Túrabeszámolók


Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via Dolorosa

Rush2006Túra éve: 20072007.10.24 22:43:59
Via Dolorosa 75

Szombaton sikerült még hazaérni az Írottkõ 70-rõl, így kb. 4 órát sikerült aludni, majd bubu autójában kötöttem ki, (köszönet az oda és vissza fuvarért utólag is) és csakhamar megérkeztünk Markazra a rajtba.

Sajnos sikerült megállapítani hogy nem a legjobb idõt fogtuk ma ki, már kora reggel nagy szélvihar volt. Eleinte csak páran lézengtek még a rajtnál, azonban hamarosan egyre több ismerõst köszönthettem.

Bálinttal indultam neki a túrának. Nem terveztünk nagy hajtást, mert mindkettõnkbe már volt rendesen kilométer. A tó elõtt utólértük wolfkeryt és Álmost, majd meg is jött az elsõ pont. Gyönyörû kilátás nyílt innen az egész környékre, azt hiszem ahogy Nád Béla is írta ezt a helyet bevésem az emlékezetembe örökre. Elõttünk a Markazi tó, mögötte a falu, majd a másik irányba nézve méretes hegyek, csúcsok, és a Kékestetõ toronya villan. Eleinte el sem hittem hogy az a torony lenne, nem gondoltam volna hogy ilyen közel van Markaz és a Kékes.

A kék kör jelzés hamarosan visszavisz minket a faluba, érdemes volt ezt a kört megtenni az elején, máris jó kedvem lett. Hamarosan kiérünk egy nyílt részre, a szalagok más irányból jönnek, viszont mi abszolút az itiner szerint haladtunk. Érdekes.. Borzasztó nagy szél fúj a réten, és egy ideig nincs is erdõs rész, így eléggé szenvedõs lett az eleje. Viszont egyszer minden véget ér, és megleljük a zöld rom jelzést, és elindulunk meredeken fel a Markazi várba. A pontõrök a hegygerincen vannak, viszont mi azért felmegyünk a várba, és megéri mert ismét Markaz és környékében gyönyörködhetünk immár magasról.

Visszaindulunk, és a rom másik ágán leereszkedünk a Z-re, ahol feltételes ellenõrzõpont vár. Innen nyomás a Markazi kapu. Elõtte utólérünk egy sporttársat, aki épp rossz irányba indulna. Helyreigazítjuk, és mint kiderült 40-es távra jelentkezett. Úgy látszik nagyon jó társaságnak tûnhettünk, mert a pontnál úgy döntött hogy mégis jön a 75-re velünk, bár itinerje nem volt, így abszolút ránk bízta magát.

A Markazi kapunál Papp Anti és Gyöngyi õrködtek. Merész döntést hoztam, a nagykabátomat itthagytam, mivel úgyis 67-nél még érinteni fogjuk ezt a pontot, és bíztam magamban hogy vissza is jövök. Innen egy pulóverben nyomtam tovább, és mintha sokkal jobban éreztem volna magam ezután.

Oroszlánvárig hullámvasút szerûen emelkedett-lejtett az út. Itt pecsét, majd hamarosan egy új jelzésen a KO-n közelítettük meg az elsõ frissítõpontot a Csurgó-kutat. Kellemesen lejtett ideáig az út. Nád Béla és Kontha Gabi voltak a pontõrök, és elhalmoztak minket minden finomsággal. Örültem hogy volt Ca és Mg is, mert bizony egyre gyûltek a kilométerek a lábamban, és kellett valami regenerálóital. Nád Béla meg akarta mutatni milyen jelvényt kapunk a célba, de szerencsére nem néztem oda, így maradt meglepetés ;-)

Jóllakottan indultunk tovább, az út továbbra is kellemesen lejtett a követketõ pontig, ahol T.Andris és családja pontõrködtek (27 km). Kis frissítõ, majd indulunk tovább.

Innen a S-n folytatjuk utunkat. Eleinte kellemesen, majd durván és jó hosszan emelkedik az út. Rendesen megizzasztott ez az emelkedõ. Egy jobbkanyarba érünk és hoppáá.. kapu lelakatolva.. Na itt mászás lesz.. A többiek gond nélkül átmásznak, nekem kicsit merev már a lábam, sajnos addig bénáztam amíg a nadrágom szára egy picit kiszakadt. No mindegy.. Legalább átértem a túlpartra. De mielõtt túl sokáig örülhettem volna, jött a következõ lelakatolt kapu. Ilyenkor áldom magam hogy vékony vagyok, így épphogy átfértem rajta különösebb gond nélkül ;-)

Elérünk Recskre az Emlékparkhoz, itt finom mûzliszeletet és üdítõt kapunk, repetázok is mindkettõbõl.

Egy szintén új jelzésen (P+) haladunk tovább, még a térképemen sincs rajta egy része. Abszolút követjük a jelzést, be is térünk a mocorkásba, és kicsit el is vétjük a jelet, de ember legyen a talpán aki végig megtalálta :)

Lecsorgunk a Szent István csevicéhez, ahol ismét frissítõpont.

Talán életem eddigi legjobb frissítõpontja volt itt. A boros forró tea isteni volt, nem tudtam betelni vele, a fokhagymakrémes kenyértõl meg fõleg. Tömtem is mindent magamba rendesen. Kifejezetten jó kedvem volt, élveztem a túrát, szuper a rendezés eddig, és az útvonal is perfekt.

Még a hosszú mûút sem veszi el a kedvem a pont után. Leérünk Parádóhutára, itt veszek egy chipset, és megyünk is tovább a Mátrahegyen jól ismert S- jelzésen.

Következõ pont Széchenyi hegy (53 km), energiaital. Na még egy huszas! A kedvemmel továbbra se volt gond, jól elszórakoztunk így hárman, Bálint, a hozzánk csapódott túratárs, és én. Mindenféle sztorik jöttek elõ a múltból.

Hamarosan már Parádsasvárnál jártunk, ahonnan indult a szintemelkedés keményen a P-jelzésen. Igyekszem tolni az emelkedõt én is hogy ne maradjak le a többiektõl, de nagyon nem kellett szerencsére megerõltetnem magam:) Jól haladtunk, egyikõnk se gondolta volna hogy ma is így fog ez menni. Mátraháza elõtt kezdett szürkülni, de nem kellett lámpázni egészen a Kékes sípálya aljáig a Veronika rétig, ahol ismét frissítõpont következett. (61 km) Itt eltöltöttünk egy kis idõt, fel kellett készülni az éjszakára, illetve a nagy hidegre, mivel kezdtem remegni rendesen. De jól jött volna most a nagykabátom.. Szerencsém hogy Bálintnál volt egy széldzseki, így azt odaadta, és nagyon de nagyon kellett is, mert most jött a kemény dió..

Miután teletankoltuk magunkat, nekiindultunk a Kékestetõnek a sípályán fölfele. Egy botos túratárs csapódott hozzánk, kerülgettük egymást sokat a nap során, de immár négyen lettünk. Idõvel szuperül álltunk, 18:30-kor indultunk neki a Kékesnek.

Itt kezdett el eszméletlen erõsen fújni a szél, és mintha azt szerette volna hogy ma ne hódítsuk meg a csúcsot, szinte fújt vissza minket. De kemény fából vagyunk, és küzdünk fölfele, és egyszercsak megérkezünk a tetõre. Ezt a csatát mi nyertük.

Sajnos arra sincs idõ hogy szétnézzünk, mert eszméletlen idõ uralkodott odafönt, így egybõl mentünk is tovább. A Gabi-halála után szûnt meg a szél, addigra már lejjebb értünk, és ismét erdõben jártunk. Nagyon durva volt ez a szél, ráadásul piszkosul hideg is volt. Örültem is hogy vége.

De a túrának még bizony nincsen.. A Mátrabércen ismert szakaszon botorkálunk jó tempóban lefele a meredek, szakadékos K- jelzésen. Valahogy sokkal odébb vártam még a pontot, úgy látszik kissé fáradtam már, de annál nagyobb öröm volt amikor megláttam ismét a Markazi kapu pontõreit. Végre visszakaptam a kabátomat, kellett is, mert rendesen lehûlt az idõ. Innen a célig a Z- jelzést követjük. Továbbra is négyen voltunk. A Z- pár helyen csalafinta volt, de jól volt jelezve, így nem kavartunk.

Meredek, lábtörõs köves úton haladtunk lefele, a lábamat már nehezen hajlítottam be, de inkább lejtõ jöjjön mint emelkedõ amondó voltam.

Utólértük Józsit, akivel a Hõsök Túráját nyomtam, és a maradék 4 km-re öten voltunk.

No de nehogy ilyen lazán megússzuk már a dolgot.. Egyszercsak borzasztó vihar keletkezett (szerencsére nem villámlott, az a halálom), és secc perc alatt bõrig áztunk. Öröm az ürömben hogy már csak 4 km volt a célig, köszönhetõ a jó tempónak ami kitartott egész nap. Egy merész jobbkanyar után egy hosszú réten találtuk magunkat, szerencsére jól ki volt taposva az ösvény, így nem tévelyegtünk, viszont az esõ mellé még óriási szél is társult. No de már itt vagyunk mindjárt a célba.. Valahogy kiérünk a mûútra, innen még megküzdünk az esõvel, de 20:54 perckor csiromvizesen de sikeresen teljesítve megérkezünk.

Ákos felvidít hogy nyertem egy Tokaji Félédes 2005-ös bort. Na így már máris jobb a kedvem. Ezt még fokozta a finom paprikás krumpli látványa is, ami készült.

Gyönyörû jelvény a díjazás, mellé pontgyûjtõ füzet + Magyar Turista újság.

Nagyon sajnáltam viszont azokat akik még kint küzdöttek az esõvel és a széllel, mivel tudom milyen idõ volt, így mindenki megharcolt a sikeres teljesítésért. Egy kellemesnek induló túrából egy kemény menet lett a végén. Aki feladta ne keseregjen, jövõre ott a 115-ös javítási lehetõség!

Összegzés: Egy szuper túrán vettem részt, azt hiszem a Keleti-Mátra belopta a szívét magamba, tökéletes szervezés, rengeteg finomság, és még sorolhatnám.

Egyik kedvenc túrám az évben ez volt mégha extrém is lett!

Köszönöm a társaknak az utat!