Túrabeszámolók


túra éve: 2010
MargitaTúra éve: 20102010.02.10 20:12:23
Margita 20

Tamással eredetileg a Szent Lászlóra kívántunk menni,de a bizonytalan hóhelyzet + az autóján lévõ nyári gumi télvíz idején kockázatos mivoltából adódóan szombaton a Margita 20-as távjára jelentkeztünk az egyszerû tömegközlekedés, közeli hely és nem utolsósorban a szintén remek rendezõgárda miatt.
Nevezés,itinerfelvétel gyorsan ment, gödülékenyen volt szervezve, még kis melegítõ teát is lehetett inni indulás elõtt.Végül is a szerelvényigazítás miatt 9-kor léptünk ki az iskola kapuján.Az út elsõ szakasza elég egyhangúan telt, a 3-as úttal párhuzamosan a járdán baktattunk - elengedve a terepfutómezõnyt - Máriabesnyõ csodás templomáig, idõnként a csúszkálva a járdát botító jégbordák miatt. A templom után az út lassan bekanyarodott a gödöllõi dombok felé, a piros sáv jelzésen majd a betért a behavazott erdõbe. Egy erõs balkanyar után elég meredeken emelkedni kezdett, hamar átmelegedtünk.Tamás jó iramban ment,alig gyõzem a lábam kapkodni utána. Elõzgetve az embereket, felértünk a dombtetõre az 1 ep.-hoz. Itt "csúccsokit" is kaptunk.Innét erõs lejtõn robogtunk lefelé a Pap Miska kútig (az útvonal teljes egészében jól követhetõ volt, jelzések jól karbantartottak,de szalagozás is segített), majd az autópálya alatt a átkelve már a befagyott Babati-tó mellett gyalogoltunk. Babatpuszta házai között vezetett az út egy darabig majd ismét bekanyarodtunk az erdõbe,melyet idõnként villanypásztorral biztosított karámok,szántóföldek szakítottak meg.A babati templomromnál várt a 2.ep pecsételtünk,majd innét elváltunk jobbra tartva a 40-es mezõnytõl.Egy szántóföld szélén vezetett az út az erdõ mellett az piros M jelzésen felfelé majd ismét mindkét oldalt erdõ volt.Gyönyörû volt egyébként a téli táj az egész túra folyamán, a havas erdõ a fehér kopár dombtetõk,szántóföldek,nem gyõztünk fényképezni.Az erdõben kisvártatva egy útelágazásban jobbra fordultunk a sárga kereszten, majd lassan lefelé ereszkedve ismét a Piros M jelzésen folytattuk utunkat a festõi rengetegben.Az erdõ szélén kitárult a terep, megláttuk a 40-es mezõnyt újból akik a sárga jelzésen tartottak Domonyvölgy felé.Mi is ide csatlakoztunk. Nemsokára feltûnt a 3 ep. kék csíkos sátra, benne nápolyi és tea várt minket,hogy egy kis erõt gyûjtsünk. A pecsét és az evés-ivás után utunk jobbra kanyarodott felfelé a lovaskarám kerítése mellett egyre magasabbra,ráadásul a gyors tempó miatt még kaptatósabbnak tûnt számomra.Felérve az erdõhöz ismét gyönyörködhettünk a kitárulkozó havas dombos tájban.Itt is sok helyütt szalagok segítették a tájékozódást, így nem volt gond.Ismét be az erdõbe egy darabon,utána megint nyílt terep következett még mindig kissé emelkedve.De a kilátás kárpótolt a fáradtságért.De utána meredek lejtõn zúgtunk vissza a zöld jelzésen ismét Babatpuszta házaihoz az erdõben, utunk az egykor szebb napokat láthatott Istállós-kastély amúgy szép épülete mellett vezetett. Innét szép erdei szakaszon ,egyre emelkedõsebb úton ,illetve annak végén egy kis szurdokféleségben kapaszkodtunk fel az autópálya hídig, átkelve rajta a nagy hóban, még egy kis darabon mentünk az erdõben,mígnem elértük Gödöllõ házait.Innét már aszfalton haladva folytattuk a túrát,pár kisebb domb után a villanegyedbõl a város közepe felé tartottunk, hogy aztán leérve 13 óra elõtt pár perccel belépjünk a célba az iskola kapuján.Ismét pecsételtek, majd meleg kézszorítás után megkaptuk oklevelünket és többféle kitûzõbõl lehetett választani. Utána jött az elmaradhatatlan zsíroskenyér és teaparti.Nagyon jó kis túra volt, szép útvonal magas színvonalú rendezés köszönet érte!
Krisz
 
 
túra éve: 2009
Viking futás és erőltetett menetTúra éve: 20092009.09.14 16:28:47
Rég voltam már futóversenyen és csepeli lakóhelyemhez is közel esett a szigethalmi rendezvény, azonkívül a rendezõséggel kapcsolatos nagyon pozitív korábbi tapasztalataim vannak, szóval, elhatároztam hogy elmegyek a Viking Futás hosszútávjára, mely 10 km-t számlált. Csepelrõl eltekertem Szigethalomra, némi kérdezõsködés után megtaláltam az Emese parkot, ott már ki volt táblázva,merre a rajthely, mely a park mellett bölcsõde/óvoda(?) szép új épületében volt. A Szigethalmi Te segítõkész csapata fogadott,egy kedves rendezõ hölgy útbaigazított,hol rakhatom le a holmimat.Kitöltöttem a nevezési lapot (ráadásul ingyenes volt a verseny)kaptam egy fekete-fehér térképvázlatot vastagon szedve az útvonallal és ellenõrzõpontokkal. A bevezetõ szalagozott rész után turistautakon vezetett az útvonal. Nád Béla fõrendezõ úr rövid eligazítást tartott, majd az intézmény kapuja elõtt felsorakozott a mezõny és délben elrajtoltunk. Elõször egy szalagozott szakaszon futottunk be a tököli parkerdõbe, majd a P négyzet és P + útvonalon futottunk kellemes erdei környezetben, kisebb dûnéken át, majd utunk levezetett egy mûút keresztezése után a Duna-sétányra. Ez egy hangulatos partszakasz volt üdülõházakkal, és szép rálátással a ráckevei Duna-ágra ,itt már a piros sáv jelzésen haladtunk. A Duna-sétány elején volt az elsõ ellenõrzõ pont,aláírással igazoltak a pontõrök. A rövid táv (3 km) itt visszakanyarodott jobbra,nekünk még viszont ezen a szakaszon kellett sokáig futni. Az üdülõk közelében egy két szabadon kószáló kutyánál kicsit lassítottam a tempón, jobb a békesség,de nem volt gond szerencsére. A sétány végén várt a 2 ellenõrzõpont ahol igazolás után vizet kaptunk. Innét mi is jobbra fordultunk,ismét keresztezve az aszfaltutat a P négyzeten mentünk vissza a tököli erdõbe.Néhány eltévedni készülõ hölgyfutótársat egy másik sráccal egyetemben útbaigazítotunk .:)) Itt is egy nagyon kellemes fenyõerdõ-foltokkal tarkított erdei szakasz jött, bal kéz felõl láttam a vadászházat is, sok részen ismerõs volt a táj korábbi csepel-szigeti teljesítménytúrákról. A vadászház közelében a sárga sáv jelzésre tértünk rá, majd késõbb balra fordulva a sárga kereszten haladtunk, egészen a piros négyzetig,mely jobbra fordult. Itt volt a 3. ellenõrzõpont, igazolás után jött az utolsó szakasz, kissé dimbes-dombos-homokos terepen az erdõben, mígnem visszacsatlakoztunk a szalagozott útra, és kiérve az erdõbõl megláttuk a bölcsõde épületét a célt. 12.59-re értem be, megkaptam a kitûzõt ezen felül ráadásként kaptunk 2 üveg paradicsomos grillszószt (édes-csípõs) egy energiaitalt egy nyalókát, és a célban az elmaradhatatlan szörp várt bennünket. Nagyon jó ellátás volt ,klassz verseny, köszönöm a rendezõknek!
Krisz
 
 
Sajgó éjszakaiTúra éve: 20092009.06.09 18:15:28
Sajgó 30 éjszakai teljesítménytúra beszámoló

A jósolt idõjárás,meg a narancssárga meteorológiai riasztások miatt kicsit aggodalmasan,de persze azért vágyódva készültünk erre a túrára, ez ráadásul Zsuzsinak is nagyon fontos volt,lévén elsõ éjszakai túrája. Szerencsére éjszakára nyugodtabb körülményeket jeleztek, úgy gondoltuk végül,elindulunk. Este 3/4 9 kor érkeztünk a szarvashegyi buszfordulóhoz Szentendre határában, nem sokan voltak, tömegnyomorra nem panaszkodhattunk. Gyors nevezés,itiner átvétel,szerelvényigazítás, és elindultunk az erõs szürkületben. Egy kis darabon az erdészeti mûúton mentünk, itt csatlakozott hozzánk egy srác, Balázs aki szintén elsõbálozó volt éjszakai túrában,(õ a 20-asra ment)így inkább ránk bízta magát. A sárga kereszten kapaszkodtunk felfelé,közben teljesen ránksötétedett, az elemlámpákat bekapcsoltuk. Fújt a szél, szétszórta a felhõket,végül teljesen derült lett az ég és utunkat a jó öreg Hold szelíd fénye kísérte, a Göncölszekér társaságában. Ha gyönyörû, holdfényes-csillagfényes nyári éjszakát látott valaki akkor ez az volt. Álló-réten , a kopott emlékmûnélbecsatlakoztunk a sárga jelzéshez,itt több út is indult,kis keresés után megtaláltuk a folytatását is:)) A sárgán kaptattunk fel Vöröskõre, pecsételtek a pontõrök, majd kimentünk a csúcsra. Leírhatatlan! alattunk a Szentendrei-sziget, illetve a környezõ települések fényei, a holdfényben jól látszódtak a hegyek fekete körvonalai. Itt szusszantunk,ettünk, kicsit pihentünk,majd továbbindultunk az esõház mellett a piros sávon. Még "áthuppantunk" a Kis-Bükk-tetõn , majd kellemes lejtõ úton mentünk, a langyos nyáréjszakában. Kényelmes erdei úton festõi tisztások mellett haladtunk hármasban, de néhány túratársat már kezdtünk utolérni, nem voltunk egyedül.
A Zánkói réten (ha jól emlékszem a nevére) egy titkos pont is volt, igazoltunk, és jó kis ásványvizet is ihattunk. A piroson, Pap-rét érintésével, egyben az OKT-ra csatlakozva haladtunk Pilisszentlászlóig.Éjfél múlt nem sokkal. Itt volt az újabb pont, itt csokit is kaptunk,hogy bírjuk a gyûrõdést:)) Balázs itt elvált tõlünk, még saját csokimunícióját is megosztotta velünk,megköszönte a vezetést, de itt már egyedül ment mert a 20-as táv már visszakanyarodott Szentendrére. Még néhány tájékozódási jótanáccsal elláttam,aztán elköszöntünk. Mi Zsuzsival megkávéztunk (hozott kávé,persze) ,feltöltöttem a nyomóskútnál a vizespalackomat,és továbbindultunk. Felkapaszkodtunk a Kis Rigó vendéglõhöz, majd a kéken betértünk ismét az erdõbe és a Bükkös-patak völgyébe haladtunk az Öreg-Nyílás völgyön. Idõnként megálltunk még az elemlámpát is kikapcsoltuk, úgy hallgattuk az éjszakai erdõ neszeit. Majd leérve a patakhoz,egy kicsit megpihentünk,mert erõs emelkedõ várt ránk Lajosforrásig. Kicsit hallgattunk a víz csobogását, nagyon klassz volt itt az erdõ mélyén! Több túratársat is megihletett, többen "letáboroztak" kicsit,elõttünk is. (Olyan néhány tízen lehettünk kb, ezt saccolom.) Utána nehéz szakasz jött a K+ -en kaptattunk,egyre meredekebb emelkedõn Lajosforrás felé,de a fokozatosan ismét kibontakozó látvány Szentendre messzi fényeivel és éjszakai látképével kárpótolt bennünket, meg-megálltunk,nézgelõdni.Végre megkönyörült rajtunk az emelkedõ és megszelídülve kanyargott velünk az utolsó pár száz méteren Lajsoforrásig. A turistaház zárva,totál kihaltnak tûnt... De a pontõr amúgy is a réten volt,így oda mentünk. Itt ismét utolértünk egy csapatot,akikkel utána felváltva elõzgettünk egymást,nagyjából egy tempóban. Ismét a sárga jelzésen mentünk tovább, Kõ-hegy felé, nagyjából szintben, csak a vége felé emelkedett kicsit, fél 3 körül értünk a kõ-hegyi Czibulka János Menedékházhoz, a következõ pontunkhoz. Pecsételés után a kedves pontõr,még némi kis mazsolával-mogyoróval is kínált bennünket. Kicsit el is beszélgettünk,illetve ismét pazar kilátásban gyönyörködhettünk a hegy platójáról: Szentendre,Pomáz,mint ékszerdoboz ragyogtak,mögöttük a Szentendrei sziget sejtelmes sötét lapálya.Még a Megyeri hidat is láttuk a távolban,kivilágítva,nem mindennapi volt. Hajnali 3-kor indultunk lefelé, innét már csak a cél volt. Lefelé jövet az erdõben egy kecskenyáj tanyázott,mikor a erdõbe bevilágítottunk,sok pontszem nézett vissza ránk, érdekes látvány. Kiérve az erdõs részrõl, elõbb kopár lejtõkön majd hétvégi telkek között vezetett az út, a kutyák nagyon ugattak, de úgy tûnt kerítés mögött maradtak,amiben erõsen bíztam, kutyariasztó mindenesetre kezemben volt. Itt ismét beért minket egy kis csapat ,innét együtt baktattunk le Izbégre a sárga + leágazáson,majd egy szalagozott úton a településen át,ismét kiértünk az országútra, és befutottunk a célba. Hajnali négy volt. A céban a rendezõ hölgytõl megkaptuk a jól megérdemelt oklevelet és kitûzõt. Gratuláció, majd kis szusszanás után kocsival irány haza. Nagyon szép élmény szép útvonal,szép túra volt, köszönöm a rendezõknek! :))

Krisz
 
 
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18Túra éve: 20092009.01.12 18:25:01
Szóval egy kis beszámoló a Wass Albert túra 28 km-es távjáról:

Ez a táv tûnt legszimpatikusabbnak számomra logisztikailag ,tömegközlekedés,rajtidõ-menetidõ,hazautazás szempontjából, úgyhogy a reggel 8.07-es vonattal leruccantam Verõcére. Kis gyaloglás után a plébánia udvarán álltam sokadmagammal, mert hatalmas volt a létszám. A plébánia egyik kis helységében volt a nevezés és az indítás. kb 20 perc várakozás után be is jutottam, bent szerencsére melegebb volt, gyorsan kitöltöttem a nev.lapot, megkaptam az itinert, pecsét és indulás 9.15 kor. elõször a Borbély-hegy meredélyével kellett megküzdeni, egy ideig a verõcei utcákon haladtunk,majd egy jelzetlen úton fel az erdõbe,egyre meredekebben. Vagdalthús és csapata, kiválóan jelölte a jelzetlen szakaszokat is,(az egész túra folyamán) A4-es lapokra szövegszerkesztett irányjelzõ nyilakkal. Szóval egyre kaptatósabb lett, egyszerre nem fáztam,míg végre megenyhült az emelkedõ és felértem egy kis bekötõúton a hegytetõre a kilátóhoz,ahol várt a pontõr a pecsétjével. Kilátni a tejfölszerû köd miatt nem lehetett, sajnos idõjárásilag ez végig nagyrészt fennmaradt,bár az ónos esõnél jobb. Visszatértem az ösvényre, majd hamarosan kiértem az erdõbõl, Magyarkút hétvégi házai közt bandukoltam, hamarosan egy betonutas szakasz jött, de minden csupa hó és jég volt egyébként,téli dermedtség ülte meg a tájat. A mûútról végre rátértünk a K4 jelzésre és elindultam be az erdõbe,hamarosan rácsatlakozva az OKT útvonalára. Itt már tényleg "rendes" erdõ volt és következett egy fokozatosan emelkedõ 4 km-es szakasz. A ködös Albionban ez még hosszabnak tûnt, nem akart elfogyni. Jólesett embereket látnom magam közelében a barátságtalan télben,az erdõben. A hegyhát egyre inkább hegygerinc formát kezdett ölteni,bal kéz felõl lassan kitárult (volna, ha nincs köd) a láthatár és elértem a 2.epontot,Nagy-Kõ-hegyet ahol a pontõr lány várt kis tábortûz mellett. Pecsételtem,ittam egyet, "szerelvényt igazítottam", majd irány tovább. Egy kellemesen hullámzó majd lejtõ kis gerinc után tovább ereszkedtünk Nógrád irányába, kereszteztük a Vác-Balassagyarmat vasútvonalat, majd egy dombhát megmászása után megláttunk Nógrád ködbe veszõ házait. Itt nyílt terepen erszkedtünk egy mûútig,ami a faluba vezetett. Itt volt a 3.pont. Igazolás után a 28-as résztvevõk nem mentek be a faluba,így én sem, ellenkezõ irányban haladtnuk a P+ jelzésen. egy darabig 7végi telkek közt ment az út,majd felszerpentinezett a Róka-hegyre, végre ismét kellemes erdei útom mentem. Ez idõvel lejteni kezdett,leereszkedtem a Les-völgybe és párhuzamosan a vasúttal, haladtam tovább. Itt egyre több túrázóval találkoztam, aminek nagyon örültem. Elértük a vasútállomást,innét az emelkedõ mûúton mentünk Szokolya irányába, a kis fenyveseket elhagyva,kitárult a táj, majd beértünk a faluba. Itt indult a Társa-mezõ felé az út,de még be kellett mennem a bisztróba,mert ott volt a 4 ellenõrzõpont, szembõl jöttek a Csattogó felé igyekvõ túratársak.Egyszerre ismerõs hangot hallok (szemüvegem kissé bepárásodott nem láttam jól), Döme volt az, kézrázás, pár szót váltottunk,jólesett vele találkozni ,majd mindeki ment tovább az útján.Így felderülve értem a kocsmába,ahol egy kis sörrel öblítettem le a nem az út porát,mondjuk úgy, az út havát. Pecsét megvolt,vissza a faluvégéhez, rátértem a Társa-mezõ végtelen fennsíkjára.Emlékeztem, nyáron a Válaszút 20 túrán a 40 fok hõségben majd megsültem a tûzõ napon,most merõben más volt a helyzet,dermesztõ hideg volt ,ködös havas elhagyatott pusztaság, csak a túrázók kis fekete távoli pontjai ,alakjai jelentettek egyfajta változatosságot. Elõttem is meg mögöttem is voltak sokan. Véget nem érõ pusztaság után elértük ismét az erdõt és annak a szélén haladtunk egy jurta-telek mellett. Kis emelkedõvel betértünk az erdõbe,és hamarosan a Csattogó ellenõrzõpontnál voltunk. A horizont felé hanyatló téli nap kicsit felpiszkálta a ködöt,némi világosság támadt, a téli alkonyban, kicsit az ég kékjét is láttam a hátralévõ kilométereken,amibõl a pontõr tájékoztatása alapján már csak kettõ volt... Csattogó után kellemesen ereszkedõ úton értem vissza Verõcére, végszóra megmásztam a templomdombot és 15.10 kor beléptem a plébánia, a cél kapuján. Itt ismét hatalmas sor állt,minden képzeletet felülmúlt a 600 feletti résztvevõ-létszám. Hát vártunk,türelmesen. De volt gulyáságyú, Zete vodkával, Jagermeisterrel, tartotta a lelket bennünk:)) én az utóbbiból ittam. Tea is volt. A kenyér már elfogyott de késõbb abból is hoztak,kellett utánpótlás. kb 20 perc után bejutottam a célhelyiségbe,Dömével újból találkoztam még egy kézszorítás, itt ismét összefutottunk majd én is az asztalokhoz értem megkaptam az oklevelet és a nagyon szép kitûzõt, majd gratuláció, és irány a vasútállomás. 16.19-kor jött is egy vonat azzal rendben hazaérkeztem. Nagyon jó túra volt,színvonalas szervezéssel, szívélyes fogadtatással,köszönet érte!
 
 
túra éve: 2008
Ipoly-mente 90 kerékpárosTúra éve: 20082008.08.13 15:37:05
Gyönyörû napnak ígérkezett a vasárnap, ráadásul, õsidõk óta nem voltam bicajos teljesítménytúrán, a helyszín is a szívem csücske, remek a rendezõgárda, úgyhogy elhatároztam,hogy letekerem az Ipoly-menti 90 teljesítménytúrát.
Reggel korán kelés, betekerés Csepelrõl a Nyugatiba ez is volt vagy 15 km,sebaj,meglett legalább a bemelegítés:))
A Nyugatiban gyors jegyváltás,majd még éppen elcsíptem a 7.40-es vonatot. A kerékpárszállító kocsiban már jópár túratárs várakozott az indulásra,úgy látszik mások is nagyon készültek a túrára:)) 9-re érkeztünk Szobra, ahol már várt minket a BTHE kedves rendezõsége. Gyors nevezés és az itiner felvétele után, még az állomás melleti "Kétkerekû" büfében némi csokimuníciót vásároltam,hogy legyen enrgiám:)) Aztán 9.10-kor drótszamaramra pattantam és elindultam.
Ipolydamásd után csakhamar az Ipoly festõi völgyébe értem a Helembai hegység (Burda) és a Börzsöny között, dimbes-dombos hullámzó úton,bár az emelkedõ kicsit több volt mint a lejtõ de nem volt vészes. Gyönyörû volt a hangulatos Ipoly-part. Késõbb kiszélesedett a láthatár, nyomultam tovább Letkés felé. Az ipolyszalkai elágazásnál már vártak a kedves pontõr hölgyek, megkaptam elsõ pecsétemet.Kis szerelvényigazítás után folytattam utamat. Idõnként egy-egy profi túratárs elsuhant mellettem szuper gépével, de hát, Robi mondásával élve, 6 óra szintidõre fizettem be:))Tekertem tovább Ipolytölgyes,majd Vámosmikola felé. Utóbbinál megálltam kicsit inni,majd haladtam tovább, a továbra is a többnyire kissé emelkedõ úton. Nemsokára elértem a Tésára vezetõ leágazó,utat arra fordultam. Eleinte kis hétvégi telkek,gyümölcsösök mellett mentem,majd a keskeny mûút betért egy csodás erdei környezetbe, kellemes árnyék volt, és nagyon hangulatos erdõ. Fel-le,fel-le ment az út,jócskán megtûzdelve kanyarokkal, de nagyon élveztem, ráadásul ez a rész (Tésa és környéke) még ezidáig "fehér folt" volt nekem,de most felfedeztem ezt is. Ismét közeledve az Ipoly parthoz, hamarosan elértem Tésát,ezt a békés kis eldugott falut, "távol a világ zajától" .A faluba vezetõ bekötõút mellett vártak a pontõrök, pecsételtem, ezen kívül ,müzlit,barackot kaptam (nem a fejemre:)) ) .A gyümölcs nagyon jólesett,be is termeltem hamar. Kicsit megpihentem, a pontõrök ámélkodva nézték a nagy hátizsákom,hogy ezzel megyek,kedvesen felajánlották,ha van felesleges holmim,visszaviszik a célba,amíg megérkezem.De szanaszét voltam pakolva,nem lett volna idõm most szétválogatni a holmikat, megköszöntem a segítséget,de mondtam,hogy majd legközelebb:)) Ez a Tésa és környéke idill csendes békés hely. Összesen 2 autóval találkoztam ezen a szakaszon. Madárdal,nyugalom, fák lombjainak susogása, közel az Ipoly, ez a nekem való hely ez kell most a lelkemnek... A pihenõ után tovább indultam , kiérve az erdõs részbõl,erõsebben emelkedni kezdett az út, majd egy nyílt fennsíkra jutottam ki, jobb kéz felõl a Börzsöny csodás vonulatai "figyelték" utamat. Közeledett az országhatár, mely egy darabon közvetlenül az út mellett volt, elhaladtam az ipolyviski határátlépõ pont elhagyatottnak látszó épülete és nyitott sorompója mellett, majd kicsit feljebb megálltam fényképezni. Egy út melleti határkõnél kicsit átléptem a zöldhatárt,hogy jobb rálátással bírjak a fényképezéshez. A táj megörökítése után, ismét fel a bringára, és továbbmentem Bernecebaráti felé,itt már szerencsére lejteni kezdett az út. Bár rendkívüli meleg nem volt,de a nyílt területre tûzõ nap azért jól "befûtött",nem fáztam... Bernecebaráti után, visszatérve a "fõútra" robogtam tovább Parassapuszta felé, ismét az út melletti határkövek jelezték,hogy közeledem a határátkelõhöz, balról már feltûntek a szlovákiai Ipolyság panelnegyedei és ipartelepei,valamint a vasútvonal. Parassapusztán elértem a 2-es fõutat,majd balra,a határátkelõ felé kanyarodtam, elhaladva a pihenõ kamionok mellett. Feltûntek a határátkelõ komor épületei, de most már elhagyatottan álltak, a schengeni cstlakozás óta megszûnt a határellenõrzés. Átrobogtam a határon, az átkelõ után már Szlovákiában voltam. Kisvártatva a szlovákiai tudnivalókat ábrázoló táblák után máris beértem Ipolyságra (Sahy) , ahol egy keresztezõdésnél vártak a pontõrök. Pecsételtem, majd ismét édességgel,szõlõcukorral,ásványvízzel kínáltak. Jól betankoltam, majd továbbtekertem Pereszlény felé. Szlovákiában jóval gyérebb volt a forgalom és nagyobb a csend,leszámítva néhány õrült autós,meg motoros helyi menõ titánt ,az egyik a pereszlényi országúton szinte "kicentizett" engem,meg az elõttem haladó túratársakat, mintha valamit be is intett volna, de nem láttam pontosan szóval nagy az Isten állatkertje, de ezt leszámítva további incidens nem történt. Innét már csend volt alig-alig volt egy-egy autó, aki volt,az meg szerencsére normálisan viselkedett. A szlovák oldalon jórészt nyílt terepen mentünk, itt már eléggé tûzött a nap, forróságot éreztem, figyelmeztetett is az itiner,hogy hosszan lesz ilyen szakasz, de szerencsére ezúttal bõségesen vettem magamhoz folyadékot. Hullámos-emelkedõs szakaszok után begurultam a Százd (Sazdice) nevû településre, ittam egyet, majd immáron a Párkány felé vezetõ 564-es úton mentem tovább. Azért jólesett látni a bringás bajtársakat elõttem is meg mögöttem is,nem éreztem magam olyan egyedül. Dimbes-dombos úton haladva tekertem, ezúttal bal kéz felõl jó volt látni a túloldalon a Börzsöny fenséges hegyóriásait, melyre egész visszafelé úton jó rálátás volt, szinte teljes nyugati vonulat belátható. Megkapó látvány. Egy klassz gurulással beértünk egy kellemes kis faluba, Szetére (Kubanovo), gyönyörû temploma és gondozott kis parkja van,az itiner is említette. Innét ,ahogy a leírás is mondja a legmeredekebb emelkedõ következett, hajtûkanyarokkal, kiérve a faluból. A "hegytetõn" többen meg is álltak pihenni. Én ismét ittam egyet mert kiszáradtam, és kissé éhes is kezdtem lenni,de úgy döntöttem,majd a következõ pontál eszem. A hegytetõn, egy hangulatos Mária-kegyhely is található,mellette pihenõpadokkal, kellemes hely. Innét kellemesen lejtett az út Ipolyszakállosig (Ipelsky Sokolec), melyrõl tudtam hogy nagy méztermelõ község. A falu után nem sokkal jött a következõ település és egyben ellenõrzõ pont Ipolybélen (Bielovce) a korcsma mellett. Itt is bõségesen kaptunk erõsítõ csokit, többen a boltba is bementek vásárolni. A tartalék és a kapott csoki ,meg egy fényképezés után, ismét nyeregbe szálltam,hogy kicsit begyorsítsak,mivel féltem hogy kicsúszom a szintidõbõl. Átrobogtam Ipolypásztó (Pastovce) és Kiskeszi (Male Kosihy) településeken. Hamarosan távolabb feltûntek a Helembai-hegység vonulatai,majd a megpillantottam Letkés és Ipolyszalka templomtornyait. Éreztem,hogy nagyon melegem van, de az evés erõt adott,gyorsítottam. Ipolyszalkára (Salka) beérve a benzinkútnál bevásároltam egy kis szuvenírt, szlovák csokit meg dobozos Zlaty Bazant sört (naná! :)) ) majd a templom után,balra,a határátkelõ felé fordultam. Az Ipolyszalkát Letkéssel összekötõ határhídon még csináltam pár képet az Ipoly-partról, majd a hídon áthaladva a letkési határátkelõ után újból hazai földön voltam, a szobi országútnál az elágazásnál ismét ott voltak a kedves pontõr hölgyek, megkínáltak jó hideg ásványvízzel, egyben elcsodálkozva õk is,hogy mekkora a hátizsákom:)). Pecsételés után haladtam tovább kiérve Letkésrõl Ipolydamásd felé, a már ismert úton. Itt már több volt a lejtõ visszafelé, ráadásul az árnyék is,hál'Istennek,a hegyek közé beérve. Ipolydamásd után hamar elértem a 12-es utat,Szob felé fordultam,és kisvártatva a célban a vasútállomásnál voltam. 5 és fél óra alatt tettem meg a távot, nem csúsztam ki a szintidõbõl. Gratuláció, kézfogás szép oklevél és kitûzõ átvétele után,még ropival és chipssel is kínáltak,igazán szívélyesen fogadtak. Klassz túra volt,nagyon kellemesen éreztem magam,csodás volt az útvonal, még egyszer nagyon köszönöm a BTHE lelkiismeretes rendezését, a rendezõk,pontõrök kedvességét.

üdv

Krisz
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár