Zöld 45...
mert a lefagysz betelt, és elterelt, mégis a szép idõben érdemes kimozdulni. Már a villamos is túrázókkal van tele, nem kétséges hova tartanak. Ismert helyek, enyhe embertömeg. Már az elején szidom magam nem hoztam hóláncot, emiatt a Normafánál konkrétan tötymörgéssé fajul a tempóm. Jég mindenfelé a kavarodás, torlódás után hirtelen kiürül az út. A Budakeszi útnál a semmibõl egy zenehallgatós lány elõz be, nem vágtat, de kellemes tempót megy. Próbálom nyúlként "használni" vagyis tartani a nem zavaró kb 50-70-es távolságot. A Battai lépcsõnél kifulladt emberek mindenfelé, a tempó kellemes, amolyan tényleg kirándulós. Az Apáthy sziklánál gyors körbenézés, az Árpád kilátóig sár és jég elegye de kellemes tempót diktál a nyúl, mûködik a gépezet. Itt viszont szem elõl vesztem, és egészen Solymárig alig találkozok túrázókkal a néha masszívan jeges, majd sáros terepen. Úgy érzem jó idõben vagyok, amikor a szantóföldrõl visszanézve kb. 200 méternyire megpillantom a zenehallgatós lányt. Mi a ***, ennyire lassú lennék?? :) Elõttem egy szinte rohanó srác kispistázik már bennt Solymáron, nem üvöltök végig neki az úton, majdcsak visszatalál. Pecsét, kóla a hárombetûs boltban, szendvics a templom elõtt... pár hátizsákos lézeng csak... Kezdek fázni, úgyhogy megindulok, rutinból visszanézve csodálkozva látom néhány méterre a lányt. Csak nem én lettem a nyúl? :) Emelkedõ vezet ki a faluból, ami ellentétes irányban nem ennyire izgalmas, a betonút végén puha föld, sár pár meggyötört túrista. A Zsíros hegy elõtt fáradni kezdek, a szél is megerõsödik, egy vizszintes szakaszon pár száz métert futok és pihenek közben, és így végleg leszakítom a zenehallgatós lányt. Kezd komisz lenni az idõ szinte viharos a szél, a nagykovácsi plébánián rövid eszem iszom (inkább iszom), de nemsokat idõzök elõttem még a Nagy kopasz. Kilépve a kapun látom a lányt épp befordulni (a turán utoljára) sétálva, amennyire láttam még kidögölve sem volt... de nekem még van pár kilóméterem, így felkerekedek. A Nagy kopaszig elõbb kavicsos jeges út, majd középmély sár, aztán az erdõben a legnagyobb meglepetésemre hó fogad. Gyorsan tudok haladni, senki se elõttem se utánam, csak a csend, meg a két évszak közé rekedt erdõ. A csergezánon a pontõr megkérdi vannak-e még utánam mások is? Mondom asszem igen, visszakérdezek, miért mindenki elõttem van? Dehogy jön a válasz, alig páran vannak elõttem. Erre kapok egy csokit a pecsét mellé. Eztán még nagyobb sár következik, aztán a távolban feltûnik az Erzsébet kilátó. Csalóka mert sok van elõttem út, jobbról lovardát mellõzök, lótrágyát kerülgetek, homok, sár, néha jég, majd feltünnek a mammutfenyõk a fakoronák fölött. Még néhány méter sár, pecsét, aztán kirándulók kerülgetése, fülig mocskosan Budakeszin végigcaplatni a sörözõig, és öröm a szép túráért, a jó idõért.
Pontozva: rendezés(5), ellátás(5), útvonal(5)
Szolgálati közlemény: amennyiben magáraismer a "nyúl" (zenehallgatós lány zöld felsõ+lila kecsua hátizsák) élõszóban is megköszönném a segítséget, ha nem akkor csak így, ebben a formában :)
Tom Sondar (tom.sondar@gmail.com) |
