Túrabeszámolók


túra éve: 2016
GalgaTúra éve: 20162016.04.25 01:43:43

Galga és Bika túrák


Lassan hagyomány, hogy a Galga Természetbarát Egyesület kettős fordulót rendez. Így volt ez a 16. hétvégén is. Szombaton a 14. Galga túrák rendezését az eddigi harmadik legnagyobb létszám mellett bonyolították (vélhetően) mindannyiunk megelégedésére. A hosszabb távok (30 és 50 km) érintették a Margita túrákról is ismert területeket - Domony, Domony - völgy - , a rövidebb távok a Gödöllői - dombság délebbi nyúlványait - Paja - völgy, Bika tó, Szent András - domb mutatták be egy kellemes áprilisi napon. Célba érkezésünkkor szája szegletében huncut mosollyal  mondta a rendezők egyike: " Sikerült elzárnom a csapokat!  Pedig izgultam, 11 óra magasságában  hatalmas esőfelhő volt látható a Dunakanyar fölött."  Egyúttal aggodalmának is hangot adott, mi lesz a holnapi Bika -  túrákkal, az előrejelzés nem sok jót ígér. A hatalmas üstben fővő, illatozó gulyásleves közelében akkor kevésbé foglalkoztunk a holnapi esetleges esőkkel, jó étvággyal fogyasztottuk el a kínált finomságot, amit akár natúr vagy sárgabarack lekváros fánkkal lehetett megfejelni.


Vasárnap reggel relatíve későn, enyhén szemerkélő esőben indultunk a Bika - túrák rajthelyére. 10 - 12 kilométerrel Galgahévíz előtt már intenzív esőben autóztunk. Az Öko falu bekötőútján szembe találkoztunk egy esőkabátos sporttárssal, aki már abszolválta a napi penzumát. Zokniján, cipőjén a sáros foltok ugyan árulkodtak, de elhatározásunkban befolyásolni nem tudtak bennünket. Alacsony rajtszámaink láttán tudatosodott bennünk, hogy nagy tömeg nem lesz ezen a rendezésen. Bár erre nem kérdeztem rá, merem valószínűsíteni, hogy a résztvevők (mindössze 10 %-a az előző napi létszámnak) döntő többsége a Galga Kupa miatt vett részt a rendezésen.


A 3600 méteres kör valmivel hosszabb volt, mint az előző években megszokott. Az első emelkedőnél szükségünk volt a terep fokozatra. Az új szakasz bővült egy 110 -115 lépés hossznyi emelkedővel, amit az erdőszélén jobbos kanyar követett. Itt hamar elértük az ellenőrző pontot, ahonnan egy vastag avarszőnyeggel borított völgyben jutottunk vissza a Bika - tóhoz, majd annak az Öko falu felőli oldalán ezen a napon sáros, nehezen járható földúton értük el a rajtnak és célnak helyet adó Bika - tó büfét. Nekünk résztvevőknek sem a kezdeti 6 - 7 fokos hőmérséklet, de az esős - szeles idő sem jelentett különösebb gondot - róttuk köreinket -. A rendezőknek annál inkább birkózni kellett a kellemetlen késő őszinek vagy kora tavaszinak mondható idővel. Köszönjük kitartásukat, a szinvonalas, családias hangulatú rendezéseket.


Fotók a túráról:

 
 
túra éve: 2015
Magashegy 45/25/15Túra éve: 20152015.09.27 23:44:40

MAGASHEGY 2015.


Az újjáéledõ Szanticska meglátogatása vagy a hajdani csereháti kéktúránk emlékei motiváltak abban, hogy programunkba vegyük a 2014. évi Magashegy teljesítménytúrát, már nem tudom. A túra után kellemes élményekkel, lelkes rendezõk megismerésével lettünk gazdagabbak. Voksainkkal ennek hangot adtunk a 2014. év Legjobb hazai teljesítménytúrája szavazásakor. A TTT éves közgyûlésén, a szokásos évértékelõn néhány  túratárssal meg is fogalmaztuk, hogy viszonylag gyorsan felért a csúcsra a Felsõvadászi Diáksport Egyesület, rászolgáltak az elismerõ címre. 


A beígért õszi monszunesõk ellenére nem is dilemmáztunk azon túrázzunk - e, ha igen melyik túrát válasszuk 09. 26-án. Lakóhelyünk és Felsõvadász közötti  cc.170 km-en hol esõben, hol szárazon autóztunk a rajthely felé. Miskolc után vékonyodtak a felhõk, száraz úton érkeztünk meg. A rendezõktõl - akik gondterhelten figyelték a radarképet - megtudtuk, hogy az elõzõ napokban sok volt az esõ, errõl  a közeli települések útjain látható több kilométernyi iszapos átfolyás is tanúskodott. Érkezésünk elõtt bõ órával már indulhattak az elsõ résztvevõk. Útvonalleírásunk átvételekor meglepõdtem alacsony rajtszámaink láttán, a nem éppen rózsás kilátások ellenére több résztvevõt vártam.


A meteorológiai ígéretek, várakozások gyorsan beigazolódtak. 15 - 20 percnyi gyaloglásunk után megnyíltak az ég csatornái, elõkerültek esõkabátjaink. A térség fölött elterülõ felhõzet jellege és nagy kiterjedése egyértelmûsítette, hogy néhány percnyi különbséggel minden túrarésztvevõ részese lett az égi áldásnak. Az elõzõ napokban az átlagostól jóval több lehullott esõtõl átázott föld több csapadékot felvenni, raktározni  már nem tudott, pillanatok alatt kisebb tavakká nõttek az útmenti pocsolyák, csermellyé híztak a keréknyomokban folyton folydogáló vízfolyások. Esõszünetünk jószerivel az ellenõrzõpontoknál, a templomok bejáratánál található elõtetõk alatt, vagy a templomokban volt. Sokadszor beigazolódni láttam, nem kell feltétlenül a Meteórákig utaznunk, ha szépen megmunkált oltárképeket akarunk látni. Külön köszönet, hogy erre is figyelnek a rendezõk ! Az elmúlt évben Szanticska környékén segítette a résztvevõk útbaigazítását - merre lesz kisebb a sár a Magashegy alatt - az a rendezõ, aki most Irota környékén segítette tájékozódásunkat, bíztatott bennünket a zuhogó esõben széles mosolyával. Túránk során a résztvevõk 70% - val találkoztunk, az ideálisnak nem mondható túraidõ ellenére elcsüggedt túrázót nem láttunk. Valószínûsíthetõ, hogy mindenki látta a meteorológiai elõrejelzést, felkészült az esõre, sárra, ezekbõl nem is volt hiány.


Többször megfogalmaztam már, hogy fõleg vidéki régiókban egyre több olyan nívós rendezéssel találkozhatunk, amelyek megérdemelnék a nagyobb érdeklõdést, a jóval több résztvevõt. Felsõvadász az alacsony részvétel és a rossz idõ ellenére ismét bizonyította felkészültségét. Nyilvánvaló, hogy az elõre is látható körülmények számlájára is írható a mindössze 36 fõ induló, teljesítõ. Közel ilyen létszámmmal volt a helyszíneken a rendezõi csapat. Népszerû, sok - sok éve kiérdemelt köztiszteletnek örvendõ rendezõvel beszélgettem néhány éve egy túrarendezése alkalmával, ahol és akkor mindössze 70 túrázó kereste fel a rajthelyet, járta végig a választható távok valamelyikét. Mint mondta, megtanulták már kezelni a részvételi bizonytalanságot. Minden esetben a maximumot próbálják magukból kihozni, akár 70, akár 370 indulójuk van. A jelek szerint Felsõvadászon sem gondolják ezt másként. Õk bíznak abban, hogy egyre gyorsabban és minél messzebbre elvisszük jó hírét túrarendezéseiknek, mi bízhatunk abban, hogy hosszú évekig túrázhatunk az általuk kijelölt útvonalakon, ismerkedhetünk meg szûkebb régiójukkal, szembesülhetünk családias vendégszeretetükkel. 


Gratulálunk minden résztvevõnek a kitartásért, teljesítésért, köszönet a Felsõvadászi Diáksport Egyesületnek és támogatóinak a kiemelkedõ rendezésésért.

 
 
KörösTúra éve: 20152015.07.17 01:27:21

VÁRADI LÁSZLÓ EMLÉKTÚRA - KÕRÖS 50


Szívesen megyünk jubbileumi rendezésekre, mivel a vidéki bázisok látogatottsága sok esetben érdemtelenül kisebb, evidenciában tartjuk, hogy legalább a patinásabb számú rendezéseken résztvegyünk. Mezõberény számunkra valamilyen szinten kivétel volt és marad, a mára több évtizedes ismeretség, barátság okán nem csak  a "kerekszámú" rendezéseket tarjuk nyilván. Feleségem a tárgyévi túraprogram összeállításakor kiemelte ezt a rendezést, amelyrõl nem véletlenül mondta sok évvel ezelõtt Hoffmann Ádám a Szakosztály NAGY ÖREGJE:


"Nem a véletlen hozta ki belõlünk az öt órai indulás lehetõségét". A távolság és az idõben való indulás lehetõsége miatt már pénteken délután megérkeztünk, ha igénylik tudunk segíteni az elõkészületekben, de 1-2 órát beszélgetni, közös emlékeket visszaidézni sem utolsó idõtöltés. A helyiek ajánlották, ha már a Tópartban szálltok meg, kóstoljátok meg a becsinált levest. Mivel egy sztorit is elmeséltek (mennyiségrõl és gazdag tartalomról) fél adaggal rendeltünk - elég is volt, finom volt -. A második fogás megpillantásakor elsõre az villant be, nem 2 személyes tálat rendeltünk - akkora adag volt az egyszemélyes tál -.


A rajtban sok régi ismerõssel találkoztunk. Itt sok -sok rendezéssel ellentétben kevésbé tapasztalható a rajt elõtti lázas mehetnék, igyekezet, ha már találkozunk üdvözöljük is egymást, váltunk pár jó szót mielõtt útnakindulunk, hogy elérjük Boldishátnál a töltést egyben az elsõ ellenõrzõ pontot. Itt és most tudtam meg, hogy annak a korosabb házaspárnak a férfi tagja akik éveken keresztül itt bélyegeztek elhunyt (NYUGODJÉK BÉKÉBEN),  a stafétát özvegye lányával viszi tovább. Amíg beszélgettünk, megérkezett az elõzõ évi rendezés legidõsebb férfi teljesítõje, vele jó tempóban haladtunk tovább a Kõröstarcsai hídig, itt bevártam feleségemet aki rövidesen utolért. A víztározók mellett  már az egyenesben haladtunk, amikor köszöntésre lettünk figyelmesek, Zahorán János szaladt el mellettünk. Mivel már korábban terveztem hogy megsüvegelem a Baltic Runon elért sikeréért ( ultramaratonon 234 km-t 26:38 alatt teljesített, korosztályában elsõ, összetettben ötödik lett) bosszantott hogy késõn vettük észre. Sebaj - gondoltam - a gyakorlat az, hogy a Laposi kerteknél pontõrködni szokott. Minden pontnál ismerõsök, kedves fogadtatás, akik jól felkészültek a melegre, testben is lélekben is támogatták a résztvevõket. A Bélmegyer elõtti aszfaltúton éreztem elõször igazán a Nap melegét, ami alulról is felülrõl áradt felénk. Ekkor már sokadszor gondoltam a Mátra 115 teljesítõire,  a rajtnál is emlegettük õket.  Bõ félórát eltöltöttem Bélmegyeren, mire ideértem a teljes távra tervezett folyadékom elfogyott. A helyi közért hûtõpultjából bõven készleteztem, a mozgó pont õre tágra nyílt szemekkel nézett a hátizsákomból elõhúzott deres palackra. A Hosszúfoki - csatorna partján bálázó gépek felverte por még nehezebbé tette ennek a napsütésnek kitett szakasznak a teljesítését, de a Kettõs - hidi  "arató - hideg " kompót kárpótolt. A 25. rendezésen bokáig érõ vízben jártuk a Laposi  kertek útjait, most nem kellõ odafigyelés esetén bokáig nyelte el a kisebb lábú arra járót a szikkadt talaj felsõ övében kialakult hasadék. A Laposi kertek árnyat adó fái alatt értük el az utolsó ellenõrzõ pontot, ahol terveimnek megfelelõen Zahorán Jani volt az egyik  pontõr. Útközben elég sok édességet kaptunk, fogyasztottunk el, az érkezésünkre elõkerült Hoffmann Éva sütötte habos - epres süteménynek ellenállni nem tudtam. Az inycsiklandó illatok és íz el is terelték gondolataimat korábban megfogalmazott tervemrõl.


KEDVES JANIKÁM ! UTÓLAG ÍGY GRATULÁLOK, GRATULÁLUNK BERLINI SIKEREDHEZ.  GYORS REGENERÁLÓDÁST ÉS EREDMÉNYES FELKÉSZÜLÉST A KÖVETKEZÕ MEGMÉRETTETÉSEKRE.


Az utolsó szakaszt néhány száz méter földút után  aszfaltúton tettük meg, majd fogadtuk a gratulációkat és mi is gratuláltunk kinek a teljesítésért, kinek a 30. rendezésért. Ahogy a rajtnál,  általában a célbaérkezés után sem sietõs senkinek. Meleg, fárasztó nap volt, de volt ettõl már melegebb is. Hazaindulásig az élmények és látottak  visszaidézése és átadása zajlik a sópótló kanalazgatás vagy sörözés közben. Ismételni sem az elõttem szólót, sem magamat nem akarom. Köszönjük a rendezést Alföld Turista Egyesület !


Ui: Július 18-án Gyöngyöspatán a Patai Mátra 5 gyalogos és egy kerékpáros távját rendezi az Alföld Turista Egyesület. Az útvonalak bármelyikén a sok szép épített és természetes képzõdmény látványa mellett a résztvevõk megtapasztalhatják  a rendezõk empátiáját, vendégszeretetét. 

 
 
Csemő virágünnepeTúra éve: 20152015.07.06 00:25:02

Nagykõrösrõl a hatodik, Csemõrõl már a tizennegyedik alkalommal rajtolhattak CSEMÕ VIRÁGÜNNEPÉNEK TÚRÁIN a résztvevõk, hogy az 1952-tõl önállóságát élvezõ Csemõn és Nagykõrös külterületein elterülõ tanyavilágban a kijelölt túrautakat járják végig. Tápiószele Természetbarát Klubja Lipák István klubvezetõvel és rendezõtársaival évrõl - évre sikeresen, a résztvevõk megelégedésére rendezi teljesítménytúráit. Ennek visszaigazolása lehet a túrabeszámolók elolvasása, a túrán vagy túráikon résztvevõk elbeszélése, de leghitelesebb a személyes részvétel.


Nagykõrösrõl a vasútállomásról viszonylag gyorsan elérjük a tájra jellemzõ mély, száraz idõben gyalogosan "nehezen" járható homokos terepet. Összességében nem elhanyagolható, hogy a turistaút ha nem is hosszú kilométereken keresztül, de gyakran erdõben, ligetes területeken vezet, ami meleg nyári napokon - ilyen volt az ez évi is - megkönnyíti a teljesíthetõséget. Csemõ szélén a Gyurka - dombnál találkozik a két táv, innen közös nyomvonalon haladnak a célig. Csemõ - Zöldhalomban útunk a térség híres tanítójának (Ladányi Mihály) háza, néhány száz méterrel arrébb a szobra elõtt visz el. Útközben eleget tehettünk egy kedves helyi invitálásának, aki kétszer is  fordult, mert vödrébõl gyorsan elfogyott a túrázóknak felkínált nyárialma. A távok hátralevõ bõ nyolc kilométerének viszontagságaira ki - ki  a Tájháznál, vagy annak a közelében található ABC-ben töltötte fel készletét, de aggodalomra senkinek nem volt oka, az egymást viszonylag sûrûn követõ ellenõrzõpontokra érkezõket ostyaszelettel, vízzel nem csak várták, figyelmeztették is a szükséges folyadékbevitelre. A Putrisarki - erdõ ellenõrzõpont után már egyre erõsebben átszûrõdött a falunapi ünnep zenéje, innen tempós gyaloglással 30 - 35 perc alatt elértük Csemõt. Mivel a könyvtárban véradás volt, a célállomást a rendezõk áttelepítették a Templom térre a faluünnep központjába. Szemmel láthatóan többen meglepõdtek, hogy hozzávetõleg minden negyedik résztvevõ a gratuláció és virsli mellé névreszóló kupát is kapott. A Szele Kupa ötödik, egyben záró fordulója a csemõi rendezés. Hallhattunk is fogadkozásokat a jövõre nézve.


Néhány éve történt, hogy egy korosabb, társaival együtt célba érkezõ hölgy a díjazás átvétele után hosszasan nézelõdött a könyvtárban, eközben látta, hogy vele ellentétben a résztvevõk egyrésze jelvényt, másrésze kupát is kap. Rá is kérdezett, megreklamálta hogy õ miért csak kitûzõt kapott. Gyorsan, udvariasan  jött a felvilágosítás. Most ilyen esetnek tanúja nem voltam, de azt  útközben hallottam, amint túratársak taglalták a Szele kupa kiírás részleteit, méltán dícsérték az Aranyszarvas, vagy a Sóút tûzzománc jelvényét. A fõrendezõ elégedetten nyugtázhatta a jelenlevõk véleményét , hogy a harmadik csemõi teljesítéssel kiérdemelhetõ jelvény is bármely gyûjteményben megállná a helyét. 


Köszönet a rendezõknek, gratuláció a teljesítõknek.

 
 
túra éve: 2011
Pálos 70 túra és zarándoklatTúra éve: 20112011.10.14 00:31:57

"Virág Benedek" Pálos 35


A 40. hétvégére egy tucat teljesítménytúra teljesítésének lehetõségérõl tájékoztatott bennünket a TTT mûsorfüzete. Akik elköteleztük magunkat túrakiírásokhoz, rendezéssorozathoz töprenghettünk. Válasszuk a Zselicet a 30 bónuszpontért, vagy tovább gyûjtsük teljesítéseinket a Budapest Kupához ,  azok közül is melyiket teljesítsük? Baráti körünkhöz tartozik az a tanárnõ, aki már többször részt vett zarándokúton, magvas beszámolóit, televíziós  nyilatkozatait örömmel hallottuk. A sokak által "átkosnak" nevezett idõkben gyakran kaptam katonai behívót, szolgálati helyem a Gellért - hegy gyomrában kialakított katonai bázison volt. Azt, hogy mi mindent formált itt a természet az évmilliók során, mit épített hozzá a civilizáció az elmúlt századokban, ennek teljes feltárása még várat magára. Az "együttmûködésnek" egyik, talán legszebb ötvözete a Sziklatemplom. Innen indult a Pálos 70 illetve a "Virág Benedek" Pálos 35 zarándoklat és teljesítménytúra. Az utóbbit választottuk. 


Példaértékû útvonalleírással a kezünkben, tömény tömjén illattól mentes, de õszinte áhitattal átitatott légkörû térbõl, a Sziklatemplom elõterébõl indultunk útunkra. A Budai Zöld (Panoráma) úton értük el Szt. Gellért szobrát, majd tiszteleghettünk vallásalapítóink és filozófusaink szobrainál, néhány tíz méterrel arrébb  rácsodálkozhattunk Budapest makettjére. A Hegyalja út keresztezése után a Tabántól a Diós - árokig ellenkezõ irányból járhattuk végig a TTT jubileumi rendezésének  befejezõ szakaszát, közben Városmajorban a templom melletti állomáson adott volt a lehetõség, hogy egy szimbolikus terhet (kavics) válasszunk, azt magunkkal "cipeljük" a Normafáig, hogy ott megszabaduljunk tõle (terhünktõl). Számtalanszor jártam a Kútvölgyi úton, eddig nem tudtam, hogy itt ekkora érték található, annak mi az elõzménye, története. Szívet melengetõ érzést generált az itt kapott, résztvevõknek ajándékozott nagy- és dédanyáinkat visszaidézõ korok emléke a Mária - medál. Szuszogós úton (Z+) jutottunk föl a Normafához, majd tovább az Anna kápolnához. Számtalan itt megszerzett információt új ismeretként értékelhettünk, mely ehhez a néhány száz négyzetméterhez köthetõ, kötendõ. A pogácsába sütött bibliai idézet eredeti ötlet volt. A résztvevõk izgatott kiváncsisága még az arra sétálók figyelmét is felkeltette, többen éltek is a felkínált lehetõséggel, elfogadták a rendezõktõl az "igepogácsát". Gyakran járt úton jutottunk el a budaszentlõrinci pálos kolostor romjaihoz, ahol a hajnalban sütött pogácsa és zamatos alma mellé szellemi táplálékot is kaptunk, rövid áttekintést a rend eredetérõl, a mindennapokról, a jövõbe vetett hitrõl.  A továbbiakban megkerültük a Hárs - hegyet, majd a Tótasszony útja, Nagy - rét, Zsíroshegyi út - Máriaremetei kegytemplom következett, ahol egyben (ismét) bélyegzõ és frissítõ pont is volt. Többen meglepõdtek, hogy a kínálatban a tea és jófajta kekszek mellett feketekávét is kínáltak.  Máriaremetét nem a megszokott, hanem a kék Mária út jelzésen hagytuk el. Idõnként találkoztunk a Magyar Zarándokút sárga kettõskeresztes nyilával, majd a Paprikás - patak völgye mentén haladva értük el Solymáron a Szarkavárat. A szokásos szívélyes fogadtatást rögtönzött történelemóra követte, közben kóstolhattuk a csokoládét, sajtospogácsát.


A zöld négyzeten a vasútállomás érintésével elhagytuk a települést. Következõ, egyben utolsó állomásunk a célállomás volt. Ezen a közel 10 kilométeres szakaszon zömében a kék Mária út jelzések és a Pálos túra feliratú szalagok navigáltak bennünket.  Útközben sok - sok magántúrázón kívül többször találkoztunk esõfelhõvel, de az esõ elmaradt. A Solymár - völgyben a Jenõi - torony utáni hullámvasutazást hamarosan pulzusszámemelõ emelkedõ követte, majd bõ egy kilométer megtétele után elértük az országos kéket. A hoszú távot teljesítõk balra, mi jobbra fordultunk, hogy a Kis-Kevély alatt elérjük a piros sáv jelzést. Az Oszolyra fölvivõ sárga + után néhány száz méterrel feltûnt egy kedveskedõ - bíztató felirat : még 800 méter a célig, majd 100 méterenként megismétlõdött a bíztatás. A célban ismét szívélyes fogadtatásban volt részünk, teljesítésünket oklevéllel, kitûzõvel jutalmazták. Többféle savanyúság a zsíros és  margarinos kenyerekhez, ropogós héjú kenyér a házikészítésû gyümölcslekvárokhoz. Bár akkor még a hõmérséklet nem feltétlenül tette szükségessé, szomjoltáshoz a tea is biztosítva volt. 


Annak ellenére, hogy elsõ rendezésen indultunk, nem tartottam attól, hogy az ismeretlen vagy a kevésbé ismert szakaszokon aggódni, netán bosszankodni fogunk túránk során. Azt  viszont kellemes csalódásként éltem meg, hogy mekkora munkát fektettek a rendezõk az elõkészítésbe, a szervezésbe, a rendezésbe. Ritkaságszámba ment a pontokon való szívélyes fogadtatás, újszerû az idézetek kifüggesztése, megosztása a résztvevõkkel, az arra járókkal. Félõ, hogy lehetõséget meghaladó volt a szolgáltatás.  Többször fültanúi lehettünk, amikor az ellenõrzõ pontoknál felmerült a kérdés, lesz - e folytatás? Természetes, hogy erre a választ a pontõrök megadni nem tudták, de többen nyilatkoztak arról, hogy amennyiben lesz, õk nagyon szívesen jönnek, fogadják a résztvevõket. Bár így lenne !

 
 
Függőkő és Kronvald Tamás emlékfutásTúra éve: 20112011.10.06 18:10:43

 


Függõkõ 30


Kéktúrázóként, szervezett túrákon gyakran jártuk, járjuk a Cserhátot. Az évszaknak megfelelõen hol fagyban – hóban, átmeneti idõszakban akár térdig érõ sárban araszoltunk, fogadtuk – vittük a természet hívó szavát, üdvözletét.


Miután feleségem kérdõ – kijelentõ mondata elhangzott a Függõkõ 30 ttúrát illetõen, csak abban kellett megállapodnunk, hogy korábban kelünk, az elsõk között indulunk.


Jó volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy az elõzõ napi EKF túrán legalább tucatnyi sporttárssal találkoztam. Gördülékeny nevezés után szalagozott úton értük el az országos kéket, miközben megcsodálhattuk a helyenként gyûszûnyire megnõtt, pirosló csipkebogyókat. A kék sáv elérése után hozzávetõleg 700 métert gyalogoltunk a Tepke kilátóig, bélyegzés után katonás hátraarc, majd a Garábi – nyereg, Nagybárkány (frissítõpontok) Sámsonháza felé folytattuk utunkat. Sámsonházát a templomból kiszûrõdõ egyházi zene kíséretében hagytuk el, itt kezdetét vette egy hozzávetõleg 8 km-es szalagozott szakasz. Az elsõ kilométereket Harasztos – Brezina – Nagy – Rednek lankái között tettük meg. Gyakran késztetett fotózásra a derékig érõ, a nyárias napfényben, enyhe szellõben hullámzó, aranylón ringó rét – legelõ látványa, melynek hátterében a Mátra markáns láncolata volt kivehetõ. A Tamás – völgyet elõbb az É –Ny-i, majd D – K –i oldalán követtük, miközben beazonosíthattuk a tõlünk pár kilométerre kígyózó 21-es számú utat.


A Kakukk – vár ellenõrzõ pontnál jobbra fordultunk, 8-10 percnyi járás után elértük a Rákóczi kápolnát. Történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy  Szécsényben választották vezérlõ fejedelemmé II. Rákóczi Ferencet, aki a monda szerint ebben a kápolnában pihent meg Szécsénybe érkezése elõtt. A kápolna mögött elterülõ Szõlõ - dûlõ szüretelõktõl volt hangos, ottjártamkor konzultált egy szõlõsgazda a szomszédjával, hogy az aznapi nedû 18,1 cukorfokú lett. A szalagozott szakasz lankái után a kék kereszten folytattuk utunkat, a terep néhány száz méter alatt markánsan megváltozott. A vízmosta, tekintélyes sziklák között majd a patakmederben némi vizualitással akár hallhattuk is az alkalmanként lezúduló víz moraját. A patakmeder után balról egy kisebb barlangszerû képzõdményt vettem észre, fényképeztem, majd amikor felegyenesedtem szembesültem a ténnyel, fölöttem az árnyat nem csak a lombok adják, ebben segít a Függõkõ szürkés – vöröses, lávafoszlányos andezittömbje is. Mivel a túra teljesítésében jelentõs motivációval bírt a Függõkõvel való találkozás, bélyegzés elõtt elõbb a helyszíni információkat és néhány felvételt gyûjtöttem be. Örömmel nyugtázhattam, hogy itt a bányamûveléssel már évekkel korábban felhagytak, megmarad az utókornak a Cserháti andezit leglátványosabb elõfordulása. Jó gazdához méltóan többek között arról is érdeklõdött az itt „szolgálatot teljesítõ” rendezõ, hogy tetszett – e a túra, különösen a most bemutatott szakasz. Megnyugtattam hogy igen, és ebben az állásfoglalásban nem vagyok egyedül. A Függõkõ után a Függõkõ – völgyben ereszkedtünk lefelé. Félúton, mintegy a nap megkoronázásaként, egy tekintélyes kõfal kapunyílásán -„diadalívén” keresztül hagytuk el az erdõt, értük el a település elsõ házait, a buszfordulót, Szt. János szobrot, postát, majd érkeztünk meg a Mûvelõdési Házba túránk rajt – célállomására. Az ilyenkor kialakult ceremóniák után mindenki olthatta szomját, csillapíthatta éhségét, élvezhette a Pásztói Szabadidõ Sportegyesület vendégszeretetét.


Bár a túra során többet voltunk nyílt terepen mint a lombok árnyékában, a nap hétágra sütött, szeptember második felében már jobban elviselhetõ a meleg. Az útvonal leírása és a térkép önmagukban is kellõ tájékoztatást adtak, az útvonal jól jelzett, követhetõ volt. Nem képezi titok tárgyát, hogy esõs, sáros idõben ez a terep is nagyon nehezen járható. Õszintén kívánom a rendezõknek, jövõbeni teljesítõknek, hogy élvezzék esõisten pártfogását a következõ rendezések alkalmával, hogy minél többen felfedezzék, örömüket lelhessék ennek a tájnak és az azt körülölelõ panorámának a szépségében.


 
 
30 éves a hazai teljesítménytúrázás / 25/20 éves a TTTTúra éve: 20112011.10.06 18:09:02

 


30 éves a teljesítménytúrázás, 20 éves a TTT


 


Szeptember 4-én rendezte a Teljesítménytúrázók Társasága 30 km-es távon a hazai teljesítménytúrázás 30. évfordulójára, 20 km-es távon a TTT megalapításának 20. évfordulójára kiírt teljesítménytúrákat.


 


Szívem szerint mindkét távot teljesítettem volna, de érthetõ okok miatt erre ezen a napon nem volt lehetõség. Kézenfekvõ volt, hogy a hosszabb távot választjuk, melynek bevezetõ szakasza az elsõ ellenõrzõ pontig (6,1 km) megegyezett az elsõ Kinizsi 100-as útvonalával. Nem csak stílszerû, de találó is volt, hogy ennél az ellenõrzõpontnál a Kinizsi TE oszlopos tagja, a Kinizsi rendezések „nagy öregje” két, a fiatal korosztályhoz tartozó rendezõtárssal együtt fogadta az érkezõket. Számosnak ugyan nem mondható, de a Kéktúra mellett több túra útvonala érinti Pilisborosjenõt, ahonnan a Köves-bércre vitt az utunk. Innen cc. 8 km-en keresztül emlékezhettünk a Beac - Maxi túrák hajnali „szenvedéseire”. Az Arany-hegyi patak partján epret már nem találtunk, de megkaptuk a harmadik igazoló bélyegzõ lenyomatát. Azt, hogy a rendezõk mennyire komolyan készültek erre a születésnapi rendezésre, többek között a rajthelyen kiosztott feladatsor - rejtvény is visszaigazolja. A Határ - nyeregnél lehetett megtekinteni és felismerni a rejtvényben megjelölt kitûzõket, megválaszolni, hogy az adott kitûzõk melyik teljesítménytúrához tartoznak. Rá kellett döbbennünk múlik az idõ, változnak a körülmények. Annak ellenére, hogy legalább 10-12 alkalommal jártunk a Bakony 50 túrán, a kitûzõjüket az elsõ körben mégsem ismertük fel. Emlékeinkben és kitûzõ repertoárunkban csak kisebb és nagyobb átmérõjû túrabakancsos illetve túrabakancsos és virágos változat szerepelt. Mára már a bakancs mellett az év madara is helyet kap a kitûzõn. Hûvösvölgy érintésével megannyi túra útvonalával egyezõ módon jutottunk el a Határ – nyeregtõl a Kis – Hárs – hegyig, ahol a pontõrök kedvesen utaltak arra, hogy elõzõ napon a Végvári – sziklánál találkoztunk. A Ferenc – halomtól aszfaltos, turisztikai szempontból kevésbé frekventált nyomvonalon jutottunk el a Virányosi Közösségi Ház elõtt található ellenõrzõ pontig, ahol a pontõrök a túra elõtti napon a Gerecsében a Forrástúrán teljesítettek „szolgálatot”. Miután a Városmajori sokadalmon átverekedtük magunkat, a Csaba út majd a Vérmezõ érintésével érkeztünk az Attila úti célba, ahol a TTT 2010. szeptembere óta élvezheti a Tabáni Spartacus vendégszeretetét.


Ahogy a túra elõtt a rendezõk fogalmaztak: retro rendezés, retro fogadás! A tömegrajtokkal kapcsolatosan mindig van némi fenntartásom, de ezen a napon elfogadtam volna a nagyobb csoportosulást, az ellenõrzõ pontokon való, az igazoló bélyegzésre való várakozást. A TTT titkára éppen elmondta köszöntõjét amikor a rajthelyre érkeztünk, így módomban állt rálátni a 30-as távra felsorakozott résztvevõk „tömegére”. Összességében nagyobb részvételre számítottam, de ez magyarázható a nagy meleggel, akár a tanévkezdés körüli anomáliákkal. Ennek ellenére voltak szívet melengetõ pillanatok, többen érkeztek családostul nemcsak a fõvárosból, vidékrõl is. Jó volt látni a Teljesítménytúrázás Táborához Tartozó Önkénteseknek sok – sok éve tartó töretlen fáradozását, legyen szó pontõrködésrõl, adminisztrációról, kenyérszeletelésrõl, oklevelek, kitûzõk átadásáról, vagy múltba való visszatekintésrõl kiállítás vagy rejtvény - feladvány formájában. Útközben hosszan beszélgettem egy „régi motorossal”, aki mint megfogalmazta, a sokadik rendezések sokadik teljesítõi megérdemelnék a kiemelt díjazást. Távol álljon tõlem bárminemû vitának, téves gondolatsornak az elindítása. Fogadjuk örömmel azt, amink van. Érezzük meg túráink elõtt a mozgás szükségességét, preventív jelentõségét, lássuk meg túráink során a természet szépségét, tanuljuk meg, hogy ezekért is áldozatot kell hoznunk, ezek a verítékcseppek nem adókötelesek, ráadásul az egészségünket szolgálják. Amíg vállalásaink nem haladják meg fizikai képességeinket, örülni tudunk a megtett kilométereknek, a viszontlátott ismerõs és ismeretlen arcoknak ( még akkor is, ha ismeretségünk formális, egy – egy futó pillantásig tart ), ha a tizedik rendezésen tizedszer ott tudok lenni és azt teljesíteni tudom, ez jelentsen számomra, számunkra nagyobb örömet, mint egy olyan érem vagy kupa átvétele, amire kellõ anyagi forrás, támogatás hiányában nincs módja a rendezõknek, túraszakosztályoknak.


A jubileumi évforduló már korábban motivált. Klasszikusokat idézni nem akarok, álmodjunk szépet és nagyot! - gondoltam 2009-ben. Reméltem, reméltük, hogy 2010-ben már anyagiakban erõsebb lesz a TTT, megkapjuk annak lehetõségét, hogy a rendezõk jelentõsebb összeghez juthatnak, a díjazások színvonalát, akár a szolgáltatások minõségét javítani lehet. Örömmel fogadtam a visszajelzést 10-12 nappal levelem megírása után, hogy a megkeresett célszemély jóváhagyta kérésemet, aláírásával utasította az erre hivatott csoportot, hogy bonyolítsák a megállapodást, melynek hozadékaként a TTT három év alatt 20 millió forintos támogatáshoz juthat.


Jóváhagyás leosztása, jóváhagyás visszaküldése magasabb szintre, ígérgetések, mellébeszélések, elnapolás. Csend.


A közelmúltban olvashattunk értekezést arról, hogy hazánkban a tömegsportnak nincs kellõ támogatottsága. Egyre szûkül azoknak a száma, akik pénzeszközöket tudnak átcsoportosítani bármilyen célú támogatásra. Jellemzõen ezek nagy vagy nagyobb szervezetek, belül sok – sok szürke eminenciással, akik nemegyszer visszaélnek lehetõségeikkel, alárendelik öncélú elképzeléseiknek a tömegsportot, más jószándékú csoportosulás érdekeit.


Ne szóljon a természetjárás, a túrázás a kiemelkedõ díjazásról, de szóljon arról, hogy szabadidõnket tudjuk hasznosan, természetközelben eltölteni, minél többet lássunk, megismerjünk Földünk természeti értékeibõl, szépségeibõl, miközben többet adunk szervezetünknek, mint a leghatásosabb gyógyszerek adni tudnak.


Nézõpont kérdése, hogy a húsz vagy harminc év sok vagy kevés. Ismereteim szerint Hollandiában egy túraszakosztály túl van megalapításának 50. évfordulóján, Knittelfeldben (Ausztria) a jövõ évben lesz az 50. rendezés. Vannak jó példák, van kiket követni.


Mint tudjuk, a Vasas Maraton távjai Pomázról indulnak, végállomásaik Dobogókõ. A teljesítõk többsége innen autóbusszal utazik tovább. Ezen a járaton lettem a napokban egy beszélgetés fültanúja. A rendezõk okulva mások és múltbeli „hibáikból”, hetekkel az aktuális rendezés elõtt egyeztettek arról, mit és miért tegyenek, hogy a résztvevõk egyértelmû tájékoztatást kapjanak.


A már abszolvált több tízezer teljesítménytúrát mennyi egyeztetés, koordináció, mennyi önzetlenség, nemegyszer fárasztó, éjszakába nyúló hétfõi „klubnap” kellett hogy megelõzze. Nyilván voltak kisebb – nagyobb kellemetlenségek, meglepetések, de a fáradtsággal és izomlázzal együtt elmúlt a dac, a harag, ismét visszajött a túrázáshoz való szándék, hajlandóság. Oldalakon és napokon keresztül sorolhatnánk azok neveit, akik ellenszolgáltatás nélkül tettek és tesznek a hazai teljesítménytúrázásért akár a TTT berkein belül, akár a TTT falain kívül. Biztosra veszem, hogy turista társadalmunk egyetlen tagja sem él az ellen kifogással, ha ezen az ünnepen az õ nevükben is köszönetemet fejezem ki mindenkinek, akik a legkisebb mértékben is építették, gyarapították, támogatták, koordinálták a hazai teljesítménytúrázást.



 

 
 
LábatlanTúra éve: 20112011.10.05 09:09:15

 


Lábatlan 15


 


A Vértesi Barangolások 50 teljesítménytúrán örömmel nyugtázhattuk, hogy szépen érik, pirosodik erdeink ritkás, ligetes részein található som. A látottak alapján jónak ítéltük annak lehetõségét, hogy a kettõ hét múlva esedékes Lábatlan túrán már gyaloglásunk közben nagyobb mennyiségû erdei gyümölcsöt szedhetünk. A túra teljesítéséhez motivációt jelentett még az is, hogy eleget tegyünk a módosított Barangolás a Dunazugban túrakiírásnak.


A könnyebb megközelíthetõség miatt a rövidebb, a Turultól – Turulig távot választottuk. Némi tanácstalanságot okozott, hogy láthatósági mellényes rendezõk cc. 4-500 méterre a Turultól megállították a személykocsival érkezõket, csak gyalogosan, vagy közterület foglalási engedéllyel lehetett tovább autózni. Mint késõbb kiderült, a túrarendezés egybeesett a Szelim napok rendezvény sorozattal.


A nevezés annak ellenére gyorsan ment, hogy az indítók ujjai a reggeli hûvösben meggémberedtek. Ami a túrázóknak kellemes, nem feltétlen jelent jót a pontõröknek. Amíg mi kellemes túraidõben szeltük a kilométereket: Nagy – rét, Kis - rét, megcsodálhattuk a mészkõfalakról opálosan visszaverõdõ fénynyalábokat, gyönyörködhettünk a Malom – dûlõ hatalmas, mezei virágokkal telis – teli rétjeiben, legelõiben, a Bundschu – kút környéki jellegzetes faunában, addig a pontõrök várták a lassan, de biztosan melengetõ napsütést, hogy a reggeli hûvösben elgémberedõ tagjaik vérellátása, testhõmérsékletük normalizálódjon. Vértestolna után a piroson fölkapaszkodni a Koppan – bükk oldalán minden teljesítõtõl tisztes helytállást igényelt, de a látvány és a nyeregben gazdagon termõ feketeszeder bõséges kárpótlást nyújtott. Halyagos után már a Gerecse 50 jól ismert nyomvonalán haladtunk a Parkerdõ felé, melynek szélén szinte rogyadoztak a bodzabokrok az érett, fekete fürtök alatt. Ezután a Csúcsos – hegy sziklás – szerpentines megmászása jelentette a táv hátralevõ megpróbáltatását. Bélyegzés után az itt található közel 30 méter magas kilátóra való feljutás érthetõen megemeli a pulzusszámot, de az erre vállalkozókat nem mindennapi panoráma kárpótolja. A túra befejezõ szakaszát a Szelim – napokra felállított színpad, sátrak, játék és játszóhelyek, alkalmi konyhák, sütödék, cukorka és fagyi árusok között tettük meg. Célba érkezés, majd a díjazás átvétele után a Csúcsos-hegy oldalában található sombokrokról, - fákról jó minõségû termést szüreteltünk, hogy teljesebbé tegyük napunkat.


Sokan és sok helyen írtak már arról, hogy a Gerecse természeti értékekben – szépségekben mennyire gazdag. A szebbnél – szebb mészkõvonulatok, erdõk, a közöttük elterülõ medencék, zegzugos völgyek, a megmaradt várromok igazi turistacsalogatók. Ezen a napon a rendezõk újra jelesre vizsgáztak, egy kedvezõ ár/érték arányú túrán ismét bemutatták ennek a tájegységnek egy szeletét. Köszönet érte, gratuláció a teljesítõknek, résztvevõknek.


 
 
Patai MátraTúra éve: 20112011.07.28 23:21:59

In memóriam Patai Mátra


Az elmúlt három hétvégére hagyományosan, érthetõ okok miatt közel negyedére csökkent a választható teljesítménytúrák száma. A Mátra túrák (július 09.) tikkasztó melege visszaigazolta, hogy létjogosultsága van a nyári "uborkaszezonnak", de valamilyen szinten biztosítani is kell a folyamatos túrázás lehetõségét. Az egyre népszerûbb Cuha túrák teljesítése a Mátraitól kisebb erõfeszítést követelt meg a teljesítõktõl. Ebben egyrészt a kellemesebb idõjárásnak, másrészt a kevesebb nyílt terepnek is döntõ szerepe volt. A hazai teljesítménytúrázás harmincadik, a TTT megalapításának huszadik évfordulójára kiírt pontgyûjtõ akció többeket elgondolkodtatott a június 4-i túranap elõtt, melyik bónuszpontos túrát válasszuk a három lehetõség közül. Választásunk a Velence 25-re és a Zselic éjszakai túrákra esett, de ekkor megfogadtuk, hogy a Kõrös túrát pótoljuk a Patai Mátrával. Arra vonatkozóan számadatom nincs, hogy a "bónuszpont vadászat" miatt hányan jártak hozzánk hasonló cipõben, most igyekeztek pótolni a bepótolhatatlant, de azt örömmel nyugtázták a rendezõk, hogy az elõzõ évihez képest közel 50%-al nõtt a résztvevõk, teljesítõk száma. A két hosszabb távon 193 fõ, a rövidebb távokon és az utólag kiírt kerékpáros teljesítésre 118 fõ adta le a nevezését. A meteorológiai elõrejelzés szerint a déli óráktól várható volt az esõ, ami menetrendszerûen meg is érkezett, hogy kisebb nagyobb szünetekkel hûtsön, hol fátyolszerû, hol szinte átláthatatlan ködpaplanba burkolja a tájat. Túratársainkkal ~16,30 magasságában érkeztünk a célba, az ezen idõpontig lehullott csapadék egy jólmegválasztott túracipõben a teljesíthetõséget nem befolyásolta. Korábban egy túrabeszámolóban azt olvastam, hogy a túra elsõ, hozzávetõleg 4,5 km hosszú szakaszát túratársunk kihagyná. Nem egyedül vagyok azon az állásponton, hogy Gyöngyöspata múltja megérdemli ezt a körsétát. Temploma építészettörténeti ritkaság, a fából faragott barokk fõoltár Európában egyedülálló, a Kecske - kõrõl szép a kilátás, ez egyébként a túra minden egyes magasabban fekvõ pontjáról elmondható. Többekben és régen megfogalmazódott már, hogy a Mátra talán legszebb csúcsa a Világos - hegy, ide többek között a Vár - hegy, Virág - domb, Káva, Tóthegyes után érkeztünk. Kettõ héttel korábban tizennégy fokkal melegebb volt itt (Világos - hegy), mint most. A továbbiakban azonos útvonalon a Kõmorzsás - tetõ érintésével érkeztünk vissza Fajzatpusztára a már ismert ellenõrzõ és frissítõ állomásra, majd a sokak által nem kedvelt Havas 599 méter magas csúcsának megmászása után (1,5 km-ben 260 méter szint az utolsó ellenõrzõpontig) ereszkedtünk vissza rajt - cél állomásunkra a Mekcsei Demeter Általános Iskolába, hogy elfogyasszuk a forró virslit, még egyszer belekóstoljunk a térségi gyümölcsökbe, megízleljük a méltán híres helyi bort. A túra során minden résztvevõ megtapasztalhatta mennyire gondoskodó az Alföldi Turista Egyesület, akik nem sajnálták a hozzávalókat a finomabbnál  finomabb sütemények elkészítéséhez, idõt és fáradtságot, hogy a "szedd magad" keretén belül frissen szedett õszibarack, nektarin, szilva jusson minden túrázónak, akár a zsebekbe is, zsíros kenyér, lila hagyma, valódi házikészítésû lekvár, mint Újladányban a Kõrös túrán. A bóléért továbbra is el kell mennünk a Kettõs - Körös hídhoz, most érnek, zamatosodnak a hozzávalók. Ott leszünk !


Az útvonalleírás, a jelzés és szalagozás egyértelmû, jól követhetõ volt. A közelmúltban váratlanul elhunyt barátunk, túratársunk, az Alföldi Turista Egyesület korábbi elnöke, Váradi László is elégedetten "nyugtázhatta" a sikeres rendezést. Köszönet érte az Egyesületnek, rendezõknek, gratuláció a teljesítõknek.


A túrán készült fotók.


 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár