Túrabeszámolók


túra éve: 2019
Pochod oslobodenia TrnavyTúra éve: 20192019.09.23 17:04:48
            Nagyszombat (Trnava) felszabadításának évfordulójára (április 1.) rendezik ezt a túrát. A városból sok turista indult a túra megtételére és útközben pedig továbbiak szálltak vonatra. A rendező is a vonattal jött Nagyszombatból. Egy csapat ott regisztrált, a többiek megérkezéskor az állomáson. „16.30-ra lehetőleg érjünk be, 3 ellenőrzőpont van, térképet, meg papírt adnak és iratkozzunk fel.“-szólt az utasítás. Fizetni nem kellett és a színes térképet fóliába forrasztották, esőállóvá téve azt.

            Az útvonal a zöld jelzéssel indul Rozbehy-ig, ott a kéken folytatódik, sárgán, aztán a kéken Plavecký Mikuláš-ig. Újra sárga egészen a kékkel való kereszteződésig és innen a kéken lehet a célba menni. Így már 35 km a táv hossza. Van egy 10 km-es táv is, a K+H kocsmából indul és ide is érkezik. Pluszt írtam, mivel a táblán így volt kiírva.

            Friss reggel várta a túrára érkezőket, de a későbbiekben igazi melegben volt részünk. Kátyús úton indulunk, azután bokros, tövises út fogad rövid távon. Néhány épület mellett haladva, már aszfaltos az út. A távolban négy szélerőmű vitorlája csillog a nap fényében, de ebben a szélcsendben egyik sem moccan. Autó közeledik fiatal apácákkal, Bojková-ra mennek az idősek otthonába. Rozbehy dombra épült házai sorban emelkednek a falu kápolnájáig. Előtte jobbra van a kocsma, ablakában a „Hostinec“ felirattal. Meleg lévén az ellenőrzőpont a kinti padokon várja a túrázók érkezését, erősítővel, meg süteménnyel. A kék jelen kéne fojtatni, de zöldre váltok és azon is tévedek el. Erdei úton patakocska (Trnávka) mellett idilli környezetben érek (Sokolské chaty-n) víkendházak közé. „A piros jelen menjek és a házak végén jobbra forduljak.“ –tanácsolták az egyik ház építői. Semmilyen jelet sem látni, nem pont a pirosat. Hülyéket beszélnek! -állapítottam meg magamban. Tovább menve a piros jelet találom és fordulok is az említett irányba. Balra medvehagymák csábítanak szedésre, de inkább kihagyom. Vigyázz ! Természetvédelmi terület szinte az egész Kis-Kárpátok. Átérve az erdőn, pár ház árválkodva fogadja az erre tévedőket. A zöld jelet is látom, derékszögben fordul az épületeknél (Mikulčické Kopanice). „Uram ! Uram !“- szólongat, idős férfi botjára támaszkodva.  Az itt létem okát puhatolja, mert erre „spiritiszták“ járnak. Azokat nevezi így, akik „Nappal körülnéznek, éjjel meg visznek.“. Nem firtatom, hogy mit visznek, inkább a továbbhaladásomra fordítom a szót. Egyenest indulok a zöldön, aztán balra felfelé a dombnak kaszálóréten haladva. Közben, az erdőn keresztül pillantom meg Bukovát és Rozbehyre is szép a kilátás. A kék jel felé irányultam ugyan, de meggondoltam magam, Trstená csúcsát megkerülve, Bukovát választom. Az erdős részek közt, továbbra is kaszálón jutok a faluba. A főút első kocsmája a „Pod Vrškom“ zárva, majd az „U Štvrťáka“ nyitva várja a vendégeket. Itt étkezési lehetőséget kínálnak a tábla szerint, de szombat lévén nem biztos az ajánlat. Erdő mellett az úton jutok Brezinky nevű helyre. Fák között épületek maradványai, torzói merednek az ég felé. Nem újkeletű a pusztulás, mivel néhány fa az egykori szobákból nőtte ki magát. A magasban elhelyezett kamera hivatott megőrizni az itt álló hotel (rég P. Jilemnický író nevét viselte) maradványait. Újra hosszúlevelű medvehagyma kerül a látóterembe. Néhányat lekapva, a mögöttem elhaladó túratárs után indulok, megtudakolva a kék jelen megtett útját. A barátja Detrekőszentmiklóson (P. M.) várja, sétálva megy és megállva, próbál szabadulni tőlem. A ki nem mondott kívánságának eleget téve megelőzöm. A kék jel frissen van festve. Az ördög nem alszik !- vagy kiszúrás miatt, a vízművek kerítése előtt balra mutat a jel. A valóságban, azonban jobbra kerülendő a kerítés. A falu (P.M.) elején, más túrázók a balra található kocsmába irányítanak, a 2. EP.-ra. Kint sokan üldögéltek sörüket fogyasztva, ezért inkább bent foglaltam helyet. Alžbetkina-né kocsmája állapítom meg a pecsételőről. A tulajdonossal a szavazásról és vele kapcsolatban a világ dolgairól beszélgettem, kofolám kortyolgatása közben. Visszafelé a S jelet követem Kršlenica csúcsához. Innen a S háromszögön kilátóhoz jutok és tekintek le a falura és környékére. Ismét medvehagymás rész mellett vezet az út, és a Čierna skala csúcsáról lefelé is medvehagymák levelei zöldítik a talajt. Később a patak mellett érem el Polámané-n az ellenőrzőpontot. Minél közelebb kerülök a célhoz, annál biztosabb a késésem. Jahodníkon a kocsmában látom a „lerázómat“, tehát rövidítés volt a célja. Persze most továbbra sem siet sehova. Én meg a zöldön próbálok rövidíteni, de csak 16.39-re érek a célba. Ide kínálkozik a  közmondás: „Bottal üthetem a nyomukat !“. Buszmegállóban a turisták között, valószínűleg  megtaláltam volna a rendezőt, de arra járva nem gondoltam rá.

            A szikrázó napsütésben az országút melletti járdán (eredetileg, az út melletti festéket gyártó üzemhez vezetett) megyek az állomásra, fejezve be a mai nap túráját. 

 
 
K pramenům Rokytky (CZ)Túra éve: 20192019.09.07 13:02:53
            Hárman egyezünk meg a túrán való részvételen. Az indulási időpontot 8.00 ó-ban határoztuk el, végül a valóság 8.45 ó lett. Függetlenül a táv hosszától gyerekek 14 éves korig 20 Kč-t, felnőttek 40 Kč-t és a KČT tagok 30 Kč-t fizetnek. Térképvázlat az egyik oldalon, a másikon pedig a 9,14,20 Km-es, vagy a 25,36,43 Km-es túra leírása együtt található.

            A start helyéről jobbra fordulunk a Bezručova utcába és a második útkereszteződésnél ismét jobbra fordulunk. Innen a Z jelet követjük a Jurečku tóig, ahol a Z tanuló ösvényre (a fehér négyszögön a BD csúcsokat zöld színnel összekötő átló) váltunk. A frekventált autóút alatt egyedül megyek és a balra fordulás után, midjárt jobbra látom a patak mellett a jelet. Ott folytatva, a jel meg is szűnik. Némi mászkálás után visszatérek az útra (+100 m) és egyenest megyek a többiek után. A két társamat a K jelen előzöm meg és 5,3 Km-nél a pihenőnél találom (minden távon) az első EP.-t. Majd a Z jelen lehet az országúton Tehovba menni. Ott az úton a jellel balra fordulva folytatom, csak utánam nem jön senki. A térkép szerint a falu előtt kellett volna elfordulni. Így 2 Km-rel toldom meg a távom. Visszafelé két férfinak mondom a rossz irányt, de ők még előbb a kocsmába mennek. Aztán egy következőt sikerül visszafordítanom az emelkedőn. A falu melletti lókarám „Tilos a lovak etetése!“ után ismét fenyőerdő fogad. Az ottani tóparton pihenget a két társam. „Ilyen tompóban éjfélre sem érek a célba.“ - állapítom meg. És teljes bizonysággal merem állítani, nem a megtett táv nehézsége okozta a vérnyomásom megemelkedését. Az utat egyenesen követve a 2. EP.-hez érkezem. Pecsét a papírra és tovább küldenek a 20 m-re található forráshoz. A 20 cm átmérőjű csőn kifolyó forrás felett 1 m magasságban szántóföld húzódik. Én az alacsonyabban fekvő hídról veszem szemügyre a bővizű forrást, amely a híd alatt folyva indul hódító útjára. Visszafelé haladtomban a két társ egyike megjegyzi: „Most először találkozunk úgy, hogy közben el sem tévedtél“. Ha! Ha! – röhög a vakbelem. Tovább fogyasztva a kilométereket 12 órára Svojetice szélén álló víztároló tornyához érek. Balra fordulok az útra, ahol páros halad fényvisszaverő mellényben, előttük meg anya a lányával. Két épület után kiáltok rájuk, jelezve a Z jel irányváltását jobbra, ahova be is fordulok. A faluszéli kacskaringózás után, a tótól két hölgy vág elém és gyorsabbak lévén távolodnak is, majd a páros előz. Újból négyen vannak előttem, amíg hat kerékpáros előz és jobbra kanyarodnak. Mögöttük alacsony, rövid szőrű, barna kutya, talán Belga griffin fajtájú fut. Belekeveredett a gyaloglókba és elvesztette a gazdit. A négyes távolodik, a kutyust egyedül hagyva az úton. Nézett azok után, megfordul felém néz és a hátsó lábaira állva próbálja gazdáját meglátni. Nem sikerült neki, mert porszívóként vadul a talajt szaglássza. Szagot fogva a megfelelő irányba indul és mint aki megbizonyosodott a választása helyességéről sprinteléssel igyekszik a várakozó gazdáját utolérni.

            A talaj lejt a hölgyek megállnak én meg mellettük elmenve többet nem látjuk egymást. Útitársnak a patak mellé szegődöm. Mit látnak szemeim? A táj fehérbe öltözött. Nemcsak a talaj, de az alacsonyabb fenyők felém néző részeit is fehérség borítja. Kezemben az anyag száraz vattának tűnik, ez alatt a talajt 5 mm vastag üvegvattaszerű anyag is fedi. A fagyás ellen takarhattak be növényeket. Nem messze gép búgása töri meg a csendet. Férfi permetezi szét az említett anyagot, porfelhőt keltve maga mellett. Így aztán az itt árválkodó ház oldala is fehérbe burkolódzik.

            Jobbról a K és a S jel köszön rám. Társam a patak rakoncátlankodva az utat választja medréül. Szerencsére rövid táv erejéig, de újból megismétli csínytevését. Ilyenkor a domboldalt választom útként, amelyen az itt járt turisták talpa, a fák gyökerei közül a földet kigyúrta. Fatáblán az óra lapjára emlékeztető 12 csillagjegy látható. „A köves talajon a keltáknak nem volt lehetőségük naptárt készíteni. Leleményességüknek köszönve létrehoztak egy csillagászati órát a két patak összefolyásánál, amelynek közepén óriási X dominál.“ -szöveg íródott alá. A patak immár 3 m-es gáttal emelt tó mellett susogva halad, nehogy felébressze az óriást.

            Frissen aszfaltozott keskeny közúthoz érve, balra fordulok és emelkedve érekezem a következő tóig. A tó túloldalán Černé Voděrady-n a kocsmában van a 3. EP. A tavat megkerülve fából készült épület fogad L alakú terasszal. A terasz rövid, de tág részén öten hangoskonak, s mellettük a falnak támasztott kerékpárjaik pihennek. Az előtérben hosszú asztalnál két férfi sörözget tőlük érdeklődöm az EP iránt. „Nyugodtan foglaljon helyet, jó a sör, nézzen körbe, ez az önellelőrzőpont. Ha nem lenne elég, a papírját aláírom igazolva az itt jártát.“ Mellettük az engem leelőző páros férfi tagja szólal meg két SMS közt mondva: „Nincs ellnőrzőpont.“ A kunyhónak is beillő helyről a kocsmáros tart kifelé. Tőle kérek pecsétet. „Nem számítottam ilyen eseményre. Nincs nálam pecsét.“-állítja a lendületből megállva. Ha nincs pecsét, nincs üzlet. - gondolattal a már megtett úton visszafelé tartok, az újabb 200 m-es plusszal.

            A sárga jel a túra meredek emelkedőjére visz a Kobyla rázcestie oszlophoz, ahonnan ismét lefelé haladok. Két férfi előz a hosszú nyurga bőrkabátban és az alacsony zömök trikóban. Nem tudom, hogy bírja a kabátos, amikor a társa nyakától verítékcsík húzódik a gerincén, a meleget igazolva. Nem látom értelmét az előttem fekvő hosszú fahídnak, de a kolátjára szalamandrát faragtak. Nem is azt, mert a farok része vastag és az oldalán szürke hullámvonal húzódik. Mindenesetre, az erre járókat a zöld szemeivel alattomosan vizsgálja. A volt kőfejtőnél a kékre váltok. A Nemzeti Színház alapköve innen származik, jelzi egy szikladarab. Nem kell sokat mennem és Louňovice épületei köszöntenek, a háttérben kimagasló Hubertus nevű hotellal. Az aljában kapott helyet az „U sv. Huberta“ nevű kocsma. Két férfi sörözik is az épület árnyékában. A mobilom csengése zökkent ki a szemlélődésből. Társaim a rövidebb távon a célba értek és ebédet is ettek a Jurečku tónál, ahonnan a hollétem felől érdeklődnek. Én újabb tó mellett elhaladva forgalmas úthoz érek. Soká tartott átjutni két autó közt a túloldalra. Az oszlopon Mukařovot 2 Km-re írja, de a házak végére érve a faluvégi tábla szerint Mukařovból megyek ki. Később újra a falu mellett megyek képzőművészeti aktivisták műveinél. Főművük talán a fáról kísértő halál, mintha egy fénykép negatívját nézném és néhány festett ágdarab a látvány. Végül a jel bevezet a faluba. Nagyméretű templom mellett megyek, majd kirándulásra alkalmas tó fogad. Itt sátraznak, napoznak és sétálnak a falubeliek. A további úton két gyaloglót megelőztem és két kocogóval sikerült tartani a tempót. Végül 17.20-ra és 40 Km megtételével értem a célba. Az Emléklapot a „Hány kilométeres távon járt?“ –ra felelet alapján töltik ki és egy müzliszelet a jutalom. A következő asztalnál két új pecsétet is begyűjtök. A nem létező EP. és a cél pecsétjét. Elég halványra sikerültek, mert a párna még nálam is tikkadtabb volt. 454 résztvevő.

            Ha szép környezetben, patakok és tavak kíséretében, fenyők lombjainak árnyékában és illatában szeretnél túrázni, akkor ezt a túrát neked rendezik!

 

            @ Interneten: mesto ricany.cz, kattints a „Město Říčany“, majd „i turistika“ és váltakozva képeket látsz a városról, a Jureček tóról és a várról.

            ♥ Říčany-t a Hájkova kronika 748-ban említi a földekért folyó harcok miatt. A várat 1260-70-ben építették és a 16. században néptelenedett el. Csehország legrégebbi kővára.

            Mukařov mostani templomát 1893. aug. 13-án szentelték fel Szűz Mária Mennybemenetele névre. 


Kép itt.

 
 
Cerveno Modry Teslacky OkruhTúra éve: 20192019.07.31 11:41:40
            Ismét túrára indultam vonattal. Br. Vinohrady-n átszállás villamosra és „Cintorín Rača“ megállónál leszállás. A rajt helyére sétálva, megtörtént a bemelegítés, így a bejelentkezés utáni emelkedő nem jelentett gondot. Meglepetés ellenőrzőpontnak is kellett volna lennie, de nem leptek meg. Viszont a később indulónál, már láttam a pecsétet. Ismerős terepen jutok Včelín büféjébe az 1. EP.-ba. A következő útszakaszt kisebb tavacskák tarkítják. A szél súgása felerősödik és az eddig csak pötyörésző eső, esővé válik. Az esőköpenyt magamra véve, a „Hrubý vývoz“ jelzőoszlopa  fogad. Salaš visszafelé gyalog 1,6 Km, kerékpáron 1,7 Km, autóval meg biztosan 3 Km. Valójában  a kerékpárostábla 50 m-rel távolabb van a Salašt jelzőjétől, ezért a távbeli eltérés. Salaš-on két oszlop is jelzi az irányokat, csak mindkét oszlop fatörzs mögé került, mintegy elrejtve azokat. Košariskon nagy tábla fogad, rajta egy üveg sör díszeleg, jobbra mutató nyíl, meg az „Občerstvenie, Zapadnutý kút“ felirat. Ha tovább haladsz a jelzett irányban megtalálod a tábla párját is, balos nyíllal. A parkolóba jutva a középső épület rejti a 2.EP.-ot.  Az eső rég elállt, én meg megszabadultam az esőköpenytől. Másfél kilométer megtétele után vasrúdon P és K jel, egyenesen haladva a rossz irányt választom. Jobbra 90°-ban a Z kerékpáros jel irányába kell menni. Borostyánkő várához hullámos terepen jutok. A várat kiemelkedő sziklára, ún. bálványra építették, amin az ottlétemkor két hegymászó-csoport is edzett. Sok hétvégi kirándulóval találkoztam a várnál. Majd durva lejtőn jutok Borinka faluba és lejtőn érkezem a Máriavölgybe a téren található 3.EP-ba, a pincekocsmába. A téren van a Pozsonyba induló busz megállója is. A kútnál vizet töltök a flakonba és meredek emelkedővel hagyom el a falu épületeit. A következő 4.EP. Kamzík-on a P és S jel találkozásánál  a jelzőoszlopon pecsételő formájában található. Az időből jócskán kifutva indulok a K jelen a cél felé. Természetesen sötétben.

           Célban a kocsmába nyitva kis helyiségbe lépek. Néhány asztal, a mellettük ülő törzsvendégek és némi cigarettafüst árulkodik a mindennapok egyhangúságáról. Falon a TV lehalkított állapotban közli a híreket és a reklámokban bővelkedő adását. Szemben a söntés két lépés hosszban nyújtózik. Köszöntjük egymást a kocsmárosnéval és a pult mellett elhaladva újabb helyiségbe megyek. Az itt tárolt ládák még kisebbé alakítják. A következő terem tágasabbnak tűnik a szemközti fal előtt álló hosszú asztalával és a mögötte ülő Rendezőkkel. Utolsóként érkezve, nevemen szólítanak.  Indulóban voltak 18.10 ó lévén. Kétszeri nekifutásra kitöltötték a „Dekrétum“ nevű iratot és ekkor érkezik az utolsó utáni, akiről nem is tudtak, Richárd személyében. Magyar létére töri a szlovák nyelvet. Köszöntöm én is és az oldalra nyíló legkisebb sötét zugba megyek a beizzadt ruhám cseréjére. Vásárolt teámmal bekvártélyozom magam a rakárként is működő ládás helyiségbe és várok a srácra. . . Szendvicsemet elfogyasztom, teámat megiszom, az óra meg túlment hét órán, de még mindig a nemzetközi kapcsolatokat ápolják. Tovább nem várva, kifordultam a kocsmából és még idejében, a frissítő zuhét megelőzve értem az állomásra.

           Írásos emlék Borostyánkő várát 1273-ban említi. A tulajdonosok 1390-től: Szentgyörgy és Bazin grófjai, II. Szentgyörgy Kristóf, Serédy Gáspár, Pozsony várának kapitánya Eck, II. Pálffy Miklós, Fugger Mária, IV. Pálffy Pál. 1644-ben svéd katonák nem tudták bevenni, 1645-ben felújították és III. Pálffy Leopold idején kiégett. Az elhagyott várat Napóleon katonái 1810-ben felrobbantották.

            A vár nevei: 1284 Perustian, Peristian, 1439 Borostyán, Pulestian, 1476-tól Borestyankw, 1786 Borostyánkő. 

 
 
túra éve: 2018
BarboraTúra éve: 20182019.07.16 19:20:55
            A vonat megérkezik Pozsony állomására, ahol szállingózó hópelyhek fogadnak. Alakítják át a lejáratot így eltűnik a sikátor jellege, de városi betonrengeteg lesz helyette. Benevezés (ingyenes) és néhány tíz méter megtétele után abba is maradt a hó szállingózása. Mivel a hó nem olvadt egész nap, ezért 0 C° alatti lehetett a hőmérséklet.

            Már messziről látom a nyilat, ahol el kell fordulni a hegyre. Felmenetben van kit leelőzni és engem is utolér egy magyarul beszélő csapat (lány és négy srác). A szlovákul társalkodók közül egy férfi magyarra vált és a következő héten tartandó túra lapjaival lepi meg őket. A beszélgetés oly irányban folytatódik, hogy minden túrán található valami szép, eddig nem ismert, amit érdemes látni. A főnök azzal hárít, hogy „A következő héten nagyobb túrára készülök.“. Egy ideig még társalognak, majd a férfi elfáradva bevárja a társait. Elérjük Kamzík zárt büféjét, ahol szlovák srác kínálja őket pálinkával. Folytatom a táv fogyasztását, meg még rákapcsolok a mögöttem létrejött hangoskodás miatt. Az ismert terepen könnyedén veszem az akadályokat, de nem annyira mint a pálinkát kínálgató srác. Oly tempóban előzött meg, hogy a hosszú egyenes úton nem látom és egyedül érkezem Včelín EP.-jába.

            Magyarországi túrán néhány fiatal egymást a szlovák szavaik tudásával szórakoztatta. Például a včelín méhkaptárt jelent. Ha délután jársz erre, megtudod miért ez a neve.

            A név és időpont (11.03) beírása után kifelé menet a magyar csapat érkezik. A sárga jelzésen két oszlop szentek tematikájával, néhány kerékpárossal találkozás és Máriavölgy előtt újra szállingózó hó fogad. Az EP.-on végződik a hosszútáv (Barbora) és kezdődik a rövidebb (Barborka). Bablevest (majdnem Jókai bablevest) eszem és tea után némi kitérő következik. Ekkor érkezik a kerékpáros kifejezést használva a boly. A kocsma épületéhez visszatérve, ott a főnök téblábol egyedül. Szerintem vele beszéltem egy régebbi túrán és e hónapban még találkoztunk a Gerecsében. „Merre kell tovább menni ?“ – szegezem neki a kérdést. Ő meg töviről hegyire magyarázza az utat. A tájékoztatást megköszönve húzok el. A faluból kiérve állapítom meg, két óra lévén késésben vagyok. Igyekvőre fogva magam, megérkezem Kačín elágazásához. Balra menve kerékpáros jelzőtábla fogad, csak a sárga jelet nem találom. A sárga kerékpáros úttal próbálkozom, de nincs jel. Vissza a táblához és újra ugyanazt az utat tesztelem, csak most messzebb megyek. Visszajőve jobbra nem érdemes, mert visszatérnék az előzőleg letért útról, marad az egyenesen folytatódó. Kevés a hóban hagyott lábnyom és vagy 50 m után találom a sárga jelet. Újra látok vastag kerékpár nyomát, 12 cm széles. Így könnyű a hóban tekerni! Itt-ott futásra váltok, hogy négyre a Kamzíkra érjek és éppen a tervnek megfelelően érkezem. A büfék kivilágítva várják a vendégeket. A bob meg szánkópálya fényárban úszik, az érkező és elmenő autók fénycsóvái pedig a sötétségbe metszenek. A tömeg forgatagában váltok a kék jelre és a további jelet nem találom. Lejjebb a sétálók felé veszem az irányt, ahol a jelet már látom. Elhagyom a második jelet, s a harmadiknál gyanússá válik, ezért előkerül a villanylámpa. Ettől a jel világossá válik, én pedig megvilágosodom. A Z jelet követtem. Ismét a táblánál indítom magam a K jelen. Most nincs az a nyüzsgés és követhetővé válik a jel. Távolabb előttem mennek és amint közelebb érek három lány alakja válik láthatóvá. Szemben épületek sejlenek és némi fény szűrődik a sötétből. A lányok jobbra, én meg egyenest folytatom. A főútra érve az út túloldalán Figaro csokoládégyára látható. Balra a gyár melletti mellékúton nappal könnyen megállapítható, hogy a fényjelzéses kereszteződésben  a jel az út túloldalán folytatódik. A sötétben már nem olyan egyszerű. Ezen is túljutva már könnyű megtalálni a célt jelző kocsmát.

            Labirintusával a kocsma is megér egy misét, de arról legközelebb olvashatsz. 

 
 
Pochod bankovych uradníkovTúra éve: 20182019.06.21 20:02:41
            Az első része  megegyezik a „Zimný Prechod Ćiernou skalou“ túráéval. Mivel ott már jártam, a jelen túrát viszont nem tudom teljesíteni 10 óra alatt, inkább csatlakozom ehhez a túrához. A hajnali vonat helyett, csak a későbbivel célszerű indulnom. Pozsonyban és Zohor-on átszállva Széleskút (Sološnica) a rajtolásom helye 9.35 ó és 207 m tszf. magasból. Más túrázók is leszállnak a vonatról és még többen vannak a hegyre igyekvők, a leelőzöttek számából ítélve. A Záruby (Burián-hegy) és a Vysoká csúcs (Ördög-hegy) után a Vápenná 753 m-es (a Kis-Kárpátok harmadik legmagasabb) ormát célzom meg, ami a 4,5 Km-es távolságával és átlagos 12 %-os emelkedőjével igencsak tekintélyt parancsoló csúcs. A természet nem számtanozik alapon, sík tereppel indít, de a falu végére  emelkedőbe vált. A falu fölötti rétről, már remek kilátás nyílik a Záhorská-alföldre. Két pad és a Szűz Mária szobra a hely néma szemtanúi. Még lesz egy lejtős rész, de a további úton a csúcshoz közeledve nő az emelkedési szög és a végén van a csattanó. 2-3 méteres emelkedésen se mélyedés, fű, fatörzs, csak a földes talaj. A kilátót megtekintve a P jelzésen megyek Uhliská nyergéig. Erre az út egyszemélyes, sziklarepedésekkel tarkított és a fák csenevész ágai a szememet veszélyeztetik a pihenőig. Néhány pad csábít pihenésre, de folytatom az erdei utam. Lenézve egy páros halad tőlem jobbra fordulva a jelzésen. A nyeregben lévő Mária szobornál fordultak el. Ugyanezt a szobrot már láttam ma, csak nem kísért?! Újabb pihenőnél, nagy csoport ebédszünetet tart. Jobbra mutat a jel és fölötte az írás „choďte vľavo“, az az „Balra menj!“. A patakon átjutva veszem a felirat hasznát. Sklená huta a 2.EP.-nál találkozom a párral, mint kiderül magyarok. A túrán lévő turistaboly is kezdett utolérni. Szlovák sráccal beszélgetve érünk áttört kerítéshez. Állítólag átmenve rajta, szép rétre érnénk. Ő ment oda, én a kerítés mellett mentem tovább. A kerítés 2,2 m magas, 3-4 mm-es drótból készült elefánt, vagy őslények ellen. Némi idő elteltével újra a sráccal beszélgetve derült ki, az ültetvényről szedett jó ízű almákat fogyasztott. Ááá !! Kibújt a szög a zsákból ! Legközelebb erre vetődve, én is megnézem azt a „szép rétet“ !! Még egy emelkedő az utolsó akadály – tájékoztatott engem és elváltunk. Taricove skaly rövid, kellemetlen csúcs, magasba lépkedve lehet feljutni rá. Utána nyugodt terep következik, ezért a kezembe mákoskalács, meg víz kerül. Egyik a dopping, a másik meg annak lecsúsztatására szolgál. Hubalovánál a kerítésen kétszárnyas kapu kinyitásával lehetne bejutni. A jelzőtáblához közelítve köszön rám a páros. Innentől, se a párost, se a kerítést nem látom újra. A Ćermák-réten gyermekzsivaly, szüleik beszéde és a 3.EP. fogad. A S jelen épületek közé kerülök, meg valamilyen pályát is mellőzök (nagy volt körülötte a tömeg). Zochova chata után világoskék trikós, KST emblémás férfival kerülgetjük egymást. Megállt az út melletti dekorált fatörzsek fényképezésére (smile, angyalka, meg hasonlók). Harmonia nevezetű részt elhagyva nem láttam kiírva a Célt. A P jelzés végéig mentem Modorra, ahol buszra szállva lepődök meg a sok túrázó láttán. Mint kiderült egyazon túrán jártunk.

            Az első EP. maga a Rajt, a Cél meg az út mellett álló Reštaurácia Bowlingban, a buszmegállónál található (előtte mentem el). Bazin (Pezinok) állomásán száll le a túratársak többsége. Nem lehet eltéveszteni, mert a busz tiszteletkört tesz a vágányok mellett és az állomás bejárata előtt áll meg. 


Kép itt
 
 
Kalandozások a Kis-Fátrában/Kirándulás a Szlovák ParadicsombanTúra éve: 20182019.06.09 17:08:08
            Nehezen, inkább halogatva kezdek a leírásba, mert nehéz olyanról írni, amit jó tempóban menve nézek végig. Az időjárásra nem lehet panasz, meleg fogad és végig is kísér a távon, csak a fák lombjai nyújtanak hűsítő levegőt. Itt ne akarj WC-re menni !!. . .

           A befizetett pénz után a következő kínálatból válogathatsz: a gyalogláson kívül, lehetőség van Ranč u Trapera lovaglásra (15€/óra, ottlakóknak 13€/h), evezésre a Hornádon (70 cm-es vízállásnál 12 km-t csónakázhatsz) és a Suchá Belá vrchol-on kerékpárt lehet kölcsönözni (2€/h, vagy 10€/nap értékben). A kerékpárt máshol is leadhatod (Podlesok, Letanovský mlyn). Ferrat felszerelés kölcsönzése Podlesok-on. Természetesen evésre-ivásra is van lehetőség.

            A gyaloglást választva, a jegyeket ellenőrzik és mindenki a maga tempóján indul a táv megtételére. Pecsétet kértem a jegyre az őr pedig tetszelgéssel fogadta. Az egyes szakaszok, csak a térképen megadott irányban teljesíthetők, ami az interneten lemaradt. Podlesok-ról indulva a Suchá Belá szurdokot célozza mindenki, mert itt csak felfelé szabad haladni. Ez a leglátványosabb, a  legszebb és ebből kifolyólag a leglátogatottabb rész is. A szurdokban  három nagy és több kisebb vízesést láthatunk. De jobban vegyük szemügyre a szurdok látnivalóit. Rögtön a torkolatnál a patak vize, állóvízként fedi az itt hagyott kavicsokat. Jól jön a túracipő, különben a láb vizes lesz. A természet alkotta sziklaalakzatokon kívül, megcsodáltam az emberi leleményt, amellyel megoldották a sziklákon és vízen a közlekedést a bedőlt fatörzsek felhasználásával. A gerendákra erősített lécek, a fém létrák, láncok, sok helyen csak az emberi kényelmet, máshol viszont a biztonságot szolgálják. A könnyelműség is jelen volt, mivel hárman már lógtak a létráról, de tolakodik negyediknek. Elfértek volna rajta heten is, de probléma esetén saját maga kivételével, mindenki hibás lenne. Persze van sétálásra alkalmas rész, ahol a fej felett kidőlt fatörzsek mutatják a természet szeszélyeit. A szurdok végéhez közelítve meredekké válik az emelkedő és a víz által átitatott talaj is szárazzá válik. Pedig a forrás helyét fa építmény jelzi és az egyik kekszgyártó cégünk szponzorálásával készült. 952 m magasban tovább a kéken Malá poľana irányában, míg a sárgán Pod Vtáčím hrbom felé lehet menni, amerre én is tartok. Majd Kláštorisko felé a P jelzésen, de előtte jobbra a K jelen és S-en az Óriás vízeséshez „Obrovský vodopád“ megyek. Sziklafal közé szorul a Kyseľ folyó vize 4 m szélesen és 30 cm mélyen és a képen látható rostélyokon lépegetve közelítem a vízesés feletti hidat. A nagyon tiszta vízben látható a sötét meder. A hídon viszont nem tudok tovább menni az ellenforgalmat jelző tábla miatt. Átvert a térképem ! A vízesés hangját annyira hallom, amennyire viszont nem látok semmit belőle az alant lévő fák lombjának takarása miatt. Ha tovább mennék függőleges sziklafalon ácskapcsokon (gyárkéményeken látható lépcsőn), kellene mindenféle biztosítás nélkül lejutni a vízesés aljába, majd a K és Z jel elágazásához. Alternatív utat választok. A térképem nem jelöli, de kicsit visszamenve a sárgán Z jel balra indul és vízesést jelöl 10 percre a táblától. Emelkedő a folytatásban, aztán kilátás a lent elterülő völgyre. Ott a Karolínyho vízesés vize nagy szélességben, centiméteres mélységgel, csigatempóval halad. A sziklára felérve én is ilyen tempót veszek fel az előttem ferrat-felszerelésben biztosítókkal kínlódó gyerekcsapat mögött. Nem volt veszélyes a terep, csak a tanulás céljából használták a vezetőjük elégedettségére. Valószínűleg szembe jöttek az Óriás vízeséssel, ahol nagyobb hasznát vették.

            A K jelre érve jobbra Kláštoriskon keresztül a P félárnyékos erdei lejtős útján érek Letanovský mlyn zöld rétjére. Kedvem lett volna a fűben lajhár módjára elnyúlni és az ég tiszta kékjét bámulni. Túllövök a P jelen és előttem ellenőrzőpont áll az úton. Balról a hegyről futók érkeznek és pohárnyi itallal a kezükben távoznak a frissítőpontról. Én meg az előbbi völgybe fordulva egy újabb eszem-iszom helyre érkezek. A K jel is meg van, amely a Hornád függőhídjához vezet. Egyszerre öt személy a híd kapacitása, de egyedül haladva is erősen imbolyog alattam. Nem árulom el hány ilyen hídon átkelve jutsz el a Hrdlo Hornádu nevű ponthoz. De amíg erre mész, addig vagy a víz közelében, mellett, vagy a víz fölött leszel. A víz szinte kanyont vágott a sziklába és éles kanyarokat leírva halad távoli útjára. Egy újabb hídon átjutva a Z egyirányú jelen a Kláštorisko szakadék völgyében találom magam. A káosz elnevezéssel illettem a szerteszét heverő fatörzsek látványa miatt. A hegyre 3 vízesés mellett elhaladva érkezek. A Fátyol vagy  Szivárvány nevezetű vízesés nem működött, vízhiány miatt.

            Kláštorisko eszem-iszom helyen fordulok vissza a S jelre. Lejtős kétirányú úton előzöm az embereket, köztük az anyát lányával, akivel a P jelen találkoztam. Hornád partjára érve újból ég és víz között találom magam, ahol még cölöpökön is jártam. A telefon csengése állít meg. Eszik a társam és ha közel vagyok nekem is rendel ételt  hallom a készülékből. Fél vagy órára lehetek, ezért esett az ajánlat. Pedig jó lenne valamit ennem ! - fejezem be a beszélgetést.

            Sziklára helyezett helikopter emlékműve, balesetre emlékeztet. A kései útrakelővel való találkozás után, két tetszetős bronzszínű szobrot is elhagyva válok el a folyó partjától. Újból emelkedés a dombra utána pedig lemenet, a talpalávaló. Épületek mellett haladva találkozom társammal és a végére sikerül a gyomromat is megtölteni.

            Mind ez történt 21 km megtételével és 7 óra alatt az Úr szeptember havának kilencedik napján.

 

Képek itt
 
 
Jarný Pochod Hlohovec - PiešťanyTúra éve: 20182019.05.11 11:51:57
            Az állomással szemközti buszmegállóból indul a túra. 50 cent a belépő, de támogathatom az egyesületet, így legalább 1€ dukál. A jelentkezési lapon a 40-ik évfolyam,  a sorszám (83) és az EP-k nevei vannak feltüntetve (Hlohovec, Ovčia skala, Jalšové, Havran, Piešťany).

            Indultam is az előttem haladók után. A várost elhagyva néhányan az utat választották (ott a jel), inkább az út melletti borókaerdőt célzom meg. Kitaposott ösvény, meredek emelkedő és a szemembe sütő nap volt a jellemző. Balról egy helyi Z jel csatlakozott és vezetett az első jelzőoszlophoz (Soroš 267 m). Innen a piros jelet követem és az újabb  műútra érve jobbra haladok a Studená dolina-n lévő kútig (ivóvíz). Elérem az Ovčia skala 360 m EP-t (két faág közé kifeszített huzalra, képeket akasztottak) és itt a letérő Jalšové felé. Persze kétséget kizárva továbbra is a P jel lett az irányom meghatározója.

            Mint a vezérbirka kolompjának hangja után mennek a bárányok, úgy követték a csendesen daloló férfit, csoportjának tagjai. Kétszer is előztem őket és a dal mindkétszer szólt. Egy jobbra térésnél egyenesbe vettem az irányt és ez miatt volt a kétszeri találkozás. Visszafelé tartva két hölgy is részese a nem kívánt kitérőnek. Fent a dombon látom az elforduló túrázókat, ezért invitálom őket a visszafordulásra. Nagyon nem hisznek nekem, mert még látták a jelet. Az igaz, csak tovább nincs jel! - próbálom meggyőzni az értetlenkedőket és megyek a dombra. Fent mutatom a helyes irányt, mire úgy elkezdenek hálálkodni. Azt sem tudják, hova jutottak volna.- magyarázzák. Azért mindjárt nem kell a nyakamba ugrani!- gondolattal folytatom az új irányt.

            Az út legszebb része a  Humništia előtti szurdokszerű két völgy, az érdekesség a nyolc lovassal való találkozás valahol Havran rázcestie környékén. A következő EP. Havran és egyben a Cél is (Az oklevél, név és kilométer nélküli. A képeslapon Ovčia skala jelzőoszlopa látható és egy szem cukorka a jutalom). Eddig sem voltak szabályok, de innen mindenki szájíze szerint választhat a továbbhaladásról. A K jelet választva, jobbra a parkoló mellett menve, egy dózerolt útra kerülök. Itt a nap árnyék nélkül tombolva süt, mert a mellettem lévő hegy oldalán tarvágás volt valamelyik évben. Újra az erdőbe érve az út kátyússá válik, tehát a bokaficamot kedvelőknek szívből ajánlom. Elérem Burkova forrás zsindelytetős pocsétáját. Forrásnak forrás, csak az út kátyújából tört fel és a nyomban csörgedezik tovább. Még egy Holdbéli tájon átkelve, újra túrabaráttá válik a környezet. Aztán „Čertova pec Motorest“ épülete fogadja az autósokat és a túrázókat. Napi menü és vadhús is az étlap kínálata közé tartozik. Itt kerítéssel körülvett 3 téren nevelik az étlapra kerülő különféle fajtájú (őz, vaddisznó, kecske, vadkacsa, liba, tyúk) állatokat. Majd maga a barlang ásító bejárata a látvány. Az ásatást végző régész szerint a neolit kor embere használta menedékhelyként. A barlangba bementem és a végén látható résen távoztam.

            Banka nevű faluba érve spicces férfi érdeklődik lakóhelyem felől.  Szerinte az idegenek illetlenek, mert nem lehet velük beszélni és magyarázni kezdte a felismerése igazát. Én meg mosolyogtam és mások ittasságára hivatkozva faképnél hagyom. Így erősödhetett meg benne, az idegenek illetlenségéről alkotott elképzelése.

            Még Pőstyén nyüzsgő tömegén átjutva kerülök az állomásra.

 
 
Prazská stovka (prágai százas)Túra éve: 20182019.02.23 14:10:39

Prága............Pochod k výročí otevření rozhledny na Petříne


1891. aug.  20. a Petŕín kilátójának megnyitása. Ebből az alkalomból rendezik minden évben a túrát, amely a Kinsky kertből startol 8.00 órai kezdettel (10-ig lehet). A rövid táv 20 Kč, míg a hosszú 40 Kč. Ezen a részen mindkét távon más szalagozás segít a tájékozódásban a Růžového sadu-ig. Národopisný muzeum,letohrádok Kinských majd jobbra fel a dolní jazírko-hoz,kostolík sv. Michala, horní jazírko és a Růžového sadu-hoz érünk. Štefánik csillagvizsgáló, lanovka állomás majd a ´´hladové zdi´´ kapuján átmenve a kilátó előtt találjuk magunkat. 1.EP. A kilátó 9.00 órakor nyit belépőt 60 Kč nem kell fizetni, csak a részvételi lapot felmutatod és beengednek. Sor esetén is, előnyben vagy.Bludište labirintustól rézsút lefelé 150 m –en a lanovka felett jársz, további  50 m-nél kőasztal stůl Vojty Náprstka. Balos U kanyarral Nebozízku, a lépcsőkön le a lanovka alatt folytatjuk utunk. Studánky Petrínka, soša Jaroslava Vrchlického, premonstrát kolostor –Památník národního písemnictví. Úvoz utca, Pohorelec, Loretán téren Čerínský palác Ján Masarik tragikus halála, Beneš szobor, Loreta 2.EP.. Innen kétféle úton mehetünk tovább.......1.keresztül a váron Hrad biztonsági ellenőrzés (a fém tárgyakat ki kell tenni és a kapun áthaladva újból magadhoz veheted , esetleg a táskát is megnézik), Loretán út ,Hradčanské námestí, Masaryk szobra, Národní galérie oldalsó bejáratán a 2. udvarba , balra a kapu a Jelení  príkop-on keresztül, Královské záhrady, Míčovna letohrádku královny Anny, jobbra Chotkové sady.....2. verzió Kapucínska ,jobbra Nový svet a kereszteződésnél balra U brusnice , a főúton tovább ,jobbra a Chotkové sady-ba jutunk...........Zeyerův pomník, Chotkova utat gyalogos hídon keresztezzük ,Letenské sady, Hanavský pavilon 3.EP.(gyönyörű kilátás Prágára és hídjaira).Letenský zámeček balra a Národní technické és zemedelské múzeum, a Kostelní utcából befordulunk balra a Kamenická utcába a végén pedig Stromovky-ba. A széles úton jobbra haladva Výstavište-t  balra mellőzöd és jobbra találod a Célt (Průmislový palác végében, 13 Km szerintük ,de csak  11 Km). Tovább folytatva az erdei  úton a Císarský szigetre mehetünk. A leszakadt híd helyett komp ingyen hordja a gyalogosokat és kerékpárosokat (30 percenként indul) a túloldalra. Jobbra a gyalogúton haladva a Vltava mellett kölcsönzőket találsz és a folyón víziszlalom helyet is. Ha elballagtál Palmovka metró állomásáig majdnem 16 Km-es utat tettél meg (mobillal mérve). A túra tetszett ajánlom a természet és a kulturális örökség kedvelőinek.........A 28 Km-es (26 Km) nagyjából írva a Légiós hídon át a Vltava mellett halad délre, Vyšehrad, Dívčí hrady, majd elérve a kilátót követi a leírtakat........2018. 8. 25-én teljesítve.       2019-ben aug. 24-én lesz.


Képek a túrához itt találhatóak.

 
 
Zimný prechod Čiernou skalouTúra éve: 20182018.02.22 15:44:10

Leszállva a vonatról 7.00-kor indulok többedmagammal a start helyére a buszmegállóhoz. Az út leírását megkapom, fizetés a célban és káposztaleves lesz. Ilyen  ismeretekkel  indultam 7.35-kor a túrára. A Z jelzést követve hagyom el a falu házait és tovább a havas úté a főszerep. A hó vastagsága 5-8cm, a hőmérséklet 0 C° alatt. Amint haladok előre mindig meredekebbnek tűnik az út. Jobb oldalt egy nyári pihenőt látni, előttem meg a domb platója és a  végén kilátás a völgybe.Keskeny, havas,szerintem veszélyes cikk-cakk úton jutok az alant levő barlang bejáratához. Itt az 1. EP.-A felfedezés évét és a két felfedező nevét kell leírni, vagy fényképet készíteni. Innen lépcsőkön jutok az erdei útra és S jelre váltok. Lefelé menet épületek közé érünk és a patak mellett haladunk tovább. Újra a természetbe érve szöges cipőtalpat húz az egyik túratárs, az enyém ott lapul a hátizsákomban. Mélyedésbe érve a hó vastagsága elérte a 20 cm-t, szerencsére csak rövid szakaszon. Két havas tisztáson átjutva érezhetően emelkedni kezd az ösvény. Minél közelebb jutunk a hegyhez, annál meredekebbé válik. A meredekséggel keresztben hótorlaszok húzódnak. Az ilyenen átjutni csak nagyobb energia igénybevételével lehet. Minden lépésnél a hóval együtt csúszik a cipő visszafelé. Egy sziklafalat balról kerülök, enyhül az emelkedés, jobbra a semmi szélén találom magam. Kiálló sziklákat kerülgetve érek a Čierna skala csúcsára. Ez a rész, Pilisben a Prédikálószék Vadállóköveire emlékeztet. 2. EP.-n Az oszlopról kell leírni Jahodník felé az időt. A 17 km-es táv visszaindul a célba, én 10.30-kor tovább ismerkedek az S úttal. Meredeken lejt és minden lépés után 10-20 cm csúszás következik. Oldalazva lépve sem változik semmi, mintha síléc lenne a lábamon. Vízszintes úton megyek 5 m-t, majd balra kanyarodva újra lejt. Elvágódva a felső hóréteget hótúróként viszem magammal. Enyhül a lejtés, már emelkedik is, de később jobbra fordulva völgybe indulok hetedikként. Az előttem haladó elesve repeszt a többiek után. Egy ágat elkapott, de csak a kiálló szikla állította meg. A fa törzsét ölelgetve állt a lábára. Még pihentem, mert utánam senki nem jött. Két lépés elég volt és lábon állva csúszok. Az egyik lábam megakadhatott, mert fél fordulat közbejöttével, már háttal történik a csúszás. Megfogom az ágat, így sikerül irányba fordulnom, majd két ugrás következett és az említett fa törzsét ölelgetem én is. Folytatódott a lépés –csúszás, de azért beértünk Detrekőszentmiklósra. 11.45 a 3. EP.- Cierna skala-ra mutató jelzés idejét kell leírni. Jobbra nyitva a kocsma, balra fordulva a zárva tartó kocsma előtt ültek le a „jegesmedvék”. Én inkább a Z jelen ballagok tovább. Falu végén tábla, a Pálffyak tulajdonába tartozó „Mon Repos” nevű vadászkastély látható a képen. Az út enyhén emelkedik, mígnem bal kanyarnál újból erősít, a jobbra tartó kanyar után a Monrepos 470 m tszf. tábla előtt találom magam. Téglalap alapú kőbeton épület, a vadászház nyújtózik a szikla falától. Hullámzó a terep, mígnem jobbról a K jel és 7 túrázó is érkezik. Bekeményít az emelkedő, a hó vastagsága is nagyobb. Csoki majszolása közben a szöges cipőtalpas túrázó megy el mellettem. A csúcson kúp alakú kőrakat, tovább a lejtmenet következik a K jelen. A pataktól újra emelkedik (bal oldalt kerítés), majd lejtve érek a háromszög alakú réthez (Kolovrátok). Innen az útról a havat eltúrták, de a rajta hagyott rész jéggé fagyott. Dobok egy hasast a sapka sültjével pedig pecsétet a jégre. Jelöletlen útra kell váltani a kérdés viszont, hogy hol?  A K jel jobbra fordul és patakon vezet keresztül. Egyenesen folytatom a gyöngén lejtő út irányában. Nem is jelöletlen, mert a kék C kerékpáros úton haladok. Eltévedés esetén Tátrában a 112-t hívják és beszélhetnek németül, angolul, meg magyarul is. A víztározóhoz érek 4. EP.- A kisnyomtávúvasút melyik években szállította a fát a Majdan gyárába? Elvágódok a teraszos tavak nézelődése közben, majd a körbekerített halneveldék következnek párhuzamosan egymás mellett. Jobbról érkezik a Z jel. Lošonec 50 perc, a jelen idő 16.33 óra és 17-ig van nyitva a cél. Nagyobb baj a 17 ó után nyugvó Nap, amit ma nem volt szerencsénk látni. Fából faragott motorfűrészes favágó látható a házak között, ahová értem. A jel balra irányít egyenesen az erdőbe. Sötétedik. Tőlem jobbra mozgást érzékelek – csak 5 db. őz suta sétál. Az erdőből kiérve, a jobbra látható ház után, fahídon keresztül jutok Lošonec útjára 17.35-re. A partnak menve derül ki a rossz irány, ezért visszafordulok. Itt vannak turisták! –mutat a kivilágított épület felé a megszólított férfi. Vagyis mindkét táv célját megtaláltam az „U Golema” nevű kocsmát. Irány az állomás (nyitva 0.30 és 16.40 között), ahova 19.05-re jutok és viszontagságos utazás végén 1.45-re érek haza.


Interneten: Mon Repos.sk, aztán a Malacké pohľady-ra kattints! Kő alapra épült vörösfenyőből a vadászkastély 1898-ban.Pálffy intézője 1899-ben nem említi, viszont az 1904-es monográfiában már szerepel. 1969. dec. 5-én vendégekre várva fűtötték a kastélyt, de az leégett. A mellette álló vadászházat említem a szövegben.



 


 

 
 
túra éve: 2017
Pochod Dlouhého Širokého a BystrozrakéhoTúra éve: 20172019.05.04 12:32:00
Az idei év árai  45 Km- 80 Kč , 30 Km - 50 Kč , szállás 80 Kč/éj. A hálózsák alá kaptunk alátétet. Papucs jó lett volna. A településeken és az országúton kívül legyúrt vagy 10-15 cm-es hó volt.

A hőmérséklet  0 C° körüli. Źdánice - a kastélyt átépítve megfosztották a barokk stílus jegyeitől.  Lovčice - a legnagyobb emelkedés kb. 15 m. U Kŕíže - tea , forraltbor és szafaládé sütés. A legnagyobb lejtés a völgybe kb. 30m. Kloboučky - 12.40-től télbúcsúztató vonulás.  Elöl a rezesbanda, majd medvefejű ,félszemű-kalóz , ostorral hadonászó , maskarások és kislányok fehér menyasszonyszerű öltözékben zárták a menetet. (Křivokláton 15.20-kor láttam a vonatból  hasonlót.  Bučince --- burgonyás - babos leves  30 Km-en és gulyás a 45 Km-en .  Díjazás :  Oklevél és képeslap ( a 3 címbeli alakkal ) .
 
 
MC MediaComm gyalogtúrákTúra éve: 20172017.10.29 14:39:13




       Júniusban jártam a szurdokban. Nyári forróság köszöntött Mixnitz vasúti megállójánál a túrám kezdetén 10.00 órakor.  Az épületek között  elhaladva rétre értem , később pedig a parkolóba. Előttem a  fák közt épületek sziluettjei  váltak láthatóvá. Ott jobbra nyilvános illemhelyek , pár méterre földszintes épület előtt férfi széken ül és mosolyogva köszön az előttem  haladóknak. Ezen felbuzdulva én is köszönök a pihengetőnek. Az épületre visszanézve oldalról Információ és Elsősegély a felirata. Balra a hotel várja a pihenni  vágyókat. Utam az erdőben emelkedésbe vált, némi  kivételtől  eltekintve egészen a csúcsig. Néhány ritkaságszámba menő fa és cserje  német és latin nevét az egyednél kiírták. Az út mellett fából  készült vályú árválkodik, melybe fordított U alakú csövön víz folyik. Nincs jelezve iható-e vagy sem, mosdásra biztosan  megfelel. Egy kilátóból a szurdok völgyébe lehet letekinteni , de tovább haladva lassan megérkezek a „Kassa“  nevü  épülethez  10.54-re. Nem siettem el, csak elsétáltam ezt a részt. Jegyet váltok a szurdokba és a kerítésen kívül falatozással töltök néhány percet. Még pár korty víz is lecsúszik mielőtt 11.08-kor tovább indulok. Nagyobb tempóra váltok az árnyas erdőben előcsalogatva a verítéket. 2 roggyant fekvő létra segíti a sáros részeken való áthaladást, így jutok el az Unterstandshütte elnevezésü zárva levő menedékházhoz . Innen a létrák veszik át az út szerepét. A kopár  sziklafalon az ég felé kanyarognak  és rajtuk az emberek kígyózó sora.  A lépéstávolságot tartva nem kell a lépcsőfokokat nézni , hacsak nem az előtted haladó sarkát célozgatod menet közben. Többen is elunták , hogy mögöttük koslatok és előre engedtek. Érdemes hátra is nézni , így az erdős dombokat-hegyeket láthatod. Sík talajon járás mellett vízér vezet a tóhoz , ahol a Bergwachthütte kínálja frissítőit. Neveiket a belépőről írom , ahol több hasznos információ is megtalálható. Ezt a kis intermezzót kivéve újra a létráké a főszerep. Ujdonságnak számít a sziklákon csörgedező erecske és a hegy oldalában néhol látható cserjék, vagy kisebb méretü fák. A vízcsapot valószínüleg  takarékos  üzemmódba  állították! Utolsó létra. –látható a fémcetlin. Mááár ? – jön elő a kérdés. Meredek emelkedőn haladunk feljebb és feljebb egészen az 1209 m magasságban lévő Zum Gutenhütte-ig  12.15 ó . A jelzőtábla balra mutatja  Mixnitzet  1.45 ó , jobbra a teichalmi tavat célzod meg , míg  egyenest a csúcs felé haladhatsz.  A szurdokban az embereket nyelvileg 3 csoportba lehetett osztani : német, szlovák (cseh) és magyar.  És persze a 3 oroszul beszélő férfi.  Átvágva a székeken ejtőző ivó-evő embereken kerítéshez érek. Valamely állat kijutását meghiúsító lassítón keresztüljutva,  réten megyek át. Erdőben az úton előzök fiatalokat,  és mellőzök egy nem éppen standardnak mondható kb. 40×30 cm-es jelzést. Ujabb erdei út a kerítéssel körbezárt 1398 m-en levő Jokl...hüttehez vezet 12.40 ó. Eddig senkivel sem találkoztam , de mostantól a legmagasabb pontig sok túrázó jön szembe és köszönnek.  A köszönések fajtái : az intés, mosoly,  Guten Tag !, meg Tschüß !.  Fejem a Grüss Gott !–ra kaptam fel , mert ezt először és talán utoljára hallottam.  Lépteim neszét helikopter búgása nyomja el.  A fák lombjai közt átlátva a völgy fölött nagy robajjal fordul meg és távolodva ismét a csend lesz úrrá a hegyoldalon.  Nemsokára kivágott fák száraz maradványai meg a sziklák takarják a kilátást. Ezek a nap perzselő erejét  hatványozottan sugározzák vissza . Mielőtt a csúcsot elérném a nyomasztó hőség elől a közelben lévő egyetlen fa alatt állok meg  13.40 ó. Az utolsó 5 dcl vizemet most fogyasztom el és így indultam a Hochlantsch 1720 m néhány  utolsó méterének meghódítására. A csúcskönyvbe a „ Nagyon szép a természet, gyönyörú a kilátás. Máskor is jövünk . „ aláírások  után,  a  következő új sorba jegyeztem be magam. 14.00 ó, a nap elől az erdei árnyékba menekülve lassan ballagok Teichalm felé.  Az 1172 m magasságban fekvő tóhoz 15.15 ó-ra jutok.  A belépőjegyre 5.45 óra van írva ennek az egész távnak a megtételére.  A tókerülés közben rácsodálkoztam a tó fabikájára, viszont nem messze a sípályán  élő testvérei  legelésztek.  A parkolóban 2 magyar busz utasaikra várt. A hotel melletti büfé teraszán a pincérrel még magyarul is lehetett cseverészni, ha az ideje engedte.



 Kép itt
 
 
Pochod Dlouhého Širokého a BystrozrakéhoTúra éve: 20172017.02.08 17:14:19

 Péntekről szombatra lehet aludni a célban Dom deti a mládeźe DDM . Az alvók számával fordított arányos a befizetés  összege kb. 50-60 CZK .                             Hálózsákot vigyél és 17 órakor nyit. Kéne jelentkezni február 10-ig , gondolom helyben is lehet intézni.

 
 
túra éve: 2016
2x50 a dost!Túra éve: 20162016.07.17 12:32:52

                                       A 100 km szétírása :                                                                                                                                                                                    K1  -  Partizánska lúka                6 km /  250m                  6:30 -   8:30                                                                                                                                          K2  -  Borinka                            20 km /   605m                8:00 - 11:30                                                                                                                                          K3  -  Baba                                40 km / 1340m              10:30 - 16:30                                                                                                                                        K4  -  Hubalova                         50 km /                           12:00 - 18:30                                                                                                                                        K5  -  Nad Pieskom                   53 km /                            12:30 - 19:00                frissítő                                                                                                              K6  -  Zumberg                         63 km / 2040m                14:30 - 22:00                                                                                                                                        K7  -  Tri Kamenné kopce          71 km / 2450m                16:30 - 24:00                                                                                                                                        K8  -  Kamzík                            91 km / 2820m                 19:00 -  5:00                                                                                                                                        K9  -  Cél                                  99,5 km / 2870m                                                                                                                                                                      Utóirat :  A kocsma pecsétje igazolja a pénz befizetését, de nem igazolja a Tesla egyesület DP (távgyalogló) rendezvényein az ellenőrzőpont abszolválását !!!                Megjegyzés : Nem tudni hol kell a pénzt befizetni.

 
 
2x50 a dost!Túra éve: 20162016.07.14 10:44:21

       Ha résztávon indulsz problémád lesz a visszajutással !                                                                                                                                                                              Némi lépcsőzés után egy sikátorban találom a start helyét. A távokról kérdezősködöm, miközben az egyik rendező karnyújtásra  papírlapot tart maga elé a "Lássuk csak !" -felszólítással. Valószínüleg nem látta, mert a papírt a kezembe nyomta " Itt minden rajta van,"-mondással. A hölgy szerint nem kell fizetni, Végül szimbolikus 1€-t fizettem a 35 km-re kiírt Oklevél ellenében.                                                                                                                                                                Elindultam a zöld jelzésen , de a kéken értem a hegyre. Emlékmü magyar felirattal az 1866 július 22-i csatának állít emléket. Alatta németül, még lejjebb újkori szlovák felirat " Állítatta Pozsony ".  Balra a piroson indulok, amelyik a TV torony bejáratáig vezet, de jobbra a kerítés mellett van a folytatása.  ( Érdemes a TV és az UFO-ba 7,50 € "Most SNP" is felmenni, mert a látvány megéri. Igaz némi pénz ellenében lifttel lehet a kilátókba jutni.) A sárga jelen jutok a Partizánrét (K1) nevü helyre . Az ivóvizet letesztelem és a P jelen ballagok a patakhídon keresztül balra föl az országút  szintjére. Az éktelenpiros vasúti híd  ( Cervený most ) mellett hajtükanyarral jobbra az erdőbe megyek. Az egyik réten sütő-, főző-boxok vannak. Itt készíthetik az ebédet és piknik vagy otthoni étkezéssel lehet fogyasztani. A tüzelőt és a nyersanyagot hozni kell ! Később nagyméretü Szüz Mária kép lóg a fán, aztán szürke márványoszlop bemélyedésében Szüz Mária a kisded Jézussal (2007). Mariankán épp búcsúra készülnek. A téren a P jel takarásban van az árusoktól, ezért egyenest  megyek ( balra kellett volna tartanom) balra templom , jobbra árusok. Majd sziklafal  Szüz Mária képpel körülötte köszönőtáblák, az előtérben padok. Jelzőoszlop K jellel. Pár méterre a Szent-kút (Svätá studňa) búcsújáróhely. Vissza a K-en, a templom mögött haladva jutok a P-ra. Jobbra emelkedve megyek a házak között. A falu végén balra az erdőbe és föl a dombra. Innen jobbára lefelé visz az út egészen Borinkáig. Zúgó patak hídján átmenve K2 jobbra mutat. Ellenőrzőpont a 35-sök célja 20 km-nél. A többi résztáv is ellenőrzőponton vágződik. Tovább menve jutok az országútra és balra 10 m-re a buszmegállóba. Pár méterre jelzőtábla ( P jobbra, Pajstún 45 perc ) .                   10 perc után indult a buszom Pozsonyba (1,80 €). Legközelebb az állomáshoz a Racianské mýto megállója van. Leszállva a buszról az 1,4 km-es utat, sörgőzös sráccal tempóztuk le a hőségben.                                                                                                                                                                          

 
 
LAZOVA STOVKATúra éve: 20162016.06.12 10:44:49

 A   " Laz " szó jelentése hegyi tanya vagy telepúlés. Az Internet szerint égetéssel nyert földterület.  Gratulálok a teljesítéshez !

 
 
DorotaTúra éve: 20162016.02.21 18:45:37

 A kiírás szerint a 35. alkalommal rendezték meg a túrát. Korán kelés, sötét a szomszéddal utazom Pozsonyba. Ő munkába ment. Az állomásról kilépve jobbra az egyik újságárusnál 2 db. 15 percre szóló jegyet vettem (oda-vissza). Szlovákul fonetikusan "dvakrát petnászty minutoví lísztok",1.40 euro. A megállók mellett elhaladva értem a fôútra. Balra fordulva az út mentén ballagtam ,amíg a Karpatska nevü utca keresztezte az utat. Balra befordultam az utcába és az út másik oldalán vártam meg a trolit.


A részvételi lapra 13-as számmal jegyeztem be magam.Kaptam egy kézzel rajzolt színes útvesztőt az ellenőzőpontok bejelölésével.Hol kezdődik a zöld jel ? - kérdem. Mögém az utcasarokra mutat a hölgy és hozzáteszi " Le vannak festve. ".  Se térkép ? Se jel ? 13-ik vagyok ?    K1 - erősítőt lehetett inni. Tatabányáról érkezett 2 sráccal ismerkedek meg. Az egyikük nem először jár itt. Még egy magyar pár a túra résztvevője. .A Sárkánykő völgyben a zöld jelzésre váltok. Mint később kiderült az ellenkezöő irányt választottam. Egy patak meredek oldalában hullámzott az út. A nap is kisütött.Kellemes időben a havas talajon minden lábnyom velem szembe mutatott. Elértem  a Zbojníćka feliratú táblához.  Hóropogás mögöttem : egy kocogó, követi két kerékpároos , majd két lovas patái kopognak a havas aszfalton. Újra kocogó és két kerekes.Ha még soká tátom itt a szám a Dorota túra kocogóival is találkozom. Nekem is pár óra múlva lesz itt jelenésem. Ezzel a kitérővel 5 Km-rel növeltem a távot. Kośarisko 2.20 h a tábla szerint.    K2 - végig a víkendházak előtt , aztán jobbra fordulva fürdőmedence mellett. Most inkább korcsolyapályának mondható.  Majd balra az úton és a  Zapadnutý kút  nevű büfé a közti cél. Egy fiatal párral folytatom  utamat egészen Bielý kríź-ig. Közben a Salaś nevű irányjelzőt követjük . Ezen a ponton áthaladva Bielý kameń következik .   K3 - a Fehérkő várrom bejáratánál. A sárga jelzést követjük. Itt Matula nevűnek áll a keresztje, majd a Piros, Kék színű és nevű kereszt következik. A változatosság kedvéért ,oszlopkápolna, a következő jelzőpont Szent József felirattal . Idevágó a jelzőpont neve "Duśićky" Lelkecskék.   K4 -  Fehérkereszt "Bielý kríź". A Vćelín nevű büfében önkiszolgáló pecsételés.  A réten a kerékpárosok Mekkája van. Kis csapatunk lány tagja evésbe kezdett, így a tempójuk jelentősen csökkent. Egyedül folytatva környezetemet a kerekesek szembejövő és előző csapata színesítette. Újra a Kamzík-ra értem a Kamzík büfében a cél. Ekkor még nem tudva, meg sem álltam a troli megállójáig. Nagyszerű ! A célt mellőztem. A troli indulásától mérve és gyalog az állomásra érésig 18 perc ( 6 perc troli, 12 perc gyalog) .     Az irányjelzők ha színes C -vel kezdődnek a biciklisek útjelzője.

 
 
túra éve: 2015
Letecká Stovka (Légierő Százas)Túra éve: 20152015.04.07 17:46:46

 Elsõnek a 100 Km-es túráról néhány szót. Az idei évtõl 10 euro a belépõ, viszont aki szombatról vasárnapra itt éjszakázik ingyen teheti.


Februártól lehet jelentkezni (korlátolt létszám 100 fõ) és a honlapon látható a jelentkezési sorrend. Egy hónappal az indulás elõtt kérik


befizetni a pénzt, ha nem kaoják meg a tarttalékosok kapnak lehetõséget. Ha kifizetted és nem mész el visszaküldik a pénzt.


Az 50,30 és 15 km-es túra egy helyrõl indul az állomás kinti aluljárója mellõl. Minden táv becsületkasszás a célban.


A szövegben szereplõ betûk 100-on "K"- kék magyar betûk jelzik a színt , míg a többin a szlovák betûk "M"- kék, "C" - piros, "ž" - sárga vagy


"Z" - zöld szerepel. 


Jelentkezéskor beírják a nevet , születési évet és lakhelyet vagy a sportcsapat nevét. Csomagmegõrzést nem vállaltak.


A 30 km-en indultam 6.50 órakor egy cetlivel a kezemben a piros jelzésen az elsõ ellenõrzési pontig. Pernik-et kaptunk ez marcipánban


némi gyümölcslekvár , csokoládébevonattal.Innen a kék jelzés vezetett Tyeplicé-re a kettes ellenõrzõponton keresztül.Ezen a részen 


kétszer is hótakaró ropogott a lábam alatt. Teplicétõl a piros jelzést követve a CBA  mellett haladtam tovább. Az emelkedöre menve forrást


mellöztem. Az egész út száraz volt, csak a cél felé közeledve sáros erdei út mellett az avarban ballagtam.


A célban emléklapot adnak és megvehetõ egy euroért a " Letecká 50-ka " feliratú hûtõmágnes. A színes képen a vár és az alatta levõ


plébániatemplom látható.


A piros jelzésen haladva 4 km után 14.00 órakor az állomáson vagyok ismét.

 
 
túra éve: 1983
Ponitrianska Stovka / Nyitrai SzázasTúra éve: 19832017.01.03 18:07:52

1983. április 16. a Lévai  50-et befejezve  tudom meg , van hosszabb táv is.                                                                                                                                                                                        1983. április 29. (péntek ) 18 óra táján a nap kellemesen melenget az aranyosmaróti  állomáson. Itt jegyeztek be a Nyitrai 100 távjára. Nem kellett fizetni, de nem is adtak semmit. A távról annyit mondtak : kövessem a jelzett utat, a szalagokat , meg a többieket. Mikor melyiket választom, rám bízták. Ennek a távnak már akkor is védjegye volt a kerítések mászása, melyek a vesztemet idézték. Az éjjeles minden gondtól mentesen telt. Reggel felé a térdemben mindig erősebb szúrás érződött. Egyenesen meg az emelkedőkön sántikálva ugyan , de tudtam haladni. Lejtmenetben  viszont két—három lépés után a fájdalomtól kivert a veríték. A megoldást a lefelé haladásnál mindig a háttal menéssel  oldottam meg .Vlágosban értem egy erdei tisztásra, ahol újból felírták a nevem és menésre ösztökéltek. Viszont állt itt egy busz, ez hozta az 50 km-es távon indulókat. Engem meg vitt a dagadt térdemmel a célba, a nyitrai főiskolához. Így végződött a 100 km-es túrám 50 km-en.                                                                                                                                                                                   A történelem vihara, a 89-es forradalom mindkét túrát elsöpörte. 


 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár