Túrabeszámolók


túra éve: 2010
Bükki kilátásokTúra éve: 20102010.03.08 22:04:33






A pénteki hóvihar után arra készültem, hogy Szilvásváradon havas közegbe csöppenek. Ebben csalatkoznom kellett, mert jég igen, de hó az nem volt. Hamarosan rájöttem: ez valószínûleg az Imaro csapatát erõsítõ Rékának köszönhetõ. Õ egy mosollyal a sarki jeget is megolvasztja, némi zúzmara meg sem kottyan neki. A nevezés gyorsan lezajlott, akárcsak a személyes leltár. Sapka, sál, elemózsia, fényképezõ. Gyerünk. Alighogy bekanyarodtam a terepre két csinos lány bukkant fel elõttem. Gondoltam archiválom õket. Mosoly, kattintás, kocogás, majd pár száz méter után észrevettem, hogy a fényképezõ épp visszajátszó módban maradt. Kínos. Nem sokkal késõbb Tiberiust láttam szembe futni velem. Mi a manó? Döbbent kérdésemre elmesélte, hogy elvétette a pályát és visszamegy a rajtig. Számomra ez azért ciki, mert korábban én minõsítettem számára könnyen követhetõvé a nyomvonalat. De nem volt mit tenni, és az idõ is zinzegrõs. Gondoltam, hogy kimelegedjek ugrándozok, s jó nagyokat lépek és a hidegre való tekintettel énekelni kezdek. Ez utóbbi aztán félbeszakadt, mert egy láncfûrészes srác kicsit furcsán nézett rám. A terep számomra hazai, de mindig nagy élmény erre járni. Az elsõ pont felé haladva már egyértelmû volt, hogy a Bükki Kilátások ezúttal valóban panoráma túra lesz. A bércen mindkét oldalról pazar látvány tárult elém. Minden túrázó önfeledt mosollyal rótta az utat, egy párt sajnos szétugrasztottam az ölelkezésbõl. Bocs, az nem gázálarc volt. Ilyen a fejem. Az elsõ bélyegzés után lassan átléptük a hóhatárt. A Katonasírok után következett a kedvenc szerpentinem. Itt gyorsítottam kicsit e tempón, szurkolóm is volt. Egy srác, akinek majdnem átestem a bakancs-rendezgetõ barátnõjén. Az Õr-kõig és tovább is többé-kevésbé télies volt a talaj. Épp elkönyveltem, hogy nem is kell figyelni a jelzésekre, csak követni a nyomokat, amikor kissé elcsûrtem az irány. Hiba volt. A Cserepes-kõ ponton kínáltak minden jóval, de épp fogyózom. A panoráma szakasz megint csodás kilátást nyújtott, megérte elõkapni a fényképezõt. Az Õserdõ felé folyamatosan hóban haladva rengeteg túrázóval találkoztam. Itt tényszerûnek látszott, hogy a 83-dik nevezõ voltam. Több ismerõs bukkant fel, a legemlékezetesebb talán Csanya volt. Úgy meglepõdtem egy ilyen ikonikus személyiségtõl, hogy dobtam egy hátast a hóba. Na jó, volt ott egy gally is. Továbbhaladva a Tar-kõ felé szintén folytatódott az ismerõsök sora. Pl. Gyík úr és Bugi került elém. Bugi megkínált egy Radlerrel, de aztán tartalékoltuk a célra, ahol majd elénekelhetjük a bár lehetnék OV macskája c. közkedveltet. A Tar-kõre együtt érkeztünk meg Vadmalac sporttárssal, aki épp Notre Dame-i toronyõrnek próbálta álcázni magát a gúnyája alá rejtett málhával. A Tar-kõn ismét rájöttünk, hogy nem térkép e táj, bár kicsit úgy néz ki. Igyekezve tovább a hóban jó ideig azon voltam, hogy a kijárt nyomban maradjak, majd egy botlás után rá kellett jönnöm: a szûz rész is ugyanolyan jól megtart. A keményre fagyott réteg simán megbírta egy ember súlyát, gyors haladást tett lehetõvé. A fennsík szintén latyakmentes volt, amit nagyon díjaztam, mert épp most kászálódtam ki a takonykórból. A síháznál EP és minden földi jó várt. A meleg, fahéjas tea nagyon jól esett. Innen együtt indultunk tovább Repivel. Sajnos nem maradtunk együtt sokáig, mert egy ilyen szerény embert, mint õ gyorsan le lehet szerelni némi paparazzi ténykedéssel. Látva a készüléket inkább elõre küldött, csak ne õt fotózgassam. A táj, egyébként csodaszép volt. Nekem tetszett, ahogy a gyülekezõ sötét felhõk, némi baljós szürkeséget loptak a látványba. Innen a Keskeny Bükkön keresztül egészen a Pazsagig vitt a gravitáció. Némi meglepetéssel tapasztaltam, hogy a megyehatár után nem sokkal egy kupac „gazdagon illusztrált ismeretterjesztõ anyag” hevert. Vajon a rendezõk akarták feldobni a hangulatot? Az erdészháznál hiába figyeltem, sem strucc, sem emu nem pislogott. Bélyegzés, aztán barangolás tovább. Az idõ továbbra is fantasztikus volt, verõfényes nap, és szállingózó hópihék, nem mindennapi kombináció. A Hór völgyben kellett egy kicsit akrobatikázni az úton csordogáló patak fölött, de olyan kristálytiszta volt a vize, hogy még az sem zavart, hogy egy kicsit beázott a cipõm. Az Ódor hegyre kellemesen szuszogtató az emelkedõ, a csúcs elõtt utolértem Szipe-t, aki egy ifjú titánt terelgetett. A csúcson érdemes volt elmajszolni pár falatot visszanézve a völgyre, ahol csak pár perce jártunk. A következõ ponton Viktorék megkínáltak minden jóval, de leginkább a tiszta forrásvizet díjaztam. Innen már rövid az út a célig, közben kellemes visszatekinteni a Bükkre néhány irtásnál. A távolban látszanak a hegyek, ahol nem sokkal korábban jártunk. Jön a Kövesdi kilátó, majd a cél Várkút. Tea, keksz, oklevél, kitûzõ bizonyságául egy ritka szép napnak.

 
 
túra éve: 2009
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20092009.10.11 15:56:15
Újra terepen!

A Montrail óta nem indultam futóversenyen, akkor elkönyveltem, hogy amíg sérült vagyok nem állok rajthoz. Most mi is a helyzet? Az ilyen teszteléshez kiváló helyszín a Less Nándor emléktúra. A korai rajt miatt még alig voltak túrázók a suli területén, de a sok ismerõs arc látványa feldobott. A nevezés a tavaly tapasztalt gyorsasággal zajlik, így a szokásos görcsölgetésre is van idõ. 7 órakor Sütõ Laci ezúttal felvezetõ-autóként kiterel minket az udvarból, felhívja a figyelmet a pálya változásaira (igaz ez az elsõbálozóknak talán nem sokat jelentett), és 7:05-kor elindítja a futamot. Bevallom kicsit kínosan érezem magam, mert olyan arcok vesznek körül, akik mellett nagyon kispályásnak számítok. Terep-Ultra bajnok, UTMB klasszis, VB harcos… hát igen. Hogy kikerüljek a társaságból, kicsit változtatok a tempón, és így mindjárt lazábban érzem magam. A hûvös idõben jól esik a futás a szalagok pedig kiválóan jelezik mi, hol, merre. A dimbes-dombos közegben gyorsan elértjük az elsõ pontot, gyors bélyegzés és vissza a csúcsra. Hátra sandítva sötét szerkót pillantotok meg. El is könyvelem, hogy megint Gergõ ragadt rám. A kaptárkövek teteje tele túrázókkal így alternatív utat keresek a gerincen. Ez nem szerencsés ötlet, mert egy kisebb csúszás után pont a fülembe áll egy gally. Kis reccsenés és el kell könyvelnem: mi egriek kemény fülû népek vagyunk. Tovább az úton a rét felé azonban érzem, hogy valami meleg csordogál a nyakamon, és csöpög a mezemre. De még ez is jó lehet valamire, pl. ha az üldözõm nem bírja a vér látványát. A rétek nagyon szépek és mintha direkt nekünk lennének lekaszálva helyenként. Legalábbis a korábbinak csak a töredékét kapom csalánból. Nagy kedvencem a Kõ-völgy. Itt az egyik bedõlt fánál hátrapillantva meglep, hogy nem is Gergõ fut mögöttem, hanem Balázs. Bíztatom, menjen ha akar, de nem él a lehetõséggel. Elég kreatív ténykedés tempót futni ezen a részen, fõleg hogy ilyen csodás a látvány. Jól esik az ugróiskola, de az egyik földetérés után Balázs megállít. Hozza utánam a kulacsomat. Próbálom visszatenni, de sajnos a tartója elszakadt. A Dobi-rétig kézben viszem, ott kiadom a rendezõknek. Ezzel viszont lõttek a szisztematikus frissítésnek. Kocogunk tovább, a jelzések nagyon jól láthatóak, az ösvények tiszták. Mielõtt leérünk a Hór völgybe ismét találkozom „énmegazthittem,hogytudokfutni” sporttárssal. A korábbi ugra-bugra után a Hór-völgy tiszta fõútvonal. Itt csak futni kell. Balázs elég hangos mögöttem, néha az az érzésem, hogy többen vagyunk kettõnél. Az Oszlai tájháznál felajánlanak egy elsõsegélyt tekintettel a fülem állagára, de nem élek vele. Nyomulunk tovább, a fordulóban velünk szemben felbukkan Futóapuka Atosz. Következik a mai torta elsõ habja az Ódormászás. Elõször csak alulról sandítunk fel a csúcsra, majd nekiugrunk a szuszogtató emelkedõnek. A piros-fehér szalag nagyon jól mutatja az irányt némi joggolás, és négykézlábazás után pedig kibukkanunk a dózerútra. Az Ódor-vári beállónál csokival kínálnak, de én épp fogyózok. A csúcson szétnézünk és tovább. Itt találkozunk Sz.Zolival, aki laza mosollyal gyûri a 48-as távot. Az Ódorról lefelé az egyik jelzést nem veszem észre, így Balázs elém kerül. Az alján becélozzuk az új pontot, de a srác nem akar sietni így megint én leszek a duó vezetõje. Velünk szembe P.Zoli nyomul lelkesen. Az új ponton megkapjuk a magunkét és tûzés tovább. Terepfutásként nem nagy kihívás a Hór-völgy, de a táj az szép. Toljuk tovább, a sziklás rész után megvan a kék jelzés ezután kell jönnie a következõ pontnak. Itt vagy mégsem? Kicsit tovább megyek, de a Tebe puszta már ismerõs, biztos, hogy tovább jöttünk, mint kellett volna. Itinert elõ: aha egyértelmûen látszik a helyzet. Futás vissza, közben utolért Balász és Atosz is. Ilyen közel vannak? Ráadásul ketten „helybeliek” vagyunk. Kocogás vissza, megvan a leágazás de a pont nincs. Sebaj volt már ilyen máshol is, mi maradunk az itinernél. Kocogás az emelkedõn. Itt még tavaly is szinte térdig érõ keréknyomokban futottunk, most szinte komfortossá van simítva a terep. Megvan a jobbos kanyar, és szépen látszik onnan a szalagozás. A Pokol-völgy kalandos hely, a sárban tapicskolás is feldob. Répáshután hátrapislantok, de már senki sem követ. De vajon elõttünk ki lehet? A Bánya-hegynél profi módon szolgálnak ki, megiszok egy gyümölcslét lenyúlok egy banánt és a kínálás ellenére tûzök tovább. Kicsit feszélyez már a nyúl szerepe. A Három kõ felé futás számomra mindig álomszerû, semmi monotonitás, frissen bedõlt fák nehezítik a haladást és a szokott ugróiskola, aminek a jutalma a pazar panoráma a csúcsról. Nomeg a Tar-kõ látványa. Olyan messzinek látszik pedig csak néhány perc. A Tar-kõn extra kiszolgálás: kaja, pia, nõk (bocs…). Úgy emlékszem máskor itt nem volt itatás. Köszönet érte a rendezõknek, fõleg így kulacstalanul. Nyomulás tovább szép szolidan. Hamar a korábbi pontok alá kerülök, majd egy meredek rész és szalagozáson az Imó-kõ felé. Itt az útra dõlt egy fa. A felsõ ágban kapaszkodva rambósan átlendülök az alsó fölött. A másik oldalon azonban kapok egy kokit egy ágtól amit nem vettem észre. (Koki: fiúgyermekek játéka. Lényege a következõ: 2-3 gyermek lefogja egy pajtását, akinek a combjára a következõ játékos ökölbe szorított kezének elsõ ujjperceivel erõteljes ütést mér. Siker esetén a lefogott kispajtás combja lezsibbad, akár egy hétig is sajog. De persze kellõ gyakorlás nélkül ilyen hatásra ne számítsunk.) Miután felsejlenek a derûs gyermekkor emlékei kicsit Mr. Bean stílusában kocogok tovább. Ez a mozgás megmarad még az Imó-kõtõl felkapaszkodva is, a srácok arcán látszik a döbbenet. Tovább a Lök-bércen kicsit egyhangú a menet, fõleg a korábbiak fényében. Többször is látok kisebb völgyet, amire azt hiszem, hogy ott a következõ pont, de aztán csalódnom kell. A kilátás szép, de az erdõ mintha elfogyogatna errefelé. A Bujdosó-kõ pontnál benyújtom a sátorba a lapomat és meglepetés ér. Van, aki ír, van, aki pecsétel és valaki még mézes-sütivel is kínál. Sok jó ember kis helyen is elfér. Kicsit odébb ellenõrzöm a dehidratáltságot, és látom az érzés nem csal tényleg ki vagyok száradva. Átérve a mûúton a tavalyihoz hasonlóan terülj-terülj asztalkám vár. A két pohár kóla és az ásványvíz a legjobbkor jött, köszi srácok. Pilickázás tovább. Laza emelkedõ a Völgyfõ-házig, majd egy kicsit erõsebb és ott az Ódor-vár ismét, valamint még egy pohár víz. Lefelé eleinte örülök, mert viszonylag kevés a túrázó, de aztán akadnak szépen. Ismét mûút, majd Nyomó-hegy, ami nekem akkor inkább már Nyögõ-hegy fõleg, amikor elcsúszok a porban. Innen már csak lejtõ a célig, és a rég áhított bableves.
Ismét nagyon jó túrán vehettünk részt, még az idõjárással is óriási szerencsénk ellenére az októbernek. Bár biztosan van, aki vizesen szereti.
 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20092009.04.26 18:11:18
Sajnos a Sirokba érkezés idejét megint eloptimistáskodtam ezért csakis a rendezés rugalmasságának köszönhetem, hogy a 6 órai tömegindításra gatyába tudtam rázni magam. Ha az ember elég körültekintõ volt gyorsan rájöhetett, hogy nem csak egy asztalnál lehetett leadni a nevezési lapot (itt ugyanis hosszú sort állt) hanem van még kettõ, ahol ripsz-ropsz be lehetett regisztrálni. Persze a helyzet azért nálam így sem volt egyszerû, mert mire kihámoztam magam a fölösleges ruháimból és felkaptam az övtáskámat már neki is lódult a tömeg. Márcsak a rövid felsõt kellett volna felvennem, de azt meg véletlenül leadtam a csomagszállításnál. Ennyit a rutinról.
Szerencsére még az aszfalton sikerült ismerõsök közé ékelõdnöm. Így mégiscsak kellemesebb a menet. A látókörömben Ispi, Oli, Manbo, Gergõ és Carlos nyomult. Nekivágtunk az erdõnek, amibõl eleinte nem tudtam sokat értékelni, mert az övtáskám beállításával kínlódtam. Kellett nekem kimosni. Az idõjárás határozottan kellemes volt a kocogáshoz. Valakitõl azt hallottam, hogy 2 fok van, de az emelkedõkön azért csak nem fáztunk. A menetsor hamar összeállt. Manbo és Carlos közé ékelõdtem. Elõttünk Oli virított pirosban egy ideig aztán félreállt és beszállt üldözõnek. Az erdõ igazán varázsos volt így korán reggel. Körülöttünk felriasztott szarvasok, muflonok cikáztak, majd felérve a gerincre hol jobb, hol balfelõl kínálkozott csodás panoráma. Az utak jól futhatónak bizonyultak ellenben néhány korábbi akcióval, amikor az erdõmûvelésbõl ott maradt gallyak nehezítették a haladást. Az Oroszlánvári pontig kellemes tempóban sikerült felkocogni. Kicsit késõbb azt vettem észre, hogy Carlos lemaradt a sorból. Az út a Kékesi pontig egyenletes tempóban telt, amikor épp nem a mesterünk cipõjén olvastam a márkajelzést, a kilátásban gyönyörködtem. Ez az utóbbi két esõs évhez képest valóban pazar volt. Na jó itt nem a visontai erõmû kéményeibõl hömpölygõ füstre gondolok. 8 órára érkeztünk a kékesi pontig, ahol kaptuk az infót: Ispi elõttünk 3 perccel. Emeltem kalapomat, de én már inkább egy pohár vízre vágytam. Láttam is egy tucat poharat. Színtelenségük azt sugallta, hogy pont az van bennük, amire szükségem van, de megemelve az egyiket rájöttem, hogy az bizony üres. Kérdésemre persze az egyik segítõ ugrott is, de nem vártam meg, mert az ember ugye ne álldigáljon ha nem muszáj. Mentem Manbo mögött, mint kiderült neki is ellátási gondjai vannak. Nálam sajnos az volt a probléma, hogy kicsit sûrûre kevertem az izo-italomat és kellett volna már némi hígítás. Tûzés tovább. Kellemes meglepetésként hamarosan találkoztam a Hanákot nyomó Rékával és Katival, akik nagyon kedvesen szurkoltak is nekem. Végre megkaptam a kedvesség adagomat is. Következett nagy „kedvencem” a köves lejtõ. Szerencsére nem kellett sorba állni elõtte, de ez nem feledtette a tény, hogy ezt a részt elég nehezen tolerálom. Nem úgy, mint Manbo: ez olyan, mint a Mount Blanc! Lelkesedett és elviharzott. Hurrá! Itt a 28. ok, amiért nem megyek arra. Utána óvakodtam, majd csináltam egy félspárgát, és még visszább vettem a semmibõl. Bezzeg Manbo. Döbbenetes figura, majdnem olyan vén, mint én de az izületei gumiból lehetnek. Kb. úgy rohant le a meredélyen, ahogy a kisgyerekek szoktak tengerparton a vízbe, csak épp nem csobbant. Nekem viszont gondjaim támadtak az akcióból. Egy szûk héttel korábban ugyanott zakkantottam meg magam, mint most. Ez sajnos elõre vetítette, hogy a lejtõket nem fogom élvezni. A rövid távon túrázók között szlalomoztam egészen a mûútttal párhuzamos szakaszig, ahol majdnem kisebb sorfalba ütköztem. Három srác ment egymás mellett hónaljba ékelt túrabotokkal. A hat hegyes szerszám egy T-rexet is megriasztott volna. Én próbáltam kikerülni õket, de beakadtam egy gyökérbe és buktam egy hangosat. A robajra persze felfigyelt a társaság és utat engedtek. Végülis ez is egy módja a figyelem felkeltésnek. Menet közben tisztogattam a koszt és a vért a kezemrõl, mert az ember ugye ne álldigáljon ha nem muszáj. A Csór-hegyre kapaszkodva még láttam elõttem Manbo hátát, de hiú reményeim nem voltak. A Rudolf-tanyai itatóhoz nagy reményekkel tértem be, de víz ott sem volt. Legurítottam egy csajozós-piros szörpit, miközben valaki mögöttem hajrázott egyet és tovább futott. Carlos máris utolért volna? Ez sem lett volna meglepetés, de nem, ez a Hanákon induló Atosz volt. Vicces módon a Kékesrõl, Galyára pont egy óra alatt értem át. Itt észleltem, hogy a bélyegzõ pontot a kilátóhoz tették, nagyon bölcsen. Bár az a kis lépcsõzés annyira nem a szívügyem. Innen jó darabig megint kiválóan futható a terep, és sok helyen a kilátás is szép. Eligazítottam pár túrázót. Vicces, hogy bár minden jel balra mutatott õk mentek egyenesen, mint maci a málnásba. A Piszkés-tetõ környékén ért utol Ádám cimboránk, megrögzött Hanák Kolos teljesítõ. Útjára engedtem a könnyûléptû fiatalt. A Vörös-kõi ponthoz továbbra is táblák vezettek, utána viszont mintha kicsit változtattak volna a jel-felfestésen. Az Ágasvárra készülve betúrtam egy banánt, leöblítettem izo-lötyivel. Szétugrasztottam a köveken heverõ gyíkokat és folytattam az izom-savasító gyakorlatokat. A csúcson megkaptam a pecsétemet, megnéztem a kilátást és gyerünk lefelé. Hát igen ez is olyan csúcs, ahová inkább kétszer fel, mint egyszer le. Mint a sakk. Hová lépjen a gyalog, hogy ki ne üsse magát. Az Ágasvári háznál folyt a víz a csapból, de egy srác épp mosdott, de nem vártam meg, mert az ember ugye ne álldigáljon ha nem muszáj. A tavalyitól eltérõen egybõl sikerült megtalálnom a P+ jelet, és némi salsa mozgással fûszerezett tojástánccal le is tötyögtem rajta. A lent csobogó patak hangjára beindultak a reflexek és ellenõrizem a dehidratációt. Az indikátor erõsen sárga volt, egyértelmû vízhiány. No majd a faluban. A faluba érve provokatív módon az elsõ tárgy, ami fogadott egy vízcsap volt, de mindjárt itt az EP, és az ember ugye ne álldigáljon ha nem muszáj. A pont tavalyhoz képest áttelepült az ivóba, megkaptam a magamét, leküldtem két szörpit és kértem vizet a kulacsba. De víz az nincs, ha várok egy kicsit… Nem vártam, mert az ember ugye ne álldigáljon ha nem muszáj. Az intézmény mellett ezúttal palló ívelt a patak fölött, amit nem bántam, mert a megviselt futómûvel elég béndzsa jumping kerekedett volna, ha át akarom ugrani azt a fél métert. Érdekes egyébként, hogy Mátrakeresztesen a patak átkeléshez mindig valami új figurát vetnek be a szervezõk. Nekem ez a legutóbbi volt a legszimpatikusabb, remélem az a palló is kibírta estig azt az ezer embert. Hát akkor irány az utolsó csúcs. Mindjárt az elsõ szakaszon kellemes meglepetés ért, mert az az ösvény, ahol eddig az erózió kivájta csatorna oldalain ugráltam, most annyira kimosódott, hogy kényelmesen futhatóvá alakult. Helyre igazítottam három lányt, akik tanácstalanul álltak egy elágazóban és irány az emelkedõ. Telik az idõ a kilométerek morzsolgatásával. Végre eltûnt az a heverõ-csontváz, ami már évek óta az elmúlást reklámozta az ösvény mellett. Talán az avarban nyomára bukkantam volna, de az ember ugye ne álldigáljon ha nem muszáj A Nyikom-nyeregbe érve átnéztem a szemben lévõ domboldalra. Valaki éppen iparkodott piros szerkóban. Vajon ki? Átérve oda látom, hogy 6-7 perc elõnye van hozzám képest, de nem is érzek nagy ambíciót az üldözéshez. Élvezem viszont a hûs szellõt, és még néhány millilitert kisajtolok a kulacsomból. Már elég régen nem izzadok, nincs mit. De legalább nem a lábammal foglalkozok. A Múzslára kb. 50 perc alatt pilickáztam fel, ami nekem nem rossz. Bár nem helyénvaló, de számolgatok: ha lefelé is ennyi, akkor az már egyéni csúcs. Csak épp ott vannak a lejtõk. Sóhaj és nekivágok. Van még néhány kisebb emelkedõ, az egyiken utolérem Ádámot. Kivan a srác és vizet kér, adnék is ha lenne. Megvannak a pontõrök is, nekünk meg a bélyegünk. A következõ szakasz nem piskóta. Szlalom a bokrok között. Észvesztõ, hogy a fák között már kandikál a cél környéke, de mi csak kerülgetjük a bokrokat. Érdemes a láb elé figyelni, mert kõ, gyökér mindenhol. Várom a vendégmarasztaló fát, amit két éve lefejeltem, de nem találtam. Megtalált viszont Carlos, aki szinte berobbant mögém. Nagyon nem lep meg, ifjú titán, kiváló futó. Megbeszéltük, hogy mindketten csúcsidõt teljesítünk, de (mondja) jó belehúzni, mert itt jön Oli is mögöttünk. Eddig eléggé motiváció mentesen kocorásztam, de mit tesz a hülye macsó mentalitás, van cél = meg kell lépni. Hát akkor hajrá. Carlos nem akart elõre menni, de hallom rohan a sarkamban. Lassan kiérünk a fák közül véget ér a cikázás. Fel is lehet pillantani, jobbra Pásztó, balra a mûvelt domboldal téglalapjai látszódnak. Balkanyarral le a meredélyen, egy srác jön szembõl itallal kínált, de az ember ugye ne álldigáljon ha nem muszáj. Elvétek egy kanyart, Carlos elém vág, majd lezúgunk a patakmederbe. Úgy tûnt õt is megviselte a meleg, mert megállt vizet locsolni magára. Az emelkedõn már én jutottam fel gyorsabban. Innen már csak sprint a célig, valahol Carlos lemaradt. A célban Ispi és Manbo megtapsolt, kedves gesztus az amatõr sporttárs felé. Óriási kora nyári nap volt, sziklák, hõguta, csúcsdöntés meg minden. Megkapom az oklevelet, a kitûzõt és végre leteszem magam, mert az ember ugye ne álldigáljon ha nem muszáj
 
 
Bükki kilátásokTúra éve: 20092009.03.10 08:02:10
BükkiKi 2009.

Szilvásvárad felé buszozva mindig beugrik nálam egy szituáció: girnyó, kopasz, unszimpatikus pasas próbál feljutni a délelõtti járatra jópár évvel ezelõtt. Naivitását misem tükrözi jobban, mint az, hogy ötezressel próbálja rendezni a jegy árát. Szegény sofõr elhûlve néz, mibõl gondolja valaki, hogy reggel már tud visszaadni ekkora címletbõl. Néhány szó a párbeszédbõl: És késõbb? Nem lehet. Esetleg a célállomásnál? Nem lehet. Ha elmegyek felváltani megvár? Nem lehet. A pilóta arcán minden egyes fejcsóválással látszik csalódottsága az emberiségben, mindazokban, akik próbálnak potyázni, sumákolni ezzel veszélyeztetni munkahelyének létét, családja biztonságát. Végül a girnyó leül egy padra, megköti a futócsukát, és a hegyeken át kikocog Szilvásra. Így is lehet valakibõl ultrafutó.
Jelen esetben a korábbi esõs napok után meglepõen kellemes idõjárás fogadott minket az indulás helyén. A Bükk csúcsai körül felhõket fújt az intenzív szél. Helyiként nagyjából tisztában voltam azzal mire számíthatok, de egy héttel korábban, fentebb még a térdig érõ friss hó sem volt ritkaság. A rajtnál a papírmunka gyorsan lezajlott az elõnevezés után pedig csak egy aláírásra volt szükség. Majd Imaro beírta a rajtidõt és Repivel nekivágtunk a távnak. Õ már az elején jelezte, hogy komótosabbra veszi a figurát, hagyott ellépni. Az elsõ egy-két km nagyon hasznos volt, mert utána már nem kellett különösebben foglalkozni a cipõk tisztaságával. De a Kelemen széke felé közeledve egyre alkalmasabbá vált a terep a szemlélõdõ kocogáshoz. Volt is mit nézni, mert bár párás, felhõs volt az idõ szépen el lehetett látni a Szalajka irányába. A Katona-sírok után pazar szerpentin vezetett tovább, majd egy varázslatos fenyvesen az Õr-kõ rétre bukkanhattunk. Innen az Õr-kõre jutás a sárnak köszönhetõen kicsit zûrös volt, de megnyugtatott a tudat, hogy lefelé sem lesz jobb. Az Õr-kõ csúcsán a bélyegzés mellett érdemes volt átkuksizni a túloldalra, ott ugyanis látszott a Vár-hegy, hellyel-közzel a célpontunk. Tovább a kék jelen a szokásos ugróiskola, fõleg az ördögszántásos részeken. Kicsit kamikaze akció volt itt futás közben öltözködni, de a hideg szél miatt érdemes volt felkapni a széldzsekit. A Cserepes-kõ barlangjához pont 1 óra alatt sikerült felpilickáznom. Innen a továbbjutás mindig macerás, most sem ment egyszerûen, de csak kisebbet huppantam. A kék jelzésen haladni egyébként elég kihívás. Nagyon figyelni kell az épphogy látható ösvényre, az akadályokra és a jelzésekre is, hogy le ne térjen az ember az útról. Könnyû bakizni, mert bár a turistajelek elég gyakran követik egymást, és a felfestés is viszonylag friss, a vékony fácskák még a pár méterre lévõ jelzetteket is könnyen eltakarják. Egy helyen kicsit túl is lõttem a célom. A Cserepes-kõ környékérõl nagyon szép panoráma tárult elénk. Itt találkoztam egy párossal, akik még a táv elsõ néhány száz méterén betoldottak egy másfél órás kunkort, de láthatóan nem bánták különösebben. A széldzseki egyébként hol áldás volt, hol teher. Ahol szeles oldalon jártunk nagyon jól jött, máshol viszont csak belepunnyadt az ember. Az Õserdõ elõtti mászásnál el is csomagoltam, Az erdõ szép volt, a kidõlõ fák rombolgatják az õket védõ kerítést. Úgy látszik, nekik is van véleményük. Következõ pontunk a Tar-kõ volt, ahol ismét érdemes volt szétnézni. És megérte öltözni is, mert a szél istenesen hûtötte a kedélyeket. Néhány srác egymást fotózta, de nem vártam meg a végét, ugyanis elég az operatõr horrorisztikusan tolatott háttal a panorámának. Kocogás tovább. Néhol látszott: bizony itt egy héttel korábban még kemény tél volt. Magas hókupacokon, hófoltokon, majd egybefüggõ havon kocoghattunk át. Hüledezésemet fokozta, amikor láttam, hogy egy srác rövid felsõben nyomul. Na, így is lehet kemény valaki. A Nagymezõ felé haladva több túrázóval is összeakadtam, kicsit beszélgettünk, majd kihasználtam a mûút elõnyeit, és a csordogáló részeken cuppogó cipõben rátettem egy lapáttal. A Vörös Meteor síházban majdnem teltház volt és kiváló hangulat a zsírosdeszka partyhoz, de én beértem egy teával és Fekesz cimboránk bíztatása mellett iparkodtam tovább. Visszaérve a Nagymezõi elágazáshoz Repi jött velem szemben. Lendületes mozgás és örök mosoly. Átkelés a Nagy Mezõn, rövid aszfalt és ismét vissza az erdõbe. A Keskeny-Bükk nagyjából végig lejtõ kellemes, kissé az Endor holdjára emlékeztetõ hely. Egy srác kereste a nyolcas pontot. Nem teljesen értettem a problémáját, mert pontosan ott volt, ahol az itiner jelezte. Errõl érdemes megjegyezni, hogy szerintem nagyon jól sikerült. Egyszerû, kicsi, áttekinthetõ, színes, annyi infó van rajta, amennyi kell. Örülnék, ha versenyeken ilyesmivel nyomulhatnánk. Megyehatár, Pazsagi erdészház, az emukat most is meg kellett nézni. A pazsagi rész után a kék kereszt jelzés frissen festve nagyon jól követhetõ, egészen a Hór-völgyi pontig, ahonnan viszont jött az Ódor-vár felé mászás. Rövid, de nyögõs kis emelkedõ, jobb gyorsan túlesni rajta. Fentebb az ösvény mellett egy forrásból ömlött a víz. Örömmel töltöttem fel a kulacsomat, ma már tudom: hiba volt, de nem vettem észre a Nem Ivóvíz táblát. Az Ódor-vár csúcsán lukasztás és több érdeklõdõ turista. Kicsit beszélgettünk mi is ez a nyüzsgés, hátha õk is beszállnak jövõre. A Völgyfõ-háznál teljes ellátás és két daliás tûzoltó. Innen már a jól ismert Török-úton visz az út a cél felé. Kellemes, jól futható hely, ahonnan több helyrõl kiváló panoráma nyílik Felsõtárkányra, de akár túránk kezdõ csúcsai is láthatóak. Egy triót érek utol, az álomarcú lányt ketten már kísérik, én túl félénk vagyok beállni harmadiknak. A lemaradáshoz meg kicsit hûvös van, tehát nincs más út, mint elõre. Az utolsó nagy kilátás a Kövesdi-kilátó. Ezúttal nem hazudtol rá a nevére tényleg ellátni Mezõkövesdig. Innen már csak lejtõ, de az saras. A célban pedig bélyegzés, kitûzõ és oklevél dukál a tea mellé. Pazar kilátásokban bõvelkedõ túra volt újra a Bükkiki, ezúttal az idõjárással is szerencsésnek mondhattuk magunkat. Remélem, mindenki olyan jól érezte magát aznap, mint én.
 
 
MargitaTúra éve: 20092009.02.09 10:54:45
Mivel korábban nem voltam még Margitás rendezvényen kicsit meglepõdtem, látva a különféle távokon nevezõ tömeget a versenyközpontban. A szervezõk azonban nagyon rutinosan kezelték a népet. Több ponton is lehetett nevezni, regisztrálni, és az elõkészület sejtetni engedte, hogy a célba érõk nem az éhkoppot nyelik majd. De mindenek elõtt érdemes megemlíteni az egyesület honlapját is, ami kissé puritán ugyan, de gyorsan, egyszerûen meg lehetett találni minden szükséges információt és, ami nem mellékes egy nagyfelbontású térképet is. Ezt akár A/3 méretre is fel lehetett nagyítani minõség romlás nélkül. Tanulmányoztam is, ahogy kell, mert mumusom az eltévedés. A központban volt lehetõség az öltözködésre, el is idõztem a helyiségben, amíg a Nicoflex szag taccsra nem tette a szaglószervemet. Meglepetésemre rajtszámot is kaptunk. Valamiért ez nem dívik a terep ultrákon, pedig ha másra nem is, arra mindenképpen jó, hogy a civil lakosság figyelmét felkeltse. A számozott flepnivel spékelt embereket, ugye, jobb kerülni.
A 9 órai rajt elõtt korábban sehol sem tapasztalt tömeg gyûlt össze a szent villanyrendõrnél. Elõször azt hiszem õk jórészt túrázók, de valaki felvilágosít, hogy bizony itt mindenki nekirugaszkodik a futótávnak. Ezek után senki sem állíthatja, hogy nem tömegsport a miénk. Az izgalom a tetõfokára hág az elektromos segédeszköz zöldet kacsint, átkocogunk a zebrán és nekilódulunk a távnak. Kicsit hûvös van így jól esik iparkodni, hamarosan már a korábban elindult gyalogosokat kerülgetem. Ez viszonylag könnyen megy, mert a szép szóra a legtöbben udvariasan reagálnak, de akad néhány túrabotos biliárd bajnok is a csapatban. Szerencsére senkinek sem sikerül piros lukat lõni a fehér golyóból, de sajnos sokszor ez az óvatosságnak köszönhetõ. Nagy áldás a túrabot, de ha valaki a hóna alatt hordja nem ártana odafigyelni is rá. Jól esõ tempóban sikerül kocogni a település határáig. Itt gyorsan szétkuksizok kik is vannak körülöttem. Hajduska Balázzsal már meccselgettünk korábban is a másik boly-tag (mint pacsizás után kiderült) Sebestyén Zoltán. A terepre érve Balázs átveszi a vezetést, majd az elsõ pontnál végzett szerencsétlenkedésem után Zoli is elhagy. Felzárkóztok mögéjük, kihasználom az itatást az Istállóskastély elõtt, és iparkodunk tovább. Viszonylag jó lehet haladni, mert a talajt még nem olvasztotta fel a nap, csak a jeges foltoknál kell ugrálni. A triónk összeáll, mint a tejbegríz és mintha lassulnánk. Gondolom beállok az élre, próba szerencse alapon. A rendezõk ténykedését dicséri, hogy a pályán kiválóan el lehet navigálni. A turistajelzések, mindenhol láthatóak, a rizikósabb részeken pedig szalagok mutatják az irányt. A turista pontok elõtt 150 méterrel feliratok figyelmeztetnek, így nem a bélyegzõ helyen kellett elõvakarni a bélyegzõlapot. Gyûrve a kilométereket a Margita csúcsára kereken 1 óra alatt értünk fel. Nem is rossz tempó, és ekkor már Balázst nem látom. Zoli viszont rám ragadt, mint egy héttel korábban a tavaszi-takonykór. Lehet, hogy a forralt bor itt is segítene? Tûzés tovább, és mivel a srác nem akar letúrni az útról, igyekszem jobban szétpillázni a tájban. A maga csendes módján kellemes hely a gödöllõi dombság. Nincsenek nagy szintek (gondolom ennek is köszönhetõ az induló tömeg), akácos jellegû növényzet, nem épp az én mûfajom, de kietlennek végképp nem mondanám. A Margitáról nagyjából végig lejt a pálya egészen a 30-as útig ahová kb. 35 perc alatt érünk le. A Domonyvölgyi pontnál Zoli veszi át a vezetést, nagyon jól nyomja a tempót, de igyekszem a sarkában maradni. Így heccelve egymást kicsit el is csûrjük a pályát. Teszünk egy vargabetût ekkor tûnik fel újra Balázs mögöttünk nem sokkal. A rövid aszfaltos rész után ismét vissza az erdõbe. Nem vagyok százas az irányban, de Balázs magabiztos mozgásán látom, hogy õ igen. Átmászunk a létrán és megérkezünk a sárba. Na bumm… Sárra eddig is számítottam, de jórészt löszös jellegû talaj szinte kényeztetett minket. Itt viszont jött az iszapfürdõ. Valamit változtatni kellene a rugaszkodási technikámon, csetlek-botlok, rugdalom a vádlimat. Balázst nem nagyon hatják meg a körülmények, nagyon ügyesen utolér, elhagy és hamarosan már csak a hátukat látom a srácoknak. Gondolom, nem stresszelem magam. A csúszós részeken takarékon pörgetek, aztán majd ráteszek egy lapáttal. Néhány kili után úgy látom, ez a taktika mûködik. A talaj szárazabbá válik. Na most, és tényleg csökken is köztünk a távolság. Aztán egy újabb dagonya. Váltsunk csak vissza. Kissé megtörve érek ki egy aszfaltos részre. Itt az esõ is rákezd csendesen. Elég lomhának érezem magam és nem kell sokáig analizálnom a helyzetet, hogy rájöjjek mi a gond. A viszonylag rövid táv miatt nem hoztam frissítõt magammal. Arra alapoztam, hogy majd iszok az ellenõrzõ pontoknál, de a játék hevében errõl elfeledkeztem. Ennek pedig itt a gyümölcse: merevedés, savasodás, lassulás. Hiába, aki az alapokról elfeledkezik, magára vessen. A Kõkeresztnél iszok egy teát, tuti módon elõre kitöltve kellemes, iható hõfokkal. Végre egy kis igazi emelkedõ az erdõben, legalább van mire fogni a lassulást. Továbbra is jók a jelzések, a cserjés elõtti létrával közelebbrõl is megismerkedek. Szlalom a cserjésben, ahol már látni a vasúti töltést. Újabb pont, majd a településen belül tovább. Itt az elsõ alkalom, hogy nem találom az irányt, de pár pillantás a térképre és kocogás. Kicsit feldob, hogy az elõzõ este memorizált utcaneveket újra látom. A 10. pontnál szõlõcukorral kínálnak, elfogadom. Lassan beérek Gödöllõre. Az egyetemi részen egy kanyarnál túllövök a célon, majd egy rendõrautó fékez elõttem. Vicces. Megáll a zebrán, a srác kiugrik, és telefonnal a fülén eltûz egy kisbolt felé. A jelzés egyébként a településen belül is jól követhetõ, a cél-kapu pedig egy kanyar után meglepetés erejével hat. Balázs és Zoli már 5 perce ott pihen, kár hogy kimaradtam a befutásból, de majd talán majd egyszer.
Mire a parkból átballagtunk a központba, már vártak is minket az oklevéllel, kitûzõvel, sõt névre szóló éremmel. Csúcs ellátás, és akkor még a lányokról szó se esett. Kellemes gesztus, hogy korosztályos eredményeket is hirdettek, gondoltak ránk, az idõsebb generációra is. Jó móka volt a Margita 40, jövök jövõre is.
 
 
túra éve: 2008
Tortúra 65 téli napforduló/Ómassa/BükkszentkeresztTúra éve: 20082008.12.23 12:27:10
Péntek
A Tortúrára jelentkezõ csapat tagjainak száma egyre fogyatkozik. A napok óta tartó esõzések elveszik a srácok kedvét a túrázástól. Szép a Bükk, de egész nap esõben, sárban téblábolni elgondolkodtató. Már én is habozok, magamban attól teszem függõvé az indulást, hogy Repi barátunk miként áll a dologhoz. A reggeli telefonbeszélgetésünk alatt még mindketten bizonytalankodunk, de az esti eldöntötte a kérdést. Én korábban egész nap a menni, vagy nem menni kérdésén sopánkodtam magamban. Ahogy az lenni szokott fölöslegesen.

Szombat
Hajnalban szokatlan dologra ébredtem: napok óta elõször nem csordogál az esõ a házunk csatornáján. Csak nem…? A következõ kedvezõ jel az volt, amikor kávészürcsölés közben kikuksiztam a konyhám ablakán és a környékbeli tetõk fölé magasodva, megláttam a Nagy-Eged hegyet. A felkelõ nap szûrt fényében fürdõ csúcs kiemelkedett a felhõtakarókból, ez pedig csak egy jelentéssel bírhat: fentebb jó futóidõ van. Hát akkor mire várunk. Irány Miskolc. Utazás, szöszmötölés, molyolgatás és ¾ 9-kor nekivágtunk a távnak.
A túrán már többször részt vettem, ennek ellenére az egyik fõ célkitûzés az volt számomra, hogy sehol se tévedjek el. Így talán le tudok faragni a korábbi menetidõmbõl is, igaz az utóbbi két évben szinte ideális terepviszonyok között kocorászhattunk, míg a mostani nem látszott annak. Baljós sejtelmeim be is igazolódtak, miután az elsõ néhány száz méter után terepre érkeztünk. A talaj enyhén szólva képlékeny volt és az elõttünk elhaladó tömeg még jól fel is dagasztotta. Ilyen az élet. A jelzések viszont kiválóan követhetõek, a Z nyomvonala némileg megváltozott, de a friss festés messzirõl jól látható volt, az új irányjelzõ táblákat pedig még nem látták „erõs” emberek (remélem nem is fogják). Szóval piliszkázunk a latyakban, keresve a stabilabb elrugaszkodó pontokat. Nem nagyon tudok hátra figyelni, de Repi lépteit folyamatosan a nyomomban hallom. Néhol az út szélén mintha hófoltok lennének. Vagy csak rosszul látom? Rátérünk a P jelre, lankás lejtõk, emelkedõk, szórványosan túrázók, majd egy emelkedõ tetején meglepetés: vékony hótakaró borítja a tájat. A lejtõk után kikerülünk ebbõl a varázsból, de azért feldob a látvány. Bükkszentkereszt elõtt az aszfalton már az olvadó hólé csordogál, amit technikásan a vádlimra is fröcskölök futás közben. A település legmélyebb pontján megkapom a stemplimet. Ide 1 óra alatt sikerült elérnem, talán valamivel gyorsabban, mint két éve, de mintha a pálya most kicsit rövidült volna a Z jel új vezetésével. Az eddigiektõl eltekintve az EP-ként szolgáló ivóban nincs tömeg. Legalább nincs sor, és így nem kell az elejére gátlástalankodnom. Ahogy kilépek az ajtón, látom jön Repi is. Nagyon jól megy, de abban maradtunk, hogy megyünk, ahogy tudunk, így nem várom meg. A faluból kiérve ismét vékony hótakarón futhatunk, helyesebben a már mások által kitaposott nyomon, ami segíti a navigálást. Emelkedõk, lejtõk, leelõzött túrázók, majd a kedvenc bujkálós fenyvesem követtik egymást. A Hollóstetõ gerinc elõtt hosszú sorban túrázók foglalták el az ösvényt, de csak az utolsót kellett megkérnem a helyezkedésre, és olyan riadóláncot lenyomtak, hogy már én éreztem kínosan magam. Hollóstetõ után kis ideig aszfalton haladunk, itt találkozunk össze az öcsikémékkel. Bugi, Gyík úr, Atesz, Mészike és Ádám tömegesen nyomulnak Eger felé. Rövid szurkolás, majd vissza terepre. A Szarvas-kút rétnél eligazítok egy párost, akik éppen eltévedõben vannak, onnan pedig irány a Fennsík. Alkalmas helyeken hátrapislogva, Repi piros felsõjét látom feltûnni. Gyakorlatilag mehetnénk együtt is, de tavaly is úgy nyomta az emelkedõket, hogy szégyelltem magam a kondim miatt. Felérkezünk a Bükk-fennsíkra és mintha átléptünk volna Holle Anyó birodalmába. Óriási meglepetésemre mindent egyenletes hóréteg fed. A fenyõfák roskadoznak a fehér réteg súlya alatt. Élmény itt mozogni, be is indul az agyamban a kiskarácsony, nagykarácsony téma. Egyéb sportra ugyan nem alkalmas még ez a hó, de nekem a futáshoz kiváló. Irány a Nagy-mezõ környéke. A Z jel néha bemegy a fák közé, ami bizony lelankasztja a futó kedvet. A korábbi viharos idõ, és a fakitermelés miatt az ösvényt a hó miatt alig látható gallyak borítják. Ugrás, bújás, csúszás minden játszik. Elhaladunk a lóistálló mellett, lovak sajna nincsenek. Én viszont ott vagyok szamárnak. Bár szeretnék jó tempót haladni, sokszor úgy elbambulok, hogy szinte tötyörgésnek érzem az iramot. A Csalánosi parkolóból látványos lila szalagok jelzik a Bánkúti pontot, ahol megkapom a második pecsétemet. Az idõ 11:16, kicsit gyorsabb vagyok, mint tavaly ellenére a zordabb viszonyoknak. Iszok egy pohár teát és megyek a dolgomra. A síház után nem sokkal Repi jön velem szembe, mondja, hogy valahol betévedt egy irtásba a Z jelen. Ennek ellenére nagyon jól nyomja, és úgy saccolom, hogy hamarosan utol is ér. Visszaérve a Csalánosi parkolóba elõbányászom a félutas szendvicsemet, és a Faktor-rétig elmajszolom. Közben persze megfog a dolog: vajon mitõl Faktor a hely neve. Úgy saccolom, hogy az Olasz-kapu mintájára itt angol hadifoglyok ténykedhettek és esetleg ez volt a látogató központ. Vagy csak valaki kiöntötte a naptejet? Innen az országos kék jelzésen haladok, amit próbálok tényleg minél komolyabban betartani. Néhol szûz hóban kocogok, vagyis nem mindenki vehette észre a letéréseket. Sebaj. A Tar-kõ felé nagyon sokat segít a hó. Bár ez számomra hazai pálya, de a ritkás jelzéseket és az avar borította akadályokat is szemmel tartani, nomeg tempósan haladni nem egyszerû. Így viszont csak a letaposott sávban kell maradni. A Tar-kõ elõtt õzekkel, a csúcson viszont az ETC két kiválóságával akadok össze, váltunk pár szót miközben megcsodáljuk a kilátást. Az alant hömpölygõ párafelhõk pazar látványt nyújtanak. A lefelé kocogásban megint segít a letaposott nyom, egészen a Toldi-kapuig, ahol a köves lejtõn nem árt az óvatosság. Mire leérkezem, egyben el is hagyom a Hókirálynõ birodalmát. A tél helyét egykettõre az õszies táj veszi át. Elõttem két srác kocog, lassan utolérem õket, majd a Hereg vágás teszi próbára a fékezõkémet. A meredek lejtõ után jól esik a lankás emelkedõn futni a Hereg-rétig. Onnan pedig le az aszfalton. Erre rendszerint bringával járok, ahhoz képest kutya hosszúnak tûnik a Tamás-kútig tartó szakasz. Itt az Agriaspec szakemberétõl megkapom a pecsétet és feltöltöm a kulacsomat. Egy sporttárs nagy lelkesen magyarázza merre vegyem az irányt, de – teszi hozzá – ne várjam meg. Részemrõl rendben. Húzós emelkedõ visz a Török útig. Itt a csúcson régebben aktív szénégetés folyt, néhány éve már csak tájékoztató táblák emlékeztettek erre, most mintha azok is eltûntek volna. Az úton haladva sok ismerõssel találkozok. Pár szót váltok Kerékgyártó Petivel (az ultrafutás egyik emblematikus alakjával), Rushboy-jal (a kilométergyûjtés szakértõjével), no és ott az álom arcú lány. A talaj minõsége kifejezetten jobb, mint tavaly. Akkor a szivacsosra fagyott felsõ rétegen elég bokatörõ volt haladni, most viszont néhány tócsától eltekintve nem is kellett a láb alá figyelni. A Völgyfõ-ház elõtti aszfaltemelkedõn utolérek egy triót. Két srác kísér egy csinoskát. Üdvözlés után beállnak mögém, és egyikük megkérdi mikor indultam? Válaszolok a kérdésükre, de a mosolyból sejthetõ: õk komoly kérdést tettek fel az öreg Forrest Gump meg mondja a hülyeséget. Kíváncsiságból én is kérdem õk mikor rugaszkodtak:
– Mi negyed 11-kor.
– Jól haladtok! – Bíztatom a csapatot, akik lassacskán le is maradnak.
A Török út további szakasza továbbra is jó tempót tett lehetõvé az irtott részeken pedig látszódtak Felsõtárkány házai is a viszonylag tiszta idõben. A Kövesdi-kilátónál szuszogva szintén érdemes volt szétnézni. Balra a párába burkolózó Bogács régió, jobbra pedig tarra vágott erdõ. Remélem ez utóbbival történni fog valami pozitív az elkövetkezõkben. Innen lejtõs út vezet egészen Várkútig. A lejtõzést azonban nem élvezem, a talpam nem százas az ilyesmihez. Várkúton megkapom a pecsétemet és egy adag teát a kulacsomba. Ide 5 óra 5 perc alatt érkeztem, ami majdnem negyed órával kevesebb, mint tavaly. Na ha most beérnék a célba 55 percen belül az vicces lenne, de erre nem látok komoly esélyt. Várkútról kifelé elmajszolok még egy kekszet és elirányítok két srácot, akik a Noszvaji mûút felé tipliztek. Az emelkedõk jól esnek, amit az elõzõ este behamizott 1 kg banánnak tudok be, a lejtõkön pedig nincs annyi zavaró kõ, mint máskor. Az Eged-nyereghez oda is érek 25 perc alatt, utána viszont lejtõ jön, ami nem a zsánerem. A szõlõs részen kocogva beugrik a helyhez kapcsolódó sztori. Annak idején hegyikerékpáros downhill versenyt készültünk rendezni és, hogy tiszta legyen a helyzet megkérdeztünk egy szakértõt mi a véleménye az ügyrõl.
– Kerékpár verseny az Õs-szõlõsön keresztül? – kérdezett vissza.
– Igen, de csak a kitaposott dózerútat használjuk.
– Node az az Õs-szõlõs. – bizonygatta emberünk, leesett állal, már-már könnyes szemekkel, mint aki arról akar meggyõzni, hogy a cicák nem szeretnek strandra járni.
A dolgot nem erõltettük, a versenyt megrendeztük egyetlen szõlõ venyige meghajlítása nélkül, s lám mit hoz a sors. Rá néhány éve tulajdonosa termett a hegynek ledózerolta az áldott Õs-szõlõst , újat telepített a helyébe, és ember magas kerítéssel körbe is vette. Errõl ennyit, most egy újabb kerítésre is bukkanhatunk a pálya mellett. Hurrá! De maradjunk a lejtõn, szlalom szakasz a Csomós-tanyáig, ahol egy kutya áll az ösvényen. A szép szál németjuhász harsány ugatásban tör ki a látványomtól, de én akkor sem mehetek máshová. Ezt viszont agressziónak értelmezi, sõt egy mudi-szerû jószág személyében erõsítést is kap. Már ketten próbálnak visszaverni. Az akció az õ szemszögükbõl sikeresnek tûnhet, valójában azonban a tanyánál egy hajtûkanyarral fordul az út. Addig támadtam – vélhetik – most viszont menekülök, õk pedig beviszik a végsõ döfést. Jó edzõ partnerek lehetnek, de beérik a megfutamításommal. Kicsit arrébb egy nyájas lánnyal találkozok, mármint kecskenyájassal. Õket viszont nem érdeklem különösebben. Kocogás a szõlõk mellett, majd egy jó kis emelkedõ, ahol megfog a sár. Csúszik, ragad, de nem tart sokáig így tötyörögve sem. A Vécsei-völgybe gyorsan leérek, az utca elég hosszú, de szerencsém van, mert a végén éppen megtorpan a kocsisor, így átcikázok köztük. A Várállomástól szalagok jelzik a menetirányt egészen a célig. Azért az utakon jó észnél lenni, de már ez a legkevesebb. Végül bekocogok a suliba és megkapom az utolsó pecsétemet is a várkút után 55 perccel, 15 óra 45-kor. Percek alatt kiállítják az oklevelet, megkapom a kitûzõt, a jegyemet a forraltborhoz és a virslihez. De a legjobban a meleg zuhanynak és a száraz holmimnak örülök.
A túra ismét nagy élmény volt, az idõjárással szerencsések voltunk. A havas Bükkrõl annyit, hogy megyek holnap is.
 
 
Csepel teljesítménytúrákTúra éve: 20082008.12.02 08:13:28
A Savoyai Jenõ emléktúra elõtt az egyik fõ kérdés számomra az idõjárás volt. Néhány nappal korábban masszívan havazott, fagyott, majd jött a melegfront az idõjósok pedig esõt jövendöltek. A péntek estét Budapesten töltöttem és a tetõn csapódó esõcseppek aláhúzták a tényt: nem butaság a meteorológia, valóban esõs idõben fogunk futni szombaton (nem ússzuk meg szárazon).
A megmozdulás annyiban mindenféleképpen kuriózumnak számított nálam, hogy a terep teljesen ismeretlen számomra. A túra leírására nem sikerült a neten rábukkannom. Bár nap mint nap nézegettem a rendezõk honlapját nem lettem tõle informáltabb. Igaz a végsõ eszközhöz nem folyamodtam, és bár a lehetõséget felajánlották, nem kértem soron kívüli információt a szervezõktõl. Kicsit bíztam abban, hogy esetleg végig szalagozott lesz a pálya, ami nekem (mint navigációs antitalentumnak ) jól jött volna.
Túl méretezett elsõ fecskeként érkeztünk Pisti barátommal a szigethalmi versenyközpontba. Reggel ½ 7 tájban abban a hiszemben érkeztünk meg ide, hogy elintézzük a nevezést, átnézzük az útvonal leírást, és esetleg még térképen is belõjük az útirányt. Ez a tervünk sajnos nem valósult meg. A nevezési lapot ugyan kitölthettük, de azt leadni, és a többi formaságot elintézni csak a tényleges rajthelyen volt lehetséges. Vártunk hát egy órácskát, ettünk, ittunk és néztük, hogyan szaporodik az indulók és a rendezõk serege. Amikor az egyik szervezõ átázva, átfázva betoppant és elmesélte, hogy kiszalagozta a pálya jó részét felcsillant a szemem. Vagy legalábbis gondolom, hogy csilloghatott, mert ugye az én látószerveim már nem kelnének el fényvisszaverõként a piacon.
– Tényleg lesz szalagozás?
No majd meglátjuk, idéztem magamban Stevie Wondert. A srác ráadásul civil szemmel nézve piszkos volt, de futóként örültem, hogy csak ennyire saras. Elfoglaltuk a helyünket a különbuszon, ami a tömeg rajthelyre szállításában játszott szerepet. Egy darabig tûnõdtünk, hogy vajon jó gépre szálltunk-e, majd mintegy varázsütésre megtelt a jármû és elindultunk Ráckeve felé. Az út családias hangulatban telt, kicsit emlékeztetett a régi idõk osztálykirándulásaira. A párás ablakok gátolták a nézelõdést, de a pilóta gond nélkül vette a pályát. Megérkezve Ráckevére számos ismerõsbe botlottunk, de nem merülhettük mélyebb diskurzusba, mert a tervezett rajtig már csak negyed óránk maradt. A rendezõk rutinját dicséri, hogy a regisztráció gyorsan ment és végre megkaphattuk az itinerünket is (mûanyag tasakkal együtt, ilyet elõször tapasztaltam). Tanulmányozni azonban nem tudtuk sokat sem a lapot, sem a festõi szépségû Savoyai kastélyt, mert közeledett az indulás ideje. Miközben megszabadultam a felesleges ruhadaraboktól kuksiztam a hõszigetelt ablakokon keresztül. Vajon mennyire fogok elázni? Hmmm… nagyon.
Elérkezett a nagy pillanat a szervezõk kitereltek minket az indulás terére. Elhangzott néhány információ. Pl. a Józsi elõtt majd forduljunk jobbra. Úgy tûnik ez lecsaphatatlan szerva volt, mert valaki gyorsan kiötlötte, hogy Béla elõtt meg majd balra kell fordulni. Szóval megkaptuk a lelki hátba veregetést és nekilódultunk. Mindenki felvette a neki szimpatikus tempót, én mivel kicsit fáztam szaporára vettem a kocogást. Még a település határát sem hagytuk el máris sikerült egy kicsit elcsûrni egy félreértett jelzés miatt, de aztán visszaálltunk a menetbe. Az aszfaltot elhagyva valaki nyomában beletoccsantam egy pocsolyába bal lábbal, majd a felfröccsenõ anyagot jobbal megküldtem. Eddig volt száraz a cipõm. A terep adottságokat gyorsan sikerült felmérni. Hát, hogy kinek mi a szép az kérdéses. A magamfajta buckalakó márcsak a hegyekben érzi jól magát, de ez is egy kihívás. A hellyel-közzel sík tájban egyenletes tempót sikerült diktálni, a váltakozó erejû csapadék különösebben nem zavart, a helyenkénti ködfoltok jópofák voltak. Taktikám az volt, hogy az egyértelmû részeken jobban belehúzok, ahol nem tiszta az ábra majd komótosabban haladok. Ez egy ideig mûködött is, egészen addig, amíg az egyik gát végén balos helyett jobbosra vettem az irányt. Szerencsére túrázók figyelmeztettek a hibára. Késõbb rá kellett jönnöm, hogy a leírásban átugrottam egy sort, és még a segítségül kirakott szalagot sem vettem észre. Malõr. Nem vagyok ugyan diszlexiás, de sajnos terepen futva, pláne hidegben, esõben képtelen vagyok értelmezni az írott szöveget. Innen viszont társaságot kaptam, ráadásul olyan fazonok személyében, akik elõtt csak lengethetem a kalapom. Hajduska Balázsról tudtam, hogy néhány nappal korábban nemzetközi versenyen remekelt, csapattársam Repka Pisti pedig a hazai hosszútávú versenyeken büntette a népet. Hármasban iparkodtunk tovább fokozottan figyelve a pályaleírásra, majd egyre inkább Balázsra, akinek szenzációs módszere van az eltévedések kizárására. Egyszerû, mint a villanykörte: csak ki kell találnia valakinek. Itt azért nem adom közzé, mert más babérjaival ne villogjon az ember. Hármasban haladtunk tovább, egyenletes tempóban érintve a pontokat. Ezekrõl el kell mondanom, hogy szerintem elsõ osztályúan fel voltak szerelve. Étel, ital volt bõven az egyik helyen még fõtt virslit is kínáltak ráadásul olyan kedvesen, hogy már kínosnak éreztem, azt, hogy nem fogyasztok semmit. Én az övtáskámból ettem, ittam a sajátos kisded módszereim szerint. A táj azért nem szûkölködött látnivalóban sem. Megnéztük a tököli börtönt (kívülrõl), így megemlékezhettünk Frank Tibirõl is. Tanulmányoztuk a helyi flórát, mert a jegesebb szakaszokon célszerû volt belépni a fák közé, és láttuk nyomait az ottani faunának is. Legalábbis annak az állatfajnak, amelyik az erdõsávokba hordja a szemetét. Az ilyeneknek itt is a helyük csak éppen annak a bûvös tököli falnak a másik oldalán.
Az egyik bélyegzõpontnál sikerült szerencsétlenkednem egyet. A lebélyegzett lapot ugyanis az itiner-résszel lefelé tettem vissza a vízhatlan tasakba. Kivettem, visszatettem, majd rájöttem, hogy nem lapoztam, kivettem és újra vissza, de akkor meg összegyûrõdött. Közben elhagytam egy csokit, amit mögöttem Pisti felvett. Na tessék még õt is akadályozom. Csoki vissza, itiner a kézbe. De hol van Balázs? A srác szépen meglépett, tûzés utána. Ekkor viszont a Duna parton jártunk. Eddig is volt részünk sárban, de ez profi iszap volt. Az a kellemes, amibe lábfejig, bokáig cuppan az ember. Balázs persze rátett egy lapáttal. Igaza van, végülis ez egy verseny. Gyerünk utána. A lejtõn (gátról le) elhúz, síkon tartja a tempót az emelkedõn (gátra fel) mintha közelednék. A másik oldalon utolérem, de abból, ahogy Brad Pittesen vakarja a fejét rá kell jönnöm, hogy elcsûrtük az irányt. No akkor merre? A gát tetején balra mondja az ukáz, de gyanús, hogy szalag sehol pedig eddig elég egyenletesen lógtak, és emlegetnek betonkerítést is, ami mintha itt lenne. Visszakocogunk a gát tetejére, és a csúcsról meglátjuk azokat a színes épületeket, amelyekrõl a leírás is említést tesz. És meglátjuk még Németh Csabát és Karloszt, akik utolérnek minket. Hát akkor innen ötös lesz a fogat. Nem dob föl a dolog, bár azért túlzottan vérmes reményeim nem voltak, kiváló futó mindkettõ. Bekocogunk Tökölre, Balázs gyorsul én mögötte potyázok. Utcákon vágunk keresztül, már majdnem kinn vagyunk a településrõl, és jobbra fordulunk…. Balra kellett volna, Csabiék persze jól vették az irányt. Hátra arc, gyerünk vissza. A (hellyel-közzel) elsõ helyrõl így visszaesek az ötödikre. Tudom ez itt még semmit sem jelent, de mégis megtör lelkileg. A csoportunkból utolsóként kérem a bélyegemet, egy kiskutya megugat az autóból, és közben elhatározom, hogy ha még egyszer elbaltázom a menetet, keresek egy korrodált fémdarabot és megszúrom magam ott, ahol a legjobban fáj. A sorból lassan kiáll Pisti, nem csodálkozom az utóbbi három hétvégén többet futott, mint én egy hónap alatt. Ahogy így kesergek leszakad a rajtszámom egyik tartórésze. Menet közben visszarakom és belelépek egy méretes pocsolyába, ha így folytatom duatlon lesz a mai program. Mire visszateszem, a másik oldal szakad ki a helyérõl. Megkockáztatva a kizárást leszedem az egész rajtszámot és berakom a mezem alá. Gondolom, beváltom korábbi fogadalmamat, de a zihertûn nem látok oxidációs tüneteket, így meg mégsem az igazi. Beállok a sor végére, és teljesen átadom magam a jobban navigáló sporttársaknak. Négyesben érintjük a pontokat, helyenként Balázs van az élen, máshol Csabi. Karlosz nem töri magát az élre állásért, és én sem vagyok az a harcos típus. Megyek a jobbak nyomában, és végre megnyugszom, a Duna parton már ismét jól esik a futás. Tanulmányozom a leírást is, de hogy a Díszkút hol volt az most sem tiszta. Újra az erdõben haladunk, Balázs szól, hogy lassít gond van a lábával. Innen hárman megyünk tovább. Csabi az élen és nem vitatjuk az elsõségét.
Viszont itt az ideje, hogy önkritikus legyek: mint megtudtam neki sem sikerült beszereznie a leírást, õ is csak a rajtnál kapta meg. Ettõl függetlenül lazán olvas menet közben terep körülmények között, 4 perc körüli kilométerekkel. Ráadásul még minket is segít, mint egy eleven GPS hallhatjuk tõle: …aha, itt a sárgán 650 méter, aztán balra ott a ház… Tehát nem a leírással van baj, hanem nálam lehet a gubanc. Van mit gyakorolni.
Lassan beérkezünk Szigethalomra, megtapasztaljuk milyen hosszú a Nyár utca, jobbos, balos, és közeledünk a cél felé. Nem nyomunk nagy finisht a befutónál Karlosszal elõre engedjük Csabit, mi pedig bekocogunk fej-fej mellett.
A suliban forró zuhany, tea és szendvics, majd egy szép ceremónia. Összességében szép nap volt a mai, a szervezõk részérõl sok törõdést kaptunk, amiért köszönet illeti õket.
 
 
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20082008.10.27 08:57:12
Terepfutó 60km.

No megállj csak! No akkor én megálltam. Az elmúlt két hetem nyílászáró-csere és az azt követõ restaurálás jegyében telt. Összeroskadva a még mindig poros bútorok között felvetõdik a kérdés: mikor is voltam erdõben legutóbb? Ja, igen a Less Nándor túra. Majdnem két hete.

Immár negyedszer vettem részt a debreceni Hexasakkosok rendezvényének, de szerencsémre hexasakkoztatni még senki sem próbált. Nem mintha bármi kifogásom lenne az ilyen szellemi kihívások ellen, sõt. Fiatalkoromban rendszeresen sakkoztam is, de miután egy futó-bábut kisebb mûtéttel kellett eltávolítani a jobb szemüregembõl némiképp lelohadt a lelkesedésem. Maradtam hát az olyan sportoknál, ahol nincs az ellenfelek keze ügyében hasonló tárgy. Lehet, hogy ezért kezdtem el futni is?
A Cserépfalui központban, részben a neten történt elõregisztrációnak köszönhetõen percek alatt sikerült túlesni a nevezésen. Ha pedig az ember összeráncolta a homlokát elõbukkant Sütõ Laci és azonnal helyre tette a dolgokat. Kézbe kaptuk az igazolólapot is, ami voltaképpen kis könyvecske tele érdekes információkkal és egy olyan térképpel, amivel valóban végig lehet navigálni a pályán. Talán épp a névadó emlékének tisztelegve? OK máshol is adtak már jó térképeket, de a magamfajta térkép-analfabétáknak az ilyesmi segít igazán.

Hát akkor futás!
Sütõ Laci és Nomád Atosz vezénylése mellett összegyûlt a jónép 7 kor az iskola kapujában, és pár perccel késõbb nekivágtunk a távnak. A hõfok a rajt elõtt kissé didergõs volt, késõbb zinzergõssé módosult, egészen az elsõ emelkedõkig, ahol már mondhatni lihegtetõvé is fokozódott. Az elsõ 1-2 km-en nem igazán akaródzott megindulni a társaságnak. Kisvártatva azon vettem észre magam, hogy elõl kocorászok Pisti barátommal a nyomomban. A többiek megfontoltabban haladtak, beosztva az erejüket. Így ment ez egészen az elsõ pontig. Ott miközben visszapillantottam, mintha tarka lavina zúdult volna le a szekérútról a kaptárkõ aljába. Mászás föl a csúcsra, kis kocogás a csúszós gerincen. Valaki méltatlankodik az irányválasztásom miatt. Hát igen barátom, ha engem követsz, érhetnek meglepetések. Megkerüljük a Mangó-tetõt és vissza a piros jelzésre. Érdemes volt a „kupak” útról kicsit bámészkodni, mert jobbra a mélyen fekvõ völgyek fölött szürkés párafelhõk lebegtek. Ezekbe aztán bele is futottunk, nedves rétek, némi csalánnal. Ez utóbbi elõre is vetített néhány vakarózással eltöltött estét. Egyik kedvenc helyen a Felsõ szoros. Igaz nem az a kimondott sprintelésre késztetõ rész, a sziklás keskeny ösvény, bedõlt fákkal igénybe veszi az ember ugróizmait. A Dobi rét elõtt hátrasandítok. Mögöttem tömött sor. Németh Csabi, Repka Pisti, Karlosz, Hajduska Balázs, Papp Gergely, próbálom nem feltartani a mezõnyt. A második pont után végig a szalagokat követve lehetett haladni. Akár ismerõs pálya, akár nem számomra kincset ér a jelzett út. Az egyik réten átvágva oldalt sandítok. Mellettem Papp Gergõ fut, talpig feketében. A srác három héttel korábban egy terep versenyen lenyomott, mint a bélyeget, hát most sincsenek illúzióim. Párosban érjük el a Hór-völgyet, és az Oszlai pontot is. Nem eszünk, nem iszunk, amivel megmosolyogtatjuk a pontnál ténykedõ lányokat. Irány az Ódor-hegy. Ahogy az alsó lankásabb részeken kocogunk, elõ-elõ tûnik következõ célpontunk. Hát oda bizony fel kell mászni. Nekirugaszkodva a mászós résznek elvétem az irányt, de utána a lehetõségekhez képest könnyedén megy az avaros emelkedõ tiprása. Megint sokat segítettek a jelölõ szalagok, mert azok a legcélszerûbb haladás mentén voltak felaggatva. Több turistát is megelõzünk, a csúcs elõtt az egyik valamit dünnyög, nem értem mit, de vigasztalom:
- A bablevesért meg kell küzdeni.
- Lesz bableves? – kérdi.
- Aha! – válaszolom. Az arca felderül, és mintha könnyebben harcolna tovább. Kis ejtõzés után az esõbeállótól már lendületbõl koccanunk fel az Ódor-várhoz. A pecsételés közben érdemes szétnézni. A párafelhõk alatt látszik az Oszlai tájház. Még csak 17 perc telt el, azóta, hogy ott jártunk? Tûzés vissza. Ahogy ereszkedünk lefelé, szembe jön az üldözõ trió. Németh Csaba, Karlosz, Hajduska Balázs. Szurkolunk egymásnak, õk fel mi le. Az Ódor hegy lejtõi próbára teszik a fékezõ izmokat. Mire leérek a Hór-völgybe Gergõ mintha le maradna. Csak nem? Hát nem, megint itt kocog mellettem. Az út lankás, alig emelkedik, de a csuszamlós köveken nehéz jól rugaszkodni, sebaj lesz ez még így se. A Pazsag-völgyi elágazónál Gergõ kicsit sokáig idõzik az itatásnál. Nem várom meg, én menet közben frissítek. Innen viszont sár a pálya. Az autók által letaposott keréknyomban érdemes haladni, de ez a negatív kötéltánc nem az erõsségem. Csámpázgatok, rugdosom a vádlimat. Hiába kérdezem, Gergõnek nem akaródzik elõre menni. De aztán jön a Pokol-völgy. Ez a kies hely, vajon mivel érdemelte ki ezt a nevet? Az út emelkedik, persze saras, de egész jól futható. Jókat toccsanunk a csordogáló vízerekbe, legalább lemossa a korábbi trutyit. Elérünk Répáshuta északi-sarkába, ahol követjük a turistajelzést. Ide mondjuk, egy-két szalag nem ártott volna. Az emelkedõket végig joggolva érünk ki a Lillafüredi mûútra, azon tovább és itt a következõ pont.
Már majdnem elvétettem az irányt a Bányahegyi ellenõrzõ pontnál, de Gergõ figyelmeztetett és egy hajtûkanyarral befordultunk az etetõ ponthoz. Az ellátás, mint mindig bõséges, de én most sem élek a kínálattal csak egy pohár vizet küldök le. Megkapom a pecsétemet, nézem Gergõt. A srácnak nem akaródzik moccannia. Marokszámra gyûri be a szõlõcukrot, a jelek szerint kicsit elkészült. – Majd utolérsz. – mondom (talán kicsit részvétlenül, de õszintén), és nekivágok a terepnek. Az utunk keresztezi a hegyi szerpentint, majd egy balossal a Három-kõ felé fordulunk. Ez a rész egyik kedvencem, de így õsszel, amikor avar borítja az ösvényt nem könnyû a nyomon maradva futni rajta. Az egyik megakadásnál hátra sandítok, jön-e már Gergõ, de a fekete szerelés helyett narancssárga virít, és közeledik. Németh Csabi a sarkamban. Hát ez van: minden követ másik követ a bajnok meg engem követ. A Három-kõnél még mögöttem jön, aztán én állok be az árnyékba. A Tar-kõ elõtt utolérünk egy csoportot, mint kiderül õk a pontõrök. Megkapjuk a pecsétünket, kicsit hamarabb, mint vártuk. Kocogás közben Csabi el-el húz a technikás helyeken, ahol meg csak menni kell, utolérem. Így haladunk az Imó-kõig. Eddigre már megcsappant a kulacsom tartalma, jól jön itatás. A pont után, mintha kicsit módosítottak volna a pályán, de a szalagozás egyértelmûvé tette az irányt. Az emelkedõ tetején technikai szünet, Csabi pedig meglép. Elkönyvelem, hogy nem is látom ma már, és a Bujdosó-kõig csak néha-néha látszik a távolból. Érdekes, hogy eddig a pontig pontosan egy óra alatt értem le a Három-kõrõl (4 óra telt el a rajt óta), vagyis sikerülhet a tervem, és 6 órán belül teljesíthetem a távot. De ez persze nem hajt különösebben fõleg a lejtõkön, ahol erõsen sajog a sarkam környéke. Régóta kínoz ez a kórság, de bízom benne, hogy az elõzõ napi jegelés hatása kitart a célig. Az Oldal-völgy aljában itatópont, ahol meglepetésemre utolérem Csabit, épp egy kólás flakon felbontásában segít be a lányoknak. Leküldök egy pohárral én is, majd kocogunk tovább felfelé. Rövid aszfalt szakasz után be az erdõben. Maradok a saját tempómnál, de Csabi sem repeszt már. Jobb, ha nem a hátával szemezek, próbálok a lábam elé figyelni az avarban, de így is elvétek egy lépést. A következmény: izomgörcs. Ráadásul olyan helyen (a lábszáram külsõ oldala), ahol eddig azt sem tudtam, van-e minek begörcsölnie. Mire újra felveszem az iramot, Csabi szépen eltûnik elõlem. Sebaj, a Völgyfõ-házig feljoggolok, utána kis lejtõ, majd erõs emelkedõ. Nem öltöztem túl vastagon, de itt már azt az egy felsõt is soknak találom. A dombra felérve erdõs szakasz, majd kies kilátás és végül az Ódor-vár vár. Itt már nagy tömegben vannak túrázók, átsuhanok köztük, és felfedezem Bugi öcsémet is a bringájával. Megkérem, hogy mire visszajövök kérjen nekem egy pohár vizet. A kulacsom a Völgyfõ-háznál teljesen kiürült, már nagyon ideje innom. Fel a csúcsra, ahol elakadok, mert a túrázók tömege épp velem szemben akad el a szorosban. Elõzékenyek, amikor látják, hogy versenyben vagyok, de ha nincs hely, akkor nincs hely. Azért csak felérek, és az oldalsó egérúton lecappanok. Alul Bugitól megkapom a vizemet, és az infót, hogy Csabi kb. 4 perccel korábban ment el. A következõ kilométerek lejtõn haladnak. Az utat túrázók borítják sûrû bolyokban. A figyelmeztetésemre sokan félre állva elengednek, de azért kell szépen szlalomozni is. A legviccesebb az, amikor „légy szíves” jelzésemre a két soros oszlopból mindkét oldal hátrafordul, hogy megnézzék ki az, mi az, és a hátizsákokkal pont összezárnak elõttem.
Valaki megkérdezi: Te 66-os vagy? Jé, ennyire látszik a kor, mit tagadjam, nem vagyok egy Gábor Zsazsa.
Az idõ továbbra is szép és a cserépfalu elõtti mûútra viszonylag gyorsan le lehet érni. A Nyomó hegy felé tarkállik a csapás a túrázóktól és a távolban Csabit is látom, ahogy elhúz mindenki mellett. A hegy elég trükkös, de a rendezõk táblái figyelmeztetnek a mászós-kúszós szakaszokra. A csúcson a srácok látva, hogy a hatvanas távon indulok, gratulálnak, mondván én vagyok az elsõ. Furcsállom a dolgot, de kötik az ebet a karóhoz. Nem dob fel a gondolat, mert akkor hová lett Csabi? Morfondírozgatok futás közben, de a sajgó sarkam eltereli a figyelmemet a kérdésrõl. Lejtõ, pincesor, a falusi pályán éppen meccshez készülõdnek, fõ utca, iskola, az udvaron Németh Csabi (ezek szerint mégis megvan, örülök neki).
A célban megkapom a pecsétemet, de leginkább a meleg leves izgat, amihez a feljogosító jegyet a sor elejére kuncsorogva megkapok. Pofátlannak érzem magam, hogy így beállok a sor elejére, de a túrázók kedvesen gratulálnak nekem. Beszélgetés, mosakodás után meg is kapom a magamét.
A túra, mint mindig, jól szervezett volt. Ismét szép helyeken kocoghattunk, az idõjárással szerencsések voltunk a szalagozás pedig hatalmas segítség, legalábbis számomra. Itt leszek jövõre is.
 
 
Eger csillagaTúra éve: 20082008.09.25 08:02:28
Végre egy kis hazai pálya.
Nem különösebben szeretek utazgatni, fõleg nem szombat reggel. Az Eger Csillaga túra márcsak ezért is a kedvenceim, közé tartozik. Egriként el sem tudok képzelni szebbet, jobbat, mint kényelmesen összeveckelõdni, elbringázni a rajthelyre és nekirugaszkodni a hegyeknek.
Így is történt. A kollégiumnál ismerõs arcok. Köszöngetés, pacsizás, nevezés. Tömeg sehol, bár mivel mi Pisti sporttárssal 9 óra körüli rajtot terveztünk ez nem is meglepetés. A szorgalmasabbja már a hegyeken jár. 9 óra 5 perckor mi is utánuk eredtünk. Elsõ célunk az Eged-hegy teteje. Kedvenc edzõterepem, szerintem megunhatatlan akár futva, akár kerékpáron moccan rá az ember. Az idõjárás kiváló a kocogáshoz, laza szerelésben is. Elhagyjuk a várost és az emelkedõn összetorlódott túratársak tömött sorát is. A Csomós-tanya elõtt eligazítunk egy futó srácot, aki be is áll szélárnyékba, igaz ez nem sokat számít a kavicsos szerpentinen joggolva. Kár lenne nem rácsodálkozni a kilátásra, mert a levegõ tiszta a nem túl távolban a Kékes is szépen látszódik. Az út a csúcsig kellemesen megszuszogtat, de nem kell vágtázni, mint az Eged-futáson (a tavaszi versenyre gondolok). Az elsõ ponton megkapom a jelzésemet és egy csokit. Koccanás tovább. Hamarosan szembe jön Pisti velem, talán egy perc lehet köztünk, de megbeszéltük, hogy haladunk a magunk tempójában. Várkút felé haladva dimbes-dombos az út. Pont egy dimb elõtt találkozok az öcsikém csapatával. Bugi, Darti és Gyík úr a 25-ösön nyomul, dobunk egy pacsit és megyek tovább. Illetve megyünk, mert Darti követ, kamerával dokumentálja, hogy micsoda állat vagyok, és fennhangon kommentálja az eseményeket. Téboly a fickó, de jól áll neki. Idõvel lemarad, én pedig szépen bekoccanok Várkútra. Itallal kínálnak, de amíg van, maradok a sajátomnál. A Kövesdi kilátónál ismét megcsodálom a panorámát, és haladok a Török úton. Jól esik a futás így érek a Völgyfõ-házhoz. A pecséten kívül mást nem kérek és lejtõzök egy jót a Barát-rétig. A Bujdosó-kõnél ritkán járok, szép hely. Következik az Egeres-völgyi erdészház. Ez tuti ismerõs rész, legutóbb 2 nappal korábban jártam itt. Akkor fontolgattam, hogy bejárom a pálya következõ szakaszát komor emlékek mián. De nem tettem, tavaly sem tévedtem el (de elõtte igen). Pecsételés, a széles erdei úton megvan a piros kereszt, még a letérésnél is, de utána… Tavaly nem itt volt? Hát nem. Nézek, nézek, de nem látok. Na sebaj, irány Irán. Tartom a lendületet a jól futható ösvényen, hamarosan egy rétre érek ki. Felismerem, itt csûrtem el 2 éve is. Na gyerünk vissza. Nem vagyok büszke magamra. Próbálom tartani az irányt a Berva-völgy felé. Végre jelzett útra érek igaz nem piros, hanem sárga, de az iránya jó. Egy idõ után elágazásba érek, és óriási örömömre ott az elveszett piros is. Feldobódok, bár némileg lesújt, hogy kb. 15-20 percet kolbászoltam fölöslegesen. Ráadásul a kulacsom is kiürült közben. A piros sávot viszont könnyen megtalálom és onnan már lejt az út a Berva-völgyig. A Les-rét elõtti szakasz szokás szerint benõtt, de most nincsen csalán az ösvényen, nem is hiányolom. A pontnál bõséges a választék, de én csak inni kérek. Mint megtudtam a srácok este 8-ig kinn állomásoznak, hát igen: komoly dolog a pontõrség. Szarvaskõig jórészt lejt az út, kivéve persze a várat. Cappogok felfelé, és a csúcson szembejön velem Pisti. Õ is elcsûrt egy-két helyen, de nem sikerült felülmúlnia engem. Hát igen mi volnánk a helyi futók. A csúcson keresem a pontõrt, de hiába. Kattintok egyet a telefonommal dokumentálásképpen. Szétnézek, elrágcsálok néhány kekszet és elindulok lefelé. Hogy tudtam itt lebringázni anno? Hiába nem leszek már gyereksztár. A domb aljában összefutok a pontõrrel, õ idõben lesz kinn csakhát vannak ilyen futóbolondok is. Pecsét után átkelek a 25-ös úton és próbálom utolérni Pistit az emelkedõn. Nyomulok, nyomulgatok, de nem látom. Hát akkor maradjunk a saját tempónál. A gerincre felérve már sok meglepetés nem érhet (habár gondoltam már így korábban is). Az út lankásan megy szinte a célig. Az erdõmûvelõk kicsit átalakítottak egyes részeket, az egyik szakaszon szinte csak az emelkedés rajzából tudom, hogy hol vagyok, mert a jelzett fákat sem kímélték. Az utolsó ponton pár éve még kilátó állt ma viszont Viktor cimboránk volt a legmagasabb kiemelkedés, aki sárga Ladája mellett itallal kínált. Ha tûzoltó kínál inni is kell, egy korty be is csusszant. Irány Eger, hamarosan beértem a városba. Az épülõ lakóparkoknak szerencsére még csak az alapjai látszanak a Rác-hegyen. Hát majd egy-két év múlva sûrûbb lesz a hely. Egerben a Széchenyi úton kocogás a Gárdonyi Kollégiumáig. Ebédidõ van, szerencsére nincs nagy forgalom. A laza kocogás ellenére jó volt célba érni az 50 km-es túrán, 13 óra 43-kor le is állok. Meglepetésemre Pistit nem találom benn, de 5 perccel késõbb befut õ is. Megállt kólázni Szarvaskõn, úgyhogy árnyékra vetõdtem, amikor tûztem utána.
A túra szuper volt, jövök jövõre is!
 
 
Montrail Bükk 60 / Nomád 35/15Túra éve: 20082008.05.14 08:04:51
Montrail 60
Reggel 9-kor, azok, akik túratempóban tervezték a miskolci csapat által rendezett megmozdulás teljesítését, már jó ideje róhatták a Bükk útjait. Mi viszont, akik inkább futni készültünk egy jót Németh Csabi rajtszavára ekkor lódultunk neki a távnak. Túra és futóverseny, ahol õ „csak” rendez? Hát ilyen is van, nézzük, mit fõz ki nekünk egy bajnok.
A rajt után Carlos vezette fel a csapatot az elsõ métereken, majd ki-ki felvehette a nyúlcipõjéhez állított tempót. Jómagam egy háromfõs boly tagjaként iparkodtam az elsõ pont felé. Az élen egy srác piros mezben szép tempót diktált. Csodálatomat csak fokozta, hogy gyakorlatilag frissítõ nélkül vágott neki a távnak viszont, hátul discmant hordott. El is szégyelltem magam, hiszen én kulacs, keksz, szendvics nélkül bizony nem merek ilyesmibe fogni. Hiába öregszem. Egy darabig mögöttem Hajduska Balázs nyomult, egy helyen figyelmeztetett egy észre nem vett jelzésre és az élre tört. Az elsõ ellenõrzõ pontnál még láttam, ahogy bélyegeztet és onnan ki is csúszott a képbõl.
Az ellenõrzõ pontnál egyébként Kánaán fogadta a betérõket. Víz, izotóniás ital, kóla, banán, édes+sós keksz hevert a terülj asztalkámon, ez aztán profizmus. Ez az ellátás egyébként minden ponton tapasztalható volt, valahol még egy Sport szeletet is a kezembe nyomtak. De hát az étlapot csak nem ehetjük végig, lépés tovább a discman-es cimbora egy darabig még tartotta a tempót, majd visszavett és a célig nem is láttam. A táj nagyon változatos volt, árnyas erdei ösvények, napos rétek, romantikus keskeny aszfalt-utak váltogatták egymást, és hogy legyen egy kis dzsungel érzés a jelzést követve be-be mentünk a sûrûbe is. A második pontnál jelezték, hogy három perccel korábban ment át elõttem az elõzõ futó. Azért én csak maradok a komótos haladásnál. A táj továbbra is vadregényes volt. A jól futható, szélesebb utakat keskeny ösvények váltogatták, ahol szép számmal lehetett utolérni a túratempóban közlekedõket. Az utakra dõlt fák pedig segítettek a kúszó-mászó képesség fejlesztésében. Az árnyasabb helyeken pedig nedves sziklák nehezítették a haladást, egy ilyen szakaszon (Sügér-völgy) buktáztam egyet, ráadásul bele a csalánba. Ez futás közben nem zavar, de itt már tudtam, hogy két napig vakaródzós éjszakáim lesznek.
A Hór-völgy aztán helyre tette a futómûvet, majd jött még egy ilyen csemege ösvény, ezúttal fölfelé, és elértem a 3. pontot. A lillafüredi mûúton átvágva dózerúton haladtunk tovább, ahol leginkább az erdészeti jármûvek nyomainak kerülgetése okozott nehézséget. Szépen pilickáztam felfelé saccolgatva, hogy mennyi emelkedõ lehet még hátra. A terep nagyon jól futható volt, de tény, hogy már egy jó órája, egyenletesen emelkedett. Ilyen az élet. Lassacskán az elõttem lévõ fák között fényt láttam átszüremleni, és akkor már tudtam, hogy a fennsík környékén járhatok. Ezen a szakaszon értem utol Kalotay Leventét (a sárvári bajnokot). No persze nem ellenfél volt, hanem a pálya szalagozását ellenõrizte, fejlesztette. Kicsit beszélgettünk, amennyire tõlem tellett, így tudtam meg, hogy most járok féltávnál, és hogy nincs elõttem senki. És a srác fehér felsõben? Úgy tûnik eltévedt valahol. Szomorú, mert „nem harcban vérzett el”, de messze még a vége a játéknak, addig bármi megtörténhet. Elköszöntem Leviéktõl és igyekeztem tovább. Kicsit tûnõdtem azon, hogy milyen fazonok sürgölõdnek a szervezés körül. A Németh, Kalotay, Zabari triumvirátus mellett én csak nagyon halkan és szerényen titulálhatom futónak magam, azt is csak úgy, ha nem hallja senki. De félre az önkritikával legyen az bármily jogos, koncentráljunk az útra. A táv elsõ felében a jelzések jól követhetõek voltak, ahol épp elbizonytalanodtam mindig találtam egy szalagot, ismerve a navigációs képességeimet ez igazi áldás volt számomra.
Innentõl azonban kellett némi kreativitás. Ahol épp nem voltam biztos a dologban ott lefelé mentem, végülis nagyjából már át kellett érnünk a Bükk magasabb részein, így haladva szalagozást is találtam, turista-jelzést is, és egy réten újabb terített asztal fogadott. No meg persze a bélyegzés. A Savós-völgyön lefelé futás frissítõ volt a huzamos emelkedõk után. Legalábbis eleinte, mert kezdett fájni a sarkam és elkönyveltem magamban, hogy ennek a cipõmnek ez az utolsó versenye. Errefelé az elmúlt szûk hétben kétszer jártam bringával, és mindkét alkalommal elkapott az esõ. Most is aggódva figyeltem a néha-néha elboruló eget, szinte már hallottam is az esõcseppek koppanását, de ez szerencsére elmaradt, sõt továbbra is gyönyörû kora nyárias idõt sikerült kifogni.
A völgy aljára gyorsan leértem és az itiner böngészése után a zöld jelzésre is hamar rábukkantam. Jó kis emelkedõk után értem föl a gerincre, ahol érdemes volt nézelõdni is egy kicsit. A néhol sziklás ösvény adott egy ugróiskola hangulatot. A Molnár-sziklánál gondoltam megnézem a panorámát, de majdnem pórul jártam. Egy anyuka ugyanis pont ott pisiltette a kisfiát, de hogy ehhez miért kellett mellmagasságba emelni a lurkót, és az ösvényre célozni azt nem értem. Talán tömegoszlatásra, vízágyú kezelésre trenírozzák a srácot. Hát engem sikeresen eloszlattak. Persze a srácot is sajnálom. Ki tudja, milyen lelki törést okozhatott neki ez az akció. Õ csak elõvette a szerszámot és erre egy ronda kopasz ember kiugrott a bokorból, így alakulhatnak ki a fóbiás félelmek. A következõ pontnál éppen kipakolták az elemózsiát, Atosz a szalagozás meglétét ellenõrizte. Ittam egyet és lódultam tovább.
Innentõl kezdve csak a szalagozásra hagyatkozhattam, mert valami oknál fogva ez eddigi részeken még legalább az irányokkal tisztában voltam hellyel-közzel, viszont innen teljesen fehér folt következett a belsõ GPS-emben. Emelkedõ, lejtõ, sziklapárkány: jé, itt már jártam egyszer a Népek tavaszán! Megyünk tovább, jobbról egy település zaja jut el hozzám, de nem látom mi az a hely. Mozgó ellenõrzõpontra is bukkanok, mondják is: kék kereszt és kék derékszög a követendõ irány (érdekes fogalmazás, korábban ilyet még nem hallottam). Egy meredek ösvényen az itinert nézegetem, és majdnem bezuhanok Bükkszentlászlóra. Szimpatikus hely, elég nehéz itt eltévedni az egy darab utcán. Jé, itt meg a téli Tortúra útvonala vonult, csak éppen visszafelé, de ha jól sejtem a további szakasz is az lesz. Nem bízok semmit a véletlenre az emelkedõn tötyörögve olvasgatom az útmutatót. Megtalálom az utolsó pontot is. Addigra már teljesen kifogyott a kulacsom így jól esik az ital. Ez az utóbbi rész volt a leghúzósabb számomra. Már csak négy kilométer van hátra, kapom az infót Kovács úrtól. Az pedig pontosan annyi, amennyi: kalkulálok magamban. Az út végig lejt, ami jó, de fáj a sarkam, ami viszont rossz. Uccu neki, viszonylag gyorsan elérem az aszfaltos szakaszt, ahol már különösebb motiváció nélkül kocorászok a cél felé. Egyszer csak neszt hallok mögöttem, hátra sunyizok, és döbbenten fedezem fel Carlost kb. 25 méterrel odébb. Sajnos nem vagyok az a harcos típus, a sprintelés nem az erõsségem, de ez mellbe vág. Nem elég, hogy fiatal, jóképû, erõs, és egy gyönyörûséges asszonyka várja a célban, még le is nyom a végén, mint a bélyeget. Utolsó lehetõségként az eddig szabályszerûen mûködõ fékezõ-rakétákat ellenkezõ irányba állítom, és rohanni kezdek lefelé. Na ez nem az a kimondott zsírégetõ tempó, a sarkam fáj, de meg kell próbálni. Az egész túrán nem ziháltam, erre most kiköpöm a tüdõmet. Zabari Jani kocog velem szemben, szurkol, de én csak pislogok, lassan feltûnik elõttem a cél elõtti parkoló, és az összegyûlt rendezõk tapsa mellett befutok az utolsó pecsétért. Carlos picivel késõbb szintén beérkezik, kemény menet volt. A befutó csomag pazar (oklevél, póló, kitûzõ, innivaló).
Ami a rendezést illeti a magam részérõl nagyon meg voltam elégedve vele, az ellátás minden igényt kielégített, a pálya szalagozását pedig nem gyõzöm dicsérni. Komoly munka lehetett, akár hagyományt is lehetne vele teremteni. Nagyon nívós túrán, versenyen vehettünk részt, remélem több hasonló is követi majd. Én itt leszek (ja igen, és Montrail cipõben).
 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20082008.04.21 07:56:18
Mátrabérc 2008.

Még nem láttam a túra statisztikáit, de igencsak meglepõdnék, ha az idei indulók száma csúcsot döntött volna. Az idõjárási elõrejelzések sok mindenkit elriasztottak, pl. a baráti körömbõl is. Hát igen, a túrát megelõzõ napokban szinte mindennap esett, ami elõre garantálta, hogy ezt a napot sem ússzuk meg szárazon.
A riasztó jelek ellenére azonban már így is szép számmal összegyûltük a siroki vasútállomáson. A regisztráció ilyen gyors még sosem volt, és a célba fuvarozott csomagok sem töltöttek ki akkora helyet, mint a korábbi években.
Pontban hatkor elhangzott: Jó túrázást! És a jónép nekivágott egy szép hosszú napnak. A rövid aszfaltos szakaszon beállt egy sorrend, majd nekivágtunk a sûrûjének. Az idõ kicsit hûvös volt, de nem kellemetlenül, a hosszú felsõ/rövidnadrág kombináció éppen jónak bizonyult. Jómagam beálltam a saját jólesõ tempómra és egy idõ után azt vettem észre, hogy magamra maradtam. Hátrakukkantva Németh Csabit, Lõrincz Olivért és Dorner Lacit szúrtam ki. Illetve Németh Csabit szinte folyamatosan hallottam is mivel valakit éppen korrepetált futás elméletbõl. Néha-néha kiesett ugyan a hallótávolságból, de nem ringattam magam hiú reményekbe. Tudtam, hogy ez csak az út kanyargóssága miatt történhetett, az hogy õ kifogyjon a szuszból, vagy hogy növeljem a köztünk lévõ távolságot kizárt. Nagyjából a 3. Km táján erõs ködbe érkeztünk, néhol radikálisan csökkent a látótávolság, a tisztább részeken viszont szépen látszott az alattunk hömpölygõ köd. A viszonyok dacára az emelkedõs részek remekül futhatóak voltak, engem egyedül a létrás részek fogtak meg, amelyeken át kellett mászni a kerítéseket leküzdendõ. Egy ilyen résznél ért utol Csabi is. Legalább megfigyelhettem, hogyan küzdik le a bajnokok az ilyen akadályokat. Hát meg is lepõdtem a kreativitáson. Az egyik helyen átpréselte magát az összeláncolt kapuszárnyak között (szerintem korábban sutyiban kipróbálta, hogy átfér-e), a másik esetben alul bújt át (limbóban sem versenyeznék vele). Az oroszlán-vári pontig együtt haladtunk, majd ki-ki ment a maga tempójában. Nagyjából ekkor kezdett el esni az esõ, de ez különösebben nem zavart sem engem, sem a muflonokat, amelyekkel bõven találkoztam arrafelé. A Kékesig hasonló viszonyok uralkodtak. Csöpögõ esõ, fák között zúgó szél, alacsonyan száguldó szürke fellegek. A kékestetõi pontig tavalyhoz képest 5 percet javultam, ami kellemes meglepetés volt, mert nem hajszoltam agyon magam. Utána viszont jöttek a nemszeretem részek. A csúcsig valóban bérc volt a jelleg, aminek elõnye az, hogy a víz sehol sem áll meg, vagyis nincs sár. Késõbb viszont jutott ebbõl is. Olyannyira, hogy dobtam is egy féloldalast, ami kicsit megtört lelkileg. Hát ez van, ahogy a mesterem mondaná: zsírból vagyunk, nem cukorból. Sár, vizes kõ, nedves gyökér nehezítették az utunkat. Külön öröm volt felgyûrkõzni a Csór-hegy elõtti emelkedõn. Persze ez nem mindenkinek okozott gondot. A Rudolf-tanyai itatónál ért utol Lõrincz Olivér. Olipapa futóbottal rótta a kilométerek, ráadásul mesterien is kezelte a szerszámait, amikor én csámpáztam õ stabilan haladt. A sárban futás sajnos nem az erõsségem. Tudom, ami nekem gond az mást sem gyorsít, de az instabil körülmények nehezen viselése vetett véget downhill bringás reménységeimnek is anno. Így kocogtunk egészen az Ágasvárig ahol technikai szünetet kellett tartanom. Olipapa itt villámgyorsan eltûnt a szemem elõl lukasztás után levergõdtem a sziklákról. Irány Mátrakeresztes, de melyik jelzésen is? Persze, hogy rossz felé kanyarodtam. Ezen a helyen mindig megeszem a kefét és a piros sávon megyek a kereszt helyett, nem nagy kitérõ, de… A patakot becéloztam és meg is lett, ahogy az erózió mûködését elnézem néhány éven belül a mederben futhatunk majd, az út teljesen el fog tûnni. Az egyenesebb részeken feltûnik elõttem Olivér is, talán még utolérem. Mátrakeresztesig szépen, gyorsan lehet haladni, tetszik a táj. Az ellenõrzõpontnál tuti az ellátás, bedobok egy szörpit, és még látom, ahogy Olivér átkel a patakon. Egy jó perc az elõnye, nem behozhatatlan, ha nem csúszós a talaj. Nade mitõl ne lenne az. Az emelkedõk kijoggolása nem gond, de a szárazabb foltok keresgélése elég zsibbasztó. A Nyikom-nyeregnél egy kanyarban látom Olivért elõttem. 4-5 percre saccolom az elõnyét, hát ezt behozni nem fogom. De maradjunk a realitásoknál: 6 órán belüli menetidõt terveztem és már egyre kevesebb esélyt látok arra, hogy ez sikerüljön. A Múzsla elõtti pontnál még úgy látom sikerülhet. Az emelkedõ elõtt elõveszem vízhatlan tokjából az igazoló lapot, aztán a csúcsra érve látom, hogy ez még nem a Múzsla, hmmm. Aztán meglesz az is látom a kõre festett infót: 850 m magasan vagyunk. A pontõrök még nem értek ki, sebaj. Kicsivel odébb találkozok velük is, a pecsételés gyorsan megy, nem irigylem õket hosszú mûszak vár még rájuk. Szerencsére már nem esik, bár észre sem vettem mikor állt el a csapadék. A Múzsla csúcsán egyébként mérlegem a lehetõségeimet: ha 34 perc alatt beérek a célba elérem a célomat, ha lassabb leszek akkor nem. Szárazon talán ez menne is, de így.. Kb. úgy futok, mint ahogy Betoncipõs Dzsoni úszni szokott. Csak nem olyan egyenletesen. Ravasz ez a hely, bár az út lejt mégsem feltûnõ, hogy segítene a gravitáció, kis emelkedõk, köves-sziklás bozóttal benõtt, szlalomozós ösvény. A vicces fát szerencsére idõben észrevettem, nem úgy mint tavaly, amikor szinte kifektetett. Ez egy vendégmarasztaló növény, ami az ösvény fölött úgy 1,7 magasan keresztbe nõtt. Ha az ember a lába elé néz pont bucira kapja. Lassan kiérek a fák közül és viszonylag gyorsan sikerül lefutnom az ösvényen. A patak elõtt hálát adok a sielõ rutinomnak, mert az utolsó métereket szinte végigcsúszom. Egyenesen a patak közepébe, de az már nem ront a cipõm állagán. A mederbõl kimászás viszont szó szerint megfektet. Négykézláb kikászálódva még 3 percem van a terveimhez, viszont amint meglátom az erdei út állagát, azok szerte is foszlanak. Az arra járó gépek szép dagonyát varázsoltak a talajból. Az erdei részrõl kiérve még kutyább a helyzet, cipõnként 5 kg sár ragad rám. Véresre rugdosom a vádlimat, de akkor sem megy jobban. Az órámra sandítok, és jobb híján átértelmezem a célokat. Végülis a tavalyinál jóval nehezebb körülmények között kicsivel gyengébb idõt produkálok, volt már rosszabb is, ezért nem érdemes marcangolnom magam, majd keresek mást erre a célra. Mire a célba érek már tisztább a kép, 6 óra 4 perc alatt teljesítettem a távot. Olivértõl kaptam 6 percet, Csabit inkább nem is említem õt nem igazán hatja meg egy kis sár.
A túra az idõjárás dacára (ami a rendezõket jobban sújtja, mint minket) szép volt, komoly kihívás minden teljesítõnek. Hazafelé utazva még megcsodáltam a felhõkbe burkolózó csúcsokat, õk itt lesznek jövõre is, akárcsak jómagam.
 
 
Bükki kilátásokTúra éve: 20082008.03.03 07:39:33
Elõjáték: A túra elõtti napon végig kellett hallgatnom egy kollégám fejtegetését a hétköznapi stressz feloldásával kapcsolatban. Persze úgy is lehet, mondta õ, hogy az ember szaladgál 40kilométert, de igazán hülyeség az egész. Sokkal jobb módszer az, ha elfogyasztjuk a kellõ mennyiségû alkoholt. A kellõ mennyiséget is meghatározta: az amikor már hánynia kell az embernek, mert akkor nem azon jár az agya, hogy mi merrõl hány méter, hanem az, hogy mikor gyógyul már meg. Nem vitatkoztam vele, mert hát szakértõvel az ember ne akassza össze a bajszát, és már az óvodában sem voltam a híve az „aki hangosabb annak van igaza” harcmodornak. Igaz, amikor az éves aktuális gyomortükrözésrõl érkezik a srác (ahol a szakszerû kezeléssel kiharcolt gyomorfekélyét nézegetik), nem szokott ilyen határozott lenni.
És én akkor már jó ideje tudtam, hogy másnap, ha esik, ha fúj neki fogok vágni a BÜKKIKI-nek.
Újra akcióban: Imaro már a hét elején figyelmeztetett: az elõrejelzések szerint esni fog, de azért bizakodtam, hátha mégsem lesz igazuk a meteorológusoknak. De az elõzõ napi zuhé már nem jogosított fel különösebb optimizmusra. A reggel busszal Szilvásváradra utazva sok túraszerkóba öltözött srác vizslatta a tájat. Az alacsonyan szálló szürke felhõkön átszüremlõ fény nagy kalandokat ígért azoknak, aki nem forrón szeretik. Viszont a várható viszontagságok el is vették többek kedvét, két cimbora pl. úgy döntött a csapatunkból, hogy a buszról már le sem száll, illetve csak kicsit arrébb egy sörözõ közelében.
A rajthelyen ott volt már a teljes egri roki csapat, Imaro az autóban felpolcolt, begipszelt lábbal, Csabi pedig a Téli Mátrás emlékgipsszel a kezén. Az adminisztráció gyorsan lezajlott, akárcsak a nekivetkõzés és a rajtidõ beírás után Józsi barátommal a sarkamban 8.43-kor nekivágtam a túrának. Alighogy ráértünk a Z+ jelre utolértem Darti mestert, akivel együtt utaztunk, csak õ nem molyolt addig, mint én. Köszöntünk egymásnak majd azt vettem észre, hogy kocog mögöttünk, és közben filmezi a futásomat. Az operatõrség gyorsan kivette belõle a szuflát és lemaradt. A túra elsõ szakasza jól futható, érdemes volt kilépni, bár Józsi nem így gondolta, jelezte, hogy lassít. A Bácsó-völgyet a Kelemen-széke felé hangulatos, jól futható emelkedõk, kanyargós ösvények követték, az irtásos helyeken még viszonylag jó volt a kilátás. A Kelemen-székénél könnyû volt megtalálnom a pontot, hiszen én helyeztem ki. A lukasztás után downhill szakasz következet a Katonasírokig. Meglepve tapasztaltam, hogy az út majdnem porzik. Az elõzõ napi esõnek alig láttam nyomát, a körüllengõ szellõ pedig szinte langyos volt, azon gondolkodtam vajon nem öltöztem-e fel túl vastagon. Télies holmi volt rajtam, amit a hõmérséklet nem indokolt, viszont arra készültem, hogy ha az idõ viharosabbra fordul jól jöhet a thermo holmi, és ha elázok is tartja a meleget. A Katonasíroktól fölfelé kocogva minden lehetséges cippzárat lehúztam, de az Õr-kõ felé haladva már hallottam, ahogy az erõs szél süvölt az ösvény mentén álló fenyves tetején. Az Õr-kõ rétnél kitettem még egy pár narancsszínû szalagot a korábban felvittek mellé. Ezek a lefestett K háromszög jelzést voltak hivatva pótolni. Az Õr-kõ tetején már intenzív szél fogadott, a lap lukasztása után próbáltam kicsit szétnézni, de nem volt mit. A tájat vastag fehér felhõtakaró borította, és a szélnek köszönhetõen itt már örültem a vastag ruhának. Ahogy visszaereszkedtem a rétre rákezdett az esõ is. Hol gyengébben, hol erõsebben, de a túra teljes ideje alatt esett. A következõ szakasztól tartottam, mert az örödögszántást alkotó sziklák nedvesen csúsznak mint a jég, így némi ugróiskolázásra kényszerültem, ami viszont kellemesen melegített. Így érkeztem meg a Cserepes-kõre, ahol Réka, Kati és Pepe épp egy csoport túrázót vendégelt meg teára, almára és ropira. Én gyorsan tovább léptem és saccolgattam, hogy hol fogok elesni, ugyanis innen leereszkedve ez még mindig sikerült. Most viszont nem, ami akkora sikerélményt adott, hogy túl is futottam az elágazón. Tittiri vissza, a Vörös-kõ-bérc oldala, mint mindig mos is csodás, de a kilátás az zéró. Irány az Õserdõ, ezen a szakaszon találkoztam a legtöbb túrázóval. Ki-ki a maga módján védekezett az elemek csapásai ellen, nekem egyetlen alternatívám az volt, hogy az A/4 méretû tasakba bújtatott ellenõrzõ lapomat a mellkasom elé tettem szélfogó gyanánt. A megoldás mûködött, a kedvem pedig javult. Csabi barátom jutott eszembe, aki a közös edzéseinkre többször alkalmazta már a katasztrófa-sport kifejezést, de Darti is úgy vágott neki a menetnek, hogy: akkor kell túrázni, amikor jól esik. Hmmm… Az Õserdõ csodás volt, szebb lenne ugyan keresztül hatolni rajta, nem így körbe pilickázni, de így sem rossz. Egy lány ezen a szakaszon meglepõdve kérdezte: hát te ki vagy? Én pedig voltam olyan egyszerû hogy elpoénkodtam a bemutatkozást, azóta is restelkedem miatta. Az elmulasztott alkalmak pedig sosem térnek vissza. Következõ pontunk a Tar-kõ, ahonnan megintcsak semmi kilátás sem nyílt, a jövõ héten okvetlenül felmegyek bepótolni, ami elmulasztottam. Viszont innen sietõsen távoztam, mert a szél miatt kutya hideg volt. A hideg azonban tempóra ösztönöz, a K jelzésen szlalomoztam a kövek és pocsolyák között, sõt a töbrök alján néhol még jégfoltok is csillogtak. A mûútra kiérve lassúnak éreztem a tempót, de ezt inkább az ingerszegénységgel magyaráztam, míg a folyamatos ugrabugrálás minden lépésnél kalandnak bizonyult, az aszfalton csak teperni kellett, amihez én már öreg vagyok. De a táj szép volt, fõleg ahol fenyvesek között haladtunk. Hallottam már arról, hogy ez a fafajta tájidegen ebben a régióban és elõbb-utóbb visszaállítják a korábbi állapotot. Hát nem értek hozzá, de a fenyvest szeretem, és ha belevesszük, hogy az egész Nagymezõ mesterséges beavatkozás eredménye akkor kérdés, hogy hol a kezdet. Így értem el a Vörös Meteor Síházhoz, ahol terülj-terülj asztalkám várta a betérõket. Én megint nem bizonyultam jó vendégnek, nemúgy, mint Larzen és Farkas, akik már csúsztatták le a zsíros deszkákat. Itt már egy kis számvetést készítettem magammal: 2 óra 5 perc körüli idõvel teljesítettem az addig bõ 18 kilométert. Figyelembe véve, hogy addig végig emelkedtünk nem rossz. De ügetés tovább. A következõ pontra korábbról nem emlékszem, de jó, hogy ott van, mert így nem kolbászol a nép a mezõn, mindenkit rákényszerít a helyes csapásra. A Nagymezõ legelõjén élmény futni, olyan mintha ruganyos szõnyegen haladnánk. A Nagymezõn tapasztalható idõjárás egyébként ismét doppingolt a süvöltõ szél fehõ-foszlányokat ûzött közöttünk. Bringán az ilyesmi nem lelkesít, de így nagyon. A Keskeny-bükk felé haladva méterenként változtak a látási viszonyok, néhol a köd olyan sûrû volt, hogy csak pár métert lehetett látni. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy az ösvényeket sok helyen sûrû avar fedte nem lehetett egyszerû a tájékozódás azoknak, aki esetleg elõször jártak itt. A Keskeny-bükki pont elõtt találkoztam Áki bácsiékkal, akik éppen technikai értekezletet tartottak. Csatlakoztak hozzám, de rövid beszélgetés után változtattak a taktikán, és megint magam maradtam. Átérve a Heves-BAZ Megyehatáron a Pazsag felé aszfalton vitt az út, ahol megint elkapott a hûdecsigavagyok fíling. A pazsagi erdészháznál kuksiztam a struccokat, de nem láttam õket. Talán elbújtak a hideg miatt, vagy egyszerûen már nincsenek ott. Lukasztás a 9. ell.ponton és irány tovább. A következõ szakaszon nem ritkaság a sár, a víz valahogy még nyáron is hajlamos itt megrekedni, most pedig hol vagyunk a száraz évszaktól. Egy héttel korábban bicajjal jártam erre, be is ragadtam, de szerencsére a futásnál nincsennek ilyen malõrre lehetõségek. Dimben-dombon, sáron, bokron, létrákon keresztül értem le a Hosszú-völgyi ponthoz. Illetve oda, ahol korábban pont volt. Egy ideig keresgéltem, aztán megnéztem az itinert. Hát igen ez a pont arrébb lett helyezve. Nem ártott volna ha hazaiként is megnézem az útmutatót. A Hosszú-völgyi út igazán vadregényes. Két oldalt magas sziklafalak, mohos kövek és befagyott patak. A Hór-völgyben pedig rábukkanok a következõ lukasztó helyre. Ide éppen délben érkeztem, ami 3 óra 17 perc menetidõt jelent. Még a völgyben elropogtattam az utolsó kekszemet (a negyediket), és mielõtt nekiugrok az Ódor-hegynek megiszom az utolsó korty italomat is. Épp ideje volt, egyéb körülmények között a fél liter folyadék édeskevés lett volna, de így a folyamatos esõ közben elégnek bizonyult. A KL jelzésen kocogni próbáltam, de a csúszós sárban már csak teli talppal lehetett megmaradni, így nem erõltettem a dolgot. Az esõ bezzeg erõltette magát, mert ahogy kiértem a fák takarásából olyan zuhét kaptam, ami már nem volt üdítõnek mondható. A téli gúnyám azonban még mindig elég komfortos volt, leszámítva a nyakamban fityegõ szerencse-kendõmet, ami eleinte talán még dizájnosnak is tûnhetett, mostanra azonban csak egy tocsogó rongydarab volt a torkomon. Az Ódor-vár elõtt turistákkal találkoztam. Kicsit talán vicces volt, ahogy esõkabátos társaság szorong az esõbeállóban én pedig ing/gatya játszom a szaladó férfit. Fent egy bácsi kedvesen mutatta: arra van a pont. Megköszöntem, lukasztottam és megnéztem a tájat fentrõl. Pazar látvány volt, ahogy a szél kergette a felhõket a völgyben, de az esõ és a szél menetre ösztökélt. Innen az utolsó ponthoz átérni már nem volt nagy strapa, a pontõrök pedig éppen kipakolták a vendégváró falatokat. Nem irigyeltem õket, mert még egy mûszakot le kellett húzniuk azon a szeles, hideg helyen. Innen ellépve már játszottam a gondolattal, hogy sikerül-e gyorsítani a tavalyi tempón. Úgy gondoltam, hogy ez az utolsó szakasz, a Török-út állagán múlik. Ha nagy a sár, akkor kérdéses a fejlõdés. De szerencsére a talaj nem ázott föl kellemetlen mértékben, így 1 óra 2 perckor beértem a célba. A teljes menetidõm 4 óra 19 perc lett. Megkaptam az oklevelemet, kitûzõmet és száraz gúnyában már jól esett az üldögélés a Várkúti turistaház cserépkályhálya mellett.
Nagy élmény volt a túra, igaz nem a legszerencsésebben alakult az idõjárás miatt, de én örülök hogy így esett. Egyéb körülmények között, a magam szakállára, nem vágtam volna neki a viharos Bükknek és azt hiszem most egy érdekes élménnyel szegényebb lennék.
Utójáték: aki pedig úgy gondolja, hogy tényleg az alkohol a stressz leküzdésének a legjobb eszköze igyon még egy pohárral és fogja rá a nyuszira. Persze mielõtt valaki megmondja a frankót kipróbálhatna más eszközt is, mint pl. egy intenzív túrát a Bükkben.
 
 
Téli MátraTúra éve: 20082008.01.28 09:33:27
Hupikék Törpikék
A Téli Mátrának, helyesebben az Ultra-Kupa elsõ fordulójának, 5 fõs csapattal vágtam neki. Illetve ez nem teljesen igaz, mert a többiek elszöszmötölték a rajtot.
Amikor unszoltam a csapatot, mondván hogy márcsak percek vannak hátra az indulásig Pisti még egy Red Bullal szemezgetett, Csabi és Csabi a ruházkodáson töprengtek, Peti pedig a futóbotjaival végzett harci mozdulatokat. Én épphogy odaérkeztem az iskola elõtti gyülekezõhelyhez már el is hangzott a jelszó: Jó túrázást! Ezt egyébként én is elõször hallottam itt, mivel tavaly én is lekéstem a rajtot.
A tömeg nekilódult, és ahogy elkocogtunk a parkoló mellett láttam, hogy a barátaim még mindig a kereklámpás mellett molyolnak. Kiabáltam nekik, de a reakciókat már nem vártam meg.
6 óra 59 perckor nekiugrottunk a Mátrának. A mezõny hamar széthúzott, mire a települést elhagytuk márcsak hárman voltak elõttem (közülük csak Mécs Lacit tudtam azonosítani hátulról), egy srác pedig a nyomomban haladt. Lajosházáig a jól ismert nyomon haladtunk, habár mintha az ösvény mellett lévõ bánya mélyült volna. A fagyott talajon jól lehetett futni, legfeljebb a jeges foltokra kellett ügyelni.
Kb. 32 perc alatt értem el az elsõ ellenõrzõ ponthoz, ahonnan kezdõdött az új pályaszakasz. Otthon térképen többször bejártam a pályát, így a navigálás nem tûnt problémásnak. Igaz egy helyet visszacsúsztam az emelkedõn, de lényeg az erdei érzés. Ebben csak a Hupikék Törpikék zavartak. Igaz nem személyesen. Talán másnál is megesik az, hogy egy számnál elakad a tû az agyában, és nem tudja kiverni a fejébõl. Hát velem itt ez történt, bár nagyon szerettem volna megszabadulni a bugyuta „slágertõl”, amit egyébként évek óta nem is hallottam. Felidézett azonban egy sztorit bennem: 93-ban Svájcban jártam hegyikerékpár EB-n, a pálya környékén bóklászva egyikünk elkezdte fütyülni a Törp-papásat. Hamarosan csatlakozott egy német, egy holland, egy francia és egy nem tudom hova tartozó néger srác is. Kisvártatva már úgy fütyültünk, mint egy úttörõcsapat, és a végén jól megtapsoltuk egymást. Szóval ez járt a fejemben, amikor elléptem az elõttem haladótól, és nem rajta mosolyogtam. Nekem ez az új szakasz szimpatikus, a Szén-patak völgyében már estem patakba, csúsztam le hídról, úgyhogy nem bántam a váltást. Mátraszentimréig a jelek nagyon jól követhetõek voltak a településen belül azonban leakadtam Ariadné fonaláról. Errõl az oldalról még sosem támadtam, így kicsit pánikhangulatban egy nénit kérdeztem meg, hogy hol a Vadvirág presszó. Õ helybeli lévén azzal kezdte, hogy: be van az zárva ilyenkor, de aztán megmutatta a helyes irányt. A parkon átvágva fel is fedeztem néhány kopottas jelzést. Igaz olvashattam volna az itinert is. Egyébként érdekes: van egy mákszem település az erdõben, és mi van a közepén? Park! (Na jó biztos van ott más is, és a központ mindig viszonylagos.)
Az ellenõrzõ pontot leginkább arról ismertem meg, hogy a három fõs élcsapat épp akkor hagyta el. Ilyen közel lennének? Közel volt viszont az üldözõm is, akinek nem voltak navigációs gondjai, sõt el is lépett tõlem.
Galyatetõig az út tiszta sor, mint a többi évben. Kár, hogy több helyen az úton folyt az erdõkitermelés, de hát ez van. A szétszórt fûrészpornak csak ott örültem, ahol éppen a jégre hullott. Mert jégfoltok akadtak bõven, lehetett szlalomozni. A szél is szépen fújt, bár korábban úgy gondoltam fölöslegesen vettem fel még egy réteget magamra itt örültem, hogy nem hûltem át. Nagyjából a Piszkés-tetõ környékétõl elég töredékesek az emlékeim, már ami a látványt illeti ugyanis a nap pont szembe sütött, a szemem pedig könnyezett a hidegtõl. Szóval a táj helyett a csillogó jégfoltokat próbáltam kiszûrni. Az elõttem futó nyomában megkerültem a galyai kilátótornyot, a lépcsõn lefutva azonban már éreztem, hogy kis gond van. Két hete futás közben belerúgtam egy fadarabba azóta lejtõfutásnál sajog a jobb lábfejem. Ez van, az én koromban már…
A Gertrúd presszó már majdnem a törzshelyem, de bízom benne, hogy nemcsak ilyen futóbolondok jártak arra, illene itt fogyasztani is. Kaptam egy pecsétet és egy mosolyt futás tovább. A következõ szakaszon óvatosan mozogtam, mert egyszer itt durván eltévedtem. Van egy hely, ahol a jelzés egy kõre van festve (igaz nincs más lehetõség), ha nem direktben keresem, ismét elmegyek mellette. Innen lejtõ a Nyírjesi erdészházig jó lett volna, ha a lábam is jó lett volna. A srác elõttem még felbukkant egy párszor, majd eltûnik a látókörbõl. Ez a kisebbik probléma, a nagyobbik az, hogy amikor hátranyúlok a kulacsomért érzem, hogy a dugó valahogy kinyitott és a derekam tocsog a Gatorade-ben. Eddig csak két kortyot fogyasztottam és már éppcsak van az alján. Legalább 2 deci folyt ki, ahogy a Csór hegy oldalában kitapogatom, már a bal combom is ázik az anyagban. Egy jó pont a thermogatyónak, mert így sem volt túl hideg, és bizakodtam, hátha így is felszívódik valamennyi a nedûbõl, különben nem vágtázok majd a Kékesre. Az sem vigasztal, hogy elõttem felbukkan egy ellenfél, és az emelkedõn eldzsoggolok mellette. A Csór hegy oldalában két srác jön szembe, egyiküknél kempingszék.
– Itt ellenõrzõpont lesz. – mondja megszeppenten egyikük.
– Pontosan hol? – értetlenkedek.
– Hát itt.
Szóval õk a pontõrök. Elõbányászom az izotóniás italba áztatott igazolólapomat, õk pedig ügyesen nyomnak rá egyet. Egyébként övék minden elismerésem, ez a legkutyább hely pontõrök számára. Ha esik áznak, ha hideg van fáznak, mint most is. A többi pont ehhez képest igencsak komfortos. Ilyen körülmények között ember legyen a talpán, aki hosszú órákig kinn végzi a dolgát. Srácok, köszönjük. Kocogás tovább. A futást a mûútig nem igazán élvezem, inkább ugróiskolára emlékeztet a gallyak, keréknyomok közötti haladás. Mûúton át vissza az erdõbe. Nagy svunggal befutok a Vörösmarty-turistaházig, akárcsak tavaly. Hmm, már akkor sem kellett volna, na gyerünk innen. A következõ pont felé haladva néhány rövid távon túrázó mellett haladok el, van aki még szurkol is. Kedves. A Pisztrángos-tó elõtt kicsit elvétem a jelzés és irányban haladva rá kell jönnöm, hogy a Kõris-mocsár télen is mocsár. Eddig úgyis száraz volt a cipõm.
Megkapom a pecsétet az egyre inkább papír-masséra emlékeztetõ lapomra és szökdelek tovább. Megcsodálom a befagyott forrást és csodálkozom azon, hogy a pontõrök által rakott tûz füstje milyen sokáig érezhetõ. Ez a szakasz, bár nem könnyû, mégis összevetve azzal, hogy máskor bokáig-térdig érõ hóban futottunk rajta eléggé haladós. Legalábbis a Gabi-haláláig, ami akár az én halálom is lehetne. A kanyargós ösvényen mászó fokozatban haladok, ami nem túl gyors. Sõt, sokkal lassabb, mint az a trió, aki néhány kanyarral alattam, mögöttem nyomul. Úgy látom meg leszek fogva, de egyszerre hárman… A Sötét-lápa nyergétõl jön a Mátrabércrõl is ismert kedvencem, némi jéggel nehezítve. Felfedezem, hogy tudok én lassabban is menni, mint eddig. Terep felezõbe kapcsolok, de a jeges viszonyok és a gyökereken ugrálás elviszi a motivációmat. Már látom a csúcsot, amikor a srácok utolérnek. Németh Csabi vezeti a kis csapatot, nem is próbálok felszállni a miskolci gyorsra. A csúcs elõtti részen a szép széles jégfoltok megadják a kegyelemdöfést, eddig nem gyalogoltam, de itt tötyögõsre veszem a figurát.
A síházban örömmel konstatálom, hogy a nadrágom megszáradt, az ellenõrzõ lapom viszont nem. Megkapom a magamét, inni nem kérek és gyerünk tovább. A lejtõfutásomtól kicsit tartok, de a rajt után 3 óra 6 perccel már úgy saccolom, meglesz a 4 órán belüli menetidõm. A lejtõs részen egyre több rövidtávost érek utol, sõt egy ellenfelet is az elõször meglépõk körül. Úgy tûnik neki sem erõssége a downhill. A Gyökeres-forrásnál pecsét majd tovább. Azt ezt követõ résztõl kicsit tartok, mert hajlamos csúszóssá válni, de most egész jól futható. Megvan a kis lépcsõsor is, amin három éve lezúgtam, és már benn vagyok a településen. Innen már csak egy köpés lenne a cél, ha az italomat nem a gatyám itta volna meg.
A rajt után 3 óra 47 perccel befutottam, örülök, bár a számítógépes rendszerben megint nem találnak meg. Nem hibáztatok érte senkit én egyszerûen ilyen eltûnõs vagyok, tavaly is problémás voltam. De aztán betesznek a rendszerbe.
Legközelebb jövök a Mátrabércre is.
 
 
túra éve: 2007
Tortúra 65 téli napforduló/Ómassa/BükkszentkeresztTúra éve: 20072008.01.02 08:26:08
Az év utolsó teljesítménytúrájának nyolcasban készültünk nekirugaszkodni, de mire összeszedtem magam már csak hárman maradtunk. A többiek sutyiban nekivágtak a távnak, így ha nem is tömegrajttal de Pistivel és Lacival 8 óra 35-kor nekirugaszkodtunk az útnak Eger felé. Jó iramban nyomtuk az elsõ kilométereket a csípõs idõben. A dér borította ösvények körüli terep tavalyról ismerõs volt, így némi önbizalommal róttuk az erdõt. A navigálással nem lehet gond – vélekedtem, egészen addig, amíg az elsõ lehetõségnél rossz irányba nem fordultunk. Ahol a Z jelzés befut a P-ba jobbra kellett volna fordulni de én balra vettem az irányt. Kisvártatva egy bánya szélén találtam magam Lacival a nyomomban, aki balszerencséjére bízott bennem. Pisti korábban kissé lemaradt, és az 50 méter hátrány elég volt ahhoz, hogy ne lássa merre kanyarodunk és ne is hívhassa fel a figyelmünket a tévedésre. A bánya szélén ráadásul szép, nagy narancsszínû bóják álltak. Ezeket elõszörre nekünk szánt jelzésnek véltem, de kiderült, némi kóválygás után, hogy ez bizony nem igaz. Uccu neki vissza, kínos volt, fõleg, mert mást is elvezettem. Innentõl fokozottan figyeltem a jeleket és biztos, ami biztos az itinert.
Így érkeztünk Bükkszentlászlóra. Szép hosszú, keskeny település, ami felveszi a völgy alakját, nehéz benne eltévedni, de: hol a közepe a Cimbora büfével? Szerencsére megtaláltuk és a rajt után 42 perccel megkaptuk az elsõ pecsétünket.
A faluból hosszú emelkedõ vezet ki, ezen Laci egy jó ideig még a nyomomban volt, de aztán lemaradt. Ezen a részen viszonylag sok túrázó nyomta a távot, itt találkoztam a csapatom néhány tagjával is. Kálmán, Árpi és Csaba együtt gyûrték a hegyet.
Bükkszentkereszt szélén értem utol Józsit és Csabit. Hajukon, szakállukon jeges, zúzmarás réteg jelezte, hogy hideg van, de a korábbi emelkedõ miatt nem fázott senki. A második pontot hosszú lejtõs futással lehetett megközelíteni. Egyszer csak egy Tortúra tábla kerül elém.
– Itt van az ellenõrzõpont? – kérdeztem egy sráctól naiv arccal.
– Á nem az még föntebb lesz! – jött a válasz.
Tavaly tényleg föntebb volt így megköszöntem az infót és iramodtam tovább. Hamarosan azt hallom, hogy valaki utánam kiabál. A srác volt, aki elküldött, merthogy tényleg ott van a pont. No nem baj, bár azért két baki egy napra már több mint elég. A vendéglátó egységben meleg, némi tömeg és vágható sûrûségû levegõ fogadta a betérõket. Pisti épp elhagyta a termet, amikor betoppantam. Kicsit pofátlanul elõre protezsáltam magam.
9.50-kor megkaptam a második pecsétemet és megpróbáltam inni egy teát (túl meleg volt nem sikerült). Ahogy nekivágva a távnak egyenesbe kerültem láttam Pistit a dombtetõn kocogni így volt merre tájékozódnom. Tavaly elég sokat kolbászoltunk itt mire kijutottunk a faluból. Lakott településen belül nem mindig könnyû a jelzéseket követni, de ezzel most nem volt gond. A dombtetõn utolértem Pistit szentül megfogadtam, hogy a nyomában maradok. Így aztán együtt csalingáztunk a S jelzésen. Ismét rábukkantunk a kis fenyvesre, amin át kell vágni, csak arra nem jöttünk rá, hogy pontosan hol, így némi jelkeresés után sacc/kb. alapon átvágtunk, és csak néhány méterrel kellett helyesbítenünk az irányt.
Hollóstetõn üdítõ érdekességként utolértük öcsikémet és csapatát. Bugiék gyalogosan, túratempóban vágtak neki a Bükknek. Pacsi után tûzés tovább. A Szarvas-kút rétnél kis konvergenciát érzékeltünk: több túrázó csapat több irányból vágott át a réten, mi szabályosak maradtunk, de ezzel a kis kreativitással õk sem ártottak senkinek. A Nagymezõ felé haladva találkoztunk a legtöbb emberrel kissé összesûrûsödve az emelkedõkön.
Fenn végre kiértünk a ködbõl és csodás látványban volt részünk, ahogy a fák ágaira fagyott csapadék csillogott-villogott a napfényben. Igazi képeslapra illõ volt látvány. Tempósan haladtunk átvágva a réteken, majd a mûútra érve, futás közben, elmajszoltam a féltávra szánt szendvicsemet. Maradtunk a Z jelzésen, ami részben ismeretlen volt számunkra, kis bizonytalankodás után végül az ismerõs istálló mellett találtuk magunkat.
A Csalánosi parkolótól lila szalagok mutatták az Émász üdülõt, ahol 11,15-kor megkaptuk a magunkét. Pisti itt úgy gondolta, hogy marad addig, amíg az italtartójában fel nem olvassza a folyadékot. Mint kiderült már Bükkszentlászlótól nem tudott inni befagyás miatt. Nem irigyeltem, fõleg, hogy én ettem, ittam elõtte. Igaz a kulacsomban már nekem is leginkább jégkása volt, de töltöttem rá a forró teából. Innen magamban nyomultam tovább a K úton. Ez számomra hazai pálya, így a navigálás miatt már nem kellett aggódnom. Az országos kék jelzés jól követhetõ, habár van benne néhány csavar. Az ösvény néhány helyen az út illetve a volt vasúti töltés mellett halad, de jobb volt legyõzni a csábítást.
A Tar-kõre érve csodálatos látvány fogadott. Igaz itt a panoráma mindig szép, de ilyet, mint a tejtengerbõl kibukkanó csúcsok látványa ritkán tapasztalunk. Itt kicsit idõztem, kattintottam néhány fotót, hallgattam a velem együtt beérkezõ srácok hüledezését, majd indultam tovább.
A Tamás-kúthoz leérve ismét az egész napos ködös pára fogadott, 12.39-kor bélyeget és teát kaptam, majd baktattam tovább. Innen a Völgyfõ-házig volt számomra az út legnehezebb része. A talaj szivacsos jellegûvé fagyott, az összekeményedett avaron nem volt éppen komfortos a futás. Egy srác elõttem balett mozdulatokat produkált, de amikor odaértem és majdnem pereceltem a jégen lefagyott az arcomról a mosoly. Ha a Völgyfõ-háztól is ilyen a terep, megnézhetem magam. Szerencsére nem olyan volt. Innen már jól haladtam volna, ha a térdemet korábban nem csámpáztam volna szét. Enni is jó lett volna, de a kekszem egyetlen tömbbé fagyott és nem akartam kockáztatni a fogaim épségét. Inni is jó lett volna, de a kulacsomba reménytelenül belefagyott az izotóniás lötyi. Tavaly ezt a részt végig vágtáztam, de most a testi tünetek hatására inkább átkapcsoltam zsírégetõ üzembe.
Így komótosan jutottam Várkútig, Ahol 13.54-kor ledöntöttem egy teát és gatyába ráztam magam, mivel korábban az új futó nadrágom állandóan lefelé csúszkált. Már jó ideje nem találkoztam túrázóval itt viszont igen. Egy sráccal, akivel tavaly szintén itt futottunk össze. Útban az Eged felé már egy kicsit enervált voltam. Valamivel gyorsabb tempót szerettem volna produkálni a tavalyinál, de itt már látszott, hogy nem megy. Az eltévedések mentálisan, a kihagyott kekszek pedig fizikailag lomboztak le. Utolértem a cimborát, aki a lejtõkön ment, mint a nyúl bíztam benne, hogy innen már együtt megyünk, de nem így történt. Mire az Eged hegyrõl leértem már nem látszott mögöttem. Az Egedrõl lefelé futva nagyjából az a látvány nyílt elém, ami tavaly. Zúzmara a növényeken és a szõlészet kerítésén és a város feletti köd. Szerencsére nem ez a domináns látvány minálunk. A célba innen beérni már percek kérdése volt és 14 óra 52 perckor megkaptam az utolsó pecsétet.
A túra igazi kemény téli megmozdulás volt, igaz a hó csak épp hogy mutatta magát. A Bükk ezúttal is megérte a fáradságot, jó mulatság férfimunka volt.
 
 
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20072007.10.15 08:14:31
Bócika elsõ teljesítménytúrája!

Az idei Less Nándi túrámat elég sok tötyörgés elõzte meg. Menni vagy nem menni, és ha igen akkor milyen távon. Ezek a témák rendszerint nem vetõdnek fel, ha a környéken teljesítménytúra készül. A menés kérdése nem kérdés, és mivel „ha már lúd legyen kövér” alapon kombinálok a táv sem. De most a szokásostól eltérõ a helyzet, ugyanis egy szûk hét múlva csapatváltóval lefutjuk a Bécs-Budapest maratont. Ropi ügy mondhatják, akik a teljes távot gyûrik, de én ilyenkor már nem szeretem kihajtani magam, nem beszélve arról, hogy a 60-ason azért a sérülés sem kizárt, márpedig így egy húzódás vagy ficam a team többi tagjának a teljesítményét is rontja. Kisebb tõrdöfés volt az is számomra, hogy a hosszútávon versenyt is kitûznek. Mindezek után, amikor szponzori gondok miatt úgy tûnt ugrik a BB nem akartam a kardomba dõlni. Búfelejtésnek ott a hosszú táv. De a támogatás végül megoldódott, így kompromisszumként bevállaltam egy olyan távot, ami semmiképpen nem okozhat gondot. A 35 km mellett szólt az is, hogy így legalább magammal vihetem Bóci kutyámat is. Õ az utóbbi 6 évben állandó edzõpartnerem, egy-egy harmincast minden hétvégén lekocogunk, kisebb versenyeken volt már velem, de teljesítménytúrán még nem. Hát akkor gyerünk.
A hexasakkosok által rendezett túra a parkoló autók száma alapján csúcsot dönthetett az indulók illetõen. Fél hét tájban érkeztünk így, szerencsére nekünk még nem okozott gondot a parkolás. Barátaimmal Csabival és Csabival gyorsan megoldottuk a regisztrálást. Ez nem is volt nehéz mivel több számítógépes pultnál is dolgoztak ezen, és a letölthetõ nevezési lap is jó ötlet. Az iskola auláját kitöltötte a sürgölõdõ sokaság, mindennek a középpontjában pedig ott állt árgus tekintettel Sütõ Laci, mint Thor dimenziónkbéli kitüremkedése.
Dolgaink végeztével 6 óra 50-kor Csabi&Csabi, Bócika és jómagam nekivágtunk a Bükknek. A futórajt 7-kor kezdõdött, ezt már nem szerettem volna megvárni, minek fájdítsam a szívemet. Jó tempóban hagytuk el a települést, az alacsonyan álló felhõzet ugyan ígért némi csapadékot, de Csabi szerint a net erre rácáfolt, joggal voltunk optimisták. A falu szélén javasoltam Csabiéknak, hogy a zinzergõs hõmérsékletet kompenzálandó húzzunk bele, de nem támogatták az ötletet, így Bócikával leváltunk a Csaba-csapattól. Cserépváralján keresztül szimpatikus ösvényeken jutottunk az elsõ ponthoz.
Itt 7:14-kor megkaptam a pecsétemet, majd megmásztuk a kaptárköveket és visszamentünk a szekérútra. Ekkor bukkantak fel Csabiék, ami némi gondot okozott annak köszönhetõen, hogy Bócika kisebb istenként tiszteli Csabi P-t. A rajongásnak az az oka, hogy míg én gonosz módon képes vagyok a városban pórázon tartani, megszidni, ha fuj dolgokat eszik, addig Csabi jelenléte mindig egy jó kis rohangálással kecsegtet, ami egy vizsla számára mindennél többet jelent. Így nem is lepõdtem meg, amikor kiskutyám úgy döntött, hogy apát vált. A ragaszkodóbb én voltam ezért elõkerült a póráz és egy ideig így összeköttetve folytattuk utunkat. Ezen a szakaszon bukkant fel a futó mezõny is élén Atosszal. 10 perccel késõbb indultak, mint mi, kíváncsi voltam utol érnek-e az Ódorvárig. A Dobi-rétig tartó szakasz ez egyik kedvencem, fõleg a Kõ-völgy. Itt Bócika keresõ üzemmódban mûködött, vagyis elõre rohangált, majd megvárt, hogy utolérjem. A bedõlt fák alatti bujkálás különösen tetszett neki.
7:40-kor megkaptuk a Dobi-réti pecsétünket és a szalagokat követve mentünk az erdõbe. Az út nagyon precízen ki volt jelölve, sokszor szalagtól szalagig lehetett látni. Ennek azért is örültem, mert egy-két éve bicajjal próbáltuk bejárni ezt a szakaszt és úgy eltévedtünk, mint a nyúl a porcelánboltban. Most megnéztük a legelõ teheneket, a tehenészkutyák pedig jól megnézték Bócikát. Ilyen kis kutyacsaj ritkán rohangál arrafelé.
Következett a Hór-völgy, majd az Oszlai tájház. Itt 8:15-kor megkaptuk a pecsétünket, majd megszemléltük az ellátást. Ahogy megszokhattuk már ezen a túrán a választék ismét bõséges volt, lehetett enni-inni, de én csak egy kisebb zsíroskenyeret nyúltam le Bócika részére. A betermelés nem okozott gondot. Továbbhaladva a szalagokat követve a régi kék L jelen jutottunk el az Ódor mászásig, a domb alján két srác bizonytalankodott kommandós szerkóban, de sikerült õket elnavigálni. Ez a rész a túra legnehezebb szakasza, nemcsak az emelkedés, de a talajminõsége miatt is. A csapás néhol kicsit eltért a korábbiaktól gondolom, hogy kelljen annyit bravúroskodni a kidõlt fákon keresztül. Az ódorvári pontnál lenn hagytam a füzetemet és felkocogtunk megkuksizni a kilátást. A panoráma, mint mindig, megkapó. Alattunk a Hór-völgy, mint egy terepasztalon látszik az Oszlai tájház. Negyedórája még ott voltunk, az idõ 8:33.
Az égen sûrû, szürke fellegek gyülekeztek, a napfény csak épphogy, alaposan megszûrve préselõdött át rajtuk. Nem örültem volna, ha eláztam volna, de nem is lepõdtem volna meg. Visszaérve a bélyegzõponthoz felkaptam a füzetemet és egy csokit. Bócika farok csóválva körbeügette a csapatot, majd becéloztuk az Ódor oldalát. A 60-as távon futók nem értek utol, de korábban egy srác piros felsõben nagyon jó tempóban ment elõttünk, reméltem, hogy elkapom, de a beláthatóbb részeken rá kellett jönnöm, hogy a rövidebb távon mehetett. Indulók száma ide vagy oda az Ódor vártól a Kövesdi-kilátóig embert sem láttam, ott is „csak” a rendezõket.
9:15-kor értem ide a Török-úton haladva. Számomra ez ezerszer megjárt hazai pálya sok újdonságot nem tartogat, viszont nagyon jól futható, igaz a kilátó elõtti utolsó száz méter jól megszuszogtatja az embert. Az állomáson menta tea és mézes süti várja a túrázókat. A tea az enyém a puszedli Bócikáé, aki viszont nem értette, miért kell innen visszafordulni. Némi kérlelés után megint elõkerül a póráz, így jutottunk vissza a Vasbánya elágazóhoz. Sajnos itt megint azzal a jelenséggel kellett szembesülni, amibe gyakran belebotlok. A szép új útvonaljelzés alatt teli szemeteszsák, körülötte pedig épülõ kupac. Épületes látvány, azt hiszem hazánkon kívül ilyet máshol nem igazán látni. Nem értem, hogy ha valaki van olyan jó kondiban, hogy teli flakonokat felcipeljen az erdõbe, akkor az üresnek miért nem veselkedik neki. Az elágazótól becéloztuk a Novaji kunyhót. Bócika ismét póráz nélkül nyomul, élvezettel gázolt bele az úton lévõ tócsákba. Kissé már unhatta a mûsort, de szépen követett. A Novaji kunyhótól lassan kibukkantunk az erdõbõl, elõttünk Bükkzsérc a távolban a Nyomó-hegy, tetején az erõsítõvel. Bükkzsércen egy kútnál megálltunk megitatni Bócit, nekem pont a település szélén fogyott ki a kulacsom, de nem bántam. A településen viszonylag lassan haladtunk át a sárga jelzésen, Bócika egyre motiváció hiányosabbnak tûnt. A mûútra érve gyorsan rábukkantunk a sövényen lévõ átjáróra, majd a következõre is. Itt Bócika nagyon meglepett. Addig néha szinte húzni kellett, de itt a friss szántáson rohan, mint a nyúl. Gyorsan megtaláljuk a Nyomó hegyre vezetõ ösvényt. Ehhez a helyhez kedves emlékeim fûzõdnek. Tavaly a 100-as távon már sötétben értem ide és a kipurcant lámpám helyett a telefonon fényével tájékozódtam.
A csúcson 9:55-kor megkaptam a pecsétemet és kocogtunk lefelé. Mitagadás Bócika nem osztozott a buzgalmamban és komótosan nézelõdve kocorászott mögöttem. Néha megálltam, hogy felzárkózhasson, erre õ is lassított. Az utolsó 2,5 km megtétele 15 percbe került, ami a túra negatív csúcsa, majdnem lassabbak voltunk, mint az Oszla – Ódorvár szakaszon.
10 óra 10 perckor befutottunk a célba, ahol éppen teltház volt. Valamelyik rövidebb táv résztvevõivel tele volt a helység.
A túra nagy élmény, a változatos tájon öröm volt a kocogás, a kijelölés pedig király, az eltévedés lehetõségét kizárta. De persze mindenre van negatív példa is. Kisebb csapattal az öcsikém is neki vágott a 16 km-es távnak, kiválóan manõvereztek egészen az iskola kapujáig, ahol jobbra fordultak bal helyett, igaz találtak kaptár-követ csak épp nem azt, amelyiket kellett volna. Ilyen az élet, majd jövõre.
 
 
Mátrabérc / Hanák Kolos / MúzslaTúra éve: 20072007.04.20 08:00:36
Mátrabérc akkor és most.

Az idén hivatalosan 6. alkalommal vágtam neki ennek a túrának. Ha a nem hivatalos tényeket is nézzük akkor hetedszer. Viszont ha még azt is belevesszük, hogy baráti társaságban egyszer lejátszottuk a Crébartám verziót (ehhez Szurdokpüspökibõl kell indulni) akkor bizony nyolcadszor, de hiába is körítem a témát, ezzel még nem döntök csúcsokat. De ha már megadatik az élmények felidézésének a lehetõsége, elõször hadd meséljem el röviden milyen is volt az elsõ Mátrai túrám.

Akkor
A történet 1992-ben játszódott nem éppen történelmi távlat habár… Én már bõven hegyikerékpáros korszakomat éltem és több versennyel a hátam mögött már viszonylag rutinos sportembernek képzelhettem magam. Akkoriban tombolt a montis szenvedély. Újabb és újabb srácok kerítettek maguk alá hegyi-drótszamarat, hogy élvezhessék az általa nyújtott kellemetességeket. Ezek közé tartozott Józsi barátunk is, kiváló fizikumú atom-sportember aki miután beújított egy gyönyörûséges Heavy Tools-t javasolta, hogy egy jó kis túrán avassuk fel a gépet. Úgyis lesz egy itt a közelben úgy hívják, hogy Mátrabérc, Õ korábban teljesítette is. Jómagam ezelõtt nem hallottam a rendezvényrõl, nem is voltam egy túrázós alkat, de majd csak elmojókázunk valahogy, és hogy legyen valami kis mozgás is a laza 56 km után, majd hazapörgetünk a célból Egerbe. Megkérdeztem akkor 19 éves Bugi öcsémet van-e kedve velünk tartani és nem kellett sokáig unszolni hajlott a jóra. Igaz ebben az is benne volt, hogy az elõzetes saccolásaink szerint, kb. délután 4 körül már haza is érkeztünk volna. „Alaposan” felkészültünk a túrára 1-1 kulacs vizet vittünk magunkkal meg néhány csokit és egy szép szombat reggel ½7-kor neki is vágtunk a napnak. Mármint Egerbõl, a Sirokig tartó szakaszt bemelegítésnek szántuk, ami azon a 20 km-en sikerült is. Igaz a dombtetõkön néha kicsit várnunk kellett Bugicsekre, de vigasztaltuk magunkat majd megtáltosodik a srác, ha megcsapja az erdõ illata. A kései indulásnak az a haszna mindenképpen meglett, hogy a nevezésnél nem kellett sorba állnunk, mert aki akart az már régen nekivághatott a távnak. A szedelõdzködõ rendezõk meghallva, hogy mire készülünk le akartak minket beszélni az indulásról, de mi nem értettük, hogy miért is ne érhetnénk be szintidõn belül. Végül utunkra bocsátottak minket mi pedig felpörgettük e tempót. Talán kicsit túlságosan is, mert odább néhány kilcsivel aztán rájöttünk, hogy nem lett volna rossz az itinerre is odakukkantani. Akkor talán tudtuk volna, hogy a kék jelzést is illik keresnünk. Jobb késõn, mint soha, amikor viszont tényleg rábukkantunk az öcskös tényleg megtáltosodott. Leküzdve a szinteket, minden lehetséges terepakadályon áttriálozta magát, Józsi amatõrként csak bámult mire képes ma már a technika. Egészen jó tempót mehettünk, szépen értük is utol a gyalogosokat. Legalábbis azokon a helyeken, ahol az ösvények nem voltak túl meredekek, túl szûkek, túl sziklásak, túl bozótosak és ilyen bizony akad egy-kettõ. Arra is rájöttünk, hogy nem csak mi vágtunk neki nyeregben a távnak. Az Oroszlánvár környékén pesti bringásokkal találkoztunk. Õk akkor már eléggé készen voltak, kaját kunyeráltak az arra járóktól, tõlünk is lenyúltak egy kockasajtot. Korábban még sosem láttam, hogy három ember megosztozik egy ekkora falaton, de hát a szükség olyan, mint Darth Vader, vagy a szomszédom (Nagy úr). Róttuk a kilométereket egyre bizonyosabbak lettünk abban, hogy a bringa jó dolog a lejtõkön, de az emelkedõkön bizony sokszor csak tizenegynehány kiló vas az ember hátán. Lankásabb részeken óriási segítség, de az ilyesmi a Kékes tetejéig nem tipikus a Mátrában. No de majd utána – vigasztaltuk magunkat. Utána viszont arra kellett rájönnünk, hogy a lejtõk nem mindig gyorsítják meg a tempót, még ha egyébként növelik is a sebességet. Kalandjain persze bõven akadtak. Józsi defektet kapott, de a nálunk lévõ pumpa beadta a kulcsot, az úton stoppoltunk le egy kocsit és kértük kölcsön az õ szerszámát. Késõbb Bugi úgy gondolta, hogy neki ez már sok volt és Galyatetõrõl visszafordul, de némi ráhatással és egy hamburgerrel sikerült maradásra bírni. Napokkal késõbb Józsi bevallotta, hogy Õ már jóval korábban visszafordult volna, de, mint értelmi szerzõ ezt mégsem tehette. Gyûrtünk tovább, eltévedtünk Mátraszentlászlón, felhágtunk az Ágasvár csúcsára, ahol éppen egy lányosztály kirándult, amitõl persze nagyon lazákká váltunk (persze nyuszi, hogyne tekertünk volna fel azokon a sziklákon…). Hogy onnan lefelé miként sikerült lejutnunk a mai napig rejtély számomra, de szinte végig pedálban maradtunk, kivéve Józsit, aki féltette az új gépet. Mátrakeresztestõl a Nyikom-nyeregig aztán lohadt a lelkesedés. Az útradõlt fákon hosszú percekig üldögéltünk átkelés címszóval, minden mozdulatunk a gépiesen energiatakarékosra váltott. A Múzslától lefelé viszont miénk volt a világ. Szlalomoztunk a tekervényes ösvényen, kiélveztük a gravitáció minden áldását, olyannyira, hogy mire beértünk a célba már egészen embernek éreztük magunkat. Itt kb. 10 órával az indulásunk után, evés-ivás következett, dõlt belénk a beérkezõket váró gyümölcslé. Viszont mivel hosszú sorban álltak a bélyegzésre várók nem álltunk be a tömegbe. Ezt a mai napig bánom, de akkor elég volt a tudat, hogy teljesítettük a távot és egyébként is még hátra volt az út haza, Egerbe. Kb. fél hétkor „lõttük ki magunkat”, igyekeznünk kellett, hiszen ekkor már biztosak lehettünk abban, hogy több órát fogunk még tekerni a sötétben. Világításunk persze nem volt, hiszen számításaink szerint már régen otthon kellett volna lennünk. Utunk dióhéjban: Gyöngyösrõl telefon haza (igen, persze jól vagyunk, hogy is ne volna lámpánk, minden OK). Abasáron Józsi kijelenti, hogy már biztos, hogy nem megy bulizni. Kisnánán öt percre leülünk, de csak én maradtam ébren a többiek a hideg dacára elaludtak a fûben. Verpeléten Bugi stabilan teker a baloldali sávban, amikor megkérdezem, miért teszi, zavartan felriad. Onnan próbálok vele folyamatosan beszélgetni, mert egyébként tekerés közben elalszik. Végül ½ 12-re megérkezünk Egerbe, az elõzõekbõl ki lehet találni milyen állapotban.
Szép volt, jó volt (így utólag), örök emlék, de sajnos olyan egyben, amit megismételni nem tudunk, mert Józsi barátunk azóta más dimenziókban rója a kilométereket. Bugival azonban a mai napig felemlegetjük életünk elsõ teljesítménytúráját.

Most
Végre elõször sikerült kiérnem elég korán ahhoz, hogy a reggel 6-kor elhangzó „Jó túrázást” vezényszó elhangzása után a tömeggel nekivághassak a 2007-es Mátrabércnek. A kezdõ boly elég gyorsan szétvált és ki-ki felvehette a magának megfelelõ tempót. A reggel hûvösben jól esett kilépni és kisvártatva már csak Mécs Laci kocogott elõttem, a sarkamban pedig két miskolci fenegyerek Németh Csaba és Atosz, akik nem sokkal késõbb megunták a szélárnyékomat és beálltak Mécs Laci nyomába. Ebben a sorban haladtunk egészen a Szederjes-tetõ oldaláig. Itt úgy tûnt õk antigravitációs cipõt hordhatnak, mert valami módon az emelkedéssel arányosan sikerült növelniük a tempót. Utoljára az Oroszlánvárra kocogva láttam õket. A szemben lévõ domboldalról figyeltem, ahogy összeállnak, mint a tejbegríz, jó lett volna csatlakozni, de tudtam, hogy az nem az én tempóm. Az Oroszlánvár elõtti Domoszlói-kapunál gyorsan átvedlettem. A felsõ pólóm a kukába került, a fejkendõm pedig a karomra törölközõnek, így az 1. Ponthoz már nyári viseletben érkeztem meg a rajt után 1 óra 12 perccel. Itt egy srác utolért, Tóth János. Úgy gondoltam, hogy együtt nyomulhatunk tovább, de egy idõ után már nem láttam magam mögött A túra viszont fantasztikus volt, a hõmérséklet nyárias, a kilátás a gerincrõl pedig szavakkal leírhatatlan, még a Tátrát is lehetett látni, nem beszélve a hegység két oldalában lévõ helységekrõl. De azért haladni sem árt, beálltam a 40 percenként frissítésre és a Sas-kõ oldalában elfogyasztottam az elsõ sonkás szendvicsemet. Kívülrõl nézve talán kicsit korán, de jó lesz még a kalória 1-2 óra múlva is. A Kékesen lévõ ponthoz 2 óra 13 percnél sikerült beérnem. Itt éppen fõtt a leves, amibõl nem kértem, vizet viszont igen. Érdekes, hogy ezen a második szakaszon növelni tudtam a tempót, de a körülmények ideálisak is voltak ehhez. A Kékes után azonban jöttek az emlegetõs részek, a Somhegy környékén könnyen rájön az ember, hogy nemcsak a szintkülönbség gyorsítja-lassítja az embert, hanem az út minõsége is. Feltéve, hogy azon a környéken ilyesmirõl egyáltalán beszélhetünk. Kicsit sajnálom, hogy azokon a jó kis sziklás lejtõkön nem feszítenek ki kapaszkodókat, mert így mindenki megy, ahogy tud (fától fáig) és az egyre szélesebb talajpusztuláshoz így éppen a természetkedvelõk járulnak hozzá. A Kékestõl a Csór-hegyig 27 perc alatt kocorásztam, ezen a részen már elég sok Hanák Kolos-os túrázott, legalább nem éreztem egyedül magam, mint addig. Legkiemelkedõbb két démon volt, akikkel éppen a görgeteges részen akadtam össze. Hatalmas szõke fürtök + fekete sztreccs, nekem meg reccs. Illetve majdnem dobtam egy hátast, ahogy az attraktivitás lesújtott rám. A Csór-hegytõl Galyatetõig kellemes futható volt az út, és a Rudolf-tanyai elágazónál szokás szerint ott volt a rendezõk jótéteménye a szörpös sátor. Galyatetõn a Téli-Mátráról már ismert Gertrúd presszóban kaptuk meg a pecsétet, illetve kinek mire volt még szüksége, én a rajt után 3 óra 15 perccel már léptem is tovább a kilátóhoz vezetõ lépcsõsoron. Lelkiismeretesen megkerültem a kilátót és gyerünk tovább. Az út ezen a részen kifejezetten futáshoz van komponálva, így a terepakadályok nélküli, jórészt lejtõs úton 25 perc alatt elértem a következõ pontot. A Vörös-kõ elõtt még táblákkal is segítették a tájékozódást, ami a magamfajta bóklászó számára igazi áldás. A következõ pont azonban már nem ment ennyire pöccenésre. Az Ágasvár elõtti szakaszok jól futhatóak voltak, annyira, hogy itt költöttem el a második szendvicsem felét. Terv szerint az egészet kellett volna, de ennyi esett jól. Bõségesen öblögettem Gatorade-el a kulacsomból, ami eddigre ki is apadt. Egy ponton már megijedtem, hogy a tápolás közben esetleg letértem a helyes útról, amikor egy kanyar után feltûntek a jól ismert sziklák. Eddig a pontig minden emelkedõt kikocogtam, de úgy gondoltam, hogy ezt jobb nem erõltetnem. A csúcsra 10 óra 13-kor értem fel, közel 40 kilométer volt már a hátam mögött és az átlagsebességemmel meg voltam elégedve. Magamban persze már számolgattam hogy alakulhat a menetidõm a túra végére, de nem lehettem túl optimista. A hátralévõ 16 km egyéb körülmények között egy laza óra, de ezek ugye nem egyéb körülmények. A leereszkedésemet Ágasvárról pl. aligha lehet futásnak nevezni, de a további lejtõk sem tipikusan gyorsító szakaszok, bár a Csörgõ-patak völgyében már jól lehetett haladni. Érdemes volt a patakot is megfigyelni, a kimosott sziklák impozáns látványt nyújtottak. 10 óra 33-kor érkeztem meg Mátrakeresztesre. Itt remélem jövõre is azok a lányok lesznek a személyzet, mint az idén. Legurítottam néhány piros szörpit, feltöltöttem a kulacsomat és belekezdtem az itt a piros, hol a piros játékba. A piros jelzést könnyû volt megtalálni, csak éppen át kellett volna hozzá kelni a patakon, amihez viszont le kellett volna tipornom a frissen telepített gyepet. Kicsit lentebb találtam egy átkelõt, ahol simán és szárazon megúsztam az átkelést. Mátrakeresztest egyébként nagyon szépen helyre hozták. Emlékezhetünk rá, hogy két évvel ezelõtt a túra után 1-2 héttel a falu egy részét romba döntötte az ár. De maradjunk a tényeknél. A Múzsla leküzdése viszonylag simán ment a „csak bele ne gyalogoljak” jegyében. A piros jelzésen haladva az árnyat adó fák között ismét megnézhettem a heverõt, amit valaki évekkel ezelõtt rakott ki az ösvény mellé (ki tudja miért). Mára már csak a rugók látszanak ki az öreg jószágból, amin ezelõtt kb. 5 évvel egyszer még üldögéltem is, kár hogy nem a Tatuinon vagyunk, mert ott a fémeknek is megvannak a dögevõi. Persze a fás szakasz sem tartott örökké, a Nyikom-nyereg elõtt a letarolt részen volt alkalom a napfürdõzésre. Ezen a szakaszon találkoztam néhány sráccal, akik a rövidebb távokon indultak. Egyikük, aki a Múzsla túrát nyomta, próbált is velem beszélgetni, de nem voltam túl kommunikatív. Sõt a helyzetfelismerõ képességemmel is gond lehetett. Erre akkor jöttem rá, amikor átmásztam egy dupla törzsû útra dõlt fán. Az egyik törzset felülrõl, a másikat alulról hagytam el, kicsit késõbb visszanéztem, és láttam, hogy a két fazon szépen megkerüli a fát azon az ösvényen, amit én nem vettem észre. Sebaj. A Múzsla csúcsán viszont azt vettem észre, hogy nincs senki a pont helyénél. Sebaj, majd csak elhiszik a célban, hogy ott is jártam, a bélyegzõ füzetet elraktam (tasak, övtáska) és gyerünk. A játék innentõl kezdett érdekes lenni az idõ függvényében, ugyanis volt 38 percem, hogy leérjek a célba. Ha sikerül 6 órán belül teljesítek, amivel egy eléggé szûk körbe sikerül beverekednek magam, ha nem akkor is javultam tavaly óta, és az én koromban már ez sem megvetendõ. Népiesen szólva: uccu neki fuss. Persze azt már tudtam, hogy ez nem egyszerû feladat akár, lejtõ akár nem. Az ösvény köves, tekervényes, az ágak pedig szépen tetoválják az embert. Egyszercsak piros sapkára leszek figyelme, amilyet a rendezõk korábban is viseltek. Biztos a múzslai pontõrök – gondoltam. Elõ a füzetet (övtáska, tasak), de rájöttem, hogy a kislányok nem azok, aminek látszanak. Füzet elrakódik (tasak, övtáska), egy pillantás az órára és gyerünk. Néhány kanyarral arrébb turisták jönnek velem szembe. Már majdnem elmentem mellettük, amikor szólnak, hogy bizony õk az én embereim. Elõ a füzettel (övtáska, tasak), sandítás az órára, de hol a bélyegzõ? Rövid motoszkálás után az is megkerül, de nekem nagyon mehetnékem van. Bélyegzés, ami elõszörre nem sikerül, mert a szerszám leesik a földre, szerencsére nem gurul messze, nyújtom a lapomat, de a rendezõ már unja a kapkodásomat.
– Ne siessünk, ne siessünk. – csillapít. De nekem már lõttek, úgy érzem minden másodperc számít. Végül csak megkapom a stemplimet, füzet elrakódik (tasak, övtáska), már a cipzár húzogatásai is idegõrlõ idõpocsékolásnak tûnik. Futás tovább, utolérek néhány rövidtávos srácot, akik korábban az emelkedõn megelõztek, szerencsére félreállnak, bár a szûken benõtt ösvényen én erre nem kértem volna õket. Egy–két kinyomható emelkedõ után kibukkanok a fák közül és a távolba mér látszik Szurdokpüspöki. De az idõ is múlik, saccolgatok mikor kell leérnek a lejtõ aljába, hogy meglegyen a 6 órán belüli idõ. Magamban úgy döntök, hogy ha 50-kor kimászok a Diós-patak medrébõl még van esélyem. A lejtõn utolérem Farkasdi Edinát a nõi csúcs tartóját. Õ ezek szerint a rövidebb távon indult. Csörtetésemet hallva, elõzékenyen félre áll, én pedig bukást kockáztatva pattogok le a patak irányába. Korábban, esõs idõben óriásit tanyáztam erre, azóta is fóbiás félelmem van ettõl a résztõl. A tervem felborult, mert 50-kor még csak a patak medrében vagyok, ami szerencsére száraz. Feltotyogok az útra és tovább. Közben az utolsó csepp innivalót is magamba préselem a kulacsból, inkább bent vigyem, mint kint. Az idõ múlik, én pedig úgy érzem, hogy nem haladok. Egyszerre egy táblára leszek figyelmes a falu határában. Abonyiak szurkolnak a cimborájuknak, de engem a tábla alján lévõ szöveg fog meg: CSAK 800 MÉTER. Csak ennyi, vagy még ennyi. Pesszimistán nézek az órámra, ez nem lesz meg, ráadásul a jelzést sem látom. Korábban itt valahol balra bementem a faluba, de most nem vettem észre a letérést. Nem baj ott a templom, az iskola pedig azzal szemben, hajrá. Ekkor sikerült rálépnem egy göröngyre és a bal bokám szépen magam alá fordult. Félhangosan méltatlankodok, sziszegek, majd a bal-partfalon kocogok, hogy a sérült futómû helyre állhasson. Így bicegek a templom mellé, ahol becélzom a suli kaput, és kezemben a füzetkémmel megyek az utolsó ponthoz, a rajt után 5 óra 57 perccel. A rendezõk kedvesen gratulálnak, megkapom az oklevelet és a jelvényt is, valamint egy pohárkát a frissítéshez. A csomagjaimmal a fürdõ felé veszem az irányt, Németh Csabi itt már a hátán fekve számol be mobilon a történtekrõl. Amikor végzett tõle tudom meg, hogy a túrán másodikként érkeztem be. Egészen eddig azt hittem, hogy negyedik vagyom a sorban, de mint kiderült a másik miskolci sporttárs betegsége miatt kiállt, Mécs Lacit pedig még a Galya környékén elõztem meg csak nem vettem észre. Kellemes meglepetés.
A Mátrabérc ismét jó móka volt, köszönet érte mindenkinek, aki idõt, energiát áldoz a túra kivitelezésébe.
 
 
Bükki kilátásokTúra éve: 20072007.03.05 19:44:01
BükkiKI 007
Szombat reggel hangulatos vonatozás után érkeztünk meg a szilvásváradi vasútállomásra, ahol azon melegében regisztrálhattunk is a hétvégi teljesítménytúránkra. Átöltözés, csomagleadás, veckelõdés után már ott is álltunk Imaro színe elõtt, aki éppen lelkesítõ szavakkal bocsátotta útjára a 9.00-kor induló turnust. – Na! Menjetek már! A futanet csapat szót fogadott és ment. Öt perccel késõbb pedig mi is Pusztai Csabi Lórántffy Csabi és jómagam, aki ismét a nyúl szerepét vállalta az üldözõk elõtt. Hamarosan túlnyúltam a szerepemen, mert a Bácsó-völgy kedvezõ emelkedését kihasználva felvettem a menettempót. Ezen a túrán már harmadszor indulok, és kétszer vállaltam pontõri szerepet, de ez az elsõ alkalom, hogy hó nélkül vágtam neki. Eddig a 30-40 cm vastagságú hóréteg volt a fõ lassító tényezõ, most ez hiányzott így kacérkodtam a gondolattal, hogy sikerül megismételni a Téli Mátrás teljesítményt, és 4 órán belül teljesíteni a távot. Na majd meglátjuk. A völgy jó iramot tett lehetõvé, eleinte ugyan sár nehezítette az utat, de a szint emelkedésével ez a nehézség is megszûnt. Elõttünk már több mint 100 nevezõ indult, de szerencsére tülekedni itt nem kell. A Kelemen-széke elõtt több ponton szép kilátás nyílt a Szalajkára, kifejezetten élmény volt kocogni az emelkedõgerincen. Szûk fél óra alatt értem fel az elsõ ponthoz, majd lukasztás után lemanõvereztem a Katona sírokhoz. Innen szerpentinen nyomulás fel a Bükkbe, az ösvényre dõlt fák igénybe veszik az ember kreativitását, egy alkalommal majdnem le is fejeltem egy limbólécet. Az Õr-kõ-rét elõtt több túrázót is megelõzök, találkozok Rékával és Katival is. Az atomlányok, most is fülig mosollyal küzdik le a legvadabb emelkedõket. Az Õr-kõ-rét elõtt kisebb navigációs problémáim támadnak, de szerencsére rám szólnak, hogy szálljak le Kálmánhegyi-útról. Kisebb akrobatikával sikerül feljutni az Õr-kõn lévõ lyukasztóhoz, majd még nagyobb trükközéssel le is jöttem onnan. A kilátás a csúcsról szép, volt és itt találkoztam a legtöbb túrázóval. Ahogy rátérek a kék jelzésre szembe jön Pusztai Csabi, pacsizunk egyet és bevágódok a szántásba. Mármint az igen találóan ördögszántásnak nevezett képzõdménybe. Aki még nem látott ilyet annak úgy kell elképzelnie, mint egy téli mélyszántást, ahol a rögök sziklából vannak. Az ember szökdel a kövek között, közben figyeli a jelzéseket, nem unalmas móka. De igaz, ami igaz haladni sem lehet rajta, szerencse, hogy a jelzések frissen vannak festve így a szinte láthatatlan ösvény is jól követhetõ. Aktív hegyikerékpárosként elmondhatom, hogy a talajt tekintve ez a legkutyább része a Bükknek. Néha akad egy-két nekilódulós rész, de ez a stílus kitart a Cserepes-kõ barlangjáig, ahol bélyegzést, teát és almát kaphat, aki igényli, én maradtam a hozott anyagnál. A barlangtól ismét akrobatikus leereszkedés, majd újabb ördögszántás, ezúttal viszont a Vörös-kõ-bérc oldalában, ahol még egy olyan martalóc is megáll bámészkodni, mint jómagam. Némi dimbes-domb után máris az Õserdõ környékére érkeztem. Itt miközben egy szép csoport túrázót megelõztem volt idõm elmélkedni azokon a szép idõkön, amikor még nem a kerítés mellett kellett túrázni. A régi ösvényen a faóriások között járva, futva bringázva, nehezen kifejezhetõ érzés lett úrrá az arra bóklászón. Ami engem illett azt hiszem nagyjából ezen a helyen lettem kicsit természet- és bükkmániákus. Sajnos így kirekesztve az õsi közegbõl már más a világ, de bízom abban, hogy a lekerítés hasznára válik az erdõnek. A következõ rugaszkodás a Tar-kõ. Ez hazai pálya, hiszen a hétvégi kifutásoknak nem ritkán ez a célpontja. Trükkös kocogás a kilátópontig, lukasztás, szusszanás és gyerünk tovább. Itt kicsit számolok magamban, miközben a Három-kõ felé veszem az irányt. Fél óra alatt négy km-t tettem meg és még alig vagyok túl a 12. kilcsin. Vagyis a 4 órás terv igencsak ingatag, de hátha innen könnyebb lesz. Eltekintve az újabb, a korábbiakhoz képest járhatóbb ördögszántástól tényleg jobban lehet szaporázni, majd a rétekre érve még jobban ki lehet lépni. Korábban innen a mély hó miatt a régi vasúti csapáson nyomultam, de most lelkiismeretesen maradok a jelzésen, és nem is bánom meg. Igaz nem is haladok, ahogy szeretnék, de kezdem azzal vigasztalni magam, hogy februárban az ágy alá alázósan lázas lábadozásom okán eléggé visszavettem a sportból, így pedig mit várhatnék. De nem sokat sopánkodok, mert a táj mindenért kárpótol, hamarosan kibukkanok a lillafüred felé vezetõ mûúton, majd ismét vissza a jelzett ösvényre. Így ki-be bujkálok egészen amíg a jelzés balra el nem ágazik én viszont (a kiírás szerint) nem. A mûút jól is esik meg nem is. Annyira megszoktam már a le-fel ingázást, hogy fárasztó szintben haladni, és a terepfutó cipõm sem a legszuperebb a kemény aszfalton. Hamarosan már a Nagy-mezõn kocogunk elõttem kisebb csapat, egyikükben Larzenra ismerek. A következõ állomás a Vörös Meteor síház, amit megtalálni könnyû, megközelíteni viszont nem. Az épület messzirõl feltûnik, mert a körülötte lévõ fenyvest kivágták, az odajutás viszont bajos, mert a fák eltorlaszolják az ösvényt. Sajnálom a fákat, remélem jó oka van annak, hogy így leborotválták az erdõt. A Vörös Meteornál egy vörös démon teával, és zsíros kenyérrel kínál, de én még mindig maradok a hozott elemózsiánál. Innen az irányt visszafelé veszem a Nagy-mezõn keresztül a mûúton a zöld jelzésig. Itt már furcsálltam, hogy Csabi barátom nem jött velem szembe. Már fel is adtam a találkozás reményét, amikor már a mezõn haladva keselyû-vijjogást hallok a távolból. Csabi az, kb. negyed órával lehet lemaradva tõlem. Intés után maradok a mezõn, ahol kifejezetten jó futni, a talaj ruganyos, az ég vakító kék és felhõtlen. Némi mûút után, még egy kis ördögszántás szerûség, majd a zöld jelzésen tovább a Heves-BAZ megye határig, ami elõtt még egy bólya lepi meg azokat, akik inkább a mûúton haladnának. Átkelve a mûúton irány a Pazsagi erdészház. Itt egy sráccal találkozok, aki fehér rövidnadrágban nyomja le a távot. Megdicsérem a nyáriasságot, mire õ csak annyit mond: - tudod, nálunk egész télen nyár volt. Lehet ebben igazság, de nekem az a sztori ugrik be, amikor mindenki áll a Balaton partján csak egy ember lubickol vidáman.
- Miért nem jönnek maguk is – kérdi – jó meleg a víz legalább 5 fok.
- 5 fok? – kérdik -, az magának meleg? Honnan jött maga jóember?
– Honnan? Hát Murmanszkból.
Szóval minden relatív. Az erdészháznál hiába kuksizom az emukat, nem látom õket. Egy hete még ott vigyorogtak, és eléggé emusan reagáltak a barátkozási szándékra. Sehogy. Újabb lukasztás a bójánál, és itt tapasztalom azt, hogy az ég egyre felhõsebb, bízom benne, hogy megúszom szárazon. A jelölt rejtekutakon érem el a Hosszú-völgyi pontot. Ez a szakasz azért különösen emlékezetes számomra, mert amikor két-éve itt pontõrködtünk az öcsikémmel, ide cígöltünk két db 20 literes kannát tele teának való ivóvízzel. Mivel az erdei út autóval járhatatlannak bizonyult leparkoltunk a megyehatár környékén és onnan szánkóval húztuk le a felszerelést, na azt egy darabig nem felejtem el. Így a kopottas jelzések ellenére sem esett nehezemre a navigálás. A Hosszú-völgyi ponthoz túrám harmadik órája után pár perccel érkeztem. Nagyjából egy óra alatt jöttem le a bükki síháztól, 12 km 1 óra alatt nem rossz így terepen, de ismerve az elõttem álló részt már letettem a 4 órán belüli tervekrõl. Azt hiszem nem a szintkülönbség teszi lassabbá ezt a túrát, hanem a talaj viszonyok. A bükki talajt általában sport szempontból jobbnak tartom a mátrainál, de pont ez a túra azt, ahol kevés az olyan hely, ahol jól ki lehet lépni. Talán majd a Török úton, gondoltam. A Hosszú-völgy aljából jobbra kellett fordulni, ez nekem egyértelmû volt nem úgy mint egy srácnak, aki valami oknál fogva nagyjából Bükkszentkereszt felé vette az irányt. Sikerül meggyõznöm az Ódor-hegy hollétérõl, miután túlharsogtam az MP3 feelinget, és kocogtunk le a Hór völgyében. A sziklákkal határolt völgy nagyon szép fölöttünk ragadozó madarak köröztek vijjogva. Lehet, hogy õk már látták, hogy fogytán az innivalóm. Átfutva a kis hídon, rátértem az emelkedõre, a cimbora mögöttem egyre jobban lemaradozott, majd ugrás neki az Ódor emelkedõjének. Nagyjából féltávnál tarthattam, amikor szuszogásra lettem figyelmes mögöttem. A korábban lemaradt srác néhány méterrel mögöttem nyomult. Szóltam neki, hogy ha menni akar csak nyugodtan, de nem hallotta a zenétõl. Én végig joggoltam, õk keményen gyalogolt, és itt õ bizonyult gyorsabbnak. Azt viszont tudtam, hogy ha gyalogolni kezdek, lemerevedek és nehezen tudom újra felvenni a futóritmust. Véletlenül igazam is lett, mert mikor kiértünk a „kupak” útra a sporttárs le is maradt. Irány az Ódor-vár. Jó ötlet volt, hogy a rendezõk a csúcsra tették a pontot, mert a puszta kíváncsiság már nem hajtott volna oda fel. Így viszont még egy utolsó pillantást vetettem a Hór-völgyre alant és a vészjósló felhõkre „felent”, és gyerünk tovább. Itt már bizony eléggé éreztem a hiányát az innivalónak. Az utolsó csöppeket még az Ódorra kapaszkodva préseltem ki a kulacsból, de majd kapok a Völgyfõ-háznál. Addig viszont el is kellett jutni, és a lankás emelkedõkön, lejtõkön már nem éppen pille léptekkel haladtam. Az utolsó pontnál Viktor barátunk terített asztallal, és ami a fõ meleg teával várta az oda érkezõket. Ebbõl gyorsan le is gurítottam kettõt, majd irány a Török-út, ahol ugye jól bele lehet húzni. Hát nem lehetett. Sokaktól eltérõen én szeretek a Török úton futni, nincs benne sok érdekesség, de jó a ritmusa. Azt hiszem még a mountain bike korszakom (mi még mindig tart) kezdetén szerettem meg. Nincs is vele semmi bajom, kivéve ha sáros. És most az volt, na nem nagyon csak úgy jó tapicskolósan, ragadósan, csúszkálósan, bizonyos helyeken készen állt egy jó kis iszapbirkózásra. Lelke szemeim elõtt már felsejlettek a filmekbõl jól ismert lányok, akik belevetik magukat a küzdelembe. De maradjunk a realitásnál. A terepjárók által habosított latyak szerencsére csak úgy a szakasz feléig tart, onnan már egészen jól lehet haladni. De, hogy az öröm teljes legyen, itt az esõ kezd el esni. Részvéttel gondolok azokra a sporttársakra, akik esetleg még hátrább tartanak, de ennél többet az érdekükben nem tehetek. Kijoggolom az utolsó emelkedõket, majd a lehetõségekhez képest hosszú léptekkel beérkezek Várkútra. A rajt óta 4 óra 30 perc telt el, és egy kis lazázás után bizony jól esik a meleg paprikás krumpli. Utánam szép sorban beérkeznek a többiek is Csabi barátom csak kb. negyed órával késõbb érkezett meg. A célban Imaro meséli, hogy a Bükk felsõbb részein bizony havazik. Nem lehet az sem piskóta, egyszer neki kell vágni a távnak gyalogolva is, remélem menni fog. Sõt akár egy sherpa kategóriát is el tudnék képzelni, ahol minden induló Xkg málhával teljesíthetné a távot. (Sponsored by Sherpa???)
 
 
Téli MátraTúra éve: 20072007.01.29 18:02:03
Hull a pelyhes, jaj de jó!

Röviden: megint sikerült teljesítenem a Téli Mátra teljesítménytúrát.
Kicsit bõvebben: egész héten árgus (Mi az az árgus? Talán van valami köze az argoszhoz?) szemekkel figyeltem a meteorológiai elõrejelzéseket. Vajon mit produkál az idõjárás január utolsó hétvégéjén? Az elõrejelzések havazást jósoltak így aztán nem lehetett optimista az, aki nem szereti a havat. Nekem személyesen semmi bajom vele, de amikor a hóban csámpázva kékre rugdosom a saját vádlimat (ki másét rugdoshatnám?) már nem vagyok túl vidám. Szóval jó lett volna egy gyorsat futni a Mátrában, így amikor még péntek este sem rázta meg Holle anyó a rongyot már csak a sártól kellett tartani.
Pusztai Csabi barátommal a kiírt futórajt elõtt jó fél órával már lerendeztük a regisztráriót üdvözöltük a felbukkanó ismerõsöket, és bár nem komótoskodtunk mégis azon kaptuk magunkat, hogy a rajtig már csak percek vannak hátra. Hát akkor dologra, és itt történt egy kisebb malõr. Kérdésünkre (amit egy illetékesnek látszó srácnak feltettünk), hogy honnan indul a tömegrajt azt az infót kaptuk, hogy a fõbejárattól. Ott várakoztunk is bõszen, de (bár a tömeg már kitöltötte az iskola auláját) futókat nem láttunk. Néhány perc várakozás után átvágtunk a gyülekezõ túrázókon és megtudtuk, hogy a mezõny már elindult. Így kb. öt perc késéssel mi is nekivágtunk a hegyeknek. Illetve Csabi még akkor visszafordult leadni a regisztrációs lapját, mert arra nem hívták fel a figyelmét. Még szerencse, hogy a nyakában lógott a cuccos, így valakinek szemet szúrt a narancsszínû lapocska. Nem vártam meg, mert arról már korábban beszéltünk, hogy én a lerohanásos módszert választom, Õ pedig kivárásra játszik, kiéhezteti az ellenfeleit.
Hát akkor futás, annál is inkább, mert az idõjárás téliességére nem lehetett panasz. Nemcsak hópelyhek repkedtek, hanem a mínuszok is. Az elsõ szakaszon egyébként is ki akartam lépni, de itt úgy gondoltam addig mindenképpen gyorsítok, amíg be nem melegszem. Hát nem volt egyszerû elérni az üzemi hõfokot. Közben elõzgettem a többi futót, üdvözölve az itt-ott felbukkanó ismerõsöket. Miután egy csoportot megelõztem kis híján belebotlottam Kalotai Leventébe, aki ilyen helyeken ritkán ját a csapata nélkül.
— Németh Csabi nincs itt? – kérdeztem.
— De igen hátul nyomja a sódert – jött a válasz.
És valóban, ahogy hátra füleltem hallottam, hogy valaki éppen kiselõadást tart a helyes pulzusszámról. Hogy mi lett a vége a sztorinak nem vártam meg, tartottam magam a korábbi taktikámhoz és belehúztam. Hamarosan egy kisebb társaság elején bekocogtam az elsõ ellenõrzõ pontra. Lajosházára 32 perc alatt értünk el pecsételtettünk a lapunkra, majd kiálltam ellenõrizni a dehidratálódás mértékét, és utántölteni a veszteséget. Ez alatt a pár perc alatt kis csapatom jól elhúzott, igencsak szaporázni kellett mire utolértem õket a Szalajkaház környékén. Addig persze ugrálás a patakokon, egyensúlyozás a talpfákon, néhány méterre tõlünk rohant át az úton egy megriasztott mufloncsapat. Haladtunk szépen, összeállva, mint a tejbegríz, egészen addig, amíg egy útradõlt fán el nem csúsztam, bele egy vízmosásba. A többieknek jeleztem, jól vagyok, de mire összeszedtem magam már megint messzebbrõl láttam a hátukat. Így érkeztünk el Mátraszentimrére, ahol a tél meglepõ erõvel csapott le ránk. Vízszintesen szálló hó erõs széllel cifrázva, de hát tél van, üvöltsenek a farkasok. A bélyegzõponton felzárkóztam a csapathoz, innivalót ne kértem. Minek az nekem, tele van a kulacsom. Tovább a piros úton hajrá. Lankás lejtõk, joggolós emelkedõk jellemezték a terepet Galyatetõig. Ezen a részen lépett meg a csapatunk leggyorsabbika, mint késõbb megtudtam Mécs Laci. Innen nagyjából hármasban haladtunk a csapat többi tagja Blahó Ákos és Kristóf Zsolt volt. Õk professzionálisak a sportágban, én legfeljebb akkor lehetek ultrafutó, ha a közismert mosóport majszolva kezdek rohangálni. Még Galyatetõ elõtt ért kellemetlen élmény, amikor enni és inni próbáltam. Rá kellett jönnöm, hogy a jól bevált Gatorade bizony nem jön ki a kulacsból, legalábbis a szelepen keresztül nem. Nagy nehézségek árán csak sikerült felnyitnom a kupakot és innom egy kicsit a jégkása-szerû anyagból. Nem volt egyszerû a táplálkozás sem, mivel a pilótakekszem is összedermedt, némi kalapálással sikerül egyet leválasztanom a tömbrõl, az elmajszolása után a további táplálkozásról le is mondtam. „Iszogatás” közben eszembe jutott az a sztori, amikor Bugi öcsém és Frank Drummer téli kerékpározáshoz készített a fagynak ellenálló italt. Mivel az alapanyag alkohol volt ezért elég hangulatos tekerésben volt részük. Beugrottunk a Gertrúd presszóba Galyán, majd gyorsító szakasz következett. Az erdei részekrõl kiérve meglepetésünkre volt, amikor hátszelet kaptunk, az ember egyébként el sem hinné, hogy néhány óra a Delta mûsor bevezetõ képsorait idézõ hangulat után milyen üdítõ, amikor a tarkóra kapjuk a jeges fuvallatot.
Ezen a szakaszon tudtam meg Ákostól, hogy voltaképpen mi volnánk az élmezõny. Jómagam addig abban a hiszemben voltam, hogy az elszúrt rajtomnak köszönhetõen a jobbak már régen elhúztak. A meglepetés kellemes volt bár nagyobb tettekre nem sarkallt, meghát hol van még a cél, és hol van a miskolci team?
A gyorsítás addig tartott, amíg meg nem támadtuk a Csór-hegyet. Ennek az oldalába felhágva ellenõrzõ pontot találtunk. Nem lehetett túl komfortos a bélyegzõs srácok számára, de ügyes húzás annak elkerülése érdekében, hogy jól tájékozódó sporttársak ne csodálják meg a tájat ott is. Ez a bélyegzõ pont egyébként meglepetés volt számomra, mivel ott korábban ilyen nem volt, és a netrõl letöltött itineren sem szerepelt. Viszont rajta volt minden más dokumenten, amit kaptunk, tehát azokat is célszerû (lett volna) átnézni a rajt elõtt. Nem volt pont viszont a Vörösmarty turistaháznál, ahová így nem is lett volna muszáj bekocogni. De legalább itt benyeltem egy teát, a túra számomra elsõ és utolsó meleg készítményét. A Vörömarty ház elõtt még találkoztunk Mécs Lacival, aki egy pohár teával kocogott a következõ EP felé. A poharat Ákos kezébe nyomta, aki sportszerûen vissza is vitte a frissítõponthoz. A teázás végeztével szembetalálkoztunk Németh Csabival és Karlowits Tamással. Úgy látszik, megtalálták az ideális pulzuszámot, és párban nyomták végig a távot. Gondoltam lekoppintom a módszert és követtem õket. Ez egy darabig ment is, de aztán rájöttem, hogy nem sietek én annyira, gyors pecsételés 9 óra 40-kor a Pisztrángos-tónál, ahol a pontõr nagyon kedvesen utánam szólt:
- Van zsíroskenyér is. Nem kértem, de késõbb megtudtam, hogy a 26-os távon induló öcsikém azért kitett a család becsületéért. A Kékesre hágva utolért Ákos és Zsolt is, akiktõl korábban megléptem. Most viszont Ákos lépett meg tõlem lassan, de biztosan. Kellemes meglepetése volt ennek a szakasznak, hogy (talán a korai rajtnak, vagy a gyorsabb pályának köszönhetõen) viszonylag kevés rövidtávon indulóval találkoztunk. Persze minden tiszteletem az övék, de kerülgetni õket, fõleg viszontagságos körülmények között nem mindig bokakímélõ. Zsolttal nyomultunk végig a Kékesre bele-bele gyalogolva ez emelkedõkbe. Az ösvény egyre havasabbá vállt, hogy mibõl keletkezett az a pár cm hó nem tudom, ennyi reggel óta nem eshetett. Így legalább még téliesebbre fordultak a körülmények. Nagyjából fél óra alatt értünk fel az ország tetejére, a lapunkra felkerült a 6. pecsét is.
- Innen már csak lefelé megyünk. – Tört ki belõlem az optimizmus, pedig voltak már érdekes élményeim ezzel a résszel kapcsolatban. Ez a szakasz szimbolizálja azt a vonást a Mátrában, ami nekem nem fekszik.
A recept a halálomhoz így hangozhat: végy sok követ, jócskán gyökeret és némi földet. Ez utóbbiból nem túl sokat, épphogy csak a flórának jusson belõle valami kis vitamin. Keverd ezeket jól össze, hintsd meg avarral, hogy ne látszódjanak a meglepetések, majd ezen elegyet bolondítsd meg egy kis jeges, havas pikantériával. A látvány kedvéért dekoráld ki fahasábokkal, amik jó kis ugrálásra kényszerítik a népet. Ide-oda rejthetsz egy kis csermelyt, vízfolyást a bakancsok hûtése végett.
Na most volt minden. Nem is tudom mi a jobb belehuppanni a félméteres hóba, mint az utóbbi években, vagy így ugróiskolázni. Nagyon kellett figyelni az útra így viszont, a jelzéseket volt könnyû szem elõl téveszteni. A szanatórium, és a Gyökeres-forrás környéki kapaszkodókért köszönet a rendezõknek, életet mentettek. Az utolsó EP elhagyása után nekilódultunk az utolsó km-eknek, illetve én csak lódultam volna, mert egy sunyi kõre lépve kiment a bokám, majd fél perccel késõbb még egyszer ugyanaz. Kénytelen voltam megállni, egy kicsit masszírozni a sérült futómûvet, majd sántikálva nekiduráltam magam. Kicsit vicces látványt nyújthattam az arra járók számára, ahogy indián-szökellésben szlalomozgattam a kiálló tereptárgyak között, és sérült lábamra huppanva bizony nem mindig az örömkönnyek szöktek a szemembe. Különösen megviselt az a néhány jeges lépcsõfok a település határában. Két kézzel markoltam a korlátot, hóeke stílusban lépkedve. Nem lepõdtem volna meg, ha valaki megkérdezi, hogy miért nem sportolok egy kicsit ilyen rozoga fizikummal. Az aszfaltra érve azonban már helyre rázódtam, az egyenesekben láttam Zsoltot, ahogy vágtázik, és néhány perccel késõbb én is befutottam a rajt után 3 óra 50 perccel. A célban oklevél, kitûzõ és meleg tea várt, aminek nagyon tudtam örülni.
A TÉLI MÁTRA 2007-ben új oldaláról mutatkozott be, újabb kellemes élményekkel gazdagodhattunk, egy jól megrendezett túrán. A szervezést a messzemenõkig profinak tartom, nem véletlen, hogy az ország legmagasabb pontjára évrõl évre többen hágnak fel a ”Hanák Kolosék” által szervezett túrán. Folytatás következik a Mátrabércen.
 
 
túra éve: 2006
Tortúra 65 téli napforduló/Ómassa/BükkszentkeresztTúra éve: 20062006.12.18 17:29:11
Dicsérem az agyamat, amiért bevállaltam az idei Tortúrát. Jót kocoghattunk a számomra legkedvesebb helyen a Bükkben, ideális körülmények között. Ami az idõjárást illeti, én a szép kifejezéssel jellemezném, de tudom rég nem látott barátom L.P. kikérné magának és kijelentené:
—Ez nem szép, ez gyönnnyörrû!
Lehet, hogy igaza is lenne. Szombat reggel nyolcra érkeztünk meg az indulás helyszínére, így pontosan lekéstük az elrajtoló miskolci csapat látványát. Mint a rajtnál ténykedõ rendezõktõl megtudtuk elõttünk már kb. 300-an vágtak neki a túrának (ez alatt természetesen az összes táv értendõ), de nekünk már alig kellett várakoznunk a nevezésnél. Regisztráció, veckelõdés, Red Bull és gyerünk.
A rajtidõ feltüntetésénél jól elbeszélgettünk a srácokkal, és persze egy ilyen szép napon mi lehetett volna kézenfekvõbb téma, mint a közelgõ világvége. Végül nem fogadtuk meg a tanácsaikat, nem ültünk be egy kocsmába addig, és nem tettünk magunkévá az ellenkezõ nem kevésbé ellenkezõ tagjait.
8 óra 38 perckor nekivágtunk a túrának. Rövid ideig hármasban haladtunk Csabával és R. Pistivel, de Csaba az elsõ 500 méter után már kiállt a menetszélbõl, gondolom begipszelt/törött karral nem eshetett jól a futás. Maradtunk hát ketten, ami már majdnem bevált formáció. Rövid ideig aszfalton kezdtük a túrát, és igazán csak néhány elõttünk indulónak köszönhetõ, hogy nem lõttünk túl azon a részen, ahol a menet betért a fák közé. Bükkszentkeresztig folyamatosan emelkedõ ösvényeken haladtunk, az emelkedés függvényében néha belementünk a ködfelhõbe, néha kibukkantunk a szikrázó napsütésre. A jelzések szerencsére elég jól láthatóan fel voltak festve, és az elõzõ esti térképnézegetésnek köszönhetõen az itiner figyelése nélkül el lehetett navigálni. Az elsõ tájékozódási gondunk az elsõ bélyegzõ hely megkeresésével adódott. A rajtnál ugyan tábla figyelmeztetett az útvezetõ változásaira, de egy órával késõbb már a pontos adatok törlõdtek a memóriából. Némi le-fel bóklászás és az õslakosság zaklatása után telefonon kértünk segítséget (nagyon jó ötlet, hogy a szám benne volt a bélyegzõfüzetünkben). Három szóval eligazítottak minket, ami éppen elég is volt. Bélyegzés, teázás, tûzés. Kifelé a faluból megint voltak navigációs nehézségeink, mert a jelzésre megint csak nem bukkantunk rá, de sacc/kb alapon pont jó helyen lyukadtunk ki. Hollóstetõig alaposan figyelni kellett a jelzéseket, fõleg abban a növendék fenyvesben, amelyen átvágtunk. Innen kis aszfaltos kocogás, majd be az erdõbe. A sárga négyszög-jelzés pedig a Bükk-fennsík felé igazított minket. Eddig a pontig én vezettem a párosunkat, de Pisti megunhatta a tempómat. Beállt elém nyúlnak és kisvártatva igencsak szaporáznom kellett, hogy tarthassam a tempóját, igaz panaszkodott, fájlalta a bal térdét, de hát hallottam már tõle ilyesmit. Így érkeztünk meg a Kismezõre, ahol én is kibicsaklítottam a bal bokámat. A szikrázó napsütés, zúzmarás fák, enyhén fogalmazva nem volt csúnya. Még a rajtnál figyelmeztettek minket, hogy innen ne az ösvényen, hanem az erdészeti úton közlekedjünk, mert vadásznak a környéken. Érdekes, hogy egy olyan helyen, amit behálóznak a turistautak, egyáltalán engedélyeznek ilyesmit, de hát kicsi vagyok én ehhez.
2 óra 35 perc alatt érkeztünk meg a Csurgó erdészházhoz, ahol gyorsan elmajszoltam a félútra szánt sonkás szendvicsemet, itt sajnos a teára még várni kellett volna, de a kulacsomban volt még lötyi, reméltem kitart a következõ pontig. Indulás. Itt már pedzegettem, hogy ez nem egészen az én tempóm és úgy gondoltam, hogy visszaveszek az iramból, de végül Pisti volt, aki javasolta az elválást. Erõsen fájlalta a térdét, és úgy gondolta jobban haladok egyedül. Próba szerencse alapon nekivágtam, és kis idõ múlva, amikor hátrasandítottam, már tényleg nem láttam. A kék jelzés viszonylag ismerõs terep és a Három-kõ, Tar-kõ közötti elágazóig alig van benne szint, onnantól kicsit meg kellett nyomni, de én szeretem az ismerõs ugrálós szakaszt. A Tar-kõrõl a kilátás fantasztikus volt. Hömpölygõ felhõk, amelyeket át-át böktek a környezõ magaslatok. Kocogás lefelé, ami viszont már nem esik jól. A megrándult bal bokám miatt a jobb lábamat használom fékezésre, amit így kicsit túlterhelek. Ez az érzés csak fokozódik a Tamás-kútig. Mire odaértem teljesen kifogyott a vizem, de itt meleg tea vár, amit (végre ilyen is van) nem cukroztak túl. Töltök a kulacsomba is + egy kis Gatorade, halomban állnak a zsíros deszkák is, de én maradok a repülõs kosztnál (pilóta keksz), majd nyomulás fel a Pazsag irányába. A gerincen rá kell térni a zöld jelzésre, ami nekem hazai pálya, de másnak nem biztos, hogy jól követhetõ. A Zsuzsa forrás és a Völgyfõ-ház között találok is két srácot, akik a susnyában keresik az ösvényt. Eligazítom õket és kocogás tovább. Kisvártatva telefonon megtudom, hogy Pisti a Tamás-kútnál kiszállt. Addigra már nagyon fájt a térde, bottal jött le az emelkedõkön. Lehangol a dolog, tudom mennyi energiát szán a felkészülésre, és ha feladja a túrát, annak komoly oka van. Ha õ nem hajt a táv feléig, nem haladtam volna így, márcsak ezért is illene belehúznom. A Török-úton haladva azért így is meg kell csodálni a nem látható panorámát, a szikrázó kék ég alatt gomolygó felhõk teljesen beburkolják Felsõtárkány környékét. A telefonálgatás viszont az el-eltûnõ térerõ miatt közel 10 percemet vette el, a két srác, akit az elõbb kalauzoltam, részt vevõ biccentésekkel, szépen elkocog mellettem. Kicsit rákapcsolok, hogy behozzam a lemaradást, és majdnem meglepõ, de ez nem okoz nehézséget. Nem öltöztem túl, és az enyhe hideg nekem nagyon bejön. Akárcsak eddig, a Kövesdi-kilátóig is sikerült végig kocognom, ahol többen már térd-tolva araszolnak az emelkedõn. Várkúton csak bélyegzést kérek, enni-inni való még van nálam. A hátralévõ idõt úgy 50 percnyire saccolom, bár a lejtõkön már kicsit érzékeny a jobb lábszáram. Az Eged hegyrõl lefutva elõször még a felhõbe burkolózó Egert figyelhetem, majd a szõlõültetvényt védõ zúzmarás kerítés mellett kocogva, azokon az idõkön nosztalgiázok, amikor itt még downhill bringaversenyeket rendeztünk. Újabban mindenhová kerítés kerül, ide is, a tetején szögesdróttal, remélem sötétben senki sem akart rátámaszkodni. Végül a tempóm 3 perccel lassabb volt, mint Várkúton terveztem. De erõlködés nélkül, így kivételesen nem bántom magamat.
A rajt után 6 óra 18 perccel nekifoghattam a fõtt virslimnek, egy pohár forralt bor mellett. Összességében a túra nagyon tetszett második alkalommal tettem meg ezt a távot egyszer úgy öt-hat éve a másik irányba. Mint említettem, az idõjárás futáshoz ideális volt, bár nem igazán télies. De arra ott lesz majd a Téli Mátra.
 
 
Less Nándor emléktúra (Nomád terepfutás/No megállj csak!)Túra éve: 20062006.10.19 14:17:59
Az elsõ százas.

Egy ideje már gondolkodtam azon, hogy milyen lehet lefutni egy szuszra 100 km-t. Erre persze van lehetõség, de az olyan versenyek, mint a Bécs – Budapest maraton nem vonzanak. A terepfutások, teljesítménytúrák jobban érdekelnek, mint pl. a sokak által emlegetett Kinizsi 100-as, de…
Sport és sorstársammal Repka Istvánnal korábban beszélgettünk már errõl a témáról. Legutóbb akkor, amikor a Miskolci hegyimaratonra utaztunk, abban egyetértettünk, hogy olyan helyen, amit nem ismerünk, nem próbálkoznánk. Magamat, és a tájékozódási képességeimet ismerve, ennek elég kézzelfogható oka van, de amikor hallottam, hogy a közelben rendeznek egy ilyen mókát, nem sokat töprengtem az induláson. Tavaly már részt vettem a Less Nándor emléktúrán, szép és ismerõs helyek, jó szervezés, bõséges ellátás, szóval itt az alkalom.
Cserépfaluba hárman indultunk: Repka Pisti a fia Dávid, aki a 60-as távon akarta kipróbálni magát és jómagam. Regisztráltunk, veckelõdtünk és a még reggelizõ Dávidtól elbúcsúzva nekivágtunk a távnak.

Cserépfalu 7 óra 20 perc.
Szalagozott úton indultunk a Hór eleje felé a nap már bõven fölkelt a hátunk mögött elõttünk viszont ködfelhõk takarták a tájat. Pihengetõs tempóban futva, illetve a Subalyuki emelkedõn fellépcsõzve elértük az elsõ bélyegzõ helyet.

7 óra 35 perckor Subalyuknál járunk, eddig 2,81 km-t tettünk meg, lazák vagyunk, Pisti kicsit nekivetkõzik. Leereszkedünk vissza a Hór-völgybe, és kocogva becélozzuk az Oszlai tájházat.

7 óra 50 Oszla 5,07 km. A tájháznál bõséges ellátás vár minket. Tea, narancslé, lekváros-, zsíroskenyér, a bõség zavara. Én csak egy rostos narancslét termelek be, Pisti egy lekváros papit is bekap, de sajnos nem kapott sok idõt a táplálkozásra, mert elég pofátlan módon indulást sürgetek. Én elõzõ este bõségesen bekajáltam. A korábbi tapasztalatokból okulva 4 pár virslivel, reggelire pedig sonkás zsömlével készültem a nagy strapára így nem igazán kívánom az ételt.
Rövid ideig még a Hór-völgyben kocogunk, majd belevágunk az elsõ nagyobb emelkedõbe. Irány az Ódorvár, egy ideig futunk, majd az emelkedéssel, és a bedõlt fák kerülgetésével csökkentjük az iramot. Mászás közben egy elhagyott bakancstalpra leszek figyelmes, remélem, nem most vesztették el. Az Ódor körüli dózerúton megint kocogunk, Pisti elõttem, úgy érzem, én fogom vissza.

8 óra 13 Ódorvár 7,86 km. Itt már én is vetkõzöm, a hosszú bringás mezemen eddig egy pamut póló volt, amit itt hagyok egy cölöpre akasztva. Ha szükség lesz rá, itt még felvehetem, ha nem, vagy ha elvész nem kár érte. Az Ódorról visszaereszkedünk, és kocorászunk tovább a Hór-völgyben. Lazán futunk, beszélgetõs tempóban, saccolgatva, hogy még mi várhat ránk.

8 óra 48-kor érintjük a Pazsag-völgy pontot túránk 14,29-ik km-ét, a tempó jó és még mindig a völgyben haladunk, amíg csak le nem térünk Répáshuta felé. Több túrázóval is találkozunk közöttük Ratter Rékáékkal is, akik 6 körül indultak Cserépfaluból. Megcsodáljuk Réka mosolyát, majd szalagozott úton megyünk a Csúnya völgybe, ami egyáltalán nem szolgált rá a nevére. Sziklák között szökdécselünk, én közben bekapok egy csokit, és bõségesen le is öblítem a falatokat. Szalagokkal jelzett réteken érjük el a következõ pontot. Illetve, majdnem elmentünk mellette.

9 óra 14-kor egy lányt szólt utánunk a Pénz-pataki-víznyelõbõl. Eddig 18,94 km-t tettünk meg kevesebb, mint 2 óra alatt, ez a teljesítmény nyújt némi optimizmust, de … Haladunk tovább alpesi jellegû réteken majd kiérünk a Lillafüredi mûútra, és leereszkedünk Répáshutára. A faluból a Pokol-völgyön keresztül mászunk ki, ismét a Lillafüredi mûútra rövid futás az aszfalton és elérjük a 6. ellenõrzõ pontot.

9 óra 47 Bánya-hegyi parkoló, 23,7km. Már közel a túra negyedénél tartunk. A pont ismét a bõség állomása, szíros-, lekváros kenyér, rostos gyümölcslé, tea, víz. Eszünk, iszunk, beszélgetünk Kalotay Leventével, akitõl megtudjuk, hogy egy jó futó van mögöttünk. Bialkó Gábor tavaly is elõttem ért be a célba a 60-as távon, biztosan most sem lesz lassú. Irány a Három-kõ, majd a Tar-kõ. Ez szinte hazai pálya legutóbb egy héttel ezelõtt futottunk erre, akadályokkal tûzdelt, de viszonylag jól futható szakasz kis szintkülönbséggel.

10 óra 36-kor érkezünk a Tar-kõre, utunk 30. km-éhez. Itt csemege fogad minket némi falevélbe csomagolt dél-amerikai eredetû édesség képében. A nasi leginkább birsalmasajtra emlékeztetett, jó ütõs, émelygõs falat, amit egyébként szeretek, de itt most hiába kínáltak nem kértem többet. Az egyik segítõ megkérdezte, hogy nem sajnálunk-e átrohanni a tájon. Arra gondolt, hogy megfosztjuk magunkat a látványtól. Mi erre elmeséltük, hogy a futás nem csak a pulzuskontrollálásból áll, és, hogy arra a helyre, ahol õ éppen olvadozik a vizuális élménytõl mi, van, hogy hetente többször is felfutunk. A kilátás egyébként a párás levegõnek köszönhetõen koránt sem volt olyan jó, mint egy héttel korábban, nem is beszélve egy szép fagyos, havas naptól. Haladunk tovább az Õserdõ felé, amit szépen megkerülünk a jelölt csapáson, majd a Cserepeskõ következik. Itt egy kicsit eltévedünk, de ott nem is nehéz. Ha az embernek folyton a lába elé kell figyelnie, a sziklás, el-eltûnõ ösvényen könnyen szem elõl tévesztheti a ritkás útjelzéseket. Maradva a kék jelzésen az ösvény egyre kevésbé volt futásra alkalmas így érünk a Pes-kõre.

11 óra 14-kor 34,45 km-nél tartottunk kis nézelõdés után irányba vettük egyik törzshelyünket a Kopasz-rétet, majd lefutottunk a Szalajka-völgybe. A lejtõs út jó haladást tett lehetõvé, az erdei-múzeumban pedig éppen kutyás szarvasgomba keresõ verseny zajlott. A kutyákat szeretem a gombát nem, így nem szállok be a viaskodásba. A kedvezõ viszonyoknak köszönhetõen 30 perc alatt tettük meg a Fátyol vízesésnél lévõ bélyegzõ pontot.

11 óra 45-ig 39,25km-t tettünk meg. Ezen a ponton szintén tengerentúli eredetû édesség vár minket ezúttal egy kókuszos, küllemében chokitóra emlékeztetõ falat. Az ízhatás itt is az ütõs-édes felé hajlott, így nem kérünk repetát, viszont bõven iszunk és tankolunk. Én kulacsba Pisti pedig az erre az alkalomra vásárolt Camelback stílusú hátizsákjába. Innen az irány a Szalajka-völgyön keresztül az Õsember barlangja felé vitt, majd szépen mászunk felfelé az Istállós-kõ tetejére. Pisti ezt a részt nem ismerte, lehet, hogy jobb is. Elõttünk egy félmeztelen srác nyomja az iramot. Úgy tippelek, hogy a tetejére utolérjük, de jól elhúz. Mi jót caplatunk fölfelé, a szûk 3 kilcsi megtétele 45 percünkbe telik. De – kábítom magam – a nehezén már túl vagyunk.

12 óra 31-kor bélyegeztünk Istállós-kõn letudva 42,22 km-t. Innen elindulva megeszem a szendvicsemet (1 zsömle benne 6 szelet pulykasonka), nagyon jól esik, a sok édesség után. Kicsit vacillálunk a továbbhaladással, mert én úgy gondoltam, hogy a sárga jelzést kell követnünk, de gyors térképnézéssel kiderül, hogy Pisti tudja jól és a Z a mi utunk, amit késõbb a fityegõ szalagok meg is erõsítenek. Hamar felértünk a Bükk-fennsíkra, itt utolértük a korábban követett félmeztelen fazont, eléggé elgyötörtnek tûnt. Jól ismert nyomon haladunk jó tempóban, de Pisti addig gyõzködött az elválás mellett, hogy a Hármas-kút elõtt megléptem. Nem volt egy nagy szökés, és innen jó darabig egyedül folytattam az utam. A Bálványt könnyû volt becélozni, leküzdeni már nem annyira.

13 óra 15-ig kb. 45 km-t tudtam magam mögött (az adattal azért vagyok bizonytalan, mert bár mindenhol tizedesjegy pontossággal határozták meg ezeket itt 42,22 szerepelt ott pedig már voltunk). Fent a kilátó aljában egy fiatal pár azzal vár, hogy én vagyok az elsõ a 100 km-en túrázók közül. Ennek akkor nem tudtam eléggé látványosan örülni. Innen 1,5 km-re a Bánkúti-síházban újra a rendezõk bõkezûségével találkozok. Tea, rétes és egy tál meleg leves várja a túrázókat. Ez utóbbival nem élek, mert tartok az esetleges kellemetlen következményektõl, viszont a leves helyett beszippantok egy kávét, ami mentálisan legalábbis sokat segít. Éppen túl esek a rétes utolsó morzsáin, amikor betoppan Pisti is. Gyorsan felvásárolta a ház ropi készletét, majd maga elé húz egy tányér levest. Megkérdezem, hogy megvárjam-e, de úgy gondolja, hogy egyedül jobban haladok. Nincs mit tennem becélzom a következõ állomást.
Az út következõ szakasza jószerével fehér folt a belsõ térképeimen, így bõven figyelem a netrõl letöltött itineremet. Eddig 90%-ban fejbõl navigáltam, és most, hogy magam maradtam az eltévedés réme igencsak kézzelfoghatónak tûnt. A szakasz elsõ része az Ördög-oldalon indul, viszonylag jól futható lejtõn. Legalábbis eleinte, mert mire a következõ ellenõrzõ ponthoz értem, a több km intenzív lejtõzéstõl, és az akadályok kerülgetésétõl kicsit túlterhelõdnek a fékezõizmaim.

13 óra 56-kor értem a Márkus-kõ tövében lévõ ponthoz (53,25 km). A bélyegzõs srác szerencsére korrektül elmagyarázta, hogy merre menjek így nem tévedtem el, pedig egy sárga jelzést majdnem nem vettem észre. Eddig a kritikus pontokon mindig lógtak szalagok, itt nem. Igaz ez a környékben bóklászóknak is köszönhetõ lehet. Korábban rá is szóltam egy 3 fõs társaságra, hogy nem a piros fehér jelzõszalaggal kellene kidekorálni a hátizsákjukat. Néhol bizonytalankodok, de jelzéseket szigorúan követve el lehet navigálni a következõ ponthoz.

14 óra 22-re érek fel a Dédesi-várhoz (55,22 km), ahol sikerül kiugrasztanom egy srácot a hálózsákjából. Megkérdeztem, mi az az impozáns szikla velünk szemben, de nem tudta. Viszont volt olyan elõzékeny, hogy zokniban lépkedve a sziklákon megkeresi a térképét, és meghatározza a pozíciónkat. Erre ugyan nincs szükségem, de megvárom, amíg végez, aztán pedig irány Mályinka. Lefelé ereszkedve szembe jött velem a miskolci Bialkó Gábor, majd mögötte Pisti. Az elõbbi a táv feléig 30 percet hozott be rajtam, ha a végéig még rátesz ugyanennyit, meg lehetek elégedve magammal. Pisti, ahhoz képest, hogy mennyire punnyadtnak adta elõ magát úgy ment, mint a zerge. Elkönyvelem magamban, hogy hamarosan megfognak, de soha rosszabbat. A versenyszellem addig mûködik bennem, amíg a Vár-völgybe ereszkedve dobtam egy hátast, majd hogy ellenõrizzem a gravitáció irányát még egyet. A meredeken lejtõ ösvény csúszós volt a portól, ráadásul, mivel ez le is kötötte a figyelmemet, a jelzéseket is elvétettem, szalagot (ha voltak is) itt nem láttam. Átkeltem egy patakon, ahol aztán csak nézek, hogy merre tovább. Feladom a keresgélést vissza ugrálok, és mivel tudom, hogy lefelé kell haladnunk arra is indulok. Nagyon feldob, amikor egy régi lekopott kék jelzés nyomát felfedezem, egy gazos ösvényen felkecmeregek egy dózerútra, ahol viszont a szalagok özöne zúdul rám és azt követve simán lekocogtam Mályinkáig. Itt egy kicsit elbizonytalanodok, mert nem tudom, hogy a buszmegálló, ahol a pont van, merre lehet. Felfelé indultam és igazam lett.

14 óra 44-kor bélyegeztek egy vízilovat a lapomra. Örülök egy kicsit, hogy már 59,14 km-t tettem, meg tehát kézzelfoghatóan túl vagyok a táv felén. Mert a táj szépsége ide vagy oda itt már bõven éreztem a terhelést. Fõleg a lejtõk érintenek fájdalmasan, így még örülök is, hogy emelkedõ következik. A jelzések követése viszonylag egyszerû, és a kék+ ösvény festõi szépségû völgyön vezetett felfelé. Eleinte rendületlenül joggolok, de a kidõlt fákon átmászva, vagy azokat, illetve a sziklákat kerülgetve egyre gyakrabban kezdek belegyalogoni az emelkedõkbe. A tempóm érezhetõen lassul, magamban számolgatom, hogy hány perces kilométereket megyek, de minden kalkulálásom kudarcot vall és még nemcsak a következõ pontig nem érek, de az emelkedõ tetejét sem látom. Lassan hagyom, magam mögött a völgyet, ami, mint minden hasonló engem a Jurassic Parkra emlékeztet. Egy turista-ház mellett a Mária-forrásnál megtöltöm a kulacsomat, majd lassan felérek a Lillafüred Szentlélek közötti mûútra, amin átkelve tovább haladok, ezúttal lefelé. A tömegvonzás segítségének csak pár percig tudok örülni, mivel a fékezõ berendezés állapota továbbra sem javul. A szentléleki kolostor mellett (amit egyszer érdemes lesz alaposabban megnézni) néhány turista rám köszön, ha jól sejtem Bánkút környékén találkozhattunk korábban. A rom után a Száraz-völgybe szalaggal jelzett meredek, portól síkos talajú ösvény visz le, amin végképp feladom a futási terveimet. Lehet, hogy van, aki ott le tud kocogni, de nem én vagyok az.

15 óra 45-kor érkezek le a Száraz-völgyi ellenõrzõ ponthoz, olyan tüdõhangokkal, hogy rendezõi vegyes-páros ijedtem riadt fel a hálózsákokból. Eddig 65,33 km-t tettem meg, ebbõl az utolsó szûk 6-ot közel 1 óra alatt. Ez minden eddigi negatív rekordomat megdöntötte, csak azt nem értettem, hogy a többiek miért nem értek még utól. Irány vissza Bánkútra. Kicsit filózok azon, hogy milyen jó száraz a Száraz-völgy, hátha még esett is volna. Egy ideig patakmeder-szerû csapáson folytatódik az ösvény, majd rátér a hegyimaraton versenyrõl jól ismert útra, végül a sípályán megyünk felfelé. Itt eleinte még kocogok, de némi tesztelés után rájöttem, hogy akkor sem haladok lassabban, ha jól kilépve gyalogolok, ráadásul a ritmusváltás jól is esik. Lehet, hogy korábban sem kellett volna erõlködnöm az emelkedõkkel?

16 óra 25-kor toppantam be a Bánkúti-síházba a túra 69,35-ödik kilométerénél. Itt már ismerõsként köszöntenek, lelkesen újságolják a lányok, hogy még mindig én vagyok az elsõ. Bent a melegben Réka és csapata bõszen kanalazza a levest. Végignézve rajtam Rékában gyorsan kialakulhatott a kép arról a strapáról, ami még elõttük áll, de ez talán csak másodpercekre tudta eltüntetni a mosolyt az arcáról. Én levest most sem kérek, de a tea mellé elmajszoltam egy túrós rétest. Amint végzek megérkezik Bialkó Gábor is. Kér egy levest, majd az asztalra rogy (Réka ekkor mintha egy kicsit megilletõdött volna). Mielõtt továbbindulok megérkezett Repka Pisti is. Laza, mint mindig, és mosolyogva meséli, hogy õ bizony bõven gyalogolt a Száraz-völgyben, de hallotta a turistáktól, hogy két fazon elõtte még képes volt futni, hát… Kilépve a turistaházból kiráz a hideg. Az egyszál bringás felsõ és a rövid futógatyó nem sokat szigetel, fõleg átizzadva. Páran elismerõen biccentenek felém, amikor nekilódulva futni kezdek a sípálya mellett. Igazából csak a hideg hajt. Viszont végre újra hazainak mondható terepen futok keresztül. A Bükk-fennsík ruganyos legelõjén átkocogva jól esik a mozgás, megkukkantom a távolban legelészõ ménest és mozgás tovább. A Három-kõi elágazástól még le kell menni a Bánya-hegyi parkolóhoz, és az elsõ köves szakasz ismét kényesen érint, pedig a sziklákon jobb nem csámpázni. Elég sok turista jön velem szemben, nem tudom ki a teljesítménytúrázó közülük, de a köszönésemet fogadják és elõzékenyen félre állnak az útból. Mindent összevéve ez az utóbbi 5 km futás volt a leglazább a napban.

17 óra 15-kor érkezek meg a Bányahegyi parkolóba a túra 75,32-dik km-éhez. A hely varázsa számomra abban is rejlik, hogy Bugi öcsém még az Istállós-kõre mászás közben felhívott és mesélte, hogy egy túlélõcsomagot letesz oda nekem. A benne lévõ Red Bullhoz nagy reményeket fûzök, és bár a hatékonyságáról akkor még nem tudok az ismerõs mûmálna íz azért jól esett. Betermelek még egy lekváros kenyeret, utána küldök egy rostos italt és megyek tovább. Ekkor jön velem szembe Bialkó sporttárs, Bánkúton még úgy nézett ki, hogy fel kell mosni, most meg üde, mint az ûzött kenguru. Lehet, hogy nekem is ennem kellett volna egy levest?
Ekkor éppen 10 órája, hogy elrajtoltam Cserépfaluból, és a körülményeket tekintve, minden okom megvan feltételezni, hogy az összes korábbi rekordomat megdöntöm, ami a folyamatos sportolást illeti. Az eddig csúcs a 2004-es 10 óra 23 perces ironman menetidõm álomszerû könnyedségnek tûnik, pedig akkor is fel kellett, hogy mossanak a padlóról.
A Juhász-kút-nyaki elágazóhoz közelítve találkozok Pistivel is. Másfél méteres lépésekkel fut lefelé az aszfalton és mosolyogva bíztat. Tényleg ennem kellett volna egy levest. Az út az Imó-kõ felé szintén ismerõs, ott futottunk egy hete. És itt ér utol Gábor a Hereg-rét környékén. Megbeszéljük, hogy innen együtt maradunk és próbáljuk kerülni a sérüléseket. Ha õ mondja, akkor úgy lesz. Az út könnyû, ha nem fájna, még élvezném is a lejtõzést.

17 óra 55-kor érintjük az Imó-kõt (80,19km). Ezúttal kicsit arrébb tették a pontot, nem az éppen kiapadt forráshoz, de egy-két hahó után megtaláltuk. Itt is kapunk almát és plusszos vizet, majd nyomás tovább. A Kis-Lambot-lápán tempósan felgyalogolunk, majd javaslom, hogy amíg látunk, próbáljunk meg futni. Ezen a szakaszon értük utól Repka Dávidot, aki mint késõbb megtudtam korábban legfeljebb 15 km-t futott le egy szuszra, dicséretes folytatás.

18 óra 29-kor érjük el túránk 85,8-dik km-ét a Bujdosó-kõ pontnál. Itt mire lepecsételik a papírunkat le is megy a nap. Elõ a lámpákkal és kocogás a Barát réti mûútig. Gábornak profi fejlámpája van, nekem csak a jó öreg marokfegyver áll a rendelkezésemre. Áldom a fejem, hogy elvittem, mert korábban úgy terveztem, hogy egy korábbi rajttal ugyan, de még világosban beérek a célba. A lámpámmal szórakoztató futni, de itt rá kellett jönnöm, hogy nem butaság, ha az ember nem szorongat semmit a kezében, fõleg ha a talaj nem stabil, A köves avarban kocogva sokszor hadonászni kell, hogy tartsuk az egyensúlyt, és ilyen szépen elmegy a kép. Ráadásul itt már tényleg fázok, egyre többet gondolok, az Ódorvárnál hagyott pólómra, remélve, még ott van, ahol hagytam. A Barát-réten átkelve a mûúton még kocogunk egy darabig, majd a piros + jelzést követve az erdõben már gyaloglásra fogjuk a menetet. Így viszonylag gyorsan és kevéssé fázósan érjük el a Völgyfõ házat és rugaszkodunk neki az Ódorvár megmászásának. Sok túrázóval találkozunk, akik a 60-as távon indultak, többen megkérdezik, hogy mi vajon a 100-ast teljesítjük-e, és ilyenkor próbálok kicsit büszkébben viselkedni.

19 óra 30-ra fel is érünk a 91,74-ik km-nél lévõ ponthoz. 1 óra alatt hagytunk magunk mögött 5 km-t, mondjuk jó gyalogos tempó, de akkor már nem érdekelnek az adatok. Lámpám fényét arra a helyre szögezem, ahol a pólómat hagytam, és amikor ott találom olyan örömmel öltöm magamra a lestrapált hegyibicaj-maratonos emlékpólót, mint kispap a fityulát (vagy akármi mást, aminek a kispapok örülnek). A bélyegzésnél iszok egy pohár meleg teát, majd felmászunk még egyszer a várba. Bevallom, ezt már kihagytam volna, de a rendezõk nagyon határozottak voltak a kérdésben, igaz a szavukra mintha csak mi hallgattunk volna, a 60-ason indulók részérõl nem sok érdeklõdés tapasztalok a „Bükk by night” jelenség tanulmányozására. Jól megnézzük a távolból Cserépfalu fényeit és nekilódulunk a lejtõnek. Szólok Gábornak, hogy ha tud, nyugodtan menjen, nekem már nagyon nem megy a lejtõfutás. Megkérdezi, hogy nem lesz-e gondom a lámpámmal? Miért is lenne? Akkor gyerünk, mi történhet már a hátralévõ 9 km-en. Jó tempóban kocorászunk lefelé, de akkor már nem tudtam, olyan izomcsoportot a lábamon, ami akárcsak a megszólításra is ne fájdalmasan reagálna. Gábor viszont szép tempóban távolodik tõlem, míg az egyik kanyarban végképp eltûnik a lámpája fénye. No sebaj, egész évben ékszakai túrát akartam szervezni itt van, élvezzem. És tényleg viszonylag jól esett, az idõ tiszta volt, mint egész nap. A csillagok szikrázóan ragyognak a felhõtlen égen, csak a holdat nem sikerül felfedeznem, igaz futás közben a röpke pillantásoknak köszönhetõen én is majdnem röpkézek. És ekkor jön a technika újabb csodája. Rá kell jönnöm, hogy a lámpám nagyon jó csak épp nem arra találták ki, hogy órákig bóklásszanak vele az erdõben. Eleinte csak mintha halványodni kezdett volna a fénye, majd romantikus derengésre váltott, végül a kilövellõ fotonokat elnyelte a sötétség. Én pedig állok a töksötétben, és mivel éppen benõtt részre értem még a csillagok fénye sem ösztönöz kalandos hangulatra. Mit lehet tenni? Megvan! A kobbojoknak ott volt a koltjuk, én pedig egy elegáns mozdulattal kitapogatom az övtáskámban a segélyhívásra magammal vitt Motorola V235-ömet, és mint egyetlen fényforrást segítségül hívom. A hatás a semminél nagyságrendekkel jobb, ezt fõleg akkor tapasztalom, amikor kihuny a kis fény és átesek egy göröngyön. Így érkeztem ki a bükkzsérci mûútra, ahonnan már látszódik az utolsó leküzdendõ pont a Nyomó-hegy. Az aszfalton még kocogok egy kicsit, és nagyokat köszönök az autósoknak, akik velem szemben közlekedve jól megnéznek maguknak. Gondolom, nem tudják mi imbolyog elõttük némi lidérces fénnyel a kezében, ezért aztán jól belereflektoroznak az arcomba hadd vakuljak még jobban. Egy idõ után balra letértetem az útról és sacc/kb alapon egy sövény mellett közeledve pontosan a Nyomó-hegy ösvényéhez érkezek. Addigra már a lámpámban is pihent egy kicsit a delejes erõ így egy-két percre, még láttam is. A hegy tetején a srácok megcsodálják a fószert, aki a telefonját maga elé tartva közelítet feléjük. Ez vagyok én.

20 óra 34-kor a 97,81-dik km-en lépek át. Bélyegzés és indulás a falu fényei felé, amelyek már úgy vonzanak, mint a lepkét. Az út ugyan lankásan lejt, de akkor már nagyon nem akaródzik lejtõn futni, igaz a telefonnal ez nem is célszerû. Menet közben több 60-as túrázóval találkozok, majd amikor beérek a faluba, újra kocogásba kezdek.

20 óra 58 perckor beérkezek az iskolába, és vigyorgáson kívül nem tudok mással foglalkozni. Ez volt életem leghosszabb sporttal töltött napja – EDDIG. Azt hiszem, megdolgoztam a befutóknak járó bablevesemért.
A teljes menetidõm 13 óra 37 perc volt, Bialkó Gábor kb. 40 perccel elõttem, Repka Pisti kicsivel utánam érkezett be. Dávid fia fél órával mögötte.
Ha mással nem is a telefonos sztorimmal sikerült kellemes pillanatokat szereznem. Na nem magamnak, hanem a hallgatóságnak, amikor elmeséltem a történetet miskolci cimboránk Kalotay Levente, úgymond, majd megszakadt a röhögéstõl, de egy spártai hõsnek ezt is szabad. És, hogy hogyan tovább? Ha ismét tudok járni, majd kitalálom. Egy biztos jövõre ismét jövök.
A rendezõknek ezúttal is köszönetet mondok a kiváló szervezésért, és az áldozatos ténykedésért.
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár