Túrabeszámolók


túra éve: 2011
Budai tájakonTúra éve: 20112011.07.30 15:48:31

Elsõ alkalommal vettem részt ezen a teljesítménytúrán, igaz kicsit "külsõsként", mert a rövid távot egy hétvégi futóedzésnek használtam. De ez talán nem akkor vétek.


A rajtnál reggel 9-kor kevés sorbanállással 5 perc alatt végeztem, egyértelmû volt minden. Õszinte meglepetést okozott az itiner, megdöbbentõen jó minõségût kaptunk. Az ellenõrzõpontokon minden jól mûködött, kedves segítõkész emberek voltak mindenhol. A frissítés tökéletes volt, kétszer is volt alkalmam folyadék pótlásra, és kaptam volna (csak nem használtam ki a futás miatt) csokit és dinnyét is. A szakasz-elosztásokban egy furcsak dolog volt: a Nagy-Hárs-hegy után a Fekete-Fej volt a következõ ellenõrzõ pont, hiányoltam Szépjuhásznénál is egyet, hiszen a csúcsról a gerincen a kijárt úton egyenesen levágva egy majdnem másfél kilométeres kurflit lehett így "spórolni".


A rajtban szóltak, hogy a Hárs-hegyek nyergében darazsak várhatók. Nem tévedtek. Én magam is elszenvedtem három csípést, egyet a fejemen. Agresszív egy raj lehetett, mert a futáson kívül mást nem csináltam, nem hadonásztam, nem csapkodtam, mégis nekem támadtak, nem kevesen. Furcsa volt dagadó és lüktetõ homlokkal tovább futni az emelkedõn.


A régebbi túrabeszámolókban több helyen írták, hogy a kiírásban szereplõ 480m szint helyett csak 435 a túra. EZ NEM IGAZ! A turistatérképen a szintvonaladatok alapján is eleve 480, sõt inkább 500m szintemelkedés számolható. És a futás után az órám is ennyit jelzett. Ráadásul nem árt tudni hogy az 500 m szintemelkedés (280m lejtõvel) már a túra kilencedik kilométerére összejön.


Összességében kellemes idõben (szép napsütés, enyhe szél, 20 fok), ismert helyeken, egy jól szervezett teljesítménytúrán sikerült egy jót futnom (99 perc lett az idõ a 16 km-en). Köszönet a rendezõknek!

 
 
túra éve: 2010
Téli TihanyTúra éve: 20102010.02.14 08:52:02
1998-ban jártam itt a Tihany 30 teljesítménytúrán, azóta csak pici sétákat ejtettem meg a félszigeten. Ennek ellenére a rajtból történõ induláskor úgy tûnt mintha egy nagyon ismerõs helyen mozognék.

Pannival és Atissal vágtunk neki a 20km-es távnak reggel fél9-kor, kicsit dilemmában voltam hogy öltözzek, de végül is még felvettem egy vékony réteget a szélre való tekintettel. Nem volt rossz döntés, rögtön az indulás után a tó mellett nyugatnak haladva az arcom jobb fele rögtön le is fagyott, a szemem alig bírtam nyitva tartani. Atya világ - gondoltam - mi lesz ha északnak fordulunk? Rá fél órával késõbb kiderült: a régi Delta címû mûsor fõcímében lévõ kínszenvedéshez hasonló hangulata volt az útnak. Aztán az északi csücsöknél, mikor már visszafordultunk, enyhült a helyzet, a szél hátulról fújt, a hegyek és az erdõ pedig jó szélfogóként mûködtek.

A túra egyébként irigylésre méltó szervezést és rendezést kapott. A végén egy szó jutott eszembe: ez igazán európai színvonal. A rajt/cél kialakítás, a népes rendezõtábor 8elkerülendõ a hosszú sorban állásokat), a végig kiszalagozott út mind nagyban segítették a túrázók jó közérzetét. Bár a fél esõerdõ kihalt attól a papírmennyiségtõl ami az útvonal tartását segítette, de így legalább biztonságos volt.

Az ellátásra sem volt panasz, kaptunk 2x teát, 2x csokit, és még gyümölcsöt is. Ha nem vittem volna magammal semmit is jó lett volna, így is csak 3 kockányi Milka csokit és 2 dl teát fogyasztottam a sajátomból az 5 órás út alatt. Az útvonalvezetés tetszett, a 20km-es táv bõvelkedett látnivalókban, szép kilátást nyújtó helyekben. Az egyetlen fura dolog az érkeztetés volt, senki sem figyelt a célidõre, az igazolófüzet sem lett kitöltve, és a teljes menetidõ sem lett feltüntetve sehol. Ellenben volt virsli és meleg tea dögivel!

És persze mindemellett igazi téli túrában volt részünk, szép havas táj, és sokszor térdig érõ besüppedések, küzdelem az elemekkel, a hideggel és széllel, no meg hótaposás az elejétõl a végéig.

Köszönet a szervezõknek a láthatóan nagyon nagyon sok, és nagyon színvonalas munkáért!

Sanyi
 
 
Barlangtól-barlangigTúra éve: 20102010.02.08 07:17:41
Nagyon régen nem voltam már teljesítménytúrázni, így aztán ezért is jól esett, no meg Atissal és Pannival nyomtuk végig ami plusz élvezetet adott az eseménynek. Mivel Atis ötödszörre indult, nem nagyon bajlódtam a térkép folyamatos nézegetésével, vagy mentem utána, vagy ritkán megnéztem néhány kulcspontot. Egy kis szakasz kivételével mindenhol jártam már. Ennek ellenére tetszett az útvonalvezetés, és otthon jobban áttanulmányozva a rajtnál kapott kis füzetet, ha tök kukán vágtam volna neki sem tévedtem volna el, plusz: megtudok egy csomó mindent a barlangokról! Ez igazán jó ötlet volt a szervezõktõl!

A teljesen gondtalan, sorban állás nélküli és gördülékeny nevezés után szép havas táj fogadott minket, délelõtt még havazott is rendesen (a csúcs a 3H volt ahol a levegõvételnél a hó-beszippantási arány elérte a 40%-t). De azért az út jól járható volt, sõt kimondottan élveztem a friss puha hóban történõ közlekedést. Az emelkedõket jól lehetett nyomni, a lejtõkön meg a bot segített (már ha ki tudtuk kerülni a lassabban óvatoskodókat).

A második ellenõrzõpontnál elõször azt hittem vicc a felkínált körtepálinka, de NEM! Hát ez hihetetlen, még ilyen túrát! Nálam már itt megkapta a maximum pontszámot! A rét végén a csoki is pont jó idõben és jó helyen volt, nincs is jobb a hideg Twix-nél. A legeslegvégén aztán sajnos behibáztunk kicsit, a Balogh Ádám szikla után kikeveredtünk a nagy csomópontig, onnan meg már nem húztunk vissza az útvonalra, hanem a párhuzamos úton mentünk a célig - hát, igen, nagy hiba volt de most meg már ez van és kész.

A célban (azon már meg sem lepõdtem a rajt után hogy nem volt sorban állás) a zsíros kenyér jól esett, de meglepetés itt is volt: nem az volt hogy kérek-e teát, hanem hogy MILYEN teát kérek. Hoppá! Volt sima tea, cukros tea, citromos tea, zöld tea ... kerek tea, lyukas tea, négyszögletes tea ... na de tényleg, ilyet sem pipáltam még! A végén aztán kitûzõvel, emléklappal, és ajándék újsággal a hónunk alatt távoztunk.

Köszönet a szuper szervezésért, igazán nem hagyott kívánni valót maga után!

Sanyi - turavezetes.hu
 
 
túra éve: 2009
Vértesi barangolások / Vértesi kerekezésTúra éve: 20092009.08.15 20:56:24
Elõször voltam ezek a teljesítménytúrán, de ha tehetem, ezentúl minden évben eljövök majd. Összefoglalva: az elmúlt másfél évem legjobb kerekezése volt!

Mi az ami NAGYON JÓ volt ebben a túrában?

- Tényleg KERÉKPÁROS túra volt, jól megtervezett, nagyon jól biciklizhetõ utakkal. Én például Géza-pihenõhöz még sosem mentem fel ilyen jó úton, és a Pusztavámra való leereszkedés is tökéletes volt!
- Az ellenõrzõpontok jó helyen voltak, tökéletes volt az ellátmány (étel-ital) is.
- A rajtban jól megoldott volt a parkolás, a nevezés, és a túra utáni energiapótlás (lekváros-kenyér hurrá!) és mosdás lehetõsége is.
- Kedvesek és barátságosak voltak a szervezõk.

Amin VÁLTOZTATNÉK:

- Nem engedném, hogy a Géza-pihenõhöz kocsival menjenek fel a pontõrök.
- És egy kicsit jobb minõségben adnám az indulóknak a térképvázlatot.

Ezúton gratulálok a pályakitûzõknek, és a szervezõknek is, köszönet a munkájukért, jövõre ugyanitt!
 
 
túra éve: 2008
Őszi MátraTúra éve: 20082008.09.28 17:51:03
Õszi Mátra 30 teljesítménytúra - túrabeszámoló 2008.

A tavalyi nagy létszámú (201) fõ induló után idén is nagy érdeklõdésre számítottunk az Õszi Mátra teljesítménytúrán, de mivel ugyanezen a hétvégén rendeztek több más érdekes túrát is, ezért idén csak 151-en jöttek el a Mátrába. Az idõjárás hasonlóan kegyes volt mint elõzõ évben, így esõtõl nem kellett tartani, igaz most egy kicsit talán hûvösebbre sikeredett.

A tavalyi tapasztalatokból és túrázói véleményekbõl kiindulva idén kiszalagoztunk három olyan helyet is, ahol 2007-ben eltévedések történtek. Sajnos idén máshol kevertek el a túrázók, így jövõre a szalagozandó helyek listájára ezek a pontok is felkerülnek. A pályabejárás egy hónappal a túra elõtt zajlott, de sajnos ez alatt az idõ alatt is történt változás: egy piros sáv jelzésbõl piros kereszt lett, ez jó pár résztvevõt megzavart. Az igazolófüzetben szereplõ itiner egy helyen maradt hibás, a Mátraszentimrén átvezetõ útvonalban akadt egy hiba a jelzések felsorolásánál, de ez szerencsére nem okozott problémát.

A nagy eltévedéseket (pl. A 4. pont elõtt lefordulás Gyöngyöspata felé) általában az okozta, hogy a túrázók nem olvasták el figyelmesen a leírást, és nem nézték a térképet. Jövõre erre igyekszünk jobban felhívni a figyelmet. Tavaly ilyen alig történt, idén sokkal több kijutott belõle.

Az ellátással szerencsére nem volt gond, sokkal több emberre készültünk mint amennyien jöttek, így bõven jutott mindenkinek a 2.sz EP-ban fejenként két
darab csoki, a 4.sz. EP-ban egy fél literes üdítõ, és a célban pedig korlátlan gyümölcslé (szõlõ, narancs, alma), zsíros és vajas kenyér, uborka, lilahagyma.

A 2009-es túra elõtt igyekszünk egy idõben sokkal közelebbi bejárást tervezni, hogy a túráig már ne lehessenek változások, és természetesen az útvonalon magán is sokkal több kiegészítõ jelzést, szalagot helyezünk el. Az ellenõrzõ pontokra pedig a következõ ponthoz történõ eljutást segítõ tájékoztató táblát rakunk ki. Így reméljük, ezzel sokaknak könnyebbé tesszük a sikeres teljesítést.

Ezúton is köszönöm minden túrázónak a részvételt, és gratulálok a teljesítéshez! Jövõre is sok szeretettel várunk mindenkit!

Nagy Sándor - szervezõ
 
 
Ipoly-mente 90 kerékpárosTúra éve: 20082008.08.11 07:34:54
Összefoglalva és elõrebocsájtva: SZUPER VOLT a teljesítménytúra, elismerésem és köszönetem a szervezõknek!

Utolsó pillanatban döntöttem el hogy megyek, mivel elõtte egész héten OKT-n gyalogoltam, a pihenés is csábító volt, de azért mégis felpattantam a drótszamárra. Meg is lett a jutalma, a túrán összefutottam ismerõsökkel, így az még kellemesebb lett.

Az útvonal már régebbrõl ismerõs volt, egy biciklis barátommal ezt mi visszafelé irányba csináltuk meg 3-4 évvel ezelõtt. Már akkor is tetszett az Ipoly-völgye, tudtam hogy fogok még erre biciklizni. Így is lett.

Az ellenõrzõpontok felépítése jó volt, változatosak voltak a két EP-k közötti távok, a kihelyezett tábláknak is köszönhetõen eltévedni nem lehetett. Külön említést és dícsértet igényel az EP-ken lévõ tájékoztató tábla, amely a távolság és szintadatokat közölte a túrázókkal, ez igen jó lelki támasz volt. Az ellátmány pedig maga volt a bõség: én egy szál biciklisruhában és fél liter folyadékkal a kulacsomban indultam útnak, ehhez csak a 80. km után kellett nyúlnom, elõtte mind elég volt amit a túrán kaptam.

Remek kis TT alakult, az idõjárás is kegyes volt, remélem jövõre is sikerül ugyanígy megszervezni, és akkor a mostani 70 ember helyett akár 170 is koptathatja majd az aszfaltot.

Nagy Sándor
 
 
túra éve: 2007
BUÉKTúra éve: 20072007.01.06 14:35:25
Hát ha már tavaly is írtam akkor idén sem leszek rest :) ráadásul most sokkal több okom is van rá! Kezdem a lényeggel: 3óra és 1 perc alatt jártam végig az útvonalat.

Igen, igen, szuperfantasztikus teljesítmény volt a saját mércémmel mérve. A célban kérdeztem a futókat õk 2 óra felett kicsivel futják. Ezért úgy vélem hogy bakancsban és nem futva nem is olyan rossz idõ ez! Hevér Gabi a célban ebben meg is erõsített, amitõl megnyugodtam, õ jó mérce nekem.

És mindez hogy sikerült? Reggel 6-kor korán kipattantam az ágyból 5 és fél óra alvás után), ettem egy zsemlés-szendvicset, ittam egy bögre tejeskávét, öltöztem, pakoltam, indultam. Az igazolófüzetemre indulási idõként 07:45 került. Nem kíméltem magam, elkezdtem erõs tempót diktálni magamnak, bár rögtön az elején bosszúság ért mert egy cigizõ srác (tejfölösszájú majom) ment elõttem a sárgán a Nyéki-hegy oldalában, de hát persze szita tüdejével elég silányan nyomta felfelé ... hihihi. Az elsõ ellenörzõpontra (3H) 40 perc alatt nyomultam fel, ezen annyira meglepõdtem hogy vérszemet kaptam. Na hát akkor - gondoltam - mutassuk meg mit tudunk! Így kitûztem magamnak a 4 órás tervet, azt hogy 90%-os teljesítménnyel nyomom (100-at sosem szabad!), nem állok meg csak ellenörzõpontoknál, és lemondok az útközbenre tervezett két geoláda begyûjtésérõl (jajjj, ezért fájt ám a szívem!). Mivel thermo-camelbak volt a hátamon benne meleg teával, így folyamatosan tudtam folyadékot pótolni. A zsebemben meg ott figyelt a pzs és 4 szaloncukor, egyéb vészesetekre :) A következõ terv az volt hogy Ferenc-halomnál (nekem az az emelkedõ a mumus ebben a túrában) leszek 09:45-re. Ehhez képest arra az idõre már a zöld kör jelzésen voltam a János-hegy oldalában. Akkor már éreztem hogy ebbõl valami nagyon jó fog kisülni, úgy mentem fel az emelkedõkön mint egy terminátor, ott például két futó meg sem elõzött felfele csak a síkon, még hallottam is ahogy ezt mögöttem megbeszélik :) Így módosítottam az elhatározásom 03:30-ra, mivel tudtam hogy a Nagy-Hárs-hegy emelkedõje az nekem nagyon jól megy, utána meg már sétagalopp. Áldottam a sorsot amiért másfél éve a Meindl Borneo mellett döntöttem, még ilyen erõltetésnél is hibátlanul kellemesen éreztem a lábam, csak egy kis vádligörcs-féleség érzés volt Budakeszi út környéként, de hamar elhessegettem. Jött a Nagy-Hárs-hegy, és fent voltam rajta 10:10-re. Nem hittem el! Úr isten, csak nem három óra lesz?! Sajnos kishitû voltam és a végsõ megoldást a 03:10-es idõben láttam. Az uccsó ellenörzõpontról 10:40-kor indultam, és még volt erõm bõven, így elkezdtem kocogni, és hát így sikerült a 3 óra és 1 perces idõ. 11 éves teljesítménytúrás múltam minden eddigi legjobb ideje.

És azért annak sem volt ám egyszerû hangulata, amikor délben már itthon ültem, túl egy túrán :) szép délelõtt volt!

Dyan.
 
 
túra éve: 2006
MargitaTúra éve: 20062006.02.11 17:49:49
Mivel most már ötödik alkalommal vágok neki Margita 20-nak, pontosan tudom, hogy ez egy kellemes beszélgetõs hétégi séta kellemes környezetben, szóval nem terveztem eleve korai indulást, jó volt az a nyolc óra :) Zsófi is jött velem, ennyire megtetszett neki a Hó-Fejérke, na és persze mivel ott nem volt ilyen szép hó hát ezt is ki kellett próbálni. A rajtban ott volt Andrási Gábor barátom is szóval hárman vágtunk neki a kirándulásnak.
Eszembe jutott mindenféli régi emlék sáros-csúszós Margita túrákról, így aztán jól meg is ijesztettem kettejüket hogy majd mekkorát fogunk seggreesni a Pap-Miksa kút felé; de ez technikai okok miatt elmaradt, mert a kellõen mély és épp hogy egy picit vizes hóban hihetetlen könnyû volt leereszkedni. Babatpuszta felé sikerült elfogyasztani az egyik szendvicset, pedig egy nagy fekete kutya (akit késõbb többször is láttunk) mindent elkövetett hogy félelmetes magasugrásokkal megkaparintsa - de mindhiába. A második bélyegzés után is beígértem egy jó emelkedõt fel a gerincre, de sajnos az is elég gyerekjáték volt. Na itt jött el a pillanat hogy rájöttem hogy ha nem akarom elveszteni a hitelemet, akkor többet nem ígérgetek a terepre vonatkozóan. A Domonyvölgybe telepített ellenörzõ ponton nagyon finom napközis tea (amit elfogyasztás után egy nyolcas skálán 6,5-re értékeltem) fogadott minket csokis nápolyival, igazán jól esett. Kis pihike után felkapattunk a pacik mellett az emelkedõn, ahol is Zsófi kegyetlenül lenyomta Gábort, amire Gábort azt a szánalmas kifogást hozta hogy nem tudta megelõzni az elõtte menõket :) ha nem tudnám hogy régebben a 100km-es teljesítménytúrákat rendszeresen nyomta, még jót is nevettem volna. Babatpuszta újboli keresztezése után nekivágtunk az utolsó kaptatónak, át az autópálya felett ahol viszont nagy meglepetésünkre egy hármasfogat ment el mellettünk: egy kutya húzott egy lányt, akire rá volt kötve egy másik ... lány. Igazán mulatságos látvány volt, fõleg hogy az emelkedõ alig volt érezhetõ :) Beérve a házak közé láttuk hogy igazán hõsök vagyunk, mert hogy akkor még csak fél12 körül járt, a célba érve, minden fáradtség nélkül az idõnk 4:15 lett.
És sikerült ma a TTT tagjává válnom, aminek igen csak örülök. A 2006-os naptár pedig igazán minden eddiginél komolyabb vastagságot öltött. Kellemes nap volt jó társaságban abszolút optimális idõjárással.
 
 
HÓ-Fejérke / Piroska túraTúra éve: 20062006.01.29 23:23:54
Hát bizony jól tettem, hogy elõzõ nap hagytam magamt meresõtíni Hevér Gábor barátommal azon elhatározásomról, hogy márpedig erre a túrára el kell jönni.

Egész jó idõben, háromnegyed nyolc körül sikerült leparkolnunk a presszótól pár száz méternyire, és az igazán nagy kontraszt az volt a szombati túrához képest, hogy a hõmérõ minusz 11 helyett csak miusz kettõt mutatott, és a faluban nem igen volt nyoma (vagy csak igen minimális mennyiségben) hónak. Zsófi kísért el erre a túrára, akinek ez az elsõ ilyen bevetése, kvázi ismerkedése volt a teljesítménytúrázással.

A nevezésnél jó hosszú sor állt, de nagyon gyorsan haladt. Ennek aztán bent meg is fejtettük az okát, 5 jól felkészült emberke szedte a pénzt ("pörkölteset?" - ezt kérdezték csak) és osztotta a nevezési lapot, majd utána az igazolólapot. Így mindösszesen hét-nyolc percünkbe tellett csak a procedura. Aztán uccu neki elindultunk, majdnem rögtön Kurinszki Józsiék után, akikkel kint az asztalnál készülõdés közben találkoztam.

A zöld sáv leágazásig szinte nem is volt hó, onnan kezdett el szép lassan megjelenni a lábunk alatt, de egyáltalán nem volt veszélyes. Reggel már látszott, hogy nem lesz részünk napsütésben, ami persze kicsit jól esett volna, de nem bánkódtam annyira, mert számomra a tökéletes szélcsend és a nulla fok körüli hõmérséklet már szuper túraidõnek számít. Az elsõ ellenörzõpontig igen dinamikusan mozogtunk, az igazolás is jó gyorsan ment. Továbbmenve eszembe jutott egy õszi geoládász élményem a Rédl emlékmûnél, melynek a gerince mellett a kék sáv jelzésen kapaszkodtunk fel egy völgyben. Itt egy kicsit éreztem magamban az elõzõ napi túrát, de nem izomban, hanem inkább csak úgy általános teljesítõképességben. Zsófi ment elõl, és hát enyhén szólva rekétatempóval húzott rendesen :) aminek persze örültem, de maga az esemény azért volt elgondolkodtató, mert pont azt mondta pár nappal a túra elõtt, hogy még eddig 15 km-nél többön nem próbálta magát, és kicsit fél ettõl a 25-tõl. Még majdnem ki is alakult némi lelkiismeretfurdalásom, de itt ezen a szakaszon el is múlt. Amikor felértünk az erdészházhoz, ott sok emberkét láttunk pihenni, enni, mi továbbbemntünk, és egész a Pátrácosig meg sem álltunk, ahol igazolás után kicsit pusztítottunk a szendvicseinkbõl. Folyamatosan jött a sok ember (késõbb a célban kiderült, hogy 1070 indulója volt összesen a túrának), de mi pont egy olyan idõpontban indultunk tovább, amikor elõttünk-mögöttünk nem túl sokan voltak. A Csókakõig vezetõ szakaszra a OKT-bõl némiképp emlékeztem, ám az igazi problémám az volt, hogy egész odáig nem sikerült egy jó telefonfülkét találnom (ezt késõbb 5.fokozatú vészhelyzetnek minõsítettem). A várba vezetõ lépcsõ újdonság volt számomra (130 lépcsõfok, és három gyökér-lépcsõ), mert eddig mindig a faluból mentem fel a várba, vagy a gerincrõl ereszkedtem le. Az igazolás után felmentünk egy csúcs-zászló-érintésre, amirõl Józsi barátom fényképet is készített. Hát, lelkiekben itt majdhogynem véget is ért a túra, mert hát a térképrõl is, de a várból lenézva a terepen is látható volt, hogy az onnan a célba vezetõ út inkább csak egy kellemes séta lesz. Így is történt, és az indulásunktól számított öt óra és huszonöt perc elteltével meg is érkeztünk a presszóba. A célban is sokan voltak, sor is volt, de ez megintcsak - a jó szervezésnek köszönhetõen - nagyon hamar elkopott, Zsófi átvehette élete elsõ teljesítménytúra-oklevelét és kitûzõjét, és a jól megérdemelt leves is mihamarabb a gyomrunkban tudott landolni.

Igazán kellemes kirándulás volt, és ezúton biztosíthatom a szervezõket, hogy lehetõségeimhez mérten a következõ években is számíthatnak rám!
 
 
Téli MátraTúra éve: 20062006.01.28 18:51:59
Hát, elõrebocsájtom azt az adatot amit az egyik szervezésben érdekelt embertõl (Hevér Gábortól) hallottam az utolsó ellenörzõpontom, miszerint kb. 1500 nevezõ volt a túrán ... a tény magáért beszél!

Reggel nyolc harminckor sikerült elindulni négyesben, Viki, Anita és András társaságában. Nekik ez volt az elsõ Téli Mátrájuk, nekem pedig a harmadik, bár eddig mindig a középsõ távra mentem, de most azért csak a 26-ra mert másnapra beterveztem a Hó-Fejérkét. A Rajtban nagyon profi volt a szervezés, hamar megkaptuk a szükséges itinert, és elindultunk a kanyargó konvojban Lajosháza felé. Mivel a nap már sütött, a minusz tíz fokot nem is lehetett annyira érezni. Lajosházáig igazán sétagalopp az út, a végén az a kis emelkedõ kell az izmok melegen tartásához. Még az elsõ ellenörzõ pont elõtt összefutottam Andrási Gábor barátommal. A Nagy-Völgyben épp dolgoztak a fakitermelõk, a Hatökör Uránál pedig az emelkedõn jelentõsen szétszakadt a mezõny. Eddigre már a napocska elbújt kicsit a felhõk közé, és bár a völgyben jelentõsen megült a hideg, de mégsem fáztunk - vagy tán a Vörösmarty-turistaháznál ránk váró meleg erõleves gondolata fûtött minket, ki tudja. Az elhasznált energia részleges pótlása után nekivágtunk a Pisztrángos-tó felé menõ útnak, ami számomra teljesen ismeretlen terep volt, hamar oda is értünk a következõ ellenörzõponthoz, ahol erdészek aprítottak fát a tûzhöz, és egy "VIP-sátor"-ból úgy jöttek ki az emberek, hogy enyhén dölöngéltek - ennek az okát még keressük. Gyönyörû volt a részlegesen befagyott Petõfi-forrás, így szavakkal elmesélni nem is lehet, talán ezért is fényképezett mindenki bõszen. És itt következett a túra legnehezebb szakasza, fel a gerincre a szerpentinen, majd tovább Kékes-tetõre. Itt én igazán elememben éreztem magamat, simán szökellve a mély hóban kerülgettem a lassabb embereket. Anita is szorosan mögöttem tartott, és ahogy elnéztem neki sem volt megerõltetõ. András elõször Vikivel szolidarított (Vikinek addigra már fájt a térde picit), de aztán ezt a szerepet Anitára ruházta, és a gerincen már együtt nyomtuk felfelé mint atom. Fent pedig nagy meglepetésemre forró tea várt minket, erre igazán nem számítottam de nagyon jól esett. Köszönet ezúton is. Kisebb pihi és étkezés után indultunk tovább, itt már a trekking-botom Vikinek adtam, mert sejtettem hogy jó segítség lehet lefele a fájós térdének. Anitával elõreszökelltünk, nagy élvezet volt a puha mély hóban ugrálni lefelé, aztán persze a Kecske-bárc alatt a piros sávnál bevártuk Andrásékat is, és onnan már együtt robogtunk tovább. A Kalló-völgy két szakaszán is kötelekkel segítették a meredek csúszós oldalon való haladást, szerintem ez igen praktikus ötlet volt (tavaly ugyanitt halálugrásokat kellett csinálnom). Az utolsó ellenörzõponton sok ismerõssel futottam össze, elõször is Nórival, aztán a Hevér Gabival és két barátjával. És itt kellett megtennünk egy döbbenetes felfedezést: nem férünk már bele a szintidõbe. Hát, ez van. Azért mentünk mint a fene a cél felé, Viki a fájós térdével elöl, de mint aki kétszeres gyorsítófúzión esett át, alig bírtunk loholni utána. Aztán végül 13 perc késéssel értünk be, így a jelvény nem járt, csak az emléklap.

Mindent egybevetve nagyon kellemes túra volt, nagyszerû túraidõben, viszonylag jó terepen, nagyon jó szervezéssel. Köszönet a szervezõknek!
 
 
Téli teljesítménytúraTúra éve: 20062006.01.21 18:55:47
A kiírás alapján szimpatikusnak tûnt az útvonal, így mégsem mentem le Szekszárdra a Bartina teljesítménytúrára, az eredeti terv szerint, hanem ide jöttünk Kócival. A vonaton volt helyünk, pedig 06:20 körül szálltunk fel, ezen meg is lepõdtünk, és Pesten akkor már sûrûn kavargott a hóesés. Sok-sok, sõt még annál is több ismerõssel sikerült találkozni a vonaton (Szatyival, Holpár Petivel, Bozó Bandi bácsival, stb.), és ami a legkirályabb volt, hogy lehetett nevezni, ott a vonaton, utazás közben. Ezer hála és köszönet a szervezõnek! Piliscsaba után elállt a hóesés, ennek én személy szerint nagyon örültem. Esztergomban Péterrel indultunk el hármasban, de nemsokára összefutottunk Gady-val, és egészen a Vaskapu turistaházik együtt mentünk. Néha már az ég kékje is látszott, az út pedig meglepõen jó volt, bár nyilván az élmezõny letaposása sokat segítetett hogy mi így érezhessük. Az útvonal még a jelzések mellett is sok helyen szalagozva volt, így igazán könnyû volt haladni. A Savó-kúti tisztástól Enyedi haláláig szakadt szét igazán a mezõny, persze ez azért igazán erõs emelkedõ volt, Kóci szidta is néha a jégbordás csúszós egynyomsávos emelkedõket, pedig én titokban élveztem õket :) A Felsõ-ecset hegy után én leágaztam Hirsch-oromhoz, mert sürgõs ládászhatnékom volt, aztán utána turbóban igyekeztem Szakó nyeregig, ott beszéltük meg az összetalálkozást, csak 15 percet kellett várni rám. Ezen a szakaszon részlegesen ugyan de megköszöntött minket a napocska néhány meleg sugarával. Viszont érdekesnek tartottam, hogy még ott sem éreztem magam fáradtnak a plusz rohanós kitérõ ellenére sem - pedig annak kellett volna lennem. A Szakó nyeregról Dobogókõre menõ gerincút az egyik kedvencem, ismét nagy élvezettel baktattam végig rajta. A cél elõtt 800 méterrel volt még egy geoláda (térdig érõ hóban plusz 100 méter), aztán egész jó idõben, kicsivel 3 után sikerült beérni a célba. Ott nagyon gyors oklevélátadás (semmi sor nem volt!) és egy ajándéktea várt minket. Elfutottunk még egy ládához, aztán a 16:05-ös busszal (ami nagy meglepetésre nem volt rogyásig) indultunk haza. Összességében nagyon kellemes kis túra volt, szerintem jó útvonalválasztással, és a fentieknek köszönhetõen igazi kellemes túraidõvel. Köszönet a szervezõknek!
 
 
BUÉKTúra éve: 20062006.01.08 11:13:05
A BUÉK teljesítménytúrának megvan az a zamata, hogy az év elsõ teljesítménytúrájaként, rádaásul az év legelején tényleg az emberben hagy egy olyan kellemes jó érzést, hogy milyen jó is kint a fák között kezdeni ezt az évet. Ez a mondanivalója nagyon átjött 2005-ben, amikor is másodikára esett a túra.

Idén hetedikén vágtunk neki a túrának, Eszti és én, neki ez volt az élete elsõ teljesítménytúrája, és valamiért úgy éreztem, sikerül majd bennem jó érzéseket hagynom a teljesítménytúrázással kapcsolatban. No, hát a rajtból elindulva a parkoló tetején sikerült egy hangyányit megcsúsznom a jégen, de azért annyira elég volt ez a kis kibillenés is, hogy jól hasba vágjam szegény Esztit az egyensúly-visszanyerés közben. Ja, és közöltem vele hogy a szép új piros nadrágja a túra végére bizonyosan fekete lesz.

A sárga sáv jelzés a Nyéki hegy oldalában szelíden kanyarog fel, majd a vadaskerti hegy gerincén átbukva visz le a reptér sarkához, ahol egy lépcsõzött meredek emlekedõvel jutunk fel a Szépvölgyi út végén lévõ parkolóhoz, majd onnan már a kék kör jelzésen a Hármashatár-hegy (majdnem) tetejére. Itt jó nagy sor várt minket, kicsit meg is ijedtünk, de aztán felesleges volt pánikolni, mert az igazolást osztogató srác nagyon ügyesen és legfõképp gyorsan végezte a dolgát, szóval hamar sorra kerültünk mi is, és bekövetkezhetett Eszti életének elsõ teljesítménytúra-ellenörzõpont-igazoló-pecsételése.

A mûutig lemenõ, máskor igen csúszós és sok esésre okot adó lejtõ most a hó és a jég ellenére sem volt vészes, utána pedig hamar leértünk a Fenyõgyöngyéig, ahol a jó meleg napközis-tea és a croissant amit kaptunk igen jól esett. Jó volt egyben látni a sok embert ahogy ott nyüzsgött és láthatóan jól érezte magát, persze ez mindig a teljesítménytúrák velejárója, de azért mégis idõrõl idõre megmelengeti a szívemet. És egyébként itt sikerült is összefutni egy volt tanítvánnyal.

Az Árpád-kilátóhoz hamar felértünk és persze ott ismét lelki töltés következett a városra való kitekintés keretében. Közepesen tiszta idõben egész jól látszott a Duna és egy csomó jellegzetes épület mindenfelé 10-15 km-ig. A lefele menõ úton a csúszós kásás hóban libasorban lépkedett lefelé a sok ember, néhány bátor balról elõzött, de azért hamar le lehetett jutni a Törökvész út végéig. Az Apáthy szikláknál lévõ lépcsõ sem volt gond, pedig ott eddig minden évben sikerült jókat csúszkálni. A lépcsõkön lefele menet Eszti futott össze régi ismerõsével, és a villamos hídja alatt átmenve meg is beszéltük, hogy az egész világ egy nagy-nagy pókháló, sok-sok csomóponttal.

Kuruchalomtól bevallom kicsit féltem, mert ez a túra a hosszú gerincen megy felfelé, és ott mindig úgy kimerülök (a Zöld 20/30 pont itt jön, csak szembe), és utána pedig a másik, meredek gerincen a kerítésbe 10 körömmel kapaszkodva sem olyan mókás lefelé menni. De hiba paráztam, ez is gond nélkül sikerült. A Budakeszi úton való átkelés után a cserjés felett a szintúton megettünk egy jó szendvicset, és mivel pont a keresztezõdésben álltunk meg, ahol jobbra kell menni, pár ember kicsit elbizonytalanodott, de én szívesen felvállaltam az útjelzõ tábla szerepét.

Szépjuhásznéhoz érve tudtam, hogy már csak hipp-hopp fel kell futni a Nagy-Hárs hegyre, a túra utolsó emelkedõjén. Eddigre már jelentõsen szétszakadt a "mezõny", míg ezidáig folyamatosan csoportok mellett mentünk, a teljes felfelé menõ szakszon csak ketten battyogtunk. Hála a napocskának, és a 2-4 fokos melegnek a kásás-sáros hóban könnyû volt menni. Ámde a kilátónál fantasztikus látványban volt részem, mert igazolás után Eszti egy kis darabnyi jégen elõadott egy jégtánc-kompoziciót, az ott állók nagy örömére is.

Lefelé az utolsó veszélyes helyet (bánybejárat) is hamar leküzdöttük, mert igazából nem veszélyes csak annak tûnik (tavaly megleltem a titkát a biztonságos átkelésnek) és hamar leértünk a nyeregbe, ahonnan úgy döntöttem nem kockáztatjuk meg a kisvasút lépcsõs átjáróját, ahol minden évben négykézláb kell lemenni a jég miatt, hanem a lesiklóúton mentünk át a vasút alatt és már alig vártam, hogy ehessek a Nagyréten ránk váró szaloncukorból. Érdemes volt, mert igen finom zselé szaloncukik voltak, Eszti a málnásra esküdött, én meg a narancsosra.

Nem túl fáradtan beérve a célba a CSBT-s túratársaktól kaptunk célbélyegzést, majd az oklevél, és nagyon szép kitûzõ átadása után ettünk egy kis virslit - megjegyzem, annak ellenére, hogy rengeteg ember volt, hála a jó szervezésnek, nagyon pörgõsen ment minden, és ezért hála a szervezõknek, mert nincs annál roszabb, mint amikor a túra végén órákat kell várni a megérdemelt elismerésre.

Jóllakottan, kellemesen elfáradva ültünk be az autóba, és mentünk ... egy másik kalandra, de ez már egy másik történet is.

Nagy Sándor
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár