|
Simics Tamás emléktúra 2006.
Mivel harmadik alkalommal vágtunk neki ennek a túrának úgy gondoltam elérkezett az idõ , hogy megszülessen egy beszámoló is róla. Ritka és szép gesztusnak tartom a túra megszervezését a két különálló túra egybevonásával. Azt gondolom, hogy néhányunknak szinte kötelessége az évrõl évre történõ részvétel . Sokat számított , hogy az idei évben szeptember végén került megszervezésre , mivel ideális idõjárásban lehetett teljesíteni mindkét túrát. Következzenek a részletek két felvonásban.
Elõ a kerékpárral 97:
Délelõtt 10 órakor indultunk a már mindenki által jól megszokott Rajt-Cél állomásról (Teca Mama kisvendéglõje). Késõ nyári ,napsütéses idõben vágtunk neki a Remete-rét felé vezetõ kaptatónak. Szerencsére nyolcan verõdtünk össze , így egy jó hangulatú társaságban tettük meg a túra nagyrészét. Az elsõ ellenõrzõpontot még menetközben értük utól az orfûi nagyparkoló elõtt. Gyors matricaragasztgatás után ismét hegynek föl folytattuk utunkat az abaligeti átkötõn. Az ezt követõ szakaszon egészen Komlóig többnyire „síkon” megy az út kisebb nagyobb emelkedõkkel tarkítva. Rögtön Komló után újabb kaptató következett egészen Köves-tetõig. Innen egy hosszabb ereszkedés után Hosszúheténybe értünk ahol majdnem kihagytuk az ellenõrzõpontot, egy nagy lendülettel. Ezen a ponton ásványvízet osztottak a szervezõk, ami kifejezetten jól esett a mecsekpölöskei zsíroskenyér után. Egy rövid ereszkedést követõen ismét hegynek föl indultunk a pécs-somogyi ellenõrzõpont után. Itt már mutatkoztak a fáradtság jelei mindenkin. Az út egy-egy rövid szakaszt leszámítva végig emelkedett a Lapisig. A hosszú emelkedõ után ajándék volt 10 km-en keresztül lefelé suhanni szinte a célig (az utolsó néhány száz méter ismét emelkedik). A célban némi virsli, sör, üdítõ elfogyasztása közben összevárta egymást a kezdeti csapat. A kölcsönös gratuláció után hazaindultunk , hogy kellõképpen kipihenten vágjunk neki az éjszakai túrának.
Mecsek éjszakai:
Este 18:20-kor indultunk a délelõtti csapatból négyen. A Mohosi kiskút felé tartva még nappali fényben tettük meg az utat majd az Égertetõ felé vettük az irányt. A panorámaúton lassan ránksötétedett. A babás szerkövekhez már sötétben érkeztünk. A tiszta idõben gyönyörû volt a kilátás. Ismét szerencsénk volt. A korábbi években gyakran igen hideg, néha esõs idõjárás volt ezen a túrán, de idén egy kellemes nyári éjszakát fogtunk ki. A Sasfészek után Jakabhegyre érve megindultunk lefelé a Szuadó-völgy irányába. A völgy is kifejezetten barátságos arcát mutatta. Aki ismeri tudja , hogy nem kell sok esõ egy csúszkálós, esõs-kelõs lemenethez a Laci –forrásig. Ez is kimaradt. Szinte teljesen száraz úton értünk át Orfûre. A malommúzeumnál meglepetés tea-zsíroskenyér party keveredett, mivel a szervezõk a korábbi években Nagykõoldal elõtt lévõ etetõpontot áthelyezték ide. Kellemes meglepetés volt, bár a nyelvemrõl leégette az összes szõrt a tea. A Lóri-kh. felé gyakran eszembe jutott, hogy volt olyan év amikor lépni alig tudtunk a nagy sárban. Most helyenként szinte porzott az út. Az ellenõrzõpont bekerült a kulcsosház kis udvarába. Innen némi pihenés után indultunk Vágotpusztának. Egy hosszú ereszkedés után beértünk a Kõlyuk felé vezetõ völgybe. Itt gyalázatos állapotok uralkodtak. A természetvédelmi terület határáig az egész út felforgatva, a végén két földmunkagép parkolt. Gratulálok nekik. Szép munkát végeztek.
A jó öreg Zsidó-völgy. Sosem okoz csalódást. Vagy bokáig érõ víz, vagy sárdagonya, mindez megfelelõ mennyiségû kidõlt fával fûszerezve. Idén a sárdagasztás volt terítéken. Az ellenõrzõpontot követõen nekiveselkedtünk az általam végetnemérõnek nevezett emelkedõhöz egészen Lapisig. Ismét nem volt igazam. Egyszer megint csak vége lett. Ez mindig eléri a kellõ hatást. A Sóshegytõl a Rózsa-forráson és az Égervölgyön át egészen a Célig. Általában a végébõl ennyi marad meg. Összegezve az idõ és a körülmények valamint a szervezés tökéletesek voltak. Ha minden jól megy jövõre is itt leszünk.
|
| |
