Túrabeszámolók
|
|
Tavaly sokat lehetett olvasni a gyalogos/futó ellentétrõl . Én most a pozítií tapasztalataimat szeretném elmondani :
- futva (és idõnként gyalogolva) teljesítettem a távot . Mivel viszonylag késön tudtunk csak rajtolni , számítani lehetett a nagyobb tömegre .Ez nem is maradt el , de végig teljesen korrektek voltak a túrázók .A taktika az volt , hogy közeledve elösször köszöntünk , és legtöbbször ez elég volt , hogy valamerre félre lépjenek . természetesen ezt megköszönve mentünk tovább . Ha valami oknál fogva ( szél , kapucnis sapka stb)nem hallották a közeledésünket , vagy nem volt lehetõség arra , hogy elengedjenek , akkor vagy vártunk az elõzési lehetõségre , vagy a szüzhóban kerültünk .
Ezennel is KÖSZÖNÖM minden túratársnak a segítséget , és hogy megint elviseltek minket , futókat !!!
nedus |
| | | | |
|
|
Dobogókõi futóverseny
Ezen a ködös , de nem túl hideg szombaton a Pilisbe mentem futni . Egy kísérlet volt ez számomra , vajon hogyan megy az új gyógyszerrel a hosszabb táv , ugyanis a No , megállj csak óta nem futottam 18 km-nél hosszabb távon . Ráadásul kísérlet volt arra is , hogy milyen lehet egy tájfutós terepfutás . Vajon mi lesz a „járhatóbb” út , a toronyirányt-mindenenát- vagy esetleg a futhatóbb , de hosszabb jelzett/jelzetlen utak , vagy a kettõ keveréke ?
9:30-kor a Matyi büfé felett kb.30-40 futó sorakozott fel , és másodpercre pontosan indultunk . Az elsõ 3.5 km-er végig lejtett Pilisszentkeresztig . Bemelegítésnek jó lehetett volna , ha nem 4 perces átlagnál gyorsabban csörtettünk volna le a faluba . Onnan elõször enyhe , majd a Pilis-szerpentínen kicsit fokozódó emelkedõn végre beállt az iram az elviselhetõbb tartományra . Mivel elõtte két alkalommal bejártam a lehetséges útvonalat , és Jakus Béla barátom által tavaly lefutott track is benne volt az órámban , több lehetõsége is elõttem állt : felfutás körben a szerpentinen ( kb.1800 m-el hosszabb táv ) vagy az utálatos átvágás . Végül is improvizáltam , a kettõ keverékét alkalmazva néhány rövid étvágást megcsinálva nagyrészt a zöldön mentem .A pilis-nyergi ellenõrzõ pont ( nekem újdonság volt a tájfutós lyukasztós módszer , de határozottan célszerûnek tûnt ) után , mikor a piroson le botladoztunk a mûútig már egész nagy társaság verõdött össze .Legalább 8-9 futó társaságában ugráltunk át a mûút szalagkorlátján , hogy keresztben dzsungel harcot vívva átvágjunk a zöld jelzésre . A völgyben dolgozó favágók rémült , de legalábbis elképedt tekintettel figyelték az örült embereket akik a kidöntött fák ágain keresztül próbálnak átjutni . Innen egy darabig egy kicsit futhatóbb és követhetõ volt az út , egészen addig , míg elhagytuk a zöldet és behatoltunk egy fiatalosba , ahol talán valamikor volt valami csapás , de mostanra az erdõ irtások miatt ebbõl semmi sem volt látható . És hiába jártam már erre , és a társaságban voltak többszörös teljesítõk is , mégis alaposan eltájolódtunk és hatalmas bozótharcok közepette egy agyagos-saras patakmederben kötöttünk ki . Sokszor bokáig cuppogtunk a mély dagonyában miközben pontosan tudtam , hogy kicsit ballra tõlünk ott van a zöld/zöld háromszög jelzés kombináció , amin gyönyörûen lehetett volna végig futni . de hiába , ilyen a csorda szellem . Ezek után úgy döntöttem , hogy megyek a saját fejem és órám után . Innentõl kezdve állandó útitársam akadt egy xterrás kolléga személyében .Útközben lassanként kiderült , hogy egy csomó közös ismerõsünk van , így egészen jól elbeszélgettünk . Illetve fõleg én pofáztam , amiért utólag is elnézést kérek , de valahogy próbáltam elnyomni az egyre fokozódó és rosszabbodó hányingeremet . Ráadásul az volt a gyanúm , hogy nagyon visszafogom õt , de nem akart egyedül tovább menni . A Prédikálószékre való felmenet inkább emlékeztetet egy teljesítménytúrára , futás az nem sok volt benne , ráadásul itt rengeteg túrázóval is találkoztunk .Tudtam , ha valahogy felvonszolom magam , akkor jó darabig , egészen a Királykúti-nyeregig nincs nehéz szakasz . Ez így is volt , végre tudtam produkálni valami futó mozgás szerût is . Az utolsó 3-4 km tõl egy „kicsit” tartottam , ezen a szakaszon 3 hete majdnem telefonos segítséget kellett hívnom .Ennyire most nem volt rossz a helyzet , sok-sok bele gyaloglással ( vagy is inkább néha egy kis bele kocogással ) feljutottunk a tv-toronyig és onnan ugyebár már csak be kell gurulni a turista házi célig .Az idõ nem volt valami ( 3:54-34 km) fényes , de ma más céljaim voltak .
Tanulságok : nem érzem még most sem igazán magaménak ezt a versenyzési módozatot .Nem túl jól tájékozódom , fõleg a jelzetlen és sokszor járatlan utakon nem . Viszont nem lehet egy szavam sem , ez a verseny errõl szól , fix pontok és köztük meg ahogy tudod . A lelkem meg végig háborgott , hogy már megint kispistázom , pedig nem . Amúgy elég spártai volt az „ellátás” ( bár ez is tudható volt elõre ) két helyen volt víz . Azt pedig , hogy nõk nem indulhattak a „hosszú”távon eléggé középkori felfogásnak tartom . Ja , és az új gyógyszer sem hat .
nedus
|
| | | | |
|
|
Sziasztok !
A múlt heti Mátrai Csillagok után egy újjabb éjszakai túrára indultam .Mikor láttam , hogy itt rendezik a Pilisben ,nagyon megörûltem neki.Ugyanis érdekes módon a hozzám legközelebb lévõ hegységben alig indúltam még túrán.
A Rajt helyszíne is ismerõs volt , sokszor hagytam itt az autómat hegyi futásim alkalmával , aSkanzen után a Szarvas-hegyi búsz fordulóban .Kivártam az indítási idõ legvégét , nem akartam kicentizni a pont nyitásokat .Elõzetesen gondolkodtam az ötvenes távon , de ismervén tájékozódási képességeimet ( és milyen jól gondoltam !)inkább csak a 40-nek indúltam neki .Az elmúlt napokhoz képest egészen meleg volt (28 C)és nagyon szép idõ lett.Felszakadozott a felhõzet és késõbb a hatalmas telihold is kisérõmmé szegõdött .Az elsõ szakasz a Vöröskõig szinte hazai pálya volt , mindig erre kezdem a futásaimat . Itt még sorra érek utol túra társakat , aztán már egyre ritkább ez az alkalom . Hiába , ez nem egy tömegtúra (nagy örömömre).A második pont egy új hely (nekem) az Édeslyuk konyhónál volt , egy érdekes ,kicsit kalandos megközelitéssel .Nem sokkal ezután elkövettem az elsõ hibámat . Az itinerben említett piros kerékpár jelzés helyett elmentem a zöldön egy röpke 3 km-es körre.Itt kezdett olyan sötét lenni , hogy elõkellett venni a lámpát . Szép lassan felértem Visegrádra a bob pálya fõlé és onnan a panoráma úton lefelé az erdei iskoláig .A ragyogó holdfényben lekapcsoltam a lámpát , az országúton nem is kellett . szerencsére ezen az órán már nem volt autós forgalom .Az erdei iskolai EP után ért életem egyik igen meglepõ élménye . Az apátkúti-völgyben találkoztam egy fúrcsa , ismeretlen embercsoporttal .Emberek álltak egyesével ,kettesével az út szélén , fejükön egy antenna szerû , elõre nézõ képzõdménnyel . Néma csöndben és tök sötétben álltak , kezük az arcuk elõtt és láthatólag nagyon figyeltek valamit . A látványban a leg fúrcsább az volt , hogy mindannyian arccal az erdõ felé álltak .Sokan voltak , legalább 30-40 ember . Nem tudja valaki , hogy kik is voltak , illetve mit csinálltak ?
Az Apátkúti-völgy így sötétben nem volt túl haladós , jóval lassabban tudtam csak kocogni , de minden esetre kalandos volt . P.szentlászlón jól esett a bodza szörp .A Kisrigó után amolyan Beac-Maxis élményem volt , egyedûl a kéken az éjszakában . És itt kezdõdtek a gondjaim . Rá térve a kék+ -ra gyönyörüen elkavartam . Illetve végig tudtam , hogy hol is járok , de azt is hogy ez nem a hivatalos út . A Kisrigó-Lajosforrás közti 4 km-eres szakszt sikeresen megoldottam pontosan 10 km-bõl .Lajos-forrási réten kegyetlen módon felkeltettünk álmából egy pontört , egy akkor elõkeveredett 30-as sráccal .( Õ is kicsit túlórázott valamerre .)A befelyezõ szakasz nem nagyon tetszett . A lakott területek szélein keringtünk , sok beton úttal és vadászatra induló kóborló kutyával . Végül is 51 km lett ( 42 helyett ) és 6 ó30 perccel .
Az itiner lehetett volna egy kicsit részletesebb , nekem fõleg a szöveges segítség hiányzott . |
| | | | |
|
|
Már nagyon vártam ezt az estét .
Az elmúlt 2 évben a lányommal voltunk ezen a túrán , de mivel idén már nem akart jönni , gondoltam , kipróbálom a hosszú távot .
Már az indulás pillanatában esett az esõ , igaz , ekkor még csak finoman szitált . A Sár-hegy méltóvá vált a nevéhez , az elsõ 1-2 km-en kilós agyagcsizmákat gyüjtögettem össze .Fent a tetõn a füves szakasz már jó volt , és reptéri letérõtöl a túrázók is elfogytak .Füreden elmentem a sárgán a bazársorig , és ott csúnyán benéztem egy jelzést . Valami érthetetlen okból arra emlékeztem , hogy a Kékesig a kéken megyünk fel. Meg is láttam a kék sáv és piros sáv jelzést , nagyjábol ott ahol vártam . A piros szin egy kicsit zavart , de, hát gondoltam , miért ne lehetne együtt a két jel .Elkezdtem felfelé kapaszkodni , de néhány száz méter után egyre meredekebb lett . Valahogy erre nem emlékeztem . De könnyen nem adom fel , még azért mentem tovább . Végül gyõzött a józanész , és az egyre jobban zuhogó esõben , egy nagy fa alatt elõhalásztam az itinert , és láss csodát , a Kékesig a kék+ -en kell(ene)mennem . Így aztán vissza a faluba és egy utcával feljebb ott volt a jó jelzés . Itt újra ( már a rajtban beszéltünk , és a Sár-hegyen egy kicsit mentünk együtt )utolérem M.Danit , vagy aki így ismeri Russhboy-t , a tavalyi év Teljesítménytúrázóját .Még nem nagyon sikerült olyan eseményen részt vennem , ahol a Dani ne lett volna ott . Mondhatnánk , õ a biztos pont .Most egy Mecsek 100 és egy Tájékozódási túra közötti szabad éjjelét jött ide eltölteni .Éppen ezért , teljesen érthetõen , kicsit ( de csak éppenhogy)lazábbra vette a menetet .Egy kicsit beszélgetünk , aztán irány tovább . A Benevári EP. után utolérek két srácot , egészen jól nyomják , és nagyjábol a csúcsig együtt megyünk . Egy kicsit aggódok , hogy még enm lesznek ott a pontõrök , hiszen jó félórával a hivatalos pont nyitás elõtt vagyunk . Hál istennek , még ebben az idõben is ott vannak , sõt jóval elõbb .Köszönet érte .Kapok egy almát , és mivel nagyon hideg van(utólag néztem meg , 2 C), fúj a szél és vizszintesen esik az esõ , elindulok lefelé a sípályán . Érdekes élmény volt .Mivel egy viszonylag nagy szabad területen kell menni , és a látási távolság az esõ és a köd(pára?)miatt csak 2-3 méter , csupán a felvonó oszlopai álltal tudok tájékozódni .Végre lenn vagyok Mátraházán.Egy pici féltetõ alatt várnak a pontõrök , kis magnéziumos itallal és sütivel .Hát , ebben az idõben biztosan keményebb dolog pontörnek lenni .Én legalább mozgok .
Innen voltak kis gondjaim , elég nehezen találtam rá a sárgára , 5-6 alkalommal oda-vissza szaladgáltam egy ösvényen , sehogy sem lett meg a leágazás . De hát semmi sem tart örökké, végül is rá leltem . A Hanák Kolos kilátó alatt fényeket láttam , ennek nagyon örültem , mert ez pontöröket jelent . De tévedtem . A kilátóban egy fiatal srác próbálta az itinerét megfejteni .Kicsit megijedtem mikor elkezdett magázni . Úristen , ilyen rosszúl nézek ki !?Együtt indulunk tovább , látom rajta , hogy örûl , hogy nincs egyedûl.Kis idõ múlva a Muzsla-tetõnél vagyunk , és onnan már csak egy kevés van M.füredig .Mint utólag rájöttem , ott is sikerült hosszabítani valamelyest mert nem vágtunk át a sárga háromszögön , hanem lementünk végig a sárgán a falú aljáig , és onnan a z+ fel a Kozmáry-kilátóig . Mivel ebbõl az irányból ismerem csak az utat , úgy gondoltam , hogy jobb a biztos út .A kilátóban egy kissé rám hozták a frászt . Arra a kérdésemre , hogy itt pecsételnek-e a 40-eseknek , azt mondták ,hogy majd visszafelé , a Muzsla után .Gyorsan nézem az itinert , és mutatom , hogy most jártam ott . Ekkor a pontõrök lepõdnek meg , mi már valóban visszafelé jövünk .
Innen teljesen egyedûl megyek , de idönként utol érek 25-ös túrázókat és ez jó érzés,mert így látom ,hogy jó irányba haladok .Ezen a szakaszon "futok" össze rókával és vadisznókkal . Úgy látszik , nekik sem gond ez az idõ .Lajosforrás felé a lefelén néha majdnem dobok egy hátast , út már nem látszik , csak patakok folynak mindenhol . Látom a túrista ház fényeit , ez könnyelmûségra csábit . A patak már átcsapott a kis híd felett , én meg elvétem a szélét és a mederbe zuhanok , úgy nagyjából hónaljig . Bár mind a két lábszáramat összeverem a víz alatti kövekkel , de nem ettõl ijedtem meg .Egy jó ideje már a fejlámpám kézi lámpává alakult , ugyanis csak így lehet látni valamit a talajból és most a patakban alaposan megmerítettem . De csodák csodájára még a víz alatt is világított!! Köszönet Néked Petzl !!!Nem nagyon örültem volna neki , ha a maradék 10-12 km-ert vak sötétben kellett volna megtennem .A pontõröket meglepem a sátrukban(!!) és megyek tovább. Néhány száz méter után szokatlan csoportosulást találok .Ennyi embert még egyszerre nem is láttam ma éjjel. Egy másik patak átkelés szélénél álltak tanácstalanúl .Való igaz , itt is átbukott már víz a hidacska felett és elég ijesztõ sebességgel folyt át , nagyjábol térd alatti mennyiségben .Egy kicsit tényleg izgalmas volt , figyelni kelett , hogy nehogy megbillenjen az ember a sodrás miatt , könnyen egy 2 méterrel lejebbi mederben találhatánk magunkat . Mikor át értem a kb.10-12 métereres szakoszon visszanéztem , de a társaság nem mozdult . Kiváncsi lettem volna , hogyan oldották meg ezt a problémát .
Innen viszonylag eseménytelenûl teltek a kilóméterek , az egyetlen érdekességet és örömöt a fény-visszaverõs szalagok jelentették , amik már sokáig kisértek innen. Nagyon könnyû volt a tájékozódás , csak a fehér szalagokat kellett figyelni . Egyedûl Gyöngyössolymoson kavarogtam egy kicsit mire a pecsélelõ pontra rá leltem .Aztán már csak némi aszfaltos kocogás volt hátra , ami én az út széli füves sávon oldottam meg , vizesebb és sarasabb már nem lehettem , és mégsem kellett a betonon menni .Az iskolába 46 km-el és 6 ó 40p-el értem . Ott már nem volt nagy tömeg , gyorsan megkaptam az oklevelet . Át öltözem száraz ruhába és jó ízüen bekanalaztam a forró és finom rendezõi levest , utólag is hálás köszönet érte .
Tudom ,hogy valahol ez nem normális dolog , de én minden percét élveztem a túrának , nem zavart se az esõ se a sár . Jövöre is jövök ! |
| | |
| |
|
|
Végre egy túra a szomszédban !
Nem kell korán kelni , elég 8-ra Csillaghegyen lenni.
Kicsit várok , talán fél órát is , mert nem akarom a pontok nyitását kicentizni .
Az elején egy kis keringés a környezõ utcákban , aztán lassan kikeveredünk a piros jelzésre és innen a Kinizsis útvonalon haladunk , fel az Ezüst-hegyen , a Kevélyek és Kevély-nyereg . Onnan a kéken a csobánkai mûúton keresztûl egészen a Szent-kúti elágazásig . le Szent-kútra . Be Csobánkára , onnan fel a piros+ on és újra a kék fel Kevély-nyeregig . Onnan kéken le ( és szalagok )az Egri-várba és a Teve -sziklákhoz . Pilisborosjenõn keresztûl újra elérjük a Kõ-hegyre és onnan már ugyanaz az út .A szint 920 m .
Ennyi a száraz tények . Egyre javuló idõ , a vége felé már a nap is elõ kandikált. Példás szalagozás végig , ha nem ismertem volna az utat , akkor sem lehetett volna eltévedni . Valóban ez kell , ha fõleg olyanokat vártak erre a túrára akik nem gyakorlottak ebben a mûfajban . Voltak a 29 km-nél rövidebb távok is ( 10 és 19 km-er )ezeken rengeteg gyerekkel , iskolás csoporttal találkoztam visszafelé .
Kellemes , jó futás volt , bár a szokatlan iramtól a végén éreztem a lábam . 3:06 lett . |
| | |
| |
|
| Cserhát | Túra éve: 2007 | 2007.10.28 17:14:23 |
|
CSERHÁT 30 - AVAGY A TEHENEK IS KÉKTÚRÁZNAK !!
Nem akarom megint avval kezdeni , hogy " már megint egy új túra " , hiszen legalább a jövõ évig ez így lesz .
Ez volt idén a 12. teljesítménytúrám , és ez volt a legrövidebb . Délután családi program várt , így sietnem kellett .
Reggel , Gödöllõ felé járva el kezdett esni az esõ . Nem nagyon örûltem , de hát mit lehet tenni...
Viszont , megérkezve Alsótoldra az esõnek már semmi nyoma nem volt . Gyorsan neveztem , éppen senki sem volt az asztaloknál 6:30-kor indúltam , kissé megkeveredve az óra átállítástól . Késöbb akartam , hiszen tudom , hogy a pontok nem a futók szerint nyitnak . Hál istennek , éppen nem lett belõle probléma .
Az erdõ csodálatos õszi szinekben pompázik , a hõmérséklet éppen ideális és a talaj is csak idõnként saras . ( vajon mi lenne itt ha szakadna ? ).
Kb . 10 km-nél érem utól a legelõl járókat . Innentõl egyedûl tellnek a kilóméterek , illetve , nem is annyira egyedûl . Felsõtold után , az országos kéken ugyanis egy jókora tehén ballagott szembe . Csodállkozva megálltunk egymással szemben , illendõen köszöntem , de csak egy bõgés volt a válasz . Mikor tovább kocogva két újabb marhával ( úgy látszik , más marha is idult ezen a túrán , nem csak én )találkoztam , akkor már kezdtem bajban lenni . Ugyanis ezek csak bambán bámúltak , és nem akartak félre állni . Alig fértem el melletûk . Éppenhogy átpréseltem magam a tehenek mellett , amikor fentrõl , egy lejtõs útról nagy láb (pata )dobogást hallottam . Legalább 6-8 tehén és bika ( gondolom aminek szarva van , az lehet a fiú )rohant le elém az útra , mostmár teljesen elállva azt . Közben a kék jelzés is elveszett valahol a negy mezõn , ami villanypásztorokkal és tehenekkel , bikákkal és bocikkal volt tele . Némi oldalazással , bozótba való bújkálással valahogy kicseleztem a csordát , és indúlhattam tovább Hóllókõ felé. Mindenesetre érdekes élmény volt avval sok marhával , bár jókat beszélgettünk , de legközelebb nem hívom el õket túrázni.
Hollókõn hamar átrobogtam , felkapaszkodtam a várba is . Onnan majdnem rossz irányba indúltam továnn , hiszen a kék itt szépen körbe megy a vár alatt . Az itinerbõl látszott , hogy a túra legnagyobb szintemelkedésû szakasza itt vár rám . Ennek megfelelõen itt lett a leggyengébb 10 km-es részidõm (1ó17perc). A Dobogó-tetõrõl való leereszkedés nem nagyon tetszett a sárga+-en , elég nehezen járható , néha bokros-szúrós, néha saras , néha bokatörõs szakasz várt . De , hát minden nem lehet tökéletes .
Viszont Cserhátszentivánon valóban szép a kilátás a kilátóból( itt már kicsit necces volt a pontra érkezés , 5 perccel értem oda korábban , és a pontõrök elöttem másztak fel a kilátóba .De nagyon rendesek voltak , félbe hagytak a kipakolást , adtak matricát és útba igazítottak )és érdekes , bár kicsit rövid volt a geólógiai tanösvény . Annál érdekesebb volt az abból való kijutás , némi patak átkelés és dzsungel harc árán lehetett a mûútra kiérni .
Az utólsó ponton azt mondták , hogy még két kili a cél , nekem valahogy sikerûlt 5-öt mennem , pedig végig a jelzésem voltam . de hát sebaj , igaz evvel az erõvel akár a 40-es távon is indúlhattam volna .
A saját mérésem szerint 36 km lett ( 4 ó 20 perc ).
Az útvonal jelzések szinte végig tökéletesek voltak , még futva is . A pontõrõk most is kedvesek és segítõkészek voltak , és az erdõk , Fõleg a Garáb elõtti szakasz , a Tepke kilátótól a faluig , csodaszép volt .
Ezt a túrát is bejegyeztem a " jövõre visszajövök " közé. |
| | |
| |
|
Most indúltam elõsszõr ( hányadszor is írom ezt ? )ezen a túrán . Sõt , bár ezt egy kicsit szégyellem is , a Bükkben is most túrázom elösszõr .
Alig egy hete kaptam egy levelet az Ultramarathon oldalról , Balázstól , hogy ezen a túrán a futóknak is rendeznek futamot . Mivel futónak túl lassú vagyok , gyalogosnak meg kicsit gyors , gondolkozom egy kicsit ( olyan 10-15 másodpercet )és úgy döntök , hogy a Vasas maraton után , ami nagyon kellemes élmény volt , ott a helyem .
Szombat hajnalban , a csodálatos csillagos ég alatt , az Esthajnal-csillagot követve érkezem meg Cserépfalura .( mennyi "cs")Mivel a szervezõk tanácsát megfogadva már itton kinyomtattam és kitöltöttem a nevezési lapot , úgy 1,5 perc alatt végeztem is .
7-kor tömegrajt a futóknak . Kicsit kevesebben vagyunk , mint amire számítottam , de a minõséggel nem lehetett baj . Ott volt a Terep100 gyöztes Németh Csaba , vagy éppen a kiváló Zámbori Zoli is .
Meglepõen lassan kezdtük a távot , és ez az elsõ 15 km-en nem is nagyon változott , igaz , eleddig a terep sem volt túl nehéz.
Az Oszlai frissítõ pont után viszont kezdte megmutatni az arcát a Bükk . Ódorvár felé az emelkedõ kissé lelassított , és sajnos leszakadtam arról a jó kis bojról akik eddig segítették a tempómat .( Mint utólag kiderûlt , ez végül is elég rosszúl befolyásolta az egész utat !)
Némi keresgéléssel találtam meg csak a jelzést , de többen is kovályogtunk ezen a területen . Az elágazásoknál jöttek emberek minden irányból .
A Hór-völgyben viszont elkövettünk ( egy váci kenus sporttárssal verõdtünk össze , hátha tudunk segíteni egymásnak : vak vezet világtalant )egy végzetes hibát .Mivel a segítõ szalagok itt teljesen eltüntek , pedig eddig tökéletesen tették a dolgukat , mi elmentünk egy röpke 6 km-es tévútra . Mikor megfelelõen csalódottan megtaláltuk a Hidegpataki-elágazást , már csak a teljesítés lebegett a szemünk elõtt , a jó idõ elérése már nem .
Az õszi erdõ viszont megint gyönyörû . Tele fantasztikus szinekkel és csodás illatokkal .
Tar-kõ felé viszont megint elkavartunk ( most már négyesben keresgéltük az utat , közben túrístákat is inzultálva , a térképüket elkérve) , de a látvány ami elénk tárult , mindenért kárpótolt . Mivel már ráérünk , falatozás közben alaposan elgyönyörködöm a tájban . Idefel kell hoznom a lánykámat is !
Innen viszont több eltévedés már nem volt . Úgy látszik a táv elsõ és utolsó harmadában egy szorgosabb csapat csinálhatta a kijelölést , mert itt minden tökéletes volt .
Elérkezett az elmélyülés idõszaka , és lassan kizárva mindenkit , csak a saját tempómmal , érzéseimmel és a táj befogadásával törõdtem . Már elõbb is ez kellett volna , hiszen innentõl kezdve észrevétlenûl teltek a kilóméterek és az iramom teljesen egyenletessé vállt .
Nem sokkal Ódorvár elõtt értem utól Larzent és csapatát , nem sokkal késõbb Csanyával is összefutottunk .
Az Ódorvári pontonszomorúan néztem a GPS kijelzõjén a 60,4 km -es jelzést, már éppen a célban lehetnék...
Innen már csa egy gyors leereszkedés , egy kicsi mászás és ott a falú .
A célban óriási tömeg , nincs kedven sorban állni , csak a kitûzõt és a pólót veszem át és irány haza .
A túráról : eltévedésünk ellenére , nagyon jó szervezés , tökéletes ellátás , kedves és segítõkész szervezõk .
A táj : csodaszép , igazolta minden várakozásomat
Végül is 68,8 km -ert mentem 8 óra alatt .
Jövõre jövök!! |
| | |
| |
|
Most indultam elösszõr a Nahát48-on . A reggel 7 órás nevezésnél még nem tudom , hogy minek köszönheti ez a túra a nevét .
Kicsivel 7 után indúltam , már jópáran mentek elõttem . Mivel ma futós napom van , nem öltöztem túl melegen , fáztam is az elsõ métereken a 3 fokos hidegben .
De , mivel az út a Hegyes-tetõre vezet , ez az állapot nem tart sokáig , hamar melegem lesz .
Hegyes-tetõrõl Zebegény az irány . Ekkor jön az elsõ "NAHÁT "!!Csodálatos kilátás a Dunakanyarra , a Pilis csúcsaira és Zebegényre . Tényleg szép . Gyors ereszkedés a faluig , aztán egy viszonylag könnyû szakasz egészen Törökmezõig . A ponton bár kész a tea , de annyira forró , hogy hagyom . Két zyíros kenyér összeborít és futás tovább .
A titkos tervem az volt , még az indulás elõtt , hogy 6 óra alatt teljesítem a távot , többek között egy délutáni családi program miatt , 3 órakor Tápiószecsõn kellene lennem egy rétes- és bukta sütõ versenyen . A dolog csábító , sajnos a teljesítés nem annyira tûnik sikeresnek . 10 km-es idõterveim vannak , és a hat órához 1:12-es idõket kellene mennem , de már az elsõ is 1óra 14 lett . Ekkor még ezt betudtam a Hegyes-tetõnek .
Törökmezõ után a gyanús nevû Hanta-patak következett , ahol a pontõrök még csak félig ébren másztak ki a sátrukból .
Semmi különlegesnem történt , egészen Kóspallagig , mikor is a falut elhagyva eltünt a jelzés . Az utolsó háznál , egy oszlopon szépen felfestve a sárga , sõt nyílszerûen mutatott egy föld út felé . Aztán semmi ,legalább 2 km-en keresztûl .Itiner elõ , olvasgatás ,vissza futás az oszlopig aztán ovatos haladás elõre , újjabb megállás , olvasgatás , aztán valahogy eljutok Érsek-tisztásra . Jövõre már biztos nem lesz gond , de ez rész legalább plusz 15 percembe került . Ekkor már egyre gyanúsabb lett az össz idõre tervezett átlag lehetõsége . Hogy lesz ebbõl bukta evés ?
Ráadásúl a lábaim sem szaladnak valami könnyedén . Nincs igazán semmi bajom , de csak kocogni tudok .
Ez után egy szép rész következik megint . Elösszõr a Só-hegy , aztán a Kopasz-hegy . Ujjabb " NAHÁT "!!Gyönyörû kilátás , szinte teljes körben . Ide fel kell hoznom a lánykámat ! A pontõr srácok éppen elõttem érnek fel egy percel , még szinte lihegnek a nagy zsák alma sújátol . Adnak is gyorsan kettõt , legelább a napi gyümölcs adagom megvan . Márianosztráig csak ereszkedés , onnan pedig hullámvasutazás Kospallagig . Onnan már ismerõs az út . A Halastónál nagy élet van , jönnek-mennek a rövidebb távosok , innentõl megszünik az eddigi magányos haladásom , de ezt sem bánom . A Beacról ismert kéken szaladás Köves-mezõre , aztán egy gyors lejtõs szakasz Nagymarosig , aztán már a Plébániánál is vagyok .
A teljes táv ( az oda-vissza szaladgálásokkal együtt )kereken 50 km lett . Az utolsó 10 km-em volt igazán jó , hiszen 1 ó 10 percen belûl volt , de az össz idõm 6 óra 35 lett . Na , mindegy , amúgy nincs ennek túl nagy jelentõsége , hiszen a fõ cél sikerült : jól éreztem magam a kedvenc hegységemben , csodálatos kilátásokat ismertem meg és majd jövöre több helyismerettel biztosan gyorsabban haladhatok majd .
|
| | |
| |
|
Végre elérkezett ez a nap is . Mondjuk , mikor "reggel" háromnegyed négykor felébredtem , kissé ijedten hallgattam az esõ neszezését a tetõn . Vajon megint úgy járunk mint tavaly ? Végig sárban kell menni ?
6-óra elõtt , mikor indultunk a rajthoz , viszont már látszott , hogy csak egy kis reggeli locsolásról volt szó , kezdett felszakadozni a felhõzet . Ez a kicsi esõ pont tökéletessé tette az erdõk talaját , a por nagy részét elverte , és sarat alig okozott .
Csillag-hegyen a szokásos tömeg . Én , a szokásostól eltérõen , a Terep 100-as asztalához mentem . Idén úgy gondoltam , hogy megpróbálom a Kinizsit futva , és mivel a T100-on , egy egészen csekély összeggért cserében , egészen jó frissítést és csomagszállítást is vállatak ,gondoltam , hogy kipróbálom. Percek alatt elintéztük a formaságokat ( rajtszám és dugóka átvétele ), mivel a valódi nevezés már hónapokkal ezelõtt megtörtént .
Rajt pontban 6:45-kor . Még egy utolsó puszi és integetés a lányoknak ( feleségem és kislányom ), és nagyon óvatosan irány a hegy .
Az Ezüst-hegyen szépen kezdett széthúzódni a mezõny . Szigorúan megfogadtam otthon , hogy nagyon fogok vigyázni , és már az elején sem futom szét magam . Ennek megfelelõen , már az elsõ emelkedõk meredekebb részein gyaloglásba váltottam .
A mai napra teljesen más idõtervet készítettem , mint amit egyébként teljesítmény-túrákra szoktam . A GPS-es sebesség-távolág mérõmet kihasználva 10 km-es részidõket számoltam ki. Bruttó idõket alapúl véve ( italtöltés , kaja , pecsételés , pisi stb. )több részídõt számoltam ki . A legoptimistáb ( és igazából csak álmodott ) 12 óra 30 perces idõtõl a 14 órás álltalam kitûzött maximális idõig . Szépen leírtam 10 km-es bontásokban , kinyomtattam , és egy kis átlátszó tokban a nyakamban lógott . Nagyon jól bevállt . Eleve csak 10 km-re kellett elõre gondolkodnom , lelkileg is könnyebbnek bizonyúlt , mintha a teljes távot kellett volna figyelnem .
Viszont , már az elsõ tizes után megijedtem egy kicsit . Ugyanis 8 perccel voltam gyorsabb , mint a legjobb tervezett idõm . Ilyen számok nem is szerepeltek a listámon . mikor a második tizes is hasonló idõ lett , kezdtem megnyugodni . sebaj , gondolltam , legalább lesz egy kis idõtartalékom , ha valami gondom támadna ( mint pl. Mátrabérc , ahol Ágasváron kb.egy órát kellett hasmanés miatt eltöltenem ). Az egészben csak az volt a fúrcsa , hogy hiába a jó idõk , mégis valahogy lassúnak éreztem az egészet . Az emelkedõket csak gyalogoltam , és a többi szakaszon is csak kocogtam . Egy valami ezért gyanús volt . 25 km-nél még együtt haladtam Pész Attila barátommal ( a tavalyi Terep100 gyõztese , 9:56 ). Tudni lévõ , hogy Future nem szeret bekezdeni , sõt a rajt elõtt mondta is , hogy nagyon óvatos lessz , de azért ez fúrcsa volt .
A pilis-tetõi szerpentín után viszont megmagyarázhatatlan láb-fáradságot éreztem . Rögtön még jobban visszavettem , és pilis-nyeregig csak nagyon lazán mentem , megpróbállva nem törõdni a lejtõkön elszágúldó futó-társakkal . Ilyenkor jött jól az Ironmanon szerzett tapasztalat , törödj csak saját magaddal , függetlenísd magad a többiek iramától , csak a saját érzéseiddel törõdj!
Ezen a szakon " futottam öszze " egy nagyon szinpatikus emberkével . Õ is óvatos volt a lejtõkön , és megfontolt az emelkedõkön . ( Mint kiderûlt , 52 éves , pont 10-el több mint én , és Õ Kinizsis , azok között az elsõ !!! A legjobb ideje 12:01 volt, ez rögtön megfontotságra és tiszteletre késztetett ) A táv több részén is összekerûltünk , néha jókat nevettünk , de igazábol nem együtt mentünk , csak egyfelé .
Dorogig eseménytelenûl telltek a kilóméterek . A kicsit unalmas és csúnyácska mezei szakasz után , még a Gete elõtt volt egy T100-as frissítõ pont ahol egy vörös áfonyás/erdei áfonyás ásványvizet adtak , amit még sosem ittam , de nagyon ízlett.
A Getére felballagtam azután lemásztam , a kellemtlen-nemszeretem merdek lejtõn , ami most érdekes módon nem tünt olyan hosszúnak , mint máskor . Mogyorósbányán a nyomós kútnál a kinizsis barátommal ( sajnos eleve szörnyû a névmemóriám , ráadásúl futás közben sem nagyon tudtam erre konncentrállni , így borzasztóan sajnálom , de a nevét elfeledtem ! ) lefürödtünk , aztán mentünk a Kakukkba pescételni .
Ezen szakaszon fedeztem fel egyébként a Kinizsi talán egyetlen hibáját , már ami az itinert illeti . Mogyorósbányát elhagyva , a köves dózer-útról a kék/kék+ jelre kell letérni . Ez viszont megtévesztõ . Az elsõ elágazás jobbra a sima kék ( a két héttel ezelõtti bejárásomon erre mentem , csodálkoztam is a sok ismeretlen szakaszon )ami tulajdonképpen pontosan oda vezet mint a másik , a kék+ , csak éppen hosszabb . A kék jobbról megkerüli a völgyet , vele együtt a lovastanyát/golf-pályát és a forrásnál bukkan ki ( most sajnálltam , hogy nem erre mentünk !), a templom udvarán keresztûl bukkan ki a mûútra .
Kinizsis barátom , aki egyébként fazonra sem hétköznapi figura ( szép hosszú harcsabajusz ,és annál rövidebb haj )itt megáll némi lábújj leragsztás céljából. Én tovább ballagok , közben , még az országúton haladva , lebonyolítok néhány telefont . Nagyon jó volt a lelkemnek hallani a lányom hangját , õ a leglelkesebb szúrkolóm , most is hangos " hajrá Apa !" kiálltásokkal buzdított . ( Egyébként , nagy-nagy örömömre imád túrázni , idén már megcsinálltunk 2 teljesítménytúrát és már készülünk a jövõ heti Mátrai csillagokra , az elsõ éjszakaijára )
Lassan beérek az erdõbe , itt beér a kinizsis társam is engem .
Pusztamaróton betöltöm a második litert a camelbackos övtáskámba , ami egyébként szuper , de csak ha félig van folyadékkal . Egyébként nekem túl nehéz . Ha meghúzom a pántokat , hogy ne lötyögjön , akkor elszorítom a gyomrom ( lásd: Mátrabérc !!!), ha meg lazábbra engedem , akkor kissé szétveri a derekam . Tudom ; nekem semmi se jó!
Elég sok idõt eltöltök itt , túl jó a Terep 100 frissítõje . Itt eszek elösszõr öszibarack beföttet kólával . Erre aztán teljesen rászokom .
A medvehagymás rész a kedvencem . Igaz , már vége a virágzásnak , ami még két hete fehérré varázsolta a gerecse szikláit , viszont " cserébe " még erõsebb az átható hagymaszag . Tényleg , ehetõ ez a növény ? Mert ha igen , egyszer elkéne jönni ide egy kis kolbász/kenyér társaságában , és falatozva , üldögélve , végre nem csak úgy végig rohanva az utat .
Itt ,ezen a szép , sziklás részen volt még egy nagyon kellemes , szívet melengetõ élményem ( sõt: élményeim ). Egy gyerek-csapat jött szembe , kb.10-12 évesek ( mint az én csemetém )és szinte mindannyian nagyon kedvesen bíztattak ( gondolom minden szembejövõ futót ). Nagyon-nagyon jót tett a lelkemnek . Ezen a részen különben is van az embernek egy kicsit emelkedett hangulata . A mindig félhomályban , az évszázados fák alatt , a nagy sziklák között , gyönyörû madárcsicsergés közepette az embernek szinte olyan érzése van , mintha egy szentélyben járna . Nem is bánom , hogy egyedûl vagyok itt. Ezen a részen kezdem érezni , hogy ez az én napom . Még nem akarom elkiabállni magamnak , de a 60 km-es részidõm még mindig 5-6 percel jobb , mint a legjobb tervezett és 12:30-as idõt sejtet . De megpróbálok nem törõdni az idõvel .Sokkal fontosabbak az érzéseim és érzeteim . Szeretném jó érzésekkel befejezni a túrát ( persze , itt nem a testem jó érzéseire gondolok , mert azt már valahól elszúrtam útközben !), éppen ezért az órámat átállítom a normál idõ / össz kilóméter állásba . Nem akarom óra nézegetésre és számolgatásra fecsérelni az idõmet-energiámat .
Mint utóbb kiderûlt , ez tök jól bevállt . Innentõl kezdeve teljesen egyenletes 10 km-ereket mentem , kb.1:17 eket. Közben , 90 km-nél még kaptam egy utolsó nagy-nagy családi biztatást telefonon ( különben útálom a mobilt , szinte alig használom , de ilyenkor , túrákon nagyon jó , hogy velem tudnak tartani azok , akiket igazán szeretek ! ). Mostmár szárnyal a lelkem . Túdom , hogy szinte már alig vár rám emelkedõ , jönnek a már alig várt békás tavak a nagy kurutyolással , a birkás-kutyás rétekkel ( igaz most csak elõbbieket láttam/halottam , a kutyusok biztos hûsöltek az árnyékban , ugyanis idõ közben elvonúltak a felhõk , és már egész jó meleg lett ).
Megjött az autópálya felüljáró , vele együtt a nemszeretem zajokkal és országúttal . De már ez sem érdekel . Már szinte hallom Szárliget hangjait , érzem a falut .
Még egy kicsi mászás az erdõben , mostmár ezt is futom végig . Itt érem megint ( és utoljára )utól a kinizsis barátunkat , aki a sok-sok TT-ós ember között elsõként ér be !! Utólag is hatalmas gratuláció neki . Ráadásúl õ minden külsõ és belsõ segítség nélkül csinállta végig . Nem volt depóskocsija ( saját maga , még csütörtökön bringával elrejtett kaját/italt több helyen , sõt Szárliget elõtt , az utólsó erdei szakaszon még tiszta ruhát és cipõt is elõvarázsolt az egyik bokor tövébõl ! ), kisérõje .
Együtt futunk be az iskolához , és megbeszéltük , mivel õ is pesti (illetve Budai ), hogy haza viszem autóval , mert én meg azt rejtettem el itt , a suli elõtt , még tegnap reggel .
Tökéletesen boldog voltam ( vagyok )12:21 lett a vége . Még a legmerészebb terveim között is csak a 12:35 szerepelt . Még egy kicsi lelkiismert fúrdalásom is van , mert nem érzem annyira elfáradva magam , mint amennyire illenék . ( persze , ez az érzés csak az ebédlõbõl való elindulásig tart , itt már mindenféle lábmerevség és hidegrázás fogad )
Köszönöm az összes kinizsis , de fõleg TEREP 100 pontörnek/frissítõ állomás személyzetnek a sok segítséget , és a valódi , szívbõl jövõ mosolyt , bíztatást . A fínom falatok mellett ez legalább ugyanennyit segített . Profi szervezés , tökéletes ellátás , szuper verseny . ( persze , ha ott szenvedtem volna az erdõben , lehet , hogy most más jelzõket használnék )
Jövöre , veletek , ugyanitt !!!!!
|
| | |
| |
|
Ettõl az évtõl kezdve új túra-társam lett : a lányom .
Végre elérkezett abba a korba , amikor már jöhet velem , nem csak családi kirándulás gyanánt , hanem igazi , komoly megmérettetésre , teljesítmény-túrákra. Persze , azért kizárólag az õ korosztályának megfelelõ távokat keresünk . Az elsõ túráján , a Kevély-alatti Bolyongáson olyan jó élményekkel tért haza , hogy azóta "rágja" a fülemet , hogy menjünk megint . Egy kicsit nehéz összehozni , mivel meg Apa a Kinizsire készül , de úgy gondoltam , hogy egy héttel elõtte még belefér egy könnyebb 15-ös a Mátrában .
Így hát szombat reggel 7-kor elindúltunk Bátonyterenyére , illetve az onnan náhány kilóméterre lévõ Szorospataki Erdei táborba . Pestrõl az út alig több , mint 1 óra volt , és néhány perces nevezés után ,8:15-kor már el is indúltunk .
Kicsit borús , szemerkélõs idõ van .
A rajt után , alig 200 méterre már sikerûlt is eltévednünk . ( ez tök ciki : Apa a nagy túrázó , és a második közös túránkon már másodszor kever el ! )Az itiner szerint jobbra fordúltunk , és a kerítés mentén , a zöld jelzésen haladunk . Minden stimmelt , kivéve azt a dolgot , hogy a papír szerint az út folyamatosan emelkedik . A mienk pedig inkább lejtett és ráadásúl távolodott a Mátrától .
De mivel láttunk másokat is erre menni , kezdetben még nem gyanakodtunk . de ahogy teltek a percek és a távolban házak tüntek fel , egyre ganúsabb lett a dolog . Az elsõ házaknál egy kapálgató bácsika elmondta , hogy ez bizony Bátonyterenye , és a mi utunk az pont ellenkezõ irányban található .
Nem túl lelkesen , de visszafordúltunk . Nekem sem volt jó hír , hogy fölöslegesen tettünk meg 2.2 km-ert+ ugyanezt vissza , de képzelhetitek egy 10 éves reakcióit !
Végül is visszamentünk majdnem a rajtig . Ott találkoztunk más túrázókkal is , akik szintén a helyes utat keresték . Végül is ráletünk . Kb. 50 m-rrel elõbb kellett volna befordúlnunk egy gazzal teljesen benõtt " ösvényre ", ahól csodák-csodája kb.15 méter után lett zöld jelzés és kerítés is . Az út meg valóban emelkedett , egészen Mátraszentistvánig , a 4.2 km-es ellenörzõ pontig , a Vidróczki-csárdáig .Ott egy kis lekváros kenyér evés is mentünk is tovább . Itt megint némi gondunk támadt , a sípályák tövénél a a Z+ eltünt . Újabb túrázókkal keresgettük az elveszett jelzést , ami végül is meglett , bár magamtól talán sosem találtam volna meg . Innen az út a Csörgõ-patak medrében haladt , a jelzések viszont továbbra is csak idõleges voltak meg , ez azért néha okozott egy kis bizonytalanság-érzést .
Egyszer csak , kicsit váratlanúl , elérkeztünk a Vándor-forráshoz , amit egy kb.500 m-es ida-vissza úttal lehetett megközelíteni . Jót ittunk a forrásból , és megkezdtük az utólsó mászást Ágasvár felé . A túrísta háztól , a végsõ szakasz a csúcsig elég kemény , de az élmény , a látvány mindenért kárpótol minket . Náhány fotó és már mentünk is lefelé .Innen kezdve jellemzõen már lejt az út , egésszen a Szorospataki táborig .
Átvettük a kitûzöket és okleveleket , aztán nagy zsíroskenyerezésbe kezdtünk .
Némi megjegyzés : egy kicsit jobb jelölésekkel és sokkal pontosabb itinerrel tökéletes lett volna a túra . Több helyen km-es tévedések voltak benn , egy ponton pl- az írta , " egy kilóméter után elérjük az országutat " ez a valóságban 2.2 km volt , pedig kizárólag a jelzésen haladtunk .
Az elsõ 2 óra után gyönyörû napos idõnk lett , a végére már majdnem hogy meleg . Kellmesen elfáradva és nagyon jó élményekkel tértünk haza , ráadásúl a lánykám elkönyvelhette élete elsõ 20 km-nél hosszabb túráját , 5 óra 45 alatt
|
| | |
| |
|
Az elsõ Mátrabércem
Nekem majdnem minden elsõ . Errõl a túráról is csak hallottam (olvastam )eddig . Hogy milyen kemény.Meg hogy mekkora a szint-emelkedés . De én nem szoktam csak úgy elhinni a dolgokat . Szeretem kipróbálni azokat . Átélni .
7-elött egy picivel indúltam . ezt megelõzte 45 perc õrûlt száguldás keresztûl a Mátrán . Rettenetes hányingerem van . Még jó,hogy ilyen kellemes , hûs a levegõ .Kb.10 perc alatt megnyugszik a gyomrom , elkezdhetek kocogni . Már persze , ahol lehet . Mert itt kérem , néha sorba kell állni . Vagy egy kerítésen való átmászáshoz , vagy a pecsételéshez , vagy a vízhez , vagy egyszerûen a haladáshoz. Ez bánt engemet . Még jó , hogy ha jobbra nézek , látom a Tátra havas csúcsait . ( Milyen jókat sífutottam a télen ) De , máris itt van a Mi csúcsunk . 2 óra 50 percnél hagyom el a Kékest . Bár ne tettem volna . szörnyû a lefelé szánkázás . Most jövök rá , hogy még szinte semmit sem ettem . Hiába , hányingerrel nehéz . Valahogy legyûrök egy -két szeletet , de valahogy az meg visszafelé akar jönni . Aztán , kb.200 m-rel az Ágasvár elõtt Õ gyõz . Elhagy az erõm , és minden kijön . 1 óra 20 perc volt ez a kétszáz méter . Már feladtam . Lélekben . A Kinizsi már csak mint rossz álom kisért . A csúcsról valahogy le kell jutni . Azt mondják hogy alig 2 km . ( 45 perc )A faluig még a maradék is kijön . Alúl-felül. (bocs!!) Viszont , bár erõm alig , a közérzetem és a lelkem feljavúlt . mátrakeresztesen egy nénike locsolt . Kaptam vizet , sokat . megittam , feltankoltam , pecsélteltettem és tovább indúltam . Már nem akartam futni . Innentõl élvezni kezdtem végra a Túrát . Észre vettem , hogy emberek vannak körülöttem . Meghogy milyen szép a táj . Lassan kocogásba váltok , és a Muzsláról 55 perc alatt a célba érek .
Ez volt az elsõ ( és biztosan nem az utolsó !)Mátrabércem . 9ó 28 a vége . Nem egy nagy idõ . De , mégis boldog vagyok . Majdnem úgy éreztem magam , mint tavaly az elsõ Kinizsimen a célban .
Ja , és többet nem eszem aminósav-készítményeket a verseny elõtti este , és nem keverem azt a frissítömbe . Fogadom ! |
| | |
| |
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár
