|
|
Szüreti barangolások 30.
Nagy lelkesedéssel készültünk erre a túrára, mert nem kellett túl korán kelni. Zalaegerszegrõl gyorsan a helyszínre lehet érni.
8.30-kor vágtunk neki a túrának nagyon szerény nevezési díj kifizetése után. Térképügyben egy kicsit aggódtam elõzetesen, de a rajtban szerény 500 Ft-ért lehetett Kelet-Zala térképet venni, amit természetesen meg is vettem, aztán természetesen nem is volt rá szükség. A térképvázlat egy fénymásolt papír volt, de a szöveges leírás nagyon pontos volt, érdemes volt olvasni.
Nem terheltek minket agyon ellenõrzõ pontokkal, mert mindössze kettõ volt. Egy a körtúra legdélebbi csücskén, egy pedig a legészakibb csücskén.
Az idõ kissé szeles és borús volt, de szerencsére nem esett az esõ. A túra elõtti este annál több volt a csapadék, némi kreatív pocsolyakerülgetésre is szükség volt menet közben.
Nagyon szép körutat tettünk a dombok között. A városból gyorsan kiértünk, és bemelegítésül felmásztunk a szentgróti szõlõhegyre. Némi vizszintes szakasz után leereszkedtünk Csáfordra, hogy utána ismét felmásszunk egy domb tetejére, majd völgybe le és ismét a tetõre. Ez a gerinc elkísért minket Zalakoppányig. Innen jobbára nyugati irányt tartva a bezerédi hegyre másztunk fel. Elsõ ellenõrzõ pontunk az itt található kápolnánál volt. Ez csak virtuális állomás volt, egy évszámot kellett megjegyezni. A kápolna után egy pincénél leültünk egy padra és a panorámában gyönyörködve falatoztunk egy kicsit.
Innen hosszan lefelé ereszkedve, majd becsatlakozva a 20 km-es túra útvonalába, elértük a dabronyi tavakat. A tóparton bandukolva jutottunk el Dötk széléig. Itt megkezdtük a kapaszkodást a pakodi hegyre, ahol a Martincsevics pince volt a második ellenõrzõ pont. Ez is jobbára virtuális volt, mert falánk túratársaink megették a pince specialitásait. Sebaj, mert egy fröccsöt ezért tudtunk inni.
Tovább kapaszkodtunk a hegy tetejéig. Sajnos az idõ túl párás volt ahhoz, hogy megláthassuk az Alpok vonulatát, de azért így is remek volt a kilátás. Egy-két bozótosabb részen átvágva, horhoson leereszkedve értük el a zalabéri hegyen található Szt.Antal kápolnát, melyet éppen felújítanak a falakba felkúszó nedvesség eltüntetése érdekében.
Meredek ereszkedés következett a Zala-völgyének szintjéig, majd egy meredek emelkedõ a következõ domvonulatra. Így a táv vége felé már elég gyilkos hatással volt ez ránk.
Innen egy kis hullámvasutazás következett a célig, amit sikerült elég könnyen megtalálni. A célban tea, bor, zsíros kenyér, pihenés, aztán vissza a városba.
Az útvonalon volt egy-két csapda, nem egyértelmû elágazás, de a leírás figyelmes olvasásával meg lehetett találni a jó útvonalat. Mi is néhányszor rossz fele indultunk el, de max. 100 méter után rájöttünk a hibánkra.
Összefoglalva. Jó túra volt, túrázáshoz való idõben, jó leírással, olcsón (persze ehhez illõ ellátással). A résztvevõk jól megoszlottak a távon, mindenki kellõen elszigetelve érezhette magát.
|
| |
