Túrabeszámolók

 Beszámoló a 100-as távról "futó" szemmel:

kerektura.blogspot.hu/2017/01/teli-bakony-100-20170121.html

 Beszámoló a hosszú távról:

kerektura.blogspot.hu/2017/01/bhmtcs-2017.html

 Beszámoló futó vánszorgó szemmel:

kerektura.blogspot.hu/2016/09/vadrozsa-160-201609-10-11.html

 Beszámoló futó szemmel:

kerektura.blogspot.hu/2016/11/az-idojaras-ne-panaszkodjunk-csak-12.html

 Rövid beszámoló a hosszú távról:

kerektura.blogspot.hu/2016/02/barcika-65-20150206.html

 Az idei túrán készült képes beszámolóim linkjei az alábbi helyen érhetõek el:

Kerektura.blogspot.com

 Beszámoló a 160-as távról

 Beszámoló futó szemmel:

kerektura.blogspot.hu/2015/08/rockenbauer-pal-emlekuton-zalaban-130.html

Beszámoló futó szemével:

kerektura.blogspot.hu/2015/08/patai-matra-2015-julius-18.html

 Beszámoló a 200-as távról "futó" szemmel

 Beszámoló a hosszú távról futó kocogó szemmel:

kerektura.blogspot.hu/2015/06/matra-115-2015.html

 Beszámoló az 50-es távról futó szemmel:

kerektura.blogspot.hu/2015/04/teleki-50-2015-aprilis-4.html

 Beszámoló az 52-es távról:

kerektura.blogspot.hu/2015/03/vertesi-terep-ultramaraton-2015_30.html

 Beszámoló a hosszú távról. 

 Beszámoló a hosszútávról.

 Beszámoló a 40-es távról futólag

 Beszámoló a 85-ös távról futó egy szemszögébõl

 Beszámoló a 70-es távról futólag.

Beszámoló a 115-ös távról

 

Beszámoló a százas távról:

 kerektura.blogspot.hu/2014/05/kinizsi-szazas-2014.html

 Szenvedõs beszámoló a T100-tól

Beszámoló az 50-es távról futó szemmel

Beszámoló az 50-es távról futó szemmel

Beszámoló az Ultramaratonról

Beszámoló a 40-es távról

 

 Beszámoló a 45-ös távról

kerektura.blogspot.hu/2014/02/zold-45-2014.html

 Beszámoló az 57-es távról:

kerektura.blogspot.hu/2014/02/kiss-peter-emlektura-matraban-57-2014.html

 Beszámoló a 40-es távról:

kerektura.blogspot.hu/2013/12/tanuhegyek-nyomaban-40-2013.html

Beszámoló a Piros 85-rõl:

http://kerektura.blogspot.hu/2013/11/piros-85-2013.html

 Beszámoló a 70-es távról:

http://kerektura.blogspot.hu/2013/10/bakonyi-barangolas-70-2013.html

 Beszámoló a túráról:

http://kerektura.blogspot.hu/2013/09/magyarorszagi-forrasturak-matraban-2013.html

 Csukás ultramaraton 2013. beszámoló:

http://kerektura.blogspot.hu/2013/09/csukas-ultramaraton-2013.html



Õrsi Bálint képei a túráról:

https://plus.google.com/u/0/photos/113257947173044339821/albums/5924602094915346689

Beszámoló a túráról

http://kerektura.blogspot.hu/2013/08/wienerwald-marathon-modling-2013.html

Képek a túráról

https://plus.google.com/u/0/photos/113257947173044339821/albums/5911621693829666049

Beszámoló a túráról:

http://kerektura.blogspot.hu/2013/08/rax-scneeberg-maraton-2013-augusztus-10.html

Képek a túráról:

https://plus.google.com/u/0/photos/113257947173044339821/albums/5911309522004094513

 Beszámoló a 130-as tévról:

http://kerektura.blogspot.hu/2013/08/rockenbauer-pal-emlekuton-zalaban-130.html

 Beszámoló a túráról:

http://kerektura.blogspot.hu/2013/06/kazinczy-200-2013.html

 Beszámoló a túráról:

kerektura.blogspot.hu/2013/06/matra-115-2013.html

 Beszámoló a túráról:

http://kerektura.blogspot.hu/2013/05/kinizsi-szazas-2013.html

Képek a túráról:

https://plus.google.com/u/0/photos/113257947173044339821/albums/5882739839986126849

 Beszámoló a Terep százasról:

kerektura.blogspot.hu/2013/05/terep-100-as-2013.html

 Gerecse 50 beszámoló futó szemmel:

kerektura.blogspot.hu/2013/04/gerecse-50-2013.html

Beszámoló az ultramaratonról:

kerektura.blogspot.hu/2013/04/vtm-ultramaraton.html

 Beszámoló a túráról:

http://kerektura.blogspot.hu/2013/03/magyarorszagi-forrasturak-vertesben.html

Beszámoló a túráról futó szemmel:

 http://kerektura.blogspot.hu/2012/12/borzsonyi-vulkantura-2012.html

 Beszámoló:

kerektura.blogspot.hu/2012/10/csukas-ultra-2012.html

Õrsi Bálint képei:

plus.google.com/photos/113257947173044339821/albums/5792958604291418145

 Beszámolóm a túráról:

http://kerektura.blogspot.com/2012/05/kinizsi-szazas.html

Fényképek:

https://plus.google.com/photos/113257947173044339821/albums/5745085105076389713

 Beszámoló a túráról:

http://kerektura.blogspot.com/2011/09/kozarski-planinarski-marathon-2011.html

Féynképek a túráról:

https://picasaweb.google.com/113257947173044339821/KozarskiPlaninarskiMarathon2011#

Mátrabérc 2011. beszámoló:

http://kerektura.blogspot.com/2011/04/matraberc-2011.html

Képek:

https://picasaweb.google.com/harkanyi.aladar/Matraberc20110417#

A képes túrabeszámolóm megtalálható az alábbi helyen:

http://kerektura.blogspot.com/2011/02/2x2-neha-5.html

 A túrán készült összes kép itt található meg:

https://picasaweb.google.com/harkanyi.aladar/2x2Neha5#

 Kozara Planinarski Maraton



Idei évre gyakorlatilag minden szabadságomat eltapsoltam, köszönhetõen egy remek bringatúrának, és egy tábornak. Még öt napom maradt a karácsonyi ünnepekre, ami éppen elég, tekintve, hogy igen kedvezõtlenül alakul a karácsonyi ünnepkör. Minden rendben is volt addig, mígnem Bálint szólt, hogy van egy pompás kis 100-as túra a boszniai szerbeknél Banja Luka mellett, ami 1 nap szabadságot igényel az utazás miatt. Némi matekozás után kijött, hogy ha december 31-re vállalok ügyeletet (27-30 között táborozom) akkor felszabadítható egy nap. 

Utazásomat megkönnyítette, hogy Föld Roli és kisbusza is útra kelt, és még nekem is jutott hely a kis piros autóban. 



Péntek reggel ISO szabványoknak megfelelõ esõs idõben indultunk. Horvátoknál már elállt, sõt a Jajcei városnézés közben már néha a nap is elõbújt, de az elõrejelzések nem sok jóval kecsegtettek. 

9-re értünk a szállás és rajthelyre, ami egy benzinkút mögötti rétre fölvert kisebb rendezvénysátrat jelentett, körülötte további néhány sátorral, amiben a résztvevõk aludtak. 

Összeismerkedtünk a kisszámú rendezõvel, és nevezõvel, majd némi vacillálás után mikor mindenki kitalálta hol alszik, közösen meglátogattuk a helyi pékséget. Ez utóbbi mûveletet minden Balkánra látogatónak melegen ajánlom, finomabbnál finomabb csemegékre lelhetünk viszonylag olcsón egy-egy ilyen intézményben.

Vacsora után még kiültünk beszélgetni és rakit kóstolni a rendezvénysátor padjaira. Éjfélkor szomorúan vettük tudomásul, hogy eleredt. Ez elég nyomós indok volt, hogy elhúzzunk aludni.



Reggelre a helyzet annyiban változott, hogy az esõ sûrûszemû áztatósra váltott, és köd ülte a tájat. Az eget kémlelve biztosra vehetõ volt a tartós zuhanyzás. Az idõjárásnak megfelelõen nem tülekedtek a kirándulók a nevezési asztal körül. Hatan vállaltuk be a hosszú távot, Bubu és Vándorcsillag alkotta az egyik csapatot, Nagy Laci, Groba, Bálint és én a másikat. Kisméretû praktikus itinert kaptunk az útra, az ingyenes térkép viszont inkább hasonlított egy ovis csoport zsírkrétás rajzára, mint tájékozódássegítõ eszközre.

Kilenc felé a fõszervezõ szózatot intézett hozzánk, melyben tájékoztatta a nagyérdemût, hogy végig a fehér körben piros M betût kell követni, a 10-es ponton Bab(bauxit)fõzelék vár ránk, és ha egy mód van rá, ne térjünk le az útról. Egy olyan országban, ahol nemrég még polgárháború volt serény aknatelepítéssel, melegen ajánlott az útvonalkövetés.



Az intõ szavak után nekivágtunk az esõs-ködös domboknak, és nemsokára mindenkit magunk mögött hagytunk. 

Megszakítva beszámolóm, néhány szót ejtenék túra helyszínérõl, a Kozári-hegységrõl:

A Száva völgyétõl délre található kelet-nyugati fõcsapású középhegység, melynek legmagasabb pontja a 978m magas Lisina. A fõ gerincrõl fõleg északi irányban hosszú patakvölgyek futnak le. Éghajlata enyhén kontinentális. A növénytakaró összetételét erõsen befolyásolja a helyi mikroklíma, és az emberi tényezõk. Elõfordul, hogy a gerinc déli oldalán 8-900 méter magasan tölgyest találunk, onnan 100 méterre az északi oldalon pedig gyertyános-bükköst. Nem ritkák a fenyvesek sem, melyek a hidegebb mikroklímájû völgyekben már 200 méteren megtalálhatóak.

Az emberi hatás nyomán gyakoriak a rétek, melyeknél a magasabb régiókban havasi fajok is elõfordulnak (pl Gola Planinán). Ott jártunk ideján az esõs idõben bõven termett az õzláb, és a szegfûgomba. 1967-ben alapították a Kozara Nemzeti Parkot, mely 33,5 km2 területû.

Google Earth alapján a táv elsõ felében java részt gerincút volt várható, míg visszafelé liftezés völgybe le, és onnan föl. Nos a gerincút tényét sem megerõsíteni, sem megcáfolni nem tudom, kilátás hiányában, az viszont biztos, hogy az 5 méter sugarú körünkben szép volt a táj. A kilátás hiányát beszélgetéssel és ritkán jelzéskereséssel pótoltuk. Távolságadataink nem voltak, így csak érzésbõl tudtuk mennyit tettünk meg. Szépen hullámoztunk fölfelé, a kevert tölgyerdõt néhány házcsoport körülötti kaszáló és, rét, azt pedig gyertyános, majd páfránnyal, és gombával gazdagon szórt rét váltotta, és így tovább. A második ellenõrzõ pont megérkezésünkkor még nem volt a helyén. Bizonyító erejû fényképfelvétellel mentünk tovább. Néhány perc múlva motorzúgásra lettünk figyelmesek, és kisvártatva megjelent a rendezõi Niva. Nem hagyták, hogy szúróbélyegzõ nélkül menjünk tovább. 

Simici közelében volt a harmadik pont. A tea még nem volt kész, így mentünk is tovább. A jelzés idõnként elég ritka volt, de lehet csak a köd miatt éreztünk így.

Lisina csúcsa alatt egy elég elhagyatott házcsoporton vezetett keresztül a jelzés. Mint kiderült, nem is olyan elhagyatott a hely, egy család idõzött itt, mint az ötös pont személyzete. 

A pecsét mellé meginvitáltak minket egy kis törökkávéra is, amit örömmel elfogadtunk. Jól befûtött helységbe vezettek minket, és fölrakták a vizet forrni, közben túrós sült tésztával kínáltak minket, olyannal amilyet Bálinttal Koszovóban is ettünk egy pásztorcsalád vendégeként az országcsúcs alatt.Jól belaktunk, még ettünk egy kis ostyát is, aztán ideje volt indulni. Majd egy órát idõztünk, de, legalább kissé megszáradtunk. A túra csak megközelítette a Lisinát, de mi nem voltunk restek megmászni. Kilátás temészetesen nem volt. 

Kettõ elõtt 10 perccel elállt az esõ, és a köd is oszlott kissé. Jó volt végre levenni a csuklyát, és megpillantani a kissé kitárulkozó tájat. Így érkeztünk el a Gola Planina alatti Planinarski dom turistaházhoz. 

A teára várni kellett, mert a vizet épp csak föltette a pontõr, de Grobának egyéb elfoglaltsága miatt, egyébként is maradtunk volna.

Úgy tûnt a Spomenikre, túránk fordító pontjára még világosban elérhetünk. Pontõrünk jelezte, hogy az elején velünk jön megmutatni az utat. Szegény az elsõ komolyabb emelkedõn leszakadt, de megvártuk. Felérve a füves tetõre (Gola Planina) minden eddiginél sûrûbb köd fogadott, ráadásul az út is kissé csalfán a toronyiránt vágott át a mezõn. Iránymutatás alapján nem tévedtünk el, és lejjebb érve a köd is oszladozott valamelyest.

Gyanúsan sok és meredek lejtõ következett, s bár a jelek megvoltak, kétség támadt bennünk, hogy jó-e az irány. Hamarosan egy mély patakvölgyben találtuk magunkat, ahol az irányítótábla útmutatásával tökéletesen ellentétes irányba indult jelzésünk a Spomenikre. Út nem volt, a jeleket félig leázott matricák képviselték a fákon. Átkeltünk egy gyönyörû szurdokon, és a nap utolsó fényinél megpillantottunk egy festett jelzést. Megnyugtató volt, akkor mégsem ragasztották át csintalan gyerekek a jelzést. Még egy hosszú meredek emelkedõ, és kiértünk az országútra. Nem irigykedtünk a sötétben érkezõkre. Lassan elõkerültek a lámpák, és a köd is, a Spomeniknál már szinte semmi nem látszott. Pontõreink a lámpafényünkre kiáltozni kezdtek, így találtuk meg õket. 

Nagyjából féltávnál voltunk, de most jött a neheze.

A lefele vezetõ utat alig találtuk meg a tejfölben, ráadásul a jelzések is megritkultak. Már éppen megnyugodtunk volna, hogy jó az irány mikor végleg elvesztettük a jelet, egy rétféleségen. Jobb híján maradtunk a dózerúton, és leereszkedtünk a patakvölgybe, aminek a szurdokában jártunk már . Hosszú meredek emelkedõ következett. Már-már ott tartottunk, hogy visszafordulunk, mert ez így sehogy sem lesz jó, amikor kibukkantunk a Gola Planinára, és ráleltünk az idefelé tartó útra. Igen megörültünk, így már volt esélyünk visszajutni a Planarski domhoz, csak fel kellett idéznünk az útvonal töréseit. Az útvonal egy irányból lett felfestve, ezért gyakran forgattuk hátra fejünket. Tíz óra tájban visszaértünk a kedves ki házhoz, bekukkantottunk, de ott olyan meleg volt, hogy inkább a teraszon teáztunk. Nagy örömünkre a köd ismét oszladozott, és a hold is elõbújt kicsit.

Néhány kilométer erejéig az idefelé tartó úttal azonos nyomon haladtunk, a gerincen. Érdekes volt látni, hogy a pára az északi oldalon megrekedt, szemmel láthatóan hullámzott, és csak a mélyebb nyergeken át tudott dél felé továbbhömpölyögni. 

Békés vándorlásunkat Bálint telefoncsörgése szakította meg. Bubu volt az, nem találták a pontõröket a Spomeniken. Bálint jó tanácsokkal látta el õket, majd megszakadt a vonal. 

Pár trükkös kanyarátvágással késõbb (a jel vágta le a kanyart) ott álltunk egy irányítótáblánál. Egyik irányba Kct 8, másik irányban Kct 10 felirattal. Itt kellene lenni a 9. pontnak, de sehol senki. Fénykép, uzsgyi tovább. 

Meglehetõsen unalmas ereszkedés várt ránk a patakvölgyben, a köd is szitált, majd a ködöt heves esõ váltotta. Jó egy órát mentünk így, várva a szakadár szerb bauxitfõzeléket, de az csak nem akart jönni. A jelzések ismét megritkultak, a völgy kitágult, 1-2 épület látszott balról, de nem utalt semmi pontra. Néhány perccel a házak után a jelzés meredeken fölvágott jobbra, egy félig-meddig benõtt vízmosáson, mi pedig hûen követtük azt. Azt már sejtettük, hogy a fõzelék ugrott, de vajon hol mentünk félre, ha végig volt jelzés?

Negyed óra küszködés után elértük a völgy szélét, és elhagyott házak, legelõk közé értünk. Újabb negyed óra után elértük a köves országutat, egy falu féleségnél. Az út sejtésünk szerint a gerincen abba az útba torkollt be, melyen reggel jártunk. Egy Us Aid-es táblánál bizonyító fotót készítettünk, majd újabb jelkeresés következett. Egy fán látott nyíl szerint balra el kellett hagynunk az országutat, de jelzés arrafelé nem volt még hosszas kutatás után sem. A bajokat tetézte, hogy a láthatáron villámlani kezdett, egyelõre hang nélkül. Jobb ötletünk nem lévén visszatértünk az országútra, és némi tanakodás után elindultunk az országúton a gerinc felé. Hirtelen minden különösebb elõjel nélkül a közvetlen közelünkbe vágott be a villám vérfagyasztó hanghatás kíséretében. A felgyülemlett feszültséget az idõjárás elektronáramlással, mi pedig káromkodással vezettük le. Az újabb felhõszakadás már csak hab volt a tortán. 

Az út helyességét illetõen többször kétségeink fogalmazódtak meg, így elõkerült Laci iránytûje, mely tovább fokozta a kétségeket. Elõkerült Bálint iránytûje, mely 45 fokkal eltérõ irányba mutatta az északot. A tájolás nem jött be, mentünk tovább, egy lábakon álló házig, Megpihentünk a padoknál, és hirtelen autót láttunk ereszkedni az úton. Fél háromkor ritkaság ez, ki kell használni, Bálint kiállt az útra, én pedig villogóra állítottam lámpám. Közeledett az autó, és Bálint serény, álllj, állj, stop! Kiáltásaira lassítani is kezdett az. Már majdnem megállt, mikor látta, hogy többen vagyunk, és nagy gázt adva tovasietett. Mintha valami rossz katasztrófa filmbe csöppentünk volna, olyan volt az egész. Mást nem tehettünk, mint tovább hitegetve magunkat, mentünk fölfelé. 

Az esõ lassan elcsendesedett, majd néhány bíztató jel után elértük a gerincen lévõ falut, melyben reggel áthaladtunk. Egybõl oldottabb lett a hangulat, a pontig ismerõs terepen jött. Az õrök alaposan bevackolták magukat, a tûzzel nem foglalkozva, így a tea már hideg volt, mire odaértünk. Ennél is nagyobb gond volt, hogy újra elkezdett villámlani, még hang nélkül. A történelem ismétli önmagát, a villám újfent lecsapott a közelünkbe minden különösebb elõzmény nélkül. 

Ezek után az esõ már nem állt el, csak intenzitása változott a zuhogó és ömlõ között. Ha még volt rajtunk száraz ruha, az most menthetetlenül elázott, ráadásul úttalan utakon magas gazon át vezetett a jelzés. 

Tempónk folyamatosan lassult, de ekkor érte el mélypontját. Groba a piros sarokban, a holtpont a kék sarokban. A nyolcadik menet után döntetlen volt az állás, de volt még négy hátra volt hajnalig. Ki tudja mióta mentünk így, mikor hirtelen autó hangjára lettünk figyelmesek. Kisvártatva ott álltunk a szervezõk Nivája mellett, a dzsungel közepén. Letekerték az ablakot beszélgetni, én pedig éreztem, ahogy dõl kifelé a jólesõ meleg a kocsiból.

Innen a célig minden kritikus elágazásban ott állt a barátságos zöld terepjáró. A következõ ponton megkaptuk a két hiányzó szúróbélyegzõt is, joggal hihettük azt, hogy a bauxitfõzelékes pont elmaradt valamiért. Bíztunk benne, hogy a hajnal érkeztével alábbhagy az esõ, de nem így lett. Fekete mackónadrágom már inkább egy sztrecs bõrgatyához volt hasonlatos, de legalább a talpam jól bírta. 

Végtére is valamikor 8:20 táján véget ért hosszú és viszontagságos vándorlásunk, megérkeztünk a célba. Gyors öltözés után a szervezõk vendégül láttak minket egy finom meleg levesre a közeli vendéglõbe, miközben vártuk Csillát, és Bubut, de csak nem akartak jönni. Hosszas várakozás, és vendéglõben alvás után sikerült kapcsolatba lépni velük, kiderült, hogy végleg eltévedtek, és egy ravatalozóban ülnek. Szerencsére a közeli ház lakója hamarosan befogadta õket, és fûtött helyen várhatták a mentést. 

Hogy hol, és hogyan jártak, az legyen az õ sztorijuk!

 Piros85 TF

 Az idei év május végéig kifejezetten jól alakult, egy megbetegedés, és egy sérülés miatti hullámvölgyet leszámítva szintemnek megfelelõ mennyiségût tudtam futni. T100 után aztán elindultam a lejtõn. Valami mindig keresztülhúzta terveimet, legtöbbször védelmi szolgálat. Fontos hétvégi hosszú futások sorra maradtak ki. Ez benne van a pakliban, 4-5 évente megesik, csak az idei szokatlanul hosszú és sokféle volt. Jeges árvízen kívül minden volt már. A hét közbeni edzések nagyjából megmaradtak, de ezek csak 40-50km-t jelentettek hetente. Három hete végre visszatért minden a régi kerékvágásba, és ez lassan érezteti hatását, de vérmes reményeim nem voltak. Jó esetben a tavalyi idõm beállítását, de inkább 9:30 körüli idõt tartottam elérhetõnek.

Rómaifürdõn tavalyihoz hasonlóan remek hangulat fogadott, sõt a zenekarral még sikerült is fokozni azt. Ismerõsök üdvözlése, beszélgetés, esélylatolgatás, melegítés, és már itt is volt a rajt. Laza tempóban indultunk meg Speróval és Kopi Zolival. Hamarosan Csabi Balázs, és Olipapa közlekedett el mellettünk. Rókahegynél felfutottam Olira, és innen Kopárig kerülgettük egymást.

Élvezet volt napsütéses hûvös idõben kocogni, 46 perc alatt felértem Kevélyre. Sorban elõztük a gyalogosaokat, és üdvözöltük egymást a sok ismerõssel.

Csikóvár aljánál a zenekar még pakolt, mikor odaértem, biztos nagy élmény volt a többieknek az erdei koncert. Energetikailag rendbelévõnek tarthatónak tûnt a tempó, bár kicsit lassúnak éreztem magam. Idõm a tavalyival nagyjából megegyezett.

Sikárosnál kiléptem technikai szünetre, és visszatéréskor láttam, hogy a mezõny nem is húzódott annyira szét. JB, Kopi Zoli, Speró itt jöttek a nyomomban. Speróval együtt kocogtunk le Dömösig.

Nem vakaródtunk sokat, várt ránk a dobogókõi emelkedõ. Ritkul a gyalogos mezõny, már a gyorslábú, szekciót kezdjük beérni. Dobogókõig ismét tartom tavalyi idõm.

A ponton bedobtam fél banánt, meg az energiaitalt. Nem tudom melyik tett jót, de Kopárig igen jó hangulatban mentem tovább, fokozatosan fölértem Olipapára, és Zolira. Szegénynek bedurrant a térde. Kopárnál kicsit fáradt voltam már, remélem, hogy a krémezés segít, de a görcs így is kerülgette a virgácsokat. Hosszú-völgyig tavalyhoz hasonlóan holtponttal küzdöttem, pedig ez egy jól futható szakasz. A ponton benyelek egy Mg tablettát, talán segít.

Nagy-Szénásra újra jobban voltam, a birsalmasajt nagyot lendített rajtam. Nagykovácsiba olyan negyed órás hátránnyal érkeztem tavalyhoz képest. A pontõrök finom teával kínálnak, ez tovább pörget, de a hátrány ledolgozása ilyen erõnlét mellett nem reális. Két dolog miatt mégiscsak reménykedtem abban, hogy a tavalyi idõm jobban megközelítem: tovább van világos, akár a végéig, illetve tavaly Budaörs felett volt egy csúnya eltévedésem. Továbbiakban nem is néztem az idõm, inkább a mozgásra összpontosítottam. A magam módján nem volt rossz technikai fejlõdéssel sikerült ellensúlyozni az erõnlét hiányát. Öröm volt találkozni az ismerõs pontõrökkel, kicsit sajnáltam is, hogy mindjárt vége a dalnak.

Nagy álmom volt, hogy egyszer a célba lámpa nélkül jussak el. A korábbi rajtnak, és az óraátállítás elõtti idõpontnak köszönhetõen ez sikerült. Mennyivel egyszerûbb így lejönni a volt kõbányában. Az aszfalton még bedobtam az utolsó tartalékokat, végül 9:07-el értem célba, 3 perc deficittel tavalyhoz képest.

Köszönöm a szervezõk munkáját, továbbra is a piros marad az egyik kedvenc rendezvényem!

 Beac Maxi 110

Végül ez is összejött. Mióta túrázom, minden évben fölmerül, hogy részt vegyek a Beacon, de valami mindig közbejött. Sokáig úgy tûnt, hogy idén sem lesz ez másképp, aztán a Vadrózsa 150 elmaradásával egyértelmûvé lett a helyzet.

Szépen esett reggel, még a Nyugati csarnokában is, igaz a tetõ halványan csökkentette az intenzitást. Hosszú idõ után üdvözölhettem a régi ismerõsöket a vonaton. Mindenki elégedetten nyugtázta, hogy nem bolondult meg, mert lám mások is jönnek kirándulni.

8:20 tájékában eredtem útnak Quvic-al. Az elsõ és utolsó kerékpáros csoportot mindjárt az Irma-forrás utáni meredélyen elhagytuk. Itt volt a legnagyobb a sár is, egyébként nem volt olyan rossz a terep, mint vártam. Napi recept: lassú kocogás, óvatos ereszkedés a lejtõn. Gyenge kondimhoz ez pont megfelelt. Csóványosig póló + ¾-es nadrágban toltam, de a csúcson elõkerült a széldzsekit. Nagyon kihûtött az esõ, sok energiát igényelt a fûtés. Kényelmesen ettem a ponton, ittam a felhozott vízbõl.

Nagy-Hideg-hegyen nyomtam magamnak pecsétet, és kihasználtam a vizesblokk szolgáltatásait. Kicsit lepénynek éreztem magam, pedig ez még igen az eleje. Az Inóci-vágás inkább csak rontott állapotomon. A turistaháznál a pontõr határozott felszólítására az aszfalton közlekedtem tova. Békás-rétig sikerült rendezni a sorokat, már biztos voltam benne, ha lassan is, de kocogva fogom megtenni a táv nagyját. Felfelé az egykor elkerített részen az órámra pillantva úgy saccoltam, hogy a három órás komp nagy valószínûséggel éppen meg lesz, engedélyeztem is egy rövid szedrészést magamnak. Már-már azt hittem az idõjárás jobb belátásra tért, és abbahagyja az öntözést, mikor a Világos-tér elõtt megszórt egy különösen erõs zápor. Hegyestetõn megjelent a köd is, nem veszélyeztetett a panoráma. 14:15-re a ponton voltam, ahol mondták, hogy dinnyét kellene enni. Kérdeztem mennyit? Amennyi belém fér! Hát én nem voltam rest, öt perc alatt betermeltem vagy egy kilót, és egy szelettel a kezemben elindultam lefelé. 14:50-kor a révnél nyújtottam át igazolólapom. Itt kapom meg a Nagy-Villám pecsétjét is. Végszóra befut Quvic is, így hárman kelünk át a hármas komppal. Rajtunk kívül 1-2 autó, meg egy zsák fiatal van, tán osztály kiránduláson. A tömeg nem akadályoz meg, hogy izomlazítóval bekenjem magam, ki kell használni a holt idõt.

Túlparton Runner42 hamar elközlekedik, mi még vizet töltünk a kútnál. Moli-pihenõig szétszakadunk, nagyon szeretem ezt a részt a T100-ról, igen jól futható. Csanyánál becsületpecsét, és jólesõ töltekezés. Kóla és aszalt ananász jó párosítás. Nem tudom a távolság adatokat, Dobogókõig jó volna világosban eljutni. Kisrigóban 5-10 percet várni kell a levesre, de megéri, erõt ad. A cél elõtt még utoljára találkozom Quviccal, és 17:40 körül nekivágok a kevésbé ismert résznek. Sikárosi-réten nincs gond, bár csak egyszer jártam erre, még a kék elterelés elõtt. A piros háromszögön viszont elbizonytalanodok, annyira ritkák a jelzések. 7:10-re a menedékházhoz érek, bent ég a villany, de az ajtó zárva. Sehol senki, bemegyek hát a turistaházba pecsétért. Ott találom a pontõrt a pultnál, már nem fázik. Legurítok egy kólát, elõkerül a lámpa. Elõször a fejemen van, de nagy a köd, és rettentõen fázom csupasz fõvel. Lámpa kézbe, sapka vissza, így már mindjárt más. Bár ismerem a terepet Fagyoskatonáig, alig lehet látni a köveket, óvatosan kocogok.

Megvan a sárga elágazása, kezdõdik a jelvadászat. Elég komisz dolog. Egyszer jártam erre nappal. Azt tudom, ha elveszteném a jelet, keletnek kell tartanom a gerincen, és akkor elõbb-utóbb a piros sávba ütközöm. Nem biztos, hogy végig a sárgán megyek, de végül csak kikeveredek a Tölgyikrekhez. Lajosforrás egyre csak várat magára. A ponton minden jóra fordul, háromféle finom házi doppingszerrel kínálnak, igazságosan fogyasztok mindegyikbõl. Felballagok a piros kereszthez. Elõször és utoljára veszem elõ a térképem a túrán, ilyen közel a célhoz nem lenne jó eltévedni. Akadálytalanul jutok le Csikóvár aljáig, a T100-al szerzett helyismeret sokat segít. Egészen Csobánkáig kocogok, de a Kevély emelkedõjét már nem erõltetem. A nyeregben pecsételek, iszok, és beszélgetek, nincs hova sietni. Nem esik jól a lejtõ, térdeim kezdenek fáradni. Hamar átrágom magam a Rozália-téglagyárig, csak a Vendel-hegynél kell figyelni. Lámpámban az elem kezdi megadni magát, vibrál a fény, és egyre gyengébb. Ha futok, a rázkódástól néha ki is alszik. Épp azon gondolkodom, meddig bírhatja még, mikor felpillantva a téglagyár kapuja elõtt egy ló méretû kutya áll szembe velem fenyegetõen. Tán nem keresném a konfliktust így éjfél tájban, úgyhogy angolosan távozom egy balra nyíló ösvényen. A sárga, kék, és zöld jelzések valamelyikébe csak becsapódok elõbb-utóbb. A kék lett a nyerõ, folytathatom az utam, csak a lámpa bírná ki. Már csak annyi fénye van, hogy gyalogolni lehet vele, a reméltnél lassabban érek a Virágos-nyeregbe. Könnyû megtalálni a pontot, dobok még egy utolsó zsíros kenyeret a lovaknak, de igazából már a levesre vágyom. Elindulok a remekül szalagozott úton. Vizes vékony nadrágban fáznak a térdeim, meg különben is jobb lenne futva, de így jár az, aki az utolsó leheletéig ki akarja használni az elemeit. Végül a tekerõs vészlámpa nem kerül elõ, nem sokon múlott. A cédrusnál röfögésre, és csámcsogásra leszek figyelmes. Tapsolok, és rikkantok néhányat, tudja meg minden vaddisznó, hogy itt vagyok. Egy 20 fõs konda ki is szalad a cédrus alól, be az erdõbe. Szemügyre véve õket, van egy vadkan alakú de rózsaszínû is köztük, a hátán két szürke folttal. Más kaland már nem vár rám, kettõkor átlépek az ovi kapuján.

Köszönöm a szervezõk munkáját!

 T100

 Mindjárt a beszámoló elején szeretném megköszönni a szervezõknek és pontõröknek, hogy szívvel végezték amit vállaltak, ez tette igazán különlegessé ezt a napot! 

Sokadjára állok neki az írásnak, de eddig egyik sem tetszik, ezért nem a teljes történetet írom le, csak emlékképeket, amik nyomot hagytak bennem: 

Elõszörr is eszembe jut a rajt elõtti napok kétsége. Még soha nem indultam úgy neki futásnak, hogy a feladás jó eséllyel benne van a pakliban. Nehéz volt feldolgozni, hogy most a szív helyett az észre kell hallgatnom, a csak nagyjából gyógyult lábammal. 

Köszönöm Takáts Gyurinak, hogy náluk alhattam, ritkán ébredek pihenten verseny elõtt. 

Csalóka volt reggel a napsütés, olyan hihetetlennek tûntek az elõrejelzések, de aki nézte a mûholdképet, az tudta, hogy nincs menekvés.

Nekem májusban a legszebb az erdõ, fõleg esõ után, így igazán élveztem fõleg a verseny elejét. Igyekeztem nem csak a futásra, hanem a tájra is koncentrálni. Külön nem tudnék kiemelni semmit, a képeket megõrzöm itt belül. 

Kellemes hangulatomat már az elejétõl rontotta, hogy nem ment igazán a futás, de Piliscsaba határától, utólag szerencsésnek bizonyuló eltévedés nyomán összetalálkoztam Speróval. Ettõl kezdve együtt futottunk a célig. Lelki támogatás mellett a futásban is kiegészítettük egymást: neki az emelkedõk, nekem a lejtõk voltak a gyengéim, így mindig volt aki húzzon. 

Valahol Prédikálószék feléig rendben is ment a dolog, aztán mintha kihúzták volna a szõnyeget alólam. Bár ettem rendesen, gyenge voltam, bár nem hajtottam fáradt voltam, a lábam fájt, és eleredt az esõ. Kisrigóig szépen el is illant a harci kedv… A ponton életemben elõször kimondtam azt, amit futásnál még soha: feladom. Olyan távolinak tûnt még Visegrád is, nemhogy a cél.

Aztán némi hezitálás után úgy döntöttem, Visegrádig lemegyek még, hátha. Ittam egy kortyot Speró sós levesébõl, Kékvirág pedig szerzett nekem Lúdtalp apukájától izomlazítót. Lehet csak placebo volt, de annak igen hatásos! Az Apátkúti-völgyben már ismét elfogadható állapotban volt a lábam, és ott ahol mások elindulnak a holtpontra, én feltámadtam.

Vízverés-nyerge felé egy félresikerült lépésnél valami történt a lábamban, mert onnantól kezdve egyre tompábban éreztem a fájdalmat, míg végül meg is szûnt. A Kisrigóba már nem az az ember érkezett vissza, aki innét elindult. 

Lelkesedésemben Lajos-forrás felé végig megfutottam az emelkedõt, de a lejtõ azért még hagyott kívánni valót maga után. Még ha akadályozott is, de nem zavart sem az esõ, sem a sár, igaz ez utóbbit nem éreztem nagynak.

Jócskán volt idõ még naplementéig, de szinte szürkületi volt más a sötétség Kevélyeknek. 

10-es útnál ért be minket Lúdtalp. Azt gondoltam, még a téglagyár elõtt megelõz, de végül nem így lett. Lefelé a nyeregbõl elment egy srác mellettem, versenyezhettünk volna, de én inkább a Speróval való közös befutóra szavaztam, mert ez egy igazi közös munka volt!

 Ispácai Százas (POCHOD SPCH - SPACINCE SZÁZAS)

Miután véget ért a nyári kerékpártúra és kitáboroztam magam, ideje volt, hogy visszatérjek a teljesítménytúrák világába. Bemelegítésre Ispácai százas éppen megfelelõnek tûnt. Szlovákiában még nem voltam TT-n, a környéken sem jártam, a társaság pedig Bálint személyében adott volt.

Csomagszállítás nincs, ezért a rajt környékét autóval közelítettük meg Gyõrbõl, péntek esti indulással. Nagyszombat (Trnava) mellett, a kukoricaföld szélén sátraztunk, majd szombat hajnalban autónkat a város vasútállomása elõtt hagyva vonattal utazunk Vágúlyhelyig (Nové Mesto nad Váhom). Szép új vagonban foglaltunk helyet a vezetéktõl ágyazatig felújított vonalon. Igazán kellemes volt így a tömegközlekedés, bár komfortérzetünket a közben elfogyasztott reggeli is befolyásolhatta. Újhelyen a zajló pályaépítési munkálatok miatt vonatpótló autóbuszra váltottunk. A várható utasok létszámát nem darabban, hanem köbméterben adhatták meg a vállalkozónak, így õ kb. 72 m³ utas befogadására alkalmas régi Karosa autóbuszt állított szolgálatba. Végül mindnyájan felfértünk, de nem sokon múlott. Utunk Melcsiscig (Mel?ice) tartott, ahol is a jármû tartalmának jelentõs része kiáramlott és nagy lendülettel átmászott a közte és az állomásépület között veszteglõ põrekocsikon. Ennek az éppen arra járó gyorsvonat mozdonyvezetõje nem tudott õszintén örülni, de a vad kürtölésen kívül más nem történt. Az állomásépület túloldalán már várt minket a rendezõség ingyenes(!) nevezési díjjal, színes(!) itinerrel, és slivovicával. Tartalmas reggelinknek köszönhetõen az égetett szesz nem tett károkat mozgáskoordinációs és tájékozódási képességünkben. A szervezõk autójának tetején még megcsodáltuk a Super Dialkoplaz sorozatot teljesítõk jutalmát, a névre festett, népi motívumokkal díszített tányért. Tetszetõs darab érdemes érte öt százast teljesíteni Szlovákiában.

Hét óra tájékán útnak indultunk, és mindjárt az elsõ elágazásban tanúi lehettünk a résztvevõk laza útvonal követési technikáját. Mi a boltban megejtett vízvételezést követõen mentünk a kéken, mely hamar elhagyva a falut, nekivágott a lankáknak. A csapadékos tavasz és nyár nyomán a kaszálók, és rétek még mindig üdék voltak, mintha csak június elejét írnánk, pedig már az augusztusnak is lassan vége. A közelgõ õszt egyedül a friss párás hajnal, és az út szélén rendszertelenül felbukkanó szilvafák, szederfák, sombokrok ízletes termései vetítették elõre. Elõbbi jó fényképtémát, utóbbi kellemes teltségérzetet biztosított. Néhány kilométer után a Cseh-Szlovák határig elbúcsúztunk a napfénytõl és a termésektõl, bevettük magunkat a hol gyertyános-bükkösbõl, hol lucfenyõbõl álló erdõségbe. Kykulánál felértük a 6-900m között hullámzó gerincre, és az ott haladó piros sávra. A vendéglõnél elhelyezett elsõ ellenõrzõ pontig újra a réteké volt a fõszerep. A ponton kaptunk egy kis kóstolót kalácsból, és ismét égetett szesz fogyasztására szólítottak fel minket. Szerencsére ez sem tett kárt bennünk, gond nélkül kanyarodtunk rá a zöld sávra.

A rendezõnk ránk bízták, hogy a zöldön (a határsávot többször érintve) rövidebb úton a jó kilátást adó Nagy-Lopeniken (911m) át megyünk-e a Nagy-Javorinára, vagy maradunk a piroson, és valamivel többet sétálunk kevesebb szintet leküzdve. Mi az elõbbi mellett döntöttünk, szerintem helyesen. Környezetükben többen is a mi véleményünket osztották. Átballagtunk egy igazi nyereg formájú nyergen, majd egy erõsebb emelkedõ végén már ott is voltunk a Fehér-Kárpátok második legmagasabb (911m), kilátóval koronázott csúcsán. A kellemes nyári idõnek köszönhetõen sok volt a kiránduló és a kerékpáros is. Rövid nézelõdést követõen Bálint nagymamájának süteményét majszolva ereszkedtünk alá a völgybe.

A következõ dombtetõrõl jól látszott már a nagy-Javorina adótornyával, és nemsokára ott is szuszogtunk az oldalában. Egész meredek volt az emelkedõ, tábla szerint 4km-en kb. 500m szint várt ránk, na meg a turistaháznál a második ellenõrzõpont. Kihasználva a turistaházat Kofolaszünetet tartottunk egy rémes hangú arapapagáj társaságában.

Visszacsatlakoztunk a piros sávba, és innentõl kezdve nem is tértünk le róla. Utunk csendesen hullámzott a gerincen, együtt a határsávval egészen Ómiaváig (Stará Myjava). Rövid aszfaltozással átvágtunk Miavába (Myjava) a harmadik ellenõrzõ pontra. 56 km-nél jártunk, és délután 4 lehetett. A pontõrök igen lelkesek voltak, kétszer is innunk kellet a slivovicából. A további pálinkaadagok elkerülése végett gyors továbbállás mellett döntöttünk.

A hivatalos útvonal ismét kétfelé ágazott Berezóig (Brezová pod Bradlom), lehetett menni a piroson több szinttel és látnivalóval hosszabb úton, vagy az aszfalton. Mi a piroson maradva élveztük a vidéki tájat, és a délutáni fényeket. Felmásztunk a Bradló nyergébe, és ha már itt voltunk tettünk egyrövid kitérõt a Stefanik tábornok emlékmûig. A tájat szemlélve csemegéztünk kicsit, s leereszkedtünk a Nagyszombati százas célját adó faluba, ahol utcai fesztivál zajlott.

Vizünk fogytán volt, az egyik kapualjban beszélgetõ idõs nénikhez fordultunk segítségért. A víz mellé még finom házi almás-pitét is kaptunk. Az utolsó fényeket kihasználva felmásztunk a nyeregre, és elõvettük lámpáinkat. Beértünk egy sporttársat is, de õ a piros helyett alternatív úton folytatta, így ketten ballagtunk tovább Jókõ (Dobrá Voda) vára felé. Kicsit hosszúnak tûnt az út, pedig nem lazsáltunk. Önszorgalomból kisétáltunk, a telihold fényében impozáns látványt nyújtó romokhoz.

Lent a faluban volt az utolsó pont (82km) a zenés-táncos mulattsággal ellátott kocsmában. A szlovák Bódi Gusztáv teljes hangerõvel szórakoztatta közönségét. Szórakozók és túrázók vegyesen ültünk, de szemre (orra?) jól elkülöníthetõen. Mindenki kivolt már, ki a szesztõl, ki a kilométerektõl. Mi újabb kofolaszünetet rendeltünk el mentális felkészülésképp a hátralévõ 22km aszfaltra, közben hallgattuk a többi túrázó részérõl elhangzott gyanús autobusová, és cestovný porjadok szót gyakran tartalmazó mondatokat.

A kofola sem tudta megszépíteni a ránk váró terrort, a táv pedig csak mozgással rövidül, így kénytelen-kelletlen nekiláttunk. 11 felé járt a tiszta teliholdas idõ, csak akkor kapcsoltunk lámpát, ha autó jött. Kb. 8 kilométerenként pihenõt utaltunk ki, mert az agy és a talp ennyi idõközönként még aktív gumicukorral történõ kezelés ellenére is eljut tûrõképességének határára. A táj menet közben alaposan megváltozott, a dombok közül kiértünk a síkra, az erdõket, és réteket szántók váltották fel, és megjelent a láthatáron a nem is oly távoli Bohunicei atomerõmû hûtõtornyai. Menet közben két résztvevõt hagytunk le, akik közül az egyik már igen nehezen járt, a végén pedig minket hagytak le jópáran. Nekünk csak az elsõ buszok egyikének elérése volt a cél, így nem versenyeztünk, 3-ra így is elértük az Ispácai közösségi házat, melyben a cél üzemelt. Bent gratuláció, oklevél, kávé, sör (nekem nem, mert vezettem), és egy jó tányér meleg gulyásleves várta már kissé megfáradt gazdáit.

 Jól aludtam Sirokon, bár a csütörtöki elméretezett edzésem még érzem. Külön nem pihentem rá a versenyre, meglátjuk hogy megy így.

Rajt után gyorsan letudjuk az aszfaltot, és kezdõdik a hegymászás. Hamar eltûnik az élboly, és kialakul Kékesig egy laza szövetben haladó társaság. Elõttem 50-100 méteres távolságban van egy fehér pólós versenyzõ mögöttem Repi tartja a lépést. Combjaim nem túl acélosak, de azért haladok. Oroszlán-vár kb. 1:10. Markazi-kapunál az eléhezés tünetei jelentkeznek, betalicskázok egy mûzliszeletet, és helyreáll a rend. Kékes alatt Medvegyuék települtek ki családostól szurkolni.

Kékes kb. 2:15. Frissítek, és Repivel megyünk tovább. Már elindultak a rövidtávosok, de kivétel nélkül mindenki készségesen elenged. Köszönet érte! Sárga négyzeten csak leóvakodunk, innen Koppánnyal, és Nagy Istvánnal kerülgetjük jó darabig egymást.

Rudolftanyai frissítõnél bedobok 2 pohár vizet, de az nem tudja eldönteni, hogy merre menjen: fel, vagy le. Jön a hányingert, és némi gyengeség. Ejnye, ilyen nem volt régóta. Dehidratálok (bár nem érezem, hogy kellene), és a továbbiakban biztos, ami biztos mellõzöm az izóitalt. Ez segít.

Piszkés-tetõig elmúlik a gyengeség. Keresztesig lehet haladni, de ez inkább csak darálás, mint gördülés. A 6:20-6:30-at reálisabbnak érzem, mint a 6 órát.

Ágasvárra fölfelé találkozom Kékvirággal. A meredekebb részeken már belegyalogolok, megkapom az elsõ sárgalapot lovaglóizmeimtól.

Csögõ-patak menti enyhe lejtõn megmarad a lassúság érzése. Mátrakersztes kb. 4:40. Vedelés, és tovább. Az jut eszembe, hogy ha 5 perccel korábban érkezem, akkor lenne esélyem a 6 órára, de ebben az állapotban nem faragok a Múzslára fölfelé.

Nyikom-nyeregnél hagy el Future. Jó lenne vele menni, de ez nem az a nap. 5:30-al érintem meg a csúcskövet.

Mindent bedobva robogok a cél felé, lovaglóizmaim végleg beálltak. Beérem Nagy Istvánt, és a Diós-patakig együtt megyünk Ispi hátát figyelve. Kimászva a szekérútra István megzuhan. Gyorsan nõ köztünk a távolság. Nehezen megy a vége, 6:06-al vonszolom át testem a célkapun.

Mindent kiadtam magamból, ami ma bennem volt. Ha célversenyként készülök, akkor megy 6 órán belül, de nem szoktak célversenyeim lenni.

Utólag visszanéztem Olipapa részidõ segítségeit, és Kékesen, Keresztesen fillérre hoztam a végeredményhez tartozó idõt, egyedül a Kékes-Galya volt jobb, tehát sikerült egyenletesen futni nem csak érzésre.

Remek rendezvényen vehettem részt, köszönetem, és tiszteletem mindenkinek aki a szervezésben részt vett, továbbá köszönet Takáts Gyurinak az oda útért, és a szálláslehetõségért, és Kukucska Attiláéknak a hazaútért!

 IV. Béla Tf

Ismeretlen vidék, amirõl azt tudom, hogy javarész homokkõbõl áll. Egy hetes esõ, amirõl azt tudom, hogy sarat csinál. Következõ szombaton Mátrabérc, amirõl azt tudom, hogy ha nem adom meg a neki járó tiszteletet, eltapos.

Mi legyen így?

Útvonal és térkép böngészés futás elõtt, visszafogott tempó, a sár meg nem lényeg.

Puszta adatokat nézve elsõ gondolatom az, hogy ez egy Vértesi Terepmaraton erõsségû rendezvény, de a valóság kicsit árnyaltabb ennél. Az emelkedõk-lejtõk meredeksége, és eloszlása, illetve az utak minõsége miatt ez valamivel lassabb, de ne szaladjunk ennyire elõre:

Pontban kilenckor rajtolunk, és Danival egybõl az élre álunk. Rövidesen elhagyjuk a falu házait, és a hangulatos Gyepes-völgy aszfaltútját koptatjuk. Eleinte legelõk, majd bükkösök szegélyezik utunkat, néha egy-egy réttel megszakítva. 40 perc után elérem Remete-kutat, a völgy, és az aszfaltos szakasz végét. Egy meredekebb úton felmászunk a gerincre, és jobbra fordulva hullámzunk egy darabig a piros sávon. Néha rátérünk az itt kanyargó dózerútra, de fõként kevésbé kijárt ösvényeken haladunk. Palinapusztára lefelé találkozom elõször sárral, de nem vészes, homoktalaj gyorsan szikkad.

Finom házi sütemények várnak a ponton, aminek nem lehet ellenállni. Beszélgetek kicsit a fõszervezõvel, és SZLA-val, hamarosan befut Dani is. Együtt vágunk neki a sárga emelkedõjének, de én gyorsabb vagyok, és újra magamra maradok. Visszatérünk a gerincre egészen a Tálas-Bükkig. Ez a legszebb szakasza a túrának: meleg tavaszi napsütés, kilátás a Karancs-Medvesre, és helyenként lábnyom szélességû gerinc.

A csúcson pontra figyelmeztetõ tábla van, de õrrel nem találkozom. Pár pillanatig tanakodunk Bálintékkal, Dani épp befut, mikor föltûnik Joe.

Villám szakasz Szalajkaházig, a völgyben futó útig meredeken, majd finoman lejtõ úttal. A régi kéken ismét feltûnik a sár, de mértéke ingerküszöböm nem éri el.

A pontnál áttérünk a patak bal partjára, a kék új nyomvonalára. Idõnként rápillantok patak túlpartjára, hogy ki jön utánam, de nem látok senkit.

Érzem, hogy kicsit elszomjaztam, de nem merek túl sokat inni a táskámban lapulóból. Elfelejtettem berakni az izóporomat a táskámba, így más nem lévén nálam, egy Ca és egy Mg pezsgõtablettát dobtam a vízbe. Korábbi tapasztalataim szerint hosszú távon ez nem tesz jót gyomromnak. A széldzsekit azért levehettem volna, de már mindegy, szûk húszas van hátra.

Hirtelen letérünk a dózerrõl, és egy kevéssé járt meredek ösvényen átvágunk a Vaskapu nyergén. Azt hittem, hogy ez már az Ökör-hegy lesz, de az még kicsit odébb van, elõbb Vállóspuszta jön.

Kihasználva a frissítõpontot bedobok 3 pohár üccsit, és egy kis kenyeret. Így mindjárt más. Most már tényleg jöhet az Ökör-hegy meredélye. Visszaesik az átlagtempóm, ami eddig stabil 12 volt. Erõs emelkedõ után nagyjából szintben haladó úton közelítjük meg a csúcsot. Harmadszorra is elhagyok több rövidtávost, majd fölkaptatok a csúcsra. Az erdõirtást követõen jó kilátás nyílik a környezõ tájra.

Gyakorlatilag már csak lejtõ van a célig, meg 10 km, de nem akarom nyomni neki, meg a völgy kissé saras útja sem támogatná az ötletet, így kényelmesen tempóban érkezem Körtvölgye forráshoz. Iszok kólát, meg forrásvizet, aztán fogyjon a maradék táv. Megvannak a szalagok, Borsodnádasdon is, gondolkozás nélkül vágok át, a fõút keresztezésénél még polgárõrök is segítenek.

Járdánháza szélén a IV. Béla emlékmûnél népes asszonysereg fogad, tócsnival kínálnak, mire én megígérem, hogy célba érés után visszajövök kóstolóért. Végül erre nem kerül sor, mert az iskolába is bõven jut a csemegékbõl. A faluban még versenyt futok két helybéli sráccal, aztán 4:15-el érek célba. Nem egy eget rengetõ idõ, de a talán a Mátra sem nyújtja be a számlát kamatostul.

Jól éreztem magam eddig is, de most jön a kulináris rész :) Mindenféle finomság vár minket a célban! A tócsniból figyelemre méltó mennyiséget fogyasztok, bár Dani nyomába nem érhetek :)

Igazi tavaszi hangulat az erdõben, jó szervezés, jó szalagozás, és különbusz Pestrõl, ami pofon egyszerûvé tette logisztikámat.

Köszönöm!

 Tojás40

Szombati Teleki 50 után a vasárnapot henyéléssel és evéssel eltöltve, jöhetett a hétfõi locsoláspótló kocogás.

Danival társulva futunk, neki több van a futómûvében, igaz csak részben futva, de az ilyen nem múlik el nyomtalanul.

Ahogy tavaly, úgy idén is pontban 9-kor vágunk neki, csak nem olyan szép napsütéses melegben. Terv nincs. Vagy mégis? Jó lenne a max. 4 óra, de ez olyan elméleti dolog, a jelszó: lazán, semmi legénykedés.

A lépcsõkön fölfelé nem túl fickós a lábam, még van egy kis macskásság a combokban, meg a húsvéti evészet is nagyobb volt a szükségesnél. Széchenyi emlékig tavalyi idõ+1  perc. Ez így jó is, meg kell adni a tiszteletet a hegynek és testnek, mert azok csak késõbb jutalmaznak, vagy büntetnek kinek-kinek érdemei szerint.

Normafáig sík a terep, onnan pedig gyakorlatilag Apáthy-szikláig lejt. Disznófõ-forráshoz a tavalyival azonos idõben érkezünk. Dani elkerülendõ a késõbbi szenvedést, minden ponton frissít. Én –bár van nálam ellátmány- csak az út közben kapott dolgokra hagyatkozom. Tündér szikla és Libegõ között szétjárt az út, viszont pazar kilátás nyílik a párába burkolódzó hegyekre. Hamarosan elered az esõ, elõször csak finoman, majd egyre erõsebben. Idén is csokitojás jár a volt kempingnél, méretes, és jóízû. Energiapótlásra pont jó.

Apáthy-szikla, és az Árpád-kilátó emelkedõje következik gyors egymásutánban, de gyõzzük erõvel, nem kell belegyalogolni. Az etetõponton válunk szét elõször, én röfögök kicsit a zsíros-kenyerek fölött, Dani megy tovább. 5 percet kajálok aztán jöhet a HHH mérsékelt emelkedõje. Guckler-sétányon már újra együtt kocogunk, de valószínû Daninak holtpontja lesz. Ennyi kilométerrel a lábban nincs mit csodálkozni, most jön ki a vasárnapi regenerálódásom elõnye.  Virágos-nyereg utáni a rövid emelkedõn szakadunk szét végleg, de azt tagadom, hogy tempót váltottam volna :)

Solymár feletti mezõig kellemes az erdei ösvény. Elhagyok egy szemüveges neonzöld kabátos kollégát, aki Szarkavárig beáll mögém. Beszámolója alapján õ lehet Piedcat. Szarkavár melletti lejtõ nem egy kéjutazás, leginkább azért nem, mert oldalirányban lejt a sáros-agyagos út. Tûrhetõ sebességben lehet azért haladni.

Kocsmában csak pecsételek, és agyõ. Nem tévedek el, így 2:52-vel érek Zsíros-hegyre. Finom sütivel kedveskednek a pontõrök, amit nagyon köszönök! 9,2 kili van hátra, ha nincs nagy trutyi, akkor esélyes a tavalyi 3:49, de nem erõltetem a PB-t.

A kõkereszt után jobb az út, mint vártam. Anna vadászház elõtti emelkedõ könnyû, tartom az elõnyöm, egyedül Telki fölötti rét sara lassít, de még nincs szétjárva. Kerítés után ereszkedés az aszfalton, fel az utolsó púpra, és végül 3:42-vel célba érek.

Az, hogy eláztam, az enyhe kifejezés, de a csomagszállításnak köszönhetõen, van száraz ruhám, komfortosan várhatok bátyámékra. Dani hamarosan betoppan, remekül tartotta magát, 3:56 a vége. Ilyen idõben, ennyi km-el lábában, le a kalappal elõtte!

Ahogy Teleki 50-en, úgy itt is kizárólag a futás élvezetén volt a hangsúly, a többi hab a tortán. Meglepõdtem a PB-n, mert az idõjárás nem volt partner benne, és nem volt cél. Biztos, hogy tudnék ennél jobb idõt is, vicsorogva, de az nem én vagyok. Úgy tûnik a megoldás kulcsa nálam az alapos munka, és a sok kicsi lépés elõre. Így lehet az, hogy 5 éve még 90 kg felett voltam és egy jóllakott napközisre hasonlítottam, most 68 vagyok és mindennél jobban élvezem a kocogást terepen. A cél marad: öröm lelni a mozgásban, és a természetben.

Köszönöm a szervezõk elmúlt évekhez hasonló színvonalas munkáját! 

 Teleki 50

Érdekes kérdés a túra elõtt, hogy két fejreállás után mi következik: egy újabb K.O, vagy egyszer végre sikerül vér, halál, szenvedés nélkül beérni?

Egy héttel a Vértesi Terepmaraton után nem akartam keménykedni, meg hétfõn be van tervezve egy Tojás 40.

Vácon tömve van a fél hetes vonat turistával. Találkozom Ráspollyal, így hamar Drégelypalánkra érünk. 

A korábbi évek szokásának megfelelõen kényelmesen félrevonulok tollászkodni 9-ig. Itt van Takács Gyuri is, akivel együtt fogunk futni. Épp akkor indulunk, amikor a következõ vonat befut, még intek Makinak, aztán illa berek a piros sávból lett piros kereszten. A napsütés ellenére hûvösnek érzõdik a levegõ, de az elsõ 2 kili a síkon már csak ilyen. A Schaffer kúttól az emelkedõ majd gondoskodik a megfelelõ temperálásról.

Az elmúlt két alkalommal ott szúrtam el a dolgot, hogy megnyomtam az elsõ felét a túrának (ami szintesebb), és Kisinóc után már csak szenvedtem. Most visszafogom magam, nem kell a balhé. Inkább gyönyörködöm a nyíló odvas keltikék látványában, és mélyen magamba szippantom édeskés illatukat. Még csak meg sem izzad a fejem, úgy érek a várba. Ránézek az órára, fillérre annyi, mint tavaly, 25 perc. Hümm…

Kis nézelõdés, és irány Pénzásás. Valahol a szakasz felénél vesztjük el egymást Gyurival. A célban találkozunk legközelebb.

Csánki kertig rengeteg embert elõzök meg és köszönöm meg nekik, hogy elengedtek. Találkozom Jakus Bélával, és Tincáékkal, aztán hamarosan a ponton pecsételek idõm talán 1-2 perccel jobb, mint tavaly.

Újabb szép kilátás a Hegyhát gerincérõl a Magas-Börzsönyre.

Királyházán Vagdalthús pecsétel, Bubuék, és Joey frissülnek, Daniék épp indulnak. Kényelmesre veszem a figurát, elnyammogom a csokit, iszok rá kellemesen meleg teát, közben beszélgetek kicsit. 5-10 percet lebzselek.

Ideje nekiállni az emelkedõnek, Apró lépésekkel megfutom végig a Nagy-Mánát, közben találkozom SzLA-ékkal. Érezhetõen hûl a levegõ, elkél a széldzseki. Idén a hófoltok elmaradnak, a hóvirágok viszont élnek, és virulnak. Magam sem akarom elhinni, hogy a Magosfán nem érezni savasodást a csülkökben. Csóvi déli lejtõje alig sáros, könnyû a haladás, 2:30-nál pecsételek NHH-n. Jöhet az Inóci-vágás, de csak okosan, mert ahogy a királyházi, úgy ez a lejtõ is elég göcsörtös.

Kisinóc kerek három óra. Húsz perc javulás tavaly óta. Ennek örömére negyed órát frissülök a ponton. Van só, ami külön öröm, gomolyás kenyérrel jól csúszik, öblítésnek limonádét küldök. Még egy kicsit beszélgetek, aztán indíts, vár a kóspallagi kálvária, s róla a szép a kilátás a medencére. Tavalyhoz hasonlóan hétágra süt a nap, de nincs nagyon meleg, és a hûtésbe egy kis szellõ is besegít. Pusztatoronyig csak egy úttévesztés utáni dzsinzsaharc érdemel említést.

Ellenõrzés után rendben megyek tovább a piroson, de aztán valahol félremegyek. A jel a patak túlpartján halad, nekem viszont egy vadkerítés állja utam. 500m után végre van egy rés a pajzson, aztán víz a cipõben. Mindegy, majd hût. Törökmezõ elõtt találkozom Vajonmerrével.

Idén a turistaházhoz költözött a pont, és kenyér helyett almát kapunk.

A kéken tavaly óta alaposan megváltozott a táj arculata. Több helyen kivágták az erdõt. Egyszer elvétem az utat, tán 500 m többletet adva a túrához. A régi irtás emelkedõjét csak részben futom meg, ahogy a Hegyestetõt is. Már nem pörög úgy a lábam, mint az elején. Út közben találkozom Nagy Attilával. 5:00-nál vagyok fönt, kicsit szétnézek, aztán irány Zebegény. Cseppnyi szintemelkedés, és sok lejtõ van már csak. Kényelmesen ereszkedve, 5:19-el érek célba, kicsivel a rendezõk elõtt.

Végre sikerült úgy végigmenni, hogy élveztem a teljesítést, és nem kellett vonszolni a beleimet a végére. Szeretek ide járni, úgy érzem a rendezõk odafigyelnek a túrával kapcsolatos észrevételekre. Köszönöm a lehetõséget, gratulálok a teljesítõknek!

 VTM

Március eleji lerobbanásom óta folyamatosan javulnak az eredményeim, és a közérzetem, így kíváncsian bár kétségek közt vártam a vasárnapot.

Kétségeim voltak, mert nem fekszenek a pörgõs nem túl technikás terepek. Nehéz dió lesz a tavalyi 4 óra tartása, kismértékû (5-10perces) javítása.

Reggel kissé hûvösebb az idõ az elmúlt napokhoz képest, de ez nekem nem baj, a hirtelen beköszöntõ tavaszi melegben jó eséllyel állok fejre. Úgy döntök, hogy kipróbálom a zsák nélküli futást, a dzsekim zsebébe mindössze egy müzliszeletet rejtek.

10 perces csúszással indulunk neki a kissé szembeszeles aszfaltnak. Balázs, és Gergõ egyenletes tempóban távolodnak néhány emberrel a nyomukban. Én mindig lassan kezdek, idõ kell a bemelegedéshez. A falu végétõl lassan aztán beérem legtöbbjüket. Az erdõben elhagyom Kabócát is, bíztatjuk egymást, és hamarosan itt van Körtvélyes emelkedõje. Türhetõen megy az emelkedõ.

A torony letérõje jó alkalom a mezõnyben elfoglalt pozíciónk felmérésére. Balázs, és Gergõ vágtázik az élen. Én még nem kelhetek versenyre velük, de egyébként is magamat kell legyõznöm.

Innen egy Ultrabalatonos felsõben futó sráccal kezdjük el kerülgetni egymást úgy Várgesztesig. Az emelkedõ, és a keréknyomos-sáros részek nekem jobban mennek, a jól futható sík részeken viszont mindig beér.

Kék kereszten sikerül továbbmenni a hegyen, és csak a dózerúton kanyarodunk le a Csákányosi pont felé. Ide jó lett volna valamilyen plusz jelzés a kanyarba. Mária-szakadékban, nem kell belegyalogolni, ez mindenképp elõrelépés tavalyhoz képest.

Már úgy tûnt, hogy beáll a mezõny, amikor is a vár elõtt lépteket hallok a hátam mögül. Hátranézek, és meglátom a két éllovast, akik szintén továbbmentek a kék kereszt letérésén, csak jobban. A meredeken gyorsan elhagynak, én az ilyen morzsalékos lejtõn egyébként is gyáva vagyok. Lent látom, ahogy Gergõ gyaloglásra vált, amit nem értek. A következõ pillanatban csatolja le a kulacstartó övét és ledobja az út mellé. Már látom, hogy sántít is. Nagyon sajnáltam, mert láthatóan élvezte a futást, és könnyedén haladt… Mielõbbi gyógyulást!

A pont után Balázs hátát még követem egy darabig, csak lassan távolodik.

Megyek a magam tempójában, a korábban említett sráccal, akitõl Várgesztes elõtt lépek el. Még a Zsigmond-kõ elõtt volt egy trükkösebb éles balkanyar, ami a farakások miatt benézhetõ volt.

Jó a frissítõpontok kiosztása, nem hiányzik menet közben az ivás sem, a falubéli ponton felajánlott palackot sem fogadom el.

A sárga sávon megállapítom ismét, hogy a talaj nedvességtartalma pont megfelelõ. Nem süllyedek el a homokban, de nem is leszek sáros. Gyorsan elérem az emlékmûvet.

Tavaly némi gondot okozott a zöld sáv és zöld kereszt elágazása, idén viszont szépen megújult ez a szakasz is, és irányítótáblák is elhelyezésre kerültek. A combjaim már kissé fáradnak az emelkedõn. 2:55 körül érem el Kapberek-pusztát.

Arra nem emlékszem, hogy innen idõben mennyi kellett tavaly a célig, csak azt tudom, hogy lehet döngetni. Igyekszem is felpörögni, de nem érzem elég gyorsnak magam. Hallgató-völgy elõtt ismét lépéseket hallok, hátranézek, és meglátom Szabó Gábort, aki nagyon lazán nyomja. Kérdezi, hogy hányan vannak elõttem, és mennyivel. Arra tippelek, hogy Balázs kb. 10 percre lehet tõlem, így úgy dönt, hogy marad. Beszélgetünk pár mondatot, és sikerül mellette egy kissé feltornászni a sebességem is. Lupushoz pár másodperccel elõbb ér be, de még itt van Balázs is. 3:42 a vége ami Gergõ balszerencséje miatt ma a harmadik helyre elég.

Sikerült tavalyi eredményemen 18 percet javítani, aminek örülök, de a legbüszkébb arra vagyok, hogy bátyám elsõ terepfutásos próbálkozását mindjárt siker koronázta, és a hét eleji betegsége ellenére 5:17-el ért be!

Úgy gondolom jót tett a versenynek az idõpont módosítás, a Margita-Téli Mátra, és a Mátrabérc közötti nagy volt az ûr. Köszönöm Lupusnak, Csanyának, és az összes szervezésben résztvevõnek ezt a remek napot! 

 Dél-Börzsönyi Kilátások 40

Múlt héten még úgy terveztem, hogy Népek Tavaszán indulok, de aztán mégis a Börzsöny mellett döntöttem. 

Kissé borult és szeles az idõ, de messze jobb, mint múlt vasárnap Göcsejbe. Ott a jeges szélben képtelen voltam kifûteni magam, és már 25 után már csak két bot lógott ki a derekamból. Na aznap onnantól akaraterõ megacélozása volt a program.

Gyors, és gördülékeny nevezés, félrevonulok tollászkodni, aztán 8:45-kor útnak indulok. Mindjárt az elején kapunk egy szép zsíros szeletet az egyébként sem szûkmarkúan mért szintemelkedésbõl. Ennek ellenére tök jól az egész, 50 méter kivételével megfutok mindent.

Kimegyek minden kilátópontra, és ismerõsöknél le-lelassítok pát perc beszélgetés erejéig, ennek ellenére Hegyestetõig 9-es az átlagom.

Feldob, hogy az elmúlt 1-2 hét kínlódása után újra élvezem a futást. Menne gyorsabban is, de olyan jó most így, ne rontsuk el.

Ahogy telik az idõ, úgy enged föl a fagy a felsõ talajrétegben. Elõször Kövesmezõ után tûnik fel haladást akadályozó mértékû sár. Király-kútnál annyira a lábam alá figyelek, hogy Droidék úgy köszönnek rám, amikor elközlekedem mellettük. Lent a Gerendás büfénél Moiwáék csapata jön szembe. Kényelmesen pecsételek a ponton, elfogyasztom kicsi félszeletnyi zsíros-kenyerem, és teám. Ez minden amit a túra alatt eszek egyébként csak folyadék kell. Papírról visszanézve a Só-hegyen át egy szintesebb 3km jön, de az apróbb lépések módszere meghálálja magát. Szent-Gál földnél néhány futót pillantok meg, ahogy átvágnak a réten. Váltok még pár mondatot Rózsa kunyhói pontõrökkel, aztán a Gál-hegynél befogom a laza csoportban haladó társaságot. Õk lehettek Nedusék.

A terep egyéb iránt nem a legjobb, de a LeFaGySz után ez fel sem tûnik de Kismaros elõtti lejtõn konkrétan féltek a mély csúszós trutyiban. A legrosszabb részt megúsztam esés nélkül, aztán a baj elmúltával felborulok egy kiálló gyökérben :) Legalább puhára estem. Morgó vMh-nál be5öltök egy pohár kólát és nekivágok a sárga sávnak (Csömöle-völgy). A sár, és a csúszás innentõl Zebegény aszfaltjáig hû társaimmá válnak. A patakvölgyben extraképp még kissé nehezen is járható, a bedõlt fáktól, és a kövektõl, de aki terepfutni megy az ne panaszkodjon kérem. Találkozom Ráspollyal, lelassítok és beszélgetünk a piros keresztig. A réten elterülõ tócsák között dobok egy hasast, de csak a hangulat kedvéért :) Elbüszkélkedem a múlt héten avatott vadi új cipõmmel, de Dani nem tudja megcsodálni, nincs egy alkatrésze sem, amit ne borítana sár :)

Jön a jelzésváltás, és lépek tovább. Hamarosan Pusztatorony aljában vagyok. Kevés hódara hullik a miheztartás végett. Fel a ponthoz nincs gond, nade lefelé! Lehet csúszósabb dolog a szappanos halnál egy vödör takonyban! Békás-réten találkozom Nagy Atilláékkal, majd egy szolidabb szakasz után a Törökmezei pontõröket köszöntöm. A zsákmányolt naranccsal indulok a végjátékra. 10-es átlag már csak hipertér ugrással lehetne meg a sok beszélgetés után, de nem érdekel így kerek ez a nap. Zebegényig a favágók, jobban mondva a nyomuk szeretné próbára tenné a béketûrésem, de inkább kihasználom a gyakorlási lehetõséget. Végtére is 4:20-as idõvel kolbászolok be az iskolához. 

Döntésem helyesnek bizonyult, rettentõ jól éreztem ma magam. Kedves pontõrök, jó útvonalvezetés, kiváló szalagozás, ellátás. Bekerült a túra a kedvencek mappámba. Köszönöm a szervezõk munkáját! 

 LeFaGySz 58 Zemplén

 Péntek:

 Indulás az utlosó IC-vel . 0 perces átszállás az utolsó buszra Újhelyen, de Borsod Volán megvár. Esõ, hó, sár, zúgó patak, Pusztafalu. Helykeresés, hõség az emeletes ágy tetején.

Szombat:

 Reggel a tornácról majdnem látszik a közeli Bába-hegy, és esik. Olyan sûrûszemû áztatósan. Bálinttal megegyezünk, hogy ez a nap a küzdésrõl fog szólni, nem az élvezetrõl, bár kinek hogy :) Eszembe jut egy régi burgenlandi kirándulás, amikor a kocsira várva álltunk az esõben. Jött a sofõr mosolyogva, „Az idõ nekünk kedvez!” felkiáltással. Azon hétvégén végig szakadt :) Igen! Ez lesz a mai napi jelmondat!

 Reggeli rutin után 7:30-kor táska nélkül két biztonsági csokival a zsebembe indulok a bemelegítõ körre. Egészen az aszfalt végéig száraz maradt a zoknim (300m) utána jön 57 kilométer hûtõfürdõ. A Hupcsér-kút környéki patakátkelésig csak a szántóföld melletti szekérút gázosabb, egyébként lehet haladni.

 Tetszenek a szúróbélyegzõs-bólyás pontok. Az adatlap egyszerû, pont a kellõ mennyiségû információt tartalmazza. Lehetne ezeket alkalmazni más túrákon is, kímélve a pontõröket.

 Lipovecen rámosolygok a határkõre, melynek tövében próbáltam összeszedni magam Kazinczyn. Ami emelkedõnek hosszú és kimerítõ, az most csak egy ártatlan lejtõ. Még csak nem is igazán meredek. Megadom a kellõ tiszteletet az árkoknak, és óvatos vagyok, így sikerül elkerülni a cipõöblítést. A határsáv egyik törésében feltûnik a Tolvaj-hegy nyiladékával, rajta apró fekete pontokkal. Még egy kis tekergés, és már én is ott  vagyok a lábánál. A széttaposott havas-földes-avaros katyvasz középsõ rész helyett kihúzódom a nyiladék szélére, de így sem egyszerû.

 Jöhet a jutalomereszkedés Pusztafaluba. Kellemesen lejt a piros háromszög, ami jól is járható, mindjárt az Öreg Bencében pecsételek. Jaat szól, hogy nem kell fölmenni a várba, mert lefagytak a lépcsõk. Egy órával késõbb zár a cél, és még rövidebb is a táv? Ez kérem így luxustúra:)

 Le a polármellényt, föl a hátizsák, indulás. Rushboy épp beér, mikor olajra lépek. A faluban találkozom Fridmannal, nemsokára Bálint-Tinca féle csoportot is utolérem, majd Álmost. Akkor ez már a mezõny eleje lesz. Füzéren kicsit bizonytalankodom a pontot illetõen, de hamar megvan. Élvezem a hollóházi aszfaltot, a porcelángyár utáni meredek emelkedõt is megfutom végig.

 A Pányoki kútnál találkozom tavalyi LeFaGySz-os túratársaimmal, Végh Attilával, és Molnár Petivel. Váltunk néhány szót, és Peti jön velem tovább. Beszélgetve gyorsan telik a táv, meg jól jönnek az emlékek is.

Szurok-hegyen nem csak a szél kellemetlen, hanem a lejtõ is. Megint félek…

 Eszkárosi átkelõ elõtt nem emlékeztem, hogy van patak. De nemcsak hogy telepítésre került, hanem átugorhatatlan méretû is. 20 méterrel feljebb fekszik egy kõ a közepén, amin alig bukik át a víz, itt nagy gáz kis szerencse alapon átjutok. Petinek csak a nagy gáz van meg, térd alatt alvázat mos.

 Drahosi rét 2 éve Rákóczin nagyon megfogott szépségével. Most inkább a vizes hóval. A végében vár ránk 3 újabb patakugrás a Nemzetközi Zergeképzõ Intézet ajánlásával. Ahogy haladunk fölfelé, a talaj fokozatosan megfagy, és az esõ is átvált hóba. Találkozom a szlovák zölddel, Kazinczys eltévedéseim egyik emlékezetes pontjával. Milicig egyre nehezebb a terep, jobbára csak gyalogolunk a tömör hóban, utána viszont lehet kocogni Füzérig. Jól esik a déli oldal szélárnyéka. Meglep, hogy több túrázóval is találkozunk. Vaskapuig jó tempóban lehet araszolni. Bizonyosan beérünk világosban, de az Északi Zöld nehezebb mint a Milictõl nyugatra. Pecsét, jöhet a lejtõ tulajdonképp a célig.

 A felsõ meredek részen még nem árt az óvatosság, de 1-2 km után már lehet ereszteni. Peti szeretne 10 órán belüli idõt, ehhez a Senyánszki-rétrõl 10 perc alatt kell lejutnunk a célba. Sikerül.  Nekem 9:21 lett a vége.

 Kéjes örömmel szedem le magamról a vizes gúnyát, és zuhanyozok takarékosan a meleg vízben, majd legalább ekkora örömmel döntöm magamba a levest pár pohár tea kíséretében.

 Kaja után maradtam az ebédlõben, együtt örülni, és beszélgetni a célba érkezõkkel.

 Hogy a mátrai vagy a zemléni volt nehezebb? Nem tudom. Javarészt ismertem az útvonalat, és az nagy elõny, ha nincsenek illúzióid :) Tavaly jobban elfáradtam, de idén kedvezõtlenebbek voltak a körülmények. Kedvezõtlenebb? Inkább méltóbb, hiszen Szivatás :) Fölösleges is összehasonlítani a kettõt. Minden LeFaGySz más!

Köszönöm a szervezõk munkáját, és gratulálok a teljesítõknek!