|
|
A söjtöri Deák20 teljesítménytúrával aktiváltam újra hosszú álmából túraszeretetemet.
Második túrának rögtön egy éjszakait választottunk.
Sötétedéskor indultunk el Zalaegerszegrõl. Fél nyolc körül a rajthelynél voltunk. A nagy sötétségben elég nehéz volt megtalálni a hátsó udvaron nyíló apró ajtót, ami már felvezetett a szûkös padlástérbe. Nevezéskor kaptunk egy leírást és egy fénymásolt térképet, rajta szövegkiemelõvel volt megjelölve az útvonal.
Fejlámpákat a fejünkre tettük, GPS-t bekapcsoltam és nekivágtunk. A falu után a mûútról letértünk és rutinszerûen követtünk egy távolban elõttünk, jó ütemben haladó párost. Sok piros fény volt elõttünk. A térképre és az iránytûre pillantva azonosítottam a Kab-hegyet. Errõl rájöttem, hogy nyugat helyett északnak haladunk. Behúztuk a féket és visszafordultunk. Pár száz méter után megtaláltuk a helyes utat és jó ütemben haladtunk a birkalegelõn. A jelzések lámpáink fénykörén kívül estek, de nem estünk pánikba, mert Balatonhenyét céloztam a GPS-el. Elég sok bolyongás, némi bozótjárás után elértük azt a részt, ahol az OKT jelzésével összetalálkozott az útvonal. Innen valamivel könnyebb lett, több jelzés volt, jól lehetett haladni. Könnyen elértünk Balatonhenyére. OKT bélyegzõt kaptunk a kocsmában a lapunkra, és már mentünk tovább.
Irány Monoszló. A leírás alapján egy darabig jól haladtunk, de végül egy elég friss kerítésbe ütköztünk. Elég nagy társaság gyûlt össze és próbált valamilyen megoldásra jutni. A végén ismét egyedül maradtunk. Nem maradt más hátra, mint a GPS segítségével becélozni Monoszlót és egy harmatos legelõn átvágva, a kertek alatt megérkezni.
Innen a Hegyes-tû nagyon könnyen meglett. Itt jók a jelzések, meg úgyis az a lényeg, hogy felfelé kell menni. Egy kis langyos teával ünnepeltük, hogy feljutottunk.
Innen kezdõdött a szõlõhegyi borzalom. A jelzések színe a térkép kiadása óta megváltozott, elég kevés is volt belõlük,kismillió csapás vezetett keresztül-kasul. A leírás sem sokat segített az olyan megfogalmazásaival, hogyaszongya: ha egy nagy pincét látsz, akkor jó helyen vagy (volt vagy 100 nagy pince); vagy: a trágyarakás mellett jobbra. A sok töprengésért kárpótolt azonban a balaton látványa a felhõk között bújkáló holdsarlóval. A sok töprengés és bolyongás oda vezetett, hogy lecsúsztunk a hegy oldaláról a szoknyájára. Itt egy hosszú üzemi betonúton eljutottunk arra az útra, ami Zánka felõl vezet Óbudavárra. Egy viszonylag hangos diákcsoport már a szoknya fodrai irányából érkezett. Hogy õk merre járhattak?! Innen már csak egy hosszú aszfaltos gyaloglás várt ránk két falun keresztül. Az idõnként szemerkélõ esõben egy igazi halálvágta vette kezdetét. 6,2-6,5 km/órás sebességgel rongyoltunk a mûúton, a lámpákat is csak akkor kapcsoltuk fel, ha autó közeledett.
Összefoglalva. Izgalmas túra, rossz jelzések, hiányos leírás, drága nevezés, közepes ellátás, az útvonalat szemmel láthatólag nem járták be elõre. GPS nélkül még kalandosabb lett volna. Mégsem bántuk meg a részvételt, mert még sokáig emlékezni fogunk rá. Jövõre is jövünk.
|
| |
