Túrabeszámolók


túra éve: 2017
Kék Balaton (TTT)Túra éve: 20172017.07.17 10:29:07

 Kék Balaton 100


2017.07.15-16.


A tavalyi ömlő eső után azt vártam, hogy most nagyon meleg lesz, igazi balatoni idő. Végül úgy alakult, hogy túrázáshoz igazán kellemes időben sikerült lenyomni a túrát.


Negyed 9-kor indultam egy barátommal az iskolából. Ő csak résztávon jött velem és mivel több kocsma is van az úton, nem is terveztem én se gyors teljesítést. Az idő már ekkor is kellemes volt, később egy-egy csepp esőtől eltekintve maradt is. Meglepően kevés túrázóval találkoztunk Királyszentistvánig a későbbi indulás miatt is. Itt a kocsmában azonban már többen is pihentek, mi is így tettünk. Számomra Almádiig elég unalmas a túra, az igazi balatoni kék feeling ezután kezdődik. Persze párszor azért lehet látni a magyar tengert, ez máris jobb érzést kelt az emberben.


Almádiban egy 100 m-es kitérővel betértünk egy kocsmába, mivel jó tempót mentünk, időben voltunk. Megkezdődhetett az első mászás. Ez még bemelegítő a többi előtt, így hamar az alsóörsi kocsmában votunk. Itt jól esett a zsíroskenyér, valamint itt is folyadékot pótoltunk. Majd' egy órát időztünk itt, túratársam itt végzett, de Csopakig átjött velem. Innentől gyorsabb tempóra váltottam, hogy két salgótarjáni barátomat utolérjem. Bár elég messze voltak, legalább volt motiváció a tekerésre. :) A két keményebb mászást gyorsan letudtam, majd Füreden a pont előtt még kihasználtam egy kocsma adta lehetőséget. 8 előtt értem a Papsoki-temlomromhoz, ettem és összepakoltam az éjszakai cuccomat.


Fél 9 után mentem utolsóként tovább. A második etap első részét szeretem meghúzni, itt is így volt. A műutat elérve találkoztam két hölggyel és egy úrral, együtt haladtunk Zádorvárig. Ott pihentünk egy kicsit, innen azonban egyedül mentem tovább. Tudtam, Halom-hegyig elég hosszú egyenes szakasz van, ezt tavaly se szerettem. Bekapcsoltam egy kis zenét és sietősre vettem, hogy gyorsan beérjek Szentantalfára. A hosszú szakaszon elég sokan voltak, elég degradáló ez a rész. Csak menni és menni egyenesen. 


A "békanyálas" tó után jobban figyelni kellett a jelzésekre, hamar le lehetett térni a helyes útról, de szerencsére ez nem sikerült. Halom-hegynél értem utol egy nagyobb csapatot, majd rátérve a Szentantalfa előtti aszfaltra, egy kicsit bele is kocogtam. Negyed 3-kor értem a ponthoz, ahol ott voltak a salgótarjáni barátaim. Megérte sietnem...


Paprikáskrumpli-evés és 15 perc pihengetés után indultam, barátaim tíz perccel azelőtt indultak. Szintén siettem, hogy gyorsan utolérjem őket, de hiába, csak nem sikerült. Először azt gondoltam, hogy ők is gyorsan le akarják tudni az utolsó negyedet, de egyre inkább az volt a gyanúm, hogy valahol eltévedtek. Végül utóbbi feltevés volt a helyes.


Még a kővágóörsi aszfalt előtt utolértem egy túrázó párt, velük mentem Kékkútig. A sok aszfalt nem hiányzik így 85 km-nél, de beszélgetve annyira nem vettem észre. Hamar Salföldre értem, itt egy remek reggeli várja a túrázókat. Körözött kenyér, sonka, kolbász, tea mindig jó reggelinek számít, hát még 95 km után! :) Nem is mentem tovább hamar, kihasználtam az asztalon lévő finomságokat.


Jött az utolsó mászás, jó kemény emelkedővel és lejtővel. Aztán már aszfaltos út vezet be a célig. Mivel a buszom, amivel a legkönnyebben hazajutok, csak fél 12-kor indult, bőven volt időm sörözni Badacsonytomajon. Így is terveztem, 9-től 10-ig elbeszélgettem helyiekkel két korsó mellett. 


Az utolsó 2 km után 10.25-kor értem a badacsonyi móló előtti célhoz. Már sokan voltak itt, pihengettek a hűs árnyékban. Öszsepakoltam, ettem egy jó kolbászt ebédre és hazaindulás előtt szerencsére a két túrahaverom is beérkezett egy jókora eltévedés után. 


Az idő kegyes volt a túrázókhoz, kellemes hőmérséklet, eső nélkül és a szél is elviselhető volt. Így minden adott volt egy kellemes túrához. Köszönet a rendezőknek, jövőre is találkozunk!

 
 
KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)Túra éve: 20172017.05.29 09:00:35

 Kinizsi 100


2017.05.27-28.




Két salgótarjáni túratársammal már az Iszkirin megbeszéltük, hogy a Kinizsi a következő találkozási pont. Elég gyatra felkészülés volt mögöttem, az elmúlt két hónapban összvissz egy 30 és egy 35 km-es túrát csináltam. De sebaj, el kell indulni és végigmenni. Ilyen egyszerű. :)


Pontban 8 órakor indultunk, megbeszélve, hogy biztonságit megyünk. A célunk a 24 órán belüli teljesítés volt. Ennek függvényében nem is rohantuk el az első részt. (Még régen, 2004-ben azért adtam fel Tokodnál, mert elsiettem az elejét. Szerény meglátásom szerint ez többeknél most is így volt.) Békésen gyalogoltunk fel a Kevélyekre és a Pilis-nyeregre is, éreztem is, hogy vasárnap reggel Tatán kell lennünk és nem otthon. Az első komolyabb megállót Kesztölcön terveztük, ide fél 3 előtt értünk. Itt egy laza ebédet benyomtunk, hogy ne éhezzünk el. (Már volt rá példa, hogy emiatt kellett feladnom túrát. Most is találkoztam ilyen emberkével, aki az eléhezés után kezdett el enni, hiába.) A tempónk jó volt, közel ötös átlaggal mentünk.


Kb. 3-kor indultunk tovább, hamar begurultunk Dorogra. Itt vettem egy kólát és mentünk is tovább. Felkészültünk a Getére és a katlanra, szerencsére mindkettőn emberáldozat nélkül átjutottunk. :) A Getén sok embert hagytunk le, holott nem mentünk nagyon gyorsan. Sok ember erejét megcsapolja ez a szakasz.


19.10-kor értünk a mogyorósbányai kocsmába, ahol a pecsételés utáni első dolgom egy sör volt. És utána vacsorázás. Itt megbeszéltük, hogy a második rész elejét kicsit megnyomjuk Bányahegyig, hogy semmiképp se kelljen a végén számolgatni az időt. 


19.50-kor indultunk tovább. Jó tempót mentünk, pár km után összeverődött egy nagyobb csoport körülöttünk. Voltak, akik már fáradtabbak voltak, de jöttek velünk, mert időhiányban szenvedtek. Kellemetlen lehet, amikor már kevés az erőd, de mégis menni kell tempót, hogy próbálj beérni. Az idő- és erőbeosztás rettentő fontos (nemcsak itt, hanem minden hosszabb távon).


Nálam mindig 60-70 km között jön el egy holtpont a százas túrákon, itt is ez volt. Unalmas szakaszok voltak, így szokás szerint leszegtem a fejemet és mentem. Néha gyorsabban is, mint szoktam, volt, amikor hatos körüli átlaggal gyalogoltam. De most jól esett és éreztem, hogy nem lesz böjtje a későbbiekben. Éjfél előtt már teázgattunk Bányahegyen, pihengettünk és megbeszéltük, hogy kezdhetünk lazulgatni. Szerencsére semelyikünk nem érezte azt, hogy itt nekünk most időre kell mennünk. 


Jó 20 perc pihenés után indultunk el ismét, immár kellemes, beszélgetős tempóban. A vértestolnai műútnál megálltunk kajálni, mert éreztük, hogy most kell enni. Jól is tettük, a végéig ezzel már nem volt gond. Koldusszállásnál fél 3 utánra értünk, itt gyorsan megittuk-ettük a levest és 10 percnyi pihenő után indultunk az utolsó 17 km-re. 


Tudtuk, hogy jön egy hosszabb folyamatos emelkedő, amit le kell gyűrni és utána már nincs vész. Ahogy kezdett hajnalodni, egy kicsit éreztük, szerencse, hogy már a végénél járunk. Sokat jelent, ha az ember jó pár túrával felkészül egy százasra, ennek hiányában nekünk egy kicsit nehezebb lett a vége. De egy percig se volt már kétséges, hogy célba érünk. Az utolsó 10 km-en már elég kevés emberrel találkoztunk, a többség már célba ért, ill. feladta.


Leereszkedtünk a templomrom után meredek sziklás részen, itt az aszfaltra érve már a Baj végén lévő kocsmát vártam. :) Gyorsan vettem egy sört, amit meg is ittam, mivel reggel 7 előtt is már kellemes meleg volt. A cél felé haladva sok vasútállomásra igyekvő túrázónak gratuláltunk oda-vissza és 7.10-kor beértünk a célba. Átvettük a jutalmat és utána elfogyasztottuk a gulyáslevest.


23:10 alatt teljesítettük a távot, ami megfelelt a várakozásunknak. Főleg úgy, hogy én magam nem vagyok edzésben, így maga a teljesítés is elégséges számomra. Sokat jelentett a megfelelő (nem rohanós) tempó az első 50 km-en, ill. a folyamatos és megfelelő mnennyiségű evés-ivás. Ha valamit javasolnék egy elsőbálozónak, talán e két dolgot mondanám, amin múlik elsősorban a Kinizsi 100 teljesítése. 

 
 
Tatai Öreg-tó KörökTúra éve: 20172017.05.07 20:50:26

 Tatai Öreg-tó Körök


2017.05.06.




Mivel három hétvége volt már csak a Kinizsiig, amiből az egyiket Prágában, a sörfesztiválon töltök, szükségem volt a mozgásra. Úgy döntöttem, elmegyek Tatára és gyaloglás helyett lefutok néhány kört a tó körül (a minimális terv 4 kör volt).


Mivel esett éjjel az eső, többeket elriasztott a tókerüléstől, így a kerékpárosokkal együtt családi hangulatban zajlott a rendezvény. 8.45 körül kezdem a futást, úgy terveztem, hogy 45 perces köröket produkálok, pár perces pihenővel a bázisponton. Az első két körön még felhős volt az idő és volt egy kis sár, de a 3-nál már legalább már ragyogó napsütésben nyomtam. A 4. kör közben gondolkodtam, hogy öt vagy hat legyen-e a vége. Utóbbi esetében egy laza maraton lett volna. :) De az 5. körben már azt mondta az agyam, hogy a 6. már nem kell, így 42 perces átlagköröket teljesítve 36 km futás lett a vége (Így sikerült plusz egy kört rátenni az alaptervre). Ezt kifejezetten jónak tekintem, mivel az idén messze vagyok (eddig) a tavalyi edzésmennyiségtől. 


A parkolóban lévő bázisponton volt zsíros-, margarinos-, lekvároskenyér, nápolyi, víz, üdítő, így a körök után mindig lehetett utánpótlást vételezni. Két önellenőrzőpont volt az úton, "emberes" pont felesleges is lett volna. Az útvonal miatt egy "érdekes" túra, én gyalog biztos nem, de futva jövőre is eljövök, ha megrendezik!

 
 
KáliTúra éve: 20172017.05.01 20:01:44

 Káli 30


2017.04.30.




Mivel egy hónap a Kinizsi, felkészülés gyanánt a 60-as távot terveztem futás-gyors gyaloglás kombóban. Szombaton két hölgy túrázótársam jelezte, jönnek, de csak a 30-ra. Így módosítottam, hogy a közös rész elválásáig (17 km) együtt megyünk és utána futok.


7.20-kor indultunk el az ábrahámhegyi vasútállomásról. Már a salföldi kolostorromig volt pár jó emelkedő, így hamar le is vetettem az egyik alápólómat. A templomrpm és a Tóti-hegy között párszor rossz utat választottunk, de csak rátaláltunk a szőlők közti helyes útra. Kemény menet volt ezután felfelé a Tóti-hegy. 


Nemsokára a salföldi majornál voltunk, ahol finom szörp és pogácsa várt minket. Kékkút után Kari bácsinál zsíros kenyér, fröccs volt a kínált hegedűszóval kísérve. Itt is muszáj volt megpihenni és fogyasztani, ami miatt eldőlt, hogy ma kihagyom a 60 km-t és megyek a 30-on. Túl sok időt vesztettem el az ellenőrzőpontokon, de így volt mire fogni... :)


Lefelé figyelmetlenségből a 60-asok útvonalán indultunk el, de szerencsére nem mentünk sokat a rossz úton. Rátérve a helyes útra, a Kornyi-tó körüli tanösvényen értünk utol több embert, innen a célig sokan voltak. A Sóstókáli templomrom utáni rész a tavalyi Kék-Balatonról ismerős volt, majd Kővágóörsön ráfordultunk a Révfülöpre vezető útra. A kilátónál és lefelé remek kilátás nyílt a Balatonra, jó befejezése volt a túrának. 


Remek idő volt, sokan is jöttek el a túrára. Az ellátás jó volt, de talán jobban el elhetne osztani, mert az elején dőzsölés van, 15 km után azonban egy ellenőrzőpont van csak. Mindezek ellenére jó túra, de jövőre megpróbálok nem engedni a csábításnak és a 60-on végigmenni.

 
 
Bakony 50/25/10Túra éve: 20172017.03.26 14:27:05

 Bakony 25 


2017.03.25.




Sajnos a téli időszakban elhanyagoltam a futást és mivel egyedül mentem és sietnem kellett a túra után haza, úgy gondoltam, lefutom a túrát. 


Fél 10-kor indultam Herendről, ráfordulva a vasúti átjáró utáni műútra, szomorú látvány volt a hosszú emelkedő egyenes. Kisebb-nagyobb csoportokat előztem, hamar elérkezett a műútról letérés, ahol kemény kaptatót kellett legyűrnöm. Az ellenőrzőponton sokan pihentek, a meleg tea nagyon jól esett, új erőt adott. Innentől áttért a túra a piros sávra, meredek lejtőn kellett leereszkedni, de szerencsére nem lassított le. 


Hamar a Fodortanyánál lévő, már bekerített réthez értem. Ez kellemetlen emléket idéz bennem. Tavaly a Bakonyi Nemszázas túrán éjjel itt tévedtem el, sajnos akkor még nem volt bekerítve a rész. Most egyértelmű volt az út, a kerítés mellett ereszkedtünk le. Itt sok csoportot kellett így-úgy megelőznöm, elég nehezen ment néha. Utána végre szántóföldi út jött ellenőrzőponttal, majd a piros kereszt következett, ahol már csak egy-két emberrel találkoztam. Átmászva két létrán hamarosan Csehbányán voltam. A kék kereszten a Torna-patak mellett igazi tavaszi hangulat uralkodott, nemsokára az utolsó ellenőrzőponton voltam. 


Innen kemény kaptató jött, itt gyors gyaloglásba kellett váltanom. Szántóföld szélére érve már csak 3 km volt hátra, gyorsabb futásra szavaztam, hogy sikerüljön 2:30 alatt lenyomnom a túrát. A csehbányai műútról már csak be kellett gurulni a városlődi focipályára, pontban délben ott is voltam. Megkaptam az emléklapot és kitűzőt, lenyújtottam és mentem a kocsmába, hogy megkezdjem a regenerálást. :)


2 óra 27 perces idővel elégedett voltam a túrával és a szervezéssel. Jó volt látni, hogy sok gyerek is részt vett a túrán, minden adott volt ezen a napon egy kellemes kiránduláshoz.

 
 
IszkiriTúra éve: 20172017.03.13 13:25:41

 Iszkiri 65


2017.03.11.




Mivel idén csak két, 25 km-es túrát csináltam, valamint péntek este Pesten voltam koncerten, nem tudtam eldönteni, hogy a 108-as táv most életképes lesz-e nálam. Mindenesetre kevés alvás után beneveztem a legnagyobb távra, ha esetleg nem megy, Tatán kiszállok.


Szerencsére túratársaim is akadtak, két salgótarjáni sráccal (az egyikkel már mentem tavaly egy túrán) vágtunk neki negyed 9-kor. Gyorsan teltek az első km-ek, de ez mindig így szokott lenni. Az idő jó volt, így élvezet volt lenyomni a vértesi erdőt. Szárligetre 1-kor értünk be, ahol egy kicsit többet időztünk, de legalább feltöltöttük magunkat energiával.


Innen már a Gerecse nehezebb része jött. Somlyóvárra gyorsan felértünk, ezután már sokszor nem kívántuk az előttünk álló emelkedőket. A sárga sáv alattomos emelkedőin kellett az energia, de elég hamar a Baj előtti meredek lejtős résznél voltunk. Ebbe és a nem kívánatos Baj-Tata aszfaltos részbe belegondolva elkezdtem elmélkedni, elég lesz-e a 70 km (a hivatalos táv az Est Moziig ennyi) vagy irány majd tovább. Az álmosság és az elégtelen idei túrafelkészülés okozta fáradság a tókerülés közben elhatalmasodott rajtam, de vártam a pontig a döntéssel. Végül ott úgy döntöttem, elég volt mára, jelenlegi edzettségi szintemhez ez a 70 km volt az ideális. Pláne, hogy Szárligetig nem lehet olyan helyen kiszállni, ahonnan el lehet jutni könnyedén valamiféle civilizációba.


Jó kis túra volt, így év elején pláne nehéz annak, aki nincs megfelelő edzettségi állapotba. Az, hogy visszafelé 38 km-en át ugyanazon az úton kell menni, mint az odaúton, nagyon degradáló tud lenni. Mindenesetre biztos vagyok benne, hogy nem utoljára voltam itt, a jövőben mindenképp megcsinálom a 108 km-t.

 
 
Művészetek VölgyeTúra éve: 20172017.03.05 11:51:50

 Művészetek Völgye kis kör


2017.03.04.




Szerencsére a baráti társaságól többen megkedvelték a túrázást, így az előző heti eplényi túra után ismét többedmagammal indultunk el szép időben Pápáról. Ráadásul évek óta nem voltam itt, az pedig még inkább inspirált, hogy anno a túra létrejöttekor az egyik főrendező én voltam pár éven át.


9-kor vágtunk neki a 26 km-nek négyen. Szerencsére az esőmentes időknek és a szélnek köszönhetően a Bondorói kulcsosház környékén lévő szokásos sáros rész most csak félig volt sáros. Hamar be is értünk Dörögdre, itt a Klastrom kocsma lelassított minket. :)


Egy óra itókázás után indultunk tovább. Barátaim megcsodálták a templomromot, majd a Szputnyikot és fél 2 körül értünk Petendre. mivel éhesek voltunk, pár szelet zsíroskenyeret el is pusztítottunk. Irány tovább a Király-kő, felfelé barátaim átkoztak egy kicsit. :)


Fent is egy kis pihenő, majd az utolsó szakasznak neki is vágtunk. Hamar felértünk a Kapolcs feletti dombra, az Apáti feletti szőlőhegyről a kilátás még így huszadszorra is gyönyörű.


Fél 5-kor bandukoltunk be a célba, kemény 7 és fél óra alatt megtéve a 26 km-t, köszönhetően a kocsmázásnak és a kellemes kirándulós tempónak. 

 
 
Mozdulj a síneken! / sínekért!Túra éve: 20172017.02.25 21:22:57

 Mozdulj a síneken 25 (túrán kívüliként)


2017.02.25.




Már hetekkel ezelőtt kinéztük ezt a túrát, remélve, hogy a közelgő március miatt az idő alkalmas lesz egy jó túrázásra. Szerencsénkre így lett.


Mivel két autóval jöttünk öten, egyiket Zircen hagytuk, a másikkal pedig elmentünk Eplénybe. Már messziről láttuk, hogy rengetegen állnak az épület előtt, de betudtuk a nemrégen érkezett vonatnak. Beálltunk a sorba, de az elején látszott, hogy elég lassú a rajtoltatás. Kb 40 percet álltunk, de talán a sor 2/5 része (!) fogyott csak el. Akkor úgy döntöttünk, inkább elindulunk túrán kívül (természetesen szolgáltatásokat nem véve igénybe), mert még kb egy óra lett volna a sorra kerülés, a nevezési díjat pedig inkább leesszük hazafelé menet Bakonybélben, a Pikolóban.


Eplény fölött az Ámos-hegyi kilátóból remek kilátás volt a Balaton felé is, innen erdei, majd aszfaltos-murvás úton mentünk az erdőben. A plusz foknak köszönhetően a föld felengedett, így sok helyen sáros volt az út, de nem okozott megoldhatatlan gondot.


Alsópere után sok ember bandukolt az aszfaltos úton, valahogy összeverődött a tömeg. Jó 4 km után sáros út jött, majd kellemes erdei út Nagyesztergárig. Ott a pont melletti büfé nyitva tartását kihasználva megpihentünk egy sör társaságában. Innen már csak a műúttal párhuzamos sáros-földes úton bebandukoltunk Zircre.


Mivel nem csinálok/csinálunk presztízst abból, hogy mindenáron kell az oklevél és kitűző, így a túra piros pontja, hogy kellemes tavasziasodó időben végre elindult a túraszezon(unk). Azonban több mint 15 éves túrás múltamból nem emlékszem, hogy ennyi embernél ilyen csigalassúságú rajtoltatás lett volna (pedig volt egy-két hosszabb várakozásom már). Sajnos a túra szolgáltatásait az említett okok miatt nem tudom értékelni, de javaslom a rendezőknek, hogy jövőre találjanak valami megoldást erre! Bár vélhetően több embert is elriasztott a jövő évi indulástól ez a probléma...

 
 
túra éve: 2016
Bakonyi MikulásTúra éve: 20162016.12.04 12:21:07

 Bakonyi Mikulás 30 

(32,5 km, 680 m)


2016.12.03.




Mivel legutóbb egy hónapja, a Sárvár félmaratonon futottam utoljára, a futás mellett döntöttem. A 40-es távra neveztem és úgy kalkuláltam, Gézaházánál eldöntöm, hogy lesz-e kedvem ennyit futni vagy "csak" 32,5 km lesz belőle.


Pápáról hárman mentünk, de két túratársam a 40-es távon gyalogolt. 7 óra után pár perccel már elég sokan voltak a kocsmában. Én nem siettem, mert a végén úgyis várnom kell majd, így bedobtam egy kávét, reggeliztem és bemelegítettem. 7.50-kor indultam neki, a Kő-árokig sikerült is bemelegednem. Az árokban egy gond volt, hogy sok helyen nehezen tudtam kikerülni a gyalogosokat, mivel elég kevéske hely volt az előzésre. Így egy kicsit lassabban tudtam haladni. De legalább meggyőztem magam, hogy ma elég lesz a 30-as táv is, gondolva arra, hogy az Ördög-árokban még nehezebb a haladás-előzés.


Gézaháza után a lengedező szél miatt jó hideg volt, de ez csak egy-két km-en volt szerencsére. Gesztenyés után, kis bozótos rész után a munkagépek jó nagy nyomot hagytak, egy részen ugrálni kellett ide-oda, de a fagyott föld miatt gyorsan lehetett haladni. Leérve a Cuha-völgybe, immár napfényben, ragyogó időben 9.45-re bekocogtam Zircre, a Patkó Vendéglőbe. Mivel én voltam az első, kénytelen voltam várni a pizzára. De nem is volt gond, mert rengeteg időm volt, meg egy sör is bőven belefért. 


Nem siettem el a dolgot, 11 órakor indultam Borzavár felé. Az első pár perc borzalmas volt, ekkor éreztem milyen hideg van. De bemelegedtem, köszönhetően a Pintér-hegynek (is). Borzavárnál pecsét és irány a Csárda-völgy. A vasúti síneknél a Cuha-átkelés egy kicsit nehézkes híd hiányában, de csak sikerült. Hamarosan már Porva-Csesznek vá-on voltam. Mivel nem néztem meg a tracket az ezutáni részről, a Zörög-tetőre való trappolás váratlanul ért, Így a végére jó kis hegymászás volt, de csak elérkezett az ellenőrzőpont. Innen gurulás le Csesznekig, a Kőmosó-szurdokig. Ezután pedig pár percnyi futás után 13.20-kor beértem a kocsmai célba. Kettős öröm. :)


Az útvonal a jelzéseknek és szalagoknak köszönhetően egyértelmű, a szervezés a szokásos jónak mondható. Az idő kellemes volt, így szerencsére nagyon sokan vettek részt a 2016-os "Miklós-túrán". 

 
 
Bakony tetejeTúra éve: 20162016.10.24 09:09:34

 Bakony teteje félmaraton


2016.10.23.




Mostanság a túra mellett rászoktam a terepfutásra, így adott volt, hogy elinduljak ezen a nem átlagos félmaratonon. Pláne, hogy számomra az aszfaltos hosszú távú futás kissé unalmas (két hete vagy 25 km-en keresztül egyedül futottam egy kis létszmú maratonon).


Nem sokan indultunk el ragyogó időben a zirci Reguly Antal Múzeum elől. Rögtön emelkedőn kellett felfutni, hogy a fák közé vessük magunkat, onnan viszont jó erdei úton vezetett az út. Kb 4 km után jött egy kissé sáros fák közötti szakasz, itt jó 10 percen át kicsit szenvedni kellett a futósebességért. Végül 8,5 km után elértük Szépalmapusztát, az első frissítőt.


Innen a teljesítménytúrákról ismert kék sávon kellett menni a Kőrisre. Négyen futottunk ekkor, a többieket felkészítettem a kemény siratófalra, ami Kiszépalma után van. Hát, futás közben még izzasztóbb ez a szakasz. Csak a középen lévő lankásabb részen tudtunk kocogni. Így megváltás volt a csúcs elérése, ahol szintén volt egy frissítő. 


A kék sávon való lefutás már gyors volt, elég hamar az aszfaltra értünk, bár az ezután lévő 2 km már unalmas volt, de a faluban már messziről lehetett látni a célt, ami már sima volt. A célban éremátvétel és leves-tea elfogyasztás következett.


2 óra 16 perc alatt sikerült lenyomni a több mint 20 km-t, ami a terep ismeretében nem olyan rossz. Bár természetesen voltak, akik 2 óra alatt is legyűrték, ami nagyszerű teljesítmény.


Jó időben, kellemes társaságban, jól megrendezett terepfutás volt. Köszönet a szervezőknek!

 
 
Ajkai LihegőTúra éve: 20162016.10.02 11:01:43

 Ajkai Lihegő 30


2016.10.01.




Egy barátommal mentem a 32,9 km-es távra, amin a Magas-Bakonyhoz hasonlóan futást terveztünk. 8.15-kor indultunk, a csingeri elágazóig városi utcákon haladtunk. Onnan egy friss aszfaltos úton mentünk, majd egy lépcsős részen kellett felmenni egy kemény hegyoldalban. Innen erdei murvás, majd szántóföldi úton gurultunk be Padragra 9.35-kor, ahol az Andi presszóban volt önkiszolgáló pont.


Egy kólát gyorsan megittunk, majd indultunk az Oroszlánkői-kilátóhoz. Egy pár perces felfele után fenn is voltunk, majd egy köves lejtőn haladva egy patakmederhez értünk. Itt lassabban tudtunk menni, a köveken ugrálva lehetett haladni. Ezután viszont széles erdei úton futottunk a Sárcsi-kútig. Zsíros kenyér, üdítők, csokik, müzlik vártak, öt perces energiavétel után mentünk is tovább. Innen nyiladékok és egy murvás út volt terítéken, közben érintettük a Molnár-kilátót is. A Jószerencsét-forrásig senkivel nem találkoztunk, majd ott láttunk egy párt rossz felé menni, szerencsére kiigazítottuk őket. Ám mi is megkavarodtunk egy kicsit, a szalagozás és az itiner nem passzolt. Így mi egy pár száz méteres kitérővel végül rátaláltunk a K+ -ra, ahol a helyes szalagozás is visszatért. 12.10-kor elértük a parkerdei pontot, ahol szintén zsíros kenyér és egyebek vártak. Itt is egy öt percet lazultunk és indultunk is tovább a hátralévő 6 km-nek.


Csingeren láthattuk a régi bányaépületeket, elképzeltük, mekkora élet lehetett itt több tíz évvel ezelőtt. Ma már csak egy szomorú látvány az egész. Átkelve az iparvágányon egy utolsó emelkedő következett, tetején a vízműtől jó kilátás nyílik Ajkára és a környékre. Néhány utca és a vasúti híd után 13.10-kor kocogtunk be a célba, ahol a kitűző, oklevél és kulcstartó átvétele után elkezdtük a regenerálást egy sörrel.


Attól az egy kavarodástól eltekintve (amit a szervezővel meg is beszéltünk) az útvonal szalagozása jó, a vonalvezetése kiváló, az elátás is megfelelő volt. Két emberes és etetős pont és egy kocsma elégséges volt erre a távra - legalábbis nekünk.


Köszönet a szervezőknek a rendezésért!

 
 
Magas-Bakony (Bakonyi Kalandorok TE)Túra éve: 20162016.08.29 13:11:53

 Magas-Bakony 30


2016.08.27.


 


Egy barátommal úgy döntöttünk, most csak a 30 km-re megyünk, de annak nagy részét lefutjuk. Az idő alkalmas volt rá, este pedig várt minket a Sitke rockfesztivál, így elég volt a 30 km.


Fél 8-ra értünk Bakonybélbe, már ekkor sok autó volt a Pikoló környékén. A nevezés hamar ment, egy gyors kávéivás után 7.50-kor indultunk ki a faluból a Gerence-patak mentén. Itt még csak gyors tempóban gyalogoltunk, 50 perc alatt elértük a pihenőt. Innen a szokásos piroson felnyomultunk a Kőrisre, 9.45-re már fent is voltunk. Pár szelet dinnyézés és a kilátóba felmászás után lefelé elkezdtünk futni. Az Eszterkúti-árok néhol sáros volt, de utána aszfalt- és homokos úton könnyedén befutottunk Porvára. 


A kocsmában megittunk egy hosszúlépést, de egy helyi emberkével való beszélgetés után egy fél literes fröccsből is innunk kellett. Így egy kicsit hosszabb lett a pihenő, mint terveztünk, de már csak 12 km volt hátra, belefért. 11.15-kor indultunk is tovább. Hamar Szépalmapusztán voltunk, majd egy kis erdős rész után jött a szerpentinút. Innen már végig futva 12.50-re beértünk a célba. Így kerek 6 km/h-s átlaggal, a tervnek megfelelően sikerült lenyomni a túrát.


Kellemes túra volt, minden adott is volt ehhez. A négy ellenőrzőpont mindegyikén volt víz és sokféle gyümölcs, valamint a célban mákos tészta, így mondhaom, hogy az ellátás több, mint elégséges volt. Örömteli volt látni, hogy sok gyerekes család is részt vett a túrán.


Köszönet a szervezőknek!

 
 
Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130/70/40Túra éve: 20162016.08.08 11:29:33

 Rocki "85"


2016.08.06.




Habár nem volt tervbe véve, egy héttel a túra előtt úgy döntöttem, megpróbálkozom a teljesítéssel, mivel az elmúlt másfél hónapban elég sokat mentem, vaalmint éppen nem volt programom a hétvégére. :)


Pénteken a suliban aludtam, majd szombat reggel 6-kor nekiindultam 58 túratárssal együtt. Egy apró gondom már a felébredés óta volt: valahogy nem éreztem most olyan motivációt a teljesítésre, mint pl. a Kék-Balaton 100-on. De csatlakozva velem egy településen élő társamhoz, jó tempót mentünk. Több helyen nagy sár fogadott minket az éjjeli eső miatt, volt, hogy alig tudtunk felmenni a domboldalon. Vagy épp csúsztunk lefelé a lejtőn. Ilyenkor jól jött az aszfaltos rész.


Hahótra egy tatabányai túratárssal értem be, itt kajálással és sörivással pihentem. Innen jó kis dombozással a söjtöri szőlőhegyen át vezetett Söjtörre az út, ahol a pecsételés után egy kocsmában pihentem meg. Ezután egy unalmas és egy jó dombra emelkedős rész volt Pusztaedericsig, majd egy szőlősön legurultunk Rádiházára. Egy kóla és egy zsíros kenyér, valamint 20 perces pihenő volt a program és indultam tovább. 


A közös szakaszon sok szembejövővel találkoztam, majd egy darabig egyedül mentem, míg a pápai túratársat utol nem értem. Átmentünk Szentpéterföldén, ami sajnos mintapéldája hazánk falvairól: még a kocsma is zárva volt szombaton este 7-kor. Vizet vételeztem a falu utáni temetőben, majd mentünk tovább Lasztonya felé az erdőben. Itt, 73 km-nél fogyott el az addig is kevés motiváció, holott semmi fájdalommal nem küszködtem. Egyszerűen csak elég volt az egészből. Még volt több, mint 10 km, azt jó tempóban lenyomtuk.


Bázakerettyén, a kocsmánál jeleztem a pontőröknek, hogy befejeztem. Néztek is rám kérdően, hogy miért, nem úgy nézek ki, mintha problémám lenne. Felhívtam a rendezőt, hogy egy másik túrázóval, akinek a bokája ment ki, igényelnénk egy "taxit". Egy óra múlva tudott jönni, addig én két sört megittam, illetve túrázókkal beszélgettem. Kb fél 2-re voltunk bent az iskolában. Így tulajdonképpen egy 85,3 km-es túrát csináltam e napon. :)


Őszintén szólva, annak ellenére, hogy Zalai-dombságban van a túra, rengeteg apróbb-nagyobb domb van, ami nekem szokatlan volt. Inkább a bakonyi vidékhez vagyok szokva. Idegesített is már egy idő után, hogy sokszor sunyi módon szinte mindig volt egy-egy emelkedő. Talán ez is közrejátszhatott, hogy inkább fejben fáradtam el. De jövőre mindenképp tervbe veszem, hogy eljövök és teljesítem. Most legalább már tudom, mire számítsak!

 
 
Lókúti túrák / Lókút TrailTúra éve: 20162016.07.24 20:40:57

 Lókút 20


2016.07.24.




Mivel pénteken sikeresen körbetekertem a Balatont egy nap alatt, elegendőnek láttam egy 20 km-es távot lenyomni ezen a vasárnapon. Fél 9-kor indultam neki két hölggyel, akikkel már több túrán indultam.


Lókútról egy szekérúton mentünk ki, itt egy tíz perces eső kísért minket. Folyamatosan emelkedtünk, de nem kellett nagyon menni fel, mivel Lókút bőven 400 m felett fekszik. A Papodi-hegy 646 m magas, egy új kilátóról szép panoráma nyílt a kissé párás idő ellenére.


Innen a Közép-dunántúli piroson mentünk erdős részen több km-en át, bár néhol a gps segítségét kellett hívni, mert több elágazásban nem volt jel. De sikeresen kiértünk a Győr-Veszprém főútra, ahol Eplénybe kellett gyalogolni a Mókus büfébe. Itt pecsétet kértünk, ittunk és indultunk tovább a főúton ki a faluból.


A falutábla után nem sokkal balra tartottunk, egyenes szekérúton már csak 4 km volt Lókútig. Itt megjött a szokásos nyári zápor, ezt egy faegyüttes alatt sikeresen átvészeltük. Tíz perc után már sütött a nap. Hamarosan be is értünk Lókútra, a Hites-birtok udvarába.


Itt többféle finmoság várt minket: háziszörpök, tökös-mákos rétes, házi mangalicazsíros kenyér, házi kovászos uborka. A hölgyek hazaindultak, én még maradtam és kipróbáltam ezeket a finomságokat.


Egy laza és jó 20 km-en vagyunk túl. Az úton nem volt "emberes" ellenőrzőpont, de olyan kicsi táv volt, hogy felesleges is volt. A célban lévő ellátmányért pedig már megérte elmenni. :) Köszönet a rendezőknek!

 
 
Kék Balaton (TTT)Túra éve: 20162016.07.17 20:16:08

 Kék Balaton (Extrém) 100

(104,9 km, 2413 m)


2016.07.16-17.


Már régóta készültem túratársakkal együtt, hogy egy ragyogó időben lenyomott túra után a badacsonyi strandon pihenjük ki vasárnap a túra fáradságát. Végül úgy alakult, hogy a túra szinte teljes szakaszán kaptunk vizet fentről, így okafogyottá vált a strandolás. :)


Pénteken egy túratárssal Péten az iskolában aludtunk, majd szombaton fél 8 körül immár négyen indultunk neki az egyre jobban eső égi áldással nyakunkban.Pár km-rel később már át is ázott a felsőruházatom, szerencsémre a cipőm viszont a végéig kitartott. A társaknak már ilyen szerencse nem jutott, ők szinte csontig áztak.


Királyszentistván körül már a viharos széllel is meg kellett küzdeni, az eső mintha kis jégdarabok formájában csapódott volna az arcunkban. Mielőtt Litérre értünk, az eső már ömlött, így menekültünk be egy kocsmába. Itt két túratársunk kiszállt, ekkor én se voltam biztos, hogy Füred után folytatom-e.


Ketten bandukoltunk tovább az esőben, Vörösberény fölött már patakban folyt a víz lefelé az ösvényen, így az aszfalt áldás volt ezután. :)


Balatonfüredig folyamatos fel-le következett. Ekkor már egy vastag esőköpenyben nyomtam, ami az esőt nem engedte be egy percre sem, max az izzadságot éreztem belülről. Alsóörsön jól esett a fröccs és a zsíros kenyér, az eső is kezdett egy kicsit alábbhagyni. Csopaknál aztán sajnos megint rátett.


Jó pár száz méter szinttel a hátunk mögött begurultunk Füredre, ekkor egy pesti túratárssal együtt hárman voltunk. Itt viszont a túratársamnak ki kellett szállni bokasérülés miatt, így a pesti túrázóval ketten indultunk neki a fennmaradó 56 km-nek, akivel aztán végigmentem.


A füredi dinnyézés, kalóriabevitel és száraz ruhára váltás után az erő szinte maxra emelkedett nálam, így a következő jó pár km gyorsan lement. A Gellára felfelé menet sötétedett ránk, Zádorváron háromnegyed 11-kor voltunk. Közben egy salgótarjáni túratárs is becsatlakozott. Időnként megállt hosszabban pihenni, de mindig utolért minket. 


Az igazi holtpont Halomhegynél ért el minket, amikor közölte a pontőr, hogy még 5,2 km Szentantalfa. Egy világ omlott össze bennem. De nem volt mit tenni, zombimódot bekapcsoltuk és mentünk. Az eső ismét ömlött, egy órán át szakadó esőben gyalogoltunk. Végre negyed 3-kor elértük a szentantalfai pontot, ahol fedett hely fogadott minket. Ez volt a legjobb dolog, ami megtörténhetett. Itt paprikáskrupli, kenyér, forralt bor, sütemény és sebnyalogatás volt a menü.


Fél 4 körül indultunk el újból a pesti túratárssal. Relatíve hamar a Hegyestűn voltunk, időközben pedig kivilágosodott. Aszfaltos rész, majd dagonyás erdei út következett és rátértünk a Kővágóörsre vezető aszfaltra. Innen már csak 19 km volt a célig, de ez is soknak tűnt már ekkor. Kővágóörsről Kékkútra szintén aszfalton vezetett az út, majd egy földúton elértük a Salföldi Majort. Itt csipegettünk egy keveset (sonka, kolbász is volt a kínálatban) és 7.45 körül tovább is álltunk.


Az utolsó próba most jött, az Örsi-hegy megmászása. Jó húsz perces emelkedő, ez már jó lassan ment, de csak el kezdtünk gurulni lefelé. Innen 7 km volt hátra, itt én előreszaladtam, mert nekem a busz hamarabb ment és sört is akartam már inni. :)


Így ezt a részt félig-meddig futottam, Badacsonytomajon pedig két sört vételeztem a célra tartogatva. Még 3 km aszfalt volt előttem, de már éreztem a győzelem ízét. 9.45-kor futottam be a badacsonyi mólónál lévő célsátorba. Itt letelepedtem, elfogyasztottam a sört, összepakoltam, beszélgettem, közben a túratárs is befutott. Mindenki gratulált mindenkinek, tudtuk, hogy ez nem átlagos 100 km-es túra volt...


Hát, így utólag csak röhögök magamon, hogyan lehettem ilyen vadmarha, hogy végigmentem ilyen időben. A táj gyönyörű, a szervezés számomra nagyon jó volt. Bár jobban örültem volna egy jó kis 30 foknak, hisz a Balaton mégiscsak akkor szép nyáron. Így kissé melankolikus volt, de örülök, hogy résztvettem a túrán. Az biztos, hogy jövőre, ha jó idő lesz, újból elindulok. Kiváncsi vagyok a túrára, milyen jó időben teljesíteni. Vélhetően nem érnék be hamarabb a sok kocsma miatt. :)


Köszönet a szervezőknek és gratulálok minden teljesítőnek, hogy ilyen extrém időben is képes volt végigmenni a túrán!

 
 
BakonybélTúra éve: 20162016.07.10 15:10:58

 Bakonybél 48


2016.07.09.


Egy barátommal indultunk el 8 órakor. Zircig unalmas volt a szakasz, főként erdőben vezet az út. Zircen meglátogattunk egy kocsmát, majd irány a Cuha-völgy. Porva-Csesznek vá-ig a patak mellett egy szekérúton vezet a túra, elég fülledt idő volt itt. A vasútállomás után már hangulatosabb a völgy, így gyorsan Vinyére értünk. Itt megpihentünk egy lángost rendelve, jól esett a 27. km-nél.


2 órakor indultunk a Pápalátó-kőre, egy mély völgyes hegyre kellett felbandukolnunk. Innen pedig negyed óra alatt a fenyőfői kocsmába értünk. Egy sör mellett elbeszélgettünk a pontőrrel, majd az utolsó etapot kezdük el a Kőrisre. Már régóta ketten mentünk csak és hamarosan két hölgyet pillantottunk meg egy mellékútról jönni. Kiderült, hogy a három héttel ezelőtti túráról megismert hölgyek eltévedtek, így innentől négyen mentünk a célig.


Mivel végigbeszéltük az utat, gyorsan a Kőrisen voltunk, pihentünk tíz percet és megindultunk lefelé. Negyed 8-kor értünk a Pikoló Vendéglőbe, ahol átvettük a szép hűtőmágnest és megettük a levest. 


Az idővel szerencsénk volt, kellemesen meleg volt, az útvonallal sem volt gond. Köszönet a szervezőknek!

 
 
Kőris körülTúra éve: 20162016.06.26 10:03:07

 Kőris körül extrém 55 km


2016.06.25.




Mivel előző héten a Bakonyi Nemszázas 107 km-t csináltam, most csak a 21 km-es távot akartam lefutni, de egy jóbarátom azt mondta, kipróbálná az 55 km-t. Eddigi leghosszabb túrája 31 km volt, így felkészítettem, hogy ez nem egy egyszerű túra. A túra második felében párszor el is átkozott engem. :)


Egy kis késéssel indultunk, 8.15-kor vágtunk neki a bakonykoppányi faluházból. Egy sört magunkhoz vettünk és szántóföldi úton mentünk be az erdőbe, ahol a régi kisvasút nyomvonalán, murvás úton emelkedtünk folyamatosan. Rátértünk a piros sávra, majd az aszfalton jutottunk fel a Kőris-hegyre. Először. 


Az idő itt még kellemesebb volt, mert fújt a szél, ami délutánra elállt. A Levél-kúti árkon ereszkedtünk le, majd homokos úton értünk be Porvára. Itt a kocsmánál bélyegzés és hosszúlépésekkel enyhítettük szomjunkat. Egy forró szántóföldi szakaszon Szépalmához értünk és Kisszépalmapusztáról a kéken mentünk fel a brutális emelkedőn. Fent voltunk másodszor is.


A piros sávon az Odvaskői-barlangig mentünk, majd a Szarvad-árkon folyamatosan emelkedtünk a Tönkölös-csúcsig. Ennek az útnak nagy részét előző héten is megjártam kb. 80 km-nél, átkoztam is ezt a részt. Innen csak le kellett ereszkedni Bakonybélig, ahol a nyomós kút megváltás volt. Hideg víz és fürdés. :)


A pont zárásakor pecsétet kértünk, majd a Pikoló Vendéglőben egy sörrel pihentünk 20 percet. Innen a Barátok útján folyamatos emelkedőn mentünk, ez már elég nehezen ment a fülledt melegben. Mi is úgy éreztük magunkat, ahogy egy pápai lakos, K. Adrienn mondta kisfiának egyszer: "Ejj, fiam, de rákos meleg van. Elpusztulunk, mire hazaérünk." De egyszer csak felértünk immár harmadszorra. KIs pihenő és indulás tovább.


Épp szintidő körüli időben voltunk, de a Bécsi-árok lelassított minket. A köves patakmederben kellett menni, elég lassan ment. De amint kiértünk, elkezdtünk sietni, sőt az elején ismert szántóföldes részen futottunk is. Így éppe szintidőn belül, 12 óra 55 perces idővel beértünk. Átvettük az oklevelet, kitűzőt, egy keveset ettünk és indultunk haza.


Nehéz túra, nemcsak a háromszori Kőris-megmászás miatt, hanem a fullasztó hőség miatt. Igazi kihívás így nyár közepén. A túra ellátása, szervezése nagyon jó. Aki egy relatíve nehéz túrán, kemény körülmények között akar túrázni, jövőre próbálja ki! :)

 
 
Nemszázas/KincskeresőTúra éve: 20162016.06.20 13:50:26

 Bakonyi Nemszázas 107 km


2016.06.18.


Pár nappal a túra előtt elhatároztam, hogy a Pápán lévő három napos fesztiválon való részvétellel szembern inkább megőrülök és megpróbálkozom a 107 km legyűrésével. A túra közben néha szidtam is magam e döntésem miatt, de most elmúlt ez az érzés. :)


Nem siettem, fél 9 után indultam Vinyéről, mert Bakonybélbe 6 óra körül akartam érkezni, hogy a Mo-Izland EB-meccsnek legalább az első félidejét megnézhessem. Csesznekig semmi extra nem volt, utána két fiatal hölggyel és egy sráccal mentem tovább Bakonybélig (ők a 70-esen mentek). Így legalább nem kellett egyedül mennem. Az Ördög-árokban most volt víz, így a folyamatos átkelések miatt kicsit időigényesebb volt ez a rész, mint gondoltam. 


Minden rendben ment, jó tempót mentünk mind a négyen, Bakonybélben egy kocsmában sikerült is az első félidőbe belelesnem. Szentkútnál 19 óra után voltunk, innen sajnos egyedül mentem tovább. A murvás úton mentem a hajagi pontig, majd Fodortanyáig gyorsan ledaráltam a km-eket. Ott azonban saját balf*ságból elkeveredtem. Itt vesztettem vagy 45 percet, de megtalálva a helyes utat, gyorsan a Pisztrángos-tónál voltam éjfél előtt. Mivel unatkoztam, elhatároztam, bevárom a mögöttem túrázókat, hogy ne egyedül menjek tovább. Tudtam, hogy páran még vannak. Fél 2-ig vártam, addig a pontőrökkel dumálgattam, akik sörrel is megkínáltak. Három túrázó jött, utánuk kb. 10 perccel mentem én is. Németbánya után sikerült utolérnem Krisztiánt, akivel a célig boldogítottuk egymást. :) Ő a 125-ös távon ment.


A Gyilkos-tó előtti hosszú aszfaltút elég unalmas volt, jó volt letérni róla a tóhoz, ahol a paprikáskrumpli életmentő volt. Pihenés után továbbmentünk, kezdett világosodni. Gyorsan a Szarvad-árokban voltunk, de onnan a Z jelzésig a folyamatos emelkedő nem hiányzott. Utána üdítő volt Kisszépalmáig a szintben haladás. Tíz perc pihenő után hamar Porván voltunk, ahol a kocsmánál természetesen meg kellett állni egy hosszúlépésre. Porva-Csesznek vá-ig elég unalmas erdős részen mentünk, onnan viszont furcsa élményünk volt: sok kiránduló között mentünk Vinyére, a célba. Ez már gyorsan lement. Felemelő pillanat volt a büfé megpillantása. :)


Régóta nem mentem ekkora távot, az utolsó 20-25 km-en ezt éreztem is, de egy vízhólyag kellemetlenségét leszámítva nem volt problémám. Köszönet a rendezőknek, jó kis túra, kár, hogy kevesen indultak. Biztos vagyok, hogy nem utoljára voltam itt.

 
 
túra éve: 2014
Nemszázas/KincskeresőTúra éve: 20142014.06.22 16:56:49

 Hetvenes 70 (lett volna...)


Több éve nem voltam egy jó hosszú túrán, így már régen kinéztem magamnak a 70 km-es távot.


Egyedül vágtam neki, szerencsére az elején jól tudtam haladni, Csesznekig kellemes erdõs részen kellett menni. A Kõmosó-szurdok Z jelzésével nekem problémám akadt, így a P+ -en mentem a faluba. Az Ördög-árok víz nélkül is nehéz szakasz volt, a pontig se elõttem, se utánam egy szál ember se. A pont után egy pesti túrázóval haladtam Porva-Csesznekig, a beszélgetés közben hamar elszállt a közel 10 km-es rész. 

Porva-Csesznek után ismét egyedül mentem, majd egy rossz mozdulat után az Achillesem el kezdett fájni, de úgy gondoltam, hogy nem fogja befolyásolni a túrát. Tévedtem. Borzavárra elég unalmas búzatáblás részen értünk be, innen egy szintén egyedül bandukoló túrázóval haladtam tovább. Vízvétel után aszfalton, murvás úton, majd erdõben értük el a kisszépalmai pontot.

Tíz perces evés-ivás után indultunk a Kõrisre, ami majd' 2 km tömény emelkedõ, a vége szinte mászás. Lefelé a parkolóig tanösvényen, Bakonybélig a Gerence-patak partján mentünk. 

Bakonybélbe magamhoz vettem egy sört, amit Szentkútig meg is ittam. A lábamban azonban elérte a fájdalom azt a küszöböt, ami miatt már kissé bicegve kellett mennem. Így el kellett a faluban döntenem, hogy kibírja-e a lábam a hátralévõ 22 km-t vagy sem. A biztonság kedvéért inkább a feladás mellett döntöttem, nem kockáztattam, hiszen a célig elég civilizáció nem nagyon volt. Így 46 km sikerült hosszú idõ után elsõre.


Mondhatjuk erre, hogy így jár, aki hosszú kihagyás után egybõl nekimegy egy hosszabb távnak. De nem gond, idén azért is megcsinálok egy legalább 70 km-es túrát! :)


Magával a szervezéssel nem volt gond, a térkép és a jelzések jók voltak, talán az útvonal leírásában volt egy-két rész, amit jobban ki kellett volna fejteni. De eltévedni se egyedül, se a két idõközbeni túratárssal se sikerült. Az ellátás és annak beosztása is elégséges volt Bakonybélig.

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár