Túrabeszámolók
|
|
Mátrabérc
2007.04.14
Hol is érdemes kezdenem..? Talán ott, hogy tavaly a Kinizsire készültem, és úgy éreztem, nem gyilkolhatom szét magam a ’Bérccel. Aztán a sikeres K100 után azonnal eldöntöttem, hogy 2007-ben nekiveselkedem életem elsõ Mátrabércének is, aztán újra K100. A felvezetés kicsit szélsõségesre sikeredett – egy feladott Téry50, majd egy kellemes és tavaszillatú Bakony50 után kegyetlenül fárasztó sivatagi road-show a kiskunsági Petõfi70-en. Utóbbi váratlanul nagyon lemerített, és tartottam is tõle, hogy nem teljesen fitten ugrok neki az év egyik legjobban várt erõpróbájának. Most akkor jól elmondom, hogy eme félelmem beigazolódott-e.
A rajtba való eljutást a gyöngyösi JET-kúthoz hitelesített különbusz igénybevételével oldjuk meg. Lakótelepi parkolót választunk, ellentétben a túratársak többségével, akik megszállják a SPAR-parkolót, holott tudják, hogy az a vásárlóké. A mozgássérült helyeket sem kíméljük, furcsa ez 56 km-re és 2900 m szintre készülõ sportembereknél. Sikerül is negyedórás késéssel indulnunk, miután a parkoló kiürítését, tetszik vagy nem tetszik, végre kellett hajtani. Persze nem mindenki veszi a fáradságot, kár.
A szervezést az idei Téli Mátrán már volt szerencsém megismerni, de az, hogy a busz ülõhelyeinek megteltekor egyszercsak elõrántanak a mellényzsebbõl egy második jármûvet, még így is õszintén meglepett.
Szûk egyórás utazás után mérsékelt tömeg a rajtban, a rajtidõ vége nem annyira népszerû, mint az eleje. Kissé elszorul a szívem a siroki vasúti megálló jelen sorsára gondolva. Sohasem utaztam a Kál-Kápolna – Kisterenye vonalon, lehet, hogy már nem is lesz rá lehetõségem.
7.10-es rajtidõ, kicsit izgulok.. Nehéz nap lesz, nem kétséges.
Soha nem jártam eddig a Sirok-Kékes szakaszon (az OKT még nincs célkeresztben..), ígyhát csak azt tudtam, hogy jobbára felfelé kell megtenni 20 km-t. A tömeget már megúsztam, így még a létráknál sincs különösebb sorbanállás, jó iramban, gyönyörû helyeken haladok, közben egy boxkiállás, majd megszabadítom magam a pulóvertõl. A fehér póló és a karimás sapka kiváló választás, meleg lesz. Kalapos-tetõ, majd Gazos-kõn az elsõ igazi tátottszájas szerteszéjjel-bámulás. Késõbb több helyrõl látszik két fõ úticél, Kékes és Galyatetõ.
Domoszlói-kapunál hideg víz egy jó nagy tartályból, Oroszlánvár ijesztõen meredek, huhh. Beépítem arcomba az elsõ csokit, és nekivágok. Elõzgetek, sõt kikerülök, botrányosan gyorsan felérek, fent az elsõ nagyobb tömeg pihenésszakmailag megkezdi az összeomlás elleni harcot. Azonnal indulok, 5-ös átlag a cél Kékesig. A túra egyik legszebb szakasza, folyamatosan liftezünk Sas-kõig, csodálatos kilátások, majd csúcstámadás. Most sokkal könnyebben ment, mint januárban. Fent jólesik a zsákosleves, nincs meg a tervezett idõ, de nem pánikolok, 10perces pihenõt iktatok be, folyadékvásárlás, telefon haza, „minden rendben, Galyán újra hívlak”.
Kezdõdjön a tánc, irány a sárgán Som-bokor. A hátizsákban ott lapul a bicikliskesztyû, de nem veszem elõ, nehogy elessek már.. Aztán persze hogy két akkorát zupálok, hogy jól lehorzsolom mindkét kezem, hirtelen egy kicsit kedvetlenné válok, kénytelen vagyok az értékes vizet egy kis sebtisztításra elhasználni.Valahogy csak leérek, gyors fogáspróba, vajon a botmarkolatok mennyire fognak zavarni.. Szerencsére semennyire, ismét belehúzok, ismerõsként köszöntöm a nagy hordót, majd az országúttal párhuzamosan haladva kicsit szánakozva nézem a csodaautóval suhanó városi turistákat, akiknek csak az aszfaltcsík jut ebbõl a csodából, mit Mátrának hívunk.. Az úton való átkelésnél motorosok veszélyeztetik sikeres és szerény életemet, még csak nem is anyázok, hadd sportoljanak a srácok, kell az a kis mozgás. A Csór-hegy szintén keményen néz ki, ezzel már meg is szenvedek egy kicsit, de még mindig jól állok, erõvel és idõvel egyaránt. A volt kilátó elkeserítõ látvány. Galyatetõ elõtt monumentális frissítõpont, betermelek pár jaffaszörpöt, vizet is vételezek.A P+ meghozza a mozgó ep-t is, a fiatal pár kicsit már nyûgös, régóta szolgálatban lehetnek. Egy farakás mögött újabb boxkiállás, de ezúttal nagygenerálos, már csak egy kis hasmenés hiányzott. Megkönnyebbülve támadom Galyatetõt, a parkolóba felérve nem tapasztalom a tömeget, alig néhány autó. Pecsét után azonnal indulok, az idõs pontõrnéninél laikusok érdeklõdnek a teljesítménytúrázás számukra megdöbbentõ és ismeretlen jelenségérõl. A Gertrúdban 50 Ft a wc.. ingyen sz..tam negyedórája, tehettek egy szivességet. A kilátót most kihagyom, nincs idõ. TéliMátrás nosztalgia nem oly’ nagyon régrõl, csillagvizsgáló, nem láttam csészealjat most sem. Asszem elvitték, tudták, hogy visszajövök. Nagyon süt mostmár a nap, sokat iszom, enni viszont nem nagyon megy. A sípálya alján teázópont, brutál jólesik a forró. Várható, hogy azonnal gondjaim akadnak, betámadom az udvari pottyantóst. Még a végén egy rohadt hasmars tesz be a szintidõnek.
Vörös-kõn egy pillanat alatt fent vagyok, kilátó persze itt is sztornó, majd egyszer máskor, az idõs pontõr úrral váltok egy-két szót, aztán tovább. Elvétem a S+-et egy szakaszon, de aztán csak megvan a kék is végre, belehúzok, viszont érzem, hogy lassan ennem kéne, mert baj lesz. Ágasvár elõtt sétaturisták engednek el nagy tisztelettel – „Sirokról, fiatalember? -De onnan ám!” Kék háromszög, jön az egyik kedvenc hegyem, olyan szemtelen, cinikus.., mint én. Zergeként ugrálok fel a sziklákon, aztán neki az emelkedõnek, kutyás urat elõzök, váltunk pár szót, a kutya jó erõben, a gazdája igyekszik lépést tartani vele. A csúcson kiváló panoráma, csoki az arcba bele, aztán csúszka fától fáig a turistaházhoz. Imádom, gyönyörû. Ilyen helyen érdemes élni. Vizet vételezek, fújok egyet, átlagot számolok. Bele kell húzni, még mindig a sombokori botladozást és a kényszerpihenõket próbálom behozni. A Csörgõ-patakig õrült módjára futok le, aztán a piros sáv felmászik az út fölé, hát akkor én is. Ember nem járt ott aznap, vagy talán 10-en elõttem. Mátrakeresztes, aszfalton le a faluba, a pontõrkisjányok nem akarnak továbbengedni. Éktelen haragra gerjedek, megkapom a pecsétet, miután meggyõzõen érvelek a hátralévõ 13 km-re megmaradt kerek 3 órámmal. Na nehogymár 4,5-es átlaggal ne alázzam le a Muzslát!! Keksz ás szörp, neki a pataknak. Hoppá, hol a pitában kell átmenni? Nem jövök rá, nincs idõ, balra, a nemtommilyenkocsmaojjektumnál átugrálok. Hátulról egy idõs úr navigál, hogy majd balra, hát persze hogy kipécézem magamnak a P+-et, vissza! Az idõ meg szalad. Piros sáv, finoman, de kitartóan emelkedünk. Nagyon húzok, az út mellett túratárs.. „ha elõbb érsz fel, szólj nekik, hogy még jövök!” Aztán hirtelen erõmet vesztem, iszom többfélét, banánt és csokit dobálok a fejembe. Kicsit szarul vagyok, baj lesz. Erdész-rétnél görcsölök, Magne-B6. Meglátok pár embert az egyik emelkedõn, jól jön, mentálhigiénésen kicsit pánikbaesésben vagyok. A cél mindig a következõ ember utolérése. Ez már a Muzsla vajon? Na persze. Na és akkor most? Mostmár biztosan. Ez sem az. Háromszögjelzések találkozása, végre a lábánál vagyok. Most érzem elõször igazán, hogy elfogytam. Csigatempóban megyek fel, remegõ kézzel nyújtom a lapomat a huncut kis pontõr-hercegkisasszonyoknak. 1 óra 35 percem maradt, mostmár nem lehet baj, de nyilvánvalóan bele kell fussak egy kicsit. A szûk ösvényeken készségesen engednek el a többnyire nyúzott, láthatóan erejük végét járó túratársak. Mostmár örülök a kisebb emelkedõknek, a lefelé-futásokat jó meg-megszakítani. A Diós-árok felett most lefelé gyûlölöm meg a korábban a Pásztó50-en megtapasztalt sziklás meredélyt, a lemenõ nap viszont mit sem törõdik szenvedésemmel, gyönyörû színekbe öltözteti az látóhatárt. Még egy kis kaptató ki az árokból, és végre célegyenes! Az órámat nézem, mostmár biztosan beérek idõben. A templom után egy házból szurkolnak, mutatnak az iskola felé, hogy már nincs messze. A vége 12:46, ez kemény menet volt, büszkén lépek be a célba. Kitûzõ, oklevél (már megint megy minden, mint a karikacsapás), frissítek a már kipróbált szörpökkel az udvaron, és Zsolti barátomnak köszönhetõen, aki ekkor már három órája végzett a túrával, és visszaért Gyöngyösrõl a kocsival, mehetünk haza. Enyhén szarul vagyok, de nekiállok enni, simán bealszom a hazaúton, 10-kor pedig már a lépcsõházban botorkálok. Végre itthon, jó itthon.
Nagyon boldog egyszeres Mátrabérc-teljesítõ vagyok.
rafter
|
| | | | |
|
Aranyszarvas 50
2007.03.17
Ismét egy Lipák-túra, ismét maradandó túraélmény. Másodszor vettem részt rajta, a tavalyi elég sokszor eszembe jutott az elmúlt egy évben, mert rengeteg különbözõ inger ért a túrán, amiknek összegzõ jellemzéseként a legjobb szó talán a szélsõséges. Hajtott a kíváncsiság, másodszor miben változik az élményanyag, mit és miért látok másképp, mint tavaly.
5-kor indulás, 6.35-kor már le is raktam az autót a tápiószelei mûvelõdési ház parkolójában. Egy kis gyaloglás a rajtba, a Blaskovich Múzeumba, az ország egyetlen kúriamúzeumába. Tavaly is itt volt az 50-esek rajtja, ellentétben a Kincsem 40/20 rajtjával, ami a mûvház. Akkor és most sem nagyon értettem, hogy miért kell külön rajthely, de biztosan megvan a sport- és szervezéssszakmai oka.
A mindenféle jogcímû kedvezmények érvényesítése most is „lelkiismereti alapon” ment, nem kellett felmutatni semmit, én azért természetesen elõbányásztam – így korrekt. A nevezés gyors, az útvonalleírás a tavaly már megismert (idén is mi vagyunk a „zöldek”), Fõrendezõ Úr a szokásos lelkesedésével igyekszik mindenkinek minden gondját orvosolni, én magam feliratkozom nála egy Tápiómente turistakalauzra, mert mostmár úgy érzem, hogy kellene egy ilyen nekem.. Kedves ígéretet kapok komoly igényeim postai úton történõ kielégítése irányában. A rajtban persze berendezkedett az MSTSZ versenybírói asztala is, az idei elsõ bajnoki futamon résztvevõk külön nevezési procedúrán estek át.
A Hajta hídjáig a Kisfalu fõutcáján konstatálom, hogy szenzációsan szép idõ ígérkezik, aztán eszembe jut, mennyire nem volt sima az út elsõ néhány kilométere a Hajta partján tavaly. Ezúttal nulla sár, nem is jut senkinek eszébe a másik parton haladni. Muszálynál szomorúan veszem észre, hogy kivágták az erdõsáv nagy részét, nem szép az eredmény. A házakat elhagyva irány a kedves kis fenyves, ahol ezúttal van az itinerben emlegetett „átkelni való esetleges útakadályból”, egy útra döntött fa személyében. Elsõ ízelítõ az egész túrát uraló, itt-ott mély homokból, majd újabb erdõirtás, ezúttal fenyõbõl, szép tágas mezõ, bájos vadetetõk, és kisvártatva a helyi kis szerencsétlen nyomoroncok által összefirkált farmosi erdészház. Aztán a 40/25 útelágazás, mi nem vagyunk kiírva a szép kõre, de talán nincs is rá szükség. A göbölyjárási aszfaltút után nem túl izgalmas az út, de kétségtelenül jobban érzem magam, mint a tavalyi sárban és szürkeségben. Sárga sávnak persze nyoma sincs, csak zöld kereszt van. Egészen a Csurgó-patakig, innen már valóban az itinerben emlegetett sárgán megyünk, át Erdõszõlõn (szándékosan nem mondok fõutcát, mert utóbbi kifejezés falut feltételezne, ellentétben ezzel a hosszúra nõtt tanyabokorral). Az ilyen helyeken tapasztalja meg leginkább az ember a szegénység fokozatait.. tavaly óta örvendetes változás, az új kõzúzalékos makadámút, mégha nem is a lakott terület teljes hosszában. A Csurgó-presszó mellett vár az igazi meglepetés, szelektív hulladékgyûjtõ sziget!! Lakóhelyem, Tatabánya lakosainak hulladékkezelési szokásaiból kiindulva erõsen szkeptikus vagyok ennek itteni sikerében, de hátha egy kisebb közösségben hatékonyabban mûködtethetõ. Az egyik üresen „erdõsödõ” telek szélén bájos deszkakereszt a következõ felirattal: ’Fohászkereszt az árral küzdõkért’ – egy kiszolgált vesszõkosárban föld, benne áll a kereszt. Nagyon megtetszett, tavaly elkerülte a figyelmemet.
Hamarosan a tanyasi iskolánál lévõ haranglábhoz berendezett 2. ellenõrzõpont, ahol a pontõrhölgy ismerõsként üdvözöl, miután tavalyról emlékezett rám. Megtárgyaljuk, hogy honnan jöttem, és hogy „tavaly is egyedül voltam”, aminek kapcsán kifejtem neki, hogy egy teljesítménytúrán azért teljesen soha nincs egyedül az ember, meg egyébként is, alföldi túrára nem jön velem senki, majd elpakolva a sorszámozott csokit, elköszönök és továbbindulok. Alsófeketeerdõ tanyáival szemben szinte kínálja magát a kispista-rét (csak katonai térképeken szerepel, mert nagyon titkos), többen gondolják úgy, hogy engednek a szántóföld-romantika csábításának. Ez általában nem zavar, de ha az illetõk a bajnoki futam résztvevõi voltak, akkor már egy kicsit jobban bosszantana. Tájfutóbóját lyukasztóval a kõkereszthez! Szerintem.
Egy kis aszfalt a cseppet sem veszélytelen Tábióbicske-Nagykáta közúton, persze most is életreszóló barátságokat kötök néhány baltaarcú bélféreggel (ezúton kérek elnézést a tisztességes munkában megõszült bélférgektõl, hogy hozzájuk hasonlítottam embertársaimat).
A 3. ep-nél, a Honvéd-emlékmûnél egy kisdobozos narancsitallal gazdagodom. Tavaly kihagytam a korhû módon felállított fahidat a Felsó-Tápió felett, ezúttal nem követem el ezt a hibát és jól megnézem. A fatábla szerint itt keltek át a folyócskán a honvédek a tápióbicskei csata alkalmával, és hát finoman szólva is a csatatér közvetlen tõszomszédságában vagyunk. Egyébként szép a hely, csak nagyon zavaró a rendkívül forgalmas országút közelsége.
Még egy kis aszfalt, aztán balost dobunk a sárga jelzésen, irány Tápiószentmárton. Végtelen homokos út akáccal, elszórtan egy-egy tanyamaradvány, és egy virágzó ugyanebbõl a mûfajból, mangalica-tenyészet, és egyéb izgalmak, be is csapom a banánjaimat inkább. Az idén is itt volt egy kis unalomholtpontom, ugyanúgy, mint tavaly. Aztán csak megjött az Alsó-Tápió hídja és a túlparton a falu házai. 4. ep, Blaskovich-kápolna, most is bemegyek, ha már nagyon kedvesen kinyitották. Sorszámozott csokis croissant.
Hosszú, nagyon hosszú, a világ leghosszabb, tervszerûen kátyúzott aszfaltos utcáján át irány a Kincsem Lovasparkhoz átvezetõ sárga háromszög jelzés. Nagy lyukak az út közelében, ingyen van a homok.. a gödrök meg persze vonzzák magukba a szemetet, mert ha már ott vannak, akkor miért ne töltsük meg õket.
5. ep, Kincsem Lovaspark. Csoki. A Lovaspark tele van fizetõképes kereslettel, a kínálatot pedig az alacsony ingerküszöbhöz mérik, tehát a magamfajtának ölég kevés… Lehet bámulni meg simogatni, gyereket berakni egy favárba, enni marhapörköltet, és buta arccal várni a gyógyulást az Attila-dombon. Szerintem a tulajdonos kiválóan megél ebbõl a sok idiótából. A Kincsem Múzeum üdítõ színfolt a nagy szürke butaságban, az idén a fogathajtós részt néztem meg és olvasgattam el tüzetesebben. Lehet kajálni, állítólag a zöldpapírosokat elõreengedik, hiszen nincs idõkedvezményünk. Nem vagyok éhes, meg nem is ér meg nekem 500 pénzt. Ha már itt tartunk, ezt sem annyira értem, hogy a 25 és 40 annyit idõzik itt, amennyit akar, az 50 viszont nem. Arról nem beszélve, hogy a múzeumban extra pecsételés. Na mindegy, én így is, úgy is bementem volna.
Irány Sõregpuszta, mély a homok, meg jó sokan is vagyunk, mintha minden 25km-es résztvevõ egyszerre indult volna tovább a Parkból. Kis mangalicák bûvölnek el a kerítés túloldalán, majd a helyi kisebbség (Sõreg tekintetében többség) biciklis szabadcsapata szorítja le az egyetlen jól járható nyomról a túrázókat. A hangnem a megszokott, a pofon is az lenne, ha esetleg ki kellene fejeznem a szimpátiámat. Sõregre befordulva egy keresztmaradványt keresek a bozótban, amire tavalyról mintha emlékeznék, de nem találok semmit. Cigány kislány fut ki érdeklõdve a két lakott ház egyikébõl, nem mer megszólítani, csak kedvesen mosolyog, én visszamosolygok. Eszembe jut, hogy odaadom az egyik csokimat neki, de nem mertem, hátha a házfalnál hangoskodó idõsebb lények támadásnak vélik… Inkább gyorsan tovább, jól megsajnálom a szép erdészházszerû ojjektum tulajdonosát a nagyszeû szomszédságért, aztán már nagyhirtelen Ürgés ellenõrzõ pontnál kapom meg az aktuális pecsétet, a pontõr szemlátomást a Lovasparkból kimenekített marhapörköltet pusztítja. Le a jelzésrõl, mert össze kell hozni az 50 méter szintet valahol, ennek folyományaként letudjuk a túra legádázabb emelkedõit, majd találkozunk egy amolyan biztonsági õrrel, aki a balesetveszélyesnek ítélt vadlestõl igyekszik távoltartani elsõsorban a 25-ös táv gyerekrésztvevõit. Hamarosan újra megvan a jelzés, Ürgés házai között elhaladva (ezúttal nem volt eboltás, és nem néztem ellenõrzõpontnak az állatorvosnõt..), majd a Pándi útra térvén a következõ ep, Bogaras, ahol narancsot kapunk. A sorszámot most nem erõltetik..
Megkezdjük a cikkcakkot, az itinert hangosan felolvasva bárki belezavarodna, annyi benne a balra és a jobbra. Egyre többnek és agresszívebbnek érzem a kutytársadalom tagjainak elõfordulási intenzitását, csak egy helyen van gondom velük, viszont az én morgásom hangosabb, nem lesz belõle konfliktus. Újabb elképesztõ tanyaromok, egyik helyen komplett kapualj, mögötte az akácos dzsindzsa, benne a házfalmaradványok. Szívszorító.
Nincs más hátra, irány a sárga háromszög jelzésnek komolyságot biztosító kláratelepi geodéziai torony. Kilátónak most nem nevezném, mert hatósági bikkfanyelven íródott sablonfelirat díszeleg rajta, mely szerint oda felmenni tilos és életveszélyes. Namármost ez engem nem annyira zavar, hiszen komoly rajongója vagyok ezeknek a betonkolosszusoknak, és mindig felmegyek, ha van létra. Itt van, egyetlen hiányosság a jól lefûrészelt kapaszkodókorlátok a létrák tetején. Fent a kilátás pazar, bár már nem süt zavartalanul a nap. Szántóföldek, természetes és telepített erdõk, a környezõ települések, mindenfelé mindenféle kiváló látnivaló. Lekászálódás után bejelentkezem a pontõröknél, akik egy kicsit aggódtak az egészségemért, majd egy kis társadalomszociológiai jellegû eszmecsere után nekilódulok az utolsó hét kilométernek. Hja, itt egy banános csoki volt az ellátmány. Sorszámmal.
Az útelágazásban egy hajdan biztosan gyönyörû ház romjai, még menthetõnek tûnik. A táv hátralévõ része nem sok izgalmat hoz, hacsak nem azt, hogy szembefordulván az eddig hátunkba kapott széllel, komoly sportértéket kap az Abonyi úti és a dózsatelepi szakasz, utóbbi a frissen megélt Téli Sóút-túra kivezetõ szakasza. A végén másodmagammal, a tavalyival szinte azonos idõvel, 9.05-tel csapok a célba, ahol a pecsételõ hölgy gyaníthatóan egy komplett iskoláscsoport igazolólapjait kezelgeti, nem nagyon zavarja, hogy nekünk 1, azaz egy darab pecsétre szükségünk lenne, ott is terem Lipák Fõrendezõ Úr, és már nemcsakhogy pecsétünk van, de a díjazásunk is pillanatok alatt a birtokunkba kerül. Ismét szenzációs a diós búrkifli, de már megint nem nyertem a csokipapírokkal rendezett tombolán.
Összességében kiváló túranap volt, köszönet a magas színvonalú rendezésért.
rafter
|
| | | | |
|
|
Hajtás Hosszútáv
2007.02.10
Tavaly rendezték elõször ezt a túrát, idén két héttel korábbi idõpontot választottak, vállalva a Margita konkurrenciáját. Számomra teljesen egyértelmû volt, hogy kipróbálom, hiszen a Tápió-Hajta-vidék hangulatába néhány más túrán már belekóstoltam, és nagyon megkedveltem. A „Hosszútáv”-nak elbecézett 31,2 km-es verziót választottuk, és másodmagammal indultunk neki a kellemesnek ígérkezõ túranapnak reggel 5 órakor. Pesten háromfõsre duzzadtunk, Szentlõrinckátára érve szinte azonnal megleltük a rajthelyet, ahol semmiképp sem beszélhettünk tumultusról. Az Imre Sándor Általános Iskola nagyon kultúrált hely, az aula korrektül kirakva nevelõ célzatú plakátokkal, pl. a mobiltelefon-használat etikettjérõl. A wc-t tesztelõ lányokra várván gyorsan el is olvastam, hogy megfelelek-e az aktuális viselkedési trendeknek, nem kis megkönnyebbüléssel nyugtázom, hogy még mindig jólnevelt vagyok.
A nevezés gyors és fájdalommentes, indulás.
Rögtön az elsõ ötven méteren komoly dilemmára lelünk, miután az itinerben szembesülünk a következetesen visszatérõ hidroglóbusz kifejezéssel, ami helyett túratársaim annak kiválóan használható magyar megfelelõjét, a víztornyot emlegetik fel használni kívánatosként. Na nekem aztán édesmindegy, egy itinerben az a lényeg, hogy tudjam, mirõl van szó. Ezen aztán hamar túl is lépünk, jó lenne inkább kavarásmentesen kitalálni a faluból. Ez egészen egyszerûen sikerül is, a falu szélérõl visszatekintve a településre pedig megállapítom, hogy ennyi fóliasátorvázat egy helyen én még nem láttam. Kellemesen párás a reggel, sármentes és kényelmes szekérúton vágunk neki a nyílt terepnek. A hamarosan helyi védelem alá kerülõ Pap-tó nádasa és egy szép méretes vadles mellett haladunk el, szántóföld és nád uralja a látképet, a távolban kecses gémeskút látszik - közben letudjuk a reggelizést. Az 5. kilométernél érjük el az elsõ ep-t, egy szépséges fakeresztet. Korhadozik és kicsit csonka is, de nagyon méltóságteljes – évszám már nem kivehetõ rajta, de a keresztet állíttató neve, bizonyos Huber Mihályé még kiolvasható. Ezen a ponton találkozik három község és két megye határa is. Néhány remek felvétel róla, és a kereszttõl pár méterre lévõ háromszögelési ponton látható szám felírása, mivelhogy ez volt az ellenõrzõpont feladata. Továbbhaladva letudunk egy kisebb halmot, közben csodálatos fényjátékok kötik le figyelmünket, amik az egyre markánsabb napsugarak és a szakadozó felhõzet koprodukciójában készülnek – nagyon megkapó látványt nyújt egy-egy aranyszínben pompázó gyepfolt a távolban. Már ízelítõt kapunk a sárból, de csak a tóalmási téesz felé fordulva tapasztaljuk meg igazán, mi is az a vendégmarasztalás. Nem mély, ellenben igen ragadós szántóföldszéle classic, éppen elkezdenénk a szentségelést, amikor Tóalmás határába érve leléphetünk róla. A téesz udvarában almafa, tök kopasz, de egy nagy csomó alma rajta van – vicces látvány. Tekintve, hogy nem messze tõle szétszedett gázolajcsonk, nem biztos, hogy betörnek vele a biopiacra. Ellenben permetezve biztosan nem volt. Tóalmáson keresztezzük a Hajtát, aztán hamar megvan a Moszkva utca (micsoda folklór!), ahol is a Fortuna Presszóban vár minket a 2. ep. Hamar rájövünk, hogy a pontok 4 km/órás tempóra szerettek volna nyitni – szerencsére már ott találjuk a pontõröket (ez késõbb sem probléma). Óvatosan reklamáljuk az itinerben beígért csokit – kedvesen nyugtatnak meg minket, hogy egy másik ponton kapjuk meg az ellátmányt. Kint az ajtónál lefényképezem a nyakig sáros öreg Simson-t, jól teleragasztva a pontot jelölõ A4-es papírokkal. Valamelyik – talán a 10-es – táv innen rajtol, ennek megfelelõen leginkább általánosiskolás forma gyerekek társaságában indulunk tovább. Egy kicsit jellegtelen, hosszú egyenes szakasz következik, balról akácos-bozótos-dzsindzsás, jobbról vetések, egy-egy fiatal gyümölcsös, de a dûlõút sármentes, ennek feltétlenül örülünk. Néhány komolytalan kislánykáról megállapítom, hogy vagy nagyon nem tudják, hogyan kell a természetben (és egyáltalán bárhol) viselkedni, és csak azért nem a tévé elõtt ülnek, mert nagyon kell a beígért ötös testnevelésbõl, vagy azt hitték, hogy a Pisti meg a Matyi is itt lesz, de jól bebukták és nekikeseredtek. Mindenesetre hangosak és szemetelnek, kicsit elszomorítóak. Egy négyes útelágazásban búcsút veszünk tõlük, és immár kellemes akácos úton haladunk el a jobbára romos felsõboldogkátai tanyacsoport mellett, közben egy csonkot - talán olajátemelõ lehetett - veszek észre az úttól egy kissé messzebb, jól meg is nézem magamnak közelebbrõl. Nagyon szép fenyves és nyírjes látszik a közelben, visszatérve az útra pedig két gyönyörû fûzfa örvendeztet meg. Aszfaltúton átkelve és a MOL olajtelepe mellett elhaladva kellemetlen makadámút következik, idõnként nagy sárral egészen Szentmártonkátáig, közben elszórt tanyákat pillantok meg a szélrózsa minden irányában. Jobbra távolabb nádsziget, és egy nagyobb gyepes, nyír- és akácfoltos terület, a Tápió-Hajta Tájvédelmi Körzet oltalma alatt. A faluba érve egy saroktelken (?) zsidó sírkövek – nem jövök rá, hogy ez most egy szanált temetõ, vagy egy gyûjtõ udvara.. Aranyosak az utcatáblák, kézzel, talán sablonnal írtak, egy-egy betû bájosan félresikerült – de legalább vannak. Nem mindenhol tartják ezt fontosnak. A Református Házban vár minket az újabb ep, ahová persze a hivatalos nyitás elõtt érkezünk, de az elõttünk rajtoló sporttársak már javában élvezik a színvonalas ellátást. Tea és pogácsa a menü, szinte korlátlan mennyiségben. Társaim továbbindulnak, én még beszélgetek a pontõrlányokkal egy keveset. A két, egymással szemben jól megférõ templomot lefényképezve indulok tovább, a falu határában kõkereszt, 1969-es, a helyi gyülekezet adományaiból. A rozsdásodó fémketrecet talán el kellene tüntetni mellõle.
Nagyon kellemes gyepes területen haladunk egy szántó mellett, majd egy kis vízfolyáson, a Bíbicfészeki-ágon átkelve (ha nekünk lett odarakva, akkor köszönjük a rendezõknek a betondarabot), tipikus alföldi erdõtelepítések és romos, elhagyott tanyák között, immár ismét túratársnõimmel haladunk, majd változatos színekben pompázó erdõsávokkal tagolt szántóföldek között, sármentes (!) földúton, mostmár zavartalan napsütésben pillantjuk meg Alsóboldogkáta szinte egyforma házait. Egy-egy gyönyörû jelfát Szabados Tamás sem hagyna ki, hát én is fényképezem bõszen. Beszakadt tetejû, romjaiban is impozáns, hatalmas tanyaépület mellett kanyarodunk rá a tanyacsoport felé vezetõ, továbbra is nagyon kényelmes útra. Szinte minden ablakban lebben a függöny, ritka látvány itt az idegen. A szociális otthon egyik épülete nagyon szép, az utóbb épített már nem annyira. Dél van, a kisboltot épp zárja a tulaj. Hamarosan megpillantjuk az Ördögégetõ-halom tetején álló geodéziai tornyot, a betonkolosszus uralja a tájat, a ragyogó napsütésben elképesztõen messzire látni, már fenem is a fogam a kilátásra, ha már jól fent leszek a toronyban. Csalódnom kell, az 1978-as, egyébként kifogástalan állapotban lévõ objektumban minden megvan, csak a létra nem.. Ígyhát elmarad a fentrõl körbenézés. A ponton, mivelhogy ez a 4. ep, nagy élet van, 7-8 fiatal élvezi a csodálatos idõt, vadállatokat próbálnak távcsõvel befogni, kis tábortüzet tartanak életben. Egyikük mátrai srác, nagyon tetszik neki, hogy a számára megszokottól eltérõen kétszáz méternél messzebb is ellátni. Itt kapjuk meg a csokité és még egy kis szõlõcukrot is mellé. Fiatal nyárfás mellett folytatjuk, megpillantjuk Szentlõrinckátát, de még hátravan szûk hét kilométer. Három halálfáradt kislány üldögél az útszélen, gyakorlás teszi a mestert, majd belejönnek. A túra egyik legszebb szakaszán járunk, pompás tölgyes mellett haladunk, egy vadászlesremekmû mellett kanyar, jobbról árnyas erdõszél bájos kis tisztásokkal, balról szántóföld, zöldellõ, szép nagyon. A Hajta-patakhoz érve azzal párhuzamosan haladunk tovább, a túlparton portyázó vadászok tûnnek fel, köszönésünk úgy meglepi õket, hogy heves érdeklõdéssel reagálnak is, miszerint „a Hajtás túrán mentek?” Ezek szerint tudnak róla, de még jó hogy tudnak róla. Visszafelé tekintgetve a geodéziai torony még mindig tisztán látszik. Kiérve a közútra átkelünk a patak felett és aszfalton tesszük meg az utolsó 1-2 kilométert. Látva az autós kisköcsögök eldobált cigarettás- és mekdonelcc-sültkrumplis dobozait itt döbbenek rá, hogy az egész túrán nem láttam számottevõ szemetet! Ez nagyon ritka, de annál örömtelibb. Valami hihetetlen mennyiségû és méretû fóliasátor a falu határában, ez a település tuti, hogy a mûfaj magyarországi nagyhatalma..
Már csak egy hosszabb mellékutca és bezárul a kör, újra a víztoronynál, majd az iskolában. A rendezõtõl teljesen komoly gratuláció, a szokásosnál kisebb, de tetszetõs kitûzõ, egyszerû és szép oklevél. Utóbbin egy kis sajtóhiba, a középtáv kitûzõjének lenyomata a hosszútáv oklevelén egy kicsit bosszantó apróság, ellenben érdekes ötlet a támogatók és partnerek felsorolása.
Kiváló bundáskenyér és tea a jutalmunk még, el is pihengetünk tökéletes jóllakottságunkban, mielõtt kényelmesen hazaindulunk.
A rendezõtõl azt az információt kaptam, hogy 77 induló volt a három távon összesen, egy picit csalódottak is voltak emiatt. Nagyon jó kis túra ez, bízom benne, hogy türelemmel kivárják, amíg megizmosodik az érdeklõdés iránta.
rafter
|
| | | | |
|
