Túrabeszámolók

 Amikor megláttam, hogy lesz túra Óbánya és környékén nem tudtam kihagyni, hiszen ez az egyik kedvenc helyem a Mecsekben.

A rengeteg erdõ és a sok tiszta vízû patak. Ebben a nagy melegben a 20 km-es táv mellett döntöttem. Ami kicsit bökte a csörömet már a kiírásban, hogy a 20 km-es táv nem érinti a hihetetlen gyönyörû és kihagyhatatlan Óbányai-völgyet. Ahányszor ezen a környéken járok, mindig végigjárom és most sem történt máshogy. Az elsõ ellenõrzõponthoz felkapazkodtunk, majd továbbhaladtunk a megadott útvonalon, de a zöld kereszten leereszkedtünk az Óbányai pisztrángos tavakhoz. Innen a gyönyörû völgyön értük el Kisújbányát, ahol szerettem volna enni a finom kenyérlángosból, de sajnos a Klumpás tanya csak 10 kor nyit. Erre nem emlékeztem, de errõl senki se tehet. Innen felkapaszkodtunk a Cigány-hegyre a 2. ellenõrzõponthoz. Ezután a Miske-tetõn csodálhattuk a gyönyörû tájat a nagy melegben. Gyorsan bent voltunk az erdõben, ahol több jelzésváltás után elérkéztünk a Réka-kunyhóhoz. Itt volt a következõ ellenõrzõpont és a finom, hideg vízû Etelka forrás, ahol fel is frissítettük magunkat. Innen a következõ ellenõrzõpontig a piros kereszten vezetett utunk. Utunkon a Réka-völgyben egy patak kísért minket, amin több ízben is átkeltünk. Az utolsó ellenõrzõpontot majdnem elnéztük, ez volt a Szent Margit kereszt. Én ebbõl rögtön a Réka-várnál találkható keresztre gondoltam. El is indultunk felfelé a zöld jelzésen. Szerencsére a túratársak szóltak, hogy ez a kereszt rögtön itt van a közelben. A pont a kereszttel szembeni esõbeállónál volt. Innen már csak a célig kellett eljutni.

A túra tetszett. A szalagozás nagyon jó volt. A szervezõk jó munkát végeztek és nagyon barátságosak is voltak. A túra egyetlen hiányossága számomra csak annyi volt, amit az elején is említettem, hogy a 20 km-es távban nem volt benne az Óbányai-völgy, de ezt helyismerettel sikerült beleszõni a túrába. 

 Pite 111

Ez volt az elsõ éjszakai túrám a Mecsekben. A rajtot és a parkolási lehetõségeket elõre kikerestem így jóval a rajt elõtt ott voltunk. Rögtön a 20 órási rajttal el is indultunk. A túra elején még nem is volt szükséges lámpára, de egyre jobban ránk sötétedett. A túra elején a zöld négyzetet kellett követni, ami frissen került felfestésre, bár egy két helyen hiányzott, de egy-két oldalra nézelõdés után meglett a helyes út. A már sötét erdõben kanyarogva gyönyörû látványt nyújtott a fák között látható éjszakai Pécs látványa.

Az erdõbõl kiérve az elsõ ellenõrzõpontig ismét városi környezetben mentünk a Havihegyi kápolnához. Itt oldalra kitekintve folyamatosan csodálhattuk Pécs fényeit. Ide még biztos vissza fogok menni, mert errõl a gyönyörû helyrõl nem is tudtam Pécsen, pedig sokszor járok ide.

Az ellenõrzõpont után visszafordultunk és elindultunk a Dömörkapuhoz. Az út elejét a már bejárt út egyik részén tettük, de hamar a zöld és sárga jelzések különváltak és elindult egy hosszú monoton kaptató a Dömörkapuig.

A Dömörkapunál ellenõrzõpont majd tovább haladtunk felfelé a TV- torony irányába. A hosszabb emelkedõ után felértünk a toronyhoz, itt tartottunk egy kis szünetet, majd elindultunk a Kis-Tubesi kilátó felé.

Ezt viszonylag hamar elértük, csak útközben áltam meg pár pillanatra, hogy medvehagymát szedjek. A Kis-Tubesi kilátót elhagyva a Tubesi kilátó felé vettük az irányt és errefelé bizony már szabályos medvehagyma mezõkre leltünk. A Tubesi kilátóhoz érve megpihentünk, majd belekezdtünk a fokozatos lefele ereszkedésbe, ami egészen a célig tartott.

Itt forró teával és zsíroskenyérrel vártak a szervezõk.

Köszönjük a túrát.

 Ez volt a második Tenkes 30 túrám. Tavaly elsõ ízben hiányzó Villányi-hegységet pótoltam, bár akkor a kiírásban szereplõ táv és szint helyett többet mentünk a Csarnótai tó munkálatai miatt.

Idén már rutinosan mentem és elsõ között indultam Dalma kutyámmal. Az idei útvonal a tavalyi eredetileg tervezett útvonal visszája volt.

Így elsõ állomásunk Bissére vezetett, itt csokival vártak minket, majd egy túratárshoz csatlakozva jött a túra elsõ emelkedõje amit viszonylag gyorsan letudtunk. Ezután már csuroghattunk is le Máriagyûdre. Szerencsére a tavalyi sziklás kaptatót idén lefele küzdöttük le, ami így sem volt egyszerû, de a 2. állomásra leérve, már el is feledtük. Itt bort és zsíros és lekváros kenyért kaptunk. Az elsõ kemény emelkedõ most jött, mivel ismét felkaptattunk a tetõre, de onnét már mentünk is lefelé a pincesorok felé. Pecsételés után jött a számomra lekeményebb emelkedõ. Ezt leküzdve a Csukma-keresztnél pihentem egy keveset, majd innen ismét visszamentünk Máriagyûdre,  ahol ismét magunkhoz vettünk némi itokát és élelmet. Az utolsó nagyobb emelkedõ is kissé izzasztó volt, de ide felérve már mentünk is lefelé a Tenkes csárdához onnét pedig a Csarnótai kilátóhoz. Itt is volt rengeteg utánpótlás, de itt nem idõztünk sokat. Csarnótára leereszkedve már nem volt sok hátra a célig. Megtekinthettük az elkészült tavat is. A célban megkaptuk a kitûzõt, ami külön tetszett, hogy mindenkinek a teljesítés számával jelzett kitûzõt adtak.

A túra ismét szuper volt, hiába volt erõs szél. Az egyetlen hiányosság talán Máriagyûdön a piros jelzések fakósága és néhol hiányosságra, de errõl nem a szervezõk tehetnek, ráadásul a térkép mellé részletes szöveges itinert is kaptunk, így nehéz volt téveszteni.

 Közeli helyeken 15  - 2014. november 15.

A túra másodszor került megrendezésre, én elõször vettem részt rajta. Érdekelt a dolog, mert most nem a Mecseket, hanem a Pécs közelében taláható Malomvölgyi tavat és parkerdõt és annak környékét vettük célba.

A túra egy kis aszfaltos szakasszal kezdõdõtt, ami viszont nem tartott sokáig, hiszen hamarosan elértük a tópartot. Innen egy kilátót vettünk célba, ahova fel is mentünk, hogy megcsodáljuk a panorámát.

Innentõl nagyon változatos volt a túra. Mentünk tó mellett, felkapaszkodtunk a dombtetõre, majd innét ismét egy kilátóba. Nagyszerû ötletlenek tartottam, hogy az ellenõrzõpont a kilátó legfelsõ szintjén volt, így a sietõsek is felmentek a kilátóba és végül megcsodálhatták a fantasztikus kilátást. A legtöbb túrán, ahol a túra kilátó mellett megy el, azt vettük észre, hogy rajtunk kivül alig akadnak páran akik felmennek oda, nehogy idõt veszítsenek. Tudom, hogy teljesítménytúra, de szerintem ha egy kilátó mellett megyünk el nem szabad kihagyni.

A kilátót elég izgalmasan, kissé csúszkálva hagytuk el lefelé, de ezen nagyon jókat nevetgéltünk. Leérve ismét a tóparton találtuk magunkat.Innen a Pécsi Rockmarathon helyszínéül is szolgáló tisztás és a Kenderáztató-tó felé vettük az irányt. Itt egy lyukasztós ellenõrzõpont volt. Innen egy kis mászásnyira volt a következõ ellenõrzõpont a gyönyörû Kiskõfejtõnél. Ezek után egy kisebb leejtõ után és egy szántóföldön való felmászás után az utolsó ellenõrzõpont következett. Innen sajnos pár kilométer kivédhetetlen aszfalt következett az M60-as építése miatt, de ezek után már bent is voltunk a célba, ahol nagyon finom, bográcsban fõzõtt virslit kaptunk.

Változatos útvonal. Kitünõ szervezés, remek szalagozás, szeretetteli szervezõk.

Csontok útján 30

Régebben hallottam a túráról, de mivel 2013-ban nem volt megtartva, idén mindenképpen ott akartam lenni. Ehhez még plusz motiváció volt, hogy a Fekedi keresztutak 25-tel együtt teljesítve külön kitûzõ jár.

Mivel a túra rajtja és célja máshol van, így ezt a logisztikai feladatot meg kellett oldanom, mivel a túrákra autókkal járok, mert még így is jobban jövök ki, mint tömegközlekedéssel. Így az autót Mecseknádasdon hagytam és innen busszal mentem át Pécsváradra a rajthoz. Mégis csak jobb ilyenkor buszozni, mint túra után fáradtan, és sárosan. Így el is kaptam a 6:50 es buszt, így 7:20 kor el is tudtunk rajtolni. Csatlakozott hozzám a Fekedi túrán megismert túratárs, és hozzám is csatlakozott egy újonc, és természetesen örök túratársam: Dalma kutyám.

A túra eleje szántóföldek mellett haladt, már ekkor éreztük, hogy nem fogunk fázni. Hátunk mögött a Zengõ nézett ránk. Nagypallra viszonylag gyorsan elértünk, ahol vizet vételeztünk és megnéztük a közmosót. Innen jött a kivédhetetlen aszfalt Fazekasbodáig, de szerencsére az út bal oldalán a fák adtak árnyékot. Fazekasbodától hangulatos úton, tavak és keskeny kanyargós ösvényen értük el a Disznó-völgy nem létezõ bejáratát. 

A Disznó-völgy tényleg gyönyörû, de rengeteg nehézséget is rejt. Szerencsére tudtunk segíteni egymásnak a mászásban. A patakon rengetegszer átkeltünk. A völgy elsõ felét viszonylag gyorsan leküzdöttük, de a második fele már rengeteg nehézséget rejtett a rengeteg egymásra dõlt csúszós fatörzs és a sok zúgó formájában. Sok megcsúszással és egyszer majdnem egy 3 méteres zuhanással tettük még izgalmasabbá a túránkat. Néha tanácstalanok voltunk, mert néha nem vettük észre a szalagozást, de igazából csak elõrefele kellett menni, hiszen a Disznó-völgy nem létezõ kijáratát egy hatalmas szalagozás jelölte. Itt egy nagyon meredek szurdokon keresztül hagytuk el a Disznó-völgyet. Én személy szerint gyorsan felmásztam és mikor felértem, csak beledõltem a puha avarba. Itt vártam meg a többieket. A Disznó-völgyet félig sárosan, néhány horzsolással és az "igen, megcsináltuk" érzéssel hagytuk el. Kisgeresdi ellenõrzõponton ledõltünk a fák árnyékába és egy nagyot szusszantunk. Közben több féle pezsgõtablettás vizet elfogyasztva töltõdtünk fel a túra második felére. Az ellenõrzõponton egy túratárs elmondta, hogy õ mögöttünk jött, viszont õ elnézett valamit és egyszer csak a Disznó-völgy feletti erdõben találta magát, és innen vágta ki magát a rengeteg tüskén és csalánon keresztül. Így került csak elénk. 

Ezután lassan rávettük magunkat a folytatásra, bár aludtunk volna egy hatalmasat a fák alatt a csendes kis faluban. De tovább indultunk. Itt egy hosszabb erdõs szakasz következett, ami végül kivitt minket az aszfaltra, ami bekísért minket Erdõsmecskére.

Itt a pecsételést és a pihenést követõen bementünk a közeli kocsmában, ahol ketten elfeleztünk egy sört, ami nagyon jól esett, de tudtuk, hogy ha iszunk még fejbe csap és akkor nem érünk be egyhamar a célba. Szerencsére a pontõrök elmondták, hogy a temetõben van kút. Így is volt, itt feltöltöttük vízkészleteinket. Felfrissítettük magunkat is. Innen a szántóföldek mellett folytattuk utunkat, de szerencsére hamar beértünk az erdõbe és gyorsan az utolsó ellenõrzõponton voltunk. Innen új lökést adott, hogy alig több, mint 3 km van a célig. Az erdõbõl kiérve egy rövid aszfaltúton haladva ismét gyorsan bent voltunk az erdõbe és innen végig lefelé ereszkedve értünk be Mecseknádasdra.

A célban finom paprikás krumplival vártak minket. Megkaptuk a kitûzõt és a két túra teljesítéséért a másodikat is.

Fekedi keresztutak 25

A túra Fekedrõl indult egy eldugott, de nagyon tiszta és rendezett faluból. A túra két részbõl állt. A zöld körbõl és a kék körbõl. A kiírással ellentétben a szervezõk tökéletes döntést hoztak, amikor a zöld kört rakták elõrébb, hiszen a zöld körben kevesebb az árnyék és több mûút is van benne. Így reggel rögtön ennek vágtunk neki. A zöld körön gyorsan eljutottunk falu széléig, majd innen több ízben is találhattunk maradványokat a régi Bátaszék-Pécs vasútvonalból.

Az elsõ ellenõrzõpont után egy kis tréfát is beraktak a szervezõk. Az adott pontnál az út kettévált és a mazohisták mehettek jobbra, ami igaz, hgoy árnyékosabb volt, viszont voltak belogó ágak és csalán is. A hedonisták a szántóföld mellett folytathatták útjukat. A két út egymástól kb 10 méter távolságban haladt, majd a végén összeért. A szántóföldeket elhagyva aszfalton kapaszkodtunk felfele, ezután pedig egy unalmasabb mûutas szakasz következett. De ezt letudva ismét erdõbe értünk, és gyorsan elértük a következõ ellenõrzõpontot, ahol többféle nagyon finom ostyaszelettel és vízzel kínáltak minket. Innen viszonylag gyorsan visszaértünk a faluba. Itt megkaptuk a kék kör ellenõrzõfüzetét, és itt már vártak minket minden földi jóval. De nem ettünk sokat, hiszen várt még minket a második kör.

A túra eleje szántóföld mellett haladt, majd beértünk az erdõbe, ahol hangulatosan kacskaringózó úton értük el a legnagyobb emelkedõt. Ennek a tetején volt az ellenõrzõpont. Innen egy kisebb mûutas szakasz következett, amely végén, ismét eljutottunk az elõzõ körben már meglátogatott ellenõrzõpontra. Itt ismét megkínáltak minket ostyával és vízzel. Innen egy patakmeder mellett folytattuk utunkat, amely a kukoricaföldekre vitt. Innen pedig lassan vissza is értünk Fekedre. Most már jöhetett az eszem-iszom dinom-dánom. Hihetetlen vendégszeretett, zsíroskenyér, kolbász, szalonna, paradicsom, paprika és többféle lekvároskenyér és többféle szörp várt minket. Ajánlották, hogy érdemes megnézni a temetõt és a falut. Tényleg gyönyörû falu. A temetõ rendezett, akárcsak az összes ház. A faluközpontban játszótér, kemence, tavacskák. Sátrazási lehetõség és vendégház is rendelkezésre áll az itt maradni kívánoknak.

Tökéletes rendezés, hihetetlen vendégszeretet. Köszönjük a túrát.

2014 Kuglófkeresõ túra 25km 

Harmadszor mentem a túrára, idén senki nem tartott velem csak hûséges Dalma kutyám. A parkolási díjat idén is kihagytam. Jó lesz az 1,5 km a táborig bemelegítésnek. Idén a nevezés kicsit bonyoldott, mert tavaly egy sátorban volt minden, idén viszont egyik sátorban kellett fizetni, egyiknél lehetett tölteni az utolsónál pedig adták az igazolólapot  a térképpel. A rendezõk nagyon kedvesek voltak, mint mindig. Kutyámat rögtön felismerték és rögtön be is invitálták az összegyülteket egy fotóra.

A túra a falu felé indult. Nem baj addig is át tudom tanulmányozni a térképet és a számomra új útvonalat. Az elmúlt két évhez képest úgyanis új útvonal volt. ( Persze aki több, mint háromszor volt már azok számára ismert volt ez az útvonal) Amit elõször észrevettem, hogy a részszinteket csúnyán elírták, hiszen a lapon a legnagyobb szintemelkedés 3,5 méter volt. Közben a túra útvonala letért a mûútról és betért az erdõbe. Innen gyorsan elértünk az elsõ ellenõrzõpont alá, viszont itt egy eléggé meredek emelkedõ következett fel a Vár-fõ-hegyre. Itt viszont az elénk táruló látvány mindenért kárpótolt. Gyönyörû idõben az összes környékbeli település látható volt. A pontõr vízzel várt minket, és elmondta, hogy a lapon sajnos a résztávok se stimmelnek. Nem baj így minden meglepetés lesz, és nem fogunk számolgatni.

A túra végig szalagozás mentén ment. Sajnos egy-két helyen vagy a szél fújta el a szalagot vagy eltávolították valakik, vagy nem is volt, de ezt kétlem. Sokszor kémletük a tájat, hogy merre is tovább. Ezt a tudást a késõbb hozzánk csapodó túratárs tökélyre fejlesztette. 

Utunk Mecseknádasdig dombokon és völgyeken vitt végig. A távolban még egy tavat is láttunk, sajnos nem arra kellett menni, pedig szívesen megfürödtünk volna benne. Mecseknádasdra beérve átkeltünk a fõúton és felkapaszkodtunk a Schlossbergre. Itt rögtön nagyon finom sós süteménnyel, nápolyival és bodza szörppel kínáltak. Közben én a kilátóba is felmásztam fényképezni. Mecseknádasdon áthaladtunk és elindultunk a legnehezebb rész felé, amit sajnálattal nagyon sokan levágtak, így nem is keresték meg a köztes ellenõrzõpontot. Mi becsületesen átverekedtük magunkat a rengetegen, kidölt fákon átmászva, patakmedreken átkelve és megküdzve a bozottal. A végén itt zsákutcában tévedtünk, így visszamentünk az utolsó szalaghoz és itt egy túrázó segített aki ismerte az útvonalat, hiszen egy mezõn kellett átkelni. De itt is el tudtunk volna tévedni, hiszen a mezõ túloldalán mindkét irányban volt szalag. De a túrátársat követve eljutottunk a Réka-vár alá. Itt ismét nagy kaptató következett. Az ellenörzõpont az esõbeállónál volt. Itt is minden jóval vártak minket. Még bort is kínáltak, de mivel autóval mentem, így a túra végén már nem engedtem a kísértésnek.

Tovább haladtunk Óbánya felé. Itt ismét egy kicsit cseles volt az útvonal, hiszen az erdõn keresztül kellett átvágni, sokan pedig a zöld jelzésen jutottak el Óbánya felé, de lehet õk így nagyot kerültek. Az Óbányai kilátóba is felmásztam, azol felülrõl lehetett megcsodálni a gyönyörû völgyet Óbányával együtt.

Óbányára beérve egy kellemes meglepetés fogadott. Egy köztes frissítõpont. Itt volt zsíros és lekváros kenyér és természetesen víz is. Csak egy keveset ettünk, mert tudtuk itt lesz még egy nagy emelkedõ, hiszen a Mecsek 30 útvonala is itt halad el.

Az emelkedõt leküzdve lassan elértük az utolsó ellenõrzõpontot. Itt is minden volt, ami szem szájnak ingere. Több féle szörp, nyalóka, cukorka. Innen ismét sokan levágták a visszavezetõ utat és nem a kanyargos útvonalon mentek vissza a célba, hanem a kék négyzeten, ami csak levisz a patakhoz és onnan könnyedén beértek a célba. Igaz, hogy ez a tavalyi útvonal vége volt. Mi itt is becsületesen kanyarogtunk több felé meg-meg állva keresve a célba vezetõ útat. Amikor viszont jöttek a rövid távosok szembe,  akkor megnyugodtunk. Viszont egy két futó nagyon eltévedt és õk a piros kereszten végigmentek és csak jóval utánunk értek a célba.

A célban megkaptuk a kitüzõt és az oklevelet és természetesen a finom kuglófot amit idén sem sajnáltak tölünk. Volt még itt is víz és szörp is. A vendégszeretett az itt is lenyügözõ, ezért nem is nagyon mondtunk a szalagozás hiányáról és az útvonal levágokat se akartuk büntetni. Nem akartunk ünneprontók lenni.

Össszeségében nagyon jó túra volt, de hiányoltam egy részletesebb térképet, hiszen csak a túra útvonalának rajzából állt a térkép, így egy domborzati térképnek örültem volna, illetve némi itinernek, hogy a nem egyértelmû részeket szövegesen is megerõsítsék. Például, hogy itt a mezõn kell átvágni, vagy a nehéz szakaszon az eredeti kék útvonal felett kell menni, mert az zsákutcába vezet a sok kidölt fa miatt. De a vendégszeretet kárpótolt mindenért.

 Hat Torony túra 31 km

A túráról már régebben hallottam. Idén a májusban sok elmaradt túra után így ellátogattam a túrázásaimból kimaradt Zselicre.

A túra hagyományosan tömeges rajttal szokott indulni, de idén a nagy hõségre való tekintettel mindenki szabadon indulhatott, ráadásul így nem voltak tömegek az ellenõrzõpontokon. A túra végig a piros kereszt jelzésen ment, így sok itinerre nem volt szükség a túrához. A rajtban rögtön találkoztam az elözõ túrán megismert túratárssal így ismét mentünk együtt.

A túra elsõ állomásához gyorsan elérkeztünk. Itt szénsavas vagy mentes ásványvízzel vártak minket a szervezõk, illetve itt is mint az összes állomáson vízvételi lehetõséggel. Innen mentünk tovább és következett a túra talán legnagyobb szintemelkedése viszont a tetõre felérve hihetetlen gyönyörû látkép tárult elénk háttérben Tékessel. Innen lefelé vitt az utunk Tékesig. 

Tékesen hideg szódával és egy adag friss eperrel vártak minket. Tékesrõl tovább indulva pedig egy nagyon barátságos tehéncsordát csodáltunk. Szinte pózoltak a fényképezõgépembe. Folytatva utunkat ismét eg nagyobb szintemelkedés jött, de ez már nem volt akkora mint az elsõ. A tetõn egy köztes ellenörzõpont volt, ahol a pontõr még a borát is felkínálta szomjúság csillapításra. 

Kisvaszarba  értünk, ahol ismét hideg szóda, és müzliszelet várt minket és mi itt is megtekintettük a gyönyörû templomot. Innen egy hosszabb enyhe emelkedõn elég hamar elértünk Ágra. Itt megpihentünk az árnyékban és elfogyaszttuk az almát is amit kaptunk.

Innen következett a túra leghosszabb és legkimerítõbb része fõként a nagy hõség miatt. Gerényesig végig szántóföldek mellett jöttünk és csak itt-ott volt egy kevés árnyék, ahol pillanatokra megpihentünk. Viszont a turistaút végig le volt kaszálva. De még azoknak a fáknak a környéke ahol jelzés volt. Ezért ismét egy hatalmas dícséret a szervezõknek. Itt útközben volt egy ellenõrzõpont ahol ismét hideg szódával vártak minket. Jól is jött. Gerényesre leereszkedve az elsõ utcai kutnál lehûtõttük magunkat és feltöltöttük vízkészletünket. Innen nem messze volt a pont, ahol zsíros kenyérrel vártak minket. Innen ismét felkapaszkodtunk a tetõre és a köztes ellenõrzõpont után leereszkedtünk Vásárosdombó határába és beértünk a célba.

A célban elsõ teljesítésre választhattunk három kitüzõbõl és kaptunk 2 finom pogácsát is.

A túrát mindenkinek ajánlom. Remek szervezés. Talán egy helyett kivéve mindenhol jól látható és egyértelmû a turistajelzés. Remek ellátás. Nincs kötött táv, hiszen ha az ember elfárad bármelyik nagy ellenõrzõpontnál megállhat és innen visszaszállítják Vásárosdombóra.

Köszönjük a túrát!

Törökvár 25

A túráról még tavasszal hallottam, amikor a szervezõk a városunkban jártak túrázni. A májusi rossz idõjárás miatt elmaradt túrák miatt jó volt ismét túrázni egyet. Ráadásul kitünõ alkalom volt a visszazökkenéshez. Az idõjárás tökéletes volt, igaz kissé felhõs, néha egy két csepp esõ, de nem is bántam. Egy remek társasághoz csapodtam a túrán, így a hangulat végig megvolt. A hangulatot tovább nõvelte a szerevõk hihetetlen vendégszeretette és mindaz a jó amit a második ellenõrzõponton a Rott pincében kaptunk. Több féle bor, több féle pálinka és zsírso lekváros és mézes kenyér. Utólag is köszönjük. Ezután az utunk egy pincesorok között haladt. Ami meglepett minket, hogy több pincébe is beinvitáltak minket, vagy egy kis pálinkára vagy egy kis borra vagy fröccsre. Nagyon meglepett minket és nagyon jól esett a helyiek vendégszeretette. Az utunk több forrást is érintett és a szervezõk amennyire tudták lekaszálták az útvonalat. A túra közepe táján volt az egyetlen nagyobb szintemelkedés. 270 lépcsõn másztunk fel a török vár maradványaihoz. Innen szinte végig lefele vezetett utunk vissza Máriakéméndre. A célban már vártak minket gulyáslevessel. Természetesen Rott úr ide is elhozta borait és pálinkáit.

Köszönöm a túrát a többiek nevében is. Nagyon jó emlékkelel távoztunk Máriakéméndrõl. Jövõre is megyünk. 

Busó túrák 20

Reggel mikor autóval elindultunk Mohácsra még köd volt, fõként Bátaszéknél. Szerencsére Mohácson már ebbõl alig látszott valami.

A túra a belvárostól nem messze lévõ lakóteleprõl indult, így könnyû volt a parkolás is.

A túra elején rögtön végig mehettünk Mohács belvárosán és az akkor még ébredezõ sétáló utcán, ahol az árusok kezdték kipakolni portékáikat. Sajnos kedvenc Kürtöskalácsosom még nem kezdett bele a gyártásba, így erre majd a túra végén kerül sor. Az emlékûmhöz érve tovább folytattuk utunkat a városból kifelé végig az aszfaltos védgáton egész a Nagypartosi tanösvény bejáratához, ahol nagyon finom házi barack pálinkával, ásványvízzel és ropival fogadtak minket.

A tanösvény bejárata sáros volt, de sikerült kikerülni. A tanösvény változatos környezetben ment, közben ismét érintette a Dunát. A következõ ellenõrzõpont egy erdei pihenõnél volt, így itt mi is megpihentünk egy kicsit. Gyönyörködtünk a változatos tájban, és a fagyöngyök által tarkítót fákban. Ezután egy Ásásnál lévõ téglahídig ballagtunk tovább. Itt jobbra fordultunk, ahol már-már berekre emlékeztetõ környezetben folytatódott a tanösvény. Ez a rész volt talán a leghangulatosabb, ahol egy régi kis fahíddal, egy régi zsilippel és kisebb kidölt fákkal is tarkított volt utunk.

A Nagypartosi tanösvényt ismét sárosabb részen hagytuk el, és ismét az aszfaltozott gáton folyt utunk, de innen hamarosan letértünk Kölked felé, ahol a Fehér-gólya Múzeum felé vettük az irányt. Itt volt a következõ ellenõrzõpont. Itt kaptunk egy pár virslit és friss kenyeret, ami nagyon jól esett. Itt még egy nagyon barátságos gólyát is láthattunk, aki szerette nagyon a fényképezõt, hiszen jobbnál jobb pózokban mutatta magát.

Kölkedet elhagyva egy kisebb aszfalton való ballagás után rátértünk az utolsó szakaszra, ami szántóföldek közötti földes utakon haladt. Ez volt talán a legnehezebb szakasz a túrán a rengeteg sár miatt. Eleinte még ki lehetett kerülni úgy ahogy a sarat, de az utolsó ellenõrzõpontot elhagyva sok helyen elmerültünk a sárban. Sok helyen inkább a friss szántásban lépdeltünk, de késõbb a szántás is ingoványossá vált. Egy-két helyen a cipõnk talpán olyan vastag sárréteg alakult ki, mintha ólomcipõkben mászkálnánk. Az elsõ mentsvár egy kerítésnél volt, ahol sikerült valamennyi sarat lekaparni a cipõkrõl. Ahol tudtunk a kerítés mellett haladtunk, ezután még egy hasonló szakasz várt ránk, de ezek után aszfaltot ért a cipõnk és szépen lassan a Mohács tábláig nagyjából lekopott a sár. Mohácson belül páran inkább egy két utcával a sétáló utca elõtt lekanyarodva. Miután mi beértünk a sétáló utcába meg is értettük miért. Rengetegen voltak a sétáló utcán, így nehézkes volt a haladás, így hát mi is inkább a hátsó utcákat választottuk a célig.

A célban megkaptuk az oklevelet és egy nagyon szép kitüzõt. Ezután pedig egy kisebb cipõtakarítás után visszamentünk a belvárosba.

A túra összegségében nagyon jó volt. Tavalyi Busójáráson is csináltunk egy saját túrát, de azt még hóban. Most jó volt újra látni melegben és napsütésben is, illetve, hogy Kölked mennyit fejlõdött az elmúlt évben. A szántóföldek közötti út is jó lett volna, mint útvonal, hisz így Kölkedrõl nem végig aszfalton vezetett vissza utunk, de sajnos a szántóföldek között lévõ sár rendesen próbára tett minket, de hát ez is benne van a túrázásba.

 Mecseki Láthatatlanok nyomában 28

Reggel korán érkeztem Komló-Zobákpusztára, de szépen lassan beért az egy Csepelre való 28 km-es túratárs. Én Dalma kutyával mentem, és kissé nehéz volt felrakni a Csepelre, mert amíg én nem voltam fent, le akart jönni. Így pórázra raktam és odaadtam a pórázt egy túratársnak és gyors felmásztam.

Ezután elindultunk a bõ fél órás útra. Remek élmény volt a Csepelen utazni. Mivel munkanap volt, ezért Komló belvárosában jó volt mindenkinek köszönni és integetni. Rengetegen vissza is integettek. Sok autós is visszaintegetett, esetleg egy-egy duda szóval fejezték ki tetszésüket. Azaz "lájkoltak" minket  . Az emelkedõn kissé lassan haladt a Csepel, de legalább akkor nem fáztunk. De a leejtõknél enyhén hideg lett a Csepel platóján, de megérte. Mindenki könnyedebb ruhába jött, mivel tudtuk késõbb nagyon meleg lesz és felesleges lenne végighordozni a túrán.

A kiindulópontra érkezve elhagytuk a Csepelt, és neki indultunk az elkövetkezõ 28 km-nek. Az elsõ 3 km-en rengeteg szintemelkedés volt. De erre is gondoltak a szervezõk, hiszen az elsõ kemény 3 km után máris volt egy ellenõrzõpont, ahol meleg teával, vízzel és kétféle nápolyival vártak minket. Utólag is köszönjük.

Ezek után egy hosszabb szakasz következett kisebb emelkedõkkel és egy köztes pecsételõ állomással. 



Túránkat folytatva ismét egy emelkedõsebb szakasz jött, melynek végén a következõ ellenõrzõponton friss hideg vízzel és almával fogadtak.



Utunkat a kanyargós, néhol már-már El-Caminos szakaszokkal tarkított kék jelzésen folytattuk, ami "végig kísért" minket a célig. 



Az utolsó köztes pecsételõ állomás után kisebb emelkedõk jöttek, amikor egy kis tóhoz értünk. Innen láttuk be, hogy a végén még lesz egy jókora szintemelkedés. 

A kék útvonal néhol aszfaltos úton ment, ahol épp rallyra készültek. Ezt fontos megjegyezni, hogy még nem volt verseny, de máris egy-két autós úgy suhant el mellettünk, mintha õ is benevezett volna a rallyra. Szerencsére hamar letért errõl az útról a kék jelzés és egy utolsó nagy emelkedõ után elindultunk a cél felé.



A célban már nagyban osztogatták a célba érteknek a frissen készült finom gulyáslevest.

Ezen felül még volt zsíros kenyér hagymával, párizsis kenyér és végtelen mennyiségû finom tea.



Összességében: Remek túra, kitûnõ élmény az elején a katonai jármûveket utazni. Bõséges utánpótlás, és a célban valódi meleg étel. ( Nem úgy, mint a 2013-as Éger-völgyi túrán, ahol az összes ellátás egy pár tescos virsli volt.) Zobákpusztán sose ért csalódás. Most se.

 Éger-völgy 20

Tavaly kimaradt. De idén mindenképp elakartam menni. Kényelmesen 8 elõtt megérkeztünk és 8 után már el is rajtoltunk.

A túra útvonala remek volt. A szintemelkedés remekül szétoszlott a 20 km-en. A Babás szerköveket látni remek látvány volt, illetve a magasból elénk táruló Kõvágószõlõs és környékének látképe. Az elsõ ellenõrzõpont 7 km-re volt a rajttól. Gondoltuk itt vár ránk valamiféle utánpótlás, ahogy azt más túrákon már megszoktuk. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a pontõrnél nem volt semmi. Szerencsére felkészültünk.

A következõ ellenõrzõpontig eleinte mesés, kanyargós ösvényeken vitt utunk. Ezután viszont egy unalmasabb aszfaltos szakasz következett a Petõc-aknáig. Ennél az ellenõrzõponttál szerencsére választhattunk kétféle szörpbõl. A célig tovább folytattuk a látványos utat.

A 20 kilométeres túrát nagyon ráérõsen, rengeteg fényképezéssel együtt is 5 óra alatt teljesítettük.

A célban kissé lehangoló volt, hogy az 1300 Ft -os nevezési díjért, csak két szál tescos virslit kaptunk pici kenyérrel. Sajnos a mai ( 2013. október 26. Mecseki Láthatatlanok 28)  túrán egyik túratárs elmondta, hogy neki még virsli sem jutott. 

Sajnos ez hatalmas csalódás volt. A többi túrához képest magasabb nevezési díjért alig kaptunk valamit. Tudom, hogy nem az ennivalón van a hangsúly, de alacsonyabb nevezési díjért a legtöbb helyen mérhetetlen mennyiségû zsíros és lekváros kenyér, továbbá friss meleg tea vár a célban. Sõt a Zobákpusztai túrákon már teljesen alap dolog, hogy minden ellenõrzõponton megkínálnak valamivel.

A túra útvonala nagyon tetszett, de a magas nevezési díj és a meleg ételként beállított tescos virsli a célban nagy csalódás. Inkább bejárjuk magunk és utána eszünk ennyiért valamit egy étteremben.