Túrabeszámolók
|
|
A Börzsönyben ez volt az elsõ teljesítménytúrám. Nagyon jól sikerült, szép õszi idõ volt, az útvonal is nagyon tetszett. A kisebb ködfoltok ellenére is szép kilátás nyílt a Hegyes tetõrõl a felhõkben úszó Dunakanyarra és a Visegrádi hg-re. :)
Külön köszönet a szervezõknek a színvonalas túráért. Alapos szalagozás :) Az 500 forintos nevezési díj melletti ellátás is kellemes meglepetés volt (a mostani túrákhoz képest) zsíros kenyér, párizsis kenyér, lekváros kenyér, :)) és még kinder bueno A végén az opcionálisan kérhetõ virsli valamint a tea nagyon finom volt. :)) a tea fõleg jól esett a Darabos hegyre felvezetõ hosszú kaptató után. :)
Remélem jövõre is hasonlóan szép útvonala lesz a túrának.
|
| | | | |
|
|
Okt 14. Kis késéssel sikerült csak elindulnunk szombaton BP-rõl, így az én tempómban már csak a 20 km-es táv teljesítésére maradt idõ. Sebaj.(bár nem mintha az ötvenes táv a realitásaim közé tartozna).
Gyorsan megérkeztünk Badenbe, ahol még sosem jártunk, végül kis segítséggel (egy kevésbé kompetens szállodai alkalmazott, majd egy hátizsákos osztrák túrázó) sikerült megtalálni a belvárost ahonnan a túra indult. A Sparkasse épületében történt a nevezés. Lehetett választani, hogy kérsz-e érmet vagy sem, attól függött a nevezési díj. Persze mi kértünk! Éremmel 7 v. 8 EUR volt, anélkül azt hiszem 3.A nevezésnél nem volt tolongás, bár lehet, hogy ez csak a késõi indulásnak volt köszönhetõ, mindenesetre az úton sem találkoztunk túl sok túrázóval. A nevezési listán azonban sok magyar névvel talákoztunk :)
A biztonság kedvéért beszereztünk a helyi könyvesboltban egy Wienerwald térképet, de a szervezõ hölgy megnyugtatott, hogy erre igazán nem lesz szükség. Persze mi nem hittünk neki...lassan elindultunk. A járdán mindenhol (majd az erdõben is) fehér festett nyíl jelezte a helyes irányt. Egy szép parkon keresztül, fura szökökút mellett vezetett utunk a helyi a Casinotól nem messze, majd gyorsan beértünk az erdõbe, ahol az út inkább hasonlított egy kiépített kis sétányhoz, mint turistaúthoz. Minden egyes helyen, ahol elágazott az út, vagy bármilyen kis csapás keresztezte utunkat szépen le volt "zárva" a rossz irány, oly módon, hogy húztak a leágazáshoz keresztbe egy fehér vonalat. Eltévedni így lehetetlen volt.. Az út mentén még egy pár gumitéglával kirakott "tornaterasz" is volt, táblára festett torna gyakorlatokkal :). Az ellenõrzõ pontoknál ált. idõs házaspárok, nénik vagy bácsikák ültek, Grüss Gott-tal köszöntve az arra járókat. Kisebb emelkedõt követõen szép, kicsit párás kilátás tárult a mellettünk húzódó völgyre.Itt egy nagyobb fajta, félig nyitott, kõ pihenõházikó is volt, ahonnan kényelmesen lehetett gyönyörködni a kilátásban. Itt elfogyasztottuk az elsõ adag kaját: egy maddogot :) A következõ ellenõrzõ pont egy önkiszolgáló pont volt: egy fára erõsített kis ládikóban volt a pecsét. A túra kb harmadánál egy büfé várt, ami inkább egy családi piknikhez hasonlított, ezért óvatosan közelítettük meg :) miután megkerültük a sátrat, tea, bor és kenyér, szendvics valamint tömények sorakoztak az asztalon. Itt úgy tûnt ez nem az ellátás része :) Az asztal közepén egy becsület kassza figyelt. Ittunk egy teát. Itt még egy kis rögtönzött fotokiállítás is volt mentõkutyákról, amirõl az egyik szervezõ néni szívesen mesélt, de sajnos semmit nem értettünk belõle :). Két mentõkutya is pihegett a büfé mellett, az egyik malamut furcsa sípoló hangot hallatott :) Nem volt nagy szint, kellemes sétának bizonyult az elsõ rész, de a továbbiakban sem volt túl megerõltetõ a túra. Engem kissé elbizonytalanított, amikor az úton hirtelen egy visszafelé mutató nyílba botlottunk. Tanakodtunk egy sort mi legyen, nem vot könnyû eldönteni érdemes-e visszamenni, de engem megnyugtatott, hogy visszaballagtunk az utolsó jelzéshez. Természetesen a jó úton haladtunk, csak rossz tréfát ûzött velünk egy régi jel. Így jár ha valaki kényelmes mint én :) és teljesen rábízza magát a jelzésre... Egy vadászház szerûnél fordult vissza a 20-as táv, ahol idõs pontõr bácsika várt és hellyel kínált. Itt is akadtak kis nyelvi nehézségek :)Mert nem értette, hogy csak le szeretnénk pihenni, azt hitte rossz irányba indulunk :) Megettünk a szendvicset pihegtünk egyet majd folyattuk utunkat... "Hegyoldalban" vezetett visszafelé az út és lassan leereszkedett a patakvölgybe. Mivel szintidõ nem volt (7-ig kellett beérni), megvacsoráztunk egy szimpatikus erdõszéli fogadóban, ahonnan finom grillkolbász illatok áradtak :)(Gombaleves és grillkolbász nagyon finom volt)és mint kiderült innen már nem is volt messze a városka. A következõ pont egy teniszpálya mellett volt, nem messze a fogadótól...Itt is voltak hamik...Ezután a folyó mellett egy parkban vezetett az út. Lassan visszértünk Badenbe és még világosban megcsodáltuk a Rosariumot, ami egy hatalmas rózsapark a város szélén. Rengeteg féle nemesített rózsa volt és még nagyban virágoztak október közepén. Nagyon szép volt. Beballagtunk a célba a sparkasse-ba és nyakunkba aggattuk a várva várt ezüstérmet(az arany az 50-es távhoz járt)És ez volt a 33. Internationale Volkswandertag Badenben! Még kacérkodtunk egyet a gondolattal, hogy másnap elindulunk az 50-esen is, de hamar elvetettük :), még bóklásztunk picit a városban megnéztük Beethoven házát, a színházat és a templomot majd elindultunk hazafelé... jó kis kiruccanás volt:)
|
| | | | |
|
