Túrabeszámolók


Hősök Túrája

Rush2006Túra éve: 20072007.09.17 15:49:39
Hõsök Túrája 100

A túranaptárban utánaolvasva rájöttem hogy nem egy kellemes hétvégi túrára fogok jelentkezni, hanem életem eddigi legnagyobb kihívására. Bevállaljam? Hát bevállalom, egyszer élek.. Így döntöttem.

Vándor_Csillag okosan elintézte a péntek esti leutazást, mivel én még 12 órában dolgoztam aznap. Nagyvázsonyban a szervezõ kocsival elvitt minket Óbudavárra a Vilmos-házba ahonnan a másnapi rajt fog indulni. Egyszer voltam már itt az éjszakai 20-ason, de ott rengetegen voltak, és nem igazán volt idõ a házban nézelõdni.

Viszont most mindössze 3-an voltunk, Csilla, Gáspárek Zoli,és én.

Kb. éjféltájban megérkeztünk a szállásra. Gyönyörû hely ez az Óbudavár. Kimentünk Csillával a teraszra, és olyan csend, és nyugalom volt.. Hihetetlen jó érzés.

Óbudavár amúgy egy kis falu 60 lakossal. Turistabarát, vendégszeretõ hely, érdemes itt több napot, hetet eltölteni.

Na jöhet a túra napja, a kihívás. Bár csak 10:00-kor volt rajt, mégis érkeztek már fél 8 fele ismerõsök, és én nem bírtam már aludni az izgalomtól, így ki is pattantam hamar az ágyból viszonylag pihenten. Ismerõsök hada jött késõbb, és ismétcsak jó érzés volt látni ezt a 22(!) embert. Nevezési rekord dõlt a túrán így. Átnézem a leírást, a színes térképemen próbálom nyomonkövetni. Úristen.. Ez gyilkos lesz..

Szalagozás nincsen, az aszfaltról majd késõbb.

10:00-kor tömegrajt, fotógépek kattannak, és elindulunk.. 2 futó volt, õk hamar tovaszállnak, és én beállok az ismerõsök közé. Bálint, Anita, Vándor_Csillag, Németh Ibolya, Szendrei Feri, GPS Zoli, OT Józsi (elfelejtettem a vezetéknevét, de jó ismerõsöm, sokat megy) és én alkotjuk a nagy csapatot a túrán.

Egybõl egy beszántott göröngyös úton küzdjük át magunkat, majd ismeretlen, sokszor térdig érõ fûben érünk egy mûútra, ahonnan már azért jobban lehet tájékozódni. Ezután utólér minket W.Géza aki a túra végéig mellettünk is maradt.

A K- jelzésen egészen a Kab-hegyig megyünk, a szervezõk precízek, egy kocsival járnak-kelnek a túrán, és abból kapunk minden finomságot. Felmegyek a kilátóba, és a kilátás gyönyörû. Nagyon megyünk, látni a sokkal lejjebb jövõ többi indulót.

Innen kell egy kis tájékozódás, Bálinték lemaradnak kicsit OKT pecsételni, én Zolival, Csillával és Józsival repesztek elõl. Jelzetlen kis utakon megyünk, még jó hogy van nálam színes térkép, így nem tévedünk el.

Leérünk Úrkútra, itt ismét egyesül a csapat. Innen továbbra is K-. Egy bekerített résznél a friss jelzés a kerítés mellett invitál minket, viszont egy elágazásnál eltûnik..

Kicsit bóklászunk, jelzés sehol, de a kerítés mellett idõvel felbukkan a jel. Nagyon gyatrán volt festve ez a kis rész..

Innen kellemes erdõ, a Csalános-völgyben haladunk hosszan, egészen Városlõd elõttig egy vasúti aluljárónál vár a frissítõpont (26,7 km). Itt jóízûen ellakmározunk, idõközben megjön Sali Gabi egy teljesen más útról, de hamar tovább is indul.

Kicsit nehezen válunk meg a finomságoktól, de tovább kell indulni. A vasút mellett haladunk nagyon hosszan innentõl, eleinte a térképen nem létezõ K+on, majd beérünk Ajkára, pecsételünk, és hamarosan betérünk egy kocsmába, felkészülünk a gyilkos szakaszra.. Eddig földutakon, terepen, ösvényeken vezetett viszonylag az út, viszont innentõl (30,8-nál jártunk eddig) kezdõdik a nagybetûs ASZFALTGYILKOLÁS!! :-) Én veszek is 2 energiaitalt estére, feltankolok rendesen. A többiek is így tesznek, mindenkiben van még erõ, bízunk benne hogy menni fog ez a hosszú szakasz.

Nagy nehezen továbbindulunk, a Zagytároló "szuper érdekes" vonulatai mentén haladunk a mûúton. Ilyenkor még elég nagy a forgalom, mivel még délután volt.

De mentünk, és mentünk. Észrevesszük a Somló pukliját, de rohadt messze volt így elsõ ránézésre (és a valóságban is). 4 km múlva elérjük Kolontárt, itt bélyegzünk, és leülök 3 dl üdítõre Csillával, Bálinttal,Anitával és Zolival. A többiek mentek tovább, õket a következõ faluban értük utól.

Ismét hosszú végeláthatatlan aszfalton megyünk Devecserig. Egyesülünk, majd megyünk. Somlóvásárhely innen 6 km, természetesen aszfalton. A falu elõtt nemsokkal találkozunk a 2 futóval akik már visszafele jönnek. De hogy visszafele? Ja, még nem is mondtam. Ugyanez az útvonal visszafele is rohadt sok ideig.. ÁÁÁÁÁ.. :-)

Hosszas gyaloglás után beérünk Somlóvásárhelyre, a helyi ABC-ben pecsételünk, fölkészülünk az éjszakára. Innentõl már teljes sötétség van, pedig még "csak" 50-nél, vagyis a féltávnál járunk. Abszolút az elsõ csapat vagyunk, elõttünk a 2 futó, mögöttünk meg órákkal elmaradva a többi néhány gyalogos.

Innen végre egy kis megkönnyebbülés. Fel a Somló csúcsára, vagyis nem teljesen hanem a Szent Margit templomig. Mondjuk ennek is a nagyrésze aszfalt, de a jobbikfajta. Felérünk a templomhoz, a kilátás gyönyörû, a Kab-hegy nagy tornya végig szemünk elõtt. Itt voltunk a legmesszebb tõle, alig láttuk a piros fényeket.

Itt ismét frissítõpont. Nagyon kellett már, itt mindent elintéznünk az elkövetkezõ hosszú útra. Néhányan felmentek a Somló csúcsára, én inkább lentmaradtam, és készültem az innentõl brutális részre. Zoknicsere, Mg-bevitel. A frissítõnél nagyon jól esett a "scsí masszázs" :-D Jól bekajáltam mire visszaértek a többiek.

Egy jó 45 percet ültünk itt, de kellett nagyon, mivel a következõ részre ezt írta az itiner: "Sajnos kellemetlen, betonutas rész jön, közel 40 km-en(!!) keresztül.. "

Nos itt jártunk 56 km-nél, ebbõl eddig 25 km aszfalt..

Elhihetitek hogy mennyire bizalomgerjesztõ volt a következõ szakasz tök sötétben.

Ráadásul az út kb. 20 km-en át tök ugyanaz amit Ajkától jöttünk.

Csilla hamarabb továbbindult már Sali Gabival, mert gyorsnak találta a tempót. (ami sokszor tényleg kemény volt). Szóval ismét Somlóvásárhely, Devecser, Kolontár következett. A legjobb talán a mulatós zene volt, ami egy házibuliból dübörgött jó ideig hallgatva magát. Ajka elõtt még elérünk egy vasúti átjárót, az út Ajka-Padragkút fele vitt, innentõl már erre kell mennünk. A vasúti átjáró után utólérjük Csilláékat, mindenki lerogy, fáradtak vagyunk már, ráadásul jó hideg is lett.

Pihenünk egy jó negyedórát. Van aki eléggé sántít, van aki kevésbé, van aki egyáltalán nem, de szellemileg mindnyájan fáradtak vagyunk. És még hol van a vége.. Padragkútnak azt hittem sose lesz vége, W.Géza itt kezdett elég rendesen csoffadni. Csilláék lemaradnak még Padragkút elõtt Gáborral, a célban látjuk õket már csak. Nagyon nehezen kiérünk Padragkútról, az utsó buszmegállóban leülünk azért. Mindenki fáradt már nagyon, van aki majdnem kapásból elalszik. (78 km-nél járhatunk). De innen jön talán a legrosszabb rész. Több mint 2 km emelkedõ persze mûúton, majd jó sok km-en keresztül a nagy semmi, és utána a Halál-völgy.

Ez a rész kiakasztó volt. Kicsit széthúzott a mezõny, én Bálinttal, és Sz.Ferivel mentem itt. Feri dumáin jókat röhögtünk, majd egy idõ után lemaradt, és Bálinttal mentem. Egy darabig próbáltunk dumálni, de aztán elkezdtünk keményen befordulni mindketten. Késõbb elment intézni a szükségletét, így egyedül maradtam, ami ennyi idõ után mégszarabb volt. Hamarosan utólért Ibolya, próbálunk kicsit beszélgetni, de nem megy most már semmi. Napközben egy vidám, jókedvû kis csapat voltunk, most már a nyoma sincs ennek. De a cél egy és ugyanaz volt! Elhaladunk Öcs mellett, majd beérünk Pulára. Itt borzasztó hideg volt, leülök a betonra, megvárjuk Bálintot, majd megyünk is tovább. Kb. már csak 2 km a mûút, már ettõl sem vagyok boldog, csak a cél lebeg elõttem, ráadásul a fejlámpám is lemerült, pedig alig használtam. (aszfalton minek.) De most el kellett volna a lámpa, mivel a reggeli 7 km-es szakasz következett, emlékezetbõl kellett menni, mivel semmi jelzés nem volt. Józsi szerencsére késõbb adott egy kis lámpát, de addig a többieket kellett követnem szorosan. Bálint és Feri tökéletesen megtalálták az útvonalat. Persze méteres vizes füvek között kellett menni, hogy mégjobban beázzon a cipõ, és fájjon a láb ha még ennyi nem volt elég. Innen sok érdekes nem volt már, talán csak annyi hogy beértünk a célba mindnyájan, ki így, ki úgy.

Nagyon durva volt ez a túra, abszolút a legkeményebb túrám volt eddig, pedig voltam már nemegy 100-ason, de ez mindet veri. Nem véletlenül a Hõsök Túrája.

Egy kis érdekesség: a túrán kb. 65 km aszfalt volt, azt hiszem ez mindent elárul.

Minden teljesítõnek óriási gratula ehhez az embert nem kímélõ kihíváshoz. Mind fizikailag, mind fejben ez egy óriási erõpróba volt.

De egyes õrülteknek nem volt ez elég mind például nekem, így még tovaszálltunk egy Hamuház 25-re, (Gábor 15-öt ment), Bálinttal, és Ibolyával szenvedtünk még egy kiadósat.



Hogy jövõre ugyanitt? Majd kiderül.. Soha se mondd hogy soha.. ;-)