| nafe | Túra éve: 2007 | 2007.09.19 20:37:54 |
|
|
Kisgyón Körüli Tekerés 60
Távolság: 57 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 705 m.
A rajtidõ elején érkeztem Kisgyónra, s csak kapkodtam a fejem, vajon a tájfutó bójákkal jelölt helyek közül melyik lesz a kerékpárosoké. Hamar kaptam tanácsot, menjek följebb parkolni. Gyorsan beneveztem. Találkoztam néhány ismerõssel, akik valamivel elõttem tudtak elindulni a távon.
Végre én is elindultam szerencsére, az augusztus 20-án megütött 1-es csigolya is alig fájt. Sikerült megfelelõ nyerget választanom. Bemelegítésnek rögtön egy jó kis mászással kezdtünk a Mellár felé. Az idõ szép, csak „kissé” szeles. Egy réteg ruha már az elsõ emelkedõn lekéredzkedett. Még a Murvás rész elõtt utolértem az ismerõsöket, akik tõlem kérdezték, nem láttam-e a család másik felét, akik egy-két perccel utánuk indultak. Sajnos nem találkoztam velük. Késõbb kiderült, nyári emlékek alapján már az elsõ keresztezõdésben elmentek a Hamuház felé.
A kiváló murvás úton gyorsan beértem Hétházpusztára, majd aszfalton Királyszállás megkerülésével kiértem a Várpalota-Tés közti útra. A meghirdetett murvás út és a viszonylag nagy szint miatt montit választottam erre az útra (a trekkingen hajtómûvet kéne cserélni, nem szereti a meredekebb emelkedõket.). Érdekes, hogy az országútinak hirdetett túrán az indulók zöme montival indult. Országúti kerékpárt egyet sem láttam, pedig azzal is járható volt, a murvás rész is. Tésig élénk pofaszélben tekertem, hol egyedül, hol más túrázókkal beszélgetve. Az út csaknem végig, alattomosan emelkedett. A faluban hamar megtaláltam az EP-t, hiszen jártam már ott. A kiakasztott bóját, csak otthon a fényképen vettem észre, a túrán nem pedig szem elõtt volt.
Az újabb ellenõrzõ bélyeg beragasztása után ittam egy kólát, majd nekiindultam a táv legkellemesebb lejtõjének. A szembeszél csökkentette egy kicsit a sebességet, de így is igen rövid idõ alatt Szápáron voltam, majd immár hátszéllel gyorsan elértem Bakonycsernyét is.
Ellenõrzés után irány Nagyveleg. A TSZ út elõször alattomosan emelkedett, majd egyre meredekebbé vált. Az elsõ emelkedõ után hullámvasutazás következett a következõ pontig.
Az EP-tõl gyorsan továbbindultam Mór felé. Rögtön egy „10?” %-os emelkedõvel kezdtem. Ilyen rövid távon még nem találkoztam ennyi 10%-os emelkedõre, vagy lejtõre figyelmeztetõ táblával! Szerencsére a megmászott emelkedõk közül egyik sem érte el a 10%-ot. Érzésem szerint olyan 5-7 %-osak lehettek. Ugyanazzal az áttétellel tudtam felmenni, mint a 83-as út farkasgyepüi emelkedõjén, aminek mérésem szerint 5% az átlag meredeksége. Megint csak hullámvasutazás volt egészen a balinkai elágazásig. Ettõl kezdve jóval laposabbá vált az út, viszont ismét élénk szembeszélben tekerhettem, az utolsó EP-ig. Ezután már csak hátszéllel be kellett gurulni a célba.
Kis beszélgetés, elégett kalóriák pótlása zsíros kenyérrel, majd pakolás és indulás haza.
A túra elsõ fele, amit a harmincötösök is teljesítettek, zömmel kellemes erdõkben történt, míg a nagyvelegi kör, meglehetõsen nyílt terepen haladt. Itt csaknem minden emelkedõ tetejérõl szép volt a kilátás, a dombvidékre és a Vértesre. Az út vonalvezetése, inkább dombvidékre, mint hegyekre jellemzõ. Viszonylag rövid és meredek emelkedõk és lejtõk váltották egymást, míg vízszintes szakasszal egyáltalán nem találkoztam. A rendezés és a jelzések kiválóak voltak. Remélem jövõre ismét lesz hosszabb táv is és esetleg egy 70-100 km közti hosszúságú montis táv is. Térkép lapján, az zömmel murvás utakon is összehozható, tehát nem túl nehéz.
A túráról fényképek lesznek láthatók, a Balatonfüredi TE honlapján (www.bfuredite.fw.hu) a kerékpárosok oldalán, amint palabe felteszi azokat.
|
| |
