Túrabeszámolók


túra éve: 2008
Börzsönyi vulkántúraTúra éve: 20082009.02.12 17:44:36
Nem ígérkezett egyszerû túrának, hiszen JB**, -balazs-, olipapa és B Andi voltak a társaim. Ez lényegében elõrevetítette azt a bizonyos "gombászós" tempót, ami ugye garantált "szopóbódé".

Úgy gondoltam, ha sikerül összeszednem az összes versenytapasztalatomat- önismeretemet az erõbeosztás, frissítés, "csapatmozgatás", pulzuskontroll terén - talán túlélem. Így hát élesítettem az "öreg róka" üzemmódot és fohászkodtam a Börzsöny Isteneihez.

Optimizmusom hamar teszt alá került, hiszen az elsõ kétségek, hogy fogom-e bírni, úgy a 2.-3. kili között értek, s nem szégyelltem már ekkor egy kis csokit betölteni válságkezelés gyanánt. Alig egy kili múlva ismételten hátraálltam, miközben dõlt rólam a víz. Komolyan gondolkoztam rajta, hogy kiszállok, de aztán megint eszembe idéztem, hogy hány 50-es és 100-as futás indult már a "Módszer"-rel. NHH-re érve is vegyes érzéseim voltak. Pulzusban még "csak" a "kemény, de nem megszakítós" zónában dolgoztam, viszont a combjaim nem annak érezték: enyhén remegtek, s tónustalanul mozogtak csak. Mondtam is JB-nek, hogy úgy érzem magam mint a Kinizsi elején, azaz pudingul. Ez tulajdonképpen valahol bíztató volt, csak vigyáznom kellett, hogy ne feszítsem tovább a húrt.

Csóványos után a hosszú lejtõben igyekeztem a minimális erõbevitellel zuhanni lefelé. Valahogy úgy, hogy még éppen ne fékezzek, de ne is toljak a lábaimmal, csak egy-egy pillanatra, mintegy egyensúlyozás miatt érintsem a talajt. Persze ez nem könnyû történet, hiszen eközben könnyen felszalad a pulzus, pedig arra érdemes figyelni, hogy 160 fölé ne menjen az ember lefelé (hacsak nincs csúcsformában), mert akkor oda a pihenés.

Vilatihoz ha jól rémlik elsõnek értem, kerek két órával, s láttam, hogy a többieket kissé meglepte a gurulás sebessége - legalábbis rögtön el akarták kobozni a sportszeleteimet :-) - így kissé megizmosodott önbizalommal vágtam neki a következõ emelkedõnek, alig 3 perc depózást követõen. Még mindig erõsen kísértett bennem az érzés, hogy bármikor megzuhanhatok, így toltam befelé a csokikat és a folyadékot. Jól indultam, aztán mégis fogyni kezdett az erõ, hiába a kimért darálás. Olipapa, majd JB is kezdett elhúzni, bár utóbbit mindig újra megközelítettem. Többiek a nyomomban. Nehezen fogytak el a hegyek, de aztán mégis. Újfent, a bevált, minimális erõkifejtéses, pulzuskontrollos gurulásba kezdtem. JB gyorsan el is engedett, s kezdtem lassan felzárkózni olipapára. Úgy vettem ki, hogy bevár. Aztán egy bizonytalan pontnál Õ nagyobb ívben követte az utat mint a jelzés, úgyhogy elé kerültem. Kezdtem jól érezni magam, a mászásnál görcsölgetõ lovaglóizmom elhallgatott, és a gyomrom is jobb állapotba került mint felfelé volt.

A Magyar-völgybe megint elsõként értem le, szinte rögtön utánam olipapa, aztán a többiek. -balazs- ténylegesen lenyúlt egy sportszeletre, s mikor közöltem vele, hogy van még, mintha nem lett volna õszinte a mosolya, de persze a szürke arc becsaphatja az embert... :-) Andin látszott, hogy összekapta magát, és ennek megfelelõen neki is esett a Magyar-völgynek. Hála Istennek meggyûrõdött a cipõjében a talpbetét, így pihenhettünk egy kicsit, mert kezdett a tempó kegyetlenül darálós lenni. Fura, hogy pulzusra itt sem volt gáz, de a lábaim a csúcsterhelésnek érezték a tempót, ugyanakkor azt suttogták: elkaptuk, megy ez, gyerünk, letoljuk a hegyet. Nem dinamika és sebesség volt a virgácsokban, hanem az a feeling, hogy akárhol végigmennek. Persze ez végül nem így lett, de így is sikerült olyan kaptatókba masszívan belekocogni, amik szemre is reménytelennek tûntek.

NHH-re ismét elsõnek értem fel, s mire Andi pecsételt, Olival már a colavásárláson is túl voltunk, kb. 4:35-tel. A lejtõt Oli most nem kívánta megtolni, úgyhogy ketten zuhanóztunk le, szépen fokozva a tempót - közel maxig - begyûjtve egy-két sporit is.

Tavaly 6:17, idén 5:09 a vége - és maradt még 1 sportszeletem... ;-)


 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20082008.04.25 13:39:10
Az elsõ 10 killer gáz. Pulzus az egekben, tempó ehhez képest átlagos. Dõl rólam az izzadság, és a vizes párás szemüvegen át az orromig sem látok. A lábaimban nincs erõ, szét vagyok esve. Kemény lesz. Oroszlánvár 1:23. Pont mint tavaly. Úgy érzem drága lesz, a napi formámhoz aránytalanul erõs kezdés. Lefelé még csak-csak gurulok, de ha emelkedni kezd, kész vagyok. Valahogy túlélek a Markazi-kapuig. Beállok darálós kocogásra 166-169 közé. Megy. Kezdek rendezõdni. "Pihenek". Újra és újra látótérbe hozzuk akibacsival B. Andiék csapatát, de nem törjük magunkat, túl jól mennek. Kékes: 2:31, 2 perccel gyorsabb mint tavaly. Kicsit javult a helyzetem, de a szétázott cuccokban fázom, a kezeim jégcsapok. Édesapám depóz a síházban: felsõcsere, banán, zsákcsere, indulás. akibacsi sapkát szerez, lefelé bevárom, hogy felfejlõdjön, aztán zuhanás. Jól megyünk, nekem sokat segít a bot, Õ anélkül is tartja a lépést. Bemondja a pulzusát: 188. Enyém: 164. Ez gáz. Szinte nem is szokott különbség lenni köztünk. Mindegy, ez van. Megyünk. A Mátra-nyereg felé megfognak a cseppnyi huplik, de a gurulós részek mennek. A Csór-hegyi kaptató nagyon csúszik, keményen dolgozok karral is. Jó, hogy itt vannak a botok. A kék keresztet szeretem. Haladunk is rajta. Felfelé is sokat futunk már. Rudolf-tanyánál Ákos még lát elillanni, de hosszabbat idõz, elhagyom. Döcögök felfelé. Meglátom JB-t, aminek megörülök, ezek szerint tényleg sikerült valamelyest felpörögni. Galyatetõig fel is zárkózom rá. Itt hátrányba kerülök öltözködés miatt: polarpulcsit veszek fel, mert esõdzsekit elfelejtettem berakni, pedig szakad az esõ és piszkosul fúj a szél. Vöröskõ felé igyekszem tolni, de inkább csak "engedem" a lábaimat. Nem jön az erõ a virgácsokba. Egész nap valahogy puding a futómûvem. A "Bérc" szakaszon befogom Nosza Gábor barátomat, innentõl sokáig együtt megyünk, bár nehéz tartanom. Leszakadok, utolérem. Ezt ismételgetem. Közben a sokadik gélt és csokit tömöm a fejembe, hátha célba jutnak. Úgy tûnik JB tempót válthatott, mert sehogy sem bírom befogni. Így gondolkozom, amikor egyszercsak háturól megjelenik. Lassan kiderül a helycsere magyarázata: Õ teázott a sípályánál, én nem, ott kerültem el. Jön Ágasvár. Nehéz. Küzdök rajta, úgy érzem nem fogom tudni tartani a lépést két társammal. Fenn pecsét, aztán ereszkedünk. Nem gyorsan, de folyamatosan. Gábor kissé lemarad, de a háznál megint felér ránk. A piros kereszten elõreállok és engedem neki. Csak JB marad mögöttem. Ketten együtt érünk be a faluba, ahol ákibácsi száll ki zsotyek autójából. Szó szerint "Kiszállt". Jó döntés, nem gyógyult még ki teljesen a csütörtöki Torok Gyulából. Nekem gyors táskacsere, aztán nyomás tovább. JB alig mögöttem indul. 5:14, az idõnk, 5 perc elõny a tavalyihoz. Elég kell legyen, gondolom, de akkor még nem sejtem mennyire kemény lesz a Muzsla. Sok helyütt nagyon puha a talaj, csúszik, s én sem vagyok már százas. Eszem, iszom, próbálom tolni, de érzem, túl sokat kivett ez a nehéz nap. A Muzsla tetejét 6:09-cel hagyom el. Megtartottam az öt perc elõnyt, de nem érzem azt a tüzet mint tavaly. Gurulok, néhol fürgén is, de tolni már alig tudom. Biccentek a tavalyi lefejelõs fának, miközben futok tovább. Alig látok a szemüvegemen, muszály megtörölnöm, közben csekkolom a pulzust, amikor egy éles ág hasít végig a szemem felett, s szinte abban a pillanatban érzem a kicsorduló vér melegségét az arcomon. A szemüvegem lencséje is piroslik a friss vértõl, de már nem állok neki takarítani. Majd lenn. A patak völgyébõl nagyon nehezen vergõdök ki. Nincs erõm rögtön futni. Az út nagyon brutál. Cuppog, csúszik, ragad. Egyszerûen nem lehet elõrejutni. Pulzusom újra fenn. Próbálok haladni. Beérek egy sporit, majd együtt kocogunk be az iskolába. Elfáradtam. Idõ: 6:52
 
 
Bükki kilátásokTúra éve: 20082008.03.04 17:03:30
akibaci, larzen, Summer Comfort voltak a társaim, illetve Édesapám, aki vállalta a logisztikai lyuk befoltozását.

Elõzõ nap ránéztem a kedvenc meteorológiai linkemre, amibõl rögtön világosan látszott, hogy pont addig fog zuhogni az esõ, amíg futunk. No, de a Szibéria Iskolának ilyesmi meg se kottyan, úgyhogy mindannyian vidám bizakodással vágtunk bele a túrába.

A rajt után kb. 10 perccel lett gyanús akibaci. Ugyan még együtt haladt a csapat, mégis a mozgása olyan magabiztos könnyedséget sugárzott, hogy rögvest kõbe is véstem a mai napi taktikát: a Sötét Tigrist egy percre sem szem elõl téveszteni...

Toltuk. Bezabáltuk Kelemen-székét, Õr-kõt, Pes-kõ-kaput, majd Cserepeskõt. Igyekeztünk folyamatos futásban maradni, s csak akkor váltottunk gyalogra, ha ütöttem a 170-es frekit. Cserepeskõhöz érve már ketten maradtunk akibacival, csak korábban, Õr-kõrõl lefelé találkoztunk larzen-nel és SC-vel, akik akkor igyekeztek felfelé az ellenõrzõ ponthoz.

akibaci szerintem valamilyen vakmerõség tablettát szedhetett be, mert úgy ugrándozott a vizes sziklákon -(Ördög Szántáson), nyákos gyökereken, csúszós rönkökön, mint egy zsebRambo :-) És ez még nem volt elég Neki. A Keskeny réttõl a dózer, majd aszfalt úton olyan tempót kezdett diktálni, amivel simán félmaratoni Pb-t tudtam volna hozni, ráadásul az eddig jellemzõ 6-12 pulzustöbbletét ezen a szakaszon eltüntette. Még szerencse, hogy az Önbizalmam rendíthetetlen (mint egy vérbeli zsebRambónak), különben biztosan eluralkodott volna felettem a kétségbeesés, hogy ezt nem fogom túlélni. Szóval hasítottunk. Nagy-mezõn olyan irgalmatlan szél tolt minket hátulról, hogy egyértelmû volt, visszafelé a Vörös Meteor síháztól gyalogolni fogunk. Persze nem lehetett, mert larzen és Bükki Farkas a nyomunkban voltak. Söt. A Pazsagi erdészház felé a lejtõs aszfalton még egy kicsit emelte a tétet Ákos. Kénytelen voltam taktikai lemaradásocskákat eszközölni, hogy kicsit visszavegyen, mert a lejtõben elõadott 169-es frekit tuti öngyilkosságnak éreztem, ráadásul a levegõm is kezdett elfogyni. A Sötét Tigris meg láthatólag nagyon élvezte, hogy halad a szekér és semmi kíméletet nem tanúsított. Nem volt mit tenni, fújtattam és kapaszkodtam ahogy bírtam. Az Õr-parlag gerincén átbukva rossz csapást választottunk, így letértünk a kék keresztrõl, amivel vesztettünk pár percet. Visszafutottunk az elhibázott elágazásig, és folytattuk ahol abbahagytuk: akibacsi tolta elõl, én meg lifegtem mögötte fél méterrel mint egy rojt a harisnyán.

A következõ említésre méltó esemény az Ódorvár megmászása volt. Errõl csak annyit, hogy az a bizonyos "bekapott, megrágott, kiköpött" leírás a legjobb rá. Mondjuk az érdekes volt, hogy mivel itt éppen nagyon zuhogott és kezdtem fázni, elõkaptam az esõdzsekimet. Na nem ez az izgi, hanem, hogy ezalatt, akibacsi mászott felfelé a botjaimmal. Két perc alatt kb. 6-tal ment lejjebb a pulzusa a mankókat használva...
4:30-nál indultunk tovább az utolsó rohamra a Völgyfõ háztól. Innen már nem sok szint van, inkább ritmusos hullámvasút a túra, akibacsi emlékei szerint 5 kili a cél. Több se kellett, el kezdte nyomni. Na ez már igazán kemény volt. Szinte semmit nem belegyalogolva, ezerrel lihegve, megfeszített haláltusát nyomtunk, de nem sikerült 5 órán belül behúzni. 5:09 lett a vége. Vígasztalásúl kisült, hogy az 5 kili, az bõ 6, azaz esélyünk sem volt.
Bõ tíz percre megjött larzen, majd késõbb az elsõ segélykérõ telefon SC-tõl. Õ ugyanis még túrázott pár kört a turistaház körül, mire bekerült a célegyenesbe :-)
Bíztató, jó kis futás volt. Az idõjárás miatt a kilátások ugyan elmaradtak, de így is szép helyeket járhattunk be. Ha lesz rá mód, jövõre is eljövünk.
 
 
túra éve: 2007
Tortúra 65 téli napforduló/Ómassa/BükkszentkeresztTúra éve: 20072007.12.27 13:11:58
Elöljáróban annyit, hogy ennyire már régen fáradtam el. Talán a 2006.-os Barcika 65 volt hasonlóan küzdõs, ott egérhajszálon múlott, hogy bedobjam a türcsit.

Már pénteken este éreztem, hogy nem vagyok egy Emerson (mármint Fittipaldi) miután este 7-ig melózva, igen nehezemre esett függõlegesben maradni, és úgy éreztem, legalább 365 nap fáradtságát kellene este 11 és hajnali 4 között kipihennem. Na de a magyarázkodásból ennyi elég is. :-)

-balazs-zsal és akibacsi-val az elsõ 50 m után jött az elsõ bizonytalanság, hogy a parkolót melyik irányba is szeli át a nem t'om milyen jelzés, majd ezt követte még néhány hasonló talpraesett útvonalkövetéses bravúr... de ne szaladjunk ennyire elõre.

Az elsõ 14 kili eseménytelenül telt, kissé nehéz lábakkal, de rendben volt. Hollóstetõ felé JB úgy hagyott ott minket, hogy el nem tudtuk képzelni, hogy ezt lehet bírni. Bírta.

akibacsival Kismezõ elõtt értük be Bükki Farkas csapatát, akikhez a második kavarás-lemaradás-utólérés koreográfia után bölcsen csapódtunk egy rövidebb etapra. Bánkútról Mécs Lacival indultunk tovább de nem sokáig tudtuk tartani (200 m :-) -balazs- egy kicsit jött velünk, de végül ketten maradtunk akibacsival. Tarkö felé nagyjából elég is lett volna erre a napra a futásból. Kidörzsölõdött a talpam, szúrt minden talajfogás, fájt a légcsövem a fagyos levegõtõl, idõnként fájdalmasan köhécseltem, amibe csakúgy sajogtak a hasizmaim, és majd leszakadt a derekam, és kezdett tompán fájni a fejem. Azért haladgattunk, ha nem is túl gyorsan. Toltam befelé a géleket, csokit, ittam a meleg, majd késõbb langyos teát a hátizsákkulacsból (szigetelt csövû, hõszigetelt belsõs zsák, aminek a csövét a dzsekim alá bújtattam és még a levegõt is visszafújtam a tartályba, ahhonnan a csapos zárás miatt nem tudott szerencsére a csõbe visszalötyögni). Energetikailag nem volt gondom, csak éppen nem kívánta egyetlen porcikám sem a magasabb intenzitást (152 lett az avg. ami nálam közepes).

Tarkõ leírhatatlan volt. Ropogós porhóban vezetett ki az ösvény (kimentünk a kék háromszögön) a kilátóponthoz, ami egyszerûen lenyûgözõ volt. A szem által befogadható 180 fokos pespektívában vakítóan fehér, tejföl sûrû felhõtenger mosta a lábainkat, s a "tengeren" aranylóan szikrázott a Nap. A távolban tûéles kontúrral rajzolódott ki szigetként a Kékes ekkor valóban sötétkék csúcsa.

Az élménytõl feltöltõdve merültünk alá ebbe a belülrõl már kevésbé vonzó csontig hatolóan fagyos párás trutyiba. A 43 kilis pontot éppen 5 óránál hagytuk el. Innen egy rövid mászás és cseppnyi bizonytalankodás után újra futni kezdtünk. Úgy éreztem innen már leguruljuk ezt a maradék bõ 20-ast, nem lesz gond. Mégsem telt az idõ sehogy sem és egyáltalán nem fogytak a kilik sem. akibacsi ennek hangot is adott... Küzdöttünk, nem kicsit... Túlélõs volt az üzemmód. Felfelé csakis séta, egyébként lassú és kellemetlen kocogás. Továbbra is fájt a talpamon a kidörzsölés sõt, egyre jobban fájt, és minden légvétel hasított egyet a tûzben égõ légcsövemen, a tompa fejfájás pedig kezdett lüktetésbe váltani. Az utolsó ponton ismét vételeztünk egy kis meleg teát, majd kockásan továbbdöccentünk. Már minden kis apró emelkedõnek megörültünk, hogy lehet sétálni. Nekem folyton kisdolgoznom kellett, szóval K.O. volt a köbön. A szõlõtõkés köves ereszkedés különös kegyetlenkedés volt sajgó lábaimnak, de aztán ez a rész is elfogyott. Beértünk a városba, és volt még bõ 15 percünk a 8 órához kb. 2,5 kilire, viszont semmi kedvünk a hajtáshoz. A vége elõtt még egy minit olvastunk az itinerbõl, aztán az utolsó pár száz méteren kiengedve egész jó tempót gurulva 7:57-tel beértünk a suliba akibacsival. Kemény volt, de ezért (is) mentünk. Erõs sorozat lett az utolsó 3 hétvége: Bakonyi Mikulás 50, Vulkántúra, Tortúra - lehet bátran beiglizni. :-)
 
 
Börzsönyi vulkántúraTúra éve: 20072007.12.18 06:48:34
Vulkántúra
akibácsi-larzen, B Timi és én, arra gondoltunk, hogy remek ötlet lenne indulni ezen a gyönyörû túrán. Szintes is, kellõen hosszú is , nincs is messze, csillagtúra stb. Szóval minden adott egy emlékezetes kis hétvégi túrához.

Bp. 6:00, kinn mínusz 5 fok. Királyrét 7:05, mínusz 8. Brrrrrr. És ilyen hidegnek is éreztük! Persze ez nem tartott sokáig, mivel a túra vonalvezetése jól temperálja az embert. Uccu neki, fel Nagy-Hideg hegyre, mindjárt 6,6 km-en bõ 600 szintemelkedés. Nem kezdtünk erõsen, csak éppen, olyan "beszélgetõs, vagy kicsivel a feletti" volt a tempó. Amolyan "gombászós" :-) Haladtunk szépen, másztunk, kocogtunk másztunk. Nagy-Hideg hegy után megmásztuk a Csóvit is, aztán hosszú ereszkedésbe kezdtünk. A tempó érzésre nem volt éppen "döccenõs", mégis, ma az óra jobb formában volt mint mi. :-) 2:30 körül értünk a Fekete -völgybe, ahonnan cseppnyi erõgyûjtés után nekivágtunk a nyeregnek. A Fekete-völgy Salgóvár szakasz, holott csak bõ hat kili, határozottan sok erõt követelt tõlünk. Nehéz kaptatók, szeles kitett gerincek lassították szárnyalásunkat. Viszont fantasztikus panorámában részesülhettünk erõfeszítésünk jutalmául. Egész meg voltam lepve, hogy pl. a Csóvi milyen messze van, és büszke voltam rá, hogy mi bizony onnan jövünk. Ezen a szakaszon fáradt voltam, de szerencsére nem csak én lehettem ezzel így, mert szépen együtt maradt a csapat. Salgóvár után lekocogtunk a Magyar-völgybe, ahol völgycsoki és teácska után megkezdtük a N-H hegy másodszori megtámadását. A turistaház innen kb. 7,5 kili, kis jóindulattal ismét 600 szinttel. Az elsõ kb. 4 kili Bányapusztáig erdészeti úton megközelíthetõ. Megfutottuk. Nem volt "óccsó", merthogy nemkicsit volt "darálós", de mentünk mint a robotok. Bányapusztától két komolyabb kaptató van az EP.-ig közte pedig egy kis hullámvasutas nyereg teszi "élvezetessé" a kirándulást. Itt már "acélos"elszántság lett úrrá rajtam. Nagyjából elvesztettem az önkontrollomat, és mentem ahogy bírtam. Csak az lebegett a szemem elõtt, hogy még egy kicsi és már csak lejt. Az utolsó kaptatókon kiszúrtam egy sporit elöl, és úgy éreztem be kell gyûjtenem. Meglett! :-) A kemény harc persze nem maradt jutalom nélkül, és elfogyott a hegy, felértem a házhoz. Gyorsan felhörpintettem egy "feketét" aztán elindultunk lefelé. Eleinte kicsit macskásan ment az ereszkedés, aztán kezdtem belerázódni. Bemutattam még egy figurát egy sunyi jégfolton aztán döngettünk lefelé megint. Kicsivel a vége elõtt, némi motivációvesztés - fáradtság kombora jelentõsen lelassítottam, de aztán akibacsi kiváló sportpsychológiai érzékrõl tanúságot téve erõt öntött belém, úgyhogy toltam a végét ahogy csak tudtam. 6:15 a vége. Olyan amilyen, de a miénk.
Külön említést érdemel, mint teljesítmény, a vizes cuccokból való átöltözés fagyos végtagokkal az autó mellett.
Szóval fincsi volt.
 
 
Bakonyi MikulásTúra éve: 20072007.12.11 16:57:51
Bakonyi Mikulás 50, ami bõ 46 km, közel 1100 szinttel.
Nehezebb mint a számok alapján gondolnátok. :-)

larsen & akibaci, alow, B Tímea, és én, együtt vágtunk neki, a Bakony szelíd, ámde annál vendégmarasztalóbb lankáinak, hogy megbizonyosodjunk: a Mikulás igenis létezik, krampusza is van, és az erdõ közepén lakik. Vendégmarasztaló, azaz bokáig cuppogós sár volt sok helyütt pálya helyett. Ahol meg nem sár volt, ott voltak csúszós kövek, kötelek. Azért persze nem ennyire gázos, de így jobban hangzik.

Kicsivel nyolc után indultunk. Emberi tempóban kezdtünk, beszélgettünk futottunk, ahogy kell. Aztán jöttek a patakugrálós terepfeladatok, amit alow mintájára a Sötét Oldal futós osztaga egyszerû átgázolással oldott meg. Timivel én a botozós-kövekenbillegõs módszert választottam. A 3 fiú el is tûnt a láthatárról, érzésünk szerint 3-4 perc elõnyre szert téve. Rövid belehajrázós üldözés után arra jutottunk Timivel, hogy tudunk mi lassan is futni, úgyhogy akkor meg minek szakadjunk meg, majd csak összeverõdik a csapat. Így is lett, amiben némi segítséget nyújtott a cseszneki kocsma, késõbb a Mikulás, majd maga az Ördögárok is. Harminc kilin túl, már akibácsival ugráltunk elõl a köveken, majd dagasztottuk a sarat. 8 kilivel a vége elõtt, Áki aggasztóan kezdett tépni. Nem egyszer kiléptem az elõírt zónámból :-), sõt a Sötét Tigris arra vetemedett, hogy az utolsó nagyobb, amúgy irgalmatlanul sáros ereszkedésben, Tõle szokatlan lejtõ-szaggatást mutatott be. Alig gyõztem kapaszkodni, pedig idáig, csak az tartotta bennem a lelket, hogy majd lefelé jól kipihenem magam mögötte :-) Aztán a vasúton átkelve, az ucsó 5 kili, amolyan "kemény, de nem megszakítós" lett. Elõbb Áki, majd én vállaltam a vezetést. Itt szakadt le egyébként Friedmann egy picit, akivel az Ördögárok óta kerülgettük egymást. Az ucsó burkolt pár száz méteren érzésre jó tempót sikerült hozni, így a már elúszni látszó 5,5 órás teljesítési idõ is meglett. 5:29 a vége. Avg: 148. Óll rájt. Szûk 1/2 órán belül a teljes csapat befutott, jó volt.

Továbbra is kedves ez a túra, bár eddig egyszer sem sikerült szép idõt kifogni. Mindig nagyon sokat kivesz az emberbõl a rengeteg sár, tócsa és patakátkelés, köveken ugrálás, "kötéltánc" a Gizella átkelésben, az elenyészõ fissítési lehetõség (22 km Csesznek kocsma).

A Cuha-völgy, a Kõ-árok a Cseszneki Vár és az Ördögárok még borongósan is szépek.
 
 
KozmaTúra éve: 20072007.10.31 10:34:11
Csönd. Ha egy szóval kellene ezt a túrát leírni, ez jutna eszembe. Azért megpróbálom kissé bõvebben is. :-)

larzennel indultunk ismét ezen a túrán.

A Vértes barátságos kis hegység, szinte 100 %-ig futható útvonalakat rejteget. No mi azért jókat sétáltunk is. :-) Mint valami babahullámvasút úgy gördült a lábunk alatt az út. Különösen tetszett a Farkastorok völgy, és a Vitány-vár romantikája, a Mária szakadék már-már vadregényes környéke. Futottunk, beszélgettünk, hallgattunk, futottunk. Idõnként olyan jóízû volt a csönd, hogy még a pulzusmérõm pittyegõjét is offoltam, annyira nem illett oda. A vérteskozmai (50km) etetés-itatás után, egy cseppnyi emelkedõ van már csak, s aztán jutalom a maradék néhány km gurulása. 7:45 a vége.

Aki a túrafutással szeretne barátkozni, bátran kezdje ezzel a túrával.
 
 
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20072007.10.31 10:20:21
Még szerencse, hogy JB csak a végén árulta el, hogy Õ valójában BB, azaz a Bakonyi Bivaly... :-)

Túrafutó szekcióban indultunk, a taktika a következõ volt: 160 alatt maradni, aztán a végén belehúzni. Próbáltam volna én de hát mezõnyversenyben? Esély zéró.

Az elsõ 8,5 kilit nagyobb csapat részeként, larzen vezetésével toltuk, leghátul kapaszkodtam és komolyan aggódtam a pozíciómért, mert úgy éreztem ezt nem bírom sokáig. 158-164 között mozgott a frekim, amire lelkileg most nem voltam felkészülve - kellett pár óra mire megbarátkoztam a gondolattal, hogy akkor ez most egy kemény nap lesz. A Dobi rét után arra lettem figyelmes, hogy JB angolosan ellépett. Több se kellett, tekertem utána. Innen már tapadtam rá. Sorra fogyasztottuk a kiliket, és féltávtól (Bányahegyi parkoló) 3:25-tel indultunk tovább. Vesztemre kikalkuláltam, hogy ez neccesen de meg lehet 7 órán belül. Na erre JB vérszemet kapott, és kb 50-ig (Bujdosó kõ) nyomta mint süket a csengettyût. Az emelkedõkben egyértelmûen erõsebb volt, csak annyi esélyem maradt, hogy a lejtõkben "fogom". Az Ódorvárra vezetõ kezdetben sunyi, majd késõbb nyíltan szemétláda emelkedõben kicsit én is vállaltam a vezetésbõl, így az Ódorvári utolsó pontról, kb 8 kilivel a cél elõtt 6:05-tel indultunk tovább. Na innen "ereszd el a hajam" ment. A lejtõs részeken is 165 körüli pulzussal diktáltam a tempót. Nagyon gyorsnak éreztem, volt, hogy azt gondoltam még egy lépés és begörcsöl a vádlim, de megúsztam. A Nyomóhegy utolsó meredek kaptatója elõtt JB-t kissé lemaradva láttam jönni, de töretlennek tûnt. Fentrõl aztán az utolsó kb. két kilin mindent bele. 160-170 között mászkált a freki terepviszonyoktól függõen, ahogy sepertem lefelé.

6:49 lett a vége, 1 ó. 5 perccel jobb mint két éve. Nagyon örültem neki.

Az õszi Bükk ismét csodás panorámákkal ajándékozott meg minket a túra alatt. Élvezhettük a sárguló avar kavargását a talpunk alatt, az érett õsz hûvös illatát. Szép volt, továbbra is az egyik kedvencem ez a túra.
 
 
Mátra BátraTúra éve: 20072007.10.31 10:10:43
A Mátra Bátra különleges hangulatú kis kirándulás volt, és rávilágított arra a tényre, hogy nyugodt szívvel privátban is lehet vállalni elsõre kalandosnak tûnõ túrákat. :-)

A túra eme "szervezett" formáját csak erõs idegzetû, pozitív szemléletû, és full önellátást kedvelõ Futobolondoknak ajánlanám. :-) Itiner nincs, laza szóbeli tájékoztatásban részesülnek az indulók egy szélnek erõsen kitett rajthelyen, Pásztó, amúgy hangulatos kis szegletében a Múzeumtéren.

larzen, olipapa, Mustár (aki hozzánk csapódott sífutóválogatott fiatal srác) és én vágtunk neki a túrának. A szolgáltatás egyébiránt erõs szolidaritást mutatott a BéBu-val, nevezetesen: se pontõr, se frissítés, se célállomás (illetve Galyatetõn van egy kéknyomós kút, ami adott vizet, és valahol utána lett volna leves, de mivel a szóbeli eligazítás idevonatkozó részét már nem tudtuk megjegyezni, és mert a pont még nem volt kiszalagozva, felállítva és ha oda is találtunk volna, a leves sem volt még kész, így errõl is lecsúsztunk.)

Rajtot követõen úgy a 8.-10. kili körül sötétedett ránk, innen már fejlámpás volt a menet. Az idõ végülis nem volt rossz, de jó meg még annyira sem. 0-3 fok körül mozgott a hõmérséklet, ami hála a brutális szélnek, idõnként mínusz ezernek tûnt. Ennek ellenére csak egyszer fázott a kezem, amikor Galyatetõn kicsit hosszabbat "depóztunk". Noha idõnként egy-egy szakaszt meg lehetett tolni, azért összességében szépen lelassít az éjszaka: a láb keresi a lépést, a szem kutatja az ösvényt, így enyhül az iram. Csodás látványt nyújtanak a távoli települések fényei, melyek egy-egy kanyarban úgy tûnnek elõ, mintha karnyújtásnyira levõ apró lámpácskák lennének. Az erdõ épphogy csak mozgolódott, talán a hirtelen hideg miatt bújhattak el az állatok, vagy talán csörtetésünkre húzódtak menedékbe. Így is háromszor szemeztünk õzzel, és egyszer láttunk vaddisznót is. Miután megmásztuk Ágasvárat, Péterhegyesét, Sas Kõ-t, Oroszlánvárat, meg közte futottunk még elég sokat, és ismét megállapítottuk, hogy a Mátrabérc rohadt meredek szakaszokon megy fel Kékesre,
Olipapával a rajttól számított 6:32-vel elértük a célt, ahol feleségem már várt minket.
 
 
BEAC Maxi / Turista KékszalagTúra éve: 20072007.09.13 17:31:53
larzennel és aLow-vel vágtunk neki a hegyeknek. A stratégia, a 14:45-ös komp "könnyed" elérése volt elsõ körben, aztán laza 60 a végén :-) A kompig a feladat: 50,4 km, 1900 m szint 6:15 alatt...khmm. Ehhez képest, Nagy-Hideghegyrõl (ami idõben elvileg a fele - 23 km) 3:17-tel indultunk tovább...izé. Kisinócnál (29,5) már látszott, hogy a komp elérése, több mint necces. larzen vívódott magával, én meg nekiindultam. Talán okosabb lett volna egy késõbbi komphoz lelazázni, dehát egy teljes óra dekkolás Nagymaroson nem volt túl vonzó programpont. Úgyhogy toltam. Az addigi 130-150-es pulzus helyett 165-170-nel, úgy 20 km-t... hehe taktikai zseni vagyok ugye? :-) Hegyestetõ elõtt beértem néhány sporit, köztük Botosembert, és az éppen gulyásleves ebédjét emésztgetõ aLow-ot, aki, mivel számításai szerint az egy órával korábbi kompot talán nem biztos, hogy elcsípte volna, bölcs sétálást folytatott. Hegyestetõrõl aztán úgy zúztunk le, mintha a cél lenne Nagymaroson (50,4 km). Így viszont maradt még 20 percünk enni-inni, és aLow-nak köszönhetõen sörözni. Utolsó pillanatban larzen is megérkezett, úgyhogy egy komppal tudtunk mindannyian átmenni. A Börzsöny 50 így kerek 6 óra lett, ami még rendben lett volna, de ebbõl az "utolsó" bõ 27 km 2:43... khmm ez nekem erõs egy százason, dehát "így jártam". A kompozást követõen larzennel evickéltünk fel a Nagy-Villámra, majd tovább a "csanya-pont" felé, de larzen továbbra sem talált magára, így a csanya féle aspirin c koktél után elköszöntünk. Induláskor még cseppet fájdogált a fejem, és be voltak állva a lábaim, de ez hamar megszûnt és igazi könnyed napfényes, erdei futás lett a dologból Szentlászlóig (67,5 km). Megérkezésemkor aLow már nem volt a Kis Rigóban, Imo és Tóth Attila éppen indultak, Botosember viszont a fogadóban várta egy barátját. El is döntöttük, hogy majd jól együtt fogunk futni... muhaha. Elõbb a combom görcsölt be, majd a gyomrom fordult fel, végül bezöldültem, annyira megzuhant a cukor-só-folyadék egyensúlyom. Míg ezt nagy türelemmel lemenedzseltem, kb. 15 perc hátrányba kerültem Botosemberhez képest amit úgy Csikóváraljáig meg is tartottam (92 km). No de kicsit vissza még: Dobogkõnél (77,5 km) sötétedett rám, innen a fejlámpám fényénél futottam tovább. Jól éreztem magam, egy 3 fõs bringás csapattal Csikóváraljáig kerülgettük egymást. Szerencsére már jártam korábban ezeken a szakaszokon, így útvonal gondom lényegében nem volt. Csikóváralján ittam egy forró kávét, és kocogtam is tovább. Az elindulásnál megint jött egy kis térd körüli combgöcs, de aztán séta-nyújtás, újra megoldotta a kérdést. Lefutottam Csobánkáig aztán irány a Kevély. Na itt szálltam el végleg. -balazs- sms-e még adott némi erõt így 14:11-gyel voltam fenn a Kevélynyeregben (97,5 km) ahonnan lefelé újra futni próbáltam. Fájt. Csúszott. Rossz volt levegõt venni a hideg ködben. Gyalogoltam. Aztán próbáltam megint futni. Nem ment. Innen már nem tudtam futni egyáltalán. Pilisborosjenõn és utána még kevertem egy sort, aztán végül elértem az utolsó emelkedõ lábához is. Innen meglepõen sokat kellett felfelé menni, de jó volt. Gyalogoltam, az erdõ neszezett körülöttem, a fák között felcsillantak a civilizáció fényei. A köd eltûnt, friss volt a levegõ. A Virágosnyeregnél még álltam egy cseppet a tûznél, aztán besétáltam a célba, hogy beburkoljam a jól megérdemelt pizza szeletemet. Szép volt. 17:40 a vége.
 
 
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20072007.05.22 14:52:27
Vidám, de csöppet drukkos beszélgetésekkel, bemutatkozásokkal várjuk a rajtot szombat reggel a HÉV megállóban Átgondolom a felszerelést, kémlelem a felhõket. Néhány guggolással próbálom a futómûvet hangolni. Vajon mire leszek jó? Milyen váratlan dolog jön közbe? Egy év alatt 2300 lefutott km, számos hegyi futás idõeredményének megjavítása, 3 kg mínusz, sérülésmentesség, talán szárazabb terep, jobb frissítés (hátizsákkulacs, kontra övtáska), tavalyhoz képest rövidíthetõ depózások a javítás esélye mellett szólnak. Lényegében egy gyengébb idei maraton, és a tavaly talán megismételhetetlenül jól sikerült erõbeosztás teszik kétségessé a javítást a számtalan kiszámíthatatlan tényezõ mellett. „Vajon mit enged a hegy?” "Induljunk már!" "Essünk neki!" napok óta ezek a gondolatok járnak a fejemben. A hagyományos glockner-Future tésztapartin sikerült minden tekintetben úgy feltöltõdnöm, hogy inkább bizakodó vagyok... Rajt elõtti morfondírozásom közben már -balazs- kezdi az eligazítást, aztán rövidesen tapirka kürtöl és elindulunk. Kicsit óvatoskodva, néha belesétálva, a gyorslábú pókhálószaggatók nyomában, Tõlük hamarosan leszakadva, igyekszünk felfelé. Mindenki megpróbálja felvenni az utazósebességét, megtalálni a maga "bolyát". Elkerülök néhány ismerõst: -balazs- tölt a kéknyomósnál, kazuár óvatosan kocog lefelé a Róka hegyrõl. Mellettem Csermanek, Szeszabi. Kb. 19 percnél lépjük át az Ürömi mûutat, ami fürge, de most jónak tûnik. Felfelé komótos darálásra állok be, a srácok kissé leszakadnak, ketten maradunk egy régi ismerõssel. Szépen haladunk felfelé, a leghúzósabb kaptatókon belesétálva emelkedünk, így egész frissen érünk a chino-aakrisz-kivi-Kevély ponthoz. Az idõ kb. 46:50, átlag freki idáig 159, tervszerû. Innen a szokásos jutalomereszkedés következik. Lefelé elérem Nosza Gábor barátomat Ecsédrõl, s lassan felzárkózik ránk Csermanek is. A Csobánkai mûút 1:04, pontosan az elõírt. Ez jókedvre derít, bár a depózás még nem sikerül teljesen flottul, így kissé le is szakadok a többiektõl. Hosszúhegy elõtt azért összeáll a csapat: Csermanek, Szeszabi. Az emelkedõre érve kissé lemaradnak, többet már nem látom Õket. Közben leelõz Future + 1(?), Mécs Laci. A hegyre óvatosan sétálok fel, aztán "zúzás". A Pilisszentkereszti mûút elõtt bevágtatok a zöldön - kíváncsi vagyok ezzel mennyit vesztek a murván kispistázók-hoz képest. Hát úgy 5-6 másodpercet nyernek... :-) A mûútnál szurkol larzen is, gyorsan megy a depózás, 1:49-cel indulok tovább. 4 perc elõny a 11:30-ra belõtt itinerhez képest... hmmm. Nem is tudom, örüljek vagy megijedjek, de inkább elõbbi mellett voksolok, "van mibõl gazdálkodni" felkiáltással. A Pilis szerpentint Nosza Gáborral és Gáti Gáborral kezdjük meg. Szépen kocogunk felfelé, mire felérünk, még hárman zárkóznak fel ránk. Kissé zavar a boly kényszerítõ ritmusa, így egy másik kényszerítõ erõ hatására meg is állok technikai szünetre, valahol a Simon-halála leágazás magasságában, s egyedül maradok. Újraindulás után felveszem a ritmust, kocogok. Kesztölc elõtt újra összeáll a boly, gyors depózás, aztán nyomás tovább. Jól vagyok, de hát muszály is jól lennem, hiszen most jön a Gete! A Dorogi-medencében próbálom "kipihenni" a Pilist, hogy a darálónak (Gete) teljesen egyensúlyban tudjak nekivágni. Az Oxygen Wellness pontnál Gáti Gábor leáll depózni - innen már Õt sem látom többet, így ecsédi barátommal ketten indulunk felfelé. 3:45-nél szalad a stopper ekkor. 15 perc elõny az itinertõl - uhh. Komótosan kocogunk. A leghúzósabb emelkedõket sétáljuk csak meg. Fejemben jár ispi K200 beszámolója, amiben tiszteletre int a Getével szemben. Gábor elõször indul Kinizsin, így vázolom neki a várható "eseményeket". A felfelé talán a Múzsla becsapósságára, a lefelé, Ágasvár zuhanására emlékeztethet. Mátrai lévén ezeket ismeri jól cimborám. Felfelé begyûjtünk egy-két futót, köztük Spártai Hõs Horváth Jenõt. A csúcsot persze most is (6. teljesítés) elnézem vagy 300 méterrel, de hát ez már csak így szép. kb. 4:12-vel indulunk tovább fentrõl. Elõre állok, gurulok lefelé, kapkodom a fejem, meg a lábaim, s közben miki figyelmeztetése jár a fejemben. Jaj csak ne durrantsam le a combjaimat. Próbálok nem rohanni, de nem is fékezni. Gábor eléggé lemarad, a bizonytalanabb pontokon hátranézegetek, kiáltozom, hogy merre jöjjön. A Horgásztó elõtti köves vízmosásos úton látom meg Mécs Lacit. Állítása szerint pont jókor érkezem, mert elbizonytalanodott, hogy merre kell felmászni. Elõre is küldöm, hadd szólózza fel magát a futóskálán kb. VIII.+- os homokfalon - nem okoz csalódást :-) Közben hátrafelé kiáltozok Gábornak, hogy merre az arra. Jön is rendesen. Hegyeskõnél persze belegyalogolok, pedig, ha tudtam volna, hogy ezért bónuszpont jár larzentõl... :-) A Tokodi pincék elõtti lejtõkön Laci cipõt igazít, így elõre állok és gurulok a depóhoz. Édesapám vár, mellette olipapa meglepetésként ér. Némi elismerést vélek kiolvasni a szemébõl. Õ tizediknek számol, ami nagyon meglep, azt hittem többen vannak elõttem, de azért "bigfészesen" csak annyit kérdezek válaszként: "Még csak?" :-) Mondom is, hogy jól vagyok, csak aggaszt, hogy az itiner elõtt vagyok 18 perccel (elszámoltam, csak 15 volt). Kínál ezzel-azzal és erõbeosztást javasol. Mogyi felé kezdem érezni elõször, hogy kemény lesz. Melegszik az idõ, dõl rólam a veríték, felfelé eszegetek, iszom, sétálok, és fújtatok. Ispi beszámolója rémlik fel ismét: itt nem szabad futni! Ehhez tartom magam, de még így is nehéz feljutni, kissé lüktet a fejem, mintha szédülnék, a pulzusom bõ 160. Próbálom fegyelmezni magam, nem engedni, hogy a kishitûség eluralkodjon felettem. Nyugi, mondom, ha kezd küzdõs lenni, kicsit visszaveszel és kész – adom ki az utasítást. A lejtõn helyrebillenek, és Mogyira ismét jó ritmusban kocogva érek. Szembe fut Juhász Laci, Õ már pecséttel a zsebében. Az Ep. után hûsítek elõször, aztán ismét kocogóra fogom. A faluban szembe jön Mécs Laci. Egy - egy hajrát suttogunk, és nyomjuk tovább. Õt sem látom már ezután. 5:23-nál vagyok ekkor. 17 perc elõny a 11:30-as itinerhez. Sejtem, hogy gyengébb lesz a második fele, de ha nem lesz nagy megborulás, szuper idõt mehetek. Szinte meghatódok a gondolaton, hogy súrolhatom a 11:00-ás álomhatárt, de inkább elhessegetem az ördögöt, és csak a pillanatra koncentrálok. Próbálom belõni a Gyertyános nyergéhez illõ tempót - sikerül - végig megfutom az emelkedõt, sõt a futás megy Péliig. Az aszfaltról az erdõbe érve csípem meg Lacit. Beszélgetve kocogunk tovább. Szinte végig futunk a Bajóti mûútig. Itt én picit nyújtottabbat depózok, szépen el is hagy. A mûútról felfelé, sétálok, eszem, próbálom rendezni a légzést-pulzust. A nyiladékban a nehezebb részeket még gyalogolva teszem meg, de onnan kiérve, ismét erõltetem a kocogást. Kissé küzdõs a figura, kezdenek fájni a combjaim, meg a levegõvétel, de igyekszem nem átengedni magam a szenvedésnek. A tarvágásos "sikán" elõtt érem megint utol Juhász Lacit, és komótosan kocogva bevállalom az emelkedõt. Egy fél perc múlva hátranézek, látom, hogy nem jön, leszakadt. Türelmesen õrlöm a hegyet tovább, várom már, hogy visszaérjek az árnyas erdõbe - ez is megtörténik. Maróton ismét ismerõs pontõrök várnak, kínálnak. Melegem van. Tomator megszán egy kis arcmosóvízzel, ez nagyon sokat dob. Kösz. Nem sokat vacakolok, indulok tovább. Tudom, hogy egy jól futható szakasz jön, mely az egyik kedvencem, de a lábam másképp emlékszik. Nem hagyom annyiban, erõltetem. A medvehagymás Gerecse retúr szakaszon eleinte még kocogok, de kezd bejelezni a jobb vádlim, így gyorsan átgyúrom magam ben gay-jel. Fura, de ez szinte minden teljesítéskor ugyanitt megismétlõdik. A Bányahegyig vezetõ hullámvasúton kisebb kiránduló csapatok szurkolnak, közben telefonál Édesapám, mert lehet, hogy nem ér fel depózni. Kocogok tovább magányosan, miközben észreveszem, hogy leállt a pulzusmérõm (a stopper szerencsére nem) Mérgelõdök hangosan, pont mikor Peyer Zoltán utolér. Elengedem, nagyon frissen mozog. Hajrá! Bányahegy elõtt technikai szünetet tartok, így pont egyszerre érünk fel Édesapámmal a pontra. Ismét hûsítek, zsákcsere és indulás tovább. 7:32 körül járok ekkor. Vértestolna felé jól haladok, bár a combjaim sajognak, a gyomrom kezd telítõdni. Azért továbbra is erõltetetem a csokikat, sósat, és szipókázom a hátizsákkulacsból. Fájok, de próbálok nem törõdni vele, hiszen alapvetõn jól vagyok, és idõvel még mindig nagyon jól állok. Többször meghatódok, talán én is beléptem „Endorfinországba” ahogy Future írja a 2004-es beszámolójában? Még mindig tudom tartani a 156-164 közötti pulzusokat - de meddig? A létrák kissé nehezemre esnek, épp csak átkászálódok rajtuk. Kémlelek hátrafelé, hogy jön-e valaki, de csak az erdõt látom. Az utolsó létrán átmászva azért úgy érzem nincs nagyobb gond, a lejtõben újra magamra találok. Messzirõl látom Kivit, aki bíztat, hogy nem kell a kékre bemenni. Nehezen állok kötélnek, de annyira erõsködik, hogy végül (úgy 3.–ra) meg is gyõz :-) A „becsületes aszfaltkanyarból” is futok felfelé a ponthoz, meglepõen jól megy. Felérve hûsítek, eszem egy kis sós tésztás levest, zsákot cserélek, aztán indulok. aakrisz bíztat, hogy 40 perccel vagyok a tavalyi idõm elõtt. Elõször azt gondolom elszámolta, aztán kezdem elhinni. Koldusszállás felé futok tovább az eddigi tempóban. Haladok. Ismét szurkolnak kirándulók, de megint kezd fogyni a szufla, égnek a combjaim. Félve várom a lejtõket és a pont elõtti „muszálymegfutni” sík részeket. Azért igyekszem tovább, s a pont elõtt kb. 1 kilivel érek utol egy fiatal srácot, aki Futurrel futott az elején. Úgy tûnik, tán szédül is, hiszen szinte csak kóvályog az úton. Próbálom bíztatni, de erõt nem igen tudok önteni belé, nekem is elkelne egy kicsi. A ponthoz azért összeszedetten gurulok be, urs bíztat is, hogy jól mozgok, az elõttem lévõk picivel haloványabbak voltak. Az asztalról felkapok egy kis õszibarackot, aztán kocogok tovább. 8:43 nál tartok. Mindegy milyen a tempó, csak ne álljak - alow, és miki jár a fejemben, akik röptében tudnak depózni. Koldusszállás után megfutom végig a dombot, és kocogok tovább a mûút elõtti emelkedõig is. Itt muszály megállnom, gyúrok ben gay-jel, felsétálok az aszfalthoz. Futni kéne! Próbálok is, de nagyon macskásak a lábaim, nehezen indulok el. Aztán lassanként kezd kocogásra hasonlítani a mozdulatsor. Tornyó elõtt vár újra Édesapám. Hûsítek, és bedobom a csodafegyvert: jéghideg õszibarackbefõtt az õ levével. Nyamm. Na, de ez nem kulináris túra, úgyhogy indulok is tovább. Látom a szememmel, hogy lejtõn vagyok, de valahogy nem sikerül gurulni. Keresem a túlélõs "ultrasebességfokozatot" - amit pár perc alatt találok csak meg, aztán ebben haladok konokul elõre. Szinte végig futok a sorompóig, ahol akibacsi, Vica, és moes bíztatnak. Válaszként egy újabb szelet õszibarackkal a kezemben kocogok is tovább. Végig döcögök a szénégetõkig, ahol felsétálok. Sóhiányt érzek, próbálok letuszkolni egy kis sós mogyit, de csak a töredékét tudom lenyelni. Miközben a falattal bajlódok, felérek, úgyhogy nincs mit tenni, újra futni kell. Legurulok Somlyóvárhoz. Pecsét, és futás. Kissé szédülök, kezd megzuhanni a pulzusom, nagyon nehéz 150 felett tartani, de küzdök vele, visszatornázom. Az irtásos meredek lejtõre érve hálás vagyok egy kavicsnak, hogy bement a cipõmbe. Leülök, azaz lerogyok a földre és kibányászom. Ez alatt, kissé összekapom magam, és makacsul kocogok tovább. A völgyben a patakoz érve, hûsítek megint, aztán futás. Az utolsó pont elõtt pár perccel elõzöm vissza a sétáló Peyer Zolit. A ponton megint mosakszom egy kicsit – mit mosakszom, öntöm magamra a vizet - tocsog a pólóm, szinte fázni kezdek, de most ez nagyon jól esik. Aztán gyerünk. Egyre könnyebb a szívem, kezdek teljesen felszabadulni. Az M1 aluljáró elõtti dombot szinte végig megfutom, s kb. 10:42-vel érek az autópályához. Úgy érzem nincs esélyem 11 órán belül kerülni, úgyhogy megint mosakszom, ledobom a hátizsákot, és pár métert sétálva, 10:43 után kezdek futni. Könnyûnek érzem magam, siklok elõre az aszfalton. Óriási érzés. 11:05-03 között saccolom magam, de azért igyekszem. Az erdõben már nem futok fel végig, de a lejtõre érve, újra szedem a tappancsaimat, engedem a testem, hogy gördüljön a cél felé, mintha nem is fájna semmim. 10:56 körül érem el a falut. Már bosszant, hogy nem pörög az óra, legyen már 11:00, nem akarok sprintelni. Közeledek a célhoz, befordulok a sínekkel párhuzamosan, még mindig 11:00-en belül. Na jó akkor most már nyomjuk, legalább legyen szép kerek szám. Behajrázok, 11:00:28 lett a chipes mérés, 44 percet hoztam tavaly óta. (Átlag freki 156-157 - bõ negyed óra kimaradt a mérésbõl - max: 176.) Levegõt alig kapok, sajognak a lábaim, meg kell támaszkodjak larzen asztalánál. Aztán alow tanácsára az iskola elõtt elfekszem. Szédülök, hányingerem van, de nagyon boldog vagyok. Telefonálok Feleségemnek, Édesanyámnak. Kezet szorítok a beérkezettekkel. 8. lettem. Az eredményhirdetésre már a Tuperman pólóban virítva csoszogok. Jó volt. Köszönöm még egyszer mindenkinek: család, barátok, ismerõsök, topicosok, és mindenkinek, aki segített, szurkolt, szervezett. Gratula a teljesítõknek.

Képek: http://kep.tar.hu/hegyestu/50478574
 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20072007.04.19 14:40:19
akibacsival larzennel együtt indultunk bõ 10 perccel 6 után Sirokról, hogy legyaluljuk a Mátrát - hát én mindent megtettem ;) Asszem fel is veszem a Rambocska nicket :) Na ne szaladjunk ennyire elõre. Szóval nekimentünk a hegynek és 2 perc múlva már szépen le is szakadtam a foghíjas Sötét Oldalról, mivel nem mertem a 170 feletti pulzust tartósan bevállalni. Rajt után nem sokkal került el olipapa, aki combjaihoz méltóan kegyetlen jó idõt ment. Eltelt szûk 40 perc mire felfejlõdtem larzenékra, aztán együtt vonatoztunk felfelé. Disznókõ után larzen (aki addig végig vezetett minket) kissé bemacskásodott, így gondoltam elõre állok és húzom a fiúkat. Na ez nem jött be, mert most meg Õk gondolták úgy, hogy legjobb ritmus a saját ritmus. Így kissé elszakadtam Tõlük. 2:33-mal voltam Kékesen, ami kb 10 perccel jobb mint a PB részidõm. Kulacstöltés közben beért akibacsi, így együtt indultunk tovább, bízva larzen felfejlõdésében. A meredek ledörrentõs részen, apa aspiránshoz méltóan, akibacsi vigyazott magára és kissé le is maradt. Felvettem az utazó tempót: lefelé gurultam, felfelé küzdöttem. Igyekeztem 155-170 között tartani a frekit - egyszer élünk, hadd szóljon :-). Hullámvasutaztam rendületlenül. Rengeteget ittam, toltam be csokikat meg a sós mogyit, és szaladtam, szaladtam. Egyre inkább bizakodóvá váltam. Mátrakeresztesrõl (42,x) 5:19-cel indultam tovább és úgy éreztem, hogy ezt már nem lehet elrontani. A lábam vitt, a gyomrom dolgozott. Itt már kicsit nehezebb volt 160 felett tartani a fordulatszámot, de rajta voltam. Kezdtem kalkulálni: ha a Muzslán fenn vagyok 6:15-tel, meg lehet a vége 7:00 órán belül. 6:14 volt a tetõn :-). Na akkor ereszd el a hajam! Büntettem lefelé mint atom, zúztam a köveket a sarkammal - nem cifrázom - toltam ahogy a csövön kifért... Túl voltam az ucsó huplin lefelé a Kis Koncsúrról, s szinte extázisban téptem... Ezerrel koncentráltam a lábam elé, hogy kivédjem a guruló kövek, méretes sziklák trükkjeit, amikor hirtelen, egy kegyetlen ütést éreztem a homlokomon. Abban a pillanatban meg is pillantottam a kék eget és hanyatt vágódva lehullottam az út porába... Mi van? Betörtem a fejem? Ilyen nincs! Életem legjobb Mátrabérce, nem érhet így véget! Felálltam. Az ütés ereje és az azt rám mérõ fa keménysége nem hagyott kétséget, hogy ebbõl sebészet lesz, de addig is hogyan tovább? Sétáljak le óvatosan? Nem! Megpróbálok futni, aztán majd meglátom. Elindultam. Ment. A fejem nem fájt. Minden ok. 1 perc múlva elkezdett csepegni a vér a fejemrõl. Kitapintottam a sebet: szét van nyílva szépen, tuti varrni kell - gondoltam. Tamponáltam pzs-vel, és zúztam tovább. Iszonyúra élveztem a mozgást. Repítettek a lábaim. Adrenalin kiáramlás a köbön, endorfinország... stb. Jó volt. 6:52 lett a vége, tavaly óta 38 perc javítás. 160-as lett az átlagom, különösebb ingadozás nélkül, a max. 179 lett. Jó taktikával (158-162 közötti terhelés, 170 fölött csak másodpercek), helyes frissítéssel (6 sportszelet, fél zacskó sósmogyi és kb. 6 l folyadék) olyan idõt mentem amirõl soha nem álmodtam - nagyon örülök.

 
 
BarcikaTúra éve: 20072007.02.19 07:52:17
Barcika 65
Napsütõs, még éppen fagyos idõben indultunk el Ugyan Anitával, és olipapával a BAC-ból (Barcika Atlétikai Centrum):-) közismertebb nevén a "Vegyész"-rõl, még kevéssel 8 elõtt. Próbáltam elzavarni olit, nehogy valami eszement tempóba belevigyen, de makacsul ragaszkodott a 120-130-as regeneráló pulzuszónájához (az enyém ilyenkor +25/30), így csak nem hagyott ott minket. A Lábaserdõ még fagyott talaja megkímélt minket a sárdagasztástól, így kellemesen kezdõdhetett a túra. Ez egy kb 20 perces izzasztó emelkedõ, ami után a Bükk-tetõ felé, egy kis hullámvasút kezdõdik. Errefelé kocogtunk egy kicsit Sánta Kutyával, aztán Õ visszaállt a tempójára és elköszöntünk. Bánhorvátiba (11,8 km)leereszkedés után a szép Damassa szakadék felé újabb szuflás felfutás következett, majd a szakadéknál, már mászásra is szükség volt. A szakadék tetejétõl a Köbölicz tetõn át, majd az OKT-n leszaladva Uppony felé nem mindig könnyû, de azért futható volt a terep. A falu elõtti sík szántó viszont masszív sárdagasztást rótt ránk, nemkicsit küzdöttem... A Lázbérci-víztározó mellett Dédestapolcsányig (26,7 km) vezetõ burkolt úton megszabadultam a sártól, kicsit rendeztem a pulzusom és próbáltam saját tempót kocogni. Olipapa hol elõreszaladt, hol visszamaradt Anitát istápolni. Dédesen pár perc pihenõt tartottunk, utántöltöttem a hátizsákkulacsomat, aztán nekivágtunk. Anita elköszönt, (lemaradt) így ketten futottunk fel Mályinkára. Ez már a 65-ös saját szakasza, ami egyben a legszebb, de legnehezebb etap is, a Csondró patak völgye. A sok fatörmelék, puha talaj, és sziklák miatt igen nehezen futható, de mivel az Ámor forrásig lankás, mégiscsak nyomni kellett. Oli itt úgy ment mintha húznák, én meg fokoztosan leszakadtam, morzsolódtam le mint a darálóban a dió. A forrásnál még bevárt, aztán megint nekikezdett, meg sem próbáltam tartani. Többnyire sétáltam felfelé, így is 168-170-es pulzusaim voltak. Eddig az összes emelkedõn, futva hasonló, vagy magasabb értékeket értem el, de itt már úgy éreztem ennek a fele sem tréfa, inkább megyek egyedül és sétálok, de nem ütöm ki magam féltávnál. Olipapa másképp gondolta, mert bevárt a Mária forrásnál. Szerintem megsejtette, hogy vissza akarok venni a tempóból, és elõbújt belõle hajcsár, akarom mondani trainer :-). Innen kezdve nem engedte, hogy ennyire lemaradjak, inkább bevárt, mindenféle cipõpucolást, meg nyújtást meg ilyesmit kitalálva :-). A Szentléleki túristaháznál ismét feltankoltam a hátizsákkulacsomat, ettünk, aztán indulás. Itt már látsztott, hogy a 8 órán belüli idõhöz csoda kellene, de nem éreztem magamban egy mágus erejét, így le is tettem az ilyenfajta álmokról. A Jókai emlékmûnél megcsodáltuk a panorámát, aztán végtelen gurulásba kezdtünk Taksalápa irányába. Tavaly ez a szakasz már nagyon fájt, minden lépésnél visítani tudtam volna a sarkam miatt, s izzadtam a kínlódástól. Most "simán" kocogtunk le a kéken, idõnként a cuppanós részeket kerülgetve, számomra egy apró szépséghibával: nem ment a pulzusom 165 alá, a lejtõn... No így vágtunk neki a Tardona elõtti murvás emelkedõnek, ami nem túl hosszú, viszont nehéz és kellemetlen. Jól el is fáradtam rajta, le is maradtam, de a tetõn újra bevárt Oli. Innen Tardonáig (51 km)ereszkedés, majd hosszú aszfalt következett. Fáradt voltam, de nem végzetesen. Tovább számolgattam: 6:30 körül vagyunk, pont ki fogunk csúszni a 8 órából - ha minden jól megy. No sebaj, az is 50 perc javulás lenne. Az utolsó nagy emelkedõn (Nyír völgy) Oli megint nagyon elment, ráadásul a tetõn kellemetlen meglepetés fogadott, mert egyszerûen járhatatlan sár volt az út helyett. Na ha ez így megy, a tavalyi idõm se lesz meg (8:54) gondoltam. Szerencsére az erdõben a piros már nem volt ennyire mogorva, ha lassan is de tudtunk rajta haladni. Szépen lassan felfejlõdtem, Olivérre a mintegy 200 m-es hátrányomat ledolgozva, aki kissé térdfájósan galoppozott a botjaival. Mentünk és mentünk és mentünk. Ez a szakasz olyan igazi gumi út: nyúlik és nyúlik. Ráadásul a végén van két rövid de erõs emelkedõ, ami már sehogy sem esett jól. Bosszúból nem is futottam rajta. :-) Végül csak elértünk az Ebecki tetõ (62,3 km) ep.-jéhez, ahol rövid nyújtást eszközöltem (már sokadszor), aztán letotyogtunk Barcikára. 8:05 lett a vége. Az átlagom 158 lett (181 max), amiben benne vannak a pihenõk is. Edzésnek igen erõs. Olipapának ugyanez 133 és 163 - lazázott, ahogy ígérte. Jó kis túra volt, jövünk még.
 
 
túra éve: 2006
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20062006.10.19 18:01:59
Kinizsi/Terep 100
Városi futóversenyhez mérhetõ üdvrivalgással, és lendülettel lódulunk neki a Róka-hegynek Tapírka sípjára, mintha csak nem is 101,6 km, és 2770 m szint állna elõttünk. akibácsival kissé lemaradva hajtunk –balazs- és larzen után, akik a Hegymászó utca felé gyalogra váltanak, így sikerül megcsípni õket. Féltem, hogy a pirosra érve túl nagy lesz a zsúfoltság az ösvényen, de végül is tûrhetõ.. Az elsõ trükkös „kerülõt” már néhányan nem is veszik be, larzen utánuk is kiált, hogy „Hoppá, itt az ep.!”, de „nem ugranak be”. Tavaly 43 perc alatt voltam a Kevélyen a Kinizsin, 47 perc alatt a Piroson. Elõbbi kissé gyorsnak bizonyult, utóbbi viszont, jó érzésû emlék lett, így erre törekszem. Ha egyénileg, versenyen kívül kocogok erre, szinte mindig 51-53 perc körül érek fel, sõt 2 hete a bejáráson 58 perc telt el a csúcsig. Az Ürömi mûúthoz érve már 3-an maradunk akibácsival és larzennel, ekkor fordul 20 percbe a mutató, ami ideálisnak mondható. A köves emelkedõn felfelé könnyûnek érzem magam, erõlködés nélkül haladok felfelé. Többször belesétálok, mert két futótársam a 24 órástól még mindig megviselve, rozsdásabban lépked. Nekem viszont menni kell, ha tartani akarom az itinert, és neki is indulok. Óvatosan felveszem a saját ritmusomat, s lassacskán elszakadok Tõlük. Nagyon vigyázok, mert nem szeretném elfutni magam, így többször belesétálva igyekszem felfelé. Kissé megrémülök, amikor minden visszafogottságom ellenére megközelítem Futuret és Blahó Ákost a csúcs elõtt, így inkább lassítok. A kitûzött 47 perc pont meglett, igyekszem lazán ereszkedni lefelé. A lejtmenetben elzúz mellettünk aakrisz, s mi hárman együtt érünk Csobánka határába. A sík murvás úton aztán már nyúlik, a távolság, azaz szépen lemaradok, amit jó jelnek veszek, hiszen ezek szerint nem én kezdtem túl gyorsan, hanem Futurék lazáztak az elején. Ez az elsõ szokásos depópont, és mindig tele is van autókkal. Jól esik a szurkolás, amit ilyenkor kapunk. 1:05-tel érek ide, gyors ivás, palackcsere, banán a kézbe aztán kocogok tovább, újra Future és Ákos nyomában. Fejben próbálok rákészülni az elõttem álló szakaszra, gondolkodom az erõbeosztáson, a frissítésen. A murvás úton a fák közé érve ér be minket Ispi - bevallom nem értettem a taktikáját - aztán Nagyegyházánál megvilágosodtam… Lassacskán megint egyedül maradok, s így kocogok tovább. Kezd fájni a talpam és a sarkam, de igyekszem nem foglalkozni vele, hacsak nem annyira, hogy elhatározom, ha sikerül, ha nem, idén nem indulok több 100-as túrán, nemhogy 3 hét múlva a Rákóczin. Aakrisszel kerülgetjük egymást a Hosszú-hegy felé. Õ lefelé gyorsabb, én fölfelé. A szántói mûúthoz kicsit elõbb ér, mint én (1:55), de hosszabban depózik, így csak a szerpentinhez érve kezd utolérni, ahol meg én tartok kis szünetet. Szeretem ezt a kis kanyargós utat. Szépen kocogunk is felfelé rajta. Emlékszem, amikor 2003-ban 13:56-ot mentem és itt gyalogoltam felfelé, aLow kocogott el mellettem, s egyszerûen nem hittem el, hogy úgy is lehet futni. A Pilisre felérve már teljesen együtt futunk aakrisszel, s ez így is tart Kesztölcig. 3:28-cal érjük el a pontot, ahol édesapám is vár. A Napocska már kezd kisütögetni, így elõkeresem a fényvédõs sapeszt, aztán a frissítõcsere után indulok is tovább. A Dorogi medencét sehogy sem tudom megszeretni, valahogy nem halad benne az ember. Most azért egy kicsit könnyebben megy, szinte élvezem, legalábbis azt, hogy nincs az a pokoli hõség, mint tavaly. Olyannyira haladok, hogy a stratégiai Dorog iparvágány pontra, hamarabb érkezem, mint a környéken kóválygó édesapám, akit többszöri telefonegyeztetés ellenére sem sikerül a pont felé irányítanom. A percek közben rohannak, így döntök: töltök vizet, felveszem a hivatalos sponzori izocsodát és indulok. 1 liter ilyen idõben ki kell, tartson a Tokodi pincékig. A legkeményebb emelkedõket sétálva, a többit futva teszem meg a Getére, így sikerül túlzottan nem szétvernem magam a tetejére, s marad erõm a futásra. A Getérõl lefelé menet folyamatosan figyelgetem, hogy nem tûnik-e fel Tapírka valahol a horizonton, hiszen errefelé ígérte magát. Lefelé menet eszemben jár a tavalyi év kegyetlen pokla a Gete után. Akkor itt szállt el a 12 órás álom. De most másképp van. Egyben vagyok, a lábam bírja, a levegõ annyi amennyi kell, és haladok. Óvatosan de igyekezve felmászok a Horgásztó utáni meredek szakaszra, és lassan újra futni kezdek. Ráfordulok a Pincék felé vezetõ szekérútra, és tartom a tempót. Rendben vagyok. Vajon mennyivel lehetnek mögöttem a többiek? Tudom tartani majd a helyem? Teljesen meglepett a 10. pozíció, pedig alig vagyok a tervezett tempó felett pár perccel, és jól érzem magam. Nagyon várom már Tapírkát, várom az elismerõ, „ezt vártam” pillantást a szemébõl. És feltûnik végre, valami tálka van a lábánál. Mi lesz az, találgatok. Ahogy közelebb érek, látom, hogy a régi sláger: õszibarackbefõtt, és már csúszik is le a torkomon. Isteni. Már nyomom is tovább. A pincéknél már látom édesapámat. Megérkezve kicsit hosszabbat ülök a kikészített kempingszéken, szaporán válogatok a menübõl, lábat mosok, zoknit cserélek. Mennyei érzés. Már éppen kezdett begyûrõdni a vizes zokni a talpam alá, kissé kidörzsölve azt, de vízhólyag még nincs. Tavaly volt, s rendesen le is lassított a végére. Szedelõdzködök és indulok tovább. Nem szeretnék a tokodi frissítõhelyen megállni, de nem szeretném megsérteni a lelkes helyieket sem, így elfogadok valami kajafélét, aztán húzok tovább. Mogyi felé felfelé még mindig egész jól megy, mostanra kezdem behozni tavalyi önmagam, de jobb iramválasztással. Így önbizalommal indulok a második 50-re. Még senki nem ért be, de érzem, hogy alig 10-15 percre lehetnek mögöttem larzenék. Késõbb kiderül, hogy így is volt. Most jön az igazság szakasza. Ha jól sáfárkodtam az erõmmel, és az elvégzett edzések megfelelõek voltak, bírnom kell. Ha nem, megrogyok. Innen vagy elhúzok a mögöttem futóktól, vagy bedarálnak. Lutri. Hamarosan eldõl a kérdés. Az elsõ emelkedõ megy, visznek a lábaim, a második is. Közben utolérem az elõttem futó kollégát, aki kissé elkavart. Egy darabig együtt beszélgetünk, nyomjuk, talán túl keményen is. Pélinél lemarad depózni, azt gondolom hamar beér, aztán mégsem. Csak a célban látom újra. Újra egyedül nyomom, végig tolom az aszfalton, aztán a hegy felé kanyarodva keveset belesétálok, de még a futás is megy. Szinte nem hiszem el, hogy még mindig visznek a lábaim felfelé. Sorra jönnek a depópontok. Bajóti mûút, Pusztamarót, Bányahegy. Maróton még csodálkoznak is, hogy milyen szép tiszta a lábam. Hát igen, mosakodtam is, mesélem büszkén. Bányahegyre érve még mindig terven belül vagyok, szinte erõltetem a sétát, hogy ne legyek ott túl hamar. Aztán egy kis székre rogyás, forróleves, zokni csere után újra nekivágok. 2003 jut eszembe, amikor itt már alig-alig tudtam, futni lefelé is, itt elõzött le az akkor 1. Kinizsijét futó –balazs- . Most nem jön még senki. Futok. Megy. A létrákról hátrakémlelek, van-e valaki mögöttem, de üres a láthatár. A kerítés mentén próbálom követni a kéket, de nem látom meg, hol megy be a fák közé, így éppen csak észreveszem a titokpontot. Kis trükkös – mondom magamban balazsra- gondolva – páran ezt el fogják nézni. A vértestolnai mûúthoz érve kiderül, hogy kezdek rákúszni az elõttem futóra, de nem bízom benne, hogy elõrébb kerülök, mert vagy szûk 20 perc még mindig van köztünk. A Koldusszállásig vezetõ rész a kedvencem, fõleg miután bekanyarodunk az erdõbe. Ez olyan szép. Csendes. Átölelõ. Otthonos. És közben haladok elõre. Tartom az itinert, vagy egy kicsit elõtte vagyok. Nem is tudom, nem érdekes, még bármi lehet. Koldusszállás után kis kaptató jön, még mindig megy rajta a kocogás. Hirtelen elõ is tûnik az elõttem futó. Skulo az. Lépteim kissé felébresztik, bele is húz, de makacsul követem. Mindketten eszünk iszunk, tartalékolunk. Nem akarok erõsebb tempót kihajtani magamból így Tornyó elõtt, hagyom, hogy elnyújtsa az elõnyét, sõt egy hosszabbat depózok. Kaja, pia, zokni csere. Rendezem a gondolatokat. Ez egy hosszú etap, de mégis közeli már a cél. Egy emelkedés és egy végtelen fájdalmas ereszkedés, amire készülök gondolatban. Lassan, nem kapkodva, kimérten nyerem vissza az utazósebességemet, és újra haladok. Skulo már messze jár, a hosszú egyenesekben sem látom. Nem baj. Õ sokkal erõsebb nálam. Itt én vagyok az ellenfél. A sorompónál moes bíztat, naná, hogy elveszek egy kis frissítõt és kocogok tovább. Az iram nem nagy, de folyamatos a haladás. Nem gyalogolok bele, csak a szénégetõ utáni meredeken engedélyezem magamnak a sétát. A Somlyóvár th.-nál Skulo fekszik a padon. Kínálom ezzel, azzal, de a lábát panaszolja, nem kér semmit. Indulok tovább. Még 12 killer. Hosszú lesz, nyomni kéne. Innen már túl nagyot nem lehet hibázni vagy igen? A részidõ szerint még mindig meglehet 12-n belül, de hát kitudja. Bármikor megrogyhatok. Az ember néha egyik pillanatról a másikra esik össze. A murvás úton kezdek kockásodni, a pulzusom 130 körülire zuhan. Na nem ezt nem hagyom annyiban. Igyekszem ritmust váltani, de a lábaim alig bírják átgyûrni magukat a megfáradt izomrostokon. 140-145-150 lassan kezd újra felkúszni a pulzus, ahogy próbálom nyomni. Hülye vagyok? Nekiállok itt résztávozni? Gondolom magamban, de nem törõdök a saját félelmeimmel. Most kell nyomni, nem holnap, most lehet nagyot szakítani. Mitõl félsz kérdem magamtól? Hogy elfáradsz? Hogy fájni fog? Akarni kell, hidd, el megéri, bíztatom magam, miközben lassan fogynak a méterek. A 2. titokpont belóg az útra, elõször meg sem akarok állni, mert hát itt miért is kellene lennie pontnak? Aztán eszembe ötlik, -balazs- reggeli eligazítása, és mégis megnézem a papírt. Tényleg pont. Vigyorgok egyet, felírom a számot, aztán gyerünk tovább. Már kezdem elveszíteni a fonalat, nem is tudom, hogyan állok idõvel, de sejtem, hogy jól, és ez hajt elõre. Az utolsó ponton vidám kis társaság köszönt cucuval az élen. Szurkolásuk feldob, innen már nincs sok. Tolom neki, fel a dombra, le az M1 aluljáró felé, ahol Ispi már jön visszafelé. Az autópálya alatt az utolsó frissítés. Ledobom az övtáskát és nyomom az úton. Nagyon jól állok, mindenképpen nagy idõ lesz. Úgy érzem, száguldok, pedig nyilván 6 percen kívül lehetek, de mit számít, hiszen megvan. Az erdõben kis kanyargás, rövid sétákkal, aztán jön a falu széle, nyújtom, ahogy bírom, most már lehet, bármi belefér, hajrá! Tolom, ahogy a csövön kifér, itt az aluljáró, fel a lépcsõkön, be az ajtón a suliba és kész. A sarokból tapsolnak a célbaérkezettek: Blahó Ákos, Németh Csaba, Future akiket megismerek. Tapírka gratulál. 11:44:01 lett a vége, 7. helyezés. Úristen ez én vagyok? Az nem lehet. Én, aki mindig rossz futó voltam a suliban rövid és hosszútávon egyaránt, aki 21-évesen túlsúly miatt kezdett el kocogni. Hiszen ez nem is volt olyan nehéz. Vagy mégis, hiszen hányan vannak mögöttem nagy futók, akik példaként álltak elõttem. És itt vagyok a 7. legjobb idõvel az elsõ Terep 100-ason. Nem tudnám a mosolyt eltûntetni az arcomról, pedig fáj, piszkosul fáj a lábam, zsibong mindkét combom, legszívesebben kiugranék a bõrömbõl a fájdalomtól, de megérte. Ma akartam nagyot menni és megcsináltam. Úgy érzem, nem hagytam benn semmit magamban. Boldog vagyok, erre még az unokáim is büszkék lehetnek majd. Jövõre itt a helyem, és újra és újra, ameddig csak bírom.
 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20062006.04.26 16:14:10
Mátrabérc 2006
A „rajtpisztoly eldördülése” után közvetlenül, 6 órakor vágtam neki nyugodt tempóban, álom szép tavaszi idõben a hegynek. A rövid aszfaltúton a gyorslábúak már szépen megnyújtották azt a kb. 15 fõs futómezõnyt melyben én is indultam. A legfontosabbnak azt éreztem, hogy sikerüljön saját ritmusomban, kellõen tartalékolva haladni. 2:50 –es Kékesre érést terveztem, aztán majd meglátjuk. A legkeményebb emelkedõket már az elejétõl gyalogoltam, figyelve arra, hogy sose fogyjak ki a szuszból Ehhez a pulzusmérõn a 170 alatti tartományban kellett maradnom. Pár perc múlva, felfelé elkocogtam Farkas Vali mellett, majd rövidesen 4-en maradtunk 3sráccal, s kerülgettük egymást. Az emelkedõk tetején csokiztam, ittam, vigyáztam a kellõ energia és folyadékszintre. Oroszlánvár elõtt kissé aggasztott a víz hiánya, bíztam benne, hogy a nálam lévõ 2-3 dl – ennyi maradt eddigre az induláskori 1 literbõl – elég lesz. A ponton – illetve hûlt helyén – 1:26-tal voltam, ami a legjobb részidõmnél (2:47 Kékesre) 4 perccel jobb volt. Úgy éreztem, talán tudom tartani a tempót, fõképp, hogy ennek a kis részsikernek az elérése nem viselt meg túlzottan, sõt igen feldobott. A következõ emelkedõkben aztán a 4-es fogatunkból 2-en lemorzsolódtak. Összeismerkedtünk Asztalos Mikivel, aki az úton elrejtett csomagjából elõhúzott calciumos itókával segített rajtam. Ez igen jót is tett, mert Disznókõ felé, sõt azon túl is szinte folyamatosan tudtam kocogni. Meglepõen könnyen jött Sas-kõ, s már láttam, hogy belül leszek a kitûzött 2:50-en. Ekkor már egyedül kocogtam felfelé, csak egy jóval gyorsabb srác elõzött meg (ma már másodszor, mert elkavart). Végül 2:41-gyel értem a síházhoz. A lábaimat és az anyagcserémet stabilnak éreztem, s éppen sóslevest iszogatva beszéltem telefonon feleségemmel, aki 2 napos babával még kórházból hívott, mikor befutott Ákos (Blahó) aki kb. 10 perccel indult mögöttem. 2:45 –nél már úton voltam, pedig innen általában 3:00-val szoktam továbbmenni, mert annyi pihi mindig kellett. Kulacsaimat elõbb még vízzel megtöltöttem, aztán usgyi. A lefelé futás most valahogy nem ment, sõt a meredeken kifejezetten bizonytalankodtam, de valahogy nem éreztem a talajt. A Csór hegy felé még egy tüskét is ki kellett szedni a tappancsomból, de ez sok idõt nem jelentett. Csór hegyre fel, majd onnan le, még mindig nem igazán éreztem a ritmust, aztán pár perc múlva rendezõdtek a sorok. Itt már bõven voltak Hanákosok, de nem olyan nyomasztó számban, mint tavaly, így ez nem nehezítette a haladást. A Rudolf tanyai elágazás felé már jól ment, kocogtam olyan részeken is, ahol eddig nem szoktam. A frissítõponton benyomtam 3 pohár málnaszörpit és újra töltöttem a kulacsokat is. Innen jól haladtam, a könnyebb emelkedõkben is sikerült kocognom. Galya elõtt aztán ismét séta, óvatosság. A galyatetõi pontot kb. 25 p. elõnnyel hagytam ott, ( a pb-hez képest) még mindig jó állapotban, bár kissé sajgó sarokkal. A tea ponton, M.szentlászlón ismét csurig töltöttem magam, is meg a kulacsokat is, aztán futás tovább. Vörös kõig (Galyától) hoztam még 3 percet, bár itt mintha ment volna már könnyebben is. Ágasvár hozta magát, lefelé valahogy megint nem ment jól. A patak völgye felé elkerültem a piroson a p+ helyett, így M.keresztesre csökkent az elõnyöm, fõképp, hogy a patak völgy is nehezen ment. Nem mentem túl keményen, s ennek ellenére a pulzusom masszívan 160 feletti tartományban volt még lefelé is. Itt egy kissé melegem is volt, a sarkam is fájt, ráadásul kissé lazult a futófegyelmem, látva, hogy komolyan javíthatok az összidõmön, ha kissé lassulok is. Keresztesen pár percet frissítettem, töltöttem aztán nekivágtam a Múzslának. Ekkor jártam 5:35-nél. Kezdtem szédülni, de nem akartam elhagyni magam, ittam, ettem, toltam neki. Ahol bírtam kocogtam. Hiába „csak” 13 kili ez az utolsó etap, valahogy sose sikerül 1:50-en belül megtenni. Hiába minden erõfeszítés, hiába értem be 2 kocogót is, kívül kerültem az 1 órán mire a csúcsra értem. Számoltam: 7:2x –nak szinte semmi az esélye, a sarkam viszont nagyon fáj, a combom már idõnként bejelzett, így inkább úgy döntöttem nem feszülök meg, s beálltam 2 srác mögé. Talán kissé többet gyalogoltunk, mint muszály lett volna, de elmenni mégsem volt merszem, erõm. A diós-patak fürdés után felmászva az útra, aztán mégis elköszöntem, s jólesõen, 2 másik futót még elérve bekocogtam a célba. 7:31 saját mérés szerint, 21 perc javítás, szakállas, 7éves rekordomon. Nagyon elégedett vagyok, jó edzés és verseny volt egyúttal. Ha 7 évet kell várni a következõ 21 percre, benne vagyok. :-) A suliban éppen elcsíptem az eredményhirdetést. Döbbenetes mind a fiú élmezõny: Németh Csaba, Szekeres Tamás, Ispánki Zoli, mind 6 órán jóval belül, mind a nõi gyõztes: Farkasdi Edina 6:49-cel. Ákos is örömmel integetett: 1 órát javított 6:58-ra. A célban még pár szót váltottunk a többi futóval: megjött Future, -balazs- (mosolyogva), Nosza Gábor (mátrai futótársam). Aztán szedelõdzködtünk, s büszkén indultunk hazafelé.
 
 
BarcikaTúra éve: 20062006.02.21 14:27:19
Barcika 65
Minden rosszra el voltam készülve. Legalábbis azt hittem. ½ 9 elõtt pár perccel rajt, és nyomás. Jókedvûen, könnyedén haladtunk kifelé a városból, én mintegy 20-szal magasabb pulzussal mint Olipapa… Az út a sárgán a Lábaserdõn át vezet Bükk tetõ felé. Barátságos kis erdõ, jól futható, bár kissé izzasztó emelkedõvel. Itt még nem aggódtam a 170 feletti pulzusszám miatt. „Volt már ez így!” – bíztattam magam. Az összetöppedt, letaposott havas út kifejezetten kellemes volt. Mindössze a hasam állapota aggasztott, de nem volt mód orvosolni a helyzetet, mígnem Bánhorvátiban az italbolt célhelységét el nem értük. Pár perc után aakrisszel (aki hasonló cipõben járt) azon kaptuk magunkat, hogy larzen és olipapa már árkon, bokron túl vannak. Halálos iramba fogtunk, hogy megcsípjük õket és pár perc után látótávolságba is, kerültek. Szépen lassan (175-ös pulzussal) befogtam larzent, (ekkorra olipapa már meglógott) és akkor kezdõdött a Damasához vezetõ emelkedõ... Még mielõtt kipihentem volna magam, elõadtunk egy kis hófalmászást, némi bolyongással, így mire a Köbölicz tetõn található vadászházhoz értünk, már komolyan aggódni kezdtem a hátralévõ kilométerek miatt (még 48!). Mellesleg ez egy nagyon bájos kis rész, olyan, amirõl az ember elhatározza, hogy „Ide még vissza kell jönni!” Az Országos Kéken balra fordulva csodálatos látvány fogadott bennünket: a völgyben sûrûn úszó köd, s a szigetként tornyosuló hegyeken tavaszias napsütés. Innen az Uppony felé tartó ereszkedés már kezdett nagyon nem jól esni. A bal sarkam annyira fájt, hogy az ereszkedés kifejezett szenvedés lett. Azt hiszem, mégis kell a harántemelõ a cipõbe. A Lázbérci víztározó idilli kis nyári tanyának tûnt, most is csodaszép volt, ahogy a jegén elsimult havat szikrázóan sütötte a Napocska. Nem tudtam hány kilinél lehetünk, de a masszív 160 feletti átlag kezdett kimeríteni. Éreztem, hogy tragikus folyadékhiányban vagyok, cukrom a pincében lehet, a gyomrom kampó, és a magas légzésszám,+ a szájon át bekapkodott levegõ miatt már fájt a légvétel. Ekkor voltunk 26 kilin valamivel túl és 3 órán éppen belül. Az imaházban szégyentelen mennyiségû teát megittam, és a már csontszáraz kulacsomat is megtöltöttem. Innen már csak ketten mentünk larzennel, mert aakrisz útvonala (az 50-es) itt elvált a miénktõl. Ahogy újra futni kezdtünk a pulzusom másodpercek alatt megint 160 felett volt, de ez itt (majd 40-nel a vége elõtt) már nagyon nem esett jól. Finoman jelentést adtam larzennek a helyzetrõl, aki ezután szépen le is lassított. Beszélgetve, komótosan, de kocogva haladtunk Mályinka felé, ahol egy csalogató kocsmába betérve frissítettünk. A Csondró-patak völgyében már jócskán gyalogra is váltottunk, de azért haladtunk felfelé. Szomorúan konstatáltam, hogy felfelé gyaloglásnál sem megy 155 alá a pulzusom, pedig néha már úgy éreztem egy helyben, totyogok. A völgy igazi vadregényes, hangulatos útvonal, lenyûgözõ sziklaszorossal. Itt elértük quic-et és egy csajszit, majd némi elõnyre is szert tettünk, amit késõbb gyönyörûen eltékozoltunk, mert a szentléleki faházas ep. helyett egy pár száz méterrel odébb, és lejjebb levõ éttermet céloztunk meg, ráadásul itt újra komolyabb technikai nehézségem akadt… Mire visszakecmeregtünk a faházhoz, két túratársunk már éppen indult tovább az ep.-ról. Nekem le kellett ülnöm egy kicsit, bevágtam két teát és letuszkoltam egy csokit, meg egy fél zsíroskenyeret. Pár perc múlva aztán nem volt mit tenni, indulni kellett. Az aszfalton kocogva már erõsen szédültem, a sarkam nagyon fájt, talán kicsivel jobban, mint a tüdõm. (Méghogy ott nincs fájdalomérzõ reci!) larzen mindeközben láthatólag teljesen rendben kocorászott, térképezett, sztorizgatott, figyelte a jelzést – igen hasznos társnak bizonyult. :-) Persze az Örvénykõ felé vezetõ sárga keresztet nem vettük észre, de szerencsénkre egy montis srác pont jókor és jó helyen depózott, így Õ útbaigazított minket. A Jókai emléktáblától végeláthatatlan ereszkedésbe fogtunk, aminek egyedül a sarkam nem örült, de amúgy jó volt. Hosszú és szenvedõs kocogás után értük el az 51 kilinél lévõ tardonai ep.-ot. Eddigre már teljesen szét voltam verve. Ha egyedül vagyok, biztos felülök az éppen akkor induló távolsági buszra… Az Ági presszóban benyomtam egy kávé-cola-kombót, hátha csoda történik – hát ahogy vesszük… Ahogy kiléptünk a presszóból, masszívan dideregni kezdtem, annyira lefagyasztott a rámhûlõ izzadtság. Két óránk maradt a 9 órán belüli teljesítéshez. Bõ 3 kili aszfaltfutás után, már csak 11 kili volt hátra. A Nyír-völgyi kaptató után, a piros sávra kanyarodva, belefogtunk egy véget nem érõ hullámvasútba, ami más körülmények között nagyon tetszett volna. Itt már csak arra összpontosítottam, hogy ne maradjak le larzentõl túlzottan. Próbáltam tartani egy kb 100 méteren belüli távolságot, de nagyon nehezen ment. Volt ugyan még egy kis csokim, de nem igen kívántam, a vizemet pedig szépen lassan feléltem. És csak mentünk és mentünk és mentünk. Egyszerûen nem jött az utolsó ep. az Ebecki-tetõ. Már nagyon vágytam a sétára, sõt magamban úgy voltam vele, hogy nem érdekel, az utolsó 3 kilin nem leszek hajlandó futni! Iszonyúan fájt mindenem, és egyre nehezebb volt tartani larzent, aki érzékelte, hogy komoly gondban vagyok, mert már sûrûn nézegetett hátra, hogy nem fekszem-e összeesve az úton – de nem! Végül elértük az ucsó ep-t, ahol csatlakozva a 30 kilivel ezelõtt egyszer már elért lányhoz, lekocogtunk a városba. Fáradtan, elcsigázva 8:53-mal értünk a célba.
 
 
MargitaTúra éve: 20062006.02.15 14:22:59
Margita 40 2006
Minden fogadkozásom, és óvatos, önismereti alapokon nyugvó edzéstervem ellenére nem bírtam márciusig várni, és nekimentem idei elsõ teljesítménytúrámnak. Az új pulzusmérõ, futócipõ és a hétrõl hétre olvasott beszámolók aláásták az önuralmamat, úgyhogy mikor olvastam, hogy akibácsiék mennek, megpecsételõdött a sorsom.
Reggel nyolc elõtt Sanyijaniék már futva jöttek szembe, majd Rozitával is sikerült összeköszönni. Ezt jó jelnek tekintettem, mert ahol Piroska indult, ott mindig jót mentem. („Keresd a Nõt” :-))
Némi szöszmötölés után heten indultunk: A teljes Sötét Oldal, Tomator, Filamer és én. Szerencsére Larzen és Tapírka még mára további terveket szövögettek (Dögölj meg!), így tartható iramban kezdtünk. A mellkasi jeladóm fél perc alatt a nadrágomban volt, így amíg a városból kiértünk ezzel szerencsétlenkedtem. Ez persze jó is volt, mert legalább történt valami. :-) Hála a késõi rajtnak, az elõttünk haladók kellemesen járhatóvá varázsolták az utat, így módom nyílt gyönyörködni az elõttem haladók hátában. Taktikusan ui. utóvédharcra rendezkedtem be – ahogy szoktam. Még indulás elõtt úgy állítottam be a csipogót, hogy 165-nél jelezzen, nehogy fölé menjek. Na ebbõl annyi lett, hogy alá nem nagyon mentem. Ez aggasztott, de hát végül is edzeni jöttem vagy mi. Az ellenõrzõpontokon csurgattam magamba a hazai, késõbb az itt fõzött teát, ami nagyon rendben tartotta a gyomrom. Eszement jól szuperált a hõszigetelõs mûanyag kulacsom is, jószerével végig meleg teát kortyolgattam az úton. A Domony-völgyig szépen toltuk (?), ám itt vészjósló esemény történt, Tapírka ui. elõre állt. Már láttam magam amint bedarálva haldoklom, de szerencsére a tempó végül nem fokozódott. A 3-ason átkelve kellemes kis emelkedõ következett, ami kissé megnyújtotta a csapatunkat. Masszív 174-es pulzussal nyomultam föl, és földrajzi emlékeimre összpontosítva öntöttem magamba reményt: „nem lehet több 250 m szintnél”. Gondoltam, annyit ki kell bírni. Így is lett, bár ahogy felértem szívtam magamba a teámat, mint a szivacs. Errefelé értük el Rozitáékat. A Kõkereszt után alig ment 170 alá a pulzusom, ennek megfelelõen hosszúnak is tûnt az 1 kili a Juharos Ep.-ig. Innen még majdnem 10 kili. Kissé soknak tûnt, de nyomtuk. Nem nagyon keményen, de nem is szöszmötölve – úgy 170-es pulzussal. :-) Gödöllõ egész nagy városnak bizonyult, legalábbis az aktuális fáradtsági szinthez nem passzoló tempóval, de túléltük. A vége 4:08 lett Tapírkával és Ákibácsival. Átlagpulzus kb. 165, a max. 198. Utóbbi biztosan nem valid, kb 180 lehet a valós. Pár percen belül megjött Larzen majd Balázs is.
Juhiiiiiiiiiiiijjjjjjjjjj! Most ilyen szuperul érzem magam!!!! Messze jobban ment a várakozásaimnál, nagyon jó napot fogtam ki. Most úgy érzem tavasz van, várnak újra a hegyek! Ja, és kössz az együtt futást mindenkinek, élmény volt! :-)))))))
 
 
túra éve: 2005
Bakonyi MikulásTúra éve: 20052005.12.06 16:59:38
Bakonyi Mikulás 40
Egy héttel a Firenze maraton után, szezonzáró öröm(túra)futásnak terveztem ezt a számadatokat tekintve viszonylag könnyebb túrát. Gondoltam: Mikulást kajtatva nekivágok a Bakonynak az éppen arra kóválygó futóbolondokkal, „aztán majd meglátjuk”. No meg is láttam: a Mikulást is, a padlót is, no meg a saját határaimat, és nem utolsó sorban Tapírka hegyeltoló erejét. :-) Miki intelme az övtáskám súlyát, az Ördögárok trükkjeit, és a várható sárdagasztás mértékét tekintve már kissé vészjóslónak tûntek, de ekkor még reménykedtem a csodában. Aztán elindultunk, (aLow, -Balazs-, Future, Larzen, Miki, Tapirka és én) pontosabban elkezdtünk sprintelni (nekem ez már az volt). Percek alatt 7 fõs csapatunk több száz méterre elnyúlt, s csak az elsõ ep.-nek köszönhetõen torlódott össze. Innentõl a taktikám egyszerû volt: 2 ep. között, annyi hátrányt összeszedni, ami a bélyegzésnél létrejövõ torlódásnak köszönhetõen még behozható. Ezt késõbb továbbfejlesztettem a terepakadályokra, azaz egy-egy farönk megmászásig is el- elengedtem a csapatot. András, Larzen, majd Tapírka felváltva indítottak szökési kísérleteket, ami teljesen felõrölte az energiáimat. Mindeközben Future fel-alá rohangászva fotózgatta a csapatunkat. Csesznek felé már kiszúrta, hogy haldoklom, de együtt érzõ pillantáson kívül többet, még a Mester sem tudott segíteni. Gézaháza felé egy briliáns zakózást mutattam be, de sajna senki nem látta.:-) A Mikulás után az Ördögárok felé értük utol Sanyijanit, és Ritchy-t, akikkel sokáig együtt is mentünk. Az „Árok” nagyon tetszett, csak sajna árokspecialistánk - Andrással együtt - olyannyira zúzott benne elõre, hogy mire kiértünk belõle, már szem elõl vesztettük. Az árok kijárata után aztán beütött a krach. Future, Balázs, Miki ellibbent a látóhatárból, majd Sanyijani is szépen elkerült, bár a célig sikerült a gyorsan megszerzett, szûk egy-két perces hátrányt „stabilan” tartanom. Gézaházától a célig komoly meló volt: küzdelem a sárral, a lemerevedett lábakkal, az elfogyó levegõvel. A CH bevitelemmel nem volt gond, még tele voltam csokival, akadt még szõlõcuki, és kesudió is, sõt még a cseszneki parizeres szendó 2/3-a is ott lapult az övtáskában. Nem éhes voltam, hanem szomjas, de azt nagyon. A túl erõs kezdés, a relatív enyhe idõ miatt, állati sokat izzadtam, annyira, hogy már hó evéssel is kísérletet tettem, de nem hozott igazi felfrissülést. Haldoklásom közepette egyszer csak 2 túrázó kínált a Miki által hátraküldött 1,5 literes õszilébõl, ami feltehetõen az életemet mentette meg. Lassan teltek a szenvedõs percek, miközben próbáltam a „könyörtelen elõrehaladás taktikáját” követni, s újra az jutott eszembe, hogy a hosszútávhoz a legfontosabb képességek egyike a türelem, így jobb híján erre intettem magam. Az utolsó, talpfák mentén vezetett 5 kili a döcögõsnél kissé lassabban telt, a tócsákat már alig kerültem, inkább gázoltam bennük. Zirc felé elértem Andrást, aki az aszfaltra érve, újra elkezdett haladni, de sporttárshoz méltóan, innen már nem szakított le. 4:37-tel mi is beértünk. Az erõfeszítésem mértékérõl annyit, hogy a túra alatt kb 5 liter vizet izzadtam ki magamból, mindezt +5-6 fokban, mindkét bokám hajlíthatatlanná kötött be, és a térdszalagjaimat is igencsak istápolni kellett. Egyszóval jó kis szezonzáró örömfutás volt. :-)
 
 
MátraTúra éve: 20052005.11.12 07:04:03
MÁTRA 60
A K100 óta nem indultam TT-n, és már igencsak hiányoztak a hegyek. A Mátra 60 is kimaradt volna, ha Larzen nem invitál egy kis hegyi edzésre. A túra adatai egy megszakadás közeli, futó-gyalogló kihívást sejtettek. Nem csalódtam. A tavaszi MB-nél kissé jobb formában éreztem magam, így 9 órán belüli teljesítésrõl szövögettem az álmokat. Reggel 8 óra után indultunk négyen, gyaloglós kocogós menetben. Gábor (késõbbi túratársam) itt igencsak megnyújtotta így csak hárman maradtunk. A Muzsla felé a burkolt útra befordulva két társam gyaloglóra váltott, én maradtam a kocogásnál. Jól esett nem volt meredek, egy-egy pihenõs vízszintesebb rész is akadt benne. Az erdõbe érve aztán már megéreztem a hegy oroszlánkörmeit. Nyomtam, fújtatva, megfeszülve, izzadva igyekeztem felfelé. Örömmel láttam, hogy most nem kell felnyomni a csúcsra, mint a MB-en. Átjárt az „újra itthon” érzés. Szépen elõzgettem fölfelé, bele-bele kocogva értem fel az ep.-hez. Gyorsan benyomtam a meglepi csokit aztán zúzás lefelé a Zám patak vadregényes bokatörõ völgyébe. Itt csíptem meg ultrafutónõink egyik gyöngyét Piroskát, és Nosza Gábort. Beszélgetve, térdkímélõ tempóban ereszkedtünk a patakvölgyben a víz egyik, majd másik oldalán szökdécselve a jellegzetes vulkáni köveken. A patak völgybõl kifelé kocogva Piroska lemaradt, így ketten maradtunk. A Napsütötte dózerútra kiérve szinte eufórikus hangulatba kerültem, annyira el volt találva ez a nap: a levegõ kristálytiszta, kissé õszies illatú, a temperatúra ideális, a Napocska vidáman figyelget az égen. A Havas-ra felérve kissé nyomasztani kezdett a táv, hisz még csak a 19. kilinél jártunk a zsírkrétás ep.-nél a lábamat pedig már kezdtem érezni. „Csoki, sós mogyi, víz csomag” a gyomorba leküldve, és a lejtõ jótékony pihentetõ hatása azonban helyrerázott. Kissé aggódtam a vízpótlás miatt, de spórolni sem mertem, mert ha kiszáradok, már javíthatatlan a helyzet. A Káva bájos kis kúp – mint késõbb kiderült a hátralévõkhöz képest - de felfelé menet igencsak megizzasztott. Innen hosszú, sebességátlagot javító szakasz következett, fõképp a Disznós kút elõtti, autópálya jellegû dózerúton lehetett nagyon menni. Magamtól lassabb kiliket mentem volna, de Gábor olyan tempót nyomott, hogy legalább átszellõztettem a tüdõmet és lenyújtottam a combizmaimat. Végül is egy rövid résztáv edzés csak belefér – gondoltam. Disznós-kútról Világos-hegyre feljutva elámultam a panoráma láttán. Egyszerûen fenséges volt, legalábbis addig a pár percig, amíg kibújtunk a fák közül csúcs környékén. Mátrakeresztesig megint a sorok rendezése folyt: kalória, folyadék, oxigénadósság törlesztése. Lefelé menet elkerültünk egy túratársat, aki éppen begörcsölt. Tenyerébe nyomtam egy kis ban-gayt, remélem segített (és csak oda jutott, ahová szánta). Mátrakeresztes nagyobb falu, mint hittem, s igen takaros is. A Zöld Sas büfénél lévõ ep.-nél telenyomtam magam zsíros kenyérrel és szörpivel, s imádkozni kezdtem, hogy benn is maradjon. Kissé aggaszott az elõttem álló két hegy: Ágasvár, Óvár. Az M60 itt kezdõdik. Fallóskút felé indulva az aszfalt egész jól futható volt, aztán a hajtûkanyarban leválva, az erdõbe hatolásnál már újra gyalogolni kellett. Innen az Ágasvári th.-ig több túratársat is elcsíptünk, köztük büszkeségünket Czégény Erzsébetet is. A kék háromszög aztán hozta a formáját le is, fel is. A végsõkig kiélezett küzdelemben, folyton még a hátralévõ nem kevés kilire és szintre is gondolva, némi erõt tartalékolva nyomultunk felfelé. Lefelé szinte nehezebb volt, legalábbis talpon maradni, mert a törmelékes talaj még kifényesített tûlevelekkel is meg volt szórva, amin nemigen lehetett fogást találni. A MB.-rõl ismerõs ereszkedés után a szintén ismerõs combbeállás következett, amit persze kocogással igyekeztünk oldani. A th.-tól Óvár lábáig ismét a regenerálódás volt a feladat. Aztán jött a hegy. Elõször nem hittem el, hogy ott kell felmenni – hol? Omló földes hegyoldal, kapaszkodás gyökerekben, fácskákban, vissza visszacsúszás. Felérve a „sáncokon”(?) aztán óvatos futás. Itt is nagyon technikás a terep: belógó ágak, keskeny ösvényke, itt-ott megbújó kövek, sziklák az úton, szlalomozás lefelé – szóval király etap! Rövid számítást tettem: a 8 órát éppen túl fogjuk lépni. Keresztesre szintén a MB.-rõl ismert piros sávon zúztunk be, majd egy kis tanakodás után tépés lefelé az aszfalton. A faluban egy kéknyomósból utolsó kulacstöltés, kisebb harc egy kutyával, majd kalandos átkelés a patakon. Már „csak” 400 szint és 11 kili, de úgy tûnt a számításom legalább 30 percet tévedni fog. Nyomtuk: séta, kocogás, evés, ivás. A Hideg kúti ep.-on a tûz melege igen csábító volt, de csak egy fotóra maradtunk aztán nyomás. 7:31-nél jártunk ekkor. Az elsõ 15 perc nagyon hosszúnak tûnt, Gábor nagyon nyomta, a Napocska nagyon sütött, én meg már kezdtem megrogyni. Csoki, víz, nagylevegõ, aztán újult erõvel zúzás. Az utolsó 15 perc szinte elröppent, igen elégedetten 8:04-es idõvel léptünk be a koli ajtaján. Huh.
 
 
Piros túrák / Magyar VándorTúra éve: 20052005.11.12 07:02:01
Piros 85.
Évek óta szemezgettem ezzel a túrával, de október végére, november elejére eddig mindig kifogytam a szuszból, s nem mertem bevállalni az indulást. Most sem lett volna ez másképpen, ha nyár végén SK-val és Tapírkával folytatott topicos eszmecserénk folytán, nem teszek egy könnyelmû ígéretet, miszerint idén ott a helyem. Ráhangolódásul többször elolvastam Balázs és Larzen korábbi években íródott beszámolóit, és SK szerelmi vallomását Piroshoz. Lelkesedésemet csak tovább fokozta egy véletlen találkozás Ferihegyen az éppen Spártába készülõ ultrásokkal, s egy rövidke beszélgetés Lõw Andrissal. Igyekeztem fizikálisan és fejben is ott lenni, és készültem a túrára. Mátra 60, Plus Maraton, Less Nándor 60 voltak a felkészítõ a hosszúk. Két könnyebb hét után aztán végre eljött a várva várt nap. Jó formában éreztem magam, s 11 órán belüli teljesítést tûztem ki célul. 1 héttel korábban egy vasárnap reggeli Fenyõgyöngyés futás végén megismerkedhettem két késõbbi futótársammal, Larzennel és Ákibácsival, akikkel a héten egyeztettük a közös indulás részleteit. Kissé aggódtam a formájukat tekintve, hiszen az idei Dupla Ironman, és a 4:47-es Meteor 50 tiszteletet parancsolt, de reméltem, hogy a ritmusunk közel hasonló lesz, és hát ne legyen a nevem Lúdtalp, ha becsülettel nem teszem oda magam. Aztán meg lesz ami lesz. 12 órán túl nem lenne esélyem, de azon belül van a verseny, így talán még partiban maradhatok. Miután Tapírkának 1 hét múlva OB-je volt, Alow és Balázs pedig az októberi kiliket már a lábukba rakták, :-))) Larzen és Ákibácsi lettek túratársaim, a "Nagy Csapat"-ból. Csípõs hidegben, és már világosban indultunk a K100-ról ismerõs piros szakasznak. Óvatosan, idõnként belesétálva haladtunk felfefelé, kerülgetve a korán kelõ gyalogosokat. Ákibácsi idõnként olyan tempóval résztávozott bele, ami aggasztó volt az elõttünk álló bõ 80 kilit figyelembe véve. Nem jártam jobban a gyalogos tempóval sem, ui. ebben a stílusban kifejezetten nehezemre esik iramot menni. Próbáltam gyönyörködni a kora reggeli nap szépségében, de idõ és szusz nemigen jutott rá. A hátunk felõl felkelõ nap reflektorként ránk tûzve igencsak begyújtott nekünk, így hamar lekerült a sígarbó felülrõl. Mindenestre a Kevélyre 47 perc alatt feljutottunk, ami megnyugtató volt, mert legalább az óra is gyorsnak érezte a tempót. A pontnál még jutott idõ egy kézszorításra SC-vel, aztán nyomtuk lefelé. Csobánkán tettünk egy nyúlfarknyi kitérõt a faluszéli kéknyomóshoz, aztán sepertünk tovább. Csikóváraljáig az aszfalt nem túl látványos, de legalább rápihentünk az elõttünk álló kitartó emelkedõre. Ákibácsi a Holdvilág árok elágazás után némi tollászkodásba fogott, így elkocogtam mellette, majd Rozita és trsa mögé beállva haladtam tovább, aztán õket is elhagytam. Dömösig, részemrõl is jól ismert az útvonal, amit kihasználva igyekeztem saját ritmusomat felvenni. Ez persze csak annyit jelentett, hogy nem haraptam ki Larzen fülét a sarkában nyomulva, hanem kissé távolabb haladtam. Tölgyikrekhez 1:54-gyel értem, de az egyenes végén már narancslottak a Futóbolondok, s egy perccel utánam meg is érkeztek. Midhárman gyors technikai szünetet tartottunk, aztán nekizúdultunk a lejtõnek Sikáros felé. Térdem ugyan kissé hûsnek jelezte az idõt de igyekeztem nem foglakozni vele, próbáltam ellazulni fejben és lábban egyaránt. Gyönyörködtem a Szõke forrás völgye festõi szépségében, a sûrû avarszõnyegen csillogó reggeli napsugár játékában. Az út játékos könnyed hullámvasútnak tûnt, jól esett a futás, elöntött az itthon vagyok érzés. Egy camelback-es futót kezdtem lassan beérni, miközben a Dömös ep-t a zsíroskenyér miatt már igencsak vártam, korgó gyomrom megtöltésének reményében. Ott is voltunk 2:52-re, ami nekem jónak számít, hiszen ezt a szakaszt edzésként is szoktam futni, s ettõl az idõtõl a 2:46-os rekordom alig jobb. Kaja pia nyújtás koreográfia, kb 10 perc tököléssel indultunk a mumus szakasznak. Nem is okozott csalódást, ömlött rólam a víz, fáztam, melegem volt, nem kaptam levegõt, de hát menni kellett. Ákibácsi ugyan panaszkodott, de szerintem csak engem akart vígasztalni, mert úgy ment felfelé, mintha sílift húzná. 4:07-nél voltunk a csúcson, és kényeztetésre áhítoztunk. Larzen és Ákibácsi bevállalták az almás deres, combo párosítást, én inkább maradtam a teánál. Kb 10 perc kávézás után Larzen "elindult". Kapaszkodtunk utána, kapkodtuk a lábunkat, próbáltunk átmelegedni. Szikrázó napsütésben, a paplanernyõsöket figyelgetve haladtunk át Szentkereszten, a Szántói nyergen, s tovább a piroson. Az út kellemetlen emelkedésbe fogott idõnként, amit megpróbáltam kocogással enyhíteni - jól rá is fáztam, mert a bozótosban sikerült egy jobbkanyart kihagynom, amire csak Szántón eszméltem rá. :-( Itiner olvasás, szentségelés, nyomás vissza, aztán toljuk neki, mert közben Ákibácsi és Larzen a jó úton igencsak elszaladtak. A Csévi-nyereg elõtt nem sokkal aztán meglettek, de ez a kis kaland eléggé megroggyantott, és a Kopár csárda ep. gulyáslevesééig nem is sikerült teljesen magamhoz térni. Addig még azért bejátszottunk egy aprócska elkavarást, "ha már lúd..." alapon. 6:07-kor nyomtunk részidõt a ponton. A gulyás meglepõen jól esett, bár féltettem a gyomromat, de az inkább hálás volt. Úgy tûnt elege van a milka kesudió hidegvíz "Kombi"-ból. Innen kezdõdött a számolgatás: világosban vagy sötétben érünk-e be? Lámpám nem volt úgyhogy az eldõlt, ha belepusztulok is rajta kell maradnom Ákibácsin és Larzenen. Persze a taktikám eddig is ez volt :-) A Nagy-szénás lábáig idõben ugyan nem volt hosszú az út, de nem akart fogyni. Ráadásul Larzen vérszemet kapott, addig számolgatott, míg kiókumlálta, hogy meg lehet világosban, csak "kicsit" nyomni kell. "Száz szónak is..." mire felértünk az emlékfalhoz, fekete pöttyök kezdtek megjelenni a kék égen. Ekkor láttuk meg Tapírkát, aki ügyesen leplezte aggodalmát félholt arcomra tekintve (vagy csak nem tudta, hogy ennél jobban néztem ki Csillaghegyen). Gyors kézfogás után aztán toltuk tovább Nagykovi felé. A faluban aztán újabb ismerõs arc, Balázs igyekezett velünk szembe (most nem a célból). Kettõjük társasága segített az „uncsi” kiliket feldobni , így "észre sem vettük" :-)) és már Szép Juhásznénál kellett fájdalmas búcsút inteni Tapírkának. Rövid frissítés és széldzsekibe bújást követõen veselkedtünk neki az utolsó elõtti hegynek. Fáztam, és nagyon fáradtnak éreztem magam, de sikerült csimpaszkodni Larzenbe, aki megint elõl nyomta, mint "a mai nap legerõsebb embere". Aztán Makkosmária felé a lejtõn lefelé sem volt ez másként, szaggatott, húzva minket is. A templom utáni utolsó emelkedõ hosszú és meredek. Idõnként szerencsére belekocogtunk, ui. a gyalogló izmaimat, már Kevélyre fel kimerítettem. És végül eljött a Frank hegy, még mindig világosban (valahol a Végvári-szikla körül lehettünk a Naplemente idején), és innen már csak lejt. Igaz kissé technikás, de hát világosban!!! nem gond. :-) Budaõrsön már felszabadultan örömködve rohanunk a várva várt Nyugdíjas házig a 74. es szám alá. Állj! Óra: 10:50 Álom!!! A kapu zárva. És? Ledõlünk a fûbe, lefekszem, szédülök, köhécselek, hallom ahogy kifelé sípol a levegõ, szóval jól vagyok :-) Némi idõ múlva a gondnok elõkerül, kedvesen beinvitál bennünket, kávét fõz, sütivel kínál, tejszínt, ásványvizet szervíroz. Álom! Fekszünk, didergünk, de nagyon örülünk. Lassan beérnek még néhányan (Toperczer Andrisék 4 perccel mentek jobbat), a rendezõktõl meg egy üzenet, hogy sajna késnek, gáz van. Egyszer csak én is fázni kezdek, elköszönök, édesapám hazavisz. Larzen Ákibácsi: köszi a futást, jó kis muri volt :-) Minden tekintetben szép, bár nem könnyû túra, fõ érdeme, hogy a világosban teljesíthetõ hosszúk közé tartozik. :-) Az ellátás kiváló: zsíroskenyér, parizeres szendó, gulyásleves, alma, innivaló, virsli. A pontok szinte mind idõben nyitnak, ami ilyen hûvös szezonban külön érdem.
 
 
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20052005.10.18 20:23:00
KINIZSI 100 2005
"Nincs hosszú beszámoló, csak rövid képernyõ." Úgy legyen. Igaz, hogy ezt nem nekem írta SK, de úgy érzem, meg kell tennem, amit a nevem becsülete megkíván, azaz írni egy kiadós beszámolót.
"Hosszú lépés":
Mielõtt a hétvégi 100-as részleteit elhomályosítaná az emlékezet töredezettsége, nekilátok, és gondolatban újra végigdöcögök a távon.
A felkészülés – a képességeimhez képest - jól sikerült, több távon egyéni legjobbamhoz közelit mentem, vagy azt megjavítottam: Mátrabérc 8:08 (7:52), Gerecse 50 4:43, Visegrád Maraton 3:23 (3:17), Karancs 50 5:25. Úgy éreztem, hogy megtaláltam a harmóniát a futásomban, a hegyek szinte felszippantanak, az anyagcserém erõs, motivált vagyok. Két, éppen csak 14 órán belüli K100-zal a tarsolyomban úgy éreztem, valami több kell. Életem futását akartam. A terv merész volt: 11:55 (4 perc vésztarcsit benn hagytam). A fejemben valahol 13 óra és 12,5 között tudtam elhinni, hogy meglehet, de úgy gondoltam „Aki mer…” A hírek a kánikuláról kissé megrengettek, de úgy éreztem, hogy nem lesz nagy baj, csak piszok kemény lesz. Már láttam magamat, ahogy a bõröm ég, a fejemrõl patakokban folyik a víz, a forróság körülvesz, s szinte lázas-önkívületben küzdök. Már vártam, hogy a pincéknél nyakon zúdítson a hideg kútvíz, hogy Mogyorósbányán a lábamat a kéknyomós alá tartva felszívjam magam. Tudtam, hogy a csatában sokan el fognak hullani, s ez még nagyobb erõt kell, hogy adjon. Elõzõ napokban az izgalom már a tetõfokra hágott, átragadt feleségemre is, aki a depózást vállalta. Minden szabad percemben az itinert tanulmányoztam, s kondicionáltam magam a nagy futásra. Már nem múlt el éjszaka Kinizsis álom nélkül, mikor végre eljött a nap. Ébresztõóra nélkül ébredtem, s jót mosolyogtam, amikor a kb. 1 éve beállított emlékeztetõ a telefonomról a „Hajrá Kinizsi!” üzenetet hozta reggel 5-kor.
Hajrá!!!!
Csillaghegy felé tartva izgatottan figyelem az utcán, vajon ki jön még a rajtba. A nevezésnél aztán egymás figyelgetése, ki fogja nyomni? Lesz olyan, akinek hasonló a ritmusa? Egy ismerõs túrázóval is összefutok, ez mindig jól esik. Indulás elõtt telefonálok a feleségemnek, hogy indíthatja a stoppert, mert rajtolok. Õ már Csobánkán vár.
RAJT!
Biztos hülyének néznek, hogy elkezdek futni, de nem egyedül teszem Egy igen erõsnek tûnõ „érett korú” futó mindjárt le is elõz. Irigykedve nézem könnyed mozgását, és figyelek, nehogy elragadjon a tempója. Õ azonban lassít, úgyhogy együtt futunk, beszélgetni kezdünk. 13:15 a legjobbja, derül ki a szavaiból, s most jobbat tervez. Ideális gondolom magamban, ezt meg kell csípni. Közben az Ürömi mûút után az órámra nézek 19p: Jézus! Gyors! Megyünk tovább. A Kevély felé elõbb Õ aztán én megyek elõl: jusson mindenkinek egy kis pókhálózás. Az utolsó sziklás emelkedõben gyalogra vált vissza a túratársam - innen már nem látom többet. A csúcson az órámra nézek: 43 perc Jaj! Ez tudom, hogy erõs lesz, de mégsem tudok lassítani, visznek a lábaim. Közben kikerülöm a rolleres srácokat - jó fejek voltak, kíváncsi lennék meddig jutottak. A Csobánkai mûútnál, 1 óránál vagyok, 10 perccel hamarabb az itinernél. A feleségem még nem is vár. Rájövök, hogy jobb lesz, ha mindig elõre rácsörgök, ha a depóhoz közeledek. Mindenesetre jó érzés, hogy már 10 perc tarcsim van. Itt még egyébként számos depó kocsi áll, mindenki szurkol, belülrõl is hajt a lelkesedés. Elkerülnek a rolleresek aztán én, kerülöm el õket – végleg. Hosszúhegy felé szépen haladok, mikor felérek még nincs felállva a pont, kicsit várni kell, míg elõkerül a pecsét, a pecsét nem fog, a pecséthez a párna alig lesz meg. Mindegy, addig is nyújtok, idõm van. Innen már kezd kicsit melegedni az idõ, az ivásra szánt vízbõl kap a tarkóm, karom, arcom is – nagyon finom. Közeledik a 2. Depó a Szántói-nyereg. Leadom a rendelést telefonon: víz, icetea, fürdés. Meg is van, épp csak egy kicsit állok, aztán nyomás tovább: 1:47, 13 perccel az itiner elõtt. Még mindig jól megy, bár a Pilisre felfelé mintha a 2 héttel ezelõtti bejáráson könnyebben ment volna. Most is meglep milyen hosszú ez a szerpentin, de végül egész jó állapotban kerülök be ismét az erdõbe. Újabb locsolgatás a vizes palackból, aztán csúcscsoki, icetea. A Pilis nyeregnél lelkes pontõrök, egy Úr, frissítõvel is kínál, de inkább tépek tovább, élvezem a lendületet. 3:20-szal érkezek a Kesztölci sörözõhöz. Fürdés, palackcsere, indulás tovább. Kezd nyomasztani a táv, félek a Dorogi medence poklától, a Gete becsapós trükkjeitõl, a Mogyorósbányáig tartó kitett „halálzónától”. Nem csalódok. Dorog felé már nehéznek érzem az övtáskát és, még az „erdõ” elõtt leelõz Skulo, ráadásul nemcsak rémisztõ sebességkülönbséggel és gyorsasággal, hanem látványos könnyedséggel. Azzal vígasztalom magam, hogy nincs nála övtáska, de tudom, ha nálam sem lenne, akkor is csak elgáncsolva tudnám tartani vele a lépést. Hiába 2 hete a befutás, megint átver a Gete: amikor a felfelé kocogástól kikészülve meglátom még mennyi, van a csúcsig, megroggyanok. Muszáj belegyalogolni. Aztán 100 méter után felszívom magam és a csúcsra már ismét futva, érek fel. A pontõrök lelkes üdvözlése kissé erõt önt belém, de leérve a pocsolyákhoz ebbõl már semmi nem marad. Szédülök, nem kapok levegõt, a szívem mintha nem is szabályosan verne. Alig sikerül felgyalogolni a homokos kivégzõdombra. Fent a magas „fû”-ben már meg sem próbálok futni. Tömöm magamba a csokit, s a maradék italokat. Dolgozz gyomor! A Hegyeskõ felé aztán újra apró léptû kocogásra váltok, a huplikon idõnként belesétálva. Fentrõl látom, hogy pincék mellett ott van az autó. 5:10-zel állok meg a kútnál, nyomom a nyakamba a kút vizét, zabálom az epret, kicsit leülök. Tudom, hogy elszállt az álom. Úgy számolok: ha okosan csinálom, és mindent kiadok magamból, 13 óra alatt még meglehet. 5:18-cal megyek tovább. Mogyorósbánya felé elhagy Skulo, s bár a faluba még szinte együtt érünk (5:40) úgy érzem, már nem látom többet aznap. Benyomok egy fél liter iceteat, mogyorót, banánt, jégkrémet. A Kakukkban biccentek az üzletvezetõ nõnek, aki lelkes K100 Fan, és topic olvasó. Átveszem a Polgármesteri hivatal oklevelét, aztán irány a kék kút. Le a cipõket, zoknikat, pólót: fürdés, ami belefér. 5:56-tal indulok tovább, ami 6 perccel rosszabb az itinernél, és ami rosszabb, az állapotom határeset. Átváltok túlélõ stílusra, azaz felfelé tömöm magam piával, kajával, lefelé és síkon futok. Hirtelen kezdek összeállni, érzem, hogy így rendben leszek. Péliföldszentkereszt felé kezdem megint élvezni a túrát, bár egy kis csalódottság is van bennem, hogy már nem megy úgy a szekér, mint Kesztölcig. Mégis jobban vagyok, mióta felszabadítottam magam az „önkényes idõterv nyomása alól”. Péliföldszentkeresztnél az erkélyen üldögélõ „nézõkre” pillantva olyan érzésem van, mintha a Monacói F1 pályán (nem)versenyeznék. Az jár a fejemben, hogyan juthat el pont ide, ebbe az idõsek otthonába valaki – hacsak nem minden lakó egykori Kinizsis. Az aszfalton, a meredekebb részen örömmel váltok vissza gyaloglásra. Elõjönnek régebbi Kinizsis emlékek, mint annyi más szakasznál. Az elsõ K100-on, 98-ban itt már igencsak szürkült, most „szerencsére” még „magasról süt le a Nap”. Befordulva az aszfaltról újabb kétségem támad: ugye nem tévesztem el az utat? Szerencsére nem akad kétséges elágazás, ha nehezen is, de jól haladok, s a Bajóti mûúthoz bizakodva érkezem, szinte várom a hullámvasutat Bányahegyig. Nóri mondja, hogy Marci elõnye bõ 10 perc. Lesz az több is, mondom neki, bár kissé féltettem a srácot, mert alig frissített. A mûút utáni emelkedõre úgy emlékszem, hogy nehéz, de végül is nem volt vész. A vezetékek után a tarvágásnál felfelé Marót irányába aztán meglátom magam elõtt a srácot, (kb. 300 m-rel, van elõttem) - ez megnyugtat - talán nem lassultam le olyan vészesen. Maróton aztán Marci kiáll depózni. Frissítõvel kínálnak, de inkább tartom a lendületet. De jó, hogy van depóm! 2003-ban vagy 10 percet vártam itt mire egy büfést elõkerítettem (itt van a korábban már említett „pincebolt”). Ekkor már újra kocogok, s ezt a mérsékelt emelkedõkben is tudom tartani. Egy kismotoros kerül elõ a semmibõl, s mint régi ismerõsnek szurkol nekem – ki lehetett? A kis Gerecse oldalában a sziklás ösvényen megengedek magamnak egy kis szökdécselést felfelé, mondván ez csak ráadás, „a szépség kedvéért”. 2000-ben Sanyi bá tépett el tõlünk itt, amikor Ibivel futottunk együtt. A Gyermeküdülõ felé a korábbi Kinizsin itt beállt vádligörcs emléke kezd kísérteni a combomban, úgyhogy egy gyors Ben-gay masszírozással elejét veszem a tragédiának. Ahogy a kék kereszt elválik a kéktõl Tardos felé, megint kezdek begémberedni, már várom, hogy megint emelkedjen az út, de alig akar. Bányahegyre aztán kb. 8:20-szal érek, bár Mogyorósbánya után már nem nagyon emlékszem a részidõkre, úgyhogy esküdni nem mernék rá. Újra fürdés, frissítés. Teli pakolom az övtáskát (Oscar) és futok tovább. Két félliteres palackom van hátul, de mintha mázsát vinnék. A vizet gyorsan magamra öntöm, a teát meg a belembe küldöm. Így már könnyebb. Nem megy végig a futás a mûútig, pedig a Gerecsén úgy éreztem, hogy ez végig futható szakasz lesz. Folyton azt érzem, hogy valaki jön hátulról. Hátra is nézegetek a létrák tetejérõl, de még senki. De biztosan érzem, hogy a profik már a sarkamban vannak, néha már lépéseket is hallani vélek. Különleges élmény, ahogy egyedül morzsolom a kilométereket Szárliget felé – mégsem magányosan. Szinte tol elõre, az a mögöttem, de velem együtt küzdõ 1500 harcos, aki bevállalta a 100-ast. A mûúthoz közeledve próbálok a kéken menni, de reménytelen a sok keresztbe rakott ág és kivágott fa miatt. A Gerecsén még azt hittem a Kinizsire elhordják – tévedtem. A mûútnál látom meg elõször a zöld Suzukit. Tehát valaki tényleg jön. A depósok nekem is szurkolnak, frissítõvel kínálnak, de tudom, hogy fenn a kanyarban vár rám a feleségem, így nem állok meg. Még mindig piszok meleg van. A szokásos koreográfia: lehajolok, Nóri önti rám a vizet, palackcsere, és nyomás. Viszek egy banánt is magammal, de a futás közben alig akar lemenni, csak majszolom, majszolom. Itt már hûlni szokott a levegõ! Most azonban nem. A fák között sem. Nincs kegyelem. Az erdõ gyönyörû, de a madarak hangos csivitelése sem tudja elvonni a figyelmemet a jobb lábamon lévõ vízhólyagjaimról, amik egyre fájdalmasabbá teszik a lefelé futást. Koldusszálláson aztán ismét a szokásos depózás fürdéssel, de itt a cipõ és zokni is lekerül. Az órámra nézve látom, hogy 9:50-nél járok, azaz hacsak nem lesz valami nagy gáz, mindenképpen 13 óra alatt leszek. Ez megnyugtat, nem sietek. Ekkor halad el mellettünk Future, akit lelkesen bíztatok, bár nem úgy néz ki, mint akinek „gondjai vannak”. Lassan szedelõdzködök, elkocogok a pontig, aztán újra bevetem magam az erdõbe, vagyis inkább besétálok. Tornyó felé meglep milyen sok az emelkedõ, de nem is bánom annyira, legalább a gyaloglások alatt jobban csúszik a csoki és a pia. Tornyónál az utolsó stratégiai jelentõségû depó van, itt van Skulo húga is bringával – ezek szerint Õ is a nyomomban van még. Örülök neki. Vajon az õszes túratársam, akivel a Kevélyre mentünk reggel, utol fog érni? – mélázok, miközben szedem a tappancsaimat. Valahogy a lábaim folyton gyorsabban akarnak menni, mint én. Pedig a kezemet már alig tudom emelni, a vizes nadrágtól kidörzsölõdött combjaim miatt enyhe terpeszben kocogok, és a féloldali vízhólyagok miatt kissé bicegve haladok. A somlyóvári turistaházhoz elég mereven érek le, leülök a fûbe, s miközben Ben-gay-ezem a lábam a pontõrrel beszélgetek néhány szót. Innen még mindig van 2 órám a 13 órás teljesítéshez. Meg kell, legyen! A hátralévõ 12 kilométer hosszú és rövid is egyúttal. Mondhatnám, hogy „innen már csak fáj” de nem nehéz. A kutyás részek felé arra gondolok, hogy Futurrel már biztosan jól laktak, mert nem jönnek elõ. Az utat is szerencsésen követem, pedig eddig minden alkalommal bénáztam itt. Az M1 aluljáró felé még egy újabb bukkanó, amin át kell vergõdni kockás lábaimmal, de ez is megvan. Megcsörgetem, Nórit, hogy jövök, de már Õ is lát. Bíztat, hogy meg lehet a 12:30, mert még csak 12.05-nél vagyok. Hagyománytisztelõen ledobom az övtáskát, utolsókat kortyolok a vízbõl, fürdök, és nekivágok a dicsõségmenetnek. A szembejövõ autókat figyelve arra gondolok, biztosan nem értik miért döcög itt felfelé valaki ronggyá áztatott ruhában, csigalassúsággal, futómozgást majmolva. A feleségem elhajt mellettem, villog, dudál, én visszaintegetek. Megvan! A Szárligeti domb már csak apró kupacocska, amin átugratok, s máris a vasútnál termek. A szalagozás bevinne a célba, de majdnem fölmegyek a felüljáróra, úgy kiabálnak utánam, hogy nem kell. Végigfutok a diadalúton az ismerõs ált. isihez, s Futuréktõl felém viharzó taps közepette állítom meg az órát 12:26-nál. Elmondhatatlanul boldog vagyok, kerek 1,5 órát javítottam rekorddöntõ kánikulában. Nem hagytam benn semmit.
Utószó
Guggolok, nyújtok, miközben készül az oklevél. Aztán viszonzom a gratuláló kézfogást, kitûzõt választok és lerogyok a legközelebbi székre. Leggyengébb pontomnak most a gyomromat érzem, aztán a sajgó vízhólyagjaimat. Pár perc múlva feleségem is elõkerül, gratulálunk egymásnak - depózni sem könnyû. Skulo barátjával, majd Futurékkal beszélgetünk néhány szót, miközben befut Skulo is, aztán még egy futó. Nagyon szeretnék még maradni, kiülni a lépcsõre, várni a beérkezõket, tapsolni. Szeretném minél tovább nyújtani ezt a napot, hiszen évente csak 1x van Kinizsi, s annyi km, szint, hajnali futás, erõfeszítés van benne, ezekben, az órákban, ami megérdemelne még egy kis örömködést itt a célban. De – szerencsére – már vár otthon 2 éves kislányunk, úgyhogy lassan, lassan, egyre kockásabban, szedelõdzködni kezdünk. Megkockáztatok 2 korty meleg teát, és ezzel, azt hiszem a mai nap legnagyobb hibáját, követtem el, hirtelen szédülni kezdek, elönt a forróság, úgy érzem az egész napi frissítés vissza fog jönni. Kievickélek az utcára, mindenkitõl igyekszem elköszönni, de a kocsiig már nem jutok el, hanem 2 autó közé rogyok - igyekezvén egybõl stabil oldalfekvésbe kerülni. Végül a maradék erõmmel befekszem a kocsiba, nyomom magamra a klímát s érzem, ahogy a kimerültség az egész testemre ránehezül. A lábaim végképp elgémberednek, s Pesten már a liftig is kínlódva jutok el. Elhatározom, hogy a Kaisersig szóba sem jöhet újabb (nem) verseny, Kinizsi pedig legfeljebb két év múlva (közben fellelkesült) feleségemmel. Ma arra gondoltam, hogy ha a mostani formát sikerülne konzerválni jövõ tavaszig…
 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20052005.10.18 20:22:02
MÁTRABÉRC 2005
Negyedszer vágtam neki a távnak, igen vegyes érzésekkel. Az elsõ két teljesítésem (7:52, 7:53) bizsergetõen jó érzésekkel tölt el. Mámoros hullámvasút, 100%-os tüdõ és izommunka felfelé, laza zuhanás a lejtõkön. Az emlékképek: a gördülõ kövek lefelé a Kékesrõl, kavargó porfelhõ le Ágasvárról, jutalomút a Muzsla Szurdokpüspöki szakasz. De sajnos ott van a legutóbbi teljesítés (8:28).
Akkor, már a Kékesre az óra és a tüdõm ellen küzdve, legémberedve értem fel - igaz a korábbi évekhez képest csak 2 perc hátránnyal. Próbáltam meleg teával erõt tölteni magamba, s ólom lábakkal döcögtem lefelé. Az Ágasvár elõtti, korábbi kedvenc szakaszomon - ahol szerintem igazán élvezhetõ a túra, hiszen már sok mögöttünk van, szép a panoráma, és jól futható a terep - becsületbõl rakosgattam egymás elé a lábaimat, s könyörögtem egy kis emelkedõért, ahol "nem kell" futni. Többszöri Ben-gay masszírozás után a levegõbõl teljesen kifogyva értem fel a Muzslára, ahonnan még egy hosszú fájdalmas kínlódás következett...
Az idei a két élmény között volt, már a rajtnál ismerõs arcok viharzottak el, s ez inspirálólag hatott. Visszafogottan, belekocogva 2:47 alatt fenn voltam a Kékesen felspannolva jó kedvvel zuhantam lefelé tovább. Galyán már 6 percet hoztam saját legjobbomon, s tovább emelte a hangulatomat, hogy újabb ismerõssel találkoztam. Minden jól is ment, s csodálkozva vettem észre, hogy a Csillagvizsgálóhoz érve elillant az elõnyöm, sõt Mátrakeresztes elõtt a síkon beállt a lábam, s nem volt hajlandó futni. Gondoltam 8 órán belül már nem leszek benn, nem erõltetem a Muzslát, felmegyek ahogy "jön" - rosszul is esett, pedig úgy emlékeztem, hogy sok futható rész van csúcs felé. Ez ugyan máskor igaz is, de most sehogy sem akartak felpörögni a lábaim. Végül egy németjuhász kutyussal versengve értem fel az ep.-hoz. Újra egy kis Ben-gay a lábamnak (fõképp a kidörzsölt részeket frissíti nagyon). Kb. 7: 20 perccel a rajt után indultam le a Muzsláról, mondván, hogy 8:30-on belül leszek, ha épp csak kocogok, akkor is. Szerencsére mindig jött egy "nyúl", így végül 8:07-tel fordultam be büszkén a suli kapujában. 15 perccel mentem rosszabbat, mint a legjobb idõm, és bár nagyon elfáradtam, még nem volt totál halál. Ennyi belefér a szórásba gondoltam. Mindenesetre a hétvégi Gerecse még kérdéses.
Bocsi a hosszú lére eresztésért, de jól esett újra átélni.
 
 
Karancs-MedvesTúra éve: 20052005.10.18 20:21:10
KARANCS-MEDVES 50 2005
Hetek óta a "Szent cél" lebeg a szemeim elõtt, ami nem más, mint egy sikeres K100 teljesítése. Gyûjtöm a kilométereket, a szinteket, hullajtom az izzadtságcseppeket, szaggatom a tüdõmet, acélozom a lelkierõmet, feszegetem a kitartásom- (vagy türelmem?) határait.
A KM50 kiválasztása mellett szólt - az ideális paraméterek (hossz, szint, szépség, Pestközelség, csillagtúra) - még az is, hogy dupla fiaskót kaptam tõle. 2001-ben ugyan végigmentem irgalmatlan küzdéssel, 2003-ban pedig már bele is tört a bicskám: a Karancstól kipukkadtam, és útban Salgóvár felé meggyõztem magam: az egyetlen helyes út: hazamenni.
A TÚRA: 4:20-as felkelés, gyors készülõdés, nyomom a gázt. A 21-esen szembe fogad a felkelõ vöröskorongú Nap - akkora, mint a szavannás filmeken. 5:50-kor a Gimnázium elõtt parkolás. Páran már készülõdnek - én is. 6:05-kor stopper indul, szintmérõ bekapcs. A fejemben zúgnak a gondolatok: elég laza a lábam? Bírni fogom? Nem lesz nagyon meleg? lehet, hogy kevés a rövid naci? (3 Celsiust mutatott a hõmérõ). Gyerünk. Leelõzöm a legfrissebb gyalogosokat, aztán föl! Jaj de nehéz. Csak lassan! Intem magam. Nyugi! Vajon 130 alatti a pulzusom? Nem hinném. Lassabban! Huh, fent vagyok. Gyerünk tovább. Mennek a kilométerek, itt vagyok a Karancs lábánál. Egy életem egy halálom. Lassan, piciket lépve kocogok fel (lehet, hogy gyalog gyorsabb lenne?). Egyre keményebb az emelkedõ, puhul a talaj, aztán jobbra fel, neki a siratófalnak. Már nem tudom hova tágítani a tüdõmet, próbálom magam ellökni egy-egy fától, de még kocogok (legalábbis imitálom). A kidõlt fákon épp csak át tudok kászálódni annyira kivett a hegy, aztán mégis kocogás tovább. Mindjárt felérek! A gerincrõl egy pillantás a völgyre, innen már könnyebb a csúcsig. EP, csoki, icetea, aztán porolás le a piros csúcson. Somoskõújfaluig kellemes az út, mérlegelem magamban: vajon mennyire készített ki ez a kamikaze kezdés. Még könnyen nyúlnak a lépteim lefelé, úgy érzem nincs gond. A faluban barátkoznom kell egy kis terelõkutyával, (megharap?), szerencsésen megúszom. Egy nénike nézi csillogó szemmel hová rohanok, jön a vasúti felüljáró. Felfussak? "Arról volt szó", mondom magamnak, úgyhogy kettesével véve a lépcsõket nekimegyek. Zsupsz ez rövid volt. A hídon egy kisfiú nagy "csókolomot" köszön.
Salgóvár felé komolyabb gond nincs, hangulatos si-hu-hu a vasúti töltésen, hirtelen de rövid felszökkenés az alagút elõtt, türelmes kapaszkodás a vár felé. Fenn egy pillantás körbe, aztán döcögés le a falépcsõkön és zúzás tovább a tölgyesen át. Somoskõvár felé két lófráló kutya kissé nyugtalanít, de szerencsére õk jobban félnek. A faluban feltöltöm a frissítõt a kéknyomósból, és keresem a pontõröket. Sehol senki. Na mindegy, gyerünk. Fel a Medves fennsík felé. Kis szerpentin aztán a hosszú egyenes az akácsorral. Egyre jobban kitárul a panoráma, jobbról feltûnik a vár, virágzó fák, gyönyörû... Itt a pont. Na itt már komoly gond a matrica felragasztása, nem is sikerül. Viszem tovább csak úgy. Telnek a kilométerek si-hu-hu tovább Rónabánya felé. Beérve a patak mellé a dús friss zöld lombok között átszikrázik a délelõtti fehéres napfény. Szép. Rónabányától kisebb fokú szívatás felfelé. Veszem az akadályt, bár kissé gémberednek a lábaim, de aztán lefelé még tudom a lépést nyújtani, ezt bíztató jelnek minõsítem. Szilváskõpuszta házainál kissé bizonytalankodok jobbra? balra? Segít az itiner (most is). Jobbra. Újabb ep., várakozás a matricára. Nem baj addig is nyújtok. Bárna felé romantikus egyszemélyes indiánösvényen szaladás lefelé. Az itiner szerint festõi fekvésû falu. Igaz. A mérõ szerint még kb. 500 m szintemelkedés várható, és 16 kilcsi. Ki kell bírni! Ki lehet bírni! Türelem. Föl a hegyre a tilos az áthajtás táblánál. Remélem, erre kell menni, mert már nincs erõm plusz méterekre. Igen megvan a kék. Próbálom kocogás közben olvasni a "szamárvezetõt" - jól megy bokára a gyakorlat. A gerinc nem volt közel, de itt vagyok. Hosszú ereszkedés lefelé az országúthoz Szõröspusztára. Matrica, nyújtás, szóda. A zsíros kenyeret nem merem elfogadni. Innen még 10 kilcsi és vagy 400 m szint. Egy kis kocogás aztán irány a hegy. Ez már nagyon nehéz. Nyomom, rakom a lábaimat, próbálom belõni a ritmust. Lassúnak lassú, de hol van ez már az aerob terheléstõl... Kota felé a szalagos részen kínlódok. Próbálok elrugaszkodni, de alig sikerül. Beragad a lábam, már kézzel is nyomom a térdeimet. Csípõre teszem a kezem, hátha így nõ tüdõm. Egy-egy másodperc enyhülés. Nyomom. Visszaérve a sárgára már emberibb de még mindig hegynek fel. Nem igaz! De! Itt van az ep. A pontõr aggódva kérdezi: végig futom? Alig merem bevallani, hogy igen. Látszik, hogy félti az egészségemet - ezek szerint nem látszom frissnek. Innen egy kis pihi lefelé, aztán megint fel Pécs-kõ felé, de ez már nem vészes. Aztán le a sípályán, robogás át a városon, suli ajtó, stopper állj. 5:25, huh. Még egy meglepi: van meleg víz a zuhanyban - leírhatatlan.
 
 
GerecseTúra éve: 20052005.10.18 20:20:10
GERECSE 50 2005
Péntek este könnyû szendvicsvacsora magyarosan - azaz csípõs kolbász, paprika, paradicsom, tej (ez már nem magyaros) és egy pohár Légli Blanc fehérbor, majd lefekvés...
Kissé nyugtalan éjszaka...
4:30 vekkercsörgés.
Reggeli, és irány Tatabánya.
A Mûv. ház elõtt 5:55-kor, már vagy 100 fõs csapat várja a 6 órás rajtpisztoly eldördülését. A nevezésnél számosan tolongunk, de várni nem kell, annyian,segédkeznek a nevezési asztaloknál.
6: 05 rajt.
A lábaim könnyûek, lazák, úgy érzem jó napot fogtam ki, nem lesz gond.
A városból kiérve már alig vagyunk, az erdõ még hûs, az emelkedõn mégis dõl az arcomról a "lé".
Tardosig friss, sejtelmes, ködös távoli terek. A völgybõl kifelé a napsütéssel ébredõ erdõ. Hangos madárcsivitelés, az úton keresztül rohanó õzek, s egy megriadt nyúl.
Bányahegyre fel, már meleg van, de még futhatónak érzem. Beosztom az erõt, fújtatok, járásom már inkább csoszogás de végig futást imitál, s haladok felfelé. Tüdõm kiszakad, de már látom, hogy felérek, vagy mégsem? Megvan!!! Feljutottam. Juhijj! Pedig még egyszer sem sikerült ide felfutnom.
Koldusszállás felé a hullámvasúton végiggördülök egy bicajos sráccal dumálgatva, majd tovább felfelé, izzadok a sárgán.
Az autópálya utáni aszfalt rossz emlékû, felnézni nem merek. Csak az árnyékomban rohanó aszfaltra szegezem szememet. Alig fogy a táv, úgy érzem. Türelem! Hol van már Turul?! Megvan, látom.
Innen már csak egy szédítõ zerge lépcsõzés, majd egy kicsi a városban.
Ott a szökõkút!
Stopper állj: 4: 43
Bíztató!!!
 
 
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20052005.10.18 20:18:41
LESS NÁNDOR 60 2005. A Mátra 60, és a Plus Maraton után kétségeim voltak, hogy kellene-e ezt erõltetni. Még hajnalban az autópályán is, azon gondolkodtam, nem lenne-e még is jobb a 48? Sok más mellett, SK szavai kísértettek ördögien: "csak a 60-as megy fel Tar-kõ-re". Szóval az asztaloknál a 60-ashoz álltam. :-) Némi készülõdés stopperindítás, aztán: rajt. Jól indult, könnyedén, bátran futottam, aztán az 1. ep. után jött az 1. méreg. Felmásztam a Kaptárköveknél és tovább futottam a földúton, ahelyett, hogy a mûútig visszamentem volna. Pár száz méter után lett gyanús, hogy egyetlen egy túratárs jön csak erre, így belemélyedtem az itiner olvasásába, majd rövid szentségelés után nyomtam visszafelé. A Dobi rét után halovány újabb elkavarás következett, és némi mérgelõdés, hogy máris kicsúsztam a 8 km/órás tempóból. A bokatörõ ösvény játékossága, és a patakmeder köveinek szikláinak szépsége vígasztalt a bénázásért, ráadásul egy régi ismerõst is beértem: "Doki"-val néhány szót váltottam, aztán nyomtam tovább. Oszla felé éreztem elõször, hogy nem fog menni (de akkor még reménykedtem, hogy "majd csak lesz valahogy"). A lábaim fáradtak, a térdem merev volt, a lépések mintha nem hajtottak volna elõrefelé. Az oszlai ep.-n bekajáltam, ittam, aztán nyomtam Ódor felé. A szerpentin nagyon jól esett, aztán a fekete leves, a meredek, már kevésbé, de nem törõdtem vele. Belekocogva, fújtatva, izzadva nyomtam felfelé. Egyszer élünk gondoltam, és téptem fel, ahogy a csövön kifért. Egész jó állapotban értem fel, bár tovább mérgelõdtem a menetidõmön. A csúcscsokit a panorámában gyönyörködve bemajszoltam, aztán indultam tovább. A dózerutas második leágazásnál, persze túlmentem, hiába volt nálam SK útleírása is. Úgyhogy, ahogy kell, "a dagonyák kerülgetése után, amikor már az út erõsen balra, majd jobbra tendál", elõvettem az itinert, és visszafelé kezdtem futni. A leágazás persze ott volt ahol pár perce kerestem. A bosszantó az, hogy a jel nem látható az útról, csak ha lemegyünk róla, szalag pedig itt nem volt, pedig eddig mindig raktak. Így nyugodt lélekkel csesztem el. A meredek lezuhanás Ódorról aztán teljesen betett az amúgy is kikészült combizmaimnak, így az elvileg jól futható Hór- Pazsag- és Pokol völgy, egy reumás csiga kínszenvedésére emlékeztetett. Ide mindenestre el kell jönni máskor is: a csendesen csordogáló patak, az ideális montis út megérne pár napot a családdal. A bánya hegyi parkolóhoz az indulást követõ majd 4 óra elteltével értem fel. Elkenõdve, elgémberedve, fázva rogytam le egy padra. Betermeltem egy kis zsíros, meg lekváros kenyeret, számolgattam: még nincs meg a fele, és már túl vagyok a 4 órán - nem lesz meg a 8-on innen. Lesújtva indultam tovább, s az állapotomat tekintve a túlélést és a tisztes, becsületes, élet-halál harcot tûztem ki célul. Három kõ felé, a táj változatossága, evés, ivás, pár másodperc nyújtás, kissé helyrebillentett. Lenyûgözött Tar-kõ szépsége, a nagyszerû panoráma, az út romantikája. A fellendülés aztán nem tartott sokáig, a zöldön lefelé minden lépésnél mintha ólomhátizsák passzírozott volna a földbe. Fájt a talpam, sajgott minden izmom. Imó kõ felé, ketten megalázó tempóval tûztek el mellettem, de ez mégis inkább ébresztõleg hatott, s én is gyorsultam egy kicsit. A Lök bércen pár kilcsin keresztül, húzattam magam 2 másik sráccal. Újra felcsillant a remény a 8 órán belüli teljesítéshez, de tudtam, ehhez bele kell egy kicsit résztávozni, s ez kiváló lehetõség volt. Bujdosó kõnél aztán megléptek, de nem is bántam. Innen lefelé már nagyon fájt a futás, de mentem. Lefelé újra rácsodálkoztam az út szépségére, de idõ nem nagyon volt a gyönyörködésre, meg mód sem, ha nem akartam az árokban kikötni. Az aszfalt felé kijutásnál, aztán a piros kereszten még egyszer, megint bizonytalankodtam, de végül ráleltem a helyes útra és szedtem berozsdállt tappancsaimat. Számolgattam-számolgattam, hogy meg lehet-e a 7-es de neccesnek tûnt. A Völgyfõ ház felé tartva aztán teljesen végem lett. Vércukrom a padló alá esett, kiszáradtam, kifulladtam. A Szent Erzsébet forrásnál eldöntöttem: inkább az élet és a víz, nem érdekel az idõ. Vizet!!! Számolgatásom lényege az volt, hogy Ódorról 50 perc elég lehet a célig, így onnan 7:10-nél korábban kell tovább menni. Legnagyobb meglepimre 6:55-nél már rajta volta a pecsét a 10. ep helyén. Fellelkesülve kezdtem, futni, de a pecek nem akartak telni. A bükkzsérci út elõtt egy "Y" elágazásban persze megint rosszul döntöttem, s ezt sokáig nem voltam hajlandó belátni súlyos perceket veszítve. Visszafordulás, majd némi séta után, ismét futni kezdtem és újra számolgatni. Nyomó hegyrõl legalább 13 perc kell, úgyhogy 7:45-re fenn kellene lenni. Ez akkor már elérhetetlennek tûnt, aztán 7:40-re mégis felfuldokoltam magam, lélegeztetõ gép után hörögve. Két kilométer, köves, enyhén lejtõs út következett. A rövid távosok között szlalomozva arra gondoltam, hogy sokan ezt a szakaszt már lámpázva teszik majd meg a falu aprócska fényeit reménysugárként megpillantva. Az iskolába, feldobva, igen fáradtam fordultam be 7:53-mal az indulás után. A tea, a babgulyás, a süti mennyei csemegének tûntek végsõkig kizsigerelt szervezetem számára. A kitûzött cél sikerült, nem is voltam elégedetlen, de ezt az útvonalat illett volna kevésbé fogcsikorgatva, lazábban teljesíteni. Talán lesz rá alkalom...

A túra szervezése példás, az ellátás bõséges, a rendezõk szívüket lelküket beleadják. A szalagozás olykor foghíjas, így egy kis figyelem nem árt - fõleg a túra utána Bogácson a trafipax miatt. :-)

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár