Túrabeszámolók


túra éve: 2008
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20082008.10.13 12:02:30
Bakonyi barangolás 20 (2008. október 11.)

Fényképes beszámoló a túráról

2006-ban teljesítettük ennek a túrának a 30-as távját, ami nagyon tetszett, bár a végére alaposan elfáradtunk. Tavaly sajnos nem sikerült részt vennünk, de idén semmi akadálya nem mutatkozott indulásunknak. Eredetileg a 30-as távot terveztük, de végül különbözo okok alapján a 20-as mellett döntöttünk. Ezen kívül emellett döntött az is, hogy egy általunk kevésbé ismert (sot helyenként egyáltalán nem) útvonalon vezetett.

Szombaton reggel Budapestrol indultunk, helyenkén nagyon látványos ködfoltokon mentünk keresztül, idonként a talajmenti köd felett láthattuk a felkelo nap korongját is. Negyed tíz körül értünk Bakonybélbe, ahol meglepve tapasztaltuk, hogy a rajt nem ott van, ahol két évvel ezelott. Szerencsére a faluban nagy számban mozgó túrázókat követve könnyen megtaláltuk a rajthelyet. Ekkor még köd volt, de már láthatóan oszlott fel, úgyhogy nem aggódtunk a huvös levego miatt.

A rajtban teát lehetett inni (ezzel mi most nem éltünk, mivel nem voltunk szomjasak), mi pedig 9:35-kor rajtoltunk el. Keresztülgyalogoltunk Bakonybélen, elmentünk a templom elott, majd egy árkon felfelé menve elhagytuk a települést. Az árokból kiérve kereszteztünk egy aszfaltozott utat, ahol megtaláltuk az elso ellenorzo pontot (Hideg-völgy, 2,2km). Itt már szépen látszódott, ahogy múlik a köd.

Innen továbbmenve kezdett igazából emelkedni az út. Következett egy elágazás, ahol egy pár állt éppen, itt mi a jobb oldali ágban mentünk tovább, mert nem láttunk jelzést és az tunt szimpatikusabbnak, valamint akikkel találkoztunk, ok sem figyelmeztettek. Egy ido után (kb. 100m) gyanús lett a dolog, ezért elovettük az útvonalleírást. Szerencsére szépen meg volt benne adva, hogy az Y-elágazásnál balra kell fordulni, így kénytelenek voltunk visszamenni.

Visszatérve a jó útra, a húzós emelkedo végén eloször egy laposabb részre értünk, majd a hegy tetejénél egy régi, látványos bányához. Itt én elntem körülnézni, a bánya tetejérol már lehetett látni a koris-hegyi radarállomást. A bányától már lefelé vezetett az út, jobbra idonként szép kilátás nyílt az oszi erdo harsány színekben pompázó fáira. Elmentünk a Vaskapu-barlang mellett, de azt nem tudjuk mikor, mert nem tunt fel. Végül leértünk a Királykapu ellenorzo ponthoz (7 km). Itt sárga ital és egy pogácsa volt a szolgáltatás. Amíg MacGyver küzdött a pogácsával, addig én leszaladtam a Király-kúthoz, ahol óvatlanságomnak köszönhetoen bokáig süllyedtem a sárban, de azért begyujtöttem az Öreg Bakony Bakancsosa túramozgalom azonosító számát.

Visszatértem a ponthoz, majd folytattuk túránkat a Gerence-völgy felé, mégpedig a P sávon, amelyik többnyire a régi kisvasút nyomvonalán, vagy mellette vezetett, helyenként még a talpfák maradványai is látszottak, illetve egy híd. Ezen a részen (Vörös János-séd) még sosem jártunk, nagy szép szakasz volt ez is. A patak néhol mélyen alattunk kanyargott, a végefelé pedig egy hangulatos kis tavat is láthattunk. A völgy végénél értünk a Gerence-piheno ellenorzo pontjához.

Itt a pontorök éppen csirke alkatrészeket (talán csirkemelleket) grilleztek, ami erosen beindította a nyáltermelésünket, pedig sajnos még 6,2 km és egy jó meredek emelkedo (majd még meredekebb lejto) volt hátra. Azért nagy nehezen felküzdöttük magunkat a hegytetore, eközben az út mellett néhol látványos mohatelepeket és magányos gombákat vehettünk szemügyre.

Néhány km, közel szintbeli gyaloglás után jött a már elobb említett meredek lejto, amelynek alján rátértünk az elso ellenorzo pontnál már szóba hozott aszfaltozott útra, amelyrol némi séta után jobbra letérve visszajutottunk Bakonybélbe. Ismét keresztülsétáltunk a falun, most másik irányból, elmentünk a templom mellett, majd pár perc múlva, 5:15-ös idovel beértünk a célba. Megkaptuk az oklevelet és a kituzot, valamint kaptunk egy 100 Ft-os bónt, amit 3 dl szénsavas üdítore válthattunk a rajt/cél-ként szolgáló vendégloben (Coca-Cola, Fanta narancs és Tonic közül lehetett választani).

Összességében nagyszeru volt a túra, jó volt az ido, kiváló az útvonalvezetés, gyönyöru az oszi erdo. A szolgáltatások boségesek voltak ilyen távra, bár az is igaz, hogy a nevezési díj sem olcsó (700 Ft, és -50 Ft kedvezmény). Jövore megpróbálunk megint a 30-as távon indulni.


 
 
Bakony szurdokvölgyei/Bakony FélmaratonTúra éve: 20082008.10.06 17:15:51
A Bakony szurdokvölgyei 20 - 2008.09.20.

Fényképes beszámoló a túráról

Tavaly a 30-as távján indultunk ennek a túrának, ami meglehetõsen izgalmasra sikeredett a végére. Legalább 5-6 km-rel hosszabb volt a táv a megadottnál, a szintrõl nem is beszélve, így végül vagy 2 órával többet mentünk a szintidõnél. De a bakonyi szurdokvölgyek látványa mindenért kárpótolt minket, így idén újra elindultunk, igaz, immár egy rövidebb, 20 kilométeres távon. Az internetes túranaptárban 22,69 km volt megadva távként, ami végül 24,4-re növekedett, mire a kezünkbe vettük a rajtban kapott útvonalleírást. Úgy látszik a távméréssel még ebben az évben is gondjaik vannak a szervezõségnek.

A tavalyi túráról emlékezetes maradt még a boséges szolgáltatás, 2x zsíroskenyér, 2 x tea, pogácsa a célban, ami az indulás elott úgy tunt, hogy idén is megmarad, hiszen a naptárban szinte minden létezo szolgáltatás jelezve volt (ital, szendvics, édesség, gyümölcs, meglepetés). Ennek megfeleloen számítottunk az út során a jólesõ zsíroskenyerekre és meleg teákra.

Még egy érdekessége az eseménynek, hogy a tavalyi október végi idõponthoz képest egy hónappal elõrébb hozták. Az idõjáráson ez nem látszott, az kb. a november elejinek felelt meg.

Zircen az apátság elõtti autóbusz állomás (már van egy új buszpályaudvar a vasútállomás mellett is) várótermében volt a rajt, csakúgy, mint elõzõ évben, onnan indultunk el nem sokkal 9h után. Mint említettem az idõjárás barátságtalanabb arcát mutatta, lógott az esõ lába, erõs szél fújt, és meglehetõsen hideg, úgy 10C fok körüli volt a hõmérséklet, ennek köszönhetõen nem is voltak sokan a rajtnál, illetve az egész túra során.

Sajnos a túra eleje egy hosszú, unalmas szakasszal indul, amikor észak felé el kell hagyni Zircet, és mielõtt beérünk a Cuha-völgyébe. Ezen a szakaszon különösen érzékenyen érintett az idõjárás elõrehaladott állapota, a nyitott, szélnek kitett részen nagyon rossz volt a pont szembe fújó, erõs és hideg északi szélben gyalogolni elõre. Aztán beértünk a fák, bokrok közé a völgybe és onnantól kezdve szélárnyékban mehettünk, csak a hegy teteje felõl hallhattuk a zúgást. Az elsõ ellenõrzõ pont Porva-Csesznek vasútállomásnál volt, jó messze, a papír szerint 8,5 km-re a rajttól. Bár szerintem kissé feleslegesen, mivel rövidebb útvonal úgysincs Zirc és Vinye között. Lehet, hogy a hosszú táv miatt került, be, hogy megtörje a monoton gyaloglást, de ez esetben az elsõ 8,5 km-re is be lehetett volna építeni egyet.

Idáig egy patakátkelést kellett végrehajtanunk, ahol megállapíthattuk, hogy meglehetõsen sok a víz a Cuhában, gondolom a hét eleji sok csapadéknak köszönhetõen. Idõnként gyengén szemerkélt az esõ, de a gyaloglásnak hála már nem fáztunk.

Az E.P. után következett a Cuha leghíresebb szurdoka, ahol a gyalogos útvonal mellett kiépítették a Veszprém-Gyõr közötti vasútvonal pályáját is, látványos elemekkel, hidakkal, viaduktokkal, alagutakkal. Hatalmas sziklák, kövek, kisebb zúgók voltak mindenfelé, a patak pedig kanyargott az út mentén többször keresztezve azt, négyszer-ötször kellett átgázolnunk rajta. A Vinye elõtti utolsó átkelésnél volt egy gyalogos híd is, itt már ezt választottuk az átkeléshez.

A vinyei pont idén is a Vinye.hu büfében volt, azzal a különbséggel, hogy míg tavaly kint ült a pontõr, idén bent. Valamint idén csak teát és egy kis Sportszeletet kaptunk, míg elõzõ évben volt zsíroskenyér is. Itt ért az elsõ csalódás, már nagyon rá voltunk készülve a zsíroskenyérre. Végül 50 Ft-ért vásároltunk egyet, és a gyûjteményünkbe botcímkét is.

A következõ változás az útvonalban volt: idén nem vissza kellett menni a büfébõl a Cuha felé, hanem tovább, át a vasúton majd jobbra. Végül a Pakuts-pihenõnél csatlakoztunk az elõzõ évi útvonalba vissza. Innen kezdõdött az Alsó-Cuha szurdok, ami szerintem a híres Cuha-szurdoknál sokkal izgalmasabb, vadregényesebb és inkább van szurdok jellege. Itt helyenként a közlekedés is nehéz volt, a keskeny ösvényen, újra át meg át a patakon, néha meredeken a völgyoldalban.

Az egyik ilyen nehéz szakaszon, mikor épp fel kellett mászni meredeken, az egyik fa tövénél egy lyukból jöttünkre több darázs is kivágtatott támadólag, szerencsére a nadrágom elég vastag volt, a fejem körül meg el tudtam hessegetni oket, így nem csíptek meg, és megúsztuk a kalandot. A szurdok után jött az utolsó E.P. (számunkra) majd kiértünk a Bakonyszentlászló-Bakonyszentkirály mûútra, ahol hosszú kilométereket kellett még gyalogolni. Ez az aszfaltos szakasz, az Alsó-Cuha-szurdoktól Csesznekig a legfárasztóbb, legunalmasabb része a túrának, itt már nagyon elegünk volt, vártuk a célt, és ott a zsíroskenyeret meg a teát.

Sajnos a zsíroskenyér a célban is elmaradt, ellenben teát kaptunk. A szolgáltatások sora a tavalyihoz képest igencsak visszaesett, a 100 forintos emelés ellenére. Csak tea és édesség volt a szolgáltatás a megadottakkal szemben, bár lehet, hogy úgy kellett volna értelmezni, hogy: édesség, gyümölcs-tea, a meglepetés pedig, hogy elmarad a zsíroskenyér...

Összességében a zirci és Csesznek elõtti unalmas szakaszokat leszámítva nagyon jó a túra vonalvezetése, a szolgáltatás fõleg a tavalyiakkal összemérve volt kiábrándító, a pontõrök hol semlegesek, hol kedvesek voltak, a kitûzõ pedig ugyanaz, mint az elõzõ évben. Végül is jól éreztük magunkat a túrán, de mint teljesítménytúra nem nyújtott sok többletet egy saját kiránduláshoz képest, így nem biztos, hogy a késõbbiekben részt fogunk venni rajta.

 
 
Gyermekvasút nyomábanTúra éve: 20082008.08.22 07:50:59
A Gyermekvasút Nyomában (2008. augusztus 19-20.) - Fényképes beszámoló a túráról

Tavaly szerencsére nem sikerült elindulnunk ezen a túrán (meglepetés zivatar az éjszaka közepén), idén viszont már nagyon készültünk rá. Túra elõtt, az ünnepi hangulatot emelendõ, a házunk környékén gyakorlatoztak a másnapi programra készülõ Breitling Jet Team L-39 Albatrosz gépei (ha jól tudom).

Villamos hiányában (az 56-os vonalát éppen felújították), a piros 56-os busszal indultunk MacGyverrel a Moszkva térrõl, ahol meglepve láttam, hogy a szakállas, csirkeféléket árusító, amerikai bácsi már oda is beköltözött. Mivel buszunk villamospótlóként is szolgált, ennek megfelelõ járatsûrûséggel, nem kellett sokat várnunk az indulásra. Ami ezután meglepett, hogy a Szépilonától szinte végig lépésben tudott csak haladni a busz, mivel akkora dugó volt. Azért ez augusztus 19-én este 8 óra után kicsit túlzás, még ha éppen csatornacseréket folytatnak is a Hûvösvölgyi úton. Azért végül sikerült eljutni a végállomásra, de a 8 órára tervezett indulásunk már jelentõsen késett.

A rajthelyre érve kellemesen csalódtam, mert nem a korábban olvasott beszámolókban szereplõ (meg a tavaszi Gyermekvasút túrákon jellemzõ) iszonyatos tömeg fogadott, hanem egy viszonylag szerény sor, rajtoltatás 4 asztalnál. Úgyhogy 10 percen belül végeztünk, és elindulhattunk az utunkra. Mivel tudtommal a túra ugyanaz, mint a tavaszi, csak fordított irányban, ezért a leírást ki se nyitottam. Az elsõ pont simán ment, közel volt, sorba se kellett állni. Utána viszont, a sötétnek, meg a csordaszellemnek köszönhetõen sikeresen el is vétettük az elsõ leágazást a Fazekas-hegy felé, követtük birka módra az elõttünk haladókat. Észrevettük a hibát és egy ösvényen keresztül vissza tudtunk térni a megadott útra.

Megérkeztünk a Fazekas-hegyhez, ahol ijesztõ tömeg fogadott. A pecsételés a szûk ösvénynek köszönhetõen is nagyon lassan haladt, így legalább negyed órát kellett töltenünk a ponton. Ezután mentünk tovább a Nagyrét felé, miközben többen jöttek szembe a tavaszi túra irányának megfelelõen. A Nagyrétre érve szokatlan helyen találtuk az ellenörzõ pontot, de a tömeg segített. Érdekes módon itt is rengetegen érkeztek a Hûvösvölgy irányából. Amúgy ez az egész túrára jellemzõ volt, szinte mindenhol, mindenki jött mindenfelõl, meg mindenki ment mindenfelé.

A Nagyrét után kezdõdött az elsõ nagyobb emelkedõ, ahol a Hárs-hegy állomás, majd a Kis-Hárs-hegy érintése után felkapaszkodtunk a Nagy-Hárs-hegyre. Ezt a terepet már jól ismerem, úgyhogy nem tévedtünk el. A meredek úton leereszkedtünk a Szépjuhászné állomásához. Valamelyik ponton mondták, hogy itt fogunk frissítõt kapni, ami sajnos nem következett be, viszont az állomás falán lévõ kútból tudtuk frissíteni ivóvíz készleteinket.

Innen ismét emelkedõ jött, mégpedig a János-hegyre, az Erzsébet-kilátóhoz. Itt már kezdtünk belelendülni, nem tûnt nagyon nehéznek az emelkedõ. A kilátó gyönyörûen ki volt világítva, jól esett mellette megállni, pihenni keveset.

Lefelé a sötét miatt az aszfaltos utat választottuk, majd a Libegõnél, a kút után sikeresen elindultunk a sárga + jelzésen. Szerencse, hogy az elsõ elágazás néhány méter múlva következett, mert ekkor rájöttem, hogy nem jó az irány. Meg azok is rájöttek, akik követtek minket. Gyorsan visszamentünk a piros jelzésre és lesétáltunk a János-hegy állomáshoz. Az állomás után folytattuk tovább utunkat Makkosmáriára, továbbra is a piros jelzésen. Itt megritkultak a túrázók, volt, hogy sokáig kettesben mentünk a sötét erdõben. Makkosmárián megleltük a pontõröket, majd jöhetett az újabb emelkedõ, most a zöld + jelzésen mentünk tovább, majd nem sokkal a virágvölgyi állomás ellenõrzõ pontja elõtt áttértünk a sárga +-re.

Következett Disznófõ, ahova a sárga +-en kellett volna megérkeznünk, de az utak rengetegében valahogy áttértünk a zöld jelzésre, és végül azon értük el a pontot. A pont kissé távolabb volt, mint Disznófõ, már kezdtük azt hinni, hogy nincs is ott.

Visszamentünk a gerincre, ahol Normafa környékén csodás kilátópontok voltak a kivilágított városra.

Normafától a székelykapun át lementünk a régi zöld + jelzésen a gyermekvasútig, majd ott balra fordultunk a csillebérci állomás irányába. Érdekes, hogy itt az erdõben végig egyedül jöttünk, a legtöbben az aszfaltos utat választották a Normafától, illetve a síneken jobbról is jöttek néhányan. Csillebércen gyorsan pecsételtünk, majd még Normafa megálló szembejött velünk az 1:20-as vonat.

A pont után lefelé indultunk a Farkas-völgybe, a balra vezetõ ösvényt alig lehetett felismerni az ember nagyságú gaztól, de a mély vízmosás késõbb megerõsített minket. Hosszan mentünk lefelé, idõnként gitárszó hallatszott a hegyoldalból, mint késõbb kiderül, a pontõrök zenéltek az Úti Madonna kápolnájában, ahol szintén vagy 5 percet kellett sorban állnunk. Innen még egy jó darabig felfelé kellett menni, majd a Széchenyi-hegyi adótorony mellett egy tisztásra érkeztünk. Itt is volt olyan, aki szembejött, de mi sem a jó úton jártunk. Azért itt már könnyen meg lehetett találni a helyes irányt, így nem kavartunk tovább.

Még pecsételtünk egyet a Széchenyi-emléknél, aztán elõvettem a leírást, és megnéztem, hogy most merre kell bemennünk a célba, és mivel a Rege utat ajánlotta alapból, ezért azt választva, a rövidebb úton, 6:14-ös idõvel értünk be a Széchenyi-hegyi állomásra, a célba. Ott megkaptuk a kitûzõt és az oklevelet, majd ehettünk virslit mustárral, ketchuppel és kenyérrel. Hazafele meg az éjszakai, 921-es járattal visszamentünk a Moszkva térre.

Összességében azt mondhatjuk, hogy élvezetes volt a túra, a végén az aszfaltozás kicsit fárasztó, de jól esett. A szolgáltatásként kapott virsli egész jó ízûnek bizonyult, de hiányoltuk a naptárban is szereplõ italt. Szalagozás, útvonaljelölés nem volt, nem csodálkoztunk rajta, hogy mindenki mindenfelé mászkált, keresve a pontokat.

 
 
Bazilika / BurdaTúra éve: 20082008.06.12 09:24:18
Burda 20 (2008.05.31.)

Fényképes beszámoló

Már év elején feltûnt a teljesítménytúra tervek között a számomra ismeretlenül hangzó Burda-hegység, az Esztergom és a Börzsöny között elterülõ hegyvonulat, a Duna szlovákiai oldalán. Ez korábban, amikor még szigorúbb feltételei voltak a határátlépésnek, valahogy teljesen kiesett a látókörömbõl. Ha valaki megkérdezte volna tõlem, hogy mi van az Ipolytól nyugatra és Esztergomtól északkeletre, a határ másik oldalán, nem tudtam volna válaszolni rá.

Tehát eldöntöttem, hogy ezen a túrán részt kell vennem, úgyhogy reggel MacGyverrel felültünk a 7:20-as esztergomi buszra, hogy eljussunk a rajtba. Eredetileg úgy volt, hogy a MÁV-ot választjuk, és utazunk Desiro-val, de látva a menetrendben a kétórás menetidõket, meg a kétszeri átszállásokat (Pilisvörösvár és Piliscsaba között vonatpótló buszok jártak), hamar átpártoltunk a buszra. Szép, új Volvo csuklós busszal mentünk, de nagyon kényelmetlen volt végigülni rajta az 1h20p-es menetidõt. Esztergomba érve a buszállomásról könnyen megtaláltuk a rajthelyként szolgáló Nyírfa büfét a híd lábánál.

Nevezés után 9:15 perckor indultunk el. Felsétáltunk a hídra, majd átmentünk Párkányba a szlovák oldalra. A hídról végig gyönyörködhettünk az esztergomi panorámában, illetve a megmászásra váró hegy fenyegetõ méreteiben. A híd szlovák oldalán a még álló határõr bódék hirdették az elmúlt idõk emlékét, a DVD árusok reklámtáblái pedig a jelent.

Érintettük a város központi részét, majd jobbra fordulva kimentünk a Duna gátjára. Itt egy darabig élvezhettük a gátra frissen fektetett aszfaltréteget szagát, majd ennek megszûnte után a kissé gazos utat. Sajnos ott már éreztem, hogy reggel hiba volt otthonhagyni a sapkákat, vakítóan tûzött a nap, alig volt árnyék hosszú kilométereken keresztül.

A Garam torkolata elõtt balra fordultunk, és megérkeztünk az 1. ellenõrzõ ponthoz. Itt felhívták a figyelmünket, hogy merre kell továbbmennünk, és azt is közölték, hogy a következõ hídnál ismét lesz valaki, aki nem ellenõrzõ pont, de majd útbaigazít minket. El is értük a következõ hidat, és valóban úgy történt, ahogy ígérték, megkaptuk az eligazítást a következõ ellenõrzõ pontig. Itt felmentünk a hídra, hogy átjussunk a Garam másik oldalára, majd besétáltunk Garamkövesdre. A faluban mentünk néhány száz métert, majd balra betértünk a második ellenõrzõ pontként szolgáló kocsma teraszára. Innen kelet felé indultunk, hogy megmásszuk az elõttünk magasodó hegyet. A faluból kiérve egybõl meredeken emelkedni kezdett az út, gyorsan elkezdett fogyni a magunkkal hozott vízkészletünk, ráadásul reményeimmel ellentétben kevés volt az erdei szakasz, többnyire a tûzõ napon mentünk. A túrára megadott 430m szintemelkedés ugyan nem olyan sok 20km-re, de itt ennek nagy részét egyszerre kell megtennünk Garamkövesd után. Ennek megfelelve szenvedtünk is rendesen, bár pihenésképp idõnként megálltunk gyönyörködni a Duna felé nézõ kilátóknál. Mire a Sziklák ellenõrzõ ponthoz értünk, már minden vizünk elfogyott…

Innen szerencsére már nem sok emelkedõ következett, az út is többnyire árnyékban vezetett, ennek ellenére már nagyon hiányzott a vízutánpótlás. Az úton több helyen zümmögõ méh-telepek mellett kellett elmennünk, ami nem volt valami megnyugtató. Nézegettük a kapott térképet, de nem volt nagy a választék forrásokból, így már csak abban reménykedhettünk, hogy a következõ ellenõrzõ pontnál, az Ipoly turistaháznál kapunk inni, vagy esetleg vehetünk. Itt már többnyire aszfalton vezetett az út, majd egy rövid kitérõvel közelíthettük meg a turistaházat. Ez tulajdonképpen nem turistaház, hanem kulcsosház jellegû volt, ráadásul zárva. Szerencsére azonban a ponton osztottak italt (almalé, szénsavmentes és enyhén szénsavas ital közül lehetett választani, az italok hûtve voltak!), valamint édességet (Sport szelet és Balaton szelet volt a választék). Ezt itt „életmentõnek” éreztük. Utunkat immár felfrissülten folytatva meredek lejtõs szakasz következett, ami egy völgybe csatlakozott, ez a völgy vitt le minket Helemba településre. A település fõutcájára érve balra fordultunk, végigmentünk a falun, majd a községháza nem túl szép épületébe betérve értük el az ötödik ellenõrzõ pontot. Itt az utolsó mûanyag poharat kihasználva tudtam vizet inni (ez nem tudom mennyire volt a szolgáltatás része), ami elégnek bizonyult már a túra hátralévõ részére. A faluból kiérve az Ipoly gátja mellett vezetõ fõúton (ismét tûzõ napsütésben) értük el az Érsekújvár-Budapest vasútvonalat, majd ennek Ipolyon átívelõ hídján érkeztünk meg a szobi vasútállomásra, a célba.

Mivel már csak 10 percünk volt a budapesti vonat indulásáig, sietõsre fogtuk a dolgot: amíg az okleveleinket töltötték, addig én bementem jegyet venni. Végül 4 perccel az indulás elõtt sikerült felszállnunk a szinte teljesen üres vonatra.

A túrát a furcsán hangzó Pestkörnyéki Kárpát Egyesület rendezte, szerintem profi színvonalon, a pontõrök kedvesek voltak, szalagozás ugyan csak a jelzetlen szakaszokon volt, de ott jól követhetõen. A kitûzõ szép, az ital hûtött volt, a csoki finom, az útvonal pedig nagyon szép helyeken vezetett végig. Összességében nagyon tetszett, csak a meleg ne lett volna...

 
 
KáliTúra éve: 20082008.05.08 07:59:49
Káli 30, 2008. május 2.

Fényképes beszámoló

Balatonakarattyáról indultunk az eseményre, hasonlóan a többi Balaton környéki teljesítménytúrákhoz, amiken részt veszünk. Autóval indultunk a révfülöpi vasútállomásra, majd onnan vonattal az ábrahámhegyi rajtba. Tavaly a 9-10 közötti vonattal mentünk, de az nekem túl késõ, ezért rábeszéltem MacGyvert a korai kelésre és a Révfülöprõl 7:29-kor induló vonatot választottuk. A korai idõpont ellenére jó páran voltak már a rajtnál, és a vonatról is sok túratárs érkezett velünk egyidõben. 7:45-kor sikerült elrajtolnunk.

Az útvonal már ismerõs volt számomra az elmúlt két évbõl, de azért mindjárt az elsõ kilométereken sikerült elnézni egy elágazást. Szerencsére a rossz irány nem távolodott el túlságosan az eredetitõl, így nemsokára korrigálhattunk, amikor láttuk a többieket egy velünk párhuzamos úton haladni. Elérkeztünk a pálos kolostor romjaihoz.

Ezt minden évben megcsodálom az impozáns méretei és a vadregényes környezet miatt. A kolostor után letértünk az útról, és némi nehézségek árán megkerestük a GCKOLO geoládát. A szünetet követõen folytattuk a túrát egy meredek, saras, csúszós emelkedõ következett, ahol felküzdöttük magunkat, majd jobbra a K jelzésre érve egy kellemes, kényelmes, hangulatos szakasz jött. Ennek végén egy lejtõ, majd kiértünk egy nyílt terepre, ahol már látszott a túra "csúcspontja", a Tóti-hegy. Ezután szõlõültetvények között haladtunk. Ez a hely az útvonalrövidítõk mekkája, idén is láttunk túrázót (többet is) aki egybõl a magasles felé vette az irányt, a szõlõ bal oldalán. A nyílt tereprõl jobbra fordulva visszatértünk az erdõbe és hamarosan egy éles bal kanyarral vettük az irányt a Tóti-hegy felé. Ezt a részt szeretjük is, meg nem is, szeretjük mert szép és változatos, nem szeretjük mert oda-vissza meg kell tenni, és emiatt folyamatos a szembeforgalom a szûk ösvényen.

Eljött a nagy pillanat…
Megérkeztünk a Tóti-hegy aljába. Ez a hely arról is emlékezetes, hogy ízelítõt kapunk a fentrható szép kilátásból, innen már láthatjuk a Csobáncot is. Szerintünk a hegyre vezetõ emelkedõ a messze legnehezebb része a túrának, ugyan nem túl hosszú, de nagyon meredek, ráadásul több helyen csúszik is. Azért leküzdöttük, pecsételtünk a ponton. Majd pihenésképp megkerestük a GCTOTI ládát.

Következett a lefelé menet, ez talán valamivel könnyebb volt, bár a csúszásveszély miatt óvatosnak kellett lennünk. Aztán ismét jött a kevésbé meredek, szûk ösvény vissza a K jelzéshez, továbbra is szembeforgalom mellett, de most legalább lefelé. A K jelzésen aztán nemsokára kiértünk az erdõbõl, ahonnan már látszott Salföld települése, ahol a következõ E.P. várt ránk. A faluba érve megszaporodtak a túrázók, jobbról becsatlakozott a 15-ösök távja. Az EP-nél szerencsére még kaptunk pogácsát is, nem úgy, mint tavaly, így elégedetten mehettem tovább. Én a tepertõs pogácsát választottam, friss volt, csak kissé összeragadt az ember szájában. A ponton ezen kívül 1 kis pohárnyi ásványvíz és egy kis méretû „balatonszelet” másolat járt. A pont után ismét végigsétáltunk a településen, majd a magyar állatfajtákat bemutató tanya mellett mentünk a következõ célpont, Kékkút felé.

Ez a rész rövid, de unalmas, szerencsére hamar túltettük magunkat rajta. Kékkúton az út mellett sûrûn sorakozó kék kutakból próbáltuk feltölteni vízkészleteinket, de sajnos majdnem mindegyik kútból koszos víz jött.
A falu közepén balra kellett fordulni, felmentünk a következõ ponthoz, Kari bácsi kilátójához. Itt lehetett enni zsíroskenyeret lilahagymával és „pirosarannyal”, lehetett bort inni, illetve kérésre adtak forrásvizet. Gondolom a fogyó bor hatására itt már "éneklõs" volt a hangulat.

A táplálkozás befejeztével elindultunk lefelé, aztán a faluba érve, végre találtunk egy olyan kutat, ami tisztának látszó vizet szolgáltatott. Elhagytuk Kékkutat, elmentünk a Theodora üzem mellett (itt tavaly megkóstoltuk a forrást vizét, de mivel nagyon fémes íze volt, idén már nem próbálkoztunk vele), és befordultunk a Theodora tanösvényre. Innen egy olyan szakasz következett, amit szerettünk is, meg nem is. Szerettük, mert körbe szép a kilátás a Káli-medencét övezõ hegyekre, meg olyan alföldi hangulata van a tájnak, nem szerettük viszont azért, mert az alföldi hangulat helyenként unalmas gyaloglást jelent.

És ez a nyílt szakasz eléggé hosszú volt... Lassan azért elértük elõbb a Pusztapalota maradványait, majd a Sóstókáli templomromnál kihelyezett pecsételõpontot.
Az itteni pont után van vége a túra „puszta” részének, a lovarda mellett az útvonal kivezet az aszfaltra, ami elvisz minket Kõvágóörs településre. A templomrom és az aszfalt közötti rész idén már nem a jelzés mentén volt szalagozva, így nem kellett átmásznunk a villanypásztorokon. Kõvágóörs elõtt elmentünk a kõtenger mellett, majd beértünk a faluba, amibõl nem sokat láthattunk, mivel a P jelzés még az elsõ utcák egyikén indult balra. Innen kezdõdött az utolsó emelkedõ, ami szerencsére már enyhébb volt az eddigieknél, szép kényelmesen fel lehetett gyalogolni a Fülöp-hegyre, a kilátóhoz. Itt volt az utolsó EP, a tavalyitól eltérõen önpecsételõ pontként üzemelt. A kilátó után még egy rövid kitérés erejéig gyorsan megkerestük a GC23A7 geoládát, majd a hátralévõ táv rövidsége és szintsüllyedésse által motiválva befutottunk a célba. A célban a készülõ gulyás illata mellett pihentünk egyet, majd hazamentünk.

Összesítve, az elõzõ heti tihanyi túrához hasonló élmény volt ez is, gyönyörû szakaszokkal, kilátásokkal, jó ellátással, kedves pontõrökkel. Részletes útvonalleírást kaptunk térképpel, ami ugyan nem teljesen felelt meg a szalagozásnak, de végül ezt követve gond nélkül célba lehetett érni. A megadott táv jóval hosszabb a valósnál (kb. 10%), a megadott szintadatok is furcsa módon kevesebbek lettek tavalyhoz képest (ugyanazon az útvonalon), ráadásul az összegzése sem stimmel, de ezen kívül jól szervezett a túra.
 
 
Tihanyi Gejzírit 33/20Túra éve: 20082008.04.30 09:43:20
"Tihanyi Gejzírit 20" - 2008.04.27.

Fényképes beszámoló

Balatonakarattyáról startoltunk, a 8h körüli rajtolást céloztam meg, végül 8:20 táján sikerült elindulnunk. Annak ellenére, hogy a Tihanyi-félsziget legmagasabb pontja, a Csúcs-hegy 232m magas (és erre a túra során nem is kell teljesen felmenni), nem számít könnyûnek ez a 20km. Az alacsony hegyek (tulajdonképpen dombok) ellenére sikerült a szervezõknek 700m szintkülönbséget összehozniuk a 20km-re. A tavalyi tapsztalatok szerint nem is számítottunk könnyû útra. Az idõ gyönyörû volt, mint elõzõ évben, de ez egyben azt is jelentette, hogy melegünk lesz.

Elindultunk a vasútállomásról, ahol mindjárt az elsõ kanyar után jött egy "választható" útszakasz. Itt többen (tulajdonképpen akkor éppen senki nem a hivatalos utat választotta) gondolták úgy, hogy a nagy forgalmú 71-es úton mennek inkább, a csendesebb, de hosszabb S jelzés helyett. Ezután következett a túra, szerintünk, egyetlen negatív szakasza, a hosszú gyaloglás a kerékpárúton a fõút mellett. Nagy nehezen leküzdöttük ezt a szakaszt, majd a sajkodi templom romjánál már a tavalyinál figyelmesebben mentünk és ahol kellett, befordultunk jobbra.

Viszonylag könnyû erdei, nyílt, sziklás emelkedõ következett, hamar elértünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz. A pont után nem sokkal érdemes volt letérni egy kissé a kijelölt útról, egy sziklás részen csodaszép kilátás nyílt a Tihanyi-félsziget belsejére, illetve az alattunk elterülõ Külsõ-tóra. A kis kitérõ után lejtmenet következett, majd leértünk a szõlõültetvények közé. Ez a szakasz is nagyon élvezetes volt, szép látványt nyújtottak a rendezett szõlõsorok. A Kiserdõ-tetõ felé fordulva megint erdei szakasz jött, és ismét érdemes volt letérnünk az útról egy újabb kilátópont kedvéért. Most Tihany községre, és a Belsõ-tóra nyílt gyönyörû kilátás.

Elhaladtunk a Kiserdõ-tetõ mellett, kereszteztük az autóutat, és felkapaszkodtunk az Óvárhoz, majd ennek északi csücskénél kezdtünk ereszkedni a barátlakások, illetve a Balatonpart felé. Itt ismét felejthetetlen kilátásban lehetett részünk, most a füredi öbölre, és az alattunk hullámzó Balatonra csodálkozhattunk rá. Engem ez a szakasz egy kicsit a Garda-tóra emlékeztet, a meredek hegyoldal és a csillogó vízfelület miatt.

Gyorsan leértünk a barátlakásokhoz, ahol a következõ ellenõrzõ pont várt. Megcsodáltuk a sziklafalba vájt építményeket, pecsételtünk, aztán mentünk tovább. Elhaladtunk a Ciprián-forrás elõtt (itt veszélyesen leromlott a turistaút állapota, a meredek domboldalon szétesett a lépcsõ, illetve a forrás folyamatosan sarassá teszi elõtte az utat). Leértünk a kocsiúthoz, közvetlen a Balaton mellé. Jólesett hallgatni a hullámzás zaját, illetve belélegezni a víz illatát.

A büfésorra érve technikai szünetet tartottunk, majd elindultunk ismét felfelé, az apátsági templomhoz. Fent a templom körül nagy volt a nyüzsgés, sok volt a hazai és a külföldi turista. Még a templom elõtt kihasználtuk, az ott árusító fagylaltos szolgáltatásait. Vagy inkább a fagylaltos használta ki, hogy a túrázók itt értek fel a meredek emelkedõn. Mindegy végülis, mivel a fagyi finom volt, és az árát is korrektnek éreztem, fõleg, hogy nem én fizettem :-)

A fagyi elfogyasztása után lesétáltunk a Belsõ-tó mellé. Itt az út balra fordult és emelkedni kezdett, hamarosan elértünk az elsõ gejzírkúphoz. A kúp tetejére kimászva visszanézhettük az eddig megtett utunk nagy részét, ismét szép kilátásban részesített minket a félsziget.

Itt kezdõdött a gejzírmezõ, jöttek sorban a kúpok, valamint közben az Átjáró-barlang megduplázott ellenõrzõ pontja.

A gejzírmezõ után kiértünk a Szarkádi-erdõbe, a sziget déli szélére. Itt ismét ellenõrzés következett, majd nem sokkal késõbb a természetvédelmi õrháznál megint. Itt volt a szolgáltatás pont, kaptunk teát, illetve a türelmesebbek zsíros-kenyeret is. Kis pihenõt tartottunk, aztán nekiindultunk az utolsó nehezebb résznek, kis mászás-ereszkedés következett, majd felkapaszkodtunk a Csúcs-hegy oldalába.

Ezen a szakaszon az út bal oldalán többször élvezhettük a kilátást immár a Balaton nyugati medencéjére, a fonyódi hegyre, a Badacsonyra, valamint a Balaton-felvidékre. Az utolsó E.P. elõtt pedig még a rajt/cél helyét is láthattuk a távolban, Aszófõt.

A nyereg-hegyi ponttól lefelé a már ismerõs úton nagyjából végig futottunk, a hosszú kerékpárutas szakaszon pedig sietõsen gyalogoltunk, mivel jól esett így a túra végén. A célba 4:58-as idõvel értünk be, ami kb. 20 perccel jobb a tavalyinál.

A túráról összességében pozitív a véleményem, a táj csodálatos ilyen idõben és emellett rendkívül változatos. A szolgáltatások rendben voltak, a tea jó (bár én ilyen melegben inkább hideg italt innék), a zsíroskenyér lilahagymával pedig finom. Útvonalleírást ugyan nem adtak, de a kapott térképvázlat használható. Negatívum a minden évben ugyanolyan kis méretû kitûzõ (20km-es táv, a naptárban évente változóként szerepel).

Ui.:
E beszámoló megjelentetése után megkeresett e-mailben a túra egyik szervezõje és tájékoztatott arról, hogy a kitûzõ nem ugyanolyan minden évben, hanem valóban változó. Állítása szerint többféle is volt kirakva az asztalra, nem érti, hogy mi miért nem választhattunk. Egyúttal felajánlotta, hogy küld az idei évre gyártott kitûzõbõl.

Ez a múlt héten meg is érkezett, szép, gémes, normál méretû kitûzõ. Köszönjük.

Jövõre jobban figyelünk mi is a célban.
 
 
Gyermekvasút nyomábanTúra éve: 20082008.03.19 18:27:59
A Gyermekvasút nyomában 2008.03.15.

Képes beszámolónk

A rajt helyszínére tõlünk kb. 15 perc az út, ezért nem kellett nagyon korán kelnünk, csak fél hétkor. Fél nyolc után nem sokkal indultunk is, 10 perccel nyolc elõtt már álltunk a sorban a rajtra várva, elõttünk kb. 40 túrázó. Az egyre növekvõ tömeg ellenére vagy 10 perces késéssel kezdték meg a szervezõk a rajtoltatást, a mi rajtlapunkra 8:25-ös idõ került. Mikor elindultunk, már óriási volt a sor, a vége kint állt az utcán.

Elmentünk az éppen beérkezõ Fogaskerekû mellett, majd a Svájci utcán befordultunk balra. Itt a leírás havas útviszonyok esetére a Rege utcán való továbbhaladást javasolta, úgy tûnik egyedül mi nem éreztük az útviszonyokat havasnak, ugyanis rajtunk kívül senki nem fordult be a Svájci utcán. Elérkeztünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz, a Széchenyi-emlékhez.

Pecsételés után jó ütemben folytattuk a túrát, a Rendõrtiszti Fõiskola épülete után elhagytuk a városi részt, beértünk az erdõbe. Itt rengeteg leánykökörcsint (Pulsatilla grandis) láthattunk, lila foltjai üde színt kölcsönöztek az ottani tisztásnak. A tisztás után, a lefelé vezetõ szerpentines gyalogúton idõnként futottunk, jól esett a futás. Az Úti Madonna Kápolnánál (http://www.gyermekvasut.com/utimadonna.html) ismét pecsételtünk, majd futottunk tovább. Leérve a Farkas-völgybe jobbra fordultunk, majd elindultunk az emelkedõn vissza a Normafa állomás felé. Itt már nem futottunk, de azért saját magunkhoz képest jól haladtunk. Normafa állomásnál ismét pecsételés, Hûvösvölgy felõl éppen egy szerelvény érkezett.

Következõ ellenõrzõ pont Csillebérc állomás, ami innen csak 800m-re van, úgyhogy egy kevés sárdagonya, majd aszfaltos szakasz után hamarosan meg is érkeztünk. Pecsételtünk, ügyintéztünk aztán elkezdtük nézegetni a GPS-t mivel közeledtünk a GCNoFo geoládához, ami egyike volt azon geoládáknak, amiket kinéztünk mára, mint a teljesítménytúra melletti egyéb cél, amit teljesíthetünk. Szerncsére itt már láttuk, hogy nincs messze a túra útvonalától, úgyhogy bevállaltuk a megkeresését, és viszonylag egyszerûen meg is találtuk. A kis kitérõ után visszatértünk a hivatalos útvonalra felgyalogoltunk a Normafához, majd a Z jelzésen leereszkedtünk a disznófõi E.P.-hez. Utólag vettem észre, hogy a leírás szerint nem végig a zöldön vezetett az túra, hanem még a Mátyás Király út elõtt jobbra egy jelzetlen úton, a Kossuth szobor felõl kellett volna megközelítenünk az ellenõrzõ pontot. Pecsételés után visszamásztunk megint a gerincre, keresztülsétáltunk az Anna-réten, elhaladtunk a Világ Királynõje engesztelõ kápolna 1944-ben lerakott alapköve mellett, majd egy rövid lejtõ után értünk a következõ ellenõrzõ ponthoz, a virágvölgyi állomásra. Itt teát kaptunk, majd ennek elfogyasztása után indultunk tovább Makkosmária felé a következõ EP-hez.

Makkosmáriáig végig lejtett az út, úgyhogy az ottani pecsételés után ismét indulhattunk fölfelé a P jelzésen János-hegy irányába. Az emelkedõt a jános-hegyi állomás ellenõrzõ pontja szakítja meg, ahonnan emnelkedik az út tovább a Libegõ, majd a János-hegy felé.

A János-hegy elõtt közvetlenül ismét letértünk a kijelölt útról, mégpedig a GChete geoláda kedvéért. Ezt is hamar megtaláltuk, úgyhogy nemsokára már fent is voltunk a János-hegyen, az ellenõrzõ pontnál. Az EP után ismét lejtett az út, és itt tudtuk, hogy ma már csak egy nagyobb emelkedõ vár ránk, a Hárs-hegy elõtti. Mivel jó kondiban éreztük magunkat, a lefelé vezetõ úton szépen haladtunk, hamar megérkeztünk a Szépjuhászné állomáshoz. Itt a tavalyi túrán ember nélküli, sárga zsírkrétás ellenõrzõ pont volt, ennek a közelében kerestük most is az EP-t, de nem találtuk. Egy felirat volt kirakva, hogy pecsételés az étteremben, de ott nem volt senki. Kóvályogtunk tanácstalanul egy darabig az épület körül, közben több túrázó is érkezett, a büfében kijelentették, hogy náluk semmilyen pecsételés nincs, mire valaki felvilágosított, hogy a pontõrök ott ülnek a büfé egyik asztalánál. Mondjuk szólhattak volna, mikor látták a sok tanácstalan túrázót...

Pecsételtünk és elindultunk felfelé a meredek S jelzésen a Kaán Károly kilátó ellenõrzõ pontjához. Korábi önmagunkhoz képest itt is jobban ment az emelkedõ legyûrése, úgyhogy elégedettek lehettünk magunkkal. A meredek szakasz végére érve ismét egyedül maradtunk a S jelzésen vezetõ útvonal követésével, mindenki toronyiránt ment a kilátó felé átvágva az erdõirtáson.

A kilátónál pecsételtünk, elmentünk szokás szerint a Báthory-barlang elõtt (nem is tudom hanyadik Hárs-hegy megmászásom volt ez az elmúlt két évben, szinte az összes budai teljesítménytúra itt vezet), aztán a hosszabb lejtõ után megmásztuk a Kis-Hárs-hegy kis emelkedõjét. Itt ismét ellenõrzõ pont, ezután lefelé menve az útról kissé letérve szerettük volna megkeresni a GChars geoládát, de sajnos a megadott koordinátán ketten éppen faágak gyûjtésével foglalatoskodtak, így errõl le kellett mondanunk.

Mentünk tovább lefelé a S jelzésen, letértünk a Gyermekvasút hárs-hegyi állomásához pecsételni, mivel itt volt a következõ ellenõrzõ pont, leértünk a Nagyrétre, itt tavalyi emlékeimhez képest mintha máshol lett volna az EP, pecsételtünk, aztán siettünk tovább a Fazekas-hegyre, ahol a következõ EP várt.

A hegy elõtt igen meredek aszfaltos út vezetett fölfelé, de leküzdöttük, a sziklás hegycsúcson begyûjtöttük a pecsétet (itt szél kifújta az egyik ellenõrzõ lapot a kezembõl, de szerencsére a szakadék szélén megállt, és így el tudtuk kapni), és innen szinte végig futva tettük meg a távot a hûvösvölgyi Gyermekvasút végállomásig, ahol az utolsó EP volt. Innen pillanatok alatt beértünk a célba, ahol átvehettük az emléklapot és a második teljesítésért járó kitûzõket. Én megettem a túrához járó gulyáslevest, ami szerencsére jó meleg és finom volt, ellentétben a tavaly kapott hússal.

Mivel 13:40-kor indult a következõ vonat vissza a Széchenyi-hegy felé, úgy döntöttünk elmegyünk azzal, a nosztalgia pótjegy ellenére. A nosztalgia vonat elvileg egy gyorsabb járat, néhány állomáson nem is áll meg, de sajnos már eleve vagy 5 perc késéssel indult, de ezt tetézte, hogy a Szépjuhászné állomáson kb. 25 percet (!) állt egy ellenvonatra várva. Ennyi idõ alatt szerintem bõven mehetett volna még egy vagy két állomást tovább, és ott talán kevesebb idõt kellett volna várni az ellenvonatra. A dolog érdekessége, hogy hiába vártunk ennyit az ellenvonatra, végül az ment tovább hamarabb az állomásról, mi csak ezután. Csillebércre érve ismét ellenvonatra kellett várnunk, a dolog érdekessége az volt, hogy ismét az ellenvonat ment el hamarabb, mi csak utána indultunk, így végül több, mint egy óráig tartott az út vissza a Széchenyi-hegyre.

A nap zárásaként még megkerestük a GCBPMA geoládát, majd hazamentünk és jól sikerült töltött csirkével öblítettük le a túra fáradalmait.
 
 
MargitaTúra éve: 20082008.02.26 21:02:15
Margita 20 (2008.02.09)

Reggel majdnem 8 óra volt, mire sikerült otthonról elrajtolnunk, így 8:30 körül értünk a rajtba, ahol megdöbbentõ tömeg fogadott. Hosszú sorok álltak, ráadásul mikor befizettük a nevezési díjat, akkor derült ki, hogy még egy, az elõzõnél is hosszabb sort is végig kell állnunk, hogy regisztráljanak és megkapjuk az útvonalleírást. Mikor sorra kerültünk volna, akkor fogyott el a 20-as táv útvonalleírása. Így további 15 perces várakozás következett. Végül majdnem egy órás nevezési procedúra után, 9:20-kor sikerült elindulnunk.

Az útvonal végigvezetett Gödöllõn, mégpedig a 3-as fõközlekedési út mellett, így a túra ezen része inkább a kipufogógázról, a közlekedés zajáról, a hosszú, monoton menetrõl, illetve néhány érdekes lakó(?)épületrõl marad emlékezetes. Máriabesnyõre érve, a templomtól kezdve kezdett változni elõnyére a táj, innen már a P jelzésen gyalogoltunk. Elõbb elhaladtunk egy félkésznek látszó lakópark mellett, majd bejutottunk az erdõbe. Itt egybõl jött a túra egyik legnehezebb szakasza, egy hosszú, egyenes emelkedõ fel a Gödöllõ és az M3-as autópálya közötti dombra. Felérve jobbra fordultunk, majd meredeken leereszkedtünk a Pap Miska kúthoz, ahol a leírással ellentétben az 1. ellenörzõ pont volt.

Itt a pecsételés után ittunk egy kicsit, aztán az autópálya alatt, a tavak mellett mentünk tovább Babatpuszta felé. Az Istállós-kastélynál rengeteg embert láttunk, akik látszólag szembe jöttek, õk voltak azok, akik korán keltek, és már visszafelé jöttek a túrán (a túra útvonala nagy vonalakban egy 8-ast ír le, aminek itt volt a "nyaka").

Itt néhány tanya mellett mentünk el, majd hirtelen megszaporodott a gyalogosk száma, itt volt a babatvölgyi "riding center". Lovaglópályák, fedett és nyitott, villanypásztorok, lovak volt itt minden mennyiségben. Ezután jött a 2. ellenõrzõ pont a babati templomromnál, ahol én a templomromot ugyan nem láttam, de a pontõr közölte, hogy a következõ E.P.-nél tea és nápolyi várja az érkezõket. Az E.P. után következett a második emelkedõs szakasz. Itt tértünk le az eddig követett piros jelzésrõl egy jelzetlen szakaszra. A jelzetlen szakasz a Meteor túrákhoz hasonlóan egy fehér alapon piros M betûvel volt jelezve. Felértünk egy gerincútra, ahol a S+ jelzésen jobbra kellett tovább menni.

A gerincúton haladtunk tovább néhány száz métert, azután balra fordulva ismét lejtett az út, immár Domonyvölgybe. Ez a szakasz megint a már ismert piros M jelzéssel volt jelölve. Domonyvölgybe érve csatlakozott utunkhoz a 40-esek, illetve a futók távja, hogy a következõ, a harmadik ellenõrzõ pontig közösen haladjunk tovább, most a S jelzésen. Az E.P.-nél valóban teával és nápolyival fogadtak, illetve itt sokan gondolhatták úgy, hogy pihennek, mivel nagy volt a tömeg.

Az E.p.-t elhagyva most már a S+ jelzésen, jött a 3. emelkedõ, miközben tõlünk jobbra lovak, és szürkemarhák legelésztek békésen. Ahogy felértünk az emelkedõ tetejére, gyönyörû volt a kilátás, keletre a Mátra tömbjét is lehetett látni. A domb másik oldalán szintén szép kilátás fogadott nyugati irányban, és láttuk a völgyben a túránk során korábban már érintett istállós-kastélyi szakaszt, ahová nemsokára ismét megérkeztünk.

Itt a reggel látott túrázókhoz hasonlóan most mi is ellenkezõ irányban haladtunk a P jelzésen, majd arról jobbra letérve jelzetlen úton mentünk Gödöllõ felé. Ez volt a túra 4., egyben utolsó emelkedõje, amelynek végén egy, talán vadaknak készült, felüljárón kereszteztük az M3 autópályát. Ilyen szögbõl is ritkán szoktam autópályát látni, így ez is érdekességként marad emlékezetes számomra.

Néhány száz méter múlva a domb másik oldalán leereszkedtünk és beértünk Gödöllõre. Itt a rjathoz hasonlóan ismét hosszú, "aszfaltos" menetelés kezdõdött, de ez legalább kevésbé volt unalmas. Kb. 45 perc alatt beértünk a célba, az összidõnk 4:30 lett. A célban teát, zsíros és lekváros kenyeret lehetett enni, csalamádéval és hagymával, valamint kétféle kitûzõ közül választhattunk, az egyiken egy éles kép volt sok emberrel, a másikon életlenebb kép kevés emberrel, mi végül az éleset választottuk.

Képek és beszámoló
 
 
Zöld túrák (Budai-hg)Túra éve: 20082008.02.24 22:06:28
Zöld 20 (2008.02.23.)

Fényképes beszámoló

Reggel a 21-es busz az orrunk elõtt ment el, úgyhogy kénytelenek voltunk a 7:30-kor induló 90-es buszt választani, ami végül 7:32-kor indult. Indulás után egybõl jöttek az ellenõrök, úgy tûnik, szombaton is dolgoznak szorgalmasan.

Normafához érve gyors jelentkezési és rajtolási procedúra után 7:55-kor indulhattunk útnak, ami az elmúlt teljesítménytúráinkhoz képest szokatlanul, lejtõvel indult. Nemsokára leértünk a Disznófõ étteremhez, ami szemmel láthatóan sajnos már rég zárva van (bár a Szépjuhásznénál lelkesen hirdeti meglétét egy közúti tábla) a Disznófõ-forrással együtt. Ezután a barátságosabb Tündér-szikla jutott arra a sorsra, hogy elmentünk mellette (alatta). Egy kis meredek, csúszós lejtõn túljutva hirtelen a Libegõ pályája alatt találtuk magunkat, ami a korai idõpontnak megfelelõen még nem közlekedett.

Továbbhaladva a Z jelzésen értük el azt a szakaszt ami az elmúlt hetekbõl már ismerõs volt (BUÉK-túra). Most ellenkezõ irányból is végigsétálhattunk itt, egészen az Árpád-kilátóig osztozik az útvonal a BUÉK-kal. A ferenc-halmi lakópark után az új Z jelzésen mentünk, kivéve a Hûvösvölgyi út környéki szakaszokat, mivel ott a túra szervezõi valamilyen oknál fogva a régi jelzés szerint vezették az utat, szalagokkal segítve. Az ok talán a biztonságosabb átkelés volt a nagy forgalmú úton, a kölekedési lámpánál.

Lesétáltunk az 56-os villamosig, átmentünk a nagyhíd alatt, majd elkezdtük a lépcsõzést felfelé az általános iskola mellett. A harmadik lépcsõ után végre felértünk az Apáthy-sziklához, ahonnan (mint mindig) most is csodás volt a kilátás a budai lakóövezetre, János-hegyre, Hárs-hegyre, Normafára.

A barlang után az útvonal ismét meredek emelkedõbe váltott, majdnem az Árpád-kilátóig tartott a fárasztó szakasz, ahol a pontõrök csokival várták a túrázókat (szépséghibás Vadász-szelet). Az Árpád-kilátónál mostanában annyiszor jártunk, hogy nem is mentünk megnézni a kilátást, hanem haladtunk tovább. Elõtte azért kérésre készítettünk két fényképet egy háromfõs csapatról.

Ismét lejtett az túra, egészen a Szépvölgyi útig, miközben megcsodálhattuk a szép emlékû "Szomszédok" TV sorozatból ismerõs erdészházat. A Szépvölgy út után nem sokkal megint egy erõsebb emelkedõ következett, elhaladtunk a csonka tornyú rádió adótorony mellett, itt volt túránk során a legerõsebb a szél zúgása. A Farkas-torokban rátértünk a Hármashatár-hegy körül futó szintútra és hamarosan elértük a Virágos-nyerget, ahol a zsúfolt Boróka büfében volt az ellenõrzõ pont.

A Csúcs-hegy bal oldalán ment tovább a Z jelzés, de mi menet közben letértünk az útról, hogy felkapaszkodva a Csúcs-hegy csúcsera, becserkésszük a "Csúcs csúcsa" geoládát. Útközben meglehetõsen bizarr, és kissé félelmetes szemétkiállításon mentünk keresztül: mindenféle szemét volt összegyûjtve és kiszúrva a fák törzsére, a gerincen pedig egy törpe "Stonehenge" volt felépítve.

A láda levadászása után visszatértünk a jelzett ösvényre, és folytattuk utunkat a cél felé. Solymár elõtt, ahogy kiértünk az erdõbõl, mellbevágott az erõs szembeszél, ami csúcspontját a Szarkavár utáni nyílt téren érte el, ahol még némi homokviharkafélét is produkált.

A végén Solymár fõútján is gyalogoltunk egy keveset, majd beértünki a célba. Idõnk 4h 47 perc lett. Elfogyasztottuk a zsíros kenyeret, majd váltottunk pár szót Andrew79 túratárssal a Budapest Kupáról, illetve az idén szervezendõ túráiról, majd eljöttünk a nemsokára érkezõ 164-es busszal.

 
 
BUÉKTúra éve: 20082008.01.06 17:20:31
2008.01.05. BUÉK 20

Végre sikerült részt vennünk életünk elsõ havas teljesítménytúráján!

Fél hetes kelés után végül csak háromnegyed nyolckor sikerült elindulni MacGyverrel. Bemelegítésnek 10 perc alatt legyalogoltunk a villamoshoz, amire nem kellett nagyon sokat várni, így negyed 9 körül már neveztünk a túrára. Az ijesztõ sorban állás ellenére sikerült hamar végeznünk, és Budai-HG-nél beneveztünk a Budapest-kupára is.

8.25-kor elrajtoltunk. Sajnos az út egybõl emelkedõvel indult, és mivel rég túráztunk hosszabbat, ezért nehezen sikerült leküzdenünk az elsõ néhány száz métert. Kissé ijesztõnek tûnt, hogy már az elején így kifulladunk, de szerencsére a Határ-nyeregre érve rendeztük sorainkat, ekkorra túljutottunk a holtponton. A Határ-nyeregrõl az Újlaki-hegy felé vezetõ meredek emelkedõ már egészen könnyedén ment, a hó ellenére is, pedig ettõl elõre féltünk. A hármashatár-hegyi ellenörzõ pontra már vidáman értünk fel, annak ellenére, hogy metszõ, hideg szél fújt. Nem lehetett könnyû dolguk a pontõröknek.

Tavaly ezen a túrán emlékeim szerint gyönyörû kilátás volt innét, ahogy a felhõk között egy lyukon a napfény pont Budapest belvárosára sütött. A HHH felõl a kéken leérve meglepõen tapasztaltuk, hogy milyen sokan választják az aszfaltot a kijelölt út helyett. Pedig már több panaszt is olvastunk már különbözõ teljesítménytúrákról, hogy túl sok benne az aszfalt.

Innen hosszú, emelkedõk nélküli szakasz jött a Fenyõgyöngyéig, ahol tavaly a teaosztó pont volt, idén viszont semmi. Ezután ismét emelkedõ az Árpád-kilátóig, de ez már sokkal lazább az eddigieknél. A kilátóból szokás szerint szép a kilátás, néhány fénykép elkészítése után azonban megyünk tovább.

A lefelé vezetõ út meredek, az elején tudtunk futni, de fõleg a lépcsõs kanyarnál, illetve a kerítés mellett vezetõ egyenes szakaszon nagyon csúszós. Itt a kerítésbe kellett kapaszkodnunk, hogy meg tudjunk állni esés nélkül. Az Apáthy-sziklához vezetõ út elõtti meredek lejtõt is megúsztuk, ide egy lépcsõ lett kiépítve, ami sokat segített a talpon maradásban. Apáthy-sziklától ismét szép kilátásban gyönyörködhettünk (az útvonal jelentõs részét látni lehet innen), majd következett a túra "városi" szakasza.

A meredek budai utcák takarítva voltak többnyire, nem kellett csúszástól tartanunk. A villamos nagyhídja után jött a Z jelzés új szakasza, ami a régivel ellentétben immár egy olyan helyen vezet át a Hûvösvölgyi úton, ahol nincs közlekedési lámpa. Ennek megfelelõen nehezen is tudtunk átjutni. Itt talán a rendezõség határozottabban eldönthette volna, hogy melyik úton vezeti a túrát, mert az útvonalleírás szerint az új Z jelzésen kellett átkelni, egy kihelyezett tábla viszont az átkelõ felé irányította a népeket (mi végül az egyszerûség kedvéért a Z jelzést választottuk). A Széher útig felkapaszkodtunk, majd onnan egy lépcsõn le a Kuruclesi útra. Itt megint új útvonalat követett a Z jelzés, amit ebben a havas-csúszós idõben nem is bántam, mert így elkerültük a Ferenc-halomról levezetõ meredek lejtõt a lakópark villanypásztoros kerítése mellett. Nem tudon kinek köszönhetõ az új útvonal, talán a lakópark-lobbinak, akiket zavarnak az "undorító, gusztustalan" kirándulók. Mindenesetre furcsa, hogy egy európai fõváros területén belül lehetõség van villanypásztoros kerítéseket telepíteni (már ha be van üzemelve, kipróbálni nem volt kedvem). A lakópark után következett a Rege, vagy az Európa hotel szép épületeinek a látványa, majd a Budakeszi út, amin most könnyebb volt átkelni. A János-hegy oldalában kevésbé volt letaposva a hó, emiatt számomra fárasztónak bizonyult ez a szakasz.

A Nagy-Hárs-hegyre felvezetõ úton még leküzdöttünk még egy meredek emelkedõt, aztán a kilátónál pecsételtünk, lefelé óvatosan átjutottunk a barlangnál, aztán ahogy biztonságosabbá vált az út, ismét tudtunk futni. A Nagy-réten a lehetõségeinkhez képest gyorsan pecsételtettünk (egyébként a Nagy-rét lehangoló látványt nyújt a lepusztult vurstli maradványokkal), aztán robogtunk tovább a cél felé.

Így sikerült a tavalyi idõnkön néhány percet faragni, 4:53-al értünk a célba. Itt megkaphattuk a Fenyõgyöngyérõl hiányzó teát, illetve egy pár virslit kenyérrel és mustárral, amibõl sajnos nekem csak a mustár ízlett, a virsli nem igazán volt jó.

Képek és beszámoló
 
 
túra éve: 2007
Bia 25Túra éve: 20072008.03.11 13:22:21
Bia 25 2007.03.11.

A Délibõl indultunk reggel vonattal, majd viszonylag hamar Biatorbágyra értünk, ahol látszott, hogy többen megyünk a vonattól a túra rajtja felé. Néhány perc gyaloglás után elértük a rajt helyszínét, a biatorbágyi viaudktot. Magát a viaduktot újjáépítették Matuska Szilveszter merénylete után, ennek ellenére már rég megszûnt a forgalom rajta, a vonatok már más nyomvonalon járnak.

Amikor odaértünk megdöbbentünk a hatalmas tömeg láttán, akik arra vártak, hogy ezen a teljesítménytúrán elindulhassanak. Szerencsére annyit nem kellett ácsorognunk, mint amekkora a sor volt, viszonylag könnyen ment a rajtoltatás, hamar sorra kerültünk, és indulhattunk a számunkra eddig teljesen ismeretlen terepen. Indulás után egy elkerített területet kellett kerülnie a turistaútnak, majd ráfordultunk az elsõ emelkedõre, ami elsõ ránézésre meglehetõsen ijesztõnek tûnt: hosszú, meredek egyenes út. Leküzdöttük, aztán már fenn is voltunk az elsõ ellenörzõ pontnál, a Kõ-orron.

Innen gyönyörû kilátás nyílt, többen ki is használták a lehetõséget egy kis pihenésre, szépen lehetett látni Biatorbágyot a viadukttal. A pont után meredek lejtõ, majd újbóli meredek emelkedõ, de ennek kb. a felénél balra elfordult a jelzés, és egy könnyített, kevésbé meredek úton vitt fel. Ezután haladtunk tovább Érd, Sóskút irányába. Egy helyen látszottak Budaörs hegyei a Törökugratóval, maj újabb hosszú, meredek, egyenes emelkedõ után végre felértünk a dobogó-hegyi ellenörzõ ponthoz. Innen jó darabig nem kellett felfelé mennünk.

Sóskút elõtt csupasz, fátlan, de bokros területeken vezetett az út, láttunk egy gyönyörûen virágzó fát, elmentünk a sóskúti mészkõbánya mellett, majd beértünk a Sóskút-Dél-re keresztelt ellenõrzõ ponthoz. Itt sajnos éppen elfogyott az ellátmány, de jelezték, hogy már elmentek utánpótlásért, így kihasználtuk az alkalmat és pihentünk egyet. Megérte várni, mert 0,5 literes jóféle teát és egy komplett csomag csokis v. vaníliás kekszet kaptunk. Ilyen jellegû ellátással még nem nagyon találkoztunk teljesítmény túrákon (inkább egy-egy pohár ital, egy-egy darab sütemény/keksz/csoki szokott lenni).

Az E.P. után átsétáltunk Sóskúton, majd felkapaszkodtunk a már jó ideje látótávolságban lévõ Kálvária-dombra. Ezelõtt sosem jártam errefelé nagyon tetszett az itteni táj, a vad mészköves sziklaalakzatokkal. A dombról is szép kilátás nyílt mindenfelé. Pecsételés után lerobogtunk észak felé a meredek lejtõn, lent birkák legelésztek, hosszas, nagyjából szintben haladó út után érkeztünk a Biai-tó mellé, majd nem sokkal késõbb jobbra fordulva átmentünk egy rozoga hídon, valamint a Biatorbágy Sóskút közötti mûúton.

Az út másik oldalán az erdészháznál egy rossz állapotban lévõ veteránautó gyûjteményt csodálhattunk meg, aztán innét kezdõdött az emelkedõ a Nyakas-kõhöz. A Nyakas-kõnél ismét megdöbbentett, hogy micsoda természeti csodákat lehet még találni Magyarországon, ráadásul itt, Budapesttõl nem messze. A Nyakas-kõ, meg a mellette lévõ sziklapárkány lenyûgözõ látványt nyújtott a kora délutáni napsütésben.

Felmásztunk a sziklapárkányra, majd annak a tetején haladt tovább utunk, felértünk a hétvégi házak közé, majd ismét az erdõbe érve hamarosan, egy meredek, saras lejtõt leküzdve, a Szily-kápolna ellenõrzõ pontjánál találtuk magunkat. A pecsételés után mentünk tovább lefelé, nemsokára következett a lõtér ellenõrzõ pontja, utána Bia szélére érve az út a focipálya és a lelátó között vitt, onnan némi aszfaltos gyaloglás és a viadukt lábainak érintése után "bevágtattunk" a célba 6:04-es idõvel.

Itt egy félórás pihenõ után indultunk az állomásra, hogy az aktuális vonattal visszamenjünk a Délibe. Az állomásra menet néhány helyi gyerek szórakoztatott "rémtörténetekkel", de a vonaton már nem velünk utaztak. Fél óra alatt beértünk.

Képek
 
 
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20072008.01.06 18:53:48
Statisztika 2007 [zárójelben a tavalyi]

Túrák száma: 21 [16]
Feladott: 0 [0]
Átnevezés: 0 [0]
Szintidõn kívül: 4 (Czárán Nyomában 20, Jókai 30, Meteor 21B, Bakony Szurdokvölgyei 30) [0]
Éjjeli túra: 1 (Kitörés 20) [0]
Sötétben befejezett: 1 (Bakony Szurdokvölgyei 30) [1]
Határon túl: 2 (Czárán 20, Jókai 30) [0]
Legrövidebb: Szondi 13 (13,1km) [21km]
Leghosszabb: Téry 50 (48,9km) [Keleti-Bakony 50 (51,6km)]
Átlag táv: 26,6km/túra [29,56km/túra]
Legtöbb szint: Lefagysz 45 (2135m) [Keleti-Bakony 50 (1305m)]
Legmeredekebb: Lefagysz 45 (47,44m/km) [25 éves a teljesítménytúrázás (46,61m/km)]
Legkevesebb szint(alföldi túrákat nem számítva): Bakony Szurdokvölgyei 30 (220m) [Õszi 30-as a Burok-völgyben (350m)]
Leglankásabb(alföldi túrákat nem számítva): Bakony Szurdokvölgyei 30 (7,33m/km) [Õszi 30-as a Burok-völgyben (13,46m/km)]
Átlag szint: 759m/túra [870m/túra]
Legszigorúbb szintidõ: Meteor 21B (4,38 km/h) [Keleti-Bakony 50 (4,30km/h)]
Legcsapadékosabb túra: Téry 50 (esõ) [Tátika-Rezi 43 (ismétlõdõ esõ)]
Legnagyobb elmérés(itt nagy volt a tülekedés, ezért 3 helyezett is van):
Téry Ödön 50 - 48,9km helyett számításaim szerint kb. 42km
Szondi 13 - 13km helyett számításaim szerint kb. 18km
Bakony Szurdokvölgyei 30 - 29km helyett számításaim szerint kb. 35km

Kedvenc túrám 2007-ben: Czárán Nyomában 20

Összes táv: 538km
Összes szint: 15937m
 
 
Keleti-BakonyTúra éve: 20072007.11.26 19:43:44
Keleti Bakony 25
2007.11.24.

Tavaly az 50-es távon indultam, idén MacGyverrel mentünk és a 25-ös távot választottuk.

Fél 8 körül értünk a rajtba, 7:50-es idõvel indultunk el a bodajki iskolából. A sípályán egybõl ízelítõt kaptunk a túrára tervezett szintbõl, majd a fenti erdõben megmásztuk az elsõ kerítés-létrát. Az elsõ ponton a tavalyi köddel ellentétben idén csak pára volt, így élvezhettük a kilátást az alattunk elterülõ Gaja-szurdokra. A pont után egy meredek, csúszós lejtõ jött, amire már több tábla is figyelmeztetett a túra rendezõinek a részérõl.

Lent a patak hangján már érzõdött, hogy az idei korai hó utáni olvadás kissé megduzzasztotta, így bõven zubogott benne a víz. A víz magassága az Ádám-Éva fánál volt szembeötlõ, ahol a természetes híd alig lógott ki a vízbõl.
A hídnál egy túrázó "társunk" elegánsan beelõzve a várakozók sorát átment a hídon, majd a túloldalon megvárta a társát, aki késõbb jött. Nem tudom hova sietett.

A híd után felkapaszkodtunk a Vaskereszthez, ahonnan ismét szép kilátás nyílt, immár a Fehérvárcsurgói-víztározóra. Eztután egy pihenésképpen lefelé mentünk a Pisztrángos-tó melletti büféig, majd onnan szintben haladva lassan kiértünk a vadasparkból. Itt nemsokára egy meredek, de rövid ösvényen jutottunk fel a Csurgói-szõlõk elõtti magaslatra, ahonnan megint a víztározó reggeli csillogásában gyönyörködhettünk. Nemsokára megérkeztünk a következõ E.P.-hoz, majd a hétvégi házak között lesétáltunk a már többször látott tó partjáig.

Innen egy kissé monoton szakasz jött, mert a kék jelzés lent vezetett a gát mögött, és nem sok mindent lehetett látni. Egy-két kanyar után jött az E.p. a Becsali-büfében, ami egyben OKT pecsételõhely is. A büfé utáni szakasz már szerencsére izgalmasabb volt, a tó mellett a domboldalban vezetett. A víztározót elhagyva az út mellett a Pille-ér látványos, mély "kanyon"-jában gyönyörködhettünk. Gúttamási elõtt kezdõdött ismét egy hosszú, unalmas, aszfaltos szakasz, ami egészen Isztimérig tartott. Itt az út melletti árkokban még hófoltokat lehetett látni, ott ahova összefújta a szél.

Az isztiméri polgármesteri hivatalban teával fogadták a túrázókat, itt egy kicsit pihentünk is mielõtt tovább mentünk volna. Szerencsére innentõl kezdve nem volt több unalmas szakasz a túrán, így hamar eltelt az út hátralévõ része. Kissé emelkedett az út, egyre több hófolttal találkoztunk. Ismét mászni kellett egy kerítéslétrán, mivel az útvonal átvitt a Fehérvárcsurgói Vadaskerten. Itt leereszkedtünk egy érdekes, látványos fákkal-bokrokkal teli területen, majd egy vadölõ tisztáson áthaladva megint caplathattunk felfelé. Szép erdei úton haéladva, majd egy kapun kilépve lassan megérkeztünk a Zseri-szállás E.P.-hez.

Az E.P. után számomra kellemes meglepetést jelentett a lefelé vezetõ szép völgyút, vissza a Gaja-szurdokba. Lent a tó melletti büfé most E.P.-ként szolgált, sõt itt kaptunk egy pár virslit és egy zsemlét. Ez kissé érzékenyen érintett minket, mivel nem álltunk túl jól a szintidõvel, és már nem volt sok hátra (tavaly a célban volt a virsli). De sebaj, úgy döntöttünk szükségünk van a virslire, inkább leültünk és megettük. Végülis annyiból jobb volt ez a hely az evésre, hogy kisebb volt a tömeg, mint a célban.

Miután befejeztük a táplálkozást, felkerekedtünk és nekivágtunk a hátralévõ 5 kilométernek. Beérve Bodajkra, kikerültünk egy néhány szoborral ékesített kõfejtõt, majd felkapaszkodtunk a kálvária dombjára. Itt a pontõr azzal bíztatott, hogy jöjjünk jövõre is. Miután reménykedve rákérdeztünk, hogy "miért, lesz jövõre is túra?", azt felelte, hogy nem, de õ jövõre is itt lesz.

A kálváriától a célig hol futva, hol csak sietve, de gyorsan beértünk, így még a virslis "dorbézolás" mellett is maradt 12 percünk a 7 órás szintidõbõl.
A célban teát lehetett fogyasztani.

Összességében a túra jó volt, negatívumot nem nagyon tudok említeni. A szalagozás jól sikerült, néhol kicsit túlzásba is vitték (volt ahol 12-13 szalagot lehetett egyszerre látni egy kb. 100 méteres szakaszon). A virsli is jó volt, a teák is ihatóak voltak (és tulajdonképpen "korlátlanul" lehetett inni õket).
A térkép szép, mint tavaly, viszont az útvonalleírás külön papírokon volt. Sajnálom, hogy (a hírek szerint) nem lesznek megrendezve a Keleti-Bakony túrái a jövõ évben (Hamuház, Fehér-Vár-Palota, Keleti-Bakony).

Beszámoló képekkel
 
 
Bakony szurdokvölgyei/Bakony FélmaratonTúra éve: 20072007.10.23 09:37:46
Bakony Szurdokvölgyei 30 (2007.10.21.)


Fényképes túrabeszámoló

Mivel a szurdokok mindkettõnkek a gyengéi közé tartoznak, ezért nem volt meglepõ, hogy egybõl felfigyeltem tavaly az elõzetes túranaptárban erre a túrára, és betettem a „részt kéne venni rajta” események listájába.

Jelenlegi képességeinknek a 29km-es táv pont megfelelt. Így bátran vágtunk neki. Reggel fél kilenc körül értünk Zircre, majd 8:45-kor már el is rajtoltunk.

Kissé hûvös volt még de hamar bemelegedtünk. Az elsõ szakasz kissé monoton és unalmas Kardosrétig, onnan viszont már az erdõben vitt az út egyre mélyebben a Cuha-völgybe. Ezek a szakaszok a tavalyi Bakonyi Mikulás 30-as túráról voltak ismerõsek. Porva-Csesznek vasútállomásnál volt az elsõ pont (lyukasztós, pontõr nélküli), igazából nem tudom miért, mert Zirc és Vinye között másfelé csak hosszabb útvonalon lehetett volna menni. A pont után nem sokkal két **** enduro motoros ment el mellettünk nagy sebességgel, és ****** hangerõvel.

Ezután jött a középsõ Cuha-völgy, ahol néhány éve már jártam, de most még szebbnek tûnt. Itt többször kellett átkelni a patakon, mi az egyszerûség kedvéért simán átgázoltunk rajta, de láttuk, hogy voltak, akik száraz lábbal próbáltak végigmenni.

Vinyénél lehetett enni, inni, innen némi pihenés után indultunk tovább. A leírás szerint vissza kellett menni a patakig, térképen viszanézve azonban még a patak elõtt kellett volna elfordulni a S, Z jelzésre. Végül némi idõveszteség és extra szint árán, a Kõpince-forrásnál csatlakoztunk vissza a helyes útvonalhoz. Néhány km gyaloglás és a Remete-barlang önellenõrzõ pont után jött a túra egyik legkellemesebb meglepetése, illetve egyik legszebb része az Alsó-Cuha-szurdok. Itt a terep is meglehetõsen nehéz volt, emellett egy nagyobb szembejövõ csoport is lassította a haladást.

A szurdok után nemsokára kiértünk egy aszfaltútra, egy hosszú, egyenes, véget nem érõ szakasz, ami számunkra nagyon unalmas és monoton volt, egészen Csesznekig. Cseszneken ismét evõ-ivó pont volt, a 20-as távot befejezõk között többen említették a pontõröknek, hogy érzésük szerint a megadottnál jóval hosszabb a táv.

Innen ismét kis pihenés és erõ gyûjtés után vágtunk neki az utolsó harmadnak. Cseszneket elhagyva balra szép kilátás nyílt Bakonyoszlopra, valamint a távolban a szápári-jásdi szélerõmûvekre. Némi „hullámvasút”, majd egy hirtelen jobb kanyar után betértünk az Ördög-árokba, ahol eddig még nem jártunk, ekkor már nézegettük az óráinkat, hogy vajon ott lesznek-e még a pontõrök a helyükön, mivel a hivatalos nyitvatartási idõ már letelt. Szerencsére a pontõrök még a helyükön voltak, az egyik éppen a távot számolgatta a térképrõl, mivel már nála is többen panaszkodtak. Itt tudtuk meg, hogy nem mi vagyunk az utolsók, még öten jönnek mögöttünk. Felkapaszkodtunk az Ördög-gáton, szerencsére nem volt annyira veszélyes, mint a híre alapján vártuk. Lassan kiértünk a látványos szurdokból, rátértünk a zöld jelzésre, majd az iparvágány után bolyongtunk egy kicsit a frissen, kanyargósra kitaposott ösvényen.

A túra végén egy mezõ mellett mentünk még el, majd legvégül ismét egy monoton aszfaltozás következett a nagyesztergári célig. A pontõrök a célben szerencsére megvártak mindenkit (mi 45 perccel az elméleti zárás után érkeztünk, szintidõ +1,5 h-val), utánunk nem sokkal beérkezett a maradék 5 túrázó is. Sajnos sokáig nem élvezhettük a célként szolgáló kocsma melegét, mert megérkezett a helyi focicsapat, és ez már lehetetlenné tette az amúgy is sûrû füsttel teli kocsmában tartózkodást, így kimentünk az udvarra, hogy megvárjuk a 18:38-as zirci buszt. Ez pontosan meg is érkezett, Zircrõl pedig hazautaztunk.

Összességében egy nagyon szép, élvezetes túra volt, kedves pontõrökkel, szép tájakkal, bõséges szolgáltatásokkal. Nekünk tetszett.
 
 
túra éve: 2006
Tátika-ReziTúra éve: 20062007.10.29 19:24:33
Tátika-Rezi Hosszú Két Várút (2006. augusztus 12.)

Táv: 43,3km
Szint: 870m

Reggel 4:30-kor keltem, majd 5:30-kor indultam Balatonakarattyáról autóval. A Balatont a déli oldalról kerültem, ami ugyan hosszabb, de egyszerûbb megközelítését jelentette a zalaszántói rajtnak. Zalaszántón a rajtként szolgáló iskola könnyen felismerhetõ volt tájba nem illõ, modern-szocreál formájáról, így nem kellett sokat keresgélnem. Némi ügyintézés után végül bejelentkeztem a rajtnál.

7:10-kor el is rajtoltam, útravalóul egy darab almát kaptam, amit hamar el is fogyasztottam, már az elsõ métereken, hogy ne kelljen sokáig cipelnem. Ezután nem sokkal még Zalaszántón belül eltévesztettem az utat, kicsit többet mentem, mint kellett volna, meg többször megálltam tájékozódni. Ezért az elsõ részidõm nem sikerült valami fényesre, de nem baj, végülis az idõ úgyis csak másodlagos. A faluból kiérve szép volt a táj a reggeli ködfoltokkal.

A sztupa után gyorsan lehetett haladni, mert elõttem is mentek, mögöttem is jöttek, elõztek is, így nem nagyon kellett az útvonalra figyelni. Tátika várához az elsõ komolyabb emelkedõ, itt el is eredt az esõ, de hamar abbahagyta. Tátikáról lefelé dzsungel, helyenként embermagasságú gaz, bokrok, csalán, kidõlt fák, miegyebek. A Fekete-tó pici, de vadregényes.

Kiérve az erdészeti útra, koncentráltam a jelzésekre, mert itt volt az elválás a 15km és a többi táv között. Nem sikerült, túlmentem, majd vakon haladtam egy erdei úton, ami egy tisztásra vezetett, itt megérzés alapján átkeltem a tisztáson. Nem kellett volna. A turistatérképet elõvéve sikerült meghatározni a pozícióm (a tisztás jellegzetes formája alapján), természetesen pont a másik végén voltam, mint kellett volna. Visszatértem a kijelölt útra, szerencsére csak ezután jött a következõ ellenõrzõ ponz, ami egy papírra vetett szám volt egy „rémisztõ" fánál.

Itt hosszú sík mezei szakaszok voltak, majd egy, a tátikainál erõsebb emelkedõ Rezi várához, ez egy nagyon szép erdei szakasz volt, a fárasztó emelkedés mellett. Itt ismét eleredt az esõ, jobban az elõzõnél, fent a várban fel is húztam az esõkabátot, és az esõvédõt a hátizsákra. Utána el is állt.

Lefelé az út már nem volt annyira szép, murvás kocsiút, német rendszámú quad-osok kerülgettek(úgy tûnik náluk már nem lehet, ezért idejönnek "keletre", ahol mindent szabad). Innét vált kissé unalmassá a túra. Reziben kéktúra pecsétet kellett kérni a kocsmában, itt pecsételtem a váras igazoló füzetbe is. Jó minõségû a pecsét.

Utána egy darabon a kék jelzésen mentem a Zalaszántó-Keszthely mûútig, itt az összes további túrázó eltûnt a környékemrõl, mert a középtávon mentek, ettõl kezdve embert nem láttam a túrán a továbbiakban (a kivételeket majd jelzem). Onnan szalagozás, elõször egy napraforgó táblában (szalagok a napraforgókra erõsítve), utána egy teljesen keresztbe kasul benõtt árokban bozótharc az ágakkal, késõbb egy lágy talajú szántás, egy végtelennek tûnõ gyümölcsös, majd ismét virtuális pontõr (szám).

Vindornyalak elõtt ismét eleredt az esõ, megint kicsit jobban, kicsit hosszabb ideig, mint eddig. A faluban lakodalmas zene szólt az egyik házban, majdnem az egész településen lehetett hallani. Egy autó ment el mellettem, késõbb a falu vége felé jöttek vissza. Kérdezték merrre jutnak Vindornyaszõlõsre. Mondom, vagy arra amerre én, de az valószínû a jelenleginél sokkal rosszabb földút, vagy vissza a mûúton, egy nagyobb kerülõvel. Családdal vannak inkább a mûutat választják. Jó, fájdalmas búcsút vettünk egymástól, én mentem tovább a földúton. Egy kis idõ múlva megint autó, jönnek vissza, mégis inkább a kalandot választották, kérdezik, hogy elvihetnek-e. Nem. Úgy tûnik sikerült továbbjutniuk, mert többet nem láttam õket. Mentem tovább, az esõ elállt, majd Vindornyaszõlõs körül ismét eleredt most még erõsebben, és még tovább, mint eddig. Farmernadrágom csupa víz lett, ráadásul jelentõs oldalszél is fújt. A sok egyenes után végre egy 130 fokos jobb kanyar, kis emelkedõ, a bányához vezetõ aszfaltút, majd a bánya elõtt balra be az erdõbe, keskeny, kacskaringós erdei út, néhol pici patak mellett/át, ismét jelentõs emelkedés, esõ továbbra is esik. A hegytetõ közelében bazaltsziklák, kövek: a túra szerintem leglátványosabb része. Sajnos sötét is volt, meg esett is, meg fáradt is voltam, ezért fényképezéssel nem kísérleteztem. Hegytetõn még feljebb kellett mászni a csúszós, vizes köveken és ott volt az utolsó ellenõrzõ pont, két lány egy sátorba bezárkózva az esõ elõl.

Innen még egy kis emelkedõ, majd ismét végtelennek tûnõ egyenes szakaszok, Zalaszántó elõtt ismét aszfalt, itt egy tanyáról kiszökött földszintes kutya próbált meglehetõsen vehemensen inzultálni, de csúnyán nézhettem rá, mert végül eloldalgott. Néha futottam (érdekes, hogy itt már jobban esett a lábaimnak, mint a gyaloglás), hogy megnyomjam a végét, majd végül 9:19-es idõvel értem az iskola elé a célba.

Nem mondom, hogy nem fáradtam el. Egy idõre lemondtam a 100-as túrák terveirõl. Mindenesetre Sümegre már nem volt kedvem elmenni várat nézni, de azért Zalaszántón meglátogattam a Tátika presszót a kéktúra pecsétért a váras igazolólapra.

Képek és beszámoló
 
 
@Éves túraösszesítőTúra éve: 20062007.01.01 17:49:22
Évértékelés 2006

Életem elsõ teljesítménytúrája: 2006.04.01. Julianus 20 (akinek köszönhetem: MacGyver)
Túrák száma: 16
Feladott: 0
Átnevezés: 0
Szintidõn kívül: 0
Éjjeli túra: 0
Sötétben befejezett: 1 (Keleti-Bakony 50)
Határon túl: 0 (idén szeretnék legalább 1 erdélyi túrán részt venni)
Legrövidebb: Hidzsra 20 (21km)
Leghosszabb: Keleti-Bakony 50 (51,6km)
Átlag táv: 29,56km/túra
Legtöbb szint: Keleti-Bakony 50 (1305m)
Legmeredekebb: 25 éves a teljesítménytúrázás (46,61m/km)
Legkevesebb szint: Õszi 30-as a Burok-völgyben (350m)
Leglankásabb: Õszi 30-as a Burok-völgyben (13,46m/km)
Átlag szint: 870m/túra
Legszigorúbb szintidõ: Keleti-Bakony 50 (4,30km/h)
Legnagyobb csalódás: Hajag 45 (értesítés nélkül elmaradt)
Legcsapadékosabb túra: Tátika-Rezi 43 (ismétlõdõ esõ)
Legrosszabb túranév: Online

Összes táv: 473,02km
Összes szint: 13931m

Képek:
http://magyar-tajak.freeweb.hu/egyeb/turak/TTurak.htm
 
 
Bakonyi BarangolásTúra éve: 20062006.12.28 18:11:23
Bakonyi Barangolás 30, 2006.10.07.

Eredetileg 55km-es távot terveztem, de végül 30-as lett belõle. A túrának MacGyverrel és kutyájával, Morzsával vágtunk neki Bakonybélbõl 10:25-kor. A rajtnál Nagyondinnyével találkoztunk, akivel még késõbb a Gerence-pihenõnél és a célban is összefutottunk (meg gondolom másokkal is csak õket nem ismerem név szerint).

Rögtön egy könnyû szakasszal indultunk, következett a Gerence pihenõ, majd az Odvaskõ-barlang felé vezetõ földút. A barlang elõtt jött a túra legnehezebb része, mászás fel a barlanghoz, amit a rövid barlangtúra után elhagytunk.
Innen a Kõris-hegyre vezetõ emelkedõ az ijesztõnek tûnõ szintadatok ellenére nem bizonyult nehézhek, útközben az egyik fa törzsén megcsodáltunk egy eddig még nem látott, hernyónak kinézõ állatot. Kõris-hegyre menet elhaladtunk a radarállomás mellett, majd felértünk a második ellenõrzõ ponthoz. Pecsételés után pedig igénybe vettük az ottani kilátót. Ott az volt kiírva, hogy a kilátó fokozott körültekintést igényel, ennek megfelelõen a felsõ szinten fokozottan tekintettünk körül, ennek eredményeként egybõl szembetûnt a már elõbb említett radarállomás épülete, majd mellette a távolban a Somló-hegy tömbje (amit elsõre a Szent-György-hegynek véltem, de azóta átgondoltam a dolgot). Valamint a másik irányban látszottak a szápári szélerõmûvek.

Innen legyalogoltunk a kék jelzésen a kisszépalmapusztai csomóponthoz, útközben többekkel találkoztunk, akik az ellenkezõ irányba felfelé mentek (mint késõbb kiderült rossz irányba indultak a kéken, a bödön-kúti E.P. után). Ezután a Z-n, majd a ZO-n elértük a BK-i EP-t, ahol zsíros és lekváros kenyérrel, és itallal fogadtak.
Táplálkozás és némi pihenés után folytattuk utunkat, az aszfaltozott úton balra fordulás következett, majd a kék jelzés jobbra tért le, amit nem vettünk észre és mentünk tovább Kisszépalmapuszta felé (az adott leírás és a térkép szerint Kisszépalmapusztáig kellett volna menni, és ott kanyarodni jobbra a kéken, de arra épp egy nagyobb erdõrész elkerítésén fáradoztak, ezért a kék jelzés már hamarabb letért, valószínûleg emiatt tévesztettek sokan). Ahogy haladtunk tovább az azsfaltúton, jöttek velünk szembe és figyelmeztettek, hogy már túljöttünk a kéken, így mi is visszafordultunk, és folytattuk utunkat az új útvonal szerint. Majd hamarosan a szépalmapusztai EP-hez értünk.

Itt már a sárga jelzésen mentünk (ami számomra idõnként narancssárgának tûnt), majd balra fordulva a P+-on ismét egy emelkedõ következett. Az emelkedõ végén magasles, utána balra kanyar, ahol sikerült ismét eltéveszteni a jelet, és egyenesen mentünk tovább. Néhány száz méter megtétele után észrevettük, hogy valami nem stimmel. Némi tanakodás után rájöttünk, hogy nem jó az irány, és visszamentünk ahhoz a ponthoz, ahol a P+ jobbra letért a völgybe a vadetetõ felé. További hosszas gyaloglás, és a pálihálási kutyák felizgatása után értünk az utolsó ellenõrzõ ponthoz, ahol hosszabb pihenõt tartottunk, majd indultunk a cél felé.

A zirci célba 7:52-es idõvel értünk, ahol ismét mindenféle étel-ital fogadott, rövid evés-ivás-egyéb után siettünk a 18:44-es veszprémi buszhoz.

Összefoglalva, egy nagyon jó túra volt, gyönyörû idõvel. Rendezõk, pontõrök, túratársak segítõkészek, kedvesek, barátságosak voltak, a szolgáltatások kiválóak, túrafüzet(leírás) szintén. Úgyhogy valószínû megyek majd megint erre a túrára, remélhetõleg már hosszabb távra.

Képek:
http://magyar-tajak.freeweb.hu/egyeb/turak/bakbar30_2006/Bakbar30_2006.html
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár