudunk együtt menni, de mivel én még kicsit vártam Tamásékra, Õk már 5 perccel hamarabb neveztek és elindultak, és mivel futottak én biztos voltam benne, hogy már nem is látjuk Õket a túrán. Mi elég nagy bolyban, 6-an indultunk lefelé a piros jelzésen. Feri és egy másik túratárs, akit nem ismertem korábbról a 45-ös távon indultak, a két Tamás és Ibolya a hosszún. Tom húzta elõl a népet elõször, de hamar odanyargaltam én is elõre, és nekiálltam kicsit kocogni lefelé. Meg-megállva, hogy a többiek is jönnek -e és jöttek is szépen, mindenki felvette a tempót. Már majdnem leértünk a Fagyoskatonához, mikor Feriék szóltak, hogy Õk inkább lemaradnának. A célban láttuk õket viszont. Szóval négyen nyomtuk tovább lefelé. A srácokat nem féltettem, jól ismerjük egymást, tudtam, hogy jó tempót tudunk együtt menni, Ibolyát viszont nem ismertem egyáltalán, de úgy tûnt Õt is nagyon kemény fából faragták. Csúszós jeges néhol tükörjegesre fagyott úton száguldottunk lefelé elõzgetve az elõttünk haladókat. Beérve Pilisszentkeresztre lassítunk és jókat beszélgetve haladunk a hosszú betonos szakaszon. A letérõnél hiányolom azt az ugatós kis dögöt aki itt szokott lepzselni. A terep kezd nehezedni, átvergõdünk egy patakon a csúszós köveket átugrálva és el is érjük a Szurdok bejáratát. Az elsõ igazi próbatétel a túrán. A gyönyörû völgyben nehéz az elõrejutás, az ösvény kicsi és ferde és nagyon csúszik, tiszte jég minden. Fákba, sziklákba néhol a földbe kapaszkodunk hogy ne zúgjunk bele a lent zubogó fagyos patakba, ami részben szintén jégréteg fedett. Egy két helyen gatyaféken lehet csak leereszkedni, nem nagyon van kapaszkodó sem. A hidak is le voltak fagyva, de azokon így is könnyû volt a haladás, szóval ha sikerült elérni egyet, akkor gyorsan átfutottunk rajta és jöhetett a következõ balettozós, csúszós mászós szakasz a következõ hídig. Mókás volt, de nem volt játék, oda kellett figyelni nagyon. Elértem az elsõ pontot a Szurdokban. A többiek kicsit lemaradtak, de tudtam, hogy majd beérnek, kényelmesebb tempóban indultam tovább. A kék kereszt kemény emelkedõjét szeretem nagyon, itt elkapott a hév és adtam is neki rendesen. Sorra hagytam el a túratársakat, köztük több ismerõs arcot is. Az egyik igazán húzós kaptatón meglepetésemre elõl Andit és Annát vélem felfedezni. Nagyon megfogta õket a harc felfelé, hamar be is érem õket. Beállva a tempójukra pihentem kicsit útközben, benyomtam pár puszedlit. Pár perc múlva feltûntek Tomék is mögöttünk. Jól van, nyomják Õk is mint a gép és Ibolya is velük van rendületlenül. Az Öreg vágás hegyre felfelé már együtt haladunk ismét. Itt hihetetlen nagy havon próbálunk nem beszakadni a majd méteres lyukakba. Nagy szerencse, hogy keményre van fagyva a hó. A pontnál nem nagyon pihentünk, rögtön indultunk is tovább, azért gyorsan benyomtat még egy pár puszedlit magamba, pótolni kellett az energiaveszteséget. Tom megindult lefelé, a többiek utána. Olyan tempót nyomtak lefelé, hogy az már több volt, mint kocogás, és nem esett valami jól a bakancsban, de mindenki tartotta a lépést. Itt szerencsére nem csúszott annyira, lehetett haladni. Igaz még így is sikerült egy helyen majdnem fejreállnom, de megúsztam az esést. Az alja felé kicsit visszavettek, Andiék az élre álltak és nyomták tovább. Leértünk a Király völgybe, ahol újabb patakátkelés várt ránk, majd kemény emelkedõ fel egészen a Varga lószig. Felérve már barátságosabb volt az út, itt a lányok megint meg is lógtak. Hosszú hullámvasót a Prédikálószékig, ahol újabb pecsét várt ránk. Tudta mindenki, hogy a Prédikálószék lefele nem lesz egyszerû téma, de valójában rosszabb volt, mint amire számítottam. Hát ez itt tényleg mocskosul le van fagyva! A Vadállókövektõl jöttek az igazi nehézségek, tükörjégen nehéz lefele haladni a sziklákon. Csúsztunk, másztunk, kapaszkodtunk minden földbõl, jégból picit is kiállóba. Egy lehetetlen helyen lehetetlen pozícióban egy srác fotót készít rólam, meg a kicsit fentebb szenvedõ Ibolyáról. Mondtam is neki, hogy azt a képet majd rakja a sírkövemre.. :) Ibolya kétségbeesetten kiált le az egyik durvább résznél, hogy itt hogy mentem le??? Mondom, hogy már én sem tudom. :)) Tamásék meglepõen jól haladtak lefelé, el is húztak elõre. Andiékat egy keskeny oldalazós jeges úton érem utól, toporognak lefelé. Én is toporgok utánuk. Több helyen a hegyoldalba mászok fel, hogy kerüljem a lefagyott utat. Aztán az út kiszélesedik, de meredekebb lesz, és ugyanolyan jeges. Itt fától fáig csúszkálunk lefelé. Még egy száz métert szenvedünk lefelé, aztán már könnyebb a haladás, kevésbé sziklás és jeges az út. Keressük a havas részeket, kocogunk ismét. Ibolya elzúg mellettünk. :) Nahát. Próbálunk lépést tartani lefelé, nem könnyû. Végül befogjuk a többieket. Megvan mindenki, remek, már majdnem lent vagyunk, az utolsó méterek már könnyen mennek lefelé. Tovább a zöldön. Egy kis romos épületnél kisebb tömeget találunk magunk elõtt.. nézzük mi lehet itt, csak nem ide rakták a Rám szakadékos pontot?? Kiderül, hogy ez egy titkos "nyalókás" pont, ahol egy kis zacskóból ki kellett vennünk egy öntapadós matricát, és ráragasztani az ellenõrzõ füzetünkre. Már nem emlékszem, hogy ez a "11. ellenõrzõpont" vagy a "14. ellenõrzõpont" feliratú volt -e, de valahogy sehogy nem stimmelt.. :D Mindenki felragasztott egyet, aztán indultunk tovább a jelzésen. Itt is nagyon jeges volt az út, a mellettünk húzódó hatalmas árokba nem lett volna jó becsusszanni. Nem sokkal a mûút elérése elõtt még volt egy húzós patakátkelés, Anna itt majdnem beszakadt a vízbe. A három veszélyes szakaszból kettõn már túl voltunk, de most jött a Rám szakadék. A bejárattól az elsõ patakátkelésig nem volt gond, onnan komplikálódott a terep. A jégen nehéz volt megmaradni a keskenyebb részeken. Megtaláltuk a pontot, ahol pecsétet kaptunk. Feljebb érve az volt a szerencse, hogy az egész patak be volt fagyva alattunk, így viszonylag könnyû volt a haladás ott, ahol máskor a sziklákon kell ugrálni és a patakot kerülgetni. A jég megbírt, kényelmesen haladhattunk rajta az újonnan kiépített fém korlátokba kapaszkodva. A meredekebb falmászások meg a lefagyott fémlétrán való feljutás már nem volt ilyen egyszerû, de itt is óriási segítség volt a fémkorlát. Azon húztuk vontuk magunkat. Volt ahol két kézzel húztam magam felfelé a korláton, de a lábammal nem bírtam fogást találni a jégen így az csak ide-oda csúszkált alattam. A terep mág akkor is tiszta jég volt, mikor már kiértünk a szakadékból. A falépcsõn is nehezen másztunk fel, de végül elértük is kis pihenõt a faházzal meg az asztalokkal. Az úton késõbb újabb nyalóka, újabb furcsa EP számmal.. A Júlia forrásnál beérjük BHG sporttársat. Vizet töltünk a forrásból. Több folyadék fogyott út közben, mint amire számítana az ember így télen. Indulás tovább, Gábor és Tom elõl. A Szakó nyeregig mászunk, aztán lefelé megint kocogás. A zöld keresztet szerencsére többen is jól ismerik, nagyon könnyû itt elkavarni, ritkák a jelzések, zegzugosak az utak. Szakee itt ér valahol utól kocogva, Ibolya csatlakozik hozzá. A pirosat elérve megtaláljuk az Égett-hárs pontot is. Lefelé még együtt kocorászok Andiékkal, Tomék kicsit lemaradva mögöttünk. Aztán mikor a kolostor romjait elérjük Õk a mûúton futnak tovább Pilisszentlélek felé. Én megnézek egy kis leágazó ösvényt, ami nagyon-nagyon gazos. Pár szerencsétlen lelket becsábítok magam után, de hamar kiderül, hogy ez nem a jelzés.. kis dzsungelharc után leérünk egy kis utcába, ahol aztán balra fordulva nemsokára ismét elérjük a jelzést. Sebaj, nem sok idõt vesztettünk vele, nyomás tovább. A srácok elfutnak a mûúton. Egyedül maradok, se elõtte se mögöttem senki látótávolságon belül. Andiék már árkon bokron túl elõl, Tamásék meg még hátrébb. Nekiállok kényelmesen kajálni. :) Ez a hosszú betonos szakasz erre pont ideális, itt bakancsban úgy sem tudnék kocogni. A bakancs egyébként itt már teljesen át volt ázva, nem egy vízálló típus és a vizes zokni elkezdte puhítani a talpamat. A mûút után a sárga kereszten aztán irgalmatlan emelkedõ következett. Itt lassan vonszoltam magam felfelé. És egyre csak keményebb lett. És elértem a Háromszázgarádicsot. Ez nem tudom mit jelent, de ezek után mindíg egy rémálomkép fog eszembejutni iszonyat meredek ferde ösvénnyel egy hegyoldalban, ami ráadásul sziklás, köves és tiszta jég. Nem elég, hogy majd kiköptem a tüdõm, még csúszkáltam is össze vissza a meredek hegyoldalban. Több fát is át kellett mászni. Ez a szakasz nagyon kemény volt, engem itt ért a holtpont is. Nagy nehezen felértem egy szintben haladó dózerútra, amin megláttam arrébb Annáékat. Úgy látom Õket is nagyon megviselte ez a gyilkos szakasz. Együtt mászunk tovább, egy fordulónál látom, hogy Tomék is megjöttek, a Sasfészekhez már megint együtt ér oda a csapat. Kivéve Ibolyát, aki Szakee-val kicsit késõbb fut be amíg ott vagyunk.. pedig nekik már elõl kéne lenniük. Kavartak kicsit. A pont frissítõként is szolgál, teát kapunk inni, és egy nagyobbat szusszanunk. Jól esik a kis pihenés, helyre lehet kicsit rázódni. Nehézkes a pontot ott hagyni, de aztán megint rákapcsolunk és nyargalunk tovább a Kétágú hegy felé. Itt lefelé találjuk a 4., de eddigi legravaszabb nyalókát. :) Ez ugyanis az egyik vaskosabb fa azon oldalára volt rakva, melyet csak akkor lehetett meglátni, ha az embernek hátul a van szeme, vagy hátrafele nézve halad elõre. Tomra ez egyik sem igaz, de véletlenül hátranézve észrevette. Visszakiáltjuk Andiékat is. No szépen vagyunk, mostantól minden fát elõrõl hátulról meg kell néznünk... Hárman voltunk, az minden harmadik fa/fõ. :)) Nagyokat mókáztunk ezzel kapcsolatban (meg azon elmélkedtünk mit eszelhetnek még ki a rendezõk, hogy véletlenül se találjuk meg az összes nyalókát) egészen a Kétágú hegyi pont elõtt lévõ újabb papírig. "a következõ szakaszon a pontig titkos ellenõrzõ pont valószínûsége kicsi". Itt már kínunkban vihogtunk.. a pont 50 méterrel arrébb volt. A ponton lévõ lányokat kérdezgettük, hogy nincs -e itt a közelben valamelyik bokorban elrejtve egy titkos pont.. Nagy csoportot pillantottunk meg odalent az úton, de õk nem a teljesítménytúrán voltak. Furcsa is lett volna, mert feldolgoztuk magunkat a huszonikszedik helyre, szóval nagyjából az lett volna elõttünk az egész mezõny. ;) Errõl persze szó nem volt. Lemásztunk a kék jelzésre, és belegabalyodtunka csoportba. Tudtuk, hogy a zöld kereszt cselesen ágazik le a kékrõl, mégis szépen túlszárnyaltunk a leágazáson és nem vettük észre a leágazó nyomokat. Mentünk, mentünk, majd már bent az erdõben kapcsoltunk, hogy jócskán túljöhettünk már, vissza kéne fordulni. Hátra arc. Visszamentünk sokat, de mivel nem tudtuk pontosan hol a leágazás inkább elindultunk felfele, hogy majd ha keresztezzük akkor meg lesz, minthogy megint elmenjünk mellette. Így meg is találtuk a jelzést, de kb negyed órát elvesztettünk ezzel a malõrrel. Felérve a zöld sávra már nem volt nehéz dolgunk a Pilis nyeregig. Tamás közben nagyon elkészült, rosszul viselte már a megpróbáltatásokat és erõs motivációhiányban szenvedett. Már-már a feladáson is gondolkodott, de Tommal hamar lebeszéltük errõl a döntésérõl. :) A hó továbbra is makacsul esett (egész nap), a kabátom gallérjára már keményen odafagyott a hódara. Pilisnyeregben pecsét és indulás lefelé a sárgán Klastrompusztára. BHG elõttünk 200 méterrel fut! Hát ilyet! :) A Klastrompusztai ponton kapott pecséten (többek közt) ez állt: "A Pilis nem viccel!" Respect. Innen megint hosszú és durva emelkedõ következett. Egy mögöttünk haladó kis csoportból kérdezte valaki, hogy ez már a Simon halála? Nem, ez még nem az. -válaszolta valaki.. Ez még csak a mienk. -folytatta.. Itt már lassabban haladtunk, Tamáson látszott, hogy rossz passzban van és nem hiányzik ez már neki. De valahogy csak végighúzzuk most már.. legalábbis reméltük. A Simon halála is eljött csendben, mi meg csendben vánszorogtunk felfelé és próbáltuk túlélni Simont. Itt megint mélyebb volt a hó, és megint volt egy kis akadályverseny is. Felérve kicsit megkönnyebbültünk, de utána a piros kereszt még hosszabbnak tûnt mint amire számítottunk. Valószínûleg csak azért, mert lassultunk. A Máriapadnál volt a nagy vízválasztó 45/55 elágazás. Tamást szépen terelgettük tovább a Pilis felé. :) Itt volt egy fiatal pár, akik nem ismerték a helyet és nem voltak biztosak benne, hogy jó fele megyünk. Megnyugtattuk õket, hogy jó irányba tartunk, mire még egy kicsit rákapcsoltak és eltûntek a távolban. Nagyon jól bírják. A sárga kereszt végtelen útnak tûnt, csak mentünk és mentünk, mellettünk a Pilis meg olyan Mátyás királyosan ott is volt meg nem is. Tudtuk, hogy ott van, de semmi nem látszott belõle, az egész ködfelhõben úszott. Az zöldet elérve felhívom a párom, hogy megvagyunk, de kicsit tovább tart a buli, mint eredetileg gondoltam. Még sehol sem vagyunk pedig megyünk rendesen. Megkezdjük a Pilis mászását szépen lassan. Tamás kéri, hogy még egy picit vegyünk vissza. Tom lassít elõl. Nekem valamilyen perverz módon jól esik ez az emelkedõ szerpentin. Valószínûleg csak ezért, mert tudom, hogy nincs már sok szint hátra. Pusztítsuk az utolsó métereket! A pont jóval késõbb jön, mint azt gondoltuk, a szerpentin egyik kanyarjában találjuk a László kúpja pontot, ahol újabb pecsét vár ránk. Itt érjük be ismét a párost, akik még itt is keményen állják a sarat (khm.. szóval a havat). Fél hat fele járhatott, elkezdett sötétedni, az utolsó kanyarban Tamásnak pihenõre volt szüksége, itt elõ is bányásztam a fejlámpáim egyikét. Hosszú menetelés következett a zöld sávon. Itt már lassabban mentünk, csetlettünk, botlottunk a keményre fagyott nyomokban a nagy hóban. Ez már nekem se esett túl jól, mert a bakancs kezdte feltörni a felázott talpamat. Gábor és Béla itt ismét utólér minket, és utat kérnek, mert õket nagyon szorítja már a szintidõ. Hát minket a szintidõ egyáltalán nem fenyegetett, így bátran lessíthattunk és kényelmeskedhettünk. Így szép lassan visszaértünk a Pilis nyeregbe és a sátorba húzódó pontõröktõl ismét pecsétet kapunk. Kicsit keresgetjük, hol indul tovább a zöld háromszög. A Fekete Kõre mászás közben többször meg kell állnunk, mert Tamás lábát görcsök gyötrik, szidja a túrát mint a bokrot. :)) Fent kinézünk a kilátóba is nyalóka után kutatva, de nem találtunk semmit, pedig minden fát alaposan körbenéztünk. :D Innen már nincs messze a Két-bükkfa nyereg. Természetesen maradunk a jelzésen, keresztezzük párszor a mûutat. Az utolsó keresztésnél egy futóval találkozunk, aki az aszfalton nyomja. Érdeklõdik, hogy volt -e nyalóka eddig, mondjuk, hogy nem találtunk. Aztán kérdi, hogy miért megyünk a jelzésen, mikor itt a jó kis aszfalt.. hehe, mert.. mi erre megyünk és pont. Tamás a végét már nagyon nehezen viseli, le is marad, Tom is leszakad, mondja, hogy bevárja. 20:10-kor érek a célba 13:10-es menetidõvel. Ez egy igazi kuriózum túra volt, egy igazán kemény, embert próbáló megmérettetés testileg és lelkileg is. Nagyon örülök, hogy teljesíthettem a legendás LeFaGySz elsõ útvonalát. Köszönöm a rendezõknek a gondos szivatást, tényleg igazi szívás volt végig... de jól esett :)) Remélem lesz folytatás. [A napi szíváshoz még hozzátartozott, hogy az autóról vastag hó és jég réteget kellett levakarnom a hideg éjszakában remegõ kézzel, a hátsó ajtókat csak úgy tudtam kinyitni azoknak akiket levittem Pestre, hogy bentrõl kilöktem vállal. de egy lett kerek a nap] | |||
| |||
| Téli Mátra 42 2006
"Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint akit szárny emel, s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,..." (Radnóti Miklós: Erõltetett menet) Hárman indultunk kora reggel Mátrafüredre piedcat-tel és Ritchy-vel. Úgy beszéltük meg az indulást, hogy piedcat hamarabb indul, mi meg majd üldözõbe vesszük. A start nagyon flottul ment, a nevlapnál (2 asztal) kisebb sor is volt, de gyorsan haladt, az indításnál pedig egyáltalán nem kellett várni (újabb 2 asztal).. pedig rengetegen voltak. 7:55-kor indultunk. Az út jeges, csúszkálós volt sok helyen. Az elsõ szakaszt nagyon szeretem, nyomtuk is ahogy kell, 40perc alatt ott voltunk Lajosházánál. A pont elõtti patakátkelésnél egy kisebb csoportot elõztem éppen jobbról, mikor az egyikõjük váratlanul kilépett odalra én meg hogy elkerüljem az ütközést szintén kiléptem jobbra.. a befagyott patak tükörjegére.. és dobtam egy szép hátast. Gyorsan összeszedtem magam, de valami baj volt a térdemmel. Rosszul eshettem, mert a pontig csak bicegni tudtam, úgy fájt a térdem. Na ez szép lesz gondoltam, innen tempó visszavesz. Vártam a szokásos nagy sort a pontnál, de most nem volt. Derék, itt is ketten nyomták az ipart. Ritchy késõbb ért be a pontra, én meg indultam is tovább rögtön. Ilyen térdfájással nem szabad nyomni nagyon, ezért csak nagyon lassan kocogtam tovább, tudtam, hogy Ritchy úgy is beér hamar, majd akkor szólok neki, hogy mi újság van.. Jött is hamar. Szerencsére múlni éreztem a fájást, és fokozatosan visszaálltam tempóra. Elõzgettük tovább az embereket, de itt már nem volt olyan nagy tumultus, mint az elsõ szakaszon. A camelback csövét elõre felkészítettük a hidegre, csak a szívóka része nem volt betekerve semmivel, az viszont jól be is fagyott... Így nem tudtam folyamatosan frissíteni (sõt sehogysem, mert ezért nem álltam meg), pedig hozzá vagyok szokva.. így ez nagyon rosszul érintett. Gondoltam SztImréig kibírom, ott lesz tea.. arra nem gondoltam, hogy egyéb következmények is lehetnek mint a szomjúság. Pedig lettek.. késõbb. Mátraszentimre elõtti emelkedõknél nem bírtam Ritchy tempóját és lemaradtam kicsit. A pontra akkor érkeztem, mikor Õ továbbindult. Teaivás közben jutott eszembe, hogy a forró teával fel lehetne olvasztani a szívócsõ végét. Kicsit melengettem a 2. pohár végében, de az kevés volt, indulni kellett. A nagy emelkedõ leküzdése után kicsit görcsölt a jobb vádlim, de nem volt vészes kiugráltam hamar. A Galyatetõ elõtti hullámzó részek mindíg is nagyon tetszettek, most is élvezettel haladtam rajtuk. A kilátó elõtt balra gyönyörû kilátás fogadott, szívesen idõztem volna még egy kicsit, majd a kilátó után megvolt a pont is. Nyomás tovább a kéken lefelé. Útközben meglepetésemre Ritchy ér utól. :D Galyánál kicsit elkavart. Jó tempót diktáltunk lefelé, közben beszélgettünk. Én már eléggé el voltam éhezve, mert még nem ettem semmit, bezzeg Õ már mindent benyomott addigra.. :) Szóltam is, hogy én most nekilátok kicsit utánpótolni felfelé majd. Így is történt, Õ meg szépen megint elhúzott elõre. A meredek emelkedõ végén egy idõsebb túratárssal együtt értem fel a mûútra. Õ a mûutat választotta, én mentem tovább egyenesen a jelzésen. Itt lehetett látni igazán mennyit jelent ez a terep a sima betonúthoz képest. Rögtön elhúzott mellettem a spori.. :) én meg küzdöttem magam felfelé, majd lefelé, és a második feljárónál, ahol már Õ is bejött a jelzésre már én mentem hátul. Felfelé nem is elõztem meg, csak mikor már felértünk a Csór hegy oldalába. Lefelé menet kidõlt/kivágott fák akadályozták a haladást az ösvényre keresztbe dõlve. A mûutas keresztezõdésnél rögtön átmentem a túloldalra és nyomtam tovább felfelé. Na itt csapott be a crash. Mindkét vádlim egyszerre dobta be a törölközõt egy-egy durva görcs formájában. Éreztem, hogy a bal az nagyon komoly téma lesz. Lerogytam az út szélére és csendben szenvedtem ;) Rohadtul fájt, nem tudtam lábra állni sem egy darabig. Itt már tudtam, hogy a megszokott magnéziumpótlás lesz a ludas a dologban. 28km után így túlságosan beálltak az izmaim. Közben odaért a fent leelõzött túratárs is, és már messze járt mikor újra talpra bírtam tápászkodni. Közben persze már kénytelen voltam elõcibálni a zsákból a piás tasakot, és a betöltõ nyíláson keresztül ittam belõle. Ezt már jóval korábban meg kellett volna, hogy tegyem. Így viszont megszívtam rendesen, bicegve, sziszegve totyogtam el a Vörösmarty turistaházig. Féltem, hogy újra be fog görcsölni, így nagyon nehezen fogok tudni tovább menni, de nem gondoltam egy percig sem a feladásra. A pontnál hatalmas tömeg fogadott, de szerencsére a kondér körül nem voltak túl sokan. A forró levesbõl rögtön kettõt kértem, az egyikbe belógattam a szipkámat, a másikat iszogattam. A lábam iszonyatosan sajgott. A csõ még most sem olvadt fel teljesen, és fájdalmas volt a továbbindulás. Alig ment a futás, és nagyon óvatosnak kellett lennem, elrugaszkodni nem nagyon tudtam. Egyébként sem a kedvenc részem a piros kereszt, de most különösen negatív élmény volt végig szenvedni a Pisztrángos tóig. Azért küzdöttem nagyon, csak ez kifele itt nem látszott, lassan haladtam de nagy fájdalmakkal. Minden lépésben benne volt egy újabb jó kis görcs lehetõsége. A pontnál muszáj voltam nagyobb pihenõt tartani, hogy valahogy fel bírjak majd mászni Kékesre. Megint elõszedtem a tasakot, ittam sokat, ettem, nyújtottam. Nekivágva a keresztnek, felfelé csak óvatosan mehettem, semmi meggondolatlan ugrálás. Így az elõzés különösen nehezen ment a kitaposott út mellett a mélyebb hóban. Esélyem sem volt már a többieket utólérni ezt tudtam jól, de nem tudtam mit tenni ellene. Útközben éreztem, hogy valami áztatja a hátsó felemet, na már csak ez hiányzott. Nem tekertem vissza jól a tasak beöntõnyílását. Mi jöhet még? :) A futónaci fele teljesen átázott, marha hideg volt. Menet közben helyreraktam a dolgokat, megállni már nem volt szabad.. Felfelé menet hallottuk, hogy a csúcson hangosbeszélõvel osztja valaki az észt. Emlékeztem is, amint reggel a kocsiban a Gyöngyösi rádióban azt mondják: ma ifjúsági síversenyt rendeznek Kékes tetõn.. de hol volt még az. A fájdalmas és kimerítõ mászás még eltartott egy darabig. A kék sávra felérve már jobban ment, innen már nincs messze. A pontnál jól esett a tea nagyon, itt már meg sem próbáltam olvasztgatni, lehúztam és indultam lefelé. Ezt a szakaszt nagyon szeretem a célig, itt lehet zúzni végig. Azaz lehetne, ha nem lennék félig rokkant. ;) Nehezen ment az eleje nagyon. Aztán belerázódtam, és mindent vagy semmit alapon nyomtam lefelé ahogy tudtam. Meglepõdtem, hogy a csúszósabb részekre biztonsági köteleket raktak ki a terepre, ami segítségével már sokkal egyszerûbb volt a lejutás. Ez nagyon klassz dolog, köszönjük, bárki is csinálta. Késõbb kisebb futótársaságba keveredtem lefelé, együtt nyomtuk az utolsó kiliket. A vége 5:44 lett, amivel teljesen meg is vagyok elégedve. Egy jó fél óra benne maradt még a kényszerû állások meg a visszavett tempó miatt, amit sajnálok azért, de ez volt az ára az odafigyelés hiányának. Ebbõl is tanultam. :) Összességében azért nagyon jól éreztem magam, és örültem, hogy ott lehettem idén is ezen a szuper túrán! Meg egyébként is.. úgy voltam vele, hogy a Mátrában egy kicsit meg akarok halni.. hát sikerült, bár az igaz, hogy én nem egészen így gondoltam akkor.. :) Köszönöm a remek szervezést, most tényleg életet (de legalábbis teljesítést) mentett. Jövõre is ott a helyem! | |||
| túra éve: 2005 |
| |||
| Szurdok 40 2005
-avagy- A térdpróbáló túra A "térdpróbáló" itt nekem más jelentéssel bír, mint azt a legtöbb ember így elsõre gondolná.. Úgy három héttel a túra elõtt kezdett el furcsán viselkedni a bal térdem. Egyik reggel arra ébredtem, hogy nem úgy hajlik a lábam, mint azt megszoktam. Nem is tudom teljesen behajlítani, feszül. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentõsséget, de nem tudtam mire vélni. Nem nagyon történt velem semmi, ami okot adhatott volna bármiféle sérülésre is.. Fájni nem fájt, a járásban sem zavart, csak akkor éreztem, hogy valami nincs rendben, mikor nagyon hajlítani kellett. Reméltem, másnapra elmúlik, de rosszabb lett. Kicsit be volt dagadva, még kevésbé hajlott. Késõbb amikor már nagyon be volt dagadva már nagyon aggódni kezdtem. Pár nap múlva már fájt is, alig bírtam járni. Izületi gyulladás volt, kaptam rá kenõcsöket meg gyógyszert, és felpolcolva pihentetni kellett, jegelni, estére meg dunsztolni. Nehezen, de végül javulásnak indult. Napról napra kaptam vissza a térdem eredeti formáját. ;) Két hétre rá egy light-os túrára mentünk, ahol nagyon óvtam azért még, tudtam, hogy még nem szabad erõltetni, a futásról meg egy jó darabig még álmodnom sem szabad. Ez a túra nagyon érdekelt, készültem rá, nézegettem a térképet, de biztosan nem tudtam még, hogy el tudok -e indulni, mert tudtam, hogy ez egy komoly kihívás egy felépülõben lévõ térdnek. Szombaton a FVP25 be volt tervezve, és attól tettem függõvé a vasárnapi indulást, hogy utána minden rendben lesz -e. Rendben volt, de futásról még most sem lehetett szó, ez tiszta sor. Vasárnap egyedül indultam a túrára. Régen volt már ilyen, hogy magam megyek, de nem futok. Nosztalgikus érzés volt. Egy régi, 99-es Bükk 50 jutott eszembe, ahol Carlos-ékkal a minél lassabb, de szintidõn belüli teljesítésre hajtottunk a másnapi hegyi futóversenyre való tekintettel. Meg is tettem mindent annak érdekében, hogy még véletlenül se kapjon el a gépszíj. Jól megpakolt hátizsákkal, vibram talpas túracipõben, kabátban és fényképezõgéppel a nyakamban indultam a Szurdok túrára. :) Ha már ismeretlen helyekre is megyek, akkor gondoltam csinálok pár szép képet is. Még pót zoknit is beraktam, a vízzel teli hasadékokra való tekintettel. Már kora reggel megadta az alaphangot egy mókás jelenet. 7:09 perc Pomáz, buszmegálló. Egész szép kis tömeg gyûlt már össze, kisebb csoportokban beszélgetnek az emberek. Hideg van, de nem vészes, fázni azért nem fázok. Látszik az embereken az izgatottság, mindenféle árkokról beszélgetnek.. :) 7:10 Az egyik busz beindítja a motorját, és odagurul a megállóba. A tömeg hirtelen vastag sorba rendezõdik. Irtó sokan vagyunk már és ahogy hallottam már elment egy vagy két teli busz korábban. Most is tömegnyomor lesz, azt már lehetett látni. Mellettem egy helybéli asszony áll a sorban, és hirtelen oda csapódik hozzá egy másik helybéli nõ. Neki ott a sor vége.. Az újonnan jött megrökönyödve alaposan végignézi a sort maga mögött: - Mi ez a sok ember? - Kirándulók.. feleli a másik - De miért nem gyalog mennek kirándulni? Hát azt úgy szokás. Hát azt úgy, valóban. És ezzel szerintem mindenki tisztában is volt, csak ezt Õk nem tudták. :) 8 órára felért a busz Dobogókõre. Odafent hideg és köd fogadott. Egy ismerõsöm is ezzel a busszal jött, itt aztán megtaláljuk egymást, kicsit beszélünk az útvonalról és egy kis kaját tömök magamba. A szervezõk felhívják a figyelmünket a korábbi kiíráshoz képest történt változásokra. Minden részletre odafigyelnek, az egyik fára térképvázlatot is raktak ki az újdonsült útvonalról. A nevezéshez való sorbanállásnál dideregtünk. Nem volt jó már ennyit álldogálni, most már gyorsan indulni akartunk. 8:25-kor sikerült. Andi próbál bemelegedni, kocog mellettem, de szinte helyben fut. A hatalmas köd szokatlanná teszi ezt az egyébként unalomig ismert utat, ami a Rezsõ kilátó fele vezet. Andi is tudja, hogy most nem tudok futni vele, ezért csak pár száz métert megyünk együtt az elején, a kilátó elõtt aztán elköszöntünk és Õ elviharzott. Én meg-meg állva, a hangulatos ködös erdõt fotózva haladtam tovább. A piros és a sárga sáv elágazásánál figyelmeztetõ papírlap fogad, hogy innen a módosult útvonalon kell haladni a Szakó nyereg felé. A sárga lefelé nagyon köves, odafigyelést igényel. Az aljában ismét figyelmeztetõ "tábla" irányít egy szekérútra, amin hosszan haladunk a piros jelzésig. Útközben egy srácokból álló csoportot meg két lányt érek utól. A jelzésen én fordulok le elsõnek, a többiek utánam. A srácok 50 méter után kicsit elbizonytalanodnak, és térképet vesznek elõ. Visszamegyek én is megnézni mi a gond. A pirosról Szakó nyereg után le kell térni, az világos volt, csak az nem tudtam én sem 100%-ra, hogy azt a részt elhagytuk már vagy nem. Mondtam nekik, hogy szerintem az még lejjebb lesz, mert a leírásban, ami egyébként nagyon részletes, a lejtõ alja szerepel, és az út itt még folyamatosan lejtett. Tovább is indultam elõre, Õk meg jöttek utánam. Meg is találtuk a letérõt, itt ki is volt szalagozva a már jelzetlen út. Innen már a leírás meg a szalagok segítségéve egyértelmû volt az 1. pontig az út. Közben meghúztam a lépéseket és elléptem a többiektõl. Azért fotózásra továbbra is meg-megálltam. Az 1. pontnál önkiszolgáló igazolás mûködött a Fényes forrás mellett. Egy tasakból öntapadós matricát kellett kivenni és felragasztani az ellenõrzõ füzetünkbe. Ötletes volt. Innen az ösvény és a táj egyre izgalmasabb és szebb lett, ahogy leereszkedtem a Lukács árokba. Hát az valami gyönyörû volt már rögtön az elején is. Itt a fényképezõ gépet már nagyon sûrûn kellett elõvenni és elrakni a hordtáskába, mert sok szép képet lehetett csinálni, viszont géppel a kézben meg nem lehetett haladni a nehéz terepen. Szóval itt alapos lassulás következett, de a látvány kárpótolt. Itt lent nem volt köd egyáltalán, be lehetett látni szépen az egész völgyet. A terep néhol egész technikás volt, egy helyen egy picit beletoccsantam a patakba is. Az avar sok helyen meglepetést rejtegetett, nem lehetett tudni mi is van alatta. Jópár kép készül a völgyben. Valahol sikerült beszerválnom egy kavicsot a jobb cipõmbe. Borsószem nagyságú volt, csak éppen éles peremei voltak. Nem álltam meg kiszedni, csak elõretornáztattam a lábujjaimhoz. Egyszer kétszer sikerült azért ránehézkednem, felszisszentem.. ezt ki kellesz szedni hamarosan. De nem itt, nem most. A szalagokat követve végül kimászok az árokból a fenti sárga jelzésre. Jópáran jönnek itt a jelzésen, akik nem voltak kíváncsiak a lenti szép helyekre.. Ezen a jelzésen aztán szépen kicsorgunk a Malom völgyi parkolóhoz, ahonnan kis mászás után befordulunk a Rám-szakadékba. Itt egy pihenõnél megtalálom a pontot, és a pontõrt, Pygmeát. Kapok topikos meglepit is, ez egy nagyon kedves gesztus. Továbbhaladva elmegyek a forrás mellett, ahol többen éppen vizet vételeznek. Rengeteg mûanyag pohár van odakészítve a résztvevõknek. Itt nem állok meg, van bõven folyadék a hátizsákomban. Úgy terveztem, hogy itt nem tökölök sok idõt megint el a fényképezéssel, errõl a helyrõl már csináltam korábban is képeket, de vegül néhol mégis elõszedem a gépet. Az új korlátok amiket felszereltek elég rondák és túl sok van belõlük. A legtöbb helyen nem kell õket használni, de ahol igen, ott azért jól jönnek. Így gyorsan lehet haladni felfelé. A létrák is hasznosak a nagyobb szikláknál, bár így elveszett a mászás izgalma. Jó tempóban mászok felfelé, kirándulókkal egyáltalán nem találkozok, nem tart fel senki. A lépcsõk után találkozok egy túratárssal, aki a térképet nézegeti még a pihenõ elõtt. Nem tudja, hogy hol kell letérni a jelzésrõl. Szólok neki, hogy a pihenõig el kell menni, ott kell majd balra letérni a leírás szerint. Fel is mászunk, közben egy srác is utólér minket. Nagyon jó tempót diktál, be is állok utána, tartom vele a lépést. Elérünk a Rám hegyi fakapuig, itt szedem elõ ismét a gépet. ;) Szép díszes, jól mutat az ösvényen. Innen emelkedik az út, elõször csak finoman, aztán elég erõteljesen. Ugyanezen az úton kell majd visszajönni, ezért jönnek sokan szembe velem. Itt egy kicsit összesûrûsödik a mezõny. A kemény mászás jutalma gyönyörû kilátás. A leírás szerint legalábbis, de itt most akkora köd van, hogy kb 30 méterre látni el, szóval kilátás nuku. A szikla szélérõl csak egy nagyadag tejfelt látni, de nagyon ígéretes ez a sziklakilátó, el kéne jönni majd ide szép tiszta idõben is. Csinálok azért pár fotót itt is, sõt az egó is elõtör belõlem és egyet csináltatok magamról is. Egy idõsebb férfit kérek meg rá, aranyosan szabadkozik, hogy hát ez nem lesz egy túl jó kép, mert nem látni a tájat rajta.. :) mondom nem baj, azért csak kattintson ;) Elõszedtem egy kis teát a zsákból, aztán elbúcsúztam az ottlévõktõl. Lefelé sietek, de azért a lábamra nagyon vigyázok, futás itt sincs. Olvasgatom a leírást, miszerint a következõ pont nincs is olyan messze. Sõt kimondottan közel van. Kapuig vissza, onnan ki egy nagyobb útra, majd nemsokára arról letérve már el is értem a Miklós forrást. A pontõr éppen a tûzrakással volt elfoglalva. Az igazolás beszerzése után szemügyre vettem kicsit a forrást is, amibõl elég szépen jött a víz. Ittam is belõle, nagyon jól esett. Pár fotó, aztán indulás vissza megintcsak azon az úton, amin idejöttem. A mûútra kiérve tovább kellett menni rajta balra, majd jobbra be egy ösvényre, ami kõkeményen emelkedni kezdett. Nem semmi szakasz volt, erõltetett menetben meredeken felfelé. Mikor végre valamennyire szintbe ért jött egy elágazás, ahol páran bizonytalankodtak, elindultak felfelé a jobb oldali úton. Egy futóbrigád is utólér, akik ugyanakkor indultak mint én, még a legelején hagytak le minket Andival. Meg is kérdem tõlük, hogy merre jártak, kiderül, hogy valahol nagyon elkavartak és jó sok idõt elcsámborogtak. Itt én is mentem volna utánuk, meggyõzõdésem volt arról, hogy a Thirring sziklákhoz fel kell mászni.. de szerencsére az egyik srác megkereste a kérdéses részt a leírásban, és kiderült, hogy balra lefele kell menni. Az itiner tényleg tökéletes volt, csak kényelmetlen volt elõszedegetni olvasgatni. Kicsit visszamegyünk és elindulunk lefelé. A futók harmadszor (és utóljára) elõznek meg :) Egy szerpentinen haladunk lefelé egy nagy szikla aljába, ahonnan aztán a szikla mellett egy emelkedõ úton indulok tovább. Meglepõdve látom, hogy ide is láncot raktak kapaszkodni a sziklafalba. Látszólag nincs túl nagy szükség itt rá. Megállok itt is fotózok, de itt már megint akkora köd van, hogy a hatalmas szikának a tetejébõl már alig látszik valami. Ahogy tovább indulok meglátom a következõ nagy sziklát, de annak is csak a körvonalait látni rendesen. Az aljába érve megtalálom a pontot is. Ez itt a Thirring szikla. Csokit kap mindenki szolgáltatásként. Jól esik, be is nyomom. Ezután megkerülve a sziklát újabb meredek szakasz következett. Itt már nem másztam olyan nagy hévvel felfelé. Még mindíg az után a srác után mentem, aki olyan jó tempóval törte az utat elõttem korábban is. Egy tempót nyomunk felfele is. A ködbe burkolózó, a hegy oldalában féloldalasan emelkedõ keskeny út hirtelen elhitette velem, hogy most a mátrában vagyok, április eleje van és éppen a Kékes fele kullogok. Teljesen elfogott a Mátrabérc feeling, annyira hasonlított ez a rész egy szakaszra a mátrai túrából. Még a hideg és a köd is csak erõsítette ezt az érzést. Aztán hirtelen balra fordult az út és máris szerte foszlott a kép, majd jobbra, majd megint balra, majd jobbra és hamarosan a Kékes helyett Dobogókõre érkeztem. Útközben az egyik kanyarban még egy kegyhelyet is meg lehetett nézni. Jó volt felérni, de nem álltam meg, indultam is a parkoló fele. Kiittam a maradék pezsgõtablettás itókámat, és a parkolóban a csapból feltöltöttem a flakont vízzel. Megint összefutok a sráccal, és innen együtt megyünk tovább beszélgetve. Õ már a parkoló végében le akar fodulni balra, de szólok neki, hogy még egy darabon a mûút mellett haladó körút jelzésen kell menni és csak késõbb letérni balra. Úgy is teszünk, a letérõnél megintcsak szalagok segítenek minket. Sinen vagyunk. Szaporázzuk lefelé. Az elsõ keresztezõ útnál én majdnem rossz irányba indulok, de szerencsére Õ emlékszik az itinerre és hamar megtaláljuk a tovább vezetõ ösvényt. Itt kezd egy kicsit zegzugossá válni az út. Arról beszélünk, hogy erre biztos el fognak kavarni páran. Fõleg akik a vége fele jönnek majd. Figyelni kell, az út néhol szinte teljesen láthatalanná válik és csak a fák között lavírozunk. De aztán megint felbukkan a következõ régi kék jelzés. Ez így megy egy darabon, míg végül elérjük az elágazást, ahol bejön a sárga kereszt meg egy körút jelzés is. Ezen magabiztosan indulunk tovább jobbra. Egy újabb hiba, hogy nem olvasok itt se leírást, mert a balra leágazó kék keresztet nem vesszük észre és szépen tovább megyünk. 100-200 méter után feltûnik a dolog, hogy nagyon jobbra tart az út, pedig ennek nyíl egyenesen kellene lezúgnia Pilisszentkeresztre. Meg olvasgatjuk közbe az itinert, is, ami hamarabb írja a keresztre való letérést. Megállunk, térkép elõ, böngészés. Hmm, hát igen, így már tuti, hogy túljöttünk. Kicsit visszamegyünk, és lemászunk a völgybe, ahol meg is találjuk a jelzésünket. Örülünk is nagyon neki, és megindulunk lefelé. Útközben megint információs táblákat találunk, amin arról kapunk tájékoztatást, hogy a titkos ellenõrzõpont mindjárt itt lesz, egy autóban, aminek a rendszámát is leírták. Leérünk a parkolóig, ahol megtaláljuk azt a bizonyos autót, nagy T betûvel a tetején. Titkos pont, titkos igazolás, majd haladunk is lefelé a falu irányába. Elérve a falut szépen követjük a leírást és bemászunk egy belsõ utcába, ahol tényleg nem nagyon volt autóforgalom. Ezen beértünk a központba. Útközben meséltem neki a Lukács árokban szerzett kavicsról, ami még mindíg potyautasként jött velem, de még mindíg nem volt kedvem megbontani a futómûvet miatta. Majd a Szurdokaljánál. Itt látjuk Vadmalac sporttársat, hogy beszalad a kocsmába. A nagy elágazásnál kicsit tanakodunk merre kell menni, aztán a térkép alapján hamar rájövünk és elindulunk a bal oldali ágon. VM itt ér utól minket, az újdonsült túratárs meg is erdeklõdi tõle, hogy a pecsétért ment -e be, de kiderül, hogy nem, csak szomjas volt. ;) Fáj a szívem megint, hogy nem kocoghatok én is utána, de így hamar eltávolodik és lefordul a kanyarban a jelzésen. Azt azonban hallom, hogy egy kutya nagyon ugat ott valahol, és még látom, hogy VM kövekkel próbálja magától távol tartani. Mikor mi is odaérünk már csak a kutya van ott egy felsõ úton. Szerencsére megint van egy kis törmelék körülöttünk, amit magunkhoz tudunk venni, szóval egy cseréppel meg egy téglával szerelkezek fel. Mikor meglátom a kutyát megnyugszok, látom, hogy nem egy nagy darab, csak a hangja nagy. Szólok is a srácnak, hogy nem kell parázni, ezt könnyen fejbe lehet rúgni, ha kell. Szerencsére nem kellett bántanunk egymást. Eldobáltuk a cuccokat és haladtunk tovább az ösvényen. Hamar el is érjük a Szurdok bejáratát. Ezt a helyet is jól ismertem, de itt is sokszor elõszedtem a fényképezõ gépet. Szép ez a völgy is nagyon. A hidakon átkelve elértük a Szurdok aljai pontot, ami egyben a kajapont is volt. Jó sokan voltak éppen akkor ott, itt megpihentek az emberek. Nagyon finom lekváros kenyereket lehetett enni. Két félét is megkóstoltam és nagyon ízlettek. A szörp is jól esett. Gyorsan kajáltam, nem akartam sokat állni, kiszedtem végre a kavicsot is a cipõbõl, aztán odaszóltam a srácnak, hogy én indulok tovább. Láttam, hogy Õ még eszeget, ezért elindultam egyedül. A bekötõút után átmásztam a keresztezõ mûúton és bementem a benõtt ösvényen a K+ jelzésre. ez egy darabig a mûúttal párhuzamosan haladt, majd befordult jobbra, és erõsebben kezdett emelkedni. Hosszan kellett mászni, közben pár embert utólérek. A Szent kútnál egy nagyobb gyerekcsapat zsibong éppen, itt jobbra áttérek a S+ jelzésre. Az út folyamatosan emelkedik, ez megint egy kiadós mászás izomból. A hosszú kapaszkodás után végre elérjük a sárga jelzést, amin aztán a Tölgyikrek felé fordulunk. Nosztalgikus érzések törnek fel bennem ezen a szakaszon és legbelül végig vigyorgok.. szeretem ezt az utat, sokminden kötõdik már hozzá. Irtó jól érzem magam, végig élveztem a túrát, de itt tört fel igazán az érzelem, hogy milyen jó is most itt lenni és menni. Végre. És közben a térdem is rendben van, ennek örülök a legjobban. Egyszer kétszer elkap a hév és kicsit belekocogok, de aztán hamar lerendezem a dolgot magamban és az ész gyõz a szív felett, leállok. Nem akarok mégegy sérülést összedolgozni. Itt utólér egy sporttárs, aki félelmetes sebességgel gyalogol. Próbálom tartani vele a lépést, de nem nagyon megy, úgyhogy hagyom lassan eltávolodni, miközben lassan megérkezünk a Tölgyikrekhez. Itt egy kisebb csoport várakozik. Azt hittem elõször, hogy pihennek, de kiderült, hogy nem tudják merre kell menni. Pedig ez itt elég egyértelmû, meg is indulunk a piroson jobbra. Itt megint utólértem a túratársat és most megint tartom az iramot. Fiatalos erdõ mellett haladunk egy jó darabon, és végül elérjük azt a bizonyos jellegfát, ahol le kell térni a jelzésrõl a Salabasina árok felé. Ezt vártam egész végig, tudtam, hogy ez lesz a túra csúcspontja. Csõre töltöttem a fényképezõgépet és leereszkedtem az árokba. Itt már kényszerûen lassulok, a fényképezgetés plussz idõket emészt fel. Eleinte csak fákat kell kerülgetni, bújkálni, átmászni, késõbb jönnek a sziklák is. És ahogy haladok lejjebb és lejjebb úgy sûrûsödnek a tennivalók az elõrehaladás érdekében. Igazi bokamorzsoló a terep, a fényképezõgépem is szívbajt kap néha (meg én is), mikor egyik kezemben a géppel evickélek elõre a kúszós mászós terepen. Egy helyen ki van szalagozva az útvonal az árokból, itt alig veszem észre a szalagot. Meredeken fel kell mászni a hegyoldalba, majd onnan egy kicsit lejjebb visszavezet az árokba az ösvény. Volt persze aki nem mászott ki, fentrõl láttam, ahogy küzdenek a nagyobb szikláknál a lejutással. Visszaereszkedtem az árokba és folytattam az utam. Itt már nagyon technikás volt a pálya, de szép és izgalmas is egyben. Valahol jól beütöttem az egyik lábamat egy sziklába a térdem alatt, ott nem tûnt fel nagyon, csak utána éreztem végig. A "csanyabasina" ponthoz közeledve újabb tájékoztató papírokat olvasgathattunk, amik csanyásan poénosak voltak ;). A pontnál kicsit megpihentem, megettem a frissen kapott újabb topikos csokit és ittam a teámból is. Csanya elõször összekevert piedcat-tel :D Sorra érkeztek a túratársak, és mindenkin azt lehetett látni, hogy piszkosul élvezi az árokmászást. Nagyon tetszett ez a hely mindenkinek. Mikor aztán már kezdtünk túl sokan lenni, tovább is indultam. Rögtön a pont után volt az egyik legnagyobb mászás lefelé egy nagyobb sziklatömbön, ahol kicsit feltorlódtak az emberek. Innen már nem volt sok hátra a völgybõl, mert a szalagok kivezettek belõle és egy kis ösvényen, majd pedig egy elkerített terület mellett haladtunk tovább hosszan. A piros jelzést elérve azon balra fordultam, aztán pár lépés után megnéztem a térképet és visszafordultam a másik irányba ;). A P+ -ig tempósan haladtam lefelé, néhol itt is próbáltam picit kocogni lehetõleg nyújtott lábbal. A Holdvilág árokba befordulva elhaladtam a tájékoztató tábla mellett. Ismertem már ezt a környéket is, így nem kellett leállni olvasgatni. Felfelé is jó tempóban haladtam egészen a pontig, ahol Lutak és Vlaszij fogadtak újabb meglepetéssel. Nagyon finom volt a süti, köszönöm mégegyszer. Vlaszijjal fényképezõ párbajt vívunk, kicsit iszok, eszek, úgy indulok tovább. Ez az árok is nagyon szép, élvezem a mászást felfelé. A létrás mutatvány is izgalmas. Utána a kiírt úton megyek tovább át a hídon, fel a hegyoldalba, de akár végig is lehetett volna menni a völgyön. Persze voltam már, úgyhogy így sem vesztek semmit. Az út visszavezet az árokba, majd a másik oldalt intenzív emelkedés kezdõdik. Kicsit feljebb egy Suzuki jeep várakozik, valaki majdnem teljesen az árokba behajtott vele... "de miért nem gyalog mennek?"-jut eszembe a reggeli jelenet. ;) Hosszan-hosszan mászunk felfelé. Ez az emelkedõ kicsit megviselt.. nagyon keményen toltuk felfele pár sráccal, de majdnem meg kellett állni, a vége elõtt elfogyott a szufla.. aztán csak lassítás lett belõle. Csikóvár viszont onnan már könnyen jött. A pontnál érdeklõdöm a pontõrtõl, hogy ugye van még egy második hegy is itt? Mire Õ azt feleli, hogy áh, nem nincs már lényeges felfelé, csak egy egyhe. Ahogy tovább megyek aztán kiderül, hogy csak jól emlékeztem, azért vannak még itt szintek. Jó volt átjutni az utolsó buckán is, lejteni kezdett az út. Már az alja felé jártam, mikor egy fiatal sporttárs rámköszön, hogy ismer valahonnan. Megegyeztünk, hogy könnyen elõfordulhat, még tippje is volt, hogy melyik túráról, de nekem valahogy nem rémlett a dolog.. de attól még lehet, mert elég rossz a memóriám.. :)) Feltûnik végre a kulcsosház. Csinálok még egy utolsó képet, de már alig van fény, el is rakom utána az egészet a hátizsákba. 119 kép készült reggel óta. Innen már túl sok érdekes esemény nem történik, szépen lassan kezd sötétedni, de még lámpa nélkül beérek szépen Pomázra. A célba 16:53-kor lépek be. Gratulálok a rendezõknek a remek túrához, õk gratulálnak nekem a teljesítéshez. Jó meleg helyet találtak a célnak, de elég kicsi volt a helyiség. Gyorsan ki is jöttem, nehogy hozzászokjak a meleghez.. Megnézem mikor jön a következõ HÉV, van még majdnem fél órám. Odaállok az állomás bejáratához, és irányítom a beérkezõket a cél fele, hogy addig is valami hasznosat csináljak. Közben elõszedem a termoszt és forró teát kortyolgatok, eszek is valamit végre. Nagyon jól esik. Remek kis túra volt ez, kitûnõ útvonalválasztással, nehéz tereppel, sok szinttel, jó szalagozással, sok meglepivel. Szuper volt a topikos kiszolgálás, bár nem mindenhol jutott eszembe bemondani a nickem.. Ja, és több idõ kellett hozzá, mint gondoltam volna, de ezzel valószínûleg mindenki így volt. Jövõre ugyanitt, veletek. | |||
| |||
| No megállj csak! - Less Nándor emléktúra 48 2005
..avagy egy 5 óra 41 perces üldözõs jelenet.. Erre a túrára jól felkészülve érkeztem, a tavalyi aranyérem címvédõjeként. Alapozó edzések/túrák, gondos elõkészületek, térképmagolás, helyismeret felelevenítés, idõterv, miegymás. Jó formában voltam, és még az idõjárás is kedvezett, nagyon kellemes szép tiszta idõre virradt mire Cserépfaluba értünk. Nagyon jól tudtam, hogy a tavalyi idõm nem volt egy erõs futóidõ, ezért annál lényegesen jobbat kell mennem, ha a dobogó környékén akarok keresgélni újra. Ezt a lényegesen jobb idõt 6 órában állapítottam meg, ez volt a kitûzött cél. A startban még nem voltak nagyon sokan és elég hamar odaértünk, úgyhogy még volt bõven idõnk az indulásig. Andinak volt egy pár fehér folt az útvonalon így azokat próbáltam neki felidézni, illetve a trükkösebb részeket elmagyarázni. A térkép bújással viszont elég sok idõ elment, idõközben Bükk900 és Ákos útnak eredtek, majd Andi is utánuk. Én gyorsan megreggeliztem és bíztam benne, hogy habár kicsit megkéstem is vele, de bent fog maradni az elsõ pár kilóméteren.. utána már nem lehet baj. Ezután neveztem, és 7:15-kor útnak eredtem. Nagyon bekezdtem az elején. Végig az utcákon, majd rá a dózerra a cigánydûlõn a Hór völgy bejáratáig és onnan toltam fel a völgybe. Hamar elértem a feljárót a barlanghoz, ahol az egykori szép információs táblából már csak a váz maradt meg az út mellett. Meg is eredtem felfelé, mikor szembetalálkoztam piedcat-tel és Szilvivel, akik éppen lefele csorogtak a túra elõtti felfedezõ körútjukról. Lihegtem egy köszönésfélét, és pattogtam tovább felfelé a köveken. Egy rövidnadrágos futó igyekezett lefelé a ponttól. Persze hiába siettem, hamar mászás lett a vége, az emelkedõ nagyon intenzív volt. Odafent 2 pontõr ücsörgött, gyorsan elõráncigáltam a papirost, pecsét, idõ, aztán elköszönés és zúgás le. A technikás lefeléket nagyon jól bírom, mindíg meg szoktam húzni, de amit itt csináltam, attól már szinte én magam is megijedtem. Az út lefele irdatlan sziklás, bokatörõs, nekem valahogy mégis sikerült szinte erõbõl megfutni. A lábamra meg a lépésekre persze nagyon odafigyeltem, de így is ijesztõre sikeredett a mutatvány. Egy középkorú pár topogott lefelé elõttem, mikor meglátták hogy jövök megálltak, és egy pillanatra elkaptam a megrökönyödött arcukat. Leérve újra a barátságos Hór völgyi dózerút fogadott. Toltam Oszla felé, de itt már kicsit visszavettem a tempóból, próbáltam egyenletes ritmusba állni, ami tökéletesen sikerült is. Tudtam, hogy Bükk900 és Ákos nem lehetnek messze, és reménykedtem, hogy Oszláig beérem õket. Az út nem volt hosszú, már elõbukkant az oszlai rét, mikor meglátom magam elõtt a távolban Ákost. Ott érem utol, ahol be kell fordulni Oszlára, Õ elõretessékel, had menjek. Megköszönöm, és már be is robogok a pontra. Bükk900 éppen csemegézik a terülj-terülj asztalkáról. A futó társam is itt találom, Õ is frissít és pihen egy kicsit. A pontõrök nagyon kedvesek, rögtön kínálnak mindenféle jóval, de megköszönöm, mondván, hogy nekem elég lesz egy pohár itóka is. Úgy tele ettem magam a rajtnál, hogy egyáltalán nem voltam még éhes. Le is nyomok egy almalevet, közben látom, hogy a futó srác szedelõdzködik és indul. Váltok pár szót még Bükk900-zal, aztán indulok a bajtárs után. "No megállj csak!" kiálthattam volna, de ehelyett azt vetettem oda a többieknek, hogy megyek utána és jól elkapom. Elköszöntem a pontõröktõl is, és futásnak eredtem Ódorvár felé. Az idõm itt már picivel jobb volt, mint az 1 évvel azelõtti, de tényleg csak picivel. Persze eddig jól lehetett jönni, most kezdõdik a fekete leves. Látom magam elõtt a srácot, 100 méterrel elõttem fut. Jól nyomja, nem tudom beérni. Ismét lefordulunk a Hór völgyébõl, csak most a másik irányba. Rátérünk a visszafordítós emelkedõre. Nyomjuk keményen, felfele is futunk, itt már nem lehet elõrelátni olyan hosszan, elvesztem szem elõl a futót. Újabb visszafordító a felfelé haladó szerpentinen, még mindíg futható a terep, nyomni kell. Aztán egy idõ után bekezd a hegy. Itt visszavettem a tempót (nem mintha tudtam volna mást is tenni) és erõltetett menetelésbe fogtam. Ismét meglátom a srácot elõl. Egy elég idõs sporttárs küszködik az egyik irdatlan meredek részen, ahogy elhaladok mellette jó futást kíván. Én pedig jó utat neki. Felérek arra a részre, ahol az út a hegy oldalában szintbe áll, és innen bekocogok a mellettünk jobbra fekvõ völgyig. Itt aztán újra mindent belead a hegy, és megpróbál mindent, hogy megnehezítse a feljutásunkat. Az út néhol elképesztõen meredek, sokhelyen ferde és keresztbe dõlt fákkal teli. Nehezen lehet haladni, zihálva próbálok jó erõs tempót tartani. Közelebb is kerülök az elõttem haladó futóhoz, aki szintén erõlködik felfele. Mászás közben (mára már mókás) emlékek jutnak eszembe, mikor annak idején pont itt bicajjal másztunk felfele egy jól sikerült bringás túrán. Hát most nem hiányzott a bringa cipelés... :) A végén még beleerõsít a hegy egy utolsót, elõttem 50 méterrel a srác már felért a dózerra és rögtön futni kezd a pont fele. Én is felmászok, és utána eredek. Pár túrázót itt is beérünk, kerülgetem az embereket, de még messze nincs tumultus. A ponthoz érve sem kell várni a pecsétre, csokival kínálnak. Választok egyet és bedobom az övtáskába. Itt már 15 perc elõnyöm van a tavalyi idõhöz képest. Ez eddig eléggé bíztató. A futóval szinte egyszerre indulunk el a ponttól, de most gyorsan elsprintelek mellette és én állok elõre. Tudom, hogy itt figyelni kell nagyon a jelzést, mert könnyen pórul lehet járni a rom jelzésen lefelé. Az elsõ letérõ nem okoz problémát, zúzunk a hegyoldalban a forrás felé. Itt pár túratárs megáll a szomját oltani. Kortyolok egyet a camelback-bõl, hogy az érzés meglegyen, de meg se torpanok, megyek tovább, immáron felfelé, vissza a dózer útra. A srác nem sokkal mögöttem. Odafent egy autó szépen takarta a jelzést, amelyik megint leugrik a mûútról, de sikerült kiszúrni, így már robogtam is lefelé az újra lejtõ úton. Túlságosan is lejt rendesen, a comboknak meg a térdnek nagyon megterhelõ rajta a futás. Nem is tudok rendesen hosszú lépésekkel futni lefelé, csak apróbb fékezõkkel. Közben hallom, hogy megérkezik mögém a srác is. Jól haladunk azért így is. A nagy jobbos visszafordítónál pár méterrel mögöttem jár mikor lekanyarodok. Futok tovább lefelé. Idõvel azt veszem észre, hogy eltûnt mögülem. Lehet, hogy megállt valamiért a fordítóban. Futok visszafele, amíg le nem érek újra a Hór völgybe, majd ismét irányba áll a jelzés, és megkezdõdik a hosszú enyhén emelkedõ dózerfutás felfelé. Még innen visszanézve sem látom sehol a srácot, ekkor már biztos vagyok benne, hogy Õ levágott a visszafordítónál a réten és már elõttem járhat. Egy család mellett haladok el, vígan mendegélnek felfele. Emlékszem, hogy tavaly is futottam felfele a völgyben, de akkor nem esett olyan jól, és nem ment olyan simán. Most viszont igen. Az emelkedést egyáltalán nem éreztem meg, és nagyon jól esett ebben a szép völgyben futni. Mikor azt vettem észre, hogy önkéntelenül lassul picit a tempóm, akkor erõltettem és újra ritmusba lendültem. Azt tudtam, hogy ez a "ha fáradok, akkor még feljebb kapcsolok eggyel" típusú kamikáze akció nem fog végig mûködni, de itt még olyan jól ment, hogy nem is volt gond vele. Hosszú futás után érem el a Pazsag völgynél lévõ pontot. Egy fiatal pár fogad mosolyogva. Megkérdem tõlük, hogy láttak -e elõttem egy másik futót elmenni, és kiderül, hogy tényleg elém került a srác, 3 perccel korábban járt ott. Na bumm, van mit ledolgozni. Pecsét után indulok is rögtön. Innen a csodálatos Tebe puszta már nincsen messzire. Egyenletes tempóban haladok felfelé. Mikor kiérek a rét szélére a szokásos csodás látvány fogad, majd hamarosan elérem az elágazást, ahol a túra lekanyarodik a Hór völgybõl balra. A szalagozás itt is kitûnõ, mint mindenhol a túra útvonalán, nem is lehet eltéveszteni a letérést. Ezen az úton nem kell sokat menni, hamar újabb letérõhöz érkezek, ahol be kell kanyarodni jobbra a Csúnya völgybe. Itt is bõséges szalagozás segít. Sosem értettem, hogy mirõl nevezhették el ezt a völgyet, mert valójában gyönyörû szép. Sziklák ölelik az utat két oldalról, az út néhol beszûkül és kicsit be van nõve. Folyamatosan emelkedik, nehezen futható, de itt még mindíg jól megy a futás, bár itt már erõlködni kell. A völgy szép hosszú, de nem unatkozok útközben, végig van lárnivaló körülöttem. Ahogy kiérek a völgybõl a hatalmas rétre, meglátom a pontot is. A pecsétet pont az indulás után 2 órával kapom. A pontõröktõl megtudom, hogy ketten jártak már itt pár perccel elõttem, a rövid nadrágos srác, meg egy túrabotos sporttárs. Nekivágok az útnak, ami Répáshutáig még végig emelkedik. A szalagozás itt is javult, legutóbb itt kicsit hosszítottam felfelé. Felérve Répáshuta határában találom magam. Elindulok lefelé nagy tempóban. Próbálok hozni az idõn. Út közben egy-két helybélivel találkozok, egy bácsika a kert kapujából megjegyzi, hogy járt már itt egy futó, de az rövid nadrágban volt. :) Mondtam neki, hogy tudom, köszönöm ;) Leérve a 2. buszmegállóhoz meglátom a botos srácot a keresztezõdésben bizonytalankodik. Odaérek, mire érdeklõdik, hogy merre tovább. Mondom, hogy csak felfele.. innen csak felfele :). Megindultunk az úton, közben kicsit beszélgetünk. Próbálom meghúzni, de ezen az úton már nehezen megy felfele a futás, bele-bele kell sétálni. Végig a hosszú utcán egészen a falu tetejébe, ahonnan erdei ösvényre térünk rá. Ez persze még jobban emelkedni kezd. A botos srác nagyon ügyesen használja segédeszközeit, ott is hagy rendesen a meredekebb részeknél. Azért nem irígykedek, nekem a bot csak hátrány lenne, hajtom így is magam ahogy tudom. Nagy nehezen kicsit már szentségelve felérek a mûútra, tudom, hogy innen már nincs messze a Bányahegyi pont. A botos srác elõttem kocog az úton 50 méterre, én is iramba állok. Utol is érem, itt már gyorsabb tudok lenni. Kb ugyanannyi távolságra van, mikor elérem a pontot, csak a sorrend változott. Örömmel veszem tudomásul, hogy beértem a futóbajtárst, ott pihen a pontnál. Ez egy nagyon kedves pont minden évben, evés ivás lehetõséggel és nagyon kedves pontõrökkel, akik kínálnak minden jóval. Gyorsan nekilátok én is a kajának, benyomok egy kenyeret meg egy pohár üdítõt, aztán szinte egyszerre indulunk tovább mind a hárman. Innen a betonon indulunk el felfelé. Én megyek középen, a botos srác igyekszik mögöttem. A betonról hamar letér az út balra, majd párszor keresztezi a mûutat. Egy meredekebb mászás után elszámolom magam és azt hiszem hirtelen, hogy itt kell balra lekanyarodni a betonra, de valahogy nem rémlik a hely.. továbbmegyek, biztos a következõ lesz még csak. Mászok tovább, de elfog kicsit a bizonytalanság és a túrán elõször és utóljára elõveszem a térképet és megnézegetem a kanyarokat. Igen a következõ lesz az. Ej, kicsit bosszankodok, mert így lemaradtam a futótól. Mikor felérek már híre hamva nincs. Balra végig a kanyarig, majd tovább egyenesen át a jelzésig, ami elindul lefelé Imó irányába. Mögöttem a srác bizonytalanul odakiállt, hogy jó fele megyek -e, mire én vissza neki, hogy jöjjön nyugodtan tovább. Aztán elindultam lefelé ahogy a csövön kifért. Útközben az egyik kedvenc útszakaszom köszönt vissza, itt gyönyörû mohás természetes sziklakapun kell áthaladni. Egy régi magántúránk jut eszembe, mikor még a régi praktica-mal jöttem erre fotózni, és pont a sziklakapunál álldogált egy szép fiatal õz. A gép persze nem telére volt szerelve, és mire összecsavargattam az objektíveket már el is illant a pára.. :) Ahogy átfutottam ezen a részen el is szállt az emlék, mert meredek lefelé következett, ahol nagyon kellett figyelni. A lejtõ aljában valami cserkészcsapat araszolt felfelé az úttól 20 méterre bent a susnyásban. Hmm. Jó volt leérni, innen egy darabig kényelmesebb volt az út a kör jelzésekig, ahonnan viszont kezdett kövesedni, majd mikor már az Imó völgyét szántottam már kellemetlen bokatörõ tereppel kellett küzdeni lefelé. Amikor elértem a pontot Imókõnél meglepetésemre elsõre nem láttam a pontõröket sehol. Aztán szétnéztem, és másodszorra sem. :) Leszaladtam a forrásbarlanghoz, majdnem oda is benéztem, hátha ott bújkálnak, de sejtettem persze, hogy valószínûleg még nem értek ide. Megnéztem az itinerben a pont nyitást, 10:15-tõl kellene nyitva lenniük, ami már 10 perce elmúlt. No sebaj gondoltam, megyek tovább. Visszamásztam fel az útra és továbbkocogtam lefelé. Kicsivel lejjebb 2 srác meg egy lány jön velem szembe. A lány kezében ott a pecsét. ;) Az elõttem futó srác már elõszedette velük.. Nyomnak egy pecsétet az én lapomra is, és kapok egy nagyon finom almát is. Legalább annyival is kevesebbet kell cipelniük a pontig (bár amennyit felvittek sztem ez nekik sovány vígasz volt..). Robogtam is tovább lefelé, majd az elágazásnál jobbra letértem a kékre és megkezdtem az intenzív mászást fel a Lök bércre. Az elágazáshoz érve gyorsan kifújtam magam, aztán balra kanyarodtam a zöld sávra és iramba álltam. Innen kezdõdött egy jó hosszú kis hullámvasutazás egészen a Bujdosókõi pontig. Útközben számolgattam az idõt is. Az elõzõ szakaszon nagyon jót mentem, több mint 10 perccel jobb volt a 2 pont közötti idõm, mint a tavalyi, a korábbi megspórolt idõkkel együtt úgy számoltam, hogy negyed 12 körül oda kell, hogy érjek a Bujdosókõi ponthoz. Legkésõbb. De amilyen jól mentem itt is, sejtettem, hogy hamarabb odaérek. El is kezdtem izgulni, mert úgy emlékeztem, hogy csak negyedkor nyit ez a pont is. Már-már azon gondolkoztam, hogy lassítanom kéne - milyen vicces gondolat - de vitt elõre a lendület. A srác úgyis elõttem van, legfeljebb majd várunk együtt pontnyitásig. Végül nem kellett várni. Az ellenõrzõ pontot elõ-jelzõ "nyuszis farkasos" papírnak itt örültem a legjobban mikor megláttam, mert ez azt jelentette, hogy már kint vannak a pontnál. Késõbb láttam, hogy hivatalosan 11-kor már nyitottak, de valójában még korábban, mert én pont egészre értem oda végül. Megint hoztam több mint 10 percet. A puszedlis pontnál az õrök egy sátorban várták az érkezõket. Adtak mézest és még egy kis ásványvizet is. Elköszöntem és indultam lefelé, a srác után, aki megint csak pár perccel volt elõttem. Ez a szakasz lefelé jól ment, bár nem könnyû a terep. Bujdosókõ olyan szép, hogy majdnem elbambultam amíg nézegettem futás közben és kis híján lezúgtam a szakadékba ;) Az út aljára érve a szokásos kis dzsungel harc következett a benõtt szakaszon, majd ki a mûútra és tovább a halastó mellett. Itt ezen az úton volt egy harmadik típusú találkozásom egy fene nagy kutyával, amelyik majdnem megevett reggelire. A halastavat õrizte egyébként, csak éppen kisétált a kerítésen tátongó hatalmas lyukon és az út közepén állva mérgesen csaholva és morogva épp engem rémisztgetett. Lassan közelítettem meg az idõközben az út szélérõl felvett két féltéglával a kezemben. Ha netán rámtámadna, akkor legyen vmi a kezemben.. Lassan hátrált és végül visszamászott a kerítés mögé, de még mindíg morogva. Eldobtam a téglákat és haladtam tovább. Huh, ez meleg volt. Felértem a beton útra, amin hosszan kellett haladni felfelé. Itt már nem bírtam futni felfelé, csak úgy, hogy gyaloglással váltogattam. Kellemetlen szakasz volt, már alig vártam, hogy elérjem a letérõt. Tudtam azt is, hogy a beton után még jobban fog emelkedni, de mindegy volt, ott legalább tudom mire fogni, hogy miért nem futok.. itt nem tudtam. Nehezen fogyott az út. Elértem végül a letérõt, ahol egy fiatal pár igyekezett lefelé a patakmederbe. Elõzékenyen elengedtek. Õk persze nem a túrán voltak. A mederbõl kemény hosszú kaptató kezdõdött. Itt nyomni kellett felfele, elég fárasztó volt. Igazi megkönnyebbülés volt felérni a Völgyfõ házhoz. Itt egy parkoló autónál álldogáló pártól kérdeztem, hogy láttak -e elmenni egy futót elõttem. Mondták, hogy nem, de csak 5 perce vannak itt. Ez kicsit rosszul érintett, bár számítottam rá. Tudtam, hogy most lassabban jöttem, mint kellett volna, ha tartani akarom a lépést. Rövid lefele jött a mûúton, majd a rom jelzésen ismét nagyon meredek kaptató felfelé. Itt útközben jöttek szembe a 35-ösök szép számmal, még ismerõsökkel is találkoztam. Az emelkedõnek inkább az eleje ment nehezen, a végére egészen felpörögtem. Felemelõ érzés volt felérni a gerincre, ahonnak pompás kilátás várt Ódorvárra. Láttam, ahogy az emberek a sziklakilátónál pihennek, nézelõdnek. Innen már csak pár perc és ott vagyok. Zúzás lefelé, majd egy utolsó mászás föl és már láttam is a pontot. Nagyon megörültem, mikor láttam, hogy nincs sor. Egyáltalán semmi. Külön pecsételtek a különbözõ távoknak. Ez egy remek húzás volt, tavaly pont ezt hiányoltam. Nagy-nagy piros pont a (már eddig is kiválló) szervezésnek. Nem is idõztem, indultam rögtön tovább. Innen meg kellett hajtani, nincs mese. Hosszú jól futható szalagozott dózer következett, igazi futócsemege volt ez az enyhén lejtõ út. Igaz itt már kerülgetni kellett a rövidebb távos túratársakat, de ez a legkevesebb. Néhol vaddisznó módjára a sárban/pocsolyában futottam, ha nem volt máshol hely egy-egy nagyobb társaság mellett. Élveztem a futást még mindíg és ez nagyon sokat számított már ilyen közel a vége felé. Újabb ismerõssel találkozok, de pár szót váltunk csak. A hosszú kacskaringós lejtõ végig jól megy, jó idõt megyek az aszfalt útig. Innen felfelé indul az út, ami már nehezen megy. Itt most pihizek, nem futok a Nyomóhegy felé. A hegyre fel meg pláne nem. ;) A rövid kaptató után mosolygós pontõrök fogadnak az adótoronynál. Itt sincs sor, aminek nagyon örülök. Tudom, hogy innen lefelé már csak negyed óra, ezért iparkodok is. Az tervezett idõm meglesz bõven, és nem is hajtottam ki magam a végletekig. Így nyugodtan futottam lefelé. Cserép határában piedcat-ékkel találkozok akik valószínûleg elém indultak a Nyomó hegy irányába. Jelzem, hogy minden a legnagyobb rendben, és tovább futok a célig. Beérkezés 12:56-kor. Regisztrálok is gyorsan, majd megkapom átmegyek a másik asztalhoz, ahol az okleveleket osztják. Itt vannak jópáran elõttem, ezért kicsit várni kell, de ez természetes. Kiderül viszont, hogy kitûzõt nem tudnak adni, mert az ötszörös teljesítésért járó kitûzõk még nem érkeztek meg a helyszínre. De megígérik, hogy pár órával késõbb már itt lesz. Az nekem nagyon jó, mondom, én egy darabig még úgyis itt vagyok, amíg a többiek beérkeznek. Az oklevelet meg az ebédjegyet árvettem és lementem a gulyásért, ami nagyon jól esett. Egy meglepetés sütit is kaptunk, ami szintén finom volt. Itt lent találkoztam a futó sráccal is, gratuláltam neki, emberes meló volt. Végül 6 percet rámvert. :) Kicsit rendbe szedtem magam, aztán átkocsikáztunk Bogácsra, ahol elsétálgattunk a Bogácsi tó fele.. kifeküdtünk a tópartra a fûbe, isteni érzés volt itt pihenni. A nap olyan melegen tûzött, hogy szinte napozni lehetett volna fürdõgatyóban.. Közben rádión keresztül elértem Bükk900-t, aki még a túrán nyomult valahol a Nyomó hegy felé. Aztán elsétáltunk a strand fele is, de be azért nem mentünk.. :) bár voltak bent sokan a termál fürdõben. Végül megnéztük a remek kis kilátót a falu felett. Gyönyörû idõ volt, a kilátás is káprázatos.. Érdemes itt szétnézni, nagyon szép hely. Ezután vissza mentünk Cserépre, megkaptam a kitûzõt is, és átvehettem az ezüstérmet is a második helyért. Közben beérkeztek a többiek is, és mindenki megelégedve, kellemesen elfáradva várta a haza indulást. Egyébként a célban vettem csak észre, hogy az út folyamán a magammal vitt kajából semmit nem ettem.. :) Nagyon köszönjük a hibátlan túrát! Élmény volt idén is. | |||
| |||
| Vasas Maraton 2005
Ez a túra és az útvonalának egyes részei számomra még ismeretlenek voltak. A korábbi években fel sem figyeltem rá, de idén kilátásba helyeztem könnyû edzés ürügyén. A honlapon feltüntetett figyelmeztetés, miszerint a HÉV helyett pótló buszok járnak szerencsére elavult információnak bizonyult, biztos korábbi évre vonatkozott. A HÉVrõl leszállva meg is láttam a starthelyet. Ismerõsökkel találkozok, együtt sétálunk az asztalkához. Kedves nénik rajtoltattak, szépen simán ment a dolog. 29.-nek indulok. A füzet amit adtak, tökéletes. Bõséges útvonalleírás, szintmetszet, rész táv és szint adatok, teljesítõlista, térképvázlat és a pecsételõhelyek. Tökéletes. És mindez 2 A4-es lapon behajtogatva, csak éppen annyira zsugorítva, hogy még használható maradjon. Már elõre tudtam, hogy a túra elejét nem fogom nagyon szeretni, a városban való bolyongás a túra kevésbé izgalmas része.. A jelzést viszont sokkal nehezebb követni, több a tereptárgy, nehezebb kiszúrni a festéseket. Itt nem árt a helyismeret. Nekem nincsen, úgyhogy sasolok ahogy tudok. Egy helyen rossz utcába fordulok, de hamar rájöttem és korrigáltam. Ahogy kifele haladtam kezdtem megnyugodni, itt már könnyebb lesz odafigyelni. Távolabb feltûnik a Kõ-hegy. Nagyon szép sziklás hegy, érdemes rá pár pillantást vetni. Közben utolérek egy futót, meg pár kisebb csapatot. Még az emelkedõ elõtt lehagyom õket. Kemény mászás következik felfelé. A terep teljesen ismeretlen, néhol bénázok az elágazásokkal, utólér a futó hölgy. Látszik, hogy Õ már többször járt erre, magabiztosan veszi a kanyarokat. Egy helyen megint bizonytalankodok, Õ elõreszólva útbaigazít. Kiderül, hogy tényleg ismerõs erre, sokat jár fel edzeni. Kicsit megint elhúzok felfele, és végre felérek a hegytetõre. Vagyis akkor ott azt gondoltam. Kinézek egy kis tisztáson, de a fák takarják a kilátás nagy részét. A sporttársnõ megint beér, mondja, hogy feljebb majd lesz szebb kilátás is. Továbbindulok, és valóban. Kicsit feljebb elképesztõen szép panoráma tárul elém. Csak hüppögök magamban és az otthon pihenõ fényképezõ gépemre gondolok. A kilátóban két srác gyönyörködik a tájban. Miután összekapartam az államat a földrõl, tovább siettem. Kicsit arrébb egy elágazásban bácsika álldogál, én odasietek hozzá, már veszem elõ a lapomat, de kiderül, hogy nem Õ a pont, még tovább kell menni. A futót közben megint beértem és a Kõ-hegyrõl váltunk pár szót a pont felé igyekezve. Meglepõdve látom, hogy a fák közül épületek bukkannak elõ. Erre nem számítottam. Valószínûleg azért mert nem olvasom az útvonalvezetõ leírást, csak a jelzésekre hagyatkozok. Itt van az ellenõrzõ pont is a menedékháznál. Megint kedves nénik fogadnak, és finom teával kínálnak. Jól esik. A pontnál megint utólértünk pár embert. Megköszönjük a vendéglátást és indulunk tovább. A Vasas szakadék felé vesszük az irányt. Úgy döntünk, hogy ha a tempónk hosszútávon is egyezik, akkor együtt megyünk tovább. Én megyek elõl, Andi mögöttem. Nem kell rá sehol várni, nagyon jól bírja, követ gond nélkül. A sárgán belefutunk abba a keresztezõdésbe, ahol a barlang jelzés becsatlakozik jobbról. Ezen kell most egy kitérõt tennünk a szakadék felé. Itt a ponttól jövõk velünk szemben már visszafele igyekeznek. A szakadék (inkább sziklahasadék) a hegy oldalában van, fel kell mászni hozzá. Megintcsak kedves pontõrök béllyegeznek. Én bekocogok a hasadékba és szétnézek. Nagyon impozáns, hatalmas falak magasodnak körülöttem. Innen aztán mi is elindulunk visszafelé, és az elõzõ elágazásnál, most a másik irányban továbbhaladunk a sárgán Lajosforrás felé. Útközben megint megelõzünk jópár túratársat. Erdészekkel is találkozunk, akik nagy erõkkel aprítják az erdõt. Azon veszem észre magamat, hogy még alig ittam valamit az út folyamán. Próbálom tudatosan piciket szipkázva pótolni a veszteséget, habár még akkor sem voltam szomjas igazán. Lajosforráshoz érve, lekezeljük a papírokat, kicsit rendbeszedjük magunkat, majd indulunk is tovább. A forrást azért megkóstoljuk. Innen a háromszög jelzésen kell tovább indulni Dömörkapu felé. Jó, hogy figyelünk és nem megyünk el egy túratárs után rossz irányban a sárgán. Visszakiabáljuk a helyes útra. Lefele elég meredek az út, zúzunk rendesen. Itt nem könnyû a terep, de jól vesszük az akadályokat és nem zúgunk le a szakadékba sem. Leérünk a mûútra, majd azon balra indulunk el a pont fele. Itt is nagyon szívélyes fogadtatásban van részünk. Dobozos ivólével kínálnak, de én nem kérem. Most már ráálltam a saját kotyvalékomra, nem akartam ezzel felrúgni az ízeket. Andi viszont elkéri az enyémet is helyettem. Rá rá is fér, mert inni csak egy fél literes üvegben hozott, igaz, abban volt még bõven. Itt megtudjuk azt is, hogy már csak hárman vannak elõttünk. Beszélgetve indulunk tovább a mûúton. A Lenkó emlékmû fele már ismerõssé válik a táj. Igen, erre már jártam többször is. Az elõl lévõ túratársakat hamar utólérjük. Elbeszéljük az utat, a pont váratlanul bukkan elõ az út közepén. Szemmel láthatóan itt még jobban örülnek nekünk, mint a többi ponton. Hát persze, mert mi vagyunk az elsõk akik arra járnak.. Irány sikáros felé tovább. Sokszor jártam már arra, de általában mindíg a régi kék jelzésen megyek a rét jobb oldalán, és nem a balon, ahogy most kell nekünk. Ez a rész tehát a piros leágazásáig új terep nekem. Ahogy kiérünk a rétre el is vesztjük a jelet ahogy kell. Az út többfelé ágazik, mi egyenesen megyünk tovább sasolva a távoli fákat, de jelzést sehol nem látunk. A fû itt nagyon vizes volt, a cipõink pillanatok alatt átáztak, és már tocsogtunk a vizes zokniban. Sokat megyünk így egy füves szekérúton, de már sejtjük, hogy rossz fele jöttünk, mert jelzés továbbra sincs, mikor már néhány fa mellett is elhaladunk. Fura is, hogy hirtelen már szinte a rét közepén találjuk magunkat, pedig a szélén kellene, hogy haladjunk. A távolban balra meglátunk egy jelzést egy fa törzsén. Ott fentebb jön a jelzés, velünk párhuzamosan. Jól van, gondolom, akkor nagy baj nem lehet. Úgy döntünk, hogy megyünk tovább az utunkon, és nem vágunk át a még nagyobb aljnövényzetben a másik útra. Bele is mentünk végül a kék jelzésbe, de valami mégsem stimmelt. Itt ugyanis a kék mellett már a piros is fel volt festve. Pedig ahol a kettõ találkozik, ott kellene lennie a Bükki pusztai pontnak. A réten visszanézve viszont nem láttunk semmi ezen az úton sem, úgyhogy tovább indultunk a rét vége felé. Mikor újra beértünk az erdõbe már szinte biztos voltam benne, hogy már túljöttünk a ponton. Tanakodunk, hogy mit kéne tenni. Ha vissza akarunk menni egészen a keresztezõdésig, akkor még most kell visszaindulni, ha tovább megyünk már késõ lesz. Píjjegek, de nem jön válasz semerrõl. Végül én úgy döntök, hogy visszaszaladok, szétnézek mégegyszer, Andi megvár ott helyben. Rohanok ahogy tudok visszafele, elhagyom azt a helyet, ahonnan visszanéztünk, és haladok a rét túlsó vége felé. A rét kezdett túlnõni magán. Most hogy már így össze-vissza rohangálunk rajta, mint a fejvesztett csótány egyre nagyobbnak tûnik. Végül megpillantok valamit, ami nem illik a tájba.. igen, az lesz az, semmi kétség. Ember. Sõt, emberek. Hûha, valaki beért minket (nem csoda, amennyit itt tököltünk). Visszapíjjegek Andinak, hátha hallja és elindul erre. Odaérek, egy fiatal sporttárs ért éppen be elõttem a helyes irányból. A pontõr mosolyogva megkérdi, hogy visszafele jövök -e.. mondom, hogy nem, csak kavarogtunk egy sort. Gyors pecsét, és spuri vissza. Útközben folyamatosan jelzek, de Andit nem látom sehol. Visszaérek hozzá, és elmondom, h mi az ábra. Õ úgy dönt, hogy már nem megy vissza a pontig. Vállalja ezt a rizikót. Továbbmegyünk a kettõs jelzésen, majd letérünk a pirosra balra. Ezen hamar elérjük a pontot a Király kútnál. Itt banánzselés csokit kapunk, amit most kivételesen Andi passzol, én viszont (hogy kiegyenlítsük a számlát.. :) elkérem az övét is. Be is tolom õket rögvest. Elindulunk a Szõke-forrás völgyén lefelé. Ez a túra legszebb része számomra, még úgy is, hogy már ismertem korábban is. Egy gyönyörû völgy, az út egy hasadék mentén robog lefelé a hegyoldalban, balra meredély, az aljában patak csordogál, jobbra magasabb hegyek (odafent a Prédikáló szék és a Vadálló kövek). Az út vadregényes, meseszép zöld moha ruhába öltözött minden. Andival beszélgettünk út közben, de egy idõ után elkapott a táj minket, és elcsendesedve ámultunk, bámultunk. Egy nagy élmény az egész völgy. Ahogy keresztülmegyünk a dózerúton, ami a Rám szakadék elõtti parkoló fele megy le, a patak is átjön arra az oldalra, és nekünk át kell mászni rajta. Köveken bukdácsolunk, pár fán mászunk át kereszte kasul, technikás a terep egy jó darabon, de ahol tudunk futunk lefelé. Végül mikor már közeledünk Dömös felé kiérve a mûútra nagy tömegekkel találjuk szembe magunkat. Ránézek az órámra.. hát igen, a kényelmes városi túristák jönnek ilyenkor fél 11 fele a Rám szakadékba kirándulni. Itt aztán megint elkövetjük azt a hibát, hogy itinert továbbra sem olvasunk, és ahol a kéktõl a zöld jelzés elválik jobbra, mi a kéken maradunk, és rossz irányban a templomhoz lyukadunk ki. Megkérdezünk egy helybelit, hogy merre lehet ez a Szõke Forrás vendéglõ, de nem tudják. Megnézzük a lapon, hát persze, hogy nem erre kellett kijönni a fõútra, elindulunk visszafelé. A híd felé már meglátjuk a szalagozást is. Meglepõdve veszem észre, hogy a vendéglõ nem a 11-es túlsó, hanem még innensõ oldalán van. A térképvázlat itt kicsit félrevezetõ. Odakocogunk a ponthoz, még elsõként érünk oda, de a srác aki mögöttünk jött hamar beér itt is minket, Õ jó felõl jött, nem kavargott. Pecsét kutyaugatás mellett, majd kenyér zabálás pezsgõtablettás üdítõvel, és megkóstoljuk a rendezõk által sütött süteményt is, ami eszméletlen finom. Nagyon aranyosak itt is a pontõrök, nem gyõzik mondani, hogy vegyünk bátran mindenbõl. Kicsit eszegetünk, aztán elbúcsúzunk mindhárman. A srác nem akar a kijelölt úton jönni a Duna mentén, hanem a mûúton rövidít Pilismarótig, így elbúcsúzunk tõle. Innen szalagozást kell követni a másik faluig. Elmegyünk a kemping mellett egészen a Dunapartig, ahol balra fordulva a Duna mentén haladunk egy földúton. Kicsit sárossá válik az út, kerülgetjük a pocsolyákat, de nem olyan vészes. A szalagozás jó, könnyen követhetõ. A Dunakanyar csodás látványt nyújt innen, kicsit elmélázunk. Innen nem nyomjuk már annyira, Andi elkezdett fáradni, már csak bele bele futunk néha az útba, többnyire gyalogolunk és beszélgetünk. Így jól telik az idõ a hosszú úton Pilismarótig. Ahogy elérjük a szélét az út visszakanyarodik, és kivezet minket újra a 11-esre. Azon haladunk a Fõtérig, ahol megtaláljuk a pontot is. A pontõrtõl megtudjuk, hogy 10 percet kaptunk közben a sráctól. És ezt már nem is dolgoztuk le a végéig. Sétamenetben indulunk tovább, Andinak már nem akaródzik futni (felfelé :), még az enyhe részeknél sem. De hamar újra ritmusba állunk, és ha nem is futunk, de jól haladunk felfelé. A jelzés cseles néhol, oda kell figyelni.. de észrevesszük a beugró letéréseket. A meredekebb részeknél lassítunk, csak kényelmesen mászunk felfelé. Az út kicsit hullámvasutazik velünk, útközben elered az esõ is, a Szakó nyereg nagyon lassan jön el. Viszont innen már nincs sok hátra. Nem is idõzünk, nyomjuk tovább felfelé immáron a piroson. Itt már kicsit jobban tudunk haladni, az út már nem olyan meredek, néhol kicsit belekocogunk. Ahogy közeledünk Dobogókõhöz, egyre több kirándulóval találkozunk. Az idõt számolgatom, és úgy saccolom, hogy 1 óra körül beérünk. Nem is rossz. Csak az a gond, hogy a busz óra 5-kor indul, és még a célt is el kell intézni majd. Próbálom kicsit jobban húzni a társam felfelé. Nincs is probléma, jól haladunk és végül pontban 1-kor be is érünk a Matyi büféhez. Az összidõ 6:10 lett. Meg vagyok elégedve, 6 óra volt a terv, ami nem túl gyors, de nem is lassú. Pont jó tempó edzésnek. Nekem így jól jött Andi társasága, akivel így remek közös temptót tudtunk menni, Õ meg saját elmondása szerint örült annak, hogy volt aki végig húzta kicsit. Gratuláltunk egymásnak is, majd rohantunk a buszhoz. A nénikák a célban kicsit nehezen találták meg az okleveleket (amik viszont szépen elõre meg voltak írva!), így tényleg az utolsó pillanatban csíptük el a buszt. Remek befejezés volt, hogy nem kellett várni sem, lehuppantunk a kényelmes székbe, és pihentünk hazafelé. Remek túra volt, nagyon szép útvonallal és jó, lelkes rendezéssel. Egy kedves élmény maradt, ha tehetem jövök jövõre is! | |||
| |||
| Õszi 30-as Teljesítménytúra a Burok-völgyön keresztül
2005.09.17. A Burok-völgy egy olyan hely, amit régóta szerettem volna már megnézni, de valahogy úgy hozta a sors, hogy eddig sosem jött össze. Hajdanán sokat jártam a Bakonyt magántúrák és néhány teljesítménytúra keretében, de az utóbbi 4-5 évben egyáltalán nem voltam arra. A völgyhöz legközelebb 1999-ben jártam a Tési fennsík 50-en, mikor közvetlen a felsõ bejárata mellett haladtunk el Ervin barátommal. Hallani persze sokat hallottam már róla, és tudtam, hogy nagyon egyedi, szép hely, de nem egyszerû végigjárni. Most itt volt hát a nagy lehetõség, ez a túra errõl a völgyrõl szól. Másodszor rendezik meg, és most idén ki is néztünk magunknak. Várpalotára háromnegyed nyolc körül érkezünk, a startot hamar megtaláljuk, jó helyen van. A mûvelõdési ház impozáns látványt nyújt. A bejárat elõtt egy idõsebb úr betessékel minket amint észrevette a szerelésünket, látva, hogy biztos a ttúrára jövünk. Odabent fõleg a rendezõség képviselteti magát, de 1-2 túrázó is lézeng. A rendezõk nagyon kedvesek, figyelmesek. Nevezünk, megkapjuk az ellenõrzõ lapot, ami inkább kis füzetecske. A leírás nagyon jó benne, másfél oldalon taglalja az útvonalat. Résztáv adatok is vannak, meg egy remek fénymásolt térkép, ami használható minõségû és még az útvonal is ki van húzva rajta zöld filccel. Ami hiányzik belõle (minimális jelentõsségû dolgok, teljesen jó volt így is) az egy szintmetszet, meg az össz táv infó, mert így csak összeadogatva lehetett kiszámolni, hol is járunk. Bónusznak meg még volt benne egy két oldalas leírás a Burok-völgyrõl. Kereken 8 órakor indulunk. A mûvházból kilépve a kint álló rendezõ mutatja is, hogy melyik utcában kell elindulni, mert itt az elején még jelzés nélkül kell megtenni pár száz métert. Elindulunk az enyhén emelkedõ úton felfelé. Kicsit fázunk, hûvös van. A szél erõsen fúj, az égen messzebb csúnya sötét felhõk tornyosulnak. Az elõzõ napi jó idõ aznapra már szerte foszlott, a túra nevéhez illõen meghozta az õszt. Sajnos az is nagyon valószínû volt, hogy nem ússzuk meg szárazon, elõbb vagy utóbb esni fog. Emiatt szedtük is a lábainkat, hogy minél többet mehessünk szárazon. Elérjük a piros jelzést, most már azt kell követni. Egy pár, akik rögtön utánunk indultak megelõz minket, de nem szakadnak el, elõttünk haladnak. Egy elágazásnál kicsit keresgéljük a jelet, végül meg is leljük, nincs gond. Ahogy kiérünk a városból az út letér a betonról egy széles földútra. Itt már ritkák a jelzések, megpróbálunk figyelni. Közben a távolban a felhõk egyre nagyobbak és sötétebbek. Aggasztóan csüng a levegõben a vihar. Úgy tippelem, hogy még egy óránk talán azért még van. Elérjük a Tés fele vezetõ aszfalt utat, és átkelünk rajta, ahogy a leírás is írja. Itt kezdõdtek a gondok. Az odáig vezetõ szép nagy út hirtelen köddé vált. Folytatás az nincs. A párral együtt keresgéljük hol mehet tovább az út. Nagyon halovány alig kitaposott ösvénykék vannak, de abból viszont több fele is van választék. A szöveges leírás sem segít igazán, a fenyves erdõsáv mentén haladjunk tovább szövegbõl csak az hiányzik, hogy melyik oldalon, mert balra is, jobbra is erdõsávot látunk (elég távol egymástól), köztük pedig egy nagy mezõ. Végül a balra induló kis ösvényen indulunk, jelzést sehol nem találtunk. Párszáz méter után már gyanús, hogy rosszfele jövünk, mert még mindíg semmi jel a fákon. Úgy döntünk, hogy megnézzük a másik oldalon mi van. Átcaplatunk a gizgazos mezõn. A párom óvatosan lépdel a huplis terepen, félti a bokáját. Kicsit lemaradunk, a pár már kiért egy dózerútra és a jelzést keresik. Jelzés továbbra sincs, de az út jó fele megy. Én azért visszaszaladok, mondván megnézem visszafele nincs -e jel. Õk is elindulnak visszafele. Kisebb elágazáshoz érünk, én egy töltésfélére mászok fel és elindulok egy kis kijárt ösvényen, a többiek tovább a földúton visszafele. Végül meglelik a jelzést, de nagyon furán nem az úton megy, hanem keresztbe. Gyakorlatilag kiugrik a bozótból, átmegy a frankó dózer úton és vissza a dzsindzsásba. Nem nagyon látjuk, hogy hol kéne itt nekünk menni, mert út az nem nagyon van, de a jelzés egyértelmûen befele vezet a sûrûbe a villanyvezetékek mentén. Nekivágunk mind a négyen. Minimál ösvény van, ez annyira új jelzés lehet, hogy még velünk járatják ki a hozzá tartozó utat. Szúros bokrokba akadunk bele egyfolytában. Nehézkesen haladunk, de a jelzésen. Egymást kérdezgetjük értetlenül, miféle út ez? A kavarással meg a nehéz elõrehaladással kicsit aggasztóvá válik a 7 órás szintidõ. Meg kellesz húznunk, ha be akarunk érni, mert azt tudjuk, hogy a völgy sem lesz egyszerû téma. A dzsungelharc egy gyönyörû mezõn ér véget, ahonnan fantasztikus kilátás adódik a távolabbi sziklás hegyekre. Nagyon szép, kicsit elidõzök a fényképezõ géppel. Timi közben követi a párt, loholok utána, futva beérem. Újra erdõszélen haladunk. Az 1. EP az inotai víztározónál van, már nincs messze. Egy elágazásnál egy bizonytalan kis csoportot veszünk észre az erdõsáv másik oldalán. Tanakodnak, valószínûleg nem találják a jelzést, ami még továbbra is apró ösvényen halad, de már járható minõségben. Ahogy észrevesznek minket, utánunk indulnak. Innen már hamar a ponthoz érünk. Igaz majdnem elmegyünk mellette, mert a pontõrök a viharos szél elõl bemenekültek a két erdõsáv közé a másik oldalra, onnan kiabáltak nekünk mikor megláttak. A pont mellett hatalmas báránycsorda legelészik. Egy pásztor vigyáz rájuk aki érdeklõdve nézi végig a pontnál zajló eseményeket. Pecsét helyett egy öntapadós matricát kapunk a lapunkra. A pontõrök útbaigazítanak a következõ szakaszt illetõen, ahol le kell térnünk a piros jelzésrõl, és szalagozást kell követnünk. Arra is figyelmeztetnek, hogy nehogy felmásszunk majd arra a távolabb látszó hegyre, hanem elõtte balra kanyarodjunk le a völgybe. Indulunk tovább. Kis tanya mellett haladunk el, egy leláncolt kutya heves ugatásba kezd mintegy versenyre kélve az egyre hevesebben fújó széllel. A tanya mögött nagyon szép kopasz tetejû dombok látszanak. Követjük a szalagokat és végül elérjük ismét a visszacsatlakozó piros jelzést. Most mi haladunk elõl, a pár mögöttünk. Egy elágazásban nem találjuk a jelzést egyik ágon sem, két fele indulunk. Hárman rossz fele, nem találunk továbbra sem semmit. Bizonytalanul visszamegyünk az elágazásig, ahol a másik úton is elindulunk. Arra találunk végül jelzést. Ez jó, viszont cserébe elkezd esni az esõ. Ez már annyira nem. Alig megyünk 10 métert újabb nagy elágazásba érünk. Közben beér minket a hátunk mögött jövõ hármasfogat, akik idõsebb férfiakból állnak. Tanakodunk immáron heten, hogy melyik lehet a jó út. A szép vastag földút balra lekanyarodik egy völgybe, két kisebb viszont felfele megy meredeken a hegynek. Visszaemlékezve a pontõrök szavaira egyértelmûen a lefele menõ útra tippelünk, viszont a jelzés kicsit feljebb a villanyoszlopon megzavar minket. Nem egyértelmû merre is mutat. Úgy döntünk elõször megnézzük azért mi van fent. Ekkor leszakad az ég. Az eddig szemetelõ esõ hirtelen megered, mint amit dézsából öntenek. Gyorsan kirángatjuk az esõkabátokat a táskából. Mindenki beöltözik, az egyik túratárs esernyõt nyit esõkabát helyett. Feljebb érve úgy tûnik, mégiscsak felfele kell menni, mert végül ott is van jel. Alig látunk valamit, az esõ szakad, az út hirtelen csúszni kezd a sártól, az erõs szél pedig nem csak a vizet nyomja a pofánkba, hanem az esõkabát sisakját is oldalról. Kellemetlen így meredek emelkedõt mászni, közben arra gondolok, hogy így már kezd esélytelen lenni a szintidõn belüli beérés. Ilyen körülmények között nem tudunk jól haladni. Ahogy lejtõhöz érünk segítek a páromnak a csúszós terepen, együtt egyensúlyozunk. A párocska végül feladja. Megállnak tanakodni, kérdem mi a baj? Azt felelik, hogy visszafordulnak, ilyen körülmények között nincs semmi értelme továbbmenni, a java még csak most jön. Valóban, még sehol sem voltunk. A srác egyébként rövidgatya pólóban (meg most már persze egy esõkabátban) nyomta, még nezni is rossz volt. Timivel összenéztünk, minden rendben, összeszorított foggal indultunk tovább. A cipõink már beáztak, úszott a lábunk. Hegytetõrõl ereszkedtünk lefele, borzasztó kellemetlen volt a szembeszél, ami ontotta ránk a vizet. Az hármasfogat után haladtunk, lassan de biztosan ereszkedve. Jobbra tõlünk lent egy hatalmas völgy volt, mögötte egy nagyobb hegy. Valószínûleg arra értették a pontõrök, hogy nem szabad megmászni. A nagy esõben örülünk ha látjuk az ösvényt, jelzést nem tudunk figyelni, valahol el is vesztjük. Leérünk egy dózer útra.. Valahol találkozunk 3 emberrel, akik szintén feladták, és elindultak visszafele. Elérünk egy elágazáshoz, aminek egyik ágán sincs jelzés, balra indulunk kicsit távolodva a völgytõl. Pár perc után gyanûs lesz a dolog, megállunk tanakodni. Az én ellenõrzõ füzetkém már csak egy ázott massza volt, mert valamirõl a térképet is muszáj volt nézni. Kellett volna hozni egy mûanyag mappát.. de hát ki gondolt erre.. Rájövünk, hogy nekünk úgy Isten igazából már lent kéne menni abban a völgyben, amitõl mi éppen távolodunk. Visszaindulunk az úton, és az elágazásnál a másik úton megyünk tovább. A völgy nagyon meredek, nem lehet csak úgy lesétálni. Párhuzamosan haladunk a völggyel. Ez eddig jó. A hármak megállnak tanakodni, mi elõl megyünk tovább az úton, ami végül lejteni kezd, és a völgy fele kanyarodik. Ez jó! Végül szépen levezet minket a völgybe, ahol meg is találjuk az elveszett jelzést. Végre! Az esõ még mindíg szakad. A cipõinkben már áll a víz és tiszta sár minden. A dózerúton egy helyen olyan nagy pocsolyával találkozunk, hogy alig tudunk átevickélni, csak úgy ment, hogy egy lábbal beleálltam a trutyiba, ugy segítettem párom a csúszós útszélen. Nemsokára kiérünk egy tisztásra, és egy bólyát pillantunk meg. Hurrá! Itt a pont. 8,4 kmnél járunk. A pontõrök egy kis kõépületbõl szaladtak elõ, ahova az esõ elõl húzódtak. Kérték hogy álljunk be egy fa alá, és ott adtak egy újabb ragacsot a lapra. Az én lapomra már nem ragadt, csuron víz volt. Úgy adtam át nekik a lapokat, hogy itt van egy füzet, meg egy saláta. A térképen a zöld filc teljesen szétfolyt. Kicsit beszélgettünk, majd indultunk tovább, ismét szalagozott szakasz következett. Közben látjuk, hogy beérnek a többiek is. Az út majdnem megint becsap minket, de az utolsó pillanatban észrevesszük, hogy a szalagok nem az úton folytatódnak, hanem balra letérnek egy csapásra. Azaz inkább fel, mert emelkedik. Felérve egy másik nagy dózerúton folytatjuk az utunkat a Burok-völgy felé. Vissza-vissza nézek, hogy a többiek jönnek -e, de sokág nem látom õket, arra gondolunk, hogy továbbmentek a lenti úton. Végül meglátjuk õket, nem kavartak el. Arról beszélgetünk, hogy mennyivel egyszerûbb lett volna egy közelebbi túrára menni.. könnyebb tereppel, eltévedések nélkül.. De a fõ attrakcióért jöttünk, ami még hátra volt. Az esõ végre kezd alábbhagyni, és mire elérjük a völgy bejáratát már csak csepereg. Lassan lekerülnek a kapucnik, majd kicsit odébb az esõkabátot is bedobjuk a tatyóba. Pont jókor. Még az hiányzott volna, hogy itt végig essen. Sár az persze volt, néhol akkora, hogy majdnem otthagytuk a cipõinket. Az a kimondott ragadós süppedõs agyag, néhol 10 centis krátereket hagytunk. Hosszû menetelés kezdõdött, több helyen kerülni kellett, mert nem lehetett továbbhaladni az egykori kijárt úton a keresztbe dõlt fák és dzsumbuj miatt. Én nagyon élveztem, igazi vadregényes környezet. Ahogy beljebb haladtunk egyre többet kellett akadályokat mászni. A völgy oldalában szép sziklafalakat csodálhattunk meg. Szép látványban nem volt hiány, de elég lassan haladtunk a sok mászás és kerülgetés miatt. Pedig ahol lehetett haladni, ott iparkodtunk. Feltûnt mögöttünk, és lassan beért a hármasfogat. Beérünk még pár embert, akik éppen pihennek a kidõlt fákon ülve, majd õk is utánunk indulnak. Így megyünk tovább, és végül megpillantjuk a pontot. Újabb ragacsokat kapunk az ellenõrzõ lapra, amit már meg se próbálok felragasztani a lapomra, csak a zacskó belsejébe teszem. Kicsit beszélgetünk a pontõrökkel az eddigi útról, de nem sokat idõzünk. Haladni kell, ha be akarunk érni. Még mindíg sok van a völgybõl, és azt még nem is sejtjük, hogy az akadályok itt még fokozódnak. Útközben szóba elegyedek az egyik idõsebb túratárssal, akirõl kiderül, hogy Õ a Kinizsi Encián egyik õstagja, és a K100 egyik alapítója. Vagyis a hazai teljesítménytúrázás egyik létrehozója. Jól elbeszélgetünk az Encián rendezvényeirõl, majd végül mi Timivel lemaradunk kicsit. Az út már folyamatosan emelkedik, kifele haladunk a völgybõl. Lassan javul a terep, óriási fák mellett haladunk. Itt viszont iszonyú sok csalán álldogállt az út mentén, amibõl néha-néha kaptunk egy-egy szép adagot. Aztán azok is elmaradnak, tágasodik az út és végül felérünk Királyszállásra, a mûútra. Derékig sárosan ugyan, de még idõben vagyunk, ez jó. Innen már nem lesz nehéz lecsorogni Várpalotára. Ahogy haladunk az úton, felötlenek bennem az egykori Tési emlékek.. Elérjük az elágazást, ahol egy autó parkol, mellette egy férfi álldogál. Elõször azt hisszük, hogy elõrébb hozták a pontot ide, de kiderül, hogy nem Õ a pont, csak útbaigazít minket. Megmutatja, hogy nincs messze a pont, már látni onnan a sátrat ahova menni kell. Iparkodunk is arrafelé. A pont remek pihenõül szolgál. Sörsátor alatt állnak a pontõrök, itt van ellátás. Finom zöldalmát meg csokit kapunk, vizet is lehet venni. Itt kicsit összejön pár ember amíg ott vagyunk, de aztán mi tovább is indulunk immáron lefele a Csörget-völgybe. Út közben néhány technikás szakasszal is találkozunk, le-fel hullámvasutazunk kisebb puklikon, de alapvetõen lefele ereszkedünk. Ez a völgy is nagyon tetszik és itt jól lehet haladni is leszámítva egy két csúszós meredek részt. A hármasfogat ismét beér minket, elengedjük õket. Egy elágazásban kicsit keresgéljük a jelzést, de nincs sehol. A meredekebben lejtõn indulunk el, ami egy hid alatt vezet el. Ez a jó út, de ez csak száz méterrel késõbb derül ki. Onnan viszont jó a jelzés végig. A környék egyre nyíltabb lesz, újra körülvesznek a kopasz tetejû szép sziklás dombok, és hosszú menetelés után meglátjuk Várpalota házait a távolban. Jól haladunk, nem is kell rohanni az idõ miatt. A városba beérve ismerõs lakótelepen megyünk keresztül. Várjunk csak! Ez nem lehet az.. nem, nem. Maradjunk annyiban, hogy nagyon hasonló utcákon haladunk, mint ahol indultunk.. még hosszan követjük a kék kereszt jelzést, most mi érjük be a masik kis csapatot a cél elõtt nem sokkal. Kis keresgélés után feltûnik a mûvház újra. Jó kis túra volt ez a megpróbáltatások ellenére is, ebben megegyezünk még az utolsó métereken. Nagyon jó beérkezni a célba. Mint mindíg. Az idõnk 6:40 lett. A rendezõk itt is profin teszik a dolgukat, kapunk mindent, kaja is van. Uborkás zsírosdeszkák, ásványvíz meg kapunk egy-egy kis dobozos üdítõt is. Kicsit félrevonulunk enni egy asztalhoz. Érdekes volt, hogy éppen valamiféle elõadás készülõdhetett, mert folyamatosan érkeztek az emberek. Szépen csinosan, ahogy kell, néztek is minket (varacskos disznókat) rendesen ;) Összekaptuk magunkat, elköszöntünk, és indultunk is haza, mielõtt megint rákezd esni, mert még mindíg jól el volt borulva odafent. Nagyon jó volt ismét a Bakonyban, végül már egyikõnk sem bánta, hogy mégis ezt a túrát választottuk aznap. Köszönjük a rendezést! Képek a túráról: http://kep.tar.hu/qvic/50175979#2 | |||
| |||
| Szigeti Harmincas 15km
Érdekes túra volt ez. Párommal kellemesen meglepõdve vettük észre a túrakiírást az interneten, és rögtön be is terveztük a rövid távot (16km) vasárnapra, gondolván, hogy az majd jó kis levezetése lesz a szombati Õszi 30-asnak. Akkor még nem tudtuk, h a szombati túra milyen megpróbáltatásokat állít elénk. De ez egy másik történet.. Szombat este kicsit megtépázva, de még mindíg szilárd elhatározottsággal készültünk a túrára. Elõre lehetett sejteni, hogy nem a szokványos ttúra lesz, mert ez ugye Budapest belsejében fog zajlani, utcákon, hidakon. Azért mi bakanccsal, esõgatyával, esõkabáttal szerelünk, számítva az elõzõ napi elázás folytatására, aminek az idõjósok esélyt is adtak. A starthoz valamivel 9 elõtt érünk. A rendezõség három nevezési asztalkával fogad az uszoda bejáratánál. Elõször csodálkoztam a dolgon, de aztán rájöttem, hogy nem csak túrát szerveznek, lesz valamilyen futóverseny is a helyszínen. Át is irányítanak kedvesen az elsõ bepróbálkozásnál egy másik asztalhoz, ahol a teljesítménytúrára lehet nevezni. Meg is tesszük. Kicsit még tetvészkedünk, pár perccel késõbb indulunk mint a lapon szerepel. Az útvonalleírás gyakorlatilag egy rövid felsorolás amiben az érintendõ sziget/utca/híd nevek szerepelnek sorban. A soványka papírból még ennyi derül ki, hogy pontõrökkel nem nagyon fogunk találkozni, inkább kis magánakciókat kell majd végrehajtani az adott ellenõrzõ helyeken, ami két kategóriába sorolható: 1. valamilyen tereptárgyat kell megtalálni, és feljegyezni bizonyos tulajdonságát a lapra 2. valamilyen tereptárgyra erõsített tasakot kell megtalálni, és abból kivenni az elõre belehelyezett szórólapokból 1-t Az elsõ pont máris a Margitszigeten volt, egy templom melletti szobor névadóját kellett leolvasni és feljegyezni, arra vettük tehát az irányt. Alighogy elindultunk, lecsapott ránk egy operatõr kamerával a nagy magyar királyi televíziótól, és vad filmezésbe kezdett. Mint megtudtuk tõle, alig indultak a túrán, és ki vannak éhezve pár felvételre a ttúrázókról is. Nem csodálkoztunk nagyon, h kevesen indultak, mivel a túra nagyon késõn lett meghirdetve a neten, az éves túrafüzetbõl pedig teljesen kimaradt. Úgy tûnt teljesen, hogy egy hirtelen jött ötlet szülhette meg a rendezõségnél 1-2 héttel az esemény elõtt, h milyen jó lenne a futóverseny mellé ttúrát is szervezni. Ami rendben is lenne, csak úgy látszik nem sikerült eléggé promótálniuk. Elköszönünk a kamerás emberkétõl, és tovább sietünk a pont fele. Hamar el is érjük és begyûjtjük a nevet. Egy túratárs ér utól minket, és kicsit tovább menve nagyon nézelõdik. Útbaigazítjuk, hogy azt a templomot keresi, amelyik pont most hagyott el 20 méterre. :) A következõ pont egy szoborcsoport Budán a Fõ tér felé. Irány az Árpádhíd. A hídon nagy a forgalom, visszasírjuk az elõzõ napi jó bakonyi levegõt, de legalább most a szél esõ nélkül fúj csak. A célutcához hátulról, a hév megálló felõl közelítünk, kis kerülõvel. A magányos túratárs utól is ér közben minket. Felírjuk a rejtvény megfejtését. Továbbindulva kimegyünk teljesen a hév mellé, és ott haladunk elõre. Késõbb kiderül ez nem volt a legjobb ötlet, elfogy az út, visszakanyarodunk az egyel beljebb haladó utcára. Romos raktárépületek mellett haladunk el. A következõ állomás az Óbudai szigeten lesz, irány a K híd. A Filatorigát megállónál átkeltünk a sineken és megcéloztuk a sziget bejáratát. Ahogy átértünk a hídon balra le kellett fordulni egy keskeny földútra, amelyik a parttal párhuzamosan haladt a sziget északi vége felé ahol majd a pont lesz. Megkönnyebbülés volt a lábunknak a földút a beton után. Végre fák vesznek körül, bár a hely még így is hagy némi kívánnivalót maga után, fura alakokkal találkozunk. Útközben egy biciklis túratárs halad el mellettünk. A sziget végén a pont úgy van megjelölve a szövegben, hogy "az ottlévõ fák egyikén lévõ irattartó"-ból kell kivenni a szórólapot. Elég sok fa volt arra. :) A fene vigye el végülis erdõben voltunk. Meresztgetjük a szemünket mindenfele. Én már elõtte is arra gondoltam, h biztos kiteszik valahova teljesen a sziget szélére a pontot, ezért szinte biztos voltam benne, hogy nem az úton lesz amit keresünk. Közben a biciklis kollega jön visszafele, és érdeklõdik, hogy megtaláltuk -e. Nem. Mi sem. Három fele indulunk ;) A srác visszafele egy dózerúton a part irányába, én egy kis ösvényen a dzsumbujba a part irányába, párom fent az úton maradva keresgél tovább. Végül a bicajos srác megtalálja a pontot, hoz is nekünk szórólapot belõle. Megtaláljuk egymást, megköszönjük, jó utat kívánunk, majd indulunk visszafele. Most ugyanis vissza kell menni ugyanazon a hídon, majd az újpesti vasúti összekötõ híd fele kell venni az irányt a Népszigetre. Ez egy elég hosszú szakasz volt, ami izgalmak nélkül, a betont koptatva és Buda újabb már-már oszlásnak indult lerobbant (avagy ahova egyébként sose jönnénk) részeit megismerve telt. Végre nagy nehezen elérjük a vasúti hidat. Kételkedve és gyanakodva közeledünk. Eddig még csak vonattal mentünk át efféle hidakon. Egy ideig nem is láttam, hol lehetne gyalog ezen átjutni. A töltés egyre csak magasodott mellettünk, a tetején csak egy sínpár futott, út nem, ez lentrõl is látszott. Egyszer csak balra egy feljáró szerûség tûnik fel, de le van zárva. Szerûseg inkább, mert ezt már nehéz feljárónak nevezni. Nem másztunk át a kerítésen, de nagyon nézegettem, hogy hol lehet még felmenni, merthát valahogy fel kell jutni. Kicsit késõbb vezetett felfele egy ösvény a már magasabban húzódó "feljáróra", a tetején a kerítés meg volt törve, be lehetett slisszolni. Felmásztam megnézni. A fenti út nem illett a városképbe. Nem nem. Egyáltalán nem illett semmilyen bennem levõ "út"-ról alkotott képbe sem. Kicsit dzsungel, kicsit urbanikus, nagyon szemetes, nagyon lezárt. Páromnak mindenesetre segítettem feljutni, és elindultunk a fura úton felfele. A faltól a korlátig fákkal és gizgazokkal volt benõve az egész, egy kis ösvény vezetett felfele, ami viszont le volt betonozva, ez így együtt elég érdekes képet adott. :)) Már bánom, hogy nem fotóztam le. Feljutottunk, de fent megint le volt zárva az út kerítéssel, ami már átment volna a hídon a vasút mellett. A másik oldalt viszont láttuk, h nincs lezárva. Na szép. Akkor át kéne jutni vhogy. Persze le kellett mászni, és megkerülni az egész kócerájt, majd újra fel. Találtunk lefele egy másik lejárót, ami már jobb állapotban volt, de a végén ez is le volt zárva, úgyhogy megint átkommandóztunk. Át a híd alatt, mikor pont megérkezett egy vonat a fejünk fölé, iszonyat robajjal. Azon izgultam, hogy senki ne legyen épp a wc-n. A töltés másik oldalán viszont nem találtunk feljárót, csak egy nagyon meredek ösvényt felfele, amin felszenvedtük magunkat és megint csak (már-már rutinosan) átvergõdtünk a kerítésen, ami itt ráadásul magasan is volt. Fent az úton épp jött pár biciklis egyén, néztek is nagyon minket. ;) A következõ pont fele haladtunk a hídon, ami a Népszigeti oldalon a híd lábánál várt minket egy "étterem" formájában, amirõl megint csak fel kellett jegyeznünk egy adatot. Útközben a hídon utólért minket a biciklis kollega, aki a 30-ast nyomta minden bizonnyal. Lekavarogtunk, majd elindultunk keresztül a szigeten a déli vége felé, ahol a gyalogos híd várt minket újabb ponttal. Itt már hosszúnak tûnt nagyon az út át a szigeten, a betont már érezte a talpunk a bakancsban. Útközben azon tûnõdtünk, hogy mehet itt a bolt az itt lévõ vendéglátó helyeknek. Ez is elég lepukkant hely benyomását keltette. Mikor elértük a hidat cseperegni kezdett az esõ, de hamar el is állt. Újabb pont várt minket szórólapokkal a túlsó oldalon. Itt már tudtuk, h idõben vagyunk, lassítottunk mert Timinek nagyon fájt a lába. A gondok még az elõzõ napról gyökereztek, de most igazán kellemetlen. Battyogtunk tovább kesze kuszán utcákon, míg végül el nem jutottunk az Árpád híd másik végéhez. Újra vissza a Margitszigetre, majd végig a Hajós Alfréd sétányon. Itt várt az utolsó pont, szórólapokkal. Vettünk belõle, majd haladtunk tovább az úton az el-el suhanó futók mellett, akik épp aznapi edzésüket bonyolították. Kicsit odébb mégtöbb futót láttunk meg, csak õk már versenyeztek. Egy fordítónál rendezõ állt ügyelve a futók helyes kanyarodására, és jöttek a versenyzõk szép számmal. Kellemetlen volt nagyon, hogy nekünk is ezen az úton kellett haladni, így óhatatlanul zavartuk a rendezvényt. Ez szerintem nagy figyelmetlenség a rendezõk részérõl, fõleg, ha tudjuk, hogy mindkét rendezvényt õk szervezték. :) :(( Nem kellett volna a végét egy útvonalra rakni a futóversennyel. Talán jövõre a másik oldalra rakják a túra befutóját. Végül beértünk szintidõn belül, kaptunk szép kitûzõt meg egy átlagos oklevelet, meg még a biztonság kedvéért pár plussz szórólapot (már tele volt a hátizsák velük) :) Meglepõdve láttam, hogy borzasztó kevesen indultak a távokon. 5 ember a röviden, 8 a "hosszún" és ketten bicajjal. Az 15 akárhonnan is nézzük. Keseregtek is emiatt. Mondtam, h talán jövõre, ha rendesen meghírdeti többen eljönnek, az tuti. És végülis nem volt egy rossz próbálkozás. Felhívták a figyelmünket, hogy van ellátás is, ugyanaz mint a futóknak, onnan kérhetünk. A futók frissítése viszont még verseny közben mûködött, fiatal lányok adogatták a futóknak a poharakat. Nem nagyon akartam ott zavargászni õket, de aztán úgy döntöttünk megnézzük mi a választék. Energiaitalok, kekszek, kis gyümölcs. Szóltam az egyik lánynak, hogy a túrán vettünk részt, elvennénk innen valamit, nehogy kinézzenek minket onnan, mintha csak odavetõdtünk volna egy kis ingyen piáért.. majd elvettünk 1-1 poharat, leültünk a Duna partra, pihiztünk egyet, mielõtt hazaindultunk. Mit is mondjak még?? Városnézõs, tájékozódós.. ..érdekes túra volt ez.. :)) | |||
| |||
| Kinizsi 2005
1. Elõkészületek Nagy várakozások elõzték meg nálam az idei Kinizsit. Ez persze mindíg így van, de most azért vártam mégis kicsit jobban, mert tavaly (ismét) ki kellett hagynom egy Százast. Akkor nagyon bosszantott, hogy egy térdsérülés miatt nem tudtam indulni és még egy évet vagyok kénytelen várakozni, hogy ott toporoghassak újra a rajtban a többiekkel.. Lélekben persze ott voltam akkor is, gondoltam a szombati nagy menetre, de hát az mégsem ugyanaz.. Végül csak eljött az idei is, és újra rajthoz állhattam. Sajnos az a hetem nagyon zsúfolt és mozgalmas volt, sok melóval és egy pénteki egész napos kiruccanással, így igazán nem tudtam rákészülni fejben elõtte. Pénteken kivételesen nem melóban "pihentem", hanem lent a Balcsin, így a tikkasztó hõségbõl már elõre kaptam egy nagy adagot. Vigyáztam azért le ne égjek, de a nap így is teljesen kiszívott. Késõ este értem vissza Pestre, ezért a cuccaim nagy részét már elõre kikészítettem csütörtökön, mert tudtam, hogy nem sok idõm lesz már pakolászni. Kis alvás, aztán kora reggel csörgött a vekker. Jólesõ érzés volt felkelni, még ha kicsit nehezen is ment. Tudtam, hogy itt a nagy kaland ismét, egy percet sem szabad tétovázni, irány Csillaghegy. 2. Az indulás Idén ismét elsõbálozókkal indultam, sõt kapásból három embert sikerült beszervezni. Igaz sokat nem kellett szervezkedni, nem én buzdítottam õket, jöttek saját akaratból ;) A 6:20-as HÉV-t néztük ki magunknak, az még pár perccel a start nyitása elõtt beér. Iszonyatos tömeg fogadott minket (már a hév is dugig volt) Csillaghegyen. A sor megdöbbentõ hosszan kígyózott a szokásostól eltérõ rajthelynél. Ez kicsit rosszul érintett, tudtam, hogy mindíg nagy a sor, de most korábban jöttem mint szoktam, mégis többen várakoztak a rajtra, mint máskor. Rengeteg induló lesz, ez egyértelmû volt. Többeket már az elején kirostáztak azzal, hogy szúrópróba szerûen ellenõrizték az orvosi alkalmassági igazolást. Akinél nem volt, nem nevezhetett. Nálunk volt is, meg nem is kérték, így neveztünk és készülõdtünk. A rendezõség azért meg kell hagyni derekasan állta a tömeget, és nagyon profin vezette le a procedúrát. De ezt már megszokhattuk, köszönjük. Ákos és Gergõ rögtön neki is vágott a távnak és elindultak az elsõ pecsétért a hév túlsó oldalához. Mi piedcat-tel és párjával (aki 40-t derekasan bevállalt ezen a forró szombaton) még vártunk kicsit. Fõleg nekem kellet még pár perc, bedobtam egy kis kaját, megigazítottam a futómûveket és a szerelést, aztán 7:10-kor útra keltünk. Az, hogy a nevezés és a tényleges indítás más helyen van, óriási fegyvertény ekkora induló létszámnál, ez is egy remek megoldás a szervezõk részérõl. A papíromat alig volt idõm elõvenni, olyan gyorsan nyomták volna rá már a pecsétet. :) Irány a Róka hegy. 3. Az 1. EP biza messze van Szilvitõl a Hegymászó utcánál elbúcsúztunk, és immáron ketten folytattuk az utunkat, megindulva az elõörs után. Jó tempóban haladtunk felfelé, lassan de biztosan elõzgetve a lassabb túratársakat. Személy szerint mindíg örülök, ha egy túra rögtön emelkedõvel kezd, bemelegítésnek nagyon jó. Ahogy felértünk a nyilt dózerútra elénk tárult a vonuló tömeg. Hosszú sorokban meneteltünk, itt még mindenki jókedvûen, beszélgetve, magabiztosan haladt. Ahogy megindultunk felfele az Ezüst Kevélyre, a nagy beszélgetõ kedv láthatóan alábbhagyott a körülöttem lévõ emberek között. Elkezdtem én is kicsit befelé figyelni, felvettem a saját tempómat és piedcat-t kicsit hátrahagyva másztam felfele. Már ekkor lehetett érezni, hogy nem mindennapi melegben lesz részünk a nap folyamán, hiszen még csak reggel volt, de már folyt a víz rólunk felfelé az állott levegõben. "A hétvégére országos meleg rekord várható" csengett vissza fülemben a korábban minden médián hallható hír. Máris kezd hátránnyá válni a derekamra kötött fekete pulcsi, amit estére cipelek és nem fér az övtáskámba. Fent bevártam a túratársam, majd együtt indultunk lefele. A rövid lejtõ kellemes volt, majd ismét emelkedtünk immáron a Nagy Kevélyre. Felérve pompás kilátás, és sok pihenõ ember fogad. Mi sem rohanunk el, kicsit megállunk, régi ismerõssel találkozok, beszélgetünk. Attilától megtudom, hogy ez lenne neki a 10. sikeres, ha megcsinálja. Szép sorozat, sok sikert, én még csak a felénél tartok. Lefele én megint kicsit meglógok és a Kevély nyereg után beérem Gergõéket. Ákos nem akar kocogni még lefele sem, de végül sikerül õt is rávenni egy kis gyorsulásra. Jó tempóban, beszélgetve érünk el a Csobánka melleti útig. Közben piedcat is beér minket, együtt megyünk tovább. Útközben újabb ismerõssel futok össze, hosszabb beszélgetés, közben lemaradok a többiektõl. A mûútnál egy egész depós hadsereg várja a könnyített teljesítést választó hozzátartozókat. Itt rákapcsolok és beérem a többieket. Kicsit szétszóródottan ugyan, de megvan mindenki. Hosszabb, számomra kedves szakasz jön fel a Hosszú hegyre (felfelé találkozok Kalapos sporttárssal.. kellemes meglepetés, rég láttuk egymást), majd le a Szántói nyeregbe, ahonnan aztán majd kapaszkodhatunk fel a Pilisre. A Pilis, no igen. A Százas legmagasabb pontja. Tekintélyes, kemény és gyönyörû. Már jó messzirõl látható, ahogy kimagaslik és impozáns látványt nyújt a túra több pontjáról. Közelrõl is nagyon szép, csak azt már kevésbé veszi észre az ember.. miközben csípõre tett kézzel a földet bámulva lihegve araszol felfele ;) Idén érdekes megoldással próbálta valaki megingatni a notórius rövidítõket, papírlapra vetett szöveg hirdette több helyen is, hogy a szerpentinen zsírkrétás pont lehetséges. Ez egy jó húzás volt, láthatóan kevesebb vállalkozó szellemû akadt a mezõnyben. Gergõvel elöl kicsit elszakadtunk, a többiek visszavettek a tempóból. Útközben több helyen megcsodáltuk a csodaszép panorámát. A látvány ápolta a kis lelkünket. :) Gergõnek itt még nagyon jól ment, próbálta tartani a lépést, ahogy tudta. Nagyon nem izgultam senkiért, tudtam, hogy ezt a hegyet úgyis mindenki a saját tempójában fogja megmászni, ha nagyon szétszakadunk, akkor majd legkésõbb a nyeregnél bevárjuk egymást. Ez így is lett. Mire az utolsó fordulót is bevettem felfelé, már csak én maradtam elõl a csapatból, és lendületesen nyomtam tovább egészen a Pilis nyeregben lévõ ellenõrzõpontig. Itt talán elõször megtörténik a csoda.. egy apró felhõ (ki tudja honnan került ide?) bekúszik a nap elé. Igaz csak par apró percre, de érezhetõen enyhül a hõség. Merthogy ekkorra már nincs jobb szó az uralkodó hõmérsékletre. Ezt kérem úgy hívják, hõség, de tudom jól, lesz még majd rosszabb is. A hátamon lévõ camelbackbõl folyamatosan aprókat szipkázva pótoltam a folyadék veszteséget, de a tartalék már vészesen fogyott addigra. Már az elõtt, hogy ereszkedni kezdtem a nyeregbe, eldöntöttem, hogy itt muszáj vennem utánpótlást, mert Kesztölcig még van kb 6 kilóméter és a meleg egyre fokozódott. Idõm volt bõven, több is mint akartam volna, tudtam, hogy a többiekre szignifikáns idõt várni kellesz. Én nem vagyok az álldogálás híve, de a csapat miatt most ez nem számított. Az idõ sem számított. Itt csak 1 dolog számított, és az az volt, hogy kicsit pihenten együtt majd továbbinduljunk. A mezõny nagy része itt mindíg megpihen, nincs is mit csodálkozni ezen, a hely erre ideális. A rögtönzött büfében mindenféle jó kapható volt, ráadásul elképesztõen reális árakon. Én is vettem egy életmentõ palackot egy "másfél literes szénsavas" formájában. Felet rögtön lenyomtam, felet betöltöttem palackba, és egy felet meghagytam piedcat-nek, hogy érkezéskor máris tankolhasson. Erre negyed órát kellett várnom közben, de befutott mindenki. Újabb kb 15-20 perc pihenõ a többieknek, nehezen telt az idõ számomra, de végül elindultunk. 4. Faluról falura Mindenki tudta, hogy most egy könnyebb szakasz jön egészen Dorogig. Kesztölcre koncentráltunk. 6km az nem sok. Ott lesz kocsma, ami valóságos kánaán a jelenlegi körülmények között. Jól haladunk, együtt megyünk. A kétágú hegyrõl lefele jövet mindíg érdemes hátranézni. Az egyik legszebb kép tárul elénk, amit a túrán láthatunk. A poros úton sietünk lefele egészen a mûútig, majd azon tovább be Kesztölcre. A beton már itt sem esik jól. Viszont az igen, hogy innen már hamar becsorgunk a faluba. Megcélozzuk a kocsmát. Fél liter kóla lecsusszan, majd megtámadom a csapot is, és teletöltöm a camelback-et. Itt is sokat idõzünk, mindenki próbálja rendbe szedni magát. Gergõnek problémája van a bakancsával, nyomja a talpát egy kis egyenetlenség a betétben. Sziszegve tapogatja a lábát és rosszallóan csóválja a fejét. Ez sok jót nem jelent, én már biztos voltam benne, hogy nem fog végig jönni. Azt javasoltam, hogy mindenképp próbálja visszafogni a tempót kicsit és kímélni a lábát. Õ ott is maradt még pihenni, így innen már csak hárman indultunk tovább. A faluból kifele menet ismét egyre jobban éreztük a hõség tikkasztó hatását, amit itt még a beton is tetézett. Átkelve a 117-es úton a földút már sokkal kellemesebb volt. Lefelé haladva jó kedvûen beszélgettünk. Hamar elértük Dorog határát, ahol le kellett térni a megszokott kék jelzésrõl, és a vasúti töltés mentén haladtunk tovább. A nyílt terepet és a tûzõ napot piedcat rosszul viselte, láthatóan leamortizálta és lassabban haladt, de itt még belátható távolságon belül voltunk egymástól. Utána viszont, mikor kiértünk a mûútra, már szétszakadtunk ismét. Ákossal jó tempóban elértük a Gete alját, ahol azonban már neki is meg kellett állni egy kicsit az árnyékban pihenni. Megbeszéltük, hogy fent majd találkozunk, én rákapcsoltam a saját tempómra felfele. Útközben több túratárs mellett elhaladok. Egy fiatal sráccal együtt küzdünk egy meredekebb részen, mikor a következõ megjegyzést teszi: - Milyen szép idõnk van. Lattam rajta, hogy poénnak szánta, ezért félvállról válaszoltam neki: - Jól meggondoltad ezt a kijelentést? Végülis jó idõ van, csak kérdés mihez? :) ..hát nem a hegymászáshoz.. :) de ezt már nem tettem hozzá. Jó utat kívánunk egymásnak és Õt is elhagyom. A csúcs pont jókor jön, nagyjából ahogy számítottam rá. 5. A Gete Fent a szokásos látvány, rengeteg elgyötört arcú sporttárs pihenget. A pontõröktõl egyedi Kinizsis csokit kapunk. Azonnal bontani kezdtem, mert ebben az irdatlan melegben nem sokáig maradna szilárd halmazállapotban a táskában. Jól esik a keserû csoki, pecsét után keresek egy kis árnyékot. Nem sok van, a nap nagyon magasan áll, a néhány árnyékos zugot pedig már megszállták a túratársak. Végül mégis találok egy kis zugot egy srác mellett. Kényszerpihi ismét, míg a többiek megérkeznek. Itt még kevesebb lelkesedéssel várakozok, az árnyékban is pokoli hûség volt és szúnyogok hada csípkedett. Jöttek az izzadságra szép számmal. Közben rengetegen érkeznek, piedcat-ék még sehol. Negyed óra múlva Ákos felér. Behúzódik Õ is az árnyékba, de nem akar sokat pihenni. Mondom neki, hogy induljon nyugodtan, én bevárom piedcat-t, aztán majd megpróbáljuk utólérni. El is indul, irígykedve nézem, ahogy eltûnik a hegy túloldalán. 10 percre rá megjön piedcat. Nagyon rosszul fest, szinte lerogy az árnyékba. Percekig szinte semmit sem csinál, sokat kivett belõle a meleg. Próbálja rendbe rakni magát, de elég sokáig húzódik a dolog. Elmondtam neki, hogy Ákos már elõl van és be kéne érnünk majd (ahogy telik az idõ ez kezd egyre reménytelenebbnek tûnni már). Õ még pihenne, többször mondja, hogy ne várjam és induljak utána. Én is erõsködöm, hogy megvárom, bár már több mint 40 percet álltam itt, de mindenképp vele akartam menni, hogy húzzam kicsit. Tudtam, hogy lefele tudunk hozni egy kis idõt majd. Végül nagy nehezen összeszedi magát, indulhatunk. Ahogy kilépünk a napra, érezzük, hogy ez nagyon kemény lesz. Gyorsan igyekszünk elérni a fákat a másik oldalt, ahol megkezdjük az ereszkedést. Egy kis tisztásnál még megállunk, egy képet csinálunk a lenyûgözõ kilátásról hegyeskõ felé. A meredek úton próbálok koncentrálni a terepre, itt nagyot lehez zakózni, ha nem figyel az ember eléggé. Közben búcsút intünk a Nagy Getének. 6. A halálkatlan Ahogy leérünk, hirtelen véget is ér a menedéket nyújtó árnyék, amit eddig a fák nyújtottak. Innen indul a menetelés a grillsütõben.. A levegõ egyhelyben áll, semmi légmozgás. Lefele próbáljuk magunkat menetszéllel hûteni, kocogunk a poros úton. Több csoport mellett elhaladunk, mire leérünk a keresztezõ útra, ahol ismét elválunk a kék jelzéstõl és balra fordulunk, majd megkezdjük a kaptató megmászását. Ahogy kapaszkodni kezdünk piedcat lemarad. Látom, hogy megint megzuhan. Nagyon ki van a melegtõl. Én is lassítok, ahogy találok egy kis árnyékot megállok, és várok. A csoportok újra beérnek, õk is lassan, erõlködve haladnak. Itt kicsit mindenki meghal. Továbbindulok utánuk. Az erdõ szélén haladunk tovább felfelé. A tetõ lassan jön el, a nap éget, a hõség már nagyon nehezen viselhetõ el. A távolban meglátom a fasort, ahol ráfordulunk majd a Hegyeskõ fele vezetõ útra. Útközben egy idõsebb férfi egy pólót mutat fel és kérdi, hogy nem -e az enyém. Valaki elhagyta az úton. Nem az enyém, válaszolom, de ahogy nézem ez az Ákosé lehet, mondom neki, hogy valószínûleg tudom kié, de Õ jóval elõrébb van már. Azt feleli, hogy elviszi Mogyorósbányáig, ott majd leadja a talált tárgyak közé. Ez jó ötlet felelem, de látom, hogy már alig van ereje a pólót is cipelni a kezében.. Ahogy elérjük a fákat, hagyom elmenni, én beállok az árnyékba és várok piedcat-re. Hamar feltûnik a távolban a csúcsra felérve. Már szinte csak vánszorog a napon. Lassan beér, együtt indulunk tovább. Nem nagyon beszélünk. Ráfordulunk a Hegyeskõre, és a hosszú egyenes dózeren haladunk. Útközben eszembe jut, hogy kéne csinálni egy képet a Hegyeskõrõl, mert ez is nagyon szép. Elkérem a gépet piedcat-tõl, tudtam, hogy neki most nincs ereje erre, had menjen. Kicsit lemaradok, fotózok, majd futva beérem és elõre állok kicsit nagyobb iramot diktálni, mert már nekem is kezd felfõni az agyam, jó lenne hamar túl lenni ezen a szakaszon. Beérem a pólót cipelõ túratársat, aki lihegve megkérdi, hogy nem vinném -e el én a társamnak a pólót. Dehogynem, elviszem. Elvettem tõle, és felkötöttem az övtáska szíjára. Itt az út mellett nagyobb társaság pihent egy kis árnyékban, tõlük is megkérdem azért a biztonság kedvéért, hogy nem -e az õvék mégis a póló. Nem a válasz. Közben Ákost többször próbálom hívni, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg az övé, de nem sikerül. Hátul piedcat lemarad, valószínûleg megállt pihizni. Én nem bírom már tovább, megindulok kocogva. Csak legyek minél hamarabb lent a pincéknél. Ott lesz víz. Ha nem is iható, mosakodni jó lesz. Ahogy erre gondoltam egyre jobban vittek a lábaim. Átmásztam a hegyen, és megindultam lefelé. Itt teszek még 1 próbálkozást és végre sikerül Ákost elérni. Kiderül, hogy tényleg az övé a póló, kiesett a zsákjából a pót.. Megbeszéljük, hogy megvár a kútnál. Futok lefelé. Páran egy helyen keresik a helyes utat, amit nehéz észrevenni egy apró benõtt ösvény személyében. Nem szólok semmit, csak berobogok a jó úton, úgyis észreveszik. A mûútra hamar leérek. Az út mentén egy autóból vizet osztogatnak. Irtó rendes tõlük, én is kapok egy fél litert, nem gyõzök hálálkodni. Ez aztán a sportszellem. Tovább robogok, és végre odaérek a kúthoz. Keresem Ákost a szememmel, de nem látom sehol. Egy pillanat múlva már tekintetem a vödörre szegezõdik. Szinte fejest ugrok bele. Amimet csak tudom bevizezem a sáros vízbõl. Lehûtött fejjel már meglátom Ákost is kicsit arrébb. Odatelepülök mellé. Mellettünk nékikék itt is vizet osztanak. Nem kellett kétszer mondani, itt is töltök. Elmegyek még1x mosakodni, aztán szólok Ákosnak, hogy indulhatunk, majd Mogyorósbányán bevárjuk piedcat-t. El is indulunk. A második kútnál újabb vizezés. Hihetetlen jól esik. Elkezdjük mászni a Kõsziklát. Ákosnak mesélem, hogy nálam ez az a hegy, ahova általában nem bírok felmászni megállás nélkül. Most sem, bár gyorsabban haladok mint Õ, egy árnyékos részen kicsit megpihenek, bevárom. Az emelkedõ hosszú, és nehezen jön el a tetõ. Õ lenyomja megállás nélkül, de egyszerre érünk fel. Lefele nincs ereje futni, de kedve se lenne hozzá. Viszont így is jól haladunk. Elmondom neki, hogy innen már mindjárt ott vagyunk, és útközben lesz egy kút is, ahol majd csak mosakodunk, vizet venni elég lesz visszafele is pecsételés után. Ahogy meglátjuk Mogyorósbánya házait széles vigyor terül el az arcunkon. Megrohamozzuk a csapot, és bedöcögünk a ponthoz. Fél öt van. 7. A fordulópont (Mogyorósbánya) A vendéglõben gyorsan pecsételünk, veszünk pár dolgot a pultnál és leülünk bent az egyik asztalhoz. Nagyon jó ott ülni. Nyújtok, eszek, iszok, jól esik a pihenés. Érzem, hogy lassan jön vissza az erõ. Tudom azt is, hogy innen már sokkal sokkal könnyebb lesz. A napnak már nincs olyan nagy ereje, és ez rengeteget számít. Azért azon kicsit megrökönyödtem bejövet, hogy odakint voltak, akik a napon pihentek. Ezután a pokoli szakasz után nagyon vágytam a hûvöst. Bentrõl felhívjuk piedcat-t. Már lefele jön a Kõszikláktól, ez nagyon jó hír. Elmondom neki az utat, nehogy kihagyja a pontot majd és továbbmenjen felfele a csap után. Ákossal csodálkozunk kicsit, hogy ilyen jól jön piedcat. Valahogy erõre kaphatott útközben, és ennek nagyon örültem. Tudtam én, hogy kemény gyerek, csak ahogy Hegyeskõnél kinézett, nem gondoltam volna, hogy fel tud pörögni még MBánya elõtt. Pár perc múlva be is ér. Mutatom merre menjen a ponthoz, majd megérkezik az asztalhoz Õ is. Feltankolunk, és lazítunk. Vizet is töltünk, majd jelzem, hogy lassan indulnunk kell. Összeszedjük magunkat, és indulunk. Most kicsit lassabban indul be a lábunk, nem sietünk. Az út szélén rengeteg ember heverészik, depósok is szép számmal jelen vannak. A csaphoz már nem megyünk oda még1x, elindulunk felfele. 8. Bányahegyig Könnyedén, és kicsit kényelmesen haladtunk MBánya után. Ez a szakasz egy kis lazítás volt, mikor nyíltabb részhez értünk örömmel vettük tudomásul, hogy a nap már kezdi feladni a küzdelmet.. :) Péliföldszentkeresztig gyorsan eltelik az idõ. Ott megcsodáljuk a változást az elmúlt évekhez képest és közben rátérünk a mûútra. Ezen hosszabb szakasz, enyhe emelkedõvel, majd letérünk egy földûtra balra át a mezõn. Itt kisebb csoportokat érünk utol, majd ahol elkezd jobban emelkedni az út, a többiek kezdenek kicsit lemaradni. A tetõrõl lefele kocogok a lejtõn. Egy kanyarban bevárom a társakat, elõl Ákos jön, vele megnézzük a Büdös-lyuk barlang bejáratát. A Vaskapu elõtti két domb megmászása szépen komótosan történik. A nagy kanyar pedig a Vaskapunál idén is lehetõséget nyújt a hátunk mögött jövõk megtekintésére. Érdekes hely ez is a túra útvonalán. Pusztamarótra érve még piknikezõkkel találkozunk, és vannak itt megpihenõ túrázók is szép számmal. Mi egy információs táblánál állunk meg és bevárjuk egymást. Ákos még elõszed valami kaját mikor indulunk, piedcat-tel megkezdjük a hosszú emelkedést Bányahegy fele. Ezt a részt a Kis Gerecse és a Gerecse oldalában nagyon szeretem. Az a sziklás ösvény nagyon jellegzetes, a hegyoldalban többhelyen elterülõ medvehagyma erdõvel.. Beállunk a saját tempónkra. Ahogy felérünk és már kicsit lejteni kezd az út, balra le kell térni egy sokkal kisebb ösvényre, amin majd újra emelkedni kezdünk. Itt felhívom a srácokat, hogy figyeljenek majd oda a letérésre. Innen már nagyon hamar felérek a ponthoz. Hamarabb is mint gondoltam, fél 9 körül kapom a pecsétet, a többiek pedig 10 perc múlva érkeznek még világosban. Ez nagyon jó, idõben vagyunk. Nagyon jól esik a jó citromos tea, repetát is kérek. Veszek egy szendvicset és mind a hárman befizetünk egy gulyásra is. Két féle volt, mi a babgulyást választottuk és nem bántuk meg. Nagyon kellett most a kalóriadús kaja. Közben már szürkült, kezdték felkapcsolni a lámpákat. A hangulat nagyon jó az asztal körül, ismeretlen túratársakkal beszélgetünk. Rémhírek terjengenek, hogy MBányáról már csak kb 4-5 százan indultak tovább. Ez nagy meleg ide vagy oda, elég hihetetlennek hangzik (mint késõbb kiderült nem is volt valós az állítás), mindenesetre az tény, hogy ide eddig csak 150-en csekkoltak be. A gulyás bár szép adag volt teljesen eltûnik a tányérból. Egy srác bosszankodik, hogy nem tud telefonálni, mert nincs térerõ. Elmondom neki, hogy van itt egy hely, ahova beállva én minden évben tudtam eddig telefonálni, és ez 10 perccel ezelõtt idén is sikerült. Ennek megörül, és megy ki is próbálja. Késõbb mondta, hogy neki ott sem sikerült. Mondtam neki, hogy próbálja meg az enyémmel, hívnia sikerült, de beszélnie már nem.. centik számítanak tudom, de Õ már nem próbálkozott, sietve továbbindult. Visszatérve a többiekhez Ákos is kíváncsi lett a "telefonáló helyre", Õ is kipróbálta, neki gond nélkül ment. Besötétedett, még vizet töltöttünk, aztán induláshoz készültünk. Az övtáskám jelentõs részét egy nagy zselés akkumulátor töltötte ki, amit nappal kis nyûg cipelni, de a sötétben jó szolgálatot tesz. Elõszedtem a hozzá tartozó fejlámpát és beüzemeltem... volna, de meg se mukkant. Igazítgattam a vezetékeket, nézegettem a forrasztásokat, minden jónak tûnt, de mégse történt semmi. Izzó csere, de arra sem indult be. Az izzó jó, máshol van a bibi, de ezt mûszer nélkül nehéz hirtelen megtalálni. Nem is ment. Bosszankodok (soha nem hagyott még cserben), közben elõszedem a pótlámpámat, ami egy kripton izzós biciklis lámpa ceruza aksikkal. Ezek is fel vannak töltve, azonban tudtam, hogy ezek csak kb 3-4 órát fogják bírni, ami kevés lesz. Ehhez már nincs pót-aksi szett, hisz ez már így is a pót lámpám ;). Tehát spórolni kellesz ahol csak tudok. Így indulunk, de én még meg vagyok gyõzõdve róla, hogy útközben életre keltem a rendes lámpámat is. Itt még nem tudom, hogy ez már nem fog sikerülni, és a nagy aksi ezt a Kinizsit használat nélkül, a táskában pihenve teszi meg. Mint valami potyautas, aki nem tesz semmit a nehéz út átvészelése érdekében, csak egy kis sarokba kuporodva szépen átalussza az egészet. 9. Sötétben együtt Lassan indulunk megint, kicsit elmerevedtek a futómûvek a pihenés alatt. Kicsit megpróbálom húzni a többieket, elõl haladok a sötétben botorkálva. Ahol csak tehetem lámpa nélkül megyek, néha felvillantom egy röpke pillanatra, hogy nagyjából merre is megy az út, aztán a sötetben teszem meg a szememmel elõre bejárt útrészt. Kockázatos és mókás vállalkozás, én nagyon élvezem. Ha valakiket beértünk, akkor mindíg kicsit mögöttük maradtam, kihasználni az Õ fényüket a pálya elõre benézéséhez. Néha teljesen bevártam a többieket, hogy tõlük kapjak egy kis "ingyen alamizsnát", de többnyire egy kicsit elõrébb haladtam, hogy tudjam nézegetni az elágazásokat, és ezzel piedcat-éknek ne kelljen foglalkozniuk. Nekik már épp elég volt az is, hogy még egy 30-as hátra volt a távból, nem akartak már nagyokat tájékozódni, térképet böngészni és jelzést keresgélni. Legkevésbé eltévedni szerettek volna, de ez a veszély nem állt fent. Ebben én bíztam a legjobban talán. Nem is volt semmi gond. Koldusszállás elõtt egykori élményeimet mesélem a helyrõl, mikor jól megijesztettek minket az oda vezetõ úton. Most nem kapunk kitüntetett fogadtatást. Ahogy közeledünk, érzem, hogy valami nem stimmel. Szokatlan nagy a csend. Jó, ciripelnek a tücskök, apró neszeket hallani, de valami hiányzik. Nem szólnak a békák! Hát mi van itt kérem? De ahogy elhaladunk a tó mellett, rázendítenek. Megnyugszik a lelkem. :) Pár perc múlva beérünk a ponthoz. A rendezõk kedvesek és újra teát kapunk. Nem olyan finom, mint a Bányahegyi, de ugyanolyan jól esik. Itt már nem sokat állunk, szinte rögtön bevetjük magunkat a sûrûbe. Most jönnek az izgalmas részek. Egy régebbi trükkös elágazásnál már jól látható jelzések köszönnek vissza. Ez derék. Azon gondolkodom, hogy ha végig ilyen jól feljavították a jelzéseket, akkor elveszti a varázsát az utolsó szakasz. Nem, az nem lehet. Kell egy kis izgalom a végére. A Bodza völgy felé haladva erõsödik az utópálya zaja. Nagyon rég óta halljuk már, de ilyen közel még nem volt. Már szinte szembe jönnek az autók velünk. Hé, hát ez tényleg szembe jön. Valami terepjáró féleség kecmereg felfele a földúton. Mikor odaér hozzánk félreállunk, Õ lelassít és szép lassan illedelmesen elmegyünk egymás mellett. Biztos kísérõautó. Más nem nagyon lehet éjnek évadján. A mezõnél jól esõ érzés, hogy jól ismerem már az utat. Az aljnövényzet csuron víz, a nadrág szára és a cipõ is vizes lesz, de át nem ázik. Megjegyezzük, hogy napközben mit nem adtunk volna egy ilyen hûvös, nedves mezõért! Most azonban nem hempergõzünk meg, csak átcaplatunk rajta, majd felmászunk a mûútra. Depós autók fogadnak és több helyrõl bíztatást kapunk. Meg kell hagyni, ez nagyon jól esik, megköszönjük. Felmászunk a Tornyópusztai mûútra, és megkezdjük a hosszú unalmas menetelést. Itt nem kell sokat használnom a lámpát. Útközben felveszem a pulóvert. Kis csapatom kicsit lemaradva kullog. Mikor bevártam õket már látni véltem rajtuk az átváltozás jeleit. Kicsit sántikálva, réveteg arccal poroszkálnak. Nem kétséges, hamarosan zombikká válnak. Egy sokadrangú zombifilmbe már most beállhatnának statisztának. De azért jöttek (mert hát a zombik ilyenek.. csak jönnek.. csak jönnek..), és elértük a leágazást. Somlyó fele az utolsó emelkedõt kényelmesen tettük meg, lefele lekocogtam. A pontnál pecsét, majd néztem a beérkezõ többi statisztát.. Remek válogatást lehetne rendezni. 90km megvolt, de ahogy az idõt számolgattam már nem voltunk nagyon eleresztve. Vártam piedcat-éket, aztán pár perc múlva beérkeztek. Átváltozva. Már teljesen bezombultak ;). Pecsét után azzal rukkoltak elõ, hogy már nem tudják tovább tartani az ötös átlagot, amivel még elérhetnénk az elsõ vonatot, ezért menjek csak innen a saját tempómban, õk meg majd beporoszkálnak. Próbáltam rábírni õket, hogy menjünk együtt, mert meglesz még az nekik is. Innen már nem olyan nehéz a terep, viszont elsõbálozóknak fokozottan eltévedésveszélyes. Azt mondták, majd valahogy elnavigálnak, ha más nem akkor valakikhez csapódva. Nekem mindenképp el kellett érnem azt a fél ötös vonatot, mert dolgom volt reggel, és így alhattam volna kb 3 órát. Annyi meg tudom, hogy kellesz. Osztottam, szoroztam, mégegyszer rákérdeztem, hogy biztosan minden oké lesz -e. Persze tudtam, hogy okés lesz, bíztam azért bennük. Így elbúcsúztunk, és nekieredtem az útnak. 10. Sötétben egyedül Futottam, és nagyon jól esett. Lámpám himbálódzó fényében figyeltem a jeleket nagyon. Itt már nem volt spórolás. Egy elágazásnál kis csapat keresgélte a kéket, de rossz úton. Nem volt náluk valami nagy fényerõ, így nem látták meg messzebb a jelet a másik úton. Én igen, és visszakiáltottam õket. Nagyon kellemes volt az út, újra rázendített kedvenc békakórusom, ahogy bejöttek a tavak Kisegyházánál. Aztán elértem az ominózus tisztáshoz, ahol jól el lehet kavarni. Egy nagyobb csapat éppen ezt gyakorolta, lementek a bal oldali úton. Én sem emlékeztem ott pontosan, hogy melyik is a jó út, de arról meg voltam gyõzõdve, hogy nem az. Váltottunk pár szót errõl kiabálva, és kiderült, hogy Õk sem biztosak egyáltalán. Én a felsõ utat nézegettem, mikor jött egy másik csapat, akik magabiztosan a középsõ halovány utacskát választották. Hát persze, ekkor már leesett a tantusz. Elindultam utánuk. Nagyon jó tempót mentek, ez nekem megfelelt. Egy kis dzsungel harc, majd kiérünk arra a szekérútra, ami már az aluljáróhoz visz. A mûúton az egyikük lemarad, én továbbra is sereghajtóként spórolok a lámpámmal, ami szemlátomást már kezdi az utolsókat rúgni. Most már nem maradhatok le. Az utolsó hegy van már csak hátra, de fényem már alig. Az is kész csoda, hogy eddig bírta. Ahogy megkezdjük a mászást egy darabig még jól tapadok, de mikor bejön az a rengeteg keresztbe dõlt fa, amit felülrõl, alulról kell átmászni nem tudom velük tartani a lépést, mert már szinte semmit nem látok. Megállok, a fenyek elõl eltûnnek. Mókás helyzet. Nem szóltam nekik, mert nem akartam feltartani õket, had menjenek. Egy ötven méterre még láttam a mögöttem jövõ fényeit. Jó nagy fénye volt, csábító volt, hogy bevárjam. A vak sötétben azonban a táskámban kezdtem kutakodni. Eszembe jutott, hogy volt egy pót-pót lámpám is. Igaz már vagy ezer évesek az elemek benne, és csak egy apró toll formájú lámpa, de elvileg müxik. Elõkaparom. Az egyik elem a biztonság kedvéért ki volt szedve belõle, ezt is kitapogatom és behelyezem. Becsavar, bekapcs. Világít. Szuper. Nincs nagy fénye, de ezzel már látom az utat. A hátam mögött lévõ ember közben nem kerül elõ, arra gondolok, hogy talán eltévedt, vagy megállt valahol. Most már nem nagyon izgat, elindultam és lassan haladva keresgéltem az utat. Elég zegzugos rész ez, hirtelem fordulókkal, ahol alig látni merre is megy tovább az út. Az izgalom így megvolt a végére. Szépen lecsorgok a másik oldalt, és kiérek a mûútra. Ez már Szárliget. Ez a lámpa is kezd halványodni. Ennyi volt még benne. Pont elég. :) Innen már nem is nagyon kell. Végigmegyek a sinek mellett, és be az aluljárón. Itt még felkapcsolom egyszer, aztán besietek az iskolába. 11. A cél 3:37 Célbaérés, örömködés, pecsét, jelvény, kézfogás. Oklevelet nyomtatnak nekem, profi megoldás. Megkapom a kajajegyet is, és hátra megyek az ebédlõbe. Ismerõs arcok, elgyötört arcok, virsli, kenyér mustár, teával. Leülök egy túratárshoz, késõbb még ketten odajönnek. Gratulálunk, eszünk, beszélgetünk. Lazítunk. Jól esik minden. Kellemesen telnek a percek, de közben eszembe jut, hogy még jegyet is kell vennem az állomáson, szedelõzködés, elköszönés, jövõre ugyanitt virsli mindenkivel. 12. Epilógus Visszamászok az állomásra, útközben érkezõk, van aki egész frissen, van aki statisztaként. Gratulációk. A pénztárnál nincs nagy sor, hamar megvan a jegy, irány a felüljáró. Még a váróban negyed körül hív piedcat, hogy õk is beértek közben. Ezt örömmel hallom, és nyugtázom, hogy meglepõen jól jöttek a végén. De ezt a vonatot már nem akarják elérni.. :) A felüljáró lépcsõi könnyen mennek, de fent nem tudom melyik is az én vágányom. Az egyiknél már páran vannak, akkor biztos az lesz. Miközben fent nézelõdök, megérkezik mögém egy sporttárs, és mikor látja, hogy elindulok lefele, kikerekedett szemmel visszahõköl. Ja, te már végeztél? -kérdi Merre kell menni? Mondom neki, hogy ott lent a sinek mellett, majd át az aluljárón, aztán szemben már ott a cél. Szegény kicsit bosszankodva sarkon fordult és megindult lefele. Én is. Lent leülök a lépcsõ aljába virslievõ barátaimhoz és együtt várjuk a vonatot. Vonat jön, irány haza. Végül pont meglett a 3 óra alvás. :)) Vasárnap délután kivizsgáltam a lámpámat. Kiderült, hogy a foglalattal volt a bibi, és a helyszínen is javítható lett volna, ha tudom mi a baja. Ezt a Százast így elsumákolta a kicsikém, de megígértem neki, hogy jövõre nem ússza meg! ;) | |||
| túra éve: 2004 |
| |||
| Balaton 50 2004
Elõször indultam ezen a túrán, ezért azzal kezdtem, hogy kicsit utánanéztem a fórumon mi fán terem is a B50. Régebbi beszámolókat olvasgattam és térképésztem közben az útvonalat. Hamar kiderült, hogy nem egy egyszerû túra ez. Több trükkös rész is van rajta, ahol nagyon figyelni kell, mert könnyû eltévedni. Kigyûjtöttem a legfontosabbakat egy lapra amit magammal vittem. Szombat reggel 5:30-kor indultunk piedcat-tel Pestrõl, 7:10-re BFüreden voltunk. Útközben vele is elolvastattam a kigyûjtött okosságokat, hogy lelkiekben Õ is fel tudjon készülni a várható nehézségekre. Jókat vigyorogtunk útközben a korábbi történeteken, és abban is megegyeztünk, hogy nem kell izgulni, tuti mi is eltévedünk. De legalább tudjuk elõre. :D Ezt persze be is tartottuk késõbb, no de kezdjük az elején. Beérve Füredre megkerestük a vasútállomást, és ott leparkoltunk. A starthely az állomastol 50 méterre volt egy vendéglõ kerti helyiségében. A rendezõk kedvesen fogadnak, a nevezés gyorsan megvan. 7:41-kor indulunk el, rajtidõt ugyan nem kapunk, de mi magunknak megjegyezzük. Azért megkérdezem, hogy miert nem írnak rá idõt, azt mondják, hogy nem számít, a lényeg, hogy este 9-ig beérjünk.. Az a "szintidõ". Remek, az menni fog. Elindulunk. Semmit nem bízunk a véletlenre tudjuk, hogy végig nagyon oda kellesz figyelni, ezért 2 térképet folyamatosan böngészve haladunk elõre. A térképeink más felbontásúak, de egyéb különbségeket is felfedezünk rajtuk, már rögtön az elején. Jobb is, hogy kettõt nézünk. Könnyedén kavargunk az utcákban a Lóczy barlangig. Sajnos ez egy lezárt, fizetõs barlang, igy megnézni nem tudjuk. Itt aztán el is vesztjük a zöld háromszög jelzést ahogy kell. Nem tudjuk merre megy, mindenfele utak mennek az erdõbe. Elindulunk az egyiken, amelyik irányban jó. Ez elég hamar elkezd iszonyatosan emelkedni, négykézláb mászunk fel egy földtörésen. Itt már biztosak vagyunk benne, hogy ez nem lehet a jelzett út. Na frankó, jól bekezdtünk.. lehet valami ezekben az eltévedési legendákban... :) Egy kis ösvényen aztán belemegyünk a zöld háromszög jelzésbe.. sínen vagyunk ;) Innen folyamatosan emelkedve hangulatos ösvényen érkezünk meg az 1. ponthoz, a Jókai kilátóhoz. Szép pecsétet kapunk, a pontõr bíztat, hogy menjunk fel a kilátóba, mert szép a kilátás. Természetesen ha nem mondja, akkor is felmegyünk. Most nem rohanunk sehova, és a Balatoni panoráma nekem mindíg élményszámba megy. A kilátás pazarr. A reggeli idõ ugyan még nem a legtisztább, felhõs, picit párás, de a Balaton látványa káprázatos innen. A tavon mar kora reggel rengeteg vitorlást lattunk, mint késõbb kiderült vitorlás verseny volt, amin pár ismerõsöm is részt vett. Folytatjuk az utunkat, irány lefelé Balatonarácsra, a Lóczy emléksírhoz, ami a temetõben van. Egy darabig nagyon jól megyünk, majd egy gerincen egy nagy tisztáson elvesztjük a kéket. Mi jobbra, a kék valoszínûleg balra el. Nincs gáz, a mi utunk is lemegy a faluba. Hirtelen megis gáz van, a térdem iszonyatosan rákezd fájni újra.. :(( A Bükk 75 óta vacakol, azóta nem is nagyon mozogtam vele. Az elõzõ hétvégét kivéve, mikor megcsináltam a Tojás 30 és Csepel 25 túrákat (együtt 60 kilcsi). Ott nem volt gond, ezért mertem most bevállalni az 50-t egyben erre a hétvégére. Szörnyen megijedtem, mert ilyen hamar nem számítottam rá, hogy elkezd fájni. Elég gáz. Azon gondolkoztam, hogy hogy fogok tudni így végigmenni.. Ha még jobban fokozódik és nem múlik, akkor valószínûleg sehogy. Nem kellett volna olyan gyorsan mennünk. Lassitottunk. Leérünk egy utcába és kimegyünk a fõútig. Innen már könnyen eltalálunk a temetõ irányába. Elõtte egy kocsma elõtt egy rendezõ jelzi, hogy Õ a pont, de menjünk nyugodtan el a síremlékig, és majd visszafele pecsétel. Úgy is volt, megnéztük a hivatalos 2. pontot.. a sírt pár arra járó túratárssal együtt, majd usgyi vissza a pecsétért a kocsmához. Innen vissza a fõútra. Egy kis csapat után indulunk, beszélgetünk... Vesztünkre, mert nem figyelünk és elmegyünk a megfelelõ utca mellett amin le kell fordulni. Ez részben annak is köszönhetõ, hogy elõttünk ment egy kis csoport, ami akaratlanul is azzal járt, hogy kevésbé figyeltünk oda a jelzésre. Ez persze hiba volt.. A csoport nagyon úgy nézett ki, hogy nem zavartatja magát és õk a mûúton akarnak eljutni a következõ pontig, nem a hegyeken keresztül. A templomok mellett jobbra van egy utca, mi addig visszamentünk, és azon indultunk el a jelzés kunkorának jobb felét megkeresni. Útközben sasolunk jobbra, hol megy be a jelzés az erdõbe. Sûrû az aljnövényzet és összefüggõ, sehol nem látunk bejáratot. Addig megyünk, míg végül elérünk teljesen a kunkor végébe.. ez nem jó, akkor már biztos, hogy túljöttünk. Itt velünk szembe pont fordul be pár ember a jelzésen. Õk rossz irányba akarnak továbbindulni, szólunk nekik, hogy arra kéne amerre mi jöttünk, csak nem találtuk meg befele az utat. Visszafordulunk, és meg jobban figyeljük a hegyoldalt. Piedcat megint elmegy a bejárat elõtt, de nekem végül sikerül kiszúrni. Borzasztó nehéz észrevenni, csak az egyik kis ágon lévõ kopott jelzésdarabra figyeltem fel, és ahogy jobban megnéztem, akkor fedeztem fel, hogy ott bújik meg az ágak mögött az út. Itt nagyon figyelni kell! Ezt az álcát egy sebesült partizán is megirigyelné. Miután bebújunk, onnan már remek kitaposott ösvény kanyarog felfelé teljesen a hegytetõig. Itt nyomjuk felfelé rendesen. Ezután leereszkedünk, itt lefele is figyelni kell, alig látni az utat. Jelzés van néhol, de az utat alig lehet észrevenni néhol. Leérünk a szõlõsökig, és a hegy oldalában megyünk jó hosszan. Egy elágazásnál a jel balra kanyarodik, majd eltûnik. A nagy szekérût magánterületre visz be, zsákutca. Egy kis benõtt ösvényen megy tovább a jel, onnan lehet könnyen felismerni, hogy egy régi rossz fakorlát vezet fel az út mentén. Piedcat felmászik és elindul felderíteni a terepet, én közben lent nézegetem a lehetõségeket. Fent tovább is dzsumbuj van, piedcat nem találja a tovább vezetõ ösvényt, ezért inkább lemegyünk a szõlõs mellett egy párhuzamos földútra, és azon érünk be Csopakra. Erre az útra bejön végül balról a jelzés is. Tovább megyünk a kéken. Leérünk a veszprémi fõúthoz, a Malom csárda mellé. Innen piszkosul emelkedni kezd az út felfelé a Csákány hegyre. Egy idõ után aztán megenyhül. Az idõ még mindíg nagyon kedvezõ, nincs tikkasztó hõség, nem süt a nap. A hegy tetején elõször egy adótorony mellett haladunk el, majd jön a kilátó. Ez egy balos beugróban van, majdnem elmegyünk mellette. Itt újabb pecsét, de most már a lábam miatt nem másszuk meg a kilátót. Indulás tovább Lovas felé. Lemászunk a hegyrõl, a jelzést itt is nagyon figyelni kell végig. Leérünk a telkekig, innen megint traverz következik hosszan. Lovasra beérve megtaláljuk a 4. pontot, az "italbolt"-t, ahol kapunk pecsétet és egy szivacsot :)). Nagyon mókás ajándék egy teljesítménytúrán, de most nincs olyan nagy hõguta, hogy nagy hasznát tudnánk venni, ezért gyorsan el is rakom a hátizsákba. Veszünk egy kólát, kajálunk, majd indulunk tovább. Kis idõ múlva a sárga és a zöld kettéválik, mi a sárgán maradunk a patak bal oldalán (az út elõször a patak jobb oldalán indul el, de aztán a patak átkûszik a két jelzés közé). Ahogy kiérünk a faluból az út ingoványossá válik. Van ahol már nem is tudjuk kikerülni a nagy tócsákat, vizesek, sárosak leszünk, de nem olyan vészes azért a dolog. Mikor beérünk a királykúti völgybe, az ingovány megszûnik és gyönyörködünk a csodálatosan szép völgyben. A vastag szekérútról egy alig észrevehetõ letérõn balra leágazik az ösvény és vadregényes úton halad tovább. Csodaszép mohás sziklák mindenfele. Végig felfelé megyünk, de nagyon enyhen emelkedik. Kiérünk a völgybõl, tovább egy szekérúton. Balról jönnek be utak, majd mennek is el, de mi maradunk azon amelyik stabil észak nyugati irányba bemegy Veszprémfajszra. Ahogy átmegyünk a keresztezõ fõúton, Nagy-irtásnál találkozunk elõször a rengeteg rágcsáló hernyóval. Tele vannak velük a fák. Lehet hallani ahogy jóízûen csámcsognak. Jópár ránkhull a fákról. Élményszámba megy a dolog, még sosem láttunk ilyet. Hallottam már természetesen a kártevõ hernyórajról, ami évrõl évre riogatja a Balatonfelvidékieket, de testközelbe még nem kerültem velük. Lassan be is érünk a kálvária mellett a faluba. Kimegyünk a fõútra, és azon indulunk tovább észak felé ki a faluból. Betonon haladunk az 5. pontig, Balácapusztáig. Takaros kis hely, információs táblákkal. Itt a portán kapunk pecsétet, majd visszafele indulunk a faluba irányába. Újra végigmegyünk a falu fõutcáján. Ahogy kiérünk a faluból jobbra szépen kiépített játszóteret látunk, a piros kereszt be is megy arra, de mi maradunk a betonon egy jó darabig. Késõbb a zöld is bemegy jobbra, de ott eltûnik. Követhetetlen. Megyünk irányban egy darabon, én bent a dzsumbujban, piedcat kint az aszfalton. Õ járt jobban, majd mikor elérjük az aszfalton a keresztezõdést, átvágunk a mezõn, és az erdõ szélén rátalálunk a zöldre. Az látszott tisztán, hogy a térkép sok helyen megtévesztõ. Ezt az utat is úgy jelöli, hogy az erdõhatárig végig megy, majd ott fordul jobbra. A valóságban pedig még jóval elõtte befordul jobbra az út. Mi végigmegyünk a szántás szélén, majd megint átvágunk jobbra, ahol meglátjuk bent a jelzést. Innen sima ügy, bár itt egy zöld romjelzésen haladunk, ami viszont egyik térképen sincs jelölve. De itt ezen már nem lepõdünk meg nagyon. Furcsa lámpaoszlopokat látunk bent a nagy semmiben.. csodálkozunk nagyokat. Mit kereshetnek azok ott bent a dzsumbuj közepén?? Tovább menve megtaláljuk a 300 éves fát is, amit már korábban kinéztünk magunknak a térképrõl. A terepen ugyan nincs jelölve táblával, de azért nem nehéz felismerni melyik az. Hosszú bandukolás után bejön a piros kereszt jobbról, majd követjük és mi fordulunk le rajta balra. Itt egy darabig az erdõ széli szekérúton, majd ismét hangulatos kis ösvényen vezet az út. Tudtuk jól, hogy Koloska elõtt nagyon figyelni kell egy jobbos letérõt, ami levisz a forráshoz egy sokkal nagyobb útról letérve. Szerencsére az gond nélkül meg is van. A forrás környéke csodaszép. Egy sziklafal aljában van a 6. pont, a Koloska forrás. Itt olyan finom gyümölcslevest kapunk, amit azóta is emlegetünk piedcat-tel. Borzasztóan jól esik a gyömölcsben nem szûkölködõ leves. Van még itt szörp, vajas és zsíros kenyér is, nagyon jó az ellátás. Sõt még egy almát is kapunk a pontõröktõl. A forrás maga egy pumpálós kút, ami elõtt egy mutatós kis tavacska van. Az egész tisztáson rengeteg faasztal és ülõke, szalonnasütõ helyek. Remek kis pihenõhely. Itt 20 percet töltünk el, amig feltankolunk. Ezután megint egy szép úton haladunk. Útközben egy "sportösvényen" megyünk, ahol információs táblákkal próbálják egy kis testmozgásra bírni az arra járó kirándulókat. Mindenféle gyakorlatokat kell elvégezni a táblák szerint, az ott lévõ fa "tornaszeren". Több ilyet is látunk egymás után. Ötletes. ;) A Koloska völgy végig emelkedik szépen lassan. Felérünk a második zöld jelzésig, és itt a PZ-n megyünk balra. Jobban kezd emelkedni a Recsek hegy felé. Ez a hegy méltan lett általunk elnevezve "fitness hegy"-nek. Az út ötször vált egymás után mindíg eggyel nehezebb fokozatba, ahogy egyre meredekebb lesz. Bár a térdem a végén már fáj, sikerül megállás nélkül feljutni rajta. Odafent találtuk meg a 7. pontot, a Recsek hegyi kilátóba felmászva. Itt már elég meleg van, süt a nap. Lefelé menet is nagyon figyelni kell a zöld jelzést, jó szolgálatot tesznek a nálunk levõ PMR rádiók, mikor ketté válunk jelzést keresni. Ahogy leérünk Hidegkútra, egy telephely közepén átvágva balra jutunk be a faluba. Innen megint balra végig le az úton, majd elmegyunk az elsõ utcán irányba balra helytelenül. Vissza is jövünk mikor feleszmélünk, majd tovább a kis hídon átkelve az utcában. Majd a következõ balosnal kanyarodunk be a patak jobb oldalára. Ezután egy mezõ bal szélén megy a majdnem járhatatlan ösvény, végül egy kapuban ér véget. Bent magánterület, sírokat látni. Ettõl balra lentebb gyanús benõtt ösvény, lehet, hogy az volt a jelzés, de mi ÉNY felé átvágunk a mezõn, és rámegyünk a földútra ami felfelé megy a nyeregbe. Ez elég jó útnak bizonyul, ezt követve pont belefutunk fent a hegyen a zöld jelzésbe (egy nagy balkanyar után megyünk a hegy felé, majd egy jobbos kanyarban balról csatlakozik a zöld). Innen könnyedén lecsorgunk kocogva a mûútig, ahol megtaláljuk a 8. pontot. Egy autóban ücsörögnek a pontõrök. Tovább a betonon hosszan. A kék egy jobbos kanyarban tér le balra, ahol házakat látunk a kanyarban. Követjük. Itt is nagyon figyelni kell, kevés a jelzés, de az irányt követve jól haladunk. Van két éles oda-vissza forduló a térképen. Az elsõ (a kisebb) nagyon cseles, itt könnyû elkavarni rossz fele. Majdnem sikerül. Balra egy kis töltés tetején kell elkanyarodni a mezõ szélén, majd a töltésrõl le és onnan kell visszakanyarodni jobbra a jelzésen. Ezután a kék kiér egy mezõre, ahol egy kis hídon találunk a földön jelzést. Itt valószínûleg balra kanyarodik az út az erdõ felé, de mi erre már megint csak késõn jövünk rá. Egyenesen megyünk tovább, a szántó felé haladunk egy kis ösvényen. Az ösvény aztán eltûnik és hirtelen azt vesszük észre, hogy már bazi nagy gazban harcolunk a mezõ közepén... Ez így nem frankó. Nagyon lassan haladunk, úgyhogy inkább megpróbálunk kijutni az erdõ felé. Bízunk benne, hogy ott talán találunk valami ösvényt, vagy ha nem, akkor legalább könnyebb a haladás a fák között, mint itt. Ki is mászunk nagy nehezen, beszenvedjük magunkat az erdõbe, de ott is csak harcolni lehet, nagyon sûrû, és mikor nagy nehezen találunk egy utat, az is visszavezet a mezõ szélére. Ott vagyunk ahol a part szakad. Nincs mit tenni, itt megyunk tovább, végig ki a mûútig. Itt aztán balra fordulunk a falu irányába, és hamarosan el is érjük azt. Visszakavargunk az utcákon az állomáshoz, és 17:35-kor beérünk a célba. Örülünk az idõnek és a túrának is. Sokszor küzdelmes, de nagyon szép útvonal, szép túra, jó ellátással, sok meglepetéssel. Érdemes volt eljönni, mindkettõnkben mély nyomokat hagyott. És itt most nem a lábainkon keletkezett karistolásokra gondolok.. ;) És még a térdem is egész jól viselte a megpróbáltatásokat. Azért aki elõször jár ezen a túrán, ezen a környéken, mint mi, az jó ha felkészül, itt bizony nem nehéz elkavarni. A végén arra is rájöttünk, hogy a kétféle térkép közül egyiknek sincs túl sok köze több helyen a valósághoz és néha eléggé félrevezetõek. A túra után még lementünk a Balatonpartra nézelõdni és nagy meglepetésemre összefutottunk az egész nap vitorlázó ismerõsökkel.. Kicsit kontrasztosak voltunk a sétányon lézengõ emberek között így csapzottan, túracuccban.. Sokat nem is idõztünk, sok sok élménnyel, kellemesen elfáradva indultunk hazafelé. Ez egy csodás nap volt. | |||
