Kozma 60
Papával valamivel fél hat után indultunk útnak Fehérvárról. Még sötétben értünk Csákvárra de a rajt helyéhez, a sportcsarnok parkolójához már 6 után érkeztünk, és a hajnali derengésbõl kezdett világosodni. A rajtolás -legalábbis nekem - a szememben lévõ álmosságtól még nehézkesen ment, de csak sikerült, és negyed hétkor már átléptük a rajtvonalat.
Az ébredezõ faluban a sárga jelzésen indultunk, amirõl a faluközpont után a zöldre kellett váltani. (Itt volt is egy kedves kocsma, ahol az elsõsegélyt - unicum - magunkhoz is vettük). Most már egyáltalán nem fáztunk. A falu szélén aztán leágaztunk a Báracházi-barlang felé, itt már egyre több kerékpáros elõzött. Közben világosodott erõsen, az égen kevés felhõ volt és jól lehetett érzékelni, hogy erõsen párás-ködös az idõ.
A barlanghoz kis emelkedõ vezetett, ahol az elsõ pont is volt. Bélyegzés után felfelé vettük az irányt, az ösvény kisebb sziklamászásba váltott, ahol vidám kerékpárosok tuszkolták felfelé gépeiket. Kis várakozás, elengedés, és már mehettünk is lefelé a dombról, hamarosan visszaérve a zöld jelzésre.
Innen folyamatosan hol ligetes tölgyesben, hol karsztbokor erdõben vezetve emelkedett az út a Gém-hegyig, ahonnan máskor szép kilátás nyílik a Zámolyi-medencére és a Vértes tömbjére egyaránt, most viszont köd ülte meg a tájat. A Gém-hegyrõl erõs ereszkedéssel jutottunk le Gántra, miközben a falu feletti fenyvesben haladva szép kilátás nyílt a falura, mögötte a ködbe veszõ dombokkal.
A hegyrõl lejutva érkezett a Vértes Csárda, ahol a pont két lekváros fánkkal ajándékozott meg minket, magunk pedig egy újabb „elsõsegély”-tankolást hajtottunk végre. A rövid pihenõt követõen indultunk a falu parkján át a Réti-földek felé, amely egy elkerített hatalmas legelõ, ménessel és gulyával. Itt a villanypásztoron történõ keresztüljutást a rendezõség instrukciója alapján végrehajtottuk, és kezdõdött a vidám trágya-kerülgetés, miközben a legelészõ állatok megkapó látványában gyönyörködhettünk.
A legelõt elhagyva kökénnyel, galagonyával és csipkebogyóval szegélyezett szakaszon át értük el a Kõhányásra vezetõ K+ utat. Nagyon jólesõ volt a ködbe veszõ õszi erdõben gyalogolni, élvezni a csendet (azért beszélgettünk is).
Kõhányásra beérve továbbra is köd, az ellenõrzõ pontnál pedig lehetõség volt sört váltani - mi éltünk ezzel. Innen még kis szakaszon közös volt az utunk, aztán a Csákvár-Oroszlányi közutat keresztezve a Német-völgy következett megkapó bükkösével. Papával itt váltunk el, õ a 30-as útvonalán ment, én a 60-ason tovább.
A Német-völgytõl Gesztesig tartó szakasz a Vértesi barangolásból már ismerõs volt, és jó volt itt járni újra. Az emelkedõ völgy a ködös bükkösben mesefilmbe illõ volt, és egészen Gesztesig nagyon szép szakasza volt ez a túrának.
A várba ismét szivatóval értem fel, de annál könnyebben le. A falun áthaladva következett a Zsigmond-kõ melletti meredek völgy. Ez igencsak megizzasztott, olyannyira, hogy a Zsigmond-kõ megmászásáról le is mondtam - ebben azért szerepe volt annak is, hogy a köd miatt nem vártam szép panorámát. A völgybõl kiérve következett egy susnyás szakasz, majd kisebb-nagyobb hullámvasutazás után értem Mátyás-kúthoz. Ennek a környéke már a Tatabánya túrákról ismerõs szép vidék. Innen egy emelkedõ, egy lejtõ, majd Szarvas-kút, és innen többnyire felfelé Vitány-várnak. A vár elõtt közvetlenül vált erõsen meredekbe az út, ez ki is tart a várig, ahol ellenõrzõ pont volt. Ekkor döntöttem úgy, itt az ideje egy kis pihenõnek és ebédnek. Sokat azért nem idõztem, mert nagy volt a forgalom, a bringásokat is felküldték ide, sokan zsúfolódtunk az amúgy is kis alapterületû romok közé.
Vitány-vár után következett az az emelkedõ, amit már vártam. Korábbi túráról emlékeztem erre a folyamatosan emelkedõ szakaszra, most sem ment könnyedén. Túljutva ezen már alig vártam a Mária-szakadék völgyét, amiben nem csalódtam. Ekkorra (13 óra elõtt) kisütött a nap, és meleg, késõ õszi színeket varázsolt az erdõbe. Itt nem sokan jártak, teljes volt a nyugalom. A Csákányospusztai ponton két csokit kaptam, meg vizet. A pont után pedig következett a Mária-szakadék É-i oldalán lévõ hegy megmászása - ez volt az az emelkedõ, amit nem vártam. Piszok meredek volt. Körtvélyespuszta felé erdõkitermelés zajlott, le is ütem egy rönkre pihenni egy kicsit, illetve folyadékpótlás is szükséges volt.
Ez után Körtvélyespusztára hamar elértem, majd egy kisebb emelkedõt követõen egy (szerintem telepített) fenyvest szelt ketté az út. A fenyvesben terítve volt a gomba, köztük rengeteg légyölõ galóca piroslott - itt hosszasan fényképeztem.
Pár száz méterre innen ágazott el a 60-as és az 50-es táv. A 60-asokat a Körtvélyesre vezette az út, enyhe emelkedõ és enyhe ereszkedés következett kb. 4-5 km-en keresztül. Itt már feltûnt, hogy az erdõ tele van gombákkal. Két kolléga elõzött le, de a Farkastorok pontig senkivel nem találkoztam. Béke és nyugalom a köbön. Ennek ellenére sikeresen éltem át itt a túra holtpontját. A Körtvélyesrõl a Nagy-Széna-hegy mellett egy erõsen meredek lejtõ következett - ez igazi kihívás volt a térdemnek.
Farkastorok ep. után kellemes, komoly szint nélküli erdõjárás következett úgy három km-en keresztül, majd egy (gyengén) szalagozott úton át értük el a 40-50-esekkel közös szakaszt. Ez már a Sárkánylyuk-völgy eleje volt, innen a Fáni-völgyig ereszkedett az erdõben az út. A Fáni-völgybõl aztán szalagozással jelölt szekérút vitt fel Vérteskozma É-i végére, innen a falun keresztül érhettük el a Meteor kulcsosházat. Talán az itinert nem olvasgatták el, de sokan a Fáni-völgy betonútján jöttek végig, és a kulcsosházhoz a falu D-i végérõl érkeztek (táv nagyjából ugyanaz, de megspóroltak legkevesebb 50 m szintet).
Itt volt az (egyetlen!) etetõ-pont. Zsíroskenyér, tea. Nem mondom jól esett, de a 60 km-es túra 53. kilométerénél jártam, és nekem itt már szinte mindegy volt, adnak-e enni vagy sem…
Kozma után a Meszes-völgy emelkedõje következett, ezt már annak tudatában könnyen gyûrtem le, hogy innen már csak lefelé kell menni. Ereszkedtem az Annafalvi õrház épületéig, ahonnan már szint nélkül mentem Csákvárig. Ebbe a szakaszba még belehúztam, és éppen sötétedésre beértem a célba.
Ez a túra egy csodálatos vonalvezetésû túra, a Vértesben szinte mindent megmutat, amit érdemes látni, gyönyörû helyeken vezet és nincs egy méternyi fölösleges vagy akár unakmas szakasz benne. Köszönet a rendezésért! |
