| mekkk | Túra éve: 2007 | 2007.09.13 20:58:58 |
|
|
Fél hét felé haladtam Fehérvárról Várpalotára, és az ég igencsak borongósan szürkéllett. Várpalotán már látható volt, nem éppen barátságos a reggeli idõ. Csúnya felhõk gyülekeztek a Tési-fennsík felett, néha szemerkélt az esõ, miközben igen erõs és hûvös ÉNy-i szél fújt.
Ráadásul a markáns hidegfront miatt az elõzõ 3 napon keresztül esett. Tipikusan olyan idõ, amikor az ember kétszer is meggondolja, hogy kidugja-e az orrát.
Ilyen körülmények között mentem nevezni a Tési 50-esrõl már ismert mûv. házba, ahol rajtoltattak.
A rajt helyérõl egy utcán É-nak tartva értem el a P jelzést, ami kifelé vezetett a városból. Kisebb kanyargós szakaszt követõen a tési mûutat keresztezve szinte nyílegyenes szakaszon haladt az út, ahonnan „szép” kilátás nyílt a péti és inotai gyárakra.
Kb 1,5 km után dombok között ereszkedett le az út az inotai víztározóhoz. Itt a földúton hatalmas tócsákat kellett kerülgetni, a kis víztározóban nagy hullámokat vert az erõs szél. Az elsõ ep-nél majd kifújta a kezembõl az itinert.
Innen szalagokkal megerõsített szakaszon mentem a Hideg-völgy felé, enyhén emelkedõ út vezetett a kopár dombokon, ahonnan szép rálátás volt a Baglyas-hegy tömbjére. A dombokról leereszkedve egy hurokkal jutottam a Hideg-völgybe egy újonnan létesített murvabánya mellett. A völgyben kényelmes út vezetett, közben kezdett a felhõzet felszakadozni.
A völgyet szép sziklák szegélyezték, és szinte vízszintesen vezetett Bakonykuti határába a 2. ep-ig. Pecsételés után ismét szalagozás vitt keresztül egy legelõn, majd egy földútra érve becsatlakozott a Bakonykutira tartó aszfaltozott útra. Innen a K+ vezetett a Burok-völgy bejárata felé.
A völgy igazán szép arcát a K+ és a P sáv elágazása után mutatta meg. A K+ kivezet a völgybõl, a P sávot követve az ösvény haladt tovább a völgyben. Kb 10 km-es szakasz következett az érintetlen természetben. Elmondhatatlanul lenyûgözõ ez a völgy. Igen mély, és kevés kivételével meglehetõsen keskeny. Erdõgazdálkodás nincs benne, így rengeteg fa (és némelyik igencsak vaskos) fekszik kidõlve, a keskeny ösvényen haladva hol ezeken átkelve, hol átbújva alattuk kell menni, köveken, vagy a völgy kiszélesedõ részein burjánzó csalánoson át, az elmúlt napok esõitõl sokszor erõsen sáros szakaszokon keresztül haladt az út, de így is lenyûgözõ a mohával borított kövek-sziklák, a gombákkal telerakott fatörzsek és meredek völgy oldalán a szálerdõ látványa.
Igen hosszúnak tûnõ gyaloglás után a Burok-völgy egyik mellékvölgye (Bükkös-árok) bejáratánál volt a 3. ep. Bélyegzés után következett a völgy utolsó szakasza, mely már emelkedni kezd a Tési-fennsík felé, lassan már erdei úton haladok kifelé a völgybõl egyre dúsabb aljnövényzet között. Aztán az út becsatlakozik a Királyszállásra vezetõ bekötõútra, ahonnan a Várpalota-Tés közút felé kell fordulni. Közben az ég is kitisztul, kellemes idõ lett.
A közút túloldalán a Csörget-völgy elõtt van a 4. ep, ahol vízzel és pálinkával kínálnak - iszom ebbõl is, abból is. A Csörget-völgy kevéssé jelzett és igen szolidan szalagozott útján megyek Várpalota felé. Az út csakhamar kiér az erdõbõl, és már a Várpalota feletti kopár domboldalon ereszkedek lefelé - jelzés egy szál se, térképre hagyatkozom.
A város határában aztán ismét fellelek itt-ott egy K+ jelet, és ennek mentén irány a vár, majd onnan a mûv. ház.
Itt emléklapot és kitûzõt adnak a szervezõk, valamint gusztusosan elõkészített zsíros kenyér, üdítõ és ásványvíz vár elpusztításra. A túra gyönyörû helyeken vezet, nagyon tetszett, köszönet érte.
|
| |
