Túrabeszámolók


túra éve: 2006
Téli teljesítménytúraTúra éve: 20062006.02.05 12:00:15
Téli Teljesítménytúra
Esztergom-Vaskapu th.-Fári-kút-Savó-kúti-tisztás-Dobogó-Felsõ-Ecset-hegy-Hoffmann-kút-Szakó-nyereg-Dobogókõ
Szombat, 2006.január 21.
Táv: 22,8 km, szinkülönbség: 1050 m.

Igazán idõben, fél hatkor indultok autóval Zircrõl, ám az elsõ tapasztalatok alapján lelassulok, és végig 60-80 km-rel cammogok be Esztergomba. Az elsõk elindultak fél nyolckor, én negyedórával késõbb. Kifejezetten csípõs a hideg, felhõs, ködös az idõ, nem igazán barátságos. Három szendvics és fél liter valami új energiaital cumisüvegben, a túrakiírásban meleg ital ígérve.
Szovjet hõsi emlékmû áll egy parkban, bekerítetlen, és nincs is összerondítva. Mögötte a Tesco hatalmas parkolója és tömbje zökkent vissza. A Kálvária utcán, meredeken húzunk kifelé, örömmel látom, hogy feljebb tisztul a levegõ, a Vaskapunál már szinte a nap is kisüt, úgy tekintünk vissza a sûrû párában alig kivehetõ városra.
A 220 méter emelkedõ után felüdülés ereszkedni a Fári-kút felé, ahonnan beérünk Kerektó utolsó üdülõutcái közé. Innen elõször enyhe, majd a Majális-forrástól meredekebb emelkedõvel kapaszkodunk a Savó-kúti tisztásra. Innen hosszú, változatos úton, helyenként fél méteres hófúvásokon küzdjük elõre magunkat a Felsõ-Ecset hegy felé. Valamelyest könnyít a helyzetünkön, hogy a kocsiutakon valami terepjáró haladhatott, annak a nyomában nem annyira nehéz az elõrejutás. Egy ponton azonban látszik, hogy már a terepjáró is elakadt, innen megint maradnak az úttalan utak (illetve, amennyit az elõttem haladók kitapostak).
A Felsõ-Ecset után izgalmas ereszkedés, majd kicsit fel, a Hoffmann-fogadóhoz. Még pont az egyharmad emelkedõ van hátra, és egyre nagyobb hóban. Nagy szerencsénk van, a hó felülete eléggé megfagyott, így ha nem billenek ki a két cipõnyom szélességû ösvénybõl, viszonylag jól lehet haladni. A mellettem leszúrt fokosom már 40-50 centivel mélyebbre süllyed, persze én is, ha mellélépek.
A Szakó-nyeregben már metszõ a szél, és ahogy a lépcsõket betakaró hóban kapaszkodom az Ilona-pihenõbe, már majdnem fázom, pedig mindent bezártam magamon. Nem is idõzöm soká, de mások sem. A kilátás pazar, de csak mértékkel élvezzük. Annál inkább az ezt követõ szakaszon, ahol a Téry-útról csodálatos, bár kissé párás kilátás nyílik végig Dobogókõig a Dunakanyarra, a Börzsönyre, a mögött a szlovák hegyekre. Nem is tûnik fel – csak késõbb olvasom az útvonalleírásban -, hogy egyetlen ellenõrzõpont sem volt útközben – nem is szoktak telepíteni –, az viszont feltûnt, hogy a beígért meleg ital csak a célban jár. Viszont jól esett.
Dobogókõn nagy az élet, de az én buszom vissza Esztergomba csak két óra múlva indul (ja, igen: hat óra alatt küzdöttem le a távot). A zsúfolt kocsmákba beülni nincs kedvem, az idõ szép, rajta hát. Végig lefelé megy az út, sikerül vagy tíz kilométert ballagnom az úton, amikor Esztergom elõtt, a Lajtos-kerti megállóban összefutunk a buszommal. Az utolsó 3 kilométert már nincs kedvem gyalogolni, felszállok rá.
Kellemes, de a hó miatt fárasztó túra volt.
 
 
Szent LászlóTúra éve: 20062006.02.05 11:54:12
Szent László 33 (Raul 2 túra)
Tar-Sztupa-Õr-hegy-Csapás-tetõ-Szentkút-Remete-barlang-Szent László-hasadék-Szálláska-völgy-Sámsonháza-Nagybárkány-Garábi-nyereg-Tepke-Pásztó
2006.február 4.

Két éve Raul születésének szenteltem az ahétvégi túrát (azon a napon éppen két napos volt, még a kórházban édesanyjával; és ami még fontos, hogy elõzõ napon, ugyancsak Raul születésének örömére mondtam fel akkori cégemnél), és elhatároztam, hogy minden évben túrával ünneplem. Az elsõ év máris kimaradt, már nem tudom, miért, most viszont bejött.
Két nappal elõtte írok emailt a szervezõ címére, de õ sem lehet nagy levelezõ, a nevében akkor írja válaszát szervezõtársa, amikor elõzõ este úton vagyok Pásztó felé, ahol meg lehet aludni. A kisegítõ iskola nem szerepel Pásztó honlapján, de telefonon megtudok tõle mindent.
1300 forintért ágynemût, törülközõt és egy guriga WC-papírt (!) kapok, egyedül vagyok a szobában, néhány másnapi túratárs a tornateremben alszik háromszázért. Szombaton reggel a TTT-honlapon megadott 6.20 helyett 6.30-kor jön a busz, és menetrend szerint szállunk le Tar vasútállomáson a kifejezetten hideg, nagyon borús reggelen. Ez a hideg egész nap tart, a dzsekim zsebében tömbbé fagy a félliteres ásványvíz.
A szervezés és a szerviz az egész túrán példaszerû. A startnál jól olvasható feliratok, a szalagozásra használt színeket kifüggesztik mintaként. Az útvonal nagy része nem jelzett turistaút, de ahol van jelzés, ott is nagyon jó és sûrû a szalagozás; az egész úton helyenként 50-100 lépés, még a rétek magasabb, elszáradt gyomszárain is. Elágazást, fordulót nem lehet eltéveszteni. Az igazolólap belsején részletes útvonalleírás, a pecséthelyeken megismétlik az összesített távot, magasságot és az idevezetõ jelzéseket; egy összefoglaló táblázatban még a vízvételi helyek is. Az elsõ kivételével minden ellenõrzõponton kapunk valamit: kétszer csoki, Sámsonházán tea (a kondérban elõtte hurkatöltelék fõhetett, de ez nem von le az értékébõl), Nagybárkányban, a 15-ös táv céljában bõséges zsíros-, vajas-, mézeskenyér, tea, a célban pedig paprikás krumpli rogyásig.
Nagyon jó ötlet, hogy a startnál totólapot adnak, amelyen a válaszokat az útközben érintett tájékoztató táblák információi alapján lehet megadni. A parttalan rohanásban így az agyunk is tornászhat egy szusszanásnyi ideig.
A kiírás 100 forint kedvezményt ad a Magyar Turista kártyára. Fizetéskor kezébe nyomom, tanácstalanul forgatja: mi ez? Magyar Turizmus kártya, válaszolom. Ja, hát ez nem az, Turista kártyát fogadnak el (fogalmam nincs, mi az, a hálón semmit nem találtam róla… a Magyar Turizmus kártya viszont szuper, tavaly óta az ára is lement, többszörösét lehet vele megtakarítani, vonattal, busszal csak azzal utazom, autópálya-matrica, belépõk, könyv, ezer dologra jó).
Ütemes tempóban vágok neki a falunak, a határában máris a Sztupa, a dalai láma által 1992-ben felszentelt emlékhely Kõrösi Csoma Sándor tiszteletére (persze, rögtön Csomakõrös jut eszembe, utoljára tavaly nyáron voltunk ott és tisztelegtünk a mellszobra elõtt, és az a furcsa vágyakozás Székelyföld után…), majd 6 km változatos szántó, cserjés, fiatalos, dombnak fel, dombról le. Itt valóban 2-3 centi, de összefüggõ a hó, és a földutak keréknyomaiban bele is fagyva. Jól lehet haladni, kilenckor már Szentkúton vagyok. Megint egy hely, amelyrõl már sokat hallottam, még gyöngyösi idõmbõl. Szépen kiépített búcsújáró hely, Szent László-legendához kapcsolódik az eredete, késõbb, a hegyrõl lejövet, a Szent László-forrás szurdokában láthatnánk is Szent László Szög nevû lovának patkónyomait, ha nem borítaná hó. 900 éve búcsújáró hely, bazilikája 1758-ban épült, hat évvel késõbb, mint a zirci. Most minden csendes. A templom oldalbejárata felett kõtábla: „Almásy család sírboltja” – de sem Almásy Lászlónál, sem Györgynél nem találok utalást Mátraverebélyre.
Húzós fél kilométer felfelé a homokkõbe vájt remetelakokig, ahol 1767-ben élt az utolsó remete.
Öt és fél kilométer Sámsonháza a Szálláska-völgyön keresztül. Nemzetiségi falu, a polgármesteri hivatal falán szlovákul is látható a tábla A leírás ajánlja Fehér-kõ várát, de nem élek vele, inkább a falu határában nézegetem az egykori andezitbányát, remek vulkanikus maradványokkal, jó tájékoztató táblákkal.
Nagybárkányig egy dombon kell átkelni, még nem vagyunk félúton, valamivel több, mint három órát jöttem. Tíz perc pihi, három lilahagymás zsíroskenyér, tea, az út nagyja még hátra van: 18 km és 750 m emelkedõ. A hó egyre vastagszik, kimászik az ember lába alól. A Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzetben járunk, kb.400 m felett vastagon zúzmarások a fák. Nehéz a kapaszkodó, a térképrõl az látszik, hogy a Köves-bérctõl már csak a gerincen kell menni a Tepkéig, ez azonban hullásmvasút: Köves-bérc 511 m, Nagy-kõ tetõ 551, Macska-hegy 572, Purga 575, és végül a Tepke 567m közöttük azonban mindig le a nyeregbe. Szerencsére közben kisüt a nap, kissé barátságosabb így. Tepkén felmegyek a kilátó feléig, a kilátás a pára ellenére nagyon szép, északra-nyugatra a Cserhát dombhátai, keletre, a Zagyván túl a Mátra hatalmas tömege.
Innen már csak 8 km a cél, kis megszakítással végig lefelé, a völgy felé eltûnik a hó, helyette a szántó megolvadt tetejébõl gyûrünk cipõnkre rendesen sarat, mert mikor lenne sár, ha nem a célba érkezvén. Kettõ tízkor jelentkezem be, valamivel több, mint 7 óra – rosszabbra számítottam. A fent említett, erõt adó paprikás krumpli után dörgölök Galgamácsára, hogy megnézzem a radarállomást, és elküldjem a fényképeket Tobiasnak, aki Németországból hobbiból kutatja az egykori Varsói Szerzõdés katonai objektumait. Majdnem ottmaradok az erdõ és a semmi közepén, de hála a hólapátnak, kiásom magam és meg is találom az objektumot. Vasárnap pedig Raul két éves szülinapja.
Még egy megrázó élmény: itthon rémülten tudatosul bennem, hogy odafelé az M7-en és M3-on, visszafelé az M1-en matrica nélkül mentem. Ugyanis eddig mindig éves matricám volt, és ráadásul most is vittem az 50%-os vásárlási kedvezményt, hogy majd veszek négynaposat, de totál kiszállt a fejembõl. Vajon lefényképezhettek tudtom nélkül?
 
 
túra éve: 2005
Bakonyi MikulásTúra éve: 20052006.01.15 12:52:02
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/meg-nem-irt/bakonyi_mikulas_2005/bakonyi_mikulas_2005.htm (képek is)

2005.december 3., szombat

Fogadalmam szerint soha nem megyek kétszer ugyanarra a túrára. Mostantól kezdve úgy kell mondanom, hogy többnyire (vagy általában) nem megyek ugyanarra a túrára.

A három évvel ezelõtti Bakonyi Mikulás emléke még élénken élt bennem, de mert erre a napra ezen kívül csak a Vödörvölgyi Mikulás volt hirdetve (azon is voltam két éve), inkább a 40 km-t választottam a 15 helyett, és fõként, hogy helyben volt: ez a túra Zircrõl indul és oda érkezik.

A körülmények kísértetiesen hasonlóak voltak, talán kicsit több hó (-folt) volt, ami Csesznek után jól jött, mert túl kevés vizet vittem, így alkalmanként (elég sokszor) hóval csillapítottam szomjúságomat. Ahol még fagyott, ott csúszott, ahol felengedett, ott hatalmas sár. Az Ördög-árokban, a Gizella-átjárón csak a pontõr és a kötél segített át. A Cuha-völgyi út nagyrészt megint járhatatlan volt, a vasúti talpfákon és alépítményen pedig nagyon fárasztó kilométereket talpalni. Mint anno, a Pintér-árok pontõrét ismét lekörözték a leggyorsabbak, és a vadászházi 3.pont gazdáit is felfelé jövetelében kellett elkapnunk az autóban, mert késett. A cseszneki Vár büfé szendvicse és teája ismét elsõosztályú volt, ritkaság az ilyen gonddal elkészített szendvics túrakajaként.

Kilenc és fél óra alatt mentem le (a futók ilyen körülmények között is hozták a formájukat), nagyon fárasztó, de kellemes kikapcsolódást nyújtott.

Emlékeztetõül egy szép cseszneki porta és a Gizella-átjáró.

 
 
Bakony 50/25/10Túra éve: 20052006.01.15 12:05:10
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/bakony/bakony%2050_2005/bakony_50_-_2005.htm (képek is)

Veszprém Séd-völgy Csatár-hegy Márkói-híd Herend, vá. Nagy-Nyerges Öreghálás Pápavár alja Németbánya, Jáger-rét Városlõd

2005. március 26, szombat, indulás 6.10, érkezés 17.25. Gyalogos táv: 51 km

Már vagy három éve tervezem, hogy elmegyek a Bauxitkutató SE által rendezett Bakony 50-re. Ez most szerencsére húsvét szombatra esik, ez a nap számomra hagyományosan túranap; nem beszélve arról, hogy a február-márciusi nagy havak miatti kényszerû pihenõbõl is elegem van már. Az útvonal egy részét már ismerem, a Középsõ-Hajag és Pápavár alja közötti szakaszt ellenkezõ irányban a Közép-Dunántúli Piros alkalmával 2004.nyarán, a Pápavár alja-Városlõd közötti szakaszt évekkel ezelõtt a Zirc-Városlõd OKT-kóstolás során jártam be.

Reggel szemerkélõ esõ, remélem, nem tart egész nap. Veszprémben barátságtalan, késõ õszi, ködös idõ. A vasútállomáson 6 óra 10 perc kerül az igazolólapomra indulási idõként, de még tíz percet szöszmötölök az útvonal tanulmányozásával. Az állomástól a Séd völgyén indulunk felfelé, és egyre növekvõ csodálkozással látom, hogy a város közepén milyen szép, szinte az érintetlen természetet idézõ patakvölgy húzódik. Persze, ahogy egyre feljebb és beljebb haladunk, a völgyben és a felsõ peremén megjelennek az urbanizáció jelei, a mindent elnyelõ lakótelkek és –épületek formájában. A várhegy és annak épületei, a viadukt viszont egészen különleges perspektívát nyújtanak, készítek is néhány ködös fotót.

Az állatkertnél felkapaszkodunk a mészkõplatóra, és elhaladunk az állatfarm mellett: a bivalyok, szürkemarhák és lámák barátságosan veszik tudomásul érdeklõdésünket. A ködben nehezen találom a Laczkó-forrás felé a lejárót. Mire a Csatári malom romjához érek, már ki-ki süt a nap, a Csatár-hegyi kõkeresztnél pedig kifejezetten barátságossá válik az idõ, ami azután egész nap meg is marad (elõzõ nap borongós, esõs idõt ígértek mára). A kápolna után ismét leereszkedünk a Séd völgyébe, és dús hóvirág-mezõk között, igen sáros úton küzdjük elõre magunkat. Az út csak akkor válik barátságosabbá, amikor beérünk Bándra, és az Essegvár romjai alatt elhaladva már aszfalton haladunk. Sokat fényképezek, emiatt aztán sorra húznak el mellettem túratársaim.

Herend vasútállomásra érve már erõsen érzem az ellustult izmaimat, pedig még csak 18 km-nél járok. A faluban megpróbálok pénzt felvenni a postán, de szombaton zárva. Azt látom, hogy a túraútvonalat ismerõk a vasúti átjárótól nem a kijelölt, a falun keresztülvezetõ sárga jelzésen mennek, hanem a falut kikerülve, nyilván, megtakarítanak néhány kilométert. Én maradok a jelzésen, és jól teszem, ugyanis a falu végén az igazolófüzetben nem jelzett bélyegzõhely bukkan fel, a pontõrök arcán kicsit kaján mosollyal. Ez nem szokatlan, a szervezõk többször alkalmaznak ilyen trükköket, hogy kivédjék a túrázók útvonalrövidítõ csalafintaságait. Hogy azután a pontkihagyóknak a célban megkegyelmeznek-e, nem tudom.

Herendrõl a Bors-telek felé kikapaszkodva már kifejezetten nyárias az idõ, izzadok is. Egy alkalmas árnyas helyen leülök elkölteni a reggeli-ebédet, az elhaladó túratársak rá is kérdeznek, hogy pecsételek-e. Itt is jól döntöttem, mert igencsak kell az energia, hogy felkapaszkodjam a Középsõ- és az Alsó-Hajag közötti Nagy-Nyergesre, ahol az ellenõrzõ ponton tea és ásványvíz vár (megjegyzem, ilyen hosszú túrákon ennivalót is szoktak adni…). Az egykori szovjet bázishoz felvezetõ utat keresztezve pedig már végig ismert útvonalon haladok: a Középsõ-Hajagról Öreghálásra, majd Pápavár aljára levezetõ, helyenként igen sáros útra még pihenõvel is elég két óra, amit tavaly nyáron, igaz, húsz kilós hátizsákkal, ellenkezõ irányban öt óra alatt tettem meg… Az idõ viszont csodálatos, minden barna és szürke még, de a tavasz illata már ott van a levegõben. A néha mozduló levegõ egyszer nyári hõségre emlékeztetõ, kiszáradt rét illatát, máskor még el nem olvadt hómezõ jéghideg leheletét hozza, kellemes frissítõként szolgálva.

Innen tulajdonképpen már végig lefelé vezet az út. Kis kapaszkodó még a Jáger-réttõl a Kõ-dombig, majd Városlõd elõtt, a Hosszú-földekre. Megfordul a fejemben, hogy teszek egy kis kitérõt Németbányára, de túl sok idõ menne el vele. A Töredék-árokban az út a régi Városlõd-Franciavágás kisvasút töltésén halad, lassan a vasút teljes nyomvonalát bejárom már, nagyon romantikus helyeken vezet. Fél hat elõtt ballagok be a 8-as út aluljáróján keresztül a városlõdi sportpályára. 11 és egynegyed óra, látszik a téli kényszerpihenõ hatása. Az idõ is lehûl, ismét elkel a dzseki, de lehet, hogy csak a fáradság okozza a didergést. Közepesen kellemes évindító túra volt. Dícséretes, hogy a szervezõk az indulásnál és az érkezésnél is hasznos szórólapokat, információkat, ajándékokat adtak.
 
 
Mecseki Maraton / Mecseki 100Túra éve: 20052005.10.25 14:07:51
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/mecseki_maraton/mecseki_maraton.htm (képek is)

Mecseki Maraton

Orfû-Abaliget-Kõvágószõlõs-Cserkút-Jakab-hegy-Tubes-Misina-Kõlyuk-Sikonda-Vágottpuszta-Orfû

2005. október 1, indulás 7.30, érkezés 19.05. Gyalogos táv: túralapon 43,8 km, TTT-honlapon 42,9 km plusz kavarások, szintidõ túralapon 11 óra, TTT-honlapon 10,5 óra (és a végén még emléklapot sem kaptunk, pedig a honlapon ez is szerepelt).

Néha van olyan érzésem, hogy a szervezõk maguknak, vagy legalábbis bennfenteseknek szerveznek túrákat – ez az érzés soha nem volt még olyan erõs, mint ezen a túrán.

Szokásommal ellentétben csak reggel indulok Zircrõl, úgy számítom, kocsival két óra alatt odaérek. Tényleg tepernem kell, 167 kilométer Orfû, amit eddig csak Nagy Bandó polgármestersége hírébõl ismertem. Hét óra elõtt már ott vagyok, puszi kis üdülõfalu, a tavak felett csodálatos a hajnali párafelhõ, egy barátságos, tehát nyilván veszett róka sétál felém az úton, miközben fényképezek. Az egyébként kiválóan kitáblázott utcák, szolgáltatóhelyek, látványosságok ellenére háromszor is végighajtok a falun, hogy megtaláljam a Sárkány kulcsosházat, az indulási helyet – ezt ugyanis egyetlen tábla sem jelzi. Negyed nyolckor regisztrálok a Maraton távra, de csak egy negyedórával késõbb indulok, addig szöszmötölök a készülõdéssel.

Negyvenhárom kilométer tizenegy óra alatt?? Mit nekem! Kaját nem viszek, a kiírásban szerepel, hogy lesz hideg kaja (nem volt) és édesség (volt), vizet nem viszek, majd útközben veszek, meg lesz folyadékellátás is (volt egy helyen, de szerencsére Cserkúton nyitva volt egy bolt, és forrás is mûködött).

Hogy nem lesz egyszerû, már Orfûrõl kiérve tapasztalom, ugyanis az elõzõ napok csapadéka tökéletesen megmaradt az erdei utakon, így gyakorlatilag végig sár- és pocsolyaakadályokkal kell küzdenünk, ami persze rendesen visszafog.

A reggel gyönyörû, nagyon szeretem az õszi, hûvös, napfényes napokat, a természet már készülõdik a téli pihenõre, de még bemutatja talán legsokszínûbb arcát a világnak. Abaligeten a barlang bejáratánál van az ellenõrzõpont, gyermekkorom tanulmányi kirándulásainak élménye tör fel, és vagy húsz éve német barátainkkal pancsoltunk a tóban.

Az már az elején kiderül, hogy a néhány éve vásárolt Cartographia-kiadású Mecsek-turistatérkép fabatkát sem ér, az igazolólaphoz mellékelt térképmásolat ugyanazon az útvonalon teljesen más jelzéseket mutat (itt jegyzem meg, ez volt az elsõ túrám, ahol egy igazán nem könnyû útvonalhoz egyetlen sor szöveges leírást sem adtak, mindössze egy hatvanezres léptékû fénymásolatot). Nem sokkal Abaliget után, Petõczpuszta felé tartva, miután egy negyedórát keresem egy patakvölgyben a négy továbbvezetõ út közül a helyeset, kezdem sejteni, hogy mire számítsak.

A Jakab-hegyi természetvédelmi területet érintve jutok be Kõvágószõlõsre, a XV.századi (XII.századbeli erõdtoronnyal büszkélkedõ) templomot, az ugyancsak mûemlék paplakot lefényképezve baktatok a mûúton a szomszédságában fekvõ Cserkútra. Itt XIII.századi templom áll a falu közepén, igazán szépen karbantartva.

A faluból északra pillantva egy elég magasnak tûnõ hegygerincet pillantok meg, mint kiderül, ez a Jakab-hegy, ami a következõ órában vagy 350 méter viszontagságos kapaszkodót jelent. A nap már inkább késõ-nyárias, a gerinc közelében, a sziklamászáskor (ilyen szakaszok is vannak) rendesen izzaszt. Az ellenõrzõpont népszerû kirándulóhelyen van, a piknikezõk már nyilván unják, hogy elõször hozzájuk fordulunk bélyegzésért, és nem a meglehetõsen szerényen a háttérbe húzódó pontõrökhöz. A következõ pont, a Vörös-hegy még különösebb megerõltetés és szintkülönbség nélkül elérhetõ, az ugyancsak kedvelt kirándulóhelynek kinézõ Remete-réten viszont már csak találomra választok egy kiindulót a számos elágazó közül, itt még szerencsés kézzel. Útközben több emlékmû, az egyik kissé abszurd: „A hét magyar törzs, Nyék, Megyer, Kürt-Gyarmat, Tarján, Jenõ, Kér és Keszi szövetségét jelképezõ hét mecseki kõzet” és az emlékmû megfelelõ kõzeteire felvésve: andezit, vörös homokkõ, fonolit, zöld kristályos mészkõ, gránit, rózsakristályos mészkõ, szürke mészkõ.

A Tubes 611 méterérõl a Misinára már csak ereszkedni kell. Elvesztem az idõérzékemet, pedig már délután van, jóllehet a felén alig vagyok túl. „Van itt nyitva kocsma?” „Nem tudjuk, de van itt innivaló” - mondják a pontõrök a tévétorony tövében, és szerencsém van, mert ez az utolsó félliteres az út legnehezebb szakaszára.

Ugyanis alig egy félóra köves lejtmenet után rögtön el is tévedek, az útvonaltérkép, a turistatérkép és a valóság éppen üdvözlõ viszonyban sincsenek. Legalább háromnegyed órát vesztek a Kantavári forrásig, amely szerencsére mûködik, megtöltöm az idõközben kiürült üdítõst. Onnan a Kereszt-kunyhói pihenõig csak kis figyelmet kíván az út, itt azután – mert próbálom értelmezni a hatvanezres kísérõ térképet – megint rendes kitérõt teszek, újabb fél óra veszteség. Ez azonban még hagyján: a Zsidó-völgyben, amely egy mély, keskeny vízmosás, a fenéken vezet a jelzés, ha lenne út, szabályos akadályfutás a mélyen felázott talajon, minden testrészünkön csúszunk-mászunk, közben nyakukat tekergetjük, jó úton haladunk-e, jelzés ugyanis alig. A Kõlyuk igazán bõséges forrásai (ilyen bõvizû forrásokat évek óta nem láttam a Bakonyban) és a barlang látványa csak kevéssé kárpótol.

A Mánfa-Magyarszék utat keresztezve ismét kaptató, annak tetején becsapós elágazás, ismét negyedóra keresgélés, a szerencse mellém szegõdik, a jó úton megyek Sikondára (háromnegyed óra múlva, már a cél felé haladva találkozom egy párossal, akik ezen a helyen rosszul választottak, legalább egy órát vesztettek). Almát kapunk a ponton, és egy kérdést: „Van lámpád? Ha nincs, csatlakozz valakihez, mert Orfû legalább még két óra” – mondja ezt délután ötkor, amikor én reggel még fél hat-hatra terveztem a beérkezést. A lámpa, persze, ott maradt az autóban. Benyomok egy marék szõlõcukrot, és neki az utolsó nyolc kilométernek. Nagyon hosszú, nagyon kimerítõ kaptató a Lóri-forrás környékére (a térkép nem mondja, mi a kulcsosház neve, talán Vágottpuszta?), ott még látom a nap utolsó sugarait, majd lefelé tart az út, de tudom, hogy nagyon gyorsan sötét lesz. Az út nagyon sáros, jelzés már egyáltalán nem látható, a nagyon távolban utcai fények gyúlnak, az már talán Orfû lehet. Leszakad a sötét, az útelágazásoknál már csak arra ügyelek, hogy a választott irány völgynek tartson, és lássak fényeket, így botladozom, lábam elé sem nézve, mert amúgy sem látok semmit. Aztán egyszer csak egy kaszáló, falu széle, fõutca, megérkezem. Vajon hogyan jut ide az eltévedt páros, akiknek ugyancsak nincs lámpája?

Beérkezéskor amolyan semmilyense fogadtatás, a társaság úgy nagyjából egymással van elfoglalva, amikor észrevesznek, „Hanyadszor van itt?” – „Elõször” (nem árulom el, hogy nem megyek kétszer ugyanarra a túrára) – „Ja, akkor tessék”-nyomja kezembe a jelvényt. Nem reklamálok az emléklap miatt. A zuhanyozási lehetõség után sem érdeklõdöm, rezignálttá tesz a sok tévút. Ismét szokásomtól eltérõen, koszosan, ahogy vagyok, autóba ülök, Magyarhertelenden feltankolok némi inni- és ropogtatnivalót, és mintegy 70-80 km-es tempóban Siófokig bírom, ahol a Penny-parkolóban térek nyugovóra. Kettõkor, nem mondhatom, hogy frissen, de vezetésre alkalmasan kelek, és együltõhelyemben hajtok hazáig, ahol a megváltó zuhanyozás úgy felébreszt, hogy reggel ötig olvasok.

Az útvonal szép volt, sokat fényképeztem, és akár kellemes élményekkel is hazatérhettem volna.
 
 
Dunakanyar/Prédikáló/VillámTúra éve: 20052005.10.24 23:19:10
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/dunakanyar%2045/dunakanyar_45.htm (képek is)

Dunakanyar 45

Zebegény - Szent Mihály-hegy - Remete-barlang – Nagymaros – Visegrád - Nagy-Villám – Borjúfõ - Pap-rét – Pilisszentlászló - Sikárosi-rét – Prédikálószék - Dömös

2005. május 14, szombat, indulás 8.30, érkezés 20.38. Gyalogos táv: 45.5 km

Összefoglaló: ideális kirándulóidõ, gyönyörû útvonal, amatõr szervezés. Hogy a kedvemet elrontó részleteket az elején letudjam: a TTT honlapján sms/email/telefonos bejelentkezést kér. Meg is írom az andrasigabi@freemail.hu-ra, hogy a Dunakanyar 66-on indulnék (régi vágyam, hogy meglássam a hírhedt Rám-szakadékot), de írja meg nekem, hogy ha elõzõ éjjel Dömösön alszom, hogyan jutok át a reggel 7 órai indulásra Zebegénybe. Válasz semmi. Ennek ellenére elindulok Zircrõl szombaton reggel fél ötkor, a dömösi kempingben háromnegyed hétkor ébredezik Andrási Gabi, közli velem, hogy a 66-ost már lekéstem, de ha elég gyors vagyok, menjek át a szobi réven a Duna keleti oldalára, autózzam le Nagymarosra, ahol a túraútvonal visszatér a nyugati partra, utazzak vissza Zebegénybe vonattal, és ha szerencsém van, nyolcra ott lehetek, és csak egy órát kések az indulásról, amit be kell hoznom. Én, mint az õrült, vissza a szobi komphoz, amely azonban nem megy az Andrási Gabi által megadott idõpontban (késõbb, a Nagy Villámon mondom neki: bocs, mondja, az internetrõl néztem le). Vissza Dömösre, ahol viszont az átkelõ kishajó a menetrendtõl eltérõen egy órával korábban, fél nyolckor is átvisz. A túlsó oldalon pedig már csak négy kilométer gyalog a zebegényi állomás, a túra indulópontja. Azt már nem is említem, hogy az igazolólapon nincs egy telefonszám, amit baj esetén hívni lehet, az ellenõrzõpontokat ugyanaz a három-négy srác adja, fogalmuk nincs, kik indultak a túrán és hol tartanak, mivel nem regisztrálják az áthaladókat… Lehet így kaszálni száz rongyot (a költségek levonása után), de a teljesítménytúrázók bizalmát nagyon megingatja.

Talán csak a tavaly elõtti Börzsönyi Vulkántúrán éreztem ugyanezt: mit nekem 45 kilométer 12 óra szintidõre? Azután csak csodálkozom, hogy nem is érek be.

Mindig csodáltam és nosztalgiával éltem meg az évszázados idegenforgalmi kultúrával rendelkezõ településeket: a Balaton, a Dunakanyar mellékét (Erdélyben pl. Szovátát, Borszéket,…). Zebegény tipikusan ilyen. A Duna nagyon szûk parti sávján – és árvízkor nyilván elöntve – kis parti telkek-házak-kastélyok, a következõ, magasabb lépcsõn a bicikli-, gyalog- és közút, megint egy lépcsõvel feljebb a vasút, és onnan azután a meredek hegyoldal. A mellékutcákban évszázados faépületek, a k.u.k-idõk jellegzetes üdülõhelyi stílusában.

Enyhébb, majd húzósabb emelkedõ a Szent Mihály-hegyre, közben számos kilátóhely a Dunakanyar ideális fotózására. A sárga barlang jelzésen térünk le a Remete-barlang felé, ami háromnegyed óra rémálom, talán csak a bakonyi Burok-völgyhöz hasonlítható. Persze, ugyanannyi vissza is.

A nagymarosi komp kissé kiegyenlíti a mezõnyt, nem vesz tudomást gyorsabbról-lassabbról: menetrend szerint jár. A szervezõktõl ingyenes átkelõcédulát kapunk.

Visegrád Fõ utcáján lefotózok egy unikumot: aki látta a Keresztapá-t, tudja, hogy a jó öreg Vito Corleone a Genco Oliva Olaj Társaság cégére mögé rejtette maffiabirodalmát. Nos, ez a cégtábla függ kinn az egyik házon.

Iszonyú a látogatótömeg, és ez kísért egészen Pilisszentlászlóig. Mindenütt gyalogosok, biciklisták, autósok, motorosok, alig van fél-egy óra zavartalan természetélvezet. A Salamon-torony alatt átmegyünk, messzire hallik valamilyen megszállott dobos produkciója, aminek néhányan néha tapsolnak, a „fõlegvárat” (mondaná Fülig Jimmy exuralkodó) minden oldalról, kellõ távolságból fényképezhetjük.

A Pap-rétig – és mondhatom, az egész túra során – nem láttam olyan méretû erdõirtásokat, mint a Bakonyban: pedig mindkettõ természetvédelmi terület: ott a Duna-Ipoly Nemzeti Park, itt a Magas-Bakonyi Tájvédelmi Körzet. Gyönyörû erdõk, tisztások, helyenként ki-kibukkan a Duna ezüst szalagja. A jelzõtáblák három órát írnak a Nagy-Villámtól Pap-rétig, nagyon igyekszem, hogy idõt nyerjek, sikerül is két óra alatt berobognom. Az útvonalról sok helyen szép a kilátás Vác és a Duna lentebbi szakaszai felé, messze nem olyan romantikus, mint a kanyar-szakasz.

Megpróbálok együtt érezni a szervezõk szándékával, de Pilisszentlászló elõtt tényleg elfogy a türelmem, és nem élek az alternatív útvonallehetõséggel (a „bátrabbak”-hoz kellene az is, hogy az elvadult erdõrészletben legalább jelzések legyenek). Pilisszentlászlón – a budapesti agglomeráció újabb felkapott letelepedési helye? A „Pokol magyar angyalai”-nak fülrepesztõ motorozásai, tip-top autók, kastélyszerû lakóházak - pecsételõhely a Gesztenyés-sörözõben „a templommal szemben”. Megcélzom a messzirõl látható templomtornyot, szerencsére a fõtéren megyek keresztül, ahol a pecsételõhely teraszán ott ülnek a megfáradt túratársak. Ne is menjek tovább, nem a nagytemplomról van szó, ezzel kis kápolnával szemben van a kocsma… vidéki falucska vasárnapi hangulata, minõségi zene a kocsmából, jól esik néhány sör.

Pilisszentlászlóról kifelé felfedezek egy jelzett másikat alternatív útvonalat, amelyet nem tilt az útvonalleírás, így rövidítek. Nem tudom viszont kikerülni a Prédikálószékre felvezetõ, nem túl izgalmas, ámde igen fárasztó kapaszkodót Már erõsen alkonyodik, amikor felérek fél nyolc körül, rajtam kívül még egy túratárs. Néhány távoli felvétel – gyönyörû a kilátás a Dunakanyarra -, de valószínûleg túl sötét lesz hozzá. A pontõr még marad egy ideig, de mert nem tudják, hányan vannak még úton, õ fél kilenc felé lemegy, mert indul a busza (!). Alkalmi túratársam és én együtt indulunk neki a Dömösre levezetõ, meredek, csúszós, sziklás hegyoldalnak, néhányszor rendeset szaltózunk – mi lehet itt, ha esik az esõ? Nem szeretek menet közben beszélgetni, de nem tudjuk megállni, hogy ne értékeljük ki a túraszervezõk gyakorlatlanságát. Dömösre leérve megkérdezi társam, vajon beérünk szintidõn belül? Én, – viccesen – biztosan be, ha egyáltalán Dömösön vagyunk…. Mire õ tényleg megkérdez néhány helybelit. Vigyázni kell, mikor és kivel viccel az ember.

A faluba érve túratársam szinte futólépést diktál, jó kondiban lehet. 8.38-kor robogunk be a dömösi kemping portájának félig nyitott társalgórészébe, ahol andrasigabi várta a befutókat. Emléklap, és a három szögletes jelvényen a Dunakanyar-panorámát ábrázoló képbõl kettõ a jutalom („ a harmadikat megkapjátok jövõre” – sajnos, akkor én nem jutok hozzá, pedig szép a felvétel.

A kemping étterme megkönyörül rajtam, záróra után nagy adag gulyást szervíroznak „krumplink már nincs, de dupla hússal” – fennséges. Jóllakva nyújtózom el a reggel a kemping elõtt hagyott autóm anyósülésén, hálózsákkal takarózva. Ja, reggel elfelejtettem bezárni a kocsi anyósülés-ajtaját – szerencsére, nem rámolták ki. Nagyon jól esik az alvás a vasárnap reggel négy órai indulásig. Éjjel néha felriadok a hatalmas zivatarra, és arra gondolok, hogyan jövök le a Prédikálószékrõl, ha ott elkap ez az esõ, és mi történik azokkal a 66-os távon indulókkal, akiket a sötétség a Rám-szakadékban ért…
 
 
Szent Iván éji sóútTúra éve: 20052005.10.24 23:13:38
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/szent_ivan_eji_sout/szent_ivan-eji_sout.htm (képek is)

Szent Iván-éji Sóút

Szolnok-Tápiószele-Nagykáta

2005. június 18-19, indulás 21.45, érkezés 8.30. Gyalogos táv: 52 km

A Teljesítménytúrázók Társasága honlapján szereplõ kínálatból választottam: éjszakai is, alföldi is, néha jót tesz egy hûsítõ gyaloglás nulla méter szintkülönbséggel. A Sóútról csak az igazolólap hátoldalának tájékoztatójából tudtam meg, hogy már a népvándorlás idején is használták, Szolnoktól a Megyeri révig, tehát a Tiszától a Dunáig vezetett; a Máramarosi havasokból a Tiszán leúsztatott sót szekerek szállították Pest felé. „Az õsidõkben afféle egyenes pusztai csapás lehetett, „toronyiránt”, egyenes vonalvezetése ekkor alakulhatott ki… Az egykor forgalmas kereskedelmi út mellett 10-15 km-nyre egymástól voltak az útszéli csárdák, vendéglõk…”, és számos út menti kereszt. Hogy miért pont Szent Iván, nem derül ki, ráadásul az csak egy héttel késõbb, június 24-én lesz.

Mindig örülök, ha vonattal utazhatok a túrára. Zircrõl két átszállás és hat óra a 180 km Szolnokig. 9-10 között indítanak, fél tízkor alig vagyunk néhányan, a tömeg már elindulhatott. Nagyon kellemes, langyos az este, a hold fényesen ragyog, lámpára csak néha van szükség; éles árnyékom kísér. Szolnokról kiérve az aszfaltot finom homok váltja fel. Az út turistajelzésekkel nincs jelezve, de nem téveszthetõ el: valóban, hosszú kilométereken haladok nyílegyenesen, amikor jön egy enyhe bal- vagy jobbkanyar. Tápiószeléig, tehát a 30 km-es résztáv céljáig összesen 6 (!) derékszög körüli törés van az útvonalban, ebbõl 5 Szolnokon, egy Tápiószelén, mind utcasarkok.

Ilyenkor, amikor figyelmünket nem köti le a jelzések keresése, az orrunkkal, fülünkkel, bõrünkkel túrázhatunk. Bogarak, rágcsálók neszezése, a gabonatáblák susogása, titokzatos zörejek, távoli kutyaugatás; virágok, fák illata; hideg és meleg fuvallatok. A zavartalan éjszakában – hajnalig mindössze egyetlen, négyfõs túratársaságot elõzök le, egyébként közel s távol senki – a hangok nagyon messzire elhallatszanak, a fények nagyon messzire ellátszanak: órákon át megyek, és még mindig nem jutok közelebb a fény forrásához.

Az elsõ 30 kilométeren 5 ellenõrzõpont is van, korrektül megszervezve: útmutató fáklyáik fénye messzirõl látszik, csokit, ásványvizet kínálnak a kétfõs – apuka kisgyerekkel, idõsebb házaspár, fiatal barátnõk – pontõrcsapatok. Az elsõ lakott helyen, egyben a 30 km-es táv céljában, Tápiószelén dönthetjük el, megyünk-e tovább. Itt virsli, tea várja a beérkezõket. Négy óra, lassan virrad. Nem sokan megyünk tovább, mi egy idõsebb túratárssal kerülgetjük egymást Tápiószentmártonig, míg aztán az utolsó tizest együtt küzdjük le - szokásomtól eltérve, ugyanis mindig egyedül járok. A nap lassan felkel, meleg napnak ígérkezik, reggel hétkor már erõsen melegünk van. A táj kicsit változatosabb, helyenként már egy-két méteres homokbuckákra kapaszkodunk fel.

Az útvonalleírás Nagykátán ingyen fürdõzést kínál a strandon, amely egyben a cél is. Nagyon takaros, gondozott a strand, kedvesek az alkalmazottak, és nyitás elõtt is bemehetünk már. Érdekes, jobban elfáradtam, mint vártam, talán azért, mert szandálban gyalogoltam és a homok eléggé kikezdte a talpamat. Megváltás volt egy alapos zuhanyozás, majd lazítás a gyógyvizes medencében, amíg a vonathoz el nem kellett indulnom.

A túra kellemes volt, de nem túl nagy kihívás. Talán kicsit sok benne az aszfalt, de hát mit lehet tenni, ha az egykori sóút hosszú szakaszai ma közutak. Két oklevéllel és egy alföldi napnyugtát (napfelkeltét?) ábrázoló, szép jelvénnyel gazdagodtam.




 
 
MezőföldTúra éve: 20052005.10.24 23:10:18
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/mezofold_60/mezofold_60.htm (képek is)

Mezõföld 60

Nagylók-Sárkeresztúr-Sárbogárd-Kislók-Nagylók

2005. július 16, indulás 5.35, érkezés 16.30. Gyalogos táv: 59,2 km

Már a Szent-Iván éji Sóút túrán is megfogadtam, hogy most igazán valami hegyesnek kell következnie, mert a sík vidéknek is megvannak a szépségei, de azért mégis… Csak hát az a helyzet, hogy amikor idõm van, akkor az adott kínálatból válogathatok, és a válogatás során olyan szempontok is közrejátszanak, mint az útvonal, a táj, milyen messze van Zirctõl, stb. Így ragadtam le erre a hétvégére mégis egy síkvidékinél, ahol az útvonal emelkedése 180 m, ami mégis több, mint Sóút nulla méter emelkedése, de a hegyvidékitõl elég messze van.

Péntek este nyolckor ültem autóba, és Székesfehérváron, Hantoson keresztül éppen kocsmazárás elõtt érkeztem Nagylókra, ebbe a zsákfaluba, amelyrõl soha nem gondoltam volna, hogy bármilyen turisztikai vonatkozása lehet. A készletek feltöltése aznap estére és másnap reggelre, majd irány a kultúrház, ahol igazán nagy élet zajlott. A nagyterem tele hálózsákosokkal, egy részük már elalvófélben. Egy iskolai csoport éli át a tanévi szigor alól fellélegezve a szabadság élményét, kis csoportokban rajzanak a ház körül, enyhén ittas nevelõjük próbálja meg a kelleténél hangosabban fegyelmezni õket („… ne tegezz, neked Zoli bácsi vagyok!”), mire egy nyilván édes álomra éhezõ vándor szól ki a mûvházelõkertben felvert sátrából: „Most már menj a picsába Zoli bácsi!”

„Mezõföld: háromszög alakú terület a Duna, Sió, Balaton és a Velencei tó-közt, … 120-180 m tszf. … Pannonkori rétegeit vastag lösztakaró (Paksnál 50 m) és homok fedi. Részben sík felszín, részben lankás halomvidék. Kevés csapadék: 500-550 mm. Eredetileg füves puszta volt, innen ered neve is. Termékeny szántóföldek…” – írja a 61-es Nagy Magyar Lexikon. „Legmagasabb pontja a Pusztahegy, 277 m. … ÉNY-DK irányban párhuzamos szerkezeti vonalak tagolják, amelyek meghatározzák a középhegységbõl lefutó vízfolyások (Benta-patak, Szent László-víz, Váli-víz, Sárvíz) irányát is. Természetes növényzete a löszpusztarét (sztyepp).” – mondja a Magyar Larousse. Mezõföldön komoly tájvédelmi körzetek vannak kijelölve, az egyiknek a tájháza Dégen, a falu bejáratánál található, érdemes lesz azt is meglátogatni. A körzet határjelzõ tábláival sok helyen találkozom útközben, és a tájvédelmi õr is szigorú tekintettel motorozgat.

Nem teljesen ismeretlen, pályám kezdetén a vízügyben bejártam minden zugát, ahol fúrt kút volt, olyan helyeken is megfordultam, ahová a helybélieken kívül halandó nemigen jut el – minek is menne oda? Pici várakozással nézek a túra elébe, feljönnek-e harminc évvel ezelõtti emlékképek, érzések.

Elég is volt a hat óra alvás az anyósülésen, pihenten ébredek, és fél hatkor már a kettes számú igazolólappal vágok neki a piros keresztnek a mûvház sarkánál. Kissé felhõs, esõbe hajló, de kellemesen langyos a reggel. Kivételesen zokni nélkül, szandálban vágok neki, nem akarom kockáztatni, hogy a zokniba beóvakodó homokszemcsék idõ elõtt kikezdjék a lábfejemet. Már néhányan nekiindultak, a falu és az állomás közti napraforgósban kijárt ösvényen hajlott hátú, ugyancsak idõsebb túratárs-hölgy szaporázza lépéseit – minden tiszteletem az övé, akármelyik távon is indult!

„Az állomás után a P+ jelzésen áthaladunk Nagylók utcáin, majd az erdõben gyalogolva Sárkeresztúrra érünk…” – írja az útvonalleírás. Nos az „erdõ” nem más, mint egy dûlõút, kétoldalt tíz méter akác- és bodzasûrû, majd végeláthatatlan szántóföldek, valóban szép gabona-, kukorica-, napraforgótáblákkal. Emlékszem, gyermekkoromban én is ilyen vidéken éltem, egy akácfacsoport a határban nekünk már „kiserdõ” volt, csak késõbb tapasztaltam meg, mit jelent valójában az „erdõ”, a maga sajátos illataival, neszeivel, életével. Tempósan haladok, félúton egy kissé csapzott, ámde barátságos, nagytestû farkaskutya szegõdik mellém, majd néhány kilométer után, ahogy jött, úgy el is tûnik. Ahol az út menti akácos megszakad, pompás kilátás nyílik a Sárvíz széles lapályára, túlsó oldalon a kálozi dombokkal, dél felé Sárbogárdig, talán Cecéig is ellátni.

Amikor az elõkészületek során a szervezõt felhívtam és a térkép iránt érdeklõdtem, azt mondta, hogy errõl a vidékrõl nincs turistatérkép, majd kapunk a bejelentkezéskor. Szokásom szerint átolvasom indulás elõtt, egy valahonnan kimásolt százezres léptékû térképrészletbe rajzolták bele vastag filccel az útvonalat, és errõl aztán számos másolatot készítettek. Kedvenc szórakozásom, hogy a pihenõhelyeken tanulmányozom az útvonal részleteit, itt errõl szó sem lehet, örüljek, ha nem tévedek el. Az útvonalleírásban egyesíteni próbálták a 60, 50 és 30-as távok leírását, amibõl meglehetõsen nehezen követhetõ egyveleg lett (még szerencse, hogy a 100-as távot úgy oldották meg, hogy a Nagylókra visszaérkezõ 60-asok egy újabb leírást kaptak állítólag egy negyvenes körútra Nagylók rajtttal és céllal). Ilyen apróságok már eleve gyanút ébresztenek a szervezés szakszerûségével kapcsolatban, és elõérzetem nem is csal: egyetlen ellenõrzõpont sem volt az olyannyira hasznos bójákkal jelezve; a kettes pont õrei tulajdonképpen túrázni jöttek, csak megkérték õket, ugorjanak be pontõrnek; a négyes pont nincs is telepítve, az ötösön mondják, hogy már régen zárva a Krisztina presszó, de ha nem szólunk, nem bélyegzik be a négyest az ötösön, a sárbogárdi Szandi presszóban, ahol egy szemlátomást sokadik sörét maga mögött tudó pontõr kedélyeskedik az árnyékba cipelt asztalánál, viszont a túrázónak csak a meglehetõsen cigarettafüstös presszóban jut hely, ahol semmilyen hideg üdítõ nincs. A kislóki kocsma, a 6.pont évek óta zárva, még szerencse, hogy a pontõrök kitelepültek a falu elé, nem kell hiába ballagnunk négyszázat oda és ugyanannyit vissza. A leggyanúsabb azonban a pontok távolságának hitelessége: délben, tehát hat és fél óra (igaz, tempós) gyaloglás után érek el az ötödik pontig, sokszoros tapasztalatom alapján 30 kilométert kellett volna megtennem, és mit ad Isten, az ötödik pont már 38; így fordulhat elõ, hogy tizenegy óra alatt gyûröm le a nem egészen 59-et. Mondhatnám, ez igazi egyéni csúcs, ha nem tudnám, hogy nem egészen életszerû. Pedig nem rövidítettem, a kisebb elbóklászásokat kivéve végig a kijelölt úton mentem.

Vissza az útra: Sárkeresztúr után ott lenne a Sárkány-tó, „az ország legsósabb tava”, persze nincs idõ bemenni. Mélyen elázott dûlõutak szélén egyensúlyozom a bokrokba kapaszkodva, majd a Sárosd-kálozi mûúton érem el a Malom-csatorna hídját. Az útvonal a jobb partot írja, látom, hogy elég magas a gaz, maradok a bal parton, bízva abban – késõbb kiderül, helyesen -, hogy a kijárt földút végig kitart. A nap már eléggé fenn jár, fátyolfehõs az ég, elég fülledt a levegõ, lehet izzadni rendesen. A csatornában sok a víz, Káloz határában egy horgászgató bácsi mondja, sok hal van benne. Sajnos, sok szemetet is visz a tetején. A Sárvíz-völgyben messzire ellátni, valahol, a párás távolban, Sárbogárd víztornya és gabonasilója tûnik fel, órák még, amíg a közelükbe kerülök.

Csend és nyugalom van, a belvizes lapályokon gémek, kócsagok lépegetnek, néha fel-felrebben egy csapat, halak vetik fel magukat a vízben. Nagyhörcsöknél átballagok a Sárvíz mellé, majd az ellenõrzõpontot elhagyva a bal parton húzok tovább, a jobb parti töltés járhatatlan. Késõ délelõtt van, a parti nádasok sok helyen megszakítva, horgászhelyek kialakítva, alkalmanként odaköszönünk egymásnak. Nagyon elszomorító, hogy mennyi szemetet hagynak maguk után a horgászok. A víz folyása délnek haladva egyre lassul, és tényleg, a mezõszilasi hídnál zsilip duzzasztja vissza.

Dél van, Sárbogárdon izzik az aszfalt, egy óra szieszta a Szandi presszóban – szokás szerint, helyi menõ csávók társaságában -, majd vissz a természethez. Hosszú, meleg bandukolás a hõséget ontó földutakon Kislók felé, a Bolondvárat itt is érdemes lenne megnézni, persze nem fér bele. Az út menti szilvafák kisszemû, sárga, príma édeset teremnek, két marokkal szedek, három lépés-egy magkiköpés. Nagyon számítok a kislóki kocsmára egy utolsó erõgyûjtésre, de az nincs, lásd fentebb. Így csak a hatodik pontõr mûanyag kannájából veszek magamhoz erõsen langyos ivóvizet.

Biller felé tipikus homoki völgybevágódáson vezet fel az út, szép, zöld legelõk, bokrosok, majdnem el is bambulok, kis kitérõt kell tennem. A Biller egy nagy major, békésen pihenõ birkák, és furcsa libák között mászunk át a kerítésen, nem bánják. Az utolsó pontõrök fiatal társaság, motorokkal, bográcsoznak, zene szól az árnyas ligetben, kissé arrébb megengedek magamnak húsz perc sziesztát, a szandálom talán még kibírja. Rossz, sáros úton, „erdõben” érek be Nagylókra, elsõk között ezen a távon. Jól esik a fürdés a sportpálya öltözõjének fürdõjében, és hogy mennyire nem fáradtam el azon a távon, amelyen az eddigi tapasztalatom szerint igazán el kellett volna fáradnom, azonnal indulok is haza, sõt, útközben még jónéhány mágnesmezõt is ellenõrzök.

Nem akarom elkiabálni, de ha igaz, hogy ez a táv 60 km volt, akkor lehet, hogy edzésben vagyok?
 
 
Zöld Túra (Ajka) / Padtól padig a Kab-hegyenTúra éve: 20052005.10.24 23:03:24
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/zold_tura_50/zold_tura_50.htm (képek is)

Zöld Túra 50

Ajka-Somlóvásárhely-Somló-Borszörcsök-Ajka

2005. szeptember 3, indulás 7.00, érkezés 16.55. Gyalogos táv: 49 km

Nem bírom magamba fojtani: eddigi túraéletem legjobban teljesített útján vagyok túl: (futás és) megállás nélkül ( persze, az ellenõrzõpontok kivételével) tíz óra alatt letapostam az ötvenest, beleértve a négyszeri elbóklászást is, ami biztosan volt plusz egy-kettõ. Ráadásul, az egyes számú túralap tulajdonosaként harmadiknak indultam, elsõként érkeztem, legyõzve eddigi saját magamat – Moldovával élve, egyébként nem nagy ellenfél.

A Teljesítménytúrázók Társasága (TTT) honlapja a Bakony déli rész, Somló, Kemeneshát térképeit ajánlja, ilyenkor mindig helyi benzinkutaknál próbálkozom, de sem a bakonygyepesi MOL-nál, sem az ajkai Tescoban nem kapni a második kettõt, az elsõ megvan, azonban nem is lesz szükség rá (mint ahogy a másik kettõre sem).

Az Országos Meteorológiai Szolgálat mára sötét felhõket rajzolt Ajka fölé, ennek megfelelõen öltözöm. Fél hatkor indulok Zircrõl, ragyogó napfelkelte, csodálatos a kora-õszi Bakony, párafelhõkkel Szarvaskútnál, Hárskúton csinálják a tengelytörõ egy kilométert a faluhatártól a pénzesgyõri elágazóig – mi kell ennél több? Az ajkai vasútállomáson a meghirdetett 7 óra elõtt néhány perccel gyülekezik a szervezõgárda. Cseppnyi bizonytalanság az igazolólapok kitöltése körül, azután helyére kerülnek a dolgok, nem lehet nagyon látogatott túra, vagyunk vagy hárman a rajtnál. Elsõként kapom a lapot, de csak harmadikként indulok a kora õszinek ígérkezõ reggelen, mert elõtte ki akarom olvasni még az elõzõ napi sajtót.

Az útvonalleírás elsõ pillantásra is eléggé segítõkész – olyan is marad végig, a TTT-honlap túráinak átlagánál jobb -, kiszállási lehetõségeket kínál menetrendekkel, a térkép viszont csapnivaló, bár egy-két ponton értékes támogatást nyújt.

Viszonylag hamar kiérünk a városból, kaptatunk fel a Jókai-bánya, majd a meddõhányó felé – Piller Robi, régi, kedves jó barátom töltötte itt legszebb bányászéveit – az útleírás szerinti szép kilátás az ajkai medencére sajnos elmarad, mert kerítés állja utunkat. Otthon érzem magam a leállított drótkötélpálya tövében, a bányászkolónia piciny házai között, ahol a ma már nyugdíjas bányászok mûvelgetik kicsi földjüket, kerekevesztett csillékben tárolják az esõvizet a locsoláshoz, és egykori bányabeli szállítószalag-darab borítja az útvonalunkba esõ Padragi-víz rönkfa átjáróját.

Az 1.ellenõrzõ ponton kedves, idõs hölgy üldögél egyedül, megmutatom, hová írjon, kapok egy csokit, és mobilozva nézi, hogyan indulok el a reggeli lendülettel rossz irányba. Mire észhez és visszatérek, messzirõl mutogatja – nem arra! Köszönöm – veszem tudomásul a fél kilométeres kis eltévelygést.

A Csapberek-pusztai réten átvezetõ út kellemes, bokáig harmatos, áldom az eszem, hogy zokni nélkül vettem a szandált. Gyönyörû õzlábokat és pöffetegeket fényképezek, finomra érett szedret majszolok marokszámra, õzet riasztok fel a rétet borító magas fûbõl. A helyismerettel rendelkezõk néhány száz méteres rövidítést illesztenek be a vadkerítésnél, én végigmegyek a leírt útvonalon. A 2.ellenõrzõ pontnál kétkedõ kérdés: „Az ötvenesen indul? Szandálban?” Ugyanõ a harmadik ellenõrzõ ponton már kevésbé kételkedik, a célban pedig még kellemesen el is beszélgetünk.

A zöld sávot – sajátos módon – zöld-fehér-zöld összeállítású szigetelõszalag kombináció erõsíti, szakaszonként ez az egyetlen, egyébként jó logikával elhelyezett jelzés. A zöld sáv Pusztamiske után, az erdõben a túraútvonalról lefordulva, a Pápai Mártírok emlékmûvénél végzõdik. A 3.ponton bélyegeztetek, majd útmutatást kérek (mert egyébként semmilyen tábla nem jelzi, merre van) – és tényleg, alig száz méterre az erdei úttól három, kõoszlop, rajtuk emléktábla: „Mártírjaink 1919.szeptember 26” – és 23 név. Itthon bárhol keresem az interneten, semmi; Új Magyar Lexikon (még a hatvanas évek elsõ kiadása!) semmi; Magyarország Megyei Kézikönyvei semmi; Magyar Larousse semmi. A Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal 1987-es Pápa utikönyvében („2., javított kiadás”) végül a Tanácsköztársasági résznél: „Pápa az 1919-es Tanácsköztársaság szilárd bázisa volt. Nem véletlen, hogy amikor a Tanácsköztársaság elbukott, a belsõ ellenforradalmi erõk nyomba hozzáfogtak e forradalmi központ felszámolásához. Az augusztus 8-ig hatalmon lévõ munkásvezetõk letartóztatása után megkezdõdtek a kínvallatások, amelyek azzal zárultak le, hogy 1919.szeptember 26-án a Devecser melletti Meggyes-erdõben a pápai munkásosztály 23 tagját kivégezték.” Kór- (és kor-)kép: nem csoda, hogy nem divat reklámot csinálni neki.

Somlóvásárhely takaros település: kellemes, szépen rendbehozott faluközponttal, köztéri szobrokkal. A kora õszinek jelzett idõbõl késõ nyári lett, meleg van, jó esik egy sör a kocsmában. A vasutat és a 8-as utat keresztezve idõs nyárfasoron haladunk egyenesen a Somlóhegy felé. A Hegykapu vendéglõben van az 5-ös (az útvonalleírásban tévesen 4-es) ellenõrzõ pont, hangulatos, ciprusi emlékeimet idézõ elõkertjében, kellemes hûvösben, kávézgatva várnak minket a pontõrök. Az út a Somló lábánál vezet, hétvégi házak és szõlõbirtokok között, rendkívül szép és hangulatos vidék. A keskeny aszfaltútra hajló fákról szilvát, zöldhéjas diót csemegézek. Szívesen vettem volna, ha az útvonal a Somló tetején keresztül vezet – állítólag tavaly úgy volt, és jövõre úgy lesz – kár, ugyanis soha nem megyek el ugyanarra a túrára.

A hegylábi út végén az útvonallírás balra fordulást ír elõ, viszont Borszörcsök jobbra van. Jobbra fordulok, és jól teszem. Komoly szervezõi baki. Nem túl izgalmas kilométerek következnek, ráadásul az útvonal ki is kerüli a faluközpontot, így a kocsmahûs is kimarad, viszont néhány, igazán értékes felvétel tudok készíteni régi épületekrõl. Fárasztó és unalmas út a Noszlop-devecseri országútig, és a mellette lévõ 6. ellenõrzõ pontig. Ami azután jön, az egész szakasz legnehezebb szakasza: nagyon rossz minõségû ösvények, utak, ráadásul eléggé pontatlan leírások. Vizem majdnem elfogyott, nagyon remélem, hogy a 7-es ponton lesz szervezõi ital. Közben elhaladok a Széki-tó mellett, többször láttam már a 8-as útról a táblát, de nem gondoltam hogy ez ekkora és ilyen szép környezetben van: állítom, hogy a Gaja fehérvárcsurgói tározójával is versenyre kelhet.

Víz nincs a 7-es pontnál, csak csoki, ami energiát ad, de szomjat csak növeli. Kortyonként öblítem ki a számat a langyos, reggeli vízzel, fáradtan húzok a Bakonygyepes-ajkai bekötõ felé (a térkép és a leírás megint ellentmondásban), majd keresztül a városon, kreatív módon a Városligeti tó mellett, tényleg fáradtan esem be indulási helyünkre, az ajkai vasútállomási Smaragd büfé asztalaihoz.

Ötvenes után szokás szerint szundítok egyet, mielõtt hazaindulok; a szomjazást követõen most fél óra kólázás után indulok,elhaladva a vasútállomás elõtti, kicsit szokatlan, mintegy hányó kisfiú vízköpõ szobra mellett. Otthon egy kellemes grilleste vár Katáék szervezésében. Kellemes, szép túra volt.

Epilógus: egy hónapra rá jön ki a Hegyisport és Turista Magazin októberi száma, a szervezõ beszámolójával a túráról. Benne én majdnem név szerint említve: remélem, nem Kós Károlyra asszociált, szegény biztosan forogna a méltatlan összetévesztés miatt. De azért kicsit büszke vagyok rá...


 
 
túra éve: 2004
BUÉKTúra éve: 20042006.01.15 12:15:02
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/vodorvolgy-budai/vodorvolgy-budai-hg.htm (képek is)

2004.január 3, szombat. Indulás: 7 óra, érkezés 11 óra. Gyalogos táv: 19,9 km, szintidõ 6 óra.

Feltehetõen a szilveszteri fáradalmak kipihenésére hirdették meg ezt a túrát a Budai hegységbe – 6 óra 20 kilométerre??. Zircrõl hajnalban indulok, jól teszem, mert kell egy kis idõ, amíg felfedezem a bázist, az egykori Úttörõvasút hûvösvölgyi végállomásánál kialakított kisvasutas tábort.


Reggel piszok hideg van, a szervezõk elgémberedett ujjakkal írják a túralapot a tábor tornatermében. Még sötétben indulunk, lassan pirkad, az elsõ ellenõrzõponton, a Hármashatárhegyen már világos van, de nagyon párás az idõ. Ez egy bejáratott, jól szervezett rendezvény lehet, mert nagyon sokan indulnak, és sok baráti társaság is. Menet közben, akárhová is megyünk, mindenütt érezhetõ a civilizáció közelsége: hosszú szakaszok vezetnek a fõváros budai kerületein keresztül, szinte egyetlen pontja sincs az útvonalnak, ahonnan ne lehetne valami lakott részre rálátni. De más szempontból is érezhetõ a „civilizáció”: a Budai-hegység hajléktalanok által lakott mészkõfülkéirõl is sikerült néhány képet készítenem.

Menet közben a szilveszteri rádiókabaré ismétlését hallgattam, így észre sem vettem, milyen gyorsan eltelt az idõ. Ha a túra – számomra – értékes részeirõl kérdez valaki, akkor a Nagy-Hárshegyi kilátót, a Gyermek- (korábban: Úttörõ-)vasút páratlan vonalvezetését, valamint a Hûvösvölgyi Nagyrét melletti emlékmû-sort kell említenem (ma nem nagy divat, de ezek a XX.század elsõ felének munkásmozgalmi hagyományait örökítik meg, a rendszerváltás óta már megszokott rombolásokkal és festékjelekkel). Egyébként pedig szemét, szemét, szemét, hivalkodó újgazdagság, óriási autóforgalom, egy csepp a ránk váró jövõbõl.

Nem baj, hogy elmentem erre a túrára, de legközelebb akkor túrázom Budapesten, amikor megvalósítom egyik álmomat: egyben végigjárni az Országos Kék Túrát.
 
 
BartinaTúra éve: 20042005.10.24 23:32:33
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/puszta-bartina/puszta-bartina.htm (képek is)

Bartina 30, 2004.január 17, szombat, indulás 8 óra, érkezés 16 óra, gyalogos táv 28,3 km, szintidõ 8 óra.

Csak a benzinkútnál vásárolt megyetérképrõl tudom meg, hogy Bartina Szekszárd egyik városrésze, de hogy miért, és mit jelent, azt végül is az internetrõl sem tudom kideríteni (ilyen címen csak egy krumpliexportõr és egy rokonságkeresõ honlap jelentkezik). Hajnali háromkor néhány vidám fiú és leány igazít útba a katolikus iskolához, amely, bár a túrakiírás szálláslehetõséget említ, csak sötétség fogad.

A reggeli bejelentkezés után különbuszok visznek Kakasdra, az országosan ismert, Makovecz-tervezte faluházhoz. Szép, napsütéses az idõ, elõre látható, hogy a napok óta fagyott, sejthetõ, hogy a napsütéstõl felolvadó talajon nehéz lesz a gyaloglás – tényleg, minden lépés kettõs erõfeszítést igényel, és a nap végére a fülünk is sáros.


A Szekszárdi dombság nem egy ismert turistacélpont, és tulajdonképpen nem is mondhatom, hogy különleges. Ami feltétlenül említésre méltó, hogy a túraútvonalakon, tanösvényeken a Gemenci Erdõ- és vadgazdaság jól karbantartott, példaszerû tájékoztató táblákat üzemeltet, amelyek a helyi állat- és növényvilágról adnak tanulságos áttekintést. Az egyik eldugott erdészház mögött faállványon frissen lõtt, már kibelezett õzike lóg. Korábban már találkoztam a nevével, de még soha nem láttam a szerb ortodox kolostort és templomot Grábócon, sajnos, most is csak a külsõ kerítésig jutok el: igazi „mediterrán” hangulat a dombok közötti mély völgyben. Az egyetlen falu, amelyen útközben végig is megyünk Szálka, ahol egymást érik a falusi turizmust hirdetõ házak, sok udvarba német rendszámú autók, nyilván egykori kitelepített, visszatért svábok, az egész falu szépen, gondosan karbantartva. El is idõzöm egy órácskát a barátságos, hangulatos kocsmában. Szekszárd legmagasabb pontjára, a Kálváriára új, családi házas lakónegyeden keresztül visz az út, újra és újra elképedek, milyen ízléstelenségeket és hivalkodásokat képes létrehozni a pénz (de ez nem szekszárdi sajátosság).

A túrával kapcsolatos szervezési megjegyzéseimet általában jobbító szándékkal szoktam elmondani a végén a szervezõknek, de most felbosszant, amikor a célban, hivatkozva az internetes túrakiírásra, zuhanyozási lehetõséget keresek, és a szervezõk hímeznek-hámoznak. Vissza akarják adni a részvételi díjat (500 Ft), és azt mondják, hogy legközelebb legfeljebb nem megyek. Eltekintve attól, hogy nem veszek részt kétszer ugyanazon a túrán, igazán gyermeteg ez a reakció. Haraggal válunk el, én pedig a száz méterre lévõ városi fürdõ szaunájában vigasztalódom. Utána érthetõen jól esik a fõ tér egyik pinceéttermében a kiadós vacsora (harcsapaprikás túróscsuszával, stb...) és az azt követõ szundítás az autóban. Éjfél után indulok el, amikorra persze a délutáni kiadós esõ ráfagy az útra, úgyhogy Zircig mintegy négy órát tart az út, kemény 40 kilométeres sebességgel.

Ez a túra a bakonyi embernek nem nagy kihívás, viszont a borivóknak feltétlenül ajánlom, szekszárdi pincelátogatással egybekötve.
 
 
A puszta télenTúra éve: 20042005.10.24 23:30:04
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/puszta-bartina/puszta-bartina.htm (képek is)

A puszta télen, 2004.január 10. szombat, indulás 9.15 óra, érkezés 14 óra. Gyalogos táv: 25 km, szintidõ 8 óra.

Aki evezett már a Tiszán, autózott figyelmesen bárhol az Alföldön, megérti Petõfi szavait: „Mit nekem te zordon Kárpátoknak...” Számomra, hegyvidéki ember számára az Alföld elképesztõ „egyhangúsága” jelent egyfajta varázst, ami vissza-visszavonz. A Kunhegyesi Falusi Turizmusért Egyesület Kiskörétõl Kunhegyesig meghirdetett túrája ezért is vonzott jobban, mint az ugyanerre az idõpontra meghirdetett más túrák.

Nem nagyon szeretem azokat a túrákat, amelyeknél az indulás és az érkezés nem ugyanaz a pont, de most az indulást a Kunhegyesrõl Kál-Kápolna, illetve Kál-Kápolnáról Kunhegyesre közlekedõ vonathoz igazították. Így elõzõ este (pontosabban éjjel, amikor Kunhegyesre megérkeztem) kereshettem egy nyugodt parkolót, ott szundíthattam, a reggeli vonattal elmehettem a Kisköre-Tiszahíd vasútállomásra. Indulás elõtt még teszek egy sétát Kunhegyes fõterén: igazi, alföldi város, hatalmas templommal, méltóságteljes közintézményekkel.

A szervezõk tehetségét dicséri, hogy közbeiktattak egy látogatást a Kiskörei Vízlépcsõben. Szakmai vonzalmat is érzek iránta, így különösen megragadott ez a világtól távol lévõ, bár közismert létesítményt, és az igazán szakszerû idegenvezetés. Leírtam már korábban, most megismétlem: gyermekeink környezettudatos nevelésében nélkülözhetetlen, hogy élõben lássanak ilyen helyeket. Kevesen tudják például, hogy a tiszai ciánszennyezõdés igazán katasztrofális hatását a Kiskörei Vízlépcsõ néhány mûszaki munkatársának gyors intézkedése révén kerülhettük el, és mindezt csak azért nem közölte a sajtó, mert hátrányos lenne a kártérítési per kimenetelére nézve...

Errõl a vidékrõl, a Nagykunságról nincs turistatérkép, hiszen jelölt turistaútvonalak sincsenek, az elõzõ éjjel benzinkútnál vásárolt megyetérképrõl tájékozódom. Van viszont végtelen síkság, kilométerekrõl látni minden tanyát, töltést, facsoportot. Az útvonal nem nagyon bonyolult: a Tisza-tótól szinte végig a Nagykunsági öntözõ fõcsatorna gátján haladunk. Az elõzõ este hullott hó itt megmaradt, ha nem is vastagon, a fehér tájban messzirõl látszanak a szarvasok, õzek, a Tisza-tó jegén halászó emberek, és sokszor zavarok fel fácánokat is a nádasban. Gyönyörû, érintetlen táj.

Szinte észre sem veszem, olyan gyorsan érek a célba, vissza Kunhegyesre. Az ottani falusi turizmus központja nyilvánvalóan a vasútállomás közelében lévõ Falusi Vendégház, amelyet a tulajdonos, a családi örökségbõl származó tanyai gazdaságot bõvítve, régi épületek hozzávásárlásával bõvített, és igazán példaszerûen, korhûen õrzött meg.

Ha valaki változatos családi, és fõként olcsó nyári programra vágyik, nagyon ajánlom ezt a vidéket: a szomszéd város, Abádszalók, a Tisza-tó turisztikai központja, mindennel, amit a nyár víz mellett kínálni tud (ezt is személyes tapasztalatból mondom), kiegészítve az Alföld élményével, biztosan felejthetetlen marad.

 
 
MargitaTúra éve: 20042005.10.24 23:27:41
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/margita-raul/margita-40-(raul).htm (képek is)

Margita 40 (Raul túra)

2004.február 7, szombat, indulás 7 óra, érkezés 15.45. Gyalogos táv: 41 km, szintidõ 10 óra.

Ezen a hétvégén döntenem kellett egy alföldi („Téli sóút” Tápiószele) és egy dombvidéki túra között, ez utóbbit választom. Borsodi gyerek lévén, ezerszer átutaztam a Gödöllõi dombságon, mindig egy kicsit titokzatosnak tûnt a vonatablakból a gödöllõi állatkísérleti telep, a máriabesnyõi kegytemplom, emlékszem az M3 építését kísérõ vonatkorlátozásokra, ma is megcsodálom, mekkora hidat kellett építeni, ahol az autópálya a bagi ereszkedõn a régi 3-ast és a miskolci vasutat egyszerre keresztezi.

A Margita a Gödöllõi dombvidék legmagasabb pontja, a helyi természetjárók is errõl nevezték el magukat: „Margita 344,2 Turisztikai és Sport Egyesület” – a számadat a domb magasságát jelzi. A „Raul túra” elnevezést én adtam neki, ugyanis Kata kisfia, Raul éppen ma két napos, én ezzel ünneplem, ha már a kórházban látogatási tilalom van.

A Gödöllõi dombság csekély magasságú, észak-északnyugat-dél-délkelet irányú dombvidék a Cserhát, a Pesti síkság, a Duna-Tisza közi homokbuckavidék és a Zagyva-vidéki löszfennsík között. Jellemzõen lösz- és homoktalajú, az Alföldnél hûvösebb, viszont kiegyenlítettebb éghajlatú.

Pénteken idõben érkezem Gödöllõre, hogy még egy késõi vacsorát elkölthessek egy pizzériában: Ravennai lepény (két réteg pizzatészta között a töltelék, ami bármi lehet, ami a pizzára kerül). Nagyon finom, nagyon sok, frenetikus hatással: még soha nem aludtam ilyen rosszul. Az Erkel Ferenc iskolában, a kiírásnak megfelelõen szállás és tisztálkodási lehetõség, ez utóbbival élek is. Másnapra jó idõt, de délutánra hideget, esõt ígérnek, így cipelek magammal egy dzsekit is, amit azután egyáltalán fel sem veszek.

A Máriabesnyõi kegytemplomig végig kell menni a 30-as út mellett az egész városon, a szokásos szombat délelõtti, agglomerációs forgalom, ennél már csak a hétköznap lehet rosszabb. Nem szeretem, ha túraútvonalak lakott helyeken keresztül, vagy közutak mentén vezetnek, pedig ebbõl késõbb is van bõven részünk (negyvenbõl kb.nyolc kilométer). A kegytemplom „látható” része szépen rendbehozva, de hátul, a magas támfalak bizony igen rossz állapotban vannak. A kegyhely az 1759-ben talált csont Mária-szoborhoz kötõdik. A Papp Miska-kútig fel és le jó csúszós, olvadófélben lévõ talajon kapaszkodunk, néhányan bizony fenéken. Az M3 alatt áthaladva hosszan, egyenesen haladunk észak felé, lovastanyák, libafarmok, a XIX.század elején épül istállókastélyról szép felvételt készítek. A Margitára bizony nehéz felmenni az igen sáros úton. Fent ugyanaz a szörnyû betontorony fogad, amely a Börzsönyben a Csóványoson is: a földmérési intézet építtette 1974-ben. Nem megyek fel a tetejére, mert hiányosak a padozatok, és a sártól csúszik a cipõm.

Hosszú, inkább homokos úton érjük a félutat, a Domonyvölgy ellenõrzõpontját. Népszerû kirándulóhely lehet, kellemes tavak fürdõhellyel, hétvégi házakkal és komolyabb, új építésû villákkal. Hatalmas lovarda: éppen hajtják ki fogatokat a hortobágyi csikósviseletbe öltözött kocsisok, a túrázók nagy örömére. A kerítésen belül barátságos pulik csóválják a farkukat, szamarak öszvérek, csikók nyújtogatják a nyakukat. A „Tövis” büfében tartok hosszabb pihenõt, árai a zirci kocsmai árakéval egyeznek. A barátságos, hatalmas kiterjedésû ligetben elképesztõ mennyiségû szemét, fõként pillepalackok. Ha belegondolok, hogy csak a „Tövis” gazdája mennyit forgalmazott aznap a kispénzû túrázókon, igazán kitelne belõle az a tíz mûanyagzsák, amibe a kocsmája mellett 50 méterre lévõ mélyedés szemetét összeszedné.

Egy kilométeren a 30-as út kamikáze szombati sofõrjeivel vívunk közelharcot, majd hosszú, unalmas, elég jól járható homokutakon jutunk fel az Erzsébet-pihenõig, onnan vissza Gödöllõre. Ez a rész már nem olyan érdekes. Ijesztõ élményem azonban, ami elõször egy tavalyelõtti, Koloska-völgyi túrán, a Veszprémbõl Csopakra vezetõ 73-as úton tudatosult bennem: a közutak zaja miatti környezetszennyezés. A M3 gumizaja, a kamionok és buszok váltóinak sivítása, folyamatosan, megállíthatatlanul, kilométerekre felhallatszik az egyébként békés völgyekben, és az autópályához közeledve nekem szinte elviselhetetlenné válik (emlékszem, két éve a hollandiai Eindhovenben aludtam – volna – egy Novotelben, amely egy autópálya-keresztezõdés közelében állt). Nem tudom, meg lehet-e ezt szokni (biztosan, mert milliók élnek itthon is fõutak mellett), azonban mi itt a Bakonyban adjunk hálát akárkinek, hogy még nincs részünk benne.

Az iskolai zuhanyozás és obligát zsíroskenyér/tea után az elõzõ esti pizzériát cserkészem be, most óvatosabban, tenger gyümölcseis tortellinivel. Hétkor térek nyugovóra, és tényleg jó alvás után, fél egykor indulok haza. Nagy elõnye az éjjeli utazásnak, hogy Pesten 15 perc az átkelés, nincs sor a benzinkútnál, ahol az új év tiszteletére lemosatom az autót és megtankolok, és nincsenek traffipaxok. Hajnalban itthon Raul titokban készített és a kórházból kicsempészett fényképe fogad, örömteli befejezése a túrának.




 
 
túra éve: 2003
Vödörvölgyi MikulásTúra éve: 20032006.01.15 12:13:35
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/vodorvolgy-budai/vodorvolgy-budai-hg.htm (képek is)

2003.december 6, szombat. Indulás: 8.00, érkezés 11 óra. Gyalogos táv: 15 km, szintidõ 4 óra.

Ugyanerre a napra Bakonyi Mikulás túrát is meghirdették, de azon tavaly már voltam. A balatonalmádi Bauxitkutató Természetjáró SE kicsiny, de lelkes csapata szervezte ezt a túrát, és igazán egy kellemes, - és ha nem lennék egy tipikusan magányos túrázó, azt mondanám – családias túra volt. És ez az elsõ olyan körtúra, amelynél bármely ellenõrzõponton be lehet csatlakozni, és ugyanott befejezni – nagy találmány!


Máté Pestre igyekszik autóval, õ tesz ki az almádi vasútállomásnál reggel hétkor. Az indulásig hátralévõ idõben némi frissítõ a restiben, majd megérkezik a szervezõgárda. Az útvonal nem túl bonyolult: Almádi-Remetvölgy-Vödörvölgy-Szentkirályszabadja – Malomvölgy – Vörösberény - Almádi , mindösszesen kettõ ellenõrzõponttal. A kifejezetten csípõs, párás reggelt gyönyörû, napfényes délelõtt váltja fel, a fagyott talajon jól lehet haladni. Talán kevesen tudják (én sem tudtam), hogy a régi Veszprém-Alsóõrs vasút nyomvonalán ma elsõosztályú kerékpárút van. Szentkirályszabadján szorgalmasan bekocogok a faluközpontba (persze, közben lefényképezem a XII. századi alapokra épült katolikus templomot) , mert elvétem a leágazást, azután vissza a falu aljára, ahol az iskolában, az ellenõrzõpontnál azt kérdezi a kedves szervezõ hölgy: „Innen indul?” „Nem” – mondom – „Almádiból jövök.” „De sietett!”- volt a válasz.

Kényelmes, szép túra volt – mondtam már, hogy a Balaton-felvidék a szívem csücske -, sokat fényképeztem. Délben, amikor a túra befejeztével a veszprémi buszra vártam, már befelhõsödött, és hózivatarok jöttek. Hiába, a túrázáshoz szerencse is kell. Ezt a sétát ajánlom mindenkinek, Zircrõl fél napos, kellemes kirándulás!

 
 
KáliTúra éve: 20032006.01.15 12:12:21
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/kali-30.htm (képek is)

2003.május 2, péntek. Indulás: 6.45, érkezés 13.45. Gyalogos táv: 29,8 km, szintidõ 9 óra, tiszta menetidõ 6 óra 15 perc.

Az elõzõ napi somogyi túrám fáradalmait részben feledtetõ egészséges alvás után hajnali kettõkor indultam Kaposmérõrõl Révfülöpre. A Balaton környéke éjszaka is nagyon látványos, a parti települések fényfüzéreit több tíz kilométerig követheti a szemünk. Tankolás, némi ellátmány beszerzése után négy órakor találtam meg a révfülöpi iskolát, ahol 500 Ft ellenében szállást és tisztálkodási lehetõséget ajánlottak. Ilyen korai órán nem illik felzavarni a hagyományosan a tornateremben tömörülve alvó túrázókat, ezért az iskola nyitva hagyott bejáratán keresztül, az igen hiányos világítás mellett próbáltam felfedezni a vécét, mosdót, zuhanyozót. Végül egy hajnali könnyítésre igyekvõ sorstáram igazított útba, a fiú zuhanyozóban semmi világítás, a lányokéban egyetlen szál körte, amelynek fénye azonban nem ért el a zuhanyállásig, de ezt választottam. Mindegy, a jéghideg víz amúgy is gyorsabb szappanozásra serkentett, de jól esett lemosni magamról a Somogyi dombság porát.

Reggel a 6.30-as vonattal a két megállóra lévõ Ábrahámhegyre megyünk, a túra indulási pontjára. Már ezzel a vonattal is vagy százan jöttünk, persze mindenki lerohanja a szegény szervezõket a túralapokért, akik viszont nem tudnak visszaadni aprót a nevezési díjból. A „Kinek van százasa?” felkiáltásra egyedül én jelentkezem, és négy darab fémpénz ellenében elsõként indulhatok az útnak, a 3002-es túralappal. Már látom, hogy megint elszámítottam magam: a hajnali zápor és felhõk miatt magammal hozott esõköpeny teljesen felesleges, gyönyörû napunk lesz (az is lett, egész nap cipeltem az esõköpenyt és a hosszú ujjú pulóvert). A résztvevõk számát nem tudtam meg pontosan, a hármas ellenõrzõponton már ötszázat jelentettek.

A túra, nagyon ötletes útvonal kijelöléssel, 15, 30 és 60 kilométeren teljesíthetõ. A hosszabbak inkább a Káli-medence peremén, a rövidebbek a belsejében, de mindegyik teljes képet ad e varázslatos világról. Amellett, hogy a terepviszonyok miatt nem könnyû (a szintkülönbség a 60km-en 1250 m, a 30-on 450 m), végig rendkívül élvezetes, látványos, és mindez feledteti a megpróbáltatásokat.

Hát, volt mit. Kezdtem azzal, hogy az elején elnéztem a térképet, hamarabb fordultam le a piros jelzésrõl, így az ellenõrzõpont helyett Salföldön lyukadtam ki, ami a túra késõbbi szakasza volt. Nosza, vissza az ellenõrzõpont felé, itt kb. 1,5 km-t kellett rátennem. Az elsõ pont a Tóti-hegy teteje, 346 m, tipikus Balaton-felvidéki vulkáni kúp, olyan meredek oldallal, hogy ötször kellett megállnom. A pecsételõ fiúk elõttem nem sokkal értek fel, együtt élveztük az elképesztõ kilátást délre Badacsony, Gulács, északra Tapolca, Csobánc felé. Visszafelé már semmiség, mondtam, és úgy elnéztem az egyik útkanyart, hogy csak akkor kaptam észbe, amikor visszajutottam arra az útra, amelyet elõtte kihagytam a korábbi eltévedésem miatt - ismét jó másfél kilométer feleslegesen. Már kissé bosszús kezdtem lenni, azonban Salföld, ez a békés, meseszép kis falu látványa felvidított, hogy azután az ABC (amely egyben kocsma is, mint Akliban vagy Porván) elõtti ellenõrzõponton kiderüljön: elhagytam a túralapomat az addigi bélyegzésekkel együtt. Ennél fogva a késõbbi összes pecsétet a salföldi boltos néni által adott Prímagáz-gázpalack használati útmutató hátuljára szereztem be (estére persze meglett a túralapom, leadták a célban). A legrosszabb azonban az volt, hogy a túralapon leírt részletes útvonalmagyarázat hiányzott, így mindig az utitársaimat kellett megkérdeznem, hogyan jutok el a következõ pontra.

A Káli-medence már a rómaiak óta lakott terület. A szorgalmas helybélieknek gyûjteményük van a földbõl kiásott érmékbõl. A kékkúti ásványvíz Theodóra bizánci császárné nevét viseli. A honfoglalás után a Kál nemzetség birtoka, a török hódoltság során elpusztult települések helyét ma templomromok õrzik (Kerekikál, Sóstókál). A „kõtenger”-ek a vastag homokrétek felett a felszínen nyugvó, hatalmas kövek, mintha egy óriás szórta volna szét (Salföld mellett kiváló öntödei homokot bányásznak évtizedek óta). A vulkáni hegyoldalakon kiváló bor terem, Székely Károly, „Kari bácsi”, szívélyesen kínálgatja a kékkúti ellenõrzõponton (a túralap szerint „Check-point Charlie”, ami az õ pincéjét jelenti) fehér és vörös borát a melegben megfáradt túrázóknak, és közben érdekes helyi történetekkel szórakoztatja hallgatóságát. A tényleg nagyon finom bor jól csúszik a zsíroskenyérre, alig van kedvünk tovább menni.

Kékkút után már a medence „fenekén” járunk, elmegyünk az ásványvízpalackozó mellett (bemenni nem szabad, de a külsõ kifolyón mindenki szabadon töltheti a palackját a boltban, étteremben egyáltalán nem olcsó vízbõl), megkerüljük a Kornyi-tavat (lefolyástalan belsõ tó), és az önpecsételõ Sóstókáli romok felé haladunk. Rendkívül tetszik nekem, hogy minden apró látványosság mellett, gyakran a földutak mentén is! ott találjuk a magyarázó táblát: hol egy növényt, hol egy állatot, hol egy építészeti emléket, földrajzi formációt magyaráz el, egységes stílusban, gondosan karbantartva, olvashatóan. Nem is gondolnánk, hogy egy külsõre nem feltûnõ dolog mennyi érdekességet rejt magában! Hogy a régebbi házakat, pincéket gyakran alapozás és kötõanyag nélkül, szárazon rakták a Balaton-felvidéken oly jellemzõ vörös kõbõl, vagy hogy miért került a kõvágóörsi templomdombon a két templom érintésközelségbe egymáshoz.

Kõvágóörstõl az utolsó elõtti nekirugaszkodás, a Révfülöp feletti Fülöp-hegyre. A szervezõk az ellenõrzõpontot ravaszul az újonnan épült kilátó tetejébe rakták, fel kell baktatni a pecsétért, de nagyon megéri: a kilátás innen is csodálatos. A túrázókon érzõdik, hogy a 30 kilométeres táv szintideje nagyon bõségesen van mérve: a 9 órába belefér egy hosszasabb piknik is a kilátó tövében felállított asztaloknál, padoknál.

Révfülöpre jutni mondhatnánk gyerekjáték, végig lefelé visz az út, a lábat azonban ez sokkal jobban igénybe veszi, mint gondolnánk: a többség úgy néz ki, mintha tojásokon lépkedne. Az általános iskolában, a célban hosszú sor, kapjuk az emléklapot és a kitûzõt, én az elveszett túralapom helyett egy kitöltetlent, emlékként, és 350 forintért egy jó adag gulyást is (finom volt, de másnap ment tõle a hasam). Zuhanyozás az iskolai, továbbra is kivilágítatlan (most már fiú-)zuhanyozóban, jéghideg vízben, majd le a Balaton partra, ahol jót aludtam a zirci barátaim körében évekkel ezelõtt ott töltött napokra emlékeztetõ vízparton. Este nyolckor gyors lángosevés a szezonra készülõ vízparti étteremben (vendégforgalom már van, a szolgáltatási színvonal változatlan: a darabonként 300 Ft-ba kerülõ tejfölös lángost talán napokkal korábban sütötték, íze, állaga mint az alig használt mosogatórongyé, mikróban melegítve és némi tejföllel nyakon öntve – itthon otthon vagyunk!). Utána egészséges alvás ismét az autóban, másnap hajnalban haza Zircre.

Eddigi tapasztalatom az, hogy a Balaton-menti vendéglátás színvonala nem igazán változott, rövid szezon, nagy árbevétel-kényszer, kérdõjeles minõség. A Balatontól távolabb már emberbarátibb a szolgáltatási világ. A gyalogtúrák pedig a hétköznapjaink olyan szeletét láttatják, amelyeket máshogy nincs idõnk, - talán akaratunk sem? – megtapasztalni.
 
 
Mesztegnyő - KakTúra éve: 20032006.01.15 12:11:24
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/kak-30.htm (képek is)

2003.május 1, csütörtök. Indulás: 7.30, érkezés 13.45. Gyalogos táv: 28 km, szintidõ 7 óra, tiszta menetidõ 5 óra 15 perc.

Hiába kerestem Magyarország települései és földrajzi nevei között a Teljesítménytúrázók Társasága túranaptárjából kilesett „Kak” nevet. A titkot végül úgy tudtam meg, hogy amikor elõzõ este a kaposvári Shell-kútnál sikerült végre vennem egy Észak-Somogy-térképet (térkép nélkül nem ajánlatos túráknak nekivágni), azon megtaláltam a Boronka melléki Tájvédelmi Körzetben Kakpusztát, és Felsõkakot, mint a túra végállomását.

Sokáig haboztam, hogy a négynapos ünnepet Somoggyal vagy a Gödöllõi dombsággal kezdjem. Az döntött végül Somogy mellett, hogy másnapra, május másodikára volt meghirdetve a Balaton-felvidéken, a Káli medencében is egy túra. A Balaton-felvidéket nagyon szeretem, semmiképpen nem akartam kihagyni, és a Balaton déli oldaláról az északi átjutni rövidebb, mint a Duna túlpartjáról a Balatonhoz. Túrázás közben pedig takarékoskodni kell minden csepp energiával.

Elõzõ este munka után, röviddel kilenc elõtt indultam autóval Zircrõl. Kaposváron beszereztem némi enni- és innivalót egy benzinkútnál, majd a 61-es úton érkeztem Kaposmérõre, amelynek vasútállomása volt a túra indulási pontja. A késõi órán kissé körbeautóztam a falut, hogy maradjon róla élményem, majd megkerestem az állomást, és mellette leparkolva az autóban megvacsoráztam és nyugovóra tértem. Az ilyen rövid túráknál ugyanis a szervezõk nem biztosítanak szállást, a szolgáltatások is szûkösek, itt például csak a végállomáson kaptunk zsíroskenyeret és ásványvizet. Persze, a 300 Ft-os nevezési díjból (a hosszabb túrákon is legfeljebb 500) sokra nem futja, a túraszervezõ egyesületek többnyire támogatásokból, pályázatokból fedezik a költségeiket. Viszont itt volt csomagszállítás, ami azt jelenti, hogy ha a túra induló- és végpontja távol van egymástól, akkor a hátizsákokat átszállítják a célba, mire beér a túrázó (ez kicsit motivál is arra, hogy menet közben ne adja fel senki).

Másnap reggel, jelképes tisztálkodás, beöltözés és reggeli után leállítottam az autót a faluközpontban, visszaballagtam, és egyedüliként az egész állomáson, újságot olvasgatva, vártam a szervezõket. Aki, pontosan fél nyolckor, kissé borzasan és kialvatlanul meg is jelent. Elmondta, hogy ezt a túrát tavaly indították, most olyan ötven körüli résztvevõre számít. A túra útvonala az ún. Rockenbauer-Kéktúra (az európai E7 túraútvonal), egyetlen ellenõrzõponttal Somogysárdon.

Rockenbauer Pál (1933-1987, sírja Zengõvárkonyban) biológusként végzett az egyetemen. Elsõ és utolsó munkahelye a Magyar Televízió volt. Szerkesztõként és rendezõként fõleg ismeretterjesztõ és természetfilmek készítésében jeleskedett, melynek kapcsán, elsõ magyarként, bejárta mind az öt kontinenst. A tévénézõk a Másfélmillió lépés Magyarországon, és az És még egymillió lépés Magyországon címû filmsorozatokból ismerhetik (ifjúkoromnak felejthetetlen mûsorai...)

Hogy végül is hányan voltunk, nem kérdeztem meg. Elsõként indulva, beleszámítva az engem megelõzõket, és akiket én elõztem meg, összesen kb. 20 túrázóval találkoztam. Persze, biztos, hogy amíg Somogysárdon söröztem, elmentek mellettem néhányan (megkérdeztem egy idõs bácsit a háza elõtt: „Bátyám, nem tudja, nyitva van a kocsma?” „Persze, az mindig nyitva van, ma már nem úgy van, mint régen...”).

A túra kifejezetten könnyû. Szinte alig van szintemelkedés (térképen mérve 50 m), a talaj végig homokos vagy füves (kíméli a talpat), és bár a jelzések helyenként nagyon hiányosak, könnyen lehet követni az útvonalat. A vegyes, cserjés erdõ kellemes hangulatú, tele volt a tavasz illataival, és valami elképesztõ mennyiségû szarvassal, õzzel (nem csodálom, hogy bizonyos privilegizált állami vezetõi körök szerettek Somogyban vadászni). Somogysárdon az egyébként kívülrõl szépen kinézõ Somssich-kastély az Országos Rendõrfõkapitányság Lovasbázisa, Újvárfalva pedig a 48-as szabadságharc neves hõsének, Noszlopy Gáspárnak a szülõfaluja. Emlékét õrzõ faszobrokkal, emlékhelyekkel a túra útvonalán többször is találkoztunk. A túra végét jelentõ Felsõkak a Mesztegnyõi keskenynyomtávú vasút végállomása, és éppen a kisvasút napját ünnepelték, olyan volt, mint nálunk a Betyárnapok, vagy egy majális. A kisvasút aznap ingyen szállította az utasokat, befelé utazva még a tetõn is ültek.

Mesztegnyõrõl, rövid falunézés és pincepörkölt után busszal utaztam vissza Kaposmérõre, szerencsém volt, lévén ünnepnap, elkaptam az egyetlen arra menõ járatot. Mind a gyaloglás, mind a buszos utazás alatt szép, gondozott falvakat láttam, az elsõ benyomásom mindenhol az volt: a lakói szeretik a lakóhelyüket. És ez nem csak a saját portájukra vonatkozik, hanem elsõsorban a közterületekre. Kaposmérõn még megengedtem magamnak egy elég jó pacalt, majd levetve a poros túraszerelésemet, visszavonultam az elõzõ éjszakai parkolóhelyre, kialudni a fáradalmakat. Hajnali kettõkor indultam tovább Révfülöpre, a másnapi túrához.
 
 
Börzsönyi vulkántúraTúra éve: 20032006.01.15 12:10:29
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/borzsonyi-vulkan/borzsonyi-vulkan.htm (képek is)

2003.december 13. szombat. Indulás: 6.50, érkezés 18.10. Gyalogos táv: 43.5 km, szintidõ 11 óra.

„Börzsöny, Cserhát, Mátra, Bükk, Zempléni hegység...” - soroltuk kórusban az általános iskolában az Északi Középhegység tagjait. „Hegység Magyarország É-i részén, a Dunakanyartól É-ra, a magyar-csehszlovák határ mentén. A vulkáni hegység legmagasabb csúcsa a Csóványos, 939 m. A mély völgyekkel elvágott tetõkrõl, csúcsokról kitûnõ kilátás nyílik a Duna völgyére. Az erdõs, 300-600 m-es átlagos magasságú hegység vadban bõvelkedik. A ... téli sportok egyik országos központja. A vulkáni felépítés következtében ércekben viszonylag gazdag, de bányászatuk nem jelentõs.” - írja az 1991-es Magyar Larousse Enciklopédia.

A túra kiinduló pontja Királyrét, amely a Szentendrei-sziget északi csúcsával szemben, a Duna bal partján fekvõ Kismarosról megközelíthetõ, kedvelt kirándulóhely. Romantikus kisvasút is vezet ide fel. A Duna-Ipoly Nemzeti Park oktatóközpontjában ígér szállást a túrakiírás, de mire este tizenegy felé megérkezem, már zárva az ajtók – igaz, nem aludni, csak zuhanyozni akartam. Az autóban eltöltött, pihentetõ éjszaka után reggel az elsõk között veszem át a túralapot, és a szöveges útleírást diktafonra mondom, hogy ne kelljen mindig a térképet elõhalászni, ha útbaigazításra van szükségem. Akkor értem meg, hogy a „vulkántúra” kifejezés mit takar: Királyrétrõl fel az egykori aktív vulkán kráterének peremére, és ezen a peremen „egyszerûen” körbemenni, amíg vissza nem érünk a kiindulási pontra. Persze, mint a legtöbb rég kialudt vulkánnál, ezt a krátert is „megnyitották” patakok, ami azt jelenti, hogy mély eróziós völgyek metszik át a kráter peremét, és vezetik el a kráter belsejének vizét. A túrázó szempontjából pedig... alighogy van egy kis sikerélmény 300-400 méter kapaszkodás után (ez nem úthosszat, hanem függõleges magasságot jelent, és igen kell lihegni, ha 6 kilométer úthosszon sikerül), máris ereszkedhetünk le ugyanannyit, hogy lejussunk a következõ patakvölgybe. Így nem is csoda, hogy a túra teljes szintemelkedése 2200 m (összehasonlításul: a 2002-es Bakonyi Mikulás ugyancsak 40 kilométeres túra összemelkedése 921 m volt).


Egész éjjel kellemesen hideg volt, és a fagy az erdõben egész nap nem enged fel. A fagy azért jó, mert ha felolvad a talaj felsõ rétege, akkor igen csúszik, és nagyon megnehezíti a kapaszkodást, és veszélyessé teszi az ereszkedést. Királyrét 260 m magasan van, innen a Magas-Tax-ig csak a téli, sivár erdõt látjuk. Igaz, ebben a magasságban gyönyörû, napfényes idõ ígérkezik, és ez kísér minket egész nap. A Csóványos felé emelkedve, 700 m felett már fehér minden, igaz, a zúzmarától, és nem a hótól. A tegnapi párásság ráfagyott minden faágra, 4-5 centis jégzászlókat ragasztva rájuk – nagyon hálás fotótéma. A Csóványoson egy elképesztõen ronda, 20-30 m magas, „térképészeti” betoncsõ áll, kilátóként is szolgálva (a párás idõ ellenére az Alacsony Tátra is szépen kivehetõ). Ereszkedünk lefelé a kráter peremén az elsõ mély patakvölgyig. A Vilati-üdülõ a Fekete-völgyben nyilván kedvelt turistacél lehet, szépen karbantartva, bár nekem mindig illúzióromboló, ha látom, hogy egy ilyen objektum szennyvize békésen belecsorog a természetes vízfolyásba. A szervezõk jóvoltából meleg tea és csoki vár minket.

Innen kemény 500 m kapaszkodó, hogy visszajussunk a kráterperemre. Történelmi ismereteim szerények, talán tudnom kellene, hogy a már csak romjaikban fellelhetõ – és a helyi természetvédelem által mintaszerûen kitáblázott! – egykori várak (Salgó, Hollókõ) milyen szerepet játszhattak a múltban. Elképesztõ élmény látni a kráter túlsó peremét, a Csóványosi kilátót, ahol néhány órával korábban dideregve kapaszkodtam az eljegesedett korlátba. Na , innen már csak alig kevesebb, mint a fele van hátra, hiszen újra le kell ereszkedni 500 métert a Börzsöny-patak völgyébe, a Magyar-völgybe. Ismerõs, mert velem is elõfordult, hogy az ellenõrzõponton álló önkéntes szervezõ útbaigazítást ad a túrát félbeszakítók számára, hogyan jutnak el Nagybörzsönybe, és onnan hogy jutnak haza... Sajnálom a félbeszakítókat, de indulok tovább, megint felfelé: 290 méterrõl kell felkapaszkodni a 864 m-es Nagy-Hideg-hegyre hét és fél kilométeren. A túraleírás így fogalmaz: „...borzalmas emelkedõ kezdõdik...” – szóval, nagyon húzós. Gyakorlatilag sötét van már, és nagyon hideg, amikor – néhány elkapott naplemente-felvétel után – egy utolsó pihenõre megállok az egyébként jól felszerelt turistaházban a hegy tetején.

Nagyon ravasz akarok lenni, és a villanyvezeték alatt akarom lerövidíteni az utat a Magas-Taxi turistaházhoz. A köd áthatolhatatlan, ugyanúgy, mint a cserjés. Út, jelzés sehol, a lámpám fénye tejfölbe ütközik. Piszok szerencsém van, hogy egy trafóállomásnál (amely a térképen sincs) némi hangokat vélek felfedezni: a hagyományos szerencse tíz perc múlva odavezet a turistaházhoz. Innen már csak egy, mintegy negyedórás eltévedés kell, hogy megtaláljam a kitaposott utat, és hosszú, unalmas ereszkedés után visszataláljak Királyrétre.

Királyréten végre zuhanyozhatok, a kellemes kis faház kocsmában elfogyasztom a szervezõk által kínált virslit és forralt bort (és még rendelek három adagot hozzá), és nyugovóra térek. Hat óra kellemes pihenés után, tökéletesen eljegesedett úton indulok le Kismarosra, ahol meglepõ látványban van részem: a falu közepén hatalmas agancsú szarvas és feltehetõen családja ballag át kényelmesen a kihalt éjjeli úton.

Székesfehérváron még beugrom a munkahelyemre, elintézek néhány dolgot, és reggel ötre érek haza. A túra nagy tanulsága számomra, hogy földrajzot csak személyes élményekre építve szabadna tanítani. Ha valaki egyszer volt fent a Csóványoson (egynapos kirándulás Zircrõl), biztosan nem felejti el, mit is jelent az, hogy vulkán.

 
 
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20032006.01.15 12:09:00
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/tanuhegyek/tanuhegyek.htm (képek is)

2003.december 29. szombat. Indulás: 6.45, érkezés 19.05. Gyalogos táv: 38.24 km, szintidõ 11 óra..

A tavaszi hazai túráim óta ez az elsõ, amelyrõl megemlékezem. Bár szeptember 6-án Jennyvel megtettünk egy Tapolca-Csobánc-Badacsony túrát, de az egy „rossz” túra volt (várakozásom ellenére nyári hõség, egyikünk sem érezte jól magát), így nem is írok róla. Az õszt gyakorlatilag kihagytam más elfoglaltságaim miatt, az év vége közeledtével megsokszorozódott munkahelyi stressz miatt azonban már elemi erõvel tört fel bennem a mehetnék.

Bár családom szerint „jobb, ha itthon kialszod magad, és csak a reggeli indulásra mégy oda”, én szeretek lelkileg is ráállni a várható élményre és megpróbáltatásra. Így már pénteken este elindulok Badacsonytomajba, ahol szokás szerint az általános iskola ad otthont a túra résztvevõinek. (Azt a hangulatot csak az érti meg, aki már volt ilyen teljesítménytúrán. Percenként érkezõ résztvevõk minden korúak, nemûek, családi állapotúak, itt igazán mindenki egyforma. Elõször mindig a tornatermet foglalják el hálózsákjaikkal, ha az betelt, akkor következnek kiszolgáló helyiségek, majd az osztálytermek. A vécék és zuhanyozók száma megfelel az iskolai normáknak, ami körülbelül egymillió gyerekre egy vécé (vicc...), így állandó a sorban állás. A szállásért 650 forintot fizetünk, ez az iskola bevétele. Nem csak azért, mert helyet ad, hanem egy ilyen túra után komoly takarítás is szükséges, hogy hétfõn tiszta iskolában kezdhessenek a lurkók. Amit megfigyeltem, hogy az élelmesebb iskolák felismerik a túrázókban rejlõ üzleti lehetõségeket, és az érkezés estéjén, valamint a túra indulásának reggelén kinyitják a büféjüket.)

Én ilyenkor mindig befizetem a szállásdíjat, de csak azért, hogy zuhanyozhassak, egyébként, ha autóval megyek, abban alszom. Éjjel zuhog az esõ, még reggel hatkor is esik rendesen. Ilyenkor jön a döntés: mit vegyek fel, hogy a lehetõ legkevesebb holmit kelljen vinni, és ellenálljon az idõjárásnak?

Az útvonal részben turistaútvonalként jelzett, részben a szervezõk által szalagokkal van kijelölve (a sárga közmûszalagok felirata: Gázmûvek; mindenki abból él, amibõl tud...). Minden elismerésem a szervezõké („Velinszky László” Természetjáró Szakcsoport Székesfehérvár, Bakony TE Veszprém), mert nagyon jó a túraleírás (felhívják a figyelmet a történelmi-földrajzi-geológiai-építészeti érdekességekre), a szalagos kijelölés is tökéletes.

A hat tanúhegy, amelyeket meglátogatunk: Badacsony, Szigliget, Szent György-hegy, Csobánc, Tóti-hegy, Gulács. Egy 200 m, három 300 m, és két 400 m feletti csúcs. Teljes szintkülönbség 1550 m. Meg is látszik a teljesítményemen: az elsõ három hegyet 5 óra alatt küzdöm le, a második hármat hét óra alatt. Különösen nagy megpróbáltatás az utolsó, a Gulács, amelyre már teljes sötétben kell felkapaszkodni, lefelé el is vétem az elágazást, ami plusz fél kilométer utat jelent – a túra végén ez már kínszenvedéssel ér fel.

Az éjjeli esõ nyolc körül eláll, a Badacsony oldalából a Hertelendy-, Egry-, Ranolder-emlékhelyek elõtti kilátókból egészen varázslatos panoráma nyílik a Balatonra. A Szigligeti vár igazás példaszerûen van helyreállítva. A Szent György-hegy bazaltorgonái a legszebbek a Balaton-felvidéken. A Csobánc várának maradványai valami hatalmas egykori építményt engednek felidézni. A Tóti-hegy és a Gulács tetejérõl csodálatos a Balaton-felvidék esti panorámája. Ezek a látványosságok Zircrõl egynapos kirándulásokkal kényelmesen meghódíthatók és élvezhetõk.

Soha nem fordult még elõ, hogy a szintidõhöz képest egy óra késéssel érkezzem be, ennek ellenére megkapom a jelvényt és az emléklapot. A végén virslit és teát kapunk, a túrázók többsége beérkezés után haza is tér, csak azok maradnak még aludni, akiknek nincs hazafelé közlekedési eszköze. Én zuhanyozás után felmegyek az elõzõ este felfedezett Borbarátok étterembe, eszem egy Szegedy Róza-féle halászlét, majd az autóban nyugovóra térek. Egy túratárs srác és egy lány még megkérdeznek, nem megyek-e Pest felé, amikor mondom, hogy csak másnap reggel indulok, csalódottan ott hagynak. Hajnalban, viszonylag kipihenve indulok útnak, hogy a néptelen Balaton-parton hazatérjek.

Nem mondom, hogy mindenkinek ajánlom ezt a túrát, de hogy egy-egy napot érdemes a tanúhegyekre szánni, azt a látogatók is meg fogják erõsíteni.
 
 
GerecseTúra éve: 20032006.01.15 12:07:41
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/gerecse-50.htm (képek is)

Húsvét szombat, 2003.április 19. Indulás: 6.00, érkezés 18.05. Gyalogos táv: 48,3 km, tiszta menetidõ 11 óra.

Vegyes érzéseim vannak, érdemes-e a Bakonyon kívüli túraleírásokat beküldeni a Zirc és Vidékének. Vannak, akik azt mondják, a lap foglalkozzon helyi dolgokkal, néhányan szívesen olvassák a más helyszíneken megélt élményeimet is. Az ország (világ?) más részeit érintõ túráim leírását azzal a szándékkal adom közre, hogy a helyi-regionális idegenforgalom fellendítésén fáradozó szervezetek és személyek számára talán tudok egy-két támpontot, ötletet nyújtani máshol szerzett tapasztalataimmal.

A Gerecse 50 teljesítménytúra 22 évre visszatekintõ rendezvény, mindig április harmadik szombatján tartják. Neves és ismert alkalom, a résztvevõk száma 2022 (nem tévedés!), bár korábban voltak már ennél többen is. A célban tizennégyen kapták meg azt az emlékjelvényt, amely a minden eddigi túrán részt vevõknek járt.

Bár a Teljesítménytúrázók Társasága internet-oldalán azt jelezték, hogy „Szálláshely a rajtnál, szálláshely a célnál”, elõzetes telefonhívásunknál kiderült, hogy az egyetlen, erre a célra egyáltalán szóba kerülõ szálláshelyen, a tatabányai MÁV-szállóban már hetekkel azelõtt elfogyott minden hely (1450 Ft/éjszaka), kemping nincs nyitva, az Árpád-szálló 6000 forintért rendelkezésre áll, vagy valahol 15 km-re egy turistaszálló. Ettõl függetlenül odautazom, és a MÁV-szálló portása hosszas könyörgésre kinyit két szobát a késõn érkezõknek. A túra hagyományaiból kiindulva hitelesebb tájékoztatást vártam volna, de õk nyilván együtt tudnak élni vele. Két éjszakát töltöttem ott, és leszámítva a Budapest-Hegyeshalom vasúti fõvonal ablak elõtt elzúgó forgalmát, az árral arányos szolgáltatási színvonalat, elfogadható pihenési körülményeket kínált.

A túra szervezése a legjobb volt, amit eddig tapasztaltam. Induláskor vagy nyolc helyen pecsételtek, sem ott, sem az ellenõrzõpontokon nem kellett sorban állni. Kitelepült térképárus, sportbolt. Minden ellenõrzõponton üdítõital-, kávé és csokoládé-árusok voltak, és ahol ingyenes ital és zsíros kenyér volt, ott is felkészültek a sok résztvevõre. Elsõsegély, sõt szállítójármû is rendelkezésre állt a túrát félbeszakítók számára. Nem találtam magyarázatot arra, hogy bár a túrakiírásban meg volt tiltva a kerékpárral való teljesítés, legalább húsz biciklis elõzött meg, továbbá hogy az utolsó elõtti elõtti állomáson, a Tatabánya feletti Turul-emlékmûnél sok túrázót várt gépkocsi, amely a túralap pecsételése után a városi célba szállította utasait, megkímélve õket az utolsó néhány kilométer fáradalmaitól. Nagyon meglepõ volt, hogy a résztvevõk legalább nyolcvan százaléka 40 év alatti lehetett, közöttük számos általános iskolás korú, akik derekasan végiggyalogolták az ötven kilométert!

Én a teljesítménytúrán is szeretem szemlélni a vidéket, élvezni a tájat, ezért a tempóm nem nagyon megy 4,5 kilométer fölé. Szívesen elüldögélek egy sör mellett a falusi kocsmák teraszán, ami életveszélyes a szintidõ betartása szempontjából (gondoljuk meg, hogy pl. egy öt kilométeres tempónál, ha három óra gyaloglás után tartok 20 perc szünetet, akkor az átlagsebességem már csak 4,5 km/óra, viszont egy ötven kilométeres túrán a szintidõ legalább 4,2 km/óra!). Én egy félórás, egy-egy húsz-, tíz és ötperces megállót engedélyeztem magamnak. Ehhez képest a résztvevõk nagy része szinte rohant, és azokat kivéve, akik eleve futva teszik meg a távot (minden teljesítménytúrának a sztárjai õk, most hatvanéves házaspárt is láttam futni, a futók felszerelése is különbözik a „gyalogosokétól”), a többiek között is sok volt a szakaszonként szaladó túrázó. Az volt a benyomásom, hogy õk kevésbé a túra szépsége miatt, inkább valamiféle presztizsbõl vagy belsõ kényszerbõl voltak ott, „legyünk rajta mielõbb túl” felkiáltással.

A Gerecse a Dunazug-hegység legutolsó tagja, a Pilistõl a Dorogi-medence, a Budai-hegységtõl a Zsámbéki medence, a Vértestõl a Tatai medence választja el. Meredeken leszakadó hegyoldalaival, fehér szikláival, szép, romantikus világ. Legmagasabb csúcsa a Gerecse, 600 m feletti magasságával. Észak felé egészen a Dunáig kilátni. A túraútvonal nekem nehéznek tûnt, és sok szakaszon igen unalmasnak: a Tardos feletti Bánya-hegy és az autópálya feletti Koldusszállás között tíz kilométeren szinte semmi változatosság, látnivaló nem volt. A Baj feletti szakaszon is csak az színesítette a hosszú egyenest, hogy szép kilátás nyílt Tatára. A Gerecse belsejének négy falujából hármat (Tardos, Héreg, Vértestolna) láttunk is: Tardos nyolcszáz éves település, a vörös „magyar márvány” lelõhelye, haza is cipeltem magammal egy szebb darabot. Héreg Árpád-kori település, Vértestolnát a XVIII.század közepén hozták létre német telepesek. Ezeken a falvakon, sõt magán Tatabányán is inkább a jólét nyomai látszanak. A Gerecse, mint táj a Bakonyból odakiránduló számára megér egy délelõttöt, de sok izgalmat nem fog jelenteni.

A fárasztó túrát egy jó adag pacalpörkölttel ünnepeltem meg a Turul-vendéglõben (ritkaság manapság a jó pacal!), és másnap reggel, kellemes tavaszi vasárnap, vonattal mentem Veszprémvarsányig. Mindig is szerettem vonattal, busszal utazni, és élvezni a táj látványát, sajnos, évi nyolc-tíz alkalomnál többször nincs részem benne. A következõ túrám május elsején lesz, még nem döntöttem, hogy a Zselicbe vagy a Gödöllõi-dombságba megyek.

 
 
BudaiTúra éve: 20032005.10.24 23:36:05
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/vodorvolgy-budai/vodorvolgy-budai-hg.htm (képek is)

BUÉK 20 - Budai hegység, 2004.január 3, szombat. Indulás: 7 óra, érkezés 11 óra. Gyalogos táv: 19,9 km, szintidõ 6 óra.

Feltehetõen a szilveszteri fáradalmak kipihenésére hirdették meg ezt a túrát a Budai hegységbe – 6 óra 20 kilométerre??. Zircrõl hajnalban indulok, jól teszem, mert kell egy kis idõ, amíg felfedezem a bázist, az egykori Úttörõvasút hûvösvölgyi végállomásánál kialakított kisvasutas tábort.


Reggel piszok hideg van, a szervezõk elgémberedett ujjakkal írják a túralapot a tábor tornatermében. Még sötétben indulunk, lassan pirkad, az elsõ ellenõrzõponton, a Hármashatárhegyen már világos van, de nagyon párás az idõ. Ez egy bejáratott, jól szervezett rendezvény lehet, mert nagyon sokan indulnak, és sok baráti társaság is. Menet közben, akárhová is megyünk, mindenütt érezhetõ a civilizáció közelsége: hosszú szakaszok vezetnek a fõváros budai kerületein keresztül, szinte egyetlen pontja sincs az útvonalnak, ahonnan ne lehetne valami lakott részre rálátni. De más szempontból is érezhetõ a „civilizáció”: a Budai-hegység hajléktalanok által lakott mészkõfülkéirõl is sikerült néhány képet készítenem.

Menet közben a szilveszteri rádiókabaré ismétlését hallgattam, így észre sem vettem, milyen gyorsan eltelt az idõ. Ha a túra – számomra – értékes részeirõl kérdez valaki, akkor a Nagy-Hárshegyi kilátót, a Gyermek- (korábban: Úttörõ-)vasút páratlan vonalvezetését, valamint a Hûvösvölgyi Nagyrét melletti emlékmû-sort kell említenem (ma nem nagy divat, de ezek a XX.század elsõ felének munkásmozgalmi hagyományait örökítik meg, a rendszerváltás óta már megszokott rombolásokkal és festékjelekkel). Egyébként pedig szemét, szemét, szemét, hivalkodó újgazdagság, óriási autóforgalom, egy csepp a ránk váró jövõbõl.

Nem baj, hogy elmentem erre a túrára, de legközelebb akkor túrázom Budapesten, amikor megvalósítom egyik álmomat: egyben végigjárni az Országos Kék Túrát.
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár